86

Vagyunk... leszünk...

2013. június Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedéves lapja

Megjelenik március, június, szeptember, december hónapokban

A TARTALOMBÓLElemzõ – Csapó Endre és

Ágoston András írásai 4Nyílt tér: nyílt levelek nyílt dolgainkról 11A 75 éves Szász I. Tas köszöntése 18História (Holokauszt Romániában,

Medgyes történetébõl) 21Portré: Hankó Zoltán professzor 28Könyvbemutató: Várvédõ 36Mûhely 37

dr. Kazár Lajos életmûve 37Magyar-magyar különbségek 40Székely mûvészeink 43A zászlóháború elõzményei 45A kultúráltság 48

Emlékek húrjain 50Marosvásárhely, ahogy mi láttukFarkas utca 52

Eleven hagyomány: Orbán János 56

Nem kell beszélni róla sohasem, De mindig, mindig gondoljunk reá.

Mert nem lehet feledni, nem, soha, Amíg magyar lesz és emlékezet, Jog és igazság, becsület, remény,

Hogy volt nekünk egy országunk e földön,Melyet magyar erõ szerzett vitézül, S magyar szív és ész tartott meg bizony.

Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt, Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcsõ, Bírnád feledni Kassa szent halottját S lehet feledni az aradi õskert Tizenhárom magasztos álmodóját, Kik mind, mind várnak egy föltámadásra

TrianonJuhász Gyula

EKOSZAz Erdélyi Körök

Országos Szövetségeörömmel tett elegetBudafok-Tétény Ön-kormányzata meghívá-sának, ahol SzabolcsAttila polgármester

február 5-én kitûzte a székely zászlót abudafoki városházára, szolidaritást vállal-va Székelyföld polgármestereivel és intéz-ményvezetõivel. Ezt követõen a Mezõ-berényi Erdélyi Kör is kezdeményezte aszékely zászló kitûzését a városháza hom-lokzatára, utána pedig számos erdélyi körkövette a példát saját településén.

*Az EKOSZ meghívást kapott a Civil

Összefogás Fórum (CÖF) nagygyûlésérea MOM Kulturális Központba, ahol többszáz civil egyesület és személy vett részt2013. február 9-én e fontos civil rendez-vényen. Elõadást tartott Dr. Bodó Barna,a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szö-vetségének elnöke, CET alelnök, BencsikAndrás, a Békemenet egyik szervezõje, aDemokrata hetilap fõszerkesztõje, Dr.Fricz Tamás politológus, CÖF alapító,szóvivõ. Országértékelõt tartott Dr. Csiz-madia László CÖF alapító, szóvivõ. AzEKOSZ csatlakozott a SzékelyföldértTársaság felhívásához, és számos tagszer-vezetünk képviselõje jelent meg Buda-pesten március 10-én a székely szabadságnapján rendezett tüntetésen, míg másokMarosvásárhelyen vettek részt a központirendezvényen.

*2013. március 23-án Forrai Sándor ro-

vásírás-kutató Magyar Örökség Díjjal tör-ténõ posztumusz kitüntetését adta át aMagyar Tudományos Akadémia dísz-termében a Magyar Örökség és EurópaEgyesület Bíráló Bizottsága. A laudációtFriedrich Klára mondta, az oklevelet For-rai tanár úr fia, Zsolt, unokája Napsugár,valamint Dr. Szekeres Sándor EKOSZ alel-nök, mint a Forrai Sándor Rovásíró Körelnöke vette át Kelemenné Farkas Már-tától, a Károli Gáspár Református Egye-tem lektorátusvezetõjétõl, a bíráló bizott-

ság tagjától. Az EKOSZ számára az ese-mény különösen fontosnak mondható,hiszen a székely-magyar rovásírás épp Er-délyben maradt fenn legtovább, és a ro-vásíró versenyeken az erdélyi magyar fia-talok nagy számban szoktak jelen lenni, ésott rendre szép eredményeket érnek el.

*2013. május 11-én, az elõre meghatáro-

zott idõpontban került sor Komlón azEKOSZ tisztújító közgyûlésére. A ven-déglátó Komlói Erdélyi Kör remek felté-teleket, meleg, baráti légkört biztosított arendezvénynek. Ruzsinszky Lászlónak, akör elnökének üdvözlõ szavai után PolicsJózsef, Komló város polgármestere szólta küldöttekhez. Mint mondotta: „ebben akörben nemzeti imánk is másképp, szív-bõl szól”. Nagy Árpád elnök beszámoló-ját és a közhasznúsági jelentést követõenkerült sor a tisztújításra. Az EKOSZ újaelnöke Dr. Szekeres Sándor, alelnöke Dr.Orbán Csaba lett. Az elnökség tagjai: GálImre, Dr. Horváth István Károlyné,Horváthné Nagy Mária, Kajlik Péter,Nagy Árpád, Ruzsinszky László, Dr. ÚryElõd, Valiskó Ferenc. A felügyelõ bizott-ság tagjai: Bándi Imre, Dr. Farkas Sza-bolcs, Tódor Ilona. Az EKOSZ új pénztá-rosa Havrila Jánosné. A következõ idõ-szak tervei között szerepel – sok egyébmellett – dél-erdélyi kapcsolatok kialakí-tása, a Wesselényi kripta ügyének tovább-vitele, az EKOSZ honlapjának fejleszté-se. Természetesen kiemelt helyen szere-pel lapunk további kiadása, a szükségespénzügyi alapok biztosítása. A napot aközeli Mánfa polgármesteri hivatalábanmegszervezett baráti vacsora zárta, pol-gármesteri köszöntõvel és fergetegesnéptáncbemutatóval.

SZEKSZÁRD2013. március 22- n került sor az Er-

délyi Magyarok Közhasznú Egyesületetisztújító közgyûlésére. Kese Ferenc elnökértékelõ beszámolója után a közgyûlés újelnöknek Bándi Imrét, alelnöknek KissLászlót választotta meg. Az elnökség tag-jai Kese Ferenc, Márton Ferenc, KovácsBarna Péter, pénztáros Siklósi Júlia, a fel-ügyelõ bizottság tagjai pedig Gruber

Gyula, Kese Edit és Czirmai Lajos. Mivelaz új elnök, alelnök, pénztáros és KovácsBarna Péter is paksi lakosok, értelemsze-rûen merült fel az új székhely áthelyezésePaksra. A közgyûlés – több szempontmérlegelése után – ezt elvetette. Levele-zési címnek viszont a mindenkori elnöklakcímét kell érteni, így az EMTE új leve-lezési címe: 7030 Paks, Kornis u. 2.

KOMLÓTájékoztató az általunk szervezett ese-

ményekrõl2013. január 21: Nyirõ József élete és

munkássága címmel Feketéné MoróErzsébet tanárnõ tartott elõadást. A népeshallgatóság számos új elemet adott hozzáaz elhangzottakhoz.

2013. február 9: Hagyományos erdélyibatyus farsangi bál (A vendégeket Her-mész József fúvószenekara köszöntötte, aPöndöly Néptáncegyüttes 15 perces szép-séges táncbemutatója következett, PappAttila hazafias jellegû dalokat adott elõgitárkísérettel)

2013. március 4: Turcsány Péter Kölcseydíjas író, a Kráter egyesület elnökénekTündérvilágban éltünk egykor – KosárynéRéz Lola írónõ, a mi asszony-Madáchunkcímû elõadása vonzott nagyszámú érdek-lõdõt. Dr. Tamás Attila

MONORA monori Bethlen Gábor Erdélyi Kör

2013. február 23-án nagysikerû utófarsan-gi rendezvényt tartott, ahol az érdeklõdõközönség erdélyi mezõségi-, kalotaszegi-és felcsíki táncokat láthatott, a BorzsákEndre dalkörtõl pedig gyönyörû magyarnépdalokat hallgathatott.

(Dr. Szekeres Sándor)

SALGÓTARJÁNI ERDÉLYI KÖRAz évet koszorúzással kezdtük: január

13-án a salgótarjáni köztemetõben résztvettünk az 1944. január 13-i lavinaomlás(Nagy-Pietrosz) 15 áldozatának megem-lékezésén.

Január 22-i összejövetelünkön LõrinczGézáné tanárnõ emlékezett meg dr. Dor-nyay Béláról, abból az alkalomból, hogy avárosi múzeum január 1-tõl viseli a nevét.

Átalvetõ

2 EKOSZ–EMTEHíreink

Szerkesztõbizottság:Dr. Kövesdy Pál fõszerkesztõ, B. Osvát Ágnes (irodalom és gyermekoldal),

Szabó M. Attila (Székelyudvarhely)Kiadja az EKOSZ elnöksége

Alapító fõszerkesztõ: Orbán LászlóLevelezési cím: Dr. Kövesdy Pál – 7100 Szekszárd, Otthon u. 2. Tel./fax: (36) 74/417-705

E-mail: ekosz@tolna.netA kiadásért felel a lap fõszerkesztõje • ISSN 1416-4698

Nyomdai elõkészítés: Galamb Marietta • Nyomdai munkák: Böcz Nyomda, Szekszárd

Ez alkalommal emlékeztünk meg a doniáttörés évfordulójáról is. A SEK elnöké-nek – Valiskó Ferencnek – a kezdeménye-zésére Salgótarján Város Önkormányza-ta határozatot hozott a székely zászlókitûzésére. Ez alkalommal – február 21-én – szép számmal jelentek meg a körtagjai a Városháza elõtti téren. Székynédr. Sztrémi Melinda polgármester-asszonnyal a SEK részérõl MártonfiIstván mûködött közre a zászló kitûzésé-nél. Az alkalom ünnepélyességét emelte,hogy a Bányász-Kohász Dalkörrel közö-sen énekeltük el a Székely Himnuszt.

Február 25-én koszorúztunk a kommu-nizmus áldozatainak emléknapján. Eh-hez kapcsolódott február 27-i összejöve-telünk témája is, ahol Sulyok Lászlótanár, a POFOSZ Nógrád megyei titkáraemlékezett meg a kommunizmus palóc-földi áldozatairól.

Több köri tag részt vett a budapestimárcius 10-i szimpátiatüntetésen, vala-mint a március 15-i koszorúzásokon.

Március 13-i rendezvényünkön Már-tonfi István tagtársunk emlékezett meg az1948-49. évi forradalom és szabadság-harc erdélyi eseményeirõl. Beszámolóhangzott el a budapesti székely autonó-mia-tüntetésrõl. 8500 Ft adományt gyûj-töttünk a borsi Rákóczi szobor helyreál-lítására.

A 2012. év lezárására és a 2013. évprogramjának elfogadására az április 6-itaggyûlésen került sor. A közgyûlés meg-állapította, hogy a Kör eredményes mun-kát végzett, és pénzügyileg is jól gaz-dálkodott. A taggyûlésen Murányi Sán-dor ny. iskolaigazgató értékes elõadásttartott az 1848. évi áprilisi törvényekrõl,párhuzamot vont az akkori és a jelenlegitörvényhozási tevékenység között. A tag-gyûlésen az AKKORD Fúvós Kis-együttes adott mûsort, és Gréczi-ZsoldosMiklósné elszavalta Csanády György Szé-kely Himnusz címû költeményét. A tag-gyûlésen 10.000 Ft adományt gyûjtöttünka krasznahorkai vár helyreállítására.

Valiskó Ferenc SEK elnök

IZSÁKA 2011-es Lajtabánság emlékmûállítás

és konferencia áldozathozatalai nyománanyagilag csak lassan magához térõ egye-sületben igyekszünk takarónk hosszáhozmérten, módjával nyújtózkodni.

A január elsején szokásos megemléke-zést Bocskay István fejedelem urunkrólaz izsáki emlékkopjafánál ez esztendõ-ben sem feledtük. Megadván a mai bü-rokrata uralkodói házból való császárok-nak is, ami szerintük az övék, megtartot-

tuk februárban éves közgyûlésünket.Véglegesítettük a 2013. év egyesületiprogramját.

Márciusban Hegedûs Zoltán tanár úrtartott eszméltetõ és ébresztgetõ vetítéseselõadást azokról a szép idõkrõl, amikormég nem betonbunkerekbe, hanemmíves faragású fejfák és kopjafák alá tér-tünk aluvásra, hogy ott várjuk Jézusunkat– Égre mutató jelek a fejfák címmel. Áp-rilisban Komáromi László dunapataji ta-nár úr világított bé a történelem homályá-ba, derítgetve régvolt falvak, puszták, dû-lõk neveibõl történelmünk igazságait, ed-dig ismeretlen, titkolt tanulságait. Az elõ-adás címe: Helynevekbe írt történelem.

Májusban Izsákra várjuk dr. Jancsó An-tal urat, hogy megismertesse velünk an-nak a híres erdélyi látó embernek az éle-tét, aki „vastag könyveket írt, de mi nemolvastuk azokat”… Úgy hívták Õt, hogyJancsó Benedek. Júniusban, Trianon va-sárnap ökumenikus istentiszteletén pe-dig a református templomban Végh Lász-ló tanár úr szól majd az összetartozás ésa lelki-szellemi feltámadás lehetõségei-rõl. Aki nem hiszi, szívesen látjuk a ho-mokon, járjon utána! Nagy Árpád

A SOPRONI ERDÉLYI KÖR 2013.ELSÕ FÉLÉVI TEVÉKENYSÉGÉRÕL

2013. 03. 06. Tölgyesi Géza soproniköltõ szerzõi estje

2013. 03. 15-ig – Kádár Tibor festõmû-vész kiállítása volt megtekinthetõ azErdélyi Házban

2013. 03. 15. – Városi ünnepségen valórészvétel és koszorúzás

2013. 03. 30. – Megemlékezés és koszo-rúzás az 1944-ben mártírhalált halt erdé-lyi egyetemisták emléktáblájánál. Elõ-adó: Dr. Winkler András egyetemi tanár

2013. 04. 02-tõl a Soproni Erdélyi Körtulajdonában lévõ alkotásokból gyûj-teményes kiállítás tekinthetõ meg azErdélyi Házban

2013. 04. 09. A Nyugat-MagyarországiEgyetemmel közösen Székely Napotszerveztünk a csíkszeredai SapientiaEgyetem hallgatóival közösen. Székelyvendégeink négy napot töltöttek Sopron-ban, a 26 fõs csapat egy estére az ErdélyiHáz vendége volt. Másnap KözgazdaságiEgyetem aulájában köszöntöttük õket,Dr. Fábián András oktatási dékán-helyet-tes az egyetem, és Dr. Úry Elõd az ErdélyiKör részérõl. Idézet utóbbi beszédébõl:

„Az Erdélyi Kör felvállalta, hogy kapcso-latot tart Erdéllyel és próbálja bemutatni azerdélyi kultúrát itt, a nyugati végeken. Ez akapunyitás nem csak Erdély felé történik,hanem a határon kívül rekedt minden or-

szágrész felé. Ennek eredménye, hogy mamár nem lehet 24 millió románnal fenye-getni az anyaország lakóit, és ma már min-denki tudja, hogy az anyaország határainem románokkal, tótokkal rácokkal van-nak körülvéve, hanem magyarul jól beszé-lõ magyar emberekkel ...Köszönetet mon-dunk a Nyugat-Magyarországi Egyetem ve-zetõségének és a Közgazdasági karnak. Azegyetemnek ...évtizedek óta van kihelyezettszekciója és nem egy egyetemi tanár jármár 20-21 éve Csíkszeredába elõadni ésvizsgáztatni. ...Érezzék jól magukat Sop-ronban, mely nem csak befogadó város, devendégszeretõ is. Élvezzék hát ezt a vendég-szeretetet.

Sopron, 2013. 04. 19.Dr. Úry Elõd elnök

A BUDAPESTI SZÉKELY KÖRALAPÍTVÁNY (az EKOSZ legfiatalabb tagszervezete)2012. második félévi tevékenységeJúl. 1–2. Erdélyország találkozó – rend-

bírság Júl. 5–10. Gyergyóremete falunapi ren-

dezvény Júl. 28. Anna-napi köszöntõAug.12–24. Zetelaki hagyományõrzõ

együttes Budapesten Aug. 31. Õszi szezon elsõ „székfoglalója,

Csík szék – 2. elõadásSzept. 12. Barangolás az erdélyi iroda-

lomban – Sinka István est (MedvigyEndre)

Szept. 30. Buda-környék hagyományõrzõcsoportjainak bemutatója

Okt. 5. „Székfoglaló” – Háromszék Okt. 6. Megemlékezés és koszorúzás

AradonOkt. 16. Tamási Áron, irodalmi est az

Aranytízben (Medvigy Endre)Nov. 2. „Székfoglaló” – Háromszék 2.

Kézdi-szék Nov. 14. Áprily Lajos est az Aranytízben

(Medvigy Endre)Nov. 23. Kuncz Aladár est a LITEÁ-ban

(Pomogáts Béla)Nov. 24. Hagyományõrzõ est, Erzsébet,

Katalin napokDec. 10. Kós Károly est az Aranytízben

(Medvigy Endre)Dec. 13 Mikulás délután, zetelaki mûsor

és ajándék az AranytízbenDec. 14. Évzáró irodalmi karácsony-est a

LITEA-banDec. 31. Szilveszteri hagyományok Gyer-

gyószentmiklóson.és itthonCsoma Gyula

(Az Átalvetõ várja az idei program-beszá-molókat is!)

2013. június

EKOSZ–EMTE 3Híreink

Az emberi történelem legnagyobb vívmánya a törekvés-nek, szorgalomnak és tehetségnek köszönhetõ civilizációshaladás, aminek középkori és újkori fellendítõje Európavolt. A XX. században ez a szerep megtört egy új történelmiképlet színrelépésével, amely képletben Amerika – az egykoreurópai kalandorok, a rend elõl menekülõk tengerentúliparvenû állama – szétzúzta és elorozta Európa civilizációsvezetõ szerepét.

Francis Fukuyama amerikai filozófus 1989-ben úgy látta,hogy az ideológiai harcok egyszer s mindenkorra véget értek,és azt jósolta, hogy a liberális demokráciának nem lesz alter-natívája. Úgy látta, hogy a földi világ ura véglegesen az Egye-sült Államok, amely abban az évben lett az egypólusú világ-hatalom ura. A világuralmi partner (Szovjetunió) összeomlá-sával új feladat (lehetõség) adódott Amerika számára. Tisz-tességgel visszavonul Európából, vagy (szovjet „veszély” nemlévén) valamilyen más indokkal tovább uralja most már azegész Európát. Úgy határozott, hogy Európa egységesülésétAmerikához kötött gazdasági és politikai rendszerrel kellmegalapozni és állandósítani. Ez megtörtént, illetve mosttörténik. Majd a gazdasági kizárólagosságot ki kell egészíte-ni politikai kizárólagossággal. A minta az Amerikai EgyesültÁllamok – központi kormányzat alá kell rendelni Európanépeit, országait, államait. A feladat tehát kolosszális, hiszenaz európaiság alapeleme a politikai változatosság és a nem-zeti sokszínûség.

Az angolszász Globália legjobb partnere ehhez a célrend-szerhez Németország. Fordítva is helytálló a tétel, Németor-szágnak megfelel a szerep, amibõl olyan Európa-szerkezetjön létre, amit a preciz német géniusz fog mûködtetni, minta globális hatalom lokális önmaga.

Tudni kell, hogy a „nemzetek Európája” koncepciónaképpen Franciaországban van egy jeles támogatója MichelFoucher földrajztudós, egyetemi tanár, politikus személyé-ben. Borsi-Kálmán Béla jeles történész hívta fel rá a figyel-met, aki szerint: „A francia történelemfejlõdés fogalmi rend-szerébõl s az elmúlt évtized tapasztalataiból – Foucher szerint –józan ésszel egyaránt a nemzet, a nemzeti állam és eszme kate-góriáinak szívósságára, ellenálló képességére kell következtet-nünk, ellentétben az ezeket túlhaladottnak s elvetendõnektekinteni hajlamos német felfogással (nem is szólva az amerikaipercepcióról, amelybõl mindez, közismerten, hiányzik vagy csö-kevényes). Európát nem lehetséges a nemzetek ellen felépíteni –szögezi le Foucher –, ugyanakkor elismeri egy nemzetek felettiszínt, érdekszféra és közös referencia-pont elengedhetetlen szük-ségességét. Új, igen fontos elem az egyetemes emberi jogokbóllevezetett, azok szerves részének tekintett kisebbségi jogok kate-gória! Egyáltalán a kisebbségek helyzetére, gondjaik megoldásá-ra irányuló figyelem mind az egyes országok belsô stabilitása,mind az antagonisztikusnak s archaikusnak (s ezért veszélyes-nek) tekintett »határkérdések«, valamint a demokrácia-mini-mum (deficit) összefüggésében.” (Gondolatok Európáról – ésa „francia Európáról”.)

A derék francia történész Európájában nagy jóvátételi le-hetõség rejlik Trianon máig romboló ártalmai ellenében.

Nem terjesztené ki (mint De Gaulle) Európa határait azUralig, hanem csak az ortodoxia határáig, legalábbis egyidõre. „Az EU-bõvítés egyik változatlan alapcélkitûzése anémet gazdasági-politikai túlsúly ellentételezése, s az esetlegesnémet hegemón törekvések megakadályozása.”

Orbán Viktor 2002-ben, a Vasárnapi Újság címû rádiómû-sorban említette meg elõször a nemzetek Európája koncep-ciót, amikor a következõket mondta: „Mi egy, a magyar nem-zetet erõsítõ, egységes Európában szeretnénk részt venni. ...Ez agondolkodási irány a nemzeti elkötelezettségûeké. ...Magyaror-szágon a baloldal internacionalista, az MSZP–SZDSZ-kor-mány internacionalista, míg a polgári ellenzék egy nemzetekEurópájában gondolkodó politikai erõ.”

Két Európa-szemlélet áll szemben egymással. Egyik: dia-dalmasan, berendezkedve, birtokon belül. A másik üldöztet-ve és csak a szívekben. Nem egyértelmû, hogy ez így marad avégtelenségig.

A Méltányosság Politikaelemzô Központ foglalkozik anémet–magyar kapcsolatok alakulásával. Megállapítja, hogyaz Orbán-kormány, elõdeivel ellentétben nyíltan felvállalta anémet politikai-üzleti körökkel való konfliktust hivatalba lé-pése után. A 2010-es kormányváltás elõtt Németország voltMagyarország legnagyobb kereskedelmi partnere. Számosnagy német cég telepedett meg Magyarországon, és talált ottpiacot: pl. Siemens, Bosch, Deutsche Telekom, RWE, SAP,Allianz, ZF, E.ON, Mercedes-Daimler, Audi, Knorr Bremse.Magyarország több szempontból is kedvezõ volt e cégek szá-mára: a németországinál jóval alacsonyabb bérek miatt nö-velhették nyereségüket, Különösen a Horn-kormány idejéntörtént privatizáció idején szereztek komoly pozíciókat né-met cégek az energiaszektorban, az áram- és gáz-szolgálta-tóknál – ennek következtében többek között a német RWEés az E.ON vetette meg a lábát. Az RWE részesedést szer-zett a Mátrai Erõmû Rt.-ben, az ELMÛ-ben, az ÉMÁSZ-ban, a Fõvárosi Gázmûvekben, a TIGÁZ-ban. A Horn-kor-mány a bankszektort, a telekommunikációt és az energia-szektort külföldi cégek részére privatizálta.

A nemzeti kormány nem nézhette tétlenül az ország ilyeneredetû termelõi sorvadását, elhatározta a monopolistazsákmányoló lehetõségek korlátozását. Az olcsó munkabér-rel dolgozó külföldi vállalatok és a Magyarországon gazda-godó bankok megadóztatásával (az ún. válságadó bevezeté-sével) a kormány csökkentette a külföldiek profitját, aminem tetszett nekik, de legtöbbjük részére így is érdemes voltmaradni a magyar piacon. Az amerikaiak a nemzetérdekûpolitizálás miatt támadták az Orbán-kormányt, a németek aprofitjuk korlátozása miatt csatlakoztak a magyarok ellenipolitikai támadásokhoz.

A német szövetségi kormány és a CDU/CSU az általa sú-lyos aggodalomra okot adó magyar kormányzati lépésekreolykor nyilvánosan is felhívja a figyelmet, ugyanakkor elvetia magyar kormánnyal való nyílt szakítást. Meggátolja, hogy anémet politikai rendszer felsõbb döntéshozó szintjein, így aBundestagon keresztül ítéljék el az Orbán-kormányt. Ráadá-sul a CDU a Fidesznek szövetségese az Európai Néppárton

Átalvetõ

4 EKOSZ–EMTEElemzõ

Csapó Endre

Külpolitika Brüsszeltõl Moszkváig

belül, ezért sem kívánja végleg megrontani vele a viszonyt. Aszövetségi viszonyból egyfajta szolidaritás is következik:részben a CDU politikai ellenfeleibõl kerülnek ki a Fideszkritikusai is (zöldek, szociáldemokraták, liberálisok). Magasszintû politikai tárgyalásokat követõ sajtótájékoztatókon anémet kormánypolitikusok tartózkodnak az Orbán-kormánynyilvános bírálatától, különösen igaz ez az Orbán–Merkeltalálkozókra. A leghangosabb bírálók a berlini és bécsi voltmagyar „emigráns” újságírók, akik „nem érzik jól magukatMagyarországon”.

A nagyobb német cégek egy részét sújtó pluszadók vissza-vonására tehát nem került sor, a bankoknak ez év közepétõla pénzügyi tranzakciós adóval, a telekommunikációs szek-tornak (köztük a részbeni német érdekeltségû Magyar Tele-komnak, illetve tagvállalatának, a T-Mobilnak) pedig a tele-fonadóval is szembe kellett néznie. Ugyanakkor azt a néme-teknek sikerült elérniük, hogy a magyar kormány – pár hét-tel az Orbán–Merkel találkozó után! – informális tárgyalá-sokba bocsátkozott néhány nagyobb német céggel, így példá-ul a Continental Automotive Hungary Kft., a Knorr-BremseHungária Kft., az RWE Hungária Kft., valamint a Mercedes-Benz Manuf. Hung. menedzsereivel.

Megállapítja a Méltányosság Politikaelemzô Központ:„Egyértelmû tehát, hogy a második Orbán kormány hatalmi

eszközöket is felhasználva (bankadó, rezsicsökkentés) hozzálá-tott a magyar gazdasági életben, pontosabban a bankszektor-ban, energiaszektorban, telekommunikációs ágazatban meglé-vô erõteljes külföldi hatalmi túlsúly korrekciójához. E folyamatsorán – mint láttuk – nem retten meg komoly tôkeerõvel rendel-kezô (köztük német tulajdonú) cégek érdekeinek megsértésétôlsem. ...Meglátásunk szerint rendkívül jól visszatükrözi a máso-dik Orbán-kormány – elôdeitôl erôsen eltérõ – Európa-képét,amelyben markáns elemként jelenik meg a magyar érdek és azeurópai, globális »akarat« (külföldi cégek és a nemzetközi tõkeérdekei, EU-irányelvek, IMF-feltételei stb.) szembeállítása.”

Az Orbán-kormány külföldieket megadóztató hazárdjáté-ka tehát sikeres zseniális ötlet volt, adóznak is és maradnakis a magyar gazdaságban. Továbbra is Németország maradtMagyarország legfontosabb kereskedelmi partnere, a Köz-ponti Statisztikai Hivatal adatai szerint a Németországba irá-nyuló export 2011-ben még nõtt is. A német gazdasági befo-lyás tehát olyan tényezõ, amellyel még jó ideig számolnia kella mindenkori magyar kormánynak.

(Magyar Élet, 2013. február 14.)

Csapó Endre

Az igazságmagyar oldala

Olvasmányainkból tudjuk, hogy az igazság egyik elméleteszerint egy adott esemény tapasztalásának két vagy többegyén egyetértése tényleges valóságnak tekinthetõ. E néhányegyén, vagy egy nagyobb közösség által elfogadott értelem azadott csoport számára igazsággá válhat. Ez azt jelenti, hogykülönbözõ csoportok igazsághalmazai eltérõek lehetnek, ésennek következtében közösségek és társadalmak meglehetõ-

sen különbözõ elképzelései alakulhatnak ki a külvilág való-ságáról és igazságáról. A népek vallásai és hitei jó példák avalóság ezen szintjére. Más nézetek szerint az igazság a leg-felsõbb végsõ valóság, aminek a szubjektív felismeréstõl füg-getlen alapvetõ létjelentése és létértéke van. Az igazságotnem lehet következetes érveléssel megállapítani, hanem csu-pán ismeretszerzéssel, gondolkodással és elfogadással lehetazt megérteni.

Az igazságnak azonban van használható alapja, a ténysze-rûség, aminek érvényesítése a legtöbb esetben akadályokbaütközik. Például, amikor azt írják a nyugati újságok, hogyMagyarországon diktatúra van, nincs többé sajtószabadság,üldözik a zsidókat, cigányokat, ez a Magyarországon élõkrészére nyilvánvaló hazugság, vagyis nélkülözi a tényszerûségkövetelményeit. A nyugati országok olvasói részére informá-ció, amit a hitelesség hírében álló média tesz közzé, igazság-ként érvényesül a köztudatban. Van egy mondás: „Egyhazugság már félig körbejárta a világot, miközben az igazságmég csak a cipõjét húzza.” (Mark Twain).

Nem a megrágalmazott ügyetlensége miatt van ez így,hanem mert a hazugságnak a szétáramlási tömegével szem-ben a védekezés lehetõsége elenyészõ. A tömegtájékoztatáshatóerejével szemben a tényszerûség, eszköztelensége miatt,eleve sikertelen. Tehát, amikor az ilyen hazugságok évekenát ömlenek a nyugati olvasóra, a közvéleményben kialakulókép az igazság és valóság kritériumainak látszataival a sze-menszedett hazugság már igazként és valódiként rögzõdik.Ezen az információs területen Magyarország teljesen védte-len és kiszolgáltatott.

A magyarország elleni méditámadás tartós, és összehan-goltan árad az egész nyugati sajtóvilágból. Ilyen arányú egy-öntetûség és tartósság esetében nem kerülhetõ meg a köz-ponti irányítás kérdése, vagyis az, hogy a világmédiát egyközpontból irányítják, és most éppen Magyarország elleniakció folyik. Ez persze így megfogalmazva conspiracy theory,legalábbis ezt vetik szemünkre a dologról másként gondol-kodók. Ez persze butaság, mert azoknak, akik a hatalmatgyakorolják, nincs szükségük a magyarok ellen összesküdni,egyszerûen elbánnak velük, ahogy akarnak. Összesküdnicsak a fennálló uralom ellen lehet, tehát összeesküvés az el-nyomottak elkeseredett cselekedete.

A múlt század közepe óta minden politikai, gazdasági, tár-sadalmi, kulturális irányzat a világháború gyõztesei által meg-alkotott hatalmi rend önkényes törvényei alapján mûködik.Ennek a hatalmi rendnek a természetébõl kifolyólag emberilétünk tervszerûen halad valamilyen egyre irányíthatóbb tár-sadalmi rend felé. Ennek a haladónak is nevezett irányzatnakidõnként forradalmak és háborúk adnak lendületet. Az ilyenesetek nyomán elõálló új életrend sokkhatást kelt az embe-rekben, emberi társadalmakban. Aki konzervatív gondolko-dású, az ilyen „haladási” jelenségekben a fennálló társadalmiés világnézeti rend elleni összeesküvésként fogalmazza megaz egyébként valóban erõszakos változtatásokat, mert nemhiszi, el sem képzeli, hogy mindaz, ami történik, a fennállóhatalmi rendszer következetes menetrendje. Másszóval akonzervatív ember az emberi közösség mai állapotát tekinti atermészet rendje szerint valónak, és úgy hiszi, hogy a fennál-ló hatalmi rend is ennek alapján igyekszik megmaradni. Ez ahit rendül meg napjainkban, amikor tapasztalják, hogy az

2013. június

EKOSZ–EMTE 5Elemzõ

emberi szabadságokból folyamatosan töredezik le egy-egyrész, és felrémlik egy központi hatalom létrejöttének képe.

Kétszáz év után is elképzelhetetlennek tûnik a többség szá-mára, hogy a nemzetköziség eszmerendjében nem a nemze-tek közötti közlekedés és közeledés elõmozdítása a fõ cél,hanem a társadalmak nemzetekben kifejezett és azokbanrendezõdött nemzetállam-szisztémájának felszámolása.Összeesküdni csak ez ellen lehetne. Szóval, a világ központjá-ból jön az, amit mi, nemzetiek a világ megrontásának tekin-tünk. Az a körülmény, hogy mi magyarok vesszük ezt észreelsõként, történelmet megélt és megtapasztalt nemzetként,vérünkbe zárt szabadságvágyunk nyomán ez természetes.Nincs kétség aziránt, hogy a nemzetellenes nyomás erõsödé-sével fellángol majd a szabadság féltése Európa többi nemze-tében is. Erre utaló jelek már vannak, szóljunk hát ezekrõl is.

A svájci Weltwoche interjút készített Rupert Scholz németalkotmányjogásszal, korábbi honvédelmi miniszter-jogász-professzorral, aki Orbán alkotmányát példamutatónakminõsíti:

„A magyar alkotmány teljes mértékig mintaszerû, moderneurópai alkotmány. Kiváltképp modern az alapjogok területén.Olyan mértékben igazodik még az európai alapjogok kartájá-hoz is, amennyire azt más európai alkotmányoknál még nemtapasztaltam. A demokrácia, a jogállamiság, továbbá a szociá-lis állam alapelveit megdönthetetlenül lerögzíti.”

Valósággal áradozik a hosszú beszélgetés alatt a magyaralkotmányról, néhány részt idézünk belõle:

„Aki ebbõl az alkotmányból európaellenes nacionalizmustakar kiolvasni, az vagy nem olvasta az alkotmányt, vagy szán-dékosan félreértelmezi. ...A magyar alkotmány leszögezi a mé-dia függetlenségét. ...Magyarországon mûuködik az ellenõrzésés ellensúlyozás. ...A szélsõjobboldaliság és önkényuralomvádja abszurd. ...”

A német államjogász a következõ mondataival a lényegetmondta ki:

„Az új alkotmány 2012. január 1. óta van hatályban. AzelõottMagyarországnak olyan alkotmánya volt, amelyet a kommunis-ták írtak, és a posztkommunisták átvettek. Véleményem szerintOrbán jogos kívánsága, hogy szakítson ezzel a kommunistahagyománnyal, és Magyarországot új, jogállami alapra helyez-ze. A konfliktus abból származik, hogy az igazságügyben mégaktív állományban voltak a kommunista idõk bírái és állam-ügyészei. Hogy ennek az örökségnek letompítsa az élét, Orbánalkotmányában átmeneti határozatokat fogalmazott meg, ame-lyeket aztán éppen az alkotmánybíróság támadott meg. Azalkotmány körüli harc Magyarországon megint csak a kommu-nista múlt és a modern kor küzdelme. Orbán a modern kor irá-nyába akar menni. Az õ érdeme, hogy hazájának modern al-kotmányt adott. Ezt egyetlen más egykori keleti blokk-ország-nak sem sikerült megvalósítani. ... Magyarországon olyan átme-neti döntést hoztak, hogy az államügyészeket és bírákat 65 éveskorban éppúgy nyugdíjazni kell, mint bárki mást. Nos, ezzelkülönbözõ posztkommunista államügyészek és bírák nem értet-tek egyet, mert a kommunista alkotmány semmilyen nyugdíj-korhatárt nem írt elõ. Tovább akartak maradni, és tiltakoztakaz EU-nál. Ezután az EU közbelépett ezen kommunista állam-ügyészek és bírák nevében, és Orbánt azzal vádolta, hogy élet-kor szerinti diszkriminációt gyakorol. Németként erre csak afejemet tudom csóválni. Németország ugyanis az újraegyesítésután minden kommunista NDK-bírát kidobott, a hivatalos

nyugdíjkorhatár elérése és átmeneti határozatok nélkül. Az EUegy szót sem szólt. Orbán kíméletesebben lép, mint annak ide-jén a szövetségi kormány.”

A német professzor itt – akarva-akaratlan – arra a hata-lomra utal, amely Európa részére is kijelöli a követendõ gaz-dasági és politikai irányelveket. Ezt követve az Európai Unióa teljes gazdasági szabadosság és a nemzetköziség politikaielvei alapján jött létre, amiben Európa nemzetalapú állama-inak nem marad lehetõsége érdekeik védelmére. Valamilyensablonalkotmányt kényszerítenek az államokra, amelyekbenmind kevesebb szuverenitása marad.

A kommunista átnevelésen átesett európai országok részé-re a nemzetköziség rendjében szervezett mai európai egysé-gesülésben elzárulnak a nemzeti alapokra történõ visszaren-dezõség útjai – a kommunizmusból az út a liberalista kapita-lizmusba vezet. A kommunista kollektivizmusból az út a koz-mopolita kollektivizmus felé vezet. Ezért kellett nagyhatalmiutasításra úgy átalakítani a kádári szocializmus szerkezetétliberalista kapitalizmusra, hogy a kommunistákat sem fele-lõsségre vonni, sem mellõzni nem lehetett. Ezért tûrhetetlena Nyugat számára a nemzeti kormány azon igyekezete, hogymegszabaduljon a sztálini alkotmánytól, hogy nemzeti érde-keit biztosító alaptörvényt érvényesítsen. De mindezekenfelül undorító az a gyûlölettel teli goromba támadás, amivelilletik a magyar kormányt, és személyében Orbán Viktort,egyben a magyar népet is azáltal, hogy a még mindig aktívtrianoni eredetû magyarüldözés eseteirõl szóló panaszokatmeg sem hallgatják, de az egész magyar népet rágalmazzákfasizmussal, mint ami kijárt egykor a vesztesnek a gyõztesSzovjetunió részérõl.

A fentiek vonatkoznak az Európai Bizottságra, amelymintegy kormányként mûködik. Az Európai Parlament nemegyértelmûen nyilvánul meg liberalista nemzetköziként,azonban jelenleg ott az ilyenek többségben vannak. Igaz,hogy a konzervatív jellegû oldalon is elragadott képviselõketa masszív magyarellenes propaganda, azonban benne van azidõk változásában, reményeink szerint legalábbis, hogy azEU-Parlamentben is, mint a magyar parlamentben, a balol-dal elveszíti többségét. Minél több nemzeti felületet sért atagországokban a liberalista-kozmopolita-globalista balol-dal, annál hamarabb bekövetkezik az EU-Parlamentben is anemzeti szemléletû ellenállás.

Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetõ-helyettese, az M1A lényeg címû mûsorában mindenkit nyugalomra és higgadt-ságra intett, mivel szerinte a magyar alkotmánymódosításrólegy ideje már nem is vita, hanem „süketek párbeszéde”folyik Magyarország és a külföld között. Példaként említette,hogy az amerikai Helsinki Bizottság meghallgatásán, vala-mint a Der Spiegel-ben is azzal vádolták a magyar kormányt,hogy az alkotmánymódosítással ellehetetleníti a törvények ésjogi normák tartalmi felülvizsgálatát. Gulyás Gergely szerintez „szemenszedett hazugság”, mivel Magyarországon az Al-kotmánybíróság tartalmilag is megvizsgálhat minden egyestörvényt és önkormányzati rendeletet. Kitért arra is, hogy azEurópai Parlament eljárást indíthat ugyan Magyarországuniós szavazati jogának megvonására, azonban annak elfo-gadásához az európai állam- és kormányfõk egyhangú szava-zatára lenne szükség. „Erre semmi esély nincs, ez kizárható– mondta, hozzátéve: „ezt a magyar kormánnyal szemben fel-lépõ pártok is tudják, de õk minden eszközt meg akarnak

Átalvetõ

6 EKOSZ–EMTEElemzõ

ragadni arra, hogy beavatkozzanak a magyar belpolitikába,nyomást gyakoroljanak a kormányra.”

Szájer József európai parlamenti képviselõt március köze-pén hallgatta meg a washingtoni Helsinki Bizottság, elõttepedig az Európai Parlamentben kezdeményeztek vitanapot abaloldali és a liberális képviselõk. A fideszes politikus a HírTV-ben elmondta: „Ahol el tudjuk mondani az érveinket, ottmeg is nyerjük a csatát. Ahol meg se hallgatnak, ott esélyünksincs.” És mivel ritkán van lehetõség az érvelésre, így örült awashingtoni meghallgatásnak, ahol elmondhatták a vélemé-nyüket, és reméli, hogy több hasonló fórum is lesz. Elmond-ta, a mostani alkotmánymódosítás kapcsán õ csodálkozik alegjobban, hogy mit találhattak, ami miatt összeomlott volnaa demokrácia. A bírálók azért sem mondanak konkrétumo-kat, mert mindenre van példa különbözõ uniós országokban.Akik ezekre azt mondanák, hogy a magyar diktatúra részei,nevetségessé válnának, ha eljutnának idáig – tette hozzá. Sze-rinte ráadásul a kívülálló támadók mindenféle súgásokat kap-nak, amikor pedig beleütköznek a valóságba, csodálkoznak.

Az amerikai kongresszus Helsinki Bizottsága (Commis-sion on Security and Cooperation in Europe [U.S. HelsinkiCommission]) a Helsinki Megállapodást ellenõrzõ politikaiszervezet, amely az európai háború után létrehozott európainemzetközi rend amerikai ellenõrzésére jött létre. Ide járnakpanaszra Magyarország olyan polgárai, akik nem érzik jólmagukat a kommunisták befolyását korlátozó nemzeti kor-mány uralma alatt. A magyar kormány ellen összegyûlt ren-geteg panasz kivizsgálására meghallgatást tartott az US Hel-sinki Bizottsága, ahol megjelenhettek a magyar kormányképviselõi is. A március 18-án Washingtonban megtartottmeghallgatáson Szájer József magyar néppárti EP-képviselõlátta el az ország védelmét, tényekkel támadva a hazug állítá-sokat, amiket a rágalmazók nem tudtak igazolni. Beigazoló-dott Szájer mondása – ahol el tudjuk mondani az érveinket,ott meg is nyerjük a csatát. Errõl hivatalos közlés jelent meg,ami teljes igazságot szolgáltat a magyar kormány részére.

Anna Stumpf, Congressional Liaison, Political Attaché,US Embassy of Hungary közzétette Congressman ChrisSmith (D-NJ), co-chairman of the Helsinki Commission nyi-latkozatát, amely (hivatalos fordítás szerint) többek közt azalábbiakat tartalmazza:

– „Mindannyian tudjuk, hogy több civil szervezet és néhánykormány – köztük a sajátunk –, hangosan kritizálta a magyarkormányt különbözõ okokból a demokrácia és az emberi jogokterületén –, és hogy a magyar kormány támogatóival együtt nyo-matékosan visszautasította a kritikákat.

– Miután mindkét oldal érveit áttekintettem, azt kell monda-nom, az Orbán-kormánynak igaza van, amikor azt állítja, sokkritika igazságtalan, mert kettõs mércén, ferdítésen, vagy pon-tatlan információn alapul. A magyar kormány mindezt nagykörültekintéssel dokumentálta, például a Freedom Housenakküldött nyílt levelében.

– Hogy egy másik példát említsek, a kormány az Orbán-kor-mány új alkotmányát kritizálva azt állítja vallomásában, hogy„alapvetõ” kérdésekben, a „folyamatnak a társadalom kereszt-metszetére épülõ konszenzushoz kell vezetnie, nem pedig csakaz uralkodó koalíció véleményét kell, hogy tükrözze… a külön-bözõ társadalmi csoportokkal való konzultáció elmulasztásanem tartotta tiszteletben a demokratikus szellemet”. Bárki, akitisztában van az Obamacare törvény elfogadásának körülmé-

nyeivel, könnyen megkérdõjelezheti, hogy a kormányunk vajonideális helyzetben van-e ahhoz, hogy ezt az üzenetet megfogal-mazza. A demokráciára vonatkozó durva meggyanúsításokatazonban minden bizonnyal el kellett volna kerülnie.

– Ugyanakkor ezeket az üzeneteket célba kell juttatni, nemszabad engednünk a saját kormányunk, vagy más kormányokhibái által gerjesztett cinizmusnak. De sokkal alázatosabbnakkellene lennünk, különösen egy olyan ország esetében, mintMagyarország, ahol az alkotmányos fékek és ellensúlyok rend-szere él és virul, ahol egy demokratikus párt, szabad és igazsá-gos választásokon nyert eddig nem látott kétharmados többség-gel és nagymértékû változtatásokra kapott felhatalmazással egydemokratikus alkotmányt fogadott el, és nyitottnak mutatkozottarra, hogy másokkal együttmûködve kiigazítsa és javítsa azújonnan hozott törvények hibáit. Ez a párbeszéd egyenlõ felekközött zajlik, és mi sokat tanulhatunk Magyarországtól. Gon-dolok itt elsõsorban az államadóssági plafon alkotmányos rög-zítésére és az élet anyaméhben kezdõdõ védelmére

– Szeretnék gratulálni a magyar kormánynak az új alkotmányszámos dicséretre méltó részéhez, például azokhoz, amelyek azemberi jogok érvényesülését segítik, köztük az emberkereskede-lem és a reproduktív klónozás tilalmát, valamint elõsegítik azélet kultúrájának védelmét. A továbbiakban is örömmel nézekelébe a magyar kormánnyal folytatott párbeszédnek országainkalkotmányos hagyományairól, és arról, hogy hogyan lehetnemindkettõn javítani.”

Nem sokat lehet ehhez hozzátenni, a gyõzelem nagyonfontos volt ezen a kényes politikai meghallgatáson, ahova vi-szont számosan – de tárgyszerû indokolásokkal fel nem sze-relkezve – felvonultak. Valóban arra lenne szükség , hogy azelhangzó vagy publikált vádakra és rágalmakra egyenlõeséllyel lehetne válaszolni.

Mindemellett fárasztó egy ország részére örökké védekez-ni, és árulói miatt szégyenkezni.

(Magyar Élet, 2013. április 4.)

2013. június

EKOSZ–EMTE 7Elemzõ

Ipó Lászó: Önarckép

Jelen lapszámunk Ipó László olajképeivel díszítettük. (Lásd 43. oldal)

Másfél évvel a magyarországi választások elõtt negatívkampányba kezdett a magyar Szocialista Párt (MSZP). Asietség oka kettõs: a párt rosszul áll a választóknál, s nem leszválasztói regisztráció. Amire jó lett volna ráépíteni a kam-pányt. Meg azután más gondok is nyomasztják az ellenzéket.A baloldal széttöredezett állapotban van. Ami most zajlik, azafféle elõválasztás, melynek célja meghatározni, ki lehetOrbán Viktor miniszterelnök kihívója. Az, hogy erre a poszt-ra több jelentkezõ is van, az ellenzék számára nem elõny, in-kább hátrány. Gond az is, hogy az ellenzék egyik szegmensesem talál fogást a kormányon.

Miután a regisztráció, a sokat ígérõ kampánytéma bedõlt,az MSZP erdélyi hadjáratra indult. Nem annyira a szavaza-tokért, mert ezekre a 2004-es hibái miatt nemigen számíthat,inkább az új magyar állampolgárok elkedvetlenítéséért. Hát-ha nem mennek el szavazni.

Zsák a foltját

Kihez mehetett az MSZP Erdélyben portyára? Termé-szetesen a legerõsebb határon túli egypárthoz, melynek szin-tén érdeke az Orbán-kormány leváltása.

Miért érdeke az RMDSZ-nek az MSZP-vel zajló barátko-zás? Mert az új erdélyi magyar állampolgárok elkedvetlení-tése hozzájárulhat az RMDSZ eddig részben a fû alatt foly-tatott Fidesz-ellenes, saját közvetítõi státusát védelmezõ har-cának valamiféle legitimációjához.

Az RMDSZ-MSZP tengely elvi alapja az a tény, hogy sema szocialisták, sem Kelemenék nem akarnak az erdélyi ma-gyar közösségnek tényleges politikai autonómiát. Ezért han-goztatja az RMDSZ a Nemzeti Együttmûködés Rendsze-rével (NER) szemben a be nem avatkozás elvét. Másrészt azRMDSZ, a kommunikációs sikernek elkönyvelhetõ „barát-kozást” követõen, megkörnyékezte az erdélyi nemzeti oldalegy-két képviselõjét. Az apropó a kisebbségi keretegyez-ményt szorgalmazó Európai Polgári Kezdeményezés (EPK)volt. A hatékony nemzetközi liberális támogatással a hátamögött az RMDSZ elhúzta a mézesmadzagot az erdélyiautonómiakövetelõk orra elõtt: ha jók lesztek, mehetünkegyütt. Két koncepcióval, de csak azok hitelesítése után.Hogy ez üres, megtévesztõ ígéret? Valószínûleg az.

A legnagyobb kihívás

Az elmondottak jelentõsége azonban eltörpül az RMDSZkorábbi kiváltságos, partneri helyzetének megõrzéséért ví-vott küzdelmének eddigi legnagyobb horderejû akciója mel-lett.

A nagy tapasztalatokkal rendelkezõ, a valóban húsbavágóérdekeit védelmezõ RMDSZ – a magyar-magyar viszony-rendszerben zajló korszakváltás elodázása céljából – nyíltösszeütközésbe került a legnagyobb magyarországi párttal.

Olyan politikai ki-be-csuki elé akarja állítani a Fideszt és amagyar kormányt, amelyet az – legalább is ez a vélelme –nem kerülhet el. Kelemen Hunor jelezte: miután az RMDSZnem jutott be a román kormányba, a régiók átszervezésévelés az új román alkotmány elõkészítésével kapcsolatos nehéz-ségek „gondozását”, az „egyeztetés folyamatát”, átadná amagyar kormánynak.

Nézzük a tényeket. Ha a román politikai elit úgy méri fel,hogy ez nem ütközik nagyobb nemzetközi ellenállásba, minda régióátszervezést, mind az új alkotmány meghozatalátnemzetállami ambícióinak megfelelõen kívánja rendezni. Sezt a tervét az esetleges magyar berzenkedés ellenére véghezis viszi. Elképzelhetõ, hogy a 2014-es magyarországi válasz-tási kampány során hogyan hatna az erdélyi új magyar vá-lasztókra az anyaország viszonylagos vagy tényleges tehetet-lensége. Miközben a másik oldalon az RMDSZ vezetõi mint-egy a páholyból szemlélnék az eseményeket.

Egy biztos! A két, erdélyi magyar szempontból fontos ügy-ben az RMDSZ-re részint objektív okokból nem lehet szá-mítani. Ezért lehetnek olyan fontosak a magyarság tömegesmegmozdulásai, mind a régióátszervezés, mind az új románalkotmány kérdésében. A magyar kormány erõfeszítéseinekmegbicsaklása évekre visszavethetné a nemzeti integrációfolyamatait. Kivéve, ha a magyar oldal is talál eszközöket anemzetközi érdeklõdés, netán rosszallás kiváltására.

A magyar kormány érzékeli a veszélyt. Az elmúlt idõszak-ban a teljes erõbevetéssel vívott gazdasági szabadságharc el-lenére a magyar kormány olyan változásokat kezdeménye-zett, amelyek nyomán az RMDSZ – nemcsak Kövér Lászlórészérõl – elõször szembesülhetett politikájának pontos, ke-mény, lesújtó bírálatával. Másfelõl - s ez a nemzet egészénekegzisztenciális érdeke - Budapestnek mindent meg kell ten-nie, hogy 2014-ben megalakulhasson a harmadik erõs, akárújra kétharmados Orbán-kormány. A gazdasági szabadság-harc eddigi eredményei biztatóak. De, véglegessé kell tenniazokat, s eközben a nemzeti ügyek intézése sem várathatmagára.

Autonómiaügyben összefogásra van szükség. Ezen túlme-nõen, szükség lenne a román politikai elit szándékaivalszembeszegülõ konkrét autonómiaigény nemzetközi megje-lenítésére. S ez igénynek a magyar kormány által vállalt kép-viseletére. Miután autonómiaügyben továbbra sincs közöt-tünk egység, a nemzeti oldalnak tudnia kellene, hogy a ma-gyar politikai autonómia elengedhetetlen eleme-e a nemzetiintegrációnak, avagy nem.

A dilemma a következõ: jó-e, ha a tényleges magyar auto-nómiák sáncai mögött akarunk helyben maradni, vagy a nagydemográfiai fogyások közepette éppenséggel a nemzet tör-zsét kell erõsítenünk? Hogy Magyarország vonzáskörébenjöhessen létre a gazdaságilag erõs, demokratikus terjeszke-désre alkalmas, a kettõs állampolgárságra támaszkodó nem-zeti formáció, amelynek jövõje van. Ez is lehet racionális

Átalvetõ

8 EKOSZ–EMTEElemzõ

Ágoston András

Kezdõdik a kampány

viszonyulás. Valós távlatokat nyit-e a magyar autonómia,vagy sem? Ha a nemzeti oldal meggyõzõdéssel vallja, hogyigen, akkor a kétpólusú kisebbségi eliteken belül folyóérdekharcban az autonómiakövetelések iránti viszonyuláslehet a választóvonal.

