JANKOVICS MARCELL

könyve

Csokonai Kiadó 1996

© Csokonai Kiadó 1996© Jankovics Marcell

Változatlan utánnyomás

Az illusztrációkat rajzolta:Jankovics Marcell,

Sulyok Gézaés Nagy András (7, ISb, c, d,

46, 87, 89, 96, 97)

Címlapfotó:Oláh Tibor

A könyvet tervezte;Sulyok Géza

Sulyok Zsuzsanna

ISBN 963 260 094 0

Csokonai KiadóFelelős kiadó: Mazsu János igazgató

Nyomdai munkák: Kapitális Bt., DebrecenFelelős vezető: Kapusi József

ELŐSZÓ

„Inkább a sötétséget fogják választani, minta fényt, és inkább a halált fogják választani,mint az életet. Senki sem fog felnézni az égre,A jámbort bolondnak fogják tartani, s az isten-teleneket dicsőíteni fogják mint bölcseket."

(NagHammadi kódexek: VI. 8,72.2. század)

Ez a mottó nekünk, széteső kultúrájú,trivialitásba süllyedt embereknek szólóüzenet. Ez a könyv pedig azokról az idők-ről szól, amikor még az ember világát ésgondolkodását valóságosan és jelképe-sen is a Nap fogta egységbe.

Munkálnak a Napnál nagyobb erők avilágegyetemben. De mi, a Nap arany-almájához képest mákszemen élő pará-nyok, neki köszönhetjük az életünket. ANap teremtett minket önmagából, hiszenmi mindnyájan, a naprendszerben élőkés élettelenek, túlnyomórészt „Napból"vagyunk; testünk anyaga a Napban ké-szült, a Nap fénye és melege tart minketéletben, és Ő fog ülni rajtunk Utolsó íté-letet úgy 5-6 milliárd év múlva, ha vörösóriássá fúvódva halálos öleléssel vissza-vesz, magába olvaszt minket, vagy talánmár holnap, saját végzetes ostobaságunk-nak köszönhetően, ha tényleg sikerül el-pusztítanunk a Földet körülölelő ózon-pajzsot, ami túláradó szeretetétől óvotteddig minket.

Ennek a könyvnek a Nap a hőse, még-pedig szó szerinti értelemben. Mindenidők legnagyszerűbb történeteit a Nap-ról, a Napot megszemélyesítő emberiste-

nekről írták, hogy én is divatos, íilmrek-,lám ízű ajánló szavakkal éljek. A téma-választáshoz ez is elegendő ok lenne, devan más is. Az ember egyre elveszettebbvégtelenné, parttalanná táguló világá-ban, és ami sokak számára fejlődésnek,egyre magasabbra emelkedésnek tűnik,azt ugyanannyian hanyatlásnak, süllye-désnek látják. A végtelen felfoghatatlan,és helyünket lehetetlen megtalálni benne.A naprendszer, a Nap „világa" áttekinthe-tő és ugyanarra tanít, amire a Végtelen:nem szakíthatjuk ki magunkat büntetle-nül a nagy Egészből (de a kis közösség-ből sem), mert belátható időn belül el-pusztulunk. A Napról szóló ősi mítoszoktanulsága ez: fogadd el a világ Rendjét éstörvényeit, tanulj meg élni velük, de nelázadj ellenük, mert úgyis reménytelen.

A könyv hat fejezetre tagolódik. Azelső fejezet a naptisztelet világnézett hát-terét taglalja, a második az értelmével éshasznával foglalkozik, a harmadik a Napjelképeivel, a negyedik a napmítoszokgazdagságát mutatja be egy naphérosz,Héraklész történetein keresztül, az ötö-dik arról szól, milyen szerepe volt a nap-kultusznak az egyistenhit kialakulása-

ELŐSZÓ

bán. Végül, a hatodik fejezetben az egye-temes kultúra folytonosságának „napos"bizonyítékaiból gyűjtöttem össze egycsokorra valót. Mindvégig arra töreked-tem, hogy kiderüljön, cicinket nem any-nyira az állathoz illő babonás rettegéskésztette arra, hogy előre menekülve„fejlődjenek" és civilizációt teremtsenek,inkább az emberhez méltó tudományoskíváncsiság, a megismerés vágya, s hogya Napnál világosabb legyen: jelképeikben,mítoszaikban, tárgyi művészetükbenminden tévedésükkel együtt is sok-sok

újrafölfedczni való hasznos ismeret rej-lik. Hogy eleinket ne a halottnak kijárótisztelet övezze csupán, hanem úgy te-kintsünk rájuk, mint élő és hasznos se-gítőtársakra a jövőteremtésben.

A Nap minden. Nehéz úgy írni rólakönyvet, hogy könnyen áttekinthető le-gyen. A tartalomjegyzék és a tárgymuta-tó mellett a szöveg tördelése, az idézetek(a nem szószerintiek is), a SZERZŐK és a mu-tatóban szereplő szavak és nevek kieme-lése, sok rajz, valamint gazdagforrásjegy-zék segíti az olvasót az eligazodásban.

Jankovics Marcell

VILÁGOS, MINT A NAP

A világ bármely részén keressük is atörténelem előtti ember keze nyomát,mindenütt találunk napábrázolást (1-2.rajz). Ha a gyerek rajzol, rendszerint na-pocska is kerül a papírra. A gyerekrajzo-kon a Nap mindig lángol, sokszor nemis egyszerű sugarakat, hanem virágot,embert, madarat „vet", olykor virág aNap maga is. Szinte mindig (mosolygós)arca van.

A sugarak jelzése mégcsak érthető,hiszen ha Napba nézünk, szempillánkszűrőjén át, felhők takarásában láthatjuka sugarakat. De honnan jut a gyerekeszébe a virág, madár, emberarc a Nap-ban, és lionnan a virágszerű Nap? Talán •mert már csöpp eszével érti, a szívévelérzi, hogy a Nap az, mely virágnak, ma-dárnak, nekünk életet ad? Vagy talán fel-nőtt sugallatra?

Ezeknek az ábrázolási módoknak afelnőtt világban valóban nagy hagyomá-nya van. Már az Óegyiptomiak ábrázol-takvirágot hintő Napot (3. nyi); a szibé-riai népek és az amerikai eszkimók kö-rében a „madárzó" Nap képe közhelyszámba megy (4-5. raji); a népművészetvirágrozettáiról „tudjuk", hogy Napok(6. rajz), s azon sem csodálkozunk, haegy illusztrációról - bárhonnét is ve-gyünk példát (7. rajz) - a Nap arca ránkmosolyog. Hát persze, a mesekönyvek-ben látja a gyerek - mondhatnánk. Csak

hát az a gond ezzel a magyarázattal, hogya rajzoló nénik meg bácsik vajmi kevesettudnak az egyiptomi és az eszkimó mű-vészetről, a rózetta jelképes értelméről.Bizony, inkább nénik, bácsik meríteneka gyerekrajzokból és nem fordítva.

l/a. Eszkimó na páb rázó IS s

l/b. Napszíva jávorszarvas.Szibériai szikla ke p

2. Naptcscű harcos. Bronz-kori s/.iklakép, Svédország

Úgy tűnik tehát, hogy c képalkotásikészség belülről jön. Az antropomorfizá-ciót illetően minden esetre ezt tapasztal-juk. A gyerek - mítoszteremtő őseinkhezhasonlóan - mindent, anii mozog, hat,élőlénynek, főleg embernek képzel, ígytermészetesen a Napot is. De a képek ajel elemi szintjén is velünk születnek. Tet-ten érhető ez abban, ahogy a gyerek raj-zolni kezd. Az első koordinált vonalak,

VILÁGOS, MINT A NAP

3. Festett fatábla. Egyiptom, 9. század, Párizs, Louvre

melyek a kezdeti időszak papírlyuggatókriksz-krakszait követik, kásakavaró moz-dulatokkal készülő krumplikörök, hur-kok, spirálok. Ha sziklafalba vésve látunkhasonlókat, habozás nélkül mondjuk rá-juk: íme, ősi szimbólumok. Nem tudjuk,ki-mi és miért kódolta belénk a jelkép-teremtés szempontjait, de a kód bennünkvan, ez nyilvánvaló - CARL G. JUNG óta.

A történelem és az emberi lét kezdetiidőszakából vett példák jelzik, hogy azemberben elemi vágy él, hogy „megfog-ja" a Napot. Ha már másképp nem megy,hát úgy, ahogy a szerelmes csinálja, ami-kor imádottja nevét fába vési. És liányolyan jelet vésett, rajzolt, faragott, öntöttés állította Nap útjába, hogy kelés-, de-lelő- és nyugvópontját „megfogja"! A

fi. Két sámándob, madárzö Nappal, Holddal,középen a Ketck naphérosz-sSmSnÖsével.Dohhal

legújabb korig úgy épült a világ nem hét,hanem minden csodája a megalit kőkö-röktöl Versailles-ig (és nemcsak a cso-dák, hanem a természeti népek sámán-jainak alkalomra összetákolt szertartásikunyhói is), hogy sarkaik az ég „sarkai-hoz", bizonyos állócsillagokhoz, de több-nyire a napjáráshoz igazodjanak. Nemtíz, és nem is száz az említett épületcso-dák közül egyenesen a Napnak szentelttemplom volt. Ahol pedig a napistenkultusza lehanyatlott, vagy az istentiszte-let elszakadt a Napétól, ott szerényebbkeretek között élt tovább a h ős mitológiá-ban, mesékben, dalokban, a tárgyi mű-

VlLAGOS, MINTA NAP

vészetekben, szimbólumokba rejtve vagynyíltan.

Mily végtelenül gazdag és változatosa napköltészet szimbolikája! Elképzeltékgyermeknek, szűz anya isten fiának, ara-nyos vitéznek, if jú hercegnek, első em-bernek, királynak, első sámánnak, az ál-latok urának, szűznek, asszonynak, (b)a-nyának, teremtő Istennek, Isten arcá-nak, szemének, egyszerű korongnak,arany tükörnek, keréknek, gombolyag-nak, szamárgalacsinnak, arany golyóbis-nak, világfa gyümölcse arany ál mának,tojásnak, világtojás aranysárgájának,aranyrőzsának, aranydiónak, aranyká-posztának. Sugarát hajnak, vörös róka-p rémnek, oroszlánsörénynek, szarvnak.Colinak, szárnynak, aranykoronának,nyílnak, karnak, kardnak, aranykosgyapjúnak. Haladását kerék gurulásnak,bárkán siklásnak, táltosszökellésnek,

ü. „Hetesi": ólomból cint ott hét orsűkarika„planétás" v i lágfa alakjában. Méra, Érdél;')Budapest, Néprajzi Múzeum

VILÁGOS, MINTANAl 1

madárrepülésnek és még annyi mindenmásnak. „Eletét" az örök körforgásbanmegírták ezerféleképp.

A sokféleség nemcsak a környezetikülönbségeknek, egyéni látásmódnak,helyi hagyományoknak tudható be. Egy-azon műveltségen belül is hihetetlen aváltozatosság, de van motívum, mely vi-lágszerte ismert. (Az aranyat például aNap fémének tekintette a világ mindennépe.) A sokféleség kifejczési eszköz is.A tudomány előtti kor embere metafora.

S. Hétszemű Isten Báránya, 13, Századi katalánfalkíp nyomán

analógia, szimbólum segítségével pró-bálta leírni a világot, és főleg mítosszal(CARL SAGAN meghatározásával szólva: amítosz a más módon nehezen leírhatódolgok finom és elmés metaforája).

Nem tartotta ellentmondásnak, ha aNapot egyszer mint magát Istent, más-szor meg mint Isten szemét írta le, mertbár ugyanarról beszélt, de más-másösszefüggésben, s hol ez, hol az a meg-közelítés bizonyult alkalmasabbnak.

Templomba járó katolikusok sem akad-nak fenn azon, hogy „Istenszeme" ábrá-zolja Istent. (8. raji.)

Miért izgatta ennyire a Nap az em-bert?

Ezekre a kérdésekre - és mindazokra,amelyek e tárgyban fölmerülnek - köz-helynek tűnik a válasz: Nap nélkül nincsélet a Földön. Ez igaz, de víz nélkül, le-vegő nélkül, meg persze a Föld nélkülsem lehetséges az élet, mégsem része-sültek megközelítőleg sem olyan nagy éstartós vallásos tiszteletben, mint a Nap.Mai tudásunk birtokában mondhatjuk,hogy a (naprendszeren belüli) élet végsőoka a Nap, hiszen a vizet, levegőt és aFöldet alkotó elemeket mind a Napnakköszönhetjük: az ő boszorkánykonyhá-ján készültek. Eleink azonban erről nemtudtak, s azt sem állíthatjuk, hogy ösz-tönösen megérezték, hogy így van. Éppa fordítottjára van példa: a legtöbb régielbeszélés szerint a Nap van a Földből,a földanya szüli a világra. Hozzátehet-jük, bizonyos műveltségekben más iste-nek rangban megelőzik a Napot. Az in-doeurópai mitológiákban az „ég királya"nem a Nap, hanem a Napot eltakaró fel-hőzet megszemélyesítője, a viharisten,azon az alapon, hogy a felhő fogja el elő-lünk a Nap fényét és melegét, azaz erő-sebb nála.

Az ember a Föld és a levegő hiányátsoha nem tapasztalta meg, az édesvízétolykor igen, a vízhiányt viszont épp aNapnak tulajdonította; annak úgymond,hogy a Nap és a felhők csatájában azelőbbi kerekedett felül. {A felhőtlenEgyiptomban, ahol az eső ritkaságszámba megy, s ezért az élet forrása aNílus, a Napol Anion kosisten alakjá-ban Hnummal azonosították, a Nílus

10

kosistenével, mintha tudták volna, hogyvégső soron a Napon múlik a Nílus víz-hozama.) Ugyanez a ve gki csen g és e azok-nak a mítoszoknak, amelyekben a Nap-nak a Hold, minden vizek ura a riválisa,„aki" mint a napfogyatkozás fölismertoka és okozója, ugyanúgy a Nap elé ke-rekedik néha, mint a másik esőt adó: aviharisten.

A vízhiányra talál megoldást az em-ber: folyóparton telepszik le, ciszternák-ban gyűjti az csővizet, kutat ás, vízveze-

H. Tenochtillan alapílásí mondája. A Mendoza-kódex címlapja nyomán

tekét épít, kerüli az aszályos vidékeket.De mi történik, ha egyszer hosszabb idő-re vagy végleg eltűnik a Nap? Mert azember évmilliós tapasztalatból tudta,hogy a felhők mögül mindig előbukkan,a látóhatár mögül mindig fölkel a Nap,

VILÁGOS, MINTA NAP

mégis attól rettegett, hogy egyszer hosz-szantartó vagy Örök sötétség s véle a ha-lál hidege borul a Földre, amin nem vál-toztathat, hiszen a Nap elérhetetlen, túlmessze van.

Ez a kettősség a napkultuszok leglé-nyegesebb eleme: az életadó Nap örök-kévaló, de mi van, ha mégsem az? Hi-szen el-eltűnik rövidebb-hosszabb időre!A felhők, a Hold eltakarják, éjszaka távolvan, télen a magas északon több napra,néhány hétre is eltűnhet, de délebbre iserejét vesztve, vakon vanszorog az ég al-ján, a Földet homályban hagyva.

Más szóval, a Nap mitológiájának afény csökkenése és növekedése (eltűnéseés visszatérte) a tárgya. A szoláris míto-szok drámai összeütközése a világosságés a sötétség között zajlik, végkifejlete, aboldog vég - emberi részrehajlásból ki-folyólag - a világosság diadala. A rítu-sok, áldozatok célja, hogy a fényt, mele-get győzelemre segítsék. Hírhedettenszélsőséges példájával enneka „Nap né-pe", a mexikói aztékok szolgálnak. Hi-tük szerint a tűzpiros és forró emberi véradott a Napnak erőt ahhoz, hogy a télinapforduló reggelén ki tudjon emelked-ni a sötétség fagyos birodalmából, sugyanezért táplálták emberi szívekkel aNap tüzet jelképező áldozati lángot,amihez mitológiai magyarázatul Te-nochtitlan főváros alapítási mondájaszolgált. Eszerint: egyfügekakttfszfa eresz-kedő sas, Vicilopocstli törzsi napisten szentmadara, mely a kaktusz gyümölcsét csipe-gette, jelölte ki a főváros, az azték birodalomszive helyét. A szív alakú, piros és vérszí-nű levű kaktuszfüge a Nap madarának aszájában világos beszéd: fáradozásáértcserébe a Nap táplálékul sok-sok szívetkövetelt (9. rajz).

11

VILÁGOS, M I N T A NAP

Villanyfényes világunkba!! nem köny-nyű átlátni a sötétségtől való rettegéskultúraformáló szerepét, bár mindnyá-jan megérezzük, ha telente, az amúgy isrövid nappalok idején heteken át nembújik elő a Nap; nem tudunk kimászni adepresszióból. A fényre, melegre törek-vés vágya egysejtű korunk óta zsigerc-inkben van, s ez a vágy visz bennünket aszellemvilág magasabb régióiba.

A sötétségtől való rettegés velünkszületett ösztön. Aki nem fél a sötétben- írja CARL SAGAN -, azt megeszik, faja ki-hal. A táplálékállat - az ember őse is azvolt - napvilágnál sincs biztonságban, devan esélye, hogy megmenekül, ha a kö-y.eledő ragadozót idejében megpillantja.Mi megmaradtunk, nem kis részbenaiért, mert ősünk felismerte, hogy atűz-töl a többi állat fél. Megtanulta tehát,hogyan rakjon tüzet, s vigyázott rá, hogyki ne aludjék. A tűz lett a Nap éjjeli pót-léka: világított a sötétben, távoltartotta avadakat. Minden rnás haszon, ami belőleszármazott, ehhez képest csak kellemesráadás volt.

A napimádatnak persze nemcsak bio-lógiai és meteorológiai okai vannak,nemhiába lelkes, szellemi lény az ember.Világosban látunk, a szellem világosságaa tudásunk. „Világos, nem?"- kérdezzük,ha úgy gondoljuk, sikerült valamit elma-gyarázni. „Rávilágít a tényekre" - mond-juk a pontosan fogalmazó emberre. „AzÚr (...) reggelről reggelre napfényre hozzaítéletét; ..."-mondja a próféta (Sof 3,5).„Az igazságra fény derül" - mondjuk mi.(Még egyszerűbben: „Az igazság kiderül".)Mivel a sötétben az orrunkig sem látunk,a butaságot, tudatlanságot azonosítjuk asötétséggel. „Sötét, mint az éjszaka" - szok-tuk mondani a nehéz felfogású emberre.

Nappal ébren, éberek vagyunk, ez azésszerűség időszaka; éjjel vagy mélyenalszunk, a „nemlét határán", vagy álmo-dunk, de ha álmatlanul forgolódunk, ak-kor is mindent „sötétebben látunk",mint rendesen nappal. Az éjszaka verí-tékes rémiátásaiban múlt és jövő: a mag-zati lét és a sír sötétje kísért.

Nem csoda hát, hogy a napistenek aTudás hordozói, hogy Apollón még aköltők, dalnokok és jósok védnökeként isa tiszta rációt testesíti meg, szemben éj-jel világító másával, „aki" a titkos tudás,boszorkányság, bűbáj és varázslat uravolt, csupa olyasmi, amit az éjszakávaltársított az ember, mivel ugyanúgy nemfogta föl ésszel ezeket, mint ahogy nemlát a sötétben, s a meg nem értett dolgo-kat éppen úgy rettegte, mint a sötétsé-get. NIETSCHE ezért tesz határozott kü-lönbséget a józan apollóni és a mámor-kereső dionüszoszi világszemlélet, minta megismerés két lehetséges útja között;Dionüszosz, az „éjjeli Nap", úgy vi-szonylik Apollónhoz, mint a Naphoz aHold. A két út a sámánizmusban mégnem válik ketté. A sámán megérti ésmegérzi a dolgokat, ez emeli a többi em-ber fölé. O a Nap fia, leszármazottja, övétehát a tudás, mégis révületben, álom-ban, „sötétben" cselekszik.

„Átszellemülten" bár, de napfényrevágyakozunk keresztény isten keresésünk-ben is. Krisztus feltámadása a holdúju-lással és a naptámadattal párosul, 6 ma-ga a Világosság, aki tűzzel keresztel, azIgazság Napja, s a hívő lélek a feltáma-dás reményében mondja elhunyt ember-társa sírja felett, hogy „az örök világosságfényeskedjék néki." Vagy forduljunk keletfelé: Ex oríeníe lux, „Keletről jön a fény" -tartja a szólás. A Buddha név azt jelenti:

12

„Megvilágosodott", „Felébredt", s a budd-hizmus népszerű irányzata a Buddhá-ban a Nap sokadik megtestesülését látja.

A mitologikus gondolkodás elevensé-gét mutatja, hogy népvezérek-istentaga-dók, kommunisták - napisteni attribútu-mokkal és titulusokkal ajándékozzák megmagukat még ma is. Mao Ce-tung dom-borművű képmását csillogó réz napsu-garak övezik a kis kitűzőkön, mintha aNagy Kormányos maga a Nap, istenkirályvagy glóriás szent Eett volna. Hó Si Minh-nek, a vietnami nép néhai halványának aneve fölvett, beszélő név, s azt jelenti: „Az,aki megvilágít (fölvilágosít)". A perui „Fé-nyes Ösvény" nevű maoista gerilla-szerve-zet 1992-ben elfogott vezérét fanatikuskövetői a kecsuak napistene után „VörösNapnak" (Puha /Miinek) nevezték. Perszemi, európaiak is ezerszer visszaélünklegszebb hagyományainkkal. A nemzetiszocializmus vészkorszaka óta a szvasztikanáci bélyeg lett egyszer s mindenkorra,nem napszimbólum többé. A szimbó-lumválasztás eme példáit ne tekintsükcsupán a mértéktelen hiúság jeleinek, na-gyon is átgondolt politikai fogások voltakezek. Akik teljhatalmat akarnak, a „szélestömegekre" építenek. Tudják, hogyankell megragadni az egyszerű emberekképzeletét.

Őseink azonban mintha okosabbaklettek volna világot formáló kortársaink-nál. A Nap materiális jelentőségén túlsem csak vallásos színezetű, zavaros ide-ológiák hivatkozási pontja volt, hanemvilágképet meghatározó, nagy bölcses-ségről árulkodó fogalmaké is, mint Rend,Törvény, Igazság(szolgáltatás), Harmó-nia, Állandóság. (És a Rend valóban aztjelentette, ami, nem váltott ki e szó gya-nakvást, mint manapság.)

VILÁGOS, MINTANA1'

Miért társították e fogalmakat a Nap-hoz? Azért, mert a napvilágnál észlelni,s így felismerni is tudjuk a dolgok sö-tétben áttekinthetetlen rendjét. Lucidusordo, „világos rend" ~ szabja meg HORATIUSa versírás legfőbb követelményét. Eleinkmég minden reggel megnyugodhattak,hogy a világ rendje az előző nap óta mit-sem változott - olyan, mmlrendesen -ésmiután emberemlékezet óta télre nyár,éjre nappal következett, s a felhők mögülis rendre kisütött a Nap, a világban az ál-landóságot a Nap jelentette. Bízvásthihették, hogy öröktől fogva van, ahogya koiumbiai deszana indiánok ma is hi-szik. A Napra vonatkozó ősi hiedelmek,hogy például első embernek, ősapának,ku l túrhérosznak, első sámánnak hitték,azt tanúsítják, hogy a Nap hivatkozás ésnorma volt az ember számára, a napjárásváltozatlansága az ókori műveltségekkonzervativizmusához szolgált alapesz-méül. A fejlett ókori magaskultúrák nem-csak a civilizáció kezdetcinek, a mindenkezdésnek tehetetlenségi nyomatékábólkifolyólag tűnnek időtlennek és mozdu-latlannak, hanem ezért is. A Napot min-denek felett tisztelő egyiptomiak maimértékkel mérve is emberfeletti áldozatothoztak azért, hogy felépítsék a világtör-ténelem legstabilabb építményeit, a pi-ramisokat; a legkeményebb gránitból fa-ragták ércnél tényleg maradandóbb em-lékműveiket, mégpedig kőnél puhábbréz- és bronzvésőkkel. Ehhez hit kellett,a világ állandóságába vetett hit. A migyorsuló időben változó civilizációnk egy-re hitványabb anyagból hoz létre mindent.Elektromos vídia acélvésővel a szobrászhungarocellt farag. Valóban égbekiáltóellentmondás: az időt álló régiséggelszemben a miénk eldobható kultúra.

VllAtíOS, MINTA NA]'

Arra is hamar rá kellett jönnie az em-bernek, hogy a Nap járásának „menet-rendje" van. Rendezettség, kiszámítha-tóság, tervszerűség - ezek a civilizációműködésének alappillérei, A civilizációmaga rendezett tér, olyan, mint arailyenegy település vagy egy művelésre fogott,csatornák behálózta földterület. (Az időrendjében! „Rendes időben", „időrendben",ahogy mondjuk.) Ezért volt oly fontos azember számára az idő mérése, az örökkörforgás, a természet periódusainaknaptárba rögzítése, ezért volt maga az éga tudnivalók első számú tárháza évezre-deken át. Csoda-e, ha azokat, „akik" ré-vén e tudásra szert tett, a Napot, a Hol-dat, a bolygókat és a csillagokat istení-teni kezdte?

A Rend áll a zűrzavarral, a Káosszalszemben. Sok teremtésmítoszban a te-remtés „rendteremtés". A Rend győzedel-meskedik a Káosz felett, mégpedig úgy,hogy világosságot teremt, mely eloszlatjaa sötétséget. Az ószövetségi Isten elsőszava a teremtés kezdetén ez: „Legyen vi-lágosság!" A Káosz nem semmisül meg,csak kirekesztődik a világból és külső sö-tétséggé lesz, de sötét és kavargó vizeibármikor visszatérhetnek, ha Isten ügyakarja. A vízözönmítoszok erről mesél-nek, és a sötétségtől és a zűrzavartól vaLócl nem múló félelmükről árulkodnak. AKáosz visszatértekor a Nap eltűnik. A bib-iiai vízözön idején összefüggő felhőzetborítja az eget, akárcsak az Utolsó ítéletalkalmával. „Haragnak napja az a nap, szó-rongálásnak és nyomorúságnak napja; pusz-tításnak és pusztulásnak napja; sötétségnekés homálynak napja; felhőnek és borúnaknapja." (Sof 1,15) Krisztus halála néhányórára felidézi a káoszt, napfogyatkozás-sal gyászol az ég, s a Hold sem világít -

napfogyatkozáskor ti. mindig újhold,„sötéthold" van -Jóllehet Húsvét lévén,teliholdnak kellene lennie zsidó előírásszerint (Mt 27,45skk).

A Nap (Rend) és a sötétség (Káosz)oppozícióját a legszemléletesebben egyVIII. században lejegyzett japán mítosztükrözi. Főszereplője Amateraszil-ó-mi-kami („Nagy és Dicső Mennyei Fénylő Szel-lem"), a napisíennö, akit Idzanami és láza-nagi teremtcí-istenpáros Cukujomival ésSzuszanooval, a Hold és a Viharok Szellemé-vel együtt hozott a világra. Amateraszunaksokszor meggyűlik a baja Szuszanoo fivérével(„Heves Indulatú Férfivel"). Ez ugyanisrendre összerántja az istennő rizsföldjeinekhatárjeleit és öntözőcsatornáit (mint írtam,az agrártársadalmakban a megműveltföldek határai és a csatornahálózat a ren-dezett élet jelei, melyeket a japánok aNappal társítanak). Sőt, odáig merészke-dik, hogy megszentségteleníti (összekakálja)Amateraszu templomát. Az istennő megelé-geli fivére csínytevéseit, és sértődötten bezár-kózik az ég barlangjába. Távozásával elsöté-tül a világ, eluralkodik a Káosz, démonok ésmás gonosz erők veszik át az uralmat. A sin-toista pantheon 8 millió szelleme (kamija)összedugja a fejét a Tejút kiszáradt medrében,kitalálandó, hogyan csalhatnák ki a Napotrejtekhelyéről. A bölcsesség istenének javas-latára az égi barlang eltorlaszolt bejárata elészent fát ültetnek, és fehér szalagokkal drá-gakőfüzérekkel, meg egy nagy bronztakötrelfeldíszítik. Lampionokat gyújtanak, nagytüzeket raknak, hogy világos legyen, és ka-kasokat hoznak, hadd kukorékoljanak, mint-ha hajnal lenne. Ekkor a gyönyörű Ame-no-udzume istennő egy fdforditott dézsán bujatáncba kezd, s egyenként leveti ruhadarabja-it. Az istenek nagyon élvezik a mennyeistrip-tease-t. A hejehuja hallatán Amatera-

14

szu nem bírja legyőzni a kíváncsiságát, éskiszól a barlangból: - Hogyan, hát ti az éntávollétemben is képesek vagytok nevetni? -Ame-no-udzume válaszol neki, mondván: -Nevetünk és ünnepelünk, mert új istennőnkvan, aki szebb a Napnál. -Amateraszu errekikukkant a barlangból, mire elébe tartják atükröt, liadd lássa az „új istennőt", egy nagyerejű férj"üstén pediga kezénél fogva kirántja.A fény abban a szempillantásba elárasztja avilágot, a gonosz lelkek szétrebbennek, a rendvisszatér. A barlatignyílást, hogy a Nap netudjon még egyszer elbújni, szalmakötéllelbefonják.

A Káoszt a mítoszokban sötét és isza-mos testű sárkányok, nőstény víziször-nyek testesítik meg, egyszerre idézve Fölaz ember születés előtti „ősállapotának"nedves, örvénylő belek közé zárt színte-rét, az anyaméhet és az ősvizeket, illetvea fény nem járta távoli terek, az elkép-zelt, világosság előtti korszak sötét ka-vargását. Kínában a világosság meleg,száraz Férfias elve (jang) áll szemben asötétség hideg, nedves női elvével (jín).A JJíWiában Téhom, Ráháb, Leviatán aKáosz („Mélység") neve, amit Isten ket-téválaszt. A Téhom név az „üresség",„zűrzavar" jelentésű tohuvabohu szóvalrokon, a Ráháb név a hasonló szerepkö-rű hindu Ráhu és finn Rakkoi (Rahko)szörny nevére emlékeztet, Leviatáné pe-dig az ugarid Lótan és a görög mitológiaLádón nevű sárkányéra, aminek csillag-képe, a Sárkány S alakban tekereg a Sark-csillag körül, a Tejút mentén az örökkörforgás megtestesítőjeként (a héb. le-viatán jelentése: „megforduló", „teker-gő", „kanyargós"). Leviatán szelíd másaLétó, Léda, Lat, Latona istennő, a pál-mafa-alakban is elképzelt, Napot szülőtejűtanya (gór. elalé „pálmahajtás"). Té-

VlLAGOS, MINT A NAP

hóm neve a babiloni Tiámat istennőnek,a vizek anyjának a nevére vezethetővissza, akit fia, Marduk párviadalbangyőz le, s vág ketté; így teremt a világbanrendet. Anya és fia küzdelme az anya va-júdásaként, a fiú világrajöveteleként fog-ható fel. A „kettéválasztás" azt is jelenti,hogy amikor a gyermek a világra jön,szétrepeszti anyja ölét. A fiú születésepedig a világosság győzelmeként értel-mezhető; Marduk napgyermekkén t jöna világra, és a tavaszí nap éj egyéni őség-kor kerekedik anyja fölébe.

A Káosz visszatértétől való félelem-nek nem az őskezdet előtti állapotokravaló „emlékezés"", de nem is egy távolivilágvégétől való rettegés az alapja, ha-nem egy nagyon is valóságos, estente il-letve telente ismétlődő élmény. A nappa-lok és éjszakák, a nyár és tél örökös egy-másutánjában éljük át a világosság és asötétség harcát, vagyis nem egyszeriösszecsapásukról, hanem ismétlődő ha-talmi cseréjükről mesélnek a mítoszok.A szoláris mítoszok hőse, ha meg is hal,mindig föltámad {lásd „napáldozat",„naptámadat"), és a hősmesék eleje ésvége, mint az idő saját farkába harapókígyója, körbe zárul. A mítoszok, hős-eposzok, mesék olykor „többmenetesek",a naptári ciklusok egymásutánját a szem-benálló erők clpusztíthatatlanságával, is-métlődő feltámadásával, vagy - s ez alig-hanem a későbbi, humanizáltabb forma- az egymásra következő hősgenerációkküzdelemsorozatával fejezik ki. A kétféleFelfogás rendszerint keveredik: a göröghéroszok családfáin jól látható ez. Per-szeusz és Héraklész egyaránt naphéroszvolt, az utóbbi egyfelől az előbbi leszár-mazottja, másfelől viszont mindkettőjük-nek Zeusz volt az apja.

15

VILÁGOS, MINT A NAPA dualisztikus hatalmi rend is szabá-

lyosságot, rend(szeresség)ct és törvény-(szerűsége)t fejez ki, akkor is, ha elfo-gultságunk a Káosz uralmában épp aRend fölborulását látja, s ha az örökösharchoz nyugalom és béke nem illő fo-galmak. Dehát a természeti népek, kez-detleges civilizációk nem sok nyugalmat,békét ismertek.

Attól kezdve azonban, hogy az embernaptárral rendelkezett, a Káosz eseűegesvisszatértét már nem fogta fel tragikusan(a naptár volt a Rend állandóságának agaranciája). Sőt annyira magabiztos lett,hogy néhány napra minden évben he-lyet is adott afölfonlulásnak, a naptár sze-rinti szökőnapokon, valamelyik napfor-duló táján. E kaotikus időszakot, mely,ahogy tökéletesedett a naptár, úgy rövi-dült le egy éjszakára, mindmáig a bo-londozásnak szenteljük.

Ez a mozgalmas szabályosság, dialek-tikus állandóság jellemzi a naptárakat,melyek elenyésző kivétellel a Nap (és aHold) járásán alapulnak. Az idő körkö-rös ccndje a naptárban elsősorban aNaphoz kötötten fejeződik ki. Ez az elvmagyar nevében is benne foglaltatik.Napok Iára azt jelenti, hogy alapvető idő-egységünk az év - állandó periódus aFöld Nap körüli keringése szerint -,mely kereken 365 napra oszlik. A nap -állandó periódus a Föld tengely forgása,a Nap látszólagos Föld körüli keringéseszerint - csillagunk után kapta nevétnyelvünkben, mivel új nap érkeztét vagya nap végét a napkelte illetve a Napnyugvása jelzi. Nap szavunk (az időegy-ség) tulajdonképp „nappal" értelmű,hisz a Nappal (az égitesttel) együtt töl-tött napszakot jelenti. Rokon értelmű amiénkkel a „nap" latin (dies, diurnus), an-

gol (day), német (Tag), orosz (gyeny),francia (jour), olasz (giorno) neve. Mindaz „éget", „süt" jelentésű, rekonstruáltindoeurópai dhegiah alapszóra mennekvissza, és „napfény", „napvilág" jelentés-ben éppúgy a világos napszakot jelöltékeredetileg, minta magyar „nap" Adliegtahalapszónak a diyaus „égisten" szóhoz isköze van. Vő. lat. deus „isten", Diana„holdistennő". Mindkét szó végső soron„világítót", „ragyogót" jelent.

A sor folytatható. Óra szavunk a gör.kora szóból ered, mely nemcsak „órát",hanem más meghatározható időegysé-get is jelent: „évszakot", „évet", „nap-palt", „órát", „kort". Az „év" jelentésűang. year, nem. Jahr szintén a gör. koraszóra megy vissza. A különböző időegy-ségek közös elnevezése azt a felismerésttükrözi, hogy a szóban forgó /lórákatmind ugyanaz a „mutató", a Nap jelxi.Egy vélekedés szerint a görögök a káraszót az egyiptomi Hórusz ég- és napis-ten nevéből kölcsönözték.

A naptár a civilizált élet feltétele, idő-beli kerete, mely az emberi tevékenysé-get összehangolja a kozmosszal meg atermészeti változásokkal, és a tervezést(előrejelzést meg ajóslást) lehetővé teszi.Valamilyen naptárt, ha mégoly kezdetle-gest ís, minden nép ismert. Isten hátamögötti vidéken élő közösségek, ha nemjutottak hozzá hivatalos (szakrális) nap-tárhoz, csináltak maguknak. Ezek azúgynevezett parasztkalendáriumok.

Rendet, szabályosságot, stabilitást ésharmóniát fejez ki a naptár (az idő) kör-körössége, de a kör maga is, melyet geo-metriai jelként és jelképként a Naphoz(éghez) rendelt az ember. A legszebb,legszabályosabb kört, gömböt, amit na-ponta láthat minden ember, a Nap fór-

1(5

maija a természetben (kör alakú a hold-tányér is, de mivel változtatja az alakját,nem lehetett az állandóság jelképe). Rá-adásul az égitestek látszólagos körpályátírnak le körülőttünk, miáltal gömbbelátszik fordulni az ég. Kör lett tehát azég és a Nap jelképe, továbbá a látható ésláthatatlan égi köröké, amilyenek a Tej-út, azÁlIatöv, a planétapályák, a főkörökés az égi egyenlítő, melynek korong ala-kú síkja a mitikus-naív világképben a„középső világnak", a/, úgynevezett „égiFöldnek" felel meg, s amilyen a látóha-tár, az ég és Föld találkozásának képzeltköríve. Mozgásban a kör- az a gömbhéj,amit forgásával az ég ír látszólag körénk- a zártság és védettség érzetét kelti (Is-ten a teremtéskor e gömbhéjon kívülrerekeszti Téhom vizeit; vő. mágikus kö-rök), és az állandóság jelképe, mert acsillagok és planéták nem térnek le pá-lyájukról. Emellett az ismétlődésé (anap, hónap, év ismétlődő időkör, a körtépp az év 365 és 1/4 napja után osztottákföl Babilonban 360 fokra), a folyamatos-ságé, örökkévalóságé, teljességé (aLL-round mán ~ mondja az angol a minden-hez értő, „mindenoldalú" emberre;murid a. m. „gömbölyű", „kerek"); a vég-telené (az egyszerű kört egy önmagábavisszatérő, véget nem érő görbe vonalalkotja; a mitologikus világkép világatöbb rétegű gömb, amelynek legkülsőszférája a csillagok gömbhéja, azon túl avégtelen és örökkévaló Isten van); vé-gezetül a harmóniáé (a ritmus ismétlő-dés és harmónia, az égi mozgások ritmi-kusak; PLATÓN és a püthagorcusok a ze-nei harmónia tetőfokát az égi mozgásokösszhangjában vélték megtalálni).

„PÜTHAGOMSZ és hittestvérei - írja WAL-TEU R- FUCHS - a harmóniatan 'nővérének'

Vll-ÁGOS, MINT A NAP

tartott csillagászatot is olyan fogalmakraalapították, mint 'istenség', 'örökkévalóság'vagy 'szabályszerűség', és igazolásátvalójában vallásos és esztétikai gondolatme-netekben találták meg. így például felté-telezték, hogy az 'isteni és örökkévaló égi-testek' tökéletes gömb alakúak, és teljes kör-pályákon mozognak pontosan, egyenletesen."(FucHS 1978: 110.) Mivel a megfigyelésnem igazolta ezeket az előfeltevéseket -a bolygók nem kör, hanem ellipszisalakú pályán mozognak, és az ég gömb-jei sem szabályosak, a forgás következ-tében föllépő centrifugális erő a csilla-gokat és a bolygókat kissé belapítja, vé-gezetül, ami puszta szemmel is látható,a bolygók mozgása hol felgyorsul, hollelassul, olykor pedig még irányt is vál-toztatnak - a görög csillagászok „úgytették föl a kérdést/ - írja. Kr. e. 70-bcnG EMIN ősz, aki egy volt közülük, - „hogyhogyan tudnák mégis az égi történéseket köralakú pályák és azonos mozgások segítségévelmegmagyarázni." Ebbéli igyekezetük szin-tén az ember Rend (szabályosság, szim-metria) iránti vágyát fejezi ki. Egymásután agyaltak ki matematikailag elfo-gadható, ám rendkívül bonyolult moz-gásrendszereket, melyek koncentrikus ésexcentrikus nagykörűkből (deferensek-ből) valamint kiskörökből (epiciklusok-ból) álltak. (A deferensek olyan koncent-rikus körök, amelyeknek a Föld a közép-pontja; az epiciklusok a deferensek kör-ívén mozgó középpontok körül keringőkiskörök, melyeken a planéták az óra-mutatójárásával ellentétes irányban mo-zognak.)

Ugyancsak a Rend igézetéről árulko-dik, hogy az ókori kínaiak, noha tudták,hogy az ekliptika szöget zár be az égiegyenlítővel, ezt a rendetlenséget oly ne-

17

VILÁGOS, MINT A NAP

hezen vették tudomásul, hogy az égrőlalkotott képük, csillagászati mérőrend-szerük alapvetően „egyenlítői" maradt,miközben a „Rend őrének" a Napot te-kintették. (Hogy a csillagászatban kevés-séjáratos olvasó is értse, min problémáz-tak, az ideális az lett volna a szemükben,ha a Nap pályája, az ekliptika egybeesikaz egyenlítővel, azaz a Föld forgástenge-lyére merőlegesen kering. Ilyen körül-mények között egyszer s mindenkorramegállt volna az idő, a Föld mindenpontján örök tavasz uralkodott volna -persze a helyi éghajlat szerint: ez a csilla-gászati helyzet ugyanis egész évben a ta-vaszpontnak megfeJelő, azaz márc. 21-iállapotot eredményezett volna. Nemkétséges, hogy erről álmodoztak; azaranykorról, a paradicsomi állapotokrólszóló ókori elbeszélések ilyen csillagá-szati viszonyokat festenek le.)

A valóság és vágyálom közti különbsé-gek ellenére a felsorolt fogalmak körhöz,gömbhöz, végső soron a Naphoz rende-lését nagy vonalakban igazolta a kiber-netika tudománya. A hatásfizika a koz-mosz történéseit kormányzó kölcsönhatá-sokat visszacsatolásoknak nevezi. Egyiküka pozitív visszacsatolás, mely a Káoszban(rendezetlenségben) beinduló fejlődésAw-bemésze, kormányosa. Kulcsszáma 2,718.Ez az érték azt jelzi, hogy adott időközön-ként adott mennyiség önmaga 2,718-szo-rosára nő. Ezt a folyamatot a matemati-kusok exponenciálisnak nevezik a fentiszára, a hatványozódás kitevője (exponens)után, s e betűvel jelölik. A haladvány hi-perbolikus görbéje mutatja az exponen-ciális folyamatok növekedési gyorsulását,más szóval fokozódó instabilitását.

„A csillagok összehúzódása pompás példa(...) a pozitív visszacsatolásra. Mihelyt egy

bizonyos mennyiségű anyag egy helyen fel-halmozódott, magához vonzza a környezeté-ben ritkásan elszórt részecskéket. A tömörü-lés és a gravitációs erő ennek hutására növek-szik, úgyhogy a vonzás erősödik. (...) önma-gára visszaható jelenségről van szó, mert ahatás mint okozat visszahat az okra. Ettől apillanattól kezdve vége a véletlen uralmának(...). A fejlődés (evolúció) elkerülhetetlen.(...) A gravitációs visszacsatolást a születőcsillagokban a csillagokat fénylésre késztetőmagerők fellépése és a forgástól származócentrifugálta erő állítja le. (...) Az egyensúlyiállapot akkor következik be, amikor az újon-nan ébredő erők kiegyenlítik a gravitáció ha-tását. (...) E folyamat negatív visszacsatolás-sal egyenértékű. Ha ugyanis a (csillagokbanzajló) nukleáris reakciók üteme meggyorsul(az egyre növekvő tömegösszehúzódás okoztabelső nyomás következményeként), akkor acsillagot a nagy energiafelesleg következtébenszétfeszíti, kitágítja, ez a folyamat viszontcsökkenti a központi mag hőmérsékletét, semiatt a magreakciók lelassulnak. (...) A po-zitív visszacsatolás a fejlődés (evolúció) mo-torja: a'szabályozott'mennyiség értéke expo-nenciálisan nő. A negatív visszacsatolás rög-zíteni igyekszika kérdéses mennyiség értékét.(...) Ez annyit jelent, hogy a negatív vissza-csatolás a stabilizálás motorja. A kozmosztörténetének számos fejezetében kimutathatóa jelenléte, (...) hiszen számos csillag quasi-stabilitásának titka a negatív visszacsatolás-ban keresendő. Az ilyen csillagok a mi Na-punkhoz hasonlóan rendkívül hosszú időn átképesek auasistacionáriusan működni."(DucROCQ 1965; 72skk.)

Az élet kialakulásának és tartós fenn-maradásának a Földön éppen ez a leg-fontosabb feltétele; nevezetesen az a tíz-egynéhány milliárd nyugodt év, ami aNagy Butnmtól napjainkig eltelt, és az.

18

ami még hátra van. Egy a Napnál jóvalnagyobb tömegű csillagban a fellépőmag-erők nem képesek sokáig dacolni aziszonyú erejíí gravitációval, a csillag ener-giatartalékai gyorsan, néhány százezer,esetleg néhány millió év alatt kimerül-nek, és a csillag felrobban, összeroppan.Egy jóval kisebb tömegű csillag ugyanelég hosszú élettartamú, viszont az életkialakulásához szükséges anyagot ésenergiát nem termeli meg. Épp a Nap-típusú csillagok azok, melyek tömegük-nél fogva a mi szempontunkból ideá-lisak. Épp elég nagyok a kívánt anyag ésenergia megtermeléséhez, és épp eléghosszú életűek, hogy a lét magasabb ren-dű formái a körötte keringő bolygókegyikén, megfelelő" körülmények közöttlétrejöhessenek. A kozmikus bölcsességjóvoltából a legtöbb csillag tömege mint-egy 2xI03" kg, vagyis a naptömeg köz-vetlen közelébe esik. Az élet kialakulásá-nak a világegyetemben tehát jó esélyevan.

A „rendfenntartó" negatív visszacsa-tolás matematikai szimbóluma és kulcs-száma a Ludolf-féle szám, azaz a TI - a„kerület" jelentésű gör. periféria,, perímel-ron szavak kezdőbetűje után. Értéke „ki-kerckítvc" 3,14. A jt a kerekded alakza-tok és testek: kör, gömb, ellipszis, ellip-szoid, henger, kúp kulcsszáma volt ere-detileg, hiszen vele számítjuk ezek kerü-letét, területét és térfogatát.

Egy szó mint száz, a tudomány iga-zolni látszik eleink megérzéseit. A kör ésa gömb az alapséniája a legstabilabb,legkiegyensúlyozottabb és leggazdasá-gosabb (kozmikus) rendszereknek. Alig-hanem gömb alakú a világegyetem is.ALBERT EiNSTKiNnek köszönhetően „tud-juk" (követni is?}, hogy „világunk véges,

VILÁGOS, MINT A NAP

mégsem határos világ": a tér-idő konti-nuum önmagába visszatérő görbület. Aző szavaival; a világnak „egyenleteseneloszló anyag mellett szükségszerűen szféri-kusnak (illetve elliptikusnak) kell lennie. Mi-vel azonban a valóságban az anyag részletei-ben egi/enlőtlenül van elosztva, a ténylegesvilág részleteiben eltér a szférikustól: kváziszférikus, De szükségképpen végesnek kelllennie," (EINSTEIN 1967: 110.)

A kerekség, gömbölyűség előnyeit -akár a fogyás, akár a növekedés irányábamutató folyamatokról essék szó ~ a ter-mészetben is tapasztalhatjuk. Gondol-junk a víz és más folyékony halmazálla-potú anyagok, pl. a higany „legstabilabb"formációjára: a cseppre, az ellipszoid to-jásra, a gömbölyűre kopott kavicsokra, azáltalunk nagyra becsült gyöngyre, a göm-bölyű magvakra és gyümölcsökre. A föl-di természetben sokkal gyakoribb és fel-tflnőbb a pontatlanság, mint a kozmosz-ban - a Földöli entrópia van! -, a leg-többföldi gömbölyűség — EINSTEIN szava-ival élve - kvázi szférikus. Az ember per-sze igyekszik kijavítani a természet hi-báit. A mesterséges gyöngy „szebb",mint a természetes, szabályos golyóalakja van; a gonddal termesztett almá-nak, rnelegházi paradicsomnak ugyan-csak. Ha dudoros, göcsörtös felszínű atermés, deformáltnak tartjuk, olyan,mintha rákos burjánzása volna (a rák isegyfajta „pozitív" visszacsatolás!). Nemszeretjük, s nemcsak azért, mert „csú-nya", hanem, mert az ilyen burgonyáthámozni sem könnyű és nem is gazda-ságos.

Az ember szimpátiája (és az állat bio-lógiai reakciója) szempontjából koránt-sem mindegy, hogy egy forma szögletesvagy gömbölyded. „Minden gömbölyű" -

19

VILÁGOS, MINT A NAPmondjak a slágerszövegíróval, ha dolga-ink rendben, simán mennek, gördüléke-nyen, mintha sínen, golyóscsapágyakongurulnának. Ca roule („gurtil") ~ mondjaa francia hasonló helyzetben. Ami szög-letes, hegyes, kemény és rücskös, az bök,szúr és veszélyes is lehet. Ami kerek éssima, az lágy, puha benyomást kelt, hamégoly kemény is.

A férfi „ösztönösen" a gömbölyded -ahogy mondani szokták: a formás - nők-höz vonzódik inkább, semmint a férfia-sán vagy soványán szögletesekhez. Aköltő sem hegyes könyökhöz, kiszögellőkuk s csonthoz, bütykös térdhez ír verset,inkább a dús bájak, gödröcskés arc, ke-belhalmok, ringó csípő ihletik meg. Aszexlapokban sem láthatók „vállfaterme-tű" keszeg hölgyek. Igazán meggyőzőazonban ez ügyben a kőkorszak és a ter-mészeti népek ábrázoló művészete. A sű-rűn éhező ember szemében a szépség ésa kövérség szinonimák. „Szép, kövérember!" - ez régente dicséretnek számí-tott faluhelyen.

Ugyanez az ösztön vonzza a szülőt,felnőttet a kisgyermekhez. A babákatgömbölyű s egük, gödröcskéik, pufók po-fácskájuk teszik a szemünkben aranyossá{aranyossá, vagyis „napossá"). 'lüdorná-nyosabban: KONRÁD LOKLNZ baba-sémájaszerint az ember kisbabájának, a ku-tyakölyöknek vagy a tyúk csibéjének, demég a krokodil kicsinyének is kedves aformája a felnőttéhez, a kifejlett állathozviszonyítva. A test, a fej és a homlok te-nyérbe simuló gömbölyűsége, a nagykerek szemek, és a gömbölydedségbc si-muló kicsiny dudorok (kis orr, csőr, fül,rövid végtagok) az ivarérett egyedekbenszerető gyengédséget, ivadékgondozás!hajlandóságot kiváltó kulcsingerek. Az

üzleti érzékkel megáldott játék- és rajz-filmtervezők a világhírű" etológustól füg-getlenül rájöttek arra, hogy a pihe-puha,gömbölyű játékbabák és -állatok, csecse-rnőszerű rajzfilmfigurák a legeladhatób-bak. Persze a tétel fordítva is áll. A cse-csemőt is az vonzza leginkább, ami göm-bölyűén telt: anyja tejtől duzzadó, kerekbimbójú melle.

Biztos vagyok abban, hogy napimá-datunkban a kerckded formákhoz valóösztönös vonzódásunknak is szerepevan. Nem egyéb ez, mint a rc-vel jelzetttörvényszerűség biológiai kifejeződése.Véleményem szerint a it és e szerephezjut a társadalmi fejlődésben is. Az ókorimagaskultűrák időtlennek, mozdulat-lannak tűnnek, oly kicsiny a fejlődésmértéke. Még inkább stagnálni látszanaka törzsi műveltségek. Hadd hívjam tanú-ul az etnográfus CLAUDE Lf.vi-STRAUSSt,aki szerint például az indiánok életétminden tekintetben a kör határozzameg. Kör alakúak hagyományos telepü-léseik, olykor házaik is, mint mindenarchaikus létformájúnépnek. A kör sza-bályozta szokásaikat és mindennapi éle-tüket. A misszionáriusok - írja - „hamarmegtanulták: a bororók megtérítésének leg-biztosabb módja, ha egy másik faluba költöz-tetik őket, ahol a házak párhuzamos sorokbanállnak. Ha az indiánok nem képesek tájéko-zódni a négy égtáj felé," (kör alakú telepü-léseiket égtáj szerint negyedelték, s ez afelosztás szabta meg pl. házasodási szo-kásaikat) „ha megfosztják őket attól a rend-től, amely tudásuk alapja, gyorsan elvesztika hagyományok iránti érzéküket..." (LÉvi-S-IRAUSS 1973:240.)

A változásokkal szembeni gyanakvás,a hagyományhűség általában jellemző atradicionális agrárközösségekre. A pa-

20

raszt nem a történelem, a fejlődés igéze-tében él és dolgozik; a természet körfor-gása, az állandó ismétlődés szerint szer-vezi meg az életét, hiszen ez biztosítjaszámára a megélhetést. A parasztokezért konzervatívak. „Nincs új a Nap alatt"-jellegzetesen paraszti észjárásra vallóközmondás.

A modern ember viszont a haladás, a„gyorsuló fejlődés" lázában él, aminekkáros következményeit .mi már szó sze-rint a boriinkon tapasztalhatjuk. Adottösszefüggésben ez azt jelenti, hogy a tár-sadalmi fejlődés (?) jelenlegi iránya a m-szellem teljes megsemmisülése és az e-szellemiség totális kultusza felé mutat. Edialektikát nélkülöző gondolkodás csőd-je akkor következik be, ha a negatívvisszacsatolás társadalmi téren nem hattöbbé. Civilizációnk ekkor valószínűlegösszeroppan. Bekövetkezik az, amitől félaz ember, a Káosz visszatér. (Ujabbanszerencsérc mutatkoznak kedvező jelek).

Hogy az ember egykor mennyire féltattól, hogy'felborul a Rend, amelyet akörforgással, napjárással azonosított(„naprendszer" szavunknak is csak ebbenaz összefüggésben van igazán értelme),azt épp a rendhagyó - szó szerint „rendhagyó" - napmítoszok tanúsítják, mintpéldául a Phaethónról szóló görög elbe-szélés. Phaethőn, Héliosz napisten „halan-dó" fia, akinek az a vágya, hogy egyszer atyjalovait hajtkassa az égen. Egyszer aztán, ami-kor Héliosz könnyelműen megígéri, hogy fiaóhaját teljesíti, bármi legyen is az,Phaethóna szaván fogja, s kiböki, mit akar. Hélioszelőbb megpróbálja lebeszélni őrült kívánságá-ról, de Mába. Kényszeredetten bár, de bele-

VlLAGOS, MINT A NAP

egyezik, s kioktatja a megkergült ifjút, mi-lyen veszélyek leselkednek rá. Amint Phae-thón az arany kocsira lép, a tüzes lovakmegérzik, hogy gyakorlatlan kéz fogja a gyep-lót. Egy darabig nincs semmi baj, de amikora Skorpió csillagzathoz érnek, a paripák meg-ijednek az óriás rovartól, megbokrosodnak ésletérnek a Nap megszokott ú íjáról Phaethónpánikba esik, és elveszti uralmát a fogat felett.Előbb túl magasra térül el a szekér, ettől aFöld vizei fenékig befagynak, majd oly közelhalad el a Föld mellett, hogy az erdők felgyul-ladnak. Amikor a lángok már az Olümposztnyaldosták, „zűrzavar támadt az égben is,rázkődtak a megmozdíthatatlan univerzumeresztékei, maga a tengely is meghajolt, melya forgó egek közepén halad át" - írja a görögNONNOSZ. Ekkor a földanya Zeuszt hívja se-gítségül. Az istenek királya, látván, hogyveszélyben a világ, tanúul hívja az isteneket,és villámával agyonsújtja Phaethónl, aki azEridanosz folyóba zuhan.

A mítosz sokféle égi jelenség metafo-rájaként felfogható, de egy bizonyos: atörténet kiötlőiben ott munkált a féle-lem, hogy mi lesz a Földdel, ha a Napletér szokott útvonaláról. (Phaethóntazonosították a Nappal; a neve azt jelen-ti: „Világító", utazása pedig a Nap évesútjával megegyezik; a Skorpió az az őszi-téli csillagkép, amelyben évente „meg-hal" a Nap - a Nap horoszkópjában a 8.ház, a „halál háza" a Skorpió - s a fagy-halál illetve a tűzbe borult Föld képe iscsak a tél és a nyár túlzó metaforája.) „Haa tenger, a föld és az ég minden birodalmamegsemmisül, - emlékezteti a földanyaZeuszt - a kezdeti Káosz lesz ismét úrráfeleltünk!"

A NAGY KIJELÖLŐ

Érdemes odafigyelni a szavak szószerinti értelmére. A görög kozmosz(„világegyetem") szó szerint azt jelenti:„rendezett egész". Az égi rendet a Földlakóinak az égitestek mozgása jelzi,mindenekelőtt a Nap járása: „...Istenelrendelte, hogy a Nap legyen a nagy ki-jelölő a napok, a szombatok és a hónapok ésaz év ünnepei és a szombatévek és a jóbel-évek ÉS az év minden évszaka számára," -olvashatjuk az esszénusjubilettmok köny-vében (2,9). A?, égen tehát rend uralko-dik. Néha azonban meglepetésekkel isszolgál.

Aím egy franciából kölcsönzött közna-pi angol szó: disaster. Jelentése; „szeren-csétlenség", „csapás", „katasztrófa". Gö-rög eredetijének (düíz-asztron) „rossz, bal-jós csillagzat", „csillagtalan (ég)", „szét-(esett) csillag" az értelme. A szó eredetijelentése világít rá, mit tekintettek a régiangolok a katasztrófák okának, de leg-alábbis előjelének. A híres bayeux-i fali-kárpiton, a normann hódítást elbeszélőegykorú képregényen felbukkan aH ál l ey-üstökös, mely épp a normannpartraszállás évében, 1066-ban jelentmeg az égen, utólagos magyarázat sze-rint azért, hogy az angolszász királyt,Haroldot hamarosan bekövetkező „ka-tasztrofális" vereségére figyelmeztesse.

Az üstökös a régiek felfogása szerintcsak baljóslatú előjel lehetett, hiszen a

megszokott cgí rendet felrúgva, várat-lanuljelent meg. Jó ideje tudjuk persze,hogy az üstökösök időszakos felbukkaná-sában is szabályosság mutatkozik (76-77év a Halley-üstökösében), de ott, aholnem vezettek évszázadokra kiterjedő,rendszeres csillagászati feljegyzéseket, azüstökösök megjelenése váratlanul érteaz embereket, és a visszatérő Káosz ré-mét idézte fel. Hasonló volt a helyzet atöbbi „rendhagyó" égi jelenséggel.

Amikor az ember két lábra állt, és elő-ször belebámult a csillagokba, Isten sze-me közé nézett, és megvilágosodott azelméje. A bámészkodás ugyanis rendsze-res megfigyeléssé vált, és nem járunkmessze az igazságtól, ha a civilizációk ki-alakulását e nagy horderejű pillanatravezetjük vissza. Az ember elvonatkozta-tás! és általánosító képessége bizonyosancsillagnézés közben fejlődött ki. A pont,vonal, kör, tv, az elemi geometrikus alak-zatok, három- és négyszögek szabályosformái a földön ritkán fordulnak elő, deaz ég előrajzolja nekünk őket csillagok,hullócsillagok, a Nap, a Hold, továbbáégitestpályák és csillagképek formájában.

Az ember elég régen fölfogta, hogytudása az égtől való, és ég felé fordulá-sában a vallásos hit és az ismeretszerzésvágya egyaránt szerepet játszott, még-pedig egymástól el nem választhatóan(eltérően a „felvilágosult" hívő embertől,

A NAGY KIJELÖLŐ

aki az eget és a mennyországot kettévá-lasztja).

Az embert eredetileg az ismeretlentőlvaló félelem motiválta; tudni akarta, mithoz a holnap, fennmarad-e a világ meg-szokott rendje, van-e módja befolyásol-ni, hogy az idő és tér kerekei a rendeskerékvágásban forogjanak. Ajövőt akar-ta tehát leolvasni az égről, erre szolgálta megfigyelés révén az előrejelzés és ajóslás (e kettőt csak újabban választjukszét), amit az ügy hordereje szentesített.A megfigyelés helyei egyszersmind temp-lomok voltak, a megfigyelés ünnepi aktuskeretében folyt. Ami az égi hatalmakbefolyásolását illeti, az embernek rá kel-lettjönnie, hogy ez a feladat meghaladjaaz erejét, ezért a céljait tekintve ésszerűigyekezet rítussá, varázslássá, emelkedet-tebb szinten (esi l la g) vallássá lett.

Az ember sokféleképpen fürkészte ajövőt, de elsősorban az égi jeleket pró-bálta megfejteni. Ég, istenhit és jóslásszoros kapcsolatáról a nyelv árulkodik. Alat. deus „isten" melléknév! alakjának(di-vinus) a jelentése „isteni", ,jós(ló)", eb-ből divinare „jósolni", „előre látni"; dm-7Lüiio „jóstehetség", „jóslás", „ihlet", „sej-telem" ;rés divinae „szent szertartások". Eszavak leszármazottaival- ugyanilyen je-lentéssel - több európai nyelv él. L. ang.,f rá. dimne, divination.

A rend támaszai

Eleink csillagos ég iránti érdeklődé-sének valódi természetét csak akkor ért-hetjük meg, ha belátjuk, mást értettek őkés mást értünk mi Istenen, isteni törvé-nyeken, mindazon, amit a XX, századi

ember „Istentől való"-nak tekint. Az is-tenség fogalma folyamatosan változottaz időben, még ma is változik. Minden-esetre a vallások történetében jól beha-tárolható egy hosszú időszak, amikor „is-ten" alatt materiálisán létező égi hatal-makat, „égi testeket" értettek.

Leegyszerűsítve; a kérdést, „ístcn"eredetileg olyan emberfölötti - de nemtermészetfölötti! - hatalmat jelentett,amellyel szemben az ember kiszolgálta-tottnak érezte magát. Az állat fél, denincs tisztában kiszolgáltatottsága okai-val, az ember tudja, mitől fél, milyenerőknek van kiszolgáltatva, ezért keresnikezdi a módját, hogyan közömbösíthet-né őket. így születik a vallás.

Ahogy ismeretei gyarapodnak, egyretöbb ok válik okozattá, és újabb (lét)oko-kat keli keresnie. Ég)' ponton - és meg-ítélésem szerint ettől kezdve beszélhe-tünk a kultúra és civilizáció kezdeteiről- az ember ezeket a természeti erőket avilágegyetemnek látszólag rendet és tör-vényt adó fényforrásaival, a Nappal, aHolddal és a csillagokkal azonosítja. En-nél nagyobb jelentőségű filozófiai felis-merése csak az volt, amikor ráébredt,hogy a Törvény az égitestekre is vonat-kozik, fölöttük áll.

Az asztronómiai istenségek közülrendszerint az eget megszemélyesítő is-ten vagy a napisten a legrangosabb. Leg-feljebb a Hold (istene) előzi meg. Aholaz Ég az úr, ott a Nap rangban rögtönutána következik. A politeista panthe-onokat benépesítő fontosabb istenek, akapcsolódó mítoszok főhősei általábanégitesteket testesítenek meg, planétákatés csillagképeket, valamint csillagászatifogalmakat (a földtengelyt, egyenlítői sí-kot, dékánokat pl.). Mellettük számos

24

olyan égi isten sürgölődík, akiket a mi-tológia-kutatás atmoszférikus (nemasztronómlkus) isteneknek nevez Ilye-nek az időjárás, a szél, eső istenei. A töb-biek szerepük szerint földi istenek, a nö-vényzet szellemei, a hegyeit, folyók, földmélye patrónusai. Ám, ha közelebbrőlszemügyre vesszük őket, kiderül, hogylegtöbbjüknek van valamilyen kapcsola-ta az éggel és a Nappal. Például a leg-több viharisten égísten is egyúttal, so-kuknak a Jupiter bolygó volt az égi teste,és a Jupiter-istenek, az égi királyok egyrésze „királyfi" korában napisten volt. Avegetációs isteneknek és minden olyanföldi istenségnek, amelynek életciklusa anaptári évhez igazodik, egyik aspektusanapisteni volt.

Példaszerű eset Oziriszé, aki Alsó-Egyiptom ura, gabona- és szőlőisten volt, dea Nílusé is, mivel újjászületése jelképezte aNílus áradását, halála pedig a folyó leapa-dását. Mint a halottak fejedelme az Egyenlítőalatti déli égbolton is ó uralkodott, aki azOrion csillagképben testesült meg, s ő volt azéjszakai (téli) halott Nap (és a Hold!) egyikmegszemélyesítője Egyiptomban.

Ozirisz ellenfele ikerfivére, Széthvolt, akia sivatagi szárazságot, Felső-Egyiptomot, azészaki égboltot képviselte a Göncöl csillagzatképében. Kettejük örök küzdelme, ami-ben a halott Oziriszt fia, az élő Nap,Hórusz helyettesíti, a nappal és éjváltakozását, a holdváltozásokat és azéves körforgást is kifejezi. Sok egyébmellett az Ozirisz-kultusz számai jelzikezt.

Oziriszt uralkodásának 28. évében,Athyr hónap 17. napján öli meg Széth, ami-kor a Nap a Skorpió csillagképben, tehát ahalál „házában" tartózkodik. A 28-as száma holdhónapok „kerek" hosszára utal,

A NA(;Y KIJELÖLŐ

egyben arra, hogy a Nílus, vagyisOziriszmaximum 28 rflfnyire áradt ki. A 17-esszám a Hold fogyását jelzi, A hónap 15.napján volt telihold, a 17-en már szem-betűnő a Hold fogyása. (Oziriszt Széth 14darabra vágja, a fogyó Hold napjainak szá-ma szerint.) Aztán: Ozirisz, Széth és nő-vérfeleségeik, fzisz meg Nephtüsz, valamintOzirisz és Iziszfia, Hórusz az egyiptomi nap-tár 360-on felüli extra 5 napján születelt.Ozirisz sírjain - minden testrészének különkultuszhelye volt-365 főt ültettek az év napi-jainak száma szerint, 365 csészét töltöttekmeg neki tejjel és 365 lámpást gyújtottakmeg a tiszteletére. Persze az Ozirisz-vallásszimbolikájának bonyolult mintáját év-ezredeken át szövögették, míg általunkismert formáját elnyerte.

A csillag- és planétaístenek kapcsola-ta a Nappal, napjárással egészen magá-tól értetődő, A Nap mozgása a csillagok„állásához" mérhető, ezért a csillagosháttér nélkül cl sem képzelhető. Thésze-ttsz, aki vérbeli naphérosz, kezében azaranyfonát-gombolyaggal (a fonal a nap-pálya, a gombolyag a Nap jelképe) vagyAriadné fénylő koszorú javai (az Északi Ko-rona csillagképpel) a homlokán száll le filabirintusba (a/, éjszakába, a nappályaegyenlítő alatti, téli felére), oíi megküzda Minotaurusszal, akit Asztérionnak: „Csil-lagos"-nak, „Napból va!ó"-nak is hívtak éscsillagos testűnek ábrázoltak, mivel a Bikacsillagképet testesítette meg, melyből aztkövetően lett alvilági siörnyeteg, hogy atavaszpont a Kos csillagképbe vándoroltbelőle.

A kaliforniai csumas indiánok a Sark-csillagot és a körötte keringő csillagokat(egy általuk elképzelt csapatjátékban aNap ellenfeleit) jobb indulatú istenek-nek tekintették a Napnál, mivel a?, előb-

25

A NAGY KIJELÖLŐ

bi mozdulatlansága és a soha le néninyugvó circumpoláris csillagok körfor-gásában megmutatkozó állandóság na-gyobb megbízhatóságot és stabilitást su-galít számukra, mint a Nap.

A Napnak főleg olyan csillagokkal,csillagképekkel akad dolga, melyek az„áljában állnak". Az ember igen régótatudja, hogy a Napnak és a többi plané-tának nagyjából azonos és áliandó azútvonala. Ehhez viszonyításul az eklip-tika mögötti csillagok sora kínálkozott,rnelyekbö! már csak a könnyebb megje-gyezhetőség végett is csillagképeket al-kotott az ember, így keletkezett az Állat-öv (amelyből szerte a világon többféle isvan).

Az Állatöwel rokon szerepe volt azókori Egyiptomban a vele párhuzamosun. dekáncsillag-képsornak. Egyiptom-ban az évet 36 10 napos hétre, dekádraosztották, ennek megfelelően az égen is36 dekáncsillagzat, dekánisten sorako-zott egymás után. Az egyes dékánok 10napon át jelezték az éj egy-egy órájánaka kezdetét, 10 nap eltelte után „az urakegyet jobbra léptek", minden óra másjelzŐdekánt kapott, aszerint, ahogy a Napcsillagok előtti elmozdulásától függőenmás-más csillagcsapolt tűnt föl napnyug-takor a keleti horizonton.

A nappálya menti csillag(zat)ok kö-zött vannak feltűnőbbek, ráadásul olya-nok, amelyek egy adott időszakban külö-nösen fontos viszonyítási pontnak szá-mítottak, mivel eltűnésük (Nappal valóegyüttállásuk) vagy heliakus kelésük(amikor a Nap eltávolodásával ismét iát-hatóvá lesznek a hajnali égen) valami-lyen jelentős, évről évre ismétlődő földieseményt vagy naptári fordulatot jelez-het előre.

Egyiptomban a Sirius csillag heliakusfölkelte a Nílus áradásának kezdetét je-lezte. A várva várt eseményt méltó mó-don ünnepelték meg. Ez volt Egyiptom-ban az újév napja (júl. 19.), amelyen Siri-us és a Nap a nászát ülte. (Egyesülésük aFöldről nézve a valóságban is végbemegy;a hajnali égen fölragyogó csillag fényebeleolvad a kelő Nap vakító sugaraiba.)Az eseményt elbeszélő mítoszt az ünne-pen el is játszották. A denderai Háthortemplomban Siriust Háthor-ízisz, a Na-pot Hórusz személyesítette meg. (A Napés csillag vagy csillagzat együttállásanemcsak egyesülést, hanem azonosulástis jelenthetett, így lesz a Kos csillagképa rajta áthaladó Nap fényében arany-gyapjas kos, az Orion a feje fölé érkezőNapnak köszönhetően naphérosz, aTej-utat keresztező Nap a világfán termőaranyalma,}

Mítoszok dramatikus előadásával,misztériumjátékokkal tették másutt isemlékezetessé a munkák kezdetét vagybefejezését köszöntő ünnepet, amelyremindig valamilyen égi jel figyelmezte-tett. Az aratás kezdetére, majd befejezé-sére, utóbb pedig a vetés megkezdésérea Szűz csillagkép ekliptikán fekvő Kalásznevű csillagának eltűnése adott jelt amedíterráneumban (a csillag eltűnése aprecesszió miatt tolódott egyre későbbrea nyárban). Az eseményt Iterszephoné al-világba rablásának története mesélte el.Az istennő a levágott és földbe vetett ga-bonát és a Kalász-csillagos Szüzet szemé-lyesítette meg, mítosza pedig az eleuszi-szi misztériumokban kelt életre.

Nem kevésbé fontos és feltűnő csil-lagzat voít az ókorban a Bika és a Koscsillagképek határán fekvő Fiastyúk(Pleiades), melyen a nappálya is állta-

26

Iád. Kr. e. 2200 körül a tavaszi napéj-egyenlőség idején hált a Nap „benne".Sok régi mítosz szól erről az esemény-ről, íme, ezek közül egy, mely Sziszii-phosz történetét beszéli el.

Szíszüphosz Aiolosz szélistenfia volt, akiaz egyik piciászt (a Pleíades egyik csilla-gát) feleségül vette. A görög mitológiaszerint a pleiászok Atlasz titán leányai vol-tak. Atlasz, aki az eget tartotta, a Pleia-desszal szomszédos felemelt karú óriásOrion csillagképet személyesíthette meg.Sziszüphosz viszont naphérosz volt. Aravaszságáról és marháiról híres félisten neve„Nagyon bölcs"~et jelent (a Nap mindenttud, tartották a régiek), egyesek ezzelszemben a hettita Tesup isten nevénekgörög változataként olvassák, „aki azonosAtabüriosszal, a rhodoszi napistennel. Ata-bürioszszent állata a bika volt. (...) A.görö%mitológiában gyakran találkozunk a napistenjelével megjelölt csordák ellen intézeti rabló-támadásokkal. " (A legrégebbi időkben Hé-liosz napszekerét is bikák vontatták.) Itta bika nyilván az égi Bikát jelenti, amely-nek a lapockáján a Fiastyúk kotlik.

Szisziiphoszisteni titkok elárutasáért ar-ra ítéltetett, hogy az alvilágban egy sziklátgörgessen föl egy hegyre. A büntetés abbanállt, hogy a szikla, mihelyt felért vele a hegy-tetőre, legurult, így másnap kezdhette elölrőlaz egészet. „Szisziiphosz 'ármányos sziklája'eredetileg a napkorong volt, s a domb,amelyre felgurította, az égbolt. ]ól ismertín?p."(GRAVEs 1970:1. 346-347.}

Közkeletű magyarázat szerint hősünkházasságának története Meropé píeiász-szal azt mesélte el, miért halványult el a7 csillag egyike. Az elbeszélés szerint Me-ropé szégyellte, hegy f érje az alvilágba került,ezért elhagyta 6 ragyogó csillagnővérét és el-bujdosott.

A NAGY KIJELÖLŐ

Nemcsak Sziszüphosz naphérosz vettpiciászt feleségül. A Fiastyúk, amin idő-ről időre minden planéta áthalad, a mi-tologikus felfogás szerint a planétaiste-nek szerelmi fészke és - stílszerűen szól-va - költőhelye. Az uráli mitológiában aPleiadest- „fészeknek", pl. Récefészek-nek nevezik, s az égisten 7 planétagyer-meke vízi mád ár-fiók a képében itt jön avilágra. Egy amazonasi indián állatme-sében a Nap és a Pleiades vetélytársak.A baraszana mese - tulajdonképpen sze-relmi három sző gtőrténet - hősnője, ]aui-ra légyottot beszél meg Tinamu Főnökkel (atinamu egy gyöngytyúkra emlékeztető,fogolyszerű madár). Tinamu, hogy az asz-szony eltaláljon hozzá, a zsapú madár büdöstollával megjelöli a hozzá vezető utat. Jaui-rám Oposszum is feni a fogát (az oposszumújvilági erszényes patkány), ezért a jelet az őodújába vezető ösvényre teszi, janira ígyOposszumhoz megy. Egy darabig együtt is élvele, bár nem szívesen, mert férje nagyon bü-dös. Egy alkalommal, amikor a folyóban für-dik, Oposszum tilalma ellenére a folyásirány-ba néz, s megpillantja Tinamu Főnököt. Oáa-úszik hozzá. Tinamu először elutasítja az asz-szony közeledését, mert megérzi rajta Oposz-szum bűzét, de végül győz a szerelem, és }a-uira vele marad. Oposszum nem hagyja any-nyiban, jauiráért megy, A két „férfi" össze-szólalkozik, Tinamu győz, Oposszum meg-hal. Abban a pillanatban zuhogni kezd az eső,ahogy Oposszum megjósolta.

A mese jelentése a következő. Jauiraaz éganya, Tinamu Főnök a Nap {a ma-dár tollazata és csodaszép sárga, vörös ésmás színekben pompázó tojásai miatt),Oposszum pedig a Pleiades. Amikor má-jusban a csillagzat eltűnik az égről, vagy-is Oposszura meghal, a hosszú caős év-szak kezdetét veszi; amikor december-

27

A NAGY KIJELÖLŐ

ben napnyugtakor keleten kel ismét,Oposszum feltámad - véget ér a máso-dik rövidebb esős évszak is, és a hosszúszáraz évszak visszatér.

Az aztékoknak a Píeiades egy korszakvégét jelezte. Az időt a csillagkép állásaszerint 52 éves „századokra" osztották.Az 52 éves ciklust annyira komolyan vették,hogy lejária a világ végét jelentette, az új kor-szak első hajnalán kelő Napot pedig mint újNapot köszöntötték, A korszakot bevezető többnapos Új Tűz szertartást a világ fennmara-dásánaka reményében rendezték meg. Az ün-nep csúcs- vagy inkább fordulópontja a kor-szakhatár éjjelén következett be. A papok aCsillag hegyéről figyelték, ahogy a Píeiadescsillagfürtje lassan kapaszkodik f el az égen ateljes sötétségben; e néhány napra mindentüzel kioltottak Tenochtítlan völgyében (meg-halt a régi kor Napja). Amikor a Píeiades éj-félkor elérte a zenitet, s ezzé! egt/idejűleg aNap az alvilág, a déli égbolt legmélyebb pont-ját, majd túlhaladt rajta, a papok meggyőződ-hettek arról, hogy a világ újabb 52 évig kitart.Ekkor a papok új tüzet csiholtak az áldozókő-re fektetett áldozat mellkasán. „És amikoratűz meggyulladt, kovakés hatolt az áldozatmellébe, a pap megragadta a még dobogó szí-vet, kitépte és a lángba dobta. Az áldozat mell-kasán égő tuzecskéből vett gyújtással pedigmáglyát gyújtottak a templom oltárán."(KRUPP 1983: 207.) A fény láttán szertea völgyben megnyugodhattak az embe-rek, a világ meg van mentve. Az égő szív-vel jóllakatott tűz erőt adott az új Nap-nak, hogy felkeljen.

A Nap és a többi szabad szemmel lát-ható planéta közti viszonylatok (fényszö-gek) változását elődünk folyamatosanszemmel kísérte, és még fontosabbnaktartotta, mint a Nap állócsillagokhoz

mért elmozdulását. (L. az asztrológiában.)Ennek tanújele, hogy az ember majdmindenütt úgy képzelte el az ég vándo-rait, mint amelyek egy családot alkot-nak, annak ellenére, hogy nem(?) tudta,tényieg egy rendszer, a naprendszer ré-szei. Néha ez az istencsalád kibővül má-sokkal, olykor egy-egy planétaisten afennkölt társaságból kimarad, de a mito-logikus vallások istenei szegról-végrőlmind rokonai egymásnak.

A12 olümposzi isten például az év 12hónapjának védnöke voít. Köztük reg-nált a föld (Demeter), a levegőég (Héra),a tenger (Poszeidón), a föld mélyének(HépUaisztosz), a tűzhelynek az istene(Hesztia) és hat planétaistenség {Zeusz,Apollón, Artemisz, Hermész, Árész, Aph-rodité). A hiányzó hetediket (Kronoszt)története szerint letaszították az égből,helyét a szidereális funkcióval nem ren-delkező Athéné foglalta el. Az olümposzirend a családi szálakat nem tépte szét.Zeusz Kronosz fia volt és maradt, Deme-ter, Héra, Poszeidón és Hesztia az ő testvéreivoltak, Apollón, Artemisz, Hermész, Árész ésa homéroszi változat szerint Aphrodité aző gyermeke, míg Héphaisztosz Héra fia volt.

Az asszír-babiloni planéta istenek szin-tén egy család tagjai. Szín holdisten, Ner-gal (Mars) ésNmib vagy Ninurta (Szatur-nusz) fivérek, egy mítosz szerint Martfűk(Jupiter) is az ő fivérük; Nabú (Merkúr) vi-szont Marónk f iá, míg Samas (Nap) és Istár(Vénusz) a holdisten gyermekei.

Egy családot alkotnak az uráli mito-lógia planétaístenei is. Num Torum ég-atyának? gyermeke van, közöttük a legkisebba napisten,

A kapcsolat még ennél szorosabb islehetett. Egyiptomban a „bolygók neve,alakja a Nappal mulat rokonságot, sót több-

ségük bárkán közlekedik az égen, akárcsakRe. (...) Ebből az következik, hogy a Napot, aHoldat és az öt bolygót mint testeket, azonoslényegfínek tekintették az utóbbiak látszóla-gos pontszerű kicsinysége ellenére." {RÁKOSI1978:32. Egy Kr. e. 6. századi koporsó-szöveg tanúsága szerint az egyiptomiaktudták, hogy a bolygók nem pontszerűtestek; a felirat a 7 planétát egységcsenkorongnak neve/.i!) A szentírási szöve-gek is egylényegúnek tartják őket: „Hétvan ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyekátpillantják az egész földet." (Zak 4,10.) ABáránynak „hét szeme vala, a mi azIstennek hét lelke, a mely elküldelett az egészföldre." (Jel 5,6.)

Az egylényegűségnek, ami azt a ténytis magába foglalja, hogy az égitestek egyanyagból vannak, mitológiai értelme isvan. Jelenthet szerepmegosztást: a nap-isten egyik szerepkörét a funkciójelzőattribútummal együtt egy másik planéta-istenre „bízza". Héliosztól Zeusz „meg-örökli" az igazságos bíró szerepkörét,annak villámával és bikájával együtt. Ésjelentheti azt is, hogy a napisten másikégi testbe költözik. Jeleztem már, hogya Jupiter-istenek (Zeusz, Marduk) ifjú-korukban nap istenek voltak.

Az ember nyilván láthatóságuk - en-nek időtartama, aztán fényességük, nagy-ságuk és gyorsaságuk - mértéke szerintisorrendben fedezte föl a bolygókat. (Amegkülönböztetés alapja elmozdulásuka~r. állócsillagokhoz képest, és hogy nemhunyorognak, mint amazok.) A planétákközti rangsor ettől eltérhet, különben is,a planéták többféle sorrendbe rendezhe-tők. Legnagyobb fényesség szerint: Nap,Hold, Vénusz, Jupiter, Mars, Merkúr,Szaturnusz a sorrend, gyorsaságukat fi-gyelembe véve viszont a Hold, a Merkúr

A NAGY KIJELÖLŐ

és a Vénusz megelőzi a Napot, majdMars, Jupiter, Szaturnusz a sorrend, aláthatóság időtartama tekintetében vi-szont a Szaturnusz kerül az első helyre ésíi Merkúr az utolsóra. Mindemellett aHold fényváltozásai a legfeltűnőbbek,hónapos ciklusa pedig rövidsége miattkönnyen számontartható, ezért a legtöb-ben úgy vélik, hogy a Hold kultikus tisz-telete időben is megelőzhette a Napét.Ennek jele, hogy az első kalendáriumokholdnaptárak voltak, s hogy a Hold voltsokhelyütt a növekedés - apadás, a ter-mékenység, a vizek és az élet megúju-lásának égi felelőse. E képzet nyomai anéphitben ma is élnek.

Az ember nyilván régen felismerte aHold szerepét az árapály-jelenség kelet-kezésében, továbbá, hogy a holdváltozásidőváltozást hoz (és sok embert megvi-sel), hogy a nők havi ciklusa, a terhességidőtartama embernél, állatnál összefügga holdciklussal. (A Hold élettani hatásarészint „vonzerejének", a gravitációnakköszönhető, részint az általa visszavertfény változó mennyiségének. Egy elmé-let szerint a Holdról visszaverődő fénypolarizált, sarkított a rezgése, ez „idege-sít föl" holdtöltekor annyi embert.)

A Nap és a Hold mindenképpen ki-vételes helyet foglalt el a planéták sorá-ban, ami abból is látszik, hogy a bolygókmitológiai-naptárijelentősége csak a Nap(és a Hold) viszonylatában mondhatószámottevőnek. A Nap viszonylatában eza Holdra is áll. Bárhogy is volt „eleinte",az ókori csillagvallásokban a Hold mára második helyre, a Nap mögé szorult.

A Naphoz mérten a Hold négy okbólbírt különös jelentőséggel. Először azért,mert ő is világító test, mely a Naptól

29

A NAGY KIJEI-ÖLŐ

kapja fényét, és látszólag méretre is azo-nos vele. Ezért tartották éjszakai lámpá-sunkat a Nap ikertestvérének, férjénekilletve feleségének, atyjának, helyette-sének, éjszakai másának, ezért terjedt elaz a kép a világon, hogy a Nap és a Holdaz égisten két szeme.

Másodszor a holdváltozások, a hóna-pos holdciklus miatt. Az első naptárak aholdjárásra épültek, és az ember mind-máig nem tett Jé arról, hogy a nap- ésholdjárást egyeztesse (ez alól egyedül amuszlim naptár a kivétel). A hmiszolárisnaptár mitológiai tükröződése egyes (tör-zsi) vallásokban, hogy a főistcn a Nap -Hold ikerpárból olvad Össze.

Az egyiptomiakról kialakult közkeletűkép szerint ők vegytiszta szoláris naptárthasználtak. Ennek ellentmond, hogy alegjelentősebb egyiptomi vallás központiistensége, Ozirisz a nap- és holdistenekvonásait egyesítette, s hogy az egyiptomi-ak első naptára holdkalendárium lehe-tett, hisz' mínt hitték, Khonszu holdisten,a „Futó" lépte ki az év 12 hónapját. Emel-lett szól, hogy a Hold másik isteni meg-nyilvánulását: Thotot, az égiek írnokát -az ókori Egyiptomban az írnok a tudósszinonimája volt - tekintették az idő és azévszakok szabályozójának, vagyis a nap-tár urának. Babilonban is a holdjárás sze-rint számolták először az időt, erre utal,hogy a Holdat a Nap atyjának tartották,s hogy a naptárt és a csillagjóslást Színholdisten felügyelte.

A Hold Naphoz mérten is megkülön-böztetett tiszteletének harmadik oka azvolt, hogy fogyatkozáskor ő takarja el aNapot. Azt híhetnők, hogy a régiek nemtudták ezt, de a napfogyatkozás mitikusmagyarázatai vagy a Stonehenge-nél al-kalmazott fogyatkozás-előrejelző eljárás

- mint a maguk helyén látni fogjuk - ar-ról tanúskodnak, hogy a Hold ebbéli sze-repével tisztában voltak.

A Hold egy egyiptomi „történet szerintSéth fejéből született meg. Séth mégis ellen-sége a Holdnak, s annak fázisváltozásaitösszefüggésbe hozták a Hóros és Séth közöttlefolyt harccal, amelynek során Séth kitépteés megkárosította Hóros szemét, a Holdat. "(KÁKOSV 1978:33. (Alighanem ke: külön-böző égi jelenség, a holdváltozás és a fo-gyatkozások magyarázata keveredik eb-ben az elbeszélésben. Hórusz egyfelől ég-isten, akinek ép jobb szeme a Nap, havontamegvakuló balszeme a Hold. Másfelől Hó-rusz napisten is, Ré-Harahtí néven, akibenízisz és Ozirisz fia Révei egyesült. Mítoszukszerint ez a Hórusz győzte le Szelhet, A fen-ti történet tehát úgy is értelmezhető,hogy a holdfejű Széth a Nap-Hórusztfosztja meg szeme világától, azaz vilá-gosságától, értsd: okoz napfogyatkozást.

A változékony (csalfa) Hold megítélé-se is ambivalens volt. Hol a sötétségbenvilágló jó Holdat látták benne („éjjeliNap": telihold), hol a sötétség varázsha-talmú, baljós képviselőjét vagy annakfegyverét, sarlóját (újhold, sötéthold).Ezért jutott neki a bal oldal, míg a jó Napa maga szemszögéből nézve rendszerinta jobb oldalon látható együttes ábrázolá-saikon.

A negyedik ok az árapály-jelenség, aHold „vízszívó", „vízfújó" hatása, amitmár az ősidőkben felismert az ember. Er-ről azonban nem szólnék itt, nem tarto-zik ide.

l, a Nap előtt kelő Hajnal-csillagról (gör. Phósipkorosz) és a Napután nyugvó Estcsillagról (Heszperosz) mái-nevei alapján is nyilvánvaló, hogy rnito-

30

lógiai szerepét és csillagászati jelentősé-gét a Naphoz való viszonylagos közelsé-gének és ebből adódó fényességének kö-szönhette, megítélése pedig a Naphozviszonyított helyzete szerint alakult.Helyzetváltoztatásának ritmusa (kerin-gési ideje) és a napév közti számtaniösszefüggés ezt a kapcsolatot még szoro-sabbra fonta.

A Holdhoz hasonlóan felemásnak hittVénusz jobbik énje a Hajnalcsillag volt.

Phószphnrosz „fényhozót", „fényhor-dozót" jelent. Phósz jelentése „világos-ság", „fény", „napvilág", „napfény",„nappal", „élet", „fáklya", „gyertya",„szemvilág", „ablak", „szerencse", „üdv",csupa olyasmi, ami a Naphoz kapcsoló-dott a régiek képzeletében. Ajó VénusztEgyiptomban „Hajnali istcn"-nck, „Át-keló""-nek, Ozirisznek, Főnixnek (Bennu)nevezték, aki a kezében napsugárhegyú szi-gonyává! a túlvilágra utazó Nap előli haladbárkáján. Két sólyomfeje, vagy „négy meg-elégedett arca" van a Naphoz viszonyítotthelyzetei szerint. Ozirisz csillagaként,fónixmadárként el sem választható aNaptól, hiszen Ozirisz a halott napisten,a hamvaiból feltámadó főnix pedig „Reés Ozirisz természetét egyesíti magában. 'Remegalkotta a saját lényéi mint önmagától ke-letkező f ónix'-mondja egy római kori hiera-tikus papirusz." (KÁKOSY 1978:30.)

Az akkád Samas és Istár {sumer Utués Innln), a Nap és Vénusz megszemé-lyesítői testvérek. A görög ApollónnakAphrodité (lat. Venus) féltestvére a ho-méroszi mitológiában (nagy-nagynéni-kéje HÉSZionosz szerint). A másik görögnapistennek, HéJiosssnak Aphrodité azanyósa. A Vénusz különösen szoros kap-csolatban áll a Nappal a keresztény szim-bolikában is, hiszen Venus istennő szá-

A NAGY KIJELÖLŐ

mos funkcióját a Nap-Krisztus anyja,Szűz Mária örökölte meg.

Estcsiliag volt a Vénusz rosszabbik én-je. Heszperosz (lieszpera: „este", „nyugat"szóból) nemcsak „Estcsillag"-ot hanem„sötét (alvilági) isten"-t is jelentett. Vé-nusz természetének árnyoldalai a babi-loni Istár egyik szerepkörében ütköznekki a legfeltűnőbben. Istár nemcsak a sze-relem istennője volt, mint a görög Aph-rodité, hanem a háborúé is, - gondolhat-juk, aszerint, hogy kelése illetve nyugvá-sa fényt hozott-e vagy sötétséget. EgyAsszurbanipál (Kr. e. 668-626) könyvtá-rából fennmaradt jóstáblán ez áll: „HaTammúz hó 25-én Vénusz eltűnt nyugaton,7 napig távol maradt az égről, és Ab hó 2-ánfeltűnt keleten, esőzés lesz a földön; pusztu-lás lön (8. éa)."

Hasonlóan kettős természettel bírt aközép-amerikai indiánok Vénusza, a „Da-rázscsillag" fSiís ék). Istensége s híresTollaskígyó (azték Kecálkoátl, maja Ku-kulkán) volt, akinek megjelenését és el-tűnését folyamatosan nyomon követték.Fullánkos nevét annak köszönhette, hogyaz un. „virágháborúk" menetrendjétmeghatározott konstellációja felkelésé-hez igazították. (A virágháborúk célja azvolt, hogy a tömeges emberáldozatok-hoz foglyokat ejtsenek.) A fullánkos me-het (darazsat) ugyan az Óvilágban nap-állatnak tartották, de a Naphoz „közeláltó" Venusnak is attribútuma volt, Ful-lánkja sem csak a szúró napsugarat jel-képezte, hanem a hol szerelmes, hol megharcias istennő fiacskájának, Ámornakcélba talált nyilait is méhcsípéshez ha-sonlították.

Babilonban éppúgy, mint az ókoriHellaszban és a közép-amerikai művelt-ségekben, már kiszámították, hogy ad-

31

A NAGY KIJELÖLŐ

dig, amíg a Hajnalcsillagból Estcsillag,majd ismét Hajnalcsillag lesz, 584 naptelik el, és hogy 5 ilyen ciklus kereken 8földi évnek felel meg. Az 5-ös és a 8-asszám ezért bukkan föl sűrűn a Vénuszszimbolikájában. Sus eket 5 ágú csillag-nak ábrázolták a maják, Istár csillagát 8ágúnak a babiloniak. A 8 karú polip (oc-

10, Szúrja napislen planétára kísérőivel. Fali-kép. Jaipur, India

topus) Aphrodité tengeristennő szent ál-lata volt; de a szerelem istennőjeként is8-as a száma, hiszen mint egy régi ta-lálós kérdésre adandó válasz tartja, az a„szörny", aminek 4 keze és 4 lába van, aszerelmespár. 8-as volt a száma mint a„Szelek csillagának" - a szélrózsának 8„szirma" van -; 8 ágú a Stella Maris: aVénusz mint Szűz Mária csillaga. A 8 évalatt a nap- és holdjárás közti eltérést istöbb-kevesebb pontossággal - három 30napos hónap beiktatásával - ki lehetettegyenlíteni, ezért a ciklus az ókori világ-ban szent időegységnek számított, és avégét a Nap, Hold, Csillag egymásra ta-lálásaként ünnepelték. E hármas mito-lógiai összekapcsolását — és a 3-as szám

kiemelt jelentőségét! - ez is magyaráz-hatja (11. rajz). Az 5 Vénusz-ciklus nemegészen pontosan 8 napév, van köztük2,4 napnyi eltérés, ám egykorú följegy-zések tanúsága szerint ezzel az új babi-loni kor (Kr. e. 626-539) csillagászai tö-kéletesen tisztában voltak.

A Merkúr a Naphoz legközelebbi ésleggyorsabb bolygó. Csak naplementeután és a hajnali órákban látható; a Napközelsége miatt akkor is csak ritkán ésrövid ideig. Kiszámíthatatlannak tűnőviselkedése, váratlan eltűnése, majd föl-bukkanása, cikázó mozgása - amiért abronz mellett a higanyt tették meg férné-nek - és láthatóságának ideje, az átme-neti napszakok határozták meg istene ka-rakterét, akinek alakja, szerepköre itt-otta holdistenével keveredett (1. Thot, Szín).Az egyiptomiak Ozirisz gyilkosának, aholdfejű Széthnek a bolygóját látták ben-ne, Babilonban a csillagászat, jóslás, tit-kos tudás bölcs írnokistenének tartották.A neve: Nabú, tulajdonképpen „prófé-ta*"! jelent. A görög-római mitológiábanis égi küldönc, az írás, a játékok föltalá-lója, a kereskedők és tolvajok, általábanaz úton járók istene, a holtak kísérője ésaz átmenetek ura volt e hol komor, holszelebui'dt isten. A görög Merkúr: Her-mész eredetileg fallikus isten volt. Nevea herma, „fallikus kőoszlop" szóval mutatrokonságot. Ez illik hozzá: a férfi nemiszerv is hirtelen alakváltoztatásra képes.A védikus és hinduista mitológiában aMerkúrnak Budka, „Bölcs" a neve.

Mivel a Nap sugárövezetében (dere-kán, övén) kering, mindez elsősorban aNappal kapcsolatban jellemezte. (Hermészmihelyt a világra jön, lopásra adja a fejét. Ter-mészetesen Apollón napisten marháit hajtja

32

sí) A Napot vezette égi útjában - a lelkeka túlvilágra a Nap útján jutnak el -, anapisten esze, ereje, sőt testrésze volt,akár rnint fallosza, akár mint fegyvere;sugárkezében - a fürge kéz is Merkúrhatalma alatt áll az asztrológia szerint -cikázó nyila, izzó hegyű lándzsája, aranykardja, legújabb-kori mesékben puskájá-ból kilőtt arany golyóbisa. A héberben Is-ten fegyvere: „kézív" (íj), „nyíl", „szivár-vány" és a „hímtag" ugyanaz a szó. (Gon-doljunk a eaekttemt&, Mercurius varázs-vesszőjére.) Isién, ha kell, „vesszejével"fa-kaszt vizet - ősi képzet szerint az eső a(bika)isten fíildanyára permetező ondó-ja -, ha pedig megelégeli a vízözönt, a felhőkközé helyezi szivárványíját, úgy vet neki vé-get (Tér 9,13),

A perzsák a bolygót Tirnek, azaz„Nyíl"-nak nevezték, és felajzott íj volta jele Indiában is. Egy vietnami mítosz-ban az égi tüzkard (a Mcrkűr) a férfiérőljelképezi, míg hüvelye vízszimbolikájúés nőies (lat. vagina „vagina", „kardhü-vely"). Az európai mesék és mondákföldből, vízből kibukkanó arany csoda-kardja feltevésem szerint szintén a Napsugarai közt kelő Merkúrt szimbolizálja.A Merkúrhoz ülő tudás-fegyver analógi-ára nézve lásd „éles eszű", „tompa agyú",„vág az esze, tnint a borotva".

AAtos bolygó fénye nem túl erős, vö-rös színe miatt mégis könnyen megkü-lönböztethető. A vasat (vasoxidokat, rozs-dát) és vért idéző színe miatt lett a had-istcnck planétája (magyar népi elneve-zése Hadakozó csillag, Vérsiemű csillagvolt). Egyiptomban Vörös Hórusz, az ó-intl Vádakban Rúdra, „az égbolt vörösesvadkanja" volt a neve. Rúdra is hadistenvolt, és neve az indogermán nyelvek „vö-rös", „vas", „durva" jelentésű szavaival

A N A C Y KIJELÖLŐ

közös tőről ered (lat. rudere „ordítani",ang. ntde „nyers", ruddy, reá „vörös"; nem.roL „rőt"; őr. rudá „érc"). Vő. más népekhalálisteneinek neveivel: pl. ókori arabRuda, lapp Rauk, Ruotta, Rota, Ruszta,balti Ruevit. Ez utóbbi hadisten neve. Agörög Arész, a „Pusztító" vérszomjas ésalattomos isten, a napisten ellensége ésvetélytársa. Kómában viszont a városalapí-tó Romulus atyjaként tisztelték Marsot.

Az isten visszatetsző természete a boly-gó feltűnő retrográd mozgásával is magya-rázható. Mivel jóval gyorsabb a többi külsőbolygónál, 9-11 hétig tartó látszólagoshátrálása is jóval feltűnőbb amazokénál.Vörös színe miatt kapcsolták össze a Nap-pá!. PüroeiszHéraMész-néven a leghíresebbnaphérosszal azonosították (gör. pwmeüz„tüzes", „heves", „forró"; vö.jWras szavunk-kal), aki más „Napokkal", Apollónnal ésHéliossxal húzott ujjat. Nergál, a Marsasszír-babiloni istene eredetileg napistenvolt; a perzselő, pusztító Napot szemé-lyesítette meg. A bibliai Sámson („Napocs-ka") heves természete is kő s-na p héroszravalló marsi karaktert jelez. A tavaszi nap-éjegy enlőségkor harcba szálló napisten aMars uralma alatt cselekszik. A szamáráll-kapocs, aniive! Sámson ellenségeit aprítja,GIORÜIO DE SANTILLANA szerint a valóság-ban a Kos csillagkép szomszédságában lé-vő Bika állkapcsai a Hyades csillagcsöpört.

A „Fehér csiílag"-öt, Jupitert Babilon-ban Marduk bolygójának tartották, akitaz istenek királyaként tiszteitek. A görö-gök Zeusz főisten. planétájának tekintet-ték, s ma is úgy nevezzük, mint Rómalegfőbb istenét. Egyiptomban Hórusznapisten sólyomíéjével ábrázolták és Hó-rusznak is nevezték, „Dél csillagá"-ní\k,„aki megvilágítja a két országot". Napra illő

A NAGY KIJELÖLŐ

nevek ezekl Marduknak is vannak naposvonásai. Mint gyermekistent ifjú Nap-kéntimádták, akárcsak a görögök Zeuszt.

Marduk győzte le a Káoszt, és teremtettRendet a kozmoszban. Felosztotta a teret atöbbi isién (a csillagképek) között, aztánmegállapította az év hosszát és hónapokraosztotta. Kijelölte a horizont (a keléspon-tok) és a zenit helyét, megszabta a Nap és aHold pályáját, a nappalok és Éjszakák, vala-mint a holdváltozások rendjét. Bolygójánakmozgása szab irányt a csillagok és a pla-néták haladásának.

Miért az övé, és miért nem Samasé?Azért, mert a Nap vakító fényében nemlátszik, hogy a többi égitest épp merrejár. A Jupiter pályája viszont szorosanköveti a Napét, közelebb húzódik az ek-liptikához, mint a többi planétáé. Más-részt majdnem pontosan 12 év alatt megykörbe az Állatövön. A IZ-es szám bűvö-letében gondolhatták a régiek, hogyméltóságteljes haladásával előírja, ne-künk pedig mutatja a Nap járását. Hogyígy lehetett, azt a távolkeleti (kínai) nap-tár egyik sajátossága is mutatja, A kínaiÁllatöv (Dodekaőrosz) nem a napév hó-napjait jelöli elsősorban - bár „állatai"egykor nyilván 12 ekliptika menti csil-lagzatot jelképeztek, de ennek mára nemmaradt emléke -, hanem évek jelzéséreszolgál a Jupiter 12 eves ciklusa szerint,cs az un. „kettős órák"-nak ad nevet (kétóránként a Nappal együtt I/12-nyit for-dul az ég).

AJupiternek más napfunkciói is van-nak. Annak ellenére, hogy a mitopoéti-kus felfogásban a mindent látó Nap azIgazság letéteményese, az asztrológiábana Jupiter az igazságosság ura, a legfőbbégi bíró. A Bibliában az ősi Jeruzsálem,Salem királya viseli a planéta kétértelmű

nevét. Melkicedek azt jelenti „Az igazságkirálya", de acedek nem csak „igazság{os-ság")-ot jelent héberül, ez volt a Jupiterbolygó neve is (Tér 14,18).

A még szabad szemmel látható leg-küEső bolygó a lassú járású, sárga fényűSzaturnusz. Babilonban Niníb (Ningir-szu, Ninurta), Hellaszban Kronosz né-ven tisztelték, Rómában a bolygónak ne-vet adó Saturnus isten védnöksége alátartozott. Ninib és Kronosz is napistenlehetett eredetileg. Ninib a déli égtáj, alustítóan forró déli óra és a heti pihenő-nap ura volt Babilonban, valamint a télinapfordulóé, amikor a Nap legdélebbenkél, és a legtovább pihen éjszaka. Később6 lett a tavaszi vetés ura. Kronosz az ara-tás és a gabona ősi titánistene volt, akita legforróbb nyárban, a nyári napfordu-lókor ünnepeltek. Rómában Saturnus-nak, a földművelés istenének a téli holt-szezonban, amibe a napforduló is bele-esett, szenteltek egy hetes ünnepségso-rozatot. Egyiptomban is egylényegfmektartották a Nappal, sólyomfejjel ábrá-zolták, és „Hórusz, az Ég bikája" volt aneve. Az ókori arab Palmürában a nap-isten neve Sol Maiakbei volt („Nap, Bélkövete", „Nap, Bél király"), akit délben Hé-liosszal, este a sarlós Saturnusszal azo-nosítottak. (Lehetséges, hogy az egyipto-miak a sánta, öreg, esti napistenben,Atnmban szintén az agg Szaturnusz t lát-ták? A bot, mankó máig Szaturnusz att-ribútuma!)

Kronoszt más napisteni alakokkal isazonosították. Khronosszal, az „IdŐ"-vel,a tűzhozó Prométheusszal, Phaethónnal.Aratószer s zamat, az újholdsarlót, amivelagráristenségként a gabonát sarlózta azújkőkorban, napistenként atyjával és a

34

sötétség urával, Uránosszal szembenfegyverként forgatta, de az óbabiloní vi-lágképben már a Nappal szemben állóhatalmasság lett(J2. rajz). Az újholdsar-ió a napisten keze ügyébe eső fegyver,hiszen az újhold együtt áll a Nappal,Ugyanakkor a Hold és a Szaturnusz kö-zött számszerű kapcsolat van; a holdcik-lus 29 és fél napig tart, a Szaturnusz 29és fél év alatt vánszorog végig a pályáján.A bolygó kereken 30 éves ciklusa is szentidőegység volt az ókorban. Az archaikuskorok szent királyai legfeljebb ennyi ide-ig uralkodhattak. Mint az „idő ura", őszabott határt uralmuknak. A Szaturnusz-ciklussal függhet össze, hogy egykor egyemberöltő hosszát is 30 évben állapítot-ták meg.

A csillagmitológiákban nemcsak aNap és a planéták, hanem ez utóbbiakegymás közötti kapcsolata is fontos sze-repetjátszott. A csillagistenek viszonya akozmikus látszat világhoz, naptári szem-pontokhoz, az asztrológia rendszeréhezigazodott. A klasszikus mitológia állan-dó szerelmespárja volt például Aphro-dité és Arész, Vénusz és Mars. Szerelmükalapja a szomszédság: március (a Kos ha-va) a Mars, április (a Bika hónap) a Vé-nusz otthona az asztrológiában, ugyan-fgy szomszédolnak a Mérleg és a Skorpióhavában. Március ráadásul Marsról, áp-rilis Aphroditéről kapta a nevét. Hason-lóan szoros, bár más természetű kapcso-lat fűzte össze a Jupitert és a Szatur-nuszt. A régiek tudták, hogy pályájukegymás mellett fut, s arra is rájöttek,hogy a két bolygó 20 evenként áll együtt.E találkozások jelentőségét „mértaniszépségük" csak emelte. Az együttállá-sokra ugyanis az ekliptika körén forgóegyenlő oldalú Káromszög egymás utáni

A NAGY K1JULÖLŐ

csúcsain kerül sor. A „Nagy EgyüttállásTrigonjá"-nak az időszámításban volt sze-repe. Korszakhatár-számításnál ugyanisa két bolygó conmnctioj&t figyelembe vet-ték. Erre lehet legalábbis következtetni

I I . Babiloni határkő a Nap, a Hold és a Vénuszáhrá* ulásával

abból, hogy az ókori görög időszámításkezdete az első Olimpiai Játékok idő-pontja volt, és hogy a Játékokat Hérak-lésss naphérosz alapítóttaKronosz és Ze-usz, apa és fiú „birkózásának" emlékére- PAUSZÁNÍÁSZ szerint. Ezt úgyis értelmez-hetjük, hogy az első olímpiász időpont-ját, az időszámítás kezdetét a naphérosza Szaturnusz és Jupiter valamelyikegyüttállása szerint tilzte ki. Hasonló vé-lekedéseket fűznek a keresztény világéra

35

A NAGY KIJELÖLŐ

kezdetéhez. Eszerint a mi éránk, a „Ha-lak korszaka" Kr. e. 6-ban, a Halak csil-lagképben látható „Nagy Együttálíás"-sal kezdődött volna. Csillagászok át aconiiinctiot szokták a betlehemi csillagmagyarázatául felhozni.

12. Isten (Ningirsxu) megöl egy egy.f7.emunnplínyl (asszakul). Kr. e. 2000. Chicago,Orientál Instanté

E „trigon" révén adja Szaturnusz min-dennek a mértékét át fiának, Jupiternek.Ibétikusan fogalmazva: az Olümposz uratalálkozásaik alkalmával kéri ki detroni-zált atyja tanácsát. Kwmoszt mint Khro-noszt a régiek a világtengely forgatója-ként tekintették az idő szerzőjének. MAC-RQBIUS szavaival: „Saturnus ipse qui actorest temporum ("Szaturnusz maga az időszerzőjej". Különös módon egybecsengezzel, hogy a másik egykori napist.en,Jupiter babiloni nevei közt van egy, a Ne-bmi, mely „oszlop", „pólus", „Sarkcsillag",„forgástengely" értelmű. (Minden plané-tának az őt megszemélyesítő istenén kívülvolt egy vagy több „saját" neve is}.

Ez az összefüggés arra is ráirányítjafigyelmünket, hogy miként a Napnak,ügy a bolygóknak is volt kapcsolata azállócsillagokkal, melyekkel megfelelőesetben ugyanúgy azonosulhattak. AMars bolygó csillagpárja például az An-tares fényes vörös csillaga, a Skorpió„szíve". Nevének jelentése: „Olyan, mintÁrész". A babiloni Ninib másik nevén(Nintirta) viszont az Orion csillagképpelazonos. Csillagistenként is a földműveléspatrónusa volt, aki kimérte az öntöző-csatornákat és a földek határait (az ókoriIránban és Japánban ez napisteni funk-ció). Orionhoz illik a földmérői szerep;a csillagkép fontos égi útvonalak keresz-teződésében található. A Tejút mellette,az ekliptika a feje fölött halad el, az égiEgyenlítő pedig keresztezi.

A planéták, illetőleg a csillagok éscsillagképek kölcsönös helyzete különö-sen mély jelentőséggel bír az asztrológi-ában. A Nap, a Hold és a bolygók körút-ját az ál]atövi jegyekben - a csillagászatihónapok szerint - az asztrológia mintegykarrierként fogja fel. Az alapséma a Napéves karriervonala. A 12 szakaszos út 4fő állomása határozza rneg az „életpá-lya" ívét. A Nap a tavaszponttal kezdődőKos havában van „erőben", „emelkedő-ben" (lat. exaltatio), az Oroszlánban van„otthon", „uralomban" (domicilmm), azőszponttal kezdődő Mérlegben „romlás-ban", „bukásban" (castts) és a Vízöntőben„rangvesztésben", „száműzetésben" (exi-iium). A Nap asztrológiai karrierje teháta valóságban megfigyelt nappálya-inga-dozást követi. A Hóid karriervonalaegyütt halac! a Napéval. A Kost követőBikában van „emelkedőben", az Orosz-lánt megelőző, nyári napfordulóval kez-dődő Rákban van „otthon", a Mérleg

36

utáni Skorpióban „bukik el", és a télinapfordulóval kezdődő, Vízöntő előttiBakban „száműzik". A köztes jegyekben[hónapokban) hőseink „vándorolnak"(peregrini), hiszen „vándorok", „bolyon-gók" ők (gór. planétész). Ez az évszakokatkövető kettős görbe -együtt a személyessors állomásait kifejező 12 „ház" jelen-tésével - a mítoszok és a mesék ikerhő-seinek pályafutását is kirajzolja. A többiplanéta „méltóságai" és „gyengeségei" -ahogy sorsfordulóikat az asztrológusoknevezik- szintén a szoláris mítoszok fel-építésének a pillérei voltak. A Szatur-nusznak, a Nap és Hold közös „ellensé-gének" a karriervonala például éppúgya közös Nap-Hold karriervonal tükörké-pe, ahogy a mesebeli „ellenség" sorsa isaz ikerhősökét tükrözi.

A planéták asztrológiai jellemzése amitológiai szemléletből következik; ab-ból, ahogyan az a planetáris istenségeketviszonyította a legfőbb jót képviselő nap-istenhez, így lett a Jupiter a „nagy sze-rencse" bolygója, a Vénusz a „kis szeren-cséé", a Mars a „kis szerencsétlenségé",a Szaturnusz a „nagy szerencsétlenségé",a Merkúr pedig közömbös, tárgy voltá-ból adódóan tárgyilagos, ezért „két úrszolgája". Itersze, ahogy a mítoszok, me-sék szereplői is mind felemás természe-tűek, az asztrológia planétáinak a termé-szete csillagképi helyüktől, azaz „méltó-ságaiktól" illetve „gyengeségeiktől", elő-re tartó vagy hátráló mozgásuktól, a töb-bi planétával, legfőképpen a Nappal be-zárt jó vagy rossz fényszögeiktől és másegyébtől függően fejt ki jótékony vagyártó hatást. Még a legfőbbje, a Nap isárthat (csakúgy, mint a valóságban):

„...a vele való együttállást is többfélekép-pen értékeljük. Az alapelv az, hogy a Nap kö-

ANAGY KIJELÖLŐ

zelében lévő planéta hatásai f okozódnak, erő-södnek. De nem mindegy, hogy milyen közelkerül a Naphoz. Ha pl. a Naptól való távol-sága 0°2 6' és 7° közt van, akkor azt mondjuk,hogy 'a Nap elégeti', s ez a helyzet az illetőplanéta hatását csökkenti; ha a távolság a Napés a planéta közt nem nagyobb 15'-nél, akkoraz utóbbi 'a Nap szívében ál!' s ez a szorosegyüttállás erősen fokozza a planéta Itatását.

Kevésbé jelentékeny erőfokozódás az, havalamely planéta több mint 15°-ra áll a Nap-tál, ekkor azt mondjuk, hogy 'a Nap sugarai-tól szabadon'áll; s ugyanígy kevésbé jelenté-keny erőcsökkenés az, ha egy planétának aNaptól való távolsága 7° és 15° közt van,amikor is azt mondjuk, hogy 'a Nap su-garaiban1 áll. (...) A hagyomány azt tartja,hogy az alsó (bdső) planéták hatása foko-zódik, ha a Nap mögött állnak az állatövön;a felső (külső) planétáké pedig, ha a Napelőtt állnak..." {ÜAK.TAV 1947: 159-160.)

Naptári rendszerekNaptárunk hármas alapja a Föld ten-

gelyforgása (nap), a Hold Föld körülikeringése (hónap) és a Föld Nap körülikeringése (év). A régiek - láttuk - máskozmikus ciklusokat is beépítettek nap-táraikba; a napévvel, holdváltozássalvalóságosan vagy számszerűleg össze-hangolható időegységeket (Nap-Hold-Vénusz ciklus, Jupiter-év, Szaturnusz-év). Más, ma már nehezen értelmezhetőidőegységekkel is számoltak, amilyen abibliai jóbelév, a Bibliában szintén gyak-ran emlegetett 40 nap illetve 40 év, a 260napos maja „év", vagy a 60 esztendős kí-nai naptári ciklus és - hogy ismerős ta-lajra lépjünk - a mi hétszámításunk,

37

A NAÍÍY KIJELÖLŐ

aminek nem sok köze van sem a nap-,sem a holdjáráshoz.

Mondják ugyan, hogy a holdhónapnegyedeléséből keletkezett. Ha átlagol-juk a Naphoz viszonyított, un. szinódi-kus és a csillagokhoz mért sziderikusholdidőt (29 és fél illetve 27,3 nap), azígy kapott 28 napos átlag a holdfázisokállása szerint valóban negyedelhető,ráadásul egy évnegyed (évs/.ak) hossza13 hét, 13x28 nap pedig l és egy negyednap híján kiad egy évet (az ősi európaifa- és holdnaptár 13 hónapos volt). Ez ahétszámítást igen praktikussá teszi.Mindazonáltal a heteket egy naptárirendszerben sem látták szükségesnek azévekkel és hónapokkal egyeztetni. Ahetek megszakítatlan folyamatbankövetik egymást, és keresztezik ahónapok és évek határait.

A hétszámítás teljesen független azégitestmozgásoktól, a hetet mégis a 7planéta uralnia alá rendelték. A babilonimintájú hellenisztikus asztrológia szerinta nap minden órája valamelyik planéta-isten uralma alatt áll. Babilonban a 7.nap, a szombat védelmezője a Szaturnuszvolt, „akit" különféle meggondolásokalapján a kortársak a zsidók és ókeresz-tények istenével azonosítottak, Nekiszentelték a nap első óráját, majd az arrakövetkező minden hetediket. A 25. órá-nak, azaz a vasárnap első órájának ígylett a Nap a védelmezője, figyelembe vé-ve a planéták keringési idejének sor-rendjét, melyben a Szaturnusz, Jupiter,Mars, Nap, Vénusz, Merkúr, Hold köve-tik egymást. E „kiszámolósdi" szerinthétfő a Hold, kedd a Mars, szerda a Mer-kúr, csütörtök a Jupiter, péntek a Vénusznapja lett, s ez az elgondolás a napoklatin nevei nyomán (dies Saturni, dies

Solis...) a nyugat-európai nyelvekbenfennmaradt. (Ang. Saturday „szombat",nem. Sonnlag „vasárnap", fra. lurtdi„hétfő", öl. martedi „kedd", stb.)

Babiloni mintára a zsidók a szombatotszentelték meg hetedik napként. A „Napnapja" 274-ben lett Rómában hetedik,azaz szent nap („id" nap = ünnep), ami-kor császári rendeletre Sol Invictus, a „Le-győzhetetlen Nap" heti ünnepévé tették.Ezzel a Nap az egész hét uralkodója lett.A hetes szám szentsége ettől fogva véglega Naphoz kapcsolódott. Gyaníthatóazonban, hogy a naptári hetet és a hetesszámot az indoeurópai népek már koráb-ban is a Nap alá rendelték. Nem tudjuk,számolták-e a régi görögök a napokat he-tek (hold ne gyed ék) szerint, de azt igen,hogy a. „görög ünnepi naptárban Apollón is-ten szent napja - amennyire ezeket ismerjük- mind valamely hónap 7. napjára estek."(HAHN 1983:64.) Indiában a hívőknek azév első hónapjának 7. napján ma is megkell fürödniük a 7 szent folyó egyikében.„Árja" hatásnak tulajdonítható, hogy atibeti naptár ugyanúgy rendeli aplanétákat a hét napjaihoz, ahogy ahinduk és mi. Vasárnap (NÍ-ma) a Napnapja, és Nap vagy napmadár a szimbó-luma, hétfő a Holdé stb. A vasárnapot -brahmanista szellemben - Thaiföldön isa napisten napjának nevezik. (WanAtü =„Áditja napja". Ádítja a hindu Szúrjanapisten inkarnációja volt.)

A rómaiak a 7 planétát - köztük a Na-pot is! -Mitkras Sol Invictus sugárkoro-nájának 7 ágával azonosították {a bibliaiSámsonnak, az uráli napistennek 7 haj-fonatéka van), Szúrja kocsiját 7 ló vagyegy 7 fejű paripa húzza; egy falképen ígyjelenik meg a 7 planétát megszemélye-sítő nőalakok társaságában (10. rajz). Pú-

38

san, óind napisten kocsijának 7 kereke,Agnitűzistennek? (Ián g) nyel ve van. Za-ratusztra követői szerint a „7 szent lény"(Amesa Szpentasz) Ah ura Mazdából sugár-zott ki, ahogy a fáklyákat is tűzről gyújt-ják meg. A maják napistenéiiek is a 7-esvolt a szent száma (a 4 mellett). Ez ismutatja, hogy a 7 nem annyira a naptárihét miatt lett napszám (a maják hetekszerint nem számoltak), hanem inkábbazért, mert bevilágítja a világ 7 sarkát, „7ágra süt", mint a szólás tartja, vagyis merthatalma alá tartozott az egész világ, ami-nek terét horizontálisan n 4 égtáj, verti,-kálisan a zenit, közép és nadir hármasajelölte ki.

A fentiekből az is kiderül, hogy az in-doeurópaiak napistene a naptári hetenés a 7 planétán felül áll. Valóban, híveiszerint Mithras nem a hetedik, hanem anyolcadik égi kapun túl lakik, és a ne-vében uralkodó perzsa király sem 7 feje-delem között az első, hanem azok felettáll, („Persiának és Mediának hét fejedelme,a kik láták a király arczát..." Esz 1,14); azindonéziai Borobudur (Jáva sz.) égbe ve-zető szentélypiramisának sem 7, hanem8 szintje van.

Nemcsak a hét lóg ki a sorból, a nap,a hónap és az év sem igazán harmonizálegymással. A Föld tengely forgás a és Napkörüli keringése, illetve a Hold Föld kö-rüli keringése nem függ egymástól.Ezért nem fejezhető ki sem a hónap, semaz év hossza napokban egész (racionális)számmal, ezért az évet kiadó holdhóna-pok száma sem racionális szám. Egy év365 nap, 5 óra, 48 perc és - kerekítve! -46 másodperc, illetve 12 holdhónap, 11nap, 8 óra, 48 perc és kereken 36 másod-perc hosszú. Egy holdhőnap 29 nap, 12óra, 44 perc és ugyancsak kerekítve 16

A NAGY KIJELÖLŐ

másodperc. Ezek az időegységek nem-csak hogy nem egész számú többszöröseiegymásnak, de összemérhetetlenck is.Mégis összemérjük őket, gyakorlatiokokból, meg azért, mert az első nap-tárkészítSk például az évet még a napokegész számú többszörösének hitték, és azévek és napok okát sem tudták egymás-tól elkülöníteni (l. az „év", „óra" szavakközös eredetét az indogermán nyelvek-ben); a Föld tengely forgás át egyszerűena Nap napi, keringését a Nap évi járásá-nak hitték. Ez a tévedés a naptárkészítéstleegyszerűsítette, hiszen így könnyebbvolt rendszerbe foglalni az egészet.

A Holddal más a helyzet. Hogy a hó-nap sem a nappal, sem az évvel nem il-leszkedik, azt a szemet szúró különbsé-gek miatt ősünk hamar észrevette. Főttis a feje emiatt eleget, de épp az egyez-tetési nehézségek adják a különböző nap-tári rendszerek szépségét.

Az ember tehát a naptár alapjául aNap és a Hold látszólagos járását tettemeg. Ez tükröződik a latin eredetű, nem-zetközi kalendárium szóban. (A lat. calare„kikiáltani", „összehívni" igéből Calendae„a hónap elseje". Az ősi Rómában a csil-lagászpapok újholdkor összehívták a né-pet, és kihirdették az új hónap kezdetét.)

A Nap kiemelkedően fontos naptáriszerepét mutatja ugyanakkor, hogy pél-dául a hinduista mitológiában az áditjaistenek: a Nap megszemélyesítői a 12 hó-nap urai, jóllehet a hinduk is tisztábanvoltak azzá!, hogy a hónapok „holdna-pok" voltak eredetileg. Az áditjákat úgyábrázolják, amint egy lótusz 12 szirmán,az év 12 küllős „virágkerekén" körbenülnek. Hasonló elv érvényesül a Hérak-lész 12 munkáját megörökítő görög mí-toszokban, melyek azÁlIatöv 12 csillag-

A NAGY KIJELÖLŐ

képéi a „napút" állomásainak fogja fűi,s ez jellemzi az asztrológiai és csillagá-szati gondolkodást is.

Az óegyiptomi naptár. A források sze-rint az első egyiptomi naptár holdhóna-pokra épült, A hónap kezdetét a fogj-óHold eltűnte jelezte a kora hajnali égről.Hogy a 29 és fél napos holdciklusokatkövetni tudják, felváltva 29 és 30 naposhónapokkal számoltak, így azonban a 12hónap kereken 11 nappal az év vége előttelfogyott. A holdév mellett napévvel isszámoltak. Isteni szerencséjükre adódottegy viszonylag pontos év határjelző ese-mény, a Nílus áradása, mely minden év-benjűlius 19. táján kezdődött. Későbbrájöttek, hogy ezt az időpontot a Siriuscsillag {Szóthisz, „Az év megnyitója") he-liakus fölkelése előzi meg. Ehhez igazod-va 3 évenként egy 13. hónap beiktatásá-val (intercalatw) szüntették meg a holdévés napév közti eltérést. A szökőliónapota holdislen után Thoinak nevezték.

Ezt a naptárt talán már a Kr. e. 4. év-ezred végén alkalmazták. Néhány évszá-zad múltán azonban a Holdat kihagytáka számításból. Az évet - tőle teljesen füg-getlenül - 12x30 napos hónapra osztot-ták, és a fennmaradó 5 napot mint a hó-napok rendjén kívül eső ünnepnapokatkapta kárpótlásul Thot. Egy mítosz sze-rint, mely a naptár további „szolarizáci-ójáról" ad képet, ezt az 5 napot is elve-szíti; a Nap nyeri el hazárdjátékon tőle.

Az egyiptomiak a 360 napos évet 10napos hetekre osztották, aminek szinténnincs köze a holdjáráshoz, sokkal inkábbahhoz, hogy 10 ujj van az ember kezén.

Az óegyiptomi naptár egyszerűnek tű-nik, de volt egy fogyatékossága. Annakellenére, hogy papjaik tudtak róla, nem

vették figyelembe, hogy az év egynegyednappal meghaladja a 365 napot. Ez 4évenként l teljes nap eltolódást jelentetta napév és a Szóthisz-év között, a Siriusfelkeléséhez (az áradás kezdetéhez) ké-pest az egyiptomi újév napja 1460 évalatt körbejárt az éven. De ez a szám ispontatlan, mert elméleti; a valóságban aSirius heliakus felkelésének időpontját aNap precessziója (72 évenként kb. l fo-kos hátrálása a csillagokhoz képest) szin-tén módosítja. Az egyiptomi papok nemreformálták meg na p tár rend s/.erüké t. III.Ptolemaiosz ugyan Kr. e. 238-ban kiadottegy rendeletet a naptár megújítására, ilea reform a papok konokságán elakadt.Amikor a római hódítást követően a kor-szerűbb Julianus-naptárt bevezették, val-lási és kronológiai célokra továbbra is arégi naptárt használták.

Mezopotámiai naptárak. A termékenyfélholdnak nevezett élő-ázsiai térség elsőnaptárát valószínűleg a sumerck dolgoz-ták ki. Hold kalendárium lehetett, amit -a későbbi följegyzésekből sejthetően -szököhónapok alkalmi beiktatásával iga-zítottak a mezőgazdasági, vagyis tulaj-donképpen napjárás szerinti évhez. En-nek kezdetét az újév-ünnep keretébenInnin és Dumuzi szent násza jelezte.Innin, a Vénuszt megszemélyesítő ter-mékenység-isten nő, Dumuzi a vegetációmeghaló és feltámadó istene volt; élet-ciklusa a Napéval egybeesett, ezért alak-ja összeolvadt a napistenével.

A Kr. c. 1. évezred vége felé a babilo-ni papok a nap- és a holdjárás összehan-golására talán már egy 8 éves ciklusraépülő rendszert használtak. Ez azon ala-pult, hogy 8 év alatt a hold- és napévközti különbség 90 napra, azaz három

40

30 napos hónapra nő. Ezért ez alatt azidő alatt minden 3. évben l-l sző kő hó-napot iktattak a naptárba. A Kr. e. 4. szá-zad elejére alakul ki a babiloni naptárvégső rendje. Ez a 19 éves holdciklusraépült. A görög új rafol fedezőjéről Metón-ciklusnak nevezett időkör leteltekor amegfigyelt holdfázis ismét az évnekugyanarra a napjára esik, vagyis rájöttekarra, hogy 235 holdhónap majdnempontosan 19 napéwel egyenlő. Anaptárkorrekciójához a 12 holdhónapos eve-ket, szám szerint 12-t, 7-szer (a 2., 5., 8.,10., 13., 16., 19. évben) 13 hónapos szö-kőévekkel váltogatták.

Az olvasónak is bizonyára szemetszúrt, hogy híres-hírhedt „szent" száma-ink: a 3-as, a 7-es, a 12-es és a 13-as egy,az eddigiektől merőben eltérő vonatko-zási rendszerben ismét főszerephez jut-nak. (És alkalmazhatóságuknak ezzelmég koránt sincs végei Pl. ha egy derék-szögű háromszögnek a befogói 3 Hl. 4egység hosszúságúnak, átfogója 5 egy-ségnyi lesx. Ezért e 3 számot Püthagorasz-számoknuk nevezik. A két befogó együtte-sen 7-et, a háromszög kerülete pedig 12-ttesz ki!) Eleink ebben bizonyosan nem atermészet szeszélyét, hanem a Teremtőrendszerszervező bölcsességének a jelétlátták.

Hogy a hónapok kezdőnapja ne sza-kadjon el a holdújulástól, további szökő-napokat is beiktattak a szökőévekbe. ANaphoz igazodást jelzi, hogy a szökőna-pokat és -hónapokat a tavaszi napéj-egyenlőség, újév napja elé toldották anaptárba.

Ismertek más módszereket is a hold-és napjárás egyeztetésére. Erre vall, hogya-f. új év-ünnep, amelynek Mardtik mintnapgyermekisten volt a főszereplője, 11

A NAGY KIJ1U.ÖI.Ő

napig tartott, épp annyi ideig, ahány napa holdév és a napév közti különbség.

A tér és idő egy másik szegletében ha-sonló elv szerint járnak el a liopi indiá-nok. „A téli napforduló n pueblo indiánokszemében az idő körkörös rendjének a bizo-nyítéka, és annak, hogy a világ rendje hely-reáll. Az egyre délebbre nyugvó és kelő Nap-nak vissza kell fordulnia, és a szojál-szertar-tást, amit Kjamuja (december) havában, a'szent, de veszélyes holdban'rendeznek, úgytervezték, hogy szavatolja a Nap visszatértétészakra, A szájai időszakát (...) a Holdfá-zisaihoz igazítják, de főeseményét, a téli nap-fordulói a napnyugták megfigyelése hatá-rozza meg az Ualpi faluból szemmé! tartottlátóhatáron.

A Medve-klán őseinek háza tetején állvaaz Első Sziklafennsík Nap Főnök tisztán látjaa látóhatár hegyláncait és a Nap haladásátegy szurdok felé (...), ami a San Frantisco-hegység peremén rajzolódik ki messze dél-nyugaton. Ha a Nap Üt nyugszik le, akkor atéli napforduló II és fél nap múlva esedé-kes." (Kmji'i- 1983:192.) A „szent, de ve-szélyes hold" és a holdfázisok emlegeté-se az ünnep idejének megválasztásábanarra enged következtetni, hogy szándé-kosan választottak olyan megfigyelésipontot, aholdec. 10-cn, a holdévvégénnyugszik le a Nap.

Visszatérve Babilonba, egy feltevésszerint a Sirius évenkénti heliakus fölke-lését a mezopotámiai csillagászok is fi-gyelembe vették a naptári hibák kikü-szöbölésénél. Tény, hogy a Sinus Egyip-tomtól keletre is fontos szerep ét játszott,mint a száraz földnek vizet hozó csillag-istenség, aki Iránban Tistrja, IndiábanTisja névre hallgatott. A rómaiak árvizekokozójának, a görögök viszont épp el-lenkezőleg, aszályhozó csillagnak tartót-

41

A NAGY KIJELÖLŐ

ták. (Gör. szeiríaszisz — „napszúrás", szei-rinosz — „forró", „égető"; lat. Siriits ardor„Perzselő hőség".) E nevek a kánikulabeköszöntére utalnak, amit a Sirius he-liakus felkelése jelentett egykor. (Lat. Ca-nicula „Kutyácska", „Kutya csillag" volt aSirius neve csillagzata, a Canis Maior,„Nagy Kutya" után.) Akárhogy is, min-denütt időjárási fordulat kötődött hozzá.

A zsidó naptár. A zsidó vallási életbenma is érvényben lévő zsinagógái naptárbabiloni eredetű. A 19 éves holdciklusraépül, bár kissé bonyolultabb Metón rend-szerénél, mivel a vallási előírások szerintbizonyos finnepek csak a hét 4 napjáraeshetnek. Ezért, továbbá, hogy a hónapelseje mindig egybeessék a holdújulás-sal, az év hosszát egy nappal meg kellrövidíteni, vagy meg kell toldani. (A kö-zönséges és a szökőévek egyaránt 3-3féle hosszúságúak lehetnek: 353, 354,355 illetve 383, 384, 385 naposak.) ATiilmudból megtudható, hogy a hajdaniJeruzsálem! naptárszerkesztőket a szökő-hónap beiktatásánál nemcsak szakrális,hanem gyakorlati szempontok is vezet-ték. Egy rabbi-kő rí e ve l például azzal in-dokolja a szökőhónap interkalációját Pé-szah-tavaszújév holdja előtt, hogy a tava-szi vetés még túl zsenge, és az áldozatibárányok sem. elég fejlettek.

fterzsa naptár, Iránban csakúgy, mint atöbbi muzulmán országban, a hivatalosegyházi naptár kizárólag a holdjárásraépül. Ez a muzulmán naptár, mely azidőszámítás kezdetét Mohamed „futásá-tól", azaz Mekkából Medinába költözé-sétől (Hidzsra éve, Kr. u. 622) számolja.A perzsák azonban, akik más téren is so-kat megőriztek Iszlám előtti hagyomá-

nyaikból, a Pahlavi-dinasztia uralmaalatt, 1925-ben állami szinten is vissza-tértek a napév szerinti időszámításra.Ahhoz a naptárhoz, amit az arab hódításelőtti utolsó szászánida uralkodó, III.Jazdagird (uraik. 632-042) is használt.

1925 előtt is használtak napéves nap-tárt, az un. fionfoí-kalendáriumot. Ebbena hónapok kezdete és vége a Nap állat-övijegyekben való tartózkodásához iga-zodik. A bontzsi hónapnevei ugyan araberedetűek, de a nap ál latöv jegyeinek el-nevezéseit követik: Hamal = „Kos",SZOMJ- = „Bika", Dzsouza = „Ikrek" stb. Aperzsák a tavaszi napéjegy e ni ősé g gélkezdték, kezdik az évet. Újév-ünnepük aNouruz („Új Nap"), amelynek főalakjaJima (óind Járna) volt, eredetileg az em-berek ősapja és a halottak uralkodója. Azünnep, mint a fordulatünnepek általá-ban, az élet megújulását fejezte ki, csúcs-pontja halál- és termékenység-szimboli-kájú felvonulás volt. Ennek élén haladtamolyan karnevál hercegeként Jimamegszemélyesítője. A képzettársítás ta-lán meglepő, de van alapja; Nouruz ésaz európai farsang a közös indoeurópaimúltban gyökeredzik. A karnevál halál-szimbolikája Róma halottas- és bolond-ünnepeire vezethető vissza, melyeket a„februári holtszezonban" (az ősidőkbena márciusi évkezdés adventjén) tartottak.Nouruz a perzsáknak ma is a legfonto-sabb családi ünnepük, jóllehet az IszlámForradalom óta megint a muzulmán nap-tár és időszámítás van érvényben.

Ógörög naptárak. A görög naptárakataz egységben a sokféleség jellemezte. Akutatók több mint 80 féle naptárat is-mernek a régi időkből. Az eltérések okaiaz ókori Heüász politikai berendezkedé-

42

seben, az önálló város- és szigetállamocs-kák laza rendszerében keresendők. Kü-lönböztek a hónapnevek, és eltért az év-kezdés időpontja, de mindenütt holdhó-napok voltak használatban; azonos elvszerint ínterkaláltak; végül az év elsőnapja és a fontos ünnepek mindenüttnaptári fordulópontra, vagy az ahhozlegközelebb eső hold változás rá estek.

A naptár kiigazításához a 8 éves Nap-Hold-Vénusz ciklust már a mitikus idők-ben alkalmazták a görögök. „A görög val-lástörténet egyes tényei arról tanúskodnak,hogy a nyolcéves ciklus különböző vallási éspolitikát ceremóniákban szerepet játszott. Acsak mitikus hagyományokban élő görögmúlt királyainak uralma nyolc évenkéntünnepélyes megújítást kívánt. Spártai ha-gyomány szerint minden nyolc év lejártával(tehát amikor a Hold járása ismét találkozotta Napéval) az ephoroszoknak, e csillag- ésmadárjósokból lett politikai ellenőröknek jo-guk volt ítéletet mondani a király 8 évi tevé-kenységéről, és Őt-a delphoi szentély jóvá-hagyásától függően - tisztjétől is megfosz-tani. Az olimpiai játékokat úgy tartották,hogy két-két ünnepi játék között" felváltva49 vagy 50 hónap teljék cl, együttesen99 hónap, 8 napév (HAHN 1983:40). A 8éves Nap-Hold ciklus kissé pontatlanvolt, a 99 holdhónap hossza 3 nappalmeghaladja a 8 napévét. Az athéni Me-tón Kr. e. 432-ben bevezette ugyan Hel-laszban a 19 éves ciklust, de az ő rend-szere még mindig nem volt olyan pon-tos, mint a kínaiaké.

Ami az évkezdés! szokásokat illeti:„Athénban és Delphoiban a nyári nap-forduló utáni első ajkaidkor kezdődött az év;Boiótiában és Déloszbari a téli napfordulóutáni első újholdkor. Khioszban a tavaszinapéjegyenlőség jelezte az év kezdetét,

A NAGY KIJELÖLŐ

Spártában, Rhodoszon, Krétán és Milétosz-ban az őszi ttapéjegyenlőség." (Ezek azadatok némiképp félrevezetőek, mertHellaszban csakúgy, mint az ószövetségiIzraelben és persze Babilonjában az évetkettéosztották a napéjegyenlőségek vagya napfordulók szerint, és az évet mint azemelkedő és a hanyatló Nap félesztende-inek együttes ér tartották számon.) „Babi-loniában, amint láttuk, a tavaszi napéj-egyenlőség idején ünnepelték az újévet,de Erekhben és Úrban másodszor ismegünnepelték a második félév elején,vagyis az őszi napéj egyéni ősé g nap-ján..." (THOMSON 1975:110.). A zsidónaptár űjévkezdést illető kettőssége (ta-vaszi egyházi újév, őszi polgári évkezdés)a félévkezdetek megünneplésének ószö-vetségi szokására vezethető vissza (Tér7-8; Kiv 12,2).

A görög naptári év megosztottságatükröződik a mitikus istenkirályok fél-évenkénti hatalomcseréjében; Héráid észés Atlasz helycseréjében az Állatöv és aTejút találkozásánál (a Tejút a nappályátkét „féléves" szakaszra osztja). Az egyip-tomi év aszályos időszakát és a Nílus ki-áradását követő termékeny periódusátmegszemélyesítő Széth és Ozirisz szin-tén a „félévek urai". Ebben a vonatko-zásban az említett istenek mind a Napotképviselik.

Kelta naptár. Hogy a kelták milyennaptárt használtak, nem tudjuk ponto-san. Tudjuk viszont, hogy év- és évszak-kezdő ünnepeiket a Julianus naptár sze-rinti november, február, május és augusz-tus hónapok első napján tartották, anapjáráshoz igazodva, nagyjából a nap-tári fordulópontok félidejében. A 4 ün-nepi Imbolc, Beltane, Lugnasad és Samain

43

A NAGY KIJELÖLŐ

tüzes rítusainak e tekintetben az volt acélja, hogy átsegítsék a Napot pályájanehezebb szakaszain, hogy a lobogó mág-lyákkal, melyeket ilyenkor raktak, meg abennük égő áldozatokkal erőt adjanakneki a folytatáshoz. (Vő. az aztékokrólírtakkal.) Ezeket az ünnepeket a keresz-tény liturgikus naptár is beiktatta rend-jébe: (Beltane) Mindenszentek - halot-tak napja (nov. 1-2.) és GyertyaszentelőBoldogasszony (febr. 2.), ma is egyháziünnep, május 1-je pedig népszokásaink-ban - politikummal átitatva - elevenen él.

A római naptár. A Július Caesar általKr. e. 46-ban megreformált régi rómainaptár ékes bizonyítéka annak, hogy azelső naptárak a mezőgazdasági tenniva-lók, még korábban a vadászat, halászat,gyűjtögetés kedvező időpontjainak rend-szerezésén alapultak. A legősibb rómainaptárnak, amelyet a hagyomány Rom ti-lusnak tulajdonított, a rendeKŐ elve azvolt, hogy az év 304 napos munkás idő-szakát elválasztotta a téli „holtidőtől", ésa márciustól decemberig tartó gazdaságiévet 10 egységre osztotta, sorszámmallátva el őket. Szeptembertől decemberigma is a számozott hónapneveket hasz-náljuk. Ki: e. 700 körül álltak át a 12 hold-hónapos években való időszámításra. AKr. e. V. századtól Caesar reformjáig 4éves ciklusban 355, 377, 355, 378 naposévek cserélődtek; kétéves átlagban l nap-pal voltak hosszabbak a tényleges nap-évnél. A felhalmozódott hibák kijavítá-sára a pontifexek testülete febr. 23. utánszököhónapot (íKÍerm/őns,) iktatott be. Anaptárszerkesztők ma is febr. 24-ére te-szik a szökőnapot.

A Caesar parancsára megreformáltnaptár csak formálisan nevezhető luni-

szoláris kalendáriumnak. A hónapok el-ső napja nem a Nap jegyről jegyre ván-dorlását követte nyomon, hiszen már azév első napja (jan. 1.) is 10 nappal elto-lódott a téli napfordulói csillagászati év-kezdethez képest, és a holdjárást sem vet-te figyelembe. XIII, Gergely pápa nap-tárreformja, mely a Julianus naptár egyapró pontatlanságát korrigálta, ezen aszemléleten néni változtatott. (A Julia-nus naptár évei 11 perc IS másodperccelrövidebbek a valóságosnál, ez 400 év alattmár 3 nap csúszást eredményezett. Az1582-ben törvényerőre emelt új, grego-rián naptár ezt úgy ellensúlyozta, hogya kerek százra végződő évek közül csakazokat hagyták meg szökőévnek, amelyeknemcsak 4-gyel (mint ismeretes, mindennegyedik év szökőév), hanem 400-zal isoszthatók.

A mondottak ellenére a római naptárünnepi rendje luniszoláris elvű. Mindenfontosabb ünnepet holdtöltéhez, a hó-nap idusához és a csillagászati hónapvál-táshoz, tehát a hónap utolsó dekádjánakkezdőnapjaihoz igazítottak, a kiemeltfontosságúakat pedig a naptári sarokpon-tokhoz. Az évzáró Saturnaliát és a többitéli ünnepet például dec. 17-23 között,ill. december idusa körül ülték meg, mígMars és Minerva tavaszi ünnepei: aüÉí-ralia, Qiiinquatrus, Equirria, Tubilustriummárc. 14-23 közé estek.

Keresztény naptárak. Kalendáriumunkliturgikus változata (mind az ortodox,mind a nyugati keresztény) az egyháziünnepeket és a szentek névnapjait lurii-szoíáris naptárhoz illően írja elő. Az évnagyobb ünnepeit részint a naptári for-dulópontokhoz vagy azok félidejéhezkapcsolta {például Karácsony, Gyertya-

44

szentelő, Szent Jván-nap, Mindenszen-tek-halottak napja), mozgóünnepeknélpedig a holdjárást is figyelembe veszi(farsang, Húsvét, Áldozócsü tör tök-Pün-kösd). A legfontosabb szentek névnapjaimindig a csillagászati hónap első, a nap-tári hónap utolsó dekádjába esnek. A kö-zépkorban, amikor még Karácsonykorkezdték az évet, a naptári és a csillagá-szati hónapok kezdőnapja még egybe-esett. Ezt tükrözik régi hónapneveink.Pl. október = Mindszent hava. Köztudo-másúlag Mindenszentek napja már no-vemberre esik (nov. L). Az ünnepekliturgiája, legendáriuma és a kapcsolódónéphagyomány is ezt a naptári gondol-kodást tükrözi.

A keresztény naptár nemcsak a rómaikalendárium örököse, hanem a zsidó,kelta, görög naptáraké is, és egy „őseu-rópai" interkalációs gyakorlatot is meg-örökölt. A zsidó ünnepi naptárból indulki például a Húsvét-Pünkösd számítás,ami a keresztény naptárban csak a vasár-nap figyelembevételével egészül ki, depéldául Mihály arkangyal is zsidó hagyo-mány alapján találta meg naptári helyét.A keltáktól a később megszentelt évszak-kezdő ünnepeket kölcsönözték, görögtradícióra vezethetők vissza a nyári, őszibctakarítási ünnepek. A liturgikus nap-tár különlegessége a nap- és a holdévközti 10-11 napos időkülönbség éven-kénti kiigazítása, A szökőnapok beikta-tására a fordulatünnepeket megelőzőenkerülhetett sor, mint Babilonban tavasz-újévkor, vagy azok félidejében, az évszak-kezdő ünnepek alkalmával. Az előbbireemlékeztet a karácsonyi tizenketted (dec.25-jan. 6.), az utóbbira, hogy Áldozó csü-törtök, amit 10 nap választ el Pünkösd-től, és 11 Pünkösd másnapjától, legko-

A NACY KIJELÖLŐ

rabban május 1-jére esik, vagy hogy anovember 1-jci Mindenszenteket ugyan-csak 10 nap választja el Márton napjától,mely még az újkor hajnalán is „kisfar-sang", azaz a bő őszi időszak és Kará-csony böjtje közti fontos határnap volt.

A csillagászati naptár. Igazi „napos" ka-lendáriumot használnak csillagászaink.Azévetmárc. 21-én kezdik, amikor a Nap'a Kos jegyébe lép. Ennek megfelelőenmennek végig az év hónapjain, és hatá-rolják el az évszakokat is, tekintet nélküla jellemző éghajlati és időjárási ténye-zőkre. A csillagászati tavaszt a tavaszinapéje g yen l ősé g napjától, a nyarat anyári napfordulótól számítják, s ősszel,télen ugyanígy járnak el, holott a mete-orológiai tavasz már márc. l-jén bekö-szönt, a meteorológiai nyárjím. l-jén, avalóságban sokszor niég ennél is koráb-ban. Dél-Európában már februárban ta-vasz van, májusban pedig nyár - igazo-landó a régi keltákat.

