luther vÁlogatott mŰvei 7. - real.mtak.hureal.mtak.hu/40964/1/lvm_7_teljes.pdf · tartalom...

LUTHER VÁLOGATOTT MŰVEI 7.

Levelek


A Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottsága megbízásából a sorozatot szerkeszti

Csepregi ZoltánFabiny TiborIttzés GáborReuss András

Levelek

Budapest, 2013


A kiadvány a Magyarországi Evangélikus Egyház támogatásával jelent meg.

Szerkesztette, a szövegeket válogatta és gondoztaCsepregi Zoltán

FordítottaBarthel-Rúzsa Zsolt, Csepregi Zoltán, id. Fabiny Tibor, Márton Jenő, Masznyik Endre, Pálfy Miklós, Paulik János, Prőhle Károly, Rajter János, Stromp László és Virág Jenő

A fordításokat az eredetiekkel egybevetetteBüki Zsófia, Csepregi Zoltán, Hegyessy Mária, Krähling Edit és Rózsa Mária

Minden jog fenntartva. Bármely másolás, sokszorosítás,illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolása kiadó előzetes írásbeli engedélyéhez van kötve.

© Luther Kiadó, 2013© Barthel-Rúzsa Zsolt, 2013 © Csepregi Zoltán, 2013 © id. Fabiny Tibor jogutódjai, 2013 © Márton Jenő jogutódjai, 2013 © Masznyik Endre jogutódjai, 2013 © Pálfy Miklós jogutódjai, 2013 © Paulik János jogutódjai, 2013 © Prőhle Károly jogutódjai, 2013 © Rajter János jogutódjai, 2013 © Stromp László jogutódjai, 2013 © Virág Jenő jogutódjai, 2013

Tartalom

Ajánlás 17Szerkesztői előszó 19

A levélírás gyakorlata 19A gyűjtemény 20Az apostoli levélstílus használata 22Luther újítása: a német levelek teológiai üzenetet hordozó záróformulája 28A válogatás szempontjai 31A reformátorok levélstílusának magyarországi fogadtatása 32Magyarországi hatástörténet 35A kötet szerkezete és apparátusa 36

Levelek (1512–1546) 39

1512 416. Az erfurti ágostonos konventnek és priorjának 41

1514 437. Georg Spalatinnak 4311. Georg Spenleinnek (Memmingenben) 45

1516 4819. Georg Spalatinnak 4826. Johannes Langnak (Erfurtban) 4927. Georg Spalatinnak 5228. Johannes Langnak (Erfurtban) 5430. Georg Spalatinnak 56

1517 5934. Johannes Langnak (Erfurtban) 5935. Johannes Langnak (Erfurtban) 6041. Johannes Langnak (Erfurtban) 6245. Johannes Langnak (Erfurtban) 6348. Brandenburgi Albert mainzi érseknek 6451. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelemnek 67

1518 6957. Georg Spalatinnak 6959. Georg Spalatinnak 7161. Georg Spalatinnak 74

Levelek

6

63. Georg Spalatinnak 7666. Johannes Staupitznak 7775. Georg Spalatinnak 7878. X. Leó pápának 8079. Johannes Staupitznak 8089. Johannes Staupitznak (Nürnbergben?) 8190. Georg Spalatinnak (Augsburgban) 8397. Georg Spalatinnak 8498. Philipp Melanchthonnak 8799. Georg Spalatinnak 88101. Thomas Caietanus bíborosnak 90103. Thomas Caietanus bíborosnak 100104. Thomas Caietanus bíborosnak 102104+ X. Leó pápának 104105. Georg Spalatinnak 110110. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelemnek 112114. Johannes Staupitznak 125114+ Fellebbezés a zsinathoz 126

1519 132128. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelemnek 132129. X. Leó pápának 134130. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelemnek 136136. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelemnek 136144. Georg Spalatinnak 139152. Johannes Staupitznak 140159. Georg Spalatinnak 142160. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelemnek 143161. Georg Spalatinnak 144173. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelemnek 146178. Karl von Miltitznek 147179. Georg Spalatinnak 149187. Georg Spalatinnak 150197. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelemnek 156201. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelemnek 156202. Johannes Staupitznak 157204. Georg Spalatinnak 160205. Georg Spalatinnak 161231. Georg Spalatinnak 162

Tartalom

7

1520 165239. Georg Spalatinnak 165239+ Óvás és ajánlat 167248. Brandenburgi Albert mainzi érseknek 169254. Georg Spalatinnak 172275. (Állhatatos) János szász hercegnek 173287. Georg Spalatinnak 175291. Georg Spalatinnak 176297. Georg Spalatinnak 177302. Justus Jonasnak (Erfurtban) 178303. Nicolaus von Amsdorfnak 179309. Georg Spalatinnak 179310. Georg Spalatinnak 182312. Georg Spalatinnak (Lochauban) 184314. Wenceslaus Linknek (Nürnbergben) 185323. Johannes Voigtnak (Magdeburgban) 186327. Johannes Langnak (Erfurtban) 187328. Wenceslaus Linknek (Nürnbergben) 188332. V. Károly császárnak 189333. Georg Spalatinnak 191334. Hermann Tulichnak 191340. Georg Spalatinnak 192341. Georg Spalatinnak 194342. Georg Spalatinnak 195343. X. Leó pápának 196344. Hermann Mühlpfortnak (Zwickauban) 204351. Georg Spalatinnak 204353. Lazarus Spenglernek (Nürnbergben) 207354. Johannes Langnak 208356. Fabian von Feilitzsch-nak 209361. Georg Spalatinnak 210365. Georg Spalatinnak 211

1521 214366. Johannes Staupitznak (Salzburgban) 214371. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelemnek 216373. Haugold von Einsiedelnek 218376. Johannes Staupitznak (Salzburgban) 218377. Georg Spalatinnak (Wormsban) 221

Levelek

8

378. Georg Spalatinnak (Wormsban) 222386. János Frigyes szász hercegnek 224389. Georg Spalatinnak 224396. Georg Spalatinnak 226397. Johannes Cuspinianusnak (Bécsben) 227400. Lucas Cranachnak 228401. V. Károly császárnak 229404. Albert mansfeldi grófnak 233405–407. Philipp Melanchthonnak (Wittenbergben) 237408. Nicolaus von Amsdorfnak (Wittenbergben) 240409. Johannes Agricolának (Wittenbergben) 241410. Georg Spalatinnak (Wormsban) 242413. Philipp Melanchthonnak 245415. Justus Jonasnak 249417. Georg Spalatinnak 253418. Philipp Melanchthonnak 254420. Georg Spalatinnak 259421. Georg Spalatinnak 260422. Georg Spalatinnak 261423. Georg Spalatinnak 262424. Philipp Melanchthonnak 263426. Georg Spalatinnak 266427. Georg Spalatinnak 267428. Philipp Melanchthonnak 271429. Georg Spalatinnak 276430. Nicolaus von Amsdorfnak 279431. Georg Spalatinnak 280434. Georg Spalatinnak 281435. Nicolaus Gerbelnek (Strassburgban) 282436. Georg Spalatinnak 285437. A wittenbergi ágostonosoknak 285438. Georg Spalatinnak 286440. Apjának, Hans Luthernek 288441. Georg Spalatinnak 293442. Brandenburgi Albert mainzi érseknek 294443. Georg Spalatinnak 298444. Georg Spalatinnak 299

Tartalom

9

445. Johannes Langnak (Erfurtban) 301446. Wenceslaus Linknek (Nürnbergben) 301

1522 304449. Nicolaus von Amsdorfnak 304450. Philipp Melanchthonnak 306452. Georg Spalatinnak 311453+ A wittenbergi híveknek 312454. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelemnek 316455. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelemnek 317459. Nicolaus Hausmannak 321470. Georg Spalatinnak 322481. Georg Spalatinnak 323490. Georg Spalatinnak 324491. Paulus Speratusnak (Morvaiglón) 326499. Ismeretlen lipcsei címzettnek 328512. Johannes Staupitznak 329515. Georg Spalatinnak (Nürnbergben) 331519. Az erfurti egyháznak 332533. Ismeretlennek 336536. Georg Spalatinnak 338546. Georg Spalatinnak 339553. Georg Spalatinnak 340556. Georg Spalatinnak (Lochauban) 341

1523 343565. (Állhatatos) János szász hercegnek 343567. György szász hercegnek 343579. A cseh testvéreknek 344600. Georg Spalatinnak 345602. Leonhard Koppénak (Torgauban) 346619. Albert mansfeldi grófnak 354626. Johannes Oecolampadiusnak (Bázelben) 358629. Bernhardusnak, a kikeresztelkedett zsidónak 359634. A wittenbergi Mindenszentek-káptalan kanonokainak 361638. A németalföldi keresztényeknek 363643. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelemnek 366659. Johannes Staupitznak 367666. Az esslingeni gyülekezetnek 369

Levelek

10

678. Nicolaus Hausmann-nak 373698. Georg Spalatinnak 373

1524 375705. Georg Spalatinnak (Nürnbergben) 375709. Georg Spalatinnak (Nürnbergben) 376723. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelemnek 377729. Erasmusnak (Bázelben) 378764. (Bölcs) Frigyes és (Állhatatos) János szász hercegeknek 381768. Mühlhausen városának 392782. Hieronymus Baumgärtnernek (Nürnbergben) 394789. Georg Spalatinnak 394793. Nicolaus Hausman-nak 396800. Georg Spalatinnak 397805. A strassburgi keresztényeknek 398808. Katharina Zellnek (Strassburgban) 404

1525 405829. Georg Spalatinnak 405857. Georg Spalatinnak 406860. Johann Rühelnek 407874. Johann Rühelnek 410877. Johann Rühelnek 411883. Johann Rühelnek 413890. Johann Rühelnek, Johann Thürnek és Kaspar Müllernek 414892. Georg Spalatinnak 415894. Leonhard Koppénak (Torgauban) 416896. Wenceslaus Linknek (Altenburgban) 416898. Leonhard Koppénak (Torgauban) 417900. Nicolaus von Amsdorfnak (Magdeburgban) 418911. Johannes Briessmann-nak (Königsbergben) 419937. (Állhatatos) János szász választófejedelemnek 421941. A strassburgi prédikátoroknak 423942. Instrukció Gregor Caseliusnak 424950. (Állhatatos) János szász választófejedelemnek 427

1526 429965. A reutlingeni keresztényeknek 429989. Georg Spalatinnak (Altenburgban) 433995. Kaspar von Schwenckfeldnek 4351009 Johannes Agricolának (Eislebenben) 436

Tartalom

11

1017 Johann Rühelnek 4371032. Michael Stiefelnek (Tolletben) 4371047. Mária magyar királynénak 4381052. (Állhatatos) János szász választófejedelemnek 4381055. Conrad Cordatusnak (Liegnitzben) 4411056. Hesseni Fülöpnek 4411060. Assa von Kramnak 442

1527 4431065. Wenceslaus Linknek (Nürnbergben) 4431066. Johannes Agricolának 4441067. Georg Spalatinnak 4451068. Michael Stiefelnek (Tolletben) 4471071. Hesseni Fülöpnek 4481072. Nicolaus Hausmann-nak (Zwickauban) 4491078. Eberhard Brisgernek (Altenburgban) 4501089. Clemens Ursinusnak (Csehországban) 4511091. Nicolaus Hausmann-nak (Zwickauban) 4531096. Friedrich Pistoriusnak (Nürnbergben) 4541100. Wenceslaus Linknek (Nürnbergben) 4541101. Michael Stiefelnek (Tolletben) 4551103. Johann Briessmann-nak (Königsbergben) 4561106. Wenceslaus Linknek (Nürnbergben) 4571112. Elisabeth Agricolának (Eislebenben) 4581113. Georg Spalatinnak 4581119. Johannes Agricolának (Eislebenben) 4591120. Wenceslaus Linknek (Nürnbergben) 4601122. Nicolaus Hausmann-nak (Zwickauban) 4611126. Philipp Melanchthonnak (Jénában) 4621128. Justus Meniusnak (Erfurtban) 4631130. Georg Spalatinnak (Altenburgban) 4641133. Else von Kanitznak (Eichában) 4651134. Joachim von Weissbachnak (Ramsdorfban) 4661142. (Állhatatos) János szász választófejedelemnek 4661144. (Állhatatos) János szász választófejedelemnek 4671158. (Állhatatos) János szász választófejedelemnek 4681160. Justus Jonasnak (Nordhausenben) 4691164. Nicolaus von Amsdorfnak (Magdeburgban) 4701189. Wenceslaus Linknek (Nürnbergben) 472

