Szerkesztőigondolatok

h́ ́ b

2020. ÁPRILIS – ADAR-NISZÁN 5780. A KOMÁROMI ZSIDÓ HITKÖZSÉG LAPJA XVIII. REG. ÉVF. 4. SZÁM, 287. SZÁM

HITKÖZSÉGI HÍRADÓ

Áp r i l i s 6 - á n ,hétfőn vetempapírra a 287.

hónap szerkesztőigondolatait. Tegnapdélben kísértük utol-só útjára szeretettnagynéninket a bu-dapesti Kozma utcai temetőben(búcsúzó gondolataink lapunk 3. ol-dalán olvashatók). A maroknyirésztvevőn szájmaszk, gumikesz-tyű, mélyen a járványhelyzetben já-runk, nincsenek vigasztaló ölelések,távol áll egymástól anya és gyerme-ke, rokon és ismerős. Még fájóbbpillanat így a búcsúzás. Két napmúlva beköszönt pészach ünnepe.Máskor ilyenkor már lázas előké-születek folynak a Wallenstein Zol-tán teremben a közös ünnepkö-szöntő Széder estére. A sok évvelezelőtt életre hívott hagyománymegszakad. A szépen felújított, ott-honossá tett terem idén üresen ma-rad. Nem meséljük el együtt a kivo-nulás történetét, nem ropogtatjuk elközösségben az első maceszlapokat,s nem követi ezt a finom kóser va-csora. A fejünket kapkodva követjüka híreket, a világot sújtó tragédiákvégeláthatatlan sorát próbáljuk megértelmezni, felfogni. Nem tehetünkmást, mint az egyiptomi kivonulás-ban reményt látó őseink, bíznunkkell abban, hogy mihamarabb újratalálkozhatunk személyesen is aMenház falai között! �

„Magányos” széder este otthon

� Az 5780-as zsinagógai esztendő pészach ünnepén elmaradtak a közösségi széderestek, odahaza, a családi generációk egymástól elválasztva adták tovább az egyiptomikivonulás történetét. Főszerkesztőnk illusztrációján a házaspár Mózes és a fáraó tár-saságában vesz részt az ünnepi vacsorán. Előttük a szédertál kellékei láthatók.

Tájékoztatás

Akoronavírus járvány idején programjaink szünetelnek. Amint a helyzet jobbrafordul, újra indítjuk tevékenységünket. Erről lapunk hasábjaink is tájékoztatjukolvasóinkat. Mindenkinek jó egészséget kívánunk! �

PASZTERNÁKANDRÁS

Tanulási és közösségi lehetőségekaz Interneten

AKomáromi Zsidó Hitközség Machar oktatási programjának négy szemesztere meg-tekinthető honlapunkon szlovák és magyar nyelven: https://kehreg.com/machar/(jelszó: menhaz). További szlovák nyelvű tartalmak elérhetők a Szlovákiai Zsidó

Hitközségek Központi Szövetsége Facebook oldalán keresztül: https://www.facebook.com/zidianaslovensku/. Magyar nyelvű oktatási anyagokat kínál a Magyarországi Zsidó Hit-községek Szövetsége: https://www.facebook.com/mazsihisz/. Kulturális tartalmak a Ma-gyar Zsidó Múzeum és Levéltár oldalán: https://www.facebook.com/mzsml/. �

Online Shalom klub

AKomáromi Zsidó Hitközség májusban online Shalom klub összejövetel rendezé-sét tervezi, melyhez minden érdeklődő csatlakozását várjuk. A pontos programotelektronikus elérhetőségeinken tesszük majd közzé:

Honlap: www.menhaz.skFacebook: https://www.facebook.com/menhaz.sk/Feliratkozás hírlevelünkre a kile@menhaz.sk címen lehetséges! �

2 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2020. ÁPRILIS

KÖZÖSSÉG | HÍREK

Ked ves Ol va sónk! Kér jük, le he tő sé ge sze rint tá mo gas sa a Ko má ro mi Zsi dó Hit köz -ség prog ram ja it, a HH meg je le né sét, épü le te ink, te me tőnk fel újí tá sát.

Bel föl di át uta lás Szlo vá ki á ból:26384962/0900 – Slovenská sporiteľňa vagy10103804/5200 – OTP SlovakiaNem zet kö zi át uta lás kül föld ről:Cí m: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501 Komárno, SlovakiaIBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXBa kunk cí me: Slovenská sporiteľňa, Palatínova 33, 94501 KomárnovagyIBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXBan kunk cí me: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

A HH-t a Shalom klubot és a KZSH-ttámogatták: Boček Péter (Kassa), dr. Kört-vélyesi János (Komárom) és anonimitásu-kat kérő adományozók. Köszönjük!

�Pészach előtt időben megérkezett az

ünnepi macesz, liszt és bor, lehetővé téveezzel az otthoni ünneplését minden hit-testvérünknek.

�A Szlovákiai Zsidó Hitközségek Köz-

ponti Szövetsége maszkokat küldött kö-zösségünknek, melyeket eljuttattunk tag-jainknak. Köszönjük.

Hitközségi Híradó – a Komáromi Zsidó Hitközség lapja, alapítva 5756-ban (1996), fõszer kesztõ: Paszternák Tamás (tamas.paszternak@menhaz.sk),Paszternák András (andras.paszternak@menhaz.sk), munkatársak: Haas Judit, Mgr. Piczek Ferenc, tördelõszerkesztõ: Saláth Richárd,olvasószerkesztõ: Paszternákné Kertész Zsuzsanna (Komárom), Katarína Potoková (Nitra), nyomtatás: Nec-arte Kft., Komárom,a KZSH címe: Židovská náboženská obec, Eötvösa 15, 945 01 Komárno, Slovakia, tel.: 00421/35/7731-224, e-mail: kile@menhaz.sk,tel.:/fax: 00421/35/7725-355. Regisztrációs szám: EV 3424/09. ISSN 1337-091x. IČO: 34073400. Alapítva 5756-ban. Lapunk Önnek készült,kérjük ne dobja el!

Kérjük a támogatását!

Támogatóink / naši sponzori:

Fa li új ságrö vid hí rek

� Milan Drozd felvételén a HaSomer zsidó cserkészcsapat zászlószentelésimeghívójának nyitólapja látható 1925-ből. A rendezvény délelőtti részére aGazda utcai sporttelepen került sor, melyet a városban díszfelvonulás követett.A himnuszok, beszédek után a zsidó egyházi énekkar is fellépett. Délután négy-kor kezdődtek a sportversenyek. Többek között 100 és 400 méteres síkfutás,ritmikus gyakorlatok, szertorna, magas- és távolugrás, súlydobás volt prog-ramon. Este a Kultúrpalotában táncos mulattságot szerveztek a vendégek rész-vételével. Drámai jelenetek, bohózatok, Pollák Rózsi éneke, Kellner Lászlószázesztendős jövendőmondása színesítette a műsort. A fellépőket FreistadtlLászló kísérte zongorán.

Közösségi mozaik - kép(ek) a hitközség múltjából -

„Realizované s finančnou podporou Fondu na podporu kultúrynárodnostných menšín“

Gratulálunk!