Nem kerget a tatár, de a döntést elõbb-utóbb meg kellhozni. Akkor is, ha az nem lehet kizárólagos. Lehet, hogy ép-pen erõs, párhuzamos tevékenységet kellene kifejtenünk.Ebben az esetben is szükség van a konkrét autonómiamodel-lek vagy legalább az ismérveik nemzetközi megjelenítésére.Amelyek képviseletét vállalja a magyar kormány. Másrészt, anemzetközi küzdelemmel párhuzamosan, nemzeti létünkminden szegmensében erõsíteni kell az egységes nemzet-megtartó mechanizmusokat.

E kétirányú tevékenység egyrészt lehetõvé tenné a két fon-tos romániai ügynek az autonómiaköveteléssel való szembe-sítését, másrészt idõt hagyna a magyaroknak, hogy saját sor-sukról hozott egyéni döntéseik összességével járuljanakhozzá a helyben maradás, illetve az erõösszpontosítás közöttfeszülõ dilemma meghaladásához. A tisztázáshoz, illetve areleváns politikai, szociológiai folyamatok becsatornázásá-hoz már van jó közjogi keret: a Nemzeti EgyüttmûködésRendszere (NER). Csak mûködtetni kell.

Jó jel. Marad a nemzeti irányultságú választóimagatartás

Magyarországon, a 2010-es választásokon a „szavazófül-kék forradalma” eredményeként a Fidesz-KDNP választásiszövetség kétharmados parlamenti többséghez jutott. Azakkor kialakult választói magatartás – s ez már nem a forra-dalmak sajátsága – most, a 2014-es választások elõtti utolsóévben mintha tartósnak bizonyulna. Annak ellenére történikmindez, hogy az ellenzék, külországbeli elvbarátaival, szö-vetségeseivel, s egyáltalán a nemzeti irányultságú politizálásellenzõivel együtt, állandó ostrom alatt tartja a másodikOrbán-kormányt.

Mivel magyarázható a magyarországi politikai fordulat egy-részt sikere, másrészt nagy nemzetközi részvétellel történõ –erre nemigen lehet más kifejezést használni – egységfronttáalakult letámadása? Az alapvetõ ok maga a fordulat ténye.Az, hogy egy közepes nagyságú, de gazdaságilag különösen

nehéz helyzetben levõ EU-tagország szakított a gyakorlatialávetettségét állandósító gazdaságpolitikával. Az unortodoxgazdaságpolitika ellenzõinek balliberális (nemzetközi) tábo-ra, feltehetõen e politika sikere miatti elégedetlenségétõlhajtva, kiszélesítette a támadási felületet, s a „jogállamiságfelszámolásának vádjával” tartja össztûz alatt a másodikOrbán kormány munkaalapú, a társadalmi gazdasági szerke-zet átalakítását célzó átfogó, nagy projektumát.

A viaskodás mára ott tart, hogy a magyar kormány, miutána legfontosabb, nagy horderejû változásoknak megfelelõ jogikörnyezetet teremtett, most a legsúlyosabb támadásoknak itt-ott enged, máshol a támadások logikáját alkalmazva csupánfinomít az egyes jogi szabályozókon. Ez a módszer ugyan nemenyhíti a heves támadásokat, de kétségtelen gazdasági ered-ményeire támaszkodva a kormány sikerrel kormányoz. Annális inkább, mivel az EU gazdasági bajait némelyek a magyarmódszer alkalmazásával látnák jónak csökkenteni. Csak egypélda. Csehországban még az év elején a legnagyobb ellenzé-ki erõ briliánsnak nevezte az Orbán kormány magán-nyugdíj-pénzekkel kapcsolatos intézkedéseit.

Magyarországon a többtengelyû politikai spektrum részve-või alapvetõen a nemzeti alapú politizálás vonalán kerülnekegyik vagy a másik oldalra. Az elkülönüléssel párhuzamosanmegjelennek a politikai igazodásra irányuló próbálkozások is.

Feltehetõen az Orbán-kormány támogatottságának láttán abaloldal, tartva magát a külföldi barátaival kialakított politi-kai irányvonalhoz, belföldön egyre simulékonyabbnak mutat-kozik.

Jó jel, hogy a minap Mesterházy Attila a nemzetközi szak-értõkkel folytatott konzultáció után az MTI-hez eljuttatottközleményében tudatta: az MSZP a Velencei Bizottság sok-oldalú tájékoztatásának a híve. Ugyanakkor aláhúzta – s ezmár a hazai közvéleménynek szólt – hogy „a Velencei Bizott-ság munkája akkor zárul minden magyar állampolgár számáramegnyugtató eredménnyel, ha a látogatást követõ bizottsági érté-kelés a lehetõ legobjektívebb és legsokoldalúbb tájékozódásonalapul”. Hozzátette, „a szocialista párt nem támogat semmilyenuniós szankciót, amely bármilyen forrástól vagy szavazati jogá-tól fosztaná meg Magyarországot”.

Ebbe a (puhuló) kategóriába kívánkozik a Lehet Más a Po-litika részérõl Schiffer András kijelentése is, aki szerint „aVelencei Bizottság véleményének akkor van súlya, ha világossáteszi, hogy ugyanezeket az elvárásokat fogalmazta meg elõzõlegVictor Ponta kormányával szemben Romániában, és ezzel egyér-telmûsíti, hogy nincs kettõs mérce Európában”.

Szempontunkból mindegy, mit mondhattak ezek az urak azártkörû konzultáción, hiszen azt nem nehéz elképzelni, de alényeg az, hogy elkezdtek üzenni a lehetséges szavazóiknak.Akik e hazafias megnyilvánulások nyomán netán közeledné-nek hozzájuk.

Igen, ez a cél. Jó lenne, ha a nemzeti irányultságú szavazó-bázis növekedne, ugyanakkor a balos politikai erõk is tudo-másul vennék, közelítés nélkül nincs eredmény.

Az alapvetõen nemzeti irányultságú baloldal nem magyartalálmány. A vezetõ európai államokban, ha a nemzeti érde-kekrõl van szó, a többség mindig egy oldalon áll. Így lesz ez,mert ez a természetes, elõbb-utóbb Magyarországon is. Addigmeg tart a politikai és gazdasági szabadságharc. Egy jó ideigmég bizonyára a Fidesz-KDNP pártszövetség vezetésével.

2013. június

EKOSZ–EMTE 9Elemzõ

Ipó László: Falusi tehetség

Ágoston András

A HTMP ésa külhoni magyarok

Egyelõre csak egy tucat kezdeményezõ áll mögötte, detagadhatatlan, hogy a frissen bejegyzett Határon Túli Ma-gyarok Pártja (HTMP), a 2014-es magyarországi választáso-kon nem a Fidesznek kíván segíteni. A pártalapítás eszméjé-nek elõéletét tekintve jól látszik, hogy az ötletgazda a Ro-mániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) még 2011-ben megszellõztette ezt az elképzelését.

A múlt év júliusában Kelemen Hunor már szólt a pártala-pításról. „Errõl a kérdésrõl – így az RMDSZ elnöke – nincsdöntés, és a közeljövõben nem is lesz, de a gondolat rég érlelõ-dik. Nem kell csodálkozni, ha a Felvidéken, a Vajdaságbanvagy Erdélyben felvetõdik a magyarországi párt alapítása. Ezhosszú folyamat, amellyel nem is az RMDSZ foglalkozna, de azerdélyi képviseletnek lehetne Magyarországon is intézményeskerete, egy párt, amelynek a kettõs állampolgársággal rendelke-zõk odaadhatják a szavazataikat. Ez nem akkora szentségtörés,mint ahogy néhányan látják”.

Világos beszéd. A ma már láthatóan autonómiaellenesRMDSZ-es Európai Polgári Kezdeményezésen (EPK) túl-menõen, a HTMP létrejötte újabb hadüzenet, melybõl kitet-szik: az RMDSZ nem a Fidesznek szánja az erdélyi magya-rok szavazatait, s az is, hogy a magyarországi választási kam-pány alatt saját fiókpártja segítségével kívánja a szavazókatbefolyásolni.

Elsõsorban azért, hogy a „fülkék forradalma” zátonyra fus-son, s a Nemzeti Együttmûködés Rendszerének (NER) mel-lõzésével vissza lehessen térni a korábbi nagy anyagi hasznothajtó politizálási formához. A helyi többség által felállítottbizalmi minimumnak (aki a hatalomból falatot akar, az neautonómiázzon) megfelelõen az autonómiatörekvések poli-tikai gumicsonttá való átalakításához. S nem utolsó sorban, asaját, Erdélyben mûködõ nemzeti ellenzéke letarolásához.

Mit is mondott tavaly júniusban a Szövetségi KépviselõkTanácsának (SZKT) ülésen Szabó Ödön, aki akkor elõszörarról beszélt, hogy Kövér László erdélyi kampánykörútjaBihar, Szatmár és Kolozs megyében rontotta a magyarságválasztási esélyeit? Az RMDSZ fenegyereke nem mindenindulat nélkül így fakadt ki párttársai és az újságírók elõtt:„alapítsunk mi is pártot Magyarországon, lássuk, mit szólnakhozzá!”.

Azon tehát nem kell csodálkozni, hogy a legnagyobb, s aromániai politikai elit szövevényes belsõ viszonyai között iseligazodó, megfelelõ súllyal rendelkezõ magyar párt (helyihatalmi hátszéllel) szembefordul a nemzeti integráció gon-dolatával. Magáért, eredeti státusáért harcol.

Emlékezetes, hogy a 2010. évi magyarországi választásokután kenyértörésre nem (hiszen erre nincs is szükség), dekemény politikai csörtékre került sor a Fidesz és az RMDSZközött. Miután a Fidesz a nemzeti integráció elõmozdítása,konkrétan a NER tartalommal való megtöltése során a magarészérõl felszámolta a két évtizedes, az RMDSZ számáraviszont nagy haszonnal járó langymeleg „hídelméletet”, rög-tön láthatóvá vált: kõkemény érdekütköztetés kezdõdik. Anemzeti integráció folyamatait meghatározó Fidesz, vala-

mint a román bizalmi minimum keretei között tevékenyke-dõ, haszon- és szabadelvû RMDSZ között.

A Fidesz, kétharmados parlamenti többséggel a háta mö-gött, a magyarországi választások, a „fülkék forradalmát” kö-vetõen választási ígéreteit teljesítve a lényegig (az autonómia-követelésig) lenyúló eszmei vita gyakorlatát igyekszik megho-nosítani a Kárpát-medencében. A magyar pártoknak a bele-szólás jogát is magában foglaló együttmûködése alapelvvévált. A kisebbségi „egypártok” nem ragaszkodhatnak továbba viszonylagos önállósághoz. Különösen nem ahhoz, amelycsak Budapest felé nyilvánulna meg. Vállalniuk kell a po-litikai korszakváltást, s fel kell adniuk egy kényelmes, nagyanyagi haszonnal járó politikai pozíciót. A NER idõbeni elõ-rehaladtával a közvetítõ, a helyi ügyekben való döntõbíró sze-repét elhagyva, az arany középrõl át kellene állniuk a nemzetioldalra, az autonómiakövetelõ magyar többség soraiba.

Az RMDSZ az autonómia ügyét holdudvara anyagi gyara-podásának alárendelve, a Fidesz által képviselt irányvonalellen fordult, s mindent megtesz, ami erejébõl telik.

Politikáról lévén szó, ez úgymond rendjén is van. Csakhogyitt többrõl, a nemzeti integrációról beszélünk, a lehetõségrõl,hogy a Kárpát-medencében élõ magyarok nemzetként fog-lalhassák el helyüket Európában. Ezért a HTMP-nek új poli-tikai képzõdményként szomorú szerep jutott. Az autonómiaelleni küzdelmet kell megtestesítenie.

A magyar nemzetstratégia szempontjából óriási a jelentõ-sége annak, hogy a politikai elit nemzeti oldala a 2014-esválasztások után is megõrizze nagy többségét. A Fidesz erõspolitikai pozíciója feltétele a nemzeti integrációs folyamatoksikerének. Vannak dolgok, amelyeket tisztán kell látnunk, haegyrõl a kettõre akarunk jutni.

Az RMDSZ most egyedül lépett pástra. Felemelt sisakros-téllyal száll szembe a Fidesz-el, de ez egymagában nem zárjaki, hogy kellõ idõben segítõi is színre lépjenek.

A magyarországi politikai elit szoclib ideológiát követõrésze hallgat. Tudjuk, nem támogatja az autonómiatörekvé-seket: neki az felel meg, ha csak egy, a „legnagyobb”, a „leg-erõsebb” kisebbségi pártot kell anyagilag segíteni, azt, amelyautonómiaügyben nem kakaskodik. Alapelve a kevés pén-zért nagy nyugalom. Nem vitás azonban, hogy idõvel neki ésmédiájának is megjön a hangja.

Nincs róla külön hír, de magáért beszél, hogy a HTMP be-jegyzésének közzététele elõtt Kelemen Hunor találkozott aHíd-most, a Magyar Közösség Pártja és a Vajdasági MagyarSzövetség vezetõjével is. Közös pártalapításról ezek a pártve-zetõk nem beszéltek, de nem kell nagy képzelõerõ ahhoz,hogy megállapítsuk: a Kárpát-medencében mûködõ egypár-tok vezetõi, ha mást nem, hát tájékozódtak a küszöbön állóeseményrõl. Egy kis malíciával, a múltjuk ismeretében hoz-zátehetjük: tájékozódtak, és jóváhagyólag tudomásul vettékazt, ami késõbb bekövetkezett. Bizonyos jelekbõl ítélve aVajdaságban ez egyáltalán nem zárható ki.

Hogy a határon túli magyar vezetõk közül ki mennyire elé-gedett a megbeszélések eredményével, errõl nem szólnak ahírek, csak találgathatunk. Sebaj, a politikai tevékenységet ésszimpátiákat csakúgy, mint a szegénységet és a köhögéstnem lehet eltitkolni.

Mert a HTMP vezetõi bevallották: máris megkeresték atöbbi külhoni magyar egypártot. Együttmûködést ajánlanaknekik.

Átalvetõ

10 EKOSZ–EMTEElemzõ

Tisztelt Szenátor úr!A Kárpát-Medencei Magyar Autonómia-Tanács olyan ernyõ-

szervezet, amely a Magyarország határain kívül élõ magyar nem-zeti közösségek önrendelkezésében, mint a térség stabilitásátnagyban erõsítõ megoldásban gondolkodó politikai pártokat ésközképviseleti szervezeteket tömöríti Romániából, Szlovákiából,Ukrajnából, Szerbiából, Horvátországból, Szlovéniából ésAusztriából.

Nagyra értékeljük, hogy az Amerikai Egyesült Államok mégaz Európai Unió tagállamaiban is figyelemmel kíséri a demokra-tikus alapértékek, intézmények és az emberi jogok ügyét. Éppenezért mi, a Magyarország határain kívül élõ magyar nemzeti kö-zösségek képviselõi bízunk abban, hogy amiként Magyarországképviselõi is meghallgatásra találtak az Önök bizottsága elõtt,azonképpen a Magyarországgal szomszédos államok képviselõiis alkalmat nyernek arra, hogy Washingtonban kifejtsék állás-pontjukat az országukban kisebbségben élõ nemzeti közössége-ket ért jogsértések tárgyában.

Szenátor úr, Ön a Magyarország ügyében rendezett, múlt hetimeghallgatáson – egyebek mellett – kifogás tárgyává tette ahatáron túl élõ magyarok magyarországi állampolgárságát. Ezenbírálatra válaszolva, ezúton jelezzük, hogy Önt alighanem félre-tájékoztatták. Magyarország nem etnikai alapon biztosít állam-polgárságot a határain túl élõk számára. A magyar állampolgár-sági törvény 2010-es módosítása alapján a volt magyar állampol-gárok, illetve leszármazottaik etnikai, faji, vallási hovatartozásravaló tekintet nélkül kapják vissza azt az állampolgárságot,amelyrõl önként soha le nem mondtak. A magyarországi jogsza-bály sem a nemzetközi jog, sem az Európai Unió alapokmánya-inak elõírásaiba nem ütközik. A kettõs állampolgárság egyéb-ként világszerte 89 államban elfogadott, az Európai Unión belülpedig a tagállamok felében élõ gyakorlat. Közülük számosországban a nyelvi és nemzeti identitásukat megõrzõ személyekkönnyített feltételekkel vagy automatikusan kaphatják meganyaországuk állampolgárságát.

A volt szovjet tömb utódállamaiban valóban tetten lehet érnijogsértéseket. De azokat nem a magyar állam követi el, hanem avele szomszédos országokban élõ, õshonos magyar nemzetiközösségek szenvedik el. Néhány példa: a kommunista diktatúraidején elkobzott ingatlanjainkat mind a mai napig nem szolgál-tatták vissza teljes egészében, nyelvi jogainkat semmibe veszik,és valóságos hadjáratot folytatnak nemzeti szimbólumaink hasz-nálata ellen.

A volt szocialista országokat jellemzõ nemzetállami homoge-nizáló törekvések, a kormányzati szinten bátorított többségiasszimilációs politika az õshonos magyar nemzeti közösségeketlétükben veszélyeztetik. Ennek következtében lélekszámunk azutóbbi száz esztendõben drámai mértékben csökkent. Az I. Vi-lágháborút követõen mintegy három millió magyar nemzetiségûszemély került az utódállamokba, mára pedig már közel egymil-lióval vagyunk kevesebben. A számadatok is igazolják, hogy az újállamalakulatokba került magyar közösségek a negatív népese-dési tendenciákat meghaladó mértékben fogyatkoztak meg.

Az 1910-es népszámlálási adatok szerint a mai Románia terü-letén 1.704.851, Csehszlovákiában 1.084.343, Jugoszláviábanpedig 563.597 magyar nemzetiségû személy élt.

1992-ben Romániában még 1.619.735 személy vallotta magátmagyarnak, a 2011-es népszámlálás ideiglenes adatai szerint

azonban mára már mindössze 1.238.000 magyar maradt, vagyisaz utóbbi húsz évben közel 400.000-rel fogyatkoztunk. Mivel amagyarok Románián belül Erdélyben élnek, érdemes megnézniaz arányszámokat is: 1910-ben az erdélyi összlakosság 31,64%-áttették ki a magyarok, az ezredfordulóra viszont ez az arány19,60%-ra romlott.

Szlovákiában 1991-ben még 567.929 személy vallotta magátmagyarnak (az összlakosság 10,7%-a), napjainkban azonbanmár csupán 458.467-en vállalják magyar nemzetiségüket (8,5%).

1991-ben a volt Jugoszláviában összesen 344.147 személy val-lotta magát magyarnak. Közülük 339 491-en a Vajdaságban, atöbbiek Közép-Szerbiában, Montenegróban és Koszovóbanéltek. 2011-ben Szerbiában már csupán 251.136 magyart számol-tak össze.

Horvátországban az 1991-es népszámlálás szerint a magyarnemzetiségûek száma még 22.355 volt, a számuk azonban 2011-re 14.048-ra csökkent. Ukrajnában 1910-ben még 185.000 ma-gyart tartottak nyilván, az utolsó – 2001-es – ukrán népszámlálásszerint viszont Kárpátalján már csak 151.533 személy vallottamagát magyar nemzetiségûnek.

Tisztelt Szenátor úr!Volt nagynevû kollégája, Tom Lantos már a múlt században

példát mutatott az amerikaiaknak, amikor is következetesenkiállt a kommunista diktatúrában kettõs jogfosztásban élõKárpát-medencei magyar közösségek mellett, és minden lehetõtmegtett a védelmükben. Arra kérjük Önt, hogy kövesse példáját,és vegye védelmébe kisebbségben élõ nemzeti közösségeinket.Könnyû belátni, hogy a Kárpát-medence több országában élõmagyar nemzeti közösségek léte a térség népei közötti kapcsola-tokat erõsítõ és stabilizáló hatású tényezõ lehet.

Mi, a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia-Tanács tagszerve-zetei az otthonunkat jelentõ országokban erre törekszünk. Nemmás nemzetek ellenében, hanem a közös jövõnk érdekében.Ezért javasoljuk, hogy az amerikai Helsinki Bizottság az európaiállamok demokratikus elkötelezettségére vonatkozó vizsgálódá-sait a mi országainkra is terjessze ki, és azonos mércével mérve,a közös értékvilágunk alapjait jelentõ szabadságjogok jegyébenvizsgálja meg a magyar nemzeti közösségek és tagjaik ellenébennapirenden lévõ jogsértéseket. Mártély, 2013. március 23.

Tõkés László, a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia-Tanács elnökeSándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyv. Elnöke

(Románia)Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke (Románia)Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke (Románia)Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke (Románia)Pásztor István, a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnöke (Szerbia)Csorba Béla, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke (Szerbia)Csonka Áron, a Vajdasági Magyar Demokratikus Közösség elnöke

(Szerbia)Õry Péter, a Magyar Közösség Pártjának alelnöke (Szlovákia)Wurst Erzsébet, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek

Központi Szövetségének elnökségi tagja (Ausztria)Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének

elnöke (Horvátország)Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének

alelnöke (Ukrajna)Horvát Ferenc, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Szövetség elnöke

2013. június

EKOSZ–EMTE 11Nyílt tér

NYÍLT LEVÉLBenjamin Cardin szenátor úrnak, az amerikai Helsinki Bizottság elnökének

Kedves Barátaink!

Magyarország ellen a 2010-es választások óta tervszerûlejárató hadjárat folyik, melynek keretében nagy példány-számú újságok, televízió-mûsorok és egyéb médiumokszinte naponta közölnek valótlan és tendenciózusan lejára-tó híreket. E hírek azt igyekeznek elhitetni a magyar való-ságot nem ismerõ közvéleménnyel, hogy Magyarországoneltorzult a demokrácia, a kisebbségeket üldözik, a sajtónem szabad, az egyszerû embereknek félniük kell, tombolaz antiszemitizmus és az elõítéletesség, s egy szélsõjobbol-dali elit már a totális diktatúra bevezetésére készül.

Ezek a hírek köszönõ viszonyban sincsenek a valósággal.Magyarországon demokrácia van, senkit semmiféle hátrá-nyos megkülönböztetés nem ér származása miatt, a nyilvá-nosságban pedig bárki szabadon közzéteheti véleményét.Az új magyar alaptörvény, mely a kommunista diktatúrafelszámolását követõen, húsz év késéssel váltotta fel akorábbi, sztálinista gyökerû alkotmányt, összhangban áll azeurópai normákkal és a több mint ezeréves magyar állami-ság legszebb hagyományaival.

Kedves Barátaink!Egyre növekvõ aggodalommal figyeljük ezeket a híreket,

mivel a huszadik században nem egy esetben tapasztaltuk,hogy egy-egy bûnösnek kikiáltott ország elleni lejáratómédiahadjáratot olykor valóságos katonai intervenciókövet. Nem szeretnénk a bûnösnek kikiáltott országok sor-sára jutni, ezért arra kérünk benneteket, hogy személye-sen, vagy ha ez nem lehetséges, megbízható emberektõl, deminél több forrásból tájékozódjatok a tényleges magyaror-szági állapotokról.

2010-ben Magyarországon demokratikus választáson azelérhetõ legnagyobb, kétharmados mandátumfölényt ered-ményezõ arányban gyõzött a jobbközép, konzervatív tábor.E gyõzelem azért következett be, mert a társadalom túl-nyomó többsége megelégelte a posztkommunista szellemi-ségû baloldali és liberális vezetés kártételeit.

Ezt a hatalmas spirituális változást mi „kétharmados for-radalomnak” nevezzük, mert olyan társadalmi fordulatoteredményezett, ami alkotmányos keretek között tette lehe-tõvé az átmeneti, posztkommunista korszak lezárását. Erendkívül ambivalens korszakot egy olyan baloldal uralta,amelynek jelmondata így hangzott: „Lehet, hogy nemerkölcsös, de jogszerû.”

Kedves Barátaink!Egyre több elszármazott honfitársunk jelzi Németor-

szágból, Angliából és más országokból, vagy éppen azAmerikai Egyesült Államokból, hogy szinte naponta kér-dezik tõlük, mi történik Magyarországon, mi a magyaráza-tuk azoknak a rettenetes híreknek, amikrõl az ottani sajtó-ból értesülnek. Nem tudunk ezekre a hazug vádakra min-

den esetben válaszolni. Részben, mert nem gyõznénk idõ-vel, részben pedig, mert ezek a médiumok nem hajlandóka mi véleményünknek is teret adni.

Tudnotok kell azonban, hogy ez a hadjárat nem Magyar-ország ellen zajlik. Ez a hadjárat valójában a nemzetközimédiát uraló baloldali és liberális értelmiség reakciója amagyar választópolgárok által rájuk mért megsemmisítõvereségre, a magyarországi konzervatív forradalomra. Abaloldaliak és liberálisok egy esetleg bekövetkezõ európailéptékû konzervatív fordulattól félnek, ezért szeretnék amagyarországi változás eredményeit megsemmisíteni,ezért indítottak ellenünk lejárató hadjáratot.

Mi ugyanis a legválságosabb idõszakban azt mondtuk,„hiszünk a szeretet és az összefogás erejében”. Ez a hitnem csupán arra tett képessé bennünket, hogy húsz év utánvégleg lezárjuk a posztkommunizmus kaotikus korszakát,de arra is, hogy döntésünk eredményeit megvédjük.Európában szokatlan méretû, félmilliós tömegfelvonuláso-kon tettünk hitet amellett, hogy az általunk választott kor-mányt megvédjük a kívülrõl érkezõ támadásoktól.

Kedves Barátaink!Kérjük, higgyétek el, hogy az 1956-os forradalom és sza-

badságharc népe ma is tudja, milyen hatalmas csodákraképes az igazságos demokrácia, a nemzeti függetlenség, aszorgalmas munka, az egymás iránti türelem és a megértés.Kérjük, gyõzõdjetek meg személyesen állításaink igazságá-ról!

Kérjük végezetül, tolmácsoljátok az Európai Unió min-den polgárának a magyarok üzenetét: „Továbbra is rendü-letlenül hiszünk a szeretet és az összefogás erejében!”

Budapest, 2013. április

Aláírók:

Dr. Andrásofszky Barna, Albert Gábor, Balassa Sándor,Bándy Péter, dr. Bárdi László, Bayer Zsolt, dr. Békeffy Magd-olna, Bencsik András, Bencsik Gábor, dr. Bíró Zoltán,Callmeyer Ferenc, Császár Angéla, Csete György, CsizmadiaLászló, dr. Csókay András, Dörner György, Erkel Tibor, FriczTamás, dr. Galgóczy Gábor, dr. Gedai István, dr. GyulayEndre, dr. Hámori József, Hampel Katalin, Huth Gergely,Jókuthy Zoltán, Juhász Judit, dr. Kellermayer Miklós, dr.Kisida Elek, Kondor Katalin, dr. Kováts-Németh Mária, dr.Körmendi Béla, dr. Lentner Csaba, dr. Marton Ádám, MayAttila, Méry Gábor, Monspart Sarolta, Náray-Szabó Gábor,Osztie Zoltán, Palkovics Imre, dr. Papp Lajos, Pataki Attila,Pozsgai Zsolt, Pozsonyi Ádám, Schulek Ágostonné, dr. SzabóJózsef, dr. Szakter Mátyás, Szalay Károly, Szarka Eszter,Szarka István, dr. Szíjártó István, Szõnyi Kinga, SzûcsJulianna, Takács Zsuzsa, Tamás Menyhért, Tóth Gy. László,dr. Tóth Kálmán, Turcsány Péter, Weinwurm Árpád, dr.Weinzierl Tamás, Zárug Péter, Zsoldos Ferenc

A Civil Összefogás Fórum által kezdeményezett SzellemiHonvédelem mozgalomhoz csatlakozó mintegy 2000 nemzetiérzelmû értelmiségi szintén aláírja a Nyílt levelet, azzal teljesmértékben egyetért.

Átalvetõ

12 EKOSZ–EMTENyílt tér

Nyílt levél Európapolgáraihoz

Tisztelt Elnök Úr!

A közvéleményhez hasonlóan magam is nagy meglepetés-sel értesültem, hogy Ön az MSZP évértékelõjére meghívtaVictor Ponta miniszterelnököt, aki az erdélyi magyar anya-nyelvi oktatás csorbításával jutott hatalomra… Nekem ez aztis üzeni, hogy kolozsvári bocsánatkérése után, melyet mis-kolci párttársai összjátékban Szanyi kapitánnyal sikeresennulláztak le, most jön az újabb nagy dobás.

Például V. Ponta barátjával, a román testvérpárt elnökévelközösen kérnek bocsánatot Kisné Portik Irén kulturális fele-lõstõl, Borsos Gézától, a Székely Nemzeti Tanács alapítóalelnökétõl és a többi Wass Albert emléke miatt zaklatottgyergyóitól, a zászlóügy miatt zaklatott minden székelytõl,mely zaklatások a rossz emlékû Ceasescu diktatúrát idézikföl az immár EU-tag Romániában.

Biztosan könnyû lesz meggyõzni barátját, ha ismerteti velea kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából Önáltal kiadott nyilatkozatot, és felvilágosítja, hogy: WassAlbert írót a háború után a gyõztes szovjet szuronyok árnyé-kában hatalomba ültetett román „népi” bíróság ítélte hábo-rús bûnösnek. Emlékezteti barátját, hogy azóta azt az egészbolsevik-szovjet-kommunista rendszert ideológiástól együttdobták ki a szemétdombra egész Közép-Kelet-Európában.Így a román nép is 1989-ben megdöntötte ezt a nemzetikommunista diktatúrát, legfõbb vezetõit pedig halálra ítélte,és ki is végezte. Wass Albert író a háború után az USA-baemigrált, ahol békében élt, és folytatta írói munkásságát. Azis köztudott, hogy egyik fia NATO tábornok lett. Annak aNATO-nak, melynek jelenleg Románia is a katonai szövetsé-gese. Vagyis a második világháborút megnyerõ szövetségesekvezetõ nagyhatalma – az USA – menedékjogot adott a VörösHadsereg védelmében tevékenykedõ román „népi” bíróságáltal elítélt, és a kommunista diktatúra által üldözött írónak.Ha barátja ezután is makacskodna, amit aligha hiszek, de hamégis kötné az ebet a karóhoz, kérdezze meg tõle: „Nézdbarátom! El tudod te azt képzelni, hogy Ion Antonescu marsall,– akit Mihai király parancsára tartóztattak le, majd háborúsbûnösként végeztek ki –, Amerikában békésen irogatja emlék-iratait, miközben fia NATO tábornok?”

Tisztelt Elnök Úr! Végül, mint az Ady Endre által megcso-dált Kalota parti „pompás magyarok” egyik leszármazottja,volna Önhöz, mint a legzajosabb antifasiszta, antirasszista,antináci párt elnökéhez egy szerény kérésem. Kérem alábbijavaslatom továbbítását V. Ponta barátjának. Ez nagybansegítené Románia euroatlanti csatlakozásának kiteljesedését(schengeni csatlakozás stb.). Romániában az összes,Octavian Goga író nevét viselõ utca, tér, intézmény nevétcseréljék le Ady Endre nevére. Az összes O. Goga szobrotcseréljék Ady Endre szoborra az alábbiak miatt: OctavianGoga író miniszterelnöksége alig 44 napig tartott (1937.december 28-tól 1938. február 10-ig), de arra elég volt, hogy

meghozzák Románia elsõ zsidó törvényét 1938 januárjában169. sz törvényerejû rendeletként, melyet O. Goga és belügy-minisztere írt alá, megszegve ezzel Románia alkotmányát ésnemzetközi szerzõdéseit. Ez a törvény elõírta a Romániábanélõ zsidók állampolgárságának felülvizsgálatát. Rövidesen225 000 zsidót meg is fosztottak román állampolgárságától,megnyitva az utat a további zsidóellenes törvényeknek éspogromoknak, a nácik által soha meg nem szállt Romániá-ban. Továbbá az antiszemita O. Goga félmillió romániai zsi-dót készült kitelepíteni Madagaszkár szigetére. (Forrás: in-ternet, Wikipédia) Korai halála (1938. május 7.) nemcsakebben, de valószínûleg háborús bûnösként történõ elítélésétis megakadályozta. S azt se felejtsük el, hogy O. Goga máso-dik felesége, Veturia Muresan énekesnõ Ion Antonescuvalnemcsak jó kapcsolatot ápolt, de rendszeresen elkísérte azt aHitlerrel való találkozóira, „tolmácsként”. Végül még egykevésbé ismert tény: O. Goga fordította románra Hitler Me-in Kampf-ját. Mégis Wass Albert a háborús bûnös a mai na-pig Romániában.

Kérje meg barátját, az MSZP testvérpártja elnökét,Románia miniszterelnökét, hogy haladéktalanul szüntessemeg a kettõs mércét a romániai kulturális és közéletet illetõ-en, mert ez nem EU-konform, és fõleg nem tisztességes.Március 15-e közeledtével pedig emlékeztesse õt NicolaeBalcescu, a havasalföldi román forradalmár, történész ésállamférfi 1851-ben, párizsi emigrációjában tett vallomására:„Való igaz, és saját magam is láttam a szégyentõl pirulva, hogya románok a szabadságért a legalávalóbb, legkegyetlenebb éslegelavultabb zsarnokság zászlaja alatt küzdöttek. Az is igaz,hogy a románok hagyták magukat becsapatni az osztrákoktól,akik kihasználták hõsiességüket.”

Budapest, 2013. március 7. Okos Márton, választópolgár

2013. június

EKOSZ–EMTE 13Nyílt tér

Nyílt levél az MSZP Kongresszusához,Mesterházy Attila elnök úr részére

Tárgy: nyílt javaslatok a kongresszusi vendégvárás elé.

Ipó László: Küküllõpart szénaboglyával

Tisztelt Tavares Képviselõ úr!Magyarország és a Kárpát-medence két legnagyobb civil

szervezete, a Civil Összefogás Fórum (CÖF) és a CivilEgyüttmûködési Tanácskozás (CET) felhívására – a világkülönbözõ pontjairól - a magyar nemzetet képviselõ, és a nem-zet ügyét magának valló - közel 5000 ember csatlakozott szelle-mi honvédõ mozgalmunkhoz, amelynek egyik célja, hogy meg-védje országunkat az alaptalan, különbözõ érdekektõl vezéreltnemzetközi támadások ellen. A csatlakozók nevében a napok-ban levelet írtunk Barosso elnök úrnak is, s ezúttal Önnekcímezzük levelünket a hazánkat érintõ jelentéstervezete kap-csán.

Tavares Képviselõ úr!Úgy illene, hogy megköszönjük aggódását a magyar jogbiz-

tonság és jogállamiság védelme okán. Ám köszönetet mégsemmondhatunk, csupán felháborodásunknak adhatunk hangot,hiszen Ön jelentéstervezetében olyan állításokat fogalmaz meg,amelyeknek –véleményünk szerint - a valósághoz aligha vanköze.

Mikor járt Ön Magyarországon 2010 júliusa és 2011 áprilisaközött, hogy megalapozott vélemény megfogalmazására kellõjogalappal rendelkezzen azzal kapcsolatban, hogy az újAlaptörvényünk elõtt nem volt párbeszéd? A nyilvánosan nyo-mon követhetõ tények szerint 2010. július 20.-tól kezdõdött azaz elõkészítõ munka, amelyben mindenki kifejthette vélemé-nyét, leírhatta javaslatait a Parlament honlapján keresztül azAlaptörvény tervezetével kapcsolatban. (Jelen levél szerzõiközött is van olyan állampolgár, akinek a véleményét a jogalko-tó figyelembe vette.) Az Alaptörvényt 2011. április 25-én közöl-te a magyar hivatalos közlöny, így egyszerûen kiszámítható,hogy a párbeszéd hosszú hónapokig tartott. Persze valóbannem volt párbeszéd azokkal, akik nem akartak párbeszédetfolytatni a jogalkotóval.

Mikor olvasta el Ön figyelmesen a magyar médiatörvényt?Valószínûleg soha, mert ha elolvasta volna, láthatta volna, hogysemmilyen formában nem lehet mérvadó az az elvárása, hogylegyenek kötelezõ jogi eljárások a közmédia, vagy a Média-tanács vezetõinek kiválasztása, kinevezése kapcsán. Tájékoz-tatjuk Önt, hogy részletes, kötelezõ jogi eljárásokat tartalmaz amédiatörvény, sõt a korábban már közölt uniós elvárásoknakmegfelelõ módosítása 2013 áprilisában hatályba is lépett.

Mibõl vonta le azt a következtetést Képviselõ úr, hogy azAlkotmánybíróság nem tudja betölteni alkotmányvédõ szere-pét? Az Alkotmánybíróság oly módon védi az Alkotmányt,hogy néha a parlament nem tudja betölteni közhatalom-gya-korló szerepét. S az is tény, hogy az Alkotmánybíróság jogkörea rá vonatkozó módosítást követõen - a korábbiaktól eltérõenmás típusú ügyekben - kifejezetten megnõtt.

Ön szerint a nemzeti konzultáció komolytalan volt. TiszteltKépviselõ úr! Az Ön hazájában, vagy bármelyik uniós ország-ban találkozott már olyan konzultációval, amelyben nem csu-pán az állampolgárok képviselõit, hanem közvetlenül a többmillió állampolgárt szólította meg személyesen a kormány?Valószínûleg nem. Állampolgárok milliós nagyságrendben vet-ték komolyan a megkeresést, amelyben megerõsítették a kor-mányt, hogy azon az úton jár, amelyet a kétharmados többségkijelölt a számára. Csak azok állíthatják, hogy komolytalan volta nemzeti konzultáció, akik nem akartak egyetérteni a kor-mánnyal. Nem lehet, hogy Ön -személyes tapasztalatok hiányá-

ban – ilyen nemzettársainktól kapja az információkat?Természetesen az általunk jelzett bármely témában - amennyi-ben igényt tart rá - a részletes jogszabályi hivatkozások nevesí-tésével szívesen állunk rendelkezésére. Úgy gondoljuk, hogy atöbb oldalról beszerzett információ Önt is közelebb vihetné azigazsághoz, és nem kellene a késõbbiekben elismernie, hogytévedett. Ennek okán a jelentéstervezet nem Magyarországra,hanem annak megfogalmazójára fog rossz fényt vetni.

Ön a legnagyobb nemzeti költõnkre hivatkozott jelentéster-vezete ismertetésekor. Petõfi Sándor azon idézetére, amely sze-rint: „Haza csak ott van, hol jog is van…”

Képviselõ úr! Nekünk van hazánk, van jogunk, amit csakakkor vehetnek el tõlünk, amennyiben az Ön javaslata elfoga-dásra kerülne. Ebben az esetben ugyanis az az akarat, amelyetÖn képvisel, megvonná hazánktól mindazt a jogot, amelyet akétharmados választási gyõzelem után a demokratikusanválasztott parlament jogszabályi hatalomgyakorlásával biztosí-tott a számunkra. Amennyiben az Ön álláspontja érvényesülne,valóban megszûnne a hazánk, mert megszûnne a szuverenitá-sunk. Ne legyenek kételyei Képviselõ úr, ezt a magyar nemzetés a magyar állampolgárok többsége nem hagyja!

Ön hivatkozott a mi Petõfinkre, mi hivatkozunk az Önországának nagyszerû költõjére, Fernando Passo-ra. Pál Ferencfordításában - igaz, más témában – azt írja a költõ Elemzés(Análise) címû versében: „Így, hogy Téged nem…lát szemem,a benyomás képzetét hazudom…”. De ugyancsak ide illõneklátjuk a költõ Takács Zsuzsanna fordításában megismert soráta Keresztút (Passos de Cruz) XI. fejezetébõl: „Nem én, a titkoskéz rajzol helyettem…”

Ön úgy látja, hogy nekünk nincs hazánk, mert nincs jogunk.Mi úgy látjuk, hogy Ön nem gyõzõdött meg annak tényszerûsé-gérõl, amit hazánkról állít, mert Ön helyett „titkos kéz rajzol”.

Mi egyszerû, hazánkat szeretõ állampolgárok vagyunk, mígÖn elvileg hatalommal bíró uniós képviselõ. Ugyanakkor mind-nyájan tudjuk, hogy a képviselõk – jogállamban, és jogállamikeretek között mûködõ államszövetségben - az egyszerû állam-polgárok akaratából kerülhetnek csak a hatalom közelébe. Eza tény az Képviselõ úr, amiért egyenrangúság kapcsán elvárjukÖntõl, hogy jelentéstervezetét bírálja felül, a tényeknek megfe-lelõen módosítsa, vagy vonja vissza, és téves állításaiért kérjenelnézést azoktól a magyar állampolgároktól, akik az Ön szüle-tési idejének dátumakor a legsötétebb jogállamiság-nélküliség-ben élték megnyomorított életüket már 27 éve, és még 17 évig.Ezek az állampolgárok jól tudják a kommunista diktatúrajóvoltából, hogy mit jelent a jogállamiság hiánya. Ezért nemfogjuk hagyni, hogy a mostani jogállamiságunkat esetlegeshatalmi célok elérésének érdekében hamis állításokkal külföld-rõl próbálják megdönteni.

Magyarország kifejezetten elkötelezett a klasszikus európaiértékek és az alapító atyák Európai Uniója mellett, ezért állam-polgárai elvárják, hogy azok a képviselõk, akik az állampolgáriakaratot hivatottak a hatalomban képviselni, csak azt tegyék, ésne a „benyomás képzetét hazudják”.

Üdvözlettel 5000 magyar állampolgár nevében

(A hasonló tartalmú, Barroso elnöknek írt CÖF-levélhez azEKOSZ 2013. május 11-i közgyûlése egyhangúlag csatlako-zott.)

Átalvetõ

14 EKOSZ–EMTENyílt tér

Nyílt levél Rui Tavares Európai uniós képviselõhöz

Közös NyilatkozatAz Erdélyi Gyülekezet évi ünnepéhez, a Magyarországon

Élõ Erdélyiek Találkozójához kapcsolódó rendezvényként2013. április 13-án megbeszélésre került sor, melyen Magyar-országon mûködõ erdélyi és moldvai magyar szervezetek kép-viselõi és a Magyar Országgyûlés Nemzeti ÖsszetartozásBizottságához tartozó több országgyûlési képviselõ vett részt.A megbeszélésen a következõ közös nyilatkozat került elfoga-dásra:1. Az aláírók megerõsítik, hogy a külhoni magyarsággal való

kapcsolatok ápolása és az ebbõl származó feladatok ellátá-sa a magyar nemzet mint morális közösség létébõl és termé-szetes szükségletébõl fakad. Alapvetõ nemzeti céljainkérdekében ezen a területen különösképpen is elengedhetet-len a politikai élet résztvevõi és a civil társadalmi szerveze-tek, illetve a különbözõ politikai meggyõzõdésû emberek ésszervezetek közötti állandó párbeszéd és együttmûködés.

2. Az aláírók támogatják az egyes magyar nemzeti közösségekönrendelkezési formáinak valóra váltását és az ezzel kap-csolatban megindult polgári kezdeményezéseket.

3. Magyarországon több százezer, a jelenlegi határokon túlszületett magyar él. Családi gyökereik, illetve személyesdöntésük miatt az elszakított területekhez szorosan kötõ-dõk száma pedig milliós nagyságrendûre tehetõ. Helyzetük-bõl fakadóan õk hasonló, élõ hidat jelenthetnek a magyar-ság történelmi okok miatt egymástól elszakított nemzetré-szei között, ahogy az ott élõ magyar nemzeti közösségekMagyarország, mint anyaország, és a szomszéd népekközött.

4. Azok a szervezetek, amelyek kiemelt célként – alapvetõértékként, minden más napi érdekeken felülemelkedve –foglalkoznak e kapcsolatok ápolásával, illetve a határon túlimagyarság támogatásával, legfontosabb nemzeti céljainkvalóra váltásban vállalnak szerepet.

5. Az aláírók kijelentik, hogy fontosnak tartják a folyamatoskonszenzus-keresést, a minél szorosabb együttmûködést éscélszerû munkamegosztást. Erre hívják fel a jelen nem lévõ,de hasonló célokat fontosnak tartó szervezeteket és tagjai-kat. Kérik továbbá a különféle állami, önkormányzati -anyaországi és külhoni - egyházi és társadalmi szervezetek-tõl, intézményektõl és vezetõiktõl, hogy e szervezeteket anemzeti összetartozást és együttmûködést szolgáló vállalá-saikban mindig kellõ odafigyelésben, eszmei és gyakorlatitámogatásban részesítsék! Célszerûnek látják, hogy hasonlótalálkozókra félévenként sor kerüljön

Budapest – Reménység Szigete, 2013. április 13.

Erdélyi Gyülekezet, Erdélyi Körök Országos Szövetsége (ésezen belül Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Közhasznú Egye-sülete, Bolyai Farkas Erdélyi Barátok Köre és a monori BethlenGábor Erdélyi Kör), Erdélyi Magyarok Egyesülete, BocskaiIstván Társaság, Corvinus Library könyvkiadó, ErdélyiSzövetség, Felsõ Tápiómenti Erdélyi Magyarok Egyesülete,Kecskemét-Marosvásárhely Baráti Kör Egyesület, KerepesiSzékely Kör, Lakatos Demeter Csángómagyar KulturálisEgyesület, Moldvai Magyarok a Moldvai MagyarokértEgyesület, Transilvanum Egyesület, Székelyföldért Társaság;Nemzeti összetartozás bizottság.

2013. június

EKOSZ–EMTE 15Szemle – Dokumentum

Végre tudom, miért támadják...Rajong a magyar alkotmányért egy skót újság. Az új magyar

alkotmány üdítõ kivétel “a huszonegyedik század erkölcsi siva-tagában”, „egy örökségét és önállóságát visszakövetelõ, civilizáltnemzet szellemi terméke” – veszi védelmébe a Scotland on Sun-day címû lap szerkesztõségi kommentárban az alaptörvényt. Sze-rinte Európának példát kellene vennie errõl a teljesítményrõl,ahelyett, hogy „a politikai passzivitás és az erkölcsi relativizmuslevében pácolódik”.

Amikor az EU, az ENSZ, a baloldali kommentátorok, HillaryClinton és mások együttes támadást indítanak, az elég jól jelzi,hogy valaki valahol különlegeset alkotott. Ez a helyzet a januárelsején hatályba lépett magyar alkotmánnyal, amelyet az említet-tek kórusban ítélnek el – írja a Scotland on Sunday címû lap. Ajobboldali és unionista beállítottságú skóciai nemzeti lap, a TheScotsman vasárnapi kiadása szerint a nyugati nemzetek hosszúideje nem álltak elõ ilyen kulturális és intellektuális, morális ésegészében véve is nagyszerû teljesítménnyel, mint a magyar alap-törvény.

„A huszonegyedik század erkölcsi sivatagában ijesztõ lehetszembesülni a tradicionális értékek, a hazafiság és a szabadságilyen drágakövével” – lelkesedik kommentárjában az újság,amely Brüsszelnek és Washingtonnak is ad egy jó tanácsot: tanul-mányozzák egy kicsit a magyar történelmet, mielõtt felvállalnakegy ilyen „hiábavaló konfrontációt”. A Scotland on Sunday fel-idézi, hogy a kritikusok szerint a Magyar Köztársaság átnevezé-se Magyarországra arra utal, hogy veszélybe került a demokrá-cia. Ez az érv azonban nem állja meg a helyét, miután Magyaror-szágot 1946 február elsején kiáltották ki köztársasággá a kom-munisták. A magyar alkotmányosság hagyománya Szent Istvánkirályig visszavezethetõ, akinek koronája a szuverenitás legfõbbszimbóluma.

Habár a monarchiát nem vezették be újra Magyarországon, ésnem történt meg a Habsburg restauráció, Habsburg Ottó fiaMagyarországon lakik - írja a lap, amely szerint a Habsburgmonarchia utáni idõk tragikusak voltak a magyar nép számára:az 1920-as trianoni békeszerzõdéssel Woodrow Wilson „megra-bolta” Magyarországot, amely elvesztette területe 71 százalékát,lakosai 66 százalékát és egyetlen tengeri kikötõjét.

A Scotland on Sunday több mondatrészt idéz az alaptörvénypreambulumából, a Nemzeti Hitvallásból: „Alaptörvényünk jog-rendünk alapja: szerzõdés a múlt, a jelen és a jövõ magyarjaiközött”, és „valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei acsalád és a nemzet”, és „elismerjük a kereszténység nemzetmeg-tartó szerepét”. Ezek a szavak magasan felette állnak az uniósegyezmények „szócséplésének”, a kereszténység és a család sze-repének emlegetése pedig „nyilvánvalóan szembemegy az EUfrankfurti marxistáival”.

A lap örül annak, hogy a magyar alaptörvény a fogantatás pil-lanatától védi az emberi életet, hogy a házasságot egy nõ és egyférfi egyesüléseként írja le, hogy megemlíti a kommunizmusbûneinek elévülhetetlenségét. A kommentár védelmébe veszi abírósági rendszer reformját és a jegybanktörvényt is. A magyaralkotmány egy új „kulturális és morális ébredés” jele, amelyszemben áll a Brüsszel irányította integrációval és politikai kor-rektséggel. „Egy örökségét és önállóságát visszakövetelõ, civili-zált nemzet szellemi terméke”, amelynek inkább inspiráló hatás-sal kellene lennie Európa többi részére, amely „a politikaipasszivitás és az erkölcsi relativizmus levében pácolódik”.

„Ahogy ez a nemes dokumentum leszögezi, múlhatatlanulszükségünk van a lelki és szellemi megújulásra” - fejezi be a szer-kesztõségi kommentárt a Scotland on Sunday.

Szemlézte Szabó M. Attila

A Herder- és Kossuth-díjas erdélyi magyar írónak készülnekszobrot állítani a Sütõ András Baráti Egyesület székelyud-varhelyi tagjai.

A Sütõ András Baráti Egyesület székelyudvarhelyi tagjai,illetve az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány felkér mindenolyan hazai és külföldi irodalompártoló személyt, vállalkozót ésintézményt, aki tiszteli és szereti Sütõ András irodalmi munkás-ságát, hogy adományaival támogassa az udvarhelyi SütõAndrás-mellszobor felállítását.

A szobrot – a polgármesteri hivatallal egyeztetve – Székely-udvarhelyen, a Mûvelõdési Ház Szejke felöli oldalán készülnekfelállítatni. Zawaczky Walter székelyudvarhelyi szobrászmûvésztkérték fel a kompozíció elkészítésére. A szobor avatására 2013.június 17-én, Sütõ András születésnapján kerül sor.

Az érdekeltek pénzadományaikat az OTP Bank székely-udvarhelyi fiókjánál, a Ferenczy Ferencz József névre nyitottszámlákra utalhatják:RO54 OTPV 2610 0069 5246 RO01 – pénznem: RON

RO58 OTPV 2610 0069 5246 HU01 – pénznem: HUFRO11 OTPV 2610 0069 5246 EUO1 – pénznem: EUR

„Kérdezik fenyegetõen egy Sütõ András nevû magyar kisdiáktól anagyenyedi kollégiumban a román társak, hogy: - Mondod-e még?Mondod-e még azt a szót? - Mondom! A második mozdulatra – azütésre – elzsibbadt az ajak. A harmadikra, negyedikre beszakadt azínyünk. Az ötödikre s a többire beszívtuk az ajkunk; a fogak – avisszaharapásra várók – védelmében sziszegtük: - Mondom!

A visszakézbõl kapottakra a szemfogak is meglazultak. Annálnagyobbat lobbant a gyökércsonkos indulat. A dagadt száj – mintminden jogtiprás -: konokságnevelõ. A fájdalom végül a megrettentszáj helyett is szól. A szó véres göngyölegben bukik a láb elé aporba:

– Mondom! Azért is mondom! Csakazértis! Ha másként nem:fogam kiköpve, véres nyálamat nyelve: magamban. Magamnak smindazoknak, akik bennem laknak; a bennem kolduló nyelvkáro-sultaknak.” (Idézi: Frigyesy Ágnes)

Átalvetõ

16 EKOSZ–EMTEReflektor

Verõce – 2013Az „Erdélyország az én hazám” Világtalálkozó fordulópont-

hoz érkezett az Úr 2013-as évében! Megújulásra, megtisztu-lásra, krisztusi szeretetre van szükségünk! Nehézségeinkenfelülkerekedve, idén 2013. június 28-30-a között ismét meg-rendezésre kerül, immár hetedik alkalommal az „Erdélyor-szág az én hazám” elnevezésû háromnapos rendezvény, melyetaz Erdélybõl elszármazottak és Erdély sorsáért elkötelezettektalálkozójaként tartanak számon. A Fesztivál mesébe illõ kör-nyezetben, Verõcén, a Csattogó-völgyben talált otthonra!