Kínai naptár. Egy közszájon forgó kí-nai rege szerint eredetileg W Nap volt, sezek naponta váltották egymást az égen. Egy-szer aztán a fejükbe vették, hogy egyszerrekelnek föl, s haji, a Hold férje le nem nyilazbelőlük kilencet, a Földfelperzselődött volna.Egy vélekedés szerint a mese egy ősi szo-láris naptárról a luniszoláris naptárra va-ló áttérést beszéli el jelképes formában.Eszerint a kínaiak is 10 napos „hét"-telszámoltak volna kezdetben, mint azegyiptomiak; még az átvétel sem elkép-zelhetetlen, a kínai „állatsort" is az egyip-tomi dodekaórosszal szokás kapcsolatbahozni.

Tény, hogy a kínai asztrológusok mais egy, a Kr. e. 2. évezred végén keletke-

45

A NAGY KIJELÖLŐ

zett és 1911-ig érvényben lévő naptárthasználnak, ami egy 60 napos ciklusraépül, mely két alciklus kombinációjábóláll össze: egy 10 naposból, ennek a neve„Tíz Égi Tő", és egy 12 naposból, ez a „Ti-zenkét földi Ág". Az elnevezések az égbőla föld felé nyúló képzeletbeli világfárautalnak. A számolás úgy történik, hogyminden napot az „égi tövek" és a „földiágak" egyikének feleltetnek meg. lOnapután az „égi tövek" elfogynak, így a 11.napra a „Tizenegyedik Földi Ág" nevemellé az „Első Égi T6"-é kerül. 60 ilyenkombináció lehetséges. Ezt a rendszerihasználták egy 60 éves ciklusra vonat-koztatva is - egyeztetve az 5 ágens(„elem") és a 12 állatszímbólurn lehetsé-ges kombinációjával. Ebben a naptárbantehát 10 a Nap, 12 a Hold száma (azévet a kínaiak is a holdjárás miatt osz-tották 12 hónapra).

Egy ősrégi kínai szöveg szerint a csil-lagásznak a Jupiter 12 éves ciklusát, a 12hónapot, a 12 kettős órát, a 10 napot ésa 28 holdállomást jelző csillagképet, to-vábbá a 4 naptári fordulópontot kellettszámon tartania és nyomon követnie ah-hoz, hogy meghatározhassa az évszakokrendjét.

Bronzkori jóscsontokon talált jelek ta-núsítják, hogy a Nap és a Hold járásáraalapozott naptárt már a Kr. e. 14. század-ban használtak. És - megelőzve a babi-loniakat - a Metón-cikhis elve szerintegyeztették a hónapokat az évekkel, 7szökőnapot iktatva a naptárba a 19 évesidőszak alatt. A rendszert később továbbfinomították, úgy, hogy minden negye-dik Me t ón-ciklus végén egy napot el-hagytak a nagyobb pontosság kedvéért.Méréseik helyességét mutatja, hogy pél-dául az év hosszának megállapításakor -

az 5. században! - a ma mért értékhezképest mindössze 0,06 századot tévedtek.

Az eget 24 szektorra osztották, ezekmindegyikében 15-16, átlagosan keve-sebb, mint 15,22 napot töltött a Nap. (A24 napterminus elnevezése a napjárástés az időjárási helyzetet tükrözi. Példáulegy adott évben a Nap február 4-én aVízöntő 16"-án halad át, ez a „Tavasz kez-dete". Február 19-én nz„E$ővfz" követi, aNap ekkor a Halak l°-án kel át. Március5-én „Kirajzanak a rovarok", és a Nap aHalak 16"-áralép. Március20.-.„TavaszinapéjegyenlŐség", Kos 1°, Áprifis 5.: „De-rűs ég". Kos 16°. Április 20.; „Gabonaérie-lőesők", Bika 1°. Május 5.: „Nyár kezdete",Bika 16° stb.) így jött kí nekik a 365,2428napos évhossz. A csillagász a Nap hely-zete alapján döntötte el, mikor tegyen aszökőhónap beiktatására a császárnakjavaslatot. Az évet február 5. táján kezd-ték, félidőben a téli napforduló és a ta-vaszpont között, de igazodva a hoidúju-láshoz (holdújév: január 21. és február20. között). Ez volt a tavasz kezdete is. Atöbbi évszakhatárt is a naptári forduló-pontok félidejére tették, hasonlóan akeltákhoz.

A két napfordulót kiemelkedően fon-tos időpontnak tartották. A téli napfor-duló ókori rítusai azt célozták, hogy azév esetleg megakadó kerekének a csá-szár új lendületet adjon. 3 nappal a fordu-lat előtt a császár és kísérete az Ég (kerek)Templomában álló Böjt Csarnokába vonult,hogy önmegtartóztatássá! készüljön a nagypillanatra. December 2,1-én, napkelte előtt 2órával az eget jelképező kerek dombhoz ve-zették, amelyre a császár mint közvetítő ég Ésföld között, egyedül lépdelt fel. Többször meg-hajolt, tüzet gyújtott, majd felolvasott egybeszámolót az elmúlt év eredményeiről, zene

46

hangjaira ajándékokat helyezett el, italáldo-zatot mutatott be, és a tőzbe egy darabka em-berhúst dobott, amit a Szent Konyhán készí-tettek el áldozatul az égieknek. Ezután ismétmeghajolt, majd leereszkedett a dombról, hogyegy másik udvarban végignézze megégi/ em-beráldozat elégetését. Ügy képzelték, hogy azáldozat a máglya f üstjén száll a mennybe.

Hasonló ünnep zajlóit le a Föld (négy-szögletű) Oltáránál a nyári napforduló al-kalmával, de itt nem elégették, hanem földbetemették az áldozatot. A két szertartás ki-egészítette egymást. Télen az ég (jang)kapott erősítést a császár kezéből, mivelekkor a leggyengébb, nyáron viszont akimerült földnek (jin) kellett az új vetés-hez erőre kapnia, így működtette a csá-szár az idő kerekét.

Dél-Ázsia földművelő közösségeiben,például Sri Lankán ma is végeznek Na-pot segítő szertartásokat. A kádak-cere-mónia keretében egy férfit magas oszlopróllógatnak le a húsába akasztott horgoknál fog-va, így lendíti körbe magát az oszlop körül.Az önkéntes áldozat varázscselekmény;az a célja, hogy a Napot a Nyilas csillag-képből átsegítse a Bakba, vagyis átjuttas-sa a téli napfordulón. A rítus kísértetie-sen hasonlít a síksági indiánok naptán-cára, amit szintén horoggal a testükben,oszlophoz kötve járnak az önkéntes vál-lalkozók.

Közép-amerikai naptárak. Az ókori Kí-na csillagászainak pontosságát csak a kö-zép-amerikai indián asztronómusok kö-zelítették meg (mindössze 19 percet té-vedtek az év hosszát illetően). Naptárukis éppoly bonyolult és különleges, s ben-ne az idő szentsége nagyobb hangsúlytkap, mint bármelyik más naptári rend-szerben.

A NAGY KIJELÖLŐ

Bár nyomon követték a holdváltozá-sokat, a Holddal nem számoltak, szolá-ris naptáruk rendje szerint évük 365 nap-ból állt, melyet 18x20 napos hónapokraosztottak, s amelyet - az egyiptomi nap-tárhoz hasonlóan - egy Napnak szentelt5 napos ciklus egészített ki a végén, (Amaják, aztékok és szomszédaik időszá-mításának a 20-as számrendszer volt azalapja, talán azért, mert a kezükön lévőkmellett lábujjaikat is figyelembe vették.)A hónapoknak nevet adtak, és 20 napját0-tól 19-ig beszámozták. Hasonlóképpenjártak el az évekkel, azok is sorszámotkaptak. A 0. év, a maja időszámítás kez-dete (Kr. e. 3113.) a jelen viiág teremté-sével esik egybe. (A zsidók is a világ te-remtésétől számolják az időt.) S ahogymi évezredekben, évszázadokban, évti-zedekben számolunk 10-es számrend-szerünknek megfelelően, vagy ahogy akínaiak 60 éves ciklusokban, ők is na-gyobb egységekbe foglalták az éveket. 20év (tűn) tett ki egy „évhuszadot" (katun),20 katun l baktant.

Külön naptárt használtak szakrális cé-lokra. Ez volt a „Szent Számítás" 260 na-pos ciklusa (maja colkin, azték tonalpo-valli), aminek a rendje a kínaiak „Égi TŐ- Földi Ág" rendszeréhez hasonlatos. ASzent Számítás szerint minden nap sor-számot kapott 1-től 13-Íg, valamint egyelnevezést 20 lehetséges név közül (alli-gátor, szél, ház, gyík, kígyó stb.}. Az elsőnapot alligátor l-jenek, az utolsót virág13-ának nevezték. Mivel a lehetséges vál-tozatok száma 260, virág 13. után ismétalligátor l. következik.

Nem tudni pontosan, milyen csilla-gászati alapja van ennek a számításirendszernek. Egy feltevés szerint az len-ne az alapja, hogy 260 nap telik el a Nap

47

A NAGY KIJELÖLŐ

zeniten való két áthaladása közt Kopán-bati és az azonos földrajzi szélességenfekvő Izapában. (Az előbbi fontos majaközpont volt, az utóbbit a maják elődeilakták.) Más elképzelés ahhoz kapcsolja,hogy kél 260 napos ciklus három un. „fo-gyatkozási év"-vel egyenlő. (A fogyatkozá-si év 346,62 nap, ennyi idő után halad átismét a Nap a nap- és holdpálya ugyan-azon metszéspontján.) Egy harmadik hi-potézis a Szent Számítást onnan származ-tatja, hogy a maják tudták: a Mars szinő-dikus keringési ideje 779,94 nap, arni a260 napnak éppen háromszorosa. Egynegyedik elmélet szerint az az alapja,hogy a Vénusz Hajnal- vagy Estcsillag-ként való első és utolsó feltűnése között263 nap telik el. (Láttuk, a Vénusz kü-lönleges helyet foglalt el a közép-ame-rikai népek életében.)

A Szent Számítás jóslásra, horoszkóp-készítésre szolgált - kedvező előjelekesetén az újszülött nevei közé a SzentSzámítás szerinti születési dátumát is föl-vették -, és szolgál ma is. Guatemalábana felföldi maják sámánjai ma is alkal-mazzák j óslásra.

A Szent Számítás főszerepet játszott„az évek összecsomózásá'"-ban is. A kétfélenaptárt, a 260 és a 365 naposat egyez-tették, így kerekedett ki az 52 esztendősazték-maja „század". A két naptár akkortalálkozik, amikor a két ciklus szerintiszámítás ugyanarra a napra jön ki. Ezt anapot nevezték „az évek összecsomózásá"-nak. Az egyeztetés módja ugyanaz volt,mint a 260 napos ciklusnál; minden napa két naptár szerint nevet kapott, s en-nek megfelelően úgy jött ki a lépés, hogyegy napnak csak 18980 nap, kereken 52év múlva jutott ugyanaz a „családi és utó-név". (Nem csoda, ha ez az elv a kínai

naptáréra emlékeztet, hiszen a „rézbörű-ck" Ázsiából vándoroltak ki Amerikába,és vannak nyomai a kínaiak időközi láto-gatásának is.)

Ezen a naptáron nyugszik a totónakindiánok ma már csak turistalátványos-ságnak számító akrobatikus szertartása,arnít a Veracruz-államheli Papantla mel-lett lévő régészeti lelőhelyen, El Tajfn-ban rendeznek meg. El Tájin középpont-jában a főtéren áll a „Fülkék piramisa",aminek lépcsős falait éppen 365 fülkebontja meg. Ez előtt végzik lélegzetelál-lító mutatványukat a „repülők" (volado-res). Felállítanak egy 30 méter magas oszlo-pot, aminek a tetején kis négyszögletű keretvan. Ide mászik fel az 5 „repülő". Egyikük akeret közepére, az oszlop csúcsára ül, és egykis kétfenekű dobon verve a taktust furu-lyázni kezd. (A dob és a furulya „naphang-szerek".) A zenére társai a lábukra tekert kö-télen függve - a kötél másik végét a keret sar-kaira erősítették - lassan pörögnek a tenge-lyük körül, és egyre táguló körökben kering-ve a forgó kereten, ereszkednek alá a letekere-dőkötélen. Mindegyik 13 kört ír le az oszlopkörül, mielőtt földet érne. Mi ennek a mu-tatványnak az értelme?

A 260 napos számításban 20-féle ne-ve lehet egy napnak, de csak mindenötödik, tehát összesen 4 (ház, nyúl, nád,kovakőkés) eshetett a 365 napos év elsőnapjára. A 365-ben a 20 tizennyolcszorvan meg, a maradék 5 pedig a 20-bannégyszer. Az év utolsó 5 szent napjánötösével ugornak végig a neveken, így azév első napjára mindig e 4 nap valame-lyike esik. Ezért ezeket a „névnapokat"évhordozóknak is nevezik, mert utánuknevezik el az új esztendőt. A „repülők"az cvhordozókat jelképezik. Minden év-hordozó nap tizenháromszor ismétlődik

48

A NAGY KÍJKLÖLŐ

4 jaguár

iilikígyú„nap-név" gyúr

L3. A Napok Köve, Azték „Naptárka" a húdttást meReló/ií évekből

rneg egy 52 éves ciklusban, vagyis a vola-rfa-szertartás a 4 volador 13 körevei azoszlop komi, a 365 fülkés piramis előte-rében egy 52 éves „századot" jelképez.

A mezoamerikai időszámítás lenyű-göző tárgyi emléke az a 26 tonnás bazaltkozrnogram, amit pontatlanul „aztéknaptárk6nek", „a Napok kövének" ne-veznek (13. rajz). A kerek kő faragott lap-ja díszes napábrázolásnak látszik, s bizo-nyos értelemben az is, hiszen rá van vés-ve az egész azték mitikus történelem,

amelyen a hagyomány és a naptár sze-rint 5 Nap uralkodott. A korong közepénTlaltekuhtli földisten égre meredő arcalátható (a „naptárkő" a földbe leheléitágyazva), a szájából kivillanó kökésnyelv-vel, amellyel a hollak tetemeit aprítja fel,két oldalán jaguár karmokban végződőkezekkel, melyek a „mozgás" (ollin) hie-roglifát formázzák. (A „mozgás" jel azörök körforgásra utal, s arra, hogy az az-ték hagyomány szerint az ötödik korszak-nak: a jelenkornak földrengés fog véget

49

A NAGY KIJELÖLŐ

vetni.) A fejet átlós irányban 4 hieroglifakeretezi, ezek a 4 korábbi korszakot jel-zik. A fejből Felül nyílhegy csúcsa, alulnyílvessző tolla áll ki. Feltevés szerint anyíl a legfontosabb irány, kelet feli mu-tat, egyúttal a naptárkö peremén lévőkeretbe foglalt és 13 körocskével körül-zárt „nád" (ákatl) hieroglifára. Ez a 260napos naptárban a nád hó 13. napjánaka jele. (Kelet az a hely, ahol „az évek össze-csöííidziisfl'-nak reggelén megtörténik aNap teremtése; nád 13-án született Tónatiu, az aztékok ötödik, egyben utolsónapistene, és ezzel a nappal kezdődöttaz az év, amelyben a követ állíttató Ic-kóatl király uralkodását megkezdte. Ter-mészetesen szándékosan ült épp e jelesnapon a trónra.) A belső kört keretezőgyűrűben a Szent Számítás 20 napnevé-nek hieroglifái láthatók, ezután a „szél-rózsa" öve következik a napsugarasan el-rendezett 8 széliránnyal, továbbá külön-féle naptári ciklusokra utaló jelsoroza-tokkal, majd két, egymással szembefor-duló „tűzkígyó" formál kört, melyek anappályát jelképezik. A faragást a csilla-gok eget szimbolizáló pontsora keretezi.

Az inkák naptára. Az inka (kecsua) ka-lendárium a holdváltozás szerint mérteaz időt, egyeztetve a napjárással, írottinka naptár ugyan nem maradt fenn, deegy 1534-ben kelt krónikában az áll, hogya szapa iitka (a kecsua uralkodó) Cuzcofőváros lakosságát 12 csoportba osztotta,és mindegyiket egy-egy hónapnéwel je-lölte meg. A csoportok (kerületek) dolgaaz volt, hogy figyeljék, mikor jön el az őidejük, vagyis hónapjuk, s azt közöljék anyilvánossággal. Amolyan eleven naptárrészei voltak tehát, mint a kikiáltó papitestület az ősi Rómában.

Szintén a hódítás utáni beszámolók-ból tudjuk, hogy Cuzcót szentélyek sorahálózta be, szám szerint 328. Egy felte-vés szerint e szentélyek csillagvárták le-hettek. (A sziderikus holdhónap hosszaa Hold csillagokban mért keringési ide-je: 27 1/3 nap. Ez a 328-ban 12-szer vanmeg. A 3ÍÍ8 napos ciklus - a római ős-naptár analógiájára - fölfogható mező-gazdasági évnek is.)

Ügy tűnik tehát, az inka naptár magaa főváros volt, közepén a birodalom szí-vében a Nap templomával és 12 kerüle-tével, meg azok lakóival, akiken mint aNap fia és a naptár ura a „Legfőbb Inka"uralkodott.

A mérések gyakorlati célt szolgáltak,de a Nap fordulópontokra érkezését itt isünnep jelezte. Inti Rajmi „a Nap ünnepe"Peruban a téli fordulatot köszöntötte, ami- lévén, hogy Peru a déli féltekén van - aföld feltörése és a vetés előtti hónapba,júniusba, a „kemény föld holdja"-ba csík.Mint mindenütt, itt is az uralkodó volt alegfőbb ceremóniamester: Az ünnepre a törzs-fŐnökok a Segszebb ruhájukban, a Napnak szántajándékokká! megrakodva érkeztek az orszAgminden részéből. Hagy megtisztuljanak, anap-forduló előtt 3 napon át böjtöltek a résztvevők,az asszonyoktól megtartóztatták magukat, ésminden tüzet kioltottak (unom már hozzá-tenni: mint mindenütt). A nagy nap hajna-lán a szapa inka a főnökök kíséretében Cuzcoszertartási főterére vonult, a Nap iránti hó-dolat jeléül mezítláb. Mihelyt a Nap feltűnt aláthatáron, meghajollak és csókokat dobáltakfeléje. A szapa inka két aranycsészében csicsát,szent söritalt Emelt a Napra. A baljában lévőtneki ajánlotta, a másikba, a „napáldott"-ba be-lekortyolt, majd kísérőinek körbeadta. Ezutána Nap templomába vonultak, ahol lámákat (oly-kor gyermekeket) áldoztak a Napnak. Miután

50

az áldozatok beleit jóslás céljából megvizsgálták,elégették őket, de olyan tűzön, amit az ural-kodó a „Nap-terem"-ben, mumifikált őseinektársaságában a betűző napsugarakkal - gyúj-tott egy homorú aranytűkor segítségével

A Nap-templom helyén ma Sanlo Do-mingo (Szent Domonkos, azaz „Szent Va-sárnap"]) székesegyháza emelkedik. AzInti Rajmi 1930 óta a mai Ciizco felettiinka romok közt ismét életre kelt, mintSzent Iván-napi turistalátványosság.

Az angliai Stonehenge-nél a közel-múltban brit „druidák" kísérleteztek nap-fordulói ceremóniák életre keltésével, devannak országok, ahol e hagyomány fo-lyamatosságát semmi sem szakasztottámeg az évezredek alatt. Ilyen Japán, a„FelkelőNap országa".

Az ország neve (japánul Nippon) - úgymondják - a kínai dzsih-pen, „a Nap szár-mazása" szóösszetételből ered (Japán an-gol ejtése Dzsup'n).

Emberek ezrei zarándokolnak min-den évben a futamigaurai tengerpartra,hogy újév hajnalán a felkelő Napot kö-szöntsék. Onnét, ahol várakoznak, egysziklapár látható a tengerben, Vastag kö-teiek fűzik össze kettejüket. A nagyobbiksziklán a „Mennyei Istenek kapuja" áll,a halhatatlanság nap kapu-jelkép e. A szent„sziklaházaspár" Japán legfontosabb mí-toszának természetadta emlékműve. Ahagyomány szerint itt kötöttek házassá-got Idzanagi és Idzannmi, a japán szi-getek és minden dolgok teremtői, a Nap(Amateraszu) szülei. (L. alább a „Napotszülő tejútsziklák", a szümplegádokképzetének variánsait.)

Amikor a Nap első sugarai kibukkannaka távoli partvonal hegykoszorúja mögül, a vá-rakozók „megtapsolják". Hogy/elhívlak ma-gukra az istennő figyelmét, és meghajolnak

A NAGY KIJELÖLŐ

előtte. Majd behunyt szemmel addig imád-koznak, amíg sárgába nem fordul a Nap vö-röse. Ezután isméi összeütik a tenyerüket,annak jeléül, hogy elengedik az istennőt.Amateraszu szentélyében megtekintik a bar-langot, ahol a hagyomány szerint az istennőelrejtőzött. Itt találhatőka sintó-vallás legbe-csesebb ereklyéi, köztük az a tükör, ami ki-csalta a barlangból. Amateraszu történetéi asintő rituálé keretében ma is előadják.

„Ösmagyar" naptár. Milyen naptára le-hetett pogány eleinknek? Mivel a szintekőkorszaki körülmények közt élő népekis rendelkeztek saját naptárral, ezért egé-szen bizonyos, hogy a magyarok már azőshazában nyomon követték az égitestekjárását. Egykorú forrásokból tudjuk, hogyeleink két legfőbb méltósága a fttindü ésa gyula volt. Az előbbi neve a török kun,„Nap" az utóbbié a Hold nevéből vezet-hető le. LÁSZLÓ GYULA a gyula méltóság-nevet „Napról gyújtott fák!ya"-ként értel-mezi, ami azt jelentené, hogy eleink tud-ták, hogy a Hold a Naptól nyeri világos-ságát. LÁSZLÓ GYULA a két méltóságnévbőlarra következtet, hogy egyidőben a ma-gyarok kazár minta szerint kettős fejede-lemségben éltek. A szakrális fejedelem akündü volt, a hatalmat ténylegesen >tgyu-la gyakorolta (mint a középkori Japánbana sógun a császár, vagyis a tenno helyett).Az Árpád-korban hasonlóan oszlott mega hatalom a király és a trónörökös, az „if-jabbik király" között. Erre vonatkozóan írjaBOSNYÁK SÁNDOR: „A tatár eposz első sorai,amit ma is énekelnek, igazolja, hogy a tatárokis az evilági viszonyoknak megfelelően rendez-ték be égi világukat:

'Mint az égen a Nap s a Hald,földön a kán s a fia volt.'"

(BOSNYÁK 1974:46.)

51

A NAGY KIJELÖLŐ

14. Nap, Hold, Szél a gyii|jyei református templom mennyezetén

A mondottakkal összefüggésben emlí-tést érdemel, hogy a honfoglaláskori mél-tóságjelvény ck aranyból, arany és ezüstegyüttes alkalmazásával vagy ezüstbőlkészültek. Föltehető, hogy a két fémettudatosan, a Nap és a Hold jelvényekénthasználták az akkor elterjedt asztrális fém-szimbolika részeként. (A Nap és a Hold aKépes krónika egyik vezérábrázolásán -Vérbulcsúén - melldíszként látható.)

Abból, hogy az uralkodó{páro)k a Napés a Hold földi porhüvelyei, egyben hely-tartói voltak, s ebben a minőségükben anaptárszerkesztés irányítói, arra követ-keztetek, hogy eleink naptára is luniszo-láris kalendárium lehetett, vág)' „vene-roluniszoláris", azaz olyan naptár, melya Vénusz járását is figyelembe vette. Errenézve meséink és néhány régi falusitemplomunk festett rnennyezetkazettáiszolgálnak közvetett bizonyítékkal. Me-séinkben a Nap, Hold, Vénusz (magya-rul a Vénusz neve Csillag vagy Szél) hár-masa igen gyakran együtt „játszik", segyütt jelennek meg a csengersimai és agyügyei templom mennyezeténfí-í. rajz),Távolkeleti párhuzamként 1. Amatera-azu, Cukujomi és Szuszanoo testvérhár-masát. A 8 éves veneroluniszoláris cik-lusra más naptári számokkal együtt egygyakori meséi szám, a 99-es utal {8 év =

99 holdhónap) mint az időmúlás kifeje-zője, ráadásul az Est- vagy Hajnalcsilla-got megszemélyesítő szerepkörhöz, a tün-dérhez, boszorkányhoz kapcsolva. Példá-ul: Tündérszép Ilona 99 kulcsot ad férjénekazzal, hogy a századik szobába (az új cik-lusba?) be ne lépjen. Az a tilalom ellenéremégis bemegy. Ott talál egy 99 fejű sárkányt,mely kiszabadul, és a tündért elrabolja (Álla-l-súgorok c. mese). Kis kondás egy öregasszony-hoz áll, hogy elrabolt felesége kiszabadításá-hoz a szükséges varázseszközöket megszol-gálja. Az Öregasszonynál 99 fej szárad karón,az övé lenne a századik, ha sikertelenül járna.A Hollóferjős király.) Csak a párhuzam ked-véért: Állatinak 33 neve, s ennek meg-felelően a muzulmán olvasónak 99 sze-me van, amit az igazhitű muszlirn 3-szormorzsol végig.

A Nap nevében!

Solium latinul „író«iís"-tjelent, s egyi-ke a Nap (Sol) nevéből képzett szavak-nak. Ez néni meglepő, hiszen egykor azt,aki trónra lépett, az „Isten fiá"-nak, a„Nap véréből való"-nak tartották.

A lat. regire („uralkodni", „kormányoz-ni", „kijelölni", „szabályozni") igéből

52

képződik a „király" jelentésű rex szó. AMitra (Mithras) napisten nevében meg-bújó rawh szótag (jelentése „kiegyenesí-tő") arra a gyökre megy vissza, amelybőla hindu rádzsa és a latin rex cím is ered.A rádzsa és a rex regnálási teendői közétartozott az is, hogy az égi királyi a Napföldi képviselőjeként a naptárt végű lázzá.

Ez a képzet összefügg azzal az elter-jedt hiedelemmel, hogy a lélek a nap-sugárraljut az anya testében növekedőmagzatba. Ezt a gondolatot csak kivéte-les személyek esetében tartották fontos-nak kihangsúlyozni. Például az első em-ber vagy dinasztia- és népalapító atyákszületésével kapcsolatban. Jó példa a bib-liai ősapánké, Ádámé, akibe lelket a vilá-gosság Istene lehel, és Jézusé, Isten fiáé.A középkori keresztény művészet úgyábrázolja Jézus fogantatását, hogy a(szent)lélek fénysugáron hatol Mária mé-hébe. Az első ember, aki tehát az eredet-mondákban mindig az ágyékából szár-mazó nép első fejedelme és főpapja (sá-mánja) is egy személyben, rendszerint aNap fia vagy leszármazottja.

Az indonéz kenyah törzs tau nemzet-ségének a névadó toternőse Tau, a Nap.A fekete-afrikai m ős szí birodalom, Uaga-dugu királyát, Moro Nabát a Naphozhasonlították. Akolumbiai deszana indi-ánok szerint az első halandót, a törzs ősap-ját a Nap leánya szülte. A szibériai (uráli,ál táji) népek alapító (h)ősatyái a Nap,Hold állat alakú megtestesüléseinek aleszármazottjai, beleértve a magyarokmondabeli ősét, Magort és ikerfivérét,Hunort, valamint a dinasztiaalapító Ál-most, aki a monda szerint a napturul ésaz emseanya nászúból született. Eleink pap-király-főfejedelme, a kündü, a Naptóleredeztette hatalmát. A Zemplén megyei

A NAGY KIJELÖLŐ

Karoson kiásott honfoglaláskori vezéri sírarany-ezüst tegezborítóján ott a szvasz-tika, a Nap jele.

A magyar fejed elem ne vek sokatmon-dók ebből a szempontból. Ügeké kapcso-latba hozható „szent" értelmű iá, egy sza-vunkkal {az egy és a Nap kapcsolatát 1. a

15. Fáraói ostor

SOLI DEO GLÓRIA c. fejezetben); Elődé egy-szerűen „e/sd"'-t, „ás "-t jelent; Levédé -RÓHEIM GÉZA szerint - az uráli napistenegyik nevével (LuntAtir, „Lúd fejedelem")hozható összefüggésbe közvetlenül vagyszláv közvetítéssel (őr. lebegy, „lúd",„hattyú"); Álmosé talán az „alma", Ár-pádé az „árpa" nevesített alakja - a meséinap héroszok gyakran viselnek gyümölcs-vagy magtcrmésnévből képzett tulajdon-nevet. Szabolcs fejedelem nevének ere-detét és jelentését homály borítja, de talánnem nagy merészség a „(meg)szab", „sza-bályoz" igével kapcsolatba hozni. A Gézanevet ARANY JÁNOS ékesítette föl napki-rálynak kijáró glóriával, amikor az erede-ti olvasatban talán Gyeseként hangzó ne-vet „Dicső"-nek „fordította". Végezetül,első szent királyunk sem véletlenül kapta

53

A NAGY KIJELÖLŐ

a kcresztségben az István nevet: a gör.Sztephanosz jelentése „koszorú", „korona",s a királyság Naptól való származtatásá-nak első számú szimbóluma éppen a ko-rona.

Avédikus hindu mitológiában az elsShalandó, Járna a Teremtő leányának, Szaran-junakés Vivaszvat napistennek a fia. Járna„emberős", isteni szülei emberalakban nem-zik, míg például az Asmn ikerpárt lóalakban.

Járna is király lesz, mégpedig Oziriszhezhasonlóan a halála után a árnyak birodal-máé. Atyjától örökölt „napos" természe-tét és attribútumait halálistenként is meg-őrzi. Jáma nyilai a „halál nyilai", Apol-lón halált hozó napsugár nyilai rá emlé-keztetnek, és a naplövő Ji íjászéval közöstegezből kerültek ki; Járni és Ji nyíl-vesszejének csúcsa a Sirius csillag. MagátJámát a lenyugvó Naphoz hasonlítják,

16, Nut. A-t ágyékából kelő Nap beragyogja HSthor templomai. Egyiptom. Dcndcra, ríiniai kor

mivel a Nap útját követi, amikor alvilágipalotájába pihenni tér. Ez az út az em-beri életút szimbóluma is. A szanszkritnyelvben az ember elhunytát és a nap-nyugtát ugyanaz a szó fejezi ki.

A fény (Ahura Mazda) akaratából ésa Nap (Mitra) nevében uralkodó akha-menida sáhinsahok ÍVoaruí-kor koro-názkodtak.

Az ókori Egyiptom fáraói magukat aNap (Re, Amoo Re, Hórusz) fiainak ne-vezték, és ezt a nevükben, „elöneveik-ben" is feltüntették. (L. Dzsedefré,Khephrén, Menkauré, Noferkahor, Ame-nemhet, Amenhotep, Ramszesz). Ez aIV dinasztiától (3. évezred közepe) váltáltalánossá, de korábbi példákat is isme-rünk. A lépcsős piramisáról nevezetesDzsószer (III. dinasztia) jelzője „AranyNap" volt például. Ennek a titulusnak va-lóság-alapja is volt, amennyiben a fáraóksokszor a Nap-papság tagjai közül ke-rültek ki. A fáraó napisteni voltát számoskülsőség fejezte ki.

Szisznek, aki a halott Nap (Ozirisz)nővér-felesége és az élő Nap (Hórusz)anyja volt az egyiptomi mitológiában, aneve „írónus"-l jelent (egy. Iszet). Híe-roglifája és fejdíszként ábrázolt ismer-tetőjele trónust ábrázol. Amikor a fáraóelhelyezkedett a trónján, Hórusszal azo-nosult, aki anyja ölében üí. A gyermekHóruszt így is ábrázolták, a fáraót viszontúgy, amint Izisz, Nút vagy Háthor anya-istennő csecsét szopja.)

A fáraó koronájáról az ureusz-kobra,a „Nap tüzes szeme" meredt a szemben-állóra. A kezében lévő regálíák: a pásztor-bot és a légycsapó (ostor) stilizált, aranymásai a legfőbb Pásztor, a napisten „ere-deti foglalkozására" utaltak. Az osíorszí-jak fonadékát éppolyan háromszög-so-

A NAI;Y KIJELÖLŐ

rozatokjelzik, amilyenekkel napsugázástábrázolták az egyiptomiak (15., 16., 27.rajz)- Amikor az uralkodó megjelent alatt-valói körében, azt mondták: „fölkelta Napa horizonton" (mindkét eseményt ugyan-azokkal az írásjelekkel írták le).

A fáraónak bizonyos idő elteltévelmegújulási szertartáson kellett keresztül-esnie. A Szed- szer tartás t újévkor tartot-ták, és a Nap által kormányozott világrendjének megújítását célozta. Úgy vél-ték, ahogy megújul a Nap, úgy fiatalodikmeg a fáraó, s élénkül meg az élet az or-szágban. Amikor meghalt, „nyugatraköltözött", mint Járna vagy Arthur, abritek legendás uralkodója. A Nílus nyu-gati partján, az élettelen sivatagban te-mették el, arrafelé, amerre lement a Nap.Napszimbolika volt a piramissírok szim-bolikája, de később is, amikor az uralko-dók már szerényebb végső nyugvóhellyelis megelégedtek, a sírok belső falait— afáraó „ nyugati utazásának" illusztráció-jaként - a Nap túlvilági útjának képso-raival díszítették. Ez csak az uralkodókatillette meg. Úgy hitték, hogy a király el-lenségei osztoznak Apóphisz kígyó sor-sában, akit Re alvilági útja során győz le.

Naptól származtatta magát a hettitauralkodó, akit „Napunk"-nak neveztekalattvalói, és a mitikus görög dinasztiákfélistenkirályai - maguk is naphéroszok- szinte kivétel nélkül Zeuszt mondhat-ták apjuknak.

A maja királyok is elsősorban a Napnevében kormányoztak. Címűk„Nöp-ar-ca űr" volt. A dinasztikus hatalom jelvé-nyét, a két végén sárkány fej ékben végző-dő „égszalagot" a főnökök derekán öv-ként láthatjuk viszont, és a Nap, Hold,Vénusz, nappal, éj, ég kép írásjegyeineksora díszíti. A palenqueí „Feliratok temp-

55

A NAGY KIJELÖLŐ

loma" (Dél-Mexikó), ami mögött a Napa téli napfordulókor lenyugszik, Pákáiúrnak, Palenque uraikodójának a halottipiramisa. A templomot, Pákái szarkofág-jának faragott fedőlapját sok olyan motí-vum és írásjegy ékíti, mely a királyságintézményét a Nap égi uralkodásával, afőnök halálát a Nap téli „halálával" kap-

17, „Napsngaras" (pillangós) kai-ikásostoriik

csolja össze. Az azték uralkodó Vícílo-pocstli napistennel azonosította magát.A nacsez indián Főnök megszólítása"Nagy Nap", s alattvalói a.„Napnépé"-nek.neveztékmagukat.

A Nap nevében parancsoltak a törté-nelmi neveket viselő uralkodók is. A per-zsa birodalom alapítójának, Kűrosznak

(tKr. e. 530.) a neve (perzsa Kurus) aztjelenti: „Nap", „pompa", „trón", de a„Nap" a Dáriusok, Xerxcsck nevében isbenne van. Makedón Nagy Sándor azegyiptomi Amon megtestesülésének nyil-vánította magát, Néró, római császár (54-68) magáról mintá/.tatta Sol kolosszálisbronzszobrát, melléje épült, és róla kap-ta nevét Vcspasianus Colosseuma. Késeiutóda, Aurelianus, a „napcsászár" (270-275) államvallássá emelte Sol kultuszát.

Indiában a Maurja császárok idején -Nagy Sándor hatására? - visszatér a kirá-lyok Naptól való származásának a gon-dolata. Csandragupta Maurja (tKr. c.297) magát a „Nap Őré"-nek (Csakravartin-nak) tekintette. A középkori India feje-delmi családjai a mitikus „Nap-nemzet-ség" (Szúrja-Vamsa) leszármazottjainaktartották magukat (vagy ha nem, akkor aHold-dinasztiához tartozó ősök nevébenuralkodtak.) Akbár nagymogul (1542-1605} muszlim létére az „Isteni Nap" (Din-i-Ilahi) szinkrctikus kultuszában reméhcegyesíteni birodalmának sokféle népét.Akbár külön fővárost építtetett e kultuszszellemében, Fatehpur Szikrit, és bennecsodálatos vöröskő palotát. A palota trón-terme, a Divan-i-Khasz kifejezte „önnap-irnádatát". A terem közepén osziop áll, atetején napkorongot formázó kerek plat-formmal, ezen állt egykor a mogul kerekarany trónusa. A trónhoz a terem négysarkából - a 4 égtáj felől - kis hidak ve-zettek, az instanciázók ezeken a hidacs-kákon közelíthették meg egyesével azuralkodót, aki évente egyszer foglalt itthelyet, azon a napon, amelyen a Nap aKos jegyébe lépett, vagyis a tavaszi nap-éj egyenlőségkor.

Hasonló szem lé let jellemezte a keresz-tény királyságokat. Erről árulkodnak a

középkori királyok ószövetségi és ger-mán-római mintákat a főpappá sxente-tésscl és saját pogány hagyományaikkalötvöző koronázási ordói. A koronázásidombra lóháton feíksptató magyar ural-kodók, a trónhoz vezető lépcsőkön fellép-delő királyok a pályája csúcsára hágó Na-pot utánozzák. Nagy Kárólynak a bibliaiSalamonhoz hasonlóan 1 lépcsős trónusavolt, mivel mindketten úgy hitték, hogy a„hetedik mennyország" a Nap szférája.

Nemcsak a trón napjelkép, a királyi(főpapi) hatalom minden külső jele az.Nap-, ritkábban Hold - illetve égszim-bólum volt mindenütt a korona (tiara,koszorú), akár tollból, akár aranyból ké-szült, akár sámán, akár király (főpap)hordta. Abroncsa a Nap korongját, vagy- pántjaival együtt - az égi „pántokat",ágai vagy pártája a napsugarakat jelké-pezték. A „szabványos" korona a napis-tenek sugaras fejekének mintájára ké-szült, de a rendhagyó koronák is jelzik,viselőik kinek a nevében uralkodnak. Amezopotámiai, biblia királyok koronájánbikaszarvak jelképezik a napsugarakat -l. Mózes „fényszarvait" {az ószövetségihéber nyelv a kifejezést: „Isten fölemelifelkentjénekszarvát" a 'megerősíti király-ságát' értelemben használja: 1. Sám 2,10.)-, az iráni sahok diadémját a napkorongés a holdsarló ékesíti, a liliomos vagy ke-resztes középkori koronák pedig ugyan-azt az eszmeiséget fejezik ki, mint a su-garas fejékek {18. rajz).

A szent lándzsa, mely a középkoriNyugat-Európában a legfőbb hatalmijelvény volt, a kelta-germán ég- és nap-istenek mitikus fegyvere után készült,(német mintára a mi István királyunkéis), s amikor az újdonsült magyar királya koronázási dombon négy felé vágott a

A NAGY KIJLLÖLÖ

kardjával - ahogy az egyiptomi fáraóvagy a kínai császár az égtájak felé nyl-lazott -, bizton hitte, „Isten kardjá"-t, aNap mcgacélosodott arany sugarát mar-kolja. (A szertartási fegyverek, amilyen amagyar királyok buzogány ős jogara pél-dául, többnyire aranyból készültek és

harcra teljesen alkalmatlanok voltak.) Akirályi fegyverzet többi darabját is áthat-ja a napszimbolika. Hadvezérek, fejedel-mek páncéljait - eredetileg talán királyikiváltságként - a Nap, Hold és a csilla-gok képmása díszítette, a Napé rendsze-

57

A NAGY KIJELÖLŐ

rint a mellrészen, a szívtájékon, nyilvánóvó-védő célzattal, hogy a Nap uralmaalá tartozó, legfontosabb szerv felől a rá-irányzott szúrást, nyilat eltérítse (elter-jedt felfogás szerint a Napra fegyvertemelni a legnagyobb bűnök egyike volt).

A királyi (főpapi) palást is égszimbó-lum. Szent István sógorának, II. (Szent)Henrik német-római császárnak a palást-ján csillagképek láthatók, Szent Istvánén,mely eredetileg püspöki casula volt, amennyek hierarchiái; a kínai császári öl-tözéken a sárkány - aminek a képét csaka Menny Fia és utódai viselhették, lévénaz Ég és az Égtől való császári hatalomheraldiku s jelképe - mint a Nap és a népoltalmazója együtt szerepel a Nappal ésmás égitest-ábrázolásokkal. Égijeleket vi-sel köpenyén a szibériai sámán is; csillag-képek és a Tejút állati, növényi szimbó-lumait, égitesteket jelképező tükröket.

A királyi fegyverek „polgári" megfele-lője ajogar, mely nevével is a jog legfőbbvédelmezőjétől, a Naptól, keresztény fel-fogás szerint Istentől nyert bírói főhatal-ma t jelképezi. Ajogar olykor az igazságraesküvő kézben végződik, mintegy meg-hosszabbítva a király igazságosztó kezét(mint mondták: „messzire elér a mennyeiigazságszolgáltatáskeze"; sokhelyütt a Napsugarait hosszú karoknak képzelték). Afegyver is a kéz, kar meghosszabbítása;kard szavunk például a kar szóból kép-ződik (vő. ang. arm, „kar", „fegyver").

Égszimbólum volt az országalmaarany gömbje, mely jelképezhette a Föl-det, a Világot - a középkori ábrázoláso-kon az országalmán láthatók a kozmosz„pántjai" - és magát a Napot is.

Volt még egy, rendszerint királyi ki-váltságnak számító jogkör, aminek szem-beszökő a szoláris szimbolikája, ez pedig

a pénzverés joga, A pénzérmék szinte ki-vétel nélkül kerekek voltak, s az értéke-sebbje aranyból készült, „vert, tömör, szín-arany" -ból, ezt jelenti a lat. solidus (a Sol,„Nap" szóból). Solidus na k hívták NagyKonstantin császár arany pénzét. Ez apénzfajta a korai középkorban egész Eu-rópában elterjedt, Szent István is vere-tett „nappénzeket". (Újabb időkből is is-merünk „nappénzt", a perui sol ilyen.) Azarany (ezüst, réz, bronz) érmékre az ural-kodók képmását, a királyság szimbólumaités Európában a kereszt jelét verték.

A leghíresebb napkirály, a franciaXIV. Lajos (1638-1715), így is hívattamagát. Már 17 évesen Apollón szerepéttáncolta egy számára írt kosztümös ba-lettben. Kastélyainak, mindenekelőttVersailles-nak a jelképi mondanivalójaezt volt hivatott hirdetni. A kastélyegyüt-tes tájolása, a király hálószobája, a 4 év-szak kútjaí és az Ápol Ión-kutak, melyekApollón napisten „életének" eseményeita király életéből vett jelenetekkel vegyí-tették - a belvederei Apollón-szó bor ésa király arcvonásait összedolgozva -mind erről szóltak. Ezt példázta Lajoshírhedt udvari etikettje, a grandé levée ésa grandé couckée, a „felkelés" és „lefek-vés" nyilvános szertartása, aminek mon-danivalójára a királyi hálószoba és anagy Apollón-kűt egymásra néző együt-tese is utal; a kastélytól nyugatra, amerreaz ablakból látszik a lemenő Nap, ér vi-zet Apollón aranyos fogata, vele szem-ben, a palotában pedig a király tér megaz ágyába.

Keleten ma is él az uralkodó napiste-ni származásának a hagyománya. Aja-pán császárra még mindig úgy tekinte-nek alattvalói, mint aki Ám átér aszúegyenes ági leszármazottja, noha a II.

58

világháború végét jelentő fegyverletétel-kor kötelezték, hogy nyilvánítsa ki, a di-nasztia nem égi eredetű. Hála a történetifolytonosságnak és a fejlett írásbeliség-nek, e hagyomány ősi kínai változatátrészletekbe menően ismerjük.

Mint a világ sok régi műveltsége, akínai is egy égben gyökerező, csodálatosfát kapcsol a Naphoz. A„7Yz Égi TS" és a„Tizenkét Földi Ág" 60 napja ezen a „nap-tárfán" hajt. Jelképesen szóivá, a Napennek a fának a tövén kél keleten, enneka csúcsán delel, és ezen nyugszik nyu-gaton. A „kelet" kínai írásjele a fa és aNap együttes stilizált ábrázolása:^. Az5 ágens („elem") közül a fát a kínaiak akelet égtájhoz társították.

Ez a fa nemcsak a Nappal, hanem a csá-szárral is együtt mozog, más szóval az életjaja mindig ott nő, ahol a császár épp tar-tózkodik. Nyári napfordulókor elméletben abirodalom szívében, a főváros közepén lévőcsászári palotában, ahol a világegyetem köz-pontja van (K(na kínai neve, Csung-Kuo„Közép-ország"-ot jelent), a világ tenge-lyében áll áfa. Délben, amikor a Nap a facsúcsán delel, a mindennek mértéket adó csá-szár sem vet árnyékai - vagyis kínai f elfogásszerint tökéletes -, ahogy adott földrajziszélességen nyári napfordulókor a gnó-monnak sincs árnyéka. Mint e példa ismutatja, a császárnak mindig összhang-ban kell lennie a Nap haladásával. Hi-szen 6 a Menny Fia, a Nap képmása (amitikus hagyomány szerint Hszi-Honapanya-istennő hatalmas császárokágyasa volt), és rnert számára a Nap akövetendő példakép, lévén az egyetlenhelyes út a Nap útja: a Tao. A császárnakezért meghatározott rend szerint a Napútján kellett járnia, képletesen szólva,mindig a fa alatt kellett laknia.

A NAGY KIJELÖLŐ

Minden ötödik évben bejárta a birodal-mat. Tavasszal a keleti országrészbe látoga-tott, nyáron a délvidéket kereste fel, ősszelnyugaton, télen pedig északon tartott ud-vart, majd visszatért középre, a fuvarosba.Abban a 4 esztendőben is követte a Nap út-ját, amikor nem hagyta el a fővárost, még-pedig úgy, hogy az Évszakok változását kö-vetve palotája megfelelő 3-3 lakosztályátlakta l-l hónapig; s keleti szárnyban hálttavasszal, a déliben nyáron, ősszel a nyugatioldalon, a tél 3 hónapjában pedig az északilakosztályokban. A nyár harmadik havában- nyári napfordulókor - megszakítva akörforgást foglalt helyet a középső csarnok-ban, hogy így jelölje ki az év és a mindenségközéppontját, így őrizte a birodalom egysé-gét időben és térben, ég és föld médiatára-ként, idővel enyhítettek a császár szertartá-sos életrendjének szigorúságán. Nem kellettmár állandóan költözködnie, ehelyett ha-vonta fölkereste az Égi Hatalmak Csarnokátés a közepén emelkedő napoltárt, hogy a hó-napnak megfelelő épületrészben illetve „kő-zépen" elvégezze az előírt ceremóniát.

A császárt nemcsak a Nappal, hanem az égközepével, a Sarkcsillaggal is azonosították,ezért alattvalóinak, miközben ő délnek nézőtrónusán ült, észak felé fordulva kellett lebo-rulniuk előtte. Nap- és sarkcsillagmás lettvolna egyszerre? Úgy tűnik, igen. Egy el-terjedt hiedelem szerint a Nap éjjel, ami-kor nem látjuk, az „ég közepén", a Sark-csillag mögött tartózkodik. Teszkatlipokavolt az aztékok első napistene, de ő volt aGöncöl (és a Sarkcsillag?) megszemélye-sítője is, az éjszakai Nap. És Jahvét, aki-nek számtalan napisteni tulajdonságavan, a próféták és más bibliai szerzőkészak felől rettegik: „Észak jelöl aranyszínűvilágosság támad, Isten körül félelmetes dicső-ség." {Jób 37, 21. L. még Jer 1,13.)

59

A NAGY KIJELÖLŐ

A kínai császár tevékenységét szigorúelőírások szabályozták. Nem volt szabadvétenie ellenük, mert akkor „a Nap is el-vétette volna útja t", aminek következtébena Földet katasztrófák sújtották volna, ésa társadalmon is a zűrzavar lett volna úr-rá. A kölcsönösség alapján - úgy hitték- neki is módjában állt egyengetni a Napútját, s így szabályozni a naptárt, így letta világ tengely én forgó élő mutatóként a

19. l lammiirapi törvénysztélíjé. A király hall-gatja n napistcn parancsolatai!. Kr. e. 18. század,Párizs. Lcnivre

császár a Nap képviseletében az idő földikormányzója.

És ezt így hitték mindenütt. A (pap)-királynak kellett ügyelnie arra, hogy aNap le ne térjen kijelölt pályájáról, kü-lönösképpen a „ves/.élyes kanyarokban",a napfordulókon. Mágikus tevékenysé-gét az uralkodó ünnepélyes körülmé-nyek között végezte, ahogy illett. (A régi-

ségben minden, ami ünnep, egyúttalnaptári, fordulat! ünnep volt. Lat. Sói-ból ang.Soletrm „ ünnepélyes", f rá. solennité„ünnepélyesség").

A naptárrendezés az uralkodó hatal-mában állt. „Ennek egyik legrégebbi példá-ja, hogy Hammurapi óbabiloni birodalmá-ban (le. XVm-XVII. század) maga a királyrendelte el alkalmilag egy-egy szökóhónapbeiktatását."Tegyük hozzá, a Nap nevé-ben. Hammurapi híres törvény sztéléjénSamas napisten, a törvény és igazságos-ság legfőbb őre diktálja a királynak tör-vényeit, mint később Jahve Mózesnek aSzinai-hegyen. (19. raji) „Mezopotámiábanaz intercatatio mindvégig királyi jog maradt,amelyben a papok véleménye is érvényesült.Athénban az arkhőn, a Caesar előtti Rómábana paníifexek testülete döntött a szökőhónapokbeiktatásáról." (HAHN 1983:39.)

Július Caesar azért adhatott paran-csot Szoszigenész egyiptomi csillagász-nak új naptár kidolgozására, mert egyszemélyben volt consul, dictator és pontifexmaximus. (Azaz „főpap". E cím szó sze-rint „legfőbb hídverő"-!jelent. A ponti-fex ég és föld között „vert hidat".) XIII.Gergely pápa ugyanezen a jogcímen, te-hát mint a keresztény közösség pontífexmaximuaa, a legmagasabb földi hatal-masság és Krisztus földi helytartója vet-te magának a bátorságot, hogy a Julia-nus-naptár hibáit kijavíttassa. A pápaijelvények: az arany-ezüst lobogó, a kétkulcs és a hármas korona a naptárkészí-tésijogot is kifejezik. A heraldikai színeka Nap és Hold színei, a menny és a földkapujának kulcsai a ianuá-k, a napfor-dulói kapuk, azaz a János-napok (dec.27., ji'in. 24.) jelképes kulcsai. A pápaidara 3 abroncsa a „három világ" felettiuralom jelképe, csillagászati értelemben

60

a Ráktérítö, az Egyenlítő és a Baktérítököreit szimbolizálja.

Az első naptárkészítők parasztokvoltak, mivel a naptár tulajdonképpen„csak" a mezőgazdasági munkák rendjétformalizálta. Miután ajó termés volt azélet záloga, a jó termés viszont az égi-ektől íüggött, az ő nevükben pedig a ki-rály kormányzott, a fő rdu latünnep ék ri-tuáléjában főszerepet játszottak olyanvarázscselekmények és jelképes aktusok,amelyekkel a király igyekezett biztosítaniajó termést. Egyiptomban a vetés és ara-tás megkezdésére a fáraó adott jelt. Mihelytaz ár levonult, és a/Öld készen állt a mag be-fogadására, a fáraó ünnepélyes külsőségek kö-zött megejtette az első kapavágást (20. rajz),és elvetette az első marék magot. Ugyanígy őaratta le a termés beérésekor az elsőkévé bú-zát, amihez az égiek fölhatalmazására an-nál is inkább szükség volt, mivel fölértegy istengyilkossággal; a gabonábanOzi-risz lakozott.

A kínai császárnak a csillagászai általmegjelölt napon el kellett mennie az „Ima aJó Aratásért" templomba, hogy ott elvégezzea megfelelő szertartásokat Egy másik ünne-pen a mezőgazdaság templomának szent me-zején felszántott egy darabka földet és eső-áldozaiot mutatott be.

Acsorti maják Guatemalában ápr. 25-én egy 8 napig tartó esőcsináló ünnep-ségbe fognak, aminek az a fénypontja,amikor a zeniten áthalad a Nap; rá kétnappal, máj. 4-én megkezdődik a vetés.

A keresztény naptári ünnepeknekmindmáig mezőgazdasági jellege van.Zöldág-szimbolika, terményszenteles,euphemizált termékenység-varázslás, avetés, állatkihajtás, betakarítás ünnepiszakralizációja mindenütt él, csökött for-mában még városon is. A liturgia mező-

A NAGY KIJKLÖLÖ

gazdasági jellege már nem olyan nyil-vánvaló, bár az istentisztelet főszereplőjea kenyér és a bor, A liturgikus naptárbakevés agrárrítus jellegű szokást fogadtakbe az egyházak; ilyen az április 25-i bú-zaszcntelés. A zsidók jelesebb, un. zarán-dokünnepeiket történelmi emlékünne-peknek tekintik, de hogy eredetileg ag-rárünnepek voltak, az mindhármójuk-ról kimutatható. Peszáh, a zsidó Húsvétaz aratás megkezdésére adott jelt erede-

20, A I'ilraó megejti az elsíí kapavágást. Prcdi-nasitikiií knr vége. Oüfoid, Ashmolean Museum.

tileg, Sávúót (Pünkösd) a sikeres betaka-rítást ünnepelte, Szukkót pedig szüret-ünnep volt.

Az idő templomai

Amindenség egy nagy óra, de zpon-tos időt nem könnyű róla leolvasni. Óra,naptár sokáig nem volt elegendő az idő-méréshez, s az egyes időegységek: nap,hónap, év pontos hosszának a megálla-

61

A NAGY KIJELÖLŐ

pításához a legutóbbi időkig szükség voltcsillagászati mérésekre.

A mérőeszköz görög neve gnómon.Legegyszerűbb formájában földbe szúrtbot, aminek árnyéka mutatja az idő mú-lását. A gnómon szó egy töröl fakad azemberi gondolkodás történetében olynagy szerepet jÁtszógnószisz, „megisme-rés" fogalommal. Sokatmondó egybee-sés. Mérni az égi változásokat annyi,mint megismerni az égiek akaratát. Agnószticizmus tanításának ez a csillagá-szati alapja. Erről (is) szól Prométheuszmítosza, a titáné, aki a tüzet és vele aszellem világosságát az istenektől lelop-ta a Földre. A bot, amibe az égi szövet-nek parazsát rejtette, nemcsak „tűzcsi-hob pálca". (Prométheusz nevénekszanszkrit ősalakja: pr&manlha ezt je-lenti, a tűz ellopása azt jelképezi, hogya titán a tűz gerjesztésére tanította megaz embereket. Vagyis a mítosz arra azidőre „emlékszik", amikor az ember eztaz eljárást feltalálta.) A bot gnómon is,mely az „égi tűz", a Nap árnyékát „lopjael", azaz teszi lehetővé mérni az időt,aminek birtokában az ember tényleg azistenekhez (az időt mutató planéták-hoz) lesz hasonló. Prométheusz Kro-nosz-Khronosszal azonos, az Idő Atyá-val, akinek időjelző kozmikus varázs-pálcája, gnómonja a földtengely; amindenség órájának összes mutatójalátszólag e körül forog. A tűzcsiholó fú-ró szexuális jelkép is, az égisten erektáltnemzöszerve, amelyet a földanyába fúr-va új tüzet, új életet gerjeszt. (L. a si~valingamot, a hindu Siva isten templo-mainak szentélyeiben ágaskodó kőfal-löszt, mely eredeti gnómon jellegét régelvesztette, s csak mint termékenység-jelkép funkcionál. Észak-Európában is

sok fallikus gnómont találunk a megalitépítmények maradványai között.)

Az írás feltalálása előtt az ember „nemvehette le a szemét" az ég „számlapjá-ról", sem mérőműszereiről, abban az idő-ben maguk a gnómonok voltak a kalen-dáriumok. Viszonyítási pontok vagyisgnómonok híján csak körülbelül állapít-ható meg, hogy az év melyik időszaká-ban járunk. A természetben élő embertaz időjárás periodikus változásai, a flóraés fauna ciklusai (az egyes növények vi-rágzásának vagy a termésük béé re s énekideje, különböző állatfajok migrációs éspárzási időszakai) segítették eligazodniaz időben, de ez a tudás csak a paradi-csomi állapotok fenntartásához bizonyultelégségesnek, az ember viszont - a törté-nelem a tanú rá - többet akart tudni,„kiűzette hát magát a paradicsomból".

A gnószisz megszerzésének egysze-rűbb formáit a természet tálcán kínálja,elég hozzá egy megfigyelő hely, olyan„magasles", ahová a megfigyelő mindigvisszatalál, és egy jellegzetes alakzat (fa,szirtfok) a látóhatárnak azon a megfigyel-ni kívánt részén, ahol az égitestek felkel-nek vagy lenyugszanak. Fejlettebb társa-dalmakban a mérési irányok már nemkötődnek a horizonthoz. Az egyiptomipiramisok „lélekablaka", az a nyílás,amelyen a fáraó lelke a circumpoláriscsillagok irányába távozott, például a4000 évvel ezelőtti Sarkcsillagra, a Dra-co csillagkép alfájára néz, és az egyip-tomiak közismert napórái, az obeliszlteka Nap zenitponton való áthaladásátmérték. Az ókori Sziénében, a mai Asszu-ánban, Egyiptom déli határán felállított„nyárs" a nyári napforduló idején, ami-kor a Nap a Sziéné szomszédságában hú-zódó Ráktérítő magasságába ért, délben

62

nem veteu árnyékot; ez jelezte, hogy aNap a zeniten áll.

A legkézenfekvőbb megfigyelési pontmégis a kelés és a nyugvás helye. Ezért alegősibb naptárak „horizont-kalendáriu-mok". A mexikói Bodley-kódex miniatu-rája „napnézőket" ábrázol; a látóhatártkét kúp alakú hegy jelzi, közöttük a kelő

21. Régi mexikóiak mérési módszere a Bodley-kúdex miniatíiríja szerint.

vagy a lenyugvó Nap. Az egyik „napné-ző" előtt egyszerű mérőműszer (két ke-resztbe tett fadarab) látható, ágai közt a„csillag" közép-amerikaijelével, a szem-mel (21. rajz).

„Hegynaptár" lehetett az első egyip-tomi kalendárium is. Erről tanúskodik a„látóhatár" hieroglifa (ahet), mely két hegyközött lenyugvó napkorongot ábrázol (22.rajz). Erről vallanak a kelet-nyugat irány-nak tájolt egyiptomi templomok bejára-tát őrző hegyszerű pülonok, amelyek közta templomhoz vezető út felöl nézve a Napfelkelni vagy lenyugodni látszik. A kettőspülon egyiptomi neve azt jelenti: „az égfényhegyű horizontja". Már a dinasztikuskor előtt (Kr. e. 3800 k.) ábrázolják a Na-pot és a hegyet együtt, és az első pira-misok mint a „fényhegyek" gigantikuskőmásolatai ebből a megfigyelési mód-szerből következően nőnek ki, s uralkod-nak máig az egyiptomi sivatagi fennsí-kon. A piramisszövegek a napkeltét az

A NAGY KIJELÖLŐ

isten két hegy közti megjelenésének ne-vezik. Egy Kr. e. 2300 körüli akkád pe-cséthengeren Samasc látjuk, amint egyfűrésszel kivágja magát két hegy közül(23. rajz). Naram Szín akkád király szté-léjén (Kr. e. 2250 k.) a győztes uralkodóegy hegycsúcs felé lépdel, felettük há-rom Nap (vagy a Nap, Hold, Vénusz?)látható (24. rajz).

„Látóhatárnaptárt" használtak a kau-kázusi oszétok {a szarmaták utódai és ami jászaink helyben maradt rokonai) mége század első éveiben is. Választott „nap-figyelő" leste minden napnyugtakor anyugati látóhatárt, amelyen 40-50 meg-figyelési pont jelezte az év számontar-tandó napjait, és szájról szájra hagyomá-nyozódott versek őrizték a rájuk vonat-kozó tudnivalót. Láthattuk, ugyanúgyműködött (működik?) a pueblo-indiá-nok „hegy nap tára".

Ahogy a valódi naptárak, úgy az idő-mérő horizont-kalendáriumok is az elő-rejelzés és a jóslás céljára szolgáltak. Eműveletek az eredmény végtelenül fon-tos volta miatt váítak ünnepi aktussá,

23. AÍ, ahec-iel tó oroszlán között

szent cselekedetté. „Átmitologizálód-tak": a mérési eredmények (a gnószisz)és a mérőeszközök (gnómonok) a világ-kép, a vallás, az egész műveltség alapjailettek.

A NAGY KIJELÖLŐ

Ilyen átmitologizátt mértani alapjelaz (égtáj)kereszt, aminek keletkezése

24. NaramSyjn,akkád király 3Nap (?) koronnzt.győzelmi sztéléjeKr. c. 2250körül. Pari M,Lói ív re

szerintem nem a látóhatár elméleti meg-fontolásból elhatározott „fölnégyelésé-hez" fűződik, inkább egy (mérési) pont

x-szel való megjelöléséből és/vagy egyégitest „befogása" céljából keresztbe tettkét pálca alakjából vezethető le. (A majakin „Nap", „nap", „idő" szó képírásjelekét keresztbe tett fadarab: 21. rajz.) Ezenx-jel szárainak meghosszabbításával vág-juk a Föld tortáját négy szeletre, s ez akereszt attól fogva égtájkereszt (így is,később 45°-kal elforgatva), hogy az em-ber fölfedezte, - a két keresztbe tett pál-ca segítségével! - hogy a Nap az év két„átellenes" napján, a tavaszi és az őszinapéjegyenlőségkor éppen keleten kél,és a kelésponttal pontosan szemben nyug-szik, s hogy e két pontot összekötő egye-nesre húzott merőleges a mindenkorinappálya legmagasabb és (a látóhatárperemétől takart) legmélyebb pontjáramutat. (Bizonyosra veszem, hogy a csil-lagból képzett és az ős kereszté nyék általa kereszt jele helyett használt ̂ Krisz-tus-rno no gramo t, melyet a görög X és Pbetűkből róttak össze, a Krisztust nap-istenként tisztelők a maja kinhez hason-ló, Napot befogó keresztjeiének is te-kintették.) Egyébként a Szenvedés ke-resztje is égtájjel a maga nemében. A kő-

23. Samus - a kell! Nap - keresí.tiilvágja magát a keleti hegyeken. Akkád pccscthenger lenyomata,Kr. e. 2300 körül, l/indun. British Muaeum

64

A NAGY KIJELÖLŐ

25. VAs naptár a Szent SiámfiSs szerint a mislék Mayer-Fejérváry-kódexbiíl. Mexikó, I3fi0 előtt

zépkori Kálvária-képek a Megváltó jobboldalára - zjobb latornak megfelelő hely-re előírás szerint a Napot, a világosságjelképét festették, mintegy jelezvén:hogy az örök világosság fényeskedjéknéki, bal oldalára, a bal(ga) latornakmegfelelő helyre pedig a sötétséget meg-testesítő Holdat, adott összefüggésbenazt jelzendő, hogy a szerencséden túlvi-lág! osztályrésze a külső sötétségre vette-

tés lesz. Az ábrázolás terének ilyetén fel-osztása a világosság és sötétség között -amúgy általános a hagyományos gondol-kodásban és művészetben - egyben azt isjelenti más egyéb mellett, hogy a jobboldal a világosságot hozó napkelléé, abaloldal a sötétséget hozó napnyugtáé.Krisztus, lévén maga a Világosság és azIgazság Napja, e felfogás szerint szük-ségképpen dél felől tekint reánk, (észa-

65

A NAGY KIJELÖLŐ

kon) didergő bűnösökre. (Vő. az égtájki-jelölö gyermekverssel: „Élőt tem vanészak,hátam mögött áél, balra a Nap nyugszik,jobbra pedig kél")

Az égtájkereszt lett egyrészt a világ,a lakott hűly szimbóluma, minta a tele-

üü. Négyes nap(pálya) jelképek; a) Észak-Amerika; b) DÉl-Amerika; t) Afrika; dJDétkelet-ÁJ.sia, e), 1) Tibet; g), h) Spanyolország;i) Ausztria területiről

pülés alaprajzához, „falut" jelentő írásjel(Egyiptomban és Közép-Amerikában),jeladás Istentől (óhéber táv = ,jel"), azélet, a (kereszt)út jele (az aztékoknál), ahalálé és feltámadásé (a keresztényekszámára}, még naptár is (mint a misték

27. Nappal együtt furgó világfa allajisámán dobon

indián Fejérváry-íódex. ég táj ke rész tje,aminek peremén a Szent Számítás 260napjának megfelelően 260 napocska futkörbe: 25. rajz), továbbá számos szép ésnemes, csúf és nemtelen célra fölhasz-nált jelkép alapja; másrészt egy nagy ci-vilizáció teremtő találmány, a kerék való-színű ihletóje. (A „kerék" és a „kereszt"szavak - nem csak a magyarban! - a„kör"-re mennek vissza, de legalábbis egytöröl erednek. L. lat, circus = „kör", crux= „kereszt", currus = „szekér".) A „ke-rék" mint naptár és mint napjelkép ko-rábbi, mint a küliős kocsikerék (26. rajz).

Mitopoétikusabban hangzik bár, még-is a mondottakat támasztja alá, ahogy azausztrál bennszülöttek „álomidőtörténe-tei" magyarázzák egyik legfontosabbszertartási kellékük, a kereszt alakú wa-ninga értelmét. Azt mesélik, hogy két ke-resztbe tett szám a közösülö osszülőket tes-tesíti meg, akik viszont a Tejtttat jelképezik.(A Tejút egybeesik az égtájkereszí nap-fordulói szárával, mivel a Nap 2 ezer évóta a napfordulók idején keresztezi aTejutat.) Awaninga távoli, hozzánk kö-zelebb eső analógiái azok a kőből fara-gott, 5000 éves ciprusi keresztek, melyekszárait egymáson „pietá-szerűen" ke-resztbe fektetett nő- és férfialak alkotja.

Nemcsak kőszirt, hanem élőfa is le-hetett természet adta gnómon. A fák a„nézők" sok-sok nemzedékét kiszolgál-hatják, bár nem halhatatlanok, s hogyfontos szerepet játszhattak a csillagászatimérésekben, arra a fa és a Nap {valaminta többi égitest) szoras és eleven híedelmikapcsolatából következtethetünk.

Fa tövén kelő, fa ágai közt lebegő Napképével minden műveltségben találko-zunk. Megtaláljuk szibériai sámándobon(27. rajz), japán selyemfestményen (28.

66

A NAGY KIJELÖLŐ

rajz), kínai írásjelen (j^), egyiptomibronzedényen (29. rajz), mexikói kódex-miniatúrán (25. rajz), a keresztény művé-szetben, a népművészetben (30. rajz),egyszóval mindenütt.

Százszámra idézhetnénk a fa-Napkapcsolat szöveges példáit. A napistenekfából, faistennŐ„ágyékából" jönnek a világra;így Apollón, akinek anyja, Létó, a Tejútmegszemélyesítője, ciprus- és pálmais ten-nö volt, a paimürai Maiakbei, akinek szin-tén ciprusfa adott életet. Egy lett nép-dalban Saulé, a napistennÖ (lat. Sóiból)éjszakánként egy fában alszik, mint ahogyég)' óegyiptomi metafora szerint a Nap

29. Nnlfa Nappal.Bronzedény,

Kr, e. 7. sz.

Napos világfakelen gye láda röl,Borsodn adasd

28. Amateraszu l'öldi kamija, la kurűiuíjibanNapot liordó szarvas. Kanó Eino 1631-benkészült festménye után.

éjjelente Nut tejút- és világfaistennő tes-tében „jár" (Nut este felfalja és reggel újra-szüli a Napot).

A fa és a hegy egymásnak megfelelőjelképek. Ősi kínai hiedelem szerint aNap minden este a Kelet völgyében nőtt od-vas eperfában vagy a sárkány hegyén pihenmeg. Mithras napisten - mint mesélik -hegyből, barlangban született (31. rajz), deúgy is ábrázolták, amint ciprusfábó! lépelő. A bibliai Sámson, akinek már a neve(„Napocska") is elárulja, kit is tisztelhe-tünk benne, sziklabarlangban él (Bír15,8); két kőoszlopot középről átölelverontja össze a filiszteus fejedelmek pa-lotáját (16,29) - ez a történet egy olyanábrázoláson alapulhat, mely a napistentegy gnómon két oszlopa közé állította -;egy legenda viszont „fanyűvőnek" mond-ja (32. rajz). Jézus (keresztfán hal meg, éssziklasírba temetik (Mt 27), és egy mithra-ikus hagyományban fogant legenda sze-rint barlangban is születik. A fa(odú) és aszikla (barlang) mint kozmikus szimbó-lum ugyanazt jelképezi: a Tejút hasadé-kát, ahol a téli napfordulókor „fordulmeg" a Nap.

67

A NAGY KIJELÖLŐ

A természetes jelfát az idők során fa-ragott pózna vagy kőrakás (herma), kő-oszlop váltja fef, később valóságos osz-lopcrdő a különböző nézési irányoknakmegfelelően. A hegyet pedig mestersé-ges halom, piramis, „te m p lom hegy", ígyalakul ki az a több értelmű jelrendszer,mely az ókori építészetet jellemzi. A mé-rőműszerek ugyan-is nemcsak földijelzőként működ-tek, hanem - láttuk- égi jelenségek-nek is nevet adtak,és a (csillag)vallásközpontjaivá vál-tak. Az a gnómon,amely mögül anapisten egy ki-tüntetett időpont- 3 I- Mithras születése a, i -L i i sz ik lábólbán kibukkan, vagyamely mögött lenyugszik, nyilván a leg-alkalmasabb hely a neki szóló áldozat be-mutatására, és gyermekének, a királynaktrónra emelésére illetve eltemetésére.

Az első élőfa-gnómon mutató és ál-dozati hely volt egyszerre: szent fa, az„élet fája". Égi jelként a látható Tejút élőnövényi jelképe; „világfa", aminek ágai,gyökerei közt időről időre áthalad aNap. Amikor mesterséges jelre cserélik,áldozati oszlopra, obeliszkre, az élŐfa to-vábbra is kultusz tárgya marad, de azoszlopnak is helyet találnak az égben; aláthatatlan világtengely élettelen szim-bóluma lesz.

A „két horizont" hegy karéjait helyet-tesítő mesterséges hegyek sem csupánmérőműszerek, hanem királysírok, nap-és sírtemplomok is, miközben a termé-szetes hegyet továbbra is szent helykénttisztelik (a babiloni fogság előtti évek-

ben, a Kr. e. 7. század végén a zsidók,mint ősapáik ezer évvel azelőtt, a papságés a próféták tilalma ellenére, még rend-szeresen áldoznak egykori szent hegyei-ken, hiába van templomuk Jeruzsálem-ben). A hegy szintén égi jellé válik, „vi-lágheggyé", aniefynek a kutatók többfélejelentést tulajdonítanak, akárcsak a „vi-lágfának". \agy a „fényheggyel" azono-sított égi jelenségnek, az állatövi fény-nek feleltetik meg, mely napkelte előttés napnyugta után látható az égen; vagyégbe vezető lépcsőzetes útnak tekintik,mint a fa és oszlop ágas, lajtorjás formáit(1. az egyiptomi, mezopotámiai, délke-let-ázsiai és közép-amerikai lépcsős pira-misokat); vagy a földtengely billegése ál-tal leírt képzeletbeli kúp jelképének. Aháromféle értelmezés végső soron egy-bevág. A fényhegy a Nap útja menténlátható, a túlvilágra vezető hegyi út pe-dig, akár a Tejúttal, akár a föld tengellyé lhozzuk összefüggésbe, szintén „napút"az archaikus képzetekben: az égi testétőlelvált naplélek, a halott napisten útja.Csak egy példa a Tejúton járó Napról: azafrikai pigmeusok szerint amikor a Napfénye meggyengül, Khmvum, a teremtőwp-isten útra kel a Tejúton, és égiteste számáraegy kosárra valót összegyűjt a csillagok fé-nyéből.

A jelképes lajtorja fokainak számamegegyezik a planéták illetve a planéta-szférák számával - a későantik csillaghitfelfogása szerint a túlvilági létckútnak abolygó(szf'érá)k az állomásai -, másfelőlazonban a fokok egy mérce fokai isi No-cikáme, a vícsol indiánok napgyermek-iste-ne minden nap egy létrán mászik föl az égbe.Létrájának fokai a nappali órákat jelzik.

A gnómon-ősz lop végül a Napnakszentelt hegytemplomok kultikus tárgya-

68

vá válik, mint asivalingam. „Közép-Ameri-kában - írja MADANJEET SINCH a napfáknap oszlopokká, a naphegyek naptemp-lomokká válása kapcsán -a maja királyok'kofáknak' nevezett sztéléket állítottak abbana hitben, hogy azok fejedelmi rangjuk tartó-oszlopai lesznek a világegyetem középpontjá-ban. Szentfákkidontéséncka szokásajapán-bán, a törzs levonszotása a hegyről a faluba,s a felállítása ott szent oszlopként (mi-hasira)a görög-római hegyanyának, Kábelének ősi,Nappal kapcsolatos évenkénti ünnepére em-lékeztet, amelyiken ugyanúgy kivágtak egyfenyőfát és a szentélyébe vittek, s ott szerel-mével, Attisszal együtt imádták." Közbeve-tőleghadd idézzem THOMSON görög pél-dáját: „a daphnaphoriákon a lányok körme-netben hordoztak egy olajfatörzset, amelyrőla Napot, a Holdat, a csillagokat jelképező göm-bök, valamint a Napéu 365 napját képviseldkoszorúk csüngtek." (THOMSON, 1975:131.)

Szikh szerzőnk ígyfolytatja: „A kegy mintkultuszjeíkép 'mennyeilétrává' vált, melyen azégbe lehetett jutni, ahol- mint hitték - a napis-ten és más szoláris isten-ség élt. Egyiptomban a'Hórusz létrája'fogalomeggyé vált a legrégebbimasztaba formájú épít-ményekkel, amelyekre alépcsős piramisokatemelték (mint a szakká-rait). Samas, a sémipantheon napistene (...)vezeti be az olyan ma-gasztos erődítményekt-tit í r , t ín $2. A fimyűvőépítésének gyakorlatát, „, . ,. ' .

00 Samsnn. A hmbtirgimint amilyen Nanna, a Mím roma„ kodbabiloni holdisten zikku- lalképe nyomán

A NAGY KIJELÖLŐ

ratja. A zsidók 'magaslatokat' (bamot) emel-nek, és a görögök megpróbálják legmagasabbhegyüket, az Olümposzt lemásolni. PAUSZÁ-NiXsz, 2. századi görög utazó említi, hogy lát-ta Korinthosz fellegvárának, az Akrokorin-thosznak a tetején a Nap oltárait. Az aztékokTeotihuacan piramisait a Napnak és a Hold-nak szentelték. Hasonló szerepet tulajdoní-tottak az inkák az 8 szent hegységüknek, aChimborazonak az Andok szívében'.

A hegyszerű buddhista templomot az in-donéziai Borobudurban Kailásának nevezik aHimalája egyik csúcsa nyomán, ahová hindués buddhista zarándokok másznak fel, hogyonnan az istenek még magasabban fekvő lak-helyére eljuthassanak: a mitikus bAeru hegy-re; a pancsadzsana vagyis az öt törzs a RigVédában 'a Nap felé emelkedő szellem külön-böző szintjeit' jelképezi. Bojonegoro hegyétláván azért tisztelik, mert 'a. Nap belőle jöttki', és Sri Lankán Szatnant, 'a reggeli Napistenét'a SzamanoSakanda-hegyen imádják,amit Ádám Ormának is neveznek. Wu-Di, akínai Han-dinasztia császára (Kr. e. 140-87)azért látogatta a Cseng-hegyet a Santung-félsziget keleti csúcsán, hogy imádkozhasséka tengerből fölkelő Naphoz. (...)

Obong szent hegyét a Nappal és a Hold-dal együtt ábrázolják, akikkel a koreai Ji-di-nasztia uralkodópár ja azonosította magát (...).Mexikóban a szent hegy és a Nap formálisaneggyé válik a Teocalli de la Guerra Sagrada(A szent háború temploma) szobrában (1500),amelyen a meredek lépcsőzd tetején a szo-kásos szentélyt a Nap képmása helyettesíti."(MADANjEETSiNCH 1993: 23-26.)

Napszimbólum a „Megvilágosodott"jelképes sírja, a buddhista sztúpa is. Asztúpa a Nyugat-Ázsiából ismert tumulusvagy a belső-ázsiai kiirgán, a sírhaiom egyformája. (Az árják a sztyeppékról köl-töztek le Indiába.) A buddhista Indiában

69

A NAGY KIJELÖLŐ

már nem sírdomb, hanem emlékmű,kultikus rendeltetésű erekiyetartó épít-mény, amelynek gazdag szoláris és koz-mológiai szimbolikája van. A kialakultformájú sztupa az általános ókori felfo-gásnak megfelelően kerek és négyszög-letes részek ötvözete. Félgömb alakú ku-polája egy vagy több, négyszögletű vagykerek talapzaton emelkedik. Erre lép-csők vezetnek. Kerítés övezi, amelyen anégy világtáj irányában „napkaput" vág-tak. A sztupa testét „tojás"-nak vagy„mag"-nak nevezik, mivel a világot mo-dellezi, mely a.7. idő kezdetén az „aranymag"-ból (a Napból?) keletkezett. Búbjátkis négyszögletes tornyocska koronázza,ez a világhegy ormára képzelt isteni la-kotjelképezi. A torony közepéből rúd, avilágtengely szimbóluma nyúlik az ég fe-lé. Rajta a Buddha lépteit, a lét síkjait ésa planéta-szférákat jelképező, páratlanszámú - többnyire 7 -, fölfelé egyre ki-sebbeclö napernyő nyílik. Esővísfelfogóedény koronázza, mely a halhatatlanságvizeskorsaját ábrázolja.

A sztupa alaprajza a kerítés kiugrókapuival az ősi nap szimbólum, a szvasz-tika formáját mutatja. Asztúpa „az egyiklegrégibb vallási eszmét, a Napnak, az élet-adó, éltető központi erőforrásnak kultikustiszteletét szervesen összekapcsolja a Budd-ha iránti hódolattal. A pradaksína szertar-tás" (a.m. „jobb felé": a Mvő ügy jár ja körbea sztúpát, hogy az jobbra legyen tőle) „magais a Nap kultusszal kapcsolatos, amit bizo-nyít, hogy a körjáratot mindig a keleti kapu-nál kezdték, dél, majd nyugat felé haladva,vagyis a Nap látszólagos kőrútjának irányátkövetve." (RAKIAY 1963:78.)

A mitopoétikus világkép leghatáso-sabb építészeti szintézise a javai liorobu-dur („Sok Buddha"). Borobudur egy

dombon emelkedő mesterséges hegy,lépcsős szentélypiramis és sztupa egy-szerre. Madártávlatból úgy néz ki, - abuddhisták éppúgy az égieknek építet-ték szent helyeiket, mint a mi középkorikőműveseink a katedrálisaikat -, mintegy óriás, háromdimenziós mandala, az-az világmodell, arai nem is csoda, hiszenaz (33. rajz). 3 főbb szintje van. Széles,négyzet alakú alapját, hogy szét ne ha-

33. Ajávai Borobiidur alaprajza

sadjon a ránehezedő súly alatt, már azépítés idején egy támasztó talapzattal el-takarták, a kövein kifaragott 160 dom-borműveJ együtt. Ez az alsó szint: a Vá-gyak világát jelképezi. A középső szint:5 négyzet alakú, egyre kisebb terasz egy-máson a Földet, az Anyag, a Forma vi-lágát szimbolizálja. Felső szintje: 3 ki-sebbedő, kör alakú terasz egymáson azAnyagtalanság (Alaktalanság) világánakjelképe. A rajtuk sorakozó harang alakű,áttört falú sztupák alatt Buddha-szobrokrejtőznek, szám szerint 32, 24, 16. Őkvezetik a hívőt a legfelső terasz közepénálló nagy sztúpához, a Nirvána szimbó-lumához. Az építmény szabad falain 1300

70

dombormű mesél a buddhizmus tanítá-sairól, a Buddha életéről. A képek balróljobbra tekeredő csigavonalban - a pra-daksina előírás szerint - vezetik a láto-gatót lentről, a Vágyak világából fel, aNirvánáig.

A civilizáció egy bizonyos szintjén, ál-talában az újkőkor és a rézkor határán azember hatalmas kőtömbökből furcsa épít-ményeket, megatítokat emelt mindenütt(gör. megalith, „nagy kő"); meti&ireket(óbreton „hosszú v. magas kő", „kőosz-lop"), dolmeneket (óbr. „kőasztal") éscromlecheket (óbr. „kőkor"). Ezek az elsőfrancia kutatóiktól kapott nevek azértterjedtek el, mert különösen nagy szám-ban fordulnak elő maradványaik Franci-aország nyugati részén és a bretagne-ifélszigeten. Számuk Európában több tíz-ezerre rúg, különösen a Brit-szigetekenés a kontinens északi országaiban gyako-riak, de megtalálhatók Svájc és Olaszor-szág területén, a Földközi-tenger nyu-gati szigetein, még Észak-Afrikában is.Sokukat temetkezési célra, áldozóhely-ként használták; vannak köztük földdelfedett halmok, fedett és nyitott „galéri-ák", földistennő formájú szentélyek, is-meretlen szertartások kör és hajó alakúkörgyűrűi, de ami a számunkra a legiz-galmasabb, hogy többségüket meglepőpontossággal tájolták, néhányukat pedigmérésekre is használták.

A mérőket ugyan a megismerés vágyavezette, a művelet mégsem tudományosvizsgálódás, inkább rituális tevékenységvolt. „Meglehetős biztonsággal feltételezhet-jük, hogy a történelem előtti vallásban voltvalami sámámsztikus vonás. Csont, temet-

A NAGY KIJELÖLŐ

kezes és áldozat szerttelte meg minden eset-ben a kőköröket azzal, hogy megidézte az élet,a halál és talán az újjászületés ritmusát. Eza kozmikus téma a csillagászati tájolásban istetten érhető. A hangsúly a Napon és a Hol-don, a kelés- és nyugváspontokon, a nyáronés a télen van, esetleg más égi metaforán,aminek köze kellett hogy legyen a körgyűrűk-nél végzett minden egyes szertartás céljáhozés részleteihez. Azzal, hogy a kozmikus rendlátható jelét a kövek közé zárt területre hozza,a csillagászati tájolás (..)ezt a teret megszen-íe!í."(KRUPFl983: 228.) Aszertartás ide-

jét is, hiszen a tájolás meg a mérés, ésbelőlük adódóan az ünnep mindig egytényleges időpontra utal. Ez nem keve-sebbetjelent, mint azt, hogy a „temp-lom" és az „ünnep" fogalma az újkőkorirituális obszervatóriumokra és az ott vég-zett szertartásokra vezethető vissza.

A neolitikus sírépítészet egyik legne-vezetesebb példája az írországi New-grange-ben található. Kr. e. 3300 körülépült. Szív alakú dombját, amit egyugyancsak szív alakú kőkor kerített egy-kor, fehéren szikrázó kvarckőborítás fe-di, a domb körül „elszórt" faragott kő-tömbökre hármas spirálokat, rombuszo-kat, cikcakkos vonalakat, köröket és mástitokzatos jeleket véstek. A halomsírtnagy, lapos kövekből rakott álboltozatbéleli ki. A bejárat felett egy tetőablakengedi be a fényt, ez - mint mondják -tgész „Írország legismertebb kőlyuka". Pon-tosan a téli napfordulói napkelte irá-nyába néz, az évnek ezen a reggelén asírkamra mélyére 20 percen át tűznek bea napsugarak. Akik ezt a síremléket állí-tották, talán abban hittek, hogy ama télireggelen újjászülető Nap sugarai nem-csak bearanyozzák, hanem egyszer újéletre is keltik majd a halottat -, hacsak

71

A NAGY KIJELÖLŐ

a sírrablók el nem tüntetik a tetemét on-nét. (Ez történt.)

A mcgalit emlékek kőiül méltánStonehenge a leghíresebb. Amit rólatudni lehet és érdemes, aztFREu HÜVLL,angol csillagász megírta (1978). Stone-henge egy több periódusban épült ritu-ális obszervatórium, mely csillagászatielőrejelző és jóshely, naptár, áldozóhclyés temető volt. Legfigyclcmre méltóbbrésze aStonehenge I.-nek nevezett leg-korábbi építmény. (Kr. e. 2700-2600körül épült.) Stonehenge I.-ben nin-csen semmi misztikus és lenyűgöző. Egytöbb mint 90 méter átmérőjű, kort for-máló árokból illetve földhányásból áll,mely északkelet felé megszakad, aholegy durván megmunkált kőből felállí-tott süveg alakú oszlop áll: a „Sarokkő".A Sarokkő a nyári napfordulói napkel-tére van tájolva, de Stonehenge I.-bennem ez az igazán izgalmas, hanem a fel-fedezője után Aubrév-gyűrűnek neve-zett 56 gödörből álló körgyűrű, mely azárok belső pereme mentén húzódik. Azelső építőknek köszönhető még négymegjelölt pont, amely egy tájolt tégla-lapot rajzol az Aubrey- gödrök re, továb-bá, négy meghatározott céllal egy sor-ban ásott gödör a Sarokkő szomszéd-ságában.

Stonehenge obszervatóriumát nemaz évszakok meghatározására használták.Igaz, ennek óriási gyakorlati értéke lettvolna egy „olyan társadalomban, amelyneknem állnak rendelkezésére pontos órák (...) aszükséges megfigyelések azonban korántsemigényelnek ilyen bonyolult építményt, (...)Gyakorlati meggondolásokat, mint a vetésvagya nyáj tovább terelése, aligha befolyásoltvolna mondjuk egy hét eltérés az évszakokmeghatározásánál" (i.ra.: 24.)

Stonehenge I.-ben minden olyan meg-figyelési irány megtalálható, mely a Napés a Hold mozgásait követi. Legészakibbés legdélibb kelő- és nyugvópontjaikezek, valamint olyan „segédirányok",amelyek segítségével akkor is meghatá-rozhatók a szóban forgó pontok, ha a kér-déses időpontban a két égitest valame-lyike ködbe, felhőbe burkolózik.

A rendelkezésre álló adatokból HOYLEarra következtet, hogy az építők tudtak a18,61 éves nagy Nap-Hold ciklusról,amellyel Metán-ciklus néven már talál-kozott az olvasó, és amelyet több, mint2000 évvel a babiloni csillagászok előttnáluk/wníajoéfiore alkalmaztak, az Aubrey-gyűrűvel modellezve az eklipüka körét,amelyen a nap- és holdpálya metszéspont-jai egy teljes kört írnak le. 18,61 év során.

„Stonehenge I. téglalapjának rövid olda-lai északon a nyári napfordulói napfelkel-te irányába mutatnak, délen pedig átéli nap-fordulói napnyugta irányába (a napkelténekés a napnyugtának az észak-déli irányhoz vi-szonyított szimmetriája következtében). Ahosszú oldalak a holdkeltének a 18,61 évesciklus során adódó legdélibb pontja felé mu-tatnak, valamint a holdnyugta legészakibbpontja jelé (ismét csak az észak-déli irányhozviszonyított szimmetria következtében. Egytéglalapra csak akkor jellemzők ezek a tulaj-donságok, ha Stonehenge földrajzi szélessé-gén szerkesztik meg. ...) néhányszor tíz mér-földnyíre (...) ez a kettős tulajdonság elvész,"(Í.m.: 23.) Gondoljuk meg: azok a „kő-korszaki" emberek nemcsak a Metón-ciklus pontos hosszát ismerték - hogy atéglalap hosszú oldalai a legdélibb hold-kelte irányába mutatnak, ezt bizonyítja -,hanem azt is tudták, melyik szélességikörön kell műszerüket felállítaniuk: (Vő.az egyiptomi SziénérŐl mondottakkal.)

72

HOYLE elgondolása szerint az Aubrey-kör az ekliptikát „jelképezi" (6 írja így,helyesen, hiszen egy tudományosságelőtti kor „műszerére" vonatkoztatja), ésa nap- meg a holdfogyatkozások előre-jelzésére szolgált; feltevés szerint a göd-rökbe helyezett és bizonyos időközön-ként elmozdított „mutatók", jelek segít-ségével. Ilymódon háromféle mozgáskövethető nyomon: a Nap, a Hold éspályámétszéspontjaik (a „holdcsomó-pontok") mozgása.

A Napé úgy, hogy jelét az óramutatójárásával ellentétesen 13 naponként 2gödörrel visszük tovább, mely így 56/2x13=364 nap, azaz kishíján egy év alattjárja be az Aubrey-kört. A Holdé úgy,hogy jelét az óramutató járásával ellen-tétes irányban naponta visszük 2 gödör-rel odébb, mely így 56/2=28 nap alatt,azaz valamivel több, mint egy sziderikusholdhónap alatt ír le egy teljes kört. Aholdcsomópontok egymással átellenbenlévő 2 jelét pedig az óramutató járásávalmegegyező irányban évente 3 gödörrelvisszük odébb, így azok 56/3 = 18,66 évmúlva térnek vissza kiindulási helyükre.

HOYLL szerint a pontatlanságok he-lyesbíthetöek a napi megfigyelés révén.A napjárásé a naptári fordulópontokidején, a megadott napkelteirányok sze-rinti utánigazítással, a holdjárásé havon-ta kétszer, új- és teliholdkor. Újholdkor,amikor a Hold együttáll a Nappal, egygödörbe kell helyezni a két égitest mu-tatóját, teliholdkor, amikor az égen isszembenállnak egymással, a Hold muta-tójának a Napéval éppen szemben kelilennie.

Napfogyatkozás akkor következik be,ha a holdjelzö valamelyik holdaomópont-jelzővel esik egy gödörbe, 4s a napjelző

A NAGY KIJELÖLŐ

15 fokra megközelíti őket, vagyis hármasegyüttállás jön létre. (15° az „ Aubrey-ská-ián" kövessel több, mint 2 gödörnyi távol-ságnak felel meg.) Holdfogyatkozás pe-dig akkorvárható, ha a holdjelzö az egyikcsomópont jelzőjével áll együtt, a napjel-ző pedig a szemben levő másik csomó-pontot közelíti meg 10 fokra.

Mivel a jelzők az égitestek mozgásátés pillanatnyi helyzetét modellálják,Stonehenge I. csiüagnézőinek rá kellettjönniük, hogy a napfogyatkozást a Napés Hold együttállása okozza, magyaránszólva az, hogy a Napot a Hold eltakarja.Hát nem csodálatos? Kérdés persze, hogyigaza van-e HoYLE-nak. O maga méré-sekkel és számokkal bizonyítja, majd ígyvédi meg a maga igazát: „...mi magunkfellwsználhatnánk Stonehenge I.-eta nap- ésholdfogyatkozások előrejelzésére. Eztminden további nélkül megtehetnénk, és azépítmény szerkezetén semmiféle változtatástnem kellene végrehajtanunk," (i.m.: 56.)

Az obszervatóriumot használók a cso-mópontmérés pontatlanságait is ki tud-ták igazítani (a módszerből adódó18,66... és a valós 18,61 év hossza közötttöbb mint 18 nap a különbség). ASarok-kő szomszédságában ásott4 extra gödörezt a célt szolgálta. Hogy miként, arraHOYI.E könyve megadja a választ] mi ittelégedjünk meg annyival, hogy a műszerelvben korlátlan ideig használható. A va-lóságban nem így történt. StonehengeIII., az utolsó építési szakaszban emelt„kőtemplom" az, aminek ma a csodájárajárunk, majd ezer évvel fiatalabb azAubrey-körnél (Kr. e. 1700 k. épült), ésmár szinte semmit sem „tud" Stonehen-ge I.-hez képest. HOYLE ennek okát ab-ban látja, hogy a megállt óraművet min-den pontossága ellenére néhány ember-

73

A NAGY KIJELÖLŐ

Öltő elteltével utána kellett volna igazí-tani, de miután erről a műszer „beállí-tói" nem tudtak, utódaikat sem figyel-meztethették, s azok, mihelyt az órapontatlanul kezdett „járni" - nem tud-ván, hogyan s mit állítsanak rajta-letet-tek használatáról, illetve több lépcsőbenátépítették. Az eredeti funkció feledésbement, bár nem teljesen. Stonehenge III.is a Sarokköre „néz", és a belső „kőtemp-lomban" is vannak megfigyelési pontok.Ez a műszer azonban pontatlanabb, mi-vel túl kicsi ahhoz, hogy a szögeket azAubrey-köréhez hasonló pontossággallehessen mérni vele. Stonehenge hanyat-lása jól példázza a civilizáció fejlődésé-nek „fűrészfogasságát". Az első doku-mentált példája annak, hogy egy művelt-ség hirtelen fejlődés után (neolitikus for-radalom) visszasüllyedhet a barbárság-ba, ami persze viszonylagos: mert az „újbarbárok" fedezték fel a fémolvasztást.

Stonehenge - legalábbis HOYLE sze-rint - szellem- és művelődéstörténetiszempontból nem lebecsülendő öröksé-get hagyott ránk. HOYLE Slonehenge-revezeti vissza a 13-as és a 7-es szám ki-emelt hiedelmi jelentőségét, a dámajá-tékot vagy a láthatatlan isten fogalmát.Szerinte a 7-es és a 13-as szám annakköszönheti különleges helyét a szám-szimbolikában, hogy a lap-mértékegysé-gek voltak az olyan kökorszaki mérőmű-szerekben, mintStonehengel., hogy an-nak a működése a dámajáték elvéreépült, s hogy a fogyatkozásoknak egy„láthatatlan", elvont geometriai foga-lom: a holdcsomópont az oka. AmitHOYLE állít, elvben megegyezik azzal,amit fentebb a 3-as, 7-es, 12-es és 13-asszámnak a naptár ki igazításában játszottszerepe kapcsán írtam.

„Tételezzük fel, - írja HOYLE - hogy ezta rendszert egy olyan társadalom találta fel,amelynek kulturális hiedelmei a Naphoz és aHoldhoz kapcsolódtak. Ha a Nap és a Holdisteni tulajdonságokat kap, mit mondjunkCs-ről?" (Cs = csomópont, a továbbiak-ban H = Hold, N = Nap) „A megfigye-lések azt mutatják, hogy amikor H és N közelikapcsolatba kerül Cs-vel, bekövetkezik a nap-vagy holdfogyatkozás. A mi isteneink idő-legesen megsemmisülnek. Ebből nyilvánva-lóan az következik, hogy Cs-nek még hatal-masabb istennek keli lennie. De Cs látha-tatlan. Lehetséges, hogy ez volt az eredete egyláthatatlan, mindenható isten, Ézsaiás Istenefogalmának? Lehetséges, hogy Cs jelentősé-gének felismerése semmisítette meg a nap-imádat vallását? Lehetséges, hogy H, Cs és Nvolt a Szentháromság-elmélet alapja? Igazánnem nélkülözné az iróniát, ha kiderülne,hogy jelenkori kultúránk nagy részének gyö-kerei a holdpálya csomóihoz nyúlnak vissza."(i.m.: 50.)

Egy adalék a fentiekhez: a burmaiíannép (a thai nyelvcsaládból) a nap- ésholdfogyatkozás láthatatlan előidézőjé-nek egy Szura nevű irigy sötét bolygó-(isten)t tart, aki a Nappal és Holddal„testvérhármast" alkotott.

HOYLE ez utóbbi szellemes felvetéseellentmondásos és bizonyíthatatlan;napvallások 2000 évvel élték túl Stone-henge I.-et Európában, az olyan teoló-giai dogmák pedig, mint a Szenthárom-ság-tana, nem egy lábon álló elméletek.De ha csak példázatnak tekintjük őket,akkor HovLF.-nak mélységesen igaza van;a nagy vallások, a mítoszok keletkezé-sének legfőbb tudati mozgatórugójaugyanaz, mint a tudományos felfedezé-seké: a létjavító tudás megszerzésénekvágya.

74

Az európaiakhoz hasonló, bár szeré-nyebb kőnapcárakkal más földrészekenís találkozunk. Észak-Amerika indiánnépeinek zöme a kőkori vadászok életéiélte, amikor a kontinens keleti partjána sápadt arcú megjelent, és olyan kőből

34. Az anaszazik „falinapidra",Chaco Canyon, New Mexico,950-1200 íö-iölt.

Nyári nap

J szí-tavasai nap

A NAGY KIJELÖLŐ

kirakott köröket épített - eddigi isme-reteink szerint legalább 50-et -, ame-lyek tájoltak voltak, és mintha sámán-jaik ezek segítségével próbálták volnalemásolni a kozmikus menetrendet azégről. „Orvosságos kerék"

Téli nap

A NAGY KIJELÖLŐ

Wheel) a neve ezeknek a kökőröknek.Orvosságosnak hívták őket, mert ez afelsőbbrcndű Hatalmakkal való kapcso-latjelzője (az indián sámán ezért „or-vosságos ember", medicíne mán), és ke-réknek, mert többnyire küllősek, sejthe-tően a fontosnak vélt irányoknak vagya naptári számmisztikái előírásoknakmegfelelően. A „Nagy Szarv" orvossá-gos keréknek, mely a wyomingi Medi-cine Mountain hátán fekszik, 28 küllőjevan, s néhány általa megadott irányállócsillagok (Aldebaran, Rigel, Sirius)kelési helyére és a Nap nyári napfordu-lói kelés- illetve nyugvópontjára mutat.A 28 ez esetben nemcsak holdszám; akerék kirakásának valószínűsíthető ide-jén (1760 k.) a Rigel 28 nappal a nap-fordulót követően a Sirius pedig 28nappal a Rigel után kelt. (Lám csak:több Funkciójú naptári számaink soraújabbal gyarapodott, a 28-assal!)

Az orvosságos kerekek kirakói a sík-sági indiánok lehettek. Az ő egykori va-dász terű Jé tű kön találhatók, de erre kö-vetkeztethetünk abból is, hogy e kerekekelvén alapszik a sziú, csejenn, krí és mássíksági törzs rituális „aaptánca",

A mondott szertartás az erre a célra épí-tett „naptánckunyhóban" zajlik le. A kuny-hó kerek és nyitott - csak a váza épül meg -, atánc nyárközépi időpontja szerint a nyárinapfordulói napkeletnek van tájolva. A fa-lát 28 oszlop alkotja, melyeket a központi„naposzlop" csúcsával 28 pózna kapcsolössze küllőszerűen mintegy a tető vázaként.A résztvevők a naposzlophoz kötött szíjakhorgát a húsukba akasztva láncolnak, nyitottszemmel a Napba bámulva (vő. a dél-ázsiaiftadaA-szertartássai). A naptáncot az in-dián adatközlők emlékezete is az orvos-ságos kerekekhez kapcsolja.

Ezeknél régebbiek a pueblo indiánokmár letelepült életmódot folytató ősei,az antiszazik (navaho nyelven „az ősök")által épített műszerek, melyekben New-grange-hez hasonlóan a beeső fénysugárműködik mutatóként. Az anaszazik azon-ban alig avatkoztak a természet dolgába,nem úgy, mint Newgrange építői. AChaco Canyonban (Ncw-Mexico), ahol400 és 1300 között éltek, a hegy déli fa-lának támasztottak néhány kőhasábot,úgy, hogy a köztük lévő réseken át a nap-tári fordulópontok napján délben ék ala-kú fényfoltok - olyanok, mint egy maiműszer mutatói -jelenjenek meg a szik-lafalon, amit a megfelelő helyeken spi-rállaljelöltek meg (37. rajz).

Európától és az Újvilágtól függetlenülAfrika fekete fiai is építettek megalitikusnaptárakat. Kenya északnyugati részénfedezték fel a régészek az utóbb Namo-ratunga Il.-nek nevezett kőkalendári-umot, amelyet a radiokarbon vizsgálatokegy 200 km-re lévő sziklaképeiről hírestemetőhöz, Namoratunga L-hez kap-csolnak, és keletkezési idejét Kr. e. 300-rateszik. Namoratunga kőnaptára a ma isott élő konszó törzs lunisztelláris naptá-rával mutat rokonságot; ugyanazon álló-csillagok és kis csillagzatok (Bellatrix,Aldebaran, Pleiades, Triangulum, Orionöve} kelését követi nyomon, mint akonszóké, de rokon az óegyiptomiak elsőnaptárával is, hiszen az szintén a hold- ésa csillagjárás egyeztetésén alapult.

Ezeknek a nagyméretű szabadtéri csil-lag- és napvártáknak kései, de még min-dig távcső nélküli, kifinomult utóda,Dzsantar Mari tar a/, indiai Jaipurban áll.Márványból és színes kőből épült, való-ságos „csillagváros". Jaipur tudós maha-radzsája, Dzsai Szingh építtette a XVIII,

76

század elején. Céljának ma is tökéletesenmegfelel; ajtandhok („bölcsek") ünnepekkívánatos időpontjának meghatározásárahasználják. Dzsantar Mantar azonban„csak" csillag-vizsgáló, nem templom. Akét funkció már az ókor végén szétvált.

A megállt kőkörök nyitottak voltak, agnómonok szabad téren álltak, hiszen ár-nyékot mértek. Szabad ég alatt állott azáldozati oltár, hogy az égbe szállhassonaz áldozat füstje, s egyáltalán nyitottakvoltak az első, igazi templomok is, sza-badon átjárta őket a fény - ámbár a fényútja irányított volt. Kerekek voltak vagynégyszögletesek, mert külső körletükvagy az ekliptikát jelképezte, mintStonehenge Aubrey-köre, vagy négy ol-daluk a négy égtáj felé nézett, mint azegyiptomi piramisoké, és kivétel nélkültájoltak voltak.

A „templom" eredeti szerepkörérőlvall a szó eredeti jelentése. A lat. lemplum„jóslathoz szükséges megfigyelések céljá-ra elkerített hely" volt, illetve a ,jős(augur) által behatárolt égszektor". Való-színűleg a gör. íemenosz = „szentelt földdarab", „szent berek", „szent körzet", „ká-polna", a temneín — „kihasít" igéből kép-zett szó latin megfelelője. Szerintem a lat.tempus, „idő" szóval is kapcsolatba hozha-tó, népi etimológiás alapon bizonyosan (anépies etimologizálás a mi topó etikusgondolkodás leglénycgéhez tartozik). Anémet Kirche, angol church, „kereszténytemplom", „egyház" szavak a görög ku-rtákon, „az Úré", „az Úrnak (szentelt)"szóból erednek, ez meg a kürtoszból. Kü-riosz, „úr" a szanszkrit szára, „hő$", „har-cos" megfelelője ( l , még a szintén gör.héroszt valamint a Kűroszról fentebb írta-kat), a szúra pedig mintha Szúrja napis-ten nevével mutatna rokonságot.

A NAGY KIJELÖLŐ

A történelmi időkben épült templo-mok esetében a tájolásnak és a megfi-gyelésnekjobbára már csak jelképes sze-repe lehetett. Az anaszazi indiánok pél-dája ezt látszik igazolni. Az anaszazik aChaco Canyonban az idő mérésére egy-szerű, de megfelelő sziklaobszervatóriu-mot működtettek. Szertartási és rnás kö-zösségi célokra volt egy kerek templo-muk, a kozmosz jelképe: a kiva. A Cha-co Canyonbcli nagy közösségi kiva (CasaRincouada), melynek átmérője majdnem20 méter, á l l . században épült több te-lepülés lakóinak a számára. A falak általkörülölelt tér a kerek égboltot másolja.Főbejárata a Sarkcsillag felé néz; az egészépületegyüttes a fŐ irányokra van tájol-va. A kiva fedett volt, a sugarasan elhe-lyezett mennyezetgerendákat 4 hatalmasoszlop tartotta, s a belső teret a föld alólés az „égból", vagyis egy, a tűzhely fölöttitctönyíláson keresztül lehetett megköze-líteni. Ezen át figyelték a csillagok de-lelését. Körben a falban 28 fülke találha-tó egymástól egyforma távolságra (hogymi volt a szerepük, nem tudni, minden-esetre a számuk árulkodó; emlékezzünkaz orvosságos kerekekre és a naptáncra),továbbá 6 „szabálytalanul" elhelyezettnagyobb fülke a keleti és a nyugati olda-lon. Ezeknek a szerepe az óra számlap-jának számaihoz hasonlítható; példáulaz északkeleti falon lévó ablaknyílásonbetűző napsugár a nyári napfordulóreggelén az egyik nyugati fülkére mutat.

Az anaszazik utódai, a pueblo indiá-nok ma is kivákban tartják szertartásai-kat, és a nyári napforduló mindmáig arituális megfigyelés tárgya náluk. Igaz,az ő kiváik szerényebb méretűek, földbevájtak és négyszögletes alaprajzdak (el-vétve a prehisztorikus ki vak is azok), mé-

77

A NAGY KIJELÖLŐ

gis meghatározó jclképi szerepük van.Teremtés mítoszuk kulcsmotívunia ugyan-is az alvilágból (anyaméhből) való foko-zatos kiemelkedés. Hopi hagyomány sze-rint az első emberek a Föld mélyén éltek, éscsak hosszú vándorlás során értek ki a nap-világra. A kiva tet.őnyílása szimbolizáljaezt, míg a kiva tengelyében íévö szipapu(nyílás jelzése) a padozaton a mélyebbszintekről idáig vezető utat. Akoma indi-án tradíció szerint a kivatető 4 tartóosz-lopa azt az alvilágból az égbe nőtt 4 fáttestesíti meg, amin az akomák a Föld mé-héböl felmásztak.

A síksági szkidi póni indiánok kerek„földkunyhó-temploma", közösségi házaszintén az univerzum földi tükörképe.Keleti bejáratát úgy alakították ki, hogyaz év egy bizonyos napján a rajta beesőnapfény a nyugati oldalon, álló oltárraessék. A póni szent kunyhót is 4 oszloptartja. Ezek a „mennyek oszlopai", s apónik a Tejút 4 legfényesebb csillagávalazonosítják őket: a fehér Siriusszal, a sár-ga Capellával, a „fekete" (kék) Vegával ésa vörös Antaresszel. (E csillagokat jelké-pezhették az egyiptomi Nut karjai és lá-bai, melyekkel a tejútistennő a Földre tá-maszkodott, valamint a bibliai „egek osz-lopai" és apokaliptikus lovasai. L. Jób26,11; Jel 6,2.)

Kolumbia egyenlítői kogi indiánjai-nak szertartási kunyhója a „világorsót"formázza (e képzetnek számos párhuza-ma van). A kunyhó tengelye és tctónyí-lása a zenitet keresztező égi egyenlítőrenéz. 4 tűzhely található benne a mellék-égtájak irányában, úgy elrendezve, hogya 4 naptári fordulóponton a tetőnyílásonát más és más tűzhelyre süssön a Nap. Akunyhó belső vázát és lenéiborítását jelképesértelemben a Nap szövi a kogik szerint. A

földasszony teste a szövőszék, ennek négysarka a négy tűzhely, rajta Észak-déli irány-ban a képzeletben fölvetett láncfonal Napférfia vetélő, aki nappal fehér, éjjel fekete kereszt-szállal szövi földasszonyon az idő mintázatát. -(L. a szabályosan, hálószerűén beszőttfelső ég a gordiuszi csomóba gabalyo-dott alvilág képzetét a közép- és dél-ame-rikai kozmológiákban.)

A „szövés" a kogi világképben a kö-zösülés euphémiája. Népmeséinkben istalálkozunk a szövés = szülés, vetülés =vetélés analógiákra épülő szexuális töl-tésű mozzanattal (a Két vitéz jóbarát-típus mesében).

Olyan kép, amelyben a Nap az idő la-kácsaként lép elénk, az Óvilágból is is-mert. A védikus szövegekben az ég és földközötti kapcsot a Nap szőtte szálak (eredendő-en nyilván a napsugarak) teremtik meg. ASzatapalha Brahmana a Nap által meghú-zott és kifeszített égtájakat hasonlítja egyháló tartószálaihoz, a Napot pedtg a pők-hoz: „A szövet takácsa az, aki ott fenn ragyog,mert úgy mozoga világok mentén, mintha szö-vet volna." A Nap szövi a világot; a Bha-gavad-Gitában Krisna a takács, mert ebbena költeményben ő a teremtő, akinek a ke-zei közt a mindenség szövete készült.

A metaforának bibliai párhuzama isvan: „Napjaim gyorsabbak voltak a vetéló-nél..."-panaszolja Jób (7,6).

A pueblo kiva, a póni és a kogi szer-tartási kunyhó nem obszervatórium, ha-nem naptár. Mexikó és Guatemala, Pe-ru és Ecuador naptemplomai sem csil-lagvizsgálók, hanem szintén naptárak.Amikor ezek épültek, a hopi napnéző,a kogi sámán vagy a maja pap már tud-ni vélte korábbi nemzedékek tapasztala-taiból mindazt, amit tudni akart. Az azégi üzenet, amit az év egy adott pilla-

78

natában a templom meghatározott he-lyén a Nap fénye vagy árnyéka a falraírt, mint Isten fényes ujja Belsazár Jako-máján (Dán 5,5), vagy amelyet egy kivá-lasztott helyről megfigyelhető csillagsugároz, már nem mérési eredményekettartalmaz, hanem ünnepre ad jelet,amiből viszont az egyszerű halandó ismegtudhatja, hogy kitelt az idő, az évnapjainak sorában ismét eljött egy for-dulat.

Az egyiptomi templom éppúgy, mtnta belső-ázsiaijurta és a póni földkunyhóa világegyetem kicsinyített, bár az em-lítetteknél kétségtelenül grandiózusabbmása. Iszaptéglából rakott hullámvonalakülső kerítése a Földet kerített világóce-ántjelképezte. Föld alatti tele kincstáraia Föld kincsekkel teli mélyét, járószintjea mi világunkat - az abból kinőni látszónövény formájú oszlopokkal együtt -, afalak felső sávja és a csillagos mennyezetaz égből töt. A templomokat rendszerintkelet-nyugati irányban tájolták, Amon-Ré karnaki templomának kapuja példá-ul a nyári napfordulói napnyugta irá-nyába nézett, szentélye azzal átellenbena téli napfordulói napkelte felé. Itt, akeleti oldalon egy mellékkápolna álltegykor - ma már rom -, benne áldozatioltárral. GERALD HAWKINS archeoasztro-nómus szerint az oltárlap lett volnaEgyiptom „\&tikánjának" jelzőberendezé-se; a kápolna ablakán betűző s az oltárraeső napfény a téli napforduló elérkeztéljelezhette a csillagászpapoknak. (A mon-dott oltárlap a hagyományos művészetek„közlékenységének" beszédes példája. Aráeső napfényben maga a tárgy világosítfel arról, kinek és milyen célt szolgált; alap faragása a hetep, „áldozat" hieroglifa8 ágú csillagát rajzolja ki.)

A NAGY KIJELÖLŐ

A templomokba beépített csillagászatitudásnak azonban többnyire már akkoris csak jelképes értelme volt. II. Ram-szesz (Kr. e. 13. sz.) abu-szimbeli ünnepitemplomát úgy tájolták, hogy a kelő Napelső sugara a fáraó februári születésnap-jának reggelén tűzzön be a barlang-templom legmélyén lévő szentélybe, éstegye láthatóvá, „keltse új életre" az ural-kodónak a sötétben egyébként kivehetet-len szobrát. (A sziklatemplomot azasszuáni gát építésekor hegyestül áthe-lyezték. Azóta az „ébresztő" napsugármár nem a megfelelő pillanatban csó-kolja meg a kő-Ramszesz homlokát.)

Egyiptomban az Újbirodalom korá-ban a templornalapítási ceremóniák so-rába tartozott a „kötél kifeszítése" szertar-tás. A fáraó kötelessége volt, hogy a „kö-tél kifeszftésével" az építendő templom fő-tengelyének irányát megszabja. Karnak,Dendera falainak domborművem látha-tó a szóban forgó rituálé ábrázolása.Karnakban a fáraó előírás szerint, Szesatistennővel együtt feszíti meg a botjárahurkolt kötelet. Szesat az írás istennőjevolt, a király uralkodás! éveinek és jubi-leumainak számontartója, az „építők úr-nője", ez utóbbi szerepköréből adódóanő, azaz papjai készítették ét az épületekalaprajzát.

Egyiptomi hatásra vagy sem, de a bib-liai leírás szerint Salamon temploma istájolt volt; a bejárata keletre nézett. Itt, akeleti oldalon állt a két nevezetes oszlop,Jákim és Boáz, melyeknek inkább szim-bolikus, mint építészeti funkciója volt.Nem támasztottak alá semmit, viszont atetejükön arany gömbök voltak, amelyektalán a Napot és a Holdat jelképezték. Haegymás mellett álltak - a szöveg ezt nemzárja ki -, arra is szolgálhattak, hogy a

79

A NAGY KIJELÖLŐ

templomból egy „néző" azt figyelje, mi-kor kel föl közöttük a Nap. A keleti tájolásó s a zsidó naptár alapján ez elképzelhető,hiszen a tavasz- és őszpont idejére esteka zsidó újévkezdetek, s ekkor kel a Nap iséppen keleten (l.Kir 7,15-39).

A keresztények nem a zsidóktól, ha-nem a pogány októl vették át a templom-tájolás szokását {az első keresztény temp-lomok épülése idején a Jeruzsálem!templom már romokban hevert). A temp-lomok szentélye eredetileg keletre, be-járata nyugatra nézett, de a középkorbanmár névadójának ünnepén kelő Nap sze-rint „keletelték" a templomot, vagyis afénynek már csak egy naptári jelző funk-ciója volt; az, hogy patrónusának köze-ledő ünnepére emlékeztessen.

Közép- és Kelet-Európa első keresz-tény templomainak egyik alaptípusacentrális elrendezésű. A kerek vagy szög-letes épületet, mely a Földet jelképezi,elkerekített kupola, az ég jelképe fedi le.(„A kör ilyetén négyszögesítése" - a gya-korlatban a négyszög körösitése - való-ságos építészeti program volt egykor, ésa „mint a mennyben, úgy a földön is" esz-méjének igazolását szolgálta szerte a vi-lágon.) Ez a templomtípus elsősorbancsaládi kápolnákra, ke rész tel őkápo Inak-ra, temetőkápolnákra és az un. minden-szentek kápolnáira volt jellemző {jele-sebb példái közül 1. Nagy Károly aache-ni palota kápolnáját, a pisai dóm battis-teriqját, a jcruzsálemi Szent Sír temp-lomot), és az ókori (császári) mauzóleu-mokra valamint a római „összes istentemplomára", a Pantheonra vezethetővissza, végső soron azokra az újkőkori ésbronzkori síremlékekre, amelyek közéNewgrange vagy a mükénéi Atreusz-sírtartozik. (A születés és halál, azaz keresz-

telés és temetkezés a „Nap véréből va-lók" esetében a Nap keléséhez és nyug-vásához: naptámadathoz és napáldozat-hoz kapcsolódó események.)

A Pantheon (építése 125-ben fejező-dött be) napóra volt. Kupolája középennyitott, és a kerek nyíláson beeső nap-fény, a padozaton, falakon és a kupolánvándorló kerek fényfolt (a Nap földre ve-tült képe) tájékoztatta a templom papjaitaz idő napi, éves állásáról.

A Pantheon egyébként olyan, mintegy kőből emelt gigantikus jurta. A délrevagy keletre tájolt nomád jurta tetejénlévő kerek nyíláson át a sámán az ott fel-állított sámánfára mászva társalkodóit azég szellemeivel, mindenekelőtt az „elsősámánnal", a Nappal. A nyíláson betűzőnapsugarak a sátornak mindig más ré-szét megvilágítva úgy működtették azt,mint egy órát; a mongolok ezért osztjáka jurtát 12 cikkelyre a 12 kettős óra sze-rint és nevezik el azokat a kínai ződiákusállatairól.

Az ég kupolája a hosszanti elrende-zésű templomok építőinek képzeletét isfogva tartotta. A bazilika típusú templo-mok szentély felőli oldalához félkörívesapszist tapasztottak az oltár fölé borulónegyedgömbhéj-boltozattal, amit a koraközépkorban az égre való utalásul aranymozaikkal burkoltak. A kereszthajőstemplomokban a „négyszög körösíté-sét": a kerek kupolát a kereszteződés ala-kította ki. (Az alaprajz a ke letel ésb ő ladódóan egyben égtájkereszt is.)

A hagyományos katolikus templom amár Egyiptomban alkalmazott elvet kö-veti. Sírhelyül is szolgáló altemploma ahalottak föld alatti világát, oszlopos járó-szintje, képekkel díszített oldalfalai a mivilágunkat szimbolizálja - a fal- és oltár-

80

képek Urunk földi életének eseményeit,a szentek evilági cselekedeteit ábrázol-ják—, a mennyezet csillagos mintája vagymennyországot ábrázoló freskója az egetjelképezi. Itogány templomokban az oltára napisten földi „nyughelye" volt, az ahely, ahol egy kitüntetett pillanatban anapfény megpihen, A katolikus templo-mok oltárait két dolog szenteke meg iga-zán: valamilyen, lehetőleg magától Krisz-tustól származó ereklye és az oltár taber-naculu inában őrzött O kari szentség, Istennapkorong alakú kenyérteste. Az égen islátható egy „Oltár", azAra (lat. „Áldozatiasztal") csillagkép, mely a Tejút déli sza-kaszán látható, ott, ahol a Nap télen, „ál-dozata" idején tartózkodik.

Két tornyú templomok esetében méga homlokzat is az Ősi mintához igazodik.A tornyok megfelelnek az egyiptomi pü-lonoknak, a köztük lévő rózsaablak pe-dig a pülonok közt kelő, nyugvó Napotidézi. És persze a templomot - nevénekeredeti jelentése szerint - ma is sokszorkörülkerítik.

Napvárosok

A szakrális épületek tervezői egy per-cig sem kételkedtek abban, hogy Istenlátja művüket. Ezért olyan kifejezőek atemplomok alaprajzai. A középkori szé-kesegyházak felülnézetben Napot for-máztak, görög vagy latin keresztet, szét-tárt karú, Isten előtt arcra borult ember-alakot (ezt a tartást veszí föl a frissen fel-szentelt pap szenteléskor).

Az a szándék, hogy Isten figyelmétfelhívjuk magunkra, a világi építészet-ben is kifejeződött. Versailles - mester-séges tavának óriás keresztjével, a kas-

A NAGY KIJELÖLŐ

télyból sugarasan szétágazó utakkal szin-te kérkedik vele, minek is képzeli magátgazdája. A Napkirály egy másik kastély-együttese, Marly az égből nézve a nap-rendszer makettje. Központi épülete aNapot, a környező pavilonok bolygókí-sérőit jel képezik.

35. Készlet egy 1524-ben rajzul t térképről, mely'lé n och t illan s/ent kör/elét ábrázolja, a NagyTemplom piramisának kél szentélye kii/t felkelőNappal.

Régi időkben, amikor a szent és aprofán még nem teüjesen szakadt el egy-mástól, a világi települések alaprajza -még a római légiók ideiglenes katonaitáboraié is! - a világot modellezték. Hátmég az olyan állandó településeké, minta „Nap fiainak" székvárosai, amelyekigazi „napvárosok" voltak, így például azegykori nagy indián központok: Caho-kía Illinois államban, Pueblo Bonito(Chaco Canyon) New-Mexkoban, Teoti-

81

A NAGY KIJELÖLŐ

huacan és Teaochtitlan Mexikóban,Cuzco Ríruban.

Cabokia misszisszippi indián metro-polisz - romjai 11 krn-rc fekszenek St.Louistól - tudatos kozmológiai terv sze-rint épült. A prchisztorikus város négysarkát a főégtájaknak megfelelően föld-halmok jelölik. Cahok iában száznál többhalmot emeltek, soknak lapos volt a tete-je, és épület (valószínűleg templom) álltrajtuk. Mások kúp alakúak, és sírokat rejta belsejük. A legimponálóbb közülük egy30 m magas, négy lépcsős piramis. A leg-több halom és tér négyzet alakú, s egy-ségesen a főégtájak szerint vannak tájol-va. A romváros területén több „napkör"nyomát is megtalálták, ezek szinte bizo-nyosan csillagászati mérésekre szolgáltak.

Tenochtitlan, az azték birodalom fő-városa, mely a nevét a város alapításimondájában főszerepet játszó kaktusz-gyümölcsről kapta, a Texcoco-tó közepénlévő szigetre épült. Ma Mexikóváros bel-városa áll a helyén. Az aztékMendoza-kó-ácx illusztrációján (9. rajz) a tóvárosbólszétágazó csatornák a négy világ tájat je-lölik. Egy, a hódítás idejében (1524) ké-szült várostérképen jól látható, hogy Te-nochtitlant valóban az égtájak szerint ne-gyedelték („városnegyed" szavunk világo-san jelzi, hogy egykor nálunk is ez a fel-osztási elv érvényesült). A város, egybena birodalom közepe a négyzet alakú szentkörzet volt, közepén a Nagy Templomikerpiramísavai. A térkép azt a pillanatotörökíti meg - nyilván nem véletlenül -,amikor a piramis tetején álló két szentély,Vicilopocstli és Tlalok esőisten templo-ma között kikandikál a Nap (35. rajz. Vő.a fiot/íey-kódex piktogramjával: 21. rajz).A térkép szerinti helyzet a tavaszi nap-éje gyenl őségét jelezte. Egy 1532-ben írt

krónikából azt is megtudhatjuk, hogy apiramis kelet-nyugat főtengelye kissé el-tért a valóságostól, ezért az utolsó aztékuralkodó, II. Moktezuma (t 1520) le akar-ta bontatni, hogy újraépíttethesse.

Az Újvilágban ugyanaz az elv vezé-relte a városépítőket, akár sátortáborról,akár faluról, akár fővárosról volt is szó,mint az Óvilágban: a körbe írt égtájke-reszt. Ezzel ajellel tucatszám találkoztaka régészek Közép-Amerikában, így aszent város, Teotihuacan főútvonalán, aváros főtengelyét kijelölő egykori geodé-ták „mesterjeleként." Éjei a települések-ben testet öltött, s ölt testet ma is (36.rajz). Hasonló jel volt a már emlegetettegyiptomi „falu" hieroglifa: © , s szinténa kör (kukeldas) illetve a körbe írt ke-reszt (sasfepa) volt az iszlám előtti Kö-zép-Ázsia és Iferzsia városépítészeténekgeometriai egyszersmind elvi alapja.

Peking az egyetlen létező főváros,aminek szerkezetét ma is az eredeti koz-mikus tervrajz határozza meg. Még alegújabb kor építményei, a zászlórúd aTienanmen téren, a Népi Hősök emlék-műve, Mao mauzóleuma is a városészak-déli főtengelyébe, a Tienanmenés a Csienmen kapuk közé esnek. ATie-nanmen téren a teret ketté osztó főten-gelytől nyugatra áll az Országos NépiGyűlés palotája; a keleti oldalról a KínaiTörténelem és a Kínai forradalom Mú-zeuma néz vele farkasszemet. Az északiTienanmen kapun (a „mennyei béke"kapuján) át az út egyenesen vezet azegykori császári palota együttes szívébe,a Tiltott városba, amelynek észak-délitengelyében márványát visz a LegfőbbHarmónia csarnokába. Itt, a „világ kö-zepén" állt a császár arany trónusa,melyről az uralkodó egyenesen a déli

82

Csienmen, azaz „JVtjp-írflp«"-ra látott. ALegfőbb Harmónia csarnokának tera-szán egy napóra áll; ez figyelmeztette acsászárt az égi rendre, aminek szelle-mében kormányozni kellett.

Kínában nemcsak a császári fővárosés a palota lielyét, alakját, tájolását iga-zították az égi rendhez. A geomantia(„földjóslás") - a geodézia („földmérés")egyszerre praktikus és szimbolikus for-mája határozta meg minden település,

30, A mexikói Mexcaltitlan alaprajzú

A NAGY KIJELÖLŐ

minden ház, egyáltalán minden lakhelyfekvését, így a sírokét is.

A geomantia Európában sem isme-retlen, mint ahogy a napvárosok építésesem. A körbe írt kereszt alaprajzú Mex-caltitlannak szinte pontos mása a rómaialapítású francia városka, Bram (Kr. u.333), és Nap formájúak a reneszánszépítészek ideális városai: mint az 1593-ban épült olasz Pálma Nuova vagy az el-zászi Neuf-Brisach.

A NAGY KIJELÖLŐ

A Nap égi háza

A mitopoétikus felfogás a napistentemplomát a „Nap házá"-nak nevezte. Azaztékok a Nap-piramis tetején álló szen-télyt hívták így (37. rajz. Ateokalli, „szen-tély", „templom", szó szerint „isten liá-za"), a kaliforniai csumas indián sámánok

37. Azték Lemplompiraini>s™bormakettje, a szentélyhelyén a napkoronggal.A lípcsőzet két oldalán anyál mej; a isád hierogülalátható, 1500,Mexikóváros, MnseoNációnál de Antropológia

barlangszentélyeiket, ahol nap ab rázó iá-sokat is találtak (38. rajz), s ahová a télinapfordulókor tűz be a napfény, szintén„aNap h6zá"-nak nevezték (sxapakszi).

Magától értetődően az Óvilágban ishasználták ezt a fogalmat. Például Ni-nive, asszír főváros neve azt jelenti: „ANap otthona".

A halott Nap háza a sír. Egyiptombana fáraók piramisai, Indiában a buddhistasztupák „napsírok" tulajdonképpen. ANap földi házainak ajtaját „napkapu"-nak nevezik, és ugyanígy hívták mind-azokat a kapukat, amelyek mögött aNap felkelni, delelni vagy lenyugodnilátszik, mint a pekingi császárváros déli,azaz főkapuját, s amelyeken át - mint eza példa h mutatja - a Nap földi leszár-mazottai közlekedtek. Ilyen „napkapu"-kat, más néven „Arany kapu "-ka t mindennagy civilizáció fővárosában találunk.Rendszerint ezek a város, a palota vagya templom főkapui.

Egy zsidó hiedelem szerinta befalazottjeruzsálemi Aranykapun, mely a kelő Napirányába, egyúttal a temetőre néz, arrafelé,amerre a Dávid házából való királyok voltakeltemetve, csak a Messiás léphet a városba, sazért falazták be, hogy illetéktelen ne léphes-sen a küszöbére. Bi/áncnak sok kapujavolt, a mondabeli Botond azért zúzta bemégis pont az Aranykaput, mert ez volt aváros főkapuja, s a jelképes gesztusnak (aváros képletes be vételé ne í)csak így voltsúlya. A napkaput arany borítása, szo-láris szimbólumai és a bejáratát őrzőnapállatok: oroszlánok, szfinxek szobraiteszik fölismerhetővé. A világon minde-nütt találunk ilyeneket a mükénéioroszlánkapu tői Tiahuanaco napkapu-jáig (39. rajz).

A „ház" és annak „kapuja" a Nap égitartózkodási helyét is jelölheti.

Csumas hiedelem szerint a Nap az ég-ben is egyházban, mégpedig egy kvarckris-tály házban él (A kvarckristálynak házformája van.) A kvarc mint „megszilár-dult fény" Ausztráliától az Amazonasiga Nap és az ég kristálya a sámán tsz ti kushiedelmekben. Nyilván azért, mert

A NAGY KIJELÖLŐ

színtelen lévén, nemcsak csillogva verivissza, hanem meg is szórja, azaz fel-bontja a fehér fényt a szivárvány színe-ire, amire egyébként csak a Nap képes.(Emlékeztetőül: kvarc borítja New-grange falait is.) Persze ott, ahol gyé-mántra bukkantak, és csiszolni is tudtákezt a drágakövet - a kvarckristályt ter-

38. Küllös napkerék-

házSból", Pa intedRock, Calitbrnia

'"Sf/TYS""""*ffla»

j! / '•- •>• ';>•;•/SgjL&sÉP^

rnészettöl fogva síklapok határolják, agyémántot nem feltétlenül —, ez utóbbilett a Nap ékköve, hiszen mindazt tud-ja, amit a kvarc, csak még szebb és sok-kal keményebb. (Gör. neve, adamasz„acél"-t, „gyemám"-öt, szó szerint azon-ban „sért h e tétlen"-t jelent. L. még a há-romszögnél.)

Az első „napnézők", akik még néniépítettek házat a Napnak, és barlangokathasználtak nap templomként, és azokat,mint a csumasok, talán ők is „ház"-naknevezték. ANap égi házát oda képzelték,ahol az a „két horizonton", a „fényhe-gyek" közt fölkel illetve lenyugszik. Aka-pu a fényhegyck közti barlangnyílás,amit a csillagos égen a Tejút hasadékai-nak (a tejútistennö vaginájának és végbél-nyílásának illetve a szájának) feleltettekmeg. A kapu és a ház metaforája naptáriösszefüggésben n fordulópontokhoz kap-csolódik. A kapunak küszöbe van, s aNap a napéjegy én lőségi pontokon úgylép át, mint egy ajtó küszöbén; a napfor-dulókon viszont lelassul és megáll, mi-

85

A NAGY KIJELÖLŐ

előtt megfordulna, mintha egy kozmikuspillanatra megpihenne egy házban. (Ahopik a téli és a nyári napforduló helyéta „Nap téli és nyári házá"-nzk nevezik.)Ráadásul mind a 4 fordulópont küszöb isélet és halál között. Mivel a fordulópon-tokat mindig a látóhatáron kelő, nyugvóNap helye szerint azonosították, ezértazok eleve mint élet cs halál közti mezs-gyék ragadtak meg az ember tudatában,lévén, hogy szemükben a i&tókatár fölöttiNap élt, a mögéje bukó Nap meghalt, deazért is, mert például a téli napforduló-ban ténylegesen is a Nap újjászületésénekhelyét és idejét látták.

Hindu bölcsek szerint a megváltás, ahalhatatlanság csak a Nap kapuján átkelveÉrhető el. A szibériai sámán a Nap kapuin(a Tejút és az ekliptika keresztező-désein, ott, ahová a téli és a nyári nap-forduló esik) áthaladva juthat el a felsővagy az alsó világba, az antik csillaghit sze-rint a lélek hasonló útra kényszerül lépni,amikor a túlvilágra indul, és Mithras bea-vatásra vágyó követőinek jelképesen ugyan-ezt az ulat kell megtenniük, Visnu harma-

dik lépése a Rig Véda szerint Szúrjalokan(a „Nap lakhelyé"-n) át vezet. Az Upanisa-dok így ír erről: az isten „eléri a Napot;az megnyílik előtte, mint lyuk a dobon, raj-ta keresztül még magasabbra hág". A „nap-kapu" rnás műveltségekben is jelképez-het lyukas napkorongot, például Kíná-ban és Szibériában; ilyen napkapu asámánjurtán lévő tetőnyílás. Ha a lyuka napkorongon a „kapu", a korong ma-ga a „ház", a (nap)Ístenség lakhelye. Eza képzet szintén egyetemes: a hindu ésa magyar hívő azért néz a Napba, háthamegpillantja a benne lakó Istent (Jé-zust, Máriát, a Szemléiket), az afrikaipigmeusok is azt hiszik, hogy Khmvum,a teremtő alkalmanként a Napban lakik.

Az ókori Egyiptom, Izrael és Hellászszintén ismerte és használta ezeket a fo-galmakat. Az egyiptomi túl világ hitben ahalott lelkének útja különböző kapukonát vezet (a túlvilághit változásaitól füg-gően: az Óbirodalom idején ez az út anapisten közbenjárásával, „Hóritsz létrá-ján"- vagy a sarkkörüli csillagok közé vagya Napba visz; később az alvilágba, Ozi-

39, Napisten az ég kapujában, oroszlános ajtószárnyak köze. Akkád pecséthenger lenyomata. Kr. e.3, évezred második fele. London, Brit ish Museum

86

riszhez, de ekkor is a Nap útját járja alélek; az Ozirisz-vallás szerint a Napugyanezt az utat teszi meg).

A kora középkorban felvirágzó hébermisztikában, a kabalában a Szefirol-fa égitövén a Nap koronája (Kether) ragyog.Itt, a dolgok égi gyökerénél van az úticél. A zsidó misztikusok a Nap kapujátG'bilonnak nevezik, az üt rajta át vezet aKozmikus Trónhoz, Isten lábához. A ka-bala középkori alapműve a Szefer ha-zo-liár, magyarul: a „Ragyogás könyve".}

Az antik költők mitikus tárgyú költe-ményeikben magától értetődően hasz-nálják ezt a metaforát; Egy OVIDIUS, ami-kor Fhaethónt verseli meg:

„NagyratörőPhaethon ámull, szemléltee müvei,

s íme a friss-éber Hajnal feltárta a fénylőNapkeleten bíbor kapuját..."

ön: H. 111-113.)

És egy élő magyar költő:

A NAGY KIJELÖLŐ

„Emelj a napnak házat.Cserepezd be az éjszakánkat."

(KovÁcs ISTVÁN: Csángók)

A „ház" metaforát az asztrológia ishasználja. A horoszkóp házak - eredeti-leg az állatövi jegyek - a Nap életútjánakállomásait jelezték az asztrológiában. Je-lentéstartalmuk ebben az un. „világho-roszkóp "-bán, amelyben a házak és a je-gyek (hónapok) sorszáma azonos - az l.ház a Kos-jegynek, a 12. a Halaknak felelmeg -, a Nap sorsára nézve igazít cl ben-nünket. Láttuk, a 8. ház a „halál háza", sa világhoroszkópban a Skorpió a 8. jegy,a naphalál „térideje". Míg például a 10.ház a „nyilvánosság elé lépés" és „azanyával való kapcsolat" háza, s ez a nap-sorsot illetően a Bak jeggyel (hónappal)azonos, annak megfelelően, hogy a sx.o-láris mítoszokban a Nap a Bak hónapelején, a téli napfordulókor hozza a vi-íágra anyja a napistent.

„...EKÉS, SZÉPSÉGES O,TÜNDÖKLETES..."

Az évezredeken át Napra aggatottjelzőkről, tulajdonságokról, képességek-ről, belőlük adódóan a nap szimbólumokés metaforák lélektani hátteréről hasz-nos áttekintést ad a Nap asztrológiai jel-lemzése:

„Pozitív, tevékeny, tüzes, férfias, szétára-dó erejű. A teremtő erSt képviseli, az élet el-vét általában, az erők forrását. Az emberbenNap-elem 02 egyéniség, a felsőbbrendU ön-tudat, az életerő (vitalitás), a férfiasság elve.

Jellemformáló hatása: harmonikusan: ne-mes, egyenes, határozott, nagyvonalú ésnagylelkű, nyílt, őszinte, öntudatos, méltó-ságteljes. Önérzetes, melegszívű, jóindulatú,bátor, szabadság- és függetlenség-szerető, pa-rancsoló, imponáló, tiszteletreméltó, ember-es társaságkedvelő, pompaszerető, igazságos,bőkezű, adakozó, segítségre kész, gyors fel-fogású, intuitív. - Diszharmónikusan; (,.,)dölyfös, cinhitt, ellentmondást nem túró, túl-zó, nagyhangú, kérkedő, bántóan nyílt, hiú,zsarnokoskodó, fölfelé alázatos, lefelé fölé-nyeskedő és kemény, élvhajhászó, fecsérlő,érzéki, szenvedélyek rabja, nyakas, hajtha-tatlan." (Akárba. Apollón vagy Héraklészjellemzését olvasnánk.)

„A szervezetben a szív, az ütőerek, a hát,elsősorban a hátgerinc" (vő. világtengely,naposzlop, tözcsiholó fúró, Ozirisz ge-rincoszlopa, a dzsed) s a nagyagy áll aNap hatásával közvetlen kapcsolatban. A ha-gyomány szerint a férfi jobb szeme, a nő bal

szeme s általában a test jobb oldala áll külö-nösen a Nap hatása alatt.

A Nap a Teremtőeszme, a tiszta Gondolat(Logos) jelképe, Napjellegfi minden, ami elsőhelyen, magasan áll: uralkodók, államfők,nagybefolyású, előkelő emberek, magas ran-gú köztisztviselők, főpapok, vezetők; általá-ban az állam maga, a hatóságok, afelsőbbség.

Nap-természetű fém az arany, a drágakö-vek között főleg a. gyémánt és a rubin." (Azarany azték neve teokmtlaü, „istenszar",maja neve tahkin, „Nap szara" volt.)

„férfi-horoszkópban a Nap a horoszkóptulajdonosát magát, női horoszkópban az élet-társ-férfit, minden horoszkópban az apát és atudatos Ént jelképezi." {BAKTAY 1947: 108.)

Az asztrológia szimbolizmusát tár-gyalva BAKTAY EKVIN maga is hivatkozika (mitopoétikus) hagyományra, amelynekaz asztrológia csupán csak egy, bár igenfontos eleme. Mint látni fogjuk, a Napszimbolikája megfelel az idézetben fog-laltaknak, csak összehasonlíthatatlanulgazdagabb.

A régiek tapasztalata és tanítása sze-rint minden mindennel összefügg, mindenekelőtt a Nappal, mint azt a hinduszutratma-doktrína vallja. Az összefüggés alapjarendszerint nyilvánvaló és hétköznapi. Agyümölcsöt a Nap heve érleli gömbölyű-vé meg pírossá, és széles peremű, kerek,sárga szalmakalappal és ugyancsak Napalakú napernyővel védekezünk ellene. (A

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

szalmakalapot, de még a napernyőt issokan újkori találmánynak vilik, pedighasználatuk már az ókorban elterjedtEurópában is, nem csak Keleten.)

Az összefüggés többnyire jelképes ér-telmet nyer, s a szóban forgó tárgy kulti-kus tiszteletben részesül. A Nap érleltealma „aranyalma", a halhatatlanság ésa tudás szimbóluma lett; a Nap heve el-len védő ernyő méltóságjelvény és a budd-hista szimbolikában játszik főszerepet.

Kör, négyszög, háromszög

A Nap kerek. Minden kéred forma, amifelfogható szimbólumnak, vagy jel kiin-dulási alapja lehet (kinyílt virág tányér-ja, gömbölyű gyümölcs, kerek arc, tá-nyér, hordó, vödör, pajzs, kerék és mil-lió más), kapcsolatba hozható vele. ímea Nap egy angol találásversikében:

•10. Kő- és bmn/.kniínapábrá/olSsok a) "[leii-hegyiég, Kirgizia; b)Valcamonica. Olaszorszáfc) Ontario, Kanada

„Piros, mintazalma,kerek, mint a labda;Túl a tornyon, szélkakason,gurul magasabbra."

A kör, sugaras kör, koncentrikus kö-rök, pontos kör, körbe írt kereszt köz-ismert napjelképek. Esete válogatja, mi-kor jelképezik a napkorongot és mikora kör alakúnak hitt nappályát. A pontoskör például a Nap asztrológiai és aszt-ronómiai jele. Köre a geocentrikus vi-lágképnek megfelelően valószínűleg azekliptikát, a közepén lévő pont pedig aFöldet jelképezi. (De a jel levezethető a„lyukas" napkorong már említett képze-téből is.) Hasonló a helyzet az égtáj-kereszttel. A kereszt metszéspontjábanmi vagyunk, csúcsain a nappálya fontosállomásai találhatók. Akörbe írt keresztaz asztrológiában a Föld jele, de mivel anapjárást értelmezi, napjelkép ts egyben.Az eredetileg ívelt szárú szvasztika (for-gó kereszt): mely az egész világon el-terjedt, ebből a jelből vezethető Jé. (Haaz égtájkereszt csúcsain lévő „napka-puk" kinyílnak, a kereszt körüli körmegszakad, az eredmény a szvasztikalesz; a buddhista sztupa alaprajza is erreaz elvre épül.) Napútjel a körbezárultspirál (a labirintus), a Nap alvilágbavezető útját jelképezi. Ajel lehet teljesengeometrikus, de ki is egészüthetszimbolizációra utaló elemekkel, példá-ul antropomorf jegyekkel. Mindkét tí-pusra találunk példát már az új-kökorban (40. rajz).

Ezek az ábrázolások nem öncélúak.Napórának használják őket; testet ölt-hétnek a kőnaptárakban, mint az árnyékvagy a fény útjába helyezett számlapok(34. rajz). Mint mágikus jelek, a világos-

90

„...ÉKIÍS, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

ságnak tulajdonított gonoszelhárító,mindent elrendező képességgel, a Napgyógyító hatalmával állnak kapcsolatban.

41, Navahu homokks(menyA spirál, mely a Föld „tekervényes belő"mélyére is utal, ahová temetkezünk, aNap útja az alvilágba, de a Nap útját já-ró leieké is. Ezért hol labirintusnak hív-ják (a gör. láb-, labr- tőből képzett szavaka „sír látott szája" jelentést társítják hoz-zá; 1. lobé „fogóhely", labropoiész „fa-Iánk"), hol spirálnak (a lat. spin) „téleg-zem" igéből képződik a „lélek" jelentésűspirítvs). Ha felrajzolják, az eltávozó le-ieknek készítenek jelképes visszautat.(Ezen tért vissza Thészeusz naphérosz ahalált jelképező labürinthoszból.)

A többi jellel hasonló a helyzet. A na-vaho indiánok egykor hittek abban, hogyhomokból készített szertartási napfest-rnényeikkel a betegség minden fajtájátképesek kikúrální (41. rajz). Ezeknek amágikus diagramoknak persze csak a vá-za egyszerű kör vagy más kerek nap-szimbólum. A navaho no m ok festmé-nyek vagy a tibeti mandalák pompás dí-szítésű, részletgazdag képek, akárcsak a

gótikus katedrálisok hasonló rendelteté-sű rózsaablakai vagy labirinfusmozaik-jai. A Nap ég táj keresztes körétói vezetaz út a kocsikerékhez. A kerék azonbannem csak a teherszállítást forradalmasí-totta. Mint jel elvont eszmék hordozójalett 1. Sors kereke, Szerencsekerék Euró-pában, Tan kereke Indiában).

A Nap kerekdedsége más, hozzáfű-zött elvont fogalomnak, például az igaz-ság(szolgáltatás)nak is formát adott.PARMENIDÉSZ, görög filozófus (Ki-, e. 5. sz)a Nap után az igazságot „kerek"-nek ne-vezi.

A kőbe vésett „kerek igazsághoz" ma isÖmlik a Rómába látogató turisták árada-ta. A Santa Mária in Cosmeáin templomelőcsarnokában mered rájuk a Kr. e. 2-

4K. AÍ „Igazság szája" (Boccadetla lírító), K

században faragott kerek márványarc, ahíres Bocca delin Veritá,,, Az Igazság Szá-ja", mely a Napot (?) mint büntető égibírót ábrázolja. Ma is élő babona sze-rint, akt hazudós, jobb, ha nem dugja a száj-ba a kezét, mert az leharaphatja (42. rajz).

91

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ó, TÜNDÖKLETES..."

Félig-meddig tréfás metaforákban,találós kérdésekben s Nap bármilyen ke-rek tárgy képében megjelenhet. Lehetkoszorú, diszkosz, tányér, tepsi, tál, ser-penyő (amiben sül éppen valami), kút-vödör, (zsíros, vajas, mézes) bődön, (bo-

43. Naparcú s ám álldobok: a) ázsiai eszkimó,b) csukcs

ros) kupa, lepény, labda, gombolyag,dinnye, tök, (píros, arany) kerek gyü-mölcs. Például:

„Vati két vödör fenn az égben,megmártóznak a tengerben;mikor lemerül az egyik,akkor jön föl épp a másik.Mi az?

