id ıkeret : 4 óra

PRO TRAIN: Improving multi-professional and health care training in Europe –

Building on good practice in violence prevention

1

3. Modul: Kockázatkezelés és a biztonság megtervezése Idıkeret: 4 óra A 3. modul tartalma:

1. téma: Kockázatkezelés 2. téma: A biztonság megtervezése a túlélıkkel 3. téma: A szervezetek biztonságának megtervezése

A 3. Modul fı célkitőzései:

- tudatosítani a résztvevıkben, hogy a családon belüli erıszak esetében a nık és a gyerekek ellen elkövetett erıszak megismétlıdésének kockázata igen magas

- információ átadása arról, milyen faktorok vannak befolyással a veszélyhelyzet alakulására

- alapvetı készségek fejlesztése a biztonsági tervnek az áldozat bevonásával történı kialakításában

- tudatosítani a résztvevıkben annak fontosságát, hogy az erıszak megelızésének területén dolgozó alkalmazottaknak saját biztonságukat is szem elıtt kell tartani

Háttérinformáció 1. TÉMA Kockázatkezelés Az ismételt támadások veszélye a családon belüli erıszak esetében igen nagy. Ritka, hogy egy kapcsolatban, amelyben bántalmazás jelenik meg, az erıszak egyszeri lenne. Minden országra vonatkoznak a nemzetközi ajánlások, amelyek a nıket érı erıszak elleni fellépést hivatottak elısegíteni, és „kellı figyelmet fordítva az erıszakos cselekmények megelızésére, felderítésére és büntetésére, kötelezıvé teszik az állam számára, hogy tegyen lépéseket az áldozatok biztonságáról való gondoskodásra, legyen a cselekmények elkövetıje akár az állam, akár magányszemély.” (Európa Tanács 2002, második bekezdés) A legmegbízhatóbb kockázatjelzı a családon belüli erıszak esetében az áldozat ismétlıdı bántalmazása. Minél gyakrabban fordult elı bántalmazás a múltban, annál valószínőbb, hogy a támadások a jövıben is meg fognak ismétlıdni. A második legfontosabb a különváláson alapuló kockázatjelzı elem, mivel a gyilkosságok, gyilkossági kísérletek és fokozottan erıszakos cselekmények többségét a bántalmazók akkor követik el, ha áldozatuk megpróbálja elhagyni ıket. Paradox



2

módon azt mondhatjuk, hogy gyakran „biztonságosabb” az erıszakos kapcsolatban maradni, mint kilépni belıle (Walby és Myhill 2001, Richards 2003). A bántalmazó partnerrel fenntartott kapcsolatból való kilépés fokozza a nı meggyilkolásának kockázatát, különösen, ha az elkövetı erıs kontroll alatt tartja az áldozatot (Campbell 2003). Kutatások kimutatták, hogy a gyilkosság áldozatává vált bántalmazott nık az esetek nagy részében haláluk elıtt közvetlenül kapcsolatba léptek segítségnyújtó szervekkel. Az ilyen szervezetek dolgozóinak reakciója a segélykérésre, a válasz gyorsasága meghatározó befolyással bírhat abban a kérdésben, hogy a súlyos bántalmazás az adott helyzetben emberöléssé fajul-e (Richards 2004). További bántalmazás szintén történhet a különválás után is, például a gyermekkel vagy a gyermekfelügyelettel kapcsolatos találkozások, láthatások, vagy a válással kapcsolatos bírósági tárgyalások idején, illetve mediációs, párterápiás ülések után. Az utóbbi évtizedekben a kockázatkezelés módja a kutatásokon és a gyakorlati tapasztalatokon keresztül fokozatosan fejlıdött. A két legismertebb módszer a Veszélyfelmérési Skála (Danger Assesment Scale, Campbell 1995), és a Partner Általi Fenyegetettség Kockázatfelmérése (Spousal Assault Risk Assessment (SARA), amelyeket a brit Columbia Institute fejlesztett ki a családon belüli erıszak témájában. Európában a jogalkalmazó szervek is elkezdtek foglalkozni a gyakorlati kockázatfelméréssel, példaként említhetı a London Metropolitan Rendırség, amely a Családon Belüli Erıszak Kockázatfelmérési Modelljét (Domestic Violence Risk Assessment Model, SPECSS, Humphreys et al 2005) kezdte el használni. Az áldozatok figyelmes meghallgatása, mint alapvetı stratégiai elem a kockázatkezelésben Fontos megjegyeznünk, hogy a kockázatfelmérés nem arra használandó, hogy megjósoljuk a támadások ismételt bekövetkeztét, hanem arra, hogy minél alacsonyabbra csökkentsük az áldozat veszélyeztetettségét. Tehát nem elsısorban a prognosztizálás, hanem a megelızés fejlesztésének eszköze. A kritikus elemzés magában foglalja, hogy a kockázatfelmérés eszközei nem szolgálhatnak kizárólagos alapként a biztonság megtervezésére, hanem csak mint információforrás használatosak, és a módszerek nem helyettesíthetik a nık meghallgatását (Websdale 2000). Számos tanulmány támasztja alá a tényt, hogy igencsak fontos meghallgatni a nıáldozatok partnerük veszélyességérıl való beszámolóját. Ahogy Weisz, Tolman és Saunders (2000) tanulmányában kimutatja, az áldozat által jelzett, a várható erıszakra vonatkozó prognózis hozzáadása a kockázati faktorok kiszámításához szignifikáns fejlıdést idézett elı a megismétlıdı erıszak elırejelzésének pontosításában. Gondolf (2002), miután négy évig követte az USA bántalmazói programjait, értékelésében kimutatta, hogy a bántalmazott nık biztonságérzetének változása, és az erıszakos cselekmények visszatértének általuk történı valószínősítése a legkonzisztensebb és legerısebb kockázatjelzı elem. Elemzésében olvashatjuk: „a nık elırejelzései legalább olyan hasznosak voltak, mint az összes elkövetıi jellemzı együttvéve.” (Gondolf 2002, 174. oldal)



3

Az intézmények együttmőködésének fontossága A társadalom összehangolt válasza az erıszakra hasznos, és fontos, illetve –amennyiben a megfelelı módon kivitelezik – hatásos eszköz a védelem és a családon belüli erıszak áldozatai biztonságának megteremtésében (Shepard/Pence 1999). Néhány országban, például Nagy-Britanniában, specializált eljárást fejlesztettek ki a kiemelkedıen kockázatos helyzető áldozatok számára, multi-szektorális kockázatfelmérı konferencia néven (MARACs). A kutatások szerint a visszatérı erıszakos cselekmények számának csökkentésére a MARACs módszere igen eredményes hatással van. (Robinson 2006) 2. TÉMA A biztonság megtervezése a túlélıkkel A kockázat felmérése önmagában soha nem jelentheti a folyamat végét, csak azt szolgálja, hogy az áldozat biztonságát növeljük. Míg bizonyos szervek, mint például a jogalkalmazó szervek arra használják a kockázatfelmérést, hogy eldöntsék, milyen fokú beavatkozás szükségeltetik az adott helyzetben, fontos tudnunk, hogy ennek mindig összhangban kell lennie az áldozat kilátásaival és biztonsági igényeivel. Amennyiben az intézmények nem biztosítják az áldozatnak a szükséges védelmi intézkedéseket, illetve a folyamatos támogatást, nem tudják hatékonyan alkalmazni az általunk leírt kockázatkezelést, mivel ez további stresszt és bizonytalanság-érzetet indukálhat az áldozatban. Így minden áldozattal olyan szakszerő – a nık elleni párkapcsolati erıszakkal foglalkozó – nıszervezeteknek, illetve más segítı intézményeknek kell foglalkoznia, amelyek standard eljárásként használják az itt leírt kockázatkezelést és a védelem megtervezését, az áldozattal közösen kidolgozva azt. A kockázatfelmérésnek nem egyszeri eljárásnak, hanem folyamatos tevékenységnek kell lennie, amelyet újra és újra végre kell hajtani. Vannak intézmények, melyek nem a párkapcsolati erıszakra specializálódtak, mégis felelısek bizonyos, az áldozatok kezelését és támogatását érintı területekért. Ilyen például az egészségügy. Az egészségügyi dolgozóknak képzetteknek kell lenniük a témában, hogy kezelni tudják az éles krízishelyzeteket, amelyekkel találkozhatnak, de nem szabad belefolyniuk a kockázatos helyzet mélyebb kezelésébe. 3. TÉMA Biztonsági terv a családon belüli erıszakkal kapcsolatba kerülı szervezeteknek Minden olyan szervezetnek, amely az erıszakkal kapcsolatba kerülhet, rendelkeznie kell egy kidolgozott kockázatkezelési, és veszély esetére szóló biztonsági tervvel az intézmény érdekében (lásd példaként a „Biztonsági Terv Intézmények Számára” c. mellékletet). Ez azért fontos, mert a különbözı szolgáltatók és intézmények csak akkor tudják sikeresen támogatni és megvédeni az áldozatokat, ha saját



