h́ ́ b

2017. ÁPRILIS – ADAR-NISSAN 5777. A KOMÁROMI ZSIDÓ HITKÖZSÉG LAPJA XV. REG. ÉVF. 4. SZÁM, 251. SZÁM

HITKÖZSÉGI HÍRADÓSzerkesztőigondolatok

Szombat este van, két nap ésránk köszönt 5777 Pészachjá-

nak ünnepe. Lassan ideje elindul-ni, a lakásban felkutatni a kovászo-sat, előkészíteni a maceszt, felké-szülni a Széder estére, előszedni aHaggadát, hogy idén is felidézzükaz egyiptomi kivonulás történetét.

Mi másról is szólhat az áprilisiSzerkesztői gondolatok, mint né-hány maceszmorzsáról az elmúltközel négy évtizedből. Élénken élbennem, amikor a kommunizmusidején megjött a Magyarországongyártott, fehér papírzacskós ma-cesz, a nagy szőlőfürtöt cipelő kétférfis címkéjű kóser bor, apa le-húzta a redőnyt a konyhában, s aztmondta, ma este nem mehetünkle játszani, mert Széder este van.Ültünk az asztalnál, sós vízbe már-tottuk a tojást, miközben odakint-ről beszűrődött a lakótelepi zsivaj.

Emlékszem komáromi nagyma-mám tányérból kiugrálós keménymaceszgombócaira, a miskolci na-gyi ünnepi történeteire, a macesz-lisztből készített szülinapi tortáimra.

Felvillan a budapesti közösségiSzéder esték emléke, s az első ko-máromi összejövetelé a Menház-ban, amikor még csak levest ésmacesztortát szolgáltunk fel.

Nem feledhetem az első Izrael-ben átélt Pészachot, a családi zsi-nagógalátogatást és vacsorát Ran-nanán. Ja, és a pár nappal korábbifelismerést, hogy nem hoztam ma-gammal Haggadát, pánikban ro-hantam a közeli bevásárlóközpontkönyvesboltjába, hogy lecsapjak azutolsó angol nyelvű Haggadára.

Mire ez a szám nyomdába kerül,már túl is vagyunk a jeles napokon,de remélem, mindenkinek meg-marad egy pozitív maceszmorzsa2017. kovásztalan napjaiból. �

PA

Mártírnap és emlékműavatásAKomáromi Zsidó Hitközség ezúton hív meg minden jóérzésű embert meg-

emlékezésére, melyet Komárom és környéke zsidósága deportálásának 73.évfordulója alkalmából tart 2017. június 11-én, vasárnap 10:30-kor a komáro-mi zsidó temetőben (Aranyember utcája 1.)

Ünnepi beszédet mond: Deutsch Péter rabbiKözreműködik: Klavanszkij Anatolij kántor

12:00-kor avatjuk fel az 1944-45-ben a Dunába lőtt hittestvéreink em-lékművét az Erzsébet sziget végénél, a vízművek épülete mögött. Beszédetmond: Vági Zoltán történész.

A rendezvényre autóbuszt indítunk 10:00-kor a Menházból a temetőbe, 11:30-kor atemetőből az emlékműhöz, az ünnepség után vissza a Menházhoz. Az autóbusz ingye-nes, de regisztrációhoz kötött. Regisztrálni június 5-ig lehet a kile@menhaz.sk címen vagya 7731-224-es telefonszámon.

Emlékezzünk együtt! �

Izrael 69 – Boldog születésnapot!

Áprilisi pillanatfelvétel a Siratófalnál…

Kóser pékáru rendelhetőKóser pékáru legközelebb június

11-re (vasárnap rendelhető), arendeléseket június 7-ig (szerda) kellleadni a menhaz@menhaz.sk címenvagy a 7731-224-es számon. �

2

Ked ves Ol va sónk! Kér jük, le he tõ sé ge sze rint tá mo gas sa a Ko má ro mi Zsi dóHit köz ség prog ram ja it, a HH meg je le né sét, épü le te ink, te me tõnk fel újí tá sát.

2008. ja nu ár 1-tõl tá mo ga tá sát az aláb bi bank szám la szá mok ra küld he ti(tá mo ga tás sze mé lye sen a KZSH tit kár sá gán és csek ken is le het sé ges):

Bel föl di át uta lás Szlo vá ki á ból:26384962/0900 – Slovenská sporite¾òa vagy10103804/5200 – OTP Slovakia

Nem zet kö zi át uta lás kül föld rõl:A KZSH cí me: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501Komárno, SlovakiaIBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXBa kunk cí me: Slovenská sporite¾òa, Palatínova 33, 94501 KomárnovagyIBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXBan kunk cí me: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Kö szön jük!

Fa li új ságrö vid hí rek

� A HH-t, a Shalom klubot és a KZSH-ttámogatták: Horn Norbert (Palárikovo),Navon család (Izrael), Hanák Éva (Pár-kány) és anonimitásukat kérő adomá-nyozók. Köszönjük!

� Áprilisban a komáromi Šulek gimná-zium egyik osztálya látogatott a Men-házba. A vendégeket Pasternák Antal el-nök és Piczek Ferenc kalauzolta.

� A budapesti Vörösmarty Gimnázi-um öregdiákjai is meglátogatták aMenházat. Az épületben PasternákAntal és Zsuzsanna tartottak számukravezetést.

� Szalagfüggönyök elhelyezésével foly-tatódott az egybenyitott WallensteinZoltán terem és a múzeum felújítása.Hamarosan a parkett is a helyére kerül,ezzel befejeződnek a munkálatok.

� Sikeresen pályáztunk Nyitra MegyeÖnkormányzatánál kulturális és turisz-tikai programjainkra, a Komárom vá-rosa a Duna parti Holokauszt emlékműkörnyezetének kialakítását támogatja.

� A budapesti Emberi Erőforrások Mi-nisztériumától a Menház felújításáranyertünk kisebb támogatást.

Ma gyar or szá gi ol va só ink fi gyel mé be: Ked ves Ol va sónk!Kér jük, hogy az egy há zak nak ad ha tó sze mé lyi jö ve de lem adó ja 1 szá za lé kát aMa gyar or szá gi Zsi dó Hit köz sé gek Szö vet sé ge ré szé re ajánl ja fel a 0358-as tech -ni kai szá mon. A MAZSIHISZ rend sze re sen tá mo gat ja a KZSH mun ká ját!

Hitközségi Híradó (Spravodaj) – a Komáromi Zsidó Hitközség lapja (mesaèník ŽNO v Komárne). Alapítva 5756-ban (1996), fõszer kesztõ –šéfredaktor: Paszternák Tamás (tamas.paszternak@menhaz.sk), Paszternák András (andras.paszternak@menhaz.sk), munkatársak – spolupra-covníci: Haas Judit, Mgr. Piczek Ferenc, tördelõszerkesztõ – grafická úprava: Saláth Richárd, olvasószerkesztõ – jazyková korektúra: VadászMagda (Budapest), Paszternákné Kertész Zsuzsanna (Komárom), Katarína Potoková (Nitra), nyomtatás – tlaè: Nec-arte Kft., Komárom, a KZSHcíme – adresa ŽNO: Židovská náboženská obec, Eötvösa 15, 945 01 Komárno, Slovakia, tel.: 00421/35/7731-224, e-mail: kile@menhaz.sk, tel.:/fax:00421/35/7725-355. Regisztrációs szám: EV 3424/09. ISSN 1337-091x. IČO: 34073400. Alapítva 5756-ban. Lapunk Önnek készült, kérjük nedobja el!

Kérjük a támogatását!

