Ma arra emlékszem, hogy kezdettõl aSzent Család tiszteletére kívántuk meg-építeni a templomot. A Szent Család lét-rejöttének napja nem más, mint Jézus szü-letésének napja. Így karácsony nyolcadá-hoz tartozik a Szent Család ünnepe is.

Puskás László karácsony misztériu-mát ábrázoló mozaik terve ugyan többváltozáson ment át, végül idén, nyár vé-gére elkészült. Ma már az új templomékessége.

Észre kell venni a nagyszerû alkotá-son, miszerint az Isten Fia, aki emberrélett, lemondott arról, hogy hatalommalés dicsõséggel érkezzék a világba. Csaka legkevesebbet vette igénybe ezen vi-lág kincseibõl. A jászol pedig alighamondható a kényelem jelének.

Isten Fia arról viszont nem mondottle, hogy családba szülessék meg. Mel-lette álljon és gondoskodjék róla Mária,az édesanyja, és József, az ács. Igaz,hogy ez a család már olyan házasságraépült, amely már akkor olyan volt, mintminden, üdvösséggel koronázott embe-ri házasság lesz Isten jövendõ, el nemmúló világában. Ez a család azonbanfölnevelte és mûvére fölkészítette Fiát,a világ Megváltóját, aki mindenben ha-sonló akart lenni hozzánk, a bûnt kivé-ve, a bölcsõtõl a sírig.

Ilyen, örök életet hirdetõ család üze-netét hordozza az új templom oltárképe.Családét, amely Isten akarata szerint ál-lít jövõt és üdvösséget építõ nemzedé-ket a saját múló élete helyébe.

Adja Isten, hogy az új plébánia-

templomban ezt az üzenetet minden ka-zincbarcikai család felismerje, és életeszabályává tegye, hogy szebb idõk vir-radjanak nemzetünkre, hazánkra.

Vegyük észre, hogy a pásztorok alegegyszerûbb embereket képviselik amegváltó Jézus köszöntésekor. Az ide-gen látogatók pedig arra figyelmeztet-nek, hogy egyetlen ember sem kivétel avilágon, ennek az eszménynek, a SzentCsaládban megfogalmazott üzenetnekelfogadásában.

Örülök annak, hogy 20 éves egri ér-seki szolgálatom során a fölszentelttemplomok közül végül még a SzentCsalád kazincbarcikai templom föl-szentelésén is részt vehettem.

Búcsúi és karácsonyi jókívánságom– amely természetesen ima is, szól aSzent Család üzenetét hordozó templo-mért, hívõ közösségéért, lelkipásztorai-ért, a városért – csak az lehet, hogy Is-ten éltesse kedves Mindnyájukat!

Karácsonyi ajándékul kérem, hogyKazincbarcika lassan érett, közösséggéharmonizálódó lakói boldog családi ott-honokban, az örök életre is méltó új ma-gyar nemzedéket neveljenek.

Örülök, hogy a „Harangszó” – a plé-bánia egyre nívósabb folyóirata – befo-gadja köszöntésemet, és eljut mindenolvasóhoz, az új templom Barátaihoz,Jótevõihez, Látogatóihoz.

Egyben boldog, új esztendõt is kívá-nok!

Dr. Seregély Istvánnyugalmazott egri érsek

3

KARÁCSONY

Íme, az elso karácsony, amikor azimmár megvalósult karácsonyi ese-ményt ábrázoló mozaik elott ünnepli újtemplomát a kazincbarcikai egyházköz-ség, és maga a város is, templománakbúcsúünnepén.

Nem emlékszem már a dátumra,amikor fölmerült a templom építésénekgondolata. Eljött a döntés ideje is. Aterv és a megvalósulás történetét bi-zonnyal megírják a plébánia levéltáraszámára.

KÖSZÖNTÕ

2

KARÁCSONY

A Szent Család templom elkészült mozaikképe

KARÁCSONY

5

KARÁCSONY

Isten titokzatos terve volt, hogy Fia,Jézus lejöjjön a földre, és emberként él-jen sok esztendõn át a názáreti család-ban. Ezért ez a család az összes keresz-tény család példája és õsmintája. Ez acsalád a földkerekségen egyetlen, miu-tán megtapasztalta az üldözöttséget és aszámûzetést. Szegény, névtelen és hall-gatag életét Palesztina egy kicsinykevárosában, Názáretben élte.

Isten azonban utolérhetetlen módonszereti ezt a családot. Lehetetlen tehát,hogy az összes keresztény családot, sõt aföldkerekség valamennyi családját ne se-gítse abban, hogy mindennapos köteles-ségeiket teljesítsék, elviseljék az élet ne-hézségeit, nagylelkûen segítsenek másoknyomorúságán, hogy Isten rájuk vonat-kozó tervét örömmel megvalósítsák.

Szent József, az igaz férfi, a fáradha-tatlan munkás, és a rá bízott kincsekfeddhetetlen õre segítse, oltalmazza ésvilágosítsa meg mindig a családokat.

Szûz Mária, az egyház Édesanyja,legyen a családi Egyház Anyja is, ésanyai oltalma alatt minden kereszténycsalád legyen valóban kicsi Egyház,amelyben fölragyog és megelevenedik

Krisztus Egyházának misztériuma. Õ, az Úr szolgáló leánya, legyen az

Isten akaratát alázatosan és készségesenteljesítõ lélek példaképe. Õ – a keresztalatt álló fájdalmas anya – legyen ve-lünk, hogy csillapítsa a fájdalmakat, éstörölje le mindazok könnyeit, akiketcsaládjuk nehézségei gyötörnek.

Az Úr Krisztus, a mindenség és acsaládok Királya – mint Kánaánban –legyen jelen minden keresztény otthon-ban, és adjon örömet, nyugalmat és erõt.Kérjük Tõle, hogy minden család ismer-je föl: mit kell tennie azért, hogy eljöjjönaz emberek közé az Õ országa, az igaz-ság és az élet, a kegyelem és a szentség,az igazságosság és a szeretet országa,amely felé az egész emberiség tart.

Végezetül az Úr Krisztusnak, Mári-ának és Józsefnek ajánlunk mindenegyes családot. Szívükre és gondjukrabízzuk ezt a buzdítást is: õk adják meg,hogy mindenki lelke megnyíljék a vilá-gosság elõtt, amelyet az Evangéliumáraszt minden családra.

Iváncsy Balázsplébános

A názáreti Szent Család,Jézus, Mária és József

Az egyházközség minden kedves tagjának Istentõl áldott karácsonyiünnepeket és egészségben, szeretetben gazdag, boldog új évet kívánok!

Iváncsi Balázs plébános

R. Mengs: Krisztus születése

7

KARÁCSONY

Szent Család ünnepét XIII. Leó pápa szor-galmazta azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a szá-zadvégi nyugati világban egyre inkább kikez-dett családeszménynek imádságos alapokat ad-jon. Mi, keresztények elfogadjuk – nemegyszerkeservesen tapasztaljuk – hogy az adott kor erõsbefolyással van a család szervezõdésére mindgazdasági, társadalmi vagy akár ideológiaikényszereivel. Mégis Jézus tanítása nyománhittel valljuk, hogy van valami örök, a teremtõIstentõl szándékolt eszményi kötelék a család-ban, amely a divatfelfogásoktól függetlenül ma-radandó alapja ennek az együvé tartozásnak.

Jézus a házasság felbonthatatlanságát tanít-va úgy értelmezi a férfi és a nõ teremtését, hogya kettõ egymást kiegészítõ, harmonikus egyetalkot a házasságban, a Teremtõ elgondolása sze-rint. Ez az egység teremti meg az alapot arra,hogy az élet hordozójává, továbbadójává váljékaz utódokban. Egyszerûbben szólva, a család alegelemibb közösség, ahol az ember által annyi-ra igényelt szeretet mûködik, kibontakozik,örömmel tölt be, biztonságot, otthont ad.

Sajnos, ami a fentebbiek szerint a legerõsebbalapja a családi életnek – a szeretet – az teszi leg-inkább sebezhetõvé. Ez a szeretet ugyanis többetkíván az embertõl, mint a természetes létviszo-nyok ösztönös vonzása a férfi-nõ, szülõk-gyer-mek között. Ez az a szeretet, amelyre Krisztus a-dott példát, életét feláldozva a világ üdvösségé-ért. Ez az a szeretet, amelyrõl himnuszt írt SzentPál a korintusiaknak írt elsõ levelében (1Kor 13.).