4

biztonságukról is gondoskodnak. Különös figyelmet kell fordítani azon helyzetek biztonsági tervének kialakítására, amikor az erıszakot elkövetı férfi felbukkan az adott szervezetnél/intézményben, és követeli, hogy mondják meg neki az áldozat tartózkodási helyét, vagy kijelenti, hogy azonnal látni akarja az áldozatot. Kulcsfontosságú, hogy ilyen esetekben azonnal reagáljunk, és ne hagyjuk, hogy az elkövetı behatoljon az intézménybe, ne engedjünk teret agresszív viselkedésének vagy fenyegetéseinek. Ilyen esetekben azonnal ki kell hívni a rendırséget, az intézmény/szervezet dolgozóinak biztonságát és az áldozat biztonságát kell legfıképp szem elıtt tartanunk. Egy veszélyes helyzetben azonban nincs idı megtárgyalni, mi lenne a legmegfelelıbb lépés; éppen ezért fontos, hogy minden intézmény/szervezet rendelkezzen elıre elkészített biztonsági tervezettel, és minden dolgozó tudatában legyen, hogyan kell viselkednie és mit kell tennie az adott helyzetben. A bécsi „Domestic Abuse Intervention Centre”-ben (családon belüli erıszak intervenciós központban) például, amely minden családon belüli erıszakos cselekményt követıen értesítést kap a rendırségtıl, aktívan támogatja az áldozatokat, és megelızı intézkedéseket folytat az újbóli támadások elkerülésének érdekében, biztonsági kamerás rendszert, és riasztó-rendszert is felszereltettek. A riasztás innen egyenesen a rendırségre fut be. Minden ügyeletes dolgozónak egy különleges karkötıt kell viselnie, melyen egy riasztógomb található, amelyet vészhelyzet esetén megnyomva azonnal értesíteni tudják a rendırséget. Az intézménynek biztonsági terve, és terv-felelıse is van, aki rendszeresen képzésben részesíti a többi dolgozót arról, hogyan kell reagálniuk a veszélyes helyzetekben. A szakemberek kapcsolata az elkövetıvel A különbözı intézmények (például az egészségügyiek), amelyek kapcsolatba kerülhetnek a családon belüli erıszakkal, gyakran kételyekkel küzdenek a bántalmazóval való kommunikációt illetıen. Általában tartanak attól, hogy ez majd további erıszakos cselekményekre, vagy bosszúállásra készteti az elkövetıt.1 A tapasztalat ugyanakkor azt mutatja, hogy azok az elkövetık, aki soha nem szembesülnek az általuk elkövetett erıszak külsı következményeivel, hajlamosabbak újabb cselekmények elkövetésére. Biztonságban érzik magukat, különösen akkor, ha az áldozat titokban tartja a történteket, és nem mer lépéseket tenni bántalmazójával szemben. Ha senki nem reagál az erıszakra, a bántalmazóknak ez azt a képzetet adhatja, hogy amit tettek, elfogadható és megengedett; így hát szükséges reagálni az erıszakos cselekményekre, keresni az elkövetıvel a kommunikációt, és határozottan értésére adni, hogy az erıszak bőncselekmény, nem elfogadható, semmi esetben sem jogos, és következményekkel jár. A támadónak fel kell fognia, hogy nem szabad további erıszakos cselekményt elkövetnie, már csak a saját érdekében sem, különben helyzete jelentısen romlani fog.

1 Ez a szemlélet még a hatóságok körében sem ritka Magyarországon, a rendırök pl. gyakran

hivatkoznak arra, hogy ha fellépnek a bántalmazó ellen, akkor majd felbıszül, és még durvább lesz, ık meg nem tudják megvédeni a nıt, így jobb, ha semmit nem tesznek.



5

Amennyiben sor kerül az elkövetı felkeresésére, errıl mindenképp értesítenünk kell az áldozatot, és védelmének érdekében megfelelı biztonsági intézkedéseket kell alkalmazni; az áldozatot soha nem szabad magára hagyni, kitéve a további erıszak kockázatának. FIGYELEM: Az elkövetıvel nem szabad kapcsolatba lépni azonban akkor, ha dühös és agresszív állapotban van. Ilyen esetben az áldozat és az adott szervezet dolgozóinak biztonsága áll a legfontosabb helyen. Létfontosságú, hogy tisztázzuk a határokat, és ne keveredjünk szócsatába az agresszív bántalmazókkal. Fontos, hogy tisztán és érthetıen közöljük a dühös bántalmazóval, hogy el kell mennie, különben azonnal kihívjuk a rendırséget. Amennyiben e felszólításnak nem tesz eleget, a szervezet dolgozói habozás nélkül hívják ki a rendırséget.



6

Irodalom: Campbell, Jacquelyn C. et al (2003): Risk factors for femicide in abusive relationships:

Results from a multisite case control study, American Journal of Public Health, vol. 93, no. 7, pp. 1089-97.

Campbell, Jacquelyn C. (2005): Assessing Dangerousness. Violence by Sexual Offenders, Batterers and Child Abusers, Thousand Oaks/London/New Dehli

Council of Europe (2002): Recommendation Rec(2002)5 of the Committee of Ministers to member States on the protection of women against violence adopted on 30 April 2002 and Explanatory Memorandum, Strasbourg

Humphreys, Cathy / Thiara, Ravi K. / Regan, Linda / Lovett, Jo / Kennedy, Lorna / Gibson, Andy (2005): Prevention not prediction? A preliminary evaluation of the Metropolitan Police Domestic Violence Risk Assessment Model (SPECSS), Final Report, University of Warwick/Centre for the Study of Safety and Wellbeing, London Metropolitan University/Child and Women Abuse Studies Unit

Kropp, P. Randall / Hart, Stephen D. (2000): The Spousal Assault Risk Assessment (SARA) Guide: Reliability and Validity in Adult Male Offenders, Law and Human Behavior, Vol. 24, No. 1, pp. 101-118

Richards, Laura (2004) ‘Getting away with it’: A strategic overview of domestic violence sexual assault and ‘serious’ incident analysis, London, Metropolitan Police.

Richards, Laura (2003) Findings form the multi-agency domestic violence murder reviews in London, London, Metropolitan Police

Robinson, Amanda L. (2006): Reducing Repeat Victimization Among High-Risk Victims of Domestic Violence. The Benefits of a Coordinated Community Response in Cardiff, Wales, Sage Journal Violence Against Women, Volume 12, Number 8, 761-788

Shepard, Melanie F. / Pence, Ellen L. (Ed) (1999): Coordinating Community Response to Domestic Violence – Lessons from Duluth and Beyond, Thousand Oaks/London/New Delhi

Spronz Júlia – Wirth Judit: A nık elleni erıszak áldozatainak integrált ellátása: Egy kísérleti program tapasztalata és eredményei. Budapest, 2006. NANE Egyesület – Habeas Corpus Munkacsoport.