Külföldi olvasóink figyelmébe: Támogathat már Paypalon keresztül is!A Komáromi Zsidó Hitközség megnyitotta Paypal számláját, adományaikataz alábbi címre küldhetik: help@menhaz.sk

Folytatódik a ravatalozóépületének rekonstrukciója

Az elmúlt időszakban kritikus állapotba került a ravatalozó épületében a mos-dató helyiség feletti tetőrész. A hiba elhárítását Pészach előtt kezdték meg a

szakemberek. Az épület többi részéhez hasonlóan itt is megemelik a tetőt, hogybiztosítható legyen az esővíz elfolyása. Sajnos tavasszal több sírkő is ledőlt te-metőnkben, ezek felállítása a Mártírnapra várható. �

Támogatóink / naši sponzori:

Elhunyt Hofbauer János(1922-2017)

Izraelben elhunyt Hofbauer János, komáromi Holokauszt túlélő, lapunkolvasója, aki többször visszalátogatott városunkba. A komáromi közösség

nevében búcsúzunk tőle. �

3

TRADÍCIÓ a komáromi zsinagóga hitéleti oldala

Az elmúlt évek tradícióit követve5777. Pészachjának első estéjen a

Menházban gyűltek össze a tágabb ré-gióból mindazok, akik közösen idéz-ték fel őseink Egyiptomból történő ki-vonulását. A kibővített WallensteinZoltán teremben a díszesen megterí-tett asztaloknál több mint hatvanankövették a Haggada tanításait.

Riszovannij Mihály vezette le az es-tét. Megismerhettük a szédertál alko-tóelemeit, s a történetet, melyet gene-rációról generációra adnak tovább a

zsidó családokban és közösségekben.Az ízletes kóser vacsora ezúttal is Bu-dapestről érkezett. A vendégeketPaszternák Tamás koordinátor kö-szöntötte, s egyben ismertette a közel-jövő programjait.

A jelenlévő gyermekek a színes Zsi-dongó könyvekből ismerkedhettek azünnep hagyományaival. A vacsora kö-zös bencsolással zárult.

A rendezvény sikeres lebonyolítá-sában oroszlánrészt vállaltak iroda-vezetőink, a tálalásban és rendrakás-

ban a közösség tagjai aktívan közre-működtek. �

PA

Hagyományainkat követve – Széder este Komáromban

Tizenöt éve minden második pén-tek este a szombatfogadó ima

után egy kis társaság gyűlik össze Bu-dapesten a Wesselényi utcában, az Er-zsébetvárosi Művelődési Házban. ŐkSchweitzer József barátai is és család-tagjai. Ezek a találkozók a főrabbi úrhalála óta is rendszeresek.

Dr. Schweitzer Józsefné, Ági néni

meghívásának eleget téve április 21-éna komáromi közösségről beszélhettema mintegy harminc fős közösség előtt.Az állandó házigazda, Hacsek Lászlóéppen szabadságát töltötte, így a meg-jelenteket Schweitzer Gábor köszöntöt-te, ő volt az est moderátora is. A Kid-dust a bátorkeszi felmenőkkel rendel-kező Ébner Miklós mondta el. Rövid

beszámolóm után számos kérdés érke-zett. A közönség tagjai megosztották aMenházban tett látogatásuk emlékét.Kellemes hangulatú, érdekes témákatfelvető este volt.

Köszönöm a meghívást, kívánom,hogy még sokáig folyatódjon a főrab-bi úr által megkezdett hagyomány. �

PT

Kidduson a Schweitzer Baráti Társaságnál

Hogyan jött a motoros túra ötlete?2015-ben egy angol filmproducer,

Catherine Lurie-Alt filmet készítettBack to Berlin címmel, amelyben 11izraeli és az egyes országokban hozzá-juk csatlakozó motorosok IzraelbőlBerlinbe motoroztak a Maccabi Euró-pa Játékok megnyitójára. Az út ma-gyarországi szakaszán, illetve a berlinimegnyitón én is részt vettem.

Az egyik motoros hívott fel 2016nyár végén, hogy lenne-e kedvemcsatlakozni résztvevőként és szervező-ként egy olyan úthoz, amely London-ból indulva Jeruzsálemig tart. Igentmondtam, elkezdtük szervezni az uta-zást. A túra szlogenje Ride for Solida-rity. Szolidaritás a terror áldozataival,szolidaritás Izraellel. Demonstrálniamellett, hogy semmilyen különbségnincs az Izraelben elkövetett terror-cselekmények és az európai városok-ban elkövetettek között.

Milyen eseményekhez kötődik a túra?2017-ben számos évforduló van:– 100 éves a Balfour nyilatkozat,

mely a jogi alapját teremtette meg Iz-rael államának (ezért indulunk Lon-donból).

– 70 éves az ENSZ határozat Izraelállamának létrejöttéről.

– 45 évvel ezelőtt történt a münche-ni olimpián a 11 izraeli atléta halálá-val végződött terrorcselekmény

– 50 évvel ezelőtt egyesült újra Jeru-zsálem

– a 20. Maccabi Világjátékokra(Maccabiah) kerül sor Izraelben

Voltak már korábban hasonló utak?1930-ban 11 zsidó motoros kelt útra

a brit mandátumterületről (a mai Iz-raelből) több mint egy év alatt végig-motorozva Európát (Skóciáig jutottakel) sportolókat toboroztak az elsőMaccabaihra. Az első Maccabiah eu-rópai résztvevőinek szinte mindegyike

alijázott, így túlélték a holocaustot.2015-ban volt a Back to Berlin, amirőlaz előző pontban írtam.

Merre vezet a túra útvonala?London-Brüsszel-Köln-Nürnberg-

Dachau-Salzburg-Mauthausen-Po-zsony-Budapest-Arad-Szófia-Athén-Haifa-Tel Aviv-Jeruzsálem.

Hányan csatlakoznak a hosszú út-hoz? Mikorra érkezik meg a menet Iz-raelbe?

4 amerikai motoros (ők evangélikuskeresztények), 2 német, 1 svájci, 3 ma-gyar, 1 osztrák, 1 román és 1 izraeli,összesen 13 motoros. Az izraeli moto-rosunk egy 73 éves úr, aki 15 évvel ez-előtt vesztette el feleségét és unokájátegy Petah Tikván történt merénylet-ben: http://www.lifeafterterror. org/event/ruth-peled-and-sinai-keinan/#

Követhető-e a túra a világhálón?Igen a www.ride4solidarity.com illetve

ride4solidarity Facebook oldalon.A túra résztvevői június 18-án, va-

sárnap felkeresik a Menházat. A rész-letekről a kile@menhaz.sk címen ér-deklődhetnek. �

Motoros túra érkezik – beszélgetés Horváth JózseffelNegyvennyolc éves, nős, két fiú apukája vagyok, mérnök, tanár, igazságügyi

szakértő, kosárlabdázó, 12 évig a Maccabi Vívó és Atlétikai Club elnöke(1998-2010) voltam, 2011 óta a Bét Sálom zsinagóga világi vezetői feladatait lá-tom el, kóser kecsketejtermékek készítek.

4

A nagy öreg, Eizik rabbi már meg-halt, de nótája, amely a közeli hajnaltígéri Izraelnek, itt maradt, a harmadikszombati lakomán éneklik a kállaiak:

„Szól a kakas már,Majd megvirrad már,Zöld mezőben, sík mezőbenSétál egy madár“

A nagy rabbi, reb Eizik emléke le-gyen áldott, künn járkált a szabolcsiutakon, zöld erdőben, sík mezőben.Valahol egy pásztor fújta furulyáját. Amadárról fújta, amely aranyzöld szár-nyával, kék lábával csak sétál, sétál: át-sétál az időkön, és az időtlen időkön.A szent ember felfigyelt. Már hallottavalahol a dalt. Kétezer év előtt, s mégelőbb. A Móriah hegyén, a Templomudvarán énekelte a szolgálattevő lévi-ták kara, miközben Ászáf fiai, Jédutunfiai, és Kóráh énekmesterei húzták anyírettyűt, pengették a cimbalmot,fújták az ezüsthangú fuvolát, és a bő-gőt. Krajcárt adott a pásztorfiúnak,hogy énekelje el neki. És még egykrajcárt, hogy fújja a furulyán, ésújabb krajcárt, és újabb krajcárt. Mégegyszer fiam. Most fújd. Most éne-keld. Százegy krajcárt adott már, száz-egyszer énekelte-fújta a pásztorfiú.Százkettedszer nem tudta többé.Akárhogy erőltette fejét, és furulyáját,egyetlen hang nem jutott eszébe. Át-adta örökáron a rabbinak. Ettől kezd-ve a kállai caddiké a dal.

Várj madár, várj.Várj madár, várjVárj madár, várj.

…Nézik a kék Mózes – foltot a cad-dik ajakán, és leolvassák róla a szöve-get. Amely most a klarinét cifrázásátköveti.”

