Szerkesztőigondolatok

h́ ́ b

2019. FEBRUÁR – SVÁT-ADAR 5779. A KOMÁROMI ZSIDÓ HITKÖZSÉG LAPJA XVII. REG. ÉVF. 2. SZÁM, 273. SZÁM

HITKÖZSÉGI HÍRADÓ

Szinte még a légyzümmögését ishallani a Men-

ház Wallenstein Zol-tán termében. SzűcsJózsef tanár Radnótid é l u t á n j á t k ö v e t inéma csendben azENSZ emléknapra összegyűlt kö-zönség. Számos koncertet, előadástmegéltek már az ódon falak, deennyire szívhez szóló, katartikusirodalmi élményben még nem na-gyon volt részünk. A költő életénekutolsó, munkaszolgálattal tarkítottéveinek képeit látjuk az előadó mes-teri játékában. Vele lélegzünk,együtt tűzzük fel a sárga csillagot,együtt mondjuk vele az ismert s ke-vésbé ismert sorokat. Kirajzolódik avilágháborús sors, súlya van min-den szónak, mozdulatnak. A meste-ri színészi játék, a térbeli mozgásmind-mind jelzi, rendkívüli a 2019-es januári program a Shalom klub-ban. Peregnek az évszámok, közele-dik a vég – tudjuk a történelem ésirodalomkönyvekből -, de mi csakhallgatnánk tovább a tollnokot,gondolatait, papírlapokra vetett so-rait. A vásznon, s néha a „monodrá-ma” főhősének arcán sétáló bakan-csok, csak fokozzák a terembenuralkodó feszültséget. Méltó, s for-mabontó emlékezésnek lehettünkrészesei! Köszönet érte! S mint,ahogy Izraelben - Yom Hazikaronvégén, alig pár pillanat, s az emlé-kezést felváltja az államalapításörömünnepe, Yom Haatzmaut -,úgy váltunk át mi is Tu Bisvát, a fákújévének ünneplésére…! �

Zsolt Bélára emlékeztünk

� Dél-Komárom önkormányzata tíz éve helyezett ki emléktáblát a publicista szülő-házánál. Itt köszöntötte az egybegyűlteket Számadó Emese a megemlékezést szerve-ző Klapka György Múzeum igazgatója. A rendezvény szónoka Pasternák Antal a Ko-máromi Zsidó Hitközség elnöke volt. További részletek lapunk 3. oldalán.

Purimi vidámság Komáromban

AKomáromi Zsidó Hitközség ezúton hív meg minden érdeklődőt purimi ünnep-ségére, melyre 2019. március 21-én, csütörtökön 16:00-kor kerül sor a Men-házban.

Program:– Megila (Eszter könyve) felolvasása – David Adri (Pozsony)– Pandzarisz Dina koncertje– Tombola felnőtteknek és gyermekeknek– Szívesen fogadjuk a jelmezbe öltözötteket– Ünnepi étkezés– Gyermek foglalkozás az ünnepről

Purimkor a perzsa uralom alatt élő zsidó közösség megmenekülésére emlékezünk.Purim egynapos ünnepe adar 14. napján van. A szökőévekben a második adar hó-napban ünnepeljük.

A program a Bethlen Gábor Alap támogatásával valósul meg. Ünnepeljen Ön is velünk! �

PASZTERNÁKANDRÁS

Széder este

AKomáromi Zsidó Hitközség idén is megrendezi hagyományos széder estéjét,melyre 2019. április 19-én, pénteken este 18:00-tól kerül sor a Menházban. Azestet Riszovannij Mihály vezeti. A kóser vacsorát Budapestről biztosítjuk. Re-

gisztráció 2019. április 10-ig a titkárságon vagy a kile@menhaz.sk címen. A részvéte-li díj 4 EUR. �

2 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2019. FEBRUÁR

KÖZÖSSÉG | HÍREK

Ked ves Ol va sónk! Kér jük, le he tő sé ge sze rint tá mo gas sa a Ko má ro mi Zsi dó Hit köz -ség prog ram ja it, a HH meg je le né sét, épü le te ink, te me tőnk fel újí tá sát.

Bel föl di át uta lás Szlo vá ki á ból:26384962/0900 – Slovenská sporiteľňa vagy10103804/5200 – OTP SlovakiaNem zet kö zi át uta lás kül föld ről:Cí m: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501 Komárno, SlovakiaIBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXBa kunk cí me: Slovenská sporiteľňa, Palatínova 33, 94501 KomárnovagyIBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXBan kunk cí me: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

A HH-t a Shalom klubot és a KZSH-ttámogatták: Lustig Péter (Tatabánya),Megó Mária (Komárom), Földes Ondrej(Pozsony), Sajmovičová Zuzana (Pös-tyén), Szalay Vilma (Komárom) és ano-nimitásukat kérő adományozók. Kö-szönjük!

�Január végén befejeződött a 2018. évi

pályázataink elszámolása.�

A Szlovákiai Zsidó Hitközségek Köz-ponti Szövetsége vezetősége februárbanKassán ülésezik. A tanácsokozáson Pas-ternák Antal elnök képviseli a KZSH-t.

�Pozsonyban nagysikerű vetítést ren-

deztek Scheiner Susi és Péter Lépésrőllépésre című filmjéből.

Hitközségi Híradó – a Komáromi Zsidó Hitközség lapja, alapítva 5756-ban (1996), fõszer kesztõ: Paszternák Tamás (tamas.paszternak@menhaz.sk),Paszternák András (andras.paszternak@menhaz.sk), munkatársak: Haas Judit, Mgr. Piczek Ferenc, tördelõszerkesztõ: Saláth Richárd,olvasószerkesztõ: Vadász Magda (Budapest), Paszternákné Kertész Zsuzsanna (Komárom), Katarína Potoková (Nitra), nyomtatás: Nec-arte Kft.,Komárom, a KZSH címe: Židovská náboženská obec, Eötvösa 15, 945 01 Komárno, Slovakia, tel.: 00421/35/7731-224, e-mail: kile@menhaz.sk,tel.:/fax: 00421/35/7725-355. Regisztrációs szám: EV 3424/09. ISSN 1337-091x. IČO: 34073400. Alapítva 5756-ban. Lapunk Önnek készült,kérjük ne dobja el!

Kérjük a támogatását!

Támogatóink / naši sponzori:

Fa li új ságrö vid hí rek

� A második világháború után tetemesen megfogyatkozott létszámú komáromizsidóság egyetlen megmaradt és használatban lévő imaháza az ún. kistemplom azsidó Menházzal együtt 1896-ban épült. Az építkezés mecénása Fried Kálmán volt,emléktáblája megtalálható a zsinagógában. Az épület máig a hitközség tulajdoná-ban van, itt összpontosul a közösség vallási és kulturális élete. Februári mozaikunkegy régi képeslapon ábrázolja az Eötvös utca 15-öt. Az épület része a Szlovákia zsi-dó örökségét bemutató kulturális útnak.

Közösségi mozaik - kép(ek) a hitközség múltjából -

„Realizované s finančnou podporou Fondu na podporu kultúrynárodnostných menšín“

2019. FEBRUÁR | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 3

KÖZÖSSÉG | HITÉLET

Az Auschwitzi koncentrációs tábor fel-szabadulásának évfordulójára Szűcs Józseftanár Radnóti Miklós – „...kit végül is meg-ölnek...“ című verses összeállításával em-lékeztünk (részletek a Szerkesztői gondo-latokban). Az előadás Radnóti Miklós éle-tének utolsó hat évét mutatta be művei, le-velei, naplóbejegyzései alapján. A műsor-ban Molnár Árpád működött közre. Amegható program után Paszternák András,

majd Novák Tamás szólt az egybegyűltek-hez, hangsúlyozva az emlékezés fontossá-gát, az Európában és a nagyvilágban ta-pasztalható negatív tendenciák elleni fellé-pés időszerűségét.

Tu Bisvát ünnepének eredetéről és szo-kásairól a Dunaszerdahelyről érkezettFeldmár Tibor nyújtott átfogó képet. Az ál-dások közös elmondásával fogyasztottuk ela tizenötféle gyümölcsöt.