Törekedjünk mi is megvalósítani ezt az igazszeretetet Isten segítségével.

Iváncsy Balázs plébános

Elment KarácsonyElment karácsony más vidékre,midõn halálát itt megérte.Helyet adott a mókázásnak, hogy messze szálljon téli bánat.

Elment karácsony más vidékre.Ezüst csillagpor nyomon lépveFenyõ tûlevél maradékánIndulnánk ünnepelve, némán.

Elment karácsony más vidékre.Szívünk fél; ki áll majd helyébe?Tán lehull a kegyelmi köntös,Száz szónok hazugsága öntöz?

Elment karácsony más vidékre.Dallal marasztjuk, nincs itt mégse.Jézusunk kinõtte a bölcsõt.Éltetõ szava bennünk felnõtt?

Lettünk-e karácsonyi fények?Oszlatni készen a sötétet,vagy mint egy satnya viaszgyertya?Elolt a világ undorodva…?

Karácsony szunnyad, zárd magadba!Minden kis öröm pillanatban,kikben még pislákol a lángja,gyûljetek lelki rokonságba!

Aranyhídon a Menny honába.

Farkas Eleonóra

6

KARÁCSONY

„Az Ige testté lett, itt élt közöt-tünk, és láttuk az O dicsoségét…”(Jn 1,14/a) – Szent János apostol ésevangélista ebben az egy mondat-ban megfogalmazza a karácsonyjelentõségét, a mi keresztény éle-tünk közepét, mégpedig a kellosközepét.

Az Ige (a Logosz) testté lett.Hogy ennek központi jelentoségétfölmérjük, valamiképpen körülkell írnom, mit értett a kétezer év-vel ezelott élo ember a Logosz fo-galmán.

Logosz = az örökké történovégso valóság.

Tulajdonképpen minden sza-vát külön kellene hangsúlyoznom:

Örök,Örökké történo történés…Mindeneknek kezdete és vége.Valóság – nem idea. Nem el-

képzelés, hanem létezés.Valójában ezzel kezdodik a

Biblia elso lapja is. A Logosz mintteremto valóság.

Az idos Szent János apostol,amikor a maga evangéliumát írja,

Karácsonyi gondolatok

A család ünnepe

9

KARÁCSONY

„A fagyöngy a karácsony jelképe, a szeretet szimbolikus növénye,mely alatt a családtagok – elfelejtkezve egy hosszú, küzdelmes eszten-dõ gondjairól – megenyhülve az ünnep meghitt hangulatában, meg-csókolják egymást.

Csodálatos, mély értelmû szertartás ez. Azt hirdeti, hogy a szeretetél és virul akkor is, amikor semmi egyebünk nem maradt már, mint afagyöngy, mely egyetlen élõ zöld a téli erdõn. És hirdeti azt is, hogy aszeretet áldozatot követel, lemondást; sokszor önmagunkról.

Virág, melyet önnön vérével táplál a szív, mint tölgy a fagyöngyöt.”

Fagyöngy

8

KARÁCSONY

már ismeri a másik hármat. Ezért nem tart-ja fontosnak, hogy újra elmondja a karácso-nyi történéseket: hogy beszámoljon a pász-torok élményérõl, a napkeleti bölcsek útjá-ról, a sziklaistállóról és a jászolbölcsõrõl.

Õ a karácsony jelentõségét, jelentésétírja le, és ezzel a titkok titkát, minden dol-gok kellõs közepét fedi fel.

A Logosz testet öltött. Emberi testet.Egész egyszerûen: ilyen lett az Isten, ami-kor emberi testben jelent meg. Így fordítot-ta le önnön magát az emberi szív és agy azemberi élet számára. Hogy némi fogal-munk legyen Róla, emberként leplezte leönmagát.

A híres misszionárius orvosról, AlbertSchweitzerrõl írták valahol, hogy a lam-barénei leprakórházban egy öreg bennszü-lött a kezelés után így szólt a doktorhoz: - Köszönöm, Jézus.

Schweitzer elmosolyodott, és azt vála-szolta: - Nem én vagyok Jézus.

Mire az öreg bennszülött azt felelte: - Nekem te vagy, mert téged látlak…

Mert számára a Logosz Albert Schweitzer-ben lett testté.

S lényegében igaza volt. Akkor és ott, anagy fehér doktorban lett testté az Isten sze-retete.

Egy hívõ nagymama, ha csak tehette ésegyütt lehetett egyetlen unokájával, akkorJézusról beszélt a kislánynak, aki nagy sze-retettel hallgatta. Hiába, a szívvel mondottemberi és nagymamai szeretetet nem pótol-ja a színes televízió sem.

Egy ilyen boldog – Jézusról szóló - me-se után a kislány átölelte a nagymamát, ésmegcsókolta jobbról is, balról is: az egyik atiéd, nagymama, a másik Jézusé, mert meg-gyógyította a szegény vak koldus szemét.

Ilyen mai, ilyen örök, ilyen egyszerû ésilyen misztikusan hatalmas a jánosi Ige, ke-reszténységünk kellõs közepe: az Ige, aLogosz testté lett; és újra és újra, bennünkés általunk testté akar lenni.

Drága Mennyei Atyánk!Mi nem értjük ezt a misztériumot, mert

nem is lehet. Csak Te tudod, miért lett azIge testté. Csak Te tudod, miért szántadmeg ezt a bûnös földet és bûnös lakóit. Minem is érteni akarjuk a Te szent titkaidat,hanem élni akarunk belõle és általa, kegyel-medben növekedve.

Lélekben leborulva megköszönjük Ne-ked megváltásunk szent titkát. Dicsérünk,áldunk és imádunk érte mindörökkönörökké.

Ámen

Lipcsák János - káplán

KarácsonyvárásA tél kristálygyöngyöt szitál le a tájra,megszületik Jézus, legyen hósubája.Az emberi szívek oly hidegek, gyöngék,ezért sírja az ég el ezernyi könnyét.

Szent karácsony éjjel ki fogad be engem?Bûzös kocsmák mélyén borgõzt kell lehelnem?Puha szalma helyett cédák közt kell hálnom?Hol marad? Eljön-e világmegváltásom?

A tél kristálygyöngyöt szitál le a tájra,zúg a szép természet esdeklõ fohásza:Ne tekintsd, ne tekintsd a Föld szörnyû szennyét!Van, hol bebocsátnak! Neked készít jászlatmaroknyi magyar nép.

Farkas Eleonóra

Kedves Jézuska!

Látod, most újra asztalhoz ültemhosszú évek után, hogy ismét levelet írjakNeked. Emlékszem, akkor is nehezen ta-láltam meg a szavakat, a kéréseket. Mostis nehéz írásba önteni mindazt, amit sze-retnék Tõled kérni. Tudom, hogy az a né-

hány évtizeddel ezelõtti levél könnyebbenvolt teljesíthetõ, mint amit most szeretnékNeked leírni. No, nem a túlzott igényeimés a nagyratörõ vágyaim miatt, hanemazért, mert ez már nemcsak rajtad múlik.

Boldog lennék, ha a közelgõ Karácso-nyon beteljesülne sok minden abból, amitlevelemben kérni, kívánni szeretnék Tõled.

11

KARÁCSONY

Izgatottan számolgattam azokat az es-téket, hogy mennyit kell még a várva vártkarácsonyig aludni. Vajon a Jézuska meg-kapta-e az ákombákom betûkkel írt elsõ

levelemet, amit - mint kisdiák - elõször ír-tam neki? Vajon a mindentudó nagy köny-vében mi van rólam írva? Jónak tart-e ar-ra, hogy ajándékot kapjak?

Izgatottan vártam a Karácsonyt. Azona várva várt estén egyszer csak egy halkcsengõ hangja hallatszott, és boldogan, deizgatottan kiáltottam fel: „Itt a Jézuska!”– és izguló léptekkel szaladtam a csen-gettyû hangja felé.

Feltárult az ajtó, és a szép karácsony-fa ott állt ragyogó fényességében. Én pe-dig szintén ott álltam szüleimmel és test-véremmel az ajtóban, csillogó szemekkel.