Nemcsak tréfás hasonlatok ezek, mi-tológiai vonatkozásban is beszédesek. Pél-dául a Napra alkalmazott frs.poéle nem-csak „palacsintasütő"-! jelent, hanem„kályhá"-t, sőt meglepő módon „dísz-mennyeze-"t is (ami alkalmasint az ég jel-képe) átvitt értelemben pedig „himlőhc-lyes arc"-ot, amilyen a palacsinta és ami-lyen a Nap - napfoltmaximumok idején{a Nap „ragyáira" még visszatérünk). Ha-sonló asszociációkat kelt az ugyancsakfra. galette, „lepény", „kerek pénz" szó is(agalel, „gömbölyű kavics" nőnemű alak-ja), amiről egyfranciánakeszébe juthat a„padlás szoba"(gafetas),„fedett csar-nok" (galerié.) -vő. égbolt,menny bolt -, a„rüh" (gale) -vő. napfoltok-, a „gálya"

b)

44. Négyszögletes napok: a) Equador] b) Columbia; c) Bolívia, Tiahuanacoműveltség, 500-800 között

92

„...ÉKES, SZÉPSÉGES 6, TÜNDÖKLETES..."

„Tejút" (galaxis), amin a mítoszok nap-gályája közlekedett.

Naptojások. Inkább csak keleten: Szi-bériában, Indiában találkozunk velük. Atojásdad formának több lehetséges hie-delmi oka van. Az egyik az az elképze-lés, mely a világot tojásbői, ovális mag-ból eredezteti (Hiranja-garbha a hindumitológiában Brahma arany tojása,amit a Rig-véda „ragyogó Nap"-nak ne-vez). De ovális a Nap aranyos növénye-inek, a gabonaféléknek a magja is, ésovális az emberi arc, az pedig köztudott,hogy a Nap egyik legelterjedtebb „áb-rázata" éppen egy lobogó haj keretezteemberi (isteni) arc (43. raji).

A négyszögletes Nap. Ez ellentmondás,mégis van rá magyarázat. A 4 nap- ésévszak, a 4 égtáj, a 4 naptári forduló-pont miatt a 4-es a Nap egyik szent szá-ma, mely különösen nagy becsben állt azÚjvilágban. A maják például KinicsAhaii vagy Ahau Kin(csil) napistentegyenesen a 4-es szám megszemélyesí-tőjének tartották. Az inkák pedig Intinapisten arcát négyszögletűnek ábrá-zolták (44. rajz), s ez az ábrázolásmód el-terjedt Dél-Amerikában. Az óvilágbeli-ekíől sem volt idegen ez a forma. A Napkínai írásjele ö (rí) az írásmódból adó-dóan szögletes, de kerek formából fejlő-dött ki (O-0—B), és a szögletes szvasz-tika, spirál, labirintus éppoly ismertmindenütt, mint a kör alakú. A hindumágikus diagram (dhúli-csitra) napáb-rázolása is lehet szögletes, és a négy-szögletű szvasztikára megy vissza, ami-vel már 4500 éves Indus-völgyi tárgya-kon találkozunk.

Végső soron a „kör négyszögesítésé-vel" állunk szemben. Az ég (kör), Föld

(négyzet) együttjelcnti a teljességet. Demivel a kör minden pontja egyenlő, azekliptika „sarkalatos" pontjai földi vi-szonyítás nélkül megfog hatatlanok - azégtájsarkok csak a látóhatáron jelölhe-tők meg -, le kell hozni az anyagi világ-ba, ki kell „sarkítani", s akkor kézzel fog-hatóvá lesz. (Az ember keze nyoma job-ban szemet szúr ott, ahol prokrusztészihajlandóságának engedve az erdőirtá-sok, parcellák, utak, csatornák hálóza-tának, a települések, házak alaprajzánakrácsába fogja a táj lágy hajlatait.)

Ez fejeződik ki a körbe írt négyze-tek (és keresztek) számtalan formájábanis. Róma ősi, négyszögű mundusÁban,amit Romulus kerek árokkal szántottkörül, a Mandala egyszerre kör és négy-zet vázú kompozíciójában, a sztupákalaprajzában. Ezért lehettek négyzetalaprajzúak a piramisok, a napoltárok éstöbbségükben négyszögletesek a temp-

45. Egy Kepícr áítal készített horoszkópegykorú, négyzetes séma szerint

.loannem Keppteritm

r 6 c 8 ,

Xll

II. VT.

m. ív.

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

lomok, melyekbe azért beépült az égikör a mennyboltot jelképező boltív, ku-pola formájában. Nem utolsósorbannégyzet alakú volt sokáig az asztrológu-sok kifejtéshez használt sematikus ho-roszkóp ábrája — noha az eget másolta! -és ma is az a hinduk mágikus planéta-diagramja (45. rajz).

Háromszögletű napjelkép is van, bár-mily hihetetlen. Az például az egyipto-mi piramis, mely a „Fényhegyek" kőből

rakott mása. A „fényhegy", azahet hie-roglifa azt a helyet jelöli, ahol a Nap le-nyugszik és fölkel, vagyis ahol - kéthegy között - az egyik világból a má-sikba átlép. KÁKOSY LÁSZLÓ a fényhegy-metafora alapjának azt a valóban gúlavagy háromszög alakú fénypiramisttartja, mely Egyiptomban olykor naple-mentekor a nyugati égbolton, napkel-tekor keleten látszik fi. még „állatövifény"). Magát a Napot is ábrázolják gú-la alakúnak, amiből arra következtet,hogy a piramist napjelkcpnek is felfog-hatjuk. Háromszögbe kristályosodóforma az egyiptomi obeliszk, mely anapsugár gránitba faragott (egykoraranylemezzel burkolt) metaforája. Anapsugarakat pedig kis háromszögek-ből álló füzérek formájában ábrázolták

(például a denderai Háthor templom-ban: 16. rajz).

A piramisépítő niezo-amcrikai indiá-nok kései utódainak, a vícsoloknak a s/c-mében, akiknek a világképében a felső ésaz alsó világ két, talpával összeillesztettgúlát formáz, tehát oktaéder alakú, akristályforma szintén alapvető szimbó-lum. (A vícsol gúla éppúgy világhegy éstúlvilágra vezető út, mint az egyiptomipiramis.) Az ember hajlamos azt hinni, apiramisépítő egyiptomiak a világotugyanúgy oktaéder alakúnak képzelték,mint szellemi rokonaik az Újvilágban. (Apiramis belsejében a lefelé vezető akna-folyosók fordított piramist formáznak.)

Vfcsol hiedelem szerint a lelkek, köz-tük a napgyermeké is, akiből a Nap, Táulesz, kristály szilánkalakban költöznek aNapba. E kristályok a napisten részecskéi,megszilárdult apró madarak (kolibrik) vagyszárnyas rovarok, melyekben a sámánok, or-vosságos emberek és a. hagyománytisztelőklelkei Öltenek formát, s érdemeik jutalmáulválnak napkristályokká. A sámánok lelkeiabban a megtiszteltetésben részesülnek, hogyTáut elkísérhetik napi útján. A vícsolok a„Nappal utazó" kristályokat házi szen-télyekben őrzik, és ugyanúgy imádjákőket, mint magát a Napot. „Kristályos"a kolumbiai deszanák világképe is, de aző kristályuk hatszögietű.

És hát mi más lenne, mint „naphá-romszög" a Szentháromság napsugarasháromszöge? (46. rajz). A Szenthárom-ság minden egyes személyéről a néphittudni véli, hogy a Napban lakozik; Istenmindent látó szemét egy hagyományszintén a Nappal azonosítja - szó leszróla alább -, s az egyenlS oldalú három-szög mint a tökéletesség jelképe is utalaz isteni tökéletességű Napra.

94

„...ÉKlíS, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

47. Ahol bejő a fény - a padlásra, udvarra, szobába, spinbe. Napsugaras magyar liíiz'omin. kapu,ablak- és aj tű díszek

Szeged népművészetének jellegze-tességei a napsugaras oromdíszű ház-homlokzatok. (47. rajz) Mint BosnyákSándor írja, a tető mintázatában „a sze-gedi parasztok a 'napfelkeltét, a delelést, anapnyugtát's alul a zárt rekeszekben az 'éj-szakát'látják." (BOSNYÁK 1974: 47.) BÁ-I.INT SÁNÍJOR szerint e napsugaras há-romszög szentháromság-jeíképvolt, sze-rintem napszimbólum is, (A két nézetnemhogy megfér egymás mellett, azókori Egyiptomban össze is tartozott; akelő, delelő és a lenyugvó Nap alkotta anappali triászt, mely kiegészült az éjsza-kai napisten személyével.)

BOSNYÁK SÁNDOR ugyanott írja, hogy „aszékelyek napsugaras kiskapuik tizenkétvagy tizenegy sugarában ('ludas elhagytaKrisztus urunkat, ezért csak tizenegy sugaravan a Napnak') Jézust látják", pontosabbanszólva, a Krisztus napistent körülvevőapostolokat, „A tizenegy vagy tizenkét su-garú Nap országszerte ismert, Szentgálon plegy juhász borotvatokjánakfelsőrészén látha-tó. " (Egy birtokomban lévő mexikói tüköraranyozott fakerete 11 sugarú Napot for-máz. Képét l. a borítón)

Tűz, levegő, föld, víz

A 4 elem az Óvilág nyugati részén ésaz 5 ágens keleten (tűz, víz, föld, fém,fa), amiket pontatlanul „elem"-nek isneveznek, mind kapcsolatban állt aNappal, az anyagi világ teremtőjével.

A tűz magától értetődően. A Napotminden tűz ősforrásának hitték. Tüzetvagy l millió éve rakott először az em-ber. Eleinte bizonyára villa m sújtottafákról, erdőtüzekről „gyújtott rá". De ta-lán annak is százezer éve már, hogy kétfadarab össze dörzsölés ével maga csiholttUzet. Ez a módszer - évezredeken át azegyetlen - ihlette a tűz eredetéről szólómítoszokat; mind arról szólnak, hogy azember végső soron a Naptól nyerte. ANap (tan) toternhez tartozó indonéztauk úgy mesélik, hogy az első tűz a tau-fa, a Nap fája és a rátekeredo lurek lián kö-zösüléséből (egymáshoz dörgölődéséből)született. Az ausztrál őslakók és a pápuákszintén totemőseik nemi aktusából szár-maztatják a tüzet. Indiában, Mexikóban,több afrikai országban a rituális tűzgyúj-táshoz használt két fadarabot férfinak és

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ö, TÜNDÖKLETES..."

nőnek nevezik. A maorik és az észak-nyugati part indiánjai hasonlóképpmagyarázzák a tűz keletkezését. Az akép, hogy a Nap a világfa odvában szü-letik - Kínában ezért kapcsolják a faágenst kelethez,(a magyarban a „szüle-tik" értelmű keletkezik képződik a keletszóból, 1. még kikelet szavunkat) -összefügg azzal, hogy az „apafa" dör-zsölésétől az „anyafa" lyuka parázslanikezd. A világfa tetején ragyogó Napábrázolása égő, villám sújtotta fa lát-ványát asszociálja. (A villám, ha lesújtaz égből, a fa tetejét gylijtja meg. L.rnég a gömbvillámot, a hajóárbocokcsúcsán villámló, „Szent Elmo tüzé-nek" nevezett jelenséget, ég szavunkkétértelműségét.)

A villám eső- és viliaristenek attri-bútuma ugyan, ám ezek az istenek szo-láris tulajdonságokkal is rendelkez-nek, illetve gyermek- és ifjúkorukbanmaguk is napistenek voltak. Egy ha-gyomány a villámot Héliosznak tulaj-donítja. E nap-isten nem az olümposziistenek körébe tartozik, mint Zeusz,aki viszont maga is napistenként kezd-te. A mai görög és balkáni ortodoxnéphit Hélioszt és a viharisteni tulaj-donságokkal felruházott Szent Illéstváltig összekeveri. A nyári Illés-nap(jűl. 20.) körüli viharokat kísérő vil-lámlást és mennydörgést Illés ostor-pattogtatásával, szekerének dübörgé-sével magyarázzák. A gnosztikus Jao(Jahve) isten kezében Héliosz villámlóostora van (48. rajz).

Azok a fegyverek (hajítódárda, lán-dzsa, balta, íj és nyíl), melyeket az új-kőkori, bronzkori sziklarajzok napos,naptestű férfialakjai szorongatnak akezükben (2. raji), nem annyira a Nap

sugarait, rnínt inkább a villámot jelké-pezik. Történelmi időkben az égihajítódárdák, a kánaánita Hadadévagy a skandináv Ódiné, a vihariste-nek mennyköveit jelképezték, a baltats Zeusz germán megfelelőjének,Thornak a kalapácsa a néphit tanúsá-ga szerint szintén mennykőjelképek.(Abalta, bárdszerűen ívelt élű pengéjemiatt - a krétai kettősbaltáké példáulilyen - a növő, fogyó Holdhoz hason-lít, s a vizes holdistenség attribútumavolt.)

A levegő áttételesen tekinthető aNap elemének. A Nap a levegőégből, alevegőn át tűz le reánk, s a régiek tisz-tában voltak azzal, hogy levegő nélkülnem élhet meg a tűz (már rézkori ko-vácsok is fújtatóval élesztették a tüzet).Ezt szimbolizálja a védikus lűzoltár,amihez Visnu 3 lépésének megfelelően3 lépcsőfok vezet. Ezek a tűz, a szél-tvihar) és a Nap {Agni, Vaju, Áditja)egyetemes világosságát jelképezik.Ezen a lépcsősoron járnak föl s alá égés föld között a Szúrja napisten lehe-lete által életre keltett istenek.

Aföld néni napelem, de a földanyahozza a világra a napgyermeket, anapférfi őt termékenyíti meg, és ami-kor halni tér, a föld alá megy. A föld-elem (és a fém ágens) mindemellettfontos szerepet játszik a Nap megtes-tesüléseiben, tőle származik, mint hit-ték, a Föld minden aranya {mint a Napmegszilárdult szara, könnye, vére).Templomai, képmásai elpusztíthatat-lan kőből és romolhatatlan aranybólkészültek. A halott Napot, mivel aFöld felszíne alatt tartózkodik, kővéváltán képzelték el; a hegyek mögöttlebukó Nap értelemszerűen „meg-

96

kövesedik". A bibliai Sámson föld alattibörtönben szenved, és malomkő a terhe (Bir16,21). Szíszüphosz az alvilágban aNapot szikla alakban görgeti.

A víz aztán tényleg nem tűnik nap-elemnek, a tűz után leginkább mégis 6mondható annak. „Víz szülte a tűzet" -írja a Rig-véda. Sok ősi elképzelésben ekét ellentétes elem eggyé válik a legfőbbEgyben, a Napban, és kiegészülve a kéthalványabb karakterű elemmé!, alkot tel-jességet {tűz és a levegő az ég, a föld ésa víz a Föld eleme).

Az ember hacsak tehette, víz melletttelepült le. Nem szorul magyarázatramiért. Onnét nézve a Nap vagy a vízbőlemelkedett ki, vagy a vízben „szentültle". Ősi kínai rege szerint a Nap Kelet völ-gyének a tavából kel föl; Hszi-Ho, a W Napanyja reggelenként ebben a tóban fürdetigyermekeit.

Versailles napkirályi szimbolikájá-nak központi témája a vízben lenyugvóNap. A nagy Apollón-kút szoborcsoport-ja azt a pillanatot örökíti meg, amikor anapisten fogata nyugaton vizet ér. (Azókori Rhodoszon, Hélíosz szigetén éventeegyszer lovasfogatot hajtottak egy szikla-szirtről a tengerbe, áldozatul a tengerbe bu-kó Napnak.) Egy másik versailles-i szo-boregyüttes a XIV. Lajos arcvonásait vi-selő Apollónt Thetisz víz alatti barlang-jában, a tengeristennő udvarhölgyei kö-rében ábrázolja, amint felkészítik az éj-szakára, a Grand Couchée-hez. Egy har-madik kút szobraiban Apollón gyer-mekkorának az az epizódja elevenedikmeg, amikor anyja, Létó békákká varázsoljaaz ivóvizüket összezavaró pásztorokat.

A Nap és a vízjelképes összetartozásafennmaradt a vallásos keresztény szim-bolikában is, és a Szentírásig vezethető

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

vissza, Krisztusnak az Atyától örökölt vi-zes csoda tetteihez, amilyenek például avisenjárás és a vihar lecsendesltése. (Mt14,25; Lk 8,24. Csak égitestek .Járnak",lebegnek a víz felett, és csak derült idő-ben csillapodik le a viharos tenger.)Csontváry pontosan tudta, mit csinál,amikor aMária kútja képen a Szűzanya ésa gyermek Jézus mögé a forrás vizébőlkiemelkedő óriás Napot festett.

Elterjedt képzet a férfias tüzet a Nap-hoz, a nöíes vizet a Holdhoz (az „éjjeliNaphoz") társította. De Hestia tüze vagyaz a tűz, ami a földanya rnéhében parázs-lik, nőies, míg az eső, a mennyei ondóférfias. Ellentmondásos a kép. Talán ezmagyarázza, hogy egyes műveltségekmiért bizonytalanok a napisten nemétilletően. A németek azt mondják: dieSonne, noha az indogermán napisten fér-fi; a héber „Nap", Semes androgün, azazhím- és nőnemű egyszerre; Indonéziá-ban biszexuálisnak mondják; Japánbanés Kínában újabban vitatják, hogy Ama-teraszu és Hszi-Ho valóban nő lett volna.

Ugyancsak elterjedt képzet szerint arégiek termékenyítő erőt tulajdonítottaka Napnak, a meddő nők kitárták ölüketa napsugaraknak, így remélték, hogymegfogannak. A hiedelem szublimáltváltozatában a napsugárnak csak az aszerepe, hogy a lelket az anyaméhbenformálódó magzatba juttassa.

E termékenységi babonában a víz ishelyet kap. Indiában a meddő nő, hű gyer-meket akar, meztelenül a vízbe áll, és arcát aNap felé fordítja. Bengáliában a gyermek-telen asszonyok ma is elmennek Dharmatemplomába abban a reményben, hogy a ter-mékenység „napviz"-ének egy csöppje lega-lább a fejükre hull, amikor a szoláris Dhar-ma Thakur istenség szobrát megfürdetik a

97

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

folyó vizében. Együtt szerepel a (űz és vízaz indiai halotti rítusokban. A hindukelégetik halottaikat - aki leheti, a szentGangesz partján —, és a folyóba szórjáka hamvakat.

Az etruszkok Hérakíészt (Herklét) a„Tűz erejé"-nek nevezték, s előszeretet-tel ábrázolták úszás közben. Görög váza-képeken Béraklésü Héíiosz arany csé-

fi. Római Jao (Jas, Jaw) gemma, ít. szSzad

széjében - a napkorongban - ringatózika vízen (49. rajz). Napistenek és -héro-szok vízen érkeznek az életbe (például agörög Persze u s/ és a zsidó Mózes), ésúgy is távoznak innen (az egyiptomiOzirisz vagy a kelta Arthur).

Még meglepőbb, hogy a Nap gyak-ran rnint a vizek adományozója jelenikmeg (ami magyarázza, hogyan lesz anapgyermekből férfi korba lépve és Ő- ésvillámisten). Mózes, miután száraz lábbalátkel népével a tengeren, tüzes istene sege-delmévé! egy keserű forrást megedesít, más-kor botjával fakaszt a sziklából vizet (Kiv15, 23-25; 17,5-7). Sámson egy szamárállkapcsából fakaszt forrást (Eir 15,19), aziráni Mitra a nyilát lövi a kősziklába, hogy

a víz megeredjen, a népmondák Szent Lász-lója (igazi naphéroszi alak) bárdjával léke-li meg vízért a hegyet. Ha a népmesék szolá-ris hőse arany vesszejével megüti a földet,nagy víz támad (A rest fiú mesetípus kere-tében). A vízfakasztó varázseszköz anapisten Földet termékenyítő falloszátjelképezi, a víz pedig - rnint az esöiste-nek esetében az eső - a spermája.

Szoros kapcsolatban áll a Nap arany-kosa a vízzel. Egyiptomban a kosisteneka Napot és a Nílust testesítették meg.Hnuin kosisten a Nílus forrásának voltaz őre, ő „jelezte" a közelgő áradást azelső katarakta alatt, Egyiptom déli hatá-rán lévő kultusz hely én, Elephantinében.Amon Révei egyesülve a Nap kosisteneíett, de a nevét, ami egyiptomi nyelven„Rejtőzködő"-1 jelent, a líbiai berberaman,„víz" szóval is kapcsolatba hozzák (siva-tagi ember számára létkérdés, rejt-c ahomok vizet). Amon az éjszakai vizeinhajózó Napot testesítette meg.

A görög mítosz aranygyapjas kosa,a tavaszponton, a Kos csillagképben állóNap állatjefképe, Poszeidón tengeristengyermeke, (Poszeidón hónapjára, a Halakhavára Kos hava következik úgy, ahogyaz apa helyét a fiú fogtálja el.) Hogyanlett akos napállat, egyszersmind a vizekgyermeke?

Abárányok feláldozásának közel-ke-leti szokása s az ebben gyökerező kos-kultusz az újkőkorig vezethető vissza. Azáldozat ideje a tavaszelő, az esős időszakközepe. Erre az időszakra, február ele-jére esik ugyanis a juhok cllése. Innenaz állatisten vizes természete. (NB. a Koscsillagkép akkortájt februárban adottotthont a Napnak.) Egyiptomban a kos-kultusz akkor váltotta fel a bikáét - ko-rábban a bika is kapcsolatban állt a

Nappal és a vízzel -, más szóval, Amonakkor lett napállattá, amikor rájöttek,hogy időközben - a precesszió következ-tében - a Kos csillagkép tavaszi napéj-egyenlőségi „jegy" lett, vagyis a Nap mára tavaszponton lép a Kos csillagképbe.Ekkor lett a Kos „tüzes jegy".

A tűz és víz ilyetén kombinációjaegyáltalán nem volt idegen az egyiptomiembertől, hiszen a szinte örökösen tűzőNaptól és a Nílus éves áradásától együttfüggött az élete. Az áradás a legforróbbnyárban (júl. 19-e táján) érkezett meg,amikor a Nap éppen átlép a „vizes" Rák-ból a „tüzes" Oroszlán jegybe. Erre em-lékeztetett az égen, hogy a „tüzes"Oroszlán csillagképet a „vizes" Hydrántaposva jelenítették meg (50. raji) - hüd-ra görögül „vizet", „vízikígyót" jelent-,s hogy a hónap egyik egyiptomi dekán-csillagképe oroszlánfejű kígyót ábrázol.Ugyanilyen megfontolásból díszítik adenderai H áthor-templomot - egy olyanországban, ahol igen ritkán esik az eső!- vízköpő oroszlán f éjek. A témához tar-tozik, hogy Ozirisz, a meghaló és feltá-madó napisten egy másik aspektusábana leapadó és kiáradó Nílust személye-sítette meg.

A bárány, (nap)isten gyermek, áldo-zat, víz a Bibliában is összetartozó fo-galmak. Ábrahámnak fiát kellene föláldoz-nia Istennek, Isten azonban az áldozatot egykossal váltja meg (Tér 22). A bibliai tör-ténet görög párhuzamában Athamasz ki-rálynak Phrixoszt (a „Gondör"-t) kell felál-doznia Zeusznak, az ő kezét nem angyal,hanem Héraklész naphérosz fogja le, ésZeusz sem akármilyen kast, hanem azaranygyapjast küldi Athamasznak Phri-xosz helyett. Ettől a ponttól a két tör-ténet más-más irányt vesz, a leírtakból

„...ÉKES, SZÉPSÉGES ő, TÜNDÖKLETES..."

mégis tudható, Ábrahám áldozatánakmi volt a csillagászati jelentése. Azószövetségi korban a zsidók báránytáldoztak Peszáhkor (a tavaszpont utániholdtölte alkalmával), és bár ehhez tör-ténelmi magyarázatot fűztek (Kiv 12.),az áldozati állat és az áldozat időpontjaa bizonyosság amellett, hogy a húsvéti

49.Héraklész

a napserlegben.Attikai vázakép, Kr. e. 5. század

báránynak köze volt a „Napba öltözött"Kos csillagképhez.

Egy másik bibliai történetben a bá-ránygyapjúból facsarni lehet a vizet. Azelbeszélés hőse, Gedeon („Fanyűvő",„Nagy harcos") küldetését Istentől külö-nös módon tudakolja meg: „Ha csakugyanaz én kezem által akarod megszabadítani Iz-raelt, a miképpen mondottad, íme egy fürtgyapjat teszek a szérűre, és ha csak maga agyapjú lesz harmatos, míg az egész föld szárazleénd: erről megtudom, hogy valóban az énkezem által szabadítod meg Izraelt, a mintmondottad," (Bir 6,36-37.) Gedeon, akitöbb naphéroszi adottsággal rendelkezik,azonosítja magát a gyapjúval, és csak ak-kor tekinti magát megváltónak, ha Isten

99

.ÉlUiS, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

fiO, A detiderni zodiákus. Római kor. Párizs, Louvre

csak az 6t szimbolizáló gyapjufürtre küldiaz életet jelentő égi harmatot. (Vő. azzal,hogy alkalmasint a bárányfelhőkből is fa-csarni lehet a vizet.)

A vizes napállatok sorában a Bak csil-lagkép érdemel még különös figyelmet.A csillagképet kezdettől fogva halfarok-kal ábrázolták. Ahalfarok a „télvíz" és avilágot kerítő égi óceán mélyének a jel-képe, s a Bak havát indító téli napfor-dulóra utal, amikor a Nap megszületik-ezúttal mint gödölyeisten.

A pikkelyes állatok általában a vízmegtestesítői, ezért a „napvíz" többnyirea Nap ősellenségében, a sárkány kígyó-ban ölt testet, aki viszont a Nap anyja is.Ám a kígyóban a „naptűz" is megteste-sülhet.

Nommo, az afrikai dogonok Promé-theusza, aki ellop egy darab Napot, hogytűzzel szolgáljon a dogon kovácsoknak,kétnemű lény, kígyószerű végtagokkal.

Egyiptomban a fáraó koronáján arossz szándékkal közeledőt a tűzköpö

100

ureuszkígyó, Utó (a „Nap szeme") te-kergő képmása riasztja el.

Mózes a pálcát, amellyel vizei f akaszta sziklából, kígyóvá tudja változtatni(Kiv 7,9-12). isten a pusztában zúgolódózsidókra tüzes kígyókat küld, majd, ami-kor megszánja őket, azt tanácsolja Mózes-nek, hogy csináljon egy rézkígyót, az meg-szabadítja a hozzá korty ó'rgőket. A Szent-írás tanúsága szerint e kígyóbálványtEzekiás (Hiszkija) király idejéig (kb.Kr. e. 724-695) a templomban őrizték.A keresztény szimbolika a „tűzzel ke-resztelő" Krisztus előképének tartottaa fára szegezett rézkígyót (Szám 21,6skk; 2Kir 18,4). A gnosztikusok Istent(Jaot) kakasfejjel és kígyó- vagy hal-farokkal ábrázolták. Az előbbi az égitűz (a világosság), az utóbbi a vizekurának mutatja (48. rajz). Több százidézettel támaszthatnánk alá az ószö-vetségi Isten hasonlóan kettős: tüzes,vizes természetét.

Cauthának, a lenyugvó Nap etruszkistenének hüllőbőre van. A képet két-ségtelenül az ihlette, hogy a nyugati ten-gerbe merülő Nap „bőre" vizes lesz, mi-ként a hegyek mögé bukó Napé „köves".A halott naphérosz kővé, kígyóvá válto-zása analóg mozzanat. Annál is inkább,mivel a kígyók jobbára a szárazföldönélnek. A halált jelképezi, hogy a föld alattfészkelnek, és téli álmot alusznak; a fel-támadást, hogy vedlenek. {Vő. a sziklá-ból születéssel.)

A kígyóbőr és a kőburkolat megfele-lése pozitív értelmet nyer az északi szá-gák naphéroszánítk történetében. Sygurd(ni m. Siegfried} a megölt sárkány vérébenmegmártózik, ettől sérthetetlen lesz; kőke-mény sárkánybőr szárad rá, amin kicsorbu!a kardpenge.

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

Brahmanista felfogás szerintAgní, atűz istene (szoláris jellegéből adódóan)nap-nap után a tengerből születik. Miköz-ben Agni a világ idSleges megsemmisítésénés megújításán fáradozik, Visnu az ősvize-ken ringatózva, az Ananta {„Végtelen-ség") kígyó hátán alszik. Ananta legye-zőszerűen szétterülő 7 feje mint a dics-fény keríti az alvó isten arcát, s ez a kí-gyós glória megfelel Sámson, Mithras,Világiigyelő Férfi 7 ágú hajfonatának,koronájának.

Kínában a termékenység és megúju-lás mint Fu-Hszi nap- és Nü-Va holdís-tenek kígyófarka fonódik egybe a tao-ista teremtés mítoszban. Kínában a sár-kány jang és jin lehet. A hímnemű égisárkány, a „kiváló értelmű lény" a halha-tatlanság és a gyógyítócrő birtokosa, azeső, az időjárás, a termékenység tüzesura, a kelet égtáj védnöke, a Nap fiának,a császárnak a cfmerállata. Sokszor ábrá-zolják együtt a Nappal és a Holddal. (Anőnemű jin-sárkány a kaotikus alsó vi-zek úrnője, igazi sárkányanya.)

Japánban a vízbe hanyatló, vízből ki-evickélő Napot béka jelképezi. A futa-migaurai tengerparton, ahol a japánokújévkor köszöntik a felkelő Napot, óriásbronzbéka látható a parti köveken, amintéppen kimászik a tengerből.

A hopik, amikor esőt kérnek a Naptól(!}, a kígyőantiloptáncot járják ei neki, s a"égy égtáj felé kígyókat eresztenek szabadon(41. rajz).

Végül, egy példa a Nap és a 4 (5) elemösszetartozására. Az aztékok mitikustörténelmüket 5 korszakra osztották;mindegyikben más Nap uralkodott. A 4Jaguár Nap az első korszakon, a 4 Szél Napa másodikon, a 4 Eső Nap a harmadikon, a 4Víz Nap a negyediken és a 4 Földrengés Nap

101

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

az utolsón, felfogásuk és a kínaira emlé-keztető öt elemű felosztásuk szerint azegyes korszaknak „elemi" pusztítás vetvéget: tűzözön, tornádó, vízözön stb.

.Világ világa, virágnak virága"

Világ és virág szavunk rokon hang-zása megihlette a nép képzeletét is. Avilág világosságot ad -1. mécsvilág, nap-vi lág -, és a virág mint napábrázolás anépművészetben a leggyakoribb (51. rajz).

A „világ világa" Istent, Isten világos-ságátjelenti a hívő keresztény és musz-lim szemében. Tanú erre az Ómagyar Má-ria siralom, s így nevezi a Korán.

Az isteni fényesség virágos ábrázo-lásának hagyománya van. Az egyiptominapgyermek a vizen(!) nyíló lótuszbím-bóból „kel ki". Indiában is az ezerszirmúlótusz jelképezi a Nap sugarait, a kinyíltvirág a dicsfény az isten feje körül. Alótusz növekedése során keresztülmegyaz elemi létformákon: a tófenék fekete

iszapjából (tk. a^íítóből) a víz homályánátjut a levegőre, hogy ott kinyílva az égitűz jelképévé váljék. Kínában a lótusz alegnaposabb évszak, a nyár jelképe. Azegyiptomi művészetben a Napból zápo-rozó virágok jelképezhetik a napsugara-kat, a fény kvantumait (3. rajz). KÁKOSYLÁSZLÓ a „virágkvantumot" a másik jel-legzetes egyiptomi napfény-ábrázolás, a„fényháromszög" elnövényesedett for-májának tartja (15-16. rajz).

A napszínű, fehér, sárga, piros virá-gok, különösen a fészkesvirágzatúak,amilyen a margaréta vagy a kokárdavi-rág, s amelyeket, ha frontálisan ábrázol-ják őket, körzővel könnyű megszerkesz-teni, általában napjelképek. A népmű-vészet minden olyan virága, amineknincs szára, szinte bizonyosan égitestetjelképez. Ismerve a Nap növényi szim-bolikáját, még a leveles, száras virágokis - kozmológiai szinten - többnyire aNapot szimbolizálják. A szár hosszától,a virágzás idejétől függ, hogy melyiknapszak, melyik évszak Napját.

51. Virágnapoka magyar népművészetben

102

Napnak szenteltek sok tavasszal, aföldből az újjászülető Nappal együtt ki-búvóvirágot: ibolyát, kökörcsint, szellő-rózsát, jácintot. Ezek a virágok a mitikushagyomány szerint a napisten, de leg-alábbis szoláris karakterű vegetációs is-tenek véréből sarjadtak. Az ibolya Atti-széból, H kökörcsin és a szellörózsa Adoniszé-ból, a jácint Hüakinthoszéból.

ííüakintiioszt egy görög elbeszélésApollón tragikus fiúszerelmének mond-ja, a tudós magyarázat azonban a virág-nevű héroszt ősi napistenségnek tartja,akit Apollón megölt, hogy helyét elfog-lalhaasa. Történetük szerint a két ifjúdiszkoszhajításban versengett egymással -a repülő ttiszkosz jelképezi a Napot -,amikor Zephür, a nyugati szél eltérítetteApollón diszkoszát, s az Hüakinthoszt ha-lálra sebezte. (Azért Zephür, mert a ha-lál nyugatról fenyegeti a napistent, hisz'nyugaton bukik le, és mert a nyugatiszél hozza a Napot eltakaró esőfelhőket.)

A nyáron nyíló, hosszú szárú virágok,például a napraforgó, vagy a népművé-szet „virágfái" a magasra hágó Napotjelképezik, az őszi „aranyvirág", a kri-zantém pedig az ősszel meghaló Napot.Ezért is lett halottak-napi virág.

Sok virág nem a Napé, közvetvemégis hozzátartozhat. Ilyen a rózsa, ko-rábban Vénusz, majd Szűz Mária virága,aminek kelyhéből sok meséi naphéroszés az isteni „rózsagyermek". Jézus szü-letik. (A rózsa a női szeméremtestet jel-képezi. 52. rajz.)

Napszimbólum lehet a növény ter-mése is, így a nyáron érő gabonafélékhosszú száron ülő, aranyos szemtermé-se. A gabona istenek, a kukorica, rizs,búza szellemei rendszerint a Nap meg-testesülései.

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

Az indián napistenek a kukorica vé-dőszellemeiben inkarnalódtak. A fehér,sárga, piros és fekete színben pompázókukoricacsövek az égtájak szerint jelké-pezték a kelő (kikelő), delelő (beérő),lenyugvó (learatott) és eltávozott (elve-tett) napmagot. Vicilopocstli évente kétízben megült nagy ünnepén az ő képére éshasonlatosságára kukoricalisztből mézzel

52, JéKiis-gyiimciksöt termő világ. Németfamcism Ifl20-bi>l

kalácsszobrot gyúrtak, amit az ünnepetmegkoronázó lakomán a résztvevők dara-bokra tördeltek és elfogyasztottak. Ponto-sabban nem őt, hanem földanyától szü-letett fiát, földi megtestesülését, a ku-koricaistent ették meg a hívek eucha-ri s t iáként.

Csuzima (Cusima) japán sziget lakóiaratóünnepükre egy különleges fajta vörös

103

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES.,."

rizsből gyúrnak gombócot, az jelenítettemeg számukra Tentót, a Napot.

A búzát személyesítette meg az elve-tett maggal meghaló és a kikelővel feltá-madó egyiptomi Ozirisz; a sariós Kro-nosz, aki Hellász lakóinak egyik elsőnapistene voft; és nem utolsósorban Jé-zus Krisztus: jézusnak hívta még nem isoly rég népünk az első learatott búza-kévét.

Jézus is a saját testét és vérét, a kenyeretés a bort hagyja az áldozat emlékére lakomáulhíveinek (ostya, lat, hoslia, „áldozat". Mt26,26-27). A katolikus hitben a mise so-rán átváltoztatott ostya, raely napszim-bólum is, Krisztus testévé válik, ezértkerek s van rajta feszület vagy napsu-garai 1HS monogram. Napjelkép máraz eucharistia ószövetségi előképe, azégből hulló manna is: „íme én csőképenbocsátók nektek kenyeret az égből..." (Kiv16,4). De szent napszimbólum volt ré-gen minden kenyér. Elég, ha csak a ke-nyérrel kapcsolatos, mára kiveszőbenlévő előírásokra és tilalmakra gondo-lunk; arra, hogy késsel keresztet rajzoltakrá megszegése előtt, vagy hogy halálos búnvolt rálépni, vagy egyszerűen arra, hogy ke-rekre formáltak. Középen lyukas volt azószövetségi zsidók kerek lepénykenyere- mint a Nap jele, a pontos kör -, mertbotra fűzve szállították. Ezért írja a Szenl-írás az éhezőkről, hogy „eltört kenyerükbotja" (Lev 26,26; Ez4,16; Zsolt 105,16).(Vő. kalács, blg. kolács, „középen lyukas,kerek kenyér"; az ősszláv alapszói kolaéü„kerék alakú, kerek tárgy" jelentésű.)

Az evangéliumokban a kenyér és abúza Jézus csodáinak és példázatainakegyik legsűrűbben előforduló eszköze éstárgya. („Az aratni való sok.,.": Mt 9,37;kalásztépés és gyógyítás szombaton:

12,1; a magvető példázata: 13,18skk;„őrizkedjetek a. farizeusok és a szadduceusokkovászától": 16,6; a szérű megtisztításá-ról: Lk 3,17.) Különösen napistenhez il-lő a kény ér szaporítás csodája. Ki mástólfüggne kenyerünk szaporasága: az élet,ahogy a magyar ember régen a kenyér-gabonát nevezte? (Dionüszoszt mintPlutoszt, azaz a „Bőség"-et is ábrázoltákteli kenyereskosárral.) A Megváltó általmegszaporított kenyér és hal s e kettőmegjelenése az utolsó látomásban a vi-lágra szóló fordulatot hangsúlyozza; aNap (kenyér) tavasszal a Halak csillag-képbe (hal) lép mostantól fogva (Mt 14;Jn21,9).

Keresztény legendák kedvelt motívu-ma a szent remetéket (Benedeket, Pált)kenyérrel tápláló holló csodája (a hollónapmadár). A képetlílés próféta történe-téből kölcsönözték. Illést az elbeszélőtöbb napísteni tulajdonsággal felruház-ta; barlangban lakik, szárazságot, esőt tudcsinálni, lehívja az Úr tüzet az égből,halottat támaszt fel, egy özvegy kenyerét ésolaját megszaporítja, tüzes szekéren az égbemegy(lKir 17-18).

A Nap gyümölcsét gömbölyűek, sárgavagy piros a héjuk. Fán, fává terebélye-sedő bokron teremnek, hiszen nyáronérnek, amikor a Nap az ég magasátjár-ja. Alma, körte, füge, szőlő, datolya,gránátalma terem a Nap égi fáján: a tej-útvilágfán: a h cszp éri szék arany ál ma Fá-ján, a mesebeli arany körte fán, a külön-féle népek szem fügefáin, Dionüszosz,Noé és Jézus égi szőlőtőjén, Lat (Létó)pálmafaístennö levelei közt (Lat illetveLétó Dusárának, a nabateus nap is ten-nék illetve Apollónnak volt az anyja),Baál Rimmon gránátalmafáján (ny. sem.és héb. rmon, „gránátalma").

104

Jézus a legtöbb nap gyümölcs (fa) fö-lött rendelkezik. A bűnbeesés almája fö-lött, mert ő szabadítja meg a világot azeredeti bűntől; a „pogány" füge fölött,amelyet ezért elátkoz, s amelynek iste-nétől egyik apostolát hívja el (Mt 21,19;Jn l,49skk); a datolyapálma fölött,amelynek levelei, mint király előtt bókol-nak előtte (Mt 21,8); a gránátalma fölött,melynek vércseppekre emlékeztető húsosmagva i önfeláldozását jelképezik; a szőlő(és a bor) fölött, melyek számos példáza-tában szerepelnek (1. a kánai menyegzö:Jn 2; az újborról és a régi tömlőről: Mt9,17; a szól ő munkások: 20, Iskk; a szőlő-művesek példázata: 21,33skk; a gyilkosszőlőművcsekről: Lk 20,9skk; a szölŐíŐés szőlővessző metafora, melyben önma-gát a szőlőtőhöz, az Atyát a szőlőműves-hez hasonlítja: Jn 15,1-5; és aminek levétnevezi a vérének: Mt 26,27-28). A keresz-tény művészetben a gyermek Jézust, dea megfeszítettet is sokszor ábrázoljákszenvedése gyümölcseivel, almával, grá-nátalmával, sző lőfür tökkel.

Távoli tájak exotikus gyümölcsei isjelképezhetik a napistent, például az„elragadtatást" kiváltó közép-amerikaipejotl (Lophophora williamsü) kaktuszgyümölcse, amit szertartások alkalmávalma is fogyasztanak. A vfcsol indiánokhite szerint keleten, a Nap hegyén nő,ahová csak az orvosságos ember és a ha-gyományokhoz hűek jutnak el. A kak-tuszszedők így énekeinek:

„Én vagyok a Kelet Szarvasa, én vagyoka pejotl.

Hajnalban kekk, hogy köszöntsem aNapot.

Hajnalban letérdelek, hogy leszedjem aNapot."

„...ÉKIíS, SZÉl'SÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

Nemcsak a virág, mag, gyümölcs,hanem az egész növény is lehet a„Napé". Minden fa, akár közönséges,akár mesés tulajdonságokkal van meg-áldva, a Nap fája, ha a naptárhoz (élet-fa) és a kozmoszhoz (világfa) köze volt.Csak néhány példa.

A „közönséges" fák közül a fenyő, aneve szerint is a születőy&ij (átéli nap-forduló, Karácsony, Dionüszosz) fája; anyírfa, melyhez például a meséi hagyo-mány szerint a mesehős a Napot kötözi(Hajnalkötöző királyfi típusú mesék); az-tán az olajfa, aminek termésétől milliókléte függ ma is a mediterráneumban, ésami Hé ráki ész szent fája vök a nyár-fával együtt (a tavaszpont és az őszpontjelfái voltak). Apollóné volt a babér ésa ciprusra, megdicsőülésének és halá-lának jelei. Dusáráé a pálma, mely aszületését, a téli napfordulót jelezte.Az ószövetségi Isten napfája volt Mózeségő csipkebokra (Kiv 3,2), egy „lángo-ló" napvirágot hozó akáciaféle.

És a nem evilági fák, amelyek odvá-ban nő, amelyek tövében télen a világrajő, és amelyek koronájára nyárközépenfelhág a Nap. A brahmanok, kabalistáknapos tövű fordított fája; a Buddhátmegvilágosító Bo-fa; a Védők, szent fá-ból faragott áldozati oszlopa (jupa),mely a védikus oltárhoz hasonlóan aTűz, Szél, Nap triászát (is) szemléltetihármas tagolásával; a sztúpa „árboca"(csaltravalli), a sztambAa-oszlop; a régizsidók szent oszlopa (maceva) és kána-ánita megfelelője, az asera; Ozirisz„gerincoszlopa", a dzsed; a pogány szlá-vok négyszögletű oszlopistene, Szven-(ovit, és a többi „világfából faragott",vüágtengelyt jelképező égbe nyúló osz-lop, lajtorja, obeliszk, gnómon: a nap-

105

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ó, TÜNDÖKLETES..."

tár sarkait kicövekelő karók, melyekközül mint jelkép is kimagasodik a ke-reszt.

Aranypíkkely, aranyagancs,aranytól!

A Nap növényi és állati szimbolikájaegymásba fonódik, amit a nyelv is tanú-sít. A görög melón azt jelenti: „alma",„dinnye", „kerek, bogyós gyümölcs", de,jufa"-ot is, „kecske"-t is jelent. A hébernyelvben egy sor olyan szó van („bor",„szőlőfürt", „futószőlő", „szőlővessző",„szőlőskert", „gyümölcsöskert", „dinnye",„birsalma", „kajszibarack", „ gömb oly ű-ség", „emlő", „kör", „kalács", „kerek ke-nyér", továbbá „szamár", „kecske", „bá-rány", „juh", „borjú", „tulok"", a „hegyIstene", ve güí„Wap" jelen lésben), melyekrokonhangzásúak és a népi etimologizálómitopoézisben össze is tartoznak.

Ez részben megmagyarázza, miért„isten gödölyéje" a máskülönben nap-és gyümölcsisten Dionüszosz; miért éppszamár a hátasa, mint lézusnak; miért, ' J

hasonlítja az Énekek éneke szerzője „al-mafa alatt született" kedvese gömbölyű-ségeit egyszer szőlő gerezdekhez, más-szor ugrándozó vadkecskékhez (4,5;7,7); miért párhuzamos végig a Szent-írásban a bárány (nyáj) és a szőlő (fürt)szimbolikája; miért találkozik a kettő ép-pen Krisztusban, aki „szőlőtő", „IstenBáránya" (Jn 1,36), de „jó pásztor" is{Jn 10), akinek születésekor pásztorokhódolnak (Lk 2,Sskk; 1. még az elveszettjuh példázata: Lk 15,4; „Legeltesd az énjuhaimat!": Jn 21,17; az ítélkező Bárány:Jel 5,6skk); miért nevezi öt a jámbor nép„arany alma" - na k.

Jelképes értelemben a nap kos fánaka gyümölcse: Árész szent ligetében fáraakasztott aranygyapjú; Isten által kül-dött, szarvánál a bokorban fennakadtkos; keresztre szegezett Bárány.

A gyümölcs-bárány megfelelés a me-sékben át változás sor rá bomlik; a Megöltaranyhajú ikrek (Nap és Hold) aranygyü-molcsű ikerfává, majd aranykígyóvá, abbólaranyszőrű báránnyá, ezután aranyvarjú-tojássá, végül aranyhallá változnak, mielőttvisszanyernék eredeti alakjukat. A meséi át-változássor képi párhuzamai a különféleállati és emberi részekből összevarrt„szörnyek", illetve ezek etnövényesedettformái, amilyeneket például honfoglaló-ink indás-palmettás díszítőművészeté-ből ismerünk.

Az áldozat (állat, ember) gyümölcs-ként való nyelvi, rnesei, jelképi felfogásaaz áldozat módjában gyökerezhet. Az ál-dozatra szánt (nap)állatot éppúgy az ál-dozófához kötötték, mint ahogy a gyü-mölcsöt fához köti a kocsánya. Indiábana szent asvaítha-ía (Ficus religiosa) neve„lófá"-t jelent, és kapcsolatban áll az dí-•uamedha („lóáldozat"), asvajupa („lókötti-ző oszlop") és az Ikrek csillagkép, illetvea Nap-Hold ikerpár ősi nevével (asvirt). Aló az indoárják első számú napállata volt,a fa - általában! - a Tejutat, gyümölcsei aNapot, a Holdat és a csillagokat, az osz-lop a világtengelyt jelképezte. Ebből lo-gikusan következik, hogy azoknak azállatoknak az elnevezéseiben, melyek aNap seregletébe tartoztak - a legfonto-sabb, egyben legrégibb háziállatainkrólés a legjelentősebb vadállatokról van szó!- szerepet játszhattak a Nap metaforái,melyek gömbölyű gyümölcshöz, mézes-bödönhöz, tollgombolyaghoz hasonlítot-ták. (Erre példa a görög melón.)

106

Rovarok.Napállatkák voltak azok a szárnyas

rovarok, melyeknek Naphoz társíthatótulajdonságaik vannak és hasznosak.(Vannak kivételek. A mesékben, a mesékkeleti hősének párhuzamaiban az arany-hajú naphérosz/e/e olykor bizony tetves. Amesélő csak annyira szépíti az élet emetudomásul vett tényét, amennyire az aNaphoz ülik: aranyhajában aranyboga-rak tenyésznek.)

A méh. Arany színű állatka, mely azarányló mézet és a világításra szolgálógyertya viaszát állítja elő. Fullánkjánakfájdalmas csípése a napsugarak okoztaleégést asszociálja (1. még napmírfís).Első kirajzása a tavaszi napéjegyenlő-ség, Húsvét idejére esik Európában; eztjelzik a „méheresztö" szentek ünnepei{Patrik: márc. 17., József: márc. 19., Be-nedek: márc. 21., Ambrus: ápr. 4.,György: ápr. 24.)

A méh „államalkotó" rovar A méh-állam uralkodóját, a hatalmasra duzzadtpotrohú királynőt íigy gondozzák alatt-valói, mintha istennőjük lenne. Gyerme-kei, a dolgozók életüket áldozzák a kap-tár védelmében, férjei, a herék pedigbelehalnak a vele való egyesülésbe. Csu-pa napmítoszí mozzanat. Figyelemreméltó, hogy a méh háziasítása a NagyIstennő, az anyajog egyeduralmának azidejére esik {Kr. e. 6-5. évezred). A Napanyját egyik alakjában „Nagy Méh" né-ven tisztelték a Közel-Keleten.

Egyiptomban azt tartották a méhről,hogy Re könnyeiből keletkezelt. Alsó-Egyiptom szimbóluma volt - Neith is-tennő delta vidéki templomát Szaiszbana „Méh házá"-nak nevezték -, az ország-rész első királyainak a jelzői között sze-repelt: „Ő, aki a méhhez tartozik."

„...ÉKES, SZÉPSÉGES ő, TÜNDÖKLETES,.."

Egy Kréta szigetén előkerült arany-függő két mehet vagy darazsat ábrázol(53. rajz). Egy kerek lépet fognak közre;szárnyaikról és összeérő potrohúkrólhárom kisebb és dísztelenebb koron-gocska függ. A lép a delelő (nyári) Nap

53. Lépet (Napot?) lartö darazsak. Arany-íiiggö. Kréta,M áll iá, Kr.e.2000 k. IraklionMúzeum

54, Méhszárnyasnapkorong

teli „méze s bőd önjét" jelképezheti -gyöngyös borítása utal a sejtekből ki-gyöngyöző mézre -, de az elrendezés ésa díszítésmód arra enged következtetni,hogy a három másik, „belül üres" koron-gocska is napjelkép lehetett; a Nap „ol-dalsó" és „alsó": tavaszi és Őszi, illetvetéli állását szimbolizálhatták.

A méhkultusz középpontja háziasítá-sának színtere, Kisázsia volt. Méh ésoroszlán kísérte Kübelét, a kisázsíainapanyaistennőt. Méh és oroszlán együttszerepel Sámson történetében; a naphé-rosz megöl egy oroszlánt a szőlőben, majdotthagyja a dögöt. Amikor ismét arra visz azútja, a tetemben méhekre és mézre lel (Bír14,5skk). A szorgos kis állat nevét viselte

107

„...ÉKES, SZÉPSÉGtS Ó, TÜNDÖKLETES..."

a Nap pálmája alatt bíráskodó Debora(„Méh") prófétanő (Bír 4,4-5).

A Nappal együtt szerepel a méh anéphitben. Egy bolgár monda szerint va-laha az ördög Isten társa volt; együtt tevé-kenykedtek. Egyszer Isten elhatározta, hogyfeleségül veszi a Napot. Ki is tűzte az esküvőidőpontját, az ördögöt azonban nem hívta

55. „Hétpöttyös" napjelek; a) lortioii hálósul)';b) trújai orsónehe/ék; c) mükénéi arany dísz, d)phalsztoszi korúiig Írásjele; c) szarmata korikorongos íibula

meg. Az dühbe gurult, de lenyelte a mérgét,és hívatlanul is beállított az esküvőre. Istenmondta a méhrtek, hogy fürkéssze ki az ördöggondolatait. Az az ördög kalapja alá röppent,és meghallotta, amint az ördög épp azt gon-dolja: - Ha ezek összeházasodnak, a Föld meg-semmisül, és az emberek megégnek. - Mégvégig sem gondolta ezt, amikor észrevette améhecskét. Ostorával rácsapott, mire annaktorra és potrohra hasadt a teste.

Sírva röpült vissza Istenhez, de az meg-vigasztalta a „gondolatolvasó" állatkát: - ígymaradsz most már örökre, de a te hátsó feledfogja előállítani a legjobbat és legértékeseb-bet. - Isten megfontolta, amit az ördög gon-dolt, és nem vette feleségül a Napot.

VALKAV EUZSLBET a kalotaszegi varrot-tasokjelkészletéről írott tanulmányábanbemutat egy „szárnyas napkorongot",mégpedig a maga nemében egyedülál-lót: naptestű méhecske formázza (54.rajz).

Katicabogár. Hasznos is, kedves is agyerekversek 7 pöttyös kedvence. Neve-zik a „Nap madara"'-nak, a „Nap juhocs-Aá/á"-nak (!), a „Nap gyermeké"-nek. Né-metül Marienkáfer („Mária bogara"),Sonnenkafer („Napbogár"), Gotteslamm-cken („Jstenbáránykája"!); angolulLady-bird („Miasszonyunk madara"), ro-mánul Vaca Domnului („Isten tehene")többek közt a neve. Kiszámoló versi-kékben a gyerekek gyakran mint közve-títőhöz Fordulnak hozzá, hogy szóljonapjának, a Napnak (vagy ajó Istennek),csináljon végre szép időt.

A katicabogár mindezt kerekségének,piros színének, legfőképp pedig 7 pöttyé-nek köszönheti. IÍABAY LIZEI i ugyan ezérta Göncölszekér állatjelképének tartja(1993: 94skk), de az általa felhozott pél-dák és „katicabogár"-illusztrációk(5.5, rajz)is inkább napállatka volta mellett szólnak.Mindamellett a két állítás nem zárja kiegymást. A Göncölszekér (és a Fiastyúk)

56. Scilyom-skarabeiisz Nap-Holdat és Udzsai-szemei s/állító bárkftt emel.

108

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLLTES..."

7 csillaga épp a Nap és a planéták számamiatt tett szert oly nagy mitológiai jelen-tőségre. Elterjedt képzet szerint például aGöncöl volt az eltávozott és i'yjászületésreváró naplélek tartózkodási helye. Ugyan-akkor a Nap lelkét szárnyas rovarok alak-jában is elképzelték.

Skarabeusz. A leghíresebb napbogár.Magyarul galacsinhaj tónak nevezik. Pe-téit a szalmától „arányló" szamárganéj-ba tojja, és gyakran látni, amint a kivá-lasztott gombócot maga előtt gurítja.

Az egyiptomiak úgy hitték, hogy min-den előzmény nélkül kel ki a galacsinból.Hepri, Heper („Aki önmagából jött létre")volt a neve (egy. hpr, „keletkezik", „fel-kel"). Akorai időkben Atum te re m tői s t én,később Re mánifesztációjának tekintet-ték. Ő volt a reggeli Nap világra segítője;e képet a látóhatár pereme fölé gurulóNap ihlette. Tágabb értelemben a feltá-madás szimbóluma: „felröppentem, mintahogy az őseredeti szárnyal fel; Hepené let-tem. Úgy nőttem, ahogy a növények nőnek.,,az összes isten gyümölcse én vagyok," (Ha-lottak könyve 83. fejezet.) Képmása a feltá-madásjelképeként kerül sírok és halottitemplomok bolthajtásaira (56., 57. rajz).

A fényt, meleget sugárzó napbogárzsírkő és fajansz képmása népszerűamuletté lett - ma is az -; a feltámadásreményében tekerték a múmiapólyába.Az amulettet „szívskarabeusí"-nak ne-vezték abban a hitben, hogy a szív a Napszerve, és az élet, az érzelem és az in-tellektus fészke az emberi testben, Azt acélt szolgálta, hogy az alvilági vallatáskorsúgjon a halott szívének, amikor Ozirisz ki-kérdezve és mérlegelve a szívet döntött a ha-lott további sorsáról

Skarabeusznak hívták eredetileg azegyiptomi Állatöv Rák csillagképét, mely

többek közt a rövidfarkú rákok (példáula tarisznyarák) skarabeuszhoz hasonlóformája miatt is kaphatta későbbi nevét.A denderai zodiákuson már rövidfarkűrák látható, de olyan, amelynek napko-rong a teste (50. raji).

Halak, küllők, kétéltűek.A mitológiákban tipikusan alvilági

lények, de mivel'a Nap minden este földalá, víz alá merül, szükségképpen leszjelképes értelemben a bőre pikkelyes, éskerülnek napállatként halak, csúszómá-

57. Ileper,3. kelő Napistene

ember-testtel

109

ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

szók - és a rovarok közé tartozó pikke-lyes „férgek", amilyen a Rák vagy a Skor-pió a csillagos égre.

Hal. Hal szavunk és finnugor meg-felelői egy tőről erednek a „háló", „ha-lál", „hulla" jelentésű szavakkal. (Vő.ang. keli „pokol"; hole, hollóié „üreg",„gödör" \halibut „óriás laposhal". A halielőtag a holy, „szent" jelző elírása. Ezt ahalat ették ui. ünnepekkor, ön holy days,ahogy az angol mondja. L. még nem.Hölle „pokol"; heilen „gyógyít", „orvo-sol"; keilig „szent".) Egyfelől tehát a hal- az (uráli) napisten esetében aranyhal -a halott „szent" lelkét jelképezi. Más-felől vasháló, varsa, óriás hal képében alelket felfalni kész alvilági szörnyet, ahalálistent (manysi Kuly-Otirt) testesítimeg. (Ha „a nagy hal megeszi a kis halat",a lélek, a mindent orvosló Nap nem túrvissza többé. A Nap túlvilági útjáról szó-ló szibériai regék egy csoportja azt me-

séli el, hogyan bújik ki a lélekhalacska ahalálos hálócsapdából.)

Ebből a képzetkörből származik a ke-resztény halszimbolika is, mely azonbanmár csillagászati korszakváltást is jelez.Az Üdvözítő (nem. dér Heiland) színre lé-pése egybeesett egy, a maga idején ugyan-csak világra szólónak tekintett esemény-nyel; azzal tudniillik, hogy a tavaszponta Kos csillagképből a Halakba tolódott el.Ezért lett a hal eucharistia, az új korszak,a keresztény világéra szent jelképe.

Cetkai, delfin. Minkét állat emlős, dea haltól sem az ókorban, sem a közép-korban nem különböztették meg. A Ha-lak csillagképet is ábrázolták delfinpáralakjában, s egy a Halakhoz kapcsolódógörög mítoszban is delfinek szerepel-nek halak helyett.

Acet, a Cet csillagkép az égen a nap-istent felfaló, majd kíokádó „nagy hal".Amikor Jézus majdani pokolra szállásá-

5B. Napgyermek kígyók űrben. Papi XX. dina57tia korából, Kairűi Mdzeum

ról jövendöl tanítványainak, a cethal ál-tal elnyelt Jónáshoz hasonlítja magát(Mt 12,39).

A delfin a cethal „jó testvére". A „del-fin" elnevezés az „anyaméh" jelentésűgörög dslpküsz szóból származik, amijelzi, hogy a napmagzatot rejtő anyais-tennő állatalakja volt, mint a „rossz" cetis; ez utóbbi nyeli el az istent, amaz szüliismét a világra. E képnek vaj ó-ságalapjavan, amit görög regék is feldolgoztak. Adelfinekről köztudott, hogy kimentik afuldokló embert, ha a baj a közelükbenesik meg. Alája úsznak és a víz felszínéreemelik, hogy levegőhöz jusson, vagyisúj élettel ajándékozzák meg. A Napotszülő delfin képzetét ez ihlette. A Bakcikkelyében, a Tejút téli ága mellett lát-ható az alvilági vizekből a felső égbeszökkenő Delfin csillagkép. Mítoszaépp egy ilyen „születéstörténetet" me-sél el. Arról a delfinről kapja a nevét,mely a vízbőt kimentelte és partra vitteAriont, az énekest.

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ó, TÜNDÖKLETES.,."

Delphüné és Létó ugyanaz a személy,csak más néven) tőle örökölte, illetvevette el erőszakkal, ahogy mítosza me-sélte. Apollón, aki egyébként az éneke-

59. Avanju kígyó, hután n Nappal, Puebloindián rajz 1930-ból

Delfinről vagyis Delphüné istennő-ről kapta Delphoi, Apollón későbbiszentélye, Hellász „köldöke" a nevét. Ahely jósbarlangja korábban a földanya-istennő szentélye volt, Apollón, a fia(mert, mondanom sem kellene talán,

60. Szölkiip dob „Fás" Tejíítgyíkkal, „fás"Nappal és Holddal

seknek, így Arionnak is patrónusa volt,a delfint a maga szent állatává tettemeg, olykor az alakját is fölvette.

A kereszténységben a delfin Krisztusszimbóluma lett, világi jelképként pediga francia trónörökös, a Daupkin heraldí-kus állata - mindkét minőségében szo-láris jelleggel.

Kígyó. A régiek magát a nappályát ésaTejutat is egy „végtelen" azaz saját far-kába harapó kígyónak képzelték. Kígyó(urobórosz) fogja körül egyiptomi ábrázo-láson a napgyermeket (58. rajz). A késő-antikvitás már a Napot is az urobó-rosszal azonosította, a kígyó kört anapkoronggal, amit négy „erő" húzfehér lovak képében.

Különböző kultúrákban ez a kép más-képp Ls megjelenhet. Például a spirálba

111

ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES.,."

tekeredett kígyó a földanyajelképe volteredetileg - Demeter istennő kocsija kí-gyóabroncsú kerekeken gördül tova -, deanyáról fiúra szállva napállat lett; élet-módja miatt (föld alatti fészek, téli álom,vedíés) alkalmas erre a szerepre.

Közép- és Észak-Amerikában a csör-gőkígyó az egyiptomi kobra (ureusz,Utó) megfelelője. Vicilopocstli anyja, Ko-atlíkue (a „Kígyószoknyájú") földistennő,mielőtt még a napistent megszülte volna,hogy áldozatot mutasson be, naponta fel-ment a mitikus Koatepekre {„Kígyóhegy":

61. Napszemii, holds?emú égarC'dob „madáraú"szemöldökkel. A dob visszatérő száma a hetes.

a tenochtitlani nappiramisnak is ez volta neve). Vicilopocstlival is itt esett csodásmódon teherbe, s az isten itt is született meg,kezében Siuhkoatl-lal, tüzes napkígyójával,amellyel az első reggel megölte ármánykodóholdnővérét és csülagtestvéreit. Siuhkoatl akelő Nap sugarát jelképezi, mely min-den reggel elhalványítja a csillagok és aHold fényét. A Hajnalcsillag istenénekKecálkoatl, .Jlbllaskígyó" volt a neve. E„tüzes" kígyók modellje a félsivatagosvadon csörgőkígyója volt.

Az indiánok vízikígyót, vagy inkább-szörnyet is társítanak a Naphoz, azonelv alapján, hogy a Nap nyugaton a nagyvízben nyugszik le. Egy pueblo festményAvanjut, a vizek sárkányszerű Srét ábrá-zolja hátán a lenyugvó Nappal(59. rajz).

Tehn&sbéka. A kanadai Mintonban(Saskatchewan-állam) van egy „Nap há-za" (orvosságos kerék), amit „Teknős"-ként emlegetnek a környékbeliek, mertaz indián kőkörökre jellemző módon 6,csillagirányba mutató küllője túlnyúlik akör peremén és meg van jelölve. A 6 kül-lő úgy helyezkedik el, ahogy a teknős fe-je, farka és lábai a páncél széle mentén.

A teknösbéka az óvilági kozmológiák-ban a világot cipeli a hátán, de kerek ésdomború páncélja nemcsak az Ősvizekbőlkiemelkedő szárazulatot jelképezheti,hanem a kelő Napot is (ez más, vízbőlpartra evickélő kétöltűvel kapcsolatban iselmondható, 1. Amateraszu futam igán rá ibékáit). Ki tudja, nem ezért társították-ea teknőst a görögök Apollónhoz?

Az isten 7 (!) húrú lantjának a testeteknőchéjból készült. A lant feltalálásátHermésznek tulajdonították, Őisjátszotl raj-ta először, áe aztán ApoHónnak ajándékozta,

. aki továbbadta az egyik múzsától születettfiának, a legnagyszerűbb lantosnak, Orphe-usznak. Az ő halála után a hangszert Zeusza csillagok közé emelte. A Lant (Lyra) csil-lagkép görög neveKJtélüsz („Tekaőspán-cél"), a Hercules csillagzat és Apollónmadarának, a hattyúnak a csillagképeközött látható az égen.

Gyík. A szibériai ketek dobjainak ten-gelyében a Tej utat jelképező világfenyő,vagy a napisten vagy egy áliat látható,amelyet a „Gí/ffc"-nakneveznek('óO. ra/z).

A gyík, ha teheti, a Nappal süttetimagát, ezért a görögök Apollón szent

112

állataként tisztelték. A Napon sütkérezőgyíkot a középkori bestiariumok olyan lé-lékhez hasonlítják (vő. „Gyík" a sámándo-bon = Tejút = lelkek útja), mely a szellemvilágosságát keresi. Egy gyíkfajról azt tar-tották, hogy ha vénségére megvakul, a kelőNapba néz, hogy visszanyerje látását. Ke-resztény eszrnekörben e hiedelmet Krisz-tusra, az „IgazságNapjá"-?a vonatkoztat-ták, ezért faragtak a templomi oszlopoklábazatára és a gyertyatartókra gyíkokat.

A nép is napállatnak tekintette. Azthitték róla, hogy csak naplemente utánmúlik ki. (A hidegvérű fürge gyík csakakkor fürge, ha átmelegszik a Napon.Mikor a Nap lemegy, „megdermed".) ASzent György-nap (&pr. 24.) előtt látott gyíkkülönösen meleg tavaszt jelez: szerencsét hoz,és - mint égi gazdája - gyógyít is, analó-giás alapon torokgyíkot, hideglelést. A gyíkrokonáról, a szalamandráról azt hitték, hogynem árt neki a tűz, ezért a tűz és az éghe-tetlen anyagok állatjelképévé tették.

Ifersze a gyík is kapott negatív jelen-tést; róla mintázták a mítoszok fényrab-ló sárkányait, így a (világ)fára, oszloprakúszó gyík a világosság és a meleg elrab-lóját is jelképezheti. A gyíkölő Apollónszobra ezért kétértelmű; játékosan gyík-ra szegzett nyila a melengető napsugárszimbóluma, de sárkányölő fegyver is.

„...ÉKES, SZÉPSÉGES ö, TÜNDÖKLETES..."

szemét madár jelképezte (vő. „sas-szem"). A hopi indiánok szerint a madaraka Nap teremtményei.

Vícsol mítosz szerint a Napot és a ma-darakat együtt teremtelték az istenek. Ami-kor még sötétség uralkodott a világon - ígymesélik - az istenek világosságot akartakteremteni, és tűzbe dobtak egy ötéves fiúcs-kát. A tűzben a gyermek vörös mellű, fehérszárnyú ittáime madárrá vált és elrepült.Egy második fiút is a tűzbe hajítanak, belőlea raikwüá madár lesz. Újabb és újabb áldo-zat követi egymást, bíborszínű, sárga, piros

Mivel a Nap az égen jár, madarak alegkedvesebb állatai.

A szibériai kctek sámándobja iu he-tesével ülnek a madarak a napisten haj-sugarain, madár verdes magán az égi-testen, és a nap-, holdszemű dobarc„szemöldökét" is vonuló madárraj raj-zolja ki (61. rajz). A Nap mindent látó

madarak lesznek belőlük. A hatodik fiacská-ból sikerül végre megteremteniük a Napot. Elángszínű madarak és a szláv mitológiameséinkből is jól ismert lűzmadara,melynek egy tolla is a boldogság napsu-garas fényével árasztja el a világot, azo-nos szellemben fogantak. A vícsol nap-madarak az „előnapok lelkei" és a ma-dár - a Naptól elválaszthatatlanul - lé-lekszimbólum másutt is. Óegyiptomi fel-fogás szerint az elhunyt ba kiké a Napotérintve madáralakban távozik a túlvilágra.

A napisten égi röptére, lebegésérenéha csak madártestrészek utalnak: ki-terjesztett szárnyak, faroktollak, ame-lyekről a napsugarak is eszünkbejut-nak. A babiloni Samas lángszárnyairólismerhető fel (19. rajz), Sólyomszárnys-

113

„...ÉKES, SZÉPSÉGES ó, TÜNDÖKLETES..."

63. Aluira Mazda

kon lebegett a delelőNap Egyiptomban, ígyábrázolták névadó fő istenüké t, Assurt azasszírok, szárnyas napkorongból kiemel-kedő emberalak képében Ahura Mai-dát a zoroasztriánusok (62, 63, rajz).

Fürj. Kínában a déli égtáj és a tűzjelképe. ARig-védában a farkas (éj, téli

64. Túlvilájji út a feltámadást hirdelö feketekakasokkal. Mezőségi haloltas lepedő hímzÉse.Budapest, Néprajzi Múzeum

sötétség, Farkas csillagkép és ami anapfogyatkozást okozza) szájából ki-szabaduló fürj (napfény) a hajnalhasa-dást jelképezte. A görög mitológiábanZeusz és Léló fürfalakban párosodva nem-zettékApollóttt és Artemiszt, akik a „farka-sok órájában" születtek a „Fürjek" (Őr-tügia, más néven Délasz) szigetén. Jahve apusztában f ü r j jel lakatja jól a húsra, kiéhe-

zett zsidókat (Kiv 16,13;Szám 11,31-33. A madárka a

bujaság és a mohóság jelképe is volt.)Pulyka. Diirgéskor „felfújja" magát,

sugarasan szétteríti bronzfényű fark-tollait, varacskos feje, nyaka megduzzadés kipirul. Egyes indián törzsek ezértnapmadárnak tekintik. A vícsol mítosz-ban a Nap egy varacskos bőrű gyermekbőllesz. (Vő. azzal, hogy a ragya nemcsak azóvilági gabonaféléket támadja meg, ha-nem az újvilági napisten földi gyerme-két, a kukoricát is.)

Kakas. Ő köszönti a kelő Napot, láng-koronára emlékeztető vörös taraja van,harcias és több nej Őségben él, ezért 5 letta lét kezdetét jelző világosság, a feltáma-dás és a tojásból születő termékeny új életheroldja, az éberségnek, az időjelzésénekés a szellem világosságának szimbóluma.Nemcsak az égi, hanem a földi tüzek lo-bogásában is a kakas szárnycsapkodásátlátták („vörös kakas"). Kínában a tűzelleni védekezésül a házak falára festettéka képét, Tibetben már a lobogó vágy tüzetis szimbolizálja. (Mint a fürj. 7. rajz.)

114

A zsidó misztika Isten madarának te-kinti, mivel Isten teremtéskor kiejtett el-ső szavaira: „Legyen világosság!", akár-csak a kakaskukorékolásra, kihajnalodika világ, és mert úgy hitték, a kukorékolása gonosz szellemeket is elűzi.

Kakas ébreszti minden reggel Hélioszt,de a görögök más fény istenséggel is tár-sították madarunkat: Éósszal (a Hajnal-lal), Apollóimul és anyjával, Létóval,Héraklésszel és feleségével, H ebévé],Hermésszel, a dioszkurokkal, Aszklépi-osszal, aki Apollón fia, pontosabbanszólva (lélek)gyógyász alakmása volt; afeltámadás jelképeként alvilági istenek-kel: Persze p h ónévá l, Hadésszel, Ozi-risszel. Az antikvitásban kakast áldoztáknekik és Aszklépiosznak, ha meghalt -valaki,hogy lélekmadárként a halott lelke előtt re-pülve hangjával jelezze annak érkeztét.Ezért szerepel a „lélekvezető" Hermész,továbbá Attisz mellett, a régi germánokés szlávok (gyászszertartásaiban, az al-táji sámánhitben; a magyar táltos is azérttűz a hajába kakastallat, hegy könnyebbenjusson „odaátra". A néphit szerint az eltá-

ÉKES, SZÉPSÉGES Ö, TÜNDÖKLETES..."

vozoít lélek is ölthet kakasalakot (64. rajz).(Hold)róka szájában vergődő kakas jel-képezheti a fogyatkozó Napot.

Az újjászületés fizikai feltétele a férfi-úi nemzőér6, ennek is a kakas madár-jelképe. Például a zsidóknál, akik az ó-szövetségi korban többnejűségben éltek.A görögök ezért ú kapcsolták Hermész-hez (annak fallikus hermái miatt). Har-ciassága okán viszont a tavaszi hadiste-nek: Árész és Athéné riadót jelző ma-darának tekintették. Mindezen a Napszimbolikája sugárzik át, és szinkretizá-lódik Jaóban, a gnószisz kakasfejű iste-nében, aki Héliosz korbácsát suhogtatja(48. rajz).

A kereszténységben a jelkép pogányjelentése alig módosul: madarunk az is-teni világosság hirdetője, az ördöggel, abűnnel harcoló léleknek, és mivel Péterapostol árulását jelezte hangjával. Krisz-tus szenvedéseinek a jelképe lett. Refor-mátus templomok tornyán az IgazságNapjának visszatértére vár, a hit ébersé-gét és a bűnbánatot hirdeti. A gyógyítónapisten attribútumaként a nyugati szlá-

65. Holdbíka, napvarjií darvakkal, sárkányukkal. Nu-Wa holdistennflvel és a kfgyífarkli fiinapistennel. Temetési zászló részlete, Kr. e. 2. szítad, Ma-wang-dui, Kfna

115

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

vök napistenétől, Szventovittól az öröké-be lépő „segftőszent", Vítus örökölte meg.

A muszlimok a fehér kakast a Prófétaszent madarának tartják, mivel - úgy-mond - a kakasszó imára hív, és angyaljelenlétére figyelmeztet. Apaiesztin ara-bok kukorékolást utánozva kérnek esőtIstentől.

A Fekete kakas értelemszerűen min-dennek az ellenkezőjét jelenti. Érdekesviszont, hogy közismert fekete madara-ink, a holló és a varjú, bár a közhit gyász-madárnak tartja őket - mert éárognak ésmert dögevők, ezért lettek lélek(vivő}-madarak is -, sokhelyütt mégis napszár-nyasok voltak, persze mint halálmada-rak, az éj sötétjébe merülő Nap lelkénekmegtestesítői. Szimbolizációjukban sze-repet játszhatott, hogy gyűjtik a csillogóholmikat, s hogy igen okosak. Jósmada-raknak tartották őket, mert „beszélni" istudnak, és belek között turkálnak, mintajövendőmondók,

Holló. Sok ázsiai nép és indián törzsku l túrhérosznak, a teremtő társának te-kinti. Szibériai mítoszokban Slyukasztjaki az ég (az éj) sátrát, Hogy beáradhasson raj-ta a fény, ő lopja vissza az égre a világító égi-testeket. A korjákok Ősatyja a mindenségetelrendező Nagy Holló, a csúfosoknál a „csil-logó holmik": a Nap és a fény hozója,

Egy talán még Ázsiából hozott indi-án mítosz elmeséli, hogyan akarta az ör-dög elrabolni a Napot. Isten, hogy keresz-tülhúzza számítását, megteremti a hallót.Ez, amikor az ördög épp elnyelné a Napot,lecsap rá és kikapja & szájából. (Vő. A róka& a holló meséjével.) Holló a madaraAma tér aszúnak, Apollómink (mint lé-lekvivŐ és jósmadár). Lúgnak, Mithrá-nak. Két holló ül a „napszemű" Odinvállán: Hugin és Mimin, az „Emlékező"

és a „Gondolkodó". A Biblia Hélioszát,Illést holló táplálja.

Varjú. A külső sötétség bolygóisten-királyának, Szaturnusz-Kronosznak aszent madara volt (gör. koróné „varjú",„korona", „Kronosz sarlója"), de Kro-nosz if jú korában maga is napisten volt;Apollón egyik asszonyát, Aszklépiosz any-ját Korónisznak hívták, és például Kíná-ban a varjút a Nap lelkének tartották(65. r&jz).

A magyarral ellentétben a görög ésa latin nyelv figyelembe veszi a holló ésa varjú rokonságát, hasonlóságát (gör.korax, lat. corvus „holló"; lat. comix„varjú"). Ennek tükrében figyelemreméltók holló szavunk e madarak mito-lógiai múltjáról árulkodó indogermánkapcsolatai. (Vő. lat. cor = „szív", „lé-lek".) A magyar elnevezés - amennyi-ben ennek jelentősége van - uráli koriés hangutánzó eredetű (vő. vog. köJia1^,osztj. MFÍ.jeniszejiszam.&uri/íe, szelk.kuUi „holló"), de hasonlóképp hívjákmindkét madarat a perzsák is (hala-fi.Ezért említést érdemel, hogy Szatur-nuszt szanszkritul Aaiű-nak is nevezték,ami „kékesfeketé"-t, „halál"-t, „idő"-t je-lent. Nem csoda, hogy eleink aAofeakonlakmáimó, Awí/azabáló hollói halálma-dárnak hitték.

Lúdéshattyú. Mindkettő lélekmadár,és mert vízről szállnak fel és vízre eresz-kednek le, a vízparton élő ember szemé-ben napszimbólumok is egyben.

Egyiptomban a lúd jelenítette meg afáraó lelkét. Amon napisten szent mada-ra és a teremtő egyik alakja is lúd volt: a„Nagy Gágogó", aki a világot kiáltásávalhozta létre (mint az Ószövetség Istene).

Brahina szoláris attribútuma Ham-sza, a magasan szárnyaló, magányos

116

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

vadlúd, aminek hátán vagy alakjában uta-zik az isten, Hamsza az eltávozó Nap ésa túlvilágra repülő Lélek szimbólumaegyszerre.

Vándormadár lévén, alkalmas mo-dellje volt a madáralakban elképzelt tá-

06. Jaguár- és saslovaK- Azték miníatúra ahódítás korából

vozó lelkeknek. Elterjedt képzet szerinta vándormadarak és a lelkek a Tejútmentén „költözködnek". A kép alapja:őszi és tavaszi alkonyokon a Tejút épp &vadhidak húíási irányával esik egybe.

A szibériai népek hite szerint a Tejú-ton: „Madárút"-on, „Vadludak Ösvényé"-na napisten lelke vezeti a lélekmadaraka!gúnár képében. A Hattyú csillagkép csil-lagainak népi magyar nevei (Vezércsil-lag, Zászlótartó, Sereghajtó, Három had-nagy) mutatják, hogy a Tejúton eltávo-zott Csaba királyfinak és hadnagyainaklelkét a népképzelet e csillagzattal azo-nosította. Hattyú volt a jakutok és bur-

játok Ősanyja; a hantik, tunguzokhattyúbálványokat állítottak. Ez ahattyú volt Apollón lélekmadara is.Küknosz (gör. küknosz, „hattyú"), Apol-lón tragikus sorsú fia a meghaló napis-tent testesíti meg, akinek lelke hattyú-fogaton távozik a halál országába, a hü-perboreuszok földjére. Az a mítoszok-ból adódó következtetés, hogy Apollónnem is görög, hanem „hüperboreusz",azaz idegen, északi eredetű istenség,meglehet, csupán abból adódik, hogyaz isten minden télen délre, mindennyáron északra távozik. Szó szerint: aNap a téli napfordulókor kel és nyug-szik a legdélebben, a nyári napforduló-kor pedig a legészakabban.

Daru, Rendszertanilag nem rokona aFenti kettőnek, mégis olykor a helyüketfoglalja el. A manysik Tejúton járó nap-istenének egyik ritkábban használt neve„Darucomb-hótalp-bőr" (az a bőr, amita hótalp befedésére használtak).

A daru jellegzetes hangjából, röpté-ből jósoltak - Hermész a röpképükböl alkot-ja meg az ábécé betűit, az írást viszont vég-ső soron a Naptól kapott ajándéknaktartották. A kiáltó daru az éberség jelké-pe, mint a kakas vagy a lúd. (A hagyo-mány szerint azért tartottak ládákat a ró-mai Capitoliumon, hogy riasszák az őrséget,ha éjjel a fellegvárra lámadna ellenség.)Apollónnok daru jelezte, hogy marháit acsecsemő Hermész ellopta.

A rituális tánc, melyet a 7athéni ifjú lej-tett, mielőtt be kellett menniük a labirin-tusba. Áldozatul a Minotaurusznak, a dat-vak násztáncát utánozta, és a planétákmozgását jelképezte. Déioszi darutánc-nak nevezték, mert az ottani holdisten-nő (Artemisz) tiszteletére koreografáltaThészeusz naphérosz.

117

67. Az Egyesült Államokclmersasa

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

Kínában a daru a jang, a fényprin-cipium madara, a hosszú élet, a halhatat-lanság szimbóluma. Ataoísták azt mond-ják az elhunytról, hogy „daruvá vált".Egy selyem sírzászlón (Kr. e. 2. sz.), amitazért tettek a halott mellé, hogy a lelketa túlvilágra irányítsa, a Nap és a Hold

képe között dar-vak táncolnak amennyei napka-puban álló lélekkörül (65. rajz).A kínai 10 Napanyjának, Hszi-Ho istennőnek anevében ott a da-ru (hó).

Kolibri. Csak nappal repül, és tavasz-szál meg nyáron, amikor a Nap pályájaemelkedik, aktív igazán. Olyan, mintegy röpdöső szikra, tollai a napfénybenúgy ragyognak, mint a drágakő. A röpte- egy helyben lebegni és hátrafelé re-pülni is képes - a Nap keléspontjainakmozgását jelképezi.

Sajátságos módon épp a legvéreng-zőbb azték istent, Vícilopocstlit testesí-tette meg. A név jelentése: „Déliícolibri",„Baf oldali (balkezes) kolibri", s az az értel-me, hogy a Nap pályája Mexikóban azenittől mindig délre esik, illetve, ha anapjárás szerint nyugatnak fordulunk,bal kézre.

Az isten, homlokát kolibri alakú sisakfedi, pajzsát az aztékok 5 Napjára és azisten csodás születésére emlékeztető 5toll-labda ékesíti. Egy nap - mesélik -,amikor Koatlikue szokása szerint áldozatotmutatott be a Koatepeken, egy tollgom-bolyag pottyant le az égből. Az istennő akígyószoknyája alá rejtette, s azonnalteherbe esett. Amikor ezt gyermekei, a Hold

és a csillagok megtudták, elhatározták, hogymegölik. Vicilopocstlt, mert hiszen őt rejtet-te a napgombolyagtól fogamzott anyaméh,megígérte Koatlikuénak, hogy megvédi, ésamikor a támadók közeledtek a Nap hegyé-hez, kiesett anyjából, csillagtestvéreit megfu-tamította, Kojolsaukí holdistennőt pedig da-rabokra metélte.

Az aztékok hite szerint a kiváltságo-sok: azok a férfiak, akik csatában vagy az is-tennek bemutatott áldozatként, és azok a nők,akik gyermekágyban haltak meg, halálukután visszatérnek a Napba; lelkűk Icolibrivé(és lepkévé) válik; így röpdösnek a Nap körül,virágillattal és nektárral táplálkozva. (A szi-bériai sámándobok madaras Napjai ha-sonló képzetekről tanúskodnak. 61. rajz.}

Vicilopocsllinak volt egy másikmadara is, mely jobban illett ragadozótermészetéhez.

Sas. Az aztékok totemállata. Tenoch-titlan már emlegetett alapítási mondájaszerint Vidlopocstli sas képében mutattameg népének, hol építse föl fővárosát. Ö volta védnöke a saslovagoknak, akik ajaguárlovagokkal együtt a katonai elitetalkották. A két lovagrend a nappali és azéjszakai napistent szolgálta (66. rajt}.

Ásás általánosságban az égi hatalom,a fény, a megvilágosodás, a gnószisz ma-dara. A királyt mint a Nap fiát jelenít:meg. Mivel a földi, halandó világbólemelkedik az égbe, a halhatatlanság jel-képe lett. Ő vitte a mennybe a megdicsőültrómai császárokat.

Azt hitték róla, hogy képes a Nap kö-zelébe emelkedni, és a szeme elbírja annakvakító sugárzását. „A sas a szemem Napja"(a szemem fénye) - mondja a kirgizsolymász. A szibériai népeknél a Nap-pal egylényegű legfőbb lény jelképe, atürkök és a mongolok ősapja, az első sámán

118

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ó, TÜNDÖKLETES..,"

atyja (sas helyett néha más ragadozómadár szerepel). Koreában, Tibetben isnapmadárnak tartották. A Kalevalábanő hozza le az égi tüzet. A közel-keleti

68. Egyike a legkorábbisúlyúm-nap isten

ábrázolásoknak, az un.Narm er-pa lettan

látható. Kr. e. 3000körül. Kairói

Múzeum

műveltségekben sas-i keselyű-, só-lyom szárnya kon lebeg a Nap képmása.A kelta mítoszok „alvó" napistenének,Lúgnak a lelke sas képében száll az ég-be. Zeusz-Jupiter madara is talán éppazért lett, mert a görög főisten nap-gyermeknek született.

A madár eme funkcióit a téli napfor-duló után újjászülető Nap csillagmada-raként a Sas csillagkép hordozza. Ezértállítják ellentétpárba a kígyóval, az ég-körön a megelőző évszak Kígyó csillag-képével, mely viszont a meghaló, önma-gát újranemző Napot (avagy a Napotfelfaló sötétséget) testesíti meg az égen(67. rajz). A Sas csillagkép szolgált min-tául a négy bibliai „lelkes állat" egyiké-hez; a másképp apokaliptikus feneva-

daknak nevezett állatok az asztrológia„szilárd keresztjén" ülő 4 csillagképnekfelelnek meg. Ezek; a Bika, az Oroszlán,a Skorpió és a Vízöntő 4000 évvel ez-elŐtt a naptári fordulópontok csillagké-pei voltak. A Sas a Skorpiót helyettesíti,mint annakparalelhlontája, azaz mint ve-le együtt keíö csillagkép. A zsidó-keresz-tény szimbolika is a csillagképet Öltöz-teti tollruhába. A sas ebben a gondolat-körben is feltámadásjelkép, amihez az ahiedelem társult, hogy évente egyszer aNap közelébe emelkedik, ahol tollazatamegújul, és visszanyeri ifjúságát (a va-lóságban épp fordítva van; a Nap újulmeg akkor, amikor a Sas csillagkép kö-zelébe ér). Napba néző sashoz hasonlí-tották az isteni világosságot felfogó em-bert; így lett János evangélista attribú-tuma (a kígyóval együtt). Mint ismere-tes, a szent névünnepe (dec. 27.) a Szü-letés ünnepkörébe esik.

AJelenesek könyvében írja János a Nap-ba öltözött asszonyról, akit sárkány tá-rnád meg: „...adaték az asszonynakkét nagy

69. Madárlélek. Farmi bronz, Oroszország, li-9.század

sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljenek."(13,14.) A mennyországba jutó igazkeresztényt a halászsas (Krisztus) általvízből kiemelt halacskához hasonlították.

Sólyom. Egyiptomban Re madaravolt. Legtöbbször sólyom képében jé-

119

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ó, TÜNDÖKUTES..."

lenítették rneg, (68. rajz) vagy sólyom-fejű ember alakjában, napkoronggal afeje tetején. Re idővel összeolvadt a szin-tén sólyomalakú Hórusz égistennel.

Madarászok szerint sólyom, mások -például ANONYMUS - úgy vélekednek,hogy héja, ismét mások szerint pedigkarvaly volt az Árpádok totemisztikusősapja, a turul. A sólyomtól való szár-mazás hangzik ma a legelőkelőbbnek,de mint jelkép a héja, karvaly egyenér-tékű vele, hisz minden ragadozó madára Napból érkező lélekmadarat, a mag-zatba madárszárnyon érkező naplelkettestesítette meg (69. rajz).

Dögkeselyű. Napmadár volt Egyip-tom keselyűistennője, Nehbet, Felső-Egyiptom szent jelképe, aki a két király-ság egyesítésekor mint kobra fejű kese-lyű eggyé olvadt Utóval, Alsó-Egyiptomkígyójelképével. Ok voltak a Nap-Hó-rusz szemei, a forró sivatag úrnői, a Naptiszta fémének, az aranynak oltalmazol.

Napmadár a keselyű a dög eltakarf-tójaként is, amint a magasban keringve,lebegve kutat elhullott tetem után, ami-nek, ha nem az ő begyében végzi, az égmagasáról tűző Nap hevétől bomlik le ahúsa, aszalódik múmiává.

Számos napmadár a képzelet szülöt-te. Az volt a mesebeli griff, s talán a hao-má madár is, az iráni hitvilág füles sóly-ma, (70. rajz) mely a nagyszentmiklósikincs két korsaján is látható madáristenképmásához szolgált modellként, s azvolt a rakarnazi korongpár elnövénye-sedett ragadozója. Mind a három tóté-misztikus eredetmondák apamadara volt,míg a kétfejű, .Janus-arcú" napsas, mely-lyel majd minden óvilági műveltségbentalálkozunk, a múltba és a jövőbe néző fe-jeivel az év fordulóját jelképezte. A„jeni-

szeji osztjákoknak kétfejű sasuk van, Di(...Doh), aki vagy az elsősámán, vagy az elsősámán tanítómestere." (RÓKEÍM 1984: 58.)

Egyiptomban bennu néven tiszteltekegy szürkegémre emlékeztető mesebelimadarat, amit mint az eltávozott Naplelkét az Estcsillaghoz társítottak {egy.bnw, „aki magátólkeletkezett";uifoi, „fény-lik", „emelkedik"). Abennut azonosítjáka főnixmadárral, bár az igazi főnixnekaranyos bíbor tollazata van (gor.phoiné-eisz, phoinikiosz, „veres", „piros", „bíbor",„lűzszínű", „véres", „datolyapálma", „fö-níciai"). A Napba tud nézni, mint a sas;reggelenként együtt kél, majd együtt halad aNappal, hogy ártó sugaraitól megóvja a Föl-det kiterjesztett szárnyaival. Mint mondták,500 évig él- Amikor megvénül és a szárnyaelerőtlenedik, datolyapálma-ágakból rakott„tűzfészekben"elégeti magát. Hamvaiból újfőnix támad, mely korábbi önmaga marad-ványait arany mirhatojásba balzsamozza,majd Hcliupoüszba repül vele, s ott a Napoltárára teszi.

Főnix-féle a kusán fejedelmek indiaipénzein (1-3. sz.) az alvilágból kiröppe-nő khvarenah madár (a „Nap-szerű1^. Kí-nai neve feng-huang; a fényes janghoz,a tűz ágenshez tartozik, és a déli cinő-ber-barlangban lakik. A fejtollaiba 3 ágúfésű (huang) van tőzve; ez a kelő Napotjelképezi. Csu-miao („vörös madár")néven is ismerik.

Az arabok képzeletbeli napmadará-nak rukh (anka) a neve, a perzsák szi-murg (szenmurv, „pávasárkány") névenismerik (Zált a szimurg nevelte fel). Ahindu Garuda a madarak királya, Visnuhátasa, a Rámájana eposzban „Rámanapszeme" néven szerepel.Ezek a madarak azonban nem feltétle-

nül magát a Napot szimbolizálják. Ha

120

például a madár a Napot a hátán hor-dozza, akkor a többi hátashoz hasonlóana Holdat, esetleg az eget, annak nap-járta részét jelképezi, mint Héra pávája(71. rajz).

Négylábúak.A görög napistenek pásztoristenek

voltak. Apollón legkorábbi alakjábanfarkas képében „vigyázott" a nyájakra(A. Lükaiosz)- az ősi felfogás a ragado-zókat a növényevök urának képzelte -,

„...ÉKES, SZÉPSÉGES ő, TÜNDÖKtETES..."

később megszelídült és kosalakot vettfel, és nyilaival a nyájakat dézsmáló far-kasokat öldöste. (A. Lükoktonosz). Ennekmár csillagos magyarázata is van.Apollón és Artemisz ugyanis az Ikrekhavában, az Ikrek csillagzata „alatt"születtek, hajnali „farkasfényben", ezértApollóm a görögök az Ikrek olümposziurának tették meg. A tavaszi-nyári Ikre-ket az ég túloldalával a Tejút köti Össze,ott átellenben látható az őszi-téli Farkas

121

„...ÉKES, SZÉPSÉGES ó, TÜNnÖKLETIiS..."

csillagkép, az isteni Ikrek szó szerintiellenlábasa. Csü Jüan kínai költő (Kr. e.340-278) versében magával a napisten-nel mondatja:

„Égi Farkas-csillagot megcélzóm ésnyilazók,

lehargasztom nyilamat, homályellen robogok..."

(WEÖRES SÁNDOR fordítása)

Bárány és Gödölye. Az aranyfürtúApollónnak az aranygyapjas koshoznincs köze. Ez utóbbi mint a Kos csil-lagkép névadója a görög mitológia igazinapbáránya. Története szerint tavasszaláldozzák föl, és hőre a március névadójá-nak és planéta istenének, Marsnak, görögnevén Árésznek szent ligetét ékesíti,ahonnét lászón naphérosz lopja el. Egyvázaképen lászónt látjuk, amint épp ki-fordul a gyapjút ŐrzÖ sárkány torkából,melyet belülről ölt meg (elterjedt motí-vum ez). Feje fölött az arany gyapjú lógegy fáról, Athéné istennő, a március

71. Szimurg a holdhónap gyűrűjébenszászánidaszőve [minta,6-7. szazad.Párizs,Loiwre

olümposzi úrnője pedig asszisztál a je-lenethez (72. rajz). A kép azt meséli el,hogy a Nap a Cet csillagkép „száján" áttávozva elhagyja a Halak cikkelyét, és be-lép a márciusi Kos csillagképbe. lászóntMédeiii királylány segítette. Őt egy másikvázaképen látjuk, amint egy öreg kostfiatal báránnyá varázsol éppen, magya-rán szólva: megújítja az évet. (Kosfejű kí-gyó volt a tavaszponton kezdődő napévegyik jelképe. 73., 126., 137. rajz.)

Ahogy ajuhot és a kecskét az Ószövet-ség is Összekeverte - a két állatot együttlegeltették -, úgy lett a kecskebak napál-lat a kos mellett. Krisztus nemcsak IstenBáránya volt, az ószövetségi „bfinbak" isaz 6 engesztelő áldozatának volt az elő-képe (Lev 16, 9skk), pogány megfelelőjepedig Dionüszosz volt, „Isten Gödölyéje".

Napállat volt a kecske Falműrában.A Rig-véda az Adzso.-eka.pad („Gyors-egy-láb") nevű aranyszakállú kecskét nevezia , jó pásztor" Pusan nap isten állatalak-jának. 7 kerekú aranykocsiját is kecskehúzza, ámít Szúrja napisten lóra cserélfel. Egykorú kínai útleírás szerint II.Szúrjavarman, khmer „napkirály", Ang-korVat 12. századi építtetője egy körme-net alkalmával aranyos szerszámú kecs-kéket és lovakat fogatott be aranyborí-tású kocsijába. A tibeti buddhizmusbana kecske a Nap büntető igazságszolgál-tatásának jelképes eszköze.

Az indoeurópai örökségből jutott anapkecske a letteknek; a tavaszi Nap fé-nyét és melegét fehér kecskéhez hason-lítják, mely s zétpo riasztja a folyók jegét.(Fehérlófia-meséink egy változatában anaphéroszi hősnek egy fehér és egy feketekecske kínálkozik, hogy felviszi őt az alvilág-ból. A hősnek a fehéret kell választania, ha felakar jutni.)

122

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

72. lászőn a sárkány torkában.Görög vázakép, Kr, e. S.

század. \íitikániMilzeum

A kecskebak lett a téli napfordulócsillagjegyének állata; a gödöíye a meg-született napistent jelképezte. Bizonyossajátosságok (a kecskebak bűze, az idő-pont), a pantheonok keveredése (új nap-istenek legyőzik a régieket, a fény ellen-ségei részben ez utóbbiakból lesznek),az asztrológia kialakuló szimbolikája (aBak jegy urául a külső sötétség Szatur-nuszát teszik meg) eredményezték, hogya (fekete) kecskére úgy nézünk, mint azÖrdögre. Jó példa erre a kecskeemberPán esete, aki a keresztény ördögábrázo-

lásokhoz szolgáit modellíil, holott Zeusztejtestvére, Apollón vetélytársa, tiszte-letbeli olümposzi volt.

Borjú, bika, Ökör. Vegyes használatúállatjelkép a szarvasmarha is. Hagyomá-nyosan holdállatként, meg eső- és ter-mékenységistenek állata(lakja)könt is-mert. Héraklésznek például le kell győz-nie egy bikát vagy egy ökröt. Az állat atélvizet testesíti meg, amit tavasszal szá-rít fel a Nap. Erre utal Héraklész „Ökör-evő" mellékneve {a szoláris hősök arrólnevezetesek, hogy egy ökröt felfalnak

123

„...ÉKES, SZÉPSÉGES ő, TÜNDÖKLETES..."

ültőhelyükben). Abban a korban azon-ban, amikor a tavaszpont még a Bikacsillagkép szarvai közé esett, a bika mégnap állat volt.73. Cerminnos, a kosfejQ kígyúval. A gnndesl-rupi aranyozott ezüsttálról, 2-3 szíi/ad,Koppenhága, Natiomilmiiseet

Él bibliai megfelelője, Elóhim aligha-nem bikaszarvaival állítja meg a Napot(Józs 10,13). A bikaszarv az ókori sérnikultúrában a szentség és az Istentől valóhatalom jele volt; szarvak meredeztek azoltár sarkain, Mózes Isten látásától fény-szarvukat kapott, bikaszarvak jelképez-ték az uralkodó fejékén a királyi hatal-mat, s csak isteni jelként értelmezhetőkaz olyan szentírási metaforák, mint az„üdvösségszarva" (Kiv 27, 2; 34,29; Mik4,13. Vő. h eb. herén, „szarv", „kürt",„fénysugár" — ez az, ami Mózes homlo-kán ragyogott; gör, kéretsz, „szarv", „sza-rukürt"; lat. cornu, „szarv", „szarukürt").

Krétán, az iraklíoni múzeumbanolyan kis arany bikafejfüggőket őriznek,amiknek mindkét szarván fityeg egy-egyaranykorong, bizonyára a Nap és a Holdjelképeként. Máskor a bika vagy tehén

74. Bikafej, hiildasszarvai kőit akereszttel. Oszlapfcífaragvátvya, ílolins/.k,Grúzia, 5. Síázad

holdszarvain vagy a horniokán viseli aNapot illetve annakjeiét (74. rajz). Azerdélyi Szamosűjvár- és „Dézs-környéki

.jalvak téltemető szókásában virágokból észöldágakból f ont koszorú jelképezi a tél felettdiadalmaskodó Napot" (BOSNYÁK 1974:47),amit egy fehér tehén szarva közé erő-sítenek a parasztok. Az egyiptomi Hó-rusz napisten anyja, Háthor („Hórwszháza"), az „ég tehene" címet viselte, ésazonosult ízisszel, a „másik" napanya-istennŐvel, aki ugyan már nem tehén-alakú, de a fején néha ő is szarvakat, sazok közt napkorongot visel (75. rajz).Fiukat, a Napot ezért az istenanya borja-ként is ábrázolták (76. rajz).

75, ízisz és Amon

124

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

Az egyiptomi napistennek külön bi-kái voltak. A fehér szőrű Mnevisz bikaa heliupoliszi napisten kultuszához tar-tozott. „Re közvetítője, aki Atummal közli

76. Napborjű, kft Iá, közcitliík a felkelő, keresz-ten nappal. Sfrlálkép a XIX.-XX, dinasztiakarából

az igazságot" - volt a jelzője, de Re meg-testesülésének is tartották; 6t is szarvaközt napkoronggal ábrázolták.

A görög mitológia napistenei, Apol-lón, Héliosz híresek voltak gulyáikról.

Héliosz 350 fehér marhája egy népszerűmagyarázat szerint a jó idő bárányfelhő-itjelképezte. Valószínűbb azonban, hogya holdév napjait testesítették meg. Ge-rüón, akinek gulyáját Héraklész hajtot-ta el, szintén napisten lehetett.

A kelta Cernunnost, aki az „ÁllatokUra", halálisten és az évforduló lanus-hoz hasonló kétfejű istene volt, a nevé-hez illően hol agancskoronával, holbikaszarvakkal ábrázolták (73. rajz).Szobrán a két állat együtt is szerepel. Abika- és szarvasmaszk Európa-szerteegyütt játszik az év(szak}kczdő alakos-kodásokban, a magyar regölésben is.SEBESTYÉN GYULA a mongol és tibetibika- és a zár vasálarc ős ünnepi táncot,amit a tavaszpont idején járnak, össze-köti az európai szokásokkal.

77. Szarvas, agancsain a Nappal, újkökorisziklavéset. \felcamonica, Olaszország

78. Napok és jávorszarvasok szibériai szikla-rajzokon

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ö, TÜNDÖKLETES..."

79. Napkorong, szarvas,életfa. Bronz nihadfsz,Szibéria, Kr. e.l. évezred,MimiszinszkiMúzeum

A bika leginkább mégis ellenfélkéntkapcsolódik a Naphoz. A sumer Gilga-mesnek, a görög Thészeusznak és aperzsa eredetű Mithras fényistennek asötétség (a Hold) bikáját kell legyőznie.Ez a bika, a letűnt Bika-korszak napál-lata, a Bika csillagkép, mely (az asztro-lógia szerint) a Vénusz és a Hold ural-ma alá tartozik, ezért küldi Istár (Vé-nusz) Gilgamesre. Ezek a bikák feketék,csillagpettyes szőrűek, amilyennek acsillagkép mutatja. Az egyiptomi Apisz-bikáknak is ilyennek kellett lenniük, sőt,még azokat a szarkofágokat is fehérenpettyezett fekete gránitból faragták,amelyekbe Szakkarában e holdbikákattemették. (Ezzel szemben a Mnévisz-bi-kák szarkofágjai fehérek voltak,) Mivelazonban a Nap ma is minden évben egyhónapig az égi Bika szarván ül, erre azidőre a csillagkép ismét napállat,„aranyborjú" lesz.

Szarvas. Cernunnos szoláris jellegetagadhatatlan. Ezt az agancskorona ispéldázza, ami persze többi szerepkörét isjelzi. Artemisz egyik jelzője épp azért volt

„szarvas", inert az „Állatok Úrnője" volt;az agancs - példa rá a. Szarvassá vált fiúkkolindája - a halál jele, de az évkoré is,hiszen a szarvas évente nemcsak lefiul-lajtja fejdíszét, hanem újra is növeszti.

Cernimnosnak szerepe lehetett ab-ban, hogy a szarvas Krisztus állatszimbó-luma lett, A keresztény Fiúisten glóriávalövezetien (égtájkeresztes napkorongban)jelenik meg Szent Eusztáknak és Szent

8D. Napos, szarvasos bfilvűnykÖ kiterített rajza.Mongölia, Kr, e. 8. század

126

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

Hubertnek egy csodálatos szarvas agan-csai közt.

A magyar legendárium Krisztusra vo-natkoztatott Csodafiúszarvas elnevezéseés egyáltalán a s zár vas szimbolika hang-súlyos szerepe a magyar hagyománybanarra vall, hogy eleink már az őshazábanösszekapcsolták a szarvast és a Napot. Acsodaszarvasmonda ünőjének két fia,Hunor és Magor „lélekben" az égi Ikre-ket, „testben" a Nap-Hold kettőst szemé-lyesíthette meg. Aszarvasmondákevenkiváltozatában az égi szarvas a Nap elrablója.Ha rnég keletebbre megyünk, Amatera-szii földi kardijába, a japánok csoda-szarvasába botlunk (28. rajz).

Már az őskorból ismerünk naphordószarvas ábrázolásokat. Európában Val-

camonica (Észak-Olaszország) sziklafa-lán fedezhetjük föl kőkorszak végi kép-mását (77. rajz). Szibériában a nagyszá-mú sziklarajz tanúsága szerini a Napszarvasa központi szerepet játszhatott ahiedelmekben (78. rajz). Ezeket a képe-ket talán a „szarvasok népe", a szakák,

82. Ló, tomporán szvasz ti kával.Kínai nyomott selyem S-10.

század. London, Brit ishMuseiim

akik közé a szkítákat is sorolják, karcol-ták a sziklába. Tény, hogy a fentieknélrégebbi (szkíta) ábrázolásoknak a mito-lógus szarvas a legjellegzetesebb motí-vuma. Egy mínuszinszki bronzlemezkén(Kr. e. 1. évezred), mely maga is a nap-rozetta formájú, sugaras napkorongot,alatta szarvast láthatunk; testéből az Eu-rázsiában általános felfogásnak megfe-lelően életfa nő (79. rajz). Középkorimongol Kok-bálványokon (Kök, „Kék" =az égisten neve) vésett szarvasok lege-lésznek a Nap és Hold fülbevalók társa-ságában (80. rajz. Szaka fejedelmi sírmumiflkálódott tetemein valóban talál-tak mitikus állatszörny-tetoválásokat,köztük szarvasokét is.)

A napszarvas hazai megjelenítéséneklegkifejezőbb, egyben sajátosan magyarpéldái a vadász lőportartók. A szarvas-agancs villásan elágazó részéből készül-tek, s az ember formájú készség hasát, lá-bait gazdagon díszítették. „Mind a népi,mint az átmeneti jellegű, sőt még az 'úri' lő-portartók egy részének fő ábrázolásai mögöttis közös gyökerű, rendkívül archaikus jelen-téstartalom (...) szimbolikája található meg.

A népi darabok legfontosabb ilyen szimbó-luma a szvasztikaszerfi forgórózsa; az átme-

127

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

neíi jellegű és az 'úri' művészetben pedigtöbbnyire a szarvas (.,.). E tárgyak egy kisrészénéi a nap, hold és a csillagok képeivel ta-lálkozunk, vagyis az ég szimbolikus ábrázo-lására törekedtek," (BORSOS 1982:77.) Szá-mos olyan darabot ismerünk, amelyen a„forgórőzsa" kétségtelenül napábrázolás,és olyanokat is, amelyeken a szarvas és aNap (szvasztika vagy -rózsa) együtt isjelenik meg (S/, rajz), Aszarvasos példá-nyok „túlbeszélik" a mondanivalójukat,hiszen a tartó anyaga agancs, mely elága-zásán viseli a Napot. Mondhatjuk tehát,hogy a tüzes lőpor tartója naphordozószarvas is egyben. Sőt, mivel a lőportartóember Formájú, és a hasán viseli a Napot,ahogy a hasában a lőport, mondhatjuk ráazt is, hogy a napgy érmekké l viseléscsodaszarvasün Ő tárgyi jelképével állunkszemben. „Kétágú" a Napot szülő,szarvas tcjútanya isi A lőpor-Nap tüzeanalógia magyarázza, hogy ez a jelentés-tartalom miért épp lőportartókon bonta-kozott ki. Ismerjük a kétágú agancskész-

ségek avarkori előzményeit - ezek is gaz-dagon díszítettek, „szarvas" szimboliká-juk ugyancsak égi - de nem kötődik kizá-rólagosan a Naphoz.

84, Napkén csillagpettyeslovakkal. Őskori bar Ián ["festmény.Peche-Merle,Franciíiorsz

Ló. A szarvas átadta helyét a lónak. Arénszarvastenyésztő népek a jégkorszakelmúltával északra húzódtak, vagy lótar-tásra adták a fejüket, így a ló mint a Naphátasa is átvette a szarvas szerepét.

A lovat a Kr. e. 4. évezredben Iránterületén törte be először az ember. Me-

83. A trundholmi napszekér. Bronzkoi;Koppenhága, National mű se ét

128

zopotámiában még ugyanabban az évez-redben, Kínában ezer évvel később ülteklóra az előkelők. Míg tehát 3 „napkultusza szkítáknál és a szarmatáknál, a masszagé-táknál és a tagároknál elsősorban a rénszar-vas alakjában jutott kifejezésre (..), az Avestaszent himnuszaiban, pontosabban a VI )ash-tában a napot 'gyorslovúnak' nevezik, egymásik himnuszban 'a vágtató lovú naphoz'imádkoznak." (OKLADNYIKOV-MAKTINOV1983: 177.)- A szkíták is lovas néppé let-tek, de szent szarvasukat nem felejtettékSS. Hőrusz mini Széni György. Egyiptomikófaragás, 4-5. század,Pari* s, Ló L

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

az égtájak száma szerint. Kettejük nyo-mán még a középkorban is ábrázoljákKrisztust (Oirisio Sole) kocsihajtó nap-istenként. Ugyanebben a szellemben ké-

éi; a fejedelmi sírokban ezért találunktömegével szarvasos díszű melléklete-ket, még a halott lovát is szarvasmaszk-kal álcázva temették el.

Noha a ló és a Nap együttes ábrázo-lása Kínából is előkerült - egy Tang-koriselyemfestinény hasas kancákat ábrázol,tomporukon szvasztikával (vagyis a kan-cák Nappal vemhesek, 82. rajz) ~, a 16elsősorban az indoeurópai népek nap-állata volt. A Rig-véda Varuna istent aNap lovával azonosítja. 7 paripa vagyegy 7 fejű paripa húzza Szúrja napfoga-tát, az iráni Mitra szintén lóvonta szeké-renjár, 4 lován Héliosz kocsijába fogva,

86. Sárkányaiévitéz, holdas

paripán. Párthnspecsétkő. Nisa,

1-2. szálad.Párizs, Louvre

szült a bronzkori dánok híres napszekere(83. rajz) egy bronzból készült, kerekekengördülő aranyozott korong ez, ami elébronzlovacska van fogva. Aló is kerékenjár, nyilván azért, mert ünnepi alkalmak-kor körmenetben vontatták az alkot-

87. Szírnyas, holddiadémoí, emberarcú lakosúnvadászó, lángkoronás fejedelem. A nagyszent-mikliisi kincs 2, számít korsójáról. 9-10. század.Bécs, Kunsthistorisches Museum

mányt. Akotongnak csak az egyik oldalaaranyozott; egy vélekedés szerint a „sö-tét" hátlap az éjszakai Napot jelképezi.

Minden jel arra mutat, hogy uráli ro-konaink az indoeurópai szomszédságtóltanulták a lótenyésztés fortélyait. Erre

129

„...ÉKES, SZÉPSÉGES ő, TÜNDÖKLETES,.."

vall, hogy lovon járó napistenük egyikneve, a Világügyelő Férfi is a szanszkritAvalohitésvara tükörfordítása.

Az ószövetségi templomi kultuszba isa lótartás és a szekerezés izraeli elterje-désével kerültek a próféták által felhány-torgatott pogány napszekerek és naplo-vak (2Kir 23,5;11). Hélioszszekerezésécidézi Illés próféta égbe ragadásánaktörténete. Amikor Illés (Élia, a Héliosz-név sémi eredetije?) és a tan ítv anya „mé-nének és menüén beszélgetettek, íme egy tű-

88. Világfát 6Tí.6bikaálarcos - hold-

szarvas - lovak. Avarscitartó, 9, század,

Sopronkőhida

89. Világügyelöférfi l ó h Sión,

Manysi áldozatitérítőről

zes szekér tüzes lovakkal elválasztó őketegymástól- És felméne Illés szélvészben azégbe." (2Kir 2,11.) Az ószövetségi Istennap természetérái árulkodik e történet{és arról, hogy az elbeszélés alapjául szol-gáló mítoszban a próféta maga volt aföldre szállt napisten): a szekerezó" ÉliaIsten két leggyakrabban előfordulószentírási nevét viseli a nevében.

Felteszem, hogy a ló és a Nap jelképiösszekapcsolása a ló háziasítása előttiidőre nyúlik vissza, és egyidejű lehet aszarvaséval. A franciaországi Péche-Merle őskőkori barlangfestményén pél-dául a csillagos ég pettyes lovakban ölt

testet; a pöttyös szarvasok is a csillagoseget jelképezték, mint például Vá'iná'-mö'inen (Orion) „kékhátú szarvasa", azaz„borsópöttyös paripája". A lovak felett aNap sugaras képe látható - széttárt ujjúkéz lenyomatának a formájában (84. rajz).

A ló sem napszimbólum volt eredeti-leg, amikor még csak vadászta az ember.Épp ellenkezőleg. Az állatjelkép ősmo-dellje a fekete vagy éppen fakó vádló: aFöld, a vizek, a sötét éj, a Hold, a nö-vényzet, az ősanya, a szexualitás és a ha-láljelképe; lóanya, a faisiennő állatmá-sa. O a kancafejű Demeter, a táltosszülőMedúsza, fehérlóa/yi/r/tí/za-mcsékből;párja a vizek ura, a csődör Ibszeidón -a hippokamposz, a „halfarkú ló" az ő attri-bútuma -, illetve a mesebeli Monyok(monyon = „mén"), a regebeli Ménrőt.(Igen, mondabeli szar vasünőnknek ménvolt a párja!).

Csikajuk a Holdat testesíti meg, decsillagképmása is van (minta holdbiká-nak a Bika csillagkép}, a Pegasus („Nagy-tátos") csillagzat alakjában. Patája hold-sarló alakú, és a nyomán forrás fakad.Homlokán azonosító jel: Hold vagy csil-lag alakú folt fehérlik. Míg Artemiszholdistennö szekerét szarvasok húzzák,Szelenéét (Limáét) egy fehér és egy fe-kete ló (a telihold és az újhold jelképei)-E vad táltoscsikó a napmítoszok egyikfőszereplője. Ő maga és általában a lószimbolikája attól változik meg, hogybetörik és a hátára ülnek.Hátaslóként mén vagy heréit paripa, felvan szerszámozva, nyergében elmarad-hatatlan lovasa, a naphérosz vagy nap-isten. Lovon harcol a kelta Lúg, és a ró-mai korban lóra száll a sólyomfejű Hó-rusz is (85. raji). Héraklész Árion hold-paripán lovagol, Bellerophón és Persze-

130

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

9U. CsilJagpöttyösnap tigris, A szám árkán diSir-dar medresze kapu-zatának kerá-mia dísze.IS. század

usz a ftegaszoszon; egy párthuspecsétkó pogány „Szent Györ-gye" holdas paripán ül; a nagy-szentmiklósi kincs lánghajú fe-jedelme h oldd iádé mos táltosról lö-völdözinyilaitfáő., 87. rajz), holdszarvúbikamaszk takarja a világfa felszerszátno-zott ló-őreit a sopronkőhidai avar sótar-tón (88. raji). A nianysik éjjel kérik nap-istenük segítségét, „mert úgy gondolják,hogy ez az a napszak, amikor fehér lovon uta-zik egyik helyróla másikra".(RÓHEIM, 1984:96. 89. rajz}. Az éj fehér lova „testben aHold, „lélekben" a Tejút metaforája (1.asvattha-fa = „lófa", Yggdrasz.il = „Odinlova"; mindkettő a Tcjutatjelképezte).

A példákból kitűnik, hogy a táltoskorábbi alapvető ismérveit megtartjaugyan (föld és víz elem, Hold planéta,analógia a világfával), de gazdája át-sugározza rá a magajelképiségét. Szőrea Nap fényében arannyá vagy vakftó fe-hérré válik. A tavasz harcos, szolárisszentje, György fehér lovon győzi le a

tél sárkányát, fehérlovon ítél a Világ-bíró Krisztus Jánosegyik látomásában:„És látám, hogy az ég megnyílt, és íme valaegy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik valaHívnek és Igaznak, és igazságosan ítél éshadakozik. És az ő szemei olyanok, mint atüzláng; és az ő fején sok a korona;..." (Jel19, 11-12.) A Királyok könyve, hősének,Rusztemnek táltosát Rahsnak hívják(per. ralis = „fény", „ragyogás"). Moha-med emberfejű táltosa, a Burák (ár. bu-raq, a „fényleni", „világítani" szóból) fe-hér és szárnyai vannak. A Nap lovaugyanis halfarka helyett szárnyakat

131

„...ÉKES, SZÉPSÉGES ő, TÜNDÖKLETES..."

kap, mint a Pégaszosz és a nagyszent-miklósi kincs táltosa; a tenger iiabja he-lyett a szeleket testesíti meg, mint Illéstüzes lovai. (Analógiaképpen: uráli mí-toszban a Nap madárlelke elveszti szár-nyait és hallá változik, amikor átverck-szi magát a túlvilági átjárót elrekesztővashálón.)

Napmítoszokban ló és lovasa a teljes-ség, a sötétség feletti győzelem jelképe;kettősükben egyesül a négy elem, a Napés a Hold, a nappal és az éj varázsa, ere-je. Ettől le győzheted én ék. Az asztrológi-ában a „fénypáros" csak együtt közöm-bösítheti a sötétség (Szaturnusz) ártó ha-tásait; szoláris hérosz csak lova.által „ke-rülhet nyeregbe", és viszont. Mesehősügy csinál táltosparípát a rozzant csikóból,hogy parazsat etet vele, a halálba! őt „cse-rébe" táltosa támasztja fel; az obi-ugor nap-isten gebévé sorvadt bűvös lovát tüzes lehe-tetével gyógyítja meg, amikor viszont az 6„csontja törött és húsa rothadt", fehér lovanyalogatja életre,

Az ír királyok 12. századig érvénybenlévő beiktatási ordójában a jelöltnek, ha a„Nap megtestesülése", azaz király akart len-ni, közösulnie kellett egy kancával, amelyetaztán feláldoztak és megfőztek, a királyjelölt-nek ebben a levesben kellett megmerítkeznie,ahogy kancatejben az Aranyhajú leány tí-pusú mesék hősének. A lovas és a sze-kerező népek harcosai abban a hitbentemettctték maguk mellé hátasaikat ésszekereiket, hogy miként a Nap visszatér•A lován (kocsiján) minden reggel, úgylovuk, úti járművük őket is visszahozzaegyszer.

Egér. A gabonát pusztító, járványokatterjesztő rágcsálók elszaporodása a föld-művelő ember számára az egyik legna-gyobb csapás volt. Mivel az egér és pat-

kány föld alatt élő, éjjeli állat, a Napottekintették természetes ellenségének.Ezért imádkoztak a görögök Apollóti-hoz, hogy az egérvészt hárítsa el.Ugyanakkor egyik alakjában Apollónegéristen (Szmintheusz), mivel - úgy-mond - öt is, az egeret is a Föld szülte,és mivel a régiek felfogása szerint az volta természetes, hogy az szüntesse rncg abajt, aki okozta (a nyájpusztító farkas isígy lehetett a nyájak védnöke). Ezért voltApollónnxk mint a gyógyítás istenéneka betegségeket terjesztő egér az állatjel-képe. Egy antik elbeszélés beteg hősévelmézbe mártott egeret nyeleinek le. A méz is,az egér is a gyógyító Nap jelképes or-vossága; „az ókorban a Földközi-tenger me-dencéjének keleti részén végső esetben ezt ad-ták be orvosságként a beteg gyermekek-nek." (GRAVES 1970: 1.488.)

Esmunnak, aki a gyógyítás istenekéntApollón kánaánita megfelelője volt,szintén egér volt a szent állata. Egy bib-liai elbeszélés szerint, amikor a zsidókfrigyládáját elrabolják a filiszteusok, ragálysújtja azokat a városokat, amelyekbe a ládátviszik. Hogy megszabaduljanak a „fckélyek-től", nem elég visszaadniuk a frigyládát, ál-dozatul öt „fekélyforma" aranyat és öt aranyegeret is kell küldeniük Izrael Istenének,mégpedig úgy, hogy a frigyládát és az offe-reket szekérre kell tenniük, és az igavonóbarmokra kell bízniuk, hová viszik szent tér-hüket.Haa$zekérBethSemes(a„Nnp há-za") f élé tart, akkora baj tőle származott, ígyis történik, A fuvar Beth Semesbe megy, s jel-képes értelmű, hogy amikor megérkeznek azarany egerek, épp aratnak a zsidók (ISámÖ,5skk).

Róka. A rágcsálók esküdt ellensége.Ezért - de már vercsarany színe miatt is- gabona szellem, napállat lett.

132

Japánban Inarinak, a bőség védőszel-lemínek állatkísérője, a magtárak kul-csának jelképes őre volt. A régi Rómábana gabonarozsda (-ragya, -üszög) ellenivédekezésül rókákat hajtottak a ga-bonatáblákba (homcopáthiás, rokonelvimágia: a fertőzött gabona rókaszínű). Alat. roUgo, „rozsda", „gabonaüszög" aruber — „pirosság, „vörös" szóra megyvissza, s a nii róka szavunk eredete is arozsda, ragya, rőt, rózsa szavakkal hozhatókapcsolatba. A magyar néphitben agabonaüszög róka nagyságú szőrös állat;olyan asszony szüli, aki a tűzhely parazsátvízzel öntötte le - ez tabu volt -, s annakfelszálló gőzétől esett vele teherbe. (Az üszögés üszők „parazsat", „pernyét" is jelent).

Lángveres bundája miatt a róka álta-lában is a tűz. Nap, fény állatjelképe. Abibliai Sámson 300 égőfarkú rókával perzse-li föl afiliszteusok vetését (Bir 15,4—5), araiúgy írtcndő, hogy a Nap heve „égette ki"a füiszteus búzamezőket. A 300 „lángoló"róka az évnek azt a 300 napját jelképezi,amelyen számottevő a Nap ereje.

Egy népmonda szerint a tűzvész úgykeletkezik, hogy egy vörös állat (nem derülki, milyen) parazsat lop, és azt farkával szét-teríti. Kínában a rókát más egyéb mellett tüz-szellemnek tartották. Egy hagyomány sze-

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

rint a kora tavaszi bágyadt Napol is a rókalobbant ja lángra,

Az afrikai dogon mitológiában nős-tényróka méhlepényébűi lesz a Nap. A rókaa népmesékben mindig szemben áll afarkassal, a napfaló sötétség állatával. Afinnek a sarki fényt nevezték el róla.

Negatív aspektusában - ugyancsakvörös színe és ebrokonsága miatt - ördö-gi vonásokat vesz fel, és holdállat lesz.(Vő. azzal, hogy a csukcsok a Holdat „agonosz szellemek Napjának" nevezik.)

í) l , NaporoszISn Vas megyei spanyo-lozott líikrűsrűl, 1877. Szombat-

hely, Savnria Míizeum

Jaguár. Közép- és Dél-Amerika éjszakainagy ragadozó) a az „éjjeli Napnak",Teszkatlipoka istennek volt az állat-

2. Csillagkép-ragadozók középkori ácsolt ládáról. Budapest, Néprajzi

133

„...ÉKES, SZÉPSÉGES ö, TÜNDÖKLETES..

03. Kígyón Laposóoroszlán, mancsaikőit napvilággal.

Székelykapufaragás,N yá rád szén tlá szí ó

alakja. Teszkatü-poka („FtistölgőTü-kör"), aki a Sark-csillag körüli ég,észak, a hideg és asötétség, valamint afekete obszidián is-tene volt, az aztékpantheonban az el-ső világkorszak ősiNapja. Jaguár alak-ban foltjai jelképez-

ték az éj csillagait (ugyanezen okból vi-selhettek pettyes leopárdbőrt a vállukonEgyiptom csillagászpapjai).

Tigris volt keleten a Nap ragadozója,és miatta lett a Nap hérosza, Rusztemtigrisbőrös lovag. Vörös színe, „lobogó"

!)4.Istennő, kezében tükörreliirosilanoo lovagol. AÍ. oroszlántomporán szvasztika látható.Arany edény domborítása.Haszanln, Kr. e. 9-Ü, század.Tfeherán. ArcheológiáiMúzeum

csíkjai, a szeméből kicsapó „sárga táng"mind a tüzet, a Napot idézik. Tigris mö-gül két föl a Nap a szamarkandi Sir-darmedresze kapuzatán(90. rajz); Síva fele-ségét egyik félelmetes alakjában (Durga)olykor tigris ha tön lovagolva ábrázolják.Tigris vontatja DionUszosz kocsiját.

Oroszlán. Ereje, arányló szőre, lán-goló sörénye míatt, és mert a forró égövipusztaság a hóna, 6 az első a Nap állat-sere g létében.

Az ember nemcsak azért irtotta, mertmegdézsmálta a nyájakat; az oroszlán-vadászat a férfiasság, az uralkodásratermettség próbája volt. így lett az álla-tok királya és a királyok állata a Nap ésa „Nap véréből valók" attribútuma.

A Nap mellett a nyári forróság, a tűz,az arany, az alkímiában a sárga kén társultmelléje. Mint állatövi csillagkép a „Napháza", a legforróbb hónap (júl. 24-aug.23.) uralkodó jegye; az ókori birodalmakfelemelkedése idején a nyári napfordulócsillagképe volt. Számos oroszlán-ábrá-zolás e csillagos képzetkörből ered.

134

..ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

9B. Szülő isiennót őrző oroszlánok, Agyagszob-roi.aka Catal Hüyükböl. Ki', e. 7-6. évezred

A kígyón taposó oroszlán az Orosziánés az alatta hullámzó Vízikígyó csillagképegyüttesét ábrázolja. A kerékkel, gömb-bel, rozettával (Állatov- és kozmoszjelké-pekkel) gurigázó oroszlán szintén az,^illatöv fcira!i/á"-nak a képmása (azegyiptomiak hívták így a csillagképet).Szent Márk evangélista szárnyas orosz-lánja, az Ószövetség „lelkes állat"-ainakegyike (Ez l,5skk) mint égtáj- és évszak-jelkép szintén e csillagképre vezethetővissza. Az állat asztrológiai és csillagászatijelentőségét mutatja, hogy ott is napjel-képpé vált, ahol soha nem láttak orosz-lánt (91., 92., 93. rajz),

Oroszlánt kellett legyőzniük a nap-hérosz királyi sarjaknak, hogy bőrüketfelőlivé maguk is „oroszlánná", azaz ki-rállyáváljanak. Ilyen „nap őr ősz Ián" voltGilgames, Sámson, Héraklész, az írLlewLlaw Gyffes, az iráni Rusztem.

Rusztem egész nemzetsége „oroszlá-ni", és a Nap, anyai ágon pedig a Hold

vére folyik ereiben. Nagyapja, Szám saholyan, mint a „vad oroszlán". Szám„ébenhajú, rózsa-orcAjú holdat" mondhatfeleségének, aki fehér hajú fiút szül ne-ki, az „oroszlánszSvü" Zált, akmek,,oí-c«-janap". Zál a.z „ezüstkeblű, hold arcú" Ru-dábét kéri feleségül. A leány beleszeretaz „oroszlánkarú, vállú" hercegbe, apjapedig így köszönti jövendőbeli vejét:

90. Napkerék és oroszlánokAsóka király emlékoszlopai-ól.Kr. e. 240. köril! Delhi,Szárnáth Múzeum

tompomoroszlán.

Falfestmény aközépkori

esztergomi királyipa l ólából

„világüsd be napként a hajlékomat". Rudá-bé „oroszlán-erős szép fiúsarjaf, „szőke-hajút" szül. (Iránban a szőke haj ismeret-len, „szőke" legfeljebb csak albínó lehet.A fehér hajú Zál is az kellett, hogy le-gyen; fekete hajú népeknél az albiniz-mus a Naptól való származás jele volt.)A gyermek Rusztemnek „oroszlánok csó-

kolják lába porát", „ókéntjött, miként szép arany napha kél", amikor felébred,„sötét hegy mögül kélt anap szép feje." Még babá-ja is játékoroszlán. Apja„napsugár"-nak, „orosz-

98. Irán címere lánkölyök"-ne\f. becézi.«Iszlám A szászánida petzsaForradalomelőtti időkből ötvösség kedvelt rnotívu-

135

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES.,."

ma: a szarvast ölő oroszlán, a tavasziNap télvíz feletti győzelmét szimbolizál-ja, a tavaszi évkezdő Noiwwz-ünnepet,amikor a sáhínsaliot koronázták. A vi-lágoszlopból kilépő oroszlán fejű ember-alak (Nara-szimha)Visnu egyik megtes-tesülése, az igazságosztó Napot szemé-

99. Napban állói l jú . \iirjfi indián

lyesíti meg. Fekvő oroszlánon áll,néhaoroszlánfejű Nofertum, a napgyermek-kel azonosított; lótuszistenke. A görögmitológiában a zene apollóni hatalmátegy Orpheusz lábánál heverő szelídoroszlán jelképezte. (Orpheusz, Apol-lón fia, tulajdonképp az isten halandó,meghaló és feltámadó alakmása volt.)Dionüszosz szőlőisten szoláris termé-

szetét jelzi szőlőinda-farkú oroszlán ki -séróje, mely a bor Nap hevétől származótüzességét szimbolizálta.

A Nap anyja és felesége (nővére) vagymaga a napistennő a Közel-Keletenoroszlános istennő volt. Oroszlánfejű voltMűt, a,.Napszeme", a karnak! Amon fele-sége, és memphiszi mása, Szahmet, Ptahneje, aki a sivatagi forróságot személyesí-tette meg. A híres haszanlui aranycsészénoroszlánon lovagló istennő látható; azoroszlán tomporán és a nőalak kezébennap szimbólumok vannak: szvasztika éstükör (94. rajz). Oroszlán vitte a hátánVurunsemut, a het-tita napisten anyját,oroszlánok húztáka phrűg Kübelé fo-gatát, oroszlánonlovagolt a hinduDurga istennő. Aba-biloni Is tárt, Samasnőtestvérét mint aháború istennőjétugyancsak oroszl án-ra állították.

Oroszlántrónu- napkorona. Bronzkorisón ültek a „Napvé- s/klaraÍ7%védo].szSg

réből valók", orosz-lános kapuk őrizték palotáikat. Orosz-lános és napos címerek, zászlók, vertaranypénzek hirdették a király égiszármazását (95., 96., 97., 98. rajz).,Júda oroszlánja" (nemrég még azabesszin császárság címerállata) akirályság, a Messiás és a judaizmus szim-bóluma megtalálta a helyét az európaikirályi házak heraldikájában is.

Egyiptomban az oroszlán Nappalkapcsolatos csillagászati fogalmakat isjelölt. A Föld (Aker) hieroglifája egy kétvégén oroszlánfejekben végződő vízszin-

136

tes szalag volt. A „két horizont"-ot: anapkelte és a napnyugta helyét két egy-másnak háttal ülő oroszlánnal, köztük anapkoronggal vagy az ahet hierogíifávaljelölték (22. rajz). A kelő Nap kőbefaragott képmása volt a Félig ember,félig oroszlán gizehi szfinx - egyiptominéven: „Hórusz a horizonton" -, amely-nek ugyanezért kölcsönözték a királyimegbízó arcvonásait.

„...ÉJitS, SZÉI'SÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

Egy busman (szaán) mítosz szerint aNap valaha ember volt, a „régi nép"-ből,akiknek tagjai, részt vettek a teremtés mun-káidban. Ennek az „embernek" a hánalja vilá-gított: Ha fölemelte a karját, fény áradt széta földön, ha a kezét feje alá téve atombamerült, minden sötétbe borult. Egy másikszaán mítoszban a Nap valamikor tfizembervolt. A feje árasztotta a fényt. Ő hozta a

„Ecce homo"

A klasszikus mitológiák napisteneirendszerint sugárzóan szép ifjak, ra-gyogó nők. Apollón, Míthras, Szúrjavagy Amateraszu eszményien szépek, saz - még ha a Fájdalmak Férfiakéntábrázolják is -Jézus Krisztus. Ez a fel-fogás nem kizárólagos; lehet a Napgyermek, érett férfiú, öregember, degülüszemű, ragyaverte rém is. E meg-személyesítések sajátossága, hogy azégitest a napember dicsfénybe vont fe-jének felel meg, aminek vagy van testevagy nincs (L, 7. rajz). De arra is vanpélda, hogy a korong a napemberneknem a fejét, hanem más testrészét he-lyettesíti (2. rajz), s arra is, hogy a nap-ember önállósul, s mint ilyent a ko-rongban vagy a koronggal ábrázolják(58., 99., 100. rajz).

Az antropomorfizáció miértjére ad-ható rövid válasz közhely: istent a magaképére formálta az ember. A természetiősnépek felfogása szerint a természetijelenségek, égitestek, állatok eredetilegmind emberek voltak, úgy viselkedtek,mint az ember, tehát a Nap is azért al-szik barlangban, mert az emberek régenbarlangban háltak.

102. Antropo-morfizáli

napábrázolasokbronzkori

sziklarajzokon.Kirirí/.iii

vadászszerencsét, de cserébe afalatokat magának követelte. Ezt az emberekmegelégelték: kffkéssel levágták a fejét,dárdára tűzték és a magasba hajították, ígykeletkezett a Nap, mely azóta is hasztalankering a fold körül abban a reményben, hogytestét megtalálja.

A napember legegyszerűbb, iegel-vontabb formájában korong csupán,aminek lába van. A lábak, mint a szárny,az égitest sugarait és haladását kívánjákjelezni (707. rajz). A megszemélyesítés

137

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

következő fokozata, amikor a napko-rong már testrésszé válik. Leggyakrab-ban fejjé, mely - egyelőre még arcvoná-sok nélkül - egy jelzésszerű alak nyakánül (102. rajz). Az „emberré" (személyesistenné) válás újabb állomásaként arcvo-násai is lesznek (103. rajz), majd a Na-pot megszemélyesítő emberalak külön-válik az égitesttől. (Ez a sorrend csak az

antropomorfizációmértékét jelzi, nemfejlődési folyamatotfeltételez.)

Az égitest és az is-ten (hérosz) szétválá-sa sokáig nem jelentönállósulást, hiszensorsuk elválaszthatat-lanul összekapcsoló-dik. Ennek egyik leg-drámaibb mítoszimegjelenítése Szi-sz üphosz története.

Ephüra (Korin-thosz) alapító királyaazzal lakói agyafúrtsá-gáért - a héroszok és

mesehősök egy része nem nyílt harcbangyűri le ellenségeit, hanem túljár azeszükön (angol műszóval tríckster) -,hogy mindennap föl kell görgetnie a Napszikláját az alvilágból az ég hegyére. Szi-szüphosz éppúgy elválaszthatatlan asziklájától, mint ahogy a skarabeusz agalacsínjától. (Sziszüphosz naphéroszvolta mellett szól, hogy Korinthoszban ahagyomány szerint nem is 6, hanemHé-liosz uralkodott elsőként, s hogySz/szw-phoszt a Tartaroszban a tüzkerékhez kötö-zött Ixión szomszédságában képzelték el.Ixión tűzkereke a Nap jelképe. A társa-ságukban bűnhődött Tantalosz is, akit többek

104. Lútuszbű!szüléül Nofertiini

közölt azzal sújtottak az istenek, hogy egyhatalmas sziklái függesztettek föléje, ami akoponyáját szétzúzással fenyegette. Ezt azinkább Sziszüphosz hoz ülő képetPiNDA-KOSZ úgy magyarázta, hogy a kő a Nap,Tantalosz pedig természettudós volt,akinek azért kellett így bűnhődnie, merta^t merészelte állítani, hogy a Nap fehé-ren izzó fémtömeg.)

Ugyanez a végzetes összetartozás fe-jezőtlik ki Phaethón tragikus szerencsét-lenségében. Phaethón a Nap, bukása amítosz évenként megismétlődő őszi ha-nyatlását örökíti meg. A napszekér haj-tója ugyan nincs összenőve a szekérrel,kerékkel (a szekérkerék jelképezi az égi-testet), mégis elválaszthatatlan tőle. (Mi-ként az ókori kocsiversenyek hajtói,akik a gyeplőt, hogy ki ne csússzon a ke-zükből, a derekukhoz kötözték. A quad-rigákhoz - a Phaethón hajtotta napsze-kér is az volt - 8 gyeplőszár tartozott.Ha a kocsi felborult, és a hajtó nem vág-ta el időben a szárakat, biztos halál vártreá. Phaethón a kocsihoz köti életét, Ixi-ón a kerékhez.)

A napistent nap- és évszak szerint áb-rázolták gyermeknek, ifjúnak, meglettférfinak, öregembernek, halottnak illet-ve - lévén örök körforgás az élete —újjá-születésre váró mag(zat)nak.

Hogy mindjárt a végén kezdjem:Brahma mint emberisten amnymagzatkéntformálódott az időméhében. Arany magbólszületik a Hórusszal azonosított Ke, görögnéven Harpokrátesz, akit Memphisz-ben Nofertumnak neveztek. Noferlum,Ptah és Szahmet fia a növényzet és asarjadzás szoláris ístenkéje volt, a „Reorrában lévő lőtusz". Egy mítosz szerintRe minden reggel abból a lótitszből feslík ki,amelyik az ösvízből kiemelkedő száraza-

138

laton nő (104. rajz); „Látjátok a fényét,beszívjatok az illatát,.. Ez a ti fiatok, akimint gyermek jött a világra és két szemévelbevilágítja az országot... A mocsár lótuszáthozom nektek, Re szemét személyesen, azt,aki az Összes őst teremtette, aki létrehozta azelső isteneket; ő csinált mindent, ami ebbenaz országban van." - olvasható egy den-derai feliraton.

Nemcsak a reggel fölkelő, hanem atélen vagy tavasszal feltámadó napistentis hasonlították csecsemőhöz, gyorsannövekvő gyermekhez. A babiloni Mar-duk napgyermekként a tavaszi napéj-egyenlőségkor jő a világra sárkány anyjaméhéből. A napgyermek Zeusz viszontKronosz (Szaturnusz} uralma idején, a télinapfordulókor született. (Az asztrológiaszerint Kronosz a téli napfordulót kö-vető Bak és Vízöntő hónap ura. A Napviszont a Bakban születik és a Vízöntő-ben van „száműzetésben". Ez az asztro-lógiai mondanivaló Zeusz gyermekség-történetében is benne van. AnyjaKrotioszszemei elől rejti, „száműzi" a Tejút téli bar-langjába, ahol a Bak csillagképet megsze-mélyesítő Pán kecskeanyja szoptatja.)

Jézus napgyermekségéről árulkodik,hogy „hivatalosan" ő is a téli napfordu-lókor született, s hogy egy szaturnikus ki-rály, Heródes gyilkosai elöl neki is menekül-nie kell, mégpedig egy ugyanolyan értelműjóslat miatt, mint Zeusznak. E jóslat sze-rint Zeusz Kronosz uralmát. Jézus He-ródesét fenyegeti. Ez a szoláris mítoszokjellegzetes motívuma.

Ifjúnak-örökifjúnak! -vagy meglettférfiúnak ábrázolják a hatalmuk teljé-ben lévő, vagy halhatatlan napisteneket(mint Apollóm vagy Hélioszt) - az„örökifjúság" és az a lassú változás, amita férfikor évtizedeit jellemzi, idŐtlensé-

„...ÉKtS, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

get fejez ki -, illetőleg azokat, akik időelőtt távoznak el (pl. Héraklészt).Mondhatnék, haláluk pillanatában ki-merevedik a képük, hiszen csak halandórészük hal meg, és e halandó képmásvissza-visszatérő, halhatatlan énjüketörökíti meg. Ifjak a tavasszal, életük vi-rágjában meghaló (és feltámadó) iste-nek: Tammúz, Attisz, Adónisz és Krisz-tus (akinek ábrázolása annyiban rend-hagyó lehet, hogy Pantokrátorként, azAtya képmásaként meglett férfi vonásaitviseli). Javakorabclí férfiak azok - Dío-nüszosz, Héraklesz -, akik ősszel köl-töznek a másvilágra. A téli álomba me-rülő, este lenyugvó Nap fáradt öregem-ber képében jelenik meg (Alum), a ha-lott Napot - Ozirisz a legjobb példa rá- múmiának ábrázolják, testét hulla-,(iszap)színűnek.

A Nap istennőként is megjelenhet.Amateraszu a példa rá. (Hogy a fényt,tüzet, eget és a Napot az ember többnyi-re férfiasnak fogta fel, annak a felsoroltjelenségeknek tulajdonított nemi jellegaz oka. Az ég, amiből a fény, meleg, ter-mékenyítő eső árad, „felül van"; a tüzet,amit szintén égi eredetűnek hitt az em-ber, tűzcsiholó fúróval gerjesztette egyfalapba vájt lyukban. Az „alul lévő", be-fogadó Földet és az alsó vizeket viszontáltalában nőiesnek fogta fel, mivel aFöldből és a vízből születik az élet és aNap. Hogy mindkettő férfias vagy nőieslegyen, annak nem lett volna semmi ér-telme. De a Földet ott is nőiesnek kép-zelték rendszerint, ahol a Napot nőalakszemélyesítette meg, ezért az embernek,hogy a nemek aránya helyre álljon, másférfias égi hatalmakat kellett keresnie, sazt a napistennőre boruló égben, a fel-hőkben, vagyis a viharistenben, még

139

„...ÉKES, SZÉPSÉGES 6, TÜNDÖKLETES,.."

gyakrabban a Holdban találta meg. (AHold növekedése az erekciót is szimbo-lizálhatja, és napfogyatkozáskor 6 „bo-rul" a Napra!)

Az ugaríti szövegek említenek egySapas nevű nap istennőt, aki Hermész-

L /

105. Az éjszakai égéscsillagasipap rajza az a/ték

M én doza-kód exbő l

hez, Agnihoz hasonlóközvetítő szerepet töltbe evílág és túlvilágközött. Sapas istenilámpa, ki „az árnyak

borát issza", és hatalma van a holt lelkekFelett, mintOzirisznek. Sapas a Nap (Sa-mas) éjszakai megszemélyesítője lehetett.

A Közel-Kelet más népei is tisztelteknapisten nőket, például a hettitákWirun-serau és Hepat személyében, akik egyNapot szülő anyaistennő helyi (város-állami) változatai lehettek, aztán a déliarabok, de az ő napisienségeiknck bi-zonytalan a neme. (Isteneknél a kétne-műség nem ritka!)

Az afrikai dogonok viszont ma is nő-neműnek fogják fel a Napot. A neve Nuj,ami „négy"-et jelent, s ami a Nap számamásutt is, de a dogonoknál a tetejébenmég nőies szám is, amennyiben a nőknek4 szeméremajka van. (A mitikus nőstény-róta placentája, amiből hitük szerint <iNap keletkezett, 4 részre lett osztva.)

Európában a lett dainák (népénekek)őrizték meg az ifjú Saulé napistennő ne-vét. Saulét a dainák Isién vagy Jsten fia

feleségének nevezik, de összeházasítják aholdférfival is. Saulé nő volta kivételesEurópában, rie régen nem lehetett egye-dül; erre mutat a nem. die Söntté, dérMond név, s az is, hogy a Grimm-mesékfőhőse jobbára leány-, s nem fiúalak. Ál-talánosságban elmondható, hogy a „nőNap" „férfi Hold" páros az archaikusabbmítoszokra jellemző.

Szibériában a legteljesebb zűrzavaruralkodik e téren. A nganaszánok pél-dául a Napot és a Holdat is nőalakbantisztelik, az égi férfiút Num nemző-te-remtő isten képviseli, a csukcsoknál a

5DE3ÍEMBRE

Hold minden tekintetben egynemű aNappal, ahogy ók mondják, a Hold a go-

107. Tájova képmásaa szertartásvcztitő

„Nap főnök"hálán.

Puebloí Ildiim

rajz

140

„...ÉKES, SZÉPSÉGES ő, TÜNDÖKLETES..."

nősz szellemek Napja, A napasszonyok-nak olykor a neme is, kiléte is bizony-talan. Evenki hiedelem szerint Dilacsa,a napasszony magától nem is tud világí-tani, csak akkor, ha kisebbik fia - a tulaj-donképpeni napisten? - „felkapcsolja".

A napistennők mintha inkább anya-istennők lennének, s amennyiben mégisazonosak a napkoronggal, akkor úgy fog-hatjuk fel őket, mint anyaölt, anyamé-het, amiben a Nap antropomorf isteneül, akárcsak az egyiptomi fáraó (Nap) azízisz-trónus ö(b)lében.

A napanya-istennő fogalom magya-rázatra szorul. A mítoszok ősrétegében,például a paleoEzibériai népek legrégibbmítoszaiban a Napot, a Holdat és a töb-bi természeti erőt mind mint „anyákat"személyesítik meg, ősvallásuk panthe-onjában csak istennők: Nap Anya, HoldAnya, Szél Anya, Víz Anya, Tűz Anyauralkodnak. Ugyanezek a népek egyide-jűleg a Napot nő, a Holdat férfi alakbanis elképzelik, az utóbbit az előbbi fér-jeként (szölkupok, nyenyecek például).

„Ugyanakkor szól nyenyec mítosz a Nap-fiú-nak közönséges halandó leányával, ül. aHolddal kötött házasságáról.." (MitológiaiEnciklopédia II. 567.)

Különböző mitikus képzetek egymás-ra rétegződése általános jelenség, és bár

108.A köíépkorifestők körökbfllszerkesztették ki a s/entek arcát

109.OotgűK.Athéni tál.Kr. e. 560 körül, München.Stiiutüche Anti ke nsa mini un gén

nagyon megnehezíti ezek értelmezését,egyúttal sokat elárul a mítoszfejlődéshátteréről. Az például, hogy ősi panthe-onokban férfi-istenségeknek nemigenjut hely, olyan időkre emlékeztet, amikormég az ember nem ismerte föl a férfivalóságos szerepét a gyermeknemzésben,ezért csak az anyákat tisztelte (leányágontartotta számon származását, mint azújabb kori természeti népek anyajogútársadalmaiban). Ebben az időben férfiúcsak alsó mitológia hőse, földre szállottisten lehetett csupán, és mint anyja fiaszemélyesült meg - hasonlóan a mese-hősökhöz (1. Nap szavunk MUNKÁCSYBERNÁT szerinti értelmezését: ugor Miipi = „Nap fia", „Nő fia"}. A férfiaktérfoglalása az égben a férfiúi nemző-

141

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

funkció i'elismerésével, az apajog elural-kodásával kezdődik csak meg igazán. AzAnya, a Fiú Anyjának kultikus tiszteletemindazonáltal kultúránk máig kiirtha-tatlan része (a katolikus és ortodox népijámborság a Szűzanyá t jobban tiszteli azAtyánál és a Fiúnál), ami többek közt akultusz régiségéről árulkodik. (Legalábba kő korszaki anyaszobrocskák készítésé-nek idejéig nyúlik vissza.)