A Shalom klub résztevőit kóser finomsá-gok is várták. A gyerekeknek külön progra-mot szerveztünk az iroda előterében. �

PA

Szezonindító összejövetel a Menházban

Hagyományainkat követve, a 2019-es szezont az ENSZ Holokauszt Emléknapraszervezett megemlékezéssel és Tu Bisvát megünneplésével kezdtük a MenházWallenstein Zoltán termében. A régió különböző településeiről megjelenteket

Paszternák Tamás, a Komáromi Zsidó Hitközség programkoordinátora köszöntötte.Megtisztelte rendezvényünket Keszegh Béla, Komárom város polgármestere is.

Tisztelt Emlékezők!

Zsolt Bélának, Komárom neves szülöt-tének emléktáblája előtt állunk. 1896.január 8-án Steiner Béla néven ebben

a házban született.Villámcsapás című önéletrajzi regényé-

ben ezt írja: „Anyai dédapám és nagyapám100 éven át ugyanabban a házban voltak tí-mármesterek, apai dédapám és dédanyámugyanabban a házban kocsmárosok.”

Ez volt a híres lépcsős kocsma. A kisBéla két testvérével: Irmával és Piroská-val korán félárvaságra jutott, ugyanisédesapja Steiner Ignác közgazdász 1903-ban meghalt. Édesanyja Hirschler Ilonarövidesen újra férjhez ment Milch Berta-lanhoz, ebből a házasságból egy kislányszületett, Terézia. Steiner Béla izraelitavallásúként a dél-komáromi reformátuselemi iskolában tanult, majd az észak-komáromi bencés gimnáziumban érett-ségizett 1913-ban. Verseket írt, első köte-tét 1915-ben adták ki. 1916-ban vezeték-nevét Zsoltra változtatta.

A pesti bölcsészkaron magyar-latin sza-kos tanárnak készült. Az első világháborúkitörésekor besorozták. A háborúból súlyossebesüléssel tért vissza. Nagyváradon ápol-ták, ahol 1918-ban újságíró lett. Itt derültki, hogy igazából a prózához, azon belül isa politikai publicisztikához van tehetsége.Fokozatosan a két világháború közti Ma-gyarország egyik legjelentősebb politikai

újságírója lett. 1920-ban Budapestre jött,ahol előbb Bródy Sándor támogatta, majdellenzéki polgári lapok nyíltan szóló újság-írója, később pedig a Toll című lap főszer-kesztője lett. Ez volt élete talán legsikere-sebb szakasza. Sokat olvasott, anyanyelviszinten tudott németül és franciául. Szeret-te a vicceket és a futballt, MTK drukker volt.Az 1920-as évek végén megházasodott.

Felesége Hollós Ilona színésznő lett,akivel nem sokáig éltek együtt. A harmin-cas évek elején újra megnősült. Egy nagy-váradi patikus lányát, Rácz Ágnes gyógy-szerészt vette feleségül.1942-ben behív-ták munkaszolgálatra. 15 hónapot töltöttUkrajnában. Felesége és barátai közben-járására hazakerült, négy hónapi börtön-büntetés után 1944 januárjában szaba-dult. Utána feleségével a nagyváradi get-tóban álnéven bujkált. Hamis papírokkaltértek vissza Budapestre. A Kastner-vo-nat segítségével Bergen-Belsenbe majdSvájcba kerültek.

1945 nyarán tértek haza. A Haladás újságfőszerkesztője lett, amelyet a maga stílusá-ra formált. 1946-ban megírta utolsó regé-nyét, a Kilenc koffert. Ebben a nagyváradigettó életét írja le a saját sorsán keresztül. Amű először csak újságban, folytatásokbanvolt olvasható.

Könyv formában csak jóval halála után,1980-ban jelent meg. Ez a regény az egyikelső írás a magyarországi zsidók deportá-

lásáról egy túlélő elbeszélésében. Leírja anagyváradi gettó felszámolását, saját sza-badulását. visszaemlékszik munkaszolgá-latosként a keleti fronton átéltekre. Kije-lenti, hogy életveszélyben nem szabad atárgyakhoz, csak az élethez lehet ragasz-kodni, ha az ember élni akar.

Az átkozott kilenc koffer jelképpé vált,a tárgyakhoz való kötődés jelképévé, mégakkor is, mikor a tárgyak markolása mi-att az életet kell kiengedni a kezünkből.1947-ben megírta utolsó színművét, aNemzeti drogériát. Ekkor már folyamato-san betegeskedett, írásainak többsége aszanatóriumban született. Pontosan het-ven évvel ezelőtt, 1949. február 6-án haltmeg. Budapesten, a Kozma Utcai Izraeli-ta temetőben helyezték örök nyugalom-ra. Kellér Andor nekrológjából idézve iga-zában azon a napon halt meg, amikornem volt többé kíváncsi.

Zsolt Béla pályája tipikus esete a magyarzsidóság történetének: először lelkes asszi-miláció, majd kiábrándulás az első világhá-borúban, később a forradalmakban, rémü-let az erősödő antiszemitizmus korában,aztán a végpont a szeretett haza utolsóárulása, Auschwitz.

Zsolt Béla a halálra ítélt magyar zsidópolgárság írója volt. Regényeiben arról avilágról vallott, ahonnét maga is szárma-zott. Mint publicista a nagy közös polgá-ri eszményeket képviselte. Publicisztiká-ja ma is aktuális. Köszönöm, hogy meg-hallgattak. �

Elhangzott az író dél-komáromiemléktáblájánál 2019 februárjában

Zsolt Béla élete és munkásságaPasternák Antal beszéde

4 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2019. FEBRUÁR

INTERJÚ | KÖZÖSSÉG

A Centropa Alapítvány célja a közép- éskelet-európai zsidók mindennapi életé-nek dokumentálása a 19. század végétől a20. századon át egészen napjainkig. Céljatovábbá az összegyűjtött dokumentumokközzététele és minél szélesebb körű fel-használása korszerű adatrögzítő és infor-mációs technikák felhasználásával. „Zsi-dó élettörténetek a 20. században” címűprojektje keretében a Centropa az elsőolyan online adatbázist hozta létre,amelyben zsidó élettörténetek, családfákés a hozzájuk tartozó családi fényképekmindenki számára hozzáférhetők és ku-tathatók. Eddig több mint 220 magyaror-szági és határon túli magyar ajkú zsidóvalkészítettünk életútinterjút. Az 1910 és1935 között született interjúalanyokat aháború előtti életükről, családjukról, há-borús élményeikről, a háború utáni újra-kezdésről, a szocializmus évtizedei alattiéletükről és sorsuk 1989 utáni alakulásá-ról kérdeztük. Ezekből az oral historymódszerével gyűjtött interjúkból kibom-lik a 19. század végi és 20. századi ma-gyarországi zsidó történelem személyesvonulata. A digitálisan rögzített családifényképeket és dokumentumokat részle-tes családfával, valamint az élettörténe-tek megszerkesztett változatával együttmindenki számára hozzáférhetővé tettüka világhálón.

2018-ban jelent meg a Corvina Kiadógondozásában az Ünnepek és hétköz-napok - Zsidó vallásnéprajz a Kárpát-medencében című könyve. Kiknek szól akiadvány?

