A MAGYARUL EDDIG MEGJELENT SHADOWRUN REGÉNYEK:

Carl Sargent & Marc Gascoigne: Véres utcákCarl Sargent & Marc Gascoigne: Fekete Madonna

Carl Sargent & Marc Gascoigne: NosferatuRobert N. Charrette: Sose kezdj sárkánnyal

Robert N. Charrette: Jól válaszd meg az ellenségeidetRobert N. Charrette: Keresd a magad igazát

Robert N. Charrette: Sose bízz tündébenNigel D. Findley: LX-IR

Nigel D. Findley: ÁrnyjátékNigel D. Findley: Magányos farkas

Nigel D. Findley: A nap házaMel Odom: Fejvadászok

Mel Odom: HajtóvadászatMel Odom: A múlt csapdájában

Nyx Smith: ElsötétedésNyx Smith: Csíkos vadász

Nyx Smith: Ki űzi a vadászt?Jak Koke: Üres éter

Jak Koke: Idegen lelkek (Sárkányszív I.)Jak Koke: Krómba zárva (Sárkányszív II.)

Jak Koke: Minden határon túl (Sárkányszív III.)Lisa Smedman: Pszichotróp

Lisa Smedman: A Lucifer-játszmaLisa Smedman: Véres sport

Christopher Kubasik: ÁtváltozvaTom Dowd: Vakító fény

Robin Mash: CyberkommandóCaroline Spector: Végtelen világok

Stephen Kenson: TechnobábelStephen Kenson: KeresztutakStephen Kenson: Ragnarok

Stephen Kenson: Lángoló időStephen Kenson: Született vadászStephen Kenson: Mérgek könyveStephen Kenson: Bukott angyalok

Robert N. Charrette: Jogos kárpótlásMichael A. Stackpole: Farkas és Holló

Környezetbarát termék

JASON M. HARDY

BEHOLDER KIADÓBUDAPEST, 2007

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:Jason M. Hardy:

DROPS OF CORRUPTIONCopyright © 2006, WK GAMES

All rights reserved. ☺

Fordította: Gábor EmmaHungarian translation © 2007, Beholder Kft.

Borítófestmény: Marc Sasso

ISSN 1218-7585ISBN 978 963 8428 61 5

Kiadja a Beholder Kft. Levélcím: 1680 Budapest, Pf. 134Felelős kiadó: Tihor Miklós

Felelős szerkesztő: Dani ZoltánKorrektor: Szakál Marianna, Lexa Klára

Borítóterv: Dikó IstvánTördelés: Dikó István

Készítette az Alföldi Nyomda Zrt., DebrecenFelelős vezető: György Géza vezérigazgató

Készült 2007-ben.e-book ver: v1.0 - Akarki

Anyámnak, mert már jövök neki eggyel,és mert ez a könyv éppen az ellentéte a szo-kásos olvasmányainak.

SHADOWRUN Könyvek

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Míg öntelt énem szeretné azt állítani,hogy mindent egyedül értem el, tehát min-denért csak nekem lehet köszönetet monda-ni (vagy szemrehányást tenni), becsületesénem arra kényszerít, hogy említést tegyekarról a rengeteg emberről, akik különbözőmódokon a segítségemre voltak.

Anyám és apám bámulatos könyvgyűjte-ményének és esti meséinek köszönhető,hogy gyógyíthatatlan olvasó lettem. Ezen-kívül sok más jó dolgot is tettek, de ezekfelsorolásához itt kevés lenne a hely. Le-gyen elég annyi, hogy megérdemelten fog-lalják el a lista legelső helyét.

Meg kell említenem két fivéremet és hatnővéremet is, főleg azért, mert szeretem, és

jó embernek tartom őket. Mellesleg a csalá-domban mindaz, amit most elmondtam, hi-hetetlenül giccsesnek minősülne.

Elképzelni sem tudnék segítőkészebb ki-adót Sharon Turner Mulvihillnél. Még ak-kor is bátorító és optimista volt, amikorarra kért, hogy írjam át teljesen ezt vagy azta részt. Mi, törékeny lelkűek értékeljük azilyesmit.

Borzasztó sokat segített, hogy Mike Mul-vihill széles körű Shadowrun-ismereteiretámaszkodhattam. Amikor öt évvel ezelőttfelvetettem neki, hogy szívesen írnék Sha-dowrun témában, nagylelkűen megosztottavelem a tudását, és ugyanez történt ennél akönyvnél. Mellette soha nem éreztem ma-gam kellemetlenül amiatt, hogy olyan sokmindent nem tudok.

Amikor néhány évvel ezelőtt bezárt aFASA, és Randall Bills elköltözött a város-

ból, rám sózott egy nagy köteg Shadowrun-kiegészítőt. Hihetetlenül hasznosnak bizo-nyultak a könyv írásakor. Ráadásul Ran-dall, egy isten a szememben, úgyhogy eztaz invokációt már csak ezért sem hagyhat-tam ki.

Meg kell említenem azt is, hogy amikorévekkel ezelőtt besétáltam a FASA standjá-ra a GenConon, és elmondtam nekik, hogygondolkodom az íráson, Dan Grendell ellá-tott néhány alapvető könyvvel, amelyek so-kat segítettek a Shadowrun-világának meg-ismerésében. Kösz, Flake!

Rob Boyle a FanPróból az elmúlt évbentöbbféle módon is bevont a kiegészítőkgyártásába. Ennek köszönhetően egyre mé-lyebbre és mélyebbre merülhettem el ebbena világban. Ez sokat számított.

Miután megírtam két Crimson Skies-regényt a FASA-nak, Donna Ippolito báto-

rított, hogy nézzek körül a többi részlegük-ben is, hátha kedvem támad írni valame-lyik témában. Elmondtam neki, hogy a Sha-dowrunt nagyon izgalmasnak találom. Az-után még jó időnek kellett eltelnie, de végülvalóban megírhattam egy Shadow-run-regényt. És tényleg olyan izgalmasvolt, amilyennek gondoltam.

A The Scorpion Jar minden olvasójánaküzenem: csodálatosak vagytok! Külön elis-merésem Meredith Evertonnak, aki állításaszerint annak ellenére élvezte az olvasást,hogy a politika sosem érdekelte különöseb-ben. Bízom benne, hogy ez most az ő ízlésé-nek is jobban megfelel.

Végül pedig köszönök mindent kis csalá-domnak: feleségemnek, Kathynek és fiam-nak, Finn-nek. A szó itt már nem elég: ezértinkább más módokon próbálom meg kimu-tatni, mit érzek irántatok.

1

Quinn Bailey előtt soha nem vált ketté atömeg. Sok embert ismert, aki egy pillantá-sával vagy döngő léptével is elérte, hogy azemberek utat adjanak neki. Az ő láttára vi-szont senki nem ijedt meg – ő ehhez túl ala-csony, túl csenevész és túl bizalomgerjesztővolt. Bailey már megtanult együtt élni azadottságaival: ügyesen siklott át a kaszinó-ban kavargó embertömegen.

Bárkivel találkozott, mindenkire rámo-solygott. Válaszul többnyire ellenséges pil-lantásokat, lesütött szemeket, megrökönyö-dött tekinteteket kapott; nagy ritkán mo-solygott rá vissza valaki. Ő mégis derűsarccal biccentett oda mindenkinek. Szeretteőket nézni, ahogy veszítenek.

Imádta a szerencsejátékot. Ő maga sohanem vett részt benne, mert akárhányszorjátszott, mindig veszített. Magát az eszmétszerette: kiraksz egy neonfeliratot, erre em-berek százai, ezrei állnak sorba, hogy pénztadhassanak neked; csak annyit kell tenned,hogy a pénz egy részét odaadod valamelyi-küknek, és ettől máris boldogok lesznek. Ezaztán a tökéletes üzlet! Nem kell semmitgyártani, nem kell semmit eladni. Mindösz-sze a pénzt kell újraosztani az emberek kö-zött – persze úgy, hogy a java azért megma-radjon.

Ekkor kicsivel arrébb csengés-bongás hal-latszott, színes fények villództak, és egywhisky marta torokból ujjongás tört fel.Egy tucatnyi érme hullott ki csörömpölveaz automatából. A legtöbb persze csak zse-ton volt; ezeket újra be lehet dobni a gépbe,vagy valamelyik másik játékban fel lehet

tenni. De azért csak nyeremény volt. Ennekmegfelelően legalább száz irigykedő szem-pár figyelte, ahogy a boldog nyertes felmar-kolja az érméket. Azután visszafordultak asaját nyerőgépeikhez, és még dühödtebbenrántották meg a kart.

Ezek között nem volt egy sem, aki Bailey-t érdekelte volna. Ha bármit is elintéz maéjszaka, az csakis az asztalok mellett lehet.Azok, akik egyszerűen a szerencse kényére-kedvére bízzák magukat, számára nem je-lenthettek semmit. De akik kiállnak ellenfe-leik ellen, vagy saját maguk által kidolgo-zott rendszerrel akarják kijátszani a házat,vagy legalább megpróbálják asztal alá innia barátaikat – nos, ezeket talán lehet hasz-nálni valamire. Persze garancia erre sincs;de meg kell játszani a tétet, bármilyen kicsiis az esély a nyerésre.

De máris akadályba ütközött, s az úgytornyosult előtte, akár egy kőszirt. Kék za-kóban. Bailey tett egy lépést oldalra – aszikladarab vele mozdult. Azután megszó-lalt:

– Hogy van ma este, Mr. Bailey?Bailey megadóan sóhajtott.– Köszönöm, remekül. Ami azt illeti, cso-

dásan érzem magam. Na de képzelje, azimént Gertie nénikémet láttam a rulett asz-tal mellett sündörögni. Nem hagyhatom,hogy eljátssza a gyógyszerre félretett pén-zét. Ha megengedi…

A biztonsági őr ezt valamiért nem találtamulatságosnak. Kifejezéstelen arca meg serezzent.

– Feletteseim megkértek, hogy közöljemönnel a következőket: Üzletpolitikánk alap-ja, hogy a Gates Casino a városi körzetcsaknem minden lakója előtt nyitva áll.

– Nagyszerű gondolat.– Emellett természetesen meg is kell vé-

denünk magunkat. Bizonyos egyéneket –olyan egyénekről van szó, akik a vezetőségmegítélése szerint veszélyt jelenthetnek –nem engedhetünk be a kaszinó területére,mindannyiunk biztonsága érdekében.

– Rémesen hangzik. Mennyivel jobbanérzem magam, hogy nem jöhetnek be ezekaz alakok! Köszönöm önöknek. További jómunkát!

– Közölnöm kell továbbá önnel, hogy önnem szerepel ezen a listán. Egyelőre. Né-hány ismerőse viszont igen. Ha ön tovább-ra is látogatja az intézményt, emellett pedignem szakítja meg a kapcsolatot ezekkel azilletőkkel, kénytelenek leszünk az ön nevétis felvenni a listára.

– Hát ez borzasztó lenne. Mindent megfogok tenni, hogy megóvjam önöket ettől adrasztikus lépéstől.

– A vezetőség nagy súlyt fektet a kaszinóbiztonságára.

– Efelől nincs kétségem.Bailey időközben előkészítette a mondó-

káját, ezért nem is hagyta többet szóhoz jut-ni az őrt.

– A vezetőségnek persze még soha, desoha nem volt dolga kétes elemekkel. Külö-nösen szennyes pénzek megtisztogatásárólnem volt szó. Na most az a helyzet, hogy énkomolyan veszem, amit csinálok, és azok,akikkel kapcsolatban állok, szintén komo-lyan veszik, amit csinálnak. Mi mindannyi-an komoly emberek vagyunk. Nézze, mégkomoly arcot is tudok vágni. Látja? – Baileyösszehúzta a szemöldökét, és elvékonyítot-ta a száját. – Egyszóval tegye a dolgát, én is

teszem a dolgomat, és a vezetőség is teszi adolgát, és ha az, amit tesznek, túlságosan isfeldühít, akkor az én dolgom az, hogy lelő-jem őket, de itt még nem tartunk, úgyhogyminek is aggódjunk emiatt? Egyszerűen él-vezzük ezt a kellemes estét, nem igaz?

Szerette volna azt hinni, hogy sziporká-zóan logikus gondolatmenete fegyvereztele az őrt, de az igazság inkább az lehetett,hogy a férfit, miután a rábízott üzenetet to-vábbította, ő többé nem érdekelte. A sziklatehát elgördült az útból, és Bailey folytattaútját.

A nyerőautomaták sora után filcborításúasztalok következtek. Itt más ritmus szerintzajlottak az események. Amott a játékosokaz egyik pénzérmét a másik után izzadtákki magukból, az itteniek viszont meg-meg-álltak, számoltak, latolgattak; először ki-sebb téteket tettek fel, nyertek is valamics-

két; majd elérkezett az a pillanat, amikorfeltettek egy jelentősebb összeget, amelytőlazon nyomban megszabadította őket együgyesebb játékos (egy másik törzsvendégvagy maga a ház); így aztán egy pillanatalatt kétszer-háromszor annyit vesztettek,mint amazok egész éjjel. Bailey megjegyez-te magának azokat az arcokat, akik a legna-gyobb kupac zsetont halmozták fel magukelőtt: alkalomadtán majd megkeresi őket,ha már otthagyták az asztalokat.

Ezután még legalább három őrt vett ész-re, akik árgus szemekkel figyelték, amintkeresztülvitorlázott a tömegen. Szinte szé-gyellte is magát, hogy nem követ el semmit.Talán elemelhetne néhány zsetont az egyikasztalról – vagy kést döfhetne valaki hátába–, esetleg visszafuthatna a nyerőautomaták-hoz, és valami öregasszonynak jól bemos-

hatna egyet… Hiába, a jó hírnévért megkell dolgozni.

Hát igen, néha jó szórakozást jelent kido-batni magunkat egy kaszinóból (vagy bár-mi más intézményből), de most első az üz-let. Ha minden jól megy, néhány óra múlvamár egy jó kis verekedésre is sor kerülhet.

A játékasztalok mögött széles boltív villo-gott bíborvörös fényben. A mögötte levőhomályos helyiség UV-fényében fel-felvil-lantak az arcokat díszítő ultraibolya tetová-lások. A mögött a boltív mögött lehetetthozzájutni a létező legjobb virtuális világcuccokhoz. Ott voltak a híres-hírhedt hátsótermek, amelyekről a vezetőség váltig állí-totta, hogy soha nem is léteztek – egészenaddig, amíg valaki elég pénzt nem tett leeléjük, és teljes diszkréciót nem fogadott.Azokban a termekben bárki, akinek egy va-

lamirevaló adatjackje is volt, átélhetett bár-mit, ami csak átélhető a világegyetemben.

Bailey messziről elkerülte a boltívet. Acéges léhűtőknek, akik itt lézengtek, nemvehette hasznát, nem is beszélve a műérzet-szobák rabjává vált függőkről. Legalábbarra jók ezek a termek, gondolta, hogy egykupacban tartják azokat az alakokat, akiketjobb elkerülni.

Végre elérte célját: ott állt a kaszinó fél tu-cat bárjának egyike előtt. A közönség feleizgatottan itta az első pohár italokat, hogyfelkészüljön az előtte álló küzdelmekre. Amásik fele már visszatért az asztaloktól; őkszesztől eltompult idegeik segítségévelmostanáig az összes feltett pénzüktől meg-szabadultak, és céljuk már csak a teljes leré-szegedés volt.

Bailey tekintete végigpásztázta az aszta-lokat. Rögtön meg is pillantotta két embe-

rét, Shiverst és Boone-t, akik egy-egy népesasztaltársaság közepén ültek. Jól végezték afeladatukat. Persze ha az utasítás tartal-mazta az „ivás" szót, ezek mindig sokkallelkesebben dolgoztak, mint ha, mondjuk,orkokról volt szó.

Bailey úgy választotta meg az útirányt,hogy látszólag céltalan lézengése közben alehető legközelebb kerüljön Boone társasá-gához. Megállt az asztaltól egy kissé jobbra,és várta, hogy Boone észrevegye.

– El nem tudom képzelni, mennyi anyagottömött magába, de meg se tudta mozdítania lábát, a felsőteste pedig, hogy is mond-jam, pörgött, mindenfelé csapkodott magakörül, azután a földön még vagy fél métertelőrearaszolt, azt nézte, kit üthetne mégmeg. Amikor már senki nem volt kéznél,akkor magát gyomrozta meg még egy-szer-kétszer. Én mondom, teljesen kész

volt, aztán meg… nahát, itt van Bailey!Quinn! Ide gyere!

Bailey meglepetést színlelt, és Boone feléfordult.

– Te vagy az, Cal? Örülök, hogy látlak.Mi a helyzet?

Ami most következett, azt Bailey márlegalább százszor eljátszotta. Boone bemu-tatta őt a haverjainak. Bailey mindenkitmeghívott egy körre, néhány percre bekap-csolódott a beszélgetésbe, azután pedigcsak csendben ült, és figyelt.

Mindenkit jól megnézett: figyelte a test-beszédüket, fellépésük magabiztosságát,azt, hogy ki szeret a figyelem középpontjá-ban lenni, és hogy ki mennyire bírja az italt.Persze hallgatta a beszélgetést is, de az tá-volról sem volt olyan lényeges, mint hogyki hogyan viselkedik. De azért az sem volthaszontalan: gyakran elég volt egy-két

mondat, hogy felismerje, ki a nyálgép, ki akis visszahúzódó.

Az ilyen beszélgetések az esetek többsé-gében nem hoztak eredményt Bailey szá-mára. Egy-egy sötét alak olykor horograakadt; ezeknek még hasznát lehet venni, hanyers erőre lenne szükség egyik-másikmunkához. De a legtöbbször csak feltörek-vő senkik és ócska élősködők voltak itt, azilyenek pedig nem sokat érnek. Most semvolt ez másképp. Boone nyilván mindentmegpróbált, hogy egy épkézláb társaságothozzon össze, de hiába, igazi tehetségre rit-kán bukkan az ember.

Harminc perc alatt Bailey végzett a szem-lével; még öt perc elteltével ügyesen ki isvonta magát a beszélgetésből. Elindult Shi-vers asztala felé.

Itt reménykeltőbb volt a helyzet. Shiverskényelmesen terpeszkedett a székén, egyik

kezében a poharát tartotta, a másikat lazánátvetette a szék támláján, és szerencséremegtartotta magának a háborús történeteit.Vékony ajkán mosoly játszadozott, amelyenátsejlett a gúnyos lenézés. Hullámos, vilá-gospiros haja a szemébe hullott. Az asztalá-nál ülő öt ember hangos beszéde és méghangosabb nevetése messzire elhallatszott:Bailey már Boone asztala mellett is hallottaőket. Ahogy közeledett hozzájuk, éppenegy kaszinói alkalmazott távozott az asztal-tól a fejét csóválva. Nyilván már vagy négy-szer-ötször ideküldték azzal az üzenettel,hogy fogja vissza magát a tisztelt társaság,amire mind a négy-öt alkalommal elküld-ték melegebb éghajlatra.

Bailey csak remélni merte, hogy a társa-ság tagjai még nem ütötték ki magukat túl-ságosan ahhoz, hogy rendesen fel tudjamérni őket.

Shivers nem törte magát azzal, hogyolyan jó kis színjátékot rögtönözzön, mintaz imént Boone. Már akkor kiszúrta Bailey-t, amikor az felállt Boone asztala mellől, ésamikor néhány méter távolságba ért, odain-tett neki.

– Szevasz, Jimmy – fordult felé Bailey.– Üdv – bólintott kimérten Shivers. –

Nyertél valamit?– Nem játszom.– Iszol?– Csak vizet.Shivers felvonta a szemöldökét.– Még dolgom van ma éjszaka – mondta

Bailey egy darabig még nem lazíthatok.– Kár.Bailey megvonta a vállát.– Nem ülsz le?– Beférek még?

Shivers rábökött két társára, mire azokhelyet szorítottak kettejük közt.

– Egy hely mindig akad.Bailey leült, és munkához látott. A Shi-

vers mellett ülő dekás kölyök, fején a táton-gó jackkel, hamar kiesett. A fiú a borotváltfejbőrére egy vörös-fehér célkeresztet fes-tett, amely éppen a koponyája jobb oldalánlevő adatjacket jelölte ki. A tekintete homá-lyos volt: vagy csinált valamit a szemével,vagy mást is bevetett ma este az alkoholonkívül. Gyorsan, magas hangon beszélt, min-den második szavát a legújabb szlengbőlmerítette. Talán használhatná is valamire,ha nem lenne olyan túlbuzgó és kötekedő –Bailey-nek már épp elég forrófejű alakkalkellett nyűglődnie.

A többieket nem tudta ilyen gyorsanmegítélni, úgyhogy kényelmesen elhelyez-kedett, és figyelni kezdett..

– Az csak egy bánya. Egy rohadt szénbá-nya – mondta éppen Shivers egyik asztal-társa, egy kövérkés ember, fekete-fehér csí-kos kecskeszakállal.

– Nem az! – tiltakozott a Bailey jobbjánülő vörös hajú nő. – A bánya már teljesenkimerült. Most már csak egy csendes fa-lucska, tényleg aranyos.

– Ha a bánya már nem működik, akkorpedig egy szellemváros. Egy rakás salak,semmi más.

– Az előbb még valami sztoriról volt szó,nem? – szólt közbe egy idősebb tünde, aki-nek bozontos barkója majdnem az álláigért. – A földrajzórát később is megtarthatjá-tok.

A nő rámosolygott a tündére, a kövérkésvállat vont. De mindketten hallgattak a sza-vára. Ezt Bailey megjegyezte. A nő folytat-ta:

– Ahogy az előbb mondtam, elugrattamSandburnbe, a szülővárosomba, hogy meg-látogassam néhány régi barátomat. Ők me-sélték, hogy valamelyik cég szaglászik akörnyéken, mert szerintük maradt mégszén vagy valami más a föld alatt. Azt re-besgetik, hogy az egész rohadt várost felakarják vásárolni. Persze végigmentünk aszokásos ötleteken: mint például, hogy ve-gyünk meg minél több földterületet, hogymajd jó borsos áron eladhassuk a cégnek,vagy hogy égessük fel az egész várost,hogy a cég hoppon maradjon –, azutánmegszállt minket az ihlet.

Az asztalnál ülők megértően bólogattak.– Nem kell nekünk a cég nyamvadt pén-

ze, és inkább a várost sem gyújtjuk fel, hanem feltétlenül szükséges. Nos, mit is aka-runk tulajdonképpen? Azt akarjuk, hogy acég eltűnjön a városból, mégpedig örökre.

Ez persze esélytelen. Hát akkor nézzük amásodik lehetőséget: ijesszük meg őket!

– Melyik cég volt ez? – A közbeszóló iz-mos férfi koponyáját bal felől fémlemez bo-rította.

– A McKinney Bányavállalat.A nevet minden jelenlevő jól ismerte.– A rohadékok! – A férfi dühében még

erősebb skót akcentussal beszélt.– Azok. Ezért is kellett tennünk valamit.

Egy egyszerű rontással dolgoztunk, a füst-felhővarázzsal. A kioldót a bányába tettük,aztán vártuk, hogy beinduljon az exkavá-tor. És most figyeljetek: a lényeg, hogy nemmindegy, milyen felhőt használunk.

A tünde rögtön átlátta a dolgot.– Gáz kellett nektek, mi?A nő elvigyorodott.– Hát igen, beletrafáltál. Jó esetben felrob-

ban az egész bagázs. Rosszabb esetben

megölnek egy kanárit, és bepánikolnak egyidőre. Nekünk mindkettő megfelel.

– Na és hogy sikerült? – kérdezte az iz-mos.

– A McKinney megvette az egész várost,mindenkit kitelepített, aztán elkezdte azásást – folytatta a nő, és gonosz vigyor je-lent meg az arcán –, aztán pedig felrobban-tották az egész rohadt várost!

A legtöbben nevettek. A tünde és a kö-vérkés fickó viszont szkeptikusnak tűnt.

– A füstfelhővarázsotokkal annyi gáztidéztetek elő, hogy egy egész város felrob-bant? – kérdezte az utóbbi.

– Mondjuk inkább, egy kis falu.– Nekem aztán édes mindegy, mekkora

ez a te híres falud. Az ilyen varázslatokkalegy nyomorult házat se lehet felrobbantani,nemhogy egy egész várost.

– Csak azért, mert neked még soha nem si-került, azt hiszed, hogy senki nem lehet ké-pes rá, mi? – kapta fel a vizet a nő.

– Ahá, értem. Te és a kisvárosi haverjaid,ti vagytok Európa leghatalmasabb mágusai.Ez aztán marha érdekes: csináljátok itt a kispiszlicsáré hecceket, amikor bármelyik ki-sebb országot kormányozhatnátok!

Kitört a káosz. Az asztalnál ülők is be-kapcsolódtak a veszekedésbe. Mindenkiahhoz csatlakozott, aki hozzá közelebb ült;a logikus érvek itt nem sokat számítottak.Az alkohol erőt ad, a helyszín tökéletes; mikell még egy jó kis verekedéshez?

Egyedül a tünde gondolta másképp. Bai-ley már azóta figyelte, mióta a nő belekez-dett a történetébe. A tünde már rögtön azelején látta, hogy az egész sztori óriásikamu. De nem szólalt meg, úgy tűnt, nem

akar bekapcsolódni a veszekedésbe. A szá-mára céltalan verekedés sem izgatta.

Jó ítélőképesség és megfontoltság: kétolyan erény, amit Bailey nagyra tartott. Ezta tündét érdemes lesz szemmel tartani.

Shivers a tisztesség kedvéért bele-bele-kurjantott a csetepatéba, méghozzá a nő ol-dalán. Bailey odahajolt hozzá.

– Te nem hiszed el a meséjét, ugye?– Mit számít – vetette oda Shivers –, érté-

kelni fogja a támogatásomat.Bailey végigmérte a szűk, fekete ruhát vi-

selő nőt. A bár félhomályában is jól látszott,hogy hajlatokkal, domborulatokkal megfe-lelően el van látva.

– És mennyire fogja értékelni? – fordultvissza Shivershez.

– Eléggé. – Shivers szája sarka hajszálnyitmegrándult, ezt akár mosolynak is lehetetttekinteni.

Bailey elismerően bólintott.– Ez igen! Most már legalább tudom,

hogy miért hoztad őt is ide.– Hát nem is neked – rándult még egyet

Shivers ajka.– Na persze. És mit van a tündével?– Ő Bannickburn.– Tudsz róla valamit?– Nem sokat. A Skót Kerületből jött, nem-

rég bukkant fel a környéken. Úgy tűnik,senkije sincs. Nem tudni, miért jött, és mitakar itt.

– Menekül valami elől – vonta le a követ-keztetést Bailey –, akárcsak itt a fél város. –Ennek már semmi sem számít, tette hozzá ma-gában. Az ilyennel még lehet valamit kez-deni.

– Nekem hoztad? – folytatta hangosan.Shivers felhorkant.

– Nem szívesen mondom ezt éppen ne-ked, de az estéim az enyémek. Még akkoris, ha kapok tőled olykor-olykor egy kis há-zi feladatot. Ez a tünde azért van itt, mert ahaverom. Persze, ha óhajtod, megnézhetedmagadnak.

– Igazán kedves. – Bailey eleresztette afüle mellett Shivers burkolt célzását, hogytalán több is járna neki. Shivers minden al-kalommal igyekezett kimutatni, hogy láza-dó szelleme nem tűr meg semmiféle felsőbbhatalmat, Bailey pedig elnézte ezt neki,mint megértő szülő kamasz gyermeke sze-szélyeit.

Bailey újra a társaság felé fordult. Haskótról volt szó, szerette a jól bevált mód-szereket követni. Tudta, hogy el fog érkezniaz a pillanat, amikor kedvező színben tün-tetheti fel magát és az ajánlatát, méghozzánem is sokára.

Bannickburn felhajtotta az italát, azutánbelepislantott a pohárba. Kicsit meg is ráztaa jégkockákat, hátha még ki tud préselniegy cseppet valahogy. Arcára kiült a mély-séges csalódottság.

Bailey még néhány pillanatig várt, hogyfokozódjon a hatás, aztán felállt, megfogtaa saját üres poharát, és megszólította Ban-nickburnt.

– Még egy kört?A tünde kesernyésen elmosolyodott.– Köszönöm, elfogadom.– Mit iszik?– Whiskyt és tequilát.– Egyszerre?Bannickburn bólintott.– Máris hozom.Whisky és tequila. – Bailey-nek végigfutott

az agyán, hogy ha még ma este értelmes be-

szélgetést akar folytatni a tündével, akkorigencsak sietnie kell.

2

Úgy saccolta, hogy már a Bel Red Roadonjár, de a feliratok elég zavarosak voltak,ahogy Bannickburn látása is. Kancsalul pis-logott, aztán kimeresztette a szemét; majdmegint pislogott. B-vel kezdődik, d-re vég-ződik, és van benne még egy nagybetű – ezcsak a Bel Red lehet. Rohadtul itt az ideje:már vagy fél órája gyalogol.

Bannickburn mindig büszkén hangoztat-ta, hogy tetszőleges mennyiségű ital után isképes szilárdan, egyenes vonalban haladni.Aki látta öt-tíz lépést megtenni, valóban jó-zannak gondolhatta; de ha valaki véletlenülúgy döntött volna, hogy követi legalábbegy félsaroknyi távolságra, hamar észrevet-te volna, hogy fogalma sincs, merre tart.

Gyakran előfordult, hogy a járda szélére ér-ve 180 fokos fordulatot vett, és egy ház-tömbnyit megtett ugyanarra, amerről jött.Máskor következetesen minden saroknáljobbra fordult, így körbe-körbe haladt. Ígyaztán egy jól sikerült ivászat után a hazaútötször-tízszer tovább tartott, mint egyéb-ként.

De ezt nem is bánta. Szeretett kint lenniaz utcán. Szerette, ha látják, különösen azokaz alakok, akik az éjszaka – vagy mondjukinkább, a hajnal – ezen óráiban az utcákatrótták. Azt akarta, hogy lássák, hogy tudják,kivel van dolguk.

Végigment az utcán, amely reményei sze-rint a Bel Red volt. Úgy saccolta, északkeletfelé tart. Mellette kültelki punkok tűntek felwhiskyfoltos, szakadt dzsekiben, aztán tüs-kehajú bandatagok és persze ittastársakszép számmal. Ott volt még a maroknyi tu-

rista is, akiket Touristville-be vonzott a le-hetőség, hogy megbámulhatják az iméntemlített sötét alakokat.

Bannickburn mindenkire vetett egy fen-sőbbséges pillantást – különösen azokra,akik szemmel láthatóan nagyon kemény le-génynek tartották magukat, ezzel mintegybiztatva őket, hogy kössenek csak belé bát-ran. Tudod te, mi mindent láttam már? gon-dolta minden egyes esetben. Tudod te, kikkelharcoltam? Tudod te, kiket öltem meg? Ki vagyte azokhoz képest? Ki vagy te hozzám képest?

Jól érezte magát. Nagyon, nagyon jólérezte magát – soha azóta ilyen jól nemérezte magát, mióta megérkezett ebbe a vá-rosba, a nyugati félteke, sőt talán a világleghatalmasabb patkányfészkébe. A koráb-ban ismeretlen érzés, az önbizalomhiány azutóbbi időben súlyos takaróként terült a lel-kére; de most egyszerre lehullott – nagyjá-

ból akkor, amikor Bailey a hatodik poháritalt hozta neki.

Hát igen, Bailey. Igazán derék legény. Azéjszaka nagy részét arra áldozta, hogy oltsaBannickburn szomját, és táplálja az egóját.A múltjáról is kérdezte, és bár a tünde per-sze nem mondott el mindent arról, kicsodais ő – kicsoda volt valaha –, azért elhintettannyit, hogy Bailey a háborús élményeirőlérdeklődjön, így hát el kellett mesélnie né-hány igazán jó sztorit. Hamarosan az egésztársaság csüggött a szavain; hol nevettek,hol visszafojtották a lélegzetüket, ahogy atörténet menete diktálta. Jól szórakoztak, ésle voltak nyűgözve, épp ahogy kellett. MégJimmy is, aki maga is rendes ír fiú, egészenfellelkesült – Bannickburn még nem is láttailyen energikusnak.

De mindez még nem lett volna elég ah-hoz, hogy jobb kedvre derítse őt. Ehhez az

kellett, amit Bailey ezután tett. A szó mástémákra terelődött, ahogy az már lenni szo-kott, de ekkor Bailey közelebb húzta a szé-két Bannickburnéhez, és halkan beszélnikezdett. Egy igazán kellemetlen tárgyatérintett, amelyre Bannickburn még gondol-ni sem szeretett, nemhogy beszélni róla: ajelent. Érdekelte, mit csinál mostanában, ki-nek dolgozik. Nyilván feltételezte, hogyvállal munkákat, sőt a munkaadók egyene-sen versengenek a szolgálataiért. Ban-nickburn ezalatt lassan úgy érezte, megfor-dul körülötte a világ. Már nem temeti magaalá, mint eddig, hanem éppenséggel ő áll avilág tetején – vagy legalábbis egy kis ré-szének a tetején.

Segített a játék is. Miután Bailey felpum-pálta az önbizalmát, Bannickburn egy időrevisszakanyarodott a BlackJack-asztalokhoz.(Ami ennél több figyelmet igényelt, ahhoz

már nem volt elég józan, de ott még azértnem tartott, hogy a játékgépek torkán öntsele a pénzét.) Úgy hullottak a kártyák, mintaz égi manna. A végén két négyes volt a ke-zében, amit megosztott; az egyik húsz lett,a másik huszonegy. Túl sok extra nujentszámára persze ez sem jelentett, mivel elevenem tudott nagy tétet megtenni; de abból anéhány száz nujen nyereményből is teliknémi luxusra magának és Jackie-nek. Majdmeghívja egy jó vacsorára.

Mindent összevéve a jó cimborák, a nye-reség, az áhítatos tisztelet, amellyel Shiversés a barátai körülvették, mind ugyanazt azérzést táplálta: az erő érzését. Erősnek érez-te magát! Nem olyan értelemben, mint an-nak idején, de mostanság az erő, bármiféleerő is az, már önmagában újszerűen hatott.Nem áradt szét egész testében, mint régen,

de legalább az ujjhegyeiben érezte. Ez is va-lami.

A Touristville-nek ezen a szakaszán min-den üzlet rég bezárt. A kirakatok üvegtáb-lái mögött csak a legmodernebb riasztó-rendszerek fel-felvillanó lámpái látszottak.A boltok téglahomlokzata fölött sötétbe bo-rult lakások sorakoztak. Bannickburn aPusztulat szélén járt: ahhoz már eléggémegközelítette a mélységet, hogy bűnözőksokaságát vonzza magához, de még nemjárt annyira messze a pénztől és a civilizá-ció infrastruktúrájától, hogy ne számíthas-son az intézményes biztonság maradványa-ira. Seattle néhány tehetősebb bűnözője itttelepedett le, mivel így a Pusztulatot iskönnyen elérhette, de nem kellett nélkülöz-nie a Mátrix-elérhetőséget és a kényelmesélet más kellékeit sem. Ezeknek a menőcuccoknak a nagy része az övék volt.

Errefelé nem járt senki. Bannickburn ígyhirtelenjében nem tudott senkit lenézni.Megpróbált gyorsabban menni, hogy népe-sebb környékre jusson, de ekkor kissé meg-ingott, úgyhogy le kellett lassítania.

A sarkon egy chopper fordult be morgómotorral, amely szinte toporzékolt a vissza-fogott lendülettől. A két Lone Star járőr csil-logott-villogott tükröződő napszemüvegé-ben és fényezett sisakjában, és minden tő-lük telhetőt megtettek, hogy puszta jelenlé-tükkel megfélemlítsék a bajkeverőket. A há-tul ülő járőr Bannickburnre szegezte tekin-tetét – vagy legalábbis a szemüveg lencséit–, míg társa az utca többi részét pásztázta.

Bannickburn kihúzta magát, és jobb híjánegy rég elsajátított trükkre hagyatkozott: anapszemüvegben a saját visszatükröződé-sét kereste. Ez a meredt bámulásnak némiintenzitást és célirányt kölcsönzött.

A Lone Star járőr nem fordult el, de nemis állt meg. Bannickburn nyilvánvalóanmegsértette a kijárási tilalmat, mégsem áll-tak meg. Tudták – gondolta Bannickburn –,hogy egy ilyen kemény fickót nem érdemesolyan apró-cseprő ügyekkel zaklatni, minta kijárási tilalom, különösen nem egy ilyenbizonytalan környéken, mint Touristville.

Vagy esetleg az is lehet, hogy Ban-nickburn túlságosan kis hal volt az ő sze-mükben. Továbbhajtottak.

Bannickburn utánuk kiáltott valami ért-hetetlen szómasszát, amely reményei sze-rint roppant kihívóan hangzott. De bármitis mondott, az elveszett a felbőgő motordübörgésében, amely tovaröpítette az őrö-ket olyan célok felé, amelyek fontosabbakegy magányos részeg hőzöngésénél.

Bannickburn még néhányszor hátrapil-lantott, hátha a járőrök mégis megfordul-

nak, és visszatérnek. Régen számtalan mó-don el tudta volna intézni őket, akár mind-kettőt egyszerre. Két utcai zsaru neki nemjelentett többet, mint néhány kósza légy.

De ebben az átkozott városban már akad-nak gondjai. Először is a fegyverek – a fegy-verekre azelőtt is gondolni kellett. De mostmár afféle ostobaságoktól is tartania kellett,hogy például az egyik behúz neki egyet.Egy ütéstől kellett tartania! Egy biztonságiőr – egy egyenruhába bújtatott utcai punk –kifektethetné puszta kézzel! Ez a gondolatmár túlságosan megalázó volt Ban-nickburnnek.

Na de nem ma éjjel. Ma éjjel senki semnyúlhat hozzá. Újra van ereje. Persze sem-mi ahhoz képest, mint amennyi régen volt,de több, mint bármikor, mióta először be-tette a lábát erre a kontinensre.

Peckesen vonult be a raktárépület alagso-rába.

– Visszatértem – jelentette be.Jackie a gépen volt. Testi szemével látta

Bannickburnt, de nem talált rajta semmiemlítésre méltót.

– Nagyszerű – felelte szórakozottan.– Kislány, úgy látom, nem értettél meg.

Visszatértem! Újra én vagyok én.– Csodás. Ma éjjelig ki voltál?– Egy reménytelen, névtelen marha. Egy

nagy semmi. De ennek már végleg vége!Leült a szakadt bársonyhuzatú székre, és

feltette a lábát a zsámolyként szolgáló ládá-ra. Talán erre kéne felhasználni a ma estinyereményét: vehetne egy új széket Jackie

odújába. Egy trónust, amely illenék új han-gulatához.

Jackie kihúzta a dugót a homlokából, ké-nyelmesen megdörzsölte rövid szőke haját,és Bannickburn felé fordult. Éles arcvonásaiés sötét szeme láttán a tünde elmosolyo-dott.

– Halljuk, mi történt? – kérdezte a lány. –Kiderült, hogy királyi vér folyik az ereid-ben?

– Eh – legyintett Bannickburn –, az efféleadatbányászat a te reszortod. Nem arrólvan szó, hogy valami történt. Ez csak egyérzés. Az utóbbi időszak számomra a fi-nomhangolás ideje volt, és mára behango-lódtam. Most következik a felemelkedés ésa hódítás.

– Te jó ég, mit csináltál az éjjel? Ültél egysarokban, és beszippantottál egy kiló blisst?

– Nincs ebben semmi mesterséges, édeslányom – felelte megbántottan Ban-nickburn. – Az este eseményei által kivál-tott természetes reakcióról van szó. Jól töl-töttem az időt a Blackjack-asztaloknál,nagyszerűen szórakoztattam kedves keltabarátaimat, és megismerkedtem valakivel,aki befolyásos embernek tűnik. Egészen el-kápráztattam. Egyszóval csodás éjszakámvolt.

– Remek. Nyertél pár nujent, és elmesél-tél néhány jó sztorit. Most aztán te vagy azélet császára.

Jackie-nek az a szerencséje, gondolta Ban-nickburn, hogy a jelentős alkoholmennyi-ség, amit benyelt, elhomályosította az érzel-meit. Máskülönben talán kissé bántaná,hogy ilyen kitartóan igyekszik tönkretennia hangulatát. Úgy látta, akkor őrizheti megleginkább a jóindulatát, ha sürgősen témát

vált. Körbejártatta tekintetét a sötét pincé-ben.

– Arra gondoltam, beszerzek valamit ne-ked – szólt. – Egy bútordarabot. Talán egyszéket. Emelné a színvonalat.

Alighanem rosszat mondott. Még nemtudta, mi volt a hiba, de Jackie szeme hirte-len vízszintes résekké szűkült. A szája sar-kában rángatózni kezdtek az izmok. Ban-nickburn tudta, hogy a lány mondani akarvalamit, de először gondosan megfogal-mazza magában a mondatokat.

– Azt akarod mondani – szólalt meg vé-gül –, hogy az otthonom segítségre szorul?Hogy nem tettem érte eleget?

Mindaz az erő, amit Bannickburn az éjjelfelgyűlni érzett magában, láthatóan teljesenhatástalan volt Jackie-re.

– Természetesen nem.

– Úgy gondolod, egy elhagyatott raktárnem elég jó szállás? Van róla elképzelésed,mi mindent kellett megtennem csak azért,hogy egyáltalán kényelmesen alhass itt?Amikor idejöttem, szökésben voltam, nememlékszel? Tudod, volt az a kis zűr a voltmunkaadómmal. Vagyis miközben igyek-szem lerázni a rossz arcokat, melleslegmegoldottam azt is, hogy legyen víz, vil-lany, fűtés. Kijavítottam a falakat, a plafont– fogalmad sincs róla, mi mindent csináltam.És most azt gondolod, hogy neked kell ven-ned egy széket, hogy „emelje aszínvonalat"? Az otthonom köszöni, meg-van a segítséged nélkül is.

Bannickburn tisztában volt vele, hogy ezmár vesztett csata, amelyet jelenlegi ittas ál-lapotában amúgy sem lenne képes rende-sen megvívni. Megadta magát.

– Ne haragudj! Nem úgy gondoltam.

Nézte Jackie arcát. Látta, hogy azon töp-reng, dühös legyen-e még rá, majd úgydönt, túl későre jár ahhoz, hogy ezzel vaca-koljon.

– Na, jó – zárta le a témát, és az ágyáhozsétált. Bannickburn, mint minden este,most is reménykedett benne, hogy áthívjamagához. Mint mindig, most is csalódniakellett.

– Örülök, hogy jó éjszakád volt – mondtaJackie. Kinyújtóztatta a lábát, és karját ke-resztbe fonta a mellén. A férfi azt hitte, le-hunyja a szemét, és a szokásos háromórásálomba merül, de Jackie szeme még nyitvamaradt.

– Vigyázol magadra, ugye? – szólt.Ezúttal Bannickburn érezte sértve magát.– Micsoda kérdés ez? Nem vagyok én

csecsemő!A lány sóhajtott.

– Nem, persze, hogy nem. Csak… ott az abarátod. Shivers. Nem igazán bízom benne.

Bannickburn széles kézmozdulattal le-gyintett.

– Ne vedd magadra, kedvesem, de temintha senkiben sem bíznál meg. Nem kellaggódnod: James derék fiú.

– Hm.– Tényleg az.Jackie csendben, az ajkát rágcsálva ült.

Aztán újból megszólalt:– Azt tudod, hogy ő… Hogy az emberek

őt minek… Tudsz róla mindent?Valamit nem mondott ki, ezt Ban-

nickburn még így, részegen és egyre fárad-tabban is világosan látta. Majd holnap kita-lálja, mi lehet az. Ma inkább csak megnyug-tatja a lányt.

– Természetesen nem tudok róla mindent.De mindig rendes volt velem, és ez sokat

számít. Mint ahogy te is mindig rendes vol-tál hozzám. Egy csomó dolgot nem tudokrólad se. De rendes vagy hozzám.

Jackie-nek nem nagyon tetszett ez az ösz-szehasonlítás, ezt Bannickburn rögtön leol-vasta az arcáról. Viszont megértette, mitakart mondani a férfi, és a további közlen-dőit inkább későbbre halasztotta.

– Azért… vigyázz magadra! Jó, jó, tu-dom, tudsz vigyázni magadra, és tudod,hogy mit csinálsz. Hát csak így tovább! HaShivers a közelben van.

Bannickburn szeme már félig lecsukó-dott. Kihúzta magát a széken, aztán lejjebbsüllyedt, majd újra kihúzta magát. Biztos,hogy venni fog Jackie-nek néhány új bútort.

– Vigyázni fogok – szólt. A hangja távolivisszhangként csengett a fejében.

3

Bannickburn tűzről és elektromosságrólálmodott. Álmában vihar vonult át a felföldfelett, és villámok ragyogták be a síkságo-kat. Zuhogott az eső; úgy öntözte őt, mintegy növényt, és ő egyre csak nőtt. De nem amagassága növekedett. Magába fogadta avihart, az pedig megtöltötte, és erő futott átaz erein. Övé volt a világ.

Ezek után némi csalódást érzett, amikorfelébredt egy raktárépületben.

A tágas helyiség három ablakán át beszi-várgó fényt sötét műanyag táblák szűrtékmeg. Bannickburn megdörzsölte a szemét,és hunyorogva kereste Jackie-t. A lány ter-mészetesen a dekkje mellett ült, becsatla-kozva. Majd gondoskodnia kell róla, hogy

egy kis napfény is érje ma, ha egyáltalán áttud törni valamennyi az Avondale fölöttszinte állandóan gomolygó felhőkön ésmocskos ködön.

Megpróbált felegyenesedni a székben, dea háta nem engedelmeskedett. Miközben afájó pontot dörzsölte, azon gondolkozott,hogy talán mégis egy ágyat kéne vennie. Dea legkevésbé sem akart ilyen kézenfekvő ér-vet adni Jackie kezébe, hogy miért tiltja kiőt az ágyából. Általában nem szerette, hasajnálják, de ha a helyzet azt kívánja, hogya lány bűnösnek érezze magát, amiért arrakényszeríti őt, hogy egy széken aludjon –nos, akkor eszerint fog cselekedni.

Minél többet mozgolódott, annál többtestrésze kezdett sajogni. A térde, a csuklójaés főképpen a feje. Hiába, öreg már. Pedignem kellene annak lennie – középkorúnaktalán, de nem öregnek. Szebb napjaiban a

korral járó változások nagy részét kordábantudta tartani. Akkor még mindenféle saj-gást, fájdalmat különösebb fejtörés nélkül eltudott mulasztani. De mára a néhány évti-zednyi veszélyes élet utolérte őt, és meg-bosszulta magát, ő pedig semmit sem tehetez ellen.

Itt legalábbis nem. Néhányan, többekközt jó barátja, James, már felvilágosítottákarról, hogyan lehet más módszerekkel is le-győzni a fájdalmat és a levertséget. Ban-nickburn óvatos volt – látta már ezeknek azanyagoknak a hosszú távú hatásait, és tud-ta, hogy nem szabad könnyelműen hasz-nálni őket –, de nehéz volt ellenállni a lehe-tőségnek, hogy újraéljen néhány olyan ér-zést, amelyet a Scotsprawlban még maga isképes volt elérni.

Választhatna persze tartósabb megoldástis. Szervhelyettesítést, testmegerősítést. Ha

eleget alkalmazna ezekből, szinte máguslenne újra. De csak szinte – és soha többetnem nyerhetné vissza régi erejét. Az átala-kítás egyenlő lenne a vereség beismerésé-vel, és itt még nem tartott.

Itt és most viszont mindene fájt. Talánmeg kéne keresnie Jamest. Jackie-t már ko-rábban kérdezte, hogy tud-e szerezni vala-honnan ilyen anyagokat, de ő kereken visz-szautasította. James viszont mindig megér-tő volt.

– Jackie – szólalt meg. A lány oda se né-zett. – Jackie!

Hallotta őt, ebben biztos volt. Látta márJackie-t beszélgetést folytatni a való életben,miközben a perszónája valaki mással be-szélt a Mátrixban. A francba is, még az iselőfordult, hogy a valós beszélgetés közbenegy makacsabb JG feltörésével foglalatos-kodott.

Bannickburn felkapott egy fémzsetont aföldről, két ujja közé fogta, és elpöccintette.Az érme átpörgött a szobán, és vállon talál-ta Jackie-t. A lány néma maradt, de meg-rándult, és megdörzsölte a pontot, ahol atárgy megütötte.

– Jackie!A lány rá meredt, és egy ujját felemelte.

Bannickburn már hajszál híján megsértő-dött, de aztán látta, hogy a mutatóujja az.Megfordult a fejében, hogy újabb érmét ke-res, de aztán meggondolta, és visszahup-pant a székbe.

Pontosan egy perccel később Jackie meg-fordult és ránézett, de nem húzta ki a ká-belt.

– Mi van?– Jó reggelt – duruzsolta Bannickburn.– Jó reggelt. Mi van?– Fel kell hívnom Jamest.

Jackie égnek emelte a tekintetét.– Mi vagy te, csecsemő? Hát hívd fel! A

mobil ott van az asztalon.– Csak gondoltam, hogyha már úgyis a

rendszerben vagy…– Hívd fel magad! – A lány tekintete üve-

gessé vált, szeme kifordult. Már nem azelőtte levő dolgokra fókuszált.

Bannickburn hangos nyögéssel felállt, desenki sem sajnálta meg. Atporoszkált a tele-fonhoz, és beütötte James számát. Jamesazonnal feltűnt a kis képernyőn. Ugyan-olyan éber és higgadt volt, mint előző este.Vörös haját hátrafésülte, és szemernyit semlátszott rajta a tegnap elfogyasztott tömén-telen alkohol hatása.

– Jó reggelt, Robert.– Szervusz, James. Még egyszer köszö-

nöm a tegnapi kellemes társaságot a kaszi-nóban. Igazán jól éreztem magam.

Shivers bólintott; Bannickburn szavait in-kább puszta ténymegállapításnak tekintet-te, mint bóknak.

– Nehezemre esik tőled szívességet kérniilyen hamar a kellemes este után, de egy bi-zonyos ügyben szükségem van a segítsé-gedre. Emlékszel arra az… úriemberre, akitmúlt héten bemutattál a kikötőben? Szeret-ném… felújítani vele az ismeretséget.

Shivers hosszú arca és pengevékony ajkakifejezéstelen maradt.

– Nem tudom, kiről beszélsz.– Dehogynem! Nagydarab ember, a jobb

oldala szinte teljesen fémből van, és a mell-kasában van egy rekesz, tele üvegcsékkel.

Shivers úgy tett, mint aki gondolkozik.– Nem, nem ismerek ilyet.– Úristen, ember, hiszen csak egy hete

volt! Hogy tudtad… – Bannickburn hirtelenfelfogta, miről van szó.

– Ne haragudj, James! – mondta. – Sajná-lom, hogy így kifakadtam. Korán van még.Kicsit összezavarodtam. Elnézést kérek.

– Semmi gond – felelte Shivers. – Ténylegsajnálom, de nem emlékszem. Figyelj, be-ugorhatnál valamikor ma délután! Szemé-lyesen jobban elbeszélgethetnénk.

Bannickburn komplett hülyének, szánal-mas amatőrnek érezte magát. Hogy lehetettolyan ostoba, hogy mobiltelefonon próbál-jon találkozót megbeszélni egy illegálisdrogkereskedővel? Egy ügyes dekás – mintpéldául az, aki megosztotta vele a szobáját– könnyűszerrel lehallgathatta volna a be-szélgetést. Megköszönte Jamesnek a kelle-mes estét, de még folytatta, ezzel is növelvea kockázatát, hogy Shivers kellemetlen ösz-szetűzésbe keveredjen az esetlegesen hall-gatózó biztonságiakkal.

– Szívesen meglátogatlak. Mehetnék márdélelőtt is – szólt reménykedve.

– Sajnos a délelőttöm foglalt. Ugorj beCarlyle-hoz három körül! Megebédelhet-nénk együtt.

A Carlyle's a kikötő közelében volt. Shi-vers végig pontosan tudta, miről beszélBannickburn.

– Nagyszerű. Köszönöm – fejezte be a hí-vást a tünde.

Most van fél tíz. Háromig még van öt ésfél óra, és először majd ennie kell, aztán le-mennek a kikötőbe, és elintézik az üzletet.Hét óra is eltelhet, mire megszerzi, amireszüksége van. A büdös életbe!

– Vegyél be egy rohadt kodeint!Bannickburn észre se vette, hogy behuny-

ta a szemét, csak most, amikor kinyitotta,hogy Jackie-re nézzen. Minden egyes pislo-

gásnál mintha villám hasított volna a fejé-be.

– Tessék, szívem?– Vegyél be kodeint! Tartsd magad távol

Jimmy barátjától!– Egyáltalán ismered Jimmy barátját?– Ismerem ezt a típust – csattant fel Jac-

kie. – Jobb, ha nagyon messziről elkerülöd.Bannickburn feje újra zakatolni kezdett.

Összehúzta a szemét.– Szerintem én is el tudom dönteni, mi a

jó nekem.Jackie egy pillanatra rá meredt. Ban-

nickburnnek eszébe jutott, hogy esetlegmegemlíti, milyen szép a szeme, amikordühös, de aztán meggondolta magát.

– Ha úgy jössz vissza, hogy a legkisebbnyomát is látom rajtad a blissnek – mondtavégül a lány –, a legeslegkisebbet, akkor al-

hatsz a szemetes konténerben. Vagy aholakarsz. Akárhol, de nem itt.

– Hát belőled mikor lett ilyen derék ál-lampolgár? – ironizált Bannickburn.

– Akárhol, de nem itt – ismételte Jackie.Bannickburn tudta, hogy nem viccel. És

azt is tudta, hogy ha blisst használ, azt előlebiztosan nem tudja eltitkolni.

Csendben morogva vette a kabátját, és ki-ment, hogy kodeint szerezzen. Remélhető-leg le tudja annyira csillapítani a fejfájást,hogy nyugodtan lezuhanyozhasson, és neérezze úgy a vízsugár alatt, hogy milliónyiapró tű böködi a fejét.

A nap már vagy három órája felkelt. Azéjszaka folyamán leülepedett por és szennymár felkavarodott, a tiszta kék ég feketepöttyökkel volt teliszórva. Nem sokan vol-tak az utcán Avondale-ben ebben az órá-ban, de akik itt voltak, azok is inkább más-

hol szerettek volna lenni. Csendben oson-tak a sötét zugokban, és sértett pillantástvetettek mindazokra, akik észre mertékvenni őket.

Minek nekem James? gondolta Ban-nickburn. Körül vagyok véve olyan alakokkal,akik valószínűleg illegális anyagokat árulnak.És a legközelebbi rendészetiek alighanemmérföldekre vannak innen.

Csakhogy sajnálatos módon fogalmasincs, hogy közelítsen meg egy potenciálisárust bemutatás nélkül. Egy-két dolgotmegtanult már, mióta New Seattle-ben tar-tózkodik, de ezt nem – és Jackie valamiértnem is sietett megtanítani rá.

Sóhajtott egyet, és gyalogolt tovább.A Body Mallon megtalálná, amit akar, és

talán még blisst is kapna. De az nagyonmessze van, és útközben keresztül kénemennie Glow Cityn, vagy körbekerülni. Va-

lahol Avondale-ben van valaki, akinél kap-ható az, amit akar. A gond csak az, hogyAvondale gyorsan cserélődő üzletei között– minden héten újabb boltok nyitottak meg,és zártak be, olykor egyetlen nap leforgásaalatt – meg kell találni a megfelelőt.

A Jackie pincéjétől délre található bolha-piac egy hete zárt be; elvérzett a bandák há-borújában, amelyek a piac soványka hasz-nán marakodtak. A legtöbb árus még nemtalált új helyet – jó részük egyébként mégmindig az ágyat nyomta.

Hallott egy sátorvárosról is, amely azutóbbi időben egyik üres telekről a másikravándorolt, így eladhatták azokat az áruikat,amelyeket a Pusztulat más lakóitól emeltekel. Mihelyt valamelyik áldozatuk utolériőket, a piac be fog zárni, de Bannickburnúgy tudta, egyelőre működik.

A szél most másfelől fújt, és magávalhozta a betonpor és az égő gumi ismerősszagát, de még valami mást is. Bannickburnbeleszimatolt a levegőbe. Pattogatott kuko-rica!

Kezdenek elszemtelenedni, könnyű meg-találni őket. Nyilván mostanában máshon-nan lopják az áruikat. Bannickburn meg-gyorsította lépteit.

Az ütött-kopott sátrak omladozó téglafa-lak között zsúfolódtak; az egész olyan volt,mint egy háborús övezetben felállított cir-kusz. A kereskedők rozoga sámlikon ültek,de fél lábukat a földön hagyták, hogy bár-melyik pillanatban felszívódhassanak.

Néhányan kiterítettek egy gyér kollekci-ót, de az érdekes és értékes áruk nagy részegondosan becsomagolva várakozott. Így afontosabb értékeket a kereskedők bármikora hátukra kaphatták, ha menekülni kellett.

Bannickburn a vörös keresztet kereste,amelyet a gyógyszerárusok nagy része ki-tett az asztala mellé. De ekkor egy csomófapálca keltette fel a figyelmét, különösenegy hosszabb darab, amelynek fekete kér-gét fehér foltok tarkították. Közelebb lépett.

Megpróbált közömbösnek tűnni, de mi-vel úgy tűnt, közel s távol ő az egyetlen ve-vő, senkire nem tudta áthárítani a figyel-met. Az árus – egy törp nő, fél koponyájátbeborító rücskös égési sebbel – mindenmozdulatát követte.

– Jó szeme van, cimbora – szólította megBannickburnt, amikor látta, hogy a feketefát bámulja. – A legjobb darabunk.

– Megfoghatom?– Csak rajta.Bannickburn felemelte. A kéreg még elég

érdes; nem forgatták sokat, ez jó. Ha ez atárgy valóban az, aminek gondolja, akkor

minél érdesebb a kérge, annál több erő rej-tőzhet odabent. Jó kezekben egy ilyen fada-rab (ha nem hamis) úgy szippantja magábaa varázslatot, mint az elefánt ormánya a vi-zet. Az esetek többségében egy fókusz –azaz egy olyan tárgy, amely egy későbbihasználatra szánt varázslatot tárol – megal-kotása jelentős erőfeszítést és áldozatválla-lást követel. De az éjfa megművelése Ban-nickburn tudomása szerint alig nehezebb,mint egy gyufát meggyújtani. Legalábbisszámára így volt ez annak idején.

De az is valószínű, hogyha ez itt valóbanaz lenne, aminek látszik, akkor nem figyel-ne egy asztal tetején a Pusztulat kellős kö-zepén. Hacsak nem olyan ostoba az árus,hogy ne ismerje a valós értékét, ami perszeelképzelhető.

– Gondolom, nem maga gyűjtötte be –szólt Bannickburn.

– Nem, uram, én nemigen hagyom el ezta környéket. Van egy ilyen, hogy is szoktákmondani, hálózatom. Egy beszerzői háló-zat. Hoznak nekem dolgokat.

– Jó kis hálózat lehet, hogy ilyen minősé-gi árukat szállít.

– Igen, igen, csúcsminőségi.– Nem sok hálózat jut el ilyen messze

Aztlanba – folytatta Bannickburn, és végig-simított az érdes kérgen.

– Persze, nem. De hát ezért fizetem megőket jól, nem? Hogy értékes cikkeket hozza-nak az olyan finom népek számára, mintön.

Hamisítvány. Bannickburn most már biz-tos volt benne. Ha valódi lenne, az árusnem engedné, hogy csak a leghalványab-ban is megdörzsölje a kérget, nehogy elra-boljon egy darabkát az erejéből. És az Éjer-dő, ahonnan az ilyen fa származik, nem

Aztlanban van, hanem Amazóniában. Haegy árus van olyan ügyes, hogy megszerezegy darab valódi éjfát, akkor már biztosanismeri az eredetét is. Bannickburn csalódot-tan felsóhajtott, és továbblépett.

Miközben a fára figyelt, majdnem megfe-ledkezett a fejfájásáról, de amint újra meg-mozdult, a fájdalom visszatért, szaporánlüktetve, mint egy csecsemő szívdobogása.Örömmel fedezte fel kétasztalnyira tőle avörös keresztet.

Gyorsan odasétált, habár ő úgy érezte,alig vonszolja magát. Majd előrebukott, ésmegkapaszkodott az asztal szélében.

– Kodeint! – hörögte.– Nekem úgy tűnik, itt többre van szük-

ség – szólalt meg egy nyúlánk férfi, aki tisz-ta külseje alapján ítélve még nem sok időttölthetett el a Pusztulatban.

Bannickburn már majdnem rá förmedt,hogy adja, amit kért, de aztán az agya jel-zett egy érdekes árnyalatot a férfi hangjá-ban.

– Mit ajánl? – kérdezte hanyagul.A férfi felvonta vékony szemöldökét.– Sok lehetőség van. Nagyon sok lehető-

ség. Minden attól függ, milyen fokú enyhü-lésre van szüksége, és mennyit hajlandó rá-szánni.

– Blisst – mondta Bannickburn. Nem volttaktikázós kedvében. – Blisst akarok.

– Mint mindannyian – bölcselkedett azárus, de gyorsan a lényegre tért, amikor lát-ta, hogy tréfája teljesen hatástalan marad.

– Tudok szerezni – folytatta halkan, pe-dig ha kiabál, az se igen érdekelt volna sen-kit hallótávolságon belül –, de időbe telik.Mire visszajön, meglesz. Ötven nujen.

Az árat hallva Bannickburn már majd-nem odébbállt, de még tett egy próbát.

– Mikorra lesz meg? Ma délután? Még adélelőtt?

A kereskedő felemelte a kezét.– Hohó, csodát én sem tehetek. Talán hol-

nap délután. Két nap biztosan kell.– Két nap? Én most vagyok másnapos!Az árus széles mosollyal válaszolt:– Akkor talán ajánlhatom a kodeint?Bannickburn átnyújtott néhány bankje-

gyet (kártyaleolvasó nem volt), kitépte atablettákat az árus kezéből, és elvonult.

– Tudja, ha egy kis macskajajnál rögtön abliss jut eszébe, akkor valószínűleg drog-problémái lehetnek – kiáltott utána a keres-kedő.

Bannickburn megpördült. Az árus arcánvérforralóan leereszkedő kifejezés ült.Azonnal eszébe jutott egy tucat ínyenc

módszer, melyekkel letörölhetné ezt a te-kintetet. Különösen a hetes számú tetszettneki – hm, az igazán remek lenne.

De ma már egyikre sem képes, és az újmódszereket sem tudja használni, amíg amásnaposság el nem múlik. Nem tehetettmást: visszafordult, és eloldalgott, mint egykutya, amelyikbe belerúgtak.

A markába zárta a tablettákat, és meg-próbálta eszébe idézni az előző éjszakát.Vissza akarta hozni a fölény, az erő érzését.De az már végképp odalett.

– Itt egy ork – szűrte Jackie a foga között.Bannickburn kinyitotta a szemét, és

ámulva tapasztalta, hogy a fény már nem

hasogatja a fejét. Pislogott néhányat. A fáj-dalom nem tért vissza. Eddig jó.

Most még rá kell jönnie, miről beszél Jac-kie.

– Hol?– Itt. Odakint. Keresi az utat befelé. Tud-

ja, hogy valaki lakik itt!– Még nem jött rá, hol kell bejönni, ugye?– Nem. – A lány éles arccsontja alatti mé-

lyedésben vörös foltok jelentek meg. – Demár nem sok híja. Menj, beszélj vele! Azépület nyugati oldalán van.

– Miért én?– Mert én nem vagyok olyan balfék, hogy

egy ork közelébe menjek. Mit gondolsz,hogy tudtam elkerülni a rohadt bérgyilko-sokat, akiket kedves volt főnököm rám kül-dött? Úgy, hogy vigyázok magamra!

– Jól van, jól van. Hátsó kijárat?– Hátsó kijárat.

Bannickburn morcosan indult a pince há-tulja felé, amikor két kis kéz megragadta, ésvisszafordította. Az arcán meleg ajkakhagytak maradandó emléket.

– Vigyázz magadra! – mondta Jackie.Bannickburn megveregette a kezét.– Mi mást tennék?Azért kedves tőle, gondolta, hogy emlé-

kezteti, miért is van egyáltalán itt. Folytattaútját, és a pince hátuljában kinyitott egykeskeny ajtót, amelyen néhány törött pántlógott. Földszag csapta meg.

A rövid alagút falait és plafonját beton, apadlót a puszta föld alkotta. A járat egylépcsőbe torkollott. Bannickburn fellépdelthat lépcsőfokon, és kinyitott egy alig egyméter széles kőajtót. Átcsusszant rajta,megfogta az egyik falba ágyazott fémrudat,és felmászott. Közvetlenül a csatornafedélalatt megállt, és hallgatózott. Úgy hallotta,

senki sem mozog fölötte a sikátorban. Per-sze lehet, hogy az ork elmozdult azóta,hogy Jackie meglátta, és most éppen ott áll,ahol Bannickburn ki akar mászni, de ennyikockázatot vállalni kell.

Felemelte kissé a csatornafedelet, és vé-gignézett a sikátoron. Semmi. Gyors moz-dulatokkal felcsapta a fedelet, kikászáló-dott, és visszatette a tetőt. Remélhetőlegúgy fog tűnni, mintha a semmiből bukkantvolna fel.

Leporolta barna skót szoknyáját, és elsi-mította az árulkodó ráncokat. Nem minthaszámítana, de jobb az óvatosság – néhamég az orkok is adnak a megjelenésre.

Lendületesen kisétált a sikátorból, balrafordult, és azonnal meglátta az idegen or-kot. Öltönyt viselt. Elegáns öltönyt. Ésegyenesen feléje nézett.

– Robert Lionel Bannickburn? – Az orkhangja a mély dörmögés és a finomkodó ki-ejtés érdekes keverékét alkotta.

Bannickburnt annyira összezavarta azork megjelenése, hogy eszébe sem jutott,hogy esetleg eltitkolja a személyazonossá-gát.

– Igen?– Allan Tiberius Kross. Önt keresem.Ha egy ork keresi az embert, az többnyire

semmi jót nem jelent, de Bannickburn el-szánta magát, hogy nyugodt marad.

– Megtalált – szólt hanyagul.– Úgy tudom, találkozott tegnap este az

egyik munkatársammal, Quinn Bailey-vel.– Lehetséges.Kross elmosolyodott. Alsó agyarainak

köszönhetően ettől cseppet sem nézett kibarátságosabban.

– Felesleges óvatoskodnia, Mr. Ban-nickburn. Azért vagyok itt, hogy segítsek.Egészen pontosan azért jöttem, hogy közöl-jem: Mr. Bailey szeretne önnel találkozni,ha ez megfelel önnek.

Bannickburn várt egy másodpercet, ne-hogy tűnjön, hogy túl mohón válaszol.

– Talán megoldható. Mely időpontbanszeretne beszélni velem Mr. Bailey?

Te jó ég, gondolta. Úgy beszélek, mint ez azidióta ork.

– Most rögtön. Azért vagyok itt, hogyodakísérjem.

Bannickburnnek csak annyi terve volt adélutánra, hogy kilábaljon a másnaposság-ból, és ez már teljesült. Ja és Jamesszel is ta-lálkozni akart, de ez már nem tűnik olyanégetően szükségesnek, mint korábban. Le-mondhatja a találkozót.

Nem repesett az örömtől, hogy kettesbenmarad egy orkkal, de gyászos lesz az a nap,amikor már egy magányos orktól is meg-ijed. És Bailey-vel is beszélni akart újra.

– Mutassa az utat! – szólt, és gyorsan in-tett abba az irányba, ahol Jackie kameráitsejtette, nehogy a lány azt higgye, erőszak-kal viszik el. Aztán elindult.

4

Bannickburn a maga idejében sokféle szé-pet látott. Volt az ízléses-szép, a fény-űző-szép, a hivalkodó-szép meg a körülmé-nyeket-figyelembevéve-szép (az utóbbi volta legelterjedtebb széptípus a Pusztulatban).Bailey irodája abba a kategóriába tartozott,amelyet „pedáns-szépnek" nevezett. A sötétfa íróasztal illett a terjengős könyvespolc-hoz, a kötetek érintetlennek tűntek – akármert folyamatosan érkeztek az új beszerzé-sek, akár mert valóban egyiket sem érintet-te soha senki. Még egy földgömb is állt apolcon (nem kék, hanem barna tengerek-kel). Minden egyes szék puha bőrrel voltpárnázva, és minden egyes jelenlevő – Ban-nickburn, Bailey, Kross, Shivers és két név-

telen fegyveres – nyikorgott, amikor leült.Végül úgy alakult, hogy Shivers már az-előtt hívta Bannickburnt, hogy lemondja adélutáni találkát, mint ahogy ő telefonáltvolna. Mindketten ugyanazt az idézést kap-ták.

– Örülök, hogy látom, Robert – szólaltmeg Bailey. Most még inkább úgy festett,mint akit skatulyából húztak ki. Fekete öl-tönye alól borvörös selyemmellény villantelő.

– Meg kell mondanom, lenyűgöz, hogyegyáltalán járni tud. Legutóbb akkor láttamennyi alkoholt eltűnni egyszerre, amikorVida barátom szakadékba hajtott egy sör-szállító autóval.

Bannickburn lazán az asztalra könyökölt,és legyintett.

– Semmiség volt – szerénykedett. A fogd-megek látványa kissé idegesítette, de ta-pasztaltabb volt annál, hogy ezt kimutassa.

– James elmondta nekem, amit tudni kellönről, és a beszámolója közben támadt né-hány kikötőn. Ha Bannickburn akarná, va-lószínűleg könnyűszerrel kitalálná, miféleüzletágban tevékenykedik Bailey, mivel-hogy a vállalatok viszonylag szűk köre fog-lalkozik ilyesmivel. Ha Jackie itt lenne,azon nyomban tájékoztatná is őt erről a lis-táról. Így egyedül Bannickburn inkább úgydöntött, Bailey ismertetője közben nem ter-heli magát túl sok gondolkodással.

– Mit akar mondani mindezzel? Futárravan szüksége?

– Nem, nem. Futárunk már van. De kellvalaki, aki a futár után viszi a ötletem. Ígyhát arra gondoltam, elhívom önt, és elő-adom ezeket az ötleteket, aztán meglátjuk,

mit szól hozzájuk, és megbeszéljük a továb-biakat.

– Jó – mondta Bannickburn, mert ennélmegfelelőbb válasz nem jutott eszébe. A he-lyiségben legalább nyolc fegyver szolgáltaBailey védelmét (Bannickburn fejenkéntkettőt számolt az inasoknál, kettőt Kross-nál, egyet-egyet Bailey-nél és Shivers-nél),de maga az ember úgy beszélt, mint egy Bkategóriás trideórendező. Vajon mivel fog-lalkoznak ezek?

– Mármost többnyire nem vagyok abbana helyzetben, hogy a vállalatomon kívülrőlkeressek embereket az efféle feladatok el-végzésére, de tudja, a szállítmányozásbannem mindig mennek menetrendszerűen azügyek, különösen, ha Ázsiából hozatjuk azárut. Már az ottani vasúti trükközésektől iskiütést kapok. Bizony, olykor csőstül sza-kad a nyakunkba a munka, a munkaerő pe-

dig véges; ezért keresnem kellett valakit,aki tudja, mi az a szibériai vérjég.

– Hm – szólt Bannickburn. – Hm, hm.– Nagyszerű – felelte Bailey. – Látom,

hallott már róla.– Én megmondtam – szólt közbe Shivers.

– Ugye, megmondtam?– Felteszem, tudja, milyen értékes – foly-

tatta Bailey.Bannickburn tudta. Három éve egy szibé-

riai falucskában egy sámán elvesztette azuralmat az ajamija felett. Az ajami egy erős,de féltékeny – férfi sámán esetében női –szellem, amely ideális körülmények közöttmindent megtanít a sámánnak, amit tudniakell. A sámán később észrevette, hogy azajamija lassan túl erőssé válik, kezd már rá-telepedni, és megtörte a kettejük közötti kö-tést. Az ajami féltékenysége az őrjöngésigfokozódott: megtámadta a sámánt, és apró

darabokra tépte. Aztán ráadásképpen min-denkit megölt a faluban az utolsó emberig.A gonosz támadásra fordított mágikusenergia nyomai a mai napig megmaradtak.