Walby, Sylvia and Myhill (2001), Andrew: Assessing and managing the risk of domestic violence, in: Taylor-Browne, Julie (Ed.): What Works in Reducing Domestic Violence?, London, P. 309 – 335

Websdale, Neil (2000): Lethality Assessment Tools: A Critical Analysis, National Electronic Network on Violence Against Women. www.vaw.umn.edu/Vawnet/lethality.htm, March 15, 2008

Weisz A. N., Tolman, R. M. & Saunders, D. G. (2000): Assessing the risk of severe domestic violence: The importance of survivors' predictions, Journal of Interpersonal Violence, vol.15 no. 1, pp: 75-90



7

Gyakorlatok az MP 3. modulhoz Gyakorlat az 1. témához: Kockázatkezelés Idıkeret: minimum 90 perc 25 perc csoportos munka 20 perc a csoportos munkák eredményének bemutatására

45 perc kiegészítı információk a képzés vezetıjétıl, a gyakorlatok megbeszélése

Célok: A feladat célja tudatosítani a réstvevıkben a családon belüli erıszak kockázati tényezıit. A résztvevık kapjanak információt ezen faktorokról, és legyenek képesek azokat a gyakorlatban is felismerni. Módszer: Csoportos munkák és feladatok (4-6 résztvevı/csoport), a közös munka eredményének bemutatása, a képzés vezetıjének további kiegészítései, a feladatok megbeszélése A gyakorlat leírása: Esettanulmány Ausztriából Y-né másfél éve házasodott össze jelenlegi férjével. Mindkettejüknek ez a második házassága. Mindketten Törökországból származnak, és vannak gyermekeik elızı házasságukból, de csak Y-né 5 éves kislánya él velük. A férfi gyermekei volt feleségnél élnek, Y-né többi gyereke pedig már felnıtt és egyedül él. Mielıtt összeházasodtak, Y úr kedves és elızékeny volt jövendıbeli feleségével. De nem sokkal az esküvı után parancsolgatni kezdett, és megpróbálta megakadályozni, hogy Y-né meglátogassa a családját, találkozzon a barátaival. Minden egyes házon kívül töltött percet számon kér rajta, és ha felesége késıbb jön haza a munkából, dühöngeni kezd, azzal vádolja, hogy rossz feleség, aki a kollegáinak “kelleti magát” ahelyett, hogy otthon lenne. Y-né, aki egy emancipált nı, nem engedelmeskedik a “parancsoknak”. Ahogy Y úr egyre uralkodóbbá akar válni, és birtokolni akarja feleségét, a nı kijelenti, hogy válni akar. Ettıl kezdve Y úr fenyegetni kezdi feleségét, hogy ha elhagyja ıt, akkor megöli, sıt, azzal is fenyegetızik, hogy megöli a kislányt is. Y-né osztrák állampolgár, de Y úr még nem az, és vízuma a feleségétıl függ. Minden fenyegetés ellenére Y-né beadja a válókeresetet. Mikor Y úr tudomást szerez errıl, megveri feleségét, és ismét megfenyegeti, hogy ha nem vonja vissza a válókeresetet, megöli ıt. Y-né feljelenti a férjét fizikai bántalmazás miatt. A rendırség távoltartási határozatot hoz, és 10 napra kiutasítja Y urat a családi házból. Y-né ennek ellenére is úgy dönt, elköltözik otthonról kislányával, mert továbbra is nagyon fél a férjétıl. A bécsi családon belüli erıszak intervenciós központ egyik dolgozója kapcsolatba lép Y-nével, és ı is azt tanácsolja, hogy ne menjen vissza. Y úr továbbra is erıszakos viselkedést tanúsít, követi Y-nét a munkahelyére, és ott is megfenyegeti ıt. Azt mondja, hogy megöli ıt, aztán visszaszökik Törökországba, és



8

hogy Y-né esete még a hazai újságokban is benne lesz. Y-né kihívja a rendırséget, de mire odaérnek, a férfi elmenekül. Y-né ismét bejelentést tesz a rendırségen férje fenyegetéseirıl. A rendırség továbbítja az információt és az esetet az ügyészségnek, akik úgy döntenek, nem tartóztatják le Y urat. Az intervenciós központ támogatásával Y-né megkapja a bírósági végzést, amely szerint Y úr nem közelítheti meg felesége otthonát, munkahelyét, és nem léphet kapcsolatba vele. De Y úr ennek ellenére továbbra is követi, és a fenyegetızést sem hagyja abba. Kérdések a csoportokhoz:

1. Hogyan határoznák meg Y úr veszélyességét? � nem veszélyes � kismértékben veszélyes � eléggé veszélyes � nagyon veszélyes

A csoportnak ki kell alakítania egy közös álláspontot a veszély fokáról, és meg kell tudniuk indokolni, mi alapján értékelték ilyennek Y urat.

2. Mik az adott személy veszélyességének ismertetıjegyei? Milyen

kockázati tényezıket fedezhetünk fel az esettanulmányban?

A képzés vezetıi megkérik a résztvevıket, hogy írják fel a flip-chartra, mire jutottak, majd ismertessék véleményüket a többi csoporttal. Jegyzetek a képzés vezetıinek (sarkalatos pontok és javaslatok a feladat megvitatásához) Az esettanulmány igaz történeten alapul, és sajnos a történet vége az, hogy a férj megölte a feleséget. Lehet, hogy a résztvevık számára megrázó lesz, hogy az eset valóban így végzıdött, de szükséges megtudniuk, hogy megértsék, milyen fontos szerepet játszik ennek megelızésében az áldozatok biztonságának komolyan vétele, és hogy a késıbbiekben képesek legyenek felismerni a kockázati tényezıket. A képzıknek tudatosítaniuk kell a résztvevıkben, hogy mik a releváns kockázati tényezık, és azt is, hogy az áldozatok számára milyen kockázati tényezıket hordoz a helyzet felmérésében résztvevı intézmények közti véleményeltérés. A fenti esetben az ügyészség jelentısen alábecsülte a kockázatot. A képzıknek ki kell emelniük, milyen fontos, hogy a résztvevı intézmények azonos kockázatbecslési és kockázatkezelési eszközöket használjanak, hogy mindannyian tisztában legyenek a kockázati tényezıkkel, és hogy a kockázatfelmérésnek alapvetı mindennapi rutinnak kell lennie a hasonló esetekben. A képzıknek rá kell mutatniuk arra is, hogy a gyilkosság és a komoly sérüléseket okozó erıszak sajnos minden országban jelen van, és érdemes statisztikákra hivatkozniuk. Úgy is dönthetnek, hogy inkább egy, a saját országukban dokumentált esettanulmányt használnak a gyakorlathoz, ez megkönnyítheti a feladatot, mivel a



9

résztvevık több háttérinformációval rendelkezhetnek. Fontos azonban olyan esetet választani, amelynek (hosszú távú) kimenetelét a képzı ismeri.