Ezúton köszöntjük Olvasónkat, Szerzőn-ket, a komáromi zsidóság múltját ku-tató L. Juhász Ilonát kerek születés-

napja alkalmából! Mazel tov! Bis 120! �

a Hitközségi Híradó szerkesztői

2020. ÁPRILIS | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 3

KÖZÖSSÉG | HITÉLET

Kedves Jutka!Már most hiányzik a reggeli telefonhí-

vásod! Amióta a mobiltelefonok korsza-kát éljük, minden délelőtt beszéltünk. Az-tán úgy négy körül, majd este is érdek-lődtél, hogy rendben hazaértünk-e amunkából. Az utóbbi hónapokban - zok-szó nélkül tűrve a kórházi megpróbálta-tásokat, az októberi baleset és a súlyosbetegség okozta nehézségeket, problé-mákat – sem változott e tekintetbensemmi. Ha nem hívtál, hívtunk mi, s Tebeszámoltál arról, hogy mi volt a reggeli,mit mondott az orvos a viziten. Beszél-gettünk a járványhelyzetről, majd azebédről, vacsoráról, érdeklődtél, hogy mimit főzünk?

Ma, április 3-án, péntek reggel márnem hívtál, hajnalban elmentél. Tegnapdélután még váltottunk pár szót, máramár csak emlék marad mindez. Kint süt anap, mi megígértük Neked, hogy amintkitavaszodik, lemegyünk majd sétálniegyet a kórház kertjébe. Az utóbbi heteklátogatási tilalma meggátolt abban min-ket, hogy teljesítsük ígéretünket. Anyávalés apával váltva, rendületlenül mentünkhozzád, talán egy vagy két nap kivételévelminden nap, az elmúlt öt hónapban. Előt-te megbeszéltük telefonon, hogy mit vi-gyünk. Mindig úgy örültél nekünk, a friss

újságoknak, a finom falatoknak. Az egyikutolsó látogatásomkor kijöttél az ajtóig:„Csak kikísérlek!” – mondtad, hosszannéztél utánam, míg be nem kanyarodtama folyosón.

Volt két ígéretem, amelyeket sikerültbetartanunk. Megígértem, hogy egyszerelmegyünk együtt Izraelbe, 2010-ben, akomáromi közösség kirándulásán ez megis valósult. Együtt utaztuk végig Jeruzsá-lemet, Tel-Avivot, észak és dél látnivaló-it, közösen kerestük fel a safíri rokonokat.

A másik egy „apró” dolog volt. Azutóbbi időszakban nehezen lehetett ott-

honról kimozdítani, szeptemberben fel-hívtalak, hogy másnap megyünk együttkoncertre. Te elsőre igent mondtál. Hét-főn munka után karon fogtalak, és elin-dultunk a Hegedűs felé. Csak itt tudtadmeg, hogy anyuék is jönnek a rendez-vényre. Mielőtt elkezdődött a vidámprogram, azt mondtad nekünk: „Néha kikell mozdulni otthonról!”. A műsor utánelköszöntünk a családtól, ismerősöktől,szép lassan hazasétáltunk a XIII. kerületáltalad oly sokat rótt utcáin.

Emlékszem, decemberben mennyirekészültél a hazatérésre, milyen öröm voltújra otthon, de a sors, s egy újabb, ezúttaléletmentő műtét csak pár napot engedettNeked odahaza. A Maoz tzur közösenénekelt dallamait a chanukia fényei mel-lett sosem feledjük.

Köszönet mindenért, az otthoni láto-gatások során gondosan készített uzson-nákért, a kedves, törődő, aggódó szava-kért. Azért is, hogy éveken át ápoltad anagyit, s hogy a szintén sokáig ápolt fér-jed, Gábor annyit segített az egyetemimatekban.

Ha nálad voltunk, mindig adni akartálvalamit az útra, meg otthonra. Sokszormondtuk, majd legközelebb elvisszük.Most már nincs legközelebb!

Kiskoromban gyakran összeráncoltama szemöldököm, mikor Csepp Andrásnakhívtál. Most annyira jólesne!

Vigyázz ránk odafentről is, nagyonszeretünk! �

unokaöcsédAndris

Budapesti Olvasónktól búcsúzunk

Mély fájdalommal kaptuk a szomorú hírt, hogy Budapesten súlyos betegségbenelhunyt Kohn Gáborné Jutka, a Hitközségi Híradó lelkes Olvasója. Gyakran ha-marabb láttuk nála a lap nyomtatott számait, mint ahogy idehaza Komárom-

ban kézhez vehettük volna. Az elmúlt évtizedekben sokszor találkozhattunk Jutkával ahitközség rendezvényein is. Legutoljára a szeptemberi, budapesti kirándulásunkhozcsatlakozott. Főszerkesztőnk Paszternák András emlékezik nagynénjére:

4 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2020. ÁPRILIS

HITÉLET | INTERJÚ

Hazaértek, de otthonra is találtak?Egyenest a szülői házhoz mentünk,

amelyben egy idős néni lakott. Rendesvolt, mert kiköltözött. A ház azonbankongott az ürességtől, még a parkettát isfelszedték tüzelőnek a háború alatt. Min-denünk odaveszett. A szüleimről nem ma-radt más emlékem, csak az esküvői fény-képük. A zsidó hitközség támogatásávalsikerült visszatalálnunk a hétköznapokba,az életbe. Rengeteg segítséget, támogatástkaptunk tőlük. Hónapokig a Menházbajártunk enni. A legnagyobb öröm az volt,amikor kiderült, hogy Laci a bátyánk szin-tén a túlélők közt van. Őt először munka-szolgálatra, majd később munkatáborbavitték, de amikor a németek megtudták,hogy milyen remek harmonikás, megkí-mélték, hogy alkalomadtán muzsikálhas-son nekik. Próbáltunk úgy élni, mint bár-ki más. A férjem, Nagy János, akit már aháború előtt is ismertem, reménykedvevárt rám. Összeházasodtunk, megszüle-tett a három lányunk, és amikor már egykicsit lehetett volna jobb életünk, a férjemmegbetegedett. Az alatt a négy év alatt,míg ápoltam, nagyon elszegényedtünk.Negyvenegy éves korában vettem végsőbúcsút tőle. Gürcöltem amennyit csak bír-tam, hogy végre helyre álljunk anyagilag.Szerencsére nagyon együttérző főnökömvolt a Stavbánál, ahol először a műhely-ben, majd az irodában dolgoztam. Hosszú

évek múltán az akkor már felnőtt, házasgyerekeim elkezdtek aggódni miattam, ésbíztattak, hogy adjak az egyik kollégám-nak, akit gyerekkorom óta ismertem,esélyt. Huszonkét évvel ezelőtt váratlanul,egyik-percről a másikra ért véget a közöséletünk. Ismét elvesztettem egy áldott jóembert. Három lány, hat unoka és hatdédunoka mellett azonban soha nem ér-zem magam magányosnak. Rengeteg sze-retetet, törődést kapok tőlük.

Auschwitz után lehet még hinni Istenben?Nagyon. Talán még jobban, mint előtte.

