60

|| SZALON KÖZSZOLGÁLAT

„Washington befogadta a megújulni képes, színes, hagyományos, mégis modern magyar népi kultúrát. Úgy gondolom, hogy egy olyan Magyar-országot tudtunk bemutatni, amely legalább annyira színes és modern, mint maga az Egyesült Államok. Emellett megmutattuk azt is, hogy minden, térségünk nemzeteivel és nemzetiségeivel kapcsolatos sztereotípia vagy felületes legyintés végzetes hiba lehet” – összegezte Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes a tavaly nyári Smithsonian Folklife Festival magyar díszvendégségének eredményeit a Hungarian Kerítés című fi lm bemutatóján. Nem csak a vetítővásznon ismerhettük meg a fesztivál főszereplőit, azokat, akik hihetetlen virtuozitással és fáradhatatlanul, reggeltől éjjelig, szívből és vidáman – teljes magyar (sokszoknyás, csizmás, kalapos) népviseletben – végigmuzsikáltak és táncoltak két hetet a National Mallon, időnként negyven fokos hőségben. Eredeti célként egy húsz-harmincperces kisfi lm, mozgóképes dokumentáció készítésére kérték fel Kresmery Dánielt, ami el is készült, de a fi atal rendező – aki a szereplőkkel együtt élhette meg a szédületes sikert –

már az első napokban is érezte, jóval több lehetőséget kínál ez a téma. Arra gondolt szívesen bemutatná a történet másik oldalát is, mindazt, ami a színpad mögött zajlott. „Úgy, hogy a népi hagyományok világától távolabb élők is megérezhessék, hogy ami kint történt, egy nagyon szép világ kimagasló teljesítménye, amelyről jó tudni. Így hát néhány szerethető karakter szemszögén keresztül meséltem el a történteket” – fogalmazott Kresmery Dániel. Elmondása szerint kifejezetten keresi a kihívásokat, és ilyen volt számára a Smithsonian Folklife Festival is, hiszen a tőle idegen népi kultúránk nagy eseményét kellett bemutatnia. „Csak az volt fontos számomra, hogy igaz legyen, amit elmesélek. És, hogy ez sikerült, azt jól mutatja, hogy már a vágószobában is működött a történet, hiszen meggyőzte és lenyűgözte a – táncházba még véletlenül se tévedő – médiaembereket is. Ma már közülük is többen hallgatnak népzenét, de mindenképp hálásak azért, hogy ez a projekt bekerült az életükbe. Pontosan ez volt a célom, végeredményül egy élménycsomag született. Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy etnofi lmet készítsek a népi kultúrával foglalkozó szakma

Hungarian Kerítésszöveg: Rábel Nagy Ágnes, fotó: Kresmery Dániel

Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan régen volt, amikor kicsi kis országunk

bemutatkozhatott a világ legnagyobb folklórfesztiválján. Washingtoni szereplé-

sünknek köszönhetően amerikaiak százezrei fogadták szívükbe a magyar népi

kultúrát. A fesztivál szereplőinek felejthetetlen élményeiből egy fi lm született, a

Hungarian Kerítés.

HUNGARIAN KERÍTÉS. HOGY MI? HÁT A HUNGARIAN HERITAGE „ÉRTELMESEBB”

VÁLTOZATA.

„SZINTE HIHETETLEN AZ EMIGRÁCIÓS MAGYARSÁG ÖSSZETARTÁSA. OLYAN FRISS

LÉLEKKEL, TELI TÜDŐBŐL ÉS ŐSZINTÉN SZÓLÓ MAGYAR HANG VAN ITT, A KINTI

MAGYARSÁGNÁL, AMI MINKET IS FELPEZSDÍT.” (BERECZ ISTVÁN)

A KALOCSAI ASSZONYOK PINGÁLÓFALA, AHOL CSAK ÚGY NYÜZSGÖTT A SZÍNES

VIRÁGOK SZÉPSÉGÉTŐL MEGIGÉZETT GYEREKHAD.