Levelek

12

1528 4731234. Conrad Cordatusnak (Joachimsthalban) 4731285. Wenceslaus Linknek (Nürnbergben) 4741303. Nicolaus Hausmann-nak 4751322. Johannes Agricolának (Eislebenben) 4761345. Eberhard Brisgernek (Altenburgban) 477

1529 4781415. Nicolaus von Amsdorfnak (Magdeburgban) 4781417+ János Frigyes szász hercegnek 4781424. (Állhatatos) János szász választófejedelemnek 4791437. Wenceslaus Linknek (Nürnbergben) 4841438. Hesseni Fülöpnek 4851452. Brandenburgi Györgynek 4871456. Johannes Briessmann-nak (Rigában) 4891466. Joseph Levin Metzsch-nek (Mylauban) 4911475+ A Marburgi cikkek 4911476. Feleségének, Katharina von Borának 4951478. Hesseni Fülöpnek 4961479. Johannes Agricolának (Saalfeldben) 5001496. (Állhatatos) János szász választófejedelemnek 5021512+ (Állhatatos) János szász választófejedelemnek 504

1530 5071529. Apjának, idősebb Hans Luthernek 5071536. (Állhatatos) János szász választófejedelemnek 5101547. Nicolaus Hausmann-nak 5131552. Philipp Melanchthonnak 5151554. Georg Spalatinnak 5161566. Philipp Melanchthonnak 5181567. Philipp Melanchthonnak 5201568. (Állhatatos) János szász választófejedelemnek 5211582. Feleségének, Katharina von Borának 5221584. Philipp Melanchthonnak 5231586. Philipp Melanchthonnak 5241595. Fiának, Hans Luthernek 5251596. Conrad Cordatusnak 5261605. Philipp Melanchthonnak (Augsburgban) 5271609. Philipp Melanchthonnak (Augsburgban) 529

Tartalom

13

1611. Philipp Melanchthonnak (Augsburgban) 5321612. Georg Spalatinnak (Augsburgban) 5351620. Friedrich Pistoriusnak (Nürnbergben) 5371621. Philipp Melanchthonnak (Augsburgban) 5371625. Nicolaus Hausmann-nak (Zwickauban) 5381626. Conrad Cordatusnak (Zwickauban) 5391628. Lazarus Spenglernek (Nürnbergben) 5401632. Heinrich Gnesiusnak (Ichtershausenben) 5411633. (Állhatatos) János szász választófejedelemnek (Augsburgban) 5421643. Justus Jonasnak (Augsburgban) 5451648. Justus Jonasnak, Georg Spalatinnak,

Philipp Melanchthonnak és Johannes Agricolának (Augsburgban) 5461674. Philipp Melanchthonnak (Augsburgban) 5481682. Feleségének, Katharina von Borának (Wittenbergben) 5501683. Feleségének, Katharina von Borának (Wittenbergben) 5511713. Feleségének, Katharina von Borának (Wittenbergben) 5521713+ Nyílt levél a fordításról (Georg Rottmaiernek?) 5531718. Wenceslaus Linknek (Nürnbergben) 5531724. Conrad Cordatusnak (Zwickauban) 5541725. Feleségének, Katharina von Borának (Wittenbergben) 5551727. Ludwig Senflnek (Münchenben) 5551730. Lazarus Spenglernek (Nürnbergben) 5571731. Hans Honoldnak (Augsburgban) 558

1531 5591772. Wenceslaus Linknek (Nürnbergben) 5591776. Martin Bucernek (Strassburgban) 5611777. Katharina Zellnek (Strassburgban) 5631838. Michael Stiefelnek (Lochauban) 5631865. Brandenburgi Györgynek 5641866. Mária magyar királynénak 5661891+ Előszó a körmöcbányai Aegidius Faber könyvéhez 568

1532 5701907. Philipp Melanchthonnak (Wittenbergben) 5701908. Feleségének, Katharina von Borának 5711930. Thomas Zinknek (Hofheimben) 5731938. Nicolaus von Amsdorfnak (Magdeburgban) 5741943. (Állhatatos) János szász választófejedelemnek 575

Levelek

14

1533 5771997. Hans Lösernek 5772003. Gregor Rossekennek (Dessauban) 5782076+ Ajánlás Luther műveinek wittenbergi katalógusához 579

1534 5812130. Feleségének, Katharina von Borának 5812138+ A madarak Martinus Luthernek 5822151. Hans Kohlhasénak (Cöllnben) 5832156. Justus Jonasnak (Wittenbergben) 584

1535 5862181. Wenceslaus Linknek (Nürnbergben) 5862189. Beneš Bavoryňskýnak, a cseh testvérek püspökének 5872267. Justus Jonasnak 5882269. Leonhard Beyernek (Zwickauban) 589

1536 5903028+ A Wittenbergi konkordia 5903030. Brandenburgi Györgynek 593

1537 5953124. János Frigyes szász választófejedelemnek 5953124+ A Schmalkaldeni cikkek aláírói 5963129. Fiának, Hans Luthernek 5983135. Justus Jonasnak (Wittenbergben) 5993139. Philipp Melanchthonnak (Schmalkaldenben) 6013140. Feleségének, Katharina von Borának 6023141. A Johannes Bugenhagennek diktált végrendelet 6033155. Dorothea Jörgernek 6043157. Josel von Rosheimnak 6053162. Wolfgang Capitónak (Strassburgban) 6073191. Zürich, Bern, Bázel, Schaffhausen, St. Gallen, Mühlhausen

és Biel svájci városoknak 6081538 612

3223. Justus Jonasnak (Braunschweigban) 6123229. Heinrich Bullingernek (Zürichben) 6133246. Réway Ferencnek 6143253. Bernhard von Dölennek (Freibergben) 6163263. Réway Ferencnek 6163286+ Ajánlás Luther korai tételeinek gyűjteményéhez 619

Tartalom

15

1539 6233297. Johann Ludickének (Cottbusban) 6233321. Bártfa városának 6253327. Ambrosius Moibanusnak (Boroszlóban) 6263356. János Frigyes szász választófejedelemnek 6273366. Katalin szász hercegnőnek 6283394. Martin Bucernek 6293421. Georg Buchholzernek (Berlinben) 630

1540 6333462. Hesseni Fülöpnek 6333492. János Frigyes szász választófejedelemnek 6343493. János Frigyes szász választófejedelemnek 6353509. Feleségének, Katharina von Borának 6373511. Feleségének, Katharina von Borának 6393512. Feleségének, Katharina von Borának 6413519. Feleségének, Katharina von Borának 6423540. Luther, Melanchthon és Bugenhagen

Johann Weinlöbennek és Jacob Stradnernek 6433554. Philipp Melanchthonnak (Wormsban) 644

1541 6473591. Gregor Brück szász kancellárnak 6473670. Feleségének, Katharina von Borának (Zülsdorfban) 649

1542 6503699. Luther végrendelete 650Luther jegyzetei a végrendelethez 6533727. János Frigyes szász választófejedelemnek 655Luther saját vagyonbecslése a török adó számára 6573783. Marcus Crodelnek (Torgauban) 6583785. Marcus Crodelnek (Torgauban) 6593792. Marcus Crodelnek (Torgauban) 6603794. Justus Jonasnak (Halléban) 6613830. Marcus Crodelnek (Torgauban) 6623831. Fiának, Hans Luthernek (Torgauban) 663

1543 6643846 Kaspar Zeunernek (Freibergben) 6643849. Brandenburgi Albert porosz hercegnek 6653904. Johannes Mathesiusnak (Joachimsthalban) 666

Levelek

16

3908. Christoph Froschauernek (Zürichben) 6673909. Georg Buchholzernek (Berlinben) 6683910. Matthias Ramsernek (Nagyszebenben) 6703915+ Luther, Melanchthon és Bugenhagen a brassói tanácsnak 671

1544 6723983. Jacob Propstnak (Brémában) 6723984. Az eperjesi és Eperjes környéki lelkészeknek 6733990. Johannes Honterusnak (Brassóban) 674

1545 6764069. Wenceslaus Linknek (Nürnbergben) 6764085. Hesseni Fülöpnek 6774139. Feleségének, Katharina von Borának 6784173. Albert mansfeldi grófnak 680

1546 6814191 Feleségének, Katharina von Borának 6814195. Feleségének, Katharina von Borának 6824196. Philipp Melanchthonnak 6834199. Feleségének, Katharina von Borának 6854200. Philipp Melanchthonnak 6854201. Feleségének, Katharina von Borának 6874203. Feleségének, Katharina von Borának 6894207. Feleségének, Katharina von Borának 6904208. Philipp Melanchthonnak 6914299. Luther utolsó feljegyzése 692

Függelék 693Címzettek, társszerzők, aláírók életrajzi adatai 695Rövidítések 711

Forrás- és szövegkiadások 711Bibliográfiák, kézikönyvek 714

Szakirodalom 716Index biblicus 721

Kanonikus szentírási könyvek 721Deuterokanonikus könyvek 729

Annotált személynévmutató 730Helynévmutató 758Tárgymutató 765

17

Ajánlás

A Magyarországi Evangélikus Egyház örömmel készül a reformáció 500. évfordulójának megünneplésére. A teljesség igénye nélkül megemlíthetünk néhány körvonalazódott tervet, melyek közül már több is megvalósult, illetve a megvalósulás folyamatában van. Minden esztendőben tematikus évet tartunk, amelynek jegyében kiadványokat jelen-tetünk meg, tudományos konferenciát és missziói alkalmakat szervezünk, pályázatokat írunk ki egyházi iskoláknak.

Elismert alkotók részvételével folyamatban van egy Luther Márton életéről szóló animációs filmsorozat előkészítése is. Szeretnénk az alkalomra emlékbélyeget és -érmét is megjelentetni. Serkenteni kívánjuk továbbá az egyházi turizmust, a gyülekezetek, az egyházi intézmények és minden érdeklődő mobilizálásával.

Ahogy egykor a könyvnyomtatás nagy lendületet adott a reformáció tanainak elterjesz-téséhez, úgy ma ehhez az elektronikus fejlődés járulhat hozzá jelentős mértékben. Ennek a felismerésnek a jegyében indult el egyházunkban egy átfogó digitalizálási program (Magyar Evangélikus Digitális Könyvtár), valamint a Magyar Evangélikus Bibliográfia összeállítása.

A Magyarországi Evangélikus Egyház 2017-re irányuló legnagyobb vállalkozása Luther válogatott műveinek új, tudományos igényű magyar kritikai kiadása tizenkét tematikus kötetben. Magyarországon Luther műveinek sorozatszerű kiadása először és mindeddig utoljára a 20. század elején jelent meg, a Luther Társaság kiadásában. A Masznyik Endre (1857–1927) egyháztörténész, pozsonyi teológiai tanár által szerkesztett nagy ívű sorozat évtizedeken keresztül alapműnek számított. A 400 éves évfordulóra készült hatkötetes mű jelentőségét megbecsülve az újabb kutatások alapján a válogatás szempontjait meghaladott-nak kell tekintenünk. Azokat ugyanis meghatározta a magyarországi protestantizmusnak a katolicizmussal folytatott küzdelme. A rendszerváltást követően – elsősorban a Magyaror-szági Luther Szövetség munkája nyomán – a reformátor számos irata látott ugyan füzet vagy könyv formájában napvilágot, de átfogó kiadási koncepcióról nem beszélhettünk egészen a 2011-ben elindult Luther Válogatott Művei sorozatig. Örömmel adjuk kézbe most a sorozat 7. kötetét. Reménység szerint a sorozat nemcsak az egyházi közvélemény, hanem a világi

18

Ajánlás

érdeklődök számára is komoly segítséget nyújt a reformátor életművének megismeréséhez, továbbá egyházunk megújulásához és a hazai szellemi élet gazdagításához.

