Hirdetések

Kiáltó Szó A NAGYVARSÁNYI REFORMÁTUS

EGYHÁZKÖZSÉG KIADVÁNYA

2013. II. szám

Jézus mondja: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.

Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek;

és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28,18-20)

Áldott Pünkösdöt Kívánunk!

Bűnbánati hét

Május 13-18-ig, hétfőtől szombatig

minden este 5-kor a Tanyán és

este 6-tól a faluban, a templomban

Úrvacsorára előkészítő bűnbánati

Istentiszteletek lesznek

***

Pünkösdvasárnap

délelőtt 9.10-kor és 10.30-kor

tartunk ünnepi Istentiszteleteket,

Úrvacsorai közösséggel.

Gyermekórák is lesznek fél 9-től.

Du. 4 órakor Úrvacsorás Ünnepi

Istentisztelet az Idősek Otthonában

***

Pünkösdhétfőn

vasárnapi időben lesznek

alkalmaink

***

Ünnepi legátusunk

Jank Alexandra,

a debreceni teológiai hallgatója

***

Június 2-án, vasárnap

délután fél 3-tól hitmélyítő

délutánt tartunk.

Igével szolgál: Cselényi László, a

biatorbágyi szolgálat vezetője

***

„Az alkalmakat áron is

megvegyétek…”

Ezúton ismét köszönjük

gyülekezetünk

Egymás Terhét Hordozzátok

Alapítványának

felajánlott adó 1 %-okat.

Kérjük további szeretetteljes

támogatásukat!

Adószám:

18801239-1-15

Számlaszám:

11744065-200085743

Kiáltó Szó A Nagyvarsányi Református

egyház kiadványa

Felelős Kiadó: Szegedi Gyula

Szerkesztő: Mércse Dávid

4812 Nagyvarsány

Kossuth út 18.

Tel.: 45/480-017

gyszegedi@yahoo.com

www.refnagyvarsany.hu

Egyedül Istené a Dicsőség!

PÜNKÖSD – A SZENTLÉLEK KITÖLTETÉSÉNEK ÉS

A KERESZTYÉN EGYHÁZ SZÜLETÉSÉNEK ÜNNEPE

LELKIPÁSZTORI KÖSZÖNTŐ

Áldozócsütörtök, a méltatlanul elfelejtett ünnep!?

(vagy a Krisztus evangéliumának még nagyobb teljessége?)

Olvasandó Apostolok cselekedetei 1,1-14

„Az első könyvet arról írtam, Teofilusom, amit Jézus tett és tanított kezdettől

egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott

az apostoloknak, akiket kiválasztott. Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is

mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az

Isten országa dolgairól. Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: „Ne

távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről

hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel

kereszteltettek meg.” Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: „Uram, nem ebben

az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?” Így válaszolt: „Nem a ti

dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga

hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és

tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld

végső határáig.” Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el

őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt

meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondta: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég

felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok

őt felmenni a mennybe.” Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről,

amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre. Amikor hazatértek,

felmentek a felső szobába, ahol meg voltak szállva, mégpedig Péter és János, Jakab

és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, Simon, a Zélóta

és Júdás, a Jakab fia. Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek

részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel

együtt.”

Ha messze földre utazunk, ismeretlenbe, akkor különös izgalom tölt be

bennünket. Szinte azt mondhatjuk, az ismeretlentől való félelem uralkodik

bennünk. Ez rányomja a bélyegét a készülődésre, az utazásra, a megérkezésre.

Mindent átjár.

De egészen más az ismeretlenbe való utazás, ha tudjuk, hogy van ott valaki,

akit jól ismerünk, aki szeret bennünket, aki vár ott ránk.

Sohasem felejtem el azt a falusi asszonyt, aki az első szolgálati helyemen az

1970-es években - amikor a messze országokba való utazás olyan volt, mint a

fehér holló – Kanadába repült. Mint az élete legnagyobb élményét, úgy beszélte

el nekem.

Egy egész életre megragadta a figyelmemet, amikor úti beszámolójában azt

mondta, az tudat vitte át minden nehézségen, félelmen, röpítette át az Atlanti

óceánon, hogy tudta: a lánya várja őt ott. Figyelemreméltó szeretet, kitartás,

szorgalom és anyagi áldozat kellett ahhoz, hogy azokban az időkben egy ilyen

utazást valaki az édesanyja számára elkészítsen, és csodaszámba ment, hogy ez

meg is történt. Ennek az édesanyának a számára még ennél is nagyobb csoda

volt: „Lányom, akit szeretek, és aki szeret engem, vár ott a messze idegenben, az

ismeretlenben.”

