1

Igyekeztem hitelesen lenaplózni a történteket, hogy ha valaki Finnországban gondolkodik,

vagy még nem tudja, hogy hová is menjen, az a lehető legtisztább képet kapja.

Erasmusos diákként egy szemesztert tölthettem Finnországban, ami egy nagyon szép és

hasznos időszaka volt az életemnek.

Beszámolómban leginkább tárgyilagos információ átadásra törekszem, hisz legtöbben azért

olvassátok ezt, h tájékozódjatok a konkrétumok felől, így talán egy kicsit könnyebb lesz a

választás a sok lehetőség közül.

Talán legelsőként megemlíteném, miért is érdemes Finnországot választani.

Minden olajozottan működik. Az iskolák között kitűnő a kapcsolat, a diákok nincsenek

semmi felől bizonytalanságban hagyva. Mind a küldő, mind a fogadó intézmény

külügyi referensei (a cserediákok kapcsolattartói) nagyon kedvesek és segítőkészek. A

fogadó intézmény mindenki mellé kirendel egy mentort, aki segít a kezdeti

nehézségek túlélésében.

A költségek előre kiszámolhatóak.

Rengeteg országból érkeznek diákok ide, így a hangulat rendkívül nemzetközi.

2

Az egyetem nagyon sok szabadidős programot is szervez.

Mivel a legtöbb diák tanulta az angolt és nem az anyanyelve, ezért

felszabadultabban, kevesebb gátlással kommunikáltunk. Szemmel láthatóan mások is

így voltak ezzel.(Tavaly Angliában voltam Erasmussal, de úgy érzem, h itt,

Finnországban többet fejlődtem.)

Érdemes megfigyelni a Finn oktatási rendszert, hisz a világban az egyik

leghatékonyabb.

A Finnek szinte 90%-a beszéli az angol nyelvet. Akik Spanyolországba mentek, azoktól

megkérdezték, h mégis mit keresnek ott spanyol tudás nélkül. Itt senki nem fogja

megkérdezni, h mit keresel itt finn tudás nélkül.

A szociális háló jól működik. Négy alkalommal láttam a saját szememmel, h a mentő

5-8 percen belül a helyszínre ért.

Becsületesek az emberek. Minden szempontból biztonságos ország. Ha egy szülő

szemével nézném a dolgokat, ide elmerném engedni a gyermekem (amúgy van két

lányom, nem a levegőbe beszélek).

A finnek szeretik a magyarokat.

Ezeket a pontokat igyekszem következetesen kifejteni (ha nem is teljesen ugyanebben a

sorrendben). Ezen kívül, ha volt bármi negatívum, azt sem fogom elhallgatni.

2011. január 7-én este repültem a Wizzair

Budapest-Turku járatával. A járat közvetlen,

és ha időben veszel jegyet, akkor olcsó is

(30-40 EUR), így ebből a szempontból Turku

ideális célállomás. A Turku 2-es reptéri

terminál meglepően puritán, nekem úgy

tűnt, mint egy kissé leharcolt vidéki vonat

állomás, de szerintem bennünket, diákokat,

ez legkevésbé sem érdekel.

Ahogy kiléptem a gépből, a Finn időjárás

nem hazudtolta meg önmagát. Nem volt

csak mínusz hat fok, de a szél meg a kavargó hó miatt sokkal hidegebbnek éreztem. A helyi

busz rögtön a reptér mellett áll meg és két és fél Euróért bevisz a városba. A jegyet két

órahosszán keresztül használhatod a város bármelyik buszán, nem lényeg, hányszor szállsz

át, (de vehetsz huszonnégy órás jegyet is 5 Euróért).

3

Amúgy a buszközlekedés egész jó, a buszok tíz-tizenöt percenként, megbízhatóan

közlekednek. Mikor felszálltunk a buszra, egy diáklány epilepsziás rohamot kapott. A mentő

kb. 5-8 percen belül ott volt a csúszós havas-jeges úton, ez jó teljesítmény (egy pár évig én is

voltam mentősofőr, és átérzem a sofőr helyzetét, de a beteg szempontjából is megnyugtató

ez a hatékonyság). A buszsofőr szépen megvárta az intézkedést, és csak utána ment tovább.