110. Dömkép a dülledt szemű éjjeli napról. Apalenquei nap lem p lom domboi'rnfivi:, Mexikó,7. század

„Orcája fénylik, mint a Nap" - áradozikRusztemről FIRDAUSZI; „fényességes orcájúpadisiííi"-hfzelegnek aláttvalói a szultán-nak. Magáért beszélő hasonlatok ezek; aNap (és a Hold) megszemélyesítéséneklegközkeletűbb formája ma is, hogy agye re kék ízemet, orrot, szájat rajzolnak aNapnak, sugarait liajimk fogják fel.

Ennek az égitest-ab rázol ás megszo-kott rendjén belül az a magyarázata,hogy míg a csillagok és a bolygók pont-szerűek - úgy csillognak, mint szemek-

ben a fény ~, addig a Napnak, Holdnak„tepsiképe" van, és méretarányosan úgyviszonyulnak a többi égitesthez, mintszemekhez az arc. Ezért terjedt el az ametafora, hogy a csillagok és bolygókszemek (105. rajz), a Napnak, Holdnakviszont arca van. Bár a Hold foltjait alegkülönfélébb dolgokhoz hasonlítják:nyúlhoz, békához (65. rajz.), dobot tartósámánhoz, hegedülő Szent Dávidhoz,kétségtelenül szomorú arcot is formáz-nak, ami döntő lehetett a fenti kép kia-lakulásában.

A Napot kerek képe miatt - melyszéniben a Holdéval soha sem „esik be"- a perzsa költők alma képű leányzóhoz(khorsid) hasonlítják. Japánban a göm-bölyű, piros pofácskájú gyerekeket a „Napá/ífoff/flí"-nak nevezik. A naparcok nemijegyeket is viselhetnek magukon, példá-ul szakállasok (1., 7., 8L, 106, rajz).

„Nap-arcú" volt a kelta Lúg {a „Var-jú"), és felmenője, a szintén napistenOgma. Arca van a szibériai és újviláginapistennek, Intinek, a hopi Tajovának(13., 14., 107.).

A keresztény művészetben a naparckerekdedségét a kör alakú dicsfény he-lyettesíti, bár a középkori művészek azisteni arcot is körzővel szerkesztették(108. rajt).

Mivel vakító fénye miatt nem tudunkbelenézni, a Nap arcához nem csak po-zitív asszociációk társulnak. Jima, az irá-ni mitológiában a Nap fia, ősapa, a„Nap-szemű" első sah, akinek arcábaföldi halandó nem tud tekinteni (a törökszultánok fentebb idézett megszólításaerre megy vissza). Ember a vakító fény-ben megjelenő Jalive arcát sem pillant-hatja meg. Az ókori görög ábrázolások-ról ránk vicsorgó kerek gorgófők a Nap

142

gonoszelhárító vagy negatív aspektusúképmásai lehettek eredetileg. (Úgytartották, hogy aki görgő szemébe néz,az kővé dermed. 709. rajz.)

Való igaz, a Nap arca nem mindigszép. A maják napistenének dülledt sze-mű arca kifejezetten riasztó látvány (110.rajz), és a világ minden részéből fenn-maradt a ragyás bőrű, giilü szemű nap-gyermek története.

A mítosz pápua változata szerinttoírf-asszony egy kígyóember özvegye volt, és ap-jával, az óriáskígyóval meg fiacskájával, aNappal élt együtt, A napgyermek gyenge ésfekélyes testű veit. Nagyapja rendszeresenbántalmazta, ezért a Hold fogta a gyereket ésbevette magát a bozótba. Ott találkozottMengindával, a halál szellemével. Mengínduelküldte az asszonyt a folyóra halat fogni, samíg az távol volt, levakarta a Napfekélyei-ről a vari és befalta. Mikor a visszatérő hold-asszony látta, mi történt, visszamenekült afiával a faluba. A halál a nyomukban volt, dea Hold útközben találkozott a nővérévei, azelbújtatta Őket.

Másnap a Hold nősére elküldött minden-kit hazulról, hogy egyedül maradjon a gyen-ge kicsi Nappal. Két nagy csöbröt megtöltöttvízzel, aztán két nagy lapos követ felizzította tűzön. Ekkor levelekbe burkolta a gyereket,és mintha meg akarná sütni, a kövek közétette. Egy idő u ián a gyerek félrelökte a főző-köveket és a levegőbe ugrott. Erős férfi lettbelőle. Ezután, hogy felfrissüljön, megmár-tózott a tűzhely két oldalára készített vizes-csöbrökben (a keleti és a nyugati tenger-ben?), a nagynénje pedig csalánnal bedör-zsölte a hirtelen növéstől kisebesedett ízü-leteit. Hála a kezelésnek, szinte sugárzott azegészségtől.

Tevékenységét azzal kezdi, hogy felkapegy lándzsát és célba dob vele, de méggyen-

„...ÉKES, SZÉl'SÉtJES ö, TÜNDÖKLETES..."

gc a karja és elvéti. A nagynéni vesz tűt ésfonalat, és szorosabbra varrja a vállait. Errenapférfi keringeni (!) kezd, mint a bolond, deezután már célba talál a lándzsával Dobóiakar faragni (a dob naphangszer), de nemlel alkalmas fára. A nagynéni fejjel a földbefúrva magát fává változik (égben gyökere-ző „fordított fává"!). Napférfi dobot csinálbelőle. A fa forgácsaiból démonok, a Nap kí-sérőig) lesznek.

Egyszer a démonok megölik a Nap (egyik)rokonát és megisszák a vérét. Napfcrfi ezért

elhatározza, hogy az égbe megy, Összeeszka-bál egy óriási létrát, összedobolja az embere-ket, és nekik ajándékozza a démonokat, be-lőlük lesznek a falvak bálványai. Ö pedig alétrán felmászik az égbe.

A pápua elbeszélés kísértetiesen ha-sonlt a Nap születésének vícsol indiánváltozatára, mely viszont az azték nap-mítoszból ered.

E szerint az ötödik Nap, a mi Napunk, aMozgás Napja. Ö a legnemesebb lelkek és azégi Atya hazája. Emblémája egy emberiarc (naparc) vagy egy drágakő (1. lep-kék, kolibrik = élő kristályok, drágakő-

143

„...ÉKES, SZÉPSÉGES ő, TÜNDÖKLETES..."

vek). A neve Tonatíu, aminek jelentése:„Nap", szó szerint „A férfi, aki (a tűzből)ragyogva jő ki". SAEIAGUN 16. századi kró-nikája írja le keletkezését.

A negyedik világkorszak végén összeül-tekaz istenek, hogy eldöntsék, melyikük le-gyen a Nap. Máglyát raktak, és a kiválasz-tottnak a tüzbe kellett ugrania, Senki semmerte vállalni az áldozatot. Végül találtakegy jelentkezőt Nanauatl (Nanauacin,„Fekélyes", „Daganatok borította") nevűistenke személyében, aki egy rettenetesbetegségben szenvedett. A lángok közévetette magát, ahol minden fekélye leégett.(Vő, azzal az ószövetségi elképzeléssel,hogy az ajakhoz érintett parázs igaz-mondóvá, vagy azzal az indoeurópaihiedelemmel, hogy a tűz halhatatlannátesz. Ez utóbbiak azért hamvasztották elhalottaikat, mert úgy hitték, a tűz ki-éget minden tisztátalant, tehát halan-dót az emberből. A képzet azzal isösszefügg, hogy a föld terményei, min-denek előtt a kenyér és a hús, sülve vál-nak ehetővé, az agyag kiégetve leszkőkemény cseréppé, az érc kiolvasztvahasznos fémmé.)

Amikor egy másik próbálkozó, Tekkis-tekatl („A tengerikagyló lakája" vagyis„Gyöngy") látta, hogy Nanauatl a tűzbensugárzóan szép férfi lett, ő is a lángok közéugrott. Nanauatlból lett Tonatíu, a Nap,Tekkistekatlból Mectli, a Hold. Mectli eleinteéppoly fényesen ragyogott, mint Tonatiti, deegy féltékeny isten nyalat vágott az arcába,s attól a fénye megfakult (az észak-ame-rikai indiánok - az aztékok is északrólvándoroltak le későbbi hazájukba - nyu-lat láttak a Hold foltjaiban, éppúgy, minta hottentották vagy a kínaiak).

Miközben a két isten még edződött a tűz-ben, a lobbi isten várta, hogy keleten újjászü-

lessenek. De hiába, sem a Nap, sem a Holdnem moccant. Ezért elhatározták, hogy fel-áldozzák magukat, hátha attól a két égitestéletre kel. Önfeláldozásuknak köszönhetően aNap és a Hold megkezdte rendes útját az égen.Ez a mítosz az ideológiai alapja a töme-ges emberáldozat szükségességének.

Tonatiu nyakában egy sugaras Na-pot formázó nyakörv van, a haja tűz éssastollak díszítik. Az ő madara is a sas,mint Vicilopocstlinaki égi útját a sasröptéhez hasonlították (111. rajz).

A vicsol mítoszban az istenek öt hiá-bavaló próbálkozás után találják meg az igazinapgyermeket egy szőke (t), dülledt szeműésfekélyes testű kisfiú személyében, aki egyíjászversenyen egyedül tud beletalálni egymozgó kerek céltábla (a napkorong) közepé-be. A gyermek, mielőtt a lángokba lép, fölfedikilétét; nem enged senkit közelcdn i magához,ajándékokat követel és rendet csinál: fölszen-teli a mindenséget kormányzó hatalmakat, éskijelöli az égtájakat. Majd a tüzbe ugrik, ésmiközben testét elnyeli a rengő Föld, forgó-szél támad és szétszórja a betegségeit; lázat,köhögést, himlőt, szembajt és a „nyílbeteg-séget" - így hívják a vícsolok a tuberku-lózist, ámít a Nap kristályhcgyű nyilai-nak tulajdonítanak. (Ugyanígy osztogat-ja a bőrbetegséget Arthuron, „Napfia,Tűz" őszét napisten.}

A Nap öt lépést tesz meg a Föld alatt, azötödikre Táv, a „Mí Atyánk" megszületik.(Emlékszik tán még az olvasó, Visnu há-rom lépéssel méri fel az univerzumot).

A vícsolok Táut Nocikáméhoz, az is-tengyermekhez, Jézushoz hasonlítják, akireggelente az „ötödik tenger"-be létrát állü,hogy a Nap ki tudjon mászni az óceán vizé-ből. Az a vicsol hiedelem, hogy bizonyosbetegségeket a Nap terjeszt, köztük ahimlőt (a Nap „saját" fekélyes betegsé-

144

„...ÉKES, SZÉI'SítGJiS Ő, TÜNDÖKLETES..."

gét), arra vezethető vissza, hogy Táu ésApollón nyilai, (vagy a napkakas fene-kéből kibújó fullánkos darazsak a Podemeg a Bocskoros című mesében), magya-rán szólva a Nap sugarai ártalmasak le-hetnek az emberre. (L. napszúrás.) Akileég a Napon, annak az istenéhez ha-sonlóan felhólyagosodik a bőre, minthahimlös lenne, és láza lesz.

A napgyermek varasságáról és „bőr-baja" elmúlásáról szóíó mítoszok a nap-foltokra próbálnak magyarázatot adni.Az, hogy a napgyermek fekélycs, és hogya tűzben szépül meg, azt jelentheti: aNap foltjai teli reggeleken és alkonyo-kon láthatóak szabad szemmel (napfolt-maximum idején), akkor, amikor a Napmég „gyerek", és gyenge a fénye. Deahogy a napfény erősödik, úgy tűnnekel a foltok a Nap saját tüzébcn; megszé-pül az arca.

A napfoltokra alkalmazott hasonlat aHold képén látható himlőhelyek ana-lógiájára keletkezhetett. Mégpedig igenrégen. Már az ókorból vannak arra néz-ve adataink, hogy rendszeresen megfi-gyelték a napfolt jelenséget. A rájuk vo-natkozó legkorábbi feljegyzés Ariszto-telész tanítványától, THF.OPHRASTTOSZTÓL(Kr. c. 372-287) származik. Említésreérdemes, hogy a napfoltok létezését apüthagóreusok kétségbe vonták, abból amegfontolásból, hogy mivel isten (aNap) tökéletes, arcán egy szeplő semlehet. Maga AKIS ZTOTELÉSZ is ezt vallotta.

Időrendben a kövctke/.ő egy kínai uta-lás Kr. e. 28-ból. Az 1300-as években ki-zAottNogy Kínai Enciklopédia további 45,301 és 1205 közötti alkalomról tesz em-lítést, amikor Kínában napfoltokat le-hetett látni. Koreai és japán feljegyzésekszerint Kr. c. 28 és 1743 között 143 al-

kalommal észleltek napfoltokat. A kö-zépkori Európában az első, napfoltravonatkozó adat 807-ből való. 'Ibvábbieurópai adataink vannak 840-bői, 10%-bóí, 1371-ből, 1588-ból, 1607-bŐl.

Az adatközlők korántsem tudtákmindig, mit látnak. Az első kínaiak pél-dául óriás kiterjesztett szárnyú mada-rakat véltek látni a Napban {vagy a Napelőtt; a napfoltok a Nap forgása követ-kc/í-ében mozognak, és nem ritka, hogyreggel és alkonyatkor madarak húznakel a látóhatár peremén vöröslő napko-rong előtt). JOIIANNES Kiii'LEK csillagász(1571-1630) 1607-ben maga is megfi-gyelte a jelenséget, de azt jegyezte felróla, hogy a Merkúr haladt el a Napelőtt. Vök olyan nézel is, mely a napfol-tokat optikai csalódásnak, a légkörbenlezajló ismeretlen jcicnscg következmé-nyének tartotta (ahogy például a teljesnapfogyatkozáskor megligyelt napkitö-réseket a Hold működő vulkánjainak). Asok tévhit, félremagyarázás azért tart-hatta magát, mert az egyház e téren iskonzervatív volt, és ragaszkodott az arisz-totelészi tanokhoz, mely szerint a Naptökéletes, orcája „makula nélkül való tü-kör", A távcső felfedezéséig kellett várni,hogy mérvadó tudós körökben elfoga-dottá váljék, ami a mitikus hagyományőrei előtt ismert volt: bizony, a Nap semmakulátlan.

A napfoltokról a magyar néphit istud: „A Napnak is van foltja" - tartja aszólás, s erre vall, hogy a szemölcs, árpa,kelés gyógyulását homeopáthiás alapona nép szintén a Naptól {és a Holdtól)várta.

„A pszichoterápiás szemölcsgyógyítómódszerek többsége az újholddal van kapcso-latban, de néhány a Nappal, a napfelkeltével

145

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

is," OLÁH ANDOK eme állítását egy gyó-gyulássá! illusztrálja, amit maga a (ha-dikfalvi) gyógyult személy ad elő: „-Na,aztán vannak a szemőcsök. (...) Születésemután mingyá kezdett nőni. Hát oszt egyikasszony mondja (...}, reggel keljek föl, (...)forduljak a napmik szembe és mondjam, hogy'engem hívnak lakodalomba, de én nem me-gyek el, elküldték tüktököt. Menjetek!' Phü,phü, phü, háromszor köpjen el. (...) Szóval,háromszor, de napfeljötte előtt, mikor kel fela nap, úgy kivörösödik, gyorsan akkor addiga nap felé simítsam el (a szemölcsöt), a napfelé köpjem. Megcsináltam, Isten bizony, el-ment." (OLÁH 1586: 53-54.)

OLÁH ANDOR szerint a gyógyulás Ön-hipnózis eredménye, de az eljárás módjaazt jelzi, hogy a régiek úgy hihették: haa Nap a saját varát, foltjait el tudja éget-ni a saját tüzében, akkor elbír a mi sze-mölcseinkkel is; ez magyarázná a máskorhalálos bűnnek számító, Nappal szem-beni tiszteletlen viselkedést. (Ami az új-holdba fektetett bizodalmat illeti, ennektalán az a magyarázata, hogy a Hold ra-gyáit - ha ideiglenesen is - a holdfogytatörli ie.) A napgyermek varasságával amesékben is találkozunk; a Disznófickócímű mese hőse úgy szabadul meg ragyái-tól, hogy levetelt varas bőrét felesége nagy-anyja elégeti.

Arany hajkorona. A napsugarak jelké-peként a napisten arcát arany (szőke, fe-hér, vörös) hajfürtök keretezik. Apollónnyíratlan, hosszú hajú isten. Archaikusszobrain fonótokban vagy kibontva terüla vállára, a híres Belvederei Apolló kon-tyot visel a feje búbján, pont olyant,mint a Buddha.

A napisten hajának hosszúsága erőn-lététjelzi. Sámson szintén nyiratían, azért

olyan erős. A hajában van az ereje, mint aNapnak a sugaraiban. Amikor Delila „lenyi-rattaaző'fejénekhétfonatékát(.:.),eltávozéktőle az ó ereje ."(Bír 16,19.) Héraklész,amikor 3 nap után kivágja magát a tengeriszörny gyomrából, kopasz és vörös, mintegy újszülött.

Az obi-ugorok „arattyhajfürtös"-ncí.nevezik a Napot, „az ő hajfürtjeinek ere-jénélfogva nyár, van tél." Az Ob jege meg-olvad, ha „Aranyfejedelem 'hajfiírtjeit szét-ereszti'. Vízirovarok sütkéreznek a hajában,és hajfürtjén ott áll a nap." A haját 6 isvagy kontyban viseli, vagy 7 ágba fonva.„Hét ágra süt a Nap" - mondjuk vcrőfé-nyes napsütésben. A 7-és szám ugyan-ilyen jelentéssel bukkan föl az obi-ugor„napimákban" -.„Nyisd ki hét oldalú házadhét ajtajüt, és engedd ki a Nap sugarait".„Hét szögletű szent nyergedre ~ az előbuk-kanő Nap arany sugárkévéjét... sugároztasd/Ö/."(RÓHEIM 1984: 96-97. Vő. azzal,hogy ókínai felfogás szerint a Nap 7 stá-ciótjár végig mindennap, Mithras -Sol-t iak 7 ágú sugárkoronája van, s a mani-cheusok 7-szer imádkoztak hozzá na-ponta.)

A nagysientmiklősi kincs „lánghajú"fejedelme is minden bizonnyal a nap-istent, mégpedig a nyárban diadalmas-kodót ábrázolta. (A korsón látható másikhárom jelenet a többi évszak szimbólu-ma. 87. rajz.}

„Isten szeme mindent lát. "A világosság,fény szavak és a „szeme világa", „szeme fé-nye" kifejezések sok nyelvűén összetar-toznak. A képzet, amire ez a metaforautal, általános cs igen régi eredetű lehet(a tűz felfedezése előtti időkben kelet-kezhetett). Az az alapja, hogy igazáncsak a Nap világít meg, tesz láthatóvá

146

mindent; és mivel a világot a magasbóllehet áttekinteni, és a napfény világos-sága -tiszta időben -szintemindenhovábehatol, a mitologikus észjárás szerintebből az következik, hogy a Nap látja alegjobban a dolgokat, így alakult ki amindent látó, következésképpen min-dent tudó napisten képe. Az afrikai fa-nok így imádkoznak hozzá:

„Nap, te, aki mindent látsz,Te, akinek ragyogásaÁthatol a sötét felhőkön,Téged köszönt ez az ima, Nap,Égkirálya, isteni vadász..."

A mitologika szerint, aki mindent látés tisztán lát, az látja a jövőt is (fra.dairevoyance ,jövendőmondás", szó sze-rint „tisztánlátás"). Ezért a napisten alegfőbb látnok, a jövendölés és a jósokistene is. Ezért mondhatta magáénakApollón az antik világ első számíijósdá-ját Delphoiban (volt több más jóshelyeis). Ezért lesz Hermész szent madara, adaru több más madárral egyetembenApollóné, hiszen az ókori jővén dőmon-dók: a madárjósok a madarak röptéből,kiáltozásaiból jósoltak.

Egy antik görög mítosz a darvakés apígmeusok közti harcról mesél Egy másikbólmegtudjuk, hogy Héra egy pigineusfiút da-rumadárrá, vagy is jóssá változtatott. A fiútMopszosznak hívták, ahogy több hírnevesgörög látnokot. Egy másik Mopszosz, az ar-gonauta, Apollón tanítványa volt, és értetta madarak nyelvén. Nemcsak jósolt, hanem- ahogy azt elvárták a jövendőmondőktól -gyógyított is Aszklépiosz (vagyis Apollón)módszerével, mely abból állt, hogy a napistenHcrmcsztől kapott 7 húrú lantján a minden-ség harmóniáit zengedezte a betegnek, samellyel- a 7 szent magánhangzó lélekgyó-

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

gyító énekét kísérte. Zenével gyógyít a sá-mán is, miközben ráolvas a betegre. Aszó mágiája, a költészet, jóslás, ráolvasástehát szinten napisteni varázs, de a gyó-gyításban illetőleg a rontásban a látás-nak, a szemnek a néphit szerint talánmég a kimondott szónál is nagyobb sze-repe van (I. szemmel verés, hipnózis).

A görög mítoszok leghíresebb látnoka.Teireszíász volt (a név „csillagjós"-t jelem,gör. teirosz „égi jel", „csillagzat"). Két le-ánya közül az egyik, Daphné (alighanemazonos azzal, akit Apollón hiába üldö-zött a szerelmével) híres szibülla („jósnő")lett; a másik, a látnoki képességekkel szinténmegáldott Manto egy Mopszosz neváfiútszült Apollónnak. Ez a Mopszosz is jós lett.Kasszandrát, a trójai királylányt Apollóntanította meg a jóslás művészetére, és Kalk-hász, a trójai háború görög látnoka Apollónpapja volt.

Sok jós a másik napistent, Hélioszl mond-hatja ősapjának. Kirké, Médeia, Kalüpszóvarázslónők az ő leányai (unokái) voltak.Héliosz Rhodétól, szigetének, Rhodosznak anévadójától származó 7 fia (hány fia is lettvolna, ha nem hét?) mind csillagász és jö-vendőmondó volt. (Rhodé egyébként „Ró-zsa" magyarul, és a „rózsaujjú Hajnal"egyik neve lehetett.) A monda szerint Hé-liosz egyik fia alapította Héliupoliszt, és ta-nította megaz egyiptomiakat a csillagjóslásra.

Annak a hiedelemnek, hogy a Naptólszármazik a jövőbe látás tudománya, racio-nális alapja van. Ajóslás az előrejelzésmágikus formája. Az, aki az égitestekjá-rását, kelését figyeli, veszi azok (clőrc)-jclzéseit, vagyis ajövőbe lát.

A megvilágosodásnak nemcsak a va-kító napfény, hanem a villám isjelképescs/.közc (s persze, Isten haragjának fi-gyelmeztető jele; vő. „sugárzó tekintet".

147

„...ÉKES, S7ÉPSÉC1ÍS Ő, TÜNDÖKLETES..."

„villámló szemek"}. A villámcsapásszerűfelismerésnek ősidők óta nagy szerepevolt a jövendölésben. A sötétben felvil-lanó fényben csak a feltűnő alakzatokismerhetők fel, s az éles kontrasztok iscsak azt emelik ki, ami lényeges. A fénykialvása után még sokáig káprázik aszem, és a káprázat mint egy halványulófénykép vési a látottakat az emlékezetbe.(De ez még csak a megvilágosodás kez-dete. A valóság káprázat - mondja a hindubölcs -, az igazság túl van a káprázatort. Azigazságot viszont a Nap tudja. Ezért néz azigazlátó a Napba. S ha meg is vakul, annyibaj legyen, legalább a valóság nem zavarja azigazság felismerésében. A íeghíresebb lát-nokok és költők, mint leiresziász vagyHomérosz, vakok voltak, semmi sem za-varta belső látásukat.)

Babilonban Samas és Hadad (Mar-duk) napsugár- és villámkezükkel együtt ír-ták döntéseiket a báránymájba a jósoknak,Az Ószövetségben az isteni akaratnyilvání-tás legmeggyőzőlib jele, ha az áldozatot azoltáron az égből lecsapó tűz, vagyis villámgyújtja meg(lKir 18,37-38). Láttuk, Héli-osz korbácsát villámkötegbÖl fonták, s másjelek is arra utalnak, hogy eredetileg avillámot sokhelyütt napisteni attribútum-nak tekintették.

A gyógyító Apollón negatív aspektu-sában a hirtelen halál, a gyorsan terjedőjárványos betegségek okozója volt, minta vícsolok Tsuja. Gyógyító-rontó sze-repkörében kettősség érvényesül, mintahogy pásztoríslenként is a nyájak oltal-mazója és farkasa volt egyszerre. Mind-két minőségében a nyíl: „szeme sugara"volt a fegyvere. (L. még „istennyila", a„halál nyilai", a „pestis nyilai", a „halálosszerelem nyila", mely a szemen keresztülhatol az emberbe, úgy betegíti meg.)

Napisteni és viharisteni funkciók szétvá-laszthatallanui összekeverednek, hiszenApollón, Assur, Táu és más napisteneknyilai a közfelfogás szerint a Nap ártósugaraitjelképezik, a villámnyilak Ind-ra, Hadad, Marduk, Jahve és más ég- ésviharistenek attribútumai, ugyanakkor aNap által okozott halál mindennek ne-vezhető csak gyorsnak nem, viszont agyors halálnak mégiscsak a villám az al-kalmasjelképe. (Mintha a magyar nép-hagyomány is emlékezne a „Nap villá-maira"; a „derült égből lecsapó villám" kimástól jöhetne?)

Aki mindent lát, látja a jót és a rósz-szat. Ezért lett a Nap „Igazság Napja",a legfőbb bíró a régiek képzeletében,lustitia (az „Igazságszolgáltatás") bekö-tött szemű képmása viszonylag újkeletű.Eredetileg nyitott szemmel ábrázolták,ügy, amint éppen ránk mered, vesékighatoló pillantással (e kép bibliai erede-tű: Zsolt 7, 10).

Kgyiptornban a mindent látó Nap ésa legfőbb bíró maga Re. Ő tesz igazsá-got az örök ellenségek, Széth ésHórusz(Ozirisz) között, akiknek harca az Örökkörforgást jelképezi. Rét leánya, Maat(„Igazság") mindenhová, alvilági hajóútjárais elkíséri. A (halott) Nap és Maat a fősze-replő az elhunytak cselekedeteinek megíté-lésében is. Anubísz és Thot az elhunyt szívétegy toll (Maat jelképe) ellenében teszi mér-legre a holtak bírája, Ozirisz jelenlétében.

Egyiptomban a „Nap szeme" önállóéletre kelt. Utó és Nehbet kobra- és ke-selyűistennők a Nap tüzes szemét tes-tesítik meg. De a „Nap szeme" volt Izisz(Hátiior) is, őt nevezhették a gnosztikusiratok Koré Koszmunak. (Gör, „Világ Sze-mefénye", ,.Világ pupillája" illetve „Világleánya"). Megjegyzendő, hogy az egyip-

148

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ö, TÜNDÖKLETES..."

torai istenszem-ábrázolásokon az íriszvagy pupilla alakja és színe olyan, minta napábrázolásoké: kissé belapult, vöröskorong, amilyennek a kelő vág)' nyugvóNap látszik. Műt istennő szintén a Napvigyázó szeme volt, Amon feleségének aszerepkörében. Amon-Ré kultuszában 6n'í, aki oroszlán alakban küldi a tüzköpőkígyót és a keselyűt a fáraó ellenségeire.A kígyómarás, a keselyűcsőr csípése ;iNap égető sugarait jelképezik, átvitt ér-telemben ők a büntető igazságszolgálta-tás eszközei (Jahve is küld tüzes kígyókatbüntetésül a sivatagban tévelygő népre).

A babiloni Samasnak semmi sem kerül-heti e! a figyelmét. Ö a jog és az igazságosságistene, ő diktálja a törvényeket Hammurapikirálynak, öt tartották a szerződések (szem)tanújának. Egy kasszita kori naphim-nuszban (Kr. e. 1200 előtt) a természetés az idő szabályozásán, az élőkről valógondoskodáson kívül ő fedi fel a titko-kat, bünteti a bűnt és felügyeli az emberösszes cselekedetét. Azért látható a Holdés a Vénusz társaságában a babiloni ha-tárköveken, hogy elriassza a határsér-töketf í/. rajz).

Mithra, a nappal mindent látó isteneugyanezért kapta a perzsáktól a „határokkiegyenesítője" nevet, és lett a (béke)szer-ződések istene. Mint Ahura Mazda ko-csijának hajlója, ő volt a teremtő szeme,mely ellát a messzeségbe, átlát minde-nen, így rajta keresztül nyeri tudását afőisten.

Az indiai Mitra s/emc Szúrja, a„Végső Igazság", ahogy a napistent ne-vezik. Övolt az egyetlen, aki látta, amikorRáhu démon belekortyolt az istenek halha-tatlanná tévő italába, aminek a nap- és aholdfogyatkozások örökös sora lett akövetkezménye.

Héliosz Szúrja görög megfelelője, Öa panoptést (panlepoptész = „mindent látó")isten, „fáradhatatlan Szem", „Szem ünk vi-lágánakforrása", „A szemek sokat látó any-ja" (Héliosz éppúgy váltogatta nemét,mint más napistenek). Szúrjához hason-lóan ő volt az egyetlen, aki látta, amikor Há-dész elrabolta Perszephonét, ami szintén ret-tenetes következményekkel járt; emiatttűnik el ugyanis a Föld növénytakarója(ftrszephoné) 3 hónapra minden évben.

Apollón is felbukkan igazságosztószerepben; egyik megtestesüléséhez,Orpheuszhoz pedig, mint Maat Réhez,nőalakban társult lustitia: Eurüdiké sze-mélyében. E név jelentése: a „mínden-(ki)re kiterjedő igazságszolgáltatás".

A rómaiak Solt a „világ szemé"-nckhívták, és a „Nap szemére és az igazságra"esküdtek.

Az uráli napisLcn egyik neve Világ-ügyelő (-figyelő!) Férfi volt, ami aszanszkrit Avalokilesvara tükörfordítá-sa. Avalokitesvara kínaiul Kuan-Jin. Anépszerű kínai buddhizmusban ő az„ezer szemű és ezer kezű" Igazság, aki aNapban lakozik. (Az igazságszolgáltatás-nak - amint a szólás tartja - „messzire déra keze".)

Az újvilági napistenek is az igazságbajnokai. Egy ironikus hangvételű ke-csua monda szerint egyszer a férfiak föl-lázadtak az asszonyok eüen. összegyűltek éspanaszkodtak: „Rosszul bánnak velünk, dol-goztatnak, miközben ők vadászni járnak.Ami halai, vadat hoznak, nekünk kell elké-szítenünk a számukra, ők csak parancsol-gatnak. Meg fogjuk ölni mindnyájukat, merterkölcstelenül élnek, és nem ismernek tör-vényt. Nem akarunk a rabszolgáik lenni."így is tettek. De a Nap, az igazságos Inti,látott mindent, és azt mondta: „Feleségem, a

149

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

Hold ne világítson többé a sötétben az em-bereknek, és én sem fogok többé ragyogni anappali égen. Éljenek örök sötétségben, gyű-lölöm őket." Azzal -prémsapkál (felhőt) nyo-mott a fejébe és elbújt, a Hold meg melléje.

A Bibliában sok hasonló képpel talál-kozunk. Isten is felhőbe rejtőzve fordul el abűnös néptől, elveti azt szemei elől (IKir9,7). Fény trónusának kerekeiről, a trónállákerubok szárnyairól „vigyázó szemek" fi-gyelnek (Ez 10,12). Amikor mint igazságosbíró a vesékbe pillant, azokat a szívekkelegyütt mérlegre teszi az év fordulóján (aMérleg havában) esedékes mérlegeléskor.(Ézs 40,12; Jer 11, 20.) A mindent látóNap (Isten szeme) törvénykező szerepé-

112. RészletFrancescci dél

Cossa: S/ent Luciac. képe nyomán.

1470 után.Washington,

National Gallery ofArt

röl énekel a zsoltár, de csak a sorok kö-zött olvasva érthetni meg (abból, hogy aNap heve, az Úr világos törvényeinekdicsérete, a szem, és a Nap aranyánakmeg mézének emlegetése egymás utánkövetkezik a versekben): „...nincs semmi,a mi elrejtőzhetnék" (a Nap) „hevétől. AzÚrnak törvénye tökéletes, (...) parancsolatavilágos, megvüágositja a szemeket. (...) íté-letei (...) igazságosak. Kívánatosabbak azaranynál, (...) édesebbek a méznél..." (19,7skk).

Az égi tűz igazzá teszi a hamist; Istenkeze „eleven szenet" érint a próféta ajkához,hogy „tiszta igazat" szóljon; a hazug besze-dlek nyelvét tüzes nyíl (!) döfi át; „odaát"

tisztítótűzben szabadulunk meg bocsánatosvétkeinktől (Ézs 6,6-7; Sof 3,9; Zsolt120, 3-4).

A Messiást MALAKIÁS az „IgazságNapjá"-nak nevezi (4). Az egyházatyákés a mankheusok Krisztusra vonatkoz-tatták a „Világnak világossága" elnevezést.Az evangéliumi Jézus azt mondja ma-gáról: „Én vagyok az út, az igazság és azélei..." (Jn 14,6), és többször él a napvi-lág és a megvilágosodás (igazság) meta-forájával (Lk 12, 2-3; Mk 4,21-22). Já-nos úgy fr róla, mint az „Igazság Lelké"-ről (Jn lQ,l3),„bennevalaazélet,ésazéletvala az emberek világossága; és a világossága sötétségben fénylik, de a sötétség nem fo-gadta be azt. (...) Az igazi világosság (...)megvilágosít minden embert," (Jn. 1,4 skk.)

AJelenések Krisztusa még napisten-hez illően a világon ítélkezik, de az óke-resztény írók a Nap világosságát márcsak hasonlatként használják. Mégis, apogány eszmék erejét jelzi, hogy a népivallásosságban Jézus és az igazlátó Nap,a szellem és a Nap világa i'ijből és újbólösszekeveredik. (Mint PETŐFInél: „Hamajd a szellem napvilága Ragyog be mindenházablakán".)

Ahogy a látás és az igazság a világos-sághoz, úgy a vakság, elvakultság és ahamisság a sötétséghez kapcsolódó fo-galmak. A sötétség a szellemi vakság,sötét butaság, elvakult gonoszság kifeje-zője (1. „sötét alak", „de sötét vagy"), mivelfátylat borít a rendetlenségre, bűnre,törvénytelenségekre. (Ez nincs ellent-mondásban azzal, hogy a napisten igaz-látó szolgái, a jósok között sok vak isakadt. Fizikai vakságuk tette lehetővé,hogy a valóság ne zavarja őket a mé-lyebb igazság felismerésében. Tény vi-szont, hogy e fogalmak értelmezése kő-

150

riil nagy a zavar. L. lustitííi előbb ránkmeredő, utóbb bekötött szemű ábrázo-lásait.) A napmítosKok tárgya a világos-ság és a sötétség harca, aminek kimene-tele a fény naponkénti, évenkénti csök-kenése, növekedése szerint alakul. A sö-tétség győzelmét a fény elrablása vagykioltása fejezheti ki, amit viszont a nap-hérosz megölése, föld alá hurcoiása, ha-jának levágása, megvakítása szimbolizál.Egy Ke, e. 2000 körül feljegyzett Töm-mÚK-sirató így búcsúztatja az istent:

„Az uralkodó, az ország ereje, nem éltöbbé!

Elpihent delelő ökörként,megfáradott bárányként elnyugodott!

,Hol van a hős, Tammúz.jaj, hol van?'~-kiáltom.

,Tammúz a hegyekbe vonult!'-kiáltjákvissza.

,Az erős megvakult a hegyek közt!' -kiáltják vissza."

(RÁKOS SÁNDOR fordítása)

Sámsont háromszorosan is megfoszt-ják fényétől; lenyírják a haját, kiszúrják aszemeit és börtönbe zárják (ahol mind-azonáltal vele hajtatják az idő malmát.Bir 16, 19skk).

Óriónt is megfosztják a szeme világától,és a világtalan hérosz a Naphoz megy, hogygyógyítsa meg. Ez meg is történik; a Naptól- erre láttunk már példát - főleg olyanbetegségek elmulasztását remélték, ami-lyeneket okozhat. Orion mítosza azon-ban nem erről, hanem egy fontos csilla-gászati eseményről szól. Az Orion csil-lagkép akkor „vak", amikor sötétbenvan, azaz látható az éjszakai égen, és ak-

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

kor nyeri vissza „látását", amikor talál-kozik a Nappal, s az a fényét - úgymond- neki adja. A mítosz latin elbeszélője alumina mtituere („visszaadni a látását",szó szerint „helyreállítani a világossá-gát") kifejezést használja. És miért voltfontos csillagászati szempontból, hogy acsillagzat visszakapja a (szeme) fényét?Azért, mert találkozása a Nappal a nyárinapfordulótjelezte.

A téli napfordulóhoz egy mcgvakí-tott szent legendája kapcsolódik. A leg-sötétebb téli napok szentjének, Luciá-nak a neve a latin lux, „fény" szó szárma-zéka, de közvetlenül a Napot világra se-gítő pogány isteni bábától, Lucinátólkapta (112. raji). Lucina („fényes",„napfényre hozó") még nem volt vak,hiszen alakja és neve az újjászülető fény-hez kapcsolódott. Luciát viszont azértvakították meg legendájának kiötlői,mert azt akarták kifejezni vele, hogyvértanúsága (dec. 13.) a legsötétebbnaptári időszakra, Krisztus születésénekadventjébe esett.

Oidipusz önmagát vakítja meg, bünteté-sül, amiért saját anyjával hált. Akadt ókoriszerző, aki a mcgvakítást a kiherélés eu-phémiájaként értelmezte. Nemcsak for-mai okokból - a két szemgolyó megfelela másik páros szervnek (a nyelvben is:már csak azért is, mert ami gömbölyű,annak nevét rendszerint ajakkcrekítésesmagánhangzóval képezzük, ezen túl,mintha az indogennán nyelvekben a„szem" és a „tojás", „here" elnevezéseiközös tőről erednének; pl. gör. augé,omszüz = „szem", orkhisz — „here" -vő.organon = „szerv", orgasz — „buja vágy"-; ném.Auge = „szem", „tojáscsíra", Ei= „tojás"; ang. eye = „szem", eyeball =„szemgolyó" - vő. ball = „here" —; egg

151

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ó, TÜNDÖKLETES.,."

= „tojás"; fra. oeíl = „szem"; oeuf = „to-jás") -, hanem mert ez az elkövetett bűnlogikus büntetése. A pszichoanalitiku-soknak is ez a véleménye, A mélylélek-tan érvei azonban magukban nem meg-győzőek. Ha viszont tudjuk, hogy Oídi-pusznak egy „düllcdtszemű" naphéroszlehetett a modellje, mindjárt más a hcly-

113. Hóriiür. .szcttépett szeme a megfelelőtörté ríí kekkel.

zet. Történetének legfontosabb állomá-sai: kitevés csecsemőkorban, apagyilkos-ság, a szfinx legyőzése, vérfertőzés azanyával, megvakEtás mind naphérosziszármazásra vallanak. (Arni a rncgvakí-tás módját illeti, a szoláris mesehősök-nek nem kiszúrják, hanem - mint a he-rélésnél - kivájják a szemét, így a golyóképek maradnak, s amikor a rend hely-reáll, a hős visszakaphatja őket. L. a Lé-lekrabló tündér típus meséiben.

A mitikus incestusnak igazán csakkozmikus szinten van értelme. A Napota Föld szüli, ugyanakkor a Földet a Napis termékenyíti meg. De miveí a Nap egysugárzó korong csupán, a szimbolizádóilyen átfedései, mint amilyen a szemekmegfelelése a heréknek, vagy a napsu-garak fallikus felfogása, teljesen érthe-tőek.

Néha egyenesen a Nap szeménektulajdonítanak nemzöképességet. Azóegyiptomiak a Nap könnyeit ondónaktekintették, mondván: az emberiség (remetj)a Nap (Re) könnyeiből (remit) keletkezett. Aperui indiánok is azt hitték, hogy az ara-nyos hímporú lepkétől az aranybajszú kuko-

ricáig minden Inti aranykönnyeiből lett. Eza mitologika egyenes következménye.

A világító testeket a régiek Isten sze-meinek is nevezték. Egyiptomban a Na-pot és a Holdat az ég-Hórusz jobb és bal sze-mének tekintették (3. rajz), és ebben a jel-képrendszerben a holdváltozásokat azfejezte ki, hogy Széth Hőrusszal vívott örö-kös párviadalában havonta széttépi ellenfeleegyik szemét. Hórusz darabokra „tört"szemét az egyiptomiak matematikai jel-nek is használták, mégpedig a törtekjelzésére, amire a gabonaszemé méré-sénél volt szükség (113. rajz). A szem ezesetben mag, több nyelven rügykezde-

114. A nap- és holdswmfi Údin. Festett,faragott faosziop. Heggé, Norvégia

-c-

152

meny is, ami megíntcsak a mitologikusgondolkodásból következően sok nyelv-ben „férfimag"-ot jelent (lat. semen, ang.seed), Ozirisz nap- és holdisEen maga volta meghaló {földbe vetett) gabonaszem,s az abból kikelő iij élet. Az arányló ga-bonaszem a napt/iagzat jelképe is, amitaz égen egykor az aratásra jelt adó Szűzcsillagkép méhében ragyogó Spica, „Ka-lász" csillagjelzett (1. a Kalászos Madonna.ábrázolásait).

Amateraszu Idzartagi megdörzsölt balszeméből, holdfivére az égatya jobb szemébőlhulló könnycseppből születik. A kínai mi-tológiában is az Ég (Rin-Ku) bal szemébőllesz a Nap és a jobb szeméből & Hold. A ti-beti mítosz úgy meséli, hogy Lumo isten-nő jobb szeme a Nap, bal szeme a Hold, felsőfogai pedig a bolygók. A délkelet-ázsiaiAedie főisten égarcának jobb felén a nap-szem, bal felén a holdszem világít- Az óindtűzisten, Agni egyik szeme szintén a Nap.Az óind Mítra is napszemű isten volt. Aziráni mitológia főistcnének, Ahura Maz-dának is szeme a Nap, s ugyanezt mesélik a„sugárzó" Jimáről, aki azt kívánta, hogyalattvalói istenként tiszteljék, amiért is bün-tetésül az alvilág uralkodója {halott nap-isten) lett. Odalenn nem láthatta többé aNapfényét, azaz megfosztották szeme vilá-gától (avesztai hvarnah., „sugárzó dics-fény", a hvar, „Nap" szóból). Egy kusánérmén Jimát „szeme fénye" madáralak-ban hagyja el.

Napszemű, holdszemű égarcok me-rednek ránk a szibériai sámándobokról(61. rajz).

Az északi germánok főistcnc, Ódinfélszemű: ép, nyitott (kerek) szeme aNap, lehunyt szeme a Hold (a lehunytszem íve akár az iijholdsarló: 114. rajz).„Az a tuzszemű" - mondták róla. Ügy

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ó, TÜNDÖKLETES..."

mesélték, hogy a fél szemét a jóslás tudo-mányáért adta cserébe. A holdszemét.Azért épp ezt, mert a Nap a világos ér-telem, az apollóni ráció égiteste, a Holdviszont a sötétségben tapogatózó dionii-szoszi mágiáé, varázslásé, jövőbelátásé.(Teiresziász is szeme világáért cserébe kaptaaz istenektől a belső látás képességét. Tantd-ságos, hogyan vakult meg. Héra verte ki aszemét mérgében, mert Teiresziász azt merteállítani, hogy a szex több élvezetet okoz anőknek, mint a férfiaknak. A jós tudta, mitbeszél, mivel életének egy szakaszában nő-alakban élt. {Mint a napistenek!) A tör-ténet belső logikájából adódik, hogy amegvakítás mélyebb értelem s/erint ittis férfiatlanítástjelent.

Az ószövetségi Istennek 7 szeme van:a Nap, a Hold és a szabad szemmellátható ő bolygó (Zak 4, 10). Az a kép,hogy a Nap Isten szeme, tovább él a ke-resztény szimbolikában, de az Egy Isten-nek egy szeme van csak; a Szenthárom-ság-ábrázolás ennek közismert példájaf4ő, rajz), Hicronymus Bosch képe (ABölcsesség asztala avagy Az Isten szeme)pedig legszebb példája. És tovább élabban a szóképben, mellyel „szemünkfényé"-nek nevezzük gyermekeinket (ateremtéstörténetekben Isten első gyer-mekei a Nap és a Hold).

Maguk a napistenek is sokszor fél-szeműek. Lúgról, a nyugati Nap istené-ről mesélték, hogy egyikszemét mindigie-hunyta, hogy varázslónak higgyék, mintÓdint. A kelta mitológiában félszemfinapistenek harca folyik. A szembenálló felekBahr és unokája. Lúg. Történetük Akri-sziosz és Itrszeusz mítoszának pontosmása. Balor és Lúg görög megfelelőik-hez hasonlóan a két fclév napkirályaittestesítik meg. Csatájuk, amit a kelta újév

153

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

alkalmával, nov. l-jén vívnak, Lúg győ-zelmével ér véget. Lúg a fél szentét lehunyvacéloz és taiál csodálatos lándzsájával, egye-nesen Balor egy szemének a közepébe. (Aképzet kialakulásának alapja: a harcosoklehunyják fél szemüket, amikor céloz-nak, a harcosok fő istene, hogy jobbanlásson - ez a legfőbb tennivalója! - a félszemét szintén lehunyja.) Egy másikészaki napisten, a skandinávBaldr(„Úr")úgy hal meg, hogy a vak Hödr egy „arany-ággal" (fagyönggyel) találja szíven. Fanyárs-sal szúrja ki Odússszeusz Polüphémoszegyetlen homlokszemét (a ciklopsz Poszei-dón tengeristen fia volt, vízbői születetthát, mint a napisten, és rnint amaz, ő iskövér juhairól volt nevezetes). Egy me-zopotámiai agyagtáblán(72. rajz) a halál-isten látható, amint egy ciklopikus nap-szörnyet fejez le.

A Nap fallosia. Bronzkori nap-testűemberábrázolásokon (2. rajz) az alakkarjai, lábai, nyaka a jelzésszerű fejjelés hatalmas nemi szerve napsugarasannőnek ki a korongból, ennek felel mega jelentésük is. Egyenértékűek {kéz,láb, kézben a fegyver, nyak és fallosz) ésmegfelelnek a máskor szintén napsuga-rakat jelképező hajzatnak, szakállnak.Szerepkörük is fedi egymást. A Napereje - nemzőereje is - a sugaraibanvan, a sugarai válnak tehát kézzé, láb-bá, fegyverré, utódnemző szerv/é, melyebben az összefüggésben a koronggalmint herezacskóval alkot egészt, ahogya naparc hajjal és szakállal, f gy érthetőigazán, miért lett - a szem g oly ó-h e reanalógia párhuzamaként - a láb a fal-losz euphémiája, miért hívják a vérfer-tőző héroszt Oidipusznak, azaz „Dagadtííífa"-nak.

Az elsődleges nemi szervekre a má-sodlagos nemi jelleg utal. Ezt régótatudja az ember. Ezért volt olyan kényesminden időben a férfi a férfiasságátjel-ző férfiúi díszére, s gyászolt, ha elvesz-tette, vagy épp azzal gyászolt, hogy egyidőre lemondott róla. Általánosságban aberctvált arc, kopasz fej a nőkről valólemondás önkéntes vagy kényszerű jelevolt: kopaszok voltak az egyiptomi pa-pok, borotváltak az eunuchok az asszírdomb őr mű veken, borotválják a budd-hista boncok és lámák a fejüket, és a ka-tolikus szerzetesek illetve apácák szüzes-ségi fogadalmának nyilvánvaló jele alegutóbbi időkig a kiborotvált tonzúra,levágott haj volt.

A kemény fallosz (I. pallos szavunkatés a kedélyeskedő szóhasználatban másfegyvert idéző szinonimáit: rúd, dorong,bunkó, dárda, szerszám, löveg stb.) aszerelmi csatározások fegyvere, de azállatok hímjei, a csődörök, kandúrokpéldául, amikor a nőstényekért küz-denek, egymás harc közben is ágaskodónemi szervét támadják, nyilván azzal acéllal, hogy a másikat a párzásra alkal-matlanná tegyék. Ez történik a szolárismítoszokban - ha csak jelképesen is. Anapisten, naphérosz megfosztása hajá-tól, látásától, fegyverétől férfiailanítását,azaz fényereje elvesztésé t jelenti, amit azindokol, hogy a Nap meggyengülése aFöld termékellenségét vonja maga után.Egy jemeni sziklarajz az újkőkör nagyanyaistennőjének és a sugarasan kalász-hajú napistennck a közösülését ábrázol-ja (115. rajz), A pár férfi tagja gyermek-méretű az anyányi nőalakhoz képest, defallosza hatalmas. Ez a kettősség a Napés a Föld vérfertőző viszonyát fejezi ki;az óriás nemi szerv a Nap férfiasságára,

154

a kis termet gyermekségére utal. (AFöldről nézve a Nap eltörpül a Földmellett).

„Messzire elér a keze." A legősibb ésszó szerint, legkézenfekvőbb napábrázo-lások azok az őskőkori kézjegyek lehet-nek, amelyeket az ősember ügy hagyotta sziklafalakon, hogy falnak támasztott,szétterpesztett ujjú kezét vörös festékkelkörhefújta (84. rajz). Hogy tényleg nap-ábrázolás lett volna ez, bizonyíthatatlan,de vegyük figyelembe, hogy a kéz ké-sőbb valóban napjelkép lett. Szimboli-zálhatta magát a sugaras napkorongot,a napsugarat, a legfőbb istenség kezét,amivel a teremtés műveként kimérte avilágot (az ősi mértékegységek testreszabottak, a nevük is mutatja; hüvelyk,tenyér, arasz, könyök, öl, láb, lépés};vagy amivel a napisten számol, ír, fegy-vert forgat, és amiből ajándékait oszto-gatja. A perui inkák az újévi „Új Tűz"szertartás alkalmával a napsugarakról -gyújtott tűzre azt mondták, hogy a „Napkezéből" származik.

A Rig-véda hosszú karú, arany kezűistennek írja le Szavítart, akit az indo-át jak megkülönböztettek Szúrj ától. Sza-vitar, a költői ihlet és a vallásos rajongás(nap)istene inkább Apollónnak, azaranyfogaton száguldozó Szúrja pediginkább Héliosznak felel meg. Varunacgistenröl, a törvény és rend uráról írjákavédikus szövegek: „Ő, aki az űrben lebeg,mérte föl a Földet, mércéjével, a Nappal."(5.85.)

Az uráli napistent is hosszú kezűnek,mondják az imaszövegek: „A napsugaraitidőnként a 'nap hajfürtjeinek' nevezik (azészaki voguloknál) vagy a, 'nap kezének' vagy,a nap-sapka-kesztyű'névvel illetik. (...)

„...fiKES, SZÉPSÉGES Ö, TÜNDÖKLETES..."

A Világügyelo-férfiúval kapcsolatbanugyanezeket a kifejezéseket használják:

Te, aranyos nap - az előbukkanó nap keze-, te kelS napbeli aranysugaras, tearanylúdalakú Aranyos, Aranyfejedelem..." (Ró-IIEIM 1984: 96-97. Vő. a szólással:„aranykeze van".)

A kelta Lúg állandó jelzője: „hosszúkarú". Atont, a napkorongot Ehnatonfáraó művészei kezekben végződő hosszúsugarakkal ábrázolták, a kezekben az„élet" jelentésű ank hieroglifával (116.raji).

115. Óriás növelkiixösülá aprónap férfi. Kőkorisziklafestmény, Üa'ibSzámmá, Jemen

„Afrikában a széttárt ujjú kéz mint nap-szimbólum a szakarái Tasszili falképekig ve-zethető vissza, melyek a kelő Napot szim-bolizálják; e hagyomány elevenségét a nap-korongokkal (phüa) díszített kuba-busungfadabakra faragott kezek mutatják. Történe-lem előtti kézjelképeket a dél-svédországi Bo-husliin körzetében és a dániai Bornhotm-szi-geten is találunk. A széttárt ujjú kézjegyeka dán sziklarajzokon mintha égtájkeresztkarjainak a végződései lennének. (...) Egyér-telműen tiapkelte-szimboükájúak azok anagy, felemelt kezek, amelyeknek az ujjatnapsugarakra vagy szarvasagancsra hason-lítanak. Az észak-olaszországi Vakanionicasziklaképein láthatók ilyenek, vagy az ana-szazi eredetű petroglifeken Arizona kővé válterdőiben, (...)

155

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

Lefelé mutató, széttárt ujjú kéz szokásszerint napnyugtát vagy,éjszakai Napot'jelent; az etruszk napisten, Cautha vagyUzilezt mulatja. A Kr. e. 5. századi Etruri-áből való tárgy szárnyas ifjút ábrázol, hüllőbőrű testtel", amint vízbe merül (MARAN-jEETSiNCH 1993: 40; US. rajz).

[ 1Q. Álon rénykezeiGömbölyű Napfíhnatun sztéléjén.

A megnyugtató kéztartás (abhajamudra), amellyel a Buddha naprozettástenyerét mutatja, szintén napjelkép. Anagy tanító brahmanista napistenektől,például Szúrjától örökölte. A kézráté-tclnck tulajdonított gyógyító hatás, ami-nek Önszuggesztióból származó eredmé-nyességét nem akarom lekicsinyelni, akéz = napsugár szimbolikus megfelelé-séből eredhet. Ezzel magyarázhatók Illésés Jézus csodálatos gyógyításai. (A ré-giek csak a „Nap véréből valók": sámá-nok, főpapok, királyok kezének gyógyí-tó erejében hittek. Az európai uralkodóka XVIII. században még „gyógyítottak"

Végül egy adat az európai folklórból.Brctagnc-ban és Skandináviában úgytartják, hogy a facipókészííésnél, kötélve-résnél előnyös a hosszá kar. E hiedelemeredetére világít rá, hogy az említett or-szágokban a Napot facipőkészítőnek és fái-télverőnek is hívják. A kötél, amit a Fehér-16fia-mesék hősei fonnak az alvilágba va-ló Icercszkedéshez, a homátyoszlató nap-sugár szimbóluma. De tcjíitjelkép is, ésa Nap az, „aki" utat csinál a Tejútról aFöldre, a Földről a Tejútra igyekvő lel-keknek. (Ami a faeipő készítést illeti, 1.Tejút = világfa.)

Szem, kéz, írás, napsugár összetarto-zó fogalmakként jelennek meg a dogonmitológiában. A dogonok szerint a Nap-nak 22 sugara van, ds a pupillához ha-sonlítják (a dögön mitológia meglepőrokonságot mutat az óegyiptomival), E22 sugarat a „Nap szavai"-nak nevezik.Figyelemre méltó párhuzam, hogy a hé-ber ábécének 22 lángbctúje van, melyeksugaras utak formájában hálózzák be akabala életfáját, a Nappal megkoroná-zott Szefiroth-diagramot. (Az egyipto-miak meglehetős pontossággal határoz-ták meg a Ludolf-féle szárn, a 71 értékét.A 22/7 törtszámmal fejezték kí, amely-ben a számláló a kör kerületét, a nevezőa sugarát jelenti: egy olyan körnek,amelynek a kerületét kiadó zsinóron 22,egyenlő távolságra lévő csomó van, an-

1 1 7 . Nagykezií naplcnyck középkori németkáté di Síi sok kőliuagványam

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES.

1 1 S. Caiitha (Uzil).Etruszk napisten.Bronz, Kr. e. 5,század. Sienipítetvár,

nakasugarán 7 csomólesz. Két „szent" számhányadosa a rc, hát nem érdekes?)

Az írás keletkezéséről szóló elméle-tek egy része az első írásjegyeket a geo-metrikus na pj e lekből, spirálból, kon-centrikus és pontos körökből vezeti le.Indiában aszunja-múrti („nullaformájú"}egyike a Nap legkorábbi jeleinél;. Úgyvélik, a matematikai zéró fogalmának afelfedezéséhez ez a jé! vezetett. A nullátaz arabok ponttal jelölik, mi körre!;hindu neve.szím/aaztjelcnti: „üres". Azegyiptomi hieroglif, azaz „szent" írásbana kör 37. ég és Re jele. Az egyiptomiAtum napisien nevének „minden" vagy„semmi" a jelentése. Kínai tudósok sze-rint a neolitikus kerámiák napábrái (Kr.e. 4300-2500) szolgáltak az első kínaiírás alapjául.

Észak-európai hagyomány szerint isa Napnak (Ódin bölcs, ép szemének)köszönhetjük az írást. (Az isten felakasz-totta magát a világfára, És 9 nap, 9 éjjel füg-

gött a kö-télen azért,

hogy a f a oldalábarótt szent rúnákat megtanulja.) Az írás

feltalálását az egyiptomiak Thotnak, agörögök Hcrrnésznek tulajdonítják, demindkettő a Naptól tanulhatta, hisz vilá-gosságukat (a szellemit is) tőle kapták, sHermész, a Nap sugárövezeté ben kerin-gő Merkúr megszemélyesítője csupán aNap sebesen író keze volt, a fej maga Nap,hiszen az írás a bölcsesség tanújele, és amindentudó ő volt, néni a kísérője.

A Nap szive. Szúrja a „Végső igazság",az igazságnak pedig - vélik a hinduk -a szív a lakhelye. Ezért a vörös napko-rongot, mégha arcot rajzolnak is neki„Szúrja sz<W-nek hívják, amiben Vianués párja, I.aksmi istennő ül. A Buddhaa Napot „tüzes sz/z>"-nek nevezte. A 7-8. századi japán császári cdiktumok is-mételten a „Nap fényes, tiszta, becsü-letes és őszinte sKÍvé"-re hivatkoznak,mint a kívánatos állampolgári erények

157

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

forrására. A mexikói indiánok egyedülaz emberi szívet tartották méltó „nap-tápláléknak".

Az asztrológiában a szív a tüzesOroszlán jegy hatalma alatt ál!, s azOroszlán a Nap otthona. Az Oroszláncsillagkép legfényesebb csillagát, a Re-gulust („Királyocska", „Kiskirály"), amitPTOUMAIOS?. görög csillagász az évkor 0.fokának nevezett ki (a Rcguluson átha-lad a látszólagos nappálya), „Oroszlán-szív '-nek is nevezik.

Egyiptomi mintára a szív az európaigondolkodásban is „napos" erényekfészke: a bátorságé, igazságosságé, egyc-neslelkfíségé, bölcsességé. Ozirisz az el-hunyt szivét mérlegeli, s azt a múmia-pólyába tett napjclkép, a „szívskarabe-usz" képviseli. „Nézz a szívedbe!" - taná-csoljuk önvizsgálatul, és amit mi magya-rok „fejből" tudunk, azt az angol by hearlidézgeti. A szív = Nap tüze metafora akeresztény szimbolikában is él; lásd aszentképekjézus szíve ábrázolásait.

Nap ihlette találmányok

A természetes napszimbólumok mel-lett sok, emberkéz alkotta tárgyból lettnapisteni attribútum; ez a megszemélye-sítés velejárója. Az cmberistent körül-veszik eszközei. Királyi jelvények, fegy-verek, hangszerek, munkaeszközök, já-tékok, járművek és más hétköznapi tár-gyak akadnak köztük. Bár - mondom -ember alkotta tárgyakról van szó, a mi-tologikus képzelet a Nap ajándékainaktartotta őket. Bizonyos értelemben jog-gal, hiszen a küllős kereket példán] a/ember hamarabb használta napjelkép-ként, mint szállítóeszközként.

„Síppal, dobbal.." A hangszerek nemkirályi, nem is főpapi attribútumokugyan, de a szent és profán ceremóniákének- és zenekíséret nélkül elképzelhe-tetlenek. A keresztény királyok bibliaieszményképe, Dávid istenes zsoltárairólés hárfajátékáról nevezetes; fia, Sala-mon a földi és égi szerelmet, az Énekekénekét énekli meg. A szent szövegeket re-citálok tulajdonképpen énekeltek. Éne-kelt a pap, lett légyen pogány sámánvagy bármely vallás felszentelt képvise-lője; kántált a jós, és a költő, akinek éne-két hangszeres zene kísérte, énekmondóvolt még a XVIII. században is. Erre valla költői műfajok elnevezése is (líra, dal,hősének).

Apollónról tudjuk, hogy napsuga-rakkal fclhúrozott lantjával ő volt a mú-zsák vezetője, az összes „zenész" műfajolümposzi védnöke, köztük a történet-írásé, amin jobbára mitográfiát kell érte-ni, és a csillagászaté is. A püthagoreu-sok szerint a 7 planéta és a csillagok anapisten lantjának zenéjére lejti égi tán-cát; azt hitték, hogy a zenei hangok köz-ti távolság arányosan megfelel a plané-ták egymástól való távolságának. Úgyokoskodtak, hogy ha a napisten a felelősaz égi Rendért, ő gondoskodik a mennyeiharmóniáról is (1. a magy, összhang fo-galom kettős értelmét).

Azene és a hangszerek szoiáris szim-bolikája nem kötődik sem a hetes, sema tizenkettes s/.árnhoz, sem a pentatoni-ához. Visszanyúlik arra az időre, amikora „lant" még csak egy huni volt, azaz,amikor még a zenész egyéb hangszer hí-ján az íj húrját pengette. Az viszont két-ségtelen, hogy a 7 illetve 12 fokú hang-sor annak nyomán aiakult ki, hogy a ze-nét Ápol l ónnak tulajdonították.

158

Apollónt a mitográfiisok sámániszti-kus istenként emlegetik. Részint hüper-boreusz, vagyis északi származása miatt,részint azért, mert mint a szibériai sá-mánok, m ad araiakban repült a Tej úton,részint pedig egy bizonyos szkíta sámánokán, akit Avarisznak hívtak, aki nyíl-vesszőn (napsugáron?) repült, és ókoriforrások szerint Apollón papja volt. Azbizonyos, hogy Szibéria „madárlelkű" sá-mánjai a Nap fiainak tartották magukat;énekszóval, zenével gyógyítottak, jósol-tak és mesét (történelmet) mondtak, ésteszik ezt még ma is, ugyanúgy, ahogyegykor Hellaszban Apollón papjai.

A sámán hangszere a dob, régebbenazonban az íj húrját pengetve kísértemagát. Itt-ott Szibériában a sámándobot„eredeti nevén" ma is „íj"-nak hívják, ésaz altáji dobok vázának felajzott és meg-feszített („útra kész") íjra utal a formája(119. rajz), íjlantját, majd dobját a sá-mán nem közönséges hangszernek tar-totta, hanem varázseszköznek, napisteniattribútumnak (láttuk, íj, nyíl volt Ápol-Iónnak is a legjellemzőbb attribútuma);és nemcsak gyógyított, jósolt is velük (aBiblia is említi a nyíljóslást; Ez 21,21).A nyílvessző és a dob volt a sámán kép-zeletbeli utazó-alkalmatossága, rajtukrepült révületben a túlvilágra. A magyarnyelv és néphagyomány emlékezik méga nyíl és a dob varázs eszköz-múltja rá (1.nyilaüás, sorsvetés nyfí/itózáísal, isteníté-let a mesékben magasba lőtt nyíllal,gyógyítás dobbal, szitával, a gyerekda-locgkában „sippöí, dobbal, nádi hegedűvel"}.

A kerek dobok a napkorongot, a Naparcát idézik vagy az égisten arcát: azegész égboltot, a különböző fúvóshangszerek (sípok, furulyák) szára és ahűros hangszerek húrjai a Nap sugarait.

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ó, TÜNDÖKLETES..."

Más összefüggésben a dob az anyamé-het jclképe/.í, a dobverö és a furulya afalioszt. Együtt a kettő a termékenységés a teljesség szimbóluma. Fuvolával el-lenőrizték a régi görögök és a panamaiindiánok a leányok szüzességet. Krisna,a pásztor- és napisten furulyaszóval va-rázsolja el az asszonyokat, Dionüszoszbacchánsnői dobszóra és az isten fuvo-lajátékára táncolnak.

11!). Mongol íjas sátnítndob (belső oldal). Ajelképes tijrílvess/jí lólejben végződik, a sámántégbe repíti táltost testesíti meg

A dobot eső, azaz tenné kény ségva-rázslás céljából verték meg a világ min-den részén (a dob hangjával a várva vártégzengést idézték meg). Nap-, víz-, éstermékenység szimbólumok - példáulesőt jelző békák - együtt láthatók a Kr.előtti századokban készült kínai bronz-dobokon.

„A fuvola kozmikus jelentősége nyilván-való az olyan klasszikus európai zeneművek-ben, mint MOZART Varázsfuvolájct. Két 'ki-rályság'szerepel benne, melyeket a fény és azárnyék választ el egymástól. A harc a hátai-

159

ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

más, hét rétegű napkörért folyik, amit az Éj-szaka királynőjének a 'férje'. Saras t rá (Zara-tusztm?), ízisz és Qzirisz kultuszának fő-papja örökölt. A királynőt három udvar-hölgy (istennői triász) kíséri, ők pusztítjákd a kígyót, mely az ifjú Tamino hercegetüldözi, és ők is adnak varázsfuvolát neki.Tamíno neve Tammúzéra emlékeztet, Ádo-nisz szíriai és föníciai megfelelőjére, akinekifjú szépsége viszont Orpheuszét és Kris-náét idézi fel,"

MOZART operájának azonban nem-csak a szövegkönyve, hanem a zenéje isa szoláris szimbolika bűvöletében szü-letett, és nemcsak azért, mert a zene-szerző és librettistája szabadkőművesvolt - a szabadkőművességben fontosszerepet játszott a fényszimbolika, l. fel-világosodás.1-, hanem mert MOZART ide-jében az európai ember még kereste amindenséggel a harmóniát. Ez a mű ze-nei kompozíciójának a rendező elve,mely a kvintkörre épül. MOZART a kvint-kör szerint ment végig' a hangnemeken;a kromatikus skálán 12 zenei hang vanösszesen, a kvintbörben pedig 12 hang-nem - a 12 állatövi jegynek megfelelő-en. Ezt az elvet követte MOZAKT oly mó-don, hogy a legfenségesebb harmóniát,a c-dúr hangnemet a napkirályi Orosz-lán-jegynek feleltette meg.

A legtöbb műveltségben a furulya ésa dob a naptánc legfőbb kísérő hang-szere. A naptáncot általában négy tán-cos adja elő a négy égtáj képviseletében.A mexikói volada négy „repülője" dob-és furulyaszóra kering, „Japánban a négytáncos (jorozuimai) a bugaka nevű szertar-tásos táncot az említett hangszerek kísére-tében adja elő. A perui inkák Ittti-Rajminapünnepén a hagyományos furulya a pín-cullo, amin alul is, felül is két-két lyuk van a

négy iránynak megfelelően; ezen játszanak,összhangban a tinya nevű, bőrrel bevont ke-rek dob zúgó hangjával. Az ünnep egybeesikaz aratási időszakkal, és a szűz hajadonokegymással versengenek, hogy a négy táncos-lói, a 'Nap fiai'-tól teherbe essenek; nászúka Nap és a Föld termékeny egyesülését jd-képezte." (MADAN]En SINCII 1993: 114.)

Az európai, s azon belül a magyarnéptánc legrégibb formái közé - elsőadataink a bronzkorból valók! - a cso-portos kör-, lánc-, füzértáncok tartoz-nak. Rituális afakzatúak (kör, félkör, kí-gyó, csigavonal, vagyis labirintus) éskozmikus mozgásokat utánoznak.Idényjellegűk is ezt tanúsítja. A leány-körtáncot, a fcarikázót korábban ta-vasszaljárták, a böjti t i lalom rá „nemvonatkozott, sőt, ekkor volt a leggyakoribb. Atavaszi termékenységi rítusokhoz kapcsolódó- a mull században még általános -falujára,határkerülő, vonuló, kígyózó, kapuzó le-ányjáiékok ciklusában a körtánc is jelentőshelyet foglalt el." (MARTIN 1980:71.) Te-gyük hozzá, a hasonló rendeltetésű ha-tárjáró körmenetek - például a búza-szentelés - világi megfelelőjeként. A va-rázslás mindkét formáját a pogány múlt-ból örököltük.

Egészen más típusúak, de ideológiá-jukban Ugyanolyanok a szintén nagymúltú párbajszerű táncok, a régebbenkarddal, újabban fokossá l, juh ászkampó-val, egyszerű bottal járt un. botolók. Abotoló tánc ritualizált küzdelem, amely-nek nem az a célja, hogy győzzön a kétrésztvevő v a la melyike. Épp ellenkezőleg,úgy járják, mint a kozmikus párviadal ré-szesei; a harcnak nincs vége, csak ha „ha-zamennek a zenészek". (A botolók ere-deti jelentésének legárulkodóbb elemeaz, amikor a két táncos a botját a földre

160

teszi egymáson (égtáj) keresztbe, és fel-váltva végiglépik a négy „égnegyedet".)

A fegyvertáncok múltjában azonbanfontos mozzanat, sőt eleve eldöntött voltaz egyik fél győzelme. A-/, európai wio-reszka-táncban a gonoszt, telet, sötétsé-get megtestesítő „mórok", vagyis feketékmindig aluímaradnak a tavaszt, világos-ságot alakító fehérekké! szemben. Eze-ket a táncokat is kora tavasszal járták, az-zal íi nyilvánvaló szándékkal, hogy segít-sék a Napot győzelmében.

Hasonló tartalma volt egykor a párostáncoknak is, mely azonban a személyesmotiváltság mellett teljesen háttérbeszorult; kozmikus szinten a naplegény ésa földleány tavaszi egybekelését idéztékmeg. Mutatós példája ennek a tánchá-zakban szinte kötelező hagyományosszéki leány- és legényviselet. A leányokvirágokkal telehintctt ruhában, fejken-dőben járják, a legények iiapsárga szal-makalapban, égszínkék mellényben.

k. A néptánc és a népi gyer-mekjátékok közötti szoros kapocs tanú-jele, hogy ez utóbbiak is az éves körfbr-gástjátsszák el, a táncéhoz hasonló vál-tozatossággal és ugyanúgy idényjelleg-gel.

Valamikor minden játék koxmiku s je-lentést hordozott, ha másképp nem, leg-alább úgy, ahogy HOYLE véli a damajatékeredetét illetően, amikor szabályaitStonehenge I. feltételezett működési el-vére vezeti vissza. Ugyanez elmondhatóa többi asztali társasjátékról.

Például a sakkról, aminek 64 kocká-ra osztott tábláján világos és sötét bábukmérik össze erejüket. A sakk indiai ere-detű játék, és talán összefügg a 64 Jó-gini kultuszával. AJóginik (varázslónők

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ö, TÜNDÖKLETES,,,

vagy „anyák") levegőlények, akik a föl-dön mindig kört formálnak. Bhajravaisten követői, aki velük táncol a kör kö-zepén. AJóginik templomai is kör ala-kúak és nyitottak, mint a nap- és csillag-templomok általában. Körtemplomukközepén a sivalingam áll, mely eredeti-leg a gnómon szerepét is betöltötte. „AzAgni Puránában Bhajrava a Napba olvad,aki útját járva megtermékenyíti a földet,amit a Jóginik köre jelképez; az állalrészeka 64Jógitti testében az állati létformákat jel-képezhetik, melyek fennmaradását az év 12hónapja során a Nap biztosítja," (CHKISTIN-CER 1973: 43-44.)

A sakkot korábban dobókockával ját-szották. Akockadobás döntötte el, hogya játékosnak melyik bábuval kell lépnie.(Vő. sorsvetés,) Ezt a „játékot Indiában'bolygőcsaták'-nak hívták, cs még a 16. szá-zadi Európában is 'Mennyei háború', 'Csil-lagjós-jálék' volt a neve, míg a kínai sakk-tábla a két táborra osztott Tejutat mutatja."(SANTIUJINA-DECHEND, 1969:161.)

A bábukkal, dobókockákkal (rend-szerint kettővel: a két kockával dobhatólegmagasabb érték 12!) játszható társas-játékok mellett „naptári" játék alapjá-ban véve a kártya is. A tarokk például,hiszen 22 számozott lapja van a skEzzelegyütt annyi, ahány sugara a Napnak azsidó és a dogon misztikában. (A birto-komban lévő mexikói „naptükörnek" -1. a borítón- 11 sugara van és 11 „sugár-köze"!) A francia kártya egy paklijában52 lap van a hetek számának megfele-lően; 4 színből áll, ahány évszak van azévben; minden szín 13 lapot számol azévet végigjáró Nap (ász vagy király?) ésaz ő 12 hónapja, illetőleg a 28 naposholdhónapok száma szerint; végül a la-pok összértéke l híján 365-öt tesz ki.

161

„...ÉKES, SZÉPSÉGES ő, TÜNDÖKLETES..."

A legtöbb kártyajátékot négyen játsz-szák; az osztás és hívás - rendszerint anapjárás szerint - körbemegy; bizonyosjátékokban (whistben, brklzsben) az egy-mással szemben ülők, mint a naptárifordulópontok az év körén, egymással„hidat" alkotnak (vő. a gyerekek „hidas-jáíék"-ával). Tegyük hozzá, mind a zsi-dó, mind a keresztény családok körébenrégen a kocka és a kártya „előírásos"Hánukká- illetve karácsony és ti (télinapfordulói) játék volt (a piros és a feke-te színek rangsora: treff, karó, kór, pikkmegfelel az év fényviszonyainak). A mi-tológiai magyarázat egyébként a játékokfeltalál ójának Hermészt tartja.

120.játszó aztékok.Míniatűra a bódításelőtti időkből

Az Újvilágból is ismerünk hasonló já-tékokat. A közép-amerikaiak olyan dobó-játékot játszottak, aminek táblája maga anaptártáblá7.at (120. rajz). A „Ne hagydmagad kidobni!" típusú játék (azt. pa-tolli) alapja az 52 éves nagy ciklus volt.

Mind az Ó-, mind az Újvilágban anap szimbo ti kájú játékok között is a leg-előkelőbb helyet azok foglalják el, ame-lyeket a Napot jelképező labdával ját-szottak. Ilyen volt a lovaspóló, melyet aperzsák I. Dárius (Kr. e. 522-486}idejében már ismertek, Indiában pedigaz 5. században terjedt el. A játék nap-

szimbolikáját Akbár „napmogul" újítot-ta meg a 16. században. Az ő idejébenégő tűzlabdával, belül égő anyagot tar-talmazó, áttörő felületű fémgolyóval(csakkar) pólóztak az eget jelképező pá-lyán, két végén két „naptári kapuval".(Egykorú miníatúrákon a labda „napszí-nű" vagyis arany).

„Tény, hogy a labda a Napot jelképeziminden olyan sportban, mint amilyen a lab-darúgás, a hoki, a kosárlabda, a krikett és abaseball. A baseball rendkívül népszerű játé-kát az ívelt szegélyű pálya napórára emlékez-tető formája, mintázata, szabályai és a pon-tok számolásának módja egyaránt a Naphozfcapcsoí/fl/'fMADANjEETSiNüH, 1993: 88.)A gyephokit már a/, ókori Egyiptombanés Görögországban játszották, s példáula tenisz pontjait eredetileg fertályórákszerint számolták. Egy győztes játékhoz(game-hcz) a játékosnak legkevesebb 4ütéssel 60, egyenként 15-15 pontotkellett gyűjtenie.

Az újvilági labdajátékokban, amilyenaz észak-amerikai lacrosse és a közép-amerikai indiánok rituális labdajátéka(n7..tacstli, maja pok-ta-pok), nemcsak alabda, hanem a résztvevők is égiteste-ket testesítettek meg. Az azték Borgia-kódex miniatűraján (121. rajz) a vörös ésa fekete Tes/katlipoka isten, a Nap kétszembenálló (rnarsikus déli és szaturni-kus északi) alakja tacstiizik egymással.A kemény kaucsuklabdát a H alakú pá-lya két kőgyűrűjén kellett nyakkal, kö-nyökkel, csípővel vagy térddel átjuttat-ni a játékosoknak. A játéknak élet vagyhalál volt a tétje. A vesztes csapat kapi-tányát megnyúzták, és a szívét kivágvafeláldozták. A miniatúráii a pálya köze-pén látható a vesztes, amint épp Sipe-Totek istenné, „Megnyúzott Urunk"-k&

162

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

pokii labdázik. Azték miniau' iraa bódítás előtti IS orgia-kódexből

válik. Talán mondanom sem kellene,hogy a labdatereket tájolták, és a mér-kőzéseket naptári fordulópontok idejénjátszották.

Kozmikus léptékben folyik a játékosélet-halál harc a guatemalaí kiese-majákszent könyvében, a Popol HíAban, melykét ikerfivér, Hunahpu, a Vadász ÉS Skálán-ké, a Jaguárszarvas (Jaguár Nap) alvilágiutazását mesélte!. A fivéreknek számos pró-bát kell kiállniuk, és többmenetes labdajá-tékban küzdenek meg Sibalba, (a pokol) ura-ivá! életükért.

A \&dász a Vénuszt, a Jaguárszarvasa Napot személyesíti meg. Csillagászatiértelemben a Vénusz és a Nap valóbantestvéri szeretettel „csüng" egymáson,vagy ahogy maja nevük jelzi, mint a va-dász és a vad kerülgetik egymást; a Vé-nusz hol a Nap előtt kél, hol utána nyug-szik, de sohasem távolodnak el igazánegymástól. Korábban már s/ó esett ar-ról, hogy a kettejük összehangolt moz-gásából adódó 8 éves ciklus sok ókorinaptár alappillére volt, így a maja ka-lendáriumé is.

A mitikus labdajátékban Vadász maga islabdává válik. A játék egyik szünetében

ugyanis „elveszíti a fejét", egy Haláldenevérlevágja. Vadász nem hal meg; egy csapattár-sa kerít egy tököt, ezt ültetik a nyakára, s őazonmód labdázik tovább, immár a f éjével:

„És Vadász feje gurult be a játéktérre.- Mi már régen nyerésben vagyunk, nek-

tek végetek. Jobb feladni, biztosan elvesztet-tétek - mondták az Alvilágiak.

Mindazonáltal Vadász ütött.- Üssétek a fejét, akár a labdát. Minket

nem sértenek meg többé, nem ütnek meg min-ket - mondták.

Ekkor az Alvilág urai ütötték a labdát.Jaguárszarvas visszaütötte, a labda

egyenesen a gyűrűnél állt meg, gyorsan ál-pattant a játéktéren, és egy ugrással két ug-rással a paradicsom-ültetvényhez gurult.

A Nyúl azonnal kifutott, nagyokat ugor-va szaladgált, és az Alvilág urai utána fu-tottak.(„.)

Jaguárszarvas ekkor megfogta Vadász fe-jét, odatette, ahol eddig a tok volt, azaz Va-dász nyakára.

A tököt pedig a labdajáték terére gurí-totta." (Pöpol Vuh 35. fejezet.) A meccs atökkel folyik tovább, és hőseink győzelmévelér véget. (A maja mítosznak van magyar

163

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ö, TÜNDÖKLETES..."

párhuzama. A Gyöngyharmat János címűmese naphérosz-íiosét darutündérek lab-dává változtatják, s úgy játszanak vele.)

A kaliforniai csumas indiánok a világrendjének dialektikus egyensúlyát úgy

12'2. Égi Kojot orrán anapot egyensúlyozza.Jokuc indián sziklarajz,San Joaquin Valley,Cilii forma

képzelték el, mint egy éjszakánként folyószerencsejátékot két csapat között, amiben aNap az egyik, csapat kapitánya, míg a Sark-csillag vezeti a másikat, A Sarkcsillagot „ÉgiKojot"-nak nevezték, és mivel körülötte ke-ring a többi csillag, ő lett az éj megtestesítője.A két csapat hajnalig játszik. Estcsillaggal aNap, Hajnalcsillaggal Égi Kojot csapatában,(Estcsillag azért lett a Nap játékosa,mert naplemente után követi a Napot alátóhatár mögé, vagyis együtt maradnak,alul az éjszakával szemben. A Hajnal-csillag fénye viszont a többi csillaggá!együtt halványul el reggel, ő tehát aNappá! szemben vesztes oldal játékosa.)

A játszma egy évig tart, a téli napfordu-lókor számolják össze a pontokat. (A Hold apontozóbírő, mert 5 a szakértő a napok szá-montartásában.) Ha a téli napfordulókor aNap győzne, vagyis keléspontja tovább nyo-mulna dél felé, tovább rövidülnének a napok,nagy bajba jutna a Főid; megfagyna mindenélő. Azzal, hogy Égi Kojot visszakergeti aNapot északra, helyreáll a dolgok rendje; is-mét hosszabbodnak a nappalok. Egysziklaraj/ meg is örökíti a kétjátékost,mégpedig igen kifejező módon. Égi Ko-jot -A7. orrán egyensúlyozza a Napot, minta labdát az idomított fóka f/22. rajz).

Nappal, Holddal, csillagokkal „lab-dázó" istenábrázolásokat mindenhon-nét ismerünk. Altáji sámándobok „gaz-daszellemét" (a főistent) úgy festik adobra, amint épp az ég „labdáival"zsonglőrködik. Hasonló gondolattársí-tást vált ki a teremtés némely naiv ke-resztény ábrázolása (123., 124. rajz). Kü-lönösen e moldvai csángó karácsonyikanta hallatán:

„Feltekintek magos mennybe,S nyitva látom mennyország ajtóját,Azon belül egy bölcsőcske,Abban van a világ Úr Jézusa,

Ott ringézi asszonyunk. Szűz Mária.Jobb kézibe' arany alma,Bal kézibe' arany vessző.Fel-fel hajtja, megzűdítja,Lcültibc' kikapkodja."

DOMOKOS PÁL PÉTER gyűjtése

Az „arany alma" és az „arany vessző",Jézus király országalmája és jogara a

123. Aliájisámándob égites-tekkel labdázó világfa szelleme

164

Napot és a napsugarat jelképezi, ame-lyekkel az isteni Gyermek gyermekhezillőn bánik, mint labdát és ütőt használ-ja őket. (AFehérlóJia típusú mesékben asárkányok által alvilágba rabolt égitesteket ahős vagy alma vagy labda, képében hozza jela f öld alól]

E szimbólumokra jellemző kétértel-műséggel már a Gí Iga m és- eposzban ta-lálkozunk. Az eposz sumer ősváltozatá-ban, mely egyébként a Nap és a sportközti jelképes kapocs legrégibb írásosnyoma (Kr. e. 2100 k.), Gilgames, Utunapistenfia Innin (Vénusz) nyárfájából ké-szített varázsdobját és dobverőjét az alvi-lágba ejti. A magyar fordítás szerint. Azangol fordításban nem varázsdob ésdobverő, hanem sporteszköz: gyűrűvagy labda és bot szerepel. (Hja, az an-gol sportncmzet!) Elvesztésük (a Nap ésa napsugár eltűnése a föld alatt) Gil-games büntetése, amiért országa férfinépétörökös atlétikai versenyekkel (dobolással,azaz katonásaival) gyötrí:

„parancsoló a dob: úton, utcán dob pereg;hangos a dobszó: úton, utcán dobszó

pereg.

A városban a legénynek dob parancsol,szenvedés, kín a dob,elhagyott asszonyaik keserve:,0, én hitvesem'.',0, én mátkám!'-így jajongnak.

az ifjú szüzek kiáltásátólGilgames dobja, dobverője lehull a Nagy

Lakóhelyre..."(29.148-161)KOMÜRÓCZV GÉZA fordítása

Tárgyunk szempontjából mindegy,dob, dobvcrő, labda és ütő, esetleg ke-

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLET1ÍS..."

nyer és boljíi-e (Lev 26,26), ami elve-szett, Egyformán napjelképek ugyanis,amit az is bizonyít, hogy amikor Enkiduleszáll értük az alvilágba, ott ragad, s Utu-nak kell kürtőt nyitnia a felvilágra, hogyvisszatérhessen.

A sportok szoláris jellegének nemfeltétele, hogy labdával játsszák. Az

12-1. Nappal, Hiilddat „labdázó" Idííatya (?).Román kori 7,odiákus-ííbrá?olás

olimpiai fáklya, amit a Nap összegyűj-tött sugarairól gyújtanak, s amit futóvisz ajátékok színhelyére, s aminek tü-ze fennen lobog ajátékok ideje alatt,azt je lzi , hogy ez az esemény a Napvédnöksége alatt áll, A Delphoibanmegrendezett püíhiai játékok alapítá-sát Apollónnak tulajdonították, azolümpiai játékokat Hérakléaz alapítot-ta. Abban, hogy a versenyzők 4 éven-

165

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES,,,"

kánt találkoznak, szintén naptári szem-pont érvényesült.

125. Napjármflbronzkori sziklarajzonSvédország

„ A püthiaijátékokat négy évenként, bu-kaliosz 7-én rendezték, Mivela nyolcéves cik-lus kilencvenkilenc hónapból áll, a játékok holnegyvenkilenc, hol ötven hónaponként ismét-lődtek. Ahhoz tehát, hogy mindig ugyanabbana naptári hónapban rendezhessék meg őket,

egy szökőhőnapot kellett beiktatni a ciklusncgyvenkílencedik hónapja után, (...) és ket-tőt az ötvenedik után. A 7-i dátumot termé-szetszerűleg az indokolja, hogy ezt a. napot,amely az első holdnegyedet jelezte, Apollón-nak szentelték. (...) Az olimpiai játékokszintén negyvenkilenc illetve ötven hóna-ponként kerültek sorra, (...) teliholdkor ren-dezték őket, nevezetesen tizenötödikén. Pin-darosz leírja, hogyan ragyogott a telihold,amikor Héraklész, a játékok alapítója, elin-dult az első futóversenyen." (THOMSON1975:122.)

A delphoi bukatiosz hónapot Oliimpí-áhan apollóniosznak hívták, és az Orosz-lán havának Felek meg. Az ókori Euró-pában az Oroszlán hónap aratás végi

166

időszaka telis-tele volt ünneppel, sport-versenyek rendezésére való alkalommal.Beleesett Lúg napja, a kelta őszkezdet(aug. L), Sol római ünnepe (aug. 8.), Di-ana és Vcsta aug. 13-i és Consus aug.21-i betakarítás! ünnepe. A kereszténynaptárak sem szakítottak e hagyo-mánnyal; a zsidó-keresztény Héliosz,Szent Illés júl. 20-án szekerc/Jk át anaptár egén, Szent Vasárnapot (Domon-kost) aug. 4-én ünnepük a katolikusok,Urunk színeváltozása {aug. 6.) mint iga-zi Fordulópont napra pontosan felezi anyári napforduló és az őszi napéj-egyenlőség közti évnegyedet. Aug. 15-én pedig N agy bő l dogasszony t köszönt-jük Diana iJletve Vesta helyett, s az aratá-si időszakot is az ő ünnepe zárja. Az új-kori nyári olimpiai játékokat is többnyi-re ebben az időszakban rendezik meg.

A sor végérc hagytam azt az ókorisportágat, mely a leginkább illet: az in-doeurópai népek szekerező napistené-hez: a római kocsiversenyt. Ami az ere-detét i l leti, van, aki az etruszkokat, van,aki az itáliai görögöket tartja a sportmeghonosítójának a félszigeten. Maguka rómaiak RomuhistóL származtatták.

Kezdettől Fogva a Mars-mezőn ren-dezték, ott, ahol Consus ősi, Sol későbbitemploma állt. A hagyomány szerint azidősebb lárquinius király építtette oda azelső cirkuszt. A kocsi verseny ék hagyomá-nyos időpontja a tavaszi Equirria lovas-ünnep és a téli Consualia \oh.AzEquirriaa háborús évad nyitóünnepei közé tar-tozott; március 14-én, a tavaszponthozlegközelebbi telihold vigíliáján rendeztékmeg. A decemberi Consualia (l 1-én vagy15-én) a gazdasági évet zárta, a vetés be-fejezésének ünnepe volt (Consus, Consita-lia a conserere, „ültetni" igéből).

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

Szembetűnő a kocsiversenyek nap-szimboiíkája. A helysem, a Mars-mezőnépített Circiís Maximus a világegyeteme tjelképezte. Versenypályája az ekliptikát(circus, „kör"), a pálya körüli vizesárok(eurípus) a világot kerítő égi Oceanusi, acirkusz közepén húzódó spina

]£7. Illésmennybeme-netele. 16. S7

áros?, ikon nyomán

rinc"), amit a kocsiknak kerülgetniükkellett, a Földet, a középen álló obe-Hszk a világtengelyt vagy a nappályazenitjét, mely két felé osztja a (nap)-pályát. A cirkusz egyik rövidebbik vé-gén fal emelkedett az indítóállások 12árkádos kapujával, vele átellenben állta diadalkapu, amelyen át a győztes tá-vozott. A. spina egyik végén 7 f a tojás, amásikon 7 delfin sorakozott, velük szá-molták a megtett köröket.

4 „istálló" (factio) versenyzett egy-mással; a zöld, a vörös, a kék és a fehér.Eredetileg a 4 évszakot képviselték; azöld a tavaszt és Venust, a vörös a nyaratés Marsot, a kék az őszt és Neptunust

167

„...ÉKF.S, .SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

vagy Saturnmt, a fehér a telet és luppi-tert. A Factiók évszakhoz illő növényi jel-képeket is választottak; rózsát, búzát,borostyánt és kölest.

A versenyzők eleinte bigái (kettős fo-gatot), később quadrígát (négyes fogatot)

128. Napistcnl)igán. Kelet-

LiirkesztániliiUeslnicii)',

Kína, 8.

hajtottak, olyant, amilyen Sol aurigáj'd.Aurigának. nevezték a kocsihajtót is, deAuríga („Szekeres") egy csillagkép nevevolt; arról a napszekérröl kapta, amellyé!Phaethón balesetet szenvedett. Az auri-gn. „aranyos", „égi" és „füles kocsi"-tegyarántjelenthet. (Akocsiszekrény kétoldalán lévő karfákat hívták füleknek,amelyekbe akocsikísérő kapaszkodott.)

Szárazon és vízen. Ott, aho! az emberhátasállatot használt vagy valamilyenjárművet, az égi király sem gyalog köz-lekedett. A legismertebb napjármű azindoeurópai és a sémita népek napsze-kere, s annak elődje a napkerék, mert-hogy a napisten hamarabb „járt" keré-ken, mintsem annak gyakorlati hasznátfölfedezte volna az ember.

Az első napkerekek nem is utazó al-kalmatosságok, hanem a Nap vagy a vi-lág körének égtájküllős jelei. Ilyen jellelaz Újvilágban is találkozunk, pedig ősla-kói a kerék feltalálásáig nem jutottak el

(13., 38. rajz). A kerékre emlékeztetőnapjel az óvilági régiségben is a leg-különfélébb s/.ercpet töltheti be: lehet anapcmber törzse, pajzsa, dobja, talánmég kerék is, napjármű kereke persze(l 25. rajz). Nap kerék-ábrázó Iá s azonbanjármű nélkül - kézben, állati mancsban- még a kocsihasználat idejében is sű-rűn fordul elő (126. rajz). A „szekér",amelyen a napisten utazik, néha csakegy stilizált kerék (dob), vagy két kerékegy tengelyen, mely elé nincs állat fog-va, esetleg két kerék, amelyekből „értel-metlenül" két ló no ki (127., 128., 129.rajz], s lehet használhatatlan, 7 kcrekűkocsi.

Mindebből arra következtethetünk,hogy az ember előbb képzelte a Napot„keréken": kozmikus körhintán keringőtűzgolyónak, vagy magát az égitestetforgó, guruló „keréknek" (a dogonoktudják - valószínűleg a napfoltok el-mozdulásából-, hogy a Nap forog a ten-gelye körül), mini állat vontatta kerekesjárművön utazó istennek. Míg az előbbi

168

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

kép valóban azt Fejezi ki, amit a Nap(látszólag) tesz, az utóbbinak csak átté-telesen van értelme.

Indiában a Nap kerékszerű képe - akerékagy a napkorong, a küllők a nap-sugarak — nappálya-ábrázóI;is valójá-ban. Egy 7-8. századi faragványon Szúr-ja látható ilyen kerékkel; 12 küllője azAllatöv cikkelyeit jelképezi, agya a világtengelyén forog (130. rajz), A konarakinaptcmplom falába faragott óriás „Létkereke" magában áll, hacsak magát atemplomot nem tekintjük a Nap jármű-vének. A „Lét kereke" sem csak a Nap,hanem az egész forgó mindenség szim-bóluma; szellemi tartalommal telik meg,a „Tan kereké"-vé lesz a buddhizmus-ban, mely a tanítás két ágazatát, a sokak-nak és a keveseknek szólót is járműhözhasonlítja („Nagy szekér", „Kis szekér";Mahajána, Hmajána buddhizmus).

A görög mitológiában a Nap tüzes ke-reke kínzóeszköz, amihez Zeusz Ixiónt kö-tözi, E kép annak mitikus magyarázata,miért nem tér le a Nap a pályájáról. Aviszonylag későn kereszténnyé lett lettekpogány elemekkel átszőtt hiedelmeibena Nap arany kerék, mely hegyre föl-,hegyről legurul, mmtSziszüphosz kereksziklája. Nyugat-Európa egyes vidékcina fordulatünnepek (Húsvét, Szent Iváo-nap) alkalmával a Nap járását mímclvcma is tüzes kerekeket gurítanak le adombokról. A motívummal meséinkbenis találkozunk; az Egitestszabadító hős ke-rékalakot öltve ütközik meg a sárkánnyal

EZÉKIEL látomásában Isten trónusa 4keréken gördül (Ez l, 15skk). Ezek semkocsikerekek valójában, hanem egyasztrolábium egymásban forgó abron-csai, amelyek a geocentrikus világképkozmikus köreit, a mennyek kerekes gé-

pezetét jelképezik („fogas" kerék vagyasztrolábium Alexandriai Szent Katalinattribútuma), de ami mégiscsak jármű,s amit Isten Hélioszhoz hasonlóan hajt.(Ezért tartottak volna a királyság idejéna jeruzsálemi Templomban naplovakatés napszckereket? Ezért adták a gnosz-

130. Sí.iiija napkcrskkKl. KülUrajjvány, 7-8.száxad, India

tikus gemmákon Héliosz villámostorátIsten kezébe?) Jahve tüzes szekerébe lo-vak helyett a „négy lelkes állat" van fog-va, a Bika, Oroszlán, Skorpió és Vízöntőállatszimbólumai, melyek eredetileg azállatövi kerék küllős sarkait (a forduló-pontokat) képviselték.

Az igazi napszekér csak jóval a ló von-tatta jármű elterjedése után jelenik mega művészetben. Ez a kép mindenüttismert az indoeurópai hatásnak kitettterületeken; Indiától Kínáig (bár a kínai-ak madár fogat rá is ültették a napistem),

169

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNIJÖKLtTES..."

Be Is ő-Ázsia tói a Közel-Keletig (a paltnü-rai Sói Maiakbei kocsiját griffek húz-zák), természetesen Görögországban(Héliosz eleinte ugyan bikafogaton jár),Itáliában és a szkíták, kelták, germánokEurópájában. A klasszikus ókorban már

131. Naplmjó, bronzkori sziklarajz, Norvégia

minden isten kocsinjár, melybe saját jel-képes állatát fogta. Demeter azért ér-demli meg külön a figyelmünket, mert aző kocsija is egy jelképes kerék volt csupáneredetileg, a földkorong kígyó abroncsaköre; a lioldistennők pedig azért, mertló, szamár vagy szarvas vontatta az ő jár-művüket is; Riszeidón tengeristen viszontazért, mert kagyló alakú járműve, amit

132. Napcsóiirtk Siibériai sziklarajzon

halfarkú lovak húztak, átmenet a kocsi ésa hajó közt, ahogy a csónak alakú szán isaz, amin a befagyott folyókon közleked-tek az északi népek és isteneik.

A napistcn úti alkalmatossága is le-het vízi jármű. Ez a kép ott alakult ki,ahol a napkorong vízből látszott feljön-ni, vagy a vízen túl nyugodott le. Emiatt

a napbárka éjszakai jármű, lélekladtk,amiben az alvó vagy halott isten az éj,tél, halál sötét vizein kel át (felkel, átkeligéink közös tövét napmítoszi háttérmagyarázza).

Lélekhajóval, napcsónakkal már azújkőkori, bronzkori sziklarajzokon ta-lálkozunk (131., 132. rajz). A Jenyiszc-jen halászó ketek a feltámadás szimbó-lumát, a világfa tövén fölkelő NapKrisztus-monogramra emlékeztető„kerekes" képét vésték csónakjaikra(133. rajz). A babiloni Samas éjjelentehajón szeli át az aisó ég vizeit. Egyóegyiptomi elképzelés szerint a Nap éj-szaka kos alakban hajózik végig a Tejút,

133. Világfa, tövén napkerékkel, két oldaltszarvasok, Kct csónakdisz, Jenyiszej vidéke

az égi Nílus alsó ágán (134. rajz) Kosalakban, mivel az égben eredő földi Ní-lus forrásának istene, Hnum is kosistcnvolt. A képzetnek megfelelően Amonszobrát bárkán őrizték, amit ünnepi al-kalmakkor körmenetben vállon hor-dozva mutattak meg a népnek. Babi-lonban és az Óvilág más részein is éltez a szokás. (Kényelemből vagy pedig akocsi-bárka analógia nyomatékául itt-ott a naphajók kerekesek voltak. L. kar-neváli felvonulások járműveit] lat. car-rusnavalis, „hajókocsi".)

A képzettel a görögöknél is találko-zunk. Az arany gyapjúért útra kelő argó-

170

nauták - élükön lászóimal - napiélek-hajón jutnak célba. Az Argó Hajó (ArgóNavis), ez a csillagzatként is nevezetesókori gálya a Tejút alsó szakaszán ringa-tózik, igaz, darabokra hullva. Újkoricsillagászok szétszedték, így lett belőle aHajótat, Hajógerinc és Vitorla csillag-kép. Hélioszról azt mesélték, hogy esteleszáll kocsijáról, és egy nagy, szárnyasaranyserlegbe ül Miközben alszik, ez visziaz alvilági vizeken nyugatról keletre, a hesz-periszek földjéről az aithiopszok (etiópok)országába, ahol kakaskukorékolás ébreszti,és visszaszállhat ott várakozó kocsijára (49.rajz). Apolló szent szigetén, Déloszon istaláltak kultikus célokat szolgáló bárká-kat. Öt valószínűleg Héliosz éjszakaijárművének analógiájára ültették szár-nyas üstbe (135. rajz).

Jelképes értelemben ez ugyanaz azüst, amelyből újjászületik az esztendŐbárá-nya (136. rajz), és értelemszerűen meg-felel annak az ezüst bölcsőnek, amiben Vi-lágügyelő Férfit szülei f elhúzzák az égbe, ésannak a teknőnck, amelyben nagyatyja a cse-csemő Perszeuszt és anyját a tenger hullá-maira bízza.

Mózes ládikában érkezik a. Níluson, s ezszó szerint világrajövetelt jelent. Külö-nösképp Egyiptomban, ahol a Nílust avilágok közti hajózó útnak képzelték. Anapisten a tűlvilági vizekből, a földanyaméhének magzatvizéből jön a világra, ésamikor meghal, oda is tér vissza. Oziriszúgy hal meg, hogy ládába, koporsóba zárják,és a Nílusba vetik. A folyón, majd a tengerenjut el Bübloszba, ahol anyja, az erika-világfavisszafogadja magába. A képzet nyelvi hát-tere: héb. áron, argoz = „szekrény", „lá-da", „koporsó"; tébah = „bárka", „láda";gór. arkeó = „tart", „óv"; lat. arca = „lá-da", „tömlöc", „koporsó"; ang. ark =

,...ÉKES, SZÉPSÉGES Ö, TÜNDÖKLETES...

„Noé bárkája", „frigyláda". Az Argó ha-jó nevének jelentése is e körbe tartozik.

AzArgó azt is jelenti: „ezüstös", „fe-hér". Ez a jelző a Tejűtra utal, amely-nek része a csillagkép, de mint plane-táris szimbólum más jelentése is van.Ahogy ugyanis a Nap táltosparipája a

134. Ileper a Nappal a bárkán, Halónakkönyve, XX. dinasztia. Kr. e. l 100 körül,London, British Museiim

Holdat testesíti meg, úgy a Napotszállító bárka ívelt teste ís a naphor-dozó ezüst holdsarlót jelképezi. (Ezértezüst Világügyelő Férfi bölcsője.) AHoldat mint naphordozót akár ló, akárbárka formájában csak bizonyos hely-zetben képzelhették el, nevezetesenakkor, amikor a két égitest együtt áll,azaz újhold táján. A Holdnak csak köz-vetlenül újhold előtt és után van sarlóvagyis csónak formája.

A bibliai vízözön az őszponthoz leg-közelebb eső új holdkor, újévkor kezdő-dött, és rá egy évre ért véget. A szőlőül-tető, bárkaépítő Noé történetének meg-

171

,,.,,ÉKLS, S/Él'SÉCES Ő, TÖNÖÖ8LETBS../*

135.Apollóna nap s/ár-nyas iistjíben.Görög vázakép,Kr. e. 5. süflznd,Vi i i ikúi i i Múzeum

értéséhez tudnunk kell, hogy az ókoriKözei-Kelcicn egy újhold alakú bárkát hor-doztak körbe az Őszi szüretünnepen, benneáldozatul felajánlott állatokkal és termények-kel. A görög vízözön-monda Noéját Dc-ubdiónnak hívták, amit GRAVES „Új-borhajós"-nak fordít, s aki alighanemmaga Dionüszosz lehetett. Ez utóbbi,Oziriszhez hasonlóan rendkívül sokol-dalú istenség volt, egyik alakjában az éj-szakai (halott) Napot (bizonyos érte-lemben a Holdat) személyesítette meg,Ezért kétértelmű az a mítosz, amelybenegyfelől Noé görög másaként, másfelőlmint éjjeli napisten jelenik meg külön-böző vadállatok képében, szőlővel be-futtatott hajón, miközben körötte a bor-rá változott tengerben - HOMÉROSÍ neve-zi az alkonyi tengert „borszínű"-nek - anapistcn állatai: delfinek úszkálnak.

Egy athéni csészén (13 7. rajz) az árbocrafelfutó szőlő 7 fürtöt érlel a bolygók ésa Nap szent száma szerint. Dionüszoszegyik attribútuma a boros edény, a kan-tfiarosz volt, mely szó szerint „hajó"-t je-lent, s athéni szürelünnepén maszkját egyhajótestű, holdsarló alakú szekéren hordoz-ták körül. Az evangéliumi halászcsónakképén keresztül, amelyből Jézus tanít(Luk 5,1-3), a (hold)bárka Krisztus hor-dozójaként is fennmaradt. Vagy mint agyermek bölcsője, a napsugarasjászolmegfelelőjeként, vagy mint boroskehely,vagy mintáz egy ház hajója, melyárboc-keresxtjcn a halott, megfeszített Krisz-tust hordozza (138. rajz). A Krisztus-ha-jó a Szűzanya jelképe ís lehet, hiszen amagzatot, csecsemőt és a halott férfit isMária hordja ölen (vő. anyaszentegyház,templomhajó}.

172

Minden testnek útja

A Napot a régiek halhatatlannak,egyszersmind halandónak képzekék.Halhatatlannak, mert a napos, éves kör-forgásban mindig visszatér; halandó-nak, mert estcnl.c —napáldozaíkoi; nap'szentületkor - a látóhatár mögé bukik, te-lente pedig megöregszik, és a magosészakon, ahol télen elő sem bújik napo-

..ÉKES, SZÉPSÉGES Ö, TÜNDÖKLETES..."

kon, heteken át, meg is hal - úgy hitték(139. raji).

A fény csökkenésének és újbóli növe-kedésének ritmikus hullámzását sokfe-leképpen fogták fel. Az egyik véglet ajózan paraszti észjárást tükrözi; e felfo-gás szerint „odaát" is többé-kevésbéugyanolyan a világ, csak időeltolódásvan, vagyis amikor nálunk Icnyugszik aNap, „odaát" akkor kél. Egy német mese

137.Dionü-S7.O5K a

lengéién.Góröj; vá/akép,Kr. c. 6. század.München,Staallkhe Aiuiken sammlu ngen

173

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

ezt így beszeli cl: egy paraszt hatalmatnyer egy törpe felett. Az komoly váltságdíjatígér neki szabadulásáért cserébe, csak kiköti,hogy mégnapkelte élőit el kell jönnie a pén-zért. (A föld alá, mivelhogy a törpék a földalatt élnek.) Miután a paraszt elengedi a tör-pét, valaki felvilágosítja, hogy a törpék orszá-gúban a Nap éjfélkor kel így hát a parasztmár éjfél előtt ott van a megadott helyen, shallja, ahogy a törpék torkuk szakadtából ar-ról énekelnek nagy nevetések közepette, hogy

„A buta paraszt nem tudja,Hogy éjfélkor kél a Napja."

A paraszt persze előlép, és megkapja apénzét.

A másik véglet a mítosz. A mítosz anapjárást hősi karriernek, heroikus vál-lalkozások ismétlődő sorozatának fogja

fel. A naphéroszi sorsot megelevenítőszüzsénck a fény elvesztése (a Nap el-változása, áldozata, elvcszejtése vagy el-rabíása, aíulmaradása a sötétség erőivelszembeni harcban) és a fény visszaszerzé-se (a Nap csodálatos gyógyulása, feltáma-dása, kiszabadulása, győzelme) a fö-témája.

A kozmikus harcnak minket köze-lebbről érintő tétje van; a földi élet, amita mitologikus észjárás a Nap és a Föld„gyümölcsöző" kapcsolatából származ-tatott-helyesen. Ezért a kiérleltebb szü-/.sékbcn a küzdelemnek nemcsak a fénya tárgya (aminek mint energiának ebbena vonatkozásban már fallikus jelentésevan), hanem a megöregedett naphérosz-tól elvett földasszony is, akit visszafiata-lodva újból meg kell hódítania, ésvisszaszereznie elrablóitól.

K kos megfiatalodva ugrik ki. Auikai vá/akép, Kr. e. 6.

174

A történet nem egy helyen játszódik,hiszen a Nap naponta megkerüli a Föl-det, évente pedig végigjárja az állatövicsillagképeket. A naphérosz életútjatényleges út tehát, s ennek során beutaz-za a mitikus világegyetemet, megfordula túlvilágon is. Egys/.erűbb esetben úgy,hogy alvilági lénnyé, földíes, vizes ele-mű állattá, hallá, kígyóvá, békává válik,s amikor visszatér, ismét „elemében van":tüzes, levegős lény lesz újra.

Összetettebb a mondanivalója azok-nak a mítoszoknak, amelyekben a „nap-jötte" születés, a „napmente" halál értel-mű. A világosság férfia e történetekbena sötét víz-, föld-, vagy éjszakaanyátólszületik, s meghalni beléje tér vissza.Ebből persze „nemek harca" lesz. Tíátnatanyát, akit immár sárkányszörnynekábrázolnak, a világra jövő Marduk kettére-

„,..ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

peszt i, maja egyik felét az égbe, a másik feléta föld alá rekeszti. Isten hasonlóképpen cse-lekszik. Mihelyt világosságot támaszt, elvá-lasztja a vizeket a vizektől (Tér l.lskk). Aküzdelem második fordulójában ismét egye-sülnek a vizek, és elnyelik a fényt, mini azegyiptomi teremtéstörténetben Nut anya.Erről emlékezik meg a vízözön-monda.

Még gazdagabb szüzsékben a/, ellen-fél már nem a/ anya, hanem a hős ve-télytársa, ő rabolja el, falja fel, teszi ma-gáévá a Napot: az cgitestet, az azt meg-személyesítő nőalakot - vagy még átté-telesebben - az égitestet megszemélye-sítő hős asszonyát, aki viszont vagy aFöld vagy a Hajnalcsillag vagy mindket-tő szerepét „játssza".

A dolgot tovább bonyolítja, hogy aNaptól rossz is származik, például ki-szárítja a földeket. A parasztok, akik aföldjeiket öntözni voltak kénytelenek,inkább a vizüket féltették, mint a Napot.

139. A haluil Nap. Festett azték kSfara|>vány alifidítás elsül időkből

175

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

Tisztában voltak a víz. körforgásával. (ABiblia a tanú rá: „Hogyha magához szívjaa vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnekalá, A melyet a fellegek özönnel öntenek..."Jób 36, 27-28.) Mint ők a mindennapiciciben, mítoszaik hősei is azért küsz-ködnek, hogy a vizet kiszabadítsák aszörnyek karmai közül, újjáélesszék atermészetet a száraz évszak vagy egyaszályos időszak után. Ezek a szörnyekmár nem a vízanyát, de nem is a Napottestesítik meg, hanem egy láthatatlan,harmadik gonosz erőt.

Egy már emlegetett indiai mítoszszerint az istenek halhatatlanná tévő italátegy Ráhu nevű démon megdézsmálja. ANap tanúja a történteknek, és elárulja VÍ$-nurtak, mit látott, s az levágja ugyan Ráhufejét, de megölni nem tudja, hisz a démonimmár halhatatlan. Ráhu levágott fejébőllesz a „felszálló hoSdcsornópont", far-kából Ketu néven a „leszálló holdcso-mópont". Az asztrológia ma is Sárkány-

fejnek és Sárkányfaroknsk nevezi a hold-csomópontokat, melyek alatt a nap- ésa holdfogyatkozások láthatatlan oko-zói, az ekliptika (gör, eklipszis, „fogyat-kozás") és a holdpálya metszéspontjaiértendők. Ráhu és Ketu azonban „lát-ható" mitikus lény volt. Ráhuról, aki-nek a finn mitológiában Rakkoi (Rah-ko) a megfelelője, Ráháb, a bibliai „mély-ség vizei"-t megszemélyesítő szörnyanyajuthat ;ií eszünkbe, Ke túrói a görög Ké-to(sz) szörny, a Cctus csillagkép, de a„Sárkányfej", „Síirkányfarok" elnevezésfennmaradt &Serpens Caput és a SerpensCauta („Kígyófcj" „Kígyófarok") csil-lagképnevekben is.

Egy másik indiai mítoszban Inára, azesőfelhők és villámok ura, a mennyek királyagyőzi le Vritrát, az aszálydémorit, nem a

napisten. Az ugariti mitológiában „SzélÚr" (Baál-Hadad) veszi át „Nap Úr"(Baál-Hammón) szerepét. O száll alá apoklokra, s ő küzd meg Lótan kígyóval, abibliai Lcviaihán, a görög Ládón sár-kány megfelelőjével, aki mint a napis-tenszülő Nagy Istennő szörnyalakja azo-nos Lédával, I-étóval, Lattal.

Az öntözéses földművelés elterjedé-sével a felhőfctltc hegyormokon trónolóviharistenek, akiknek korábban csak azvolt a feladatuk, hogy a földanyába jut-tassák a Nap mennyei ondóját, most,mint az eső és a hegyekből lezúduló vi-zek gazdái kisajátították a napistcn (nap-istennő) attribútuma inak jó részét, meg-fosztották mindenhatóságától, és a helyé-re ülve az istenek királyai lettek. A míto-szok a hatalomváltási többféleképpenmesélik el. Az új fő isten például megfosz-totta a régit rangjától és megölte vagyszáműzte, így bánt el Zeusz atyjával, Kro-nosszal, aki eredetileg szintén napistcnvolt. A hatalomváltásra, esetenkéntegyszerű szerepváltásra utal az esőiste-nek s zoláris jellege, vagy az arra való uta-lás, hogy az istent-így magát Zeuszt ís -ifjúkorában napistenként tisztelték.

Volt, ahol a régi napisten helyére -idegen hódítókkal - új napi.sten érke-zett. Egy feltevés szerint ez az alapja azApollón által megölt Hüakinthosz tör-ténetének, és egy ilyen eseménynek ál-líthat emléket az a már bemutatott ak-kád terakotta dombomul, mely Ningir-szu (Ninurta), a mezopotámiai halál- ésviharisten győzelmét egy korábbi vagyidegen napistennő felett ideologikus el-fogultsággal ábrázolja, a napistennőtegyszemű szörnynek állítva be (12. raji).

És mindemellett tovább éltek és ha-tottak azok a történetek, melyek a nap-

176

isten vízért folyó küzdelmét énekeltékmeg, és az éves megújulást jelképezték.Változatlan népszerűségnek örvendtek;iz olyan hősök, mint az észak-amerikaihúron mitológiában Dzsoszkeha, a ta-vasz megszemélyesítője, aki megöli aNagy Békát, mely nem engedi s/.abacionfolyni a vizeket.

A világkép váíto/.ása persze nyomothagyott a történeteken. Az még csakhagyján, hogy a lett Saulé nő létére nemmaga harcol a sötétség farkasa ellen,amely főt akarja falni, hanem ftrkunasviharistentől kér segítséget, de a keltaLúg, hiába a harcosok vezére, szintén tá-vol marad a harctól, és az iráni Jima semküzd sajátkezű lég. Még Héliosz is Zeusz-hoz fordul, hogy álljon bosszút helyette.

Mindazonáltal a Nap harcait is szám-talan változatban énekelték meg. Ezeketa Nap olykor állat-, olykor emberalak-ban vívja meg, ellenfelei azonban rendrekígyó vagy sárkány testű szörnyek. Resólyom vagy sólyom fejű ember, máskorszamár- vagy nyúlfülű macska, a „NagyKandúr" képében harcol Apóphi.sz kígyóvagy S/cbek krokodil ellen,

A szamárfül S/.éth istene, Szélh ez-úttal Re szövetségese és fegyvere; a Mer-kúr bolygó isteneként kerül a képbe. AHalottak könyve 108. fejezete szerint al-konyatkor a világ nyugati szélén lévőhegy hasadékban (tejúthasadék a Skor-pió csillagképben) az odaérkező nap-bárkát, az ott leselkedő Apóphisz (Kígyócsülagzat) ál l í t ja meg a tekintetével.Szcth teszi ártalmatlanná a gonoszt.Hogy Apóphísz is csillagistenség lehe-tett, arra az Apóphisz-szem éjjel bénítóerejéről szóló túlvilág! beszámoló tanús-kodik, és az, hogy egy rituális labdajá-tékban („A labda ütése") a labda a kígyó

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

szemét jelképezte. (A busmanok is élneka planéta = szem metaforával; a boly-gókat láthatatlan állatsxcllemcktüzesenizzó fél szemének képzelik.)

Az egyiptomi/lmátíűí-könyvben (duo.t,„túlvilág", ajclc körbe írt csillag: ̂ ) vé-gigkísérhetjük a Napot képzelt éjszakaiútján.

Amikor Re eltűnik a. nyugati horizon-ton, felölíi éjszakai alakját; kosfejű holttest,Ámort lesz. Az éj első órájában találkozikazokkal, akikre nappali kíséretét cseréli fel.Ez a 8 főből álló őrség fogja vigyázni az éj12 órája alatt, ők eveznek, és vontatják abárkáját, és világítanak neki, ha szükséges(kínai hiedelem szerint is 8 szellem kíséri aNapát alvílágjárásán). A második órábanmég baráti országokon haladnak át, az éj-szakai bárka simán ereszkedik alá az éj fo-lyamán („folyamán": mily kifejező két-értelműség a magyarban!), miközben akét partról Ozírísz hívei integetnek feléje.A harmadik órában még Ozirisz országá-banjárnak, a negyedik órában viszont márigazi pokolbeli vidékre érnek, A napbárkazsilipkapukkal felszabdalt szűk csatornánsiklik. Aztán elfogy a hajózható víz, siva-taggá válik a táj, a csónakot azonban nemhomokon, hanem egy óriás kígyó testénvontatják. Ez a memphíszi Szokarnak, a ha-lottak egykori fejedelmének a birodalma. Ittteljes a sötétség, még Re sem lát (!), csak ahangjukat hallja azoknak, akik benépesítikezt a vidéket. A hatodik órában túljutnak amélyponton, a folyómederben ismét vanvíz, nem kell többé vontatni a hajót. Egyrejtelmes helyre érnek, ahol Heper isten (akeiö Nap) képével találkoznak. Rét itt úgyképzelik el, amint lábainál a „hús" („test",„tetem") hieroglifájával, a feje felett egyskarabeuszba kapaszkodva fekszik kiterítveegy ötfejű védőkígyó hátán. A kép a halott

177

„...ÉKES, SZÉPSÉGES ő, TÜNDÖKLETES..."

isten új napcsírává való átalakulását fejeziki. A következő órában ismét megnehezül azelőrehaladás, meri a folyó elmocsarasodik.Ezt a helyet választja Apóphisz, hogy fel-szívja a maradék vizet, és végleg zátonyrafuttassa a naphajót. Re Izísz varázslómű-vészetéve! ezt az akadályt is legyőzi. A he-tedik órában homokdombok alatt rejtőzködőislenszentélyek sora mellett haladnak el. Anyolcadikban a bárka bebalzsamozott és be-pólyált istenek és szellemek múmiái köztfolytatja útját. Átn a hullák éledezni kez-denek, különös hangok hallatszanak, melyekbogárzümmögésre, macskanyávogásra, bi-kabőgésre, sályomríkoltásra emlékeztetnek(a napisten állathangjai ezek). A kilen-cedik órában Re evezősei kiszállnak a csó-nakból, mert az isméi mély vízben halad. Azátszelt vidék gazdagabb, mert lakói szelle-mek közbenjárására RétSl ennivalót kapnak.A tizedik órától kezdve Re Agarit országá-ban hajózik, melynek uralkodója Heperalakját öltötte fel.

A skarabeusz fokozatosan azonosul a ha-lott istennel majd el is foglalja helyét. Meg-kezdődik a reggeli újjászületés. A tizen-egyedik órában üstöket látunk, bennük Ozi-risz ellenségei főnek. Most már látni, hogy avontatókötél nem más, mint a 6. órában meg-pillantott védűkígyó. És itt a tizenkettedikóra! Hajnalodik. A bárka egy hatalmas kí-gyó farkán hatol be, átfurakodtk a testén, ésa száján jön ki. Ebben a hüllőben, amelyet„az istenek életé"-nek neveznek, és amelyvedlése miatt lett az örök megújulás jelképe,áll Heper a halott isten helyére. Az új Napreggeli istene nappali bárkájára szál! ál, mígporhüvelye az éj országában marad. (A por-hüvely kifejezés és a napistcn rovar ala-kú megjelenítése összeülik; a rovarokéletszakaszai: a pete, lárva, báb, és ímá-gó a iiapisten átalakulását, különböző

minőségeit jelképezik. A 12 éjszakai óraalatt nem 60 perces órákat kell írte-niink, hanem a napnyugta és a napkelteközti időszak 1/12 részét.)

A Nap alvilági utazásáról szóió leí-rások (azAmduat-könyvön kívül zKapukkönyve, Barlangok könyve, Éjszaka és Nap-pal könyve) illusztrálják a királysírok fa-lait. A téma ugyanaz, de a/ előadásmóddrámaibb. Re helyett néha Atum, azöreg napisten szerepel, és Apóphisz küz-delmének sokkal nagyobb teret szentel-nek. A napbárka masai, a Nap és az Őcsillaglélek-kísérői minden éjjel meg-ölik, és apróra vagdalják a halált, Apó-phiszt; úgy mesélték, az ő vére festi reg-gelente pirosra az eget. Apóphiszt azidőt szülő kígyóval azonosították. Vilá-gos beszéd ez: az idő felaprítása évekre,hónapokra, dekádokra, napokra, órák-ra, kinek a dolga, ha nem a Napé és éj-szakai kísérőié?

Fekete Afrika pigmeusai napistenük-ben szintén a halál legyőzőjét tisztelik.Évente megrendezett ünnepen így éne-kelnek hozzá:

„Ó, Nap, ó, Nap! Jön a halál, itt a vég,Kidől a fa és vége.Ó, Nap, ó, Nap!A gyermek világra jött anyja méhéből,A halott él, az ember él, a Nap éí.Ó, Nap, ó, Nap!"

A pápua napgyermek ősellensége isa kígyó meg a halál.

A közép-amerikai indiánok elképze-lése a Nap éjszakai útjáról meglepőenhasonlít az egyiptomi Re túlvilági uta-zására. Avícsol Nap, Táu, alkonyatkorafelső világot (az eget) jelképező piramishegynyugati lábához ér, ekkor Cakaimókává, az

178

alvó Nap istenévé válik, „nyugati harcos"-sá,aki Tátit megvédi a rátámadófelhőkígyóktól,miközben lemérő l a Csendes-óceán vizébe, ésmegkezdi gyötrelmes leszállását a fordítottalvilági piramis (a déli égbolt) csúcsa felé,ahol jaguáralíikban számtalan akadályt kelllegyőznie, melyek eltorlaszolják az útját. Mi-után felülkerekedik az árnyékvilág szörnye-in, éj f élkor áthalad az alvilághegy csúcsán (anadíron), ahol a tűz istene, a legnagyobb sá-mán énekkel dicsőíti az isteni harcos tetteit.Énekét hegedűn kíséri, a hangszere tíízcsiho-lászerszám is, a játékával gerjesztett tűzzeltáplálja a Napot, hogy legyen ereje f elkapasz-kodni a heg)/ keleti lejtőjén, Táu új erőre kap,amire szüksége is van, mert új ellenségekkelkell megküzdenie keleten, mielőtt elhagyja azárnyékvílágot. Hogy sikerrel járjon, bizo-nyos alkalmakkor, például a téli napfor-dulón, amikor különösen nehéz a dolga,állatokat áldoznak neki, hogy a vérükbőlerőt meríthessen. Táu valójában a csilla-gokkal küzd éjjeli útján, elsősorban aHajnalcsillagot kell legyőznie ahhoz,hogy fölkelhessen.

Az oindfífímd/íííiííbanezaszüzsé ha-talmasan hömpölygő eposszá teljesedikki, s a kozmikus erők harca mitikus-tör-ténelmi keretbe ágyazódik. E keret ko-rabeli aktualitás; az északról behatolóvilágos bőrű árják leigázzák a sötétbórűőshonos dravida törzseket. A főszereplőRáma Visnu megtestesülése, a Nap fia,egyben a Nap-nemzetség sarja. „... azeposz eredeti címe, Rámájanam ( . . . ) k é t szóösszetétele: Rámá-ajanam. „Ajanam"jelen-tése út, (...) vándorlás, elsősorban a Napútja a zodíákus körén, utalással arra, hogyRáma a Nap -megtestesítője:.." (ÜAKTAV1960: 695.)

Kozmikus értelemben az eposz fősze-replői a mitikus-rnesei szerepkörök és

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

planétám istenségek megszemélyesítői.Ráma-Nap gyönyörű hitvese, Szíta és azellenlábas Rávana csúf banyafelesége amesebeli keresett személy és annak ne-gatív aspektusa (a Vénusz és a Föld) sze-repén osztozik. Rávana Szíta elrablója, afekete ráksaszák 10 fejű, 10 karú, csúf ésvérengző, varázserejű királya a károkozóSzaturnusz. Hanumán, az eíüsts/.őrű,fekete képű majomisten, Ráma harcos-társa, a segítő H oldal testesíti meg. Ma-jom volta, külseje, szeleburdi: Holdhozillően változékony természete, és perszetettei alapján mondhatjuk, valóban úgyviszonyul Rámához, mint a Naphoz aHold. Ő kutatja fel a sötétség (éj) orszá-gában az elrabolt Szíta rejtekét; ő tá-masztja föl a megölt Rámát. A többi sze-repben Indra, az ég királya mint cl küldőJupiter, villámnyilai mint merkuriáüsvarázseszközök, Rávana fia, aki megöliRámát, pedig mint áihős Mars szerepel-nek a történetben.

A cselekmény veleje: Rávana elraboljaSzítát, Ráma sereget gyűjt, szövetségesre lelHanuntánban és Alsó-Indiába indul (me-séinkben pokol helyett néha Alsó-Indiaszerepel). Rávana sem késlekedik, összeto-borozza harcosait. A számos összecsapásbólálló küzdelemsorozat helyszíne Rávana or-szága, vagyis az alvilág. Az utolsó előtti csa-tában Ráma és bajnokai elesnek, de Hanu-mán a Himalájáról (a világhegy, az ég tete-jéről) csodafüvet hoz, és föltámasztja őket.Következik a döntő csata, melyet az eredetiszöveg szerint is a Fény és a Sötétség vívmeg egymással. Ráma és Rávana személye-sen csap össze. Ráma hiába vagdossu le el-lenfele fejeit, azok újranönek (jól ismertmotívum ez). Kocsihajtója, akit harci sze-kerével együtt Inára adott kölcsön Rámá-nak, árulja el, hogyan győzheti le:

179

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

„- Királyi hős. Nap fia, miért kísérle-tezel a gyöngébb fegyverekkel? Egyetlenegyfegyver törheti meg Rávana sötét erejét: anyíl, amelyet az örökkévaló adott hidrának.Amott várja puzdrájában, hogy íjad kiröpít-se. Brahmá kegye folytán az istenek kezébennem árthatott Rávanának, de a te nemes em-beri kezedben visszanyeri ellenállhatatlanerejét! Tolla a hegyeket rázó vihar férgetege,szárában a Föld Ssi eleme tömörült szilárddá,hegyén a Tűz és a Villám pusztító hatalmáthordozza!" (i.m.: 356.) A h8s hallgat a szóraés a sötétség királyát, miközben az Ráhuként(!) testével takarja el a Napot, avillámnyíl-lal átvilágítva megsemmisíti.

Ezután következik a ráksasza séfig legyő-zésének hosszadalmas leírása, Rávana teme-tése. Rámához h űző öccsének megkoronázá-sa. Majd Hanumán elmegy Szítáért, akitRámához vezetnek. Most jöhetne a boldogvég, de Ráma szívét kétségek mardossák,hisz ellensége a karjaiban tartotta asszonyát.Szíta, hogy tisztaságát bizonyítsa (vagyhogy megtisztuljon?), tüzpróba elé áll; mág-lyám veti magát. Önfeláldozásától és Rámahős tetteitől elragadtatva az istenek nem en-gedik meghalni. Maga Agni, a tüzísten ve-zeti Ráma elé. Szíta a lobogó tűzben nemmás, mint a magával a Nappal egyesülőHajnalcsillag (vagy Föld); emlékezzünkarra, hogy az egyiptomiak a Nap és aSirius együttállását - a csillag eltűnéséta Nap tüzében - a napisten és a csillagis-tennő egybekeléseként ünnepelték meg.

A világirodalom sok nagy eposza, akaukázusi és belső-ázsiai hősénekek, aKirályok könyve, az Iliász, a Völsung-szága,a Kalevala, a Pópol-Vuh alapjában véveugyanazt meséli el: a világosság és a sö-tétség küzdelmét, a Nap harcait, útját asötétség országában. Ne tévesszen megbennünket az antropomorfizálás, a tör-

ténelmi környezet, a műveltségek sajá-tosságaiból adódó különösség; az, hogynem egy, hanem több hőse van a törté-netnek, hogy olykor hősök generációijárnak ezen a sokféleképpen ábrázolt al-világi úton.

A naphéroszt az különbözteti megmás hősöktől, hogy meghal és feltámad.A halálból való visszatérés csak az örökkörforgásban résztvevőknek adatott meg,de nem egyformán. A napisten „halálaés feltámadása" a nappal és éj, a nyár éstél fény- és hőmérséklet különbségébőlkövetkezően a legszembetűnőbb. A Hold„egy élete, egy halála", fogyása és újulásafeltűnő ugyan, de a Napéhoz nem mér-hető. A bolygók fényereje a Napéhoz,Holdéhoz mérten jelentéktelen; fogyat-kozásuk fény változásuk - a Vénuszét le-számítva - nem vagy alig érzékelhető. Acsillagok egy rísze sohasem nyugszik le,ezek a „halhatatlanok", más részük vi-szont soha nem kel föl, örökös halál azosztályrészük. Az embert a többi égitest„halála" korántsem töltötte el akkora ret-tegéssel, mint a Napé, hiszen eltűnésüka földi életet közvetlenül nem fenyegeti.

A szenvedés és halál megtapasztalá-sa, a sötétségtől vaió állati rettegés, a télkeservei szolgáltak mintául ahhoz, hogyelképzelje, mi történhet a Nappal éjsza-kánként vagy telente, s hogy azt ember-fölötti szenvedésnek fogja fel. Ugyan-akkor a legsúlyosabb végső megpróbál-tatás újítja meg az istent, éppen az, arniaz ember halálát okozná.

Az azték, vícsol, pápua napgyermektűzben lesz felnőtt, erős és egészséges. Hé-raklész, hogy a Nesszosz-ing okozta szenve-déstől megszabaduljon, a tűzhalált választja,s a máglyán ég halhatatlanná. Médeia azöreg napkost fortyogó üstben főzve fiatalítja

meg. A mesehős zubogó kancatejjel teli kat-lanból lép ki hétszer szebben, vagy a tüzoká-dá sárkány gyomrában, a pokol füzében íöl-töti 3 nap után tér vissza újjászületve. S hatöbbszöri megújuláson is megy át, a vé-gén rendszerint megint csak tűzre vetik,s a tüzbŐl kipattanó szikrából kel új élec-re. „Ha. a tűzből szikra nem pattan ki, satüzígy alszik ki, a megújulás megszűnik, s a lé-tek örökre megsemmisül. Ezek a hagyomá-nyok magyar, orosz, ugor és altáji területenélnek. (...)

A megszólaltatott hagyományok lénye-gét így összegezhetjük: az életfeltétele a lé-lek, a lélek feltétele a tűz; ahol pedig tűznincs, nincsen élet." (ÜERZE NAGY 1982:251, 253.)

A Napra vonatkoztatva igaz ez; a tü-zet gyúanyaggal vagy tűzzel kell táplálniahhoz, hogy égjen, hogy éljen. Az egün-ket járó tűzgolyó istenének tűzlelke van,mely „odaát" sem hamvadhat ki, külön-ben elvész a feltámadás reménye. Hogya túlvilág! hamu alatt izzik a léíekparázs,afelől a föld mélyének megtapasztaltforrósága (a vulkáni tevékenység, hő-források, a feltörő és maguktól meg-gyulladó olaj ús gázok) nyugtatta megaz embert.

Az indoeurópai népek azért ham-vasz tották el halottaikat, mert hittek ab-ban, hogy a tűz csak a halandó részt ége-ti ki az emberből, a halhatatlan lelketnem. így hitték, mert antropomorf nap-istenük sorsát az emberi sors mintájáraképzelték el; s megfordítva, mindazt,aminek a tapasztalat nem mondott el-lent — márpedig azt, hogy mi lesz velünka halál után, emberfia nem tapasztaltameg - a teljes megsemmisüléstől valófélelmükben az elképzelt napisteni sors-ból visszavetítették az emberre. A napié-

„...ÉKES, SZÉPSÉChS ő, TÜNDÖKLETES..."

lek halhatatlanságáról, a Nap újjászü-letéséről alkotott képzetből így keletkez-hetett általában a lélek halhatatlansá-gába vetett hit és a lélekvándorlás tana.

Eltérő módon bár, de minden nép,mely hitt a lélek létezésében, a Nappalkapcsolatos hiedelmeire alapozza ezt.Gondoljuk meg, hány műveltségben ta-lálkozunk azzal az elképzeléssé!, hogy aNapban lakik a „Szentlélek", hogy a ki-váltságosak lelke a Nap sugarainrcpdes, hogy a lélek a Nap útjánnapsugáron jár; hogy a halhatatlanleiek ugyanazon az úton jár körbe ég ésFöld között, mint amely utat bejárnak amegtestesülő napistenek, s ez a lélekútazonos azzal a képzeletbeli úttal, amina Nap a tűlvilági útibeszámolók szerinthalad.

Az egyiptomi fáraósírok falán azértlátható a Nap - csillaglelkek társaságá-ban! - megtett éjszakai útja, mert úgyhitték, a halott fáraó lelke is ezt az utatteszi meg. Egyáltalán, az egyiptomi lé-tekhit elválaszthatatlan a csillaghittől ésa napvallástól. A halott lelkét az óbiro-dalmi idők kezdetén a Nap, később pe-dig a halott, éjszakai Nap: Ozirisz ítélimeg {a Nap „lelke" az Orion csillagkép„testében"). A nagy piramisépítkezésekidején az volt az uralkodó felfogás, hogya lélek a halál után a „pusztulást nem is-merő" sark körüli csillagokkal egyesül -ezért ábrázolták csillaggal a lelket.

Az egyiptomival rokon ógörög elkép-zelés szerint az elhunyt lelke csillagbaköltözik, s onnét villám hozza le a Föld-re, A villám szétveti a csillagot, s az ígyszétszórt lélekszikrák földi testekbe re-pülnek. A magyar néphit szerint a hullócsillag emberhalált jelez. A manysik sze-rint a kelet felé hulló csillag gyermek

181

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ö, TÜNDÖKLETES..."

születését, a nyugat felé hulló csillag fel-nőtt halálát jelzi. A kép az égitestek kelé-sén, nyugvásán alapszik; a keletre hullócsillag iélekszikrája csak olyan (égi) test-be költözhet, amelyik épp fölkel, a nyu-gatra hulló csak olyanba, amelyik épplenyugszik.

Az egyiptomi temetkezési rituálé 70napig tart, mivel épp ennyi idő telik elaz egyiptomiak számára oly fontos Sin-us csillag eltűnése és újbóli megjelenéseközött. Hogy mi köze a két dolognak egy-máshoz? A Sinus eltűnése ebben a kép-zetkörben a csillag halálát jelentette, ésegyiptomi felfogás szerint a halott csakaddig halott igazán, amíg halála után 70nappal, a Temetési rítus záróaktusakéntki nem szabadítják a testből a halhatat-lan lelket. Ezt „a száj megnyitása" szer-tartásnak nevezték. Mielőtt a koporsót sír-ba tették volna, a bejárat előtt felállították, sa halotti maszk száját és szemét egy teknő-vájő baltára emlékeztető eszközzel megérin-tették, abból a célból, hogy „életre keljenek",azaz megnyíljanak a halott ka lelke előtt, s azszabadon közlekedhessek földi lakhelye, a sírés az ég között. Semmit sem bíztak a vélet-lenre. „Aszáj megnyitása" célszerszámá-nak olyan alakja volt, és ugyanaz volt aneve is, mint a Göncölszekérnek, amitsokáig a lelkek túlvilági otthonának tar-tottak, s amit a halátisten Széth-hika le-tépett combjáról neveztek el,

APULEIUS (2. sz.) ma is olvasott regé-nyében,^;; amnyszatnárban (Metamorpho-ses) a hős beavatás, alvilági léiekutazásrévén arany szamár rá válik, azaz a Nap-ba jut. Csillagászati szempontból értel-mezve a képet, a Rák csillagkép két„S/amárka" csillagának egyikével azo-nosul, éppen akkor, amikor a nyári nap-fordulókor a Nap bearanyozza őket.

(Vő. SHAKESPEARE: Szenti-uánéji álom címűdarabjának rokon elemével.)

„A halál határán jártam," - írja a szer-ző hőse nevében - „Proserpina küszöbéttapostam, végigmentein az összes elemekens visszatértem, láttam Éjfélkor hófehér fény-ben szikrázni a napot, odajárultam az alvi-lági istenek, s az égi istenek színe elé, s szín-ről színre imádtam Őket." (XI. 23. Vagyis ahős végigjárta az összes planéta- és csil-lagszférát, s járt az alvilágban is, aholéjfélkor delel a Nap.)

„Később APULEIUS 12 köpenyről beszél,amelyeket a beavatás után a papok ráadtak,ezek a túlvilág 12 tartományának és a 12 éj-szakai órának felelnek meg, amelyekről kétegyiptomi túlvilágirat, az Amduat és a Ka-puk könyve beszél." (KÁnosv 1984: 43.)

Egykor úgyszólván mindenütt azthitték, hogy a Nap, amikor nem látjuk,a Tejút túlsó, Föld alatti szakaszán jár.Az egyiptomi Hatottak országa megfelelNut tejútistennő testének, amelyben éjsza-kánként végighalad a Nap. Phaethón a Tej-útón szekerezve hal meg, Apollón a Tejú-ton repül hattyúfogatán a mitikus északra;a szibériai, észak-amerikai és kolumbiaisámán nap is te ne nyomán aTejűtonjárlélekben, ha révületbe esik; az obi-ugornapisten, LúdfejedelemaTejúton vezeti aholtak m&dárlelkeit ősszel a túlvilágra, amegszületendőkét pedig tavasszal vissza aFöldre. A késő antik szinkretisztikus kul-tuszokban, a mithraizmusban, gnoszti-cizmusban, sőt, az egyház által megtűrtnépies keresztény vallásosságban alélek útja szintén a Tejút, s ennek azútnak a Nap és a többi planéta egy-egyállomása. (L. a Tejút népies elnevezé-seit, mint pl. Hadak útja. Isten barázdája,hten útja, Jézus útja,, Lelkek útja, SzentMihály útja, Tündérút).

182

Pusannak, a Nap óind pásztoriste-nénck a Felesége a Nap leánya volt, akitPattijának, azaz „Út"-nak, „ Ösvény "-nekneveztek. E?, a kép is a Tejúttal kapcsola-tos. A hinduk a Tejutat „KígyóÖsvény"-nek nevezik. Itt a kígyó a feleség-anyanegatív megjelenési formája; azért ne-gatív, mert Nuthoz hasonlóan minden es-te felfalja a férjét. A halott Nap a kígyó-anyában újrafogan, majd miután az anyaitest belső „ösvényén" végighalad, reggelmint napgyermek ismct a v i lágrajon.(Vő. azzal az elterjedt hiedelemmel, hogya halott kígyótestben él tovább.) A kígyótest-ben való végigaraszolás megfelel a Tej-úton mint úton, folyón, kötélen, létrán,ágasbogas világfán való haladásnak. In-nen van, hogy a két sámán dob ok tejút-világfa-ábrázolása helyett néha egy gyí-kot látunk a dob tengelyében, melynek„gyíkhordázat" a neve; ezért hívják Nutistennőt „Iétrá"-nak, amit a halott Ozí-risz gerincévei: a dzsedoszloppal azono-sítottak. Ezek a képek mind a túlvilágiutazásra s a Tejűtra utalnak.

A Nap és a lelkek útja jelképes úttálesz a vallásbölcseletben. Keresztény fel-fogásban damaszkuszi út, királyi ÚE,vagy, ahogy az „IgazságNapja" mondta:„Én vagyok az út, az igazság és az élet.,."Másutt: „Én vagyok az ajtó...", „Én vagyoka jó pásztor.,.", „A ki pedig az ajtón megybe, a juhok pásztora az." (Jn 10,2skk,Példák arra, hogyan kapcsolódnak egy-mástól szemre messze eső metaforák,melyek mind Jézus napisteni vonásairamutatnak.)

A kínai taoizmus a Napot az egyete-mes Úttal társítja. ATao („Út") a közép-út, az ellentétek kiegyenlítője, amelyentézis és antitézis szintézisben simulössze. Miután a bölcs nem hagyja magát

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES,.."

elvakítani a fény és árnyék játékaival, -úgymond - fellép a Nap kocsijára (ez aza jelképes jármű, amelyet a buddhizmushol kis, hol nagy szekérnek nevez), s on-nan széttekintve már nemcsak ezt megazt látja meg ebből és abból, hanem „Eztmeg Azt" együtt látja. A Tao szerint aNap kozmikus fényjelzés, amit a bölcsazért követ, hogy vele együtt semmisül-jön meg, s beleolvadjon az ősi el-nem-különülés állapotába. Ataoista bölcs ké-pes beszéde szerint a Nap a fölfelé veze-tő útpálya tetőfokán áll. Mindez azt je-lenti, hogy a Tao nem az ekliptikával,hanem a túlvilágra vezető „napúttal" aTeji'ittat azonos.

Ezt a szellemiséget fejezi ki a naposvilágfa és a császári székhely jelképesösszetartozásának kínai felfogása. Ahol acsászár székel, ott hajt ki az élet fája.Nyárközépen, délben, a főváros szívébena képzeletbeli fa helyén felállított gnó-mon nem vethet árnyékot, mert a Napépp a csúcsán pihen; így jelöli ki a világközepét, a tengelyt, a királyi utat, aTaot.

„Nem az a Nap süt az égen"

A régi elképzelések között vissza-visszatér az a hiedelem, hogy nem egyNap van (volt régen). És most nem csu-pán arra gondolok, hogy például azegyiptomiak a reggeli, déli, esti és éjsza-kai Napot más néven nevezték, és másalakban képzelték el, vagy hogy a Haj-nalkötöző királyfi-mesék, testvérhősei isnapszakok szerint különböztethetőkmeg. (Amateraszunak is voltak kisegí-tői, kisebb nap-iamífe a Nap különbözőállásai szerint.) A népnyelv szólás for-májában meg őnd ezt a hiedelmet. Ha.

183

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

nagy a hőség, „a kint dolgozó vagy 'takaró'ember így szokta jellemezni az időjárást; 'Süta nap tizedmagával.' (...) ha nem ilyen per-zselő, tikkasztó a meleg (..,)/' 'Süt a nap má-sod- vagy harmadmagával.'{.,.) 'Sokan van-nak az égen', vagy 'sokan jöttek ma az égre'."(BEME NAGY 1982:325.)

A teremtésmítoszokban néha felme-rül a. kérdés: hány Napol is alkotott ere-detileg a Teremtő? Egy korábban máridézett bolgár monda f/íz Isten feleségülakarja venni a Napol) román változatá-ban Isten azt akarja megtudni, mi az ördögvéleménye, egy vagy több Napot teremtsen?Elküldi tehát hozzá a mehet, mely akkor mégfehér volt, lesse ki az ördög gondolatait. Améh az ördög fejére szállt, és gondolatokravárva megpihent. Az ördög magában mor-fondírozott: - Nem lenne jó, ha több Naplenne, forróságuk meghaladná a pokolét, ésaz embereket semmi sem tartaná vissza arossztól De azért sem lenne jó, mert a Napokaz éjt is nappallá tennék, és neki mint az ár-nyékvilág urának elfogyna a dolga. (A tör-ténet folytatása és tanulsága a két válto-zatban megegyezik, de a bolgár változat-ban a több Napot Isten és a Nap vőle-gény-menyasszony párosa helyettesíti.)

Több Napról tudnak a burjátok.Mondájuk szerint egyszer, amikor nagy hő-ség volt a Földön, egy Erkhc-Mergen neuűhős egy kivétellel minden Napol a tengerbelőtt, Torgut monda szerint az ördög 3 Na-pot varázsolt, hogy az Isten teremtette vilá-got elégesse. Isten vízözönnel hűtötte le aFöldet, s a 2 pótnapol a pokolra taszította,hadd legyen melege az ördögnek. Goldváltozatban nappal 3 Nap fűtött, éjjel 3Hold vakította az embereket, mígnem egyhős a felesleges Napokat és Holdakat lenyi-lazta. A monda változatait más szibériainépek, de a hinduk, az indonéz szigetek

lakói, sőt az amerikai indiánok is me-sélik. A legismertebb változatot Kínábanjegyezték le a Kr. e. 4—2. században. Ezígy szól: Ti-Csün császár-afőisten-egyikfelesége, Hszi-Ho szült W Napot. A keletiGiliszta-völgyben élt gyermekeivel egy od-vas eperfában. Hszi-Ho minden reggel meg-fürdette egyik gyermekét az „élő vizű"'folyó-ban vagy tóban, majd egy aranyvarjú hátáraültette. A varjú fölrepült vele a fa tetejére,onnét indult a Nap égi útjára, (Ősibb vál-tozatban az aranyvarjak maguk a nap-gyermekek.) W nap alatt mindegyik gyer-mekre sor került, s utána kezdődött mindenelölről. (Az égi császárnak volt egy másik fe-lesége, Csang-]o, vagy Csang-O, aki 12Hol-dat szült neki. Ő nyugaton élt a gyermeke-ivel, egyébként ugyanúgy járt el, mintHszí-ho, esténként megfürdette és felküldte az égrea 12 Hoídgyermek egyikét.)