Hej, de mikor lesz az már?Jibuneh ha-Mikdos,ír Cion timaléh,Akkor lesz a –a-az máár„

Harmadszor is előkerül: „Itt csenga fülemben, mint egy régi dalocska.„Várj madár, várj, sose lesz azmár”… Engem megvárt a kéktollúálommadár”.

Az emléke is kísért: „A temetőbennagy kerek vörös kő alatt nyugszik a

nótás caddik. A sírkő alján kis postalá-da, amely a földbe visz. Sulem elmo-rog egy imát, és a ládikó nyílásábacsúsztatja a cédulát, amelyre ráírta kí-vánságait”

Cholnoky Viktor másként ismeri alegendát: „Azt mondják, hogy ezt anótát valahol Nánás, vagy Kaba kör-nyékén költötte egy rabbinak a fia, akinagy reb lehetett volna, ha olyan na-gyon szomorú nem lett volna az el-méje. De úgy, amilyen bús kedvű, em-berkerülő volt, inkább kiment a me-zőre, ott magában énekelgetett, ésnézte az ég virágait, a csillagokat, vagypedig a föld csillagait, az aprószárúmezei virágokat. Sok ilyen zsidó van.Hasznavehetetlen, munkakerülő em-berek, akik dolog helyett énekeketgondolnak ki, és csak terhére vannaka hitközségnek”

Éli Wiesel is ismerte a legendát s re-gényében is elbeszélte.

Rabbi Eizik Tabu 1821. március10.-én halt meg Nagykállón, hetvenéves korában. Másnap, Ádár hó 7.-én temették el. Temetése évforduló-ján máig ezrek zarándokolnak sírjá-hoz. Sírkövén –nyílván kívánsága sze-rint – ez a héber betűs három szóáll: „Vehájá, ehrlicher Jud„ – „Tisz-tességes zsidó volt”.

A legenda elő van készítve már BerBolechow héber emlékiratában. Aszerző sokat utazott LengyelországbólMagyarországba, hogy innen bortszállítson. Fontos adatokat közölt aXVIII. századi zsidóság életéről aHegyalján. Azt írja szerencsi tartózko-dásáról: „Amikor fent említett atyjaházában ünnepeltem, fia, R. Eizik, kisgyermek volt, még serdülő, szép arcú.Kellemes hangon énekelt.”

A legendának több változata is is-meretes. A dal szövege valamint hé-ber fordítása sokszor került közlésre.1840 előtt azonban nincs írásos nyo-ma. Úgy látszik, hogy vándormotí-vummal van dolgunk, mert hasonlólegenda járja Baál Sém Tov-ról.

Végezetül álljon itt a népdal teljesszövege:

„Szól a kakas már,Majd megvirrad már-Zöld erdőben ,zöld mezőbenSétál egy madár.Micsoda madár?!Micsoda madár?!Arany szárnya, arany lába…Engem oda vár.Várj madár, várj!Várj madár, várj!Ha az Isten neked rendelt,Tied leszek már.”

Ez talán megújítja a figyelmet KaczérIllés munkái iránt, akinek évtizedekóta egyetlen sora nem jelent meg Ma-gyarországon, holott megérdemelné.

A nagykállói rabbi unokája és kísé-rete egy évtizede Nagykállón járt és ci-gányzene mellett énekelte nagyapjakedves nótáját. Óriási élmény voltazoknak, akik hallgathatták. Dr. Neu-mann Ernőnek, Temesvár főrabbijá-nak –aki 55 éven át szolgálta híveit – iskedvenc nótája volt. Temetésén, sírbatétele előtt a szomszéd házból meg-szólalt egy kakas.

A ma embere számára érdekes lehet,hogy az egykori csodarabbik máig is jóttesznek. A sírjukat gondozóknak meg-élhetést adnak, s a hozzájuk vándorlókkérései sok esetben meghallgatást nyer-nek. Egyszer jó lenne erről részleteseb-ben írni. Tavasz jön, szól újból a kakasés emlékezésre hívja az elszármazott éshazai zsidóságot. �

Halmos Sándor

Halmos Sándor: Szól a kakas márAdal és története többször előkerül Kacér Illés írásaiban, s a magyar nyelv-

területen élő, és a hazától elszakadt zsidók ünnepein ma is gyakran meg-szólal.

MACHAR – tanuljunk közösena zsidóságról

Online oktatási programunk keretében minden szerdán új filmeket töl-tünk fel weboldalunkra. Az érdeklődők az alábbi linken regisztrál-

hatnak: http://kehreg.com/machar/. A már csatlakozott felhasználók ahárom szemeszter oktatási anyagát az alábbi linkeken érhetik el. Februárvégén a harmadik szemeszter kvíz kérdései is felkerültek a világhálóra. �

5

Epilógus 5. rész

Akatona is felugrott hirtelen. Yehuda elkezdett nevetnigondtalan, egészséges gyermekkacagással, és a kacaja

egyre erősödött ahányszor a katona felugrott. Ez a kacagása gondtalanságával és a bizalmával elfeledtette a gyászt,félretolta az aggodalmainkat, és mint a meleg tavaszi szélfelolvasztotta a jeget, szenvedések emlékeit, a szobát és szí-vünket örömmel, és reménnyel töltötte el. Ha a sors ke-gyes lesz hozzám, a halálom órájában ezt a nevetést aka-rom hallani.

Most, hogy már tapasztalt szülők lettünk, már nem fél-tünk attól, hogy az emlékeink visszatérnek a gyerekeink ál-maiba, az évek hirtelen szaladni kezdtek, egyre gyorsulótempóban. Gyerekeink, mondtam, mert 1953-ban kislá-nyunk született, Eszter, aki a megboldogult anyukám ne-vét kapta, mint ahogy a fiam, Yehuda, az Anni apja nevétörökölte. Eszterke élénk kislány volt. Már alig egy éves ko-rában felemelte a két kis karját és elkezdett szaladni, csaka fékekkel volt baj, megállni nem nagyon volt képes. A rá-galmazói azt állítják, hogy ezt a problémát a mai napignem oldotta meg. Impulzív, élénk és könnyen hevülő kis-lány volt, Yehuda volt mindig nem csak az idősebb, de ahiggadtabb, a megfontoltabb is. Eszterke pajkos is volt, ésamíg Yehuda be nem vonult, hajcibálással és csiklando-zással húzta ki őt a szokott nyugalmából és a béketűrésé-ből, csak amikor már Yehuda a tiszti kurzuson volt, akkorkapott egy kis respektust. De mind a ketten szerető és jótestvérek voltak, mind a ketten jól tanultak, állandó örömés büszkeség forrásai voltak.

Szép, nyugodt családi életet éltünk a megszokott prob-lémákkal és gondokkal. Engem a Keren Kayemetben amezei munkából irodai munkára vittek át, megszerveztemés vezettem az országos térkép levéltárat, és ha eddig a sokújonnan alapított települést a cipőm talpán keresztül is-mertem, most alkalmam lett arra, hogy részt vegyek a fej-lesztésük tervezésében is, a hűtött irodában, az íróasztalmögött, arról nem beszélve, hogy ez rendezettebb családiéletet tett lehetővé. A fizetésem ugyan állami hivatalnokifizetés volt, az akkori idők mértékei szerint, amelyek a ma-inál sokkal szerényebbek voltak, és az egyenlőségen ala-pultak. Ez nem nagyon zavart, mert a feleségemnek, An-nikának az a tulajdonsága, hogy minden fizetésből ki tudjönni, mert a természeténél fogva takarékos. Különben is,a helyzetünk nem volt rosszabb, sőt, talán egy kicsit jobbis, mint a környezetünké. A mi nyugodt életünk hátteré-ben állandón ott volt a kis és fiatal államunk állandóan fe-nyegetett léte. A minden évi tartalékos szolgálatok, nemharci egységekben ugyan, a lágerből visszamaradt beteg-ségek miatt, de így is elég nehezek, kényelmetlenek és kel-lemetlenek. A hírek, minden órában, az állandóan vissza-térő terrortámadások a létünk hátterét és szerves részétképezték. A kis, egyszoba konyhás lakásunkat pont egy

nappal a szináji hadjárat előtt cseréltük, 1956-ban és az el-ső nap, amikor felébredtünk, mesélték, hogy egy egyipto-mi hadihajó el kezdte lőni a szomszédos haifai kikötőt, azösszes szomszéd kinn volt, nézte, hogy mi történik, de mifáradtak voltunk a költözködéstől és átaludtuk az egészet.Reméltük, hogy ez lesz az utolsó háború. Egyébként ez azegyiptomi hadihajó, az Ibrahim el Aual, volt az egyetlen atörténelemben, amely rövid tűzharc után egy komman-dónak megadta magát és utána hosszú ideig szolgált az iz-raeli tengeri haderőben.