A jelen kötet Luther Márton leveleiből kínál bőséges válogatást. Ahogy az újszövetségi korban Pál és apostoltársai, úgy a reformáció idején Luther és a reformátorok általában elő-szeretettel éltek a kapcsolattartásnak ezzel a lehetőségével. A műfaj egyszerre személyes és tárgyszerű. A levelekben izzik a napi aktualitás parazsa, ugyanakkor időtálló üzenetet is képesek megfogalmazni. Luther, Melanchthon és a többiek a maguk – Magyarországra is irányuló – levelezésével szinte a későbbi hírügynökségek alapjait rakták le. Ma, amikor az egyházi stratégiában is szívesen beszélünk hálózatosságról, sokat meríthetünk az előttünk jártak módszeréből, ahogy egymással is kapcsolatot tartva törekedtek arra, hogy minél hatékonyabban terjesszék az evangéliumot.

Köszönet illeti a kötet szerkesztőjét, Csepregi Zoltánt, fordítóit, valamint a Luther Kiadó munkatársait. Legyen áldás ezen a könyvön és a sorozat többi darabján!

Végezetül idézzük – a többi kötethez hasonlóan – magát Luthert egy csaknem ötszáz évvel ezelőtt, 1514-ben Georg Spenleinnek írt leveléből:

„…óvakodj attól, hogy valaha is olyan tisztaságra törekedj, amikor már önmagad előtt nem akarsz bűnösnek látszani, mikor már nem is akarsz bűnös lenni többé. Mert Krisztus nem lakik másutt, csak a bűnösök között. Hiszen lejött az égből, ahol igazak körében lakott, hogy bűnösök között keressen hajlékot magának. Vedd mindig újból fontolóra ezt a szeretetet, és elnyered a legédesebb vigasztalást. Mert ha a magunk erejéből, saját szenvedéseink árán akarnánk elérni a lélek nyugalmát – miért kellett volna őneki meg-halnia? Nem, csak benne egyedül fogsz békét találni és vigasztalást, ha kétségbeestél önmagad és cselekedeteid miatt. És meg fogod tanulni tőle, hogy az ő igazságát a tiéddé tette, amiképpen magára vett téged és a Te bűneidet.

Ha ezt szilárdan hiszed…, úgy vállalj közösséget testvéreiddel; s ha fegyelem nélkül valók és tévúton járnak, viseld őket türelemmel; tedd magadévá az ő bűneiket, és engedd részesülni őket abban, ami jó benned van. Mert az apostol is azt mondja: »Azért fogad-játok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket, az Isten dicsőségére.« (Róm 15,7) És másutt: »Az az indulat legyen bennetek, mely Krisztus Jézusban is megvolt, mert ő Isten formájában lévén, nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát.« (Fil 2,5–6) Így hát Te se tekintsd zsákmánynak, ha jobbnak tartod magad másoknál, mintha ez a Te személyes tulajdonod volna, hanem sokkal inkább adj túl magadon, felejtsd el, ki vagy, légy velük egyforma, és fogadd be őket.”

Budapest–Győr, 2013. reformáció hava

Fabiny Tamás Gáncs Péter Szemerei János püspök, a reformációi elnök-püspök püspök emlékbizottság elnöke

19

Szerkesztői előszó

A levélírás gyakorlata

„Egész nap mást sem teszek, csak levelet írok.” (28) „Belehalok a levélírásba.” (4069)1

Luther egész életében fáradhatatlan levélíró volt. Általában maga rótta sorait, csak kivételesen, egészségi állapota vagy túlterheltség miatt diktálta másnak (pl. 1907). A folytonos levélírásra való panaszkodás egész életét végigkíséri (28, 490, 1437, 3849, 4069). Akármilyen szempontból nézzük is: levélírói aktivitása lényeges része írói életművének és reformátori tetteinek. „A prófétákkal például mind megvagyok, kivéve Ezékielt, ezen ülök most és a szentségről szóló sermón, ráadásul a levélírás és még egyebek” – így listázza feladatait Coburg várában (1713).

A kézbesítést küldöncök végezték, ami rendszerint komoly nehézségeket jelentett (1067, 1612). Luther általában alkalmi levélvivők segítségére szorult rá, vagy az érkezett leveleket kellett azonnal megválaszolnia, hogy azt kézbesítőjüknek mindjárt átadhassa. A sietség miatt az üzenet egy részét szóban bízták a levélvivőre (1234, 1625, 1626, 3223), a leírt, ezért fennmaradt szöveg ezért sokszor csak utalásszerű, nehezen értelmezhető.

A latin és a német nyelv megválasztásával Luther a címzettekhez igazodott, előfor-dult, hogy művelt barátjának kivételesen azért írt németül, hogy levelét másoknak is megmutathassa (pl. 1091). Néha egy levélen belül váltogatja a nyelveket (pl. 2181, 3139), hogy egy-egy találó kifejezést, idézetet, közmondást, szójátékot vagy indulatos gorom-baságot jobban érvényre juttathasson (ezeket a váltásokat kiadásunk kurziválással jelzi). A fennmaradt levelek többsége mindazonáltal latin nyelvű.

A humanista levelezéstől eltérően Luther levelezőtársai nem alkottak homogén csoportot, nem kötötte össze őket ízlésük, műveltségük, stíluseszményük hasonlósága, s ez a sokféleség eredményezi a levelek hihetetlen változatosságát. A címzettek közt vannak családtagok, barátok (férfiak és nők is), szerzetesek, püspökök (köztük a pápa), polgárok és fejedelmek (köztük a császár), egykori diákok és személyesen nem ismert támogatók. A barátok közül kiemelkednek Georg Spalatin, a szász választófejedelem bizalmasa, majd evangélikus szuperintendens, továbbá a wittenbergi professzortársak

1 Az előszóban szövegközi zárójelben álló számok a kötetben olvasható levelek sorszámai.

Levelek

20

és munkatársak, Philipp Melanchthon, Nicolaus von Amsdorf és Justus Jonas, valamint az ágostonos szerzetestársak, Johannes Lang és Wenceslaus Link. Előttük tárta föl Luther legfontosabb gondolatait, velük tárgyalta meg soron levő feladatait.

A témák tarkaságáról főleg az a körülmény tehet, hogy sok levél a legkülönfélébb élethelyzetekből érkező kérésre, kérdésre válaszol, tanácsot ad, szakvéleményt fogalmaz meg, állást foglal, biztat, vigasztal, figyelmeztet vagy akár rendre utasít. Akadnak aján-lólevelek a legkülönfélébb ügyekben és közvetítések, közbenjárások elromlott emberi kapcsolatokban. A korpusz legfontosabb szövegei közé tartoznak a vigasztalások. Akár ismert, akár ismeretlen volt a címzett Luther számára, ugyanolyan közvetlen hangon, lelkigondozói érzékenységgel szólítja meg, hogy azután a Biblia gazdag kincsestárából találjon számára megerősítő üzenetet.

A gyűjtemény

„Amit pedig neked írok, mindenkinek írom.” (1722)

Már Luther életében többször előfordult, hogy egyes leveleit a címzettek nyilvános-ságra hozták, kinyomtatták. Ez ellen a reformátor mindig hevesen tiltakozott. Őt, aki visszatérően kívánta saját művei megsemmisülését vagy még inkább azt, hogy meg se születtek volna (2076+, 3286+),2 joggal zavarta személyes hangú és egyedi helyzetekhez szóló leveleinek kiadása.3 Kivételt képeznek természetesen azok a tanító és vigasztaló levelek, melyek eleve egy közösséget szólítanak meg, melyeket maga is a nyilvánosságnak szánt, s melyek már korán nyomtatott levélgyűjtemények részeivé lettek (pl. 638, 666, 965, 3191). Más esetben a távolság vagy az időhiány késztette arra, hogy egyéni leveleit maga javasolja többek, egy szűkebb vagy tágabb kör olvasására, amit egy záradékban rendszerint meg is jegyez (pl. 1091, 1722, 3909, 4201, 4207). Ezzel is magyarázhatóak a korai másolatok, melyeket a reformátor halála után már kisebb-nagyobb levélgyűjte-mények követtek (Cruciger, Rörer, Aurifaber összeállításai).

Luther levelei közül messze nem az összes maradt fenn (főleg a korai évek termése meglehetősen hézagos), a hozzá intézettek sorsa még ennél is mostohább volt, ezeket ő egyáltalán nem igyekezett megőrizni, sőt továbbadta olvasásra vagy újrahasznosította papírjukat, amire néhány megjegyzése is utal (pl. 413). De a tőle származó sorokat hírneve és tekintélye növekedésével párhuzamosan a címzettek egyre nagyobb becsben tartották, s mint láttuk, továbbmásolták, kinyomtatták (akár ellenséges, kritikus céllal is, pl. 1285),

2 Vö. LVM 5: 18–19. 3 WA.TR 5170. sz.


21

ami növelte a fennmaradás esélyeit.4 Több nemzedék kitartó kutatómunkája hordta össze azt a 2585 Luther-levelet, amit a modern kiadások számon tartanak. Mivel a weimari kiadás levélsorozata (WA.B) összesen 3511 szöveget vonultat fel,5 könnyen kiszámítható, hogy a Luthernek címzett levelekből jóval kevesebbet ismerünk, nem egészen ezer darabot.

Kötetünk magyar fordításban a reformátor levélírói termésének nem egészen 20 százalékát nyújtja, ami önmagában jelentős mennyiség, a fennmaradt korpuszhoz mérve mégis töredék. Nem kell ecsetelnünk, milyen fájdalmas döntések, milyen kompromisz-szumok során született meg ez a válogatás azzal a céllal, hogy egyszerre mutassa be a reformátorrá való érés mozzanatait, a teológiai munka műhelyét és a mindennapok tennivalóit, a külső harcokat és a lelkiismereti küzdelmeket – történeti eseményeket dokumentálva és mának szóló üzeneteket hordozva.

Ez a válogatás tehát bizonyos értelemben az egész LVM-sorozat rövid foglalatát is adja, annak a gyűjteménynek, amely külön-külön kötetekben mutatja be a reformátort, a prédikátort, a professzort, a bibliafordítót, a vigasztalót, a beszélgetőt – Luther leveleiben azonban az egyházpolitika vegyül a személyes lelkigondozással, tudományos problémák váltakoznak a napi megélhetés égető kérdéseivel, a hangnem hol tréfás, hol kétségbe-esett, hol indulatos, hol higgadtan komoly. Ha valaki tehát idő hiányában egyetlen kö-tetben az egész Lutherre kíváncsi, életrajzra, életműre, szórakoztató történetekre egyben (hogy egy ősrégi anekdotára utaljunk), az bátran fordulhat a levelek gyűjteményéhez.

A kevésbé sietőseknek arra hívjuk fel a figyelmét, hogy a levelekben ugyan termé-szetesen megtalálhatók a jól ismert történetek, gondolatmenetek és szállóigék is, mint a nevezetes wormsi beszéd utólagos megfogalmazása (401), a pecca fortiter! (’vétkezz bátran’) jelszó (424) vagy a koldusok vagyunk! végső megállapítás (4299), de számtalan olyan meglepő személyiségvonást, gondolatot és személyes motívumot is tartalmaznak, amelyet eddig csak a Luther-kutatók tartottak számon, de sokszor ők sem tulajdonítot-tak ezeknek megfelelő jelentőséget.6 Joggal reméljük ezért, hogy az olvasó a levelekben

4 A fejedelmekhez, városokhoz, intézményekhez intézett leveleinek volt a legbiztonságosabb a sorsuk, ezeket az adott kancelláriákon, hivatalokban gondosan archiválták. Mind a bártfai, mind a brassói vá-rosházán őriztek egykor saját kezű Luther-leveleket. Ezek egyike sem maradt fenn ugyan, de a bártfaiak esetében egy 16. századi nyomtatvány, a brassói példány esetében pedig korai fényképfelvétel mentette meg szövegüket az utókor számára. 5 Ugyan a WA.B sorszámozása (a pótlásoktól eltekintve) 4211-ig tart, ez egy banális hiba eredménye, 2299 után a szerkesztők tévedésből azonnal 3000-re ugrottak. 6 Eric W. Gritsch például lelkiismeretesen listába szedi Luther betegségeit, de ezzel csak azt igyekszik bemutatni, milyen kevés ideje maradt a reformátornak írásra és munkára, s nem foglalkozik azzal, hogyan befolyásolták ezek a betegségek Luther hangulatát, személyiségét, világképét. Gritsch 2006, 220–221. Alább olvashatjuk például (417), hogy Luther aranyeres panaszai, melyektől Wartburg várában hetekig szenvedett, már Wormsban elkezdődtek. Ez a körülmény az „itt állok, másként nem tehetek” szállóigének is elveszi patetikus felhangját, és ehelyett a szenvedő ember sóhajtásaként segít értelmezni azt.