„NINCS MÉG EGY ORSZÁG, AMELY ILYEN HITELESEN ÉS ÉLŐN – A TIZENÉVES FIATA-

LOK LELKESEDÉSÉVEL ÉS A NYOLCVAN-ÉVESEK TUDÁSÁVAL FŰSZEREZVE –

TUDNÁ BEMUTATNI SOKSZÍNŰ KULTÚRÁ-JÁT, ZENÉN, TÁNCON, KÉZMŰVESSÉGEN ÉS

ÉTELEKEN KERESZTÜL.”(SZALONNA)

KÖZSZOLGÁLAT SZALON ||

61

számára. A fi lm csupán megörökítése annak az életre szóló élménynek, amelyet ez a lehetőség a szereplőknek és a kint élő magyaroknak is jelentett” – magyarázza a fi lm rendezője, akinek személye abszolút passzol a fi lm mondanivalójához, hiszen édesapja ’56-osként hagyta el az országot, így ő már New Jerseyben nőtt fel és járt iskolába. Most tizenkét éve jött haza. „New Brunswickban, tehát klasszikus magyar környéken jártam egyetemre, de soha nem találkoztam magyar hagyományőrzéssel, éppen ezért döbbenet volt szembesülni Washingtonban minnesotai, clevelandi, New Brunswick-i magyarokkal, akik közül többen már magyarul se tudnak, de táncolnak, és a kicsi gyerekek is népi hegedülnek, magyar népi zenekarukkal keresztül-kasul utazzák az országot, 12-13 éves lányok pedig hetente összejárnak táncolni. Ez egyszerűen fantasztikus” – elevenítette fel egykori élményeit és tavaly nyári tapasztalatait Kresmery Dániel. Ily módon saját történetével is alátámasztva hitelesen tárja a nézők elé a fesztivál eseményeit, hangsúlyosan ábrázolva azt az összefogást, amely a program során a magyarországi intézmények, a magyar fellépők csapata, a magyar és amerikai partnerek, illetve az amerikai magyarság között megvalósult. „Magyarország díszvendégsége a magyar kulturális diplomáciában és a washingtoni magyar jelenlétben egyaránt mérföldkőnek számít. Közös sikerünket, az egyetemes magyar népi kultúrát mutatta be, amelynek élő hagyományát huszonéves fi atalok jelenítették meg a külön-böző helyszíneken, miközben egy lendületes, nehézségeken felülemelkedni képes ország képét sugározták több mint egymillió amerikainak, akikben legalább a kellemes benyomás szintjén nyomot hagytak. De nagyon fontos szerepe volt a nemzeti összetartozás érzésének erősítésében is, hiszen az amerikai magyarok érezhették, hogy az anyaország mennyire fontosnak tartja bevonni őket is a programokba és velük is osztozni a fesztivál sikerén. Ezáltal sok-sok olyan harmad- vagy akár negyedgenerációs emberben is megerősítettük a magyar felmenőkhöz, Magyarországhoz való kötődést, akikben ez már meggyengült” – fogalmazott Hatos Pál, a magyar prog-ramokat koordináló Balassi Intézet főigazgatója. Elárulta, hogy neki éppen azért tetszik a fi lm, mert az „nem a szó szoros értelmében vett