A mészárlást csak néhány hónap múltánfedezték fel. A falubeliek vére addigra bele-fagyott a hóval fedett földbe. A többit felfal-ták a farkasok.

A sámán megfagyott vérét magába zárójég hihetetlen erejű talizmán: kristályáértakár háromezer nujent is megadnak. Hozzáképest az éjfa, amelyet Bannickburn a sátor-piacnál nézegetett, nem ér többet egyfröccsöntött négylevelű lóherénél.

Csak az a gond, hogy meg kell tudni kü-lönböztetni a sámán vérét tartalmazó jegeta közönséges falusiak vérétől vagy egyakárhonnan származó jégdarabtól egypötty csirkevérrel vagy egyszerű vörös fes-tékkel a közepén. Azután persze biztosítani

kell, hogy a jég ne olvadjon fel – de ha egymágus felismeri a tárgy erejét, akkor márvalószínűleg képes hidegen tartani.

– Hozhat egy-két nujent – mondta Ban-nickburn.

– Az egyszer biztos – bólintott Bailey. –És itt van közel. Annyira közel, hogy itt vá-rakozik az egyik hajó belsejében Tacomá-ban, a rakpart mellett. Tehát, mint látja, azorrunk előtt a kiváló üzleti lehetőség.

– Igen, látom.– De az efféle lehetőségek többnyire nem

akadálymentesek – tárta szét a kezét Bailey.– No de lássuk be, ha könnyű lenne ilyenügyletekkel pénzt szerezni, már mindenkirég gazdag lenne, nemde? Szóval akadá-lyok, azok vannak. Az első számú akadálya rakpart. Ami… micsoda is, James?

– Veszélyes övezet.Bailey az asztalra csapott.

– Pontosan! Veszélyes övezet. Ott kell át-juttatnunk az árut, méghozzá tisztán és te-hermentesen, úgy, hogy közben ne csök-kenjen a haszonkulcs, ha érti, mire gondo-lok.

Igazán nem volt nehéz megérteni. A „ve-szélyes övezet" annyit jelentett: „ahol nyü-zsögnek a kormányzati erők és a szervezettbűnözés képviselői". A „tisztán és teher-mentesen" fordítása: „mindenkit, beleértvea vámtisztviselőket is, távol kell tartani azárunktól, mert még a végén eszükbe juthat,hogy egy részét maguknak tartsák meg".Vagy ha a hivatalnokok véletlenül törvény-tisztelőnek bizonyulnának, képesek lenné-nek súlyos vámot kiszabni egy ilyen ritkabehozatali cikkre, és Bailey „haszonkulcsacsökkenne".

A lényeg tehát az, hogy Bailey talizmáno-kat akar átcsempészni a bőröndöt.

Bannickburn Shiversre nézett, aki a pla-font bámulta. Kross egykedvűen várt. Bai-ley ovális arcán mosoly derengett, de Ban-nickburn eddigi megfigyelései szerint ezvolt az állandó arckifejezése.

– Akkor… – kezdte Bannickburn.Bailey felnevetett. Rajta kívül senki még

csak el se mosolyodott.– Ugyan, ugyan, csak tréfáltam. Nézze,

Jamestől tudom, hogy voltak nehezebb idő-szakai, de hát kinek nem? Tudok vala-mennyit arról, hogy ön kicsoda volt – hogyön kicsoda –, és a világért sem aláznám megazzal, hogy alantas munkát bízok önre.Nem, itt az ön különleges képességeire leszszükség, némi varázstudásra, és James biz-tosított arról, hogy ön ennek birtokábanvan. Munkaerőben én és társaim nem szű-kölködünk, de ami a mágusokat illeti… saj-nos ezen a területen folyamatos hiány mu-

tatkozik. Nem mintha kifejezetten mágusralenne szükségem a munkához, de olyasva-laki kell, aki érti a dolgát, mert hát a lényega következő: minden egyes valódi vérjégreezer hamisítvány jut a piacon. Szükségemvan valakire, aki pontosan meg tudja mon-dani, mi van abban a konténerben, mielőttaz embereim veszik a fáradságot, hogy el-hozzák. Hát nem egyszerű?

Igen, eddig elég egyszerűnek tűnt. ÉsBannickburn utolsó fenntartásai is el-enyésztek, amint Bailey rátért a honorári-umra. Az összeg, amelyet voltaképpen egyegyszerű azonosításért kínált, világosan je-lezte: Bailey arra számít, hogy rekordáratállíthat be ezzel a rakomány vérjéggel.

Bannickburn egy csöppnyi bűntudatotérzett, amiért félrevezette Bailey-t. Baileytöbb ízben utalt az ő „képességeire", és atünde tudta, hogy nem csak a talizmánokismeretére gondol. Mégsem sietett kiigazí-tani. Jamesnek részben elmesélte, mi történtvele és Valinscarllal Bűzföldén, de csakrészben. Könnyen lehet, hogy James és ígyBailey is azt gondolja, hogy ő megőrizteereje egy részét. Bannickburn pedig hagyta,hadd higgyék ezt; semmi pénzért nem fogjaelárulni, milyen mélyre jutott. A taktika ajelek szerint működött: nem mondott sem-mit, és megkapta a munkát. A tisztességte-lenség kifizetődő, ezt már elégszer tapasz-talta – még ha hagy is egy kis keserű szájíztmaga után.

Már a kikötő felé tartott. Vele volt Krossis, hogy mutassa az utat, és csevegésévelszórakoztassa. Bannickburn eddigi élmé-

nyei alapján egy orkkal való időtöltésegyenlő volt a hosszú hallgatásokkal, Krossellenben udvariasnak és meglepően csiszoltmodorúnak bizonyult.

– A 45-ös sokkal jobb, mint a 44-es. Kifi-nomultabb – szólt.

– Úgy hallottam, a 45-ös minősége nagy-ban függ a származási helytől.

– Melyik évjáraté nem? Mindazonáltal bi-zonyos területeken (gondolok itt elsősorbanBelgiumra) a 45-ös felér bármelyik évjárat-tal az elmúlt fél évszázadból.

– És nem süti át őket?Kross szeme elkerekedett az iszonyattól.– Soha! Lerombolja az aroma finomsága-

it. Egyszerűen agyoncsapja! Nem, a sáská-nak az a legjobb, ha éppen csak megforgat-juk egy kis olívaolajon. Valódi ínyencfalat.

– Magam is így hallottam – hazudtaőszinte arccal Bannickburn. – Egy nap talánalkalmam nyílik megkóstolni.

– A Nagy Rinocéroszt ajánlanám. Igaz, azutóbbi időben már-már túl sok ott a turista,de a legjobb rovarokat még mindig ott ké-szítik.

– Ezt megjegyeztem.Bannickburn orrát megütötte a só és a hí-

nár szaga. A tünde még nem sok időt töl-tött el Seattle-ben, de azt már felfedezte, mi-lyen kellemes a kikötőben sétálni. Mind-egyik AAA biztonsági szolgálata és sok ki-sebb cég is járőrözött a területen, de inkábbegymást figyelték, mint a kívülállókat. Ban-nickburn és Kross a cégek által felügyelt ki-kötőrészben jártak. A Lone Star és más biz-tonsági magáncégek a kormányzati dok-koknál járőröztek, olyan peckesen, hogy ezegyáltalán nem állt arányban valódi hatal-

mukkal. Mindenfelé matrózok lézengtek,számtalan üres üveget hagyva maguk után.Amikor a biztonságiak éppen nem egymástfigyelték, akkor azt nézték, melyik részegmatróznak jut eszébe, hogy jó móka lenneüres üvegeket hozzávagdosni ehhez-ahhoz.A matrózok ezt többnyire nagyszerű szóra-kozásnak találták.

Mindennek a közepén járkált egy csapatember, akik bűnözőnek néztek ki, és egyhasonló számú csoport, amely igyekezettártatlannak látszani. Bannickburn úgy kép-zelte, hogy valamikor a múltban a bűnös-nek kinéző emberek mindenben ártatlanokvoltak (leszámítva a szegényes genetikaiörökséget), míg az ártatlannak látszók két-ségtelenül bűnösek voltak valamiben. Deaztán a bűnözők rájöttek erre a sémára, ésszándékosan bűnösnek kezdtek kinézni, és

ez – bármennyire is ironikusan hangzik –elterelte róluk a figyelmet.

De a biztonságiak elég hamar felfigyeltekerre a törekvésre, és így az emberek bűnösfele megint megpróbált ártatlannak látsza-ni. Bannickburn elképzelése szerint manap-ság a kikötőben beállt egy egészségesegyensúly a bűnösnek látszó bűnösök, azártatlannak látszó bűnösök, a bűnösnek lát-szó ártatlanok és az ártatlannak látszó ártat-lanok között. Egy egész szórakoztató dél-utánt el lehetett tölteni azzal, hogy az em-ber megpróbálja kitalálni, ki kicsoda.

A tavaszi nap – szokatlan látvány Seattle-ben – a raktárakat ellepő több évtizedesmocsoknak sajátos csillogást kölcsönzött.Rozsdás daruk széles raklapnyi árukat ló-báltak nagy csikorgás közepette. A rako-mány egy része semmilyen értéket nemképviselt: a kereskedők homokkal teli do-

bozok tucatjait szállították le valamilyenmisztikus üzleti svindli részeként, bár ezmessze meghaladta Bannickburn értelmét.A szállítmány nagy hányada világi termé-szetű volt, egy kisebb rész pedig messze-menőkig törvénybe ütköző. Mindössze egykonténer tartalmazta azt, amit Bannickburnés Kross keresett, és az a Juniper nevű hajónvárakozott.

Kross elhallgatott, és begombolta a kétfelső gombot sötétszürke zakóján. Ban-nickburn feltételezése szerint ezzel jelezte,hogy készen áll. Ő is végigsimított barkó-ján, hogy biztosan szalonképes legyen.

Megálltak a Juniper előtt. A Juniper kis te-herszállító hajó volt, de felépítése azt aszándékot tükrözte, hogy minél nagyobbsebességre legyen képes. Keskeny orrán fe-kete penész és kagylótömeg tapadt a töre-dezett fehér festékre.

A parton két csoport álldogált. Az egyiktagjai Lone Star egyenruhát viseltek. Ko-molynak és türelmesnek látszottak. Leríttróluk, hogy kivárják, amíg valaki bűnténytmerészel elkövetni a közelben. A másikcsoport közelebb helyezkedett el a hajóhoz.Ruházatuk elsődleges célja láthatóan azvolt, hogy mindig legyen náluk kéztörlőrongy. Nyilvánvalóan ők is elszánták ma-gukat, hogy addig semmit sem tesznek,amíg az első csapat el nem oszlik.

Bannickburn már azon gondolkozott, mi-lyen szavakkal vágja át magát ezen a kétcsoporton, de még mielőtt megszólalhatottvolna, mindkettő szétvált Kross előtt. Amunkások mintha megkönnyebbültek vol-na, a biztonságiak közömbösek maradtak.A Lone Star egyik tisztje még egy bizonyta-lan bólintást is megkockáztatott az ork felé.Nem kapott választ.

– Eddig jó – szólt Bannickburn, amikorfelértek a Juniper fedélzetére.

– Nem éppen – morrant Kross. – Jobbanörülnék, ha senki sem lenne itt. De „ahogylesz, úgy lesz". Legalább a mieink is köztükvannak.

Bannickburn le merte volna fogadni,hogy Kross nem a Lone Starra gondol.

A fedélzeten két fegyveres őr állt szürkeegyenruhában, vállukon az orosz hadseregfeltűnő jelvényeivel. Vagyis Kross és Ban-nickburn most a Yamatetsu felségterületérelépett. Bannickburn elgondolkodott azon,vajon a társaság részt vesz-e ebben az ügy-letben, vagy az őrök csak a gyanútlan balekszerepét töltik be. Ugyan már, gondolta. Eznem az én bajom – legalábbis egyelőre nem.

Kross szilárd léptekkel az őrökhöz sétált.– Teskiev zászlóst keresem. Allan Kross

vagyok.

Az őrök még egy darabig mozdulatlanulálltak, és csendben felmérték a két látoga-tót. Aztán az egyik bement egy fémátjárón,a másik pedig Krossra emelte Steyr roham-puskáját. Nyilván úgy látta, ő jelenti a na-gyobb fenyegetést. Bannickburn fel volt há-borodva.

Pár másodperc múlva az őr visszatért,nyomában egy borostás, trikót viselő férfi-val. A tengerész egy almát rágcsált.

– Üdvözlöm, Mr. Kross – szólt almada-rabkákat köpködve. – Örülök, hogy eljött,de sajnos van egy kis probléma. Néhányan(tett egy laza fejmozdulatot a rakpartoncsoportosuló emberek felé) a fejükbe vették,hogy a szállítmány egy része illegális, ésideköltöztek a rakpartra, hogy szemmeltartsanak minket. Igazán sajnálom.

Kross a szemöldökét ráncolta.– Nem mondhatnám, hogy örülök ennek.

– Természetes. Megértem a bosszúságát.Talán ha bemennénk a tiszti étkezdébe, ala-posabban és kényelmesebben megtárgyal-hatnánk a dolgot.

– Kedves öntől. Kérem, mutassa az utat!Bannickburn türelmesen várta, amíg vé-

get ér a tengerész kis műsorszáma. Bárugyanolyan jól tudta, mint minden árnyva-dász, hogy milyen fontos a letagadhatóság,mégsem bánta volna, ha a férfi csak oda-vakkantja az őröknek, hogy engedjék át akét idegent, és felejtsék el, hogy valaha islátták őket. De sajnos nem mindenkinekvan ekkora hatalma.

Teskiev zászlós odabiccentett a biztonsá-gi őröknek. Azok arrébb léptek, de a rendkedvéért felöltötték lehető legszigorúbbarckifejezésüket. A rohampuskás továbbrasem engedte le a fegyvert. Bannickburn

mindkettő felé küldött egy széles mosolytelhaladtában.

Néhány lépésnyire volt a tiszti étkezde,azaz két asztalka, nyolc összecsukhatószékkel körülvéve. A csupasz széklábakfülsértően csikorogtak a bordázott padlón,ahogy a három férfi hátrahúzta székét, ésleült.

– Itt nem látok semmilyen árut – mondtaKross. Úgy látszik, gondolta Bannickburn,az ork bűbájos modora nem terjed ki a fel-vezető csevegésre.

– Türelem, barátom, türelem!Ahogy csendben múltak a percek, Ban-

nickburnnek több lehetséges társalgáskez-dő mondat is eszébe jutott, pl. „No és Szi-bériában még mindig nagy a hideg?”, vagy„Hány darabkára fogják széjjelszedni a fe-lettesei, ha tudomást szereznek erről a kis

vállalkozásról?" – de aztán úgy döntött,nem veti be őket.

A helyiség ajtaja hamarosan kinyílt, ésbelépett egy nevetségesen fehér ruhába öl-tözött alacsony nő, aki egy sildes sapkábanvégződött. A nő egy fedett tálcát egyensú-lyozott; a fedő alól apró páragomolyagokgőzölögtek elő.

– Parancsoljanak – helyezte el a tálcát azasztalon, aztán sarkon fordult, és kisétált.

Teskiev felemelte a fedőt. A párolgást,mint kiderült, nem forró ételgőz, hanem fa-gyos levegő okozta. Amint levegő érte a tál-cát, rögtön vékony jégréteg képződött rajta.A közepén három jégbriliáns csillogott, bel-sejükben egy-egy vörös pöttyel.

– A darabokat a lehető legtovább a tálcánkell tartanunk – szólt Teskiev –, hogy bizto-sítsuk az állandó hőmérsékletet. Bizonyáramegértik.

– Hát persze – biztosította Kross. – Felte-szem, ennél több kristály is van a fedélze-ten?

– Igen, ez csak egy minta. Természetesena mintavétel véletlenszerűen történt.

– Remek. – Kross Bannickburnre pillan-tott. – Magán a sor.

Régen, a Scotsprawlban, amikor még ha-talma teljében volt, az egész művelet nemtartott volna tovább néhány másodpercnél,és a kristályokat meg sem kellett volnaérintenie. Most lassabban, módszeresebbenkellett dolgoznia. De ha valaminek akkoraereje van, mint állítólag ennek a Vérjégnek,azt nem lehet olyan nehéz kiszúrni.

– Úgy értesültem, hogy önök biztosítják afelszerelést – szólt.

– Igen, igen. Ne aggódjon, a konyhai sze-mélyzet nem csak egy főből áll.

Valóban, kisvártatva belépett még fél tu-cat fehérruhás, és raktak elé ötkocsinyi fel-szerelést. A tiszti étkezde egy pillanat alattegyszerű, de működőképes mágusműhely-lyé változott.

Teskiev felállt.– Három és fél órájuk van, vacsoraidőre

ki kell üríteni az étkezőt. Sok szerencsét.– Három és fél… – hápogta Bannickburn.

– Ez időigényes munka ám!– Akkor nem is zavarom tovább a jelenlé-

temmel.Teskiev már ott sem volt; a hat konyhai

dolgozó követte.– Jól van. Kezdjen hozzá, akármire is ké-

szül. Tudok valamit segíteni? – kérdezteKross.

Bannickburn előtt ott sorakoztak a kellé-kek: a kapcsolók, a tárcsák, a mágnesek, azelektródák. Végignézett rajtuk, és érezte,

hogy nem viselné el, ha más is hozzájuknyúlna.

– Megoldom – felelte. Kross bólintott, ke-resztbe fonta a karját, lecövekelt az étkezdeajtaja mellett, és valamiféle éber kómábamerült.

A következő két óra maga volt a boldog-ság. Bannickburn elemében érezte magát,és még fizették is azért, hogy itt legyen.Pontosan tudta, mit keres, hogyan mérjemeg, és akár minden percben megállhatott,hogy keresztülpillantson a fagyott kristá-lyokon, és egyesével megcsodálja bennük akis vörös foltocskát. Végiggondolta, mimindent tehetne egy ekkora erejű talizmán-nal, és nem fárasztotta magát azzal, hogymúlt időbe tegye a gondolatait. >

Két óra elteltével már tudta. A zsigerei-ben tudta. De a teljesség igénye megköve-telte, hogy befejezze a tesztelést, mert bár

tudta, nem érezte. Az agya már felismerte,de a tapintása nem észlelt mást, csak hidegvizet. És most nem hibázhat. A Bailey iro-dájában látott fegyverek száma erről leg-alábbis meggyőzte. Még egy óra munka, ésmeglesz a bizonyosság.

Miután az utolsó óra is eltelt, Ban-nickburn Krosshoz fordult.

– Eredetiek – jelentette be. – Mindegyik.Legszívesebben megfogta volna őket,

szétmorzsolta volna a tenyerében, hogy avíz és a jég összekeveredjen a bőrén – egé-szen biztos, hogy ha ilyen hatalmas erőttartana a kezében, érezne is valamit. Deszámba véve azt a körülményt, hogy Krossbizonyára abban a pillanatban letépné akarját, hogy a marka a kristályokra zárul,inkább visszafogta magát.

– Jól van – biccentett Kross. Egy pillanatalatt tökéletesen éber lett. – Hívom Teski-evet.

Bannickburn arra számított, hogy házi te-lefont használ, vagy legalábbis kidugja a fe-jét az ajtón, de Kross egyszerűbben oldottameg a feladatot. Négyszer rácsapott az ajtómelletti falra. A visszhangzó fém döndülé-sére Bannickburn foga összekoccant, és arragondolt, hogy most vagy nagyon hamarmegérkezik Teskiev, vagy a rezgések okoz-ta repedéseknek köszönhetően az egész ha-jó elsüllyed az öbölben.

Szerencsére Teskiev előbb érkezett.– Kielégítőek voltak az eredmények?– Igen – felelte Kross. – Elvisszük az

egész szállítmányt.

A hajó belsejében két fém aktatáska vára-kozott egy konténer tetején egy másik, nyi-tott konténer mellett. A tágas raktér falai-nak mentén legalább egy tucat őr sorako-zott. Minden egyes őr a szemébe húzta sap-káját. Úgy tűnt, a komor elszántságon kívülmás arckifejezés előállítására nem képesek.

– A hajón van az öntőforma ezekhez afickókhoz, vagy Oroszországban rejtegetik?– kedélyeskedett Bannickburn. Nem kapottválaszt.

– Óhajtja megvizsgálni a táskákat? – kér-dezte Teskiev. Kross bólintott.

Bannickburn ezt a feladatot ráhagyta, te-kintve, hogy neki fogalma sem volt arról,mi az aktatáskák célja, és mi módon szol-

gálják majd ezt a célt. Kross viszont ugyan-olyan rutinosan bánt velük, mint az iméntBannickburn az elemző felszereléssel, ésegykettőre végzett is.

– Úgy látom, kitűnőek. Köszönöm.A mellénye egyik rejtett, begombolható

zsebéből kivett három hitelkártyát, ésegyenként odalökte őket Teskievnek.

– Ezt a jégért. Ezt pedig a táskákért –szólt. – Mindkettő a kapitány számára vankódolva. Ez pedig önnek, hálánk jeléül.

Teskiev kissé meghajtotta a fejét, de azarca kifejezéstelen maradt. Kross nem isvárt köszönetet. Most a konténerek felé for-dult.

– Jöjjön! – mondta. Bannickburn feltéte-lezte, hogy hozzá szólt, úgyhogy odalépett.

Kross benyúlt a nyitott konténerbe, éselőhúzott egy mindössze húsz-harminccenti széles, szögletes dobozt.

– Kaviár. Igazán kitűnő anyag. Ki kellvennünk innen.

– Esetleg elfogad egy dobozzal? Megbe-csülésünk jeléül?

– Igazán kedves öntől – felelte Kross. –Köszönöm.

Kross arca eközben ugyanolyan semlegesmaradt, mint az előbb Teskievé. Kross egydobozt félretett, aztán a konténer mellé hal-mozta a többit. Bannickburn segített neki akirakodásban.

Végül Bannickburn és Kross még kisze-dett egy nagy rakás csomagolóanyagot is,amely még hideg volt a konténer hűtött fa-laitól.

A konténerről lerítt, hogy duplafenekű.Az alja olyan volt ugyan, mint bármelyikkonténeré, de még egy felületes ellenőrzéssorán is feltűnt volna, hogy jó egy-két deci-

méterrel magasabban van, mint kéne. Deazért a célnak megfelelt.

Kross és Bannickburn együtt keresték afogást a konténer alján, míg végül Ban-nickburn kitapintott négy pontot, amelyugyanúgy nézett ki, mint a többi rész, depuha fából volt. Ezeket benyomva meg tud-ta emelni a lemezt. Kross megvárta, míg ez-zel végez.

Együtt felemelték a lapot. A konténer al-jába levegő áramlott be, és felkeverte a fa-gyos párát. Odalent egy fémdoboz pihent,amely majdnem az egész felületet betöltöt-te. A teteje két oldalán egy-egy fogantyúvolt. Bannickburn és Kross ezt is kiemelte.Bannickburn háta belesajdult a mozdulat-ba, de vigyázott, nehogy a teremben bárkiis észrevegye rajta a fájdalomnak akár alegkisebb jelét is.

Letették a dobozt a kaviár mellé, kihajtot-ták rajta a négy kapcsot, és kinyitották. Mégtöbb süvítő levegő, még több gomolygóköd.

Kross elhessegette a párát. Alatta katonásrendben apró fémfiolák sorakoztak, mintextra nagy lövedékek egy tölténytartóövön. Bannickburn vagy hatvanat számoltössze. Hatvanat! Jó, persze az emberi testberengeteg vér belefér, de hatvanegységnyivérjég egy helyen mégsem mindennapi lát-vány. Majdnem kétszázezer nujent ér, márha Bailey ügyesen játssza meg a lapjait. Akövetkező fizetésnapon mindenki örülnifog, vagy az is lehet, hogy a Bailey-vel dol-gozó mágusok tölthetik fel a készleteiket.

De még így sem biztos, hogy behozza ará fordított energiát. Kétszázezer nujennem rossz pénz, de még ki kell fizetniKrosst, Bannickburnt és a Yamatetsu embe-

reit, akikkel Bailey lepaktált, és ez nem leszolcsó. No de ha Bailey-nek megfelel az ala-csony haszonkulcs, akkor Bannickburnnekigazán mindegy.

Elrendezték a fiolákat az aktatáskákban.Valamelyik biztosan mágneses volt, mert afiolák azonnal szépen a táska belső oldalá-hoz tapadtak. Amikor már mind a hatvanbent volt, Kross lezárta a táskákat, és mind-egyiknek az oldalán megnyomott egy gom-bot. A táskákból levegő áramlott ki, így le-csökkent a belső nyomás, és az alacsony hő-mérséklet megvédte a jeget.

– Menjünk! – szólt Kross. – Teskiev zász-lós, kérem, adja át tiszteletteljes üdvözlete-met a feletteseinek.

– Természetesen. A tizedesek majd kikí-sérik önöket.

Előlépett kettő az egyenőrök közül. Ban-nickburn és Kross követték őket a fedélzet-re.

És akkor elkezdődött. A szív szaporáb-ban vert, a száj kiszáradt, a tenyér nyirkos-sá vált… Kívülről semmi sem változott. Be-lül viszont Bannickburn valóságos adrena-linbombává alakult át. Nagyon remélte,hogy mindjárt behúzhat egyet valakinek.

– Mi a terv további része? – kérdezte. – Ahajó túloldalán éjvadászok várnak ránk?Vagy a hajó orrából titkos alagút vezet a ki-kötőbe?

– Kimegyünk ugyanarra, amerről jöttünk– felelte Kross. – Fogja ezeket!

Bannickburn elvette a kaviárosdobozt,amelyet Teskiev adott Krossnak, és a kéttáska vérjeget. Azon töprengett, miért nekikell mindent cipelnie. Úgy látszik, Kross

szerint neki magának mindkét kezére szük-sége lesz a közeljövőben.

Bannickburn nem tudta, mit gondoljonKross távozási tervéről. Elég kockázatosdolog a főbejáraton kisétálni az áruval.

Sebaj, így legalább nagyobb az esélye,hogy bemoshat egyet valakinek.

– Hát jó – felelte Krossnak.Elindultak a part felé. Sajnos a Lone Sta-

rosok már elmentek – vagy sikerült lepén-zelni őket, vagy elhívták őket valahova,ahol valóban történt is valami. De ott volthelyettük öt figura, akiknek egész megjele-néséről lerítt, hogy verőlegények. Egyikük,akinek szőrös tenyere alig volt kisebb, mintBannickburn egész mellkasa, gyengéden si-mogatta szöges boxerét. A kikötőmunkásokmég mindig ott voltak; óvatosan szemmeltartották az újonnan jötteket, és igyekezteka legkevésbé sem ijedtnek tűnni.

A Juniper matrózai utat engedtek Ban-nickburnnek és Krossnak. Az öt béreltfogdmeg szorosan egymás mellé állt, hogysenki se kerülhesse meg őket a pallón. Akét szélső ember fél talpa már a víz felett le-begett.

Középen állt a boxeres férfi. Most fel-emelte vaskos karját, tenyérrel fölfelé. Úgyfestett, mint egy öltönybe bújtatott medve.

– Állj! – szólt, eléggé feleslegesen. – A já-téknak vége.

Mély, dörgő hangját Bannickburn inkábba gerincében érezte, mint hallotta.

Kross láthatóan sértésnek találta, hogyilyen elcsépelt klisét használnak a jelenlété-ben.

– Én úgy vélem, nem – szólt.– Nekünk azok a táskák kellenek – foly-

tatta a medve.Kross felhorkant.

– Érdekes, nekem is. És mint látja, nálamvannak.

– Szívességet teszünk maguknak. Magaés az emberei nem is tudják, mit csináljanaka cuccal. Mi tudjuk. Ide vele!

Bannickburn Krosshoz hajolt.– Ki ez az ember?– Nem kell törődnie vele – mondta Kross

olyan hangosan, hogy mindenki meghall-hassa. – Csak egy forgalomlassító bucka. '

A nagydarab férfi meglengette öklétKross és Bannickburn előtt, a boxerén me-redő tüskék megcsillantak a napfényben.Bannickburn most vette észre, hogy a fegy-ver tulajdonképpen a férfi kezéhez tartozik.

– Lehet, hogy ennél nagyobb lesz a prob-léma – dörögte.

– Biztos vagyok benne, hogy maga ke-mény legény. – Kross hangja csöpögött a le-ereszkedéstől. – De sajnos rossz az időzítés.

– Nahát, tényleg?– Tényleg. Nézze, úgy tudom, néhány őr

a hajón lőgyakorlatra készül. És azt is tu-dom, hogy elég rosszul céloznak. Minden-felé kóbor lövedékek… ha érti, mire gondo-lok.

A medveember vetett egy gyors pillan-tást a fedélzetre, ahol tíz őr bukkant fel.Egyikük sem célzott rá vagy a haverjaira,de az egyértelmű volt, hogy akármikor cé-lozhatnak.

Kross is arra nézett.– Maguk most könnyűszerrel megölhet-

nek mindkettőnket. Talán még meg is érint-hetik az egyik táskát. De a következő pilla-natban a fedélzeti fegyverek darabokra té-pik magukat, és az őrök egyszerűen vissza-viszik a táskát. Gondolja, hogy megéri?

A szőrös aggodalmasan pillantott a fegy-verekre.

– Jó – szólt végül –, de nem fedezhetikmagukat örökké. Amint lőtávolságon kívülérnek, a két táska a miénk.

– Ha maga mondja!Bannickburn higgadt készenlétben várt.

Tudta, hogy nem sétálhatnak el csak úgyegyszerűen, nyomukban medvéékkel. Ha leakarják rázni ezt az öt pasast, annak itt kellmegtörténnie. Már csak ki kell várnia.

Az öt válogatott legénynek nem sok he-lye volt megfordulni. A két szélsőnek megkellett várnia, amíg a másik három ügyetle-nül hátralép, hogy Kross és Bannickburn át-mehessen. Kross csak erre várt.

Jobb kezét a feje fölé emelte, mire golyó-zápor érkezett az orosz őrök felől. Nem afogdmegekre céloztak, de azért a lövésekelég közel csapódtak be ahhoz, hogy megri-asszák őket.

Kross támadásba lendült, Bannickburnszorosan a nyomában. A sort a kikötőmun-kások zárták. Bannickburn nem tudta, kikezek a munkások, de az világosan látszott,hogy az ő oldalukon állnak.

Kross egy szempillantás alatt a vízbe lök-te az egyik fickót, de közben két másikakaszkodott rá. Bannickburn egyenesen acsapat közepébe vágott, és meglengetteKross kaviárosdobozát. A doboz valamiszilárd, de rugalmas dolgot ért, és vissza-csapódott.

A medvét találta gyomorszájon. A behe-mót Bannickburnre szegezte izzó gombsze-meit vastag barna szemöldöke alól. Nemtűnt túl boldognak.

Balra a kikötőmunkások – egyet leszámít-va, aki az öbölbe esett – az egyik fogdmeg-gel birkóztak, akinek számos rejtett pengéjeóvatosságra kényszerítette őket. Kross még

mindig két támadójával küzdött. Ban-nickburn tehát most egyedül maradt amedve méretű férfival.

És egyszerre rádöbbent, hogy erre nincsfelkészülve. Talizmánhasználatra készült,nem pedig kézitusára egy olyan emberrel,aki kétszer akkora, mint ő. Nem volt nálafegyver, bájital, fókusz vagy bármi máshasználható dolog, az ellenfele pedig akárpuszta kézzel is ketté tudja tépni. De azértő is ütni fog.

A medve a derekán lógó fegyver felényúlt. Nem jó jel. Bannickburn kaviárt tartóbal keze eltávolodott a férfitól. Bízott ben-ne, hogy a vérjég jól be van csomagolva.

Felemelte az acél aktatáskát, gyorsanmegforgatta, és olyan gyorsan lökte előre,ahogy csak tudta. A táska keményen amedve alkarjához csapódott.

A medve félrelökte Bannickburn karját,ezzel megcsavarva a tünde törzsét. Ban-nickburn nem küzdött a lökésből nyert len-dület ellen; ehelyett, miközben balra pör-dült, felemelte a kaviáros dobozt, amely ígya medve arcába vágódott.

Mindketten hátratántorodtak. Ban-nickburn csuklója felmondta a szolgálatot,és karja is ernyedten hullott az oldalához. Amedve hunyorgott a fájdalomtól, és minthanéhány csepp vér hullott volna sűrű szakál-lába, de ebben Bannickburn nem volt biz-tos.

– A rossebbe, tünde! Óvatosan azzal a ka-viárral! – üvöltötte Kross. A civilizált tónusegyszerre tovatűnt, a hangja durva morgás-sá vált.

– Ez az egyetlen fegyverem! – üvöltöttvissza Bannickburn.

– Akkor használja a rohadt lábát! – ordí-totta Kross. Lerázta a második fogdmegetis, a még mindig támolygó medve felé ron-tott, és megragadta a derekánál. Összeüt-köztek, és az együttesen több mint 225 kiló-nyi súly a pallóba csapódott. Az egyikdeszka hangosan megreccsent.

Bannickburn megmozdult, és elfutott amedve mellett. Nem volt valami nagy takti-ka, de a közelharcnál még mindig jobbnaktűnt.

Már egy lépésre elhagyta a fickót, amikoregy kéz vállon ragadta, és megfordította.Az egyik fogdmeg érte utol, aki korábbanKross-szal harcolt.

Bannickburn azonnal reagált. A kaviár apallóra esett, Bannickburn ökle összezárult,és a pasas állához csapódott. Ujjperceibefájdalom hasított, miközben a fogdmeg fejehátracsuklott. A férfi nem ájult el, állva is

maradt, de már nem érte el Bannickburnt,és ez elég is volt.

Bannickburn futásnak eredt. Amikor sú-lyos lábdobogást hallott a háta mögül, ré-mülten fordult hátra, de csak Kross volt az.

– Majdnem elvesztette a kaviáromat! Idi-óta tünde.

Bannickburn észrevette, hogy Kross mégmindig a durvábbik hangján beszél.

– Csak… idióta… meg kellett… a rohadtéletbe.

Bannickburn olyan szaggatottan vette alevegőt, hogy a résekbe nem fért bele egyegész mondat. Úgy döntött, az lesz a leg-jobb, ha inkább csak fút.

Földrengéshez hasonló léptek adták tud-tára, hogy a medve már talpra állt, és anyomukban van. Bannickburn a láthatat-lanság képessége után áhítozott. Majd be

kell szereznie néhányfókuszt, ha lesz egykis ideje. És sokkal több pénze.

– Jobbra! Jobbra! – üvöltötte Kross. Ban-nickburn jobbra fordult.

– A második ajtó balra!Bannickburn ismét engedelmeskedett.

Egy homályos raktárba érkezett. Alig látottvalamit, de egy fénysugár, amely átdöfte azegyik mocskos ablakot, mindent megmuta-tott, amit valóban látnia kellett. A sugár át-hatolt a porlepte levegőn, és fénybe borítot-ta a megváltást.

– Ez tényleg egy…– Oldalkocsis motor! – vakkantotta Kross.Harley volt. Egy csodaszép, fekete-króm

járgány. Nem volt rajta flancos festés vagymás dizájnelem, csak a puszta izom. A mo-torja már halkan duruzsolt. Bannickburnazonnal beleszeretett.

Beugrott az oldalkocsiba. Abban a pilla-natban az ölébe hullott a kaviáros doboz.

– Most már vigyázzon rá! És csak semmivagdalkozás! – utasította Kross, aztán azaktatáskáját is odaadta. Bannickburn kisséfeszengett a két táskával és a dobozzal azölében, de ez még mindig jobb volt, mintfutni.

Súlyos léptek hangzottak fel mögöttük.Az épület padlója remegett, rezgő porhullá-mok emelkedtek a levegőbe.

De a medve már elkésett. Kross sebesség-be tette a motort, gázt adott, és a járgányegy szempillantás alatt tovaröpítette őket.Jobbra-balra és közöttük is golyók röpköd-tek, de szerencsére nem értek testet.

Időközben már leadták a riasztást. Másbiztonságiak is keresni fogják őket. De bennvannak a raktárok között, és gyorsak. Akörzet túlságosan kusza ahhoz, hogy bárki

bekeríthessen egyetlen motort. Néhány körtbiztosan meg kell tenniük, de ki fognak jut-ni.

Bannickburn az út során szinte végig azujjízületeit masszírozta. A horzsolások kör-nyékén, ahol a keze a fogdmeg arcával ta-lálkozott, egyre nagyobb lett a duzzanat.

Kross vezetés közben vetett egy fél pil-lantást Bannickburn kezére.

– Az öklével üssön, ne az ujjaival! – üvöl-tötte túl a motort. – Senki sem tanította megerre?

Nem, gondolta Bannickburn, de csak ma-gában. Eddig még nem sokszor kellett az ök-lömmel harcolnom.

5

Ha megélne Avondale-ben a galambnálvalamivel muzikálisabb madár is, akkormost biztosan teli torokból dalolna, gondol-ta Bannickburn. A nap ragyogóan süt, Jac-kie mosolyog, ha ránéz, és rengeteg pénz –pénz! – van a zsebében. Az élet olyan közeljárt ahhoz, hogy jó legyen, mint még sohaazóta, hogy Valinscarl gyűrött rongycsomó-ként hagyta ott Bűzfölde sarában.

Elkomorult tekintettel ült le ócska széké-re. Még jól emlékezett rá, milyen volt akkoraz ég: bíbor- és narancsszínű, akár egy lán-goló szőlőültetvény. Valinscarl addig ma-radt ott, hogy kiélvezze a helyzetet, amígcsak mert, amíg Bannickburn barátai megnem érkeztek, hogy kivakarják a sárból. Va-

linscarl jobb karja ernyedten lógott, arcamegégett, megfeketült koponyáján egy szálhaj sem maradt. Teljesen ki volt merülve,máskülönben végzett volna Bannickburn-nel egy utolsó varázslattal. De azért talponmaradt, és nem sok időre volt szüksége ah-hoz, hogy meggyógyuljon, és újra varázsol-hasson.

Tudta a rohadék. Ahogy ott állt Ban-nickburn fölött, és leforrázott torkából ne-vetés tört fel, Valinscarl tudta, hogy Ban-nickburn nem mágus többé. És a méregsá-mán az utolsó cseppig kiélvezte a pillana-tot.

Ennek ellenére Bannickburn felépült. Új-ra élt. Volt pénze. Járt neki egy kevésketisztelet. Persze senki sem félt tőle… De ezmár csak idő kérdése.

Belekortyolt a teájába. Ezúttal valódi EarlGrey. A vérjég-vadászat után vett egy egész

dobozzal, és még nem itta meg az összeset.Hébe-hóba még igazi tejért is elzarándo-kolt, és azt öntötte a teába tejpor helyett.

– Az információ eltüntetésében ugyan-olyan jó vagyok, mint a felkutatásában –mondta éppen Jackie valakinek a telekom-ba. – Ennek is megvan a maga művészete.Nem nagy ügy valamit olyan helyre rejteni,ahol senki sem találja meg. Ahhoz viszontmár kell egy kis szakértelem, hogy oda rejt-sük, ahol csak néhányan találhatják meg.Mégpedig éppen a megfelelő emberek.

Elhallgatott, amíg a másik beszélt. Ban-nickburn mindig jól szórakozott, miközbenezeket a fél beszélgetéseket hallgatta: köz-ben találgathatott, mi lehet a másik fele.

– Akkor érthetően is elmondom magának– folytatta Jackie. – Az információ megvan,és valaki meg fogja tudni. A kérdés csak az,hogy ki. Vagy tartja magát a megállapodás-

hoz, ahogy elmondtam (ahogy én elmond-tam, nem ahhoz a ködös változathoz, amireállítása szerint emlékszik), vagy az infor-máció olyan helyre kerül, ahol maga nemfogja megtalálni, de bárki, akit maga nemszeretne, az igen. Ennyire egyszerű.

Újabb szünet.– Akkor küldöm az útvonalleírást. Örü-

lök, hogy megértettük egymást. – Ezzel Jac-kie megszakította a kapcsolatot.

Bannickburn elismerően mosolygott. Alány alig másfél méter magas, nincs negy-venöt kiló, az arca (Bannickburn szemébenlegalábbis) akár egy angyalszoboré, a lelkepedig egy cápáé. A Mátrixon Jackie valósá-gos szamuráj.

– Eléggé megijesztetted őket? – kérdezteBannickburn.

– Azt hiszem – felelte szerény mosollyalJackie. – Ha sikerült, meghívlak ma este va-csorára.

– Nagyszerű.A dolgok egyre jobban mennek. Néhány

hónappal ezelőtt, amikor még nem ismerteJamest, ő és Jackie csak lopva tudtak ételtszerezni. Egyszer még egy kifutófiút is kira-boltak – az eset biztosan dobogós helyenvégezne az élete legszánalmasabb pillana-taiért folyó versenyben. Most, hála a vérjég-vadászatnak és az utána következő alkalmimunkáknak, amelyekkel Bailey megbízta,végre volt pénze vacsorára – de nem is kel-lett vennie, mert Jackie-t lassan kezdtékmegfizetni.

Szinte érezte a világ ritmusát felbuzognia föld mélyéből. Régen, a Scotsprawlbanmindig érzékelte, hogyan áramlik az erő alába alatt, hogyan vonzza őt magához. Tud-

ta, mikor szakad meg az áramlás; akár többszáz mérföldről is megérzett egy katasztró-fát abban a pillanatban, ahogy az megtör-tént. Nem egyszerűen ő volt a világ közepe:szerves része volt a világnak.

Miután megküzdött Valinscarllal, miutána képességeit kiszipkázták belőle, érzéket-lenné vált. Szó szerint botladozott, ha meg-próbált néhány lépést megtenni; úgy érezte,mintha a lábai még sohasem érintették vol-na a talajt. Neki nem az egyik lábát vagykarját amputálták; az egész világot vágtákle róla.

Mindez alig több mint két éve történt. Ésmost először érezte úgy, hogy visszatér beléaz erő. Nem olyan formában, mint régen.Ami kétsaroknyi távolságnál messzebbesett tőle, azt már nem érzékelte. De mostmár bekapcsolódott a város ritmusába: be-levetette magát az áramlatba, engedte,

hogy az magával sodorja, és lassan kezdettboldogulni. Na persze még nem gazdago-dott meg – ha a jelenlegi kilátások és tervekdugába dőlnének, legfeljebb egy-két hóna-pig húzná ki a pénzből –, de úszott előre azáramlatban. Ha hagyja, hogy vigye magá-val, jut még messzebb is.

Úgy néz ki, tényleg egyre inkább ráhan-golódik a város ritmusára. Már hallja is akönnyű, gyors dobolást – akár egy kolibrifelerősített szívverése.

Aztán ránézett Jackie-re. A lány lába úgyugrándozott fel-alá, mintha rugót hegesz-tettek volna a sarkába. Ez volt a zaj forrása.Jackie tekintete ide-oda szökkent: ránézett,másfelé nézett, ránézett megint.

– Min gondolkozol?A lány tekintete kitisztult.– Mi? Én? A, semmin. Miért?– A lábad.

Jackie csodálkozva lenézett. A lába foly-tatta az ugrálást. Jackie összehúzott szem-mel nézte a lábát, szemmel láthatóan meg-próbálta megállítani. Nem sikerült.

Inkább feladta.– Ha már így kérdezed, elmondom, hogy

találtam valami érdekeset – mondta. – Elégsokat tárgyaltam mostanában, adtam-vet-tem, ami épp adódott, és közben összefu-tottam néhány emberrel, akik ismerikJames barátodat.

– Ehüm.– Tudtad, hogy van egy beceneve?Bannickburn vállat vont.– Majdnem mindenkinek van. Az övét

éppen nem ismerem.– Hát, végül is nem is igazán becenév…

úgy hívják, hogy Jimmy the Shiv, BicskásJimmy.

Egy pillanat csend után Bannickburn el-mosolyodott.

– Ügyes ötlet. James Shivers, Jimmy theShiv. Kissé talán túl kézenfekvő, de jól illikegy igazi tökös gyerekhez.

Jackie lába abbahagyta az ugrálást. Alány határozottan Bannickburn szemébenézett.

– A nevet nem azért kapta, mert jól hang-zik. Kivívta magának.

– Mindannyian jártunk már durva helye-ken, nem? Hát jó, bicskát használt. Annyibaj legyen. Feltalálja magát.

– Nem egészen érted, mit akarok monda-ni.

– Mert nem igazán mondasz semmit,kedvesem.

Jackie nagy levegőt vett. Vagy azért,hogy összeszedje a gondolatait, vagy azért,

mert csak nagy nehezen szívott vissza né-hány keresetlen szót.

– Ilyen beceneveket nem használnakakárhol. A „családon" belül hívják így.

Bannickburn pislogott, átismételte magá-ban a hallottakat, és még egyet pislogott.

– A maffia tagja?– Szerintem igen.– Szerinted?– Úgy jár, úgy beszél, mint egy gengsz-

ter… Bűzlik róla, hogy gengszter.– Bűzlik? Milyen szaga van egy gengsz-

ternek?– Nem is tudom, olajozott pisztoly és

vér… Ez csak egy kifejezés, jó? Még nemkötöttem egyik csoporthoz sem, de csakazért, mert még nem próbáltam meg. Egy-két óra kell csak, és meglesz a bizonyíték.

– Ne fáraszd magad! – adta a lazát Ban-nickburn. – Nem számít. És ha a maffiához

tartozik? Megbízol ebben a városban akár-kiben is, aki nem bűnöző?

– Nem, de…– Akkor mi a különbség? Ő is bűnöző,

mint mindenki más, ő csak valamivel…szervezettebben csinálja.

– Szerintem túlságosan könnyen veszed adolgot. Ne becsüld alá a tevékenységüket!

Bannickburn felállt, odasétált Jackie-hez,és vállon veregette. Mozdulata egyszerrevolt bensőséges és leereszkedő, bár fő céljaaz volt, hogy felbosszantsa a lányt.

– Találkoztam már az Ares harci mágusa-ival nyílt terepen, Bűzföldén méregszelle-mek csaltak csapdába. Néhány hete pedigbemostam egy nagyot egy medve méretűfickónak. Meg fogom oldani.

Bannickburn látta, hogy Jackie-t nem si-került meggyőzni, de örült, hogy a lány leg-alább egy darabig úgy fog tenni, mintha.

– Jól van – szólt végül Jackie. – Csak vi-gyázz magadra!

6

Bailey whiskyt akart, de gyorsan. Esetlegegy csésze erős kávé is megtenné. De nemmert inni egyiket sem. Úgy érezte, végre si-került elérnie egy roppant kényes egyen-súlyt, és akár a koffein, akár az alkohol le-lökné az ingadozó szikla pereméről. Kéz-ben kell tartania az irányítást, így hát vizetkell innia, bármennyire nincs ínyére a do-log.

Szemben vele Shivers az egyik bőrszék-ben ült, és szórakozottan végigfuttatta ujjátegy bourbont tartalmazó pohár karimáján.

– A kaszinó – szólt Bailey – saját magaakar vigyázni a területére. Ez eddig rend-ben is van. Én is vigyázok a sajátomra; mimásért tartanék szőnyeget, nem igaz? De

most veszélyes játékba kezdtek. Ha nemmegyünk oda, a könyvelőink sem mennek.Minket nem tilthatnak ki sokáig.

– Nem tiltottak ki – emlékeztette Shivers.– Persze. Persze. Csak kértek. És még

csak nem is arra kértek, hogy teljes mérték-ben tartózkodjunk a kaszinótól, ugyebár?

– Nem.– Csak árra kértek, hogy korlátozott

számban jelenjünk meg, nehogy felkeltsüka hatóságok figyelmét. Így van?

– Pontosan így.– Rendben, akkor a következőt fogjuk

tenni. Én ott leszek ma este. Te is ott leszel.Boone is ott lesz. Mindenki, akinek nincsmás dolga, ott lesz. A fejükre szórunk egyszép kupac nujent. Aztán szólunk nekik,hogy ha panaszkodnak, a könyvelőink el-tüntetik a széfből a csinos kis összeget, amitaznap este elvesztettünk; és ez még csak a

kezdet. Ha aztán úgy döntenek, hogy pa-naszt tesznek, a könyvelőink kiteregetnekmindent, amit tudnak.

– Veszteségekről beszélsz? – kérdezteShivers. – Tehát játszol?

– Természetesen nem. Ti viszont fogtok.– Elrendeled, hogy veszítsünk?– Nem, csak tudomásul veszek egy szo-

morú tényt. A legtöbben közületek olyanrosszul bánnak a kártyával, mint egy tüdős-hal.

Shivers ujja tett még néhány kört a pohárszélén.

– Miért pont tüdőshal?– Mittomén. Az jutott eszembe. No hát…

milyen problémánk van még?– Cabel magához tért annyi időre, hogy

ki tudjon mondani néhány szót.Bailey rémülten megmerevedett belül.

Kívülről kissé mélyebben süppedt a székbe.

– És mit mondott?– Kicsit panaszkodott a fájdalom miatt.

Aztán mondott valamit a Finniganekről.– Mit?– Összevissza beszélt. Őket emlegette, és

a Tirt.– Valami pontosabbat?– Semmit.Jó is meg nem is, gondolta Bailey. Cabel

nem mondott annyit, hogy felkeltse Shiversvagy valaki más figyelmét, aki még nemhallott semmiről, de nem is mondott semmihasználhatót arról, hogy mi történt vele. Ezpersze bizonyos értelemben megerősítetteőt. A folyamat, amelyről hallott, valóbanbeindult. De még ha a nő tudja is, miről vanszó, egy pár napig biztosan nem mond töb-bet. Ha egyáltalán elél addig.

Több információra volt szüksége, még-hozzá sürgősen. Az a kellemetlen érzés kí-

nozta, hogy Sottocapo Martel az utóbbi idő-ben elégedetlen vele.

– Ja és még valami – szólt Shivers mint-egy mellékesen, s ebből világosan látszott,hogy valami rossz hírről lesz szó.

– Mi az?– Valaki még vár kint az előtérben.– És ezt már akkor tudtad, amikor belép-

tél – mondta szárazon Bailey.– Igen.– És nem szóltál nekem.– Nem.– Mert így felbosszanthatsz engem is meg

a várakozót is.– Így van.Bailey elvigyorodott, és bólintott.– Szép volt – ismerte el. – Idegesítő fasz-

kalap vagy, de te vagy az a fajta gyerek, akimiatt mosollyal az arcomon fogok meghal-ni. Hívd be azt a valakit!

Shivers a szájába vette a hüvelykujját és amutatóujját, majd akkorát füttyentett, hogyBailey egy pillanatra azt hitte, széttörik apohár. Nyílt az ajtó, és belépett rajta egyhalszálkás öltönybe bújtatott ork. Még azátlag orkhoz képest is mogorvának tűnt.

– Üdvözlöm, Kross – állt fel Bailey.– Quinn – morrant szokásos udvarias

modorában Kross, majd kezet ráztak.– Halszálkás öltöny?– Boldogulok.– Jól van. Mit tehetek önért?– Semmit. Azért jöttem, hogy segítsek.Bailey fejében egyszerre hangos, erősza-

kos hangon megszólalt a vészcsengő.– Hogy segítsen? De hát már segített.

Még meg is köszöntem.– Ezentúl rendszeresebben fogok segíteni

önnek. Amiben csak akarja. Sottocapo Mar-tel szeretné, ha minden kezdeményezése si-

keresen haladna, és én azért vagyok itt,hogy ezekben közreműködjek.

Remek, gondolta Bailey. Most már saját,külön bejáratú kémem is van. De tud is egyéppen Krossnak való feladatról.

– Boldog vagyok, hogy a segítségemrelesz. A legjobbkor jött. Akadt egy kis prob-lémám az aztlani beszállítóimmal, és éppenitt az ideje, hogy valaki lemenjen oda, ésrendbe hozza a dolgokat. Úgy nézem, magatökéletes lenne erre a feladatra.

– Örömmel elvégzem – felelte Kross.Ez túl könnyen ment, gyanakodott Bailey.– Nagyszerű. Máris nekiláthat.– Más feladat?– Más? – visszhangozta Bailey. – De hát

ön Aztlanban lesz. Ez éppen elég lesz ön-nek.

Kross kacagása túl sokáig tartott, és túlhangos volt ahhoz, hogy őszinte legyen.

– Ö, nem, nem, én nem megyek Aztlanba.Azt mondtam, elintézem a dolgot – no de amunkaszervezés a jó vezetés kulcsa, nem-debár? Nem, én úgy látom, hogy mindent,amit ön rám bíz, tökéletesen kézben fogoktartani úgy is, ha közben végig a városbantartózkodom.

– Ez igazán remek. – Bailey nem is pró-bált úgy tenni, mint aki komolyan beszél.

Arra kell majd vigyázni, szögezte le ma-gában, hogy Kross ne találkozzon Cabellelvagy bárkivel, aki esetleg beszélne Cabel-ről. Nem baj, ha Kross megtud ezt-azt azüzleti tevékenységéről, de ami Cabel külde-tését illeti, arról addig nem fog kitudódnisemmi, amíg le nem zárta az ügyet.

Ma délutánra levakarja magáról Krosst,aztán elintéz pár hívást, és meglátja, mit de-ríthet még ki Cabel dolgáról. Aztán ő maga

viszi Martel elé az ügyet. Legalább ebbenaz egy dologban megelőzi a falkát.

A sötétzöld tapéta szaténfényben csillant,a réz falikarok lágy fényt árasztottak, a ven-dégek disztingváltak voltak, a hússzeletekpedig olyan vastagok, mint két egymásrarakott tenyér. És valódi marhából készítet-ték őket, egy deka szója nélkül; megérték asaját súlyukat aranyban (ezt az árlap is tük-rözte). Sottocapo Alexei Martelt mindeneste a Brigham Steakhouse-ban lehetettmegtalálni.

Bailey végigsimított zakója hajtókáján. Amegjelenés sokat számít. A maffia már ré-gen megtanulta, hogy a nyers bűnözés issokkal simábban megy ápolt külsővel éselegáns öltönyben. Martel úgy fogja kezde-ni Bailey munkájának értékelését, hogy vé-gignéz rajta. Ha kócosnak látja, az majdnemakkora hibának számít, mint ha eltüntetett

volna ezer nujent. Így hát Bailey otthon egyfél órán át küszködött hullámos fekete fürt-jei megfelelő elrendezésével. Útközben az-tán számos nő (és néhány férfi) vetett rácsábos mosolyt, így hát arra következtetett,hogy jó munkát végzett.

– Jó estét, Bailey úr – sietett elé a főpincér,egy vékony férfi még vékonyabb bajusszal.A Brigham zaj ellen vívott háborújában őalkotta az első védvonalat. Cserzett hangjánszinte suttogva beszélt. Ártalmatlannaktűnt, de mögötte veszedelmes biztonságirendszer rejtőzött az előcsarnok zegzugai-ban. A Brighambe senki sem juthatott be il-letéktelenül.

– Jó estét, Főúr úr – viszonozta a köszö-nést Bailey. Volt jó pár ilyen vicc a tarsolyá-ban, ezeken mindig ő szórakozott a legjob-ban.

A főpincér nem adta jelét, hogy észleltvolna bármi humorkísérletet.

– Kérem, kövessen! – szólt. – A társa mármegérkezett.

Hát persze, hogy megérkezett, gondolta Bai-ley. Martel a világ egyik utolsó húsevő ra-gadozója. Ha több mint két órán keresztülnem lenne húsközeiben, elvonási tüneteilennének.

Bailey elindult az asztalok között a pec-kesen vonuló főpincér nyomában. Az aszta-lokat elég szellősen helyezték el. A vendé-gek a tányérok fölé görnyedve összedugtákfejüket a pislákoló gyertyák fényében, ésúgy duruzsoltak, mintha egy tucat kígyózörögne a homokban. Bailey sehol nem tu-dott kivenni egy szót sem, és a beszélgetőképpen ezt akarták elérni.

Martel az egyik sarokbokszban ült, főlegazért, mert egy szék el sem bírta volna. Bö-

lényszerű kinézetéről és súlyáról sok viccetelsütöttek az alárendeltjei (a távollétében,természetesen). Néhányan kövérnek tartot-ták, de Bailey soha nem látott rajta semmimást, csak fémet és izmot. Amikor Baileyaz asztalhoz ért, Martel könnyedén felállt,kecsesen hordozva hatalmas testét.

– Üdvözlöm, Mr. Bailey. – A hangja úgyszólt, mint amikor hosszan végighúzzák avonót a gordonka legvastagabb húrján. –Foglaljon helyet!

Bailey nem nyújtott kezet Martelnek: asottocapo nemigen kedvelte a testi érintke-zést. Ha jobb kiberkezével mégis megfogtavalaki más kezét, az többnyire nem az üd-vözlést szolgálta, hanem a roncsolást.

– Jó estét, Sottocapo Martel – köszönt vi-dáman Bailey. – Mely részét fogyasztja a te-hénnek ma este?

Martel, mint mindig, amikor Bailey-velbeszélgetett, most sem vett tudomást a je-lentéktelennek ítélt mondatokról. Bailey eztkihasználva mindig igyekezett a lehető leg-több komolytalan megjegyzést elsütni.

– Hallom, fogadta az új asszisztenst, akitmagához küldtem – mondta Martel.

– Az orkot? Igen, valóban, Sottocapo, ésszeretném megköszönni a nagylelkűségét,hogy így gondolt az ízlésemre. Nagydarabés hülye verőlegény rengeteg akad a város-ban, de a nagydarab és okos verőlegénytmeg kell becsülni. És hogy ráadásul ő ilyenpiperkőc, az csak még elragadóbbá teszi.

Martel a szájába helyezett egy jó darabvörös marhahúst, és lassan rágni kezdte.Bailey úgy tett, mintha belefeledkezne a lát-ványba.

Martel lenyelte a falatot.

– Mr. Kross értékes munkaerő – szólt. –Nem szívesen engedtem át magának.

Bailey már rég megfigyelte, hogy ha Sot-tocapo Martellel beszél, mindig ügyelni kella szavaiba csomagolt többletinformációkra.Bailey-vel ellentétben, aki tökélyre fejlesz-tette az órákig tartó semmitmondás művé-szetét, Martel mindig a lehető legkevesebbszóra szorítkozott, és elvárta a hallgatósá-gától, hogy felfigyeljenek minden apró ár-nyalatra és hangsúlyra. Az utolsó két rövidmondat tehát sokkal többet mondott a szószerinti jelentésnél. Bailey a következőkép-pen fordította le: Sok pénzt fizettem Krossnak,és rengeteg dolgot rábízhatnék, de mindezek kö-zül én éppen magához küldtem. Ne pocsékolja acsalád pénzét; használja őt fontos feladatokra!Ráadásul részben azért küldtem, hogy kémked-jen maga után. Hogy tehetné ezt meg, ha alja-munkát bíz rá?

A fordítás utolsó mondata nem volt egy-értelmű: nem biztos, hogy Martel a beosz-tottja tudomására akarta hozni, hogy Krosském. De Bailey ezt rögtön tudta, tehát tudtaazt is, miért akarja Martel, hogy az orkotmegfelelő módon hasznosítsa, ezért foglaltabele ezt az elemet is a fordításba.

– Természetesen, Sottocapo Martel. Csakaz én irodámban fog ablakot pucolni. A töb-bi helyiségben az üveghez sem érhet.

Martel már újra rágott. Bailey kihasználtaaz alkalmat, és intett az egyik pincérnek,hogy rendeljen magának is valami enniva-lót, ha már csak így foglalhatja el magátMartel táplálkozása közben.

– Köszönöm, hogy eljött ma este – szóltMartel, miután szabaddá tette a száját. –Tudom, hogy sok fontos dolga van. Bizo-nyára alig van ideje.

Bailey ismét fordított: Számos megbízástadtam magának, amelyeket meglehetősen fon-tosnak tartok. Most ezeken kéne dolgoznia, ehe-lyett velem találkozott. Most már úgy használ-hatjuk ki legjobban az időt, ha elmondja, hogyhalad a feladataival.

– Igen, Sottocapo, és természetesen meg-tiszteltetés számomra, hogy rám bízta eze-ket a feladatokat. A legtöbb szépen halad.Pietro Vacini titkos cannolireceptje várható-an még ma a kezemben lesz; szakácsainkmár a holnapi vacsorához megpróbálhatjákreprodukálni az alkotásokat.

Martel most sem adta jelét, hogy meghal-lotta volna Bailey-t. Bailey elvigyorodott, ésrátért a komolyabb témákra.

– Úgy vélem, a Gates-ügy nemsokárarendeződik. Kétrészes stratégiám alapjánelőször halálra idegesítjük, aztán lenyűgöz-zük őket. Szerintem működni fog.

– A legerősebb képességeit fogja kama-toztatni – biccentett Martel.

Bailey felvonta a szemöldökét. Lehetségeslenne, gondolta, hogy Martel viccelődik raj-tam? Martel arca kifejezéstelen maradt, deBailey mintha nyomokban önelégültségetészlelt volna a termetes férfin. Ha így hala-dunk, röpke húsz-harminc éven belül már úgyugratjuk egymást, mint régi haverok.

– Még néhány lépés hiányzik a Gates-ügyteljes tisztázásához, de emiatt nem aggó-dom. Feltéve, hogy igénybe tudom venninéhány rugalmasabb erőforrásunkat. –Azaz: pénz kell a külső munkatársak felbér-lésére.

– Hogyne.– Egy dolog miatt viszont aggódom, az a

tiri ügy. A „többiek" – Martel nem szerette,ha a jelenlétében kimondják a Finnigan csa-lád nevét-, attól tartok, nagyon közel járnak

a dologhoz. Az idő fogy, gyorsabban, mintgondoltam, de ez nem fog gondot okozni.Beindítottam néhány új tervet. Könnyedénki fogjuk siklatni őket.

– Már náluk van.Bailey kinyitotta a száját, de érdekes mó-

don szavak nem jöttek ki rajta. Sosem jó,gondolta, ha a felettesed többet tud a pro-jekted állásáról, mint te magad.

– Ön… Nekem van egy… forrásom. Aki-vel folyamatosan próbálok beszélni. Errőlsemmit nem mondott.

– A maga embere ezt nem tudhatja.A röpke hat szóból álló mondat Bailey

számára nagyon sokat mondott, és csupakellemetlen dolgot. Először is Martel mártud Cabel küldetéséről. És ez még nemelég. Jobban tudja, mire jött rá Cabel, ésmire nem, mint maga Bailey. Mindennek atetejébe megvan a maga hírforrása, akitől

többet megtud, mint Bailey – arról az ügy-ről, amelyik elvileg Bailey legfontosabbprojektje.

Ez lesújtó volt. De Bailey nem engedhettemeg magának, hogy Martel akár csak egymásodperccel tovább lássa rajta az aggodal-mat.

– Akkor haladunk – szólt derűsen. – Jó,náluk van, de még nem tudják, hogy jöjje-nek ki.

Ez utóbbi csak találgatás volt, de minden-képpen úgy kellett tűnnie, hogy tisztábanvan a dolgok állásával.

– Az embereim ott lesznek, mielőtt mégbármit is kezdhetnének vele.

– Az elemzés nem fog sokáig tartani.– Tudom, tudom, nincs szükségük sok

időre, de amíg odalenn vannak, folytonmozgásban kell lenniük. Lehet, hogy jobbkapcsolataik vannak a Tirrel, mint nekünk

jelen pillanatban, de ez csak annyit jelent,hogy nem lövik le őket azonnal. Most, hogynáluk van a dolog, a Tir a nyomukban lesz,amíg ki nem jutnak onnan. Márpedig kö-rülbelül ugyanolyan könnyű kijutni Port-landből az áruval a kezükben, mint erről ahelyről néhány száz nujen leperkálása nél-kül. Még van valamennyi időnk. Az embe-reim még időben ott lesznek.

– Kiválasztotta már őket? – Martel hang-jába mintha egy árnyalatnyi elismerés ve-gyült volna. De lehet, hogy ez csak a steaknyugtató hatása volt.

– Igen. A vezető már készen áll. – Ezugyan ordas hazugság volt, de az előző pil-lanatban az egész hirtelen összeállt előtte.Hogy ki tegye meg. Hogyan. Hogy mivelveszi rá. És hogyan rázza le Krosst. Ez az.Kell egy kis segítség, de működni fog a do-log. – Kézben tartom a dolgot.

Martel nem szólt semmit. Bailey ezt úgyértelmezte, hogy Martel megbízik benne,de lehet, hogy a hallgatással csak undorátóhajtotta kifejezni. Az este további részébenBailey egymás után mesélte a sztorikat ka-szinóbeli nagy fogásairól, csinos fiatal nőkmeghódításáról és bámulatos mértékű alko-holfogyasztásairól, míg Martel lassan rágtaa hússzeletet, aztán rendelt még egyet,majd még egyet.

7

Bannickburn kitárta az ajtókat. Kecsesmozdulattal, akár egy balett-táncos, kihúztaa széket a lány előtt. Franciául beszélt apincérekkel. Mosolygott. Figyelt. Nevetett.És az este előrehaladtával ámulva vette ész-re, hogy a póz, amelyet már oly sok alka-lommal felvett, amikor ifjú hölgyeket akartelkápráztatni, már nem póz többé. Nemazért hallgatta Jackie-t, hogy fitogtassa fi-gyelmes és érzékeny oldalát. Csak hallgat-ta.

Mindig félt, hogy ez egyszer bekövetke-zik. Az öregedés legfenyegetőbb réme az –gondolta mindig –, hogy olyankor visszájá-ra fordulnak az ember természetes hajla-mai. Akik egész ifjúságukat hamvas ártat-

lanságban töltötték, azon kapják magukat,hogy az évek múlásával egyre cinikusab-ban gondolkodnak, míg végül keserűek ésmegcsömörlöttek lesznek – amit egyébkéntBannickburn sokkal helyénvalóbbnak is ta-lált. Azoknak viszont, akik korán alkalmaz-kodtak az élet ritmusához, és már fiatalonepéssé váltak, hogy lépést tarthassanak akegyetlen világgal, életük derekán gyakranszerencsétlen fordulatot vesz az élete, ésegyszerre naivabbak, bizakodóbbak lesz-nek, és kezdik azt gondolni, hogy az életszép.

Bannickburn annak idején borzadva néz-te végig, amikor ez a folyamat az egyikmentoránál játszódott le. Úgy gondolta, havalaki egyszer csak egy virág szépségénkezd elmélkedni, az már rosszabb, mintmaga a halál. Most meg éppen ezt éreztemagán: furcsa érzések kezdték lebontani

gondosan felépített páncélzatát. És ami alegrosszabb, a dolog egész kellemes volt.Egész lényének fel kellett volna lázadnia el-lene, és nem így történt.

Talán addig kéne főbe lőnie magát, amígmég lehet.

– … na de ilyen kevés JG-vel, te jó ég,ugye viccelnek? Hát ennyi erővel akár ki istehetnék a portás asztalára! Vagy miértnem inkább rögtön egy rohadt óriásplakátonhirdetik a város közepén? Ha ennyire nyit-va hagyják, azzal mintha könyörögnének ne-kem, hogy vegyem már el.

– Mindez azért volt – folytatta Jackie –,mert nem tudták, mennyit ér igazából. Úgygondoltak rá, mint egyszerű adathalmazra.Sosem jutott eszükbe, hogy fel is használ-hatnák valaki ellen. Az hitték, hogy ez…tudomány. Hát nem szánalmas? Egyszerűen

nem hagyhatunk ezeknél ilyen értékes infor-mációt.

Bannickburn úgy gondolta, talán még-sem kell még lepuffantania magát. Hát márhogyne találna egy ilyen gyönyörű, eszes éscinikus teremtményt vonzónak? Igazánnem az ő kora tehet arról, hogy a lány töké-letes.

– És ezeknek az adatoknak az ára fedezi amai vacsoránkat? – kérdezte.

– Ugyan – horkant föl Jackie. – Maga a dí-jazás még csak most kezd befutni. A vacso-rát annak köszönhetjük, hogy az informáci-ókat felhasználva némi nyomást gyakorol-tam a megfelelő helyeken.

– Zsarolás?– Kicsit durva kifejezés, de – vont vállat –

mondhatjuk így is.

Egyszerűen elragadó, gondolta Ban-nickburn. Itt eszem a szarvasgombát, ő megmég meg sem kapta a valódi fizetséget.

– Mit gondolsz, meddig fog tartani ez amostani bevételáradat?

– Nem tudom. Még most kezdem kita-nulni ezeket a fortélyokat. – Jackie a salátá-ját bökdöste, de egy darabot sem emelt aszájához. – Az elején még talán kicsit túlnyers voltam, túl közvetlen. Fiatalság, bo-londság.

Bannickburn elfojtott egy mosolyt. Jackienem szívesen beszélt a koráról, de Ban-nickburn szinte biztos volt benne, hogymég nincs húsz.

– Mindig gyorsan adtak egy-egy szépösszeget – folytatta a lány –, de ennyi volt.Aztán láttam, hogyan csepegtetik másokapránként az információkat. Az első összegkisebb, de ha elég sokáig fejik a rókát…

– Fejik a rókát?– Oké, bocs a képzavarért. A lényeg,

hogy ha elég sokáig kézben tartjuk a gyep-lőt, akkor szépen csordogálni fog a pénz.Így az egyszeri nagy kaszálás kimarad, de avégelszámolás kedvezőbb lesz. Azt hiszem,most legalább egy évig el tudnám húzni adolgot.

– És van más hasonló… projekted is?– Nem is egy.– És mit gondolsz, mennyi lesz ebből

elég? Ahhoz, hogy, tudod… hogy kiköltözza Pusztulatból, vegyél egy jobb lakást, hogyrendesebb életet kezdj élni?

A lány úgy nézett rá, hogy Bannickburnegyszerre pontosan átérezte a köztük levőkorkülönbséget.

– Elég?– Elég nujen. Elég hatalom.

Jackie ledobta a villáját, hátradőlt a szé-ken, és elgondolkodva megdörzsölte a ha-lántékát. Szemmel láthatóan ezzel a kérdés-sel még nem foglalkozott.

– Elég? Baromira nem tudom, Robert. Ezígy még sose jutott eszembe. A pénz nyil-ván kell ahhoz, hogy tartsuk a szintet, vagyhogy együnk egy jót, de… talán vegyek egyRASZ-t? Vagy nyissak bankszámlát? –Megrázta a fejét. – Ilyesmit még jó darabigbiztos nem tennék. Miért, te így gondolkod-tál a Scotsprawlban? Úgy gondoltad, addigdolgozol, amíg elég nem lesz?

Nem, Bannickburn nem gondolta így.Persze, hogy nem. De akkor fiatal volt. Azakkori erejével még a negyvenes éveiben isfiatalnak érezte magát. Soha eszébe sem ju-tott az „elég" szó. Ilyesmi nem létezett –csak a „még".

Aztán aznap, amikor mindent elveszített,egyszerre húsz évet öregedett. A túléléstöbbé nem tény volt, hanem nyitott kérdés.Az ébren töltött idő sajnálatosan nagy ré-szét kötötték le nevetséges, bagatell aprósá-gok, mint például, hogy mit eszik legköze-lebb. Amióta Seattle-be jött, gyakran törteazon a fejét, mi lenne az elég – mi nyújtananeki elegendő biztonságot. Jackie, aki azéletkor ártalmaitól még áldott messzeség-ben volt, és ereje csak most kezdett igazánnövekedni (még ha ez az erő teljesen mástermészetű volt, mint az övé annak idején),most gondolkodott úgy, mint ő egykor. Ezcsodálatos volt, de Bannickburn nem voltegészen biztos benne, hogy jól fogja viselnia szembenézést önmaga fiatalabb verziójá-val.

Igaz, ez a fiatalabb verzió elbűvölően tu-dott mosolyogni, egyszerre angyali és ördö-gi mosollyal. Így azért könnyebb volt.

– Nem – válaszolta meg végül a mégmindig a levegőben lógó kérdést. – Sohanem gondolkodtam így. És neked sem sza-bad.

Jackie újra a salátába döfte a villáját.– Szerintem jobban kéne szeretned, amit

csinálsz. Persze, a túlélésért vadásznunkkell, de a hajsza legyen élvezetes is, nem?Ha csak az a célunk, hogy legyen kenyér azasztalon, nem vagyunk jobbak egy bérrab-szolgánál. Kinek jó ez?