A Nap meleget és fényt ad az embe-reknek, de néha pusztító forróságotáraszt, így szokás magyarázni a mítoszszerint történteket. Az történt ugyanis,hogy egyszer a W Nap felborította a rendet,és egyszerre mentek föl az égre. Az iszonyúhőség miatt kiégett a föld, és az emberekszomján pusztultak. Ji, az íjász kérte a na-pokat, hogy menjenek haza, de hiába. Akkorlelőtt közülük kilencet. (Egy változat sze-rint Csang-)o holdistennő Ji feleségevolt, ami arra utal, hogy Ji alakjábanmaga Ti-Csün császár rejtőzködik.)

A 10 Nap és a 12 Hold mítosza a kí-nai csízió sajátosságait tükrözi, de a tör-ténetnek vannak más kozmológiai vonat-kozásai is. Délkelet-Ázsiában egy olyanváltozatot mesélnek, mely szerint 66 Napfenyegette a világot, ebből az íjász 60-at lőttle, 5 a tenger színe alá menekült, de annak is,amelyik megmaradt nekünk, megsérül azegyik szeme (\. „féivak" égistenek).

184

A másik híres „több Nap" elmélet azaztékoké. Ennek magja íöllelhető a máridézett mítoszban, mely szerint az iste-nek több nap jelölttel próbálkoznak, mi-re rátalálnak az igazira. E mítosz annakjelképes foglalata, ahogy az aztékok kor-szakolták történelmüket. Egy 1558-bannauatl nyelven lejegyzett krónika szerintaz azték történelem 5 nagy világérára bom-

„...ÉKES, SZÉPSÉGESŐ, TÜNDÖKLETES..."

lik; minden korszakot egy új Nap keletkezésevezet be, és valóságos világvége zár le.

Az első Nap, a 4 Jaguár (Föld) Napja678 évig tartott, s a végén minden élőt ja-guárok/attakföl. Ajaguár Teszkatlipokaisten állatalakja, vele azonosították azelső, még sötét „földi" Napot. A máso-dik a 4 Szél Napja volt, és 364 évig tartott.A végén a szél mindent Napostul elsodort, és

6-án Inf-nlsEadtban látott jelensígcl megörökítő német metszet

185

„...ÉKi£S, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

az emberek majmokká változtak. A harmadik4 Eső Nap valójában a Tűz Napja volt, mert312 év múltán mindent tűzeső emésztettmeg, s az emberek pulykává váltak. A ne-gyedik, a 4 Víz Napja 676 évig tartott, Akkorlezuhant az ég, és minden víz alá merült, éshallá vált minden élő. A vízözön csak 52 évmúlva apadt el s akkor eljött az ötödik, a 4Mozgás Napja, Tonatiu, a mi Napunk, akitazért neveztek el így, mert amikor a tűzbenNappá égett, nem tudott megmozdulni, amígaz istenek föl nem áldozták magukat érte.

A korszakváltás és a több Nap elmé-lete, mint a kínai mítosz, az időszámítássajátosságaival függ össze, s éppúgy nemnélkülöz naivnak tűnő mitológiai ele-meket. Ilyen naiv elem például, hogyTeszkatlipoka, az éj és Kecálkoatl, a Hajnal-csillag istene között minden korszak kezde-tén párharc döntötte el, lesz-e új napkeltevagy sem. Ehhez Kecálkoatlnak kellet t győz-nie, s az ő kiváltsága volt, hogy leszálljon azalvilágba az ősök csontjaiért, hogy belőlük újemberiséget teremtsen.

Az azték több Nap elmélet persze jel-képesen értendő, az új Nap csak új idő-számítási egységet jé len t (vő. a Szent Szá-mítás szerinti 52 esztendős „nagy évvel").

Mondhatnék úgy is, hogy e Napokgenerációs istenek, olyanok, amilyenek-kel az Óvilágban is találkozunk. A görögmitológiában két Nap-dinasztia is ural-kodik egymás mellett. A* egyik „alapító-ja" Hüperion, akinek fia, Héliosz ésunokája, Phaetiión is napisten volt, amásiké Kronosz, akinek fia, Zeusz, éstöbb unokája, Apollón, Héraklész, Dio-mis/osz meg rnég sokan mí'.íok szinténnapistenek vagy naphéroszok voltak ele-tük egy szakaszában.

Az istenek megsokszorozódása egyéb-ként sem ismeretlen, és többnyire csak

szimbolikus jelentősége van. CICERO pél-dául több Mercuriust különböztetettmeg, az egyiptomiak Thot két természe-téről beszéltek, ahogy a Vénusz is vagyEstcsillag vagy Hajnalcsillag lehet; nembeszélve a különféle szerepkörök szerin-ti s okszorozódá sokról.

Itt azonban nem egyszerűen metafo-ráról van szó. Régi tapasztalat az un.„melléknapok" (gör. parkéliosz) jelensé-ge. A szokatlan cgi jelenségekkel foglal-kozó régi könyvekben sűrűn találkozunkábrázolásaival (240. rajz). A magyar amelléknapot „vaknap"-nak nevezi, jelez-vén, hogy tudja, csak káprázat az, nemvalódi égitest. OLÁH ANDOR egyik adat-közlője meséli az apjáról, hogy a „szelet avaknapról jósolta meg. Egy ízben két nap lát-szott: 'vaknap, no nézd1.' - mutatta. Három-négy óra tájban délután felleges volt az ég, afelhő úgy tündökölte át a napot, hogy a napmellett kisebb nap látszott." (OLÁH 1986:56.) A melléknap meteorológiai jelen-ség. Akkor keletkezik, ha tiszta az idő, ésa magas légkörben sok jégkristály gyűlikfel. A napfény a jégkristályokon rnegszó-ródik, a fénytörés következtében két ra-gyogó gyűrű képződik a Nap körül, s agyűrűkön néha felül, alul és két oldaltfénylő foltok jelennek meg.

Ugyanebbe a képzctkörbe tartoznaka két Napra vonatkozó hiedelmek. Ezekegy csoportja a Nap fényerejében, me-legében napszak és évszak szerint jelent-kező különbségek nyomán keletkezett;másik részük a Nap kettős természete,hol jótékony, hol ártalmas hatása miatt;míg a harmadik - bizonyos szálakon amásik kettőhöz kapcsolódva - a „másik"Napot a Holddal azonosítja. Ez esetbena Hold a Nap helyetteseként szerepel.Ebbe a csoportba sorolom - belátható,

186

miért - a (teljes) napfogyatkozások „fe-kete Nap"-ját. A pótnapot hívják még„éjszakai", „éjféli" és „halott Nap"-nak, adott esetben „átkozott" vagy „go-nosz Nap" a neve.

A nyári és a téli Nap között kirívó akülönbség. Különösen északon, ahol azégi fényforrásokat Léién jobbára felhő,köd takarja, a a Nap napokig, hetekigelő sem bújik a látóhatár mögül. A Nap(Hold és csillagok) elrablásáról szólótörténeteket ez a tapasztalat szülte.

Az elrabolt égi test (ék) visszaszerzésé-re hős, naphérosz vállalkozik, de addigis, amíg az igazi Nappal, Holddal, csilla-gokkal vissza nem tér, az emberek, mivelaz orrukig sem látnak a sötétben, pót-fényforrásokat csináltatnak. Ezek elké-szítése a mitikus kovács feladata. A.Ka£e-vaiában Ilmarinen kovácsol arany Holdat,ezüst Napot, és fel is szalajtja őket az égre:

„... a hold végre fenn volt,a nap is magasan állott,hold a fenyőfa hegyében,nap a szálfenyő tetején:de a holdnak nincs világa,de a napnak nincsen fénye."

49.ének, 69-74.NAGY KÁLMÁN fordítása

Hiába, a pótnap - a téli Nap - fény-telen, nem ad semmi meleget, az igazi-hoz, a nyári Naphoz képest. (A Nap és aHold fémének fölcserélése - arany Hold,ezüst Nap - mintha szintén azt jelezne",hogy ezek az égitestek nem valódiak.)

A Királyok könyvében is felbukkan eza kép, de Irán fekvésére való tekintettel,ott a tél és a nyár között már nem akkoraa különbség, már nem szó szerint érten-dő, hanem a Gonosz (Dahák sárkány ki -

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

rály) ezer éves rémuralmára, annakjei-képes sötétségére vonatkozik, amit a hősFirédún oszlat majd el, de addig is segí-tőtársának, Kávé kovácsnak bőrkötényzász-laja világít a sötétben:

„A hős sáh-fi, látván a börszalagota lándzsán, tekint benne jőcsillagot;és rutn-i brokáttal díszítette, tettarányló alapjára dús ékkövet;

s ez így lett a 'Kávé sugárcsillaga',meli/éjben, sötétben sütött, mint a Nap..."

III.5:103skk.

Kávé zászlaja az iráni nemzeti lobogóelőképe; az iszlám forradalomig a zász-lón kardos oroszlán volt látható, hátamögött a kelő Nappal. Történelmi jel-kép tehát, de eredeti jelentése alviláguka versek szövetén.

Nem deríthető ki minden esetben,hogy a Daliákhoz hasonló sárkányokuralma éjszakát, telet vagy napfogyatko-zást jelképezett-e mitikus nagyításban,de az biztos, hogy uralmuk ideje, vagyisamikor az égen pótnap világít, a „feketeNap" időszaka. Ezért a „fekete Nap"-otmegszemélyesítő isten is ördögi voná-sokat vesz fel.

Teszkatlipoka és maja megfelelője,az egylábú Hurakán (a megtestesülthurrikán) ilyen isten. Tesz&atlipoka(„Füstölgő Tükör") az éjszakai Napotjelképezi, az első, „kísérleti" Napot (Sza-turnusz- Kronoszt) a nana törzsek míto-szaiban, aki éppen ezért tökéletlen, mintIlmarinen pótnapja. Ugyanakkor jelen-tős istenség, akitől félni kell; az éjszakaura, az útonállók, varázslók pártfogója.Jelzői szerint az „ellenséges", a „szeszélyesúr", a „viszály tkeUö"; aki Ictli néven az

187

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ü, TÜNDÖKLILTliS..."

emberáldozathoz használt kést szemé-lyesíti meg; mint Csalesiutotóim az ál-dozat veret, más neveken a hidegnek,jégnek, földrengésnek, a barlangoknak,a büntetéseknek és a szerencsétlensé-geknek csülagistene. Ép lába kozmikusléptékben a világtengelyl jelképezi (vő.az egy lábon táncoló Sívával), Toldi mé-retekben a pusztító forgószelet, A ten-gely megszemélyesítőjeként ő az örökkörforgás, az Idő (Khronosz) kérlelhe-tetlen ura.

Gonosz és átkozott - méghozzá ok-kal, erejénél fogva - az igazi Nap is le-het. Afrika törzsi társadalmaiban, külö-nösen a sivatagos vidékeken, a Napotjobban rettegik gyilkos sugarai miatt,mintsem hogy áldanák jótéteményeiéit.A kontinens nagy részén az év két sza-kaszra, egy száraz és egy esős évszakraoszlik. Az eső jelenti az életet, és nohatisztában vannak azzal, hogy a Nap fé-nye, melege nélkül a mag nem csíráznaki, és a termés nem érne be, a pusztítóhevének köszönhető, gyakran tömegeséhhalált okozó aszályok gyűlöletessé te-szik az égitestet. Már HÉRODCHOSZ följc-gyezte, hogy az észak-afrikai berberekmegátkozták a Napot, amiért mindenmunkájukat elemészti. Kongóban regge-lente azért verik a dobokat, hogy megfélem-lítsék a Napot, melyet csordáikat dézsmá-ló vérengzó oroszlánhoz hasonlítanak,és aminek mennydörgés (!) az üvöltése.

A bantu nyelvet beszélő tabwák Dél-kelet-Zairében és a fipák Délnyugal-Tan-zániában ma is megjelenítik a Nap rom-boló hatalmát a napkígyó képében,melyet a lubák N kongói ónak neveznek,E kígyó „szivárvány lélegzeté t" tartják a

járványok, a mérges gázok és a sújtólégokozta bányaszerencsétlenségek okának.

Nosztalgikusán emlegetik a régi szépidőket, amikor a varázslók még csapdábatudták csalni, hogy n húsából vagy a vérébőlegyenek, miáltal a leghatalmasabb varázsla-tokra is képessé váltak, ami nélkül termé-szetátalakító tettekhez: vasolvasztáshoz,gyógyításhoz vagy az ellenség tönkreté-teléhez hozzá sern fogtak, Tabwa elkép-zelés szerint ilyen varázslattal meglehetállítani a Napot a gonosz szomszéd földje fe-lett, hogy kiégesse annak vetését. A Naperejének kölcsön ve tel érői szóló p romé-theuszi mítoszok sorába tartozik a do-gon demiurgoszé, Nommóé, aki lelopegy darabka Napot az égből, hogy legyen azembereknek vasolvasztáshoz tüzük.

A több Napról szóló képzet elterjedt-sége jelzi, hogy a Nap természetét a „jó-ból is megárt a sok" eíve alapján általá-ban mennyiségi kérdésként kezelték, dea mitologikus észjárásra jellemző mó-don arról sern feledkeztek meg, hogy akettősség, ellentmondásosság a kozmi-kus, természeti erők lényegéhez tarto-zik. Jó példa erre, hogy Héliosznak,Amateraszunak, Hszi-Honak nem meg-határozható igazán a neme (egy leírás azutóbbit a Napok fuvarosaként említi, akisárkányok vontatta hintón kocsikáztat-ta, és nem varjúháton rop tett e őket azégen). A Nap kétneműségc kettős: tü-zes-vizes, jang-jin, pozitív-negatív, jó-rossz természetét szimbolizálja.

Formálisan a két Napot attribútuma-ik különböztetik meg; például az, hogynappal lóháton, kocsin, éjjel csónakonközlekedik. A hettiták nappali napiste-ne, a viharisten fia, a?, „emberiség pászto-ra, aki a tengerből kiemelkedik", fegyveres,szakálltalan ifjú; oroszlánháton ábrázol-ják. De a hettiták megkülönböztettek tő-le egy „földi Nap"-oi, akiben az alvi-

188

hígban tartózkodó Napot láthatták, ésakinek-amiért „odalenn" megnyúzták?-véres bőrt áldoztak.

Egyiptomban nemcsak elváltozott aNap, amikor pokolra szállt, hanem talál-kozhatott saját halott, csillagképi másá-val, Ozirisszel is, aki az alvilági hierar-chia csúcsán ült; f izikai értelemben is,ahogy APUT.FJUS alvilágjáró hőse odalennéjfélkor látja delelni a Napot.

A görögöknek ahány napistene, annyiéjszakai, halolt Napja volt, sőt, mcscifordulattal élve: még eggyel több. Phae-Ihón az élő Héliosz halotr párja. Apollónés Héraklész, akik mellesleg személyük-ben egyesítik ajó és a rossz Napot, evi-lágról távoztukban túlvilági na p istenek-ké válnak. Apollón hattyúfogatán megya messzi északra, vagyis oda, ahová azókorban az alvilágot képzelték (a hidegészak nemcsak tér-, hanem időbeli foga-lom ís volt; az éjszakára illetve a télrevonatkoztatták). Héraklész ugyan halha-tatlanná lesz és feljut az Olümposzra, deennek ellentmondóan a mítoszok mást isállítanak halála utáni sorsával kapcsolat-ban. Mégpedig azt, hogy a földi Hérak-lész s/cllemképmása: halandó része azalvilágba került, s olyan riasztó látványtnyújtott, hogy még a többi lélek is meg-rettent tőle. „Olyan volt, mint a sötét ej, íjáta kezébe tartotta, nyíllal az idegén. Szemétfélelmetes pillantással nagyra meresztve,örökké lövésre készen állt. Hasonló alakbanlátták őt az égbolton is: az Engonasin csil-lagképben, a jobb térdére ereszkedő, mindigfáradozó férfi alakjában..." (KF.RÉNYI 1977:317.) Ez az északi Hercules csillagkép,mely a Sárkány csillagképpel szembenalulmaradó héroszt ábrázolja.

Volt a görögöknek egy „napiste-nük", aki eleve a halott Napot szemé-

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ö, TÜNDÖKLETES..."

lyesítette meg. Dionüszosz ö, akinek anevét lehet „újjáéledőZeusz"-nak fordí-tani, utalásul a téli napfordulókor újjá-születő halott Napra-, vagy „éjjeli Ze~«ss"-nak, ami a meghaló Dionüszosztermészetét jobban kifejezi, hiszen agörögök a bőség isteneként Plutosznaknevezték úgy, ahogy a rómaiak az al-világurát, Plútót.

MACRORIUS (5. sz.) Saturnales címűmunkájában azt állítja (helyesen), hogyminden ókori istennek köze volt a Nap-hoz, de Ápol l ónnak és Dionüszosznakkülönösképpen. „A vallás misztikus gya-korlata szerint - írja - a nappali szertar-tásokban a napot Apollónnak, az éjjeli szentcselekmények alkalmával pedig Dionüszosz-nak nevezik." PLUTARKMOSX azt állítja,hogy Dionüszosz majdnem olyan fontosszerepe t játszott Delphíban, rnint Apol-lón. Vélhetően mint az éjszakai (téli)Nap istene Apollóm helyettesítette an-nak távollétében. Éves viszonylatban akét Nap nyilvánvalóan a félévek GKAVLSáltal sokat emlegetett istenkirályait: azemelkedő és a hanyatló Nap féles/.lende-jén uralkodó ikeristeneket testesíti meg.

Az „éjféli" vagy „fekete Nap" képe alegújabb időkig megihlette az embert. A12. századi Irán szúft bölcse, SÍ.OHUAVAR-m, amikor a sötétség ménében megíb-gamzó világosságról {kínai párhuzam-mal élve: ajin fekete cseppjében fehérenvilágítójang pöttyéről) ír, „éjfél Napjá"-nak nevezi. A „fekete Nap" vissza-visszatérő témája a modern festészetnekis (l, az utolsó fejezetben).

És hogy jön a Hold a képbe?Mítosz és hagyomány, naptár és csil-

lagászat egymás mellé rendelte a kétégitestet. A dualista teremtésmítoszokkét főalakja, a mitikus oppózíciópárukat

189

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKI.P.TF.S..,"

(világosság-sötétség, tűz-víz, meleg-hi-deg, fenn-lenn, férí'i-nő, jó-rossz stb.)megszemélyesítő istenpáms „Őstestei" aNap és a Hold lehettek, akiket ikertest-véreknek tartottak, vagyis egymás alte-regóinak, akkor is, ha kü l önné mű éknekképzelték őket.

Az indiai mitológia ősi ikerpárja {azasvinok), a görög Kasztór és Poíüdeu-kész, a latin Romulus és Rcrnus megfe-lelői Vivaszvat napisten és Szaranju(„Fürge") nás/.ából születtek. Vivaszvatés Szaranju adtak életet a* emberiségősszüleinek, Járnának és Janiinak is. Aziráni pantheoíi fényes főistene, AhuraMazda és a sötétlő Angro Mainju iker-testvérek. Egy többféleképpen mesélthagyomány szerint a Nap és Hold AhuraMazdának az anyjával (vagy a. nővérével il-letve ct leányával) folytatott vérfertőző vi-szonyába! jött a világra. Együtt látható azistencsalád egy 6-7. századi szászánidatálon f 70. rajz). Ifccrfák közölt az égi sas,Ahura Mazda madara látható, karmaiközt a földanya (-nővér, -leány), alul kétgyermekük attribútumaikkal: a napgyer-mek íjat feszít, a holdgyermek baltátemel ikertestvérére.

Mezopotámiában - mint később azaraboknál - a Hold nagyobb becsben állta Napnál, Ez a köztük lévő rokoni kap-csolatban is kifejeződött; Szín holdistenvolt Samas apja. Jobban tisztelték a Hol-dat a Napnál a nyugat-sémi népek is.

Ez tükröződik a Bibliában, melynekikerhősei: Ádám és Éva, Káin és Ábel,Ézsau és Jákob Nap-Hold ikreknek te-kinthetők. A s/.cntírási szerzők a kettős-ből többnyire a holdikert pártfogolják, sa zsidó nép ősapjának is ez utóbbit te-szik meg. Ajelzők, amelyekkel példáulÉzsaut és Jákobot illetik, önmagukban

véve is világossá teszik ezt. Ézsau vad,tüzes természetű, vörös és szőrös, azaz„napsugaras". Jákob szelíd, haloványorcájű és csalfa, mint a közmondásszerint a Hold. Egy gnosztikus szekta aföldművelő Káint a Nappal, Ábelt, apásztort pedig a Holddal azonosította(héb. hebel, „múlandóság"; tudományoskörökben ma is tartja magát a nézet, mi-szerint a letelepült földművelők inkábba Nap, a nomád pásztorok inkább aHold járása alapján szerkesztették nap-táraikat). A kainiták a Nap tisztelőikéntszembefordultak az ószövetséggel, ésÉzsaut Jákob fölé emelték. A zsidó ha-gyomány a bíbor és a mérleg fölfede-zését Káinnak tulajdonítja. Mindkét ta-lálmány az ősapa naptermészetérőlárulkodik. A bíbor a Nap királyt, főpapiszíne volt (gör.phoinix, „bíbor", „hajnal-pír", de a Nap fáját, a datolyapálmát ésmesés madarát is így hívták), a mérleg anapév fordulóját és az isteni Igazságos-ságotjelképezte,

AmiÁdámot (a „Vörös"-t!) és Évát il-leti, ők a zsidó-keresztény szimboliká-ban alighanem egyiptomi és perzsa min-tára Nap-Hold ikrekként jelentek meg.A Biblia erre vonatkozóan csak annyitárul el, hogy Évát Isten Ádám testéből te-remtette. Egy testből, vagyis egy anyag-ból valók voltak, amint azt a régiek azégitestekről hitték, s amit a tudományvégül is igazolt. Az egyiptomi mitológi-ában a testvérházasságok istcnnemzedé-keken át ismétlődnekSti és Tefnut, majdGéb és Nut, végül Ozirisz és ízisz iker-párosában. A mintát legalábbis formá-lisan követik a „Nap fiai", a fáraók is,amennyiben feleségüket nővérükneknevezik. A mitologikus iráni dinasztiákuralkodó párjait a kohói szövegek - lát-

190

tűk fentebb - a Naphoz és a Holdhozhasonlítják.)

A kozmogonikus törzsi mítoszokbangyakran találkozunk a Nappá és Hold-dá változott ősszülők történetével, ami-ben rendszerint a vérfertőzés mint ős-bíin is jelen van a „mennybemenetel"okaként (vő. a bibliai bűnbeeséssel). Apápua hűlik szerint az Ősszülők: Ni ésHana, fivér és nővér voltak, akik egymásbaszerettek és egt/űtt háltak. Ezért büntetésülel kelleit hagyniok a földet és gyermekeiket.Fölemelkedtek az égbe, s ott égitestekké.Nappá és Holddá váltak. Hasonló szü-zsékkel világszerte találkozunk, a ma-gas műveltségek vallási rendszereibenéppúgy, mint a természeti népek mi-tológiájában.

Van mítosz, amelyben az égitestté vá-lás, van, amelyikben a két égitest össze-tartozása és van, amelyikben ősszülö-vol-tűk kap hangsúlyt („embertől" való szár-mazásuk említése nélkül; az „embert"azért tettem idézőjelbe, mert a természetinépek felfogása szerint- láttunk már pél-dát erre -, minden, ami mozog, „ember";1. V K. AKS/ENYEV hősét, Derszu Uzalát, atunguz vadászt, aki szerint a Nap és aHold két nagyon fontos „ember'').

Egy ausztráliai totemisztikus mítoszszerint a Hold férfi, a Nap leány. A Hold,mell/ az oposszumtotemhez tartozik, egy kő-késsel megy föl az égbe, elvonul nyugat felé, sott leereszkedik egy fára. Azon pihenveoposszumhústó! kövérre hízik (telihold lesz).Ebben az alakjában fáradt kenguruvá válik.Vadászok elejtik, de egy csontja megmarad, sabból új Hold születik. A Napról meg aztmondják, hogy egy fán mászik fel az égbe.

A mikronéz szigetvilág lakói szerinta Nap és a Hold istenség szentéből, égre haji-toti csigákból vagy egy kettétört és feldobott

„...ÉKES, SZÉPSÉGES ő, TÜNDÖKLETES..."

kőből keletkezett; az első emberpártól szület-tek, együtt a tengerrel; földi nőtől egy test-ben, összeforrva, mint a sziámi ikrek, akikösszevesztek, és úgy váltak ketté.

Egyenlítői Afrika pigmcusai a Napotés a Holdat egyszerűen házaspárnak tekin-tik. Azt a jelenséget, hogy a két égitestnéha együtt látszik az égen, a férj és fele-ség közti háborúságot követő békülési kísér-lethez hasonlítják; egyik fut a másik után,hogy bocsánatot kérjen,

Egyjapán rege hasonlóképp magya-rázza, hogy a két égitest rendszerint másnap szakban jelenik meg. Eredetileg együttkormányozták az eget, - meséli - de Cuku-jomi holdisten egy. sértés miatt megölte a ga-bonaistent, amiért a Amateraszu úgy meg-haragudott, hogy kijelentette, a nyilvánosságelőtt többé nem hajlandó együtt mutatkozni afivérével. (Már szüleik, Icizanagi és Idza-nami is ikertestvérek; még egy belű hí-ján egyforma nevük is jelzi ezt.)

Ókínai felfogás s/.erint a Napnak és aHoldnak közös atyja volt, s a két égitesthajdani hivatalos kultusza mutatja, hogyhasonmásoknak tartották őket. A párat-lan években ugyanis mindig a Nap, apáros években viszont mindig a Holdünnepeit ülték meg.

A Nap és a Hold közti szoros, bár fe-lemás kapcsolatra az Újvilágból is szá-mos példát idézhetnénk. A kecsuák a nap-isten „szentháromságát" (Apu-Inti, „NapŰr"; Cí«ri-Iiiti, „Nap Fiú", Uake-Intí,„Nap Fivér") és Mama Kvilja holdístennőttestvéreknek és házaspárnak tekintették,

Az aztékoknál a Napról és a Holdrólkét elképzelés élt egymás mellett. Azegyik szerint fivérek és vetélytársak (Tona-tiu és Mectli}, amásikszerint/ítxíre'sKŐ-vér (Vicilopocstli és Kqjolsauki), akikszintén harcban állnak egymásai.

191

ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

A vérfertőzést elkövető Nap-Holdtestvérpárról Grönland és Ala.S7.ka eszki-mói éppúgy mesélnek, mint az Andokindiánjai. A kolumbiai deszanák men-nek a legmesszebb. Teremtés történ e tű k-ijcn a Nap meg a Hald Öröktől fogva létez-nzk, mint fivér és nővér, férj és feleség. Mitöbb, a Holdat a Nap negatívjának, egy-ben éjjeli megnyilvánulásának tartják,magyarán szólva, éjszakai Napnak.

Különös, de épp a törzsi mitológiák-ban találkozunk a Nap és a Hold teljesösszeolvadásával (1. lentebb is). Az afrikaidahomey mitológia kétnemű főistene,Mavu-Lisa a Nap-Hold ikrek összeolva-dásából keletkezett. Ke le t-Indonéz iá mí-toszaiban Leravulan ffiistcn neve „Nap-holdat" jelent. A pápua Ugalame is aNap és a Hold egyesüléséből jött létre.

A két legfőbb látható égi hatalomegyesülésének vallás fej löd és l oka és kö-vetkezménye van, alapja azonban egysze-rű megfigyelés. A Nap és a telihold na-gyon hasonlít egymásra. Szemre azonosa méretük, mindkettő világít, arcukhimlőhelyes. Araikor az egyik lenyugszik,akkor kel föl a másik. Mintha a lenyugvóNap a stafétabotot adná át a ke!Ő telihol-dnak. Tényleg olyanok, mint Nap cs el-len-Nap, két ikertestvér. Összetartoznak,mert jó naptár csak mozgásuk egyezte-tésén alapulhat, de ellenfelek is, hiszenkölcsönösen kioltogatják egymás fényét.Éppen ez magyarázza teljes azonosulásu-kat, Napfogyatkozás ugyanis újhold ide-jén következik be, amikor a két égitestegyütt áll; teljes napfogyatkozáskor aHold tányérja kitakarja a napkorongot,vagyis egy időre eggyé válik vele. A Nap-ba né/,ö a Nap helyén „fekete Napot" látilyenkor. (Nyelvünkben is a pór jelenti ateljességet: l. feleség szavunkat, vagy azt,

hogy akinek egy szeme, karja, keze, lábavan, azt mi félszemünek, félkarúnak, fél-fcezűnck, féllábünak mondjuk. Továbbá:sötétben az fél, aki íredül van.)

Persze, ha együtt állnak, eggyé vál-nak is, a Hold nem mindig takar ki aNapból. Ilyenkor - újhold lévén - aHold nem világít, nem is látszik, tehátnincs, e tekintetben tehát fokozottanalárendelt helyzetben van a Naphoz ké-pest. Kettejük tömege viszont összeg-ződik; ezt a helyzetet fejezheti ki a?, akép, hogy a Hold viszi a Napot - a há-tán. Szembenálláskor, vagyis amikorholdtölte van, a Hold fényereje a leg-nagyobb. Ilyenkor a fény uralma nappalés éjszaka folytonos - feltéve, hogy nincsholdfogyatkozás, ami holdtölte idejénvárhaló. Tömegük viszont - látszatralegalábbis - ellensúlyozza egymást.Rendes körülmények között az újholdis, a holdtölte is kedvező időpont a két„isten" együttműködése szempontjából.

Ha együttálláskor a Hold kiharap va-lamennyit a Napból, pláne ha kitakarjaaz egész tűzgolyót (vagy szembeállásidején holdfogyatkozás következik be),új helyzet keletkezik, amire mitologikusészjárású elődünk kétféleképpen reagál-hatott, Tekinthette a fogyatkozást haljósjelnek, veszedelemnek; Romulus és Re-mus tragikus törtenete ebben a szellem-ben fogant például, Remusnak, a Hold-nak azért kellett meghalnia, mert a tila-lom ellenére átugrotta Romulus árkát,azaz: a Nap körét. {Fogyatkozás akkorkövetkezik be, ha újhold vagy teliholdidején a két égitest épp pályáik keresz-teződésében tartózkodik.) Ám a fogyat-kozás okozta félelmét enyhíthette az agondolat, hogy a két égitest végtére isegyesük. Ez az egyáltalán nem ritka cse-

192

meny szülhette azt a képzetet, hogy azikerpár mint férj-feleség lesz eggyé.

Nap és tükör

A tükör az egyik legfontosabb nap-jelkép. Fényesre csiszolt, kerek fémtü-körre gondoljunk, leginkább aranytü-körre, melynek többnyire sima, néhaazonban homorú lapja vakítva vertevissza, s gyűjtötte olykor össze a napsu-garakat; hátlapját pedig napszimbólu-mok, mitológiai jelenetek díszítették.

Ilyen tükrök mindenhonnét előke-rültek az Ovii ágból. A szibériai sámánokviseletének az égi fényforrásokat szim-bolizáló tükrök ma is elengedhetetlenkellékei. A legkorábbi kínai tükrök,amelyeken a napszimbolikajelei felis-merhetők, bronzból készültek, és Kr. e.8. sz-Í sírokból kerültek elő. Ennél ko-rábbi, Kr. e. 10-9. századi egyiptomi,égéi, etruszk tükrök hasonlóan egyértel-mű napszimbolizmusról árulkodnak. Azegyiptomiak a tükrök nyelét egyebekközött Háthor istennő alakjára formál-ták. A Nap anyja úgy tartja fején a kerektükröt, mint hivatalos képmásain a nap-korongot.

A tükör mint a szépítkezés eszköze,inkább napistennői kellék. Tükör látha-tó például a haszanlui napistennö kezé-ben (94. rajz). Ám a t érász u 8 szögletú(karéjú) bronztükre, amivel a mítoszszerint a többi isten előcsalogatta az is-tennőt a tél barlangjából, a japán sinto-izmus legszentebb kultusztárgya (141.,142. rajzok).

Amateraszu mítosza a tanú, hogy atükörben a régiek amolyan pótnapotláttak, amilyent Ilmarinen is kovácsolt

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ö, TÜNDÖKLETES..."

ezüstből és aranyból az „ctcélhegynek rejte-kében, vassziklának belsejében" sínylődő,elrabolt Nap és Hotd helyett. A perzsákNouruzkor kerek tükröt állítanak a terí-tett asztal főhelyére, hogy az ünnepigyertyák fényét megduplázza. A kéthe-

141.a) Egyiptomi

tű kő [• közepénszemmel.

Enyhén lapultformája

megegyezik anapábrárolásokéval

h) Szkltaaranylemez

„tükör-istennővel" és

„élet vizét" ivúharcossal

t) Mandzsu sámán koron a, a homlokpántján elölkerek tükörre l

tes ciklus során az erősödő napfényszimbólumaként minden este eggyeltöbb gyertyát gyújtanak (vő. zsidó Há-nukká),

Az ausztrál őslakók is úgy tudják,hogy az „álomidőkben" a Nap - egy szépasszony! - barlangban aludt, úgy kellett on-nét kicsalogatni. Barlangban született soknapgyermek, vagy ott rejtőzködik téli,csecsemőkori kiszolgáltatottságában.Amaterasiu mítoszában a Nap, a tükörés a barlang együtt szerepel. Az utóbbikettő mitológiai kapcsolata a tükör fény-

193

„...ÉKES, SZÉPSÉGES ó, TÜNDÖKLETES..."

visszaverő, fénytovábbító képességéneka tájolásban és mérésben, illetőleg a földalatti napszentélyek és barlangtemplo-mok megvilágításában játszott szerepé-vel függhet össze. „Naptükröket" a fénytovábbítására már az őskorban is hasz-nálhattak, sötét barlangok mélyén ké-szült sziklaképek festésénél, ahol a jelekszerint legfeljebb állati zsiradékkal táp-

142,lüruszk bron mikorhíltlapján Apollónjóspapja, Kalkhasépp máj át v i 75 gá l

Iáit mécsesekkel világíthattak, mivel afalakon koromnak semmi nyoma nincs.Persze ne csiszolt kötükrökre gondol-junk, hanem vízzel teli kéreg- vagyagyagedényekre, még inkább elárasztottvagy természettől vizes padlatra, vagyisvíztükörre, mely a mécsesek fényét meg-sokszorozta vagy/és a nyíláson beszü-remkedő fényt a barlang mélyére to-vábbította. Ez persze puszta feltevés.

RICHÁRD A. PROCTOR angol csillagász(tl888) elképzelése szerint a gizchinagy piramis belső járatainak készí-tésénél ilyen tükröt kellett használniuk

az építőknek. Szellemes hipotéziseszerint a piramist csak úgy tájolhatták aSarkcsillagra (ez az építkezés idején azalfa Draconís volt), hogy egy vízzel teliedénybe vagy egy tükörbe fogták be aképét. (A Sarkcsillag az a fénypont, aminem mozdul el, tehát a képe sem megyel a tükörből.) A piramis sírkarnrájábólegy szellőző kürtő pontosan a Sarkcsil-lagra néz, abból a célból, hogy a halottfáraó - tulajdonképp a „hegy" mélyénlenyugodott Nap lelke - a kor elképze-lésének megfelelően a sark körüli csilla-gok közé eltaláljon. A Sarkcsillagra néza piramis alatti föld mélyén Iév6 első sír-kamrába vezető lejárat is; továbbá, a le-járatból a fáraó végső nyughelyére veze-tő úgynevezett Nagy Galéria lejtéseugyanolyan szöget zár be a talajszinttel,mint a lejárat, amit az építők úgy érhet-tek el a legegyszerűbben, ha valamilyentükröt használtak, s gondosan ügyeltekarra, hogy sem a föld alatti akna fúrásaközben, sem a Nagy Galéria építésekorne veszítsék szem elől a megfelelő hely-re tett tükörben tükröződő Sarkcsillagképét. Aknafűrás közben a munkások-nak magukkal kellett vinniük a tükröt,a Galéria építésekor pedig a feljárat al-jára kellett tenniük ahhoz, hogy munkaközben ellenőrizni tudják, jó iránybahaladnak-e.

PROCTOR feltevését két távoli pél-dával támaszthatjuk aíá. A Rejtekbe látókirálykisasszony című mese hősnőjénekvan egy bűvös tükre, amelyben éjfélkormeglátja a hőst, a naphéroszt, aki előle atenger mélyére, egy cethal alá rejtőzik. Aszóban forgó tenger cethalastul az égentalálható: az állatövi Halak tengere ez,amiben a Cet csillagkép úszkál, ez az arejtekhely, ahonnét az ókorban a Nap

194

tavasszal bújt elő. Csillagcetről lévénszó, persze hogy éjjel néz a királylánya tükrébe.

A másik példa az Újvilágból való. Azelső azték napisten, Teszkatlipoka neveazt jelenti „Füstölgő Tükör". A név azobszidiánra, a tükörnek is használhatótermészetes fekete üvegre és az éjszakaiégre utal (obszidiánból pattintották azáldozati kőkést is, amit szintén ö szemé-lyesített meg). Az isten bőrszíne feketevolt, hiszen az éj urának tekintették, bi-rodalmának a központja, az „ég köldö-ke" a circumpoláris csillagok északi öve-zetében található, az ég legsötétebb ré-szén, ott, ahol nem jár a Nap, örök sö-tétség uralkodik. Az égnek ez a része va-lóban felfogható a délen ragyogó napsötét tükörképének. Az isten csillagosalakját mintha a Sarkcsillaggal (a Sza-turnusz csillaglelkével) és a Nagy Gön-cöllel azonosították volna. Egy mítoszszerint a föld-alligátor leharapta Teszkatli-páka bal lábfejét, az isten többek közöttépp lábcsonkjáról ismerhető fel. A meta-fora talán azt jelenti, hogy a Göncölsze-kér csillagai közül a rúdvégen szikrázóBenetnash az egyetlen, mely Mexikóföldrajzi szélességén a látóhatár mögébukik. Teszkatlipoka kezében láthatónévadója, a fekete tükör (az „éjjeliNap"), amiről 7 csillaggal ékes öv vagynyaklánc függ. A tükör és a csillagos övugyanolyan kapcsolatban van egymás-sal, mint a Sarkcsillag és a 7 csillagbólálló Nagy Göncöl; a világ minden ré-szén elterjedt képzet szerint a Göncöl-szeliér csillagai pórázra kötve keringe-nek az égi pólus körül. És Teszkatlipokaa Sarkcsillagot is képviseli, a tükre is azt„keresi". Ezt bizonyítja, hogy a sötétségés a világosság között folyó l abdaját ék-

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ó, TÜNDÖKLETES..."

ról szóló mítosz csumas változatábanTeszkatlipoka helyett a Sarkcsillag azegyik csapatkapitány.

A megfeleléseknek koránt sincs vége.Ha azt állítom, hogy a csillag(kép)iste-nek planetáris hatalmak „árnyalakjai",úgy Teszkailipokának a Sarkcsillag és aGönc öl szekér , jogán" legalább két pla-nétája van (mint Héraklésznek, akirőltudomásunk szerint két csillagképet ne-veztek el: a Kígyóölőt és a Herculest, ésakit a források a nap mellett a Marssalis azonosítottak). Legalább, mondom,mert a 121. rajzon három Teszkatlipokaszerepel, a feketének, a vörösnek mon-dott és a megnyúzott, fehér vesztes.

A Sarkcsillag jogán a Szaturnus le-het az „ős Nap" Teszkatlipoka égi tes-te, amennyiben a Sarkcsillag az időkerekének égi tengelycsapszege, Satur-nus-Khronosz pedig maga az Idő, vagyahogy mondták, az idő kerekét forgatóisten. A Göncölszekérjogán pedig a„fekete Nap", vagyis a Hold az istenplanétája, 7 csillagos tükre. A Holdattöbb minden Összeköti a Göncölszekér-rel. A leglényegesebb: a Holdat az élőNap, a Göncöl szekere t a halott napis-ten járművének tekintették. A Szatur-nusz is sok szálon kapcsolódik a Hold-hoz. Például: a Szaturmmnak annyi éva keringési ideje, ahány nap a Holdé; sa holdsarló volt Saturnusnak mint ga-bona-, haíál- és idöistenségnek a szer-száma, fegyvere.

De miért füstölög a fűkor? Az elne-vezés mindenekelőtt az obszidián füstős-ségére utal, a jelentésnek ezen a szintjénmaradva, általában a kezdetleges tük-röknek a régi képes beszédben sűrűnemlegetett homályosságára. A mítoszszintjén azonban, mivel az isteni tükör-

195

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

ben az éjszakai Nap ölt testet, a homálya fény éjszakai, téíi távollétét jelenti. Atéli Napot megszemélyesítő hérosz sok-szor ezért vak, és ezért világít homályo-san a?, Ilrnarinen kovácsolta ezüst (arany-nál fénytelenebb) pólnap. Az örök ho-mály a Halált uralja, a tükör homályos-sága ezt is kifejezi. Ám a mitologikusészjárás mindig gondol a dolgok kettőstermészetére; ezért a homály a tükrönéletjel is lehet. Akkor, amikor a halott-nak hitt ember szájához tartva kicsapó-dik rajta a lehelet párája. (És tudjuk, aNap nem igazán hal meg.)

A tükör füstölgése azonban érthetőegészen másképpen is. A perui inkákInti Hajni i ünnepén az új tüzet úgygyújtották meg, hogy a Nap sugarait ho-morú aranytükör segítségével egy szá-raz gyapotcsomóra fókuszálták. Az inkapap tükre, mely lángra lobbanija a gya-potot, nem csupán napjelkép, hanemvalóságos pótnap. Ennek fényében nemcsoda, ha a tükör, amit ráadásul jóslás ráis használtak, a mesékben a mindent lá-tó Napot helyettesíti.

Jóslásra, azaz előrejelzésre, mégpe-dig a következőképpen. Homály uralko-dik napfogyatkozáskor is. A fekete ob-sxidián a fény nagy részét elnyeli ugyan,de azért átlátszó, így a kormozott üveg-hez hasonlóan, kiválóan alkalmas anapfogyatkozás megfigyelésére, és akiteljes napfogyatkozáskor a „teszkatlipo-kát" a szeméhez emeli, bizony füstölgő,fekete tükröt lát: lángoló peremű feketeNapot - Holdat - a rendes Nap helyénis! A látvány nemcsak félelmetes és le-nyűgöző, fontos és hasznos dolgokra, azidőjárásban, sőt az éghajlatban beállóesetleges változásokra is következtethet-tek belőle.

Ami a napfogyatkozást illeti, több-ször hangsúlyoztam, hogy a mitologikusészjárást a sötétségtől való félelem moti-válta. Azt azonban elképzelhetetlennektartom, hogy a napfogyatkozások meg-figyelésének olyan műszerei, mintStonehenge I. csupán azt a célt szolgál-ták volna, hogy előre tudják, mikor vanfélnivalójuk (jobb félni, mint megijednialapon), mikor kell bemutatniuk áldoza-tot a katasztrófa elhárítására. Az ember-nek néhány évszázadnyi rendszeresmegfigyelés után rá kellett jönnie arra,hogy igazából nincs mitől félnie, (Hacsak nem attól, hogy az időjárás, éghaj-lat alakulását illetően az égiek rossz hír-rel szolgálnak.) Maga Stonehenge I. ís -ha hihetünk Hovuinak - az óra elvénműködött, vagyis a kezelőszemélyzetnektudnia kellett, hogy túlélik az eseményt,az „időnek van folytatása".

Meg vagyok győződve arról, hogy anapfogyatkozások megfigyelésének acélja jóslás (előrejelzés) volt. Ahhoz,azonban hogy megértsük, mit láttak, ésmít olvashattak ki eleink belőlük, előbbmeg kell ismerkednünk közelebbről anap fő lUe ve kény s é ggel.

Mi a napfolt? Napfoltoknak azokat asötét „ragyákat" nevezzük, melyek meg-határozott rend szerint bukkannak föl acsillag felszínén. Általában párosávalalakulnak ki, és amikor nagy méretű fol-tokká érnek, a kettős körül csoport ala-kul ki. A foltpárok mágnesesek, ellenté-tes polaritással, mintha egy Nap testébőlkifelé mutató mágnespatkó sarkai len-nének.

Hogyan keletkeznek a napfoltok? Alegelfogadottabb elmélet szerint (HORA-C:EW. BAISCOCK, 1961) napfoltciklus kez-detén a csillag általános mágneses téré-

196

nck erővonalai a felszínhez közel hú-zódnak, és szabályos két pólusú teret al-kotnak. Igenám, csakhogy a Nap foroga tengelye körül (erre épp a napfoltokelmozdulásaim l jöttek rá), és mivel nemszilárd test, különböző részei más-mássebességgel mozognak. A legnagyobbátmérő mentén, az egyenlítőn gyorsab-ban (25 nap alatt), a pólusokon lassab-ban (35 nap alatt) fordul egyszer körbea Nap, átlagosan tehát egy hónap alatt.Ez azonban épp a napfolttevékenység-től függően változik, a Nap forgása en-nek függvényében lelassul és felgyorsul-hat. A forgás egyenetlensége miatt amágneses erőtér eltorzul, a mágneseserővonalak lassacskán föltekerednek acsillag felszínére, a kezdeti egyszerű erő-vonal-eloszlás összegabalyodik, miköz-ben az erővonalak képezte csőben a hő-mérséklet süllyedni kezd, és csökken azanyag sűrűsége. Egy kritikus ponton acső két vége kilyukasztja a Nap „bőrét",és az első foltpArok megjelennek azarcán. Az elmélet szerint a ciklus végefelé az erőtérgombolyag kibogozódik, ésismét kétpólusú lesz. A „feltekeredés"spirál-jé Hege az erővonalak irányított-ságát a Nap két félgömbjén ellentétesséteszi. Ezért az északi és a déli félgömböna „vezető" foltok, azok, amelyek a for-gásirány szerint elől keringenek, ellen-tétes polaritásúak. Ebből az is követke-zik, hogy az új napfoltciklus során azerőtér irányultsága az előzővel ellenté-tes lesz.

Ciklusról beszéltünk. Nos, igen, a fol-tok száma századokra, évezredekrevisszamenően majdnem szabályosan is-métlődő ingadozásokat mutat. Hol tu-catnyi foltcsoport, vagy ennek többszö-röse ütközik ki a Nap felszínén, hol évc-

„...ÉKES, SZÉPSÉGES f>, TÜNDÖKLETES..."

kig olyan sirna a bőre, mint a babapop-sié. Ha „kiveri a ragya", napfoltmaxi-mumról, ha letűnnek a hegek, napfolt-mlnirnumról beszélünk. A napfoltszám11,1-11,3 év alatt éri el a maximumot.Két ciklus időtartama, ami alatt az ere-deti mágneses irányultság helyreáll, en-nek kétszerese: 22,2-22,6 esztendő. Akereken 11 (22) éves ciklus különös fi-gyelmet érdemel, - és nemcsak szám-misztikái okokból, bár úgy is! - mivel aNapban, Nap felszínén lezajló többi je-lenség (kitörés, alakváltozás, forgási se-besség megváltozása) ugyanilyen rit-musban ismétlődik. Ezért ma már nemnapfolt-, hanem naptevékenységi cik-lusról beszélünk.

Mivel a Nap foltjai szabad szemmelis láthatók, ejelenséget már az ókorbanrendszeresen megfigyelték. Erről, mintfentebb láttuk, nemcsak csillagászati föl-jegyzések tanúskodnak; a jelenség min-denütt a Nap mitológiájának szerves ré-sze lett. 1610-ben az akkor fölfedezetttávcsővel már a jelenség tudományosnyomon követése is megkezdődhetett,megbizonyosodhattak arról, amit addigcsak a mítoszok sejtettek, hogy a Nap isforog a tengelye körül. Azt pedig, hogya napfoltszám normális naptevékenységesetén kereken 11 éves ciklus szerint in-gadozik, 1843-ban fedezte föl (újra?)ügy néniét amatőr csillagász több évtize-des megfigyelés alapján. (Lehet persze,hogy a 22-es szám hiedelmi jelentősége,a 11 sugarú nap ábrázolások nagy számaés a napfolttevékenység „számai" közöttcsupán véletlen az egybeesés.)

Egy sokat vitatott elmélet szerint kül-ső okok is befolyásolják a naptevékeny-séget. A múlt században két csillagász, asvájci WÍM.F és az angol CARRINGTON hív-

197

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ó, TÜNDÖKLETES..."

ta föl a figyelmet arra, hogy a normálisnapfoltciklus és a Jupiter keringési ideje(11,87 év) közelítőleg egyezik, s Feltéte-lezték, hogy a Jupiter gravitációs ereje,az általa keltett árapály-jelenség idézielő a napfoltokat. Mivel az egyezés nempontos, az idő során olyan naggyá válikaz eltérés, hogy „legfeljebb arról lehet szó,hogy a }upíte? hatása - talán - kissé módo-sítja a napfoltciklust. De még ez sem bizo-nyos," (HÉDILKVÁW 1980: 202.)HÉDERVÁR!PÉTER ezt a felvetést sokad magával márcsak azért is elveti, mert mint írja, „abolygók íírkeltő ereje elenyészően kicsiny aNap gravitációjához képest", továbbá az el-mélet hibájául rója föl, amiért „magátólértetődően feltételezi, hogy a 11,1 év körülinapfoltciklus már időtlen idők óta így fo-lyik", ugyanakkor nem tud magyarázatotadni a napfoltciklusok időszakos rend-ellenességére (1. alább).

A bolygóhatások mértéke azért nemolyan elenyésző. Ha a Föld Napra gya-korolt vonzerejét l-nek vesszük, akkora többi bolygóra a következő értékekadódnak. Akicsiny, de napközeiben ke-ringő Merkúré majdnem annyi, mint aFöldé (0,91); a Földnél nagyobb és aNaphoz közelebb keringő Vénuszétöbb, mint a kétszerese (2,15), a távoli,de óriás Jupiteré annál is több (2,26),míg a többi bolygóé távolságuk miattegyüttesen is elhanyagolható. Egy1969-es fölfedezés nyomán érthetjükmeg, e számértékek mit is fejeznek ki.Fölismerték ugyanis, hogy a napi rela-tívnapfoltszámok menetében kimutat-ható egy kicsiny, de állandó jellegűperiódus, amely a Merkúr sziderikus(állócsillagokhoz viszonyított) kerin-gésével hozható kapcsolatba! Ennekalapján attól sem zárkózhatunk el,

hogy a Vénusz, a Föld és a Jupiter tö-mege is hat a Napra.

„Felvetődött továbbá az a lehetőség, hogynem annyira az egyes bolygók hatása érződika naptevékenység alakulásában, hanem azegyüttállásoké, főként azoké, amikor a naprólnézve nem is két bolygó látszik közelítőlegugyanabban az irányban, hanem három vagytöbb," {I.m.: 203.) Tudományos értelem-ben az árapályt keltő erők összegződé-séről van szó, de az együttállás fogalmáthasonló értelemben használja az asztro-lógia is; mint rendszerint pozitív hatástaz erők összegezéseként fogja fel. (Acsillagjóslás szerint a planéták hatásáthárom tényező befolyásolja. Az egyik:hol, pályájuknak melyik szakaszán tar-tózkodnak. A másik: egymáshoz képesthogy helyezkednek el. A harmadik: lát-szat szerint merre, előre vagy hátra mo-zognak. Mindhárom tényező lényegé-ben azt határozza meg, hogy a planétákereje milyen mértékben összegződik,vagy éppen egyenlíti ki egymást.)

GRAMJFIERKE ATrn.A csillagász egy cik-kében közzétesz egy grafikont, mely abolygók együttes „vonzerejének" válto-zását és a napfoltszám alakulását hason-lítja össze az utolsó 200 év során, feltűnő,hogy a két görbe csaknem azonos. „Azt,hogy a bolygóhelyzetek változását kísérőárapály-ingadozás a Napon hogyan vezet anaptevékenység kiváltására, mindmáig nemsikerült tisztázni, sőt, még az is kérdéses,hogy ez a görbe folytatódik-e, hiszen az utóbbiidőben mintha kezdene a bolygőállások jeleztemaximum lemaradni a napfoltgörbe mögött.Lehet, hogy a jelenség magával a Napon kel-tettdagállyal-apállyal függ össze. TRELLIS pél-dául megmutatta, hogy a napfoltok területe(nagyobb), és az aznap megjelenő új csoportokszáma magasabb, ha az adott helyen a bolygók

198

keltette dagályhullám magasabb. Mások be-bizonyították, hogy a Merkúr és a Vénusznapközelsége idején mérhető napfolttöbbletmutatkozik. Ismét mások más adatokra tá-maszkodva ezt kétségbe vonták.

Tény, hogy a bolygók a Nap körűi kering-ve változtatják a Naprendszer tömegközép-pontjának a helyét. Bár a bolygók össztömegea Napénak csak mintegy ezreléke, nagy tá-volságuk miatt képesek a Naprendszer kö-zéppontját időnként a Napfelszínén kívülrehelyezni. Mivel a Naprendszer minden égi-teste a tömegközéppont körül kering, ezért aNap a bolygók helyzetétől függően más ésmás pont körül kering, s ez az áramlási rend-szer változását eredményezheti. A kérdés az,hogyan teszi ezt," (GRANDFIERRE 1992: 16.)

A naptevékenység földi hatásairól kü-lön fejezetet lehetne írni, lett légyen szóannak meteorológiai, klimatikus, a föld-mágnesességet érintő, orvosi s általábanbiológiai következményeiről. A napfol-tokkal együtt jelentkező kitörések {flé-rek) következtében megnövekvő rönt-gen- és ibolyántúli sugárzás a magaslég-körben kelt zavarokat; a flérekból szár-mazó részecskék mágneses viharokatkeltenek a Földön; megváltozik az idő-járás, a csapadék mennyisége elsősor-ban, s ennek következtében a növényzetnövekedése (a fák évgyűrűiből kiolvas-ható a ciklusok időtartama), ami kihataz érintett állatfajok szaporulatára; s hogyaz emberre leselkedő ártalmakról isszóljunk, a fokozott naptevékenységközvetve a balesetek, az ideg-, a szív- ésérrendszeri betegségek számának meg-ugrását okozhatja.

Belátható, hogy a naptevékenységelőrejelzése - mitopoétikusan fogalmaz-va: a napisten hangulatának kifürkészé-se - mérhetetlenül hasznos lehetett (vol-

„...É.KES, SZÉPSÉGES Ö, TÜNDÖKLETES..."

na) a korai, időjárási és ég-hajlati válto-zásoknak kiszolgáltatott földművelő tár-sadalmaknak. Fürkészték is, a magukolyan eszközeivel, amilyen az asztroló-gia (mely eredetileg nem az egyéni sorskilátásait, hanem az egész társadalom, abelátható világ jövőjét kutatta). Mind-emellett az asztrológusok a planéták ha-tásait illetően ugyanúgy gondolkodnak,mint azok a csillagászok és napfizikusok,akik a bolygók Napra gyakorolt hatásátés annak földi következményeit kutat-ják. Ha egyszer s mindenkorra bebizo-nyosodik, hogy különböző bolygóállá-sok esetén másképp viselkedik a Nap,talán nem lesz akadálya többé annaksem, hogy végre tű dósok vizsgálják fölülaz asztrológia tapasztalatait.

Mindaz, amiről eddig szó volt, anormális naptevékenységre vonatkozik.1893-ban WALTER MAÜNDLK, angol csilla-gász régi feljegyzések alapján kiderítet-te, hogy 1715 előtt 70 éven át „pihent"a Nap; rendhagyó naptél, napfoltmini-mum volt, és mindazok a jelenségek,amelyek a Napon és a Földön a napfolt-tevékenység következményei, úgyszól-ván szüneteltek a jelzett időszakban.

JOHN A. Ennv, amerikai csillagász éscsapata a közelmúltban kimutatta, hogytöbb hasonló, rendellenesen hosszú,úgynevezett szekuláris napfoltminimumvolt a történelem során. Ezek azonosítá-sához többek közt a napfogyatkozáskormegfigyelt napkoronák alakjáról szóló régiföljegyzések szolgáltak alapul. A napkoro-na formája ugyanis összefügg a naptevé-kenységgel.

Ilyen volt a „kis jégkorszakénak ne-vezett hűvös SpÖrer-minimum időszakaaz újkor hajnalán (1400 és 1510 között).A „nagy század" rideg időjárásáról a tár-

199

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő, TÜNDÖKLETES..."

gyi emlékek is tanúskodnak. Az egykorúházakon megszaporodnak a kémények,a divat megváltozik; a korábban általá-nos lenge öltözetet prémmel szegélye-zett, magasan záródó, többrétegű ruhá-zat váltja fel.

„Ha a Spörer-minimumtől visszame-gyünk az időben, megállapíthatjuk, hogy azösszes kimutatható szekuiaris minimum ajégárak előretörésével járt együtt, vagyis hi-deg időjárással, A Spörer- és a Maunder-mi-nimumokat - ezt viszont történelmi följegy-zésekből tudjuk - szintén erős lehűlés kísér-te. Ezzel szemben a szekurális maximumokidőszakában a magashegyi gleccserek min-denütt visszahúzódtak, ami az általános fel-melegedés jele. EDDY úgy véli, s bizonyáraigaza van, hogyaíl,! éves 'normális'nap-foltciklusnak, csak viszonylag gyenge kihatá-sa van a földi időjárásra (...), a nagyobb idő-ket átívelő szekuiaris periódusoknak azonbanmar feltétlenül komoly szerep jut." (HÍ.DER-VÁKI1980: 198.)

Az elmúlt 5 ezer évben a szekulárismaximumok és minimumok sora ígyalakult: három nagy maximum követteegymást a korai ókorban. Az első Kr. e.2700-2600, a második 2400-2100, aharmadik 1900-1800 közé esett, az óko-ri civilizációk felvirágzásának idejére.Ezután három minimum következett: az„egyiptomi" (1400-1300), a „homéro-szi" (900-650) és a„görög" (500-300között), ezt a „római" maximum követ-te, amelynek időtartama csupán 100 évvolt a C-14-es szénizotóp mennyiségérevonatkozó mérések szerint, viszont 700a gleccser mozgások szerint (a mondott100 év a jelzett 700 éves periódus - Kr.e. 300 - Kr. u. 400 - közötti időszak kö-zepére esik). Majd jött egy kora közép-kori naptél, a G 14-es adatok alapján a

7. században, 400 és 700 között agleccsermozgások szerint. Rendhagyónapnyárvolta 12-13. században, és vé-gül jött a már említett két, zord időjárás-sal járó periódus. Bár a feltevés, hogy alehűlés szükségképpen zord történelmiváltozásokkal járna, csak rövid távon áll-ja meg a helyét, hiszen a tartós hideg azembert fokozott teljesítményre kénysze-ríti, és noha az sem állítható egyértel-műen, hogy az enyhe klíma kényelmes-sé teszi az embert, mivel Fékező hatásacsak hosszú távon mutatható ki, biztos,hogy a szekuiaris naptevékenység befo-lyásolta az emberi nem sorsát. A maxi-mumok fellendüléssel, a minimumokhanyatlással, de legalábbis szembeszökőváltozásokkal jártak. A három nagy,majdnem összeérő ókori maximum ma-gáért beszél. Ettől eltekintve ma sem vi-lágos, hogyan jöttek létre a „semmiből"az első civilizációk. A római „nyár" idő-szaka is kész csoda civilizatórikus szem-pontból. Nem véletlen fordult a rene-szánsz megújhodást keresve az antik Ró-ma felé. De azért a középkori maximumis termett egy csodát, az ókor óta egyet-len újat, ekkor szökött virágba a gótika.

Azért időztem ily hosszadalmasán etémánál, hogy világos legyen: az emberszámára, aki egész korai történelme so-rán a sorsát befolyásoló jelek után kere-sett, kutatott az égen, egyáltalán nemvolt mindegy, hogy alkalmi lehűlésselilletve fölmelegedéssel kell számolniaadott esetben, vagy jégkorszaknak, eset-leg „hosszú forró nyár"-nak néz elébe.Bizonyára mindent megtett azért, hogyelőre lássa, mi következik be. Fentebbírtam: a napfogyatkozások alkalmávalmegfigyelt napkorona alakjából voltmódja következtetni az időjárás várható

200

menetére. És minden okunk megvan ar-ra, hogy feltegyük, e lehetőséget már azókorban fölismerte.

Ha van jelenség, mely látnokot, tu-dóst egyaránt megigézett, a Nap koro-nája az. (íme egy fizikai jelenség tudó-soktól kapott szimbolikus elnevezése!) Anapkorona a Nap „légkörének" külsőképződménye, lényegében ez az az öve-zet, amelyet a gyerekek is sugarakkal áb-rázolnak. Két része van, a külső és a bel-ső korona. A külső korona sok száz mil-lió kilométerre sugárzik szerteszét, s ol-vad bele elmosódva a külső kozmikus sö-tétségbe. Messze túlterjed a Föld pályá-ján, magyarán, a mi bolygónk is a koro-na külső sugárövezetében kering. A bel-ső korona más; méretében úgy viszony-lik a Nap gömbjéhez, mint Sámson ar-cához lobogó sörénye, vagy mint egykorona ágai viselője fejéhez. A belső ko-rona nem látható a Földről, belevész avakító napfénybe, kivéve a teljes napfo-gyatkozás rövid perceit. Ha tehát valakimeg akarja figyelni, tudnia kell előre,mikor fog az bekövetkezni. És érdemestudnia, mert van rajta mit figyelni!

A napkorona alakja ugyanis a napte-vékenységtől függően periodikusan vál-tozik. Napnyáron, azaz napfoltmaxi-mum idején a belső korona ágai körbe-veszik a Napot. Naptélen, napfoltmini-mum idején viszont alul és fölül, a pó-lusokon a sugarak megrövidülnek, sőt,el is tűnhetnek. Ilyenkor csak két oldaltlátunk szárnyasín kinyúló koronasuga-rakat, esetleg alul farka, fölül bóbitájavan a korongnak (L, //. kép). Ismét máslátványt nyújt a korona hosszan tartó,szekuláris naptél idején. A Maunder-mi-nimum időszakában készült följegyzé-sek szerint a megfigyelők csak az úgyne-

„...ÉKES, SZÉPSÉGES ö, TÜNDÖKLETES.,,"

vezett „hamis koroná"-t, az állatövi fényhalványvörös gyűrűjét látták (e fényje-lenség az ekliptika síkjában különösensűrűn lebegő porszemcséket megvilágí-tó napfényről kapta a nevét). Hogy aszekuláris napfoltmaximumoknak is jel-legzetes napkorona alak lenne a kísérő-jelensége, arról a régi följegyzések nemtudósítanak.

Mi következik mindebből? Először isludjuk, hogy a napkorona háromfélealakja szélsőségesen eltérő időjárási (ég-hajlati) viszonyokat jelez. Másodszor,tudjuk, hogy az embernek mennyirefontos volt, hogy a jövőbe lásson e téren,s hogy a napfogyatkozásokat és más égijelenségeket jelekért: lényegében mete-orológiai prognózis céljából már az ős-időkben nyomon követte, s az írásbeli-ség kezdeteitől az égi jelekről rendszeresföljegyzéseket vezetett. Harmadszor, tud-juk, hogy a napkorona kétféle alakja, asugaras és a szárnyas forma mindenolyan ókori műveltségben, ahol teljes nap-fogyatkozás gyakran észlelhető volt,rendszeresen és egyidejűleg tér vissza az áb-rázolásokon (és velük együtt a koronanélküli, sima korongforma: 12., 21., 22.,24., 25., 62., 63., 156. rajzok).

Mindebből arra következtetek, hogya formákat tudatos megkülönböztetésülhasználhatták, az egymásnak megfelelőkompozíciójú sugaras és szárnyas for-mákat bizonyosan, s mindkét forma ih-Ictóje a teljes napfogyatkozások idejénvégzett megfigyelés lehetett. Ebben azösszefüggésben a sugarak nem egysze-rűen a Nap konvencionális díszei, ha-nem a napnyárjelei voltak, és a szár-nyak sem csak a röpülő Nap képzeletbe-li mozgásszerveit jelezték, hanem nagyonis valóságos „más állapotát", a naptelet.

201

A ZODIAKUS HŐSE

Ha van naphéroszi sors, mely igazánpélda értékű, az Héra ki észé. Mindaz,ami a naphéroszt jellemzi, benne meg-található, s ami egy naphérosztól elvár-ható, azt rendre megcselekszi. Ő a görögmitológia legtöbbet emlegetett, legtöb-bet foglalkoztatott hőse.

Alakját több hasonnevű héroszbólgyúrták össze. DIODORUS Sicuius háromHéraklészről tud; egy egyiptomiról, akrétai Daktülosz Héraklészről és a mihősünkről, akit megkülönböztetésül tí-rünszi Héraklésznek neveztek. ClCEBühatot, VARRÓ negyvennégyet, GRAVES hu-szonhármat különböztet meg elöneveík:Buphagosz, Daktülosz, Dór, Egyiptomistb. alapján. Rajta kívül több olyan hőstismerünk, aki tettei, sorsa alapján hé-raklészi alaknak minősül. Ilyen voltThészeusz, akit éppen ezért neveztek„athéni Héraklész"-nek. Hősünkneknemcsak görög megfelelői akadtak.Hozzá hasonló héroszokat az egész is-mert ókori világban tiszteltek. HÉRODO-TOSZ ezen az alapon azonosítja az egyip-tomi Honszu istennel, miközben egyip-tomi forrásra hivatkozva föníciai erede-tű istennek hiszi. A kelták „Nap-arcú"Ogma görög megfelelőjét látták benne;s kelet felé a föníciai (tűroszi) Melkar-ton, a zsidó Sámsonon keresztül a sumerGilgamesig s azon túl nyomozhatunkhasonmásai után.

Hér akiész, mint a naphéroszok álta-lában, párhuzamosan több héroszi sze-repet tölt be; kisemmizett trónkövetelőkirályfi {mint a mesében), népek ősapja{például a szkítákí), kultúrhérosz (szá-mos természetátalakító tettet hajt vég-re), jósdai hérosz és isten, akit templo-mokkal és szentélyekkel, szertartásokkalés áldozatokkal tiszteltek meg. Naphé-rosztól idegen funkciókat is kapott.Egyiptomi megfelelője, Honszu példáulholdisten volt. I. Antiokhosz Epipha-nész kommagenei király (trónra lépettKr. e. 62-ben) sziklába vésett horoszkóp-ján pedig a Mars bolygónak kölcsönöztea nevét (Püroeiszhéráklé, „Vörös Hérák-lesz").

A héraklészi mondakör áttekinthető-ségét nehezíti, hogy történetei más nap-istenek és naphéroszok mítoszaival, leg-többször Apollónéval keverednek. Ket-tejük közös történeteit többféleképpenis értelmezhetjük. Például, mint planétaikrek (Nap és Hold, Nap és Mars)együttes vállalkozásait. 'Vagy mint a vakcsillagképóriásét, Orionét, aki Héliosz-hoz megy, hogy szeme világát visszanyerje,Mint a Nap megszemélyesítője Apollónis találkozhat valamelyik Héraklész-csil-lagképpel, az Opkiuchusszal vagy a Her-cw&ísel. De úgy is tekinthetünk rájuk,mint egymásra következő periódusok,például az emelkedő és hanyatló félév

203

A ZODIÁKUS HŐSE

egymással versengő napisteneire, hisz'Héraklész és Apollón rendszerint ellen-felek. Amikor Apollón Püloszt, az égi„Kapu"-t védelmezi Héraklésszel szemben,mint az Ikrek havának szülötte és a hó-nap olümposzi védnöke, azt akarja meg-akadályozni, hogy a hérosz az egyik fél-év tartományából a másikba jusson. (AzIkrekben, a nappálya és a Tejút egyikkereszteződésében volt az égi kört - azévet! - ketté választó egyik égi kapu.)Kettejük h át a lom cseréj ere utal az a tör-ténet, mely szerint Héraklész megpróbáltaelrabolni Apollón delphoi jóshelyéről a szentháromlábat, hogy vele a maga nevében új jós-helyet alapítson.

Sorsukban sok a párhuzamosság. Aty-juk Zeusz volt, rnár gyermekkorukbanaz életükért kellett harcolniuk, vad ter-mészetű, kegyetlen isten mindkettő. Hé-raklész éppoiy híres íjász volt, mintApollón. Napistenhez illően halálospontossággal találnak célba nyilai, sazok éppúgy a sötétséget széthasítófénysugarakat szimbolizálják, mint a„homályoszlató" Apollónéi. Végezetül,Héraklészhez hasonlóan Apollónnak isegy földi (alvilági) uralkodó szolgálatábakellett állnia egy esztendőre, vagy egy„nagy évre" (egy 8 éves Nap-Hold-Vé-nusz ciklusra).

Az elbeszélések szerint Héraklésznekégi atyja, de földi anyja volt, A „földi" jel-zőt akár idézőjelbe is tehetjük. Alktné-né, az anya ugyanis holdistcnnő volt. Anevében rejtőzőw'w tő jelentése „Hold",„holdfény", „holdvilág" {vő. lat. merisis„hónap", nem. dér Mond „Hold"). Úgytartották, hogy az éj, amikor AlkménéZeusszal hált ésHéraklész megfogant, olyanhosszú volt, hogy a Hold háromszor kelt fel.Ezért nevezték volna Héraklészt a

„háromszoros Hold gycrmeké"-nck. Avalóságban a „háromszoros Hold" aholdistennő-háromság neve volt.

Zeusz volt az, aki megparancsolta aHoldnak, hogy nyújtsa cl az éjszakát, ésHé-liosznak, hogy oltsa ki a Nap tüzet, vagyisfogja ki a lovakat a kocsijából és maradjonotthon, mert - úgymond - egy Héraklésztnem lehet kapkodva nemzeni. Hélíosz mo-rogva engedelmeskedik, ami érthető, hi-szen a tervezett hérosz neki is vetélytár-sa. (Héliosz nem maga világít; tüzes lo-vai és szekere „gyújtják fel az eget". Ezis példa az égitest és megszemélyesítőjeketté válására.)

Az idő (a Nap és Hold) megállításá-nak isteni csodájával más mitológiákbanis találkozunk. Amikor Dagda, a pogányírek „jóságos, jó istene" - Héraítlész egyikír megfelelője - együtt hál szerelmesével,9 hónapon át az égbolt tetején tartja a Napát,hogy az asszony, aki másnak a felesége, mégugyanazon a napon szülje meg fiukat. (Vő.még a Nap és a Hold megállításának bib-liai csodájával. Józs 10,13; Hab 3,11.)

Végső soron Alkméné az égi király-nénak, Hérának földi mása lehetett, hi-szen fia egész „földi" életét Héra szolgá-latának szentelte. Neve is azt jelenti:„Héra dicsősége", „Akinek Héra dicsőségetadott". (A hőst sok jelzővel tiszteltékmeg. Közülük jó néhány mutat napis-tenségére. Nevezték „Fényes Szemű"-nek,„Győztes"-nek,„Gyógyltó"-nakéslíí-gyóöló"-nek, mint ApoIIónt, „Mennyed-nek., „Minden Rosszak Elhárítójá"-nak,„Szabadító"-nnk. és „Almá"-n&k, mint akeresztény Fiúistent. A fiűság a naphéro-szi sors része. Aszoláris hősök szerepkö-rük szerint atyai, anyai, a mesekutatás-ban használt műszóval: „elkűldői",„adományozói" parancsok végrehajtói.

204

AZOUIÁK.US HŐÜE

A hős Hérának köszönheti, hogy márcsecsemőként halhatatlan lett. Az elbe-szélés szerint ugyanis Albnéné, a féltékenyHérától féltve, nyomban születése ulán „ki-tette" a gyermeket, Héra pedig, aki „véletle-nül" épp arra járt, Athéné rábeszélésére meg-szoptatta. Az istennő teje Héraktészt halha-tatlanná tette. A történet szerint a Tejút, amiannyira fontos szerepet játszik a Napról szó-ló elbeszélésekben, ekkor keletkezett; a nagyerejű csecsemő oly mohón kapott Héra emlőjeután, hogy a tej az égre fröccsent. (Nem árt,ha tudjuk: a „tehénszemű" Héra azegyiptomi Háthor tehénhez vagy Nut-hoz hasonlóan maga volt az ég, szűkebbértelemben a Tejút nő alakú megszemé-lyesítője.) Egy másik forrás szerint a Tej-út akkor keletkezett, amikor Rheia anya erő-szakkal elválasztotta a csecsemő Zeuszt. Ezcsak azt bizonyítja, hogy a „dolgok" azegymásra következő istennemzedékkelmegismétlődnek.

A halandó földi anya beiktatására aszoláris mítoszok belső logikája miattvolt szükség. Egyrészt úgy látszik, mint-ha a Nap a földből, a földanyától szület-ne; másrészt, mivel minden este eltűnika látóhatár mögött, halhatatlanságábanis halandónak hitték. Az anyaistennőkfelemás természetét, Alkméné jóságát,Héra gonoszságát Héraklésszel szembenszintén ez magyarázza; a Napot anyjaszüli és szoptatja, de halálát is ő okoz/a,immár feleségeként. A naphérosznakugyanis újra kell nemzenie vele önmagát,amibe bele is hali az egyiptomi Nut es-ténként fölfalja a Napot, az így tér visszaaz anyai méhbe, hogy reggel újraszület-iicssck. A Földre vonatkoztatva a képnekaz az alapja, hogy a Nap nem ott nyug-szik le, ahol kél; jelképes értelemben:nem ott fogamzik, ahol a világra jön

majd, nem úgy tehát, ahogy egy közön-séges halandó esetében elvárható lenne.Ezt a képzetet az égre vetítették, és több-nyire a Tejúttal hozták összefüggésbe,mivel a Tejút két helyen metszi a Nap„életpályáját", és bizonyos korokban, ígyaz elmúlt kétezer évben is, e metszéspon-tok az év átellenes naptári csomópontja-ival egybeestek. Időszámításunk kezdeteóta a Nap a téli és nyári napforduló ide-jén tartózkodik a Tejúton. Ezért azono-sult téli születésnapjának, a téli napfor-dulónak az égi színtere: a felső tejút ha-sadék a napszülő anyaistcnnő ölével. (Az„öl" tavaszi megfelelője a Cetus csillag-kép szája, amelyen a tavasszal születőNap távozik. Ez a változat maradt fennHéraklész és Hészíóné történetében.)

Ha természeti tapasztalatra és égi je-lenségekre vonatkoztatjuk, a kannibálanya (feleség), azaz az orális (szűzi) fo-gantatás képzete nem tudatlanságból,hanem a napjárás körkörössége folytánkeletkezett. F./ek után miért is lennemeglepő, hogy Héraklész és Krisztuséletének csodás elemei emlékeztetnekegymásra. Krisztus a Szendétektől (tu-lajdonképpen az Atyától) fogantatik,Héraklésznek is az Égi atya a nemző-apja. Krisztus halandó anyja szüzén fo-gant, de földi férje is van. Alkméné isszűz, amikor nászéjszakáján Zeusz földiférje képében meglátogatja. Húsvéti po-kolra szállásának jellemző középkori áb-rázolása Krisztust úgy jeleníti meg,amint belép s poklot megtestesítő óriáscet alakú szörny száján, Héraklész a Ké-tó szörny képében ugyanígy és ugyan-akkor, a tavaszi nap éj egy e ni őségkorgyőzi le a Halált.

A naphéroszok nemcsak föld- és tej-út-, hanem holdistennői minőségében is

205

A ZODIÁKUS HŐSE

feleségül veszik a Nagy Istenanyát {azasztrológiában a szűz Hold az anyaméhvédnöke; Szűz Máriát, mintha csak po-gány istennő volna, előszeretettel ábrá-zolták Holdon állva), aminek szinténnaptári oka volt; tulajdonképpen a nap-holdjárás egyeztetésének a szándéka. Akülönböző elgondolásokat megtestesítőistennők a közös női (anya-, feleség-,szűzleány-) szerep révén váltak egylénye-gűvé (hasonlóan a Szentháromság sze-mélyeihez). Ezért írhatja GRAVIÍS, hogy „ehold-istennőnek számtalan neve volt: Héra,Athéné, Augé, lóié, Hébé" (ez utóbbi Hé-raklész felesége a mennyekben).

Naptári célzatú Nap-Hold nászt sej-tet a Theszpiosz leányairól szóló rege,mely elbeszéli, hogyan hált Héraklész 50egymás utáni Éjszakán Theszpiosz 50 leá-nyával Valójában csak 49-cel, mert az öt-venedik nem adta oda magát a hősnek.Haláláig szűz maradt, és papnőkéntszolgált Héraklész theszpiai szentélyé-ben. Ennek alapján GHAVES az 50 (49)leányzót holdpapnőknek tartja, mivelszámuk megegyezett a két olimpiász kö-zött eltelt holdhónapok számával. Hanem hónapokban, hanem hetekben ésnapokban számolunk, akkor is nap- ésholdszám a 49 (7x7), lévén a 7-es a Napszent száma, de azért is, mert a luniszo-láris naptárakban a 7x7 nap a 6x7-telfelváltva szerepel mint naptári egység; akét ciklus tesz ki kereken egy évszakot.

A mondottakat összefoglalóan pél-dázza az az etruszk bronzíükör, melyenJupiter (Zeusz) látható, amint áldását adja'Hercele'és'luno'(Héra) szent házasságára,(...) fl római esküvőkön a menyasszony övéna lunónak szentelt csomót, melyet a vőle-génynek kellett kibogoznia, 'Hercules csomó-jánnk'nevezték." (GKAVTLS 1970: II. 133.)

Héraklész születése naphéroszhozméltóan zajlott le. ókori szerzők fogal-mazása szerint Zeusz atya isteni fénnyelárasztotta el a thébai szülőszobát; én úgymondanám, Héraklész világrajövetelea nap fölkeltéhez volt hasonlatos. Nemegyedül jött a világra. Ekkor született ha-landó nevelőapjától való félikertestvére,Iphiklész is, aki a félistennek éppen olyangyenge, halovány mása volt, mint aNapnak a Hold.

Az ókori szerzők különös fontosság-ottulajdonítanak annak, mikor születettHéraklész. OVIDIUS szerint akkor, ami-kor a Nap azÁHatöv 10. jegyébe lépett,THEOKRITOSZ szerint viszont akkor, ami-kor a Nap azÁllatöv 1. fokán állt. Mind-két vélemény arról tanúskodik, hogynapistent tiszteltek benne. Az Álíatöv10. jegye ugyanis a Bak, amelybe a télinapforduló esik. OVIDIUS szerint tehát atéli napfordulókor, a thébai újév napjánszületett volna, mint Zeusz, Mithras,Krisztus. Ha viszont az Álíatöv l. fokánálló Nappal együtt jött a világra, akkortavaszi Újévgyermek volt, mint Marduk,akt a tavaszi napéj egyéni ősé g kor szüle-tett - vagy támadt fel közel-keleti fel-fogás szerint: a keresztény naptárban akét felfogás ötvöződik. Jézus télen szü-letik, de tavasszal támad fel.

A naphéroszok életrajzában az olyansorsforduló, mint a születés (napszakszerint napkelte, éves szinten téli nap-forduló vagy tavaszpont) sokkal jelentő-ségteljesebb, mint az azt követő átmene-ti életszakasz, a gyermek- és serdülőkor.Nem csoda, hiszen a kelő Nap lényege-sen szembetűnőbb változást hoz az éj-szakához képest, mint a délelőtti Nap akelő Naphoz képest, a naptári fordula-tok pedig szintén igazi fordulatot jelen-

206

A ZODIÁKUS HŐSE

tenek. (Jézus evangéliumi élettörténeté-ben, ami igazán csodálatos, az foganta-tása és születése illetőleg feltámadása;ifjúságáról viszont nem jegyeztek Fölserami említésre méltót.) E sorsfordulóktehát csomópontok, abban az értelem-ben is, hogy köröttük a hős kilétére uta-ló jelek összesűrűsödnek.

Ezek körébe tartozik Héraklész elsőhőstette, amit egyes elbeszélők az újszü-löttnek, mások az alig egyéves csecse-mőnek tulajdonítanak. A történet sze-rint Héra egyszer éjféltájban két hatalmaskék kígyót küldött a gyerekszobába, hogy Öl-jék meg a gyermeket. Az ikrek a zajra feléb-redtek, mire ismét vakító fény árasztotta el aszobát {nyilván annak jeleként, hogy aNap „felébredt", vagyis felkelt). Fivéresikoltozni kezdett, de a „gyereklész" nem ret-tent meg, puszta kezecskéjével megfojtotta akét szörnyeteget. A képet PINDAROSZ úgymagyarázta - helyesen -, hogy Hérak-lész az újévi napgyermek, akinek erejemegsemmisíti a kígyó jelképezte tél ésáltalában a sötétség hatalmát. A két óri-ás kék - alighanem sötétkék, tehát éjszí-nű - kígyó az Állatöv mentén tekergőzőnagy Kígyó csillagképeket, a Hydráí és aSerpensi testesíthette meg.

A hőstett naptári vonatkozásaira vetfényt, ahogyan a megkönnyebbült Alk-méné megünnepli. Száraz ágakból rakotttűzön elégeti a kígyók tetemét, a palotaoromzatát vadolajfa-koszorúval ékesíti, ésvadkant áldoz Zeusz oltárán. A görö-gök a vadolajfát a tavaszpont fájánaktartották. Héraklésszel azért hoztákkapcsolatba, mert ez volt a hős egyikfeltevés szerinti szütetésnapja. A felnőtthérosz legkedveltebb fegyvere vadolajfa-buzogány volt; amit úgy csinált magának,hogy kitépett egy fát gyökerestül, és az ágait

letöriielte. A buzogány a mesehősök jel-legzetes fegyvere, és a fanyűvés is jel-legzetes raesemotívum, emellett tipiku-san nap- és csillaghéroszhoz illő csele-kedet. Az ókorban a kentaurokat, a kö-zépkorban Sámsont fanyűvőnek kép-zelték el ( 146. raji). A kép a Tejút (a fa),illetve bizonyos tejútcsilfagképek, Ori-on, Nyilas, Kentaur és a Nap együtt-állásán alapszik.

A vadkanáldozat ezzel szemben aNap téli születésnapjára emlékeztet: asertés már az ókorban a télközépi ün-nepek áldozati állata és ünnepi fogásavolt Hellaszban is. (Ilyen nagy múltúeledel az újévi malacpecsenye!)

A tűzrakásnak is van naptári jelen-tősége: Ál km éné télbúcsúztató máglyátgyújtott, amilyent ma is gyújtanak Eu-rópa-szerte, rendszerint húshagyókor,legkorábban Gyertyaszentelő napján.Elégetik a gyümölcsfák meg a szőlő met-szése nyomán visszamaradt halott, szá-raz rozsét, hogy sarjadzásra buzdítsák arügyeket, s a tél mindenféle maradékát,szemetét, amit a kígyódögök (a kígyóklevedlett bőre) jelképeznek. Az ókoriHellaszban, Attikában az Antheszteiion(„Virágzás") hónap előtti napokra (feb-ruár első fele) esett ez az ünnep.

Héraklész gyermek- és serdülőéveiérdektelenek. A tanulóévek ezek; s per-sze mindenben - termetre nézve is - ki-magaslik társai közül. Első'hőstetteiazon-ban már elárulják kilétét. Vérszomjas, ke-gyetlen suhanc, amilyenek általában amarsikus kamasz napistenek. Héra meg iselégeli túlkapásait, és őrültséggel sújtja. Ahős elmeháborodásában lemészárolja sajátgyermekeit. Vagy ezért kellett trőnbitorló ve-télytársa szolgálatába állnia, és annak meg-bízására 12 hőstettet végrehajtania, mint

207

A ZODIÁKUS HŐSE

143. Hérák lesz 12 munkája, Az oliimpiiú Zeusz templom mttopéi

208

A ZOniÁKUS HŐSE

egyes ókori szerzők állítják, vagy azért,mert a Nagy istennő ezt szabta a halhatat-lanság elnyerésének a fejtételéül.

Eurüsztheusznak hívták azt az alakot,aki Héra cselvetésének köszönhetően hősünk-től elbitorolta Argosz, Tirünsz és Mükénétrónját. KERÉNVI KÁROLY szerint a nap-hérosz ellenségéhez illően valójában azAlvilág királya volt.

Héraklész leginkább erről a 12 hős-tettéről, ismertebb nevükön a „mun-kák"-ról nevezetes. Minden naphérosz-nak hasonlóan „munkás" az élete. A mi-tikus, meséi hősöknek is, hogy szerel-mük betelj e sülj ön, fele királyságukat (azév napos fele fölötti uralmat) vagy ép-pen a halhatatlanságot elnyerjék, em-berfeletti feladatokat kell végrehajtani-uk, s ezeket rendszerint ellenségük szab-ja ki rájuk, és végrehajtásukat egy go-nosz banya nehezíti.

Ismeretes, hogy Héraklész hőstett-számba menő munkái a Nap Állatövönmegtett útjának 12 állomását jelképezik.Már a munkák száma is erre enged kö-vetkeztetni, még inkább az, hogy Hérak-lészt vállalkozása sikeres teljesítéséhez a 12olűmposzi isten fegyverezte föl, márpedigaz olümposziák épp azért voltak ennyi-en, mert ők voltak az év hónapjainak, azállatövi jegyeknek a védnökei. Héraklészmunkái végeztével 12 oltárt állított hálábóla 12 olümposzinak. 12 próbája szerint szer-vezte újjá az olümpiai játékokat. Ő maga isindult az első versenyen, és persze mind a 12számban (dodekaifilon) övé lett a győzelem.

A különböző forrásokban nem ugyan-az a 12 munka szerepel, sorrendjük iseltér egymástól, s abban sincs egyetér-tés, hogy egyéb jeles tetteit, amelyeknekpedig szintén vannak naptári-csillagá-szati vonatkozásai, mikor, mely munkák

kapcsán vitte végbe. Általában két szom-szédos munkát cserélnek fel a szerzők (aharmadikat és a negyediket, az ötödiketés a hatodikat, a tizenegyediket és azutolsót), s egészében véve úgy tűnik,mintha az az igyekezet hajtotta volnaőket, hogy a munkák és a hónapokegyeztetése mennél meggyőzőbbnekhasson. Én azokat a munkákat vettemalapul, melyek a Kr. e. 5. század elsőfelében épült olümpiai Zeusz-templommetopéin láthatók (143. rajz), abban asorrendben, amiben az ókori forrásoktöbbségéhez igazodva a modern mítosz-kutatók megegyeznek. Mégpedig:

1. munka: a nemeai oroszlán2. munka: a léniái Hüdra3. munka: a kerűniái szarvas4. munka: az erümanthoszi vadkan5. munka: Augeiász istállói6. munka: a sztümphaloszi madarak7. munka: a krétai bika8. munka: Diomédész lovai9. munka: Hippolüté öve

10. munka: Gérüón gulyája11. munka: a heszperiszek almái12. munka: a Kerberosz

Bizonyos munkák több csillagkép-hez, jegyhez illenek. Ezzel kapcsolatbanfölmerül a kérdés: a munkák egymás-utánja végül is a Nap melyik futását kö-veti, az évest vagy a „világévest"? Netánmindkettőt egyszerre? Hogy tudjuk: aNap egy év alatt az un. kis évkörben elő-re haladva, a Kostól a Halakig járja vé-gig a csillagképeket. Ugyanakkor hát-ráló mozgást végez a csillagképekben;ezt a kört rendkívül lassan, kereken26 000 év alatt teszi meg, ezt nevezzükvilágévnek. Erről a jelenségről, aminek

209

A ZODlAKUS HŐSF,

precesszió a neve, már a mítoszok is tud-nak. Modern értelemben vett tudomá-nyos igénnyel elsőnek egy Kr. e. 2. sz.-faan élt görög csillagász, HIPPARKHOSZírta le. Az ő munkásságát a hősünkkelfoglalkozó legtöbb mitográfus: AFOLO-DOROSZ, DlODORUS SlCULUS, HVGINUS, Ovi-

DILS, PAUSZANIASZ, PLUTARKHOSZ, VALERIUSFRACCUS és mások ismerhették, hiszenutána éltek.

Értelmezési nehézséget okoz, hogy aprecesszió fölfedezésével a hónapok éscsillagképek szimbolikája többértelműlett. Azzal például, hogy a tavaszpont aBika csillagképből a Kosba majd a Ha-lakba hátrált, megváltozott a három csil-lagkép „tartalma" (a hónapoké nem),miközben a régi képzetek az újabbakkalelkeveredve nyilván tovább éltek.

Tovább nehezíti a megértést, hogy„flzelbeszélők nem tudták biztosan, (...) Hérák-lésnek Eurystheusnai tizenkét munkát kel-lett-e elvégeznie, vagy tizenkét évre szólt akötelezettsége, s esetleg tíz munka is elég volthozzá." (Több forrás szerint az istennőeredetileg 10 munkára kötelezte a hé-roszt, s az úgy kerekedett ki 12-re, hogyEurüszlheusz hozzácsapott még kettőtazok helyett, amelyeket a már elvégzet-tek közül nem fogadott el érvényesnek.Emögött az házódhat meg, hogy a görögcsillagászok viszonylag későn, a Kr. e. 2.sz.-tól fogva különböztettek csak meg 12állatövijegyet. Az sem kizárt, hogy a 10munka egy 10 csillagképből álló Zodiá-kust jelképezett egy 10 hónapos munka-évre vonatkoztatva - ezért lehetett „mun-ka" a hőstettek neve -, annak mintájára,ahogy a Romulusnak tulajdonított elsőrómai naptár is egy 10 hónapos gazda-sági évvel számolt, amibe a műn katlantéli hónapok nem számítottak bele.)

„Az engesztelés és szolgálat időszaka azisteneknél egy nagyévig, vagyis nyolc esz-tendeigtartott, így volt Apollőnnál, így voltállítólag Kadmosnál, és az egyik számításszerint Héraklésnél is: az elsS tíz munkátállítólag nyolc év és egy hónap alatt végezte(•/."{KERÉNYI 1977:278.)

Ha Héraklész 12 évig dolgozott, azazt jelenti, hogy egy Ju pite r-ciklus volt aszolgálati „éve" és, nem egy-egy hónapot,hanem egy-egy esztendőt kellett minde-gyik állatövi csillagképben eltöítenie. Et-től persze még a munkák és a csillagké-pek megfeleltethetők lennének. Más ahelyzet azonban a nagyévnek nevezettVénusz-ciklussal. Ezen a cikluson belül,ha a 10 munkának megfelelően 10 sza-kaszra bontjuk, akkor 292 napos (kereken10 holdhónapos) „nagy hón apókat" ka-punk. (Két „nagyhavonként", azaz 5S4naponként kerül a Vénusz a Naphoz ké-pest ugyanabba a helyzetbe.) Éppenség-gel ezek a Vénusz-járás szerinti időtarta-mok is megfeleltethetők egy „vénuszhé-rosz" Héraklész munkáinak, de ebben aszisztémában értelmetlenül bonyolult éssajátos logika érvényesül: a Vénusz kerek10 hónaponként egyre hátrébb kerül azÁllatövön, hol egy, hol több csillagképetátugorva. Mivel az egymás utáni nagy-években változik a Vénusz-járta csillagké-pek sorrendje, a munkák és a csillagké-pek egyeztetésének ebben a rendszerbennincs semmi értelme.

Látni fogjuk, hogy a mítoszkörökbenfeltűnően sok csillagkép azonosítható,ami arra vall, hogy a „munkás" történe-tek szerkesztése viszonylag későn fejező-dött be. Ez egybevág azzal, hogy az Ál-latöv is csak a klasszikus ókor végénnyerte el végső sorrendjét. (EUKTÉMÓNgörög naptára Kr. e. 430 körül már a

210

A ZODlAKUS HŐSE

mai zodiákusjeleket vette alapul a hó-napbeosztásnál, először azonban csakARATOSZ írja le őket részletesen Pkaino-mena című csillagkölte meny ében, a Kr.e. 3. század első felében.) A korai szer-zők hallgatása is erről árulkodik. Olyannagyságok, mint HÉSZIODOSZ vagy HO-MÉROSZ, nem beszéltek 12 munkáról.Héraklész ősalakjának a Zodiákusanyilván eltért az általunk ismerttől. „ApelaszgHéraklésznek-az év kelta istenéhezhasonlatosan (...) ~ valószínűleg egy tizen-három hónapból álló éven kellett végighalad-nia. Az ír és walesi mítoszokban a hónapokszimbólumai ilyen sorrendben következtekegymás után: szarvas vagy bika, árvíz,szél, harmatcsepp, sólyom, virág, máglya,lándzsa, lazac, domb, vadkan, hullám éstengeri kígyó. A babiloni Gilgames-eposz-ban viszont Gilgames kalandjai azÁllatövjegyeivel függnek össze, márpedig a tűrosziHéraklésznek sok közös vonása van Gilga-messel," (GRAVES 1970: II. 156.) GRAVESnem csillagképekről, hanem hónap-szimbólumokról és jegyekről beszél.Tudjuk, hogy a precesszió következtébena jegyek időszámításunk kezdetétőlténylegesen elszakadtak névadó csillag-képeiktől, és hónapjelek lettek. Énazonban - figyelembe véve, hogy a kor-ban, amelyben ezek az elbeszélések vég-ső formájukat elnyerték, még csillagképés jegy egybeesett - a munkákat az állat-övi csillagképekkel egyeztettem égi kör-nyezetüket is figyelembe véve.

1. munka: a nemeai oroszlán elejtéseSzinte minden ókori mitográfus

egyetért abban, hogy az első munka álla-ta a fent említett szörnyeteg volt, a thébaiszfinx állítólagos testvére. A nemeai orosz-lánt vagy Tűphón, a forró szárazság démo-

na, vagy Orthosz kutya, a kánikulát jelzSNagy Kutya csillagkép egyik névadója nem-zette, egyes szerzők szerint Ekhidna kí-gyóistennővel, az Oroszlán csillagkép talpaalatt tekergő Vízikígyó anyjával. Mondjákanyjának a Khimairát is, St szintén Ekhidnaellette.

144. Phanes vi l lgrajön a liodíákiis vílügtojásS-ból. Orphikus dombnrmű

A nemeai oroszlánt az Oroszlán csil-lagképpel azonosították már az ókorbanis. Egyes források úgy tudják, hogy Ze-usz mint a királyság állatszimbólumát he-lyezte a Zodiákus élére. A munkáról szólóelbeszélések viszont azzal zárulnak, hogyHéra csinált belőle a legyőzése után csillag-képet: (Az állatok királya az égi király-nőknek volt szentelve.)

Ha az első munka az Oroszlán csillag-képhez kapcsolható, akkor ez azt jelenti,

211

AZODIÁKUS IIÖSE

hogy a görögök, de legalábbis a théba-iak ismertek egy Oroszlán hónappalkezdődő évet, még abból az időből, ami-kor a nyári napforduló az Oroszlán csil-lagképbe esett (a Kr. e. 3. évezredben).Több városállam, Athén és Delphoi pél-dául még a klasszikus korban is a nyárinapfordulóval kezdte az évet. Nem ki-sebb csillagász, mint Pi ÖLEM Át ősz java-solta, - egy még élő hagyományra tá-maszkodva? - hogy az Oroszlán jegy 0.fokától számolják a napévet. Mindenalapja megvolt erre, hiszen az Oroszlánolürnposzi ura maga az istenek királya,Zeusz volt, s a jegyet már az ókoriasztrológia is a Nap „házá"-nzk tekintet-te. A csillagkép (jegy) kiemelkedő jelen-tőségét mutatja, hogy a késő antikvitás-ban Phanest (Aióiit), az „Idő", „Örökké-valóság" megtestesítőjét, oroszlánfejje]vagy a hasán oroszlánnal, testére csa-varodó kígyóval ábrázolták, rendszerinta Zodiákus gyűrűjébe foglaltan (144.rajz). Afefgyó is ídőjelkép, de az együttesaz Oroszlán-Vízi kígyó kettősére, azOroszlán hónap korábban már taglalttüzes, vizes természetére is utal. Ez a hó-nap volt a hőség és Egyiptomban az ára-dás időszaka; Orthosz és Tűphón, azegyiptomi Széth görög megfelelője, ezértszerepel a történetben.

Hémklész 30 napot adott magának afeladatra. Nem végezhette volna el hama-rébb, a Nap áthaladása egy-egy csillag-képen átlagosan egy hónapig tart. Anapjárásra vonatkozik az a kitétel is,hogy a nemesi oroszlán barlangjának kétbejárata van, Értelemszerűen: a Nap azegyik végén lép egy-egy csillagkép „bar-langjába", azaz cikkelyébe, és a másikvégén lép ki belőle. Még egy naptáriutalás az évkezdő munkával kapcsolat-

ban: a jutalmat, amit az elbeszélők szerintHémklész Nemea városától kapott az orosz-lán elpusztításáért, átengedte 360 kleóniaiszövetségese rokonainak. A 360 kleóniai azéliszi háborúban az ő oldalán harcolva esettel. A naphérosz oldalán elhulló hősök azév fogyó napjait jelképeztek, maga amozzanat pedig az Oroszlán hónap év-kezdő jellegét hangsúlyozza.

Mivel a nemeai oroszlán sebezheteílenvolt, a hős fejbevágta buzogányává!, maja azelkábutt állatot megfojtotta. A bőrét lenyúztaés felöltötte, így ő maga is sebezhetetlen„orvszlánember" lett. Ugyanezt mesélikelső elejtett oroszlánjával kapcsolatbanis, ami hősünk „oroszlánéin berségct",naphérosz-voltát hangsúlyozza.

Az a kép, hogy Héraklész magára öl-ti az oroszlánbőrt, szó szerint azt jelenti,hogy a Nap az Oroszlán csillagképbe lé-pett. Mivel azonban a hős többé nem ve-ti le e díszt, ennél tágabb a jelentése.Öltözete azt fejezi ki, hogy igényt tartEurüsztheusz trónjára a földön (az alvi-lágban) és Zeuszéra az égben. Hérak-lész ezzel a tettével tehát jelképes ural-kodását kezdi meg az esztendő felett.

Erre vonatkozik az antik asztrológiajellemzése is az „oroszláni", Oroszlánjegyben született emberekről: „Királyijegy. Mivel nem mindenki lehet uralkodó,sokan vadászok lesznek az akkor születettekközül. Általában jőindulatúak, de hirtelenharagúak, néha durvák, erőszakosak..."(KÁKOSY 1978: 185.} Ejellemzés illik hő-sünkre.

A Nap oroszláni erejének jellemzőepikus példáit már láttuk ugyan, dehadd idézzek még egyet a Királyok köny-véből. Az eposz egyik naphéroszi hőse,Firédún a legyőzött sárkánykirályt elszakít-hatatlan oroszlánbőr szíjakkal kötözi meg:

212

AZODIÁKUS HŐSE

„a gúzst szerte mm tépi bősz elefánt". (IV.könyv.) A szíj tartóssága nem az orosz-lánbór kivételes szívósságának köszön-hető; az Oroszlán havában tartózkodóNap erejét jelképezi, és győzelmét az ejt,hideget megtestesítő sárkány felett,melynek az Oroszlán talpa alatt heverőVízikígyó a csillagképe. Az asztrológiaszerint a két legvilágosabb és legmele-gebb nyári hónapban, a Rákban és azOroszlánban a sárkány planétája, a Sza-turnusz „rangvesztés"-ben, „száműze-tés"-ben van.

A metaforák kiüresednek. Az orosz-láni tulajdonságokkal valamikor dicsé-róleg jellemeztek embert. Az oszmán-török arsilan eredetileg „oroszlán"-t,„erős, hős ember"-t jelentett. Magyarszóhasználatban a múlt században azarszlán jelentése „divatfi"-vá, „úri asz-faltbetyár"-rá kopott {vő. régies fra., ang.Hon, „oroszlán", „divatfi", „bálvány").

2. munka: a lemai Hüdra elpusztításaHéraklész második feladata az volt, hogy

ölje meg a lernai Hüdrát. Egy hagyományszerint ez a szörny is Tűphón és Ekhidnaszülötte, a nemeai oroszlán lestvére volt.Nevének jelentése „víz", „nőstény vízikí-gyó", mint a már emlegetett csillagképé.Kutyához hasonló teste és sok feje volt, kö-zülük egy halhatatlan. Egy platánfa gyökereiközt volt az odúja, Lerna mocsaraiban. Ittvolt az alvilág egyik bejárata, Hádész itt jöttfel a Perszephonéért, és vitte le magával bi-rodalmába. A Hüdra éppúgy az alvilágotőrizte mint sokjejÚ és kutya testű testvére,a Kerberosz.

Héraklész először tüzes tiyílzáport zú-dított az odújába, hagy előcsalogassa, Ami-kor előbújt, lélegzetét visszafojtva kellett öl-re mennie veié, mivel mérges volt a lehelete.

A buzogányával nem sokra ment, ezért.görbekarddal próbálta levagdosni a sárkány fejeit,de hiába, rögtön kettő nőtt a levágott fej he-lyén. Ráadásul, miközben birkóztak, egy óri-ás rák mászott elő a mocsárból, és hátulrólbelemart a hős sarkába. Héraklész előbb arákot ölte meg; összetörte a páncélját. Ez-után segítője, loláosz közreműködésével izzófáklyákkal kiégette a Hüdra nyaksebeit,hogy a levágattak helyén ne nőhessenekújabb fejek. Most már le tudta csapni aszörny halhatatlan fejét is. Miután az állatkimúlt, nyilait megmártotta az epéjében,mely halálos mérgei tartalmazóit. Antik mi-tográfusok szerint a rákot Héra e győzelememlékére emelte a csillagképek sorába.

A Hüdra elpusztítása ízig-vérig nap-héroszi tett. Héraklész tüzes, majd ha-lálos mérgű nyilai és a fáklya a nyáriNap gyilkos erejű sugarait jelképezik. Afa tövén, nedves közegben élő, nőneműsárkány, amelynek mérges lehelete éssok (naptári számú) feje van, melyek he-lyére, ha levágják, újabbak nőnek, ésamelynek testében a hőst később segítőerő (itt nyílméreg) lakozik, jellegzetesellenfele a szoláris hősöknek.

Ha elfogadjuk a munkák sorrendjét,akkor is marad a kérdés, merre indul-junk el? Előre, a kis évkörnek, vagy hát-ra felé, a világévnek megfelelően? Pró-bálkozzunk meg mind a kettővel, még-pedig előbb a kézenfekvőbbel!

Maguk a források állítják, hogy emunkához fűződik a Rák csillagkép ke-letkezése. A Rák az Oroszlán szomszéd-ja, ő jön sorra, ha visszafelé forgatjuk azÁllatövet. (A mítosz óriás rákról beszél,nyilván azért, mert a Rák csillagkép, bárhalovány, az Oroszlánnál alig kisebb.) Amegfeleltetés mellett szól, hogy a mitikusföldrajz az alvilági átkelőhely egyik szín-

213

A ZODlAKUS HŐSE

tereként Lernát nevezi meg. A régiek úgytartották, hogy a Rák jegyben (de idő-számításunk kezdetétől a precesszió okánaz Ikrek csillagképében) kezdődik az égalvilági fele. Ebben az összefüggésben aHüdra platánfája a tejút-vílágfa jelképe.A Rákra utal, hogy az asztrológia a vízelem alá rendelte ezt a jegyet, továbbá,hogy ezt a „mítoszt összefüggésbe hozták azŐsi lernai víz-papnők, a Danaidákmítoszával". (ÜRAVES 1970: II. 167.)

A termi Danaasz leányai arról voltak ne-vezetesek, hogy büntetésül, amiért megöltékférjeiket, az alvilágban feneketlen korsókbakellett hordaniuk Örökkön örökké a vizet.GRAVÜS a számuk alapján - épp 50-envoltak, mintHéraklész ifjúkori feleségei- holdpapnőknek tekinti őket, és a sok-fejű Hüdrát is velük azonosítja. A Holdillik a képbe. Egyrészt a vizek és a Rákplanétaura volt, másrészt a Holdra utala Hüdra kutyateste; a kutya holdállat (1.„Holdra vonttá ebek"), és említés esik a ku-tyafejű líekaté holdistennőről is a törté-netben. Végül Héraklész a sárkány fejeitholdsarló alakú karddal vagdossa le. Éshát ott van az égen a csillagos bizonyí-ték! Az óriás Hydra (Vizíkígyó) csillag-kép a Rák, az Oroszlán és a Szűz alatt te-kereg (a farka még a Mérleg cikkelyébeis átnyúlik). Az égi Hüdrának csakegyetlen feje van (ez a szörny halhatat-lan fejel), mely épp a Rák cikkelyébennyaklik alá; ez utalhat legyŐzetésénekhelyére (idejére). Nyakán, testén viszontlegyőzője, az Oroszlán tipor (50. rajz).

A régiek a Hydrában az őskáosz, avízözön csillagképét, a nyári Nap tüzeáltal kordában tartott égi és földi vizekmegtestesítőjét látták, másfelől a Hydravolt hitük szerint a víz elem maga,amelyből az Oroszlán-Nap tüze születik.

Ez azonban csak a világévre vonat-koztatható értelmezés, hiszen Hérák-lésznek van a Rákhoz kapcsolható mun-kája a kis év körben, épp a tizenkettedik.

Ha előre indulunk az Oroszlántól akis évkörben, a munka és a jegy (csií-íagkép) akkor is megfelelni látszik egy-másnak. Az Oroszlánt követő csillagképez esetben a Szűz, melynek olümposzivédnöke a „lernai" Demeter volt, név-adója pedig a Lernában alvilágba szállóleánya, Perszephoné. Lerna arról is ne-vezetes volt az ókorban, hogy a Nagy Is-tennőt több alakjában tisztelték itt, mintAthénét, Aphroditét, Hékatét, legfőképppedig mint Rsrszephoné anyját, Deme-tert. Demeter szent állata a kígyó volt -talán éppen a Hüdra -, attribútuma pe-dig a fáklya, talán ugyanaz, amivel hő-sünk a kutyatestű szörny nyaksebeitégette ki. (A kutya, szájában égő fáklyá-val az aug. 4-én ünnepelt Szent Domon-kos jelvényeként a keresztény szimbo-likában is kánikula-jelkép maradt.)

Még fontosabb, hogy a Hydra csillag-folyama a Szűz alatt ered; a Craler („Ke-verőedény") csillagképből látszik kiöm-leni. A „Víz" kiöntőjét magával a Szűzzelazonosíthatjuk - már a csillagképek köl-csönös helyzetéből adódóan is -, s errekövetkeztethetünk abból az egyetemesképzetből, mely a „Vizet" (a Káosz ős-vizét, a magzatvizet, a mesebeli „élet éshalál vizé"-t) a női princípiummal hozzakapcsolatba, A képzet legősibb formá-jában a ,Víz" maga az istenanya, későbbifelfogásban a víz birtokosa pozitív, ne-gatív értelemben egyaránt. A Szűz és aKeverőedény testesült meg Pandórában(a „Mindent Adó"-ban), aki valójábanDemeter földanya egyik alakja volt, ésszelencéjében, melyből baj, szerencsét-

214

A ZODIÁKUS HŐSE

lenség zúdult a világra, ha az istennőfelnyitotta.

A rákszőrnynek a kis évkor sorrend-jében is van helye a történetben. Az el-beszélés szerint a hőst, miközben a Hüd-rával birkózik, az óriás rÁkhálba támad-ja; Héraklész kénytelen szembefordulnivele. Ez a csillagok nyelvén azt jelenti,hogy az Oroszlánt (Héraklészt oroszlán-bőrben) a Rák és a Szűz két oldalról fog-ja közre, s a Hydrát mellső lábaival foj-togató Oroszlán a Rák felé néz. (Ne fe-ledjük, nem a Rák a főellenség, hanema Hüdra, a Szűz Keverőedényéből kiöm-10 Víz, a Ráknak csupán az a feladata,hogy az oroszlán hérosz figyelmét meg-ossza.)

3. munka: a, kerüniai szarvasíiná

Euriisztheuszhnrmadjára azt parancsol-ta Héraklésznek, hogy fogja be a kerSniaiszarvast, és elevenen hozza Mükénébe. Abronzpatájú, arany agancsú ünő - egyesekszerint bika - a görög csodaszarvas, Arte-misz szent állata volt, végső soron maga azistennő.

Héraklész egy álló éven át hajszolta afél világon keresztül. Egyesek szerint háló-val ejtette el, ahogy Orion csillaghérosz va-dászott, mások szerint alvás közben leptemeg egy fa alatt. Ez a f a a heszperiszekaranyalmafája lehetett. Egy vázakép aje-lenetet legalábbis így örökítette meg. Alegismertebb változat szerint a kimerültállat épp a Ládán folyón gázolt át, amikor ahős - ügyelve arra, hogy az állatnak neessék nagyobb baja - íjával célba vette, s akilőtt nyílvesszővel összetűzte a lábait. Amitográfusok egy része úgy tudja, hogyezután feláldozta Artemisznek az Artemi-szion hegy csúcsán, más részük azt állítja,

hogy az istennő engedélyével Mükénébehurcolta.

A kerüniai szarvas regéje a többi cso-daszarvas-mondával egybehangzóan ar-ról szól, hogy az állat a vadászt isteniúrnőjéhez férjnek csalogatja. Az ős válto-zatokban az istennő csalja állataíakbanmaga után üldözőjét, s ha az utoléri,visszaváltozik, és mint arra érdemesnek,odaadja magát neki. Abeteljesülés azon-ban a hős halálát is jelenti. A szarvas„ üldözése azért volt veszedelmes, mert az is-mert vadászterületen túlra vezetett, egy má-sik országba, ahonnan soha nincs visszaté-rés. (...) Ebben az elbeszélésben még nem ér-kezett meg 'Túlnanra', amikor Héraklésutolérte és elfogta. (...) lit-lépett elébe az is-teni testvérpár, Apollón és Artemis, a Túl-nan istene és a Túlnanra átvezető hegy- éslápvidék istennője. (...) Apollón erőszakkalel akarta venni a hérosztól a gímszarvast.Artemis a szemére vetette, hogy megölteszent állatát." (KERÉNvil977: 280. Apol-lónt és Artemiszt azért nevezi a szerző a„Tűlnan" isteneinek, mert az előbbi azIkrek, az utóbbi a Nyilas olümposzi véd-nöke volt, azé a két csillagképé, melye-ken át a világot ketté választó Tejút ve-zet. Ez utóbbit az egyik mítoszváltozat-ban a Lation folyó, a másikban a heszpe-riszek fája jelképezi.)

Ha akis évkörben keressük a 3. mun-ka helyét (idejét), kézenfekvő, hogy azOroszlántól számított harmadik csillag-képre (hónapra), a Mérlegre gondol-junk, melyet a Kr, e. 2. században a gö-rögök még a „Skorpió csápjai"-nak ne-veztek. Mérleg havának kezdőnapja azőszi napéjegyenlőség napja, határ „In-nen" és „Túlnan" között, hiszen az ősihagyomány szerint ekkor halt meg aNap. Az asztrológia a halál házának a

215

A ZODIÁKUS HŐSE

Skorpiót tartja, ami nem ellentmondása Mérleg korábbi nevének ismeretében,de azért sem, mert abban az időben,amikor a nyári napforduló az Oroszláncsillagképbe esett, a Skorpió volt az ősz-pont csillagképe. Ebben az összefüggés-ben a fa, ami alatt a hérosz az ünöt utol-érte, az ezüstnyár volt, az 6 másik szentfája meg az őszi napfordulóé, amit azókori szerzők halálfának tartottak, mivelHéraklész az alvilági Akherón folyópartjáról hozta Olümpiába, és ültette elott a vadolajfa melíé (gör. akkeróisz,„ezüstnyárfa").

Szeptember-október, az az időszak,amelybe a Mérleg hava esik, a szarvasva-dászat ideje. Hogy ilyen gyakorlati szem-pont szerepet játszhat a mondaképződés-ben, azt a keresztény vadászlegendákegész sora tanúsítja. Azok a jelesebb szen-tek, akiknek névunnepiü őszi napokat vá-lasztott az egyház, szinte mind legendáskapcsolatban álltak az erdei vadakkal.

Az, hogy az elbeszélés szerint Arte-misz Héraklész elébe ment, a kis évkorvonatkozásában azt jelenti: az istennősaját otthonából, a novemberi Nyilashónapból sietett a hozzá igyekvő Napfelé. A kerűniai szarvasűnő, azaz Arte-misz csillagkép más a az egykor talán Eu-rázsia-szerte ismert „Szarvas"-csillagzat(a Cassiopeia-Krseus-Auriga együttese) íe-hetett, mely a rege feltehető keletkezéseidején az őszpont táján jelent meg teljespompájában az éjszakai égen, hogy va-dászait, az Ikreket (a monda egy másikváltozatában ők, a féktelen óriás ikrek: azAlóadák űzték a szarvast: magát Arte-miszt], az Oriont és az Ökörhajcsárt va-dászebeikkel (a Kis Kutya, Nagy Kutyacsillagképekkel) együtt maga után csal-ja. Az égi szarvas tehén bikája az állatövi

Bika, borjai a Bika felett és a „Szarvas"mellső lábainál „legelésző" Pleiades (afinnségi „Borjúcsapat") csillagai voltak.Az égi f ő vadászmester, az Ökörhajcsár(Bootes), a mondott időszakban nem voltlátható. Lévén a Mérleg cikkely csillag-képe, ahol ekkor járt a Nap, az Ökör-hajcsár „Napba öltözött", vagyis vadászóH ér akiésszé lett.

(A kerűniai szarvasünő és a mondott„Szarvas" megfelelése mellett szól a „láb-összetűzés" mozzanat, aminek változataismert a finnségi és uráli szarvasmon-dákból; az égi vadász a hatlábú szarvas kéthátsó lábát levágja, így a csodaállat az emberszámára is utolérhető lesz. Említést érde-mel, hogy a csillagszarvas maga alá hoz-za a lábait, - ilyen a szkíta aranyszar-vasok legtöbbje! - mintha feküdne, vagya lába össze lenne tűzve.)

Árulkodó a helyszín - mindkét válto-zatban -, ahol Héraklésznek sikerül aszarvast utolérnie. Ez az egyik esetbena Ládón folyó, azaz a Tejút, mely az „ín-nent" és a .Túlnant", az égbolt világos(nyári) és sötét (téli) felét választja el. Azelbeszélés szerint a hős akkor ejti foglyulaz állatot, amikor az a határfolyóba lép.A tárgyalt időszakban az Őszi napéj-egyenlőségkor vált láthatóvá a „Szarvas"csillagzat, amely úgy néz ki, mintha éppa Tejúton gázolna át. A csillagkép és aTejút kölcsönös helyzete értelmezi avadbefogás „fás" változatát is. A fa (aheszperiszek fája, ezüstnyárfa) a világfa,vagyis szintén a Tejút; a mondott váza-kép úgy ábrázolja szarvasunkat, amintkeresztben áll az aranyalmafa előtt.

Az ókori szerzők egy része a 3. és a4. munkát fölcseréli, ami talán a máremlített okokra vezethető vissza (a Mér-leg korábbi nevére, az öszpont elmozdu-

216

A ZODIÁKUS HŐSE

lására a Skorpióból a Mérleg csillagkép-be). Túl ezen, szomszédos csillagképek-ről (hónapokról) lévén szó, mind az el-beszélés, mind a csillagászati mondani-való ellentmondásai a tűréshatáron be-lül maradnak. A Skorpió hava éppúgy avadászszczonba esik, mint a Mérleg. Ar-temisz ide is elébe mehetett a hősnek.Sőt, amíg az őszpont a Skorpióban volt,az elbeszélés még hívebb is volt az égilátványhoz, hiszen a határnap a határ-jelző Tejútra esett - a mítoszban a Lá-dón folyóba, mely itt (a Skorpióban és aNyilasban) ömlik át az Állatövön két ág-ra szakadva, körülfolyva a tejúthasadé-kot, azt a helyet, amelyet a mítoszok aheszperíszek kertjének neveznek, s ahola fás változat szerint a hérosz a szarvastutolérte. Ez a pillanat viszont csak akkorkövetkezhet be, amikor a Nap is bejutotta Skorpió-béli kertbe.

Mindkét helye szerint illik a munkaa vüágévkörbe is. Az Oroszlántól vissza-felé számolva az Ikrek a harmadik, a Bi-ka a negyedik csillagkép (és jegy). ANyilassal és a Skorpióval szemben he-lyezkednek el, és a Tejút köti össze őketegymással. A nagy égi S7arvasmondatöbb szereplője itt látható az égen. A va-dászok egyik csoportja: az Orion és azIkrek, és az űzött szarvasok közül: a Bi-ka és a Pleiades. Az Ikrek és a Bika köztátfolyó Tejút itt az eget ugyanúgy „In-nenre" és „Túlnanra" osztja, mint átel-lenben. Különösen áll ez arra az idő-szakra, amikor az őszpont a Skorpió csil-lagképben volt; a tavaszpont (határnapez is) ekkor a Bikába esett. Ahogy Arte-misz szereplése a kis évkörben indokol-tabb, úgy a vílágévkörben Apollóné, hi-szen az isten az Ikrek patrónusa volt, svele Héraklésznek mindig az Ikrekben

gyűlik meg a baja. A hérosz, akit odaátaz Ökörhajcsár csillagóriása képviselt,itt az Orion csillagképben ölt testet, ami-kor ez „Napba öltözik", A két csillagképnagyon hasonlít („ikrek" ők is ilyen érte-lemben), ami magyarázza, miért játsza-nak a a zár vasmondákban ők is testvér-vadász szerepet. Orion, a csillagkép név-adója, maga is nagy vadász volt, s mintHér akiész t, őt is ábrázolják bunkóval(145. raji.).

145. Át. Orion csillagkép és az égi szarvasviidá-szai többi résztvevője

4. munka: az erümanthoszi vadkanelfogásaA naphérosz negyedszerre - vagy har-

madszorra - azt kapta feladatul, hogy eleve-nenfogja el az erümanthoszí vadkant. ÚtbanErümanthosz felé, a hős meglátogatta Phó-hsz kentaurt a barlangjában. Phóiosz meg-kínálta vendégét a kentaurok közös borával,amit egy óriás cseréphordóban tartott. A bor-

217

A ZODIÁKUS HŐSI;

szag odacsalta a többi kentaurt, akik dühöd-ten Héraklészre támadtak. Messziről célbataláló mérgezett nyilai ellen azonban a kő-sziklák, amiket a hérosz felé hajigálttik, a fü-vestől kitépett fák, amelyekkel hadonásztak,hatástalan fegyvernek bizonyultak, A lőem-berek megfutamodtak. A hős egészen a hír-neves bölcs kentaur, Kheirón barlangjáig űz-te, gyilkolta őket. Egy másik kentauron átha-toló nyíl Kheirónt is halálra sebezte. Hérak-íész nyilától-igaz, véletlen baleset folytán -halt meg vendéglátója, Phólosz, és bár aszerzők más alkalomhoz fűzve mesélíkcl, Hé-raklész nyíllal ölte meg felesége elrablóját,majdani halála okozóját, Nesszoszkentaurt is.

Az epizódnak egy „bevallott" csilla-gászati vonatkozása van: Zeusz Kheiróntérdemeiért a csillagok közé emelte, belőlelett a Kentaur (Centaurus) csillagkép aTejúton, a Skorpió cikkelyében. Vannakazonban, akik szerint a csillagkép Phó-losz képmása. A Skorpióval szomszédosállatövi Nyilas is kentaurt ábrázol.

A kentaurókkal vívott győztes csata ultinHéraklész egyenesen az Erümanthosz hegy-ségbe ment. Az Erümanthosz folyó partjánverte föl a vadkant, onnét fölkergette a havashegycsúcsokra, hurokkal megfogta, megkö-tözte és a vállán Mükénébe vitte. A vázaké-pek megörökítették azt a jelenetet, ami-kor Héraklész a vaddisznóval megérkezikEurüsztheuszhoz, aki a hőstől (vagy a vad-állattól?) való félelmében egy földbeásott óri-ás bronzkorsóba bújik el. Eurüsztheusz kor-sója pont úgy néz ki, mint a kentauroké.

A hős nem ölte meg a vadkant, mivel sie-tett. Meghallotta ugyanis, hogy az argona-uták már gyülekeznek. Ő is a találkozóhelyrement, hogy elindulhassanak az aranygyap-júért. Apollón neve is felbukkan a történet-ben; a hagyomány szerint a fenevad agyaraitaz isten cumaei templomában őrizték.

A4. munka színtere a kis évkörben aSkorpió és környéke. Erümanthosz Arte-misz szent hegye volt, alighanem azonosa 3. munka helyszíneként említett Arte-miszion heggyel, mint ahogy az Erü-manthosz folyó a Ládónnal lehet azo-nos, vagyis a Skorpión átömlő Tejutatjelképezi. A Skorpió alatt és az Argó Ha-jó csillagkép felett, a Tejúton látható aKentaur. Ha hihetünk a mitikus idő-rendnek, a szóban forgó kaland az Argóútja előtt esett meg. A híres szümplegá-dok, a felső tejúthasadék „szikla-falai",amelyek közt majd a naphérosznak ar-gonauta társaival együtt át kell hajóznia,egy csillagképpel odébb láthatóak, aNyilas felett (a Nap a Skorpió után lépa Nyilas csillagképbe). A Kentaur mel-lett látható Kuckón égi barlangja, az al-só tejúthasadék. {A kentaurok barlang-ban laktak, Phólosz nevében ott is a „ka-pu".) Ez a „Föld szája", mely a napistentelnyeléssel fenyegeti. Eurüsztheusznak,ennek az alvilági figurának és a kentau-roknak npithosza is azt jelképezi. Azok aroppant kőtömbök, amikkel a lóembe-rek dobálóznak, megfelelnek az Argótössze morzsolással fenyegető „bolygó szik-lák"-nak. Ismét egy másik jelrendszer-ben a kitépett fák, amikkel hadonásznak,szintén a tejútfa ágait jelképezik. Aszik-la- és a fapáros megfelelésének hiteléül:a Borsszemvitéz és szép Júlia, aki erdőt ződítés füvet virágoztál című mesében a „ten-gersziget" (a tejútágak által körülötelt„sziget"?) mellett „fa verekedik fával, fű fű-vel, kőkóvet, víz vízzel, hab habbal". A tej-útfa odva és a barlang analógiája okánábrázolják rendszerint fával a vállukon akentaurokat (146. rajz). A tejútvilágfárautal a kentaurok származása is: Phóloszanyja kőris-, Kheiróné hársfa volt. Ela-

218

A ZODIÁKUS HŐSE

tosz kentaur neve pedig melaté, „fenyő",„pálmatiajtás" szóra megy vissza (Vő. aLétó, Léda, Ládón tej útn e vekkel). Hé-raklész gyilkosa, Nesszosz kentaur viszonttette révén illik ide, a naphéroszokat itt,a Skorpióban éri utói a végzetük.

A Skorpió cikkely csillagképei közöttkét Héraklész látható. Az ismertebb kö-zülük a féltérden nyilazó Hercules, me-lyet kapcsolatba is hoztak a hős kentaur-ölő kalandjával. Mivel fejjel lefelé lát-ható, inkább olyan, mint aki alábukik;annál is inkább, mert a fölötte (a Tejútmentén és a Sarkcsillag körül) tekergőSárkány támadja. Ez a csillagkép a sokatemlegetett Ládónról kapta a nevét. Márvolt szó arról, hogy a Hercules, az„Arnyalak", halott naphérosz csÜIagkép-mása. Erre vaLl eredeti neve is (Engona-szisz, „Aki a térdein van"), s hogy bennelátták a széttépett Orpheuszt - az ő lant-ja (Lyra csillagkép) mellette látható -, aleláncolt Prométheuszt, megvakított Ta-müriszt, a sziklagörgető Thészeuszt (aki-nek sziklája vagy a Nap, vagy a Tejútegyik szü m p le gátija), csupa szenvedőnaphéroszt tehát. (Sziszüphosz „nap-sziklájának" mintájára mondhatjuk a té-len születő Napra, hogy kőtömbje a Tej-út sziklái körül /i&sadt ki.)

Hercules másik oldalán, a Mérleg-ben látható az Északi Korona, ami utánaz óriás Kígyó csillagkép kapdos. Ezvolt Héraklész halála utáni lakhelye,de Thészeuszhoz is kapcsolták, mintAriadné koszorúját, amely neki az al-világban világított. Kötötték Prométhe-uszhoz és Ixiónhoz; annak a tüzes ke-réknek a csillagos mását látták benne,amelyen az utóbbi kínhalált szenvedett.

A másik Héraklész-csiHagkép az óri-ás Kígyótartó (Ophiuchus) a Kígyóval.

Ez a csillagkép egy magyarázat szerintaz Akhelőiosz folyamistennél birkózó Hé-raklészt ábrázolja, akivel a hősnek Déia-ncim kezéért kellett megverekednie, - min-den valószínűség szerint két ízben. Ak-helóiosz a sötétség fejedelme volt, a ne-ve is ezt sejteti. Tavasszal, a Bika havábanbika képében küzdött meg a naphérosszal és

146. Héraklészfelaj/oit íjával fákkalhadonásxó kentaurra

céliií.. Késíígecimet-rikus korból való

kópé eset lenyomata.Párizs, ISibliothéque

Nationale

alulmaradt; a hős letörte a szarvát (innenered a szólás is). Szégyenét Akhelóiosz aBika hónap fájának, a fűznek az ágábólfont koszorúval takarta el. Ősszel, a Skor-pió havában mérték össze erejüket má-sodszor. Akhelóiosz ekkor kígyóalakot öltöttés győzött. GRAVES szerint a bika és a kí-gyó - a csillagkép állatok is - a növekvőés a fogyó esztendőt jelképezik. A görögvárosállamokban a két állatot inár azírásbeliség előtt együtt tisztelték mint ameghaló és újjáéledő természet istené-nek, D ionií szósznak őszi és tavaszi alak-ját. A két állat kultusza nyilván abban azidőben alakult ki, amikor a tavaszi nap-éjegyenlőség a Bikába, az őszi a Skor-pióba esett.

Hogy Héraklész valaha is vesztettvolna Akhelóiosszal szemben, arról aforrások hallgatnak. Csak a naphéroszisors fordulatainak ismeretében követ-keztethetünk erre, meg abból, hogyugyanaz a Déianeira volt küzdelmüktárgya, akit Nesszosz rabolt el tőle(ősszel), és akit sikerült visszaszereznie,

219

A ZOD1ÁKUS HŐSE

miután a kentaurt lenyilazta (tavasszal).Mint ismeretes, ebbe a vetélkedésbe be-lehalt. Méreggel átitatott „Nesszosz-ing"lett a hős őszvégi halálának okozója. (Amesemondóktól hallani a gyilkos ing el-lentétpárjáról; zjuliá&z Palkó című mesé-bena hősnek szerető jé egy tízszeres erőt köl-csönző selyeminget ad.)

Bizonyos, hogy a régiek képzeleté-ben űz erümanthoszi vadkan bőrében épp-úgy isten rejtőzött, mint a kerűniai szar-vasünőcben. Ugyanaz a vadkan lehetett ez,mint amelyik Adoniszt megölte. Erről azállatról mondják, hogy Ápol lón ölt agya-raival (a cumaei templomban őrzött agya-rak említése erre utalhat), így állt bosszútAphroditén, Adónisz szerelmesén, aki meg-vakítatta fiát, Erümanthoszt. Egy változatszerint a féltékeny Artemisz küldte a fene-vadat Adóniszra. A legismertebb verziószerint a vadkan bőrébe Arész, Aphro-dité állandó szeretője bújt. Adóniszról,aki a meghaló és újjáéledő növényzet is-tene volt, mint Dioníiszosz, és a napiste-nekkel együtt élt, halt az örök körforgásszerint, azt is mesélték, hogy az év télinegyedét, amikor a természet halott, Per-szephonénál, a flóra női megszemélye-sítőjénél töltötte az alvilágban, (Adóniszhalála szintén a Skorpió havába esett,amikor a levelek lehullanak.) Halál-értel-mű Eurüsztheusz elrejtőzése is a vadkanelől. A föld alá bújik, eltűnik, mintha aföld nyelte volna el: így hal meg a nö-vényzet, és így hal meg a Nap. (Eurüsz-theusz Héraklész ellenlábasa és alvilágialak, de ez nem zárja ki, hogy a „feketeNap" megszemélyesítőjét lássuk benne.)

Vadkanná tehát változhatott Apollónis, tudjuk, mennyire féltette hősünktől ahatalmát, küldhette ellene Artemiszholdistennő a szomszédos Nyilas úrnő-

je, a legvalószínűbb mégis, hogy Arésztlátták benne. A vaddisznó volt az egyikszent állata ennek a vaddisznó természe-tű istennek, latin nevén Marsnak, aki-nek viszont mind olürnposzi, mind aszt-rológiai minőségében a Skorpió jegy azotthona. (A vadkan holdállat is volt fél-hold alakú agyarai miatt, s az asztroló-giában a „romlás" épp a Skorpió jegyé-ben éri a Holdat.)

Miért nem ölte meg Héraklész azerümanthoszi vadkant? Azért, raert en-nek csak később a téli napforduló alkal-mával jött el az ideje, amikor általánosókori szokás szerint sertést áldoztak azújjászületett Nap tiszteletére. Ekkor ke-rülhettek agyarai trófeaként a napistenszentélyébe.

Avilágév körén a 4. munkának a Bi-ka világhónapjában van a helye. Néhányutalás az elbeszélésben erőltetés nélküljelzi ezt. Ilyen a bikaszarvú, kígyófarkúAkhelóiosszal vívott küzdelem, melyegyaránt illik a Bika és a Skorpió csillag-képhez. (Mivel a két csillagkép szem-benáll egymással, sok más közös törté-netük maradt fenn. Ez jellemző a csil-lagmítosz-képződésre, s azzal függ össze,hogy amikor az egyik csillagkép felkel,akkor nyugszik a vele szembenlévő, s ami-kor az egyikben a Nap jár, akkor látsziklegtovább a másik.)

Hasonlóan kétértelmű az az utalás,miszerint a vadkant héroszunk az Argóútra kelése előtt ejtette csapdába. Lát-tuk, hogy a kis évkoron mit jelent ez. Avilágévben a Bika után a Kos következik,s az argonauták célja éppen ez, az égiKos aranygyapjának a megszerzése.

Az asztrológiai utalások is ilyen értel-műek. (Az asztrológiában a szembenállójegyek éppúgy „egymásra vannak utal-

220

A ZODIÁKUS HŐSE

va", mint a szembenálló csillagképek.) ABikában a Hold „erőben" van {míg aSkorpióban - láttuk - „romlásban"). Ajegyben Vénusz, vagyis Aphrodité van„otthon", s ő a hónap olümposzi úrnője.(Gondoljunk Artemisz holdistennő sze-repére a történetben, vagy arra, hogy„szemben" a holdsarló agyarú vadkanAphrodité szerelmesét ölte meg.) Marsviszont, akinek a Skorpió az „otthona",a Bikában van „száműzetésben".

"Ialálunk-e mitikus vad kan vad ász a tokleírásaiban valami nyomot, ami indokol-ta, hogy némelyik szerző fölcserélje aszarvasűzésscl? Hogyne, mégpedig szá-mosat.

Mindkét hőstett vadászkaland, Arte-misz érdekeit sértette. A vadászszezon avaddisznó esetében is ősszel kezdődik,de egy jó hónappal tovább, tél elejéigtart. A csereberére ennek ellenére sorkerülhetett. A csodaszarvas-mondákbannemegyszer disznó jelenik meg szarvashelyett.

Álba Longa alapítási mondájábanpéldául Aeneasnak isteni jóslat adja tudtul,hogy jövendő lakhelyét egy négylábú állatfogja kijelölni. Egyszer egy fehér kocát készülfeláldozni, de az elszabadul, és egy dombrafut, ahol 30 malacát ellik. Aeneas itt alapítjameg városát, amit a. disznó fehér színéről ne-vez Albánok. Egy magyar népmondaarany sör téjú vadkanról mesél, melyreáuH-dásző honfoglaló eleinket aranyos vizű patak-hoz vezeti, ahol majd a középkorban arany-bányáiról híres Abrudbánya épül fel Egyközépkori angol monda hősét 8 lábú anya-disznó járhatatlan mocsáron át egy termé-keny szigetre csalja, ahol egy almafa alatt Ar-thar király teteme nyugszik. (A szibériaicsodaszarvasnak G Iába van, a kerűniaiunó a heszperiszck aranyalmafája tövén

pihen meg.) Ide kívánkozik, hogy a kétmagyar ercdctmondában szereplő ős-anyák egyikét Enehnek, azaz „Unö"-nekhívják, a másikát Emesének, vagyis „Ern-sc"-nek, ami viszont anyadisznót jelent.

A hőstettek fölcserélésére az asztro-lógia is nyújt támpontot. A Mars, az„ég-bolt vörös vadkanja", mely a Skorpióban„otthon" van, a Mérlegben „száműzetés-be" kényszerül (csakúgy, mint a Biká-ban). Asztrológus szemmel nézve hihe-tőbb, ha mitikus vadkan nem a Skorpi-óban, hanem a Mérlegben jár pórul.

A cserére a világév körén is sor kerül-hetett. A nagy körön is a szarvasfízés he-lyett folyik a vaddisznóhajsza, mégpedigaz Ikrekben, a megfelelést alátámasztóévek is ugyanazok, az Ikrek a Nyilassalállnak szemben (a Tejút itt is az Erüman-thosz folyó képében jelenik meg). LévénApollón az Ikrek védnöke, Artemiszpedig a Nyilasé, vele szemben a világ-évkörre vonatkoztatva a vadkan Apói-Iónt, küldője Arterniszt képviseli a tör-ténetben.

5. munka: Augeiász istállóinak akitakarításaHéraklész következő feladata az volt,

Hogy egy nap alatt tisztítsa meg ít trágyátólaz éiiszí Augeiász király hihetetlenül mocs-kos istállóit. Augeiász maga is napistenfivolt, Héliosz egyik gyermeke. (A neve„Fénylő"-t „Tisztán látó"-t, „Megvilágosí-tó"-t jelent.) Azt mesélték, a szeme ra-gyogott, mint a Nap (gör. augé = „fény",„sugár", „szem"). Hatalmas gulyái vol-tak - innen az istállók mocska -, mintApollónnak. vagy Héliosznak. Élükön12, Héliosznak szentelt bika állt, vezé-rüket úgy hívták, mint Héliosz másik,tragikus sorsú fiát: Phae t hónnak.

221

A 7,ODlAKUS HŐSE

KERÉNYI KAROLY szerint Augeiász or-szága a leáldozó Nap királysága volt(Élisz Görögország nyugati részén Fek-szik), s ő maga inkább az Alvilág fölötturalkodott. Halott napisten volt tehát,mint Eurüsztheusz, s úgy is állott szem-ben az élő Nappal, Héraklésszel (vagyúgy - mint GBAVES mondaná - ahogy azemelkedő és a hanyatló Nap istenei áll-tak szemben egymással).

Hősünk megállapodott Augeiásszal,hagy a „sötétség beállta előtt" a nyájak egyrészéért, no meg jó meséi szokás szerint, akirály leányának a kezéért cserébe elvégzi a.munkát. Megkötik teháí az alkut, átn ekkorPhaethón, a bika Héraklésznek ront, ráértoroszlánnak nézi az oroszlánbőrös héroszt.Az elkapja az állal szarvát, és puszta kézzela földre dönti (mint majdan a nii Toldink).Ezután két oldalt áttörte az istallóudvar ke-rítéseit, odaterelt két közeli folyót, mely át-hömpölyögve az istállókon a felhalmozódotttrágyát magával sodorta.

Az 5. munka az Oroszlántól számított5. csillagképbe, a Nyilasba illik. A kétfolyó a Tejút ágaival azonosítható, az is-tálló az alsó tejúthasadékkal, a pokol bűz-hödt tornácával, a tejűtanya végbélnyí-lásával, aminek a trágyával teli istállónálnem is lehetne alkalmasabb jelképe.Más is a megfeleltetés mellett szól.

Például az, hogy Augeiász a leáldozóNapot személyesíti meg. Téli napfor-dulói évkezdéssel számolva az év utolsóhónapja a Nyilas, ami az „öreg" Napuralmának a végétjelenti, és az új Naptrónra léptét vetíti előre. Ezt fejezi ki,hogy Hérakiész legyőzi Augeiász öregnapbikáját. Szó volt arról, hogy Iránbanaz újév kezdetét, új uralkodó trónra lép-tét a (nap)oroszlán (szarvas)bika felettigy őze l me j e lkép e zte.

A történetben szereplő két folyó aTej-ítt Nyilas csillagkép feletti két ágával le-het azonos. A nevük: Alpkeiosz és Péneiaszugyanis „íehérlő"-t illetve „Motollára fel-csévélt fonal"-át jelent. Az előbbi magá-ért beszél; az utóbbihoz annyit, hogy ré-gen a világegyetem forgását hasonlítot-ták az orsóéhoz is, a forgó tejútkarokatpedig motollához. A Sarkcsillag, ami kö-rül forog a világ, ezért kapta népünktőla Bába motiülája nevet.

£ munka kapcsán kerül sor a hősújabb kentaurkalandjára. Mükénébe haza-felé menet, betér Dexamenosz királyhoz. So-ha jobbkor. A király leánya, akit egyes szer-zők Déianeirának neveznek, akarata ellenéreépp a menyegzőjét üli egy Eurütión nevűkentaurral. Lovagías hősünk a vőlegénytagyonüti, s az így szabaddá tett leányzó kezeaz övé lesz.

Eurütión valószínűleg Nesszosz másikneve volt. És nem csak úgy, minden előz-mény nélkül kény szer üthette magáhozDéianeirát hanem, mint Nesszosz tör-ténetéből tudjuk, alighanem egyenesenHéraklésztól orozta el. (A hős betoppanásaaz utolsó pillanatban a kényszeresküvörs, ahamis vőlegény megölése és a leány kezénekelnyerése a Sárkányölő mesék ismert mo-tívuma. Az epizódot a mesékbena&íríaÍHj/hős általi legyőzése előzi meg; az „álhős" eztkilesi, a küzdelem titán megpihenő hSst orvulmegöli, és annak „színeiben" járul a leányapja élé. A héraklészi mondakörben Déi-aneira elrablása előzményének az Akhe-lóiosszal vívott párharc tekinthető, vagya Phaethón-bika földre döntése. L. mégPénelopé Odüsszeusz által lenyilazott kérőit,vagy a Sámson által lemészárolt filiszteusvőfélyeket, akik „üszőjén szántottak", Bir14,11-20.) Akárhogy is, Eurütión ken-

222

A XODlAKUS HŐSE

taur bizonyosan a Nyilas csillagképet sze-mélyesíti meg. A Nyilast ugyanis rendreíjat feszítő kentaurnak ábrázolták, Eurü-tión pedig ,Jó lő vő"-t jelent.

Ha eltekintünk a kentaur epizódtól,arra is találunk magyarázatot, miért tet-te néhány szerző a 6. helyre; a Bak cik-kely „kecskéé-íjába" ezt a piszkos mun-kát. (Van a Bakban „lóistálló" is: neve-zett csillagkép felett látható a Csikó(Eguuletts) kis négyszöge.) Ehhezjárul azévfordulóból adódó bizonytalanság: mi-kor takarítsunk, az év végén vagy az éveíején? S elbizonytalanodik az emberakkor is, ha az égre néz. Szabad szem-mel el nem döntheti, hogy a Tejút a Nyi-las vagy a Bak felett ágazik ketté.

A világévben a Kos csillagkép (jegy) azötödik. Égi akol ez is, így megfelel a „ta-karítás házának". Ráadásul a kérdésesidőszakban a Kos tavaszi évkezdő csillag-kép volt, a hónap kezdete fordulópont; akorszak (világhónap) a kosistenek ural-ma alatt állt. Az asztrológia szerint a Nap„erőben van" a Kos jegyében, ez az ő „fel-magasztalása". Augeiász és Héraklésznapistenek hatalomcseréje, Héraklész„naporoszlán" győzelme a Phaethón„napbika" felett ezt is kifejezheti.

Mindazonáltal a világévben is vanalapja az 5. és 6. munka fölcserélésének.A hatodiknak sorra kerülő csillagkép(világhónap) a Kos mögötti Halak. AHalak tengeréből kel föl időszámításunkkezdete óta a tavaszponton a Nap; „elá-rasztott" égi terület nincs az övénél való-ságosabb.

6. munka: a sziümplialoszi madarakelűzéseA legtöbb forrás megegyezik abban,

hogy Héraklésznek hatodszorra a sztümpha-

loszi mocsarakat kellett megtisztítania az ottfészkelő emberevő madaraktól. Rézbőt voltak,tollitk borotvaéles; úgy támadták meg kisze-melt áldozatukat, hogy nekirepültek és réz-csőrüket beledöfték. Arész szent madarai vol-tak; az Orkhomenosz melletti „farkastorok"farkasai űzték Őket a Sztümphalosz tó tájára.

Héraklész rengeteget lelőtt nyíllá!, pa-rittyával közülük, a maradék Arész Fekete-tengeri szigetére költözött. Képmásuk díszí-tette a vidék istennőjének, Artemisz Sztüm-phaliának a templomát.

GKAVES a rézcsőrű madarakat fallikuslényeknek, erotikus kultuszt gyakorlópapnők állati maskaráinak tartja (gör.sztümphalosz, „merev hímvessző"). GRAVESrézcsőrű madárnőinek a rokonai a me-sebeli vasorrú bábák és a magyar néphitkülönös madara, a „rézfaszú bagoly".

KERÉHVI halál- és Jélekrnadaraknaktartja e mitikus szörnyeket, melyek azalvilági Akherón partján vernek fészket.Ez egybevág azzal a hiedelemmel, melyszerint az elhunyt lelke a Tejút mentén,madáralakban távozik a túlvilágra.

Ha hihetünk az ókori elbeszélőknek,a 6. (egyesek szerint 5.) munka a Bak(illetve a Nyilas) csillagképhez (hónap-hoz) kapcsolódik. Csakugyan, a két tör-ténet úgy illeszkedik helyileg egymás-hoz, mintha a s z tűm p ha ló szí mocsár azAugeiász istállóin átvezetett folyókszennyes hordalékából keletkezett volna.Mocsaras égi táj ez. Az égi tejfolyam al-világi torkolata, amire KERÉNYI KÁROLYutal, itt van a szomszédos Skorpió ésNyilas csillagképben, és vizes vidékképét idézi fel a Bak halfarkú ábrázolá-sa, felette a „vízből" kiugró Delfin, s alat-ta a Déli Hal és a Flamingó csillagkép.

A legtöbb madárcsillagkép is itt lát-ható; a Hattyú és a Sas a Bak és a Nyilas

223

A ZODIÁKUS HŐSE

felett a Tejúton, a Dana (az ókorban mégFlamingó volt a neve) a Bak alatt.JOHANN BAYEK német csillagász tudta,miért nevezte el madarakról az égne-gyed további három déli csillagképét1603-ban kiadott csillagtérképén (ezeka Paradicsommadár, a Páva és a Tukán).

Arész sem véletlenül kerül a képbe.Az asztrológia szerint a Bak jegyben van„erőben". Orkhomenosz „Farkastorka"pedig, ahonnét madarai Sztümphaloszbaköltöztek, a Tejút szomszédos alsó ha-sadékában, a Skorpió alatt látható Farkascsillagkép tátott szájára utal. Arész két-szeresen is „otthon van" a Skorpióban, ésa farkas is az ő állata. (Orkhomenosz je-lentése szerint is szomszédos Sztiimpha-losszal. A név „dúsan termő kert"-et,„duzzadó herék"-et jelent. Az előbbi atejútágak közre fogta mitológiai tündér-kertre utal, az utóbbi a merev hímvesszőnélkülözhetetlen tartozéka.) Arész Fe-kete-tengeri szigete is a tejútágak általkörülfolyt „szigetet" jelképezheti. Az Ar-gó úti célja is a Fekete-tenger túlpartjántalálható. Ott, Arész kollchiszi szent li-getében őrizték az aranygyapjút. Ha aszóban forgó hajó csillagképmása ottragyog a Tejúton, akkor ennek déü sza-kaszátjoggal azonosíthatjuk a mítoszokleké te -tengeré vei. A mesékben oly sokatemlegetett „Fekete tenger" is a Tejútitteni, „alvilági" kiöblösödése lehetett.

A madarakra nyilazó héroszt az égena Hercules csillagkép képviseli. Kilőttnyila: a Nyíl csillagkép a Hattyú mellettsuhan el. (Héraklész megküzdött aHattyú névadójával, Küknosszal is -kük-nosz „hattyú"-t jelent -, ezt a viadaltazonban más munka mellé sorolták aszerzők, ezért a maga helyén fogunkfoglalkozni vele.)