A legnehezebb pokolban adott erőt a túl-éléshez. A korom miatt a hitközségbe márritkán járok, de a kilencvenedik születés-napomat még együtt is megünnepeltük. A

zsidó identitásomat, amivel egyedül vol-tam a családomban, mivel a gyermekeinka férjem katolikus hitét kapták, a mai na-pig sikerült megőriznem.

Isten segített megbocsájtani, vagy mégmindig, ennyi idő elteltével is van önbenharag a németekkel vagy a „világgal“szemben, aminek a vezetői már rég tud-ták, mi folyik a náci táborokban?

Nincs bennem harag. Nem is volt. A vi-lágban örökösen jelen volt a gonosz, desokszor azt éreztem, hogy azok a néme-tek, vagy más nemzetiségű kápók, akikpokollá tették az emberek életét, nem vol-tak született rosszak. Sokan belesodród-tak. Parancsot teljesítettek. Egyszer lát-tam, ahogy két katona állt egy hullákkalmegrakott teherautón, és elsírtam ma-gam. Nekik, akik valahol ugyanúgy érzőemberek voltak, sem lehetett könnyű.Nem hiszem, hogy mindazok, akik elkö-vették a holokausztot, őszintén hittekbenne. Sokan pont annak köszönhetik,hogy hazajutottak, hogy akadt egy-egy jóember, aki a saját élete kockáztatása áránis segített. Jó lenne, ha erre gondolnánk.Ha tanulnánk a múltból, és csak a jót kö-vetnénk. �

Köszönöm szépen Nagy Etelkának, Kol-lár Zoltánnak és Pasternák Antalnak, a Ko-máromi Zsidó Hitközség elnökének, hogya cikk létrejöttében segítettek.

Janković Nóra írását, mely a komarom-online.sk oldalon jelent meg, a szerzőés a portál hozzájárulásával közöljük.

Hetvenöt éve kísért Auschwitz emlékeBeszélgetés Nagyné Strasszer Etelkával – 3. rész

Kép forrása: Wikipedia

2020. ÁPRILIS | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 5

HITÉLET | KÖZÖSSÉG

A Körös mentén eltöltött nyarakból fel-felvillan egy-két kép: a „Nuuuuu!” felki-áltása, amikor valaki valamilyen helytelendologra készült az ebédlőben, a pár mon-dat, melyet a negeves asztal mellől váltot-tunk velük. VELÜK, mert Ági néni és Smu-el bácsi elválaszthatatlan volt sokunk sze-mében. Amikor utolsó alföldi éveikbenminden este rótták - egészségügyi séta-ként - a köreiket a tábor körül, mindig ar-ra gondoltam, ha egyszer majd megnősü-lök, s megöregszünk a feleségemmel, de jólenne ilyen összhangban sétálni kettesben.

A Smuel bácsiról gyermekként alkotottképem egy nyári délutánon változott meg.Ültem a recepción, talán egy korcsoport-vezetői megbeszélésre várva, amikor be-jött a Népszabadságért, leült, elkezdettbeszélgetni. Annyi poént, izgalmas dolgotmondott, amennyit talán az elmúlt évti-zedek alatt sosem hallottam tőle. Ezekután egészen „jóban” lettünk.

Esti programokhoz kért tea és keksz…,megannyi találkozás az uzsonnáért me-net… vagy a pizzáért vívott közelharc so-rán váltott félszavak,… beugrik a szarvasibúcsúztatójuk délutánja, ahogy ott ülünk aszemélyzeti étkezdében, s nosztalgiázunk.

Kétszer Komáromba is eljutottak hoz-

zánk Smuelék. 2008-ban így írtunk la-punkban a jövetelükről: „Néhány évvel ez-előtt, kezdő szarvasi madrich korombanadtam egy Hitközségi Híradót Ági néninekSzarvason. A nyár után postán küldtük ne-kik az újságot Bnei Brakba. Az elmúlt esz-tendők alatt lelkes olvasóinkká váltak. La-punkat, ha ők már elolvasták, tovább adjákmásoknak is a Szentföldön. Hosszú idejetervezgették, hogy egyszer eljönnek majdKomáromba, hogy megnézzék, milyen isaz a Menház, amelyről oly sokat olvastak.Idén a Zsidó Kultúra Európai Napja(ZsKEN), és a nekik odaítélt Kehila-díj jóalkalmat biztosított arra, hogy vendégüllássuk a Navon házaspárt. Vendégeinkmegtekintették múzeumunkat és könyv-tárunkat, a zsinagógát és a WallensteinZoltán termet, majd részt vettek a ZsKENdélutáni programjain. Kedves Ági néni ésSmuel bácsi, öröm volt Önökkel Komá-romban találkozni, reméljük, máskor ven-dégül láthatjuk Önöket a Menházban!”

Két év múlva ismét visszatértek, s vala-mi olyat éltünk át velük, melyre sokáigemlékezünk még: „Nagy örömünkre ismétvárosunkba látogatott Ági és Smuel Navonaz izraeli Bnei Brakból. Ági néni és Smuelbácsi 18 éven át vezette a szarvasi Lau-

der/Joint tábor kóser konyháját. Vendége-ink megtekintették a felújított Menházat,melynek bejáratára a házaspár által tavalyadományozott mezüze került fel. A Schnit-zer Ármin Mikromúzeum és a zsinagógaután az Európa udvarban az Auschwitz al-bum kiállítás megtekintése következett. Aváros központjából utunk a Bábolna mel-letti Bana községbe vezetett, a katolikusplébániára, ahol 66 évvel ezelőtt a helyilelkész megmentette az Ausztria felé tartóhalálmenetből megszökött Smuel bácsiéletét. Felemelő és egyben megrendítő él-mény volt visszautazni a történelem vér-zivataros eseményeinek helyszínére, meg-hallgatni, hogy azokban a sötét időkben isakadtak IGAZ emberek, mint az akkori he-lyi plébános Nagy Ferenc. Késő délután aközeli viszontlátás reményében köszön-tünk el vendégeinktől!”

Amikor felnőttünk, s utunk Izrael felévezetett, ha tehettük testvéremmel be-néztünk hozzájuk. Ha ez nem jött összeaz idő rövidsége miatt, telefonon biztosbeszéltünk. 2010-ben szüleinkkel együttkerestük fel őket otthonukban. A késő éj-szakába nyúló baráti látogatást követőennem tudtuk lebeszélni Smuel bácsit arról,hogy autójával visszavigyen minket atengerparti szállodánkhoz. Miután sofő-rünk hazatért a sikeres küldetésből, akkorárulta el Ági néni a telefonban, hogy aférje már évek óta nem szokott esténkéntTel-Avivban autózni. �

Folytatjuk.

„Nuuu…” – Smuel bácsi emlékére – 1. rész

Szomorú hír érkezett ma Bnei Brakból, elment Smuel bácsi… 1991-ben talál-koztam vele először, a szarvasi tábor szigorú kósersági felügyelőjeként tekin-tettem rá tízéves fejjel. Emlékszem, az egyik reggel bátyámmal elindultunk a

fülkés telefon felé, hogy megkérdezzük mi újság odahaza. Ott állt az Imaterem előt-ti teraszon. „Gyertek be a reggeli imára!” - kiáltott nekünk oda a távolból. „Csakhívunk egyet, s jövünk!” – válaszoltuk. A telefonálás után a bokrok alatt vissza-kúsztunk a szobánkba, s a hátralévő napokban igyekeztük elkerülni Smuel bát.

