Hipertónia Társasági Magazin

Aki megszabadít afelesleges kilóktól

Miért szeretem awhiskyt?

ORWO-SHOCK,avagy a RosszCsont Brigád

könyvekízek

hangulatokemberek

Kopogtatóorvosokról – orvosoknak...

2009. I. évfolyam 2. szám

Tartalom

SZÍNPADONORWO-SHOCK, avagy a Rossz Csont Brigád... 4

SÚLY-KONTROLLAki megszabadít a felesleges kilóktól 6

SAKKEgy bizonyos Görgényi Frigyes, aki rátalált Marcel Duchampra... 8

MAGÁNSZFÉRAA betegre akkor is mosolyogni kell, ha nem érzem jól magam... 10

IGAZ TÖRTÉNETEKA lelkiismeretes adjunktus... 12

HORRIBILE DICTUA beteg sok mindent kibír? 13

KÖNYVAJÁNLÓEmlékek piacán 14

NEVESS VELÜNK!Viccek 15

SZENVEDÉLY„Szerelmem Liszt” 16Nem csak a keserûség inspirál... 17

SPORTGyógyítás, focilabda, teniszütô „egy kézben” 19

VELEM TÖRTÉNTHogyan lettem tolmács? 20

ITALOKMiért szeretem a whiskyt? 22

AKTUÁLISEgy kitûnô központ kitûnô rendezvénye – képekben 24

ÚJDONSÁGHogyan hat a Talliton® a metabolikus szindrómára? 26

Köszöntô

3

Tartson velem egy tavaszi kiállítás megnyitójára! Pipacs, hajnalka, írisz,gyöngyvirágcsokrok. Színesek, üdék, szinte érzem az illatukat. Pedignem élnek. Pontosabban a vásznon kelnek életre, hiszen az egyik legis-mertebb kortárs festômûvész Macskássy Izolda tavaszváró kiállításánakképei, selyem kollázsai, Budapest legújabb kulturális centruma az Öböl-11 falán. A megújuló Kopaszi-gát csupa üveg épülete meredeken tör azég felé, aztán hirtelen visszahajlik, akár egy fövenybe süllyedô kavics.Vonalvezetése vízparthoz illô hiszen némi költôi túlzással azt írhatnám,hogy az épületbôl kilépve lábunkat nyaldossák a Duna hullámai.

A természet közeli helyszínnel harmóniában „Bíborba, bársonyba, gyön-gyös koszorúba” öltöztetett alkotások. Mert Macskássy Izolda virágnyelvenbeszél. Az ô selymes tulipánjai, sejtelmes íriszei másokéval összetéveszt-hetetlenek Csak olyan virágok nyílnak keze nyomán, amelyek kicsi Bertanagymama kertjében pompáztak nyaranta. Látszik, hogy a híres korondi fa-zekas, Katona Sándor unokája fenyôerdôk között élt, a Marosban fürdött, akakasdi erdôben járt ibolyát, hóvirágot, kikericset szedni, megtanulta hall-gatni a fô növését, a patak csobogását. Ô maga szeretni való sistergô, rob-banékony-lobbanékony, indulatos, igazi szókimondó asszonyság. Képei lé-nyének kontrasztjaként letisztultak légiesek, varázslatosak.

A boldogság, az öröm sugárzik férfi-nô ábrázolásaiból is, melyek azösszetartozás, a meleg meghittség, az asszonyi és az anyai odaadás üze-netét hordozzák magukban. A kezek mindig simogatnak, a karok ölelnek,a szemek szeretetet tükröznek, anya és gyermek, férfi és nô egy mindigboldog világ lakói. A virágok és emberek mellett, ott díszelegnek képein abüszke tartású, szép testû nemes paripák. Itt is a gyermekkori motívum adöntô, hiszen édesanyja híres, ismert lovas volt. A festô lovas portréibólegyébként Fülöp herceg is ôriz néhányat a Buckingham palotában.

Izolda nem fest szörnyûségeket, de az avantgarde képrombolás meg-fejtésre váró elemeivel sem borzolja idegeinket. Nála a dolgok éppenazok, aminek látszanak. A virág virág, a szerelem szerelem, a ló ló.

Titkok, talányok, hátsó szándék nélkül. Zûrzavaros világunkban, ami-kor már szinte semmi sem az, mint aminek látszik: jólesik a tekintetnekmegpihenni egyszerûen szép, és derût sugárzó alkotásain. A csöpp kisszékely asszony a maga 153 centijével semmi mást nem akar, mint a lel-künket vigasztalni. Onnan érkezett, ahol a kimondott szó nemcsak ígé-ret, maga a beteljesülés. Ahol „a virágszirom gyöngeségében is erôsebb,mint az állig felfegyverzett gonosz”. Ahogyan mondja: „Én azt hiszem,hogy a szépségek az életemben mind azért vannak, mert onnan jöttem,ahonnan jöttem. Szép Erdélyországból. Azt hiszem, hogy az erdélyi em-ber több száz fordulóval többet kap az élettôl, mint itt az anyaországban.”

És Izolda tovább adja a szépet. Mindegyik képe – még a legszomorúbbis – mosolyog. Mosolyog a színeivel, mosolyog a selyem szemcséinekvisszatükrözôdésével. Úgy, ahogy talán Ön is mosolyog, ha kezébe veszia Kopogtató újabb számát. Bízom abban, hogy örömmel olvassa a nagyvarázsló Pados Gyula életreceptjeit, Czuriga István whisky kalauzát, DeChatel Rudolf tolmács történeteit, a Rossz Csont Brigád színházasdijátLakatos Péterrel, a polihisztor sakk történész Görgényi Frigyes anekdotá-it, Szilágyi András gondolatait Liszt Ferencrôl és a nôkrôl, vagy éppen ateltházas debreceni hypertónia nap fényképes beszámolóját.

Ha pedig úgy érzi, hogy a mindennapok nyûgei, a bizonytalanságbóleredô egyre gyakoribb agresszió stresszeli, hogy szépségre, megnyug-vásra vágyik, jó szívvel ajánlom Önnek Izolda képeit.

B. Király Györgyi

Kedves Olvasó!

Kopogtató

A Magyar HypertóniaTársaság és az EGIS lapja

Felelôs szerkesztô:B. Király Györgyi

Szaktanácsadó:Dr. Farsang Csaba és Dr. Alföldi Sándor

Munkatársak:Bozsán Eta, Bulla Bianka ésVámos Éva

Tördelôszerkesztô:Tusor Ildikó

Címlapon:Alfons Mucha: A nô dícséreteKiállítás: 2009.03.21 – 06.07Szépmûvészeti Múzeum

A lap orvosoknak,egészségügyi szakdolgo-zóknak készült, terjesztik az EGIS orvoslátogatói.

MacskássyIzoldaOrchideák

SzínpadonSzínpadon

Az elôadásra a Merlin Színház-ban került sor 2009. január 15-én– ez volt az elsô kôszínházi fellé-pésünk! Hatalmas siker volt! A kö-zönség tombolt, az elôadás utánautogramokat kértek, DVD-t sze-rettek volna venni...!

Mindenki borzasztóan élvezi azegészet. Az írást, a próbákat, azelôadást. Megtapasztaltuk, mi az alámpaláz, milyen érezni a közön-séget, hogy reagál-e vagy sem.Soha nem hittem volna, hogy tény-leg lehet tudni a közönségrôl, hogyvevô-e a darabra vagy sem, velünkvan-e vagy nincs. A rezdülésüket isérzi az ember a színpadon. Aztán,ha beindul, akkor az fenomenális,akkor már nehéz elrontani. Mert aközönség pozitív reakciója inspirá-ló, magával ragadó. Na, és ott vanmég a sikeres elôadás után érzettmámor! Hihetetlen jó érzés., mint akábítószer... Most már értem a szí-nészeket, miért csinálják... értem afélelmeiket, de az addikciójukat is .Mindannyian így vagyunk vele. So-kat beszélgettünk arról, hogy miértis kezdtük el. Az elôbb említett ér-zéseken túl azért, mert ez más,mint az orvoslás, amelynek keserûhétköznapjaiból valamiféle kisza-badulást, menekülést jelent a szín-pad. Nem szakmai feladatokat haj-tunk végre, hanem valami hihetet-lent teszünk, abszolút amatôr mó-don, de nagyon jó érzéssel. Megazzal a tudattal, hogy a kollégákértékelik az erôfeszítéseinket a ne-vetésükkel, és azzal, hogy azon azestén néhány percre ôk is kiszaba-dulnak a „mókuskerékbôl” – leg-alább gondolatban. Nem tudom,hogyan lesz tovább, mert egy-egysikeres elôadás után nagy a vágyaz emberben, hogy folytassa, deazt már megtanultuk, hogy ilyen-kor egy kicsit várni kell. Az alko-tás nem jön csak úgy magától.Az viszont biztos, hogy a társulata jövôben is összetart. Az elmúltévekben, amellett, hogy az elô-adások kapcsán találkoztunk,spontán baráti társasággá isalakultunk. Többször találkoz-

tunk Marton Pista balatoni nyaraló-jában, vagy a Szekeres Laci általszervezett disznóvágáson. Valami-lyen láthatatlan szál összeköt min-ket, noha nagyon különbözôek va-gyunk. Ez a szál erôs, mert „színé-szi” élmények szôtték olyan erôshálóvá, amely talán sohasem sza-kad el. Bármi is történjékvelünk a jövôben, olyan él-ménnyel lettünk gazdagab-bak, amelyre egyikünk semszámított, és amely össze-kovácsol bennünket. És eznem kevés a mai világban...

Lejegyezte: Bozsán Eta

A színházasdit néhány kollégám-mal találtuk ki, elôször 10 évvel ez-elôtt. Akkor még csak egy színhá-zat béreltünk ki, és összeszedtükazokat az orvosokat, akik valami-lyen „kunsztot” tudnak, így állítot-tunk ki egy másfél órás elôadást.Gömör Béla professzorral Pa-Dö-Dö-t adtunk elô – sikerrel. Senkinem ismert fel bennünket! Ezutánnémi szünet következett, majd2005-ben jött össze igazán a maitársulat, amelynek neve Rossz

Csont Brigád – az orwo-shock. Anév 12 férfi orvos embert takart,akik elsôként az „OEPosz király rö-vid tündöklése és csúfos bukása”címû ógörög drámafantáziát adtákelô Balatonfüreden a MagyarOsteológiai Kongresszuson – ko-moly sikerrel. Ebben a darabbanmég magunkat kísértük az énekek-nél egy szál gitárral. Ekkor alakultki a végleges szerzôgárda is:Gömör professzor mellett SzekeresLászló és Lôkös Csaba aktivizáltamagát. Mi írtuk a darabokat, majdaz egész társulat (Kiss László,Nagy Zsolt, Takács István, SpeerGábor, Kiss Csaba, Aradvári Lász-ló, Szombati István, Marton István)hozzátette a saját ötleteit. Így ala-kult ki a végleges mû.