Levelek

22

egy új, ismeretlen, a megszokottól eltérő Lutherrel fog találkozni, akinek segítségével mélyebben megértheti a régit, az ismertet, a megszokottat.7

Ugyan levélnek semmilyen szempontból nem minősülnek, mégis e kötetben kaptak helyet olyan egységdokumentumok, mint a Marburgi cikkek (1475+), a Wittenbergi konkordia (3028+) és a Schmalkaldeni cikkek aláíróinak névsora (3124+) – míg ezen utóbbi hitvallási iratnak magának8 új kiadása a Luther Kiadó külön hitvallási sorozatában lát majd napvilágot. Ezt a döntésünket néhány formai hasonlóság támasztja alá (rövid terjedelem, pontos dátum, aláírás), és az egykorú levelekhez való szoros kacsolódásuk (levélmellékletként hagyományozódtak), valamint az a kényszer is, hogy más műfajok alá nehezen lennének besorolhatók.

Az apostoli levélstílus használata

„Kegyelem és békesség Krisztusban, mondom, Krisztusban, nem a világban.” (1605)

Válogatásunk bemutatja, hogyan használta és alakította Luther a levélformát, a kifejezés milyen változatosságát érte el vele, s néhány levelével akaratlanul is művészi prózát, irodalmi szöveget hagyott az utókorra (pl. 1554, 2138+).

A hagyomány és az írásbeliség igényei Luther korára már szigorú szabályokat ala-kítottak ki a megszólításokra, üdvözlő formulákra nézve – megfelelve a társadalom hierarchikus szerkezetének. Luther ugyan alkalmazkodott ezekhez az elvárásokhoz, és tekintettel volt a címzett külső státuszára, de a titulatúrát lerövidítve, átalakítva, aktu-alizálva hangját bizonyos szabadsággal sokszor közvetlenebbre, természetesebbre vette, melyből a köteles tiszteletadás helyett a címzett iránti őszinte érzelmei csendültek ki.

A Luther-levélkorpuszban 1522 és 1546 között találjuk az apostoli üdvözletet (Róm 1,7 par) latinul és németül, ritkán a teljes páli mondatot kiírva, gyakrabban a „kegye-lem és békesség Krisztusban / az Úrban” tömörebb, összevont formában, néha csupán kezdőbetűkkel jelezve. Érdemes ellenpróbaként a Melanchthon-levélkiadást is átfutni, ott szinte csak humanista üdvözletekkel találkozunk mind a Melanchthontól származó, mind a hozzá intézett levelekben, ugyanúgy, mint Luther esetében 1522 előtt. A fordulat ugyanis az 1521-es wormsi birodalmi gyűléshez s annak következményeihez kapcsolható.

7 Ez az élmény Hans-Martin Barth találó megfogalmazásában: „Hogyan lehetséges, hogy valaki, aki ennyire elfogult, előítéletes és babonás volt, mégis képes volt felfedezni és szavakba öntve a szívünkhöz közel hozni az evangélium ragyogó, szabadító, átütő erejű üzenetét.” Luther 83 (2012) 183. 8 KK 2: 7–47; Prőhle 271–307.


23

A humanista levél formai elemeit, a bevezető és a záró üdvözletet Luther reformátori fordulata után a biblikus nyelv és gondolkodás szellemében újradefiniálta. Az antik levél bevezető üdvözlő formulája, melyet a humanizmus az újra divatba jövő magánlevél műfaja számára átmentett, így szólt: „Üdvözlet!” (salutem dicit = S. D.).9 Eleinte Luther maga is ezt alkalmazta, de míg, mint láttuk, Melanchthon egész életében kitartott mellette, ő kezdet-től fogva kísérletezett ennek az általános jókívánságnak a keresztény értelmezésével. Ez egyrészt olyan kiegészítésekkel történt, mint például késő középkori mintára: „az Úrban” (pl. 6), másrészt az előrevetett „Jézus!” invokációval (6, 7, 11 stb.). 1522-ben egy érdekes változás figyelhető meg Luther levélstílusában: a „Jézus!” felirat a ránk hagyományozott levelekben – már korábban fel-felbukkanó szünetek után – egyszerűen eltűnik. Luther utoljára 1522 decemberében, 1523 januárjában használja.10 Ezzel egyidejű, még jelentősebb változás az, hogy az ilyen módon krisztianizált „Üdvözlet!” jókívánságról Luther átmeneti ingadozások után 1522 tavaszán áttér a páli üdvözlet kizárólagos alkalmazására: „kegyelem és békesség”. A Georg Spalatinnak szóló levél üdvözlete, „kegyelem és békesség Krisztus-ban”, még kísérletezésnek tekinthető ugyan,11 de már egészen másként kell értékelnünk a gyors egymásutánban Bölcs Frigyeshez intézett két levelét, melyekben Luther közli megmásíthatatlan döntését, hogy elhagyja Wartburg várát, azaz a választófejedelem oltalmát. Az első, még Wartburgból kelt levél még szabad fogalmazásban, a bizonyta-lankodók iróniájával citálja Pált: „Kegyelem és szerencsekívánat Istentől, az Atyától az új ereklyéhez” (454), de a második, útközben fogalmazott híradás már a teljes, pontos páli idézetet hozza a kötelező udvariassági elem előtt: „Kegyelem és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól az én legalázatosabb szolgálatommal.” (455) És szinte szóról szóra ezt ismétli meg Luther első Wittenbergből keltezett levele.12

Az apostoli üdvözletnek ehhez a hirtelen áttöréséhez a következő adatokat kell még hozzákapcsolnunk:

1. A kérdéses bibliai idézet már korábban is felbukkan Luthernél, de igen ritkán. 1516. április 8-án a klasszikus formában: „kegyelem és békesség neked Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól” (11), majd pár héttel később Johannes Langhoz szólva a péteri változatban (1Pt 1,2): gratia et pax tibi multiplicetur.13 Hosszú szünet után pedig ismét egy rendkívül jeles alkalommal folyamodik ehhez a formulához, a wormsi birodalmi gyűlés után a visszaúton, a birodalmi átok árnyékában V. Károlynak indokolja vele a rendek előtt tanúsított makacsságát: „Kegyelem és békesség teljes alázatosságommal

9 Erasmus: De conscribendis epistolis (1522). In: Erasmus 8: 128–150 (De salutatione). Vö. Junghans 1985, 220–235; Ebeling 1997a, 431–435. 10 WA.B 2: 632; 3: 4 (557. és 567. sz.; 1522. december 19., 1523. január 3.). 11 WA.B 2: 445 (453. sz.; 1522. január 22.). 12 WA.B 2: 459 (456. sz.; 1522. március 7.). 13 WA.B 1: 41 (15. sz.; 1516. május 29.).

Levelek

24

a mi Urunk, a Jézus Krisztus által.” (401) A Spenlein-levél az 1516-os évben a Római levél intenzív tanulmányozásával magyarázható, a páli teológia a levél tartalmát is döntően meghatározza. A császárhoz intézett levélben viszont a Worms utáni helyzet hallatlan feszültsége, kiélezettsége tükröződik, a császári tekintéllyel szemben Luther az apostoli üdvözletből merít erőt, mintegy apostoli tekintéllyel próbál fellépni, ez a híres wormsi nyilatkozat megismétléséből („feltéve, hogy engem a Szentírással vagy egyéb világos bizonyítékkal meggyőznek”) és a Galata levél legradikálisabb kijelentéseinek (Gal 1,8–9) idézéséből is nyilvánvaló. Ezekhez a megfigyelésekhez jól illik, hogy Luther egy szűk évvel később a Wartburg várából való távozását, azaz a tartományurának járó kötelező és meg-érdemelt engedelmesség felrúgását is ugyanez alá a szuverén páli mottó alá helyezi (455).

2. Meg kell jegyezni, hogy az apostoli üdvözlet Luther leveleiben bizonyos fokozatos-sággal válik általános bevezető formulává. A választófejedelemnek szóló, 1522. február 24. és március 12. között fogalmazott négy levélben szinte programként jelenik meg, még ha változó megfogalmazásban is, először „kegyelem és szerencsekívánat”, aztán háromszor egymás után, majd március 28-án újra: „kegyelem és békesség”, később viszont „kegyelem és békesség Istentől”, mely végül egy év elteltével így állandósul: „kegyelem és békesség Krisztusban”.14 A Bölcs Frigyessel folytatott levelezésen túllépve megállapítható, hogy az apostoli üdvözlet először kizárólag német nyelvű levelekben tűnik fel, míg az ezekkel egyidejű latin nyelvűekben továbbra is a korábbi üdvözlő formula szerepel.

3. Az apostoli üdvözlet első alkalmazása latin levelekben 1522 áprilisában bukkan fel (Gabriel Zwillinghez).15 Legintenzívebb levelezésében, Spalatinnal szemben Luther 1522. május 15-én használja utoljára a tradicionális salutem! köszöntést (490) – miután már őt is köszöntötte pár nappal korábban Pál szavaival16 –, az apostoli üdvözlet ettől kezdve Luther latin levelezésében is (kevés kivétellel17) általánossá válik. Az a körülmény, hogy a folyamat – mint láttuk – egyértelműen a német nyelvű, főleg a világi felsőbbségnek szóló levelekből indult, azzal magyarázható, hogy míg a hagyományos latin üdvözlés keresztény szellemű kiegészítése szemlátomást kielégítette Luther igényét széles körben alkalmazható, teológiai üzenetet hordozó, egyénien megformált bevezető üdvözlet használatára, addig a német kancelláriai stílus hasonló szerepű bevezető formuláinak ilyen átértelmezése kilátástalannak tűnhetett számára. Néhány hónap leforgása alatt viszont a fohászszerűen használt apostoli üdvözlet a Luther-levelek védjegyévé lett, mely másokat is a példa utánzására indított.18

14 WA.B 2: 454–457. 468. és 485. sz. (1522. május 8.); 3: 67 (611. sz.; 1523. május 3.). 15 WA.B 2: 506 (478. sz.; 1522. április 17.): „gratia et misericordia et pax a Deo patre nostro et domino Ihesu Christo amen”; uo. 523 (487. sz.; 1522. május 8.): „gratiam et pacem in Christo”. 16 WA.B 2: 526 (489. sz.): „gratia et pax in domino”. 17 WA.B 2: 504–505. sz.; 3: 662. és 700. sz. 18 Először Hartmut von Kronberg Lutherhez: WA.B 2: 497 (475. sz.; 1522. április 14.): „den friden vnnd sterck von gott vnnserm heylmacher”.