6 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2020. ÁPRILIS

CSALÁD | KÖZÖSSÉG

Öt unokám közül egy sem tud semmita Vészkorszak borzalmairól, holott az őcsaládjuk egy részét is közvetlenül érin-tette. Ezt azzal indokoltam, hogy mégkicsik, nem értenék meg, a borzalmaksérülést okozhatnak nekik. Az ő koruk-

ban, én már mindent tudtam a csalá-dunkról. A nagyanyámat Teréziának,nagyapámat Ignácnak hívták. A másodikvilágháború kitörése Komáromban érteőket, magyar zsidó családként éltek ittnyugodt körülmények között. Saját pék-séggel rendelkeztek, öt fiút neveltek,akik 1900 és 1909 között születtek. Alegidősebb gyerek, Gyula a pékségbendolgozott. 1939-ben a Szlovák Állammegalakulása után Komáromot Magya-rországhoz csatolták. 1944-ben, mikor adeportálás elkezdődött, nagyszüleimpékségébe bejött egy régi magyar isme-rősük, egy némettel. A nagymama szemeláttára a nagyapát megverték, autóbatuszkolták és elhajtottak vele Győr irá-nyába. Állítólag meg akart szökni, azértlőtték le. Nagymamát és Gyulát a komá-romi erődből Auschwitzba deportálták.Tanúk szerint a munkaképteleneketazonnal a gázba küldték. Nagymamám68 éves volt, mint én most. Kedves, sze-rény, dolgos asszonynak ismerték. Az őhalálának szemtanúja volt apám unoka-testvérének felesége, Ulmann Dusi, akiIzraelban ma is él. Ő Auschwitzban ne-hezen dolgozott, majd átkerült a terezí-ni táborba, ott szabadult fel. Hosszú he-

tekig gyalog jött haza a Komárom mel-letti Marcelházára, ahol apám unoka-testvérei éltek, az Ulmann családból tí-zen lettek a Holokauszt áldozatai.

Apám Wilheim Sándor 1905-ben szü-letett. 1931-ben vette feleségül Szabad-

káról Ingusz nagybirtokos lányát, Bözsi-két. Apám testvére, Dávid összeházaso-dott Inguszék másik lányával, Lilivel.Édesapámnak szőlője és pincéi voltakKomárom közelében. A mozgósítás utánteherautó sofőr volt a hadseregben. Lő-szereket és sérülteket szállítottak. 1942-ben munkatáborba került Oroszország-ba, a Don mellé. A legnehezebb munkát

végeztették velük, hisz a cél az volt,hogy egy zsidó se élje túl. 1943-ban sokküzdelem után egy zsidó barátjával azoroszokhoz került. Az tartotta életben,hogy vissza akart térni a családjához.Végül egy orosz fogolytáborba kerültTambovba, ahol 1945-ig volt. A feleségeBözsi Komáromban volt a házukban kis-fiukkal, Ivánnal és hiába várták a híreketa családfőről. 44-ben, amikor rosszab-bodott a helyzet, Ivánt magához vetteSzentpéteren egy keresztény család,akikkel közös borpincéje volt apámnak.A 11 éves fiúnak jó helye volt, ott meg-várhatta volna a háború végét, de édes-anyja félt, úgy érezte, egy gyereknek azanyja mellett a helye és visszahozta Ko-máromba. A városban mindenki ismerteőket és egyenesen Auschwitzba kerültek.A transzportban velük volt testvére, Liliis. Bözsi a gyerekkel a halálraítéltek, Li-li a munkaképesek közé került, de aztmondta, hogy ők egy család, összetar-toznak, így átment hozzájuk. Mindket-ten fogták a gyerek kezét, úgy mentek agázba. Ennek szemtanúja volt egy ko-máromi nő. A háború után az ő vallomá-sa alapján nyilvánították holttá a 32 évesBözsit, a 11 éves Ivánt és a 34 éves Lilit.Haláluk dátuma 1944. június 22. Sokatgondolok rá, hogy vajon mit érezhetett afiatal nő, mit mondhatott a kisfiánakmikor mentek a halálba. �

Folytatjuk.

Katarína Vinterová: A Wilheim család története – 1. rész

Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy leírjam-e apám családjának történetét. Úgygondoltam, hogy ennyi év után ez már senkit sem érdekel. Mivel az EurópaiUnió intézményrendszere érdeklődik a Holokauszt története iránt, meggyőz-

tem magam, fontos, hogy emlékük fennmaradjon a jövő generációi számára.

1914

1930

93. fejezet: Elizraeliesedés

(2012. október 23.)

Felemelő érzés volt tegnap este szarva-si ifjúsági vezetőnek lenni. Két ameri-kai táborozó, Ilanna Starr és Molly

Schneider kezdeményezésére – szó szerint világszerte – táboripólóba öltöztek kicsik és nagyok. Az első Szarvas Shirt Day össze-kötötte a Körös-parton, az évek hosszú során át életre-szóló él-ményeket szerző táborozókat a Föld megannyi pontján.

Sokat látott madrichként nem voltak nagy elvárásaim, gon-doltam, egy-két hozzám hasonló megszállott, biztos magáraölti majd a gúnyát, de… Ezzel szemben tábortörténeti óráknaklehettünk szemtanúi. A piros betűs napot megelőzően London-ból, Mitzpe Jerikóból érkező első felvételek után 22-én kora reg-gel befutott egy-egy düsseldorfi és moszkvai fénykép. A dél-előtti órákban lassan csordogáltak a fotók, összhangban az ál-talam is vártakkal. Talán az eltérő időzónáknak köszönhetően,délután négy órát követően beindult az áradat. Percenként ke-rültek fel egyéneket, kis csoportokat, tábori t-shirtben ábrázo-ló alkotások. Akadt, aki a plüssállatait vagy házi kedvencét ru-házta fel az egyen kék-fehér vagy az egyre több tarka színbenpompázó recepción vásárolható emléktárggyal. A munkából ha-zaérve le sem tudtam venni a szemem az esemény két, párhu-zamosan frissülő Facebook-oldaláról. Pozsony, New York, Bel-grád, Sydney, Tallin, Riga, Torontó…, hogy csak néhányat em-lítsek a városok közül. India, Szingapúr, Mexikó, Albánia… –nőtt folyamatosan az érintett országok listája.

A képek mellett az azokra nyomott “LIKE”-ok száma is megál-lás nélkül gyarapodott, jelezve, a program nem merült ki a fotó el-készítésében és posztolásában. Figyelünk, figyeltünk egymásra, segyütt tudtunk örülni egy-egy újabb társunk csatlakozásának. Vol-tak, akik már rég nem járnak Szarvasra, voltak akiknek az előzőnyár volt az első, s szép számban akadtak régi motorosok is. Azegyik legmeghatóbb pillanat az volt, amikor a nyári üdülőhelyegyik helyi alkalmazottja jelent meg az “egyenruhában”.

