Tartalom:Fõszerkesztõi beköszöntõVárosunk híreiHírek a nagyvilágbólTorozon TavernájaAranyKörÚt - ErdõpilleTengeren innen, falakon túl - A Tenger VigyázóiAranyKörÚt - Zorat OraninTengeren innen, falakon túl - Rú Bennar beszélõ serlegeElfeledett pergamenek-Mearin Laron: Egy varázsló botjaKincsvadász legendákArcképcsarnok – A Vörös BakóSíkkapu - Rúnatábor élménybeszámolóImpresszum

Fõszerkesztõi beköszöntõ

Erion tisztes polgárai!

Beköszöntött a forróság, s ilyenkor mi sem esik job-ban, mint hûsölni valami jóféle, pincehideg bor tár-saságában a házak belsejében.

Ám hogy a kedves Olvasók így is értesüljenek mindvárosunk történéseirõl, mind a nagyvilágérdekességeirõl, mi nem tétlenkedtünk most sem.

Reméljük, hogy újabb számunk ismét találkozik akedves Olvasók ízlésével, s megannyi furcsasága ellenéreis kellemes idõtöltést kínál.

A kedves Olvasók érdeklõdésében és megelégedésébenreménykedve, jó olvasást kívánva maradok tisztelettel:

Adras Tamon

Városunk hírei:Közös zarándoklat! A Gulam Nagymecset közös

zarándoklatot szervez Abu Vudekbe, melyre aHagyományos Út minden olyan követõjét elvárják, akimég nem tette tiszteletét az Alapító sírjánál. Indulás azÁldozat havának elsõ napján, pirkadatkor, a Nagymecsetelõl. A részvétel díját, öt aranysepiát eddig az idõpontigkérjük a mecset hivatalába befizetni, Thamal el-Khadrkádinak.

Új legenda van születõben? Mind a mai napignem talált legyõzõre az arénák új csillaga, Szrreetr Krrusr.Az aun származású bajnok a riegoyi Dinisbõl érkezett, ésa Lant havának tizenötödik napján lépett elõször aRivinai Aréna homokjára. Minden párharcban gyõzelmetaratott, lélegzetelállító küzdõstílusa pedig azonnal a

közönség kedvencévé tette. E hónapban a KönnyesVermek Arénájában lép fel; ellenfelei eleinte válogatott,egzotikus vadak lesznek, késõbb pedig értelemmel bírószörnyetegek: ogárok és zagnolok. A hónap utolsónapján pedig összeméri erejét a legendás "Morzsoló"Gharnnel, az évek óta veretlen udvari orkkal, a KönnyesVermek bajnokával. A fogadással foglalkozók márislázban égnek, és az esélyeket latolgatják; miközbenértesüléseink szerint súlyos aranyakért árverezték elSzreetr Krrusr törött kéthegyû lándzsáját (melyet azemlékezetes óriás-skorpió elleni tusájában használt),valamint a kirurgusok által a bajnok potrohából eltávolít-ott oroszlánkarmokat is.

Új díjszabás a Kapuk Terén. E hónap elejétõlmegváltozik a városunkba érkezõ és onnan indulómágikus útvonalakon keresztül tett utazások ára. Nemminden útvonalat érint a változás, csak a következõkbenfelsorolt országokba utazhatunk más díjakért. Ifinbeeddig ingyenes volt az indulás, mostantól azonban azátlépési díj egy aranyat kóstál, viszont az ifini szekérrelvaló indulási díj egy arannyal csökkent, így háromaranyra állt be. Városunk hosszas tárgyalások után meg-egyezett Erigow hercegével, hogy országa a horribilis ötaranyas érkezési díjat négy aranyra csökkenti. Bár a ked-vezmény nem jelentõs, így is nagy könnyebbséget jelent-het az utazóknak. Ezzel egy idõben azonban az ErionbólErenbe való érkezés ára két aranyról négyre nõ. Aszóbeszéd szerint a módos utazók örömmel fogadták akedvezményeket a párhuzamos drágulások ellenére is.

H A R S O N AElkészült: P.sz. 3689-ben, Alborne tercében, az Ébredés havának 2. napján

Független hírújság Ára: 3 erv fillér, 4 pyar sepia vagy 5 aszisz rézpeták

11

E R I O N I

1.oldal1.oldal2.oldal3.oldal4.oldal5.oldal8.oldal

10.oldal11.oldal18.oldal19.oldal20.oldal21.oldal

A Nehredan Társaság ezúton ajánlja fel zarán-dok-helyettesítõ szolgáltatását! A társaságzarándokai potom tizenöt aranysepiáért átvál-lalják mindama kényelmetlenségeket, amit aHagyományos Út becsületes követõimáskülönben kiállani kényszerülnének. Akiokirattal igazolja, hogy felfogadott helyettesítõzarándoka idén vagy a tavalyi évben még AbuVudekbe érkezése elõtt meghalt, az fele áronveheti igénybe a Társaság szolgáltatását!Keresse fel a Nehredan Társaság irodáját aSzámum közben (a Nagymecset mögött)!

SZAKIsmét emelkedik az abbitacél ára. Abaszisz kormánya

egy héttel ezelõtt bejelentette, hogy egyötödével megemeli az abbitacél tömbönkénti eladási árát. Külhoni szakértõkszerint az emelés nem lehet tartós, az elszegényedõ aszisz államnem lesz képes fenntartani a nagykirály hitelezõinek és hercegkapitányainak nyomásával szemben. A rossz nyelvekaz elhibázott gazdasági lépés hátterében pusztán annyit látnak,hogy Otlokir ismét Toronnal akar packázni, ez pedigszankciókhoz – és talán még megtorláshoz is – vezethet a Császár részérõl. Sok elemzõ egyetért abban is, hogy a megszokott aszisz hintapolitika újabb lendülése. Remélhetõlegsenki nem fog kizuhanni abból a bizonyos hintából.

Menekültek érkeztek a Dwyll Unióba Toron földjérõl.Nagyszámú szökött rabszolga érkezett Toron egyik határmentitartományából a dwoonok földjére. Több, mint négy tucat fõtszámlál a csapat, ennyi embernek még soha nem sikerült egysz-erre megszökni Toronból, így hatalmas meglepetést okoztakRanil népének. Miután biztonságba helyezték a menekülteket,azok elmondták, hogy gazdájuk engedte szabadon õket.Szerintük a nemesúr megõrült, az utóbbi idõben viselkedése tel-jesen ellentmondásos. Évtizedek óta hû bizalmi embereitkivégeztette, rabszolgáit felszabadította, majd vadászni kezdettrájuk. Ez a csoport is érthetetlen okokból menekült meg: agyûrû már bezárult körülöttük, mikor a katonák fegyverüketleeresztve szó nélkül távoztak. Az Unióban aggodalom ütötte felfejét, egy õrült toroni nemes ámokfutása semmi jót nem ígér.

Katasztrófa Doranban! A Lant havának 19. napjánhatalmas robbanás rázta meg Doran városát, melyet a Belsõváros egyik tornyában történt baleset okozott. A varázs-lótanács szûkszavú tájékoztatója szerint egy mágikus jellegûkísérletet végzõ, nemrégiben lediplomázott adeptus felelõs a katasztrófáért. Bár sérülés senkit nem ért a hibát elkövetõvarázslót kivéve, az anyagi kár jelentõs. A vizsgálat lezártáig asúlyosan sérült vétkest felfüggesztették a rendbõl és õrizetbevették, ugyanis az eddig feltárt tények alapján õ okozta a rob-banást, bár állítása szerint valamely ismeretlen erõ tehetõfelelõssé az esetért. További információkat nem közöltek,remélhetõleg a nyomozás végeztével többet tudunk majd.

Megkerült az elveszett ékszer! Eddig igencsak titok-ban tartották, de hetekkel ezelõtt valami úton-módon mégiskiszivárgott, hogy Tarin egyik leghíresebb ékszerének lába kelt.Torof Oggi, a méltán híres törpekirály feleségének gyönyörûmithrill nyakéke, a rubinokkal és gyémántokkal gazdagonkirakott, Kristályharmat néven nevezett ékszer Erigowig jutott,mikor a felbõszült törpék megtalálták és visszaszerezték.Természetesen azonnal igazságot is szolgáltattak, de ezt nemrótta fel nekik senki, hiszen egy kalandozócsapat volt a tettes. Alegnagyobb gyémánt, a Harmatszív azonban hiányzik a nyakék-bõl, ennek holléte még mindig ismeretlen. A bölcs törpekirálybusás jutalmat ígér a megtalálónak.

ÉLMegválasztották az új nagymestert Viadomóban.

Dreina Aranykör lovagrendjének elöljárói a hónap elejénhosszas tanácskozás után meghozták a döntést: Viadomo újnagymestere Fregion con Harnass lovag. Bár az ülések végezté-vel kiadott hírek szerint sokáig a másik jelölt, con Greman lovagvolt az esélyes tapasztalata és kitûnõ diplomá-ciai érzéke okán,

végül azonban a nála fiatalabb con Harnass lovag szenvedélyes-ségével és nagyívû, páratlan tetterõrõl tanúbizonyságot tevõbeszédeivel maga mellé állította a bizottságot. A végsõ szavazásszinte teljesen egyetértésben döntött con Harnass javára. Magacon Greman is örül az eredménynek, véleménye szerint az újnagymester ifjú kora ellenére is nagyszerû vezetõje lesz rend-jüknek, akit minden tudásával támogatni fog. Harnass lovagmég nem ismertette távlati teveit.

Rajtaütés a tengeren. Kalózok támadtak egy pyarronidiplomatát szállító hajóra a Gályák tengerén. Ilyen esetre a Dúlás káosza óta nem volt példa, amikor gorviki martalócoka partvidéki államokba segítségért utazó küldöttekre csaptak le,ahol csak tehették. Azonban a háborút kiheverõ Pyarron meg-torló akcióit követõen ezek a támadások teljesen megszûntek. A város vezetõi hitetlenkedve értesültek az újbóli támadásról. A diplomata sértetlenül vészelte át az incidenst és a merésztámadókat visszaverték, azonban kilétüket és céljukat sûrûhomály fedi. Ugyanis felröppentek olyan híresztelések, hogy azállítólagos kalózok szándékai túlmutatnak az újra erõs Pyarronhergelésén. De arról, hogy mi lehet igazi céljuk, nem szól afáma.

Véget ért az árnyháború! Egyik tudósítónkbemerészkedett Gorvikba, méghozzá Warwik tartományba,ahol a kósza hírek szerint két nemesi család igencsakösszekapott az elmúlt hónapokban. Mint kiderült, ismétszerelem volt a dolog mögött, méghozzá nem is egy, hanemrögtön kettõ: con Tarre gróf fia beleszeretett con Bellona báróegyetlen leányába, ám a szépséges Rosalinde bátyja már gyer-mekként kijelentette, hogy csakis a húgát veszi el feleségül. Lettis nagy viszály, amely nemrég a con Tarre család teljes megsem-misülésével ért véget. Mivel árnyháború történt, azaz az esetetnem lehet rábizonyítani a riválisokra, a gyõztesek megkapták jólmegérdemelt jutalmukat, azaz a con Tarre család birtokait.

É S Z A K R Ó L É S D É L R Ő LMi történt Erionon kívül?

22

H Í R E K A N A G Y V I L Á G B Ó L

É

D

ostanában folyton rám találnak az ijesztõtörténetek-történések. Így történt legutóbb is,mikor szokásomhoz híven a Világ Közepének

is nevezett taverna már számomra fenntartott asz-talánál üldögéltem.

Tõlem nem messze egy jellegtelen barna utazóruhábaöltözött, fiatal férfi bámult maga elé egy kis palacknyirum és kardja társaságában. Arckifejezése némilegspiccesnek és nagyon türelmetlennek mutatta. Részegazért még nem volt. Kis idõ múlva felderült, mertmegérkezett az, akit várt. Nyúlánk aszisz férfiközeledett az asztalokat és a vendégeket kerülgetve.Fegyver nem látszott nála, védelmét is csak egy páralkarvas látta el. Azonban mozgása nagyon furcsa volt,mintha testében csontok helyett folyadék lett volna,mintha nem kötnék az emberi korlátok. Felfigyeltrám, egy féloldalas mosollyal ajándékozott meg – aztkívántam, bár ne tenné. Úgy éreztem, egy farkas vi-gyorgott rám. Mondhatom, nyugtalanító jelenség volt.Társát mindazonáltal nem zavarta furcsasága, hozzá-szokhatott már.

Az érkezõ letelepedett, italt rendelt egy arra járó fel-szolgálótól, majd így szólt a másikhoz:

– Tegnap már elmeséltem neked az utolsó találkozá-sunk óta velem megesett kalandok nagy részét, Darvel,de még nem jutottam el a legutolsó és leghihetetlenebbtörténethez.

– A többi történeted is nagyon izgalmas volt, ha vala-mi ennél is érdekesebb következik, alig várom, hogyhallhassam – biztatta társa õszinte érdeklõdéssel.Tényleg jó történetek lehettek, sajnáltam is, hogy nemjegyezhettem le õket.

Az aszisz halványan elmosolyodott, mint aki kellemes,boldog emlékeket idéz fel.

– Tudod, szerelmes lettem – mosolya továbbszélesedett, látva barátja enyhe zavarát. Ám e mosolynem illett eddig komor arcához, olyan volt, minthaleplezne vele valamit. Darvel mostanra jutott csaklélegzethez.

– Szerelmes? Te?! Hát, ez valóban hihetetlen. Sosemgondoltam volna, hogy ezt is megérjük – ugratta azasziszt. – Ki lehet az, aki a te szívedet rabul tudtaejteni? Hol élnek ilyen leányok?

– Az Anublie-tavaknál, ahol a vizek csak határtalanrengetegek partját mossák. Õ... valójában egyhableány.Darvelnek torkán akadt az ital.

– Ne szédíts már! – nyögte ki hosszas köhögés után.Aztán gyorsan körülnézett. – Á, értem már! A többiekvalahol itt vannak és most épp a markukba röhögnek!

Társa arckifejezését látva hamar megváltoztatta avéleményét.

– Nem, mégsem, te nem ûznél ilyen tréfákat velem.Komolyan gondolod... De hát sellõk csak a mesékbenvannak, és ott is gonosz csábítók, akik a férfiakvesztére törnek.

– Én is ezt hittem. De ez a találkozás mindent megvál-toztatott.

Ezután az aszisz elmesélte a történetet, melyet én márnagyon izgatottan vártam. Elmondta, hogy utazott amesszi tóvidék erdeiben egy gyilkos nyomát kutatva,és hogyan lelte meg táborától nem messze egy hatal-mas, kristálytiszta vizû tó partján a sebesült hableányt,hogyan gyógyította meg, hogyan szövõdött köztükszerelem elsõ látásra. Történetében a sellõ egyáltalánnem a mesék elvetemült boszorkánya, hanem védtelennõ volt, a vizek angyali teremtménye.

Magával ragadó stílusban, csiszolt irodalminyelvezetben beszélt, öröm volt hallgatni, bármilyenhihetetlennek tûnt is a meséje. De volt valami furcsa ahangjában, amitõl csengése hamissá vált, akár a gorvi-ki aranypénz. Az idõközben megérkezett italát átvéveszeme sarkából a poharába temetkezõ Darvelre pillan-tott, és neki kínálta a maga kupáját is. Társa magáhozhúzta az utánpótlást, és várta a történet befejezését.

– De a csodák rövid életûek – folytatta az aszisz. –Mikor felgyógyult, Irikel könyörgött, hogy menjek el,amilyen messzire tudok, és soha ne jöjjek vissza. Nemértettem, mi ütött belé, hiszen addig annyira boldogvolt. Faggatni kezdtem, míg végül elárulta, hogy tómé-lyi népét gonosz ellenség támadta meg, fekete, bûzösiszapba fojtva városukat. Ellene harcolva sebesült meg,de most vissza kell térnie a népéhez, hogy segítse õket.Könyörögtem, hogy vigyen magával, hadd harcoljakaz oldalukon, bár fogalmam sem volt hogy tudnám eztmegtenni.