Sokan vannak, akik szeretik az izgalmakat, az ismeretlen helyzetek

kihívásait, idegen tájak és országok felfedezését. Még többen lehetnek, akik az

ismeretlentől való félelem miatt inkább maradnak a jól ismert szűk világuk

határain belül.

Bárki legyen azonban ezen a világon, egy nagy utazás mindenkire vár. Mert

igaz a Zsidókhoz írt levél 13. fejezetének 14. versében Pál apostol

következtetése: „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt

keressük.” És hogy szintén Pál apostol szép kifejezésével éljek, a „földi

sátorházunkat” egyszer mindnyájunknak le kell tenni, és akkor testünk nélkül el

kell mennünk – ha úgy tetszik utaznunk – e látható világból, a földi életből, itt

hagyva mindent és mindenkit.

Nagy kérdés, hogy tudjuk-e, hogy a láthatatlan világba hová megyünk? Újra

csak a Biblia tanítását, üzenetét alapul véve itt a Földön dől el az, hogy a ránk

váró nagy út hova vezet? Ha hiszünk Abban, Aki a Mennyek országából jött ide

a Földre, és az Ő nagy áldozatában megszerezte nékünk az Isten országába való

bemenetelünket, akkor kétségtelen ígéretünk van arra, hogy az utunk haza,

Mennyei Atyánkhoz vezet. Ha Isten Szentlelke ezt az evangéliumot/örömhírt a

Bibliából hirdethette, és mi szívünkbe fogadtuk, akkor az a még teljesebb

örömhír hangzik a Jézus Krisztus Mennybe menetelének Igéiben, nagy

örömhírében, hogy Ő maga, - Aki Áldozócsütörtökön előre ment, - vár ott

bennünket. Ugyanazzal a szeretettel vár, amit itt a Földön gondviselésében és a

Golgotai kereszten értünk szenvedett halálában megmutatott.

Elgondolkoztató és elménkben, lelkünkben felébresztő, vajon nem tesszük-e

rosszul a jelen földi életünk és az örök jövendőnk szempontjából is, hogy

méltatlanul megfeledkezünk az Áldozócsütörtök evangéliumáról, ünnepléséről?

Úgy gondolom, hogy mindannyiunkat csak az nyugtat meg a földi életünk

dolgaira nézve, és az előttünk álló „nagy utazásra”, az örök jövendőnkre nézve

is, ha tudjuk és komolyan vesszük, hogy Valaki, Aki a Mennyek országából

eljött hozzánk, elhozta Mennyei Atyánk teljes mentő szeretetét, aztán miattunk

visszatért oda, hogy képviseljen bennünket, és készítve a helyünket v á r o t t

m i n k e t.

Hiszed-e, hogy Jézus Krisztus a Te számodra is ez az Istentől küldött

útkészítő, üdvözítő?

Szegedi Gyula lelkipásztor

Egy személyes történet

Lekéstem a vonatot. Mégsem. Pontosítok. Itt

voltam már 20 perccel az indulás előtt, de arra persze

nem figyeltem, hogy most kivételesen a másik

vágányról fog indulni. Bosszankodok, mérgelődöm,

felhívom anyut, panaszkodok, elegem van. Ma még

vizsgáznom is kell. Nem tudok semmit. Ajj!!!......

Kinyitom a Bibliát. Zsoltárok könyve 86, 13. "Nagy énrajtam a Te kegyelmed,

és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból". És hirtelen eszembe jut

minden.

"...kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból" - ismételgetem magamban.

Ekkor Isten megszólít és azt mondja: "Hé, Lillám, nem emlékszel, mit tettem

érted? Szerinted elfogyott a szeretetem?" ......Igen, Isten odaadta a legdrágábbat,

egyetlen Fiát, Jézus Krisztust, hogy ne kelljen a bűneim miatt a pokolba

kerülnöm. Ő meghalt helyettem, hogy én éljek. Hogy teljes életem legyen

Őbenne. Sőt, örök életet adott és mindent megkaptam, amit csak kapni lehet.

Ezután én szólok Istenhez: "de Uram, miért szeretsz engem

ennyire? Látod, hogy nem érdemlem meg. Képes vagyok egy vonat

miatt bosszankodni, meg minden apróságon felhúzni magam. Miért

vagy mégis ilyen jó? Hogy lehet ilyen nagy a Te kegyelmed?