2007 tavaszán egy másik orvoskongresszuson adtuk elô a „Mi-niszter félreért, avagy a képzettbeteg – Moliére után szabadon” cí-mû mûvünket Balatonalmádiban.Ekkor már zenekar is kísért min-ket. 2007 ôszén egy kisebb fellé-pésünk volt Hévízen egy viccesirodalmi est formájában, aztán2008 ôszén kezdtük el a legújabbdarab munkálatait. Ez az „Alendró-meó és Fosavancúlia egyáltalánnem annyira tragikus története,avagy nyóckerbeli láv-farma-sztori” címet viselte. Itt a társulatotkiegészítette Magyar Attila szín-mûvész, illetve Tóbiás Magdolnakollégánk, valamint a zenekar is ötfôsre bôvült (Ferenczi Györgyének, szájharmonika, hegedû; Jó-nás László basszusgitár, ének;Honéczy Zoltán „Oszi” billentyûshangszerek; Király István „Rezsô”dobok; Varga János gitár). MagyarAttila jelenléte lopott némi profiz-must a munkánkba, hiszen meg-próbált minket képezni, rendezni,és hozzá szoktatni a színészke-déshez.

4 5

ORWO-SHOCK, avagy aRossz Csont Brigád...

Rossz csontok, avagy mit tegyünk,hogy csontjaink egészségesek marad-janak? Dr. Lakatos Péter, a csontrit-kulás kutatásának, gyógyításának ésoktatásának nemzetközileg elismertszakembere ezzel a címmel írt ismeret-terjesztô könyvet. Most nem az orvos,hanem az amatôr színész mutatkozikbe önöknek. Munkáját ismerve márnem is olyan meglepô, hogy színtár-sulatukat éppen Rossz Csont Brigád-nak nevezték el.

Az ógörög drámafantázia társulataBalatonfüreden

2002 szilvesztere

Súlykontroll Súlykontroll

– Jó, jó. De mi motiválja az embert 60 után? A család? A munka? – Az embereket különbözô dolgok motiválhatják. Vannak munkamá-

niások, én is ilyen vagyok. Vannak, akiket csak a pénz, a vagyon moti-vál. Én nem igazán sokra vittem ezen a területen. A gyerekek, az uno-kák viszont sok örömet szerezhetnek, sikerélményt, kikapcsolódástnyújtanak... Két csoportba oszthatjuk azokat, akiknek semmilyen moti-vációjuk nincs. Egyik részük természeténél fogva, emóciók nélkül,igénytelenül elég jól elvan a világban. De a másik nagyon szenved tôle,egészen a kétségbeesésig hajszolhatja magát.

– Térjünk vissza az ön varázslásaira. Meséljen a legnagyobb si-kerérôl, a legnagyobb fogyasztásáról.

– A legkövérebb hölgy 170 kg-ról indult, egyetlen év alatt ismételt be-fekvésekkel kombinálva 101 kg-ot fogyott. Azótafogyókúra kurzusokat is ad, pedig annak idején amentôk még oxigén kíséretében szállították azosztályunkra. A fogyásában az is segített, hogy ki-derítettük a pajzsmirigy rendellenességét. Ígykaphatta meg azt a hormonhatású gyógyszert,mely „zsírégetô” hatású is egyben.Volt egy házas-pár is, akik nem kevésbé érdekesek. Aranka 127kilóról indult és 70 kilót sikerült leadnia, míg férjeFerenc 150 kilóval feküdt be hozzánk, és 50 kiló-val könnyebben távozott. Sajnos a lányaik ugyan-csak túlsúlyosak. Úgy tudom a legnagyobb gyere-kük 140 kilós. Az egész kúrát azért is forszírozták,hogy jó példával járjanak a gyerekeik elôtt.

Az elhízás világjárvány! Az elhízás sajnos egyre jobban terjed az egész civilizált világban. AzEgyesült Államokban 1970-ben az orvosi értelemben vett elhízás (30-astesttömeg index felett) a lakosság 14% százalékát érintette, 2000-re31%-ra növekedett! Ha nem is ilyen mértékben, de a többi országban isez a tendencia észlelhetô. A kövérség szép lassan világjárvánnyá válik.

– A fogyókúrához persze pénz kell. A zöldség többe kerül, minta zsíros kenyér.

– Ez nem igaz! A barna kenyér és a fehér kenyér, a durum lisztbôl ké-szült, illetve normál tészta, a barna rizs és a fehér rizs ára között nincslényeges különbség.

A zsírszegény szárnyasok még mindig olcsóbbak, mint a zsíros hú-sok. Egyedül a zöldség, gyümölcs árak nehezen megfizethetôk, bár sze-zonálisan ezek sem túl drágák!

És ha valaki fogyni akar nem a pénztárcájában, hanem a gondolko-dásában kell rendet tennie. A legfontosabb a motiváció, az elhatározás,és a kitartás.

– Minden csatornán az zúdul ránk, hogy a kövérség rengeteg be-tegség melegágya.

– Régóta ismert, hogy az elhízás cukorbetegségre, magas vérnyo-másra, magas vérzsír szintre, szív- és érrendszeri betegségekre hajla-mosít. Ami új, hogy bizonyos rákok gyakoribbak az elhízottak között. Pél-dául a nyelôcsôrák 50%-kal, az epehólyag, a méhnyakrák 60%-kal, avastagbélrák 25%-kal gyakoribb az elhízottak körében! A mellrák kocká-zata pedig a klimax után másfélszer nagyobb az elhízottaknál, mint anormál súlyúaknál!

– Önt – legalábbis a súlya alapján – biztosan elkerülik a betegsé-gek. A saját családjában is alkalmazza az elveit? Kik is várják haza?

– Professzor úr! Mindenek elôtt azt szeretném tudni, hogy Ön ho-gyan ôrzi meg a testsúlyát, hiszen az évek ön fölött sem múlnak elnyomtalanul, a kilók pedig valamennyiünkre rakódnak.

– Szigorúan betartom az általunk hirdetett diétás irányelveket, napi2000–2200 kalóriát fogyasztok (a lakosság átlag 2400–2800 kalóriát fo-gyaszt), ezen belül a zsírfogyasztást csak kissé fogom vissza, mert a ko-leszterin szintem normális. Viszont nagyon ügyelek arra, hogy kevésgyorsan felszívódó szénhidrátot, fehér kenyeret, rizst, krumplit, tésztátegyek, mert ezek a legjobban hizlalnak, és zsírlerakódáshoz vezetnek.Megpróbálok este kevesebbet enni, mert amit este eszünk abból többhasznosul. Egyébként a magyar felnôtt lakosság 40%-a túlsúlyos, 20%-a elhízott, tehát 60%-uk a normál súly feletti! Ezen kívül további 20%, hanem vigyázna az étkezésére, belecsúszna a túlsúly kategóriába. Én mégbenne vagyok a 25-ös BMI-ben, de ha annyit ennék, amennyit kívánokés szeretnék, én is biztosan túlsúlyos lennék.

Bár a legtöbb élettani funkci-ónk csökken az öregedéssel, azétvágyunkra ez sajnos nem igaz,mert az inkább fokozódik. Ráadá-sul az évek múlásával az energialeadás, az alapanyagcsere csök-kenése is jellemzô, ami azt jelen-ti, hogy kevesebbet égetünk el.Ha ugyanazt esszük 40 és 60éves korban, utóbbiban ugyanat-tól jobban elhízunk, a kisebbenergia leadás miatt.

60 után kezdôdik az élet!– Ön hogyan éli meg az életethatvan év fölött?

– A mallorcai repülôtéren aszigetre érkezôket, fôleg németturistákat a következô felirat fo-gadja: 60 után kezdôdik az élet!60 után mindent újra kezdünk. Ha

megérjük, és ha egészségesek vagyunk, akkor ebben sok az igazság.Életünk folyamán gyûjtjük a tapasztalatokat és szerencsés esetben egy-re bölcsebbek leszünk.

Viselkedésünk így alapvetôen eltér fiatalkori magatartásunktól. Azegyik legfôbb tanulság – szoktam mondani – hogy semmi sem tökéletes.Nem lehet úgy gondolkozni, mint fiatalon! A konfliktus nélküli életet csakkompromisszummal lehet elérni. Ha ezt tudomásul vesszük, ha gondo-lunk rá, ha nem hôbörgünk, akkor jobban el tudjuk viselni, sôt, élvezni isaz életet.

6 7

Aki megszabadít a felesleges kilóktólPados Gyula igazi varázsló. Százak, ezrek köszönhetik neki, hogy megszabadultakfölösleges kilóiktól, ezzel betegségeiktôl és gátlásaiktól is. Legtöbbet fogyó pácien-se 101 kilót dobott le! El tudják képzelni, milyen bûvészmutatványok kápráztat-ják el a Szent Imre kórház lipid részlegének lakóit? De az is lehet, hogy szó sincsbûvészmutatványról, csak hallatlan empátiáról, odafigyelésrôl, motivációról.

– Senki sem próféta a saját csa-ládjában. Általánosságban az a jel-lemzô az emberekre, hogy fél év-nél tovább nem tudják tartani a di-étát és nagyon szoros orvosi kont-roll kell ahhoz, hogy ez meghos-szabbodjon. Egy lányom, és egy fi-am van. Mindketten családosak,négy unokával ajándékoztak meg.Nagyon nehéz ôket összehozni,mert a lányomék Hannoverben él-nek, a fiam pedig, mint operatôr,

legtöbbször külföldön forgat. Néhasikerül megszervezni, hogy együttsíeljünk telente egy kis ausztriai fa-luban Loferben. Elôfordult, hogyamikor a fiam hosszú ideig Lon-donban forgatott – éppen Oscar-díjas színészekkel, Meryl Streep-pel, Vanessa Redgrave-val azEvening (Este) címû filmet – ott isösszegyûlt a család. A forgatásból,akárcsak a fiamból nem sokat lát-tam, de az unokáim boldogan haj-kurászták a Saint James Parkbana barátkozó mókusokat, és nagyonélvezték a londoni metrózást, anagypapa meg ôket.

Pados Gyula gyermekeivel

Dr. Pados Gyula

Pados nagypapa büszkeségei

Sakk Sakk

nosztalgia miatt. Nagyon jó sakkújságok, kitûnô sakk könyvek je-lentek meg. Magyarország sakknagyhatalom! 1927-ben és 28-bansakkcsapatunk letarolta Európát.Emlékezetes diadal az 1842 és 45közötti levelezési sakkverseny,mely Pest és Párizs között zajlott.Mi nyertük meg és ez akkora fegy-vertény volt, mint a magyar-angol6:3-as futball-mérkôzés! A magya-rok átírták Európa szellemi sakk-térképét.

– Soha nem érünk el a köny-vekhez? Hiszen két könyvet isírt Marcel Duchampról? Az elsôcíme: Egy bizonyos MarcelDuchamp, a másodiké Duchamprátalált a gyalogútra. Ki volt ô?Hogy talált rá?

– 1996-ban jelent meg az elsôkönyvem, melyet az életérôl írtam.Akkor a szakma feldühödött, hogymer egy külsôs ilyesmit írni. Súlyoskritikákat is kaptam. Duchamp aXX. század egyik legfermentatív-abb hatású egyénisége volt. A fran-cia képzômûvész ott bábáskodott akubizmus kezdeteinél, a futuriz-musban is részt vett, a szürrealiz-musba is belekóstolt, a dadaizmus,az op-art és popart is megjelentmûveiben. Mindenben elsô volt. Ôegy témában keveset alkotott, min-dig továbblépett. Pont egy idôs voltKassákkal. Nyolcvan évet élt. 1887-

ben született és 1968-ban haltmeg. Fiatal orvosként a festôbará-tok miatt képgyûjtésbe kezdtem. Amodern festészet megérintett, denem értettem. Elhatároztam, hogykinézem magamnak a legmoder-nebbet, és majd megtanulom.Duchamp kettôs tehetség volt. Mégmost sem értem, pedig már kétkönyvet írtam róla. Az ô nevét Ma-gyarországon nem találja, én va-gyok a népszerûsítôje.