Darvel ezalatt nekilátott a nyúlánk férfi italának is,továbbra is nagy érdeklõdéssel figyelve, de immárkissé kábultan. Így nem vette észre, hogy társánaktörténete egyre hihetetlenebb színezetet ölt.Felfigyeltem arra is, ami tudat alatt már a társalgáskezdete óta zavart: az aszisz gesztusai egyáltalán nemillettek mondanivalójához, úgy tûnt, nincs egészentisztában azzal, mire is valóak. Minden ösztönöm

veszélyt súgott, feszülten figyeltem.

Közben a mese folytatódott.

– Azt mondta, ezzel hatalmas veszélybe sodorna, aztpedig nem engedheti meg. Bárhogy kértem, nemhajlott a szavamra, végül könnyek között eltûnt ahabokban, mielõtt utána nyúlhattam volna.Megpróbáltam megkeresni, mélyre úsztam, de nemjutottam semmire.

– Napok múlva megtörten hagytam el a tavat. De nemhagyott nyugodni, hogy õ veszélyben van. Alidarbamentem, tudósokkal beszéltem a vizek életérõl,fõképp pedig gonosz lényeirõl. Nyomokat találtam, dea vész szele engem is utolért. Titokzatos támadásokértek, egyre veszélyesebbek, és már nem bírtam velükegyedül. Ezért kerestem meg a többieket, ezért jöttemel hozzád is. Segíts nekem, kérlek!

Darvel megrendülten bámult a poharába. Látszottrajta, hogy semmiképp nem áll ellen a kérésnek, hogytársa harca már az övé is.

– A többiek is jönnek, azt mondod? Mindannyian?

– Mindannyian. Ezek szerint te is benne vagy? – a férfihangjában aggodalmas remény, de arcáról, melyettársa nem láthatott, mohó várakozás sugárzott, ismétmegjelent a borzongató, féloldalas mosoly.

– Persze – felelte Darvel. Leintette az egyik közeli fel-szolgálót, és fizetett. – Induljunk is mielõbb.

Kardját felkapva, kissé bizonytalanul, de tempósanelindult a kijárat felé. Az aszisz is felállt – kobra bújikígy elõ a dzsad kígyóbûvölõk kosarából –, és egy pilla-natig csak bámult utána, vészjósló mosollyal. Mint akinagy gyõzelemnek örül. Aztán utoljára körülpillantvaõ is elindult – én pedig láttam szemének sarkát, meg-borzongtam a hideg, ezüstszínû villanástól.Pillanatokig ültem bénultan a rémülettõl. Immár teljesbizonyossággal tudtam, hogy Darvelt veszélyfenyegeti. Felpattantam, hogy utánaeredjek ésfigyelmeztessem, de addigra õk már kint voltak a ta-verna elõtt. Elõttem a tömeg mintha szándékosanmegsûrûsödött volna, kétségbeesetten furakodtam azajtó felé. Megbotlottam egy hirtelen kitolt székben, aföldrõl láttam, hogy Darvel éppen felszáll lovára.Kiáltottam, de hangom elveszett a zsivajban. Abejárathoz érve már csak távolodó alakjukat láthattama tömegben.

É r d e k e s t ö r t é n e t e k t ű z k ö z e l b ő l

T O R O Z O N T A V E R N Á J A

33

M

z erdõpillék népét úgyszintén Yllinorban ismertemmeg, öreg tanítóm meséi és saját tapasztalataimalapján.

Õseink nyelvén nevük eredetileg ”N’arahí Laorillien” volt,mert azokban az idõkben a laorillien szó jelölt minden vidám,színpompás pillangót, amit öröm nézni. Napjainkban azonbanaz ”erdei” jelentésû n’arahí szó már nem használatos, mivel alaorillien szót kizárólag az erdõpillékre értjük. A n’arahítovábbá erõs és magasztos szó, ha mindenképpen erdeitakarunk mondani a laorillien elõtt, akkor manapság a ”lar’í”jelzõt használjuk.

Ezeket az örökké vidám, csapongó apróságokat Narmiraen,a Lombok Közt Kacagó Napsugár teremtette, mint a nar-daeleket (amint azt korábban volt szerencsém kifejteni), még-pedig valamikor a Negyedkor elején. Célja azonban mind amai napig homályos; öreg tanítóm szerint a fajháborúk borzal-maiban búskomorrá vált elfek közé így kívánt vidámságot ésörömet csempészni. Egy fiatal kora ellenére sokat látott meg-tartó viszont úgy vélte, a Lombok Közt Nevetõ Napsugár olynagyon vágyott már gyermekeiként szeretni valakiket, hogyteremtett egy fajt, mely mindenben a zsibongó gyermekekreemlékeztet.

A laorillienek tudomásom szerint a legapróbbak a szavakkalszóló lények közt: magasságuk mindössze öt-hét erioni hü-velyk. Kicsiny testük arányos, és mindenben ránk, elfekreemlékeztetnek. Hátukon két pár, a szitakötõkére emlékeztetõszárnyacskát viselnek, melyek hossza összecsukva nagyjábóltestmagasságukkal egyezik – ennek ellenére mikor sétálnak,nem zavarja õket. Röptük kecses és kellemesen zümmögõ.Színpompás, tarkabarka ruhákat viselnek: a férfiak inget,nadrágot és mellényt, a nõk pedig szoknyát és köténykét.Mint megtudtam, északon és délen egyaránt megélnek, decsak a lombhullató erdõket kedvelik. Sokan laknak közülük azelf szállásterületeken is. A gonosz helyek azonban taszítjákõket: Krán vagy Ediomad erdeiben nyomukat sem találjuk.Életük kurta hatvan-hetven esztendõ, ez azonban nem zavarjaõket. Az elmúlást is jó mókának tartják, és mikor egy társukata fák odvaiba temetik, nem sírnak: vidám lakomát, dínom-dánomot csapnak, és felidézik az elhunyttal töltött vidámperceket. Ahogy számítom, életük folyása nagyjából azemberekére emlékeztet; születésük után tizenöt-tizenhat évvelpárt választanak,– bár csélcsap természetük miatt általábancsupán néhány évnyi idõtartamra. Így bizony komoly összpon-tosítást igényel a rokoni viszonyok átlátása, hiszen nagyon

sokan állnak egymással féltestvéri kapcsolatban.Öreg fák odvaiban és ágakból font kunyhókban laknak, ágyukmoha és avar. Ügyesen vadásznak, apró íjaikkal fõlegmadarakat ejtenek el, de állítólag csodás pecsenyét készítenekszöcskelábból is. Ezeket az apró íjakat hozzánk hasonlóügyességgel használják; az erdõ ragadozói ellen olykor kábítóméreggel bekent vesszõkkel. Minden bogyót, gombát ésgyümölcsöt ismernek, kedvenc csemegéjük pedig a méz. Ezutóbbi megszerzése nem kevés furfangot kíván: számukra egyméhcsípés végzetes lehet, a kaptár feldúlása viszont idegentõlük.

Egy környéken általában egy nemzetség lakik, ami általábangyakorlatilag a közös ükszülõtõl származók közössége. Eközösség élén a legidõsebb pille áll, legyen férfi vagy nõ; de ezvalójában csak amolyan látszattisztség, komoly befolyása nincsa nemzetség tagjaira. A nemzetségek többnyire egymástólnéhány mérföldre laknak; gyakran tartanak közös mulatsá-gokat, ami azért is fontos, mert a fiatalok párt csak másiknemzetségbõl választanak. Ha egy helyen a pillék túl sokanlesznek, néhány fiatal család egyszerûen odébb költözik.

Különösnek találtam, hogy rendelkeznek megtartókkal: a Lombok Közt Kacagó Napsugár hatalma átjárja ezeket acsöpp teremtményeket is, semmivel sem csekélyebb mérték-ben, mint Narmiraen egyéb megtartóit. Eggyel beszéltem isközülük: erdõpille létére szokatlanul bölcsnek és megfontolt-nak tûnt.

Lételemük és éltetõjük ugyanis a móka és a kacagás.Általában egymást bosszantják, de az igazi öröm az, ha ide-genek tévednek a területükre. Általában elcsennek valamiapróságot az emberektõl vagy az elfektõl, és leteszik egy magaságon; a dühöngõket utána kicsúfolják, a fára mászókatkikacagják. Elénekeltek nekem egy balladát egy orkról, akinekkedves csatabárdját hurcolták fel a fára, valaha rég.Vendéglátóim ugyan soha nem láttak még orkot (ez Yllinorbannem is csoda), de pukkadoztak a nevetéstõl, mikor eldalolták,ahogy a vicsorgó és káromkodó szörnyeteg tehetetlenülöklözte a vaskos fatörzseket. Az engem kísérõ fiatal elf meg-tartónak egyszer az íját emelték el, és „váltságdíjként” pergõtáncot táncoltattak vele.

Különös kedvvel tanulnak nyelveket, és nagy tehetséget ismutatnak benne: bosszantó szokásuk, hogy mindenkit a sajátnyelvén csúfolnak ki. Egymás közt anyanyelvüket használják,melyet a Lombok Közt Nevetõ Napsugár tanított nekik: ezegy egyszerû elf nyelvjárás, számtalan vidám hangutánzó szó-

val teletûzdelve, és szinte az érthetetlenségig hadarva. Bosszantó szokásaik ellenére az elfek szeretik õket: az

erdõpillék láthatatlan õrszemek, akik fáradhatatlanul röpköd-nek a fák közt, és ha veszélyt észlelnek, azt jelzik. Ezen kívülpedig örökös jókedvükkel, csacska dalocskáikkal mosolyrafakasztják a legkomorabb, legszomorúbb elfet is. Amikor arraa két napra gondolok, amit laorillienek lakta fák közt töltöt-tem öreg tanítómmal és a fiatal megtartóval, szívemet vidám-ság járja át; és ez nem csekélység.

Szerte az emberek közt számtalan ostoba tévképzet él azerdõpillékrõl: például hogy kincseket õriznek, és legyilkoljáka kincsek közelébe merészkedõket. Nem tudom, miért képzeliminden ember azt, hogy más népek szerint is értelmes dologaranyat és drágaköveket felhalmozni, majd összeverekednirajta. A laorillienek valóban elemelnek olykor értékesebbholmikat is, de mindig csupán véletlenül, és merõ tréfából. Etárgyakat aztán faágakra aggatják vagy avar alá rejtik, és rövididõn belül megfeledkeznek róluk; szertelen természetüktõlidegen a tervszerû lopás. Gyilkosságra pedig szerintemlehetetlen rávenni õket; nem is szorulnak rá, hiszen bárki elõlelmenekülnek. Ha minden kötél szakad, akkor pedig aközösség megtartója avatkozik közbe.

Az idõk során elõfordult néhányszor, hogy egy erdõpilleelhagyta otthonát, és egy elf oldalán körülnézett a külvilág-ban; illetve hallottam afféle szörnyûséget, hogy egyes ember-uraságok kalitkában tartanak befogott apróságokat, és dalra-táncra kényszerítik õket. A laorillienekkel való találkozásomután ki merem jelenteni, hogy kevés ennél alantasabb dolgottudok elképzelni!

Az elfek körében közismert néhány szomorúbb dal is,melyek fõleg pille-barátjukat elveszítõ kisgyermekekrõl szól-nak. Az embergyermek is megkönnyezi kis madárkája halálát;képzeljük el akkor az elf kisgyermeket, aki röpke hatvan évalatt lát megöregedni és végül meghalni egy örökké vidám,szavakkal szóló lényt! Ez akkor is szomorú, ha maguk azerdõpillék mókásnak fogják fel még a halált is; én csak tudom,hisz engem is emberek neveltek, akik gyorsan elröppenõévtizedek alatt elhaltak mellõlem.

Minden szomorú és mélabús gondolatot elûz azonban, havisszagondolok az erdõpillékkel töltött napokra, a vidámdalocskákra, a csengõ kacagásra; és hála tölti el szívemet,amiért a Lombok Közt Kacagó Napsugár megteremtette ezt anagyszerû aprónépet.

Lyrharen Daiall

A r a n y K Ö R ú t T u d o m á n y o s j e g y z e t e k e g y K r a d p a p t o l l á b ó l

E r d ő p i l l e , a v a g y L a o r i l l i e n

44

A

z alábbi iromány tíz esztendõvel ezelõttkeletkezett, legalábbis a dátum szerint, amelyaz alján szerepel. Véletlenül bukkantam rá egy

poros tekercsen, egy félreesõ sarokban, a legendákpolcán. Nem bátorkodom messzemenõkövetkeztetéseket levonni további kutatásokhiányában, mivel könnyen lehet, hogy csupán egyhagymázas elme képzelgései, de talán elég érdekesahhoz, hogy valakinek meghozza a kedvét a vizs-gálódáshoz.

Mervan atya

„Háború dúlt a mennyekben. Halálos erõvelcikázó villámok szaggatták a rohanó, fekete fel-legeket. Fájdalmában könnyeket záporzott azégbolt, haragos üvöltése messzire dübörgött a végte-len tenger felett. Valaha az emberek félték azistenek haragját, vacogó imák közepette húzódtakfedél alá. Ám az istenek már eltûntek. Elárultáknépüket, beleolvadtak a teremtés elõtti homályba.Így hát a halandók már nem törõdtek velük, nemrettentek meg, nem indította meg õket az ég fájdal-ma. Megvolt nekik a maguk baja.

Háború dúlt odalent, a vihartól korbácsolt ten-geren is. Két hatalmas flotta nézett farkasszemet,két nép vívta a végsõ csatát – a hódító kyrekgyürkõztek Cranta utolsó hazafiaival. A villámoklobbanásaira százszorosan felelt a csata forgataga,lángoló naftaívek, szikrázó nyílzáporok, varázs-lövedékek ezrei, kigyulladt hajók fénye teremtettnappali világosságot a dühöngõ vihar sötétjében.Csatakiáltások és sikolyok feleseltek a menny-dörgéssel, megroppanó hajóbordák nyomtak el min-den más hangot. Ebben a káoszban forgolódtak avérbõl születõ Kyria karcsú csatahajói és a crantaiTajtéktrónus masszív leviatánjai. Egymásnak ron-tottak, összecsaptak, majd reccsenõ deszkákhangjától kísérve váltak szét vagy süllyedtekfeketére pörkölõdve a tengerbe.

Perennas, Kyria concitatora zászlóshajójánakhídjáról figyelte az eseményeket – és amit látott,nem igazán szolgált kedvére. A crantaiak elszántsá-ga felülmúlt mindent, amit eddig tapasztalt,hathatósan egyenlítette ki számbeli hátrányukat.Még a süllyedõ hajók sem adták fel a harcot,legénységük lángba borította a fedélzetet, a varázs-tudók utolsó lélegzetükkel támasztottak orkánerejûszelet, hogy a lángoló roncsot az ellenséges hajók-nak taszítsák és magukkal rántsák õket a jéghideghullámsírba. De nem csak az elszántság segítetteõket. Mintha maga a természet is a kyrek ellen for-dult volna a crantai mágia nyomán, villámok csaptak a hajókba – és a csak a hódítók hajóiba –,hullámok mosták el a kisebb bárkákat. Kyriavarázstudói nem találtak fogást a megvadult ter-mészeten, inkább különös módon magukra vontákannak haragját.

Ám a concitator hitt abban, amit Weila anyrjajósolt: a Sors már meghozta döntését, Cranta itt ésmost végleg elbukik, és eljõnek Kyria dicsõ napjai.Így hát tovább harcolt, nem sajnálva az áldoza-tokat – kitartása pedig meghozta gyümölcsét.Végtelen órák múltán, százezernyi halál árán a kyrflotta felmorzsolta a crantai ellenállást.Megperzselõdött, ijesztõen megfogyatkozott hadukmár csak tucatnyi ellenséggel nézett farkasszemet.Tizenkét fekete gigász száznál is több fehér csataha-jó ellen. A concitator azonban még nem bízta elmagát, tudta, a haldokló ellenfél a legveszélyesebb.És hamarosan bebizonyosodott, hogy igaza volt.Mikor elszabadult a pokol...