Boldog voltam. Szinte megszûnt a vi-lág létezni körülöttem. Csak édesanyámhangja hozott vissza a valóságba, amikorelkezdtünk imádkozni és karácsonyi szenténekeket énekelni.

Boldog voltam, mert megajándéko-zottnak, szeretettnek éreztem magam. Ak-kor még gyermek módon mohón bontot-tam ki az ajándékokat, akkor az újdonságvarázsa töltött el boldogsággal. Társasjá-ték, autó, sapka, kesztyû, meséskönyv,mennyi varázslatos újdonság. Mindenneknagyon örültem.

Boldog voltam, bár akkorra talán el isfelejtettem, mit írtam árgus betûkkel a le-velembe a Jézuskának, de az már nem isszámított. A lényeg az volt, hogy fontosvagyok valakinek. Istennek, szüleimnek.

Az én karácsonyi levelem

10

KARÁCSONY

Kedves Jézuska!

Szeretnék ma újra gyermekké lenni, és gyermeki lélekkel Néked énekelni.Szeretnék ma is szívembõl szeretni, az Isten boldog békéjét újra megtapasztalni.Szeretnék boldog emberek közt élni, szeretnék õszintén igazat beszélni.Szeretném, ha hinnék, boldog békességgel egyedül Te vagy minden reménységem.

Szeretném, hogyha a fegyver kenyérré válna, és halál helyett boldog életet adna. Szeretném, ha a börtönök zárja örökre feloldva, sok hajléktalannak meleg otthont adna.Szeretném, ha a tudás a javunkra lenne, és eltûnne minden lázító eszme.Szeretném, ha az ember Ember lenne végre, és nem egymásnak gyûlölt ellensége.

Sírtunk, zokogtunk, szenvedtünk eleget, szeretném, ha a szemekben az öröm könnyei lennének. Szeretném, ha a kezek, melyek ökölbe szorulnak, kiegyenesedve, jobb kezet nyújtsanak.Szeretném látni az emberek mosolyát, megtapasztalni, hogy van boldogság.Szeretném, ha mindenki megértené végre, Te vagy boldog éltünk beteljesülése.

Szeretném érezni az otthon melegét, szeretném átélni a szeretet örömét.Szeretném tudni boldog, gyermek szívvel Karácsony örömét, minden emberszívben.Szeretném látni a családok békéjét, apa, anya s gyermek boldog ölelését.S jó lenne, ha köztünk nem a pénz lenne, hanem kicsi Jézus, Te lennél az Úr.

Látod édes Jézus, mennyi minden óhaj, mennyi kérés és szakadatlan sóhaj.Karácsony estéjén de jó volna újra embernek lenni, szeretetben összebújva.Karácsonyi álom boldog ragyogása, ha egy pillanatra valósággá válna,Boldog lennék újra, s gyermeki lélekkel, háladalt zengenék nagy-nagy szeretettel.

Szarvas Péter - Miskolc-Szent Anna plébánia plébánosa

M. Pacher Jézus születése

Uram! Te vezettél rá bennünket, hogy ádventünk sóvárgás le-gyen, de ne menekülés. Vágyakozás legyen, de ne ábrándo-zás. S világunk mind kétkezi, mind szellemi építését ne ide-ges türelmetlenség, hanem elõre lendítõ reménykedés kísérje.

Szent Ferenc nyomán

Urunk hozzám akar jönni, és megajándékozni kíván igazsá-gával és örömével. Ezért elõkészítjük szívünket alázatban, ésmegvalljuk, hogy sokszor megfeledkezünk eljövetelérõl. Nemtörõdünk vele, hanem elveszünk a múlandó dolgokban. Úgyélünk, mintha nem is lenne ítélet. Beismerjük bûneinket. JönUrunk ítéletével, jön kérlelhetetlen szent szeretetével, hogy ahozzá vezetõ útra térjünk. Vezessen minket ebbõl az ínségbõlaz otthonba, a földi élet éjszakájából örök nappalba.

Ritter

Üdvözítõ Úr, jöjj és végre szüless meg, mert csak Te vagy Úrég és föld élte fölött! Nélküled itt nem vetnénk le bilincset.Jaj, minket az Ellen úgy megkötözött.

Szénási

Ádvent harmadik hete minden évben a liturgikus öröm he-te. Az adventi örömé. Ez még nem önfeledt ujjongás. Nema kihúzott nyeremény váratlan öröme. Ez még csak a vala-kihez tartozás mély öröme. A bizakodó remény kiegyensú-lyozottságából sarjadó öröm. Egyáltalán nem rokon az an-dalító émelygéssel, annál inkább a jó közérzettel. De megvan benne a dinamikához szükséges feszültség is: van miretörekedni, elõttem a jövõ, életemnek van célja, értelme.

Piper

ADVENT NÉGY HETE

Összeállította: Juhász Imréné

nep. Novemberben Szent András ünnepevolt. Van valami jelképes jelentése annak,hogy az adventi szent idõt Szent Andrásünnepe vezeti be. Mert ez a szent idõ az Úrérkezését készíti elõ, és Szent András is azÚr Jézushoz vezette testvérét, Szent Pé-tert. Õ volt az apostolok apostola. Szintearra mutat az ünnepe, hogy a szent idõ ál-tal érkezzék meg hozzánk Krisztus, vagymi érkezzünk meg a mi Urunkhoz.

Advent jövetel, jövet, az Úr jövetelérevaló figyelmeztetés idõszaka. Arra figyel-meztet, hogy a második isteni személy, az

Ige, Isten örök személyes gondolata érke-zik.

Az Úrnak három jövetelét különböz-tetjük meg: az elsõ, amikor testben meg-jelent közöttünk az Isten, ez a nyilvánosnagy ünnep, a karácsony. Ez a testi eljö-vetel. A második az Úr jövetele kegyelmeáltal az emberiséghez. Ez a kegyelmi el-jövetel. És végül az Úr jövetele bíró alak-jában. Ez a bíró eljövetele.

Az idén az advent valójában három bõhét. Osszuk be magunknak a három heteta három úrjövet szerint.

Elõször emlékezzünk arra, hogy az em-beriség hosszú ideig várta az Üdvözítõt.Most is úgy emlékezünk, mintha várnánk.És várjuk is, mert az Úr jövetele örök jöve-tel, örök advent. Az emberiség ugyanismindig várja és várhatja, hogy Isten jöjjönhozzá, és istengyermeki méltóságra emelje.

Senki sem születik Isten gyermeké-nek. Senki sem ismeri Istent, mikor meg-születik. A mai emberiség sem az, amelyötven évvel ezelõtt itt élt. Ahogyan nö-vekszik, úgy kell feltöltõdnie Isten isme-retével. Jönni kell hozzá az örök Istengondolatának, az örök Igének, hogy Istengondolataival elteljen.

Egy nemzedék jött, amely Isten nélkül

van. Ehhez is jönni akar Isten Fia, és en-nek is fogadnia kell Isten Fiát. Ha nem fo-gadja, Isten nélküli marad. És az Istennélküli ember embertelen ember.

Az emberiség most is Isten után kiált.Minél messzebb van Istentõl, minél gyar-lóbb, bûnösebb, gonoszabb, annál inkábbkiált nyomora Isten után.

De a vallásukat gyakorló hívek is vár-ják életükbe Istent. Senki sincs ugyanisbefejezve e földi életben. Még a legna-gyobb szent sincs. Ezért mindenkinekvárnia kell, hogy érkezzék hozzá Isten, azIsten eszméje, gondolata, hogy az adventvégén közelebb legyen lélekben Istenhez,mint advent elején volt.

15

KARÁCSONY

Az egyházi év nem ja-nuár elsejével kezdõdik,hanem advent elsõ vasár-napjával. Az egyházi év-nek két nagy ünnepkörevan: a karácsonyi és ahúsvéti.

A karácsonyi ünnep-kör az adventi idõvel kez-dõdik. Ennek a szent idõ-nek négy vasárnapja van.

Advent elsõ vasárnapjaminden évben a Szent And-rás ünnepéhez legközelebbivasárnap. Ha tehát SzentAndrás ünnepe (nov. 30.)keddi nap, akkor az elõttevaló vasárnap van adventelsõ vasárnapja, vagyis no-vember 28-án. Ha pedignovember 30-a péntek, ak-kor december 2-a lesz ad-vent elsõ vasárnapja.