A történethez Artemisznek vadászis-tennői minőségében a Nyilas olümposzivédnökeként van köze, hold isten nő kén tviszont a Bakban játssza el a Héraklés-szel szemben vesztes Artemisz Sztüm-phalia szerepét: az asztrológiábanugyanis a Hold a Bakban van „rang-vesztésben, száműzetésben", s a rézcsőmmadár istennőt - ki mást jelképezhetné-nek e madarak, ha nem őt? - Héraklészvalóban elkergeti - „száműzi" - oda,ahonnét jött: a Nyílás cikkelyébe. Amondottak talán érzékeltetik, miért nemtudtak az ókori mitográfusok megegyez-ni a munka helyszínében.

Avilágévben a munka számbajöhe-tő színtere a Halak illetve a Kos cikke-lye. A történet illik a Halakhoz, hisz ezaz ég legyizesebb területe, de illik aKoshoz is, lévén ez Arész másik asztro-lógiai „otthona". Ezen túlmenően aHalak és a Kos csillagkép a tavaszi év-kezdést tekintve ugyanolyan határhely-zetben volt a tárgyalt időszakban, minta Nyilas és a Bak a téli évkezdést ille-tően. A Nyilas (a Halak) volt a halottNap újranernzésének égi színtere, aBak (a Kos) pedig az újjászületéséé. Azelőbbit a Nyilas cikkelyében a hattyú-mítosz mesélt el; Zeusz a Hattyú csíl-lagzat képében nemzi újra a Nap-Holdikreket a nagy Fehér Istennővel (Leu-kotheiával, Lédával, Létóval, Neme-szisszel); a helyszín ismét a felső tejút-hasadék, amelybe a Hattyú kinyújtottnyaka úgy hatol be, mint hímvessző ahüvelybe. A Bak, Pannák, Zeusz tejtest-vérének képmása ugyané rendszerenbelül arra emlékeztet, hogy a napistenmár megszületett. A tavaszi változat aHalak és a Kos alatt elnyúló Cet csillag-képhez fűződik; a Cet testesíti meg az

224

A ZODIÁKUS HŐSE

égen az istenanya szörny a lakj át, melyelnyeli, majd újra szüli napfiát. (Vő. az-zal, hogy Jézus a Bak jegyben születik,de a Kosban támad fel, miután 3 napotaz Alvilágban tölt, mint - Ő mondja! -Jónás a cethal gyomrában {Mát 12,40).Bűnbak és Isten Báránya, ez is, az ismagára veszi a világ bűneit.)

7. munka: a krétai bika megfékezéseA szerzők túlnyomó többsége ezt a

hőstettet a 7. helyre sorolja. A bika, me-lyet Hérakíésznek Mükénébe kellett von-szolnia, a krétai Mínosz király tulajdonavolt, hasonlóan ahhoz, amelyik a Minotau-roszt nemzette Pasziphaé királynéval, ésmintha azonos lenne azzal a bikával, ame-lyik Zeusz parancsara Európával Kréta szi-getére úszott.

Ez a bika is a tenger hullámaiból merültfel, és Mínosznak egy korábbi ígéretéhez hí-ven fel kellett volna áldoznia Poszeidón ol-tárán, de mivel sajnálta elpusztítani a szépállatot, a tengeristen megharagudott, meg-vadította a bikát, s az mérhetetlen kárt tetta parasztok vetésében. (Azt is beszélték,hogy ez volt az a bika, mely iránt a sértettPoszeidón szerelmet ébresztett Paszipha-éban. Ez még inkább valószínűsíti, hogymindhárom krétai bika ugyanaz a miti-kus állat volt.)

Isteni lény volt, annyi szent, tüzet oká-dott, mint azok a bikák, melyeket lászőnnakkellett „leigáznia",Héraklészpersze teljesí-tette a feladatot. Miután Mükénébe vonszol-ta, Euriisztheusz Hérának szentelte, és sza-badon engedte. A bika össze-vissza baran-golt a félszigeten, míg egy másik híres mun-kavégző, Thészeusz el nem fogta Marathón-nál, hogy feláldozza Apollónnak, vagy -mint egyes szerzők állítják -városa patró-nájának, Athénének.

A 7. állatövi csillagkép az Oroszlán-tól számítva a vele éppen szembenállóVízöntő. Találó elnevezés egy télkozépicsillagképre, a raediterráneumban aVízöntő hónap a téii esőzések csúcside-je. A görögök a Vízöntő alakját egyszerGanümédésszel, Zeusz pohárnokával azono-sították - ó töltögette a halhatatlanságotnyújtó nektárt az isteneknek-, másszor BIK-dórafiát, Deukalíónt, a vízözön görög túl-élőjét látták benne. (Amikor az ókorban aNap a Vízöntőbe lépett, akkor uralko-dott az éjszakai égbolton a Pandóra pik-szisébŐl kiáradt Vízikígyó csillagkép.)Egy harmadik nézet szerint a Vízöntő azathéniak első királyát, Kekropszot ábrázolta,a „vizet adót", akinek két leányát „Harmat-csepp"-nek és „Mindent Beharmatozó"-nakhívták. Kekropsz idejében - így mesélték -űz emberek még nem ismerték a bort, és víz-zel áldoztak az isteneknek.

Ha csakugyan megfelel e munka en-nek a csillagképnek (jegynek), akkor aszóban forgó bika a Halak tengerébőlemelkedett ki. Poszeidón nemcsak a föl-di tengerek ura volt, hanem a Halak vi-zes elemű jegyének olümposzi védnökeis. A munkát a Vízöntőhöz kapcsolja,hogy a bika eső- és viharistenek (Zeusz)és a vizeket szabályozó Hold szentállata. A holdsarlót idéző bőségszaru,az áldozati bika letört tülke eredetilega vízáldozat edénye volt. Ebből hintvevizet a földre (libatio) csinál esőt a va-rázsló az árapályért és időjárásvál-tozásért felelős, harmatadó Hold ne-vében.

„ Újholdkor az északi szélmindig hűvös esőt ígér.Teleholdkor, ha jő zivatar,sűrű és bő esőre vall."

(DALOS GYÖRGY fordítása)

225

A ZODIÁKUS HŐSE

így olvasható a középkorban népsze-rű, gazdálkodóknak írt GeoponiMtizn.Ókori hiedelem szerint a bika „bőgése aközeledő vihar jde volt, amelynek kitörését arhomboi, azaz zugattyák forgatásával is sí-ettették.Avillámlást fáklyák hajigálásávalösztönözték (...); ezekabika tüzes leheletétjelképezlek." {GRAVE51970: II. 188.)

Bikaisten volt Él, a nyugatsémi népekviharistene. Az „aranyborjak", meíyeketa jeruzsálemi kultuszközponttól elzárt iz-raeli törzsek Betel és Dán szentélyeibenfölállítottak, Jahvénak mint az időjárá-sért felelős istennek a képmásául vagytalapzatául szolgáltak. Jeroboám királyés utódai az őszi esőket köszönték megnekik az esős Marhesván hónap (októ-ber-november) telihold-un nép én (IKir12,32)- Később is Marhesván hó elején(újholdkor) imádkoztak esőért a zsidók.A név elején lévő mar tő („vízcsepp",„űr", „keserű") utal a hónap esős jelle-gére. Az esőt adó, vagy mondjuk úgy,„vízöntő" égí bika tisztelete nem korlá-tozódott a mediterráneumra, mindenütttalálkozunk vele, ahol a vízkedvelő szar-vasmarhafélék éltek, Kínától Dél-Afrikáig.

A bika, mely elrabolta Európát, hogyátússzon vele a „keserű vizén", és Krétána magáévá tegye, maga a villám!ó Zeuszvolt, akinek hivatalos felesége, a „tehén-szemű" Héra patronálta az Olümposzona Vízöntő hónapot. Eurüsztheusz ezértszentelte neki a krétai bikát.

KERÉNYÍ KAROLY ugyan maga is írja,hogy a legtöbb szerző ezt a munkát a 7.-ként említi, ő mégis a 8. helyen tár-gyalja. Az Állatöv 8. állomása a Halak.E változat mellett néhány asztrológiaiérv szól (a Halak vizes elemű jegy, Jupi-ter, vagyis a bika-Zeusz, illetőleg Nep-tun, a bikát küldő Poszeidón „otthona"),ezek azonban a Vízöntőre vonatkoztatva

is érvényesek; a bika ér te iem szerűen aHalak felől kerül szembe a Vízöntőhöza Bakból érkező naphérosszal. A Vízöntőúgy áll szemben az Oroszlánnal, ahogya télvíz bikája (ökre, bivalya, szarvasa)a nyári naporoszlánnal. A Bika-korszak-ban, amikor a nyári napforduló azOroszlán csillagképbe esett, a téli nap-fordulónak a Vízöntő volt a csillagképe.Abban az időszakban a bika oroszlán ál-tali legyőzése okkal szimbolizálhatta a(téli) évkezdetet.

Ha a világév körén keressük a munkahelyét, a VEzöntő ott is a hetedik, így er-ről nincs mi újat mondanom (a 8.-kéntkövetkező Bak és a munka közti egyez-tetést egyetlen egy adat sem támogatja).

8. munka: Diomédész lovainak betöréseEurüfztheusz 8. parancsa az volt, hogy

a hős hozza el éhe Diomédész thrák királynégy, vaslánccal megbéklyózott, ércjászol-nál abrakolő, emberevő lovát, Diomédészvagy a „vasas" Arész, vagy az eget tartóAtlasz fia volt; anyja egy változat szerintAszterié pldád. Égi lény volt tehát magais, csak az ég sötétebb, alvilági térfelé-ről való. Neve mögött ugyanis a „lovai-ról híres" alvilági fejedelem, Hádészrejtőzködik KERÉNYI szerint; kancái,rnás verzióban csődörei, a halál lovaivoltak. (Héliosz is „híres a lovairól", deaz ő paripái ragyogó szőrűek. Diomé-dész lovai feketék lehettek, mint a „li-dércnyomás" - ang. nightmare, ami szószerint „éjkancá"-t jelent -, ez volt anedves és sötét őskáosz hiedelmi állat-képviselője.)

Diomédész mása és névrokona voltAdmétosz (médosz, métisz „eszes s ég", „ta-nács", „tevő"; médeisz, métisz „senki",„semmi"), akinek lovai mellett Apollón

226

A ZODIÁKUS HŐSE

147. Héraklésí és a tengeriszörny. Att ikai vázakép,

Kr. e. 6. század,Ikrán tn, Mvisei)

Nazionale

szolgált. Az ő történetük, amit EURIPIDÉSZis feldolgozott Alkésziisz című drámájá-ban, Heraklesz e kalandjához szolgált beve-zetőül. (A darabban Apollón épp távozikAdmétosztól, amikor megérkezik a Halál,hogy Alkésztisz királynét elragadja. Az utol-só pillanatban betoppan Heraklesz, birokra,kel a Halállal, ás visszaszerzi tőle zsákmá-nyát.) Héraklész Admétosztól jut el Diomé-dész országába.

Hátborzongató, ahogy teljesíti a felada-tot. Diomédészt saját lovai elé veti eledelül,amitől azok kezes bárányokká lesznek. Köz-ben persze történik egy és más; egy változatszerint például előbb ellopja a kancákat, majdharcba elegyedik üldözőivel, akiken úgy kere-kedik felül, hogy tengerrel árasztja cl a csa-tateret. E thrákiai hőstette után csatlakozikaz aranygyapjú megszerzésére vállalkozóargonaufákhoz, s ezen a hajóúton, még oda-felé menet szabadítja meg Hésziónét, a trójaikirály leányát egy tengeri szörny karmaibői

Arégebbi szerzők szerintHéraklész-nek ez a kalandja a 8. és a 9. munka közéesett, s akkor történt, amikor az Argó Kol-

khiszba tartva, még azt megelőzően, hogyátkelt volna a Boszporuszon, a Szümple-gádok között Trója falai alá érkezett. Trójakirálya Laomedón volt, akinél Apollónpásztorként szolgáit (eszerint LaomedónAdmétosz trójai neve volt). Vele volt Po-szcidón is, ó építette Trója falait. Laomedóna fizetéskor becsapta isteni szolgáit, amiértApollón dögvészt, Poszeidón pedig egy ten-geri szörnyet küldött Trójára. A jóshely azttanácsolta a királynak, hogy áldozza fel aszörnynek Hésziónét. Ki is tették a király-leányt a tengerpartra, Laomedón pedig ki-hirdette, hogy táltos paripáit, amelyeketkorábban a két istennek ajánlott fel fizet-ségül, a szabadítanak adja.

Az éppen odaérkező Héraklész vállalko-zott a feladatra. Beugrott a tengeri szörnykitátott szájába, megölte, majd kivágta magáta dögből. 3 nap múlva, kopaszon tért vissza.Egy antik vázán a festő azt a pillanatotörökítette meg, amikor a hérosz épp ki-vágja az óriáshal nyelvét, hogy ezzel bi-zonyítsa, ő volt az, aki megölte. (147.rajz, A motívum föllelhető az egész vita-

227

A ZODIÁKUS HŐSE

gon. Legősibb változata a Marduk-rní-tosz, legismertebb a bibliai Jónás törté-nete, de fennmaradt kaukázusi hős-eposzban, a Sárkányölő-mesékben; mégRstőfi is fölhasználta János vitézében, segy perui vázakép tanúsítja, hogy kecsua-inka változata is volt. 148. rajz.)

Mind a 8. munka, mind a hozzákap-csolt történetek azt bizonyítják, hogy aszóban Forgó hőstettet Héraklész a Ha-lak csillagképében (havában.) hajtottavégre. A szerzők véleménye ugyan meg-oszlik abban, hogy Héraklész mikor in-dult útnak az argon aulákkal - emlék-szünk még rá, hogy az Argó útját a 4.munkával is összekapcsolták -, de mégez az ellentmondás is amellett szól, hogyaz epizódok rakó s gátasán ál a csillagké-pek sorrendjére figyeltek. A 4. munká-nál az Argó emlegetését a Skorpió szüm-plegádjai indokolták a kis évkörben; avilágévben pedig az, hogy a Bika után az„aranygyapjas" Kos következett. Itt éppfordítva van, a kis évkörben a Halakután következik a Kos, ezért kellett be-illeszteni egy olyan történetet, amimindkettőhöz illik. Ez a trójai kaland.

De lássuk a lovakat. Az eurázsiai hÓs-mesék és szoláris mítoszok nélkülözhe-tetlen eleme, hogy a hős, mielőtt meg-

küzd ellenfelével, a párviadalhoz fol-fegyverkezzék és lovat szerezzen. A gö-rög hé rósz történetek né l maradva, Per-szeusz úgy tesz szeri lóra és fegyverre, hogymegöli Medúsza görgőt, a szörnynőt, annaknyaksebéből jön a világra Pégaszosz, a cso-dáló és KrüszaÉr, az „Arany Kara". Belle-rophón is a Pégaszoszon harcol a Khimairá-val, de Ő a táltost Athénétől, a Kos hónapoíümposzi úrnőjétől kapja ajándékba. Hé-raklész, amikor Küknosz és apja, Arész ellenindul harcba, a mén-Poszeidőn táltoscsikajátAriónt fogja a kocsijába. A tengeri szörnylegyőzését is két halhatatlan fehér csődörértvállalja, melyek a vízen és a levegőben szél-sebesen nyargalnak.

Ezek a lovas párviadalok a tavaszinapéjegy e nlöségkor esedékesek. A vilá-gosság bajnoka csak most győzhet, mi-ve! a nappalok hossza ekkor haladja megaz éjszakákét. A Kos korszakban a párbajakkor dőlt el, amikor a Nap a Halakbóla Kosba lépett, ezért a lefékezés, lószer-zés nern csupán a győzelem előfeltételevolt, hanem közvetlenül meg is előzteazt, miként a Halak a Kos csillagképet,vagy pedig a küzdelem része, célja volt,mim a Hésziónéról szóló mítoszban.

A történetet az ég tavaszi negyedé-nek csillagképei örökítik meg Persze-

148, [iidifln hérosz tengeri szörnnyel harcol. Mocsika kerá liődftSs előtti időkből

228

ússza!. Ott látható a Perseits csillagkép,„kezében" a Gorgófővel (Algol csillag),alatta Kétó vagy Kétosz (Cetus) tátott szá-ja, mellette az Andrornéda csillagképe(ő Hészióné megfelelője az cgcn láthatótörténetben) és az óriás Ló (gór, Hipposz,lat. ftegasus) csillagzat a Halak, a Vízöntőés egy „orrhossznyira" a Bak cikkelyé-ben, ahol a másik lócsillagzat, a Csikófürdik a Delfin jelezte égi vizekben (vő.a 8. munka során tengerré változtatottcsatatérrel). A két lócsillagkép Laome-dón táltosparípáit is megjeleníthette.Pégaszoszról tudjuk, hogy Poszeidón ésMedú szalon ás zabol született, Arión Po-szeidón és Demeter csikaja volt. A ha-gyomány szerint Poszeidón, a Halak uraadta ajándékul a lovat az emberiségnek;máig él az a kelta eredetű képzet, hogya ló a tenger tajtékábál lett. (A Pégaszosznév a pégé, „forrás" szóból keletkezett.Laomedón lovai nemcsak a levegőben,hanem a vízen is tudnak nyargalni.) Eza hiedelem még a középső kőkorszak-ban születhetett, erre vall a ló (szarvas)ís hal ezidőből való együttes ábrázolása-inak sora (84. rajz).

Lószerzés, lóbetörés az ellenséggelvívott harc előtt meséink jellegzetes mo-tívuma. A mozzanat kísértetiesen hason-lít a görög héroszok lószerzö kalandjai-ra. A hős vagy megszolgál érte egy banyá-nál, mint Bellerophón a „bagolyszemű"istennőnél, vagy erőszakká! ragadja elt.őle, mint Berszeusz Medúszától. A szol-gálat 3 napig tart, amennyit Héraklésztölt a lovakért Kétó hasában, s ameddiga Hold újholdkor, amikor nem látszik,„távol van" (ne feledjük, ezek a táltosokkivétel nélkül holdparipák!), és abbanáll, hogy a Vasorrú Bába érclovait, vasderes,fekete kancáit kell őriznie (\. Diornédész

A ZODIÁKUS HŐSE

kancáinak „arészi" vasláncait, ércjászo-lát). Ezek a kancák ellik a hős táttoscsikaját,mint a kancafejű Demeter Ariónt. A me-sebeli érctnénes ellenében a Nap segíti a me-sehőst (megolvasztja őket, mint a sötétsé-get). A kancák őrzésében olyan „áthlsőgo-rak" segítenek neki - a Nap és más plané-ták helyett! -, mint az egerek királya(Apollón) vagy a halak királya (Poszeidón)az Allatsógorok-típus meséiben.

E két isten trójai szereplése is segíthelyre tenni a Hészióné-történetet. Po-szeidón mint a Halak ura, Apollón minta Kos jegyében „felmagasztosuíő" Napjelenik meg egéristeni minőségében.(Dögvészt küld a trójaiakra!) Héraklészvisszatérte csupaszon a Kétó gyomrábóla Hold újbóli láthatóságát asszociálva anapcsecsemő újjászületését jelképezte.Mindez persze már a Kos-béli fordulat-hoz illő magyarázat; a tavaszűjév nem-csak a Közel-Keleten kapcsolódott a Kosliónap kezdetéhez, hanem itt-ott a gö-rög, főleg kisáz s iái városállamokban, ígytaián Trójában is, s ahol luniszoláris nap-tárt használtak, ott az évkezdést a legkö-zelebbi hold változáshoz igazították.

A 8. munkát kétséget kizáróan a Ha-lakhoz köti, hogy az Argó útját előzimeg. Az argonauták az arany gyapjúértkelnek útra, ami nem más, mint az égiKos csillagszőre akkor, amikor felragyogaz odaérkező nap(hérosz) fényében. Márszó volt arról, hogy az aranygyapjaskosnak is Poszeidón volt az apja, s hogya kos-mítosz hőse, lászón, éppúgy meg-járja a gyapjút Őrző sárkány gyomrát,mint Héraklész (72. rajz).

KERÉNYI néhány ókori szerző nyo-mán a 8. munkát a 7. elé helyezi. Esze-rint a hőstettre a Vízöntő havában ke-rült volna sor. Annyi alapja van mind-

229

A ZODIÁKUS HŐSE

össze a cserének, hogy a Ló csillagképnagyja nem a Halak, hanem a Vízöntőcikkelyébe esik.

Ha a munka helyét a világév körénkeressük, az vagy szintén a Vízöntőbeesik, amennyiben KLRŰNVI kissé erősza-kolt sorrendjét fogadjuk el, vagy az „elő-írás szerint" a Bakba. Ennek aztán vanégrajzi alapja! Nem annyira azért, merta Pegasus orra (Enif csillag) és a Csikócsillagzat a Bak fölött látható. Sokkal in-kább azért, mert csak így teljes a mítoszégi mondanivalója. Avilágévkörön hát-rálva a Bak után, a Nyilasban és a Skor-pióban a szümplegádok várnak a Napra,annak megfelelően, ahogy a 8. munkaután az Argónak is, fedélzetén Hérak-lésszel az égi Boszporuszhoz, a szüm-plegádokhoz kellene érkeznie. Ez a kisévkor szerint nem látható az égi tablón.Helyette a Hdszióné kalandot meséli el.A világév körén viszont ez utóbbi hiány-zik az adott szakaszon, a kettő viszontegyütt teljes képet ad. Ez a látszólagosellentmondásosság együtt jár a történetégi kétirányúságával, de az ókori nap-tárrendszer és szimbolika feloldja.Ahogy a téli napfordulón és a tavasz-ponton való átkelés - mindkettő űjév-kezdet lévén - megfelelnek egymásnak,úgy a Szümplegádok közötti hajóút ésaz átjutás a Ceíwj-szörny nyíló, csukódószáján is csak kétféle előadása ugyanan-nak a mondanivalónak.

9. munka: Hippolüté Övének megszerzéseEurüszthetisz 9. parancsa az volt, hogy

leánya, Admété számára Héraklész hozzael Hippoiüté amazónkirálynő arany övét,melyet az apjától, ArésztŐt kapóit.

Héraklész hajón, társakkal kelt útra,szerencsésen meg is érkezett az amazonok

földjére, és sikerült is majdnem békés útonHippoiüté övéhez hozzájutnia - a királynőugyanis beleszeretett, és szereimi ajándékulfölajánlotta neki. Héra azonban amazonnakálcázta magát, és egymásnak ugrasztottá avendégeket és háziasszonyaikat. Az amazo-nok lóról nyílzáporral támadták a hajósokat,de azok, Héraklésszel az élükön megfutamí-tották őket. Hippoiüté ÉS sok társnője a harc-téren maradt. Így az Öv végül is a királynőélete árán került a hős birtokába.

Az amazonok földje a Don folyó torko-latvidékén terült el, a Kaukázustól észak-nyugatra. Az ókori szerzők ezt a munkátösszekötik a trójai kalanddal és az Argóvállalkozásával. {A hős hajón, társakkalment ide is, oda is, ugyanaz az út!) Társaiközt sok neves argonautát említenek, sőtegyes források szerint az összes argonautarészt vett e hadjáratban. A két kaland kö-zött más egybeesés is akad. Az argonau-táknak is meggyűlik útközben a bajuk harci-as asszonynéppel; például a férjeiket legyil-koló lemnoszi nőkkel, és harcba keverednekaszarmatákkal, akik a szokványos logiká-nak fittyet hányó mitográfusok szerintazoknak az amazonoknak a leszármazottaivoltak, akikkel Hérakiésznek később (?!),<&ugyanazon a hajóúton gyűlt meg a baja.

Az Argóéra emlékeztető alvilági uta-zást sejtet e hajóút számos részlete. Hé-raklész oda-vissza kiköt egy Lükosz nevűkirálynál. Lükosz „farkas"-t jelent, s ígyhívtak egy már emlegetett déli csillag-képet a Tejút alsó hasadékában. Aztánhajóját egy vihar Kosz szigetére sodorja, ittmeggyűlik a baja a sziget királyával, Eurü-pfilosszal, vagyis a „Széles Kapujú"-val,mégpedig egy kos (I) miatt, s ezért megkellvívnia a tejúthasadékra utaló név birto-kosának a fiával, Khalkődónnal, az „Ércfo-gú"-val. Mikor minden elrendeződik, fele-

230

sÉgül veszi a király leányát, akit „Ércarcú"-nak hívnak, mint az „aranygyapjas" Phri-xosz kolkhiszi menyasszonyát. Ezek. az„érces" nevek a mesebeli lóadományozóvasorrú bábát illetőleg Hippolüté atyját,Arészt (M ár só t) juttatják az ember eszé-be, a Kos jegy asztrológiai urát, akinekkolkhiszi ligetében őrizték az aranygyap-jút, és aki ugyanakkor a tejúthasadékcsillagképeinek, a Skorpiónak és a Far-kasnak volt a gazdája.

Ha már nevek kerültek szóba, figye-lemre méltó, mily gyakran fordul elő azamazonok nevében a „kanca", „ló", ígyHippolütéében (jelentése „Eloldott Kan-ca", a jelző a derekáról leoldott övre isutal), Lüszippéében (ugyanazt jelenti,mint Hippolüté neve), Hippóében(„Kanca"), Melanippéében {„fekete Kan-ca"). Az amazonok Diomédész kancái-nak humanizált másai; nem lovak, csaklóháton harcolnak, és lóneveket visel-nek. Ezen az átalakuláson a Baktól a Kosfelé a Ló csillagkép is átmegy. A feje,mellső lábai, a teste lóé; ezt mutatjákcsillagainak arab nevei is. Hátsó lába,noha úgy látszik, mintha lenne, mégsincs; a /Vgammak ez a része a Persze-usz-monda hősnőjéről, Andromédárólkapra a nevét, aminek ajelemése: „Nemember szerű". Ennek a csillagképi meta-forának van mesebeli feloldása. A „kan-cáié anyós "A llalsógoroh- típus már idézettmeséjében (Borsszemvitéz és szép Júlia, akierdőt ződü ésftivet virágoztál) a hős a táltost„tengersziget mellől hozta, halfa verekedikfával, fö fűvel, kő kővel, víz vízzel, hab hab-bal; ez a verekedés csak délben szünetel egyórát; van ott egy csipkebokor, azon egy kan-tár van felakasztva, azon van egy szürke ló,az a csikót a ballábából rúgta ki." Mi máslehet ez, mint a Halak tengerében lévő

AZODIÁKUS HŐSE

„szümplegádos" napéjegyenlőségi átke-lőhely, ami felett az And romé da-lábú Lócsillagkép ragyog?

Mindebből kiderülhetett, hogy Hé-rakiész 9. hőstettére a Kos csillagképé-ben (havában) került sor. Más is erről ta-núskodik. Az a m azon király nő atyja,Arész a Kos hónap uralkodó planétais-tene. Arany öve, amelyet Héraklész Hip-polüté holttestéről leold, és elvisz Ad-métének, nem lehet közönséges öv. Mármaga az aktus is jelképes értelmű. A gö-rög istennők - így tartja a hagyomány -mindig tavasszal újítják meg szüzességü-ket. Az öv megoldása a leány asszonnyáválását szimbolizálja, az öv viselése pe-dig szüzességének tanújeíe. Hippolütéhalála, övének elvétele, Admété felövezé-se, a föld (istennő) évenkénti megújulá-sánakjelképe lehet. Admété „hajadon"-cjelent, de azAdmétosz név női megfelelő-jeként (!)„fékezhetetlen"-t is. Kancaleányvolt ő is, akitHéraklész Hippolüté övével= kantárával fékezett meg.

Arész arany öve jelképezheti magátaz Állatövet, aminek csatja (a feje)Arész csillagjegye. De fonhatták a Kosarany-gyapjából is. PINUAROSZ említi,hogy az amazonok ruházata, öve vad-állatok bőréből, szőréből készült. Héra,aki maga is amazonnak álcázza magáta történetben, római szobra tanúságaszerint kecskebőrt viselt, mint Athéné,a Kos olümposzi védnöke, akinek híresaigisze Amaltheia kecskeistennő lenyú-zott bőre volt.

Avilágév körén az Oroszlán után 9.állomásként a Nyilas következik, majd10.-ként a Skorpió, a történetben sze-replő Euríipülosz és Lükosz égi birodal-ma. Itt találhatók a kentaur-csillagké-pek; és hát mi más egy lóhátról nyilazó,

231

A ZODIÁKUS HŐSE

lónevű, szőrös, bőrös amazon, mint akentaur nőnemű kiegészítője? Kentaur-nőkről az ókori források nem beszélnek.

10. munka: Gérüón gulyájánakelrablásaA görög mitológia a nomadizáló

múlt emlékeként telistele van marhatol-vajiásról szóló történetekkel. Héraklész10. hőstette is mintha csak az lenne.

A hősnek át kellett kelnie az Ókeanoszon,a távoli nyugaton lévő Erütheia („Alkony-pír") szigetére, ahol Arész fia, Eurütión ésMertoítész csordás őrizte a kétfejű Orth(r)oszkutyával (a Kerberosz testvérével) Gérüónnaplemente-színű marháit. Gérüónnak de-réktól felfelé három teste, hat karja és szár-nya volt. Halálisten volt ő is, egyfelől alenyugvó Nap, másfelöl pedig Arész(Mars) egyik megtestesülése, Héraklészalvilági tükörképe.

Héraklésznek most is át kellett kelniekapukon. Püloszban szállt tengerre ugyan-is, s e név Hadész kapujátjelentette. Meg iskellett küzdenie az átjutásért Néleusszal, a„Könyörtelen^nel. Az ütközetben mindkétoldalon részt vettek istenek, hősünkkel szem-ben Hadész, Arész és Héra; nyilaival mind-hármójukat megsebesítette. Miután legyőztea halált (szó szerint!), eljutott a Gibraltár-szorosig, ahol két oszlopot állított fel az egy-másra nézőkét parton. „Hercules oszlopai"- így él nevük a köztudatban - a tűlvilágikapu félfáit jelképezték.

Egyesek szerint ezen az útján állt elébeAntaiosz, a földanya óriás fia, aki a szem-bejövöket birkózásra kényszerítette. Le-győzhetetlennek tűnt, mert ha ellenfeléneksikerült is a földhöz csapnia, anyja érintéseúj erőt öntött bele. Héraklész úgy bánt elvele, hogy felemelte, és a levegőben roppan-ta t la össze.

Különféle kalandok után végre hősünkott állt az Ókeanosz partján, de nem tudotttovább menni. Gondolt egyel, és íját a Nap-ra szegezte. Héliosz megijedt és kölcsön-adta Héraklésznek óriás aranycsészéjét,amelyben ő szokott éjjelente átkelni az Óke-anoszon (49. rajz), így jutott el a hős a vö-rös szigetre. Itt először megölte Orthroszt,aztán legyőzte Eurütiónt, majd az „Arész-hez hasonló" Gerüónt. A csordát pedig aserlegbe terelte, és visszatért az Ókeanoszinnenső partjára. Héliosznak visszaadtaaranycsészéjét, és lábon hajtotta tovább smarhákat.

Ligttriában Poszeidőnfíai támadtak rá se-reggel. Előbb nyilaival próbálta megfutam!-tani az ellenséget, majd, miután kiürült ategze, letérdelt, hogy köveket keressen pa-ríttyájába. Zeusz kózáporral sietett f iá segít-ségére, mint a bibliai Józsuénak Isten(Józs 10,11). Egy magyarázat szerint en-nek a csatának az emlékére emelte az égbeZeusz a térdelő Héraklész már emlegetettképmását: az Engonaszisz (Hercules) csil-lagképet.

Az itáliai félszigeten átkelve akadt útjábaa föld alatt szorgoskodó Kakosz, aki három-fejű, félig ember, félig állat volt, mint a Ker-berosz vagy Gérüón. Kakosz ellopott néhánybikát és tehenet az épp alvó hőstől (vagyisvisszalopott, hisz' benne támadt fel amegölt Arész-Gérüón), és a farkuknálfogva bevonszolta Őket a barlangjába.Amikor Héraklész felébredt, persze ész-revette a hiányt, és megölte az alvilágibarlanglakóját.

Az itáliai csizma orrán egy bika elsza-kadt a csordától, és átúszott Szicíliába. Hé-raklésznek, hogy visszaszerezhesse, meg kel-lett küzdenie a tengerszoros szörnyével,Szküllával, aki éppúgy, mint Kétó vagy aSzümplegádok, a túlvilági átjárók vala-

232

melyikét testesítette meg, valamint Ertíx-szel, a sziget királyával.

Ezután a hős a dalmát partok menténhajtotta hazafelé a gulyát (jó nagy kerülő-vel), íft Héra rászabadított az állatokra egybögölyt, amitől azok megvadullak, és a világtúlsó végére, a szküthiai pusztába rohantak.Héraklész persze a nyomukban, s miközbenmegpróbálta, összeterelni a marhákat, szerel-mi kalandba keveredett egy kígyálestu nő-vel. Hárem fiú származott együttlétükből,köztük Szküthész, a szkíták ősapja.

Már majdnem hazaért, amikor űz iszth-moszi szorosban az óriás Alküóneusz támadtrá, aki maga is marhatolvajvolt (állatait Hé-liosztól lopta, s azok szintén Erütheiáról va-lókvoltak).

A „nagy marharablás" a Bika csillag-képének (hónapjának) a története. Errevall a szerteágazó elbeszélés minden lé-nyeges pontja. Az égboltnak ezen a ré-

A ZODJÁKUS HŐSE

szén fontos, gazdag1 mitológiája csillag-képek láthatók; a Bika, a Fiastyúk, azOrion, a szomszédos Ikrek a Tejúton, aKis és a Nagy Kutya csillagzat.

Más, Bika csillagképről szóló regékfeltűnően emlékeztetnek a 10. munkaegyes epizódjaira. A csecsemő Hermészpéldául ugyanúgy lopja el Apollón marháit,mint Héraklészét Kakosz. Háttal tereli beőket barlangjába, hogy Apollón a nyomokalapján épp ellenkező irányban induljon ke-resésükre. MANILIUS, latin költő (1. sz.)csillagokról szóló tankölteményébenHermész cselekedetét azzal magyarázza,hogy a Bika a többi állatövi csillagkép-hez mérten fordított helyzetű, háttal fo-rog körbe az égen.

Vagy vegyük a bögölyös kalandot.Egy mítosz szerint a féltékeny Héra Zeuszegyik szeretőjét, lót tehénné változtatja, ésegy bögölyt uszít rá, hogy az űzze körbe a

149. Milhrasi megöli a bikát, líiímai mííwánydambonnfi, 400 körűi, Pári/.s, Lauvre

233

A ZODlAKIIS HŐSE

világon. Az ókori csillagászok az ló-tehe-net a Bika csillagképnek feleltették meg,azon az alapon, hogy az égi Bikánaknincs hátsó fele, így a neme sem azo-nosítható. A BögÖly a vele átellenbcnkeringő Skorpió egyik neve volt. Mintmár említettem, jellemző a csiüagmíto-szokríi, hogy a szemben álló csillagké-peket egy történetbe foglalják: így kerüla Skorpió a Mithras-oltárokra is, aminta Bika heréjét mardossa (149. rajz).

A bögölyös kalandban szereplő kí-gyóistennő a Kígyó csillagkép lehet,mely az Ophiuclmsszal vagyis Hérak-lésszel ölelkezik a Skorpió felett (ugyan-csak a Bikával átellcnben). Szó volt márarról is, hogy a Skorpió a kozmikus halálés fogamzás égi cikkelye. Ugyanezért ke-rülhetett a fölötte lévő „halott" Herculescsillagkép is a történetbe.

Az út során lebírt óriások, Antaioszés Alküóneusz az Orion megszemélyesí-tői lehetnek. Antaiosz jelentése „Szem-bejövő". A Kosból a Bikába lépő Nappalaz Orion csillagkép jön - úgymond -szembe. Antaiosz is, Orion hérosz is R>-szeidón és a Föld fia volt (vő. azzal azepizóddal, hogy Héraklésznek Poszei-dón fiaival kell harcolnia). Az Orion csil-lagképet személyesíthette meg Atlasz is,akiről á l l . munka kapcsán szólunkrészletesebben; az 6 másik neve lehetettAlküóneusz, akalküón-, .jégmadár"-leá-nyok atyja. Atlasz volt ugyanis a Fiastyúkcsillagainak az apja, akik közül a leg-idősebbet Alküónénak hívták. (Pi.iNius ajégmadarakról írván szintén említi aFiastyúk csillagzatot.)

Ami a „kapukat" illeti, két helyen istalálhatók. Egyrészt kapunak hívták azIkrek és a Bika cikkelyén átfolyó Tejútkereszteződését az Állatöwel, másrészt -

láttuk - annak nevezték azt a másikat,mely a Bikával és az Ikrekkel szembentalálható. Az Ikrek jele egy alul és felülösszekötött, kapunyilásra emlékeztetőoszloppár. Az ókori Spártában így ábrá-zolták az Ikreknek nevet adó Dioszkuro-kat. Ezt a jelet értelmezhetjük Herculesoszlopai szimbólumának. Orth(r)osz ku-tya - a Nagy Kutya csillagzat - az Ikrekkapuját őrzi; két feje, mint a római lanu-sé, a kapuból az ég két térfelét vigyázza.(Időszámításunk kezdetétől a nyári nap-forduló az Ikrek csillagképbe esett, ettőlkezdve ez a kapu rnár nemcsak térelvá-lasztó, hanem az esztendőt is felezi.)

Héliosz és Héraklész afférja Jit, anyilaival Napra lövöldöző isteni íjásztjuttatja az ember eszébe. Ji valóban akínai Héraklész volt, a főisten fta, akitugyanazért küldött atyja a földre, amiértHéra a görög hőst, vagyis hogy külön-féle szörnyektől és természeti csapások-tól szabadítsa meg az embereket.

Ami a világév és a 10. munka köztilehetséges összefüggést illeti, a világévkörén a Skorpió cikkelye következik,mely - s erről már szó esett - szembe-szökően nagy helyet kap a történetben.Amiről még nem beszéltünk; Arész, aSkorpió asztrológiai ura és olümposzivédnöke itt a szokottnál is többet szere-pel. Emlékeztetnék arra, hogy gulyásátErű t iónnak hívják, mint Héraklészegyik kentaur-ellenfelét. A szerzők nyil-ván a Centamus csillagképre gondolvaragasztották a gulyásra a kentaur nevét.(Ésszerű magyarázatokat kereső „mito-lógusok" szerint a kentaurok valójábanlovas pásztorok voltak. L. gör. hentao =„hajt", „ösztökél".)

Még egy gondolat a szembenállócsillagképek mitikus jelentőségéről.

234

Minden állatövi csillagképpel szembenvan egy másik, de csak a 4. és a 10.munkához társítható cikkelyekre jel-lemző ez a kettős kapocs; nevezetcsen,hogy mind térben (az égbolton), mindpedig időben (a kis évkor és a világévviszonylatában) farkasszemet néznekegymással. Ugyanakkor az sem általá-nos szabály, hogy a szemben lévő csil-lagképek minden munkánál szerepetkapnának, ez csak a 4. és a 10., illetvekisebb mértékben a szomszédos 5. és11. munkánál szúr szemet. Az ok: a szó-ban forgó csillagképeket nemcsakszembenállásuk, hanem egy valódi, lát-ható kapocs is összeköti, a Tejút, melya csillagnéző szemét az égbolt egyiksarkából z másikig vezeti. Ezeknek acsillagképeknek különösen nagy volt ajelentősége azokban a korszakokban,amikor két szemben álló naptári fordu-lópont a Tejút és az Allatöv e keresz-teződéseibe esett.

// . munka: a heszperiszek almáinak

Héraklész utolsó előtti feladnia az volt,hogy hozzon aranygyümölcsöket Héra „pa-radicsomi" fájáról, melyet Atlasz és leányai,a heszperiszek őriztek. Rosszul, mert ők ma-guk is meg-megdézsmálták a fát (mint atündérek a Tündér Ilona, Csonkakezú le-ány típusú mesékben). Héra ezért küldterájuk felülvigyázőnak sárkányát, Ládónt,aki, mint általában a kígyókuz almafás tör-ténetekben, a fárs tekeredctt. Ez a Ládónegyike volt s mitikus szörnyanyák, Ekhídnévagy Kétógyermekeinek; testvére, valójábanslakmáss volt tehát mindama szörnyetegnek,melyeket Héraklész ölt meg.

A hős, hogy kitudakolja az odavezetőutat, felkereste a heszperiszeket az Erídanosz

A ZODIÁKUS HŐSE

folyó barlangjában, „melyben az isteni folyóa Túlntmről átfolyik a földre" (ÜERÉNYI1977: 296). ŐkNéreuszhoz, a tengeri öreg-hez küldték, hogy igazítsa útba a h8st (ké-sőbbről is jól ismert mesealakok e ta-nácsadó, útbaigazító öregek). Egy válto-zat szerint útban Néreuszhoz küzdött megKüknosszal és apjával, Arésszel. Néreusztólis küzdelem árán csikarta ki, hogy megtudja:tőle Prométheuszhoz kell mennie, akit Zeuszközismert vétke miatt a Kaukázushoz lán-colt, ahol egy saskeselyű (Ekhidné szülötte!)marcangolta a máját. Útközben Héraklészmegállt Rhodoszon, Héliosz szigetén, aholegy szántóvető ökrét elvette, feláldozta anapistennek, és egy ültő helyében megette(vagyis magának áldozta fel). H ér ak-iészt Bupltagosz, azaz „Ökörevő" névenis tisztelték, mert rendszeresen elő-fordult vele, hogy egy ültó helyében befaltegy ökröt, és vödörszám itta rá a vizet. A kö-zép-ázsiai hősénekek és a mesék hősei ishasonmód nagyétkűek. ANagyevóés tár-sai mese típus keretében „nagy-ehető" - anapisten „időfaló" aspektusának meséimegszemélyesítője -egymásután 366 tul-kot nyel le, melyek nyilvánvalóan az évnapjait jelképezik; társa, „nagy-iható", akikiissza még a tengert is, mégis szomjas ma-rad, a Nap minden vizet elpárologtatómelegét szimbolizálja (Az ólom-barát cí-mű mese).

Héraklész megérkezik tehát Prométhe-uszhoz, lenyilazza a keselyűt, noha följe-gyezték, hogy minden madár közül - lévénnapmadár-ez állt hozzá a legközelebb. Óko-ri mitográfusok a keselyűi eltaláló nyíl-vesszőt helyezték a Nyíl csillagképbe.

A megszabadított Prométheusz a világtúlsó végére, Atlaszhoz küldteHémklészt, sjó tanácsokkal is ellátta, mit legyen. Hérak-lész az utat Kapistenhez méltón tette meg:

235

A ZODIÁKUS HŐSE

habokon futó kocsiban, egy verzió szerintismét kölcsönkérteHélíosztál a napserleget.

Miután megérkezett a kerthez, elbánta sárkánnyal, ebben állítólag a heszpe-riszek segítették. Ládón képmását Héraa csillagok közé emelte: ez a Sárkány(Draco), mások szerint a Kígyó (Serpens)csillagkép. A legtöbben azonban úgymesélték, hogy felajánlotta Atlasznak,tartja helyette az eget, amíg az bemegya gyümölcsökért a kertbe, így jutott 3ár anyai mához. (Az aranyhajú kertészboj-tár című mese naphérosz-hősének a„Hajnalkertből" kell 3 aranyaimat sze-reznie.)

Van szerző, aki a 11. munkához kap-csolja Antaiosz legyőzését; nem mesé-lem el még egyszer.

A l i . munka az Oroszlántól számí-tott 11. csillagképben (hónapban), az Ik-rek cikkelyében vár a héroszra. Héraarany almafáj a a tejút-világfát jelképezi,aminek ágai az Ikrek-Bika és a Nyilas-Skorpió csillagképeken keresztülnőveborulnak fölénk. Héraklésszel, aki az el-beszélés szerint vándorútját a Bika cik-kelyében kezdi - a heszperiszek említettalvilági folyója, az Eridanus csillagképitt ered, az Orion lábából -, a mesélőazért járatja körbe az almákért a világot,hogy jelezze nekünk, a fát két helyről ismegközelíthetné (a Nap is kétszer ke-resztezi az év során a Tejutat). Ezértmondja a mítosz, hogy a Sárkány csil-lagkép a fa őre; a Sárkány a Tejút mel-lett tekereg, és látott szája a Herculescsillagképet látszik fenyegetni.

Atlasz nem más, mint az Orion, akivalóban a vállán tartja az eget; egészenpontosan az Állatöv körét. GRAVES sze-rint Atlasz és Héraklész helycseréje aféléveket megszemélyesítő szent kirá-

lyok hatalomcseréjét jelképezi. S való-ban, a Tejút a kis évkort pontosan kétfélévre vágja. Ezért kell megküzdenie ahősnek Néreusszal, aki nem más, mintaz előző munkában szereplő tengeri ka-pu őre, Néleusz. Ok szintén az Oriontképviselik. AbirkózásAntaiosszal ugyan-ezért kerülhetett ebbe és az előző epi-zódba is. Ő is az Orion csillagképet sze-mélyesíti meg, és mivel az Orion az Ik-rek és a Bika között helyezkedik el, a mi-tográfusok kényük-kedvük szerint szere-peltethették mindkét cikkelyben.

Héraklész és Orion helycseréjének anaptárin kívül hiedelmi alapja is van.Mégpedig az, hogy a csillagképet a ha-lott Nap, a naplélek megtestesítőjénekhitték. Amikor Héraklész (a Nap) elfog-lalja Atlasz (Orion) helyét, meghal; nap-lélekké válik, aki a Tejúton útra kelheta túlvilágra. Atlasz viszont megszabadul-va terhétől élő Nappá lesz, és az eklip-tikán folytathatja útját.

Az alma is ezért kap helyet ebben atörténetben. Héra aranyalmái a szerel-mi beteljesülést, a boldog véget jelké-pezik, de szó szerint, mert a boldog-ságot a naphérosz halálos Ölelésbennyeri el. Ebben a szimbólumrendszer-ben Atlasszá válni, azaz a halhatatlan-ság almáinak őrévé lenni evilágbanhalált és túlvilági halhatatlanságotjelent, és megfelel a mennyország ka-pusa szerepkörének. Héraklész is, mi-után meghalt és halhatatlan lett, ezt afeladatot látta el a mennyben. A tör-ténet szerint Héraklész kis híján Atlaszhelyén ragad, de aztán csellel megsza-badul; s valóban, az ő halála a túlol-dalon, a „fa tövén" következettbe, ak-kor, amikor az őszpont niég a Skorpiócsillagképbe esett.

236

A Küknosszal vívott párbajt azért il-leszthették ebbe a történésláncolatba,mert a Hattyú (gör. Küknosz) mint tejút-csillagkép a Nyilas felett és az Ikrekkelátellenben helyezkedik el. Prométheuszmegszabadítása ugyanezért kap itt teret.A Hercules csillagképet tartották a kép-másának, mely Atlasz-Orionnal állszemben, a máját marcangoló keselyűtpedig a Sas csillagképnek Feleltettékmeg, mely az Ikrekkel van oppozídóbana Nyilas felett.

A felfalt ökör epizódja viszont azértkerül a történet bevezető részébe, merta naphérosz a források szerint is, nieg avalóságban is a Bika csillagképből indulel. Hogy éppen Héliosz szigetén, az is-ten tiszteletére eszi meg az ökröt, arrólOrion mítosza juthat az eszünkbe. Esze-rint a hérosz afeletti őrömében, hogy Hélioszvisszaadta látását, egy bikát vág le a nap-istennek, amit közösen költenek el a bika (aBika csillagkép) bőrére telepedve.

A világévkörön a Mérleg a tizenegye-dik jegy, s a munkák közül is megfelel atizenegyediknek. Erre utal, hogy a hősegyszer már járt a heszperiszek kertjé-ben, éppen akkor, amikor a Mérleg csil-lagképben a kerűmai szarvast üldözte.

A megfelelésnek megintcsak vannaptári és hiedelmí alapja. Amikor azászpont a Mérleg csillagképbe hátrált,ez lett a naphérosz halálának időpontjaés helyszíne. Erre utal a történet egyiklejegyzőjének a „nyelvbotlása", vagyishogy a Sárkányt ~ szerintem szándéko-san — fölcserélte a Kígyó csillagképpel.Ez i l l ik ugyanis ide, A Kígyónak a Mér-legbe esik a nyaka és a feje, amit az Észa-ki Korona koszorúz meg, az a csil lag-kép, amelybe - mint PINDAROSZ írja a 3.munka kapcsán - a halála után költözött

A ZODIÁKUS HŐSE

Héraklész lelke. Maga a Kígyó az adottjelképrendszeren belül a haláluk utánkígyóalakban tovább élő héroszok égiképmása volt. Héraklész halálban valómegújulása, azaz halhatatlanná válásaolyan, mint a kígyóé, amelyik levedli abőrét. A kígyók a hiedelem szerint nemöregednek meg, inert levedlik régi bő-rüket (gör.gémsz, „régi bőr", „öregség").

A kígyábÉrben élő, e!álko2ott aranyhajúkirályfi meséje, melyben szolgalelkeivel atündérkertből, a boldogság fájáról aranyai-mat Hozat, majd madárrá változik és elrepül(A kigyóbor, A kígyómka c. mesékben),ékesen bizonyítja, hogy a két, csillagostérben egymástői távol eső mesemotí-vum: az aranyalmák megszerzése (az Ik-rekben) és a kígyóvá válás (a Mérlegben)összetartoznak. A kígyóbőrös királyfi isnaphérosz, a Kígyó csillagkép cikkelyébenmeghaló, majd a Hattyú (Sas) cikkelyé-ben feltámadó Napot személyesíti meg.

12. munka: a Kerberosz felhurcolása azalvilágbólHéraklész utolsó, egyben legnehe-

zebb munkája volt ez, bár sok régi elbe-szélő e/t a munkát fölcserélte a 11.-kel,talán abból a megfontolásból, hogy a be-lépés Héra paradicsomába egyet jelentaz istenné válással. Mások viszont úgygondolták, hogy lemenni az alvilágba ésonnét visszatérni ennél is több, és jobbanis illik a munkák végére, mivel ez a csele-kedet az év lezárását és az új esztendőkezdetét jelenti egy meghaló és feltáma-dó isten élettörténetében. Okozhattapersze a keveredést- mint az átellenbenlévő Nyilas és Bak csillagképek esetében- a precesszió is, Hiszen Héraklész leg-több „életrajzírója" akkor élt, amikor anapfordulók a Rák és Bak csillagképek-

237

A ZODlAKUS HŐSE

bői az Ikrekbe meg a Nyilasba költöztek.Az új helyzetben mégis a régi elnevezé-seket használták. Ügy hitték, hogy a nyárikapu a Rák jegyben van, miközben azmár az Ikrek csillagképbe esett,

Héraklésznék, mielőtt „alászállott volnaa poklokra", ét kellett mennie Eleusziszba,hogy Demeter megtisztítsa és beavassa misz-tériumába. Ehhez legalább formálisan athénipolgárrá kellett lennie. Az athéni „hérak-lész", Thészeusz javaslatára egy Püliosz ne-vű ember adoptálta. Miután eleget tett min-denfeltételnek, a hérosz egy barlangnyüásonát leszállt az alvilágba, a bagotyszemű Athé-né és a lélekkatauz Hermész vezetésével. Apokolra szállás helyét egyes források a Fe-kete-tenger egyik félszigetére teszik.

Amikor a világot elválasztó Sztüx folyó-hoz érkezett, az alvilági révész, Kharón úgymegrémült a hőstől, hogy szó nélkül áteve-zett vele a túlsó partra, amiért később Hadészegy teljes évre bilincsbe verette. Héraklésztöbb elhunyt híresség árnyával találkozottútközben, köztük Meleagrosszal, aki meg-ígértette vele, hogy feleségül veszi a húgát,Deianeirát, ha visszatér a felvilágba. Ezekszerint a hérosz mint később (?) annyi mese-hős, az alvilágban szerzett magának felesé-get, s ez is lett a végzete.

Közvetlenül is beleavatkozott Hádészbelügyeibe. Megszabadított egy Aszkala-phosz nevű démont a szenvedéseitől, akitazonban Demeter azonnal fülesbagollyá vál-toztatott. Ezután levágott egyet Hadész te-henei közül, hogy friss vérrel, jóllakassa azárnyakat, ezért Menoitész, Hadész csordásabirokra hívta ki, amin kis híján rajtavesztett,csak Perszephoné közbelépése mentette megaz életét. Héraklész Hadész palotájánahka-pujában rátalált két „ottragadt" barátjára:Thészeuszra és Peirithooszra, akik azértbűnhődtek, mert az alvilág királynőjét akar-

ták elrabolni. Héraklésznék Thészeuszt si-került kitépnie az őtfogvataríő székből, báregy darab hús a tomporából kiszakadt és ott-maradt örökre, Peirithooszt azonban ott kel-lett hagynia.

A Kerberoszt, a lernai Hüdra édestcst-vérét az Akherón kapuinál találta meg. AháromfejS, kígyásörényű és tüskés farkúebet puszta kézzel kellett elvonszolnia;Hádész csak így járult hozzá, hogy magávalvigye. Egy beszámoló szerint ott jött fel azalvilágból, ahol Dionüszosz; mások szerinta Fekete-tengeri lejáraton tért vissza. Amer-re mentek, a Kerberosz szertefröccsenő nyá-la nyomán mindenütt mérges sisakvirágbújt ki a földből. Ezt a boszorkányos nö-vényt hekateisznek nevezték, mert a kutya-fejű halál- és holdistennó, Hekaté kevertelőször bájitalt belőle.

Már tisztáztuk, hogy minden kevere-dés ellenére a 12. munka a Rák csillag-képhez (jegyhez) ülik. A tárgyalt idő-szakban itt volt a nyári kapu, s araikoraz az Ikrek csillagképbe fordult, tovább-ra is Rák jegynek nevezték a helyét. Akapura utal Héraklész fogadott apjá-nak, Püliosznak a neve - „Kapuhoz tar-tozó"-! jelent -, és különféle kapuktöbbszöri emlegetése. A Féke te-teng érihelyszín azonos azzal, amelyről a Bakjegy (Nyilas csillagkép) kapcsán esett szó.

Kharón a Nagy Kutya vagy az Orioncsillagképpel lehet azonos; az egymástkövető világhónapok égi révészei ők vol-tak; a tejűtfolyón szállították át a lélek-utasokat. Amikor a napforduló a Rákbaesett, a révész a Nagy Kutya volt (Egyip-tomban ezt úgy mesélték, hogy a kutya-fejű Anúbisz vitte át a vállán Hóruszt aNíluson), amikor az Ikrekbe, akkor máraz Orion (erről szól a „Krisztushordo-zó" Szent Kristóf legendája).

238

A ZODIÁKUS HŐSE

A lélekvezető Hermész, aki az Ikrekcsillagkép (Rákjegy) kapujába, Khárónladikjához kísérte a lelkeket, az Ikrekasztrológiai ura és a Rák jegy (hónap)olümposzi védnöke volt. (Az isteni funk-ciók is megoszlottak az Ikrek és a Rákközötti)

Aszkalaphosz „fülesbaglyot" jelent;ez az éji madár a kuvikkal, Athéné szentmadarával együtt halálmadár volt - a„bagolyszemű" istennő is ezért lép be atörténetbe.

Khárón csónakhoz bilincs e lése, a hé-roszok alvilágba ragadása a mesékbentovább élő motívum. Az aranyhajú ördögtípusú mesékben a túlvilágra vagy a Nap-hcz vezető utat folyó, fekete tenger keresz-tezi. Ennek a révésze a csónakjához van ra-gadva, s csak akkor szabadulhat, ha óvatlanutasa a helyére ül. (Vő, Atlasz és Hérak-lész helycseréjével is, A típushoz tartozóSzerencsés óra c. mesében még Aszkala-phosz megszabadításának változata ismegtalálható.) A török-zultán fia címűmesében (Aranyhajú kertészbojtár-típuskeretében) a gonosz anya egy háromlábúaranyszemet csináltat, mely azzal, aki ráül, apokolba szalad. (Emlékezzünk a szent há-romlábra, a de l p hói Apollón jós s zeke re,amelyet tőle Héraklész el akart rabolni!)A királyfihőst akarják ráültetni. Húsdaraba szabadulás ára a Hajnalkölözö királyfi-típus egyik-másik meséjében; Hajnal, ahős a vasrostéllyal körülvett alvilági városkapujában a reáfenekedő két oroszlán elé akarjából levágott húst vet. Amíg azokesznek,beszökik a kapun. APefórfó/za-mesék hősesaját combja húsával kénytelen etetni agriffet, hogy annak legyen ereje fölrepülnivele az alvilágból.

.A Kerberoszt rendszerint S fejűnekírják le. Ez a szörny a „háromfejű" He-

katé állatalakja volt. A Hold, Hekatéplanétája viszont a Rák jegyben van„otthon" az asztrológia szerint, és 3 „fe-jű" a Rák csillagkép is.

A világévben a 12. munkának a 2-csillagkép (jegy) felel meg, ahogy a 2.munkának a 12. Több meggyőző bizo-nyíték található erre vonatkozóan az el-beszélésben. Az egyik Demeter és Ifer-szephoné szereplése. Demeter a Szűzhavának olümposzi úrnője volt, a leányapedig a Szűz csillagképet személyesítet-te meg. Hermész, aki szintén felbukkana történetben, az asztrológia szerint aSzűz jegyben is „otthon" van. A Rák ésa Szűz közt teremt kapcsolatot, amit aforrások is hangsúlyoznak, hogy a Ker-berosz és a lernai Hüdra testvérek.

Sok tennivaló várt még a hősre amunkák után földi életében. Megírhat-nám például, hogyan/dradozoíf Omphalélüd királyné szolgájaként, miért öltött nőiruhát, mint Akhilleusz vagy később egymesénk hőse: Gyöngy hárma t János. De-hát Hé rá ki ész összes dolgát megírtákmár, és a hős minden cselekedetével nő-ket, istennőket szolgált. Felfogható per-sze Omphalé körüli sürgés-forgása jel-képes értelemben is, hiszen Omphalé„köldököt" jelent, és mint a földanyamegszemélyesítője a geocentrikus világ-képben ő volt a világ közepe, mely körüla Nap keringeni látszik.

Utoljára Déianeirának tett szolgálatotazzal, hogy előbb alvilági kérőjétől, Akhelói-osztól, utóbb, amikor már a felesége volt, el-rablójától, Nesszosztól megszabadította. Eztett a hérosz végzete. Az 6 halálát is, minta legtöbb naphéroszét, a felesége okoz-ta; a női princípium megtestesítője, akia világosság és a sötétség örökös harca-

A ZODIÁKUS HŐSE

bán dinamikus egyensúlyt teremt, és akörforgást fönntartja azzal, hogy szívétés segítő kezét mindig az ifjúnak és erős-nek adja; tavasszal Nap fiatalúrnak,ősszel pedig a sötétséget, halált megsze-mélyesítő fekete legénynek.

Héraklész gyilkosa, Nesszosz kentaurKhárónhoz hasonlóan alvilági révész volt. Ois az Állatöv és a Tejút egyik keresztező-désében tette a dolgát, mint a Nyilasvagy a Kentaur csillagkép megtestesítő-je. És alvilági lény volt, hiszen amikor avérébe martot t ing megölte Héraklészt, márrég halott volt. (Egy jóslat előre megmondtaa hősnek, hogy alvilági lény végez majd vele.)

A dolog pedig úgy történt, hogyNesszosz, amikor Héraklész mérgezett nyi-lától találtán haldoklóit, rávette az asszony t,gyűjtse össze a vérét, és mártsa bele férjeuraingét, mondván, ha ezt ráadja, nem fog többémás asszonyba beleszeretni. (A kentaurnem is hazudott.) Déianeira elküldte amaga. szőtte, vérbe mártott (veres?) díszingetHéraklésznek, aki éppen áldozatra készült abaljós nevű Kenaian-fokon {„Űr", „Elha-gyatott hely", „Hiábavalóság helye"). Ahérosz az áldozathoz magára öltötte az inget,s a méreg, amely nem szerette a meleget és avilágosságot (hogyan is szerethette válna,hisz a hideg éj képviselőjének a vérében volt),az inggel együtt azonnal beleette magát ahúsába. Héraklész tudta, hogy ez a vég.Máglyát rakatott és fellépett rá. Atüzés apjaégből lecsapó villámai halandó részét azon-nal elhamvasztottak, halhatatlan fele meg-ifjodva, gyermekként suhant az égbe Athénénégyesfogatán. A körforgást fejezi ki az amód, ahogy Déianeira akaratán kívül (?)elveszejti férjét hiszen, ha az ókorielbeszélők nem is mondják ki nyíltan,Nesszosz vérébe a mérget Héraklészhalált hozó nyila juttatta.

Úgy mesélték, a Skorpió kapuján áthajtott az égbe, vagyis ott (akkor), ahol(amikor) a naphérosznak meg kelletthalnia. Fenn az Olümposzon „halálos" el-lensége, Héra - a földön Déianeira is őtképviselte - most helyreállítja az általa fel-borított egyensúlyt. Újraszüli, s ezzel vérszerinti fiává teszi Héraklészt, s hozzáadjafeleségül Zeusztól való egyetlen leánygyer-mekét: Hébét, önmaga ifjonti énjét.

Héraklész és Hébé egy jövendő korZeusza és Hérája lettek volna, de az égitrónusra ültetni őket az antik pogány-ságnak már nem maradt ideje. (Hébéneve ebből a szempontból igen sokat-mondó. BEDKICH HHO?,NY cseh hettitoló-gus Hébét Hawwával, „minden élő any-ja"-val vagyis hát Éva anyánkkal azono-sítja. „Éva" elterjedt istennőnév volt azókori Közel-Keleten, 1. Lűd-phrűg Hip-ta, mitanni Hepa, hurrita Hebat, ezutóbbi ugyanazt a címet viselte ráadásul,mint Héra, ő volt az „Egek Úrnője". Vő.még az egyiptomi Háthor égistennőnevének első szótagjával; Hál szó szerint„ház"-at jelent, de lévén „Hórusz háza",az eget értették rajta.}

Zeusz Héraklészt be akarta venni azolümposziak közé, de végül is letett ró-la, mert nem tudta, kinek a helyére ül-tesse a 12 közül, így hősünk egyike lettazoknak, akiket később „létszámfeletti"-nek neveztek.

Sok ilyen 13 főből álló szent gyüle-kezet emléke maradt fenn. Az ótesta-nientumi Jákobnak és Ézsaunak, a finnKalevának egyaránt 12-12 fia volt.Odüszszeusznak 12 társa, Romulusnak12 pásztora, Jézusnak 12 tanítványa, adán Hrolfnak 12 harcosa; a skandinávBaldr istent 12 bíró kísérte, Arthur ki-rály kerek asztalát 12 lovag ülte körül

240

eredetileg, a hős Roland Frankhon 12zászlósurát vezette a csatába a hónapoknevében. Igen, e tízenkettők éppúgy ahónapokat személyesítették meg, mint

A 7.ODIÁKUS HŐSE

az olümposziak, tizenharmadik társukpedig a Napot (vagy/és a Holdat), aki-nek tényleg nincs helye, helyben mara-dása, hiszen mindig tovább kell mennie.

Összefoglalásul és az áttekinthetőség kedvéért táblázatba foglaltam az írtakat:

Munkák Hónapok Világhónapok

1. N e meai oroszlán Oroszlán Oroszlán2. LernaiHüdra Szűz Rák3. Kerűníai szarvas Mérleg Ikrek4. Erümanthoszi vadkan Skorpió Bika5. Augeiász istállói Nyilas Kos6. Sztümphaloszi madarak Bak Halak7. Krétai bika Vízöntő Vízöntő8. Diomédész kancái Halak Bak9. Hippolüté öve Kos Nyilas

10. Gerüón gulyája Bika Skorpió11. Heszperiszek almái Ikrek Mérleg12. Kerberosz Rák Szűz

SOLI DEO GLÓRIA

„Egyedül Istené a dicsőség" - vallja amagyar református diákok egykori latinnyelvű jelmondata, amiben annak ere-dója is bennefoglaltátik, hogy egy Istenvan. (Solus, „egyedüli", „egyetlen" be-lőle származik köznyelvi szóló szavunk.)A solus, a Sol, „Nap" rnclléknévi alakja- Napból tényleg egy van! -, Egy ha aztmondom: Deus solus (esi), „egy (az) Is-ten", mintha csak „napisten"-t monda-nék.

Az első hitelesen dokumentált mono-teista vallás a történelemben, az egyip-tomi Ehnaton fáraó f Kr. e. 14, sz.) Aton-kultusza, napvallás volt, melynek hatá-sát a zsidó monoteizmusra nehéz tagad-ni. De a napkultusz és a/, egyistenhit szo-ros kapcsolatán az sem változtat, ha asorrendet megfordítjuk, és a SzentSrásalapján álló teológusokkal együtt Ehna-ton egyistenhitét a bibliai Józseftől éstestvéreitói származtatjuk.

Szigorúan tudományos módszerek-kel közelítve a kérdéshez, aít kell mon-danunk, hogy minden vallás az egyis-tenhit irányába fejlődik, és jóval többvallás jutott el legalább a monoteizmusküszöbéig, mint hinnók. Hogy egy iga-zán ősi és minden zsidó-kereszténybefolyástól mentes vallásról író szerzőóvatos fogalmazását idézzem: „Világos,hogy a sintoista kami, ideértve a napistcn-nőt is, nem mutat olyan isteni tulaj-

donságokat, amilyeneket a monoleiszlikusvallásokban találunk. Mégsem lehet kizárniannak lehetőségét, hogy pl. a napistennőképzetében egy transzcendens, személyes ésteremtőistenfelfogás rejtőzik." (SHATORIBHANTE 1990: 23-24.)

A napkultusz és az egyistenhit köztikapcsolatnak van csillagászati alapja is. Anap kő zp ön tus ág naiv felfogása már jóvalKoi'iíRNiKusz előtt létezett, amivel nemcsupán azt akarom érzékeltetni, hogy aNap állott a többi isten gyűrűjében, a val-lásos tisztelet középpontjában.

Az első cmher, akiről feljegyezték,hogy tudományos alapon felismerte: aFöld kering a Nap körül és nem fordít-va, a számoszi AKISZ IAKKHOW volt (kb. Ki*.e, 320-250). „A heliocentrikus világ-rendszer atyja", ahogy hipotéziséért ne-vezik, még követőre is talált a Ki: e. 190körül született ugyancsak görög csilla-gász, SZELEOKOSZ személyében. SZELEU-KOSZ AHISZTARKHOS?, rendszerét használtafe! az árapály-jelenség helyes magyará-zatához (a dagály és az apály nemcsak aHold hatására vezethető vissza; függ aHold Naphoz viszonyított helyzetétőlis). Bár a számoszi bölcs felfedezése akortárs fizikus körökből csak ellenkezéstváltott ki, soha nem ment egészen fele-désbe. GKMINOSZ, görög csillagász és tu-dománytörténész (Kr. e. 1. sz.) elisme-rően jegyzi meg AmszTARKHOszról írván:

243

SOLI DEO GLÓRIA

„Valóban található egy ember, aki megjelent,és azt mondta, hogy csupán azzal a föltétele-zéssel, hogy a Föld egy meghatározott módonmozog, és a Nap meghatározott módon ált, aNappal kapcsolatos szemmel látható szabály-talanságok megmagyarázhatók."

A középkorban is tudtak róla, de az„Arisztotelészre fölesküdött skolasztiku-sok" csak annyit voltak hajlandók en-gedni geocentrikus felfogásukból, hogyelismerték, nem a csillagok forognak aFöld körül, hanem a Föld forog a sajáttengelye körül, s a Merkúr meg a Vé-nusz a Nap körül kering, miközben az aFöld körüljárja éves útját.

Jeles gondolkodók azonban már KO-PERNIKUSZ előtt meg voltak arról győződ-ve, hogy AnisziARKHosznak igaza volt.LEONARDO DA VINCI (1452-1519} példáulföljegyzi: ,.A Nap nem mozog", a Föld„olyanféle csillag, mint a Hold". „A Földnincs sem a Nap pályájának középpontjában,sem a világ középpontjában".

A nap központúság tudományos fölis-merése tehát elég régi ahhoz, hogy anapistenhit henoteisztikus másodvirág-zását (pl. a mithraizmust vagy az I-II.sz.-i orphikus tant) és ezek hatását a zsi-dó-keresztény monoteizmusra „tudo-mányosan" is alátámassza. (Henoteíz-musnak az egyistenhit azon formáját ne-vezzük, mely ugyan egy istent imád, deelismeri más isten létezését, és nem ül-dözi követőit.) Föltehető, hogy a szóbanforgó napvallásokra és rajtuk keresztülvagy közvetlenül az egy istenhitre ARISZ-TARKHOSZ elmélete is hatott.

Akár igazam van, akár nincs, KOPER-NIKUSZ (H73-1543), aki nemcsak csilla-gász, hanem pap is volt, úgy ír erről Derevolutionibus Orbium Coelestium címűfőművében, mint akinek sikerült felfe-

dezésével helyreállítani a napisten ural-mát.

„...mindennek a közepén a Nap áll. Hi-szen ki akarná ezt a lámpást ebben a csodá-latos templomban más vagy jobb helyre ten-ni, mint oda, ahonnan az egészet megvilágít-hatja? Őt egyesek a fénynek, mások a lélek-nek, ismét mások a világ kormányzójánaknevezik. Trísztnegisztosz a látható Istenneknevezi, Szophoklész Elektrája pedig mindentlátónak. Valóban, a Nap királyi trónusán ül-ve, kormányozza az égitestek körülölte ke-ringő családját. (...) Közben a Nap megter-mékenyül a Földet, amely terhes lesz, ésévenként szül."

WALTER FUCHS tudománytörténészígy kommentálja a fentieket: „ebben azidézetben nemcsak a klasszikus pitagoreiz-mus vallásos gyökerei találhatók meg - Re,az egyiptomi Napisten, az égi istenek közölta leghatalmasabb, ünnepelte ragyogó feltá-madását. Ezzel KOPERNIKUSZ valóban ,jobbegyiptomi volt, mint PTOLEMMOSZ'" (mivelez utóbbi a Földet, és nem a Napot te-kintette a müidemég középpontjának).„így tehát valójában soha nem .halt meg'azisteni Nap. Az arab kultúrkörben egészenMohamed próféta megjelenéséig soha nemtűnt el. A maseiai SZTRAISÓN <i.e. 63-20), gö-rög térképész és torténészHélioszt, népénekNapistenét mint az arabok legnagyobb isten-ségét említi. (...) Az iszlám előtti araboknálegyenesen Napot imádó egyisíenhitről lehetbeszélni. Az újplatonista ]AMSLICHQS (kb. i.32, 300), aki a libanoni Chalkis-ból szárma-zott és arab nevet viselt, extatikusan elmél-kedik a Napról, amire egyik szír kollégájá-nak, PoRmiosznak (233-304) egyik híresírása ösztönözte. Magának MOHAMED pró-fétának a törzsében is volt egy család, amelymagát ,a Napisten szolgái f iáinak' tartotta."A pogány arabok nap- és holdimádatá-

244

SOLI DEO GLÓRIA

nak erejét jelzi a szigorúság, amellyelMohamed föllépett ellenük; a Korán 27,szórajában a sábai (jemeni) arabokat os-torozza, mert „Allah helyeit a Nap előtt bo-rulnak le. A Sátán fölékesítette az 5 tetteiketés távol tartotta őket az (igaz) úttól..." (24.vers; 1. még 6.,78; 31.29-30.; 41. 37).Egyébként FLCHS azért épp arab „nap-imádókkal" hozakodik elő, mert az an-tik tudományosság ideillő írásos emlé-keit az arab csillagászok mentették át.

Majd így folytatja: „a kopernikuszi re-formot mélyebbre nyúlva kell szemléim - aheliocentrikus rendszer elméleti igazolásaelőtt annak mágikus elképzelése járt."„KOPERNIKUSZ a hatalmi rendszer ősiösszetevőit, amelyek végül ís Egyiptom ésMezopotámia piramisépüőkorszakából szár-maztak, új életre keltette vagy megfiatalítot-ta. (...) A lengyel csillagász ezzel olyan fo-lyamatat indított el, amely a politikában azabszolutizmushoz vezetett, XIV. Lajos Nap-királyságához. "

FUCHS a mondottak igazolásául egymásik tudós csillagász, JOHANNES KEPLER(1571-1630) „Naphimnuszát" is közre-adja. Olvassuk figyelmesen:

„...csak egy vak tagadhatja, hogy a leg-csodálatosabb égitest a Nap. Legbelső lénye-ge nem kevesebb, mint a legtisztább fény;nincs nála nagyobb csillag, egyedülálló éskizárólagos nemzője, őrzője és melegítőjeminden dolognak; a fény forrása, termékenymelegben gazdag és csodaszép, világos éstiszta, a látás forrása, minden szín festője,noha magának nincs színe, a bolygók király-nője mozgása következtében," (a németbena Nap nőnemű: die Sonne) „a világ szíveerejének következtében, a világ szeme szép-sége következtében, egyedül a leghatalma-sabb Istenhez méltónak kell tisztelnünk, haaz Isten anyagi lakóhelyében kedvét akarná

lelni, és olyan helyet akarna választani, aholaz égi angyalokkal lakhat." (Fucns 1978:221 skk.)

Egy az Isten

A közfelfogás monoteisztikus vallás-nak a judaizmust, a kereszténységet ésaz iszlámot tartja. Annak ellenére, hogy„a kereszténység a zsidó vallás eretneksége",az iszlám pedig zsidó és keresztény ha-tás alatt keletkezett, monoteizmusuk el-térő. JULES RENARD idézett aforizmájacsattanós ugyan, de mint minden afo-rizma, pontatlan. A kereszténység hel-lenisztikus és őseurópai gyökerei éppolyfontosak, mint a zsidó hagyomány. Alap-jában véve ezért nem tartják a zsidókegy isten hí vöknek a keresztényeket, egye-bek közt arra hivatkozva, hogy Jézusszemélyében egy másik istent is imád-nak, akinek alakjához mintául pogányfiúistenek szolgáltak. A keresztény teo-lógusok Jézust persze nem tekintik ön-álló istenségnek, csak az Isten földimegtestesülésének, az Atya „arcának" ésönálló isteni személynek a Szenthárom-ságon belül. Ez utóbbi tanítást viszontsok magát kereszténynek valló emberképtelen (volt) elfogadni, ami számoseretnekséghez és a Szentháromságot ta-gadó antitrinitárius (unitárius) vallásmegalapításáhozvezetett.

A reformáció előtti kereszténység éskisebb mértékben az iszlám monoteiz-musának „őszinteségét" az angyalok, aszentek, különösen pedig a Szűzanyatisztelete valamint az Istentől „elru-gaszkodott" Gonosz önálló létezésébeveteti hít miatt valóban sokan meg-kérdőjelezik.

SOLI DEO GLÓRIA

Közvélekedés szerint ezek az entitá-sok a politeisztikus vallások alsóbbrendűisteneinek a helyét foglalták el, noha an-gyalok például már az Ószövetségben isszerepelnek. Átmentésüknek nem teoló-giai korlátoltság volt az oka; ettől füg-gött a térítés sikere. Olyan vallások ige-hirdetőinek, akik mindenkihez, az egészvilághoz kívánnak szólni, kétféle mér-cével kell mérniük, mert - ahogy az írásmondja: „sokan vannak a meghívottak, dekevesen a választottak". A buddhizmus isígy lehetett sikeres; népszerű „nagy sze-kér" ágazata az egyszerű lelkeknekszámtalan istennel, szenttel, mítosszal ésmesével szolgál, s ezek túlnyomó több-ségét saját múltjából mentette át. A ke-veseknek szóló „kis szekér" tanításbanviszont isten egyáltalán nincs, csak szel-lem van - filozófiai értelemben.

Ha egyenlő mércével akarunk mérni,ki kell tágítanunk az egyistenhit fogal-mát. Zaratusztra, Buddha iráni kortársa(a Kr. e. 6. sz.-ban élt, egy feltevés sze-rint azonban másfélezer évvel koráb-ban), Adura Mazdát, a fény istenét te-kintette egyetlen istennek; a Mazda-val-lás a gyakorlatban mégis politeisztikusvolt. És nem azért, mert alapvetően du-alista jellegű (Ahura Mazdával AngroMainju, a sötétség princípiuma öröktőlfogva szemben áll) - filozófiai síkon adualizmus megfér az egyistenlüttel -,hanem azért, amit fentebb mondtunk; atiszta monoteizmus elvont és élményszc-gény, nem tud hatni tömegekre. A Maz-da-vallás lényegi monoteizmusát mutat-ja, hogy milyen nagy hatással volt a zsi-dó és keresztény gondolkodásra. Iránieredetű az Istennel szembeforduló Sá-tánról szóló tanítás, a megváltástan, slátni fogjuk, mekkora szerepe t játszott a

perzsa eredetű Milhras-kultusz a ke-resztény mitológia kialakulásában.

A kereszténység gyors elterjedésénekegyik fő oka kezdeti befogadókészségevolt. Az egyház engedékenységébenodáig ment, hogy nem rombolta le a po-gány kultuszhelyeket, épp ellenkezőleg,Jézus tilalma ellenére „az új bort régi töm-lőkbe töltötte". Azzal, hogy templomokatépített föléjük, a helyi hagyomány Őre-ként lépett föl. Megtartotta a régi nap-tárt, és ezzel ünnepeik rendjét is átvette,a pogány kultuszok látványos elemeitbeépítette a liturgiába a maga céljairahasználva föl a pogány jelképeket. Péí-dául Jézus Krisztus fejét napisteni gló-riával övezte.

Az inkább egyszerűségével hódítóiszlámban hasonlóan kirívó példa kevésvan. Ilyen a mekkai Kaába-kő imádata.E fekete meteoritot rnár az ókorbanmint „égből hullott istenképmást" tisz-telték az arabok. Egész pontosan a naba-teusok napistenének, Dusárának lehe-tett ajelképe. Dusárát ugyanis egy feke-te kőkocka képében bálványozták. (AKaába tiszteletéből messzemenő követ-keztetéseket vonhatunk le. Az arabok,akik igen jeles csillagászok voltak, márjóval Mohamed színre lépte előtt tisz-tában lehettek azzal, hogy a rendszerközéppontja a Nap, és nem a Föld. Amekkai mecset udvarának közepén állókocka alakú Kaába-szentély, mely ma isa muszlim zarándoklatok első számúúticélja, és a szó szerint körötte zajló rí-tusok erről árulkodnak. A Kaábát ugyanisa zarándokoknak előírás szerint 7-szer kellmegkerülnie, s ez a rítus a 7 planéta ke-ringését jelképezi. Azt már én teszemhozzá, hogy nyilván a Nap körüli kerin-gésüket - ha egyszer a Kocka napisteni

246

szentély volt eredetileg- Ami értelem-szerűen azt jelenti, hogy a Nap helyét aplanéták között Mekkában a Föld fog-lalta el.)

Egyébként a (fekete) mennykövektisztelete az istenség formátlan (arcta-lan!) halványaként a mediterráneumbanáltalános volt. Kis-Azsiában Pessinusban(Pessinontéban) a Magna Matert (Kübe-lét) jelképező fekete kő előtt hódoltak,amit az istennő kultuszával egyetembenKr. e. 204-ben Rómába vittek. Az ephe-szoszi szűz Artemisz fekete szobrai, majdkésőbb a „fekete Máriák" tisztelete (a ka-tnióimi Montserratban, a lengyelorszá-gi Czestohowában és másutt; több ma-gyar példa is van) Küfaelé fekete kövérevezethetők vissza. (A Szűzanya tisztele-tének első központja Epheszoszban, Ar-temisz kultuszhelyén alakult kil)

„laragatlan kép" volta trójai Palladi-on, Athéné szent szobra, s azok lehettekMózes „törvénytáblái", mint a két sze-mé lyű (és nemű) Elóhím szimbólumai.Az istenképfaragás tilalma, épp úgy,mint az istennév kimondásáé, a koraiidőkben elterjedt tabu volt. Oka pedig aza hiedelem lehetett, hogy ha a szóbanforgó kultikus tárgy és vele az isten ide-gen kezekbe kerül, akkor annak mágikusereje is átszáll új tulajdonosára (a Jákob-bal szökő Ráhel ezért lopja d apja házi iste-neit, és az akhájoka trójai Mladiont; a jóslatvilágosan megmondta nekik, hogy Trójátcsukákkor vehetikbe, ha a „városvédő" isten-nő elhagyja falait). Ez okból imádhattakolyan égi eredetű alaktalan vagy éppengeometrikus „absztrakt" formára csi-szolt köveket, amelyekben a beavatatlannem ismerte föl az istenséget.

A folytonosság és a kapcsolódásoklegmeggyőzőbb példái az istennevek. Az

SOLI DEO GLÓRIA

ószövetségi Isten első helyen szereplőneve, Elóhini, a nyugatsémi pantheonfőistenének, Élnek a nevét örökölte, rá-adásul a többes számú alakját. Él - akár-hogy csűrjük-csavarjuk a dolgot - ere-detileg mégiscsak több istennek volt agyűjtőneve, s az Elóhim-névvel is ület-tek pogány isteneket; a moábita Kemoszt,a szidoni Astartét, az ekroni Baál-Zebu-bot stb. A bibliai Elóhim egy eggyé váltkettős isten neve lehetett, abban az ér-telemben, ahogy kfnai felfogás szerint ateljességet a jin és a jang kétnemű, di-namikusan dualisztikus egysége fejezi ki.Az egyistenhez vezető úton két isten - aNap és a Hold - eggyéolvadása jól meg-különböztethető állomás.

Agnosztikus JUSZTINOSZ Elóhim mel-lé külön női princípiumot társít: Edé-met. A korai gnószisz egy ága Istent Bar-belóval „adja össze". Barbelo (Barbale)grúz napistennő volt (neve a grúz „kör",„kerék", „fényes láng" szavakkal hoz-ható összefüggésbe). Elóhim és Barbelonászának gnosztikus-manicheista ha-gyománya maradhatott fenn az Isten ésa Nap házasságáról szóló délszláv mesé-ben. (A bolgárok és szerbek között ko-moly sikereket ért el a középkorban amanicheista bogumilizmus.)

\fcgy lássuk Isten másik, kimondha-tatlan nevét. AJHVH (Jahveh) istennéva hódEtó rómaiaknak luppiter meg-szólítását, lóvét asszociálta, s az atörekvés, mely a ke só antikvitás zsidó-ke reszt ény-éretne k-pogány gnosztiku-sait vezette egy közös istenfogalom, aJao 0av, Jas) megteremtéséhez, részintebből, részint az egyiptomi Jah hold-isten nevéből táplálkozott. (Már a zsidóállam hellén hódítói is úgy vélték, hogya zsidók istene azonos az 5 Zeusz fő-

247

SOLI DEO GLÓRIA

istenükkel, a szeleukida uralkodót tü-relmetlen szinkretizmusa késztette ar-ra, hogy a templom szentélyét Zeuszszobrának felállításával megszentség-telenítse. Jah már a Jahve(h) istennévkialakulásában is szerepet játszhatott,hiszen a vallásalapító Mózes egyiptomineveltetésű volt, és a zsidó naptárban aholdjárásnak a Napénál meghatározóbba szerepe.

A zsidók a kimondhatatlan név he-lyett rendszerint Adonájt mondanak,ami azt jelenti: „Uram". A szó nyugat-sémi gyökerű, és a Közel-Kelet meghalóés feltámadó pogány istenének megszó-lításából, az „Úr" jelentésű Adónbólered (görögös változata: Adónisz).

Vagy itt van az ószövetségi Istenegyik vitatott jelentésű megszólítása: El-Saddáj, ami fordítható a „hegyek Iste-né"-nek - gondoljunk Isten hegyes lak-helyeire, magaslati oltáraira -, de a név„keblek Istene"-ként is értelmezhető,ami az elnevezés mögött nőnemű isten-séget sejtet, ilyen volt a sumer Ninhur-szág, „Világhegy-úrnő" (a hegy-kebelanalógia felismerhető még a szicíliaiSzent Ágota legendájában és az Etnáhozkapcsolódó kultuszában is).

A latin nyelvű kereszténység a Deusszóval nevezi meg Istent. Ugyanúgy,ahogy pogány elődei (l, gór. Zeusz).Deus az indoeurópai „nappali világos-ság", „ég" jelentésű dyaus szóból ered(vö. lat. dies, „nappal"). A Domine,„Uram" megszólítás, amiből a vasárnap- a Nap napja! - nevét képezik a románnyelvek „Úr napja" jelentésben (1. öl.Damenica, spa. Domingo, fra. Dimandie),az Adonáj tükörfordítása.

Az iszlám Allah néven tiszteli az egyigaz Istent. Ő is Él tölgyfaistentől örö-

költe a nevét. (Héb. étah = „tölgy". Atölgy volt az a fa, melynek ágai közt Áb-rahám, a zsidók és arabok ősapja Istentkereste.) Allah, mielőtt még Mohamed enéven nevezte volna a Magasztost, már- hold isten kén t? - ismert volt a sivatagfiai között. {Az arabok egykori holdtisz-teletének erejéről árulkodik, hogy a „fél-hold" ma is a legtöbb iszlám ország fel-ségjelei között szerepel. S mintha az ara-bok egyistenhite szorosan összefüggnenaptáruk kivételes egyoldalúságával: amuzulmán naptár csak a Hold járásáhozigazodik. Ennek nem mond ellent, hogyMohamed Allah tiszteletében a napkul-tusz elemeinek, így a pogány arabokszent Kaábá-jának is talált helyet.

A mi Isten szavunk eredete homálybavész, de bizonyosnak látszik, hogy ele-ink tulajdonnévként használták (fő) iste-nük megszólításaként, és valószínű, hogya név ősforrása a hettita nap- és főisten(egyik) neve: Istanu (Estan) volt.

Túlzó leegyszerűsítés'volna a mono-teizmus kialakulását egyirányú fejlődésifolyamatként, a politeista panteonoklassú kiürülésével magyarázni. Már aprimitív animizmusról a pantheizmus ekezdetleges formájáról sem állíthatjukbizonyosan, hogy hódolói minden fában,kőben, állatban más, a többitől elkülö-nült szellemet imádtak volna. A totemiz-mus lényege pedig éppen az, hogy a tör-zset, nemzetséget a közös állatős (a maj-dani főisten) tisztelete fogja össze (azószövetség Istene törzsi istenként jelenikmeg Mózes, Józsué é s a Bírák hönyve&en).Az ősök tisztelete ott is, ahol az ősökszellemei nem egyesülnek a teremtő is-tenséggel, a primitív monoteizmus sajá-tos formájának tekinthető, melyben azősök szellemei mindaddig, amíg nem

248

SOLI DCO GLÓRIA

térnek vissza új testbe, a filozófiaüagmeg nem határozható vüáglélek részei.Ahogy a Mitológiai Enciklopédiában ol-vasható: az ősök „összefogják a kozmoszvalamennyi részét mind térben, mind időben"(i.m.: I. 209). A tó te m izmusban minthamár benne foglaltatna az evolúció, az„ember származásának" primitív (ösz-tönös?) felismerése. Amit majd a deter-minista vallások „Isten igájá"-nak fog-nak nevezni, azt a totemizmus a jelenetológusainak többségi (?) álláspontjá-val egyezően - igaz, kezdetleges fokon -az állató.-; (az állati múltból örökölt ösz-tön) parancsának tekintette.

A monoteisztíkus tendenciák jeleire:isteni funkciók összeolvadására, ég- ésnapistenek főistenné, főistenek minden-hatóvá válására, láthatatlan, megismer-hetetlen isten (De-us Ignotus) tiszteletérekonkrét példát is bőven találunk a „pri-mitív" törzsi vallásokban, írae:

Avonavilona az észak-amerikai zunyiindiánok teremtő istene és minden lé-tező ősoka, aki a kezdet végtelen és homá-lyos terében gondolatait összpontosította, sabból a lét csíráit tartalmazó ködök keletkez-tek. Ezután Nappá változott, és fényének,melegének hatására a ködök eső formájábanlehullottak, így keletkeztek az első tengerek.Ezután saját testéből létrehozta az eget és aföldet, az élet szülőit,

Kitanüowü a ke lei-kanadai algonkinindiánok mindenütt jelenlévő és látha-tatlan teremtő istene. Ajele a pontos kör(!), amelyet a 4 égtáj helyén megjelöltek.

Kon a dél-amerikai kecsua, junka,uarocsiri indiánok egy, mindenütt jelen-való, mindenható és láthatatlan istene,a Nap fia (?[), az első emberek ieremtóje.Paradicsomot is teremtett nekik, de mikormagukra haragították, sivataggá változtatta

a Földet. Az embernek azóta is „orcája verej-tékével" Ml a kenyerét előteremtenie. {Is-merős, nem?)

Phatuvcsung az északkelet-indiaiáhom nép legfőbb teremtő istene. Kez-detben nem létezett más, mint a világtengerés a fény, aki maga volt az isten. A teremtéselső aktusa az volt, amikor Phatavcsang ki-nyi tóttá a szemeit, így keletkezett a Nap és aHold.

Tengrí. E mongol-török név Belső-Ázsia népeinek legősibb mitológiai ré-tegébe tartozik. Jelentése: „Ég". (Távo-labbipárhuzamai: kfnaiiíen, sumerám-gir, „ég"). Mint az emberek, népek sor-sát irányító, meg nem személyesített fér-fiistenség már az ótürk mitológiábanszerepel. Köz né vi jelentése: „isten". Ere-detét tekintve nem elhanyagolható,hogy a sumer dingir eredetileg „csilla-got", végül „istent" is jelentett, s hogymilyen rendű istenséget tiszteltek ben-ne, arról atengrivé} rokon magyar tengerszó eredeti jelentése („végtelen") árul-kodik.

A politeisztikus maga s válla sokban -bármilyen ellentmondásosnak is tűnik —szintén találkozunk az egyisten fogalmá-val. Csak néhány példa:

Aton. Az óegyLptomiak által „egyis-tenként" tisztelt napkorong.

Hunabku. A közép-amerikai majáktranszcendens teremtő istene volt; min-denhatónak és mindenütt jelenvalónakhitték. Nem ábrázolták, mivel arctalan-nak, testetlennek hitték.

Pradxsápati. Mindenséget átfogó, ab-szolútumot megszemélyesítő, elvont is-meretlen isten a hinduista mitológiában.

Taj-Ji („Hatalmas Egy", „HatalmasEgység", „Hatalmas Egyetlen"). Elvontégi főisten az ókínai mitológiában. A

249

SOLI DEO GLÓRIA

Han-kori szövegekben (Kr. e. 3.-Kr. u. 3.sz.) csillagnév. Taj-Ji baljában a NagyMedve rúdját, jobbjában a Sarkcsillagottartja (vagy a Sarkcsillagon lakik). A vi-lágtengelyt (is) megszemélyesítő föiste-nek (maja Hurakán, azték Teszkatlipo-ka, hindu Síva} kínai megfelelője.

Tien („Ég"). Az ókínai kozmogóniá-ban minden létező teremtője. Minden-tudó és mindenható, kegyes és igazsá-gos, személyes istennek képzelték, aki-től félnünk kell és alávetnünk magunkatakaratának.

Virakocsa. A kecsua indiánok „meg-ismerhetetlen istene", nap-, tűz-, föld-,vízisten egy személyben, egyúttal a Napés Hold teremtője.

A fejlett politeisztikus vallásokról, haaz eddig írtak fényében vizsgáljuk Őket,megállapítható, hogy híveiket ugyanúgykét „szekérre" ültetik, mint a buddhiz-mus és - valljuk meg, - mint a keresz-ténység. Egyfelől materiális szemléletű-ek, hiszen a fel nem foghatót is valósá-gosnak tekintik, és úgy is írják le, azanyagi világ különféle megnyilvánulá-saival együtt. Ezek megszemélyesítői isistenek. Másfelől azonban a transzcen-dens, mindenekfölötti és mindenen túli,végtelen, láthatatlan, ám személyes is-ten létezésében is hisznek. A két „sze-kér" mégis egy úton halad, hiszen apantheon materiális istenei között ottvan az egy igaz isten cím várományosakezdettől fogva, csak egyáltalán nemmindegy, melyikükből lesz az.

Nem jöhetnek szóba rész istenségek,amilyenek többségükben a római nume-wek {lat. numen = „parancs", „istenség").E fogalommal jelöli a valláskutatás azemberi tevékenységek legapróbb fázisai-ról is gondoskodó „funkcionális" iste-

neket. Meg kell azonban jegyezzük, hogyaz idők folyamán a funkciókat egy-egy„valódi" isten sajátította ki logikus cso-portosításban, gyűjtőfogalmak szerint.Az olyan latin istennevek, mint lanus,„Kapus", Fbrtunus, „Kikötői", Terminus,„Határ-" azonos gyűjtőfogalom alá tar-tozójelzők csupán, melyek ugyanahhoza határokat védelmező istenséghez tar-toznak. Hasonlóan félrevezetőek a pan-theonok létszámát felduzzasztő, önállóistenként megszemélyesülő aspektusok,amelyek szintén lehetnek valódi istenek„személyei", gondoljunk csak a Szenthá-romságra és előképeire, a pogány isten-triászokra. Egyáltalán nem jöhetnekszóba a kézzel fogható matériát megsze-mélyesítő istenek, ők eleve az alsó mi-tológia részei (héroszok, félistenek, dé-monok, szellemek, stb.). Ugyanúgy azoksem, akik teljesen elvont (rész)fogalma-kát személyesítenek meg, például az„Igazságot" (egy. Mont, gör. Díké, lat. lus-íitia), még akár olyanokat is, amelyeketma tudományos kategóriáknak nevezünk{az Állatövet és részeit, az égi Egyenlítőt,csillagképeket, dékánokat; az apokrifszentírási irodalom angyalai ilyenek).

Mindenható csak az egészt, a tér-időteljességét kifejező istenség íeliet. Ilyenmonoteisztikus tendenciákat hordoznaka (törzsi) főistenek. Hivatalos „egyisten"ott válhat belőlük, ahol a belső fejlődésés az idegen hatások ennek teret enged-nek. E főistenek kivétel nélkül a „meg-foghatatlan" eget testesítik meg „életük"egy szakaszában, de - és erre már sokpéldát láttunk - napistenek is; vagy mi-előtt főistenné váltak, voltak azok, vagyazt követően költöztek csillagunk testébe.

A görög mitológiában ezt generációsistenszerepváltás fejezi ki. A Nap istené-

SOLI DIÍ.O GLOKIA

bői, ahogy öregszik, előbb Jupiter, majda Szaturnusz bolygó istene, végül a „kül-ső" ég istene (gör. Uránosz) lesz. A míto-szok tanúsága szerint a generációs funk-cióváltás emelkedést is jelent a mennyeihierarchiában, és együttjár a transzcen-dencia felé mutató fokozatos „átszclle-müléssel", amiben kulcsszerepet játsza-nak a halállal és a íélekhittel kapcsolatosképzetek.

A szíriai Palmüra hellenisztikus araboáziskirályságábanMalakbél isten délbenmég ifjú Héliosz, estére azonban megöreg-szik és Szaturnussza lesz. Az antik bölcse-lők felfogása szerint, mint CICEKO írjaSomnium Stipionis című művében, a vilá-got magába záró külső égi szféra a leg-főbb isten, (A görög mitológiában Urá-nosz már teljességgel átszellemült, ókoriábrázolása nincs is, felette már csak atestetlen világszelleni kép Kelhető el.) CI-CEKO leírásában hozzá csak két másik„isten" fogható: „az emberi nemnek sze-rencsét és üdvösséget hozó fény" (Jupiter)és a térnek csaknem közepén helyet fog-laló Nap, „minden más fény vezérlő fejedel-me és kormányzója, a világ értelme és szabá-lyozója, amely olyan hatalmas, hogy fényévelmindent beragyog és betölt."

CICERO tanúsítja, hogy antik felfogásszerint egy csillagvallás alapú egyisten-hitben Istennek 3 pogány előképe le-het: az Ég, a Nap és a Jupiter istene,akik egylényegűek. (A Nap-Hóruszegylényegű az ég-Hórússzál, Zeusz, akii f jú korában napisten volt, Uránosztrónján uralkodik, mint az ég királya).Babilonban Marduk ugyan a pantheonfeje, 6 szabja meg Samasnak, hogyszámolja a napokat, de a legfőbb égibíró címét Samastól örökli, és neki is„fényes Nap" a neve (születésekor „egek

Napjá"-nní.,„Napfiúcská"-i\sk nevezik; aMarduk nevet fordítják „fiatal Nap",„Nap bikaborja" értelemben). A helle-nisztikus korban Baál Hadad, nyugat-sémi főisten, aki egyben viharisten is,egyesül a napistennel. (A görögök Ze-usszal azonosították.)

A fejlődés útját a színkretikus napis-tenek funkcióhalmozása jelzi. „A szink-retizmus korának jellegzetes istenalakja Sza-rapisz, akinek neve az Ozirisz-Apisz össze-tételből származik. Miután (...) ábrázolás-módja teljesen göröggé vált, Zeusz és Ha-dész vonásait egyesítette magában. (...) Azisten aZeusz-fejen némelykor kosszarvakatvisel, ami az Amannál valö azonosítást jelzi.A birodalom legnagyobb isteneit azonos ter-mészetűnek érezték Szarapísszal. A pannó-nai csévi feliraton Szampisz a 'legjobb és leg-nagyobb ]upiterrel'és Neptuniisszal azonos,julianus császár egyik levelében pedig Apol-lón orákulumára hivatkozva Zeuszt, Ha-dészí és Hélíoszt egynek mondja Szara-pisszal." (KAKOsv 19S4:45.)

Az 5. században MACROBIUS, görögfilológus odáig merészkedik, hogyluppiter, Phanes, Mars, Mercurius, Aes-culapius, Hercules, Salus, ízisz, Szara-pisz, Ozirisz, Hórusz, Attisz, Neme-szisz, Fán, Saturnus, Hadad isteneketmint napisteneket azonosítja. Köztükvannak ősi napistenek, a napisten hi-posztázisai, s olyanok, akiket a későantík szinkretizmus azonosított a Nap-pal, de van köztük egy ősi istenség, Pán,akit a neve (gör. pasz, „minden", panta„mindenség") alapján az ókori bölcseletmindent egyesítő istennek tekintett.

Az első, feltűnő jele annak, hogy anapistenből egy világvallás „egyistene"lehetne, az volt, amikor Augustus csá-szár nem luppitert, hanem Apollóul tét-

251

SOLl DEO GLÓRIA

te meg a maga és a birodalom patrónu-sának, persze nem egyetlen istenként,hanem amolyan birodalmi nagyságren-dű törzsi istenként, aki Rámáért harcolKelet isteneivel az égben:

„Actiumán idegét odafönn pedig ajzzaApolló

S néz le; amelyre arabs, indus, meg ateljes Egyiptom,

Sőt a sabaseusok is mind meghátrálnakijedten."

VERGILIUS: Aeneis 8, 698(LAKATOS ISTVÁN fordítása)

Augustus nem lett volna gyakorlatiasrómai, ha nem bátorította volna azokat,akik öt magát igyekeztek azonosítaniApollóval. Szemrebbenés nélkül eltűr-te, hogy még életében neki, mint Apol-lónak, az isteni Augastusnak" emeljenekoltárt.

Rómában arra, hogy igazi „egyisten-né" váljék, a legnagyobb esélye luppiterfőistennek volt. Legalábbis addig, amíga terjeszkedés és az idegen eszmék be-hatolása miatt a birodalom eszmeilegkormányoznatatlanná nem vált.

„Bizonyos monoteisSa, ahhoz közelítőtendenciák a legtöbb ókori vallás esetébenmegfigyelhetők: Ptah vagyAmon-Ré, Mar-tiak és Assur, Ba'al és Milkum (Mclcch),Zeusz és luppiter bizonyos értelemben ésbizonyos időszakokban már közel állanak ah-hoz, hogy egyetlen - de mindenképpen: leg-főbb - istennek tekintsék őket." (HAHN1982:19.) A számbavettek mind fő iste-nek voltak, de közülük egyedül luppiterállt egy világbirodalom élén. Illik ide eza meghatározás, hiszen a pogány fóistc-nek egyistenné válása nem annyira teo-lógiai, mint inkább politikai megfonto-

lásokból megy végbe. Egy törzsi istenhatalma úgy terjed, ahogy halandóalattvalói meghódítják szomszédaikat,és hatalmukkal együtt saját főistenükkultuszát is rájuk erőltetik. És mivel egy-re hatalmasabb, „mindenhatóbb", azt alátszatot kelti, mintha 6 lenne az egye-düli isten. Ezt a folyamatot luppiter jel-zőinek szaporodása és értelmük foko-zatos megváltozása érzékelteti.

Legősibb nevei még faszellem, kŐ-bálvány korából va!ók: /. Fagutalis („bükk-fa-"), /, Ruminaiis („fügefa-"), I. Vimi-nalis („fűzfa-"), /. Lapis („kő-Jupiter").„Keresztnevéből" kiindulva nem kevésbérégiek nap- és viharistenségére utaló jel-zői:/. Lucetius („világító"), Elicius („esö-hoz6")Fulmineus („villámszóró"), Tonans(„mennydörgő"), és azok, amelyek a ter-mékenység urának mutatják: Dapalü(„étekadó"), Frugiter (gyümölcshozó"),Pistor („kény ér sütő"). Más jelzői már azállam legfőbb védelmezőjének mutat-ják: Stator („futást megállító"), Feretríus(„zsákmányhordozó"), Liber („szabad"),Vklor („győztes"), Terminus („határőr-ző"); ismét mások a legfőbb államha-talom letéteményesének: Diw Fidius (a„hűség és szótartás" Jupiteré, akire es-küdtek). Főisteni voltára mutat azOptimus Maximus („legjobb és legna-gyobb") jelző, hatalmának csúcsát jelen-ti a Conservator Orbis („világot megőrző")cím, és végül, mint a Mitológiai Enciklo-pédia írja: „Ahogy erősödtek a monoteisz-tikus tendenciák, /.-f már nem csupán főis-tennek, hanem egyetien istennek tekintették('mindent betöltő J.')" (i.m.:II. 169).

A későantik korban - még azt meg-előzően, hogy a kereszténység komolyfenyegetést jelentene, luppiter egyed-uralma meginog, Sol és a birodalom ha-

252

SOLI DUÓ GLÓRIA

talmas kiterjedésének köszönhetően el-szaporodó kultuszok istenei és istennőijelentik a főveszélyt. így például ízisz,akit követői szemlátomást „egyistennő-nek" tartanak: „hisz univerzalitását legtö-mörebben egy capuai szobortalapzat (i.sz. 3.vagy4. sz.) fogalmazza meg: 'Unam qtiae ésomnia, dect Isis.' (Te egyetlen, aki Mindenvagy, ízisz istennő.)" (KÁKOSY 1984: 48.)ízisz azonban, minden népszerűsége el-lenére csupáncsak nő egy pátriárkális vi-lágban. Legfeljebb az istenanya szerepétjátszhatna, de az egyre inkább teret hó-dító kereszténység által tisztelt Krisztusanyjával szemben alulmarad, és más po-gány istennőkkel együtt alakja beleolvadaz Istenszülő Szűzanya niítizált alakjába.

luppiter igazi vetélytársa Krisztuspogány előképe a birodalomban: Héli-osz, akit Sóinak neveztek a rómaiak, ésakit Apollóval vagy luppíterrel néha őkmaguk is összekevernek. VARRÓ, rómaitörténetíró (tKr. e. 30. k.) szerint TitusTatius szabin király hozta még RómábaSol (a szabinAusel) kultuszát, de az istentisztelete csak a császárkorban, részbenkeleti, részben görög hatásra, Héliosz,Sol cs Mithras összeolvadása nyománbontakozik ki. Dicsőségének fényében amagukat istenítő császárok is sütkérezniakarnak, nevükbe fölveszik jelzőként azisten nevét, ősapjuknak teszik meg. Atöbbi istenség ragyogása elhomályosulvagy Sol fényét szaporítja.

Caligula nemcsak az egyiptomi Ozi-risszel, hanem Zeusszal, Poszeidónnal,Hérával, Aphroditéval is azonosítja ma-gát. „Tervezett, de meg nem valósult jeru-zsálemi oltárának felirata mint 'földön meg-jelentújZeusz'-t(NecszZetiszepiphanész)ünnepelte volna, egy görög nyelvű felirat pe-dig új nspistenként (NeoszHéliosz) köszön-

ti, 'aki immár hajlandónak mutatkozott fé-nyével beragyogni a mindenséget' (...).

Új Herculesként mutatkozott be Rómá-ban, új Hélioszként görög alattvalói előtt aCaligulánál nem kevésbé zavarodott elméjűNéró is. Pénzérméinek hátlapja pedig Apol-lón istent ábrázolja úgy, hogy az isten a csá-szár arcvonásait viseli." Mindennek tete-jében a világmindenség uraként ünne-pelteti magát, mint aki „új napistenkéntragyogván fel Hellász felett, (...) a legna-gyobb görögbarát császárnak, 'FelszabadítóZeusz-Nérónak' bizonyult." {HAHN1982:258.)

A 3. században már nyílt harcbanál lnak az egymást követő császárok,hogy ki legyen a legfőbb isten. A ha-gyományok tudatos őrzői inkább luppi-tert, a hellenisztikus keleti eszmék híveiinkább a napisten valamelyik megjele-nési formáját választják. 'Vannak inga-dozók: a konzervatív Diocletianus(uraik. 284-305) luppitertől származó-nak, loviusnak vallotta magát, ugyan-akkor hivatalosan elismerte a biroda-lom oltalmazó istenének Mithras-SolInvictusi. „Hélioszt választotta istenéülegzaltált külsőségek közepette Elagabal,ugyanot egy misztikus és filozofikus pan-teizmus jegyében Gallienus-és római for-mák között közeledett ugyanehhez az isten-hez Aurelianus." (i.m.: 265.) Az a Héli-osz, aki Aurelianusnak (uraik. 270-275) látomásban jelent meg, és akit ér-méin Conservatornak nevez mint elődeiluppitert, a perzsa eredetű Mithras ésa latin Sol napístenek alakjával olvadtössze. Aurelianus császár és pontifexmaximus családi alapon választja Soltlegfőbb istenének. Az Aurelta nemzet-ségnév okán, mely az aureus, aureolus(„aranyos") illetve azöwa („fény", „csil-

253

SOLI DEO GLÓRIA

logás", ,jég", „felső világ", „napvilág")szóból származik, ősének tette meg aNapot. (Pedig nem a „Nap véréből va-lók" közé tartozott; a neve felvett névvolt, és egyszerű szerémségi parasztcsa-ládból származott. Hiába tette fejéreMithras sugár kő rónáját, pénzei nemistennek ábrázolják, hanem parasztka-tonának, ami volt. 150. rajz.) A i i re l ia-nus anyjából főpapnőt csinált az isten-nek; Rómában a Mars-mezőn, a Circus

pénze a császár napkorona s képmásával

Maxirnus mellett óriás naptemplomotépíttetett, hol a Nap születésnapját,dec. 25-ét minden évben nagy pompá-val ülték meg. És az utolsó próbálkozás:száz évre rá, Julianus császár, a „hiteha-gyott" (uraik. 361-363) szembefordultaz akkor már triurnfáló kereszténység-gel, és Mithras-Solt mint az ég köze-pén trónoló legfőbb istent, minden másisten nemzőjét imádta.

luppiter és a napistenek vetélkedéseaz „egyisteni" hatalomért tagadhatatla-nul nyomói hagyott a keresztény eszmé-ken. A túlnyomórészt pogányokból lettkeresztények számára a láthatatlan éséppen ezért személytelen Isten, akit Jé-

zus az evangéliumokban „Atyának" ne-vez, luppiter atyával azonosul (aki szin-tén láthatatlan, lévén, hogy csak a sze-me, a Jupiter bolygó látható), a szemé-lyes, jelenvaló Fiút, aki testben ment föla mennyekbe, Apollónnal (Zeusz-Jupi-ter fiával), Héliosszal, Mithasszal, egy-szóval a Nappal azonosítják.

Bármennyire is kimutathatók mono-teista tendenciák a későantik vallásos-ságban, a politeizmusra jellemző nyi-tottság épp a lényeg tekintetébenmond ellent a monoteizmusnak, melyminden más isten tiszteletét megtiltja,így a kereszténység, ha kompromisszu-mok árán is, csak a pogány s ággá l szem-ben, és nem véle szövetségben győze-delmeskedhetett.

Naivság azt hinni, hogy Krisztus po-gányok közt előforduló tisztelete, mintazt többen feljegyezték, monoteista tö-rekvésekjele lett volna. Alexander Seve-rus császárról (uraik. 222-235) példáula História Augusta círnű gyűjteménybenaz áll, hogy Krisztust az istenek sorábaakarta iktatni. Jóindulatú gesztus volt arészéről, nem vitás, de arról árulkodik,hogy a császár épp a-f egyistenhit lénye-gét nem értette meg.

Nem kisebb naivitás lenne komolyanvenni, amit az egyházatyák némelyikeegyházpolitikai megfontolásból írt VLK-GILIUS IV eclogájÁról, mármint, hogy azáltala megénekelt eljövendő aranykoruralkodója, a megváltó napisteni gyer-mek nem más, mint Jézus Krisztus, aki-nek születését a költő megjósolta. Mind-azonáltal VERGILIUS költeménye, azzalegyütt, hogy szimbolikája a csillaghitenalapszik, érzékelteti azt a szellemi köze-get, amelyben a keresztény eszme ter-mékeny talajra hull:

254

„Eljött már az idő, mit a jósnőszentszava hirdet,

Újraszületve az évszázak nagy rendjemegépül.

Már megtérhet a Szűz, meg az Ősisaturnusi korszak,

Már új sarjat küld le a földre az ég amagasból.

Csak te a most születő gyermekre, kihozza a vaskor

Végét, és akivé! beköszönt az aranykar aföldre,

Szűz Lucina, vigyázz: bátyád országai,Apolló."

4-10. sor(TRENCSÉNI W. IMRE fordítása)

A versrészletben szereplő „Szűz" egy-részt a Szűz csillagkép, amelybe nagyjá-ból Jézus születésétől kezdve esik a zsi-dó újévet meghatározó őszpont, más-részt Diana Lucina istennő, a „napfény-rehozó", aki a téli napfordulókor újjá-születő Napot a világra segíti. Nem cso-da, hogy a költeményt a Messiásra vo-natkozójóslatok közé sorolták.

Ahol a Nap volt ateremtő isten

A mitologikus vallások főistenei kö-zül jóval többen kezdték napistenként,mint hinnők. Az egyistenhit kialakulásaszempontjából különösen Figyelemreméltók azok az isten képzetek, melyek-ben a főistenség a nap- és a holdistenalakjából (mint a solori Leravulan, da-homeyi Mavu-Lisa, pápua Ugatame)vagy az Összes égitestből és az összes szel-

SOLI DEO GLÓRIA

lemből olvad össze (mint a koreai Irvol-szonszin isten). Arra is van példa, hogyegy más hitre tért nép saját ősi „egyis-tenét" a mesék világába, az úgynevezett

151. Mithras, fejénhé tagú sugár koron a.

liroru mellszobor,London, British

Musenm

alsó mitológia alakjai közé száműzte,így lett például a muzulmánná lett tatá-rok Hold-Nap istene, Ai-Kün közönsé-ges démon, aki egy 12 fejű kígyóban tar-totta a lelkét (vagyis az Állatövben).

Amerika fejlettebb indián törzsi val-lásainak középpontjában egy transzcen-des vonásokkal rendelkező, teremtő nap-isten áll.

Aleteiepült, földművelő' hopik, akikma is ősi lakhelyükön, az Egyesült Álla-rnok délnyugati részén élnek, teremtőfőistenként Tajovát, a Napot tisztelik.Úgy mesélik, hogy kezdetben nem voltmás, csak a végtelen tér és Tajova, a teremtő.Valójában kezdet sem volt, sem vég, mivé!idő sem volt. Nem volt semmi, aminek for-mája lehetne, és mm volt élet, csak a mérhe-tetlen Gr.. Minden más csak Tajova „agyá-ban " létezett. „Aztán Tajovában, a végtelen-ben megfogant a véges. Először Szótuknan-got teremtette meg, bizonyságul, így szólvánhozzá: 'Megteremtettelek, mint az első meg-

255

SOLI DEO GLÓRIA

személyesült hatalmat és eszközt, hogy meg-valósítsd az élettel kapcsalatos tervemet avégtelen térben. Én vagyok a bácsikád. Tevagy az unokaöcsém. Menj most, és helyezdel ezeket a világokat a megfelelő rendben,hogy együtt tudjanak működni egymással,összhangban, az én elképzelésem szerint.'"(WATERS 1963:3.)

Tajova, a Nap tipikus főisten, akinem maga, hanem demiurgosza általcselekszik, ő maga inkább csak paran-csol és ellenőriz (deus otiosus). Kultuszaelvben mégis monoteisztikus napvallás.A honik mindent Tajovának rendelnekalá. Ügy képzelik, hogy az emberi életúta Nap futását követi, ünnepeik a napjá-ráshoz igazodnak. A rítusok célja, hogyvarázslattal {Tajova befolyásolásával)fenntarthassák a világ rendjét.

A kolumbiai deszana indiánok Isiteszerint a Nap teremtő és Ősapa, aki - nővé-rével, a Holddal együtt - öröktől fogva van.Ez a napisten nem a mi Napunk, hanemegy „ősNap", akit „Nap Atyá"-nak hívnak,aki, mint Uránosz és Kronosz, visszavo-nult egy paradicsomféle másik világba, Ahpi-kondiába. Ő sem vesz részt a teremtésben,hanem Tajovához hasonlóan képviselőjén ke-resztül, aki nem más, mint a testet öltött,fejünk felett ragyogó Nap.

A Nap teremtő energiája egy hatalmaskörben érvényesül (ez a kör a Nap útja,melyet a Tejút jelképez az éjszakaiégen). Ereje nem csökkenés nem nő, hiszena deszanák az egyenlítőn élnek, ahol anappalok hossza soha sem változik. Fel-fogásuk szerint az embernek, ha energiátmerít a Napból - más szóval, ha segítsé-get kap istentől ~, azt vissza is kell adnia.Születésekor minden ember energiacsoma-got, lelket kap Ahpikondiából, amit a desza-nák kozmikus anyaméhnek tartanak. Amikor

az ember meghal, az energia visszatér oda,nehogy a földön rossz leiekként, vadállat ké-pében reinkarnálódjék. Az arra érdemes de-szanák külön mennyországba jutnak, aholkolibriként repdesnek, és nektárt szívogat-nak, ugyanaz az osztályrészük, mint az azté-kokjeleseinek Vicilopocstli kolibri-paradi-csomában.

A deszanák Nap szava a „csont" és a„teremtő képesség"jelentésű szavakból te-vődik össze, mivel felfogásuk szerint ateremtő Nap úgy tartja és hordja a koz-moszt, melynek ó a középpontja, ten-gelye, mint a gerincoszlop a testet.(Naiv heliocentrikus világkép?) A „nap-tengely" köti össze a felső, középső ésalsó világokat; az eget a Tejúttal, melyena Nap jár, a mi világunkat és alul Ahpi-kondíát. A deszanák a 3 világ egységétszexuálisan fogják fel. A „naptengely" afallosz, megtermékenyítendő világunk avulva (a „természet lágy öle"), Ahpikon-dia pedig, mint mondottuk, a világ ős-méhe.

Bölcsen úgy tartják, hogy a Nap ondó-jától nem csakjófogamzik, hiszen Ő a terem-tője a rossznak is. Mint mesélik, az asNapelsőként a Tejutat teremtette meg, csak az-után a Nap égitestet, akivel együtt a Földet,majd Ahpíkondiát hozták létre, végül pedigbenépesítették a világokat szellemekkel ésélőlényekkel. Mitológiájuk szerint az első ha-landó férfi anyja aNap leánya volt, akit apjaa Földre küldött, hogy a nemi élet titkaibabeavassa az embereket, tanítsa meg őket atűzcsiholásra, kosárfonásra, agyagmüves-ségre és kójaragásra, valamint a halotti rítu-sokra. A többi szertartásba azonban maga aNap avatta be az embereket, ő határozta mega sámán feladatait, a hallucinogének és a do-hány használatát, amelyek segítségével veleegyesülhetnek. Ő mutatta meg, milyen szer-

256

tartási eszközöket készítsenek. Ő teremtettea mennydörgő, sárga jaguárt, és rábízta azindián falvak őrizetét.

A deszana sámánt ,jaguár"-nak ne-vezik. A Nap küldötte Ő a Földön, akinek alelke fényből van, mely szétoszlatja az ár-nyakat. Ő működteti a kozmikus ciklust; Ődönti el, kiknek kell meghalnia a bűnösök ésellenségek közül azért, hogy lelkűk az életmegújulásáért szolgáljon. Őrködik az ősNap-ból áradó parancsolatok betartásán, s azon,hogy az emberek a vérfertőzést (endogámi-át) elkerüljék. (Maga az ősNap is vetkezettsaját leányával, mint mondják, az asszo-nyok havi vérzése ennek a következménye.)

A Napnak főpapja is van a kumü sze-mélyében. (A papi intézményt is azősNapteremtette.) A kumú, akiben a „Nap Atya"testesül meg, vezeti a hallucinogén-extázis-ban résztvevőket, értelmezi látomásaikat,amelynek során elSbb a Tejútm lépnek, majdleszállnak Ahpikondiába. Nem nehéz föl-ismerni a kuműban a szibériai sámánt,a „lélekutazás" is az ázsiai és európai(püthagőreus vagy mithraikus) beavatáspontos mása. {Hasonló párhuzam von-ható a deszanák két napistene és a ke-resztény Atya-Fiú kettős középkori felfo-gása között.)

A deszanák az említetteken kívül másnapmanifesztációkat is megkülönböz-tetnek. Ilyen a Hold („éjjeli Napként",aki mitologikus szinten a Nap nővére),a szivárvány {a napfényt nemcsak sárgá-nak, hanem vörösnek, fehérnek és hal-ványzöldnek képzelik), a közösségi házoszlopa, mely a „naptengely" földi meg-felelője.

A deszana világkép érdekessége - azóvilági párhuzamok mellett - abban rej-lik, hogy ennek a vadászatból, halászat-ból, gyűjtögetésből, kis mértékben föld-

SOLI DEO GLÓRIA

művelésből élő, esőerdei törzsnek a „val-lása" teljes mértékben csillagászati meg-figyeléseken nyugszik. Ahogy sámánjaikmondják; az emberi agy az égboltot mo-dellezi, észjárásunk vedig úgy működik,mint az égitesteké, melyek a kozmikus kopo-nya kamráinak érzékelői.

A deszana sámán fétise, amit mindigmagával hord, egy hatszögletű kvarc-kristály. A neve: „Nap Atyapénisze". Hat-szögletűnek képzelik ugyanis a fallikus„nap tengely t", melyet tere m t és mítoszukszerint Nap Atya ott döfött a földbe, ahol adeszanák lakhelyét és annak középpontját je-lölte ki. Ennek megfelelően hatszög-alakban helyezkednek el a deszanák ésrokon szomszédaik falvai; hatszögű adeszana társadalmi modell; hatszöglctű-ek a közösségi „hosszúházak", amelyekközepén hat oszlop zár körül egy hat-szögletű szertartási teret.

A hatszög-szimbolika magyarázata: adeszanák és rokonaik világmodellje egyóriás kvarckristályt formázó hatszögűcsillagzat, ami a Tejút egy részét és azOriont is magába foglalja. Az elnyújtotthatszög csúcsait az Achcrnar, Canopus,Procyon, Castor és Pollux, Capella, Al-deharan, T3 Eridani csillagok alkotják.A hatszög rövidebb végein lévő csillag-csúcsok felelnek meg a hosszúház átel-lenes bejáratainak: az Achernar a férfi-ak, a Castor-Pollux kettős a nők ajtajá-nak. Az Orion az égi ház rituális közepétjelzi. (A megfeleltetés folytatható, A de-szanák folyóját, a Vaupés folyót az égena Tejút képviseli ugyanúgy, ahogy azegyiptomiak számára a Tejút az égi Ní-lus, az obi-ugorok számára az égi Ob fo-lyó volt.)

Az Orion egyfelől azért kerülhetett adeszana világkép közepébe, mert az

257

SOLI DZO GLÓRIA

Orion övét az égi Egyenlítő keresztezi,\&gyis, mivel a deszanák az Egyenlítőnélnek, az Orion, amikor csak látható,mindig áthalad a zeniten, azon a pon-ton, ahonnét „Nap Atya péniszs" a föld-be fúródott. Másfelől pedig azért, mertannak, hogy az Orion az év egy kitün-tetett időszakában, a nyári napfordulókörüli időben eltűnik, a csillagkép és aNap együttállása az oka. \agyis az Orionés a Nap mint az év kettéosztó! együtt,eggyé válva jelennek meg (ez a csillagá-szati esemény húzódik meg a Mithras-vallás születése mögött is).

A deszana mitológiában szerepel egybűnös Bsapa, aki saját leányával kozösült,amiért kasztrálják, és péniszét az égre hajít-ják, ahol az „Orion öve" lesz belőle (az Ori-on európai csillagmondáiban az „öv"rendszerint mint fegyver, bot szerepel).Nap Atyáról ugyanezt a történetet me-sélik, amiből nyilvánvaló, hogy a bűnösősapa és Nap Atya ugyanaz a mitológiaialak, és hogy Orion az, akivé az ős Nap„visszavonulása", azaz kasztrálása utánváltozik. Erre vall az is, hogy deszanasámánok Orionban „kígyónővérével", aTejúttal közösülő jaguárt látnak, melykülönben az ősNap állatalakja. A képzetminden lényeges eleme ismert a görögmitológiából. Az ősapa - Uránosz -kasztrálása, az ősapa visszavonulása, ahérosz, isten csillagképpé válása, a csil-lagisten násza a tej ú ti s te n nőve l - 1. Ze-usz és Léda -, a csillagkép hé rósz {Ori-on) azonosulása a Nappal.

Ráadásul a deszanák Oriont ponto-san olyannak képzelik, mint a régi gö-rögök. „A deszana sámánhitben Orion azÁllatok Ura, természetfölötti vadőr. Ö anagy vadász, aki az égen látható, amint aTcjúton jár, mely az ő ösvénye; hol egy va-

dat, hol egy füzér halat, hol egy gyü-mölcsöskosarat cipel, így jelzi a különbözőbetakarítási időszakokat. (...) Nyilvánvaló,hogy a legfontosabb konstelláció az Orion.Orion férfi: ő az Ősapa, a Hős, a Vadász, aBűnös, végül az Áldozat. De minden évbenújra visszatér, és amikor az emberek meg-pillantják őt, a feltámadottat az égen, a sá-mánok emlékeztetik őket mindarra, amit acsillagzat megjelenít. Az egyik leírásbanOrion a kínpad, amire a vérfertőzőt fe-szítették; a másikban száradó tapírbőr hatoszlopra kifeszítve, vagy egy fazéktartó áll-vány, vagy egy halcsapda... Orion öve a vér-feríőző ifjú levágott pénisze, vagy éppen akasztrált apáé; egy másik képben az Öv véső,amivel a pálmabelet hasítják ki a fatörzsből,ezafallikus szerszám az Állatok Urának főattribútuma." (A véső, a pénisz és a kris-tályhasáb megfelel egymásnak.) „Ismétmás képben a csillagzat egy gonosz sámán,aki jaguárrá változott, és akinek levágottpéniszét - vagy nyelvét - egy fára akasz-tották és megégették; ő maga eltűnt a füst-ben, majd ismét megjeleni, immár az égen,Ónonként. (...) A mindenkori leírástól füg-gően a nagy Orion-köd hol kifröccsenő ondó-vá változik, hol egy halom pálmabéllé, holegy fürt gyümölccsé." (REICHEI.-DOI.-MATCW-1982: 169, 173skk.)

Hosszan idézhetnénk hasonló példá-kat az Újvilágból és persze máshonnétis. Legyen azonban ennyi elég. Ha vé-gigtekintünk az archaikus és törzsi isten-gyülekezeteken, és potenciális „egyiste-neket" keresünk közöttük, többnyire anapisten lesz az, vagy napisteni múlttal,szoláris tulajdonságokkal rendelkező(csillag)istenség, „legrosszabb" esetbenolyan isten, aki a Nappal közeli rokon-

258

AzAton-vallás.Monoteizmus az ókori

Egyiptomban

A közfelfogás az óegyiptomi hitvilágalatt egy, tipikusan sokistenhitű vallástért. Rűdig Egyiptomban nem egy vallásvolt, hanem egymás mellett élő helyikultuszok egész sora, amelyek közül egy,az Ozirisz-vallás, Egyiptomnak szinte azegész ókori történetén keresztül, az egészországban megőrizte a népszerűségét,sőt, határain kívül is hódított, egy má-sik, az Amon-vallás pedig hosszú időrea hivatalos állami kultusz rangjára emel-kedett, egy harmadik, az Aton-vallás pe-dig nem egészen egy emberöltönyi időnát a világ első igazi monoreisztíkus val-lása volt.

Az egyiptomi helyi kultuszok lénye-gében a henoteizmus példái. Különbözőközpontokban más-más főístent imád-tak, akiket saját kizárólagos istenüknektekintettek, anélkül, hogy kétségbe von-ták volna mások jogát saját istenük tisz-teletére. E helyi isteneket kis létszámúmennyei kíséret és családjuk vette körül,ez utóbbival triászokat alkottak. Ozirisza feleségével, ízisszel és a fiukkal, Hó-russzal; Thébában Anion. Múl és Hon-szu, Memphiszben Ptah, Szahmet ésNofertum, Esznában Hnutii, Ncith ésSzobek, Hermupoliszban Nun, Naunetés Át«m, Denderában Hórusz, Háthorés Ihi volt a megfelelő „szent család".

Hogy e helyi triászok már eleve poli-teisztikus istenfelfogásról árulkodnak?Ez nem egészen így van. Eltekintve mostattól, hogy egy elfogulatlan kívülállónem igazán látna különbséget mondjukPtah, Szahmet és Nofertum, illetve a ka-

SOLI DEO GLÓRIA

tolikus és ortodox Atyaisten, a Szűzanyaés Jézus Krisztus hármasa között (alig-hanem épp egyiptomi hatásnak tudhatóbe, hogy Mária - kultikus tiszteleténektúlhajtásaképp - már-már a Szenthá-romság negyedik személyévé vált, sőt,egyes időszakokban a Szentlélek helyétis elfoglalta), az egyiptomi felfogás sze-rint a fiúistenek (Hómsz például) ugyan-úgy egylényegűek az atyákkal (esetünk-ben Ozirisszel), mint ahogy azt a keresz-tény teológia tanítja. Az élő Hórusz(Nap) a „halott" Ozirisz (Orion, deusotiosus} helyett tevékenykedik (mint a de-szana és más törzsi napvallásban). Azatya és a fiú egylényegűsége a fáraók „is-tenségében" is kifejeződik. A fáraó,amíg élt, Hóruszt testesítette meg; ami-kor elhunyt, Ozirisszá vált. Ez a felfogás- mint Hellaszban - kiterjedt az istenekösszes generációjára. A héliupoliszi koz-mogónikus enneáda („kilencség") tagjaiközül a férfiistenek fiágon, az istennőkleányágon felelnek meg egymásnak.Fiágon Nun, Atum, Su, Géb, Ozirisz,Hórusz és az ő fia, az első fáraó vala-mint annak minden utóda egyiptomifelfogás szerint egylényegűek voltakegymással.

A helyi istenek közti hasonlóságokataz egyiptomi ember fölismerte, ezértmeg is feleltette Őket. Egy-egy isten másistenekkel különféle okokból vált eggyé.Ptah, Atum és Hnum - úgymond - azért,mert mindnyájan teremtő főistenekvoltak; Ptah és Ozirisz viszont azért, mertmint termékenységisteneket iszapzöldarccal, és mint halálisteneket múmiapó-lyába csavartan ábrázolták őket. Ez utób-biért olvadt velük Össze Szokarnak, amemphiszí halálistennek, és Minnek, athébai termékenységistennek az alakja.

259

SOLI DEO GLÓRIA

Atum, Amon és Hnum viszont részintazért lettek eggyé, rnert fóístenek vol-tak, részint pedig azért, mert kos alak-ban tisztelték mindhármójukat. Amonés Géb azért, mert mindkettőjük szentmadara a löd volt, Hnum és Gcb azért,mert úgy tartották, hogy Hnum Géb„ielke" (a bégetésszerűba, „lélek" szó ésa „kos" egyiptomi neve ugyanúgy hang-zik). Hnum és Hápi azért lett egy, mertmindketten Nílus-istenek voltak, így ol-vadt velük össze Ozirisz is. Atum és Há-pi viszont azért, mert mítoszaik szerintmindketten Nun és Naunet „egyetlen"gyermekei voltak, Atum is Heper megazért, mert más mítoszaik szerint mind-ketten önmagukból keletkeztek. E ma-gyarázatok persze megkerülik a lénye-get, hiszen ezek az istenek eleve egyekvoltak - funkcióikat tekintve legalábbis,idővel pedig ténylegesen is: Rében. Revolt a nagy nemzeti (nap)isten. ARé elő-vagy utótag az istenek neveiben - Ré-Harahti, Amon-Ré, Ilmmi-Ré, Szobek-Ré - kultuszaik egyesítésé t jelzi.

Ugyanez a szinkretizáció lezajlik azisteni feleségek között, sőt, az égi király-né a férjével is egy lehet, A hcrmupolisziogdoáda („nyolcasság") négy kígyó-békaistenpárja ugyanazon fogalmak hím- ésnőnemű megtestesítői, amit neveikalakja (neme) is kifejez. Nun-Naunet azősvízé, Huh-Hauhet a végtelené, Kuk-Kauket a sötétségé, Amon-Amanuet azelrejtettségé. Re napistennek is volt meg-felelő női párja Réit személyében. Más-képp volt egylényegű Amonnal Műt, akie néven akkor lett Amon felesége és „Sze-me", amikor ez nap- és föistenné vált.

Voltak persze olyan alacsonyabbren-dű istenek, akik csak maguk helyett áll-tak, de ezek jobbára materiális istensé-

gek voltak, fogalmak megtestesítői vagyjelképek. Megzavarhatja az embert az is,hogy egy-egy istennek több aspektusa,és ennek megfelelően több neve volt. Alegtöbb épp a napistennek. Heper, a ga-lacsinhajtó bogár volt a reggeli Nap,Ré-Harahti, a sólyom a delelő Nap,Atum, az öregember a lenyugvó Nap,Amon, a kos az éjszakai Nap. És sorol-hatjuk még a neveket: Hóruszét, Ozi-riszét, Szahmetét, és másokat, melyekmind a Napot, vagy a Nap „valamijét"nevesítették meg. Mnévisz, a bika voltpéldául a Napin lelke. Ahogy aba léleka kosistermel hozható kapcsoiatba, úgya ka a bikaistennel (egy. ka = „lélek",„Bika").

Az egyiptomiak tudták, hogy a sok-féle elnevezés egy égitestet, egy istentjelöl. I. Széthi fáraó (fKr. e. 1290 k.) thé-bai sírjában látható egy napkorong(Aton) ábrázolás, benne a skarabeuszHeper és a kosfejfí (!) Atum napistenek-kel. Ez arra vall, hogy tisztában voltakHeper, Amon, Atum Atonnal való egy-lényegűségével.

Összefoglalva a mondottakat, az„összegyiptomi" pantheon eleve nemtekinthető primitíven politeisztikusnak.Föistenc egy soknevű, teremtő férfi-napisten, akinek van egy véle egylénye-gű női párja (kiegészítője) és egy attólvaló fiúgyermeke, aki viszont a passzívatyaisten cselekvő ifjú énje. Triászuk azOzirisz-vallásban kiegészül a főisten ésfia negatív aspektusával, Széth-tel. A fő-istent kiegészítő hármas (nő, gyermek,ellenfél) a világ dinamizmusát fejezi ki,az örök megújulást kikényszerítő erőketjelenítik meg.

És még valami. Az egyiptomiaktólmár az óbirodalmi időkben sem volt ide-

260

gén egy elvont istenképzet. A hermu-poliszi ogdoáda istennevei mutatják ezt.Különösen figyelemre méltó ebből aszempontból, hogy az újbirodalmi időklegfőbb állami nap isten s égének, Amon-nak a nevét ők maguk értelmezték „AzElrejtett"-Kek, vagyis Amont láthatatlanistenként fogták fel. Az egyiptológusokszerint azért kapta ezt a nevet, mert ere-detileg a láthatatlan szélben rejtőző erőttestesítette meg. (A Szentirás szerint azsidókat egy forgószél kavarta por-,füst-, tűzoszlop vezeti ki Egyiptomból.)

Ha a nevekbői indulunk ki, Atum iselvont istenség lehetett, hiszen a névgyöke „minden"-t vagy „semmi "-t jelent.S Heper is úgy beszél önmagáról, mintegy transzcendens isten. A Bremner-Rhind- papim szón így nyilatkozik meg:

„Amikor létezővé nyilvánítottam maga-mat, a lét létre jött. Életet nyertem Hepriskarabeusz alakjában, aki elsőként létezett.És így a lét létezést nyert, mert előbb voltamaz első isteneknél; elsőbbséget nyertem azelső istenekkel szemben. Megtettem min-dent, amit akartam ezen a világon, és kitá-gultam benne.,. Úgy jöttem létre, mint egyet-len isten, és íme, három istenné lettem."

Ilyen előzmények után már koránt-sem megy csodaszámba Ehnaton (Kr. e.kb. 1364-1347) vallási reformja, mely-nek keretében a fáraó egyedüli és kizá-rólagos istennek Atont, a napkorongottette meg, magát pedig Aton főpapjá-nak. (A „korong" meghatározás nempontos. Az amarnai domborművekengömb fór m áj ura vésték ki a Napot. 116.rajz.)

Ennek a lépésnek közvetlen előzmé-nye is volt. Ehnaton apjának, III, Amen-hotepnek, a művészetpártoló „napfára-ónak" hosszú, békés uralkodása, vala-

SOLI DEO GLÓRIA

mint „személyi kultusza" vetette megannak alapját, amit Ehnaton maga ala-pított székhelye után „amarnai forrada-lom"-nak nevezünk. (El-Aniarna a lelő-hely neve; a fővárost Ahet-Atónnak,„AtotiFétíyhegyé"-nek hívták. Thébától,a régi fővárostól északra épült fel, Junu-Héliupoliszhoz, a „Napváros"-hQz 450km-rel közelebb.)

1989-ben a luxori templomban fölfe-deztek egy szobor rejtekhely e t, s ott egyfeliratot, amelyen III. Amenhotep ma-gát „A minden országra sugárzó Napko-ro»g"-nak nevezi. Fia, aki eredetileg IVAmenhotep néven lépett trónra, azAton-vallás bevezetésekor vette föl azEhnaton nevet, amit „Aton üdvözültje",„Aton szolgája" vagy „Aton megtestesülé-se" értelemben fordítanak. Ehnaton csakaz atyai tradíciót fejlesztette tovább.

Az Aton-kultusz gyökerei még ré-gebbi időkre nyúlnak vissza. Sem a kép(napkorong sugárkezekkel), sem a név(Aton) „nem teljesen új az egyiptomi val-lásban. A kezekkel ellátott napkorong egy-szer 11. Amenhotep idejében is megjelenik,s a sokkezű Napistent már a Középbiroda-lom kofjorsőszövegei is említik. Ugyancsakmár a Középbirodalom idején is szerepel(...)azAton szó is a Nap neveként. Az Új-birodalom korában egyre gyakrabban tűnikfel, annak jeleként, hogy a Nap-vallásbanátalakulási folyamat ment végbe." (KÁKOSY1979:135.)

Ehnaton uralkodásának 5. évébenváltoztatta meg a nevét, ettől kezdve be-szélhetünk hivatalos Aton-ku l túszról.Igenám, csakhogy minden forrás más-más időhatárok közé helyezi III.Amenhotep és fia uralkodás! idejét,több szerzőnél az időpontok át is fedikegymást, amiből arra lehet következtet-

261

SOLI DEO GLÓRIA

ni, persze a kronológia bizonytalanságaimiatt csak igen óvatosan, hogy az egyip-tomi gyakorlatnak megfelelően az öre-gedő apa kijelölt utódját társuralkodó-nak tette meg (III. Amenhotep 33 évigült a trónon). Ez az apa szerepét azAton-vallás bevezetésében tovább növel-né. (III. Amenhotep ne k több amarna-kori ábrázolása is fennmaradt, melyekena feje felett Aton ragyog, de eldönthe-tetlen, hogy ezek az élő vagy a halottkirályt ábrázolják-e.)

SHIRZA KASSÁM egyiptomi egyiptoló-gusnak erről az a véleménye, hogy Atonisten már 1450 körül „megszületett".

A szerző által jelzett dátum közel 50évvel megelőzi III. Amenhotep trónraléptének legkorábbra datált időpontját.

Az egy isten hitnek - méghozzá a nap-valláshoz kötött formában - etikai alapjais volt Egyiptomban. Az egyiptomi fel-fogás ugyanis a Világtörvényt és Erköl-csöt Maat, „Az Isteni Igazságosság" sze-mélyében Réhez, az Amarna-korbanpersze Atonhoz kapcsolta, mint a nap-isten leányát. Ennek az erkölcsi világ-törvénynek a szelleméhez kellett min-den egyiptominak igazodnia. Maatmegengedte a szabad választást jó ésrossz között, vagyis az egyiptomi etika afatálisra görög szemléletnél emelkedet-tebb és fejlettebb volt.

Avallási reformnak politikai előzmé-nyei is voltak. A thébai Amon-kultusz-központ az ókori Egyiptom „Vatikánja"volt. Ehnaton egyik feliratából tudjuk,hogy az Amon-papság hatalma elődei-nek uralkodása idején félelmetessé nőtt.Ehnaton reformja Amon hatalmánakvisszaszorítását is célozta, hiszen temp-lomait bezáratta, nevét kivésette a felira-tokból, és új fővárost építtetett a thébai

hatalmi központ hatósugarán kívül.Tudta, kiktől kell féltenie reformját. AzAton-vallás másfél évtizednyi egyedural-ma után szinte teljesen eltűnt. Az Amar-na-kor végétől meginduló Amon-restau-ráció a Ramszeszek korában teljesedettki, a thébai papság minden korábbinálnagyobb hatalomhoz jutott; olyannyira,hogy Heríhór főpap a XX. dinasztia ko-rának a végén (Kr. e. 11. sz. eleje), a fá-raói hatalomtól független teokratikus ál-lamot hozott létre Théba központtal.

A reform bukásába meghatározó mó-don belejátszott, hogy Aton tiszteletenem vált tömegvallássá; jobbára Amar-nára és azon belül is az udvarra, az ural-kodó elitre korlátozódott. Azzal, hogy afáraó vadonatúj fővárosba költözött, va-lósággal elszigetelte magát és híveit azélő Egyiptomtól. (2500 év múlva ugyan-így járt Indiában egy másik álmodozó,Akbár „napmogul" Fahtepiir Szikrivel.)

Az Aton-kultusz már csak a hagyo-mányokkal való szakítása, i n tel lektu a l iz-musa és a populáris elemek teljes hiányamiatt sem lehetett sikeres. (Sok későbbielítista tan ugyanezért nem tudott hódí-tani tömegméretekben.) Ehnaton halálaután még néhány évig élt a kultusz Ahet-Atonban, de Thébában már a fáraó éle-tében visszatértek Anion tiszteletéhez.Az utókor az „ahel-atoni ellenség"-nekmég az emlékét is kitörölte. I. Széthiabüdoszi király listáján Ehnaton Amen-hotep néven sem szerepel.

Az Aton-vallás - ha az írásos emlékekkeletkezési sorrendjét vesszük alapul -az első kinyilatkoztatott egyistenhit. Anapkorong tisztelete a monoteizmusminden fontos jegyét magán viseli. Egy,kizárólagos istent ismer el. Egyik him-nuszában kí is mondja: „Ó, te egyetlen

262

SOLl DEO GLÓRIA

152. Na bú kod oiio/o r álma. A középkori Rodan-Biblia i l lu szí rációja

263

SOLI DEO GLÓRIA

Isten, aki mellett nincs más isten!" A juda-izmus és az iszlám majd ezt a credótvisszhangozzák. Prófétája fanatikus volt,a vallási türelmetlenség jellemezte. Azország összes istenének a kultuszát eltö-

rölte, nem csak Amonét;templomaikat bezáratta,

• szobraikat ledöntette, nevü-két kivakartatta. Még a hal-latlan népszerű Ozirisz-kul-

153. Jm-jang ^^ ̂ ketjitotta> mivet ta-

gadta a túlvilági élet lehetőségét - ahogysokáig a zsidók is. Ehnaton teljes denii-tizálásra törekedett. Nem tűrte a bálvá-nyozást, istenének csak egyféle, elvont,ugyanakkor - a Napról lévén szó - na-gyon is valóságos ábrázolását engedtemeg. „ Az igaz istennek - mondta a király -nincs testi alakja", (WEIGALL 1923:103.)

A kezekben végződő sugaras napko-rong, amit legfeljebb az alján ureusz kí-gyó és a sugárkezekben tartott anh-(„élet"-)jel ékíthetett, felfogható a zsi-dó-keresztény istenábrázolások előké-peként. 800 évvel Ehnaíon után így írjale EZÉKIEL a látomásában megjelent Is-tent: „És látám, és íme vala mintegy tűz-nek formája, derekának alakjától fogva lefelétűz vala, és derekától fogva fölfelé vala minta fényesség, mint az izzó érez. És kínyújtaegy kézformát..." (Ez 8,2-3.) A zsidók Is-ten ábrázolását azóta is legfeljebb csaktűz vagy fény, esetleg kéz formájában tű-rik meg. És hogyan ábrázolja az Atya-istent a középkori keresztény művészet?\iigy Krisztus alakjában megszemélye-sítve vagy korong alakú glória formájá-ban, melyben kéz látható vagy amelybőlkéz nyúl ki (J52. rajz). A kör - sugárke-zekkel vagy anélkül, de nem függetlenüla Nap köralakjától - mint az ég, a teljes-ség, állandóság, harmónia és tökély jele

valóban az egyetlen, ami méltón fejezi kiaz egy, örökkévaló, mindenekfölötti Is-tent.

Az egyistenhit azonban egy már érin-tett filozófiai problémát is fölvet. Min-den ősi vallás - az egyiptomi is - a ta-pasztalatnak megfelelően dialektikus, ésszembenálló princípiumok, legalább aférfi- és a női elv dualizmusára alapítjatanításait. (Lege l vontabban ezt a Tao kör-be foglalt jang-jín kettőse fejezi ki. 153.rajz.) A zsidók ószövetségi Istene egyiknevében - Elóhim - és a teremtés ak-tusában még kifejezi a kettősséget és akétnemű s éget: „Teremte lehat Isten az em-bert azőképére, Isten képére teremte őt', fér-fiúm és asszonynyá teremte őket." (Tér1,27.) A középkori zsidó misztikusok ateremtéstörténethez fűzött kommentár-jaik tanúsága szerint Jahvét tekintettékaz Isten „atyai", Elóhim öt pedig „anyai"felének (Zohar 19b-20a, 22a-23b).

Ehnaton hasonló választ adott e kér-désre. Atont ugyanis hímnős istenkéntszólította meg: „Te vagy anyja és atyja an-nak, amit megalkottál.'' Egy feltevés sze-rint a „király egyik meztelen szobrát, me-lyen a készítő nem dolgozta ki a nemi szer-vet, joggal hozták a teremtő istenek androginjellegével kapcsolatba." (KÁKOSV 1979:141.)Nemcsak a férfi nemi szerv hiánya, ha-nem az Ehnaton-kép mások hangsúlyo-zott nőiessége is jelzi ezt.

A monoteista vallások követői nemigazán tudnak meglenni isten földi in-karnációja (antropomorf ábrázolása),vagy ennek híján legalább az alapító is-tenítése nélkül. A zsidóknak szükségevolt (van) arra, hogy higgyenek a Mes-siás eljövetelében. A keresztények szá-mára Isten Fia el ís jött, Jézus Krisztusszemélyében. Mohamed arcát, mintha

264

Soi.l DEO GLÓRIA

isten volna, tilos ábrázolni az iszlám mű-vészetben. A Buddhát - mivel a budd-hizmus igazából isten nélküli „vallás" -isten helyett imádják követői. EhnatonAton földi megtestesülésének, „élő kép-másának" önmagát tette meg. Ez volt azegyiptomi gyakorlat az óbirodalmi időkóta: a fáraó a Nap, azaz Isten fia, inkar-nációja. Egy alulról megingathatatlanteokratikus államban a reinkarnálódottisten csak az uralkodó lehetett, aki egy-személyben főpap is volt. Krisztus meg-testesülésének idejéig nem sokat válto-zott a világ. Mint Messiásnak dávidi sarj-ként még neki is királyi családba kellettbeleszületnie.