Cranta vezére is saját harcálláspontjáról szem-lélte a csata alakulását. Innen nézhette végigNabarkhal császár, ahogy hazája elbukik, ahogy abátorságot, hazaszeretetet legyõzi a hódítók gonoszbírvágya. Még az õ hatalma sem segíthetett mostnépén, mint régebben oly sokszor, mert nem tudtabiztonságosan a hóhajú bitorlók ellen fordítani.Elei óriási hatalmat zártak királyságának korona-

ékszereibe, ám ez a hatalom nem volt tekintettelsenkire, egyként fordult ellenség és barát ellen.Ilyen volt a természete a tengerek egykori istenének,aki a Tajtékok Birodalmának adta a TengerekVigyázóit. Mikor az isten eltávozott, az ékszerekelvesztették hatalmukat, a lehetõ legrosszabb pil-lanatban. A kyrek akkor már a tengereket fenyeget-ték. A birodalom mágusai egyetlen megoldást talál-tak: százak áldozták közülük életüket, hogy az õsöktengerben lakó szellemeit felidézzék, megsegítendõvégveszélyben lévõ hazájukat. Milliónyi szellemérkezett hívásukra, az ereklyék számolatlanulnyelték õket, mígnem a kétségbeesés határán állóvarázslók megérezték az újraéledõ erõt. Így kerültújra a császár fejére a sejtelmes kék fénnyel parázs-ló Holdszilánk, mely valaha a Kék Holdról hullotta földre és a vizek mozgását befolyásolta, akár égiszülõje. Felöltötte a nap fényében ragyogó páncélt,a Hullámok Szelídítõjét, amit a tengeristen szemé-lyesen áldott meg annak idején, hogy hû követõibiztonságban hajózhassanak a haragvó tengeren is.Kezén ékeskedett a Krákok Szíve, a gyûrû, amivel akiválasztottak uralhatták a tengermély lakóit. Alegenda szerint a szörnyû tengeri óriások adtákhozzá tudásukat, valamely ismeretlen alku fejében.És végül a királyi jogar, a Vihar Szeme, óriásiesõzések és hurrikánok megidézõje, a tengeristenharagjának megtestesülése.

Hadba szállt hát a császár, rászabadítva agyûlölt ellenségre a tengerek irtózatos erejét.Egyetlen hajóval utazott, ám az ereklyék hatalmatucatjával pusztította a kyrek bárkáit. Megjelentmindenhol, ahonnan kémei nagyobb mozgolódástjelentettek, szilánkokra hasogatott hajókat hagyvamaga után. De kezdettõl tudta, hogy így nemgyõzhet, a nyugati partokat nem érhette el. Ott márminden területet megszállt az ellenség, és márépítette a hajóhadat, mellyel elsöpörheti Crantát.Nabarkhal csupán idõt próbált nyerni, hogy övéi isösszegyûjthessék erõiket a végsõ csatához.

T e n g e r e n i n n e n , f a l a k o n t ú l É r d e k e s s é g e k a n a g y v i l á g b ó l

A T e n g e r e k V i g y á z ó i

55

A

És most, mikor látta, hogy minden elveszett, acsászár védelmezõ alakzatba rendezte megmaradtleviatánjait és felidézte a Tengerek Vigyázóinakminden erejét. Eddig csak apró cseppekben használ-ta a hatalmat, kisebb hajókat borítva fel vagyelhárítva a kyr mágusok próbálkozásait. De immárnem volt kit félteni, népének védelmezõi mind a habokba vesztek. Felkiáltott, hangja túlharsogta a mennydörgést. A Hullámok Szelídítõjének fényeelhalványult, ahogy teret engedett testvérei pusztítóerejének. És azok a hosszas várakozás után mindendühüket egyszerre zúdították az ellenségre.Összetömörültek odafent a fekete fellegek, hatalmasvillámok rohantak a forrongó víz felé és csapódtaka kyr hajókba. Hurrikán tépázta a vitorlákat.Toronymagasra nõttek a hullámok és akárha von-zanák õket, mind a fehér flottára vetették magukat.Titáni, pikkelyes gerincek szaggatták a víz-tornyokat, legendabéli szörnyetegek ütöttek hatal-mas lékeket a hajókba vagy nyelték el õketegészben. Éjfekete csápok tekergõztek a felszínre,hogy szétzúzzák a kétségbeesetten imbolygóbárkákat, százával hullottak a tengerészek a véreshabokban tomboló cápák közé. Egymás után süly-lyedtek a hajók, de néhányuk átverekedte magát azelemek és a megvadult szörnyetegek poklán. Avégtelen nyugati tengert átszelõ óceánjárókmintájára készültek ezek, méltó ellenfelei voltak aleviatánoknak.

A concitator falfehér arccal figyelte a hadrendbefejlõdõ crantai monstrumokat. Azután, amit acrantaiak végsõ vergõdésükben is rájuk szabadítot-tak, egyáltalán nem látszott biztosnak a gyõzelem.Nem hitt a legendák szörnyeiben, és most azegyikük majdnem a tengerbe rántotta az egész híd-dal együtt. De õ kyr volt, eltökélt katona. Gyõzelemvagy halál!

Kilenc óceánjáró csapott össze a tizenkét levi-atánnal, olyan hévvel, amihez képest az eddigicsata is elhalványulni látszott. Ezernyi katona ron-

tott egymásnak a fedélzeteken, pusztító varázslatokvágtak lyukakat a hajók oldalába. Vitorlák lán-goltak, árbocok dõltek ki, elszabadult kötelek vág-tak rendet a harcolók között. A számtalan sérüléstõlgyengült kyr és crantai behemótokat egyként húznikezdte a mélység, örvényük reményt sem hagyott avízbe esetteknek. Az egyik óceánjáró váratlanul fel-robbant. Hatalmas tûzfelhõ borította el a vele har-coló leviatánt is, lehelete elérte egy másik társát is.Végül két tönkrezúzott kyr hajó maradt, és egy lán-goló, félig elsüllyedt crantai kolosszus, amelyenmár nem maradt senki, hogy harca vezesse. Éshátulról közeledett az a háromtucatnyi hajó is,amely átvészelte az elemek tombolását.

Perennas ekkor kezdte csak elhinni, hogy végülmegnyerték az invázió legnagyobb tengeri csatáját.Elbukott hát a crantai barbárok birodalma, utolsóhírmondójuk is hamarosan a tengerbe fullad. Kyriabirodalmának fénye ragyog majd a meghódítottföldek és vizek felett, mindörökké. Nagyszerû jövõképei rajzottak gondolataiban, ám valami félbesza-kította õket.

Nabarkhal félretaszította a lángokat, felküz-dötte magát a hajó orrába. Innen fúrta pillantásáta kyr parancsnokéba a füstön keresztül. Látta adiadalt azokban a szemekben. És tartozott mégannyival halott birodalmának, hogy ne engedjeneki kiélvezni e gyõzelmét. Mikor alatta megrázkó-dott és reménytelenül sikoltva indult hullámsírjábaa leviatán, széttárta karjait és a viharba kiáltottautolsó varázsigéjét, megidézve az ereklyék utolsóutáni erõit. Azután lelke némán zuhant a semmisötétjébe.

Látta minden kyr a fénylõ alakot, aki hatal-mas hangon üvöltött a viharba. Látták, mikor egyvakító villám csapott oda, ahol állt, megsemmisítveõt. De a villám nem tûnt el. Szikrázó táncot lejtetvehízott egyre vaskosabbá, ragyogó, halálos hídkéntfeszült égbolt és tenger között. Körülötte forrni lát-szott a tenger, hullámok csaptak egyre magasabbra.

Majd óriási vízoszlopok emelkedtek ki a forrongás-ból, körülfonták a villámot, spirál alakban törve azég felé. Mikor végük elveszett a felhõkben, a vil-lámhíd alján sistergõ energiagóc kilõtt nyílkéntrepült fel és terjedt szét odafent. Rövid idõ múlvanyomtalanul szétoszlott.

Perennas concitator szótlanul nézte a félel-metes tüneményt, nem tudta mire vélje. Újabbcsapás elõjele vagy a crantai halála volt ez?Merengésébõl emberei rémült kiáltozása rázta fel,mind az ég felé bámultak meredten. Az égre, ahol asötét fellegekbõl egy emberi arc gigászi másakezdett alakot ölteni. Mérföldekre nyúlt mindenirányban, szemében villámok rángatóztak, szájábólorkán süvöltött. És a concitator felismerte ezt azarcot, Cranta császárának arcát. Az arcot, melyetegy mindenét elveszített ember indulata torzított.Egy emberé, aki tudja, gyõzni már nem képes – debosszút állni még igen.

Sötét forgószelek ereszkedtek le az égbõl, fallásûrûsödõ villámcsapások indultak meg a porszem-nyi hajók felé, a tengert halálos görcsök rángatták.A concitatornak rövid fohászt mormolt még –Weila, könyörülj!-, aztán az arc üvöltése mindentzajt elnyomott. Õserejû gyûlölet egyesült a menny-dörgések hatalmával. A pusztító hang a fedélzetretaszította és megölte az embereket, a tornádóknakmár csak a hajók jutottak martalékul. Az iszonyúüvöltés pedig, erejébõl mit sem veszítve, tovább-dübörgött nyugat felé.

Elfeledett, apró szigeteken ágáló fekete monoli-tok, õsi legendák, húsz évezredes kyr hadijelentésekregélnek egy hatalmas uralkodóról. Egy emberrõl,akinek ereje megtorpanásra késztette a gyõzelmetgyõzelemre halmozó, sebesen elõrenyomuló kyrinváziót – Nabarkhalról, a crantai Tajtékbirodalomutolsó császáráról. Cranta nyugati birodalmainakpusztulása után õ volt az, aki összegyûjtöttenépének minden maradék erejét, hogy megálljt

T e n g e r e n i n n e n , f a l a k o n t ú l É r d e k e s s é g e k a n a g y v i l á g b ó l

A T e n g e r e k V i g y á z ó i

66

parancsoljon a betolakodóknak. Bár a Végzet akara-ta végül õt is legyõzte, úgy múlt el, hogy örök félel-met ültetett a tengereket járó kyrek szívébe.Önmagában persze egy máguskirálynak sem voltesélye a kyr anyrok hatalma ellen, azonbanNabarkhal az írások tanúsága szerint képes voltirányítása alá vonni magát az óceánt, pusztítóviharokat és a mélység sosem látott szörnyetegeitidézte meg, hogy segítségére legyenek a harcban.Hatalma forrása egy négy részbõl álló ereklyesorvolt, melyet még isteneik árulása elõtt alkottak acrantai papok és amelyet az írások egyöntetûen aTengerek Vigyázóinak neveznek. Az istenek távoztá-val a relikviáknak hatalmukat kellett volnaveszteniük – hogy ez miért nem így történt, örökrejtély marad.

Az azonban bizonyos, hogy a kyr hódítás vége feléegy óriási kyr flotta futott ki a Quiron-tenger nyu-gati partvidékén levõ bázisról, hogy megütközzönCranta utolsó seregével. Soha többé senki nem láttaa dicsõ hajóhadat. Indulásuk után egy hónappalirtózatos erejû viharok születtek a tenger belsejében,nyugatra tartva elpusztítottak mindent, ami azútjukba került. A kyrek hónapokig mozdulni semmertek, azonban utána már nem ütköztek ellenál-lásba – a Tajtékbirodalom védelmezõje is elveszett atenger ködében.

De az ereklye sorsa még közel sem teljesedett be.Újra és újra feltûnt a homályból, korokon át kísértveKyria utódait. A P.e. VIII. évezredbõl kyr flottákjelentései tudósítanak egy titokzatos, ördögi levi-atánról, mely sötét viharok szívében rejtõzve pusztí-tott el egész városokat a déli partokon, majdtisztázatlan körülmények között eltûnt az elleneküldött hajókkal együtt. A Hatodkorbantevékenykedett egy veszett hírû kalózvezér, aki aszóbeszédek szerint uralta a vizek mozgását,szökõárakat vagy egész partszakaszokat kiszárítóapályt küldött ellenségeire. Mikor a toroniakelfogták, egy ismeretlen kristályból készült koronát

koboztak el tõle. A mágikuseszközt egy nemesi származásúmagitor gondjaira bízták, azon-ban amint megérintette, testeminden pórusából dõlni kezdett avér és üvöltve vetette magát atengerbe. A nyolcadik zász-lóháború egyik jelentéktelen, ámannál véresebb tengeriütközetében tûnt fel egy magátNabaralnak nevezõ kalandozó,aki vakító fénnyel ragyogópáncélban küzdött a toroniakellen. A késõbb szárnyra kapóhírek szerint õ döntötte el a csatátazzal, hogy szétoszlatta a magi-torok által kavart viharokat ésmás vízi veszedelmeket. Alighárom évszázaddal ezelõtt aQuiron- tengeren tevékenykedõkereskedõk a tengeri állatokfurcsán agresszív viselkedésérõlkezdtek beszámolni. Valamivelkésõbb félelmetes mendemondákérkeztek narválokról, melyeklyukat ütöttek a hajók törzsébe, hatalmas krákokról,amelyek aztán porrá zúzták azokat. Antoh egy nagy-hatalmú papja indult a rejtély felderítésére.Nubrakh Galvert elvakult düh hajtotta, ám hogymiért, senki nem értette. Kezében fekete fémjogar,melyen kékesfehér kisülések cikáztak. Pár napmúlva borzalmas vihar tört ki északon, a fõpapnyomtalanul eltûnt úrnõje birodalmában, a tengeriszörnyetegek pedig megtértek a mélybe.

Számtalan ilyen és ezekhez hasonló történetetlelhet a türelmes kutató Quironeiában. A legtöbbpersze csak ostoba szóbeszéd, de sok van, amelyethiteles források és szavahihetõ emberek támasz-tanak alá – fenti példáink is ezek közé tartoznak.Kétségtelen tehát, hogy a négy ereklye még mindig

létezik, és valamely ismeretlensors beteljesülésére vár. Azelbeszélések ugyanis túl sok pon-ton egyeznek ahhoz, hogy avéletlen mûvének tulajdonítsuk.Minden esemény valahogy kap-csolatban állt a tengerrel, pusz-tulást hozva Toronra és csatló-saira. Az eseményeket elõidézõszemélyek teljesen megváltoztak,mielõtt hajójuk kifutott a nyíltvizekre, hogy soha ne térjen vis-sza. A nem túl távoli múltbanújabb baljós folyamat indult el, azereklyék feltételezett birtokosainvalami megmagyarázhatatlansóvárgás, majd harag vett erõt,mely ismeretlen cél felé húztaõket.

Ezekbõl a tényekbõl a böl-csek szerint vészterhes jövõígérete bontakozik ki. Nabrakhalszelleme tízezernyi év múltán iskísért, semmit sem veszítve ere-jébõl. Koronaékszerei egyre

gyakrabban tûnnek fel, hordozóik, bárkik is voltakazelõtt, kemény és szigorú, ám mégis karizmatikusemberekké válnak, megszállottan gyûlölve egymást,végül pedig hajóra szállnak, hogy a tengerek mélyétis megrengetõ csatákat vívjanak Quironeia hullámzópusztáinak mélyén. Olybá tûnik, a relikviákkorokon át tartó magányuk után egyesülni akarnakegyetlen hordozó kezében. Hogy milyen hatalomratenne szert ez az ember, abba még belegondolni isszédítõ. De néhány mágiában jártas kutató azt állít-ja, hogy ha ez megtörténik, a Quiron-tengernépeinek már nem egy szerencsés ereklyevadásszalkell szembenézniük – hanem Nabarkhallal, Crantautolsó császárával.”

T e n g e r e n i n n e n , f a l a k o n t ú l É r d e k e s s é g e k a n a g y v i l á g b ó l

A T e n g e r e k V i g y á z ó i

77

int néhány számunkkal ezelõtt, most isegy igen hírneves iskolát szeretnék bemu-

tatni. A Hat Várostól délre fekvõ Zorat Oraninaz egyik legöregebb jogtudorokat képzõintézmény, melynek növendékei kiválóanismerik nemcsak a különbözõ országoktörvényeit, de azok mûködését, hátterét éstörténelmét is. Az itt olva-sottakat az iskola leghíre-sebb itt tanító bírája és pro-fesszora, Direg Foiranjegyzetei alapján teszemmost közzé.

Zorat Oranin a Leroan-folyó völgyében elterülõegyetemváros Pyarrontólalig pár napi útra, a gazdagArginsalo városállamterületén. A csipkézettbércek ölelte zöldellõ völ-gyben épült iskolaArginsalo második városávánõtte ki magát azévszázadok során egyszerûvidéki intézménybõl. Afolyó partján olvasó- éspihenõházak állnak, ahol abékés csobogás segíti a nebulókat elsajátítani ebonyolult tudományt.