Az idén november 30-avasárnap. Ennél közelebbnem eshet vasárnaphoz,tehát november 30-a – ad-vent elsõ vasárnapja.

A régi naptárban a ti-zenkét apostol ünnepe elvolt osztva az év tizenkéthónapjára. Minden hónap-ban volt egy apostol-ün-

Szent András és az advent

14

KARÁCSONY

Az eljövetel testben

Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy lát-ható alakban megjelent közöttünk a látha-tatlan Isten. Az örök Ige eljövetelének nem

célja a külsõ ünnepség, a karácsonyfák, azajándékozások, a nagy ünnepi lakomák,még az emberek örök harcában karácsony-

A kegyelmi eljövetel

Szent András apostol

Szent Borbáláról olvashatunk a Szentekéletébõl, az Érdy-kódexbõl, lexikonokból, ré-gi folyóiratokból.

Maximiánus császár idejében Nikodémiá-ban élõ elõkelõ pogány úr, Dioscurus leányavolt Borbála.

Apja féltette õt a keresztény vallástól, ésezért - ha hosszabb útra indult - lányát egy fél-reesõ magányos toronyba zárta. Borbála hírtkapott Origenes alexandriai bölcsrõl, és írt ne-ki, kérve, hogy ismertesse meg õt Krisztus ta-nításával.

A bölcs elküldte hozzá Bálint nevû papját,aki titokban megkeresztelte Borbálát.

Dioscurus lányának fürdõházat építtetett,ahol szobrot állított neki. Borbála azonbanezt összetörte, a falba pedig harmadik abla-kot is vágatott, hogy ez a Szentháromságraemlékeztesse. Ezért apja haragra gerjedt,megölni készült lányát, de Borbála elmene-kült, mert a torony fala és a sziklák megnyíl-tak elõtte.

A hegyek között rejtõzött el, de egy pász-tor elárulta atyjának a rejtekhelyet, s ezután azapja bíró elé hurcolta a lányát. A város kor-mányzója megszégyenítés eszközéhez folya-modott: ruhátlanul pellengérezték ki Borbáláta piacon. A lány kéréssel az Úrhoz menekült.Kérése meghallgatásra talált. A földbõl fel-szálló köd és az égbõl leereszkedõ felhõ úgybeburkolta testét, mintha föl lett volna öltözve.

Végül a bíró fõvesztésre ítélte, és apjakardot ragadott, és lefejezte a lányát. Amikorazonban az apa hazafelé ment, villám sújtottaõt, és nem maradt belõle más, csak egy marékhamu.

Borbálát a „hirtelen és készületlen” halálelleni oltalmazónak tekintik, mivel apja bûn-hõdött gonoszságáért. Gyakran így imádkoz-nak: „Add meg Urunk, hogy Szent Borbálaközbenjárására halálunk elõtt részesülhes-sünk szentségeidben.”

Ez a magyarázata a mûvészi ábrázolás-nak, hogy kezében cibóriumot és felette os-tyát tart.

Apja villámcsapás általi halála miatt a vil-lámcsapás és a tûzvész ellen is kérik oltalmát.

A vészharangra rávésik a képét. Így lett aharangok és a harangöntõk védõszentje is.

A puskapor feltalálása után – amit úgy te-kintettek, mint a villám és a tûz egyesült ere-je – ez a gyenge, és minden erõszaktól távolálló szûz hamarosan a tüzérek védõszentjelett.

Védõszentjüknek tekintik a hegymászók,akiket útjaikon vihar és villámcsapás veszélyefenyeget, de ugyanígy a bányászok is, akik asújtólég veszélyében dolgoznak. Végül a to-rony miatt, amelyben lakott, s amellyel olygyakran ábrázolják, a régi építõmesterek éskõmûvesek védõszentje is lett.

A bányászok imáját 1928-ban jegyezték fel

„Oh Borbála, hozzád fordulunk mind-azok, akik a föld mélyébe leereszkedünk.Oltalmazz meg minket minden szerencsét-lenségtõl és bajtól. Könyörögj érettünk, éslégy erõs pártfogónk mindörökké. Ámen”

Belles Istvánné Bánréve

17

KARÁCSONY

ra megkötött ideiglenes fegyverszüneteksem. A karácsony célja: „Azért lett Isten Fiaemberré, hogy az ember Isten gyermekévélegyen”.

Lélekben változzunk Isten gyermekei-vé. Ezért a bûnbánat, az áldozás, ezért azimádságok, lelkigyakorlatok. Ez az Úr va-lóságos eljövetele.

Végül az Úr bíró alakjában jön el. Vár-juk az Õ eljövetelét. Az igazak számára aBíró eljövetele az életvitelük igazolása lesz.Akkor, akik nem ügyeskedtek azzal, hogy a

maguk javára másokat megkárosítsanak,akiket ostobáknak tartott a világ, mert hit-tek és templomba jártak, majd felemelik afejüket, mert elérkezett megváltásuk.

16

KARÁCSONY

A Bíró eljövetele

A szentek ünnepei általában nincsenek kapcsolatban az egyházi év különbözõ szakaszaival.• November 30. - Szent András ünnepe annyira van kapcsolatban az egyházi évvel, mint már

említettem is: az apostol ünnepéhez legközelebbi vasárnap advent elsõ vasárnapja. • December 7. - Szent Ambrus Milánó püspöke volt a IV. században. A város legfõbb elöljá-

rója volt. Azért ment a templomba, hogy megõrizze a város nyugalmát, mert a katolikusok és az ari-ánus szektások azon vitáztak a templomban, hogy ki legyen a püspök. Õ meg sem volt keresztelve.Olyan szépen beszélt a közrendrõl, hogy egy kisgyermek elkiáltotta: Ambrus legyen a püspök.

A tömeg egyhangúan megválasztotta. Felkészült a keresztségre, pappá, püspökké szenteltettemagát, és nagy sikerrel kormányozta a milánói keresztényeket.

• December 8. - Szeplõtelen Fogantatás ünnepe. Ez sem az adventi idõ miatt van adventben,hanem Szûz Mária születésével áll párhuzamban. Kisboldogasszony ünnepe kilenc hónapra van aSzeplõtelen Fogantatás napjától. Ha akarunk, akkor ezen az ünnepen találunk az ünnep és az egyhá-zi év idõszaka között párhozamot: az üdvösség mûve Szûz Mária életével kezdõdött. A legrégibbMária-beszédekben úgy ünneplik Máriát, mint az üdvösség hajnalát. Így tehát az ünnep jól beleillikaz adventi szent idõbe.

• December 13. - Szent Lucia. A hagyomány szerint szirakuzai születésû volt, ifjú lányként szen-vedett vértanúságot Diocletianus idejében. Életrajzi adatai azért hiányosak, mert abban a zûrzavarosidõben senki nem merte feljegyezni a vértanúk halálát sem. Ünnepe azonban mégis bekerült a rómaimisekönyv kánonjába.

• December 14. - Keresztes Szent János. A XVI. században élt. Az Egyház egyik legnagyobbmisztikusa. A lelki életrõl írt mûvei ma is felülmúlhatatlanok. A spanyol irodalom klasszikusa. AvilaiNagy Szent Teréz legkiválóbb munkatársa volt a karmelita rend megreformálásban.

A szentek életének példája segít bennünket abban, hogy lelki életünket elmélyítsük, éltünkbemegérkezzék Isten Igéje.

Szentek ünnepei az adventi idõben

Czakó István - ny. kanonok

Szent Borbáladecember 4.

Õseink még a Bizáncban nevelkedettIII. Béla uralma (1172-1196) alatt, egye-nesen keletrõl vették át a Szeplõtelen Fo-gantatás szép ünnepét. Ettõl kezdve aSzeplõtelen Szûz áhitatos tisztelete mint-egy a magyarság ismertetõje lett.

A XV. században már megtaláljuk azEgyház liturgiájában, hogy az Isten méltóhajlékot készített Fiának a Szûz szeplõte-len fogantatása által.