Egy másik alkalommal a szaunában lett rosszul egy lány, a mentő akkor is kiért mintegy 5-6

perc alatt. Szóval a szociális háló ebből a szempontból ok.

Maradva a buszoknál, ha elveszítesz valamit, például az igazolványod, nem kell annyira

idegesnek lenned (mint esetleg Magyarországon), mert a buszpályaudvaron nagy

valószínűséggel meg fogod találni. Az emberek általánosságban véve korrektek, becsületesek

és ha találnak valamit, a buszsofőrnek le fogják adni. Két csoporttársam vesztette el a pénzét

minden iratával együtt. Mondjuk nem buszon, hanem az egyik egy hajón veszett el, a másik a

diákétkezdében, és a tárcák mindkét alkalommal megkerültek, pénzestől, iratostól együtt.

Első impresszum a városról: Turku ami 2011-ben egyébként a kultúra fővárosának van

titulálva- a legősibb finn város (Néha svéd, néha orosz fennhatóság alatt volt, még ma is lakik

néhányszázezer svéd Finnországban. Ezért hivatalos nyelv a svéd is, ami először elég zavaró,

mert mindenhol, minden tájékoztatás két nyelven van kiírva, még az utca nevek is. De a

legzavaróbb, hogy egyiket se értem. ) Viszont ez az ősiség valahogy nekem „nem jött át”.

Az épületek zöme kívül belül olyan, mint nálunk a nyolcvanas évek építészeti stílusa, csak

egész profi minőségben. De persze azért van néhány régi épület is. A várost átszelő folyó

melléke pedig határozottan hangulatos.

4

Kezdeti segítség

A bonyodalmak elkerülése végett az orientációs hetet, ha lehet, ne hagyja ki az, aki ide

tervezi az útját. Én viszonylag jól tájékozódom, de az egyetemi épületek elhelyezkedése

engem is megkavart. Így az a „tájékozódó/tájékoztató hét” nem csak arról szól, hogy miként

tudsz tárgyakat felvenni, cserélni, hanem szó szerint idő kell hozzá, hogy valaki betájolja

magát, hogy a különböző tárgyakat mégis melyik épületben tartják majd. A szállásodról

melyik busszal tudsz közlekedni. Megismerkedni a többi cserediákkal. Szóval kell az az egy

hét az akklimatizálódáshoz. Ezen kívül, ha ezen nem veszel részt, különböző programokról is

lemaradhatsz.

Én speciel erről az orientációs hétről lemaradtam, de a külügyi referens (cserediákok

kapcsolattartója), sok mindenben segített és elmondta a legfontosabb tudnivalókat. Ezek

közül talán az egyik leg lényegesebb a tárgyak kiválasztása volt. (Igazából már a kiutazás előtt

ki kell választani a tárgyakat, de ez egy kissé képlékeny dolog, mert a kurzusok egy része nem

indul, meg indítanak olyanokat, amiről korábban nem volt szó… a lényeg az, hogy egy hónap

van a szemeszter elkezdésétől a tárgyfelvétel zárásáig, de a kurzusokat ez alatt az idő alatt is

nyugodttan látogathatod, és később eldöntheted, hogy az adott tárgy jó lesz neked vagy sem

Az egyetem minden diák számára kirendel egy

mentort. Ők maguk is diákok, és önkéntes jelleggel

segítik a cserediákokat. Az én segítőm már az utazás

előtt egy hónappal felvette velem a kapcsolatot, és

nagyon hasznosnak bizonyult a segítsége. Mikor

megérkeztem, várt rám a reptéren, és odavezetett a

szállásomhoz. Nagy bajban lettem volna, ha előzőleg

nem veszi fel a kulcsom az iskola szállás osztályán,

mert az iroda délután bezár, én meg péntek este

érkeztem. Ha nem hozta volna el a kulcsom, hétfő

reggelig kicsit kellemetlen lett volna a szitu. .) A

mentorok egyébként korábban cserediákok voltak, így

kicsit átérzik ezt az árva állapotot. Az erőfeszítéseikért

kapnak egy csekély anyagi támogatást az egyetemtől

(meg valamilyen indoklással még kredit pontokat is).