Megint elkezdtem a kinti munkát, először, mint segéd-földmérő, azután, mint önálló földmérő. Ebben az időbena Keren Kayemet tervezte, mérte, jelölte és vitelezte ki azösszes határmenti utat, A határmenti területek az utak nél-kül, tulajdonképpen szabadok voltak minden arab pász-tor, csempész, rabló és terrorista számára. Részt vettem de-rékig sárban, a Hule tó kiszárításában és az új, északi or-szágút megjelölésében a libanoni határ mentén és az ot-tani, új települések parcellázásában. A szíriai határon egyfél napig feküdtünk tűz alatt, az első olyan határviszály-ban, amelyben tankok is részt vettek. A jordániai határonlévő utakat, Lahav kibbuc mellett, gyakori lövöldözésekkelkisérve mértük ki. Apropó, ha lövöldözésekről beszélek,azt úgy kell érteni, hogy ránk lőttek, nekünk nem voltfegyverünk, csak elvétve egy-két határőrkísérőnek. Nagyonnehezen dolgoztunk, de majdnem mindig hazajöttünk ahét közepén is, nem csak szombatra. A fizetésünk az étke-zési és a mezei pótlékkal erősen javult, ami eléggé fontosvolt, mert, ahogy a gyerekek nőttek, úgy nőttek a szükség-letek is, de a lényeg az volt, hogy éreztük, fontos és nélkü-lözhetetlen munkát végzünk, amely hosszú évekre meg-határozza Izrael határait és a fejlődését. Büszkék voltunkmagunkra. Tíz évi állami lét alatt, Izrael területe, amely az-előtt hatszázezer zsidót látott el szerényen és körülbelülannyi arabot nyomorban, vagy nagyon szűkösen. Most ki-fejlesztettünk több mint ötven új települést, amely nemcsak saját magát volt képes ellátni bőségben, de azt a két-millió zsidó menekültet is, akik Európából, Yemenből,Marokkóból, Tuniszból és a világ négy sarkából érkeztek.Igaz az, a tény, hogy az állam kikiáltásával párszázezer arabelhagyta az országot, segített az első millió befogadásában,akik egy fillér nélkül, sokszor egy szál gatyában, egy évalatt érkeztek a nincstelen évek terrortámadásait nyögő,öt arab állam kivert hadseregének a kárait szenvedő új or-szágba, de bocsánat a nem divatos kifejezésért – a pusztafelvirágoztatása munkájának a nagyja a kis jisuv erőfeszí-tésének volt az eredménye. Az új falvak, a masszív talajja-vítás, fák millióinak az elültetése és gondozása, az ered-ményes tervezés tették ezt lehetővé. Ezeknek a feladatok-nak az oroszlánrészét az annyira megrágalmazott KerenKayemet hajtotta végre, a Szochnut és a külföldi zsidóságtámogatásával. Tegyük még hozzá, bár nem itt a helye,hogy nincs nagyobb hazugság, mint a mese az arabok ki-űzetéséről. �

Folytatjuk

Feuerstein Azriel:

KELJFELJANCSI

STETL a Hitközségi Híradó kulturális oldala

6

60. fejezetKérdés a múltból: MALÉV-vel

vagy ELAL-lal?

(2012. február 4.)

Az ember másfél napra elhagyja azInternet világát, s mindeközben

annyi minden történik, hogy bloggerlegyen a talpán, akinek sikerül lépésttartania az új fejleményekkel.

Ha az elmúlt évtizedekben Izraelbeindult vagy onnan érkezett egy-egy is-merős, a Mikor?-t követő második kér-dés minden bizonnyal az volt: MA-LÉV-vel vagy ELAL-lal? Az utazó félszemmel mindig a két légitársaságelektronikus hírleveleit leste, van-e vé-letlenül egyiknél, másiknál valamilyenBen Gurionra szóló akció. A tervezettrepülés előtt egymást követően ütöttebe a böngészőbe a http://www.ma-lev.hu-t és a http://www.elal.co.il-t.Összehasonlította a két viteldíjat,majd döntött.

12 izraeli utam kb. felénél választot-tam a „hazai” légitársaságot, a MALÉV-ot, ahol magyarul kérhette az ember azételhez járó Sió narancslevet.

Amikor egy-egy kirándulásról, szak-mai útról hazatérőben megpillantot-tam a madridi, zürichi, brüsszeli vagylondoni terminál épülete felé gurulókék orrú Boeing-ot, félig már otthonéreztem magam.

A legemlékezetesebb MALÉV utamaz isztambuli járathoz kötődik. 2005

szeptemberében Laci kollégámmalegyütt egy törökországi konferenciáraküldött ki a témavezetőnk. Mindket-tőnknek ez volt az első “szolgálati út-ja” az MTA Kémiai Kutatóközpontból,az első külföldi szakmai megmérette-tés. Munkatársam ekkor repült elő-ször. Kőbánya-Kispesten találkoztunkkora reggel, kicsit furán festettünk akét posztertartóval a vállunkon. Lacinagyon izgatott volt, az ablaknál ka-pott helyet. Lelkesen leste a monito-ron merre járunk, s percenként kom-mentálta az ablakból látottakat. Teljesnyugalomban ültem mellette, s a vé-gén már csak egyetértő bólintássalnyugtáztam a tőle hallottakat. Amikormegérkeztünk a KOC University le-nyűgöző, tengerre néző kampuszára,hirtelen nagyon lelkes lettem. S mi-közben a tájat csodáltam, Laci csakbeletörődve bólogatott mellettem,mint azt pár órája még én tettem ottfenn a MALÉV-gépen.

Van egy nagyon kedves barátom, azapukája hosszú éveket húzott le a MA-LÉV-nál. Amikor náluk vendégeske-dem, mindig az az érzésem, egy repü-lőtéren járok, biztos vagyok benne,hogy ez az öt betű nekik többet jelentegy munkahelynél. Mindenfelé mo-dellek, plakátok, emléktárgyak, még atelefon csengése is a légitársaságotidézi. Nem lehet könnyű nekik ezek-ben az órákban.

Elszállt a MALÉV, s vele együtt egy

korszak is, de az emlékek, egy-egystewardess mosolya velünk maradörökre, s sokáig halljuk még a Malév-szignált a fülünkben.

(2012. február 5.)Ma este az egyik Olvasóm azt írta,

mostanában csupa szomorú bejegy-zést lát tőlem. Jöjjön hát néhány vi-dám pillanat az elmúlt hétről. A „csa-ladi kör 2.0 fedőnevű akció keddenindult, amikor felkerekedtem, s hosz-szú szünet után beutaztam Tel-Avivba.A 61-es buszon mindig rádöbbenek,itt lakom 40-45 percre ettől a nyüzsgőmetropolistól, s mégis oly ritkán te-szem tiszteletem a felhőkarcolók tö-vében. Natihoz és Danhoz voltam hi-vatalos. Unokatestvérem vacsorára in-vitált. Pont itt volt az anyukája és anagymamája is Zürichből. Végre is-mét alkalmam volt egy kicsit németülbeszélni. Két nap múlva újra a belvá-rosban futottunk össze, együtt men-tünk egy unokatestvér (azaz az énunokatestvérem unokatestvérének) azesküvőjére. A szerény, több mint 500-550 fős összejövetelt a Jeruzsálembevezető 1-es út melletti Shores moshav-ban tartották. Posztdoktori nyolc hó-napom alatt ez volt a negyedik szent-földi esküvő, amelyen részt vettem. Ál-lófogadás, hüpe, kétfogásos vacsora,tánccal megszakítva, kis program, ba-rátok köszöntője, desszert büfé. Aztánéjfél körül elkezd hazafelé indulni anásznép.