Uram, nem értelek. Nekem kellett volna szenvednem Jézus helyett.

Te mégis könyörültél rajtam. Bocsáss meg nekem."

Isten pedig megbocsát. Nekem és neked is. Bármit is tettél. Fellapozom egy

másik helyen a Bibliát, és ezt olvasom: „A milyen távol van a napkelet a

napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket." /Zsolt.103, 12/

Időközben megjött a vonat. Persze a másik vágányra érkezett. Felszállok, és

épp most írom az utolsó mondatokat. Hála van a szívemben Jézusért, az igazi

Szabadítóért. Pár perc és leszállok. Jöjjön a vizsga!

Benkő Lilla, Pap

***

Holdfogyatkozás

Bizonyára sokak számára ismerős ez a jelenség, amikor az éjszaka folyamán

a fényesen ragyogó telihold egyszer csak egyre jobban sarlóformát kezd

felvenni, majd elsötétül. Ilyenkor a Hold a Föld árnyékába kerül, így nem tudja

visszaverni a Nap fénysugarait és ezért borul sötétségbe.

A keresztyén hívőnek úgy kell visszatükrözni Jézus Krisztus fényét, ahogyan

a Hold teszi a Nap fényével. Azonban ahogyan holdfogyatkozáskor a Föld

elállja a Nap fényét, ugyanúgy Jézus fényét is eltakarhatja előlünk a Világ, és

ilyenkor mi sem tudunk világítani. Vigyázzunk, hogy ne legyen így!

- 4 -

Mire jó a bibliaolvasás?

A történet egy öregemberről szól, aki Kentucky

hegyei közt élt fiatal unokájával. Minden reggel a

nagyapa korán kint ült a konyhában, és olvasta régi,

megviselt Bibliáját.

Az unokája, aki ugyanolyan szeretett volna lenni, mint ő, mindenben

utánozni igyekezett a nagyapját. Egyik nap megkérdezte: „Papa, én is próbálom

olvasni a Bibliát úgy, mint te, de nem értem azt, és amit értek, azt is elfelejtem,

amint becsukom. Mire jó a bibliaolvasás?” A nagyapa, aki közben szenet tett a

tűzre, csendesen odafordult hozzá, és azt mondta: „Fogd meg ezt a szenes

kosarat, menj le a folyóhoz, és hozz egy kosár vizet!” A fiú úgy tett, ahogy

mondták neki, bár az összes víz kicsurgott a kosárból, mielőtt visszaért volna a

házhoz.

A nagyapa nevetett, és azt mondta; „A következő alkalommal

egy kicsit jobban szedd a lábad!”, és visszaküldte azzal, hogy

próbálja újra. Ezúttal a fiú gyorsan futott, de a kosár csak üres

volt, mire hazaért. A szuszból kifogyva mondta nagyapjának,

hogy lehetetlen a kosárban vizet hozni, és elindult, hogy vödröt

kerítsen a kosár helyett. Az öregember ezt mondta, „Nem

akarom, hogy vödörrel hozd a vizet; én egy kosár vizet kérek. Meg tudod te azt

csinálni, csak nem igyekszel eléggé” ezzel el is indult, nyilvánvalóan azzal a

szándékkal, hogy megnézi, hogyan sikerül a következő forduló.

Bár a fiú tudta, hogy lehetetlen, most már csak azért törte

magát, hogy lássa a nagyapja az igyekezetét. Megmerítette a

kosarat, és futott, ahogy csak tőle telt. Természetesen sokkal

azelőtt, hogy elérte volna a nagyapját, a kosár már üres volt.

Alig bírt beszélni: „Látod, papa, nincs értelme, ugye te is így

gondolod?”.

Az öregember azt mondta: ”Nézd meg a kosarat!” A fiú ránézett, és a kosár

másmilyen volt. A régi, piszkos szenes kosár helyett egy tiszta kosár volt.

„Fiam, ez történik akkor is, amikor a Bibliát olvasod. Lehet, hogy nem érted,

vagy nem emlékszel mindenre, de amikor olvasod, az kívül-belül megváltoztat.

Ez Isten munkája az életünkben. Ez az, amit csak Isten tud elvégezni, átalakítani

bennünket kívül-belül, és lassan Krisztushoz, a Fiához hasonlók leszünk.”