25

1522-től kezdve a lutheri bevezető formula viszonylag egységes és stabil: latinul vagy németül, alacsony vagy magas társadalmi állású személyekhez szólva, lényegében kötött fordulatként hangzik, még ha olykor a helyzet vagy a hangulat módosítja is a megfogal-mazást, de Luther nyelvi érzékenységének és kifejező erejének ismeretében ezt nem is várhatjuk másként. A bibliai idézet kiszorította a hagyományos latin és német bevezető üdvözleteket. Ha a vizsgálatba egyéb formai elemeket is bevonunk, mint például a meg-szólítás titulatúrája, jelzői és értelmezői, a kép persze jóval színesebb és változatosabb lesz, nemcsak a címzettek széles társadalmi köre folytán, hanem a személyes kötődések és teológiai értékelések kreatív nyelvi kifejezésének köszönhetően is (ezek feldolgozásában Matthieu Arnold már megtette az első lépéseket19). Le kell azonban szögezni, hogy az apostoli üdvözlet – szemben a humanista és a késő középkori levélformulákkal – minden keresztényhez egyaránt szól, mindenkit megillet, mindenkit közös nevezőre hoz. Matthieu Arnold mint látványos kivételt említi Luther egyetlen nem keresztény levelezőtársát, a zsidó Josel von Rosheimet, akivel szemben nem csendül föl az apostoli üdvözlet (3157).20

Az V. Károly császárral szemben történt újabb történelmi jelentőségű erőpróba, az 1530-as augsburgi birodalmi gyűlés idején folyt levelezés további konkrét fogódzókat szolgáltat számunkra az apostoli mondat mint bevezető üdvözlet teljes tartalmának pon-tosabb megértéséhez. Melanchthonhoz címezve olvashatjuk ezt az explicit kiegészítést: „Kegyelem és békesség Krisztusban, mondom, Krisztusban, és nem a világban” (1605),21 vagy az ugyanúgy polemikusnak értendő jelzőt: gratiam et pacem Christi veram.22 A fentiekkel egyidejűleg Justus Jonasnak írja Luther Augsburgba hasonló retorikus szembeállítással, hogy Krisztus, hál’ Isten, nem a császár, hanem az Atyaisten jobbján ül, különben már rég elvesztek volna.23

Azért foglalkoztam ilyen aprólékosan ennek a stílusjegynek a genezisével, hogy nyilvánvaló legyen egyrészt a világi hatalmakkal szemben kicsengő polemikus felhangja, másrészt a benne rejlő apostoli igény és páli szerep (lásd ehhez a fenti Galata-idézetet!).24

A fejedelmekkel szembeni polémia érzetét tovább fokozza, hogy Luther többnyire mellőzi, lerövidíti vagy a saját szája íze szerint fogalmazza át a leveleiben megszólított hatalmasságok teljes protokolláris titulatúráját.25 Az apostoli tekintély igénybevételére is

19 Arnold 1992a. 20 Arnold 1992a, 560. 21 Vö. Ebeling 1997a, 455; Arnold 2003, 27–28. A „nem a világban” polemikus pontosítás később is előfordul: WA.B 9: 304–305 (3567. sz.). 22 WA.B 5: 470 (1642. sz.; 1530. július 13.); vö. továbbá uo. 548 (1685. sz.; 1530. augusztus 15.): „gratiam et pacem in Christo, domino etiam hostium suorum”. 23 WA.B 5: 458 (1635. sz.; 1530. július 9.). 24 Arnold 1992b. 25 Arnold 1992a, 553–554.

Levelek

26

utal néhány elszórt adat: azzal párhuzamosan, hogy a reformátori levelezésben feltűnik (főleg megszólításban és címzésben) a püspöki cím használata,26 mind Luthernek, mind Zwinglinek, mind Speratusnak kijár olykor az „apostol” megszólítás.27

Jóllehet ez a gondolatmenet a magánlevél műfajával foglalkozik, nem hagyhatók figyel-men kívül azok a sokszor levélformában fogalmazott vagy levélszerű ajánlásokkal ellátott nyomtatott Luther-művek sem, melyek éppen a vizsgált időszakban (1520–1523) az apostoli üdvözlet védjegye alatt jelentek meg. Ezek közül a legfontosabb A német nemzet keresztény nemességéhez (303) és a Grund und Ursach aller Artikel.28 Az előbbi reformirat (amely a német bibliafordítás mellett a kor legnagyobb példányszámban megjelent nyomtatványa lett) egy Nicolaus von Amsdorfhoz, Luther professzortársához intézett, az apostoli üd-vözlettel bevezetett ajánlás után közvetlenül szólítja meg a császárt és a rendeket újfent az apostoli üdvözlet alkalomhoz illő parafrázisával: „kegyelem és erő Istentől”. Az utóbbi, 1521-ben megjelent mű jelentőségét az adja, hogy Luther ebben fejtette ki először népnyel-ven, minden igaz keresztényhez címezve az egyházi élet sok részletkérdését érintő téziseit.

Az a körülmény, hogy az apostoli üdvözlettel bevezetett nyomtatványok időben meg-előzik az apostoli üdvözletnek a levelekben történő elterjedését, arra indít, hogy járjunk utána, követhetett-e ebben Luther valamilyen konkrét mintát. Az ősnyomtatványok összkatalógusának (GW) incipitmutatóját megvizsgálva érdekes felfedezést tehetünk. Az apostoli üdvözlet itt kizárólag egyetlen szerzőnél fordul elő, Jean Charlier de Gerson francia teológusnál, a párizsi egyetem egykori kancellárjánál, de neki mindjárt öt műve elején.29 Ezen nincs mit csodálkozni, mert Gerson nemcsak zsinati teológusként hagyott maga után nyomot, hanem személye és emléke körül egy laikus, biblicista mozgalom is szerveződött. Luther is elsősorban lelkigondozóként értékelte. Ha végigolvassuk róla tett nyilatkozatait,30 megerősödik bennünk a meggyőződés, hogy ő szolgálhatott a witten-bergi reformátor számára mintaként az apostoli üdvözlet divatjának elterjesztésében.

Valószínűleg a Luther-nyomtatványok is hozzájárultak ahhoz, hogy a stiláris újítás meglepő gyorsasággal terjedt el a reformáció táborában, az úgynevezett evangéliumi mozgalomban. A hagyományozott levélkorpuszok tanúsága szerint nagyjából egy éven belül ugyanezt az üdvözlő formulát kezdte használni Zwingli, Osiander, Jonas, Bucer,

26 Wriedt 1990. Az evangelista, propheta megszólítások ugyanakkor csak a „prédikátor” titulust igye-keznek választékosan helyettesíteni. 27 Az összegyűjtött adatok: Csepregi 2013, Függelék, 2. táblázat. 28 1521-ben: WA 7: 309–457. Az itt olvasható üdvözlet problémájához vö. Hamm 2004, 127. 29 Epistola ad fratrem Bartholomaeum GW 10713–10714; Epistola ad patrem Osvaldum GW 10714; Epistola ad Michaelem Bartinum GW 10713–10714, 10718; Epistola ad Guillelmum Mirandum GW 10713–10714, 10718; Forma absolutionis sacramentalis GW 10713, 10730–10732, 10808, 10818–10819. 30 WA.TR 104., 141., 312., 645., 977., 979., 1263., 1288., 1340., 1346., 1351., 1492., 2266., 2451., 2457., 2544., 3118., 3654., 4066., 5523., 5711., 5743., 6017., 6760. sz. Vö. Hamm 2011, 407.


27

Capi to, Müntzer, Oecolampadius, Bullinger, majd kicsit később világiak is, fejedelmek és polgárok. Az egyetlen feltűnő kivétel a már említett Melanchthon.31

Jó okunk (és néhány szórványos adatunk) van feltételezni, hogy a kortársak pontosan értették ennek a formulának az üzenetét. Melanchthon, aki a nagy stílusváltás előtt elvétve maga is élt ezzel a páli idézettel,32 valószínűleg éppen ezért, az apostoli igény és tekintély implikációja miatt vonakodott alkalmazkodni az új divathoz. Annak ellenére, hogy a vizsgált fordulat rövid időn belül ismertetőjellé, védjeggyé lett, megkülönböz-tetve a táborokat. Használata a reformátori oldalon általánossá vált, míg a régi hit hívei kerülték, mint ördög a tömjénfüstöt.

Az apostoli üdvözlet magánlevélben való alkalmazásának alapvetően tehát két funk-cióját különböztethetjük meg:

1. az isteni igazság képviseletében megszólalni a gyülekezet vagy a világi felsőbbség előtt, ezt a szerepet veszik fel 1526-tól kezdve egyes fejedelmek is;

2. elvbarátok egymás közötti megszólítása a mozgalmi zsargonban, ebben a formában rokonok között vagy humanista levelezésben is előfordul.

Mivel az apostoli üdvözlet már az Újszövetségben is több változatban olvasható, a reformátori levelezésben pedig aktualizáló, bővített, egyszerűsített, rövidített és utalás-szerű formája is kialakult, ideje volna definiálni, melyek a formula kötelező elemei, hol húzható meg a határ az apostoli és a nem apostoli bevezető üdvözletek között. Luther 1531-es Galata-előadásában (amely 1535-ben jelent meg nyomtatásban) Gal 1,3-at értel-mezve – saját levélírói gyakorlatával összhangban – három elemre helyezi a hangsúlyt: a kegyelemre, a békére s mindkettő isteni eredetére.33

Ezek szerint bármelyik apostoli levél üdvözlő formulájának pontos idézésén kívül ugyancsak az apostoli üdvözlet alkalmazásának kell tekintenünk az Istentől eredeztetett (a Deo, Domino, Christo, in Deo, Domino Christo, Gott gebe stb.)34 gratia (Gnade, Gunst) és pax (Friede, Glück) jókívánságok összekapcsolását, illetve az ezekre történő egyértelmű rövidített utalást: gratiam et pacem etc., G & P, GuF.

Luthernél a három elemet rögzítő pontosító megkülönböztetésre (kegyelem, béke, Istentől) azért van szükség, mert a reformációnak a közvetlen inspirációt hangsúlyozó spiritualista szárnya (pl. Andreas Karlstadt) feltűnően hajlott ennek a kötött, kanonikus szövegnek a fellazítására, kreatív átfogalmazására, míg a reformáció fősodra jobbára kitartott az apostoli levelek gyakorlatához közelebb álló megfogalmazások mellett.

31 A levélíró Melanchthon kivételes (Lutherétől és Bullingerétől feltűnően eltérő) magatartását az apostoli üdvözlet mint ima szempontjából próbálja értelmezni: Jung 1998, 110–111. 32 MBW 154. és 192. sz. 33 WA 40/I: 72. 34 A két isteni személy megkülönböztetéséhez az apostoli üdvözletben vö. Ebeling 1989, 3: 552.

Levelek

28

Kérdéses viszont, hogy a salus (Heil) főnévvel előforduló átmeneti kísérletezgetések, melyekben az 1522 előtti salutem dicit bevezető üdvözletek emléke fedezhető föl („üd-vösség és béke”, „kegyelem és üdvösség”),35 kielégíthetik-e ezt a definíciót. A korszak le-velezését áttekintve erre nemmel válaszolhatunk. A reformátorok által használt apostoli üdvözlettel egy időben a királyi leiratokban általánosan használatos ugyanis a salutem et gratiam, a szerzetesi levelezésben pedig előfordul a salutem et pacem. Elképzelhető ugyan, hogy ezek valamiképpen párhuzamai a lutheri újításnak, de az is biztos, hogy a Bibliából vett formula tudatosan konkurál, rivalizál ezekkel.36

Luther újítása: a német levelek teológiai üzenetet hordozó záróformulája

„Ezzel Istennek ajánlva! Szeretnénk hamar elszabadulni és hazajönni, ha Isten is akarná, ámen!” (4203)

A reformátori levelek záróformuláját vizsgálva ugyancsak találkozunk állandósult for-dulatokkal, bár jóval nagyobb változatosságban, mint a bevezető üdvözlet esetében. Ezek kialakulásának kronológiájára, körülményeire itt is figyelmet kell fordítanunk, s a latin–német nyelvi különbségek ismét fontos szerepet játszanak.37

Luther leveleit kezdetben kizárólag latinul írta, s német nyelvű leveleinek aránya később is eltörpült a latinoké mellett (mindez jellemzően olyan korban történt, amely-ben több területen került előtérbe a népnyelv használata, s a latin elsősorban már csak az egyházi és a humanista tudóslevelezések nyelve maradt, míg a magán- és a politikai korrespondencia döntően németül folyt). Luther első német levele 1517-ből maradt fönn (51), s 1520-ig kizárólag fejedelmekhez fordult németül,38 levelezésében csak 1520 végétől

35 WA.B 2: 466., 477., 482., 486., 491., 493. sz. (1522 márciusa–májusa); LVM 7: 491. sz. 36 Egy hazai ferences formuláskönyv áttanulmányozása izgalmas következtetésekhez vezet. Itt felbukkan ugyanis a salutem et pacem köszöntés, először feltehetően 1533-ban, majd a kódexben előrehaladva egyre gyakrabban és egyre kötöttebb formában, míg – 1535 táján – már minden olyan szöveget ez vezet be, mely tartalmaz egyáltalán üdvözletet. Vagyis megállapíthatjuk, hogy időrendi okokból ez nem szolgálhatott mintául a gratiam et pacem alkalmazása számára, de megfordítva igen, feltételezhető, hogy a Luthertől származó kötött forma elterjedése hívta életre az azzal párhuzamos szerkezetű, de egyidejűleg azzal vitatkozó ferences üdvözletet. 37 Ebeling 1997a, 435–440. 38 WA.B 1: 51., 128., 130., 136., 150., 155., 160., 168., 173., 177., 201., 208., 210. sz.; 2: 347. sz. (1517. november 6. – 1520. október 30.).