10

Gyakorlat a 2. témához: A biztonság megtervezése a túlélık bevonásával Idıkeret: 120 perc (közben egy 10 perces szünettel) 15 perc felkészülési idı a szituációs játékhoz 20 perc a szituációk elıadására 25 perc a szituációk megvitatására 10 perc szünet

50 perc az eredmények megtárgyalására, a gyakorlat átbeszélésére, és a képzı további kiegészítéseire

Célok: Megismertetni a résztvevıkkel a biztonsági tervezés fontosabb elemeit és lépéseit, fejleszteni készségüket az áldozattal való együttmőködésben a biztonsági tervezés terén Módszer: Szituációs játék kis (6 fıs) csoportokban, beszélgetés a csoportokon belül, elıadás, további információ átadása a képzı részérıl, beszélgetés nagy csoportban Segédanyag: „Kockázatfelmérés az áldozatok bevonásával” és „Biztonsági Terv készítése az áldozatok bevonásával” c. mellékletek A gyakorlat leírása: Szituációs játék: Biztonsági terv kialakítása Zsuzsannával Szerepek: Zsuzsanna, az áldozat, aki segítséghez folyamodik Tanácsadó egy segítı szervezetben 2 segítı (coach, vagy szupervízor) 2 megfigyelı Jelenet: B. Zsuzsa segítséget kér a helyi segítı szervezettıl. Elmondja, hogy férje rendszeresen megveri, és néha a gyerekeket is. Verbálisan is bántalmazza ıt, és azzal fenyegetızik, hogy ha elhagyja, megöli Zsuzsát. Zsuzsa el akarja hagyni, de fél, hogy ha valóban megteszi, a férje bántani fogja, vagy tényleg megöli. Megkérdezi a tanácsadót, mit tud tenni a saját és a gyermekei biztonsága érdekében. Felkészülés: A tanácsadót játszó résztvevı megkapja a fent említett segédanyagokat. Az egyik segítıvel együtt megvitatják, és a „tanácsadó” felkészül a szituáció eljátszására. A Zsuzsát játszó résztvevı is felkészül a másik segítı segítségével. A „Megfigyelık”, szintén segítenek a felkészülésben, egyikük a tanácsadó, másikuk Zsuzsa felkészülését, majd szereplését kíséri figyelemmel, és ık figyelnek arra is, hogy a csoport idıben elkészüljön. A csoportok egymás után eljátsszák a szituációt. Kérdések az elıadásokat követı beszélgetéshez:



11

Zsuzsa: Hogyan beszélt Zsuzsa? Hogy ment a résztvevınek a karakter eljátszása? Mi segített neki? Mi volt nehéz számára? Nagyobb biztonságban érezte magát a beszélgetés után, mint elıtte? Mit növelhette meg a biztonságérzetét? Mire lett volna még szüksége? Tanácsadó: Hogyan beszélt a tanácsadó? Hogy ment a résztvevınek a karakter eljátszása? Mi volt a tanácsadó célja? Hogyan próbálta a tanácsadó elérni, hogy Zsuzsa biztonságban érezze magát? Mi volt jó? Mi volt nehéz? Mit lehetett volna még csinálnia, vagy másképp csinálnia a tanácsadónak? A megfigyelık vezetik a beszélgetést a kérdések felvetésével, és jegyzeteket készítenek az azokra érkezı válaszokról. Majd elmondják a játék során tett megfigyeléseiket. Végül az egész csoport elıtt, jegyzeteik használatával összefoglalják és bemutatják a játék során tapasztalt észrevételeiket és véleményüket. Jegyzetek a képzés vezetıinek A képzıknek ismételten ki kell emelniük, hogy a kockázatfelmérésnek és a biztonsági tervnek kéz a kézben kell járnia, és hogy a mellékletben is található Nagy 26-hoz hasonló kockázatfelmérést más országokban (ahol van elég szervezet) kizárólag az áldozatokkal való kommunikációra szakosodott szervezetek hajthatják végre, amelyek hosszú távú és intenzív támogatásban tudják részesíteni az áldozatot. Így a feladat célja normális körülmények között nem is a kockázatfelmérés végrehajtásának elsajátítása minden egyes intézmény számára, hanem inkább csak az, hogy ezen intézmények megismerkedjenek az eszközökkel, és a különbözı kockázati tényezıkkel. Ez Magyarországon kevésbé valósíthat meg, így a résztvevıknek, bármely intézménybıl jöttek is, helyes megtanulniuk minden, a kockázatfelméréssel kapcsolatos ismeretet és készséget. Gyakorlat a 3. témához: Biztonsági Terv kialakítása az érintett szervezetekben Idıkeret: 90 perc 30 perc csoportos munka

60 perc a csoportos munka eredményeinek megvitatására, és a képzı általi további informálásra

Célok: Tudatosítani a résztvevıkben a saját intézményükben dolgozó személyek biztonságának fontosságát, megtárgyalni a jelenlegi óvintézkedések mibenlétét, és további információt adni az intézményekben szükséges biztonsági tervezetekrıl. Módszer: Csoportos (5-6 fıs) munka, a közös munka eredményeirıl tartandó beszámoló, beszélgetés, a képzı tájékoztatója a további információkról



12

Segédanyag: A fejezethez tartozó Melléklet A feladat leírása: A résztvevık csoportokat alkotnak, és a csoportokon belül kijelölnek egy tudósítót, és valakit, aki jegyzetet készít a beszélgetésrıl. A beszélgetés témája a biztonság az adott intézményben, a következı (és akár további) kérdések alapján: Kérdések a csoportos munkához:

- Milyen veszélyhelyzetek voltak eddig vagy alakulhatnak ki az adott intézményben, amelyek a személyzet és/vagy az ügyfél biztonságát veszélyeztették vagy veszélyeztethetik?

- Van-e az adott intézményben biztonsági terv az ott dolgozók számára? Ha van, akkor mibıl áll, és mennyire valósul meg?

- Van-e az adott intézményben a biztonság megóvására bevezetett technikai eszköz (kamera, riasztó, kívülrıl nem nyitható ajtó, stb.)? Ha van, akkor milyen?

- Mik az adott intézmény erıs oldalai a biztonság tekintetében? Mik a gyenge pontjai? Milyen további eszközöket vezetnének be?

A megbeszélés fontosabb eredményeit a résztvevık egy flipcharton rögzítik, és késıbb a tudósító bemutatja ezeket az egész csoportnak. Jegyzetek a képzés vezetıinek: A képzés vezetıi biztassák a résztvevıket, hogy vegyék komolyan saját biztonságukat és követeljék a vezetıségtıl, hogy számoljanak be a személyzet és az ügyfelek biztonságával kapcsolatos elveikrıl és intézkedéseikrıl, kialakítva és bevezetve az intézményben a Biztonsági Tervet. A képzık bemutatnak néhány fıbb pontot a Biztonsági Terv c. mellékletbıl.



13

Melléklet a 3. modul 1. témához Kockázati tényezık (Forrás: WAVE-Network [Women against Violence Europe] (2006): “Bridging Gaps - From Good intention to good cooperation”, Manual, DAPHNE project Bridging Gaps, Bécs) A támadások megismétlıdésének kockázata a családon belüli erıszak esetében nagyon magas; az egyszeri bántalmazás elıfordulása kifejezetten ritka. A szakítás, válás idején az erıszak kockázata növekszik: a gyilkosságok, gyilkossági kísérletek, és súlyos testi sértéssel járó erıszakos cselekmények leggyakrabban akkor következnek be, ha a bántalmazott megkísérli elhagyni a bántalmazó partnert. Paradox, de azt kell mondanunk, hogy olykor kevesebb kockázattal jár az erıszakos kapcsolatban maradni, mint kilépni belıle. Az alábbi lista pontjait nemzetközi tanulmányok alapján határozták meg, a kiemelt veszélyeztetettség kockázati faktoraiként. Minél több faktor játszik közre egy adott esetben, annál magasabb az esélye és a kockázata annak, hogy az erıszak megismétlıdjön, vagy súlyosbodjon.

- Korábban elkövetett erıszakos cselekmények a partner, a gyermekek, vagy a család más tagjai ellen: A bántalmazó erıszakos elıélete, az általa elkövetett erıszak formái és mintázata fontos következtetések levonását segíthetik a további magatartására nézve. Ezért fontos kiderítenünk, elkövetett-e már korábban is hasonló, erıszakos cselekményeket. Korábbi rendırségi intézkedések, elítélés(ek), bejelentések a bántalmazó erıszakos magatartásáról, az elkövetı erıszakra való hajlamának súlyos bizonyítékai, és így a kockázat felmérésének fontos tényezıi lehetnek.