A remek programok közül kiemelve néhányat, olvasóinkfigyelmébe ajánljuk a csíkszeredai öregdiák találkozót, SimóJózsef elõadását Wass Albertrõl, Medvigy Endre irodalomtudósösszefoglalóját a számûzött magyar irodalom nagyjairól.Kiemelkedõ érdeklõdésre tarthat számot Mezõség bemutatko-zása, azon belül egy széleskörû autonómia konferencia neveselõadók közremûködésével, valamint a Mezõségi fejlesztésimûhely címû kerekasztal-beszélgetés több alapítvány bemu-tatkozásával. A mezõségi táncok, valamint gasztronómiai bemu-tató és kóstolás mellett Kallós Zoltán filmvetítéssel egybekö-tött elõadása ismereteinket gyarapíthatja.

Június 30-a a moldvai csángók napja csángó szentmisévelkezdõdik, majd Balázsi László ny. unitárius mb. püspök-fõ-jegyzõ közremûködésével felállításra kerül a Csángó Kereszt.A Csángómagyar önazonosság címû konferencia mellett bemu-tatkozik a Csángó Rádió, lesz néptánc-, baranta- és kopó-be-mutató.

Esténként koncertek színesítik a programot. A Nagy Szín-

padon fellépnek Tamás Gábor és Dancs Annamari énekes elõ-adómûvészek, valamint a Hungarica és az Ismerõs Arcok együt-tes. Népzenei programjainkat színesíti a Siculus együttes és aKaláka Néptáncegyüttes Szamosújvárról.

A háromnapos rendezvény állandó mûsorai között szerepela Benedek Elek játszóház és erdélyi kézmûves foglalkozások,sport (foci, lovaglás, röplabda, íjászat stb.), kirándulás, egész-ségmegõrzõ programok, erdélyi gasztronómiai bemutató ésvásár, imasátor, valamint hagyományos termékek kirakodóvá-sára. A szabadtéri fesztivál sikeres lebonyolításához idén iskérjük a Csíksomlyói Szûz Mária közbenjárását, oltalmazását!

Az „Erdélyország az én hazám” Világtalálkozó három védnö-ke: Nemes Elõd, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) tábor egyik ala-pítója, önkormányzati képviselõ, Kallós Zoltán, Kossuth-díjaserdélyi magyar néprajzkutató, népzenegyûjtõ, és Petrás Mária,csángó népdalénekes, kerámiamûvész.

Az idei Világtalálkozó fõszervezõje a Budapesti Székely KörFerencz Vilmos vezetésével. Alapító Gaál István, aki 2007-benmegálmodta az „Erdélyország az én hazám” Világtalálkozót.

A Kallós Zoltán Alapítvány egyik fontos célkitûzését a feszti-vál szervezõi is vallják: “...mindennapi életünk szerves részétképezi a nagyszüleinktõl örökölt, ránk hagyományozott kultúránk,tapasztalatok és értékek felbecsülhetetlen tárháza. Ezt a kincsetcsak akkor tudjuk érdemben használni, ha tudjuk, mikor, mit,miért és hogyan kell cselekednünk ahhoz, hogy felelõsségteljesenéljünk abban a közösségben és társadalomban, amelyikbe beleszü-lettünk.” Így legyen!

Találkozzunk Önnel is Verõcén 2013. június 28-30. között!

Frigyesy Ágnes

Sütõ Andrásnak állítanak szobrot 2013. június 17-én

Tisztelt Címzettek!Az udvarhelyszéki Felsõsófalvi Kodáros Egyesület vezetõsé-

ge és az Erdélyi Körök Országos Szövetsége (EKOSZ) tisz-telettel kéri a címzetteket, hogy biztosítsanak támogatást aFelsõsófalvi Kodáros Egyesület által kezdeményezett, SzékelyMózes erdélyi fejedelem mellszobrának felállítása ügyében. Azegyetlen székely fejedelemnek eddig sehol nem állítottak szob-rot, pedig életét áldozta a magyarság megmaradásáért.

Székely Mózes stilizált hadi zászlóját bizonyára sokan ismerik,hiszen a Székely Nemzeti Tanács 2004. január 17-én döntöttsaját jelképeinek elfogadásáról. A testület jelvényének az ég-színkék pajzsot nyilvánították, rajta ezüst félholddal és aranynyolcágú csillaggal. Zászlója az égszínkék, középen arany sávvalhasított lobogó lett, melyen a címerhez hasonlóan az õsi motí-vumok láthatóak. Mindkettõ mûvelõdéstörténész munkája, akihosszas kutatások eredményeként, õsi történelmi szimbólumo-kat felhasználva alkotta meg a székely nép ma használatos jel-képeit, amelyeket 2009. szeptember 5-én a Székelyföldi Önkor-mányzati Nagygyûlés fogadott el. A kék-arany lobogó 2009novembere óta Hargita megye hivatalos zászlója is, 2013. márci-us 10-én nagyon sok helyen látható volt Marosvásárhelytõlkezdve Budapesten és szerte a nagyvilágban, ahol magyarokélnek, és akik egyet is éreznek az erdélyi magyarsággal.

Az EKOSZ 2012. május 19–20-i közgyûlése többek közöttdöntött arról, hogy támogatja azt, hogy a sóvidéki FelsõsófalvánSzékely Mózes erdélyi fejedelemnek mellszobrot állítsanak,ugyanis a vitéz székely fejedelemnek még sehol sem áll szobra,pedig Báthory István, Bethlen Gábor és Bocskai István erdélyi

fejedelmekhez hasonlóan a magyarság függetlenségéért és meg-maradásáért küzdött. Az EKOSZ-nak azonban sajnos nincsakkora anyagi háttere, hogy mások támogatása nélkül megtudná valósítani a szobor felállítását.

Udvarhelyszéken többek között azért is alakult meg asóvidéki, Parajd községhez tartozó Felsõsófalván a FelsõsófalviKodáros Egyesület, hogy ápolja Székely Mózes emlékét, mintahogy a település lakossága is úgy döntött, hogy a helyi általánosiskolát a székely fejedelemrõl nevezik el 2000-ben.

A Felsõsófalvi Kodáros Egyesület szeretné, ha megvalósulhat-na Székely Mózes fejedelem mellszobra a településen, hiszen afejedelem korábban 1583-tól a sófalvi sóbánya kamarása volt,másrészt pedig egyetlen szobrot sem állítottak neki eddig sehol.A Bethlen Gábor Alaphoz benyújtott pályázaton és más pályáza-tokon azonban sajnos nem sikerült nyerni.

A sóvidéki magyarok évek óta tervezik, hogy Felsõsófalvánszobrot állítsanak Székely Mózesnek, ezért remélik, hogy nem-zeti összefogással csak sikerül felállítani 2013-ban a mellszobrát,hiszen akkor lesz 410. éves évfordulója fejedelemmé választásá-nak. Néhány hónapos uralkodás után, még abban az évben,1603. július 17-én a csatatéren életét vesztette, illetve ekkor lesz430. éves évfordulója annak, hogy kinevezték a sófalvi sóbányakamaraispánjának, születésének pedig 460. évfordulója lesz.

Parajd Község Polgármestere, Bokor Sándor egyetért a szo-borállítással és vállalta, hogy amennyiben tud, pénzügyileg istámogatja a szoborállítást, de a község jelenlegi anyagi helyze-tében nem tudja az összes kiadást fedezni. A község önkor-mányzata a szoborállításhoz szükséges engedélyeket, látvány-terveket megrendelte és elkészíttette, mely önmagában is jelen-tõs pénzügyi kiadás.

A Felsõsófalvi Kodáros Egyesület úgy döntött, hogy SzékelyMózes fejedelem mellszobrát Miholcsa József szobrászmûvészfogja elkészíteni, aki Marossárpatakon elkészítette szinte azösszes erdélyi fejedelmet ábrázoló szoborparkját.

Amennyiben sikerül összegyûjteni a szoborállításhoz szüksé-ges pénzösszeget, a Felsõsófalvi Kodáros Egyesület a szobor-avatással együtt egy jelentõs, egész napos rendezvényt is tervez2013. augusztus 25-re, mely alkalommal kulturális és ismeretter-jesztõ mûsorok kerülnek bemutatásra, ismertetni fogják a szé-kelység történelmét, több évszázados önrendelkezését, a szé-kelység szerepét a megmaradásért folytatott harcban. A rendez-vényrõl a szovátai Sóvidék Televízió videofilmet fog készíteni,melyet a Székelyföld, Magyarország és a nagyvilág iskoláiban ésegyéb közösségi helyeken kívánunk bemutatni.

Reményeink szerint a szobor felállításához szükséges költsé-geket az önkormányzatok, a civil szervezetek, illetve a magyarmagánszemélyek tudják majd biztosítani.

A szoborállítással kapcsolatosan bármilyen többletinformáci-ót szívesen nyújt Nyágrus László, a Felsõsófalvi Kodáros Egye-sület elnöke (e-mail címe: ) vagy Dr. Szekeres Sándor (e-mailcíme: szlukacssandor@gmail.com).

Felkérünk ezért minden jószándékú magyar embert, hogyamennyiben támogatni tudja Székely Mózes fejedelem mell-szobrának megvalósítását, támogatását szíveskedjen a Felsõ-sófalvi Kodáros Egyesület (Asotiatia Kodáros din Ocna de Sus)számlaszámára.Cod Iban: RO32CECEHR27S4HUF0436407.; COD BIC/SWIFT: CECEROBU, a bank neve: CEC BANK PRA-ID (Hargita megye, Románia) utalni.

Budapest, 2013. április 10.

Tisztelettel:Dr. Szekeres Sándor Nyágrus László

EKOSZ-alelnök Felsõsófalvi Kodáros Egyesület elnöke

2013. június

EKOSZ–EMTE 17Reflektor

Felhívás Székely Mózesfejedelem emlékénekmegõrzésére

Naplójegyzetek

Unortodox gondolatokA még józanul gondolkodni képes ember – pártállásától

függetlenül – naponta felháborodik, ha az országot érõ meg-alázó sértések, hazugságok, információhiányra, tudatlanság-ra alapozott,- vagy ami ennél is rosszabb, annak álcázotteurópai híreket olvassa. Azokat, melyek Európát megjárvacsupán hazatérnek, s azokat, melyek valóban onnan érkez-nek.

De azonnal felmerül a kérdés, hogy pártállásától függetle-nül képes-e józanul gondolkodni a magyar választópolgár?Megelõzendõ egyesek – elsõ intrádára jogosnak tûnõ – fel-háborodását, most nagy levegõt veszek, és átgondolom aválaszt.

Szerintem e téren józan gondolkodásra igazán csak azképes, aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy felépül-hetett benne egy szintén józan és egészséges, ezer éveshagyomány szerint befogadó szellemû, másoknak nem ártó,sõt azokat is egy hasonló (a maguk értékeit õrzõ, valódi ésigaz alapokon nyugvó) saját értékrend felépítésére ösztönzõnemzettudat. Minden, ami egy ilyen, a gondolkodásmódotiránytûként szolgáló, nagyon jól meghatározott tudati pillé-ren innen, vagy éppen túl van, történelmi tapasztalat szerintkáros, vagyis józannak semmi esetre sem nevezhetõ.

Az egész kérdés helyes megítélése ugyanis csak akkorképzelhetõ el, ha egy olyan tárgyilagossággal vizsgálódunk,mely nem az önfeladást szolgálja, és szem elõtt tartja meg-maradásunkat is nemzeti és egyetemes emberi célként. Mintnemzeti minimumot.

Errõl az alapról kiindulva várhatnánk el ezt a pártállástólfüggetlen józanságot.

Lehetséges-e ez? Van-e ilyen?Hiszen, ha egy párt képes ezeket a – véleményem szerint

– visszataszító jelenségeket nem csupán saját szolgálatábaállítani, de saját hatalomszerzõ vágya érdekében éppengenerálja azokat, és mint a mai ellenzék, a hazugság és fél-revezetés kimeríthetetlen tárát ötli ki, akkor az a párt nemlehet szállásadója ilyen józanul gondolkodó embereknek.Ez alól nem kaphat felmentést az sem, aki nem ért egyet ajelenlegi hatalommal, s jobb híján áll be ezen pártok ernyõ-

je alá, mert ellenzékiként más lehetõséget nem lát. A min-denkor létezõ ellenzéki polgárnak joga van az egyet nemértésre, vitát is lehet indítania, s ennek nyomán igazságai islehetnek, de ezen az alapon nem szállhat szembe a hazájá-val. Azzal a bizonyos nemzeti minimummal. Ez, mint annyi-szor hallottuk, más, úgynevezett „boldogabb” országokbanígy is szokás és így természetes.

Vagyis egészséges nemzeti tudattal rendelkezõ, bármilyenideológiát magáénak valló magyar választó, sõt még amagyar identitással nem rendelkezõ, de lojális magyarállampolgár sem lehet híve azoknak a pártformációknak,amelyek ezt a szennyet reázúdítják hazájukra, országukra,vagy azt hasznosítani próbálják saját hatalmi vágyaik és ter-veik érdekében. Mikor ezt mondom, sajnálattal s a megértésigyekezetével gondolok azokra, akik ezen okból kifolyólagsem találják helyüket, s örökös dilemmák közt vergõdnek,vagy közönybe menekülnek. Az õ megnyerésükre irányul azegyre élesebb és egyre riasztóbb kampány, mely (csupán egypéldát említve) a napokban odáig ment el, hogy vezetõellenzéki politikus szerint a ma kormányzó hatalom a sajátmaga „csinálta” adósságot törleszti. Égbekiáltó! És lesz, akiörömmel ad ennek is hitelt.

Természetesen nyilvánvaló már, hogy az egyes országokonbelül a ma elfogadott demokrácia szabályai szerinti pártpo-litika nem lehet azonos a valódi nemzetpolitikával, mert aza mai világtrend ismeretében és a reánk erõltetett s általunkkompromisszumként elfogadott elvárások közepette hata-lomvesztéshez vezet, vagy ellenzéki helyzetben akadályozzaannak visszaszerzését. A nemzetpolitika csak igen erõs – ésabban gondolkodó – hatalmi csoportok gyõzelme és tartóssikere esetén valósulhat meg a maga teljességében. A taga-dás és a megvalósítás közötti skála igen széles. Magam –bevallom – állandóan ezt figyelem. A párt és nemzetpoliti-kára vonatkozó eme véleményemet írásaimban nem gyõz-tem és nem gyõzöm eleget hangsúlyozni.

Ugyanez érvényes azonban az Unióra is. Az EU ma párt-politikák színtere, s most éppen a baloldal van hatalmon, amaga neoliberális ideológiai rögeszméivel, fõleg pedig egyesvezetõ egyéniségeinek 1968-ig visszavezethetõ hatalomvá-gyával. Ez az ideológiai elegy áll a legtávolabb mindattól,amit nemzetinek neveznek. Õk azok, akik számára már ahaza, nemzet (vagy esetünkben a magyar) szavak is átok alákerültek. Itt jegyzem meg mellesleg, hogy õk találták ki a

Átalvetõ

18 EKOSZ–EMTEKöszöntõ – Napló

Szász István Tas 75 évesHabár soha nem volt tagja egyik EKOSZ-tagszervezetnek sem, szinte a kezdetektõl jelen volt az EKOSZ lapjának, az Átalvetõnek

oldalain. Nehéz személyére, tevékenységére értékelõ jelzõket találni, elég talán csak annyit mondani: nem munkatárs õ, hanem magaa lap lelke, szellemisége, aki egybeforrt a lappal, a szerkesztõvel teljes gondolati-érzelmi egységben volt meghatározója annak. De hátmit is magyarázzunk, tessék 20 évet végiglapozni, és elõttünk áll egy Erdélyért, egykor volt és már sehol nincs hazájáért, szülõváro-sáért, a drága Kolozsvárért mindhalálig szenvedve-ujjongva, magát nem kímélve dolgozó igaz ember és jó barát alakja. Kilépvelapunk szûk kereteibõl, látnunk kell, láttatnunk kéne azt is, hogy a teljes, Erdélybõl áttelepült értelmiség soraiban is milyen kivéte-les helyet foglal el a mi Tasink, és akkor még nem szóltunk orvosi és orvoskamarai tevékenységérõl. Minden bizonnyal születni fog-nak értékelések, munkásságát, szellemi kisugárzását, hatását elemzõ dolgozatok, melyeknek természetesen rendre helyt adnunkmajd. Itt most – csupán rövid ismertetõként – az alkalomra készülõdõ Szász I. Tas levelébõl idézünk néhány szót, a megjelenés elõttálló kötetek felsorolását, elõbb azonban idevágó naplójegyzeteit. Isten éltessen, drága Tasikánk!

létezõ problémák megoldásának egyik fõ akadályát, a „poli-tikailag korrekt”’ fogalmát, mely lehetetlenné teszi az ilyenjellegû kérdések tárgyilagos, tudományos felmérését, tár-gyalását, feltárását, megoldását stb. Ebben az írásban iskénytelen vagyok ezzel a képtelenséggel birkózni.

Ama nemzeti minimum – oly régen vágyott – megfogal-mazása oldhatná meg a haszonszerzõ megosztás, gyûlö-letkeltés és félrevezetés ilyen eszközeinek a kiküszöbölését,és teremthetné meg a jövõnket meghatározni egyedül képesegységünk várt kristályosodási pontjait.

Egyelõre azonban még ezeket a naponta visszatérõ híre-ket és hazugságokat kell olvasnunk, elszenvednünk, meg-emésztenünk. Ezért talán megértik, hogy a mai narratívátparafrazálva: „undortodox” gondolataim támadtak.

Ezekért a kedves olvasó elnézését kérem. Leányfalu, 2013. április 20.

Szász István Tas

KÖTETZÁRÓ JEGYZETavagy szünet?

(Most megjelenõ könyveim közül a publicisztikai kötetzáró jegyzete)

Habent sua fata libelli. Ez a könyv is végéhez érkezett éssorsára vár. A kedves olvasó kérdezhetné, hogy egy, a nem-zet életét szinte naplószerûen követõ kötet miért éppen mostvégzõdik. Miért nem egy nagyobb pillanat, egy sorsfordítóesemény az, amelyik, mint életünk nagy színházának esemé-nyeit, az azokat rögzítõ naplójegyzetek sorát is lezárja éstalán új fejezetet nyit? Vagyis vonalat húz, szünetet rendel el.

Nos, a válasz egyszerû. Manapság nagyon nehéz könyvetkiadni, és erre most adódott szerencsés alkalom. Ha pedigazt kérdeznék, hogy attól még várhatnék egy alkalmasabbpillanatra, akkor csak egyet felelhetek: amit ma megtehetsz,ne halaszd holnapra. Ráadásul az idén nyáron (remélem)betöltöm 75. évemet. Gondolom, ez elég figyelmeztetés arra,hogy írásaimat ne hagyjam az íróasztalfiókban.

*

Március is eljött, a politika forr. Új Nemzeti Bank-elnök,új gazdasági miniszter. Régi támadások folytatása.Körülöttünk mindenfelé immáron tudományos alapokrahelyezett gátlástalan zavarkeltés. A halászni csak zavarosbanképes politikai erõ készíti magának a teret.

A gátlástalanságnak köszönhetõen a médiában is elõnytélvezõ, de közben magát sirató úgynevezett bal, a komprá-dor pártok s mára az „egyelõre még” egyesületek is, mindun-talan ellentmondanak a kormányzat intézkedéseinek.Semmi sem jó. Elemzõk erre gyakran mondják azt, hogy „eza dolguk.”

Ezzel egyidõben más ellenzéki, magukat antikommunistá-nak meghatározó és ezért éppen a 2002–2010 közötti kor-mányzás elítélésére alapozva parlamentbe került pártok iskormányváltást követelnek.

Itt álljunk meg egy pillanatra. Álljunk meg és határozzukmeg, milyen is nemzetünk történetének most megélt pillana-

ta. Bizony megállapíthatjuk, hogy nem akármilyen. 1000 esz-tendõ, sõt ha jobban ismernénk régmúltunkat, ezer eszten-dõk ismert és elfelejtett vészes eseményei között sok volt avégzetesnek tûnõ, de mindegyiket túléltük. Ma erre mégnincs biztosítékunk. Legfeljebb reménykedhetünk.

Az emberiség és a világ mai útjának (haladásnak, fejlõdés-nek nevezett) iránya barbár hordáknál, oszmán erõfölény-nél, Habsburg ármánynál, hitleri õrületnél és bolsevik sötét-ségnél is veszedelmesebb. Nem csak a testeket tizedeli meg(amire nem egyszer fokozódó népszaporulattal válaszol-tunk), nem csupán a lelkekre támad (melytõl azok közül –történelmi tapasztalat szerint – volt, amelyik éppen e nyomásalatt erõsödött), hanem a vak önzés egyesített (testi-lelki-szellemi) csapdáiba csalogatnak vagy terelnek valamilyenmódon mindenkit. Ebben az önként választottnak tûnõ haj-szában akár a terelõkkel együtt pusztulhatunk el.

Ezt felismerve, egy józan társadalomban, ennek a „jobbsajnos nincs” demokráciának a túllihegett szabályai ellenéremeg kellene szûnnie a pártpolitika dominanciájának, vagylegalábbis csak formálisan kellene mûködnie. Most mindenolyan erõfeszítés, amely a hatalommegszerzés céljából anemzet érdekeivel ellenkezik, halálos döfést jelenthet.

Az ellenzéknek tehát most nem ez lenne a dolga. Még csaknem is egy konstruktív ellenzékiség, hanem annál is több.Képzelgés, mondja az olvasó. Értem és természetesentudom, hogy ehhez nemzettudatra lenne szükség, s ezt éppenõk gyengítették le a végletekig. Így aztán nem veszik észre,hogy minden egyes tettük, amelyik a hatalom megszerzéseérdekében történik, saját halálos ítéletüket is jelentheti. Egyfelszámolásra szánt nemzet vagy ország már nem lehet szá-mukra sem táptalaj.

Ami pedig az úgynevezett antikommunistákat és egyéb,azokat eddig elítélõ ellenzékieket illeti, õk saját magukatleplezik le, ha kormánybuktatásról beszélnek. Ugyanis jóltudják, hogy õk még nem képesek a hatalom átvételére, de akormánybuktatáshoz odakölcsönözhetik erejüket. Ha pedigezt teszik, azokat segítik hatalomra, akiknek eddigi elítélésé-re alapozták egész politikai jövõjüket. A sajátos vészhelyzetazonban rájuk is érvényes, tehát kétszeresen indokolatlan akormányváltásra buzdító hangoskodásuk.

Bármikor mondhatná bárki, hogy a demokrácia játéksza-bályai szerint kormányváltást akar. Ebben a helyzetbenazonban nem. Itt csak egy irányba szabadna tekinteni.

Aki ma kormányváltásra tör vagy buzdít, az önmagát lep-lezi le.

Ha csak be nem ismeri, hogy neki mindegy. Pusztuljon ezaz ország. Bármi áron. Akár vele együtt is!

Itt ebben a helyzetben, eme hatalmas kérdõjel árnyéká-ban, de nem reményvesztett állapotban zárul naplójegyzete-im 5., sorozatom 18. kötete.

Hogy a jövõ miként alakul, s lesz-e folytatása naplójegyze-teimnek, azt majd meglátjuk. Remélem, együtt az Átalvetõ-vel.

Most azonban búcsúzom egyetértõ és vitatkozó olvasóim-tól, egyforma barátsággal, s nem véletlenül így. Ugyanis meg-maradásunk biztosítékai közt a legfontosabb – és a legnehe-zebben megvalósítható – a nemzeti egység!

2013. március 1.Szász István Tas

2013. június

EKOSZ–EMTE 19Köszöntõ – Napló

Átalvetõ

20 EKOSZ–EMTEKöszöntõ – Napló

Lapunk szeretettel invitálja olvasóitDr. Szász István Tas munkatársunk

75. születésnapja alkalmábólLeányfalura a Faluházba(11-es út, a helyi MOL-kúttal szemben),

22001133.. jjúúlliiuuss 1133-áánnsszzoommbbaattoonn dduu.. 44 óórráárraa..

Az általa alapított és vezetett Hitel Múzeum,illetve a most 25 éves Erdélyi Mûvészek Leányfalun c. kiál-lítás-sorozat vendége Vertel Beatrix Ferenczy díjas könyv-

mûvész, az Örök Házsongárd, Trianon és sok más gyönyö-rû könyv alkotója lesz.

AA kkiiáállllííttáásstt mmeeggnnyyiittjjaa WWeehhnneerr TTiibboorr..

Ezt követõen JJaannccssóó MMiikkllóóss ééss RReekkiittaa RRoozzáálliiaakolozsvári színmûvészek mûsora következik, beszélgetés a

75 éves Szász István Tassal,részletek munkáiból és könyvbemutató

(a most megjelenõ hat kötetébõl), valamintdedikálás.

Utóbb ez a mûsor egy erdélyi körútra is elindul.

A 75. közelgése (július 15.) arra késztetett, hogy ne hagyjak túl sokata fiókban.

Nekiláttam, és hét könyv jelenik meg Isten segedelmével, remélhetõ-leg a júniusi könyvhétig. Hogy ennek nyomdai elõkészítése mekkoramunka volt, azt csak én tudom. Mindent, amit csak lehetett elõre kel-lett kivitelezni, hogy beleférjünk a váratlan keretbe, melyet végsõ tar-talékok mobilizálása is kiegészített. (Pharma Press kiadó és VertelBeatrix tervezés valamennyi, a KAIROSZ kötet kivételével. Íme alista: 1. Az adventi levelek 30 éves (1982-2012.) teljes kiadása Csávossy

György új elõszavával már itt van, de azt csak advent elõtt veszemelõ.

2. A KAIROSZ által rendelt könyv címe: Palackposta Erdélybõl, és aHitel gondolatokat hozza vissza. Teszt-könyv. Ha sikeres lesz, akkornekivágok a teljes 10 év feldolgozásának. A könyvecskét Bakos Istvánés Bíró Zoltán védnöklik.

3. Naplójegyzeteim Határtalan gondjaink és reményeink határai cím-mel és Szakolczay Lajos elõszavával jelennek meg. Naplójegyzetbõlez az ötödik kötet.

4. Tanulmányaim, esszéim, beszédeim gyûjteménye a Fõhajtás címetviseli és Bakos István írt hozzá elõszót.

5. Bûnös kényszerem, a harmadik verseskötet elõszavát Jancsó Miklóskolozsvári retorikaprof. és versmondó színész írta. Õ és felesége,Rekita Rozália készítették a verses CD-met. A kötet címe: Hályogaz üvegszemen.

6. Az utóbbi öt év egészségpolitikai munkája a Szemléletváltás címetviseli és Kellermayer Miklós professzor írt értõ elõszót hozzá.

7. A Dr. E. Cs. (Egyszerû Családorvos- a szerk.) elmélkedéseinek tel-jes kiadása 140 karikatúrámmal egyetemben, Éger István elõszavá-val jelentkezik.

Ez a 75 évúgy elsuhant,s ki tudja,tán márvár a hant,s ott alantnem szóla lant.Hangulatom mégsem nyomott,csak hagynéktinékteknyomot,nem éknek,de hasznosemléknek-emléknyi szónak,mint árbancsónak.Mert tanú voltam éne vérzõ földtekén,s futottamfutástoly sokat,szerettem nagyon másokat,kik velemszóltakvagy csendbenvoltak,de részt vettekés egyre csaktettek, nem a bérérthanem a célért.Õket nézzétek kiút-keresve,s kérdezzétekmikor és merre,mocsárból szigetreszent ligetbe,a jövõ elé,folytatás felé.

Leányfalu 2013. március 2.

7755

Pozitív volt A székelység története címû ifjúsági kézikönyvfogadtatása, egyes román történészek elutasító reakciójáraazonban számítani lehetett – mondta el a Krónikának adottinterjújában Hermann Gusztáv Mihály történész, a kiadványtársszerzõje. A történész nem érti, ha a kiadványt bíráló tör-ténészek meglátása szerint A székelység története nem szak-mai megközelítésben íródott, miért veszik fel a kesztyût a„szakavatottak”, miért nem hagyják a könyv ledorongolásátaz újságírókra. Felelõtlenségnek nevezte ugyanakkor, hogy akönyvbõl kiragadott gondolatokat rosszul fordították le.

– Hogyan állt össze A székelység története címû könyv, hogyanverbuválódott a szerzõi csapat, és milyen munkamódszerrel dol-goztak?

-A székelység története címû ifjúsági kézikönyv megírásá-ra a Hargita megyei önkormányzattól kaptunk felkérést.Történészekbõl, régészekbõl, történelem szakos tanárokbólállt össze a szerzõi csapat. Nyilván az is szempont volt, hogymindegyik szakember a Székelyföldrõl származzék. Felhasz-náltuk azokat a módszereket, amelyeket általában alkalmaz-nak, amikor egy célcsoportnak, jelen esetben fiataloknakkészülõ könyvet állítanak össze, vagyis ilyenkor nem forrás-kutatásra, alapkutatásokra helyezzük a hangsúlyt, hanemmeglévõ ismereteink összegzésére. Természetesen nem lég-bõl kapott információkat használtunk, hiszen minden szerzõkorábban már végzett alapkutatásokat, és publikált is a té-makörökben. Hosszas egyeztetések során leszögeztük a tar-talomjegyzéket, megegyeztünk az anyag korszakolásában,majd elkészültek a fejezetek. Nagy nehézséget jelentett aszerkesztési munka során, hogy tizenegy szerzõ stílusát ésszerzõi habitusát kellett egy könyvbe összeilleszteni.

– A könyv iránt nagy a kereslet, vásárolják, több iskolábanhasználják. Milyen visszajelzéseket kaptak?

-Nem vagyok internetbúvár, nem nagyon foglalkoztam akommentekkel. Hozzánk túlnyomó részben a pozitív értéke-lés jutott vissza, természetesen voltak kritikai észrevételek is.Egy ilyen széles körû szerzõi gárda mûvében az anyagokösszeegyeztetése, összeillesztése során adódnak kisebb-na-gyobb hibák, de ezek nem olyan súlyúak, hogy a könyv minõ-ségét befolyásolják. A fogadtatás összességében pozitív volt.

Történelmi tényekrõl különbözhetnek-e a szakvélemények?Lehet-e más a francia és a német vagy a székely és román tör-ténetírás?

– George Duby, a francia Annales történésziskola nagyöregje mondta: „az az ember, akinek múltja más, mint azenyém, aki nincs megáldva ugyanazokkal a szenvedélyekkel,mint én, biztos vagyok benne, hogy nem ugyanazokra akövetkeztetésekre jutna, mint jómagam”. Én ezt a felfogástvallom, teljesen természetesnek tartom, hogy román törté-nészek körében bizonyos kérdésekrõl más vélemények fogal-mazódnak meg. Én viszont azt nem tartom természetesnek,hanem éppen övön aluli támadásnak, hogy a más véleménytegyes történészek – itt elsõsorban Marius Diaconescura gon-dolok (a Bukaresti Tudományegyetem Történelem Karának

adjunktusa a Historia folyóiratban támadta A székelység tör-ténete címû könyvet – szerk. megj.), de értesüléseim szerintnincs egyedül ebben – úgy állítják be, hogy ez amatõr képzel-gés, és nincs köze a tulajdonképpeni történetíráshoz.

Azt nem értem, ha meglátásuk szerint A Székelység törté-nete nem szakmai megközelítésben íródott, miért veszik fela kesztyût az önmagukat szakavatottnak valló történészek,miért nem hagyják a könyv ledorongolását az újságírókra.Egyértelmû, hogy egyes történészek agyába begyepesedettaz a szemlélet, amit Dan Brown fogalmaz meg a Da Vinci-kód címû bestsellerben: „A történelmet mindig a gyõztesekírják. Amikor két kultúra megütközik, a vesztes megsemmi-sül, és a gyõztes írja meg a történelemkönyveket. Amelyek-ben persze a saját ügyét ünnepli, az ellenfélét pedig becsmér-li. A történelem természeténél fogva mindig egyoldalú be-számoló.” Én ezzel nem értek egyet, meglátásom szerint atörténelemben az értelmezések különbözõsége természetes.Ezért tudott a német–francia történészvita a jelenlegi nyug-vópontra kerülni, holott az ütközések okai és ürügyei náluksemmivel sem kisebbek, mint esetünkben. El kell fogadni amás véleményt, amennyiben az bizonyíthatóan forrásokalapján fogalmazódott meg. Nyilván egy kézikönyvben nemutalunk folyamatosan a forrásokra, de a leírások, megfogal-mazások ezek alapján történtek.

– A Hargita Megyei Tanács felvetette, hogy szervezne ebben atémában egy történészkonferenciát. Ön szerint a szakmaibeszélgetés során lehetne közelíteni az álláspontokat?

-Nem egyszerû erre a válasz. Ha a Duby -féle megközelítés

2013. június

EKOSZ–EMTE 21História

„Természetes a különvélemény”Interjú Hermann Gusztáv Mihály történésszel

Ipó László: Öreg paraszt

alapján készíti el a történész a konferencián bemutatandóanyagát, és ebben a szellemben közelít a kérdésekhez, akkormindegy milyen nemzetiségû, mûködni fog. Ha Dan Brownszemlélete szerint, akkor nem. A forrásokat értelmezhetjükkülönbözõ módon, de ennek is megvan a történetírásban azetikája. A fontos, hogy hiteles történelmi források alapjánfogalmazzuk a véleményünket, nem kétes információk, elõí-téletek, elõre elképzelt forgatókönyvek nyomán.

– A román történészek között is vannak, akik a románok tör-ténelmének az újrafogalmazásáról, újraértelmezésérõl beszél-nek. Hogyan látja, közöttük kellene szövetségeseket találni?

-Nem szövetségesekre van szükség, hanem a helyzetet nor-málisan, szakmai alapokon értelmezõkre. Nem szövetsége-sekre, hanem szakemberekre, akik teszik a dolgukat, éstudomásul veszik, hogy vannak mások, akik szintén teszik adolgukat, de bizonyos dolgokat másként gondolnak. Ha ezaz alapállás tud mûködni egy konferencia során, akkor azsikeres lehet. Sajnos valószínûnek tartom, hogy azokat aromán szakembereket, akik az eltérõ álláspontjukat megtart-va, de vitapartnereiket tisztelve egy ilyen konferenciát eset-leg bevállalnak, a román média jelentõs, illetve nagyközön-séggel rendelkezõ része árulónak fogja kikiáltani. Nemtudom, ilyen körülmények között menynyire jelenthet ez elõ-relépést, de mindenképpen sort kell keríteni rá.

– Hogyan látja, a rossz fordítás mennyire táptalaja a félreér-telmezéseknek?

-Például az, hogy a románok a székelyek szolgái lettekvolna a magyar történetírásban bejáratott fogalomnak arossz fordítása. A szolgáló emberek kifejezés a jobbágyokat,zselléreket együtt jelöli, és nincs semmi sértõ célzata.Vitatkozhatunk arról, hogy szándékos, vagy sem a torz fordí-tás, meglátásom szerint részben az. Az interneten keringõ, aszerzõi jogokat lábbal tipró román zugfordításban – mert

errõl van szó – vannak tendenciózus és veszedelmes dolgokis. Például az autonómia, önrendelkezés, önkormányzatfogalmak következetlen fordítása, amire – úgy érzékeltem –Marius Diaconescu még rátesz egy lapáttal. Így lesz az „önál-lóságból” „independenta”, amit viszont mi magyarok függet-lenségnek mondunk, és egy ilyen torz fordításnak a diplomá-ciában és a politikában súlyos következményei lehetnek.Ezzel játszani felelõtlenség, és ha valaki felelõssége tudatá-ban teszi, veszélyes játékot ûz.

– Mi a véleménye arról a román berkekben megfogalmazottvádról, hogy a román – magyar együttélést veszélyezteti, ha amagyar fiatalok megismerik a saját olvasatukat a saját történel-mükrõl?

-Nemcsak a radikális román közvélemény részérõl értektámadások, hanem a magyar radikális oldalról is, noha ezutóbbiak kevésbé voltak mediatizálva. A székely magyarradikálisok többek között azt kifogásolják, hogy miért a –szerintük – „bûnös és nemzetáruló” akadémia történetfelfo-gása jegyében áll össze a könyv koncepciója, miért ez alapjánvannak megjelenítve a székelyek eredetére vonatkozó elmé-letek. Mi elejétõl tudtuk, hogy ezzel is számolni kell, ezértelõrebocsátottuk, hogy nem szeretnénk elvetni a székelyekmitikus történelmét, azt csupán megpróbáljuk a helyéretenni. Minden embercsoportnak, népnek van mitikus múltja,ezt nem kitörölni kell, hanem megmagyarázni. Annak elle-nére, hogy ezt elõre jeleztük, értek támadások: a szerzõi cso-port e tekintetben két malomkõ között õrlõdik. Szerintemmindenképpen fontos a történelemnek a források korrektelemezése alapján való kezelése és rögzítése. Így lehet akövetkezõ generációkat helyes, megalapozott nemzeti önis-meretre nevelni, ami büszkeségre, de nem alaptalan büszke-ségre adhat okot.

(Krónika)

Átalvetõ

22 EKOSZ–EMTEHistória

Legutóbb egy történész, máskor kormánytisztviselõ tagadja amegtörtént népirtást

Nem volt holokauszt – jelentette ki Vladimir Iliescu törté-nész, az aacheni egyetem professzora. – Üldözték a zsidókatRomániában, ki is végeztek „néhány tízezret” közülük, de eznem meríti ki a holokauszt fogalmát – osztotta meg nézetéta kérdésrõl a Román Akadémián megjelent olvasóközönség-gel a tudományos testület tagja. Népirtás csak Németország-ban és Magyarországon történt – érvelt hazája ártatlanságamellett domnul Iliescu. Nem õ az elsõ és egyetlen, aki szívó-san iparkodik letagadni azt a tényt, hogy a fasiszta-legionári-us Romániában üldözték, tömegesen pusztították az országzsidó lakóit. A hivatalos román politika hallgatott a népirtás-ról, kerülte a pogromok, deportálások említését is; csak 1993után – egy 1946-ban Bukarestben kiadott könyv magyarra,majd angol és francia nyelvre fordítása által – szembesülhe-tett a világ a romániai holokauszt tragikus részleteivel, áldo-zatainak hajmeresztõ számával.

A háború után még két kiadásban megjelent, adatokkalteletûzdelt dokumentum – Cartea neagra (Fekete könyv),

Matatias Carp jogász eredeti munkája – összesen hétszáz ol-dalon mutatta be a vasgárdista román állam által 1940-1943között végrehajtott genocídium rémtörténetét. Carp könyve-it az utolsó szálig eltüntette a kommunista hatóság, az ügy-nökei által még a külföldi könyvtárakból is. Érthetõ, miért!A mûben idézett adatok szerint az 1930. évi népszámláláskor756 ezer zsidó lakost írtak össze a Román Királyságban. Eza szám 1940-ben – Észak-Bukovina és Besszarábia szovjetokkupációja következtében – visszaesett 441 ezerre; azugyancsak ez évben Magyarországhoz visszakerült Észak-Er-délyben 151 125 zsidó lakos élt. Durván kétharmad-egyhar-mad arányban éltek izraeliták román, illetve magyar fennha-tóság alatt a Trianon utáni Románia területén. A német-szovjet háború kitörését követõen keletnek megindult csat-lós román hadsereg visszafoglalta Dnyeszteren túli tartomá-nyait, ahol 200 ezer zsidó lett újból román alattvaló. Össze-sen tehát mintegy 650 ezer zsidó származású honpolgárávalkellett (volna) elszámolnia a királyi Romániának a háborúvégeztével – és, tegyük hozzá, 150 ezer Észak-Erdélyben élt,1944-ben deportált, meghalt, eltûnt izraelitával Magyaror-szágnak.

Holokauszt Romániában

A románok már 1941-ben megkezdték a szervezett zsidó-irtást, sõt valójában már egy évvel korábban, „békés körül-mények” között lehetõségük nyílt csapatos gyakorlásra. Avad antiszemita Vasgárda – amelynek parancsnokai és az1940-ben hatalomra került Antonescu-kormány vezetõ tiszt-ségviselõi között személyi átfedések voltak – rendszeresenterrorizálta a zsidókat, jellemzõen a városi értelmiségieket:orvosokat, ügyvédeket, kereskedõket. Mintegy 30 óromániaiés dél-erdélyi településen, legalább négyszáz esetben kerültsor véres pogromokra, összesen több száz agyonlõtt, szúrt,halálra kínzott áldozattal. Horrorba illik, de megtörtént:bukaresti hentesboltok húskampóira akasztottak zsidókat agárdisták. A fegyveres szabadcsapatok felelõsségre vonásaszóba sem került, a zsidóságot kollektíven sújtó szigorú tör-vényekkel szemben jogorvoslat nem volt. Még ki sem tört aháború az oroszok ellen, amikor 1940. június 20-án – kétnappal a német támadás megindulása elõtt – üzent Berlinbeaz Antonescu-kormány: készségét fejezte ki a Szovjetunióelleni háborúban való részvételre. A megígért két románhadsereg felszerelése, útnak indítása még csak készülõbenvolt, amikor a katonaság, csendõrség, rendõrség és a Vasgár-da hozzáfogott az ország zsidó lakosságának módszeres meg-semmisítéséhez.

1941. június 29-én, vasárnap Iasi (Jászvásár) városábantörtént az elsõ, rengeteg áldozatot követelõ romániai pog-rom. A várostól 16 kilométerre, a Prut folyó keleti partján lé-võ szovjet tüzérség, bombázók és ejtõernyõsök támadást in-dítottak Iasi ellen. A próbálkozás kudarcba fulladt, a város-ban azonban tûz ütött ki, pánik lett úrrá. A román karhata-lom és a gárdisták rárontottak a zsidó negyedek lakóira, vá-logatás nélkül ütni-verni, lõni kezdték a lángoló gettóbólmenekülõket. Carp adatai szerint csak ezen a napon 8-12ezer halottja volt a vérfürdõnek. Ha valakit érdekelnek a iasiés a többi tömegmészárlása borzalmai, az õ könyvén kívül to-vábbi részleteket olvashat Curzio Malaparte Kaputt címû ri-portregényében. Az olasz haditudósító százados a városbantartózkodott 1941 júniusában, és nemcsak a valóságos iasiholokausztnak – tûz és véráldozatnak – volt szemtanúja, ha-nem a románok által visszafoglalt területen történt borzal-maknak is. Malaparte leírja egy, a iasi olasz konzulátus kert-jébe bemenekült elõkelõ zsidó ügyvéd esetét, akit a csend-õrök puskatussal félholtra vertek. A pogrom után eltûnt,azonban a konzul és a kapitány a keresésére indult. Napokmúltával megtudták a csendõrparancsnoktól, hogy a véreng-zés után egy „zsidókkal telezsúfolt szerelvényt indítottakútnak” Iasiból a tõle húsz mérföldre lévõ Podul Iloaiebe,„mert a rendõrfõnök itt akart felállítani egy koncentrációstábort”. Utánaeredtek, megtalálták a vonatot, és szembesül-tek a földi pokollal. A tíz marhavagonba bezsúfolt, kocsin-ként kétszáz zsidó emberre rázárták az ajtót, bedeszkáztákés beszegezték a szellõzõnyílásokat, majd az állomáson félre-tolták a szerelvényt. A július eleji forróságban napokra otthagyott emberek – felnõttek, nõk és gyerekek – mind meg-fulladtak, szomjan haltak. Az olaszok – és néhány németkatona – szeme láttára felnyitott vagonokból kétezer, oszlás-nak indult holttestet rámoltak ki és fektettek a vágányokmellé román katonák, néhány órai munkával, majd „parasz-tok és cigányok tömege rontott rá mindenfelõl a hullákra, ésvetkõztetni kezdte õket.”

Malaparte öt oldalon írja le, mit látott Podul Iloaieben

(Kaputt, Európa Könyvkiadó, 1963., 213-218 old.) A Mata-tias Carp könyvében látható dokumentumok (Holocaust inRomania, Safety Harbor, 200., 141-142 old.) szerint a románhatóságok már a háború kitörése elõtti napon, 1941. június21-én rendeletet adtak ki táborok felállítására –Craiovában, Tirgu Jiuban, Lugoson, Turnu Severeinben, stb.ahová a 18 és 40 év közötti zsidó férfiakat gyûjtötték össze. –Az elsõ transzportnak aznap meg kell indulnia! – szólt aparancs.. „1941-ben el sem kezdõdött a zsidók teutonok álta-li kiirtása. A krematóriumok, gázkamrák tervei még csakvázlatok voltak a világ leggonoszabb emberinek agyában.Iasi, az üldöztetés, kifosztás és vérfürdõ e borzalmas jelképenem hasonlítható össze másokkal, Ogyessza, Katyn, Maj-danek, Auschwitz stb. neveit felsorolhatjuk összehasonlítás-ként, de Iasi hónapokkal, évekkel megelõzi mindet” – olvas-hatjuk Carp véleményét. Ami a tényeket illeti: a munka 79.és 234. oldalai között idõrendi sorrendben felsorolt sziszte-matikus deportálások és tömeggyilkosságok, a spontán pog-romok és vérengzések következtében legkevesebb 350-400ezer zsidó pusztult el 1941 és 1943 között a román fennható-ság/megszállás alatt állt óromániai, bukovinai, Dnyeszterentúli és krimi területeken.

Romániát egyetlen napra sem szállták meg a németek,nem úgy, mint Magyarországot 1944. március 19-én – emlé-keztet rá Carp. Legalábbis illõ volna emlékezniük mindezek-re a tényekre azoknak a román szomszédainknak, akik törté-nelemmel, politikával foglalkoznak. Érthetetlen, hogyanfeledkezhetnek mg a hazájukban hatvan éve megtörténtholokausztról azok, akiknek az emlékezete képes „sok ezeréves dák-román nemzeti múltat” észben tartani!

Ludvig Emil(Magyar Nemzet, 2013. március 5.)

2013. június

EKOSZ–EMTE 23História

Ipó László: Új ember születik

Mint mindenik középkori város, Medgyes is évszázad-okon keresztül küzdött a különbözõ betegségekkel, járvá-nyokkal. A kor pusztító járványainak (pestis, kolera, lepra)mibenlétét, megjelenésének, terjedésének okát nem ismer-ték, megelõzni, megfékezni nem tudták. E korszak embereinem nagy figyelmet szenteltek saját maguk, környezetük,lakóhelyük tisztaságára. A fürdés, a mosdás hosszú idõn átaz ismeretlen fogalmak közzé tartoznak. A háztartási szeme-tet, hulladékot az utcán tárolták télen-nyáron. Medgyesen aközpont egyik szemétlerakó helye a mostani könyvesboltkörnyéke, a szennyvizet az utcákra, terekre öntötték ki (aszennyvízelvezetés nem ismeretes, az ivóvizet fertõzött köz-kutakból nyerték). A város falain belül a háziállatokat fel-ügyelet nélkül a közterületekre engedték ki. A beépíthetõterület szûkössége miatt a lakóházakat összezsúfolták, alakások kicsik, levegõtlenek, egészségtelenek, menetrend-szerûen követik egymást a tûzvészek, ezek sokszor teljesutcákat, városrészeket pusztítanak el. A város utcái esõs idõ-ben sárosak, száraz idõben porosak, a nagy sárban a falába-kat használják, a 18. századból vannak olyan feljegyzések,amelyek egyes utcákban deszkából készült, pallószerû jár-dákról tesznek említést.

A kor egészségügyi színvonalához igazodva Medgyesenis kórházat létesítenek, errõl 1487. november 11-én teszemlítést egy oklevél. Ismét teret hódít a fürdés, hosszú idõnát a vízrõl azt tartották, hogy a betegségek egyik terjesztésimódja a mosdás, a fürdés. 1522-ben közfürdõ létérõl valla-nak a feljegyzések. 1550. február 13-án Izabella királyné(1519-1559.) a nagyszebeni, brassói, besztercei, segesvári ésmedgyesi borbély (sebész) céheknek elõjogokat adományoz.

1557-ben Medgyesen lepratelep mûködik. 1559-ben amedgyesi borbélyok az adófizetõk névsorában szerepelnek,1582-ben a sebészek a borbélyoktól elválva már különállócéhet alkotnak. 1585-1586-ban pestis tizedeli a város lakos-ságát, az áldozatok között van 1585-ben a Medgyesen szüle-tett, Wittembergben egyetemet végzett, humanista teológus,Christian Schesäeus, kinek fõmûve a Ruinae Pannonicae. Ajárvány megismétlõdik 1601-1604, 1633, 1646-ban, sokmedgyesi és környékbeli halálát okozva. 1633-ban csakMedgyesen 800 áldozatot temettek, 1643 és 1646-ban egy-egy napon 9-14 halottról írnak. Nem kíméli a várost az 1653,1656, 1658, 1660-as járvány sem. Vándorló kuruzslók, álor-vosok hada lepi el ilyenkor a pestis járvány sújtotta vidéke-ket, „abszolút biztos” gyógyszereket, gyógymódokat ajánla-nak jó pénzért. De semmi sem segít. A város lakossága ilyen-kor vidéken kísérel meghúzódni a vész elmúltáig. A halálo-zási arányszámot növelték még más betegségek is, ilyen voltpéldául a krónikus hasmenés, a váltóláz (malária), a franciakór, a szifilisz is. Ha nem voltak járványok, akkor pusztítottaz éhhalál, az élelemhiányt több tényezõ is elõidézhette: szá-raz vagy túl csapadékos idõjárás, árvizek, kemény telek, sás-kajárás vagy idegen hadak, rablócsapatok garázdálkodásai.

A menetrendszerû járványok megelõzésére idõköz-ben tettek tétova lépéseket: a város vezetése a 16. században

Medgyes egyes részein kezdetleges csatornarendszert építtetki, a 17. században pedig megtiltják a szemét tárolását a köz-kutak környékén. Az 1487-ben említett kórház a következõszázadokban is a város fontos intézménye maradt, itt sikerülta beteg városlakókat az egészségesektõl elkülöníteni. 1640-ben a közfürdõt részben újjáépítették és javították. 1688-bana kórház súlyos károkat szenved egy vihar következtében, arombolást csak 1693-ban tudták kijavítani. A korabeli gyógy-szereket fõleg a helybeli gyógyszerészek állították elõ, az elsõpatikust 1647-ben említik, de van nyomuk 1714, 1734, 1749,1761, 1783, 1787, 1807 és 1808-ban is. 1717-1718 között is-mét pestisjárvány pusztít, ekkor 770 medgyesi vesztette éle-tét (235 férfi, 273 nõ és 262 gyermek). 1773. jún. 2-án II. Jó-zsef, a kalapos király, Medgyes vendégeként meglátogatja aváros másik korházát, a katonai ispotályt is, ez az intézménya Sáros utcai kapu közelében volt (a mai 4. számú iskola kör-nyékén). A város szülötte dr. Friedrich Fabini (1788-1864), õ1823-1831 között Erdély szemész fõorvosa. Dr. Fabini 1831-ben Pesten nyomtattatja ki mûvét: Az egészséges és a betegszem ápolása nem orvosok részére.

1805-ben Medgyesen 27 céhet számolnak össze, ezekegyike a sebészeké. 1807-ben Nyulas Ferenc, Erdély orszá-gos fõorvosa összeállítja a provincia egészségügyi személyze-térõl szóló kimutatását, ekkor 57 orvost, 162 sebészt, 64 bor-bélyt, 51 gyógyszerészt és 142 bábát írt össze, ugyanakkorellenõrzi a fejedelemség összes gyógyszertárát, szám szerint43-at, ezekbõl 3 Medgyesen mûködött.

1813-ban a medgyesi kórházban egy orvos, két sebész ésegy gondnok volt alkalmazásban. Medgyesen született Fried-rich Folberth (1833-1895), aki gyógyszertárában vegyészetilaboratóriumot létesített, a gubernium megbízásából meg-kezdte az erdélyi ásványvizek vegyelemzését, 1860-ban jelen-tette meg Nagyszebenben munkáját ismertetõ könyvét:„Radna savanyúvíz forrásainak vegyelemzése” címmel. Ittfejt ki áldásos orvosi tevékenységet dr. Heinrich Siegmund(1867-1937), õ volt éveken át, 1895-1924 között Medgyesváros tisztifõorvosa.