Gyakori tévedés összetéveszteni Jézuscsodálatos fogantatását Mária szeplõtelenfogantatásával. Az elõbbi az Ige megtes-tesülését jelenti Mária méhében a Szentlé-lek erejébõl, az utóbbi azt a tényt, hogyAnna és Joachim leánya, a BoldogságosSzûz Mária létének elsõ pillanatától fogvamentes volt az áteredõ bûntõl.

A dogmát magát IX. Pius pápa 1854.december 8-án hirdette ki.

A szeplõtelen fogantatás hitigazságá-nak ünnepélyes kihirdetése után négy esz-tendõvel, 1858-ban a franciaországi Lour-des-ban a csodálatos fényben megjelenõMária úgy mutatkozott be Bernadettnek,hogy õ a szeplõtelen fogantatás. A jele-nés helyének kis barlangjában egy forrásfakadt, amely mind a mai napig nemapadt ki, és amelynek tiszta vizébõl évrõl-évre zarándokok milliói isznak.

Szûz Mária szeplõtelen fogantatásánakünnepén úgy áll elõttünk Jézus édesanyja,mint tiszta forrás, aki élete végéig meg-õrizte tisztaságát Isten kegyelmének kö-szönhetõen, de Mária akarata és ereje által.

Fatimában Lucián keresztül kérte a vi-lág és Oroszország felajánlását Szeplõte-len Szívének. Erre a felajánlásra végzete-sen késõn, 1942. október 31-én került sor.

De ekkor már késõ volt.A Szûzanya által kért felajánlást II. Já-

nos Pál pápa a világ püspökeivel 1984-ben megismételte. Lucia nõvér szerint aSzent Szûz ezt a felajánlást elfogadta.

Szûzanyánk 1988-ban Ecuadorbanmegjelent az akkor még 16 éves Patricia-nak, és kérte tõle, hogy december 8-án, aSzeplõtelen Fogantatásnak ünnepén, déli12 órakor gyûljenek össze, és a nyílt szí-nen imádkozzák el a teljes rózsafüzért.

Magyarországra ez az üzenet 1997-ben érkezett meg, és vált publikussá. Az-óta minden évben – engedelmeskedve ÉgiÉdesanyánknak – Budapesten, a volt Reg-num Marianum templom megszentelt he-lyén, a kereszt elõtt, Szûzanyánk kérésé-nek megfelelõen, megszervezik – Keme-nes Gábor atya vezetésével – december 8-án a nyílt színû rózsafüzér imát, kérveNagyasszonyunk közbenjárását hazán-kért, hazánk lelki megújulásáért, valaminta békéért az egész világra.

A szervezõk szeretettel hívnak és vár-nak minden Istent és hazáját szeretõ test-vért, hogy aki teheti, szentgyónással,szentáldozással, esetleg kilenceddel ké-szüljön erre az ünnepre. Akik nem tudnakfelutazni Budapestre, azok szervezzékmeg ezt plébániájukon.

2002-tõl a mi egyházközségünk iscsatlakozik az ima-találkozóhoz. Szeplõte-len Fogantatás ünnepén, december 8-án,déli 12 órakor a templomban köszöntjükÉgi Édesanyánkat, s lélekben egyesülvekapcsolódunk be a rózsafüzér imába.

Istenhez emelt lélekkel, társainkkalösszeforrva, egy emberként száll felimánk nemzetünk Istenhez fordulásáért,

19

KARÁCSONY

A Szentírás õrzi azangyali köszöntést, a-melyben feltárul Máriatitka, õ a „kegyelemmelteljes”. Ha Isten ajándé-kával teljes, akkor nemlehet benne semmifélebûn, tehát eredeti bûnsem. Õ, aki fogantatásá-nak elsõ pillanatától kezd-ve az eredeti bûn szeplõ-jétõl is mentes volt, lettIsten Anyja, az emberinem Anyja.

Mária bûn nélkül tör-tént fogantatása titok szá-munkra. Isten titka, ame-lyet a bûnnel napontaküzdõ ember nehezen értmeg. Hosszú idõ kelletthozzá, hogy az Egyházfelfedezze ennek végte-len kegyelmi tartalmát.

Keleten már a VIII.században ünnepe volt aSzeplõtelen Fogantatás-nak, mégpedig december8-án, vagyis Mária szüle-tésétõl (szeptember 8.)kilenc hónapot visszaszá-mítva.

Szeplõtelen fogantatás ünnepedecember 8.

18

KARÁCSONY

Tiepolo: Szeplõtelen fogantatás

21

KARÁCSONY

A spanyolországi Fontiveros-ban szüle-tett 1542 körül. Miután bizonyos idõt eltöl-tött a karmelita rendben, 1568-ban AvilaiSzent Teréz tanácsára a szerzetesek közülelsõként csatlakozott a megújított rendhez,amelyért sokat fáradozott és dolgozott.

Ubedában halt meg 1591. december 14-én, az életszentség és a bölcsesség dicséret-re méltó jeleivel gazdagon. Ezt legjobban alelki életrõl szóló munkái bizonyítják.

János alig volt kétesztendõs, amikor ap-ja meghalt, de édesanyja észre vette tehetsé-gét, ezért iskolába járatta. Mivel édesanyja atanulás költségeit nem tudta fedezni, a jezsu-iták kollégiumába került. Többször megpró-bálkozott valamilyen mesterség elsajátításá-val, de mindig kiderült, hogy ehhez nincs te-hetsége. Adottságai a könyvek felé irányítot-ták, szíve az egyház szolgálata felé vonzotta.

Egy ispotály alapítója – amikor fölismer-te János tehetségét –, elhatározta, hogy vise-li tanulásának költségeit, s megígérte, hogyha pappá szentelik, kórházi lelkészként fog-ja alkalmazni. Csakhogy Jánosnak soha nemvolt ahhoz hajlandósága, hogy életét másokáltal megszabott irányban és utakon folytas-sa. Saját sorsát Õ maga akarta meghatározni,

amikor egy hívásra válaszolva belépett amedinai kármelitákhoz.

A kolostorban élõ testvérek a Salaman-cai Egyetemre küldték, ahol elvégezte a te-ológiát. Fölszentelése után közölte elöljárói-val, hogy elmegy karthauzinak. De – agondviselés bölcs jóságából- találkozottAvilai Szent Terézzel, és Teréz tanácsa sze-rint végképp elkötelezte magát a Kármellel.Kinyilvánította, hogy kész megmaradni akarmelita rendben azzal a feltétellel, hogybiztosítják számára a rend eredeti szigorahelyreállításának lehetõségét.

A megvalósításhoz a dorvelói kolostoralapításával fogott hozzá, és hamarosan újab-bakat alapított. Egymást követték a mance-rai, a pastranai kolostor, az alcalai egyetemikollégium, s közben megmutatkozott, hogymilyen kiváló szervezõ. Tevékenységénekcsak a halál vetett véget. Ez az „égi és iste-ni ember”, ahogy Szent Terézia nevezte, ki-váló lelkivezetõnek bizonyult, aki szentekettudott nevelni.

A renden belül azonban az elméleti ésjoghatósági viták odáig fajultak, hogy Jánosta testvérei a toledói konventban egy cellábazárták és rabként tartották fogva. Rabságát

Keresztes Szent Jánosáldozópap és egyháztanító

megtéréséért, a Szent István-i lelkület el-fogadásáért és megéléséért, magunk, or-szágunk és a világ bûneinek bocsánatáért,a két legszentebb szív mielõbbi gyõzel-méért és dicsõséges visszatéréséért.

Ajánljuk fel mi is magunkat és család-jainkat a Szeplõtelen Szívnek, és szervez-

zük meg az általa kért engesztelést azegész világra kiterjedõen.

Dicsõség az Istennek és a SzeplõtelenSzûznek!

Bratu Sándorné

20

KARÁCSONY

„Kedves fiaim, tekintsetek ma fel égi Édesanyátok szeplõtelen, tisz-

ta ragyogására.

Én vagyok a Szeplõtelen Fogantatás.

Én vagyok az egyetlen teremtmény, aki mentes minden bûntõl,

még az áteredõ bûn szeplõjétõl is.

Egészen szép vagyok: tota pulchra.

Engedjétek, hogy körülvegyelek benneteket szépségem palástjával,

hogy szeplõtelen fényem égi ragyogása benneteket is megvilágítson.

Egészen szép vagyok, mert arra hívattam, hogy Isten Fiának legyek

Édesanyja. Arra hívattam, hogy szûzi ág legyek, amelyen az isteni

virágnak kell kinyílnia.