5

A szállás és költségei

A szállásom egyébként nem rossz. Van egy kb. huszonöt négyzetméteres szobám, a

felszereltsége minimál design: asztal, szék, egy kétajtós szekrény, egy ágyikó, meg egy

hálózati internet csatlakozó aljzat. Három ilyen szoba van egy lakásban. Természetesen a

konyha, a fürdő, és WC közös, és van még egy jópofa erkélyünk is (mondjuk először a

mínuszokba nem sok jelentőséggel bírt, kb. nyolcvan centis hó állt rajta). Az egyetem legtöbb

szállása ilyen. A szállásom 215 Euróba került havonta. A student village-ben 280 Euro, de az

közelebb van mindenhez, így aki csak a sulit látogatja, és nem utazgat a helyi járatokon,

annak talán az jobban megéri. De a student village-ben a szállást hamarabb le kell foglalni,

mert az kelendőbb. A lakbéren kívül, szállásosztály számlájára 250 Euro letétet kellett fizetni,

amit maradéktalanul vissza is kapsz, ha nem teszel tönkre semmit.

Épületünkben az egyetemnek minden

szinten volt egy lakása, amit csak

diákoknak adtak ki. Alattunk három

vietnámi lány lakott, felettünk pedig

egy koreai, egy szerb és görög lány. Én

két pakisztáni és egy bengáli sráccal

laktam együtt. (A két pakisztáni srác

vegyészmérnök volt, kedvenc magyar

dalocskájuk némi átköltéssel a

„Bombita Bombita dancing” volt.

Időnként csak „Bomb-maker”-nek

becéztem őket ). Szövetkezve az

alsó és a felső szinttel, rendszeresen sütöttünk- főztünk egymásnak, majdhogynem rendes

ütemtervet készítettünk. De hallottam, hogy ezt a sok diák kolónia hasonlóan csinálta.

Még egy picit a szállásnál maradva egy érdekességet megemlítenék. Hajnalban csöngetnek.

A koreai lány kicsukta magát a szobájából. Nagyon vigyázni kell, mert a szobaajtód, ha nem

piszkálod meg a zárad, kívülről csak kulccsal nyílik (a lakáson belül azért nem szokta meg az

ember, hogy még a WC-re is kulccsal menjen). Felhívtunk valami szerviz számot, azok jöttek

is a kulccsal, de ez a mutatvány harmincnyolc euróba került. (Egyébként nagyon trükkösek

ezek a kulcsok, ugyanaz nyitja a ház bejáratát, a lakás ajtód, és a szobád ajtaját is, de közbe

meg másik lakáshoz, vagy másik szobához nem jó.) Én, ha hazamentem és kinyitottam a

szobám, a kulcsot mindig benne hagytam a zárban. Így nekem sosem volt ezzel problémám.

A kocka épületek ellenére, a finnek mindig ügyelnek arra, hogy a környezet élhető, és minél

természetesebb legyen. (Fogalmam sincs, melyik az a madár, amelyik még mínusz huszonhat

fokban ilyen szépen énekel.)

6

Egyéb Költségek

Az iskola 60 Euróért biztosít starter csomagot, amit ha a szemeszter végén leadsz,

visszakapsz 50 Eurót. A csomagban van takaró, függöny, edények, kések stb. (Én ezt nem

kértem.)

A kezdeti időszakban mentorom segítsége nélkül komoly bajban lettem volna. Az első napok

az egyetemen a regisztrációkkal, adminisztrációkkal telnek. Első lépés volt a helyi külügyi

irodába beregisztrálni (International Office for Exchange Students), majd egy bankban be

kellett fizetni a diákegyesület tagdíját egy szemeszter után (The Students Union of the

University of Turku Membership fee for the spring semester 2011, ez hozzávetőlegesen 52

euró + a kártyaformátumú diákigazolvány hozzá, ami 16.6 Euro, amit a neten kell

megrendelni és kifizetni). A diákigazolvány nagyon hasznos kis dolog, például az egyetemen

elfogadható áron tudsz enni vele (egy ebéd 2,5 Euro, ami ki van adagolva, de salátát annyit

vehetsz hozzá, amennyit akarsz). A havi buszbérletet feléért kapod meg (így, 30 Euro),

intézményekbe, rendezvényekre olcsóbban mehetsz be, egyes boltokban olcsóbban tudsz

vele vásárolni, de a legfontosabb: az egészségügyi ellátás biztosítását is tartalmazza. Ezen

kívül még más egyébre is jó, csak ezek talán a legfontosabbak. Amíg nem kapod meg a

diákigazolványt, a sulitól kapsz igazolást.