Bannickburnnek eszébe jutott, amit akkorérzett, amikor felugrott Kross motorjára, éseltűntek a kikötőbeli fickók elől. Azt élvez-te.

– Igazad van – felelte. – Igazad van. Ésmostanában egyre izgalmasabb a munkám.

– Ez Shiversnek köszönhető, ugye?– És a főnökének. Bailey-nek.– Na igen. A keresztneve Quinn, ugye?Bannickburn bólintott, és szinte látta,

ahogy Jackie iktatja az agyában az informá-ciót, hogy később majd feldolgozhassa.

– Jó munkákat adtak nekem. Időnkéntnagyon jól szórakoztam.

– Jól van – mondta a lány. – Még mindignem vagyok oda ezekért a figurákért, de haa munka jó, akkor rendben. Csak légy ré-sen!

Bannickburn széles mosolyt villantott rá,és erős akcentussal válaszolt:

– Hogy legyek résen? Kislány, anélkül azember el se jut odáig, ameddig én. Elég sokfickót hagytam már helyben magam is;nem kell engem félteni. Magasságos ég,mintha csak egy csecsemőhöz beszélnél!

– Jól van, jól van! – nevetett Jackie. – Tu-dom, te vagy a mindenható Robert LionelBannickburn. Tudsz vigyázni magadra.

– És ezt jobb, ha észben tartod! – szögeztele Bannickburn, de továbbra is játékos han-gon.

– Ha akarnám, se felejthetném el. Főleg,ha meglátom azt a rémületes barkót.

Bannickburn tettetett dühvel csapott azasztalra.

– Ez hiba volt, kislány! Két dolog van,amiből soha nem űzhetsz gúnyt egy skótelőtt: a klán és a barkó. Most már nincs másválasztásom: haggis elfogyasztására kellkényszerítselek!

– Jó estét, Robert. Van valami gondja ez-zel a fiatal hölggyel? – csendült ekkor egybarátságos hang. Jackie felnézett; az arcánnem látszott a bosszúság, de a nyílt, derűskifejezés is eltűnt róla. Bannickburn jobbra

csavarodott, és Quinn Bailey-t látta magamögött.

– Quinn! Micsoda véletlen!– Igen, imádom a szerencsés egybeesése-

ket. Ez, azt hiszem, elkerülhetetlen is volt,hiszen egyezik az ízlésünk. – Olyan tekinte-tet vetett Jackie-re, hogy akár sértő is lehe-tett volna, ha nem lett volna annyira szín-padias. – Több szempontból is.

Bannickburn kuncogott. Jackie közönyösmaradt.

Bannickburn fél évszázadnyi élettapasz-talattal a háta mögött már tudta, mit kelltennie a következőkben. A fiatalsággal ta-lán odalett a lendület és az erő, de cserébelegalább tanult valamelyes társasági mo-dort.

– Ezer örömmel meghívnám az aszta-lunkhoz, Quinn, de bizonyára belátja, hogyvannak olyan esték, amelyeket nem szabad

félbeszakítani. – Rámosolygott Jackie-re, ésa lány visszavigyorgott rá. Ezúttal őszintén.

– Hát persze, persze. Mindössze jó szóra-kozást szeretnék kívánni ma estére. Holnapdélelőtt ellenben, ha esetleg ráér, beszélhet-nénk. Tetszik majd magának, amit monda-ni fogok – nagyon fog tetszeni.

– Kétségkívül – felelte Bannickburn.Megbeszélték, mikor és hol találkoznak,Bailey udvariasan elköszönt, és Ban-nickburn újra teljes figyelmét Jackie-re for-díthatta.

– A te felfogásod szerint – kérdezte – mi akülönbség a megvesztegetés és a zsarolásközött?

Jackie újra belelendült a magyarázatba,Bannickburn pedig újra átadta magát a cso-dálatnak, miközben azon gondolkodott,mennyi időbe fog telni a lánynak, hogy túl-szárnyalja, és maga mögött hagyja őt.

A randevú úgy végződött, ahogy Ban-nickburn szerint minden randevúnak vég-ződnie kell. Az este minden részletét alapo-san végiggondolta az ágyon heverve, ésközben kiélvezte az értékes pillanatokat,amelyeket ezen a kitűnő bútordarabon tölt-het. Örült volna, ha Jackie még vele van,hogy biztosítsa a közelmúlt emlékeinek vi-zuális megerősítését, de ő már felkelt, és be-lépett a Mátrixba. Bannickburn nem tudta,hogy a lány találkozik valakivel, vagy ada-tokra vadászik, vagy mindkettő; de az biz-tos, hogy a művelet minden figyelmét lekö-tötte.

Bannickburn az álom és az ébrenlét hatá-rán sodródott, de akárhányszor kinyitotta a

szemét, az eléje táruló kép mindig ugyanazmaradt. A keskeny, hajlított hátú feketeszék, a Jackie számtalan elektromos készü-lékén vibráló lágy, kék fények, a falikarokárasztotta halvány megvilágítás – mindenváltozatlan maradt, és mindennek a köze-pén ott ült Jackie, változatlan testtartásban.

Aztán még egyszer kinyitotta a szemét,és Jackie már nem volt ott. Nem látta sehol,de az alagsori lakás fele koromsötét volt.Ha felkelne, valószínűleg ott találná, denemigen volt kedve felkelni.

Majd Jackie előjött a sötétből; a fényolyan szögben esett hosszú fehér pólójára,hogy Bannickburn még egy kicsivel ébe-rebb lett. De a lány komolynak tűnt, ez alig-hanem azt jelenti, hogy beszélgetés követ-kezik, és nem valami más. Jackie szeme ide-oda ugrált, és meg-megrándult a válla. Va-lamit mondani akart, de még mindig félig-

meddig a hálózaton volt. Valószínűleg nembánta volna, ha ott is maradhat.

– Ébren vagy? – kérdezte.– Ha óhajtod – szólt Bannickburn a tőle

jelenleg telhető leglovagiasabban.– Tudod, kicsoda Bailey, ugye?A kérdés meglepte Bannickburnt. Azóta

eszébe se jutott Bailey, hogy tegnap ott-hagyta az asztalukat.

– Mire gondolsz?– Tudod te azt jól.Bannickburn félig felemelkedett fektéből.– Nem, még kicsit nehéz a fejem. Ha

vársz egy pillanatot, talán rájövök.Ez hazugság volt. Pontosan tudta, mire

gondol Jackie. És igaza is van. Már a Kross-féle vadászat óta elég világos volt előtte, ki-csoda Bailey, és milyen pozíciót tölt be.Végtére is nem sokan vannak, akik orkokatfogadnak fel, hogy talizmánok után szalad-

gáljanak Tacoma kikötőjében. De Ban-nickburn arról győzködte magát, hogy hasoha nem ismeri be, kicsoda is Bailey, akkorsemmi köze nem lesz azokhoz az emberek-hez, akikhez Bailey tartozik.

– A rohadt büdös életbe, Robert, tudod,hogy a maffia tagja. Nagyon is jól tudod.Egészen pontosan a Bigio családhoz tarto-zik, és caporegime. Valamivel jobb a modo-ra az átlagosnál, de az udvariasság mázaalatt ugyanolyan kegyetlen és aljas, mint atöbbi. És ez ad neked napiparancsokat.

– Senki sem ad nekem parancsokat – ve-tette ellen Bannickburn. Mostanra egészenfelébredt.

– De rajta kívül munkát sem ad nekedsenki. Lassan beszippant téged a család,márpedig az nem egy biztonságos hely.

– Ezzel foglalkoztál egész éjjel? Hogy ki-derítsd, kicsoda Bailey, és összeállítsd a be-

szédedet? Nem lett volna sokkal kelleme-sebb az ágyban maradni?

Jackie felhorkant.– Az egész nyomozást vagy tíz perc alatt

intéztem el, miközben bevásároltam a Hac-ker House-ban; ez egy volt a kábé tizenötdolog közül, amit az éjjel csináltam a Mátri-xon, köszönöm szépen. Még te is kiderít-hetted volna, ha akarod.

Bannickburn úgy döntött, hogy – tekin-tettel az éjszaka további részére – nem sér-tődik meg ezen a megjegyzésen. De a Jackieszavaiból áradó magabiztosság kissé csíptea csőrét: a Mátrixon a lány duzzad az erő-től, míg ő ugyanolyan gyenge a hálózaton,mint akárhol máshol. Tudta, milyen érzéslehet Jackie-nek, amikor be van kötve, ésirigyelte érte.

– Hát jó – mondta. – Igen. Bailey a maffiatagja, és úgy néz ki, a maffia elég jól fizet.

Ne mondd, hogy te még soha nem dolgoz-tál bűnszövetkezetekkel.

– Nem. Vagyis igen, dolgoztam már bűn-szövetkezetekkel.

– És erősebbek a cégeknél? Kegyetleneb-bek?

– Néha.– Néha meg nem. Úgyhogy nem egészen

értem, mi miatt kéne szerinted aggódnom.Jackie tett néhány lépést fel s alá, Ban-

nickburn pedig hagyta, hogy a lábai látvá-nya elterelje a figyelmét egy pillanatra. De alány máris beszélni kezdett:

– Mindezt neked is tudnod kéne. Majd-nem harminc évvel idősebb vagy nálam, éstalán te sem egy másik bolygón éltél egé-szen idáig. De valamiért mégis ezt akarodelhitetni, úgyhogy elmondom. MindegyikJohnson veszélyes, akármelyik Johnson be-csaphat, és megpróbálhat megölni, ez egy-

értelmű. De a végén a cégeknek – és a kor-mánynak –, ha nem is akarnak tiszteletreméltóak lenni, tiszteletre méltónak kell lát-szani. Tehát egy jelképes erőfeszítést megkell tenniük ezért. A maffia viszont nemfoglalkozik azzal, hogy tiszteletre méltó le-gyen. Sőt, az akar lenni a legkevésbé. Ők fé-lelmetesnek akarnak látszani, kemény-nek-gonosznak. Tehát míg a cégek időrőlidőre akaratuk ellenére kénytelenek rendes,becsületes dolgokat is megtenni a hírnév ér-dekében, a maffia soha. Éppen ellenkező-leg: ha a maffia tagjai brutális állatok akar-nak lenni, semmi sem tartja őket vissza, ésmég ha időnként nem is akarnának brutálisállatok lenni, akkor is azoknak kell lenniüka hírnév érdekében. Akármelyikkel vandolgunk, egyiknek sincs lelkiismerete – dea maffia nem is próbál úgy tenni, minthalenne neki.

– Jó. Tehát. Ők rossz fiúk. Még ha kedve-lem is őket, ők rossz fiúk. Majd óvatos le-szek.

– Ahhoz már késő – emelte fel egyszerreaggódó és dühös hangját Jackie. – Már ben-ne vagy. Már beléd akasztották a horgot. Tetalán nem vetted észre, de ők igen. Óvatosmár nem lehetsz. Már csak menekülhetsz.Ilyen az, amikor egy csepegő csap mindenteláraszt.

– Tessék? Hogy?– Cseppenként. Ezek elhasználnak téged.

Ők türelmesek, és tudják, hogy jussanakelőre. A csap még csak szivárog, és te addignem is veszed észre, mit művelnek, amíg elnem nyel az ár. Amíg teljesen el nem me-rülsz.

Bannickburnnek nem tűnt fel, hogy bár-mi is csepegne. Egyszerűen elvégzett né-hány munkát, és akkor sétál el, amikor csak

akar. Ami őt illeti, ennyi éppen elég volt azóvatosságból, és nyugodtan folytathatja,ahogy tervezte. De mindenképpen szerettevolna békésen lezárni a beszélgetést.

– Jól van – szólt. – Jól van. Holnap mégazért találkozom Quinn-nel. Majd meg-mondom neki, hogy nagyon el vagyok fog-lalva, és egy darabig nem tudok új munkátvállalni. Visszalépek néhány lépést. Jó leszígy?

Jackie megállt, és a szemébe nézett. A pil-lantása mindig ugyanolyan biztonsággal ki-szűrte a süketelést, mint Bannickburn bár-melyik régi varázslata. Bannickburn nemtudta, milyen eredménnyel járt az elemzés,de végül a lány úgy tett, mintha hinne neki,akár valóban így volt, akár nem.

– Jó – felelte, és visszatért az ágyba. ÍgyBannickburn meg úgy tehetett, mintha azegész párbeszéd meg sem történt volna, és

az éjszaka – vagyis most már inkább a reg-gel – továbbra is tökéletesen alakulhatott.

8

Bailey-nek volt néhány barátja, akik a nőitest valamelyik részének szakértőjeként tar-tották magukat számon. Ismert egy láb-szakértőt, egy mellszakértőt, egy nyakszak-értőt, sőt még egy hátsó derékhajlatszakér-tőt is. Bailey meghallgatta hosszadalmasmonológjaikat kedvenc témájukról, és elkellett ismernie, hogy mindegyik álláspont-ban van igazság. Viszont egyikük sem ér-tett úgy a szemekhez, mint ő, és itt követtékel a hibát. Minél jobban tud valaki olvasni aszemekben, annál jobb eséllyel tanulmá-nyozhatja bármelyik vizsgálni kívánt ele-met.

A minap is volt vagy tíz másodperce,hogy felmérje Bannickburn hölgytársaságá-

nak tekintetét, és semmi jót nem látott. Bi-zalmatlanságot, ellenségességet és élénk,ragadozó intelligenciát olvasott ki azokbóla szemekből. Kellemetlen kombináció. Eltudta képzelni, mi mindent mondhatott alány Bannickburnnek, miután ő otthagytaőket, és most egész délelőtt az ellentámadástervezetén dolgozott. A terv része volt az is,hogy Bannickburnnél előbb kell a Placcsbaérnie.

Ez az étterem aligha fogja néhány hónap-nál tovább húzni: ekkora népszerűséggel éshaszonnal nem sokáig maradhat fenn aPusztulat szélén. Hamarosan jön az elma-radhatatlan betöréssorozat, a rablások, avandalizmus, és a vége az lesz, hogy vagybe kell zárnia, vagy felvásárolja a Bigiovagy a Finnigan család, akik értenek hozzá,hogyan kell a védelmüket felajánlva kitágí-tani birodalmuk határait. Ha már az övék,

akkor vagy tovább üzemeltetik – ez a ke-vésbé valószínű –, vagy bezárják, hogy neversenyezhessen a saját, jó hasznot hozókocsmáikkal. És Redmond visszatér szoká-sos pusztulati rutinjához.

De most még, ebben a röpke pillanatbanaz étterem hívogatóan meleg, nyüzsgő éle-tet élt, és az omlettjei egyszerűen isteniekvoltak. A göcsörtös falak hézagainak nagyrészét elfedte a skót kockás tapéta, és a lám-pák is csak néha-néha hunyorogtak a gyen-ge áramszolgáltatás miatt. Az ablakok tisz-tán csillogtak, a tányérok már kevésbé. Avendégkör nagyrészt még alig néhány órájaébredt, és még túl nyomottak voltak ahhoz,hogy egymáshoz vagdossák a terítéket. Ígya tányéroknak meghosszabbodott életüksorán volt idejük begyűjteni néhány foltot.

Bannickburn feltűnő éberséggel lépett bea terembe. Bailey tudta, hogy sokáig volt

fenn – de ez is természetes Redmondban,ezért szolgáltak fel egész nap reggelit aPlaccsban.

Bailey meglátta Bannickburnt a tömegfeje fölött, és intett neki. A tünde átküzdöt-te magát az asztalhoz, és Bailey azonnal lát-ta rajta, hogy a barátnője már megdolgozta.De ő maga is jó előre felkészült.

– Jó reggelt, Robert.– Jó reggelt, Quinn. Vagy inkább jó na-

pot?Bailey mosolygott, aztán máris belevá-

gott előre elkészített beszédébe, még mi-előtt Bannickburn kinyithatta volna az ét-lapját.

– Mindenekelőtt el kell önnek monda-nom valamit. Robert, ön az utóbbi időben aBigio családnak dolgozott. Igen, a maffiá-nak. Én egy gengszter vagyok. Hu-hu-hú! –mozgatta az ujjait játékos ijesztgetéssel. –

Biztosan hallott róla, milyen rémisztőek va-gyunk, és ez igaz is. Mi nagyon, nagyonrosszak vagyunk. Ha lenne sült csecsemőaz étlapon, biztosan azt kérnék.

Bannickburn arca közömbös maradt. Bai-ley folytatta:

– Mi nem vagyunk rendes emberek. Nemis állítanék ilyesmit. Én már öltem embere-ket, és volt, aki valószínűleg nem érdemeltevolna meg, de az adott pillanatban erre voltszükség. Ha ez megnyugtatja, akkor bizto-síthatom arról, hogy kissé vérzett a szívem,mielőtt golyót eresztettem volna szegényagyukba. Nem fogom arról győzködni,hogy bár a maffia tagjai vagyunk, azértnem vagyunk olyan rosszak, hanem kedvesemberek vagyunk! Mert nem vagyunkazok.

– Rohadt jó kis propagandabeszédet vá-gott le nekem eddig – szólalt meg Ban-

nickburn. – Rendelünk valamit, mielőtt to-vább ecseteli, micsoda egy rohadék maga?

– Ó, maga már rengeteget tanult az élet-ben. Biztos vagyok benne, hogy azt is tudja,milyen széles skála húzódik a rendes embe-rek és a rohadékok között. Én ezen a skálánvagyok valahol, és maga is, és szerintemnem esünk nagyon messze egymástól.

Bailey intett egy pincérnek, aki előszörnem vett róla tudomást, aztán amikor meg-látta, ki integet neki, észbe kapott, és elin-dult feléjük.

– Mindig imádtam ezt a beszédet –mondta Bannickburn. – Ez van minden ak-ciótrideó végén: amikor a rossz fiú megállegy pillanatra, és elmondja a jó fiúnak,mennyire hasonlítanak ők egymásra.

– Én is. Most jön az, hogy maga aztmondja: „De most vége a játéknak!"

Bannickburn előrehajolt, szürke szemeparázsként izzott.

– Mire kellett ez a beszéd, Quinn?Bailey nem jött zavarba.– Mert teljesen ki akartam teríteni a lapja-

imat, mielőtt megkérném, hogy végezze ela feladatot, amit magának szántam. Ezekettudnia kell, ha vállalja a munkát. Gondol-tam, jobb, ha most azonnal kipakolok.

Mindketten leadták a rendelést a feltűnő-en türelmessé vált pincérnek, mire az sür-gősen sietett teljesíteni a vendégek óhajait.

Bannickburn csak egy perc múltán vála-szolt. Bailey ez alatt az idő alatt magábanvégigfutott még néhány szélsőséges meg-győzési módszeren, és kiválasztott egyetarra az esetre, ha Bannickburn továbbra isellenállna. Azonban nem volt rá szükség. Astratégia bevált.

– Mit kell tudni erről a munkáról? – kér-dezte a tünde.

– Egy olyan embernek teszünk szívessé-get, akit mindannyian nagyra becsülünk.Victor Krebnek hívják.

– Sosem hallottam róla.– Az a jó. Kreb könyvelő, és egy könyvelő

akkor dolgozik jól, ha teljesen láthatatlanmarad.

– Magukhoz tartozik?– Számos alkalommal segített már ne-

künk. Sok pénzt takarított meg a családnak,és sok esetben neki köszönhetjük, hogy el-kerültük a hatóságok és a cégek zaklatásait.Szeretnénk, ha továbbra is a barátunk ma-radna.

– Értem. És most van valami gond?Bailey halványan elmosolyodott.

– Van. Krebnek van egy lánya, Angeline,aki az utóbbi időben meglehetősen sokattartózkodott Murson Kader társaságában.

– Kader? – füttyentett Bannickburn. – Tejóságos sárkánytrágya! Ezt a nevet még énis ismerem.

– Igen. Ha valaki ennyi embert belez kiekkora nyilvánosság előtt, azt gyorsan fel-kapja a hírnév. Én, mint vén romantikus,reméltem, hogy ők ketten most már boldo-gan élnek, míg meg nem halnak, de sajnosnem egészen így zajlanak a dolgok, ha vala-ki egy pszichopatával jár.

– Azt gondolom.– A kapcsolat nemrég… véget ért. Csú-

nyán. Nagyon csúnyán.Bannickburn felvonta a szemöldökét. Bai-

ley-nek úgy tűnt, hogy a tünde őszintén ag-gódik, de ilyesmit elég ritkán látott, úgy-hogy nem volt benne biztos.

– Hogy van a lány? – kérdezte Ban-nickburn. – Nem… a belsőségei még… be-lül vannak?

– Nem halt meg, és reménykedünk ben-ne, hogy egy napon majd teljesen rendbejön, de egész életében viselni fogja a testi éslelki sérülések nyomait.

Bannickburn szánakozva ingatta a fejét.Basszus, gondolta Bailey, ez könnyebb lesz,mint hittem. Folytatta a beszámolót – addigkell ütni a vasat, amíg meleg.

– Érthető módon Mr. Kreb bosszút akarállni, és ránk gondolt először. Nem kertelt:vagy segítünk neki, vagy búcsút mondha-tunk egymásnak. Tekintve, hogy az ő ké-pességeit nehéz lenne mással pótolni, nemörülnénk neki, ha máshol kamatoztatná atehetségét. De egy Murson Kader kaliberűfickót nem könnyű elintézni. Ha valakiilyen magas szinten áll a Finnigan család-

ban, az csak hangos, pusztító robajjal buk-hat el.

Bannickburn ennél azért ravaszabb volt.Átlátott a szitán, és elkezdett visszatáncol-ni.

– Ha maguk, az egész arzenáljukkalegyütt, nem vállalkoznak a támadásra, nemértem, mit tehetnék én az ügyben. – Ban-nickburn ajka megrándult, mintha mégmondani akarna valamit, és Bailey ösztönö-sen megérezte, miért. Bannickburn esze aztsugallta: Ez a munka túl nehéz nekem, de abüszkesége megtiltotta, hogy kiejtse ezeketa szavakat. Bailey gyorsan átvette a szót,hogy még egy csalit bedobjon Bannickburnelé, mielőtt még a tünde végképp kihátrál-na a feladat elől.

– Bárcsak mi intézhetnénk el a dolgot! Énmagam égek a vágytól, hogy személyesenkézbesíthessek Kadernek valamennyit a

tartozásból. De mint tudja, az én családomés az említett család között kissé feszült aviszony. Ha bárkit a Bigio családból rajta-kapnak, hogy egy ilyen magas rangú Finni-gan-tag ellen tör, mindannyian bajba kerü-lünk. Súlyos, kellemetlen, az egész várostérintő bajba.

– Hála istennek, Mr. Krebet nem vakítot-ta el a harag, és továbbra is ésszerűen gon-dolkodik – folytatta Bailey. Bannickburnmár nyitotta volna a száját, hogy magáhozragadja a szót, de Bailey nem hagyott nekiidőt. – Tudja, hogy nem ölhetjük meg Ka-dert, de még az is túl kockázatos lenne, havalaki mást bérelnénk fel erre. Mr. Kreb be-éri azzal is, ha megszégyenítjük, és meg-alázzuk a fickót.

A történet előrehaladtával Bannickburnegyre merevebben ült a széken. Már-márúgy tűnt, rögtön feláll. De Bailey utolsó

mondata és az azzal egyidejűleg érkezőreggeli kissé megenyhítette. Lassan vissza-ereszkedett a helyére. Beleharapott az angolmódra elkészített tocsogós szalonnába, éselgondolkodva rágni kezdte.

– Megszégyeníteni és megalázni – vissz-hangozta gőzölgő lehelettel – egy lány be-csületéért. – Rágott még egy darabig. – Eznem tűnik brutális állatoknak való munká-nak.

Bailey széttárta a kezét.– Ó, hát éppen ez a szép benne. Mi min-

denkihez brutális állatok vagyunk, kivéve asajátjainkat. A sajátjainkat úgy védjük,mint… a francba is, mint a családunk tagja-it, természetesen.

Bailey talán még sosem ejtett ki a szájánekkora és ilyen nevetséges hazugságot. Amaffia valahogy úgy gondoskodott a saját-jairól, mint egy galambcsaládban a frissen

kikelt fiókák: kirugdostak, kilökdöstek a fé-szekből mindenkit, aki gyengének bizo-nyult, hogy az utcán haljon meg. De a tridi-mek régóta sikeresen életben tartották a mí-toszt a maffián belüli hűségről, és Bailey avilágért sem tette volna tönkre a keménymunkával elért eredményeket.

Bannickburn még mindig gondolataibamerült, Bailey pedig most csendben ma-radt. Felesleges tovább ecsetelni a dolgot; akövetkeztetést Bannickburn már könnye-dén levonhatja. Tedd meg, és te is, mint Kreb,elnyered a barátságunkat. Tedd meg, és gondos-kodunk rólad.

Bailey remélte, hogy nem kell mindeztígy kimondania, és ezzel együtt egyre sú-lyosabb hazugságok spiráljába sodródnia.De úgy vélte, a horogra eddig is olyan íny-csiklandóan húsos csalétket sikerült elhe-

lyeznie, hogy Bannickburn biztosan rá fogharapni.

– Tehát ez lenne az, amit akar – szólt vé-gül Bannickburn. – De a hogyanról mégsemmit sem mondott. Gondolkodott márezen egyáltalán, vagy ezt ráhagyja arra aszerencsétlenre, akit bele akar rángatni adologba?

Bailey elmosolyodott; szinte látta magaelőtt, amint berántja a botot.

– Ó, gondolkodtam én már ezen – szólt. –Nem is keveset.

9

A bőrkabátos figura nagyon kemény le-génynek tűnt. A csuklója nagyjából olyanvastag volt, mint Bannickburn nyaka. Anapszemüvege koromfeketén sötétlett, ki-hegyezett agyarai fehéren ragyogtak. Azelőnyös benyomást az is erősítette, hogyéppen egy még nála is magasabb orkot szo-rított a földre, és szapora ütlegeket zúdította fejére.

Bannickburnnek éppen ilyen fickókravolt szüksége. De még nem szólíthatja meg.Előbb tájékozódnia kell róla, tudnia kell,hogy megbízhat-e benne, és meg kell vár-nia, hogy az orkverejték bűze valamelyesteloszoljon, mielőtt bármennyire is megkö-zelítené a pasast.

De már az is izgalmas volt, hogy egyálta-lán gondolkozhat azon, hogyan sorozhatnábe ezt a különleges példányt. A bűzföldeiborzasztó nap óta senkinek sem adott utasí-tásokat – legalábbis olyat nem, amire bárkiis odafigyelt volna. De most van pénze, ésegy várhatóan szórakoztató munkája. Válo-gatott csapatot fog toborozni.

Már csak azt kell kigondolnia, hogy lép-jen velük kapcsolatba.

Az lett volna a legkönnyebb, ha Jackie-retámaszkodik, de éppen ezt akarta legin-kább elkerülni. A lánynak egészen biztosancsak néhány percet kellene eltöltenie a Mát-rixon, és már elő is állna egy hosszú listávalaz alkalmas jelöltekről, de talán még fejbőlis menne neki. De ez az ő küldetése volt, éső maga akart gondoskodni mindenről. Rá-adásul bele se akart gondolni, hogyan rea-

gálna Jackie a hírre, hogy még inkább erő-södik a kapcsolata a Bigio családdal.

Nem kérhetett segítséget Bailey-től vagyShiverstől sem, hiszen a vadászat egyik főcélja volt, hogy a Bigiók kimaradjanak azegész ügyből.

Így hát magára volt utalva. Tudta, ho-gyan kell az ilyet elintézni: meg kell moz-gatni a kapcsolatait. Sajnálatos módon nekinemigen voltak kapcsolatai ebben a város-ban, de mostantól ez másképp lesz.

Bannickburn vagy fél tucat alkalmi isme-rőssel tárgyalt a Pusztulatban. A beszélge-tések minden esetben így zajlottak le: lazán,békés szándékát hangsúlyozva hozzájuk

sétált, tett néhány megjegyzést az időjárás-ról, aztán a lényegre tért.

– Te, emlékszel arra a fickóra/nőre, akirőla múltkor beszéltél? Aki munkát keresett?

Az ismerős minden esetben gyanakvó,bizonytalan tekintettel válaszolt.

– Ki lehetett az?– Akinek mostanában semmi sem jött

össze. Azt mondtad, nagyon érti a dolgát.Még egy pillanatnyi zavar, aztán a felis-

merés fénye derült fel az arcokon.– Á, igen, X-re gondolsz.– Igen, igen. Ő az! Hogy van mostaná-

ban?– Ugyanúgy. Nem könnyű neki. Nem-

igen lehet munkát találni.– Hát igen. Én aztán tudom. Az ember

csak csipegeti a morzsákat, amit a fejesekelszórnak, nem igaz?

Az ismerős ezután előállt valami védőbe-széddel a barátja mellett. Elmondta, hogyaz illető borzasztóan érti a szakmáját, és azutóbbi idők pechsorozata sokkal inkább azellenséges, érzéketlen világnak köszönhető,mint a képességek akár csak legcsekélyebbhiányának.

– Igen? – kérdezett vissza ilyenkor Ban-nickburn. – Mi történt?

És akkor mindent megtudott a célsze-mélyről. Mire az ismerős befejezte a beszé-det, Bannickburn elég jó rálátást nyert az il-lető képességeire, megbízhatóságára ésmúltjára. A hat esetből két olyan nevetnyert, akit érdemes volt felkeresni.

Az egyikről némi utánajárás árán kide-rült, hogy a Washington-tó fenekén tartóz-kodik, és feltehetően részben a testében el-szórt ólom súlya tartja odalenn. A másik,egy nyughatatlan, patkányarcú férfi, Steel-

toe, már kezdett ráhangolódni a vadászat-ra, amikor Bannickburn kiejtett két végze-tes szót.

– Murson Kader.– Murson Kader? Mi a rohadt életbe akar

belerángatni? Kader? És ezért akar – nézettSteeltoe a számra, amelyet Bannickburn azelőbb írt le – ennyit adni? Ha egy ilyen Ka-der-félével akarsz kikezdeni, utána jó, haegy időre eltűnsz, nem? Át kell költözni va-lahova, ahol nem találhat meg, nem? Énlegalábbis ezt tenném. És ha megpróbálszészrevéden maradni, nem vállalhatsz túlsok munkát. A fizetségnek ezt a kiesett időtis pótolnia kell. Elégnek kell lennie ahhoz,hogy egy ideig kihúzzam belőle. És ez nemelég. Távolról sem elég. Akkor jöjjön visszaMurson Kaderről beszélgetni, ha szerezmég pénzt.

Bannickburn megpróbálkozott a közvet-len megközelítéssel.

– Nézze, nem akarom megsérteni, deakármennyi is ez a pénz, biztos, hogy több,mint amit jó ideje keresett. Talán nem mostkéne válogatósnak lenni.

– Mindig annak kell lenni. Ha olyasmireakar rávenni engem, amit talán nem úszókmeg élve, akkor fizessen annyit, hogy él-vezhessem az életet, amíg még tart! Ez apénz nincs annyi, úgyhogy azt hiszem, in-kább maradok egyelőre szegény élő, mintkicsivel kevésbé szegény halott.

Végül eltelt a nap, és Bannickburn, miu-tán megmozgatta egész kapcsolati hálójátebben a nyomorult városban, nem jutott azégvilágon semmire. Amikor látta, hogyanreagál Steeltoe Kader nevére, egy pillanatraelgondolkodott azon, érdemes-e egyáltalánbelevágni a munkába. De aztán meggyőzte

magát, hogy Steeltoe nem azért ijedt meg,mert Kader annyira veszedelmes, hanemmert ő maga túlságosan alul helyezkedik ela táplálékláncban. Mint amikor egy csótányfelnéz a macskára. A macska is csak annakijesztő, aki könnyedén belefér a szájába.

Olyan embereket kell tehát keresnie, akiknéhány fokkal magasabban állnak a rang-létrán. Annak, aki kicsivel közelebb van acsúcshoz, Kader sem fog olyan borzasztó-nak tűnni. De ahhoz, hogy ezeket az embe-reket megszerezze, valamivel több pénztkell erre szánni, és a saját részét csökkente-ni. Ez a döntés valóságos fizikai fájdalmatokozott a gyomrában. De a gondolat, hogynemes célért küzd (már ha a célnak egyhölgy tisztességének megbosszulását, nempedig a maffia könyvelőjének tett szívessé-get tekintette), egy hajszálnyit enyhítette agörcsöt.

De még ha csökkenti is a saját nyereségét,akkor sem biztos, hogy ki tudja fizetni aszükséges munkaerőt. Rájött, hogy olyanembereket kell keresnie, mint amilyen őmaga: akik ilyen vagy olyan okból hajlan-dóak kevesebb pénzért is vállalni a munkát,mint amennyit normális esetben kapnának.Vagy azért, mert vonzza őket az ügy, vagymert sürgősen pénzt akarnak, vagy esetlegmert egykor a csúcson voltak a saját terüle-tükön, de valamilyen balszerencse folytánelbuktak.

Bannickburn bízott benne, hogy a harma-dik csoportból senkit sem kell felvennie –egy csapatban egy éppen elég lesz.

Ez már sokkal nehezebb feladat volt,mint amit reggel kitervelt. A Scotsprawlbanaz utolsó években kissé elkényelmesedett.Nagyjából mindenkit felvett a csapatába,aki elfogadta a pénzét, és nem törődött a

szokásos óvintézkedésekkel, amelyekkelbiztosíthatta volna, hogy megfelelő munka-erőt kap. Már beleunt az ismétlődő toborzá-sokba, a balekok és törtetők végtelen felvo-nulásába. Ha kellett egy csapat, a lehetőleggyorsabban összeszedte az embereket.Olykor egyszerűen felhívott ezt-azt teleko-mon, és gyakorlatilag mindenkit felbérelt,aki egyáltalán felvette.

Ez a nemtörődöm módszer természete-sen néha harmatgyenge csapatokat eredmé-nyezett, de ezzel sose foglalkozott. Már azkellemes meglepetésként érte, ha a felfoga-dott emberek egyáltalán teljesítették a fel-adatukat. Ha nem így volt, akkor egyszerű-en felhasznált egy kis többletenergiát, hogyelfedje a hiányosságaikat – és annak idejénenergiából mindig volt feleslege.

Egészen Bűzföldéig. Akkor teljesen egye-dül maradt. Barátait elcsábította a pénz és a

hatalom, amelyet Valinscarl ígért nekik,bérgyilkosokból álló csapata pedig magávalvolt elfoglalva – fogalmuk sem volt róla,hogy főnökük éppen élete legveszélyesebbmágikus csapdájába botlott.

Ezért a hibáért élete végéig fizetni fog, ésesze ágában sincs újra elkövetni. Ezúttalminőségi csapatot állít össze. Ha mást nemis, azt megtanulta a mai napon, hogy egye-dül nem képes ilyen csapatot összeszedni –legalábbis nem olyan hamar, hogy Bai-ley-nek is megfeleljen. Segítséghez fog fo-lyamodni… már ha a tervezett segítség haj-landó barátságosan viselkedni vele.

Először az jutott eszébe, hogy virágotvesz neki, de ezt elvetette. Az túl szokvá-nyos, túl közönséges lenne. Itt olyasvalami-re lesz szükség, ami igazán szívből jön; aminem egyszerűen egy gépies bocsánatkérés,hanem a tisztelet, a vonzalom őszinte jele.

Ha szükséges, egész éjszaka a piacokat fog-ja róni, de megtalálja, amit keres.

10

– Virág?– Nyíló pompájában, természetesen. Jól-

lehet sugárzóan szép a maga módján, de ra-gyogása melletted semmivé foszlik. Tu-dom, tökéletlen ez az ajándék, de lehet-ebármit is nyújtani, ami megállná a helyétegy ilyen szépséggel szemben?

Jackie eligazította hátát a széktámlán,hátradőlt, és egy asztalnak támasztotta a lá-bát.

– Elbűvölő. Vajon mennyit kell még fé-nyezned engem, mielőtt kilyukadsz a való-di mondanivalódra?

Bannickburn egy félmosollyal nyugtázta,hogy a lány, ahogy erre számított is, rögtönátlátott rajta.

– Nagy szívesség kérésére készülök. Úgybecsültem, hogy teljes tíz percnyi alapozás-ra lesz szükség, mielőtt egyáltalán szóbahoznám a témát.

– „Alapozás"? De romantikus. Mitakarsz, szívességet kérni, vagy falat rakni?

– Elnézésedet kérem. Hogyan is ejthettemki ilyen közönséges kifejezést, amikor ilyenrendkívüli hölgyről beszélek? De a legegy-szerűbb szavak is cserbenhagynak jelenlé-ted légies sugárzásában.

Jackie horkant egyet.– Jól van. Bármennyire is szeretném látni,

ahogy további tíz percen át csomót kötsz anyelvedre, sok dolgom van még ma éjsza-ka. Tegyünk úgy, mintha már tíz percig hí-zelegtél volna! Rátérhetsz a következőpontra, és elmondhatod, amit valóbanmondani akarsz.

Bannickburn tett egy hosszú lépést előre,mintha csak siklott volna a padlón, és azasztalon Jackie lába közelébe csúsztatta avirággal teli vázát, hogy a lány szemszögé-ből éppen az ő arca mellett legyen. Halványszíneket választott – fehéret, sárgát, kéket –kifejezetten azért, hogy előnyösen mutas-son mellettük.

– Egy szívességet szeretnék kérni.– Ezt már mondtad.– Szükségem lenne a segítségedre.– Hányféleképpen fogod még ezt közöl-

ni? Gyerünk, sok a dolgom. Térj a lényegre!– Ó, igazán semmiség. Csak elvállaltam

egy kis munkát, és nem tudom egyedülmegcsinálni. Kell egy csapat.

– Csak elvállaltál egy kis munkát? Gon-dolom, Bailey-től.

– Igen – ismerte be Bannickburn, és felké-szült az elkerülhetetlen prédikációra a maf-fia működéséről.

– Jó – mondta Jackie. – Itt vagy te, és ittvagyok én, ez már kettő. Mi kell még?

Bannickburn megdörzsölte a szemét. Az-tán beletúrt sűrű, szélkócolta fekete hajába.Végül észrevette, hogy nyitva maradt a szá-ja.

– Te? Ketten? Mit… Ugye hallottad, hogy„igent" mondtam, amikor Bailey-ről kér-deztél?

– Hallottam. Ide figyelj, Robert, te márnagyfiú vagy. Meghoztad a döntésedet.Biztos vagyok benne, hogy figyelembe vet-ted minden tanácsomat, és feltételezem, jóokod van arra, hogy továbbra is Bailey-veldolgozz. Kedvellek téged, szinte bármilyenvadászatban a segítségedre lehetek, és haén is a csapatban vagyok, akkor legalább

szemmel tarthatlak. Úgyhogy benne va-gyok.

– Aha – nyögte ki Bannickburn. Mégmindig nem tért magához a megdöbbenés-ből. – Rendben. Csak nehogy a látványomeltérítsen a feladattól.

– Igenis, uram. Na szóval, mi kell még?– Izomerő, szállítóeszköz és egy arc.– Milyen arc?– Ártatlan, naiv. Olyasvalaki, aki tud egy-

két trükköt.– Jó. – Jackie elhallgatott,, vett egy mély

levegőt, és újra beszélni kezdett: – Kell egymágus is.

Bannickburn majdnem felpattant a szék-ről.

– Az nem kell!– Robert…– Ezt a szükségletet ki tudom elégíteni.– Nem.

– De igen. Kit találhatnánk, aki van olyanjó, mint én?

– Robert, ne kényszeríts, hogy kimond-jam.

– Mit?– Robert… – A hangja szinte esdekelt.Bannickburn tudta, mit nem akar Jackie

kimondani. Mivel ő sem szívesen hallgattavolna végig, egészen pontosan hány mágushatalmasabb jelenleg nála, inkább megadtamagát.

– Jól van, jól van, talán szükségem leszegy kis mágikus segítségre. De csak egy el-látóra, érthető? Néhány anyagra, amit fel-használhatok. Nem kell senki magához avadászathoz.

A lány sóhajtott.– Jól van, Robert. Jól van. Mennyit tudsz

fizetni?

– Fejenként valamivel több, mint egy ru-gót.

– Hm. Nem sok, de ha a munka gyorsanmegvan…

– Meg kell lennie.– Jó. – Jackie összeráncolta a szemöldö-

két, és a padló felé bámult; vagy egy feketefoltot nézett, vagy a semmit, Bannickburnnem tudta eldönteni. – Tehát értékes mun-kaerőt akarunk, kevés pénzért. Ez kissé le-szűkíti a kört.

– Én is pont erre gondoltam.Jackie még egy darabig a semmibe bá-

mult, aztán hirtelen felemelte a fejét, és újraBannickburnre nézett.

– Megvan – jelentette be. – Cayman.– Megyünk a Kajmán-szigetekre? Istenien

hangzik. De talán jobb lenne megvárni velea munka végét.

– Haha. Várj csak, összehozom a találko-zót.

Rákötötte magát a gépre minden továbbimagyarázat nélkül – ez egyébként szokat-lan is lett volna tőle.

Bannickburn úgy hitte, volt idő, amikor agazdag emberek olyan helyeken találkoztakmásokkal, amelyekről lerítt a gazdagság, aszegény emberek pedig olyan helyeken,amelyek szegénységtől fuldokoltak. Aztánaz emberek a fejükbe vették, hogy elrejtikszemélyes vagyonukat (vagy annak hiá-nyát). A gazdagok ezután elkezdtek pat-kánylyukakban csövezni, a szegények pe-dig egy hónapnyi keresetüket is odadobták,

csak hogy egy divatos étteremben szervez-hessenek találkát.

Aztán persze az emberek kiismerték ezt asémát is. A helyzet újra változott, és min-denki visszatért szokásos törzshelyére. Az-tán újra váltottak. És újra. Manapság, ha ta-lálkozód van valakivel, rohadtul nem tudszmeg róla semmit a környezet alapján. Ban-nickburn ezt a folyamatot elkeserítőnek ta-lálta.

Éppen egy bellevue-i könyvtárban vol-tak, ütött-kopott dekkek és homályostrideoképernyők között – akadt néhány va-lódi könyv is. Bannickburn követte Jackie-tegy üvegfalú tárgyalóterembe, ahol márvárt rájuk egy nagydarab, olajzöld zakósférfi. El kellett ismerni, jó kis helyiség volt.Bérleti díj valószínűleg nincs, a beszélgetéstsenki nem hallja, de mindannyian láthatóakmaradnak, s ez jól jöhet, ha a találkozó

rossz véget érne. Csak egyvalami okozhatgondot: ha valaki a könyvtárban kapcsolat-ban áll a Finniganekkel, és netán visszaem-lékszik, hogy együtt látta ezeket az arcokat.Ezért aztán Kross, akit Bailey kiutalt Ban-nickburn mellé, néhány sarokkal arrébbegy furgonban ült, és a Jackie bal füle melléhelyezett kamerán keresztül követte az ese-ményeket. Jackie ügyelt arra, hogy időrőlidőre lassan végigpásztázza a helyiséget.Ha Kross gyanús jelet észlel, azonnal lelép-hetnek. Bannickburn arról azért gondosko-dott, hogy hangfelvevőt ne kössenek Jackie-re. Ha Kross tudni akarja, miről beszélnek,szájról kell olvasnia – márpedig ő nem fog-ja sokat mozgatni a száját beszéd közben.

A linóleumpadlón végigcsikorogtak afémlábú székek, amelyekről rég lekopott avédőborítás. A nagydarab férfinak (Ban-

nickburn feltételezte, hogy ő Cayman) meg-rándult az arca.

– Gyűlölöm ezt a hangot – szólalt meg. –Talán egyszer ez is eszembe fog jutni, mi-előtt lefoglalnám ezt a termet. Hogy va-gyunk, angyalom? – biccentett Jackie felé.

– Kösz, jól – ült le Jackie is, de nem nyúj-tott kezet Cayman-nek. Bannickburn követ-te a példáját. – Hát te?

– Csak úgy, mint mindig, ami elég gáz,ha azt vesszük, hogy mostanra sokkal job-ban kéne állnom. Hogy van a troll?

Bannickburn ekkor véletlenül éppen Jac-kie-re nézett, és ennek nagyon örült, mertkülönben lemaradt volna arról az egészenérdekes arckifejezésről, amely egy pillanat-ra átsuhant a lány arcán. A szemöldökeiösszerándultak, és V-alakot formáztak, aj-kait hátrahúzva kivillantotta agyarait (haegyáltalán lehet ilyesmiről beszélni az ő

esetében), orrlyukai kitágultak. A követke-ző pillanatban újra a régi volt. Az arckifeje-zésből áradó figyelmeztetést senki sem té-veszthette szem elől.

– Á. Értem – mondta Cayman. – Mindegyis. Miben segíthetek?

– Szeretném, ha megismerkednél Ban-nickburn barátommal. Van számodra egyjavaslata.

Cayman Bannickburn felé fordította te-kintetét, és elkomorult. A változás egészenfinoman történt: széles állkapcsa kissé meg-merevedett, szürke szemöldökei lejjebbereszkedtek, állát kissé leszegte. A nyájasférfi, aki belépésükkor barátságosan üdvö-zölte Jackie-t, most úgy festett, mint egyútonálló, aki rögvest Bannickburn pénzétfogja követelni.

– Üdvözlöm. – A szó úgy hullott ki a szá-jából, mint egy betontégla.

– Örvendek a szerencsének – köszöntötteBannickburn a legbarátságosabb hangján.Már milliónyi ellenséges pillantást látottéletében, és semmi okát nem látta, miértpont most kezdenék befolyásolni. – Azt hal-lottam, maga érti a dolgát.

– Aha. – A férfi tekintete nem enyhült.– Felajánlanék önnek egy viszonylag kis

összeget, ha részt vesz a Finnigan családegyik nagy hatalmú és ingerlékeny tagjá-nak feldühítésében.

Cayman megint Jackie-re nézett, de ezút-tal komor maradt.

– Azért jöttem el, mert megbízom ben-ned, Jackie, bár már nem emlékszem, miért.De alig két perce vagyunk itt, és a haverodvillámgyorsan rombolja a rólad alkotott ké-pemet.

– Nyugalom – szólt Jackie. – Mondunkkét szót, és máris más színben látod az egé-szet. Robert, állj elő azzal a két szóval.

Bannickburn engedelmeskedett.– Murson Kader.Ki gondolta volna, hogy Cayman még

dühösebb arcot is tud vágni? A férfi előszörfelállt. Morgott valamit, ami nem biztos,hogy szavakat is tartalmazott. Lépett hár-mat jobbra, végrehajtott egy gyors hátraar-cot – úgy látszik, valamikor katonai szolgá-latban is állt –, aztán visszasétált a székhez,de nem ült le. Néhány ütemnyit csendbenálldogált, aztán tenyerével váratlanul a te-remben elhelyezett barna műanyag asztalracsapott. Bannickburn nem csodálkozott vol-na, ha az asztal rögtön kettéhasad. Minden-esetre a művelet elég zajos volt: odakinttöbben felugrottak, és mérges tekintetet ve-

tettek Caymanre, egy könyvtáros pedig szi-gorú arccal az ajka elé emelte mutatóujját.

– Rohadtélet – mondta Cayman. – Rohad-télet, rohadtélet!

Bannickburn néhány másodpercet várt,hogy a név még mélyebbre süllyedjen Cay-man agyában.

– Arról volt szó, hogy az én feltételeimszerint csináljuk – szólalt meg végül Cay-man, miután még néhányszor végighasította kis helyiségen. – Akkor akartam erre rá-térni, amikor már készen állok.

– Az a nap azóta sem került közelebb –szólt halkan Jackie, de Bannickburn látta,hogy a szavak így is Cayman elevenébevágnak.

– Készültem rá – erősködött a férfi. – Denem könnyű megfelelő időpontot találni,tudod?

– Tudom – felelte Jackie. – Hamlet is ígyvolt ezzel.

Bannickburn elvigyorodott, Cayman pe-dig összevonta a szemöldökét.

– Jól van. Érdekel az ügy – adta meg ma-gát a férfi. – De előtte egy-két dolgot mégmondanod kell a te kis haverodról.

Bannickburn tudta, hogy a beetetés sike-res volt. De Cayman még nem harapott rá ahorogra. A tünde ismét Jackie-re hagyta abeszédet.

– Nemcsak hogy érdekel az ügy – mond-ta a lány –, de már benne is vagy. ElkapjukKadert, és te segíteni fogsz. – Felvázolta afeladatot Caymannek, aki továbbra is aszemöldökét ráncolta.

– Ti csak bosszantani akarjátok Kadert –szólt rosszalló hangon az eligazítás végén. –Én pedig holtan szeretném látni.

– Hát persze. De most éppen erre van le-hetőség. Tudod, hogy meg akarod csinálni,de nem akarsz túl lelkesnek tűnni, tehátnem egyezel bele rögtön. Ez rendben isvan, halogathatod egy darabig, ha attól job-ban érzed magad. De már benne vagy.

Cayman először még mogorvábban né-zett, aztán az arca egyszerre kisimult. Vá-ratlanul elmosolyodott.

– Hát, leányzó, téged aranyba kéne fog-lalni. A legtöbb ruhám öregebb nálad, a félkarom többet nyom, mint te, és te mégis aztgondolod, hogy mindenki megijed tőled,csak mert olyan sokat tudsz. Téged aranybakéne foglalni, az biztos.

Miközben Cayman kiengedett, Ban-nickburnt új aggodalom kezdte gyötörni.

– Várjunk csak! Mielőtt bármiben is meg-egyezünk, tudni akarom, hogy maga nemfog magánakcióba kezdeni. Ha kedve tá-

madna a vadászat kellős közepén megölniKadert, azzal az egész Finnigan családotránk szabadítaná. Ha velünk tart, követniekell a tervet.

Bannickburn meglepetésére Caymanmost nem ráncolta a homlokát, hanem kur-tán biccentett, mintegy elismerve, hogy ezttisztázni kell.

– Profi vagyok – szögezte le.Ezzel Bannickburn nem elégedett meg,

ezt bárki mondhatja. De ezért volt itt Jackie.– Az adatok alátámasztják az állítását? –

kérdezte tőle. Ez csúnya erőfitogtatás volt:Caymant bizonyára idegesítette, hogy úgybeszélnek róla, mintha ott se lenne. Deszükség volt rá, hogv Cayman lássa, ki a fő-nök a csapatban.

– Igen – felelte Jackie. – Úgy tudom, Cay-mannek több kilométernyi listája van a ha-

ragosairól, de ezt sosem keverte össze amunkával.

– A saját szakállára megtorolja a sérelme-ket?

– Persze.– Remek. – Bannickburn újra Caymanhez

fordult, aki közönyös arccal ülte végig amegbeszélést. – Hadd mondjak el néhánydolgot! Az egész ügyet gyorsan, futtábanszeretném elintézni, vagyis nem vállalokgaranciát. A munkában addig vesz részt,amíg azt nem mondom, hogy vége. Ezt éndöntöm el.

– Ha így akarja csinálni, akkor adjon elő-leget. Hogy lássam, érdemes-e részt venni ajátékban.

– Minden nap kezdetén fizetni fogok. Hamegválunk egymástól, az aznapi pénz amagáé. Ha végig marad, kap ötszáz nujenprémiumot. Megfelel?

Cayman felhorkant.– A prémium az lesz, hogy láthatom Ka-

dert, amint hülyét csinál magából. Ez sok-kal inspirálóbb, mint a pénze. De egyébkéntmegfelel, igen.

– Rendben. – Bannickburn elővett egy fe-kete hitelkártyát. – Fel van véve. A mai napfeladata: szedje össze a csapat többi tagját!

– Mi kell még?– Egy rigó, aki lehetőleg ért a kisebb ro-

botokhoz is, és egy arc.– És egy mágus – tette hozzá Jackie. –

Legalábbis a beszerzésekhez.Bannickburn arca elborult.– Igen. Ahogy Jackie mondja.De Cayman még egy korábbi szónál

akadt el.– Arc? – kérdezte, furcsán aggodalmas te-

kintettel. – Miféle arc?

– Naiv, nyílt. Az a fajta figura, aki a csa-pat védjegye lehet.

Cayman arcára visszatért a már jól ismertmogorva kifejezés.

– Francba! – mondta.

Egyszer a tacomai kikötő mellett Ban-nickburn tanúja volt, amint öt koszlottegyén között verekedés tör ki. Éppen egyrégi barátját, a nehézkes Claymore-t kísérteel egy közelebbről meg nem határozottmegbízásra. Az öt illető egy jókora, többmint ötven köbméteres fatartály körül har-colt. Az egyik fickó kést kapott a torkába, éssokáig feküdt bugyborékolva a parton, mi-előtt elhallgatott. Egy nő a vízbe esett, ésügyetlenül csapkodott maga körül, míg

végre egyik ellenfele észrevette, milyenkönnyű célpontot nyújt, és lelőtte. A másikhárom még mindig harcolt, amikor Clay-more szólt, hogy most már induljanak.

– Mi lehetett a konténerben? – kérdezteBannickburn.

Claymore felhorkant.– A konténer üres. A Pusztulat nagy ré-

szében még jó kis ház lehet belőle. Ezértküzdenek érte.

Bannickburn most egy ilyen helyen volt,nem messze a Paradise Lake-től, és egy na-gyon hasonló konténer előtt állt. Egyszerrehiányozni kezdett neki Claymore. Ha to-vább élt volna, majdnem olyan sokat tanít-hatott volna neki a városról, mint Jackie.

Cayman a konténer elé ballagott, és beko-pogott a hevenyészve belevágott görbe aj-tón.

– Prime! – üvöltötte. – Prime! Gyere elő!

Az ajtó kivágódott, de senki sem állt amásik oldalon. Cayman dörömbölésétőlnyílt ki.

– A francba, Prime, jó kis biztonságirendszer! – ordította Cayman. – Bárki bejö-het és lelőhet, ha akar.

Egy Bannickburnnél jó húsz évvel fiata-labb férfi támolygott a bejárathoz, szaporánpislogva a vakító napsütésben. Szakadt,nyűtt zöld fürdőköpenyén látszott, hogyvalaha jobb napokat is látott. A férfi össze-kötötte magán a köpenyt, és megpróbáltméltóságában megsértett arcot vágni.

– Engem senki sem akar lelőni – morogta.– Épp ez a te bajod – mondta Cayman. –

Ha használható munkát végeznél, az embe-rek sorban állnának, hogy beléd lőhesse-nek.

– Aha. – A férfi könnyedén lerázta magá-ról Cayman sértegetését. – Köszönöm, hogy

beugrattál szólni, hogy amatőr vagyok. Te-hetek még valamit érted?

– Igen. Öltözz fel! A köpenyed büdös.Aztán ez a tünde beszélni szeretne veled.

– Aha – ismételte a férfi, aztán lustánvisszahúzta az ajtót, és bement.

– Ez itt X-Prime – fordult Cayman Ban-nickburnhöz. – Teljesen hülye, de éppenolyan feje van, amilyet keres.

– Teljesen hülye? – visszhangozta Ban-nickburn. – Nem vagyok benne biztos,hogy ilyenre van szükségünk.

Cayman körbenézett, és intett Ban-nickburnnek, hogy jöjjön közelebb.

– Na jó, köztünk maradjon, nem teljesenhülye. Már maga mögött tud néhány évnyivadászéletet, és néhány dologban elégügyes. De nem tudhatja meg, hogy ezt gon-dolom róla. Érti?

– Nem.

– Még zöldfülű korában ismertem meg,éppen csak kilépett a céges robotok sorából.Akkor még tényleg teljesen használhatatlanvolt, és ez jellemzi a köztünk levő viszonyt.Én tudok mindent, ő nem tud semmit. A micsapatunk így működik, és én nem fogomezt megváltoztatni.

Mindez elég értelmetlennek tűnt Ban-nickburn előtt, de nem kívánt beleavatkoz-ni.

– Aha.Egy-két percig némán álltak, aztán X-Pri-

me újra kilökte az ajtót. Tekintete mostanrateljesen kitisztult, megfésülte barna haját, ésfelvett egy fekete pólót meg egy rozsdabar-na nadrágot. Most, hogy valamivel rende-zettebb arcvonásokkal látta, Bannickburnmár értette, miért hozta őt ide Cayman. X-Prime úgy nézett ki, mint aki most jött a ta-nyáról. Tágra nyílt szeme, enyhén szeplős

orra és apró, sírásra álló szája láttán Ban-nickburn sürgető kényszert érzett, hogy itthelyben átverje.

– Mi az? – kérdezte X-Prime, kinézetétmeghazudtolóan kemény és megfáradthangon.

– Újra lesz munkád. Ez a tünde felbérel.Útközben majd részletesebben is elmon-dom.

– Útközben hova?– Spindle-höz.– Ő is benne van?– Remélem.X-Prime elnézett a messzeségbe, aztán rá-

nézett az órájára, aztán megint a messze-ségbe. Végül vállat vont.

– Jó.Becsukta konténere ajtaját, és rádobott

egy lakatot a kilincsre. Cayman felvontszemöldökkel nézett a lakatra.

– Ugye tudod, hogy ez a zár csak arra jó,hogy a helyén tartsa az ajtót, amíg valaki benem rúgja?

– Vizuális riasztó – vont vállat X-Prime.Cayman égnek emelte tekintetét.– Remek. Akkor menjünk! – Elindult,

Bannickburn és X-Prime pedig követte.Miután így elindultak, Bannickburn ag-

gódni kezdett. X-Prime úgy festett, mintegy sok rúgást elszenvedett kutya, amelymindennek ellenére követi gazdáját, és szá-nalmas konténere sem keltette azt a benyo-mást, mintha ő lenne a Pusztulat legvagyo-nosabb vagy legeszesebb lakója. Az első be-nyomás fényében Bannickburn érthetetlen-nek találta, hogy tudott ez a suttyó egy hét-nél tovább életben maradni Redmondban.

De életben maradt. Ha hihet Caymannek,több évig is. Nyilván több van benne, mintamit az első benyomás mutat.

Kissé lemaradt Caymantől, és halkanmegszólította X-Prime-ot. Nem tudta,mennyi ideje van, úgyhogy rögtön belevá-gott.

– Nézze! Maga azért van itt, mert Cay-man ajánlotta, de én nem fogadok fel bár-kit, akire ő rámutat. Eddig egyikük semgyőzött meg arról, hogy megbízhatok amaga képességeiben. – Ezen a megjegyzé-sen szinte minden vadász azonnal berágottvolna, de X-Prime alázatos arckifejezéseegy szemernyit sem változott. – Jó lenne, hameg tudná valamivel indokolni, miért ve-gyem fel magát.

A férfi arca továbbra is változatlan ma-radt – a szemét leszámítva. Ott hátul mint-ha egy kis láng táncolt volna, az élet és azintelligencia jele.

– Törjön be a házamba! – mondta.– Tessék?

– Törjön be a házamba! Látta a zárat. Lát-ta a falakat. Gyerekjáték, ugye? Menjen,törjön be! Aztán majd beszélhetünk.

Bannickburn egy percnyi töprengés utánelővette a telefont.

– Szia. Hiányoztam az elmúlt órában?Nem? Kár. Figyelj, tudom, hogy azt ígér-tem, békén hagylak ma délután, de sajnoshazudtam. Szükségem van a segítségedre.Kérlek, törj be egy konténerbe!

– Mivel oldaná ezt meg?– Renraku pókrobottal.– Miért?– Jobban fel tud mászni a falon, mint a

többi robot.

– Felmászik a falon? Nem lesz ettől feltű-nőbb?

– Attól függ, milyen falról van szó. A ka-szinókon sokszor vannak alkalmas sarkakés buta díszoszlopok, ahol el lehet rejtőzniúgy, hogy ne látsszon a robot. Hasznos kisopció. Ráadásul jól néz ki, és csak néhánycenti hosszú.

– És van magának? Vagy tud szerezni?A karcsú tünde megállt vele szemben a

rozoga asztalka túloldalán, és nem szóltsemmit. Fél lábán hintázott, mire az asztallába nyikorogni kezdett. Spindle-nek hív-ták, és elég izgatottnak tűnt, amikor Cay-man bemutatta őt Bannickburn-nek: csupaideges energia és arcrángatózás. De minéltöbbet kérdezett tőle Bannickburn az esetle-ges munkával kapcsolatban, annál nyugod-tabb lett – a rángatózás megszűnt, keskeny,háromszögletű arca kisimult. De még min-

dig folyton hintázott. Most éppen elégbosszúsnak tűnt: látszott rajta, hogy sértiBannickburn arcátlansága. Hogy feltételez-heti, hogy nem lenne képes megszerezni afelszerelést, amit használni akar?

– Jó, bocsánat – visszakozott Ban-nickburn. – Gondolom, tud szerezni. Hogyjut be egy olyan helyre, mint a Gates?

– A szennyvízcsatornán. Még egy jó érv apókrobot mellett: vízálló, és jól manővere-zik a csövekben.

– Rendszeresen átfésülik a kaszinó terüle-tét.

– Én mindig be tudok vetni újabb olyanelektronikus módszereket, amilyenekrenem számítanak. De a legkönnyebb, hanem is látják az embert – ha jól értelmezema feladatot, nem kell folyton figyelnem. Mi-nél kevesebbet közvetítek, annál kisebb azesélye, hogy felfedezik a robotomat.

A nő értette a szakmáját. És már a sarkasem kopogott a padlón. Bannickburn job-ban bízott benne, mint X-Prime-ban vagyakár Caymanben. Azok ketten a Spindle-nél töltött idő nagy részét azzal ütötték el,hogy egymást cukkolták az egyik sarokban.

– Jó. Azt hiszem, nem lesz gond. Ha csat-lakozni akar a csapathoz, már benne is van.

Spindle nyúzott arca egy pillanatra újramegrándult, így akaratlanul is becsukta ajobb szemét. Igyekezett úrrá lenni a refle-xen.

– Benne vagyok – szólt. – Az nem… nemtúl jó nekem, ha túl sok idő telik el kétmunka között.

– Mikor dolgozott utoljára?Spindle egy pillanatra a padlóra nézett,

majd újra felemelte a tekintetét.

– Két napja – ismerte be. – A feszültségegyre gyorsabban utolér. Jobb, ha folyama-tos a munka.

– Megértem. – Bannickburn elmosolyo-dott. Határozottan tetszett neki ez a nő. Ta-lán csak ezt kéne megtartania, és dobni amásik kettőt.

Ekkor a derekán rezegni kezdett a tele-fon. Elnézést kért, elvonult az egyik sarok-ba, és felvette.

– Itt Jackie – hallotta. – Meg akarsz ölni?– Nem, dehogy… Hogy? Úgy értem, mi

olyat teszek szerinted, ami megölhetne?– Ez a konténer! Ez a rohadt konténer! A

lakat egy rohadt akna, és felrobbanna a rez-géstől, ha túl erősen ütnék azokra a rohadtfalakra. És a falba beépített valamilyenelektromos kerítést is. És ez még csak a kez-det. Ki van zárva, hogy egyedül megpróbál-jak betörni.

– Persze, persze. Ne is törődj vele! Meg-tetted, amit kell. Menj haza!

– Á, köszönöm. A lakásomba is telepítet-tél aknákat, amíg nem voltam ott, vagyesetleg számíthatok rá, hogy még nem élet-veszélyes?

– Nem életveszélyes. Szia.Becsukta a telefont, és odafordult X-

Prime-hoz.– A rohadt mindenit, ember! – szólt. –

Mit tart abban a konténerben?X-Prime csak mosolygott, Cayman pedig

úgy nézett rá, akár egy büszke apa. Végül istalán ez a kettő szintén megteszi, gondoltaBannickburn.

Már vagy kétszáz métert megtett, amikorrájött: elfelejtette megkérni Jackie-t, hogykeressen neki egy mágust, aki ellátná anya-gokkal. De annyi baj legyen, gondolta. Ezigazán ráér.

11

Mindig élvezd ki a pillanatot! Ez voltBannickburn alapszabálya. A vadászatokelőkészítése általában idegbajos, feszültidőszak – folyton vigyázni kell, nehogy va-lami kiderüljön, és szembe kell nézni a ha-lál lehetőségével –, de ezzel együtt kevésilyen szórakoztató esemény akad az emberéletében. Először is van a kezedben egyrendes köteg pénz, hogy új játékokat vegyélrajta. Aztán ott van a hatalom mámorító ér-zése: te vagy az egyetlen ember a világon(na jó, egyike a keveseknek), aki tudja, mirekészülsz. Hamarosan tudni fognak még né-hányan a munkádról, és a többségük nemfog örülni neki. De most még egyedül a ti-éd a tudás és az édes készülődés.

Bannickburn tehát ügyelt arra, hogy azutolsó napon mindig legyen legalább egyolyan pillanat, amikor kiélvezi a helyzetet;amikor megáll, és magába szívja mindezt.

Ma akkor érkezett el ez a pillanat, amikormegnézte magát a tükörben. Az utóbbi kétóra hihetetlenül ügyetlen és alacsony hatás-fokú munkával telt. Parókára és ragasztóravolt szüksége ahhoz, amit régen varázslat-tal egy szempillantás alatt elintézhetett. Dea végeredmény megfelelt az elvárásainak.Barkója eltűnt (természetesen nem borotvaáltal), és világosbarna haj keretezte immárkerekebb, lágyabb arcát. Nem ismerte fel atükörben önmagát, és ezzel el is érte a cél-ját. Most már csak nézte a képmását, és él-vezte a látványt.

Azért nem volt tökéletes. A borosta, ame-lyet feltett, itt-ott nem egészen stimmelt, né-hány hajszál sem tűnt természetesnek, és a

füle mellett dudorodó bőrtől úgy nézett ki,mintha valami furcsa betegségben szenved-ne. De összességében eredményes volt, ésez örömmel töltötte el. Remélte, hogy a csa-pat többi tagja is ugyanolyan jól szórako-zik, mint ő.

Jackie természetesen a Mátrixon volt.Úgy áramlott keresztül a hálózaton, mintegy magányos sejt az egyetemes véráram-ban – már ha a vér a gondolat sebességéveláramlana. Nem korlátozták a test kötöttsé-gei. Puszta érzésből állt; látványból éshangból, de főképp erőből. Az erő úgy ha-tolt keresztül rajta, mint prizmán a fény:változatlan sebességgel, de érintésétől mó-

dosulva. Jackie ezt az érzést szerette a leg-jobban a világon.

A csatlakozás utáni első pillanatokat min-dig a tiszta élvezetnek szentelte, mielőtt rá-tért volna az üzletre. Még egyszer mélyen atüdejébe szívta a levegőt – és ez a tüdő ki-mondhatatlan messzeségben volt Jackiemostani tartózkodási helyétől –, majd azadott feladatra összpontosított. Első állo-más: Gates Kaszinó. Nem a csilli-villi kaszi-nóutánzat, amelyet a legtöbb Mátrix-ven-dég látott, hanem az irodák.

Az online irodák ikonja elég prózai be-nyomást tett: unalmas, szürke irodaépülethúzódott meg a kaszinó terjedelmes neon-palotája mögött. Biztos nem rossz a JG itthátul, de valószínűleg távolról sem olyankemény, mint ha a kaszinó nagy rakás pén-zéhez próbálna hozzáférni.

Az első akadály szinte kiszúrta az emberszemét. Az irodákhoz vezető főbejárat előttiföld feketén fénylett. A Gates alkalmazottainem vacakoltak azzal, hogy megváltoztas-sák a kátránygödör kincstári megjelenését.Ha megpróbálna behatolni a csomópontba,a kátránygödör bizonyára gondot okozna.Ha valamilyen megtévesztő alkalmazásthasználna, az alighanem riasztaná a gödröt,a kátrányból fekete kezek nyúlnának ki, ésmegpróbálnák őt kivetni a hálózatból. Deerre az esetre már jó előre felkészült, és egysor lopott jelszó volt a tarsolyában. A kát-ránygödör abban a pillanatban eltűnt, hogykimondta a megfelelő szót, és ő már bent isvolt.

Ez túl könnyen ment. Egy rendszer feltö-rése akkor igazán szórakoztató, ha le kelltörni az ellenállását, és kényszeríteni, hogyaz akaratod szerint működjön. Jelszóval be-

lépni túlságosan… törvényes. De most szorítaz idő, és a munka akkor lesz a leghatéko-nyabb, ha a Gatesből senki sem sejti, hogyvalami készül. Jó móka alaposan meg-gyomrozni egy rendszert, de nyomokathagyhat. Ezúttal a diszkréció cél.

Amint beléphetett a csomópontba, bepil-lantott az irodaépület fő csarnokába. Nemhallott riasztót, őrkutyák sem rohantak rá,és a JG más formáját sem észlelte. Nem kelltehát széttépnie a fickót, akitől a jelszavakatvette.

A tágas terem szinte üres volt. A szürkegránithatású padlóra a magas mennyezetfelé törő néhány gránitoszlop válaszolt.Nem voltak bútorok, se díszítés, se ajtók.Az oszlopokon kívül semmi sem törte mega sima felületeket. Egyszerű helyiség voltazzal az egyszerű céllal, hogy a csomópont-ba terelje a személyzetet.

Hébe-hóba feltűnt néhány ikon, többnyi-re a céges felhasználók piszkosszürke szí-nében. Jackie gondosan választotta meg abetörés időpontját. Este hét óra volt: a mun-kaidő már véget ért, de a kaszinó szokásosesti nyüzsgése még nem kezdődött meg.Látott néhány gondnoknak tűnő ikont is.Feltételezte, hogy ezek alkalmazások, ésnem emberek. Alaposan megnézte őket,amikor feltűntek a közelében – sokan közü-lük valószínűleg a kaszinó Mátrixának ren-des karbantartását végzik, de nem egyolyan rendszert látott már, ahol előszeretet-tel álcáztak gondnoknak néhány különösencsúnya típusú, pusztító JG-t. A pusztító JGegyáltalán nem vicces: megpróbálja szét-szaggatni a betolakodó ikonját, kilökni ahálózatból, és közben tönkretenni a dekkjét.Roppant udvariatlan JG tehát – jobb, ha tá-vol tartja tőle magát az ember.

A központi teremben semmi nem igazí-totta el a látogatókat, minthogy a látogató-kat nem is látták szívesen errefelé. Jackiesokáig csak bóklászott fel-alá a csomópont-ban, hátha megtalálja a megfelelő termet,de ez reménytelennek tűnt. Megpróbálhat-na megkérdezni valakit a többiek közül, deúgy nézte, kevés közöttük az emberi lény,és valószínűleg amúgy sem állna meg sen-ki, hogy segítsen neki. Ráadásul aki egyilyen épületben tudakozódik a helyes irányfelől, az ne csodálkozzon, ha beindul a ri-asztó.

Egyedül volt – jobban mondva egyedülvoltak, ő meg a kutyája.

– Ide, Fickó! – mormolta, mire felbukkantelőtte egy apró, viháncoló skót terrier. Bár aszája mozgott, mintha vakkantana, hangnem jött ki rajta – Jackie már az első hasz-nálatkor így állította be az alkalmazást. A

megjelenítés elég amatőr volt: a terrier bun-dája inkább műanyagra emlékeztetett, mintszőrre, és a lila szín is kissé szokatlan egykutyánál – de így is nagyon édes volt.

Jackie felkapta a kutyát, és a fülébe duru-zsolt.

– Vendégek adatai. Murson Kader.Aztán beleejtette a kutyát egy jókora vá-

szonszatyorba, amely kitűnően illett ikonjahullámzó fehér ruhájához. Az alkalmazáskidugta fekete orrát a táskából. Ez tulajdon-képpen felesleges volt, hiszen valójábannem érzékelt szagokat, de Jackie aranyos-nak találta. És azt már régen felismerte, mi-lyen fontos a látvány és a megjelenés a Mát-rixban.

Fickó jelzett, és ő követte az irányt. Azelőcsarnok a semmibe tűnt, és a helyén fel-bukkant egy kisebb terem. A tér itt még azeredeti csarnoknál is sivárabb volt, legin-

kább egy páncélszekrény belsejére emlé-keztetett. Jackie semmiféle fájlt nem látott,de észrevett egy folyosót bal kéz felől.

Hát persze. A Gates főnökei nem akarják,hogy akárki belenézzen az aktáikba, ezértnyilván tilos közvetlenül a fájlokhoz ugra-ni. Még egy próbán át kell mennie, mielőttmegszerezhetné, amit akar. Semmi gond.Vannak hozzá jelszavai.