dokumentumfi lm, hanem olyan alkotás, amely új szemmel néz ezekre a régi dolgokra: a résztvevők benyomásait, az amerikai közönséggel való kapcsolatukat, felfedezéseiket és tapasztalataikat fejezi ki a fi lm nyelvén”. A főigazgató kérésünkre felelevenítette kedvenc jeleneteit is, köztük azt, amikor egy afroamerikai kislány próbálgatja a sárközi viseletet, és szemmel láthatóan nagyon jól érzi magát benne, vagy amikor az amerikaiak nyitott szívvel és nagy igyekezettel tanulják a csángó táncokat, vagy azt a részletet, amely a kalocsai asszonyok „pingálófalát” mutatja be, ahol a fesztivállátogatók apraja-nagyja is kipróbálhatta tehetségét. De ilyen az is, amikor – a taxisofőr elképedésére fi ttyet hányva – a kalocsai ünneplőbe öltözött néni menetiránynak háttal térdel be a taxi hátsó ülésére, hogy gondosan kivasalt szoknyáját óvja. A fi lmet, díszbemutatóját követően, március utolsó napjaiban az Országos Táncháztalálkozó közönsége is láthatta, de várhatóan a Duna Televízió is műsorra tűzi majd, és tervek szerint DVD-n, a kimaradt jelentetekkel megtoldva, angol feliratozással ellátva is forgalmazzák majd.

„A jó fi lmes minden részletét átlátja egy fi lm létrejöttének” – állítja

Kresmery Dániel, aki valóban kiismerte a fi lmipar sok szegmensét,

hiszen hol rendezőként, hol producerként, vágóként vagy asszisztens-

ként tűnik fel egy-egy produkció létrejötténél. Produceri tevékeny-

ségét dicséri a Fekete leves című fi lm, amelyet április 4-én a Titanic

Filmfesztivál nyitó hétvégéjén az Uránia Filmszínházban láthatott a

közönség. „Minimál költségvetéssel, állami támogatás nélkül készült, de mégsem egy kézi kamerás amatőr fi lm született. Pontosan ezeket a projekteket szeretem, amelyekre mindenki más azt mondja, hogy lehetetlen” – mondja a fi atal fi lmes szakember, aki 2006-tól egészen

tavaly szeptemberig a Korda Stúdió munkatársa is. Másik fi gyelem-

reméltó vállalkozása volt hogy producerként áll hazánk egyik nagy

animációs tehetsége, Emil Goodman zászlós projektje, a Henry Waltz

világa mögött (www.henrywaltz.com). A Hungarian Kerítés sem az

első balassis megbízása, kisebb feladatok után a Publishing Hungary

projekt mozgóképes dokumentációit is ő készítette el.

„NAGYON BOLDOG VAGYOK, HOGY EGYÜTT FESZTIVÁLOZHATTAM A MEZŐSÉGI

ERZSI NÉNIVEL, AKIT KISLÁNYKOROMBAN EGY TÁNCHÁZTALÁLKOZÓN HALLOTTAM ELŐSZÖR ÉNEKELNI. OLYAN SZÉP VOLT A

DALLAM. OLYAN ERŐVEL HATOTT RÁM, HOGY SÍRTAM, AKKOR MEGFORDULT

VELEM A VILÁG.”(JUHÁSZ RÉKA)

VADÁSZ ZITÁT, A NEW YORK-I BALASSI INTÉZET MUNKATÁRSÁT SÁRKÖZI NAGY-

LÁNY-VISELETBE ÖLTÖZTETTÉK, HOGY AZTÁN AMERIKAIAK SZÁZAIVAL

FOTÓZKODJON.

ÓRIÁSI SIKERE VOLT A CIGÁNY TÁNCOKNAK, AMELYBŐL SZINTE ÁRAD A SZABADSÁG

ÉRZÉSE, ELKÉPESZTŐ LENDÜLET VAN BENNE.

„ILYET MÉG SOSEM ÉLTEM ÁT AZELŐTT, MEGHALLOTTAM A MAGYAR ZENÉT ÉS MEGSZÓLÍTOTT. A LEGBENSŐBB

ÉRZÉSEIMET FEJEZI KI, AZOKAT, AMIKET MINDIG IS ÉREZTEM, DE SOSEM TUDTAM

SZAVAKBA ÖNTENI. EZENTÚL MINDEN NAP EZT AKAROM HALLGATNI…”

(A LEGLELKESEBB AMERIKAI RAJONGÓ)