Akadt a világban több mint 150 emberke, akiknek október 22.ugyanazt jelentette, akik szenteltek legalább egy röpke pillanatotannak a helynek, amelynek nagyon sokat köszönhetünk. Mindenelismerés az ötletadóknak, a táborvezetésnek, amely támogatása

nélkül bizonyára egy lokális amerikai kezdeményezés maradt vol-na ez a határokon, kontinenseken átívelő program. A pólónap be-bizonyította “a tábor varázsa” mégsem törik meg a kerítésen kí-vül, a kötelék meghódíthatja a virtuális teret is.

(2012. október 27.)Az elizraeliesedés első jeleit érzem magamon másfél év kint tar-

tózkodás után. Történt ugyanis, hogy a hét eleji, Dél-Izraelre hul-ló rakétaesőről (80 rakéta 24 óra alatt) már blogbejegyzést sem ír-

tam. Bezzeg, amikor megérkezésem után először szálltak át a ha-tár felett a szomszédok “repülő ajándékai” hosszadalmas poszt-ban merengtem az alig 100-150 km-re történő eseményeken. Ha-sonlóan tettem a második, harmadik alkalommal is. Billentyűze-tet ragadtam, amikor kedvenc szentföldi városomban, Ashkelon-ban élőben hallhattam a légvédelmi szirénákat, s rohamléptekbenszáguldottam a megerősített falú biztonsági szoba felé. Az egy-kéthavonta visszatérő ördögi körökről is rendre beszámoltam aPosztdok Napló virtuális oldalain.

S most semmi, nem tudok már mit írni. Az ember rápillant a hí-rekre, megnézi a híradót, elszörnyed egy másodpercre, s végzi to-vább a dolgát. Kémiázik, bevásárol, takarít, szórakozik… Ténylegúgy van, ahogy azt sosem akartam elhinni az izraeli ismerőseim-nek, itt ezzel kel s fekszik az ember. Ha minden rakétára, eldobottkőre felkapná a fejét, az hamar idegösszeomláshoz vezetne… Ab-szurd helyzet, ez van, sajnos! �

Folytatjuk.

IZRAEL | ÉLMÉNYEK

PASZTERNÁKANDRÁS

Kék-fehér hétköznapok

2020. ÁPRILIS | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 7

8 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2020. ÁPRILIS

KÓSER KONYHA | HITÉLET

Löwinger Manci szakácskönyvébőlKét vers, két világnézet a koronaidőkben

Giddens nem beszélt vírusokról, de atörténések bebizonyították, hogy vírusokat a határok nem tudjákmegfékezni. XVII. századi John Donne angol író nem hallott aglobalizációról, de a következő verse tükrözi, hogy mennyire ér-tette a mai világot:

Ájtatosságok fontos alkalmakra XVII. meditációSenki sem különálló sziget;minden ember a kontinens része,a szárazföld egy darabja;ha egy göröngyöt mos el a tenger,Európa lesz kevesebb,éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el,vagy barátaid házát, vagy a te birtokod;minden halállal én leszek kevesebb,mert egy vagyok az emberiséggel;ezért hát sose kérdezd kiért szól a harang:érted szól.

(Sőtér István fordítása)

A XX. század 70-es éveiben az ír származású Joe Dolan énekel-te Albert Hammond és Mike Hazelwood dalát: „Tegyél szigetté il-letve elhagyom szívesen az előbbi életemet és megváltozom ésszigetté változok, elszakadok mindentől, ami a régi életemet jel-zi. Ez az antiglobalizáció, az önmegvalósításhoz nem az össze-kapcsolódás fontos, hanem a szétválasztás, mindenki egyéni éle-tet él mind egy sziget. Vigyél el a világtól, vedd el a lányokat. Vi-gyél el, törj el és tegyél szigetté, én a tiéd vagyok.”

A jelenlegi események szerint nehéz egyértelműen meghatá-rozni, hogy kinek van igaza, John Donnanak vagy Joe Dolannak.Reméljük, hogy azok, akikben bízni kell: tudósok, orvosok, kuta-tók, politikusok, az emberiség javára fognak cselekedni.

Be vagyunk zárva otthon, sokan több időt töltenek a konyhá-ban, mint máskor. Van, aki bonyolult recepteket próbál ki, mivelrégebben nem volt idő rá. Vannak, akik szerint itt az idő a rögtön-zésre, azt kell felhasználni, ami otthon van, mert nem lehet le-szaladni a fűszereshez, ha valami hiányzik.

Az izraeli televízióban minden délben híres szakácsok főzneksaját konyhájukban. Az egyik kedvelt szakács, Michal Ansky ta-nította a nézőket egy könnyű és ízletes ételre, amelyet én is ki-próbáltam.

Choucroute (Elzászi-tál)Hozzávalók: 4-5 krumpli, 4-5 virsli, 1 doboz savanyú káposz-

ta, só, bors, köménymag, forró víz és pár kanál olaj.

Elkészítése: A krumplikat meghámozzuk, megfőzzük, leszűr-jük. Felmelegítjük az olajat és megpirítjuk benne a felszeleteltvirslit. Hozzá adjuk a savanyú káposztát, a krumplit és a fűszere-ket. Meglocsoljuk vízzel vagy alaplével (húsleves), fedő alatt kb.20 percig főzzük. Jó étvégyat! �

Akoronavírus, a COVID-19 meglepte a világ felét. A másik fele nem lepődött meg, szerintük a járványgyors terjedése a határtalan globalizáció miatt történt. Antony Giddens angol szociológus írta a kö-vetkezőt „a globalizáció a világot átfogó társadalmi kapcsolatok erősségének növekedése, amely

révén távoli helyek úgy kapcsolódnak össze egymással, hogy az egyik helyen bekövetkező eseményeketsok kilométernyi távolságban lejátszódó folyamatok befolyásolják, és viszont.”DR. ORNA

MONDSCHEIN

Online közösségiprogramok a neten

Folytatódnak a Csodák Palotája és a JCC Budapest - Bálint Ház közös, ovisoknak éskisiskolásoknak szóló online foglalkozásai! Minden hétköznap 11:00-kor KémcsőJenő és Spatula Sára (Barbi és Paszti) várja a kicsiket és szüleiket a monitorok elé,

otthon is elvégezhető kísérletekkel és kreatív kézműves foglalkozásokkal.https://www.youtube.com/playlist?list=PLnnf_FJtbeian0M6wLLHhoafavtd4gF7oa

– JCC Budapest – Bálint Ház online közösségi programjai: https://www.facebo-ok.com/BalintHaz/

– a járványhelyzet miatt idén elmaradó szarvasi tábor interneten elérhető foglal-kozásai: https://szarvas.camp/events. �

4 | SPRAVODAJCA | APRÍL 2020

KOMUNITA | ŽIDOVSTVO

Vynárajú sa obrazy letných dní stráve-ných pri rieke Körös: na krik „Nuuuuu!”,keď chcel niekto vykonať niečo nevhodnév jedálni, zopár viet, ktoré sme si s nimipovedali pri stole negeves. S NIMI, preto-že teta Ági a ujo Šmuel boli v našichočiach nerozluční. Keď som ich v posled-ných rokoch strávených v Dunajskej kot-line každý večer – v rámci ich zdravotnejprechádzky – videl obchádzať tábor, vždysom si pomyslel: ak sa raz ožením a smanželkou zostarneme, ako dobre by bo-lo, keby sme sa takto družne prechádzali.