Duchamp a nôcsábász...– Egyébként rendkívül jól sak-

kozott, alán ezért is esett rá a vá-lasztásom. Elkezdtem kutatni, ide-haza és külföldön. Elmentem azözvegyéhez is. Sok pletykát is hal-lottam róla, talán az a legvonzóbb,hogy nagy nôcsábász volt.

– Felfedezte benne a sakk-zsenit?

– Nem zseni. Kettôs tehetség.Nem érte el azt a szintet sakkban,mint a képzômûvészetben. Neki isnehéz döntés lehetett, amikor1925-ben, azaz 25 éves korábankijelentette, hogy nem fest, hanemsakkozni fog. Akkoriban a franciasakkélet nem volt olyan jelentôs.1935-ig nem is festett, aztán visz-szatért az ecsethez.

– Nem érez vele nagy rokon-ságot?

– Nem. Ô nagy ember volt. Le-gendák szólnak a magatartásáról,az (ál)szerénységérôl, mindig ár-nyékban érezte magát de tudta,hogy nagy jövô áll elôtte. Nálunknem ismerik, tôlünk Nyugatra szin-te mindenki. Egyszer végeztekegy közvélemény kutatást itthon,megkérdeztek 100 mûvelt embert,hogy ismerik-e? 95-en nem hallot-tak róla, öten igennel válaszoltak,de abból kettô hazudott. Nincsszüksége népszerûsítésre, mertvilághírû, idehaza mégis ezt te-szem. Elôadásokat tartok róla or-vosi körökben, a Ludwig Múzeumfilmklubjában levetítettem egy fil-met az életérôl, a mûveirôl. Nemegy túl szerencsés projekt ôt nép-szerûsíteni.

– Kezdjük az életével, bár kérde-zô „jogosítványom” a sakkrólszól.

– Húsz évig dolgoztam egy bu-dapesti kórházban, ahol endokri-nológiával is foglalkoztam, a disz-szertációmat pajzsmirigy témábanvédtem meg. Utána meghívtak azegyik gyógyszergyárba, ahol a mainapig dolgozom. Kezdetben egykis részleget irányítottam, ma mára vállalat történetével foglalkozom.

– Vannak olyan gyógyszerek,melyek az Ön nevéhez kötôd-nek?

– Fôleg a vérnyomás csökken-tôk. Ezek hazai törzskönyvezésé-ben játszottam szerepet, erre amai napig büszke vagyok. Agyógyszer fejlesztése úgy történik,hogy a vegyész egy fehér port le-tesz az asztalra, majd abból a pa-tikában kapható gyógyszert kellkészítenie.

Édesapám vegyészmérnök volt,a családomat középpolgárinak ne-vezném. A szüleim szerették vol-na, hogy magasabbra törjek és or-vos legyek. Az Árpád Gimnázium-ban olyan tanáraim voltak, mintSzabolcsi Miklós vagy SzentkuthyMiklós, aki késôbb nemcsak bará-tom, de betegem is lett. Azóta nemtudok szabadulni attól, hogy énnemcsak olvasni, de írni is tudok.Képzômûvészeti érdeklôdésemetmegelôzte egy olyan idôszak, ami-kor az operisták adták egymásnaka kilincset. A kórházi fônököm va-laha Tito Gobbit kezelte, majd hoz-zánk járt Radnai György, OroszJúlia és Osváth Júlia is. De a festô-ket is rám osztotta, például Frank

Frigyest, Rafael Gyôzôt... szóvalnagy mûvészeti élet volt az ORFI2-es belgyógyászati osztályán.

– Boldogan hallgatnám to-vább, de a feladatom az, hogymindent tudjak meg a sakk és azorvos viszonyáról.

– Jó. Felejtsük el, hogy nagyképgyûjtô voltam.

– Bocs, de ezt nem szeretnémelfelejteni. Ma már nem az?

– Ebbe a bumm-ba nem lehetgyûjteni. Elváltam a gyûjtemé-nyemtôl a nejemmel együtt. Ezmár nagyon régen volt, azóta csakkülföldieket gyûjtök, nem originálismûveket, hanem sokszorosítottgrafikákat.

A polihisztor sakktörténész– Nekem van egy ilyenem VogelErictôl.

– Tényleg? Gratulálok. Ismer-tem ôt. Nagyszerû személyiségvolt! Szóval a sakk. Gyerekkoriszenvedély, melyet tehetségtelen-ségem miatt idôben abbahagytam.Pedig voltak elsô osztályú eredmé-nyeim, amit nem tudtam megtarta-ni. Ez a korszak olyan 13 és 15éves koromra tehetô. A sakk irántielfogultságom a mai napig meg-maradt, de nem játszom. Ja... éstíz évig versenyszerûen bridzsel-tem. Mindezzel együtt, vagy ennekellenére hivatalosan sakktörténészvagyok.

– Van errôl papírja?– Barcza Gedeon díjat kaptam a

Magyar Sakkszövetségtôl! A sakktörténelemmel ötvenéves korom-ban kezdtem el foglalkozni, a

8

Egy bizonyos Görgényi Frigyes, akirátalált Marcel DuchampraA hazardírozók nyugalmával megyek a találkozóra. Görgényi Frigyes doktormindent tud a sakkról, a gyógyításról, a gyógyszerekrôl, könyvírásról és a képzô-mûvészetrôl, én meg a könyvesboltot is alig találom, ahol megbeszéltük a rande-vút. Amikor meglátok egy jó kiállású ôsz hajú urat mosolyogni, rögtön tudom,hogy ô az. Udvarias, bizalomgerjesztô kedvessége azonnal „levesz” a lábamról.

9

Dr. Görgényi Frigyes

– Miért? Nem ismerik, és nemis akarják?

– Nagyon jól megfogalmazta.Errôl lehet szó.

– Meséljen még magáról. Ho-gyan zajlik egy napja?

– Dolgozom. Írom az EGIS tör-ténetét. 2013-ban leszünk 100évesek, akkora biztosan elkészü-lök vele. Ezen kívül sorozatokatnézek. Helyszínelôk, New York-ihelyszínelôk, Miami helyszínelôk.Mind jöhet.

– És Ön visszatalált a „gya-logútra”? Sakkozik manapság?

– Nem. Ez egy elvi kérdés, amitegyszer hágtam át. Borda Lajosantikvárius barátom rávett arra,hogy menjek ki a nagymarosi há-zába. Ott leültünk és 10 játszmából15-öt nyert. Mint történész mindenjátszmát tudok fejbôl nyolcvan évrevisszamenôleg, de a gyakorlatbannem tudom alkalmazni, berozsdá-sodott a játéktechnikám. Hogymégis mondjak valami pozitívu-mot, egy barátommal sakk felad-ványokat fejtünk meg, mert topikusmemóriám még van.

Mar

cel D

ucha

mp

Mindig meglepôdöm amikor félelmet észlelek a magán egészségügyi in-tézmények iránt. Pedig szigorú munkatempóban ugyan, de aki a munkájátbecsületesen elvégzi annak semmitôl nem kellett tartania. Sôt, nagyobbjuttatásban részesülnek munkatársaink, mint az állami szektorban. Ez azérem egyik oldala. A másik? Mint az IMS orvos igazgatója kijelenthetem,hogy aki nem megfelelôen viszonyul a beteghez, az nem maradhat ná-lunk. Mosolyogni még akkor is kell, ha nem érzem jól magam. Hogyan kez-dôdött?

Negyven évet a Haynal Imre Orvosegyetemen töltöttem, mint kardioló-gus. Az egyetem fénykorában az orvos továbbképzés bástyája volt és ki-váló tanárok sorát adta nemzetünknek. Ott tanultam diagnosztizálni a be-tegségeket, elôadást tartani és tudományt mûvelni.

Mikor 1956-ban a klinikára kerültem, akkori professzorom, egy hónapiismerkedés után azt kérte tôlem, hogy gyûjtsem össze az intézetben meg-jelenô magas vérnyomás betegségben szenvedô betegeket, tanulmá-nyozzam a kórtörténetüket, elemezzem ôket, és gondolkodjam azon, mi-lyen összefüggést lehet találni a betegség és a beteg környezete, valamint

habitusa között. Magam semhittem volna, hogy két év alatt5000 beteg adatait sikerül ösz-szegyûjtenem. Kötödésem abetegséghez ekkor kezdôdöttés a mai napig tart. Ha bele-gondolok , hogy milyen nehéz-séget jelentett akkor a magasvérnyomás betegség kezelése,egészen elképedek.

Hiszen az elsô hatásosgyógyszereket akkor próbáltákki a nyugati országokban éssokan, komoly pénzeket áldoz-tak arra, hogy feketén megsze-rezzék az életet mentô, illetvemeghosszabbító szereket.

Ebben az idôben még vérle-bocsátást is végeztünk, ha va-lakinél hirtelen megemelkedettvérnyomást észleltünk.

Csakhogy a Továbbképzô Egyetem megszüntetését egyre többen szor-galmazták, én meg úgy gondoltam, helyes máshol kamatoztatni eddigi is-mereteimet. Váratlanul jött a meghívás és egyben kihívás, hogy szervez-zek egy új kardiológiai szakrendelést egy ismert magán egészségügyi in-tézményben. (International Medical Services Ltd). A kihívás úgy szólt,hogy a szakrendelés fogadjon magán betegeket, de készüljön fel a bizto-sított betegek ellátására is. Nem árultam el eddig, hogy magánszorgalom-

10

A betegre akkor is mosolyogni kell,ha nem érzem jól magam...Mi a különbség az állami és a magántulajdonban lévô hypertónia szakrendelésközött? Egy olyan ember benyomásaival ismerkedhetnek meg, aki 15 esztendejea magánszektor orvosaként gyógyítja betegeit. Tapasztalatait Dr. Kékes Ede je-gyezte le.

11

MagánszféraMagánszféra

Dr. Kékes Ede

ból számítástechnikát és informatikát tanultam és ennek eredményekép-pen 5 évig egészségügyi informatikát is tanítottam, ami igazán jól jött azúj helyzetben.

Régi klinikai emberként igencsak szokatlan volt, hogy minden perce-met be kellett osztanom, sôt a munkatársaimét is. 15 évvel ezelôtt bizonynem volt divat megszabni a betegek szigorú idôelôjegyzését és azt sem,hogy a megszabott betegségnél milyen vizsgálatot, mennyi idô alatt kellelvégezni.

Ma ez már természetes. A másik döntô különbség a klinikához képest,hogy itt minden szükséges anyagi és személyi feltételt megkaptam.

A kerületben, sôt azon túl hamarosan megtudták, hogy az ide kerülôhypertoniás beteg nemcsak alapos és teljes kivizsgálásban részesül, denem is kell várakoznia. Mi mindig az embert nézzük, nemcsak a betegsé-gét. Megvizsgáljuk a rizikófaktorokat, szûrést végzünk és törekszünk akomplex érbetegség felderítésére. Így nálunk csak akkor teljes a kivizsgá-lás, ha – szükség szerint – a beteget angiológus, lipidológus, vagy dia-betologus is megnézi. De nem feledkezünk meg a betegség mentális, lel-ki oldaláról sem.