A madárénektõl hangos erdõ övezte városközéppontja maga a Zorat Oranin egyetemépülete, amely mellett az igen tekintélyes ésnagy tudású tekercseket õrzõ könyvtár pihen.Köréjük épült lakónegyedek az itt tanítók éstanulók szálláshelyei. Egynapi járóföldre maga

Arginsalo található, amellyel az egyetemvárosfolyamatos kereskedelmi kapcsolatban áll.

Az iskolát Steren Oranin, a híres, magányosDreina-pap alapította P. sz. 2686-ban. Sterenutazásokkal teli élete során sokféle országotismert meg, s mivel szenvedélyes kutatója volta tökéletes államnak, ezek törvényhozó és

végrehajtó testületeit kiválóan megismertetanulmányai során. Szeme elõtt egy olyanvárosállam lebegett, amely tökéletesenmûködik, s miután elméletét kidolgozta, eztgyakorlatra is próbálta váltani. Ehhez amegfelelõ helyet épp a Leroan völgyében talál-ta meg, ahol már akkor is sok környékbelinemes úrfi múlatta az idõt a folyó és az álla-

tokban gazdag erdõ mellett. Steren maga is jóvadász volt, örömére szolgált, hogy csaholókutyák szimatát követõ csapathoz csatlakozha-tott. Egy ilyen hajtóvadászaton ismerkedettmeg gróf Ezraelus Argenossal, aki ugyancsakjól ismerte a környezõ vidékek törvényeit, ésüres óráiban más törvénykezési rendszerekettanulmányozott; egy-egy kényesebb ügyet issikerrel oldott meg tudása segítségével.Ezraelus és Steren hamar összebarátkoztakközös szenvedélyük által. Ezraelus fia is igenérdeklõdõ és becsvágyó fiatalember volt, ésapja kiváló mesterembert kívánt neki, így

Steren hamarosan tanítóvá lett. Követõi számaegyre gyarapodott, ahogy mérhetetlen tudásánakhíre kelt. Ezraelus pedig úgy gondol-ta, hogy etanításnak helyet kell adnia, így megszületett aziskola ötlete. Nem kellett sokáig pártfogókatkeresni, helyi nemesek örömmel tanítattákunatkozó fiaikat olyan kiváló, tanultmesterekkel, mint Steren. Steren azonban csakazért vállalta el a feladatot, mert titkon abbanreménykedhet, hogy az iskola kibõvítésévelvalóra válthatja a tökéletes államot.

Az iskola fõépülete és könyvtára igen gyor-san, öt év alatt felépült. A következõ évekbena lakónegyedek kerültek a helyükre. Ám ekko-rra már folyt a jogászképzés. Ynev mindenvidékérõl kiváló jogtudósokat, tapasztaltbírákat kértek fel, hogy segítsenek Sterennek atanításban. Az egyetem vonzereje talán abbanrejlik, hogy nem csak a környezõ országokszokásjogait és törvényeit ismerhetik meg az ittneveltek ifjak, hanem olyan távoli államokét is,mint például Abaszisz vagy Tiadlan, és olyankülönleges kultúrákét is, mint a törpéké vagy

A r a n y K Ö R ú t T u d o m á n y o s j e g y z e t e k e g y K r a d p a p t o l l á b ó l

Z o r a t O r a n i n

88

M

az elfeké. Az itt végzett férfiakat éppen ezértszéles látókörük miatt szívesen látják szintebárhol.

A könyvtár tekercseit messze földrõl hozat-ták, az ékesen faragott polcok bõrkötésûkódexei több aranyat emésztettek fel, mint azépületek felépítése. Talán, ami miatt igen híresezen egyetemváros, az a könyvtár egy igengyakran látogatott részlege: a különleges jogiesetek terme. Itt azon bíráskodások történeteés elemzése található meg, ahol az ynevitörvénykezés óta a döntés és büntetés valami-lyen szempontból figyelemfelkeltõ volt – vagymagát a problémát, amelyben dönteni kellett,furcsa körülmények övezték. Ilyen eset példáula Holweini varázsló története, aki sikeresenmegszabadította Ezrop városát egy gonoszmester által életre keltett szörnytõl, azonbanharc közben a megmentendõ települést szinte aföldig rombolta.

A könyvtár tudása folyamatosan bõvül, nem-csak a törvények változása következtében,hanem az öregdiákok szívesen juttatják el ideaz általuk különlegesnek tartott eseteket.

Késõbb e városka teljesen független lett az õtellátó Arginsalótól. Mára e települést azegyetem vezeti, az iskola jelenlegi igazgatója,Alysha Meriven, és a tanári tanács bíráitörvénykeznek. Az egyetem fõépülete mellé aszázadok során felépült az Északi illetve Déliállamok tanszéke, a Történelem tanszék illetvea kétszáz éve alapított Diplomáciai tanszék.

A Zorat Oraninra bekerülni nem könnyû – aszigorú felvételi vizsgák mellett nehézaranyakat kérnek tandíjul. Nagyritkán perszeakad kivétel, azok a zseniálisan tehetséges

diákok, akik soha még csak nem is láttak annyipénzt, mint egy szemeszter díja, mentesülnek ekritérium alól. A diákok körülbelül tizennégyéves koruktól huszonöt éves korukig tanulnakitt. Akadnak, akik tovább maradnak, és nemritka egy-két idõsebbként odakerült tanítványsem.

A diákok az elsõ idõkben írással, olvasással,számtannal és történelemmel ismerkednek azidõsebb diákok segítségével. Elég hamarkirostálódnak azok, akik lusták, esetleg túlsá-gosan buták ezen alapvetõ tudáselsajátításában. A diákok kis tanulókörökreoszlanak; ezek vezetõje egy tanár, illetve egyidõsebb, arra érdemes diák.

A tanrend szigorú, monoton gyakorló felada-tok megoldásával, rengeteg olvasással és betûszerinti tanulással jár. A késõbbiekben az orszá-gok bíráskodási történelmével és alapvetõ büntetési és jogi problémákkal foglalkoznak anebulók, mint a tulajdonjog öröklése, atörvénybe ütközõ cselekedetek büntetési for-mái. Majd miután kellõ rálátással rendelkeznek, mindenki eldöntheti, melyikország törvényeit szeretné elsajátítatni.

A szemeszterek végén minden diák számotad tudásáról, és a legjobbak elegendõ ismeretelsajátítása után diákkört is vezethetnek. Etisztséget a tanárok ajánlják fel, és eddig mégsosem fordult elõ, hogy valaki visszautasítottavolna.

A tanulófolyamat egy nagyszabású vizsga-sorozattal zárul, ahol a diáknak minden addigtanult tudományban elõ kell adnia tudását.Többnyire azoknak töredéke jut el a befe-jezésig, akik együtt kezdték az iskolát, ám aki

errõl az egyetemrõl kikerül, az márönmagában ajánlólevelet visz, bárhol akarjafolytatni pályafutását ezek után.

A diákok nagy része természetesen visszatérotthonába, kevesen maradnak csak, akik azegyetemvárosban maradnak – a könyvtár te-kercseit tartják rendben, tanulmányokat írnak,vagy a fóliánsok között a jogtudományegyetemes fejlõdésének párhuzamait kutatják.Néha elõfordul, hogy a frissen végzett jogászabban a megtiszteltetésben részesül, hogytanári posztra kérik fel.A tanári kar igen vegyes. Egy-két fiatal tanártkivéve a mesterek mind tapasztalt, hírnevestudósok és bírák, szinte mind az ZoratOraninban, az Awelinben vagy a híres lar-doriegyetemen végeztek. Néhanapján pedig Dreinapapjai is hosszabb idõt töltenek a diákokközött, bár viszonylag ritka, hogy halálukigtanárként maradnának az egyetemvárosban.

Mervan Atya

A r a n y K Ö R ú t T u d o m á n y o s j e g y z e t e k e g y K r a d p a p t o l l á b ó l

Z o r a t O r a n i n

99

Hajósokat keresünk!Ha tapasztalt hajósnak érzed magad, gyere és jelen-tkezz a Kék Sellõ nevû gályán! Kiváló fizetés, rövid

utak, kellemes társaság egy kereskedõhajón!Jelentkezni a kikötõ huszonkettes dokkjánál lehet.

Különleges állatokat veszek, kizárólag élve.Busásan fizetek.Jeriham abd-AhulFûzszekerce utca

zelíd lángok táncolnak a terméskõ kandallóban,és a félhomályba lassan érkeznek a vendégek. Akülön teremben méretei ellenére is alig akad

üres hely. Az ablakok betéve, a vastag med-veprémeken pedig számtalan tolakodó csizma. Afények haloványan megvilágítják a barázdált arcúfogadós arcát, aki egy kis emelvényen állva kezébentart egy bársony alá rejtett kupát. Ahogy köré gyûl-nek, majd elhallgatnak a vendégek, az öreg dwoonkacsint, és egy biccentéssel jelez fia felé, aki behúzzaa nagy terem ajtaját. A tiszteletteljes csendben min-denki vár és figyel. Az öreg keze mozdul, és lehúzzaa leplet a különös tárgyról. Egy pillanatra csend.Majd a hallgatóság csodájára a serleg oldalán egyfából faragott arc csámcsogva ásít, és beszélni kezd: – Halljátok hát szavam, és figyeljétek szózatom, mertmit mondok, ódon titok, és ki belemerül, megeshet,hogy komolyabb bajba kerül. Fogadós, még egy körtmindenkinek!

(A Sárkány-hegy nyomán felkúszva a gerincrereszketeg kis kalyiba áll. Mögötte nyúlik a sötét ésbújik az ezüst vállú dér a világ felé. Annak talaján hajta sosem volt nefelejcs virág, melytõl már csak nyíl-lövésnyire a táv és ott rátalál a keresõ a kincsekkútjára.)

Az ogarati Táncoló Koboldhoz címzett fogadó alignéhány éve lett a vidék leghíresebb és leglátogatot-tabb kocsmája. Hírnevét nem azáltal szerezte, hogykülönlegességben gazdag a konyhája, és nem is a tu-lajdonos mesés kalandjai csalták be a vastag erszényûutazókat. A Táncoló Kobold hírnevét egy különlegesereklyének köszönheti. Rú Bennar, a fogadó tulaj-donosának elmesélése szerint egy régi családi ereklye,amelyet a fogadó nyitását követõen fedezett fel. Egyõsrégi fakupa, aminek nem csak szája, szeme éskülönös arca, de hangja is van. És ez a hangaranyként cseng öreg tulajdonosa, Rú számára épp-úgy, mint a Táncoló Koboldba betérõ, csodára éheskíváncsi vándorok számára. Ez a bûbájos tárgy ontja

magából a szót: hol nevet, hol ásít, megint máskorzokog. Mond meséket rég elfeledett naplovagokról,kik leányokat mentettek meg a gyülevész orkok kar-mai közül, de zeng himnuszokat oly régi nyelven,amit a mágiatudó bölcseken kívül más megérteni

nem képes. Megint máskor trágár viccekkelszórakoztatja a fogadó vendégeit, és megesik, hogycsak úgy a maga örömére favicceket dörmög csende-sen a szálkái alatt. Volt már olyanra is alakom, hogyveszett szópárbajba keveredett egy utazó nemessel,akit úgy felhergelt, hogy a kocsma népének kellettmegfékeznie, nehogy a tûzbe vesse a feleselõ serleget.Ami viszont mégis igazán különlegessé és egybenértékessé is teszi, az azon alkalmak, amikor régelveszett titokzatos helyekrõl és soha meg nem találtmesés kincsekrõl szóló legendatöredékeket, ésegykor volt utazók emlékeit idézi. Ilyenkor nemritka, hogy a szavainak szõttesén át megjelennekillúziókeltette helyek és események, amik ámulatotvagy épp félelmet váltanak ki a hallgatóságból. Sokanvoltak és vannak, akik váltig állítják, hogy a serleg

gyakran létezõ valódi helyeket mutat, ahol a bátorkalandozókra jutalom vár. Ez a szóbeszéd azóta álljameg igazán a helyét, amióta egy félelmetes külsejûkorg barbár kétszer is járt a Koboldban. Állítólagelõször úgy, mint a kupa hallgatósága, legközelebbpedig már mint gazdag szerencsevadász, aki egyarany hajtût dobott ajándék gyanánt a serlegbe,miután visszatért egy, a kupa által elmesélt helyrõl. E különös ereklyére sokan sok mindent mondtakmár. Voltak kik csalásnak és szélhámosságnak tartot-ták, megint mások viszont csak ülnek naphosszat ésisszák szavait, hátha újabb utalást hallanak. Vannak,akik csak szórakoznak rajta és kellemesnek tartják azüde színfontolt. Egy azonban bizonyos: aki csakegyszer is látta a Kobold különös kupáját, az szó-fukarsággal bizonyosan soha nem vádolja, hisz a lepellehullásától kezdve tart a varázs és reppen a szó, este-bédtõl pontban éjközépig.A serleg roppant kiszámíthatatlan, és nem egyszermodortalan is, de a törzsvendégeket és az átutazókatis szórakoztatja viselkedése. Kiszámíthatatlanságá-nak köszönhetõen külön kis szerencsejáték isszervezõdött köré – ennek lényege, hogy az nyer, akieltalálja, hogy a kupa legközelebb milyen témába vágbele. A Kobold fogadósa nem csoda, hogy nagy becs-ben tartja a beszélõ serleget, hiszen azóta, hogyelõször szóra fakadt, már többször is felújította ésbõvítette a fogadót a sok pénzbõl, ami a fogyasztás-ból és a hallgatóság elégedettségébõl fakadóan a bor-ravalókból befolyt. Az aranyat fialó csodajószágõrizetére azonban Rú Bennar különösebb hangsúlytnem fektet, mert úgy tûnik, hogy a kupa ragaszkodika fogadóhoz, hisz attól eltávolodva erejét veszti –eleddig három alkalommal lopták el, ám a serleg nemszól egy kukkot sem egészen addig, amíg vissza nemkerül.

Gilean Kadving

T e n g e r e n i n n e n , f a l a k o n t ú l É r d e k e s s é g e k a n a g y v i l á g b ó l

R ú B e n n a r b e s z é l ő s e r l e g e

1100

S

fényességes Alborne hónapjának negyediknapja az unalom hetedik bugyrában találta az

ifjú Mirent. A madarak dallamos csicsergése csattogólódobogásba fulladt, ahogy a két daliás mén szakadat-lan húzta maga után terhét. A lenyugvó nap vörösrefestette a hepehupás agyagutat. Elastastól Pyarron egy végtelenségig tartó hétre volt.Erdõ erdõt követett, falu falvat – a hintó, amibenMiren utazott, habár rangjához méltó kényelemmelbírt, napról napra bársonnyal díszített kalitkának tet-szett. A harmadik elátkozott nap délutánra fordult,mialatt a zötykölõdés kimosott Miren fejébõl mármindent. Útitársai a két kocsis és Miren négy testõre amaguk dolgával törõdtek, amiért a férfi nagyon hálásvolt.

Még hat nap, és megházasodom, gondolta fásultan.A lány bizonyára okos lesz, ha nem, az se baj, legalábbnem üti bele az orrát mindenbe. Talán szép is, ha nem,hát nem kell aggódni, hogy fûvel-fával összefekszikmajd. Lényegtelen. Születik majd egy örökös, akivarázsló lesz, akár az apja, és onnantól végre a mágiá-nak szentelhetem az életem.

A batár hirtelen megállt, és ez kizökkentette az ifjúta gondolataiból. Beszédet, majd kiáltást halott... éshalálsikolyt. Mire felocsúdott, egy fekete ruhás,maszkos alak feltépte a kocsi ajtaját. Az elsõ eszébejutott varázslatot szinte öntudatlanul mormolta el, azutolsó mágikus szónál szorosra zárta a szemét. Fény. Megvakult ellenfelét erõtlenül gyomorszájonrúgta, aki ettõl hátratántorodott. Miren kilépett a hin-tóból. Az úton elszántan küzdõ emberek viaskodtak azéletükért. Fegyverek feszültek egymásnak, a pengékcsendülve ütköztek meg. Az õ emberei. Az õ életéért.