- A szakítás, válás olyan helyzet, amely magas kockázattal jár: Mint azt

fentebb is említettük, a családon belüli vagy párkapcsolati erıszak esélye tovább nı, ha az áldozat el akarja hagyni az elkövetıt. Így ezt a faktort is figyelembe kell vennünk, mint további kockázati tényezıt.

- Az erıszakos cselekmények gyakorisága: Az erıszakos cselekmények

gyakoriságát szintén figyelembe kell vennünk a bántalmazó veszélyességének meghatározásakor. A gyakori erıszakos cselekmények magukban foglalják az áldozat megütését, ütlegelését, a verést, fojtogatást, különbözı tárgyak használatát az áldozat megsebesítéséhez, a késelést. Minél gyakrabban követett el a bántalmazó ilyen erıszakos cselekményeket, annál veszélyesebbnek tekinthetjük. Az erıszakos cselekmények gyakorisága a kapcsolat során ritkán marad mindvégig ugyanakkora: jellemzıen az erıszakkitörések egyre gyakrabban követik egymást.

- Korábbi partnerek, családtagok ellen elkövetett erıszak: Az elızı

partnerek ellen, korábbi párkapcsolatok során, vagy a családtagok ellen elkövetett erıszak szintén a veszélyességi szint meghatározásának lényeges mutatója.



14

- Erıszakos magatartás, bántalmazás más családtagok részérıl: A

bántalmazó családjának egyéb tagjai által elkövetett erıszak szintén kockázati tényezı, mivel az áldozatnak még nehezebb kilépnie az erıszakos párkapcsolatból, lévén az ilyen esetekben az áldozatot gyakran nem csak partnere, de annak több családtagja, vagy egész családja kontroll alatt tartja, vagy az erıszakot elnézi, támogatja, ami egyenesen ellehetetlenítheti a szökést.

- Erıszakos cselekmények a családon kívül: A családon belüli erıszak

elkövetıinek nagy többsége kizárólag a család körén belül követ el erıszakos cselekményeket. Mindazonáltal, ha a bántalmazó a családon kívül is erıszakos magatartást tanúsít, abból arra következtethetünk, hogy az erıszak használata általános tendenciát mutat nála. Az ilyen bántalmazók a segítséget nyújtó intézmények és szervezetek munkatársaira nézve is veszélyt jelenthetnek. Így különlegesen fontos a biztonsági terv kialakítása a menedékhelyek, anyaotthonok, és egyéb olyan szervezetek számára, amelyek ilyen esetekkel kapcsolatba kerülhetnek.

- Fegyverbirtoklás, fegyverhasználat: Amennyiben a bántalmazó fegyvert

birtokol (akár legálisan akár illegálisan), értelemszerően megugrik a fegyverrel elkövetett erıszakos cselekmények kockázata. Különösen akkor, ha korábbi erıszakos cselekményei alkalmával már használt fegyvert, vagy fenyegetızött a fegyver használatával. Így a bántalmazó fegyverviselési engedélyét felül kell vizsgálni, és lehetıleg vissza kell vonni. Az erıszakos bántalmazók többször használnak ezen kívül fegyverként küzdısportokból elsajátított technikákat, illetve agresszív állatokat (pl. harci kutyákat).

- Alkohol- és/vagy drogfüggıség: Míg az erıszakot nem az alkohol és/vagy

a drogok okozzák, az erıszakos viselkedésre egyébként hajlamos emberben ezek a szerek általában csökkentik az erıszakot gátló tényezık küszöbértékét. Így pl. az egyébként szóbeli bántalmazást alkalmazó személy alkoholos vagy kábítószeres állapotban „átléphet” a fizikai erıszak használatába.

- Fenyegetések: A fenyegetéseket mindig komolyan kell vennünk. A

bántalmazó részérıl elhangzó fenyegetések, fenyegetızések nem mást fejeznek ki, mint valódi szándékait, terveit, és gyakran elırejelzıi a késıbb valóban végrehajtott erıszakos tetteknek. Nem helyes az a következtetés, hogy aki „csak” fenyegetızik, az nem veszélyes. A bántalmazó nem úgy mőködik, mint a kutya a közmondásban, („amelyik kutya ugat, az nem harap”). A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy az erıszak számos esetében a végrehajtott erıszakos tettet megelızı fenyegetések mintegy jóslatként mőködtek, így a fenyegetések is fontos tényezık, amelyeket figyelembe kell vennünk a bántalmazó veszélyességének meghatározásakor.



15

- Fenyegetızés gyilkossággal, súlyos testi erıszakkal vagy súlyos kényszerítéssel: A gyilkossággal való fenyegetızés olyan fenyegetés, amelyet minden esetben komolyan kell vennünk. A családon belüli erıszak gyilkossággal végzıdı eseteinek nagy részében az áldozatot az elkövetı többször is gyilkossággal fenyegette meg, amit késıbb valóban el is követett. A tapasztalatok szerint az áldozatok igen nagy pontossággal fel tudják mérni, mikor „gondolja komolyan” az elkövetı a gyilkossági szándékát.

- Öngyilkossággal való fenyegetızés, depresszió: Az öngyilkosságot

kilátásba helyezı fenyegetéseket szintén komolyan kell vennünk. Több példa is van rá, hogy a bántalmazó végül nem csak partnerét ölte meg, hanem önmagát, a család más tagjait, vagy új partnerét is. Amennyiben a bántalmazó öngyilkosság elkövetésével fenyegetızik, lépjünk kapcsolatba egy a párkapcsolati erıszak természetrajzában jártas orvossal, pszichológussal, vagy nıszervezeti munkatárssal, és az eset elızményeinek ismertetésével kérjük ki az ı értékelését is a helyzet kockázati szintjérıl, annak valószínősíthetıségérıl, hogy a bántalmazó önmagában, vagy a környezetében élıkben kárt tesz. Bár az elkövetık nagy része az érzelmi zsarolás eszközeként használja az öngyilkossággal való fenyegetızést, soha nem lehetünk biztosak benne, nem követ-e el valóban öngyilkosságot, (és ha ezt megteszi, akkor általában a bántalmazott partnert sem hagyja életben). A depresszió, a depresszióra való hajlam szintén mutatója lehet az elkövetı veszélyességi fokának. A depressziós állapotot a beszőkülés jellemzi: nem lát más alternatívát, és úgysem számít semmi. Ez az állapot és az elkövetı ilyen irányú gondolatai szintén megemelik az erıszakos cselekmények bekövetkeztének esélyét.

- Túlzott féltékenység és birtoklási vágy: Azokat az elkövetıket, akik

megölik, vagy többször megsebesítik partnerüket, gyakran megszállott birtoklási vágy vezérli. Számukra minden, a partnerük környezetében megforduló férfi (és akár bárki más, pl. családtag) az általuk a partnerük felett gyakorolt kontroll elvesztésének veszélyforrását jelenti. Túlzott féltékenységük általában abban nyilvánul meg, hogy állandó és rendszeres ellenırzés alatt tartják, és folyamatosan hőtlenséggel/árulással vádolják partnerüket. Ez akár rögeszméjükké is válhat, ami azért jelent különös veszélyt, mert a bántalmazó teljesen elveszítheti kapcsolatát a valósággal, és így reális ítélıképességét is.

- Erıszak a háziállatokkal szemben: Sok bántalmazó erıszakos a család

háziállataival. Ez részben a hierarchiában alatta állókkal tanúsított erıszakosságának megnyilvánulása, részben pedig az ezen keresztül a partnerére/gyerekeire gyakorolt terror, illetve fenyegetés módszerének használata. Veszélyességének felmérésében segíthet az általa az állatokkal szemben elkövetett erıszak természetének feltárása.