29

kezdve tűnnek fel az első polgári címzettek, az ezekből az évekből fennmaradt német levelek többnyire német nyomtatványok ajánlásaiként hagyományozódtak (pl. 344).

A latin levelekben a hagyományos vale! az általános záró üdvözlet,39 bár ezt Luther – mint a bevezető üdvözletnél is láttuk – kezdettől fogva keresztény szellemű kiegészí-tésekkel igyekszik átértelmezni: in Domino / in Christo / et ora pro me (pl. 6, 7, 11). Ezeket a kiegészítéseket mégsem gyúrja egységesen használt egyenformulává, hanem köréjük mint középpont köré rendez további alkalmi közléseket, jókívánságokat vagy fohászko-dásokat. A fejedelmekhez intézett első német levelek záró formulája ezzel szemben egy ilyen jókívánság: Isten „őrizze meg épségben fejedelmi Kegyelmességedet a mi javunkra és azután fejedelmi Kegyelmességed lelkét az üdvösségre, ámen!” (51) Az apostoli üdvözlet beépítésével egyidejűleg viszont egy új kötött formula alakul ki a német levelek végén: hiemit gott befohlen („Istennek ajánlva”). Fokozatosan ez válik általánossá (bár nem kizá-rólagossá) minden rendű és rangú címzettel szemben, még a tartományúrral szemben is, míg a latin levelekben érintetlenül marad az addig is használt, krisztianizált vale.

Az új idióma első előfordulása után nyomozva ismét a wormsi birodalmi gyűlés körüli fél esztendőt kell tüzetesen szemügyre vennünk. Ezekben a hónapokban alakul ki ugyanis különféle megfogalmazási próbálkozásokból ez a tömör és véglegesnek minősülő változat. A német kancelláriai stílusban az alacsonyabb rangú levélíró búcsúzóul a ma-gasabb rangú címzett kegyelmébe ajánlotta magát, míg azonos rangú levelezők között fordulhatott elő önmaguknak és egymásnak Isten oltalmába való ajánlása. A keresztény ember szabadságáról című irat 1520 őszén keletkezett német ajánlása a politikai levelezés ilyen bevett fordulatát programszerűen átalakítva így zárul (344): „ezzel magamat, Önt és mindnyájunkat az Isten kegyelmébe ajánlom” (befill mich hie mit euch und allsampt gottlichen gnaden), majd mintegy egy hónappal később Lazarus Spenglerhez egész ha-sonlóan (353): „ezzel magamat, Önt Istennek ajánlom” (hiemit befehl ich mich euch fur gott). A wormsi birodalmi gyűlésről távoztában Lucas Cranachnak szóló búcsúlevelét már így zárja Luther (400): „ezennel mindnyájatokat Istennek ajánllak” (hiemit allesampt gott befohlen). A Wartburg várából küldött első három nyomtatott ajánlás pedig egysé-gesen a klasszikussá váló megfogalmazást hozza: hiemit gott befohlen.40 A három szóra való tömörítés egyértelműen Luther nyelvi újítása, s az is, hogy ezt a záró üdvözletet merész demokratizálással kiterjeszti a nála alacsonyabb és magasabb társadalmi állású címzettekre egyaránt.

Ez a levezetés talán meggyőző volna, ha nem találkoznánk már Franz von Sickingen 1520. november 3-i levelében a vizsgált formulával: „ezzel Istennek ajánlva, aki akarata

39 Erasmus: De conscribendis epistolis (1522). In: Erasmus 8: 156–158 (Quomodo dicendum Vale). Vö. Junghans 1985, 220–235. 40 WA.B 2: 414., 416., 432. sz. (1521. június 1. – szeptember 17.) = WA 8: 140, 214, 343.

Levelek

30

szerint rendezze el az Ön dolgait” (hiemit gott befohlen, der euer sachen nach seinem willen ordene).41 Vajon Sickingen is már mint idiómát írta volna le a fenti kifejezést? Bármilyen ismerősen csengenek is évszázadokkal később fülünkben e szavak, nem téveszthetjük szem elől a nyilvánvaló tényt, hogy Luther – mint előbb láttuk – csak hosszas kísérletezés után jutott el ehhez a frappáns zárlathoz. Elképzelhető, hogy Luther Sickingennek 1520 nyarán küldött, ám elveszett két levelében42 egyszer már leírta ezt a fordulatot, s a címzett onnan merítette akár öntudatlanul, akár tudatos imitációként.

Hogy világosan lássuk, milyen üzenetet, intenciót hordoznak záró üdvözletként a hiemit gott befohlen szavak, vizsgáljuk meg, milyen alternatívájuk fordul elő.

A 36. zsoltár magyarázatának Wartburgban fogalmazott ajánlása ugyan így zárul: hie mit gott befohln, a magyarázat maga viszont ezzel az apostoli levelekből kölcsönzött áldással ér véget: „Isten kegyelme legyen veletek” (gottis gnade sey mit euch).43 Ez utóbbi jókívánsággal a levél végén is találkozunk: gottes gunst sey mit euch amen,44 nem sokkal később már latinul is: gratia tecum amen,45 illetve a kettő kombinációjával: „ezzel Isten kegyelmébe ajánlva” (hie mit gottis gnaden befolhen).46 Ettől kezdve mind németül, mind latinul előfordul ez a záró üdvözlet, bár ritkábban, mint a hiemit gott befohlen. Ha van fülünk arra a polemikus fel-hangra mindkét üdvözlet kíséretében, melyeket Luther a wormsi birodalmi gyűlés kiélezett politikai környezetében kezdett német levelei zárásaként alkalmazni, míg idiómává nem lettek, akkor inkább érdesnek, provokatívnak halljuk őket, mint nyájas udvariaskodásnak. A politikai levelezés etikettje szerint ugyanis az alacsonyabb státuszú levélíró a címzett kegyelmébe ajánlhatta magát, itt viszont egyedül Isten kegyelme játszik szerepet. A két hatalom, a kétféle kegyelem szembenállását, esetleges konfliktusát világosan megnevezi Luthernek közvetlenül wormsi útja előtt János Frigyes szász herceghez intézett levele: „ezzel magam fejedelmi kegyelmedbe ajánlom, aki Isten kegyelmébe legyen ajánlva”.47 Ugyancsak tudatos polemizálásra utal Luther gondolatmenete, amikor Bölcs Frigyesnek és Spalatinnak kifejti, miért vonakodik megadni a császárnak (személyes ellenségének) protokollárisan kijáró „legkegyelmesebb” (allergnädigster, clementissime) megszólítást.48

Ugyanerre a szándékra mutató további jel, hogy Luther egyszer arra vetemedik: a kancelláriai stílus által György szász herceg számára megkövetelt megszólítást: EFG (euer

41 WA.B 2: 208 (349. sz.). 42 Vö. WA.B 2: 306. és 333. sz. (Spalatinhoz 1520. június 29. és 1520. augusztus 31.) jegyzeteit. 43 WA 8: 214, 240. 44 WA.B 2: 484 (466. sz.; 1522. március 26.) = WA 10/II: 60. 45 WA.B 2: 506 (478. sz.; 1522. április 17.). 46 WA.B 2: 505 (477. sz.; 1522. április 17.). 47 WA.B 2: 295 (393. sz.; 1521. március 31.): „hie mit befill ich mich EFG, welch gott laß seinen gnaden bevolhen sein amen.” Vö. uo. 554. és 565. sz. (1522. december 12. – 1523. január 1.). 48 WA.B 2: 457–458. sz. (1522. március 12–13.).


31

fürstliche Gnade), „fejedelmi kegyelmességed” az ellentétébe fordítja: EFV (euer fürstliche Ungnade), „fejedelmi kegyetlenséged”, és hogy a címzett szeme nehogy átugorjon a levélben tizenkétszer előforduló szokatlan rövidítésen, a záró mondatokban expressis verbis fogalmazódik meg a polémia: Jézus Krisztus „nyissa föl fejedelmi Kegyetlenséged szemét és szívét, s formáljon fejedelmi Kegyetlenségedből magának egy engedelmes, nekem pedig egy kegyelmes, jóságos fejedelmet”. Ezt a provokációt tetézi végül Lu-thernek a fejedelmi titulatúrát elorzó aláírása: „Martinus Luther, Isten kegyelméből Wittenberg prédikátora” (567). Hasonlóan kihívó, az udvari etikettet sértő mondattal búcsúzik Luther VIII. Henrik angol király ellen kiadott vitairatában 1522-ben: „Nem szá-mít főbenjáró bűnnek, hogy megvetek és megsértek egy földi királyt, ha ő nem átallja a mennyek királyát írásában káromolni és a hazugság mérgével besározni.”49

Mint a fenti példák mutatják, a wormsi gyűlés évében Luther különösen érzékeny-nyé vált azokra a kérdésekre, hogy kinek az oltalmába ajánlhatja, védelmére bízhatja magát, és hogy a „kegyelem”, a „kegy” mint teológiailag pregnáns, lefoglalt, rendkívül terhelt fogalmak alkalmasak-e egyáltalán személyes viszonyok, politikai függőségek megjelenítésére. A hiemit Gott befohlen idióma valószínűleg ebben a történeti, lélektani kontextusban nyeri el eredeti jelentését.

A válogatás szempontjai

„Azt is tudjátok, mi történt velem, hogy az én fruskámnak a copfjába fontak.” (894)

Válogatásunkban kiemelt szerep jut azoknak az időszakoknak, amikor Luther tartósan távol volt otthonról és barátaitól, így a wartburgi (1521 májusa – 1522 februárja) és a coburgi hónapoknak (1530 áprilisa–októbere), az előbbi a wormsi birodalmi gyűlés utáni évre, az utóbbi az augsburgi gyűlés idejére esik. Luther ekkor viszonylagos elszigeteltsége miatt leginkább levélben kommunikált, gondolkodott, és a levelek témáit meghatározó sorsdöntő kérdéseknek, valamint a rendkívül jelentős birodalmi gyűlések hatásának köszönhetően ezek a szövegek többnyire fennmaradtak. Ha terjedelmi okokból nem is tudtuk ezt a bőséges levélírói termést gyűjteményünkbe hiánytalanul felvenni, mégis igyekeztünk minél nagyobb helyet biztosítani neki (a wartburgi leveleknek mintegy 10 szá-zalékát hagytuk el, csupán az ismétlések elkerülése végett, de a több mint száz fennmaradt coburgi levélnek terjedelmi okokból mintegy kétharmadát kellett kiejtenünk a rostán).

Egy-egy témának is az átlagosnál nagyobb hangsúlyt szántunk, így a wartburgi tar-

49 WA.B 2: 578 (521. sz.; 1522. július 15.) = WA 10/II: 222. Lásd LVM 2. köt.

Levelek

32

tózkodás előtti években az Erasmushoz való viszonyulás áll a középpontban, míg a Wart-burg utáni években a házasodás kérdése. Többnyire mellőztük a többszerzős teológiai szakvéleményeket és ajánlóleveleket (kivéve: 1478, 1512+, 3540, 3915+), nyomtatásra szánt ajánlásokat és előszavakat (kivéve: 1891+, 2076+, 3286+), valamint azokat a szövegeket, melyekben a levélműfaj formai jegyei (megszólítás, üdvözlet, keltezés) csak kevéssé ér-vényesülnek (kivéve: 104+, 114+, 239+, 453+, 4299).

A teljességre csupán két címzett esetében törekedtünk: közöljük a rendfőnökének, Johannes (von) Staupitznak (kilenc levél + egy ajánlás) és a feleségének, Katharina von Borának (huszonegy levél) mint a Lutherhez egy-egy időszakban legközelebb álló szemé-lyeknek szóló összes levelet, ugyanígy teszünk a reformátor apjához és fiához, az idősebb és az ifjabb Hans Lutherhez intézett néhány levéllel (kettő, illetve három levél). Luther két másik bizalmas barátja, Georg Spalatin és Philipp Melanchthon esetében a levelek tömege nem tett lehetővé hasonló eljárást, hisz a Spalatinhoz intézett több száz levél eleve meg-töltötte volna ezt a kötetet,50 míg Melanchthonhoz is nyolcvannégy terjedelmes levél szól.