1882-ben a Farkas utcai kapu melletti laktanya elsõ eme-letén kórház mûködött a tartalékos csapatok számára. Ittvolt a kórház vezetõjének lakása, valamint 6 kórterem 27beteg számára, egy gyógyszertár, egy mûtõ és fürdõ. A 19.század végén a gümõkor (TBC) mint a kor gyógyíthatatlanbetegsége szedi áldozatait. 1885-1894 között Medgyesen2074 haláleset történt, ebbõl 259 elhalálozás a TBC miatt kö-vetkezett be. Egyre sürgetõbbé válik egy korszerû kórházépítése, a jövendõ épület számára megvásárolják a Kovácsokkapujával szembeni Halmer-féle kertet. 1895-tõl az országosközegészségügyi szervek jelentést kérnek mindenféle fertõzõmegbetegedésrõl, így 1895 és 1901 között 424 kanyaró, 115vörheny (skarlát), 188 diftéria és 29 bárányhimlõ megbetege-dést jelentenek. 1895. jan. 26-án a kórházépíttetõ bizottságSchuschnig nagyszebeni mûépítészt bízza meg az új kórháztervrajzainak elkészítésével. 1897. szeptember 26-ánMedgyes szabad királyi város Nagy-Küküllõ vármegye köz-

Átalvetõ

24 EKOSZ–EMTEHistória

Fejezetek Medgyes történetébõl(egészségügy, járványok, intézmények)

gyûléséhez intézett kérelmében jelenti be igényét 20 000korona kiutalására, a kórház felépítése céljából. 1897. októ-ber 7-én elfogadták a 43 cikkelybõl álló okiratot, amelyMedgyes szabad királyi város kórházának belsõ mûködésétszabályozta. 1900. január 16-án Friedrich Theil, a város pol-gármestere bejelenti, hogy a magyar kormány engedélyezte akórház építését, az építési engedély lehetõvé tette az anyag-beszerzést, 1900. február 22-én rendezett árverésen 500 000tégla kerül megvételre. 1900. április 12-én a Városi Tanácselfogadta a részletes építési terveket, valamint a hozzávetõ-leges költségvetést 71 000 korona értékben. 1900. szeptem-ber 3-án a beérkezett ajánlatok elemzése után a bizottság azépítés lebonyolításával a medgyesi Gräser és Társa cégetbízza meg. 1900. szeptember 20-án az alapozás már megkez-dõdött, október 20-án az összes pavilon falát felhúzták, aközponti épületrész tetõszerkezete is elkészült. 1901. július18-án elkezdõdik a kórház berendezéseinek szállítása, azágyak, ágynemû, bútorok stb., 6860 korona 98 fillér érték-ben. A vasútállomás melletti régi kórház fedelét 1901.augusztus 2-án a vihar teljesen tönkreteszi. 1901. októberé-ben az új kórház fõorvosa Dr. Samuel Wilk lett. 1902. febr.17-én a kórház építõi számára bankettet szerveznek az ipar-testület otthona szalonjában (ma a Paltinis vendéglõ). 1902.március 6-án miután a kórházépítõ bizottság megállapította,hogy az épület a tervek szerint és jó minõségben készült el, aváros vezetõsége a kórházat Medgyes város tulajdonánaknyilvánította. Az építkezés teljes költsége 62 488 korona és51 fillért tett ki (az összeg nem tartalmazza a telek árát és abelsõ berendezésekkel kapcsolatos kiadásokat). 1902. május8-án operálják az elsõ beteget az új mûtõben, május 12-én akórház megkezdi élni mindennapjait, az épület hivatalos

átadása 1902. június 8-án történt meg. 1902-1911 között a természettudományi és egészségügyi

ismeretek terjesztésére Medgyesen kétnyelvû, havonta meg-jelenõ folyóiratot adnak ki Volksgesundheit-Népegészségcímmel. A kórház vezetõségének 1903. március 1-i jelentéseaz intézmény egy éves mûködésérõl megállapítja, hogy 1902-ben 14 alkalmazott állt a kórház rendelkezésére: 1 igazgató-fõorvos, 1 alorvos, 2 nõvér, 1 gondnok, 1 szakácsnõ, 4 ápoló-nõ, 1 mûtõs, 2 konyhai besegítõ és 1 szolga. Egy év alatt 701beteget (396 férfi és 305 nõ) kezeltek, a kórházban eltöltöttnapok száma 10 873 és 198 mûtétet végeztek el. A kórházekkor 54 ággyal bír, a sürgõsségi esetekre még 3 ágy állt ren-delkezésre.

A város gyorsan „kinõtte” az épületet, 1908. júniusábana m. kir. Belügyminisztérium engedélyezi 200 000 korona ér-tékû bankkölcsön felvételét a kórház bõvítésére. 1908 õszéna kórházbõvítés eredményeként (400 000 korona költséggel)az intézmény immár 160 ágyas. 1912. január 18-án már 185ággyal a kórház (14 ágy 1. és 2. osztályú, 171 ágy pedig har-madosztályú) a korszak nagy kórházi intézményei közzé tar-tozik. A kórház átvészeli a két világégést, 1972-ben az intéz-mény területén felépül a 128 szobás rendelõintézet (polikli-nika), 1986. februárjában átadják rendeltetésének az új, 430ágyas kórházat. 1987-ben a medgyesi kórház megünnepelteelsõ írásos említésének 500. évfordulóját, 2002 nyarán pedigmegemlékeztek a régi kórház 100 évvel ezelõtt történt építé-sérõl. 2002 nyarán a medgyesi városi kórháznak 538 alkalma-zottja volt, közülük 59 orvos és 480 ágy állt a város és környé-ke betegeinek rendelkezésére.

Szabó M. Attila

2013. június

EKOSZ–EMTE 25História

Rabló kiált tolvajtTörténelemhamisítástól félve, nemzetbiztonsági okokra

hivatkozva úgy döntött a román parlament, hogy amagyar történelmi egyházak levéltárait nem szolgáltatjákvissza jogos tulajdonosaiknak. A kétharmad nagy erõ, sha megspékelik nemzetféltõ retorikával, úgy összekapjamagát a román parlament, mint vihar elõtt a juhnyáj.Tavaly, amikor még napirendre került e törvénytervezet, ademokrata liberálisok támogatták az RMDSZ ama módo-sító javaslatát, hogy azon egyházak, melyek megfelelõ fel-tételeket tudnak biztosítani a régi és sérülékeny irattárak-nak, a kommunista elkobzás után ismét tulajdonukbavehessék azokat.

A gyulafehérvári érsekség korszerû raktárakat is építte-tett, s lám, hiába. A román államérdek úgy kívánja, hogyezek továbbra is tulajdonukban maradjanak, s okát már atavalyi vita alkalmával a szocdemek egyik hevességérõlközismert képviselõje, Mircea Duºa (jelenleg hadügymi-niszter) elég kendõzetlenül meg is fogalmazta: félti az egy-séges román nemzetállamot a magyar egyházi levéltári anya-gok visszaszolgáltatásától, mert ha azok „magánszervek” kezé-be kerülnek, meghamisíthatnák például az 1918-as egyesülés-re vonatkozó olyan dokumentumokat, anyakönyveket, melyekRománia egységes nemzetállam voltát bizonyítják.” S ahogyan

az rossz lelkiismeretû politikusokkal gyakorta megesik, azon-nal rosszindulatú feltételezésekbe is bocsátkozott: „tulajdono-saik valószínû, eltüntetnék azokat.”

Az alkotmánybíróság bizonyos formai hibák miatt tavalyvisszaküldte a törvénytervezetet, benne az RMDSZ amamódosító javaslatával, hogy az egyházaknak visszaszolgál-tatandó iratokról készítsenek mikrofilmmásolatot, s azmaradjon az Állami Levéltárak tulajdonában, az eredetie-ket meg adják vissza egykori tulajdonosaiknak. A de-mokrata liberálisok akkor még támogatták eme módosí-tást, s talán mert az RMDSZ ugyancsak restitúciós ügybennem bizonyult hûséges ellenzéki partnernek, most õk isfelzárkóztak a kormánykoalíció mellé, a magyarok és máskisebbségek meg kevésnek bizonyultak voksoláskor.

A hatalmas mennyiségû dokumentum az eltelt évtizedeksorán meglehetõsen szétszóródott, sokat ismeretlenhelyen tároltak vagy megsemmisítettek, s ha az új levéltáritörvény értelmében ismét átcsoportosítják, megeshet, ajövõben még nehezebb lesz kutatási célokra kikérni.

Pikáns részletkérdés: a román levéltárosok egyesületepéldául azért tiltakozott a visszaszolgáltatás ellen, mertelveszítenék a levéltárakban õrzött iratok felét! Mert hogytöbbnyire csak Erdélyben és Bukovinában léteznek, azttudjuk. Mégis, mi történhetett a „kereszténynek született”ortodox nép egyházi irataival, hogy most szavukat sem hal-lani? Túl alacsony ez az Úr színe elõtt.

Háromszék, Sepsiszentgyörgy

Görög– Itt lakunk mi. Ez egy fix pont. Adott pillanatban a határ

elmozdult. Egyszerûen átlépett fölöttünk. Sajnos az ilyenmegesik akaratunkon kívül. Nem kérték ki véleményünket,önkényesen döntöttek sorsunk fölött!- Most már megértette,uram?

– Tehát így lettek önök románok?– Nem, mi nem lettünk románok. Mi magyaroknak marad-

tunk! Szerinted olyan könnyen lehet nemzetiséget váltani?Te képes volnál egyik napról a másikra törökké változni?

A görög polgár döbbenten nézet rám. Mielõtt megsértõd-nél, képzeld magad az én helyzetembe. Siettem a magyaráz-kodással:

– Tegyük fel, hogy te Cipruson élsz. A sziget görög, vala-mint török fennhatóság alatt áll. A két részt határvonalválasztja el egymástól. Valamilyen okból kifolyólag, amitfölöslegesnek tartok részletezni, megváltoztatják a határhelyét. Egy reggel arra ébredsz, hogy török állampolgár let-tél, de te attól még görög nemzetiségûnek maradsz. Mostmár érted?

Az emberen tapasztaltam a felismerés kezdeti nyomait, éserre rendkívül büszke voltam. Már egy hete azon erõlköd-tem, hogy felvilágosítsam görögországi munkaadónkatbonyolult státuszunkról. Ugyanis érthetetlen volt számára,miért valljuk magunkat magyarnak, ha Romániából jöttünk.Már huzamosabb ideje dolgoztunk Dráma és Kavala váro-sokban. Gyönyörû faházakat építettünk az ottaniak nagymegelégedésére és csodálatára. Kialakítottunk egy általunkhasznált nyelvet, amely egyaránt tartalmazott görög, román,valamint magyar szavakat. Annyira sikeresen használtuk ezta mozaiknyelvet, hogy majdnem tökéletesen megértettükegymást. Dacára a román emigránsok iránti intoleranciának,a környékbeli emberek tisztelettel viszonyultak hozzánk.Népszerûségünk ígéretesen ívelt fölfele mindaddig, amíggörög munkaadónk oda nem hozott egy Budapest környékimagyar fiatalembert. Mert Dráma városában összetalálkoz-ván eldicsekedte, milyen derék hozzáértõ magyar mesterekdolgoznak neki.

Anyaországi testvérünk személyesen is meg akarván gyõ-zõdni, felkereset bennünket szorgoskodásunk kellõs köze-pén.

– Hogy ityeg, a fityeg fiúk?- robbant be közénk egy régiség-gel rendelkezõ befutott ember magabiztosságával.

– Hát elég szépen fityeg! – adtuk meg a méltó választ.– Azt látom, nem mindennapi munkát végeztek – dicsértmeg nagylelkûen.

– Megtesszük a tõlünk telhetõt, haver – szerénykedtünk..-Te miben utazol?

– Építész vagyok én is. Cuccos az anyagotok, honnan hoz-zátok?

– A faanyagot Székelyudvarhelyrõl hozzuk, mert mi odava-lósiak vagyunk.

Csak két méterre álltam tõle, így tisztán láttam, amintarcára kiül a gõgösség, az a buta magyarkodó gõg, amittapasztalatból ismertem, mert sok fájdalmat okozott nekem.Még annyi fáradságot sem vett, hogy tovább lépjen, vagyhangját lehalkítsa. Odakiáltott a görögnek:

– Ezek átvertek téged, ezek románok!- diadalmaskodottmég, legyintett is, hogy nagyobb nyomatékot adjon szenzáci-ós felfedezésének.

Hirtelen feléledt bennem egy kellemetlen érzés, amit márrégóta nem éreztem. Amióta nem dolgozok az anyaország-ban, azóta próbálok kigyógyulni. Furcsa, mellszorító, gyom-rot felforgató, agyat lángra lobbantó érzés. Ami akkor kelet-kezik, amikor mások döntik el a kilétedet. Hiába próbálodmegmagyarázni, kikérni magadnak, kikövetelni nemzetihovatartozásodat. Mert mint egy kárörvendõ kakukkszó, fü-ledbe cseng a mérgezett tüskének szánt szentencia: román..Román. Ráadásul még meg is ropogtatják francia módra az„R” betût. Mert ugyebár vannak olyan anyaországi kiválasz-tottak, akiknek Isten tudja honnan vett joguk kisajátítanimaguknak a magyarság privilégiumát. Holott csak annyit tet-tek az anyanemzetért, hogy voltak kegyesek megszületni.Most nem akarom ráhúzni az egész magyarságra ezt a vissza-taszító megnyilvánulást. De ha százból tíz ilyen szélsõsége-sen nyilatkozik, már az is elkeserítõ. Lehet, hogy az aránymég kevesebb. Sajnos a rosszak hallatják hangjukat általá-ban, a jók okosan hallgatnak. Hogyan lehetséges ennyi rossz-indulatnak felgyülemlenie testvéreinkben?

Fogcsikorgatva ugyan, de megszoktuk, hogy bánt a román,de hogy a magyar is, saját nemzetünk? Mi rosszat vétettünkellenük? Van egy olyan titokzatos, Isten tudja honnan jött ér-zésem, mintha valakinek valamikor érdeke lett volna össze-ugrasztania magyart a magyarral, és teszi azt még manapságis! A botlás nagy részét hordozzák azok az egyszerû félreve-zetettek is, akik gondolkodás nélkül átveszik a testvérgyûlö-letre való felbujtást!

Azon a feledhetetlen december ötödikén, amikor az Ár-pád-hídnál megpillantottam az óriási kampányreklámot,identitástudatom megingott. A plakát kétemeletnyi magas ésháznyi széles. Rajta apa, anya és három kisgyerek. Két ap-rócskát kézen fognak. Állnak, mint az orgonasípok, kiszol-gáltatottan, rémült arccal. A hatás rettenetes volt és megalá-zó. „Szavazz Nemmel!” Mert ellenkezõ esetben jönnek azerdélyi magyarok, és megeszik elõled, gyermekeid elõl akenyeret. Ez volt az értelme az egésznek, és nem volt szük-ség írásba foglalni, mivel a kép nyilvánvalóvá tette. Égett azarcom a szégyentõl, helyettük én restelkedtem. Lelapulónyúl módjára összehúztam magam, hogy minél észrevehetet-lenebb legyek. Legszívesebben átsüllyedtem volna az egyesvillamos padlózatán. Éreztem, hogy vádló tekintetek szege-zõdnek rám. Meggyõzõdésem volt, hogy az egész Budapestengem gyûlöl. Lesütött szemmel járkáltam, mint egy apagyil-kos. Attól rettegve untalan, hogy valaki a hátamnál rám kiált:– Fogják meg! Itt lopja kenyerünket egy erdélyi román.

A Szentlélek téri katolikus templomban sem tudtam meg-nyugodni. Pedig a püspök úr sírásba fúló hangon megköve-tett az egész magyar nemzet nevében. Láttam, hogy szemei-ben könnyek csillogtak. Nekem is kibuggyantak, és nemakartak elapadni. Pedig egy magyarnak nem szabad sírnimég akkor sem, ha kitagadott magyar. Csodálkozva néztekrám a misét hallgató keresztények: – Íme itt ül egy férfiközöttünk és sír, mint egy gyerek! Csodálkozva csodálkoztakezen, mert manapság a könnyeket is ajánlatos eltitkolni.Különben gyönge jellemre vall. De jöttek, és körberepdestekaprócska szárnyú pufók angyalkák. Biztató mosolygásuk szí-ven simogatott. Az évszázados kupola alól felszabadult iste-

Átalvetõ

26 EKOSZ–EMTETükör

ni kinyilatkoztatást csak én hallottam, csakis én: -„Bocsássmeg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekedtek!”

Megbocsátottam, de felejteni nem tudtam. Otthagytam azta földet, ahol nem szerettek, és összejártam Európa országa-it. Abban a reményben, hogy soha többé nem kell megta-pasztalnom a kitagadás keserû élményét. Mindenütt büszkénvallottam magyarságomat. Bármerre jártam is, a nyugat civi-lizált fiai elismerõen bólogattak: – Bizony derék ember amagyar. Munkás és becsületes, és megveregették vállamat.

Most itt vagyok az Égei-tenger partján, és amikor majd-nem sikerült elhitetni egy göröggel, hogy magyar nemzetisé-gû vagyok, egy buta gõgös fiatalember, aki talán alig kiejthe-tõ „magyar” névre hallgat, megfoszt istenadta jogomtól.Amit Petõfi is így fogalmazott meg: „Mindenki az, aminekvallja magát!” De ne felejtsük el Ady Endre jogos dörgedel-mét sem, amikor kétségbe vonták a költõ magyarságát: -„Énnem vagyok magyar?!”

Olyan gondolatok ébredeznek agyamban, amit önmagam-nak sem merek bevallani. Hiába próbálom elfojtani, úgyisfeltör a tudatalattimból. Mintha egy rossz csónakban ülnék,és minél nagyobb igyekezettel próbálnám betömködni abugyogó lékeket, annál több keletkezne.

Vajon ilyen áldatlan tulajdonságainkért buktunk elMohácsnál, és halt meg színe-javunk? Az 1848-as szabadság-harcot elveszítettük, mert a zsarnokság sokszoros túlerõbenvolt. De vajon miért vonult fel ellenünk minden kis nemzetkivétel nélkül? És ’49-ben miért tûrtük, hogy birkamódralemészároljanak román martalócok Európa legnagyobbmegbotránkozására? Nem az Isten, de mi vertük meg ma-gunkat Trianonnál. A további, nemzettõl való eltávolodástnagyrészt a kommunista megalkuvásra fogjuk. Nem akarjukmagunkban felismerni az igazi okot: „Gõgös, rossz testvér amagyar?” Csak százból öt. De ez az öt általában elõjáró, vagybuta hangoskodó.

Uram, ne adjál jól vágó fegyvert Káin kezébe, mert testvér-gyilkossá válhat. Gerendát faragok éles baltával. A pökhen-di ember mellettem feszít. Egy sújtással elérném. Nagy akísértés, indulatok háborognak bennem, de felülkerekedik ajózan ész. Nincs jogom az erõszakhoz, de büszkeségem semengedi. Hiszen ennek az embernek õsei zsellérek voltak,alföldi rabszolgák. Én pedig székely köznemes. Ha jelenlegegyszerû vándor is, de önérzetes.

– Takarodj innen te korcs fajzat! – Akkorát ordítottam,hogy majd kiszakadt a tüdõm.

Soha nem gyakoroltam a baltadobást, de most úgy hatoltbele egy faoszlopba, mint kés a vajba. Mindenki megdermedta váratlan sokk hatására. Otthagytam a rémülettõl halálravált anyaországit. Megfordultam és lebotorkáltam a tengerhomokos partjára. Próbáltam kiüresíteni indulatoktól túlter-helt agyamat és nem gondolni semmire. Néztem, ahogyan atávoli kékség határán hullámok születnek a nyílt vízen, majdsorban egymás után a part irányába gurulnak és elmúlnak anedves homokpadkán. Így születnek meg keserû lelki vívó-dásaink, majd így csendesítik le az idõ homokpartjai.

– Túlságosan eldramatizálod az ügyet – jött utánam agörög, hogy megvigasztaljon.

Nem tagadom, jól esett nekem, õszinte hálát éreztem irán-ta. Az igazság az, hogy akkorra már le is csillapodtam. Egy-szerûen helyrezökkentett a csendes környezet és a tengerfelõl áramló mérhetetlen nyugalom.

– Nekem mindegy, milyen nemzetiségûek vagytok. Felõ-lem lehettek románok is vagy akár arabok. Nekem munká-tok és megnyilvánulásotok számít. Hónapok óta ismerlekbenneteket. Ritka szorgalmas és szerény nemzet fiainakkönyveltelek el. Ezért nem is értem, miért kardoskodszannyira magyarságod mellett, különösen, ha még a fajtádbelisem akar elismerni. Hiszen lehetsz bármilyen nemzet, tette-id bebizonyították nemességedet.

Született bölcselõ vagy, te görög ember- gondoltam hálá-san. Büszke lehet az a nép, mely ilyen magas szintû gondol-kodókat termel ki magából. Hozzátok közel, északon ponto-san ellenkezõ módon fogják fel ezt a dolgot, és ezért nincsbéke a nemzetek között. Nem véletlen, hogy éppen õseitekalkották meg a világ civilizációjának bölcsõjét. Építettek fan-tasztikus méretû és képzeletet felülszárnyaló szépségû álom-építményeket pogány isteneiteknek. Átörököltétek Platon,Arkhimédész, Hipokrátész vagy Arisztotelész halhatatlangénjeit. Micsoda kár, hogy bölcseleteiteket nem tette magá-évá a balkán, mely oly közel van hozzátok!

– Elmém felismeri az igazmondásodat – szóltam hangosan,– de szívemet egy aprócska tüske szúrja: Mond csak, te akhájvagy, esetleg dór, vagy jón?

– Én görög vagyok. – jelentette ki határozottan.– És ha mondjuk egy másik görög arról próbálna meggyõz-

ni, hogy te nem is vagy görög, hanem mondjuk akháj? – Ez kizárt dolog! – rázta a fejét.- Mi már felnõttünk, mi

mindannyian görögök vagyunk! Sebõk Mihály

(Erdély.Ma)

2013. június

EKOSZ–EMTE 27Tükör

Ipó László: Leányom

„ Ó! megvan-e még az az otthon…S van, mint mikor bevonultunk?”

(Radnóti Miklós: Hetedik ecloga)

A fogolyvonat átrobogott az elpusztított, földbe tiportBudapesten, meg sem állt a Keleti pályaudvaron, csak egymesszi, kinti vágányon, míg a mozdonyt vízzel feltöltötték.A bedrótozott vagonablakon kirepült egy papírdarab, lassanszállt alá, megállt a sínen. Az ember látta az aláhulló levél-két, óvatosan közeledett, felvette. Megnézni csak késõbbmerte, mikor a vonat tovagördült. Olvasható, szép kézírás-sal ez állt benne: „Kérem, aki a levelemet megtalálja, adjafel postán, vagy ha teheti, személyesen adja át a következõcímre: Lõcsei út 74, vagy ha nem található, Budapest AdriaiBiztosító Schön Elvira névre.” Az ember indult, ment aromos Budapesten, míg el nem ért a Lõcsei útra, átadta atalált levelet. Az ember neve ismeretlen.

„Édes Buba és Viktor! Több ezren vagyunk erdélyimagyarok, akik a magyar hadseregben szolgáltunk, és aka-ratunk ellenére vittek ki Németországba, és akik Erdélybeakarunk visszamenni, de az erdélyi párt nem törõdik velünk.(Megj. Magyar Népi Szövetség - SBÉ) Orosz fogságbanvagyok, és vagonokban úton vagyunk ismeretlen hely felé.Azt mondják, elõször Pestre és végül Focsaniba visznek. Eztbeszélik a kísérõink. Fáj a szívem, hogy nem tudom eljuttat-ni a négy pár cipõcskét, amit december óta tartok a hátizsá-komban. (Móricz Zsigmond elsõ világháborús témájú novellá-jának katonahõse játék bölcsõt farag kislányának a lövész-árokban, ágyútûz közepette, ez jelenti számára a távoli otthont,az egyetlen kapcsolatot a múltjával.) 2000 pengõ is vannálam, a többi holmikat elkobozták tõlem. 1944. októberóta nem tudok semmit a szeretteimrõl, nem tudom, élnek-e.Zilahon maradtak, vagy visszamentek Kolozsvárra, mibõlélnek, hol? Médikém, gyenge asszonykám hogy birkózikmeg a három gyermekkel, egészséges-e? A gyermekekegészségesek-e, van-e mibõl öltözni, járnak-e iskolába,Öcsikém elsõ elemista-e? Milyen volt a karácsony, a szüle-tésnapok, és a 10 éves házassági évforduló? Mikor márMédikével elértük a végcélt, és megünnepelhettük volna a10 éves házasságunkat, már fogságba estem. Az állandóaggodalom értük, és az, hogy nem tudok semmit róluk, nemcsoda, hogy örök nyomot hagyott rajtam. Öregember let-tem. Minden gondolatom náluk, minden este ott vagyokmellettük, és velük együtt imádkozom érettük.Kimondhatatlanul égeti a lelkemet, hogy akiket annyira fél-tettem, akikért éltem, most azt sem tudom, hogy élnek-e, ésha igen, van-e mit enniük. Ha kapcsolatot tudsz felvennivelük, ne hagyjátok el õket, Buba szívem, ügyeljetek rájuk.Spida Bélával együtt vagyunk, neki Kolozsváron a Széchenyitéren üzlete van, jómódúak, Médike vegye fel vele a kapcso-latot. Az összes osztálytársaim, Kiss Jenõ …(olvashatatlan)Béla segítségét kérjék. Ladányi és Nagy Gyula is annak ide-jén ígéretet tett, ha ott marad a családom, segítségükre lesz-

nek. Ha valami holmi mégmaradt, adja el Médike. Merta hazajutásom mennyi idõmúlva lesz, évek, vagy talánsoha, csak a Jó Isten tudja. Halevelem eljut hozzátok, írjátokle, és küldjétek el szeretteim-nek. Csók, Zolti. Minden gon-dolatom náluk.”

A levél eljutott a címzettek-hez, az írógépen átírt, mind-máig megõrzött levél alján ezáll: „1945. VII. 25-én kaptukmeg.” (Hány és hány palack-posta üzent ekkoriban a világ-nak, ez vagyok én, ilyen vol-

tam...’44 véres õszén egy fogoly költõ élete utolsó stációjafelé tartva ezt írja kockás lapú noteszének elsõ lapjára: „Eza jegyzõkönyvecske Radnóti Miklós magyar költõ verseit tartal-mazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el...” A kockás noteszlesz tanúságtétele a háború végén az abdai tömegsírbanmegtalált költõnek.)

A levél írója Hankó Zoltán kolozsvári gyógyszerész volt,azidõben éppen hadifogoly, úton ismeretlen cél felé. Azutolsó hírt otthon hagyott családjáról 1944 õszén kapta,talán tábori postai lap, talán szóban hozott üzenet volt. Aztmár nem tudhatta, hogy október 12-15. között Kolozsvártelérik a szovjet csapatok, az említett osztálytárs üzletét min-den bizonnyal kifosztják a katonák vagy a sereg mögött pré-dára lesõ félkatonai román csapatok tagjai, a Maniu gárdis-ták. Azt sem tudhatja, hogy az osztálytárs és jó barát KissJenõ költõ, ha akarna, se tudna segíteni a családján, mertfogolyként õ is úton van Oroszország felé. Az orosz bevonu-lás napjait követõen Kolozsvár felnõtt magyar férfilakóiközül több mint ötezer fogságba került, volt, akit az utcán,másokat a lakásukba betörve tartóztattak le, megint mások-nak azt mondták, három napra közmunkára viszik. Az eztmegelõzõ napokban több ezer civil menekült el a városból aszovjet katonaság közeledésének hírére.

Kolozsvár megtizedelt várossá lett, aki maradt, mindennap az életéért rettegett. A vészterhes napokban a kolozsvá-ri románok házaik kapujára kiírták: Casa romaneasca(román ház), oda, a szövetségessé lett nemzet fiaihoz a szov-jet katonák nem mentek be. A lefogott kolozsvári magyarférfiak között volt Mikó Imre magyar parlamenti képviselõis, aki nem menekült el, naivul azt gondolva, hogy funkciójavédelmet biztosít számára. Nem ismerte õ sem még a rövi-desen meghonosított új rend, morál igazi arcát. Kiss Jenõhazajutása után sok évtizeddel, 1992-ben merte kiadni húszéven át kéziratban rejtegetett visszaemlékezéseit, melybenaz 1944 õszén Kolozsvárról elhurcolt magyar férfiak szenve-dését örökítette meg, míg sikerül megszöknie a focsanitáborból. Az író alteregója Ipp Dániel, a történet fõhõse. Az

Átalvetõ

28 EKOSZ–EMTEPortré

Emberélet az úton(Hankó Zoltán professzor emlékezete)

õ és társai hazajutása, a többiek szenvedése az orosz láge-rekben megrázó tiltakozás az embertelenség ellen.

A megszállás elõtti hetekben Zilahra menekült család sor-sa majdnem olyan bizonytalanná vált, mint a fogolyvonatonlevõ apáé. Valahogyan visszavergõdött a család a kifosztottKolozsvárra, várták a híreket, míg aztán 1945 júniusábanmegtudták a Pestrõl eljuttatott levélbõl, hogy a családfõhadifogoly, ki tudja, hol, merre van, ha még él.

A lemhényi Hankó család több nemzedéken át gyógyszeré-szeket adott az erdélyi társadalomnak, de tudósokat is, mintpéldául dr. Hankó Vilmos, a Magyar Tudományos Akadémiatagja, aki számtalan dolgozatában írta le Erdély ásványi kin-cseit, borvizeit, vagy éppen a Székelyföld történetét. Nyugal-mazott tankerületi igazgatóként 1923. november 21-én hunytel. (Legnépszerûbb munkája a Székelyföld 1896-ban Buda-pesten jelent meg, 2000-ben változatlan utánnyomásban újrakiadta a Laude Kiadó.) Hankó Vilmos bátyja, Hankó Antal(1858-1932.) Csíkkarcfalván gyógyszerész volt, övé volt azÕrangyal patika, maga is tudós ember. Fia, Hankó Zoltán(1886-1950.) követte apját a gyógyszerész pályán, ugyancsakKarcfalván. Az õ fia, ifj.Hankó Zoltán 1910. január 12-énKolozsváron született. Miután a gimnáziumot elvégezte,beiratkozott a kolozsvári I. Ferdinánd Király Egyetemre(Universitatea Regele Ferdinand I.) a gyógyszerészeti karra.Ám tanulmányait megszakítja a katonai behívó, másfél évetkatonáskodik, majd ismét tanul, akkor éppen Bukarestbenfolytatja az egyetemet, közben megnõsül. Bukarestben szüle-tik elsõ gyermeke, Ildikó. Felesége nagyszebeni, SchönEugenia Gabriella (a családban Médike). A család 1937-benSzászrégenbe költözik a feleség rokonainak hívására. HankóZoltán a szászrégeni Karl Schos gyógyszertárban kap állást.Közben megszületik második gyermeke, Zoltán. 1938-banújra katonai behívót kap a román hadseregbe, a következõévben befejezi egyetemi tanulmányait, de államvizsgát csak1941-ben tesz a Szegedi Tudományegyetemen. 1941-benszászrégeni állása megszûnik. Ebben az évben születik Attilafia. Ekkor telepednek le Kolozsváron, helyzetüket végleges-nek hiszik, mint annyian mások. Hankó Zoltán állást kap akolozsvári Hygea Gyógyszergyár laboratóriumában. Nyu-godt, békés évek kezdõdnek, ám mindennek vége szakad,mikor a családfõ 1944 õszén katonai behívót kap, családját elkell hagynia, a magyar hadsereg kivonul Kolozsvárról, neki ismennie kell. Nem tudni pontosan mikor, Németországbanesik fogságba, ezután indítják el vele azt a bizonyos fogolyvo-natot. A focsani fogolytáborban 1945 nyarán ötven-hatvan-ezer magyar, német katona és civil várja sorsa beteljesülését,mindenki tudja, hogy az út Oroszországba vezet, nem haza.A fogolyvonatok Iasi felé haladva a Pruton átkelve hagyjákel Romániát, és viszik el a foglyokat Oroszország ismeretlentájai felé. A vagonokban ötven-hatvan embert zsúfoltakössze, sokan már az utazást sem élték túl. A szibériai szám-ûzetés réme sokukat szökésre késztetett. Már soha nem fog-juk megtudni, mert sem Hankó Zoltán, sem Kiss Jenõ nemél, hogy találkoztak-e a focsani pokolban, beszéltek-e a szö-késrõl, talán együtt tervelték ki…Nem tudjuk, hogyan szán-ta rá magát a szökésre, mit, hogyan mérlegelt, milyen rette-géssel tette meg az utat hazáig, hol talált rá családjára, ho-gyan érkezett haza. Mindketten megszöktek, és hazajutot-tak. A Hankó gyermekek apjuktól több év elteltével csak azttudták meg, hogy szökés közben rálõttek az õrök, életét a

hátizsákjában tartott fém kulacsának köszönheti, mely fel-fogta a golyót. A gyermekek mindig csodálattal szemléltékaz életmentõ kulacsot, melyet a család sokáig õrzött. HankóZoltán 1945 õszén ért haza (munkakönyvében ez áll:Reintors din prizonierat – visszatérés a fogságból), karjábavehette májusban született kisfiát, Gábort, akinek létérõltudhatott, hiszen négy pár cipõcskét hurcolt magával a fog-ságban is a hazajuttatás reményével. Hazatérése után érte-sült mindarról, ami 1944 õszétõl az országban történt, ésmegkezdõdött visszatérése a civil életbe. A Sors tenyerérevette, hazajuttatta, családját életben találta, otthona meg-volt. De tágabb otthona, a hazája bizony gyógyíthatatlansérüléseket szenvedett, idegen betolakodók alázták meg,gyötörték nap mint nap, kergették a kétségbeesésbe lakóit.Már semmi nem az volt, ami korábban. Új urai voltak a„rendnek”, idegen eszmék vertek gyökeret a haza földjén,valami, eddig nem ismert új élet kezdõdött errefelé, a jövõfélelemmel töltötte el az embereket. Hankó Zoltánnak, mintsok millió erdélyi honfitársának meg kellett kezdenie új éle-tét, családja mellé kellett állnia, kenyeret kellett keresniegyermekeinek. Sorsa, élete ettõl kezdve összefonódott azerdélyi egyetemi oktatással, a Marosvásárhelyen létesítendõorvosi és gyógyszerészeti egyetem történetével. Az elõzmé-nyeket késõbb ismerte meg, hazatérte után azonnal az egye-tem szervezésében vett részt. 1945. október 15-tõl a Maros-vásárhelyen létrehozandó új orvosi egyetem alkalmazta.

Erdélyben a hivatásos gyógyítók (orvosok) tevékenysége a17-18. századra tehetõ, amikor a peregrinus (vándorló) diá-kok Pádua, Bologna, Párizs, Oxford egyetemein elsajátítot-ták a gyógyítás tudományát, késõbb a reformáció terjedésé-vel pedig Wittenberg, Prága egyetemein szereztek képzést.Ne felejtsük el e korból Pápai Páriz Ferenc, Pataki Sámuel,Nyulas Ferenc nevét. Erdélyben a 18. század második felé-ben, amikor a jezsuitáktól a piaristák kezébe került MáriaTerézia döntése nyomán a kolozsvári fõiskola, ott alakultmeg az orvostudományi kar. Kezdetben természetesen latinnyelven folyt az oktatás. Ám II. József, a kalapos király uta-sítására áttértek a német nyelvre. A király másik döntése azvolt, hogy megfosztotta az intézményt a fõiskolai rangtól,visszaminõsítve líceummá.

Nem sokkal ezután Kolozsváron létrejött egy önálló okta-tási intézet, az Orvossebészeti Tanintézet, melyben kezdet-ben latin, ám 1842-tõl magyar nyelven folyt az oktatás. Akiegyezés utáni évtizedek az orvosképzésben is hatalmas vál-tozást hoztak. 1872-ben megalakult, majd 1893-ban FerencJózsef nevét vette fel a kolozsvári tudományegyetem, máso-dikként a magyarországi tudományegyetemek sorában. (Azelsõ az 1635-ben Pázmány Péter által a Nagyszombatban ala-pított, majd 1784-ben Pestre költöztetett egyetem volt. Avilág tizenöt leghíresebb egyeteme között tartották számon.Kezdetben fõleg bölcsészetet, jogot oktattak, 1769-tõl orvos-tudományi kar kezdte meg mûködését. Kezdetben Buda-pesti Tudományegyetem, aztán a két világháború között Ma-gyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem, majd 1950-tõl Eötvös Lóránd Tudományegyetem néven ismerjük.)

A Kolozsváron mûködõ Magyar Királyi Ferenc JózsefTudományegyetemen az oktatás összefonódott a kutatással,a legjobb, legnevesebb oktatók tanítottak itt. Az elsõ világhá-borút követõen a gyõztesek akaratát megvalósító politikaidöntések következtében minden összeomlott. Az egyetem

2013. június

EKOSZ–EMTE 29Portré

elköltözött Kolozsvárról, elmenekült a Románia számáraajándékozott Erdélybõl Szegedre. A hajdani egyetem épüle-teibe azonnal beköltözött az új tulajdonosok egyeteme, és I.Ferdinánd Király Tudományegyetem néven megkezdtemûködését. A második bécsi döntést követõen Észak-Erdélyvisszakerült Magyarországhoz, újra megkezdhette mûködé-sét a Ferenc József Tudományegyetem. A román tanári karés a hallgatóság Szebenbe menekült a Ferdinánd Királyegyetemmel. 1944 õszétõl, amikor Kolozsvár ismét románfennhatóság alá került, a magyar tanárok egy része nem tértvissza Szegedre, ott maradt Kolozsváron abban a remény-ben, hogy a magát demokratikusnak nevezõ új kormánymegtartja a magyar egyetemet, engedi mûködni. Az addigillegálisan mûködõ csekélyke tagságú kommunista párt mér-hetetlen hatalommal kezdett rendelkezni, kijelölte azokat ahelybelieket, akiket a szovjetek mellettalkalmasnak vélt közigazgatási feladatok-ra. Így lehetett késõbb többek között azasztalosinas munkásíró, Nagy István azegyetem rektora. A magyar értelmiségmegalakította az Erdélyi Magyar Taná-csot, igyekeztek elérni, hogy a tanárokmaradhassanak a helyükön, az egyete-men. Egyesek, mint Miskolczy Dezsõ,Haynal Imre, Haranghy László, KlimkóDezsõ, Környei István, Putnoky Gyula,Beöthy Konrád, Ludány György, ObálFerenc maradtak is. 1945 nyaráig úgynézett ki, hogy van remény az egyetemmûködésére. Szebenbõl azonban már cso-magolt a Ferdinánd egyetem, már pakol-tak a vagonokba, indultak visszaKolozsvárra, visszavenni a korábban ölük-be pottyant javakat. Költözött a románoktatói kar is. Megelõzte érkezésüket a hír, hogy hallani seakarnak magyar egyetemrõl, azt többé Kolozsváron nemtûrik meg. Kezdetben még adtak a látszatdemokráciára,több hétig tartó tárgyalás után belementek abba, hogy ámlegyen magyar egyetem, no persze nem Kolozsváron, mertõk egyetlen épületet sem adnak vissza erre a célra. Azt taná-csolták, hogy az orvosi fakultás bizonyos intézetei költözze-nek a Kolozsvár környéki falvakba, kizsákmányolóktólelkobzott épületekbe. (Csak emlékeztetõül jegyezzük meg,hogy az 1872-ben alapított, késõbb Ferenc JózsefTudományegyetem épületeit Alpár Ignác tervei alapjánemelték a Monarchia idején Magyarország pénzén.) Olyanvolt a politikai nyomás, hogy a távolra való költözés tervétmég csak nem is volt tanácsos elutasítani, a magyar tárgyalófelek, a Tanács tagjai csak azt köthették ki, hogy addig nemhagyják el az egyetemet, nem költöznek, míg nem kapnakmegfelelõ épületet. Ekkor merült fel Marosvásárhely, mintleendõ helye, befogadója az orvosi és gyógyszerészeti egye-temnek. (Csõgör lajos, egyetemi rektor emlékezete szerintLuka László, akkori, nagy hatalommal rendelkezõ pártfunk-cionárius hívta fel a figyelmüket Marosvásárhelyre.) Akikmegnézték a számításba jövõ épületet, a megszûnt vásárhe-lyi hadapród iskolát, lelkesek voltak, valóságos Cambridge-tláttak Vásárhelyen. Az épületet a Somostetõ alatti erdõsterületen 1907-ben építették a város pénzén, a szecessziósépület terveit és kivitelezését a budapesti Grünwald

Testvérek cége készítette el mintegy négymillió koronáért.Ezután a város bérbe adta a Katonai Alreál Iskolának. ABernády György polgármester idejében épült hadapródisko-lát, melyet a „kicsi magyar világban” Csaba KirályfiGyorsfegyvernemû Hadapród Iskolának neveztek, gyorsanrendbe tették, amennyire lehetett, fõleg az impozáns fõépü-letet. (Ilyen intézmény létesült a század elején Kõszegen,Nagyváradon is.)

Az elsõ felvételi vizsgát 1945 õszén tartották, az elsõsök-nek 150 helyet hirdettek meg, így több mint 600 hallgatókezdte meg ezt a tanévet a Kolozsvárról átjött idõsebb diá-kokkal együtt. 1945 októberében megkezdõdött az átköltö-zés. Az eredeti megállapodás az volt, hogy az anyagi javakat:laboratóriumi felszereléseket, klinikai osztályok berendezé-sét az átköltöztetett fakultás 50%-ban elhozhatja. Sajnos a

román egyetem agresszív vezetõi mind-ezeknek csak a 25%-át adták át. 1945 végé-tõl Marosvásárhelyen folytatódhatott azorvosképzés, elõbb a magyar tannyelvûállami egyetem, a Bolyai fakultásaként,majd 1948-tól kezdõdõen, amikor beindulta gyógyszerészeti kar, önálló egyetemként.Akik még kezdetben a Bolyai EgyetemOrvosi Fakultásán kezdték meg tanulmá-nyaikat, megélték azt is, hogy az 1948-as újtanügyi reform értelmében az egyetemetleválasztották a Bolyaitól és elneveztékMarosvásárhelyi Orvosi és GyógyszerészetiIntézetnek, megfosztva ezzel a nagyhírûegyetemet eredeti rangjától, intézetté deg-radálva a 19. század végén létrehozott egye-temet. Ugyanekkor az anyaországi pro-fesszorok nagy részének a szerzõdését nemújították meg, felszólítva õket Románia

elhagyására. Az egyetem keserves hónapok, évek alatt új ott-honra lelt, Marosvásárhelyt egyetemi várossá tette a nemso-kára szintén oda költözõ Szentgyörgyi István SzíniAkadémiával egyetemben. Az egyetemi városi rangra emeltMarosvásárhely néhány év alatt Kolozsvár mellett az erdélyimagyarság második kultúrcentrumává fejlõdött.

Ebben a munkában vett részt Hankó Zoltán is a kezdetek-tõl. 1945 késõ õszén még a Magyar Királyi Ferenc József Tu-dományegyetem Egyetemi Gyógyszertár fejléces papírján(Dr. Ferenc Áron egyetemi magántanár Trefort u. 41.) írtalevelét a családjának Kolozsvárra: „ Édes szíveim! Teljes gõz-erõvel dolgozom a patika felállításán, reggel 8-tól éjjel 11-igegyfolytában. Nagyon lassan haladok, mert nincs segítségem.Állandóan rátok gondolok, hogy nincs-e valami baj otthon.A gyermekek jobban vannak-e már? Te nem vagy-e beteg?Az állampolgárságot az egyetem intézi (Tudniillik a négyévig tartó magyar állampolgárságot most fel kellett cserélni -nem elõször - a románra- SBÉ), anyósomnak tudok adni egykülön ívet, az enyémen csak a feleségem és a gyermekeimszerepelhetnek. Küldök egy ilyen ívet, töltsétek ki, a levelemtúlsó oldalán megírom, milyen iratokat kell mellékelni, éshova kell eljuttatni. Tehát az állampolgársági ügyet az egye-tem intézi. Itt még lakás nincs, én a laboratóriumban alszoma bûzben. Felvettem 20.000 lej elõleget, amibõl a cipõm tal-palása 18.000 lej. A koszt változatlan, túl gyakori a puliszka.Vaj 8.000 lej kilója, de nem lehet momentán kapni. Nem

Átalvetõ

30 EKOSZ–EMTEPortré

akarnak több elõleget adni most, de mihelyt kapok egy kispénzt, amit lehet, beszerzek. Írjatok szíveim, millió csók.Édesapátok.

„Édes feleségem! Dr. Vásárhelyi úr intézi a polgárságiügyeket az egyetem részérõl. Jók a gyermekeim? Ne verjétekÖcsit, másképpen kell, hadd, hogy a gyermekek boldogulja-nak. Tiluka evett már húst? Nem jó ez így, hogy távol vagy-tok tõlem. Millió csók. Férjed.”

Gyermekeinek nyomtatott betûvel írt: „Édes gyermekeim!Tanuljatok rendesen, és legyetek engedelmesek. Öcsikém,ha a tanító néni azt fogja írni egy cédulán, hogy most már jóltanulsz, akkor nagy örömet fogsz nekem szerezni, és nemfeledkezem meg az ajándékról sem. Csókol mind a négyete-ket Édesapátok.”

Nehéz körülmények között indult a vásárhelyi egyetemélete. Az elméleti tanszékek helyzete kedvezõbb volt a fõ-épületben, ellenben a klinikák összezsúfolva, kis ágylétszám-mal, különbözõ kórházi egységeknek kinevezett épületekbenmûködtek. Eleddig a városban csak egy 150 ágyas közkórház,egy Szentgyörgy utcai kis kórház 50 ággyal és a Czakó szana-tórium mûködött. A tanszemélyzet lakásviszonyai a létmini-mumnak sem nevezhetõ szinten voltak, családonként egyszoba és egy fél közös konyha. A víz és villanyvilágítás kiha-gyásokkal mûködött, állandó jelleggel élelmiszerhiány volt.De beindult Marosvásárhelyen az egyetemi oktatás.

Hankó Zoltán hittel és lelkesedéssel, erejét megsokszoroz-va dolgozik az egyetemi gyógyszertár létrehozásán, felszere-lésén, beindításán. Nemsokára a családja is Vásárhelyre köl-tözik, lassan a körülmények is normalizálódnak. 1948-ban agyógyszerészeti kar megalakulásával egyetemi tanári státu-sza is megszilárdul, a galenikai tanszék elõadótanára lesz. Azáltala létrehozott Egyetemi Gyógyszertárat 1953-ig vezette,amikor a gyógyszertár a Kórházi Igazgatóság hatáskörébekerült.

„A gyógyszerészeti technológiai kutatásokat HankóZoltán kezdeményezte. Az Orvosi Szemle és szintén Maros-vásárhelyen megjelenõ Gyógyszerészeti Értesítõ elsõ száma-itól kezdve gyakorlati megoldásokat közölt a gyógyszergyá-rakban elõállítható készítmények nyerésére. (Tömény pira-midon oldat, az ideggyógyászatban használt mannitol oldat,gyomorsavpótló készítmények.) Tudományos tevékenységé-ben mindig szem elõtt tartotta, hogy a gyógyszerészet egyikfõ feladata a betegeken való minél jobb és gyorsabb segítés.Megvalósítható ötleteivel állandó segítséget adott a hálózat-ban dolgozó gyógyszerészeknek, és felkarolta a vidéki gyógy-szerészek újító törekvéseit” – írja róla a Marosvásárhelyimagyar nyelvû orvos-és gyógyszerészképzés 50 éve címûkiadvány. Hankó Zoltán az Értesítõ címû tudományos dol-gozatokat, referátumokat tartalmazó szaklap szerkesztésé-ben is részt vett, egyik szervezõje volt az 1963-ban Bukarest-ben tartott Nemzeti Gyógyszerész Konferenciának, ahol avásárhelyiek húsz szakdolgozatot mutattak be. Szaktevé-kenységének jelentõs részét a parenterális készítmények ta-nulmányozása képezte. Az elsõk között foglalkozott a gyó-gyászatban alkalmazott infúziós oldatok elõállításával.Dolgozatait az Orvosi Szemle, a Farmacia, az Értesítõ közöl-te. Részt vett a Farmacopeea Romana kiadásának szerkesz-tésében (1956/7. 1965/8. szám), társszerzõje volt a TechnicaFarmaceutica címû tankönyvnek.

1959-ben a kolozsvári Bolyai egyetemnek parancsra, kény-

szerbõl egyesülnie kellett a Victor Babes bakteriológusrólelnevezett román egyetemmel, ezzel a hajdani nagyhírûegyetem az addigi látszatönállóságát is elvesztette. Ez akényszeregyesülés ma is fájó, újra és újra felszakadó seb azerdélyi magyar oktatás történetében. Mivel Marosvásár-helyen nem volt más egyetem, amivel az addig magyar nyel-ven mûködõ egyetemet összevonják, 1962-tõl más módonkellett hát elrománosítani. Az ideológiai irányzatok befolyá-sa egyre nõtt az oktatásban. Elõször az egyetemi oktatókatkényszerítették be a pártba, azt hangoztatván, hogy a jó ok-tató munkája marxista alapelveken nyugszik, ennek hiányá-ban nem lehet felkészült oktató. Az élesedõ osztályharcotmindenek fölé helyezték. A leendõ orvos államvizsgájáttönkretehette a marxizmus hiányos ismerete. (Volt is errepélda.) Már 1961-tõl az akkori rektor, Andrásofszky Tiborhathatós közremûködésével elhatározták a román nyelvûoktatás bevezetését. A több évtizedes tapasztalat bebizonyí-totta, hogy az egyesített oktatási intézményekben mindig amagyarság járt rosszul. A hatalom nem azt mondja, hogy amagyarságnak nincs joga a magyar egyetemhez, hanem azt,hogy létesítsenek, ha kell nekik, ahol akarnak. Azonban aztis tudják, hogy ez állami támogatás nélkül amúgy sem megy,azt pedig nem kapnak. Természetesen, a kétnyelvû oktatásbevezetésével csökkenni kezdett a magyar diákok aránya.

Hankó Zoltán a kívülállást választotta, amennyire lehetett,távol tartotta magát az egyre vadabbul megnyilvánuló politi-kától, a diktatúra erõszakos lépéseit nehezen viselte. AJózsef Attila-i intést követte: „ne hódolj, és ne hódíts,/necsatlakozz a hadhoz!” Csendben dolgozott, küzdve egyrejobban megnyilvánuló betegségével. 1970-ben nyugdíjbavonult, otthonából alig mozdult ki, néhány kedves régi barát-jával tartott csak kapcsolatot. Az egyetemre már nem mentfel, talán jobb is volt így, még a zord portás megállítaná és ro-mánul kérdezné, ki õ, mit keres, alighanem be se engedné.Álmatlan óráiban sokszor újraélte a fogság, a szökés rettene-tét, nyugalmat csak családja, õt mindvégig odaadó szeretet-tel ápoló felesége nyújtott. A fogságban félelemmel feltettkérdésre, hogy megvan-e még az otthona, olyan-e, mintmikor bevonult, épségben vannak-e szerettei, már nem ke-reste a választ. A világ dolgai se érdekelték többé, más útmegtétele elõtt állt. 1978. június 20-án halt meg Ma-rosvásárhelyen. Sírját a helybeli katolikus temetõben hálás,immár öreg diákjai virággal keresik fel a találkozók alkalmá-val, fejet hajtanak Hankó Zoltán tanár úr emléke elõtt.

2013. Serdült Benke Éva

Forrás1. A marosvásárhelyi orvos-és gyógyszerészképzés 50 éve

Adatok, emlékezések Szerkesztette Barabás Béla, PéterMihály és Péter H. Mária Kiadja a Teleki LászlóAlapítvány Budapest 1995.

2. Másodosztályú polgárok, míg nincs önálló egyetemük!Interjú Csõgör Lajossal In: Magyar Nemzet 1997. október22.

3. Romániai irodalmi lexikon 2. kötet Kriterion KiadóBukarest 1991.

4. Legyen világosság minden fejben Mirk Szidónia-Katabeszélgetése dr. Szõts Dániellel In: Székelyföld 2013. janu-ár.

2013. június

EKOSZ–EMTE 31Portré

Alig néhány hónap választ el bennünketegymástól, korosztályosak vagyunk. Annyicsupán a különbség, hogy Te ez év máso-dik felében állsz majd meg kerek évfordu-lódon visszanézni és elgondolkodni, ésugyanezt jövõ júniusban teszem.

Még egy lényegtelen különbség és egyerõs azonosság van köztünk.

Rád azt mondták régebben, hogy „jugómagyar”, most határon túli, délvidéki ,vajdasági elszakított magyar, rám pedigazt, hogy holokauszt- vagy szebben: vész-korszak túlélõ.

Ami viszont mindkettõnket felfogásomszerint elszakíthatatlanul összeköt: egynemzet tagjai vagyunk magyarként ésIsten ajándékaként, csodás nyelvünk és kultúránk birtokosa-ként és továbbadójaként.

Még valami titok összeköt bennünket: a közösen átélt éssajátosan feldolgozott élmény és az ehhez rendelt hasonlóvagy ugyanolyan fogalmi rendszer.