Nézte még vagy két percig a folyosót, éslátta, hogy ugyanazok az emberek jönnekki-be a különböző ajtókon újra meg újra; so-kan ugyanazt a tekervényes útvonalat tet-ték meg többször is ez alatt a rövid időalatt. Keretprogramok lehetnek. Méghozzáolyan keretprogramok, amelyek jól el van-nak látva munkával. Ebben az órában, ami-kor nincs sok teendő, a vendégek adatainakfrissítése lehet az egyik fő elfoglaltságuk.Fickó, miközben folyamatosan izgett-moz-

gott a szatyorban, a megfelelő helyre vezet-te.

Számára most vége a munkának.– Helyedre, Fickó! – szólt, majd hívta a

következő alkalmazást. – Ide, Bodri!Most egy másik terriert tartott a kezében,

amely ugyanolyan volt, mint az első, csak abundája volt lila helyett piros.

Jackie a folyosó felé fordította Bodrit.– JG, Bodri! – utasította. A kutya úgy rea-

gált, mint egy terrierbőrbe bújt basset ho-und. Amint Jackie a földre ejtette, begörbí-tett lábakkal elindult, és orrával a szőnyegminden egyes centiméterét végigszimatol-ta.

Valami volt a folyosón. Jackie ezt rögtöntudta: Bodri csak akkor viselkedett ilyenóvatosan, ha JG-t érzett a környéken. Hanem volt semmi, azt többnyire másodper-cek alatt kiderítette.

A JG persze semmit sem változtatott, te-kintve, hogy Jackie nem készült a stratégiákszéles választékával. De azért jó tudni,hogy milyen akadályokra kell számítania,ha véletlenül valami rosszul sülne el.

Bodri szagot fogott. A kutya türelmesenállt, egyik lábát felemelte, és orrával büsz-kén előremutatott. Jackie egyszerűen imád-ta, milyen viccesen utánozza az aprócskakutya a vizsla testtartását. Ezért is progra-mozta így.

Felemelte a terriert, és már birtokában isvolt az információ. A helyiségben szondaJG-t helyeztek el, amely biztosította, hogysemmi ne zavarja meg a csomópontnak ezta szakaszát, emellett pedig egy elég jópusztítót, hogy rögtön működésbe lépjen,havaiami rosszul sül el .Jó tudni, gondoltaJackie, hogy a kaszinó valóban figyel az adatvé-delemre.

Ha minden jól megy, a pusztítóval nemfog találkozni. Végigpásztázta a folyosót –bízott benne, hogy a jelszavai továbbra isteszik a dolgukat.

A padló sötétszürkéből finoman világos-szürkébe váltott, amint Jackie belépett a fo-lyosóra – és ezzel bent is volt. Semmi riasz-tó. Semmi gond.

Azt leszámítva, hogy nem volt egyedül.A folyosó bejáratánál egy állig felfegyver-zett, bíborvörös ruhában pompázó szamu-ráj állt. Gyönyörű volt, a kard élén csillanófénytől kezdve egészen míves sisaktaréjáig.A programozó igazán mindent beleadott.

Sajnos a részletes kidolgozás nem terjedtki a JG hangjára. A szamuráj kinyitotta aszáját, és udvarias hangon, jellegtelen nyu-gati UCAS dialektusban szólalt meg.

– Üdvözlöm. – Tekintete a semmibe me-redt, de kétségkívül Jackie-hez beszélt. –

Sajnos figyelmeztetnem kell, hogy rosszirányba indult. Kérem, távozzon ezen a fo-lyosón, és térjen vissza az épület azon ré-szeibe, amelyekhez megfelelő hozzáférésselrendelkezik.

Jackie elképzelte, hogyan folytatódna abeszélgetés kettejük között – ő nem mennesehova, a szamuráj egyre veszítene udvari-asságából, ő talán megpróbálná kimagya-rázni magát, de persze egy agyatlan JG-t le-hetetlen megtéveszteni, tehát végül harcol-nának. A beszélgetés összességében unal-masnak és feleslegesnek ígérkezett. Idejesegédprogramot váltani.

Elküldte Bodrit, és magához hívta kutya-flottája következő tagját. A sárga Lédi egyAres Crusaderrel a szájában bukkant felJackie kezében. A lány megragadta a fegy-vert, fél térdre vetette magát, és a tár felét aszamurájba eresztette.

A szamuráj megpörgette két katanáját, ésmindegyik golyót kivédte. Ez a Mátrix há-tidütője, gondolta Jackie. Minden vacak kód-darab szuperhősnek képzeli magát.

A szamuráj most támadásba lendült. Azacélpengék lehetetlenül messzire csaptakki. Jackie arrébb gurult, továbbra is vadultüzelve – itt nem kellett attól tartania, hogyártatlan emberek kerülnek a tűzvonalba. Ezmeg a Mátrix jó oldala, gondolta.

Feltornázta magát álló helyzetbe, és már-is hátraszökkent, amint a második pengeelsuhant az arca előtt. A célpont most tisztavolt: Jackie néhányszor közvetlenül a sza-muráj arcába lőtt. A szamuráj kardjamegint csak mindet félreütötte.

Aztán a harcos megindult feléje. Jackiehátrahőkölt a pörgő acélpengék elmosódókavalkádja előtt. Megtántorodott, alig tudtamegtartani a fegyvert, és képtelen volt lőni.

A kardok egyre közelebb értek. Kétszer isérezte a hideg fém borzongató érintését abőrén. Az ütések persze csak súrolták. Egy-előre. Ha a pengék valóban lecsapnak, azikonja szenvedni fog, és valószínűleg rög-tön kilöki a rendszer. Ezt pedig nem enged-heti meg.

Miközben egyre hátrált a szamuráj elől,látta, hogy néhány szürke ikon halad elközvetlenül mellettük, de észre sem veszikőket. A szamurájjal vívott harca messzemeghaladta programozott viselkedésük ha-tárait, vagyis számukra egyszerűen nem lé-tezett.

Jackie kiszaladt a helyiségből. Persze bár-melyik pillanatban eltűnhetne a folyosóról,és így megmenekülhetne a JG elől, de ettőlsemmivel sem jutna előbbre. A JG rendület-lenül várna rá, amíg vissza nem tér, sőt ta-lán néhány biztonsági protokollt is hozna

erősítésül. Most kell elintéznie. A követke-ző lépés kissé elszomorította. De már csakegy fegyvere van, és használni fogja.

– Lédi! – ordította, miközben előredőlt. –Támadj!

A terrier kecsesen felszökkent, és némánugatva a szamuráj arcának ugrott. A harcosnem mutatott meglepetést, miközben gyorsmozdulattal felemelte a pengéket, és apródarabokra vágta a kutyát. Az egész csakegy másodperc töredékéig tartott, de nemis kellett több. Jackie már lőtt is.

A szamuráj nem tudta egyszerre a kutyátaprítani és Jackie összes lövését kivédeni.Két lövés sikeresen átjutott a védelmen. Azegyik a szamuráj homlokát horzsolta: fel-tépte a húst, de vér nem folyt (Jackie eztmár ismerte: a legtöbb JG-programozó sze-rint a vér látványa csak felbátorítaná a tá-madót). A másik a nyakán érte, ahol az ütő-

érnek kellett volna lennie. A szamuráj ösz-szeesett.

Jackie feléje vetődött, és bár csak öt lépéstkellett megtennie, így is majdnem elkésett.A szamuráj, tudván, hogy neki vége, eldob-ta az egyik kardot, és a hasának szegezte amásikat. Készen állt a harakirire. Ne! gon-dolta Jackie. Még ne!

Kirúgta a harcos kezéből a kardot, aztánfeltöltött egy egyszerű orvosi alkalmazást.Arra nem volt szükség, hogy a szamurájmegmeneküljön, de még egy darabig élniekellett.

Kérésének megfelelően az ápolóprogramhozott magával köteleket is, amelyek Jackielegjobb lekötési alkalmazását jelenítettékmeg. Ezekkel megkötözte a szamurájt. Acsomók nem voltak valami fényesek – aszamuráj valószínűleg hamarosan ki fogszabadulni –, de ha Jackie számításai helye-

sek, éppen akkorra szabadul meg a kötelé-kektől, amikor a nyaksebe végez vele. Ab-ban a pillanatban természetesen az egészGates Mátrixban elszabadul a pokol – deaddigra Jackie már rég nem lesz itt.

Sajnálta Lédi elvesztését – jó néhány óraprogramozásba kerül majd újraépíteni azalkalmazást – de a kutya elvégezte a felada-tát. Jackie visszahívta Fickót, és a lila kutyaelvezette őt a megfelelő helyre.

A terrier egy szobába irányította, amelyleginkább egy irattárra hasonlított – mint-hogy az is volt: a fájlokat őrizték itt. A falakmentén magas szürke szekrények sorakoz-tak. Fickó elvezette Jackie-t a megfelelő fi-ókhoz, melyet a lány ki is nyitott.

A szoba kinézetéhez híven a fiókban szá-mos ikon sorakozott, amelyek épp úgy néz-tek ki, mint a poros irattároló mappák. Még

ábécérendbe is tették őket. Az egyikenmeglátta Kader nevét. Kihúzta a mappát.

Nem nyitotta ki, hanem előhívta Bodrit,hogy segítsen neki. A piros kutya alaposanmegszimatolta a mappát, és Jackie már tud-ta is az eredményt: radír JG. Az adatok tit-kosítva vannak, és amint a JG észleli a betö-rést, rögtön kitörli őket. Egy jó jelszó átsegí-tené az akadályon, de a folyosón fekvő sza-muráj már ékesen bizonyította, hogy arendszernek ezen a részén nem működneka jelszavai.

De kutya minden alkalomra akad. Jackie-nek most a kék színű Buksira volt szüksége,és a kutya már a kezében is volt.

A lány a mappa felé fordította Buksit, az-tán egy nagyon is kutyaszerűtlen dolgotművelt vele. Előretolta, amíg az orra márérintette a mappát, és aztán csak tolta to-vább. Az eb virgoncan csóválta a farkát, mi-

közben a feje eltűnt a mappában. Jackie ad-dig tolta, amíg a teljes fej el nem merült, az-tán megállt.

Tiszta kód áramlott keresztül rajta, eltor-zított számok és betűk sora, melyet kevesenértettek volna meg. Jackie nem tudta volnapontosan elmondani, hogyan fogadta a kó-dot; nem látta, nem hallotta, még csak nemis érezte. Csak volt.

Jackie-t most már csak saját agyának se-bessége korlátozhatta, de ezt – amikor aMátrixban volt – soha nem érezte igazánkorlátnak. Nem olvasta le a kódot, nem írtbe új utasításokat, csak húzott egyet itt, toltegyet ott, ösztönszerűen, ahogy a kisbaba afény után nyúl; csak éppen az egész a fejé-ben zajlott le. A kutya megmutatta, hogyannyissa ki a mappát, és adott neki néhányhasznos tippet, de a java Jackie munkája

volt. Ezt a fajta munkát már ezerszer meg-csinálta, és minden alkalommal élvezte.

Nem tudta pontosan, hogy a milliónyiapró műveletből melyik vezetett eredmény-re, de az biztos, hogy egy ezredmásodpercleforgása alatt a csukott mappa kinyílt. Ka-der adataihoz egy rövid, szűk, átmenetialagút vezetett, de Jackie-nek nem voltszüksége sok időre. A fájl összes adatát ki-vette, és lemásolta két helyre: az otthonidekkjére és egy titkos adatrévbe. Azok a ke-vesek, akik tudtak erről a révről, Seattlelegértékesebb adatgyűjteményeként tartot-ták számon. Az alagút aztán bezárult, de azadatok már megvoltak.

Kihúzta Buksit a mappából. A pillanatnyiszívrohamszerű érzés után, amelyet a kódelvesztésének sokkja okozott, lazán áthají-totta a mappát a válla fölött. Az keresztül-röppent a szobán, és pontosan a megfelelő

fiókba hullott. A fiók a helyére csusszant,Jackie pedig már ott sem volt.

Az előtérben egy pillanatra megállt, az-tán kilépett a csomópont főbejáratán. Elakarta kerülni, hogy a rendszer indokolat-lanul hosszú tartózkodást észleljen. A fo-lyosón csend volt. A haldokló szamurájmég nem tudta beindítani a riasztót.

Jackie kicsatlakozott, és ernyedten süp-pedt a székébe, ahogy súlyos gravitációjá-val, csigalassú tempójával újra birtokba vet-te a valóság.

Cayman többször is felajánlotta X-Prime-nak, hogy behúz neki egyet. Természetesenkizárólag a küldetés érdekében.

– Az arckifejezésed akkor pont a megfele-lő lenne – győzködte Cayman. – Az ürességés a sértett büszkeség ideális keveréke.

– Nem beszélve néhány ronda zúzódás-ról – vetette ellen X-Prime.

– Kérlek! Tudod, hogy folyamatosan tud-nálak püfölni anélkül, hogy nyomot hagy-nék. Na, csak néhány ütést!

– Nem. Szerintem a segítséged nélkül iselég hülyének nézek ki.

Cayman ezzel már nem tudott vitatkozni,így elküldte X-Prime-ot, ő pedig leült a Ga-tes Casino számos bárpultjának egyikéhez,és nézte, mire jut Prime.

X-Prime lassan keresztülsétált a tömegen,néhány asztalnál megállt, és tágra nyíltszemmel, őszintének tűnő csodálattal bá-multa a hatalmas téteket, a ragyogó színe-ket és a forgó kerekeket. Ő maga azonban

egyelőre semmit sem játszott. Ehhez mégszüksége lesz egy kis pénzre.

Amíg X-Prime felkészült a saját feladatá-ra, Cayman a bár többi vendégét kezdte fi-gyelni, és a megfelelő amatőrt kereste.Amatőrt találni a Gates Casinóban körülbe-lül annyi nehézséget jelent, mint kiszúrniegy bűnözőt San Quentinben, de a megfelelőamatőr felkutatása már más tészta. Olyas-valaki kell, aki elég befolyásolható és elégönhitt: aki meghallgatja, amit mondaniakar, és aszerint cselekszik.

Talált is egyet. Az egyszerű fekete ruhátviselő nő a pulthoz támaszkodott, és úgyhessegette el az arra tévedő pasasok ócs-kábbnál ócskább próbálkozásait, mint a le-gyeket. Majdnem úgy nézett ki, mint egyprofi; csak éppen ha az lenne, valószínűlegmár régen megunta volna a flörtölő amatő-

rök felvonulását, és egy másik bárpultnálfolytatta volna az ivást.

Cayman nem próbált megnyerő lenni,amikor odasétált mellé; azt a nő rögtön ki-szúrta volna. Egyszerűen odaballagott; bárarra azért ügyelt, hogy az állát kissé fel-emelje, hogy a felülről beeső fényben aszemöldöke ne vessen mély árnyékokat azarcára. Nem mosolygott, de nem is vágottmarcona képet.

A nő még így is bizalmatlanul nézte,ahogy közeledik.

– Üdv – szólította meg Cayman. – Ha el-mondom, hogy a legkevésbé sem akarommeghívni egy italra, leülhetek erre aszékre?

A nő nem mosolyodott éppen el, de Cay-man nyersesége szórakoztatta, így kissé la-zított a védelmi rendszerén.

– Rajta!

– Kösz – ült le a férfi. – Nem maga miattjöttem. Csak éppen most adtam oda az ösz-szes pénzem a BlackJack-osztónak.

– Akkor miért van a bárban?– Szomjas vagyok. Ha nézem, ahogy má-

sok isznak, kicsivel talán jobban fogomérezni magam.

A nő most már nevetett.– Te jó ég. Maga aztán szánalmas alak,

mi?Cayman küldött felé egy kesernyés fél-

mosolyt.– Aha. Kösz, hogy emlékeztet rá.– Ide figyeljen, a legkevésbé sem akarom

meghívni két italra. De úgy nézem, egy nemártana magának. Mit iszik?

– Nagyon kedves. Gintonikot, köszönöm.– A világ legbiztonságosabb rendelése, gon-dolta Cayman. Aki ilyet kér, azon látszik,hogy kulturált, de nem sznob; hogy szíve-

sen inna, de a célja nem a durva lerészege-dés. Férfiasabb, mint a daiquiri, de nemolyan agresszív, mint a bourbon. A tökéle-tes, ártalmatlan rendelés.

A pohár máris ott volt Cayman előtt. Elis-merő arccal belekortyolt.

– Köszönöm – szólt, miután lenyelte. – Eztényleg sokkal jobb, mint ha csak nézném.

– Remélem is.Cayman egy pillanatig csendben ült, és

közben igyekezett lazának és nyugodtnaktűnni. A következő rész nem lesz könnyű.

– Amit most fogok mondani, az borzasz-tóan nyálasan fog hangzani, de legyen elné-ző egy percre. Gyakran jár ide?

A fekete ruhás nő az égre emelte tekinte-tét.

– Jaj, ne már.– Tudom, tudom. De nem így értettem.

Én, kimondom kereken, sokszor vagyok itt.

De most egy-két hétig biztos nemigen jö-vök.

– Miért? – A nő hangja még mindig gya-nakvó volt, de még szóba állt vele.

– Látja azt a fickót? A Bigio családba va-ló. Meg az is ott. Meg az a nő. A törp. A fe-kete kalapos csávó. A maffiában vannakmind.

Úgy látszott, a nő bevette.– A város már csak ilyen – mondta. – Mit

akar csinálni?– Tudom, tudom, de azt hittem, itt komo-

lyabbak az elvárások. Én legalábbis nemvagyok oda azért, hogy a maffia lesegessena vállam fölött, amikor épp egy nagy halomzseton hever előttem az asztalon. Feszülttétesz, és ha feszülten játszom, többet veszí-tek.

A nő még mindig az embereket nézte,akikre Cayman rámutatott.

– Úgy látom, elég sokan vannak.– Igen. Gondoltam rá, hogy szólok vala-

kinek, de hát kinek? Mit tehetnének egyál-talán?

– Szólhatna a biztonságiaknak – javasoltaa nő. – Vegye rá őket, hogy kicsit erősítsékmeg a szolgálatot! Ha maga emiatt nem ját-szik, az biztos meghatja őket.

– Gondolja? A, én egyedül vagyok, szem-ben egy csapatnyi gengszterrel. Egyetlenpanasszal nem fognak törődni.

– Akkor magával megyek – jelentette ki anő. – Nekem se tetszik, hogy itt vannak.

Mindketten felálltak, és elindultak a ka-szinóban, hogy keressenek egy biztonságiőrt. Útközben Cayman elemelt néhány zse-tont a nőtől, és átpasszolta őket X-Prime-nak, hogy a fiú most már belevághassonfeladata második részébe: a játékba.

Amint felvették a panaszukat, Caymanáradozva köszönetet mondott a nőnek, az-tán azzal lepte meg, hogy az est további ré-szére magára hagyta.

Mire ezzel megvolt, a Gates Kaszinó biz-tonsági őreihez tucatnyi panasz érkezett akaszinó területén tartózkodó nemkívánatosegyénekről. A biztonságiak főnöke erre úgydöntött, hogy néhány hétre megnöveli azőrök létszámát a teremben.

Jobb, ha több szem figyel a zökkenőmen-tes működésre.

Pontban 12.35-kor Bannickburn elsétáltCayman orra előtt. Egy pillanatra megállt,hogy a nagydarab férfi biztosan meglássa

az arcát. Cayman látta is, de nem ismertefel, Bannickburn pedig továbbment.

Elmosolyodott, miközben kissé izzadt azálöltözet rétegei alatt. Tökéletes, gondolta.

Tovább időzött a kaszinóban, mint kellettvolna. Nem szórakozott valami jól: a jelmezegyre jobban rá melegedett, és nem volt ná-la pluszpénz, hogy játszhasson. De még ve-rejtékezve álldogálni a kaszinóban is jobbvolt, mint amit majd ezután kell megtennie.Addig halogatja, amíg csak lehet, de aztánnem várhat tovább. Amint kilép a kaszinó-ból, összeszedi magát, és meglátogatja aTwitch nevű varázslót. Meg fogja kérni ezta pitiáner utcai mágust, hogy segítse ki őt, ahatalmas Robert Lionel Bannickburnt mági-ával.

Egész nap nyomasztotta ez a végletekigmegalázó helyzet. Újra és újra áttekintette avadászat tervezetét, hátha teljesen kiiktat-

hatná belőle a varázslást. Majdnem sikerültis. Egy hajszál választotta el attól, hogy le-mondhassa ezt az ostoba találkozót. De voltmég egy-két említésre se méltó apróság –mellékes dolgok, tényleg csak vészhelyzetesetére –, amire a mágián kívül nem tudottmás megoldást találni. Félre kell tennie abüszkeségét, és lenyelni a pirulát – de úgyérezte, ez a pirula túl nagy és túl keserű ah-hoz, hogy lenyomja a torkán.

12

A palack édesen dalolt. Szavak nélkülénekelt, vidáman és csábítón, és a dallam-hoz a konyak gazdag vörösbarna színe adtaa kíséretet. Bailey feltette az üveget egy ma-gasabb polcra, hátha ezzel elhallgattathatja,de nem ért el vele számottevő hatást. Csakegy dolgot tehetett: igyekezett nem odafi-gyelni rá. Türelmesen ki kell várnia az időt,amikor végre megadhatja magát a sziréncsábításának.

Talán jót tenne, ha kimenne az irodájából.Ártani legalábbis nem árthat. Kinyitotta azajtót, végigsétált a sötét, homályos előcsar-nokon, és kilépett a csendes tacomai éjsza-kába. A csend már-már zavarta: a fülében

még mindig visszhangzott a konyak kísér-tése.

Csak egy rövid séta lesz. Élete folyamánsokan mondták már neki, hogy feleslegesannyit járkálnia. Itt van ez a Mátrix nevűdolog – mondták –, ezzel gyakorlatilag bár-kit, bárhol és azonnal felkereshet. Ha akar,dolgozhat dekásokkal New Yorkból, Né-metországból, a Fülöp-szigetekről. Semmiértelme azért ragaszkodni egy dekáshoz,mert itt lakik a sarkon.

De Bailey nagyra becsülte a személyeskontaktust. Egy ikonon soha nem láthatszúgy át, mint egy emberen. Ezért kerüli el avilágon minden komoly játékos a Mát-rix-alapú kaszinókat. Még a balekokkalsincs értelme játszani, ha ikonok mögé rej-tőzhetnek.

Volt egy maréknyi különböző képességűdekás, akiket időnként felbérelt, de a komo-

lyabb feladatokra mindig Slidestreamet vet-te igénybe, s ez azért is praktikus volt, mertcsak kétutcányira székelt Bailey irodájától.

A házat úgy építették meg, hogy ne vonjamagára senki figyelmét – se az építészetettanulmányozó járókelőkét, se a felderítőegységekét, amelyek esetleg megpróbálnákkideríteni, mi folyik odabenn. Minden abla-kon behúzták a függönyt, és Bailey azt istudta, hogy minden egyes ablak mögéólomtáblákat helyeztek. A sárga téglafalak-ba is ólmot építettek be. A sima, szögletes,barna tetős épület ajtajai acélból készültek,és egész megjelenése halálosan unalmasvolt.

A kapu halkan kinyílt, amikor Baileyodaért. Bailey-t folyamatosan figyelték;nyilván fel is ismerték, mert nem szólaltmeg a riasztó. Belépett, mire az ajtó becsa-pódott mögötte. Bent biztonsági rendszerek

követték minden lépését. A folyosók egy el-hanyagolt gimnáziumra emlékeztettek: apadlót töredezett, megsárgult linóleum bo-rította, az ajtókra dróthálós ablakokat vág-tak, és mindent elöntött az éles neonfény.Bailey-n kívül senki sem tartózkodott ide-kint; a ház lakói egész biztosan nem osztot-ták a helyváltoztatás fontosságáról alkotottvéleményét.

Slidestream irodája a földszinten, az épü-let hátuljában volt, a hátsó vészkijárat köze-lében. A kapuhoz hasonlóan az iroda sárgaműanyag ajtaja is automatikusan kinyíltBailey előtt.

Slidestream természetesen be volt csatla-kozva. Állítása szerint háton fekve tudott alegjobban dolgozni; most is a jókora ágyonterpeszkedett, amely szinte betöltötte azirodát. A látogatók számára egyáltalán nem

volt ülőhely – Slidestream nem szokott hoz-zá, hogy más is legyen az irodájában.

– Felesleges itt lennie – szólalt meg. Aszeme alig tudott Bailey-re fókuszálni. –Nincs mit mutatnom.

– Ez azt jelenti, hogy nem jutott semmire,vagy azt, hogy nem akarja megmutatni,mire jutott?

Slidestreamből hullámokban áradt amegvetés. A dekás alacsony volt, nem több130 centinél, mokány, de nem kövér testal-katú, és arcát mindig simára borotválta –főleg azért, hogy senki ne nézze törpnek. Alegnevezetesebb szakértelme – a dekázásonkívül – az volt, hogy méretét messze meg-haladó mértékű gúnyos lenézés folyamatossugárzására volt képes.

– Megmutatnám, ha tudnám, de sajnoslehetetlen. Először is nincs adatjack-beülte-tése, úgyhogy a gépeimet nem tudja hasz-

nálni. Másodszor még ha láthatná is, amindolgozom, jelenleg akkor sem lenne mitmegmutatnom. A rutin csak egy rövid idő-re biztosítja a hozzáférést a Gates felügyele-ti rendszeréhez, méghozzá holnap este. Hatúl hamar mennék rá, csak hogy mutathas-sak magának egy mintát, megnövekedne azesélye, hogy felfedezik a behatolást, és hol-napra a teljes hozzáférési struktúra megvál-tozna. Az egészet tönkrevágnám, csak hogymaga egy pillanatra betekinthessen. És eztnem akarom.

– Jól van – felelte Bailey. – Akkor a követ-kezőt fogjuk tenni. Én kérdezek valamit,maga meg őszintén válaszol. De még mi-előtt válaszolna, el kell mondanom, hogynagyra becsülöm az őszinteséget és a tisz-tességet a munkatársaimban, és hogy én jólviselkedem mindenkivel, aki velem is jólviselkedik. És ha még ez sem lenne elég

ösztönzés, akkor talán azt is megemlítem,hogy itt ez az ügyes kis chip, ami éppenegy koponyajack-be illik, és annyi ampertbocsát ki, amennyitől egy elefánt is egyperc alatt elfüstölögne. El sem tudja képzel-ni, mit művelne a homloklebenyével.

Hagyott egy pillanatot Slidestreamnek,hogy eldönthesse, komolyan veszi-e a fe-nyegetést, aztán még egy információvalmegfejelte a közlést.

– És borzasztó büdös. Mintha kátránybanmegpácolnánk a szalonnát, aztán grillsütőnkisütnénk. Beláthatja, hogy nem szívesenhasználnám.

Slidestream bólintott; kissé riadtnak tűnt.A szag leírása szinte mindig elérte a kívánthatást.

– Remek. Szerencséje van, a kérdés egy-szerű: látni fogom holnap este az irodám-ból, mi történik a Gates Kaszinóban?

– Igen. – A dekás feje mintha egy szemer-nyit megrezdült volna, de a hangja szilár-dan csengett.

– Nagyon jó. Nagyon jó. Csak ennyitakartam tudni. További kellemes estét. –Minden további udvariaskodást mellőzött;úgy tapasztalta, hogy az agykisütéssel fris-sen megfenyegetett emberek nemigen haj-lanak a bájcsevegésre.

A hűvös éjszaka felfrissítette, de az méginkább, hogy megkapta a kívánt választ.Eddig minden rendben. Bizonyos mértékigmegbízott Bannickburnben, de a legjobb, haaz ember maga is követni tudja a fejlemé-nyeket.

Az irodája előtt ott találta James Shiverst,aki a zárt ajtó előtt sétált fel és alá. Feketebőr viharkabátja mellett még inkább világí-tott vörös – ma éppen tüskés – haja. Rögtönrámeredt a belépő Bailey-re.

– Azt mondtad, kilenckor itt találkoz-zunk – szólt.

– És itt is vagyok.– Kilenc húszkor.– Ugyan, James. Nem is tudtam, hogy

ennyire szíveden viseled a pontosságot.– Az éjszaka közepén vagyunk. Bárhol

szívesebben lennék, mint épp egy rohadtirodában.

– Jól van, jól van. Nem tartalak fel sokáig.Találkoztál ma Robert barátunkkal?

– Igen. Jó ideig üldögélt egy sminkasztal-nál, és már unatkozott, úgyhogy mellettemaradtam. Beszélgetni akart.

– Mármint a holnapi tervekről?– Nem, a glasgow-i focicsapatról – mond-

ta Shivers. – Még szép, hogy a holnapról.Szinte mindent elmondott.

– Akkor gyere be, és mesélj el szépenmindent, aztán már mehetsz is.

Shivers, továbbra is elég türelmetlenül,besétált az irodába Bailey nyomában, majdbevágta maga mögött az ajtót.

Tíz perc múlva az ajtó kitárult, és Shiverskisétált. Semmivel sem volt vidámabb, mintamikor megérkezett. Bailey ellenben ké-nyelmesen hátradőlt bőr karosszékében, ke-zét összekulcsolta a tarkóján, lábát pedig azasztalra helyezte. Alakulnak a dolgok.

Hirtelen eszébe jutott, hogy valamit elfe-lejtett.

– Jimmy!Shivers megpördült, és eltorzult arccal

indult vissza; látszott rajta, hogy ha Baileyvalami idétien viccel próbálkozik, tombolnifog.

De Bailey csak egy egyszerű utasítást kö-zölt.

– Holnap ne menj a Gates-be! Bármennyi-re is szeretné Bannickburn, hogy lásd, mi-lyen ügyes. Ne menj el!

– Jó, jó. És ma elmehetek, apu?Bailey igazán értékelte volna, ha Shivers

legalább tettet egy kis tiszteletet néha-néha.De tekintve, hogy maga sem becsülte sokraa hamis látszatot, igazságosabbnak vélte,ha Shiversnek sem rója fel, hogy őszinténfejezi ki magát.

– Igen. Szeretném, ha ma jó sokan ott len-nének közülünk. Menj, szabadíts meg né-hány amatőrt arcuk verejtékével szerzettdohányuktól.

Shivers szó nélkül távozott.Az iroda újra elcsendesedett, csak a ma-

gas, tiszta dallam szólt halkan a polc felől.Bailey most már letudta a teendőket hol-napra. Ma már nem kell tiszta fejjel gondol-koznia. Beadhatja a derekát.

13

– A vadászatban elsősorban nem is arossz fizetést és az életveszélyes helyzeteketszeretem – szólt Jackie – hanem a kalandot,a csillogást.

A lány egy elnyűtt kempingszéken ült,amely valószínűleg összeroskadt volna, haJackie akár csak öt kilóval is nehezebb. Azelőtte álló trideoképernyőn egy szennyvíz-csatorna látszott a maga teljes, szutykosszépségében. Az apró padlásszobára sötét-ség borult, és a legsötétebb sarkokban ki-csiny emlősök és nagyobbacska ízeltlábúakmotoztak. A Gates Kaszinó mindössze párszáz méterre volt innen, de mintha egy má-sik világban lettek volna.

– Egy-két csótányt talán megehetne azork – mondta Spindle. – Takarításnak is el-menne.

Kross, az ork csendben ült mögöttük, ésválaszra sem méltatta Spindle-t. Karját ke-resztbe fonta, lábait átvetette egymáson, ésmeglehetősen rosszul viselte a türelmetlen-séget. Láthatóan nem az volt a kedvenc idő-töltése, hogy egy egész vadászatot néző-ként üljön végig.

Jackie a trideót nézte, miközben Spindleelőreküldte a robotját. Sietni kellett: a robo-tot még azelőtt a helyére kell juttatni, mi-előtt X-Prime játszani kezd, hogy minéltöbb használható felvételt készíthessenek.Sajnos azt nem tehették meg, hogy végigmegfigyeltessék a robottal az eseményeket,és így az egész cselekmény a szemük előttbontakozzon ki – túl nagy volt a veszélye,hogy felfedezik őket. Be kellett érniük apró

töredékekkel: egy perc itt, egy másik percott. Cayman időnként tud néhány jelzéstküldeni, hogy mikor érdemes elkezdeni afilmezést, és mikor kell abbahagyni azegész műveletet.

A csatornában, a robot előtt ekkor fénytűnt fel, amelyet valami rácsozat keskenycsíkokra vágott.

– Ez az – jelentette ki Spindle. – Itt át-csusszanunk, és mehet a műsor.

Jackie hátradőlt, és megszemlélte a lábuj-jainál osonó ismeretlen fajtájú bogarat. Az őrésze később következik. Egyelőre nincsmás dolga, mint kivárni, hogy Spindle ösz-szegyűjtse az adatokat, amelyekre szükségelesz.

A nyolcas asztalnál ülő csávónak folytonrángatózott az arca, és minden egyes moz-dulata a lapjairól árulkodott. Bármit meglehetett tenni vele: csak úgy szórta a pénzt.És amint kifogyott a zsetonból, már intett isaz egyik arra járó pénztárosnak, és vett egyrakás újat. A játékosok legszívesebben sor-ba álltak volna, hogy tehessenek vele egypróbát, de ezzel túl sok embernek adtakvolna ötletet. Ehelyett azok, akiknek nemjutott hely, néhány asztallal arrébb lézeng-tek, vagy szabálytalan köröket tettek meg akaszinóban, azt figyelve, mikor keletkeziküresedés. Az ügyesebbek pedig fizettek azosztónak, hogy tartson fenn nekik egy szé-ket erre az esetre.

Így jutott Murson Kader is ülőhelyhez.Persze nem személyesen fizette le az osztót.Érkezése előtt egy órával néhány asszisz-tense mindig a pókerasztalok körül járőrö-

zött: megkeresték a legjobb asztalt, és ottbiztosították a helyet a főnöküknek. Érkezé-se után nyolc perccel Kader kétszéknyi tá-volságban foglalt helyet a lenyalt hajú fia-talembertől, aki előtt méretes, de gyorsanfogyó zsetonhalom tornyosult.

Kader feje félig emberi húsból, félig vi-gyorgó fémkoponyából állt. Furcsa módona két félteke nem sokban különbözött egy-mástól. A hús ráfeszült széles, merev arc-csontjára, és valódi szeme kidülledt üregé-ben. Örökös vigyorában nyoma sem volt ajókedvnek.

Hosszú, vékony, csontos ujjai leginkább arömihez voltak alkalmasak, amelyben sokkártyalapot kellett egyszerre kézben tartani.A Texas Two-Step ellenben, ahol olyanzsonglőrképességekre volt szükség, mintkét lap egyidejű megfogása, számára pusz-ta erőpocsékolásnak számított.

Kader – egyéniségéhez illően – úgy öltö-zött, mint egy temetkezési vállalkozó, bele-értve kopaszon fénylő, félig élő, félig fémfejét fedő fekete kalapját is. Pókerezésnélmindig pontosan öt másodperc alatt dön-tött, akár megadta, akár emelt, akár bedob-ta. A nyolcas asztalnál ülő célponthoz –vagy akár egy jó pókerjátékoshoz – képestvalóságos pókerrobot volt: egy hatékonyzsetonbegereblyéző gép.

A célpont mintha nem örült volna Kadermegjelenésének. Neki alighanem az feleltvolna meg leginkább, ha az osztóval kettes-ben ülnek az asztalnál. De talán még akkoris megtalálta volna a módját, hogy veszít-sen.

Kader nem azért jött, hogy finomkodjon.Nem mutatkozott be senkinek, és nem szóltsenkihez egy szót sem. A többiek beszélge-téséből kiderült, hogy a célpontot Alexnek

hívják, de ez őt nem érdekelte. A célpont-nak csak a zsetonjai számítottak, a nevenem.

A többi játékos megpróbálta kideríteni,mi Alex stratégiája. A fiú lejátszott néhányrossz kört; közben megpróbált blöffölni, deolyan félénken licitált, hogy egyik játékostsem ijesztette el. Ezután természetesen ki-derült, hogy jobbak a lapjaik, és Alex veszí-tett.

Néha bedobás közben Alex felfordította alapjait. Egy vérbeli játékossal ez soha nemfordulhatott elő. Egyszer rajtakapták, hogybedob két bubit. Máskor meg kidobott egytreff dámát és egy treff ászt. Ez már való-sággal fájt a többieknek: mi mindent megte-hettek volna azzal a két elvesztegetett lap-pal! No de így, hogy nem játszotta ki őket,Alex további szép pénzösszegeknek mon-

dott búcsút, és ez némiképp csökkentette aszenvedést.

Végül mindenki inkább Kader stratégiá-ját választotta: többé nem töprengtek azon,mit miért tesz Alex. Egyszerűen elfogadták– tegyen csak bármit, amíg veszít –, és atöbbi, tehetségesebb játékosra irányítottákfigyelmüket.

Kader már több gondot okozott. A visel-kedése, a döntései kiszámíthatóak voltak,de folyton változtatta a licitsorrendet, úgy-hogy nemigen lehetett kiismerni a szándé-kait. Asztaltársait csak az mentette meg,hogy volt néhány peches húzása, és az ismeggondolatlan lépés volt, amikor becse-rélte két lapját az ötödik megosztott lap le-osztása után. A többiek megpróbáltak ösz-szejátszani, hogy lelassítsák Kadert, de mi-vel a póker nem csapatjáték, inkább csak

egymás között passzolgatták a zsetonokatahelyett, hogy nyertek volna valamit.

Aztán egyszer csak, amikor már azt vár-ták, hogy Alex megint a pénztárost szólítja,egyikük rápillantott a zsetonjaira. Már azmeglepő volt, hogy egyáltalán vannak még:a többi játékos arra számított, hogy legfel-jebb egy tucat zseton van előtte, nem pedigegy ilyen tisztességes kupac. És itt jött amásodik meglepetés: lehetséges lenne,hogy az utóbbi órában növelte a zsetonjaiszámát?

Az asztalnál senki nem tudta felidézni,hogyan történhetett a dolog. Talán az utol-só körökben csak Alex tett meg tétet, és ígylassan, de biztosan egy szerényebb összeg-hez jutott? Vagy vett még zsetonokat, amígnem figyeltek oda? Mindkét lehetőségolyan figyelemhiányt feltételezett, hogy azegyikük esetében sem volt valószínű. A

zsetonok márpedig ott voltak: tehát valami-nek történnie kellett.

A zsetonok egyébként egy cseppet semnyugtatták meg Alexet. Az egész asztal aztfigyelte, milyen arcot vág, amikor a lapjairanéz. Ha a bal szeme alatti arcizmok felfelérándulnak, akkor jó lapjai vannak. Minéljobb a lapjárás, annál nagyobb a rándulás.

Az egyik emlékezetes körben nyugodtmaradt az arca, mégis bedobott tizenöt nu-jent. Asztaltársai rezzenéstelen arccal ültektovább, de lélekben kétkedve felvonták aszemöldöküket. Egyértelműen blöfföl a fiú.

A hét többi játékos közül négy kelletlenülbedobta, és magukban azt remélték, hogymajd ők fedik fel Alex trükkjét. A hárommásik, köztük Kader, benn maradt. Néhá-nyan még emeltek, és Alex mindet megad-ta. Végül jöhetett a flop.

Egy pikk dáma, egy treff nyolcas és egykőr hatos került középre. Alex és Kader já-tékban maradtak, a másik kettő kiszállt. Ka-der úgy érezte, hogy eljött az ő ideje. Előttekétszer annyi zseton volt, mint Alex előtt.Már csak annyi a teendő, hogy akkora tétettegyen meg, mint Alex maradék zsetonja.Ha csak egy csepp esze is van, Alex bedob-ja – ezzel jelentős összeget veszít, de játék-ban marad. Ha tényleg nem normális, vagyegyszerűen szeret veszíteni, akkor megadjaa tétet, leleplezi a blöffjét, és kiesik a játék-ból – vagy még több zsetont vesz.

Kader tétje több mint elég volt ahhoz,hogy betegye a kaput Alexnek, ha megadja.Mindenki felkészült az elkerülhetetlen be-dobásra. De az nem történt meg. Alex meg-adta Kader tétjét: az all-int választotta.

A játékosok többsége önkéntelenül felsó-hajtott. Ennyi volt. Kader elszedi a célpont

összes pénzét, és nekik semmi nem marad.Kár.

Kader egy treff ász, treff dáma párost for-dított fel. Erős lapok, még ha Alex nem isblöffölt.

Alex felfordította a másik két dámát.Kader rezzenéstelen arccal ült, de a többi-

ek akaratlanul is elakadt lélegzettel pislog-tak. Úgy látszik, Alex most az egyszer elfoj-totta az arcrángást.

Az utolsó két lap már semmit sem változ-tatott: egy négyes és egy nyolcas volt, ezzelkijött a full house Alexnek, de neki erre márnem volt szüksége. Besöpörte a jelentősmennyiségű zsetont a tetemesre nőtt ku-pacba.

Most már vége a játszadozásnak. Akármost érzett rá a dologra Alex, akár végig azorruknál fogva vezette őket, a pénzét mos-tantól valamivel nehezebb lesz elszedni. A

többiek elhatározták, hogy ezután komo-lyan veszik a játékot.

A csata egyenletesebbé vált. Több körönát előfordult, hogy csak egy játékos tett feltétet. Ha néha-néha rá is licitáltak, az össze-gek alacsonyak maradtak. Senki sem szen-vedett nagy károkat, senki sem tört nagyonelőre. Újra megpróbálták kiismerni egy-mást.

Alexet, miután újraértékelték, most márcsak gyenge játékosnak tartották, és nemlátványosan rossznak. Már kevesebbet le-hetett leolvasni a mimikájáról, és az arcasem rángatózott úgy, mint eddig, de mégmindig nem egészen érzett rá, mikor játsz-szon, mikor dobja be a lapjait, és hogyanhúzza be a csőbe a többi játékost. Amikorazok már nem az arcára, hanem a taktikájá-ra figyeltek, kezdték újra elszippantani tőlea zsetont.

Aztán egyszer csak beütött a szerencse.Az egyik játszmában Alexnél tízes-hatosvolt, egy másik játékos kezében pedig bubi-bubi. Alex már majdnem nagyot bukott, deaz utolsó kártya, egy hetes, éppen kitöltöttea nála levő lyukas sort, és Alex felvette akasszát. Egy másik körben azonos színű ki-lencese és tízese lenyomott egy ászt és egybubit, amikor az utolsó lappal kijött neki atreff flöss.

Nem minden játszma ment így, de túlsok. A játékosok egyre nagyobb téteket tet-tek fel Alex ellen: tudták, hogy hosszú tá-von az ész szinte mindig legyőzi a szeren-csét. Alex pedig egyre csak kapta a lapokat,és vitte a kasszát.

Az utolsó csepp a pohárban egy Kaderrelvívott párharc volt. Kader, még mindig fa-gyos arccal, behívta Alexet egy viszonylagalacsony, nyolcszáz nujenes kasszába. Alex

benn maradt. A háromlapos flop után (ki-lences-hatos-kettes) a két játékos egy dara-big még kóstolgatta egymást, egyre emeltéka tétet, de sohasem nagy összegekkel. Akassza lassan nőtt, de nőtt.

A negyedik megosztott lap, a káró bubi,annak adta az előnyt, akinél volt még egykáró. Sem Kader, sem Alex nem látszottidegesnek vagy vidámnak. Újabb lanyha li-citkör következett.

Az ötödik lap egy dáma volt. A két játé-kos most már úgy döntött, leszámol az el-lenfelével. A tét felment huszonötezer nuje-nig, és még mindig nem állt meg. Még egyi-kük sem szánta el magát a végső csapásra,de mindketten arra törtek, hogy a másiknagyot bukjon. Végül Kader betette utolsózsetonjait is a kasszába. Szerencsesorozatá-nak köszönhetően Alex előtt még mindigott maradt a zsetonjai fele.

Kader már arra készült, hogy felfordítja alapjait, de Alex gyors intése megállította.Alexnek volt még egy lehetősége: megdup-lázhatta a tétet, és kicserélhette a kezébentartott lapokat. Megtette.

Most már minden zsetonját feltette, ésteljesen rábízta magát a következő húzásra,amely a csúcsra röpíthette őt. Nevetségeslépés volt, de az utóbbi időben az ilyesmimár többször bejött Alexnek.

Úgy dobta el a lapokat, hogy azok felfor-dítva essenek le – szokatlan húzás. Ász-király. Jó kis lapok, de tekintve a megosz-tott lapokat, valószínűleg nem a győzteskombináció. Az asztalnál ülők néma egyet-értésben állapították meg, hogy az ötödikmegosztott lap után be kellett volna dobnia.

Alex két új lapot kapott. Kader megmu-tatta a lapjait: dáma-bubi. Két pár, mindket-tő magas értékű. Elsőrangú hand.

Most Alex fordította fel a kártyáit. Elő-ször egy tízest. Aztán egy nyolcast. Kadermár ösztönösen nyúlt a kassza után, de ak-kor rádöbbent – 8-9-10-bubi-dáma. Egy sor.A nyerő lapok.

Kader és Alex egyszerre álltak föl. Alexnem volt olyan ütődött, hogy kezet nyújt-son Kadernek, aki már indult is. Alex egypillanatra rámeredt nagy halom zsetonjára,aztán úgy döntött, ma már épp eleget kísér-tette a szerencséjét. Besöpörte a zsetonjait,hogy kiválthassa őket.

Mire mindet begyűjtötte, Kader mármessze járt.

Bannickburn nem is tudta eldönteni, mivolt a legszebb X-Prime produkciójában –

az, ahogy a terveknek megfelelően kifosz-totta Kadert, vagy, hogy közben a többiek-től is nyert egy rakás pénzt. Tekintve, hogyX-Prime kezdőtőkéje egy az egyben Cay-man zsebmetsző tevékenységéből szárma-zott, a végső nyereség tiszta haszon volt.Szép kis prémiumot kap majd a csapat.

Először persze le kell zárni a küldetést.Kader dühöng, de még nem alázták meg.Távolról sem.

A maffiózó, szokásaihoz híven – ahogyaz a Jackie által ellopott fájl alapján várhatóvolt (ez a fájl szolgáltatta X-Prime számáraaz alapvető információkat arról, hogyangyőzheti le Kadert) – betért a bárba, hogyenyhítse a veszteség fájdalmát. Kader, hanyert, bort ivott, ha veszített, whiskyt.Mindkettőt jól bírta, így Bannickburnnekszerencsére nem kellett elkapkodnia a dol-

got – ha túl korán lép színre, az gyanús le-hetett volna.

Kader a kaszinó huszadik századi termé-ben volt, ahol uszonyos automobilok hátsólámpái álltak ki a falból, és merev műanyagbútorok várták a betérőket. Bannickburnnem messze, a Old West Saloonban várako-zott; itt néhány cowboykalapot aggattak afalakra, de máskülönben nem sok emlékez-tetett a vadnyugati hangulatra. Ban-nickburn ezenkívül úgy tudta, hogy itt sar-saparillát is felszolgálnak, de még sosem el-lenőrizte az információt. Mindegy, a maesti programot figyelembe véve inkább ma-radt a víznél.

Kivárta, amíg Kader dühe jeges gyűlölet-té szilárdul – számítása szerint ez ti-zenöt-húsz percet vett igénybe –, aztán át-sétált. Lassan, de határozottan lépkedett,

mint aki tudja, hova megy, de nem siet kü-lönösebben.

Kader látta, ahogy közeledik, és olyanpillantást vetett felé, mintha máris szem-mértéket venne a koporsómérethez. Az em-ber, akit látott, egyáltalán nem hasonlítottBannickburnhöz: elfedett barkója helyénvaskos arc és állkapocs látszott, haja fakó-barna volt, orra széles és ferde, homlokaakár egy ősemberé. Úgy festett, mint egyverőlegény, aki már maga is túl sok ütéstkapott.

Kader nem látta szívesen, de őt ez nemtántorította el. Mivel tudta, hogy a cseve-gésnek most igazán semmi értelme, rögtöna tárgyra tért.

– Kemény vereség – szólt.– Ki a fene maga? – sziszegte Kader.– A maga új barátja. Van egy perce?– Nincs.

– Vissza akarja kapni a pénzét?Kader most már elhatározta, hogy szem-

benéz Bannickburn-nel. Úgy fordult a tün-de felé, mint lassan körbeforgó bábu egyócska szellemvasúton.

– Nem tudom, mit akar eladni nekem.Nem is érdekel. Menjen máshova a trükkje-ivel! Mára végeztem a pénzszórással. – Ez-zel visszafordult a whiskyjéhez, biztosravéve, hogy Bannickburn követi az utasítást.

– Magát átverték – folytatta makacsulBannickburn. – Bizonyítani tudom. Gondol-tam, esetleg érdekli.

– Tudom, hogy átvertek. De nem bízommagában, akárki is maga.

– Hívjon Millernek! Legyen elég annyi,hogy szimpatizáns vagyok.

– Mivel?– Az olyanokkal, akik a maga szakmájá-

ban dolgoznak.

Kader nem válaszolt, nem is bólintott;mintha tudomást sem vett volna Ban-nickburnről. A tünde nem sokat haladt elő-re. Kader túl sok figyelmet szentelt a poha-rának, és semmi érdeklődést nem tanúsította beszélgetés iránt. Azért továbbra is ottmaradt, és egyelőre nem kényszerítetteBannickburnt sem, hogy elmenjen. Már ezis valami. Bannickburn tovább ütötte a va-sat.

– Nem tudok magáról mindent, de egyetigen: maga nem tűrheti el, hogy becsapják.Márpedig most átverték. Az a csávó felálltaz asztalától, és most a maga pénzén veszimagának a nőket meg a skót whiskyt. Sze-rintem ezt nem hagyhatja annyiban. Én se-gíthetek, hogy véget vessen a dolognak.

– Van bizonyítéka a csalásról?– Van.

– Akkor miért nem viszi el a biztonsági-aknak?

– Maga megbízik bennük?– Jobban, mint magában – felelte Kader.– Pedig nem kéne. Mert éppen ők azok,

akik átverik.Kader megpróbált érdektelenséget tettet-

ni, de sikertelenül.Állkapcsa megfeszült, keze ökölbe szo-

rult. Egyre dühösebb lett, tehát egyre job-ban érdekli a dolog. Már pedzi a csalit.

– Bizony – folytatta Bannickburn. – Tud-ja, mit gondolnak a Gatesben a maffiáról.

– És mi közöm nekem ehhez? – kérdezteKader, szinte önkéntelenül.

– Ó, semmi. Egyáltalán semmi. De talánvalahogy valaki a Gates biztonsági sze-mélyzetéből a fejébe vette, hogy maga is amaffiához tartozik. És mivel nem akarják,hogy ideszokjon a maffia, inkább elintézik,

hogy veszítsen. Ha csak úgy megy, hogyideküldenek egy balekot, aki először hülyé-nek tetteti magát, aztán elcsalja a pénzét,hát megteszik azt is. Vagy jobban mondva:megtették.

Mielőtt válaszolt volna, Kader csak zihál-va ült egy darabig.

– Ez nagyon komoly vád.– Bizony, kemény vád – bólintott Ban-

nickburn. – Az ilyesmi semmit sem ér kőke-mény bizonyíték nélkül.

– És?– És a bizonyíték itt van nálam.

14

Húzós hamisítási feladat volt. Az egysze-rű trideómanipuláció Jackie-nek könnyenment. Ha elég ideje volt dolgozni, a módo-sításnak nyoma sem maradt. Az utóbbi idő-ben még fejlődött is. Egyre kevesebb időrevolt szüksége, hogy elfogadható munkátvégezzen – de még mindig többre, mintamennyi ma este a rendelkezésére áll. Ezazt jelenti, hogy maradnak majd nyomok.Szerencsére most ez nem lesz gond.

Sőt, éppen ez a lényeg. A manipuláció-nak elég jónak kell lennie ahhoz, hogy meg-tévesszen egy amatőr, bár figyelmes szem-lélőt; egy profinak viszont gyorsan észrekell vennie, hogy hamisítás történt.

Remélte, hogy Kader beszédes kedvébenvan, vagy legalább Bannickburn jártatja ad-dig a száját, hogy nyerjen még néhány má-sodpercet. Most minden pillanat számít.

Spindle mellette ült a szűk padláson, akaszinótól pár száz méterre, és a felderítő-robot mozgását követte nyomon. Közvetí-tés jelen pillanatban nem volt, ezértSpindle-nek vakon kellett kijuttatnia a gé-pet. Babramunka volt.

Jackie agya vadul dolgozott, miközbenbeállításokat változtatott meg, felvételeketkombinált össze, és megpróbálta elérni,hogy a módosított trideofelvétel nagyjábólvalóságosnak tűnjön, és Kader meg legyengyőződve róla, hogy megtörtént az, ami avalóságban nem történt meg. Cayman nem-sokára itt lesz a felvételért, és neki át kelladnia, akármit is végzett. Ezután lesz mégegy kis feladata – ekkor újra próbára teheti

a jelszavait és utána pihenhet. Becsatlako-zik a Mátrixba, és szórakozik egy kicsit,ahelyett, hogy efféle kivágás-beillesztésmunkákkal nyűglődne.

Oda se nézett, mit csinál Kross. Feltéte-lezte, hogy továbbra is Spindle mögött ülharapós arccal, keresztbe font karral, se-lyemöltönye könyökét gyűrögetve, és to-vábbra is nehezen tűri a dologtalanságot.Spindle szűk zöld trikója ugyan nyújtottszámára egy kis látványosságot, de úgytűnt, ez sem képes felvidítani.

De Jackie nem is törődött Kross hangula-tával. Örült, hogy tudomást sem kell rólavennie.

Ekkor súlyos lépteket hallott a lépcső fe-lől. Kross eljátszotta a biztonsági őrt, és ké-szenlétbe ugrott, de Spindle és Jackie megse fordultak. Jackie tudta, hogy Caymanközeledik, tehát rögvest készen kell lennie.

Éppen olyan volt az egész, mint a marlin-horgászat, és azt Bannickburn mindig isgyűlölte. Inkább egyszerűen kiment a vízre,bevágott egy jó adag áramot, és a végénmegnézte, mi jött fel. Egyszer néhányanmeggyőzték, hogy töltsön egy egész gyöt-relmes délutánt azzal, hogy őket nézi,amint megpróbálnak kifogni egyetlen árvahalat. Egy kicsit behúzták, aztán fárasztot-ták, még egy kicsit húzták, és így tovább, ésígy tovább. A végén pedig volt egy nagy,lucskos haluk, amelynek még át kellett es-nie egy különösen gusztustalan folyama-ton, mielőtt fogyasztható állapotba kerültvolna.

A ma esti munka épp ilyen nehéz volt:Kader mindig újra és újra visszakozott,amikor ő már azt hitte, végre felkeltette azérdeklődését. De végül sikerült, és az ered-mény messze felülmúl majd egy döglött ha-lat.

Cayman tíz perce járt erre – vagyis in-kább botladozott; kiválóan játszotta a része-get. Amikor Bannickburnnek ütközött, oda-csúsztatott neki egy kis lemezt. Ez a lemezmár egy hordozható trideolejátszóban vár-ta, hogy Bannickburn megmutassa Kader-nek.

– Csak nézze – szólt Bannickburn, és fel-nyitotta a monitort. – Egyes számú példa. Avégén az a hand, amikor Alex kifosztottamagát. Nézze ezt a húzást!

A trideó egy felülnézeti képpel kezdő-dött: Alexet láthatták, amint esetlenül koto-rászott a zsetonjai között, és a következő lé-

pésén töprengett. Ez volt az utolsó licitkör,közvetlenül azelőtt, hogy bedobta az összeszsetonját, és felvett két új lapot. Emelt, ésmost Kadernek kellett elgondolkodnia.Bannickburn egy pillanatra megállította afelvételt, és gondosan ráközelített az osztókezére és a lapokra, aztán folytatta a leját-szást. Alex, akit most nem láttak, megtettenyaktörő tétjét. Az osztó előhúzott két la-pot.

És a tenyerébe rejtette őket.A mozdulat hihetetlenül gyors volt. Ban-

nickburnnek négyszeresére kellett lassíta-nia a bejátszást, mire Kadernek egyáltalánfeltűnt, hogy valami nem stimmel. Nyolc-szoros lassításnál a maffiózónak már deren-gett, mi történik. Tizenhatszorosnál márbiztos volt benne.

A két lap valahol eltűnt – talán az osztóruhaujjában, talán egy gyors varázslat kö-

vetkeztében –, és a helyükben megjelent kétmásik lap, amelyeket a nő ügyesen elrejtettszéles tenyerében. Ezeket a lapokat kaptameg Alex. Ezek biztosították számára avégső győzelmet Kader ellen.

Kader összeszorította az állkapcsát, demegvárta, amíg a felvétel a végéhez ér.

– Mutassa még egyszer! – szólt.Bannickburn engedelmeskedett. A moz-

dulat villámgyors volt: két lap beröppent azegyik ruhaujjba, kettő kiugrott a másikból.Az osztó keze részben takarta a műveletet,így nem volt könnyű világos képet nyerni akamerával sem, a többi játékos pedig mégennyit sem láthatott. De ilyen közelről, las-sításban, a felvétel egyértelműen bizonyí-totta a történteket. Az osztó csalt, és Alexjárt jól.

Kader ötször végignézte a lejátszást, vé-gig rezzenetlen arccal. Aztán felállt, és tettegy gyors lépést előre.

– Rossz gondolat – jegyezte meg Ban-nickburn.

Kader úgy előrefeszült, akár egy láncravert rottweiler.

– Ez az egyetlen lehetséges gondolat. Ittmár nincs más választás.

– Ők épp ezt akarják.– A pénzemet akarták. Megkapták. Most

majd egy kicsit visszaveszek belőle.– Ha megöli őt a kaszinóban, azzal a ke-

zükre játszik. Ha kirúgják, sose jön ide visz-sza.

Kader abba az irányba bámult, ahol leg-utóbb látta Alexet. A szeme majd kiugrott akoponyájából, de nem mozdult. Ezúttal isbekapta a horgot.

– Nem hagyom, hogy csak úgy elvegye apénzemet – szólt. – Nem hagyom, hogycsak úgy elsétáljon.

– Nem, hát persze, hogy nem. De járja vé-gig a hivatalos utat! Jelentse fel a biztonsá-giaknak! Majd ők ellátják a baját.

– Ők aztán nem. Éppen most mondta,hogy ők húztak be a csőbe. El fogják enged-ni.

– Akkor nem, ha nyilvánosan kér elégté-telt. Sokan emlékeznek a pasasra, sokan lát-ták, hogy mi történt. Ha nyilvánosan leple-zi le, a kaszinónak muszáj lesz lépnie. Nemsumákolhatnak, ha elővesszük a bizonyíté-kot. Tenniük kell valamit. És ha nyilváno-san lép fel, azzal nekik is megfizet: minden-ki megtudja, hogy a kaszinó hagyja szaba-don garázdálkodni a csalókat. A NewsNetmajd nyilván felkapja az ügyet. Amíg a ka-

szinó nem tesz valamit ezzel a rohadt Alex-szel, addig a hiénák le nem szállnak róluk.

Kader szeme lassan visszaereszkedett azüregébe. Figyelt Bannickburn szavaira.

– Persze elhiszem, hogy jólesne megölniAlexet – folytatta Bannickburn –, de ha őtés a Gateset egyszerre leplezi le, az mégjobb, nem?

– Jól van – egyezett bele Kader. – Jól van.De maga segít nekem, hogy a dolog a lehe-tő legnagyobb nyilvánosságot kapja.

Bannickburnnek ez ellen semmi kifogásanem volt.

Bannickburn nagyban handabandázott;hamis állkapcsa minden dühös szóra meg-rezdült.

– Nem kellenek nyimnyám biztonságiőrök, sem semmilyen buzi kisfőnök lentről.A biztonságiak rohadt nagyfőnökével aka-rok beszélni, méghozzá itt, nem valaminyomorult irodában, ahol jól a szőnyeg alásöpörhet mindent. Szépen válaszolni fog akérdéseimre, mégpedig most.

Kader egy szót sem szólt, csak ott álldo-gált Bannickburn mögött, jelenlétével advanyomatékot az elhangzottaknak.

Bannickburn teli torokból üvöltött, éshosszú évek tapasztalatából tudta, hogy hakell, órákig is tudná folytatni. A főnöknekegyszer csak ki kell jönnie.

És így is lett végül, bár inkább a morajlótömeg, mint Bannickburn szavai hatására.Még mielőtt odaért, az őrök háromszor ismegindultak Bannickburn felé, hogy azonnyomban kidobják őt a kaszinóból. Mind-három alkalommal kénytelenek voltak

megállni a fenyegető pillantások láttán,amelyeket részben Kader, részben a Ban-nickburnnel egyre inkább együtt érző többijátékos vetett feléjük.

Egy hasznos dolgot azért tettek az őrök:megtalálták Alexet, és előcipelték.. Alexideges és sértődött arccal állt két őr között.De amikor megérkezett a biztonságiak fő-nöke, megpróbálta a lehető legkisebbre ösz-szehúzni magát. A nő magas és vékonyvolt, akár egy ostor. Éles arcvonásai nemárulkodtak arról, hogy aggódna a kaszinó-ban kialakuló felfordulás miatt.

– Jó estét, uram. Liselle Byatt vagyok, abiztonsági szolgálat vezetője. Szívesen segí-tek önnek, de először is megkérném, hogyhalkítsa le a hangját, hogy szót érthessünkegymással.

Bannickburn szúrós pillantással teljesítet-te a kérést.

– Nincs miről beszélni – mondta. – Csaknézzen meg egy trideofelvételt.

Byatt elmosolyodott.– Ez talán nem lesz nehéz. Mit kellene

megnéznem?A mosolya egy pillanat alatt eltűnt,

ahogy elindult a felvétel. Az arca megke-ményedett, mint a hideg vízbe mártott izzófém. Dühös pillantást vetett Alexre.

– Ne engedjék sehová! – vetette oda azőröknek. Azok engedelmesen karon ragad-ták Alexet.

De aztán Byatt még egyszer végignézte aképeket, és megváltozott az arca. Semmivelsem lett kevésbé mérges, de mintha márnem lett volna biztos benne, merre irányítsaa dühét. Sorban ránézett az előtte lepergettdráma részvevőire, de egyelőre egyikhezsem szólt.

– Tartsák itt mindegyiküket! – szólt azegyik őrnek.

– Biztos benne? – kérdezte az őr. – Talánjobb lenne, ha egy… nyugodtabb helyenzárná le az ügyet.

– Nem. Egyelőre jobb szeretném, ha egyi-kük sem tenne egy lépést sem a kaszinóm-ban. Itt kezdték az ügyet, akkor várjanak isaddig itt, amíg rá nem jövök, hogyan fog le-zárulni! Tartsák itt őket! És ne hagyják őketsemmiféle ketyerével játszadozni! Mind-egyiknek legyen szem előtt mindkét keze!

– Igenis! – felelte az őr, és Byatt elsietett.Kader tett egy óvatos lépést oldalra; úgy

lebbent Bannickburn mellé, akár egy kísér-tet.

– Most meg hova megy?– Nem tudom.– Már intézkednie kellett volna. Itt hely-

ben. Azonnal.

– Egyetértek.– Nem tetszik ez nekem.– Nekem sem. De ez van.Kader Bannickburn füléhez közelítette az

arcát.– Maga közelebb van hozzám, mint ő –

sziszegte. – Megölhetném először magát,vele meg majd ráérek azután foglalkozni.

Bannickburn megfordult. Műorra majd-nem beleütközött Kader valódi orrába.Egyikük sem húzta el a fejét.

– Igaza van – mondta Bannickburn. –Csakhogy ha megteszi, az őrök még azelőttmegölik, mielőtt őt elkaphatná. És nem őtakarja igazából elintézni?

Kader ezt fontolóra vette.– Nem vagyok egyedül – jegyezte meg

végül.Bannickburn ezt nagyon is jól tudta. Ka-

der gorillái nem sokkal mögöttük húzódtak

meg, készen arra, hogy az első köhintésrekiszabadítsák főnöküket a biztonsági szol-gálat markából. Kader tisztában volt vele,hogy egyelőre el kell viselnie a biztonságia-kat, úgyhogy hátraparancsolta az embereit.De azok nem mentek messzire, és jelentősméretüknek köszönhetően könnyen ki lehe-tett szúrni őket a tömegben.

Bannickburn nem szólt semmit. Mindösz-sze enyhe félmosolyra ferdítette az ajkát, ésKaderre bízta, hogy megfejtse a vigyor je-lentését.

Aztán Byatt újra felbukkant, egy ideges-nek tűnő törppel a nyomában. A törp nő amarkába szorította a kis lejátszót. Szőkehajfonatai a készüléket söpörték, miközbenkeresztül-kasul végigpásztázta a tömeget.Kerek arca morcos ráncokba rendeződött.

Bannickburn szinte látni vélte a Byatt fü-lein kicsapó gőzt. Megállapította, hogy a nő

látta, amit látnia kellett. Most kezdődik azigazi móka.

– Georgia – fordult Byatt a törphöz. –Mondd el nekik!

Georgia morgott valamit. Talán aztmondta: „nem is", de ebben Bannickburnnem volt biztos, mert nagyon halkan be-szélt, a tömeg moraja pedig egyre hango-sabb lett.

– Hangosabban, Georgia! – sürgetteByatt.

– Ez hamis – mondta Georgia. – A felvé-tel. Módosították. Az osztónk nem tett ilyet.

– Mi a franc… – üvöltött fel valaki, denem Kader volt az, hanem az egyik embere.Kader néma maradt. A szemében gyilkosfény égett, de még nem tudta eldönteni,kire irányítsa halálos tekintetét.

– Nem tudom, hogy maguk itt miféle já-tékot játszanak, de nem is akarom tudni.

Csak annyit akarok, hogy mindhármanazonnal távozzanak. Vigyék Mr. Primust,Mr. Millert és Mr. Kadert…

Itt új hang kapcsolódott be a beszélgetés-be.

– Kadert? Ez Murson Kader? – A meg-szólaló egy szmokingos férfi volt, aki a Ga-tes Kaszinó hivatalos zöld-arany övsáljátviselte. Egy újabb magas rangú hivatalnok.Jackie-nek köszönhetően tökéletes időzítés-sel.

– Igen – felelte Byatt. – Az a magas, hulla-szerű pasas.

A szmokingos Kaderhez fordult.– Mr. Kader, Tyrone Lawton vagyok a ki-

fizetési osztályról. Szeretném, ha velem jön-ne egy pillanatra, hogy megbeszéljünkegy… ügyet.

– Kader nem megy sehova – szólt közbeByatt. – Csakis kifelé. Az embereim már ép-pen ki akarták kísérni.

Lawton idegesen mocorgott, és megtöröl-te a homlokát egy patyolatfehér zsebkendő-vel.

– Sajnos meg kell kérnem, hogy marad-jon, mert tisztáznunk kell ezt az ügyet.

– Miről beszél, Lawton? Mi folyik itt?Lawton Kaderre nézett – figyelmét nem

kerülték el az izmos verőlegények sem –,aztán Byattre. A szeme mintha ki akart vol-na ugrani a fejéből. Közelebb hajolt Byatt-hez, és a fülébe súgott valamit.

Kader pechjére Byatt viszont egy cseppetsem volt tapintatos kedvében.

– Pénzhamisítás! – kiáltott. – Mi a fenérőlbeszél?

– Csak arról – hebegte Lawton –, hogynincs fedezet a hitelkártyákon. Mindegyik

egy számlához tartozik, és a számlákon el-vileg kéne lenni pénznek, de valójábannincs. Üres trükk az egész. A pénz nem va-lódi.

– Mennyi volt?– Mr. Kader húszezer nujennyi zsetont

vásárolt ma este ezekkel a kártyákkal.Byatt a szája elé emelte mindkét kezét, és

rámeredt Kaderre.– Hamis videók és hamisított hitelkár-

tyák. Mozgalmas esténk van, mi?És ekkor Kader végre robbant. A szája

rángatózni kezdett, és a torkából formátlanhörgés kúszott elő. Verejtékben úszó, vö-röslő homlokát ráncok szabdalták. KezévelBannickburn nyaka után kapott, hogyegyetlen csavarintással kitörje.

De Bannickburn nem volt ott mellette. Őmár hanyatt-homlok rohant Byatt felé, aki

éppen a pisztolyát húzta elő. Bízott benne,hogy még elég ideje lesz.

A háta mögött Kader gorillái egy fokkalhangosabb változatban visszhangozták fő-nökük morgását, majd előretörtek. Az út-jukba kerülő nyerőautomatát félrelökték.Az üveg csörömpölt, az érmék zörögtek. Avendégek egy része eltakarodott az útból,míg mások egymást taposva igyekeztek el-csípni a kihulló pénzt.

Ekkor eldördültek az első lövések. NemByatt lőtt – ő még mindig felemelt fegyver-rel kereste a Bannickburn szemei közti biz-tos célpontot –, hanem Bannickburn mögöttvalaki. A tünde leszegte a fejét, és remélte,hogy a ruhájába varrt páncélozott anyag te-szi a dolgát.

Byatt egy lépést hátrált, már-már rálőttBannickburnre, de az irányt változtatott, éshelyette Georgiának ment neki. A törp nem

érte el a másfél métert, de elég tömör volt,és nem lehetett egykönnyen leteperni. Mi-vel Bannickburnt a lendület is segítette, ígymindketten a földre zuhantak, és gurultak,és gurultak.

Byatt nem lőtt: nem akarta megsebesíteniGeorgiát. Bannickburn éppen erre számí-tott.

Georgia egy árva hangot nem adott ki,mióta Bannickburn leütötte; a pániktól le-vegőt is alig kapott. Bannickburn egy lehe-letnyi bűntudatot érzett, de aztán véget érta nyerőgépek sora, és neki már azon kellettgondolkoznia, hogyan szökik meg.

Még odalehelt Georgiának egy gyors bo-csánatkérést, aztán a vendégek közé vetettemagát, akik közül a legtöbben igyekeztekfedezékbe vonulni, néhányan viszont ép-pen csak rá pillantottak a kar rángatásaközben.

Bannickburn mozgásba lendült. A tervtöbbi részének gyorsan kell lezajlania.

A lehető legközelebb maradt a többi ven-déghez, egyrészt hogy a biztonságiaknakne nyújtson tiszta célpontot, másrészt hogyaz esetleges megfigyelő mágusok ne lássákjól az auráját. Ha kellett, cikcakkban futott anyerőgépek között, de többnyire egyenesvonalban haladt. Tudta, hova tart.

Izzadság csorgott le valódi és hamis arcaközött. Hirtelen úgy érezte, nem kap leve-gőt az álruhájában. De csak loholt tovább.Minden lélegzetvételnél az oldalába nyilallta fájdalom.

Jó tíz méter előnye volt a legközelebbiőrökkel szemben; de ezzel csak egy-két má-sodpercnyi időt nyer. Ezt kell kihasználnia.

Berohant egy zsúfolt mosdóba, előhúzotta zsebéből egy bombát, és eldobta. A han-gos villanásra mindenki összerezzent, majd

a füst láttán kitört a pánik. Szerencsére asűrű füst gyorsan terjedt, így a legtöbbennem találták meg az ajtót. Bannickburnneképpen erre volt szüksége: ha még egy dara-big itt maradnak, a természetes zűrzavarsegíteni fogja őt.

Belépett a harmadik fülkébe, és a hátsósarokhoz préselődött. Így most azon ritkahelyek egyikén tartózkodott, ahova nemláttak be a biztonsági kamerák. Ha mágu-sok is dolgoznak a kaszinónak, azok perszeláthatják az auráját, de mivel ebben a szűkhelyiségben az aurája összekeveredik a töb-biekével, nehéz lenne rendesen elkülöníte-ni. Így aztán most már felkötheti a gatyáját,aki a titokzatos Mr. Miller nyomára akarbukkanni.

Bannickburn meggyújtott egy apró ciga-rettát, és nagyot szívott rajta. Mindösszehárom slukk után végzett az egész szállal.

A tüdeje fájdalmasan izzott a füsttől, degyorsan le kellett tudnia az egészet. Márérezte is, ahogy a füst behatol a tüdeje min-den apró résébe, majd a teste többi részénkeresztül elszivárog. A mellkasát, a karjait,végül a lábait is könnyűnek, anyagtalannakérezte, mintha bármikor felkaphatná a leg-kisebb fuvallat is. Aztán a helyzet intenzitá-sa mintha eloszlott volna, és Bannickburnúgy érezte, eltávolodott a körülötte kavargókáosztól.