Ez a könyv azonban nem a holokausztborzalmairól és traumájáról szól, nem azauschwitzi csontvázak képeit idézi, és nema többségi társadalomnak a holokausztraadott reakcióját elemzi. Nem célja továbbáaz sem, hogy áttekintse a zsidó vallás bo-nyolult vallásetnológiai rendszerét. Egé-szen máshonnan közelít. Felidézi azt a ké-pet, amit a holokauszt előtti időszakból is-

merhetünk (ismerhetnénk). Néprajzi/ant-ropológiai eszközökkel mutatja be a II. vi-lágháborút megelőző időszak magyaror-szági zsidóinak hétköznapi életét, idő- ésünnepfelfogását, a többségi társadalombanelfoglalt helyét, sajátos kultúrájának jel-lemző vonásait, az együttélés megfoghatóés kevésbé megfogható jellemzőit, gazda-sági, kulturális, társadalmi szerepét a helyiközösségekben. E megközelítésmódban azsidókat nem zárt, elszigetelt, idegen vi-lágként ábrázoljuk; éppen ellenkezőleg:kapcsolódási pontokat keresünk az őketkörülvevő „nem zsidó” kultúrával. Azegyüttélés különböző területeit, az egy-másra gyakorolt hatás megnyilvánulásaittárjuk fel, a többségi társadalomhoz valóviszonyban természetes elemként értel-mezzük a másságot. A vizsgálat az 1890-esévektől a holokausztig tartó időszakot öle-li fel. Ezen időszak alatt a Kárpát-meden-cében élő zsidókat számos vallásukat érin-tő, valamint földrajzi és történelmi válto-zás érte – mint például az Osztrák–MagyarMonarchia széthullása –, aminek hatásáramódosult az életforma, a gondolkodás, át-alakultak a zsidó tradíció egyes elemei, akialakított életmód-stratégiák. A vallásos-ság változásaira adott válaszok nyomonkövethetők egészen a holokausztig. Már azinterjúkészítés során is markánsan kiraj-zolódott, hogy a vallás gyakorlásában és azéletmódban egyértelműen megmutatkozikegy keleti, illetve falusi, valamint egy nyu-gati, illetve fővárosi változat. Úgy vélem, etársadalmi és földrajzi összefüggés kimu-tatása ugyancsak eredménye ennek a kuta-tásnak. A magyar néprajztudomány óriásimulasztása, hogy teljesen figyelmen kívülhagyta a magyarországi zsidók kultúráját.

A zsidósággal kapcsolatban – a kárpát-medencei zsidósággal kapcsolatban isnagy a tudatlanság. A hagyományos ma-gyar történelemoktatásban a magyar zsi-dóság élete szinte egyáltalán nem jelenikmeg és pusztulásáról is csak néhány me-gemészthetetlen sor tudósít. A tudatlan-

ság nem segíti a magyar-zsidó együtt-élést. A tudatlanság árt. Ajánlom azonbanminden zsidó és nem zsidó embernek,akik a zsidóság kultúrájának egy olyanfejezetére kíváncsiak, ami eddig kevésbévolt ismeretes Eddig ugyanis nem szüle-tett olyan összefoglalás a néprajztudo-mányon belül, amely a zsidó hagyomány-anyaggal kapcsolatban nemcsak egy-egyfolklórjelenség bemutatását vállalta, ha-nem összefüggő rendszerben, a magyarnépi kultúra részeként ismertette volna aholokauszt előtti Magyarországon élő vi-déki zsidók életmódját, hagyományait. Aholokausztot túlélő itt maradottak leg-személyesebb vallomásaiból építkeztem.A mindennapi élet olyan területeire nyer-tünk bepillantást, amelyek a hagyomá-nyos történetírás módszereivel nehezenmegközelíthetők. A könyv egyik törekvé-se, hogy az interjúalanyok életét a holo-kauszt tragikus fejezetén túl, a háborúelőtti és utáni időszak teljességében mu-tassa be, és ily módon zsidók és nem zsi-dók számára megismerhetővé tegye a kö-zép- és kelet-európai zsidó életformáksokszínűségét. Ajánlom tehát mindenki-nek, aki a zsidóságról szeretne többetmegtudni, a borzalmas auschwitzi képekasszociációján túl, szeretne többet meg-ismerni arról a virágzó kultúráról, ami aSoában teljesen elpusztult.

Folytatás a következő oldalon.

Ünnepek és hétköznapokÚj könyvéről kérdeztük Czingel Szilviát

Kulturális antropológus, muzeológus, néprajzkutató vagyok. Pozsonyban szü-lettem, 1990 óta élek Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemenfolytattam tanulmányaimat 1995-ben diplomáztam néprajz-muzeológia

szakon. Később doktori fokozatomat is itt szereztem meg. 2006 óta a Centropa Ala-pítvány munkatársa és kutatója vagyok.

2019. FEBRUÁR | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 5

INTERJÚ | KÖZÖSSÉG

Folytatás az előző oldalról.

A kötet törzsanyagát zsidó családtörté-neti visszaemlékezések adják, mesélne ki-csit a kutatómunkáról? Kiket keresettmeg? Mennyire voltak nyitottak a zsidócsaládok arra, hogy meséljenek életükről?

Az interjúalanyok kiválasztásánál fontosszempont volt az életkor. A kutatás fő cso-portjának az 1910 és 1935 között születettinterjúalanyok megtalálása és kiválasztásavolt. Fontos volt, hogy a megkérdezett vál-lalja zsidóságát. Cél volt az is, hogy olyaninterjúalanyokra essék a választás, akiknekmindkét szülője és – amennyiben a holo-kauszt előtt kötöttek házasságot – a há-zastársa is zsidó. Mivel a holokauszt utánsokszor egyszerűen lehetetlen volt zsidóházastársat találni, az interjúalanyok kivá-lasztásánál nem volt kritérium, hogy a há-ború után zsidóval kötöttek-e házasságot.További fontos szempontja volt a kiválasz-tásnak, hogy az alanyok magyarul adják azinterjút, vagyis magyar legyen a nyelvi éskulturális identitásuk. Ez azért is volt lé-nyeges, mert az interjúkat nemcsak a maiMagyarországon készítettük, hanem azegykor Osztrák–Magyar Monarchia többutódállamában: a mai Szlovákiában, Ro-mániában (Erdélyben), Szerbiában, Ukraj-nában is. Illusztrációként ezekből az orszá-gokból is bőven szerepelnek a jelen könyv-ben interjúrészletek – éppen az a közösbennük, hogy mind magyar nyelven ké-szültek. Az interjúk készítése során megfi-gyeltem, hogy a holokauszt feldolgozatlantraumája mennyire mély az interjúala-nyokban. Hiába voltam kíváncsi a háborúelőtti életükre, legtöbb esetben legelőszöraz interjúk a holokauszt történetek elme-sélésével és meghallgatásával kezdődtek. Atrauma „kibeszélése” után, csodálatos tör-ténetek bomlottak ki az „életről”, a boldogbékés időkről.

Miért fontos, hogy a szöveg mellett, ré-gi családi fényképek segítségével meg iselevenednek a könyv szereplői?

A családi fénykép jellegzetesen 20. szá-zadi jelenség. Ezek a felvételek a nagy tör-ténelmi eseményeket és a személyes törté-neteket lokális, alternatív jelentésekkelegészítik ki vagy árnyalják tovább. Nem-csak a meglévő, de a hiányzó dokumentu-mok is beszédesek, témánk esetében pedigkülönösen azok voltak. A kor divatja szerintelkészült családi fotók a zsidók körében is

népszerűek voltak, a családi albumokbanszámos ilyen kép lapult. Ezzel szemben – aképi megörökítés tilalma miatt – zsidó ün-nepeket megörökítő fotóval alig találkoz-hatunk. A családok birtokában levő fényké-pek az egyéni életutak vizuális kísérői: többfelületen is érintkeznek a szövegekkel, mi-közben olyan tartalmakat hordoznak,amelyek más módon nem válhatnánaknyilvánvalóvá.

Melyik volt a legizgalmasabb történetÖn számára?