A nyolc támadó közül az egyik egy hirtelen mozdu-lattal felrántotta a kardját elmetszve az ezer sebbõlvérzõ kocsis gégéjét.– Ne! – kiáltotta Miren, de a hangja megcsuklott,amikor égetõ fájdalom mart a vállába. Vak ellen-felének vértõl mocskos kardja visszarántotta egy pil-

lanat erejéig a valóságba... majd hátulról egy tompaütés a sötétségbe taszította.

***

Délutánra fordulva az idõ érezhetõen lehûlt. A kétutazót hideg éjszaka várta, akárcsak tegnap. Nemmintha nagyon törõdtek volna vele: az évek soránmegtanultak a természetet kijátszva azzal együtt élni.Amolyan se veled, se nélküled kapcsolat volt ez a kétutazó és az idõjárás között: vihar idején haragosok,lágy szellõben, napsütésben legjobb barátok.

Hogy mióta utazgattak együtt, talán õk sem tudták.A barna hajú, sötétszemû, megteremett férfi volt azidõsebb. A nõ barna köpenybe burkolózott, hogy óvjaa testét a hidegtõl. Szürke lovát kisebb-nagyobb szü-tyõkkel terhelte meg, amitõl az állat inkább öszvérreemlékeztetett. Társa is alaposan fel volt pakolva, leg-nehezebb és legfélelmetesebb súlya egy faragásokkal ésvésetekkel díszített csatabárd volt.Az úticél az újjáépült Pyarron volt, a béke városa. Nemsok dolguk akadt itt, de akárcsak Eriont Pyarront islátni kell egyszer az életben.

Az agyagtól vöröslõ utat a csend és az erdõ szegé-lyezte. A csend volt a gyanúsabb.– Valami itt készülõdik – mondta társának halkan aférfi.– Ott elõttünk... nézd csak! – mutatott a távolba egyfekete foltra a nõ. A férfi gyorsabb ütemre serkentettemegfáradt lovát, aki tiltakozásként élesen nyerítettegyet. Egy elõkelõ batár állt ott, körülötte feketeruhás, maszkos emberek harcoltak néhány mindenreelszánt bõrvértes fickóval.– Szerinted? – állította meg a férfi a lovát tisztes távol-ban a csetepatétól.– Szerintem egyedül is fel tudják szabdalni egymást –fintorgott egyet a lány. Az egyik támadó feltépte a batár ajtaját, ahonnanszinte azonnal vakító fény ömlött ki. Egy fiatal, feketeés vörös ruhába öltözött férfi lépett ki belõle, kezében

díszes bottal. Azonban ahelyett, hogy menekülésrefogta volna dolgot, megkövülten állt a kocsi mellett.Ellenfele nem volt rest, néhány bizonytalan csapásután a férfi baljába döfte kardját.– Szerintem az a fiú ott bajban van – mutatott rávarázslóra a lány.– Gyerünk! – válaszolta a férfi. Leszállt a lováról, egygyors mozdulattal magához vette bárdját, és a batártvédõk segítségére indult. Elsõ támadását az ifjú ellen-felének fejére mérte, akinek az ütéstõl beszakadt akoponyája. Ám már nem tudta megakadályozni, hogyegy újabb érkezõ le ne üsse a védtelen fiút – de hamarátsegítette a túlvilágra amazt is. Kiszabadította a bárd-ját a második hullából, majd felmérte a helyzetet. Abatár védõi szinte kivétel nélkül meghaltak vagy hal-doklottak, a támadók közül az utolsó életben maradtkettõ menekülésre fogta a dolgot. Útitársa a földönfekvõket vizsgálta.– Van köztük menthetõ, Katrina? – kérdezte.– Nincs – csóválta meg a fejét nõ, majd a tõrét egyhaldokló szívébe mártotta, megkönnyítve ezzel azútját istenéhez.– Utálom ezt, Edden – tette hozzá aztán szomorúan.– Õ itt még él – mutatott a fejbe vert varázslóra a férfi.Katrina odalépett az ájult ifjúhoz, és megvizsgáltasérüléseit. Elõször a fejét, hogy van-e értelme egyál-talán vele foglalkozni. Majd a lováról leakasztottnéhány bõrzacskót, és visszasietett. Ezenközben társaaz elesetteket kutatta alaposan át, hátha valamitkiderít a küzdõ felekrõl. A varázsló fekete nadrágot, hímzett inget viselt ésvörös-fekete talárt. A fejen ejtett seb csak egy fejfájás-ra volt elég, és a vállán lévõ se látszott túl komolynak.Katrina levette a talárt a sebesültrõl, de még így se férthozzá a sérüléshez. – Kár ezért az ingért – mormolta, miközben elõvettetõrét, hogy szabaddá tegye a sebet.

Az ébrenlét hasogató fájdalommal üdvözölte avarázslót. Valaki bizonyára leütötte. Résnyire kinyitot-

E l f e l e d e t t p e r g a m e n e k T ö r t é n e t e k a z e r i o n i H e r c e g i k ö n y v t á r b ó l

M e a r i n L a r o n : E g y v a r á z s l ó b o t j a

1111

A

ta a szemét, hogy körülnézzen – és szinteöntudatlanul, ösztönbõl védekezett, mikormeglátta, hogy egy tõr közeledik felé.

Katrina hirtelen hátra repült; egy útjátkeresztezõ fa állította csak meg. Miren meg-próbált felállni, de csak ügyetlenpróbálkozásra tellett tõle. Fenyegetõenelõvette saját tõrét, és a megmaradt férfirafogta –sosem tanulta meg használni, demindig ott lógott az oldalán, és remélte,hogy elég fenyegetõ lesz. Edden azonban nem törõdött a fiúval:Katrinához rohant.– Kik vagytok? Mit akartok? – kérdeztedühösen a varázsló.– Leginkább lábra állni – nyögte a nõ.– Jól vagy? – kérdezte azonnal Edden.– Nem, de úgy látszik, itt már nincs szükségránk...– Mi történt? – bizonytalanodott el Mirenkörülnézve.– Hirtelen szembejött egy fa – válaszolta dühösen aKatrina.– Nem, nem úgy értem... Mindenki meghalt?– Igen, és te is meg fogsz, ha valaki nem látja el a sebed– válaszolta Edden még mindig Katrina mellett állva.– Mit akartok tõlem? Miért támadtatok meg?– Szívesen – vetette oda foghegyrõl a nõ, majd meg-próbált felállni. A lovához botorkált.– Nem akarunk tõled semmit, és nem mi támadtunkmeg – közölte Edden türelmesen. – A többiek meghal-tak, két támadód elmenekült. Katrina el akarta látni asebedet, mikor... valahogy... hátralökted.Miren egy pillanatra elgondolkodott. Mellette néhánybõrzacskó hevert, talárja a földön. Körülöttük halot-tak. Õt is megölhették volna már. Talán igazat mond afickó...– Értem. Nos, szükségem lenne kíséretre Pyarronig –váltott diplomatikus hangnemre. Katrina megvetõenfújt egyet.

– Elõször a sebsüléseddel kénetörõdni – figyelmezetteEdden. A varázsló valóbangyengének érezte magát, és aválla is lüktetett, ezértmegadóan bólintott.– Kisasszony, folytatná asebem ellátását? – Nem.– Katrina – szólt rá a nõreEdden.– Rendben. Mennyit fizetsz? –nézett Mirenre a lány.– Gondolom, az a húsz ezüst,amit testõreimnél találtatok,elég lesz a sebkötözésért éshat nap kíséretért.A varázsló tisztában volt vele,hogy ha akarják, megtartják apénzt és faképnél hagyják, deremélte, hogy jól számított.

Katrina keletlenül leszállt a lováról, majd egészenközel lépett a férfihez. Hosszan a szemébe nézett,aztán bólintott.– Csak semmi trükk – figyelmeztette a varázslót. – Ésmost feküdj vissza.Miren szélesen elvigyorodott. Mindig is mulatatta azegyszerû emberek viszonya a mágiához és varázs-lókhoz.

Katrina ott folytatta a munkát, ahol abbahagyta.Széles tõrével levágta Miren ingét, majd egy kismozsárba a varázsló számára ismeretlen, sûrûfolyadékot öntött, és száraz növényi morzsalékot kev-ert, amíg kenhetõ masszát nem kapott belõle. Az útszélén növõ csalitosban keresett egy nagyobblapulevelet, és rákente a krémet. Végül széles gyolcs-csal a sebre erõsítette. Majd a ruhái közül elõtúrt egykendõt, és felkötötte vele a férfi karját.Edden közben tovább vizsgálódott.– Sikerült megtalálni a botomat? – kérdezte Miren a

férfit egyre sürgetõbben.– Nem. Miren kétségbeesett, bár igyekezett nem mutatni. Hollehet a botja? Megpróbált felpattanni, de az egyen-súlya ismét cserbenhagyta. Katrina tartotta meg,nehogy elessen. Miren azonban túl zaklatott volt már:a lány kezét arrébb lökte, és nagy nehezen lábra állt. – Meg kell lennie! Muszáj! – siránkozta, és tanácsta-lanul forgott körbe-körbe.– Hosszú lesz ez a néhány nap – súgta oda Eddenneka lány.– Húsz ezüst az húsz ezüst... – Van itt az erdõben elég bot, majd találunk másikat –tréfált hangosan Katrina a lázasan keresgélõMirennek. Az azonban rá se hederített.– A varázsló botja nagyon fontos a számára – mor-molta félhangosan. – Nélküle félember. Akinek nincsbotja, az nem is számít igazi varázslónak. – Akkor faragj másikat – ütötte tovább a vasat Edden,és már elõre mosolygott a válaszon.– Ez nem olyan egyszerû! És nem is faragni kell!Hetek, hónapok hosszas meditációja szükséges hozzá.Ráadásul veszélyes, ha valaki megkaparintja... – Még a végén felhasználják seprûnyélnek? – gúnyoló-dott a lány.– Még a gondolat is sértõ! – botránkozott meg Miren.– Eh, ezt te úgyse értenéd... A két újdonsült kísérõ csak tovább vigyorgott a varázs-lón. – Jól van. Kénytelen vagyok a mágia erejéhezfolyamodni – váltott gõgösebb hangnemre Miren. –Ehhez nyugalomra van szükségem. Amíg én meditációsegítségével megkeresem a botom, addig készítsétekfel a hintómat. És véletlenül se zavarjatok megközben!– Nem tudunk kocsit hajtani, és rajtunk az este... –közölte Edden.Igaza volt. A szürkület lopva behálózta már a tájat,mint a pók tehetetlen áldozatát. Mindannyiuknakszükségük volt a pihenésre. Miren végül bólintott;

E l f e l e d e t t p e r g a m e n e k T ö r t é n e t e k a z e r i o n i H e r c e g i k ö n y v t á r b ó l

M e a r i n L a r o n : E g y v a r á z s l ó b o t j a

1122

keresett a közelben egy mohával párnázott gyökeret,amelyen ülve zavartalanul tudott koncentrálni. Eddenés Katrina megadták az elesetteknek a végtisztességet,Dartonnak, a holtak urának ajánlva az elhunytlelkeket. Majd a csalitoson átvágva bevezették egykisebb tisztásra a megtépázott hintót, leszerszámoztákés megetették a lovakat. Napnyugtára felállítottáksátraikat, tapló, kovakõ és némi száraz gally segít-ségével hamar tüzet élesztettek.

Mire visszatért a varázsló, leszállt a csillagarcú este.A két kalandozó a vacsoráját fogyasztotta. Katrinaátnyújtott egy étellel teli ibriket a fáradt ifjúnak.– A botom néhány órányi járóföldre van bent az erdõmélyén, arra – mutatott északkeletre Miren.– Arra menekültek el a támadóid – mondta Edden. –Nem lenne okos utánuk menni.– A botomat akkor is vissza kell szereznünk! – fortyantfel Miren.– Valószínûleg azért vitték el, hogy utána menj. Kivagy te, hogy ilyen fontos vagy ezeknek a fickóknak?– Ezek csak koszos útonállók – javította ki a férfit avarázsló. – A nevem gróf Miren Ymeon Haellonis, aHaellonis grófság örököse. Nincsen senki, aki szembemerne szállni a családommal. – Teljesen igazad van. Megölöd az örököst és szétkap-kodják a vagyont. Megszûnik egy potenciális ellenfél –vetette fel az ötletet gúnyolódva Katrina.– Van egy öcsém.– Lehet, hogy neki állsz az útjában – találgatott a lány,ám Miren tekintete láttán inkább nem tréfált ezzeltöbbet.– Az öcsém Dreina felszentelt papja!– Ne vedd magadra, Katrina csak tréfálni próbált. Detény, hogy ez összeszedett banda volt, kiválófegyverekkel, jó minõségû bõr vértezetben, és elõreátgondolt taktikát alkalmaztak. Ez nem jellemzõútszéli tolvajokra – magyarázta Edden.Miren lenyugodott; belekóstolt az ételbe és elfin-torodott. A hús kemény és száraz volt, ráadásnakehetetlenül sós, akárcsak a köretként szolgáló bab.

–Kora hajnalban rajtuk ütünk – jelentette ki tessék-lássék az ételbe piszkálva.– Ezt... hogy is gondoltad? – kérdezte azonnal a lány.– Odamegyünk, ti belopóztok, visszahozzátok abotom, és ha olyan ügyetlenek lennétek, hogy atámadóim felébrednének... hát megölitek õket. – Jó terv – fintorodott el Katrina. – De nekem van egyjobb. Odamész, elhozod a botod, és ha olyan ügyetlenlennél, hogy valaki felébred, hát békává változtatodõket.– Nem hagynátok abba? – fojtotta az epés választ avarázslóba Edden. – Miren, nem tudjuk, hányan van-nak, pontosan hol, és mire számíthatunk. Valamintnem vagyunk bérgyilkosok.– Nem is...– Mindazonáltal lehet, hogy vissza tudjuk szerezni abotodat, de szükségünk lesz a segítségedre.Nyilvánvaló, hogy ez csapda, ezért jól fel kell készül-nünk rá.Miren megkövülten hallgatta a férfit. – Holnap hajnalban elvezetsz a botodhoz, miKatrinával alaposan körülnézünk, utána pedigmeglátjuk mi lesz. Estére pedig õrséget állítunk.Katrina, te kezded, Miren, te folytatod. Én majd haj-nalban kerülök sorra.Mire a nagydarab férfi befejezte a mondandóját, avarázsló egész új szemmel tekintett rá.

Az este csöndben telt, nem volt sok mondanivalójukegymásnak. Miren vacsorájának felét otthagyva a hin-tójával foglalatoskodott. A bársonyüléseket csakúgy,mint eddig minden este, kényelmes fekhelyé alakítot-ta át. A csomagjai közül gazdagon hímzett párnát vettelõ, és meleg, nehéz takarót. A vállán ejtett seb mégmindig fájt, azonban fáradtság hamar álomba ringatta. Edden az ízletes vacsora után még ellenõrizte alovakat és a tábort, majd õ is aludni tért. Katrina atûzre vigyázott, míg a két férfi el nem aludt, aztánbelemerült az éjszakába.

Ostobaság lenne azt gondolni, hogy mikor az

emberek elszenderednek, megáll minden. Az éjszakaholdfényes fekete arca sokak számára a rémekkel ésgonoszsággal teli idõ eljövetelének hírnöke. Pedigcsupán egy új világ ébred, mikor a nap utolsó sugaraia sötétségbe fulladnak. Az erdõ az éjszaka állataitólzajos ilyenkor. A reccsenõ ág, a zizegõ avar, a lágyszárnycsapások mind egy-egy éber lény árulkodóhangjai. Az álom kerülgette õrnek minden moccanás-ra fel kell figyelnie, hogy eldönthesse: zsákmánya vagycsak puszta szemlélõje egy esti vadászatnak.

Az éjszaka akárcsak elõzõ nap, felhõs volt és hideg.A kék hold sápadt arcát nagy ritkán mutatta csak meg,inkább koromszínû felhõk mögé rejtette. A tavasziégbolt legszikrázóbb csillagképei is bujkálni látszottak.Nyálkás köd költözött a fák közé. Katrina mindig is szerette az éjszakát, a békét és a csil-lagokat. Miközben azt találgatta, hogy a zajok miheztartoznak megtalálta õt is az ólomsúlyú fáradtság.Elérkezetnek érezte hát az idõt ahhoz, hogyfelébressze a mágust. Miren azonban félálombanmotyogva tiltakozott; nem akarta otthagynikényelmes ágyának lágy ölelését. Így miután a szép szónem használt, Katrina a fülénél fogva rángatta kiújdonsült társát.