Szánj időt, hogy elolvass Isten szavából valamennyit mindennap!

- 5 -

„A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a

megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az

Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2 Timótheus 3,16-17)

A világító bogár

Este lett a régi kert felett, s

Egy sárgaarcú, csúf bagoly

Egy szentjános bogárkát kergetett.

Hol vagy gazember?

Piszkos, ronda állat,

Most elkaplak, kitátom rád a számat,

s körmömközt téplek el, ha megtalállak.

És ekkor a bokorban valahol így szólt a kis bogár:

-Miért e hang?

-Mit vétettem neked, te vén bagoly?

Világítasz bitang!

Nos ezért haragszik a világ Jézusra és azokra, akiknek az élete már fényt

fogott a világ világosságától és világítanak ebben a világban, mert ezek körül az

emberek körül sok minden lelepleződik és kiderül az, hogy nélkülük sötét van a

világban.

Vagy egy másik történet:

Két ember beszélget és megkérdezi az egyik a másiktól: Mondd, miért

haragszanak sokan erre a Józsira, pedig olyan kedves, aranyos fiú?

Mert világít a feje! Ahol megjelenik, ott a sötétségből világosság lesz. –

hangzik a válasz.

Te világítasz-e?

- 6 -

Vizsgáljuk meg, hogy miért nem világít némely keresztyén?

1 – Mert nincs szoros kapcsolatban Jézussal, az erőforrással.

Amint egy villanykörte sem világit, ha félig van csak

becsavarva, azaz nem marad kapcsolatban az áramforrással; úgy

egy keresztyén sem képes világítani, ha rendszeres ima és

igetanulmányozás által nem tartja fenn a szoros kapcsolatot

Jézussal. Lehet, hogy Jézus ugyan a szívében él de – ha nem

táplálja lelkét, és nem beszéli meg ügyeit, bajait a

Megváltóval – akkor tudatlan és erőtelen marad. Képtelen világítani.

2 – Mert eltűr, vagy még babusgat is egy-két kedvenc bűnt. Amint egy jó

villanykörte sem világit, ha valamilyen kosz, vagy kis tárgy kerül az érintkezői

alá és megszakítja az áram vezetését; ugyanúgy egy megtűrt, tudatos, esetleg

babusgatott bűn is megszakítja bennünk a Krisztus Lelkének folyamatos

áramszolgáltatását; vagyis világítóképtelenné tesz minket. Egyrészt azért, mert

emiatt sem lehet élő kapcsolatunk vele. Másrészt azért, mert a megfigyelők

meglátva bűnös életmódunkat nem kívánnak figyelni ránk. Vétkeink eltakarják

előlük a Krisztus fényét.

3 – Túlterhelésből is származhat sötétség. Például ha egyszerre bekapcsolunk

sok fogyasztót, akkor előfordulhat, kicsap a biztosíték, mert túlterheljük a

hálózatot. Hasonlóan a mi életünkben is előfordulhat, hogy túlságosan

elfoglaljuk magunkat, s testünk felmondja a szolgálatot. Vagyis a túlterhelés is

vezethet erőtlenséghez. Fontos tehát, hogy Isten irányítsa napi beosztásunkat.

Nehogy fölösleges feladatokat is elvállaljunk. Akár jóindulatból, akár anyagi

érdekből, vagy más okból.

4 – Gyávaság is okozhat kárt. Például, réges-régen, amikor a lakásokba

bevezetett áram még újdonság volt előfordult, hogy valaki félt hozzányúlni a

kapcsolóhoz. Attól tartott, hogy – ha hozzáér – megrázza az áram. Ezért inkább

sötétben, vagy petróleum lámpa mellett töltötte estéit; ha más nem kapcsolta be

otthonában a lámpát. Hasonlóan, ha az üldözéstől, vagy csúfolástól való félelem

visszatart bennünket a bizonyságtételtől, akkor gyávaságból nem világítunk..

5 – Lustaság, vagy kényelemszeretet is lehet akadály. Vannak emberek, akik

annyira kényelmesek, hogy – amit csak lehet – másokkal végeztetnek el.

Ugyanígy a kényelmes keresztyének elvárják, hogy más tegyen bizonyságot; ők

nem veszik a fáradtságot, hogy felkeressék az elveszetteket s szóljanak nekik

Jézusról. Ennélfogva Jézus fénye nem sugározhat őtőlük másokra.