Nagyon sok kedvenc történetem van,egyet idézek most közülük:

A kóser vágást, akárki nem végezhette.Általában a rabbik javaslatára választottakolyan személyt erre a munkára, akiben aközösség teljes mértékben megbízott. Azortodox családok előszeretettel „ajánlot-ták” fiaikat erre a pozícióra, hiszen ezzelmég jobban ki tudták fejezni elkötelezettvallásosságukat. Kisebb közösségekben asakterek több feladatot is elláttak. Példáulmelamedként vagy kántorként is tevé-kenykedtek. Érdekességként említem mega holokauszt előtt Tokajban élő Teichmanncsaládot, ahol a 15 gyerekből az 1926-banszületett fiukat Teichmann (később Timár)Károlyt (héber név: Akiva Ben Mordechai)héderbe, majd jesivába küldték, hogy a tu-dását később a közösség javára fordítsa.Természetesen szakmát is tanult, férfisza-bónak taníttatták valószínűleg Szerencsen.Teichmannék ortodoxok voltak, otthoncsak jiddisül („zsargonul”) volt szabad be-szélni, főképp akkor, amikor Károly édes-apja, Márton is otthon volt. Ahogy az abbanaz időben szokványos volt, ebben a család-ban is a gyerekek előbb tanultak meg jiddi-sül, mint magyarul. A családnak szinteminden évben költöznie kellett, mert a sokgyerek mellett csak ártéri területen tudtakházat bérelni, és a Bodrog szinte mindenévben kiöntött. Évente egyszer, hánukákorjutott az épp otthon levő gyerekeknek 1-1gerezd narancs. Timár Károly történeteazért különleges, mert a holokauszt után őlett azon utolsó kóser vágók egyike, aki avolt szocialista országokba is eljárt mégvágni és rájnigolni, mivel a maroknyi meg-maradt közösségek helyben ezt nem tudtákmegoldani. A háború után a kelet-közép-európai országokban nagyon nehezen le-hetett újra megszervezni a vallásos zsidóéletet, alig lehetett kóser vágót találni. Abudapesti zsidó Hitközség az 1970-es

években (Kelet-)Berlinből kapott felkérést,hogy küldjenek valakit Magyarországról,aki baromfit és marhát is tud vágni. A hit-község Timár Károlyt küldte, aki a háborúután már a budapesti Rabbiképző kántorszakát is elvégezte, és 1950-től Hódmező-vásárhelyen, majd 1957 és 1997 között Pé-csett kántori funkciókat is betöltött. Pécsettvolt egy vágóhíd, az 1990-es évek elejéigoda is kijárt hetente egyszer marhát vágni.Később Berlin mellett járt Varsóba és Krak-kóba, majd Kassára is állatot vágni.

A Centropa munkatársa, milyen projek-teken dolgoznak mostanában?

A projekt hosszú távú célja a zsidó ha-gyományok megőrzése, közvetítése atöbbségi társadalom felé. Egy olyan kezde-ményezés, amely képes párbeszédre ösztö-nözni, képes megismertetni egy kisebbségkultúráját és közvetíteni értékeit, segíti fel-oldani a tabukat, az érzelmi és politikaielőítéleteket. Sajátos és egyedülálló mód-szerünkkel olyan modellt kívánunk elter-jeszteni, amely alkalmas a társadalmi tole-rancia erősítésére. Célkitűzésünk, hogyolyan programot dolgozzunk ki a projektkeretén belül, amelyet mint módszert máskisebbségek is át tudnak venni, amely al-kalmazható más csoportok társadalomtör-téneti kutatására és az oktatásban valómegjelenítésére is. Egy jól működő prog-ram hosszú távon elérheti, hogy a diákokfogékonyabbak legyenek saját környeze-tük, múltjuk iránt, és készek legyen kreatívenergiát fordítani e múlt kutatására, kin-csei megőrzésére. Immár akkreditált kép-zést nyújtunk középiskolai tanároknak, ki-állításokat szervezünk, a történetekbőlmultimédiás filmeket készítünk. Tartjuk akapcsolatot az interjúalanyokkal is, akikkelközel 8 éve Café Centropa néven találkozó-kat szervezünk iskolásoknak és mindenki-nek, aki szívesen beszélget velük. �

PA, PT

6 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2019. FEBRUÁR

INTERJÚ | EMLÉKEZÉS

Az egyetem elvégzése után az akkor lét-rejött Holokauszt Emlékközpontban(HDKE-ben) kezdtem el dolgozni, majd2008 és 2018 között a Magyar Nemzeti Le-véltár Országos Levéltárában folytattamtevékenységem. 2019. január 1-ével tértemvissza a HDKE-be. Mindezek mellett 2004óta tanítok a felsőoktatásban is, jelenleg aNemzeti Közszolgálati Egyetem Rendé-szettudományi Karán oktatok különbözőtárgyakat, egyetemi docensi besorolásban.

Hol tart ma a Vészkorszak magyaror-szági kutatása, elegendő volt az elmúlt hétés fél évtized, hogy feltárják a történészeka múlt titkait, szembenézzen a társadalomaz azokban az időkben történtekkel?

A kutatás és a társadalmi szembenézéskét dolog, s sajnos nincs közöttük szoros,vagy ok-okozati összefüggés. Azt gondo-lom, hogy az emlékévek, az emléknapoksokat segítettek, mint ahogy az is, hogy apedagógusoknak módja van továbbképzé-seken is elmélyedniük a vészkorszak törté-netében és próbálni megérteni a felfogha-tatlant. Tapasztalatom, hogy az emberek-nek sokkal több fogalmuk van a vészkor-szakról ma, mint volt 10-15 éve. Perszenem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy azauschwitzi áldozatok 1/3-a magyar, ponto-sabban magyar zsidó volt, s hogy ez mek-kora veszteség volt az országnak már akkor

is… Ugyanakkor tény, hogy napjainkban istapasztalható antiszemitizmus vagy éppena klasszikus „zsidó összeesküvés elméle-tek” hangoztatása, a magyar történelemleegyszerűsítése és egyes személyek „ró-zsaszínben látása” sokat árt az őszinteszembenézésnek.

Kinevezése egyben generációváltást isjelent a HDKE élén. Milyen tervekkel vágneki a munkának, mely célok megvaló-sítása esetén tekinti majd sikeresnekigazgatói tevékenységét?

A generációváltás talán túlzás, hiszenaz intézmény személyi állományában análamnál fiatalabbak vannak többségben.Célom a nemzetközi kapcsolatok erősíté-se, s ezen belül is kiemelten a határon tú-li magyar területeken működő magyar aj-kú zsidó közösségekkel. Azt gondolom, aHDKE-nek a magyar tudományos életbensokkal aktívabbnak kellene lennie, sokkaltöbb fiatal kutatót kellene bevonzanunk,illetve a már meglévő fontos intézmé-nyekkel valós partneri kapcsolatot kellkialakítanunk. Sokkal több, és nem csakmagyar nyelvű kiadvánnyal kellene meg-jelennünk a „tudományos piacon”.

Az utóbbi években mintha kicsit keve-sebbet hallanánk az intézményről a zsi-dó közéletben, valóban így van ez?

Valóban, talán az elmúlt években nemexponálta magát a zsidó közéletben any-nyira magát az intézmény, ezen is változ-tatni szeretnénk.

A túlélők, szemtanúk távoznak, meny-nyire lehet a Holokauszt témáját közelhozni a felnövekvő - személyes történe-teket már csak elmesélésekből ismerő -generációkhoz?

A kérdés jogos és egyben égető. Akiidén érettségizik, az 2000 körül szüle-tett… Vagyis neki az egész 20. század va-lami nagyon távoli dolog. Tudomásul kellvenni, hogy digitális világban élünk, kü-lönösen a fiatalok, és erre is gondolnunkkell, amikor nekik rendezünk vagy szer-vezünk valamit. Számukra egy ünnepé-lyen elhangzó beszédek kevesek, sőt…Ahogy látom, a művészet (irodalom, já-ték- és dokumentumfilm) és a család-vagy helytörténetbe való bevonás lehet-nek a kitörési pontok.

Korábban sokat foglalkozott a Soahkomáromi és környékbeli történeténekkutatásával. Mely szakmai kérdések fog-lalkoztatják mostanság?

Igen, valóban foglalkoztam a komáro-mi zsidóság történetével is – méghozzáigen nagy örömmel. Az elmúlt években amagyar közigazgatás és rendészeti szer-vek szerepe, viselkedése foglalkoztat, il-letve hogyan is érvényesült pontosan anémet befolyás. �

PA, PT

Hírek a Páva utcábólBeszélgetés Kovács Tamással, a Holokauszt

Emlékközpont nemrég kinevezett igazgatójával

Kovács Tamás vagyok, 1979-ben születtem Kaposváron. Egyetemi diplomá-mat, illetve doktori fokozatomat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem.Diplomám esetén Gyarmati György tanár úr, doktori értekezésemnél pedig

Ormos Mária professzor asszony volt a témavezetőm.