Idôs betegeink elmond-ják a gondjaikat, sajátproblémáikat és mesélneknehéz körülményeikrôl.Nekünk azt is számításbakell vennünk, hogyan, mi-lyen körülmények közöttélnek, hiszen ez a terápi-ánkat, a felírandó gyógy-szereket is befolyásolja.Nap, mint nap találkozunkolyanokkal, akiknél a ma-gas vérnyomás kialakulá-sában döntô szerepe vana stressznek, a feszültség-nek. Ha meghallgatjuk –és mi igenis meghallgatjuk– még ha nem is tudjuk amegoldást, segítünk.

Az egyik nagyon ara-nyos, idôs hypertoniás be-tegem mérnökként dolgozott nyugdíjazása elôtt. Az övénél precízebb ott-honi vérnyomásmérési naplót (grafikonon bemutatva) nem is tudok elkép-zelni!

Mindig részletesen megvitatjuk, milyen az elmúlt két hét vérnyomásprofilja, szükséges-e valamit változtatnia, hiszen legalább 5 vérnyomás-csökkentôt kell szednie, hogy a célvérnyomást tudjuk tartani.

Vitatkozni is kell, mert a mellékhatásokat lassan jobban ismeri, mint énés mindegyik gyógyszernél jelentkezik nála valamilyen jellemzô eltérés.Nagy türelem kell ám ahhoz, hogy egyetértés alakuljon ki köztünk, mertvalóságos konszenzust kell kötni vele. Ez bizony eltart egy félóráig is, demegéri, mert a szellemi kapacitása tökéletes és a záró mondata mindigez: „Mit gondol Professzor Úr, akkor most rendben lesz?” Na, ô az egyet-len betegem akinél nem merek mosolyogni, mert mindent halálosan ko-molyan gondol. Mire vagyok büszke? Arra, hogy a Magyar Hypertonia Tár-saság hivatalos Hypertonia Ambulanciája vagyunk és, hogy bekerültünka Cardiometabolikus egységek közé is.

Az orvosok között isszámos vicces történetkering a többiek megtör-tént vagy kiszínezetteseteirôl, szakmai baklö-vésekrôl, ugratásokról,sikerekrôl. Mivel azanekdotákká szépültharminc-negyven évestörténetek egy-két sze-replôje netán tán ma isaktív idôsödô orvoskollé-ga, kicsit ködbe burkol-tuk a helyszíneket ésszereplôket.

Igaz történetek

12

Horribile dictu

Az alábbiakban ismertetek néhány „érdekes” antihypertensiv kombiná-ciót. A betegek sok mindent kibírnak...

1. 64 éves obes, dohányzó férfibeteg, akinek az anamnesisében 2 év-vel ezelôtt lezajlott myocardium infarctus, 1 hónappal ezelôtt lezajlottTIA szerepel. A szakambulanciára történt beutalásának indoka: erôseningadozó vérnyomás, lábdagadás, gyakori fejfájás. A beutaláskor sze-dett gyógyszerei: 3x1 tbl Corinfar, 3x1 tbl Depressan, este 1 tbl (á 0,5mg) Xanax, este 1 tbl Cardura (2 mg). A beteg vérnyomása hosszúha-tású béta-blokkoló + kalciumantagonista + ACE-gátló kezeléssel norma-lizálható volt, panaszai megszûntek.

2. 26 éves nôbeteg, aki gyermeket szeretne. Anamnesisében 4 éve is-mert hypertonia szerepel.Terhessége még nem volt. Lényegében panasz-mentes. Antihypertensiv kezelésként a következô gyógyszereket szedte: 8mg Coverex, 150 mg Aprovel, 25 mg Hygroton. A betegethosszúhatású kardioszelektív béta-blokkoló + hosszúhatásúkalciumantagonista kezelésre állítottuk át avval, hogy terhes-ség esetén gyógyszereit Dopegyt-re kell átállítani, sz.e. béta-blokkoló és kalciumantagonista kiegészítéssel.

3. 69 éves férfibeteg. Anamnesisében BPH, angina pec-toris, dyslipidaemia mellett kb. 8 éve ismert hypertonia áll. Vi-zelési panaszainak fokozódása miatt urológián 1 tbl Omnictocas kezelést írtak fel neki a következô, már általa szedettgyógyszer-kombináció mellé: 2x1 tbl Tenaxum, 2x4 mgMinipress retard, 2x1 tbl Co-Renitec, 2x50 mg Betaloc-ZOK.Fôleg felálláskor szédült. Fokozódó lábszáranasarca miatt a25 mg Hypothiazid-ot és 2 g Kálium-R-t kapott 2 hete, de pa-naszai nem csökkentek. A beteg gyógyszereit megváltoztat-tuk hosszúhatású ACE-gátló + diureticum fix kombináció +hosszúhatású béta-blokkoló + hosszúhatású kalciumantago-nista + imidazolin agonista kombinációra.

4. 82 éves nôbeteg anamnesisében legalább 15 éve fenn-álló hypertonia és bizonytalan diagnózisként angina pectorisszerepelt. Vérnyomása ingadozó volt, ezért utalták be a szak-ambulanciára. Panaszai között nagyfokú izomgyengeség, fel-álláskor jelentkezô erôs szédülés és nycturia szerepelt.Gyógyszerei a következôk voltak: 3x1 tbl Co-Renitec, este 4mg Cardura, 1 Nitroderm-TTS-10 tapasz. A beteget átállítot-tuk hosszúhatású ACE-gátló + diureticum + hosszúhatásúbéta-blokkoló + hosszúhatású kalciumantagonista kombinációra.

5. Az elmúlt nyáron küldték az 56 éves férfibeteget rendetlen szívmûkö-dés, erôsen ingadozó vérnyomás, végtagfájdalmak, nehézlégzés, láb-száranasarca miatt a szakambulanciára. Általa szedett gyógyszerek: 3x25mg Tensiomin, 8 mg Atacand, 1 tbl Amilorid comp., 100 mg Betaloc ZOK,sz.e. Voltaren tbl. A beteg serum K szintje 7,8 mM/L, kreatininszintje 280ug/L volt, EKG-n a PQ: 0,32 msec. ...A beteg állapotát a sürgôs dialysis ke-zelés stabilizálta.

Dr. Farsang Csaba

A beteg sok mindent kibír?

Dr. Farsang Csabaprofesszor, a MagyarHypertónia Társaságörökös tiszteletbelielnöke

Odafigyel Ön a betegére? Maradt még energiája, gyógyító szándéka, vagy márcsak automatikus receptíró programja van? A Magyar Hypertónia Társaságtiszteletbeli elnökének írása mintha az utóbbi felé billentené a mérleg nyelvét.

13

X. adjunktus úgy nézett ki, ahogyan a filmesek elképzelik az ideális or-vost: sármos, magas, ôsz hajú, szemüveges, intelligens arcú, választé-kos beszédû, a nyakában mindig ott lógott a fonendoszkóp. Imádták abetegei. Minden részlettel törôdött, a viziteken szinte vadászott a gyógy-szerek nem kívánatos mellékhatásainak felfedezésére, mindig lehetôlegfél adagot rendelt mindenbôl. Tréfás hajlamú ugratói így néha azt vágtáka fejéhez, hogy X. bácsi, te lassan jobban ismered a gyógyszerek mel-lékhatásait, mint a hatásait. Figyelmének elôterében – szinte már „szo-rongásos” mértékben – mindig ott volt a lehetôség, hogy elnéz valamit,vagy nem tud kivédeni kellô idôben egy nem kívánatos eseményt. A be-tegek életmódjának elôírásaiban is majdnem mindig eljutott a túlszabá-lyozásig, így utasításait a betegek alig-alig tartották be. Egy-egy orvosizárójelentés epikrízisében (ezeket kellô ceremóniával szinte mindig ma-ga diktálta le osztályos orvosának) akár hat-nyolc sor taglalás is jutottezekre a „beszabályozások”-ra. Egyik nap ebéd után két-három betegetis hazabocsátottak, közöttük egy szívinfarktuson átesett, pár alkalommalfenyegetô ritmuszavarokat is produkáló 42 éves, fiatalos kinézésû férfit,aki tréfásan vagy komolyan de állandóan udvarolt a nôvéreknek. A bentmaradt betegek között is több volt a váratlan probléma, ugrásszerûenmegnôtt az adminisztráció, így talán osztályvezetôi figyelme is veszítettegy kicsit legendás élességébôl. Aznap délután ügyeletvezetô orvos isvolt.

Az ügyelet kezdetére sikerült mindent rendezni az osztályon és egykicsit leülve és megpihenve, szokatlanul relaxált állapotban szürcsölte afeketekávéját, szellemileg felkészülve az ügyeleti hajszára. A kávé utánkicsit hátradôlve, egy-két régi klinikai történettel szórakoztatta csinos be-osztott ügyeletes orvoskolléganôjét, amikor hirtelen eltûnôdve rámeredt,majd arca egyre gondterheltebb lett. Felállt, átment az osztály adminiszt-rációs szobájába, ott a kórlapok között turkált, majd az egyikbôl kivett va-lamit, és komor arccal olvasta.

Visszatérve egyelôre nem mondott semmit, kolléganôje viszont eltû-nôdött, hogy miért változott meg ennyire. Sokat gondolkodni azutánezen már nem tudott, mert egymás után jöttek a mentôk a kacifántosesetekkel, ami mindkettôjük figyelmét lekötötte. Legalább is a doktornô-ét, mert X adjunktus úron látszott, hogy valamiért egyre nyugtalanabb.Este 9 felé végre csendesedett a terep. Ekkor az adjunktus úr, arcán adöntés elszántságával elcsípte a beosztott ügyeletes kolléganôt.

– Kedves Ági, itt hagyom magát 20-30 percre. Mindenképpen ki kellmennem taxival egy ma kibocsátott infarktusos, egyszer-kétszer na-gyobb ritmuszavart is mutató férfibetegemhez, aki egy hozzánk közeli ut-cában lakik. Nem tudom, hogy történhetett velem, de sem szóban, semírásban nem hívtuk fel a figyelmét a sexualis aktivitás tiltására még egy-két hétig, bár a nagyobb fizikai terheléstôl való tartózkodást kikötöttem.Még a végén kiéhezett állapotban tragédia történik vele. Az ügyeleteskolléganô szája sarkában megértô mosollyal bólintott: Addig tartom a te-repet. Tíz perc múlva el is ment a doktor úrral a taxi. Húsz perc múlvamár vissza is jött. – Na mi történt? – kérdezte a doktornô. – Hagyja, Ági,a negyedik csöngetésre végül pizsamában, kicsit piros arccal ajtót nyi-tottak. – Na és? – Már késôn érkeztem... Túl voltak rajta...

Dr. Székács Béla

A lelkiismeretes adjunktus...

Várjuk olvasóink meglepô, elképesztô tör-téneteit. Olyanokat is, amiket sokszor mégfelidézni sem szeretnének. Mások okulásáraazonban tegyenek kivételt velünk!