Kezei, amelyeket szellő szárnyán libegőfellegeknek érzett, lehántottak róla egy ré-teg latexet, és letépték az ingét, ezzel a za-kót is kifordítva. Most láthatóvá vált a má-sodik álarc: ez sokkal keskenyebb volt, éshosszú, szikár arcot kölcsönzött neki. Hajaszőke lett. Fehér kabátot és türkizkék ingetviselt. De remélhetőleg ez a második álruhateljesen szükségtelennek fog bizonyulni.

A belélegzett Kis Füsttől enyhén szédült.Bizonytalanul támolygott elő a mosdófül-kéből. Senki sem nézett rá. A körülötte levőférfiak furcsa módon mintha képtelenek let-tek volna megtalálni az ajtót. A falba ésegymásba ütköztek, néhány szerencsétlenpára pedig egyenesen beleült a piszoárba.Csak kevesen találták meg a kivezető utat.

A Kis Füst zavarodottságot keltő hatásaláthatóan jól működött. Bannickburn arrakövetkeztetett a saját érzéseiből és abból,hogy senki sem vette észre, hogy az elrejtő-zés is sikerült.

Néhány őr bejött a mosdóba, de amintbeléptek, ugyanúgy megzavarodtak, mintmindenki más. Bannickburn türelmesensodródott egyik embertől a másikig, mígvégre az ajtó közelébe került. Az ajtó ki-nyílt, és ő kilebegett.

Körülnézett, hol tudna beleolvadni egyújabb tömegbe. Remélte ugyan, hogy a biz-tonsági mágusok is úgy összezavarodtak,mint a mosdóban levő emberek, de nemakart kockáztatni.

A főbejárat környéke tűnt a legígérete-sebbnek. A kaszinó biztonsági szolgálata le-zárta az egész épületet, és rengeteg vendégkavargott az ajtók körül arra várva, hogytisztázódjon a helyzet, és ők végre elhúz-hassák a csíkot.

Bannickburn csatlakozott hozzájuk. Jólszórakozott azon, hogyan válnak egyreesetlenebbé és zavartabbá a közelében.

Besiklott az egyik különösen zsúfolt rész-re, és ott maradt, a sokaság védelmező ere-jében bízva.

A kapu kinyílt, és a tömeg mohó lökdö-sődésbe kezdett. Az őrök félrelökték őket,és felszabadítottak egy kis helyet két Doc-

Wagon-os ápolónak, akik egy hordágyattoltak. Nem nagyon siettek – a páciensvagy nem volt súlyos állapotban, vagy márhalott volt.

Valójában az ápolók Bannickburnt leszá-mítva mindenkinél jobban tudták, mi folyika kaszinóban. A műtősruha alatt Caymanés Spindle rejtőzött, akik besiettek felszednia bajtársukat.

A hordágy eltűnt a nyerőautomaták soraiközött. Bannickburn várt. Néhány percmúlva újra feltűntek az ápolók. Egy lepedő-vel letakart test feküdt a hordágyon. Azápolók továbbra sem siettek.

Bannickburn végignézett a kaszinón, denem látta sem Kadert, sem az embereit. Biz-tosan nem tudtak kiosonni; remélhetőleg aszemélyzet egy kellemes, biztonságos hely-re vitte őket.

A hordágy lassan a bejárathoz ért. A fek-vő alak bal vállánál vérfolt festette vörösrea lepedőt. Bannickburn remélte, hogy a vérnem igazi, és Cayman csak a színjátszó haj-lamait élte ki, de volt rá esély, hogy X-Prime-ot – aki a lepedő alatt feküdt – való-ban érte lövés.

Mostanra a kaszinó személyzete vélhető-leg abban a hitben volt, hogy X-Prime, azazAlex, meghalt. X-Prime utolsó feladata azvolt, hogy amíg Bannickburn cselekvésrebírja Kadert, vegyen be egy Jeges Érintést.Ezt az érdekes kis kísérleti anyagot ugyan-azoktól kapták, akik a hamis DocWagonszerelést is szállították. A szer szinte a nul-lára ejtette X-Prime pulzusát, légzését pedigkimutathatatlanul lassúvá és felszínessé tet-te. Egy rendes orvosi vizsgálat persze kide-rítette volna, hogy életben van, de a kaszinónem törődött az ilyesmivel. Úgy nézett ki,

mint egy halott, a marhavagonos dokik aztállították, hogy halott, és ez nekik éppenelég is volt.

Spindle és Cayman kivitték X-Prime-ot,Bannickburnre meg rábízták, hogy szökjön,ahogy tud. Ő pedig úgy döntött: most,vagy soha! Átsuhant a tömegen; úgy éreztemagát, mint a szélcsatornában áramló gőz.Átcsusszant a kaszinó ajtaján – a következőmásodpercben a kapu bezárult Caymanmögött. A kaszinóban senki még csak észresem vette.

15

Először természetesen a NewsNetet fu-totta át. Nem ez lett a nap vezető híre, deazért beszéltek róla. A határozott fiatal hír-olvasó lehalkította a hangját, hogy érzékel-tesse az eset komolyságát.

– Káosz tört ki tegnap éjjel a Gates Kaszi-nóban, miután egy ismert maffiózó és egytitokzatos szélhámos csalással vádolta mega létesítményt. Murson Kader, aki bizonyosforrások szerint az alvilághoz tartozó Finni-gan család tagja, több mint húszezer nujentveszített az este, majd azzal vádolta meg akaszinó egyik osztóját, hogy az ellenfele ja-vára csalást követett el. Kader és társa – akitmindeddig csak Mr. Millerként ismerünk –a helyszínen azt állították, hogy az esetről

trideóbizonyíték áll rendelkezésükre, de azutóbbi hamisítványnak bizonyult. Miután abizonyíték hitelessége megkérdőjeleződött,Mr. Kader dührohamot kapott. Ezt követő-en a kaszinóban verekedés és lövöldözéstört ki, amely egy emberéletet követelt. Fel-tételezések szerint a húszezer nujen többsé-gét az elhunyt, egy RASZ-talan férfi nyerteel a pókerasztalnál, akiről egyelőre csakannyit tudni, hogy Alex néven mutatkozottbe.

– A Lone Star Biztonsági Szolgálat és aGates Kaszinó vezetősége jelenleg együtte-sen dolgoznak az ügy megoldásán. Egyelő-re nem született döntés abban a kérdésben,hogy milyen intézkedéseket foganatosítsa-nak Murson Kaderrel szemben. Az esetettovább bonyolítja, hogy mint kiderült, a Ka-der által használt hitelkártyák hamisítottakvoltak. Az állítólagos Mr. Miller továbbra is

szökésben van. A Lone Star a következőfantomképet készítette el az ismeretlen fér-firól.

A képernyőn megjelent egy kép, amelynagyjából hasonlított Bannickburn előzőesti maszkjára. Bannickburn odasandított,és elmosolyodott. Agyát mintha még min-dig áttetsző ködfelhő vette volna körül, ésakaraterejéből csak annyira futotta, hogykapcsolgasson a hálózatok között. A detoxi-káció (ezt a kifejezést jobban kedvelte aköznapibb „kijózanodás" szónál) sosemkönnyű.

Átkapcsolt az INN-re. A hosszabb beszá-molóra egy kicsit várnia kellett, de a csator-na nem okozott csalódást.

– Liselle Byatt, a Gates Kaszinó biztonsá-gi szolgálatának vezetője ezekben a percek-ben jelentette be, hogy Murson Kadertörökre kitiltják a Gates Kaszinó összes léte-

sítményéből, mind a valóságban, mind aMátrixon. Byatt azt is hozzátette, hogy a ka-szinó részéről további szankciók is várha-tók, bár Mr. Kader kiterjedt kapcsolataikorlátozhatják az ellene hozandó intézke-déseket.

Gyönyörű, gondolta Bannickburn. Eddigminden gyönyörűen alakul. Egyik riport a má-sik után feltételezte – és ez az átlaghallgatószámára egyenlő a ténymegállapítással –,hogy Kader egy hamis pénzzel játszó hazu-dozó. És most örökre kitiltották a Gatesből.

Ez már önmagában is elég lett volna, deBannickburn többet akart.

– Mi hír a Mátrixon?Jackie pislogott egyet-kettőt, és megpró-

bált Bannickburnre nézni, de túlságosanbenne volt a Mátrixban. Enyhén kábult te-kintettel szólalt meg:

– Ezek itt tudják, mi a dörgés. A legtöb-ben nem hiszik, hogy Kader hamisított hi-telkártyákat használna. Úgy gondolják,hogy balek volt, nem pedig csaló. – Aztánelmosolyodott. – De ez nem érdekli őket.Úgy tűnik, mindenki örül, hogy végre ka-pott egy pofont, még ha nem is hiszik, hogyezzel túl sokáig kivonná magát a forgalom-ból. Az senkit a világon nem izgat – na jó,Kadert és néhány Finnigan-tagot kivéve –,hogy megtalálják ezt a Millert. Ő már mostkezd népi hőssé válni.

– Gyanakszik valaki a Bigiókra?– Néhányan feltételezik, hogy az ő kezük

van a dologban, de ők mindig rögtön a Bi-giókra gondolnak, ha a Finnigane-ket táma-dás éri. Azonban senkinek sincs a legcseké-lyebb bizonyítéka sem.

Tökéletes. Hogy még jobb legyen, X-Pri-me még a megrendezett halála előtt kivál-

totta a zsetonjait. A csapat már előre meg-egyezett, hogy az esetleges nyereménytegyenlően osztják meg maguk között. Azegyes vadászokra eső összeg sokkal na-gyobb lett, mint az eredetileg a vadászatértjáró fizetség. Teljes, tökéletes, hibátlan si-kert arattak. A francba is, ebben jó vagyok,gondolta Bannickburn.

– Látogató – szólalt meg Jackie.– Ki?– Shivers. Kint ólálkodik.– A, remek! Megyek, beengedem.Jackie-nek egyszerre kitisztult a tekintete.– Engeded a fenét! Kimész, üdvözlöd, és

valahol máshol beszélsz vele. Shivers ide benem lép. Idáig sem lett volna szabad elen-gedned.

– De ő mutatott be Bailey-nek, aki ezt acsodálatos munkát adta. Már csak megér-demli, hogy behívjuk!

– Azt te csak hiszed. De nincs igazad.Maradjon csak kint!

Bannickburn felsóhajtott. Megalázott egyhíres maffiózót a legnagyobb nyilvánosságelőtt, ez a kis szőke meg kedvére rángathat-ja. Hiába, a világ nem lehet sokáig tökéle-tes.

Jimmy motorral jött, úgyhogy átmentekBellevue-be, hogy jót reggelizzenek egyolyan helyen, ahol nem a zsírt becézik sza-lonnának. Jót nevettek a robotokon és a bér-rabszolgákon, akik sietve belapátolták azételt, és már indultak is dolgozni. Ők las-san, élvezettel ettek. Bannickburn agyábanmég mindig szállingózott a köd, de a regge-li és a friss levegő kicsit kitisztította a fejét.

– Bárcsak láthattam volna meghalni –szólt Bannickburn. – Igazán merész legény-nek tűnt, és látszott, hogy élvezi az alakí-tást. Még soha nem láttam ilyen ideges vi-selkedést kártyaasztal mellett. Biztos, hogyamikor elérkezett a haláljelenet, valódi be-leérzéssel csinálta. Nagyon halálhű lehetett.Na persze bevette a Jeges Érintést is, nyil-ván az is segített.

– Jeges Érintés? Az meg mi?– Újdonság. Kísérleti anyag. Aki beszedi,

halottnak tettetheti magát.Jimmy le volt nyűgözve.– Kísérleti szerekkel játszadozunk? Ez

már valami. Hogy jutottál hozzá?– Bailey szerezte nekünk. Nagyon jó

gyógyszeripari ismeretségei lehetnek – fe-lelte Bannickburn, és már meg is bánta aszavait. Jimmy persze jó barát, de ha valakinem ismeri egy munka részleteit, annak bi-

zonyára oka van. Mindig ezzel a problémá-val küzdött: ha izgatott és boldog volt, ak-kor beszédes lett, és általában többet mon-dott, mint kellett volna.

Szerencsére úgy tűnt, Jimmy már nemnagyon érdeklődik a szer iránt. Pillanatnyihallgatás után ejtette a témát.

– A helyedben számítanék rá, hogy Sotto-capo Martel magához hív ma délután. Őnagyon korrekt ember, és szereti kimutatnia háláját azoknak, akik jó munkát végeztek.Szerintem egyelőre ne tervezz semmit va-csorára.

Hm, reggelire jóféle szalonna, vacsorárasteak, gondolta Bannickburn. Kezd körvo-nalazódni egy tökéletes nap, különösen, hamég egy jó ebédet is kerít valahonnan.

– Úgy látszik, Kader nem jött rá, ki tá-madta meg – jegyezte meg Jimmy.

Bannickburn szerényen bólintott.

– Hát igen, így terveztük.– De azért biztos számított valamire,

nem? Ha valaki olyasmit tesz, mint amit őtett, az után nyilván számít bizonyos követ-kezményekre, nem igaz?

– Hát, gondolom, igen.– Mintha csak újabb háborút akart volna

kirobbantani. Biztosan számított rá, hogyKader bosszút áll, aztán ők is bosszút áll-nak rajtunk, és akkor egyszer csak mindenrobban.

– Ezért hagytuk ki a Bigiókat a dologból.– De nyilván lehetnek elképzelései, nem?

Azok után, amiket tett?És akkor Bannickburn egyszerre rájött.

Az agyát borító felhő nélkül biztosan ko-rábban is észrevette volna. Jimmy ezúttalkimaradt a buliból. Nem tudta, mit követettel Kader, és most próbál információt ha-lászni. Bannickburn el sem tudta képzelni,

miért nem szabad Jimmynek tudnia az ügy-ről, és azt sem, miért akarja mégis kideríte-ni. Nagyon nem szívesen tette ezt a barátjá-val – Jimmy nélkül ez a vadászat meg semtörtént volna –, mégis hallgatnia kellett.

– Nem tudom – mondta. – Ki tudja, mi járaz emberek fejében.

– Hát igen. És biztos valami… alattomo-sat művelt, nem? Nyilván tisztességtelenüljátszott. Máskülönben nem dühítette volnaőket ennyire fel.

– Ja, biztos.És ez így ment végig a reggeli alatt.

Jimmy próbálta kiugrasztani a nyulat a bo-korból, de Bannickburn nem adta be a dere-kát. Az étkezés végén a nyilvánvalóan csa-lódott Jimmy fel sem ajánlotta, hogy fizet.Szerencsére Bannickburn úgy érezte, eléggazdag ahhoz, hogy állja mindkettejük fo-gyasztását.

Amikor visszatért Jackie-hez, már várta aShivers által megjósolt meghívás. SottocapoMartel személyesen óhajtott gratulálni Ban-nickburnnek aznap este a Brigham Steak-house-ban. Shiversszel ellentétben Martelmár most felajánlotta, hogy fizeti a vacso-rát.

– Ne menj el! – mondta rögtön Jackie,amint Bannickburn ismertette a meghívást.– Most vagy a csúcson. Szép sikert értél el.Most kell befejezni.

– Na de kedvesem, nem lehetek ilyen ud-variatlan. Ez az ember mindössze meghívengem vacsorára. Tegyük hozzá, egy jólmegérdemelt vacsorára. Azt nem kérte,hogy merészkedjek be az odújába.

– De még kérheti.Bannickburn agya már önkéntelenül

újabb érveken járt, de ekkor eszébe jutott amai reggeli Jimmyvel, meg a maffia külön-böző szintjei közötti manőverezések, éskezdett jobban odafigyelni Jackie szavaira.Úgy érezte, teljesen kint van a vízből, demég nem felejtette el, mit mondott Jackie aszivárgó cseppekről.

– Jól van – szólt legmegnyugtatóbb hang-ján. – Jól van. Figyelj ide! El kell mennem.Tudod, hogy el kell mennem. Ha valakiszembeszegül egy Bigio sottocapóval, azszámíthat rá, hogy egy-két ujja eltörik. Te-hát elmegyek, nagylelkűen elfogadom Mar-tel köszönetnyilvánítását, és ha csak utalástis tesznek egy újabb munkára, akkor sietekjelezni, hogy sajnos elfoglalt vagyok, úgy-hogy keressenek mást. Ha kell, minden es-

témet azzal fogom tölteni, hogy kibogoz-zam magam a társaságukból. Jó lesz így?

Jackie megkönnyebbülten elmosolyodott.– Igen.– Akkor jó. Persze azért időnként majd

megiszom egy italt Jimmyvel és Quinn-nel…

Jackie rászegezte a pillantását, mire Ban-nickburn mindkét kezét a feje fölé kapta.

– De ezzel is várok legalább egy hónapot.Rögtön meg is bánta, hogy kimondta eze-

ket a szavakat. Olyan jól szórakozott mos-tanában, és most véget kell vetnie az egész-nek. De sajnos valóban nem hagyhatja fi-gyelmen kívül azt az igencsak valós ve-szélyt, hogy esetleg túlságosan belekevere-dik Bailey-ék dolgaiba.

Jó lesz ez így, állapította meg. Régótaszomjazott egy kis erőre, és egy módot már

sikerült találnia, hogy kielégítse ezt a vá-gyat. Majd talál mást is.

16

A terv eddig elég simán haladt. Baileyigazán sajnálta, hogy nem dőlhet hátra, éssütkérezhet sikere dicsőségében. De bár azaktuális projekt jól állt, történt egy kis ma-lőr, ami a jövőbeli terveket veszélyeztethet-te, ezt pedig Bailey nem engedhette meg.Sajnos még egyszer el kell sétálnia Slidest-ream irodájába.

A chipet már beszerezte a nap folyamán.A Jobb Mint az Élet chiphez könnyen hoz-zájutott: rendszeresen leült egy pohárraVanessa Yarllal, az egyik Bigio caporegimé-vel, aki segített JMÉ-hez juttatni a remény-telen függésben szenvedő felhasználókat.Yarl meghökkent, amikor elmondta neki,milyen chipet akar (szinte hallotta a gyors

pislogást a telekomon keresztül), de aztánmegígérte, hogy megszerzi neki. Hát igen,ez a kis mellékes is a „családi" élet része.

Kross már az épületnél várt rá. Előre-küldte az orkot, mert ha egyedül érkezik,az embere még a végén elrejtőzne valahol,és akkor még a felkutatásával is menne azidő. De ha Kross is itt van, akkor átugorhat-ja az unalmas részt, csak megteszi, amitkell, és Krosst is ellátja egy jó kis anekdotá-val, amelyet az majd elmesélhet Martelnek.

Az alacsony dekás mindent megtett,hogy nyugodtnak tűnjön Kross előtt. A mu-tatvány nemigen működött, tekintve, hogytizenöt másodpercenként helyet változta-tott a széken.

– Slide! – köszöntötte vidáman Bailey. –Hogy van? Szeretnék gratulálni a tegnapiszép munkájához. Szép munka. Betört a Ga-

tes biztonsági rendszerébe – ez igazáncsúcsteljesítménynek számít.

Slidestream kissé kihúzta magát. Egy pil-lanatra rávicsorgott Krossra, aztán kellemesarcot vágott Bailey felé. Az önbizalmaemelkedni kezdett.

– Na persze amennyire tudom – és javít-son ki, ha tévedek, végtére is én a saját iro-dámba se tudnék betörni –, a Mátrixon nemaz az igazi kihívás, hogy bejussunk valaho-va, hanem hogy benn maradjunk valahol.Minthogy a protokollok villámgyorsan vál-toznak, éppen azért, hogy a magához ha-sonlókat kívül tartsák, igazán könnyű bejut-ni valahova úgy, hogy a következő pillanat-ban már ki is penderítik az embert. Jólmondom?

Slidestream lassan visszasüllyedt a szék-be. Az önbizalma ismét elpárolgott.

– Igen. Igen, azt hiszem.

– Á, szóval tud erről a problémáról? –folytatta Bailey. – Ebben nem voltam biztos.Ugyanis különös dolog történt, miközben aműsort néztem: egyszer csak elsötétedettelőttem a kép.

– Igen, nézze, az történt, hogy…– Mármost én semmilyen körülmények

között nem örültem volna annak, ha meg-szakad az adás, de ráadásul épp akkor volta csúcspont. Azt látta?

– Hát, az elejét láttam…– Igen, igen, persze, az elejét látta. Ott

volt Kader, az a Miller és az egész Ga-tes-horda. Azon gondolkoztam, vajon hogybirkóznak meg ezzel a helyzettel. Maga isgondolkozott ezen, Slide?

– Hát, igen, ja.– Nos, sajnos mindketten gondolkozha-

tunk tovább. Persze megkérdezhetném arészvevőket is, de sosem zárhatjuk ki, hogy

hazudnának. Már miért is hazudnának?Mert ha van egy zsák trükköd, mint enneka Mr. Millernek, nem biztos, hogy ki aka-rod nyitni a zsák száját. De nem is kéne ab-ban bíznom, hogy majd Miller igazatmond, ha láttam volna a rohadt felvételt. Érti,amit mondok?

Slidestream nagyon is értette.– Csak harmincöt másodperc volt! Tudja,

mi mindennel kellett szembenéznem? Ah-hoz, hogy mindezt megcsináljam… tudja,hányan lennének erre képesek rajtamkívül? És hányan tudták volna ennyi ideigbenn tartani magát? És csak harmincöt má-sodpercet veszíteni? A maga kedvéért való-ságos csodát tettem!

– Azt állította, meg tudja csinálni. És nemtudta. Úgy gondolom, ezek után nincs mi-ről beszélnünk.

Kross felismerte a végszót. Előrelépett,megragadta Slidestream karját, és hátracsa-varta.

– A gond az, Slide – lépett előre Bailey –,hogy mivel maga nem szavatartó ember,másoktól sem várja, hogy betartják az ígé-reteiket. Márpedig én komolyan veszem azígéreteket, mert az ígéret szép szó, ha meg-tartják. Jól mondom, Mr. Kross?

Kross morgott valamit, ami akár megerő-sítést is jelenthetett.

– Pontosan. Rendkívül fontos, hogymindvégig tartsuk magunkat saját kimon-dott szavunkhoz. Tekintsük úgy ezt a dol-got, mint az előbbi állítás demonstrálását! –Egy pillanatra elhallgatott. – Ne nézzenolyan rémülten! Gyerünk, mosolyogjon!Soha nem hallott még arról, micsoda dicső-ség mosollyal az arcunkon meghalni? Csakpróbálja meg!

Bailey behelyezte a Fekete Halál chipetSlidestream fejébe. Roppant kellemetlencsapkodás és sikoltozás következett. Baileyaz órájára nézett. Igazán nem kéne Slidest-reamnek húzni az időt. Még sok a dologmára.

Egy perc sem telt el, és már ki is vette achipet Slidestream jackjéből. Kisétált az aj-tón; Kross közvetlenül mögötte lépett ki azorrát fogva.

A széken még mindig ott ült tátott szájjalaz, ami valaha Slidestream volt. A szemgo-lyói mögül gomolygott a füst.

– Amikor beszámol Sottocapo Martelnekaz este eseményeiről, mit gondol, úgy állítmajd be, mint elbűvölő csirkefogót? Vagy

jobban tetszik a könyörtelen zsoldos figurá-ja?

Kross nem harapott rá a csalira.– Annyira szeretném, ha belevenné az el-

bűvölő részt is. Nem csak az az érdekes,hogy hatékonyan végzem a dolgom, hanemhogy mindezt mérhetetlen eleganciával te-szem.

Kross szokásos mordulását hallatta, ame-lyet Bailey már jól ismert.

– Jól mondja.Kross leparkolta a motort, és szinte futva

ment be a Brighambe, csak hogy lerázzavégre Bailey-t.

Bailey elmosolyodott. Martel igazán kitű-nő társat küldött neki. Nem is tudta, hogyboldogulna egyáltalán egy olyan emberrel,akivel tényleg jól kijönnek egymással.

Martel természetesen már az asztalánálült. Kross is elhelyezkedett mellette, mireBailey odaért.

– Hátszínt. Nagy adagot. Véresen – vak-kantotta Kross az odaérkező pincérnek.Bailey mellett lehullott róla az udvariasságmáza. Hát igen, ez valóban jól sikerült estevolt.

– Kérem, foglaljon helyet! – mennydörög-te Martel. Bailey leült.

– Úgy értesültem, Mr. Bannickburn is ha-marosan itt lesz – szólt Bailey, és magábanforrón áhította, hogy ez valóban igaz le-gyen. Nem volt ínyére, hogy akár egy röp-ke időt is egyedül töltsön Martellel és atalpnyalójával.

Szerencsére Bannickburn már ott is volt.Martel meglepő módon felállt, hogy üdvö-zölje, kinyújtotta karját, és egy csonttörőkézfogással köszöntötte a tündét. Ban-

nickburnt csak a hosszú évek tapasztalatatartotta vissza attól, hogy felszisszenjen afájdalomtól.

– Üdvözlöm, Mr. Bannickburn – szóltMartel, mire az asztalon álló poharakbanrezegni kezdett a víz. – Fogadja köszöne-tünket! – Ezzel leült.

– Részemről a szerencse – szerénykedettBannickburn.

– Folytassa, Mr. Bailey! – szólt Martel, ésfigyelmét újra a vacsorára fordította.

– Rendben. Igen. Nos, Robert, Mr. Martelszeretné a maga és társai nevében köszöne-tét kifejezni legutóbbi munkájáért. Az ön ál-tal elvégzett munka minden lehetséges vá-rakozásunkat felülmúlta.

– Igazán kedves – felelte Bannickburn.– Nem tesz semmit. És Mr. Martel arról is

szeretné biztosítani önt, hogy nemcsak amostani feladat sikerére figyelt fel, hanem a

korábban elvégzett nagyszámú projektre is.Ha egyszerűen értékes munkaerőnek ne-vezné önt, az pontos, de nem helyénvalómegfogalmazás lenne. Mr. Martel önt úgytekinti, mint jó barátunkat.

Martel lassan, helyeslően bólintott.– Mr. Martel egy dologra szeretné még

felhívni a figyelmét ma este – folytatta Bai-ley –, arra, hogy milyen értékes lehet a mibarátságunk. Ön bizonyára jól tudja, hogyemberek ezrei, talán milliói lennének bol-dogan egy olyan ember barátai, mint a sot-tocapo, és az effélék gyakran az agresszívviselkedéstől sem riadnak vissza, hogy el-nyerjék a sottocapo figyelmét, és persze arokonszenvét.

– Bosszantó alakok – dörmögte Martel. Aszavak súlyosan hullottak ki a szájából.

– Ön a birtokában van annak, amire ezekhiába törekednek – jelentette ki Bailey. –

Természetesen hiszünk benne, hogy ön rá-szolgál majd a bizalmunkra, melyet barátikezünk felajánlásával helyezünk önbe;hogy ugyanúgy megbecsüli a sottocapót,ahogy az megbecsüli önt.

– Természetesen – mondta Bannickburn,akit láthatóan összezavart Bailey szertartá-sos modora.

– És ennyi lenne nagyjából – fejezte beBailey. – Mindent elmondtam, Alexei?

Martel szemlátomást nem örült, hogy akeresztnevén szólították, de mordult egyet,ezt a többiek értelmezhették úgy is, hogy„ja", és így áttérhettek más témákra.

A cél az volt, hogy az este következő ré-sze spontán és laza legyen, és Bailey is fő-ként ezért volt itt. Martel szócsövének sze-repét Kross is ugyanúgy eljátszhatta volna,mint Bailey, de a könnyed beszélgetés márnem biztos, hogy ugyanolyan jól menne

neki (bár ork létére meglepően ügyes cseve-gő volt). Bailey viszont elemében éreztemagát, és Bannickburnnel ki sem fogytak aháborús történetekből negyvenöt percenkeresztül – vagy, ahogy ilyen alkalmakkorBailey mérte az időt, egy hátszínen és kétsertésszeleten keresztül.

Aztán eljött az a pillanat, amikor Ban-nickburn már megnyugodott, Kross kellő-képpen spicces állapotba került, Martel pe-dig épp két fogás közé ért. Ideje volt rátérniaz este valódi céljára.

Martel az asztalra támaszkodott, amelyhangosan tiltakozott a súly ellen. A fülsértőcsikorgás hallatán szinte minden fej feléjükfordult. A legtöbben, miután rájöttek, hogykit bámulnak, gyorsan visszafordultak.

Bannickburn, Bailey és Kross viszontMartelre függesztették tekintetüket, merttudták, hogy éppen ezt akarta elérni. Mar-

tel enyhén előrehajolt, és vastag szemöldö-ke alól Bannickburnre szegezte gombostű-szemét. Aztán lassan kibontakozott a szék-ből, és teljes terjedelmében felállt; jó két mé-ter magas és százötven kilós tömege az asz-tal fölé tornyosult.

– Mr. Bannickburn – dörögte. – Szívessé-get kérnék. Fontos ügy. Gondolja át alapo-san!

Bannickburn fészkelődni kezdett – a va-csora kezdete óta most először tűnt ideges-nek –, de állta Martel tekintetét.

– Nem hinném, hogy… – kezdte volna,de Martel csak azért állt meg, hogy levegőtvegyen, nem azért, hogy Bannickburn bár-mit is válaszoljon. A sottocapo folytatta amaga mércéje szerint terjedelmes beszédét.

– Mr. Bannickburn. Nagyon örülnék, hahozna nekem egy kis vizet.

Bannickburn ránézett Bailey-re, aztánKrossra, aztán vissza Bailey-re. Bailey min-den erejét összeszedte, hogy arca kifejezés-telen maradjon. Kross hasonlóan üres te-kintettel nézett előre, de Bailey szerint ez amegjelenés az ork (a francba is, mindenork) részéről természetesnek volt tekinthe-tő.

Bannickburn újra Martelre nézett, akimég mindig előtte állt.

– Vizet? – visszhangozta.Martel bólintott, és még pontosan öt má-

sodpercig mozdulatlan maradt. Aztán kisséhátradőlt, megtörölte a kezét, és elcammo-gott a férfimosdó irányába.

Bannickburn csak nézett utána.– Vizet? – kérdezte újra.Bailey felállt.– Jöjjön velem, Robert! – szólt.– Hova megyünk?

– A konyhába.– Martel a konyhából kér vizet?– Csak jöjjön! – ismételte Bailey, és mind-

ketten elindultak, egyedül hagyva Krosstaz asztalnál.

Mivel Martel olyan gyakran ült aBrighamben, és Bailey Martéi alatt dolgo-zott, Bailey-nek számos alkalommal kellettaz étterem konyhájában intézni a megbe-széléseit. Itt jól lehetett beszélgetni, különö-sen Bailey kedvenc helyén, a húsraktár ajta-ja mellett. Két szék állt itt közvetlenül ahosszú faasztalnál, amelyen a húsokat da-rabolták. A hűtőkamra nyitott ajtaján túlnagy, hideg kampókon jókora darab mar-hahúsok lógtak, a szakácsok ördögien

gyors kézzel forgatták a hosszú, éles kése-ket, és egyre hallatszott az ütemes puffo-gás, ahogy az acél rendületlenül szeleteli azizmokat. Mindez együtt megadta az alap-hangulatot az olyan típusú beszélgetések-hez, amelyeket Bailey itt hátul szokott le-folytatni. Azt tapasztalta, hogy mindaz acélzás, amit ez a környezet a halálra és acsonkításra tesz, önmagában is bőven elég,úgyhogy neki szinte soha nem kell egészena fenyegetésekig elmennie.

Mostanában már ha belépett a konyhába,a mosogatók, pincérek és szakácsok éppencsak odabiccentettek neki, és mentek is adolgukra. Bailey-t már lassan úgy tekintet-ték, mint a személyzet egy tagját. Mivel fő-nöke rendszeresen hozzádobott jó száz nu-jent a számlához, ezzel biztosítva sokukfoglalkoztatását, bármit elnéztek volnaneki.

– Hol a mosogató? – kérdezte Ban-nickburn. – Most miért ül le?

– Magának is le kéne ülnie – felelte Bai-ley. – Egy kicsit el kell beszélgetnünk.

– Tényleg? Legutóbb mintha még arróllett volna szó, hogy vizet kell szereznemMartelnek.

– Éppen erről kell beszélnünk. Nem arrólvan szó, amire gondol. Üljön le!

Bannickburn szófogadóan letelepedett azegyik magas fa-székre. Egy szakács éppenegy negyed bárányt hozott elő a fagyasztó-ból, és ledobta az asztalra Bailey mögött. Aséf elővett egy kést, és egy gyors nyisszan-tással lemetszette a bárány lábát, de úgy,hogy a penge majdnem az asztallapban ma-radt. Bailey elfojtott egy mosolyt.

– Idefigyeljen, Robert, maga megfogta azisten lábát. Nem tudtam, hogy Martel erreakarja megkérni, de azért reménykedtem

benne. Ne higgye, hogy valami vacak po-hár vizet akar megszerezni! Egy üvegrőlvan szó. Az viszont nem itt van. HanemPortlandben. Méghozzá olyanok kezei kö-zött, akik… annak a másik családnak dol-goznak.

Bannickburn azonnal felfogta a lényeget.– A Finniganeknek vannak embereik Tir

Tairngire-ban? És van egy üveg vizük, ésMartel ezt akarja megszerezni? – Megráztaa fejét. – Miért?

– Most teljesen őszinte leszek magához:fogalmam sincs – felelte Bailey. – Csak any-nyit tudok, hogy Martelnek szívügye a do-log. Ki tudja, miért, ennek az üveg víznek amegszerzését már valósággal a saját kisManhattan-tervének tekinti.

– Mármint hogy ugyanolyan jó eredmé-nyekkel járna?

– Gondolom – vont vállat Bailey.

– Miért? Mire kéne neki egy üveg víz?– Már mondtam, hogy nem tudom. És

Sottocapo Martel nem az az ember, aki sze-reti a kérdezősködést.

Bannickburn egy pillanatig hallgatott, ésnézte az egyre kisebb darabokra szelt bá-rányt Bailey háta mögött. Végül megrázta afejét.

– Nem hiszem, Quinn. Nem hiszem,hogy ez nekem való lenne.

– Hogy érti, hogy nem magának való? –tárta szét a kezét széles mosollyal Bailey. –Hiszen a Tirről van szó! Maga meg tünde.Mintha egyenesen magára szabták volna.

– Nem nagyon kedvelem az ottaniakat.– Még jobb! Annál inkább csinálja meg!

Adja meg nekik!– Inkább nem is találkoznék velük.Ideje taktikát váltani, gondolta Bailey.

– Nézze, ugye mondtam, milyen fontosez Martelnek? Biztos lehet benne, hogy ez adíjazásban is tükröződni fog. Emellett a Ka-der-féle munka nyeresége aprópénznek fogtűnni, és ebbe a zsebtolvajlásból és a játék-ból nyert részesedését is beleértettem.

Bannickburn egy pillanatig hallgatott.Bailey örömmel látta, hogy alakítja át a mo-hóság a tünde arcvonásait: a szemöldökétmegemeli, az orrát összeráncolja, a szájátösszeszorítja. De aztán – megmagyarázha-tatlan módon – a mohóság tovatűnt.

– Ha ilyen sokat fizetne, az nyilván azt je-lenti, hogy a munka ennyire veszélyes. Saj-nálom, Quinn, ebből most kimaradok.

Bailey egy darabig nem szólt semmit, az-tán biccentett.

– Rendben, Robert. Rendben. A magadöntése, ugyebár? Martel nem lesz boldog,de talán nem lesz gyilkos kedvében sem,

úgyhogy semmi gond. Lesznek még másmunkák is. Ebben biztos vagyok. Majd érte-sítem.

Előrenyújtotta a kezét. Bannickburn meg-hökkenve nézett rá.

– Nem megyünk vissza a többiekhez? –kérdezte.

– Én igen – felelte Bailey. – Maga nem.Amikor az előbb azt mondtam, hogy Mar-tel talán nem lesz gyilkos kedvében, az in-kább intelligens tipp volt, mint ténymegál-lapítás. Jobb lesz, ha maga nem lesz itt,amikor bejelentem neki, hogy visszautasí-totta az ajánlatát. Szépen kisétál itt hátul, ésgyorsan hazamegy.

– Jól van. Viszlát, Quinn.– Viszlát, Robert. Majd találkozunk.

17

Bannickburnnek voltak más barátai is.Nem voltak sokan, és nem mondhatni,hogy a metroplexum legeszesebb legényeilettek volna, de azért barátok voltak. Ban-nickburn most arra gondolt, éppen itt azideje, hogy összejöjjön velük. A Martel-lel,Bailey-vel és Kross-szal elköltött vacsoraóta mindössze egy éjszaka telt el, és Ban-nickburn még legalább egy-két hétig távolakart maradni ettől a csapattól. Shiverstőlis.

Bellevue-től messze, egy ideiglenes koc-kázóhelyen ült, a Mastersonban, amely egykiszáradt csatornajáratban helyezkedett el.A rozzant faasztalokon pattogó kockahangja visszhangot vert a rozsdás fémfala-

kon. A légkör elég nyomasztó volt (illetveamikor újabb fuvallatok érkeztek a földalól, meglehetősen orrfacsaró is), a bútorza-tot a legjobb indulattal is legfeljebb selejtes-nek lehetett nevezni, az ital pedig legin-kább a petróleumra emlékeztetett. De ittmindig akadt néhány részeg vagy idióta,akinek váratlanul az ölébe hullott némipénz. Aki csak egy kicsit is értett a kockave-téshez, könnyedén megkopaszthatta ezeketaz alakokat.

Bannickburn éppen most szabadított megegy egyszemű trollt néhány csillogó érmé-től, amelyeket azután beváltott egy pohár,üvegmosóhoz hasonló színű és aromájúzöld italra. Azért volt a löttynek egy kis cit-romíze is. Bannickburn mellett egy G-Doggnevű rasztafrizurás ork ült, akit Jackie-n ke-resztül ismert meg. Az ork nem játszott, deszívesen elnézte, ahogy Bannickburn újabb

és újabb áldozatokat szemel ki. Ehhez talánaz is hozzájárult, hogy a tünde folyamato-san ellátta itallal.

– Talán a csuklómozdulat? – kérdeztemost G-Dogg.

– Is.– Talán a cinkelt kocka?– Halkabban!Bannickburn gyorsan körülnézett, nem

hallgatózik-e valaki, de nem látott veszélyt.– Nem, nem az – suttogta hangosan. –

Túl macerás lenne folyton cserélgetni azigazi és a cinkelt kockát.

– Talán varázslat? Fókusz?– Nem – biggyesztette le az ajkát Ban-

nickburn. – Nem fogok egy varázslatotilyen pitiáner dolgokra pazarolni.

– Talán a mozdulat, ahogy kiejted a te-nyeredből?

– Is.

– Miért nem mondod meg, hogy akkormi? – morgolódott G-Dogg.

– Az maradjon az én titkom! – duruzsoltaBannickburn, felöltve legidegesítőbb, önteltmosolyát.

G-Dogg az égre emelte tekintetét.– Fasza. Akkor váltsunk témát! Hogy van

Jackie?– Jól. Gondolom.– Gondolod?– Néhány napja nem láttam. Nem volt

otthon. De amikor legutóbb láttam, jól volt.– És ti ketten? Ti ketten hogy vagytok?– Az istenit, Guggenheim, mi közöd hoz-

zá?G-Dogg rövid, ugatásszerű nevetést hal-

latott.– Nem ezt jelenti a „G". De azért ügyes.

– Legalább megpróbáltam – vont vállatBannickburn. – Szólsz majd, ha egyszer el-találom?

– Persze. Aztán letépem a karodat.Bannickburn ezen elgondolkodott.– Talán nem is éri meg.– Szerintem se.G-Dogg mosolygott, de hamar elkomo-

rult a tekintete, amikor hirtelen mozgoló-dás támadt a Mastersonban. A játékterembejáratát senki sem őrizte, ezért a vendégekhozzászoktak, hogy gyorsan reagáljanakminden betévedő veszélyre. Komoly fenye-getés esetén – pl. fegyveres bandatagokvagy bosszúszomjas gengszterek felbukka-násakor – a jelenlevők többsége a csatorná-ba menekült. Ha a veszély kisebbnek tűnt,akkor csak elrejtették a pénzüket, hogy abelépő ne nézze őket könnyű célpontnak.Most is ez történt. A pénz, a hitelkártyák és

bármi, ami valamelyes értéket képviselhet,villámgyorsan elsüllyedt a zsebekben, zok-niszárakban, tárcákban és a legkülönbö-zőbb lehetséges rejtekhelyeken. Ban-nickburn a bejárat felé fordult, hogy lássa,miféle veszedelem jelenhetett meg ezúttal.

A veszedelem borzas vörös hajat, feketebőrkabátot és örökös gúnymosolyt viselt.Shivers volt.

– Te jó ég! – suttogta Bannickburn.– Mi az? – kérdezte G-Dogg.– Semmi. De talán jobb lesz, ha te most

lelépsz. Attól félek, ma estére vége a mulat-ságnak.

– Tényleg? Segíthetek valamiben? Rámszámíthatsz.

– Tudom, G. – G-Dogg mohó segítőkész-sége egyszerre volt barátságos és kissé ide-gesítő. – De most nem sokat tehetsz. Jobb,ha ebbe nem keveredsz bele.

G-Dogg bólintott, és néhány lépéssel ar-rébb ment. Bannickburn tudta, hogy az orktovábbra is figyel rá, és ez kissé megnyug-tatta.

Shivers lassan átvágott a termen, és a já-tékosok arcát pásztázta. Láthatóan keresettvalakit. Bannickburn számára elég világosvolt, hogy kit akar Shivers megtalálni, ésmivel bujkálásra nem volt oka, úgy döntött,nyugodtan iszik tovább, míg Shivers odanem ér.

Amikor ez megtörtént, különös változásjátszódott le Shivers arcán. A gúnymosolyszinte teljesen eltűnt, és a mérges homlok-ráncolás is enyhült. A férfi már-már úgyfestett, mint aki aggódik valami miatt. Ezszokatlan és roppant nyugtalanító jelenségvolt.

Shivers Bannickburnhöz sietett, mint akinem akar feltűnést kelteni azzal, hogy a te-rem túlsó végéből kiált oda neki.

– Gyerünk, Robert! – mondta, amint há-romméternyi távolságba ért. – Menjünk in-nen!

– Menjünk? Hova?– Azt nem tudom, ahova akarsz. Csak vá-

lassz valami biztonságos helyet! Én majdsegítek eljutni oda.

– Biztonságos helyet? Miért? Mi a baj?Shivers szeme elkerekedett.– Hogy érted, hogy mi a baj? Te nem is

tudod?– Mit nem tudok?– Keresnek téged, Robert. És nem azért,

hogy meghívjanak egy italra, ha érted, miregondolok.

– Kik? – Bannickburn dühösen felemeltea hangját. – Martel? Bailey azt mondta, nemlesz gyilkos kedvében!

Shivers még nagyobb meghökkenésselnézett rá.

– Martel? Dehogy! Ő odáig van érted akaszinóbeli eset óta. Nem, Kader keres.

– Kader?Shivers karon ragadta a tündét.– Gyerünk! Tűnjünk el innen! Aztán majd

beszélhetünk.

Jackie-hez nem akarta elvinni Shiverst; ezott helyben véget vetne kettejük kapcsolatá-nak. Megpróbálta rávenni a férfit, hogy ja-vasoljon ő egy helyet, de Shivers ódzkodott

attól, hogy egy megbélyegzett embert vi-gyen valamelyik rejtekhelyére.

Így hát maradt az a kellemetlen lyuk,amely elvileg Bannickburn otthona volt. Atünde legszívesebben azon nyomban ott-hagyta volna a lakást, amint Jackie felaján-lotta, hogy lakhat vele. De azt az egy dolgotnagyon jól megtanulta élete folyamán, hogyrejtekhelyekből sosem lehet túl sokat felhal-mozni, így aztán fizette tovább a minimálisbérleti díjat a Vico Odújában levő kis szobá-ért. Vico Odúja egy lakóházzá alakított rak-tárépület volt. Az „átalakítás" nem tartottsokáig: Vico levette a „raktárhelyiség ki-adó” táblát, kitett egy másikat „szoba ki-adó" felirattal, és kész. A szobák kicsik vol-tak, és hidegek, korlátozott áramhasználat-tal; adatjacknek természetesen nyoma semvolt. Viszont több mint háromszáz szobavolt az épületben; a hatóságoknak és a bűn-

szövetkezeteknek ritkán volt türelmük ah-hoz, hogy szobáról szobára átkutassák azegészet – különösen, ha figyelembe vesszüka Pusztulatban található raktárépületek la-kóinak kissé nehéz természetét.

Bannickburn lehajolt, hogy kinyissa a la-katot, aztán felnyomta az ajtót, amely han-gos nyikorgással nyílt ki.

Shivers az invitálást meg sem várva belé-pett. Egy gyors pillantással felmérte az ösz-szeillő mahagóni tálalót és dohányzóasztaltmeg a két egyforma antik bőrfotelt. Külö-nösen a tálaló keltette fel az érdeklődését.

– Az egy Morganton? – kérdezte.– Természetesen.– Lenyűgöző. Hogyan szerezted a búto-

rokat?– Figyelmes vásárlással és guberálással,

fiacskám.

Igazság szerint ezek a régiségek jelentet-ték Bannickburn egész megtakarított va-gyonát. Mivel bankba nem tehette a pénzét,úgy vélte, akkor már érdemesebb funkcio-nálisabb formában tárolnia. Ráadásul egytálalóval sokkal nehezebb kisétálni vala-honnan, mint egy rakás pénzzel.

Shivers és Bannickburn leültek. Ban-nickburn szívesen megkínálta volna vendé-gét teával, de a főzőlapja elromlott. És nemvolt teája.

– Jól van – szólt. – Mi ez az egész Kader-rel?

– Állítólag kiszivárgott valami biztonságikamera felvétele. A felvételen látszik, hogykapcsolatban állsz azzal az Alexszel, hogyegyütt dolgoztok.

– Nem számít – mondta gyorsan Ban-nickburn. – Kader nem tudja, ki vagyok.Csak Millert ismeri.

– Hát, itt jön a másik probléma. Úgy nézki, valaki csinált rólad néhány képet, ami-kor éppen Millerré maszkíroztad magad, ésmost ezeket át akarja passzolni Kadernek.

– Tessék?!– Igen, tudom, hihetetlenül hangzik. De

sajnos éppen ez történik. Kader még sem-mit sem látott az anyagból, de már szimatotfogott. Vérdíjat tűzött ki „annak a fejére, akia felvételen Alexszel látható". És ha a kezé-be kerül a felvétel… – Shivers megrázta afejét, a homlokába hulló fürtök szelídenlengedeztek. – Akkor nagy bajban leszel.

– De hát ez érthetetlen. Ki fényképezettvolna, miközben készülődtem?

– Azt nem tudom, de mit számít ez mostmár? A lényeg az, hogy bajban vagy. Deszerencséd van: én segíthetek rajtad.

Bannickburn előtt kezdett derengeni adolog. Lassan összeállt a kép, ezzel együtt

kegyetlenül összeszorult a gyomra. Hát eztrohadtul elszúrta. A cseppek végig egyen-letesen hullottak, ő pedig észre se vette. Ésmost szép lassan alámerül.

– Ez az egyik profilunk – mondta éppenShivers. – A védelem. Jobb lesz, ha meghú-zod magad. Nálunk elrejtőzhetsz Kaderelől. Maffiaháborút ő sem akar, úgyhogynem fog bántani, amíg közöttünk vagy. Mimegvédhetünk téged.

Bannickburn oda se figyelve bólintott.– De még többet is tehetünk ennél – foly-

tatta Shivers. – A felvétel még nincs Kaderkezében. Ha gyorsan cselekszünk, nem islesz. Persze továbbra is dühöngeni fog, denem fogja megszerezni a bizonyítékot. Ígyminden rendben lesz.

Hát persze, hogy nem fogja, gondolta Ban-nickburn. Addig nem szerezheti meg, amíg tinem akarjátok, hogy megszerezze. Merthogy

nálatok van. Csakis olyasvalaki készíthetettróla képeket az átalakulás közben, aki a ké-sőbbi zsaroláshoz akarta őket felhasználni.És a készülődés idején nyüzsögtek körülöt-tük a Bigiók emberei.

– Ez szörnyen kedves tőled – mondtafennhangon Bannickburn, és próbálta nemkimutatni a dühét. – Csak menj, és szerezdmeg azt a felvételt! Aztán ne add oda senki-nek! Egyetértek.

Shivers továbbra is csendben ült. Kezétvégigfuttatta a karosszék kárpitozásán. Az-tán csak ránézett Bannickburnre, és hide-gen elmosolyodott.

Néhány percig némán bámultak egymás-ra. Bannickburn várta, hogy Shivers foly-tassa, és elmondja, amit már ő is tudott, ez-zel tisztázva a feltételeket. De persze Shi-vers nem így gondolta. Neki az a legalkal-

masabb, ha minden további lépést magaBannickburn kezdeményez.

A tünde egyelőre nem aggódott a bizton-sága miatt. Igaz, csak itt az épületben is leg-alább öt bérgyilkost ismert, de Kader infor-mációi egyelőre túl bizonytalanok voltak.Afelől sem volt kétsége, hogy Shivers felna-gyította a veszélyt, hogy kettesben beszél-hessen vele.

Sajnos ez a viszonylagos biztonság sajnostörékeny. Ha Shivers elégedetlenül távozikinnen, a helyzet drámai fordulatot vehet.Kader valószínűleg egy órán belül megkap-ja a felvételt, amelynek alapján azonosíthat-ja őt.

Bannickburn pár percig még kivárt, de amaffiózó makacsul hallgatott. Végül Ban-nickburn megadta magát.

– Azt akarod, hogy menjek veled –mondta.

– A saját érdekedben. Igen.– Csak hozzád megyünk? Iszunk valamit,

aztán ledőlünk?– Az én lakásom nem elég nagy és nem

elég biztonságos – felelte Shivers. – Sajná-lom.

Bannickburn felsóhajtott. Shivers azt vár-ja, hogy ő lépésről lépésre kitalálja, mit kelltennie.

Tett még egy próbát.– Hát Bailey? Mehetnék hozzá is.– Bailey nem nagyon szereti, ha van vala-

ki a lakásában. – Shivers enyhén hangsú-lyozta az utolsó szót. Bannickburn ezen anyomon indult tovább.

– Akkor mehetnék az irodájába. Az biz-tonságos lehet. És van egy jó kis heverője isaz előtérben.

Shivers a térdére csapott, és előadta „lel-kes helyeslés" című műsorát.

– Hát persze! – kiáltott. – Ott mindig vannéhány embere is. Ők majd figyelnek rád.Bailey irodája tökéletes lenne.

Most jött az a rész, amelyiket Ban-nickburn a leginkább el akart kerülni.

– Bailey-től ez igazán nagylelkű gesztuslenne.

Shivers komolyan bólintott.– Bizony, az lenne.– Természetesen szeretném meghálálni a

nagylelkűségét – folytatta Bannickburn, éskörülpillantott a raktárhelyiségben. – Talána tálaló tetszene neki.

Shivers készséggel vetett egy újabb pil-lantást a tálalóra.

– Biztosan tetszene neki – mondta. – Denem a mostani szívességért cserébe.

– Fizethetek bérleti díjat az ott töltött idő-ért.

Shivers mosolyogva megrázta a fejét.

– Segíthetnék az irodai munkában.Shivers félrehajtotta a fejét, mintha eltöp-

rengene.– Hm. Ez nem rossz. Feladat mindig

akad.– Afféle titkári munkára gondoltam. Ikta-

tás, levelezés… ilyesmi.– Gondold át újra!Jól van, gondolta Bannickburn. Tudom,

mire megy ki a játék. Tudom, mibe fog ez kerül-ni. Jól van.

– Esetleg elmehetnék a Tirbe is.Shivers azonnal felállt.– Már rohadtul ideje volt kimondanod.

Hát persze, hogy elmehetnél. Hát akkorgyerünk!

18

Bannickburn megfordult. Alatta megnyi-kordult a bőrkárpit. Már-már sikerült elbó-biskolnia, de a válla valami kényelmetlenszögben alá szorult.

Ez így nem ment. A bal oldalára fordult,és arca azonmód tele lett a sima bőrrel,amely összelapította az orrát, őt magát pe-dig végleg felébresztette.

Felült, megdörzsölte a szemét, és körül-nézett. Megpróbált visszaemlékezni, hol le-het. Először is van itt egy széles fekete asz-tal. Az asztal mellett egy fekete szék, a szé-ken pedig egy ork hintázik, lábát az aszta-lon nyugtatva. Az ork hajszálcsíkos sötétöltönyt visel, fehér zsebkendővel. A lábánhihetetlenül hosszú orrú bőrcipő.

– Jó reggelt – szólalt meg Kross.– Üdv, Kross. – Bannickburn nyújtózko-

dott, és közben azon gondolkozott, vajonmiért alszik valaki más bőrkanapéján.

Aztán egyszerre bevillant, mint amikor amásnapos embernek hirtelen a szemébe tűza nap.

– Jó híreim vannak – szólt Kross, bárnemigen látszott rajta a kedvező hírek örö-me.

– Igen?– Murson Kader egyelőre nem tudta

megszerezni a felvételt, amelyen maga isszerepel. Ennek eredményeképp a társaimegkérték, hogy vonja vissza a maga meg-ölésére adott utasítását, mert az információtúlságosan bizonytalan. Pillanatnyilag tehátnincs veszélyben.

– Micsoda meglepetés – szólt Ban-nickburn. – Maga igazán hatékony szerve-zetnek dolgozik.

Kross felállt, és közben kihúzta zakójahajtókáját, hogy az még simábban álljon.

– Először is én nem a szervezetnek dolgo-zom, hanem a szervezette/. Másodszor pe-dig igen, én egy olyan szervezettel dolgo-zom, amely tudja, hogyan érje el a célját.

– Valóban. – Bannickburn hangja tompánkongott.

– És van még egy jó hírem – folytatta mégkelletlenebbül Kross. – Sottocapo Martelmegkért, hogy kísérjem magát Portlandbe,és én bele is egyeztem.

Nagyszerű, gondolta Bannickburn. Meg-kaptam a saját kis kémemet is, hogy még nehe-zebb dolgom legyen.

– A Tirben egyszerűen imádni fogják ma-gát – mondta hangosan. – Az ottani beván-

dorlási hivatalban rajonganak a szervezettbűnözésért.

– Én ork vagyok – jelentette ki Kross. –Vagyis meta. Engem szívesebben látnak,mintha azokkal az emberekkel menne,akikkel a Gates-vadászaton körülvette ma-gát.

Bannickburn csettintett.– Tényleg. Kösz, hogy szólt. Ez lesz az el-

ső feladat mára: őket felvenni.– Mi a nyavalyának kellenek azok magá-

nak?– Egyedül nem megyek a Tirbe. – Ban-

nickburn feltartotta a kezét, mielőtt Krossmég válaszolhatott volna. – És maga nemelég. De ezt ne vegye sértésnek!

Kross arcát látva úgy tűnt, hogy Ban-nickburn megnyugtató szavai ellenére vala-miért mégiscsak megsértődött. De aztánvállat vont.

– Csak rajta! Próbálja meggyőzni őket! Azemberek közül nem sokan vágynak egy tirikirándulásra.

– Nem mondhatnám, hogy éppen egy tirikirándulásra vágyom – jegyezte meg Cay-man. – Most szép fogást csináltam, és ezermás helyet el tudnék képzelni, ahol elver-hetem a pénzt.

– Ez még szebb fogás lesz – ígérte Ban-nickburn. – És még jobb nyaralás.

A Pine Lake vize a lábuk előtt nyaldostaa köveket. Amikor a víz visszahúzódott,minden alkalommal foltot hagyott magaután. A sziklákra csillámló nyomot festettaz olaj, a higany és még néhány anyag,amelyekről talán jobb nem is tudni. Néhá-nyan a Pusztulatból véget nem érő versen-gést folytattak, hogy ki bírja tovább élve ató vizében. A jelenlegi – nyolcvanöt másod-perces – csúcsot egy ujjak és lábujjak nélkü-

li férfi tartotta, aki manapság a Body Mallegy kicsiny boltjában tengette napjait, fel-alá hintázva formátlan lábain. A vélemé-nyek megoszlottak a tekintetben, hogyilyen volt-e a rekord felállítása előtt is, vagynem.

Bannickburn először Spindle-t kerestemeg. Azután beszélt X-Prime-mal, aki márteljesen felépült a Jeges Érintés óta, és visz-szatért az életbe. A pénz mindkettejüket ér-dekelte, a Tir egyiküket sem. De Ban-nickburn úgy látta, hogy mindketten haj-landóak lennének csatlakozni, ha sikerülneegy jó csapatot összeszednie. És úgy tűnt,hogy Cayman valószínűleg a „jó csapat"fontos alkotóelemének számítana.

– Egyelőre nincs szükségem többre –mondta éppen Cayman. -Az első munkábólbejött pénz bőven elég. Ha túl sok nujennel

mászkál az ember, az olyan, mintha csakkönyörögne, hogy rabolják ki.

– Ezt könnyen megoldjuk. Jackie remekkis helyeket tud, ahol tárolni lehet a pénzt,még az ilyen szerencsétlen RASZ-on kívüli-eknek is, mint mi. És most tényleg jó pénzvan kilátásban. Abból már fantasztikusnyaralásra futná.

– Úgy érzem, ez a dolog mégsem nekemvaló – szólt Cayman.

– De szükségem van magára – kötötte azebet a karóhoz Bannickburn. Annak idejénsok munkájába telt összeállítani ezt a csapa-tot. Nem hagyhatja, hogy ez most mind ve-szendőbe menjen, és ő kezdhesse elölről azegészet.

– Ha maga beszáll, akkor Spindle és X-Prime is jön. Maga a kulcs. Ha maga bennevan, más már nem is kell.

-Ja igen, ez a másik dolog. Mire kell ma-gának ez a sok ember? Spindle-t értem: kellegy rigó, hogy elérjen a helyszínre, és aztánvissza is jusson onnan. De én? Izomnakmár ott az ork. És Alex? Nagyjából mindentlátott, amire a fiú képes, és nem hinném,hogy a Tirben bármi hasznát venné. Be-megy, megszerzi a vizet, kijön. Mire kellmagának ennyi ember?

Mert a főnökeimben nem bízom, gondoltaBannickburn. Mert nem lehetek biztos benne,hogy nem ültetnek fel útközben. Mert ha ben-nük nem bízom, akkor abban sem bízhatok, hogyvészhelyzetben a lóti-futi orkjuk fog kihúzni acsávából.

De ebből semmit nem mondott ki hango-san. Nem biztos, hogy erős érvnek számíta-na, hogy a maffia árulásától tart. Lázasangondolkodott, mivel győzhetné meg Cay-mant, de semmi nem jutott eszébe.

Csak egyvalami.Mélyen beszívta a levegőt, hátha közben

eszébe jut valami más ötlet is, hátha nemkell megtennie, amire készül. De semmimást nem tudott kitalálni, úgyhogy kényte-len-kelletíen belevágott.

– Tudja, hogy semmi kedvem ehhez aküldetéshez, ugye? – szólt.

– Igen, említette.– És mondtam azt is, miért csinálom

mégis, ugye?– Ja, a maffia mindenható meggyőző ere-

jére hivatkozott.– Mit gondol, mi történik, ha kudarcot

vallok? – tette fel a kérdést Bannickburn.– Hm, talán a hullája csendben leúszik a

Csendes-óceánba?– Minden bizonnyal. De mi történik ma-

gával?

Cayman meghökkenve összevonta aszemöldökét.

– Velem? Már mi történne velem?– Mit gondol, mi történik, ha kudarcot

vallok?– A maffia kinyírja magát.– Melyik?Cayman már végképp nem értette a dol-

got.– Hogy melyik?– Pontosan. Melyik család?– Bailey családja. A Bigiók.Bannickburn megrázta a fejét.– Nem. Mióta piszkolja be a kezét a maf-

fia olyan munkával, amit mással is elvégez-tethet? Ha kudarcot vallok, Bailey és Martelmindössze annyit fognak tenni, hogy át-passzolják a felvételeket, amik a kaszinóbeliténykedésünkről készültek. Aztán szépen

megvárják, hogy Kader és a Finniganek el-végezzék a piszkos munkát.

– Értem. És akkor?– És ők alaposan meg fogják nézni azt a

felvételt. Vadászni fognak rám, és minden-kire, aki benne volt. Látják majd magát,ahogy kigurítja X-Prime-ot a kaszinóból.Nyilván a kezükbe kerül majd a vadászatelőtt készült felvétel is, amelyen X-Prime-mal látható. Először engem kapnak el, az-tán valószínűleg Alexet. Aztán magát ésSpindle-t. Itt már nem csak az én bőrömrőlvan szó.

Cayman meredt szemmel nézett. Ban-nickburn émelygett -dühös volt Shiversre,hogy zsarolással ugrasztotta bele ebbe amunkába, és most ő is ugyanezt teszi Cay-mannel. A romlás olykor lassan kúszik, em-berről emberre szivárogva. Máskor egy pil-lanat alatt áraszt el mindent.

– Velem nem bírnának – szólalt meg vé-gül Cayman. A szemén látszott a benne le-zajló küzdelem. – Már rengetegen akartakmegölni. Eddig egyiküknek sem sikerült. –Nagy levegőt vett. – De Prime már mástészta. Kader csak adna neki egy kis cukor-kát, és ő már menne is utána. Szegény csá-vóból mutatóba sem maradna semmi. Szó-val ha így áll a dolog, akkor azt hiszem,megyek én is.

Bannickburn nagy nehezen leküzdöttemagában a kényszert, hogy hagyja Cay-mant kihátrálni az ügyből, és hogy elismer-je, nem így kellene elkezdeni egy embertpróbáló küldetést. De szüksége volt a segít-ségre, és már nem volt ideje mást keresni.

– Jól van. Remek. Köszönöm.Érdekes módon Cayman nem mondta,

hogy nagyon szívesen.

Bannickburn már nem találta olyan izgal-masnak, hogy a maffiának dolgozik, mintelőször. Az sem lendített a dolgon, hogyéppen most járt Twitchnél, Jackie mágusbarátjánál. Az a szemétláda drágábban kí-nálta neki a cuccait. Szemérmetlenül átvág-ta. Tudta, hogy Bannickburn kényszerhely-zetben van. A tünde szentül megfogadta,hogy ha lehetséges, ezentúl messziről elke-rül minden mágust. Majd talál más megol-dást.

Ezért jött el ide. Bailey természetesen aztakarta, hogy sikerrel járjon a küldetésük,ezért megadta neki a legjobb gyógyszerészeelérhetőségét. Bannickburn bízott benne,hogy sikerül beszereznie néhány jó cuccot.

Az illető nem az a fajta szakember volt,aki kitesz egy névtáblát, aztán csak várja,hogy jöjjenek az ügyfelek. Inkább ahhoz atípushoz tartozott, aki bent ül egy páncélo-zott ajtó mögött, amelyet két, hatalmasfegyverekkel és karmokban végződő kiber-végtagokkal ellátott biztonsági őr felügyel.Bannickburnnek, hogy ahhoz az ajtóhoz el-jusson, be kellett szállnia egy százötvenesztendős tacomai irodaépület liftjébe. Afülkébe magának kellett bejutnia. Ez azzaljárt, hogy egy darabig kényelmetlenül fe-szengett a folyosón, miközben borotválat-lan, szagló egyének jöttek-mentek körülöt-te, és kíváncsi pillantásokat vetettek rá. Az-tán végre beugorhatott az egyik liftbe.Amint bezárult az ajtó, ez előzetes instruk-cióknak megfelelően a körmével elfordítottegy kulcslyukat, amely fölött az „A.sor lej.”

felirat volt olvasható. A lift elindult a pincefelé.

Amikor leért, óvatosan át kellett lépdel-nie néhány tekintélyes méretű patkányürü-lékhalmon, majd át egy szűk, redőnnyel ta-kart ajtón, amely az épület kazánja mögöttrejtőzött, azután végig egy hosszú folyosón,amely folyamatosan visszhangzott a pla-fonról hulló vízcseppek neszétől. Végül ottállt a páncélozott ajtó előtt.

Rámosolygott az ajtó két oldalán poszto-ló gorillákra, de azok semmi jelét nem ad-ták, hogy észrevették volna. Vállat vont, ésbekopogott az ajtóba vágott keskeny nyílá-son.

Egy perc elteltével a rés kinyílt, és egy be-vérzett zöld szempár bámult Bannickburn-re. Vagy talán nem is rá – nem nagyon lát-szott, hogy azok a szemek bárhova is néz-nének.

Bannickburn rosszallóan nézett vissza.Sosem találta összeillőnek a pirosat és a zöl-det.

– Maga Pharmley?– Nem. Ő a szomszédban lakik – szólt a

szemekhez tartozó hang, aztán hosszú, cin-cogó vihogás következett.

Rosszul kezdődik, gondolta Bannickburn.Ha egy gyógyszerész túlságosan kedveli asaját termékeit, az nemigen tartozik a világlegmegbízhatóbb vegyészei közé.

A nő végre abbahagyta a nevetést a sajátviccén.

– Nem, nem, bocs. Én vagyok. Igen. Énvagyok. Magát meg az a hogyishívják, Bai-ley küldte. Bamszlibum. Barnabang. Boldi-bár.

– Igen.– Van pénze?

Bannickburn meglengetett egy fekete hi-telkártyát a nyílás előtt.

– Akkor megfogott. Mit adhatok?Bannickburn a lyuk elé emelt egy listát.– Ezeket.A résen kinyúlt két remegő ujj, és behúz-

ta a listát. Pharmley elhallgatott. Ban-nickburn látta, hogy lefelé néz, és mindenerejével megpróbál az írásra fókuszálni.Szerencsére őt már előre figyelmeztették,ezért nagy, jól olvasható, nyomtatott betűk-kel írt.

De még így is jó ideig eltartott, mirePharmley átnézte az egész listát. Végülmegszólalt:

– Hé! Ezek itt majdnem mind illegálisak. –Ezzel ismét kuncogni kezdett.

Bannickburn türelmesen várt. Pharmleyvégre újra elkomolyodott.

– Na jó, az egyes nem lesz gond. A ket-tesből hiány van – ezért majd egy kis feláratkell kérnem. A hármas lehetetlenség. Éppmost kapta fel néhány ork bandatag: gyor-sabban veszik, mint ahogy be tudom sze-rezni. Négyes, ötös rendben, de vigyázzonvelük, mert csúnya mellékhatásaik és utó-hatásaik lehetnek! Ja és nehogy bármelyiketis összekeverje! Semmivel!

– Persze, persze.– A többi meg… álmodik maga, vagy mi?

A felét már vagy egy évtizede nem is láttam.A másik fele meg túl új és túl felkapott ah-hoz, hogy egy magafajta tróger megvehes-se. De azért szép próbálkozás.

– Gondoltam, egy próbát megér.Valójában már az, hogy ötöt meg tud sze-

rezni az első hatból a listán, felülmúlta min-den várakozását. Most már jól felszerelvevághat neki a vadászatnak. Persze legfel-

jebb tizedannyi hatalma lesz, mint fényko-rában volt, de ami a lényeg: a mostaninál lé-nyegesen több trükk lesz a tarsolyában.

Azért remélte, hogy nem lesz ezekreszüksége. Adott egy jó csapat, néhány re-mélhetőleg gyanútlan balek, akik csak arravárnak, hogy elcsaklizzanak tőlük egy üvegvizet, és adott a gyors be- és kijutás módja.Gyerekjáték az egész.

Azt leszámítva, hogy Bailey életveszélyesfenyegetéssel vette rá, hogy vállalja a mun-kát. És hogy jóval többet akar fizetni érte,mint a Kader-munkáért. Bannickburnnekugyan még mindig nem volt túl sok tapasz-talata a maffiával való együttműködésben,de azt azért sejtette, hogy ezek után nemszámíthat sétagaloppra.

19

Az utazás első állomása stílusosan PortGamble volt. Seattle-ből a Puget Soundonátkelve érték el a várost, amely már a sze-lis-síd területen feküdt, de semmivel semhívta fel magára a figyelmet. Bremerton na-gyobb volt nála, Belfair pedig forgalma-sabb, ráadásul az utóbbi jól meg is élt abbóla jövedelemből, amely a tőle délre elhelyez-kedő ellenőrzési pontnál lefoglalt tárgyak-ból folyt be. Port Gamble-ben viszont nemsok minden történt. A nevével ellentétbenmég szerencsejáték sem folyt.

Az öblön még hajnal előtt átkeltek, ezút-tal is Bailey valamelyik ismeretsége segítsé-gével. Az utazás nem tartott sokáig, de ah-hoz elég volt, hogy útközben a kapitány,

Kékszakáll elregélhesse nekik bús történe-tét.

– Kedveltem Bailey-t. Mindig jó pajtá-somnak tartottam. Még most is annak tar-tom. Nézzék, hogy kistaférozott. Itt ez a ha-jó, és sokszor küld hozzám efféle szárazföl-di patkányokat is, mint maguk. Úgyhogymegélek valahogy. De valamikor bizonyjobb idők jártak! Quinn akkor még legény-ke volt, éppen csak bekerült a családba, ésgyakran elhívott magával egy-egy vadá-szatra. Bármit megtettem neki. Általábanfelderítő voltam: jöttem-mentem, elmond-tam neki, amit láttam, és szóltam, ha futnikellett. Mi mindenen mentünk keresztülegyütt! Egyszer egy ronda troll mágus orraelől lopott el egy halom orikalkumot. Nél-külem nem ment volna: én szóltam Quinn-nek, amikor elbóbiskolt az a mamlasz.

– De aztán egyszer elvitt egy vadászatra.Hajnal három volt, épp, mint most. Én megéppen nem voltam jó passzban. Bizony, el-ismerem. Hibáztam. Én voltam az őrszem,miközben Quinn egy széfen dolgozott, ésnem vettem észre a fickót. Már csak a hátátláttam, és hogy egyenesen Quinn felé tart.Próbáltam odaérni, hogy figyelmeztessem,de lassú voltam. Az az ember hátba lőtteszegény Quinnt. Még szerencse, hogyQuinn páncélozott ruhát viselt.

– Nohát, történt még egy és más, de aztánsikerült eliszkolnunk. Nekem elég volt,hogy élve megúsztam, de Quinn-nek nem.Ahogy kijutottunk, felém fordult. Úgy csa-pott le, mint a kobra. A hüvelykujját a sze-membe döfte. „Ezt azért kaptad, mert nemfigyeltél." Aztán előrántotta a pisztolyát, éslőtt egy sorozatot a térdem alá. „Ezt meg

azért, mert lassú voltál." Na persze utánarögtön le kellett vágni az egészet.

– Tudom, most haragudnom kéne rá. Dehát bajt okoztam neki; joga volt megbüntet-ni, nem igaz? És nézzék, hogy bánt velemazután. Meglátott egyszer tapasszal a sze-memen – új szemre nekem nem futotta – ésa műlábammal, de az meg olyan volt, mintvalami faláb. Elmosolyodott, ahogy mindigszokott, és azt mondta: „Tudod, hogy nézelki ezekkel, Szakáll? Mint valami kalóz." Ésabban a minutumban nekem adta ezt a ha-jót.

– Bizony, ő szigorú ember. Maguk biztoskegyetlennek is tartják. De mindig gondos-kodik az embereiről, nem igaz?

Igen, gondolta Bannickburn, ő aztán min-dig gondoskodik az emberről. Bailey, úgy lát-szik, nem tudott ellenállni a lehetőségnek,hogy szomorú példaként eléjük állítsa ezt a

szánalmas vén tengerészt. Még egy utolsóleckét becsúsztatott nekik, mielőtt nekivág-nak az útnak.