Fél kettőre értem vissza Ramat Gan-ba, de nem jutott sok idő az alvásra,reggel már indultam is délre. Shafirmoshavban gyűlt össze a család anagypapa – nagymamám testvére –halálának évfordulóján. Kis kertiebéd, egy unoka visszaemlékezése aszabáról (nagyapa héberül). A fel salá rohangáló dédunokák hada jelez-te az 1948 óta megtett – gyakran nemis annyira könnyű – utat. Együtt in-dultunk a temetőbe. Megemlékezés,majd a közeledő sabesz miatt Ashke-lon felé vettük az irányt.

Este szombat-köszöntés, családi va-csora. Másnap reggel sokáig alvás,majd előre nem tervezett fürdőszobá-ba szorult nagymama-mentő akció aközelben. Ünnepi ebéd, pihenés, ol-vasás, Havdala, fél hétkor indulás azállomásra. 19:08 – harmadik vágány,kigördül a gyors Tel-Aviv felé, vissza adolgos hétköznapokba. �

Folytatjuk

EGY ÉV IZRAELBENDr. Paszternák András útinaplója

7

Löwinger Manci szakácskönyvéből

De szeretném összekötni két követ-kezményeit: a modern héber irodal-mat és az izraeli konyhát, meglepeté-semre az összefüggést A.B. Jehosua re-gényében a posztcionizmus ideológiamagyarázza meg. A cionizmus egyikfontos alapja volt a diaszpórai zsidókIzraelben való letelepedésének és Iz-rael állam megalapításának és fejlődé-sének. Ez az álom csak részben való-sult meg. A világ zsidóságának csakegy része lakik Izraelben, de az állammegalakult növekszik és fejlődik. Amegerősödött cionista ideológia márkevésbé aktuális, más problémákkalkell szembeszállni, például az ország li-berális és demokrata jellegével.

A posztcionista ideológia hívei közöttírók, költök, színészek arra hívják fel afigyelmet, hogy az Izrael Állama szerin-tük nem ad elég állampolgári jogot az1948-tól az államban lakó arab, muzul-mán és keresztény lakosoknak. Ha azállam hasonlítani akar más európai ésnyugati államokra, és modern, liberális,demokrata országnak minősíti magát,nem lehet az izraeli arab közösségetmarginalizálni. A vita folytatódik és aminden napi élet jobban élesíti a konf-liktust a cionisták meg a posztcionistákközött. A modern Héber irodalomnak

is nagy szerepe van a cionista ideológiakritikájába és a posztcionizmus erősö-désében. A.B. Jehosua a héber iroda-lom egyik legismertebb írója nem tit-kolja a politikai nézeteit. Novelláibanaz izraeli arab társadalom leírásából le-het látni, hogy ő mennyire keresi azideális együttélést, aminek a kulcsát akonyhába lehet megtalálni. "A Felsza-badult Menyasszony" című novella azarab konyha csodás ételeinek leírásanem csak a regény cselekményét szol-gálja, hanem az író posztcionista ideo-lógiát is bemutatja. A közeledés és amegértés a két nemzet között a kis tet-tekkel, a mindennapi élet közös szoká-saival és rutinjával elérhetőek. A regényzsidó szereplője párszor ellátogat egygalileai arab faluba és hamarosan meg-érti, hogy az egyik domináns vonzóerőa szívélyes vendéglátás, aminek a csúcs-pontjai a legízletesebb ételek és italok.Az asztal majdnem összeomlik a sokfé-le ízletes hústól, körettől és édességtőlés a vendég csak ott talál nyugalmat ésmegértést.

Nem titkolom, hogy ez a nézet talánnaiv és sajnos nem bizonyított min-denhol, de Jehosua is tudja, hogy a re-gény fontos szerepe az, hogy bemutas-son alternatívát, olyan valóságoz hoz-

zon létre, amelynek ha van csak 1 %esélye van a megvalósulásra akkor isfontos közölni és reménykedni benne.

Az arab nyelvű országokból szárma-zó izraeliek már otthonról ismerik azarab konyhát és mások is megkedvel-ték például a humuszt, a pitakenyeretés különlegesen pár édességet. Az au-tentikus izraeli konyhában megtalál-hatók az itteni nemzetek ételei, lehetmondani, hogy ezen a téren már gya-korolják az együttlétet és a megértést.A galileai konyha szinonimája arab észsidó ételeknek, egzotikus fűszerek-nek és sok saját termelésű zöldségnek.

Lencse és tésztakörítés a galileaikonyhából

Hozzávaló: 1 pohár barna lencse, 20dkg széles metélt, 1 hagyma, só, bors,darált kömény, 3 pohár víz, 1/2 pohárolívaolaj, apróra vágott petrezselyem,1 pohár mandula és fenyőmag.

Elkészítés: A lencsét kb. 2 óra áztatásután 3 pohár vízbe főzzük és hozzáad-juk tésztát. Leszűrés után hozzáadjuk a1/4 pohár Oliva olajban pirított hagy-mát, és a maradék olajba pirított man-dulát és fenyőmagot. Összekeverjük éshozzáadjuk ízlés szerint a fűszereket,tálalás előtt az apróra vágott friss pet-rezselymet. Aki szereti, a petrezselyemfelét korianderre cserélheti. �

Dr. Orna Mondschein

A konyhai posztcionizmus A.B. Jehosua regényében

Löwinger Manci szakácskönyvéből

Aposztcionizmus mozgalom illeszkedik az univerzális mozgalmakhoz főleg aglobalizációs ideológiákhoz, a fő szóvivőjük az úgynevezett baloldali pártok

és hívei. Nem könnyű pár sorban összefoglalni a különböző szempontjait en-nek a mozgalomnak és hatásait a politikai és a mindennapi életre.

A változó Tel-Aviv

5

Aké publikácie so židovskou tema-tikou ste doteraz pripravili?

V roku 1996 som vydal Prvý he-brejsko-slovenský slovník, ktorý je sku-točne prvý a jediný svojho druhu naslovenskom knižnom trhu. V roku1999 sme zostavili s D. Polakovičom(Židovské muzeum Praha) Katalógkníh bratislavskej synagógy.

Práce, ktoré som počas svojho pôso-benia v IJ napísal, boli postupne publi-kované: Hebrejský šlabikár, niekoľkozošitov Gramatiky a Čítaniek. Nasledo-vali výstupy grantov Úvod k rabínskymkomentárom, Komentáre k Tóre, Ha-lacha a Agada. Niektoré príspevky vyšliv rôznych zborníkoch, ktorých edito-rom bol Egon Gál a Peter Salner.

V roku 2000 vyšiel môj preklad Mod-litieb na uvítanie šabatu. V 2004 sompreložil a zostavil Pesachovú Hagadu. SJanou Mielcarkovou sme vydali učebni-cu ivritu Základy hebrejčiny (2002,2006). V minulom roku vydala Izraels-ká obchodná komora na Slovenskumôj preklad Antológie Talmudu (pod-ľa A. Steinsaltza) a ŽNO BratislavaModlitby synov Jisraela na sobotu.

Predstavte nám, prosím, najnovšiumodlitebnú knihu na sobotu.

Sidur na Šábes som preložil už v ro-ku 2004, dlhší čas ležal u rabína Myer-

sa a r. Steinera pripravený na korektú-ru, mal vyjsť vo vydavateľstve ÚZ ŽNOChaim, ktoré však prestalo existovať.Našťastie terajší predseda bratislavskejobce Egon Gál podporil myšlienku vy-dať túto dôležitú liturgickú literatúru.Posledné slovenské preklady sú z trid-siatych rokov minulého storočia.

Sidur obsahuje hebrejský text, tran-skripciu podľa aškenázskej výslovnostia preklad v súčasnej slovenčine. Obecho vydala v náklade 200 ks. Pokiaľviem, rabi Myers, ktorý mi pomoholcennými pripomienkami, ho v syna-góge používa. Napadlo mi, že by ajostatné obce mohli mať záujem o si-dur na Šabat, rozposlal som pretomejly s ponukou, aby som zistil popyt.Zatiaľ prejavilo záujem asi päť obcí.Knihu som nútený vydať vlastným ná-kladom, takže musím zohnať dostatokzáujemcov. Cena jedného výtlačku je12 EUR. Snáď môžem uviesť moju e-mail adresu pre prípadných záujem-cov: vtrabalka@gmail.com

V „šuplíku“, či dnes skôr v počítači,mám preložené ďalšie sidury, na všed-ný deň, na kabalat šabat s minchou amaarivom a na odchod soboty. Začalsom pracovať aj nad machzormi, tedamodlitebnými knižkami na sviatky.Uvidíme, či sa podarí nájsť finančnéprostriedky na ich vydanie.