Miren a tûz mellé kuporodott, és pokrócábaburkolózva morgott tovább. Õt nem nyûgözte le azéjszaka, se vöröslõ hold fénye, amely egész éjszakaragyogott a még mindig felhõs égbolton. Mindenbokorban orgyilkosokat látott vagy szörnyeket. Deami még inkább foglalkoztatta, hogy vajon mekkorahatalomra lenne ahhoz szüksége, hogy a rosszindulatúnémbert valami ocsmánysággá változtassa.

Edden frissen és pihenten ébredt kora hajnalban,elõkészítette a felderítéshez szükséges holmikat, majdmegtisztálkodott. Miután végzett, a reggelihez fogotthozzá, hogy mire társai felkelnek, hamarjábanegyenek és indulhassanak.

Akárcsak a tavaszi reggelek, a hajnal hûvös ujjaiköszöntötték az ébredõket. Miren álmosan ésnyûgösen vette tudomásul, hogy ismét fel kell kelnie.

E l f e l e d e t t p e r g a m e n e k T ö r t é n e t e k a z e r i o n i H e r c e g i k ö n y v t á r b ó l

M e a r i n L a r o n : E g y v a r á z s l ó b o t j a

1133

Katrina frissen kelt, õt nem zavarta sem a hideg, sema hajnali óra.

Egy fertály óra múlva már útnak is indultak. Mirenmagabiztosan mutatta az irányt, Katrina és Eddenpedig megtalálta a megfelelõ ösvényeket. Az erdõ har-mattól nedves levelei és ágai nem árulták elközeledtüket. Gyorsan haladtak, így alig néhány óramúlva intett a mágus, hogy a botja a közelben van.Katrina elindult felderíteni a környezõ tájat, eggyéválva az erdõ hangjaival és a fákkal. A többiek addighátramaradva várakoztak.– Most hova tûnt? – kérdezte idegesen Miren.– Körülnéz. Ha baj van, hármat füttyent és segítünkneki. Ha nem, akkor békésen hazamegyünk éskitaláljuk, hogy szerezzük vissza a botodat – válaszol-ta nyugodtan társa.– Csak úgy bemegy? Nem fogják észrevenni?– Ne aggódj, nem fogják. Eddig csak keveseknek si-került.– Katrina egy egyszerû besurranó tolvaj? Hány ország-ban körözik? – Nem az – háborodott fel Edden. Tekintetétõl Mirenis rábredt, hogy mit kérdezett az imént és kitõl. Edden nem törõdött többet a varázslóval; vett egynagy levegõt, és tájra koncentrált, szokatlan hang utánkutatva, nehogy meglepjék õket, miközben várakoz-nak. Ám csak a vidáman csivitelõ madarakat, és azavar rejtekében szorgoskodó rovarokat és rágcsálókathallotta. Minden végtelennek tûnõ percben eldön-tötte, hogy elindul Katrina után, ám józan eszére hall-gatva megadóan várt, hogy a lány visszaérkezzen. Hautána megy, biztosan bajba keveri. Jól megtanulta ezta leckét évekkel ezelõtt, mikor egyszer aggodalmamajdnem megölte mindkettõjüket.

A nap aranyló fénypászmái hamar felmelegítették alevegõt. Felhõnek nyoma sem maradt, de a hideg,pajkos szél téliessé hûtötte a reggelt. Katrina pirosló, gondterhelt arccal tért vissza majd egyóra múlva. – Legalább másfél tucat ember van a táborban. Négy

õr a fákon és hat a táborban. A többi csak lézeng –hadarta miközben visszaindultak. – Csak az õröknélvan fegyver. Öt szedett-vedett viskót építettek felágakból, kéregbõl és avarból. Az egyikében van abotod. Ha jól vettem ki ez a vezetõjük szálláshelye. Aszél miatt behúzódtak a viskókba. Fáradtak és hazaakarnak menni. De akkor is túl sokan vannak.– Talán ha felgyújtanánk a viskókat, azzal a rablók ismeghalnak, és nekünk se lesz sok gondunk – javasoltaa varázsló.– És mi is benn égünk az erdõben – világosította fel anõ. – És a botod is.– A botom nem ég el közönséges tûzben!– Szállj le a fellegekbõl! Más megoldást kell találnunk– szólt rá Edden. Mirennek torkán akadtak a szavak.– Tényleg csapda. Tudják, hogy itt vagyunk, és csakarra várnak, mikor támadunk – mondta Katrinalemondóan.Hallgatagon baktattak vissza a táborukig, megoldástkeresve. Megérkezvén Katrina alaposan áttúrta cso-magját, különbözõ bõrzacskókat kerítve elõ.Tüzetesen átvizsgálta tartalmukat.– Jó lenne valahogy elterelni a figyelmüket. –próbálkozott egy ötlettel Edden. A nõ zacskóibanturkálva válaszolt neki:– Tudok némi kábító füstöt alkalmazni ellenük, de ezmég kevés. Viszont láttam a csalitosban erestát, zölda-galt és messurit. Az út pedig agyagos rettapor –közölte tudálékosan, azonban ezt senki se értette.– Ez miért jó nekünk? – kérdezte lenézõen Miren.– Ha elegendõt találok, egy kis fõzõcskézéssel megtudjuk õket ijeszteni, sok füst lesz és hangos dör-renések. Okozunk egy kis felfordulást. Neked vanvalami hasonló varázslatod? – kérdezett vissza a lány.– A felfordulásban el tudom hozni a botom, ha meg-mutatod, hol tartják.– De hiszen tudod, hol van. És azért nem lesz akkorafüstfelhõ, hogy csak úgy besétálj...– Könnyebb, ha tudom, honnan kell elhozni. A többitbízzátok rám.– Ha nem avatsz a tervedbe, elbukhat az egész csapat– figyelmeztette Edden.Miren sóhajtott.

– Rendben. Láthatatlan leszek.A másik kettõ egy pillanatra megdöbbent.– Minket nem tudnál láthatatlanná tenni? – kérdezte alány.– Talán téged igen – gondolkodott el a varázsló –, deEddent biztosan nem és téged is csak igen rövid idõre.– Jó, akkor ezt hagyjuk – legyintett a férfi. – Mennyiidõre van szükséged az elõkészületekhez, Katrina?– Körülbelül fél napra.– Addig készítünk néhány csapdát, biztosítva amenekülõ utat...

Ez a nap hosszúra nyúlt. Miren folytonosveszekedései Katrinával megnehezítették mindenkidolgát. Edden csak ezért nem hagyta õket egymásnakesni, mert féltette a lányt.

Miren teljesen kétségbe esett, mikor kiderült, hogycsomagjai nagy részét és szeretett hintóját hátrahagyvautaznak tovább, azonban bele kellett nyugodnia, mivelõ se tudta hajtani azt. Némi felderítés után Katrinapontosan megtervezte a csapdákat, majd hagyta társaitdolgozni.

Fõzetei gondos elõkészületeket igényeltek, hiszennem mindegy, melyik virágot szakajtja le tõrõl, hogyanés mivel tisztítja meg, mennyi ideig fõzi õket. Az útporának is nagy hasznát vette, tervük e nélkül talánnem is valósult volna meg. Katrina mindent úgycsinált, ahogy anyjától látta, õt pedig az õ anyja taní-totta. A falu orvosai voltak idõtlen idõk óta, ezért jómódban éltek, ám senki se tudta róla, hogy mennyiminden máshoz is ért. Talán boszorkánynak tartottákvolna, ám sosem volt az. A mágiához semmit nemkonyított.

Vitákkal teli napnyugta után minden készen állt.Hajnalra össze is csomagoltak. Ám ez a reggel se voltcsendes, társai a legtöbb ráaggatott holmitól meg-szabadították Miren lovát, amiért szegény pára nagy-on hálás volt, ám gazdája igencsak megorrolt.

A varázsló láthatatlanul, Katrinával az ellenségestábor széléhez lopakodott. Felhõs, ködös idõnekígérkezett, az õrök álmosak voltak és nyûgösek. A

E l f e l e d e t t p e r g a m e n e k T ö r t é n e t e k a z e r i o n i H e r c e g i k ö n y v t á r b ó l

M e a r i n L a r o n : E g y v a r á z s l ó b o t j a

1144

táborlakók lassan ébredeztek. A lány elõvette akiszárított gömböket, és ügyes célzással a tûzbe vetetteõket. Az õrök, ha észrevették is, nem törõdtek vele.Néhány pillanat múlva a tábortûz kék és zöld lángokatokádott magából, sûrû, nehéz, kábító füsttel árasztvael a helyet. Katrina kis hatótávolságú számszeríjávalpontos lövéseket adott le, melynek hatására a fán gub-basztó õrök lezuhantak. A varázsló elérkezetnek láttaaz idõt, és elindult a botjáért, miközben Edden az aztõrzõ viskót közelítette meg az erdõ szélérõl.Szerencsére a kunyhó lakója is kiment megnézni, miokozza a csetepatét, így a harcosnak nem kellett fél-reállítani õt az útból. Katrina még vaktában leadottnéhány lövést, így fokozva a zûrzavart. Mirenben egypillanatra túlcsordult a boldogság, mikor az ujjairáfonódtak rég nélkülözött varázslóbotjára... aztánmegadta az elõre megbeszélt jelet, és mindhármanfutásnak eredtek lovaikhoz. Ügyesen kikerülték averemcsapdát, a lombokból köteleken aláhullófatörzset, és a kötélcsapdát is, melyeket õk állítottak.Ellenfeleik nem voltak ilyen szerencsések. A tucatnyiüldözõ közül csupán kettõ tudta tartani velük aziramot.

Az utánuk küldött nyílvesszõk közül azonban egycélba ért. Katrina hátába éles fájdalom csapott, amimajdnem lelökte vágtató lováról.

Miren hátrafordulva egy kisebb tûzrobbanást idézetta lovak arcába – arra nem volt elég, hogy a harmatoserdõt felgyújtsa de, az állatok páni félelemmel fordul-tak vissza és vetették le lovasaikat hátukról. Az utolsóüldözõktõl is megszabadultak hát.– Tudok erre egy kis házat a közelben! – kiáltottatársának a mágus, aki megragadta a sebesült lovát, ígyirányítva azt. Katrinának csak annyi dolga volt hogymegülje hátasát, ám ez is rengeteg erejét felemésztette.Egy örökkévalóságig tartó vágtázás után megérkeztekegy nagyobbacska erdészlakhoz. A tágasnak tûnõ házelhagyatottnak tûnt, de utolsó gazdája rendezettenhagyta maga mögött. Csak a rozsdásodó lakat jelezte atermészet áldatlan munkáját. Miren elõtúrta kulcsát,

és kinyitotta a zárat, addig Edden lesegítette a félájultnõt a lováról, majd bevitte a házba. A varázslóbevezette õket a hálóba, ahova Katrinát lefektették.

Az erdészlak nem hazudtolta meg külsejét: hatalmasvolt belül is. A falakat teliaggatták vadak képeivelhímzett falvédõkkel, trófeákkal és vadászfegyverekkel.A földön prémek szolgáltak szõnyegként. Kényelmesvetett ágy és halomba rakott tûzifa várta az ideérkezõket. Miren bizonytalanul a kandalló felé indult,hogy hasznossá tegye magát; a sebgyógyításhoz nemértett, és nem jól tûrte a vér látványát.

Edden a tõrével felhasította a lány hátán a ruhát. Anyílvesszõ mélyen belefúródott a húsba, azonban aférfinek fogalma sem volt, hogy távolítsa el onnan. Aseb azonban nem vérzett.– Hogy szedjem ki, kicsim? – kérdezte a lányt.– Erõsen meg kell húznod, de vigyázz, ne szakíts kibelõlem sok húst...– Te olyan szépen ki tudod venni. Mégis, hogy kell? –kérdezte aggodalmaskodva Edden. – Nem akarok fáj-dalmat okozni.– Mindenképp fájni fog... Ezt most nem tudom nekedmegtanítani. Csak csináld. Majd ordítok...– Hozz vizet – utasította Edden a tûzzel foglalkozóvarázslót, aki szó nélkül engedelmeskedett. A férfimegtisztította lány a hátát, majd ahogy amaz mondta,egy óvatos, ámde erõteljes rántással kitépte anyílvesszõt a sebbõl. Katrina felordított fájdalmában,ahogy ígérte. A sérülést ettõl elöntötte a vér, végig-folyt a halovány bõrön, bemocskolt mindent. Eddenkétségbeesetten törölgette letépett ingje ujjával, ám ezsemmit se segített.– Égesd ki a sebet – nyögte a mellette álló varázslónaka lány. Miren gondolkozás nélkül felhevítette az ágyonheverõ tõrt, majd Edden tiltakozása ellenére bele-nyomta a sebbe. Katrina azonban fel sem jajdult. Avérzés elállt.– Él még? – kérdezte Eddent a mágus egészen vékonyhangon. Amaz bólintott.– Elájult.

Edden vizet forralt, megmosdatta a lányt, kötést tetta csúnya sebre, majd tiszta ruhát adott a rá. Mirenészrevette, hogy a lány a hátán egy különös anyajegyetvisel. A szabályos köralakot középen egy fehér folttörte meg. Majd, hogy ne lábatlankodjon lepakolta alovakat és kényelmesen berendezkedett. – Honnan tudtad, hogy itt van ez a ház? – törte meg ahosszúra nyúlt csendet Edden.– Apám birtokaival szomszédos ez a környék, a gróf-fal néha kijövünk ide vadászni. Szerencsékre nemrégjártunk itt, ezért a van élelem és tiszta ágynemû – ma-gyarázta Miren.– Kedvesed hogy van? – érdeklõdött aztán.– A húgom – javította ki társa. – És csak õ tudná meg-mondani.

A nap hátralévõ része szokatlanul nyugodtan telt.Habár furcsállta, a varázsló kicsit hiányolta, hogynincsen senki, akivel civódna. Ostoba módon már-mármegszokta.

Másnap reggel Katrina ébresztette bátyját,aki az ágyához támaszkodva szunyókált.– Hogy vagy? – Mint akit lelõttek – mosolygott a lány. – Pokolian fájmindenem.– A varázsló beléd döfött egy izzó tõrt!– Helyesen tette. Különben elvéreztem volna – mag-yarázta Katrina. – Hol vagyunk?– Miren egyik rokonának vadászházában.– Sose gondoltam volna, hogy valaha is hasznátvesszük... – Látom már nem is vagy olyan rosszul... – válaszoltaszúrós szemmel Edden.Katrina elvigyorodott, és megölelte a testvérét. Ám rákellett jönnie, hogy nem is olyan egyszerû az életsebesülten: majd’ minden mozdulatnál éles fájdalomhasított a hátába, Edden segítsége nélkül nem tudottfelülni, és a füstölt húsból és zöldségekbõl álló reggelikifogott rajta. Bátyja hiába könyörgött neki, csak afelét tudta megenni. Végül elõkerült Miren is, ám a

E l f e l e d e t t p e r g a m e n e k T ö r t é n e t e k a z e r i o n i H e r c e g i k ö n y v t á r b ó l

M e a r i n L a r o n : E g y v a r á z s l ó b o t j a

1155

szokásos azonnali veszekedés elmaradt. A lány mégtúlságosan beteg volt, és ezért a varázsló is visszafogtaepés megjegyzéseit. – Mikor indulhatunk? – kérdezte végül Miren.– Holnap, talán holnapután. De én csak lassítanifoglak titeket – válaszolta a nõ.– Holnapután már Pyarronban kell lennem – vetettefel Miren. – Különben elkezdenek keresni.– Legalább lesz segítségünk – zárta rövidre a vitátKatrina.A lány szinte az egész napot átaludta, és a következõnis inkább pihent. Érdekes módon mintha Mirenmegenyhült volna, kedvesen bánt vele. Azösszetûzések csak akkor folytatódtak, mikor végreharmadik nap elindultak. Katrina felélénkült, és lassúhaladásukat folytonos piszkálódásokkal töltötte, amitMiren nehezen tûrt.