A legjobb történetek beküldôit a 77Elektronika jóvoltából az InnovációsNagydíj nyertes korszerû és pontos D Cont Personal vércukor mérôvel jutal-mazzuk.

e-mail cím: hipertonia2008@windowslive.com

Könyvajánló

14

Könyvajánló

ink, apáink tovamúlt éveit. Ésnem különben, no igen, mindazt,ami velünk történt. Egyszer még-iscsak számot vetve, valami-képp. Kár, hogy az Ecserin nemlehet boldog gondolatemléketvásárolni, cekkerben hazavinnisosem volt sikert és örömöt. Ésárulni kopott-foltos ideológiát,hûtlenséget, vagy szégyenes lel-kesedést. Magam bizony túlad-nék egyik-másikon. És, hajjaj,biztatnék másokat is.

Az ócskapiac története törté-nelem, mindünk múltja.

Tanulságos és meghatókönyv. Több, mint egyszerû ol-vasni való.

Így kezdôdik... mondta a szenvedélyesek jártas fölényével a zsámbékilámpamúzeum tulajdonosa, amikor egy öreg petróleumoshoz burát ke-restem és fontosnak tartottam hangsúlyozni, nem vagyok ám én gyûjtô.Aztán kimentem az ecserire, megtaláltam, onnan fogva egy lettem acsúcsidôben, szombat hajnalkor ôdöngô piaci fellegjárók közül. Azok va-gyunk, nemcsak a kincsvadászat miatt, de a múltba révedés és a ködösálmodozás okán is. Mert vevô, abban a szóhasználatban, ahogy érteniszoktuk, a piacon nincsen, de van mindenféle figura. Azt írja BrucknerÉva A zsibárus boszorkány címû könyvében, a vásárlók egy része „a kö-zépréteghez tartozó értelmiségiekbôl, orvosokból, jogászokból, tanárok-ból, ...mûvészekbôl kerül ki”. Akár össze lehetne hívni egy elmaradt kon-zíliumot, de szót válthatsz mûkritikussal, zenésszel, leköszönt és jelenminiszterrel. Nékünk a „fehér asztal mellett’ azt jelenti: régi holmik közt.Titkos társaság, heti egyszer a szeánszon; ugyan nem bujdokolva, még-is majdnem észrevétlenül szemlélôdünk. Egyformák vagyunk, mint mez-telenül a fürdôben. Tátott szájjal bámuljuk a múltat, ami fényes bútorban,szép festményben csakúgy tárgyiasul, mint egy kopott mángorlóban,roggyant parasztkomódban.

Ahhoz képest, hogy idônként felröppen a közhely, a régiség divatbakerült, nem sok a vásárló. Panaszkodnak is az árusok. A sirámok azEcseri piac folklórjához tartoznak. Nem érdemes csinálni ezt az egészet,jövô héten istenuccse bezárok. (Aztán, persze nem).

Bezzeg régen!Bruckner Éva, aki önvallomása szerint egyike a parkoló pályára került ér-telmiségieknek, így lett belôle az Ecserin kereskedô, azaz sikerrel át-nyergelt, (jól tette), ezt a régmúltat is idevarázsolja, visszalapozva a tör-ténelmi idôkig. Az elsô pesti használtcikk piac a 19. század második fe-lében, az Operaház helyén nyílott, akkoriban az ócskaságok mellett aszabadságharc emlékeit keresték az emberek.

Aztán a telep megkezdte vándorútját, szép lassan, egyre kijjebb a vá-rosból. Most a Nagykôrösi úton van, néhány percre a tömegeket vonzóplázáktól. De ezelôtti helyének nevét most már kaputábláján ôrzi, így:„Ecseri”, idézôjelesen. A diktatúra ötvenes éveiben szóba jött a deka-dens ócskapiaci handlé. Burzsoáziát és a vevôket, mint izgága pereputy-tyot piacostul végképp eltörölni, csakhogy kiderült, az ócskapiac Moszk-vában sem volt útban. Akkor, hát... kénytelen-kelletlen megmaradt itt is.

Hosszú évtizedekig jobbára szegények keresték fel, használt kabát,nadrág, öreg cipô, kalap, sapka, fillérekért lehetett felöltözni. Mára ruhásalig van, de emlékezetes, nehogy már elfelejtsük, volt idô, amikor itt, éscsakis itt lehetett eredeti farmert venni.

Bruckner Éva könyve olvasmányos, és nem nélkülözi a tudós komoly-ságot sem. Sok forrást jelöl, a történeti húség igazolásául. Remek fény-képek, dokumentumok. A kötetet maga a szerzô is árulja odakinn, egyszékre van kirakva, virslinek való papírtálcára ceruzával írt reklámmal.

A könyv mindenkinek tükör, aki e habzsoló világban pillanatra megállés gyökereket keres. Bevallva, vagy nem, szakadatlanul kutatjuk anyá-

Emlékek piacánAz Ecseri Piac krónikáját Bruckner Éva rögzítette. Az Atheneum kiadó általmegjelentetett könyvnek azt a címet adta, hogy: A zsibárus boszorkány. Aki pe-dig felhívja rá az önök figyelmét: Dr. Szenczi Tóth Károly.

15

– Miért beszélnek az orvo-sok latinul a mûtôben?– Hogy a páciens szokja ahalott nyelveket.

Egy férfi elmegy az orvos-hoz, mert feldagadt a lába. Adoktor megvizsgálja, majd a kezébe ad egy nagy szem tablettát.– Várjon egy kicsit, hozok vizet – mondja a doki és kimegy a szo-bából.A beteg nagyon türelmetlen, hamar megunja a várakozást. Oda-sántikál a csaphoz és gyorsan beveszi a tablettát. Ezután vissza-tér az orvos egy vödör vízzel.– Na, most feloldjuk a tablettát, aztán ebben áztassa a lábát 30percig.

Két orvos beszélget a pszichiátrián. Megszólal az egyik:– Van egy betegem, akinek az a kényszerképzete, hogy két ma-jom és egy sámli van a fejében és veszekszenek a sámlin. Márminden terápiát kipróbáltam, de nem használt.– Na és ezek után mit csinálsz? – kérdi a másik.– Megoperálom és vagy kiveszek egy majmot, vagy beteszekmég egy sámlit.

A professzor egy röntgenfelvételt mutat a medikusoknak:– Nézzék uraim. A beteg nagyon sántít, mert a bal lába kétszázmilliméterrel rövidebb, mint a jobb.– Nos, kolléga – fordul az egyik hallgatóhoz –, ön mit tenne ilyenesetben?– Hát, én is sántítanék...

Nevessvelünk!

Dr. Szenczi TóthKároly

Szenvedély

– 2011-re tervezem a kiadását, mert akkor lesz Liszt Ferenc születé-sének 200. évfordulója.

– Úgy tudom ön kitûnô zongorista. Mikor játszott utoljára?– Hogy érti? Minden nap több órát zongorázom! A saját örömömre.

Idônként vagy fölkérnek, vagy szervezek valamilyen alkalmat, ahol zon-gorázhatok. Legközelebb március 25-én a régi Zeneakadémia Koncert-termében a Liszt Ferenc Társaság felkérésének teszek eleget, ahol kétritkasággal rukkolok elô. Két kamaramûvet fogok elôvezetni.

Szenvedélyem a zongora...– Akkor a doktor úr tulajdonképpen zongoramûvész úr is.– Én egy szorgalmas amatôr vagyok. Nem vagyok mûvész, bár két-

ségtelenül vannak ilyen ambícióim. Igazából én egy szorgalmas lelkespancser vagyok! Amit egy mûvész két hét alatt megtanul, az nekem kétévembe telik.

A zongorázás csak része, de talán legfontosabb része, a zeneszerete-temnek. Másodikos gimnazista koromban minden este elmentem a Zene-akadémiára. Bármilyen koncertet meghallgattam. Így kerültem elSzvjatoszlav Richter hangversenyére, az ötvenes évek közepén. Úgy ül-tem be, hogy itt botrány lesz, hiszen kivezényelt úttörôk és katonák ülteka nézôtéren. Fogalmam sem volt ki ez az ember. De nem volt botrány, fe-

– Kezdjük a legnagyobbal, Liszt Ferenccel.– Errôl csak annyit, hogy legalább tíz éve készülök írni egy könyvet

Liszt Ferenc személyiségérôl. Annyi badarságot összeírtak már róla, kü-lönösen a körülötte lévô nôkrôl, hogy kedvem támadt helyretenni. Maiterveim szerint öt vagy hat fejezetbôl állna a kötet. Olyan fejezetek len-nének benne, mint az alkotómûvész intrapszichés konfliktusa.

– Tessék...? – Mondhattam volna, hogy extrapszichés, mindegy. A lényeg a konf-

liktuson van. Az lenne benne, hogy 1847-ben lecsukta a zongora fede-lét és attól kezdve nem adott több hangversenyt. Holott élt még negy-ven évet és a mai napig ô a világ legnagyobb zongoristája. Amíg viszontjátszott, alig játszott Lisztet, míg Chopin, Schumann, Bartók, Mozartmind-mind saját mûvükkel léptek a pódiumra.

– És ô mit adott elô?– Operaparafrázisokat, Beethoven szonátákat. Visszatérve a könyvre,

a második fejezet Liszt magyarságát és európaiságát taglalja, egy sze-mélyben vitte harmonikusan mindkettôt. A harmadik a vallásosságát fog-lalná magába. A következô fejezetben a baráti kapcsolatairól szólnék.

– Mikor jönnek már a nôk?– Elég mellbevágó dolgokat fogok e témában leírni. Például, hogy

nem Liszt csábította el a D’Agoult Maria grófnôt, hanem fordítva.Carolyne von Wittgenstein hercegnôvel ugyan ez a helyzet. Nem tudom,hogy Liszt tudta-e, hogy már ismeretségük elôtt volt egy öngyilkossági

kísérlete Máriának, több hónapig idegszanatóriumban is volt. A hölgynaplójából egy depressziós csaj szól hozzánk, akinek semmi nem jó. Fi-renze egy ronda koszos város – írja. Amikor szakítottak, már is többszörpszichés kezelés alatt állt.

– Bocsánat. Nem tartozik egészen ide, de hogyan gyógyították vajonaz 1800-as években ezt a lelki bajt?

– Igazában sehogy. Kényszerzubbony, hideg zuhany, pakolások.

Liszt a zeneterápia atyja...– Egyébként Liszt volt az, aki kitalálta a zeneterápiát. Húsz éves korá-

ban bejárt egy néma nôhöz a tébolydába és zongorázott neki. Tudtom-mal ô volt az elsô, aki ezt a módszer használta, és állítólag valamit értis. Valószínûleg lesz még egy fejezetem: Liszt és munka címmel. Hihe-tetlen az a mennyiségû mûremek, amit maga után hagyott. Emellett csaka levelezése hat kötetet tesz ki. Wittgenstein hercegnôtôl kétezer leveletkapott. Grafomán nô lehetett, mert 15–20 oldalas ömlengéseket küldött,melyre Liszt kénytelen volt így reagálni: „Kérem, kíméljen meg a levelei-tôl, ritkán és kevesebbet írjon, mert nincs idôm elolvasni.” Alan Walker,aki a legjobb Liszt-önéletrajz írója, egy helyütt azt mondja, hogy körülbe-lül tízezer Liszt-levelet menekítettek ki a háborús évek Németországá-ból, de aztán mégis nyomuk veszett.

– Nemcsak érdekes, amit mond, de kitûnôen is adja elô. Legszíveseb-ben emigrálnék a történeteibe.Továbbra is izgat, hogy miért nem koncer-tezett Liszt negyven évig.