Így szövõdik bele tervem a ti üdvösségetek szent titkába.

Kezdetben azt jövendölték rólam, hogy a Sátán ellensége vagyok

és teljes gyõzelmet aratok felette. „Ellenkezést vetek közéd és az

Asszony közé, a te ivadékod és az õ ivadéka közé. Õ széttiporja feje-

det, te meg sarka után leselkedel.”

Végül, úgy tekintenek majd rám, mint a napba öltözött Asszonyra,

akinek az a feladata, hogy a vörös sárkány és hatalmas serege ellen

küzdjön, õt legyõzze, megkötözze és a halál országába taszítsa,

hogy egyedül Krisztus uralkodjék a világon.

Íme, most így mutat be a Szentírás anyai királyságom ragyogásá-

ban: „Az égen nagy jel tûnt fel, egy Asszony, kinek öltözete a Nap volt,

lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból álló korona.”

(1989. december 8.)

arra használta föl, hogy megrajzolja saját lel-ke képét. Vad és keserû szavakat várnánk tõ-le haragja és keserûsége kifejezésére a ke-gyetlen bánásmód miatt. Ehelyett derûsenrajzolja és festi a szabadság diadalát, melyetnem lehet sem börtönbe zárni, sem megbi-lincselni: a szeretet szabadságáét.

A nagy spanyol misztikus életérõl, aki„nem rózsalugasban, hanem sötét és tövisesúton át akart a tökéletességre jutni,” elsõ-sorban a tulajdon mûvei tudósítanak.

Börtönében írt elemzéseinek alaptémájaa szeretet küzdelmei „A Lélek sötét éjszaká-jában”: a lélek csodálatos útjai „A Lelki pá-ros ének” mélységeiben és tágasságában.

Mindaz, amit leírt, különbözõ módsze-rekkel készült önarckép, románcok, ame-lyekben – az egy vonallal készült vázlatok-hoz hasonlóan – a Szentháromság, a miszti-kus Test, a Megtestesülés szépsége és a lé-lek minden szabadsága benne foglaltatikúgy, ahogy azt csak a 136. zsoltárban lehetmegtalálni. Mûvei az egész keresztény kul-túra kincsesházát gazdagítják.

Toledói börtönébõl szabadulva JánosAndalúziába ment, további élete ezen a tá-jon folyt le. Soha nem feledkezett meg fõfeladatáról sem, arról, hogy napról napra tö-kéletesedjék, s mindenütt minden pillanat-ban átadja magát a kimondhatatlan istenta-pasztalás élményének.

Számára e földi élet nem más, mint telje-sen járulékos mozzanat az egyetlen lényeges-hez: eljutni mindenáron az Istennel való egye-sülésre, és a hozzá vezetõ átalakulásban élni.

Istentõl azt kérte ajándékba, hogy minéltöbbet szenvedhessen. Krisztus pedig szíve-sen tartotta õt a keresztjén. Mint szerzeteselöljáró és sok új kolostor alapítója – aki ál-landóan úton volt és súlyos kötelezettségek-nek tett eleget – minden erkölcsi és fizikaiszenvedés után is nyugodt megelégedettség-

gel szemlélte terhei gyarapodását. Magatar-tásában és személyében ugyan az történik,mint írásaiban: egy emberileg nézve tûrhe-tetlenül kemény élet prózai valóságábólének születik, amely nem más, mint magaaz Isten iránti szeretet, és épp ennek a ke-mény életnek a szeretete, mivel ez az életbiztosítja számára az Isten-szeretetet.

Mûvei – Út a Kármel hegyére, A Léleksötét éjszakája, A lelki páros ének és a Sze-retet eleven lángja – életének bámulatraméltó szimfóniáját adják.

„Este majd próbára teszlek a szeretet-ben” – mondja egyik írásában. Úgy látja,hogy a szeretetnek – e nehezen taglalhatótémának – a titka abban rejlik, hogy igaz fo-galmat kell alkotni a szeretetrõl. Az embe-rek ugyanis általában a szeretetet az ösztö-nök és az érzelmek birodalmában élik meg,holott a szeretet az az állapot, amelyben azembernek sikerül a gondolkodását, az emlé-kezetét és a szívét alávetnie a helyesen hasz-nált szabadságnak, és ezáltal a lélek mindenképessége egyetlen célra irányul, amit a sze-retet állít a lélek elé.

Mert valójában, csak az az ember vesztiel a szabadságát, aki nem érti „hogyan kelligazán örülnie és szomorkodnia, mert nemfogta föl a jó és a rossz közötti különbséget.”

Az emberek életük megoldását általábanabban látják, hogy könnyíteni akarnak szen-vedéseiken. Keresztes Szent János számáraa megoldás nem a menekülésben, nem az el-fojtásban, s nem is a kényszerhelyzetek szül-te közönyben rejlik, hanem abban, hogyszemélyisége egységes, nyílt és Krisztushozemelkedett.

„Egyetlen emberi gondolat értékesebb,mint az egész világ, ezért a gondolatnak egyméltó tárgya van: Isten.” Ez azonban a sze-retetnek csak az egyik oldala.

A másik oldal abban mutatkozik meg,

22

KARÁCSONY

hogy az embernek szeretet-igénye van.Szeretetet viszont akkor nyerünk, „haoda viszünk szeretetet, ahol nincsen.”

Keresztes Szent János az isten-gyermekek tökéletes szabadságánaka szentje. Egész élete liturgia, amely-ben minden emberi valóság énekkéés költészetté vált.

A keresztjét úgy ölelte magához,ahogy egy muzsikus a hárfáját. Rö-viddel a halála elõtt kérte, olvassákföl neki az Énekek énekét, hogy a ke-reszt iránti szerelme új táplálékotkapjon.

Ez a Szeplõtelen Fogantatás oktá-váján, éjfélkor történt, (azaz december16-án), s miközben a testvérek a kó-rusban megkezdték Mária ünnepi zso-lozsmáját, János fölujjongott, hogy azégbe mehet, és ott énekli tovább a zso-lozsmát. Ez volt az utolsó szava itt aföldön. Úgy élt, és indult el ebbõl azéletbõl, ahogy énekelt. Énekeit azok azerõs és optimista lelkek öröklik, akikbármilyen területen – szeretetbõl – aszabadságért küzdenek.

1726-ban szentté avatták, s két-száz évvel késõbb - 1926-ban - XI.Pius pápa egyháztanítóvá nyilvánítot-ta. Ünnepét 1738-ban vették föl a ró-mai naptárba – november 12-re –, de1969-ben december 14-re helyeztékát. Karmelita szerzetesruhában ábrá-zolják, a kereszt tisztelete közben.

23

KARÁCSONY

Keresztes Szent János Ének a legfontosabb jegyzetekbõl I. (részlet)

Végy föl, Isten a sárból, Te vigaszom, javam és menedékem,e nagy nyomorúságból!Dicsõségem ó, nékem, Tevéled hadd lakozzam fönt az égben,

Magadba, ó, emelj föl, s mi eggyéválnom Tevéled nem enged,a hideget szívembõlvedd ki, e szeretetnekvakságáért szereteted ne vond meg!

Tüzedtõl lángra kapvaegész bensõm elégne Benned, Isten!Ó, bár Beléd omolna, megsemmisülne minden, eloldozódna testem és lelkem!

Kapudat nyisd Uram meg! E nyomorult szeretetedbe lépjen!Jelét szeretetednekadd meg neki egészen!E csúszó féreg Benned hadd reméljen!

Ismeretlen szerzõ

Mindenható Istenünk, kérünk, segíts, hogy Szent János áldozópa-pod példáját követve, egyre gyarapodjunk a szentek tudományában, ésfelebarátainknak megbocsájtva irgalomra találjunk Nálad!