A feleségéhez szóló levelek többsége tartós távollétekre esik, a coburgi hónapokra (1582, 1682, 1683, 1713, 1725), egy 1540-es weimari utazásra (3509, 3511, 3512, 3519) és Luther utolsó heteire Eislebenben (4191, 4195, 4199, 4201, 4203, 4207). Már a megszólítások tréfás és válto-zatos volta megadja az alaphangot, például: „Az én kedves, barátságos gazdasszonyomnak, Luther Katharina von Borájának, prédikátorának, serfőzőjének, kertészének, és ami még lehet.” (4139) Bár Lutherné válaszlevelei mind elvesztek, ebből az egyoldalú közlésből is ki-bomlik az a sokoldalú, bizalmas, élénk kapcsolat, amely a házastársakat összekötötte. A fenn-maradt levelek sok darabja, köztük elsősorban a közeli bizalmasokhoz szólók a reformátor dialogikus lényének hű tanúi, aki olyan közvetlenül fordult Istenhez, mint családtagjaihoz, és olyan komolyan vette rá bízott embertársait, mintha a Mindenhatóval lenne dolga.

A reformátorok levélstílusának magyarországi fogadtatása

„Megérkezett hozzánk a nagytudományú Szegedi Jakab, akit Nagyságod küldött ide, hogy itt – mint maga állítja –

az igaz teológiát tanulja.” (3263)

A magyarországi források felé fordulva megdöbbentő élmény, milyen egyöntetűen vannak jelen ezekben is a reformátori levélformulák. A teljes névsor rögzítése helyett elég röviden utalni rá, hogy a levélírók között találjuk szinte az összes kanonizált hazai

50 Részben annak köszönhetően, hogy Luther Spalatinon keresztül tartotta a kapcsolatot fejedelmével, Bölcs Frigyessel, a Luther–Spalatin-levelezés teszi ki a weimari összkiadásnak mintegy egyötödét!


33

reformátort: Dévait, Batizit, Honterust, Stöckelt, Sztárait, Huszár Gált, a humanista Henckelt és Kreslinget, a radikálisként elhíresült Egri Lukácsot, Andreas Cremniciust és Georg Leudischitet.51 A formula ismertsége és elterjedése szempontjából fontos körül-mény, hogy használata nem korlátozódik a magánlevelezésre, hanem nyomtatványban is előfordul: Dévai 1537-es Disputatiójában, Honterus 1543-as Reformatiójában és Ozorai Imre magyar nyelvű Róma-kritikus művének ajánlásában (1550-ban). A levélírók köré-hez hasonlóan a címzettek köre is fontos (hiszen az üdvözlet egyik funkciója éppen az elvbarátok összekötése), így az sem érdektelen, ha valaki (talán épp a mostoha szöveg-hagyományozás folytán) csak címzettként hozható kapcsolatba lutheri formulákkal.

Az apostoli üdvözlet használata meglepően jó indikátornak bizonyul, a határesetek-ben érzékenyen jelzi vissza a szakirodalomban hosszas vita után kialakult álláspontokat: Sylvester János például teljesen hiányzik a listáról, egyetlen fennmaradt levelében sem használ lutheri formulákat. Johannes Henckel és Mária királyné viszont csak egyszer-egyszer, s jellemzően azokban az években folyamodnak hozzájuk, amikor átmenetileg közelednek az evangéliumi mozgalomhoz.

A legmeghökkentőbb tapasztalat természetesen a bányavárosi felkelés irataival kap-csolatos: öt levélíró használ itt vitathatatlanul lutheri, illetve azokra emlékeztető bevezető és záró üdvözleteket, köztük egy feltehetőleg hazai illetőségű laikus is, Benedikt Lang, döntő érvet szolgáltatva abban a vitában, hogy volt-e szerepe a reformáció eszméinek a bányavárosi felkelésben, illetve, hogy lehetett-e számottevő hatása Magyarországon a reformációnak a Mohács előtti időszakban. De azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az apostoli üdvözlet használata nem korlátozódik a felkelőkre és a velük kapcsolatban álló papokra, hisz a bányavárosi követek (valószínűleg a patríciusi rétegből) már a felkelés leverése után, 1526 nyarán ugyanezekkel a szavakkal kezdik Budáról Besztercebányára küldött jelentésüket: Gnade unnd fride in Christo Jesu beivor.52

Ennél nehezebb kérdés a Brandenburgi György és Mária királyné által ugyanezekben az években használt formulák problémája. Az 1526. október 24-én és 1527. január 26-án kelt leveleket, amelyekben mind a bevezető, mind a záró üdvözlet valamilyen változata előfordul, s tartalmuk is vallási kérdések körül forog, bízvást soroljuk a Luther-recepció körébe. A záró üdvözletet viszont ugyanezek a levélírók különböző formákban a megelő-ző években is alkalmazzák, egy változatának a legkorábbi előfordulása adatainkban 1522. július 17-én Györgynek öccséhez, Alberthez intézett levelében, ami elgondolkodtatóan korai dátum (bár még a lutheri frappáns megfogalmazás nélkül). Az a magyarázat erre a leletre, hogy a német magánlevelezésnek egy reformáció előtti, szűk körben (azonos rangúak, rokonok közt) használt formulájával van dolgunk, egymásnak és önmaguknak

51 Csepregi 2011a. 52 Csepregi 2007.

Levelek

34

Isten kegyelmébe való ajánlása, mely egyik közvetlen előzménye lehetett a tömör hiemit Gott befohlen állandósult kifejezésnek.

Benczédi Székely István zsoltárkönyvének 1548-as krakkói kiadásában az ajánló sorok (fennmaradt forrásaink tanúsága szerint első ízben) magyarul is felcsendítik a Luther által népszerűsített bevezető áldást: „Istennek kedvet és bíkességit”.53

Az Egyháztörténelmi emlékek öt kötetét átnézve egyetlenegy kiugró kivételre sem akadtam, azaz olyan levélíróra, akit egyöntetűen, megalapozottan reformátorként tartanak számon, s mellőzi az apostoli üdvözletet, vagy aki annak ellenére él vele, hogy egyértelműen az óhitűek táborába tartozik. Természetesen ezeknek az indikátoroknak, markereknek is megvannak a korlátaik. Például elsősorban a német levelekben találni őket, s csak kisebbrészt a latinokban, továbbá a hagyományozás esetlegességeit sem szabad szem elől téveszteni. Alapos okunk van ugyanis feltételezni, hogy Dévai kátéjá-nak 1538-as, fenn nem maradt első kiadása is ugyanazokkal a bevezető és záró apostoli üdvözletekkel köszöntötte az olvasót, melyeket a változatlan utánnyomásnak tekintett második kiadás ajánlásában olvashatunk: „az w(e) att’a fiainac Isteni keduet és békeséget kéván… Istennec kedue és irgalmassága leg’en veletec, amen.”54

Az összefüggés Luther levélírói gyakorlata és Dévainak, Benczédinek, Szenter zsé be-ti nek és Gyulainak a magyar nyelvű nyomtatott ajánlásai között egyértelműnek vehető. A magyarországi tanítványok Luther mintájára élnek az apostoli üdvözlettel. Az időbeli távolság miatt ennél nehezebben megválaszolható kérdés az, hogy vajon a hiemit Gott befohlen formula szólal-e meg magyarul Balassi Bálint Valedicit patriae című versében:

„Egriek, vitézek, végeknek tüköri,Kiknek vitézségét minden föld beszéli,Régi vitézséghez dolgotokot veti,Istennek ajánlva légyetek immár ti!”

53 Zvara 69; RMNy 74. sz. Valamivel később Ozorai Imre vitairatának 1550 körüli krakkói második kiadá-sában Szenterzsébeti Márton kolozsvári lelkipásztor ajánló sorai így szólnak: „minden hiw keresztiennek Istenben keg’elmet és bikességöth”. Holl 159–160; RMNy 88B sz.; továbbá ezzel szinte egyidejűleg Gyulai Istvánnak Sirah könyvéhez írt előszavában olvashatjuk (Kolozsvár 1551): „istenbeli szeretetet és kegyel-mességet… a mi egyetlen egy Urunk Krisztus Jézus által.” Zvara 101; RMNy 92. sz. Szenterzsébeti és Gyulai egymásnak közvetlen munkatársai voltak Kolozsvárott! 54 RMNy 78. sz.


35

Magyarországi hatástörténet

„Ugyanez történt a magyarországi Budán egy Georg nevű könyvárussal, akit maga köré

feltornyozott könyveivel együtt égettek meg, igen bátran szenvedett az Úrért.” (793)

Mint a sorozat többi kötetében, itt is törekedtünk minden magyarországi és magyar nyelvű vonatkozás érvényesítésére, válogatásunkba tehát bekerült minden magyarországi címzetthez szóló, magyarországi személy érdekében írt vagy ma Magyarországon őrzött Luther-levél, ugyancsak felvettünk minden magyarul korábban már megjelent darabot, akkor is, ha ezek a fenti szelekciós szempontokba ütköztek (műfaji jegyek hiánya, többes szerzőség, nyomtatott előszó stb.), hiszen a magyarul olvasható Luther-levelezés tekinte-tében a teljesség volt a célunk. Ugyanakkor természetesen nem volt hely közölni minden olyan írást, melyben szűkszavúan a török magyarországi előrenyomulásáról esett szó, hiszen ezek a hírek egy negyedszázadon keresztül (1521–1545) folyamatosan előfordulnak.

Az egykor Magyarországra küldött Luther-levelek egyikének sem maradt fenn eredeti példánya. A bártfai, kisselmeci, nagyszebeni és brassói levéltárakban őrzöttek elpusztul-tak, és különös szerencse, hogy az utóbbiról még fényképmásolat készülhetett (3990). Akkor vagyunk a legkedvezőbb helyzetben, ha a kéziratos másolatok mellett ezeknek a leveleknek a szövegét 16. századi nyomtatványok is megőrizték, melyek még biztosan az eredeti levél alapján jelentek meg. Így olvasható a Matthias Ramsernek címzett levél (3910) az Approbatio reformationis ecclesiae Coronensis ac totivs Barczensis prouinciae című, Brassóban 1563-ban megjelent füzetecskében (RMNy 190. sz.), továbbá két felvidéki címzettnek szóló levél (3246, 3984) a Hypomnéma című, Bártfán 1599-ben megjelent könyvben (RMNy 854. sz.).

A ma hazánkban található két saját kezű Luther-levélnek kalandos az útja és sajnos nincs tartalmi magyarországi vonatkozása. Az osztrák Dorothea Jörgerhez intézett levél eredeti példányát (3155) a címzett leszármazottja, a már katolikus Johann Franz Anton Jörger von Tollet gróf, lovassági altábornagy, budai katonai parancsnok ajándé-kozta Sopron evangélikus városának abból az alkalomból, hogy ezredével huzamosan ott tartózkodott (ez most a Soproni Levéltár kincse). A reformátor utolsó, saját kezű végrendeletét (3699) pedig Jankovich Miklós műgyűjtő vásárolta meg 1804-ben egy árverésen, hogy aztán 1815-ben a magyarországi evangélikusoknak ajándékozza.55 Ez az értékes dokumentum ma is a Magyarországi Evangélikus Egyház féltett „ereklyéje”.

Igyekeztünk minden levél esetében a teljes szöveget közölni, de olykor kihagytuk

55 Luther végrendelete 37–41.

Levelek

36

a mellékelt dokumentumokat, szakvéleményeket, aktákat, amennyiben tartalmilag nem járultak hozzá a levél értelmezéséhez. Több más megjelent levélválogatással – a Masznyik-féle kiadással (LM) vagy Virág Jenő szöveggyűjteményével – ellentétben nem hagytuk el helytakarékosságból a megszólításokat, üdvözleteket, keltezéseket, aláíráso-kat, nemcsak abból a meggondolásból, hogy ezek a műfaj meghatározó formai jegyei, hanem azon fent említett tapasztalatunktól is vezetve, hogy ezek a sokszor egyöntetűen ismétlődő elemek mégis jelentős üzenetet, mondanivalót hordoznak. Hiányuk minden esetben a szöveghagyomány csonka voltára utal (csak másolatból, későbbi nyomtat-ványból ismert levelek esetén).