– Komponált. A kettôt nem tudta összeegyeztetni. Egyetlen egyszer asaját SZ-dúr zongoraversenyét ugyan bemutatta, és amikor 1871–benhazatelepült Magyarországra néhány jótékonysági hangversenynek nemtudott ellenállni.

– Mikor vehetem kezembe a könyvét?

„Szerelmem Liszt”

Nem csak a keserûség inspirál...

16

Szenvedély

Fantasztikus élet, fantasztikustörténetek. Legszívesebben regge-lig hallgatnám. Az emberneknincs kedve felállni a foteljébôl ésfelszállni a 7-es buszra, olyan jólérzi magát a Szent Imre Kórház-ban. Nem beszélve arról, hogygazdagabb lesz néhány szerelemitörténettel, melyek vagy Liszt Fe-renchez, vagy Dr. Szilágyi And-ráshoz kötôdnek. Mielôtt bárkifélreértené, Szilágyi doktor nembigámista! Csak éppen több sze-relmet tudhat magáénak.

szülten hallgatta mindenki, olyan hi-hetetlen kisugárzása volt. Mostaná-ban lesz az „Orvosok és Egészség-ügyeik a Zenében” címû sorozat kö-vetkezô állomása, melyet április 24-én 25-én rendeznek Székesfehér-váron, ahol olyan 50-60-an szok-tunk fellépni.

– Az Ön szenvedélyességemár-már orvosi eset.

– Rendeztek egy olyan orvosikonferenciát, melynek témája aszenvedély, és az egyik alany énvoltam. A fô kérdés, hogy ezt akönyvet szenvedélybôl írom, vagycsak hobbiból? Ki tudná megmon-dani, hogy mi a különbség a kettôközött? Hiszen én magam sem tu-dom...

Bozsán Eta

Nem tudom szabad-e nekem saját festôi aktivitá-somról beszélni, amikor az elmúlt évtizedekben nemnyúltam rajzeszközhöz? Ügyesen rajzolgató kisdiákvoltam. Alig múltam 12 éves, amikor az Indiai Gyermek-rajz Világkiállításra kikerült aquarellem díjat kapott. AHólapátolók ma a szobám falán függ. Rajzkör, koraipróbálkozások után kiváló rajztanárom figyelt fel adott-ságomra és foglalkozott velem. Magyarász Imre abszt-rakt festô, Vaszary tanítvány nemcsak rajzolni, festenitanított, de látni is. Látni a vizuálisan megragadható lé-nyeget, és ô adta kezembe azokat a mûvészeti íráso-kat is, amelyek mai napig esztétikai gondolkodásomatmeghatározzák, ilyenek: Kállai Ernô és Hamvas Béla.

Magyarász Imre a hazai absztrakt festészet méltány-talanul elfeledett alakja, remélem, hogy még utat találnem csak a gyûjtôk felé, de a szélesebb hazai közön-ség felé is. Magyarász támogató, értô irányítása, atyai barátsága mel-lett, hatással volt rám Bene Géza. Képei ma már az értô mûgyûjtôk, mú-zeumok tulajdonában vannak. Sajátos világa, természetlátása, tájképeinagy hatással voltak rám. Mint orvostanhallgató, és mint fiatal orvos,

A hazai stroke ellátás professzionális megszervezése Dr.Nagy Zoltán professzor nevéhez fûzôdik. Talán kevesen tud-ják, hogy az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetegykori fôigazgatója, az Agyérbetegségek Országos Központ-jának igazgatója, a Magyar Stroke Társaság alapítója és örö-kös tiszteletbeli elnöke nemcsak rajong a festészetért, hanemmaga is kezébe veszi az ecsetet.

17

19

Szenvedély

18

még intenzív kapcsolatban voltam a 60-as 70-es évek avantgarde törekvéseivel.

Kecskeméti Kálmánnal gyerekkori ba-rátság köt össze. Losonczi Tamás bizta-tott, hogy ne hagyjam el a festést (anagy öreg még mindig közöttünk él a II.kerület talán legidôsebb polgára), de aszakmai munka egyre jobban háttérbeszorította mûvészi ambícióimat.

Nem tudtam megoldani azt a dilem-mát, hogy, mint orvos egyre inkább be-fogadóvá váltam, és saját exhibicioniz-musom mind hátrább szorult. Azért talánérdemes megemlíteni egy fiatal mûvé-szek tárlatán való részvételt, vagy az or-vos-festôk washingtoni világkiállításánvaló szereplést, közös kiállítást a már

évekkel ezelôtt elhunyt orvos-mûvész baráttal Soós Andrással. Orvosipályám, külföldi útjaim, tartós észak-amerikai kutató munkám lehetôsé-get adtak arra, hogy nagy képtárak fantasztikus anyagait ismerjem meg.

Ezek a mestermûvek számomra nem inspirációt jelentettek, hanemönértékelésre, (önleértékelésre) késztettek.

Kapcsolatom azonban a képzômûvészettel nem szakadt meg, mintbefogadó, a jó képekért, festményekért ma is lelkesedem. Textilmûvészfeleségem, Manninger Mária révén ugyancsak sok szál fûz a mai ma-gyar képzômûvészethez, személyes barátaimmá váltak Stefanovits Pé-ter, Schmall Károly, Gerzson Pál, Karátson Gábor. Az ô mûvészetük sti-muláló számomra. Szily Géza és a korán távozott Simsay Ildikó képei afalunkon függenek.

Mint ideggyógyász,idegkutató még ma islelkesít ennek a terü-letnek határtalan di-menziója, ami a ter-mészettudományok ésa humán tudományokhatárterületét is jelen-ti. A festészet kutatóérdeklôdésem egyiktémája is lett.

Ugyanakkor annyitapasztalat halmozó-dott fel bennem, hogytalán lesz mondaniva-lóm újra, mint festô-nek. Az eredményekmellett sikertelensé-geim, a bezárt Lipót, abezárt Tárt Kapu Ga-léria, a mûvészetterá-pia megszûnése kese-rû tapasztalatok, ame-lyek érzelmi forrásai lehetnek újra a képalkotásnak. A keserûség mellett,remélem lesz még festôi kreativitást kiváltó más tényezô is életemben.

Dr. Nagy Zoltán

– Gondolom, nem vezet mûtétinaplót, de legalább saccolja meg,hány operáción van túl?

– Olyan 30 ezer körül lehet a szá-muk. Szerencsés hogy sportoló vol-tam, így a gyógyítás és a sportegyütt haladt az életemben. Az amunkám, ami a szenvedélyem. ASportkórház nem hasonlíthatóössze a többi kórházzal. Nálunkmás a beteganyag, itt meggyógyulniakaró célorientált sérültek vannak.

– Kiket gyógyított? Mondjonpár nevet.

– Egy egész válogatott csapatotössze lehetne állítani azokból, aki-ket operáltam: Albert Flóriántólkezdve Zsiborásig, hogy csak a fut-ballistákat említsem.

– Milyen beteg volt Albert? Hô-sies?

– Az idôsebb Albert Flóriánt isvan szerencsém ismerni, de akirôlmost beszéltem, akit operáltam azspeciel a fia, aki szintén a válogatottkeret tagja volt. A szöuli olimpia elôttpéldául Borkai Zsolt tornászt ésSzabó Józsefet kezeltük. Aztán voltegy érdekes esetem Cseh László-val, aki az athéni olimpia elôtt há-rom héttel sérült meg. Kihívás volt,hogy meg lehet-e úgy operálni egytörött lábat, hogy három hét múlvaolimpiára kész legyen a gazdája? Eltudott indulni, és érmet is szerzett,az intézet nem kis dicsôségére.

– Kizárólag sportolók vagymás hírességek is felkeresik?

– Politikusok, miniszterelnökök,színészek egyaránt!

– Engem jobbára a színészekérdekelnek.

– Bodrogi mûvész úr is nálunkjárt, amikor kiment a térde. AztánEsztergályos Cecília is felkeresett.Inke Lászlóval egy baleset soránjöttünk össze, és nagyon jó barát-ság lett belôle. Még a feleségemetis neki köszönhetem, mert az ôt kö-rülvevô társaságban ismerkedtünkmeg, hiszen színmûvész lánya ô is.Egyébként egyre többen jönnek idekülföldrôl hozzánk.

– Tudna példát mondani?– Persze. Alexander Karelin

orosz birkózó három olimpiát nyertegymás után. A negyedik egy haj-szálon múlt, de azt már nem ô nyer-te. Az atlantai olimpia elôtt pár hét-tel mell-izomsérülése lett, és legna-gyobb meglepetésemre megjelen-tek Budapesten a menedzserei.Nem lehetett nyilvánosságra hozni,hogy nálunk fekszik, nehogy az el-lenfelek megtudják. Nagy titokbangyógyítottuk meg, de amikor meg-nyerte a bajnokságot, rögtön nyilat-kozott, hogy a magyar orvosoknak,a Sportkórháznak tartozik köszö-nettel. Utána Budapesten egy nagyfogadást adott, azóta ha bárhol ösz-szetalálkoztunk mindig felemlíti,hogy mi gyógyítottuk meg.

– Jó betegek a sportolók?– A sportolóknak jó a fizikai álla-

potuk és nagyon motiváltak. Min-

Úgy emlegetik, ahogyan legendá-kat szokás, ugyanis ô a sportbeteg-ségekbôl származó artroszkóposmûtétek specialistája. Dr. BerkesIstván szobájában semmi fényûzés,sôt már-már szerzetesi egyszerûségfogad. Szerencsére az egyik falatborító aranyfényû tenisz-díjak ésserlegek némiképp oldják a puri-tánságot.

dent betartanak, mert szeretnénekmeggyógyulni. A színészekneknincs idejük gyógyulni, mindig jönegy forgatás, egy szinkron, sietnek.

– Látom a kitüntetésekbôl, a dí-jakból, hogy Ön nemcsak beszéla sportról, hanem csinálja is. Afutballt nagyon komolyan felvál-totta a tenisz. Mit szól a családjamindehhez?

– Örülnek neki, mind a háromgyerekem és a feleségem is sportol.Teniszezünk és úszunk is. Az élet-ben soha egy hangos szó nem voltköztünk, az egyetlen kivétel a te-niszpálya. Na, ott gyakoriak a nézet-eltérések, a viták. István fiam vív, Ta-más fiam küzdôsportot mûvel, Annalányom akrobatikus rock and roll-rajár. Az egészség megôrzésénekfontos feltétele, hogy az illetô fizikai-lag aktív legyen. Nem kell élcsporto-lónak lenni, de mozogni kell.

– Mi a véleménye a nôkrôl?– Nagy tisztelôje vagyok a nôi

nemnek. Elvárom, hogy egy nôszép legyen, csinos legyen, jól néz-zen ki. De ezeknél is fontosabb,hogy anya és társ legyen.

Gyógyítás, focilabda, teniszütô „egy kézben”

Sport

Dr.