Obraz, ktorý som si v detstve o ujoviŠmuelovi vytvoril, sa zmenil v jedno letnépopoludnie. Sedel som na recepcii, čakalsom asi na nejakú poradu vedúcich skupín,keď vošiel pre noviny, sadol si a rozhovorilsa. Vypočul som si od neho toľko point avzrušujúcich príbehov, ako doposiaľ nikdy.Od toho času sme boli celkom zadobre.

Čaj a keksy k večerným programom…,stretnutia pri odnášaní olovrantu… či úryv-ky slov počas boja o pizzu,… v spomienkachsa vynára popoludnie ich rozlúčky s tábo-rom, ako sme sedeli v jedálni a spomínali.

Šmuelovci sa dvakrát dostali aj k nám doKomárna. O ich príchode sme písali v našichnovinách v roku 2008 takto: „Pred niekoľ-kými rokmi som ako čerstvý madrich v Sar-vaši odovzdal jedno z čísiel Spravodajcu te-te Ági. Na jeseň sme noviny poslali do BneiBraku poštou. Počas uplynulých rokov sastali našimi vernými čitateľmi. Keď si našenoviny prečítajú, poskytnú ich ďalším zná-mym vo Svätej Zemi. Návštevu Komárnaplánovali už dlhý čas, chceli si pozrieť Men-ház, o ktorom toho toľko čítali. TohtoročnýEurópsky deň židovskej kultúry a cena Ke-hila, ktorá im bola udelená, boli skvelou prí-ležitosťou, aby sme u nás privítali manželovNavonovcov. Naši hostia navštívili múzeumi knižnicu, synagógu a sálu Zoltána Wallen-steina, a zúčastnili sa podujatia pri príleži-tosti Európskeho dňa židovskej kultúry. Mi-lá teta Ági a uja Šmuel, radi sme vás v Ko-márne privítali a veríme, že aj inokedy vásbudeme môcť pozdraviť v Menháze!”

O dva roky sa vrátili a prežili sme s nimičosi také, na čo budeme ešte dlho spomínať:„S radosťou sme v našom meste opäť uvíta-li Ági a Šmuel Navonovcov z Bnei Braku v

Izraeli. Teta Ági a ujo Šmuel dlhých 18 rokovviedli kóšer kuchyňu tábora Lauder/Joint vSavaši. Naši hostia si pozreli zrekonštruo-vanú budovu Menházu, na dverách ktorejbola umiestnená mezuza, ich dar našej ob-ci. Po návšteve Mikromúzea Ármina Schnit-zera a synagógy nasledovala výstavaOsvienčimské album na Nádvorí Európy. Zcentra mesta viedla naša cesta do maďar-skej obce Bana v blízkosti Bábolny, kde smenavštívili katolícku faru, ktorej farár pred66 rokmi zachránil život uja Šmuela, ktorýutiekol z pochodu odsúdených na smrťsmerujúceho do Rakúska. Vrátiť sa na mies-to smutných udalostí bolo povznášajúcim azároveň otriasajúcim zážitkom. Vypočulisme si, že aj v tých hrozných časoch sa na-šlo zopár SKUTOČNÝCH ľudí, akým bol ajmiestny farár Ferenc Nagy. Neskoro popo-ludní sme sa s našimi hosťami rozlúčili vnádeji skorého opätovného stretnutia!”�

Pokračujeme.

„Nuuu…” – na pamiatku uja Šmuela – 1. časť

ZBnei Braku sme dostali smutnú správu, odišiel ujo Šmuel… Po prvýkrát som sa sním stretol v roku 1991, vzhliadal som na neho desaťročný ako na prísneho do-zorcu kóšerstva v tábore v Sarvaši. Pamätám sa, ako sme sa s bratom v jedno rá-

no vybrali k telefónnej búdke, aby sme sa dozvedeli, čo nového doma. Stál na terasepred modlitebňou. „Poďte na rannú modlitbu!” – zavolal na nás z diaľky. „Len si za-voláme a ideme!” – odpovedali sme. Po telefonáte sme sa pod kríkmi odplazili späť naizbu a v nasledujúcich dňoch sme sa snažili ujovi Šmuelovi zďaleka vyhnúť.

Pokračovanie zo strany 3.Dril po niekoľkých dňoch poriadne po-

hrýzol nového majiteľa nášho domu, ma-liara Meštera. Keď nám po 2 rokoch domvrátili, otca komunistický režim bez riad-neho procesu uväznil, ani nevieme prečo.5 týždňov strávil vo väzení, z toho 2 týžd-ne v najťažších podmienkach v uránovýchbaniach v Jáchymove.

To, čo prežil on, sa prihodí len máloko-mu. Jedna tragédia striedala druhú, nechá-pem, kde bral silu prekonať všetky tie uda-losti a zachovať si zdravý rozum. Nič honezlomilo, v každej situácii našiel výcho-disko. Otec bol silná osobnosť, inteligent-ný, statočný a čestný človek. V spoločnos-ti sršal vtipom, doma bol skôr zamĺknutý.Keď mama nariekala, hovoril jej: „ neboj sadrahá, ešte prídu dobré časy“.

Jeho krédom bolo nikdy sa nevzdávať.

So sestrou a rodičmi sme žili v dome, vktorom žil otec so svojou prvou rodinou.Ivanko sa hral na tom istom dvore, na kto-rom nám otec v zime robil klzisko. Bývalisme v jeho detskej izbe. Možno aj jemuotec ráno zakúril v kúpeľni, tak ako nám,aby nám nebola zima, keď vstaneme. Ne-uvedomovala som si to vtedy, až teraz sodstupom času lepšie vnímam súvislosti.

Otec sa dožil 91 rokov, ku koncu životasa vracal čoraz častejšie k vojnovým uda-lostiam a pýtal sa PREČO!? Prečo jehodrahí museli zomrieť, hoci boli nevinní.Ošúchanú fotku svojho syna nosil stálepri sebe a ukazoval ju aj cudzím ľuďom,ktorých to ani nezaujímalo. Podľa vlast-ného želania bol po smrti spopolnený,rovnako ako jeho drahí, ktorých spálili vpeciach koncentračných táborov. Židovs-ká obec v Komárne nebola tomuto roz-

hodnutiu naklonená, bolo to v rozpore sožidovskými spôsobmi pochovávania, alevyhoveli mu. Na hrobe má nápis:

„Tu odpočíva Wilheim Šándor 1905-1996, ktorý do konca svojho života smú-til za synkom Ivanom (1932 – 1944) a bý-valou manželkou Bözsikou (1910 – 1944),ktorých fašisti umučili v Osvienčime“.