16

- Szélsıségesen patriarchális világnézet és attitőd: A bántalmazó által képviselt szélsıségesen patriarchális eszmék, a hierarchiákban való merev hit, szintén a veszély kockázatának jelzıi lehetnek. Ebben az esetben a tipikus nézetek közé tartozhat például az, hogy egy lány, vagy egy fiatal nı nem maga határozza meg, mihez kezd az életével, hanem tisztelettel kell lennie apja/férje, mint a családfı iránt. Ez akár azt is jelentheti, hogy a lányt, vagy fiatal nıt akarata ellenére házasságra kényszerítik, vagy megakadályozzák, hogy elváljon. Mindez különösen akkor veszélyes, ha a tiszteletrıl és a „hagyományos” nemi szerepekrıl alkotott merev nézetek által uralt család tagja nem tartja megfelelı módon tiszteletben ezeket a szabályokat, „szégyent hoz a családra”, és ezért erıszak, bántalmazás áldozatává válhat, illetve súlyosabb esetekben az életével is fizethet.

- Üldözés, fenyegetı zaklatás, pszichoterror: Sok bántalmazó képtelen

elfogadni a partnerétıl való elválás gondolatát, így mindenáron meg akarják akadályozni azt, és nem riadnak vissza az erıszak használatától sem. Ezek a bántalmazók folytatják az erıszakos tettek elkövetését még a kapcsolat befejezése után is, és több évig is képesek fenyegetésben tartani korábbi partnerüket.

- A gyermekek veszélyeztetése: A gyermekek bántalmazására vonatkozó

fenyegetéseket szintén veszély-faktorként határozhatjuk meg. A gyermekek ugyanis továbbra is ki vannak téve az erıszaknak, még ha az anya el is vált a bántalmazótól; a gyermekek általában nem tudják elhagyni apjukat, és a látogatások, láthatások során a gyermekek szintén erıszak áldozatává válhatnak. A bántalmazó agressziója partnere iránt a gyermekekre is átterjedhet, és bosszúból bántalmazhatja, sıt, akár meg is ölheti ıket. Így a biztonsági terv kialakítása során tekintettel kell lennünk a gyermekekre, és az erıszakos apáktól meg kell vonni a láthatási jogot, amíg bizonyítani nem tudják, hogy hatásosan kezelték erıszakos magatartási problémáikat.

- A távoltartási végzés figyelmen kívül hagyása: Amennyiben az elkövetı

nem tartja be a távoltartásra vonatkozó határozatot (azaz azokat a biztonsági elıírásokat, amelyek megakadályoznák, hogy az áldozat közelébe menjen), vagy bármilyen más rendelkezést, amelyet a bíróság, vagy a gyermekvédelmi hatóságok hoztak, ez határozottan magasabb kockázati faktort jelez. Azt mutatja ugyanis, hogy a bántalmazó nem tartja tiszteletben, és nem tervezi betartani a rá vonatkozó rendelkezéseket és korlátozásokat, így nem tervez változtatni erıszakos magatartásán sem.

Lehetséges „kiváltó” okok: Figyelembe kell vennünk, hogy bizonyos helyzetek hirtelen az erıszakos magatartás ugrásszerő növekedéséhez vezetnek. Gyakran elıfordul, hogy az erıszakos cselekmények látszólagos közvetlen kiváltó oka valamilyen, a párkapcsolatban bekövetkezı változás, amelyet az elkövetı nem tud kezelni. (Például ha a nı partnere akarata ellenére munkát vállal, segítséget kér, vagy utánanéz, mit kell tennie ahhoz, hogy elválhasson, illetve ha a férj tudomást szerez arról, hogy a bántalmazott beadta a válókeresetet.) Így fontos számolnunk



17

azokkal a helyzetekkel vagy eseményekkel, amelyek elıhozhatják vagy felerısíthetik az erıszakot, és biztosítanunk a megfelelı biztonsági intézkedéseket az erıszak megelızésének érdekében. Természetesen ezek az „okok” nem tekinthetık valódi oknak (hiszen nyilvánvaló, hogy senkinek sincs joga valakit arra kényszeríteni, hogy vele éljen, ha nem akar, vagy hogy ne dolgozzon, ha akar, vagy hogy ne kérjen segítséget, ha jogaiban sértik). Így a helyes megoldás nem az, hogy a bántalmazottat arra biztatjuk, hogy próbáljon megfelelni a bántalmazó irreális elvárásainak, hanem ha tisztában vagyunk azzal, hogy a nı fel tudja mérni, mitıl várható hogy partnere „felbıszül”, és komolyan vesszük a bántalmazott ezzel kapcsolatos prognózisát a biztonsági terv kialakításánál.



18

Melléklet a 3. modul 1-2. témához Kockázatfelmérés a túlélı bevonásával Kockázatkezelés – az elkövetı veszélyességének felmérése Az elmúlt évtizedekben a kutatás és gyakorlat segítségével kifejlesztettek néhány eszközt a családon belüli erıszakelkövetık veszélyességének felmérésére. A kidolgozott eszközök célja nem elsısorban az erıszak elırejelzése, hanem inkább a megelızés. Az információ rendszeres összegyőjtése, illetve a korábbi élményekkel és tudással való kiegészítése arra szolgál, hogy megállapítható legyen, ha az áldozatot súlyos bántalmazás fenyegeti, hogy ennek fényében lehessen kialakítani a biztonsági tervet. Ha több szervezetet átfogóan mőködik együtt, rendkívül fontos az információk megosztása és felhasználása az összehangolt kockázatbecsléshez. A kockázat felmérése az áldozatokkal együtt kell, hogy történjen és csak akkor, ha a segítı és az áldozat közti kapcsolat támogató és bizalommal teli, lehetıleg egy nık és gyerekek elleni családon belüli erıszakra specializálódott nıszervezet segítségével. A felmérést mindig biztonsági terv készítése kell, hogy kövesse. „A NAGY 26” (Duluth, Minnesota) Az Egyesült Államok-beli Duluthban a Párkapcsolati Erıszak Elleni Intervenciós Program (Domestic Abuse Intervention Program - DAIP) keretei között 26, az elkövetı veszélyességét felmérı kérdést dolgoztak ki. A kérdıívet minden ügyfél kitölti, aki családon belüli erıszak miatt fordul az intézményekhez: igen nem nem

tudom

1. � � � Az elkövetı az idı múlásával egyre veszélyesebbé, erıszakosabbá, brutálisabbá vált?

2. � � � Elıfordult-e már, hogy a bántalmazás miatt orvosi segítségre volt szüksége?

3. � � � Megpróbálta- e valaha fojtogatni Önt? 4. � � � Bántalmazott vagy ölt-e meg valaha állatot? 5. � � � Fenyegetızött valaha azzal, hogy megfojtja Önt? 6. � � � Bántalmazta-e már Önt szexuálisan? 7. � � � Fenyegette-e Önt valaha fegyverrel? (Ha igen,

milyennel?) 8. � � � Gyanakvó, vagy túlzottan féltékeny a partnere, illetve

figyeli és kontrollálja-e Önt? 9. � � � Egyre gyakoribbá válnak támadásai? 10. � � � Fenyegetızött-e már valaha azzal, hogy öngyilkosságot

követ el, vagy próbált már öngyilkosságot elkövetni? 11. � � � Bántalmazta, fenyegette Önt terhesség alatt? 12. � � � Szakított-e vagy megpróbált-e szakítani az elkövetıvel

az elmúlt hónapban?



19

13. � � � Próbált-e segítséget szervezni vagy kapni az elmúlt 12 hónapban? (rendırség, tanácsadás, nıi menhelyek, stb.)

14. � � � Elszigetelte vagy akadályozta Önt a segítségkérésben? (telefon, autó, család, barátok, stb.)

15. � � � Érte-e az elkövetıt kivételesen nagy stresszhatás az elmúlt 12 hónapban? (állás elvesztése, közeli hozzátartozó halála, pénzügyi nehézségek, stb.)

16. � � � Vannak alkohol- és/vagy drogproblémái az elkövetınek? 17. � � � Voltak-e valaha elvonási tünetei, vagy részt vett-e

alkohol vagy drogelvonón? 18. � � � Van fegyvere az elkövetınek? Magánál hordja? Van

lehetısége, hogy fegyverhez jusson? (Ha igen, milyenhez?)