***

"Isten olyan, mint az oxigén. Nem látod őt, de nem tudsz élni nélküle"

- 7 -

„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat sötétségben,

hanem övé lesz az életnek világossága.” (János 8,12)

„Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti

nálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de

mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak

titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama

beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő

uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet

megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért

cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, a ki küldött engem. Ha nem

jöttem volna és nem beszéltem volna nékik nem volna bűnük: de most nincs

mivel menteniük az ő bűnüket” (János 15,18-22)

Az odafennvalókkal törődünk?

Két igét hoztam a gyülekezetnek, mivelhogy nem igazán tudtam választani

közülük. Aztán rájöttem, hogy mégiscsak jó, ha együtt olvassuk és együtt

szemléljük ezeket.

Az egyik a Cselekedetek Könyve 1. részének 9-11. verseiben van megírva:

„Miután ezt mondta (tudniillik Jézus), szemük láttára felemeltetett, és felhő

takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé,

íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt

mondta: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé

nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe,

úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a

mennybe.”

A másikat pedig a Kolosséi levél 3. részének első három versében

olvassuk: „Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek,

amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az

odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti

életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben.”

Úgy tűnik, mintha ez a két igerész ellentmondana egymásnak, pedig

valójában ez csak látszat. Az első jól jelképezi a vallásos életet, a formális

vallásos életet. A második pedig az élő hitű életről beszél nekünk. Miért is ez a

különbségtétel? Többször hallottam már, mikor azzal illetik keresztyének életét,

hogy nem más az, mint valamiféle távolba bámulás. A földi problémáktól

elvonatkoztatnak, és a mennybe bámulnak, aztán majd csak történik valami.

Meg egyáltalán, hol is van az a Jézus, hol is van az az Isten? Állnak és néznek a

tanítványok, de ebből semmi igazi nem következik a gyakorlati életben. Valami

ehhez hasonló a külső, a formális vallásosság. Ott ülünk minden vasárnap

délelőtt a templomban, adakozunk, meg talán még sürgünk-forgunk is a

szolgálatokban: tartjuk a formákat. A mindennapi élet pedig egy egészen más

síkon zajlik. A formákat tartani kell, mert hát milyen szégyen, ha kihagyunk egy

vasárnapot; de az egésznek semmi gyakorlati haszna nincs.

Pál apostol nagyon határozottan szól a kolossébeliekhez, mikor ezt írja: ha

feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak: az

odafennvalókkal törődjetek. Te feltámadtál-e már a Krisztussal? A kolossébeli

hívők nagy élménye volt, hogy új életre lehet támadni Jézusban. Nem valami

papi szónoklat vagy vallásos szövegelés ez, hanem nagyon is kézzelfogható

valóság. Mindig olyan jó látni, mikor valakiben Isten Szentlelke kimunkálja azt,

hogy felhagy az Isten nélküli életével, az üres, formális vallásosságával, vagy

éppen a kétfelé sántikálással (józan középút ugyanis a Biblia szerint nem létezik,

- 8 -

bármennyire is ezen járnánk sokszor szívesebben), és leteszi Isten előtt az egész

életét – úgy, ahogy van. Ez sosem emberi produktum. Hogy lehetne már emberi

ráhatással életeket alapvetően megváltoztatni? Balgaság ilyet gondolni.

Gyökeresen megváltoztatni csak Isten képes bennünket, mert egyedül neki van

erre hatalma. Többen tapasztaltuk már ezt a gyülekezetből, és a

kolossébelieknek is ez volt a drága megtapasztalása. Hit által élő közösségre

lépni Jézussal.

Olyan szép ez a mondat, hogy „a ti életetek el van rejtve a

Krisztussal együtt az Istenben.” Befogadom Krisztust, Ő

befogad engem. Krisztus bennem, én pedig Krisztusban

vagyok. Ha ez így van, akkor Jézus nem más, mint az én

életem rejtekhelye. Már ebben a földi életben is ebben van a

keresztyén ember, és ez a rejtek az örökkévalóságba is átvisz majd

bennünket. Valaki így mondta egyszer, egyszerű, de nagyon találó szavakkal:

halálbiztos rejtekhely. S ha már ebben vagyunk, ahogy Pál is tanácsolja, az

odafennvalókkal törődjünk. Ezen járjon az eszünk, és ha letértünk az útról,

ehhez térjünk vissza, mert ez a forrás. Felülről jön az útbaigazítás, onnan kapod