80. fejezet: Búcsú és fényfesztivál

(2012. június 11.)

Az első költözésemre nem emlékszem,egy éves voltam, mikor a falusi létetfelváltotta a “nagyváros”, Komárom.

18 boldog, gondtalan év a Stavbárov utcában, majd ballagás, sszeptemberben már az OR-ZsE kollégiumában ébredtem. A Józsefkörút és a Bérkocsis utca sarkán álló ház harmadik emeleti lakásánnégyen-öten osztozkodtunk. Volt egy vaságyam, egy szekrény, egyíróasztal. Így vágtam hát neki a pesti életnek. Három évet töltöt-tem itt, közel volt minden, az ELTE, a belváros, s a liturgiatörténetelőadó szak óráira házon belül jártam.

Itt is eljött a költözés ideje. Összepakoltam a cuccomat a sze-meszter végén, s a negyedik évet már a Bálint ház kollégiumá-ban kezdtem. Az ablak alatt lévő ágyamban két évig nem tudtammegszokni, hogy a szűk Révay utcában minden zaj felhallatszikodalentről. Három szobatárs, közös tv-szoba, reggeli és vacso-ra, két év.

Befejeztem az egyetemet és a fősulit, s már jött is értem János,kedves taxis rokonom – aki azóta már sajnos nincs közöttünk -, sátröpített a IX. kerületbe. Újra együtt laktam a bátyámmal, lett sa-ját szobám. Új bútor, igazi otthonná vált az immár dolgozó emberhajléka.

Teltek-múltak az évek, s egyszer csak a tesóm elköltözött. Em-lékszem az első „másnap reggelre”, amikor átmentem a szobájá-ba, s rádöbbentem, egyedül vagyok, s csak telefonon kívánhatokneki jó reggelt.

Az élet megy tovább, megbékéltem a helyzettel. Belaktam a má-sik szobát is, majd jött a nagy felújítás. Minden a helyére került.Idilli állapot, egészen tavaly júniusig, amikor belevágtam a poszt-doktori küldetésbe.

2011. június 6-án a következőket írtam: „Kicsit elidőzöm, majdirány a szállás, egy másik csoportból egy diák elkísér egy darabon. Atérképen nincs messze. Gyalog, gurulós bőrönddel kb. 20-25 perc. A do-ki néni úgyis azt mondta mindig az MTA KK-ban, hogy sétáljak amunkába. Azt hittem, Tel-Aviv lapos, de nem, vannak itt buckák is. El-köszönök XY-tól, annyian mutatkoztak be, hogy nem is jegyeztem mega nevét. Az utamon keresztezett egy fekete macska, na jó, nem megyek

tovább. Végén elérek a 6-os számig, sehol semmi. Hol a vendégház?Telefon, kiderül, rosszul volt a neten, nem 6, hanem 46! Azt a feketemacskáját! Végül megtalálom, s még közelebb is van az egyetemhez,mint a 6. Kis szoba, saját fürdőszobával, ágy, mikro, hűtő, TV, wifi, víz-forraló. Egyelőre két hétre vettem ki, csütörtökig kell eldöntenem, ma-radok-e tovább vagy találok-e valami mást. Az élet nagy kérdései!”

Az egy hétből egy év lett. Ma délután búcsút vettem a pici szo-bámtól. Több mint 365 napig volt az “itthonom”, távol az otthon-tól. Egy bőrönddel érkeztem, most van négy nagy dobozom, há-rom zsák, számtalan táska. Nem mentem messze, egész közel te-lepedem le szintén Ramat Ganban. Mégis, mikor utoljára néztemszét a pár négyzetméteren, egy kicsit elérzékenyültem.

Hát ennek is vége, nincs mit sajnálni rajta, valóban pici volt, né-ha levegőtlen, néha nyomasztó. Búcsúzom tőled négy fal, ágy, hű-tő, tv, kisasztal. Adj minden bérlődnek annyi élményt Izraelben,mint nekem! Köszönöm, todá! Lehitraot!

(2012. június 14.)Az ember néha felugrik Komáromból egy pesti színházi elő-

adásra, s a taps után visszaindul a dél-szlovákiai településre, de kihallott már olyat, hogy munka után átruccan pár órára Jeruzsá-lembe?

Kedd reggel épp elmerültem a kesztyűs dobozban, amikor a há-tam mögül megszólalt az egyik kollégám: „Jössz velünk este Jeru-zsálembe a Fény fesztiválra?” „Miért ne, vágtam rá azonnal.” – máshalaszthatatlan programom nem lévén. Végül egy nappal elcsúsz-tattuk az utazást. Szerdán fél hatkor benézett a főnök a szobánk-ba, s azt kérdezte: „Te nem mész Jeruzsálembe a többiekkel?” „Me-gyek, kicsit később, a munka után indulunk!” – csaltam döbbenettelvegyes mosolyt az arcára.

Hat óra után szálltunk fel a 4-es út melletti megállóban a 400-as járatra, a dugóban araszolva kb. másfél óra alatt értük el a köz-ponti buszpályaudvart. A tömegközlekedési eszközön azon töp-rengtem, háromnegyed vagy talán egy egész évnek el kellett tel-nie, hogy integrálódjam a csapatba. Talán a későbbiekben ez ismegér majd egy blogposztot.

Villamossal száguldottunk végig a Jaffa utcán majd a Mamillabevásárlóközponton át értük el a fényfesztivál kiinduló pontját aJaffa kaput. A narancs, a kék és a zöld útvonalon kínált szemet gyö-nyörködtető látványt a több állomásos, az Óvárost behálózó fény-áradat. Különleges lámpák, meglepő vetítések próbálták elvará-zsolni a szent helyeket felkereső ezreket. Sokszor mozdulni semlehetett a szűk sikátorokban. Párszor jártam már az Óváros macs-kaköves utcáin, ennyi nézelődővel még sosem találkoztam. A gya-nútlan látogatóban az a kép alakulhatott ki, ebben a városban alegnagyobb békében élnek együtt muzulmánok, keresztények észsidók. Bárcsak a fesztivál multikulti feelingje átszivárogna a min-dennapokba is. Helyi ismerősökkel felduzzasztott csoportunk át-vágott az örmény negyeden, majd a zsidó negyed közepéig, a Hur-va zsinagóga tövében lévő térig jutott. Itt költöttük el az estebédet,s 22 óra révén már vissza is indulhattunk az arab bazáron keresz-tül a buszpályaudvarra. �

FOLYTATJUK

IZRAEL | ÉLMÉNYEK

PASZTERNÁKANDRÁS

Kék-fehér hétköznapok

2019. FEBRUÁR | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 7

8 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2019. FEBRUÁR

KÓSER KONYHA | HÍREK

Löwinger Manci szakácskönyvébőlEllenkezőleg

A vallás szertartásaiban szabad bort in-ni például a Shábbáti kiduskor, de Purim-

kor micve annyit inni, hogy az ember ne tudja megkülönböztet-ni Mordehájt és a Hámánt. Az ünnep megszenteli az ember aka-ratát, egyszer az évben megváltozni, idegen szokásokat magá-énak vallani és talán fellázadni a rutin ellen, egy napra ellenke-zőleg viselkedni, mint a többi 364 napon.

Talán ez az engedély fontos az emberi ösztönt, vele születettakaratot megfékezni, hogy nem mindig a tömeghez alkalmaz-kodni. Mindegyikünk ismer olyanokat, akik próbálnak ellenkező-leg viselkedni, mert a mai világban a modern kommunikációseszközökkel a különbségek lassan eltűnnek. A divatban, a zené-ben, az ételekben, a szokásokban és a kultúrában, azt lehet mon-dani, hogy sok más téren már kevésbé, lehet megkülönböztetniegyik népet a másiktól. A modern szociológiában elnevezték Co-ca Cola-izációnak, illetve a Coca Cola példa a hasonlóságra a mil-liárdok között. Mindenki Coca Colát iszik, farmerba öltözik, piz-zát eszik, egyforma zenét kedvel és ugyan azok a bálványaik.