Hiessin nem egészen egy napi járóföldre voltPyarrontól. Poros, kavicsos útja egykedvûen hallgattaaz idegenek végeláthatatlan marakodását. A mezõndolgozó emberek szótlanul megcsóválták fejüket, ésökröket ösztökélve folytatták munkájukat. A varázsló-nak nem nagyon volt kedve itt vesztegelni, pyaronirezidenciája kényelmére vágyott – de be kellett látnia,hogy Katrina nem képes tovább utazni. A falufogadójának ágya megváltás volt a lány számára.Legyengítette az út és a fájdalom, és Edden bármen-nyire is igyekezett, nem tudta megkönnyíteni húgagyógyulását.

A vacsorát ugyan együtt költötték el, ám a varázslófejfájásra hivatkozva hamar otthagyta a testvéreketegy séta kedvéért. A testvérpár a fogadó ivójábanköltötte el szerény vacsoráját. A sült végéhez érveKatrina egy ismerõs arcot vett észre a tömegben.– Nézd csak! Balra annál az asztalnál, az a férfi –bökött a fejével egy középkorú alak felé.– Egy kedvesismerõs a táborból. Még jó, hogy itt vannak afegyvereink...

Edden is felismerte a fickót. Mind a ketten befe-jezték az étkezést, és feltûnés nélkül a fogadó hátsó

kijárata felé vették útjukat. Ám a kijáratnál már vártákõket. Edden gondolkozás nélkül védte ki a rázúdulóütéseket, míg társa háta mögött felajzotta számszeríját.Az egyik ellenfél szívét vette célba, s már lõtt is. Amígbátya egy csapással fegyvertelenné tette ellenfelét,Katrina újabb vesszõt helyezett halálos szerszámára.Ám tudta, ahogy Edden is: túl sokan voltak, ennyivelnem tudnak elbánni.

A következõ lövés testvére egyik támadóját érte. Azhátrahanyatlott, és magával sodorta két másik társát. A háttérben ekkor egy vékony, magas alak tûnt fel.Hirtelen a két testvér elõtt fél méter magasan csap-kodni kezdtek a semmibõl elõtörõ lángok. A testvéreka falhoz hátráltak, míg ellenfeleik megpróbáltak ki-ugrálni a tûzbõl. Katrina számszeríjával újra támadt,mialatt Miren a fogadót megkerülve csatlakozott hoz-zájuk.– Tûnj el! – ordított rá a lány haragosan. Ám a varázs-ló ehelyett embermagas tûz félgömböt varázsolt azújfent támadókra. A lány is lõtt, míg Edden élõ falatvont a két csapat közé.– Bele kell egyeznetek, hogy megvédjelek benneteket– kiáltotta Miren, mire a két testvér egyszerre válas-zolt: – Csináld!Miközben a varázsló számukra ismeretlen nyelvenmegszólalva jeleket rajzolt a levegõbe, Edden és fogástváltva kardján hasba döfte ellenfelét, Katrina pedigkilõtte az utolsó vesszõt. Õ nem talált, Miren varázs-lata viszont hatott. Edden hitetlenkedve látta, hogyellenfele kardja megakad a teste elõtt.

A helyzet azonban hamarosan kilátástalanná vált.Miren is elhasználta minden hatalmát, csupán Eddentartotta fel a még mindig féltucatnyi ellenfelet, de az õereje is egyre lankadt. Akárha az istenek küldték volna õket, ekkor párfelvértezett lovas érkezett a fogadó háta mögöttiutcácskába. Pillanatok alatt szétkergették a meg-maradt támadókat.– Kicsit lassú volt, kapitány – mosolyodott el Miren

fáradtan. Az élen lovagló férfit azonban komolyanvette a szavait.– Elnézését kérem uram, de a kölyökbõl, akit küldött,alig tudtam kiszedni, hogy pontosan mi és hol történt.– Ez kicsoda? – kérdezte csodálkozva Katrina a varázslót.– Pyarroni rezidenciánk õrparancsnoka, Aleris Winerkapitány. Mondtam, hogy küldenek utánam valakit.– Köszönjük a segítségét, kapitány – fordult Edden alovashoz, hogy megakadályozza a készülõ szócsatát. – Igazán nincs mit – válaszolt a lovag. – Azonban mostmár sietnünk kell. Kegyes apja és az esküvõ várja,Miren úr.A varázsló olyan savanyú képet vágott, mintha ecetetivott volna. Aztán megköszörülte a torkát:– Velük folytatom az utamat Pyarronig. Ti pedig men-jetek elõre, hírt vinni apámnak, hogy jól vagyunk. – Nem hagyhatom magára, Miren úr. – Nem figyelt, uram – szólalt meg Katrina fáradtan azelõzõ csatától. – Miren úr nem kért, hanem paran-csolt.– Katrina... – hökkent meg Edden a húgán.– Minden rendben lesz, kapitány – folytatta Miren, éskezével furcsa mozdulatot tett. – Menjenek nyugod-tan, holnapra én is ott leszek.– Igen, uram. Ha így gondolja...Azzal a kapitány megfordította a lovát, és meghökkentkatonái társaságában elvágtatott a fõváros felé. – Nem értelek, varázsló – ingatta a fejét Edden, ahogyvisszatértek a fogadóba.– Ostoba vagy, Edden – mondta Katrina. –Természetesen megmentjük a társunkat az esküvõelõl...– Már ha veletek tarthatok... – tette hozzá a varázslószégyenlõsen.– Azt még meggondolom – felelte a lány, és megis-merkedésük óta elõször Mirenre mosolygott.

VÉGE

E l f e l e d e t t p e r g a m e n e k T ö r t é n e t e k a z e r i o n i H e r c e g i k ö n y v t á r b ó l

M e a r i n L a r o n : E g y v a r á z s l ó b o t j a

1166

Ikertükrök„– Gyeje nézd, eszt nézd! Milyen szép! – ragad-

ta meg az ötéves, szõke Irana testvére kezét.– Mit adhatok a kisasszonyoknak? – kérdezte kedvesen abõr és lószõr ékszereket, csatokat és színes, hímzett sza-lagokat árusító, terebélyes férfi.– A csattott! – mutatott rá a két kislány egy rózsaszín éskék szalagokkal átfont csatra.– Igazán kitûnõ ízlésre vall a hölgyek választása! A sza-lagokat Tiadlanból hozattam, a csat különleges és titkosmódszer alapján készült színezüst! – mondta nyájasan akereskedõ, és levette, hogy megmutathassa a lányoknak,akik persze ügyet se vetettek az árusra csak a széllel játszószalagokat figyelték megbûvölten.– Bácsi kéjem, van belõle kettõ? – kérdezte elszontyolod-va Eralé, testvére kezét szorongatva. A kofa elmosolyodottezen. A két gyönyörû kislány szõke hajába bele-belekapott a szél, melegbarna szemük sóvárgóan szegezõdötta kiszemelt hajdíszre. Csak egyetlen dolog különböztettemeg egymástól õket, a hajukba kötött kék és rózsaszínpántlika.– Persze, hogy van, angyalom, csak szóljatok az édesanyá-toknak, és máris a tiétek – biztatta a kereskedõ alányokat.– Fussunk! – biggyesztette le ajkát Irana, és már rohantakis a zöldségeket válogató anyjukhoz. Ám egy standnál újramegálltak. Az idõs, ráncokkal átszõtt arcú, kendõjébeburkolózó asszony fogatlan mosollyal köszöntötte õket.– Van valamim a számotokra – szólt hozzájuk rekedteshangján, és feléjük nyújtott két fanyelû, indákkal faragotttükröt. A gyerekek ámultan vizsgálták csodásajándékukat, sose láttak még ilyet, és valami nagyonfurcsa volt.– De hiszen ebben Te vagy! – hitetlenkedett Eralé.– Itt pejig Te! – kiáltotta vidáman Irana, miközbensajátjára mutatott.– Vigyázzatok nagyon rá! – kérte õket az asszony.Késõbb Irana és Eralé édesanyja hiába kereste a kofaasz-szonyt, hogy visszaadja számukra túl drága portékát. Se akörnyezõ árusok, de még a standokat felügyelõ õrök sem

ismerték az öreg nõt.”

Számos legenda és kódex tesz említést ezenkülönleges tükrökrõl. Állítólag Irana D’Elakonte, a híresvarázslónõ és Eralé D’Elakonte, a Fehér Oroszlán rendbátor lovagja volt a két utolsó tulajdonos az ötödik zász-lóháborúban. Úgy tartják, naponta beszéltek egymássalezen keresztül, ha távol sodorta egymástól õket az élet.Olvasott, bölcs tudósok szerint a különleges üvegbõl,ezüstbõl és giamahach fából készült varázstárgyakat egytiadlani tengereket tisztelõ pap alkotta ikergyermekeiszámára. Kilenc hónapon keresztül csöndben meditáltegy elhagyatott szigeten miközben Velarnak, teremtés éspusztítás urának áldozott.A tükrök késõbb új gazdára találtak, miután a pap gyer-mekei fényes életet bejárva eltávoztak. Hol bajke-verõknél, elátkozott és kitagadott hõsöknél,zsarnokoknál vagy nemes lelkû hõsöknél találtak maguk-nak otthont e tárgyak – egyvalami azonban nem kétséges:ezen egymástól szemmel szinte megkülönböztethetetlenikrek, mint a hírhedt Fiede és Orulan Valesztaz, aYakcheiten elf ikerpár vagy Erl és Reg Zalant, a Tûtoronyalapítói, mindig nagy befolyással voltak a történelemre.

Ellana kapui

„A sötét éjszaka csillagai hûvös szellõt hoztak. Atemplom zöld lugasai végtelen alagútrendszernek tûntek.Forduló után forduló, rózsa- és liliombokrok követték egymástszakadatlan. Az örökkévalóságnak lobogó fáklyák bágyadtanvilágították meg a sûrûn nõtt, virágba borult cserjék szer-pentin alagutjait, hol megnyújtva, hol megkurtítva a négy alakárnyait. A félelf, az ember férfi, valamint az elöl haladó csodásszépségû nõk túl sokáig keringtek az õsöreg labirintusban –Ellana papnõje hiába igyekezett összezavarni vendégeit. Afáradtság barázdákat vésett a fiatal arcokba. Majd a papnõ egytiszta vizû tó elõtt megállt. A tó fenekén egy kép hullámzottvidáman egy ölelkezõ szerelmáspárt ábrázolva...– Itt is volnánk – mondta kedvesen elmosolyodva, majdkomolyan a férfihez fordult.– Tudom, hogy most itt kéne tartanom téged, hiszen szörnyû

dolgokat cselekedtél. Ám feladatod túllép rajtam és atörvényeken. Remélem, sikerrel jársz, és megbûnhõdsz tettei-dért.

Megérintette egy lótuszvirág szirmát, mire a lugas túlvilá-gi, aranyló fénybe öltözött.– Ezen a kapun csak tisztaszívûek és szerelmesek léphet-nek át – figyelmeztette társait. A férfi megfogta kedvesekezét, rámosolygott, majd együtt beléptek a lugasba.– A túloldalon már várnak a nõvéreim – tájékoztatta afélelfet a nõ.– Köszönjük, amit értünk tettél –hálálkodott amaz, kezet

csókolt a szépségnek, majd õ is belépett a kapun.”

Ellana öt szent szerelmes lugasa sokak szerintcsak legenda, hiszen a papnõknek nem adatott meg a tér-mágia használata. Nincs is szükségük rá. Ám ahol anõvérek élnek, jól tudják, ez ostobaság. Ám e legendát õkse tartják hitelesnek.A történet szerint Esteré nõvér és Kalandon varázslószerelmére maga Ellana vigyázott, ám a Dúlás koránakvészterhes korában senki sem lehetett biztonságban.Ekkor a világjárt varázsló kedvese segítségére sietett, ésegyüttes erõvel kaput nyitottak Mennihára, Ellana titkoslugasára, így mentve meg több tucat papnõt. A háborúsá-gok folyamán még további négy templomban nyílt tókapu az istennõ segítségével, sokakat mentve meg aborzalmas haláltól.Menniha helye azonban mindörökre titok maradt.Az öt kapu segítségével a lugason keresztül a történetszerint egész Ynevet át lehet utazni egy szempillantásalatt, ez viszont nemigen állja meg a helyét. Az átjárókhelye minden történetben más, egy mégis azonos: akapukat lótuszvirágokkal teleültetett lugasoknak ábrá-zolják, ahol két szeretõ titkon egymásra talál.

A v a g y a r u h a t e s z i a z e m b e r t

K i n c s v a d á s z L e g e n d á k

1177

„Szomjat olt a betérés,szent Calicus sörmérés!”

Szent Calicus kolostorának Füge út felõlioldalában. Specialitásunk a megtisztelõ Ezüst

Kupa díjat nyerte a Lant havának végén, a cavus-lari Sörfesztiválon, búzasör kategóriában.

evesen akadnak városunk polgárai között,akik tudnák, hogy ki is az a Riglor Mutrat.Azonban annál többen ismerik a város

legvéresebb kezû szakemberét, akit csak a VörösBakó néven szokás emlegetni. Hogy miért különöse két név? Nos, azért, mert egy és ugyanazt azembert takarja. Nem nevezném szerencsének, devolt alkalmam a minap találkozni városunkfõhóhérával, és azt kell, hogy mondjam, Erionítéletvégrehajtója valóban félelmetes, és legalábbannyira ocsmány is, ahogyan azt suttogják. Hírét vettem, hogy egy Knod Kargol nevû orkotfognak kivégezni, amiért az megszegte a városunklegszentebb törvényét, és kezet emelt az egyik pol-gárunkra. Mint tudjuk, az õrséget nem érdekeltevolna az eset, ha egy Knodhoz hasonló kalandozótér hasonló szerencsétlenség, de hát a város polgárátért bántalmazás súlyos következményeket vonmaga után. Ennek az orknak a vérpadra hur-colásánál láttam elõször városunk pallosát, a VörösBakó Riglor Mutratot. A kivégzés nem volt épp ínyemre, ám a kínálkozólehetõséget nem akartam elszalasztani, és a jussátmegkapó hóhért megvártam az õrség épülete elõtt.Minden bátorságomat összeszedve odaléptemhozzá, hogy szóba elegyedjem vele. Ahogy viszontkilépett a kapun, éreztem, hogy kezdetilelkesedésem oda, és – szégyen ide vagy oda – kezdaz inamba szállni a merészségem. A tagbaszakadt,nálam majd’ három fejjel magasabb óriás magábancsendesen dörmögve lépett ki elém. Elsõ ránézésrekissé megfájdult a nyakam, ahogy megkíséreltemegészen fel, a gigász szeméig nézni. Riglor viszontkevés jelét adta érdeklõdésének, és egy vörösbõrszütyõben lévõ jussát számolgatta.Be kell vallanom, kevésen múlott, hogy ekkor nefordítsak hátat és fussak legalább két utcányit,ahogy a Vörös Bakót testközelbõl végigmértem.Széles tenyerében elveszett, kis játékszernek tûnt apénzes szütyõ. Felsõtestét, ami kérgesre volt szárad-

va és több helyen érthetetlen „repedések” szegé-lyezték, egyetlen öregdisznó bõrébõl készült mel-lény fedte. Hordószerû mellkasán pedig egy feketevarjút formázó amulett emelkedett és süllyedt,ahogy az óriás lélegzett. Durva arcát számtalanhelyen hegek és kõszerûvé vált szürke,bõrkeményedések csúfították el. Jobb szeménkülönös, világos színû hályog volt, amitõl a tekin-tete még inkább rémületet keltõ lett.Hogy pontosan mikor is hagyta abba a számol-gatást, azt nem tudom, de azt a visszafojtott köhin-tést soha nem felejtem el, ami torkomon akadt,ahogy halott jobb szemével rám nézett. Nos, kez-dem érteni, hogy városunk fõhóhérja hogyantehetett olyan hírnévre, amely Erion falain túl isfélelmet kelt. Ekkor azonban különös fordulatotvett a találkozásunk. – Riglor Mutrat vagyok kis ember! Miben segít-hetek? – mondta, és kérges tenyerét felém nyújtotta.Ahogy bemutatkoztam, és viszonoztam a kézfogást,éreztem satuszerû kezeinek erejét. Engem sem kel-lett félteni persze, és azt hiszem, ez tetszhetett neki. Egy pár mondatig eltartott, amíg valóban elhitte,hogy kíváncsi vagyok rá és történetére, hogymiként vált e híres poszt betöltõjévé, és milyenemlékezetes eseményeket tudna mesélni. Amint vi-szont utolsó kétségét is sikerült eloszlatnom,meglepõdésemre egy roppant készséges beszél-getõtársra találtam.