Horváth Teréz – Babik Katalin

lette Mózest és az Istent.> Felizgatták anépet, a papokat és az írástudókat, úgy-hogy rárontottak, megragadták, és a fõta-nács elé hurcolták. Ott hamis tanúkat szó-laltattak meg, akik állították: <Ez az em-ber folyvást a szent hely és a törvény ellenbeszél. Hallottuk, amint mondta: Az a ná-záreti Jézus romba dönti ezt a helyet ésmegváltoztatja a Mózestõl ránk hagyottszokásokat.> „ (6,11-14)

Istvánon beteljesedik Krisztus ígére-te: „Amikor majd a zsinagógákba vagy ahatóságok és a hatalmasságok elé hurcol-nak benneteket, ne gondolkozzatok rajta,hogyan védekezzetek, vagy mit mondja-tok, mert a Szentlélek abban az órában

majd megtanít rá benneteket, hogy mitkell mondanotok.” (Lk 12,11-12)

Ezért tudja István is, hogy mit kellmondania. Áttekinti Izrael egész történe-tét, az üdvtörténetet, amelynek során Istenoly sokszor mûvelt csodákat a nép érde-kében. Felsorolja Isten csodatetteit és anép ellenkezését, mert „atyáink szívükmélyén visszavágytak Egyiptomba” (7,39).

István a maga prófétai látásával látja,hogy a történelem vonalai egy pontban ta-lálkoztak: Isten elküldi egyszülött Fiát, azIgazat, s a zsidók, mert keménynyakúak éskörülmetéletlen a szívük, keresztre feszí-tették õt. És ekkor a történelem vonalai is-mét tágulni kezdenek a jövõ felé: Istenmár nincs a Templomhoz és az „az õ né-péhez” kötve.

Az örömhír most terjedni kezd a pogá-nyok felé: „A Magasságbeli nem lakikemberi kéz emelte hajlékban, ahogy a pró-féta is mondja: <Az ég az én trónom, s aföld lábam alatt a zsámoly. Milyen házatépíthetnétek nekem - mondja az Úr -, vagyhol lehetne pihenõhelyem? Hát nem kezemalkotta mindezt?> (vö. Iz 66,1) Ti vastagnya-kúak, körülmetéletlen szívûek és fülûek,mindig ellenálltatok a Szentléleknek, smint atyáitok, olyanok vagytok ti is. Me-lyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mindmegöltétek azokat, akik az Igaz eljövetelé-rõl jövendöltek. S most ti lettetek árulói ésgyilkosai, ti, akik az angyalok közremûkö-désével átvettétek a törvényt, de nem tar-tottátok meg.” (7,48-53) A vádlott védõbe-széde súlyos vádként hullott a vádlókra,amit azok meg is értettek, azért vicsorítot-ták rá a fogukat.

Az elbeszélésben Istvánt nemcsak bölcsés Szentlélekkel eltelt tanúnak, átütõ erõvel

25

KARÁCSONY

Jeruzsálemben az egyházon belül fe-szültség támadt a görögül beszélõ zsidók-nál. Úgy érezték, hogy amíg az arámulbeszélõ zsidók özvegyeit elõnyben része-sítik, addig az õ özvegyeiket elhanyagol-ják a mindennapi alamizsna-osztásnál.

Az apostolok fõ hivatása az imádság,a prédikálás és az Oltáriszentség szolgála-ta volt, ezért úgy határoztak, hogy a tanít-ványok közül kiválasztatnak „hét jó hír-ben álló, Lélekkel eltelt bölcs férfit” aszeretetszolgálat állandó végzésére. „Azapostolok elé állították õket, azok imád-koztak, és rájuk tették kezüket.” (6,6)

Feladatuk nemcsak a szegények gon-dozása volt, hanem - mint István és Fülöpmûködése mutatja - prédikáltak és keresz-teltek is. E férfiak a hellén keresztényektekintélyes képviselõi lehettek, s emellettigazi apostolok, akiket nem lehet ugyanegyütt említeni a Tizenkettõvel, de teljesbátorsággal hirdették az Evangéliumot, ésmagukkal vitték egész Júdeába.

A hét diakónus közül Lukács kiemeli

Istvánt, „ezt a hittel és Szentlélekkel elteltférfit” mint igazi keresztényt. Isten na-gyobb mértékben tette õt kegyelme esz-közévé, mint a másik hatot (Fülöpöt,Prohórust, Nikánort, Timont, Parmenásztés Miklóst, az antióchiai jövevényt), ezértmûvelt csodákat és jeleket a nép körében.

Emellett a bölcsesség ajándékából isbõségesebben részesült, ennek köszönhe-tõen hirdette oly nagy erõvel Isten igéjét:„István kegyelemmel és erõvel eltelvenagy csodákat és jeleket mûvelt a nép kö-rében. Erre a libertinusok, cireneiek, ale-xandriaiak, kilikiaiak és ázsiaiak zsinagó-gájából némelyek ellene támadtak, és vi-tatkozni kezdtek Istvánnal, de bölcsessé-gével és a Lélekkel szemben, amellyel be-szélt, nem tudtak ellenállni.” (6,8-10)

Miként Jézust, Istvánt is a szanhedrin(fõtanács) elé állították, és ez a jogi ható-ság folytatta le a pert. Ugyanazokkal a vá-dakkal léptek föl ellene, mint Jézus ellen:„Embereket fogadtak fel, hogy állítsák:<Hallottuk, amint káromló szavakkal il-

Szent István az elsõ keresztény vértanú

24

KARÁCSONY

István diakónusról a Szent Lukács által megírt Apostolok Cselekedeteiben(6,1-8,2) olvashatunk. Egyike volt a jeruzsálemi Egyház elsõ hét diakónusának,akiket a hívõk Kr. u. 34 körül az apostolok munkatársaivá választottak. A jeruzsá-lemi görög nyelvû zsinagóga elöljárói a szanhedrin (fõtanács) elé állították, ésamikor itt is nyíltan hirdette Jézus istenségét, a csõcselék megrohanta, kihurcoltaa városból és agyonkövezte. A kapu, amelyen végsõ útjára indult, Jeruzsálembenma is az István-kapu nevet viseli.

Szent István vértanú

Tegnap világ örvendezett,örvendõn ült szent ünnepet:

Krisztus Urunk született!Tegnap angyalkórus zengett

Ég-királynak, legfõbb Szentnekvígan dallott éneket.

Elsõ mártír és levítahitbe’ ragyog, élte tiszta,

csodákkal világítván!Amaz egy Fény alatt fénylik.Fénylõn feddi bûnök népit,

hitetlent a hû István.

Fogcsikorgók, vadak módján,legyõzettek, - fény ragyogván, -

világosság visszási. (1)Hamis tanút gyûjtenek fel,fent fogakkal, éles nyelvvel

kígyófajzat tör rá ki!

Küzdõ bajnok! Álld a helyedbuzgón; bizton várd béredet,

Harcod’ végig megálljad!Visszacáfolj hamis tanút,

torkukra verd álnok szavuk’Sátán zsinagógának! (2)

A te Tanúd áll Egekben: (3)igaz és hû Tanú egyben, (4)

Ártatlanság Tanúja!Tudod, neved is „Koronás”,

véres kínt ily szent jogon vársz:Vér számít koszorúra...

Nem hervadó koronáér’tûrj: rövid kínt földi rádmérs vár a fönti gyõzelmed.Lesz halálod születésnap,végsõ tusád ünneplést szab:elkezd örök örömet.

Szentlélekkel eltöltvebehatol a Felsõkbe,István látja mennyeket. (5)Látja Isten Dicsõjit!gyõzelemre ihlõdik,mennybe jutni mind eped!

Ím az Isten jobbján állót,harcra hívó Jézust látod.Nézd csak, István: pálmát tart!Nyitva-tárva íme az Ég,Krisztus néked fölmagaslék:hangos bátran kiáltsad!

Magát Úr kezébe nyújtja:Érte halni édes, tudja,zord kövek bár zuhognak...Saul - mindent ott kiszolgál:köntöst s követ hóhéroknálkõvel jár még azonnap...

„Ne tudassék bûnül nekik, kik mártírra kövük vetik” - térdre hullva esedezik.Szán dühöst, míg ver szíve...Így az Úrban elnyugovék.Krisztust követ szó is: a vég,Krisztussal ki élt-halt mindég mártíroknakelseje...

27

KARÁCSONY

érvelõ szónoknak láthatjuk, hanem látnok-nak is, akinek arca fölragyog, mint egy an-gyalé, és arra is méltónak találtatott, hogyIsten dicsõséges jobbján meglássa az Em-berfiát.