a megoldást, a vezetést, és erőt is onnan kaphatsz az előtted álló úthoz. De ez

nem azt jelenti, hogy csak nézünk fölfelé tétován, mint az első tanítványok,

hanem aztán a Jézussal való közösségben arra is megkapjuk az útmutatást, hogy

a földiekkel hogyan törődjünk. És hogyha valaki Krisztusban van, és komoly ez

a kapcsolat, élő ez a kapcsolat, akkor ebből nagyon gyakorlati következmények

fognak származni a mindennapokra. Ha már a kolosséi levelet olvastuk, hát itt

van előttünk mindjárt Pál apostol élete. A legjobban példázza, miről van szó. Ezt

a fanatikus embert, aki a vallásos hitében ölni tudott, „kezelésbe veszi” az Isten,

és beállítja a szolgálatba. Addig Isten nevében akarta sokak életét kioltani,

később meg már azt írja, hogy „még az én életem sem drága, csakhogy

elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért

kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” Fárad,

megy, utazik, nem kíméli magát. És látjuk a gyakorlati következményeket is.

Mert az odafennvalókhoz volt csatolva az élete. Ez legyen mindig az első, ha

már feltámadtunk a Krisztussal. Történjen bármi: nehézségek, csalódás,

támadás, gond, öröm…, abból látni fogjuk, mit kell tennünk. (Sz. Gy.)

- 9 -

„Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső

emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű

szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez

nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a

láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2 Korinthus 4,16-18)

Jézusod ma kérdi tőled:

Kész vagy-e szolgálni Őt,

vagy hamisgyöngy után futva

vesztegeted az időt?

Erőddel oly büszkén kérkedsz.

- Jézusodról szólni félsz?

Szégyellve hű Megváltódat,

Üdvöt Tőle hogy remélsz?!

Fogjuk meg, és vigyétek,..

Közös munkánk során mikor egy nehezebb tárgyat odébb

kell vinni, szoktuk viccesen egymásnak mondani:

Fogjuk meg, és vigyétek! Azonban ezt csak

viccelődve mondjuk, mert a tárgynak nemcsak a

megfogásához, hanem az odébb viteléhez is

minden erőnket, ügyességünket beleadva közösen

együtt végezzük el.

Gyülekezeti életünkben bármilyen munkát végzünk, nagyon aktívan sokan

kiveszik belőle a részüket. Ezt ezúton is köszönjük!

Köszönjük, akik a Gyülekezet építési munkáiban, és a lelki munkában

összefogva egységben segítik Gyülekezetünk fejlődését.

Ne ássuk el talentumainkat! Sáfárkodjunk vele, mert egyszer eljön az idő,

mikor számot kell adni, ahogy egy kedves hálaénekünk mondja:

„Bevádolt sáfár, állj most elő! Számot kell adnod Urad ha jő!

Tékozlón magadnak éltél csupán, kidobnak, sáfár, koldusbot vár. „

Amihez megkaptuk tehetségünket, erőnket, elhívásunkat, azt végezzük is el,

gazdálkodjunk, sáfárkodjunk vele. Nehogy ránk vonatkozzon az imént idézett

énekünk második sora!!

Isten munkájában így hangzik a szlogen: „Fogjuk meg, és vigyük!” Vigyük

közösen Gyülekezetünkben a nehézségeket, terheket, örömeinket, céljainkat, az

Úr elé, imádságainkban! Így haladjunk a közös cél, az Üdvösség felé, egymáson

segítve, egymást támogatva, erősítve. Mert a megosztott teher, már csak fél

teher. Vegyünk le mások válláról valamennyi terhet, és akkor a mi terhünk is

megoszlik, a mi terhünk is könnyebbül. Legyünk éberek és készek észrevenni

mások terhét, a Gyülekezetünk terhét és erőnkhöz, elhívásunkhoz mérten

átvállalni belőle.

„Egymás terhét hordozzátok…” - mondja a Szentírás. (Gal, 6:2)

A lelki munkánk során, a Gyülekezeti építésnél vannak harcok, támadások,

rágalmak, azonban ennek ellenére is végeznünk kell a munkánkat.

Kérjük imádságban Istent, hogy azokat a feladatokat, melyet az Ő akarata szerint

végzünk, szép rendben zavarmentesen mehessen végbe.