Ehnaton nemcsak király, vallásalapí-tó, hanem költő is volt. Naphimnusza má-sodik utóda, Ay sírjában maradt fenn.Egyik szakasza meglepő módon a Bib-liában a 104. - a Septwtginta, számozásaszerint a 103. zsoltárban bukkan fel.

A hasonlóság valóban meglepő:

Ehnaton Naphimnusza.

„Sötétségben hever a világmintha halott lenne;minden oroszlán előjönbarlangjából (...).

De ha feljo a Nap (...),lefekszenek odvaikba.És megy az ember dolgára,mezei szerszámaihoz,míg este lesz (...).A hajók ár ellen és árralúsznak (...). A halak Elédugrálnak, a Te sugaraida tenger mélyére hatolnak.A világ a Te kezedben van,ahogyan megalkottad (...).

Akkor élnek, ha Te feljössz,ha lenyugszol, meghalnak (...).

Milyen sokfélék a Te műveid!Te alkottad tetszésed szerinta földel,az embert, minden állatot."

104. zsoltár

„Szerzett setétséget,hogy éjszaka legyen,a melyben széljárjanak amezőnek összes vadai;Azoroszlánköíykök, (...)Ha felkel a nap, elrejtőznekés hajlékaiban heverésznek;Az ember munkájára megy ki,és az ó dolgáramind estvéig. (...)Amott gályák járnak sczethal, a melyet azértformáltál, hogy játszadozzékbenne.Mindazok te reád néznek,hogy megadjad eledelüketalkalmas időben. (...)Elfordítod orczádaí, megháborodnak;elveszed a leiköket, kimúlnak ésporrá lesznek újra-Mily számtalanok a te műveid.Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg,és betelta föld a te gazdagságoddal."

(PoNORi THLWKEWK 1993: 66.)

265

SOl.I DF.O GLÓRIA

Az Aton-vallás és a zsidómonoteizmus

Hogy van köztük összefüggés, az két-ségtelen; a vita nem is ezen folyik, ha-nem azon: Isten elsőként kinek nyilatko-zott meg, Ehnatonnak vagy az ő válasz-tott népének?

A Szentirds és a lények.A nyugatsémi népeket harmad annyi

távolság választja el az alsó-egyiptomidél tavidéktől, mint a Tigris és az Eufrá-tesz partjain kialakult nagy rokon biro-dalmaktól. Az út is járhatóbb, Egyiptoma Szentföldről a tengeren is, és a tengermentén haladva is megközelíthető. Ká-naán és Egyiptom között ókori történel-mük során a kapcsolat végig folyamatosvolt, és a terület a Kr. e. 2. évezredbentöbbnyire az egyiptomi hadsereg el-lenőrzése alatt állt.

Az első Bibliában említett találkozása két nép között: a vándorló Ábrahám ős-atya elhagyja Mezopotámiát - újabb olvasatszerint Észak-Szíriát -, előbb Kánaánba, majd„éhség miatt" Egyiptomba költözik (Tér 12).A s zen t í rá sku t a tok ezt az epizódot azegyiptomi hükszosz uralommal hozzákkapcsolatba,

A második átmeneti kor (Kr. e. kb.1785-1552) első felében jelennek megEgyiptom északkeleti határain azok ahódítók, akiket az egyiptomiak hehau-fiűjzwínak (hükszoszoknak), magyarul a„puszták fejedelmei"-nek neveztek. No-mád p ász tor király ok voltak és sémiták,mint Ábrahám. Harmadik fáraójuk Áb-rahám unokájának a nevével rokon Ja-kobher nevet viselte (l. még a későbbiJakbemu, Jakbaal királyneveket). Több

mint 100 évig uralkodtak Egyiptomon ésSzíria-Palesztinán (1652-1544 között).

A második fontos epizód: Józsefet el-adják fivérei Egyiptomban, magas méltóság-ra emelkedik. A fivérek „éhség miatt" Egyip-tomba jönnek gabonát vásárolni. József, miu-tán atyját is magához hívja egész házanépé-vel, a fáraó jóváhagyásával földet ad nekik adeltavidéken (Tér 37; 39-47).

Ezt az epizódot egyesek szintén ahükszosz korba helyezik, mondván: egyhükszosz király maga is sémita lévén,nyilván szívesen állított szolgálatábamás sémitákat, és fogadott be az or-szágba rokon törzseket. (Vő. azzal abibliai utalással, miszerint a fáraó „is-merte vala" Józsefet. Kiv 1,8.) Ennekellentmond, hogy egyes bibliai helyekviszont József fáraóját „antiszemita"egyiptomiként említik (Tér 43,32;46,34). Mások arra való hivatkozással,hogy az igaz Istent Ehnatonnal csak Jó-zsef ismertethette meg, az Amarna-kor-ba helyezik a történetet. (Az újabb fel-fedezések fényében tehetnék éppenIII, Amenhotep, vagy elődje, IV Thot-mesz idejére is.)

Akárhogy is, figyelemre méltó, hogya hükszoszokat kiűző fáraó Jahmeszneknevezte magát (uraik. Kr. e. 1552-1527k.}, és körülötte megszaporodnak a Jahistennévböl képzett nevek (Jahhotep ki-rálynéé, aki a fáraó nagyapjának a fele-sége volt, Jahmesz kormányzóé, Jah-mesz-Nofertarié, aki a következő fáraó-nak, I. Amcnhotcpnek volt az anyja. Azegyiptomi Jah, a Hold mint különállóistenség amúgy elvétve tűnik csak fel. Anév hímnemú; ez - amennyiben Jahnakés Jahvénak van egymáshoz köze — aJahve-kultusz kialakulását tekintve semlényegtelen, hiszen sokan vélekednek

266

SOLI UEO CLORIA

úgy, hogy a zsidók ősvallása holdtiszteletlehetett.)

A harmadik és legfontosabb epizód akivonulás története (KLv.). Bár nem ve-hetjük komolyan, hogy a zsidók százez-rei hagyták el Egyiptomot - ha így lettvolna, az eseménynek az egykorú egyip-tomi följegyzésekben is nyoma lenne,márpedig nincs -, az aligha vonhatókétségbe, hogy éltek zsidók Egyiptomészakkeleti részén, akiket II. Ramszeszidejében állami robotra köteleztek, ésakik ezért vagy más okból, valószínűlegutóda, Menieptah fáraó uralkodásánakelső éveiben, tehát egy évszázaddal Eh-naton halála után tömegesen hagyták claz országot.

A fentiekből a Szentírás és a történetiforrások egyeztetésével sem adódik egy-értelmű következtetés. Két uralkodó né-zet van. Az egyik nézet szerint az ős-atyák vallása és Mózesé egy és ugyanaza vallás, és azt vallja, hogy az Egyiptom-ba vándorló zsidók ismertették meg Eh-natont az egy istenhittel. A másik nézetképviselői az ősatyák vallása és a Mózes-hit közötti folytonosságot elismerikugyan, de azonosságukat kétségbe von-ják. Mózest tekintik a judaizmus meg-alapítójának, és feltételezik, hogy a zsi-dó egyistenhít kialakulásában az ehna-loni reformnak és előzményeinek sze-repe volt.

Előbb szóljunk az ősatyák vallásávalkapcsolatos kételyekről. A Teremtés köny-vében, (mely végleges formáját perszecsak sok száz évvel később nyeri el) aJahve és az Elóhim istennév felváltvaszerepel. Ajahvista elbeszélésig szerinta pátriárkák istene Jahve. Őt tisztelte ateremtés hajnalától az egész emberiség(Tér 4,26), ő hívta ki Ábrahámot Hárán-

ból (Tér 12,1), ő teszi próbára Mórijahegyén (Tér 22,14). Másutt viszont ma-ga az Úr jelenti ki: „Ábrahámnak, Izsák-nak és Jákobnak úgy jelentem meg mint min-denható Isten, de az én jehova nevemen nemvoltam előttük ismeretes." (Kiv 6,2-3.)

Az elóhista és a papi elbeszéléság ke-rüli a név használatát, és az ősatyák iste-nét vagy egyszerűen Istennek nevezi(Elóhim), vagy valamilyen díszítő jeiző-veí tiszteli meg. Ilyen például az El Sad-dáj név („Magasságos Hegy", amit„Mindenható Isten"-nek fordítanak: Tér17,1.). Fogadjuk el, hogy a különbözőneveken már a pátriárkák is egy istentszólítottak, de a szentírási szövegek nemegyértelműek abban a tekintetben, mégMózes, sőt a bírák és a királyok idejérevonatkozóan sem, hogy rajta kívül nin-csenek más istenek. Még a Tízparancso-lat sem szól egyértelműen: „Ne legyeneknéked idegen isteneid én előttem." (Kiv20,3.) Aminek az értelme ez is lehet:más népek isteneit ne helyezd rangbanelém (vagy: szentélyembe).

Az ősatyák istene eredetileg törzsiistenség volt, vallásuk pedig nem mo-noteizmus, inkábbcsakmonolátria (gör.monosz, „egy"; látnia, „tisztelet"), melysaját istenén kívül a többi nép istenét islétezőnek tekinti (csak alábbvalónak éslegyőzendőnek). Ha pedig abból indu-lunk ki, hogy Él volt a.nyugatsémi pan-iheonok főistene, akkor a zsidók ősei iscsak bálványimádók voltak, amire aSzentírás is utal az atyák mezopotámiaiés egyiptomi isteneit emlegetve (Józs24,14). „Csak sejthetjük, hogy milyen iste-neket imádtak - bár az úri, háráni hagyo-mány (... mindkét helyen holdkultusz volt)és egyes személynevek alapján mint 'Táré','Lábán' stb. feltételezhetjük, hogy Ábrahám

267

SOLI DEO GLÓRIA

családja valaha Szín imádó volt." {BRIGHT1983: 103. Emlékeztetőül: Szín a mezo-potámiai holdistenség sémi neve volt.)

Más szerzők nyomán viszont arra kö-vetkeztethetünk, hogy az ószövetség Iste-ne eredetileg napisten volt.

„A teremtés harmadik napján Isten főarkangyala, egy Lucifer nevű kerub, a 'haj-nal fia' ('Hélél ben Sáhár') az Édenbenjár-kált csillogó ékszerekkel felékesítve, (...). Lu-cifer, akit Isten minden népek őrzőjévé tettmeg, egy ideig szerényen viselkedett, de ha-marosan eluralkodott rajta a gőg, 'Felszállóka felhők és a csillagok fölé - mondotta -, tró-nusra ülök a Cefőnon, a Gyülekezet Hegyén,és egyenlő leszek Istennel.'Amikor Isten lát-ta Lucifer nagyravágyását, az Édenből alá-vetette őt a földre, onnan pedig a Seolba."Ehhez a héber mítoszhoz a közreadószerzőpáros a következő kommentárt fű-zi: „Hélél ben Sáhár eredetileg a Venus boly-gó volt, az utolsó büszke csillag amely mégdacolni próbál a napkeltével." (GHAVES-PAIAI 1969: 47^8.) Ebben az állításbanértelemszerűen benne foglaltatik, hogymiként a lázarió angyal a Vénuszt, Istena Napot „személyesítette meg" ere-detileg.

Nem tagadva, hogy a monolátriaidővel igazi egy isten hitté vált, jól érzé-kelhető a különbség, ahogyan Ábrahám,és több mint 1000 évvel később Ezékielimádta Istent. Ábrahám magas halmo-kon kis híján embert áldozott az Úrnak,akit pogány módra fákban tiszteit (Tér12,6; 18,1; 21,33; 22,14). Mózesnek isfában - „égő csipkebokorban" - nyilat-kozik meg Isten (Kiv 3,2), Dávidnak is(2Sám 5,24), sőt még az Ezekjeinél 100évvel később élt Zakariás prófétának is(Zak l.Sskk). Ezékiel Istenének a szemé-ben azonban a hegyeken, fák közt vég-

zett kultusz már bálványimádásnak tet-szŐ cselekedet (Ez 6,13), miközben ez azIsten maga ismeri eí, mit változott tisz-telete az időben: „... én is adtam nékik nemjó parancsolatokat, s törvényeket, a melyekáltal ne éljenek. S megfertéztetém őket aján-dékaikkal, mikor tűzön vittek át minden el-sőszülöttet, hogy elpusztítsam őket, hogymegtudják, /iogy én vagyok az Úr." (Ez20,25-26.) A Szenttrás a tanú rá, hogy azsidók igaz próféták és kegyes királyokminden igyekezete ellenére még a babi-loni fogság idején is a legkülönfélébbpogány kultuszoknak hódoltak, az em-beráldozattól sem riadtak vissza, és ahalvány imádáss ál a Jeruzsálem i Szentélytis beszennyezték (Jer 7,31; Ez 8,7skk).

Összegezve a mondottakat, „teológia-ilag helytálló lehet, de történetileg nem egé-szen pontos, ha azt mondjuk, hogy az ős-atyák Istene Jahve volt. A Jahve. tiszteiétMózessel kezdődött, amint a Biblia ezt fél-reérthetetlenül mondja (Ex 6,2skk), s aminta források egyezően tanúsítják: Bárhonnan isered a Jahve tisztelet, ennek nyomát Mózeskora előtt mind ez ideig nem találták."(BRIGHT 1983: 100.) Bizonyság erre aSzenlfrásból, hogy a Mózes előttiteophor („istenhordozó") héber nevekkizárólag az Él nevet tartalmazzák (Mik-háel, Eliézer, Izrael stb.). Az első sze-mély, akinek a nevében feltűnik a Jah-(ve) istennév, Józsué (Jehesua); ő utánaegyre gyakrabban találkozunk vele.

Az ősatyák pogány tradíciókat köve-tő, soknevű istenének tisztelete és a mó-zesi törvények vasszigora között kiáltóaz ellentét. Jahve nem csak kizárólagosistennek tekinti magát, akinek egy nevevan, tisztelni is csak egy helyen, egyfé-leképpen lehet, és teokratikus államfor-mát ír elő népének.

268

SOLI DEC) GLÓRIA

Ha tehát úgy vetődik föl a kérdés,hogy az Egyiptomba költöző pátriárkákhite adhatott-e impulzust a rövid életű,ám annál szigorúbb amarnai monoteiz-musnak, nem a logikus válasz. Arra néz-ve viszont, hogy meríthetett-e Mózes ih-letet Ehnaton fanatikus egy isten hitéből,bizonyos megszorításokkal igent mon-danék.

Az első, ezzel kapcsolatban fölmerü-lő kérdés kronológiai. Az Aton-vallás-nak kis idővel a fáraó halála után nyo-ma sem marad. A Biblia szerint Mózes80 éves, amikor kinézeti népét Egyiptomból,amit aligha vehetünk komolyan, min-denesetre már túljuthatott ekkor életederekán. Ha az összes forgalombanlévő időrendi táblázatot figyelembevesszük, akkor Mózes születését tehet-nők Ehnaton korára (vagyis a gyermekMózest Ehnaton valamelyik leánya ismegtalálhatta a sok közül), de tehetnők80 évvel későbbre is.

Ahogy Mózes az Aton-vallással meg-ismerkedhetett - mint „egyiptomi her-cegnek" erre bizonyára módja volt Ju-nu-Héliupolisz papi iskoláiban, ahon-nét néhány nemzedékkel azelőtt azAtonról szóló tanítás kiindult -, márjobbára csak emlék lehetett az államval-lássá nőtt Amon-kultusz árnyékában. Haa monolátriában nevelkedett (?) Mózes-nek meg is ragadta a képzeletét, márnem tudta elválasztani a hivatalos egyip-tomi vallás külsőségeitől, és az egyistenhomályos eszméjét az általa jól ismertegyiptomi rituáléba öltöztette. Az ószö-vetségi templomi kultusz egyiptomi jel-legzetességei mindenesetre erre enged-nek következtetni, akkor is, ha a liturgiaminden részletre kiterjedő leírása alighatulajdonítható neki.

Jahve és MózesA jahveizmus egyiptomi eredetét fir-

tató írások Mózes alakját állítják az elő-térbe. Rendszerint nevének magyaráza-tával kezdik. Ma már kevesen vitatják,hogy a név az egyiptomi messu, mose,„született", „gyermek" szó tulajdonnév!változata, mely ,,-fi" értelemben fordulelő rendesen nevek utótagjaként (pl. aThotmesz, Ramszesz, Ptahmesz, Jah-mesz fáraónevekben; e nevek előtagjaláthatóan istennév). A Mose, Mósze alakönállóan is előfordul; szokatlan ugyan afáraó leányának fogadott fia, egy hercegesetében, de nem az, ha mitikus hősrőlvan szó (Mózes élettörténete telistelevan heroikus, naphéroszi motívumok-kal). Még kevésbé az, bár ez már talántúl merész következtetés, ha egy olyanvallásalapító veszi föl, akinek Istene ki-mondhatatlan nevet visel. (Ha kimond-hatta volna, Jahmesznek hangzott volnaegyiptomiul.) Mózes - ez naphérosziéletsorsából is következik - „Isten fia"volt. Egyiptomi felfogás szerint úgy,ahogy Hórusz is, a fáraók is „istenfiak"voltak, judaista felfogás szerint pedigúgy, ahogy a Messiás, a Szabadító Istenfia (Ézs 9,6; Zak 6,12; Zsolt 2,7). A Mes-siásban a zsidók kimondva-kímondat-lanul Illés és Dávid mellett Mózes rein-karnációját (a messut} látják. FREUD ésmások Mózest és Jézust egymás mellésorolják, s az előbbit is megteszik meg-haló és feltámadó istennek.

Mózes gyermekségének mitologikuseleme - a vízre kitevés papiruszládiká-bán (Kív 2,1-6)-bár más ókori történel-mi alak élettörténetébe is beillesztették(például az akkád Sarukkín, Szargon ki-rályéba), tipikusan napmítoszi motívum.(L. Perszeusz vagy Hórusz születéstör-

269

DEO GLÓRIA

ténetét. E mitologikus elemeket éppazért szőttékjeles személyiségek életraj-zába, hogy égi származásukat, istenfiú-ságukat, „földi Nap"-ként való megtes-tesülésüket sugallják velük.)

Persze us z mítosza jobban emlékez-tet Mózeséra, Hóruszé viszont földraj-zilag esik közelebb. Az elbeszélés sze-rint hisz, miután héja-alakban megfogam-zik a halott Ozirisztől, Széth elől egy papi-rusz-sajkán a delta ingoványaiba menekül.Ott ad Hórusznak életet. Az egyiptomitúlvilághit meghatározó eleme, hogy alenyugodott Nap bárkán hajózik az égi Ní-luson az éjszakában, a halóit Ozírisz ládá-ban sodródik a „túlsó partra". E jelkép-rendszeren belül az újjászületett nap-gyermek értelemszerűen vfzen ringósajkán, vagy ládikában tér vissza. Ez azelképzelés nemcsak a mózesi gyerniek-ségtörténct, hanem már a vízöz ön -elbe-szélés keretében is megjelenik a Bib-iiában, és a kultusz legfontosabb tárgyikellékében ölt testet: a frigyládában.

Az ifjú Mózes életének dső egyiptomiidőszaka váratlanul ér véget. Megöl egyegyiptomit, ezért menekülnie keli Midjánbafut, ahol egy kútnál találkozik Midjdn papifejedelmének? leányával, akiket támadóiktólmegment. Egyiküket, Cippórát feleségül ve-szi, s így egyiptomi hercegből pásztorkirály-fi lesz.

A találkozás a kútnál, házasság a 7leány egyikével, akinek a neve „Mada-rat" jelent, szintén ősi és elterjedt mese-motívum és kapcsolatba hozható a Tej-útón repülő m ad ár-nap hérosz reg-éjével.(L. a Hattyúnő című mesetfpus kereté-ben, valamint a lódról! írtakat.)

Mózes elhívása Egyiptomon kívül,Midjánban történt meg (Kiv 3,2skk).Egy Biblián alapuló vélemény szerint

Mózest apósa, Jethro, a Szinaj-hegyi is-ten, Jahve főpapjaként avatja be a rítu-sokba, és tanítja meg Jahve törvényeire.(Kiv 18, lOskk. E vélemény szerint Jah-ve a Szinaj-félsziget arab törzseinek volta közös főistene.) Ebből két következte-tést szoktak levonni:

1. A Jahve-vallás bevezetésével Mó-zes és hívei (a leviták) szembekerülnekaz atyák Él-vallásának követőivel. És no-ha a későbbi iratok szerzői meg a juda-ista bölcsek mindent megtesznek, hogyÉlt és Jahvét egy istennek tüntessék fel(mint ahogy idővel az is lett), a kivonu-lás elbeszélése, Izrae/ ésjúda neve és ké-sőbbi története e szembenállás tanújele-ivel van tele. Ebben a konfliktusban,mondhatni, a kánaáni és az egyiptomiistenfelfogás ütközik meg.

2. Mivel a Jahvéval való találkozásEgyiptomon kívül esett meg, a jahveiz-rnus esetében nem beszélhetünk azegyiptomi monoteizmus egyszerű átvé-teléről. (Erre vall egyebek mellett, hogya civilizált egyiptomi kultuszokhoz ké-pest Jahvéé éppoly barbár és véres, ami-lyen a kánaánita Élé, Baálé és a többihelybeli istenségé.)

Nagy kérdés továbbá, hogy nyelvilegmegfeleltethető-e az egyiptomi Jah néva sémi Jahvének vagy a rekonstruáltarab Já-huvá istennévnek, amelyen a fel-tevések szerint Jethro szólongatta Istent.Nyelvi akadálya nincs a feltevésnek; azegyiptomi nyelv a hamita-sémha (afro-ázsiai) nyelvcsaládba tartozik. Mondhat-juk-e, hogy a nevet egyik a másiktól köl-csönözte?

Ilyen alapon nem vethető el teljesenFREUD szellemes feltevése sem, mely sze-rint az Adonáj megszólítás - ezt olvassákfennhangon a zsidók az írott, de ki-

270

mondhatatlan JHVH helyett -, az Atonnévvel közös eredetű lehet. „A zsidó hit-vallás, mini ismeretes, így hangzik: SomaJiszroél, Adonáj Elohénu, Adonáj Echod. Haaz egyiptomi Áton (vagy Atum) név nem-csak véletlenül hasonlít hangzásában a héberAdonáj és a szíriai Adónisz istennevekhez,hanem ősidőktől való nyelvi és értelmi kö-zösség főtt/tán, akkor ezt a héber mondatotígy fordíthatnák: Halljad Izrael, a mi Iste-nünk, Áton, egyetlenegy. (...) Weigall sze-rint: Átum isten, aki Rét mint a lenyugvónapot nevezte meg, talán azonos eredetű azÉszak-Szíriában általánosan tisztelt Átott-Hflí..."(FREUDl987:40-41.)

Van más egyezés is az Át ön-vall ás ésa jahveizmus között, nemcsak az istenkizárólagossága és megszólításának ha-sonlósága. Ilyen például Aton és Jahvehmmössége vagy nemnélküliségc. SZON-ui LIPÓT MARTIN BuuiíRt idézi ez ügyben:„A nemileg meghatározott Isten, mint Baál-Peőr - tökéletlen, még kiegészítendő, az nemtehet az egy Isten." (SZONDI 1987: 343.)Ilyen a túlvilághit már említett hiányamindkét vallásban, és ilyen elitista jelle-gük. A fogságig csak a próféták szűk kö-re volt következetesen egyistenhívá (ajudaizmus ma sem térítő vallás, szigorú-sága ma már a „kiválasztottak" többsé-gére is nyomasztóan hat).

Mindemellett a Szinaj-hegyi, füst-ben, felhőben, tűzben, villámlásban ésmennydörgésben megjelenő Jahve job-ban hasonlít Él Saddajra, Baál Hadad-ra, Zeuszra és luppiterre, mint Egyip-tom akármelyik főistenére. Egyiptom-ban nemhogy viharok nincsenek, denincsenek vulkánok sem, ménedig so-kak szerint a kivonulás Istenének meg-nyilvánulásai vulkánikus tevékenységetjelképeznek. (A Szinaj-félszigeten nern

SOL! DEO GLÓRIA

voltak tűzhányók, Midjáti szívében vi-szont igen.)

A Szinaj-hegyen kapott tőrvénytáb-lák - feltevésem szerint Elóhim képmá-sai - elvontságukban megfelelnek ugyanaz atoni korongnak, de ázsiai ihíetésűek.

Fennmaradt egy asszír oltár, amelynekdomhorműve oltárra helyezett, és a tör-vénytáblákra emlékeztető sztéléket áb-rázol (154. rajz). A mai Izrael területénis ta.ákak olyan faraga dán kánaánita is-tenképmásokat, naposzlopokat vagyemlékköveket, amelyekből Stonehenge-re emlékeztető kőköröket formáltak. Ilyenkőkörí állíttatott Mózes a Szinaj-hegy lábá-nál (Kiv 24,4), ]ózsué pedig Gilgálban a Jor-dánon való átkelés örömére (Józs 4,20).

Mózes későbbi csoda tételei, amelye-ket Jahve segedelmével hajt végre, csil-lag- és napistenekhez illenek, illetve egyolyan „Fiú"-hoz, akinek égi Atyja azegyiptomi Amon-Réhez vagy a védikusApám-Napáthoz hasonlóan egyszerrevolt tűz- és víz-, nap- és holdísten. A szá-raz lábbal átkelés a tengeren (vő. Jézushasonló csodájával) a vízből kiemelkedőnap-, hóid- és csillagistenek sajátja. Asziklából fakasztott víz csodájának iránipárhuzamát ismerjük. A Sinust megsze-mélyesítő Tstrija istenhez fűződik; Irán-

271

SOLl DEO GLÓRIA

bán a száraz évszak végét éppúgy a Siri-us heliakus fölkelte jelezte, mint Egyip-tomban.

E mítoszok Tejűttal szomszédos csil-lagképek és a Nap speciális konstelláci-óiról mesélnek. Említett csodái révénMózes mint az égi Egyenlítő vizében gá-zoló Orion naphérosz jelenik meg. Pál-cájával fakaszt vizet, és a tengert is a pálcá-val megütve választja ketté. Az európai, sazon belül a magyar néphagyománybanaz Orion övét nevezik „pálcának". Ebbenaz összefüggésben a Vörös-tenger az égtengere, a keletkező „gyalogút" pedig aTejút, amelyen az „Odaát"-ra igyekvőnaphérosz (Orion) jár. (Vő. a l&sfejű farkastípusú mesék hasonló mozzanatával.)

Miért épp Orion (csillagkép és nap-hérosz) lett a víz mitikus adományozója?Alighanem azért, mert elterjedt képzetszerint a nagy földi folyamok, a Nílus, aGangesz, az Ob és a többi amelyeknekpartján civilizációt, kultúrát teremtett azember, az égben erednek; más szóval avizüket az égi Nílus (Gangesz, Oh) vagy-is a Tejút tápiálja. Az Orion pedig ott„áll" a vizek találkozásánál, ott ahol aTejút érintkezik a látóhatárral. Az 6dolga tehát, hogy az égi zsilipeketnyissa, zárja. Ugyanezen okból válhatottbelőle egy másik szüzsében a Napot azégi gázlón átszállító „csillagos révész".

Amijfahve tüzes-vizes természetét il-leti, a Szentírás erre nézve számtalanpéldával szolgál. Tűzben és villámlásbanjelenik meg az égő csipkebokorban (Kiv 3,2),a Szinaj-hegyen (Kiv 19,18), a szent hajlé-kon (Kiv 40,38), tűzoszlop képében vezetinépét a pusztában (Szám 9,15), tűz képébenemészti meg az égőáldozatot, és a néki„idegen tűzzel" kedveskedőket (IKir 18,38;Lév 10,2), tüzes szekéren ragadja az égbe

Illést (2KÍr 2,11), tüzes parázzsal érintvemeg Ezsaiás ajkát, s avatja igazmondó pró-fétává (Ézs 6,7).

EZÉKIEL így írja le: „És látám izzó ércz-ként ragyogni, a melyet mintha tűz vettvolna körül (...). És fényesség vala körü-lötte, mint a milyen a szivárvány, mely afelhőben szokott lenni esős időben..." (Ez1,26 skk). Fontos az eső említése, hi-szen Jahve az égi és a földi vizek elvá-lasztója, mennydörgő, villáinló Úr,akárcsak Él-Elóhim. A tengerek és a fo-lyók árapályát ő szabályozza, „nyílásthasít a záporesőnek" (Jób 38,8 skk; Zsolt18; 33,7; 89,10; 104,10 skk), királykénttrónol az Özönvíz felett (Zsolt 29,10), és avízen jár (Jób 9,8), mint Jézus az újszö-vetségi elbeszélésben.

Mindez arra vall, hogy Jahve „fiatalistenként" éppúgy (szoláris) fiúistenséglehetett, mint a görög Zeusz vagy a ba-biloni Marduk, atyja pedig bizonyára Élvolt, a kánaáníta atyaisten. Ezt látszikigazolni, hogy „egy ugariti szövegben El,afőistenkijelenti: 'a fiam neve ]au', és ezt a}aut kapcsolatba hozták lahvéval". (BER-MANT-WEITZMAN 1979: 180.)

Az égi Atya és a földre szálló Fiú ura-lomváltásában az egymásra következőföldi uralkodók hatalomcseréje tükrö-ződik, ezért minden mitologikus vallás-ban találkozunk hasonló elképzeléssel.Ehhez képest lényegi változás a mono-teizmus térnyerésével következik csakbe. Mivel Jahvénak mint egyetlen isten-nek nem lehetett atyja, Éllel való viszo-nyát (vagyis az elóhisták és ajahvistákviszályát) csak kétféleképpen lehetettrendezni. Vagy összeolvasztják őket,vagy cgyikőjüket nem létezőnek tekin-tik. A megoldás ismert, Elóhim és Jah-ve eggyé lett.

272

SOLI DEO GLÓRIA

Mint kereszténynek, Él fenti kijelen-tése eszembe juttatja, amit az Atya, akitJézus a keresztfán Éltnek szólít (Mt 27,46),mond Jézusról: „Ez amaz én szerelmes fi-am..." (Mt 3,17). Jézus (Jehesua) neve szószerint azt jelenti, hogy „Jahve, a szaba-dító". A következtetést az olvasóra bízom.

A kultuszAz ószövetségi kultikus előírásoknak

több olyan eleme van, ami éppúgy vagyinkább tekinthető egyiptominak, rnintázsiainak: a körülmetélés, tartózkodás asertéshústól, a szent hajlék beosztása, aszámmisztika, a csillagok, a Nap és aHold minden prófétai tiltakozás ellené-re kiírhatatlannak látszó tisztelete; fé-tisek, mint a rézkígyó, amit midjanita„totemnek" tartanak (Midján az ókor-ban rézbányáiról volt híres, ezek föld-

jéből került elő „rézkígyó"); mitológiailények, mint a kerubok, melyek nevükután ítélve asszír-babiloni kölcsönzések,a Palesztinából előkerült ábrázolásaikalapján viszont jobban hasonlítanak azegyiptomi szárnyas védő istennőkre ésszfinxekre.

A Jahve-ku l túsz és a régi Él-vallásszembenállásának, az egyiptomi és anyugat-ázsiai gondolkodásmód külön-bözőségének kifejező bibliai példája azaranyborjú-epizód. Amikor Mózes fenntartózkodik a hegyen, hogy a Törvényt át-vegye, az alant várakozó nép ráveszi Áront,hogy készítsen neki istent. Áron egy arany-borjút csinál, melyet a nép e szavakkal imád:„ez a te istened Izrael, aki felhozott Egyiptomországából. Midőn Áron ezt látta, eltart épí-tett előtte és kihirdette Áron és szólott: hol-nap ünnep lesz az Örökkévalónak." (Kiv

155. Araon bárkája,resten clombormű I. Szétiabiidoszi templomából.XIX. dinasztia, Kr. e. 1300körül

273

SOLI DEO GLÓRIA

32,4-5.) A héberből fordított szövegbőlvilágosan kitetszik, hogy az aranyborjúta nép és Áron az egy Istennel, Éllel azo-nosítja. Ez az elbeszélés az ország ketté-szakadása utáni időkből való betoldás,és tulajdonképpen a zsidók ősi hagyo-mányait támadja.

Amikor az ország Salamon halála utánkettészakadt, az északi ország, Izrael első'ki-rálya, Jeroboám (Kr. e. 931-910) Betel ésDán szentélyében egy-egy aranyborjút ál-líttatott fel vagy azért, mert népének azellenségeskedések miatt nem állt mód-jában a déli ország, /íída területére esőJeruzsálem! szentélyt látogatni, vagy ve-télkedésből, hogy alattvalóit az ottani(jahveista) kultusztól elvonja (IKir 12,25skk). Van, aki szerint az arany bő íjakateredetileg valóban Isten képmásának te-kintették, ezt tanúsítaná a fentebb idé-zett formula, amelyet Jeroboám is meg-ismétel, amikor a halvány ok elkészülnek.Hitelesebb magyarázat szerint azonbanez az állítás a Júda-beli jahveista szerzőellenséges túlzása; az aranyborjak a raj-tuk álló, láthatatlan Isten talapzatául,trónusául szolgáltak, amint a négy „lelkesállat" is talapzatul szolgál Isten kerekekengördülő trónusához EZÉKIF.L látomásában,megfelelően az előázsíai elképzelések-nek. A hettita, szíriai és mezopotámiaiistenek szobrai is állatokcn álltak.Mondhatjuk tehát, hogy az aranyborjú-ban a nép és Áron az atyák Istenének(eredetileg a bika-Élnek!) régi, kánaáni-ta rítus szerinti talapzatát, hordszékétlátta. És ekkor lejön Mózes a hegyről az újparancsolattal, mely Isten (Jahve) talapzatá-ul, hordszékétil egyiptomi mintára készí-tett hordozható ládát ír elő. És valóban ez islesz, egészen az ország kettészakadásáig Is-ten egyetlen tartózkodási helye (Kiv 40,20-

21; 34-38; Szám 9,15; IKir 8,10). Min-denesetre az ekkor felállított aranybor-jak a hagyomány erejét bizonyítják.

Mi az egyiptomi a frigyládában?Egyiptomban, lévén a Nílus az országfőközlekedési útvonala, mindent, amitlehetett, a folyón szállítottak. A halottkoporsóládája is bárkán kék át a Nílu-son végső nyughelyére, a nyugati partra.A Nap bárkán, a halott Ozirisz ládában ha-józik a túlvilág! Níluson az egyiptomiakhite szerint. Amon kultuszában ennek aképzetkörnek a részeként kapott köz-ponti szerepet a bárka mint az istenkép-más szállító eszköze attól kezdve, hogyAmon kosfejű alakjában Révei, illetőlega túlvilágon hajózó kosfejű Atum nap-istennel egyesült. Amon bárkája a temp-lomi „Szentek szentjében" állt egy oltár-szerű talapzaton, rudakra felfüggesztve.Ezeknél fogva emelték vállukra a papok,amikor elindultak vele körmenetre. Vagyamikor a kiáradó Nílus a hátára emelte.A karnakí templomban ma is látható azegykori áradások vízszintjének a nyomaaz oszlopokon és falakon, jó néhány mé-terrel a padlószint felett. Vagyis a szállí-tóeszköz bárkaformájának gyakorlatioka is volt.

A bárkán állott a naosz, az istenszob-rot tartalmazó szekrény, láda, amit le-pellel takartak le, hogy illetéktelen sze-mély még csak véletlenül se pillanthassameg, mit rejt a belseje. Az ábrázolásoktanúsága szerint a naosz előtt és mögöttszárnyas óvóistenségek szobrai álltak éstérdepeltek. Az istenbárka előtt áldoza-tot csak Amon legfőbb papja, többnyiremaga a fáraó mutathatott be. Ez a leírásminden tekintetben i l l ik a frigyládára,kivéve a hajótestet, aminek elmaradásateljesen érthető azok után, hogy Mózes

274

SOL! DEO GLÓRIA

a víztelen pusztába költözött népével {Kiv25,10-22; 37,1-9; 40,20-21; Lév 16,2-17; Szám 4,5-6; 10,21; 33; 155. rajz).

Mindez persze nem bizonyítja, hogya zsidó monoteizmus az egyiptomi nap-vallásból nőtt volna ki. Tagadhatatlan-viszont, hogy az ószövetségi egyistenhités a napkultusz között kapcsolat állottfenn; ez kiolvasható a Szenlírásból. Ésmost nem az olyan tanmesévé szelídültbibliai napmítoszokra gondolok, mintSámson történetére, vagy József, Illés ésJónás történetének bizonyos részleteire,hanem kifejezetten a vall ás gyakorlatonbelüli kapcsolatra, mely a monoteizmusfejlődésének megfelelően változik. A leg-ősibb bibliai istenkép mitologikus: a lát-hatatlan Isten arcát napisteni és jupiterivonások rajzolják ki. Később, a templo-mi kultuszban a naptisztelet különválikJahvéétől, és egyre inkább üldözendőpogány „pártoskodás"-nak tekintik.

Az Ószövetség isteni Napja

Isten szó Iá rí s természetét a legszeb-ben a Biblia első sorai világítják rneg.Isten lelke, mint napmadár lebeg a mély-ség felett; első szava, amit a Teremtéselső, a babiloni naptár szerinti „Nap nap-ján", tehát vasárnap kiejt: „Legyen vilá-gosság!" J 6b könyve a teremtést, az életkeletkezését, a „világra jövetelt" a vilá~gosság elnyeréséhez hasonlítja (3,20).

Wóban, ki más is lehetett volna vilá-gosság istene a zsidók őseinek elképze-lésében, ha nem a napisten? A bibliaihasonlatok egész sorában él ennek azemléke. A le g világosabban a 84. zsoltárbeszél: „Mert nap és paizs az Úr Isten;..."(12). HABAKUKnál már csak hasonlat a

kép: „Ragyogása, mint a napé, sugarak tá-madnak mellőle; és ott van az ő hatalmánakrejteke." (3,4.) Az Úrról szól, de minthaa Napra vonatkozna a dicséret: „Nézd aholdat, az sem ragyogó, még a csillagok semtiszták az ő szemei elölt." (Jób 25,5.) Hatermészeti jelenség alakjában mutatko-zik meg Isten, amit tesz, olykor fel-fogható „naptevékenységnek": „Ástam ésittam idegen vizeket, és kiszárítom lábaimtalpával Egyiptom minden folyóvizét."(2Kir 19,24.) Mi az, arai a homokon kí-vül felissza a vizet? A Nap heve. Mit jel-képezhet a folyót kiszárító isteni láb? Ki-ömíő lávát vagy a napsugarakat (vő.Náh 1,4). „És lón napköltekor, hogy tik-kasztó keleti szelet rendele Isten..." (Jón4,8.) Mintha a kelő Nap támasztana sze-let. „Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha azÚrnak szele fuvallt reá..." (Ézs 40,7.) Anyári Nap heve által támasztott sivatagiszélvihar Isten forró lehelete.

Isten nap termesze téré utal, hogy min-den nappal zajlik, ami fontos az Úr sze-mében. Isten nappal nyilatkozik meg:„Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a föl-det a nap keltétől lertyitgtáig." (Zsolt 50, l.Mely „Istenek Istene" az Úr?) A napjá-rás szerint kell dicsérni az Urat: „Nap-kelettől napnyugatig dicséi'tessék az Úr ne-ve!" (Zsolt 113,3; vő. Mai l,11.) Ha Is-ten jelet ad, gyakran a Nap segítségévelteszi. Például amikor visszatéríti az ár-nyékot Akház napóráján (Ézs 38,8).

A bűn nagyobb, ha napvilágnál esik meg,mintha nem (Kiv 22,3). A tisztátalan em-ber „mikor lemegy a Nap, tiszta lesz." (Lév22,7.) A büntetést nappal kell végrehaj-tani: „akasztasd fel őket az Úrnak fényes nap-pal..." (Szám 25,4.) Istent és a Napot hív-ja tanúul az, aki a király ágyasaival min-denki szeme láttára fényes nappal együtt

275

SOLI DEO GLÓRIA

hál. így adja tudtára a világnak, hogy akirályságra igényt tart (2Sám 12,11).

Csak nappal győzhet csatában Iz-rael, mert isteni segítségre csak nap-keltétől napnyugtáig számíthat. Az Úrszavára „megálla a nap, és vesztegle a holdis, a míg bosszút álla a nép az 3 ellensé-gein." (Józs 10,13.) „És reggel, napfel-költekor korán kelj fel, és törj a városra..."(Bír 9,33.) „Holnap, mikor a nap felme-legszik, megszabadultok." (ISám 11,9.)„És az ütközet mind erősebb lett azon anapon, és az Izrael királya az ö szekerébenállott a. Siriabeliek ellen estvéig, és nap-lementekor rneghala." (2Krón 18,34.)

Ha nappal Isten jelenlétéhen bizako-dik Izrael, éjszaka a távolléte aggasztja:„Meg ne nyittassanak Jeruzsálem kapuimindaddig, míga nap melegen nem süt..."(Neh 7,3.) A gonosz „setétben tar be a há-zakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a vi-lágosságot" a bűnözők. „Sőt inkább a reg-gel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka..."Qóh24,}6-~l'7.)Avadállatokis„hajelkélanap, elrejtőznek..." (Zsolt 104,22. JÉ/SAIÁSa sötétséget az „istenfélelemmel", a nap-pali világosságot Isten dicsőségével tár-sítja (Ézs 59,19).

Isten nap tér meszeiéről tanúskodnakattribútumai, például ásás: „Mintafész-kén felrcbbenö sas, fiai felett lebeg, kiterjesztifeletlök szárnyait..." (MtÖrv 32,11.) ASzentírásban legtöbbet szereplő (áldoza-ti) állat és növény, mely Istennel kapcso-latba hozható, emellett a Nappal is: abárány és a szőlő".

Viharistenként, rncgis napistenhez il-lően lovak vontatta tüzes szekéren sza-giítd az égen: „a felhőkel rendeli az ű sze-kerévé, jár a szeleknek szárnyam..." (Zsolt104,3.) „Lovaiddal megtaposod a tengert, anagy vizek hullámait." (Hab 3,15.) Isten

tüzes szekere szélvészben ragadja Illést az<*£fe(2KÍr2, l l ) .

Isten átvitt értelemben is a világosságistene. „Az Úr igaz őbenne, nem cselekszikhamisságot; reggelről reggelre napfényrehozza ítéletét..." (Sof 3,5.) „A ki igazságo-sanuralkodik: Olyan az, minta reggeli vilá-gosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlenreggel; napsugártól, esőtől sarjadzik a fö aföldből." (2Sám 23,3^1.). Az égő csipke-bokor Istene „lészen Izrael világossága tűzgyanánt, és annak Szentje láng gyanánt, éség és megemészti gazzal és tövisét egy na-pon..."(Ézs 10,17.) De ha a szabadító Is-ten késik, „távol tőlünk KI ítélet, és nem érel minket az igazság, várunk a világosságra,és íme, sötétség, és fényességre, és íme, ho-mályban járunk! Tapogatjuk, mint vakok afalat, (...) megütközünk délben, mint alko-nyaikor és olyanok vagyunk, mint halottakaz egészségesek közt." (Ézs 59,9-10.)

Az „3szövélneke" az isteni gondviselésjele, mely bevilágítja az élet sötét idősza-kait (Jób 29,3.), „...az én Istenem megvílá-gosítja az én sötétségemet." (Zsolt 18,29.)„Az Úr az én világosságom és üdvösségem:kitől féljek?" (Zsolt 27,1.)

A nappali sötétség Isten haragjának,az ítélet közelgő napjának a jele: „Imé azÚrnak napja jő (...). Az égnek csillagai éscsillagzalai nem ragyogtatják fenyőket, sötétlesz a nap támadásakor, és a hold fényét nemtündökölteti." (Ézs 13,10.) „És mikor elol-talak, beborítom az eget s csillagait besöté-títem, a napot felhőbe borítom, és a hold nemfényeskedik fényével." (Ez 32,7.) „És lészenazon a napon (...): Lenyuglatom a napot dél-ben, és besöíétítem a földet fényes nappal."(Ám 8,9.}„Haragnak napja az a nap (...); sö-tétségnek és homálynak napja..." (Sof 1,15.)

A Messiásra vonatkozó ószövetségiképek is telistele vannak a Napra vonat-

276

SOLI DEO GLÓRIA

kozó utalásokkal. A legegyértelműbbMALAKIÁS. így ír a Messiásról, akit atüzes szekéren égbe emelkedő Illésselazonosul: „És feltámad nektek, a kik/élitekaz én nevemet, az igazságnak napja, és gyó-gyulás lesz az ó szárnyai alatt..." (Mai 4,2.A próféta szárnyas napkorongról be-szél, az igazság és a gyógyítás napistené-röll 156. rajz.)

A. messiási jóslatok állatában - elté-rően MALAKIÁSCÓI - a dávidi dinasztiavisszatértének reményében születtek:„magva örökké megmarad, és az ő királyiszéke olyan előttem, mint a nap." {Zsolt89,37.) „Második" ÉZSAIÁS kivétel. A zsi-dó nemességet Babilóniából hazaenge-dő Kűrosz perzsa király kortársa volt,és a király nagylelkűségétől elragadtat-va a Messiás címét is ráruházza. Általá-ban a Messiás a sötétségben élők várva-várt világossága (Ézs 9,2), a vakok veze-tője, aki előttük a sötétséget világosság-gá teszi (42,16), de mivel a szabadítókeletről jött, ahogy a Nap is keleten kél(41,2) és Kűrosznak, (Koresnek, Kunis-nak) hívják, mety „Nap"-ot, „dicsfény"-t, „trómis"-t jelent (vő. óper, hvarnah),az ő Messiása valóban nap is lénkén t ra-gyog: „így szól az Úr fölkentjéhez, Czírus-hoz, kinek jobbkezét megfogant, hogy meg-hódoltassak előtte népeket (...) Néked adoma sötétségnek kincseit, (...) Hogy megtudjáknapkelettől és napnyugattól fogva, hogynincsen több rajtam kívüli én vagyok az Űr(...).' KJ a világosságot alkotom és a sötét-séget teremtem, ki békességet szerzek és go-noszt teremtek.." (45,lskk). „Ki elhívomnapkeletről a sast, messze földről tanácsomférfiát, (...) Elhoztam igazságomat..."(46,11 skk), „...sőt a népeknek világossá-gul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig ter-jedjen!" (49,6.)

A napszimbolika eme meghökkentőjelei ellenére, aligha vetlek mindezt szószerint. Hiszen ugyanezek a szerzők Is-ten nevében háborogva átkozzák azokat,akik a Nap és a többi égitest előli hódol-nak. Mert akadtak ilyenek szép számmala babiloni fogságig (Kr. e. G. sz.) egészenbiztosan.

156, VilSgfa, a csúcsán szárnyas napkoronggal,a lövfii a Nappal egy11" Siló - tehát napfogyat-kozásra ncalű - tijholtlsarlóval

Jáb könyve ír a legszívszorílóbban er-ről: „Ha néztem a napot, mikor fényesen ra-gyogott, és a holdat, mikor méltósággal ha-ladt, És az én szívem titkon elcsábuít, és szá-jammal megcsókoltam a kezemet: Ez is bíróelé tartozó bún volna, mert ámítottam volnaaz istent odafent!" (31, 26-28.) PLAIÓNföljegyezte, hogy honfitársai meghajtással

277

SOLl ÜEO GLÓRIA

köszöntik a kelő Napot, vagy csókot hintenekfeléje. Tiszteletük jeléül a déi-amerikaiinkák is csókokat dobáltak a Napnak. S hamár itt tartunk; ők is csak sarutlan lábba!közelíthették meg a Napnak szentelt helye-ket, ahogy azt Isten a csipkebokorból Mózes-nek előírja, s ahogy a muszlimok ma is imád-koznak. (Kiv 3,5.)

Mivel Isten minden égitest imádatáttiltja(Mtörv4,19), így fenyegeti az elté-velyedöket: „... lerontom a ti magaslataito-kat és kiirtom a ti naposzhpaitokat, és a tiholttesteiteket halványaitok holttetemeire há-nyatom..." (Lév 26,30.) Emlékeztetőül:amíg Isten felhője le nem szállt a SzentHajlékra, őt is magaslatokon imádták.

Annak ellenére, hogy halálbüntetésvárt azokra, akiket bálványimádásonkaptak (Kiv 22,20; Mtarv 13,12skk;17,3skk) a bálványímádás és az égites-tek tisztelete a két királyságban kiire-hatatlannak tűnik. Maguk a királyokjártak elől a rossz példával. Manasse,Júda királya (Kr. e. 7. sz. első fele)„imádta az összes mennyei seregeket ésazoknak szolgált. És oltárokat is épített azÚr házában, (...) az egész mennyei sereg-nek, az Úr házának mind a két pitvarában.ÉS átpivéafiát a tűzön, és igézést és jegy-magyarázást űzött..." (Vagyis az égites-teket imádta a Templomban, feláldoztaa fiát és hódolt az asztrológiának. 2Kir21,3skk.) Utóda, Jósiás helyreállítja Is-ten uralmát: „Éskiírta (...) mindazokat is,a kik a Boáinak, a napnak, halának, égi je-leknek és az egész mennyei seregnek tömjé-neztek. (...) És eltávolította a lovakat, a me-lyeket ]úda királyai a napnak szenteltek azÚr házának bemenetelénél, (...) és a napszekereit tűzzel elégette," (2Kir 23,5; 11.)(Az a tény, hogy a pogánykodók Istenhazát szemelték ki a napkultusz céljai-

ra, mindenképp arra vau, hogy Istentnapistennek vagy égistennek, a plané-taistenek fejének tartották.)

A prófétáknak Jósiás halála után is-mét van miért szót emelniük: „íme az Úrtemplomának bejáratánál, a tornácz és az ol-tár között vala mintegy huszonöt férfiú, kikhatokkal az Úr templomára és orczájokkalkeletre fordultak, s ezek kelet felé Seborulvaimádták a napot." (Ez 8,16.)

Az ó testamentumi szerzők szerint azsidók idegen befolyásra kaptak rá a bál-ványimádásra. JEREMIÁS a templomi nap-tiszteletért az egyiptomi Junu-Héíiupo-Hszt, héberül Beth-Semest okolja.(43,13.) (A görög név jelentése: „Napvá-ros", a héberé „Nap háza".) JEREMIÁS vád-ja megalapozottnak tűnik, ámbár nap/o-vak, napizeAerek nem szerepeltek azegyiptomi kultuszban, az indoeurópaiak(pl, a hettiták) körében viszont tipikusakvoltak. Ezzel együtt a zsidókat nem kel-lett noszogtatni, hogy a „mennyei sere-gek" előtt hajlongjanak. Hiszen Istent isgyakran „a seregek Urának" nevezik (Ézs6,3; Ám 5,27; Zak 7,12skk), és a sere-geken hol az égitesteket, hol pedig azangyalok karát értik. Énokh apokrifköny-véb8\ és a gnosztikus iratokból derül ki,hogy az angyalok planéták, csillagok éscsillagászati fogalmak megszemélyesítőivoltak; például Mikháel főangyal a Sza-turnuszé, Rafael főangyal a Marsé, Gáb-riel főangyal pedig a Napé. Ezt a hagyo-mányt még a barokk kori keresztény val-lásosság is őrzi. A Makula nélkül való Tü-kör szerint „mindenik angyal a maga csil-lagát nz ő Ura, Istene eleibe vivén, nékitisztelet tett véle..."

AMOS próféta (Kr. e. 8. sz. első fele)kifejezetten héber nevükön emlegeti Iz-rael csillagistenségeit, és azokat izraeli

278

SOLI DEO GLÓRIA

csinálmányoknak is tartja: „Majd viszitekhát Szikkútot, a ti királyotokat és Kíjjunt, ati képeiteket, a ti isteneiteknek csillagát, amelyet ti csináltatok magatoknak." (Ám 5,26.) Szikkút (vagy Szakkút), akit az Ap-Csel 7,43 alapján a kánaáníta Mólok is-tennel azonosítanak, vagy a Mars, vagya Szaturnusz bolygó istenének volt a ne-ve. Kijjun (vagy Kéván) néven a Szatur-nuszt tisztelték a zsidók.

Ha már a neveknél tartunk, hősöknekadományozott csillag istenné vekkel is ta-lálkozunk a Bibliában, bár nem sokkal. Alegismertebb Sámsoné (Simson), mely„Napocská"-i jelent, aztán itt van a fen-tebb említett Táré és Lábán név, melye-ket BRIRHT a hold kultusszal hoz kapcso-latba, továbbá Melkisédeké (Melkice-dek), amelynek „Igazságosság királya" ajelentése, de „Jupiter fcmfíy"-nak is fordít-hatjuk a bolygó neve (Cedek) után. 'Vagy ittvan Márdokeusé (Mordekháj) Eszter köny-véből; az ő neve, noha zsidó ember volt,azt jelenti: .Jrtarditk (Jupiter) tisztelője".

Az Qsz8í}et$éget behajtva most az kö-vetkezne, hogy felüssük az Újszövetségei.De ahogy a judaizmus múltjában föllel-hető naptisztelet nyomai sem értelmez-hetők idegen előzmények ismerete nél-kül, úgy a keresztény tanításnak, s azonbelül az újszövetségi iratoknak sem csakaz Ószövetség, Krisztus, az apostolok és azevangélisták a forrásai. Különösen nemKrisztus „nap istenségének" a tekinteté-ben, ami megmagyarázhatatlan lenne ahellén szinkretizmus, a meghaló és fel-támadó istenek egykorú népszerűsége, amithraizmus térhódítása, Sol Invictus bi-rodalmi istenné válása, a gnosztikus ta-nok burjánzása, az őscgybáz engedékeny-sége, a pogány tradíciókat újabb időkbenis konokul őrző népi vallásosság nélkül.

Ezért a keresztény „ttaptámatiatot" is akívülálló szemével kell néznünk.

Krisztus és a pogánynapistenek

A megháló és feltámadó fiúistenek,akiket a szinkretizmus napistenekké ma-gasztosított, a legendák Krisztusánakpogány előfutárai. Tammúz, Adónisz,Ozirisz, Dionüszosz az éves körforgás-ban tenyésző-enyésző növényzet meg-személyesítői volta";, mítoszaik az isten-ség haláláról és a halál feletti győzelmé-ről szólnak. Ezért szokták meghaló ésfeltámadó isteneknek nevezni őket. Mi-vel a növényzet és a Nap életciklusaszinkronban van, sőt az előbbi az utóbbi-tól függ, a flóra istenei és a napistenekelőbb-utóbb összeolvadtak az emberképzeletében, mégpedig úgy, hogy azelőbbit az utóbbi földi megtestesülésé-nek fogták fel. A vegetációs istenekazonban egymással nem olvadtak össze(mert igaz ugyan, hogy Nap csak egyvan, de mily sokféle nép van, és milyenváltozatos a növényzet!), az emberekmégis tudták, hogy Tammúz, Ozirisz,Attisz, Rimmon alakjában ugyanaz aszellem ült testet.

A Krisztus születését megelőző idő-szakban a meghaló és feltámadó nap-istenek tisztelete valóságos reneszánszátélte. Ennek csillagászati oka volt. A Kr.e. 2. században az emberek már tudo-mányos közleményben is olvashattak aprecesszióról, mármint arról, hogy aNap 26000 év alatt látszólag végighátrálaz Állatövön. Ebből a fölfedezésből akorszakolás új Formája származott. Azt,hogy a Nap a tavaszi napéjegyenlőség-

279

SOLI DEO GLÓRIA

kor 2160 évenként új csillagképbe lép,ettől kezdve úgy fogták föl, hogy új vi-lágkorszak nyílik meg az emberiség tör-ténetében. Ezt a jelenséget az akkortájtigen népszerű csillaghit töltötte megvallásos színezetű társadalmi tartalom-mal. A korszakváltástól megújulást re-méltek az emberek. Mindenekelőtt az újkor új Napjától, annak földreszállt meg-testesülésétői várták sorsuk jobbra for-dulását; a Nap volt az végül is, aki - kép-letesen szólva - az új világkorszak ka-puját megnyitotta.

Jézus Krisztus több olyan jelet viselmagán, amelyek alapján beillik az em-lített istenek sorába. Fiúisten, meghal ésfeltámad, neki sem folytatódik földi tör-ténete; éíete, legalábbis ami ünneplésétilleti, ciklikus jellegű (a jámborok sze-mében minden Karácsonykor megszüle-tik, minden Húsvétkor meghal, feltá-mad, majd fölmegy a mennyekbe, hogya követező Karácsonykor visszatérjen);vegetációs istensége nemcsak az általaalapított liturgiában (saját szavaivalmondja a kenyeret és a bort testének ésvérének), hanem a keresztény művészet-ben, a falusi hívő ember általa megszen-telt mindennapi tevékenységében, a ve-tés és aratás, a szőlőmunkák szakrálisszimbolikájában jelen van.

Mindezek persze külsőségek. Jézustanítása másról szól, és az egyház márcsak ószövetségi indíttatásánál fogva semmehetett el odáig, hogy Krisztust egy-nek tekintse és szinkretizálja pogány fiú-istenekkel. Például a nagy vetélytárssal,Mithrasszal.

A Míthras-vallásMíthras az ókori Iránból került a

római birodalomba. A légionáriusok a

párthusokkal vívott évtizedes háborúksorán ismerkedtek meg vele, s ők isterjesztették el kultuszát a birodalomterületén helyőrségről helyőrségre ván-dorolva.

Mit(h)ra néven ősi indoiráni istenségvolt, a Kr. e. 14. században már Irántólnyugatra, Mitanniban is említik az iste-nek között. Egyike volt Irán ősi fényis-teneinek. A Mazda-vallás 3 féle szent tü-ze közül az egyik: Átar-Burzín-MzAr (Du-MEZIL szerint a pásztornép és a földmű-velők tüze) benne lobogott. Az akhame-nída uralkodók egyik címe, az árjárae/ir(az „árják fáklyája", „árják fény e"}, amit azutolsó iráni sah is fölvett titulusai közé,valójában az ő neve volt. A zoroasztri-ánus szentélyeket ma is dar-e Aíeítrnek,„Mithra ajtaja"-nak. nevezik.

Eredeti alakjában mintha nem nap-isten lett volna, hanem csak a Nappalkapcsolatban álló természeti istenség.A kozmosz elrendezője, a legelők gaz-dája, a növények sarjasztója, a vizekmegtöltője, esőadó, mint ilyen, Apám-Napát (a tűz-víz elv) hiposztázisa, Ard-viszura Anahita termékenység- és vízis-tcnnő tüzes párja. Életadó, fiúgyerme-ket adó, javakat elosztó, kéréseket telje-sítő jó isten.

Nevének óind jelentése „barát". Azóind mitológiában ő a Nap fivére, másfelfogásban a Nap Mitra szeme. AzAveszia nyelvén a név „megállapodás",„szerződés" értelmű (vő. az ótestamen-turni „szövetség Istene" elnevezéssel).Társadalmi vonatkozásban ő volt azIgazság; a törvény és az erkölcs legfőbbőre, akiRásnuval (az„Igaz"-zal vagy „Fé-nyes"-sel) és Szraosával (az „Engedelmes-ség''^^) együtt bíráskodik (Oziriszhezhasonlóan) az elhunytak lelke fölött a

280

SOLI DEO GLÓRIA

Csinvat-hídon, mely az élők és a holtakvilágát elválasztó vízen ível át. (A Csinvat-híd az alsó és a felső égboltot összekötőTejút jelképe, a Tejúté, melyen Oziriszcsillagképe, Orion is „jár".) Őreá es-küdtek (a házasulandó fiatalok isi), ővolt - mivel mindent lát - a szerződésekégi szemtanúja, aki az országok közöttibékeszerződések betartására, a társa-dalmi rendre felügyeit. (Az őr. mir,„béke", „világ" szót az ő nevéből vezetikle.) Csupa napisteni tulajdonság.

Avesztai jelzője „saját fénnyel telt", „ra-gyogó", „sohasem alvó". Úgy tartották,együtt jár a Nappal, pontosabban szóivá,már a Nap előtt Fenn van az égen (a vé-dikus szövegekben őkelti a Napot), és csaka Nap után tér nyugovóra. Aranykerekükocsin, olykor kifejezetten a Nap szekerénjár, kocsija elé 2 vagy 4 arany-ezüst patás,tüzes színű vagy fehér iá van fogva. A lovatneki szentelték. HÉRODOTOSZTÓI tudjuk,hogy L Dárius azért lehetett a királyok ki-rálya, mert a jelöltek lovai közül az övé nye-rítelt elsőként a kelő Napra. A párthus kor-ban 20000 ló közül választottákki azt a hatal-mas termetű fehér mént, amelyet neki áldoz-tak a Mithrakána (ma Mehragán) ünnepen.(Pogány eleink is fehér lovat áldoztak, saz egykorú arab források szer int tüzimá-dók voltak, mint a perzsák. A szogd köz-vetítésŰ (?) iráni hatás honfoglalóink tár-gyi emlékein l ét ág ad hatatlanul jelenvan.) A harcosok, mielőtt hadba szálltak vol-na, lovuk sorényénélMithrához imádkoztak.QUINTIUS Rurus, római történetíró följe-gyezte, hogy a perzsák királya csata eiőtta Naphoz, Milhrához és a szent tűzhözfohászkodott.

Míthra nemcsak a Nappal, hanem alegfőbb iráni fény- és tűzistennel, AhuraMazdával is egylényegű. Az Aveszta a

Napot Ahura Mazda különleges sietné-nek tartja, ugyanakkor Ahura Mazdátúgy ábrázolják, amint félig kiemelkedika szárnyas napkorongból (63. rajz).Mithra Zurvánnal, az „Idő"-vel ís azo-nosult (a zurvánizmus és a Mazda-valláskét különböző vallás volt). Zaratusztrareformja előtt (Kr. e. 6. sz.) Mithra Ahu-ra Mazda után a második helyet foglaltael az iráni pantheonban. Ahogy a Rig-Védábzn \&runával, azAvesztában AhuraMazdával alkot párt. Zaratusztrn lefo-kozta Mithrát, a pártus korban már csu-pán közvetítő Ormuzd (Ahura Mazda)és Ahriman, a Gonosz között. Ebben azidőben viszont már ő a napísten (párt.myhr, ebből új p ér. mihr = „Nap"). A ké-sőanttk és egykorú keleti források, aszogd manicheus szövegek már megváltónapistennek nevezik. Ő a „HarmadikKüldött", „ÉlÖ Szellem".

A római birodalomban a Kr. e. l . szá-zadban kezd kultusza elterjedni, és meg-lepő módon nem a keleti végeken, ha-nem inkább a nyugati részeken válik iga-zán népszerűvé.

Az biztos, hogy számos hellenisztikusistent magába olvasztott, mielőtt MithrasSol Invictus néven a birodalom legfőbbistene lett. Azonosult Zeusszal, Hélí-osszal, Héraklésszel és mindazokkal,akiket az említettekkel már korábbanszinkretizáltak, így Phánésszaí, aki azősvízbe hajított aranytojásból született(Mithra Apám Napát hiposztázisakénta kozmikus vizekkel körülvett aranynaptojást személyesíti meg). Ő szolgáltmintául Mger, örmény napisten és bi-kaölő epikus hős alakjához. Orosz kuta-tók az ő nevéből származtatják az uráliVilágügyelő Férfi (Mir-szuszne-hum)nevének első tagját. Az indiai buddhiz-

281

SOLI DEO GLÓRIA

musban Maitreja néven a Buddha hi-posztázisa, az eljövendő világ Buddhá-ja lett.

A Mithras-vallás - külsőségeiben -igen nagy hatással volt a kereszténység-re. Krisztus napisteni vonásait jórésztMithrastól nyerte. Különös módon azon-ban ez a Mithras már mint európai is-tenség nem is nap-, hanem az Orion csil-lagkép és a Nap együttállását megszemé-lyesítő isten volt, akinek „ideje" éppKrisztus születése táján érkezett el. Idő-számításunk kezdete óta a napfordulókidején a Tejűton „jár" a Nap; a nyárinapforduló körüli néhány napban ni integy fej az antropomorf Orion csillagkép„vállán nyugszik". A Mithras-vallás si-kere, a kereszténységre gyakorolt hatása,a Mithras-ábrázolások és maga a kultuszcsak a téli és a nyári csillagászati esemé-nyek ismeretében érthetők meg.

Mítosza szerint az isten földből, szik-labarlangban születik (31. rajz) pászto-roktól és két fáklyavivőtől körülvéve,minden évben, december 25-én, a Napszületésnapján, a téli napforduló utánújjászülető fényben, amikor a Nap a sö-tét tejúthasadékból a tejútistennö „fényescombjára" gördül. A születés barlangja atéli napforduló égi helye, a felső tejút-hasadék. Az evangélisták seholsem írják,hogy Jézus barlangban született volna, aművészek a kora középkortól kezdvemégis barlangba helyezik az eseményt,legfeljebb a szoveghüség kedvéért (Lk2,7skk) a nyílás elé istállódíszletet rak-nak. Nyilvánvaló, hogy ezt a képet azEurópában különösen népszerű mithra-izmusEÓl vették át. A pásztorok Mithraspásztoristen voltára emlékeztetnek, s őka tanúi a, Jó Pásztor" születésének is (Lk2,8)-

A két fáklyavivő, Cautes és Cautopa-tes, akikkel Mithras: „szentháromságot"alkotott, egyik szerepükben a hajnali ésaz alkony! Napot személyesítik meg.(Mitra már a védikus pantheonbanIndrávat és \&runával triász tagja volt.)A Mithras-dóm borműve ken közrefogjákaz istent, mint a Csinvat-hídon Rásnu ésSzraosa Mithrát. MICHAEL SPEIDLL sze-rint a felemelt és lefelé fordított fáklyáttartó alakok a Ráktérítő és a Baktérítőgazdái, annak a két szélességi körnek,amelyek fölött a nyári és a téli napfor-duló idején merőlegesen tűz a földre aNap. Tekintve, hogy az égi Egyenlítő aRák- és a Baktérítő közt, épp középenfelezi az ég gömbjét, és áthalad az Orioncsillagképen, a triász legfőbb személyé-re, Mithrasra úgy nézhettek fel, mint azEgyenlítő urára.

Eszerint Cautes és Cautopates tény-leg azonos lenne a Tejút-híd állatövi ke-reszteződéseiben álló Rásnuval és Szra-osával. Ide illik Mithras fás ábrázolásais. Csúcsain frígiai, azaz perzsa sapkát„viselő", 3 ágú ciprus {Apollón fája) lát-ható ezen, az ágak közül előlépő isten-nel. Maga a fa tejútjelkép, 3 ága az istenitriász egylényegűségét és a 3 égi körösszetartozását szimbolizálja. A frígiaisapka a hármas elmaradhatatlan visele-te. A két mellékalakot szokták sólyom-fejjel illetve skorpióval ábrázolni. Azelőbbi a tavasszal kezdődő nyári félév, azutóbbi az ősszel kezdődő téli félesztendőcsillagjelképe volt.

Mithraikus eredetű a háromkirályoklátogatásának közismert bibliai elbeszé-lése (Mt 2, Iskk). „Egy ókeresztény írat per-zsa mágusokat említ, akik minden évben egybarlangba vonultak vissza csendben imád-kozni. Ott várták, hogy a Szerencse csillaga

282

SOLI DEO GLÓRIA

felkeljen, és egy kisfiú alakjában a földreszálljon. Zaratusztrának a Megváltó szü-letéséről szóló jóslatában az áll, hogy a csillaga Nagy Király, akit az orákulumok ígértek, saki Mithra napisten megtestesülésének te-kinthető.

A Nagy Királynak, akinek el kelljónie avilágra, rejtett titkát Zaratitsztra fedi föl.Amikor betelnek az idők, a széthullás pilla-natában, mely véget vet az időnek, egy gyer-mek fogan és formálódik egy szűz méhében,akit férfi nem érintett.'Egy szír nyelvű ke-resztény munka, a Zuqnín-krónika soraiközt olvasva G. WIDENGREN rekonstruálnitudta az eredeti iráni szüzsét. 'A király és avilág megmentője egy tSzcsillag formájábanfölmegy a győzelem hegyére, és ott egy bar-langban fénylényként megszületik. Ő aNagy Király, aki az idők végén jön a világra.Asszony ad neki életet, csillag és villám tüzeáltal. Ez a király a testet Öltött Mithra, kimindig barlangban születik. Minden évbena mágusok 3 napot töltenek ott a megváltókirály születésére várva és az eget fürkészve,Hogy fölfedezzék a jelét; a ragyogó csillagot.Amikor megszületett, a mágusok a Kincses-barlangba lepnek, és koronáikat a Iába elé he-lyezik.'" (CHRISTINGER 1973: 33. Vő. PÁLapostol 50 táján írt soraival; „Mikor pedigeljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten azőFiát, a ki asszonytól lett.. ."Gál 4,4.)

A Máté evangéliumában olvasható je-lenet egyetlen hiteles ószövetségi előz-ménye a Dávid-dinasztiára, a „Csiüag"-ra vonatkozó utalás (Szám 24,17). De te-kintetbe véve a zoroasztrián izmus Ószö-vetségre gyakorolt hatását, ez a kép isszármazhat a zaratusztrai tanításból. Ahíres Messiás-jóslatban helyes fordításszerint nem szűzről, hanem csak fiatalnőről esik szó a Fölkent anyjaként (Ézs7,14); a szűzanyaság dogmájának így

alighanem a mithraista elképzelés aközvetlen előzménye. (Volt más is.) Vi-szont a csillag- és villámtűz mint az égiAtya termékenyítő férfiereje beleillikmind az ószövetségi Istenről, mind a ke-resztény Szentlélekről alkotott képbe.

Az ókeresztény művészetben a nap-keleti bölcsek mindig frígiai sapkás per-zsa mágusként jelennek meg(157. rajz),

157. A hiirorn napkeleti bölcs perzsa viseletben.Ravenna, San Apoll inare Nuovo bazilikamozaikja

s az, hogy TERTULLIANUS (160-230) nyo-mán ma „királyoknak" nevezi őket aköznyelv, az is az eredeti mithraista leí-rásból származhat (1. a mágusok koro-náit). Egy 4. századi szír keresztény irat(A törzsek származásáról, avagy a Kincses-barlang} így tutija a történteket:

„Két évvel azelőtt, hogy Krisztus meg-született, csillag jelent meg a mágusoknak,a napkeleti bölcseknek: Látták ezt a csillagotaz ég boltozatján, fényesebben ragyogott,mint az összes többi csillag, s egy fiatal leányvolt benne, aki koronás gyermeket tartottkarjai között. A régi királyokés napkeleti böl-csek, a káldeus mágusok szokása az volt,hogy minden cselekedetüket a csillagokból ki-olvasott tudás szerint irányították, így azu-tán meglátván a csillagot, megijedtek, remii-

283

SOLI DEO GLÓRIA

let lett árrá rajtuk, s megremegett egész Per-zsíaföldje. (...) ezek a. mágusok, napkeletibölcsek (...), miután utána néztek Nimródkinyilatkoztatásában, megtudták, hogy ki-rály született júdában, (...) felmentek Nődhegyére (...). s ottan aranyat, mirrhát és töm-jént vettek magukhoz. (...) ismerték a Meg-váltó teljes üdvrendi méltóságát; aranyat vit-tek a királynak, mirrhát a gyógyítónak és töm-jéní a papnak." (i.m. 1985:66-67.)

BEDAVF.NERABILIS (673-735 k.) módo-sítja ugyan az ajándékok jelképe s értel-mét (szerinte a mirrha a halotti kenet-nek való balzsam, a tömjén az istennekszolgál füstölnivalóként), de ő is csaknapisteni szerepköröket említ. A Nap alegfőbb égi király és pap, Ő a gyógyító,ugyanakkor meghaló (és feltámadó) is-ten is.

A földből kikelő Mithrast gyermek-ként csak ritkán, rendszerint ifjúkéntábrázolták; kezében a világ gömbjével(amivel a gyermek Jézust is szoktákábrázolni), vagy napfényt jelképezőfáklyával, vagy a rövid karddal, amivela bikát fogja megölni. Esetleg íjjal,nyíllal, amivel sziklából vagy felhőbőlvizet fakaszt, mint az Oríonnal szomszé-dos Sinust megszemélyesítő iráni esőis-ten, Tistrja és mások. (Tistrja, Mithrasés Orion kapcsolatára vonatkozóan:Tistrja nevének jelentése: „a három égi-testből álló csillagképhez tartozó". A szóbanforgó három égitest az Orion övét, pál-cáját alkotó három csillag. A miíhraistahagyományra vezethető vissza az Orione három csillagának népi magyar neve:Háromkirály csillagai, melyek a Kará-csony körüli időszakban ragyognak alegfényesebben.)

Mithras legismertebb ábrázolásán, aMilhras-oltárokon mint bikaölő isten vi-

lágmegváltói, a földnek termékenységetadó szerepkörben jelenik meg. A Nap,a Hold, Centes és Cautopates meg anyári félév csillagképei veszik körül aBikától a Skorpióig: a Kis Kutya, NagyKutya, Vízikígyó, Serleg, Holló, Orosz-lán és a Szűz Kalász nevű csillaga. Ajele-netet a/, ég bolthajtása, aZodiákus kör-íve keretezi úgy, ahogyan égen az Orionfölé borul. Mithras perzsa öltözetben,jellegzetes tartásban gyűri maga alá azállatot; jobbjában rövid kard, amit a bi-ka szívébe döf, tekintetét a Napra emeli.(A mítosz szerint Héliosz, illetve Apol-lón mint az Ikrek ura ad parancsot kö-zös madarukon, a hollón keresztül a bi-ka megölésére.) A többi csillagállat segítneki a ieterítésében (149. rajz).

Egyik értelme szerint a jelenet a vi-lágosság győzelmét jelképezi a sötétségfelett. A nyári napfordulókor, amikor aNap az Ikrek havában egyesül az Orioncsillagképpel, az Mithrasszá, „Legyőzhe-tetlen Nup"-pá válik, egyúttal maga mö-gött hagyja a - szarvaival Orionra táma-dó - Bika csillagképet. Ez a Naptól elha-gyatottan „az árnyékvilágba költözik":mint csillagkép ismét látható iesz az éj-szakai égen.

Az ég fekete bikája azonban nemcsaka sötétség állatjelképe, hanem a termé-kenyítő esőé, a nemzőerőé is. A bikaál-dozatnak ez is a célja. Mithraikus fel-fogás szerint a bika teteméből növényeksarjadnak (Mithras bikájának a farkanem bojtban, hanem feslő bimbóban, aKalászban végződik), véréből élet fakad,velejéből búza no, rothadó húsából mé-hek rajzanak elő.

„Szinte bizonyos, hogy az egyes beavatásifokozatokban megszerzett spirituális mély-ségnek megfelelően változott a bikaölésijele-

284

SOLl DF,O GLÓRIA

net tartalma, Az egyik fokozatban vagy érte-lemben a jelenet a megváltás tanát ábrázolja.Ezt erSsiti meg a római Santa Prtsca temp-lom alatti Mitraeumban talált felirat is,amely szerint Mithrasz a vér, valószínűlega bika kiontott vére által váltja meg az em-beriséget. Számos domborművűn a bika bő-rével leterített asztalnál együtt ünnepelMithrasz és Sol (Nap). Egy reliefen külön-böző f okozatokat elért beavatottak veszik kö-rül Őket. E dombormü nyomán egyes kutatókfeltételezik, hogy (...) a bika vérének kiontá-sával ők is osztoznak a megváltó ténykedé-sébe«."{HiNNELs!992: 86.)

A közös lakomát követően Mithras Hé-liasz kocsiján az égbe megy, s eg\/ütt sze-kereznek az Okeánósz felett (Nap-Orionkonstelláció).

Ezt a jelenetet, aminek mitológiaielőzménye sok más részlettel egyetem-ben szintén föllelhető Orion történetei-ben, az öskeresztény szere te ti a kő máhozszokták hasonlítani, az áldozati állat hú-sát és vérit pedig az eucharistiához.Krisztus mint Isten Báránya így Mith-ras bikájának Felel meg. Az áldozatotkövető szent lakomának, ami a keresz-tény istentisztelet alapja, ószövetségielőképe is van. jethró és Mózes együtt ét-keznek az „Úr előtt" (Kiv 18,12), ugyanaztteszi Saul és Sámuel (ISára 9,13), de eztcselekedtek a zsidók pogány szertartá-sok keretében is (Ez 18,11).

A mithraizmus fontos eleme a 7 fokúbeavatás. Ennek keretében a jelöltnek egy7 fokozatú szertartáson, egy 7 f okú jelképeslétrán kell végigmennie, A létra fokai abolygószférákat szimbolizálják, ahogyelterjedt ős: felfogás szerint a Tejutat ke-resztezik, s amelyeken a Tejúton járóOrion (Mithras) vezetésével a léleknekvégig kell haladnia, akkor is, amikor a

túlvilágra távozik, s akkor is, amikorvisszatér a Földre, hogy új testbe költöz-zék. Ez a létra Egyiptomban maga Nutvolt, akit a Halottak könyve „Létrá"-nak

158,7 f'okii, létra s feszület. I I . század Tbrcello.Olaszország

nevez, s azonos a bibliai Jákob lajtorjá-jával, a mesebeli világfával, a szibériaisámánok égbe vezető létrájával, s azzal,amelyen a vícsol indiánok napistenereggelente az ég tengeréből kimászik.

János evangéliuma nyomán Qn 1,52) aközépkori keresztény művészetben is je-len van a Szenvedés útjának jelképeként(1. a Tejút ideillő népi, magyar neveit:

285

SOLI UEO GLÓRIA

Isten útja. Jézus útja), s nemcsak a Ke-reszthez támasztott létra képében; azo-nosul is a Kereszttel. A ferrarai Sárit'Antonío in Poünesi kolostor templomá-nak egyik falképe Jézust úgy ábrázolja,amint egy létrán a saját lábán hág fel aKeresztre. Az esztergomi Keresztény Mú-zeum egyik gótikus táblaképén (Giovan-ni di Bartolommeo Cristiani? 1370-es

159. Krisztus, mim Dianiis/osz-Héliosz a Napszekerén, siűlőinclakba fontán. Ókereszténymozaik a vatikáni Szent Péter-templompincíjíben

évek) Krisztus egy 12 fokú létrán megyföl a Keresztre. A torcellói székesegyházfeszületén a 7 fokú létra maga a Kereszt(158. ra.jt)\

Mithras létrájának van egy nyolcadikfoka is, ez a boiygószférákon tuti égi ka-pu az istené, amiben értelemszerűenbenne foglaltatik, hogy Mithras nemNap, nem a „hetek" egyike, csak időrőlidőre, mint a kapuban álló Orion is,egyesül vele.

A mithraeumok az égi barlang, azújjászületés helyszínének földi másai,

ezért rendszerint a föld alatt találhatók.Lehet, hogy az első" keresztények nemannyira az üldözések miatt tartották aföld alatt, katakombában titkos össze-jöveteleiket, mint inkább az egyáltalánnem üldözött, sőt nagyon is támogatottmithraizmus példáját követték? {A földalatti mesterséges barlangrendszerek ki-alakítása nagy feltűnéssel jár, ezzel azüldözöttek csak magukra terelték volnaa hatóságok figyelmét.) Tény viszont, sebben a tradíció folytatása éppúgy kife-jeződik, mint a kereszténység mithraiz-mus feletti győzelme, hogy a mithraeu-mokra - mint a pogány szentélyekre ál-talában - a hatalomátvételt kővetően ke-resztény templomok épültek.

Miért maradt alul a mithraizmus akereszténységgel szemben? Azért, mertelitista vallás volt, csak az „Odaát",„Odafenn" foglalkoztatta, nem törődöttaz ember földi vágyaival, és híveitől túlsokat követelt; magasröptű szellemisé-gét nem tudták követni a jámborabb lel-kek. Ezért bukott meg végső soron a ma-nicheizmus is.

ManicheizmusA dualisztikus gnószisz Iránban ke-

letkezett irányzata, mely a gyakorlatbanaz 1000 éven át folyó keresztény és mu-zulmán üldöztetések miatt számolódottfel. A balkáni bogumilizmus és a délnyu-gat-európai kathar mozgalom révénnagy hatással volt a középkori Európagondolkodására.

Alapítója, Mani (keresztre feszítették276-ban) Zoroaszter tanítását újítottameg, s a buddhizmusból, judaizmusból ésa kereszténységből sokat merített. Taní-tásának lényege szerint a világban a két ás-elv, a Fény és a Sötétség áll örök harcban egy-

286

SOLl DEO GLÓRIA

mással. Az ember kora a sötétség uralma alattáll, Jézus - látszattestben - a fény kiszabadí-tására jön el; a megváltás az anyag jármánaklevelesét jelenti, ezért a. híveknek, hogy töké-letessé váljanak, teljes aszkézist kell vállalniuk.

A rnanicheizmusban a Nap jelképesjelentősége a Keresztével azonos mér-tékű. Anapkeltea világ kezdetét, Ádám éb-redését szimbolizálja, lenyugvása pedig a vi-lágvégét. Napjában hétszer imádkoztak hoz-zá mint az Örökkévalóság (Isten) képmásá-hoz, a Nap szent száma szerint. Följe-gyezték, hogy Mani a bírái előtt az ősi szo-kás szellemében az „Igazság Napja "-t hívtatanúnak.

Krisztus a Napban lakik, mely általa amegismerés (gnószisz) lakhelye is. Más fo-galmazásban a Nap a Fény angyala, aki el-oszlatja a sötét tudatlanságot, ismét más szá-vai kapu, melyen át a lelkek elérik a Fény ki-rályságát. (A manicheizmusba a Milhras-vallás és a későantik csillaghit is beszü-remlik.) A mankheisták legfőbb bíráló-ja, SZENT ÁGOSTON, aki fiatal korában akörükbe tartozott, egyszerűen napimá-dóknak hívja őket.

Mani tanítása hatott az iszlámon be-lüli szúfí bölcseletre is. A 12. századi irá-ni szúfi, SZOHRAVARDI „éjféli Nap"-naknevezi a belső fény ősképét, mely egy kép-zeletbeli hegy csúcsán ragyog, ahová aléleknek el kell jutnia. Egy évszázaddal ké-sőbb NADZSMOUDIN KOURA a „MisztériumNapja", „Szív Napja", „Megismerés Napja",„Szellem Napja" kifejezésekkel írja le fllegmagasabbrendfí szellemiség eme égi kép-mását, mely az emberi a megvilágosodáshozvezeti, és fénylénnyé formálja.

A katharok provencei fellegvárának,Montségurnak építészeti furcsaságaibólegyesek arra következtetnek, hogy a szú-fi mesterek európai kortársai egy nap-szentélyt akartak itt felépíteni, s liogyannak képzeletbeli mintájául a mitikusGrál kastélya szolgált volna.

Persze, Jézus Krisztust és a napistentaz első nem zsidó keresztények Mithrasés a manicheisták nélkül is „összetévesz-tették" volna. A régi vatikáni Szent Pé-ter-bazilika alatt találtakegy mozaikot,mely Krisztust mint Bacchus-HéHosztábrázolja napfogatán ülve, szőlőindák

160. Krisztusból aNapsy.ekéren. Németmin iá tű rá 1175 körül

287

SOLI DEO GLÓRIA

fonadékában (159, raji). A Megváltótmég a 12. században is azonosítják amennyei kocsin utazó Sollal (160. rajz).A barokk Makula nélkül való Tükör épü-letes előadásában Krisztus „fényes föl-hőben, mint valami dicsőséges szekérben"emelkedik a mennyekbe (a néphagyo-mány szerint délben, amikor a Nap is alegmagasabbra emelkedik}.

161. Ördög lelkeket laszígAl be a pokolíiörnyszáján. A bourj(es-i székesegyház színes üveg-ablaka

A fényszimbolika a Szenrliáromságmásik két személyére is kiterjedt, és agnószisz hatása alatt rnég hangsúlyosabblett. h. Berlini papirusz elnevezésű gnosz-tikus irat a láthatatlan Szentleiket, az igazIstent a míndenségfelett valónak nevezi, aki(k)a tiszta fényben van(nak). Ezt a „fényszfé-rát" a bolygó és csillagszférákon túlilegkülső gömbhéjnak képzelték cl. Jánosapokriíphonja K legfőbb lényt időtlenségbenragyogó változatlan fényességnek Írja le, ami-nek víz-természete van: „fény-víz"-nek, „élő

víz"-nek nevezi (vő. a nap-holdistenek tü-zes, vizes természetével. Krisztus tűzzelkeresztel, ahogy Keresztelő Szent Jánosmondja, de a nevében mindmáig vízzel

beló, Elóhim női párja szüli meg a „Boldog-ságot Fényszikrá"-t, melyet a legfőbb LényKrisztussá ken fel. A gnosztikus fénytanrajellemző metaforát tartalmaz a PisztiszSzophia című irat. Eszerint a lelkek fény-cseppek, akiket Krisztus vált meg, szabadít kia „feledés kote!éké"-ből. Péter apokalipszisé-ben és János cselekedeteiben Krisztus mo-solygó rtaptstenként jelenik meg fénykereszt-re feszítve. A kora keresztény művészetbena Megfeszített szintén diadalmas, élő Is-ten és nem szenvedő Ember.

SzentírásijelekA kanonizált újszövetségi iratokban

is számos olyan motívum található - amithraista kölcsönzések mellett -, ame-lyekből ajámborabb hívők, azok, akikszó szerint szokták érteni a jelképeket,Krisztus napistenségére következtet-hettek.

János Evangéliumának a Messiásra uta-ló, jellegzetesen judaista szellemű beve-zető szavai a legszebb példái ennek: „Kez-detben vala azlge(...)és Isten vala azlge,(...)És az Ige testté lett és lakozék mi közöltünk."ALEXANDRIAI PHILON, zsidó bölcselő (Kr. u.1. sz.) a Messiás származására vonatkozó,részben hellenisztikus elképzeléseknekmegfelelően már JÁNOS előtt azonosítja aFiút, a Messiást „Isten első szülöttjével",a Logosszal (De conjusíone linguanim146). Mit is jelent ez? „Kezdetben" aTeremtés könyvének első szava. Az Ige (görI-ógosz), mely kezdetben volt, Isten első,teremtő „igéje": „legyen (világosság)!" Hatehát az Ige a világosság, s egyben Isten

288

SOLI DEO GLÓRIA

(fia, aki testté lett), az értelemszerűen aztjelenti, hogy Krisztust már az evangélistais a világosság istenének, azaz napisten-nek tartotta.

Lakács evangéliumában (1. sz. vége),az alapvetésnek tekinthető bevezetőrészben a szerző ezt írja Jézus születé-séről: „meglátogatott minket a naptámadata magasságból" (Lk 1,78.) JÁNOS (2. sz.eleje) viszont így ír: „ő benne vala az élet,és az élet vala az emberek világossága. És avilágosság a sötétségben fénylik, de a sötét-ség nem fogadta be azt." (Jn 1,4-5.) A/efe-nések könyvében ez áll az áldott állapot-ban lévő Máriáról: „És láttaték nagy jelaz égben: egy asszony, a ki a napba vala fel-öltözve, és lábai alatt vala a hold, és az őfejében tízenkét csillagból korona; A ki ter-hes vala..." gél 12,1-2.) A Szűzanyaegyik rnáíg szokásos ábrázolásához szólez az útmutató.

A „Napba öltözött Asszony" metafo-rája azonban nem egyszerűen Krisztusnapisten-voltátjelző stflusfordulat, ha-nem a Messiás születésével kezdődő újvilágkorszakra vonatkozó csillagászatiutalás. AJelenések könyve zsidó szerzőjé-nek szimbolizmusát a luniszoláris zsidónaptár határozta meg. A zsidók őszi év-kezdettel számoltak, vallásos-szimboli-kus vonatkozásban is, ami azt jelenti,hogy a János Apokalipszisében megidézett-végítélet időpontját az év őszi forduló-jára tették. (Ennek alapján került aztánaz ítéletvégrehajtó Mikháél főangyal név-ünnepe a keresztény naptárban szeptem-ber 29-ére.) A „korszakváltás" előtt azújesztendőt a Mérleg csillagkép „Napbaöltözése" jelezte, az új korszakban viszontmár az „Asszonyé", azaz a Szűz csillag-képé. Erre a csillagászati eseményre vár-tak a messiási próféciák szerzői (beleért-

ve a zoroas ztriá nus jövendölést), s errőlír VERGILIUS a IV. eclogában, amikor az újaranykort köszönti.

Miképp a Napba öltözött Asszony azöszpont Szűz csillagképbe hátrálásánakkeresztény metaforája, úgy lett a Krisz-tus-Hal a tavaszpont Halakba hátrálá-sáé- (A „hal" görögül ikhtüsz, melybőlmint betűszóból a keresztények a/eszousz

162. Szentség tar lötidéző, napos

állótiikör, faragott,színes spanyo-

lul! ássál.Kaposvár,

Ripl-KónaiMúzeum

X/jrisztosz Theou t/iosz .Szótér, azaz „Jé-zus Krisztus, Isten Fia, Megváltó" értel-met olvasták ki.)

A Bárány meghal, mert a Kos-kor-szak véget ért, a Hal feltámad, mert aHalak korszaka jött el. Krisztust első hí-

289

SOLI UEO GLÓRIA

163, Nap és holdfogyatkozások rajza egy l4H4-es német csízióból

vei azért nevezték „Hal"-nak, mert szín-re lépésétől kezdve Húsvét a Nap Halak-beli tartózkodásának idejére esett, Ezértvan Jézusnak annyi balcsodája, ezért kapélettörténetében a Genezáret-tó fősze-repet, ezért választ halászokat tanítvá-nyokul. Legnevezetesebb halcsodája - 5ezer ember megvendégeli s e 2 hallal és5 kenyérrel - számosságával is árulko-dik: 2+5=7; 2 hal látható a Halak csil-lagképben (Mt 4,18-19; 14,19skk; Jn21,6skk).

Jézus úgy jelenik meg az evangéliu-mokban, hogy a messiási próféciákat is-merő olvasó fölismerhesse benne a „Föl-kent"-ct. A Messiásnak (görögül Krisz-tusnak) Isten Fiának (fiúistenségnek)kell lennie. Földi élete heroikus, azaz ál-dozattá - hasonlatban áldozati napállat-tá - lesz: szenved, meghal és feltámad;tehát a Nap és a flóra életciklusának fe-lel meg. Ő a Pásztor, min t Apollón vagyHéliosz; de ő az út, az igazság és az élet(gyógyulás) ís; a királyság tőle való, ten-nivalója a megváltás: 6 a szabadító, azítélkező, igaz bíró, a lelkek vezetője.Csupa napisteni funkció, példakéntszámtalan ó- és újszövetségi hely idéz-hető. Az istenfiűságra 1. pl. Zsolt 2,12;

Ézs 4,1; Mt 3,17; a szenvedésre Zsolt22,19; Ézs 53 („Kínoztatott..., mint bá-rány"); a feltámadásra Zsolt 16,10; Mt28, A Messiás vegetációs istenségére Ezí7,22skk; Jn 15,5 (a víz borrá változta-tása, a csodálatos kenyér szaporítás; azeucharistia felmutatása is idetartozik; 1.Jn 2,7skk; Jn 15,5; Mt 26,26-28); apásztorságra Zsolt 23; Jn 21,15. Az el-vontabb isteni funkciókra, melyek azÓszövetségben az Úréi l. Zsolt 2,6; 6,3;75; 94,2; 98; Ez 21,27; Mt7,14; 11,10;Jn 14,6 („Én vagyokaz út, az igazságés azétet"); Ef 5,9 („Mert a világosságnak gyü-mölcse...igazságban...van"); IKor 1,30;2Kor5,21;Jel 15,3; 17,14 („aBárány...királyoknak Királya"); Lk 1,68; Gál 3,13;Jel 5,9 („megváltottál minket Istennek a teüéredáíí«i");Lkl,71;ApCsel7 )35í„flraiellenségeinktől megszabadít"); Mt 12, 18; 2Kor 5,10 („meg kell jelennünk KrisztusitélŐszéke előtt").

Jézus a jelek jelentőségének tudatá-ban van (Jn 4,48.). Ezért fii jeruzsálemibevonulásakor két szamárra a jóslathozigazodva és Dionüszoszhoz hasonlóan(Zak 9,9). Ajel értelme: a szamarak, azÉszaki és a Déli Csacsi a Rák csillagképcsillagai; az előző korszak meghaló nap-

290

istene a nyári napfordulókor, tehát di-csősége teljében e két szamáron „ült".

Napistenségének tanűjele, hogy gyó-gyít és halottakat támaszt fel És kiket gyó-gyít? Vakokat és különféle bőrbajban („varas-ságban") szenvedőket főleg, ahogy ez egynapistentől elvárható (Mt 4,24; 8,2skk;9,2skk; 20skk; 12,22skk; 20,30; Jn4,46skk; l l,Iskk). Aztán itt vannak vizesjelei és csodatettei, köztük vizes gyógyí-tásai. Lecsendesíti a tengeri, a. vízen jár, ha-~jóból tanít; meggyógyítja a vízkórost, gyó-gyít a Bethezdtf vizével, meggyógyít egy va-kot a nyálával és a Siloám vizével; Húsvétkormegmossa tanítványai lábát (Mt 3,16; 8,24;13,2; 14,25; Lk5,3; 14,1 ;Jn 5,1 skk; 9,6skk; 13,4-5). Külön elemzést érdemelnea vihar lecsendesítésének a csodája és azazt követő események leírása MÁRK sze-rint (4,36-5,13):/é2«ses!e ül hajóba, hogyátkeljen a túlsó partra, s útközben a hajóbanalszik (mint egy napisten). A túlsó partontemető van, sírboltban lakó leláncolt ember,akiben ezer Ördög lako-zik. Ezeket Jézus disz-nócsordába űzi, s azok a tengerbe rohannakterhükkel. (E túlsó part értelemszerűen atúlvilágot jelképezi, ahová a napisten es-tente utazik.)

A napinítoszi hagyomány vállalásá-nak a jele, hogy Jézus harmadnapra tá-mad fel a saját kijelentése szerint (Mt16,21; 28,6). Jónáshoz hasonlítja ma-gát, mondván:,... miképpen Jónás hároméjjel és három nap volt a czethal gyomrában,azonképpen az embernek Fia is három napés három éjjel lesz a föld gyomrában." (Mt12,40.) A jóslat nem sző szerint teljesülbe; a sír már vasárnap reggel üres. En-nek két oka lehet. Az egyik, hogy vasár-nap („harmadnap") a Nap napja lévén,Jézusnak ki kell kelnie a sírból, ezen anapon nem lehet halott egy napisten. A

SOLI DF,O GLÓRIA

másik ok Jézus hold tulajdonsága Jvaikapcsolatos, melyekre alább külön ki-térek. Ettől függetlenül, Jónás Hérak-lészéval rokon története, s annak nyo-mán Jézus pokoljárása, mely része azApostoli Hitvallásnak és a középkori ke-resztény művészet kedvelt témája (161.rajt), a nyugat-ázsiai napvallások tava-szi évkezdéshez kötött hasonló képze-teire vezethető vissza.

Az eltérések ellenére a pokoljárás-történetek csillagászati, naptári tartal-ma azonos, de n mondanivaló változik

164. A taróu-kártya Hold-KiSk szimbolikájű,TiapfogyaikozSst ábrázoló XVMI-as számú lapjü

291

SOLI DEO GLÓRIA

idővel. Ezt a babiloni és a bibliai válto-zat közti különbség mutatja. A Marduk-ról szóló mítosz kendőzetlen: anapgyer-mekisten 3 napig harcol Tíámat vízanyávalannak mélységeiben, hogy kettérepesztve Őt,

165. Alkimista la 16, századi kéziratból

újjászülethessek. Jónás története csodála-tos ugyan, de már nem mítosz, inkábbtanmese, Jézus mégis tudja, mi van ahátterében, hisz ezért hivatkozik rá.

„A babiloni papok egy fajta rituálisdrámát adtak elő az újévünnep alkalmával(...). Ez vezette be a megújító szertartásokat,és magában foglalta a babiloni teremtésmí-tosz, az Enuma elís előadását. A papokMar-duk káosz feletti győzelmének és a kozmoszáltala, való újra rendezésének történetébőlvett kulcsjeleneteket elevenítettek föl. (,.,)Ababiloni újévet akitunak hívták, és ünnepétvalamelyik napéjegyenlőségkor rendeztékmeg, (...) A beiktatott hónapok listája arrautal, hogy az óbabiloni időkben az őszpont-

tal (!) kezdődött az év. Később az újévet ta-vasszal ünnepelték.

A szertartás első napjaiban Marduk jel-képesen foglya volt annak, amit a szövegek 'AHegy'-nek neveznek. 3 napig Mardtik ebbenaz alvilágban tartózkodott, a káosz és a holtakbirodalmában. (...) Az akit u negyedik napjánaz Enuma elist - talán más elemekkel kibő-vítve - elismételték, és ennek a cselekmény-nek a keretében Mardukot visszahozták azéletbe, megengedték, hogy 'kiemelkedjék' aHegyből, vagyis az alvilágból." (KRUPP1983: 203.) A babiloni űjévünnep 11 na-pig tartott; ez a 11 napos ünnepi ciklusvolt hivatott kiegyenlíteni a nap- és hold-év közti eltérést.

Jónás történetében a téli sötétséget,esős, viharos időjárást is jelképező Ká-osz közönséges tengeri vihar, amit az Úr-isten fonás hajójára küld, hogy megadottúti célja felé térítse. Mindazonáltal a ten-geri vihar felidézi a teremtés előtti „mély-ség" illetve e vízözön képét (ezek a Ká-osz bibliai ábrázolásai); Jónás neve, ami„Galarnb"-ot jelent, egyaránt utal Istenmélység fölött lebegő (Szent)lelkére ésNoé szárazulatot kereső galambjára (Tér1,2; 8,8.), de még a déli égbolt Argó Ha-

jó csillagképe előtt repülő Galamb csil-lagzatra is (az Argó-monda mellett ezek

Iö6. S/.élkakasNappal és Holddal,liéla (Béla), Szlováki

292

SOLI DEO GLÓRIA

a vízözön csillagképei). Az elbeszélés vei egy időben a téli viharok után elsi-szerint a tengeri vihar csak akkor csillapul múl a tenger felszíne (az arab írás núnle, amikor a hajósok Jónást áldozatul a. vízbe betűje „cethal"-at jelent: ^L^- A jel úgyvetik. A próféta így jut a nagy hal belsejébe. fest, mintha a Napot elnyelő vagy kio-A kép azt a pillanatot idézi meg, amikor kádó száj stilizált ábrázolása lenne). Ami-a Nap a Cet csillagkép föíé érkezik, s ami- kor Jónás kiszabadul a cethal gyomrá-

167. Nap, Hold és Szentháromság jele hucul kályhacsempén

293

SOIJ DEO GLÓRIA

ból, Mar-dnk szájába illő szavakkal hálál-kodik Istennek: „A hegyek alapjáig sülyed-tem alá; bezáródtak a föld závárjai felettemŰrökre1. Mindazaltal kiemelted éltemet a mú-lásból, oh Uram, Istenem!" (Jón 2,7.)

Beszédes jel, hogy Jézus halálakornap-fogyatkozás sötétíti be az eget (Mt 27,45),és beszédes maga a „jel", a megváltáseszköze, a Kereszt, ami - ezt talán iga-zán szükségtelen újra és újra bizonygat-nom - minden- mást megelőzően égtáj-és nap szimbólum volt. A zsidók körébenvált „jel"-lé, abban az értelemben, hogya Föníciai eredetű óhéber táv betű, ami-ből a kivégző kereszt alakjára emlékez-tető görög tan kialakult, körbe írt ke-resztet formázott és azt jelente t te: „jel".Ilyen értelemben szerepel több ízben isaz Újszövetségben: „És akkor feltetszik azemberfiának jele az égen. És akkor sír a földminden nemzetsége, és meglátják az ember-nek fiát eljáni az ég felhőiben nagy hatalom-mal és dicsőséggel." (Mt 24,30; továbbá Lk11,16; 21,25; Jel 9,4; 15,1.)

Jézus Krisztus, a nap-holdistenJézus épp annyi időt (nem egészen

két napot) tölt az alvilágban, amennyiideig a Hold w/Aofeíkor „távol van", vagyisnem látszik, s csak harmadnap jelenikmeg ismét, mint amaz. Ez alighanem azegyetlen helyes magyarázat a napistenek„3 napos" pokoljárására. Az olyan nap-istenek és -héroszok ugyanis, mint Hé-raklész és Jónás, kivétel nélkül luniszo-láris kalendáriumi mítoszok hősei. Ép-pen ezért nap-hold isteneknek tekinten-dők, vagy olyan nap is leneknek, akik alegjobb úton haladnak a holdisten seggeivaló egyesülés Felé. Ennek számos példá-ját láttuk, itt csak az olyan holdnevekreemlékeztetnék, mint a „fekete Nap"

„árnyék Nap", „gonosz szellemek Napja",„halott Nap" (vő. Hold—holt), melyeketa Nap és a Hold tökéletes együttállása, azújítóidkor bekövetkező teljes napfogyat-kozás ihletett. A nap Fogy átkoz ás és aláthatatlanná sötétülő új hold a metafo-rákban gondolkodó ember számára azistenség tetszhalálával egyaránt kifejez-hető jelenség. Kétszeresen is. Újholdkorelfogy a Hold, és el is tűnik (sötét lesz afelszíne, a Sötétség vagyis az Alvilág uraveszi át Fölötte az uralmat). Ha az újlioldnapfogyatkozást, pláne teljes napfogyat-kozást okoz, akkor a Nap is elfogy, éseltűnik (az ő felszíne is sötét lesz, fölötteis a Sötétség ura veszi át a hatalmat). Anapfogyatkozás eme „kétértelműsége"bizonyosan szerepet játszott abban,hogy olyan meghaló és feltámadó isten-ségek - Krisztus mitizált alakjának elő-képei -, mint Ozirisz, Attisz és Dionü-szosz napos, holdas jegyekkel egyarántrendelkeznek.

Ilyen vonatkozásban kétértelmű anapisten megdicsőülése a Rákban, hi-szen a Rák „vizes" csillagkép (jegy), és azasztrológia a Hold uralma alá rendelte.Ezért kétértelműek Jézus vizes csodái.Mert igaz, hogy a viharok tiszta, naposidőben múlnak el, de a hullámok lecsen-desítése az árapályt szabályozó holdis-tenhez is illő feladat.

Holdszám értékű a rnessiási dinasztiaalapítójának, Dávidnak a neve (14), ésJézus nemzetség táblázatában MÁTÉ 14-14 nemzedékkel számol Ábrahámtól Dá-vidig, Dávidtól a fogságig, a fogságtólJézusig (Mt 1.)

Jézus Krisztus h old tulajdonságairanézve az Újszövetség más „bizonyítékok-kal" is szolgál. Mint ismeretes, Júdás Jé-zust 30 ezüstpénzért árulja el (Mt 26,15;

294

SOLT DEO GLÓRIAJ 11,57). Ennek a „ténynek" sokatmon-dó voltát hangsúlyozza, hogy szerepel amessiási próféciák közt (Zak 11,12). Mi-ért éppen 30 ezüst Jézus vérének az ára,és mi köze lehet 30 ezüstpénznek aHoldhoz? A 30-as a Szaturnusz és aHold száma, az előbbi, mint tudjuk, ke-reken 30 év alatt kerüli meg a Napot, azutóbbi kereken 30 nap alatt járja körül aFöldet. (A 30-as holdszám mitológiaielőfordulására nézve: Szín akkád hold-isten neve a 30-as szám ékírásjele volt;egy héber monda szerint Ádám 30 fogá-ból lett a hónap 30 napja, két állkap-csából - melyekben a „fognapok" ülnek!- a fogyó és a növekvő Hold sarlója.)Hogy esetünkben nem a Szaturnusz a„bűnös" (a Szaturnusz is a Nap ellen-sége!), hanem a Hold, arra nézve a pénzneme igazít el bennünket. Ahogy azaranypénzt (pl. a solidusi) a Nap kép-másának tekintették, úgy a kerek ezüstérmék az ezüst Holdat asszociálták.

A 3 szinoptikus evangélista fontos-nak tartja megemlíteni, hogy Jézus ha-lála előtt 3 órán keresztül (reggel 6-tól9-ig) „sötétség lön mind az egész földön"(Mt 27,45; Mk 15,33; Lk 23,44). LUKÁCSmég azt is hozzáteszi, hogy „meghomá-lyosodék a nap". Valószínűleg ennek tud-ható be, hogy a Jézus halálakor támadónappali sötétséget mindmáig napfo-gyatkozásként értelmezik. Aminek aztkellene jelentenie, hogy Jézus halálánakpillanatában elfogy a Nap, és elfogy aHold. Ez azonban ellentmond annak,hogy Jézust Húsvét péntekén feszítikkeresztre, és a zsidók Húsvétot, vagyis aPészah ünnepét a tavaszi napéjegyenlő-ség utáni télutóidhoz igazították! Az el-lentmondásból két dologra következtet-hetünk. \iigy figyelmetlenek voltak az

evangélisták és a későbbi egyházatyák,arait el sem tudok képzelni, vagy - ésez nagyon valószínű - épp azzal akartákhangsúlyozni Jézus halálának világraszóló jelentőségét, hogy azt napfogyat-kozás jelezte telihold idején. Ez pediglegalább akkora csoda, mint amikor Jó-zsuénak Isten megállította a Napot és aHoldat Gibeon felett (Józs 10,13. Józsueés Jézus ugyanannak a névnek két ol-vasata).

ÉS egy utolsó szentírási példa. A Je-lenések könyve nyomán úgy ábrázolják a„Napba öltözött asszonyt", amint az új-holdsarlón áll (Jel 12,1). A közfelfogásnem minden alap nélkül a Holdat SzűzMáriával, a Napot a benne növekvő Jé-zus-magzattal azonosítja. A kép azon-ban értelmezhető úgyis, hogy a Nap aszüietó, a Hold a meghaló Isten szim-bóluma. {Vő. a 156. rajz alatt írtakkal.)Hasonló kétértelműséget hordoz aSzcntségtartó. A szentostyát tartalmazó„aranyházat" a középkori gondolkodásMáriával azonosította, hasonlóképpenaz Űrmutató „ablakában" látható Oltá-riszentséget tartó arany „újholdacskát"(lat. lumda), ami megint csak ellentmon-dás, hiszen az is az Anya, vagyis az„aranyház" ménében van. Szerintem alunula és a karéjába helyezett kerekszentostya együtt jelképezik a keresztény-ség földre szállt luniszoláris istenségét.A keresztény művészet ezt minden lehet-séges formában hangsúlyozza.

Témánk szempontjából a Nap ésHold ábrázolások egy sajátos, ° Ic rend-szerű kompozíciója érdemel külön fi-gyelmet. Keleten és nyugaton egyaránttalálkozunk vele. így rokonainknál, avarcsontkarcon, szibériai sámándobon, aszászánida művészetben (Nap és Hold a

295

SOLI DEO GLÓRIA

világfa két oldalán: 60. rajz), középkoriminíatúrákon és festményeken (Nap ésHold a keresztény világfák, a paradicso-mi fa illetőleg a kereszt két oldalán. 165.rajz). Ez az ábrázolás végigkíséri törté-nelmünket: Krisztust fogják közre azégitestek a Szentkoronán, II. Endre ki-rályunkat az Aranybullán, a sast a szé-kelyek címerében. De találkozunk veleaz é!6 népművészetben is, egy egészenkülönleges darabon a „szentháromság"jelképeként (166., 167. rajz): a keleti ke-resztény műveltségi övezetbe tartozóhucul kályhacsempén a Nap és a HoldIsten háromszögletű szemét fogja közre.A keleti egyházi művészetben a Megvál-tó képmásain a Nap és a Hold helyénrendszerint nevének monogramja sze-repel; az IC és XC betűpárok olykor azégitestek körébe vannak fogva.

Egyházi hozzájárulássalTagadhatatlan, hogy az ősegyház a tö-

megek megnyerésének szándékával emeltbe egyet s mást a népszerű kultuszokbóltanításaiba. Amikor azonban megerősö-dött, legjobbjai útját állták a továbbiszinkretizációnak. Végtére is a kereszténytanításnak nem csillagászati, naptári ter-mészetű a legfőbb mondanivalója.

A 3. században élt karthágói püspök,SZENT CIPRIAN úgy tesz, mintha Krisztusrohamosan terjedő vallása és Míthras-Sol virágzó tisztelete közti egybeesést asors kifürkészhetetlen akaratának kelle-ne tulajdonítanunk. Eközben ő propa-gálja: „Mily csodálatos az isteni gondvise-lés; amelyik napon a Nap született, jött a vi-lágra Krisztus is!"- kiáltott fel száz évvelazelőtt (!), hogy I. Gyula pápa 350-bendecember 25-ét a Megváltó születésnap-jává nyilvánította. SZENT ÁGOSTON azon-

ban - felmérve ennek a döntésnek nega-tív hozadékát - már arra figyelmeztet,hogy „Szentnek tartjuk e napot, de nemmint a pogányok, a Nap születése miatt, ha-nem Ő miatta, aki így rendelkezett." Nerntúl meggyőző érveiés.

SZENT PATRIK (t461 k.) az „egybe-esést" megpróbálja ellentétté formálni.Az írek harcias térítője még fenyegetőzikis: „A Nap ragyogása elenyészik, s azok, akikimádják, súlyosan bűnhődnek majd, miköz-ben az igazi Nap, Krisztus, akit a kereszté-nyekimádnak, örökké tart!" - írja Valiomá-saiban.AVII. századba/i, SZL:NT EuciuS,frank hitvalló és püspök viszont máregyenesen megtiltja, hogy az emberek a„Nap tír"-hoz imádkozzanak, vagy rá es-küdjenek: „Nullus dominos solem aut In-nám vocet neque per eos iuret!" („Senki nehívja segítségül a Nap és Hold uraságokat,és senki se esküdjön rájuk!)"

EUGIUS szóhasználata ékesen példáz-za, hogy a dominus sol megszólítás pár-huzamosan tovább élt a Dominus Deusmellett még egy jó ideig.

Bár az egyház a kora középkortólkezdve gondosan került minden kétér-telműséget, Krisztus napistensége - solykor míg az Atyáé is - kiirthatatlanuljelen van a népi vallásosságban, a „töme-gek nyomásának legjobban kitett" litur-giában, az ünnepek rendjében és szoká-saiban, valamint a vallásos művészeiben.

A földrajzi felfedezések révén a térí-tőknek újabb és újabb pogány kultuszok-kal gyűlt meg a baja. Ugyanakkor tény,hogy a kereszténység magával hozottpogány elemei a „vadak" körében vég-zett újkori hitterjesztés sikeréhez is hoz-zájárultak. Ma a hitélet ott a legeleve-nebb, a vallásos átélés ott a legőszintébb,ahot a pogányság még csak félmúlt {ez

296

áll a pogánykodó népi vallásosságra is).Gondoljunk csak Mexikóra.

Ha a kimondott szóban nincs is (vagycsak igen ritkán van) jelen a kétértelmű-ség, a liturgia beszédes gesztusaiban, atárgyak és cselekvések, az ábrázolásfény szimbolikájában, a szent irodalom-ban annál inkább.

Az egyház megalapításakor, az elsőPünkösdön Isten szent tüze száll az apos-tolokra, hogy világosságul legyen min-den népnek szerte a világban.

A térítés eme hasonlatának távoli pél-dáját őrzi az etióp hagyomány, mely azetiópok 4. századi térítőjét, Frumenti-oszt „A Fény felfedőjé"-nf:k. nevezi. Azt azuralkodó testvérpárt, akik alatt a keresz-ténység államvallássá lett, pedig így: „Akielhozta a Fényt", illetve „Akifölragyogtattaa Hajnalt". (Az etióp egyház még a kato-likus és ortodox egyháznál is türelme-sebb volt a mitikus-meséi körítéssel szem-ben. Az etióp szentek, mint a planétais-tenek, le s föl járnak ég és föld között,méghozzá fény szekereken.)

A fény szimbolika jegyében keleteltékaz ősi minta nyomán a templomokat,vagyis úgy tájolták őket, hogy szentélyükegy választott napon a kelő Nap irányá-ba nézzen. (E célból azt a napot válasz-tották, amely nap névadó szentjénekvagy ünnepének emlékezetére kívántak ahívek szenteltetni a templomot. Ez lett atemplom titulusa, patrociniuma, magya-rul címe.)

A fényszimbolika részeként ábrázol-ják a Szentháromság személyeit, SzűzMáriát, az angyalokat és az összes szen-tet a fejük körül dicsfénnyel. A dics-fényt a nagy keleti vallások már a ke-reszténységet megelőzően alkalmaztákisteni attribútumként, és e megkülön-

SOLI UEO GLÓRIA

böztető jel tagadhatatlanul az égitestekfényudvara nyomán keletkezett (1. lat.glória, nimbits, haló, aureola, „fényudvar;„dicsfény"). Az ókeresztények éppenezért tartózkodtak a dicsfény ábrázolá-sától, pogány eredetére hivatkozva a ko-rai egyházatyák, alexandriai SZENT KELE-MEN, ORIGENÉS^, EPIPHANIOSK meg is til-tották. AIV század közepétől mégis fel-ragyog a Megváltó feje körül, a VI. szá-zadtól már a Szűzanya és a szentek isvilágítanak, de nem egyforma fénnyel;csak a Szentháromság személyeinek fejekörül ragyog napisteni dicsfény: (éjtáj)-keresztes glória.

A keresztény szimbolika igazán a kö-zépkorvégi vallásosságban telt meg iga-zán fénnyel, ami a reneszánsz világias-ságban a reformáció közreműködésévelsokat vesztett erejéből. Ez utóbbi egyikfőcélja éppen az volt, hogy a vallásgya-korlatot megtisztítsa pogányos cifrasá-gaitól. Ellenhatásképp a barokk mégpompásabban ragyogtatta fel. (Azért afényszimbolikától a protestantizmussem teljesen ment. A református temp-lomok tornyáról vagy a Nap madara, akakas figyelmezteti éberségre a híveket,vagy aranyozott csillaggömb („sün") em-lékeztet Isten fényének, a hit világossá-gának eredetére. A budapesti Kálvin térireformátus templom Úr asztala kendő-jére áhítatos kezeksugaras arany napar-cot hímeztek.)

Jelképes értelemben valóságos fény-özönben fürdik az Oltáriszentség, Krisz-tus titokzatos teste. Az ellenreformáci-ótól kezdve a katolikusok arany sugara sÚrmutatóban helyezik el a Napot meg-idéző kerek ostyát, az „újholdacskába"fogva annak megfelelően, hogy a szo-láris szimbolikában az újhold a Nap

297

SOI.I DEO GLÓRIA

hordozója; {láttuk, a kettő eggyé is vál-hat - „mint ló és lovasa"). Beszüremlika napszimbolika a liturgia szentostyávalkapcsolatos cselekményeibe is. Amikor aszentmise során az ostya átváltozik Krisz-tus testévé, a pap felmutatja. Ma márcsak azért, hogy a hívek lássák, az eredetiszándék szerint talán azért is, hogy aszentély a falakokon betűző reggeli napsu-garak fényében (általuk?) történjék megaz átváltozás. BOSNYÁK SÁNDOR hívja fel afigyelmet egy spanyolozott somogyi tü-kör hátlapjára, melynek „Jézust jelképezőoltáríszentségében a Nap ragyog". (BOSNYÁK1974: 47.) Az ábrázolást hordozó kerektükör maga is napszimbólum; „lángoló"peremdísze a Nap koronáját jelképezi.Megszámolhatjuk a lángocskákat is, épp24 van belőlük (162. rajz).

„A Nap, az Isten őszencége"

A középkori, majd barokk fényszim-boüka ragyogása csak a népi vallásos-ságban nem kopott meg teljesen, ami-nek a/ az oka, hogy a természet közel-ségében élő falusi nép sohasem hagyottfel igazán a Nap isten ütésével. Apogány-kodást persze az egyházak száműzték atemplomból, súlyosabb esetben üldöz-ték is. Kevésbé égbckiáltójeleit azonbanmint népszokást megtűrték, ami pedignem ütközött a hivatalos tanítással, arraáldásukat adták, s az ünnepi liturgiát ki-egészítő népszerű vallásgyakorlat részelett. (Népszerű alatt ne népiest értsünk,hanem össznépit, mivel olyan hagyo-mányról van szó, mely ugyan a világtólelzárt falusi közösségekben maradhatottcsak fenn a legutóbbi időkig, de egykorgyakorolta a nép minden rétege.)

Néphit, népi vallásosságMég nem is oly rég a magyar juhász-

ember reggel, miután megmosakodott,napfeljöttnek fordult és imádkozott,vagy versben kívánt a Napnak egészsé-get. Csángó adatközlők mondják: „Hal-lottam, mikor az ember reggé! imádkozik,keletre forduljon mindig." (Klézse) „Mikora déli harangszót halljuk, arra fordulunk,merre a Nap van, délre, s akkor keresztetvetünk, s akkor imádkozunk, elmondjuk azÚrangyalát." (Magyarfalu) „Kaptuk az öre-gektül, hogy minden ember, mikor kel fel rig-vel, csúkolja meg a földet isz. (...) Ez vót arégi szokász, Nap fdé fordulva, napkelet fe-lé. " (Szabófalva) „Ez is megvolt: keletre tet-tek egy mécsest és egy Mária képet. Azt ré-gen este meggyújtották, és az égett egész éj-szaka. Hát reggel, mikor feljött a Nap, akkorimádkoztak napjövetre, keletre, s akkor elol-tották a mécsest. "(Lészped, BOSNYÁK SÁN-DOR gyűjtése)

Balladában:

„Térgyelj a Nap felé,fogd fel a kezedet.Kérjed a Jó Istent,Segéljen meg minket."

(Bíró János és Bíró Kata.KALLÓS ZOLTÁN gyűjtése)

Nem csak a magyar parasztok „té-vesztik" össze a Napot Istennel. Kortulaszigetén reggelre kelvén a jámborabbakletérdeltek, és háromszor keresztet ve-tettek a Napra, majd illedelmesen kö-szöntötték, és azt kérték tőle, hogy le-gyen hozzájuk egész nap kegyes.

A „napimádat" nyomait szólások,közmondások is őrzik. Szólásban:„Olyan ártatlan (szent), mint a Nap."„Olyan igaz, mint a Nap."„VédekezikaNap

298

SOLI OEO GLOKIA

fénylő sugarai ellen" - mondják arról azemberről, aki néni fogadja el a világrendjét. Közmondásban: „Az alkonyodóNapot kevesen imádják." Idegen válto-zata: „Többen imádják a kelő Napot alenyugvónál." {A közmondás metafori-kus, amúgy egészen köznapi a jelentése:Akit elhagyott a szerencséje, azt tisztelőiis elhagyják.) „Nem lehet két Nap az égen."Vagyis csak egy Isten van. (Köznapiértelemben: Két dudás egy csárdábannem fér meg.) ^akarhatják sötét felhűk aNapot, Ő tiszta marad." „Sütheti a Nap a sa-rat, fénye nem lesz homályosabb."„Amikorsüt a Nap, a pásztor csendben marad." „ANap, amin a király sütkérezik, a koldust ismelegíti." Azaz, Isten előtt mindenkiegyenlő.

Nyugat-Európában elterjedt szokásvolt bölcs mondásokat írni a napórákra,íme néhány Napra vonatkozó feliratfrancia templomok napóráiról: „Legyenvilágosság!" „Nincs semmi a Nap nélkül."„A Nap mindenkinek világít." „Az idő mú-lik, de a fény marad." „A. Nap nélkül semmivagyok. Isten nélkül nem tehetsz semmit."

Abban a hitben, hogy a nap(isten)mindent Iát, az orphikus himnusz ígyrajong: „A világ ragyogó szeme vagy Te".Vő. a gyerekszólással: „Isten szeme min-dent iát, el »e lopd a léniát!" Ezért az egészókori világban az volt a szokás, hogy aszer/ődő felek a Nap képmása előtt tet-ték le esküjüket.

A rómaiak például „a Nap szeméreés az igazságra" szavakkal hívták tanúula Napot. Erre utal PÜTHAGÖRASZ mondá-sa: „Ne szólj a Nap ellen!" Magyar vál-tozatban „Ne állítsd meg a Napot!" Azaz:Ne tégy hamis tanúságot! A szólás: „ANapnak mond ellent", ma is azt jelenti,hogy az illető a nyilvánvalót, a „Napnál

»"-at tagadja, másképpen: „Le-tagadja a Napot az égről". A néphagyo-mányban máig él a gondolat, hogy aNap minden cselekedetünk tudója. R:l-ső-Pflalzban ma is úgy esküsznek, hogy„A Nap ne süssön rám többé, ha hazudok."Él a szólás átokformulaként is: „Ne süs-sön rá a Nap többé!" „Nem érdemli meg,hogy a Nap reá süssön." Magyarfalvi csán-gó változatban: „Verjen meg a napfény,amelyik süt!" (Arra nézve, hogy a nap-sugár „verni" is tud, I. déli verő.)

„Aki napvilágnál hamis esküt tesz, - ír-ja Röhnch - azt hamarosan utoléri a bün-tetés. Egy hesseni népmonda - a címe: 'Is-ten nem hagyja magát félrevezetni' - elme-sél egy megkapó esetet. Egy bickenbachileányzó teherbe esett. Titokban akartatartani, mert f é l t a büntetéstől, amit azEgyház ki fog róni rá, valamint a szé-gyentől, ami ezzel jár. Eltagadta tehát azállapotát, pedig az emberek sejtették, hogygyermeket vár. A plébános magához hívatta,és kérte, hogy vallja be az igazat, mire ó ígyválaszalt: 'A Nap ne süssön rám többé, hanem az igazat mondom; nem vagyok vise-lős.' - 'Hiszek neked' - mondta a plébános,és elengedte.

Néhány hónappal később világra hoztagyermekét. A büntetés sem váratott magárasokáig. Többé nem tudta elérni, hogy fel-melegedjék; a rekkenő nyárban is majd meg-fagyott. Hatvan éve az öregek még emlé-keztek rá, amint ott ült a perzselő Napon ésvacogva szólongaíta: 'Drága Napocska, süssreáml' - de Mába, haláláig bűnhődnie kel-Íefí."{RöHRicH 1973: 104.)

Nem csak imádkoztak a Naphoz, ésesküdtek rá, mágikus eljárásokkal ispróbáltak rá hatni. Pl. a varázskör raj-zolásával, lelépésével. Ha a napjárásszerint írták le, az jó ügyet, ha azzal

299

SOLI DEO GLÓRIA

ellentétesen, az rossz célt szolgált. Ellen-kező irányban haladva az ember az éj-szaka erőinek siet elébe, a napjárás sze-rint haladva viszont a Nappal együtt jár.(Szláv eredetű kuruzsol szavunknak „kö-röz", „kering" a szó szerinti jelentése.)

A szlovák hegyi pásztor, mielőtt elmenthazulról, háromszor megkerülte kalyibájat anapjárás szerint, hogy ne törhessenek be hoz-zá a távollétében, írtak le kört a napjárás sze-rint halott körül, hogy megvédjék az ördögtől(Angliában), ifjú házasok az oltár körül aházasság sikeréért (görögkeleti rítus kere-tében). Sok helyütt a varázscselekményt„szerencsés órában" végezték, vagyis akkor,amikor a Nap épp delelőn áll.

A körjárás bizony nem egyéb, mint apogányoktól átvett körmeneti és hatíír-járó szokások egyénre szabott mása. Akeresztény szokást nem kötjük ugyan anapjáráshoz, pedig a húsvéti, úrnapikörmenetnek, a búzaszentelésnek és atöbbi határjáró szokásnak szoláris a szim-bolikája. (Úr napján az Oltáriszentségethordozzák körül, és a körmenet útvonalán 4oltárt állítanak a 4 égtáj szerint, ahol meg-megáll a pap a szentostyávaí; Márk napjánpedig a búzát a föld 4 sarkáról a 4 égtáj felehintett szentelt vízzel áldja meg.)

Ha meg akarták őrizni a Nap jóin-dulatát, vigyázniuk kellett, hogy ne vet-kezzenek ellene. Mint az Istennel, a Nap-pal szemben elkövethető bűnök is le-hettek bocsánatosak vagy halálosak.Bocsánatos bűnnek minősült, ha valakitükörbe fog la f el a Napsugarai (és mint agyerekek szokták, másokat elvakítottvele), E bún visszaélés a Nap hatalmá-val, és aíükör hajdani jelképes-rituálisfunkciójára emlékeztet. Bocsánatos bűnszámba ment, ha gyertyát, fáklyát gyúj-tottak napvilágnál. A francia szólás: „Ki

akarja égetni a Nap szemét" - elárulja abűn természetét; ezt a cselekedetet sér-tésnek tekintették. Magyar megfelelő-je: „A Napnak gyertyával világít." „Dél-ben gyújt gyertyát." Azaz, a nálánálokosabbat tanítgatja, a „Napnál világo-sabi>"-at magyarázza.

Halálos bűn, ha valaki a Nappal szem-ben önti ki a szemetet. Ezért mondják acsángók, hogy addig kell kisöpörni, amíg aNap fel nem jő. (A parasztházak udvarranyíló ajtaja rendszerint keletre vagy dél-re néz.) Hasonlóan súlyos, ha nem na-gyobb vétek a Nap fele köpni. Aki ilyet tesz,szemfájást kap (az egykori Gömör megyé-ből való adat). Hasonlóképp, aki a Napfelé fordított hátsóval végzi a szükségét, vagya aNap arcába" vizei, annak be fog hasadoznia körme. Még a keresztvizet is tilos a „Nap-ba" önteni, mert a gyermek, akit kereszteltekvele, vörös kiütéseket fog kapni cserébe. Akicsúfolja a Napot, az megvakul, és tilos ujjala Nap felé mutogatni, mart kibökhetjük veleIsten vagy egy angyal szemét. (Német pél-dák. Vő. azzal, hogy a Nap Isten szeme,Isten a Napban lakik. Engem még úgy ne-veltek, hogy nem illik másokra ujjal mu-togatni. A tilalom - eredeti értelme sze-rint a köpködéshez, csíifoláshoz hason-lóan - rontó varázslat, ami később sér-téssészelídült. Vő. „Ujjal matatnak rá" =rossz híre van.)

A varázscselekményeket akkor végez-ték, és a tilalmak különösen arra az idő-szakra vonatkoztak, amikor kelt föl vagyment le a Nap, vagy épp „napünnep"volt: vasárnap. Karácsony, Húsvét napja,előestéje. Úgy hitték például, veszélyesszombat este (vasárnapra virradólag)fonni, mert a fonálon (sugáron?) magá-hoz ránthat a Hold (a Nap képviseleté-ben) vagy a Nap. Egy német monda sze-

300

SOLI DLO GLÓRIA

riniegy ember Karácsonykor káposztát akartenni, ahogy illik, de a káposztát szentestelopta (a kerek káposzta napjelkép). Ezérthalála után Isten előbb a Napba helyezte bün-tetésül, de mivel ott nagyon melege volt, akérésére áttette a Holdba. Havelland lakói mais őt látják hóna alatt a káposztával a Holdfoltjaiban. A RÓHEIM GÉZA által gyűjtötttilalmak na p szállá t utánra vonatkoznak.Hazánk legkülönbözőbb vidékein hitték,hogy napnyugta után azért nem szabadkiönteni a szemetet, mert vele megy a gaz-dagság vagy fejfájást okozhat; azért nem sza-bad akkor kiönteni a gyerek, fürdővizét, merta gyerek meghalhat; kirakni mosott ruháját,mert elmegy az álma; tejet kiadni, mert leg-közelebb a tehén véreset ad, vagy elviszik ahasznát. (Nyilván a lemenő Nap viszi ma-gával a gazdagságot, a gyermeket, az ál-mot, a tej hasznát). Továbbá fitos ilyenkorbármilyen ételt kölcsönadni, mert megromlik.A bolgárok, ha bealkonyult, már nem taka-rítják ki az aklot, mert attól tartanak, hogy ajuhok megbetegednek.

A legnagyobb bűn, amit ember a Nap-pal szemben elkövethet az, ha rá!6. Eztbüntetlenül csak egy naphérosz mintHéraklész vagy Ji tehette meg, A többNapról szóló mondák egy szibériai (szo-jot) változatában a napvadász önhití, isten-telen ember. 3 Nap közül akar lelőni egyet,de elvéti, és a hüvelykujját sebzi meg. Mor-motává válik, és a föld alá rejtőzik szégye-nében. Egy mexikói mese szerint a Napnem akart lenyugodni, és mindent fölper-zselt, Egy nyulacska háromszor rálőtt, a má-sodik nyílvesszőéi is találta a Napot, amitőlaz méregbegurult, és amikor jött a harmadiknyíl, elkapta, visszalőtte, s az megölte az ál-latot. Az égből visszahulló nyíl mint azistenítélet formája megtalálható a belső-ázsiai, keiet-eurőpai, így a magyar, va-

lamint az arab és zsidó hagyományban(Sir 27,25. VŐ. „istennyila" = villám,„visszahall a fejére" = bűne elnyeri méltóbüntetését). A nyíl jellegzetesen napis-teni fegyver, de az iíyen típusú mondák-ban nemcsak nyíl szerepel, hanem pél-dául (menny)kő, mint Sirák könyvében.

Fennmaradt egy sváb monda a „boly-gó" vadászról, aki Húsvétkor, Nagypénte-ken belelőtt a Napba (mintha a keresztre fe-szített Megváltóra lőtt volna). Az égből el-kezdett csorogni a vér; a vadász egy kendő-ben fölfogta, és bekente vele a puskagolyóit.Ettől a naptól fogva többé nem tévesztettcélt. Amikor kifogyott a készlete, újból aNapba lőtt. Az lett a büntetése, hogy ítélet-napig vadásszék, kopáfalkájával szüntelenjárva a vadont, (Ellenpélda a vadászszen-teké, Hubertusé, Eusztáké, akik a Nap-ban, mely az általuk űzött szarvas agan-csán ragyogott, megiátták Isten Fiánaka képét, és leeresztették a fegyverüket.)Egy erdélyi szász monda szerint egyszeregy paraszt hat Ökrével kinn dolgozott a me-zőn, A Nap egyre magasabbra hágott, és em-berünk egyre keservesebben tűrte a meleget.Mikor már nem bírta tovább, felkapta az eke-csoroszlyát, és megfenyegette vele a Napot.Abban a szempillantásban megnyílt a f öld, ésaz embert fogatostul, Ökröstül elnyelte.

A Napra tehát tilos és életveszélyesvolt fegyvert emelni, de mint minden-ben, indokolt esetben ebben is voltak ki-vételek. Az észak-amerikai odzsibvé in-diánok és a kelet-perui szeneik napfo-gyatkozás idején égőttyilakat lőttek az égi-testre, hogy hamvadó tüzet lángra lobbant-sák.

Ha nem Istentől, akkor leginkább aNaptól reméltek betegségeikre gyógyu-lást. Ahogy a közmondás tartja: „Ahováelér a Nap sugara, ott nincs szükség őr-

301

SOLI DEO GLÓRIA

vosra." Elsősorban a lenyugvó Naptólvártak segítséget, különösen múló ba-jukra, amit hitük szerint magával vihe-tett (1. a napszállat utánra vonatkozó tá-ljukat). A kiütéstől szenvedő például ak-kor mosogatta beteg testrészéi, amikor éppment lefelé a Nap, Daganatra szóló javal-lat: „Keresetlen csont hegyes végével három-szor keresztet rajzolt rá: 'Többé sose, minélkevesebbszer, tűnj el, tűnj el' (...) a délutániórákban, mikor a nap megy lefele. A csont-növés is úgy múlik, ahogy a nap múlik."(Békéscsaba) Ijedésre, szemmelverésre adoboziak szerint naplemente előtt kellimát mondani, „Az ember meg mikor meg-vesz, az meg naplementkor a legsúlyosabb."(Zsadány) „Mire az Isten a napot elviszi azégről, addigra megdöglik' állapította meg a'veszettdoktor' a beteg lóról (...) 'Hahanyatlik a nap, akkor mingyán hozni kel!be." (Hogy mit, azt nem mondja meg adobozi adatközlő.) Líbavásárlásnál a bé-kési asszony belenéz a lúd csőrébe, ha a nyel-ve sötétkék, naplementre kimúlik. (OLÁH1986:59-60.) A példákból kiderül, hogynem csak a betegséget, a beteget ismagával viheti a Nap a föld alá, atúlvilágra. (Különösen, ha „saját" állataibetegszenek meg, p!, a ló vagy a lúd,)

A napkelte egészen más. A világosságnemcsak a sötétséget oszlatja el, hanema gonoszt és a Teleimet is elűzi. A Naphozintézett reggeli ima tulajdonképpenhálaadás: „Szokás vöt, hogy - hála Istennekezen a reggel és megláttam a Napot - skeresztet vetett, más még imádságot ésmondott," (Itokolpatak) A betegek rend-szerint éjjel halnak meg, a varázsló csakéjjel gyakorolhatja mesterségét, a vám-píroknak napkelte előtt vissza kell tér-niük a szállásukra, az elátkozott vadásznapkeltétől pihen, és a többi démon, el-

kárhozott lélek is csak hajnalig garáz-dálkodhat, mivel a „hegybe vezető ajtó csakéjjel van nyitva", „Amikor száll le a Nap,akkor bemeneti egy nagy hegy alá, s amígonnan kimenen, addig setét van." {Klézse.BOSNYÁK SÁNDOR gyűjtései) Ha az ördögötmunkája közben meglepi a hajnal, félbekell szakítania; ha a rablóra a börtönbőlszökés közben napsugár vetül, meg kulihalnia (logikus, nem?); a kincset, amitáltalában gonosz lélek őriz, csak a sötétségleple alatt lehet kiásni. Manók, törpék,tündérek nem szeretik a Napot. A tündérmeghal, ha belefeledkezik éjjeli táncába, ésrávirrad. Az Eddában Thor (Tor) úgy jár túla véle rejtvényfejtésben versengő Alvísz törpeeszén, hogy elhúzza az időt napkeltéig.

„Korán reggel, mikor még a nap fel nemjött, ekkor kell szedni (a gyógyfüveket)" -vallják a doboziak. „A gyógyfüveket 'legin-kább'harmat száradtával szoktuk szedni, mi-kor az öreg nap lepirogatja." (Zsadány)„Akit megrontottak, kenyeret és sói varr egykis zacskóba, közben ezt az imát mondja:'Hajnal, hajnal, de szép píros hajnal, kibe aMária nyugszik, Úr tűié születik, pokol tűiétöretik'..."(Doboz. Mária az imában a Vé-nusszal, Jézus a Nappal azonosul.) Egyorosházi ember pénteken szalonnázott, ká-romolta Istent, ezért görcsbe rándult a keze.Az gyógyította meg, hagy bocsánatot kért aNaptól; kedden napkelte előtt háromszormegcsókolta a földet. „Viszketeges gyerekeithúggyal és valami patikai fekete kenőccselkente le, aztán: 'Nagypénteken napfeljötteelőtt kvittem őket a Kerezsre', beleállítottaőket, lemosta szappannal. 'Mindörökre el-múlt, elvitte a víz'. (.. .)Sömör {.,.): ablakiz-zadsággal kente be napfeljöttc előtt." (OLÁH1986: 57-58.) A szerző gyűjtései szerinta napkelte jó még tarló- és más sebre,szeplöre, hideglelésre szemárpára,

302

kelésre, veszettségre. A kelő Nappal valógyógyítás tulajdonképpen analógiásmágia. A hideglelést azért tudja meg-gyógyítani, mert a hideg is az ő felkel-tével múlik el. Mindenféle kelésre,szemölcsre, somörre, daganatra, árpáraazért tartották jónak a kelő Napot, mertaz 6 „ragyái", foltjai amikor fölkel, raéglátszanak, de mihelyt magasabbra hág,„kigyógyul belőlük" (növekvő fényébena foltok láthatatlanná válnak). Az árpátúgy gyógyították, hogy a Nappal (Istensze-mével) farkasszemei néztek. Mivel ez tar-tós látáskárosodást, vakságot okozhat,praktikusan ezért próbálkoztak vele reg-gel. Csehországban védekezésül a gyó-gyulni vágyó tésztaszűrőt tartott árpásszeme elé, hogy a fénysugarakat meg-szűrje vele. Az Alsó-Raj navidcken a csuk-lás ellenszereként bámultak a Napba.

Az ismert szólás: „Hasára süt a Nap" aközhit szerint a későn kelő, ágyban lus-tálkodó embert pirongatja. Nyugat-Eu-rópában más értelmet tulajdonítanakneki; úgy tartják, az az ember cselekszikígy, akinek nincs mit ennie, s így próbálnémi meleget juttatni a gyomrába.Schleswig-Holsteinben például aztja-vallják az éhes embernek, hogy „Feküdjhanyatt, hadd süssön a Nap a szádba, leg-alább lesz valami meleg a gyomrodban," Aztis mondják az ilyenre: „Gyorsabban jut aNaphoz, mini kenyérhez a házában." A Raj-navidéken ezt mondják a Napon sütké-rező emberre: „Elterült a Napon, hogy azsírja vastagodjon." A sovány emberre vi-szont az a mondás járja: „Átjárja a Nap".„Olyan sovány, hogy a Nap átvilágít rajta."Bár szólás nem őrzi, a hazai hagyomány-ban is él, hogy a Nap melege laktat. No-ha tudjuk, hogy ncrn csak a meleg ételtáplál, a legtöbb magyar cmber^lvárja,

SüI.I DEO GLÓRIA

hogy legalább egyszer napjában melegételhez jusson. Abban a kifejezésben, mi-szerint „hagyja, hogy a Nap (a meleg) min-den porcikáját átjárja", az erőgyűjtés vágyafogalmazódik meg. Nyilvánvaló, hogyazok a tréfás taiálós kérdések, melyek aNapot méze s köcsöghöz, zsíros bődön h őz,vajdarabhoz hasonlítják, részben abbóla hiedelemből fakadnak, hogy a Nap azélőlényeket közvetlenül is táplálja.

A tudomány igazolja a népi tapasz-talatot. Életműködésünk kettős vege-tatív idegrendszeri irányítás alatt áll. Aszimpatikus idegrendszeri tevékenység,mely ébrenléti állapotban, különösenpedig fény és meleg hatására aktivizá-lódik, egyebek közt gátolja az emésztő-nedv-kiválasztást és a bélmozgást,ennyiben tehát a Nap valóban csök-kenti az éhségérzctet. Emellett a fény ésa meleg lelkileg valóban elluscít; jó ér-telemben gyógyító hatással van a lelki,idegrendszeri panaszokra. (Az északinépek körében a sötétség okozta dep-resszió valóságos népbetegség. Svábföl-dön a rosszkedvű emberről ez a szólásjárja: „Nem látta még a Napot." A mogor-va természetű emberre mondják: „Min-dig borús a napja.") Nern utolsósorban aNapból jövő ibolyántúli sugarak segít-ségével tudja csak szervezetünk beépí-teni a nélkülözhetetlen D vitamint. Anapfény gyógyító hatását az orvostudo-mány régóta ismeri (helioterápia). Máraz ókoriak tudták, hogy a betegségbőllábadozó embernek jót tesz a napozás,A görög orvosok télen, tavasszal ésősszel különösen jav állták, de nyáron atúlzott hőség miatt csak a szórt fényiajánlották a pácienseiknek. Ma is meg-szívlelendő tanácsok ezek, tudományo-san megalapozottak, mégis összhang-

303

SOLI DEO GLÓRIA

bán vannak a mitologikus - példáulApol ló imul kapcsolatos - felfogással.

A napkeltének és napnyugtának tu-lajdonított különös jelentőséget is iga-zolta a tudomány. „Nappal az aktivitástfokozó, irányító szimpatikus idegrendszerműködése van túlsúlyban, éjszaka a regene-rálódást (...) meghatározó paraszimpatikusidegrendszer uralkodik. Aki rendszeresennappallá teszi az éjszakát és éjszakává a nap-palt (...) testi-lelki egyensúlyának f elhárulá-sával fizet érte, meri élettani-kozmikus rit-musán tett eröszakot.

Este és reggel átvált (...) a vegetatívidegrendszer szimpatikusról paraszimpa-tikus túlsúlyra és fordítva. A napkelte ésnapnyugta tehát igen jelentős időpont azember számára. (...) tudattalanul is érvé-nyesülhetnek és kapcsolódhatnak hozzá ősikultikus, lélektani képzetek. Valójában ahajnali időszak (...) a szellemi ébredés,éberség időszaka (...).

A keletiek tudták, tudják ezt. Ősi keletitapasztalat, hogy a koncentrációra, meditá-cióra a hajnali órák a legalkalmasabbak, alegértékesebb meditádós módszernek a nap-felkelte előtt elkezdett 'meditáció a Napról'gyakorlatot tartják, A beavatások iskoláinakszabályzata azt írja elő, hogy a tanítvány agyakorlat közepén tartson, amikor a Nap fé-lig a látóhatár fölé emelkedett. (...) A gya-korlat során a tanítvány szemét a kelő vagynyugvó Napra függeszti,

(...) a betegség lefolyásának is van nap-szakos ritmusa. A tünetek napszakok szerinterősebbek vagy gyengébbek, a gyógyszerek -a beadás idejétől függően - erősebben vagygyengébben hatnak. (...) a fájdalomérzés pél-dául délután 6 óráig növekszik, majd éjféliga legcsekélyebb." (i.m.: 49-50.)

Az orvosok előtt ismeretes, hogy a?,átmeneti időszakokra, őszre, tavaszra

(frontváltozásokra!), esti és hajnali órák-ra esik a legtöbb halál. Hajnalban pél-dául, az ébredést megelőző percekbenmegemelkedik a vérnyomásunk - a ve-getatív idegrendszeri átállítódás része-ként -, ami a szív- és érrendszeri beteg-ségekben szenvedőkre nézve állandó ve-szélytjelent. „Rendes" körülmények kö-zött a legtöbb szívhalál hajnalban kö-vetkezik be.

A sötétség és világosság közérzetünk-re, szervezetünkre gyakorolt hatása nem-csak a nap-, hanem az évszakok váltako-zását tekintve is jelentős. Télen, amikorlerövidülnek a nappalok, sokan panasz-kodnak depresszióra, bágyadtságra, alu-székonyságra. Azt is megfigyelték, hogyott, ahol kemény a tél, kevesebb gyer-mek fogan. A földrésznyi kiterjedésűészaki országokban, a skandináv álla-mokban, Oroszországban, jóval alacso-nyabb a népesség lélekszáma, rnintamekkorát a terület eltarthatna.

Tudományos magyarázat szerint aszemünkön behatoló fény nemcsak a lá-tást szolgálja, hanem az agy vezérlő köz-pontját, a hipotalamuszt is ingerli. A hi-potalamusz a test hormonális folyama-tainak nagy részét irányítja úgy, hogy afény mennyiségére vonatkozó informá-ciót (például a közelgő éjszakáról vagytélről) a tobozmirigybe továbbítja, s azennek megfelelően a mclatonin („sötét-szín") hormon közreműködésével át-állítja a szervezet óráját. Ennek hatásáraalszanak téli álmot, növesztenek télibundát az állatok, ami nemcsak vasta-gabb a nyárinál, hanem színében is iga-zodik az évszak színéhez.

Ha nem jut fény a szemen át az agy-központba, felborul a szervezet hor-monháztartása. A vakok körében gyak-

304

SOI.I DEO GLÓRIA

ran tapasztalható ez; így járnak azok is,akik nappal alszanak, és éjszaka érnek.A tobozmirigyet be lehet csapni, a nagy-városi fények már elég „napfényt" jelez-nek ahhoz, hogy megzavarják a mela-tonin termelődést. A Fényjelentőségétjelzi, hogy az enzimek és hormonok zö-me fényérzékeny.

Teljességgel pogány naptisztelet -lettek légyen mégoly ésszerű oka is - akeresztény országokban nem maradha-tott fenn, csak úgy, hogy összeolvadt abevett vallás gyakorlattal.