Okrem modlitebných knižiek sompreložil veľa náboženskej literatúry,spomeniem Chumaš, Šulchan aruch,všetky megily, niektoré traktáty Mišny,Antológia Mišny (tá by mala vyjsť vIzraelskej obchodnej komore na Slo-vensku tento rok). Všetky preklady sús komentármi.

Ako vidíte súčasnosť židovskej ko-munity v SR? Aké sú vaše vízie ohľad-ne menších miest?

Nie som jasnovidec, ale zdá sa, žemladí ľudia sa zapájajú do komunit-ného života, prinajmenšom v Bratisla-ve. Náboženský život „strážia“ dvajaortodoxní (Chabad) rabíni, BaruchMyers v Bratislave a Zeev Stiefel v Pieš-ťanoch. Niekoľko rokov úspešne pô-sobí v Bratislave a vlastne na celomSlovensku liberálny rabín Míša Ka-pustin z Krymu.

Nedávno som bol v Trenčíne. Obec,ktorá sa obnovila pred štyrmi rokmi,má 48 členov. Okrem spoločného trá-venia sviatkov a iných aktivít organi-zujú každomesačné prednášky s rabí-nom Kapustinom. Majú krásne prie-story a veľmi aktívnu predsedníčku,pani Oľgu Hodálovú. Myslím, že pridobrej vôli majú aj malé mestá poten-ciál udržať si svoju komunitu.

Lubina, Kopanice u Frantov,30. januára 2017 �

PT

Sochár, umelec, autor – rozhovors Valerianom Trabalkom – II. časť

Židovsky životvo Zvolene

(Pokračovanie zo strany 4.)Študenti majú možnosť diskutovať s

prednášajúcimi. Na záver sa im pre-mietne film s tématikou vojnovýchudalostí. Zvolen má ešte jeden prie-stor, pripomínajúci dopad akejkoľvektotality na životy občanov.

Za pomoci Rotary klubu Zvolen a Mi-nisterstva kultúry SR sa nám podarilovybudovať „Park zabudnutých suse-dov“. Pripomína obyvateľom mesta, žemali susedov, ktorí tu žili a jednéhodňa museli odísť. Neboli pohodlní ofi-ciálnej štátnej moci - nielen Židia, ale ajČeši, Rómovia, antikomunisti. Spo-mienku na týchto ľudí robíme 8.mája.

Tento priestor sme otvorili pred pia-timi rokmi. Jeho súčasťou je fontána v

tvare vybúraných dverí. Návrh parku afontány urobil Ing. arch. Igor Faško.Fontánu realizoval Marian Skučka.

Je dôležité nezábudať na históriu.Nemenej dôležité je venovať sa mla-dej generácii. Zaujať ich novými, prenich zaujímavými aktivitami. Vytváraťim priestor na stretávanie. Podporiťich pri stretávaní a povedať im, kdesú ich korene. Nie vždy to stačí a nievždy sa náš úmysel podarí. Často niesú naše návrhy pre mladých akcepto-vateľné, preto je dôležité, aby sme bo-li pripravení počúvať, keď prídu sosvojim návrhom.

Ako vyzerá v súčasnosti židovský ži-vot vo vašom regióne?

V minulosti sme sa snažili navštevo-vať susedné obce, chodili sme aj doČiech, Maďarska a Poľska. Tieto akti-vity sa vytratili. Myslím, že je to škoda.

Každá obec môže niečo ponúknuť.

Nielen tryzny, ale aj kultúrne podu-jatia alebo šport. Pokiaľ sa výbory ob-cí nebudú snažiť dopĺňať teraz už pre-starnuté obce na Slovensku mladýmičlenmi, malé obce sa budú postupnerušiť. Zostanú len dve alebo tri obcevo veľkých mestách.

Treba myslieť aj na starú a starnúcugeneráciu, ktorá sa narodila po dru-hej svetovej vojne. Vytvoriť seniorskézariadenia, ktoré by boli pre nich dô-stojným miestom na život.

Ako vidíte budúcnosť židovskej ko-munity na Slovensku? Aké sú vaše ví-zie ohľadne menších miest?

Mnoho oblastí treba udržiavať, alemnohé treba aj rozvíjať. Verím, že ajkeď nás je len "pár" dokážeme eštechvíľu niesť pochodeň židovstva a do-kážeme ju odovzdať mladej generácii,ktorá nikdy nesklamala. �

PT

4

Po jej ukončení som začal pracovaťako zubný laborant v nemocnici voZvolene. Práca ma veľmi bavila, ale prealergiu na živicu, ktorá sa v tom obdobív laboratóriu veľa používala, som muselz práce odísť. Po absolvovaní Strednejškoly strojníckej vo Zvolene a následneEnergetického inštitútu som pracoval vNemocnici Zvolen na Technickom od-delení ako energetik.

Medzičasom som sa oženil. Mámedve deti Elu a Barboru, ktoré sú uždospelé a žijú si svoje životy.

Po roku 1990 som začal podnikať voblasti výroby pečiatok, tlačovín a re-klamy. Založil som firmu Klemo.Dnes - po 26 rokoch - vidím, že som sarozhodol správne.

Ktoré boli najvýznamnejšie obdobiažidovskej komunity vo vašom meste?

Históriu židovských sviatkov som za-čal vnímať viac po nežnej revolúcii.

10 - 15 ľudí z Banskej Bystrice aZvolena založilo Židovskú nábožens-kú obec v Banskej Bystrici. Prví maoslovili Redlingerovci. Začali sme sastretávať, zo začiatku v prenajatýchpriestoroch. Nadšenie, že niekde pa-trím, bolo veľké. Snažil som sa s ce-lou rodinou a ostatnými členmi ko-munity pripravovať akcie, ktoré pri-tiahli aj ďalších. Postupne sa početčlenov obce zvýšil na sedemdesiat.

Prvým predsedom obce bol JurajTurčan. Prvý Pesach sme urobili podláskavým vedením a dohľadom kanto-ra Neufelda z Brna.

MUDr. Eva Krečová bola prvá, kto-rá priniesla na naše stretnutia pripo-mínanie - čítanie o veľkých sviatkoch.

Boli sme prvá obec, ktorá začala ro-biť makkabiadu po druhej svetovejvojne. Po pätnástich rokoch sme po-núkli možnosť pokračovať v tejto tra-dicii Ústrednému zväzu ŽNO v SR.Pripravovali sme nielen športové po-dujatia, ale aj kultúrne aktivity.

Navštevovali sme spriatelené židovskékomunity na Slovensku. Pri mnohýchaktivitách nám veľmi pomáhala paniAlice Gingold, ktorá prišla do Zvolena

v deväťdesiatych rokoch z USA ako vy-slankyňa mierových zborov. Niekoľkorokov nám nezištne poskytovala neoce-niteľnú pomoc pri rozvíjaní židovskéhoživota v našej znovuzrodenej komunite.Vďaka jej úsiliu, nadšeniu a zapojeniusvojich priateľov a blízkych, sme dosta-li v úplných začiatkoch literatúru ajmateriálnu pomoc, ktorá nám umožni-la začať praktizovať veľké sviatky. Boli tojednoduché opisy postupov pri Pesa-chu, Purime, Chanuke, ktoré sa prelo-žili z anglického jazyka do slovenčiny. Vneposlednej miere aj chanukové svieč-ky, ktoré prišli vďaka jej úsiliu do rodín,pesachové taniere, dreidle pre naj-menších, dokonca krásny šofar - v obcisa našiel aj člen - vnuk posledného kan-tora v Banskej Bystrici Leo Redlinger,ktorý dokázal na ňom trúbiť.

Bez jej aktívnej pomoci a podporyby naša obec bola v mnohom ochu-dobnená. Žiaľ, tento vzácny človek užnie je medzi nami. Na jej pamiatku jeosadená tabuľa na Židovskom cintorí-ne vo Zvolene.