A hajó pöfögött tovább, és közben akkorahabot vert, hogy Bannickburn biztos voltbenne: hamarosan az öböl minden határőr-csónakja a nyomukban lesz. De bár folya-matosan figyelt a fedélzet jobb oldalán hú-zódó rozsdás korlátnak dőlve, hajóknaknyomát sem látta. A horizontot még ebből atávolságból is Seattle villódzó, ragyogó fé-nyei töltötték ki. A város magányosan csil-logott a sötét űr közepén, mintha minden-honnan magába szívta volna fényt. Ban-nickburnnek furcsán összeszorult a gyom-ra, miközben az egyre tovatűnő fényeketnézte. Egyszerre ráébredt, hogy bár mind-össze egy napra utazik el, hiányozni fogneki a város. Az itt töltött idő nagy részétegy olyan szobában élte le, amelyet nem

emberek, hanem dobozok tárolására tervez-tek; szegény volt, és gyakran éhes is; nehe-zen talált minőségi szivart, és még nehezeb-ben fizette meg. De valamiért mégis kezdtemegkedvelni ezt a rohadt helyet.

Úgy érezte, jobb lesz, ha inkább előrefor-dul, és Port Gamble-t bámulja. Nem minthaa városon sok néznivaló lett volna. Itt-ottfények szabdalták a sötétséget, de sem köz-lekedő járművek fényszóróit, sem éttermekvagy bárok villogó fényeit nem lehetett lát-ni. Eszméletlenül unalmasnak nézett ki.Vagyis számukra tökéletes volt.

Kékszakáll követte Bannickburn pillantá-sát.

– A várostól nyugatra fogunk kikötni.Van ott egy sziklás partszakasz, ahonnanrámpák vezetnek fel egy kis rétre. Onnanindul egy földútféleség, jobban mondva ki

van taposva két párhuzamos keréknyom.Az biztosan elég lesz.

– Spindle azt állítja, hogy bármilyen felü-leten el tud menni, a vizet és talán a lávátleszámítva. Az út tökéletes lesz.

– Jó. A partot lassan fogjuk megközelíte-ni. Lekapcsolom a motort, és a hajó szépenbesodródik.

Bannickburn bólintott. Hamarosan eltölt-het vagy húsz percet egy sötét hajón a sze-lis járőröket figyelve, miközben lassan be-imbolyognak egy használhatatlan, majd-nem üres városba. Ah, az élet csupa kaland.

– Gázt neki! – szólt X-Prime.– Fogd be! – szólt Spindle.– Gázt neki!

– Kuss! – csattant fel Spindle.-Haladni akarok! – nyafogott X-Prime.Bannickburn összerázkódott. A tünde

Spindle mellett ült a furgon első ülésén.Mögötte Kross és Jackie foglaltak helyet, ahátsó sorban pedig X-Prime és Cayman.Valóságos csoda lesz, ha az ork nem tépi lea kölyök fejét, még mielőtt Sheltonba érnek.

– Ha nem fogod be, én téplek ketté az orkhelyett! – csattant fel Cayman. X-Prime el-hallgatott, de amikor Bannickburn hátrapil-lantott, látta, hogy mosoly játszadozik aszája sarkában. Bannickburn forrón remél-te, hogy a fiú később kitalál valami jobbszórakozást is az útra ahelyett, hogy Cay-mant heccelné.

A kocsi átkúszott a laza, köves talajon, éscsendben egyre beljebb hatolt a területen. Ajárgány kívülről csodaszép volt: a feketefesték éjszaka úgy nézett ki, mintha magá-

ba szívná a fényt, így a furgon sötét foltkénthaladt előre. Napközben viszont a festékvisszavert némi fényt, és zöldes árnyalat-ban játszott, ezért jól beleolvadt az erdőzöldjébe, de akár a magas fűbe is. Máramennyire persze egy Land Rover bárhol isel tud tűnni. Spindle afelől is biztosítottaBannickburnt, hogy a furgon rejtőzködő ké-pessége nem merül ki az ügyes festésben;egy egész elektronikus arzenál gondosko-dik róla, hogy a vezető sokkal több min-dent észleljen, mint amennyien az autótészlelhetnék.

A kiváló rejtőzködés kellemetlen velejá-rója volt az ablakok hiánya. A járművéhezcsatlakoztatott Spindle számos apró kame-rája segítségével minden irányba ellátott,de az öt utas csak előre nézhetett, vagy pe-dig be kellett érniük a leharcolt kocsibelsőés a szakadt kárpitok látványával.

A furgon belseje meg sem közelítette ahibátlan külsőt. Spindle jó karban levő ülé-sét barna bőr borította, amely egy árnyalat-tal világosabb volt a többi ülésnél. Látszottrajta, hogy nemrég húzták újra, a többi kár-pitot pedig hagyták békében megrohadni.X-Prime például folyamatos izgés-mozgás-sal próbálta elkerülni egy elszabadult rugótámadását.

A kocsiban ülők tétlenségre kényszerül-tek, és hiába X-Prime siránkozása, a furgontovábbra is körülbelül tizenhárom kilomé-teres óránkénti sebességgel kúszott előre.Bannickburn úgy érezte, elérkezett a szóra-koztatás ideje.

– Egy kis figyelmet kérek – jelentette be. –Fogadást hirdetek. Ötven nujennel lehet be-szállni. A kasszát az nyeri el, aki a legköze-lebb jut annak megfejtéséhez, hogy mirekell Martelnek egy üveg víz. Egymással

megbeszélhetitek, de mindenki csak egy fo-gadást tehet. Ha kész vagytok, adjátok ide apénzt, és mondjátok be a tippeteket! Agyőztest majd értesítem. – Könnyed nagy-úri intéssel zárta le a beszédet. – Ennyi volt.

Kross összefonta a karját, és mogorva ké-pet vágott. Láthatóan nem hozta izgalombaa téma. A többiek viszont máris elkezdtekagyalni a kérdésen.

X-Prime csettintett egyet.– Hegyi forrásvíz Tir Tairngire-ból – bök-

te ki. – A világ legfinomabb vize. Eddigsenki sem exportálta. Ki ne akarna együveggel?

– És ezért fizet minket? – torkolta le Cay-man. – Ugyan már!

– Egy emberalakban megjelent rovarszel-lem vére – tippelt Jackie. – Ilyen vérrituálésizéhez. Az sok pénzt jelenthet.

– Az víztiszta? – kérdezte X-Prime. – Énazt hittem, a bogárvér fehér és sűrű.

– Akkor talán bogárplazma – hagyta ráJackie.

– Fúj, undorító – fanyalgott X-Prime.– De lehetséges – tette hozzá Jackie, és a

többiek elgondolkodva bólogattak.Bannickburn úgy döntött, bedobja ő is az

egyik ötletét.– Vízminta a Mediterráneumból. Martel

csak kihúzza a dugót, és bármikor élvezhetiDél-Itália fűszeres aromáját.

Erre a furgon összes utasa – még Spindleis, akit pedig többnyire teljesen lefoglalt avezetés – tett néhány gúnyos megjegyzést.Bannickburn csak mosolygott.

– Talán nem is a víz kell neki – vetette felCayman –, hanem az üveg. Mondjuk a tal-pa valójában egy drágakő. Vagy bele vanépítve egy mikrochip. Bármi lehet.

– Sajnos a „bármi lehet" állítást nem fo-gadhatjuk el hivatalos tippként – jegyeztemeg Bannickburn. – Túl általános.

X-Prime töprengve ütögette egymáshoz amutatóujjait.

– Azt ugye tudjuk, mennyit ér ez a dologMartelnek. Feltételezhetjük, hogy ha elakarja adni, akkor többet vár érte, mintamennyit nekünk fizet. Azt nem tudjuk,mennyi haszonra számít, de valamennyirekikövetkeztethetjük. Húsz százalék márnem lenne kevés egy átlagos kereskedőnek,de gondolom, Martel legalább ötvenszáza-lékos haszonkulccsal számol.

Bannickburn gyorsan Caymanre pillan-tott, de az ülésbe préselődött nagydarabférfi csak vállat vont.

– Pénzügyek és számolgatás – szólt. –Végre elemében lehet a fiú.

Jackie elgondolkodva nézte X-Prime-ot,bár az is lehet, hogy valójában a háta mö-gött, a plafonról fityegő koszlott szürkeanyagdarabot szemlélte.

– Lehet, hogy helyes a számításod, ésMartel ennyire tartja az árut – szólalt meglassan. – De mondok én valamit: az üvegértéke nagyon gyorsan fel fog szökni.

– Mire gondolsz? – kérdezte Ban-nickburn.

Jackie vetett egy villámgyors oldalpillan-tást Kross felé; az ork nem is vette észre. DeBannickburn igen. Értem, gondolta. Nem be-szélhetünk szabadon, amíg itt ül mellettünk akém. Ezzel még várni kell.

Bannickburn kivárt egy fél órát, nehogyKross gyanakodni kezdjen. Éppen délnyu-gat felől kerültek dél felé keskeny utakon;időnként megelőztek egy-egy autót, de

nagyrészt senkivel sem találkoztak. Vagyiseddig minden a terv szerint haladt.

Amikor már úgy számolt, hogy elég időtelt el, Bannickburn nyújtózkodni kezdett,és ásított egyet.

– Elegem van – szólt. – Ebben az ülésbennem lehet rendesen aludni. Padot akarok.Ki akar előreülni? – Kross, Cayman és X-Prime egyszerre lendítették kezüket a ma-gasba. Cayman olyan gyorsan kapta fel kér-ges kezét, hogy az nagyot döndülve a pla-fonnak ütközött. A férfi fejére habosítottszigetelőanyag permetezett.

Bannickburn hátranézett X-Prime-ra ésCaymanre.

– Ha közületek jön előre valaki, akkor amásik számíthat rá, hogy az ölébe teszem alábam.

Azok gyors pillantást váltottak. Caymankülönösen kedveszegettnek tűnt. Aztán

visszanéztek Bannickburnre, és megráztáka fejüket.

– Hát akkor azt hiszem, az ork kapja megaz első ülést.

Bannickburn gyorsan elhelyezkedett Jac-kie mellett, és a vállára hajtotta a fejét –részben a kényelem kedvéért, részben hogyhalkan szót válthassanak.

– Mondtam már, mekkora csodálattal töltel két szemed meseszép tava, akárhányszorelmerülök nézésükben? – kérdezte.

– Mondtam már, hogy úgy beszélsz, mintegy ócska romantikus tridim? – kérdezettvissza Jackie.

– Ó, de hát hogyan máshogy beszélhet-nék, amikor ezzel a vakító csodával: Veledállok szemben? – Bannickburn hasonlóhangnemben folytatta egy darabig, remél-ve, hogy végleg elveszi Kross kedvét a hall-gatózástól. Úgy látszott, működik a dolog:

jó tíz perc elteltével az ork egyenletesenszuszogva süppedt az ülésbe. Elaludt, vagylegalábbis már félálomban volt.

– Jól van – szólt Bannickburn. – Azt hi-szem, most már beszélhetünk. Miért fogemelkedni az üveg értéke?

– Kitől kell elvennünk az üveget? – kér-dezte a lány.

– A Finniganektől – felelte Bannickburn.– Vagy legalábbis olyasvalakiktől, akik aFinniganeknek dolgoznak.

– Ez az. Tehát bemegyünk, és elvesszüktőlük, ami azt jelenti, hogy nem lesz náluk,bár kellene nekik. És amint nálunk lesz,szépen visszavisszük Seattle-be olyanok-nak, akiknek szintén kell. De amíg visszanem érünk, náluk sem lesz.

– Lesz néhány óránk a furgonban – foly-tatta és ezalatt lesz nálunk valami, ami Se-attle két legnagyobb maffiacsaládjának kel-

lene, de nincs egyiknél sem. Úgy vélem, ezjelentősen meg fogja emelni az üveg érté-két. Mármost tegyük fel, hogy útközbenokosan használjuk ki az időt, beszélünkmindkét család képviselőjével, és elmond-juk nekik, hogy is állnak a dolgok.

Bannickburn most már értette.– Tehát értésükre adjuk, hogy tudjuk:

mindkettőjüknek kell az üveg. Elmondjuknekik, hogy az egyik család megszerzi, amásik meg nem. Azé lesz az áru, aki többetígér érte. A végén jól megszedjük magun-kat.

– Talán – bólintott Jackie. – De van kocká-zat is. Azért csináljuk az egészet, hogy amaffia lehetőleg ne öljön meg téged. Ha ki-játsszuk egymás ellen a két családot, akkorvalószínűleg mindketten el akarnak majdintézni, méghozzá gyorsan. A pluszpénz

mindig jól jön, kivéve, ha halottak va-gyunk.

– Addig nem ölnek meg minket, amíg ná-lunk a víz – jelentette ki magabiztosan Ban-nickburn. – Nem kockáztatnák meg, hogyelveszítik.

– És miután eladtuk valamelyiknek?Nem fog ránk vadászni a vesztes?

Bannickburn beharapta az ajkát.– Hát igen, ezzel gond lehet – ismerte el.– Igen.Bannickburn megmozdította a fejét, és ki-

nézett az elülső ablakon. Nézte, hogyan su-hannak el az út szélén a fekete fák a feketeég alatt.

Biztosan vissza lehet még fordítani vala-hogy a dolgot. Valahogy visszavenni az irá-nyítást.

– Tudnunk kell, mi az a víz – állapítottameg. – És hogy miért olyan fontos. Ha ezt

megtudjuk, majd kitaláljuk, hogyan hasz-nálhatnánk fel legjobban, és hogy miképprázzuk le mindkét családot. De tudnunkkell, mi az, mielőtt visszaérünk Seattle-be.Van valami ötleted, hogyan készíthetnénkegy gyors elemzést?

– Hát persze – horkant fel halkan Jackie.– Már azóta gondolkodom a dolgon, miótabelerángattál ebbe.

– Hogy éri belerángattalak? Hát nem ön-ként jelentkeztél?

– Csak a szórakoztató részére. Nem pe-dig a „behatolás a hibbant tündék fészkébe"részre.

– Á. Értem. Na mindegy, a lényeg az,hogy gondolkodsz rajta.

– Igen.– Jó.Bannickburn lassan elálmosodott. Spind-

le tökéletesen uralja a járművet, rá semmi

szükség egészen a Tir határáig – feltéve, hanem találkoznak barátságtalan szelis ható-ságokkal. De ha kell, bármikor fel tudjákébreszteni. Most nyugodtan alhat, és ha fel-ébred, majd megteszi az első lépéseket azélete visszaszerzése felé.

20

Szegény Slidestream, gondolta Bailey. Afiú néha tényleg hasznos munkát végzett.Az asztalon kiterített felszerelés nagy része– ezek tették Bailey számára lehetővé, hogynyomon kövesse azt a kábé tizenötezerügyet, amivel jelen pillanatban foglalkozniakellett – tőle származott. Tehetséges volt akölyök. Csak éppen nem volt elég fegyel-mezett.

Bailey maga sem volt a világ legfegyel-mezettebb embere, de tudta, hogyan kell el-végezni a dolgokat. Tudnia kellett. Semmi-féle veleszületett tehetséggel nem rendelke-zett – attól eltekintve, hogy igazi kamubaj-nok volt –, és a hiányt valamivel ellensú-lyoznia kellett. Talán ezért bánt el olyan ke-

ményen szegény Slidestreammel: tudta, mi-lyen tehetséges a fiú. Ha neki ennyi tehetsé-ge lenne, bármit el tudna érni, és nem kéneígy kaparnia minden vacakságért, nem ké-ne egyszerre tizenkét tányért pörgetnie,mint annak a szegény flótásnak, akit egy-szer egy rémes fekete-fehér, kétdimenziósfelvételen látott. Az ilyenek, mint Slidest-ream, fel sem fogják, mekkora kincs van akezükben. Csak sodródnak az árral, és azthiszik, az életben minden úgy az ölükbehullik majd, mint a tehetségük.

Talán fel kellett volna vennie Slidestreamelhalálozását. Kiváló tanmese lett volna be-lőle a hanyagság veszélyeiről.

– Mit gondolsz, ösztönzőleg hatna rádegy trideó, amin egy embernek belülről ki-sütik az agyát? – kérdezte.

Shivers nem mozdult. Összekulcsolt kéz-zel ült Bailey egyik süppedős székében,jobb lábát átvetve a bal térdén.

– Az attól függ – felelte. – Arra talán ösz-tönözne, hogy bosszút álljak valakin. Arramár nem biztos, hogy vacsorázzak meg.

– Arra gondoltam, hogy keményebbmunkára ösztönözne-e – magyarázta Bai-ley. – Hogy többet kihozz magadból.

– Csinálni akarsz egy motivációs trideót,ahol egy pasasnak megfőzik az agyát? – ér-deklődött Shivers közönyös arccal, de erő-sen kétkedő hangon. – Hát nem tudom. AzAztechnology talán használná is.

Bailey bólintott.– Lehetséges. Lehetséges. – Aztán legyin-

tett. – Na mindegy. Most már elszalasztot-tam a lehetőséget, és a közeljövőben nem-igen lesz másik. Igazán kár, de hát mit vanmit tenni.

Ezután Bailey színpadiasan lassú mozdu-lattal az asztalán álló óra felé fordult. Meg-próbálta elérni, hogy a szeme valahogy úgyguvadjon ki, mint egy rajzfilmfigurának.

– Te jó ég! Nahát! Gondoltad volna, hogyígy eljárt az idő? Ez aztán a meglepetés!Ideje ledőlni, vagy legalábbis ideje lelépniaz irodából, és legurítani egyet, nem gon-dolod?

– Menj csak! – szólt Shivers. – Én inkábbmaradok. Megvárlak itt.

Bailey felsóhajtott. Ez ment egész éjjel.Shivers hat órája érkezett, és hozott magá-val két jól felfegyverzett, sebhelyekkel borí-tott egyént, akik hatására Bailey recepciósaazonnal hazakéredzkedett. Amennyire Bai-ley tudta, Shivers haverjai azóta is az elő-szobában táboroznak, folyamatosan szem-mel tartva Bailey testőreit. A két tábor kö-zött látszólag patthelyzet alakult ki, miköz-

ben mindkettő árgus szemekkel leste a má-sikat. De talán mégsem volt ilyen feszült:Bailey körülbelül három órával ezelőtt koc-kázás hangjaira lett figyelmes.

Mindazonáltal a betolakodók megtették,amit kellett: biztosították, hogy Bailey nedobathassa ki Shiverst. Bármilyen barátianis alakult a türelemjáték, ez akkor is agresz-szív húzás volt Shivers részéről. Volt vala-mi Bailey tulajdonában, ami kellett neki, ésnem rettent vissza az erőszakkal való fe-nyegetéstől (vagy végső esetben magától azerőszaktól) sem, hogy megszerezze.

Az este folyamán Bailey alaposan meg-hányta-vetette magában annak előnyeit éshátrányait, hogy egyszerűen főbe lője Shi-verst, és így letudja az egész ügyet. Egyelő-re a hátrányok álltak nyerésre. Két nagyelőnye lett volna a dolognak: először is vég-re kimehetne az irodából, másodszor pedig

a titkok továbbra is titkok maradnának. Ahátrányok a következők voltak: az egyik,hogy Shivers barátai alighanem gyorsanbosszút állnának; a másik, hogy Martel va-lamiért kedvelte Shiverst, és valószínűlegnem venné jó néven, ha Bailey puszta sze-szélyből kiiktatná őt. Ráadásul jeges modo-ra ellenére Bailey is kedvelte a fiút. Felis-merte benne a magas szintű rátermettségetés intelligenciát, még ha azt nehezményezteis, hogy sosem nevet a viccein.

Így hát most itt álltak egymással szem-ben; Bailey állandóan utalásokat tett Shi-vers távozására, amelyek mind visszapat-tantak Shiversről. Bailey már borzasztóanszeretett volna a dolgai után járni – leg-alább azt ellenőrizni akarta, hogyan haladKross és a brigádja –, de amíg Shivers ittvolt, addig nem tehette. Nem akarta, hogyShivers bármit is megtudjon erről a külde-

tésről. Az egy dolog, hogy kedveli a fiút, deattól még látja benne a ragadozót.

– Ámbár ha jobban meggondolom – foly-tatta Bailey –, minek is elmenni, amikor ittis ehetek egy jót? Csak gyorsan odacsörgöka Rivellinek.

– Én pármai borjúszeletet kérek – mondtaShivers.

– Nem emlékszem, hogy téged is meg-hívtalak volna.

– Tényleg nem. De ha nekem nem ren-delsz, akkor utánad én is telefonálok egyet,és leadom a saját rendelésemet. Gondoltam,hatékonyabb lenne egy hívással elintézni adolgot.

Bailey nagyot sóhajtott. Ez már ténylegsok volt. Az első dolga lesz holnap, hogymegváltoztassa a biztonsági rendszabályo-kat. Legközelebb Shivers be se hozhatja ahaverjait a rohadt épületbe. Másodszor pe-

dig ki fog dolgozni egy részletes tervet ar-ról, hogyan fizet meg Shiversnek ezért azarcátlanságért. Holnap estére remélhetőlegBannickburn is visszaér a vízzel, és Baileyelnyeri Martel jóindulatát. Ez majd egy ki-csivel nagyobb mozgásteret biztosít számá-ra Shivers megleckéztetéséhez.

– Remélem, nem hátráltatlak a dolgaid-ban – szólt Shivers, miután a rendelés meg-történt. – Bizonyára azért vagy benn mégilyen későn is, mert sok fontos elintézniva-lód van.

– Bizonyára – felelt szárazon Bailey. – Saj-nos, amit leginkább szeretnék elintézni, azolyasmi, amit lehetőleg nem más emberekjelenlétében kellene megoldani.

– Tényleg? De hát miért?– Ugyan, Jimmy. Sokan vannak a vilá-

gon, akik bátran hülyének tettethetik ma-

gukat, de tőled ez valahogy nem meggyő-ző.

– Rendben. A helyzet a következő,Quinn. Tudom, hogy dolgozol valamin. Tu-dom, hogy az a valami fontos Martelnek.Tudni akarom, mi az, és ki is fogom deríte-ni, így vagy úgy.

– Valóban? Istenem, annyira csodálomezt a férfias önbizalmat. Jársz most valaki-vel?

– Fogd be! Most az lesz a legjobb, ha el-mondod, amit tudsz. Nemcsak az irodádatkapod vissza, hanem én is a barátod leszek.

– A barátom? – kérdezte duzzogó hangonBailey. – De hát én ennél sokkal többet sze-retnék!

Shivers eleresztette a megjegyzést a fülemellett.

– Én kisegíthetnélek. Gondoskodnék róla,hogy sikerrel járjon, amit csinálsz. Gondos-kodnék róla, hogy Martel elégedett legyen.

– Gondoskodnál róla, hogy elég pénzthasíts ki magadnak – tette hozzá Bailey.

– Ez már rajtad múlik. Én utánajárok adolognak, akár így, akár úgy. És kész va-gyok egész éjjel itt dekkolni, ha kell. Vá-laszd a könnyebbik utat! Csak mondd el,miről van szó!

Bailey mosolygott. Nem szólt semmit.Csak vigyorgott. Ez a huzavona igazán so-káig tartott, de végre úgy tűnik, a meccs aző javára dől el. Nem kellett volna eddig hú-zódnia a dolognak, de nagy a forgalom, ésa pluszmunkaerő nem mindig érkezikazonnal. Most azonban végre megjött.

A Rivellihez intézett hívás csak álca volt:Bailey rendelése egy régen megbeszélt kódrészét képezte. A válaszból megtudta, hogy

az igényelt segítség jelenleg elérhető. Egymágust küldtek ki. Egy olyan mágust, akitudta, hogyan kell gyorsan és hatékonyanelaltatni egy csapatnyi embert.

Bailey egyik fele szívesen beszámolt vol-na Shiversnek a jelzésről, amelyből tudo-mást szerzett a mágus érkezéséről. Az erő-sebbik fele viszont úgy döntött, hogy in-kább addig ragyogtatja Shiversre idegesítőmosolyát, amíg Shivers végre rá nem jön,miről van szó. Igyekezett szája sarkát mégmélyebben az arcába nyomni, hogy kiala-kítsa azt a vigyort, amelyet még kamaszko-rában fejlesztett tökélyre.

– Mi van? – kérdezte Shivers. Bailey nemválaszolt.

Shivers kihúzta magát a székben, ésmindkét lábát a földre helyezte. Óvatosankörülnézett a helyiségben, mintha arra szá-mítana, hogy hirtelen ráveti magát valaki.

De semmi sem történt. Újra Bailey-re né-zett, aki gondosan ügyelt rá, hogy vigyoraváltozatlan maradjon.

– Mi van? – kérdezte Shivers. Bailey ezút-tal sem szólt semmit, de kissé félrehajtotta afejét, mint aki hallgatózik.

Shivers azonnal kapcsolt.– A kockázás! – szólt. Végre észrevette,

hogy a fogadótér teljesen elcsendesedett.Talpra ugrott, és az ajtóhoz szaladt, de a ki-lincs fölött megállt a keze a levegőben. Las-san Bailey felé fordult.

– Mi történik, ha kinyitom ezt az ajtót?Bailey a szemöldökét ráncolta.– Lássuk csak… azt hiszem, belépsz a fo-

gadótérbe. Ha nem csal az emlékezetem.Shivers tett egy lépést hátrafelé.– Gyere ide! Nyisd ki te az ajtót!Bailey hátradőlt a székben. Órák óta nem

volt ilyen jókedvű.

– James, eddig sem voltál abban a hely-zetben, hogy parancsolgass nekem, és mostaztán tényleg nem vagy abban a helyzetben.De hogy lásd, nincs harag, megyek, és ki-nyitom neked az ajtót.

Bailey lassan az ajtóhoz sétált, és kinyi-totta. Előtte ott állt a két legénye keresztbefont karral, zord tekintettel, de a fegyverü-ket nem vették elő.

– Látod, James? Senki nem akar bántanisenkit. Stephen és Bruce csak szeretnénekkikísérni téged. Ennyi az egész.

Mögöttük üres volt a fogadótér. Shiversbarátainak nyoma sem volt.

– Hova mentek? – csattant fel Shivers. –Mit csináltak velük?

– Ejnye, micsoda vádaskodás. Hiszenmár későre jár. A barátaid kifáradtak ahosszú éjszaka után, amelyet végigjátszot-

tak Stephennel és Bruce-szal. Szerintem el-mentek szundítani egyet.

Shivers közelebb hajolt Bailey-hez.– És hova mentek szerinted?Bailey sóhajtott egyet.– Bizonyára nagyon elfáradtak. Talán ki-

támolyogtak az épület ajtaján, és rögtön elis aludtak a szomszédos sikátorban. A he-lyedben én ott keresném őket.

Shivers rámeredt Stephenre és Bruce-ra,majd Bailey-re. Azok nyugodtan néztekvissza rá. Látva, hogy ellenfelei túlerőbenvannak, Shivers elviharzott. Bailey hallottalépteinek visszhangját, amíg le nem ért alépcsőn, és ki nem lépett az épületből.

Odafordult Stephenhöz és Bruce-hoz.– Köszönöm, uraim. Holnap majd elbe-

szélgetünk arról, hogyan kerüljük el legkö-zelebb, hogy engem hat órán keresztül a sa-ját irodámban tartsanak fogva, miközben

maguk kockáznak a fogva tartóimmal,rendben?

Bailey mosolygott, annak biztos tudatá-ban, hogy a két férfi átlát a kedélyes hang-nemen. Tudják, hogy a holnapi találkozószámukra elég fájdalmasnak ígérkezik. Va-lószínűleg egyikük sem fog megjelenni, ésBailey soha többet nem is látja őket. És alig-hanem mindenkinek így lesz a legjobb.

Bailey visszatért az irodába. Shivers az-óta már biztosan megtalálta barátait egyrusnya verőlegényekből gyúrt idomtalankupac formájában. Azt tapasztalja majd,hogy legalább három órán keresztül lehe-tetlen lesz őket felébreszteni. Addigra őmár messze jár. Egyvalamire rájött ma éjjel:a projekthez kapcsolódó feladatokat mos-tantól kezdve biztosabb helyről kell intéz-nie.

Most először is az asztali monitorhoz for-dult. Amikor legutóbb ránézett, Ban-nickburn csapata éppen odaért Kékszakállrévéhez. A jó öreg Kékszakáll, gondolta Bai-ley. Legalább van valaki, aki a sok évvel ez-előtti kellemetlen események óta hihetetlenfegyelemről és hűségről tett tanúbizonysá-got. Jó látni, hogy van még, aki tanulni tuda hibáiból.

A nyomkövető térképen látta, hogy Ban-nickburn csapata szépen halad, és egyre kö-zeledik Tir Tairngire határához. Ez majd el-szórakoztatja őket, gondolta.

Vajon mit csinálnak a furgonban? Nyil-ván nem sok mindent. Az utazás előkészí-tésének eufóriája alighanem már elhalvá-nyult a Kékszakáll hajóján megtett lassú útalatt. Most biztosan türelmetlenül várják,hogy elkezdődjön az akció – majd amikorelkezdődik az igazán kemény tűzpróba,

vissza fogják még sírni a tétlenséget és azunalmat.

Remélte, hogy Kross hamarosan jelentke-zik. Jobban érezte magát, ha nyomon követ-hette az eseményeket, még ha magát a va-dászatot nem is tarthatta ellenőrzése alatt.Ha megkapta a rendszeres beszámolót, leg-alább úgy érezte, hogy ő az, aki irányít, és azérzés néha ér annyit, mint a valóság.

De ha hívást vár Krosstól, akkor valaholmáshol kell tartózkodnia. Valahol, ahol Shi-vers nem találja meg. Lekapcsolta az irodaigépet, és kisietett az ajtón.

Miután kilépett az épület kapuján, meg-látta Shiverst, aki időközben megtalálta azembereit. Bailey ujjongó élvezettel látta, ho-gyan lógnak Shivers máskor csinosan gön-dörödő fürtjei izzadtan a férfi arcába,ahogy megpróbálja mozdulatlan barátaitegy furgon hátuljába vonszolni.

Elhaladtában Bailey mosolyogva intege-tett. Mindig nagyszerű érzés, gondolta, ha egyrosszul indult este végül mégis szerencsés végetér.

21

A szomszéd füve tényleg zöldebb. A fákmagasabbak, a virágok tarkábbak, és a Co-lumbia vize, gondolta Bannickburn, tisz-tább és hűvösebb, mint bármely más folyóa világon.

A határ túloldalán lévők tulajdonképpenaz övéi voltak. Az ő tünde testvérei. Elvilegvolt köztük valami atyafiság vagy mi. Még-is az agyára mentek – legalábbis a tirbeliek.Zavarta, hogy milyen békésen tűrik túlsá-gosan erős uralkodóikat, hogy jobban ked-velik zöld rétjeiket a városi mocsok szépsé-geinél, és hogy teljesen elkülönülnek a világtöbbi részétől. Ezért ha csak lehetett, elke-rülte őket. Csakis a sors büntetése lehet,hogy most mégis itt van.

Portland még rendben lenne. Végül is vá-ros. Nem zárkózik el teljesen a külföldiekelől. A tündéken kívül más fajok is élnekbenne. Az igaz, hogy itt is vésztörvényszékműködik, de ez a legkevesebb, amit az em-ber egy tirtől várhat.

A Columbia hídja előtti ellenőrzési pont-nál, ahogy számítottak is rá, alig volt forga-lom ilyen kora reggel. Ahogy Spindle fur-gonja a kapu felé gördült, Bannickburn egysor fényt látott felvillanni, és távolról azt ishallotta, hogy a fényeket riasztó hangja kí-séri. Ezek szerint már észlelték a rakomá-nyukat, amelyben a rengeteg fegyver mel-lett ott volt Jackie dekkje és még néhányegyéb finomság is. Remélhetőleg néhányperc múlva mindez már mit sem fog számí-tani.

Bannickburn visszamászott az anyósülés-be, így amikor a meglepően barátságos ha-

tárőr benézett a letekert ablakon, két mo-solygó tündével találta magát szemközt.

– Üdvözlöm önöket Portlandben – szóltaz őr. – Sajnos közölnöm kell önökkel, hogyérzékelőink számos korlátozott forgalmútárgyat észleltek a járműben. Meg kell kér-nem önöket, hogy húzódjanak jobbra, a kisszürke épület mellé. Ott majd tájékoztatjákönöket a további teendőkről.

Ha most lehúzódnak jobbra, akkor azőrök egészen biztosan felfedeznek, és való-színűleg le is foglalnak egy csomó értékescuccot. Ha a vizsgálatot mellőzve továbbro-bognak, akkor pedig azonnali golyózáporraszámíthatnak, amelyet a biztonsági mágu-sok még egy-két járműromboló varázzsal ismegtámogatnának. Egyik lehetőség sem túlkedvező. Marad a hármas számú opció.

Spindle elmosolyodott – a mosolya egye-nesen elbűvölő lett volna, ha Tir Tairngire

határőrei fogékonyak lettek volna az ilyes-mire.

– Az igazán nem szükséges – szólt. Meg-lengetett egy hitelkártyát az őr orra előtt. –Csak tekintse meg ezt, ha megkérhetem.

Az őr öt másodpercig nézte a kártyát, az-után elvette, és eltűnt hátul a bódéjában. Azellenőrzés alig tartott tovább, mint a kártyabámulására szánt idő.

A fülkében végül deréktól felfelé feltűntaz őr. Kihajolt, kinyújtott kezében a kártyá-val.

– Köszönöm szépen, asszonyom – mond-ta. – További jó utat!

Spindle egy biccentéssel megköszönte, éstovábbhajtott.

A hitelkártya a Mustaffah Cartage cégesbiztonsági tisztviselőjeként azonosította vi-selőjét. A Mustaffah Cartage egy kisebbszállítmányozási cég volt, amely értékes

áruit páncélozott járműveken szállítottaPortlanden keresztül. A vállalat egy kicsinyékkő volt Kate Mustaffah hatalmas cégbiro-dalmának kincsestárában. Ennek köszönhe-tő, hogy Spindle furgonja átjutott az ellen-őrzésen: a Mustaffah név súlyos érvnekszámított Portlandben.

A legjobb az egészben az volt, hogy a Jac-kie által biztosított személyazonosság teljesmértékben legális volt. Jackie még két évvelezelőtt szerezte; egy tünde – egyéb értékekhiányában – ezzel fizetett bizonyos szíves-ségekért, amelyekre mindenképpen szüksé-ge volt. Annak ellenére, hogy az adatokatcsak korlátozottan lehetett felhasználni (aMustaffah Cartage csak Portlandben műkö-dött, így máshol a kártya értéke a nullávalvolt egyenlő), Jackie nagy becsben tartotta,tudván, hogy bármikor jól jöhet egy belépőPortlandbe. Bannickburn most látatlanban

is el tudta képzelni a lány önelégült moso-lyát. Jackie egyik kedvenc szórakozása volta szigorú biztonsági rendszerek kicselezése.

Amint átjutottak a kapun, dél felé vettékaz irányt. A repülőtér elmaradt mögöttük.Bannickburn közel s távol nem látott élő so-főrt az autópályán. Ehelyett számos ro-bot-teherautó gurult ide-oda a repülőtér ésaz azt körülvevő raktárak, ipari létesítmé-nyek között. A csapat egymás után hagytamaga mögött az ablaktalan épületeket, éshamarosan el is érték a kijáratot, amelyentúl várta őket a kincsekkel teli, ember nemjárta vidék.

Ahogy elhaladtak az ormótlan raktárépü-letek mellett, Bannickburn szinte érezte azárukészletet védő mágikus energiát. Mégszerencse, hogy az üveg nem egy ilyen ajtómögött rejtőzik, és neki nem kell kieszelnie,hogyan lehetne kivédeni a védővarázsokat.

Spindle kelet felé fordult a MaywoodPark környékének irányába. MaywoodPark az autópálya, a repülőtér és a Colum-bia közé beszorítva teli volt zsúfolva üze-mekkel és raktárakkal. A hely magányos,kihalt hangulatot árasztott. Az olyanoknak,mint Bannickburn és csapata, maga volt atökély.

Első pillantásra úgy tűnt, a környék telje-sen veszélytelen. A robusztus téglaépületeknémán sorakoztak egymás után, néha fel-tűnt egy-egy teljesen ép ablak. Bannickburnitt-ott látott néhány elhanyagoltabb részt is– a járdákat felpúposító fagyökereket, bo-rostyánnal beborított épületeket, mindenszélfuvallatnál a cserepeket hullató tetőket–, de nem ez volt a jellemző. Tulajdonkép-pen az egész hely túl jól nézett ki, és Ban-nickburn kezdett aggódni, hogy talán nem

egészen pontosak a környékről szerzett ér-tesülései. Vagy esetleg eltévedtek?

Spindle lehúzódott az út szélére, és egysóhajjal leállította a kocsit.

– Ideje pihenni, mi? – kérdezte Ban-nickburn.

– Nem éppen – felelte szürke hangonSpindle. – Én mindig ezt csinálom. Amikornem csinálom… szóval akkor érzem jól ma-gam, ha ezt csinálom.

– Szóval kár, hogy meg kell állnunk –szűrte le Bannickburn. – Hidd el, én megér-telek.

Ránézett a négy másik utasra. Mindegyikaludt. Nagy kedve lett volna egy vidám rik-kantással ébreszteni őket, de egyelőre csakKrossra és Caymanre volt szüksége. Meg-rázta Krosst, az megrázta Caymant, majdmindhárman kiléptek a furgonból.

– Tartsd szemmel a környéket! – szóltmég oda Bannickburn Spindle-nek.

– Mint mindig – felelte Spindle, aki to-vábbra is rá volt kapcsolva a járművére.

Bannickburnt kellemes érzés töltötte el,ahogy Kross és Cayman előtt sétált: erősnekérezte magát. Kross magassága nem halad-ta meg az övét, de emellett vagy huszonötkilónyi izomtöbblet volt rajta; Cayman pe-dig egy jó fejjel magasabb volt nála. Amígezek ketten a nyomában vannak, addig bár-ki láthatja, hogy vele nem érdemes kikezde-ni. Na persze régen külső támogatás nélkülis elég erős és félelmetes volt, de most márki kell használnia minden lehetőséget.

Elsétáltak egy sárga téglás bérházhoz, akörnyék kevés lakóépülete közül az egyik-hez. Közelről már jobban látszott, milyenlepusztult az épület. A téglák közül dara-bokban hullott a habarcs, tátongó lyukakat

hagyva maga után. Az ajtó mellett hajdankaputelefon működött, de a borítást rég le-szedték, a gombok többségét kihúzkodták,és a néhány olvasható név tulajdonosa va-lószínűleg már legalább tíz éve nem lakottaz épületben. A kaputelefonra már egyéb-ként sem volt szükség, mivel a horpadtfémkapu nem zárult rendesen.

Bannickburn belökte az ajtót, amely nyi-korogva-csikorogva nyílt ki, majd belépett,és egyszerre megértette mindazt, amit May-wood Park jelenlegi lakóiról hallott. Friss ésállott vizelet szaga csapta meg az orrát. Aplafonon zizegő hosszú neoncső bizonyta-lanul himbálózott foglalatában, és hol fel-fénylett, hol kialudt. A lépcsőház eredetifestését a több réteg graffiti teljesen elborí-totta. Beljebb egy pimaszul nagy patkány(az állat egész biztosan megállta volna a he-lyét egy pitbullal szemben is) osont el egé-

szen a folyosó közepéig, ott megállt, hosz-szan megbámulta a betolakodókat, majdnyugodtan folytatta útját. Ha netán meg-éhezett volna, csak ki kellett volna választa-nia a falakon és a padlón kínálkozó renge-teg rovar közül a legínycsiklandóbbat.

Kross rálépett az egyik helybeli bogárra.A hangos reccsenés visszhangot vert a fo-lyosón. Ahogy felemelte a lábát, szörcsögőhang hallatszott. Bannickburn összerázkó-dott.

– Hova is kell mennünk? – kérdezte.Cayman ránézett a kezében tartott papír-

ra; mielőtt még elaludt volna az autóban,hosszas előadást tartott Bannickburnnek akiberdekkek és egyéb elektronikus ketyerékmegbízhatatlanságáról.

– Második emelet – közölte. – 216. ajtó.– Bízzunk benne, hogy a lépcső nem fá-

ból készült – mordult fel Kross. – Akkor

már rég felfalták a termeszek vagy eltüzel-ték a lakók, mi pedig repülhetünk fel a má-sodikra.

– Majd megfogjuk a tündét, és felhajítjuk– vigyorgott Cayman. Mindketten moso-lyogtak. Bannickburnnek, aki nem volt hoz-zászokva, hogy ő legyen a legkisebb a csa-patban, csak egy halvány mosolyra futotta.

Szerencsére a lépcsők betonból készültek,és bár csúnyán összetöredeztek, azért mégjárhatóak voltak. A három férfi felment amásodik emeletre.

A 216. lakás a harmadik ajtó volt jobbra.Bannickburn odament az ajtóhoz, aztánmeggondolta magát, és hátralépett.

– Talán nem kéne kopognunk – mondta.– Jól mondod – szólt Cayman, majd

Krosshoz fordult. – Kérlek, csak utánad.Az ork erre felemelte az öklét, és belevá-

gott az ajtóba. A zsanér állta a sarat, de a fa

egy reccsenéssel darabokra tört, és a lábukelé hullott. Kross és Cayman berontottak.Az ajtóból ezután csak vékony, száraz lécekmaradtak. Kross jobbra indult, Cayman bal-ra. Utánuk Bannickburn is beballagott.

A lakás, már amennyire annak lehetettnevezni, egy kiégett romhalmaz volt. Ron-gyos, megégett függönyök lógtak a nyitottablakok előtt. Ha feltámadt a szél, újabb el-szenesedett darabok hullottak a földre. Bú-tor egyáltalán nem volt.

– Ide, ide! – kiáltott Cayman. Kross elro-bogott Bannickburn mögött, és a tünde ismegfordult, hogy kövesse.

Egy rövid folyosó végén apró szoba bújtmeg, amely valamivel kevésbé volt rossz ál-lapotban, mint a nappali. A földre terítettcsupasz, foltos matrac tanúsága szerint ezlehetett a hálószoba.

Az egyik sarokban egy nő kucorgott, he-gyes térdei egy hosszú póló alól meredtekelő. Megpróbált elhátrálni Cayman elől, ésezzel egyidejűleg a saját szemét kikaparni.

– Beszedett valamit – állapította megCayman.

– Nem mondod! – felelte Bannickburn.– Elvegyem a kezét a szemétől?– Csak ha látnia is kell ahhoz, hogy el-

mondja, amit tudni akarunk.– Egyáltalán mit kell belőle kiszednünk?

Az összefüggő beszéd talán most nem azerőssége.

– Meg kell tudnunk, hol van Spargoyle.Várj! – Bannickburn odalépett a sovány nő-höz, és a válla felé nyúlt. A nő felsikoltott,mire ő visszarántotta a kezét.

– Hol van Spargoyle? – kérdezte.A nő hebegett valamit, de értelmes sza-

vakra emlékeztető hangot nem adott ki.

– Hol van Spargoyle? – tette fel a kérdéstújra Bannickburn.

– Más ötlete nincs? – kérdezte Kross.– Maga szerint mit kéne csinálnunk? –

vetette oda Bannickburn.Kross elgondolkodott.– Nem hoztunk magunkkal valami hasz-

nálható szert?Bannickburn valóban hozott néhány

hasznos anyagot, de eddig senkinek semszólt róluk a csapatban. Vész esetére tarto-gatta őket, és a mostani helyzetet még nemítélte annak.

Ismét kinyújtotta a kezét, de most vigyá-zott rá, hogy ne érjen olyan közel a nőhöz,hogy elijeszthesse.

– Jöjjön! – szólt. – Jöjjön, hadd segítsek!A nő egy kicsit nyöszörgött, de a szemét

nem vette le Bannickburn kezéről.– Jöjjön csak! – erősködött a tünde.

A nő óvatosan, remegve kinyújtotta a ke-zét. Bannickburn nem mozdult.

A nő végül hozzáért a tünde kezéhez.Érintése hideg és bizonytalan volt. Ban-nickburn szelíden megszorította a kezét,talpra állította, és megtett vele egy lépést.Aztán még egyet. Végül a nő ott állt köz-vetlenül a matrac előtt.

– Üljön le – kérte Bannickburn. A nő újranyöszörgött egyet, de hallgatott rá. Leült.Bannickburn melléje guggolt.

– Jól van. Ügyesen csinálta. Csak egy dol-got szeretnék kérdezni. Hol van Spargoyle?

A nő újból felsikoltott, méghozzá olyanerővel, hogy Bannickburn hátratántorodott.A nő talpra ugrott, hátat fordított, és vissza-rohant a sarokba. A feje nagyot koppant afalon. Aztán remegve összekuporodott.

A többiek most látták meg először a póló-ja hátát. Valaki vastag fekete filctollal a

SPARGOYLE, 315 COMET TRAIL betűketírta fel rá.

– Azt hiszem, a Comet Trail 315-ben kellkeresnünk a fickót – jegyezte meg Ban-nickburn.

– Spargoyle biztos azt akarta, hogy a nőmegtalálja – mondta Kross. – Ő tudja, mi-ért.

– Igen – szólt Cayman, amikor már minda hárman kinn voltak. – Kár, hogy fordítvavette fel azt a pólót.

A teremben legalább ötvenen voltak, deközülük nagyon kevesen voltak valóban je-len. Villództak a fények, a dübörgő zenétőlremegett a parketta, és a felvételről egy orküvöltötte fülsiketítő hangerővel értelmezhe-

tetlen szövegű dalát. De igazából mindezegészen szükségtelen volt. A HajnalcsillagBár vendégei már mind megtalálták a mód-ját, hogy néhány órára felfüggesszék a tu-datukat: akár kábítószerekkel, akár JMÉchippel, akár egyszerűen alkohollal. A szé-keken terpeszkedő alakok vagy a falat néz-ték, vagy a saját kezüket, vagy csak úgy alevegőbe bámultak.

A csapat előzőleg megkereste a pólón ol-vasható címet, de ott csak egy öregasszonyttaláltak, aki kizárólag ordítozva tudott be-szélni. A néne jó tíz percig vagdosta hozzá-juk válogatott szidalmait, míg végre meg-nyugodott annyira, hogy hajlandó legyenmeghallgatni, miért jöttek. Amint kimond-ták Spargoyle nevét, előkerült egy újabbkészlet nyomdafestéket nem tűrő mocsko-lódás, végül az asszony elárulta, hogy Spar-goyle valószínűleg a Hajnalcsillag Bárban

található. Ekkor Bannickburn és társaiazonnal lassú visszavonulásba kezdtek,majd gyorsan elhúzták a csíkot.

És most itt voltak a bárban. Annak örül-tek, hogy ha Spargoyle itt "van, valószínű-leg könnyen rátalálnak, és nemigen leszolyan állapotban, hogy elszökjön előlük.Annak már kevésbé, hogy néhány órán átmég aligha lesz képes az összefüggő be-szédre.

Bannickburn, továbbra is Caymannel ésKross-szal a nyomában, odament a bárbantartózkodó egyetlen viszonylag józan em-berhez, a csaposhoz.

– Mit adhatok? – kérdezte a csapos.– Csak kérdezni szeretnék valamit – ri-

koltotta Bannickburn. Igyekezett túlkiabál-ni a thrash metal zaját.

A csapos tekintete megkeményedett.– Mit adhatok? – ismételte.

Bannickburn felsóhajtott. Hát jó, gondol-ta. Gondolatban hozzácsapta az ital árát aküldetés kiadásaihoz.

– Guinnesst kérek. Mindenkinek egy kor-sóval. – Cayman és Kross elmosolyodtakBannickburn váratlan nagylelkűségénekhallatán, és gyorsan lehuppantak egy-egybárszékre. A székek ijesztően meginogtakalattuk.

A csapos szörnyen amatőr módon töltöt-te ki a sört, alig képződött hab a tetején.Bannickburn fájdalmas arcot vágott, de az-tán megvigasztalta a gondolat, hogy a hab-talan Guinness is csak Guinness.

Hosszan belekortyolt a korsóba, hogy acsapos lássa, ő nem veszi félvállról a rende-lést; aztán visszatért a látogatás eredeti cél-jára.

– Itt van Spargoyle ma este? – üvöltötte.– Ki? – kérdezett vissza a csapos.

– Spargoyle! – rikoltotta Bannickburn.Szinte érezte, ahogy szakadoznak a hang-szálai.

A csapos megvakarta mutatóujjával ahomlokát, melynek következtében kicsinykoszfolt képződött a fején. Bannickburn fin-torogva nézett a sörére. Csak remélni mer-te, hogy az ital nem került közvetlen kap-csolatba a csapos egyik testrészével sem.

– Volt itt ma este – érkezett a válasz. –Láttam már. De azt nem tudom, hogy ittvan-e még.

– Aha. Kösz. – Bannickburn fogta a kor-sót, és intett két társának, hogy kövessék.

Átvágtak a báron, azt nézve, nem látnak-e valakit, akire illik a Spargoyle-ról kapottszemélyleírás. Az információt a hölgytőlkapták, aki a bárba irányította őket. Azutolsó néhány szót már akkor visította utá-nuk, amikor kifele hátráltak a szobából.

– Rusnya strici. – közölte. – Pont úgy nézki, mint a neve. Egy kis idióta köcsög, aki-nek szarvak állnak ki a fejéből.

Ennyi támpontot szereztek a kutatáshoz,de Bannickburn úgy vélte, a leírás utolsórésze éppen elég is lesz.

Az is volt. A fickó a klub szűkös felsőszintjén tartózkodott, és egy korlátra ros-kadva meredt a földszintre. Ahogy az időshölgy is mondta, pont úgy nézett ki, mint aneve. Bannickburn feltételezte, hogy erede-tileg törp volt, de aztán számtalan műtétenés kezelésen esett át, hogy elérje jelenlegikülsejét. Bőre szürke volt, mint a kő (való-színűleg dermális burkolatnak köszönhető-en), vastag homlokából két rövid szarv álltki, rövidnadrágja pedig látni engedte vas-kos, izmos szürke lábait. Jól festene egy pár-kány szélén guggolva, gondolta Bannickburn.

Spargoyle nyitott szemei kitágult pupil-lákkal meredtek a semmibe. Száját hol ki-nyitotta, hol becsukta, de hang nem jött kirajta – olyan hang legalábbis nem, ami át-hatolt volna a bár zaján.

Bannickburn odament hozzá, és a válláratette a kezét. Az kemény és hideg volt, akára kő. Jó kis cucc, gondolta.

– Spargoyle! – szólt, és megrázta a vállát.– Hé, Spargoyle!

Nem kapott választ. Ránézett Krossra ésCaymanre. Mindkettő bólintott. Tudták,mit kell tenniük.

Ha Bannickburn tudta volna, mit vett beSpargoyle, akkor valamivel pontosabban isösszeállíthatta volna az ellenszert. De saj-

nos a törp valószínűleg egyidejűleg élvezteegy valódi alkoholmix és számos különbö-ző kábítószer hatását. Itt átfogóbb kúráralesz szükség.

Abban mindannyian egyetértettek, hogyegy adag jazz nem lesz elég. Az legfeljebbkissé tompítaná a Spargoyle által bevetttöbbi drog hatását, és a törp kellemesen el-álmosodna tőle. Bannickburn fájó szívvelhasznált el ennyi anyagot egyszerre a dugi-készletéből, és persze azzal a kockázattal isszámolniuk kellett, hogy tönkrevágjákSpargoyle szívét. De így volt rá a legna-gyobb esély, hogy a kívánt eredménnyeljárnak, és Bannickburnnek amúgy sem voltenergiája még Spargoyle-lal is törődni.

X-Prime húzta a rövidebbet, így hát nekikellett kezelni a jazzampullát. Cayman ésKross kiterítette Spargoyle-t a járdán – aszürke fickó jól beleolvadt a kövezetbe. X-

Prime mellé térdelt, és megfogta az inhalá-lót.

– A szája erős, az állkapcsa meg akár egyacélcsapda – panaszkodott. – Nem tudombeadni.

– Egymás után add őket, hülyegyerek –torkolta le Cayman.

– Úgy is elérjük ugyanazt a hatást?– Igen, hacsak nem kell neked két rohadt

óra, hogy beadd a másodikat.– Jól van, jól van. Már kezdem is.X-Prime berakta az első ampullát a törp

szájába, és megnyomta az inhalálót. A ha-tás azonnali volt. Spargoyle nem nyertevissza a tudatát, de elkezdett rángatózni. Afeje fel-alá ugrált, és X-Prime-nak meggyűlta baja a második ampullával.

– Tudtam, hogy egyszerre kéne beadnomőket – morogta.

– A rohadt életbe! – mondta Cayman. –Odalépett Spargoyle mellé, karajszeletreemlékeztető tenyerei közé fogta a törp fejét,és leszorította. – Na most!

X-Prime benyomta a második ampullát,aztán néhány lépést hátrált.

– Jól van – szólt. – A műsor elvileg párperc múlva kezdődik. Vagy a pasas meg-hal. Valami mindenképpen történni fog.

Bannickburn figyelmesen nézte Spar-goyle-t. A második adag után a törp abba-hagyta a rángatózást. Kifújta a levegőt, va-lahogy úgy, ahogy egy lyukas autógumi le-ereszt. Aztán mozdulatlanul feküdt, mintegy darab kő. A tüdeje nem telt meg, amellkasa nem emelkedett. A csapat tagjainyugtalan pillantást váltottak, és Ban-nickburn előrelépett.

Egyszer csak Spargoyle hatalmas szip-pantással levegőt vett. Aztán kifújta. Aztán

egyre gyorsabb tempóban és egyre hango-sabb hörgéssel lélegzett tovább. Pislogottegyet, aztán még néhányat. A tekintete ki-tisztult, és a feje megmozdult – fel-le, fel-le,majd körbe, miközben megpróbált körülte-kinteni. A vállai rángatóztak, súlyos puffa-násokkal ütődve a járdának.

– Mi-mi-mi-mi-mi van? – szólalt meg.Felült, miközben a feje továbbra is ide-

oda forgott. Tenyerével a földre támaszko-dott; karjai már ekkora erőfeszítéstől is re-megni kezdtek.

– Szevasz, Spargoyle – szólt Bannickburn.– Mi újság?

– Én nem… én… én nem… mi folyik itt?– kérdezte Spargoyle. – Ez az érzés olyan…olyan…

– Furcsa? – érdeklődött Bannickburn.– Kellemetlen? – firtatta X-Prime.Spargoyle talpra ugrott.

– Jó! Én… én… én jól érzem magam! – Atörp ugrándozni kezdett a járdán. Kőcipőiúgy kopogtak, mintha szteppelne. – Tyűha!Semmi másnaposság! Ez fantasztikus! – Majdabbahagyta a táncot. – Hát ti kik vagytok,fiúk?

– Mi vagyunk azok a fiúk, akiknek ezt azérzést köszönheted – felelte Bannickburn. –Az én nevem Miller.

Spargoyle hirtelen gyanakodni kezdett.Azt még ő is tudta, hogy idegenek általá-ban nem tesznek jót senkivel ok nélkül.Megpróbálta szilárd vonássá préselni az aj-kát, de a jazz hatását nem tudta leküzdeni.Úgy rángott az egész arca, mintha méhekmászkálnának rajta.

– Mit akarnak? – kérdezte.Cayman Bannickburn bal oldalán állt őrt,

Kross pedig jobb felől. Így Bannickburnnyugodtan beszélhetett.

– Azt hallottuk, új áru érkezését várja. Se-attle célállomással.

A törp vállat vont, körülbelül olyanhanggal, mintha malomkő csikorogna.

– Sok árum megy Seattle-be.– Hát persze. Én egy kisebb szállítmány-

ról beszélek. Egyetlen üvegről. Egy Yeti ne-vű fickónak megy. – Bailey szerint Yeti volta Finniganek kézbesítője.

Spargoyle szeme fel-alá járt, de többnyireBannickburnre próbált fókuszálni. Mostelőrehajolt.

– Az üveg? – kérdezte. – Maguknál van?Hallottak róla? Hol van?

Ez is a jazz hatása volt: Spargoyle haakarta volna, sem tudta volna megfékezni anyelvét. Amint valami az eszébe jutott, márki is mondta.

– Azt hittem, a maga feladata tudni, holvan. Nem vesztette el, ugye?

– Nem! Nem, nem vesztettem el. Nem isvolt nálam! Nem érkezett meg hozzám. –Még mindig rángatózó arcán lassan rémü-let körvonalazódott. – Jaj, ne! A francba! Jólvan, tudom, tudom, nem kéne tudnom,hogy a Finniganekről van szó, de tudom, éskész, jó? O'Malley soha nem került elő, ér-tik? És most késik az az idióta üveg, ésnincs nálam, és maguk eljöttek, hogy össze-törjék az ujjaimat. – Elkerekedett a szeme. –Vagy hogy megöljenek. A rohadt rosseb!Meg fognak ölni, ugye? Egy üveg víz miatt!Mi a búbánat lehet olyan fontos egy üvegvízben? Én nem tehetek róla! Sose találtammeg azt a fickót. Sose láttam! Pedig keres-tem, értik? Amikor nem jelentkeztek, pró-báltam megtalálni őket, de nem sikerült. Demegpróbáltam, értik? Mit tehettem volnamég?

Spargoyle kijelölte Bannickburn szerepéta játékban, és emiatt a szerep miatt lett ide-ges és kezdett heves védekezésbe. Ban-nickburn nem látta okát, hogy megszakítsaa darabot.

– Talán éppen ezzel foglalkozott a bár-ban, amikor megtaláltuk? – szegezte neki akérdést. – Éppen az üveget kereste, mi?

– Igen! Persze… – Spargoyle hangja el-halt; maga is érezte, hogy ez elég vérsze-gény állítás. – Jól van. Jól van. Őszinte le-szek, fiúk. Nem őket kerestem a bárban. La-zítani mentem oda, jó? De kerestem őket.Tényleg kerestem őket. Talán nem jár ne-kem is egy kis pihenés? Azt várják, hogynapi huszonnégy órában dolgozzak? Ez le-hetetlen! Kell egy kis idő, tudják, a sajátdolgaimra is.

– Ejnye, ejnye – szólt Bannickburn, majdhátranézett a jobb válla fölött. – Hé, Kross!

Mindannyiuknak megvolt a maga álneve,de Bannickburn szívesen bosszantotta azzalaz orkot, hogy a saját nevén szólítja meg.

– Mit gondolsz? Egy törött ujj mindenmulasztott óráért? Vagy túl hamar elfogy-nának a percek?

– A dermális burkolat megnehezítheti adolgot – mérlegelte Kross a lehetőséget. –De szívesen megpróbálnám.

– Várjunk csak, várjunk, erre semmiszükség, értik? – szólt Spargoyle. – Talán eltudnák törni, talán nem, de minek ezzel bí-belődni? Ugyanazon az oldalon állunk,nem igaz? Én is el akarom juttatni a vizetYetinek, és maguk is. Keressük meg azt avizet, jó? Aztán még mindig megbüntethet-nek, ha akarnak, és ha úgy látják jónak,nem igaz?

A jazz kétségkívül hatással volt Spar-goyle-ra, de Bannickburn úgy sejtette, nem

csak amiatt viselkedett így. Természeténélfogva ilyen ideges kis patkány-gargoylevolt. Talán ez magyarázta ezt a sok átalakí-tást is: ha ijesztőnek tűnik, talán nem kellvalóban ijesztőnek is lennie.

– Hát legyen! – intett nagylelkűen Ban-nickburn. – Még adhatok egy kis időt. Demondja, mit csinált, amikor a víz nem ke-rült elő?

Spargoyle nyugtalanul nézett körül.– Amikor nem került elő? Igen. Nos.

Hogy mit csináltam. Hát, először is leültem,és azt mondtam: „Hol az a fránya víz?" Ésaztán egy darabig gondolkoztam, hogy mitörténhetett vele, és egy csomó mindeneszembe jutott, hogy hol lehet meg ilyenek.

Spargoyle hasonlóképpen folytatta mégegy darabig, míg teljesen világossá nemvált mindenki előtt, hogy valójában nagyjá-ból semmit nem tett azért, hogy előkerítse

az elveszett szállítmányt. Bannickburn a fe-jét ingatta. A Finniganek igazán a végsőkigküzdenek minden apró előrelépésért a Tir-ben, ha ilyesfajta figurákkal hajlandóakegyütt dolgozni.

22

Spargoyle mondott néhány nevet, és voltegy homályos elképzelése arról, kiknek kel-lett volna eljuttatniuk hozzá a vizet. Ban-nickburnék mindegyik nyomot végigkövet-ték, és egyik sem volt már élő. Mind ugyan-abból az okból haltak meg: a portlandirendőrség felkutatta őket, a gyanúsított me-nekült, a rendőrség pedig lelőtte, vagyegyes esetekben tűzgolyót küldött rá. AFinniganek akcióját lassan végképp eltöröl-ték.

Mindez persze nem dobta fel Spargoylehangulatát. A törp minden újabb halálesetfelfedezésével zaklatottabb lett.

Az utolsót – egy SquidInk nevű fony-nyadt, kábítószerfüggő tündét – fél órával

azután találták meg, hogy a rendőrség is rá-bukkant. Csak annyira mentek közel, hogylássák a villanásokat és a bűntett színhelyekörül elhelyezett jelzéseket. Kiberszeme se-gítségével Spargoyle megerősítette, hogyvalóban SquidInk a térség közepén fekvőáldozat, és a négy férfi gyorsan távozott.

– Jajjaj – nyögte Spargoyle, miközben be-ült Spindle furgonjába. – Jajajaj.

Már három óra eltelt, mióta beadták nekia jazzt. A hatás már rég elmúlt, és Spargoy-le azóta mélyre süllyedt a mámort követődepresszióba. De a sok haláleset bizonyáraakkor is megrémítette volna, ha még min-dig be lett volna szívva.

– El fognak kapni. – A törp hangja színte-len és élettelen volt, így jól harmonizáltszürke kőarcával. – Mindenkit megtalálnak,aki benne van. Jajjaj.

– Nohát legalább most már tudja, hogyha a rendőrség megérkezik, nem érdemesfutni – kedélyeskedett Cayman. – Csakhagyja, hadd vigyék!

– Egyik esetben sincs semmi esélyem –felelte Spargoyle.

Bannickburn már rég nem vett tudomástSpargoyle siránkozásáról, inkább az adottfeladatra koncentrált.

– Mindenki, akinek volt valami köze azüveghez, halott. De az üveget nem találtukmeg. Azaz vagy a rendőrség kezében van,vagy soha nem is jutott el a városig. Mivel arendőrség még mindig az emberekre vadá-szik, szerintem nincs náluk.

– Pontosan. Az üveg nincs itt. – Mintharemény csillant volna Spargoyle szemében.– Vagyis engem nem hibáztathat senki,amiért nem szereztem meg, nem igaz? Nemért ide ebbe a rohadt városba, nekem meg

nincs vízumom a Tir többi részébe. Az te-het az egészről, aki nem hozta be, akárki islegyen.

– Nagyszerű – szólt Bannickburn. – Hátpersze. Felmentelek minden felelősség alól.– Spargoyle felé intett, mintha keresztetvetne rá. – Most pedig menj!

– Szerinted mennyi idő kell, hogy a rend-őrség utolérje? – kérdezte Cayman, miköz-ben a tovabaktató Spargoyle után nézett.

– Tizenöt-húsz perc – vélte Bannickburn.– Jobb, ha most kissé eltávolodunk tőle.

– Ő az egyetlen élő kapcsolatunk a vízzel– jegyezte meg Kross, miközben a háromférfi visszaiszkolt Spindle kocsijához. – Ésmég ő sem tud semmit. Hogy fogjuk meg-találni a vizet, ha még mindig a Tirben van?

– Majd a rendőrség segít. Biztos vagyokbenne, hogy időközben ők is gyűjtöttek in-formációkat.

– És majd közlik ezeket velünk, mi?– Nem szándékosan – felelte Ban-

nickburn. – De az információ megvan, és felis van jegyezve valahol. És véleményemszerint meg fogjuk találni.

– Na és hogy jutunk be a Tirbe, hogymegkeressük azt a rohadt üveget? – tette fela kérdést Cayman.

– Ezen még dolgozom.

Bannickburn egy kapu előtt állt a fal délirészénél, ahol az I-205-ös keresztezi a Clac-kamas folyót. Amíg Jackie a rendőrség ada-tai között kutakodott, ő átrágott mindentérképet és leírást, melyet a Portlandi Falróltalált. Az elemzés két következtetéshez ve-zetett. Az egyik az volt, hogy a fal megmá-

szását megkísérelni tökéletesen hiábavalópróbálkozás lenne. Még ha elvileg meg islehetne csinálni, akkor is sokkal egyszerűbbmegpróbálkozni valamelyik kapunál a biz-tonságiak kijátszásával. A másik következ-tetés pedig az volt, hogy ha valaki netán kiakarná játszani a biztonsági rendszert, an-nak a város legkevésbé védett kapujánálkell próbát tennie. És Bannickburn ennél akapunál állt most.

Persze a Portlandből a Tir többi részébevezető kapukról azt mondani, hogy azegyiket kevésbé őrzik, mint a másikat, kö-rülbelül annyit tesz, mintha azt állítanánk,hogy az egyik vállalat kevésbé mohó a töb-binél. Ahogy a legnagylelkűbb cég is száz-szor mohóbb egy átlagos hatévesnél, úgy aPortlandi Fal leggyengébben őrzött kapujá-nál is van annyi őr, amennyi elég lenne egykisebb ország teljes haderejének visszaveré-

séhez. Ezért aztán Bannickburn kivételesóvatossággal közelítette meg a kaput.

– Legfeljebb tizenöt percet tudok adni –suttogta a fülébe Jackie. – Körülbelül.

Bannickburn a szája elé emelt egy kismikrofont.

– Ha csak ennyi van, akkor ennyit fogokfelhasználni.

– Mi a helyzet a Tir felé haladó sorral?– Elég rövid. Most éppen két emberből

áll.Mivel a főútvonal ennél a kapunál lépett

be a Tirbe, a forgalom nagy részét az autóktették ki. A gyalogosok számára egyetlensort tartottak fenn oldalt; itt álltak azok,akik el akarták kerülni a járművek alaposátvizsgálását, mivel az gyakran végtelenülelnyújtotta a várakozási időt. Ezt a sort fi-gyelte Bannickburn.

– Várj, amíg csak egy ember marad! Ak-kor állj be a sorba, és szólj nekem!

– Hogy jutok elég messzire tizenöt percalatt?

– Abból valószínűleg csak tíz lesz, mireátengednek.

– Hogy jutok elég messzire tíz perc alatt?– Jó kérdés – szólt Jackie. – Gondolom,

majd megoldod valahogy a nagy eszeddel.– Egy pillanatra elhallgatott. – Örülök,hogy megismerhettelek.

– Kösz. Figyelj oda, nem jut-e ki a víz avárosba, amíg nem vagyok ott, jó?

– Persze. – Aztán a lány hangja majdnemkomolyan csendült. – Vigyázz magadra!

– Még szép, hogy vigyázok – felelte Ban-nickburn, aztán észrevette, hogy már csakegyvalaki áll a gyalogosok sorában. – Itt azidő – szólt, és odalépett.

Bannickburn csapatának sem annyi ideje,sem annyi pénze nem volt, hogy elég jó ha-mis iratokat szerezzen be. Márpedig a tirihatárőröket közismerten nehéz volt becsap-ni. Ezért a terv sikere Jackie-n múlott: bekellett hatolnia az ellenőrzési pont dekkjei-be, hogy átengedjék Bannickburnt a nemtúl meggyőző álca ellenére.

Bármit is végzett Jackie, az nem fog soká-ig kitartani. A Tir rendszere túl erős, több-szörös ellenőrzési szintek biztosítják, ígynem lehet sokáig kijátszani. Alkalmazásokszázai felügyelik folyamatosan a teljesítmé-nyét, és nagyon hamar észre fogják venniJackie behatolását. Eltüntetnek mindenblokkot, amit elhelyezett, megnézik, mitművelt, mialatt a rendszerben garázdálko-dott, és elvégeznek minden szükséges javí-tást – ideértve azt is, hogy Bannickburn sze-mélyazonosságát figyelmeztető jelzéssel

látják el, és riasztják a Tir biztonsági rend-szerét, hogy behatoló jutott be a területre,akit sürgősen meg kell találni. Akkor kez-dődik csak az igazi szórakozás.

Persze nem megy be üres kézzel. A túl-élése múlhat most azon, hogy a megfelelőidőben a megfelelő szert alkalmazza. De aTir Tairngire Védelmi Erőkkel szemben aző eszközei nem sokkal többet érnek, mintnéhány darab madzag és egy rágógumi.

És még egy nehézséggel számolni kell.Bármennyire is szeretne eltűnni a TVE sze-me elől, a céljuk megegyezik. Jackie kinyertnéhány információt a portlandi rendőrség-től az üveg feltételezett hollétéről. A TVEugyanezekkel az információkkal rendelke-zik, és alighanem ugyanoda tart, ahova ő.Az összeütközés elkerülhetetlen – hacsaknem ő érkezik oda előbb. Tekintve, hogy

gyalog közlekedik, ebben nem volt olyanbiztos.

Most odalépett a határőrhöz, és elővetteugyanazt a gőgös modort, amelyet a tün-déknél már sokszor megfigyelt. A férfi el-lenőrizte, nincs-e nála fegyver; Ban-nickburn ezért nem is hozott magával egyetsem. Egy vegyérzékelővel azt is megvizs-gálták, nem hord-e magánál robbanóanya-got vagy más veszélyes vegyszert, de sze-rencsére nem olyasmit kerestek, ami Ban-nickburnnél volt: az effélék legfeljebb önve-szélyesek lehettek. Bannickburn kurtán vá-laszolgatott a kérdések véget nem érő sorá-ra, alávetette magát a retinavizsgálatnak,majd várta, hogy Jackie hamis adatai meg-jelenjenek az őr előtt.

A dolog nem tartott tovább néhány má-sodpercnél.

– Rendben, Mr. Cummerbund. Jó utat.

– Köszönöm – szólt Bannickburn, ésgyorsan elsietett az őr mellett. A jó öregCummerbund, gondolta. Már több mint ne-gyedszázada használta ennek a személy-azonosságnak a különböző variációit, ésmég sosem hagyta cserben.

Elnyomta magában a sürgető kényszert,hogy az összes védelmi eszközét mostazonnal felhasználja (hogy lenyelje az ösz-szes anyagot, ami nála van, és minden fó-kuszt aktiváljon), mert számba vette, hogyebben az esetben valószínűleg rögtön leáll-na a szíve, és még a kevésbé éber őrök isfelfigyelnének rá (különösen ha valaki azasztrális síkot is figyeli). Ehelyett egy egé-szen egyszerű akciótervet követett: beug-rott az első taxiba, amelyik a kapu túlolda-lán várakozott.

Miután beült, vetett egy pillantást az órá-jára. Talán hét perce van még, mielőtt Jac-

kie blokkjának vége, és őt körözni kezdik.Még éppen kiérhet Gladstone-ból, elérheti avárosi elektromos hálózat szélét, és eltávo-lodhat a taxitól, mielőtt beérkezik a riasz-tás. Remélhetőleg.

Portland elővárosaiban nem volt nagyforgalom. Akinek a városban volt dolga, aztöbbnyire ott is élt, hogy ne kelljen mindennap megküzdenie a falon való átjutással.Azok a tiri polgárok pedig, akik nem Port-landben dolgoztak, egyáltalán nem óhajtot-tak a város közelében letelepedni. Így aztánaz elővárosok nem voltak valami sűrűn la-kottak.

A taxi öt kilométert tett meg, mire elfo-gyott Bannickburn hét perce. Ebben a pilla-natban megkezdődött a hajsza. Természete-sen a sofőr éppen ezt a pillanatot választot-ta, hogy beszélgetést kezdeményezzen.

– Biztos, hogy csak a város széléig akarmenni? – kérdezte. A sofőr, egy ork nő azülésbe préselődve görnyedt a volán fölé. –Rengeteg helyre el tudom vinni, ahol kocsitszerezhet. Aztán mehet, amerre akar. Ha ahálózat szélén hagyom, mehet tovább gya-log.

– Nem gond – felelte Bannickburn.– Tényleg? Megkérdezhetem, hova

megy? És hogy mit csinál?Bannickburn kissé felszegte az állát, és

igyekezett a lehető leggőgösebb hangotmegütni.

– Ami azt illeti, nem kérdezheti meg.A sofőr sajnos már túl sok időt töltött el a

tündék között ahhoz, hogy fennakadjon azilyesmin.

– Húúú… titkos küldetés! Talán kor-mányzati titok? Vagy üzleti titok? Várjon,tudom: varázs-titok. Maga kutatást végez!