Az úgynevezett rendszerváltás felfedezõ élménye hozottössze kovászként bennünket a kilencvenes évek fordulóján.Soha nem felejthetõ élményem volt Veled kapcsolatban,megismerkedésünket politikai kényszerûség generálta.Ugyanis a baráti köröm többsége az úgynevezett rendszer-váltásban döntõ szerepet játszó és azóta önmaga politikaihalálát okozó MDF soraiból, alapítóiból és kényszerûségbõlellenünkre párttá váló tömörülésbõl került ki. Már akkor sej-tettük,hogy elkötelezettségünk okán a pártkereteket jócskánszétfeszítõ politikai tevékenységünk alapítvány létrehozásátteszi szükségessé. 1991-ben megalapítottuk a Kárpát-AlpokAlapítványt olyan személyiségekkel, akik már akkor oltha-tatlan belsõ kényszert éreztek hazánk és nemzetünk feleme-lésére a „megvalósult szocializmusok” történelmi bukásaután. Az alapítvány, mely „takaréklángon” mind a mai napigmûködik, számos olyan nemzetpolitikai szempontból meg-határozó konferencia és össznemzeti, felelõs együttgondol-kodás kezdeményezõje és lebonyolítója volt – és ezzel a mainapig érvényes és hatályos nemzetpolitikai közgondolkodáselindítója is –, melyre alapítói tagjai joggal és megalapozot-tan lehetnek büszkék.

Hogy csak egyet említsek a ma már közhasznúvá vált fogal-mi rendszerek közül: az 1994-ben a felvidéki Madarászhá-zán közösen megalkotott és elfogadott társnemzet fogalma.(Emlékeim szerint Te is részt vettél meghívottként a Polgár-mesterek Világtalálkozóját létrehozó k.b. kétszáz magyarpolgármestert és politikai közszereplõt megmozgató konfe-rencián.)

De veled nem ez, hanem talán a legelsõ hozott össze 1991-ben, az egyedüli hazai alapítású szerzetesrendnek, a Pálo-soknak a világégés után ötven évvel és a bolsevizmus elkö-szönése után újra megnyitott Gellérthegyi Sziklatemplomkazamatáiban.

Alapító társunk, az azóta megboldogult pálos szerzetes,

Árva Vince Atya meghívására ren-dezhettük elsõ komoly konferenci-ánkat ilyen megtisztelõ helyen, aholfelelõs társaiddal, Vékás Jánossal ésÁgoston Andrással a megújulniszándékozó Kárpát-medencei ma-gyarságunk önrendelkezési folyama-tában elsõként mutattátok be zárt ésértõ körben, az elsõ szabadonválasztott kormány számos tagjajelenlétében az azóta is aktuálisautonómia-igényt és megvalósítha-tósága részleteit.

Ott és akkor ismerhettem meg,hogyan gondolkodik Hódi Sándorközös nemzetünk jelenérõl, jövõjé-

rõl.Munkáit kissé távolabbról követve úgy érzékelem, hogy

megismerkedésünk 23 éve óta Hódi Sándor nemzetünkértérzett felelõssége és munkálkodása semmit nem vesztett ere-jébõl.

Most, hogy kerek évfordulós megállóhoz közelegsz, szívbõlkívánom, hogy még sok-sok évet tölts el ilyen felelõs közgon-dolkodással, és adjon Isten Neked és Társadnak ehhez jóegészséget és erõt!

Isten óvja drága magyar Hazánkat és Nemzetünket, ésadjon részére szebb jövõt!

Budapest 2013. február 6. Õszinte híved FK és D

Átalvetõ

32 EKOSZ–EMTEPortré

Tisztelt barátom, kedves Sándor!Levél Hódi Sándornak

Ipó László: dr. Molnár István néprajzos

Juhos-Kiss János

Könyveid drágaköveiK. Attila Zoltánnak

Bölcs könyveid: féltett drágaköveid, ékes kardod,Belsõ órád – hogy ne legyen egy perc nyugtod,„Boldog pillanatod” – rubintod, smaragdod,Õszinte barátod, „egyéni gondolatod”. A világháló – szétbontja, tördeli megannyi kincsünk,Méricskélik kis botlásaink, nagy tenyerünk, erõs hitünk!Lelkünkre vigyázunk. Miért húzzák ki talpunk alól a föl-det?Tehetünk-e ellenük valamit? Mit szerkeszthetsz és kinek,Ha könyvimádók könyvei helyett, csak krimiket,Okos telefonokat és elméleteket gyártanakEgyesek? Egyre kevesebben olvasnak!Hajad – hóvirág fehér lesz –, de villan a szemed,Híveiddel együtt, könnyezve még jól körülnézhetsz!Látod-e jövõnket? Magadba mélyülten merre mehetsz?Látom drága könyveid drágaköveit: gyémántok,Amazonit, achát, ametiszt, rózsakvarcokTürkizek és zafírok kezdenek lassanKihullani, valahová elgurulni,Önmagukat adni és vinni.

Budapest, 2013. március 1-én

Utóirat: A Könyvek Könyve legfontosabb keresésünk lehet,szeretetünk forrása; az Élet Könyvében minden megvan/lesz írva. Walter Scott halálos ágyán kérte a felesé-gét, hogy adja oda neki a polcról azt a könyvet. A fele-sége megkérdezte: „Melyiket, hisz annyi könyvet írtál?”Walter Scott erre csak annyit válaszolt, hogy „csak egykönyv létezik: a Biblia!”

2013. június

EKOSZ–EMTE 33Portré

Székelyudvarhelylegprímább orvosa

Hivatás egy életen át

Kerékpárral szeli az utakat, rádiómûsorokat szerkeszt, ésminden szabadidejét olvasással, tanulással tölti, mindezt 90évesen teszi az a székelyudvarhelyi nyugalmazott fõorvos, akita Legprímább orvos díjjal tüntetett ki városa. Az orvos vála-szol címû rovat az egyik legnépszerûbb mûsora Székely-udvarhely elsõ rádiójának, dr. Gyöngyössy János fõorvos mártöbb mint 10 éve válaszol itt a hallgatók kérdéseire, és mindenalkalmat megragad, hogy egészséges életmódra biztassa hall-gatóit.

Gyöngyössy János 1923-ban egy hétgyermekes családbanszületett Temes megyében, román nyelvû elemi iskolába járt,de délutánonként magyar és német órákra járt, szüleitõl vallá-sos nevelést és erõs nemzeti kötõdést kapott.

A nyugalmazott fõorvos röviden meséli megpróbáltatásait:egy évvel ezelõtt vesztette el utolsó nagy szerelmét, ezelõtt egyhónappal pedig a 63 éves fiát. Minden csapás ellenére Gyön-gyössy János, akit városa nagy tudással bíró, alázatos orvosnakismer, mindmáig megõrizte derûjét és optimizmusát.

Dr. Gyöngyössy János volt gyermekorvos, körorvos, majd aszékelyudvarhelyi kórház tüdõgyógyász szakorvosa lett, a gyó-gyítás mellett mindvégig egészséges életmódra tanítottaembertársait, nyolc nyelven beszél, a Bibliát pedig latinul ésgörögül is olvassa, és azt vallja, hogy élete során a hit volt az,ami õt megtartotta.(A Duna Tv Térkép címû mûsorában került képernyõre a portré)

B. Osvát Ágnes: Magyar írók, költõktársaságában, az Átalvetõ fészekme-legében címû, 300 oldalas kötete meg-rendelhetõ a szerzõ címén: B. OsvátÁgnes, 540477 Târgu Murea, str. Ar-moniei nr. 22 ap. 13, jud. Mure vagy akövetkezõ telefonszámokon: 0265-249918 és 0365-803670. A kötet ára 20RON vagy 1.300 ForintUgyancsak fenti címen megrendelhetõa szerzõ Angyal repült felettünk címûmesekötete, ára: 15 RON vagy 1.000Forint

3 latin szentenciaQui nescit orare vadat ad mareAki nem tud imádkozni, szálljon tengerre

Sinceritas ad perniciem solet agiAz õszinteség veszedelembe szokottsodorni

Mendacem oporet esse memoriem(Apuleius)

A hazug embernek jó memóriája legyen.

Sz. K.

Hunyadi Mátyás és a székelyek címmel tartott elõadástSzekeres Lukács Sándoraz 1463. április 23-i Országgyûlés550. évfordulóján2013. április 24-én a Budapesti Székely Körszokásos szerda délutáni rendezvényén Budapesten, azAranytíz Kultúrközpontban.

Az elõadó hangsúlyozta: – Hunyadi Mátyást 1558. január24-én a Duna jegén összegyûlt 40 000 fõnyi nemesség eget-verõ lelkesedéssel választotta meg és kiáltotta kiMagyarország királyává. Hunyadi Mátyás idejében a MagyarKirályság Európa egyik legjelentõsebb gazdasági, katonai éskulturális nagyhatalma volt, egyedül e nagyhatalom tudottgátat vetni a Török Birodalom terjeszkedésének. HunyadiMátyás rátermettségére jellemzõ, hogy már 14 éves koráraEurópa egyik legjobb bajvívó lovagja lett, de a katonai ráter-mettsége mellett ki kell emelni szinte páratlan szellemitehetségét, hiszen Európa szinte összes nyelvét ismerte éshasználta. Magas fokú kulturális tehetsége, fizikai erejebátorsággal és igazságossággal párosult. Ezért is tekintik aszékelyek, mint ahogy a magyarok többsége, Mátyás királytigazi nagy formátumú királyuknak, akire már életében is, dehalálát követõen mindig felnéztek.

Szekeres Lukács Sándor szerint sajnos egyes magyarul írótörténészeink közül sokan folyamatosan fanyalognak, hakiemelkedõ személyiségeinkrõl vagy a magyarság történelmiszerepérõl, kimagasló érdemeirõl szól valaki. Folyamatosanigyekeznek kisebbíteni a magyarság Európában betöltöttszerepét, mint ahogy Magyarország határait évszázadokonkeresztül védõ székelyekét is. Még a nagyrabecsült székelytörténészek közül is akad olyan, aki megkérdõjelezi azt aszámadatot, hogy Hunyadi Mátyás idejében 32 000 székelykatona harcolt a magyar király oldalán. Ami még érdeke-sebb, hogy az idegen zsoldosok számát ezek a történészeksoha nem kérdõjelezik meg. A magyarságot lekicsinylõ,magyarul író történészeink eszmefuttatásait az idegen törté-nészek nagy elõszeretettel veszik át, s csak nagyon ritka, akitárgyilagosan igyekszik megközelíteni történelmünket. Aritka kivételek közül feltétlenül meg kell említeni NathalieKálnoky, magyarul 2007-ben megjelent mûvét, melynek címeA nemes székely nemzet konstítúciói és privilégiumai. A franciajogásznõ székely történelemmel kapcsolatos hozzáállásaegyébképpen érthetõ, hiszen a férje, Kálnoky Farkas híresszékely család sarja, kiknek felmenõi következetesen harcol-tak a magyarság függetlenségéért.

A kommunista idõszak történészei, amikor elhallgatják aszékelyek történelmével kapcsolatos ismereteket, ezzelegyidõben igyekeznek kisebbíteni a magyarság szerepét is –mutatott rá az elõadó.

Majd így folytatta: – A székelyek jelenlétérõl még csak em-lítés sincs a „tankönyvbeken”, hiszen a 32 000 székely kato-na jelenléte valamiért zavarja a nemzeti tudatot elferdítõ„nevelõket”, míg a hadiflottával együttmûködõ és Julier ada-tai szerinti 5 000 rác természetesen szerepel a tankönyvben,de a „korszerû” szocialista szóhasználattal „délszláv” néven.

Magyarország több, mint 500 éven keresztül Európa nagy-hatalma volt, de ezt a tényt is valamilyen megmagyarázhatat-lan okból a magukat magyar történészeknek hirdetõk és ezt

elhitetõk még mindig elhallgatják, ezért is igyekeznekMátyás királlyal kapcsolatos adatokat is szelektíven értel-mezni. Pedig még a mohácsi vész utáni Európában is tudták,hogy milyen jelentõs szerepet töltött be a magyarság. Elégcsak Martinus Zeiler A magyar királyság leírása, 1664-benkiadott könyvébõl pár mondatot idézni: „A magyar királysága régi idõkben igen nagy kiterjedésû volt, a Fekete-tengertõlAusztriáig, Lengyelországtól az Adria-tengerig terjedt, és többkirályságot tartott uralma alatt.”„A többi királyságról és fejede-lemségrõl ezúttal nem beszélve, példaként a szomszédos magyarkirályság szolgálhat, amely hajdan oly nagy, hatalmas és erõsvolt, hogy más népek megrémültek tõle, s kevés hozzá hasonlóvolt a nap alatt.”

Szekeres Lukács Sándor kijelentette: – Azért, hogy tiszte-lettel emlékezhessünk Mátyás királyról és többet tudhassunkmeg a nagy király és a székelyek kapcsolatáról, érdemes átte-kinteni azokat az okleveleket, melyek 1458 és 1490 közöttiidõszakból maradtak ránk. A Székely Oklevéltárban felleltemlékiratokat átvizsgálva láthatjuk, hogy már Mátyás királytrónra lépését követõen alig egy évvel találunk olyan okleve-leket, melyek alátámasztják az igazságosságra törekvõ és aszékelyeket nagyra becsülõ intézkedéseket. A Mátyás király-ra emlékezõ esten a fennmaradó történelmi értékû levelek-bõl olvasott fel Helyey László színmûvész, aki rendszeres ven-dége lesz a Budapesti Székely Kör rendezvényeinek.

Frigyesy ÁgnesA szerzõ felvétele

Átalvetõ

34 EKOSZ–EMTEBeszámoló

Hunyadi Mátyás és a székelyek

– Szüleimtõl megörököltem Kocsis István drámaírót, akinekmár 1989-ben jelent meg kötete a Szent Korona tanról aPüski Kiadónál – mondta köszöntõ beszédében Püski István,a magyarság köreiben mindenütt ismert Püski Kiadó vezetõ-je 2013. március 13-án a Budapesti Székely Kör rendezvényén.

Az Aranytíz Kultúrház Bartók Klubtermében megtartottesten Kocsis István 60 kötetes könyvsorozatának elsõ háromkötetét mutatták be az írón kívül Püski István és MedvigyEndre irodalomtudós. Püski István hangsúlyozta: – KocsisIstván lélekkel kutatja a Szent Korona-tant és nem mércével.– Tudjuk-e mit jelent a szakrális szerelem? – tette fel a kérdésta neves könyvkiadó vezetõje. – A valódi szerelem szakrális!Szülei megélhették a szakrális szerelmet, s Püski István rámu-tatott, õ is idén tölti 50. házassági évfordulóját.

A szakrális szerelem, A Szentkorona-eszme idõszerûsége, és Azáldozat címû most megjelent kötetekrõl Medvigy Endre iroda-lomkutató szólt az esten. Rámutatott: – Püski Sándor a népiírók mellett az elszakított területek magyar íróit karolta fel,mint például Szabédi Lászlót, Balogh Edgárt, Asztalos Istvánt,és Kocsis Istvánt.

A Szent Koronáról Kocsis István megállapítja: – „Eget és föl-det összekötõ élõ személyiség, miképpen legmagasabb rangú sze-mélye a magyar államhatalomnak.” Medvigy szerint KocsisIstván drámaíró úgy dolgozik, mint egy régész, aki a régmúltszellemi cserepeket rakja össze. Ismeri a rokon népek szelle-mi hagyományait, az archaikus- és a jelenlegi kutatókat ésazok eredményeit. Kocsis István szerint a magyarság Istenáltal kiválasztott nép, ám ez a feladatra való kiválasztottságnem jelent kizárólagosságot. Ez nem jelenti azt, hogy más

népeknek ne lehetne kiválasztottsági tudata. Kocsis István szólt szakrális uralkodóinkról is, Szent

Istvánról, Szent Lászlóról, Mátyás királyról. Véleménye szerintSzéchenyi Istvánt a reformkor magyarsága a szakrális hierar-chia csúcsára helyezte, s trónus nélküli szakrális királynaknevezte.

Az erdélyi drámaíró külön drámában emlékezett meg SzentMargitról és Árva Bethlen Katáról. Az Árpádházi szentrõlmegállapította, hogy áldozatkész magyar szent, akinekkemény kiválasztottsági tudata volt, s az író szerint nem IV.Béla király, hanem korának szakrális fejedelme maga SzentMargit volt.

– Miért szent a Szent Korona? – Mert a Szent KoronátIstentõl kapta – meghatározott céllal, meghatározott üzenet-tel – a magyar nemzet. Ez az üzenet az Igazsággal van össze-függésben. Az Élõ Égi Igazságról, a legyõzhetetlenrõl van szó,arról, aki Isten Önvédõ megnyilvánulása, az Isten akaratátérvényesítõ legnagyobb Erõ, legszilárdabb Hatalom. A régimagyarság hite szerint az Élõ Égi Igazság népet választ magá-nak, aki által érvényesíti akaratát: a magyarságot. A régimagyar küldetéstudatban a magyarság azért az Ég Népe, mertaz Élõ Égi Igazság akaratának méltó végrehajtója – írja KocsisIstván most megjelent mûvében.

A különleges, 60 kötetesre tervezett zsebkönyv-sorozatmegírásának, illetve kiadásának rejtélyeirõl Kocsis István író-történész, Püski István, a könyvsorozat kiadója és MedvigyEndre irodalomtörténész a hallgatóság kívánságára többszörszól majd a érdeklõdõkhöz a Budapesti Székely Kör rendez-vényein. Frigyesy Ágnes

2013. június

EKOSZ–EMTE 35Beszámoló

„Az akaraterõt tudatosanlehet fejleszteni. Ha az embervalamit elhatároz, akkor ez aderõt a kitartó munkához afáradtság, a nehézség ellenéreis... Mi, felnõttek is sajnossokszor gyengék vagyunkmegtenni azt, amit elhatáro-zunk. Például ha minden nap- akár van kedvem hozzá, akárnincs - elmondok egy imádságot, vagy lemondok valamilyenételrõl, az erõsít, akaraterõmet fejleszti, öngyógyítás, önma-gam tudatos kibontakoztatása is.”

„Benned van a béketerv, melyet, ha alázattal megfogalma-zol, hangosan kimondasz, elhallgatnak a fegyverek, és mosolyköltözik a gyermekek arcára. A titok, a csoda benned van!”

„A gyermeknek nem arra van szüksége, hogy egy csomókütyüt odavigyenek neki talicskában, hanem arra, hogy átölel-je a nyakadat, hogy megpusziljad, hogy érezze azt a jóságot,ami egy szülõbõl árad. Egyfelõl egy csomó limlom, másfelõl azédesanya meleg nyaka és semmi más.”

„A sötétség nem más, mint a fény hiánya. A sötétet nemlehet feldarabolni, kilapátolni, összetörni, egyszerûen csakfényt kell gyújtani. Ahol megjelenik az áldott fény, ott eltûnika sötét. A bûn nem más, mint a szeretet hiánya, a bizalom, a

jóság hiánya. A megélt jó az embert föl-emeli, tisztává, boldoggá, örömtelivé teszi.”

„Hordozd saját magad és mások fájdal-mát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne

siess! Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben,derûsen történik. Környezeted megzavarhatja, de meg nemszakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol.Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el.Megvilágosodsz. Felsejlik Isten végtelen nyugodt kezevonásaa világon.”

„Jó dolog jónak lenni... Jó dolog lehajolni a kicsinyekhez, azelesettekhez, a szegényekhez. Az évek alatt oly sokszor meg-tapasztaltam, hogy milyen tiszta, nemes érzés szeretetbõlirgalmasságot gyakorolni a bajban lévõ emberekkel, gyere-kekkel. Minden másféle örömnél szebb, tisztább, felemelõbbjónak lenni, jót tenni, szeretetbõl irgalmasságot gyakorolni abajban lévõkkel.”

„Ha õszintén keresel, megvilágosodsz, és akkor magátólhullanak le a szárnyalásodat a porba visszafogó lim-lomok, azanyagi dolgok, mindaz, mi eszköz, de cél nem lehet soha.Isten nem elveszi az üveggyöngyödet, boldog ölelésben magadveszíted el, mint szerelmes a ruháját, kinek minden ruhadaraba boldog nászban fölösleges dolog.”

„Nézd, megszakítottam a munkámat, mert fontos vagynekem, mert szeretlek Téged, mondja szó nélkül is ennek azembernek Krisztus. Igen, Te jó vagy, bár van benned valamirossz, amitõl megszabadulhatsz, amit kidobhatsz magadból,hogy tiszta legyél, szent legyél, igaz legyél. Jézus szelídsége,jósága, türelme az embert megtisztítja, felszabadítja.”

A Szent Koronát Istentõl kapta a magyar nemzet

Csaba testvér Szeretet-ösvényén

Kocsis István drámaíró kötetei a szakrális szerelemrõl, a Szent Korona eszmérõl és magyar szentjeinkrõl

A magyarországi székhelyû ErdélyiHelikon – Marosvécsi Kemény Alapítványa két világháború közötti erdélyi magyarirodalom elfeledett vagy szándékosan fele-désbe taszított kincseit, a helikonista írókéletmûvének haladó hagyományát hivatottápolni. Kiadványunk, az Alapítvány égiszealatt született Várvédõ – Erdélyi HelikonIrodalmi füzetek ezt a célt szolgálja. Fel-eleveníti a Kemény János meghívásáraévente Marosvécsen összegyûlõ „irodalmiparlament” résztvevõinek alakját, életút-ját, és szemelvényeket közöl mûveikbõl.

A cél e páratlanul gazdag irodalmi-szelle-mi hagyaték aktualitásának és jövõbe muta-tó aspektusainak feltárása. A Várvédõ fel-térképezi, az Erdélyi Helikon élõ emléke-zetét, és kortárs értékelést. A MedgyessyÉva irodalom-és színháztörténész által szerkesztett és 10 lap-számra tervezett sorozat „füzeteiben” ezért a mai magyarszellemi élet jeles képviselõivel is találkozhatnak. A Várvédõtevékenysége így remények szerint egyformán hozzájárulmajd a marosvécsi várkastélyban létrejött, egyedülálló erdélyiirodalmi csoportosulás mûvészi hagyatékának ápolásához ésújraélesztéséhez, valamint erõs várunk, a szellem, a kultúraszolgálatához is.

A kiadvány szorosan kapcsolódik egy ünnepségsorozathoz,melyet ugyancsak az Erdélyi Helikon – Marosvécsi KeményAlapítvány szervez éves gyakorisággal. Minden esztendõbenazokat az alkotókat idézzük meg, akiket születésük vagyhaláluk kerek évfordulója okán jubilánsoknak tekinthetünk.Ezeken az igen népszerû eseményeken az Erdélyi Helikonszellemisége mentén elõadómûvészek idézik fel az írók

mûveit. Ezenkívül irodalomtörténészek,leszármazottak és kortársak ismertetnekérdekes történeteket a jubiláló helikonis-tákról. Idén, november 21-én 18 órától márharmadik alkalommal fogják megtartani azErdélyi Helikon Íróinak Jubileumi Ünnep-ségét, melyet ismét a MOM Kulturális Köz-pont Kupolatermében tartanak meg.Minden érdeklõdõt szeretettel várnak aszervezõk. A belépés díjtalan.

Annak érdekében, hogy a Várvédõ meg-jelenését 10 év leforgása alatt éves gyakori-sággal biztosítani tudja az alapítvány, és ígyaz 55 tagot számláló Erdélyi Helikon Írókö-zösség mindegyik tagjáról megemlékezhes-senek születésük és haláluk jubileumi évfor-dulója alkalmából, elõjegyzõket toboroznakkiadványaikra.

A Várvédõ elõjegyzõi, mint támogatók és pártoló tagokelõször elõjegyzik magukat arra, hogy a kiadvány megjelené-sét követõen megvásárolják az aktuális számot, ezzel meg-alapozva annak megjelenését.

Az elõjegyzés szándékát akár szóban, akár írásban jelezhe-tik az alapítvány felé. A Várvédõ elõfizetõk nevei különoldalon bekerülnek az adott kiadványba, kiemelve áldozat-kész szerepüket, melyet a Várvédõ megjelenése érdekébenvállaltak. A kiadvány megjelenését követõen az elõfizetõkrészére elõre egyeztetett módon, személyesen vagy postánjuttatják el a megrendelt példányt (vagy példányokat).

A Várvédõ ára: 990 Ft.Elérhetõség: email: , tel.: 20/4683706, levelezés: Erdélyi

Helikon - Marosvécsi Kemény Alapítvány 2071 Páty, Ibolyau. 12.

Átalvetõ

36 EKOSZ–EMTEKönyvbemutató

A zarándok útjaAmióta ember él a földön,

tudatosan, vagy megfogalma-zatlanul, de mindig útkeresõvolt. Legfontosabb kérdései-re: ki vagyok én, mi a dolgomebben a világban, mindengeneráció kereste a választ.Aztán vagy megtalálta, vagysem, de visszatekintve jól lát-ható, hogy többnyire azok vit-ték elõbbre a világot, akikmertek kérdezni, mertekletérni a járt utakról, hogyaztán felfedezéseiket meg-osszák másokkal.

Így tesz A zarándok útja címû könyvében Gyõri Zsolt is. Azáltala bejárt út nem szokványos, sajátos életszemlélete, eddi-gi erõfeszítései azonban hitelessé teszik gondolatait. Sokévvel ezelõtt arra jutott, hogy mindennek alapja az étkezés.

Vagyis amit a szervezetünkbe beviszünk, az képes csodát ten-ni testünkkel – ahogyan elpusztítani is. Így kitanulta aszakácsmesterséget, melyet mesterfokon gyakorolt egészenaddig, míg el nem érkezett a következõ felismerés ideje:mozgásszegény életünkben mennyire fontos, hogy a kiala-kult deformitások megszûnjenek, s az életerõ akadálytala-nul, szabadon áramolhasson testünkben.

Hosszú évek során alakította azt a speciális gerinc-masszázst, melyet ma már tanít is, hogy minél több fájdalom-mal, torzulással élõ embernek lehessen segítségére. De –ahogyan könyve is tanúsítja - kezdetektõl nyitott volt mind-arra, amirõl úgy vélte, segíti útján, elõbbre viszi. És éppeneközben kellett megtanulnia, mennyire hamis és talmi tudlenni egy-egy irányzat, mennyire nincs mögötte hit - így azember sem. S ilyenformán mindaz, amit tanítani szeretne az„iskolateremtõ”, hamis, hiteltelen. Az útkeresõ ekkor feláll,s indul tovább, hogy ráleljen arra az egyetlen útra, amelyhiteles, amely valóban ad és nem csupán ígér. Errõl a fájdal-mas, szépséges, befelé vezetõ útról ír könyvében Gyõri Zsolt,amely túlmutat önmagán és segít(het) azoknak, akik ugyan-csak útonjárók.

A zarándok útja címû könyvet az Alterra kiadó adta ki.L. L

Az Erdélyi Helikon szellemében

Dr. Kazár Lajos Balozsameggyesen – ma Meggyesko-vácsi – született 1924-ben. Édesapja falusi kovács volt, akiPavlics Károlyné tanítónõ biztatására mindhárom fiát tanít-tatta – így Lajos a szombathelyi Magyar Királyi Állami FaludiFerenc Gimnáziumba, majd a Kassai Egyetemre került. A kö-zeledõ szovjet csapatok elõl egész évfolyamával Német-országba menekülve ott folytatta tanulmányait 1947/48-ban.1949-ben partiumi születésû feleségével Ausztráliába vándo-rolt, ahol 1963-ig gyárakban, majd saját farmján dolgozott.1962/66-ban orientalisztikát végzett Canberrában, majd 1974-ben az Indiana Universityn (Bloomington) doktorált japán-uráli nyelvhasonlításból. Ezt követõen az Egyesült Ál-lamokban és Ausztráliában dolgozott, majd a HamburgiEgyetem japán tanszékén kutatott. Itt tette közzé addigieredményeinek nagy részét. Ezekben az években meghívástkapott a groningeni, a turkui és a kiotói egyetemekre is. 1982-ben visszatért Canberrába, ahol az Australian NationalUniversityn kapott állást – mellette a nyelvtanítás különbözõterületeivel foglalkozó szakkönyveket írt.

1993 júniusában költözött haza, hogy „...különleges kutatá-som kincsét itthon kifejtsem és tovább adjam”. Piliscsabán vettházat, hogy az ott mûködõ Pázmány Péter Katolikus Egye-temen japán intézetet alapítson, majd ennek a szándéknak ameghiúsulását látva a Károli Gáspár Református Egyetem-hez fordult. Itt 1994 szeptemberében meg is kezdõdött ajapán elõkészítõ nyelvtanítás, de Kazár Lajos vitatta ennekszakmai megalapozottságát. Fellépésének eredménye csakszemélye elleni támadás lett, majd Benda Kálmán rektor1995-ös halála után el is tanácsolták - hiába támogatta azegyetemet létrehozó dr. Hegedüs Lóránt püspök úr, hiábaajánlotta fel nagy kutatói könyvtárát és százezer (ausztrál)dolláros vagyonát is.

1996 nyarán nagy nemzetközi konferenciát rendezettErdély ügyében Balatonbogláron, a Balaton Akadémián.

Tudományos mûhelyének további otthonkeresése során „Apécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Könyvtára kérésemreJapán Kutató Központot létesített, amelyhez csendes könyvtárisarkot, asztalt és széket ajánlottak fel ...Az anyagiakról magam-nak kellett gondoskodnom, de szívesen megtettem, sõt leendõfiatal kutatócsoportot is kívánok létrehozni.”

Megbetegedve hazaköltözött Rózsika testvéréhezMeggyeskovácsiba, ahol az 1980-ban kiadott, angol nyelvûnagy nyelvészeti munkájának fordítását végezte 1998. május31-én bekövetkezett haláláig.

Két területet kutatott szent hevülettel, nem törõdve akadá-lyokkal, meg nem értéssel, lenézéssel: Erdély magyarságánaksorsát és a magyar õstörténetet. „Huber” vezetéknevét kassaiegyetemistaként (a korábban Erdély elsõ szkíta lakóival, azagatürszökkel is azonosított) „Kazár”-ra változtatta. E népemlékét a Dés melletti Kozárvár õrzi. Erdély-vonzalmáttalán a szülõhely szelleme, a genius loci is ihlette.

A korai Árpád-korban a nyugati gyepût is székelyek védték.Sok tény õrzi ennek emlékét – így például e nyugati gyepûhelynevei között gyakoriak a székely nem- és ágnevek.

Balozsa és Meggyes – székely ágnevek, épp úgy, mint pl.Adorján(háza), Szomor(óc), Ábrán(csakolc) – vagy a legin-kább szembetûnõ Po(z)son(y).

De székelységre utaló nevek Nyitrától Zaláig sorjáznak.Néhány példa: (Túróc)meggyes, Székelyirtás, (Vaja)svata,Székelyfalva, (Bágyog)szovát, (Hegyes)halom, (Bud)-gyepû,Lispeszent(adorján).

A keleti és nyugati végeket összeköti még a falfestménye-ken megörökített egykori Szent László kultusz RõtfalvátólVeleméren át Székelyderzsig, Gelencéig, és a lóhere alapraj-zú, négykaréjos kápolnák sora Jáktól Pápócon át Székelyszál-dobosig és Udvarhelyig.

Az Erdély-kérdésA militáns román értelmiség az utóbbi másfél évszázadban

különösen nagy erõvel igyekszik elterjeszteni azt, hogy a ro-mánság õshazája Erdély – ezt nevezzük a román kontinuitás-elméletnek. Ezt az igyekezetet így foglalja össze H. Kinlochprofesszor (Cambridge – Yale): „Erdélyt/Tanssylvaniát sok tör-ténelmi félremagyarázás károsította... A legveszélyesebb ferdíté-sek azon propagandistáktól származna, akik az oláh/román tör-ténelem bizonyos téves, sõt szándékosan eltorzított arculatait ter-jesztették és terjesztik”

Kazár Lajos 107 külföldi enciklopédia (!) tételes vizsgálatasorán mutatta ki, hogy a román propaganda a XIX./XX. szá-zad fordulójától miként változtatta át ezek történelmileghelyes tartalmát a dákoromán elmélet elfogadásáig.

A „Tények a fikció ellen” címû, eredetileg angol nyelvûkönyvében 17, a magyar kiadásban már 20 kérdésben cáfoljaezt a hazugságot. Néhányat idézek közülük:

1. Feltételezve, hogy az oláhok/románok állandó lakosaivoltak azon földnek, melyet ma Erdélynek hívnak, s ahonnéta római telepeseket és légiókat Kr. u. 270 körül kivonták, éstekintve, hogy a rómaiakat ott követõ népek: a gótok, hunok,gepidák, avarok, bolgárok mind elsöprõdtek a népvándorlássodrában, miközben – a dáko-román elmélet követõi szerint– az oláhok/románok „dáko-román” elei ugyanott „barlan-gokban élve” megmaradtak, jó lenne tudni, pontosan melybarlangokban élték túl észrevétlenül a háborúkkal teli hatévszázadot a magyar honfoglalásig?

És hol vannak az idevágó régészeti bizonyítékok: hálófül-kék, edénytöredékek és egyéb háztartási eszközök, szemét-dombok és más leletek, amelyek tanúsítják a „dáko-román”tömegeknek ilyen barlangokban folytatott állandó életét?(U.i. ilyen leleteket még nem talált senki).

2. Minthogy a dáko-román elmélet követõi azt állítják, hogyaz oláhok/románok a IV. vagy V. században vették fel akereszténységet a ma Erdélyként ismert földön, tudni szeret-nénk az oláhok/románok „dáko-román” õseinek olyan lehetõalkotásairól, amelyek jól rejtett barlangokban fennmaradhat-tak volna. Így vallásos alkotások az állítólagos megkeresztel-kedés elõtti idõszakból; – vallásos alkotások a megkeresztel-kedés és az oláhoknak/románoknak a Magyar Királyságokmányaiban a 13. század elején elõször történt említése kö-zött. Különösen érdekelnének bennünket feliratok (akár dák,

2013. június

EKOSZ–EMTE 37Mûhely

Balozsameggyestõl Canberráig

akár latin nyelven az elsõ idõszakból és latin vagy új-latinnyelven a másodikból) barlangtemplomok falain, sírkövekenvagy egyéb kultikus tárgyakon? U.i. a római civilizáció ilyentanújelei nem hiányoznak más területeken, amelyek valaha arómaiak birtokai voltak.

3. Mi a magyarázat arra, hogy az oláhok/románok nyelvé-ben Erdélynek sem a dákoktól származó neve (ha ilyen egy-általán volt), sem a tartomány római neve (Provincia Dacia)nem maradt meg? Miért volt szükséges az oláhok/románokõseinek az ómagyar Erdei nevet kölcsönözniük, amit némihangtorzítással mindmáig Ardeal-nak neveznek?

4. A 19. században élt Alexandru de Cihac román nyelvészelemzése szerint (Dictionnaire étymologique de la langue ro-umainé) a román nyelv szókincse akkor a következõ összeté-telû volt: 45,7% szláv , 31,4% latin , 8,4% török , 7,0% görög, 6,0% magyar , 0,6% albán , és valamelyes ismeretlen ere-detû, de dák eredetû egy sem. Hol vannak a dák maradékok?

5. Mivel lehet magyarázni, hogy számos, feltûnõen közösvonás van az albán és a román nyelvben? A történettudo-mány nem tud arról, hogy az albánok elei Erdélybõl vándo-roltak volna a történelmi Albánia területére, viszont Albániaszomszédságában már a 10. században nagy terjedelmû oláh(vlach) szállásterületek léteztek. Arumun és Megleni romá-nok ma is élnek ott jelentõs számban.

6. Miért volt az oláhok/románok liturgiája (egyházi szertar-tási nyelve) Erdélyben még a 19. században is szláv (tehátsem latin, sem görög, de még oláh/román sem), és miért voltaz oláh/román papság olyan sok tagja évszázadokon át szerbvagy bolgár eredetû?

7. Mi a magyarázat arra, hogy a rómaiak állítólagos leszár-mazottai között még a papok is nem a latin írást, hanem acirillt használták még a 19. században is? Ha az oláhok/ro-mánok dáko-román õsei a tõlük elvárható latin betûketkésõbb cserélték fel a cirillel - amely csere nem történhetett a9. század közepe elõtt (mert korábban cirill írás nem létezett)-, akkor miért történt ez a csere Erdélyben, a Magyar Ki-rályság területén, ahol semmilyen más népcsoport nem hasz-nált cirill írást a törökök elõl menedéket kérõ szerbek és olá-hok elõtt? Mi értelme lett volna egy ilyen cserénekMagyarországon?

8. A Regestrum Varadiense (Váradi Regestrum) a nagyvá-radi püspökség egész Kelet-Magyarországra kiterjedõ illeté-kességi területén 1205 és 1238 között lefolyt perekre vonatko-zó hivatalos feljegyzéseit tartalmazza, melyekbõl kb. 600 hely-ségnevet és kb. 2.500 személynevet gyûjtöttek ki. Egyik listasem tartalmaz egyetlen olyan nevet sem, mely oláh/románeredetû volna. Mi ennek a magyarázata?

9. Mi a magyarázata annak, hogy az állítólag dák és rómaiõsöktõl származó oláhok/románok - jóllehet a dákoknak vol-tak megerõsített városaik, a rómaiak pedig messze földön hí-resek voltak nagyszerû városok építésérõl – egyetlen várostnem létesítettek Erdélyben, sem a magyar honfoglalás elõtt,sem azután? Mi több: az oláh/román nyelvben az oras (város)szó az ómagyar waras kölcsönzése?

10. Erdély településtörténete azt mutatja, hogy a 13. századvégén 511 falunévbõl csak 3 volt oláh/román eredetû. Taláncsak a 13. században kezdtek az oláhok/románok Erdélybebevándorolni?

11. Mi az oka annak, hogy Erdélyben egyetlen folyó vagynagyobb patak neve sem oláh/román eredetû?

Kazár Lajos még halálos ágyán is újabb meg újabb érveketsorolt fel – sajnos lejegyezni már nem tudta, magam is elmu-lasztottam lejegyzésüket.

Nagy veszteség a magyar tudományosság számára az, hogyaz általa szervezett hatalmas Erdély-konferencia anyaga elve-szett – noha a teljes anyagát nyomdakész állapotban adta át a(névleg) szervezõ MVSZ-nek.

Õstörténeti- és rokonságkutatásA magyar õstörténet kutatása nemzeti identitásunk része,

épp ezért különbözõ politikai erõk nyomása alatt áll.Hiányzik egy elfogulatlan, de nagy felkészültségû akadémiaitestület, amely akár néhány évtizedes munkával megfelleb-bezhetetlenül rendet vágna ebben a dzsungelben, és össze-gezhetné a valós kutatási eredményeket. Ugyanis a tisztánnyelvészeti, tárgyi és szellemi néprajzi, valamint a genetikaialapokon külön-külön vizsgálódók csak részeredményekrejuthatnak. Ráadásul e részeredményekbõl szélhámosok, vagyakár becsületes, de felkészületlen kutatók juthatnak „új felfe-dezésekre”. Csak néhány csodabogarat sorolok fel: a már a fõszélhámos Dänikent is felültetõ Juan Móricz Andok-béliõsmagyar kincsesbarlangja, a magyarul beszélõ indiánok,kínaiak és õs-egyiptomiak, a Szíriuszról érkezett magyarság…

Ezt a káoszt idegen politikai érdekek erõszakolt követéseidézte elõ. A kialakult és megkövesedett finn-ugrista érdek-csoportok pedig a tõlük akár csak kismértékben eltérõ felfo-gású kutatókat ellehetetlenítik. És nemcsak a magyar szárma-zású tudósokat! Sir Leonard Wooley, a „legnagyobb régész”,nyelvészeti felismerései alapján Magyarországra jött a nyel-vünket megtanulni, kutatni: semmilyen segítséget nem kapottaz MTA-tól.

A hasonlóan nagy tekintélyû japán Shotoku Faishi így látjaezt a helyzetet: „Érdekes kívülrõl megállapítani azt, hogy ezek(ti. a finn-ugoristák) egyike sem az igaz magyar történelmetkutatja, hanem a németek, szlávok, románok és izraeliták javá-ra akarja a magyar történelem igazságait elferdíteni. Ezzel kap-csolatban csak egyetlen kérdést szeretnék intézni ezekhez a kar-társakhoz és rajtuk keresztül minden magyarhoz: Miért van az,hogy a világ egyetlen nemzete a magyar, amelynek származását,történelmét minden más népség elhomályosítani igyekszik? Kikállanak e mögött a homályosítás mögött?”

Mi magyarok évezrede keressük Keleten õseinket, rokona-inkat – gondoljunk a hun-magyar mondavilágra, Julianus ba-rátra, Körösi Csomára. De csupán Kazár Lajos kutatásaivalés tudományos környezetével foglalkozom a továbbiakban.

A japán –uráli kapcsolatok gyanúja elõször H.J. Klaproth:Asia Polyglotta (1823) címû munkájában merült fel. Franzvon Siebold, Anton Boller, B.H. Chamberlain (és még többmás tudós is) elindult ezen a nyomon. Szentkatolnai BálintGábor kolozsvári nyelvészprofesszor 1898-ban a keleti nyel-vekrõl szóló könyvének egyik fejezete „Japanisch-Magya-risch”. A japán köztudatban a magyarság „nyugatra szakadtrokon”. A Meidzsi-korszak tudósait komolyan foglalkoztattaez a kérdés, de 1873-ban visszautasította közeledésüket a Ma-gyar Tudományos Akadémia.

Pröhle Vilmos a XX. század elsõ felében hangtani, alakta-ni és szótani párhuzamosságok sorozatait mutatta ki azarchaikus uráli nyelvek és az ójapán között.

Kazár Lajos nemcsak japánul tudott, hanem kitûnõen is-merte az ójapán és a klasszikus kínai nyelvet. Magyar anya-

Átalvetõ

38 EKOSZ–EMTEMûhely

nyelvû nyelvészként pedig ismerte a vaskalapos finn-ugo-risták néhány, már helytelennek bizonyult, de mégis megtar-tott dogmáját (Ezek: a mássalhangzók úgynevezett fokválto-zása, illetve Budenz József hiányos magyar nyelvismeretébõlkövetkezõ szófejlõdési tévhitei).

Kitartó nyelvészeti kutatásai során bebizonyította az ójapánés az archaikus uráli nyelvek szoros kapcsolatát. Hatalmasnémet nyelvû munkájának magyarra fordítását élete utolsópercéig dolgozva sem tudta befejezni. Amikor már csakhanyatt feküdni tudott, az ágya fejéhez szerkesztett vas tartó-szerkezetrõl olvasva diktálta mikrofonba, oldalról oldalra.

Sajnos ennek a fordításnak és tevékenységének hiteles foly-tatója csak az õ nyelvtudásának fokát elérõ utód lehet – éppenezért tért vissza Magyarországra, hogy alkalmas és lelkestanítványokat találjon, és tudományos mûhelyt hozzon létre.

A KódzsikiKazár Lajost idézem: „A nemzetközi nyelvészet számára írt

japán-ural-altaji tárgyú, angol nyelvû munkáim még túl nehezenemészthetõk. Ez indított a Kódzsiki lefordítására és magyaráza-tára. Meggyõzõdésem, hogy az õsjapán nép, amelynek nyelvét aKódzsikiben még a kínai befolyástól mentesen írták le, Ázsiánakarról a részérõl vándorolt szigetországába, amelyben valaha azuráli népekkel együtt éltek. A nyelvészet számára fontos anyagonkívül a Kódzsiki számos néprajzi anyagot is tartalmaz. Így példá-ul õsi virágénekeink testvérét fedeztem fel a Kodzsiki 113 dalszö-vegében”.

Mindezekbõl elõször is az következik, hogy a Halotti Be-szédnél félezer évvel idõsebb hõseposz kutatásához bizony amai japán nyelv ismerete kevés.

Lejegyzésének körülményeit pontosan ismerjük. A Kr.u.712. év I. hónapjának 28. napján befejezett 3 kötetes könyvetegy Are nevezetû, kivételesen erõs emlékezetû nõ elmondásaalapján Yasumaro jegyezte le 4 hónap alatt. Két részbõl áll: aYamato dinasztia és a japán nemzet születéslegendájából,illetve hitregék, énekek, anekdoták, népies szófejtések és csa-ládfák gyûjteményébõl.

Félbe maradt életmûvének jelentõségeA legnagyobb tudósok sosem tekintik véglegesnek, megcá-

folhatatlannak állításaikat. Kazár Lajos is csupán új szem-pontokat tárt fel, új értelmezési lehetõségeket adva még azortodox finn-ugor elméletnek is. Az „új értelmezés lehetõsé-ge” azt jelenti, hogy a mechanikus finn-ugor „családfa” elmé-let helyett tágasabb és mélyebb összefüggések rendszerébeépítjük be annak helyesnek bizonyult elemeit.

Az elmúlt néhány évtizedben a világ tudósai sorra támasz-tották alá Kazár Lajos megállapításait. Így például a finnKaisa Hakkinen, Kyösti Julko és mások kutatásai alapján„elfinnugorosodott germán”-oknak tartják nemzetüket,mintegy 1/4 rész ázsiai gént is kimutatva tagadják a „finn-ugor családfa” létét.

Egymástól teljesen függetlenül tételezte fel Hóman Bálintés László Gyula is, hogy (ómagyar?) alapnyelvünk egy afféleközvetítõ-nyelv volt Eurázsia-szerte, mint pl. a középkorbana latin, vagy Nyugat-Afrikában a szuahéli. Mindenesetre akizárólag nyelvészeti kutatás tévútra is vezethet – gondoljunkcsak az óporosz-német és más nyelvcserékre, vagy az Észak-amerikai négerekre…

A XX. század végétõl a génkutatás is belépett a tudományeszközei közé. Elsõként – 1984-ben - Hideo Matsumuto(Osakai Orvostudományi Egyetem) munkacsoportja génku-tatásai bizonyították be, hogy a japánság a mongolos népekészaki övezetébe tartozik, õshazájuk a Bajkál mellékén lehe-tett. Majd ezt a génkutatás kiterjesztve ugyanezeket a mar-ker-géneket találta meg az Õrségben, Kecskemét környékénés a Székelyföldön. Azóta több tucatnyi kutatás bizonyítottaezeknek és más, azóta felfedezett õseurázsiai géneknek az el-terjedését a kontinensen. Legutóbb az Ausztráliában élõ mik-robiológus professzor, dr. Cser Ferenc egészen a baszkokig ésa Kaukázusig terjesztette ki ezen õsnép létének gén-bizonyí-tékait – mellesleg rendkívüli nyelvtudása közelít KazárLajoséhoz.

Összefoglalva: Kazár Lajos nem állította, csak kérdezte: ro-konok vagyunk-e Ázsia egykori íjfeszítõ népeinek utódaival?Ennek megválaszolása nemcsak hányatott élete, munkájánakhazai elutasítása miatt nem sikerült – hiányzik hozzá fájdal-masan az az akadémiai-politikai akarat, amely a MTA 1825-ös megalapítóinak egyik célját, népünk gyökereinek felkuta-tását megvalósítaná.

Végszóként álljon itt a mûfordításban jeles Göncz Árpádvéleménye: „Tanúsíthatom, hogy távol-keleti utazásaimon –Mongóliától Koreán keresztül Kínáig, Japánig – mindenütt tá-vol-keleti rokonságunk ismeretével találkoztam... Én magamangolból fordítottam japán mûveket, és a szövegellenõrzés soránkiderült, hogy a japán nyelv ismerete nélkül készült magyar for-dításaim közelebb álltak a japán eredetihez, mint az indoger-mán nyelvi gondolkodásra valló angol szövegek.”

2013. március 2. Sárközy Csaba

2013. június

EKOSZ–EMTE 39Mûhely

Ipó László: Feleségem

I. I. Van különbség köztük?A tételem az, hogy van, mégpedig számottevõ. Érdemes

külön foglalkozni ezzel a kérdéssel. A különbségek megje-lennek az egyházi életben is. Egy nagyon kedves gyülekezetitagom egyszer megkért valamire. „Tiszteletes Úr, olyan szépvolt a múltkor az a román himnusz, az legyen máskor is.” Aszékely himnuszra gondolt.

Aktualitások (ez a rész két év múlva már érdektelen lesz): – 2014-es választásokon szerepe lesz a határon túli szava-

zatoknak– Mesterházy Attila MSzP-elnök minapi bocsánatkérése a

2004-es kettõs állampolgárságról szóló népszavazásügyében

– a magyarországi pártok közül a Jobbik kifejezetten zász-lajára tûzte a határon túli magyarok képviseleténekügyét. Ezt azért tartom csak aktualitásnak, mert enneksúlya a magyarországi politikában nem túl nagy, ezért azaktivitás csökkenését jósolom.

Az ún. „nemzeti szétfejlõdés” kérdése a következõ tétel.Ennek az a lényege, hogy nemzetünk a Kárpát-medencében1920 után mindig legalább öt felé szakítva él (most éppnyolc), mely nemzetrészek fejlõdése idõvel egyre erõsebbkülönbözõségeket mutat. A szétfejlõdést sokan megkérdõje-lezik, én elfogadom. Vajon nem különbözik-e egymástól erõ-sen egy székelyföldi, tömbmagyar vidék pl. Arad megyétõl?Magyarországon belül is egyre erõsödõ törésvonalakat lá-tunk az ország két része között. A különbségek jól megfigyel-hetõek és a magyarországi és a nem magyarországi magya-rok között is. Ezek a különbségek nem árnyalatnyi hanemlényeges különbségek.

Nem titkolom tehát mondanivalóm végsõ tanulságát: nagya különbség közöttünk. Lássuk, mik ezek.

II. Történelmi elõzmények.Mindennek van történelmi elõzménye, a magyarországiak

és a nem magyarországiak közötti különbségeknek is. Azon-ban én csak egy történelmi különbséggel szeretnékfoglalkozni, azzal, amelyik a Kádár-korszakban képzõdött,és máig tart. Ennek bevezetéseként mesélek egy keveset atörténelem régebbi kérdéseirõl.

– 895-1526 között Magyarország Európában egy közép-,illetve nagyhatalom. A dicsõ középkor után jöttek a nehe-zebb idõk.

– 1526-1686 között az ország három részre szakadt.– 1686-1920 között Magyarország a Habsburg Birodalom

részeként, változó mértékû önállósággal bírt. Egy európainagyhatalom erejének felét-harmadát mi adtuk. 1867-ben, akiegyezéskor ezt az arányt konkrétan meg is határozzák: Ma-gyarország 33%-kal, késõbb pedig már majd’ 40%-kal járulhozzá a közös külügy és hadügy költségeihez. Az elsõ világ-háború idejére a Monarchia meggyengül, ún. félhatalommáválik, Magyarország pozíciója eddigre tehát ennek is a fele:negyedhatalmi.

Az 1920-tól kezdõdõ idõszak jellegének meghatározásáraBodor Ádám kolozsvári, késõbb budapesti író – eredetileglelkésztársunk – megfogalmazását használom. Szerinte 1920-ban a korábbi „provinciákat” – Erdélyt, Partiumot, Felvidé-ket, stb. – elfoglalták a szomszédos országok, amelynek azlett a következménye, hogy a budapesti, valamelyes birodal-mi tudattal és mérettel rendelkezõ Budapest, a maradék Ma-gyarország is provinciává vált. 1940-44 között Észak-Erdély-ben és az 1941 utáni Bácskában is sokan feljegyezték a Ma-gyarországról a visszatért területekre jövõ tisztviselõkerkölcstelenségeit, nemtörõdömségét.

A török alatt a szétszakadt részek tartották egymással akapcsolatot, 150 éves, folyamatos program volt az országegyesítése. 1920 után hiába maradt meg egy önálló Magyar-ország, annak az ereje már kevés volt és kevés ma is. Felvidékés Erdély még visszatér, sikeres mellettük az érvelés, de márBácska és Muraköz visszatéréséért nagy árat kellett fizetnünka németeknek – gondoljunk az öngyilkos Teleki Pál sorsára.

És jön a Kádár-kor, aminek végére kiderül: nemhogy anemzet egyesítése, de annak léte sem igény már.

III. A kádári alku.Lássuk, mirõl is van szó. Meggyõzõdésem, hogy a követke-

zõkben elmondottakkal nincs tisztában kedves hallgatósá-gom. Elõadásom lényegirészéhez értem.

– 1945-56 között „semmikülönös” nem történik.Rendes sztálinista országvagyunk, irgalmatlan sze-génység, a börtönök dugig.Csak a szokásos kelet-euró-pai képlet.

– 1956-ban kirobban adicsõséges magyar forrada-lom. A felkelést leverik, azoroszok bevonulnak, akorábbi vezetés egyik tagját,

Kádár Jánost teszik meg vezérnek. A forradalom legnagyobbhõse Nagy Imre, aki kommunista, moszkovita, padláslesöprõminiszter létére megértette, hogy nemzete milyen dicsõmódon kelt fel szabadságáért. Pere végén, 1958-ban eztmondta: „kegyelmet nem kérek”. Fel is akasztották, dróttalösszekötözték, jeltelenül elföldelték. Emlékezzünk büszkénmártírságára.