Vannak olyanok, akiknek a világnézetük az, hogy „ellenkező-leg“ A héten összegyűlt a mi irodalmi csoportunk. Ilyenkor aháziasszony kávét, teát és süteményt készít. Az e heti háziasz-szony kijelentette, hogy a megszokott az unalmas, ő ellenkező-leg levest és halféleket meg salátákat készített a résztvevők nagycsodálkozására. Minden ízletes volt, de a kérdés, amire nem voltválasz az, hogy mi lesz tovább? Másokban is ellenkezünk a meg-szokottal vagy folytatjuk a régit.

Fiatalok szokták ellenezni az idősebbek életelveit és szokása-it. Néha igazuk van, néha nem, de soha sem lehet az ellenkezéstéletmódnak elfogadni. Az ellenkezés néha azt palástólja, hogyvalaki nem tud beilleszkedni a környezetében és az ellenkezés-sel próbálja magára felhívni a figyelmet. Furcsa öltözet, provo-kációs viselkedés, lázadás a társalom ellen nem elfogadott. DePurimkor pont ezek jogosak és szabadok. Purim napján, úgy,mint a karnéválon, az ellenkezésre biztatnak és az egy-két na-pi rendhagyó viselkedés biztosítja, hogy talán az illető ellenke-zései nem folytatódnak Purim után.

Purimi szokás Slách Moneszt, édességekkel teli tálakat kül-deni rokonoknak, barátoknak. Vannak családok, akiknél össze-gyűlik 8-10 édességgel teli tál. Sokan már megunták, ezért mástküldenek például: házilag készített szendvicstálat, sós sütemé-nyeket, hozzá sört vagy bort, kreatív gyümölcstálat, mozijegyetpattogatott kukoricával, ajándékkártyát pizzára, falafelre vagyegy kiválasztott kávéházba. Akár mit, ami ellenkezik a sokédességgel teli tállal.

Purimi Hámán füleHozzávalók: 5 pohár liszt, 25 dkg vaj, (vagy margarin) 3 tojás

sárgája, 2 dkg élesztő felfuttatva fél pohár tejben, (vagy vízben),3 evőkanál cukor, pár kanál tejföl, (vagy alma reszelék) 1/2 ká-véskanál só.

Elkészítés: A hozzávalókat összekeverjük és 1 órát pihentetjük. Atésztát kinyútjuk és pohárral köröket szaggatunk. Tetszés szerintlehet tölteni, de ha, ellenkezni akarunk, akkor eredetinek és krea-tívnak kell lenni és nem a meg szokott tölteléket választani. Példá-ul lehet körözöttel vagy pikáns ízű reszelt sajttal tölteni, amelyetösszekeverünk túróval és egy tojással, vagy kapros krémsajttal vagyzöldhagymával, lehet májpástétommal is tölteni, de akkor a recep-tet tejes hozzávalók nélkül kell készíteni.

A körök három oldalát felhajtjuk háromszögre és tojással meg-kenjük. Előre melegített sütőben 25 percig sütjük. �

Purim ünnep szlogenje: „ellenkezőleg”. Az ünnep szokásai hasonlóak a farsangi vagy karneváli szo-kásokhoz. Fontos az átalakulás, amelyet az ünneplők örömmel magukénak vallanak. Az év folya-mán nem szabad a vallási előríások szerint férfinak női ruhadarabot viselni és a nőnek férfiruhát

hordani, Purimkor ellenkezőleg, szabad és azt lehet mondani, hogy kötelező jelmezt viselni. DR. ORNAMONDSCHEIN

Búcsúzunk

Pár nappal 69. születésnapja előtt búcsúztatták Érsek-újvárban Kovács Marikát, aki hosszas betegeskedésután váratlanul elhunyt. A szertartást Baruch Myers

pozsonyi rabbi vezette, beszédet mondott Stern Tamás ve-zetőségi tag. Marika ragaszkodott a hagyományokhoz, fi-gyelemmel kísérte a komáromi közösség életét, lapunkrendszeres olvasója volt. Temetésén az érsekújvári közös-ség tagjain kívül többen megjelentek a környező hitközsé-gekből, ismerősei, barátai a városból, Komáromból Paster-nák Antal elnök és felesége is részt vett a temetésen. Emlé-két kegyelettel őrizzük! �

a Hitközségi Híradó szerkesztőiés a Komáromi Zsidó Hitközség vezetőség

4 | SPRAVODAJCA | FEBRUÁR 2019

ROZHOVOR | KOMUNITA

V roku 2009 prešla na Vysokú školuDanubius Sládkovičovo, ale pre zdravot-né dôvody v spomínanom roku muselasvoju pedagogickú prácu ukončiť. Od ro-ku 2015 opäť pôsobí na spomínanej školeako konzultantka a oponentka. Od roku1998 pracuje ako riaditeľka Domova so-ciálnych služieb pre dospelých Košúty.

Vydala nasledovné publikácie: A Csalló-közi és Mátyusföldi zsidó iskolák története1845–1945 (2001), kniha je uložená aj vknižnici v Haife. V roku 2007 vydala Prí-ručku k Medzinárodnému workshopu tera-peutických chránených dielní – Ako na to?História židovských škôl na južnom Slo-vensku (2017) – evidovaná v United StatesMemorial Holocaust Museum vo Washing-tone. Je aj spoluautorkou publikácie Spo-mienky na Diószeg (2015). V roku 2018 vy-dala ďalšiu publikáciu pod názvom Sociál-na práca a dobročinnosť v židovskej komu-nite. Okrem uvedených publikácií uverej-ňovala články v zborníkoch a odbornýchčasopisoch ako napríklad Roš Chodeš, Ma-skil, Prohuman, Humanita, Carissimi, So-ciální práce a politika...

Ako vznikol nápad vydať publikáciu ožidovských sociálnych inštitúciách?

Keď som prednášala študentom na uni-verzite, zistila som, že študenti 3. ročníkasíce majú osvojené teoretické vedomosti,avšak mali problém prakticky si predstaviť

a zaradiť celý systém fungovania sociálnejpomoci v labyrinte zákonov. Dlho som roz-mýšľala, ako by som to mohla jednoduchonapraviť a vysvetliť, aby si dotvorili kom-plexný obraz o fungovaní celého sociálne-ho systému. Zámerne som použila "visual-ly wired" nielen na prednáškach. Podobnesom postupovala aj v knihe, kde som apli-kovala metódu spojenia textu s obrazom nalepšie pochopenie fungovania sociálnehozabezpečenia a sociálnej pomoci. Židovskésociálne inštitúcie v súčasnosti aj v minu-losti participovali na poskytovaní sociálnejpomoci svojim blížnym. Úroveň poskytova-nia sociálnych služieb a pomoci je obrazomaj spätnou väzbou spoločnosti a komunityako sa stará/la o svojich nevládnych a star-ších spoluobčanov. Chcela som priblížiť ahodnoverne zdokumentovať prínos židov-skej komunity sociálnej práci.

Kde a ako ste zbierali materiály?Materiály pochádzajú väčšinou z regio-

nálnych archívov, z knižnice v Budapešti,odbornej literatúry a osobných rozhovo-rov. Jedna časť knihy je venovaná výsku-mu, ktorý sa realizoval v roku 2000. Privýbere objektov som sa zámerne oriento-vala na obyvateľov židovského Domovadôchodcov Ohel David v Bratislave, na čle-nov Židovskej náboženskej obce v Brati-slave a v Galante. Veľkú pomoc mi poskyt-li PhDr. Peter Salner a Judita Haásová.

Čo bolo najzaujímavejším výsledkomzískaným počas výskumu?