Gyülekezeti munkánk során összefogásra van szükség. Mert az azonos irányba

tartó emberek könnyebben és gyorsabban célhoz érnek, mert egymást karolva,

segítve haladnak előre.

Hadd illusztráljam ezt egy érdekes és tanulságos példával:

„A téli szálláshelyükre tartó vadludak mindig egy kötelékben, ék alakban

repülnek. Nem nehéz rájönnünk, hogy miért. Azért, mert repülés közben

szárnycsapásaikkal felhajtó erőt képeznek a nyomukban haladó társuk repüléséhez.

- 10 -

Az ék-alak következtében a madárcsoport legalább 70 %-kal nagyobb

távolságra juthat el, mint külön-külön. Ha egy madár azonban kitér

az alakzatból, hirtelen megérzi a légellenállást és siet

visszaigazodni.

Amikor az élen haladó elfárad, helyet cserél egy

társával, aki átveszi a vezetést. Az ékben hátul haladók

„kiáltozva” bátorítják az élen repülőket, hogy ne

lankadjanak. Végül, ha valamelyiküket elfogja a rosszullét,

vagy lövés éri és kihull a sorból, két társa vele együtt kiválik, és követi,

hogy segítséget és védelmet nyújtson neki. Vele maradnak addig, amíg

visszanyeri röpülő képességét, vagy elpusztul, és csakis azután indulnak tovább

saját csapatukkal, esetleg egy másikhoz csatlakozva erednek övéik nyomába.”

Tanuljunk a vadludaktól! Mi is rá vagyunk utalva az összefogásra, mert így

sokkal könnyebb végezni a feladatokat, mint külön-külön. Együtt mi is, mint a

vadludak, több százalékkal többet érhetünk el, előrébb juthatunk, mint

egyenként. Mert a közösség ajándék mindannyiunk részére, mindannyian

fontosak vagyunk a Gyülekezetünk számára.

Szolgálatra hívott el bennünket Urunk, lehet, hogy „kicsi” a szolgálat, de ezt

a „kicsi” szolgálatot is Ő bízta ránk, Ő ebben számít ránk.

Adja az Isten, hogy tudjunk élni, és szolgálni az Isten dicsőségére.

Ujvári László

„Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak,

mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai…” (1Pét.4:10)

* * *

Jézus kérdi

- 11 -

Egykor lehull majd az álarc,

mit megtapsol a világ,

Krisztus lángtekintetéből

világosság hull reád.

Emberek kegyét keresve

forgó szélkakas ne légy,

fénye-sója a világnak:

megváltozott személyiség!

Siklós József

Füle Lajos:

PÜNKÖSD.... AKKOR JÖN EL

***

Ifjúsági csendesnapon voltunk

Isten kegyelméből április 20-án, Tiszaszalkán ifjúsági csendesnapot tartottak,

amire a mi gyülekezetünk is meghívást kapott Vincze Mártától, az ottani

lelkipásztortól. A csendesnap délelőtt 10 órakor kezdődött. Összesen nagyjából

70 fiatal jött el, a mi gyülekezetünkből 11-en vettünk részt rajta. A nap

bemutatkozással és énekléssel kezdődött. Igével Nagy György, a Mátészalka

Kertvárosi Református Gyülekezet lelkipásztora szolgált, aki Dániel könyvének

első fejezetének első néhány verséből olvasott fel. Igehirdetésében szó esett

arról, hogy a zsidó nép mindig akkor került nehéz helyzetbe, amikor elfordult

Istentől, a babiloni fogság is emiatt sújtotta a népet. Ezek alapján a mai

Magyarországgal is párhuzamot állított fel, mivel népünk is az istentelensége

miatt van most nehéz helyzetben. Szó esett arról is, hogy a fogságban Dánielnek

és három barátjának a király ételéből kellett volna enniük. „Dániel azonban

elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével és azzal a borral,

amit ő szokott inni, ezért arra kérte a főudvarmestert, hogy ne kelljen magát

beszennyeznie.” Az igehirdető a részt vevő fiatalokat arra buzdította, hogy nem

kell a világ eledelét enniük, hanem táplálkozhatnak

A csendesnap csoportos beszélgetéssel, aztán ebéddel folytatódott, majd

akadályversennyel zárult. Délután 3 óra körül indultunk vissza, Isten Igéjével

feltöltekezve.

- 12 -

Anyakönyvi rovat

Az előző lapzárta óta a mostani lapzártáig az alábbi anyakönyvezett események

történtek:

Megkereszteltük

Kópis Boglárka (Április 21.)

testvérünket

Imádkozzunk érte, hogy ő is megismerhesse Megváltóját!