Nám dcéram v závete okrem iného od-kázal „...v deň Ivankových narodenín22.12. prosím zapáľte 2 sviečky, rovnakoaj v deň martýrov, ktorý býva každý rok 2.júnovú nedeľu v komárňanskom židov-skom cintoríne. Svojim štyrom deťomodovzdajte moje želanie, aby v tom po-kračovali. Žite šťastne, až po hranicu ľud-ských možností. Váš milujúci otec Šani.“

Odpočívajte v pokoji, drahí moji! �Katarína Vinterová

10.1.2020 v Bratislave

KOMUNITA | ŽIDOVSTVO

APRÍL 2020 | SPRAVODAJCA | 3

Milá Jutka!Už teraz mi chýbajú tvoje ranné telefo-

náty! V dobe mobilných telefónov smehovorili každé predpoludnie. Potom oko-lo štvrtej a aj večer si sa spýtala, či sme zpráce dorazili domov v poriadku. Aj počasposledných mesiacov – trpezlivo znáša-júc pobyty v nemocnici, problémy spôso-bované októbrovým úrazom a ťažkouchorobou – zostal tento tvoj zvyk nezme-nený. Ak si nezavolala ty, volali sme my, aty si nám referovala, čo bolo na raňajky,čo povedal lekár na vizite. Hovorili sme opandémii, o obede, večeri, zaujímala si sao to, čo sme v ten deň varili.

Dnes, v piatok 3. apríla ráno, si už neza-volala, nadránom si odišla. Včera popolud-ní sme si ešte povedali zopár slov, dnesnám zostávajú iba spomienky. Vonku svie-ti slnko a my sme ti sľúbili, že akonáhle savyčasí, pôjdeme sa poprechádzať do ne-mocničnej záhrady. Zákaz návštev nám vposledných týždňoch zabránil v plnenítohto sľubu. Počas posledných piatich me-siacov sme ťa – s výnimkou asi jednéhoalebo dvoch dní – s mamou a otcom nastriedačku každý deň navštevovali. Pred-tým sme si vždy telefonicky dohodli, čo tiprinesieme. Vždy si sa na nás veľmi tešila,

čerstvým novinkám i chutným jedlám. Prijednej z mojich posledných návštev si za-šla až k dverám: „Len ťa vyprevadím!” –povedala si, a dlho si za mnou hľadela, ažkým som nezašiel za roh.

Jeden sľub sa nám splniť podarilo. Sľú-bil som ti, že sa raz spoločne vyberiemedo Izraela a na výlete komárňanskej obcev roku 2010 sa to aj splnilo. Precestovalisme spolu Jeruzalem, Tel-Aviv, atrakciesevernej i južnej časti krajiny, spoločnesme vyhľadali safírskych príbuzných.

Druhá vec bola len takou „drobnosťou”.V poslednom čase si nerada odchádzala zdomu a ja som ti v septembri zavolal, žena druhý deň ideme na koncert. Hneď sisúhlasila. V pondelok po práci som ťa vzalpod pazuchu a vybrali sme sa smerom kHegedűsovi. Len tam si sa dozvedela, žena podujatie prídu aj moji rodičia. Predveselým programom si nám povedala:„Niekedy treba opustiť domáce štyri ste-ny!”. Po podujatí sme sa rozlúčili s rodi-nou a pomaly sme odkráčali do ulíc 13. ob-vodu, ktoré si tak dobre poznala.

Spomínam si, ako si sa v decembrichystala na príchod domov, s akou rados-ťou si bola opäť vo svojom prostredí, av-šak ďalší neodkladný operačný zákrok ti

tento pobyt doma skrátil len na niekoľkodní. Spoločné spievanie Maoz tzur prisvetlách Chanuky nám zostane navždy vspomienkach.

Vďaka za všetko. Za starostlivo pripra-vované olovranty, za milé slová hovoria-ce o tvojej starostlivosti a obavách o nás.Aj za to, že si dlhé roky opatrovala babku,aj za pomoc tvojho manžela Gábora – oktorého si sa tiež dlho starala – pri rieše-ní našich vysokoškolských matematic-kých zadaní.

Keď sme boli u teba, vždy si nám chce-la dať niečo na cestu a domov. Často smeti hovorili, že nabudúce si vezmeme. Užniet nabudúce!

Keď som bol malý, často som sťahovalobočie, keď si ma nazvala Malým Andrá-som. Ako dobre by mi toto pomenovanieteraz padlo! Stráž nás aj z neba, máme ťaveľmi radi! �

tvoj synovecAndris

Lúčime sa s naším čitateľom z Budapešti

So zármutkom v srdci sme prijali správu o smrti pani Judit Kohn Gáborné z Bu-dapešti, ktorá nás opustila po ťažkej chorobe. Bola vernou čitateľkou Spravodaj-cu. Často sme výtlačky novín videli v jej rukách ešte predtým, ako sme ich doma

v Komárne prelistovali. S Jutkou sme sa v uplynulých desaťročiach stretávali na na-šich podujatiach. Naposledy sa k nám pridala pri príležitosti výletu do Budapešti vseptembri minulého roka. Na svoju tetu spomína šéfredaktor András Paszternák:

Môj otec Šani veľmi ťažko znášal stratublízkych, ale prekonal to, založil si novúrodinu. V roku 1949 sa oženil s mojoumamou Margitou, ktorá bola kresťanka acez vojnu pomáhala zachrániť jednu ži-dovskú rodinu. V roku 1990 ju za to

izraelská organizácia Yad Vashem vyzna-menala medailou Spravodliví medzi ná-rodmi. Otcova prvá rodina to šťastie žiaľnemala. Nikto ich nezachránil.

Otec veľmi túžil mať zasa syna, narodilisa však dve dcéry. Hneď nás dal pokrstiť,

aby sme mali nejaký papier, ktorý by námpomohol prežiť, keby sa niečo podobné zo-pakovalo. Aby toho nebolo málo, hneď v ro-ku 1948 mu v Československu, kam sa Ko-márno opäť začlenilo, zobrali komunisti priznárodňovaní celý majetok, 4 ha viníc, ajvínnu pivnicu v Komárne. V roku 1949 samoji rodičia chceli spolu s otcovými bratmivysťahovať do Izraelu, ale práve sa narodi-la moja sestra, tak tu uviazli, a neskôr sa užvysťahovať nedalo. V roku 1952 nás vyhna-li pri „akcii B“ z vlastného domu v Komár-ne, ktorý pridelili komunistickému umel-covi. Ja som mala vtedy 6 mesiacov, sestraMarika 2,5 roka. Otcov vlčiak Dril zostal vdome, lebo sme sa narýchlo sťahovali dobytu v Nových Zámkoch, ktorý otec zohnal.

Pokračovanie na strane 4.

Katarína Vinterová: Rodinná kronikaWilheimovci – 3. časť

Dlho som zvažovala, či napísať príbeh otcovej rodiny, veď koho to už zaujíma potoľkých rokoch. Je chvályhodné, že inštitúcia Európskej únie sa zaujíma o osudyrodín, ktoré boli postihnuté holokaustom. Nakoniec som sa rozhodla, že tre-

ba, aby sa osudy rodiny zachovali hlavne pre budúce generácie. Ani jedno z mojich pi-atich vnúčat nevie nič o hrôzach holokaustu, ani to, že sa bezprostredne týkali častiich rodiny. Odkladám to s odôvodnením, že sú na to ešte malí, nepochopia to a mož-no ich to zraní. Ja som v ich veku vedela o rodine už všetko. Tak poďme na to.

MOZAIKA | SPRÁVY

2 | SPRAVODAJCA | APRÍL 2020

Vydávanie Spravodajcu, Klub šalom aŽNO v Komárne podporili: Peter Boček(Košice), dr. János Körtvélyesi (Komár-no) a anonymní darcovia. Ďakujeme!