19. � � � Tart Ön attól, hogy komoly sérülést tudna Önnek okozni, vagy esetleg megölné Önt?

20. � � � Próbálta-e Ön valaha bármilyen formában védelmezni az elkövetıt (pl. tanúvallomás megváltoztatása a rendırségnél, „feljelentés visszavonása”, stb.)?

21. � � � Bántalmazta-e az elkövetıt valamely családtagja gyerekkorában?

22. � � � Tanúja volt-e az elkövetı anyja bántalmazásának? 23. � � � Jogosnak érzi-e az elkövetı az erıszakot tette

elkövetése után? 24. � � � Követett el az elkövetı egyéb bőncselekményeket (az

erıszakon kívül)? 25. � � � Bántalmazott-e az elkövetı más embereket is (a

családon kívül)? 26. � � � Használ-e kábítószert az elkövetı? (speed, kokain,

crack, stb.)? Minél több kérdésre válaszolt „igen”-nel, annál nagyobb a súlyos bántalmazás kockázata. A fegyverekre vonatkozó kiegészítı kérdések a veszély pontosabb mértékének és módjának felmérésére szolgálnak. (A fegyverrel nem rendelkezı, de pl. harcmővészeti technikákban jártas elkövetık a fegyvertartókkal azonos mértékben lehetnek veszélyesek!)



20

Melléklet a 3. modul 2. témához Biztonsági terv kialakítása az áldozatok számára Forrás: WAVE kézikönyv (2004) „El az erıszaktól” A következı pontokat kell figyelembe vennünk a nıi áldozatok és gyermekeik segítése, támogatása során:

- Kivel tud az áldozat beszélni helyzetérıl, kiben tud megbízni (barátok, rokonok, munkatársak, tanárok az iskolában, stb.)?

- Az áldozatnak legyen egy összekészített táskája vészhelyzet esetére a saját és gyermeke(i) legnélkülözhetetlenebb holmijaival, kiemelten ügyelve az összes fontos dokumentumra és iratra. A táskát olyan valakinél hasznos tartani, akiben megbízhat. Emlékeztessük rá, hogy mindig tartsa magánál a lakáskulcsot, és (ha van) a kocsikulcsot. A magánál tartás a legszorosabban értendı.

- Ha vannak fegyverek a lakásban, meg kell találni a módját azok eltávolításának.

- Közösen átgondolandó, hogy vészhelyzet esetén mit lehet tenni az áldozat legnagyobb biztonsága érdekében? Kit tud felhívni az áldozat, mit tud tenni a segítı vészhelyzet esetén?

- Bátorítsuk, hogy hívja ki a rendırséget, ha az erıszak ismét elkezdıdik. Hogyan tudja felhívni a rendırséget? Van mobiltelefonja? (A rendırség száma akkor is tárcsázható, ha a telefon zárolva van, vagy ha a feltöltı-kártyán már nincs pénz; 112 az Európai Vészhelyzet Vonal száma2, amely az EU minden országában él, és 107 a Magyar Rendırség telefonszáma.)

- Ki tud-e alakítani egy egyezményes jelet a gyerekekkel vagy a szomszédokkal, ha ki kell hívni a rendırséget, de ı nincs abban a helyzetben, hogy ezt megtegye? Tudják-e a gyerekek, hogy hogyan kell értesíteni a rendırséget, mentıket?

- Ha azonnal el kell hagynia a házat, hova tud menni? Segítsünk végiggondolni a szóba jövı lehetıségeket, ahova elmehet vészhelyzet esetén. Írjuk össze vele a címeket, telefonszámokat, és emlékeztessük, hogy a listát olyan helyen tartsa, ahol a bántalmazó nem találhat rá.

- Ha menekülnie kell, mik a lehetséges menekülési útvonalak? - Emlékeztessük rá, hogy bántalmazás esetén feltehetıleg ı tudja eldönteni,

hogy mivel tudja leginkább megvédeni magát (és, ha vannak, a gyermekeit): éppúgy elıfordulhat, hogy a legjobb, ha megpróbál elmenekülni, mint az, hogy az a hasznosabb, ha megpróbálja megbékíteni az elkövetıt. Elvileg bármit megtehet, amivel megvédheti magát és a gyermekeket. Fontos azonban, hogy az áldozat tisztában legyen a jogalkalmazói trendekkel: az áldozatokat a segítségkérései során nem védı jogintézmények is szeretnek példát statuálni a magát és gyermekeit

2 A 112-es egységes segélyhívószám Magyarországon is hívható, de technikai okokból egyelıre gyorsabb, ha egyenesen a rendırség, vagy mentık számát hívjuk (107, illetve 104).



21

erıszak elkövetése útján megvédı áldozaton. A jogrendszer az önvédelmet gyakran nem ismeri el ilyen esetekben, hanem önbíráskodásnak, vagy egyenesen elıre kitervelt bőncselekménynek értékeli.

- Emlékeztessük, hogy ha bajba került, fontos, hogy mihamarabb felvegye a kapcsolatot velünk, valamely a bántalmazottakat segítı szervezettel, vagy személyes segítıjével.

Ha a nı azt tervezi, hogy elhagyja az erıszakos partnert:

- Hogyan és mikor tud a legbiztonságosabban eljönni? - Van-e útlevele, pénze, úticélja, ahova mehetne? - Tudja-e, hogyan kell eljutni a legközelebbi anyaotthonba, bántalmazottak

számára fenntartott menedékotthonba? Tudja-e annak, vagy a megfelelı segélyvonalaknak a telefonszámát3? Tanácsoljuk neki, hogy írja fel a számot, és tartsa olyan helyen, hogy a bántalmazó partner ne találhassa meg.

- Mit tud ı, és mit tudnak mások tenni, hogy megakadályozzák, hogy az elkövetı megtalálja ıt/ıket?

- Ki az, akiben megbízik, hogy támogatni és védelmezni fogja? - Hogyan tud biztonságosan utazni a munkába vagy haza, vagy az

iskolához/óvodához, amikor a gyerekekért megy? - Milyen közösségi/hivatalos források segíthetnek neki abban, hogy

biztonságban érezze magát? - Milyen láthatási, felügyeleti és látogatási intézkedések szükségesek ahhoz,

hogy a bántalmazott és gyermekei biztonságban legyenek? - Tud-e távoltartási határozatot kapni, megakadályozandó, hogy a

bántalmazó megközelítse, vagy kapcsolatba kerüljön vele? Ha a nı elhagyta bántalmazó partnerét, vitassuk meg vele a következık szükségességét:

- Biztonságos körülmények megteremtése, például biztonsági zárak felszerelése az ajtókra, ablakokra, megfelelı biztonsági rendszer kiépítése a lakásban/házban (ablakrácsok, zárak, jobb világítás, tőzjelzı, stb. beszerelése);

- Megbeszélni a gyerekekkel, vagy a barátokkal, családtagokkal, szomszédokkal, hogy veszélyhelyzet esetén hívják ki a rendırséget;

- Beszélni a nevelıkkel, tanárokkal az óvodában, iskolában arról, hogy kinek szabad felvenni a gyerekeket óvoda iskola után vagy közben, és kifejleszteni egyéb speciális óvintézkedéseket a gyerekek védelmében;

- Kiépíteni egy szociális hálót, amelynek tagjai támogathatják az áldozatot, például találni egy nıket segítı segélyszervezetet, megkérni a családot, barátokat, kollégákat, hogy segítsenek neki;

3 A NANE Egyesület segélyvonalának száma 06-80-5050-101 (18:00-22:00 között), az OKIT száma 06-80-20-55-20 (24 órás)



22

- Ha lehet, távoltartási határozatra irányuló kérelem elıterjesztése a bíróságon;

- Az Áldozatvédelmi Szolgálathoz való fordulás feltételei, lehetısége esetleges újabb támadás esetén.

