Isaac Asimov - A TANULT SZEM

Feltételezésem szerint azért kértek fel e kötet előszavának megírására, mert — ha nagyon közvetett módon is — van valami közöm hozzá. Boris Vallejo a nemrég megjelent novella- és esszégyűjteményemhez festette meg „Króm-robotját", amelyet ebben a könyvben részletesen bemutat, s amelyet olvasói minden bizonnyal épp annyira megcsodálnak majd, mint ahogyan én. A „Krómrobot" olyan sikeresnek bizonyult, hogy a kiadó, amely számára Vallejo megalkotta, abban az évadban egy teljes könyvsorozatának reklámfigurájává tette. Így aztán megjelent a Publisher's Weekly címlapján is. Ezek után természetes, hogy eszükbe jutottam közreműködőként a Boris művészetével foglalkozó könyv megjelentetésében. Egy művésznek akiolyan hatásos, mint Boris, és aki az emberi testet, mind a nőit és férfit, a fantasztikus formák és beállítások olyan sokféleségében tudja ábrázolni, van mit tanítania a fiatal művésznövendékeknek. És Borisnak ez a célja! A diák ebben a könyvben — a szövegben és a képeken egyaránt — a mester gondolatainak, módszereinek és tapasztalatainak felbecsülhetetlen értékű összefoglalóját találja. Miután ezeket elmondtam, meg kell állnom gondolkozni. Vajon ez a könyv csak festőnövendékeknek íródott, olyan fiatalok számára, akik Boriséhoz hasonló karrierről álmodnak? Kétségtelen, hogy főképpen a számukra, ha őszinték akarunk lenni. Lehet, hogy nincsenek elegen, hogy potenciális vásárlóknak tekintsék őket, olyanoknak, akik valóban jövedelmezővé teszik ezt a könyvet. (Tudom, ízléstelen dolog a pénzt a művészettel egy lapon említeni, de a művészek éppoly könnyen halnak éhen, mint a teherautósofőrök. Vagy még könnyebben, ha tekintetbe vesszük a két csoport szokásos jövedelmét.) Ez a könyv nemcsak szövegből áll, hanem egyben Boris művészi alkotásainak a gyűjteménye is, és ünnepet jelent a szem számára. Minden ember élvezi a mások által létrehozott műalkotásokat, olyanok, akik késztetést éreznek, hogy megmártózzanak a festékek, ecsetek és paletták világában vagy az a másik sok ezer is, akik ugyan semmiféle saját művészi képességgel nem rendelkeznek. Én magam is azok közé a szegény lelkek közé tartozom, akikben nyomokban sem mutatható ki a képesség, hogy olyan alakot vagy formát rajzoljon, amelyet bárki fintorgás nélkül vehessen szemügyre. Egyenes vonalat is csak vonalzóval tudok húzni. Ha egy vonalas rajzra pauszpapírt teszek, reszketeg vonásokkal talán le tudom másolni. Ami pedig a színeket illeti, némi nehézség árán, képes vagyok megkülönböztetni az égszínkéket az almazöldtől. És ezzel vége is! A festői tehetségem is egyenlő a nullával, de mégis tudok gyönyörködni Boris alkotásaiban, s miközben egyiket a másik után nézem, szinte elfelejtek levegőt venni. Hát akkor? Vajon elég-e, hogy ez a könyv műveinek pompás tablója? Nekem meg csak annyi a dolgom, hogy mindenkit — aki csak valamivel is több tehetséggel —rendelkezik, mint én, márpedig nálam valamivel mindenki tehetségesebb — arra buzdítsak, hogy vegye meg a könyvet, és csak a képeket nézze, a szövegről tudomást se vegyen? Nem, soha! A szöveg könnyű és érdekes olvasmány, és a műélvezőnek éppoly fontos tudnivalókat tartalmaz, mint a törekvő művészjelölt számára. Lehet, hogy olvasói nem művészek, de részei a közönségnek, s annak minden tagja profitál abból, ha megérti, amit csodál. A tanult szemet nemcsak a művész nem nélkülözheti. Ellentmondás kijelenteni „nem értek a művészethez, de tudom, mit szeretek". Aki nem ért a művészethez, az nem tudhatja, mit szeret, hiszen nem érti, amit néz. Élvezhetünk-e vajon egy baseball-mérkőzést, ha semmit sem tudunk róla? Vajon mulattathat-e minket úgy egy színházi előadás, ha nem értjük a nyelvet, amelyen a színészek beszélnek? Lehet, hogy bizonyos élvezetet okoz, ahogyan a színészek mozognak a színpadon, vagy ahogy a játékosok futkároznak a pályán. De ez csak halvány árnyéka annak a gyönyörűségnek, amelyhez akkor juthatunk, ha értjük is, amit látunk. E könyv nem segít hozzá minket a művésszé váláshoz. Egy művésznek sokkal többet kell tudnia, mint egy műélvezőnek, de megtanít, hogyan legyünk értőbb befogadók, s hogy ily módon nagyobb gyönyörűségünk teljék a művészi alkotásokban. Olvassuk el, és méginkább élvezhetjük Boris képeit, végső soron pedig bármilyen más képet.

Isaac Asimov © 1985

Megjelent Előszó Boris Vallejo: A fantázia-művészet technikája c. könyvhöz, Totem Kiadó, 2003