�Pred sviatkom Pesach boli všetkým

našim súvercom včas doručené macesy,múka a víno, ktoré umožnili dôstojneosláviť sviatok v kruhu rodiny.

�Ústredný zväz židovských nábožen-

ských obcí v Slovenskej republike zaslalnašej obci rúška, ktoré sme doručili našimčlenom. Ďakujeme.

Nástenkakrátke správy

Vážení čitatelia! Prosíme Vás, aby ste podľa Vašich možností podporovali programyŽNO v Komárne, ako aj vydávanie Spravodaja, údržbu budov a obnovu cintorína.

Poukázanie peňazí z územia SR:26384962/0900 – Slovenská sporiteľňa vagy10103804/5200 – OTP Slovakia

Poukázanie peňazí zo zahraničia:Adresa: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501 Komárno, SlovakiaIBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXAdresa banky: Slovenská sporiteľňa, Palatínova 33, 94501 KomárnoaleboIBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXAdresa banky: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Žiadame Vašu podporu

Spravodaj – mesaèník ŽNO v Komárne, založené v roku 5756. (1996), šéfredaktor: Tamás Paszternák (tamas.paszternak@menhaz.sk),András Paszternák (andras.paszternak@menhaz.sk), spolupracovníci: Judit Haas, Mgr. Ferenc Piczek, grafická úprava: Richard Saláth,jazyková korektúra: Zsuzsanna Paszternákné Kertész (Komárno), Katarína Potoková (Nitra), tlaè: Nec-arte Kft., Komárno, adresa ŽNO:Židovská náboženská obec, Eötvösa 15, 945 01 Komárno, Slovakia, tel.: 00421/35/7731-224, e-mail: kile@menhaz.sk, tel.:/fax: 00421/35/7725-355.Regisztračné číslo: EV 3424/09. ISSN 1337-091x. IČO: 34073400. Periodikum je nepredajné.

� Na budúci rok v Jeruzaleme! 2010, alebo keď sa zo sna stáva skutočnosť - Dlhšienež pol roka sme organizovali, písali a rozprávali o tom... a nakoniecsa to splnilo.14. apríla 2010, na úsvite stál malý autobus pred Menházom, čo bolo signálom to-ho, že teraz sa stáva realitou najväčšie podujatie našej ŽNO, náš vzdelávací programroku 2010. Na letisku v Budapešti sa k účastníkom z Komárna a Dunajskej Stre-dy pripojili aj priatelia z Győru, Budapešti a Debrecína. Po bezpečnostnej kon-trole izraelskej leteckej spoločnosti El-Al sme v tranzite čakali na prílet lietadla sDávidovou hviezdou, ktoré nás dopraví do Svätej zeme. Z 22 člennej skupiny mno-hí išli do Izraelu prvýkrát… Vlny na Stredozemnom mori nám signalizovali, že sablížime a zanedlho pristaneme na letisku Ben Guriona...

Komunitná mozaika - fotografie z minulosti našej obce -

Oslavujeme

Deň pred ukončením Britského man-dátu (14. mája 1948) bola vyhlásenánezávislosť Štátu Izrael. Druhý deň

na to armády piatich arabských štátov na-padli Izrael, a rozpútali tak Prvú arabsko-izraelskú vojnu. Izrael oslavuje 72. výročienezávislosti. Mazel Tov! �

h́ ́ b

APRÍL 2020 – ADAR-NISAN 5780. MESAČNÍK žNO V KOMÁRNE XVIII. ROČNÍK 4. REG. ČÍSLO, 287. ČÍSLO

SPRAVODAJCA„Nuuu…” – na pamiatku uja Šmuela

Oznámenie

Počas trvania pandémie koronavírusu sú naše programy pozastavené. Akonáhle sasituácia zlepší, opäť svoju činnosť obnovíme. O tomto budeme našich čitateľovinformovať aj na stránkach našich novín. Želáme každému dobré zdravie! �

Myšlienkyredaktora

Tieto myšlienkypíšem v ponde-lok 6. apríla.

Včera napoludnie smena poslednej cesteodprevadili našu mi-lovanú tetu na buda-peštiansky cintorín vulici Kozma (naše slová na rozlúčkusi môžete prečítať na 3. strane našichnovín). Na tvárach hŕstky prítom-ných rúška, na rukách gumené ruka-vice, všade okolo nás pandémia, nietutešujúcich objatí, matka a deti, prí-buzní a priatelia ďaleko od seba. Roz-lúčka je takto ešte bolestivejšia. O dvadni privítame sviatok Pesach. Inoke-dy o tomto čase už horúčkovito pri-pravujeme sálu Zoltána Wallensteinana spoločnú séderovú večeru. Tradí-cia, ktorú sme oživili len pred párrokmi, sa naruší. Pekná, zrekon-štruovaná a útulná miestnosť zosta-ne v tomto roku prázdna. Neporoz-právame si príbeh oslobodenia, ne-pochutíme si spoločne na macese,po ktorom by nasledovala chutnákóšer večera. Sledujeme správy,snažíme sa porozumieť a pochopiťnekonečný sled tragédií, ktoré po-stihujú celý svet. Nezostáva nám ničiné ako našim predkom, ktorým do-dávalo nádej oslobodenie spod jar-ma otroctva, veriť, že v budoveMenházu sa čoskoro opäť môžemestretnúť aj osobne! �

ANDRÁSPASZTERNÁK

� Z Bnei Braku sme dostali smutnú správu, odišiel ujo Šmuel… Po prvýkrát som sa sním stretol v roku 1991, vzhliadal som na neho desaťročný ako na prísneho dozorcukóšerstva v tábore v Sarvaši. Pamätám sa, ako sme sa s bratom v jedno ráno vybralik telefónnej búdke, aby sme sa dozvedeli, čo nového doma. Stál na terase pred mod-litebňou. „Poďte na rannú modlitbu!” – zavolal na nás z diaľky. (strana 4.)

Klub šalom online

Židovská náboženská obec v Komárne plánuje v máji zorganizovať online stret-nutie Klubu šalom, na ktoré očakávame každého záujemcu. Presný programstretnutia uverejníme na našich online stránkach.

Webová stránka: www.menhaz.sk.Facebook: https://www.facebook.com/menhaz.sk/. �

Možnosti vzdelávania a spoločnépodujatia na internete

Štyri semestre vzdelávacieho programu Židovskej náboženskej obce v Komárne podnázvom Machar si môžete pozrieť v slovenskom i maďarskom jazyku na našej we-bovej stránke: https://kehreg.com/machar/ (heslo: menhaz).

Ďalšie slovenské príspevky a materiály nájdete prostredníctvom facebookovej stránkyÚstredného zväzu židovských náboženských obcí v Slovenskej republike: https:// www.facebook.com/zidianaslovensku/.

Vzdelávacie materiály v maďarskom jazyku ponúka Zväz židovských náboženských ob-cí v Maďarsku: https://www.facebook.com/mazsihisz/.

Kultúrne témy na stránke Maďarského židovského múzea a archívu: https://www.facebook.com/mzsml/. �