Eltemettük:

özv. Virág Gyuláné, Kis Vilma, 84 évet élt (Március 27.)

Cserpák Istvánné, Szolga Margit, 87 évet élt (Március 28.)

Sebestyén Józsefné, Kiss Matild, 73 évet élt (Április 11.)

Jakab Lászlóné, Füle Eszter (Idősek Otthona) 89 évet élt (Április 25.)

testvéreinket.

Imádkozzunk a gyászolókért, Istentől kapott vigasztalásért!

Konfirmáltak

(Május 12-én)

Herczeg Péter

Kovács Zoltán

Tóth Dávid

Balogh Nikolett

Czap Tímea

Pályka Anett

Sebestyén Noémi

Szőke Nikolett

testvéreink

Imádkozzunk Isten áldó kegyelméért életükben!

- 13 -

„Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.” (Róma 12,15)

Ha fájni kezd majd, ami vagy,

és ami nem vagy, bár lehetnél,

majd ha bevallod végre, hogy

sosem voltál igaz keresztyén,

ha fájni fog, hogy annyian

vannak, kiket megejt a tévhit,

s ajkadról értük száll ima,

akkor jön el az ébredés itt.

Majd hogyha bűnné lesz a bűn,

s a Golgotához sírva érsz el

letenni ott mind keserűn

nem alkudva testtel és vérrel,

majd ha hálát adsz JÉZUSÉRT,

s a döntésed is végleg megérik,

mert megtisztított az a Vér

akkor jön el az ébredés itt.

Majd hogyha jobban érdekel

kik ők, akik vetnek, aratnak

s közéjük állsz és nem leszel

többé olyan fontos magadnak,

mert látod már a tájat itt,

amely aratásra fehérlik,

s munkára lelkesít a hit

akkor jön el az ébredés itt.

GYÜLEKEZETÜNK RENDSZERES ALKALMAI

Vasárnap: 8.30 Gyermekistentisztelet a Kistemplomban (Akácos út 55.)

8.30 Gyermekistentisztelet a Gyül. házban (Kossuth út 18.)

8.30 Istentisztelet az Idősek Otthonában (Kossuth út 42.)

9.10 Istentisztelet a Kistemplomban (Akácos út 55.)

10.30 Istentisztelet a Templomban

14.30 Istentisztelet a Templomban

Hétfő 18.00 Bibliaóra a Kistemplomban (Szabadságtanyán)

Szerda 18.00 Bibliaóra a Gyülekezeti házban

Szombat 17.00 Ifjúsági alkalom a Gyülekezeti házban

Minden reggel 8.30 Áhítat az Idősek Otthonában

Szeretettel várunk az alkalmakra minden érdeklődőt!

NYÁRI ALKALMAINK

Június 24 – 28. Gyülekezeti gyermekhét

Augusztus 5 – 9. Ifjúsági csendeshét a középhutai missziós házban

Augusztus 12 – 17. Bűnbánati hét

Augusztus 18. Istentisztelet újkenyéri Úrvacsorai közösséggel

Augusztus 17 – 18. Gyülekezetünkben szolgál: Dr. Molnár Róbert,

Kübekháza polgármestere

***

Gyülekezetünkben 8 fiatal konfirmált, akik május 9-én, csütörtökön 17 órai

kezdettel konfirmációi vizsga keretében a gyülekezeti teremben, majd május 12-

én, vasárnap, délelőtt fél 11-kor kezdődően ünnepi konfirmációs Istentisztelet

alkalmával tettek vallást hitükről. Isten áldja őket további életükben!

- 14 -

www.refnagyvarsany.hu

Honlapunkon továbbra is elérhetőek a vasárnapi délelőtti alkalmak

hangfelvételei, gyülekezetünk hírei, hírlevelei.

Kérem, látogassa meg, címe változatlan: www.refnagyvarsany.hu

Azok számára, akik nem rendelkeznek internet eléréssel, a honlap tartalma

(kérésre) CD-n is elérhető. Hasonlóan az elhangzott igehirdetések audio, vagy

mp3 formátumban kérhetőek a Lelkészi Hivatalban. (B. Tibor)

- 15 -

Az alkalmakkal kapcsolatos további és bővebb információkat az

Istentiszteleteken elhangzó hirdetésekben hallhatnak!