Ezután az informatikusnál kellett jelentkezni, aki adott felhasználó kódot, egy ideiglenes

jelszót, amivel használhatod az intézmény számítógépeit. Költségek természetesen itt is

adódtak. A számítógépes termekbe egy mágneses kis kütyüvel lehet bejutni, amiért 15 eurót

kellett fizetni, viszont mikor leadod, ebből tízet visszakapsz.

Egyébként tavaly szintén az Erasmus program keretében lehetőségem volt három hónapot

eltölteni Angliában, de az ottani árakhoz képest is drágább város, sőt a szobámban korábban

egy német diák volt, és a lakótársaim elmondták, hogy ő is meglepődött az árakon, mert még

Németországhoz képest is drágább. Ez igaz kajára, ruhára, sőt még néhány használtcikk-

kereskedésekre is.

A befizetések módja

A különböző befizetések elvileg finn bankon keresztül működnek, de finn bankszámlát, mint

utólag kiderült, nem lehet személyi igazolvánnyal nyitni, csak útlevéllel. Nekem nem volt,

csak személyi igazolványom. Így volt, amit ki lehetett fizetni a bankban készpénzért (+hat

euro kezelési költség). De a diákigazolványt megengedték, hogy a student offisban fizessem.

A havi albérlet díját is finn bankon keresztül lehet a könnyebben intézni. Nekem otthonról

kellett megoldanom, a jó öreg OTP-én keresztül. Szerencsére otthon egy családtaggal közös

volt az euro bankszámlám, így ez is megoldható volt. Ha valaki ezeket a bonyodalmakat el

akarja kerülni, hozzon magával útlevelet. Bár én örülök, hogy így intéztem a pénzügyeim,

visszatekintve talán így mégiscsak egy fokkal egyszerűbb volt. A mentorom ezt végig

türelmesen végigjárta velem, pedig délelőtt tíztől délután kettőig tartott mindez.

7

Biztonság

A járdák időnként szokatlanul

csúszósak voltak, pedig

folyamatosan szórják apró szemű

murvával, ami valamennyire ugyan

megfogja a csúszást, de az

emelkedőkön azért könnyű

elvágódni. Ilyenkor idős embereket

alig látni az úton.

Még egy apróság a fagyással

kapcsolatban: minden évben jó

néhány ember meghal, mert jégcsap

esik a fejükre. Szóval nem árt néha

nem csak szét, hanem fel is nézni.

A hidegben nem érdemes túl sokat inni

(mármint alkoholt). Könnyen megfagyhat az

ember. Viszont a rendőrök rendszeresen

cirkálnak és összeszedik őket. Egyszer az egyik

diáktársunkat próbáltuk élesztgetni, amit

megláttak a rendőrök. Megálltak szépen,

elővették a mobil alkoholszint mérőjüket, és az

alapján eldöntötték, hogy hazaviszik-e vagy a

kórházba.

Én egyszer voltam utas egy ilyen autóban. Egy osztrák

diáktársammal eldöntöttük, hogy elmegyünk Lappföldre

szétnézni. A vizsgáinkat letettük, még volt másfél hetünk,

így azt kihasználtuk. A legészakabbi ponton, jóval az

Északi sarkkörön túl elváltunk. Ő ment tovább Norvégia

felé, én pedig vissza Turkuba. Stoppal mentem, és

körülbelül ezerkétszáz km után a sokadik autós egy

autópálya mellett tett ki, ahol még gyalogolni sem

szabad, nemhogy stoppolni. Ott összeszedtek az

egyenruhás urak, de nagyon kedvesek voltak. Egyszerűen

feltettek egy vonatra. (Mondjuk, ezt az autóstop témát

különösebben nem javaslom senkinek.)

Szóval Finnországot én nagyon biztonságos országnak

tartom.