Každá jedna židovská komunita sa odsvojho zriadenia, počas celej existencie,neustále zaoberala rôznymi sociálnymiotázkami ako napríklad chudobou, choro-bou, starobou, dobročinnosťou ... a svojeaktívne pôsobenie nezredukovala ani počas1. svetovej vojny, ani začiatkom druhej sve-tovej vojny. Najzaujímavejším výsledkomvýskumu bolo pre mňa zistenie, že niekto-ré ŽNO počas hlbokého socializmu prežili aaktívne vyvíjali svoju činnosť aj v tejto ob-

lasti. Pozoruhodné zistenie bolo, že svojeciele ŽNO orientovala na socializáciu a re-socializáciu svojich členov, ktorí zostali naokraji spoločnosti a príbuzní im nebolischopní poskytnúť nevyhnutné podmienkya prostriedky pre ich plnohodnotný život,ako aj odstránenie sociálnych a najmä eko-nomických dysfunkcií.

Sú v knihe aj informácie o komárňan-ských inštitúciách?

Komárno patrí medzi málo miest, ktoréi v súčasnosti aktívne vyvíjajú činnosť voblasti židovského života. Medzi pätnásti-mi miestami, ktoré sú uvedené v knihe, fi-guruje aj Komárno, avšak z tohto regiónusa zachovalo pomerne málo informácií.Svoju pozornosť som orientovala hlavne navymenovanie dobročinných spolkov, ktoréboli najfrekventovanejšie i v ostatných ob-ciach, na ktorých som demonštrovala prí-nos židovskej komunity sociálnej práci.

Kde si možno vašu knihu zakúpiť?Zatiaľ len na dvoch miestach, a to v

kníhkupectve Artforum Bratislava naKozej ulici a na dobierku odo mňa kato-na.piatok@gmail.com. Predaj v ostatnýchkníhkupectvách ešte len teraz riešim, vi-dím to reálne od marca tohto roku.

Aké sú vaše ďalšie plány týkajúce satejto témy?

Dávam tomu rok, aby to bolo predajnév papierovej - knižnej forme a koncomroka plánujem vydať publikáciu v podobee-booku. Chcela by som túto tému pred-nášať ako doplnok k dejinám sociálnejpráce na vysokej škole tu na Slovensku.Musím sa však priznať, že mojím snom jeprednášať na Vysokej škole rabínskej, Fa-kulte sociálnej práce v Budapešti. �

PT

Nová publikácia o židovských sociálnych inštitúciáchRozhovor s Líviou Katona

Lívia Katona, rodená Katonová, sa narodila v roku 1967 v Nitre, je matkou synaRicharda Baniča. Diplom v odbore pedagogika získala na Univerzite Konštan-tína Filozofa v Nitre. Postgraduál zo sociálnej práce získala na Trnavskej uni-

verzite a doktorát z filozofie obhájila taktiež na Trnavskej univerzite, kde v rokoch1999 až 2004 pôsobila ako odborná asistentka.

KOMUNITA | ROZHOVOR

FEBRUÁR 2019 | SPRAVODAJCA | 3

Pokračovanie z minulého čísla.

Často počúvame otázky, či by malivšetci študenti navštíviť múzeumholokaustu. Viete, určite by im to

neuškodilo. Rovnako neverím, že by im tospôsobilo životnú traumu, ako zvyknúniektorí ľudia uvádzať. Pri tejto príleži-tosti by som rád citoval Daniela Feldma-ra, svojho mladého kamaráta a študentaGymnázia Jura Hronca v Bratislave:„Chcel by som všetkým odkázať, aby ne-zabudli na to, čo sa stalo. Nie je to dlhýčas, približne sedemdesiat rokov. Ak na tozabudnete, chyba sa zopakuje. A ak sa zo-pakuje, nikto nevie povedať, aké katas-trofálne následky bude mať.“

Môžete nám priblížiť dlhodobejšie plá-ny na rok 2019?

Našou prioritou je vzdelávanie v oblastiholokaustu, ktoré je v súčasnom svete veľ-mi dôležité. Nasvedčuje tomu aj stále väč-šia radikalizácia spoločnosti, pred ktorou

nemôžeme zatvárať oči. K tomuto cieľu ve-die aj naša spolupráca v oblasti vzdelávaniapedagógov s Pamätníkom Jad Vašem v Je-ruzaleme, ale aj Múzeom Slovenského ná-rodného povstania v Banskej Bystrici.

Zároveň pripravujeme otvorenie ďalšejstálej expozície a zaujímavé domáce i za-hraničné výstavy, filmové premiéry, kon-certy, prednášky, pamätné a pietne podu-jatia a stretnutia s preživšími, ktorýmichceme ešte viac zvýšiť záujem širokejverejnosti o naše múzeum.

V tomto roku sa zameriame na zinten-zívnenie spolupráce s múzeami v Českejrepublike, a to konkrétne s PamätníkomTerezín a Múzeom rómskej kultúry vBrne. S oboma inštitúciami tak na úrovnivýstavnej, ako aj na úrovni vzdelávania.

Môžem prezradiť, že na poslednom za-sadnutí Medzinárodnej aliancie pre pri-pomínanie holokaustu (IHRA – The In-ternational Holocaust Remembrance Al-liance), ktorej stálym členom je 32 krajínsveta, som bol zvolený za predsedu Ko-

misie pre genocídu Rómov (Comittee onthe Genocide of Roma). Prvoradou úlohounašej komisie bude medzinárodné prija-tie pracovnej definície anticiganizmu,podobne ako to bolo s definíciou antise-mitizmu.

Na jeseň minulého roka ste boli v ko-márňanskom Útulku ocenený cenou Ke-hila. Čo pre vás znamená toto ocenenie?

Na Slovensku máme dvanásť židov-ských náboženských obcí. Na dve výnim-ky sú všetky málo početné. Komárno všakdlhé roky ukazuje, že aktivity obce nemu-sia súvisieť priamo úmerne s počtom čle-nov. Aj malé komunity, dokážu robiť„veľké veci“. Roky ste pre mňa boli vzo-rom, ktorý mi ukazoval, že všetko sa dá,ak je vôľa a robia to správni ľudia.

No a zrazu príde z Komárna správa, kto-rá mi oznámi, že ste sa rozhodli udeliť miocenenie za dlhoročnú obetavú prácu prežidovské komunity v regióne. Neviete sipredstaviť, akú radosť ste mi tým spôsobi-li. O to viac, že ma ocenili tí, ktorí vedia, čonaša práca zahŕňa. Je to pocta, ktorá dodá-va energiu k ďalšej čestnej práci. Zároveň jeto záväzok vydržať v tomto nasadení. �

PA, PT

Cena Kehila 2018Rozhovor s Martinom Korčokom

Prvé stretnutiesezóny v Útulku

Vduchu našich tradícií sme rok 2019začali spomienkovým podujatím pripríležitosti Pamätného dňa holo-

kaustu a oslavou Tu Bišvat v sále ZoltánaWallensteina v budove Útulku. Účastníkovpodujatia z celého regiónu pozdravil pro-gramový koordinátor Židovskej nábožen-skej obce v Komárne. Naše stretnutiepoctil svojou návštevou primátor mestaKomárno Béla Keszegh.

Výročie oslobodenia koncentračného tá-bora v Osvienčime sme si pripomenuli li-terárnym pásmom zostaveným z básníMiklósa Radnótiho pod názvom „…kohonakoniec zabijú…” v podaní pána učiteľaJózsefa Szűcsa (podrobnejšie v Myšlien-kach redaktora). Predstavenie spracúvaposledných šesť rokov života Miklósa Rad-nótiho prostredníctvom jeho diel, koreš-pondencie a úryvkov z denníka. V predsta-vení spoluúčinkoval Árpád Molnár.

Po dojímavom programe sa prítomnýmprihovoril András Paszternák a TamásNovák, ktorí zdôraznili význam spomie-nok i aktuálnosť vystupovania proti ne-gatívnymi tendenciám v európskom i ce-losvetovom meradle.

O pôvode a tradíciách sviatku Tu Bišvathovoril Tibor Feldmár z Dunajskej Stredy.

Pätnásť druhov ovocia sme skonzumova-li po spoločnom odriekaní požehnaní.