Pred pár rokmi bol odovzdaný Parkušľachtilých duší. Predstavte, prosím,čitateľom tento projekt.

Jednou z pilotných spoločných ak-cií, ktorá priniesla veľké kultúrne obo-hatenie pre celé mesto, bola rekon-štrukcia židovského cintorína vo Zvo-lene. Podarilo na nám prakticky zosmetiska urobiť kultúrny priestor.

V roku 1998 sme zrekoštruovali cin-torín a slávnostne sme otvorili celýpriestor. Návštevníci môžu vidieť zre-konštruovaný náhrobník na masovomhrobe, kde je pochovaných 128 ľudízastrelených na tomto mieste predkoncom druhej svetovej vojny.

Na vnútornej časti múru cintorínasú osadené mramorové tabule s me-nami 633 židovských obetí deportova-ných do koncentračných táborov zoZvolena a okolia.

Od roku 1993 každý rok robíme nacintoríne spomienkové tryzny. Predsta-vitelia mesta čítajú sedemdesiat mien ztohto zoznamu a zapaľujú sviečky. Celá

akcia má ekumenický charakter. Biskup,dekan, rektor, vikár, kňaz, riaditelia škôlčítajú mená zavraždených židov.

Pred židovským cintorínom sa vybu-doval z prostriedkov Izraelskej ob-chodnej komory na Slovensku sklenýmonument - „Pamätník ušľachtilýchduší“. Je to jediný pamätník na Slo-vensku, ktorý si pripomína hrdinov –obyvateľov Slovenska, ktorí pomáhaliŽidom v ťažkých časoch. Podieľali sana ňom traja autori: Mgr. Art. PaľoMacho, výtvarník Peter Kalmus a Ing.Arch. Peter Abonyi. Pri pamätníku súpod sklom v troch veľkých „kazetách“kamienky, ktoré Peter Kalmus rituál-ne obalil mosadzným drôtom. Jedenkameň za každého deportovaného Ži-da počas existencie Slovenského štá-tu. Sklo je osadené medzi koľajnicamiso smutnou symbolikou.

Súčasťou pamätníka je „Cesta poko-ry“ , ktorej autorom je Ing. arch. Abo-nyi. Nachádza sa asi dva metre pod ze-mou a pripomína hrob. Návštevníkunikátneho pietneho miesta prechá-dza za zvukov pohrebného židovskéhožalmu až k svetlu na jeho konci.

Pred dvomi rokmi, na návrh EvyKlementovej , sa začali čítať menáSpravodlivých medzi národmi. Sompresvedčený, že títo ľudia si zaslúžianielen byť prečítaní, ale ich mená ma-jú byť vytesané a osadené na múre ži-dovského cintorína vo Zvolene, ktorýby niesol názov „Múr cti“.

Pod záštitou prof. Nižňanského agen. riaditeľa Pamätníka SNP v BanskejBystrici pána Mičeva organizujeme vdeň tryzny konferenciu na tému holo-kaust. Zúčastňujú sa na nej stredoško-láci so svojimi pedagógmi. Prednášajú-ci sú odborníci v danej téme, predná-šky sú citlivo pripravené pre túto veko-vú kategóriu a sú skvelou pomôckou adoplnením učebných osnov pre tútokapitolu našich a svetových dejín.

(Pokračovanie na strane 5.)

Židovsky život vo Zvolene –rozhovor s Jozefom KlementomNarodil som sa v Turčianskych Tepliciach v rodine, kde sa o židovstve hovo-

rilo ako o niečom, čo si človek nesie po celý život v dobrom aj v zlom. Ne-mal som veľa informácií o židovských tradíciách, lebo sa u nás nedoržiavali. Ma-ma sa modlila svoje vlastné modlitby a otec na Jom kipur do práce nešiel. Po zá-kladnej škole som išiel na Strednú školu pre zubných laborantov do Žiliny.

3

Okrem spomienky na Mojžiša si Ga-lanťania a hostia pripomínajú význam-ného rabína Telča, ktorý tu pôsobil aodpočíva na tunajšom cintoríne. Keďv meste prepukla morová epidémia, Ži-dia všemožne hľadali pomoc. Keď pri-šli za rabínom Telčom, položil imotázku, či dodržiavajú všetky predpisya zvyky. Vtedy si uvedomili, že bola pre-rušená tradícia návštevy a pohostenia vkaždej židovskej domácnosti. Keď juobnovili, epidémia ustala. Odvtedy sana Zajin adar dodržiava zvyk, ktorý ro-bí galantskú obec jedinečnou v celomžidovskom svete.

Členovia chevra kadiša navštívili do-poludnia každú galantskú rodinu,kde ich čakalo hojné pohostenie.Tento rok sa k nim pridali aj zahra-

niční hostia: predseda Ústrednéhozväzu náboženských obcí MaďarskaAndrás Heisler so svojimi kolegamiAndreou Deák a Ákosom Nagyom.Následne sa na cintoríne konalo piet-ne stretnutie a popoludní bohosluž-ba a spoločenské posedenie v priesto-re modlitebne a kultúrnej miestnostiobce. Pozvanie prijali členovia nábo-ženských obcí, ale aj ďalší hostia, me-dzi nimi predseda ÚZ ŽNO v SR IgorRintel, tajomník Martin Kornfeld,bratislavský rabín Baruch Myers, kto-rý predniesol hesped, rabín PéterDeutsch z budapeštianskeho obvoduNámestia Bethlena, predstavitelia Mú-zea holokaustu v Seredi a ďalší hostia.Prišli aj rodáci zo zahraničia. Galanťa-nia privítali o.i. pána Jožka Katza z

Dublinu s manželkou Renátkou, kto-rý v detstve trávil veľa času u svojhogalantského strýka Izidora Katza a je-ho manželky Edity. V predvečer Zájinadaru pozval všetkých priateľov namilé spoločenské posedenie a „šmü-zovanie“ o starých časoch, ale aj o sú-časnom živote rovesníkov.

Pri príležitosti 7. adaru, ktorý je zá-roveň aj dňom chevra kadiša, si účast-níci pripomenuli súvercov, ktorí násopustili v uplynulom roku. Na ich po-česť zaznela zádušná modlitba El mo-le rachamim.

Po oficiálnej časti slávnosti sa užmedzi hosťami rozprúdila živá debata,spojená s tradičným pohostením: va-jíčkom a žemľou zvanou „lábelli“ a ry-bami v orechovej omáčke z kuchynepani Blanky Löwingerovej. Zaznela ajtradičná pieseň „Szól a kakas már“ vpodaní manželov Wernerovcov, čle-nov Pressburger Klezmer Band.

Bolo nám spolu dobre...dovidenia orok v Galante! �

K. Potoková

Tradícia je v Galante domaVnedeľu 5. marca tohto roku sa v galantskej modlitebni opäť konalo kaž-

doročné stretnutie členov tunajšej náboženskej obce, ale aj súvercov zokolitých miest a zo zahraničia pri príležitosti Zajin adaru, t.j. 7. dňa mesia-ca adar, ktorý je dňom narodenia a úmrtia proroka Mojžiša. No zároveň ajvýznamnou epizódou v dejinách galantských Židov.

Vduchu našich tradícií sa v prvý ve-čer Pesachu 5777 zišli v budove

Útulku všetci tí, ktorí si chceli spoloč-ne pripomenúť odchod našich pred-

kov z Egypta. Pri slávnostne prestre-tom stole v rozšírenej miestnosti Zol-tána Wallensteina sledovalo čítanie zhagady viac ako šesťdesiat prítom-

ných zo širšieho regiónu. Sviatočnúliturgiu a spoločnú modlitbu viedolMihály Riszovanij. Zoznámili sme sa sprvkami sederovej misy a s príbehom,ktorý sa v židovských rodinách a ko-munitách dedí z generácie na gene-ráciu. Chutnú kóšer večeru priviezliaj tentoraz z Budapešti. Hostí privítalkoordinátor Tamás Paszternák a zá-roveň informoval o blížiacich sa po-dujatiach.

Deti sa o tradíciách spojených sosviatkom dočítali z farebných publiká-cií pre najmenších zo série „Zsidongó“.