8

Az egyetemen

Három hét után, az egyik reggelen nagyon

kellemes meglepetés ért. Beléptem az

egyetem aulájába és azt hallom, hogy

valaki magyarul énekel. Épp a magyar

tanszék toborozta a diákokat.

Természetesen megismerkedtem velük,

majd később rendszeresen látogattam a

magyar kört. Ez folyamatosan működik,

tehát aki később megy az is fogja tudni

látogatni. Én pl. egyedül mentem ki, és

néha azért nem volt rossz magyarul is

beszélgetni.

Létezik egy úgy nevezett tandem program,

amiben egy helyi és egy cserediákot párba

állítanak, és így egymásnak segíthettek

nyelvet tanulni.

Az iskola fenntart egy alkalmazottat (egy szoc.

munkást) arra a célra, hogy segítse a

mozgáskorlátozott tanulókat vagy éppen

tanárokat.

(A képen egy amerikai, egy japán, egy svájci egy osztrák, és egy magyar diák, ez csak egy pici szeletke

a nagy nemzetközi felhozatalból.)

Mivel hét kínai Master programban résztvevő diákja van az iskolának, ezért az egység vezető

megkérte a helyi külügyi referenst, hogy tanuljon már meg kínaiul, ő mag azt mondta, h OK.

A diákok felé a bizalom megmutatkozik abban, hogy ingyen nyomtathatunk bármit. A rendszer

természetesen jegyzi a kinyomtatott lapszámot, és a limit felett fizetni kell, de több száz oldalig nincs

gond.

A korábban említett becsületességre visszatérve nem lehet nem észrevenni, hogy az

egyetem biciklitárolóiban a bringák többsége nincs lezárva. Az épületekben, ahová

gyakorlatilag bárki bemehet, a kabátok tömegével állnak voltaképp őrizetlenül. Egyszer

szombaton bementem az egyetemre megírni egy dolgozatot. Kicsit belefeledkeztem és fél

tizenkettő körül átsuhant az agyamon, hogy valószínűleg bezártak. Nem zártak be, az épület

nyitva volt és érdekes módon senki nem vitt el onnan semmit.

9

Számomra ezek az apró kis szösszenetek sokat elárulnak a hozzáállásukról. (Nem szeretnék

fanatikus külföld majmolónak tűnni, de úgy vélem sok mindenben követendő példát állítottak fel.)

Pici kellemetlenség

Közel egy hónap után ért az első kellemetlen meglepetés. Egy régiségkereskedésben

kinéztem magamnak valamit, viszont mikor megkérdeztem az eladót, hogy beszél-e angolul,

ő jelezte, hogy nem (idősebb emberke volt), és láthatóan hirtelen unszimpatikus lettem.

Majd az ajtó felé mutatva szinte tökéletes angolsággal közölte, hogy távozhatok. Gondolom

már tele volt a hócipője a bámészkodó, semmit nem vásárló, számára érthetetlen nyelvű

turistákból, rajtam meg mindez lecsapódott, pedig én tényleg meg akartam venni azt a kis

vackot. Mi tagadás bosszantott a dolog, de triviális hülyeségeken nem fogok vitázni senkivel,

könyörögni meg végképp nem fogok neki, hogy naaa had vegyem már meg. „Otthon” a

srácok viszont mondták, hogy lehet, hogy egész más volt a probléma. A finnek időnként

vizsgáztatják egymást, és képesek sznobizmusból angolul beszélni egymással, és mivel a

magyar és a finn kb. ugyanolyan akcentussal beszéli az angolt, ezért lehetséges, hogy azt

gondolta az illető, hogy finn vagyok, és csak szórakozok vele.

A finnek való igaz egy kicsit zárkózottak, egy tanár egyszer (szerintem nagyon találóan) úgy

fogalmazott, hogy amolyan „mélyebb emberek”. Mindemellett nagyon segítőkészek,

szerethetőek.

10

Summázva a gondolatokat, Finnországot szívből ajánlom mindenkinek. Személy szerint nem

találkoztam egyetlen olyan diákkal sem, aki azt mondta volna, hogy megbánta azt, hogy

Finnországba jött. Pedig több száz cserediák volt ott és nagyon sok országból érkeztünk.

Bárkinek bármi kérdése van, nyugodtan keressen meg: sebokjoci@gmail.com