Ber

kes

Istv

án fe

lesé

géve

l és

gyer

ekei

vel

Velem történt

21

Velem történt

20

– Apai ágon franciák vagyunk,bár a nagyapám már Magyarorszá-gon született – kezdi a sármos, halkszavú professzor. – Az ô feleségefelvidéki német családból szárma-zott, tehát a német nyelv is fontossávált, és mivel apám orvos volt, tud-ta, hogy az angol nyelv a legfonto-sabb a nemzetközi orvosi irodalom-ban. Édesanyám holland, de ô nemhollandul beszélt apámmal, hanemnémetül, így ezt a nyelvet nagyonkönnyen magamba szívtam. Bárhollandul sohasem beszéltünk,1968-ban a prágai tavasz bukásaután mindkét testvérem kint maradtHollandiában, ahol persze megta-nultak hollandul. Az öcsém fizikus-ként azért ment oda mert a világlegnagyobb kísérleti mágneseAmszterdamban található. A hú-gom pedig azért választotta, mertéppen elvégezte a táncfôiskolát,pedagógusi. koreográfusi és tánc-mûvészeti diplomát szerzett. EgyAmerikából Hollandiába visszatérttáncmûvész szervezett egy csopor-tot Amszterdamban és ô csatlako-zott hozzájuk. Késôbb saját csopor-tot alapított, világhírûvé is váltak, hi-szen egy teljesen önálló stílust dol-gozott ki. A mai napig ott élnekmindketten, nagyon megszerettékHollandiát. Bennem nem élt a vágy,hogy Hollandiába menjek, de iga-zán máshová sem vágytam. Én itt-hon érzem jól magam.

Apám 12 éves koromban – azöcsémmel együtt- elküldött egy an-gol tanárhoz, akit a szomszéd fû-szeres csak „dicsér”-nek nevezett ateacher miatt. Így 18 éves korunkramind a két nyelvet folyékonyan be-széltük, a németet is meg az angoltis. Közben úgy hozta a sors, hogyamikor latin nyelvû osztályba irat-koztam – orvos akartam lenni márötödikes koromban –, kötelezôvévált az orosz.

Ráadásul heti 8 orosz óránk volt,és le is kellett érettségizni belôle.

Rengeteget fordítottunk, oroszrólmagyarra, és magyarról oroszra is.

Szerettem az orosz nyelvet, gyö-nyörûnek találom, az orosz iroda-lom meg a világirodalom egyik leg-izgalmasabb része.

Medikus éveim alatt ismertté váltorvosi körökben, hogy jól beszélema nyelveket. Magyarország a hat-vanas évek elején kezdett nyitni,azaz külföldi kongresszusokat, or-vosokat fogadni. Elôször egy ame-rikai szívsebész társaság érkezetta Gömöri professzor vezette II. sz.Belklinikára hogy beszámoljanak alegújabb szívsebészeti eredmé-nyekrôl. –

Nos, jól tippelnek, az orvostan-hallgatót Gömör professzor kértefel, hogy tolmácsoljon az amerikai-aknak. A mélyvízbe dobás kifeje-zetten jól sikerült. Aztán a nemzet-közi kardiológus kongresszust Bu-dapestre hozta Gottsegen profesz-szor, beszélgetôtársam pedig ak-kor ült be elôször a tolmácsfülkébe.Nyílván voltak nehéz percei is.

– Ezeket az ember úgy igyekszikáthidalni, hogy megpróbál valamiépkézláb mondatot kibökni, mertnincs értelme olyan mondat töre-dékeket egymáshoz illeszteni,amelyeknek semmi értelme nincs– folytatja. – Igazán nehéz helyze-tekbe a japán elôadók sodortak.Olyan kiejtéssel beszéltek, amitegy európai ember nem ért meg,mert teljesen más a szóképzésük,a hangképzésük. Mielôtt pódiumraléptek volna, a szünetben mindigarról szólt az életem, hogy a büfé-ben rohangáltam az elôadót keres-gélve, hogy kicsikarjak belôle vala-mi szöveget. Szerencsére a leg-többjük gyengén tudott angolul; ígynem szabadon beszélt, hanem fel-olvasta az elôadását, amit általá-ban sikerült megszereznem. Ma-gam elé tettem, figyeltem, így márlehetett követni. Ami még kritikusilyenkor: a diaképek értelmezése.

Hogyan lettem tolmács? Én nyilván jobban értettem, mint atolmács társaság, akik nem szak-mabeliek voltak. Így aztán sikerülttöbbé-kevésbé épkézláb dolgokatkihámozni belôlük. Amiben mindigcsôdöt mondtam: az ünnepélyesbevezetô mondatok, mert sablo-nokból álltak. Azt rettentôen utál-tam, abban nem volt gyakorlatom.Az angolok foghegyrôl és a kilógópipaszár mellôl való sustorgó be-szédében félre lehet ám érteni a ki-fejezéseket. Néha csak akkor vet-tem észre, hogy rosszul mondtamvalamit, amikor az ábrák teljesenmásról kezdtek szólni. Akkor azember korrigál, és megmondja,hogy bocsánat, ezt nem így mond-ta az elôadó, félrehallottam, elné-zést kérek. Szerintem egy tolmácsakkor becsületes, ha a hibát, amitészlel, még a tolmácsolás soránkorrigálja, hiszen minden elôadás-nak a tartalma lényeges, nem az,hogy minden szófordulatot értsenaz ember.

Az angolok egyébként rendsze-rint nincsenek tekintettel a külföldi-re, az amerikaiak sokkal inkább.Persze, mert Amerika a különbözônépek olvasztó tégelye. Az angoloksajnos nagyképûek, mindig fog-hegyrôl beszélnek a külföldiekkel.

Amúgy Rubányi Ági emlékeze-tes nagy csapatához tartoztam,csupa aranyos, drága, jobbára in-kább idôs hölggyel dolgoztam, akikmindegyike 4-5 nyelven beszélt.Talán emlékszel Lomb Katóra, 11nyelven volt profi! Ôk persze nemvoltak szakmabeliek, örültek an-nak, ha a magyar fülkére kapcsol-hattak. Na ott ültem én, és próbál-tam továbbadni a hallottakat. Nemannyira szóról szóra, mint egy pro-fi tolmács, viszont ebbôl tudtaképítkezni, tovább fordítani oroszra,németre, franciára, angolra. Na-gyon szerettem velük dolgozni,egész jó jövedelemre tettem szert.Napi 500 forint sok volt akkor ámegy medikusnak! Az orvosi nyelv-ben angolul és németül is teljesenotthon éreztem magam. Kapásbóltudok ma is angolul vagy németül

leírni egy cikket, nem kell elôttemagyarul végiggondolnom.

– Mennyi ideig tartott a tol-mács karrier?

– Durván 15 évig. A napi klinikaigyakornoki munka mellett ez na-gyon fárasztó volt. Egyik kongresz-szus jött a másik után, egyik orvosdelegációt váltotta a másik, aztánegyszer csak kiderült, hogy nemmegy együtt a kettô, a tolmácsolás,meg a gyógyító munka. Jöttek a kü-lönbözô megbízások, belgyógyásztársasági jegyzôség, majd titkár,aztán fôtitkár, végül a Magyar Bel-gyógyász Társaság elnöke lettem.

– Hogy reagált a csupa ara-nyos, idôs hölgy, arra, hogy egyjó svádájú fiatalember eltûnikközülük? Nagyon szomorúaklettek?

– Hiányoltak – mondja moso-lyogva. – Mindig kitörô lelkesedés-sel fogadtak. Ha néha ki-maradt egy-egy kong-resszus, nagyon nyafog-tak utána, hogy zavarbanvoltak, belegabalyodtak,nem tudtak rendesen dol-gozni nélkülem. Mondhat-nám, hogy a tenyerükönhordoztak, ami persze jó-lesett.

– Gondolom a Nem-zetközi BelgyógyászTársaság elnökeként isjól jött az angol nyelvilyen magas szintû is-merete. Ugyanakkor vanolyan nyelv, amelyiknem az erôsséged, ke-rültél is miatta kellemet-len helyzetbe.

– Amikor a nemzetközimeg a Magyar Belgyó-gyász Társaság elnökevoltam, az akkor alakuló EurópaiBelgyógyász Társaságban is énképviseltem Magyarországot. Ezt atársaságot erôs francia orientációjellemezte, francia és latin orszá-gok professzorai hozták létre. Meg-hívtak egy vezetôségi ülésre, aholkellemetlen megjegyzést tett afrancia elnök. Mondván, hogy „ké-

rem De Chatel professzor urat, aki-nek francia neve van, de nem tudfranciául, szóljon hozzá”

Elmondtam, hogy én magyar va-gyok, ennek a vezetôségi ülésnekpedig tudomásom szerint angol anyelve. Nagyon bántott, de nemazért, mert szégyelltem volna,hogy nem tudok franciául. Nekemcsak a nevem francia, érzelmilegnem, legfeljebb a gyökereim szerintvagyok francia. Az sem véletlen,hogy minden ülésen, ha valaki ma-gyartalanul beszélt, fölszólaltam.Úgy érzem kötelességem, hogy amagyar nyelv tisztaságát ôrizzem.Bár csupán 1/8 magyar vér vanbennem – a dédnagyanyám voltmagyar – én mindig is magyarnakéreztem magam.

B. Király Györgyi

Gondolták volna, hogyDr. de Chatel Rudolf, aHypertonia Társaság el-nöke, a Nemzetközi Bel-gyógyász Társaság egy-kori elnöke, aki a világ-irodalomban elôször kö-zölte a cukorbetegek ki-cserélhetô nátriumtartal-mának növekedését, 15éven át a tolmácskabin-ban üldögélt? Ahogyanalább kiderül: nyelvtu-dását édesapjának kö-szönheti.

Fel

eség

ével

Gyö

ngyö

ssy

Kat

alin

szí

nmûv

éssz

el

Italok

Springbank, Talisker. A gabonábólkészített whiskyt single grain whis-kynek nevezzük, amely ugyan szin-tén tartalmaz (legalább 10%-ban)árpamalátát, mivel csak ez tartal-mazza az erjedéshez szükségesdiastase nevû enzimet, nagyobb ré-sze azonban búza vagy kukorica. Asingle grain whiskyt szinte kizárólaga maláta whiskykkel való keverés-hez (blending) használják. Mindenblended skót whisky (amit mascotch-ként ismerünk) tehát malátaés gabona whisky házasításávalkészül. A keverés célja olyan új vál-tozatos ízû és karakterû skótwhisky-k elôállítása, amelyek a ha-gyományos módon – csak malátawhisky vagy csak gabona whiskykészítésével – nem voltak megvaló-síthatók. Ide tartoznak a világ legis-mertebb és legkeresettebb skótwhiskyjei, amelyeket 15–50 külön-bözô maláta és gabona whisky ke-verésével állítanak elô. A keverés aMaster Blender irányításával és fo-lyamatos ellenôrzésével történik. Azô érzékeire van bízva, hogy az adottblended whisky mindig ugyanolyanszínû, karakterû és minôségû le-gyen. A blending mindig titkos re-ceptek alapján történik, melyet csaka Master Blender és egyetlen tanít-ványa a Blender ismernek. A receptazonban idôrôl idôre változhat, hi-szen a blended whiskyt alkotó ma-láta és gabona whiskyk minôségeés jellemzôi is változnak. Így elôfor-dulhat, hogy ugyanazt a blendedwhiskyt egyik évben kissé másképpkészítik, mint korábban. Bár az ösz-szetevôk száma és aránya változ-hat, a blended whisky minôsége aMaster Blender szakértelmének kö-szönhetôen rendszerint változatlanmarad. Ismertebb blended whiskymárkák: Johnnie Walker, Ballan-tines, J & B, William Grants, WhiteLabel.