K úspechu podujatia významnoumieru prispeli vedúci kancelárií. Čle-novia komunity aktívne pomáhali pripohostení a upratovaní. �

PA

V duchu našich tradícií – sederový večer v Komárne

Už poldruha desaťročia sa každýdruhý piatok večer, po modlitbe

Erev šabat, schádza v Dome osvety Erz-sébetváros v Budapešti na Wesselényi-ho ulici malá spoločnosť. Tvoria jupriatelia a rodinní príslušníci hlavnéhorabína Józsefa Schweitzera. Tradíciapokračuje aj po smrti hlavného rabína.

Na pozvanie tety Ági, manželky pá-

na hlavného rabína, som sa dňa 21.apríla mohol tejto tridsaťčlennej spo-ločnosti prihovoriť. Stály hostiteľ Lász-ló Hacsek bol práve na dovolenke,prítomných teda privítal GáborSchweitzer, ktorý bol aj moderátoromvečera. Kiduš odriekal Miklós Ébner,ktorého predkovia pochádzajú z Bá-torových Kosíh. Po mojej krátkej

prednáške mi prítomní položili množ-stvo otázok a viacerí si zaspomínali nanávštevu nášho Útulku. Bol to príjem-ný večer plný zaujímavých tém.

Ďakujem za pozvanie a milej spo-ločnosti želám, aby tradícia založenápánom hlavným rabínom trvala eštedlho! �

PT

Kiduš so Spolkom priateľov J. Schweitzera

2

Vážení èitatelia!Prosíme Vás, aby ste pod¾a Vašich možností podporovali programy ŽNO vKomárne, ako aj vydávanie Spravodaja, údržbu budov a obnovu cintorína.

Od 1. januára 2008 môžete zasiela� peniaze na nasledujúce úèty (je mož-nos� plati� osobne na sekretariáte, ako aj poukázanie peòazí šekom):

Poukázanie peòazí z územia SR:26384962/0900- Slovenská sporite¾òa alebo10103804/5200- OTP Slovakia

Poukázanie peòazí zo zahranièia:Adresa: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501 Komárno,Slovenská republika

IBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXAdresa banky: Slovenská sporite¾òa, Palatínova 33, 94501 Komárno

alebo

IBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXAdresa banky: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Ïakujeme!

Krátke správy� Spravodajcu, Klub Šalom a ŽNO vKomárne podporili: Norbert Horn(Palárikovo), rodina Navon (Izrael),Eva Hanák (Štúrovo) a anonymnídarcovia. Ďakujeme!

� V apríli navštívili Útulok študentiGymnázia Ľ.J.Šuleka. Hostí sprevá-dzal predseda náboženskej obce An-ton Pasternák a František Piczek.

� Koncom apríla zavítali do Útulkubývalí študenti Gymnázia Vörösmar-tyho v Budapešti. Budovou ich spre-vádzali Anton a Zsuzsanna Pasterná-kovci.

� Rekonštrukcia sály Zoltána Wal-lensteina, spojenej s miestnosťou mú-zea pokračovala umiestnením verti-kálnych žalúzií. Zakrátko budú polo-žené aj nové parkety, tým budú re-konštrukčné práce zavŕšené.

� Úspešne sme sa uchádzali o pod-poru našich kultúrnych a turistickýchpodujatí zo zdrojov Nitrianskeho sa-mosprávneho kraja, mesto Komárnopodporilo úpravu okolia pamätníkaholokaustu na brehu Dunaja.

� Zo zdrojov Ministerstva ľudskýchzdrojov Maďarska sme získali menšiudotáciu na rekonštrukciu Útulku.Žiadame Vašu podporu

Rekonštrukcia domu smútkupokračuje

Strecha nad rituálnoumies tnosťou pre

omývanie zosnulých vdome smútku bola v de-zolátnom stave. Odbor-níci začali na odstránenízávad pracovať pred svi-atkom Pesach. Podob-ne, ako v ďalších časti-ach budovy, aj tu strec-hu pozdvihnú, a tým za-bezpečia odtekaniedažďovej vody.

Žiaľ, na cintoríne sana jar zvalilo viac náh-robných kameňov, ichoprava sa uskutoční kuDňu martýrov. �

Zomrel János Hofbauer(1922-2017)

VIzraeli zomrel náš verný čitateľ János Hofbauer, ktorý prežil holoka-ust a pravidelne sa vracal do nášho mesta. Lúčime sa s ním v mene ce-

lej komárňanskej náboženskej obce. �

h́ ́ b

APRÍL 2017 – ADAR-NISSAN 5777. MESAČNÍK žNO V KOMÁRNE XV. ROČNÍK 4. REG. ČÍSLO, 251. ČÍSLO

SPRAVODAJCAIzrael 69

Staré mesto v apríli

Zamyslenieredaktora

Je sobota večer, o dva dni privíta-me Pesach roku 5777. Pomaly sa

treba zberať, nájsť v byte všetko kva-sené, vybrať maces, pripraviť sa nasederovú večeru, vybrať hagadu,aby sme si aj v tomto roku pripo-menuli príbeh odchodu z Egypta.

Aprílové Zamyslenie redaktorateda patrí niekoľkým macesovýmodrobinkám z predchádzajúcichštyridsiatich rokov. Živo si spomí-nam, keď nám v časoch socializmuz Maďarska doručili maces zabale-ný v bielom papierovom vrecku,kóšer víno vo fľašiach s etiketou zo-brazujúcou dvoch mužov nesúcichveľký strapec hrozna. Otec v ku-chyni zatiahol rolety a povedal, že vten večer sa nemôžeme hrať nadvore, lebo je sederový večer. Se-deli sme za stolom, vajíčka sme na-máčali do slanej vody a zvonka knám doliehali zvuky sídliska.

Pamätám sa na tvrdé macesovéguľky našej komárňanskej starejmamy, ktoré vyskakovali z taniera,na slávnostné príbehy babky z Mi-školcu a moje narodeninové tortyupečené z macesovej múky.

Hlavou mi prebleskne spomien-ka na sederové večere v budapeš-tianskej komunite a na prvé ko-márňanské posedenie v Útulku,keď sme mohli ponúknuť len po-lievku a macesovú tortu.

Nemôžem zabudnúť na prvý Pe-sach prežitý v Izraeli, rodinnú ná-vštevu synagógy a večeru v Raana-ne. A ani na údes, keď som párdní pred sviatkom zistil, že som siz domu nepriniesol svoju hagadua v panike som utekal do kníhku-pectva blízkeho nákupného cent-ra, aby som ukoristil poslednú ha-gadu v angličtine.

V čase, keď sa 251. číslo nášhoSpravodajcu dostane do tlačiar-ne, budú už sviatočné dni za na-mi. Verím však, že si každý z nászachová pozitívnu macesovúomrvinku z bezkvasných dní ro-ku 2017. �

PA

Deň martýrov a odhaleniepamätníka 2017

Židovská náboženská obec v Komárne touto cestou srdečne pozýva každé-ho na pietny akt pri príležitosti 73. výročia deportácie židovského obyva-

teľstva z Komárna a okolia, ktorý sa bude konať 11. júna 2017, v nedeľu o 10.30hodine na židovskom cintoríne v Komárne (Ulica zlatého muža 1).

Slávnostný príhovor: rabín Péter DeutschÚčinkuje: kantor Anatolij Klavanszkij

O 12. hodine odhalíme pamätník na počesť našich súvercov, ktorých v rokoch1944-45 postrieľali do Dunaja. Pamätník je umiestnený na konci Alžbetinho os-trova za budovou vodárenskej spoločnosti. Príhovor: historik Zoltán Vági.

Návštevníkom podujatia poskytneme autobus, ktorý odchádza o 10. hodine spred bu-dovy Útulku na cintorín, o 11.30 hodine z cintorína k pamätníku a po skončení sláv-nosti späť k Útulku. Preprava autobusom je bezplatná, avšak podmienená registráciou.Registrovať sa môžete do 5. júna na adrese kile@menhaz.sk alebo na telefónnom čísle7731-224.

Spomínajme spoločne! �

Možnosť objednania kóšerpekárenských výrobkov

Kóšer pekárenské výrobky si môžete najbližšie objednať na 11. júna (mož-nosť objednania v nedeľu), objednávky je potrebné odovzdať do 7. júna

na adrese menhaz@menhaz.sk alebo na telefónnom čísle 7731-224. �