1956 áldozata megmutatta, hogy a terror nem biztos mód-szer a magyarok féken tartására. A kommunisták vér nélkülsose érzik biztonságban magukat, ezért egy pár száz embertmegöltek és néhány tízezret bebörtönöztek, de aztán végelett a bosszúnak. Kádár – soha ki nem mondott, de annálvalóságosabb – alkujának a következõ volt a lényege: azállam befejezi a terrort (1963-ban majd’ mindenkit kienged-tek a börtönbõl), cserébe az ország lemond a politizálásról, a

Átalvetõ

40 EKOSZ–EMTEMûhely

Mi a különbség a magyarországi ésa nem magyarországi magyarok között?Bereczky Örs Kovácshida környéki lelkész elõadása az aradi egyházmegye konferenciáján az Arad-

belvárosi egyházközségben, 2012. február 9-én.

közösségeirõl, elfelejti nemzeti mivoltát, elfelejti az egyháza-kat. A fennálló rendet tehát nem szabad megkérdõjelezni –cserébe a fennálló rend békén hagy téged. Sõt: mindent meg-próbál megadni neked. Megpróbálja emelni az életszínvona-lat, ígéri, hogy az soha többé nem fog csökkeni.

Nézzük a részleteket: – évrõl-évre növekedõ életszínvonal (persze csaltak, ahol

tudtak)– a fontosabb termékek árát (kenyér, ital) mesterségesen

alacsonyan tartották– ingyenes szociálpolitika alanyi jogon (pl. kórház)– utazás lehetõsége– leaszfaltozott falusi utak– Nyugathoz hasonló díszletek, reklámok– önállóság csírái– második gazdaság, háztáji; butik, taxis, gmk, maszek– a mûszaki értelmiség dolgozhat– idõvel párttagság nélkül is lehetõség magas pozíciókra– idõvel a fontos emberek közül tényleg senki nem ült bör-

tönben (vö. Havel-lel, a késõbbi cseh elnökkel a ’80-asévek Csehszlovákiájában)

– önállóság csírái a vállalatoknálFontos részlet a relatív siker érzete a többi kommunista

országgal szemben. Itt teli vannak a boltok, itt kicsit hama-rabb lehet autóhoz jutni, lehet utazni. Mi nem vagyunk lustalengyelek vagy éhezõ románok. A mi vezetõnk nem eszetlendiktátor, mint Ceauºescu vagy a lengyel Jaruzelski. Itt rendvan. A suttogó propaganda módszerével ide kapcsolódó vic-ceket terjesztettek. (Hogy büntetik Romániában a macskát?Bezárják a kamrába.)

A nemzetközi kommunista vád szerint 1956 nemzeti felke-lés volt. Részben ezért is a kádári alku részeként a „nemzet”szót és nemzeti létet nemlétezõnek tekintették. A ’80-asévekben iskolásként megtanultam a 6 magyarországi nagytá-jat: Nagyalföld, Kisalföld, Dunántúli-dombság, Alpokalja,Dunántúli-középhegység, Északi-középhegység. Soha, egyet-len szóval sem említettük meg a Kárpát-medencét földrajz-órán. Nem volt része a tantervnek. Középiskolásként, a refor-mátus gimnáziumban, 1995-ben értesültem elõször hivatalo-san Erdély létezésérõl. A földrajz Románia és Bulgária c. lec-kéjénél két-három bekezdésben vettük e témát. Értsük meg:a magyarországiak elfelejtették, hogy a határon túl élnekmagyarok. Errõl nem beszéltek. Nem erõszakkal, hanemhallgatással eltüntettek Benneteket. Nem vagytok.

Az egyház létezést is el kellett hallgatni. De errõl késõbbmég beszélek.

Kádár János megpróbálta eljátszani a „jó király”, a puritánvezetõ szerepét. Ez hazugság volt. Kádár szeretettMercedessel járni, vadászni, Ezüst Nyíl elnevezésû luxusvo-natán utazni. Budai villájába medencét építtetett, de késõbbinkább tyúkokat hozatott, hogy egyszerû ember látszatátkeltse. Valaha õ is átlagos kommunista gyilkos volt. GörgeiGuidó leírja Két Görgei c. könyvében, hogy 1945-benhogyan ugrott ki valaki az ablakon az Andrássy út 60-ból.Rajk László és Kádár János szaladtak a kihallgatott, mene-külõ ember után.

Végül nézzük meg a rendszer lényegét kifejezni próbálófogalmakat: életszínvonal-alku, puha diktatúra, gulyáskom-munizmus, fridzsiderszocializmus, paternalizmus, monopo-lizmus helyett hegemonisztikus uralom, legvidámabbbarakk, autoriter rendszer, bendõsovinizmus.

IV. A rendszerváltás különleges, magyarországi formája, akádári alku továbbélése.

Elérkeztünk a rendszerváltás idejéhez. A ’80-as évekbenmár csak úgy lehetett fenntartani a rendszert, hogy újabb ésújabb mellékes kereseti lehetõségeket találtak a magukatkizsigerelõ emberek. Ezt kiegészítette a nyugati hitelfelvétel.A hiteleket nem értelmes beruházásokra költötték, hanemfeléltük, megettük, megittuk.

A rendszerváltás békés volt. Ugyan elveszíti az ország va-gyonának felét (semmit nem értek a gyárak és a téeszek), de:

– beindul az elesettek, munkanélküliek segélyezése– csak bizonyos régiók szakadnak le végleg (a magyar falu-

si világ, vagy pl. Ózd, Komló, Pécs)– megmarad a pénz! Az infláció nagy (30%), de csillapo-

dik. A forint még a rendszerváltás elõtti forint, nincsbelõle levágva négy nulla, mint a lejbõl.

– az emberek számára nem világos, hogy a régi rendszernincs többé.

Antall József szerint: „A békés átmenetnek óriásiak az elõ-nyei. Nincs vérfürdõ, sem emberek, sem értékek nem pusz-tulnak el. Ugyanakkor pszichikailag vannak hátrányai. A for-radalomban az emberek szinte természetesnek veszik a vesz-teségeket, ugyanakkor bennük van az újrakezdés érzése.Most Magyarországon az emberek nem akarnak semmitveszíteni. Amit valaki megszerzett, abból egy jottányit semakar veszíteni.”

A kádári alku megmarad máig, sõt, tovább fejlõdik:– a nyugdíjasok 1995-ben teljes körû ingyenes utazási ked-

vezményt kapnak (példátlan)– korai nyugdíjazással próbálnak javítani a munkanélküli-

ségen– elburjánzik a rokkantosítás (az európai átlag 2,5-szerese

rokkant Magyarországon)– bevezetik a 13. havi nyugdíjat, egy választási kampány-

ban a Fidesz beígéri a 14.-et is– 2009-ben Gyurcsány lemond, és Bajnai Gordon ügyveze-

tõ kormánya szünteti meg a 13. havi nyugdíjat.Gyülekezeti tagjaim aznaptól nem hajlandóak ezen poli-tikusokra szavazni

– az emberek megszokták, hogy az állam mindig kimentiõket a bajból. Nem hitték, hogy a hiteleket valaha visszakell fizetni.

– az új nemzedékek is megtanulják a leckét. „A diákhitelnem jó, mert bármilyen kedvezõ is, a végén csak visszakell fizetni...”

2010-ben Orbán Viktor nem véletlenül nevezi „fülkeforra-dalomnak”, új rendszernek kormányzását. Próbál elszakadniaz alkutól. De lehet-e egy csapásra? Inkább csak lassan,keserves tapasztalatokkal.

Debreczeni József megfogalmazása: „Nem kell a mûvelt-ség, a tudás, nem kell a szabadság, a demokrácia. Lehetlopni, csalni, hazudni, nem érdekes. Nem számít az sem, mittart rólunk a világ. Egy dolog számít: jól akarunk élni.Anyagi értelemben. Ezt elvárjuk – nem magunktól – a min-denkori kormánytól.”

V. A 2004. december 5-i népszavazás történeteA határon túli magyarok ügye tehát egy hiányos nemzettu-

dattal rendelkezõ országban a kevéssé fontos kérdések közétartozik. Ha mégis felvetõdik, az emberek egy része értetlen,hiszen alapjában véve nem érti, miért szükséges foglalkoznia határon túliakkal (akiknek létezése is bizonytalan). Az elsõOrbán-kormány óvatosan bevezette a magyarigazolványt. A

2013. június

EKOSZ–EMTE 41Mûhely

politikai erõknek több sikertelen próbálko-zásuk volt a kettõs állampolgárság ügyében.

A helyzetet láthatóan nem értõ MagyarokVilágszövetsége összegyûjtötte a megfelelõszámú (270.000) aláírást, és a kérdés –egyébként jellemzõen, a szintén perifériánlévõ politikai erõ, a kommunizmus hagyo-mányát nyíltan felvállaló Munkáspártkórházprivatizációt ellenzõ kérdésévelegyütt – népszavazás tárgya lett.

Gyurcsány Ferenc felfedezte a politikailehetõséget. Jól számított: az emberek anépszavazást szervezõ MagyarokVilágszövetségét sem ismerték, és gyûlöltéka határon túliak mellett kiálló egyházakat.A tévében, az utolsó este szépen kirajzoló-dott minden: a lassú beszédével amúgy semtévébe való Tõkés László a mûsorban utol-só érvként énekelni kezdett egy betlehemiéneket – ezzel arra buzdítva a tévénézõket, hogy fogadják bea határon túliakat. Teljes csõd.

Az eredmény: másfél millió szavazat saját magunk ellen.Két millió kellett volna a parlamentet kötelezõ 25% elérésé-hez.

Saját élményem: a baloldali politikusok egyáltalán nemmérték fel a kérdés súlyát. Szili Katalin megsértõdött, GönczKinga békíteni próbált egy ifjúsági ülésen, december köze-pén.

De vajon mi más lehetett volna az eredmény? A nem léte-zõ határon túliak honnan kerültek elõ? Miért akarják elven-ni mindenünket? A bendõsovinizmus szó tetszik nekem alegjobban. Értsük meg, ha valakit évtizedekig ringatnak egyhamis valóságban – ingyen is megtöltheted a bendõdet, habetartod a szabályokat – az benne ragad.

VI. Kell-e tennünk e különbségek ellen, ha igen, hogyan?Természetesen: kell. A magyar nemzet nyolc Kárpát-me-

dencei részre – és Tokiótól Japánig sok nyugati töredékre –szakadva él. Jelenlegi ereje nem elegendõ a nemzet egyesíté-sére, ezért ki-ki helyzetének megfelelõen él országában. Deegymásról tudnunk kell, és kell legyen egy közös alap az éle-tünkben, a nyelven túl, mely alapvetõen összeköt bennünket.

Szorgalmas aprómunka következik: meg kell ismernünkegymást! Minden magyarországit el kell juttatni a határontúlra, hogy lássa honfitársait. Ezt célozza a középiskolások-nak szóló program: legalább egyszer minden fiatal eljut egytestvériskolába. Nyilván fordítva is kell menjen a látogatás.

A múltkori aradi jelenlét Békéscsabán nekem nem mester-kéltnek, hanem magától értetõdõnek tûnt. Valahogy így kel-lene.

A magyarországiak észrevehetnék kevéske nemzetiségei-

ket. Van egy maroknyi román, horvát(baranyai falvak, szüléskor hallottam hor-vát családot a kórházban Pécsen), német,szlovák. Nekik lehetne mindenféle jogo-kat adni. Bár azt hiszem, beolvadásukmajdnem teljes már.

Sok határon túli származású élMagyarországon. Az õ történeteik is ter-jednek – a debreceni kiránduláson, ahosszú út alatt a kárpátaljai és erdélyipresbiterünk mesélte el a maga történe-tét.

A jelenlegi Erdély-felfedezés sajnos leg-inkább hisztérikusnak mondható.Romantikus, pálinkát, népmûvészetet, he-gyeket, tájszólást váró. A nemzetükhözvisszataláló magyarországiak idõnként aló túloldalára esnek. El kell ezt viselnünk.

Terjedõben az õsmagyar õrület az elõ-zõekkel összefüggésben. Tartsunk kellõ, keresztyén kritikát.A történelmi múltban való, mindig a saját javunkra tévedõ,nagyzoló mesék leginkább a dákoromán elméletekkel mutat-nak hasonlóságot. Elég dicsõ a történelmünk anélkül is, hogymindenféle sületlenséget összehordunk. „Jézus magyarvolt.” Sõt, szerintem egyenesen baranyai...

A magyarországiak számára mindig nehezen felfogható,hogy egy idegen országban hogyan lehetnek ott a magyarok.Tartsuk tiszteletben csodálkozásukat, aztán rendezõdjön adolog: ha kicsodálkozták magukat, tartsuk számon egymást,és már el is értük célunkat.

Kovácshida, 2013. február 5.

A szerk. utólagos észrevételeFenti elõadás az „anyaországi”, magyarul érzõ és gondol-

kodó szemszögébõl tárgyalja a témát, a magyarországi éshatáron túli magyarság közötti különbözõséget. Elismerve apróbálkozás értékeit, nem lehet nem látnunk, hogy a szemlé-letbeli eltérés már magában e dolgozatban, a kérdés megkö-zelítésében jelen van. A „külhoni” (erdélyi) ember elõtt feltá-rul ugyanis ennek teljes komplexitása, melynek összetevõiközül – a teljesség igénye nélkül – soroljunk fel néhányat: atranszilvanizmus kérdésköre a maga történelmi összefüggése-iben, a nagyromán nemzetpolitika determinálta perspektí-vátlanságában, a románsággal való együttélés problematiká-ja, elkerülhetetlen következményei, a beolvadás, szórványoso-dás folyamata, a Nagy-Magyarország keretében is mindig léte-zett regionális különbözõségek számbavétele, majd a közelévszázados elszakítottság hatásai, következményei anyagiak-ban, gondolkodásban, mentalitásban, és újabban a globali-záció hatásainak azonos (? ) vagy eltérõ (?) volta.

Számunkra, áttelepült erdélyiek számára pedig külön ta-nulmányozandó téma lehetne a saját, erdélyi vonások, érték-ként megélt tulajdonságok megõrzésének igénye, lehetõsége,sikere vagy sikertelensége, egy újabb, ideáti, immár fordítottelõjelû „beolvadás” folyamata, és a feladatsor hosszan folytat-ható. Aztán ezzel párhuzamosan szükséges felmutatni azerdélyi magyarság mindenek dacára kiírthatatlan ragaszko-dását nemzetéhez, vagy esetenként éppen ennek sorvadását.Mindez szükséges penzumnak is tekintendõ, elsõsorban a kér-dés szakemberei, a társadalomkutatók, de minden érdeklõdõmagyar ember számára is. Reménykedve várjuk további meg-szólalók jelentkezését .

Átalvetõ

42 EKOSZ–EMTEMûhely

Kettõs állampolgárságról szóló népszavazás eredményei (2004. december 5.)

A szavazásra jogosultak száma 8.048.739 fõ 100%A megjelentek száma 3.017.739 fõ 37,49%Ebbõl érvénytelen szavazat 61.168 a megjelentek

2,03%-a

Ebbõl érvényes szavazat válaszok száma százalékIgen 1.521.271 51,57%Nem 1.428.578 48,43%Összesen 2.949.849 100%

A két világháború közötti román uralom alatt Székelyke-resztúron a festõmûvészet is erõteljesen virágzott. Legtehet-ségesebb képviselõje Daday Gerõ volt, aki a tanítóképzõnéltöbb éven át viselt tanári állásáról is lemondott, hogy tisztána mûvészetnek élhessen, ami pedig akkor éppen vékonykenyeret adott. Bejárta Keresztúr minden zegét-zúgát, ecset-jére vette az ezer színt játszó rétjeinket, erdõinket. Nagyobbvásznain kavarognak a székely ifjak táncában a tempós megszilaj mozdulatok, a favágók izmában duzzad a székely erõ, asziklákat döntõ erõfeszítésekben viaskodik az ezerötszáz esz-tendõs múltból jövõ székely elszánt akarat. Majd több vász-non feloldódik a székely dráma a ködös hadak útján Csabavezérlete alatt haladó hún-székely vitézek gyönyörû költé-szetében. Az itt élõk s messze vidékbeli úri házak falát is sokilyen kép tölti be mûvészi ragyogással.

Daday Gerõ leg-jelentõsebb képétaz 1935-ik évbenfestette a katolikusplébánia egyik szo-bájában. A hatméter hosszú éshárom méter széleskép Báthori Istvánerdélyi fejedelemmeghívását ábrá-zolja a lengyeltrónra. A képen afejedelem a Bátho-ri-család címerévelékes trónus-szerûemevény elõteré-ben természetesnyugodtsággal állfejedelmi köntös-ben, kezében jogar-

ral, mellette, az emelvény lépcsõje mellett a külföldi diplo-maták feszengenek. A lengyel rendek küldöttségének veze-tõje pergamenttekercset kínál Báthori felé, mögötte a kül-döttség tagjai festõi lengyel ruhában élénk taglejtésekkelfejezik ki az örömet és lelkesedést a fejedelem látása felett.Szemben, a háttérben a magyar udvartartás egykori képeknyomán felismerhetõ alakjai helyezõdnek el, a kép legszélénjobbra egy marcona katona lengyel zászlót terít el az elõtérpadlózatán, mint a lengyel hódolat jelképét. Az ablakonbeszûrõdõ fényhatások nagyszerûen oszlanak el az alakokruházatán. A plasztikus ruhák az igazi bársonyt, a valódiselymet, a teljes anyagszerûséget mutatják. A fehér és színestollak pedig szálanként mozogni látszanak a párás levegõ-ben.

Ezt a képet Horthy Miklós, Magyarország kormányzójavásárolta meg és ajándékozta a nemes lengyel nemzetnek.

A kép megfestésének körülményeire jellemzõ, hogy aromán hatalmasságok tudomást szerezve a készülõ, magyartárgyú történelmi képrõl, fenyegetõ hangokat hallattak.Daday, hogy az esetleges veszedelmet elkerülje, a készBáthori-alakot övig érõ szakállal román fejedelemmé változ-tatta át. Csak az utolsó pillanatban alakította vissza a törté-nelem hamisítatlan Báthorijára.” (Orbán János: Székely-keresztúr története)

***Dadaynak kedvenc tanítványa volt Ipó László, aki az arc-

képfestés terén alkotott kiváló mûveket. 1911. március 4-énszületett Felsõboldogfalván, korán árvaságra jutott, már kis-gyermekként megtapasztalta a számkivetettséget. Elemiiskolai tanulmányainak elvégzése után érdeklõdése a festé-szet felé irányult. Már 1925-ben megismerkedett a Tanító-képzõ rajzszakos tanárával, Daday Gerõ festõmûvésszel, akiazonnal felkarolta, rajzra oktatta, s egyengette útját az elkö-vetkezõ években is. Az olajfestészet technikáját VassAlberttõl sajátította el, a portréfestés titkaiba pedig ÁcsFerenc vezette be.

1936-ban Székelykeresztúron nyitotta meg elsõ tárlatát,majd a segesvári, medgyesi és a marosvásárhelyi közönség-nek mutatkozott be. Termékeny alkotó volt, folyamatosan ta-nult, fõleg a portréi keltették fel a figyelmet, 1941-ben elnyer-te az Orvosi Egyetem képzõmûvészeti pályázatát. ÉrdekeltékErdély kiemelkedõ személyiségei, megörökítette dr. MolnárIstván, Tompa László,Tomcsa Sándor,Kelemen Lajos, Be-nedek Elek és a vers-mondó GyörgyDénes arcképét. Dol-gozott megren-delésre, a keresztúricsaládok részére is.

„Szûkös anyagiviszonyai miatt csaklépésrõl-lépésre fej-leszthette õstehetségét,de önszorgalmábólnéhány év alatt akolozsvári elõkelõbbkörök érdeklõdésébekerült. Csodálatos,éles meglátással adjavissza a megszólalásighû arcokat minden

2013. június

EKOSZ–EMTE 43Mûhely

Székely mûvészeinkDaday Gerõrõl (1890-1979.) és Ipó Lászlóról (Felsõboldogfalva, 1911. március 4 – Székelykeresz-túr, 1991. március 22.), két, tehetségük és alkotásaik arányában sokkal több figyelmet érdemlõerdélyi festõmûvészrõl.

Daday Gerõ:Önarckép

Ipó László: Önarckép

Átalvetõ

44 EKOSZ–EMTEMûhely

hízelgés nélkül, de a vonások torzójának a kikerülésével is. Hafelfogásában csak kissé is jobbra fog kanyarodni, mentesülnifog az anyagi gondoktól.” – írja róla Orbán János, aSzékelykeresztúr története címû, nagy volumenû kötetében,1942-ben.

A történelem azonban másképp döntött Ipó László – mintnagyon sok más erdélyi tehetség - sorsa felõl is. S bár Szé-kelykeresztúr nem tartozott a kiemelkedõ képzõmûvészetiközpontok közé, csak az unitárius gimnáziumban, késõbbpedig a tanítóképzõben oktató rajztanárok tartózkodtak hu-zamosabb ideig a városban. Az itt mûködõ képzõmûvészekközül Ipó László az egyetlen kivétel, aki 1944-es letelepedé-sétõl kezdve haláláig nem hagyta el a települést. Családotalapított, négy gyermeket nevelt fel, a festményeibõl élt éstartotta fent családját korántsem könnyû körülményekközött. Panaszkodni mégsem hallotta senki, mûvészi elköte-lezettsége, az övéi iránt érzett páratlan ragaszkodása erõtadott számára egy életen át. Székelykeresztúr hûséges festõ-je lett. A festészet egyik legizgalmasabb és legnehezebb fel-adata a portréfestés, Ipó Lászlónak pedig szinte nincs is képealakok nélkül, arcképei arról árulkodnak, hogy a mûvész betudott férkõzni, el tudott jutni modelljei lelkének mélységé-ig és tehetségével maradandót alkotni. Késõbb megfestette amarosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet jeles pro-fesszorainak arcképét is. A festészet mellett a zene is érdek-lõdési körébe tartozott, 15 éven át õ volt az elsõhegedûse akeresztúri Filharmóniának, a mesterhegedûk faragásában isélen járt.

Élete alkonyán is a városára gondolt, 26 olajfestményétajándékozta Székelykeresztúrnak a leendõ, nevét viselõ galé-ria létrehozása céljából. „Székelykeresztúr városának ajándé-kozom a mellékelt leltárban feltüntetett olajfestményeimet: 26,azaz huszonhat darabot. Ezek után végre én is megértem, hogyegy régi vágyam teljesülhet ez alkalommal. Ti. mindig bántott,hogy az én kedves városomnak, Székelykeresztúrnak nincs kép-tára, ahol gyermekkorom óta mindig otthon voltam, vándorút-jaimból megtérve mindig hazajöttem, és most megfáradva, öre-gen is ide térek majd meg pihenni, örökre” – olvashatjuk azajándékozó megható sorait.

Sajnos, tudomásom szerint ezek az értékes festmények mamár nincsenek közszemlére téve, pincében heverve várják,hogy újból értõ kezekbe kerüljenek és újból elfoglalhassák azõket megilletõ helyet. (Szerzõ megjegyzése)

1994-ben, nevét viselõ mûvészeti alapítványt hoztak létre,1995-ben emléktáblával jelölték meg azt a székelykeresztúriházat, amelyben élt és alkotott. 2002. október 2-án IpóLászló festõ munkáiból emlékkiállítást nyitottak Marosvá-sárhelyen, a Kultúrpalotában. „Vannak dolgok, amiket pénzennem lehet megvenni, ilyenek a tehetség, a szeretet, a hit és amûvészet” – hangzott el az édesapja emlékét nehéz körülmé-nyek között is fenntartani próbáló fia szájából, a gyûjtemé-nyes kiállítás megnyitóján.

Néhai Ipó László keresztúri festõmûvész alkotásaiRománián kívül még kilenc országban lelhetõk fel.

1991. március 22-én hunyt el, a városi temetõben alusszaörök álmát nagyon szeretett hitvesével, László Irmuskávalközös sírban. Együtt, immár az öröklétben is.

B. Osvát Ágnes

25 éves azErdélyi mûvészek

Leányfalunsorozat

Egy negyedszázados múltról méltán mondhatjuk, hogymár hagyományt jelent.

Nos, Leányfalun éppen 25 éve látogathatják Erdély alko-tóinak kiállításait a Dunakanyar, a fõváros – és a közönségismeretében állíthatjuk –, az ország, sõt számos külországmûvészetkedvelõi. E kiállítás-sorozat történetét akár siker-történetnek is nevezhetnénk, hiszen megszakítás nélkül ésörökös fejlõdést felmutatva zajlottak e 25 év alkalmai.

Az elsõ kiállítás tulajdonképpen 26 éve volt és a DömösiGalériában zajlott 1988. augusztus 19-én. Dömös szerelme-se, Vertel József barátom kért fel, hogy megnyissam azerdélyi festészet egyik legnagyobbja, Zsögödi Nagy Imreritka honi kiállításainak egyikét. Megnyitóm sikere bátorí-tott fel és adta az ötletet, hogy ezt követõen Leányfalunfolytassam a munkát sorozat formájában, minden évaugusztus 19-én. Mégis elsõsorban az akkor még meglepõtapasztalat adott lendületet, hogy az anyaországban aligismerik az erdélyi magyar kultúra teljesítményeit. Minthaama trianoni határok a magyar alkotóerõ határai is lenné-nek. Pedig, miként a magyar nemzet, úgy a magyar kultúrahatárai sem Trianonban lettek meghúzva. Ennek ellensú-lyozására tett kísérlet ez a sorozat a mai napig, hiszen etéren még ma is sok a tennivaló. A mostani pénzcentrikusvilágban pénzben is kifejezhetjük ezt, amikor felhívjuk afigyelmet arra, hogy két azonos kvalitású mûvész közül azanyaországi nagyságrendekkel drágábban adhatja el képeit.De az élet más területein is nagy a lemaradás. Éppen anapokban láttam megdöbbenve, hogy egy komoly iroda-lomtörténeti vetélkedõn, ahol neves irodalmárok a jelen,vagy akár a Nyugat korszakának ismert alkotóiról mindenapró részletre kiterjedõ ismeretekrõl tanúskodtak, nemtudtak rájönni arra, hogy ki is az a Kuncz Aladár, sõt mégKós Károlyt is összetévesztették vele.

Visszatérve a sorozat történetéhez, a kezdet nem voltegészen akadálymentes, de szívós munkával és kellõ tûrõ-képességgel sikerült elindulni, s az elsõ Leányfalun bemu-tatkozó mûvész, Kádár Tibor 1989. augusztus 19-i kiállításamár elõrevetítette a várható folytatás reményét.

Azóta 35 erdélyi mûvészt sikerült bemutatni, a 20. évfor-dulóra létrehozott gyûjteményes kiállítás is nagy siker volt,és néhány éve már nem csak augusztus 19-én, de májuselsején, sõt más idõpontokban is vannak a sorozatnak ren-dezvényei, mi több, a kiállítások után irodalmi estekenemlékezünk egykor volt erdélyi nagyokra, vagy mai alkotó-kat mutatunk be.

Eddigi kiállítóink: Kádár Tibor, Balázs Imre, Kántor

Antal, Kusztos Endre, Tirnován Ari Vid és fia, Bardócz La-jos, Péterfy László, Botár Edit, Kopacz Mária, Finta Edit,Kotsis Nagy Margit, Molnár László József, Kristófi János,Ughy István és fia Miklós, Bortnyik Éva, Vilhelm Károly,Petrás Mária, Nagy Pál retrospektív p.m, Simon Endre,Csomafáy Ferenc, Márton Zoltán, Paulovics László,Katona Szabó Erzsébet, Bódis Erzsébet, Árkossy István,Török Bíró Erzsébet, Gaáll András, Sípos József, NemesIldikó, Zagyva László, Z. Nagy Anna, újra a 75 évesPaulovics László és most Márton Árpád voltak. De eddigmár két alkalommal rendeztünk kiállítást és könyvbemuta-tót a Házsongárdról is.

A kiállítások megnyitói is jeles személyek voltak, akikközül most csak a rendszeres megnyitókat kiemelve emlé-keznék Páskándi Gézára és Lászlóffy Aladárra. Halálukután az erdélyi mûvészet kiváló ismerõje, Banner Zoltánvette át a stafétát. Az idén az õ sokra értékelt szakkönyvei-bõl is rendeztünk egy kis bemutatót.

A kiállítások irodalmi mellékletének népszerûsége isegyre nagyobb, s az utóbbi években ez is telt ház mellett zaj-lik. Nem elhanyagolható a jelentõsége a rendezvényeketkövetõ baráti találkozóknak sem, ahol a magyar kulturálisélet több kitûnõsége szokott megjelenni a Hitel múzeum-ban, s ahol nem egy, utóbb sikeres kulturális ügy kerültmegbeszélésre.

Sajnos ehhez a szép és minden bizonnyal hasznos munká-hoz eleddig támogatást nem sikerült szerezni, de ez nemlehet akadálya a folytatásnak.

Az idei elsõ rendezvény május elsején zajlott. Kiállítómûvészünk az egyik legkiemelkedõbb élõ és ma isErdélyben alkotó festõ, a csíkszeredai Márton Árpád volt.Õ az éppen egy éve itt vendégeskedett Gaál Andrással volta nevezetes Gyergyószárhegyi Mûvésztelep létrehozója.Banner Zoltán értõ megnyitójából azt is megtudhattuk,hogy pl. Kolozsváron ma is mintegy 50-60 magyar mûvész élés alkot, Marosvásárhelyen is legalább 30, de a székelyvárosokban több tucat magyar alkotó munkája biztosítja azélõ magyar erdélyi képzõmûvészet folytonosságát.

Az irodalmi esten most Kiss Jenõrõl, az erdélyi Mezõséghûséges költõjérõl emlékeztünk: Nemrégen lett volna 100esztendõs. A költõrõl szóló elõadásom közben, Óss Enikõrendezésében õ maga, valamint Incze Ildikó és TarjánGyörgyi mûvésznõk adtak elõ Kiss Jenõ verseibõl és prózá-jából. A költõrõl szóló nagyobb tanulmányom a Hitel olda-lain fog megjelenni.

Az idei évben még két hasonló rendezvényre készülünk.Vertel Beatrix mûvészi könyvei, Bardócz Lajos Szervátiuszdíjas újabb munkái és Konthur Bertalan bronzplasztikáikerülnek bemutatásra.

Szeretném remélni, miszerint a sorozatot a település és aDunakanyar mûvészetkedvelõ közönsége megszeretteannyira, hogy ha már koromnál fogva nem folytathatom aszervezõi munkát, akad majd, aki átveszi tõlem ezt a sokáldozattal járó, de sok örömet is hozó szolgálatot. Így aztánLeányfalu és annak új szép kulturális szíve a Falu-ház mégsokáig aktív részese maradhat az ország kulturális vérkerin-gésének.

Szász István Tas, Leányfalu

1921 tavaszán írta Juliu Maniu: „Ha tõlem függne, megenged-ném, hogy a magyarok Erdélyben kitûzhessék nemzeti zászlóikat.Mert inkább félek azoktól a kis nemzeti színû szalagoktól, amelye-ket a magyarok imakönyveikbe rejtve õriznek, mint a házaikonlengõ lobogóktól”.

1922 október. Az 1922/85097 sz. törvény elrendelte a magyarnyelvû felíratok eltávolítását a közintézményekrõl.

1923 február: „A liberális kormány betiltotta Madách Imre Azember tragédiája címû capo d,-operájának elõadását dr. JanovicsJenõ kolozsvári magyar színházában. (…) Nem tudjuk, hogy anemzeti védelem micsoda parancsoló szüksége diktálta a belügy-miniszternek ezt az intézkedést. Azt azonban tudjuk, hogy a romá-niai magyar polgárságot mélyen érintette szabad mûvelõdésénekez az akadályozása.” Victor Eftimiu

1924. június 30. A 48076-924. számú törvény alapján azösszes tanárnak Románia történelmébõl, földrajzból és alkot-mányából vizsgát kell tennie, - román nyelven.

1929. február 1. A Keleti Újságban Pop Ghita képviselõnyilatkozta: „Hibás a mai kétnyelvû rendszer. Szerintem az okta-tás fõ célja az ismeretek megszerzése és nem a román nyelv elsajá-títása. Ezt, mint jó román mondom, aki nem felejti azonban azt,hogy az egyetemes emberi kultúrával szemben, nemzetiségre valótekintet nélkül, kötelességeink vannak. Kétségtelen, hogy mi,románok jó szemmel nézzük azt, hogy a kisebbségek elsajátítsákaz állam nyelvét. A nyelvtanulás tekintetében azonban nem sza-bad a kényszer eszközeit használni. Az emberi kultúrközösséghezcsak az anyanyelven való oktatás vezet. Nagy hibának tartom,hogy a magyar vidékekre olyan tanítókat küldtek, akik nem tud-nak magyarul, amibõl az tûnik ki, hogy a tanítás kizárólagos céljaa román nyelv elsajátítása a többi tárgyak teljes elhanyagolásával.Mert legyenek bármilyen kitûnõ tanárok is, de ha a gyermekeknem értik meg õket, a tanítás illuzórikussá lesz, nagy szellemikárára úgy az államnak, mint az illetõ kisebbségnek. Egyáltalábanszerintem a kétnyelvûség elítélendõ. Egy iskolában nem lehet kétnyelven tanítani. Ez természetesen nem zárja ki a román nyelvnektantárgyként való tanítását. Felfogásom szerint az iskolának az acélja, hogy az illetõ népet belevonja az emberi kultúrközösségbe, ésnem az, hogy onnan kizárja. Ez pedig csak az anyanyelven valóoktatással érhetõ el.” (Gyönyörû gondolatok! G. L.)

1935. december 23. A 184276-1935. sz. rendelet elõírta, hogyiskolai pecséten semmilyen címer nem szerepelhet.

1936. március 27. Törvény született arról, ha a városi vagymegyei tanácsban valaki nem románul beszélt, úgy az a tanácsfeloszlatható. Ugyan e törvény rendelkezik arról, ha valaki csaka nemzetiségek nyelvén írt szöveget festet a reklámtáblájára,úgy annak adója a román nyelvû tábla adójának nyolcszorosa…

1938. Megjelentek az irodákban a „Vorbiti numairomaneste!”- felíratok. („ Csak románul beszélj!”)

1938. január 1. Octavian Goga újévi szózatában kijelentette:„Románia a románoké!” Január 1. és 1944. február 26. között190 132 fõ menekült Romániából a magyar közigazgatás alattálló területekre.

1940 február. A nyilvános helyeken új felíratok jelentek meg:

2013. június

EKOSZ–EMTE 45Mûhely

Az ún. „zászlóháború”múlt századielõzményei

„Nici o brazda!” („Egy barázdát sem!”) 1944. szeptember 20.Felhívás a Desrobirea címû lapban: „Erdélyi románok!Szabadságunkat tûzzel és vérrel szerezzük vissza! A magyar tömlö-cöket szétzúzzuk, a falvakat és városokat megtisztítjuk a német-magyar hóhéroktól, a négyéves idegen megszállást kegyetlenülmegbosszuljuk!”

1944 december. Kolozsváron és Marosvásárhelyen helyi né-pesség-összeírást tartottak. Kolozsváron ekkor 73.000 emberélt. Ebbõl 61.000 fõ (83,5 % magyar, 10% román. 1941-benmég 110.956 fõ lakott itt, ebbõl 97.698 magyar, és 10.029 fõromán.) Marosvásárhelyen 29.692 fõ élt, (1941-ben még44.932) A város magyar lakossága 27.778 fõ, azaz 94,5%. (1941-ben még 42, 435), 6,07% román, 1.802 személy, (1941-ben1.726).

1945. május 1. Az éjszaka eltávolították a kolozsvári Mátyásszobor magyar feliratát. 8-án Petru Groza a kétnyelvû (MateiCorvin – Mátyás király) felirat elhelyezésérõl intézkedik, végülmégis az egynyelvû (Mathias Rex) kerül elhelyezésre.

1945. november. A Magyar Népi Szövetség marosvásárhelyi in-tézõbizottsági ülése, ahol a résztvevõk jórésze támogatta a triano-ni határ visszaállítását... A közfelháborodás akkora volt, hogy aszövetség helyi vezetõit Csíkmenaságon és Gyergyószárhegyen meg-gyilkolták. Udvarhely megyében leváltották a kiáltványt támogató-kat.

1946. május 9. Népi Egység: „Akasztófára a magyarokkal és azsidókkal! – ezt kiáltozta a felheccelt román tömeg Nagy-bányán, Ilie Lazar, Maniu-párti politikus beszéde alatt.”

„Mikor felcsendült a templomban az ének szava: Hol vagy Ist-ván király, Téged magyar kíván… hangos zokogás tört fel a temp-lomban lévõk és a térre szorultak soraiból.” (Mindszenty herceg-prímás által cerebrált szentmise a Bazilikában, a párizsi békealáírása napján.)

1947. február 10. Párizsban a Szövetséges Nagyhatalmak alá-írták Magyarországgal, Romániával, Olaszországgal, Bulgáriávalés Finnországgal a békeszerzõdést, Romániával szemben visszaál-lították az 1938. január 1-jei állapotot, Dél-Dobrudzsa, melyetBulgária 1940-ben szerzett meg a Románoktól, Bulgáriához tar-tozik a jövõben is, elveszíti Besszarábiát és Észak-Bukovinát, 3millió dollár jóvátételt kell fizetnie, MagyarországtólCsehszlovákia javára elcsatolták a Duna jobb partján lévõHorvátújfalu, Oroszvár és Dunacsúny községeket.Magyarország köteles a Szovjetuniónak, Jugoszláviának ésCsehszlovákiának okozott károkat megtéríteni 300 millió USAdollár erejéig. Romániának nem járt kártérítés. A magyar had-sereg létszámát 65.000 fõben, és 90 repülõgépben korlátozták.A Szovjetuniónak megengedték, hogy az ausztriai szovjet meg-szállási zónában állomásozó csapatainak utánpótlási vonalán –Magyarországon – csapatokat állomásoztasson. Ez volt a jog-alapja 1955-ig a szovjet megszállásnak.

1947. szeptember 15. Életbe lépett a békeszerzõdés, melynek22. cikkelye: „A jelen Szerzõdés életbe lépését követõen mindenszövetséges fegyveres erõt 90 napon belül Magyarországból visszakell vonni, mindazonáltal a Szovjetuniónak fennmarad a jogamagyar területen oly fegyveres erõ tartására, amelyre szüksége lehetahhoz, hogy a Szovjet hadseregnek az ausztriai Szovjet megszállásiövezettel való közlekedési vonalait fenntartsa.” Takács LajosMagyar Népi Szövetség képviselõjének cikkébõl:„Meg vagyunkgyõzõdve, hogy a román munkás és földmûves kérges keze és ahaladó szellemû román értelmiségi szava sokkal nagyobb és hatha-tósabb védelmet nyújt, mint bármilyen záradék. Ezért köszöntjük akormányt, amely a békeszerzõdésbõl eltávolított minden, a kisebb-

ségek védelmérõl szóló záradékot, mert úgy érezzük, hogy hasonlózáradék bennhagyása árnyékot vetne arra a légkörre és õszinteség-re, amelyben az együtt élõ nemzetiségek és a román nép ma mun-kálkodik és harcol a demokrácia eszméjének végleges gyõzelmeérdekében.”

1948. január. Tûzparancs a román – magyar határon.1949. április 10. Romániában bevezették a tanácsrendszert.1950. pünkösd. Ettõl kezdve folyamatosan akadályozták a hí-

vek részvételét a csíksomlyói búcsún. Hadgyakorlatokat tartottak,a Csíksomlyóra vezetõ utakat lezárták, a székely körvasúton amozdony csak egyetlen kocsival közlekedett a búcsú elõtti kétnapon, és Csík felé nem adtak ki jegyet, rendszeresítették az utakatlezáró kerékpárversenyeket, kifejezetten pünkösd szombatján,stb.…

1950. szeptember 22. A háromszéki Gidófalván a tüntetõkközé lõnek. Két halott.

1952. szeptember 21. A 331. számú törvénnyel ismét átszervez-ték a közigazgatást. A 28 tartományból csak 18 maradt meg. AMagyar Autonóm Tartomány 13. 550 négyzetkilométeren jött létre,731 000 lakossal, melynek 78 %-a magyar volt, 20 %-a román, és2 %-a egyéb. A tartományon belül létrehozott 9 rajonból csakkettõ, a régeni és a maroshévízi volt román többségû. Temesvárkörnyékén Jugoszlávia felé erõdvonal építését kezdik meg: „Olyanhatalmas betontesteket tettünk a földbe, amelyek kétezer zsákcementet is magukba nyeltek.”

1952. december 17. A Végrehajtó Bizottság 16554 sz. rendeletealapján a községek névváltoztatására létrehozott bizottság 1952. ja-nuár 8-án alakult. A rajon 15 (Székelyudvarhely környéki) közsé-gének, illetve falujának névváltoztatására tett javaslatot: „Szentáb-rahám-Leányhalom, Szentlélek-Nyikófalva, Szentmihály-Ligetújfalu, Szentmiklós-Somospatak, Szenterzsébet-Erzsé-betfalva, Bikafalva-Nagyküküllõfalva, Kápolnásfalu-Homoródfõ,Szentegyházasfalva-Fenyõmezõ, Szenttamás-Szilváskert, Szent-király-Rezalja, Homoródszentmárton-Új Élet, Homoródszentpál-Sósmezõ, Homoródszentpéter-Péterfalva, Homoród-karácsonyfalva- Kis Homoród, Szentlászló-Lászlófalva, Hodgya-Józsafalva. (Itt született a kommunista mozgalom késõbb kivégzettharcosa Józsa Béla.) Az eredeti javaslaton egy ismeretlen kéztõlszármazó bejegyzés található: „Borzalmas”

1956. június 13. A bolgár, csehszlovák, lengyel, magyar, románés szovjet kormányok közti megállapodás értelmében ezen orszá-gok polgárai e naptól kezdve útlevél nélkül utaznak egymás orszá-gaiba. (?!. G. L.)

1957. Ebben az évben 1.642 személy utazott Magyarországra.(1958-ban 20.488 fõ, 1959-ben 21.616 fõ, 1960-ban 22.281 fõ,1961-ben 25.820 fõ, 1962-ben 71.705 fõ, 1963-ban 72.191 fõ,1964-ben 72.544 fõ, 1965-ben 69.566 fõ.)

1965. március 22. A Román Kommunista Párt elsõ titkáránakNicolae Ceausescut választotta.

1966. Székelyudvarhelyen minden törzslakosra 6 fõ bevándorlójutott. Marosvásárhelyen 86.500 ember élt, ebbõl 60.200 magyar,román 26.000. Tíz év múlva a 152.000 fõs városban már 70.000román lakott a 81.000 magyar mellett, azaz évente 5.000 románttelepítettek átlagban a városba.

1968. február 16. Románia új közigazgatási beosztása, egyben aneve is Román Népköztársaságról Románia Szocialista Köztár-saságra változott. Megszünt a Maros-Magyar Autonóm Tarto-mány. Erdély területe ekkor 103.153 négyzetkilométer, lakossága6.775.000 fõ. (Ez Románia lakosságának 35.2 %-a.) A közigaz-gatási törvény a megye -rendszerre épült, 39 megyét, (1981-tõl 40)vezettek be. Székelyudvarhely municíium rangot kapott. (KésõbbCsíkszereda, és Sepsiszentgyörgy is.)

Átalvetõ

46 EKOSZ–EMTEMûhely

1969. A 2290/1969. számú minisztertanácsi határozat értelmé-ben büntetendõ, ha anyakönyvben a néven kívül bármit nemromán nyelven, vagy nem a román helyesírás szerint jegyeznek be.A 6/1969. számú törvény értelmében, nemzetiségi iskolában csakaz illetõ nemzetiség nyelvét ismerõ tanszemélyzet alkalmazható...(1985-ben Hargita megyébe 223 friss diplomás tanár kapott állást,közülük 8 volt magyar)

1971. A román „kulturális forradalom” megindulásának eszten-deje. A „liberalizálást” és a „nyitást” végképp leállították, a Ceau-sescu-rendszer egészen 1989-es bukásáig egyre keményebben gya-korolta a totalitárius elnyomást, és elszigetelte Romániát a világtöbbi részétõl.

1972 vége. A késõbbiekben ennél korábbi Ceausescu beszédbõlsem volt szabad semmit sem idézni…

1974. december 6-i, 225. sz. törvényrendelet megtiltotta, hogy akülföldi állampolgárok megszállhassanak magánszemélyek-nél.(Ezt az 1976/372. számú törvény módosította, mely szerint„bármilyen rokonuknál megszállhatnak a külföldi, de román szár-mazású (!) személyek.)A hetvenes évek közepén Hargitamegyében a gyermekek 5 %-a járt román iskolába.

1979/283. számú törvényerejû rendelet igen szigorú takarékossá-gi intézkedéseket vezetett be a villamos, és tüzelõanyagok fogyasz-tása terén. Egy 3 szobás, 3-4 tagú család vidéken havonta 550kWh áramot fogyaszthatott, a kedvezményes 55 banis áron, haezt 120 kWh-val túllépte, már 90 banit kellett érte fizetnie kW-onként. A 278/1979. számú törvényerejû rendelet értelmében100% vám valutában történõ megfizetése után külföldi állam-polgár 150 gramm húskészítményt, húskonzervet, 150 grammcsokoládét, 1 liter szeszesitalt, 2 liter bort vihetett ki az ország-ból… Egy Sport televízió 2870 lejbe, a legdrágább Lux 151-espedig 4000 lejbe került. A legdrágább, asztali, sztereó rádióké-szülék ára 3535 lej. 1 juhbõrért a felvásárlótelepen 23-75 lejt,egy házinyúl bõréért 2-8 lejt fizettek.

1981. október 9. Romániában rendelet jelent meg arról, hogy 5év börtönbüntetés szabható ki azokra, akik a különbözõ élelmi-szerekbõl a hivatalosan megállapítottnál többet tartalékolnak.Korlátozzák az egy alkalommal vásárolható élelmiszerekmennyiségét, és mindenki csak a lakóhelye szerint illetékesüzletben szerezheti be az élelmiszert.

1982. november 1. A 402/1982. számú törvényrendelet alapjána kivándorlásukat kérõknek az ország elhagyása elõtt taníttatásukköltségeit konvertibilis valutában meg kell az államkasszának térí-teniük.

1985. A fõbb élelmiszereket ismét névre szóló élelmiszerjegyalapján osztják ki. Az év elsõ felében mindössze háromszor adtakkukoricalisztet, s csak a nehéz fizikai munkát végzõ erdei munká-sok kapták meg a fejadagot. (A fejadag ekkor havonta 1 kg liszt, 1kg cukor, 1 kg kukoricaliszt, 1 liter olaj, 8 db tojás, vaj, 1 kg hús)Egy bizalmas rendelkezés értelmében külföldi állampolgárokatcsak munkahelyük egy erre kijelölt helyiségében lehet fogadni, ésminden állampolgárnak írásos jelentési kötelezettsége volt, ha kül-földivel került kapcsolatba. Albánia lakosságának 41%-a,Románia lakosságának 15.4 %-a, Kelet-Németországnak 13.7 %-a, Csehszlovákiának 10.6 %-a, Bulgária lakosságának 10.2 %-a,Jugoszlávia lakosságának 9.5 %-a, Magyarország lakosságának8.2 %-a, Lengyelország lakosságának 5.7 %-a volt tagja a kom-munista pártnak. David Funderburke (az USA bukaresti nagykö-vete) véleménye szerint Ceausecsunak már középtávon sincssemmi esélye a túlélésre, ezért az Egyesült Államoknak nem sza-bad támogatnia Romániát. Funderburke Románia-ellenes gazda-sági intézkedések megtételét sürgette Ronald Reagan elnöktõl, ésfelhívta figyelmét: a romániai ellenzéki erõket kell támogatni

(Az eljárást utóbb beszüntették. A szerk.)Gerendás Lajos

2013. június

EKOSZ–EMTE 47Mûhely

Támogatóink(a megjelölt elõfizetõi díjakat meghaladó befizetésekettekintjük támogatásnak)

Emlékezetünk rá: lapunk függetlenségét és erdé-lyi olvasóinkhoz történõ díjmentes eljuttatásátteszik lehetõvé e nagylelkû adományok.Köszönjük!

Bagosi Zoltán Jászberény 1500Balázs Imréné Vác 1000Banner Zoltán Békéscsaba 500Boros Odett Monor 3500Boross Tibor Fadd 1500Csiszér József Tatabánya 1000Gácser János Örvényes 3500Gyárfás András Svájc 800Dalmay Árpád Nyíregyháza-Sóst. 1500Dr. Babos Éva Cece 5000Dr. Bencsik József Cegléd 1500Dr. Brumár Mihály Karancsság 2000Dr. Cey-Bert Róbert Siófok 3500Dr. Dóczy Katalin Budapest 1500Dr. Gulya Erzsébet Kemecse 500Dr. Horváth Sándor Pécs 500Dr. Inczeffy Zsolt Ócsa 3500Dr. Kelemen Ágnes Százh.batta 500Dr. Király József Komló 3500Dr. Kovács Antal Celldömölk 3500Dr. Lõrincz Zoltán András Baktakék 3500Dr. Máthé Barabássy Lajos Veresegyház 3500Dr. Szabó Éva Pápa 1500Dr. Szabó Zoltán Szentjekabfa 3500Dr. Szilágyi Gizella Farkasgyepû 8500Hegedüs Pál Budapest 3500Holányi Julianna Berhida 1500Koller Mártonné Bonyhád 500Kristyák Istvánné Oroszlány 1000László István Monor 500Lenhardtné B. Emma Budapest 1500Nagy Jenõ Zoltán Zichyújfalu 1000Orbán Márton Budapest 500Novák Ernõ Budaörs 8500Prof. Dr. Szabó T. Attila Balatonfüred 4000Placz Józsefné Esztergom 500Potápi Árpád János Bonyhád

város polg.mest. 2000Ravasz László Könyvtár Leányfalu 500Szakáll Károly Enying 500Szikra István Jászberény 1500Szûcs Lóránd Gyula Siófok 500

A kultúráltság(folytatás elõzõ, márciusi számunkból, befejezõ rész)

A nemzeti kultúrán belül a népi (falusi) kultúra az, amelyremindannyian, minden téren a legbiztosabban támaszkodha-tunk, mert hagyományaiban megõrizte mindazt a jellegzetesnemzeti lelkületet, ízlést, stílust, gondolkodásmódot és értékestapasztalatot, melyet a nép évezredes múltja során szerzett ésalakított ki magának. A népi kultúra teljes értékû és maradan-dó, melynek minden megnyilvánulását áthatja a mûvészet. Anépi kultúra egyszersmind olyan erõtartalék, mely a magas kul-túra számára is mindmáig ihletadó forrás. A magaskultúraviszont megerõsíti, kibõvíti, továbbfejleszti, és minõségileg fel-sõbb szintre emeli a népi kultúra hagyományait; ezért kulturált-ságunkat a magaskultúra, mégpedig mindenekelõtt a sajátnemzeti magaskultúra múltjának és jelenének értékeivel kelltovábbfejlesztenünk.

A saját nemzeti kultúrához való ragaszkodás, annak ismere-te, fejlesztése és védelme mindenkinek joga, mint saját arcula-tához és tulajdonához való jog, ám egyben feladata és köteles-sége is, melyet nem vállalhat át senki más helyette. Igazi kultu-ráltságot csak anyanyelven, melyen a fogalomalkotás kialakult,és csak anyanyelvû iskolában lehet szerezni, mert csak az iga-zán a miénk, ami saját nyelvünkön van birtokunkban. A gondo-lat és az éntudat szorosan összefügg, s így, aki szokványosanidegen szavakkal tudja csak kifejezni gondolatait, annakéntudata is könnyen zavart szenved. A tudományokat és mes-terségeket is azon a nyelven kell elsajátítani, amelyiken a leg-könnyebb: vagyis anyanyelven, s akkor bármilyen nyelvi kör-nyezetben is jó szakember lehet. Akinek nincs kellõ alapja azanyanyelvi kultúrában, annak nem lehet semmilyen valódi kul-túrája, hiszen a saját nyelv és nemzeti kultúra minél jobb isme-rete nélkül nem lehet igazán megérteni más kultúrákat sem.

A saját kultúra minél tökéletesebb ismerete, sõt élése nélkültehát egyszerûen elveszítjük talpunk alól azt az egyetlen szilárdtámasztékot, amely nékünk adatott, s úgyszólván kultúrák kö-zötti, lebegõ vagy inkább ingó állapotba kerülünk, mert nemfogunk tartozni teljesen egyetlen kultúrkörhöz sem. Mindenkicsak a saját kultúrájában lehet teljes értékû, mert csak a sajátkultúra alakíthatja ki azonosságtudatunkat, amelynek hiányá-ban az emberbõl Akárki lesz, aki akárkivel barátkozik, akárki-hez férjhez megy, vagy akárkivel megnõsül, mert nincs benne avalahová tartozás érzésébõl semmi. Kulturális hagyományainkbeható tanulmányozása ezért nem csupán a megismerést szol-gálja, hanem a saját arculat és azonosságtudat kialakítását is.Nem lehetünk igazán önmagunk sem, hogyha nem ismerjük ésha nem vállaljuk fel sajátos nemzeti és családi kulturális örök-ségünket.