– Titok-titok – felelte Bannickburn. Márnagyon szerette volna lezárni ezt a beszél-getést.

Szerencsére a nő ennyivel is beérte. Az úttovábbi része csendben telt, így Ban-nickburn titkon figyelhette, nem jelennek-emeg a biztonsági erők, akiket már nyilvánfigyelmeztettek az ő behatolására.

Amint kiértek a hálózatból, Bannickburnkiszállt a taxiból, és igyekezett a lehető leg-átlagosabb borravalót adni a sofőrnek,hogy ne maradjon túl emlékezetes utas. Az-tán intett, és elindult északi irányba, a Clac-kamas folyó felé.

Elérkezett az idő, hogy bevessen valamita készletből. Először is itt vannak a drogok.Nem örült, hogy két ampulla jazzt Spar-goyle-ra kellett vesztegetnie, de még ma-radt néhány. A szájába tett egyet, és azon-nal érezte, hogy árad szét a lendület a szí-

véből a lábába és a karjába, egészen az ujjaihegyéig. Futni kezdett; gyorsabb tempótvett fel, mint amennyire az anyag nélkülképes lett volna, de valószínűleg még így issokkal lassabb volt, mint bármilyen jármű,amellyel a TVE a nyomába eredhet.

A rendőrség legfrissebb értesülései sze-rint a Finniganek vízhordói arra készülnek,hogy a Clackamas mentén leereszkedjeneka Willamette felé. Hogy azután mihez kez-denek, azt nem tudni, de az a legvalószí-nűbb, hogy a Clackamas hídjánál akarnakátjutni a kapun. Bannickburn jó esetbenugyanazt az utat teszi meg, mint a Finniga-nek, csak visszafelé. Ha szerencséje van, ép-pen beléjük fut – és mindketten megússzáka találkozást a TVE-vel.

Bannickburn úgy vélte, a csempészekszámára az lenne a logikus, ha a lehető leg-közelebb húzódnának a folyóhoz, vagy

akár lehajóznának rajta, amíg el nem érneka kapuig. De nem valószínű, hogy látótá-volságon belül maradnának a folyó partján– az túl evidens lenne; a TVE nyilván közel-ről figyeli a vizet. A térképek tanulmányo-zása során Bannickburnben kialakult egyelképzelés arról, hogy mi lehet a Finniga-nek valódi terve, és ahhoz igazította az út-vonalát.

Hét kilométerrel a Willamette és a Clac-kamas összefolyása előtt keletre a Clacka-mas észak felé fordul. Majdnem két kilomé-ter megtétele után tesz egy rövid kitérőtnyugat felé, aztán visszafordul délre, de az-tán újra nyugat felé ível, kevesebb mint egykilométer távolságra az első kanyartól. HaBannickburn menekülne, és nyugati irány-ba tartana, otthagyná a folyót az első nagykanyar után, és légvonalban megcélozná aWillamette-et. A távolság körülbelül hét ki-

lométer. Ott jobban el lehet rejtőzni a fák ésa hegyek között, mint ha a nyílt víz mellettmaradnának.

Úgy számolt, nincs sok ideje. A Bailey ál-tal diktált tempó (gyakorlatilag kilökte őtSeattle-ből, amint végre elfogadta a külde-tést) azt jelezte, hogy a Finniganek bármi-kor kijuthatnak a Tirből. Tulajdonképpenmár napokkal ezelőtt találkozniuk kellettvolna Spargoyle-lal. Világos, hogy valamifeltartotta őket, de az azért nem valószínű,hogy még mindig messze járnak a céltól –már feltéve, hogy életben vannak.

Bannickburn majdnem egyenesen észak-keleti irányban futott. A folyó menti hegy-gerincen maradt, közben jobbra-balra tekin-getett; a feje szinte háromszázhatvan fokosfordulatokkal pörgött, hogy mindent szem-mel tartson maga körül. A lába úgy járt,mint a motolla. A jazznek köszönhetően az

őrült vágtán kívül bármi más vánszorgás-nak hatott volna. Már több mint egy kilo-métert megtett, és jó időt futott.

Réges-régen, még talán az U.S. és az Ahajdani kettéválása előtt ez fejlettebb területvolt. Bannickburnt most fák vették körül,de a talaj nemcsak földet, hanem betont istartalmazott: régi alapozások nyomát, ame-lyeket csak lassan hódított vissza a termé-szet. Időnként az egykor itt lakók más nyo-mait is észrevette – egy régi gumiabroncsot,egy zöld fényvisszaverő jelzés letört sarkát,azonosíthatatlan rozsdás vasat –, de nemsok ilyet látott. A tündék rendben tartottákországukat; ezek a tárgyak csak azért buk-kanhattak elő, mert az eső és a fák gyökereikiásták őket földsírjukból, amely sok évti-zeddel ezelőtt temette be őket.

Bannickburntől balra zubogott el a Clac-kamas. A folyó egyre keskenyebb és gyor-

sabb lett, ahogy a tünde a Willamette feléközeledett. A vízcsobogás akár megnyugta-tó is lehetett volna, ha nem nyomja el a vérdübörgése Bannickburn fülében.

Már csak egy kilométer. Úgy érezte, na-pokig tudna futni egyfolytában. Csakhogyez az illúzió már csak egy órán át fog tarta-ni, aztán körülbelül annyi energiája lesz,mint egy kifacsart mosogatórongynak. Ki-véve persze, ha újabb adagot varázsol elő akészletből, hogy még egy kicsit tovább bír-ja.

Egyszerre mintha tollal csiklandoztákvolna meg az agyát. Rögtön tudta, mirőlvan szó, és émelyegni kezdett. Valaki va-rázslat segítségével tapogatózott a környé-ken; vagy őt keresik, vagy mást, de keres-nek. És most őt találták meg.

Annak idején könnyebb dolga lett volna.Annak idején…

Ki a ménkűt érdekel? – üvöltötte egy dühöshang Bannickburn fejében. Most most van,és nem akkor. Találj ki valamit, hogy megúszdélve, mégpedig most azonnal!

Megszakította az útját, vett egy mély le-vegőt, és körülnézett. Dolgozzanak csak megazok a nyavalyás tündeszemek! A közelbennyomát sem látta értelmes lénynek.

Gyakorlatilag bármi lehet. Egy mágus,aki láthatatlanná vált. Esetleg valaki na-gyobb távolságból észleli őt. De Ban-nickburn már jól kitanulmányozta a Tirbendívó legújabb biztonsági eljárásokat, és tud-ta, mivel próbálkoznak először hasonlóhelyzetekben: szellemeket küldenek ki. Atirieknek számos szellem állt rendelkezé-sükre. Ezek bár együgyűek és fantáziátla-nok, de megbízhatóak voltak. Ha pontosanmegadták nekik a feladatot, azt rendesenmegcsinálták – de csak azt, és semmi mást.

Bannickburn tudta, hogy a TVE nem sokattud róla. Ezek a szellemek legfeljebb annyittudhatnak, hogy egy szökésben levő tündétkell keresniük. Ő tehát most átalakul helyitündévé.

Megtöltötte a fejét egy tiri tünde gondola-taival. Elmerengett a természet dicsőségén,és azok gonosztettein, akik meg akarjákfosztani azt kincseitől. Eszébe idézte, hogyő magasabb rendű a Föld értelmes lényei-nek legalább kilencven százalékánál, mertolyan marhára felvilágosult. Otthon éreztemagát: itt volt igazán elemében, a folyópartján, ahol már száz és száz alkalommalvégigsétált, mert itt elnyugodott a lelke.

A tollas szárnyak tapogatták az agyátmég néhány másodpercig, aztán tovalib-bentek. Az imént nyilvánvalóan észrevettékőt, de bárki látta is meg, nem törődött veletovább. A szellem, ha egyáltalán az volt,

nem érzékelt szökevényt. Egy bennszülötttirit érzékelt.

A gondolat, hogy tirbelinek nézték (mégha csak egy egyszerű szellemet csapott isbe), Bannickburnben egyszerre keltett dia-dalmas érzést és undort. A legkevésbé semakart ezek közé tartozni. Lassan visszaen-gedte a fejébe a Tirrel szemben érzett ellen-érzéseit és a sürgős feladat tudatát. Lábai,amelyek a jazznek köszönhetően időközbenremegni kezdtek a mozdulatlanságtól, mostfutottak vele tovább.

Nem sokkal előtte, jobboldalt ekkor új le-hetőség kínálkozott egy hegycsúcs formájá-ban, amely kiemelkedett a környező he-gyek közül, és sziklás kiszögellése remekkilátást ígért. Most talán végre megtalálja,amit keres.

Megmászta a hegyet. A kiszögellés ideá-lisnak tűnt: közel voltak a fák és a bokrok,

hogy ha kell, mögéjük rejtőzhessen, de ép-pen elég szabad térség nyílt ahhoz, hogynéhány kilométeres távolságban belássa atájat. Hátizsákjából elővett egy igen prakti-kus kis világi eszközt: egy távcsövet. Beállí-totta a legerősebb fokozatra, és körbenézett.

Először is nem látott senkit, aki a nyomá-ban lett volna. Annak viszont már nemannyira örült, hogy olyasvalakit sem lát,akinek ő van a nyomában.

A portlandi rendőrség adatai között meg-találták a csempészek elnagyolt leírását is.A banda öt főből áll, egy orkot leszámítvacsupa tündéből. Mind profik – a Tirbe senkisem merészkedne egy amatőrrel –, tehát va-lószínűleg idősebbek, és nem feltűnősköd-nek. Amit tehát Bannickburn keres, az egyátlagos, szokványos kinézetű egyénekbőlálló csoport, akik nem az úton közleked-

nek, és futnak, ahogy csak bírnak. Fel fogjaismerni őket.

Ekkor távoli rotorzúgásra lett figyelmes.Ideje visszahúzódni.

A zaj egyre közeledett. Bannickburn né-hány pillanatra látta is az alacsonyan szállóautogirót, amint egyre közelebb ér. Akár-merre fordult a karcsú, csillogó testű feketegép, mindenfelől visszatükrözte Ban-nickburnre a napfényt. Ragyogott, akár egycsiszolt gyémánt, és egyenesen felé tartott.

Bannickburnnek eszébe jutott, hogy talánitt lenne az ideje bevetni a hátizsákjábanhozott zavarókészüléket, hogy a giró ne ve-gye észre. Csakhogy az volt a gond, hogy azavaróból származó zaj különbözik a ren-des fehér zajtól. Egy jól felszerelt csapatbiztosan felfigyelne a jelenlétére. Valószí-nűleg több az esélye egy magányos sze-mélynek a földön, különösen, ha talál egy

nagy kupac száraz levelet, amely alatt meg-húzhatja magát.

Bannickburn lába megcsúszott a laza ta-lajon, ahogy a hegyről oldalazott lefelé, és aközeledő repülő hangjára figyelt. Körülné-zett néhány alkalmas kő vagy gyökér után,aztán felpillantott az égre; azon gondolko-dott, mennyire tudja megközelíteni az auto-giró. Úgy hallotta, a gép már majdnem fölé-je ért. Ekkor végre meglátta, amit keresett:egy gödörben nagy halom falevél gyűlt ösz-sze. Bannickburn alábukott, és a szerencsé-jére bízta magát.

Az autogiró elhaladt fölötte. Olyan ala-csonyan szállt, hogy Bannickburn az azono-sító számát is le tudta olvasni. Nézte, ahogyelmegy a feje fölött; egy kellemes, röpkepillanatig nem tűzött a szemébe a felületé-ről visszatükröződő fény. Aztán a gép to-vábbrepült.

Bannickburn már éppen készült felléle-gezni, amikor az autogiró megállt a levegő-ben. Egy darabig lebegett, és közben kitar-tóan pásztázta a felszínt.

Aztán elment, ugyanolyan gyorsan,ahogy jött.

Bannickburn kissé felemelkedett; a leve-lek zörögve peregtek le róla. Az autogirómár máshol keresgél. Közel jártak hozzá,de nem elég közel. Ez két dolgot jelenthet:vagy őt keresik, de nem tudják pontosan,hol van, vagy valaki mást keresnek.

Bannickburnt most inkább a második le-hetőség érdekelte, mivel eléggé pontos el-képzelése volt a keresett személyek kilété-ről. A fejében egymást kergették a gondola-tok. Vajon hogyan fognak reagálni a Finni-ganek az autogiróra? Talán elbújnak, mintő – de erre csak akkor van nagyobb esély,ha gyalog járnak, és ez nem valószínű. Ha

van valami a fenekük alatt, akkor aligha-nem figyelik a gépet, és megpróbálják elke-rülni. Ebben az esetben most éppen dél felékerülnek.

Bannickburn felugrott, és a hegy déli ol-dalához rohant. Ha az autogiró a megfelelőhelyen van, akkor neki most nagyon gyor-san kell cselekednie.

A giró eleget látott, és most elhúzottészak felé. A csempészek egy pillanatra fel-lélegezhetnek, és Bannickburn sikere azonmúlt, hogyan használják fel ezt a pillanatot.A tünde leszáguldott a hegy déli oldalán,átugrált a kövek fölött, minden második lé-pésnél megcsúszott, de azért talpon ma-radt. A jazz szerencsére még működött.Bannickburn úgy érezte, mintha láthatatlankezek löknék előre.

A lejtő háromnegyedét megtéve megpil-lantott egy ösvényt, amely felülről észreve-

hetetlen volt. Nem volt olyan széles, mintegy út, pláne nem volt lebetonozva, de anövényeket és a köveket valaki eltakarítot-ta. Alighanem így akartak a csempészek el-jutni a folyóig, és itt kereste őket a TVE au-togirója. Ezek szerint most valahol másholvannak – de remélhetőleg hamarosan visz-szatérnek.

Bannickburn újra elővette a távcsövet.Anélkül, hogy hátranézett volna, az eszköztbeállította valamivel délre az autogiró út-vonalától.

Ott! A fák között valami mozog. Lassanhaladnak előre, Bannickburntől talán egykilométernyi távolságban. Letértek az útról,és most próbálnak visszajutni. Ha hama-rabb visszaérnek, mint ahogy Bannickburnodaér, akkor bottal ütheti a nyomukat.

Előreszökkent. Futás közben is megpró-bálta szemmel tartani a csempészeket, de a

távcső ugrált a kezében. Nem tudta beállí-tani, így nem látta, milyen járművel halad-nak.

Egyre közelebb ért hozzájuk, már csakháromnegyed kilométer választotta el őketegymástól, aztán már csak fél. Mostanrabiztosan meghallották, hacsak nem nyomjael léptei hangját járó motor zaja… mondjukegy motorkerékpáré. Off-roadernek túlhangos – talán egy Growler lesz.

Elérkezett a lopakodás ideje. Az egyikfele berzenkedett a következő játékszer el-len – a cucc minden lehetséges felvillanástmegjelenít az asztrális síkon –, a másik feleviszont az összes többi varázsszerénél job-ban vágyott ezt használni. Egy üvegcse hi-ganyról volt szó, amelyet egy walesi asztrá-lis törés helyszínén bányásztak. Az anyagotTwisttől vásárolta. Már az a gondolat élve-zetet okozott, hogy egy kis energiát szívhat

el a nagyképű disznajától. És itt a Tirbenegy kis asztrális felvillanás igazán senkineksem fog feltűnni. Megfogta a fiolát, meg-dörzsölte, és eltűnt.

Nem érzett semmit. Nem látta egyetlentestrészét sem, de nem érzett semmit. Hogylehet, hogy nem érez semmit? Hiszen ez azélete! Visszatért a pályára, újra mágiáthasznál – hogy a nyavalyába nem érez vala-mit legalább?

Márpedig nem érzett. Ezt a részét véglegelvesztette. A varázslat hatása stimmelt, dea mágia érzése – nemcsak a kimerülés, ha-nem a felüdülés is – Twisté volt. Azé a sze-métládáé.

Bár a friss keserűség lefoglalta a gondola-tait, a jazz hatására továbbra is csak rohanta motorosok felé. Már látta is őket. Csakketten voltak: az egyik a gépen ült, a másika földön kísérte. Az utóbbi könnyű koco-

gással is lépést tudott tartani a motorossal,aki óvatosan kerülgette a kiálló gyökereketés köveket.

Nem látták meg őt, remélhetőleg nem issejtik, hogy közeledik. Végignézett a cél-pontokon a feltűnőbb fegyvereket keresve,aztán meg is látott egyet. A gyalogló balcsípőjén lógó pisztolyról nem tudta ponto-san megállapítani, mi lehet, de hogy a sem-minél sokkal többet ér, az biztos. Előszörezt a fegyvert kell megszereznie.

Ahogy közelebb ért, a két férfi a motorza-jon át is felfigyelt az erdei talajon dobbanóléptek zajára. Eszelős tekintettel keresték ahang forrását; végül észrevették a helyet,ahol széttaposott levelek és letört gallyakjelezték Bannickburn vonulását – de akkormár késő volt. Bannickburn bevitt egygyors bal horgot a futó férfinak. Ahogy azfelbukott, Bannickburn kirántotta a fegy-

vert a csípőjén lógó tokból. Csak egy köny-nyű pisztolyt talált, de a célnak ez is megfe-lelt. A motoros is előhúzta a fegyverét, ésmegfordult, hogy megkeresse Ban-nickburnt, de képtelen volt pontosan meg-határozni, hol van. Bannickburn háromgyors lövést is leadott, mire a fickó akár cé-lozni tudott volna. Sajnos mind mellément.A motoros most maga is lőtt néhányat a lö-vések után tájékozódva. De annyira el voltfoglalva az irány pontos meghatározásával,hogy elfelejtett figyelni a társára, aki hirte-len felállt, épp amikor a motoros lőtt.

A golyó a férfi arcán hatolt be, és ahogy amásik oldalon kijött, a fickó fél feje péppévált. Ő megpördült, és ernyedten hullott aföldre. A motoros káromkodva rúgta be agépet. A laza földes talaj balra rántotta azelső kereket, és ő majdnem leesett az ülés-ről. De végül sikerült kiegyenesednie, és

Bannickburn most volt csak bajban: ha amotor felgyorsul, ő az istennek se fogjamegállítani.

De most legalább lőhetett egy sorozatot.Kihúzta magát, jobb karját megtámasztottaa bal kezével, és gyors egymásutánbannégyszer lőtt. A férfi megbillent, és leesett amotorról, még mielőtt kettesbe tudta volnatenni a gépet.

Bannickburn odafutott. A motor szeren-csére még mindig járt. De mielőtt tovább-megy vele, még egy létfontosságú dolgotellenőriznie kell. Összekuporodva benyúltaz ülés alá. Ott talált egy fogantyút, meg-húzta, és felemelte az ülést.

Az ülés alatt egy fekete, törülköző vas-tagságú anyag lapult. Bannickburn gyorsankibontotta a csomagot, és már meg is volt,amit keresett. A kékes üveg ovális címkéjéna Heart Springs Water felirat állt, az alatta le-

vő kép pedig egy hegyi patakot ábrázolt,amelyik, gondolta szórakozottan Ban-nickburn, igazából nem is forrás. Vissza-göngyölte a ruhába az üveget, lezárta azülést, felpattant a motorra, és már ott semvolt.

Vezetés közben az erdei talaj minden he-pehupáját megérezte, és inkább felállt aülésben, hogy a lábai fogják fel a rázkódást.Nem száguldhatott teljes sebességgel, de feltudott gyorsulni nagyjából harmincra. Ígymár elég gyorsan maga mögött hagyhatta akét holttestet.

Aztán elérte az ösvényt. A motor feldü-börgött, és ő már majdnem százzal robo-gott. Nem törődött vele, hogy valaki esetlegmeglátja, mert remélte, hogy gyorsabbanhalad, mint lehetséges üldözői.

Délnyugat felé száguldott, a CascadeHighway irányába. Azon vissza tud menni

a 205-ösre a hídtól délre. Aztán már csak kikell találnia, hogy jusson vissza Portlandbe,és utána kijutni onnan északi irányba. Gye-rekjáték az egész.

Teljes sebességgel fordult rá az útra. Egypercen belül ott lesz a falnál. Bízott benne,hogy a TVE nem tudott ennyi idő alatt ren-des útzárat felállítani, hiszen ha mindenigaz, nem tudják, hol van a víz. Viszont habárki is követi őt, miközben az autópályafelé robog, akkor bajban van: a Tir akár-mennyi járművet be tud vetni, amelyekmind gyorsabbak egy Growlernél.

Ránézett a műszerfalra. Nagyon fapadoscuccnak nézett ki, de fürkész volt rajta. Be-állította az eszközt Spindle frekvenciájára.

– Hol vagy? – kérdezte.– Az autópálya és a fal között – jött az

azonnali válasz. – Még nem láttam semmit.

– Megvan az üveg. Menj fel az autópályá-ra a hídtól északra! Kerüld a feltűnést!Mindjárt odaérek.

– Nem dekkolhatok csak úgy az úton. Atöbbi autós nem örülne.

– Jól van. Akkor menj egy kilométertészaki irányba, csak ott menj fel az autópá-lyára, aztán gyere vissza dél felé! De ne túlgyorsan! Motorral vagyok. Aztán csak ve-gyük észre egymást.

– Vettem.Bannickburn belenézett a visszapillantó

tükörbe, de biztonságiaknak nyomát semlátta. Egyelőre úgy néz ki, senki sem tudja,hogy nála van az üveg. Akkor pedig a ka-puig simán eljuthat. Utána meg… nos, vanmég egy perce, hogy kitaláljon valamit.

Eldobta a Finniganektől szerzett fegyvert.A pisztoly végigpattogott az autópályán.Mostantól kezdve csak hátráltatná: a kapu-

nál biztosan fennakadna miatta az ellenőr-zésen.

A kapunál nem állt hosszú sor, csak né-hány kocsi várakozott előtte. Tudta, hogymár bekerült a különböző detektorok és ér-zékelők hatókörébe, de úgy gondolta, a ná-la levő egyetlen jelentékenyebb vegyszer –akármi is ez a víz valójában – elég jól le vanzárva ahhoz, hogy ne lehessen észlelni.Bannickburn érezte magán a mágikus leta-pogatást, ami nem is volt rossz. Számított isrá, hogy errefelé minden teli van mágiával.

Amikor az előtte várakozó kocsi átment akapun, Bannickburn nagyon lassan előbbrement a motorral. A biztonsági tisztviselőmár várta, hogy elvégezze a teljes átvizsgá-lást, és ellenőrizze Bannickburn személy-azonosságát. Bannickburn pimaszul rávi-gyorgott, és elpöfögött mellette a motorral.

– Álljon meg itt! – szólt az őr. Ban-nickburn csak mosolygott, és lassan to-vábbgurult.

– Uram, az előírások szerint…Az őr további szavait elnyomta a felbőgő

motor. Az abroncsok felsikoltottak, Ban-nickburn balra rántotta a kormányt, és éle-sen kanyarodó fekete csíkot hagyott magaután. Az őr elővette a pisztolyát, és lövésrekészen megfordult, de saját fülkéjébe ütkö-zött.

Az őr ezután riadót jelzett, és futva meg-kerülte a bódét. A másik oldalon ott állt alágyan duruzsoló motor, a sofőr pedig se-hol. Azt az őr már nem láthatta, ahogy ajármű ülése egy könnyed mozdulattal ma-gától lecsukódik.

A férfi lassan, géppisztolyát feltartva elő-relépdelt. Már csak öt méter választotta el a

motortól, amikor az felbőgött, és megindultelőre.

Az őr kilőtt egy sorozatot a gép irányába.Ugyanekkor a környező tüzelőállások is lő-ni kezdtek. A motorra csak úgy záporozotta golyó és a misztikus energia. A Growlertalán ha huszonöt métert tehetett meg, mi-előtt füstölgő motorral, szakadt gumikkalés több helyen elgörbült és megrepedt al-vázzal végleg megállt.

Az őr óvatosan megközelítette a motort.Körülötte bőven látott kiömlött benzint ésolajat, de vért egyáltalán nem. Azonnal tud-ta, miről van szó.

Már rohant is vissza a bódéjához. Ban-nickburn, aki eközben láthatatlanul koco-gott az úttest bal oldalán, jól tudta, mi kö-vetkezik most: sietve leállítanak mindenmágikus tevékenységet, beleértve az aktívérzékelővarázsokat is. Így kitisztul a kapu

körül az asztrális sík, úgyhogy ha valaki te-szem azt láthatatlanság varázst használna,azt bárki könnyűszerrel kiszúrhatná. Má-sodpercek kérdése, és a biztonsági rendszerelőtt ő nagyon is láthatóvá válik.

De azt már nem várja meg. Már látta isSpindle furgonját közeledni. Elfutott addig,amíg a kocsi mögé nem került; akkor hatás-talanította a fókuszt, és beugrott a furgon-ba. Spindle megfordult, és elhajtott a kapu-tól.

A portlandi rendőrség tudta, hogy vala-mi nincs rendjén, de nem jött rá az okára.Bannickburn pedig tökéletesen időzített;becsusszant a kocsiba még azelőtt, hogybárki a biztonságiak közül észrevette volnaa varázslat asztrális nyomát. Így aztán a ri-asztás nem vonatkozott Spindle járművére.Amikor kifelé menet elérték a város kapu-ját, Spindle egyszerűen felmutatta újra a

Mustaffah Cartage-tól származó kártyát, ésa furgon kényelmesen elhagyta a várost, atörülközőbe csavart és óvatosan vasdoboz-ba fektetett értékes üveggel együtt.

23

Az a nyamvadt víz még Portlandig semjutott el. Bailey szerette volna lesajnálni aFinniganeket, amiért ilyen használhatatlanalakokkal dolgoznak, de igazság szerint aző saját emberei még annyira sem haladtak.Legalábbis egészen mostanáig. Krossnaképp most sikerült beiktatni még egy utolsóhívást; elmondta, hogy hamarosan találkoz-nak Bannickburnnel, és távoznak a város-ból. Kross szinte biztos volt benne, hogyBannickburn megtalálta a vizet.

Bailey-re végre ráköszöntött a szerencse.A Cabel-féle küldetés összeomlása könnyenmaga alá temethette volna őt is. A Finniga-nek már rég kijuttathatták volna a vizet. Deők elszúrták, valami ismeretlen okból lera-

gadtak a Tirben, és neki még arra is voltideje, hogy leküldjön oda egy másik csapa-tot. Általában nem szívesen bízta magát aszerencsére, de azért nem volt olyan hülye,hogy ne használja ki, ha így az ölébe hullik.

Most már csak várnia kell. Kross valószí-nűleg nem tud még egyszer telefonálni, ésez nem is baj – csak húzzanak vissza Se-attle-be, ahogy tudnak. A gépén ő is követ-ni tudja őket, de elég gyorsan megunja azember, hogy egy apró pötty vánszorgásátlesse a térképen.

Valami más elfoglaltságot kell most ke-resnie, ami már csak azért is jó lesz, mertsok feladatával el van maradva. A legsür-gősebb teendő: kitalálni, hogyan használjafel okosan az üveget, miután megérkezik.

Telefonált ennek-annak, megmozgatottegy-két szálat, és szinte még le sem tette a

kagylót, már érkezett is a recepciós hívása aházi telefonon.

– Willie Snowmaker szeretne beszélni ön-nel.

A recepciós hangja mintha visszhangzottvolna, ez nem is volt meglepő, tekintve,hogy egy acélpult mellől beszélt egy hatal-mas, kongó, fémfalú repülőtéri hangár kel-lős közepén. Bailey irodájának ajtaja egyhalom fémtartály mögött rejtőzött. Ezt a tit-kos irodát rendszerint olyankor használta,amikor nem akarta, hogy valaki megtalálja.Csakis azokat engedték be, akikben megbí-zott. Most például Snowmakert.

– Küldje be! – szólt.Snowmaker erre bevonult a maga teljes

130 centis valójában, ébenfa sétapálcával akarján és hasonló színű keménykalappal afején. Szürke, hajszálcsíkos öltönyt viselt,haja a fejére simult, és folyton úgy hunyorí-

tott, mint aki épp az imént hallott egy kitű-nő viccet. Bailey-t mindig felvidította, haSnowmaker beugrott hozzá látogatóba.

– Tiszteletem, Mr. Bailey – szólalt megSnowmaker előkelőnek szánt hangon,amely mégsem tudta teljesen levetkezni abrooklyni gyökereket. – Örömmel fogad-tam a meghívását. Üzleti vagy személyesérdeklődésnek köszönhetem a szerencsét?

– Természetesen üzletről van szó – felelteBailey. – Bármennyire is tisztelem az önszakmáját, termékei élvezetét túlontúl koc-kázatosnak találom. – Bailey szokás szerintazon kapta magát, hogy Snowmaker jelen-létében választékosabban kezd beszélni.

– Persze, persze. Semmi gond; ön mindigannyi vevőt irányít a hálózatomhoz, hogyfelér hárommal is a tíz legkiemeltebb ügy-felem közül. Az, hogy ön személy szerint

nem fogyaszt, az üzletet a lehető legcseké-lyebb mértékben befolyásolja.

– Igazán lekötelez. – Bailey-nek hirtelenbeugrott valami egy régebbi beszélgetésük-ből. – Árulja el, sikerült megoldani azt avudu-ügyet?

– Ó, hogyne, köszönöm kérdését. Mintkiderült, a kérdéses bokor-pap minden éjjelszétszedte a bábut. Ez némiképp megnehe-zítette az eszköz felkutatását. A végén még-iscsak rábukkantunk, és annak rendje ésmódja szerint elbántunk a pappal.

Bailey szívesen megkérdezte volna, mitért Snowmaker az „annak rendje és módja"alatt, de az adott helyzetben sajnos azt kö-vetelte az illem, hogy a büntetés részleteirőlne essék szó.

– Örömmel hallom, hogy elrendeződöttaz ügy – szólt. – Bízom benne, hogy azegészsége lassan helyreáll.

– Roppant kedves. – Snowmaker kereszt-be vetett lábbal ült, két kezét a sétaboton pi-hentetve maga előtt. Lába vagy harminccentivel a padló felett lógott, de ez a legke-vésbé sem feszélyezte őt. – Nos, tudom,hogy ön elfoglalt ember, és az üzenet tartal-mából arra következtettem, hogy igen sür-gős ügyről lehet szó. Miben segíthetek ön-nek?

Bailey-nek most ügyesen kellett manőve-reznie. Egyelőre nagyon kevesen tudták, miez az egész vizesüveg-dolog, és ezen nem iskívánt változtatni. Snowmakernek néhánydolgot el kell mondania, hogy választ kap-hasson a kérdéseire, de igyekeznie kell a le-hető legkevesebbet közölni.

– Van egy árum – kezdte. – Afféle önnekvaló áru, de egy kicsit más. Szeretném meg-kérdezni, hogy forgalomba tudná-e hozni aterméket.

– Nos, Mr. Bailey, így elsőre az igenlő vá-lasz felé hajlom, mivel úgy vélem, az elosz-tói hálózatom bármit forgalomba tud hoz-ni. Mindazonáltal az, hogy ezt a kérdést fel-teszi, érzésem szerint a dolog szokatlan vol-tát jelzi. Talán ha a kérdéses anyag termé-szetéről több információt is rendelkezésem-re bocsátana, alaposabb választ tudnékadni.

Snowmaker tehát óvatosan tapogatóznikezdett. Ideális esetben csak azért akar töb-bet tudni, mert csak így tud választ adni akérdésre, de Bailey tapasztalatai szerintilyen eset ritkán fordul elő. Mindig min-denki többet akar tudni, mint kéne.

A legjobb, ha úgy tesz, mintha nem állnarendelkezésére a kért információ. Remélhe-tőleg Snowmaker így fel fog hagyni a to-vábbi próbálkozással.

Széttárta a kezét.

– Éppen ez a gondom. Az árut én is úgykapom fentről, és mindenki nagyon csínjánbánik az információkkal. Szinte semmitnem tudok az ügyről, csak annyit, hogy ön-nel kell beszélnem, és meg kell osztanomönnel azt a keveset, amit tudok.

– Ez kissé megnehezíti a dolgot – szögez-te le Snowmaker. – De talán ahelyett, hogyazon bánkódunk, mi mindent nem tudunk,arról kellene szót váltanunk, amit tudunk.

Célratörő volt a fickó, ezt Bailey-nek elkellett ismernie.

– Elmondom, amit tudok: az áru várhatóvevőköre eltér az ön szokásos vásárlóitól.Nem azért fogják megvenni az anyagot,hogy magukon használják, hanem hogymásoknak adjanak belőle.

– Gondolom, nem úgy érti, hogy ajándék-nak szánnák az árut – jegyezte meg szára-zon Snowmaker.

– Valóban nem – vigyorgott Bailey.– Ezek szerint valami méregféle lenne?– Olyasmi.– Akkor a dolognak részünkről semmi

akadálya – intett nagyvonalúan Snowma-ker. – A mérgek termékskálánk állandó ré-szét képezik. Egyszerűen átveszem az önáruját, és bemutatom ugyanannak a vevő-körnek. Biztos vagyok benne, hogy lesz rákereslet, feltéve, hogy minőségi áruról vanszó.

– Értem – felelte Bailey, de nem kívántsemmiféle célzást tenni arra vonatkozóan,hogy mit gondol az anyag minőségéről. Éscsak most jött még a neheze. – Komolyesély van rá, hogy néhány vevő az ön em-berein szándékozik majd használni azanyagot.

Snowmaker álmélkodó arcot vágott.

– Megölnék a saját ellátóikat? Ez rendkí-vüli rövidlátásra vallana.

Bailey kényelmetlenül fészkelődött.– Nem, nem erről van szó. Az anyag nem

ölné meg őket. Csak éppen az életüketmeglehetősen… érdekessé tenné.

Snowmakert most már valóban izgatnikezdte a téma. Testtartása mit sem válto-zott, de a szemében felvillanó ragadozó kí-váncsiságot nem rejthette el.

– „Érdekessé"? Hát ezt, hogy érti?Bailey megrázta a fejét, és megpróbált

csüggedt arcot vágni.– Bár tudnám. Mint mondtam, azok, akik

a szálakat mozgatják, nem óhajtottak többetközölni velem. Legjobb, ha pontosan idé-zem önnek, amit mondtak, és majd meglát-ja, tud-e vele kezdeni valamit. Azt mond-ták: „Snowmakernek oda kell figyelnie,hogy az emberei óvakodjanak az anyagtól,

máskülönben lehet, hogy sokat eladnánkbelőle anélkül, hogy egyáltalán tudnánk ró-la."

Snowmaker lassan a sétabot végére haj-totta az állát, és elködösült tekintettel agondolataiba mélyedt. Bailey reggel kezdteírni ezt a mondatot, aztán újraírta, majd el-végzett még néhány változtatást, aztán ki-dobta az egészet, és megint újrakezdte. Bí-zott benne, hogy a végső változat éppenelég információt rejt magában, de egy sze-mernyivel sem többet.

Snowmaker még mindig a szavak értel-mét próbálta kibogozni. Végül vagy feladtaa találgatást, vagy rájött, miről lehet szó;mindenesetre teljes értetienséget mutatott.

– Nem hiszem, hogy ez bármilyen komo-lyabb nehézséget jelentene – mondta. –Mint tudja, az utcán dolgozó embereim kö-zül sokan az ügyfelektől biztonságosan el-

különítve bonyolítják az üzletet, acélajtókés hasonlók védelmében. Ha ez a… valamimegjelenik a piacon, egyszerűen javasolnifogom mindenkinek, hogy szokásos üzlet-menetét ilyen óvintézkedések mellett vé-gezze.

– Nagyszerű. Akkor ez rendben is lenne –állt fel Bailey. – Boldog vagyok, hogy meg-látogatott, Mr. Snowmaker.

Snowmaker ügyesen talpra szökkent.– Örömömre szolgált. – Már megfordult,

hogy induljon, de egy pillanatra megállt. –Van valami elképzelése arról, hogy amikorez a termék elérhetővé válik, milyen eladásirátára számíthatok?

– ESM – mondta Bailey. Az előállítási se-bességet meghaladó eladás, a kábító-szer-kereskedelem aranyvalutája. A magaskeresletnek és alacsony kínálatnak köszön-hetően Snowmaker olyan magasságokba

röpítheti az árat, amilyenről eddig csak ál-modott.

Snowmaker majdhogynem a kezét dör-zsölte mohó elégedettségében, de vissza-fogta magát.

– Kiváló. Egészen kiváló. – Szélesen mo-solygott, kivillantva hegyes, éles fogait, me-lyeket időről időre arra használt, hogy átha-rapja áruló beosztottai torkát. – Én készenállok, Mr. Bailey. Számíthat rám.

Bailey biccentett, és tekintetével követte atávozó Snowma-kert. A forgalmazás ügyeakkor rendben is lenne, legalábbis elmélet-ben. Most már csak arról kell gondoskod-nia, hogy az üveg épségben elérjen hozzá.

Rápillantott a térképre. A csapat majd-nem két milliméternyit haladt Snowmakerérkezése óta. Bailey felsóhajtott. Nem kénefolyton ezt nézegetnie. Természetesen min-den a legnagyobb rendben lesz, és néhány

óra múlva már Sottocapo Martel kedvenchelyettesének tekintheti magát.

Az asztalán ekkor élesen felberregett a te-lefon, és ugyanebben a pillanatban villognikezdett egy piros jelzés. Hívás érkezett atitkos vonalon. Bailey elővette a komolyab-bik hangját, és felvette a kagylót.

– Itt Bailey.– Itt Greenjeans. Baj van.Greenjeans Bailey egyik legértékesebb

vagyontárgya volt: a kígyónyelvű fiatal nőa Finnigan család legalább hat tagját tartot-ta egyszerre abban a hitben, hogy csak egyhajszál választja el őket attól, hogy lefeküd-hessenek vele – már csak egy apró ajándékvagy még egy kis információ kell, és a nőmegadja magát. Bailey sosem szűnt megámulni azon, hogy Greenjeans így késleltet-ni tudja az igények kielégítését olyan férfi-

aknál, akiknek egész működésük az azon-nali kielégülés elvén alapult.

És ekkor Greenjeans kimondta azokat aszavakat, amelyeket Bailey a legkevésbéakart hallani.

– Valaki tud a maga furgonjáról.– Mi? – Bailey automatikusan felugrott.

Senkinek sem kéne tudnia a furgonról.Greenjeans ugyan tudott a létezéséről, demég ő sem ismerte a valódi jelentőségét. Ésmost valaki a Finnigan családból tud róla?!

– Biztos benne?– Eléggé. Most beszéltem Reggie Rikóval.

Meg akarta nekem mutatni, mennyire tököscsávó. Azt mondta, hogy most pedig indul,és levadászik néhány tündét, akik Portland-ből Seattle-be tartanak egy furgonnal. Ne-kem úgy tűnt, ezek a maga emberei lesz-nek.

– Azt a rohadt mindenit! – káromkodottBailey. – Mikor beszélt vele?

– Negyedórája sincs. De amint ezt el-mondta, beugrott egy terepjáróba, és el ishúzott.

– Rosseb! Na jó. Köszönöm, Green. – Mi-közben letette a készüléket, már szaladt isaz ajtó felé.

– Zárjon be! – üvöltötte oda rohamában arecepciósnak. Aztán ránézett Stellára ésStewartra, akik Stephen és Bruce helyébeléptek, és most egész nap az irodát rejtőfémtartályok mögött gubbasztottak.

– Maguk ketten jöjjenek velem!Szüksége lesz még emberekre. Az autó-

ból majd telefonál még egyet-kettőt. Meg-látja, hányan vannak éppen úton, akik márindulhatnak is dél felé. Nem kell egy egészhadsereg, de amennyire a Finniganeket is-meri, több autóra is szüksége lesz. El kell

hárítania a veszedelmet, amely most egye-nesen az ő drága vize felé tart.

24

Először is szerezni kellett néhány cseppvizet az üvegből anélkül, hogy Kross észre-venné. Jackie-t lenyűgözte, hogy a cél érde-kében Bannickburn milyen gyorsan össze-szedte magát. Amikor behúzták a furgon-ba, zihálva rogyott az első ülésre. Úgy ösz-szegörnyedt, mint aki súlyos gyomorgör-csökben szenved. Aztán vizet kért Jac-kie-től. A lány adott neki egy üveggel. Ban-nickburn, még mindig kétrét görnyedve,nagy nehezen ivott néhány kortyot két zi-hálás között. Aztán először visszaadta azüveget, majd a kupakot. A kupak átadása-kor egy leheletnyit megszorította Jackie ke-zét, és ő rögtön megértette. Ez volt a mostkicsempészett üveg kupakja. Bannickburn

felfordítva adta oda, így maradt benne né-hány csepp a vízből. Ez lett a minta.

A következő lépés már könnyebb volt.Kross kényelmesen elhelyezkedett, és ez-után nemigen törődött semmivel (Ban-nickburn pedig a bevett drogok hatásánakelmúltával mély álomba zuhant). Jackie acseppeket egy éppen e célból magával ho-zott vegyi elemzőbe csepegtette. Felvillantnéhány jelzés, a gép csendben végezte adolgát, és néhány percen belül a kis képer-nyőn már meg is jelent egy vegyszerekbőlálló lista. Jackie átfutotta az eredményt, éssok érdekes dolgot tudott meg: hogy mi-lyen anyagokat tartalmaz a víz (természete-sen volt ott egy és más a hidrogénen és azoxigénen kívül), hogy miképp kapcsolód-nak össze a különböző elemek, sőt az anyagfeltételezett forrás- és fagyáspontjáról is ér-

tesült. Csak egy dolgot nem talált: bármiapró utalást arra, hogy mi is ez.

De az adatok a kezében voltak – és ha va-lamihez értett, hát az adatok kezeléséhezbiztosan. Átvitte az eredményeket a dekkjé-re, aztán a kocsi műholdvevője segítségévelbecsatlakozott. Mivel ez részéről egyáltalánnem volt meglepő, senki sem figyelt fel aténykedésére.

Jackie szinte zavarban érezte magát attól,amire készült. Nem fog semmi törvénybeütközőt tenni. Nem fog betörni sehová.Megalázóan egyszerű dolga lesz.

Aztán felderült. Ha a szokásos csatornánmegy végig, órákba telhet, amíg megkapjaa szükséges elemzést. Ráadásul egy sor ne-héz kérdésre felelnie kell azzal kapcsolat-ban, hogy miért kéri, amit kér. Nem, azilyesmit jobb a szürkepiacon elintézni, vagy

még inkább a feketén. Egy kicsivel márisjobban érezte magát.

Elszáguldott egy ártalmatlan kinézetűbarna négyzetig, amely egy alacsony bérletidíjú, kevésbé biztosított csomóponton he-lyezkedett el. A keresett épület ajtaja mind-össze egy egyszerű fekete nyílás volt – arengeteg pénz, amely odabent elfolyt, nemhagyott nyomot az épület külsején.

Jackie belépett, és egy váróteremben ta-lálta magát. Rajta kívül még négy ikon vá-rakozott itt: egy férfi, akinek legalább egytucat fémszegecs állt ki az arcából; egy ter-metes fickó a nyakán csinos lófejjel; egybarna bőrkabátot és puhakalapot viselőzöld folt és egy másfél méteres bagoly, kar-maival egy magazint lapozgatva. A fém-pult mögött egy ápolónő ült keményre va-salt fehér egyenruhában. Amint Jackie meg-látta, az agyában máris megszólalt a vész-

jelző. A nővér, apró termete és látszólagostörékenysége ellenére, meglehetősen erősJG volt. Jackie úgy látta, jobb, ha nem lépiát a határvonalat.

– Jó napot. Dr. Strangehooveshoz jöttem.– Igen. – A nő hangja legalább olyan fa-

gyos volt, mint az arckifejezése. – Van idő-pontja?

– Van itt bárkinek is időpontja? – csattantfel Jackie, de nyomban visszavonulót fujt,amikor a nővér arca ingerülten vörösödnikezdett. – Vagyis nem, az éppen nincs, desürgős ügyben jöttem.

– Értem. Sajnos a többieknek is sürgősdolguk van. Ha nem tud valamivel meg-győzni arról, hogy a maga ügye fontosabbaz övéknél, várnia kell.

Jackie ismerte a játékszabályokat, és nempazarolta az időt további magyarázkodás-ra. Ehelyett jobb kezét az ápolónő arca elé

tartotta. A tenyerén egy szám volt, amelyeta nujenjel követett. Úgy nézett ki, minthafekete filctollal firkálta volna oda.

– Ennyire fontos – mondta.– Azt állítja, hogy ennyire fontos – helyes-

bített a nővér –, de ezt még bizonyítania iskell.

Jackie átutalta a pénzt a jó doktornak, ésaz ápolónő azonnal megváltozott. Az idő-sebb nő helyén most egy magas, karcsú,hosszú szőke hajú, mosolygó férfi állt. Eztnevezem én ügyfélszolgálatnak, gondolta Jac-kie.

– Kérem, fáradjon be – szólalt meg behí-zelgő baritonján az ápoló. – A doktor úrazonnal fogadja.

Jackie szívesen megcsiklandozta volna el-haladtában az ápoló állát, de aztán meg-gondolta magát: a fiú igazán édes, de még-

iscsak egy egyszerű JG, amelyet jobb nemingerelni.

Strangehooves már várt rá az egyik la-borjában. A helyiségben mindösszesen kétszék volt – ha kell, Strangehooves bármikorbekéri a szükséges felszerelést. A doktornégy lábon állva rágcsált. A szájából né-hány szénaszál állt ki, kecskeszakálla lassanmozgott fel-alá. Igazán szép példány volt:szeme tisztán ragyogott, szürke bundájaegészségesen fénylett. A mellkasa előttsztetoszkóp lógott.

Amikor meglátta Jackie-t, egy pillanatalatt hátsó lábaira állt, és könnyed léptekkelodasétált hozzá.

– Üdvözlöm, Ms. Ozone – mekegte. – Mittehetek önért?

– Vegyi munkáról lenne szó. Minden sta-tisztikám megvan egy bizonyos dologról,

de nem tudom, mi az. Remélem, ön tud ne-kem segíteni.

– Hm. Tudunk valamit erről a„dologról"?

– A maffia érdeklődik iránta.– Csodálatos. Mindig szívesen hatolok be

a felségterületükre. Mit hozott nekem?– Adatokat. Biztonságos helyen tudja tar-

tani őket?– Természetesen – felelte Strangehooves.

Az oldalán megjelent egy barna kisasztal,rajta egy fekete műanyag dobozkával. –Csak küldje őket ide!

Jackie végrehajtotta az adatok átviteléhezszükséges műveleteket. Két címkével is el-látta az adatokat: az egyik megakadályozzaa másolást, a másik egy órán belül kitörliőket. Kedvelte Strangehoovest, de ez mégnem jelenti azt, hogy meg is bízott volnabenne.

A doktor odaügetett a dobozhoz, és bele-tette egyik mellső patáját. Jó két percigmozdulatlanná dermedve állt.

Összevonta a szemöldökét; a kifejezés bi-zarr módon jól is illett egy kecskéhez.

– Az adatbázisomból semmivel semegyezik meg, márpedig az én adatbázisomelég nagy. Hol botlott bele?

– Sajnos nem áll módomban erről beszél-ni – szólt óvatosan Jackie.

– Hát persze. – Strangehooves ismét el-hallgatott. Jackie remélte, hogy nem hagyjaitt az ikonját üresen, miközben ő maga va-lahol egészen máshol jár, és remekül szóra-kozik.

De valószínűleg nem így történt: amikorújra megmozdult, már eredményekkel isszolgált.

– Érdekes – szólt. – Pontos egybeesésnincs, de találtam néhány vegyszert, ame-

lyek kissé hasonlóak. Ismeri a Zeta-ImpChem legújabb neurokémiai kutatásait?

– Persze! Ki ne ismerné?Strangehooves egy másodpercre elhallga-

tott.– Most hazudik?– Igen.– Jó. Nos, nem akarom untatni a részle-

tekkel, csak annyit mondok, hogy mentáliserősítések vegyi úton történő előállításávalfoglalkoznak: memóriafejlesztő tablettákkalés effélékkel.

– Programozott képességekről még nemhallottak?

– Szerintük a termékeknek jó piaca lenneazok körében, akik fejleszteni akarják azagyukat, de nem szeretnének chipeket ül-tetni a fejükbe.

Jackie félrebillentette a fejét.– Ebben lehet valami.

– Vannak érdekes egyezések, de… – Adoktor végigsimított patájával a szakállán.– Megenged néhány másodpercet?

– Ha úgy gondolja, hogy találhat valamit,akkor csak rajta!

– Köszönöm. Hamarosan visszatérek.Addig is érezze jól magát!

A szoba ekkor hirtelen megtelt. A sarok-ban trideolejátszó állt egy filmekkel tömöttszekrény mellett. A falak mentén könyvekés magazinok halmozódtak. A szoba köze-pén ott termett négy férfi piros-fehér koc-kás zakóban, kezükben hangszerrel, termé-szetellenes mozdulatlanságba merevedve.

Jackie a zenekarra nézett.– Mit szólnátok a „Célozz rám, édes"-

hez? – A férfiak nem mozdultak. – Trina ésa Toxikus Trió feldolgozásában.

A csapat egyszerre életre kelt. Az énekesmagas, éles női hangon zengett; a többiek

nyugodtan álldogáltak, de valahogy mégissikerült közben a hangszert nyúzniuk. Jókis zenegép volt ez, bár kissé szokatlan.

Jackie még öt számot végighallgatott,mire a doktor visszaért, patáit a fülére szo-rítva.

– Állítsák le ezt a macskazenét! – kiáltot-ta, mire a banda azonnal elhallgatott. A kö-vetkező pillanatban az egész szórakoztatóeszköztár a semmibe tűnt.

– Elnézést a hosszas távollétért – szabad-kozott Strangehooves. – De néhány dolgotellenőriznem kellett. Sajnos teljes bizonyos-sággal semmit sem állíthatok, de érdekeseredményekre jutottam, amikor az anyagotösszevetettem néhány ZIC prototípussal.

– Vannak adatai ZIC prototípusokról? –Jackie elismerően füttyentett. – Megnézhe-tem?

– Nem. Az ön birtokában levő vegyszertöbb dologban hasonlít azokhoz, de vannakjelentős eltérések is. Azt szinte biztosan ál-líthatom, hogy ez a szer az agy memóriáértfelelős részeire hat, méghozzá valószínűlega rövid távú memóriára. Azt viszont nemtudom, hogyan; az elkészítés módja nagyonkülönleges.

Jackie mosolygott. Lehet, hogy Strange-hooves nem tudja, milyen anyagról vanszó, de ő már igen. Figyelembe véve azüveg származási helyét, nem kell hozzánagy ész, hogy rájöjjön, mi van benne. Tu-lajdonképpen már egy ideje sejtette is. Kár,hogy nem akart tippeket adni Krossnak,különben már rég beszállt volna a fogadás-ba, és simán meg is nyerte volna.

– Köszönöm, doktor úr – szólt, mireStrangehooves szélesen elmosolyodott.Imádta, ha valaki a titulusán szólította, bár

valójában sosem doktorált. – Remélem,nincs ellenére, ha nem követem a kijelent-kezés szokásos menetét.

– Ugyan, dehogy – felelte a kecske.Jackie ikonja eltűnt, és a lány kicsatlako-

zott.Az üveg tehát a Laés nevű szer oldatát

tartalmazta. Ha valaki bevette ezt az anya-got, tizenkét óra nyomtalanul kitörlődött azemlékezetéből. Most már összeállt a kép.Jackie biztos volt benne, hogy amint Baileyráteszi a kezét az üvegre, máris átadja amaffiával dolgozó legjobb laboroknak,hogy elemezzék az anyag szerkezetét, és halehetséges, dolgozzák ki a sorozatgyártásmódszerét. Márpedig ha lehetséges… léte-zik a Földön olyan bűnöző, aki ne tudnáezer módját elképzelni egy ilyen memória-törlő szer felhasználásának? És nem is csaka bűnözők. Hűden férjek; alkalmazottak,

akik egy napra szívesen eltűnnének a főnökszeme elől; kicsit nagyobb szabadságra vá-gyó gyerekek… az áru piaca gyakorlatilagvégtelen. Nem csoda, hogy Martel olyannagylelkű jutalmat ígért a küldetésért. Hakiszámoljuk a várható hasznot, még mindigóriási üzletet csinált.

Nos, ez az üzlet még módosulni fog. Jac-kie most már teljesen biztos volt benne,hogy darázsfészekbe nyúltak, és hogy a kétcsalád kész lesz egymásra licitálni, hogy el-happolják az üveget ellenfelük orra elől. Acsapat meg majd besöpri a pénzt. Most márcsak el kell mondania mindezt Ban-nickburnnek anélkül, hogy Kross megtud-ná.

– Hát ez meg mi? – szólalt meg Spindle.Jackie összerezzent a hangjára. A tündeszinte soha nem beszélt, amikor az autójábavolt kötve.

– Valami jön – mondta most.Bannickburn álmosan hunyorgott; alig

tudta felemelni súlyos szemhéját.– Mi? – nyögte ki nagy nehezen.– Hat jármű. Dél felé mennek. Szorosan

egymás mögött.Bannickburn néhányszor kinyitotta a szá-

ját, de csak valami mordulásféle jött ki rajta.Helyette Jackie szólalt meg:

– Biztos valami konvoj. Emiatt feleslegesaggódnunk.

– Az északi sávban vannak. És dél feléjönnek, éppen felénk. Senki sincs közöt-tünk.

Ettől Bannickburn is feléledt egy kissé.– Menj le az útról, kerüld meg őket, aztán

menj tovább észak felé! Lehagyjuk őket.– A furgon semmit nem hagy le – szögez-

te le Spindle. – Ezeket egész biztosan nem.Gyorsabbak.

– Csak kerülj a hátuk mögé! – ismételteingerülten Bannickburn. – Aztán majdmeglátjuk.

Jackie feltételezése szerint Spindle hallga-tása annyit jelentett, hogy mindent meg-tesz, ami tőle telik. A lány kinézett az abla-kon, és látta a feléjük tartó autókon tükrö-ződő napfényt. Ahogy múltak a másodper-cek, egyre egyértelműbbé vált, hogy nemvéletlenül futottak össze.

Spindle várt, amíg csak tudott, aztán fél-rerántotta a kormányt. A hátsó kerekek ki-faroltak, ahogy a kocsi leugrott a füves pad-kára. Hat jármű fordult meg azonnal, hogyutánuk iramodjon: két motor és négy autó.Irányváltás közben óvatosan ki kellett ke-rülniük egymást. Spindle visszaért az útra,még mielőtt azok megfordulhattak volna,és teljes gázzal elszáguldott.

A furgonon nem volt hátsó ablak. Ebbena pillanatban csak Spindle tudhatta, hogyüldözőik hogyan boldogulnak. Csak ő tud-hatta, milyen hamar érik utol őket.

25

– Menjünk le az autópályáról! – szóltBannickburn. – Itt nincs esélyünk, biztosanutol fognak érni minket. Menj le a követke-ző lehajtón!

Fogalma sem volt, hol a következő lehaj-tó – a Szelis-síd Tanácsnak nem volt erőssé-ge a rendszeres, megbízható útjelző táblákelhelyezése. Csak abban reménykedhetett,hogy már nem lehet messze.

Spindle továbbra is teljes gázzal ment; afurgon motorja kitartóan bömbölt. A hangbeburkolta Bannickburn lüktető fejét, mint-ha össze akarná roppantani. Megpróbáltaelhessegetni ezt az érzést. Tudta, hogy ösz-sze kell szednie magát, de a kábítószer utó-hatásaitól nem könnyű megszabadulni.

A furgon hátulja felől öt hangos konduláshallatszott egymás után. A hátsó ajtókba ötfémlövedék ágyazódott be.

– Hátsó fegyverek tekintetében nem álloktúl jól – jegyezte meg Spindle ezért megerő-sítettem a hátsó ajtókat. Ennél sokkal többetis kibírnak.

Bannickburn ezt igazán megnyugtatónaktalálta volna, ha nem lett volna biztos ben-ne, hogy üldözőik még számtalan lövéstadnak le a következő percekben.

És valóban, négy további golyó csapódotta kocsi hátuljába. És még mindig sehol a ki-járat. Ráadásul most már a füves padka iseltűnt, az út két oldalát betonkorlát zárta le.

Oldalról hangos, még a furgonénál ishangosabb motor bőgött fel. Bannickburnborzasztóan hiányolta az oldalablakokat,így nem tudhatta, mi a fene folyik odakint.Aztán négy puffanás érte a kocsi oldalát; az

egyik még be is horpasztotta a lemezt. Ban-nickburn gyorsan felülvizsgálta korábbi né-zetét az ablakokról.

– Kapaszkodjatok! – szólt Spindle, és ke-ményen jobbra rántotta a furgont. A kocsiteteje vészjóslóan megingott, a földön ma-radó két kerék felsivított. A motor zaja hir-telen elhalkult, aztán mögéjük került.

– Nem kaptam el – mordult fel Spindle. –De azért ráijesztettem. – Újból gázt adott, ésa jármű minden erejével megpróbált helyt-állni.

Bannickburn mögött Kross két pisztolythelyezett a térdére. Az egyik akkora volt,hogy talán egy vágtázó elefántot is megállí-tott volna. A másik valamivel nagyobb. Azork most felnézett.

– Kötelet – mondta.

– Igenis – felelte X-Prime, és benyúlt afurgon hátuljába. Onnan előhúzott egy erősnejlonkötelet.

– Hurkot kötünk a derekamra, a kötélmásik végét pedig az üléshez kötözzük.Tud csomót kötni? – kérdezte Kross.

– Hogyne! Gyerekkoromban én voltama… – X-Prime elharapta a szót, látva, hogyCayman máris azt tervezgeti, mivel fogjakigúnyolni tervezett mondandóját. – Nemszámít, mi voltam – folytatta. – Sokféle cso-mókötést megtanultam, és kész.

Gyorsan kibiztosította Krosst. Az orkCaymanre pillantott.

– Maguk ketten a fiúval álljanak az ajtómellé! Mit gondol, be tudnák húzni ilyensebességnél?

– Mit gondol, meg tudna enni egy egészcsecsemőt egy ültő helyében?

Kross csúnyán nézett rá.

– Ilyesmit nagyon kevés ork tenne.Cayman válaszképpen csak vigyorgott,

X-Prime pedig megkönnyebbüléssel nyug-tázta, hogy mentora új célpontot talált.

Kross Spindle-re nézett.– Ha jön még valaki jobbról, szóljon. És

ha megkérhetem, ne faroljon ki, amíg kiha-jolok az ajtón.

Spindle kurtán biccentett.A kocsi repesztett tovább. Üldözőik kitar-

tóan tüzeltek, de Spindle védőpáncélja mégkitartott. Bannickburn azon gondolkozott,mit lendíthetne ő a helyzeten, de egyelőremást nemigen tehetett, mint hogy figyelje akijáratot.

– Valaki jön jobb felől – szólt Spindle. –Egy motor.

– Hallom – mosolyodott el Kross. Próba-képpen rántott egyet a kötélen, aztán meg-markolta a két pisztolyt.

Most már Bannickburn is hallotta. Ezmost halkabb volt az előzőnél, és gyorsanközeledett.

– Most – szólt Kross.Cayman elhúzta a reteszt, és az ajtó ki-

nyílt. A résen besüvített a levegő, Kross pe-dig belefeküdt az áramlatba. A fegyvereketráemelte a motorosra. Bannickburn látta,hogy a motoros szeme elkerekedik a hajlí-tott szemellenző mögött. Persze nála is voltfegyver, de éppen a kerekekre célzott, ésmár nem tudta időben felemelni.

Kross mindkét pisztollyal lőtt. Az egyikgolyó vállon találta a motorost. Vastag fe-kete ruháján nedves folt terjedt szét, és aférfi elejtette a fegyvert. A második lövésdarabokra törte a napszemüvegét, és az ar-cába fúródott.

A motor elülső kereke megtorpant, a hát-só pedig a levegőbe emelkedett. Az élette-

len sofőr lerepült az ülésről, és vagy tizenötméterrel messzebb az úttestbe csapódott. Amotor követte: szikrát hányva szánkázottvégig a földön, majd beleütközött korábbitulajdonosába, aztán átgördült rajta, mígvégül mindketten megálltak.

– Csukják be! – adta ki az utasítást Kross.Cayman és Alex nekigyürkőzött, és belök-ték az ajtót. Kross elégedett mosollyal lépetthátra.

– Egy kilőve. Ezután kicsivel óvatosab-ban fognak erről mellénk settenkedni.

Bannickburn előremutatott.– Lehajtó a láthatáron!Spindle bólintott, de nem változtatott a

tempón, és nem is közelített a szélső sáv fe-lé. Bannickburn már-már újra szólt volna,de aztán ránézett Spindle megfeszült, izza-dó homlokára, és belátta, hogy már így iselég baja van.

– Mindenki üljön le, és kösse be magát! –szűrte összeszorított fogai közt Spindle. Akocsi hátulját még legalább tíz lövés ráztameg. A hátsó ajtó több helyen behorpadt.

A furgon csak száguldott tovább, a lehaj-tó pedig egyre közeledett. Már csak ötszázméter, már csak kétszázötven… Spindlemég mindig az autópálya közepén robo-gott.

Már majdnem egy vonalba kerültek a le-hajtóval, mire Spindle akcióba lépett. Min-den erejével rátiport a fékekre. Az összesutas előrebukott, a biztonsági hevederekmélyen a testükbe vágtak. Mellettük négyautó és egy motoros száguldott el: képtele-nek voltak időben reagálni Spindle manő-verére.

Spindle jobbra fordította a kocsit; azmajdhogy fel nem borult. Aztán újra gáztadott, és már suhantak is a kijárat felé.

Csak pár másodpercük volt, mielőtt üldö-zőik megfordulnak. Ki kellett használni eztaz időt, és közben lehetőleg elkerülni bármiösszeütközést a helyi közlekedéssel.

A lehajtó egy kelet-nyugati irányú útbatorkollott. A stoptáblát figyelmen kívülhagyva Spindle berobbant az útra, és mostnyugat felé száguldottak, az autópálya alá.Bannickburn köröskörül egy járművet semlátott. Kietlen pusztaságon hajtottak keresz-tül. Sehol egy fa, itt-ott elsárgult fűcsomók,dúsan burjánzó dudva, és sok-sok por.

– Hol a francban vagyunk? – kérdezteBannickburn.

– Longview-ban – felelte Jackie. – Régenvolt itt a Crossnak egy gyára. Annyi nehéz-fémet engedtek a folyóba, hogy mérföldek-ről idevonzották a méregszellemeket. Való-ságos játszótér volt ez nekik. A lakók mindelmenekültek. A szelisek végül kikergették

a szellemeket, de a terület még mindigolyan, mint egy szeméttelep. Évtizedek tel-hetnek el, mire újra lakhatóvá válik.

Bannickburn ámulva nézett rá.– Hát ezt meg honnan tudod?Jackie a fejére mutatott: még mindig be

volt kötve az adatjack.– Van egy-két régi haverom a Crossnál.

Bátorkodtam megkérni őket, hogy tartsáktávol innen a szelis zsarukat egy ideig.

– Csapatszellem és kezdeményezőkész-ség, ezt már szeretem! – mondta Ban-nickburn. – Kérj le néhány felülnézeti ké-pet! Nézd meg, nincs-e valami rejtekhely aközelben!

– Ezzel már megvagyok – felelte Jackie. –Errefelé szinte mindent letaroltak, de észak-nyugati irányban van még egy lakópark,Summerdale Glen. Azok a házak eddig va-

lahogy elkerülték a rombolást. Van néhányutca is, ott talán meghúzhatjuk magunkat.

– Add meg az irányt Spindle-nek! –mondta Bannickburn.

A furgonban megindult az elektronokáramlása, és Spindle bólintott.

– Vettem. Először azért tegyünk egy kört!Zavarjuk össze őket!

– Rajta! – hagyta jóvá Bannickburn.Dél felé földút vezetett a gaztengeren át.

Spindle ráhajtott, mintha a gyomok takará-sába akarna húzódni, de Bannickburn látta,hogy a növényzet nem olyan magas. Aztviszont nem tudta, mennyit hoztak be üldö-zőik a lemaradásukból, mióta letértek azautópályáról. Talán most lerázhatják őket.

Ekkor fegyverropogást hallottak, és a fur-gonba újabb golyók fúródtak. Úgy látszik,mégsem rázták le őket.

– Mi van ott hátul? – kérdezte Kross. –Motor vagy autó?

– Autó – felelte Spindle.– Az jó – bólintott Kross. – Nagyobb cél-

pont. Kimegyek.Kivágta az ajtót, és olyan messzire kiha-

jolt, amennyire csak tudott; a lábai remegvefeszültek a padlónak. Mindkét pisztolyávalháromszor lőtt, és közben túlüvöltötte a zú-gó szelet.

A mögöttük haladó autó is tüzelni kez-dett. Az ork mellett golyók süvítettek el; azegyik golyó szikraeső közepette pattantvissza a kocsi oldaláról. Kross behúzta a fe-jét.

Ebben a pillanatban a furgon egy buckárahajtott a földúton. Kross, aki az előbb márelvesztette az egyensúlyát, most megtánto-rodott, és kibillent az ajtón.

Cayman kinyúlt, derékon kapta Krosst,aztán egy lendülettel visszarántotta a kocsi-ba. Mindketten hátraestek; Kross Caymanrezuhant.

Az ork gyorsan felállt. Az arcát végig-szántó árkokban vékony vérerecske csörge-dezett – a kocsi oldaláról elpattanó golyóbelőle is magával vihetett egy darabot. Dü-hösen vicsorgott, de azért a jó modorról ez-úttal sem feledkezett el.

– Köszönöm – vetette oda Caymannek,aztán újra kihajolt az ajtón, és valóságos go-lyózáport zúdított az autóra.

Egyszerre felrikoltott. Bannickburn ré-mülten fordult hátra: meg volt róla győződ-ve, hogy eltalálták. De Kross élt és virult, smost éppen a karjait rázta a feje fölött.

– Ezt neked, rohadt szemétláda! – ordí-totta, aztán visszalépett a furgonba. Cay-man becsukta az ajtót.

– Ez majd feltartja őket egy darabig –szólt az ork. – Sorban egymás után jöttek,én meg leszedtem az elsőt. Most majd megkell kerülniük, és ha még egyszer a köze-lünkbe ér valamelyik, azt is leszedem. Ad-dig nem lesz gond, amíg szépen egy vonal-ban tudjuk őket tartani magunk mögött.

Ahogy ezeket kimondta, az út véget ért.Egyszerre egy négysávos út közepén talál-ták magukat. Az üldözőkön kívül továbbrasem volt egy jármű sem a láthatáron.

– Keress egy. keskenyebb utat! – üvöltöt-te Bannickburn.

– Nem tudok! Biztos ez volt a belváros –mondta Spindle. – Az összes út széles. Márjönnek is!

Kross káromkodva felállt. Cayman márnyitotta is az ajtót, az ork pedig újra kiha-jolt, kezében a pisztolyokkal. De nem lőtt.

– Mi van? – kiáltotta Bannickburn.

– A másik oldalon vannak! – üvöltött hát-ra Kross. – Nem tudom megcélozni őket.

– Gyere vissza! – szólt neki Spindle. – Ka-nyarodnom kell.

Kross engedelmesen visszahuppant azülésbe. Spindle balra fordította a kocsit.Éles csattanással ütköztek az egyik autó-nak. Odakint csikorogtak az abroncsok.

– Feküdj! – sikoltotta Spindle, és a követ-kező pillanatban balról záporozni kezdtek alövések. Újabb és újabb sorozat puffant afurgon bal oldalán. Spindle hol erre fordult,hol arra, de az üldözőknek végül sikerültelőnyös pozíciót szerezniük, és már folya-matosan lőtték őket. Nemsoká már beku-kucskált a fény egy golyó ütötte lyukon át,aztán már két lyukon sütött be a nap, aztánhárom lyukon. Jackie és X-Prime, akikSpindle mögött ültek, igyekeztek jobbra hú-

zódni, hogy minél messzebb kerüljenek ahalálos tűzesőtől.

A golyók szünet nélkül érkeztek. Miköz-ben az egyik fegyveres újratöltött, a másiklőtt. A furgon oldala lassan ementáli sajt-hoz kezdett hasonlítani.

– Mi van? – szólalt meg Spindle. Ban-nickburn körülnézett, de nem tudott rájön-ni, kinek felelt Spindle. – Bailey! – válaszoltmost Spindle a hangra, amit csak ő hallott.– A rohadt életbe, maga meg mit… Mind-egy, csak segítsen!

Odakint távoli dörej hallatszott, majdrobbanás rázta meg a kocsit.

– Ezt eltalálta! – rikkantotta Spindle.– Mi történt? – kérdezte Bannickburn.– Itt van Bailey – felelte Spindle. – Lejött

egy fél tucat autóval. A Finniganek mármenekülnek.

– A Finniganek?!

– Azt mondta, ők üldöznek minket.Hát persze, gondolta Bannickburn. Így

már értem. Visszadőlt az ülésbe, és mindenizmát ellazította, leszámítva a kezét, amely-ben az üveget szorongatta.

– Menjünk vissza északra! – szólt. –Quinn majd lerendezi a barátainkat. Mitűnjünk el innen!

– Ámen – mondta Spindle. A kocsi bal ol-dalán ütött lyukakon átfütyült a szél. A jár-gány rázkódva folytatta útját.

Megtettek még vagy öt kilométert. Ban-nickburn most örült, hogy nem az autópá-lyán mennek, hanem a lehető legtovább amellékutakon maradnak. Ki tudja, nem ta-lálkoznának-e valahol az utánpótlással.

Aztán felfigyelt valamire az úttesten.– Mi az a csillogás ott?

– Egy pillanat – szólt Spindle. Ban-nickburn kivárta, amíg Spindle megvizsgál-ta a helyzetet.

– Autók – mondta végül a nő. – Négy. Azút közepén vannak.

– Ül bennük valaki? Mozognak?– Azt nem látom.– Próbáld meg rádión hívni őket!Spindle sorra próbálta a frekvenciákat, de

sehol nem kapott választ. Vállat vont.– Vagy nincs ott senki, vagy nem halla-

nak, vagy szándékosan nem válaszolnak.Bannickburn rásandított az autókra. A

négy kocsi elfoglalta az egész úttestet. Azösztönei azt súgták, hogy ez nincs egészenrendjén.

– Mögöttünk mi a helyzet?– A Finniganek tudják, hogy Bailey-ék

többen vannak, ezért nem akarnak szembe-kerülni velük, de minket sem akarnak elen-

gedni. Úgyhogy egy helyben keringenek.Már több mint egy kilométer előnyünk van.

– Jó. Akkor lassítsunk le, mielőtt túl közelkerülünk ezekhez!

Spindle visszavett a tempóból. Ban-nickburn le sem vette a szemét az előttüklevő autókról: azt nézte, közelednek-e.Izomautó volt mind a négy, négy különbö-ző színben: egy piros, egy fekete, egy sárga,egy kék. Kerek lámpáik voltak, hűtőrácsukúgy meredt előre, mint egy-egy hajóorr, sö-tétített szélvédőjükön nem hatolt át a tekin-tet. Mind a négy a furgon felé fordult, ésmozdulatlanul állt.

Bannickburnnek egyre kevésbé tetszett adolog.

– Fordulj meg! – szólt.– Mögöttünk ott vannak a Finniganek –

emlékeztette Spindle.

Ebben a pillanatban a négy pár fényszórófelragyogott, és négy motor dübörgött felegyszerre.

– Fordulj meg! – üvöltötte.Spindle-t már nem kellett győzködni. A

furgon kifarolt, majd egy gyors fordulatután megindult dél felé.

– Követnek minket – közölte Spindle.Bannickburn ezen egy cseppet sem lepő-dött meg.

Aztán előrenézett, és meglátta Bailey au-tóját. A fekete Mercedes páncélzata veteke-dett egy tankéval. Még behúzható géppus-katorony is volt rajta a más autóknál szoká-sos napfénytető helyén. A fegyver torkolatalángolt, ahogy a körös-körül feltűnő Finni-ganekre lövöldözött. Három kisebb autó ésegy motor keringett Bailey Mercedese kö-rül, mint megannyi kis műhold. Ezek időn-

ként az egyik Finnigan felé lódultak, derögtön vissza is tértek a kiindulópontra.