Több népszerű szentről, de magárólJézusról is tudni véltékajámborok, hogya napsugarai fogasnak használta. A legen-dák szerint Szent Notburga a sarlóját.Szent Goar a kalapácsát, a gyermek Jézuspedig a vizeskancsóját akasztotta napsugár-ra. E történetek nem csupán a Nap ere-jét példázzák, hanem hőseik életszentsé-gét is. A népi vallásosság legszebb példáiaz archaikus népi imádságok és vallásosnépénekek. Például azok, amelyekbenMária mint a Nap anyja jelenik meg:

„Aranyhajú Mária,rendítsd alább a napot,hozd estére a holdat,ahol a nap lenyugszik,Máriában elnyugszik-"

(ViKÁR BÉLA gyűjtése)

A pozsonyi német gyerekek körtán-cos naphfvogatója rokon ezzel a nép-énekkel:

„Miasszonyunk, tárd ki az ajtódat,Hadd lássuk meg a drága Napunkat.Hadd álljon el az eső,hadd alvadjon el a hői

Angyalok a kút mögötta drága Napot várják."

Az alábbi ének az Istenszülőt a Napotelnyelő és kiokádó Cet csillagképhez ha-sonlítja:

„Piros hajnal hasaggy megSzűz Mária nyugoggy meg!Mert úgy fekszel a bűnben.Mint czetha! a tengerben."

íme a Nap mint Krisztus teste:

„Úti piros szép hajnal.Úr tetőled szülétek,Nap tetőled keletek.Eleven ostya. Krisztus tes te..."

Ugyanaz másképpen:

„A kis Jézus aranyalma,Boldogságos Szűz az anyja."

Níigy íme a Megváltó a Nap aranyávalbearanyozva:

„Szent Világ Úrjézus KrisztusArán hajadval leeresztvel,Arán könyveidvei kicsordulva!,És arán szakálladval kitépvel..."

Ugyanő a Nap aranyának és Mars va-sának szembeállításában:

„Kitekinteknapkeletre,Ott látok egy szíp csillagotKívül aranyos, belül kegyelmes,Abba fekszik Krisztus urunk.

Térdig vérben könyökig könnyűbe,Előtte áll két pogány zsidóVasdárdákkal vesszőzik,Vasszegekkel szegezik,Vasostorral ostorozzák,.,"

(ERDÉLYI ZSUZSANNA gyűjtései)

305

SOLI DEO GLÓRIA

(A középkori Káíuűría-képeken Jézushóhérai marsi jelvényeket hordoznak, pél-dául halál jelű, Skorpió címeres zászlót.)

Az igazi napénekek, mint az idézettpéldák is, naptári időpontokhoz kötőd-nek. DÖMÖTÖR TEKLA például a Napot„rendítő" Mária énekét, vagy a vallásosszéllé mű Júlia, széf) leány balladát SzentIván napjához köti. A balladából kide-rül, hogy miért.

Az aranyhajú szűz jó reggel kimegya búzamezőbe búzavirágot szedni. Ahogy

„Föl isföltekinte a magas egekbe,Egy szép gyalog ösvény hát ottjődöget le.Azon ereszkedik f odor fehér bárány,A napot s a holdat szarva közölt hozván;A fényes csillagot a homlokán hozta,Két szép arany perecz, aj! a két szarvába!,Aj! a két oldalán két szép égő gyertya;Mennyi szőke szála, annyi csillag rajta."

A bárány Krisztus nevében jő, hogyJúliát az égi szüzek karába vigye, amimeg is történik:

„lúlia szép leány oda bevitelek,S a mennyország kulcsa kezébe adaték."

(ViKÁR BÉLA gyűjtése)

Sokak véleménye szerint az égi bá-rány, úgyis mint Krisztus állatjelképe, aKos csillagképet szimbolizálja, míg aszép leány a Szüzet, mely viszont Jézusanyjának és „szűzí jegyesé"-nek csillag-zata volt. A kapcsolódás többszörös.Egyfelől a Kos csillagkép akkor nyug-szik, „ereszkedik" le, amikor a Szűz föl-kel, vagyis „mennybe megy". Búzamezőközepéből, búzavirágszedés közben „vi-tetik" az égbe, annak megfelelően, hogy

az aratás Mária mennybemenetelénekünnepével ér véget. (A Szűzanyának is,a Szűz csillagképnek is kalász az egyikjele, az utóbbi Kalász nevű csillaga nyo-mán.) A Nap azután lép a Szűz havába(aiig. 24-én) - a ballada szövegezésében:Krisztus akkor találkozik Júliával -,amikor Mária is a mennybe ment {Bol-dogasszony napján, aug. 15-én). Más-felől, a Kos lenyugvása és a Szöz fölke-lése korszakjelző metafora is. Az előbbia Kos korszak végét, az utóbbi a Halakkorszakának a kezdetét jelzi, amikor azőszi napéjegyenlőség égi kapuja már aSzűz csillagképben tárul fel. A balladá-ban ezért bízzák Júliára a mennyország(egyik) kulcsát. (A másikat a néphagyo-mány szerint is a Halak apostoli ura,Szent Péter őrzi.)

A ballada mintájául pogány mítoszszolgál, Perszephoné elrablásának törté-nete. Iterszephoné a learatott és elvetettgabona, valamint a Szűz csillagkép (aKalász csillag) megszemélyesítője volt,és amint mesélik, épp virágot szedett,amikor megnyílt a „föld kapuja", és Ha-dész, az alvilág ura kocsiján előrobogott,hogy a „Leány"-t királynénak birodal-mába vigye.

Miért i l l ik akkor a ballada éppenSzent Ivánhoz? Szent Iván napja, a nyá-ri napforduló ünnepe (jún. 24.) félútraesik mind a tavasz- és az őszponttól,mind pedig a Kos havának kimenetelé-től (ápr. 20.) és a Szűz havának bejöve-telétől (aug. 24.). Hogy úgy mondjam,innét, ekkor lehet egy napon a leg-

jobban látni a balladában szereplő kétcsillagképet. Azon kívül még az aratásigis van néhány nap; áll még a búza, vanbúzavirág, lehet szedni.

306

Az ünnepekfény szimbolika] a

Mint a napénekck, minden Naphozfűződő népi hiedelem, szokás, akár val-lásos, akár nem, a naptárhoz kapcsoló-dik. És megfordítva, a fény változásánakéves ritmusához igazodik a „munkák ésnapok" rendje. A főbb ünnepek jelzik anaptárban az évszakokat és a naptárifordulópontokat, jelesebb szentek nevenapja a csillagászati hónapok kezdetét,és jellemző, hogy az „Úr ünnepei", ahogya katolikus egyház nevezi azokat a fon-tos ünnepeket, amelyeken Jézus életé-nek főbb állomásairól emlékezünk meg,szintén a napjárás fordulóinak a köze-lébe esnek. Az Úr ünnepei a következők:Karácsony, Vízkereszt - téli napforduló;Gyertyaszentelő (Urunk bemutatása) -tavaszkezdet; Gyümölcsoltó (Urunk szü-letésének hírül adása), Húsvét - tavasz-pont; Áldozócsütörtök (Urunk menny-bemenetele) - nyárkezdet; Űrnapja, Jé-zus Szíve ünnepe - nyári napforduló;Urunk színeváltozása - őszkezdet; SzentKereszt f el magasztala s a - őszpont,Krisztus Király ünnepe - télkezdet. Úrünnepe természetesen a „Nap napja": va-sárnap.

Az ősi, de íiz egyházak által is meg-tűrt, legföljebb átkeresztelt rítusok szen-telményei a Nap elemeiből, vagy ahogykeleten mondják, ágensei közül kerül-nek ki. A fa (leveles ág), a víz és a tűzegykor minden ünnepnek nélkülözhe-tetlen kelléke, szentelménye volt. A tü-zek ünnep előtti kioltása, szertartásosújra gyújtása, a tűzszentelés, a szentláng őrzése a következő ünnepig; az év-szaki örömtüzek és a többi parazsas, lán-gos népszokás elsősorban a tűz égi for-

SOLI DEO GLÓRIA

rásának, a Napnak szólt, a Napot táp-lálta, az ő erejét volt hívatva gyarapítania világ minden részén.

Az egyházi ünnepeknek is elmarad-hatatlan kelléke a tűz, mely ott pislákolörökmécs formájában minden katolikusoltár felett, amelynek Szentségtartójá-ban az Öl tár iszentség jelen van, ott vilá-gol a gyertyák lángjában (újabban vil-lanykörték fényében). Agyertya mint azégi szövetnek földi mása Krisztust,Krisztus világosságát jelképezi, de aKrisztust váró éberségnek, a hitnek, afeltámadásnak és az „örök világosság-nak" is jelképe a korai középkor óta.Mind az örökmécs, mind a gyertya po-gány rítusok kelléke volt eredetileg. Azörökmécs Vesta római oltárán lobogotteredetileg, gyertyát pedig már a keresz-ténység előtti időkben is gyújtottak pél-dául a halottak sírján, és pogány eredetűa gyertyaszentelői tavaszkezdő gyertya skörmenet. Az egyház kezdetben vonako-dott is a gyertya alkalmazásától.

Karácsony-Újév- VízkeresztA karácsonyi tizenketted köztudottan

az újjászülető Fény téli napfordulóhozkapcsolódó ünnepe. A karácsonyfagyertyái, a fa tetején ragyogó csillag, aJézus szalmajászolát olykor helyettesítőmandoria maglikért beszélő jelképek.Szláv származású karácsony szavunkeredeti jelentését („átlépő") a napfor-dulóra vonatkoztathatták. Lévén ez azév legsötétebb időszaka, használták aszót „pusztulás", „halál", „végóra", „go-nosz szellem" jelentésben is. (Karácsonyéjszakája a lélekjárás ideje!) A népi val-lásosságbanjézus szó szerint a „Világ Vi-lágossága." a legutóbbi időkig. A csíki fe-rences KAjONi JÁNOS (1629-1687) Há-

307

SOLI DEO GLÓRIA

romkirályok ünnepére ez éneket szer-zetté:

„Oh 'lelkünket ébresztő új csillag, kiez nap tárnádat.

Kinek fénye ez világot mindszéjjel, el, bejára.

Ez világnak setétségit eloszoltatá."

Egy karácsonyi pásztormisébe, az/4g-nus Dei után beiktatott XVIII. századibetlehemes-ének Jézust a farkasűzdpásztor napistenhez, Apollónhoz ha-sonlítja.

„Istennek báránya,Egeknek adománya,Juhoknak jó telet,Adjál sűrű tejei.Farkasoktul tartsd meg,Bárányokkal áldd meg..."

(PÁSZTOR LAJOS gyűjtése)

Gyergyóban így énekelnek a Kisded-hez:

„Óh Atyának öröme,Óh anyának szerelme,Óh anyád Atyja aludj,Óh anyád f iá aludj,Óh napfény, élet, óh édes Jézus,Óh édes Jézus."

(KovÁcs JÓZSEF gyűjtése)

Dél-AlföldrŐl való ez a karácsonyikanta részlet:

„Világosítsa meg az Úr az én házamat,Ragyogó fáklákkal rakja udvaromat,Piros hajnal után hozza föl napomat,Hadd láthassam én is az én

Krisztusomat."(BÁLINT SÁNDOR gyűjtése)

BÁUNT SÁNDOR írja a falusi karácso-nyok szokásai között, hogy a tűznek

„egész éjszaka világítania kell, ha mindenkielment is az éjféli misére. (...)A szőregigaz-da régebben karácsony éjszakáján tüzetgyújtott, és átvezette rajta a lovát, hogy majdne legyen ijedős." (BÁLINT 1989: 60.)

Alpesi völgyekben, ahová télen hete-kig nem síit be a Nap, ünneppel köszön-tötték visszatértét. Századunk elején asvájci Engadine egyes falvaiban gömbö-lyű fánkot kínáltak neki kerek tálcán áldozatiétekül. Felmásztak a falu feletti csúcsra, hogyköszönthessék, vagy pedig január végén,amikor mára völgyekbe is bekukkantott, kü-lön istentiszteletet tartottak ebből az alka-lomból, amit lakoma és mulatság követett,illően a farsangi időszakhoz. Dél-TirolbanHáromkirályok ünnepén ma is felajánlanakneki friss tejet, tejszint és fekete kenyeret,mint mondják „hogy ne érezzék magukatfeszélyezve az új Nap előtt". Villnössben(Tirol) egy emberöltővel ezelőtt mégfel-mentek a háztetőkre köszöntem a visszatértNapot. A weissenbachiak népviseletbe Öl-töztek, és kezükben az áldozati tejes edénnyela kelő Nap felé indultak. Latzfonsban addigvártak az ünnepi lakomával, amíg a napsu-gár meg nem csókolta az asztalra helyezettsültet. Oberolangban a gyerekek egy Mia-tyánkkal szentelték meg a fontos napot. Hin-terlüsenben mákos fánkot sütöttek Fábián-és Sebestyén-napkor (jan. 20.), de addignem nyúltak a süteményhez, amíg a Nap ismeg nem „sütötte". Hinterlüsenben 1930-ig minden évben kecskét öltek a Nap vissza-tértének, Bak havának végén esedékes nap-ján, és közösen fogyasztották el ennek örö-mére.

Gyertyaszentelő-farsangHegyek közé szorult mélyebb völ-

gyekben a Nap csak később. Gyertya-szentelő (febr. 2.) táján válik ismét látha-

308

tóvá, az ott lakók össze is kapcsolják akét ünnepet. Tirolban az a gyertyaszen-telői szokás járta, hogy a Napnak aján-dékul friss tejet és „napmazsolát" tettekaz ablakpárkányra. Pár th én énben (Vor-arlberg), amikor a Nap először tűzött aszobába, a gyerekek letérdeltek, és ígyimádkoztak:

„Légy üdvöz, dicsőség hírnöke,Úgy jössz mint Isten küldötte.Világosíts meg minket a Végitélet napján.Úgy, ahogy ma is világítasz nekünk."

A Ve s te rá len-szigete só p őr t (Észak-Norvégia) lakói körében hasonló szoká-sok élnek. Amikor hosszú távollét után- ezt a vidéket télen hetekig éjszaka bo-rítja -, Gyertyaszentelő táján egy meg-határozott időpontban először jelenikmeg a Nap, már türelmetlenül várják. Aház asszonya egy darab vajat ajánl fel a„napisten''-nek (az adat közlője neveziígyl), majd bekenik vele a ház falait, első-sorban a nappaliét, ahová beárad a fény, Aszokást azzal magyarázzák, hogy ha aNap vajat kap ezen a napon, kegyes és sze-retetreméltó lesz egész éven át. Mást is kí-nálnak neki vajon kívül (kolbászt, frissenfüstölt húst), de a „vajáldozat" egykor Nor-végia-szerte elterjedt szokás volt. Ezekrőla szokásokról Napra vonatkozó bolgártalálós kérdésekjutnak az ember eszébe:

„Egy csepp méz a széles vil4g felett. Mi az?"„Van egy zsíros bődön, amelyik az egészföldet jóllakatja, Mi az?"„Egy darab vaj a harangon, ésaz egész világ vajas. Mi az?"

A tej, tejszín, vaj, a gömbölyű sajt -általában a tej termék, mint áldozati ele-del, a többinél mély értelmű bb szerepet

SOLI DEO GLÓRIA

játszik a napkultuszban. Keresztény kö-zegben kézenfekvő a magyarázata. ANap újév utáni visszatérte északon, és ahegyek közé szorult völgyekben a csecs-szopó Kisded és a gyermekágyas Ma-donna tiszteletének naptári idejére esik,Karácsony, Gyertyaszentelő és a „kebles"Szent Ágota napja (febr. 5.) közé. A febr.2-án ünnepek szoptató Madonnánakészakon pogány előképe is van az írekáttal keresztény szentté avatott Brighidistennő személyében (febr. 2. ír SzentBrigitta napja), akit a Nap anyjakénttiszteltek eredetileg, s a keresztény kor-ban a szülés (elles) patrónusa lett, s le-gendája szerint ő bábáskodott a kis Jézusszülelésénél. A február 6-án (a téli nap-forduló és a tavaszpont közt épp félidő-ben) ünnepeit Szent Dorottya is a szülőnők védnöke volt, s a juhászok úgy tar-tották, hogy ha a neve napján bőségesenhull az égiáldás, a juhoknak is lesz teje bő-ven (a juhok február elején ellenek). Azolümposziak közül a Héraklészt szop-tató Héra anya vigyázta ezt az időszakot:a Vízöntő hónapot.

A „tejszimbolika" tartalmához tarto-zik, hogy a Napot a tejútanya szüli télen.(A magyar táltosnak, a Naptól származószibériai sámánok nyugatra vetődött ro-konának a tej volt előírásos tápláléka.)

Gyertyaszentelő a pogány múltbantavaszkezdő tűzünnep volt (keka Im-bolc), időpontja a téli napforduló és atavaszi napéj egyenlőség közti negyed-évet felezi. (Brighid-Brigitta, akinekkegyhelyén nem aludhatott ki a szentláng soha, a tűz, a tűzhely és a kovácso-lás védnöke is volt.) Az ünnep tüzes szo-kásai gyertyaszenteléssé szelídültek akeresztény korban. Szentelt gyertyával„balázsolnak" másnap, (Szent Balázs

309

SOLI DEO GLÓRIA

napja húshagyó legkorábbi időpontja.)Hamvazószerdára pedig, amikor a tejetjelképező bábu, szemét, tavalyi lom köréa fákról és a szőlőről lemetszett gallyak-ból és venyigékből rakott máglyák el-hamvadtak, hamvazkodnak a katoliku-sok (az előző évi Virág vasárnapkor meg-szentelt barka hamujával).

Gyertyaszentelő „Napos" hiedelem-világában a mágikus 40-es számnak isjelentősége van. Karácsony és Gyertya-szentelő között 40 nap telik el, és mintmár a bizánci PKOKOI'IOSZ (6. sz.) írja agótok kapcsán^ hadjáratokról című mun-kájában: Thulén (a Föld legészakibblakott szigeteit nevezték így) illetve Észak-Skandináviában a Nap télen 40 napig vantávol, és nyáron 40 napig nem nyugszik le.

Egy gyertyaszentelői orosz népénekígy kérdezősködik a Nap tói:

„Láttad-e, Nap, Baba ]agát,Baba }agát, a téli banyátHaragosan hátrálni a tavasz elől?Újra elfogjon!, zsákjában a fagy;Kirázza a földre, de sietve itthagy.Ha megpillantja a Napfivéréi, a tavaszt."

(BabaJaga a mitikus nőstény tólsár-kányok kései utóda a néphitben.)

Vannak szokások, köztük „tüzespraktikák", melyekkel találkozni lehetaz év szinte mindegyik napfordulati ün-nepén. Ilyen a tüzes kerekek leguritásadomb tetejéről, tüzes karikák, Napot jel-képező koroftgak égre hajigálása és hason-lók böjt kezdetén, Húsvétkor, Szent Györgynapján (ápr. 24.), Pünkösdkor és SzentIván-nap előestéjén. Böjt első vasárnapján,amit egyes német vidékeken „Szikravasár-nap"-nak (Funkensonntag) hívnak, négy-

szögű tárcsákat dobálnak a levegőbe (l.négyszögre rakott szent-iváni tűz), fák-lyákat gyújtanak, égő hordókat gurigat-nak, hosszú pálcára tűzött tüzes fakoron-gokat forgatnak maguk körül, a földhözcsapdosva, ami hatalmas szikraesőt tá-maszt.

Nem mindenki tartja napjelképek-nek ezeket, de hát mi mások lehetné-nek? Szerintem a tüzes kerék, hordó le-guritása a hegyről Szíszüphoszra „emlé-kezik", akinek hegycsúcsra felgörgetettnapszikiája minden este alágördül a túl-oldalon. Hogy a mítosz más ajkú népszáján is tovább élhet, arra ez a csángóhiedelem a bizonyíték; „Ki fotót lop, kellvigye a másvilágon a Kálvária-hegyre, smindig gurui vissza, mindig kell felvenni,annak vége nincs soha." (Somoska, BOS-NYÁK SÁNDOR gyűjtése)

A napfordulati szokásokat nem fel-tétlenül az adott napon tartották meg. Azegyház által szentesített ünnepi rendnekmegfelelően áttették a legközelebbi va-sárnapra (az ünnep nyolcadán belül),vagy az ősi latin illetve zsidó mintát kö-vetve a legközelebbi holdtöltéhez igazí-tották. (A holdjárást a mozgóünnepek -a húsvétszámítás - tekintetében vette fi-gyelembe a keresztény időszámítás. Gon-dolom, Húsvétot és Pünkösdöt ugyan-csak a Holdra való tekintettel egészítetteki a hétfői és nem a szombati nappalkettős ünneppé az egyház. A szombat arégi keresztény felfogás szerint több ok-ból is szerencsétlen napnak minősült - eza nap, amelyen Jézus teste a sírban nyu-godott -, a hétfő viszont a Hokié, a Napikertestvéréé és harcostársáé; a kettős ün-nep szerencsés voltát a két égitest jóté-kony hatása csak megduplázta.)

310

SOLI DliO ÜI-ORIA

Benedek-nap, HúsvétSzent Benedeket a tavaszi napéj-

egyenlőség napján, március 21-én ün-neplik a katolikusok. Ez a nap egyéb-ként Nagyszombat legkorábbi időpont-ja. Ez magyarázhatja Benedek sűrű em-legetését a „Fájdalmak Férfiához" szólónépi imádságokban:

„Szent Benedeknek úrházaaz én házamnak vasajtaja,Tomgyén az ablakaAnnak négy sarkán négy szép őrző

angyal van,Közepibe zohárszék,Abba Krisztus urunk térdig vérbe,Könyökig könnybe..,"

Ugyanez Szent Benedek nélkül, deNappal:

„Igazhitben BoldogasszonyKelet felöl tekint a Nap,Ott látta az ő szent fiátTérdig vérbe, könyékíg könnybe,.."

Ugyanez a húsvéti tinnepkürbe illesz-kedve:

„Törüld ki arany szál hajadat szentszemedből,

Tekints föl a Hajnal hegyre.Ott meglátod szent f iádatTérdig vérbe, stb..."

(ERDÉLYI ZSUZSANNA gyűjtése)

Az ima a fésülködő Máriához szól; anéphit szerint akkor „lopták" el tSleafiát,amikor Nagycsütörtökön épp fésülködött,vagyis kibontott hajától nem látott,

Jézus nagyszombati feltámadásanyomán keletkezhetett az a német hie-delem, mely szerint a Nap mindenszombaton kisüt legalább egy pillanatra,

legyen amúgy bármilyen rossz idő. És-pedig azért, mert péntekenként a Szűza-nya leszáll a ptirgatóriumba, ahol a szegénybűnös lelkek elébe járulnak, csókolgatják,könnyeikkel áztatjákköpenye szegélyét, amitaztán másnap a Napnak kell megszárítania.Magyar változatban Mária - előre látvánfin szenvedéseit ~ sírva, saját könnyeibenmossa ki a kis Jézus ruhácskáit, s kéri a.Napot, süssön ki, szárítsa meg a. ruhát ésszárítsa fel azSkönnyeit is. A Nap úgy tesz:

„E szép nap emiékire,a szülék örömire,ó ti sok ruhátlan árvák,nincsen szombat, hogy ne látnáka Nap sttgárját."

(Lészped, BOSNYÁK SÁNDOR gyűjtése)

A naptár szerint ideülik az immárgyerekdalocskává „leszállt" naphívogatóvarázsszöveg:

„Süssfel, nap,fényes nap.Kertek alatt a kis bárány majd megfagy.Süss ki, meleg, ház alá,bújj be, hideg, föld alá!"

A mondó kát kora tavasszal illett éne-kelni a gyerekeknek akkor, amikor vankis bárány, és amikor a Nap az „égi bá-rány", azaz a Kos havába lépett, és ami-kor a zsákos szentek, a sor végén Bene-dekkel, a meleget még nem hozták meg.A naphívogató egy változatában kislibá-kat fenyeget a fagyhalál („Kertek alatt kís-IMim..."), de ez a kép is illik az időszak-hoz. Ekkor húznak vissza délről a vadlu-dak, és ennek a képnek a párhuzamátőrzi az uráli lúdmítosz. A lúd alakbanjáró Arany fejedelem (a Nap) tavasszalfelébred téli álmából, megpillantja azégen délről visszatérő lúdfeleségét, aki

SOLI DEO GLÓRIA

elsírja neki, hogy „Dél leánya, aranyos nő"két kis libájukat a téli hidegben lesöpör-te az öléből, ezért azok megfagytak. (Vő.a febr. 24-i Mátyás-napkor tojt lúdto-jásra vonatkozó hiedelmekkel.) Jellem-ző egyébként, hogy meleget kérve aNaptól, e versikék épp didergő napálla-tokra hivatkoznak.)

Ha szétnézünk a nemzetközi folklór-ban a „Süssfel, Nap..."jellegű naphívo-gatokát mindenütt a gyermekmondókákközött találjuk.

A svájci német gyerekek így énekel-nek:

„Napocska, Napocska, jöjj vissza.Homály, homály, oszolj el!"

Az északnémetek meg így:

„Drága, drága Nap,Vaj a hordában,Liszt meg a zsákban!Nyisd ki az ég kapuját.És mutasd meg magad!"

A tavaszváró dalocskák kifejező ké-pei szemlátomást mitopoétikus ihletésű-ék. Svájci gyermekversben:

„Oltsd Jel, Nap, l Arany fótiadat!Ne lógasd, eső,/Hosszú orrodat!"

Gyermekszájra valók ma már a talá-lóskérdések is:

„Vízbe esik, nem csobban, Mi az?"

Hát mi is lehetne? A Nap, természe-tesen. A Nap mindig hálás témája volt atalálós kérdéseknek, fireichenaui kézirat-ból (10. sz.) való latin nyelvű versezetegyike a legrégebbieknek:

„A madár tollatlan repült,És egy csupasz faágra ült.Lábatlan ember arra ment,

Kezetlen felmászott, s megpihent.Tüzetlen sütötte meg a madarat,Szájatlan megette, egy csöpp se maradt. "

•jEAEq c BÖzsEApSaoi de^ e is^ifo

A találós kérdések tárgya a témán be-lül is változatos:

„Tüzes serpenyő befűti az egész világot.Mi az?"

„Áthatol tövisbokron, mégsem szúrjameg magát. "

Lehet paradoxon: „Nincsen lába, még-is mozog. " „A vízen jár, de nem lesz vizes. "(Mint Jézus Krisztus!) Elhangozhat elsőszemélyben, mint ebben az angol gyer-mekdalban:

„Az óceánon keresztüüépek,És kiiszom a tenger vizét.Világot gyújtok sok népnek,S odaadón leszek tiéd. "

\feliet mintát a vidéki életből, mint ekét bolgár példa: „Kövér sárga macska afákon mászkál, és soha nem fog egeret."„Foltos kutya ül az akol tetején; afarka belóga juhok közé." (Emlékezzünk a nap-pász-toristenrel) Egy francia versike arra kér-dez rá, ki az, aki összetöri a jeget (az„egy éjszakára készült hidat"). Szerepelegyütt a Holddal és a széllel:

„Ketten jönnek, szó nem hallik,S a hidat bizony összetörik. "

Az egyiket látod, de nem hallod,A másikat hallod, de nem látod. "

(Vő. a magyar közmondással: „A Nap-nak szemei, az éjszakának fülei vannak. ")

312

A szoláris mítoszok a tanúi, hogy atalálós kérdés egykor néni gyerekjátékvolt. Sámson találós kérdéssel kerekedik fe-lül vetélytársain, Oidipusz a szfinx találóskérdéseit megválaszolva szabadítja meg szü-lővárosát a szörnytől. Az Eddában Thor(Tőr), az égi tííz isteni őre és Alvísz, a törpetalálós kérdéseket adnak föl egymásnak, ígymérik össze eszüket. Thor egyebek közt a Napneveit kérdezi. Alvísz ezt válaszolja:

„Embereknél a neve nap,isteneknél izzó fény,törpéknél Dvalin-dcrmesztő,óriásoknál ózontűz,álfoknál Állandó,azoknál Áradó."

Alvüz-ének 16.

(Dvalin törpenév. A hiedelem szerinta törpék nem állhatják a Napot.)

Egy kifejezetten mitologikus találóskérdés Indiából: „heten vannak az egyke-rekv.be fogva, de csak egy ló húzza, melynekhét neve van. A kerék halhatatlan, nem pi-hen. Minden, ami él, rajta ül, három ten-gelyevan," Megfejtés: A Nap. (Szúrja ko-csiját egy 7 fejű ló húzza. A 3 tengelynapsugárjelkép; az év 3 termékeny, nap-sütötte évszakára utal.)

A népi ídőjóslásnak is külön „irodal-ma" van. Az orosz ember, ha kis felhőcs-kéket lát a Nap körűi, azt mondja: „Kesz-tyűt húz a Nap, nincs messze a fagy." Fran-cia versike a január 22-i Vince napra: „HaNap süti Szent Vincét, szőlő lepi a venyigét."

Német versike az elhúzódó télről:

„Ha a macska februárbankifekszik a Napra,márciusban visszabújika meleg káli/kalapra."

SOLI DliO GLÓRIA

A szeszélyes áprilisi időjárást verselimeg ez a jól ismert kétsoros:

„Esik az eső, süt a Nap,Ördög veri a feleségét."

A szólást mindenütt ismerik a vilá-gon, az angolok ugyané formában, má-sok másképp, de a téma rendszerint es-küvő, szerelmi aktus, ami a napsütés ésaz eső elegyét fejezi ki. Holtak, az ör-dög, boszorkány, égi kiválasztottak, álla-tok házassága; de mivel ellentétes jelen-ségek vegyüléséről van szó, a nász cíva-kodásba, veszekedésbe torkollik, íme:

„Az Ördög házasodik" (Franciaország,Olaszország, Jugoszlávia), „Elveszi azÖrdög a lányát feleségül", „Sír az ördög",„Az ördög vajat csinál", „Agynak esett azördög felesége" (Észtország), „Az ördöglármázik" (Fülöp-szigetek, Románia),„Ünnep van a pokolban" (Hollandia),„Isznak a pokolban, esküvő lehet" (Finn-ország), „A halottak lakodalmat csapnak"(Lappföld). „A boszorkány vajat köpül"(Írország, Svédország), „Bekötik a boszor-kányokfejét" (Ibériai félsziget), „A bo-szorkány férjhez megy" (Argentína), „Is-ten gyermekei mulatnak, az ördög (Troli)gyermekei sírnak" (Észtország), „A víz-befúltak a ruháikat szárítgatják" (Lengyel-ország, Skandinávia). „A róka a lakodal-mát üli" (Brazília, Finnország, Japán),„A nőstényfarkas megadja magát" (Török-ország, Mexikó).

MATTI Kuusi, finn kutató vagy 3000liasonló szólás alapján úgy véli, hogy arégiek a napsütés és az eső egyidejűsé-gét „menny és pokol" összevegyülése-Icént fogták fel. így kerülhetett az Euró-pában hol ördögi, hol napállat róka is aképbe, amit Kínában boszorkánynak,Japánban viszont gabonaszellemnek

313

SOU DEO GLÓRIA

képzeltek, és az egér is (amitői a róka agabonát védelme/.!, és ami az antik mi-tológiában Apollón ellensége). Példáulebben a versikében;

„SütaNap, az eső csepereg,Lagziba'vannak az egerek."

Kuusi vég következe te s e az, hogy azesőáztatta napsütés ilyetén ábrázolása azárja hódítás előtti Indiából ered, legké-sőbb a Kr, e. 2. évezredből. Értelmezéseszerint India őslakói az esőt eredetilega Napot megtestesítő sakál- vagy róka-szellem földre hulló spermájának fogtákfel, a napsütés és az eső elegyét a tőidetmegtermékenyítő aktusnak (erre utal azesküvő, nász, köpülés = kopuláció sűrűemlegetése). Napsugár és eső, mintmennyből és pokolból jövő adománycsak később vált szét a gondolkodásban;ezt tükrözi a szólásban a házasság meg-romlása. Kuusi szerint tehát a metaforaIndiából indult hódító útjára, jutott elKínába és Japánba, illetőleg a makedónhódítás, később pedig a muzulmán ter-jeszkedés révén Európába, ahonnét aspanyol és portugál gyarmatosítók vit-ték az Újvilágba. A napállat róka ördög-gé fajulása nyomon követhető a mesék-ben is (vő. például a félig napisteni„aranyhajú ördög" alakjával).

Szóljunk Húsvét megszentelt és meg-tűrt tüzes szokásairól is. Vasárnapra vir-radóra szentelt tűzről (Jeruzsálemben, aSzent Sírban gyűjtőit lángról) gyújtanaknagy méretű díszes gyertyát, azzal kö-szöntve Krisztus feltámadását, a visszatértVilágosságot, és a húsvéti gyertya szentlángjáról gyújtották meg az óegyházban azújonnan megkereszteltek gyertyáját is. (Azelső századokban a húsvéti ünnepkörben ke-

reszteltek.) A kereszteléskor ma is e szavak-ka! nyújtja át a pap a keresztelési gyertyát aszülőknek vagy a keresztszülőknek: „Vegyé-tek Krisztus világosságát. Rátok van bízvaa világosság: a hit és a kegyelem fénye, óvjá-tok gondosan, hogy gyermeketek a. világosságfiaként járja az élei útját."

A húsvéti tűzgyújtás népi formáinakhazai változatai közt BÁLIM' SAN DOH gyűj-téséből tallózom. A Baranya megyeiHosszúhetény lakói Húsvét éjszakáján aZengő-hegy tetején raktak tüzet, s várták mel-lette f űtözve a naptámadatot. A muraközivend pásztorok is Nagyszombat éjjel gyúj-tottak tüzet - hajdanában nyilván szenteltparázzsal -, és virradat előtt a tűzhöz haj-tották a jószágot. (Mint a szőregi gazda alovát Karácsonykon Egyébként e SzentGyörgy-naphoz is kapcsolódó szokásnakszintén nagy pogány - római, keltamúltja van.)

A szentelni való tüzet eleink sokféle-képpen készítették. Csiholták a virágva-sárnap szentelt barkán, meggyújthatták azugyancsak virágvasárnapi zöldággal. De voltmás módja is. Régentefalvainkban máglyákégtek Nagyszombaton, amit az ünnepi gyászjeléül korhadt temetői fakeresztekből és a há-zaknál talált „semmirekellő" famaradékbólraktak. (Ez a máglya szolgált a Pilátus- vagy]údás-bábu elégetéséhez.) Amikor már lobo-gott a tűz, a pap szentelt vízzel hintette meg(a fakercszt, fahulladék a halált, a víz ésa tűz a keresztséében való föltámadástjelképezi). Erről az immár szent tűzről gyúj-tották meg a húsvéti gyertyát, a Nagycsü-törtökön kioltott örökmécsest, s vitték meg-szentelt parazsát házról házra, ahol azzalgyújtottak be a második napja hideg tűzhe-lyen. E szent tűzön sütötték, f űzték-szenteltvízben! - a szintén szcntelésre váró húsvétiételeket: a kalácsot, sonkát, píros tojást.

314

SOLI DEO <;LORIAMájus l . - PünkösdMájus 1-je, Utunk mennybemenete-

lének, Ál dozóc süt öltöknek a legkorábbiidőpontja, szintén ősi kelta tűzünnep, anyár első napja volt (Beltane), mely a ta-vaszpont és a nyári napforduló közti év-negyedet fele/.í. Az időszak dátumhozkötött ünnepei közül Flórián neve napja(máj. 4.) érdemes a figyelmünkre, mivelaz egykori tűzünnepre emlékeztető ha-gyományok e naphoz kapcsolódnak;szentünk is az időpont miatt lett a tűz-oltók patrónusa.

„A század elején még sok göcseji falubanezen a napon nem raktak tüzet (..,), Másholmeg ősi módon szokták épp ezen a naponéleszteni. Reggel napkölte előtt valamelyéiöfa vastagabb, szárazabb ágán át köteletdobtak, és azt két végénél fogva két emberaddig húzogatta, amíg lángot nem vetett. Azegész falu erről gyújtott aztán tüzet,"(BÁLINT 1977: L 354.) Fontos, hogy azúj tűz élőfa dörzsölésével keljen életre, sfontos az időpont is; a tűz fellobbanásáta napkeltéhez időzítették.

Píros Pünkösd aztán igazi nagy tűz-ünnep, már csak tartalma miatt is, a „pi-ros" is ezt jelzi. A régi szegedi pünkös-dölö ének csak versbe szedi, amit aSzentirásban olvashatunk, hogyan szállt enapon a Sávuótot ünnepelni egybegyHItapostolokra a Szentlélek:

„Tüzes nyelveknek szállásaÚgy mint szeleknek zúgásaLeszállóit az ő fejekreNagy hirtelenséggel. "

gyűjtése)

A tüzes nyelveket égő kanócok jelké-pezték, amiket a pünkösdi nagymisén a„lőjj, Szentlélek Úristen " (Vént, Sartcte Spi-ritus) kezdetű pünkösdi szekvencia felhang-

zásakor dobáltak a hívek közé a templom kar-zatáról.

Tüzes ünnep Pünkösd előzménye,az aratást lezáró zsidó Sávúót is. A zsi-dók egykor arra emlékeztek e „tüzes"ünnepnapon, hogy Isten a Szinaj-he-gyen a Törvény lángbetűit égette Mózeskő tábláiba. Másnapján ma is ISOgijertyátgyújtanak a zsoltárok száma szerint, észsoltárokat énekelnek a zsinagógákban.Újabb kori hagyomány szerint a gyer-tyafénnyel és zsoltárénekléssel már nem„Tóránk ideajándékozásá"-r& emlékeznek azsidók, hanem Dávid királyra, aki Sávú-ót napján halt meg.

Pünkösd a néphagyományban a Napünnepe is. A csíksomlyói Pünkösd népirituáléjának legfontosabb részeként abúcsűjárók ma is egész éjjel virrasZtanakés imádkoznak a hegyoldalban, abban areményben, hogy a kelő Napban meg-pillanthatják a Szentleiket. RÖHKICH ahely megjelölése nélkül írja, hogy „szá-mos legendában a Nap az 'ég ablaka'. A NapIsten szeme is, vagy: megláthatjuk benneIsién képmását." (Amint kinéz tüzes ab-lakon? RÖHRICH 1973: 104.) Ezért bá-mulnak a vakító Napba az Istent, igaz-ságot, életszentséget kereső hinduk, tud-ván tudva, hogy bele vaku Ihatnak a meg-világosodásba. Lehet, hogy Jahvét is aNapban vélték megpillantani az ószö-vetségi zsidók. Ettől óvta volna IstenMózest, amikor ezt mondta: „Orcámat(...) nem láthatod; mert nem láthat engem,ember, élvén" (Kiv 33,20)?

Ismeretes, hogy bizonyos gyermek-játékok (p!, a hidas-játék) a május 1-jeés a Pünkösd közötti időszak jellegzetesjátékai voltak. Erre ma már jobbára csaka szövegek utalásaiból, például SzentErzsébet gyakori emlegetéséből követ-

315

SOLI DEO GLÓRIA

keztethetünk. Erzsébet mint „pünkösdikirályné" egyaránt főszereplője volt a já-tékoknak és a pünkösdi énekeknek,Pünkösd napján avatták ugyanis szentté.

A játékokban jelképes formában aNap is megjelenik. Ő a várkör-járás ne-vű játék „Fehérvári kapitány''-^, a Len-gyel László-játékban aranyhíd vámja-ként emlegetett hordó bor vagy arany-alma. A népmesék Borsszemvitéz nap-hérosza jut eszembe a játék „borsos kapi-tány "-áról:

„Új vár, fényes vár / borsos kapitány,Leszek bátor, jó vitéz, /hídon megyek át!"

Szent Vidtol Szent IvánigSzent Vid, mint azt már korábban ki-

mutattam, a balti szlávok nyári napfor-dulókor ünnepek napistene: Szventovítvolt eredetileg, és „megkeresztelése" ál-tal lett az egyház szentjévé. Neve napjáta latin hagyomány szellemében tettékjúnius 15-ére, a hónap idusa (13-a) és anapforduló (21-e) közé. (Az Idus aholdtölte napja volt a római naptárak-ban. A rómaiak a fontosabb ünnepekete nap és a csillagászati hónaphatár közéeső hét napjaira tették.) Vid attribútumaa Nap madara, a kakas volt, és legen-dája szerint tüxes kazánban szenvedettvértanúságot. BÁLINT SÁNDOR közli a her-cegszántói sokácok (Bács-Kiskun megye)Szent Vidhez szóló imáját, íme egy „tü-zes" részlete:

„Ó te drágalátos Szentség,Belőled a szikra essék,

Az igazi napfordulati ünnep perszeSzent Iván napja (jún. 24.). A Szent Iván-napi tűzgyújtás, tűzugratás, fáklyagyúj-

tás, tűzcsóuálás, tüzes karikák magasba ha-jigálása mind analógiás mágia volt első-sorban. Az volt a céljuk, hogy rávegyéka Napot, mindig olyan magasra „ugor-jék", mint e napon. Az ilyenkor szokásos„ugróének"-ek legismertebbje, a Magosa rv.to.fa kezdetű népdal szövege is erreutal (a „rutafa" a világfa, a Tejút, amely-nek ágai közt ekkor jár a Nap).

A „napugratás" szokását az a németajkúak lakta vidékeken elterjedt hiede-lem nagyarázza, mely szerintii Napa fon-tos naptári ünnepeken (Húsvétkor, Áldozó-csütörtökön, Pünkösdkor, Szent Iván napkor.Karácsonykor) táncol. A hiedelem állító-lag egy bibliai vers (Zsolt 19,6.) félrefor-dításából ered. A zsoltár a Napot vőle-gényhez hasonlítja, „a ki az őágyasházábóljön kii Örvend, mint egy hős, hogy futhatjapályáját." Szent Jeromos az „örvend"-et„örömében ugrabugrál"-naí fordította(latinul exsultavif). A jámbor kereszténynép szerint egyébként a Nap Jézus szü-letésének, feltámadásának örvendvetáncol, ezért is kapcsolódik főleg Hús-véthoz e kép (Csehországban, Sziléziá-ban, az egykori Pomerániában, Svábföl-dön, Mecklenburg környékén, Ausztriá-ban). Vő. ariswj pasqualh („húsvéti neve-tés") hagyományával; régen, a húsvétva-sárnapi szentmisén a pap Jézus feltáma-dásának örömére prédikációjában, igye-kezett hallgatóságát megnevettetni.

A Szent Iván-i tüzet „négyszögre rakál-ták" (rakták) egy másik Szent Iván-i énektanúsága szerint. E négyszög bizony azekliptikának, vagy ahogy Bon PÉTER(1712-1769) nevezi, a Nap „abrontsának"a négy sarkát jelképezi.

Mivel az Iván név (János helyett) azünnep szláv eredetére vet fényt, ugyan-úgy, mint Vid esetében, zárjuk a példák

316

SOLI DEO GLÓRIA

sorát ezúttal is egy (felsÓszentmártoni)délszláv énekből vett részlet magyarítá-sával:

„Szentivánkor rakjunk tüzet!Szentivánnaj} estéjén.Rakjunk tüzet, hívd a kedvest:Gyere kedves vacsorázni,Kerek piros pogácsákatSzentivánnap estéjén."

(Ei'ERjEssv ERNŐ gyűjtése és fordítása)

A kerek piros pogácsák fogyasztásaaz ünnep előestéjén - nálunk, magya-roknál a cseresznyéé, sült nyári almáé, -része az analógiás mágiának. Az ünnepieledelek a Nap forró pogácsáját, pirosgyümölcsét szimbolizálják.

Dánieltől LőrincigAugusztus I-je a régi kelta naptárban

az ősz nyári napforduló és őszi napéj-egyenlőség félidejébe eső kezdőnapjavolt. Szemben a másik három évszakkez-dő nappal, ezt az ünnepet (Lugnasad)már nem üli meg a keresztény világ, dejúlius végi, augusztus eleji jeles napokmég emlékeztetnek a szomszédságuk-ban lévő egykori határnap „napos-tü-zes" fordulatjellegére.

Dániel próféta emléknapja (júl. 21.)Oroszlán havának a nyitóünnepe. Dá-nielt ellenségei oroszlános verembe dobat-lak, ahonnét ép bőrrel szabadult (Dán 6,8),ezért kerülhetett neve napja ide. A ká-nikulai nap kiválasztásában nyilván köz-rejátszott a próféta neve (Dániel azt je-lenti: „Isten bírája") és tüzes kemencébevetett társairól és csodás megmenekülé-sükről szóló története is (Dán 3,13).

Kristóf napja (júl. 25.) nem tartozika mai idők jeles ünnepei közé, de a szentközépkorban virágzó tisztelete még nem

merült feledésbe, legendája pedig a val-lásos szimbolika csillagászati-naptári in-díttatásának talán legékesebb példája.Másutt már megírtam, hogy a középkoriművészeteknek oly kedves Kristóf- óri-ás alakját sokszor festették a templomokdéli falára vállán szent terhével, a gyer-mek Jézussal (aki viszont kezében a vi-lág gömbjét cipeli) - mint keresztény At-lasz az Orion csillagképet személyesí-tette meg abban a helyzetben, amelybena kora középkorban a neve napja tájánlett volna látható, ha épp nem halványí-totta volna el csillagait az ekkortájt vál-lán ülő Nap fénye.

Szent Annát, Jézus legenda szerintiöreganyját a néphit Máriához hasonló-an „Napbaoltözött Asszony"-nak tartja.A vas megyei Kenyéri asszonynépe An-na nap (júl. 26.) hajnalán abban a re-ményben bámul a kelő Napba, háthameglátják benne Szűz Mária angyalok-tól körülvett édesanyját. (Vő. a csíksom-lyói Pünkösd kapcsán írottakkal.)

Urunk színeváltozása (aug. 6.) evan-géliumok ihlette középkori ünnep (Mt.17,lskk). Naptári helyét minden kétsé-get kizáróan az időpont határnap voltamiatt választották. (A nyári napfordulóés az őszpont félideje egészen pontosanaugusztus 6. éjszakájára esik.) A kalen-dárium felől nézve a „színeváltozás" me-tafora is fordulatot, évszakhatárt jelez.(A néphit szerint ekkor változik meg szí-nében a Nap érő gyümölcse: a szőlő.)

A népi jámborság a csodát: Jézus,Mózes és Illés találkozását Isten fényes-ségében ugyanahhoz a képzelt csillagá-szati helyzethez kötötte, mint más nap-tári fordulópontok szent eseményeit;vagy ís hogy ekkor „megnyílnak az egek", éslétrejön az ég (az elhunytak lelkei) és a

317

SOLI DEO GLÓRIA

föld (az élők) közt az Összeköttetés. En-nek csillagászati feltétele (a Tejút és a for-dulópont együttállása) ekkor ugyan nemvalósul meg, Csíksomlyó vallásos hiede-lemvilágában mégis így él. A búcsújárótemplom melletti hegy oldalában áll azUrunk színeváltozásának tiszteletére emeltSalvator kápolna. A hozzá vezető útnak„Jézus hágója a neve, amelyen ajámbombbbúcsúsok régebben csupasz térddel szoktakfelkúszni, hiszen az égbe vivő ösvény is szorosés nehéz. (...) Jellemző legendavilága szerinta kápolna a megnyílt égből leszálló angyalokalkotása." A templom felirata szerint:„Ezen a helyen láítatolt az égből lebocsáttatnilajtorja és itten csodálatos processiójárások ésénekszók éjszakahallattak.,." (BÁLINT 1977:II. 160.) „Jézus útja", az „égbevivőösvény", a „lajtorja" egykor mind a Tejútjelképes nevei voltak.

Vid és Lőrinc (aug. 10.) a legforróbbnyári időszak két határ s zen tje. Ünnepe-ik fogják közre az igazi kánikulai perió-dust. Nem lehet véletlen, hogy LőrincVidhez hasonlóan tűzben szenvedettmártíromságot; legendája szerint izzórostélyon megsütötték.

Az őszi napéjegyenlőség (szept. 23.)körüli napokban már javában szüretel-nek. Korán sötétedik már, és a hűvösödőestékben vigadóknak hasznos szolgála-tot tesznek a „Nap-pótló" szüreti mág-lyák.

Nap és tűz a főszereplő az időszakszentjeinek a legendáiban is. Kúsztak{pogány nevén: Piacidus, szept. 20.) le-gendája például a csőd ás zár vas-mond a„megkeresztelt" változata; szó szerint, acsodaszarvas ugyanis nem a Napot, ha-nem a keresztet hordozza agancsai közt,

a „napnál is fényesebbet, és azon a Krisztusképit", amint az a Gesta Romanonmtb*molvasható HALLER JÁNOS 1682-es fordí-tásában. Piacidus, a vadász e látomás ha-tása alatt tér meg.

Máté evangélista (szept. 21.) csodásélettörténetében, a fellobbanó tűz a nap-tári fordulatot világítja meg. Az Aranylegenda című gyűjteményben olvashatóelbeszélés szerint az apostol Krisztusmennybemenetele után „szerecsön" országbamegy téríteni, s annak első püspöke lesz.Meggyűlik azonban a baja a „szerecsön" ki-rállyal, aki Mátét megöleti, s az általa ala-pított kolostort felgyújtja. A vértanú apostolégi közbenjárására azonban a tűz megfordulés a királyi palotába kap, mely a lángok mar-taléka lesz. A „szerecsönök" a sötétülőőszi napok szentjeinek legendáiban jut-nak, főszerephez. Mátéén kívül Móricé-ban (szept. 22.), valamint Kozmáéban ésDamjánéban (szept. 27.).

Máté napja, hete hazánk egyes vidé-kein a búzavetés ideje volt; illően szólva,mátéhéten került az anyaföldbe a nap-isten magja. A Nap (tűz), mag és az idő-pont közti jelképes kapcsolatnak a nép-hitben is nyoma van. A bánáti katolikusbolgárok a vetés napján egészen délig nemraktak tüzet. Szeged táján régente a parasz-tok már napkelte előtt kinn voltak a földe-ken, s amikor a Nap felbukkant a látóhatárszélén, a vetőmaggal teli zsákokat odaütö-gették a földhöz.

Szent Tekla (szept. 23.) vértanúságátis beszédes jelek kísérik. (A vértanú szen-tekről általában mártíromságuk napjánemlékezünk meg, ezért a halálukkortnegesett csodák az adott napra vonatko-zójelek.) Teklát máglyára vetik, dealángakmegkímélik. Ezután oroszlánok elé vetik, dea Nap állatai sem bántják, végül úgy távozik

318

SO1.1 DEO GLÓRIA

az élők sorából, hogy miközben Üldözői előlmenekül egy szikla megnyílik előtte és elnye-li (utalásul a Nap őszi „kapujára"). Att-ribútuma is jellemző. Vagy tűzgömbbelábrázolják, vagy lángok kerttette oszlop-pal (máglyacölöppel). Az oszlop a négysarkalatos erény egyikének, az erőnek ajelképe (az oroszlánnal együtt). A sarka-latos erényeket a középkori és a rene-szánsz szimbolika megfeleltette az égsarkainak. Tekla ugyan nem volt az Erőmegszemélyesítője, de „sarkalatos" attri-bútumait annak köszönhette, hogynévünnepe épp az őszpontra esik.

Mindenszentektől Marion napigNovember l. a régi kelta naptár év- és

télkezdő napja volt. (Samain, azőszi nap-éjegyenlőség és a téli napforduló közlinegyedév Félidejében). Mindenszentek éshalottak napja, Samain kétnapos keresz-tény örököse (nov. 1-2.) az örök világos-ságban fényes ke dőkre és a tisztítótűzbenszenvedőkre emlékezteti a még élőket. Ekét napon a fényt elsősorban a síi-okraállított égő mécsesek sugározzák. Ahonnmaradtak az ablakban, egyes helye-ken az asztal „hídján" (a lábakat össze-kötő keresztlécen) gyújtanak gyertyát; az„asztal alsó homályos része mintha a purgíi-tóriumot jelképezné" (BÁLINT 1977: II.438), az asztal „hídja" pedig a lelkek jártaTejutat. Ez a képzet akkor keletkezett,amikor a Nap november elején „lépett"a Tejútra. Régemé az ünnepen máglyákvilágítottak a temetőkben.

Eu s zták Krisztus-Nap ős szarvasa ősz-pont táján hozza a megvilágosodást,Szent Huberté november 3-án, SzentImréé november 5-én. Egykor a 3 va-dászszent között még szorosabb volt akapcsolat, Eusztákot ugyanis az egyház

eredetileg november 2-án, Hubertus vi-gíliáján ünnepelte, és csak halottak nap-ja miatt tette át a szeptemberi vadász-szentek körébe. A mi Szent Imrénk le-gendája szerint Lengyelországban vadá-szott éppen, amikor egy szarvas bukkan tföl előtte, homlokán fényes napkereszttel, ésmaga után csalta, arra a helyre, ahol ahercegnek eme égi sugallatra monostortkellett alapítania.

Lucától a téli napfordulóigLuca (Szent Lucia, dec. 13.) a popu-

láris vallásosság „szemcfénye". Szó sze-rint. Neve, amit szentünk a téli napfor-dulókor ünnepelt latin „napfényrehozó"istennőtől, Diana Lucinától örökölt, alux, „fény" szóból eredi megkülönbözte-tő jele pedig a hóhér által kivájl szem-párja volt. (113. rajz.)

Kultuszát annak köswmhetce, hogy arómai naptár a fordulópontot az ese-mény előtti holdtöltekor, a hónap idu-sán ünnepelte, ami decemberben 13-áraesett. Ráadásul a Jiilianus naptár pon-tatlanságából adódóan a középkor fo-íyamán egyre inkább Luca nap felé to-lódott el. A csángók ma is úgy tartják,hogy „Szent Lucában tér meg a Nap vissza.Addig, Szent Lucáig örökké kurtulnak a na-pok, akkor tér meg a Nap Szent Luca nap-ján." (Klézse, BOSNYÁK SÁNDOR gyűjtése.)

Északon Luca napja ma is valóságosfényünncp. A nap reggelén a. svéd leányokfejükön égő gyertyakoszorúvai, énekkel éb-resztik az új Napot, Lucát és szüleiket.

Luca persze már a karácsonyi ünnep-kör rávezető napja úgyis, mint fényiin-nep. Egy erre utaló hazai szokás: „Bú-csúszsntlászló régi hagyománya szerint Lu-ca estéjén annyi tűzre való fái készítettek elő,hogy karácsonyestig elegendő legyen: a tűz-

319

SOLI DEO GLÓRIA

nek folyamatosan kellett égnie a tizenkétnap alatt," (BÁLINT 1989: 60.) E szokás análunk nem cúl ismert karácsonyi tuskó-égetésre rímel; a külön e célra beszerzettfarönknek az eredeti ősi gyakorlat szerinta karácsonyi tizenketted alatt végig izzaniakellett. Mind az ünnep előtti, mind azünnep utáni tizenkettednek naptári je-tentősége is van; a nap- és a hold év köz-ti több mint 11 napos időkülönbségreemlékeztetnek.

Még egy téli szentről emlékeznékmeg. Antiochiai Szent Ignácot eredetilegvértanúsága állítólagos napján, decem-ber 20-án ünnepelték a keresztények. Akeleti egyház ma is ekkor üli meg a nevenapját. Róma azonban előbb február 1-jére tétette át ünnepét, 1969-ben pediga szír keresztények Ignác napját (okt. 17-ét) iktatta a naptárba. A szíriai püspök ésvértanú (fi 15) mint annyi hitvalló társa,amphiteátrumban szenvedett vértanúsá-got; felfalták az oroszlánok. Neve (lat. Ig-natius) az ignis, „tűz" szóból ered. E kéttényszerű adat máris alkalmas naptárijelképpé teszi, feltéve, hogy ünnepe amegfelelő helyre kerül. December 20-aaz. A Nyilas „tüzes" elemű hónapja éppvéget ér, elfogyott már a Nap tüze is, hi-szen már csak egy éj van vissza napfor-dulatig. Ráadásul a Nyilas az egyik hold-csomópont, a napfogyatkozás kitüntetetthelye az asztrológiában, aminek régenNapot evő oroszlán volt a jelképe. E na-pon tehát vértanúhalált hal a Nap,mondhatni kétszeresen is. Kézenfekvővolt, hogy az oroszlánok elé vetett „tü-zes" nevű püspökről e napon emlékez-zenek meg. (169. raji.)

A téli napfordulói szokások zöme akeresztény világban Karácsonyhoz kötő-dik. Sok esetben azonban a keresztény-

ség előtti hagyomány erősebbnek bizo-nyult az egyházi befolyásnál. LUTZ RÖH-RICH több német példát sorol fel az ün-nepi iminkatilalmak közül, melyeketnem Karácsonyra, hanem kifejezetten anapforduló napjára, 21 -éré írt elő a ha-gyomány. Jellemző módon a tűzgyúj-tásra vonatkozó tilalmak ezek. Tilos voltpéldául a kemencében sütni, sört főzni,egyáltalán begyújtani.

Naiv kozmológia

A teremtéstörténet népies változatai-ban Jézus „labdázva" szórja tele az egetégitestekkel. Egy bolgár legendamesé-ben a kisfézus a teremtéssel elfoglalt Atya-isten körül lábatlankodik, amiért az rá isszól, hogy maradjon nyugton, vagy foglaljael magái kisgyermekhez illően, Jézuska leülaföldre, s agyagból golyókat gyúr. Kérdils-ten, m i végre. Hogy a levegőbe dobaljam őket- válaszolja a Gyermek. - Jól van, - aztmondja Isten - akkor dobd azt a nagyotolyan magasra, amilyenre csak bírod. Jézus-ka úgy tesz. Isten pedig megáldja az egyre,magasabbra repülő golyót, mely végül is azégbe ragad, s a Nap lesz belőle. Hasonlóképpcselekszenek a többi golyóval, belőlük lesz-nek a bolygók, csillagok és a Hold. Minthaez történne az ERDÉLYI ZSUZSANNA gyűj-tötte szent énekben:az

„ÚrjézasJobb kéziben arany alma,Bal kézibe jaran' vesszőS azt az almát fel-felhajtja.Bal kézivel le-lekapja."

{A szöveg elárulja, hogy a „jaran'vessző" labdajátékhoz használatos ütőfalehet.)

320

SOLl DZO GLÓRIA

Egy erdélyi román mondában isten,miután megteremti a világot, sötétnek talál-ja. Fogja fényes ruháját, és kivág belőle kétnagy kerek darabot, hogy nappal és éjszakavilágítsanak néki. A maradék szövetet megmisztikbe vágja, ezekből lesznek a csillagok.

Kelet-európai dualista teremtés mon-dákban - bojrumil hatás? - isten és az ör-dög együtt teremti a világot. Az ördög perszekétbalkezes; például ő is akar Napot csinálni,de nem sikerül neki. Ellop hát egy darabotisten Napjából, de csak a Holdat tudja ki-hozni belőle.

„Naplopó" az ördög az alábbi szerbmondában is. A történet szerint a bukottangyalok vezére (az ördög) egy lándzsa he-gyén magával hozta a Földre a Napot. IstenSzent Mihály arkangyalt bízza meg avisszaszerzésével. Mihály és az ördög vala-mikor jó barátok voltak. Most is együttmennek a tengerpartra fürödni. Az ördögleszúrja a homokba a lándzsáját, tetején aNappal. Játsszuk azt - javasolja Mihály -,hogy ki tud mélyebbre merülni. Az ördögbeleegyezik, de hogy az arkangyal ne tudjaellopni a Napot, amíg ő a víz alatt van, aföldre köp; a nyálából szarka lesz, őt bízzamega Nap őrzésével. Amikor lemeritl. SzentMihály keresztet vet a tengerre, mire azonvastag jégpáncél képződik, majd fölkapja aNapot, és az égbe indul vele. Istenhez.

A szarka kiáltozására az ördög megpróbála felszínre jönni, de a jégburok nem engedi.Újból lemerül a fenékre egy kőért, azzal léketüt a jégben és a partra ugrik. Látva mi tör-tént, Szent Mihály nyomába ered. Az angyalmár féllábbal a paradicsomban van, amikorutoléri. Utána kap, de már csak a másik lábá-ból sikerül karmaival kitépni egy darabot.Azóta homorú az emberek talpa.

A népképzelet olykor a napfogyat-kozást is az ördögnek tulajdonítja. Me-

sélik például, hogy ha az ördög az Istentőlkicsal egy kis parazsat, napfogyatkozástokoz. E témánál érdemes elidőznünk egykicsit.

A magyar néphit a nap- és a holdfo-gyatkozást egy Markaláb, Vkrkolács, Vír-kolák, Virgács nevű lénynek tulajdonítja,továbbá kereszteletlenül elhalt gyerme-kek lelkének, sárkánynak, garabonciás-nak, madárnak: kakasnak (a szegediMarkolábnak például papagájcsőre van).A Markolábról RŐHEIM GÉZA kimutatta,hogy farkasféle szörny lehet: „csordásfarkas". (Markaláb-* Virkolák-* szí. Vol-kodlak, „farkasmedve". A skandináv mi-tológiában a Napot és a Holdat kétjarkasűzi: Sköll és Háti, ha utolérik, felfalják őket.A verses Etűd szerint, amikor vége a világ-nak, Fenrir, az óriás farkas fölfalja a Napot.

„Mikor a Had fogy, mög a Nap is, a Mar-kaláb Őszi. Mög is lácdk, hogy kapkoggya."(RÓHEIM 1990: 129.) A csángók szerint:„Azt mondják, hogy a varkalács eszi a Na-pot. Műk láttuk és. De tudja, hogy lehet aztmeglátni? Apókámat láttam, tettek egyedénybe vizet, s áttör a vízbe látta, hogy kaphozzája, így harap belőle, ulyan, mint a rák."(Diósfam). „Apám mindig mondta, mikorelfogyott a Nap, vaj háború lesz, vaj világ-vége. " „Ha a Nap fogyatkozik, akkor a ke-resztények halnak, ha a Hold fogyatkozik, ak-kor a pogányság hal." (Pusztina BOSNYÁKSÁMDOR gyűjtése.) A Nap és a keresztény-ség, a Hold és a pogányság összekap-csolása a középkorból ered. Az Egyházönmagát, az (Eklézsiát) a Nappal, a zsi-dóságot a (Zsinagógát) naptáraik külön-bözősége alapján a Holddal szimbolizál-ta. A török kortól nálunk a Hold perszemár a törökséggel azonosul.

Végül is, mit hitt az egyszerű nép, ki,mi a fogyatkozások okozója? Stonehenge

321

SOLI ÜEO GLÓRIA

példája, régi mondák tanúsága alapjánfeltételezhetjük, hogy a jelenség valódiokával az ember régóta tisztában volt,ettől eltekintve, a tanulatlanabb] a eztnem feltétlenül tudta. A könyvnyomta-tás felfedezésétől kezdve azonban már afalusi embernek is rendelkezésére állt akor legnépszerűbb olvasmánya, a csízió,aminek közhasznú ismeretei közt az elsőkét helyet foglalták el a csillagászati ésmeteorológiai információk megfelelőmódon illusztrálva (163. rajz). Tudniakellett tehát, valójában miről is van szó.Tudta is; ez kiderül az idéze'tt mitologi-kus, jelképes magyarázatokból is. Példá-ul, régen azt hitték, hogy a keresztelet-lenül elhalt lelkek farkasalakbah kóbo-rolnak. Sárkány, farkas, ördögi a mesék-ben is „egy oldalon" áll, s láttuk, hogy afarkasban ajuhász napisten Apollón Ős-ellenségét, a Farkas csillagképet, az ör-dögi Mars csillaga l latái tisztelhetjük. Az„alsó égi" Farkas maga a „naplopó" ör-dög, a Napot elnyelő sárkány, hisz otttalálható, ahol a pokol vélt égi bejáratavan. A farkas ugyanakkor holdállat, és afentebbi példák mutatják, hogy e tájona Holdat az ördög teremtményének, po-gánynak tartották. Továbbá, a Markoláb-nak eléggé meglepő módon papagájcső-re van olyan, amilyen a holdkaréj. A sze-gedi nép a Markolábnak tulajdonítottaa talajvíz ingadozását ámít, mint a vízmozgásait általában, a hiedelmek is aHold hatáskörébe utalnak ősidőktőlfogva. Az, hogy a Varkolács a diósfaluicsángók szerint olyan, mint a rák,szintén a Holdra mutat; a Rák havánaka Hold az ura. (Az egykor népszerű Throíjóskártya XVIII-as számú lapján Hold,rák, vonító eb vagy farkas együtt lát-ható. 164. rajz.)

Az alábbi távoli és korántsem kivéte-les példa bárkit meggyőzhet arról, hogymég egy primitívnek mondott természe-ti nép fia is rájöhetett arra, mi vagy „ki"a napfogyatkozás valódi okozója. A Dél-Amerika északnyugati részén élő indi-ánok a Holdat rangban a Nap fölé he-lyezik, és föistenüknek tartják. Általábanaz időjárás és a vizek uraként tisztelik,annak alapján, hogy a holdváltozás idő-járás-változássaljár, és mert fölismerték,hogy a tenger vizét a Hold emeli meg éssüllyeszti alá. Felsőbbségét a Nappalszemben azzal magyarázzák, hogy aHold nappal is világít, míg a Nap éjjelsoha, valamint hogy a Hold el tudja takar-ni a Napol, de a Nap nem tudja eltakarnia Holdat, \kgyis tisztában vannak azzal,hogy a holdfogyatkozást más okozza.Forrásom nem említi, tudják-e vagysem, hogy a Föld árnyéka vetül a Holdarcára.

Különös módon mintha a holdtevé-kenység mitologikus felfogása vezettevolna rá az embert, hogy a Holdban ke-resse a napfogyatkozás okát. A holdvál-tozás ritmikus ismétlődése miatt a hold-istenség tennivalói közt szinte minde-nütt első helyen említik, hogy növeszt,apaszt. Mindenekelőtt saját magát és afényét, aztán a vizeké t, a nők meg a nős-tényállatok mehet. Minden hónapban„leveszi" a nők vérét. A magzati növeke-dést is neki tulajdonították a terhesség,vemhesség h old hó napokban számolha-tó hossza miatt. Ő tőle függ a férfi nem-zőereje (úgy hitték, nem alaptalanul,hogy a holdállástól függ, mennyire duz-zad meg a férfi pénisze), és ma is úgytartják faluhelyen, hogy a Hold növeke-dése serkenti a növények növekedését is,míg a fogyása lassítja. Metaforikusán

322

SOLI DEO GLORTA

(fogalmilag) a napfogyatkozás is felfog-ható a napfény {a napkorongfelület)Hold általi elapasztásának és újranö-vesztésének.

Sok nép előtt az sem leheteti isme-retlen, hogy a Holdat meg a Nap „eszimeg". RÓHRICII egy példája a Nap és aHold helycseréjét az égen a kettő harca-ként magyarázza, amiből végül is min-dig a Nap kerül ki győztesen. „Néha kan-nibálként is ábrázolják a Napot; a Hold azértis támadja meg, mert megette a gyermekeit,"{RÖHRICH1973: 108.)

Fordított rendben ugyanez történik amesében. A Két hú barát típusú mesék-ben a naphös csak saját gyermekei élete árántudja kővé vált segítőtársai, a Holdat életrekeltem. {Persze, itt is kettejük viszálya azelőzmény.) Gyermekei vérét veszi tehát, és„áldozatul" a kőbálványra önti. A Hold fel-éled. Ő sem marad hálátlan, néhány cseppvérét „föláldozva" feltámasztja a Nap halottgyermekeit. Az egyensúly helyreáll.

És egy régi, mondái példa. Róma mi-tikus alapító ikerpárja, a fügefa szülte, farkasdajkálta Romulus és Remits volt. Civako-dásuk, amit a monda hatalmi harckéntfog fel, származásuk, a történetükbenhemzsegő jelképes utalások azt mutat-ják, hogy a Napot és a Holdat szemé-lyesítették meg. A fügefaanya (Rumina,„Anyamell") a Tejutat, a farkasdajka aTejút Farkas csillagképét jelképezi, Ro-mulusnak 12 sas jelenti meg, hogy ő leszRóma első királya; a 12 sas az évkor 12hónapja fölötti uralom jelképe. AmikorRomulus ekével barázdát húzva kijelöli a vá-rosfal helyét, így kiált fel: „Halárairól sohane bukjon éjszakába a Nap!" A város kerü-lete a nappályát jelképezi, ezért mond-hatja Romulus, amit mond (Róma és avilág közti párhuzam ma is él a pápa ur-

bi ét orbi szójátékra épülő áldásformu-lájában), Remus saját fogyatkozását idézielő, amikor a tilalom ellenére az épülő fulkö-rét átugorja, amiért Romulus társa, Celermegöli. Fogyatkozás akkor következik be,amikor az egyik égitest „átugorja" a má-sik pályáját, s a másik is épp itt tartóz-kodik (az ekliptika, „nappálya" elneve-zés a „nap- vagy holdfogyatkozáshoztartozó" jelentésű görög eklűiptosz szóbólszármazik). Celer („Gyors", „Hirtelenharagú") a Merkúrt, a Nap kísérőjét ésfegyverét személyesíti meg.

A Nap és a Hold szembenállását aközmondás is őrzi: „Ellenkeznek, mint aNap és a Hold" - mondták. Viszonyuk,már láttunk erre példát, leginkább há-zastársi perpatvarra emlékeztet. A kétégitest vagy üldözi vagy elkerüli egy-mást, s ez a hajsza vagy bújőcska a rólukszóló találás kérdésekben, népmondák-ban, hiedelmekben rendre kifejezésrejut. Például egy bolgár találós kérdés-ben: Egy kis férfi (Hold) és egy kis asszony(Nap) egymást kerülgeti naphosszat. A fele-ség éhezi a perpatvart, az ember nem szen-vedheti. Amikor a harapós menyecske Haza-tér, az ura, békés természetű ember lévén,inkább elmegy hazulról, és egész éjjel sétál.

Szinte nincs nép, melynek hitvilágá-ban a Nap és a Hold mint szerelmespár,házaspár ne bukkanna fel. Népmondaimagyarázat szerint a fogyatkozások jel-zik, hogy a szerelmesek meglátogatjákegymást; a Hold a Napra, a Nap a Hold-ra „fekszik". E nász eredményeként szülia világra a Hold a csillagokat. A csángónéphitben: „A Nap, úgy beszélik, hogy le-gény, és a Hód lyány. Ők mindig udvaroltakegymásnak, egyszerre jöttek fel De a Hódkerülte kereken a Napot, ugye szerette, kö-rtile ment mindig. És amint összevesztek, a

323

SOI.1 DEO GLÓRIA

Hőd elmaradt, a Hód jönni fogott éjjel, és aNap jő napval, s többet nem kerüli." (Klé-zse, BOSNYÁK SÁNDOR gyűjtése.)

Balti szláv hiedelem szerint a Hold ésa Nap férj-feleség voltak, de a Hold megcsal-ta a Napot a Hajnalcsillaggal. Perkunas, a

főisten - más változatban maga a Nap - ezérta Csillagot megöli és a Holdat fölaprítja. Abalti szlávok így magyarázták a Vénuszidőnkénti eltűnését és a Hold fogyását.

Eszkimó mondában: Egy férfi (a Nap)szerelmes a húgába (a Holdba), Éjjel jár hoz-zá, hogy az ne ismerje föl. (Az is univerzálisképzet, hogy a két planéta fivér és nővér,és vérfertőző szerelemben élnek.) A húgszeretné tudni, kivel hál, ezért korommalmegjelöli szeretője arcát. Másnap reggel lát-ja, hogy a bátyja arca kormos. A futásbankeres menedéket. A Nap üldözni kezdi - ül-dözi azóta is -, de hiába, többé nem egyesül-hetnek. Dehogynem: a Nap kormos arcajelzi, egyesülésük mit jelent. Napfogyat-kozást. Amikor a Hold a Napra „fek-szik", a Nap arca fekete lesz.

Bármennyire is profánul hangzikkettejük vérfertőző szerelnie, ez is isten-

ségükjelc (az mcestus az istenek előjogavolt). Ennek emlékei a keresztény nép-hagyornányban azok a mondák, melyekIsten és a Nap tervezett házasságárólszólnak, vagy ahogy egy balti mondameséli: Isten fia (Jézus?) udvarol a Napleányának és feleségül kéri. A legmegle-pőbbek a csángó példák: „A Nap, az Istenőszencége legén, a Hód a lyány." És: „ANapot, a Hódat, s a szelet nem szabadszidalmazni, mert az mind szent, mind ál-dott." (Klézse) Bármilyen messze esséktérben és időben HERMÉSZ TRISZMECISZ-TOSZ a klézsei parasztoktól, a Tabula Sma-ragdina egy gondolata ide illik: „...min-den teremtett dolog apja a Nap, anyja aHold; a szél hordozta méhében; dajkája aFőid."(HAMVAS 1990: 25. Ászéi a magyarhagyományban az Esthajnalcsillagbanölt testet, akivel a balti szlávok szerint aHold megcsalta a Napot. 14. rajz.) Ésmég egy gondolat. Hogy a francia népegykor melyik égitestben vélte látniIstent, kiderül abból, melyik köznevétírja ma is nagy betűvel: l'éloile, la lune, leSoleil: „csillag", „Hold", „Nap".

324

„MINDEN EGÉSZELTÖRÖTT"

Egykori műveltségünk sokszínű,mégis összefüggő tömbje ezernyi aprószigetre hasadozott szét. Szakadék tá-tong vallás (filozófia), tudomány és mű-vészet között, de az egyes vallások kö-zött is helyreállíthatatlan az ökumené, ésdűl a harc az ideológiák közt. A tudo-mány és technika képviselői bezárkóz-nak saját szigetvilágukba, a művészekszámára az önmegvalósítás a cél. Nincsfolytonosság az időben sem. Az egyhá-zak és a tudományosság nem vállalják amitológia örökét, az individualizálódottművészvilág számára teher a közösségés egyetemesség.

Ezt a fejezetet búcsúzóul a kivételek-nek szenteltem, pontosabban azok közülnéhánynak, akik - illő szóval élve - azelmúlt évezredek során a lángot őrizték.

A költők NapjaA költészet időtlen, nem hiába az

örök Nap, Apollón volt a patrónusa.íme, így szólal meg 4000 évvel ezelőttegy akkád költő ajkán a vers, akkor mégima:

„Mi Urunk aki eloszlatod a sötétséget,és megvilágosítod az ember arcát,kegyelmez isten vagy te:(...)jöttödkoregyugyanazon hang mozdul minden élő

torkában.

s s fejek is egyféleképpen emelkednek,(...)ha csak reádpillantunk,halandó szívünk belereszket1."

(RÁKOS SÁNDOR fordítása)

Assisi Szent Ferenc (l 182-1226) Nap-himnusza Istent dicsén, imája mégis a3000 évvel korábban rótt sorokat vissz-hangozza:

{-)„Áldott vagy, Uram, s kezed minden

műve áldott,legfőképen Öreg bátyánk, a Nap:az égből néz ő le, és tőle világos a nappal,és ékes, szépséges ő, tündökletes,ő, felséges Atyánk, mint te magad."(...)

(KÉPES GÉZA fordítása)

Ittrarca már a reneszánsz fia (1304-1374), nem Napról énekel, hanem egy-kori szerelméről. Az isten díszeit öreáaggatja:

„Arany haja szétszóródott a szélben,amely ezer fürtöt sodort belőle,és lángolt szép szemének fényesője;ma gyér szikrákat hullogat szerényen.(...)A Nap leánya volt, mennyei szellem;s hiába, hogy mindez hamar-multmdő,vérzik a seb, bár nem feszül az íj már."

(SÁRKÖZI GYÖKCY fordítása)

325

„MINDEN EGÉSZ ELTÖRÖTT"

SHAKESPEARE (1564-1616) rezignál-tabb Petrarcánál, de „földön járó" szo-nettjében mégis az éghez fordul, hogyaz „ég és föld" különbségét jelezze:

„ Úrnőm szeme nem nap, sehogyse'; rőtajkánál a rőt korall ragyogóbb.(...)az én úrnőm a földon jár, ha megy;mégis ér annyit nekem, mint akithazug hasonlat mennyekbe röpít."

(SZABÓ LŐRINC fordítása)

A m i PETőFinka mitopoézís metafo-ráit humorforrásként meri használni,anélkül, hogy tiszteletlen lenne. APusz-ta télen búcsúsorai a megvénült téli Nap-nak intenek gunyoros istenhozzádot:

„Mi K f kiűzött király országa széléről,Visszapillant a nap a föld pereméről.Visszanéz még egyszerMérges tekintettelS mire elér szeme a túlsó határra.Leesik fejéről véres koronája."

PETŐFit a külföld számára BETTINA VONARNIM (11859) német írónő és irodalmikékharisnya, Goethe, Beethoven, Lisztbarátja és csodálója fedezte föl. Rajon-gásában odáig ment, hogy költőnketSonnengott-nzk, „Napistennek" mevezte!

VERLAINF. (1844-1896) csak hangulat-teremtő hasonlatként használja:

„... (j szürkületelfödte a nád közt a tavirózsáts a nap nyilait, melyek bíborozták -"

(SZABÓ LŐRINC fordítása)

ADY viszont, a táltos költő, a nagy be-tűvel írt Napban ismét rátalál Istenre;érdemes tőle bővebben idézni, akkor is,

ha a napisten dicsérete inkább esendőönmagának szól:

„Paraszt Apaiiónnak termettem.Ki dalos, erős és pogány,Ki szeretkezve és dalolvaDől cl az élet alkonyán."

(A Krisztusok mártírja)

„Ki vagyok? A győzelmes éber,Aki bevárta, íme, a NapotS aki napfényes glóriábanBüszkén és egyedül maga ragyog.

Ki vagyok? A Napisten papja.Ki áldozik az éjszaka torán.Egy vén harang megkondul. Zúghatsz,Én pap vagyok, de pogány pap, pogány(...)Evőé, szent ősláng. Napisten..."

(Egy párizsi hajnalim)

A Párizsban időző költőre a franciáulverselő amerikai STUART MERILI. (1863-1915) bizonyára hatott. Egy sorát idé-zem csupán SOMLYÓ GYÖRGY fordításában:

„Nem, ó tavaszi Nap! Nem, ősök

ADY mitopoéta volt, mindent tudotta Napról, amit egy költőnek tudnia kellróla. Például, hogy a táltosnak a Napbakell néznie:

„Kínlódtam, s nem hagyom abbaS úgy nézek bele a Napba:..."

(Tegnapi, vén riadó)

A Nap szentségéről:

„S lent a Nap a szent sugaratS örült kékjét a tenger ontja."

(Havasok és Riviéra)

326

A napsugárlélek, a nap(sugár)-vi-rág-szem metaforáról;

„...mink leszünk:Egy napvirág-szemü menyasszonyS egy napsugár-lelkű legény."

(A mi gyermekünk)

„Bús asszony-ember, de lelke Naptíszke..."

(Ima Baál istenhez)

„Ős Napkelet ilyennek álmodta:Merésznek, újnak,Nemes, Örök-nagy gyermeknek,Nap-lelkűnek,(...)Nap fiának, magyarnak."

(Én nem vagyok magyar?)

Isten napszeméről:

„Nagy, fehér fényben jön az Isten,Hogy ellenségim leigázza.Az arcát még titkolja, rejti.De Nap-szemét nagy szánalommalMost már sokszor rajiam felejti."

(„Ádám, hol vagy?")

A Nap aranyáról, arany tollairól,arany hajáról:

„Oíf húznak el minden délben.Nyárt délben,A sustorgás, afénycsóvás Napalatt:Arany-tollas, arany-boglyasMadarak."

(A néma madarak)

Azt is tudja, hogy a Napnak a Hold atáltosa:

„MINDEN EGÉSZ ELTÖRÖTT"

„A Hold talán tüzet evett,Lángol evett, tüzet evettEz a vén, getkes paripa."

(Bolond, halálos éj)

S hogy a Nap meg a Hold mégsemfér meg igazán egymással:

„(A holdat a NappalLáttad összebújni?)"

(Beszélgetés a boszorkánnyal)

Mert a Napnak a Föld az igazi szerel-mese:

„A Nap meg lekacag.Földdel összekacag..."

(Éhes a Föld)

A haza Napjáról:

„Van e földnek áldott Napja,Pirosítő levegője..."

(Történelmi lecke fiúknak)

„Elátkozott hely. Nekem: hazám.A naptalan Kelet."

(A Gare de l'Est-en)

A forradalom várva várt Napjának cí-mezi e sorokat:

„Késlekedő, tunya, vörös Nap,Hozzád kiáltok."

(A vörös Nap)

„Árkokban s délben kuruttyol a békaS csüggedt arató,Prométheusznak paraszt ivadéka,meg-meglopja rohanva a Napot.

327

„MINDEN EGÉSZ ELTÖRÖTT"

Félelmes balsors minden faluvégenS Nap-lesó paraszt:Életet s reményi így aratnak régenMagyarországon, rothadás között."

„A Nap kigyulladt vonata elrobogottegykedvű küszöböm elStt,.."

r)

Egyszerűen önmagának:

„Mit akar most a Nap,Miért akarja így tavasszalElhitetni,Hogy sokkal boldogabb,Szebb és fiatalabb vagyok?"

(A Nap ravaszkodása)

JÓZSEF ATTILA a „táltoshagyomány"keresetlen szavú, alázatosabb lelkű foly-tatója. 16 évesen írt verse még szokvá-nyosán kezdődik:

„Arany hajad, mint a nap sugara..."

(Hozzá!)

Az egy év múlva született Aratás dőltindító képe Adyt utánozza:

„A bús bíborkirályfi, naplementebúcsúcsókjától ég a dús kalász."

De a későbbi versekben már önmaga:

„A rózsakötőjű nap csak nékeminteget,

de nem borulok elé, mert úgyisrogyadozik a lábam..."

(Alkohol)

„Mikor fölkel a nap,a sosem haragvók hajától eltérítődik aharmat..."

(Érted haragszom, nem ellened)

Itt ismét nagybetűvel írta le: Nap,mint a kor ni Nap szonettben. Hadd máso-lom ide az egészet:

„A vén díványon hentercg a Nap,magával hozta erdők illatáts kinek örömből semmi sem maradt,vidultan nézem én, kopott diák.

Hogy nyújtózik, milyen kacér, hamis1,Aranyhajával elborítja arcomlágy csókja éri rezgő ajkam is,ölébe békén árva főmet hajtom.

- Ó Nap, a csókod új életre kelt,ha simogat selyem hajad, még élek;rossz idegem új ösztönökre lelt.

Maradj örökre - éjszaka lesz, félek,az éjnek oly riasztó árnya vans ó jaj, nem gyújthatom föl önmagam!"

NAGY LÁSZLÓ:

„felleg úszik: sajgó hattyúnapnyugat: vörös koporsó,eljön a hold: síró asszony,haja világra leomló.

Csavarodok holdsugárba,állok tornyas kék sisakban,nap születikforró ágyon,meghalok a virradalban."

(Alkonyat, virradat)

Hajnalban halt meg.

„Deresen, havasán/'eljön akarácsony,csodafiú-szarvas /föláll az oltáron

328

szép agancsa gyálva gyullad:gyertya tizenhárom /gyertya

tizenhárom."(Csodafiú -szarvai)

Végezetül Eme, amit „a világ legna-gyobb nap út-festője "-ró l írt:

„egyszeri csoda, a Nap fia ő, aki agyárafölveszi koronának a lángoló

Kárpátokat!"

(Csonlváry)

Hogy egy élő költőtől is idézzek, köz-re adok néhány sort KOVÁCS ISTVÁN ver-seiből:

„Mint a mézmár-már elcsurran a nap."

(Tó verófényben)

Az én István barátom magától érte-tődően él a népköltés e metaforájával.Éljen a hagyomány! Ne szakadjon mega folytonosság soha!

„A didergő napban farkasvakság

(Őszi ágak)

Ebben a képben szinte minden ben-ne van, amit a mitologikus hagyománya Napról, farkasról, vakságról ránk Örö-kített. Benne van, hogy a „farkas" a Naplegnagyobb ellensége, hogy a „vakság"az 6 minket sújtó betegsége. Benne van,hogy telente „farkas eszi Piroskát", azaza tél sötétje fölfalja a Nap fényét, s hogyszó szerint bekebelezi, hiszen a nap tó-len a Farkas csillagkép „szájában van".

„MINDEN EGÉSZ ELTÖRÖTT"

Benne van, hogy Apollón napisten far-kasfénybcn, azaz hajnalban született,akkor, amikor a Nap „didereg", és ami-kor homálya némelyeknek farkasvaksá-got okoz. Benne van, hogy Apollón aFarkassal farkasszemet néz. („Otthona"az Ikrek a Farkas csillagképpel átellen-ben van.) Benne van, hogy ez a valóság-ban is télen veszedelmes ragadozó te-lente dideregted az amúgy is fázós ésvakoskodó Napot, miközben nem tehetmást egyikőjük sem, mint hogy „lobog",mivel a farkas a Skorpió-Úr Mars állat-alakja - ezért hívják Farkasnak ezt aSkorpió alatti említett csillagképet -,Mars pedig közismerten lobogós kedé-lyű, tüzes isten volt. Lám, e „didereg-tető" verssor csupán a „jéghegy" csúcsa,ám felsejlik az egész hatalmas, „víz alat-ti" tömb: a poézis élő múltja. És ami alegszebb: KOVÁCS ISTVÁN saját bevallásaszerint mindezt „nem tudta"!

S egy utolsó versidézet, annak bizony-ságául, hogy hová jutottunk, mennyire„korszerű", „érvényes" is tud lenni az ősimetafora:

„ha fölkelhatalmas vallatólámpa a nap,üvöltő száj -fölpeckelve arányló pénzzel,és metszete annak, ahogy a

farkasszemek,mint ígérgetés és fenyegetés

összeérnek."

(Utazás IV)

Olvassák el ezt az utolsó mondatotmég egyszer figyelmesen.

329

„MINDEN EGÉSZ ELTÖRÖTT"

Festett Napok

A képzőművészet drága mulatság. Afestő, a szobrász, és az építész meg a töb-bi „szemet gyönyörködtető" művésznem olyan szabad, mint a költő; meg-rendelőre, támogatóra szorul, akikrendszerint meg is mondják neki, mitvárnak a pénzükért. Ám ugyanezért hí-vebb képet is fest a korról, amelyben él.A képzőművészetek története nyomonköveti a világnézeti, társadalmi változá-sokat. Ha például a közösséget Össze-fogó, szakrális-mágikus művészet pro-fánná válik, vagy éppen individualizá-lódik, az mindig a világnézeti, társadal-mi válságjele. Míg a szakralitás erejérőla közérthető - közmegegyezésen alapu-ló - gazdag jelképiség és elvontság ta-núskodik (kép esetében a látványnálsokkal fontosabb a sokrétű, mögöttestartalom), a kismesterek realizmusaotthonosságot áraszt, de benne csupána tárgy- és anyagszerűség fontos (az al-kotásnak mélysége nincs, legfeljebb tér-hatása), a magánmitológiák absztrakció-ja pedig követhetetlen.

A művészetek elvilágiasodása már azókori kultúrákban megfigyelhető, pél-dául abban, ahogy öncéllá válik a való-sághű ábrázolás. Ez a törekvés már azegyiptomi művészetben groteszk, szán-déka ellen ható eredményt szül; az em-bertestű és állatfejű istenek - lényegükettekintve csillagászati adatok és metafizi-kai koncepciók megjelenítései - valóbannonszenszként hatnak, mihelyt a mű-vész számára fontossá válnak olyan rész-letkérdések, mint a test izomzata vagy azáilatfej valósághűsége (Heper nyakánnem is fej ül, hanem maga a rovar. Hogynéz ki egy izompacsirta a feje helyén egy

ganajlúró bogárral! 57. rajz), A görögművészet archaikus periódusában lénye-gesen mitologikusabb volt, mint klasszi-kus, s még inkább, mint rokokó bájú hel-lenisztikus korszakában. A realizmusratörekvés az olümposzi vallás válságát jel-zi. A mítosz már a klasszikus korban so-kaknak szép szó, hazug beszéd csupán;ez a kor a görög filozófia felvirágzásá-nak, egyben a tudományos gondolkodáskezdeteinek ideje. A római császárkor-ban ez a folyamat felgyorsul, amennyi-ben az istenek földre szállnak; maga acsászár az isten, és a stilizálás - a köztár-saság portrészobrászatának emberábrá-zoló erejéhez hasonlítva - mindössze acsászárok idealizálását szolgálja. A világ-nézeti válságot ellenáramlatok is jelzik.Az űj vallások „művészetiráoyíeói" új stí-lust hirdetnek; ez a legsikeresebbnek, akereszténységnek sikerül leginkább (amit.hraizmus sikertelenségének vizuálistanújele, hogy nem tud a hellenisztikusábrázolásmóddal szakítani; naturalizmu-sa nem fért meg az elvont tartalommal).

Jött a „sötét" középkor, nyers ésügyetlennek mondott művészetével,amit egyszerűen csak a barbár népektérhódításának szoktak tulajdonítani,pedig inkább arról van szó, hogy a ke-reszíény tanítás miszticizmusa csak ígytudott áhítatot ébreszteni. Idővel a ke-resztény eszme is profán izálódik. A mű-vészeiben ott tűnnek föl ennekjeíei elő-ször, ahol a folyamatnak antik előzmé-nye van: Itáliában. A reneszánsz az an-tikvitáshoz fordul mintákért, ismét tár-gya lesz a mitológia, de már csak a zsa-nér szintjén, mint ürügy a hús festésé-hez. Az antik eszmények föltámasztása akeresztény vallás válságát jelzi (a válasz,tudjuk, a reformáció, a katolikus meg-

330

„MINDEN EGÉSZ ELTÖRÖTT"

újhodás jele pedig a művészetekben abarokk misztika). De ez még odébb van.

A középkori (gótikus) festészetben aNap sem nem fényforrás, sem nem égi-test. Ez utóbbi minőségében legfeljebba teremtés ábrázolásain jelenik meg (124.rajz). Az ég sem levegőég, hanem deko-ratív mustrák aranyozott szövevénye: aNap aranyában, Isten fényében fürdSmennyország, s rajta felhők helyett an-gyalok lebegnek. A Nap, ha megjelenikegyáltalán, jelkép: Krisztust vagy azEgyházat (az Újszövetséget) testesíti meg.A keresztény szellem napvilága legvakí-tóbban Krisztus körűi ragyog, a Szüle-tés, Feltámadás, Színeváltozás, Menny-bemenetel ábrázolásain. Asztrológiai,alkimista kézikönyvek illusztrációin pe-dig a Nap uralma alá sorolt foglalkozá-sok, tevékenységek, illetve az arannyal,kénnel kapcsolatos műveletek körébenlátható (165., 168., 169. raji).

A középkori szellem hanyatlása a leg-szembetűnőbben a dicsfényábrázolásváltozásán követhető nyomon. A dics-fény, ami eredetileg csak égitesteket,elsősorban a Napot megszemélyesítőalakok fejét vonta be, eleinte a keresz-tény művészetben is csak a pogány Nap-istennel azonosított Krisztus fejét kere-tezte, mint fénysugárkoszorú vagy mintarany korong, mely magát az égi testetszimbolizálta. A későgódkus, reneszánszművészetben a glória perspektivikus ko-ronggá, niajd vékony gyűrűvé válik, asugárkoszorú néhány h aj szál vékony, ke-reszt alakban odakanyarított kacskarin-góvá, lehetőleg alig észrevehetővé, hi-szen zavarta a mögéje festett táj, környe-zet szépségeit.

A perspektivikus torzítás a reneszánsztávlatközpontúságának groteszk velejá-

rója: a realisztikusan megfestett hús-véremberek feje fölött lebegő korong vagygyűrű mosolyogni való látvány, idegenelem a kepén. Nem csoda, hogy a festőkszabadulni akartak tőle. Amikor viszont

168. A Nap hálása az emberi Levífcenységre.Asztrológiai munka illusztrációja, 15. század

az ellenreformáció sugallatára visszatér,a festők okulva a tapasztalatokból való-sághű fényjelenség formájában festikmeg a glóriát. Ez TINTORETTO (1518-1598) képein a legfeltűnőbb, ami épp-úgy, mint kezdetben, csak most már rea-lisztikusan, s ezért hasonlóan nem kívá-natos képzettársításokat szülve, az ala-kok fejét fényforráshoz teszi hasonlóvá.

Az evilág felé fordulás vágyától ve-zérelt reneszánsz ember példaképe azantik tudományosság, amit a fejlettebbtechnika támogat. Mindez a középkori

331

„MINDEN EGÉSZ ELTÖRÖTT"

hagyományok Felrúgásához és olyan „tu-dományosan" megalapozott festészet-hez vezet, mint LEONARDO DA ViNcié, akita fény hatása, a levegő-perspektíva ér-dekel, és nem a fény forrása, a Nap. SŐt,LEONARDO kifejezetten utálja a Napot,mert fénye „kiszívja" a színeket. A fes-tésre legalkalmasabb időnek a világosnapszakot, de a borús időt tartja:

„A természet utáni rajzoláshoz északi vi-lágítás kell, mert az nem változik; (...) haszabadban szerepelteted a formákat, s a napnem süt, akkor nagy tömegű fény veszi őketkörül; ha pedig a nap látja őket, árnyékaik amegvilágított oldalakhoz képest igen sötéteklesznek, (...) a nap által megvilágított részpedig úgy jelenik meg, hogy a nap színébőlrészesedik, (...) amikor vörös felhők között anap lebukik a horizonton, a felhőket megfestiaz őket megvilágító szín, és a felhők pírja anap vörösségével együtt mindent megvörö-sit..." - írja traktátusában (LEONARDO1973: 59). Ez az elv a realisták számáraévszázadokon át irányadó marad.

Vannak persze kivételek, mint CLAUDKLORRAIN( 1600-1682), akinek színpadiasképeiről a szemünkbe süt a Nap (a jelzőnem lebecsülés; LORRAIN a barokk szín-házi díszletezés elveit alkalmazta). Ké-pein azonban a Nap már sem nem po-gány isten, scrn nem Krisztus világos-sága, csupán világító test, mely fizikaivalóságával, ragyogó fényével nyűgöz le,s a művész számára a mondanivaló fes-tői probléma. Ecsetjével bizonyítja beLEONARDO követőinek, hogy a Nap, anapfényben fürdő, „napszínű" táj a ma-ga sötét árnyékaival is lehet hálás festőitéma. LORUAIN, a francia impresszionis-ták előfutára, persze a mennyei fényes-ség felé forduló ellenreformáció korá-nak gyermeke; a katolikus templomok

boltozatáról és oltárairól mindenütt abarokk mennyország festett vagy ara-nyozott fénysugarai tűznek a hívekre. Avallásos téma azonban egyre kevésbé tudmegfelelni a szakralítást kereső nagyok-nak. A Nap festőinek zömét a valóságnyűgözi le, a fény és árnyék ábrázolá-sának új és új formáit kutatják. A másra,ennél többre vágyók a korábban elvetett,reneszánsz előtti hagyományhoz nyúl-nak vissza.

Az előbbiek közül az első igazán je-lentős az angol JOSEPH WIU.IAM TÜRNER(1775-1851), LORRAIN utóda, s az imp-resszionisták angolosan ködös előfutára,mindenekelőtt a derűs MoNF.r-é (1840-1926) és a vadul lángoló VAN GocH-é(1853-1890).

Hármójuk közt persze alapvető kü-lönbségek vannak. TURNÉK, korához illő-en dramatizál. Képein mindig történikvalami (nem egyszer mitológiai eseményzajlik), amihez a napfény és a felhők ka-vargása adja a vadregényes atmoszférát.MONET-! az érdekli, hogy a pillanat időt-len varázsát megragadja. Időtlen, örök-ké visszatérő pillanatokat fest: „a nap-lementét", „a hajnalt", „az első őszi reg-geli ködöt". VAN GOGH azonban más. Ki-tágult, lázas szemmel bámul az óriásiranőtt napkorongba, belekáprázik tőle ami szemünk is, és délibábosan hullám-zik tőié fényben, melegben tobzódó tája.Nemcsak a „Nap szerelmese" volt 6, ha-nem mint ADY, a „napisten papja". (Nemcsoda, hogy a lángoló ciprus, a Nap fája,a sárgálló búza és a napraforgó kedvenctémái közé tartoztak.) „Ha a fény" - írjaegyhelyiltt -„a jő, a szép és az igaz jelképe,akkor a fény igazi forrása, a Nap sem lehetmás, mint Isten." Magyar festők közül Ee-RV JÓZSEF e „napnézök" méltó társa.

332

Az újkori misztikusok és „mágikusrealisták" sorát HIERONYMUS BGSCH ké-sei utóda, a brit WILLIAM BLAKE (1757-1827) nyitja meg. A Menny és Pokol há-zassága és a Profetikus könyvek háborgólelkű, látnok festő-költője szembeforulkora racionalizmusával, mechanisztikusmaterialista világképével - a háborút,prostitúciót és az általános erkölcsi ni-hilizmust ebből vezeti le. Festményeit őmaga az „Örökkévalóság látomásai"'-naknevezte, a legnagyobb festők ecsetjéhezméltónak. Művészkortársait megvetet-te, mivel képeiket szimpla természet-utánzatoknak tartotta (mintha CSONT-vÁRYt hallanánk). A bibliai univerzumnagy ismerője a Napot az isteni kisu-gárzásjelképének fogta föl. Saját Úri-zen könyvéhe2 készült illusztrációján aNap Isten kezéből látszik kibuggyanni,

Jeruzsálemének címlapképén a Napmisztikus lámpás, mely az Ember útjátvilágítja rneg. A teremtés aktusát ábrá-zoló képén Isten a Napban jelenik meg,világot formáló körzőjének szárai anapsugarak meghosszabbításai.

BLAKL: nem ismerte német tájképfes-tő kortársai, CASPAR DÁVID FRIIÍURICH(1774-1840) és PHILIPP OTTÓ RUNCE(1777-1810) munkásságát. A két németrokoniélek a szimbolisták romantikuselőfutára volt; tájképeikre vallásos áhí-tattal teli kozmikus vízióikat vetítik. Eza vallásosság azonban már nem az, mintahogy BLAKE-Ő sem, mint ami az egyházimegrendelésre dolgozó művészeket jel-lemzi. (RUNGE ráadásul „tudóskodik" is:könyvet ír a fény metafizikájáról és aszíriszimbolikáról.)

A franciák álomfestője, a szimbolistaODILLON REUON (1840-1916) nem csakprogramként tagadta meg az irnpresszi-

„MlNDEN EGÉSZ ELTÖRÖTT"

onistákat. Képeiből azok harsány derű-jével szemben melankólia és pesszimiz-mus árad. Mégis, e sötéten látó művészelőszeretettel festi a Napot. Annak misz-

169. Napot fölialó zuld Oroszlán. A Nap a keni,kiömlö vén; a Merkúr higanyát szimbolizálja.Alkimista munkaL l 111 szirtit iója,16. szazad

tikus-szimboiikus teljességében: a mito-lógia hajnali derengésben égre enielke-dS komor napistenét - ő a képen a leg-sötétebb folt! -, amint jobbról balra, te-hát a látszatnak ellentmondóan, de acsillagokhoz viszonyítva a valóságnakmegfelelően hajtja szekerét a Tapaszta-lat birodalmába, hol a Szellem világos-sága és a formák szépsége uralkodik.Megfesti Krisztust, akinek feje köré kö-dön át von dicsfényt a Nap, megfesti aNapba Öltözött Asszonyt és a fekete Na-pot! REUON számára a jelkép valóság: aNap golyója mindent látó szem. így leszBősen és a szürrealisták közt az egyikkapocs. (L. WOLK;ANG SCHÜLÍI; Woi.sIsten szeme vág)' RF.NÉ MAÜRITTE Hamistükör c. képét, ez utóbbin az égi szempupillája a fekete Nap.)

SAIVADOR DALI (1904-1993) számáraa Nap Kozmikus atléta kezében elhajításraváró diszkosz, Gála-Madonnát Napba öl-

333

„MINDEN EGÉSZ ELTÖRÖTT"

-töztetö óriás napraforgó. Visszatérőelem PAUL KLEE (1879-1940) „költe-ményképein" és „kozmikus tájképein",MAX ERNST (1891-1976) erdősorozatánpedig mint lyukas korong, vakon is látószem mered reánk.

Persze minden modern festőnek té-mája a Nap: GEOKCIÍ ROUAUI.T (A Jordánpartján), Giacomo Ballá (A Merkúr, aminta Nap előtt épp elhalad), MAEC CHAGALL(Orpheusz mítosza, Ikarusz bukása,), IrenaDedicova (Két Nap) képei már címeikszerint is sokatmondóak.

ÉS hát CSON'IVÁRY. CSONTVARY KOSZTKA

TIVADAR (1853-1919) így ír önmaga él-ni válásáról:

„Tejem fölött hátulról hallom; Te leszel avilág legnagyobb napút festője, nagyobb Raf-jaelnél."

l. kép A belső korona, maximum táján

A Nap és a zseni, a Nap és önmagaviszonyáról:

„A Zseni (...) maga a fényes nap, teljesigazsággal, kifogyhatatlan és elpusztítha-tatlan energiával, a melyből az egész világtáplálkozhatik. Éppen ezért, mert osztatlanenergiát feltételez, - vagyis elpusztíthatat-lan - kifogyhatatlan és ezért a Zseni hal-hatatlan is."

Ellenpéldaként állítja a „mesefestő"Rubenst, „aki minden harangozást ki tudottszínesíteni, de a természetet s egy szivár-ványt nem tudott festeni, (...) afest3nek, haisteni, akkor a valót kell festeni, ha pedig szí-nész és komédiás, azt Rubensnek, mint II.-od rendű csillagnak illendő lett volna tudnia,mert ezekkel a mókákkal az emberek nem let-tek okosabbak és nem közeledtek a valóság-hoz, hanem eltávolodtak.

334

„MINDEN EGÉSZ ELTÖRÖTT"

//, kép A napkorona belső részének alakja, iiaplbltininirnnm idején

A mostani háborúban" (az L világhá-borúban) Rubensnek is szerepe van, denemcsak Rubensnek, hanem a többiutánérző utánzónak, aki kenyérkeresetből,vagy hiúságból festett valótlanságokat." Haa mitopoézis felől nézzük, Rubenstényleg „valótlanságokat" festett. Azáltala előszeretettel választott mitolo-gikus témák semmitmondóak; Rubensés megrendelői számára a képek tárgyacsak ürügy rengő női húsok és hajakmegfestésére és nézegetésére. De olvas-suk tovább CSONTVÁRY naplójegyzeteit:

„Pomvejiben festettem (...) a Haue-t nap-út-színfkkel, s egy nagyarányú naplemen-tét is gyakorlatnak kiszemeltem.

(...) tavasszal Spalato, Salamé, s Trau vi-dékére r&ndultam, ahol a napút-motívumok-ban válogathattam. (...Kairóban) ráakad-tam a sokat keresett napút színeinek világítóf okozatára. (...)

Athénból Taorminába siettem, ahol reámvárt egy olyan naplemente, amellyel tisz-tában voltam, hogy az lesz a világnak a leg-színesebb napút-festméitye.

(...Baalbekben) Másnap hajnalban anaptemplommal szemben lévő Hotel Vikto-riában álmomból felriasztott egy fény, melytfízvörösben húzódott le a magas Libanonrólbelángolta a Hellios oszlopait aranylehelet-tel s átkarolta a Bachus, Antonius és Vestatemplomait világító színekkel. Önmagátólelőállott az 1880-iki kinyilatkoztatás tartal-ma, vagyis a világ legnagyobb napút pleinair motívuma."

Történelmünkről:„A nap szeretetével az Istent imádtuk

(...) De (...) puritán egyszerű életünket Rá-mamegirigyelte, (...) Nyakunkra zúdítottáka kertészeket Róma vidékéről, (...) Ezzel sar-latánok ingoványaiba kerültünk, meglazultenergiánk, a nap iránti szeretetünk."

335

„MINDEN EGÉSZ ELTÖRÖTT"

A festészet értelméről:„(...) minthogy az élő távlat a nap su-

garaihoz van kötve, s a plein air festés nap-sütésben nőve, a mű fölött vitatkozni nemlehet, beleszólása csak annak lehet, aki megtudja csinálni..." (GERLÓCZY-NÉMETH 1976:60-93.)

Mennyire különbözik ez attól, araitLEONARDO hirdetett! Szavai VAN GOCH-hoz illenek, de egészen másképpen festiA Nap mint égitest csupán egy CSONT-vÁRY-festményen jelenik meg (Visszate-kintő nap Irauban). Legtöbbször már alátóhatár mögül ragyogtatja föl „napút-színeit". És bármit is írt festőnk, amitmüveit, nem plein air festészet-MoNET-i, VAN GOCH-Í értelemben. Nem a pilla-natot ragadja meg, és nem impresszi-onisztikus stílusa, ecsetkezelése sem (ésnem is fauve). Képei grandiózus mére-tüktől függetlenül is kozmikus távlatúakattól, hogy egy képbe sűrít több napsza-kot, időjárási (megvilágítási) helyzetet, smély értelművé teszi őket ősi jelképektudatos (?) alkalmazása, noha ezekrőlírásaiból semmit sem árul el.

A Mária, kútja Názáretben egyike leg-beszédesebb képeinek. Jelentésének gaz-dagságáról, a mondanivaló és kompozí-ció logikájának alárendelt megformáláskülönösségéről, szépségéről, frissességé-ről sokan írtak már, szoláris szimboliká-járól is, bár arról keveset. Való igaz, en-nek az Őselemekben; vízben, fában, kő-ben, égben és a Nap tüzében gondolkodófestőnek - mint NÉMETH LAJOS írja - az

Asszony az élet kiapadhatatlan for-rásaként jelenik meg a vízzel kiáradó kútkáváján iíIŐ Szűzanya alakjában. De a ké-pen nemcsak a Víz, hanem a Tőz is jelenvan, nagyon is odaillően.

CsoNTVÁRvnak ez az egyetlen képe,melyen a kút ívébe zárva legteljesebbszimbolikus értelmében jelenik meg akelő Nap sárgán arányló félköre. Feliz-zítja a kutat szegélyező köveket, befog-lalja Máriát a Kisdeddel, amitől a SzentSzűz Napba öltözött Asszonnyá lesz, ésbefoglalja az életadó vízzel állatokat ita-tó festő alakját is (ő a „Zseni maga a fényesnap" - idéztem tőle fentebb), ami újabbjelképes tartalommal gazdagítja a képet.CSŐNTVÁRV július 5-én, a Rák „vizes" je-gyében született, mely a Bakkal együtt anapút két legfontosabb állomása (aNapban látható másik „szülött", a Máriaölében ülő napgyermek, a Bak szülötte).A Baknak a kecske, a Ráknak a szamára c s illa gall atj el ke p e - mindkettő fontosszimbólum a Megváltás-tör te cetben -; sez a két állat iszik csak a kút vizéből aképen. A kút Napjának lüzes korong-jából két kifolyón át ömlik a víz a me-dencébe, onnét a kút peremén túl a föld-re, mintegy a világba kiárasztva az életet,ahogy régen az ember nap mint naptudatosította magában; a Napból szár-mazik minden: a víz, élet, lélek, Isten.

HERMÉSZ TRiszMECiszTosszal szólva,„amit a Nap műveleteiről mondtam, befe-jeztem. "

336

NAPMUTATO

Ádám J.?, 69, 190, 287, 327Áditja 38, 39, 96Adónisz 139,160, 220, 248, 271, 279Agni 39, 96,101, HÓ, 15), 161, 180Ahau Kincsil 93Ahura Mazda 39, 55, 114. 290. 246, 281Akbár 56,162,262Akriszíosz 153Állalöv -> ekliptikaalma 9,19, 26,53, 90,104,106, 164,

165, 204, 215, 216, 221, 235, 236,237,305,316, 317,320,

Álmos 53Amateraszu, Amateraszu-ó-imkami / /,

15, 51, 52, 59, 97,112, 116, 127,137, 139, 153, 183, 183, 191, 193

Amenhotep (III,) 55, 261, 262, 266Amon 10, 55, 56, 79, 98, 99,116,136,

149,170,177, 251, 252, 259-262,264, 269, 271, 274

Apollón 12, 28, 31-33,38,54, 58, 67,89, 97,103, 105,111-117, 121-123,125,132,136,137,139, 145-149,153,155,158, 159, 165,166, 176,182,186, 189, 203, 204, 210, 215,217, 218, 220, 221, 225, 226, 227,229, 233, 239, 251, 252, 254, 255,282, 284, 290, 304, 308, 314, 322,325,326, 329,

aranyalma -» almaaranyborjú 726, 273, 274Aranyfejedelem 146, 155, 311aranygyapjú 9, 26, 98, 99, 106, 122,

170, 218,224, 227-229. 231,

aranyba] -» hajarc (orca) 7, 9,31, 49, 58, 81, 90, 92,

93, 97,101,113,135,137,138, 142,143-146,154,157,159,192,197,201, 203, 245,249, 275, 300, 322,327,328,

Árpád 51. 53, 120Arthur király 55,221Arthuron 144ás e rá 105A&svir 114, 148,252Atabüriosz27átkozott Nap 287Aton 155, 243, 249, 259, 260, 261, 262, •

264, 265, 266, 269, 271Attísz 69,103,115,139, 251, 279, 294Mám 34, 109, 125,139, 157,178, 259,

260, 261, 271, 274Augeiász 209, 221-223Au%ustus251-252Aurelianus5á, 253-254Ausel 25 3Avalokitesvara 130, 149Avonavilona249

Baál (-Hammón, -Hadad) 96,148,176,247,251,271, 327

Baldr 154, 240Balor153-154bárány 11, 26,29, 42, 98, 99, 100,106,

108, 121, 122, 125,151,170,171,177,180, 223, 225, 227, 229,230,251, 260, 274, 276, 285, 290. 306,308,311

337

NAPMUTATÓ

Barbelo 247, 288bárka 9, 29, 31, 71, 96, 170-172, 177,

178, 224, 227, 230, 270, 274, 291,292

béka 1 01Beüerophón 130, 228-229betöm 3 1, 120

bika (bikaborjü) 27, 29, 33, 34, 57, 98,106, 123-126, 130, 131, 209, 211,219, 221-223, 225-226, 232, 237,251, 260, 274, 281, 284, 285

Bocca della Veritá 91Brahma 38, 93, 101, 116, 138, 156Buddha 12, 13, 70, 71, 105, 156, 157,

246, 265, 282bugaku 160búzaóí, 103, 104, 160, 168, 284, 300,

306, 307, 318, 332

CahokiaSJ, 82Cakaimóka J7SCaligula 253Cautes, Cautopates 282, 284Cautha756Cernunnos 125, 126Chaco Canyon 76, 77, 81, 82Csandragupta Mamjaíöcsattravalli/05Csodafiúszarvas 127csu-miao 120Cwica5Q,51, 81,82

Dagda2(Wdámajáték 74, 161darázs -» méhdaru J J 7, 118, 147delfin í Jő, 111, 167, 172Dharma97dhúli-csitraR?dicsfény (glória) 53, 101, 102, 137,

142, 153, 297, 326, 331, 333

Dilacsa 141Díonüszosz 12, 104,105,106,122,134,

136,139, 159, 172,186,189, 219,220, 238, 279, 290, 294

dob 48, 86,112,113,143,153,155,158, 159, 160, 164,165, 168,183,188

Doh 120Dumuzi 40Dúsára 104,105, 246Dzsantar Mantar 76, 77dzsed89, 105,183DzsoszkehaJ77

egér 132, 229, 314Ehnaton 155, 243, 261, 262,264, 265,

266,269,éjféli Nap (éjjeli, éjszakai Nap) 12, 30,

97,118, 129,133,156,172,183,187,189,192,195,196, 257,260,287

ekliptika (Állatöv, Zodiákus) 17,1$, 25,26, 34-36,43, 48,50, 64, 72, 73, 90,93, 94,109,111,134,135,158, 160,167,169,175, 176, 183, 201, 204,206, 207, 209-213, 216, 217, 218,323, 225-226, 231,233-236, 240,250, 255, 279, 282, 284,323

t\248Elóhim 124, 247, 264, 267, 271, 272,

288Előd .53Erkhe-Mergen 184Eurüsztheusz2ő9, 210, 215, 218, 220,

222, 226,230tissa 190, 240

fáklya 31,165, 213, 214, 226, 280, 282,284,300,308,310, 316

fej 137,138,157, 297,fekete Nap 187,189,192,195,196,

220, 294, 333

338

NAPMUTATÓ

feng-huang 120fényhegy 63, 68, 85, 94, 261FitédÚnl87,212flér 145,199földi Nap 188, 270főnix 31,120FU-HsziJOJfürj 114furulya (fuvola) 48,159,160

galacsinhajtó (ganajtúró) bogár ->skarabeusz

Garuda120Geigely pápa, XIII. 44, 60Gériión 125, 209, 232Géza .5.3Gilgames 126,135,165,203,211Glória -> dicsfénygnómon59, 62, 63, 66-69, 77,105,

161,183golyó 9,19,152,162, 320,333gombolyag 9, 25, 92,118gonosz Nap 187Göncöl 25, 59,108,109,182,195griff 120,170,239gyémánt 85, 89gyertyát 31,107,113,193,300, 306,

307, 309, 310,314, 315, 319, 329gyík 112, 113

Hadad -» Baálhaj 9,106, 107,132,146,154,155, 237,

239, 305, 306, 311, 314, 325,327,328

hajó -»• bárkahal 100,104, 109, 110,130,132,175,

186, 229, 289, 290, 293halott Nap 25,55, 68,101, 219Hammón 176Hammurapi 60, 149Hamsza/;&,?; 7haoma 120

Harpokrátesz 138hattyúi?, 112, 116, 117, 182, 189, 224,

328Héliosz 21, 27, 29, 31,33, 96-98,115,

125,129,138,139,147-149,155,167,169,170,171, m, 186, 188,189, 203, 204, 221, 226, 232-237,244, 251, 253, 284, 285, 287, 290,335

Hepa.il 40Heper, Hepri 709, 777,178, 260, 261,

330Héraklész (Herkíe) 5, 15, 33, 35, 39,

43, 98, 99,105,123,125,130,135,139,165,166,180, 186, 189,195,203-240, 216, 222, 224, 230, 234-236, 240, 281, 291, 294, 301, 309

hét, hetes, 7-és szám 27-29, 38, 39, 41,57, 74,101,113,122, 129,146, 147,158,160,167,168, 246, 270, 285,287,313

hidas-játék 762, 315Iliranja-garblia 93

Hnum 10, 98, 259, 260holló 52,104,116, 284hordó 90, 310, 312, 316Hórusz (Hóros) 16, 25, 26,30, 33,34,

55, 69, 87,120,124,130,137,138,148,152, 238, 240, 251, 259, 260,269, 270

Hszi-Ho59, 97,118,184,188Hurakán 187, 250Hüakintliosz7Ö.Í, 176,Hű perion 186

lászón 122,171,229Igazság Napja 12, 66,113,115,148,

150,183, 287íj 33, 96,158,159,189,190, 215, 223,

232, 234, 284, 325Illés 96,104,116,130,132,156,167,

272,275276,277,317

339

NAPMUTATÓ

Inti 13, 93, 142, 149, 152, 160, 191Inti Rajmi 50, 51, 196Ír&s32,79,156,157Istanu248István (Szent) 54, 58Ixión 769

jaguár 49, 101, 118, 133, 134, 163, 179,185, 257, 258

Jahve{h)59, 60, 96, 114, 142, 148, 149,169, 226, 247, 248, 264, 266-273,275, 315

Járna 42, 54, 55JánosJao56, 101, 115,247Jézus, (Krisztus) 12, 14, 31, 53, 60, 64,

65, 67, 81, 95, 97, 101, 103-106,110, 111, 113, 115, 119, 122, 127,129, 131, 137, 139, 144, 150, 151,156, 158, 164, 170, 172, 182, 183,205, 206, 207, 225, 238, 240, 245,246, 253, 254, 255, 259, 264, 265,269, 271, 272, 273, 279, 280-292,294, 295, 296, 298, 302-312, 316,317,318-320,324,326

Ji 45, 54, 184,234,301Jima42, 142, 153,177jogar 58, 164Jógi ni 16 1Jónás 111, 225, 228, 275, 291,292, 293,

294juh 98, 106, 108, 122, 154, 309Július Caesar 44, 60

kádak 47, 76Káin 190kakas 14, 90, 114-117, 145, 171, 297,

316, 321káposzta 9, 30 1kapu 39, 51, 60, 70, 79, 82, 83, 85-87,

90, 95, 134, 136, 160, 162, 167, 177,

204, 218, 232, 234, 236, 238, 239,240, 280, 286, 287, 306, 312,319

kar 9, 33,58,148,149, 154-158,192,264,

kard 9,33, 57, 58,101,160,187, 213,214, 228, 284

karika 316kártya 161,162,162, 322katicabogár 108kecske 106,122,123,139, 223, 231,

308, 336kenyér 61, 81, 104, 106, 165, 252, 290,

302, 303, 308, 335kereszt .55, 64-67, 80, 81, 82, 84, 90,

91, 93,104,106,126,155, 161, 285,286, 287, 288, 294, 295, 296, 297,298,301,302,307, 314,318, 319,331

kerék 9, 39, 66, 76, 90, 91,104, 112,129,135,138,150,158,168,169,170,219,247,281,310,313

keselyű 119,120,149, 235, 237kéz -» karkhvarenah 120Khmvum 68, 86Khronosz -* Kronoszkígyó M 55, 99,100,101, 106,111,

112,118,119,120,122,135,143,149,160,175,177,178,183,188,207, 211, 212, 219,233, 237, 260,273

Kinics Ahau -> Ahau Kincsilkiva 77, 78kockajáték) 161,162kocsi 21, 27, 38, 66, 91,104, 112,122,

129,130, 132,134, 138,149,167-172, 182, 183, 188, 204, 228, 236,276-278, 281, 285, 288, 297, 313,333

kolibri 94,118,143, 256Kon 249korbácsé, 96, 108,115, 148, 169

340

NAPMUTATÓkorona 9, 25, 38, 54, 55, 51, 60, 87,

100,101,114,116,125,126,131,146, 201, 283, 298, 326, 329

korong 9,17, 27, 29,56, 57, 63, 81,86,90, 98, 107, 108, 109, 111, 114, 120,124,126,127,129,137,138,141,145, 149, 152, 154,155, 157, 159,169, 170, 193, 201, 249, 260, 261,262, 264, 271, 277, 281,309, 310,331,332,334,336

kos -» báránykoszorú 54, 57, 69, 92, 124, 207, 219,

237,319,331könny96,107,152,311kör 8-10,16-21, 23,47, 4-9,50, 66, 71,

72, 76, 77, 80, 82, 84, 90, 91, 93, 94,104,106,111,112,119,129, 142,156,157,158,160,161,162, 167,168, 169, 240, 247, 249, 256, 264,279, 282,299, 300, 305, 316, 323

Krisna 75, 159, 160kristály 71, 85, 94,143,144, 257, 258Krisztus -* JézusKronosz 28, 34, 35, 36, 62, 104, 116,

139,176,186,187,188,195, 256Kuan-JinIcukeldas 82kukoricájukKun 51, 255kündü51,53Kűrosz56, 277kvarc -* kristály

láb 137,154,155,192labdajáték) 90,118,162,163,165,

177, 195, 320labirintus 25, 90, 91, 93, 117, 160lándzsa^,57, 96,143, 211, 321Lajos (XIV.) 97, 245László (Szent) 98Lengyel László-játék 316Leravulan 255

Llew Llaw Gyffes 1351021, 38, 111, 121, 122, 128, 129, 130,

131, 132, 169, 171, 188, 204, 209,223, 226, 227, 22Í, 229, 231, 276,278, 281, 298, 302, 313

iótusi 1 02, 136,138lovaspóló 1 62Iúd53, 116, 117, 155, 182, 260, 270,

302,311,312Lúd fejedelem (Lunt Atir) 53, 182Lug 116, 119, 130, 142, 153, 154, 155,

167, 177

maceva 105MagorJJ, 127Máltaija 252Maiakbél .H 07, .770,2.5.;Marduk 15, 28, 29, 33, 34, 41, 139, 148,

175, 206, 228, 251, 252, 272, 279,292, 294,

méh 31, 107, 108, 184,284MelkartSítfmelléknap -* parhéüoszMetón-ciklus 41-43, 46, 72méz 92, 103, 106, 107, 132, 150, 303,

309, 329

Mithra 53, 55, 116, 280, 281, 283M.ithras38, 39, 53, 67, 101, 126, 137,

146, 206, 234, 246, 253, 254, 258,280, 281, 282, 284, 285, 286, 287,296,

Mitra 98, 129, 149, 153, 280, 282Mnevisz bika 12.5moreszka-tánc 1 61Moro Naba 53Mózes 57, 98, 101, 105, 124, 171, 247,

248, 267, 268, 269, 270, 271, 272,273,274,278,315,317

Műt 136, 149, 259, 260

341

NAPMUTATÓ

Nagy Károlyi 7,80NagySándor.5tíNaj 140Namoraturiga 76Nanauacin 144Nanauatl 144napéjegyenlőség (tavaszpont, őszpont)

15, 25, 27, 33, 36, 41-43, 45, 46, 56,64, 80, 82, 86, 98-99,105,107,110,122,125,139,167, 171, 205, 206,215,216, 219, 228, 230, 231, 236,237, 255, 279, 289, 292, 295, 306,307, 309, 311, 315, 317, 328, 319

napernyő 70, 89, 90nap (fel) keli e, nap tárnádat 15, 16, 63,

68, 72, 73, 76, 79, 80, 94, 137, 145,155,174, 178, 206, 257, 275, 276,277, 279, 287, 302, 304, 305, 314,315, 318

Nap fia (leánya) 50,53, 82,101,141,142, 144,159,160,180,183, 256,190, 249, 262, 265,324, 325, 327,329

napfogyatkozás 14, 30, 73, 74,114,140,145,187,192,196,199, 200,201, 294, 295, 301, 320-324

napfolt, Nap foltja 92,145,168,196-201

napforduló (téli, nyári) 11, 15, 16, 34,36, 37, 41, 43-47,50,51,56,59, 60,62, 66, 71, 72, 76-79, 85, 86,87,100,105,117,119,123,134,139,151, 262,164, 167, 179, 182, 189,205, 206, 212, 216, 220, 222, 226,230, 234, 237, 238, 255, 258, 282,284, 291,306, 307, 309, 315, 316,317,319,320

napgyermek 9,15, 34, 94, 96, 98, 99,102,111,119,128,136,139,143-146,178, 280,183,184, 290, 293,207,270,292,336

Nap háza 84, 85,112,134, 278

Nap helyettese 756Napkirály 81, 53, 58, 97, 122, 160napkitörés -» flérnapkorona 199, 200,201naplélek, Nap lelke 68, 109, 113, 116,

117,120,132, 171, 181,236naplemente, napáldozat, napszentulet,

napnyugta 15, 16, 26, 28, 32, 41, 55,63, 65, 68, 72, 79, 80, 113, 137, 156,164, 173, 178, 232, 276, 277, 275,301, 302, 304, 328, 332, 335

Nap-nemzetség Jő, 779nappálya -* ekliptikanapsugár, (Nap)sugara, sugár 7, 9, 13,

31-33, 37, 38, 53, 54, 57, 71, 77-80,90, 94-97, 102, 104, 107, 112, 113,114, 120, 124, 127, 130, 135, 137,142, 144, 145, 146, 148, 149, 152,154-159, 161, 165, 169, 172, 181,188, 190, 193, 196, 197, 201, 204,213, 264, 275, 276, 297, 298, 299,300, 301, 302, 303, 305, 308, 311,313, 314, 326, 327, 328, 331, 332,333, 336

Nap szara 89napszúrás 42, 145naptánc 47, 76, 77, 160naptevékenység 197-201Nara-Szimha736négy, négyes, 4-es szám 20, 31, 36, 39,

41, 43, 46-49, 56, 58, 59, 64, 70, 72,73, 77, 78, 82, 90, 93-95, 101, 111,119, 129, 132, 140, 160, 161, 162,165-167, 169, 185, 186, 249, 281,300, 312, 316

Néró 56Newgrange 71, 76, 80, 85Niníb 28, 34, 36Nkongolo./S5Nocikáme 68, 144Nofertumí3ö, 138,259

342

NAPMUTATÓ

Nommo 188Noatva.42,55,136

nyíl 9, 31, 33, 45, 50, 54,58, 96, 98,113,121,122,131,144,145,148,150,159,180,189, 204, 213, 215,218, 219, 222, 223, 224, 231, 232,234, 235, 240, 284, 301, 326,

obeliszk 62, 68, 94,105,167Ódin 96,116,131,153,157Ogma 142, 203Oidipusz313olümpiai játékok 35, 43,165,166,167,

209oroszlán P, 85, 99,107,134-137,149,

187,188, 209, 211, 212, 213, 215,222, 223, 226, 239, 265,317 -320

Orpheusz219orvosságos kerék 76, 77, 112ostor -» korbácsOzirísz 25,30-32, 43,54,55, 61, 87,

89, 98, 99,104,105,109,115,139,140,148, 153, 158, 160, 171,172,177,178,181,183,190, 251, 253,259, 260, 264, 270, 274, 279, 280,281, 294

ökör 123,151, 226, 235, 237örökmécs 307,314ősNap 195, 256- 258

parhéliosz 186pásztor 55, 106, 121,122,159,183,

188, 227, 240, 270, 280, 282, 290,299, 308, 312, 314

patolli 162Peking 52Perszeuszí.5, 98, 130,153, 171, 228,

229, 231, 269, 270pejotl 105Phaethón2í, 34, 87,138,168,182,

186, 189, 221, 222, 223

Phatwvcsung 249Polüphéniosz 154pótnapl84,187,193,196Pueblo Bonito 82pulyka JM 186Pusan^S, 122,183pütbíai játékok 765, 166

Ráma Í2(U 79,179,180Re, Re Harahtí 29-31,55,107, 109,

119, J20,125, 138, 139, 148, 149,152,157, 177,178, 244, 252, 260,262,271,274

róka 9, 132, 133, 140, 313, 314Romulus 33, 44, 93,167,190,192,

210, 240, 323rózsa, rozetta 7, 9, 81, 103,127, 128,

133,135,147,156,168, 326,328rózsaablak 91rukh (anka) 120Rusztem 131,134, 135,142

sakk 161sámán {orvosságos ember) 9, 12, 13,

53, 57,58, 67, 71, 76, 79, 80, 84, 86,94,105,113,115, 118,120, 147,153,156,158,159,164,179,182,183,193, 256, 257, 258, 285, 295,309

Samas 28,31, 34, 60, 63, 69,113,136,140,148,149,170,190,251

Sámsoni, 38, 67, 97, 98,101, 107,133,135,146, 151, 201, 203, 207,222, 275

Sapas140sas 11,113,118,119,144,190, 237,

276, 277, 296, 323,325sastepa 82Saule67,140,177SÍegfríed(Sygurd)JOÍSipe-Totek 162SiuhkoaÜ 112

NAPMUTATÓ

Siva 62, 188, 250skarabeusz 709,138,158,177,178,

260, 330Sol (Invictus) 38, 279, 281Sol 34, 52, 56, 58, 60, 67,129,146,149,

167,168,170, 243, 252, 253,285,288, 296

solidusJff, 295Solium52sólyom 31, 33, 34,113,119,120,130,

177,178, 211, 260, 282Stonehenge^Ő,5J, 72, 73, 74, 77161,

196, 271, 321sugár -» napsugárSzabolcs 53Sygurd 101Szahmet 136,138, 259, 260szalmakalap 89, 90,161Szám 135Szamán 69szapakszi 85szárny í>, 108,113,114,120,131,132,

135,137,150, 156, 201, 277szarv 9, 57, 76,106,124,125,130, 219,

306szarvas 105,125-130,136,155, 209,

211,215-217, 220-222,226,237,301, 318, 319, 329

Szavitar 155Szed 55szekér -> kocsiszem 9, 10, 23, 29, 30, 31, 52, 55, 89,

94,113,116,118,120,136,137,139,142-154,157,176,177,184,191,192, 221, 245, 280, 281, 299,300, 302, 303, 304, 315, 319, 325-329, 333, 334

szfinx 85,137, 211, 273, 313szikla (a Nap „szikiája") 27, 51, 67, 79.

98,101, 138, 218, 219, 284, 319Szikravasáraap 310szimurg 120

Sziszüphosz 27, 97, 138, 169, 219, 310szív 11,28,58,71, 89,109,148,150,

157, 158, 162, 245, 287, 304Szőj ál 41sztambha 105sztúpa 69, 70, 85,105Szúrja 38,56, 77, 86, 96,122,129,137,

149,155,156,157,169, 313szvasztika 53, 70, 90, 93,127-129,136Szventovitl05,116,316

Tajova255, 256Tammúz31, 139,151,160, 279tao 59,101,183, 264TÁu94,144,145, 148,178,179Tau (tau-ía) 53, 95, 294tej 123, 132, 205, 223,308,309teknős 112Tenochtitlan 11, 28, 118Tentol04TeotÍhuacan69, 82,Tesup 27Teszkatlipoka.59, 133, 134, 162, 185,

186, 187,195, 196, 250Thészeasz 25, 91,117,126, 203, 219,

225, 238tigris 134t ina m u 27tizenkét, tízenkettes, 12-es szám 28, 30,

34, 36, 37, 39-41, 46, 50, 59, 74, 80,95,158,160, 161,167,169,177,182, 209-211, 221, 240, 241, 255,289, 320,323

tojás 9,19, 27, 70, 93,114,120,151,167, 281, 314

toll 9, 27, 31, 57,106,113,114,118-120,144,148,180, 312, 327

Taaatiu50,144,186tök 92,163turult, 120tükör 9,14,15,51, 58, 95,134,136,

145,161,187,193-196

344

NAI>M IHATÓtűz, tűz-11, 12, 14, 21, 28, 33, 39, 44,

46, 47,50,51,55, 62, 89, 95-105,113,114,119,120,128,130-134,136-139, 143-150, 153, 155, 157,158, 162,165,168, 169, 175,177,179-181, 186, 1SS, 190,192,196,204, 207, 212-214, 219, 225, 226,240, 250, 256, 261, 264, 271, 272,276, 277, 280-283, 288, 297,301,307, 308, 310-320, 327, 335, 336

Ugatame 255Új TŰz szertartás 28,155ureusx.55,101,112,264\Jtu31,165Uzil -> Cautha

Ügek55

Varázs f« vő l a 159varázsvessző (pálca, bot) 33, 62, 98,

164, 320, 272varjú 106, 116, 142, 184, 188vasárnap 38, 45,51, 167, 248, 275, 291,

300, 307, 310, 314, 316Versailles 9, 58, 81, 97Vicilopocstlí 11, 56, 82, 103, 112, 118,

144,191, 256Világügyelő Férfi 101,130, 149,155,

171,281villám 29, 95, 96, 98,147, 148, 169,

176,179,180, ISI, 226, 240, 252,271,272, 283,301

Virakocsa25ÖVisnuPö, 101,120,136,144,176,179Vivaszvat.54, 190volada (volador) 48, 49,160Vurunsemu 136,140

Z&135zenit 28, 34, 39, 48, 61, 62, 63, 78, 118,

167, 258Zeusz 15, 21, 28, 29, 33,34,35,55, 96,

99,112,114,119,123,139,169,176,177, 186,189, 204-207, 209-212, 218, 224-226, 232, 233, 235,240, 247, 248, 251, 253, 254, 258,271, 272, 281, 284

345

VÁLOGATOTTFORRÁSMUNKÁK

AUGUET, ROLAND Kegyetlenség és civilizáció-A római játékok. Európa Könyvkia-dó, Budapest, 1978.

BAKTAY ERVIN, DR.: A csillagfejtéi könyve.Aquincum kiadás, Budapest, 1947.

BAKTAY ERVIN, DR. : Rámájana és Mahábhá-rata. Európa Könyvkiadó, Budapest,1960.

BAKTAY ERVIN, DR.: India művészete. Kép-zőművészeti Alap Kiadóvállalata,Budapest, 1963.

BÁLINT SÁNDOR: Ünnepi kalendárium I-II.Szent István Társulat, Budapest, 1977.

BÁLINT SÁNDOR: Karácsony, húsvét, pün-kösd. Szent István Társulat, Budapest,1989.

BERMANT, CHAIM AND WEITZMAN, MICHAEL:Ebla - A Revelation in Archeology.Times Books, New York 1979.

BERZE NAGY JÁNOS, DR.: Magyar népmesetípusok I-II. Baranya Megyei Tanácskiadása, Pécs, 1957.

BERZE NAGY JÁNOS, m.-.Nap és tükör-Nép-rajzi tanulmányok, gyűjtések. BaranyaMegyei Tanács kiadása, Pécs, 1982.

BOSNYÁK SÁNDOR: A moldvai magyarok hit-világa in; Folklór Archívum 12. Szerk.:Hoppal Mihály. MTA Néprajzi Ku-tatócsoport, Budapest, 1980.

BOSNYÁK SÁNDOR: Meddig élt a „Napis-ten"? in: Művészet, 1974. 9. sz.

BRIGHT, JOHN: Izrael története. Kiadja aReformátus Zsinati Iroda Sajtóosztá-lya, Budapest, 1983.

CHRISTINŰKK, RAYMOND: La Mytkologie duSoleil in: Le Grand Livre du Soleil.Szerk,: Josephjobé. Edita - Denoél,Lausanne, 1973.

DÖMÖTÖB TEKLA: A népszokások költészete.Akadémiai Kiadó, Budapest. 1974.

DUCROCQ, ALBERT: Át anyag regénye. Kos-suth Könyvkiadó, Budapest, 1965.

DUMÉZIL, GEORCES: Mítosz és eposz - Thnul-mányok. Gondolat, Budapest, 1986.

Edda - Óészaki mitologikus és hős énekek.Válogatta, szerkesztette, a nyersfor-dítást készítette N. BALOGH ANTKÓ,fordította TANDORI DEZSŐ. EurópaKönyvkiadó, Budapest, 1985.

EINSTEIN, ALBERT: A speciális és általános re-lativitás elmélete. Gondolat, Budapest,1967.

ERDÉLYI ZSUZSANNA: Hegyet Itágék, látótléjiék -Arcliaikus népi imádságok. Mag-vető Könyvkiadó, Budapest, 1976.

FIRDAUSZÍ: Királyok könyve (Sáhnáme). Rjr-dította DEVECSERI GÁIÍOH. EurópaKönyvkiadó, Budapest, 1959.

FREUD, SIGMUND: Mózes - MichelangeloMózese. Európa Könyvkiadó, Buda-pest, 1987.

FUCHS, WAI.TER R.: Mielőtt a Fold „moz-gásbajött" (A természetismeret történe-téből). Minerva, Budapest, 1978.

GERLÓCZY GEDEON -NÉMETH LAJOS: Csont-váry-emtékkönyv. Corvina Kiadó, Bu-dapest, 1976.

347

VÁLOGATOTT FORRÁSMUNKÁKGesta Romanorum. Fordította HALLER}Á-

NOS 1695-ben. Magyar Helikon, Bu-dapest, 1977.

Gilgames - Agyagtáblák üzenete. Ékírásosakkád versek. Fordította RÁKOS SÁN-DOR, válogatta és a jegyzeteket írtaKOMORÓCZY GÉZA. Európa Könyvkia-dó, Budapest, 1966.

GRANDPIERRK ATTILA: Hogyan működik aNap? m; Harmadik Szem, 1992.14. sz.

GRAVES, RÓBERT: The White Goddess.Farrar, Straus and Giroux, New York,1966.

GRAVES, RÓBERT: - PATAI, RAPHAEL,- Hébermítoszok. Gondolat, Budapest, 1969.

GRAVES, RODERT: Görög mítoszok I-II. Eu-rópa Könyvkiadó, Bu dac est, 1970.

GYARMAI i IMRE: A Tejút elnevezései a töröknyelvekben ín: Keletkutatás 1992- Ta-vasz, Körösi Csorna Társaság kiadása.

HAMVAS BÉLA: Anthologia liumana - Ötezerév bölcsessége. Életünk Könyvek,Szombathely, 1990.

HAHN ISTVÁN: Naptári rendszerek és idő-számítás. Gondolat, Budapest, 1983.

HÉDLRVARI PÉTER: Csillagunk: a Nap.Magvető Kiadó, Budapest, 1980.

HINNELS, JOHN R.: Perzsa mitológia. Cor-vina, Budapest, 1992.

HOPPÁ:. MIHÁLY: GyerekijesztÓk -I in: Népikultúra-Népi társadalom II-II1. Aka-démiai Kiadó, Budapest, 1969.

HOYLE, FRED: Stonehenge-tól a modern koz-mológiáig. Magvető Kiadó, Budapest,1978.

IPOLYI ARNOLD: Magyar Myttiologia. Kiad-ta Heckenast Gusztáv, Ifest, 1854.

JANKOVÍCS MARCELL: Erősz és erőé - Kaszt-rációs komplexus a tündérmesékben, in:Érász a folklórban. Szerk.: Hoppal Mi-hály és Szepes Erika. SzépirodalmiKönyvkiadó, 1987.

OiU,:: A fa mitológiája, Cso-konai Kiadóvállalat, Debrecen, 1991.

JÓLESZ KÁROLY, dr.: Zsidó hitéleti kislexikon.Korona G.T., Budapest, 1987.

KABAY LIZF.TT: Természeti Ikonok, in: Zöld-övezet, 1993. Tél

KÁKOSY LÁSZLÓ: Egyiptomi és antik csillag-kit. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978.

KÁKOSY LÁSZLÓ: Re fiai. Gondolat, Buda-pest, 1979.

KÁKOSY LÁSZLÓ: Fény és káosz - A koptgnosztikus kódexek. Gondolat, Buda-pest, 1984.

Kalevala. Fordította NAGY KÁLMÁN. Krí-terion Könyvkiadó, Bukarest, 1972.

KALLÓS ZOLTÁN: Balladák könyve. MagyarHelikon, Budapest, 1973.

KASSÁM, SIIIRAZ: Egypt's Dazzling Sun. in:Honts, 1993. Octobér/December

KERÉNYI KÁROLY: Görög mitológia. Gondo-lat, Budapest, 1977.

KEKMADEÍ;, JEAN-MICHEL HUON DE: TheWay tó ChineseAslrology. Unwin Paper-backs, London, 1983.

KÜMORÓCZI GÉZA: Bezárkózás a nemzeti ha-gyományba - Az értelmiség felelőssége azókori Keleten. Századvég Kiadó, Bu-dapest, 1992.

KRUPP, EowwC.,<lr.:EchoesoftheAncientSkies - The Astronomy ofLost Civüiza-fíons.Harper&Row, New York, 1983.

LÁSZLÓ GYULA: A honfoglaló magyar népélete. Kolozsvár, 1944.

LEONARDO HA VINCI: A festészetről. CorvinaKiadó, Budapest, 1973.

LÉvi-SraAUSS, CI.AUOE: Szomorú trópusok.Európa Könyvkiadó, Budapest, 1973.

MADANJEU.T SINGH: The Sun in Myth andArt. Thames and Hudson, London,1993.

MARTIN GYÖRGY: Körtáncok, lánctáncok.Fegyvertánc, mutatványos szólótánc, haj-

348

VÁLOGATOTT FORRÁSMUNKÁKdútánc m: Magyar néptánchagyomá-nyok. Szerk.: Lelkes Lajos. Zeneműki-adó, Budapest, 1980.

Mitológiai Enciklopédia I-II. Főszerkesz-tő: S'i. A. Tokarev. A magyar változatszerkesztője Hoppal Mihály. Gondo-lat Kiadó, Budapest, 1988.

NAGY OI.GA: Táltos és Ptgazus. Holnap Ki-ad<5, Budapest, 1993.

NÉMETH LAJOS: Csontváry. Corvina Kiadó,Budapest, 1964.

OKLADNYIKOV, A.E - MARTINOV, A.I.: Szi-bériai sziklarajzok. Corvina Kiadó, Bu-dapest, 1983.

OLÁH ANDOK, dr.: „Az idfi a gazda minde-nütt... "-Népitermészetismeret: időjóslómegfigyelések és hiedelmek. Mező-gazdasági Kiadó, Budapest, 1986.

PONORI THEWREWK AURÉL: Csillagok a Bib-liában. Tertia Kiadó, Budapest, 1993.

Popol Vu.h - A maja-kincse indiánok szentkönyve, fordította, jegyzetekkel ellát-ta és az utószót írta BOGLÁR LAJOS ésKUCZKA PÉTER. Helikon Kiadó, Buda-pest, 1984.

Reichel-DOLMATOFF, G.: AslronomicalModels of Social Behavior Among SoméIndians of Columbia in: Ethnoastronomyand Archaeoastronomy in the AmericanTropics. Szerk.; Anthony F. Aveni andGary Urton, The New York Academyof Sciences, New York, 1982.

RÓHEIM GÉZA: A bűvös tükör. MagvetőKönyvkiadó, Budapest, 1984.

RÓHEIM GÉZA Magyar és vogul mitológiain: Primitív kultiírák pszichoanalitikusvizsgálata. Gondolat Kiadó, Buda-pest, 1984.

RÖHRICH, LUTZ, dr.: Le Folklóré du Soleilin: Le Grand Livre du Soleil. Szerk.:Joseph Jobé. Edita - Denoél, Lau-sanne, 1973.

SAGAN, CARL: Az Edén sárkányai - Tűnődé-sek az emberi intelligencia evolúciójáról.Európa Könyvkiadó, Budapest, 1990.

SANTILLANA, GIORGIQ DK - DECHEND, HKR-THA VON; Hamlet's MÍÜ - An Essay önMyth and the Frawe ó/Time. Gambit,Ipswich, 1969. Magyar nyelvű kiadás:Hamlet malma. Pontifex Kiadó, 1995.

SÁTORI BHANTE, BHIKKHU: A siníozimus.Gondolat, Budapest, 1990.

SI'EIDEL, MICHAEI. P.: Mithras-Oríon -Greek Héra and Román Army Göd. E. J.Brill, Leiden, 1980.

Szent Biblia. Fordította KÁROLI GÁSPÁR.Bibi iá társulat, é.n.

S/.ONDI LIPÓT: Káin, a tarvényszegő - Mó-zes, a törvényalkotó. Gondolat, Buda-pest, 1987.

THOMSON, GEORGE: Az első filozófusok. Kos-suth Könyvkiadó, Budapest, 1975.

ToROC/KAi-WiGAND EDE: Öreg csillagok.Táltos kiadása, Budapest, 1916.

TOVAR, JÜAN DE: Azték krónika. HelikonKiadó, Budapest, 1986.

A törzsek származásáról, avagy a Kincses-barlang, fordította ORMOS ISTVÁN. He-likon Kiadó, Budapest, 1985.

VALKAY ERZSÉBET: Őrsiem, létrds életfa,szárnyas Napkorong, in: Művészet,1976. 10. sz.

VAEGYAS LAJOS: A regösének problémájánakújabb, zenei megközelítése.m: Etfmogra-phia, 1979. 2. sz.

A világirodalom legszebb versei. EurópaKönyvkiadó, Budapest, 1966.

VORAGINE, JACOIÍUS DE: Legenda Aurea.Helikon Kiadó, Budapest, 1990.

WATF.RS, FRANK: Book ofthe Hopi. PenguinBooks, New York, 1977.

The Zohar I-IV Translated by HARRYSPERLING & MAÜHICE STMON. TheSoncino Press, London -Jerusalcra-New York, 1978.

349

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐSZÓ 5

VILÁGOS MINT A NAP 7

A NAGY KIJELÖLŐ 23A rend támaszai 24Naptári rendszerek 37A Nap nevében! 52Az idő templomai 61Napvárosok SíA Nap égi háza 84

„...ÉKES, SZÉPSÉGES Ő,TÜNDÖKLETES..." 89

Kör, négyszög, háromszög 90Tűz, levegő, föld, víz 95„Világ világa, virágnak virága" 102Aranypikkely, aranyagancs,arany toll 106„Ecce homo" 137Nap ihlette találmányok 158Minden testnek útja 173„Nem az a Nap süt az égen" 183Nap és tükör 193

A ZODIÁKUS HŐSE 203

SOLI DEO GLÓRIA 243Egy az Isten 245Ahol a Nap volt a teremtő isten 255Az Aton-vallás 259Monoteizmus az ókoriEgyiptomban 259Az Aton-vallás és azsidó monoteizmus 266Az Ószövetség isteni Napja 275Krisztus és a pogány nap istenek 279„A Nap, az Isten Sszencége" 298Az ünnepek fényszimbolikája 507Naiv kozmológia 320

„MINDEN EGÉSZ ELTÖRÖTT" 325Festett Napok 330

NAPMUTATÓ 337

VÁLOGATOTTFORRÁSMUNKÁK 347

351