A saját kultúra tehát alapot teremt az idegen kultúrák meg-ismeréséhez, az idegen kultúrák ismerete viszont kiemeli éstudatosítja önnön kultúránk sajátosságait, s ezáltal megerõsít-het tulajdon kultúránkban. De az idegen kultúrák értékei köz-vetlenül is gazdagíthatják saját kultúránkat, hiszen minden, amivalódi érték, csak elõre visz és gazdagít. Valójában nincs isnemzeti kultúra nemzetközi hatások nélkül. Vannak egyetemeskulturális hagyományok is, melyek mindannyiunk számáraközösek.

Kulturáltságot tehát a nemzeti (népi és magas) kultúránkhagyományainak a magunkba építésével és a különbözõ idegen

kultúrák felé való nyitottsággal szerezhetünk, anélkül, hogy amagunkét felcserélnénk vele. Más kultúrák megismeréseugyanakkor az elõítéletek megszûnéséhez is vezet, s ezáltalhozzájárul a jogtisztelet, a barátság, a béke, az összhang megte-remtéséhez, az értékes másság elfogadásához és a sokféleségmegbecsüléséhez. Nincs tehát demokrácia kulturáltság nélkül,mint ahogy korszerû kulturáltság sem lehet demokrácia és nyi-tott határok nélkül. Az önkényuralom engedelmeskedõ értel-miségieket nevel, akik nem rendelkeznek semmiféle értékte-remtõ tudással; ez csakis áltudományhoz, igénytelen „mûvé-szethez”, erkölcstelenséghez, a szakmai színvonal csökkenésé-hez, egyszóval álkultúrához vezet, hiszen értéket csak szabad ésfüggetlen értelmiségi (vagy népmûvész) alkothat, akinek önál-ló véleménye és világképe van. Mindazonáltal a szabadságönmagában még nem ad senkinek sem kulturáltságot, mintahogy a sok pénz vagy a sok szabadidõ sem ad. Pl. ha valakisokat utazik külföldön, még nem jelenti azt, hogy sokat is tanul,csak azt, hogy sokat tanulhatna.

Idegen nyelvek és kultúrák megismerésére tehát szükség van,ezek az ismeretek azonban csak akkor fogják valóban gazdagí-tani a saját kultúránkat, ha csak azt vesszük át belõlük, ami szá-munkra hasznos, tanulságos és bizonyos átalakítással be lehetépíteni önnön kultúránkba, anélkül, hogy közben elnyomnáannak jellegzetességeit és sajátosságait. Ám ki kell küszöbölnikultúránkból minden olyan idegenséget, ami nem illeszkedikbele, ami árt, ront, összezavar, meghamisít és szegényít.

Így hát a különbözõ kultúrák között nemcsak kölcsönhatás,hanem bizonyos elkülönülés is van, így pl. a nemzetiségi kultú-ra sem az idegen többségi kultúrának a része vagy valamiféleváltozata, hanem az anyanemzet kultúrájának a része, de egy-szersmind az egyetemes kultúrának is értékes része és változa-ta. Nem az idegen kultúra árt meg tehát a magunknemzeti(ségi) kultúrájának, hanem a saját kulturálatlanságunk;de a kulturálatlan idegenek is árthatnak, akik nem a saját kul-túrájuk fejlesztésével, hanem más kultúrák és emberek elnyo-másával és megsemmisítésével próbálják biztosítani „kultúrfö-lényüket”. Ezzel rendszerint éppen az ellenkezõ hatást érik el:megbecsülés helyett megvetést váltanak ki magukkal szemben.Erõszakolással, rákényszerítéssel nem lehet érdeklõdést kelte-ni saját kultúránk kincsei iránt, hanem csak értékeinek felmu-tatásával és magunk megszerettetésével.

A kulturált ember megtiszteltetésnek veszi az idegen nemze-tiségû ember érdeklõdését a saját nemzeti kultúrája iránt, ésszeretettel, elõzékenységgel fogadja. Õ maga is elismerést, tisz-teletet mutat az idegen értékek iránt, és nem lát veszélyforrástbennük. Ehelyett inkább tanulni igyekszik belõlük, de hogyténylegesen melyik kultúra és annak melyik ága iránt mutatfogékonyságot, az már mindenkinek a maga dolga és szíve-joga, mely nem tûr semmiféle beleszólást, mert sokféle adott-ságtól, körülménytõl és helyzettõl függ. Becsülj meg mindenkultúrát, tanulj is tõlük, de ne hanyagold el a magadét sem,ellenkezõleg: alapozz a magadéra, és alapozd meg a magadét.

Kulturáltságunkat tehát nemzeti és nemzetközi népi ésmagas kulturá(n)k jelenébõl és múltjából építjük fel, alapul azanyanyelvre és a saját népi kultúrára támaszkodva, annak esé-lyét és túlsúlyát biztosítva, nemzetközi hatásokkal is gazdagít-hatjuk. De mindig valóságos tér- és idõbeliségbõl kell kiindul-ni: aki saját közvetlen környezetét, szülõföldjét, honát, városát,utcáját, munkahelyét, iskoláját, szomszédjait, családját, sorstár-sait, akikkel együtt él, tanul, küzd, dolgozik - nem fogja fel, nemismeri, nem érzékeli kellõképpen, az légüres térben él.

A kulturáltság különféle típusai, formái és fokozatai az egyé-

Átalvetõ

48 EKOSZ–EMTEMûhely

nek kisebb-nagyobb csoportjait, tömegeit egyesítik, s így mind-annyiunkat egy közösség részévé, tagjává tesznek. Nem tudni ésnem érezni kellõképpen a saját kultúránkat, nem ismerni elég-gé nyelvét, dalait, táncait, történelmét, díszítõ mûvészetét stb.azt jelenti, hogy nem tartozunk igazán a minket megilletõközösséghez; a formális közösségi tagság viszont még nem adkulturáltságot senkinek. Ahhoz azonban, hogy egy közösség-nek ténylegesen is tagja lehessünk, nem csupán ismernünk kellaz illetõ közösség kultúrájának hagyományait, hanem sajátunk-nak kell elismernünk õket. Ezáltal a közösség múltja és jelene,örömei és bánatai, történelmi harca a fennmaradásért és a bol-dogulásért a miénk lesz, a valahová tartózás, az összetartozástudata pedig az otthonosság érzésével ajándékoz meg. A kultú-ráltság révén tartozunk valahova, s ahogy felnövünk az asztallábától az udvarig, a faluig, a közeli városig, ahogy térben ésidõben kifelé haladva látókörünk és mûveltségünk gyarapodá-sával sorstársaink, szüleink és elõdeink életébõl is minél többemléket tárolunk és minél több valódi értéket ismerünk meg,fogadunk be és érzünk sajátunknak, s végül már földrészünk, azegész föld, s talán még az sem: a csillagrendszerünk, s a világ-egyetem a határ, lassanként megtanulhatunk a Mindenség pol-gárának is lenni, anélkül, hogy közben a gyökereinket elszakí-tanánk.

A társadalmi élet, a különbözõ kultúrkörökhöz és közössé-gekhez való tartózás bizonyos sajátságos tudást, életmódot,szokásokat föltételez és követel meg, a kultúráltság pedig olyanismeretek és készségek birtokába juttat, melyek elõsegítik ahelyes viszonyulást környezetünkhöz. A helyes viszonyulás per-sze nemcsak alkalmazkodást jelent, hanem egyszersmindkörülményeink megfelelõ átalakítását, jobbá tételét is.Egyazon kultúrkör a hasonlóságok és azonosságok egész soráthozza létre, melyek megkönnyítik a beilleszkedést az illetõ kul-túrkörbe (közösségbe), a különféle kultúrkörök közt ellenbena legkülönbözõbb eltérések adódnak (nyelvükben, gondolko-dásukban, hitükben, viselkedésmódjukban, világnézetükbenstb.), melyek megkülönböztetik, de el is különítik, el is választ-ják egymástól õket. A nagyobb kulturáltság azonban lehetõvéteszi az elõítéletek leküzdését, s ezáltal elõsegíti a különfélekultúrájú egyének és közösségek közötti megbékélést. Ámamilyen igaz, hogy minél kulturáltabb valaki, annál könnyeb-ben fog tudni beilleszkedni akár idegen kultúrkörnyezetbe is,éppoly igaz az is, hogy az olyannyira fontos összhang megte-remtése könnyebben és tökéletesebben fog sikerülni összeillõ,egymáshoz hasonló, vagy azonos társadalmi-gazdasági helyze-tû, származású, korú, természetû, s ezért egymáshoz közel állókultúrájú (nyelvû, mûveltségû, ízlésû, erkölcsû, szokású) egyé-nek, házastársak, és közösségek között.

A különbözõ ismeretek, a többé vagy kevésbé elsajátítottegyik vagy másik kultúra azonban önmagában még senkit semtölt el az otthonosság érzésével, mert nem mindegy például,hogy mit találunk kifogástalanul szépnek, és mit lelkünkhözközelállóan szépnek: a különbséget a kettõ között a meghitt,bensõséges kapcsolat, a szeretet adja. A szeretet teszi a házatotthonná és az országot hazává, a szeretet segít bennünketabban, hogy valóban otthon érezzük magunkat a szülõföldün-kön és a világban. Szeretet nélkül nincs kulturáltság, s ha a civi-lizáció el is vette az érzékenységet az embertõl, a szeretet éskultúráltság még visszaadhatja, s így az elidegenedés és a bûnellen hat. A kultúra nem csupán ismeretet nyújt, hanemélményt is szerez, vagyis magasabb rendû élvezetet, örömet,gyönyörûséget, s ha a kulturáltság egy közösséghez fûz,

méginkább hozzáköt a szeretet. Ezért egy bizonyos kultúráhozés közösséghez való tartózás támasztékot, menedéket, védel-met is nyújt, és így biztonságérzetet is kelt. De lehetnek kedve-zõtlen körülmények, amikor kiszolgáltatottá és üldözötté istesz. Így hát valamely kultúrához és közösséghez való tartozásnem csupán születés vagy ismeret kérdése, hanem vállalás kér-dése is, sokszor a legnehezebb viszonyok ellenére.

A kultúrának nemcsak helyi, hanem korszakos sajátosságai isvannak, s a kulturáltság (illem, szokás, ízlés stb.) nemcsak egyközösséghez, hanem egy bizonyos korhoz való tartozást is kife-jez, azaz térben és idõben is elhelyez valahová. Az embereknem voltak minden korban egyformák, hiszen hatással voltrájuk a kor uralkodó kultúrája, s a mûvészet sem magát azembert, hanem mindig a kor emberét ábrázolta. A kultúra jele-ne azonban a kultúra múltjából fejlõdik ki, a hagyomány for-málja az értékszemléletet, s a múlt ismerete tanulságként szol-gál és segít tájékozódni, eligazodni a jelenben.

A kultúra tartalmazza azokat a maradandó elveket és érté-keket is, melyek ellensúlyozzák és megmagyarázzák a változóvilág új értesüléseit, s a kulturáltság ezáltal megkönnyíti azember beilleszkedését nemcsak körébe, hanem korába is.Ahhoz tehát, hogy a mai világba beilleszkedhessünk, a régi kul-túra hagyományos értékeire is szükségünk van, a korszerû kul-turáltság azonban létszükséglet.

A korszerûség a mai ember életérzésének és a mai kor min-dennapjainak a kifejezõdése; de nem mind korszerû kultúra az,ami új és ami divatos: csak ami minõség, csak ami érték.Korszerû kulturáltsággal csak akkor rendelkezünk, ha tisztábanvagyunk a mai kor valóban élvonalbeli kultúrájával (filozófiájá-val, mûvészetével, tudományával) is. Nem elég ma élni ahhoz,hogy a mában éljünk: csak az „él”, csak az létezik valóságosan,aki ismeri és átéli, átérzi korát, és tudatosan vállalja ebbõl faka-dó kortársi feladatait. A kultúráltság ezáltal képviseletre, fele-lõsségre nevel, megvilágítja a közös célokat és érdekeket, teháta múltat a jelennel és a jövõvel összekötõ erõ, amely lehetõvéteszi az alkalmazkodást gyorsan változó civilizációs környeze-tünkhöz. A kulturáltság segít bennünket a helytállásban, a meg-próbáltatások elviselésében, jó irányba befolyásolja mindencselekedetünket, az egyéni és közösségi életet pedig tartalom-mal tölti meg. A társadalomban az ember kizárólag a kulturált-sága segítségével képes értelmesen cselekedni és kapcsolatotteremteni másokkal. Kulturáltsága különbözteti meg az embertaz állattól, kulturáltsága által lesz emberszabású lénybõl ember.Ezért elõször az vagyok, amivé anyanyelvem, kulturáltságomtesz, s csak azután, azáltal vagyok ember.

A kulturáltság tehát a természeti lénybõl kifejlõdött társadal-mi ember alapvetõ sajátossága és megkülönböztetõ tulajdonsá-ga, mintegy a biológiaira tevõdött második természet, amelylehetõvé teszi a társadalmi (nem biológiai) alkalmazkodástmûvi környezetünkhöz. A kulturáltság természetünkké, visel-kedésünkké vált tudás, mely átalakítja gondolkodásunkat, élet-felfogásunkat, szabályozza magatartásunkat, viselkedésünket,megszabja szokásainkat, igényeinket, gazdagítja érzelemvilá-gunkat, befolyásolja ízlésünket, növeli tudásunkat, és javítjaerkölcsünket, s így végül is hozzásegít önmagunk kiteljesítésé-hez. A kulturáltság magasabb fokú öntudat, mely teljesebbéteszi saját bensõ énünk (személyiségünk) birtokba vételét,megszervezését és fegyelmét, és segítségünkre van egy maga-sabb rendû, egészséges, tiszta és szép élet megteremésében. Akulturáltság a személyiség kiteljesedésének csúcspontja.

Dr. Veér Gyõzõ, Szováta

2013. június

EKOSZ–EMTE 49Mûhely

SZÁSZ ISTVÁN TAS

Egy régmúlt vásárhelyikarácsonyra emlékezvén

A vénülõ pennaforgató egyre többet szöszmötöl emlékeikörül. Nem véletlenül éppen szöszmötöl. Puhák azok azemlékek és dédelgetõen vigasztalók. Még akkor is, ha az,amit éppen idéznek, kemény volt és érdes. Ja – mondjákilyenkor – a fiatalság, a megszépítõ idõ!

Talán inkább a leülepedett tapasztalat. A távlatos vissza-tekintés. Az okok idõközbeni feltárulkozása, s a kényszerûbeletörõdés.

Vásárhely számomra – bár Kolozsvár szülöttje voltam ésgyökereimet a Mezõség édesbúsan kopárra kapált, méltó-ságos szegénységet hintáztató dombjai táplálták – odaérke-zésem elsõ percétõl kezdve otthont jelentett. S így lenne ezma is. Nem csupán azért éreztem így, mert családomnagyobbik felének is otthont adott, de nem kis mértékbenmagyarságáért. Kolozsváron ekkortájt már az 50-50 száza-lékos határt (eredményt) átlépte a békés etnikai hadmûve-let. Románul jól beszélõ – román barátokat is magáénaktudó – fiatal voltam. De már érezni lehetett, hogy barátságide, barátság oda, a játék nem babra megy. A Deák Ferencutcában a jobboldal még magyar korzó volt, s csak a balol-dalról harsant fel olykor a vidám román diákhang: te salutdoctore, s még helye volt a „sziki fekete-pirosnak” a kétoldal közti szigeten, de már elõfordult nem egyszer, hogydurva megjegyzés érte a magyarul beszélõt.

Vásárhely más volt. Az elsõéves és elképesztõen fiataldiák, kit a szovjet rendszerû hadi érettségiztetés majmolása

éretlenül lökött át a felsõoktatás hadszínterére, a fõ tér –akkor talán már-még Rózsák tere nevet viselõ – korzójánhiába járt le-fel a két, akkor teljesen idegen testként megéltromán templom között, következetesen csak magyar beszé-det hallott. S ha feltûnési viszketegsége az ország nyelvébenjáratos kolozsváriakat román szóra ingerelte, csodálkozvafordultak utánuk a sétálók.

Bármennyire is otthon éreztük magunkat, a karácsonyra,ha csak tehette, ki-ki hazautazott. Szilveszterre azonbanmár visszatértünk és a diákélet nevelte barátságoknakáldoztunk jókedvûen.

Így volt ez még 1956-ban is, bár akkor izgatottabb hangu-latban, és számos, addig el sem képzelt kérdõjel titkosdédelgetése közepette.

Aztán eljött 1959 és a nagy fordulat a nemzetiségi s ezenbelül az oktatáspolitikában. Az elõzõ évben Kádárék szabá-lyosan lemondtak a határon túli magyarság sorsának köve-tésérõl, s errõl szomszéd elvtársaikat kellõ formában értesí-tették is. A Kádárt kísérõ Kállai elvtárs beszédébõl emlé-kezhetünk arra a mondatra, melyben sokatmondóan jelen-tette ki, hogy a magyar népnek van elég területe a szocializ-mus építésére. Kádár az RKP nemzetiségi politikájátdicsérte.

Ezért indulhatott el nyugodtan a nagy henger. ElõszörDej elvtárs, majd késõbb a nagy utód, szívós munkával vég-rehajtották a történelmi tettet, melyért napjainkEurópájában, nagy csalódásunkra, a sandán, európainakelismert rövidlátó nacionalizmus csak hálás lehet. Hogy ezmekkora tévedés volt (s maradt), arra késõbb fognak rájön-ni, csakhogy ez már nem fog segíteni sem a gyõztesen, sema vesztesen. De errõl máskor.

1959, az egyetemek egyesítése Kolozsváron többeket

Átalvetõ

50 EKOSZ–EMTEEmlékek húrjain

Marosvásárhely, ahogy mi látjuk-láttuk – újra székely fõváros lesz címmel ér-dekes beszélgetõ-párost – Bács Ferenc Jászai Mari-díjas kiváló színmûvésztés Szász István Tas orvos-író párbeszédét hallhatták az érdeklõdõk 2013.március 20-án Budapesten, az Aranytíz Kultúrház Bartók termében.

A Budapesti Székely Kör Alapítványa által szervezett rendezvény mindkétneves elõadója, noha nagyszebeni, ill. kolozsvári születésûek, életük jelentõsrészét töltötték Marosvásárhelyt.

Visszaemlékezéseik alapján a Ceausescu-rendszer elõtt virágzott a színhá-zi- és koncert-élet, világhírû Orvostudományi Egyetem mûködött e jeles vá-rosban. Ám a diktatúra évtizedei mindkét erdélyi közéleti személyiséget el-ûzték a székely fõvárosból, s mindketten 1977-ben települtek át Magyaror-szágra.

Szász István Tas jelenleg Leányfalun él. Bács Ferenc Magyarországon aVígszínház, a József Attila-, majd a Nemzeti Színház tagja lett, s noha jelen-tõs, nagy szerepeket játszhatott el, filmszerepeket alakított, népszerû sztárlett, pályája vége felé kényszer-nyugdíjba küldték.

Szász István Tas, pszichiáter szakorvos, nyugdíjazásáig körzeti orvos, ám emellett ma is jelentõs írói tevékenységetfolytat. Családi emlékek és hiteles dokumentumok alapján megírta a szülei házában és anyagi támogatásával szerkesz-tett Hitel folyóirat történetét.

Az esten Szász István Tas felolvasta az alábbi visszaemlékezését Marosvásárhelyrõl, az esszét mi is megosztjuk kedvesolvasóinkkal.

Frigyesy Ágnes

Marosvásárhely, ahogy mi látjuk-láttuk

Bács Ferenc színmûvészés Szász István Tas orvos-író

ûzött öngyilkosságba vagy vitt a börtöncellákba. Vá-sárhelyen elég volt egy ennél valamivel kisebb adag megfé-lemlítés. 1956-os „érdemekre” hivatkozva repültünk azegyetemrõl.

Ezután egy egészen másfajta karácsony köszöntött reám.Az ólombánya és a santierek világa nem volt melegágya ad-venti hangulatoknak.

De jött az enyhülés, és 1960-ban ismét magához ölelt aváros. Kissé ridegebb volt, kissé szorongásosabb, kissé elv-társibb, s az elvtársi kiszolgálók jóvoltából (utólag visszate-kintve) félelmetességében is nevetséges. Hiszen kisstílû, jel-lemhibás figurák építették karrierjüket, és megbújt a tudás,a tartásosság s a magyarság is.

Ha jól emlékszem, 1961 karácsonyát írtuk. A hazautazástszigorúan megtiltották. Az egyetemi ifjúság a SzékelySzínház (akkor még ez volt a hivatalos neve, de nem soká-ig) karácsony esti elõadásán kellett megjelenjen. A jelenlé-tet szigorúan ellenõrizték. Fridrich Wolf Mamlock pro-fesszor címû szocialista realista darabja ment. Nem sokraemlékszem belõle. Korabeli dokumentumok szerint KovácsGyörgy rendezte. Délceg alakja is megjelenik elõttem, deabban már nem vagyok biztos, hogy a professzort alakítot-ta, vagy más emlék keveredik ezzel. (Azt – a szerk.)

A családi hagyomány, mely szerint a karácsony az ünne-pek ünnepe, megtört. Kényszernyugdíjba küldött apám uta-zott le hozzám. Nem volt könnyû. Az útiköltség is gondotjelentett. Vásárhelyen fõleg menzai „gyaloglásból” (a mara-dékok szétosztását egy darabig elnézték), véradásból, hét-végi báli, lakodalmi zenélésekbõl éltem, hogy tehermente-síthessem szüleimet. Közben a család összefogott és sor-kosztra járhattam.

A színházi elõadás után soha el nem felejthetõ sétát tet-tünk apámmal a szeretett városban. A tél elsõ fehér palást-ja lepte be a házakat, már nem hullott sûrûn, de pilinkélt ahó. Lépteink zaját valóban elnyelte a fehér szõnyeg, nemvolt hideg, nem ropogott. Az utca lassan elnéptelenedett, ésmi halkan beszélgettünk. Istenrõl, világról, magyarságról,jövõrõl. S most valóban mosolyogva, a nevetséges hitvány-ságokról, meg a veszedelmesen szárnyaló nemzeti õrületránk nehezedõ terheirõl. Mindenrõl.

Elõttem van a fehér Vásárhely. Még régi, de már újveszedelmeket idézõ formájában. A fõtér lámpái égtek,még nem volt akkora áram-megszorítás. A Muskátlibólhalk zongoraszó szállt felénk, Walton Jenõ játszott. AzApolló kapuja sötéten tátongott. Ablakaiban kihunytak afények.

Számomra a diákévek menzai hétköznapjainak és a diák-báloknak hangulatát hordozta. Már nem volt velünk MokosKálmán és Haász Sanyi, a kitûnõ zongoristák, és nem volthallható Niculescu Dorin a tenor-szakszofonos, vagy azörök öregdiák Turi Béla alt-szakszofonista, Wolman Emil, aklarinétos, Pázmány Elemér és Tóth Laci hegedûjátéka,Fodor Gyuri dobolása, Köble Jocó harmonikája, vagySzabó Miki, a gitáros és hangfûrészes, Huber Gabi, a nagy-bõgõs produkciója, és a bálok utáni zongorás Gegõ-hajna-lok ideje is lejárt, de még összeállt a timpanon utódzeneka-ra.

Apám viszont, mint az egykori kolozsvári Hitel folyóiratházigazdája, az általuk megszervezett Vásárhelyi Találkozó

helyszínét látta a tekintélyes épületben, s errõl mesélt törté-netet, melyet, még ma is vannak, kik szeretnének máskénthallani.

A vártemplom lépcsõjén vastagon állt a friss hótakaró, aKlastrom utca felfelé csendes volt, a Surlott Grádics kör-nyéke is aludt. A letûnt polgári világ 13 fogásos flekkenezé-sei már akkor is csak emlékként bukkantak fel. A Bulevardfáiról le-lehullott egy-egy hócsomó.

És mi csak mentünk és beszélgettünk, és úgy éreztük,hogy angyalok vigyáznak reánk. Valószínûleg így is volt,mert elvégezhettem az orvosi egyetemet, aztán volt erõmkibírni még számos megpróbáltatást, és most visszaemlé-kezhetek szeretett városomnak erre a karácsonyestjére.

Pedig fogynak az emlékezõk. Hetente jõ hír az eltávozók-ról. Az a hó, a 48 év elõtti, nyomtalanul olvadt el. De a 48év nyoma lavinaként temette be a várost.

És milyen nyomot hagytunk mi ott? Nehéz lenne meg-mondani. Annál inkább érezzük azt, amit Vásárhely, s azegyetem akkor még pislákoló szelleme belénk plántált.

Ezt a lángot az új neoliberális egészségpolitika világhen-gere éppen most oltogatja, éppen most akarja feleslegesneknyilvánítani.

Ma már nem a beteget vizsgáljuk, nem ülünk le együttokos konzíliumokra, hanem a humán erõforrást látjuk elgépek használatához szükséges beutalókkal. Már nem úgygyógyítunk, sõt nem is úgy gyógyulunk.

S vajon van-e gyógyulása annak a hólepte egykori kedvesszép Marosvásárhelynek?

Leányfalu

2013. június

EKOSZ–EMTE 51Emlékek húrjain

Ipó László: Gyallay Pap Sándorné

Árkossy István

Farkas utcai csendesballagás

Édesapámnak ajánlom, szeretettel

Bevallom, idõnként fel-felüti fejét bennem egy lappangógondolat: valójában miként mérhetõ az emberélet hossza,tartalma, gazdagsága?

Némelyeknél a begyûjtött évtizedek bõségével? Másoknála gyötrelmesen rövidre szabott élet-fonállal talán?Miközben az egyik ember sorsa sebesen tovairamló hegyipatak, addig a társáé lassú hömpölygés csupán? Bizony,szûkre szabott, karcos esztendõk és lomha évek felváltvastriguláznak köztünk, míg némelyek váratlanul szedik sátor-fájukat, addig mások csigalassúsággal idõznek el.

Mindemellett miért ne volna lehetséges, hogy a könnyedénsebezhetõ emberélet jelentése ne kizárólag csak pillanatok-ban és esztendõkben, esetleg tettekben legyen mérhetõ,hanem olykor centiméterekben és méterekben is? Netánegyetlen utca-hosszban kifejezve. Egyetlen földön-futó gya-logterületben körülírva, amelynek számolható térbeli kiter-jedése van, és amely házakkal, kapukkal, iskolákkal, temp-lommal, virágzó fákkal és hazajáró lelkekkel van felcicomáz-va, méterrõl méterre, a sors különcködései szerint. Ez, jólle-het meglepõen hangzik, ám annál inkább ismerõs mérték-egységgé válhat minden honos földi halandó számára. Azemlített hazajáró lelkek esetében különösképpen. Mert azotthoni vidék egyetlen utcasorának is oly varázslatos kisugár-zása lehet, hogy bárkit, aki lelki antennáival képes rejtjelesüzeneteit fölfogni, auráját zsigereiben szabadon áramoltatni,azt, minden bizonnyal, egyedülálló kincsekkel halmozza el.

Ezek után kijelentem, mivel régóta magam is így érzem:Kolozsvár Farkas utcájának kisugárzása már eddig is olymagasba emelkedett, hogy számomra semmi máshoz nemhasonlítható egyedi mértékegységgé vált, úgy is mondhat-nám, az erdélyi lelkiismeret greenwichi mércéje lett.Jóllehet azt is belátom, hogy mindez csak az ott formálódottlelkek számára szolgálhat mértékegységül; ám ha története-sen mégis alkalmaznák, bizonyára hiteles is lesz, mert a leg-tisztább ragaszkodás mélyébõl fakad, és mindenképpenigaz. S minthogy magam is hosszú ideig lakója voltam emehársakkal megkoronázott utca-legendának, a késõbbiekbenmár õhozzá kellett mérnem életutam, aminek két szakaszakülöníthetõ el: úgymint az ott eltöltött esztendõk, illetve anélküle megélt évek sora.

Csakhogy... nyomaszt a gondolat, mit lehet még mondaniKolozsvár egyetlen olyan kis zugáról, melyrõl Szabó Dezsõ,Áprily Lajos, Makkai Sándor, vagy Cs. Szabó László és sokanmások annyira fennkölt szavakkal vallottak a múltban;amelynek színes hangulat-porcikáit a peregrinus diákok(mára megvénült diákpostások) sok-sok év alatt serényenszertehordták távoli kontinensekre, nagyvilágnak széltébe-

hosszába? Maradt-e legcsekélyebb esély is arra, hogy tollávalkotorászó ember ilyesféle helyen rejtett kincsre bukkanjon,ami fölött mások gyakorlottabb szeme netán tovasiklott,éppen amiatt, mert egykoron bõséggel volt mibõl válogatni-uk? Azzal nyugtatom magam: az imát sem csupán egyszermondják el a hitben élõk; mert aki hisz benne, szívmelenge-tõ érzés annak újrahallgatni minden szavát.

A farkas kifejezéssel, persze, különös a viszonyom. Márrég nem a félelmetes toportyánt, a vicsorgó mesebeli ordasttestesíti meg elõttem, hanem sokkal inkább a mitikus utcát.Eszerint az sem meglepõ, hogy számomra a farkas hársfail-latú, mindegyre aranyos fényben ragyog, olykor lágy szellõborzolja, sõt, még ha vonítana, akkor is a legszebben búgóorgonasípok idegszálakon áramló fúgáit vélném hallani. Ésa farkas nemcsak a Capitolium bronzszobrán ágaskodó Ro-mulusnak és Remusnak nyújtott valaha féltõ menedéket,hanem a havasok tövében fogva tartott városban, évekenkeresztül énnekem is.

Gyanítom, a Gyalui havasok lábánál meghúzódó Szamos-parti település korabeli feljegyzéseiben is a farkas kifejezésés a vele járó utcanév, a Plateea Luporum a leggyakoribb,amely minduntalan jelen van a Klus, Coluswar, Klausen-burg, Claudiopolis, valamint a sors szeszélyei folytán továb-bi neveket viselõ város zimankós történelmi századaiban. Afeleki dombok közelsége miatt e fertály sebezhetõ sarka voltaz óvárosnak. Talán ezért is ajándékozta meg Zsigmondkirály féltõ városfallal, melynek foghíjas nyomai ma is ottrejtõzködnek a málladozó épületek és kollégiumi pincékhûvös, salétromvirágokkal betakart boltozatában. Csak azelaggott Szabók Céhének bástyája álldogál mementókéntegyszál magában, kék messzeségbe révedezve. Tán aztkutatja, merre röppent el hasznos fiatalsága, aminek elisme-rése jeléül, jó Bethlen Gáborunk is tisztelettel adózván,annak rendje s módja szerint, méltóképpen helyreállíttatta.Szépen vésett emléktábla idézi a fejedelmi kegyelet teljesemlékét, jó magasan kövek közé beágyazva; maholnapmajdhogynem olvashatatlanul. Északi irányból gyilokjárós,csonka várfal simul hozzá, jó szorosan. Õ is pusztán gyatrahírnöke már a múltnak, alig sugallja régi arcát, bámészkodótritkán késztet megállásra.

De a Corvin Mátyás nevét suttogó, zord idõket megéltcsúcsíves templom – ifjúságom csatangolásainak valaha leg-pompásabb irányjelzõje, mely tövében az otthon várt reám –mit sem változott: nekem ma is ugyanúgy az égig ér, mikéntegykoron. Hálával gondolok a néhai ferences János barátra,aki nagy királyunk óhaját híven követve, a kincses város leg-szebb emlékmûvét álmodta meg. Az erdélyi gótika emevisszafogott, monumentális tömbje, mely áldott szerepébenlíránkban és prózánkban minduntalan feltûnik, annyit me-sélhetne önmaga viharos múltjáról, dicsõ napjairól, hogy az– a magam szerénynek mondható, ámde mégis õhozzá fûzõ-dõ emlékeivel megtûzdelve – oly végtelen patakká duzzad-na, aminek lejegyzésével nem is igen próbálkozom. Elégróla talán ennyi: Õ, a tekintélyt parancsoló, aki máig dacolaz idõvel, csúcsán a múltidézés legszebb háromszögû pira-

Átalvetõ

52 EKOSZ–EMTEEmlékek húrjain

misával megkoronázva, amelynek látványa-tudata világítóbójaként jelez, a sors számomra kijelölt, ismeretlen útjain.

Belsõjének puritán méltósága felemelõ. A falakról, melyekalatt az Apafiak nyugszanak, az erdélyi heraldika õsi, neme-si címerei tekintenek alá. Rég magukba zárták a múltat.Köztük töpreng a történelem. Óarannyá fakult sisakdíszeik,pajzsaik olykor meg-megcsillannak a színpompás üvegabla-kok délutáni ajándék-fénysugarában. Hányszor betûztemErdély nagyhírû családneveit – Bánffy, Bethlen, Kendeffy,Rhédei, Wesselényi, vagy: Teleki, Zeyk, Toldalagi, Mikes,Béldy – , miközben az ég felé törekvõ csillagboltozat alattfelbúgott a barokk orgona magasztos hangja. Õértük is.

Eme égi hangszer számomra egykor hallhatóvá, mára újrameghallgathatóvá tette az ifjúkori éveket. Zengése az utca-képhez tartozik, immár véglegesen. Bach és Frescobaldi,Liszt és Mendelssohn szívmelengetõ fúgái mélyen átitatták amagasba szökkenõ kõfalak hûvösét.

Gyakran álmodom Kõfaragó Benedek és Elias Nicolaigondosan megmunkált templomi szószékének reneszánszvirágairól is: festett erdõ-zöldjeirõl, éjszaka-kékeirõl ésbuzgó vöröseirõl. A fölötte szárnyait bontó, a reformátusokcímerébõl kilépõ pelikánt számtalanszor megcsodáltam.Valaha még biztatgattam is: röpülj, most röpülj! De testemozdulatlan maradt, nem hallgatott rám. Mozdulatlan õrziFarkas utcai fészkét. Hûséggel.

Az Isten háza mellett rogyadozva áll az Apafi Mihály feje-delem által alapított Kollégiumi Nyomda törpe házsora, ahola Hollandiát megjárt Misztótfalusi Kis Miklós, a nagyhírûbetûmetszõ és tipográfus munkálkodott valaha. Tõle még anagy Cosimo de’ Medici is szállított firenzei nyomdája szá-mára mesterien cizellált betûkészleteket. Késõbb diákmenzaszínhelye lett az épület. Akkori szóhasználatunkban: konvik-tus, a bablevesek, lencsefõzelékek és lekváros-lapótyák kör-nyék-szerte megbecsült, látogatott otthona. Felidézemmagamban ízeit, illatait ma is érzem, hisz homályos ebéd-lõjének kopottas asztalai mellett, ahol idõnként a múltfanyarkás illata terjengett, magam is számtalanszor vártamsoromra. Kint, a templomfalat támasztó, szûkös udvaron,Boldogasszony havának csikorgó téli reggelein, titkolózóködben, gyakran illant magasba (pernyével kergetõzve) azégett selyemszalma illata; megtûrt disznóvágások visszafo-gott vigalmától kísérve; internátusban lakó diákok nem kisörömére.

Átellenben, a teológiai tanárok sárga, emeletes sarokházaáll. Mindenkor a kolozsvári szellemi élet jelesei lakták. Ma isfeltûnik elõttem Maksay Albert, Tavaszy Sándor, JuhászIstván vagy a szikár Dobri Janó és a nagy tiszteletnek örven-dõ brill okulárés gyermekorvos, Tonk Emil alakja, akiketnaponta láttam ellépkedni a hársvirágos kövezeten. Aligtávolabb, egy hátsó udvar mélyérõl kikandikálva, ottfeledettgémeskút csücske bámészkodott felém. Göcsörtös szárátbúsan lehajtotta, eljárt fölötte az idõ; tán még azt is megérez-te: nem sok hasznát veszik ettõl fogva már. Néhány lépésután a hajdani ispotály meggörnyedt sziluettje következik,mely híven kíséri a barokk esperesi laknál váratlanul elszû-

külõ utca nyomvonalát. Szerény homlokzatának vasráccsallezárt ablaka elõtt, gyermeki kíváncsiságtól hajtva, valamikorjó magasra ágaskodtam, ma, ugyanott, talán már hajolnom iskéne. Fölötte bevésett évszám: 1656. Majd’ mindennap lát-tam. Habár elõtte sûrûn jöttek-mentek a sietõs esztendõk,cirkalmasan szép vonalrajzolata soha nem változott, csakmegmaradt a régi.

Aztán a templom tövében, a parányi fõtér nagylelkûen ki-tárulkozik. S amint az ünnepelt hársak fellibbentik illatozózöldfüggönyüket, máris ádáz küzdelem látványa fogad: SzentGyörgy, a lovagrendek és fegyverkovácsok patrónusa, immár1373 óta vívja elkeseredett bronzcsatáját a fém-hûvösébedermedt sárkánykígyóval. Diocletianus császár kedvelt vité-ze volt, aki a keresztények üldözése helyett inkább a mártír-halált választotta. Ám ércben tovább élõ szíve – amint azthallani vélem – néha ma is meg-megdobban. Tán ennek kö-szönhetõen vészelte át a viharos múltat, és vélhetõen, látha-tatlan glóriája oltalmában, átvészeli majd a jövendõt is. Ahitében rendíthetetlen lovag pedig tudja: óvnia kell erejét,hisz az ó-kollégium, a szellemet tápláló anya, az Alma Ma-ter, számtalan sárkányfajzat zaklatásának volt a zivatarosidõk során már eddig is kitéve, s bizonyára lesz ezután is (!),emiatt sûrûn szorult védelemre. Márpedig a védelem, hakeresztes lobogóra bízta a sors, rendszerint jó idõben meg isérkezett. E világhírû alkotás páratlan ihlettel megáldottszobrászmestereinek neve ugyancsak Szamos parti városo-mat idézi: a Kolozsvári fivérek, Márton és György gótikusmûremekének képe, hírnevéhez méltón, rég bebarangolta anagyvilágot.

Tudom, az alig pár száz méteres hársfa-sétány, mely a ro-mantikus kis teret ölelgeti, nem oly világhírû, mint az Unterden Linden, a Champs-Elysées vagy a Via Appia. Az is nyil-vánvaló, hogy szûkebb környezete nem egy Montparnasse,nem Oxford, és a Cartier Latinnel sem mérheti össze magát.Nem is Firenze, és Velence sem. A Farkas utca mindössze abenne felcseperedõ erdélyi nemzedékek szellemisége általmegvilágított derengõ sugárút, amely szerény volta ellenéreis, oda s vissza, nem egyszer hálózta már be kerek e földte-két. Ám ha ezt netán mégsem sugárútként tette volna meg,akkor legalább vándorösvény formájában bizonyára igen;melyen üstökösei minduntalan visszatérhettek, múltbélinyomvonalukat idõrõl-idõre bejárva.

A kis tér felett ráérõsen lebeg a múlt. Bizonyára Senecabölcs szavai is ott keringenek vele együtt az aranysárgán õszü-lõ hársak között, olykor figyelmeztetvén a kisdiákot: Nonscolae, sed vitae discimus. És hogy valóban nem az iskolának,hanem az életnek tanulunk, hasonlóképpen világos tartalma anéhai bölcs professzor, Apáczai Csere János megfontolástérdemlõ üzenetének is, mely elhíresült kolozsvári, kollégiumiszékfoglaló beszédében hangzott el 1656-ban: De summascholarum necessitate címmel. (Az iskolák felettébb szükségesvoltáról). Vajon a véletlen játéka lenne, hogy a régi esperesilak fölött látható évszám ugyanezt az esztendõt idézi?

(A második, befejezõ részt szeptemberi számunkban közöl-jük)

2013. június

EKOSZ–EMTE 53Emlékek húrjain

Gömbvillámok(Részletek – Folytatás elõzõ lapszámunkból)

Közeledik a Puzzle-aratásHa továbbra is kitart ez a nagyon meleg, száraz idõ, talán

hamarabb beérik a Puzzle, és aratni kellene. A baj az, hogy akönyveknél elõbb van a kiadás, utána a cséplés, és azután, havalami még marad, újra csépelik, s a végén aratni arat akiadó. S még ez sem tragédia, ha úgy, mint a búzánál, meg-marad az értékes szem, legalább annyi, hogy kovászt lehes-sen csinálni belõle egy újabb íráshoz, de félek, hogy a köny-veknél ez is egy kicsit másképp megy, a cséphadaró majdszalmát csinál a szénából is, s a kevés mag, ami lehull a törek-be, a nagy fekete varjak öröme lesz.

De most az 50 éves érettségi találkozó izgalma elnyommindent. Osztály és évfolyamtársak hívnak fel, akikkel a szo-kásos 10, majd 5 évenkénti rendezvényeken kívül soha egyszót sem váltottunk: - Jöttök? Kikrõl mit tudsz? S ez azért isfurcsa, mert a Jubileumi könyv, ahol mindenki 1-2 oldalonleírta, amit a nagyközönséggel a személyes sorsáról tudatniakar, hónapok óta ott van mindenki éjjeliszekrényén. Smégis jön a kérdés, s hiányzó apró puzzle-kockák kerekítikegész képpé a leírtakat.

De hagyd ezt, inkább készülj, biztatom magam, mert nagyaz esélye, hogy újra felkérnek, hogy beszélj. S nem kezdhe-ted azzal, mint ezelõtt 10 és 5 évvel, hogy tanárelvtársénnem-készültem, harmadszorra már unalmas lenne és hazug is,mert az 5 évi utolsó fellépésem óta „égnek lelkemben kisrõzse-dalok”, és a hajnali sétáimban újra meg újra fogalma-zom. És 50 év távlatából illene már valami okosat mondani amának.

50 év! Pillanat a történelemnek, de egy ember életénekoroszlánrésze, s feljogosít pl. arra, hogy megkérd a Bolyaiigazgatóját, hogy a történelmet vegyék ki a tantárgyak közül.Mi értelme van valami olyasmit tanítani, amirõl - csak a mirövid életünkben – elõször kiderült, hogy nem igaz, rá egypár évre az ellenkezõje is hazugságként csóréskodott, és amia filozófiában alapvetõ (a hazugság ellentéte az igazság), atörténelemtanításban nem bizonyul törvénynek, igaznak.Helyette legyen több énekóra, és minden óra elején a lányokkötelezõn énekeljék el azt az õs magyar népdalt, hogy:„Eriggy lányom, add oda, én is úgy adtam oda” - még 16 éveskoromban. Ez akkor is és most is nagyon hasznos lenne. Maazért, hogy ne a 12-13 éves kislányok akarják megoldani anépesség fogyásának a kérdését, várjanak legalább 16-ig,akkor meg azért, hogy az érettségi elõtt a 18 évesek végrevegyék már komolyan a szülõi tanácsot és adják már ide,vagy istenem, hát oda, ha az jobb nekik, mert a mi õszinte ésönzetlen, heves bíztatásunkon csak kacagtak.

A BeszédIgen, most már végleges a döntés, nem csak kacérkodom

az ötlettel. Az 50 éves találkozón, amikor együtt az egészévfolyam és a mostani tanári kara a Bolyainak, amit nemmondhatok el senkinek, elmondom hát mindenkinek (igen,ismétlem): a történelemtanítást be kell szüntetni! Azonnal!

A legendákat a papírkosárba, miért terhelni velük, hamiskitalálásokkal, az amúgy is elrontott tantervet, hisz emiatt a4-5. osztályban még nem tudnak folyamatosan olvasni agyermekek, és érettségi elõtt nem értik, amit elolvastak.

Az ünnepi beszélyem fogalmazásakor vissza akartam nyúl-ni a történelmünkbe és a Dugonics Titusz mártír-tettévelkiemelni, színesebbé tenni valamit. Ami biztos-biztos alapon,hogy annyi ember elõtt mégse mondjak marhaságokat, kinyi-tottam a neten a Dugonicsról szóló oldalakat. Elsõ mellbevá-gó és azonnal korrigálásra szoruló információ: nemDugonics, hanem Dugovics, s én marha 60 éven át így hallot-tam és így mondtam... Aztán, hogy elolvastam Szõcs Tiborszegedi harmadéves történész-hallgató doktorátusi munkáját,már nem szégyelltem magam annyira, mert ott bizonyítvavan, hogy sem Dugonics, sem Dugovics Titusz nem létezett.Több neves történészünk már ezelõtt 100 évvel kételkednikezdett ebben a legendában, mert a cseh levéltárban egy csehvitéz követte el a törökölelgetést és tandem-ugrást, mígmások felfedezték, hogy ugyancsak a végvári harcok soránegy másik várnál írnak le hasonló esetet, és ez ugyebár márelegendõ bizonyíték, hogy akkor a magyar variáns a hamis...

Szóval, hogy én is hozzájáruljak ehhez a nemesen õszinteés valós történelem feltárásához, nem kíméltem idõt ésmagam, utánanéztem a Török Nemzeti Levéltárban. Mostmár tiszta a kép, és várom a doktori címet.

Az igazság tehát az, hogy igenis volt ott egy Dugo ..valaki,akit Juszuf Gyurcsány török vitéz nem magával ragadott,hanem hátába kerülve lelökött, a zászlóval együtt, s mint hõsereszkedett vissza a táborba és alapozta meg Nándorfehér-várnál a Gyurcsány nemzetséget. És mi sem bizonyítja job-ban ezt a történelmi tényt, mint az, hogy rá 600 évre ebbõl anemzettségbõl származó vitéz egy egész országot lökött amélybe, röhögve, zászlókkal és népes hívek táborától meg-tapsolva.

S ha már a végváraknál tartunk: apróság de ezt is ideje he-lyére tenni. Az egri asszonyok (a szerelmes Vicák és Cicák)elsózták a húslevest és a férjeiktõl való félelem késztetteõket arra, hogy lezúdítsák a várfalról. Hogy épp akkor ottakartak a törökök a létráikon felmászni, hát pechjük volt.Ennyi.

És nem igaz a Honfoglalás sem, és az sem, hogy valahon-nan idejöttünk, az sem, hogy mindig is itt voltunk - derül ki,ha minden alapos, a nyers igazságra törekvõ kutatónakhiszel. Csak egy igaz, hogy hamarosan nem leszünk, és akkormeg tényleg, minek tanítani a történelmet?

Vasile RoaitaIskolai neveltetésünk szerint õ volt a román Dugovics

Titusz, hisz – ahogy akkor tudtuk – a szirénán élettelenüllógva húzta a kötelet és így még eszméletlenül is az éleshanggal biztatta kitartásra munkástársait és fenyegette azelnyomókat, hogy a Kommunizmus gyõzni fog. Hány iskolát,kollektív gazdaságot, intézményt neveztek el róla, és neveörökre beíródott a kommunista történelembe és a szürkeál-lományomba! És akkor most tessék.

Idézet egy mai román történésztõl: El nu avea nici o le-gatura cu greva. Statea langa usa, cand a intrat armata si ainceput sa traga. A fost ranit din intamplare si a murit la spital,a doua sau a treia zi. Vasile Roaita nu numai ca nu fusese nici

Átalvetõ

54 EKOSZ–EMTEEmlékek húrjain

macar grevist, dar era unul dintre informatorii pe careSiguranta ii infiltrase printre muncitorii de la Atelierele Grivita.(Nem volt semmi köze a sztrájkhoz. Az ajtó mellett állt, ami-kor betört és lõni kezdett a hadsereg. Véletlenül találták el,és másod- vagy harmadnap a kórházban halt meg. Nem hogysztrájkoló nem volt, hanem egyike volt a besúgóknak, akiketa Siguranta csempészett be a Grivita üzem munkásai közé.)

És itt nem az ver igazán mellbe, hogy nem vett részt asztrájkban és véletlen, eltévedt golyó öli meg, ettõl még leheta munkásharc hõse, helyi kommunista aprószent (rossz idõ-ben rossz helyen volt), dehogy, a késõbbiekben, ahogy a tör-ténész kideríti, egy besúgót, a munkásharc árulóját teszikpiedesztálra. Ami nemcsak megdöbbent, hanem ijesztõ pár-huzamok vonására is késztet.

Tessék már visszatéríteni engem a helyes útra, mert így haj-lamos vagyok azt hinni, hogy odahaza minden forradalommögött õsidõktõl fogva az akkori idõk Szekuja állt!

Majd holnapNem tudok visszatérni a megszokott (majdnem rendest

írtam) kerékvágásba. A tegnap késõ délután könyveimetrendezgettem, s csak úgy belelapoztam Kosztolányi DezsõÉdes Anna kötetébe. Hadd lám, mire emlékszem?!

Lebilincselt, hordoztam magammal még a fogmosáshoz is,kicsit távolabb téve, nehogy lespricceljem, de olvasni mégtudjam. A legmélyebb kor- és lélektani tanulmány, s itt mostfel kellene soroljam a neveket a világirodalomból s lehetõlegmind a Nobel díjasokat, és egyre bizonygatni, hogy igen,Kosztolányi a mester.

Éjfél után tettem le, de elaludni csak úgy tudtam, hogy akönyvet látótávolságon kívüli helyre dugtam, még megoldot-tam egy Sudokut is, s ijedten néztem az órára, 3. Gyorsanlenyelni a Stilnoxot és most reggel 6-kor a fél liter tejeskávét,s lassan indulok a reggeli körtrappolásra. Még borotválkoz-nom kell, mert az erõltetett menet után azonnal a tus aláállok, s az úgy bepárásítja a tükröt, hogy nem látom magam.Így ma sem tudok mást mondani, mint: Na majd holnap

Édes AnnaMa kezdek ocsúdni a kalapácsütés alól. Mint az izomláz

vagy derékfájás, melyek az utóbbi 5 évben másnap, harmad-nap jelentkeznek és nem a fizikai tevékenység elvégezése-kor, úgy tört rám a kis cselédlány története.

Most, hogy lábadozok, jövök rá, hogy én, bár egy és ugyan-azt a Kosztolányit olvastam ezelõtt 45-50 évvel, akkor a„hogyan”-t kerestem, míg most a tett rettenetes „miért”-jekér választ. Egy mintacseléd egy éjjel valami földöntúliparancsszóra megöli munkaadóit, nem menekül el, mindentbevall, de a bíró és ügyész által többször feltett miért kérdé-sére konokul hallgat, belenyugszik az ítéletbe.

Amikor elõször olvastam, az ezelõtt 50 évvel uralkodó kordiktálta, hogy a társadalmi különbségek elleni lázadásnaktudjam be a tett mozgatóerejét. Azóta volt egy Csernobil,Fukushima, és ezek pusztító erejéhez viszonyítva banális, deugyanarra a” miért”-re feleletet váró esetek ötlenek fel, pél-dául, hogy az ember legjobb barátja, a kutya minden árulko-dó külsõ jel nélkül egyszerre csak széttépi gazdáját vagyannak pár hónapos-éves, védtelen gyermekét.

Édes Anna, kit századok óta tenyésztenek cselédnek, ki a

megaláztatás legocsmányabb formáját is zokszó nélkülfogadja, hisz génjeit erre programozta be a társadalom, ami-kor a kést kezébe veszi, már nem õ maga az, hanem a min-denre felvigyázó ÕSI REND eszköze. Az ÕSI REND mond-ja ki az ítéletet és hajtja végre általa.

Az ember a paradicsomkertben és kertre teremtõdött, tel-jes összhangban élni a természettel, és valahányszor felülbí-rálja a teremtést, elemeire bontja az oszthatatlant: géneketmódosít, az ÕSI REND ellen vét, és az figyelmeztet, ítél,végez, visszaüt.

Sopánkodunk és horrorképeket vetítünk a jövõnkbõl amába arról, hogy hamarosan a föld 10 milliárd embert kelleltartson. A tegnapi statisztika közli, hogy évi 150 000 tonnaélelmiszer kerül a szemétbe csak itt Svájcban, az egész vilá-gon meg átlagban a föld termésének alig 50%-a jut el afogyasztóhoz, a többi elvész a nagyipari betakarítás diktáltamódszerek, a szállítás, csomagolás, szelektálás stb. eredmé-nyeként. Pusztán az a tény, hogy a vásárló megköveteli, hogya zárás elõtt pár perccel ugyanúgy mindent lehessen kapni,mint a reggeli nyitásnál, tonnányi újra fel nem használhatómaradékot generál. Esténként a maradékot a nagy üzletekszétosztják az árvaházak, menhelyek konyháinak, de ez ele-nyészõ kis rész, több kerül a biogáz-termelõbe, s ez még mindúgymond rendben lenne, de az oroszlánrész a szemétégetõbeömlik. Most a földön a fogyasztó az úr és nem a REND, ésbeláthatatlan ideig a fogyasztó kénye-kedve burjánzik eszeve-szetten. És ettõl fél a „civilizált” Nyugat, mert ma 1 milliárdabból tobzódik, hogy közel 6 milliárd éhezik. Ha majd 10 mil-liárdan leszünk, ahhoz, hogy a mai életszínvonal nyugatonmegmaradhasson, 12 milliárd éhezõre és 2 földgolyóra leszszükség, és ez matematikailag nem jön össze.