Biztonsági táska

Tanácsoljuk a kliensnek, hogy a következık legyenek a biztonsági táskában, arra az esetre, ha a neki (és, ha vannak, a gyermekeinek) menekülne (vagy menekülniük) kell: - útlevelek, születési anyakönyvi kivonatok - házassági anyakönyvi kivonat - TAJ-kártyák - menekültek, menedékesek esetében bevándorlási dokumentumok - jogosítvány, a gépjármő papírjai - válási papírok, egyéb hivatalos dokumentumok, és fontos szerzıdések

(különösen, ha vagyonjogi kérdéseket érinthetnek, így pl. lakásvásárlással, bankszámlával, eltartással, ajándékozással, közüzemi szolgáltatásokkal stb. kapcsolatos szerzıdések)

- a család, barátok, vagy szociális szervezetek, és nıszervezetek telefonszámai és címei

- ruhák és fontos használati tárgyak a nı és gyermekei számára - kulcsok (lakás, kocsi, stb.) - a gyerekek egyes játékai, tankönyvei, stb. - fontos fényképek - látleletek

Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy bár a biztonsági táska összeállítása nehéznek tőnhet (pl. a gyerek iskolaszerei nyilván nem lehetnek állandóan egy nem használt táskában), amit csak lehet a fentiek közül, azt érdemes elıre összekészíteni (iratok esetében legalább másolati példányokat), és hogy már a lista többszöri áttekintése is segíthet abban, hogy sikerüljön emlékezni az elıre nem összekészíthetı dolgok szükségességére vészhelyzet esetén. Amennyiben van gyermek, helyes, ha ı is fel van készítve a teendıkre (akár Ön, akár ügyfele által): ha a gyermek kevésbé esik pánikba, akkor ı is segíteni tud a számára fontos dolgok hirtelen összegyőjtésében.



23

Melléklet a 3. modul 3. témához Biztonsági Terv kialakítása az érintett intézményeken/szervezeteken belül Forrás: WAVE-Network (Women against Violence Europe) (2006): Bridging Gaps - From Good intention to good cooperation, Manual, DAPHNE project Bridging Gaps, Bécs A különbözı szolgáltatók és intézmények csak akkor tudják sikeresen támogatni és megvédeni az áldozatokat, ha saját biztonságukról is gondoskodnak. A rendıröknek számára a biztonsági intézkedések napi rutinnak számítanak. A szociális és egészségügyi dolgozók biztonságával azonban lényegesebb ritkábban szokás foglalkozni. A dolgozók és ügyfelek védelme és támogatása az erıszak valamennyi formájával szemben meg kell, hogy jelenjen minden, a családon belüli erıszak megelızésben érintett szervezet eljárásában. A bécsi „Domestic Abuse Intervention Centre” (családon belüli erıszak intervenciós központ) által kifejlesztett biztonsági terv a szociális és egészségügyi szférában tevékenykedık, és intézményeik számára a következı fıbb iránymutatásokat tartalmazza: 1. Az intézményeknek pontos eljárásrendet kell kialakítani, melyek kitérnek a

következıkre:

- Világos intézményi eljárásrend erıszak, zaklatás vagy diszkrimináció elıfordulása esetén;

- Biztonsági intézkedések tervezése; - A dolgozók illetve az ügyfelek elleni erıszak és/vagy fenyegetés esetére

kidolgozott átfogó írásos biztonsági terv kifejlesztése, mely pontosan meghatározza, hogy mi a teendı veszélyes helyzetekben, ezeket hogyan lehet megelızni, és kitıl milyen támogatást kap az a dolgozó / ügyfél, aki erıszakot szenvedett el;

- Valamennyi érintett tájékoztatása a biztonsági tervrıl; - A biztonsági terv végrehajtásának megtervezése valamennyi intézményi

szinten: Egyesület /az intézmény képviselete Vezetés Alkalmazottak Ügyfelek

2. A biztonság megteremtése – az erıszak megelızéséhez és a biztonsági terv végrehajtásához a következıkre van szükség:

- Technikai biztonsági óvintézkedések (biztonsági ajtó, videókamera,

rendırségre befutó direkt telefonvonal, stb.); - A napi biztonsági intézkedések nyomon követése (pl. kinek van engedélye az

intézménybe való belépésre, mikor vannak nyitva, ill. zárva az ajtók, kinek, és milyen biztonsági megelızı lépéseket kell tennie);

- Az új alkalmazottak rendszeres tájékoztatása a biztonsági tervrıl;



24

- Rendszeres „biztonsági gyakorlat” (a biztonsági óvintézkedések ellenırzése, a tevékenységek megvitatása valamennyi érintettel);

- Korai figyelmeztetı rendszer: küszöbön álló veszély esetén (pl. egy agresszív ügyfél), idıben való intézkedés, a helyzetek csoport-találkozókon való megbeszélése, a dolgok „nem várhatnak”.

2. A biztonság fenntartása – utókövetés az erıszak elıfordulása után

- Annak megtervezése, hogy mi a teendı közvetlenül az erıszakos cselekmény után (kinek, mikor és mit kell tennie – pl. rendırség kihívása, jelentéskészítés, „intézményi tilalom” az ügyfeleknek, ülés szervezése a szükséghelyzet megbeszélésére, stb.);

- Az érintettek közvetlen támogatása (szükségleteik feltárása, támogató intézkedések szervezése és megvalósítása, annak eldöntése, hogy milyen támogató intézkedések szükségesek, hozzáértés, kompetencia kérdése, stb.);

- A többi dolgozó szükségleteinek feltárása (támogató intézkedések szervezése és megvalósítása, így pl. szupervízió);

- A biztonsági tervezés folyamatainak áttekintése, monitorozása (pl. mi bizonyult hatékonynak és mi nem, alkalmasság áttekintése, esetleg a feladatok újraosztása, stb.);

- A biztonsági terv felülvizsgálata, esetleges fejlesztése, javítása. A biztonsági terv kifejlesztéséhez az alábbiakat szükséges átgondolni, írásba foglalni:

- Milyen nemkívánatos esemény fordulhat elı az intézményben / melyek nem fordulhatnak elı? Ki lehet a forrása? Ki lehet a célpontja? Milyen idıszakok és helyszínek különösen veszélyesek?

- Az erıszak, ill. veszély milyen fajtája fordulhat elı? Ki lehet elkövetı? Ki ellen? Milyen idıszakok és helyszínek különösen veszélyesek?

- Mire van szükségünk / mi a teendınk a veszélyes helyzetek elkerülése érdekében? o A világosságra, érthetıségre vonatkozólag o A megállapodásokra, szabályokra vonatkozólag o A technikai eszközökre, feltételekre vonatkozólag

További eldöntendı kérdések az intézmények számára, és az ezekbıl következı teendık:

- Biztonsági terv a mindennapokra: kinek, mit és mikor kell csinálnia? - Biztonsági terv vészhelyzet esetére: ki, hogyan, mikor segít az áldozatnak

átgondolni, elkészíteni, milyen standard szempontok használhatók, hol lehet a tervet biztonságosan elhelyezni?

- Az erıszak elıfordulása utáni utókövetés: o milyen támogatás (pl. ügyvéd, szupervízió, szabadnap, stb.) áll az adott

ügyféllel foglalkozó alkalmazottak rendelkezésére? o milyen támogatás áll az érintett ügyfelek rendelkezésére?



25

o milyen támogatás áll a többi alkalmazott rendelkezésére? - Felelısségi körök, kompetenciahatárok:

o ki és miért felelıs a biztonságot illetıen? o ki a felelıs a folyamatban lévı biztonsági tervek megvalósításáért? o ezt miképp biztosítják, ellenırzik? o mely társintézmények bevonása szükséges azokra a feladatokra,

amelyek az adott intézmény kompetenciáit meghaladják? o mik az elvárások az egyes társintézményekkel szemben? o ezekkel ki és hogyan tartja a kapcsolatot?

id ıkeret : 4 óra

Documents