– Azt hittem, Bailey-nek hat járműve van– mondta Bannickburn.

– Egy motort már az elején elvesztett – tá-jékoztatta Spindle.

Vagyis összesen hat járművük van: egymotor, egy súlyosan bántalmazott furgon,három kis sportkocsi és a Mercedes. A Fin-niganeknél van egy motor, három szedán,és a négy izomautó a hátuk mögött. Hat anyolc ellen. Nem túl jó arány, gondolta Ban-nickburn.

A furgon hátuljába golyók repültek. Ban-nickburn összerezzent.

– Utolértek minket? – kérdezte.– Elég gyorsak – felelte Spindle. – Bailey,

van itt egy kis gond.Mire Spindle végigmondta a mondatot, a

Mercedes már meg is lódult, előreforduló

fegyverállással, és rárontott az izomautók-ra.

– Bailey azt mondja, kövessük, miután el-halad mellettünk – közvetített Spindle.

– Akkor kövessük! – mondta Ban-nickburn. A furgon már fordult is, miköz-ben a Mercedes elszáguldott mellettük.

A Mercedest kétoldalt Bailey két emberé-nek sportkocsija kísérte. Mindegyik autóbólvakító torkolattűz csapott elő, de ha egy lö-vedék el is találta valamelyik izomautót, azis ártalmatlanul pattant le a szélvédőről.

– Jó kis kocsik – biccentett elismerően ahátsó ülésen X-Prime.

– Na de kik ezek? – kérdezte Bannickburn.Senki sem válaszolt.

Bailey autója tovább hasított előre, ésmegtette, amire a golyók nem voltak képe-sek: az izomautók kettéváltak előtte, hogyelkerüljék az összeütközést a Mercedes ha-

talmas tömegével. Körbeállták Bailey autó-it, és a furgon is elsuhant közöttük. Most te-hát Bannickburn, Bailey és társaik egyene-sen észak felé tartottak, nyolc üldözővel anyomukban.

Bannickburn csak előre nézhetett, így ahátul zajló eseményekből semmit sem lá-tott. Bailey autói közül kettő hátramaradt,hogy szembeszálljon az üldözőkkel, ígyBannickburn már őket sem láthatta. Nembánta volna, ha ő is úgy tudja követni az üt-közetet, mint Spindle.

– Itt vannak! – szólt Spindle. Bannickburnarra gondolt, ezzel nyilván a többieketakarta figyelmeztetni.

Minden irányból fegyverropogás tört ki,de legerősebben hátulról. Gumiabroncsokcsikorogtak, emberek sikoltottak, az út megcsak dübörgött tovább alattuk. A furgonfolyvást ide-oda lendült, tekergett, kacska-

ringózott, hátha el tudja kerülni a hátulrólérkező rettenetes mennyiségű lövést.

Egyszerre hangos durranás hallatszott,majd még egy. A kocsi hátulja megzökkent,a sebessége pedig drasztikusan csökkent.

– Elvesztettem a két hátsó gumit! – sikol-totta Spindle. – Nem tudok továbbmenni! –Olyan hangon mondta mindezt, mint aki-nek a lábát vágták le.

Jackie előremutatott.– Summerdale Glen! – kiáltotta.Valóban, a gaz és a por közepén vagy öt-

ven ház tűnt fel szorosan egymás mellett.Mind egyformán nézett ki. Mind menedé-ket kínált.

– Odáig jussunk el! – kiáltott Ban-nickburn. – Mondd meg Bailey-nek, mirekészülünk, hogy feltarthassa őket, amígoda nem érünk. Mindenki fogjon meg egyfegyvert, és töltse meg!

X-Prime előreadogatta a fegyvereket és alőszert. A pisztolyokat nem volt könnyűmegtölteni, mivel a furgon hátsó kerékab-roncsai minden egyes huppanót csorbítatla-nul közvetítettek az alvázhoz, és ilyenkormindenki nagyot zökkent. Bannickburn há-tulról hol közelebbről, hol távolabbról hal-lotta a motorok zúgását, ahogy a többiekmegpróbálták távol tartani üldözőiket amegrokkant furgontól. Legalább egy alka-lommal hallotta azt az összetéveszthetetlencsikorgást is, amikor fém súrlódik fémhez,majd üvegcsörömpölést és az összegyűrődőfém hangját, ahogy egy autó felborul. Aztnem tudta, ki lehetett az.

Aztán odaértek a házakhoz. Mindnek be-deszkázták az ajtaját és az ablakait, a kémé-nyek széttöredeztek, a burkolat sok helyenmeglazult. Valamennyi ház világosbarnavolt, sötétbarna redőnyökkel, és valameny-

nyi előtt gaz tenyészett a hajdan gondosanápolt gyep helyén.

A lakópark házai között keskeny utcákhúzódtak. Bannickburn bizonytalanul vé-gignézett az épületeken, de még nem na-gyon tudta, mit keres. Aztán egyszerremeglátta.

– Odanézzetek! A kanyar után, a külsőoldalon. Látjátok azt a házat? Ahol a ga-rázskapu nincs teljesen bezárva.

– Igen – felelte Spindle.– Az lesz az új otthonunk. Hajts oda, ami-

lyen gyorsan csak tudsz, aztán taposs a fék-be! – Végignézett a csapat többi tagján, éstekintete megakadt Cayman hatalmas gép-pisztolyán. – Szép darab – jegyezte meg.Aztán kiadta a feladatokat, és reményke-dett benne, hogy nem éppen most ítélte ha-lálra a csapatát.

A furgon befordult a kanyarban. A leg-több autó más utcákba húzódva folytattaegymással vívott csatáját, de Spindle beszá-molója szerint két kocsi még mindig követ-te őket. Bannickburn nagy levegőt vett, az-tán Jackie-vel, Kross-szal, Caymannel és X-Prime-mal együtt a tolóajtó mellé csoporto-sult. Spindle az utca bal oldala felé rántottaa kormányt, aztán a fékbe tiport, a többiekpedig előrehajoltak, hogy ne essenek a ko-csi hátuljába. De az üldözők ezt a trükkötmár ismerték, így nem is érte őket készület-lenül. Nem száguldottak el mellettük, ha-nem lassítani kezdtek, hogy bekerítsékőket.

A furgon megállt, az ajtó kinyílt, és kiro-hant rajta öt ember hét pisztollyal felszerel-kezve, aztán lőttek mindennel, ami a ke-zükbe akadt. A közelebbi autó belseje egy-szerre vörös füsttel telt meg. A másik rájött,

hogy ellenfelei túlerőben vannak, és elsö-pört.

– Fussatok! – üvöltötte Bannickburn.Mindannyian átrohantak az utcán, és egye-sével becsusszantak a garázsajtó rése alatt.Spindle érkezett utoljára. Még futtában isszomorú pillantásokat vetett rozzant fur-gonjára.

– Francba! – mondogatta. – Francba!– Most már nem fogják bántani – szólt

Bannickburn. – Már nincs benne, ami kellnekik.

– Eleget végeztek így is – legyintettSpindle. – Adj csak ide még egy pisztolyt!

Bannickburn erre csak elmosolyodott,Spindle pedig kecsesen besiklott a garázsaj-tó alatt. Bannickburn utána mászott, bársokkal esetlenebb mozdulatokkal.

– Irány a pince! – adta ki az utasítást, éskövette csapatát botcsinálta szállásukra:

egy szelis területen fekvő elhagyott, poroselővárosi házba.

Közben próbált visszaemlékezni arra azidőre, amikor szórakoztató volt Bailey-nekdolgozni – de az már a múlt ködébe ve-szett.

26

A nap már félig lenyugodott, amikor X-Prime előkúszott a hátsó ajtón. Úgy érezte,visszatért a gyerekkora, amikor kilopózotta házból, hogy a szomszéd gyerekekkel bú-jócskázzon. (X-Prime nagyon jó kisfiú volt,azért soha nem jutott volna eszébe kiszök-ni, hogy elszívjon egy cigit, vagy hogymegtapizzon egy lányt.) Csak azzal a kü-lönbséggel, hogy ezúttal a szobafogságnálkicsivel szigorúbb büntetésre számíthat, haelfogják.

A háta mögül hallotta, ahogy Cayman ahelyére rakja a pincében talált fémlemezt.Az ajtó így újra biztonságossá vált. Ha fut-va érkezne vissza, nyomában barátságtalanüldözőkkel, szépen meg kéne várnia, míg

Cayman vagy valaki más kinyitja az ajtót.Pedig ha ezúttal valaki kergetni kezdené,az aligha elégedne meg egy ipiapaccsal.

Elrejtőzött a hátsó udvar kerítése mögött– ez nem volt könnyű, mivel az évek táton-gó lyukakat hagytak a léceken –, úgy gázoltát az udvart alkotó dudván és földkupaco-kon. Aztán átmászott a kerítésen, és már kiis ért a lakóparkból.

A másik oldalon nem volt más, csak mégtöbb gaz, töredezett beton, néhány patkányés mókusok. De már nem SummerdaleGlenben volt, és ettől rögtön nagyobb biz-tonságban érezte magát.

Három feladatot kapott. Az első: ki kellderítenie, hol lehetnek a Finniganek és azizomautók. A második: rá kell jönnie, kikültek az izomautókban, és mit akartak. Aharmadik: maradjon életben.

Az eligazítás hallatán X-Prime reményke-dett benne, hogy harmadik feladata elsőbb-séget élvez a többivel szemben, de sajnosebben nem volt egészen biztos. Nála min-denesetre ez állt az első helyen.

Futva elindult a kerítés mentén kelet felé,vissza ahhoz az úthoz, amelyen érkeztek.Útközben végignézett a házakon, nem lát-efényt valahol; vagy ami még fontosabb,parkoló autókat. Ezen az oldalon nem találtsemmit.

Bailey-t már korábban megtalálták.Spindle kilopózott a furgonjához, és bevittea rádiót a házba. Váltottak néhány szót Bai-ley-vel, ügyelve arra, hogy a beszélgetésekne nyúljanak hosszúra, és gyakran váltsa-nak frekvenciát, hátha figyelik őket. Mintkiderült, a lakóparkot körülvevő külső gyű-rű neve Windswept Lane. (A magas póz-nák és rajtuk az utcaneveket hirdető lila

táblák rendületlenül állták a sarat a terüle-tet sújtó pusztulás ellenére.) Bannickburnéka 403. szám alatt tanyáztak, Bailey pedig tő-lük mindössze egy tömbbel nyugatra és egytömbbel délre, a Carnation Drive 209-bentartózkodott. Bailey nem tudta, hol bujkál-nak a Finniganek és a többiek, de úgy sac-colta, tőle nyugati irányban lehetnek.

A keleti bejárathoz érve tehát X-Primevalószínűleg a lehető legmesszebbre kerülta többiektől. Elgondolkodott rajta, ne ma-radjon-e itt, amíg a többiek lövöldöznek, detúlságosan feltűnőnek érezte magát az estiégbolt alatt. És bár a többieket nem nagyonismerte, Caymant és Spindle-t nem szíve-sen hagyta volna elesni anélkül, hogy ne lő-jön ő is legalább néhányat a védelmükben.Indult tovább.

Nyugati irányban haladt, a lakópark fő-utcájával párhuzamosan. Időnként bekuk-

kantott a kerítések fölött, de nem látottsemmit. Már elsétált hat ház mellett, ésmajdnem elért a létesítmény túlsó végéhez,amikor füttyszót hallott. Megdermedt, az-tán kibiztosított Coltjával a kezében leku-porodott. Körülnézett, de nem látott senkit.A fütyörészés valahonnan a feje fölül jött.

Óvatosan lépett egyet, aztán még egyet.A füttyszó nem változott; semmi jel nemutalt arra, hogy a fütyülő valaki észrevettevolna a közeledését. X-Prime fülelt, mozog-e valami a közelben, de csak a dallamot hal-lotta. Az „I Still Haven't Found What I'mLooking For" kezdetű ír gospel volt. X-Pri-me még egyet előrelépett.

A füttyszó ekkor elhallgatott. X-Prime féltérdre vetette magát, és felemelte a pisz-tolyt. Nem látott senkit.

– Ha ilyen lassan halad, hajnalig itt le-szünk. – Az enyhe dublini akcentussal be-

szélő hang a sarok mögül jött. – Talán jobblesz, ha én is teszek néhány lépést, aztánfélúton találkozunk.

– Ne mozduljon! – vágta rá X-Prime.– Kérem – felelte a gúnytól csöpögő a

hang. – Ha meg akarnám ölni, már vagyhárom házzal ezelőtt meghalt volna. Fü-tyülnöm kellett, hogy végre észrevegyen,miután végig követtem a házak másik olda-lán. Csak jöjjön közelebb, és beszéljen kul-turált ember módjára!

– Azt már nem – felelte X-Prime.A sarok mögül mély sóhaj érkezett.– Ó, istenem. Az élet oly nehéz, ha nem

bízunk meg egymásban. Akkor megmon-dom, mit fogok tenni. Lehasalok a földre, éselőrekúszom. Maga bármikor szólhat, hogyálljak meg. Ide is jöhet, és ellenőrizheti,hogy elég ártalmatlan vagyok-e az ízlésé-nek. Megfelel?

X-Prime kicsivel lejjebb tartotta a fegy-vert.

– Jól van. Kússzon!Hallotta, ahogy a sarok túloldalán valaki

a földre veti magát, és mászni kezd a por-ban. A kerítés végén először egy kéz jelentmeg, aztán egy világospiros frizura: a hajkörbekanyarodott a fejtetőn, és a vége a fejbal oldalán csüngött le.

– Álljon meg ott! – utasította X-Prime. Aférfi engedelmeskedett. – Hasaljon le, éstárja szét a karját!

– Ó, istenem – sóhajtott újra a férfi, demegtette, amit X-Prime mondott.

X-Prime lassan odament mellé, de félszemmel azt leste, nincsenek-e a közelben aföldön fekvő férfi társai. Nem látott senkit.A pisztolyt a férfi fejére irányította.

Először megtett egy nagy kört a vörös ha-jú körül, olyan távolságban, hogy a férfi

keze ne érhesse el, aztán gyorsan odalépetthozzá, és egyik lábával a karjára lépett.

– Au! – szólt a férfi.– Hallgasson! – X-Prime alaposan végig-

tapogatta a fickót, de nem talált nála sem-mit. Még egy kést sem.

– Jól van. Felülhet. Tegye a kezét a tarkó-jára, vagy üljön rá!

A férfi felült, és a feneke alá tette a kezét.– Talán ez kényelmesebb – mondta. – Bár

ezek a kövek kegyetlenül élesek.– Sajnálom – felelte X-Prime. – Mit akar?– Először is bemutatkoznék. A nevem

James Shivers.X-Prime biccentett. Már hallotta ezt a ne-

vet.– Jól van – mondta.– Azután megkérném arra, hogy menjen

vissza a házába, és mondja meg Mr. Ban-nickburnnek, hogy itt vagyok, és az üvegét

akarom. Mr. Kader és én szeretnénk megbi-zonyosodni róla, hogy az üveg a mi ke-zünkben távozik, és nem a magukéban.

Kader? gondolta X-Prime. Kader itt? Eznem sok jót jelenthet.

– Szerencséje van, hogy én találtam megelőször, és nem Kader – folytatta Shivers. –Úgy látszik, Kader néhány órával ezelőtt lá-tott egy elég kellemetlen felvételt, ami kisséfelpaprikázta. Ott voltam, amikor látta.Nézni is rossz volt, ahogy elöntötte a düh.Főleg magára és Mr. Bannickburnre harag-szik. Nem is tudom, érdekli-e egyáltalán amaguk drágalátos vize. Neki talán már azis elég lenne, ha holtan láthatná magukat.

– Azt elhiszem – felelte X-Prime. Úgy vél-te, rendkívüli erőfeszítést sikerült végrehaj-tania, amikor legyűrte a hangja remegését.

– Mondja meg Bannickburnnek és Bailey-nek, hogy túlerőben vagyunk. Innen nem

juthatnak ki. Az lesz a legjobb, ha szépenátadják a vizet.

– És miután átadtuk a vizet, Kader majdhagyja, hogy kisétáljunk innen, ugye? – kér-dezte X-Prime.

– Rá tudom beszélni, igen. Vagy ha másnem, az üvegért várható összeg majd meg-győzi. Szavamat adom, hogy ha ideadják azüveget, sértetlenül távozhatnak.

– És mi értelme az üzengetésnek? – kér-dezte X-Prime. – Ha többen vannak nálunk,miért nem támadnak le csak úgy?

– Puszta udvariasságból. Úgy illik, hogymaguk is tudják, kivel van dolguk. – Aztánvállat vont. – Na meg miközben magukmind meghalnának a támadásban, néhá-nyan talán közülünk sem élnék túl, és eb-ben a néhányban esetleg én is benne len-nék. Ezt inkább elkerülném, ha lehet. – Rá-nézett X-Prime-ra. Kényelmetlen helyzete

ellenére hideg fény csillant a szemében. –De ha erre lesz szükség, hát megtesszük.Méghozzá hat órán belül.

– És miért ne lőném le most rögtön, hogyezzel is csökkentsem a létszámkülönbséget?

Az utcában felvillant egy pár kerek fény-szóró, és motor bőgött fel. Az autó eddigegy garázsban várakozhatott, és csak azimént gurult elő.

– Valóban – mondta Shivers –, megölhet,ha akar. Aztán már csak annyi lesz a dolga,hogy gyorsabban fusson egy Mustang-nál.

X-Prime gondterhelten pillantott a fény-szórókra. Lehet, hogy már csak hat órájamaradt az életből, de az máris hat órávaltöbb, mint amennyit a lövés után élne. Tud-ta, mit kell tennie, de még nem eresztette lea fegyvert.

– Rendben. Átadom az üzenetét – szólt,és lassan hátrálni kezdett, a pisztolyt to-vábbra is Shivers fejének szegezve.

Shivers nézte, ahogy távolodik; vigyoraszinte világított az éjszaka sötétjében.

– Örülök, hogy találkoztunk, Alex.Mondd meg a főnökeidnek, hogy jó mun-kaerő vagy!

X-Prime lejjebb eresztette a pisztolyt, ésmeghúzta a ravaszt. A golyó Shivers előttcsapódott a földbe, és beterítette a férfi ar-cát porral. Shivers hátrakapta a fejét.

– Ne játssz a szerencsével! – vetette odaX-Prime. Aztán hirtelen eszébe jutott vala-mi. – Most Kaderrel dolgozik? Azt hittem, aBigiókkal van.

– Magamnak dolgozom – mondta Shi-vers. – Most és mindenkor.

– Akkor miért hinnék magának?

Shivers talán elmosolyodott, de X-Primeilyen távolságból már nem látta tisztán.

– Mert mást nem tehet.X-Prime ezt fontolóra vette, aztán belátta,

hogy Shiversnek igaza van. Még egy dara-big a férfira szegezte a fegyvert, aztán meg-fordult, és elsétált kelet felé az egyre növek-vő sötétségben.

– Shivers? – kérdezte Bannickburn. – Shi-vers itt van? Mit keres itt?

– A vizet akarja – felelte X-Prime. – Mintmindenki más.

– De hát ő a mi oldalunkon áll!X-Prime vállat vont.– Úgy tűnik, mégsem.

Bannickburn úgy érezte magát, mint akithasba rúgtak. A legjobbnak hitt barátja megakarja ölni ebben a rohadt országban. Ésmost úgy néz ki, bármit is tesz, meghal. Hanem adja oda a vizet, Kader és Shivers fog-ják megölni. Ha átpasszolja a vizet a Finni-ganeknek, Martel szinte biztosan végezvele, miután visszatértek Seattle-be. Perszeazt is megteheti, hogy átadja az üveget, éssoha nem tér vissza Seattle-be, de semmikedve sincs újból menekülni. És Martel semadná fel egykönnyen, hogy megtalálja.

Csak egy lehetőség maradt: neki kell tá-madnia először. Ezzel a stratégiával csak aza baj, hogy már Bűzföldén is ezt használta,és már akkor se jött be.

Mindezt egy dohos, pókokkal teli pincé-ben gondolta végig. A padlón penészes víz-tócsák terpeszkedtek, és Bannickburn úgyérezte, még a levegőt is – és most már a tü-

dejét is – penész tölti be. Ő maga egy bille-gő fa-széken üldögélt. Két téglakupacon ke-resztbe fektettek egy deszkát, azon ült Jac-kie és Cayman. Kross választhatott, hogy aföldön foglal helyet, vagy inkább állva ma-rad; tekintettel az öltönyére, többnyire azutóbbit választotta. Spindle fent őrködött.X-Prime fel-alá járkált Bannickburn előtt.

A pince nem volt valami ragyogó búvó-hely; a legnagyobb előnye az volt, hogynem lehetett egykönnyen belőni. Ennek el-lenére hat óra múlva Kader és Shivers tennifognak egy próbát, és ha sikerül csapdábaejteniük őket, akkor gyorsan lemészároljákaz egész csapatot. Egyszóval nem volt egyösszkomfortos rejtekhely. Bannickburn leg-jobban úgy használhatta ki a maradék időt,hogy kieszel valamilyen gyors kijutási lehe-tőséget. Befogta a rádión Bailey-t, és tájé-koztatta őt is Shivers üzenetéről.

– Az a mocskos, gennyes, majomseggenviruló, szajha szülte pattanás! – szitkozó-dott Bailey. – Az a férgektől nyüzsgő kisdarab ürülék! Az a… az a… rohadt szemét!

– Ezt megértem – szólt Bannickburn. – Ésegyet is értek. De most mit tegyünk?

– Hogy mit tegyünk? Ízekre szaggatjuk arohadékot! Elássuk a gennyes fejét egy mé-ter mélyre a föld alá, jövőre pedig visszajö-vünk, hogy megnézzük, kinőtt-e már egyrakás áruló a helyén. Egyszerűen megöljük!

– Az nem biztos, hogy olyan könnyű lesz.– Igaz. – Bailey vett egy nagy levegőt. –

Tervet. Kell egy terv.– Ezt már talán nem rádión kéne megbe-

szélnünk. Még a végén lehallgatnak.– Nekünk nem könnyű kijutni innen –

vetette ellen Bailey. – Néhány autó folya-matosan fel-alá jár az utcánkban. Beszorí-tottak minket.

– Jól van. Hadd gondolkozzam néhánypercet!

Bannickburn lekapcsolta a rádiót.– Kell egy terv – szólt, aztán csak ült, és

gondolkodott. Ránézett a többiekre. Sorramindenki elkezdte mondani a magáét, az-tán sorra mind elhallgatott, amikor rájött,hogy az előadni kívánt terv valahol megfe-neklik.

Bannickburn a plafonra emelte tekintetét.– Borzasztó sokat segítettetek. Na, jó. El-

mondom, mi lesz az első lépés.

27

A Carnation Drive 301. szám alatti házégett. Előtte legalább fél órán át füstölgött,aztán a Molotov-koktélok, amelyeket Baileyemberei dobtak be (miközben a VioletCove-on cirkáló autók közé rontottak), vég-re fellobbantották a parazsat, és felcsaptaka lángok. A szél nyugatra hajtotta a füstöt,remélhetőleg Kader, Shivers és a legényeikfelé.

Aztán X-Prime és Cayman kijöttek. X-Pri-me vitte a nagy fémlemezt, amely egészenmostanáig a hátsó ajtót védte. Cayman-nélott volt fegyvergyűjteménye egyik becsesdarabja, egy Ingram SuperMach. Bailey em-berei fedezték őket, így eljutottak annak aháznak az előkertjéhez, amely éppen észak-

ra feküdt Bailey rejtekhelyétől. Reményked-tek benne, hogy a rozoga kerítés és X-Primefémlemeze elég védelmet nyújtanak addig,amíg elő nem kerülnek a nagyobb piszto-lyok és a gránátvetők.

A sárga Mustang befordult a sarkon, éstovábbhajtott dél felé. A sofőr jobban figyelta jobbján égő házra, mint a bal oldalon hú-zódó sötét kerítésre, így nem is vette észreCaymant, aki felugrott, és negyven lövést akocsiba eresztett. Az autó tovább gurult:nem csikorgott és nem is csúszott meg,amikor Cayman eltalálta a sofőrt, csak kú-szott tovább egyre lassabban és lassabban,míg végül megállt a Violet Cove és a Carna-tion Drive kereszteződésében. Senki semszállt ki: Cayman a sofőrt és a lövészt is el-találta.

A visszavágásra nem kellett sokáig várni-uk. A Carnation Drive-ra kelet felől berobo-

gott két újabb Mustang, a kék és a fekete,bömbölő motorral, sűrű füstfelhőt vonvamaga után. A benn ülők folyamatosan tü-zeltek. A lövedékek pontosan abba azirányba mentek, amerre a lövészek éppennéztek: karjukat fegyvercsatoló vezérelte.Kilyuggatták Bailey házát és a Caymant ésX-Prime-ot takaró kerítést. De az utóbbikettő már korábban meglépett: számítottakrá, hogy az ellencsapás erősebb lesz annál,mint amilyet az ő szerény pajzsuk ki tudnavédeni.

Ezzel véget ért az előző órák éber mozdu-latlansága. Cayman lövései nyílt háborúthirdettek, amely addig fog tartani, amíg va-lamelyik fél meg nem adja magát, vagymeg nem hal.

Bailey még a fegyverropogás kezdeteelőtt elhagyta főhadiszállását. Amikor elké-szültek a tervvel, rögtön tisztában volt vele,

mi lesz a szerepe, és nagyon kedvére való-nak találta. Azt túlzás lenne állítani, hogyteljesen megfeledkezett az üveg vízről, demost fontosabb ügyek foglalták le a gondo-latait.

Meggörnyedve végigment a rejtekhelyéülszolgáló ház hátsó udvarán, átmászott né-hány kerítés tetején (és egynek a közepén:az annyira ki volt rohadva egy helyen,hogy egyszerűen lyukat ütött rajta), végülodaért annak a tömbnek az északkeleticsücskéhez, ahol az emberei rejtőztek.

Bannickburn az egyik szemben levő ház-ban húzta meg magát. Az épületet bárki fel-ismerhette az előtte parkoló, szitává lőttfurgonról. Ő nem akart ilyen messze el-menni keletre; az ideális hely egy-két ház-zal arrébb lesz nyugat felé.

Meg is találta a tökéletes helyszínt aWindswept Lane 411. szám alatt. Itt a kerí-

tésből egy teljes panel kiesett, így jól be le-hetett látni a kopár udvarra. Bent ott álltegy a környék néhány megmaradt fája kö-zül, legfeljebb hat méterre a réstől. Néhányága már elkorhadt, de háromméternyi ma-gasságban még akadt rajta egy lombosabbrész, ahol majd megfelelően elrejtőzhet. Felis ugrott a fára.

Mögötte narancsfényben izzott az égőház; a füst lassan északnyugat felé sodró-dott. A puskalövések egyre csattogtak: elő-ször egy hosszú sorozatot hallott, aztánegyenletesebb tűzpárbaj következett. Em-berek haltak meg mögötte – talán Kaderemberei, talán Bannickburn emberei, talána saját emberei. Nem nagyon érdekelte. Azaz egy ember, akit holtan akart látni, szintebiztosan él még. De néhány percen belülkezelésbe veszi az ügyet.

Az éjszakai szellő a füstöt elfújta a megfe-lelő irányba, de Bailey fáján nem zörgettemeg a leveleket. Még szerencse: így semminem zavarta meg, miközben a környezőhangokra fülelt.

Aztán mégis előbb látta meg Jimmyt,mint ahogy meghallotta volna. Csak egyröpke pillanatra látta – a kerítés fölött fel-villant egy fekete kötött sapkát viselő fej –,de nem is kellett több. Nem látta Jimmy vö-rös haját vagy bármi más ismertetőjelet,mégis tudta, hogy ő az. Ismerte Jimmyt:tudta, hogy amint kitör a harc a lakóterületközepén, ő a káoszt kihasználva ki fog sur-ranni a többiek közül, hogy megszerezze avizet. Bár be kellett látnia, hogy mégsem is-merte teljesen: azt nem feltételezte volna ró-la, hogy árulóvá válik. De a harci taktikájá-ról azért már elég jó képet nyert.

Nem lesz könnyű kilőni Shiverst. Jimmyokosabb annál, hogy túl sokat időzzön a ke-rítés rése előtt. Bailey ujjának meg kell húz-nia a ravaszt egy másodperccel azelőtt,hogy újra meglátná őt.

És akkor egyszerre meghallotta a puhaléptek neszét a finoman ropogó porban.Egy-egy sötét pillanatra látta is őt a kerítésdeszkái között, de a célzáshoz egyik semvolt elég.

A lépések ekkor hirtelen megálltak. Bai-ley becslése szerint Jimmy mindössze kétméterre lehetett a réstől. Bal kezével meg-fogta jobb csuklóját, és kitámasztott karralvárt.

Vagy húsz másodperc telt el így. Aztánhárom gyors, hangos lépés következett,majd újra csend. Egyszer csak Shivers átre-pült a rés előtt, legalább egy méter magas-

ságban. Vetődés közben már felkészült rá,hogy a rés túloldalán továbbgurul.

Bailey az utolsó lépés pillanatában húztameg a ravaszt. Örömmel látta Shivers repü-lő testét: ismét jól számolt. Jimmy nem gu-rult át egyszerűen a földön, azt túl kiszá-míthatónak találta. Nyilván azt remélte,hogy a magas vetődés meglepetésként foghatni. Tévedett.

Bailey egy mordulást hallott rögtön apisztoly kattanása után. Elmosolyodott, éslemászott a fáról. A rejtekhelye már megtet-te a magáét; most, hogy felfedte magát,odafent élő céltáblává válna.

Jimmy a kerítés másik oldalán mozgoló-dott – talán valami védelmet keresett, de azis lehet, hogy a fájdalomtól vonaglott. Bai-ley hőn remélte, hogy az utóbbiról van szó,de nem kockáztathatott. Guggolva ért föl-det a fa alatt, és a zaj felé tartotta pisztolyát,

hátha Jimmy kidugja valamelyik testrészéta kerítés fölött.

De ez nem történt meg. A mozgolódásabbamaradt, és gyors, egyenletes léptek kö-vetkeztek. Jimmy talpon volt, és futott.

Bailey utána vetette magát. Átrohant akerítés résén, és még egyszer rálőtt a mene-külő árnyékra. Futás közben lenézett a föld-re, és mintha csillogó nedvességet látottvolna: Jimmy vérét, amely tovább szeny-nyezte ezt az elátkozott földet.

A kerítés ívben elfordult jobbra. A kanyarután Bailey már nem látta Jimmyt. Őrültvágtában rohant utána, amíg még ki tudtavenni az alakját, de amikor ellenfelének si-került eltűnnie előle, lelassított. Minden le-hetőségre fel kellett készülni: Jimmy talánátmászott a kerítésen, vagy éppen vissza-fordult, vagy esetleg meghúzta magát egy

gödörben. Bailey már nem vágtathatott va-kon előre.

De nem is lopakodhat tovább. Az túl ki-számítható lenne. Ha továbbra is a kerítésmentén halad, miközben Jimmy ügyesenkitér előle, akkor egyenesen belesétál acsapdába, s előbb-utóbb Jimmy ráveti ma-gát. Cél a kiszámíthatatlanság.

A legtöbb, rejtőzésre alkalmas hely tőlejobbra volt, a házak udvarán. Arra tehátnem megy. Lehasalt, és előrekúszott a porés gaz között.

Lassan haladt előre, ráadásul szinte má-sodpercenként megállt körülnézni és hall-gatózni. Attól tartott, hogy Jimmy egysze-rűen lelépett: otthagyta üldözőjét, és elmentmegkeresni a vizet. De ez nem vallott volnaJimmyre, különösen ha ő már megjelölteegy golyóval. Shivers biztosan le akarja va-dászni, mielőtt továbbmegy, hogy ne hagy-

jon maga után elvarratlan szálakat. Egyéb-ként ha mégis a víz után menne, akkor kel-lemetlen meglepetés érné, ugyanis Ban-nickburn mostanra már biztosan kimerész-kedett a házból. Az épület így üresen ma-radt, leszámítva talán az orkot, aki csakarra vár, hogy köszönthesse a betolakodó-kat.

Balról mozgást látott a kerítés másik ol-dalán, Bannickburn korábbi rejtekhelyénekhátsó udvarán. Jimmy lassan haladt előre: atámadóját kereste, de nem látta meg.

Itt vagyok, gondolta Bailey. Előbb ellen-őrizte, hogy tele van-e a tár, aztán felemeltea fegyvert, és négyszer a kerítés felé lőtt.

Előtte újabb mozgolódás támadt. Jimmya ház felé futott. Valószínűleg rémülten, ésremélhetőleg sebesülten. Lehet, hogy Bai-ley-nek nem sok ideje maradt, hogy végez-hessen vele.

Felugrott és előrerohant, még néhány lö-vést az első négy után eresztve – ezzel to-vábbi lyukakkal díszítette a már amúgy isszellős szürke fakerítést. Mostanra eléggémeggyengülhetett, gondolta.

Felemelte a karját, és áttörte a kerítést. Akezébe szálkák fúródtak. Nem törődöttvele. Amikor leeresztette a karját, ott álltelőtte a meglepett Jimmy, és megpróbáltaelőkapni a pisztolyát. Bailey lőtt még néhá-nyat.

Jimmy elesett, de nem maradt mozdulat-lan. Úgy gördült Bailey felé, mint egy fa-rönk. Bailey lejjebb tartotta a pisztolyt, ésmég egyszer lőtt, de a golyó nem jutott el acélpontig: Bailey arra számított, hogyJimmy tovább gurul, de ő megállt.

Ekkor Jimmy lőtt egyet, egyenesen Baileyalkarjába. Bailey elejtette a fegyvert. Hoppá,gondolta . Jobb lesz, ha felveszem.

A földre vetette magát, épp amikorJimmy következő lövése elsüvített a feje fö-lött. Aztán további lövések dördültek a földfelé, és Bailey-nek el kellett gurulnia előlük.Nem érte el a pisztolyt.

Sokáig már nem tudja tartani magát fegy-vertelenül, a földön fekve. Jimmy valószí-nűleg épp most emeli a pisztolyát az utolsó,gyilkos lövésre.

Ekkor dörrenés hallatszott, és Bailey vár-ta, hogy eljöjjön érte a halál. De amikorsemmi új fájdalmat nem érzett, felpillantott.

Jimmy a földre dőlt, kezét az arcára szo-rítva. Bailey észrevett egy kiálló puskacsö-vet a hátsó ajtót borító deszkák között. EzKross lesz, gondolta. Ügyes ork.

Sajnos Kross nem látott elég jól az ajtónkeresztül, és így nem lőtt egészen pontosan.Aztán a ház elülső része felől fegyverropo-gás hallatszott, és az ork felordított. A pus-

kacső eltűnt, Bailey pedig egyedül maradtJimmyvel.

A pisztolyát nem találta: valahol a por ésa gaz mélyén rejtőzött. De Jimmyt jól látta.Ő éppen most kezdett rájönni, hogy a golyócsak horzsolta az arcát. Bailey rohamra in-dult.

Jobb válla gyomron találta Jimmyt; a férfikarjai oldalra csapódtak. Shivers eleresztet-te a fegyvert. Most már egyenlő volt a felál-lás.

Jimmy hátraesett a hajdani teraszból ma-radt betondarabokra. Nem látszott rajta,hogy meglepődött volna támadója kilétén.Hagyta, hogy hátsója felfogja az esés erejét,két karját pedig előrelendítette, hogy Bai-ley-t püfölje velük. Bailey-t különösen a se-besült jobb karjára mért ütés érte fájdalma-san.

Bailey maga felé húzta Jimmyt, aztán fel-rántotta a térdét. El is érte a kívánt célpon-tot, és Jimmy zihálva kétrét görnyedt. Bai-ley engedett kissé a szorításon, hogy bevi-hessen néhány ütést Jimmy veséire.

Jimmy egy lendülettel a földre vetődött,magával rántva Bailey-t is. Átfordultakegyszer, kétszer, háromszor – mindkettenmegpróbáltak akkor megállni, amikor őkvoltak felül. A harmadik fordulat után Bai-ley-nek végül sikerült megállnia, fél térdéta földbe mélyesztve. A kövek a húsába vág-tak. Kitámasztotta a kezét, így jól láttaJimmy arcát. Egymás után háromszor hú-zott be neki. Jimmy nem védekezett. Bailey-t nem akadályozta semmi.

Várjunk csak, jutott eszébe homályosankét öklözés között. Biztos van valami oka,hogy nem védekezik. Valamit elfelejtek…

Jimmy jobb karja ekkor előrelendült, ésBailey bal oldalába jég hatolt. Bailey testehirtelen elernyedt. Nem fájt nagyon, inkábbolyan volt, mintha egy pillanat alatt min-dent kiszívtak volna belőle.

Bicskás Jimmy pedig kihúzta Bailey olda-lából a keskeny fémpengét, és a mellkasábadöfte.

Bailey mintha lassított felvételen esettvolna hátra. Hallotta Jimmy köhögését, és asaját szaggatott lélegzetvételét. Felnézett acsillagokra, és elbűvölte a látvány. Nem istudtam, hogy ma éjjel csillagos az ég. Nézdcsak, hogy ragyognak.

Megfogta a melléből kiálló kést. A pengemindenfélét átszúrt odabenn, ami egyálta-lán nem arra volt szánva, hogy koszos fém-mel érintkezzen. Talán megpróbálhatná ki-húzni, de jelen pillanatban ez meglehetősenértelmetlen cselekedet lenne.

Jimmy már felállt Bailey mellett. Egyked-vű arccal nézett rá. Nem mondott semmit,de nem is kellett. Nem volt mit megmagya-rázni.

Bailey most már felszínesebben, fájdal-masabban lélegzett. Megpróbált beszélni,de csak reszelős suttogást sikerült kiadnia.

– Jimmy – hörögte. – Jimmy.Jimmy válaszképpen csak felvonta fél

szemöldökét.– Én már… én már… régóta csinálom ezt.

Sok pénzt szereztem. Egy részét félre is tet-tem. Készpénz. Elrejtettem, egyedül ma-gamnak. Hogy majd előveszem, ha… ha…visszavonulok. De most már… a tied lehet.A pénz nem… nem rohadhat a földben.

Jimmy arcára kiült a szokásos unott kife-jezés, de nem ment el.

– Megmondom… megmondom, hol talá-lod. Gyere ide! Közelebb. Alig… alig tudokbeszélni.

Jimmy jobbra nézett, aztán balra, aztánvállat vont. Közelebb lépett, és fél térdreereszkedett Bailey mellett.

Ekkor minden maradék erejével és nemkis fájdalom árán Bailey felemelkedett, és jóadag vért köpött Jimmy arcába.

– Idióta köcsög – szólt rendes hangján. –Soha nem raktam félre pénzt sehova. Min-det elköltöttem ruhára és nőkre. Ez azértsokkal jobb, mint ha odaadnám annak a ba-romnak, aki meggyilkolt, nem igaz? – Ésfelnevetett. Borzasztóan fájt, de nem törő-dött vele. Egyre csak nevetett, Jimmy pediga fejét rázta.

Bailey addig nevetett, amíg görcsbe nemrándult a teste, és a görcs ki nem szorítottaa tüdejéből a levegőt egyszer s mindenkor-

ra. Ekkor holtteste a földre hullott, ésQuinn Bailey mosollyal az arcán halt meg,ahogy mindig is ígérte.

28

A terv a következő volt: Bailey emberei,X-Prime-mal és Caymannel kiegészítve, za-vart keltenek a lakópark közepén. Baileymegkeresi és kiiktatja Shiverst. Jackie ésSpindle megpróbál találni egy vagy két au-tót, amellyel visszamehetnek Seattle-be.Kross a házban marad, és remélhetőleg le-csap minden ellenségre, aki ott keresnéőket. Bannickburn pedig folyamatosanmozgásban marad, igyekszik elkerülnimindenféle akciót, és vigyáz az üvegre.

Próbálta meggyőzni magát, hogy fontosfeladatot lát el. Végül is ő őrzi a vizet, amiezt az egész kalamajkát okozta. Csakhogyígy nem vesz részt az akcióban. Ott kéneharcolnia a frontvonalon, egész házakat ké-

ne felrobbantania, ő pedig hátul sunnyog,és egyik üres házból a másikba oson. Meg-alázó.

Na persze azzal a fegyverzettel, amit nekihagytak, jobb is, ha kerüli a bajt. A valóditűzerő mind azokhoz került, akik a dolgoksűrűjében vannak, neki pedig be kell érnieegy vacak Colt Asppel, és a forgótárban le-vő szánalmas hat golyóval. Jó, van egy do-boz tartalék lőszere is, de a gyors újratöltéssosem volt az erőssége. Az biztos, hogynem egy tűzharc kellős közepén szeretnégyakorolni.

Legalább van nála még néhány használ-ható cucc. Mielőtt elhagyta a rejtekhelyet,gondosan kiválogatott, és magához vettegy-két praktikus anyagot. Ezúttal semmijazz – még nem tudta, meddig kell majdmászkálnia, és nem kockáztathatta meg,hogy még a harc vége előtt összeomlik. A

walesi higanyfókuszt viszont állandóan akezében tartotta, és abban a pillanatban,hogy a házból kilépett, láthatatlanná vált.Ettől még persze óvatosnak kellett lennie:az átlagos szem számára láthatatlan ugyan,de a technika segítségével bármikor célbavehetik. Kerülte a feltűnést, halkan járt, ésminden házba benézett, amely búvóhelyülszolgálhatott. Ha volt egy szabad perce, le-feszegetett néhány meglazult deszkát a há-zakról, hogy bemenekülhessen, ha szüksé-ges.

A nap már lenyugodott, csak a csillagokvilágítottak, és a lángoló ház Bannickburn-től nyugatra. A sötétség ellene dolgozott: aláthatóságát nem befolyásolta – mivelhogyláthatatlan volt –, ő maga viszont nehezenvette volna észre, ha valaki közeledik.

Az égő ház mellől fegyverropogás hallat-szott, időnként egy-egy nagyobb puska

dörrenésétől tarkítva, de az is lehet, hogygránátok voltak. Az áldozatok száma egyreemelkedhetett arrafelé – Bannickburn csakabban bízott, hogy a megfelelő oldalon.

Talált néhány helyet, ahol elidőzhetettegy pár percre – egy boltozatos pinceabla-kot az egyik ház hátuljánál, egy kis zugotegy másik ház összeomlott terasztetejénekdarabjai mögött –, de sehol nem maradt so-káig. Bármelyik rejtekhelyen észrevehetik,ha túl sokáig ül egy helyben.

Azt se tudta, honnan fog rájönni, ha végea bulinak, és abbahagyhatja a céltalan lófrá-lást. Ha netán véget érne a fegyverropogás,az biztosan jelezne valamit. De akkor semtudhatná, melyik oldal győzött, és nemugorhatna elő csak úgy, mint egy idióta. Halátná Jackie-t és Spindle-t egy autóban, azpéldául már biztosan jó jel lenne. Akkor be-pattanhatna az autóba, és már húznák is el

a csíkot. De ezeket a lehetőségeket leszá-mítva sejtelme sem volt, mit kellene tennie.Talán arra várjon, hogy idetoppanjon egyismeretien jóakaró, és megmentse?

Nagyrészt a Windswept Lane-en maradt.Fel-alá gyalogolt észak-déli irányban, nemmessze ahhoz a helyhez, ahol beértek a la-kóparkba. Időnként bekukkantott a Sere-nity Place nevű utcába, de néhány lépésmegtétele után mindannyiszor visszariasz-totta a lövések zaja. Abban az utcában sosemaradt sokáig.

Éppen a Serenity Place felől jött, hogymegcélozza a Windswept Lane viszonyla-gos biztonságát, amikor egy hang állítottameg.

– Robert Lionel Bannickburn – csikorogtaa jéghideg hang. Az utca közepén egy férfiállt. A narancsfényű ragyogás visszatükrö-

ződött sima fémkoponyájáról, csontvázsze-rű mosolya a sötétben is látszott.

Az nem volt kérdéses, hogy vehette észreKader – kiberszeme nyilván infravörös lá-tással bírt –, Bannickburn csak azt nem ér-tette, hogy tudott így a közelébe lopózni.Eszébe jutott, nem lenne-e jobb láthatóváválni, hogy teljesen Kaderre összpontosít-hasson, de erről inkább letett – ki tudja, nin-csenek-e további Finniganek is a környé-ken, akik így nem látják őt olyan jól, mintKader.

– Mindent tudok – szólt fagyosan Kader.– Tudom, ki maga. Tudom, mit művelt ve-lem a Gatesben. Még azt is tudom, mi vanabban az üvegben, amit a kezében tart.

Bannickburn el se tudta képzelni, honnantudhatja ezt is Kader – Jackie csak az iméntjött rá, és osztotta meg vele az értesüléseit.

– Maga meg azt tudhatja nagyon is jól –folytatta Kader –, hogy nem fogom innenélve elengedni.

Kader egy fegyvert tartott a jobb kezé-ben, nem is kicsit: egy Eichiro Hatamotót,egy hatalmas pisztollyá alakított puskát.Szó nélkül meghúzhatta volna a ravasztmár az első pillanatban. Már rég megölhet-te volna Bannickburnt.

Csakhogy a Hatamoto túl nagyot ütne.Kader nem célozhatott csak úgy Ban-nickburn fejére: a lövedék valószínűleg na-gyobb területet roncsolna szét. Még a végénkilyukadna az a drága palack. Így legalábbBannickburn kiismerhette Kader prioritása-it – az üvegtől várható bevétel egyelőre na-gyobb értékű lapnak bizonyult, mint agyors és kegyetlen bosszú vágya.

Ez is valami, gondolta. Akármit is tesz,az üveghez ragaszkodnia kell.

Bannickburn tehát rájött, hogy az ő olda-lán van az előny. Kader nem akarja lelőni, őviszont gond nélkül lelőheti Kadert. Célzottés lőtt.

Kader a villám sebességével mozdult el.A francba, gondolta Bannickburn, miközbentehetetlenül nézte, hogy süvít el a golyó alevegőbe. Tehát Kader kiberkarjához gépireflexek is tartoznak. Nem sok emberi marad-hatott ebben a testben.

Kader megindult Bannickburn jobb olda-la felé, és gyorsan közeledett. Bannickburnmég egy kétségbeesett lövést eleresztett, az-tán eliramodott bal felé. Bármi is fog történ-ni, az inkább ne az utcán történjen. Itt túlkönnyen megtalálnák Kader bérencei.

Balra, a Windswept és a Serenity sarkánvolt egy ház, amelynek a déli ablakán hi-ányzott az üveg. Bannickburn korábban ki-

szedett ott néhány deszkát. Oda könnyenbejuthat, ha Kader nem éri utol.

Utolérte. Úgy gázolt át rajta, mint agyorsvonat a tízfilléresen. Bannickburn ki-feküdt.

Estében eldobta a pisztolyt, és mindkétkezét az üvegre kulcsolta. Olyan vigyázvaölelte magához a palackot, ahogy csak tud-ta, miközben karjai végigcsúsztak a porosudvaron. Ha mindez kint az utcán történik,az üveg talán kinyílt volna, de a föld elégpuha volt ahhoz, hogy megvédje, még haközben össze is karcolta Bannickburnt a ru-hán keresztül.

Kader rávetette magát, és már-már püföl-ni kezdte az oldalát, amikor hirtelen meg-állt. Bannickburn sejtette, mi a habozás oka,de nem állt meg, hogy ezen elgondolkoz-zon. Mászott tovább, amíg Kader már nem

érhette el, aztán felállt, és az ablak felé ro-hant.

Már majdnem beért, amikor Kader újraelkapta. Szorosan megmarkolta a bokáját,aztán csavarintott rajta egyet. Valami pat-tant Bannickburn térdében. De aztán Kaderszorítása újra meglazult, és Bannickburnbemászott a házba.

Kader óvatos léptekkel követte. A moz-dulatai mintha kissé akadoztak volna. Pisz-tolya az oldalán lógott, mesterséges szemé-nek vörös villanása úgy hasított Ban-nickburnbe, mint a lézerfény. Most kettőthátralépett, gondosan elhelyezte a fegyvertaz ablaknál, aztán megtornáztatta az ujjait(bár ez a jobb kiberkarja esetében teljesenfelesleges volt), és előrerontott, hogy pusztakézzel zárja le az ügyet.

Bannickburn lassan hátrált. Közelharcbanegészen biztosan alulmaradna Kaderrel

szemben. Csak abban bízhatott, hogy elégsokáig ki tudja húzni.

Kader egyre közeledett. A léptei alatt fel-nyögtek a padlódeszkák. Bannickburn csakkét méterre állt a hátsó faltól, és nagyonnem szeretett volna hozzá lapulni. Mozdul-nia kellett, méghozzá gyorsan.

Kader a jobb lábával lépett egyet, Ban-nickburn pedig előreszökkent. Mélyen le-hajolt, a térde szinte a földet érte, és Kaderlába után kapott, de a maffiózó gyorsabbvolt. Jobb karját meglendítette, és akkoraerővel csapott le Bannickburn tarkójára,akár egy vasgolyó. Bannickburn csillagokatlátott, de nem állt meg, a karját továbbra iskinyújtotta, és a levegőben súrolta Kaderlábait. Kader ütésének ereje megkétszerezteBannickburn sebességét, aki a következőpillanatban már a szoba túloldalához ért. Afalnak ütközött, és megállt. Előtte, tőle

mindössze három méterre ott volt Kaderfegyvere.

Úgy tett, mintha a fegyverre akarná vetnimagát, de Kader sem volt hülye: abban apillanatban elindult volna a pisztoly felé,ahogy Bannickburn elhalad mellette. Ban-nickburn biztosan nem érte volna el a fegy-vert. Kader hátrahőkölt, amikor Ban-nickburn megmozdult, aztán Bannickburnirányt változtatott, és Kader jobb oldala feléfutott.

Nem akart túl közel kerülni hozzá: mégmindig csengett a füle a kiberkar csapásá-tól. De be kellett vinnie egy újabb érintést.Kezével súrolta Kader mellkasát, és úgy ro-hant el mellette, mint egy bika a matadormellett.

Aztán megfordult. Alig kapott levegőt.Kader dübörögve közeledett felé, de márvalamivel lassabban. Arca jobb fele termé-

szetszerűleg változatlan maradt, de bal fe-lén leheletnyi zavar tükröződött. Tudta,hogy valami történik, de nem jött rá, mi.

Bannickburn tisztában volt vele, hogynem telhet el túl sok idő két érintés között,máskülönben a hatás elmúlik, mielőtt meg-erősödhetne. Hamarosan kapni fog még né-hány pofont, de ezúttal keményebbnek kelllennie.

Szétvetette a lábát, és előredőlt. Bal kezételtartotta magától, jobbjával pedig az üve-get szorongatta. Kader nem vacakolt azzal,hogy támadóállást vegyen fel, hanem csakment előre rendületlenül, hogy végre a lel-ket is kipofozza Bannickburnből.

Bannickburn újra támadásba lendült. Re-mélte, hogy sikerül ismét súrolnia Kadert,de Kadernek más elképzelései voltak. Vala-mivel lassabban mozgott, mint odakint, demég mindig elég gyors volt. Ahogy Ban-

nickburn kinyújtotta a karját, Kader meg-pördült, kiberkarja felemelkedett, és úgysújtott le Bannickburn hátára, akár egy fej-sze. A tünde lerogyott, de jobb karját magaalá szorította, hogy védje a vizet.

Kader ütését gyors rúgás követte. Lábá-val keményen Bannickburn bordái közé vá-gott. Aztán megcélozta a fejét. Bannickburnmaga elé emelte a kezét, és megpróbálta el-rántani a fejét. Annyit mindenesetre elért,hogy Kader lába nem a koponyáját találtael. Ehelyett a kezét érte az erős rúgás, ésBannickburn úgy érezte, Kader bakancsá-nak acélhegye átfúrja a tenyerét.

A tünde odébb gurult. Fájdalom hasogat-ta a fejét, a térdét, a kezét és még néhányolyan testrészét, amely útközben érintke-zett a fallal vagy a padlóval. Kader márnem volt elég gyors, hogy elkapja, így Ban-nickburn két teljes fordulatot gurult még,

de aztán Kader csak odaért. Bannickburnkapott egy újabb rúgást a gyomrába, aztánKader lehajolt, hogy a kezét is hasznossá te-gye. Első mozdulatával az üveg felé nyúlt.Bannickburn szorította, amennyire tudta,de Kader könnyedén kiszedte az ujjai kö-zül. Óvatosan elhelyezte maga mögött, az-tán visszafordult Bannickburn felé, és mun-kához látott.

Ballal a veséjét. Jobbal a gyomrát. Ballalaz állát. Bannickburn már szédelgett, de ki-tartóan csapkodott tovább, hogy minéltöbbször hozzáérjen Kaderhez. Megérintet-te a karját, súrolta a lábát, de nem okozottkomoly sérülést.

Furcsa módon Kader mintha fáradni kez-dett volna. Egy pillanatra szüneteltette aBannickburnre záporozó ütéseket, és értet-lenül nézett bal karjára. Mintha tenni akartvolna egy lépést előre, de a lába nem emel-

kedett fel a földről, úgy kellett maga utánvonszolnia. Aztán vállat vont, és felkészülta következő ütésre.

Ezúttal Bannickburn arcát érte a csapás, ahalántéka mellett. Ezzel Kader kiütötte atündét: Bannickburn előtt elsötétedett a vi-lág.

De ez nem tartott sokáig. Bannickburnéletében már sokszor megtörtént, hogy el-vesztette az eszméletét, és többnyire elég jólmeg tudta saccolni, mennyi idő telt el azébredésig. Ezúttal nem lehetett sokkal többegy percnél.

Először is megállapította, hogy abbama-radtak az ütések. Sajnos az ezzel járó meg-könnyebbülést elnyomta már meglevő vá-gásainak, horzsolásainak és egyéb sebesülé-seinek agresszív bejelentkezése. Mindenefájt, de úgy érezte, létfontosságú szerveinem sérültek túlságosan. Ha így feküdne

még egy darabig, egy percig, kettőig…vagy esetleg húszig… akkor talán meg tud-na mozdulni.

De nem volt húsz perce. Lassan körülné-zett a szobában.

Kader mellette feküdt; leginkább egy kü-lönös háromlábú állványra emlékeztetett.Az utolsó ökölcsapás megtette a magáét:Kader teste az ütést követő pillanatban tel-jesen megdermedt. A megmerevedett,egyensúlyát vesztett test tovább dőlt előre,amíg a feje el nem érte a padlót. Törzse fur-csán kifacsarodott az ütés lendületétől.

Bannickburn feltornászta magát ülő hely-zetbe, és sikerült Kader bal szemébe néznie.A szem élt, és éber volt, de értetlen és riadt.

– Boszorkánymoha – közölte Bailey. Aszája tele volt vérrel. Köpött egyet, aztánfolytatta: – Ahányszor magához értem,

vagy maga hozzám ért, valamivel lassabblett. Míg végül ez történt.

Elhátrált a szoba faláig. Nekidőlt a repe-dezett vakolatnak, és azon gondolkodott,hogyan tovább. Az első gondolata az volt,hogy megöli Kadert. Ez igazán könnyenmenne. Lelőheti a Hatamotóval, vagy egy-szerűen addig tartja rajta a kezét, amíg aBoszorkánymoha meg nem dermeszti a tü-dejét. Végül is Kader nyilvánvalóan ezt ten-né vele – erre is készült, mielőtt működésbenem lépett a Boszorkánymoha. Vagyis szá-mos oka lenne rá, hogy végezzen vele.

Aztán Bannickburn felsóhajtott. Ha márcsak azért tesz meg valamit, mert éppenmegteheti, akkor végképp megszűnik an-nak lenni, aki valaha volt. Ennyi erővelmindjárt teljes kiberátalakításnak is alávet-hetné magát, mint Kader. Mert hogyha egy-szer hidegvérrel meggyilkol egy embert, le-

gyen bár az egy olyan ellenség, mint Kader,akkor azzal végleg feladja, hogy valaha újraő lesz Robert Lionel Bannickburn, a legen-dás harci mágus.

Rásandított a háromlábú Kader-állványmögött várakozó vízre, és támadt egy ötle-te. Most már nem fogja elvinni sehova, ésnem is próbál senkivel üzletet kötni. Elegevan a maffiából. Kader azért eredt a nyo-mába, hogy megszerezze a vizet. Shiversazért árulta el, hogy megszerezze a vizet.Nincs a világon olyan maffiacsalád, amelyeltűrné, hogy árversenyre kényszerítseőket. Addig üldöznék, amíg meg nem ölik,és aztán egyszerűen elvennék az üveget.

A legjobb lesz megszabadulni tőle – külö-nösen, hogy itt van előtte a tökéletes cél-pont.

Nagy nehezen feltápászkodott, és előre-bicegett. Megpöccintette Kadert, mire a

maffiózó feldőlt. Bannickburn mintha mor-dulást hallott volna a fekvő alak felől.

Némi lökdösés és huzigálás árán sikerültnagyjából ülő testhelyzetbe igazítania Ka-dert; a férfi feje a falnak dőlt, háta pedigesetlenül görbült a padló felé. Bannickburnnéhány percig várt. Amikor Kader egyikujja megrezdült, akkor úgy gondolta, mármegérintheti anélkül, hogy megölné.

Kifeszítette Kader száját, aztán elcsoszo-gott a palackért. Kader minden lépését fi-gyelte, és Bannickburn látta a szemében afelismerést. Kader szeme gyilkos haraggalizzott, de Bannickburn nem törődött vele.Nemsokára ennek az estének még az emlé-ke is elenyészik.

Leöntött egy kevés vizet Kader torkán. Areflexek átvették az irányítást Kader testé-ben, és ő nyelt egyet, a gyomrába lökve avizet. Bannickburn öntött még egy keveset.

Aztán még egy keveset. Aztán az üveg ki-ürült.

Nem maradt ott, hogy tovább nézze Ka-der szemét, mert nem akarta megkockáztat-ni, hogy Kader a drog beadása után meg-lássa, és emlékezzen rá. Pedig igazán saj-nálta, hogy nem láthatja, hogyan szivárogel végleg az utolsó tizenkét óra emléke. Napersze Shivers nyugodtan elmondhatnamindent újra Kadernek, de egy kis szeren-csével Shivers már halott. Kader bosszú-hadjárata pedig feledésbe merül, legalábbisegyelőre.

Bannickburn magához vette Kader Hata-motóját, és kicsoszogott. Ahogy áttámoly-gott az udvaron, egy kék Mustang hajtottmellé. Bannickburn megpróbálta felemelnia pisztolyt, de a karja nem mozdult. A ve-zető oldali ablak leereszkedett. Ban-

nickburn várta, hogy előbukkanjon a pus-kacső.

Ehelyett Spindle-t pillantotta meg.– Befelé! Gyorsan!Bannickburn elmosolyodott, legalábbis

elvileg – arcán annyi volt a duzzanat, hogynem volt benne biztos, sikerült-e. Előresie-tett, amilyen gyorsan csak tudott. Érzéseszerint valamivel meghaladta egy araszolóbaba sebességét.

Amikor odaért, Spindle kilépett, felemel-te az ülést, és belökte Bannickburnt az autó-ba. A tünde bezuhant a hátsó ülésre, ésnem mozdult.

– Robert? – hallotta Jackie hangját. Ban-nickburn odafordította a fejét. A lány aggo-dalmas arccal pillantott hátra.

– Szia – szólt Bannickburn.– Hol van a víz?

Bannickburn újra megpróbált elmoso-lyodni.

– Már nincs meg.– Kadernél van?Bannickburn egyenesen felkacagott vol-

na, ha ez nem járt volna olyan érzéssel,mintha késsel hasogatnák a tüdejét.

– Mondhatjuk. – Köhögött egyet. – A töb-biek?

– Bailey meghalt – közölte Jackie. Nemtűnt túlságosan szomorúnak. – Cayman, X-Prime és Kross Bailey egyik kocsijában van-nak. Bailey emberei közül egyedül ennek asofőrje és az egyik motoros maradt életben.

– Kaderék? Jimmyék?– Jimmyt nem láttuk – felelte Jackie. –

Bailey talán leszámolt vele, mielőtt beadta akulcsot. Néhány fickó még mászkál a kör-nyéken, de nem maradt túl sok járművük.Szerintem nemigen fognak üldözni minket.

Bannickburnnek lett volna még néhánykérdése, de azok várhattak. Az egyenleteskerékzúgás elringatta, a fáradtság és a fáj-dalmak kimerítették. Öntudatlanságba me-rült.

29

Ha valaki képtelen használni a karját, an-nak várhatóan jelentős nehézségekkel éskényelmetlenségekkel kell szembenéznie –legalábbis Bannickburn eddigi élete soránezt tapasztalta. Egy esetben viszont előfor-dulhat, hogy nem olyan kellemetlen a do-log: ha van az ember mellett egy gyönyörűifjú hölgy, aki lesi minden kívánságát.

– Jackie? Tudnál nekem adni egy kortyvizet, ha megkérhetlek?

Jackie égnek emelte a tekintetét.– Ez a büntetésem, amiért nem tartok itt-

hon szívószálat. – Odament Bannickburn-höz, és a szájához tartott egy csészét. A tün-de hálásan mosolygott.

A Boszorkánymohának köszönhetőennem tudta mozgatni a karját. A törött bor-dáin levő vastag kötés miatt nem tudtamozgatni a törzsét. Kificamodott térdérenem tudott ráállni, a fejére mért ütések mi-att pedig nem tudta sokáig nyitva tartani aszemét, mert bántotta a fény. Ma csak egydologra volt képes: hogy nyugodtan feküd-jön, és hagyja, hogy Jackie kiszolgálja. Ezigazán könnyen ment.

Tudta, hogy ki kell élvezni ezt a rendkí-vüli, ám valószínűleg kevéssé tartós állapo-tot. Hamarosan mind Kader, mind Martel akeresésére fog indulni. Nemsoká útra kellkelnie. De még nem most.

– Ajaj – szólalt meg Jackie. Bannickburnkinyitotta a szemét. Talán máris itt a baj.

– Kross van odakint.

Bannickburn felemelkedett kissé, aztángyorsan vissza is hanyatlott, miután egésztestén végighasított a fájdalom.

– Mit csinál?– Semmit. A falhoz támaszkodik. A kör-

meit nézegeti. Vár.Bannickburn felsóhajtott.– Megtennéd, hogy kigurítasz?– Szívesen.Jackie segítségével Bannickburn áttelepe-

dett a kanapéról egy kerekes székbe. A lánykitolta az egyik ide-oda kanyargó járaton átaz utcára.

Kross nézte, ahogy közelednek. Az előzőnapi tűzharcnak nyoma sem látszott rajta.Szürke pantallója élére vasalva feszült rajta,nyakkendőjén kifogástalan volt a csomó.Nyugodt volt, és kipihent. Bannickburnmost még jobban gyűlölte, mint eddig.

– Üdvözlöm, Mr. Bannickburn – köszön-tötte Kross. – Caporegime Shivers szeretnebeszélni önnel.

– Caporegime? – visszhangozta Ban-nickburn.

Kross bólintott.– Nos. Legyen boldog vele! Mondja meg

neki, hogy tisztelettel visszautasítom ameghívást!

– Sajnos erre nincs lehetőség – feleltekönnyedén Kross.

– Nem vagyok olyan állapotban, hogybárhova is utazgassak, és semmi kedvembárhol is kettesben maradni Shiversszel.Emlékszik még, mit művelt velünk, nem?

Kross hanyagul intett.– Én inkább csak megfigyelőként voltam

jelen. Engem nem érintett személyesen a te-vékenysége.

Bannickburn füttyentett.

– Tyűha, magát aztán jól megfizethetik.Az ilyen vak hűséget nyilván nem adják ol-csón.

Kross eddigi laza testtartása tovatűnt, ésaz ork kemény pillantást vetett Ban-nickburnre.

– Maga nincs abban a helyzetben, hogybárkit is sértegessen – szólt fagyosan.

– Jól van. Hiába, a szokás nagy úr. Na,mindegy, mondja meg a főnökének, hogygratulálok, és menjen a fenébe!

Ekkor egy hideg hang szólalt meg Ban-nickburn mögött.

– Ugye nem akarsz magadra haragítani,Robert?

Jackie és Bannickburn dühösen megpör-dültek.

– Te kis… – kezdte Bannickburn.Shivers békéltetően emelte fel a kezét.

– Ugyan, ugyan, Robert – szólt. – Nekezdjük máris ilyen kellemetlen hangnem-ben! Hiszen nem vagyunk ellenségek.

– Tényleg? – szólt közbe Jackie. – Tegnap,amikor megpróbált tőrbe csalni és megölniminket, nem ez volt a benyomásunk.

– Az üzlet az üzlet – felelte Shivers.Kross-szal ellentétben rajta hagyott néminyomot az előző éjszaka: a karja fel voltkötve, az arcát kötés borította, és nehézke-sen mozgatta a törzsét.

– A víz ügye egyszerű üzlet volt. A felet-teseim pedig sajnos nem látták biztosítva ahelyzetet. Azért küldtek le, hogy elsimít-sam az ügyet.

– Küldtek? – hökkent meg Bannickburn. –Martel?

– Természetesen. Rajta kívül nem sokantudtak a dologról.

– Miért küldött le Martel? Kézben tartot-tuk az ügyet.

– Sottocapo Martel ezt másképp látta.Erősen aggasztotta a hír, hogy Kader érte-sült a küldetésről, valamint a te kilétedrőlis. Úgy hitte, Bailey figyelmetlenül kezelteaz információt, így hát elküldött engem,hogy biztosítsam az ügy megfelelő kimene-telét.

– Azért küldött le, hogy semlegesítsd Ka-dert? De hiszen mellé álltál!

Shivers csak megvonta a vállát.– Látszólag – közölte.Bannickburn álmélkodva ingatta a fejét.

De aztán végiggondolta mindazt, amit lá-tott, mindazt, amit Jimmy tett, és amit a fic-kóról tudott. És a kép lassan összeállt.

– Te szivárogtattad ki Kadernek az infor-mációt rólam – mondta lassan. – Tudom,hogy Martel megtudta. Bailey-re terelted a

gyanút. Aztán amikor Martel rájött, mi tör-tént, Bailey-t okolta helyetted, téged megelküldött, hogy tegyél rendet.

Shivers elvigyorodott.– És én így is tettem. A víz nem került

Kader kezébe, te pedig (a mi értékes mun-kaerőnk) életben maradtál.

– De hiszen egyikhez sem volt semmi kö-zöd!

– Ezt mondod te. Martel viszont másfélebeszámolót hallott, és most annak hisz.

– És hősi érdemeidet azzal ismerte el,hogy kinevezett caporegimének.

– Bizony, ez a helyzet.– Szóval felnyomtad Bailey-t. Neki így is,

úgy is vége volt: vagy Kader kapta volna el,vagy Martel. De bármi is történik, te olyantörténetet adtál volna be Martelnek, ami té-ged jó színben tüntet fel. Már persze haéletben maradsz.

– Ebben jó vagyok.– De hát miért? Mi bajod volt Bailey-vel?– Túlságosan vicces fiúnak tartotta magát

– felelte Shivers nyersen. – És én jobban eltudom végezni a munkát, mint ő.

Bannickburn erre megint csak a fejét in-gatta. Alig tudta elhinni, hogy elmerültebbe a kígyófészekbe, és még mindig élet-ben van.

– Na és most miért jöttél? – kérdezte. –Hogy kinevethess?

– Egyáltalán nem – felelte Shivers. –Azért jöttem, hogy egyezséget kössünk.

– Mely szerint?– Soha nem próbálod elmondani Martel-

nek, hogy mit is tartasz te igaznak. Haddhiggye, amit most hisz.

– És én mit kapok cserébe?– Murson Kader továbbra sem fog emlé-

kezni rád. Eltűnik a bizonyíték, ami fényt

derítene a Gates-féle csínyben betöltött sze-repedre. Senkinek nem lesz oka rá, hogy ül-dözőbe vegyen, és megöljön, engem is bele-értve.

Legalábbis senki olyannak, akivel mostanábanakadt dolgom, gondolta Bannickburn. Aztánlassan bólintott.

– Jól van. De Kader továbbra is bosszútakar majd állni a sérelmeiért.

– Nem hiszem. Kapott a Gates Kaszinótólegy szívhez szóló levelet, amelyben bocsá-natot kérnek a szerencsétlen események mi-att. Egyben kifejezték azt az óhajukat, hogyújra törzsvendégeik között üdvözölhessék.

Bannickburnnek tátva maradt a szája.– Hát ezt meg hogy csináltad?– Ejnye, Robert – felelte Shivers. – Ez ma-

radjon az én titkom! Minden jót.Ezzel intett Krossnak, és mindketten el-

mentek.

Miután eltűntek, Bannickburnnek végreeszébe jutott, hogy becsukja a száját. Aztánlehorgasztotta a fejét.

– Kedvesem – szólt –, ezután nyugodtanmondhatod nekem akár egy egész évig is,hogy „én megmondtam".

– Nem hinném, hogy élek a lehetőséggel– szólt Jackie. – Na, menjünk be!

Jackie a raktár felé gurította Ban-nickburnt. A tünde némán ült a takaróvalaz ölében. Ha csak a legkisebb kő került is akerekek alá, belé hasított a fájdalom. Öreg-embernek érezte magát.

Miközben Jackie szállása felé tartottak,hirtelen eszébe jutott valami.

– Emlékszel a vegyi elemzésre az autó-ban? Mennyi ideig tartott?

A lány vállat vont.– Nem sokáig. Legfeljebb néhány percig.– És megtudtad, miből áll a Laés?

– Igen. Miért?– Amikor a Finniganek megszerezték a

vizet a Tirben, biztos az volt az első dolguk,hogy elemezzék, nem? így az adatok meg-maradtak volna, bármi is történik.

Jackie kissé elkerekedett szemekkel vála-szolt:

– Igen. Valószínűleg.– Visszaküldhették Seattle-be az adato-

kat?– Nem tudom. Talán. De a tiri hálózato-

kat nehéz feltörni. Valószínűleg nem tudtákvolna kiküldeni az adatokat. Amikor ott-hagytad a Finnigan-fiúkat az erdő közepén,és elvetted az üveget, azzal valószínűlegvégleg el is tűntek az adatok.

– Többször használtad a „valószínűleg"szót – jegyezte meg Bannickburn. – Vagyisnem lehetetlen, hogy az adatok kijutottak.

Jackie félrebillentette a fejét.

– Nem lehetetlen.– Szóval mindaz az erőfeszítés csak azért,

hogy a Finniganek ne szerezzék meg azüveget…

Jackie megveregette a vállát.– Css! Ezzel most ne foglalkozzunk! Shi-

vers megmondta, hogy jelenleg senki semakar megölni téged. Ez legyen elég!

Ezt Bannickburn is így gondolta. Vissza-dőlt a székbe. A beszélgetés elszívta min-den maradék erejét. Úgy érezte, több napigis tudna aludni egyfolytában. Lecsukta aszemét, és azonnal elbóbiskolt.

Már az ébrenlét és az alvás között lebe-gett, amikor eszébe jutott az előző éjszakaicsata. Eszébe idézte Kader tekintetét, ami-kor a bénulás első jeleit érezte, aztán mikorvégül teljesen megdermedt; amikor Ban-nickburn érintései cseppenként összegyűl-tek, és megállíthatatlanul rázúdult a merev-

ség hulláma. Nem értette, mi történik vele,és hideg fémarca alatt megkörnyékezte a fé-lelem.

Bannickburn már nagyon, nagyon régennem ijesztett meg senkit, aki ilyen nagy éserős lett volna. Ezért talán már meg is érteez az egész cécó.

A SZERZŐRŐL

Amellett, hogy megírta ezt a könyvet, Ja-son M. Hardy szeretné egy napon színpad-ra állítani a Shadowrun: A musical című dara-bot. Ez lenne az első előadás az Oklahoma! óta,amelyben színpadra lépne egy éneklő troll.A szerző korábbi művei közé tartozik egyMech Warrior®: Dark Age® regény, a TheScorpion Jar, több történet, amely a Battle-Corps weboldalon (www.battlecorps.com)olvasható, egy saját szerepjáték, a The Laby-rinth of Oversoul, és minimum egy teljesenkiadhatatlan regény, amelyet egy évtized-del ezelőtt írt, és amelyet reményei szerintsoha senki nem fog elolvasni.