Návštevníkov Klubu Šalom očakávali ajkóšer dobroty. Pre deti sme pripravili oso-bitný program v predsieni kancelárie. �

PA

MOZAIKA | SPRÁVY

2 | SPRAVODAJCA |FEBRUÁR 2019

Vydávanie Spravodajcu, Klub Šalom aŽNO v Komárne podporili: Péter Lustig(Tatabánya), Mária Megó (Komárno),Ondrej Földes (Bratislava), Zuzana Saj-movičová (Piešťany), Vilma Szalay (Ko-márno) a anonymní darcovia. Ďakujeme!

�Koncom januára sme uzavreli vyúčto-

vanie projektov za rok 2018.�

Ústredný zväz židovských nábožens-kých obcí v Slovenskej republike zasadávo februári v Košiciach. ŽNO v Komárnebude na zasadnutí zastupovať predsedaAnton Pasternák.

�V Bratislave bol s úspechom premiet-

nutý film Susi a Pétera Scheinerovcov snázvom Z kroka na krok.

Nástenkakrátke správy

Vážení čitatelia! Prosíme Vás, aby ste podľa Vašich možností podporovali programyŽNO v Komárne, ako aj vydávanie Spravodaja, údržbu budov a obnovu cintorína.

Poukázanie peňazí z územia SR:26384962/0900 – Slovenská sporiteľňa vagy10103804/5200 – OTP Slovakia

Poukázanie peňazí zo zahraničia:Adresa: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501 Komárno, SlovakiaIBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXAdresa banky: Slovenská sporiteľňa, Palatínova 33, 94501 KomárnoaleboIBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXAdresa banky: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Žiadame Vašu podporu

�V roku 2010 sme odhalili pamätnú tabuľu na stene bývalej neologickej synagógy,postavenej v roku 1863, ktorá slúžila veriacim do roku 1944. Budova bola v pri-ebehu II. svetovej vojny poškodená a hŕstka preživších už nemohla využívať syna-góg, ktorá stála na rohu ulice Biskupa Királya a Hajnalovej (dnes Štúrovej) ulici. Ko-munita, ktorá sa borila s finančnými ťažkosťami, budovu predala v roku 1950 stým,že je potrebné odstrániť všetky symboly, ktoré pripomínajú jej sakrálny charakter.

Komunitná mozaika - fotografie z minulosti našej obce -

Spravodaj – mesaèník ŽNO v Komárne, založené v roku 5756. (1996), šéfredaktor: Tamás Paszternák (tamas.paszternak@menhaz.sk),András Paszternák (andras.paszternak@menhaz.sk), spolupracovníci: Judit Haas, Mgr. Ferenc Piczek, grafická úprava: Richard Saláth,jazyková korektúra: Magda Vadász (Budapesť), Zsuzsanna Paszternákné Kertész (Komárno), Katarína Potoková (Nitra), tlaè: Nec-arte Kft.,Komárno, adresa ŽNO: Židovská náboženská obec, Eötvösa 15, 945 01 Komárno, Slovakia, tel.: 00421/35/7731-224, e-mail: kile@menhaz.sk,tel.:/fax: 00421/35/7725-355. Regisztračné číslo: EV 3424/09. ISSN 1337-091x. IČO: 34073400. Periodikum je nepredajné.

Lúčime sa

Len niekoľko dní pred jej 69.narodeninami sme sa v NovýchZámkoch navždy rozlúčili s

Marikou Kovácsovou, ktorá zomrelanáhle po dlhej chorobe. Obrad viedolbratislavský rabín Baruch Myers,smútočnú reč predniesol člen vede-nia náboženskej obce Tomáš Stern.Marika sa držala tradícií, sledovalaživot komárňanskej komunity, bolapravidelnou čitateľkou nášho perio-dika. Na poslednej rozlúčke sa ok-rem členov novozámockej nábo-ženskej obce zúčastnili aj mnohípriatelia a známi z okolitých nábo-ženských obcí, z Komárna predsedaAnton Pasternák s manželkou. Jejpamiatku si zachováme! �

Redaktori Spravodajcua vedenie Židovskej

náboženskej obce v Komárne

h́ ́ b

FEBRUÁR 2019 – ŠVAT-ADAR 5779. MESAČNÍK žNO V KOMÁRNE XVII. ROČNÍK 2. REG. ČÍSLO, 273. ČÍSLO

SPRAVODAJCAPrvé stretnutie sezóny v Útulku

Purimová veselica v Komárne

Židovská náboženská obec v Komárne touto cestou pozýva každého záujemcu naoslavu sviatku Purim, ktorá sa uskutoční vo štvrtok 21. marca 2019 o 16. hodinev Útulku/Menház.

Program:– Čítanie megily (Kniha Ester) – David Adri (Bratislava)– Koncert Diny Pandzarisz– Tombola pre dospelých i pre deti– Radi privítame návštevníkov v maskách– Sviatočné pohostenie– Program pre deti so sviatočnou tematikou

Pôvod sviatku je v historických udalostiach opísaných v knihe Ester. Purim je ra-dostný sviatok, ale predchádza mu jednodenný pôst na 13. Adar, Taanit Ester (Esterinpôst), ktorý je pamiatkou na tri dni pôstu kráľovnej a všetkých Židov v Perzii.

Podujatie sa uskutoční s finančnou podporou Fondu Gábora Bethlena. Oslávte Purimspoločne s nami! �

Myšlienkyredaktora

Vs á l e Z o l t á n aWallensteina jetaké ticho, že

počuť aj to, keď pad-ne špendlík na zem.Obecenstvo, ktoré sazišlo pri príležitostiPamätného dňa ho-lokaustu, sleduje v nemom pohnutíliterárne pásmo z diel Miklósa Rad-nótiho v podaní pána učiteľa Józse-fa Szűcsa. Starobylé steny zažili užmnoho koncertov a prednášok, aletakýto srdcu blízky, charizmatickýliterárny zážitok sme mali možnosťokúsiť snáď po prvýkrát. V majst-rovskom podaní interpreta ožívajúposledné roky života básnika v tienipracovného tábora. Dýchame spolus ním, vedno si pripíname žltúhviezdu, spoločne recitujeme zná-me a menej známe riadky. Autorhodnoverne vykresľuje vojnovýosud, každé slovo, každý pohyb másvoju váhu. Majstrovský hereckývýkon a pohyb interpreta v pries-tore – to všetko preciťujeme:program januárového Klubu Šalomv roku 2019 je skutočne mimori-adny. Rok za rokom, blíži sa koni-ec – to všetko dobre poznáme zučebníc dejepisu a literatúry, alemy chceme naďalej počúvať auto-ra, jeho myšlienky, riadky zvečne-né na kúskoch papiera. Bagančeprechádzajúce premietacím plát-nom a niekedy aj tvárou hlavnéhohrdinu „monodrámy” ďalej stup-ňujú napätie v sále. Boli smeúčastníkmi dôstojného a nefor-málneho pamätného podujatia!Vďaka! A podobne ako v Izraeli,keď Yom Hazikaron o niekoľko mi-nút vystrieda radostná udalosť za-loženia štátu - Yom Haatzmaut, ajmy pozvoľna prechádzame k osla-ve sviatku Tu Bišvat. �

ANDRÁSPASZTERNÁK

� V duchu našich tradícií sme rok 2019 začali spomienkovým podujatím pri príle-žitosti Pamätného dňa holokaustu a oslavou Tu Bišvat v budove Útulku. O pôvode atradíciách sviatku Tu Bišvat hovoril Tibor Feldmár z Dunajskej Stredy. Pätnásť dru-hov ovocia sme skonzumovali po spoločnom odriekaní požehnaní (strana 3.).

Séderový večer

Židovská náboženská obec v Komárne aj v tomto roku usporiada tradičný séde-rový večer, ktorý sa uskutoční v piatok, 19. apríla 2019 o 18. hodine v Útul-ku/Menház. Večerom bude sprevádzať Mihály Riszovannij. Kóšer večeru zabez-

pečíme z Budapešti.Registrovať sa môžete do 10. apríla 2019 na sekretariáte alebo na adrese kile@men-

haz.sk. Účastnícky poplatok sú 4 eurá. �