Gyárfás András(Folytatjuk)

2013. június

EKOSZ–EMTE 55Emlékek húrjain

Ipó László: Rönkvontatás

Sok, talán megszámlálhatatlanul sok egyéniség sikkadtméltatlanul a feledés ködébe Székelykeresztúr történelmefolyamán, olyanok, akik igenis megérdemelnék, hogy az utó-kor, ha csak néhány sor erejéig is, megemlékezzék róluk.Sajnos, a háború utáni generációegy egészen új rendszer értéktaga-dó trendjének lett az áldozata ésolyan egyéniségek, mint OrbánJános esperes, vagy tehetséges fes-tõk, mint Ipó László neve is sokak-nak már nem mond semmit.

Orbán János a múlt század elsõfelében került Székelykeresztúrraplébánosként, ott is halt meg többmint fél évszázadnyi egyházi mun-kásság után. Szerteágazó tevékeny-sége során (több kötetnyi megjelentírása tûnt a semmibe) rengeteg nagyon szép olajfestménytalkotott, melyeknek nagyrészt nyoma veszett. Õ festette aSzentkereszt felmagasztalását ábrázoló szimbólikus képet akeresztúri Szentkereszt-templom oltárára, egyik képét pedig,amely juhokat terelgetõ öreg székelyt ábrázolt, a helyi kaszi-nó vásárolta meg.

Székelykeresztúr története címû, 1943-ban megjelent 400 ol-dalas, hiteles, az élet minden területét felölelõ, részletesaprólékossággal megírt, korhû adatokat tartalmazó kötetét akommunista uralom kezdetekor indexre tették és minden fel-lelhetõ példányát bezúzták. Ma már alig található négy-ötpéldány belõle, egy a keresztúri múzeum tulajdonában és ta-lán egy-egy olyan régi családok tulajdonában, akik annak ide-jén el tudták rejteni az „éber” szemek elõl. Zúg a havas c. kis-regényét gyermekkoromban még láttam a szüleim könyvtá-rában, aztán az idõk folyamán valahogy nyoma veszett annakis. Megírta a székelykeresztúri katolikus templom történetétis, komoly történelmi tanulmány ez, amit késõbb az utána kö-vetkezõ egyházi személy magának vindikált, sõt meghamisí-tott, és ez ellen akkor senki nem tiltakozott. Ezen kívülrengeteg történelmi, szociológiai vonatkozású cikke, tanul-mánya jelent meg a különbözõ újságok, magazinok oldalain,soha nem tudom feledni széles körû mûveltséget eláruló, sze-retettel oktató szavait, intéseit, amiket idõs rokonként (anyainagyapám testvére volt) hozzám intézett keresztúri látogatá-saim alatt. Talán 14-15 éves lehettem, amikor kezembe adta aPickwick-klub-ot és érdeklõdve figyelte, hogy mennyire hatolkamasz-tudatomig az angol irodalom lényege. Nevetve javí-tott ki, ha valamilyen angol szót hibásan ejtettem, és sokszortartott kiselõadást a Dickens-regények értelmezésérõl, a ko-rabeli angol életvitel misztikumáról, ugyanis ezek voltak a

kedvenc olvasmányai. Amikor Keresztúrra került, fiatal plé-bánosként, az õ és gondnoka szervezõ munkája és irányításanyomán épült fel 1909 tavaszától õszig az új, korszerû, városi-as katolikus plebánia, ami nagyban emelte az akkori városké-pet. A gondosan elkészített nagy vaskapu, a lécezett gyalogka-pu és kerítés jó gazdaszellemre vall. A virágoskert és az ülte-tett fák mögött áll a város legrangosabb mûemléke, a patinástemplom.

Az alábbiakban közreadok egy kevésbé ismert Petõfi-legendát,amit a Székelykeresztúr történetében fedeztem fel, és ami újabb,az eddigiektõl eltérõ megvilágításba helyezi a Petõfi utolsó nap-járól eddig leírt eseményeket, ugyanakkor a Gyárfás-kúria hite-les történetét is közreadom az Orbán János aprólékos, mindenkis részletre figyelõ leírása nyomán.

„A Gagy pataka bal partján, az úgynevezett Katustava síkterületén fekszik a Gyárfás-kúria, 12 holdas gyümölcsöskertszélében. Székelykeresztúron ez a ház a legjelentõsebb, merta hozzáfûzõdõ történések belejátszanak az egyetemes magyartörténelembe is. A házat a báró Wesselényi-család valamelyiksarja építtette. A századok folyamán házasság útján, nõi ágonszállott a belsõség a külsõ birtokkal együtt a Lécfalvi Gyárfás-családra az alábbi levezetés szerint: bár Wesselényi Juliannátfeleségül vette báró Kemény Lajos, ebbõl a házasságból szü-letett báró Kemény Pál, akinek gróf Teleki Rákhel volt a fele-sége. Kemény Pál és Teleki Rákhel leányát Magyargyerõmo-nostori báró Kemény Polixéniát 1839. szept. 21-én vette fele-ségül Lécfalvi Gyárfás Domokos. Gyárfás Domokos gyerme-kének, Gyárfás Endrének a teljes tulajdonába ment át aztána néhai Wesselényi-birtok. Gyárfás Domokos szerencsésvetélytársa volt báró Kemény Zsigmondnak, a regényírónak.Kemény Polixénia, aki különben unokatestvére volt Zsig-mondnak, a daliás Gyárfásnak nyújtotta a kezét. Kemény

Átalvetõ

56 EKOSZ–EMTEIrodalom – B. Osvát Ágnes rovata

Eleven hagyományORBÁN JÁNOS

(Erzsébetváros, 1880 – 1959. Székelykeresztúr)

Orbán János esperes

Katolikus plébánia és templom

Zsigmondot egész életén át kísérte a nagy szerelme, azértnem házasodott meg, agglegényül halt el.

A Gyárfás-kúriából szinte árad a történelmi levegõ. Benn aszobákban a régi patinás bútorok nagyrésze még a régi csalá-dok hagyatéka. Kemény Zsigmond, aki regényeiben a kör-nyezet leírásának nagy figyelmet szentelt, mennyit ábrándoz-hatott az öreg sublót mellett, melyen az alabástrom oszloposóra ma is veri az idõk perceit.

A Gyárfás-család tulajdonában van egy karkötõ, melyBethlen Gábor idejébõl származik. Ebben az idõben GyárfásFerenc nevû diplomata a fejedelem udvari embere volt éshuzamos idõn át követi minõségben mûködött a török portá-nál Konstantinápolyban. Ez a Gyárfás Ferenc házasságánakalkalmából kapta ajándékba a karkötõt BrandenburgiKatalintól, Bethlen Gábor fejedelem feleségétõl. A nagybe-csû ékszert a családban mindig az elsõszülött örökölte, ma dr.Gyárfás Pálnénak, Fejérváry Juditnak van a birtokában. AGyárfás-kúria legnagyobb kincse azonban a ház külsõ falánvan. Márvány táblára, aranybetûkkel a következkõket véstékfel az 1928 évben: „Ebben a házban töltötte utolsó estéjétPETÕFI SÁNDOR, 1848. jul. 30.”

E helyen írjuk meg az eseményeket rendben, ahogy egymásután következtek. Bem, az erdélyi hadak fõvezére Há-romszékrõl „vágtatva ment Marosvásárhelyre” (Petõfi írja),ahol a Damaszkin alatt levõ csapatokat magához véve, 5.000emberrel és 11 ágyúval vonult Fehéregyháza felé, hogy Lü-dersnek a seregével megütközzék. Az orosznak 12.000 kato-nája s 32 ágyúja volt. A magyar sereg útja Székelykeresztúronvezetett keresztül, Fehéregyháza ide 14 kilométer. Júl. 30-ána csapat zöme már elvonult, amikor Bem Keresztúrra érke-zett és megszállt a kora délelõtti órákban a Matskási-kú-riában. Petõfi csak késõbb érkezett a Csekefalvi-utca (mostHonvéd-utca) felõl. Mikor a piacra torkolló utcából kirobo-gott a szekere, az utcával szemben lévõ emeletes házak elõttálldogáló honvédtisztek már messzirõl felismerték a költõt éshangos üdvözlésekkel köszöntötték. „Megható volt a szere-tet, mellyel Petõfit a bajtársak körülvették”, mondta egyszemtanú (Dukáné).

Petõfi még délelõtt a barátai között idõzött s éppen betérõ-ben volt a Patrubán-féle kereskedésbe, amikor rohanva jöttegy Sipos Sándor nevû honvéd, mindenütt keresve Petõfiõrnagy urat. Ez a Sipos keresztúri származású földmíves volt,Petõfit még nem ismerte. Azzal a küldetéssel jött, hogy azõrnagy urat ebédre hívja a Matskási-udvarba. (Sipos elbeszé-lése). Az üzletbe lépõ Petõfit a leírások után fölismerte, meg-szólította és közölte vele az üzenetet. Petõfi nyomban elindulta legény kíséretében, hogy együtt ebédeljen Bemmel, a had-vezérrel, aki alig engedte távol magától a magyar Tyrteust, ahadvezér kiegészítõjét. Mert a kevés katonát és a kevés ágyútlelkesítéssel kellett pótolni.

Az eddigi megemlékezések nem említik a fönti tényt, sarról sem igen írtak, hogy Bem a Matskási-udvarban töltöttevolna a napot s a rákövetkezkõ éjet. Dr. Lengyel Árpádkeresztúri orvos édesanyja, Szabó Mária akkor leány volt stöbbedmagával, mint lelkes honleány, szorongó szívvel figyel-te a csapatok fölvonulását s még az apróbb részlettörténésekis érdekelték.

A Matskási-ház ablakán keresztül leskelõdve kémlelték afõvezért. Eközben látták a kicsiny termetû, vézna, szürke sza-kállas vén embert mosakodni. Ugyanaz volt, akit késõbb

képekben is ábrázoltak: Bem, a nagy hadvezér, mint SzabóMária mondotta.

Petõfi késõ délután a Gyárfás-házba ment Zeyk Domokos-nak, Bem hadsegédének a társaságában. Ezidõtájt a Gyárfás-család nem tartózkodott otthon. A családfõ, nemzetõrként,mint õrnagy teljesített szolgálatot valahol, a felesége pedig agyermekekkel a távolabb élõ rokonok védelme alá húzódott.A birtokot Varga Zsigmond fiatfalvi lakos bérelte, a házban isõ lakott. Zeyk Domokos közeli rokonságban állott Gyárfás-néval s ezen a címen is ütött tanyát a portán. Petõfi is az õhívására ment a Gyárfás-, illetve a Kemény-házba.

A háziasszonyi szerepet Varga Róza, a bérlõ leánya töltöt-te be. A nagytermes szobában elfogyasztott vacsora egyszerû,székely ételekbõl állott. Étkezés után a társaság kivonult aház mögött 25 méternyire álló körtefa alá, s itt a kerti asztalmellett szórakoztak a gyönyörû, csillagos nyári éjszakában. Aszépséges leány figyelme és az est hangulata megihlette a köl-tõt és egymás után szavalta kifogyhatatlanul a költeményeket,amelyek örökre belevesztek Petõfi utolsó éjszakájába. CsakVarga Róza õrizte meg, talán csak a hangok rezgését, és õ tar-tott meg emlékben egy poharat, amelybõl a költõ akkor esteivott. (A pohár most is megvan a Varga-család tulajdonában.)

Petõfi éjfél elõtt távozott az udvarból, Zeyk Domokos ispihenõre tért. A költõt a felajzott lelke nem engedte pihenni.A Honvéd-utca sarkán (jelenleg Neustedter-üzlet) állott aSzakál-féle korcsma. Itt a régi székely építésû faragványostornácos ház hátsó részén levõ szobában csendes poharazga-tással szórakoztak a honvédtisztek. Közöttük volt a keresztúriVass Zsigmond hadnagy is, aki késõbb a Petõfi megjelenésételbeszélte. Ide tért be Petõfi és itt is szavalt, lelkesítette a baj-társakat a küszöbön álló küzdelemre.

Reggel négy óra tájban megindult a társaság és a még ittmegpihent legénység Fehéregyháza felé. Zeyk Domokos isment, siettében a méreggyûrûjét a Gyárfás-házban feledte.Ma is megvan itt.

Azután az események gyorsan peregtek. Az orosz túlerõvelszemben a rettenthetetlenül küzdõ magyar sereg csatát vesz-tett és ezzel el is dõlt Erdély sorsa.

A vesztes hadsereg menekült. Futás közben a fent említettSipos honvéd látta azt az õrnagy urat, akit megelõzõ napebédre hívott. Petõfi a buni kaptatónál állott egy kukoricásszélén, elmerengve nézett vissza a csatatéren át Segesvár felé.A nem messzi tõle szekérrel menekülõ Lengyel keresztúrikirurgus ijedten kiáltotta Petõfinek: „Sándor, Sándor, gyere!A kozákok a kukoricáson keresztül erre törnek.”

Petõfi intett: „Eredj, megyek én is!” Az orvos tovább ment,Sipos is szaladt, aztán többet senki sem látta Petõfit. Bem egymocsárban rejtõzött el, ahonnan az éj leple alatt menekítet-ték el a honvédek. Másnap, aug. 1-én, 1030 magyar vitézttemettek el a fehéregyházi határban, közöttük volt Petõfi is.

Zeyk Domokost Héjjasfalva alsó felében, a Bun felõl kitö-rõ kozákok támadták meg. Zeyk szembefordult támadóivalés széles pengéjû kardjával rakásra aprította a rajokban rátö-rõ ellenséget. Vele harcolt a lova is. Amíg a gazdája karddalosztotta a halált, addig a ló irtó harapással, rúgással tartottatávol a támadókat. Az orosz fõvezér, látva az époszba illõküzdelmet, parancsot adott, hogy élve fogják el a hõst. Amegrohanó kozákok egyikének a puskáján eltörött a hõskardja. Ekkor egy kozák tiszt odakiáltott francia nyelven:„Add meg magad, bajtárs, most már úgysem harcolhatsz!”

2013. június

EKOSZ–EMTE 57Irodalom

Zeyk Domokos szeme villant, elõrántotta pisztolyát ésvisszakiáltott: „Meghalok, de rab sohasem leszek!” Nyombana szájába lõtt és holtan lefordult a lováról.

Varga Róza a költõ iránt szerelemre gyúlt leány, amint érte-sült Petõfi haláláról, elvesztette lelkének egyensúlyát s megza-varodott elméjében, még évtizedeken át hordozta a költõemlékét. Atyjának fiatfalvi lakásáról gyakran bejárt Keresz-túrra az udvarházba, a nagy ebédlõbe, a kertbe, a körtefa alá.Mindig kereste azt, aki és ami nem térhetett vissza sohasem.És még keresték mások is, azok, akik nem tudtak beletörõdnia halhatatlan költõ nyomtalan eltûnésébe. Nem hittek afehéregyházi tömegsír takarójának, azért kutattak utánaorosz földön, megástak itthon sok rögöt, emléket állítottak itt,a timafalvi temetõben és költöttek sok színes mesét. Nemcsoda, ha a keresztúriak képzeletét még emberöltõk után isfogalkoztatta, hiszen térbelileg hozzánk állott a legközelebb.

Súlyos probléma a Petõfi titokzatos eltûnésének a kideríté-se, sírjának kétséget nem hagyó megtalálása, de az ezzel járómunkából, az apró szálak megfogásából, a részletek elemzé-sébõl emelkedik ki a Petõfi-kultuszt bearanyozó nemzetilélek.

Az 1911-ik évben Keresztúron egy mennyegzõi lakomán ekérdés körül folyt a társalgás. A vitába egy Binder Mihálynevû, idõs pékmester szólt bele.

– Uraim – mondta, –, ez mind meddõ vita. Petõfi sírja épp-úgy nincs a megjelölt fehéregyházi dombon, mint a timafalvitemetõben. Az én apám szász pap volt, vele sokszor jártam asíkon keresztül vezetõ országútat. Ott, közel a vasúthoz dom-borodik egy alig észrevehetõ halom, mikor mellette mentünk,apám így szólt: „Emelj kalapot, fiam. Itt, e sírban pihen amagyarok híres költõje, Petõfi. Itt voltam, mikor e sírba tet-ték, a több elesett magyar fölé.”

Binder megesküdött az állításának az igazságára. Ennek azalapján egy szép októberi napon Keresztúrról a megjelölthelyre rándult a katolikus plébános, Horváth Lajos tanár ésFazekas Pál képezdei kertész két szolgával, meg Binderrel,hogy felkutassák a helyet. A tényt Siculus így írta le a MagyarLapokban:

„Rövid kutatás után a kijelölt központon négyszöget alkot-va, munkához fogtunk. Mikor a csákányok és lapátok akezünkbe kerültek, valami szent áhítat lopakodott az arcunk-ra. Szótlanul és templomi komolysággal feszítgettük a rögö-ket. Az útonjárók pillanatra megcsodálták a különös öltözetûmunkáscsapatot. Egy farkaslaki szenes székely, szekerének aszéntornyán még a fejét is megcsóválta. Bizonyára azt hitte,hogy valami új szekta végzi vallásos gyakorlatait. Binder, aroppant termetû, szemûveges vén pék, szakértõ pillantásokatvetett a munkatérre, arcán a siker bizonykodott.

Minél inkább verejtékeztünk a munkában, annál mélyebb-re nõtt a gödör. Különös összetételû földrétegeket törtünk át.Itt-ott rõt és fehér csíkok tarkázták a fekete humuszt. Nekemúgy tetszett, hogy a már elporladt csontoktól fehéres a föld.

Horváth tanár egy marék port vett a kezébe, megszagolta,a többi is utána, aztán tovább ástunk. Jó mélyen jártunk, márelnyelt a mélység, de csontoknak semmi nyoma. Ki-kidõl-tünk, aztán újból nekifeszültünk.

– Csak tovább, uraim! – biztatott Binder, aki úgy járt-keltmellettünk, mint egy keleti úr a rabszolgák körül. Csakugyanazok voltunk, a Petõfi rabjai.

Ha az ásó keményebb tárgyba ütközött, elállt a szívünkverése is, eredményt sejtettünk. Még egy félóra, még egynegyedóra. Nincs siker. Minél jobban mélyült a gödör, annálinkább lazultak felajzott lelkünk rugói.

Már estére hajlott az idõ, a levegõ frissülni kezdett. Hirte-len keleti szél borzolta fel az út porát, a por lengén a kõpriz-máknak szállt s ott millió szemecskére tört. A szél rohamo-san erõsödött, szálltak és homályba takarták a horizontot. Amegásott gödör felett kísértetiesen zúgott a szél, a recsegõfûz és nyárfák földig hajolva bókoltak. Tombolt a vihar, mintegy lelkesítõ, vagy ostorozó Petõfi-költemény.

Az úton a csordából elszabadult lovak, a „fújó paripák”vadul vágtattak hazafelé. Mi is kocsira kaptunk, a két legénykeményen fékezte a lovakat. Ezek is vágtattak a nyílt mezõnát, hazafelé. Fû, fa, állat, levegõ, ember, minden atom meg-áradt a síkon. Minden gerjedezett és fenyegetett.

Talán a költõ viharzó lelke szabadult el.Azt mondják, hogy a királyok sírját Egyiptomban sem lehet

büntetlenül megbolygatni”. (Eddig a leírás).Nem is bolygatják már. Még imitt-amott felvetõdik az újsá-

gokban a kérdés, de békében hagyják Petõfit, hogy pihenjena legszebb sírban, a magyar lelkekben.

A keresztúri közönség pedig minden év július 31-én elmegya Gyárfás-kertbe a körtefához, s ott rója le a kegyeletet addigis, amíg az elszakított fehéregyházi sík újból a mienk lesz.

A körtefa törzse most 5 méter magas és félméter vastag. Alombvivõ ágait megtépte az idõ. A törzsbõl kinyúló háromvastag ág is korhadozik, de azért az idén, az 1942-ik évben isimitt-amott kitört belõle az életerõ és virágot hajtott.Nyárközépre megérett az 5-6 gyümölcs, hovatovább mindkevesebb.

Minden elmúlik, csak a Petõfi lelkének hajtásai fognak gyü-mölcsöt teremni a magyar szívekben, idõtlen idõkig.”

—————————————Orbán János: Székelykeresztúr története. 310-319 old.

Minerva Irodalmi és Nyomdai Mûintézet Rt., Kolozsvár,1943.

(Összeállította: B. Osvát Ágnes)

Átalvetõ

58 EKOSZ–EMTEIrodalom

Mennybeszállt a NapsugárBáró Orbán Györgyné, Zeyk Sarolta halálos szerencsétlen-ség áldozata lett Marosvásárhely mellett – Aki KossuthLajos öregkorának „napsugara” volt

Keleti Újság, 1924. május 15.

(Cluj-Kolozsvár, május 15.) Egy újság-napihír tömör soraibanegy megrázó szerencsétlenségnek tragikus, hideg szelét érez-zük végigsuhanni. Özv. Orbán Györgyné született Zeyk Sa-rolta mezõmadarasi földbirtokosné leányával kocsira ült,hogy birtokáról a szomszédos Marosvásárhelyre ránduljon.Mikor az õsz matróna kocsija kirobogott az õsi kúria árkádosudvarából, nem gondolta, hogy szemei tükörébe utolsóbúcsút integetnek az öreg udvarház ezüstös nyírfáinak barát-ságos lombjai. A lovakat a végzet fekete ostora hajtotta, abakon a halál kocsisa ült és miközben a szelíd lankák tavaszinapfényben fürdõ, serkedõ vetéseiben gyönyörködött a nagy-asszony tekintete, nem tudta, nem érezte, hogy utoljára ölelimagához a földi tájak drága képét, mert fent valahol a dimen-ziók nélküli magasságban, ismeretlen nagy erõ úgy határo-zott, hogy a földi pályák minden szépsége, fénye és árnyéka,öröme és fájdalma örökre bezáródjék elõtte.

A tragikus balesetA kocsi már elhagyta a madarasi határt, mikor a szelídentrappoló lovak egy hídon haladtak keresztül. A kocsi szembe-találkozott egy robogó autóval, amely éles sziréna sípjelzésselkitérésre figyelmeztette a két úrhölgyet vivõ kocsit. Az autózakatolásától és vad tülkölésétõl a lovak megbokrosodtak éseszeveszett futásnak eredtek. A kocsis vesztette el leghama-rább a lélekjelenlétét, a féktelenül száguldó kocsi bakkjárólleugrott és sorsára hagyta a kocsi ülésén az ijedtségtõl meg-dermedt hölgyeket. A lovak irányt tévesztettek, letértek azországútról és belevágtattak egy szakadékba, magukkal ránt-va a kocsit, amely pozdorjává törött s amely maga alá temet-te a szerencsétlen utasokat. Özvegy Orbán Györgyné rögtönszörnyet halt, leánya pedig oly súlyos sebesüléseket szenve-dett, hogy az õ életét is nagyon gyenge szálak kötik az élethez.Az egész tragédia a nyilvánosság szempontjából ennél a pont-nál le is záródhatna és legfeljebb csak egy obligát temetési hír,egy gyászkeretes szomorújelentés követhetné ezt a mindenna-pi országúti katasztrófát, ha özv. Orbánné, született ZeykSarolta finom alakja nem kapcsolódnék bele szervesen egynagy ember lelki életébe. Ez a nagylelkû ember is már régösszekeveredett a földi röggel, ezelõtt harminc esztendõvelegy egész nemzet gyásza kísérte haza az emigráció keserûszámûzetésébõl a Kerepesi temetõ platános, árnyékos sírkert-jébe. Ez a nagy, Magyarország egykori kormányzója: KossuthLajos volt. Hogyan fonódott bele Kossuth Lajos turini, egy-hangú napjaiba az akkor még fiatal Zeyk Sarolta napsugár-ként átsuhanó bájos alakja, ma már nem titok, s ezt az idillilelki viszonyt, amely úgy fûzõdött bele az õszülõ, öregedõKossuth bánatos számûzetésébe, mint ahogy az öreg korhadótölgy törzsökét fonják át a repkények üde, zöld levelei. Légiesszerelemnek nevezte el egy ismert irodalomtörténész gentle-

man azt a viszonyt, amely a világtörténelem nagy embereineklelkiszerelmi panteonjában méltó helyet foglal el.

A „napsugár” Kossuth öregségébenKossuth Lajos erõs és szenvedelmes ideálizmusa sohasemtudta kikerülni azt a mély hatást, amelyet õreá a nõi szépség,a nõi kedély va-rázsgyûrûjekénthatott Kossuth-nak nagy, férfiasenergiája, amelyegy országnakkormányzását ésgyeplõjét tudtamagához ragadnia házitûzhely sze-líd, duruzsoló fé-nyében ellágyultés teljesen áten-gedte magát felesége és nõvérei kikerülhetetlen hatásának.Ez a hatás végig kísérte Kossuthot az aggkor alkonyatáig.Fiatalságának és nõimádatának tüze ott parázslik az aggas-tyán ereiben is, amelyet õmaga is érez és nem tiltakozik azifjúság marasztaló vágyai ellen.A turini számûzetés elsõ napjaiban átszenvedte a rideg egye-düllét és magrahagyottság legzárkózottabb napjait. Senkitsem ismert Turinban, csak a szabóját, meg a cipészét. Azok anõk, akik egyéniségük iratos balzsamával gyógyítgatták alázadó és nyugtalan lélek hegetlen sebeit, Kossuth felesége ésnõvérei már mind elhagyták õt s ott pihentek a turini temetõciprusos hegyoldalaiban. Kossuth a magány borzalmas órái-ban ezekben a szavakban riasztja bele egyedülléte fájdalmát:„Kutyám nem lévén, hogy vele diskurálgassak, ugatni semtudok, nemhogy beszélni tudnék.”

A látogató ErdélybõlEnnek a lelkiállapotnak találóbb visszhangot nem is adhategy felzaklatott és az emberi társaséletre teremtett lélek.Kossuth fiai akoriban tanulmányaik lázas hajszájában élnek,távol a szeretõ apa szemsugarától s a magárahagyott öregúrzimankós otthonában, vágyódik meleg napfény, egy simogatókéz, a számkivetettség parazsas útját elfeledtetõ gyöngédségután. Turinban akkoriban egyetlenegy meghitt baráti háznyílt meg Kossuth elõtt, Zeyk József háza, aki szintén emig-ráns magyar, aki amerikai konzulként vetõdött Turinba. Ek-kor toppan be Erdélybõl a turini szûk kis baráti körbe a nagy-bácsi házába a kis Zeyk Sarolta. Abba a férfikörbe, amely akonzul házát idõnként hangosabbá tette a tizenhatéves leányvarázsos fiatalsága, lelkiségének finom illata, ifjúságánakbimbózó bája az öregurakra természetesen a tavaszi csodaerejével hatott. Ennek az érzésnek szinte mágikus hatása alólnem tudott szabadulni a nyolcvan évesnél idõsebb KossuthLajos sem, aki a nagy lelkek intenzitásával fordult ZeykSarolta felé.A turini napokról kevés emlék maradt fönn, hiszen féltve

2013. június

EKOSZ–EMTE 59Irodalom

Kõmíves Nagy Lajoskorabeli tudósításaibólRégi idõk tanúi

õrizte ennek a légies szerelemnek emlékét az öreg Kossuth éssokkal késõbb, huszonöt évvel Kossuth halála után, kerülteknyilvánosságra azok a levelezések, melyek betekintést nyújta-nak két gazdag és tiszta lélek érintkezésébe.Az elsõ levélAz elsõ levél még megszólítás nélkül van, egészen rövid éselsõ szakasza így szól:„Köszönöm. Megilletõdött lélekkel, szívem egész melegévelköszönöm kedves ajándékát, melyet ereklyebecsû értékkelruház fel elõttem annak tudata, hogy az saját kedves kezeinekmûve. Isten áldja meg jóságáért édes gyermekem”.A második levél érdekessége, hogy azt a nagy magyar szabad-sághõs így fejezi be:„Szeretetének áldását küldi az a vén rom, akit 82 év elõtt(brr! Beh régen volt) híres nevezetes Zemplén vármegyénekTálya városában úgy kereszteltek, hogy Lajosa másik nevének értékét az idõk vihara már rég elfújta…A harmadik levél már ezzel a megszólítással kezdõdik:„Kedves Napsugaram!” és éjfélig írta az agg Kossuth, ami ki-tûnik a befejezés néhány sorából: „Hanem éjfélt kong aszomszéd toronyóra. Hát majd holnap. Most jó éjszakát ked-ves gyöngyvirágom! Hullassa szemeire Morpheus legszebbálomvirágait. – Jó éjszakát”.

A vallomásA legmegrendítõbb emberi dokumentum a harmadik levél-nek ez a vallomása:„És most a szeretet áldását küldöm Önnek, kedves leánykám!Oly bensõséggel küldöm, mint aminõvel a hívõk imádkoznak.– Különös tünemény az, hogy Ön, kinek gyermekded kedélyeoly korán annyi érettséggel párosult, minõ hatást képes gya-korolni arra, akit szíve jóságából egy kis bizalmasságra mélta-tott. Láthatja a hatást hosszú levelem hangulatából, - kezdet-ben a bús öreg beszélt komoran, mint a hang, mely a sírbólszól: aztán, amint Önnek írva Önhöz varázsolt a képzelet,ifúkorom humorának árnyéka is reávetõdött õsz fejemre,még tréfálni is képes lehettem: igaz, sületlenül, de mégislehettem. Szinte restellném a gyermekes játsziasságot, hanem tudnám, hogy azt más nem fogja olvasni, mint Ön, ked-ves leánykám, kinek oly õszinte hálával tartozom a vidorítóvarázsért, melyet társaságában élvezni engedett. Hiddje elnekem, bús öreg fejemnek ez kedves jótétemény volt, áldjameg az Isten mind a két kezével érette. Nem kérek Öntõlviszonzást azért, amit Ön iránt érezek. Minõ viszonzást is kér-hetnék? A gyermeki szeretet szülei iránt, amíg õk élnek, ke-gyelete idegenre nem ruházhatja át. Ön oly igen fiatal (uno-kámnak leánya lehetne): s én olyan igen öreg vagyok, hogytestvérének sem fogadhatna el, hát minõ viszonzást adhatna?Tiszteletet? Ittam ezt az italt a csömörletig: szánakozás tár-gya lenni nem szeretek, könyörületet elfogadni, büszkevagyok, - hanem egyet kérek: bizalmat! – hintsék be Önnekéletútjait a végzetek a szeretetnek virágaival, a boldogságnakgyümölcseivel, de ha mégis megtörténnék, hogy amíg én élek,támaszra lenne szüksége, jusson eszébe, hogy hívebb barátjanincs, soha sem volt és soha sem lehet, mint én vagyok.Engedje reménylenem, hogy ha nem gyakran tisztel is megjóakaratú emlékezetével (miért is ne tenné?) de egészen mégsem fogja elfelejteni önzetlen vonzalmú öreg, hû barátját K.Lajost”

Késõbbi leveleiben jótanácsokkal látja el, sõt, amikor meg-

hallja, hogy angolul akar tanulni, kikeresteti a legjobb szótártés elküldi neki. Leveleiben a féltés mellett, hogy a levelezés-bõl a kisleánynak baja származhatik, belevegyül egy kis félté-kenység is, hogy jön valaki és hamarosan elrabolja tõle.

„Nem híres, de hirhedt…”Megkéri, hogy ne az õ címére küldje a leveleit és ezt ezzelindokolja:„…még pár évig is itt feledne a halál s az alatt míg itt fele –Te új érdekek kötelékeibe fûzve a Z…. Sarolta nevet Izénéasszonyság nevével cseréled fel (csak nem ám valamely olykoros Izé uram nevével, aki atyád is lehetne, mert az ily kor-különbség házastársak közt mindig keservesen megbosszuljamagát, ha nem is rögtön, de 10-12 év alatt minden bizonnyal,amikor a férj már roskatag aggastyán, a nõ pedig még élet-erõtõl, életvágytól pezsgõ menyecske, mondom: azzal kecseg-tetem magamat, én bohó öreg ember, hogy Te viszonyaidminden változása mellett sem felejtkezel el rólam egészen,hanem bár terhedre esik is, nekem amúgy „per carita” mégisgyakran írni fogsz. Hát e remény mellett eszembe jutott, hogymiután nekem oly nem híres, hanem hírhedt, nem „berühmt,hanem berüchtigt” nevet vart nyakamba a fátum, melyet bi-zonyos körökben amolyan: Wau Wau-nak tekintenek, hát bi-zony megeshetnék, hogy ha amonnan Erdély határszéle felõlgyakran adatik postára levél, amely ama Wau Wau nevéreszól, hát az felötlik valamelyik marosparti postamesternek, saz, mint a doktorrá travestált Ludas Matyi” „harmadik ujjá-val megböki homloka búbját” és conspirátiót szaglál és a Teártatlan leveleidet Turin helyett Bécsbe, a „Cabinet noir”-baexpediálja.Késõbb Sarolta férjhez megy, majd elsõ lánya keresztapjánakKossuth Lajost hívja meg. (Jelenleg Holecsek fogorvos fele-sége). A levelezés továbbra is fennmarad, szívélyes hangúmindvégig, csupán a búnak árnyalata lengi be. S hogy ezteltitkolja, most már több humort vegyít a levelekbe és egyikhelyütt ezt írja:„Miért volna az öregség tiszteletreméltó. Ha valaki 90 eszten-dõs szamár, nagyobb tiszteletre méltó az õ szamársága, mintha csak 30 éves volna?”

Szomorú epilógusAz emberi élet útjait felsõbb törvények szabják meg és kihitte volna, hogy a görög sorstragédiák fekete szárnyai lebeg-nek Zeyk Sarolta élete felett. Ki gondolta volna, hogy annaka harmatkönnyû léleknek törékeny vázát, - amely valamikorúj ifjúságot revellált a magyar szabadság legnagyobb forradal-márának idegen földön sorvadó testi és szellemi életére, - egyországúti szerencsétlenség fogja durván szétroncsolni. Aléleknek szétdúlt váza ott hever sebektõl, kékes zúzódásoktólmegcsúfoltan a ravatalon, a lélek azonban kiröppent porladóhüvelyébõl és szellemszárnyaival a világûrben lebegõ elektro-nok és etherikus hullámok karán ott ringatódzik valahol acsillagmiriádok földi értelmünkkel megközelíthetetlen vilá-gában és talán éppen ott köt ki a messze tulsó parton, aholnincs öregség és nincs fiatalság, hanem csak örökkévalóságvan – s a halottak szigetének sziklás kikötõjében ott várja hû-séggel, túlvilági szerelemmel az a lélektársa, akit a földi életszigorú törvényei kizártak a teljes, odaadó szerelem világá-ból. Két lélek találkozik és kezet fog egy örökké elválhatatlanbarátságra.

(Összeállította: B. Osvát Ágnes)

Átalvetõ

60 EKOSZ–EMTEIrodalom

2013. június

EKOSZ–EMTE 61Irodalom

„Elhasználtam, mert éltem, készletem./ Az életem még élni – képzelem.Túl gondon és túl minden képleten,/ egy perc, s a föld számomra néptelen.”

(Kamenitzky Antal: Csoda se volt)

Kamenitzky Antal versei

Ahogyan a hulló cseppek kimarják,Kiégetik a földet ütközéskor, úgy rágnak szét a percek, mint a hangyák.Eltûnt Villon és eltûnt a középkor.

A boldog pillanat, ha pókhálón leng,üres bábja az elszállt pillangónak.Olyan a múltam, mint a völgy amott lent,hol emberek, mint törpikék, mozognak.

A felhõk csak a változatlanok,pedig hogy szállnak, nyúlnak és nyomulnaks a fénnyel egyesülõ harmatok:

heroldjai jelenben õk a múltnak.Olyan legyek, mint felhõk, fény és harmat,melyek nem élnek s meg sohase halnak.

2010. augusztus 24.

Repülj, kis gazdám

A csend egy szólni készülõ harang.És Isten áll a templomtornyokon.A fény, a felhõk, csillag itt a rang,s lovaggá ütnek legfelsõbb fokon.

A földi arc, lásd, mindenik hazug!Iszapban nem segíthet evezõ.Az ég a végtelenhez alagút,mely minden számnak közös nevezõ.

Repülj, kisgazdám, mint a gondolat!A gyermekélményt még talán eléred,a múltba hátrál minden mozdulat,

s a véged járod majd, mikor megérted.Oldd el örök pórázról álmaid,ha farkastorkok orgonálnak itt!

2011. november 9.

Az est

A bánat és az este egy dolog.A vénülés, mint halk esõ szitálgat.Egy ablakot, a réges-rég kitártat,az ablakot majd látni sem fogod.

Egy est a végsõ éjszakába tart.A bánat pókhálót feszít a holdra.Ez a szekrény itt, végig, oly mogorva.S attól, hogy meghalsz, szégyelled magad.

Az est a bánat lassú szívverése.Szavad merev, mint vénülõ kezek.Egy csillag száll az élet szebb felére,

s az emlékek: egy alvó õrsereg.Emlék lennék. Kinek vállára száll?Kinek nevére nyílna még a száj?

2012. november 20.

Olyan legyek…

I. Fiam!

Az íróasztalon elõttem, Andersen meséi és Keller ZöldHenrik-je feküsznek. Andersent ismered, olvastad a meséket,melyeknél szebbeket máig senki sem mondott. Zöld Henrikifjúkorod olvasmánya lesz, a férfikor határáig elkísér. Jobbtanítókat ajánlani se tudnék. De szeretném, - ha mellettükmeghallgatnád az én szavamat is.

Nem adok utasítást ehhez az íráshoz: hány éves korodbanolvasd. Nem lesz benne egy szó, mit ma is már nem olvasnál.És meg is fogod érteni… abban a percben megérted, amely-ben az emberek általában – a felnõttek is – megértik az olvas-mányaikat

Nem az olvasás perce az.

* * *

Bélyegeket cserélgettél Géza barátoddal, álltatok a nyitottalbumok elõtt, forgattátok a nagy katalógust. A hátatok mel-lett álltam és te eleintén nem láttál engem. Barátod sokatbeszélt, te jóval kevesebbet. A csere, melyet barátod ajánlott,nem volt elõnyös, bélyegeid értékesebbek voltak, mint a cseré-be kínáltak, de Géza a katalógus árával igazolta, hogy pontannyit érnek. És beszélt hozzá sokat és ütögette a katalógust éssokszor megkérdezte: „akarod vagy nem?” Közben a bélyege-idet magához mind közelebb húzta, te hozzá sem nyúltál azövéihez. Sajnáltalak, de csak vártam és állottam mögötted mégsokáig, szótlanul. Fiam, te értesz a bélyegekhez. Annyit, mintGéza barátod, bizonyosan értesz és tudod, hogy mondjon akatalógus bármit, a te bélyegeid az értékesebbek, te veszítenifogsz és Géza nyerni fog. É mégsem nyúltál a holmid után,hogy is tehessed, már ott van elõtte, már a keze rajta a kisbélyegcsomón, vissza hogy vehessed? Visszáról már szó semlehet, kicsi lelkedben már le is mondtál és csak becsületbõl,becsapatásod kis vigasztalására mondtad: „Ha adsz még egyköztársaságit!” Géza elõbb albumába csúsztatta bélyegeidet,kettõrõl megjegyezte, hogy rongált szélû, egyrõl, hogy nincsbélyegzõ rajta, azután átnyújtotta a köztársaságit. Te nézetlentetted el a cserebélyegeket s egy nagyon gyors fordulással,mintha csak ettõl az üzlettõl akartál volna elfordulni, úgy for-dultál hátra. Hogy megláttál, zavarodottan mosolyogtál. ÉnGéza barátodat néztem szigorúan s te tán sajnáltad is. Mert aztmondtad: „Adott egy köztársaságit is…” Pedig tudtad, hogyazzal együtt be vagy csapva s hogy azzal már nem is õ, hanemmagad csaltad meg magadat. De féltél, nem-e támad kétségénbennem, hogy értesz-e te a dologhoz?

Nem, fiam.Te értesz a dologhoz, más az, amihez te nem értesz.

Más az, amihez mi nem értünk.Errõl a másról lesz szó bõven ezekben az itt jövõ írásokban.II. Fiam,Egyszer sem kérdezted meg tõlem, hogyan esett, hogy Káin

csak úgy könnyûszerrel agyonütötte Ábelt? Kezébõl a botothogy nem csavarta ki és miért nem vágta agyon õ Káint, akirátámadott?! Sehol a Biblia nem említi, hogy Ábel volt agyengébb…

Örülök fiam, hogy nem kérdezted. Örülök, hogy fel semtámadt a gondolat benned, hogy Ábel embert is ölhetett.

És örülök, hogy a bélyegvásárnál nem te csaltad meg Gézát.Tudom, kicsit szégyenled még, hogy te voltál a gyengébb, esz-telenebb. Ne szégyeld s ne hidd, mert nem igaz.! Ütközet voltaz, fiam, mit ketten vívtatok s a vesztes Géza lett. Pár bélyegethagytál a csatatéren, de társad mindent ott hagyott. Õ min-dent harcba vitt. Eszét csavarral húzta ki, szavát hazugságmérgével fertõzte, barátságodat kockára tette, nagy túlerõvelekként támadott.

S mit nyert vele?...Nevess, tapsolj, örülj! Káin a homlokán, Géza a hóna alatt

– hadd vigye bélyegét!S most jõjj, ülj le ide mellém, feledd el Káint, Gézát s a

bélyeget, de ne feledd soha, amiket Apád most mesélni fog.Szerte a világon sok Géza jár s ha nem sokkal több is a sem-minél, mit egy-egy elvehet, valamennyien végülis koldussáfosztanak. Most elmesélem, hogy tettek velem. Sokat fogsznevetni, míg végighallgatod. Csupa mulatság volt nekem is,amíg végigéltem.

Fiam,Nem szereted a dohányfüstöt, a tétlen egyhelyben ülést, az

abbahagyott munkát, a mindig-másba kezdést és nem érted,hogy aki este útra csomagol, reggel miért nem indul. Mind-ezeket – én szeretem, én teszem, én értetlenkedem és bár aszemed sokszor és a szavad is néha rosszal – mi azért kettenugye szeretjük egymást?

Nem neveltelek félelemre és minden különös bátorságérzésnélkül mersz mindent mondani. Ha azt gondolnád, hogy a miszegénységünknek, kis nélkülözéseidnek hibáztatható okavagyok, nem félnél megmondani sem.

Nem tetted soha. Érzed, hogy nem jók e dolgok, érzed, hogyrosszat jelentenek, érzed, hogy van mögöttük valami nekedérthetetlen, de érzed azt is, hogy így magukban, ítélet tárgyátnem képezhetik. Csak nagyon okos felnõttek tudják hinni,hogy valaki naphosszat kávéházban ül csak azért, hogy éppenott üljön. Csak õk tudják természettõl valónak látni, hogy

Átalvetõ

62 EKOSZ–EMTEGyermekeknek

Tanítómesék nagyobb gyermekeknek, talán felnõtteknek is.

Osvát Kálmán: LEVELEK A FIAMHOZ

szántson-vessen valaki és csupa szeszélybõl aratni mást enged-jen. Csak a felnõttek hiszik, hogy napi hatórás munkájukkalnem csak kenyeret szereztek, hanem jogot is: ítélkezni lelkük-tõl idegen társaik felett. Velük sohasem vitázom. De neked,fiam – kukucs ! – lyukat vágtam a függönyben.

Vézna kis fiú voltam, tizenhárom éves lehettem, lenn nya-raltam a Duna mellett, Mohácsot keresd a térképen, valaholott lehet. Széles már ott a Duna és két hatalmas ágra oszolvaegy szigetet zár körül.

Minden este a parton álltam, vártam a pesti hajót, a zimonyihajót. A folyam nyugodt vize már közeledtükre mozgásbajött, hullám hullámot vert a parthoz s még nagyon sokáig rin-gott a víz, mikor tova tûntek. Kikötött uszályhajókon halászokbíbelõdtek a hálóval soká, míg kivetették. Fehértorkú hal volta zsákmány, néha sok, néha kevesebb. Halász akartam lenni,mindenáron. Hálóra, hogy lesz valaha nekem, gondolni semertem. De horgot árultak a kereskedõk. Voltak kis pajtása-im, víz mellett nõtt gyerekek, hamar beavattak a horgászástudományába. Napokig készültem az elsõ önálló kirándulásra.Volt már hosszú halászó pálcám, hajlékony, törhetetlen,hosszú spárgám, eltéphetetlen, parafa pedzõm, erõs feketehorgaim és kicsi ólomsúly, ami a horgot mélyre vigye. Földigilisztám egész skatulyával.

Esteledett, kicsit féltem, kicsit tetszettem magamnak abátorságomért a zúgó víz partján és mikor az elsõ, ujjnyi kishalat elhelyeztem vízzel átitatott tarisznyámban, mint egy fel-nõtt már úgy állottam ott, halász voltam, aki holnap is halászlesz, holnapután is és mindig már, míg egészen el nem öreg-szik. Egész eddig a percig mind számítottam, hány nap a vaká-ció még. Most ujjongott a szívem: mi közöm hozzá, hány napvan szeptemberig. Mi köze a halásznak az iskolához? És hakényszerítenek, hogy visszamenjek? Nem sokáig tehetik.Visszamegyek, ha nagyon akarják, de hamarosan elszököm.És a Duna mellett telepszem meg valahol. Ezt a horgászó-pál-cát mindenesetre magammal viszem Pestre. Inkább a folyosónállok egész uton, ott fel lehet állítani.

* * *Most figyelj, fiam, mert nem az történt, hogy az elsõ hal

mellé egy második került a zsákba. Hanem ez történt.Erõs rándítással a pálcát kiszakították a kezembõl. Egy

lépésnyire a víztõl, kis földkupacon álltam és a rándítás erejemajdhogy a vízbe dobott. Jobbról jött az erõszak, odanéztem.Tömzsi parasztgyerek, mint én, olyan korú, sokác-viseletben,ott állt, szélesre húzott szájjal vigyorgott, pálcám a kezébenvolt. Az arcom égett, a szégyen fojtogatott és tudod, mit tet-tem ? Embertelenül gyáván, mosolyogni próbáltam. Miért, én

nem tudom. El akartam tán hitetni a sokác-fiúval, hogy amittett, csak tréfa volt. Tudtam, hogy nem tréfált. Tudtam, hogybántani akart, fájdalmat szerezni nekem. Fél perc telhetett ígyel, nyúltam a bot után. Lassan, nem követelõn. Vigyorgotttovább, de a szeme már fenyegetett. Azután a térdének feszí-tette a pálcát és ketté törte. Azután négy felé. Valami torzmosollyal állhattam ott, még akkor is, mikor az összetört hol-mit a vízre dobta. Reszkettem. A halászálomnak vége volt.Már nem akartam semmit. Csak elszaladni. Azt sem mertem.Féltem, ha mozdulok, utánam nyúl és akkor… Este volt, senkise járt, megtehette volna. Mindent tehetett. Vártam.

Zsebre dugott kézzel, lassú lépésekkel végre eloldalgott. Énmég maradtam. Most attól féltem, hogy észreveszi, milyen jónekem, hogy õ már elment. Nem akartam elárulni, hogy olyas-mirõl is szó lehetett volna, hogy megüt vagy vízbe dob…Egyszer még vissza fordult. Kemény, gyõzelmes vigyorgással.

Fiam, te Bõrharisnya-történeteket olvastál és azokban a leg-fiatalabb indián is vitézebb, mint a te apád. És én ezekkel azírásokkal nem is a hõsiességem csorbáit akarom köszörülni.Inkább azt szeretném, hogy a te vitézi becsületed sohase érjecsorba, büszke kicsi arcodat ne torzítsa szégyen. Hogy a kiskellemetlenségektõl menekülj, hallgasd meg a kérésemet, tor-názz, vívjál, birkózz. A nagyoktól csak úgy fogsz menekülni, haa sorshatalmak is meghallgatták a kérésemet és nem találkoz-tatnak össze – a sokác gyerekkel.

Én sûrûn találkoztam vele tanulóéveimben is, vándoréveim-ben is. Túlerõvel jött mindig, este volt, lélek nem volt jelen, amélység mindig ott volt. Egy álommal mindig kevesebbmaradt s egy gyõzelmes nevetéssel több csengett a fülembe.

Ugy van-e, hogy aki egyszer alákerült, arra rájár ez a dúvad?Ezt nem tudom. Csak azt, hogy mind kevesebb merszem lett aháztól messze menni, világba menni vágyam mind gyengéb-ben buzog, s hogy elrejtsem magam, hát dohányfüsttel piszko-lom a levegõt. És ravaszkodom. Több álmot tõlem nem rabol-nak a sokác-gyerekek! Nem árulom el, mit szeretek, nem fog-ják tudni, az ütés hol fájna legjobban. Ide is kezdek, oda iskapok, ezt is tervezem, azt is gondolom, senki ne tudja, mit isakarok!

Ezért találsz mindig ülve, fiam. Ezért van a szobámban sokdohányfüst, sok félig felvágott könyv és egy öreg ember, akima sem tudja, holnap mibe kezd.

...Mert két percnyire az utolsó ívlámpától a GyõzelmesGazság vigyorog.

2013. június

EKOSZ–EMTE 63Gyermekeknek

Kellemes nyári szünidõt kíván éstovábbra is szeretettel várja leveleiteket,

javaslataitokat a szerkesztõ néni, azalábbi címre:

B. OSVÁT ÁGNES540.477 Marosvásárhely (Targu Mures),str. Armoniei nr. 22 ap. 13, jud. Mures,

Románia.Telefon: 0040265/249918,

0040365/803670, 0040770/173128E-mail: osvatagnes@gmail.com

ÁTALVETÕ ONLINELapunk az interneten a következõ

címeken olvasható: www.ekosz.hu, www.erdelyikor.hu és

az új lapszám megjelenésével cserélõdik.

Tiszteltolvasóink!Elõfizetõinknek a szükséges idõpontban,valamint kérésre sárga csekket küldünk.Emlékeztetõül: Belföldi éves elõfizetési díj1.500 HUF. Külföldre: Európában10 EUR, tengeren túlra 20 USDBelföldre elõfizetni banki átutalással islehet, a következõ számlaszámon:52400054-10030826 Orgovány és VidékeTakarékszövetkezetKülföldi olvasóink, amennyiben nem tud-ják közvetlenül eljuttatni valutában vagy anapi árfolyamon számított forintban amegjelölt összeget, legegyszerûbben abanki átutalást használhatják, a köv.címre: Erdélyi Körök Országos Szövetsége6070 Izsák, Kálvin tér 1.Számlaszám: 52400054-10030826 Orgoványés Vidéke Takarékszövetkezet IBAN: HU345240 0054 1003 0826 00000000BIC/SWIFT: TAKBHUHB

Támogatóink listáját lapunk 47. oldalonolvashatják.

Orosz rendõri jegyzõkönyvekbõl, jelentésekbõlA holttesten 10 és 20 kopejkás érme nagyságú bemeneti sebeket találtunk. Asebek összfelülete 3 rubel 20 kopejka.

A tettes üldözése közben Ivanov törzsõrmester a levegõbe lõtt. Sajnos nem talált.

Tapasztalatlanságomat kihasználva a férfi magáévá tett, majd eltávozott, és mégfizetni sem fizetett.

...Szép, okos, gondolatos a szeme... a másik hiányzik.

Az áldozaton 4 sebet találtunk. Kettõ halálos volt, a másik kettõ szerencsére nem.Mire a fejét is megtaláltuk, a letartóztatott személy elhunyt.

A gyanúsított a páternoszterbe lépett és ismeretlen irányba eltávozott.Pavlov úrra üldözése közben 8 figyelmeztetõ lövést adtam le, mégpedig a fejére ésteste egyéb lágy részeire.

Kirilovics úr szokatlan nagyságú szexuális adottságával ijesztgette Kolevaja elv-társnõt, a nevezett szexuális adottságot Kolevaja et.nõ csak azt követõen engedteel, hogy erõszakot alkalmaztunk vele szemben.

...s végül fejével hosszasan ütötte az õt kihallgató õrmester cipõjét...

Közlekedési rendõr jelentésébõl: „Kérem parancsnok urat, hogy nehéz anyagihelyzetemre tekintettel adja három napra magánhasználatba részemre a radart!”

Petrov õrmestert letartóztattuk az Avramova kisasszonyon megkísérelt nemi erõ-szakért. Avramova kisasszonyt letartóztattuk a rendõri intézkedésnek való ellen-szegülésért.

Az említett napon a szolgálatban levõ Ivanov õrmester körözött veszélyes bûnö-zõt észlelt a tömegben. Az illetõ elfogása végett kénytelen volt használni fegyverét.Ennek ellenére a halottak és sebesültek listáján nem található a körözött személy.

Nyári derû