Úgy gondoltam, hogy egy kellemeskörnyékbéli fogadóban teszem fel majd kérdé-seimet. Mutrat viszont semmisé tette elképzelé-seimet, ahogy megindult a szegénynegyed felé, éselmondta, hogy egy kis szenthelyre megy, ahol imátfog mondani az elhullott gonosztevõ emlékére.Felajánlását, hogy elkísérhetem erre a kis útra, igenmegtisztelõnek éreztem, ugyanakkor kirázott ahideg a gondolattól, hogy a szegénynegyedbe bete-gyem a lábam. Azt viszont még bizarrabbnak gon-

doltam, hogy visszautasítsam a felkérését, kockáz-tatva azt, hogy talán felbõszítem. Így megindultunka keleti irányba és egy pár lépést követõen már el isnyelt minket a környék sötétje.

Riglor Mutrat az Erioni Vörös Bakó aPyarron szerint 3652-ben látta meg a napvilágot,körülbelül. Ugyanis a hóhér elmondása szerint igenfiatalon magára maradt. Igazság szerint gyermekko-rából összesen annyira emlékszik, hogy egyDartonita pap találta meg a Rualani-Sheral lábánálaz Elátkozott Vidék peremén. Állítólag egy üszkösromban hevert ork tetemek között, amiket márkikezdett az idõ és az oda gyûlõ hiénák foga. A papvéletlenül figyelt fel a gyereksírásra, és az elmesélésszerint csodálkozva látta, hogy az alig pár heteskisfiú egyetlen kicsi sebbel a szíve alatt túlélte amészárlást. A pap magával vitte egy a hegyekben lévõ régikolostorba, ahol Mutrat megmentõjéhez hasonlólelkületû Dartoniták kis csoportja élt. Riglort aszerzetesek igen különös ómennek tartották és nagyjövõt jósoltak neki, ugyanakkor nem kapott külön-leges elbánást. Még néhány, a környéken találtgyermekkel együtt nevelték fel és okították a halálfekete humorú istenének tanaira. Ahogy teltek-múltak az évek, egyre hatalmasabbranõtt, de jámborsága miatt sokat volt a többi gyerekcéltáblája. Aztán sajnos minden elromlott. Hogypontosan mi történt, azt nem mesélte el, de fel-cseperedve menekülnie kellett. Riglor nem tért kiennek a részletezésére, és nem akartam firtatni. Otthontalan senkivé válva, kivetve az õt befogadókközül Erionba szökött, hogy szeretett városunkbankoldusként szerezzen pénzt a betevõ falatra.Csillaga azonban hamar emelkedni kezdett, ahogyegy alakalommal kisegítette a városõrség végrehaj-tóit egy problémás ügy kezelésében. Egy sötét mágiával és ármánnyal elkövetettgyilkosságért vontak felelõségre egy sápadt arcú

A r c k é p c s a r n o k A k i k r ő l é r d e m e s t u d n i

A V ö r ö s B a k ó

1188

K

férfit, aki magát kalandozónak vallva magára vontaa város törvénykezésének dühét. Az ügyében döntõbírák kimondták rá a halálos ítéletet, de nem voltsenki, aki azt végrehajtsa, mert egymást követték aszerencsétlen esetek, és mindenki aki fejszét akartemelni a férfira, az elveszett. Végül az õrség kivittea Vérpad terére, és az ott összegyûlt sokaságnakfelkínálták a lehetõséget, hogy óriási, fél aranyjutalomért cserébe csapja le valaki a fejét. Mutratvolt az egyetlen, aki mit sem törõdve az átokkal,elfogadta a felkínált fejszét, és fölállt a hóhérpadra,hogy leválassza a makacs fejet a nyakról. Ekkorránézett a sápadt arcú és szitkokat sziszegvemegkísérelte Riglort is elriasztani, de nála nem jártsikerrel.

„Örökre vesszen el számodra a megnyugvásreménye, és leprásként járj az élõk között! Ezt har-sogta a szerencsétlen nyomorult, miközben lecsap-tam a fejit. Azóta sem tudom mit jelent ez, debizonyos, hogy nem fogott rajtam az átka.”– mondta Riglor nekem.

A téren állók egyöntetûen azt mesélték,hogy félelmetes mágia csapott ki a gonosztevõbõl,de az sem tudta megfékezni a hóhér bárdját. Mutrat soha nem felejtette el ezt az elsõ áldozatot,mert mint mondta, neki köszönhette, hogy a városbakója, késõbb fõbakója lett. És persze azért sem,mert ez a sápadt arcú férfi az oka annak, hogy bõrelassan kõvé keményedik és szétreped. Mindenesetrevállvonása és elfogadó arca megértette velem, hogysosem érdekelte különösebben, mi vár rá. Mutratszemélete szerint Darton elé járulni megtiszteléslesz, nem fájdalmas vég. Ami pedig az addigi idõtilleti, õ mindent megtesz, hogy ura ne legyen na-gyon egyedül.

Rákérdezve egyéb sérüléseire, megtudtam,hogy a hosszú évek alatt általában kalandozókon

kellett dolgoznia, akik minden eszközt megragad-tak, hogy elkerüljék a bárdot. Egy ízben még meg ismérgezték õt az elítélt barátai, hogy idõt nyerjenek– de nem jól adagolták és csak rosszullét tört rá,amitõl – kivételesen – nem tudta elsõre lecsapni afejet. Az arcán ekkor felsejlõ mosoly megértettevelem, hogy a vérpadon lévõ szerencsétlen sokkalkevesebbet szenvedett volna, ha barátai nempróbálják megmenteni. Elmondása szerint több százszor is lesújtott már abárdja a törvényt szolgálva, sõt volt olyan nap,amikor húsz kivégzése volt egyhuzamban – egydzsad karavánnak álcázott kalandozócsapat volt az,akik megkísérelték elrabolni a erion hercegénekértékeit. Arra is volt már példa, hogy gazdag ésromlott erioni polgárokat kellett jobblétre szen-derítenie. Azonban ahogy visszaemlékezett, nemtudott olyan esetett mondani, amiben valaki ártat-lan került volna fegyvere elé – de legyintve közölte,hogy nem is az õ dolga, hogy ezt eldöntse éskülönösebben nem is érdekli.

E pár eset elmesélését követõen viszonyla-gos csendben haladtunk tovább, és a kihaltsikátorokban csak a hóhér rekedt hangú énekét hallottam, ahogy egy Dartonita siratót kezdett dün-nyögni, mintegy a maga örömére. Riglor Mutrat nem tûnt másnak, mint egy alaposember, aki szereti a munkáját. Aprólékos rész-letességgel leírt esetei arra engedtek következtetni,hogy valódi hivatásként kezeli a hóhérságot. Azeldugott kis szentélyben végül meggyújtott gyertyá-ja pedig arra utalt, hogy valóban szívének kedvesDarton, és nem veszi félvállról az áldozást, aminekszertartását a vérpadra lépve szokott elkezdeni.

Broggendag Pitban

A r c k é p c s a r n o k A k i k r ő l é r d e m e s t u d n i

A V ö r ö s B a k ó

1199

gy tûnik, a szervezõk okultak a tavalyi hibák-ból. Idén változott a helyszín, a mesélõgárdaés a táborlakók átlag életkora, ellenben

maradt a töretlen lelkesedés és a programokösszeállítása.Az elsõ változás, hogyidén hat nap élvezhettüka tábor valóban egyedihangulatát, tehát pluszegy napot adtak nekünka szervezõk. Ezt ki istöltötték programokkalbõven, szinte nem is voltmegállás. A helyszín nagyságren-dekkel felülmúlta a tavalyit: a gyömrõiTeleki-kastély és területenemcsak festõiségével,de hangulatával issokkal inkább hoz-zájárult a tábor sik-eréhez, mint a tavalyicamping. A verseny-modul live részeihez isilleszkedett, a szervezõkminden tekintetbenigyekeztek kihasználni a helyszín adtalehetõségeket. Ez alegjobban a live horrorsorán sikerült, amelyrõlkésõbb még szót ejtek. Az elsõ este kiválóan si-került összehozni a tavalyihoz képest kétszeresmennyiségû táborlakót egy "tüzes" elõadással: söté-tedés után égõ buzogányokat, szalagokat suhogtató,tüzet fújó fiatalok mutatták be produkciójukat. A szervezõk idén is készültek bemutatómodulokkala népszerûbb világokra, úgymint D&D, Codex,

Cthulhu, Star Wars, Shadowrun, Ars Magica ésGyûrûk Ura, s ezeket a táborlakók mind kipróbál-hatták, ha maradt idejük. A második naptól ugya-nis, csakúgy mint tavaly, a tábor fõ programja, a

M.A.G.U.S. verseny vette kezdetét. Azt gondolom,hogy itt sikerült a leginkább újítani minden mástáborhoz képest. Nemcsak az a szemlélet nyûgöztele a játékosok többségét, hogy a párhuzamos mesékhelyett egy közös világba, egy közös városbahelyezték az összes játékost, hanem az, hogy a har-

madik nap környékére nyilvánvalóvá vált: a modulintrikus jellegébõl adódóan nemhogy akadályoztákvolna, de a mesélõk egyenesen bátorították ajátékosokat, hogy a többi csapattal kommunikál-

janak, próbáljanak meg információvalkereskedni, sõt, az is elõfordult, hogyvalaki elárulta korábbi urát és átmentegy másik csapathoz játszani. A négy nap játékidõ alatt két nagyobblive jelenet és számtalan apró live etûddobta fel az asztali játékokat. Ez nem-csak hasznos volt, hiszen így lehetett alegegyszerûbben lemodellezni az ynevivárosban történt tömegjeleneteket,valamint így lehetett megbizonyosodniafelõl, hogy minden csapatban pon-tosan ugyanaz és ugyanúgy történik,hanem látványos és élvezetes volt: mintaz elsõ napi halotti tor, mind a har-madik napi kocsmajelenet és a Dreinafõpapjának fõtéri prédikációja. A finálé végül szintén meglepte a több-séget, ugyanis a játékosok választásaiazt eredményezték, hogy ezúttal nem a"jó" gyõzött... Van egy olyan érzésem,hogy hallani fogunk még arról alesathról, aki sikeresen a szolgálatábakényszerítette Inamar rég elfeledett kyrholtait - és persze azokról az átálltjátékos karakterekrõl, akik inkább nemszálltak szembe vele...Az egyik legemlékezetesebb programnagyjából egyhangú vélemények szerinta horror live volt. A Teleki-kastély erre

az idõre idegszanatóriummá lépett elõ, ahol ajátékosoknak négy csapatba verõdve (FBI, CIA,helyi rendõrség és média) a sötétben zseblámpávalkószálva, az ápoltakat kihallgatva, elszórt cikkeketolvasgatva és egymással kommunikálva kellettrájönniük, hogy valójában õk is ápoltak, sõt, a csap-

S í k k a p u r o v a t

R ú n a t á b o r 2 0 0 6 b e s z á m o l ó

2200

Ú

atok egyetlen ember széthasadt tudatszilánkjai - sközben, ha igen szemfülesek voltak, kibontakozha-tott elõttük a szervezõk alakította bolondok közös,Cthulhu elemekkel is tarkított tragédiájára is. Ahorrort leginkább õk maguk, mármint a megkattantNPC-ket alakító szervezõk jelentették, akik ahangulatnak megfelelõen kifestve, elképesztõszínészi teljesítménnyel formálták meg a karak-tereiket (a Lassút, a Gyávát, a Kislányt, azAnakronistát, stb.). A tavalyi hagyományoknak megfelelõen idén is voltfantasy CTF, azaz egymás vízipisztollyal valószétlövése és kergült rohangálás a kertben. Ám idénehhez a szervezõk nem csatlakoztak, amit ajátékosok egy össztûzzel bosszultak meg a játékvégén - így a mesélõk sem úszták meg szárazon. Új programként jelent meg a Kincskeresés: a háromcsapat mindegyike kapott egy papírfecnit, amelyenegy versike (aka. riddle) volt. Ez vezette el a csapa-tot a következõ papírhoz (és versikéhez) és ígytovább, míg el nem érkeztek a kincsig - ami sajnoshûtött sör helyett csoki volt...Két találkozót is összeverbuváltak a szervezõk: atavalyi hagyományok alapján idén is Ynev világánakszerzõit (Jan van den Boomen, Alan O'Connor,John J. Sherwood, Ian Russel, Harold Barouche,Keith Alanson) látták vendégül, valamint népszerûfantasy grafikusok (Zsilvölgyi Csaba azaz Max,Buttinger Gergely és Vígh Szabolcs) tartottakelõadást egy másik alkalommal.

A versenymodul egyediségébõl adódóan csapatdí-jakból igen kevés került kiosztásra, de a díjakra nemlehetett panasz: igazi ajándéközönnel jutalmazták aszervezõk a tábor résztvevõit egyéni teljesítményeikalapján. Az igazi meglepetés pedig egy bársony-palást volt, amit a hat nap során a versenymodulegyik NPC-je, a város egyik nagyura viselt, ám adíjkiosztón az egyik legjobb szerepjátékos válláralett kanyarítva, aki boldogan vihette haza. Halkanmegjegyzem, hogy õ volt a versenymodul kéttúlélõje közül az egyik - a lesath oldalára állva végülannak legfõbb hadura lett...Emlékezetes hat napon vagyok túl a magamrészérõl. A Rúna Tábor szervezõinek lelkesedése,kitartása és játékszeretete ezúttal is megmutatta,hogy miként érdemes szerepjátszani. Reméljük,hogy megtartják jó szokásukat, és jövõre újratalálkozunk.

Fényképek és a lejátszott modulok hamarosanelérhetõek a www.runatabor.com-ról (legalábbis aszervezõk ígérete szerint).

Varga "Jones" János

I M P R E S S Z U M

2211

Erioni Harsona 6. szám. Az Erioni Harsona ingyenesen letölthetõ, háromhavonta megjelenõ e-folyóirat, mely létrejött az ErioniHarsona munkatársainak közremûködésével: Fõszerkesztõ: Kolozsvári Zsófia Tördelés: Szrapkó Zsolt Grafika: Czopkó Róbert, Grandpierre Dorottya, Horváth Károly, LiptákLászló, Pákh Dorottya és Sulyok Richárd. Cikkíróink: Csepeli Noémi, Kátay Gergely, Nagy Dániel, Dr. Petrétei Dávid, SulyokMárta, Szalay Gergely, Varga János. Külön köszönet Gáspár Péter (Jan van den Boomen), Kornya Zsolt (Raoul Renier), MolnárGábor (John J. Sherwood) és Dr. Pálinkás Imre (Alan O'Connor) uraknak a szó- és írásbeli segítségért, valamint BePének és azRPG.HU-nak a támogatásért és a tárhelyért. Az Erioni Harsona szeretettel várja az újságba illõ anyagaitokat, a világgal vagy az újsággal kapcsolatos kérdéseiteket,véleményeteket az erioniharsona@freemail.hu címre. A régebbi számokat és egyéb információkat a http://member.rpg.hu/erioniharsona címen találhattok.

ImpresszumAz Erioni Harsona független hírlap.Felelõsséget vállal: Adras Tamon

Szerzõk: Haril Lyedis - Torozon híreivelMervan atya - tájak, népek felelõseHilgenor - a Lar-Dorban tanult tudós fõNerina Dinn - az egyik kérdezõnkBroggendag Pidban - a másikDzsenorhal - A Legendák BúváraSzázujj Galen - Ynev játékaivalDolin Reval - fogadók ismerõjeElser mester - a magisztérium bölcseGilean Kadving - Az udvarok ismerõje…és még sokan mások.

lapunk kinézetéért felelõs:Gildorn T 'Hogran

Elkészült P.sz. 3689-ben, Alborne tercében,az Ébredés havának 2. napján

Köszönettel tartozunk minden közremû-ködõnek, és különösen az alábbiaknak: A papírt a tiadlani illetõségû Navalkereskedõcsalád bocsátotta rendelke-zésünkre.Festékünk receptjét Gunibar mester, a hírestörpe festõmûvész árulta el nekünk. Erion hercege, maga Escanor om Viniel istámogatásáról biztosított bennünket.