A skót whisky jellemzôi A skót whisky karakterét az alap-anyagoknak és az érlelés körülmé-nyeinek köszönheti. A forrásvízgazdag ásványi anyag tartalmával

járul hozzá a whisky jellemzôihez,míg a malátától gabonás, az élesz-tôtôl gyümölcsös, a tôzegtôl füstös,fûszeres, a tölgyfa hordóktól sher-rys, mézes vagy enyhén vaníliás, alevegôtôl pedig sós, illetve virágosaromát kaphat.

A whisky jellemzôit 6 fô tényezôhatározza meg:1. Az alapanyagként felhasznált

gabona fajtája.2. A lepárló berendezés fajtája és

a lepárlás módszere.3. A felhasznált víz minôsége.4. Az érleléshez használt hordó

alapanyaga és minôsége.5. Az érlelés idôtartama.6. Az érlelés során a whiskyvel

érintkezô levegô minôsége.A hordóba zárt whiskynek az ér-

lelés alatt alakul ki a jellemzô ka-raktere. Közvetlenül a lepárlás utána „fiatal whisky” még csak opálo-san áttetszô, „vízszerû” szeszpár-lat. Az igazi whisky aromát, szín-,illat-, ízjellemzôit a különbözô mé-retû és tulajdonságú tölgyfa hor-dókban történô érlelés során, ahordó pórusain keresztüli levegô-vel való érintkezés során nyeri awhisky. A whisky palackozás utánmár nem érlelôdik tovább.

Minden blended skót whiskynekvan úgynevezett „fingerprint singlemalt whisky„ alkotóeleme a 40–50skót whisky összetevôje között.„Fingerprint malt”-nak a házasítottwhiskyk azon maláta whisky ösz-szetevôit nevezzük, melyeknek ka-raktere legmarkánsabban érvé-nyesül az elkészült blended skótwhiskyben.

Az érlelési idôt rendszerint fel-tüntetik minden skót whisky elülsôcímkéjén. A skót single malt whis-kyk esetében a kor (érlelési idô)azt jelenti, hogy hány évet töltött awhisky tölgyfa hordóban, amíg jel-lege tökéletesen kifejlôdött ésmegérett a palackozásra. A skótblended whiskyknél ezzel szem-ben a kor (érlelési idô) a házasítássorán felhasznált skót whiskyk leg-fiatalabbjának korát (érlelési idejét)mutatja.

Italok

A whisky érlelt gabonapálinka,amely különbözô gabonafélékbôl(búzából, rozsból, zabból, vagy ku-koricából) készül, és tartalmazzamindazokat az ízbeli, aromabeli ésegyéb sajátosságokat, amelyeketáltalában a whiskynek tulajdoní-tunk. Az aranysárga vagy barnásital alkoholtartalma 40–45%. Az italelnevezése, ill. az írásmódja kétfélelehet: Skóciában és Kanadábanwhisky, míg az Egyesült Államok-ban és Írországban whiskey.

Az elsô whisky készítô ugyanúgyegy szerzetes volt, mint ahogy apezsgôé is. A történet szerint a fran-cia Dom Pérignonnál másfél évszá-zaddal korábban, 1494-ben IV. Ja-kab skót király 8 hordó malátát adottFriar John Cor szerzetesnek az„aqua vitae” (kelta nyelven „uisgebeatha”, azaz az élet vize) elôállítá-sa céljából (ez a mennyiség körül-belül 1.500 palack akkori whisky ké-szítésére volt elegendô). Az ered-mény az aranysárga whisky lett – azital, amelyet érlelés nélküli formájá-ban már a kelták és a skóciai pász-torok is ismertek. A hagyományoswhisky készítô területeken: Skóciá-ban, Írországban, majd a 18. szá-zad végétôl Észak-Amerikábanegyre többen alapítottak fôzdéket. A19. század közepére tehetô azegyik legelterjedtebb whiskytípus, akevert (blended) kialakulása, és ek-kor már az ír és skót whisky világhí-res volt, fizetôeszközként is elfogad-ták. A készítôk akkoriban hordók-ban árusították a whiskyt, a palac-kozást a kereskedôk végezték. Ilyenkereskedô volt John Walker is, akiaz elsôk között próbálkozott a külön-féle párlatok házasításával. Az ígyszületett ital nagyon népszerû lett, smegalapozta a Johnnie Walker már-ka hírnevét. A kevert whiskyket maösszefoglaló néven scotch-ként, va-gyis skótként emlegetjük. A skótwhisky névhasználat alapfeltétele,hogy az ital csak Skóciában készül-

het, minimum három éven át kelltölgyfahordóban érlelni és legalább40 százalékos alkohol tartalmúnakkell lennie.

Hasonló elôírások vonatkoznakaz ír whiskeyre is. Amerikába az el-sô telepesekkel került a whiskey,akik mindjárt lakóhelyük megépíté-se után megalapították az elsô le-párlókat is. Az 1770-es évek végénmegjelent az elsô kukorica alapúbourbon whiskey, amely nevétKentucky állam Bourbon megyéjérôlkapta. Az elsô híres amerikai márkaa Tennessee whiskey 1825-ben je-lent meg, és 40 évvel késôbb meg-nyílt az elsô Jack Daniel's gyár is.Ezzel egyidôben Kanadában ismegépültek az elsô desztillálók, ésa XIX. században már itt is elterjeda whiskey-lepárlás.

A legendás skót whiskyAz igazi skót whisky elôállításáhoztermészetes alapanyagok szüksé-gesek: árpa, élesztô, forrásvíz, tô-zeg és tûz a szárításhoz, és tisztalevegô az érleléshez. A gyártási fo-lyamatok évszázados hagyomá-nyok és modern technológia párosí-tásával alakultak ki. A skótok szerintmáshol is lehetne skót whiskyt gyár-tani, ha meg lehetne oldani néhányskót hegyi patak, némi felföldi tôzegés a tiszta skót levegô helyszínreszállítását A skót whiskyknek alap-vetôen két fajtája létezik. A Malt(maláta) whisky, és a Grain (gabo-na) whisky. A Skóciában nyilvántar-tott több mint 2000 fajta skót whiskyegy része ún. single malt whisky,amely egy-egy adott lepárlóüzemáltal elôállított, vízben erjesztett ár-pamaláta lepárlásának eredménye.A vatted malt (pure malt) whisky ki-zárólag árpamalátából elôállított,több single malt whisky házasításá-val készített whiskyfajta. Híresebbsingle malt márkák: Balvenie, Glen-fiddich, Glenlivet, Highland park,Lagavulin, Laphroaig, Macallan,

Miért szeretem a whiskyt?

A szerelem akkor lob-bant fel, amikor Dr.Czuriga István barátai-val, kollégáival néhányéve részt vett Skóciábanegy „whisky túrán”. Askót hegyek között ka-nyargó Spey folyó menti„zarándoklat” maradan-dó élményeket hagyottbenne. Ezért állított ösz-sze önöknek a több év-százados whisky kultú-rából elsajátított ismere-tekbôl egy csokorra va-lót. Következzék a Skót-whisky kalauz.

23

A whisky kóstolása, fogyasztásaA whisky kóstolása során alapvetô-en az ital négy jellemzôjét vizsgál-juk: szín, illat, íz és lecsengés. A„profik” mind e mellett vizsgálgatjáka whiskyk alkatát, testességét, ki-egyensúlyozottságát is.

Arra nincsen szabály, hogyan kella whiskyt inni, aki azonban ad ma-gára valamit, az a skót whiskyt úgyissza, ahogy ezt hagyományosan askótok teszik: tisztán vagy vízzel (le-hetôleg az eredeti forrásvízzel). Azamerikaiak a whiskeyt rendszerintjéggel vagy szódával isszák. Napja-inkban fôleg spanyol és amerikaihatásra ismét terjed a whisky fo-gyasztása koktélokban, illetve longdrinkekben elkeverve, például cola-val, gyömbérrel, energiaitallal vagyakár juice-szal.

Egy otthoni whisky kóstolást kön-nyû megszervezni: nem kell hozzámás, mint néhány jó fajta skót whis-ky, széles aljú whiskys poharak ésegy-két whiskyt kedvelô jó barát.Hasznos tanács a kóstoláshoz: azegyszeri felhajtásra szolgáló stan-dard mennyiség ne haladja meg akét és fél unciát, szaknyelven „ball”-t (kb. 7 cent)!

Dr. Czuriga István

22

Aktuális

25

A házigazdák, a debreceniek joggal lehetnek büszkék kiválócentrumukra, hiszen szakmai színvonalukat, teljesítményü-ket elismerte az Európai Hypertonia Társaság is., olyannyira,hogy tavaly átvehették az „Európai Hypertonia KiválóságiKözpont” („Excellence Centre”) kitüntetô címet.

A továbbképzésen 15 felkért elôadó szerepelt a magas-vérnyomás-betegség korszerû kezelésérôl tartott tapasztala-tainak összegzésével. A Magyar Hypertonia Társaság veze-

„Aktualitások a hypertonia terá-piájában” címmel januárban telt-házas tudományos továbbképzéstszervezett a Debreceni EgyetemOEC I. sz. Belklinika RegionálisHypertonia Centruma, aCsaládorvosi Tanszék és a Ma-gyar Hypertonia Társaság. Azegyetem patinás falai között hato-dik alkalommal megrendezett konferenciára a régió több, mint 600családorvosa, belgyógyásza kapott meghívót. . tô tisztségviselôi – a téma leginkább szakavatott orvosai – így például

Prof. Dr. Farsang Csaba a Magyar Hypertonia Társaság (MHT) örököstiszteletbeli elnöke, Prof. Dr. de Chatel Rudolf a MHT elnöke, Dr. Kiss Ist-ván MHT leendô elnöke és Dr. BarnaIstván a MHT fôtitkára – örömmel vál-lalták a felkérést.

A családorvosok, belgyógyászokrendszeres tájékoztatása az aktuálisirányelvekrôl, gyógyszer kombináci-ókról rendkívül fontos egy olyan or-szágban, ahol felnôtt lakosság30–35%-a, tehát minden 3. felnôtthypertoniában szenved. Mivel a ma-gas vérnyomás krónikus állapot, tar-tósan, évtizedeken keresztül terápiátigényel.

A betegek döntô többségénekkombinációs kezelésre (többféle vér-nyomáscsökkentô) van szüksége, agyógyszeres kezelés mellett a nemgyógyszeres kezelés (testsúlycsök-kentés, sószegény diéta, testmozgásnövelése) is kiemelt jelentôségû.

Nyilvánvaló, hogy a nem megfele-lô vérnyomású betegek sokkal na-gyobb valószínûséggel kapnak szív-infarktust, szenvednek el szélütést (stroke), ugyanakkor a magas vér-nyomás optimális kezelésével a szövôdmények gyakorisága jelentôsencsökkenthetô.

Az is elhangzott, hogy bár a tartósan 140/90 Hgmm feletti érték élet-kortól és nemtôl függetlenül magasvérnyomás-betegséget jelent,ugyanakkor a legújabb ajánlás értelmében egyre szélesebb betegcso-portoknál válik elérendô célértékké a 130/80 Hgmm.

24

Egy kitûnô központ kitûnô rendezvénye– képekben...

Aktuális

Dr. Kiss István

Dr. Páll Dénes

Dr. Barna István