A 7. kötet anyagának mintegy a harmada volt már eddig is hozzáférhető magyar fordí-tásban. Igyekeztünk kötetünk tartalmának teljes magyar nyelvű hatástörténetét feltérké-pezni, minden korábbi, akár részleges, folyóiratokban napvilágot látott magyarítást kézbe venni, illetve a leveleket felhasználó hazai szakirodalmat hiánytalanul feltárni. Összesítve állítható, hogy egyetlenegy korábbi fordítás vagy fordításrészlet sem maradt, amely valami-képpen – akár egy találó kifejezés erejéig – ne gazdagította volna a mostani gyűjteményes kiadást, de megfordítva is igaz: egyetlen felhasznált fordítás sem került be változatlanul – és itt nem csupán elavult nyelvi fordulatok felfrissítésére vagy elkerülhetetlen szerkesz-tői beavatkozásokra kell gondolni, hanem tárgyi, tartalmi javításokra, kiegészítésekre is. A Masznyik- és a Virág-kiadás olykor csak fontos levélrészleteket hozott vagy kihagyott egy-egy sajtcédulaszerű bekezdést (rövid aktuális kérések, üzenetek, melyek tartalma vagy címzettje nehezen állapítható meg), ezeket a hiányokat itt a teljesség kedvéért pótoltuk.

Itt emlékezünk meg arról a tíz fordítóról, akik Luther leveleinek fordításában előttünk jártak: id. Fabiny Tibor (1924–2007), Hamvas Béla (1897–1968), Márton Jenő (1862–?), Masznyik Endre (1857–1927), Pálfy Miklós (1911–1972), Paulik János (1866–1939), Prőhle Károly (1911–2005), Rajter János (1870–1955), Stromp László (1860–1907) és Virág Jenő (1905–1981).

A kötet szerkezete és apparátusa

A Luther-leveleket időrendben tartalmazza kötetünk, melyhez természetes sorvezetőül szolgál a weimari kritikai kiadás (WA.B) folyamatos sorszámozása (az itt nem sorszámozott néhány szöveget az időrendbe besorolt, +-szal ellátott jelzés vezeti be). A Luther-szövegeket az azokban való eligazodást segítő vagy éppen további tájékozódásra ösztönző apparátus zárja, a rövidítés- és irodalomjegyzék, továbbá a mutatók. A rövidítésjegyzék elsősorban a szövegkiadásokat és a kézikönyveket, míg az irodalomjegyzék a szakirodalmat tárja föl.

Kötetünket a címzettek rövid életrajzainak összeállítása, bibliai helyek mutatója, annotált személynévmutató, továbbá helynév- és hierarchikusan felépített tárgymu-


37

tató zárja. A bibliai könyvek rövidítését, valamint a bibliai tulajdonneveket a Magyar Bibliatanács 1990-es (a Vizsolyi Biblia 400. évfordulójára kiadott) bibliafordítása szerint használjuk. Az annotált személynévmutató (zömmel ókori, középkori szerzők és Luther kortársai esetében) tömör életrajzi adatokat is tartalmaz (a címzettek életrajza ennél lényegesen részletesebb).

A levelek felzetében megadjuk a WA kötet-, oldal- és sorszámát, az esetleg már megjelent magyar fordítás adatait, a fordító személyét. Az eredeti szöveg lelőhelyét ezenkívül még két elterjedt és megbízható kiadás, a BoA és az MBW sorszámaival jelezzük, ha megtalálható bennük. Ha a levél önálló műként vagy mű részleteként is megjelent, akkor Kurt Aland segédkönyvének (HLSt) sorszámát is feltüntetjük. Luther műveinek helyeit mindenütt a WA kötet- és oldalszáma segítségével adjuk meg. Ezt az eljárást támogatandó az itt kiadott magyar fordításokat is elláttuk a WA folyamatos oldalszámaival. A tárgyi magyarázatokban az LVM-be felvenni szánt Luther-művekre a Rövid cím és a tervezett kötetszám (pl. LVM 6. köt.) segítségével előremutatóan is hivat-kozunk, a megjelent művek esetében természetesen már az aktuális oldalszám szerint.

Mivel a Biblia ma használatos versbeosztása Luther kora után rögzült, és Luther eredeti szövegében többnyire csak fejezetekre való hivatkozásokat találni, ezért a bibliai versekre való utalások kivétel nélkül mind a kiadótól származnak. A modern versszá-mozással kiegészített bibliai helyeket a szövegbe ékelődő kerek zárójelek tartalmazzák. Ha a bibliai hely megadása nem része Luther eredeti szövegének, a hivatkozást akkor is ennek a körülménynek külön említése nélkül szúrjuk be. Luther biblikus nyelvében lehetetlen elkülöníteni a tudatos allúziókat a Biblia stílusának spontán követésétől. Minden felismert és fontosnak vélt utalást igyekeztünk jelezni, de biztosan bőséggel maradtak még a szövegben hasonló helyek jelzetlenül.

Minden más idézet azonosítása a lábjegyzetekben történik, lehetőség szerint a ren-delkezésre álló magyar műfordítások felhasználásával. A lábjegyzetek tartalmazzák a szöveg megértéséhez feltétlenül szükséges, takarékos tárgyi magyarázatokat is (említett személyek, helyek, művek azonosítása, a Luther-korpuszon belüli kereszthivatkozások). Ismétlődő esetekben ugyanaz a magyarázat egy másik levélnél újra megjelenhet. A ke-resztutalások esetében különös gondot fordítottunk arra, hogy megteremtsük az LVM többi kötetével (mind a megjelenttel, mind az előkészületben levőkkel) a kapcsolatot, és rávilágítsunk az életmű időrendi és tartalmi összefüggéseire.

A lábjegyzetekben és az életrajzi adatokban előszeretettel hivatkozunk azokra a ran-gos külföldi kézikönyvekre és adattárakra, amelyek a világhálón is könnyen elérhetőek, így a hazai szűkös könyvtári viszonyok között is kényelmesek használhatóak. 16. századi művek esetén azok modern kiadása helyett ezért többnyire VD 16. számot adtunk meg, hiszen ez a korpusz (a német nyelvterület 16. századi nyomtatványai) jelenleg is elérhető, többnyire ingyenes digitális példányokban, sőt 2015-ig a teljes anyag közzété-

Levelek

38

telét ígérik. Ugyanilyen meggondolásból szerepelnek mindenütt az MBW sorszámok is, hiszen a Melanchthon-levelezés regesztái már ma is online hozzáférhetőek, s idővel a levélszövegek is részévé válnak az adatbázisnak. Az életrajzi lexikonok terén hasonló a helyzet a BBKL és az ADB-NDB köteteivel.

Bár a levelek teljes szövegét igyekszünk közölni, terjedelmi okokból ritkán mégis kihagyásokra, rövidítésekre kényszerültünk, ezekre szögletes zárójel […] és magyarázó lábjegyzet hívja föl a figyelmet (pl. 30, 1674). Kéziratos szöveghagyománynál ugyancsak szögletes zárójel […] jelzi az eredeti szöveg csonkulásait (pl. 1056, 3519). Elkerülhetetlen kiadói kiegészítések, feliratok, értelmező magyarázatok, nem egyértelműen feloldható rövidítések szintén szögletes [ ] zárójelben állnak.

Csepregi Zoltán

Első kiadás[Caspar Cruciger (Hg.):] Etliche Trostschrifften vnd predigten / fur die so in tods vnd

ander not vnd anfechtung sind. Doct. Mar. Luth. Wittenberg: Lufft, Hans, 1544/1545. VD 16. L 3463.

Eredeti nyelvű kiadásokWA.B 1–12; BoA 6.

Idegen nyelvű irodalomA Luther-levelezésre vonatkozó alapvető idegen nyelvű irodalom felsorolása a kötet

végén a szakirodalom jegyzékében található, ezért itt csak a legfontosabb, önálló kötetként megjelent kiadványokra történik utalás:

LD 10; LW 48–50; BE 6; Junghans 1983; Menneke-Haustein 1989; Arnold 1996; Ebeling 1997 a; Leroux 2007; Beutel 2011.

Magyar nyelvű irodalomA Luther-levelezésre vonatkozó – lehetőség szerint teljes – magyar nyelvű irodalom

felsorolása a kötet végén a szakirodalom jegyzékében található, ezért itt csak a leg-fontosabb, önálló kötetként megjelent kiadványokra történik utalás:

Sólyom 1933 [21996]; Friedenthal 1973 [41996]; Luther végrendelete [1982]; Fabiny 1984; Ebeling 1997b; Koch 1999; Zsidómisszió [2004]; Gritsch 2006; Ágostai hitvallás [2008]; Korányi 2009; Greschat 2011; Jung 2012; Csepregi 2013.

LEVELEK(1512–1546)

41

. Az erfurti ágostonos konventnek és priorjának

Wittenberg, . szeptember .WA.B : – (. sz.) latin. (Csepregi Zoltán ford.)

A nagytiszteletű, tisztelendő szerzetes atyáknak, az ágostonos remeterend erfurti háza priorjának,1 magiszterének,2 elöljáróinak, az Úrban tisztelendő atyáinak.

Jézus!Üdvöt az Úrban! Nagytiszteletű, tisztelendő és szeretett Atyák! Íme, közeleg Szent Lukács napja, amikor az atyák és a nagytiszteletű vikárius atya3 iránti en-gedelmességből teológiai katedrára fogok lépni, amiről Atyaságotok, úgy hiszem, részletesen értesült a wittenbergi nagytiszteletű prior atya4 leveléből. Mellőzöm bűnös és alkalmatlan voltom emlegetését, nehogy azt a látszatot keltsem, hogy alázatosságból igyekszem magamnak dicsfényt kovácsolni. Isten jól tudja, s tudja a lelkiismeretem is, mennyire vagyok méltó és kedves a dicsőségnek és a tisztességnek erre a kitüntetésére.

Ezért Krisztus irgalmára könyörgök mindenekelőtt azért, hogy közös fo-hászkodással ajánljatok engem Istennek, hogy az ő jótetszése és áldott akarata velem legyen, hisz tudjátok, hogy ebben adósaim vagytok a szeretet jogán. Végül, ha alkalom adódik erre, méltóztassatok jelen lenni ezen a seregszemlén (hogy az igazat megvalljam) rendünk, különösen pedig vikáriátusunk ékességére és becsületére.

Nem merném Atyaságotokat ilyen fáradságos és költséges útra biztatni, ha

1 Andreas Loer. 2 Johannes Nathin, Luther erfurti tanára. 3 Johannes Staupitz. 4 Wenceslaus Link.

Levelek

42

nem a nagytiszteletű vikárius atya bízott volna meg ezzel, s ha nem tűnne rútnak, méltatlannak, sőt botrányosnak, hogy az erfurtiak tudtán kívül és távollétében hágok erre a magas grádicsra. Ha a tisztelendő lektor atya, Georg Leiff er veletek jöhetne, ez is kedves lenne, de ha nem, úgy legyen meg az Úr akarata. Kérem tehát, hogy Atyaságotok ezekben a dolgokban olyannak mutatkozzék meg, amilyennek hitünk és bizalmunk szerint lennie kell. Az emlékezet és hálánk meg fogja őrizni készségeteket. Az Úr legyen mindannyiótokkal, főleg testvé-reinkkel, akiknek imájára bízzuk magunkat és a mieinket. Kelt Wittenbergben, Mauritius napján -ben.

Martinus Luther ágostonos testvér

43

. Georg Spalatinnak

[Wittenberg, februárja]WA.B : –. (. sz.) latin. Magyarul: Zsidómisszió –. (Csepregi Zoltán ford.)

Jézus! Békesség neked, tiszteletre méltó Georgius magiszter uram! Szerzetes testvérem, Johannes Lang a Te nevedben kérte állásfoglalásomat, mit gondolok az ártatlan és tudós Johannes Reuchlinnak1 a

luther vÁlogatott mŰvei 7. - real.mtak.hureal.mtak.hu/40964/1/lvm_7_teljes.pdf · tartalom...

Documents