Szentlélekkel eltelve kiáltott fel: „Lá-tom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ottáll az Isten jobbján!” (7,56) Igen, a Bírót lát-ta, aki fölment a mennybe, és a saját szavaszerint megtagadja azokat, akik megtagad-ják õt. Elvétetik tõlük az örömhír, s akikmost köveket ragadnak, hogy Istvánt el-hallgattassák, a végsõ ítélet elõtt állnak.

István a halálával megpecsételte bátortanúságtételét. De a mennyei Bíró állja aszavát, és megvallja azokat, akik megvall-ják Õt. Az igaz tanú, aki Mesteréhez any-nyira hasonlóan hal meg, nem hiába kiált-ja: „<Uram, Jézus, vedd magadhoz lelke-met!> Majd térdre esett, és hangosan fel-kiáltott: <Uram, ne ródd fel nekik bû-nül!> Ezekkel a szavakkal elszenderült.… Istvánnak az istenfélõ emberek megad-ták a végtisztességet, s nagyon megsirat-ták.” (7,59-60; 8,2)

Szent István diakónus állítólagos relik-viáit, néhány - reá vetett - kõvel együtt ké-sõbb Konstantinápolyba, onnan pedig Ró-mába vitték. A diakónusok (szerpapok)mellett védõszentjükként tisztelik még -megkövezése után - a téglavetõk és általá-ban az építõmunkások.

Jellemzõ attribútuma: kivégzésénekeszköze a kõ, mellyel vérzõ fején, vállán,ruhájának redõiben, a kezében, tartottkönyvön ábrázolják.

Keresztény életünk, a Krisztushoz va-ló tartozásunk bennünket is tanúságtevõéletre kötelez. Áldozatok árán is hûséges-nek kell lennünk az Istengyermekhez. Ka-

rácsonykor mi is többet szemléltük az égi-eket, remélhetõleg a mi lelkünkben isgyökeret vert egy-egy kegyelem, isteniajándék, amely lelki erõvel tölt el, jó elha-tározásokat szül, tökéletesebb Krisztus-követésre buzdít.

Az a tény, ha egy kicsit is jobbakkálettünk, mások számára jel lesz, mások isbuzdulnak általunk. Azonban olyanok islesznek, akiknél nem találunk megértésre.Lehet, hogy közvetlen környezetünk semtámogat a jóért folytatott küzdelmünkben.Akár rosszindulattal akadályozhatnak,vagy a megszólások, rágalmak ítélõszékeelé hurcolnak.

Azonban, ha ezernyi akadályt is kellleküzdenünk, Karácsonynak a kegyelmeKrisztus-követésre kötelez. Nem leszmindig karácsonyi ének, nem fognakmindig angyalok glóriázni, de nekünk ak-kor is haladnunk kell a Krisztus által mu-tatott jó és helyes úton, minden körül-mény között vállalnunk kell Krisztus kö-vetését, és a Róla való tanúságtételt, mintSzent István vértanú tette.

Könyörgés Szent István elsõ vértanúünnepének zsolozsmájából:

Urunk, Istenünk, add, hogy kövessükannak példáját, akit ma tisztelünk: ta-nuljuk meg szeretni ellenségeinket, hi-szen ma Szent István vértanú mennyeiszületése napját ünnepeljük, aki üldö-zõiért is tudott imádkozni! A mi Urunk,Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veledél és uralkodik a Szentlélekkel egység-ben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

Árvai Zoltán vizsolyi plébános

26

KARÁCSONY

Szent István vértanúról

Szent-Viktori Ádám

(1) ApCsel 7,15; (2) Jel 2,9; (3) ApCsel 7,55; (4) Jel 1,5; (5) ApCsel 7,55

letet érdemelnek, mint az egész emberiség elsõ szülei.A bukás szükséges lépés volt az ember fejlõdésében.

Mivel Isten tudta, hogy be fog következni a bukás, a ha-landóság elõtti életben tervbe vett egy Szabadítót. JézusKrisztus eljött az idõk delén, hogy kiengeszteljen Ádámbukásáért, valamint az emberek bûnbánatának feltételé-vel, az emberek egyéni bûneiért.

A Biblia nem tud róla, hogy a tiltott fa almafa volt,mégis a keresztény hagyományban általános az a hiede-lem, hogy Éva anyánk almát szakított a tiltott fáról, melya kert közepén állt. A jó és gonosz tudásának fája csak azeurópai keresztény hagyomány szerint terem almát. ATalmud egy citromféleségnek tartja. Mások a fügét tartjáka tiltott gyümölcsnek, mivel Ádám és Éva fügefalevelek-bõl készített ágyékkötõket.

Egyesek – komoly vagy kevésbé komoly – felismeré-se, hogy Ádám és Éva magyarok voltak, mivel egyrésztaz „eredeti” bibliai leírás említést tesz arról, hogy Ádá-mot és Évát nem csupán a kíváncsiság hajtotta, hogy le-tépje a tiltott gyümölcsöt, hanem szándékuk szerint almásrétest kívántak készíteni belõle. Az almás rétes pedig köz-tudottan a magyarok egyik õsidõk óta kedvelt eledele.

Másrészt ma mindenki csak az Ádámot és Évát meg-kísértõ kígyóról beszél, holott az eredeti leírás említésttesz egy kis fekete puliról is, aki az elsõ (magyar!) ember-pár álmát õrizte az Édenkertben. A felvetés megvitatásáraa szájszéli mosolyon túl sok idõt nem kell fordítanunk.

Ádám és Éva az emberiség õsszülei, kegyelemben te-remtettek, de annak elvesztõi is õk. Az õsbûn átszárma-zott tõlük minden utódukra, ezt mindannyian önmagunk-ról tudjuk. Egyedül az embernek van bûntudata, egyedülõ tud saját lelkiismeretérõl, s a többi embertõl is megkö-veteli a lelkiismeretet, s a jó és a rossz közt tudatosan a jóválasztását.

Egyedül az ember képes arra, hogy tudatosan a rosz-szat válassza. Ezt örököltük Ádámtól és Évától, és ez a bi-zonyíték, hogy döntõ választásban – amelynek csak jelké-pe a paradicsomi gyümölcsfa – Isten ellen fordultak. Azisteni irgalom azonban megbocsátott nekik, és Jézus õé-rettük, testi õseiért, „szállott alá” a holtakhoz, hogy meg-vigye nekik a megváltás örömhírét.

Karácsony vigíliáján elmélkedve használom fel a le-

29

KARÁCSONY

Egyes génkutatók a nyolcvanas években arra a meg-állapításra jutottak, hogy mivel az emberi génállományannyira egységes, ezért valószínûsíthetõ, hogy fajunkegyetlen emberpártól származik. Akár így van, akárnem, a Szentírás nem természettudományos ismereteketközöl, hanem hitünk igazságait fogalmazza meg.

A Biblia, valamint a Korán szerint Ádám és Éva vol-tak az elsõ emberpár, akiket Isten teremtett. Évát nemsokkal Ádám megteremtése után hívta életre Isten. Ál-mot bocsátott Ádámra, és egy bordájából alkotta megÉvát. A Biblia Ádám és Éva történetét Mózes 1. köny-ve, a Teremtés könyve második és harmadik fejezetébenmondja el.

A Szentírás elbeszélései - ha megfogalmazásuk me-sés is - képletes nyelvükön komoly tartalmat fejeznekki. Az ember teremtésérõl szóló részben a „ha adam”héber kifejezés általában egy embert jelöl, tehát nemszemélynév. Annyit jelent: sárga földbõl való.

Miután Isten megalkotta az embert, a Biblia képsze-rû szavai szerint az orrába fújta az élet leheletét, így lettaz lelkes, élõlénnyé. Tehát nem egy konkrét férfiról szóla teremtéstörténet. Az Ádám név mégis meggyökerese-dett. Ha Ádámé nem is, Éva neve azonban szerepel atörténetben, és annyit jelent: az élõk anyja.

Miután az õsszülõk ettek a tiltott fa gyümölcsébõl,beszûkült az értelmük - ezért jutott eszükbe a képtelenötlet, hogy elbújnak az Isten elõl.

A bûnbeesés az a folyamat, amely által halandó lettaz emberiség ezen a földön. Amikor Ádám és Éva etteka tiltott gyümölcsbõl, halandók lettek, vagyis ki lettektéve a bûnnek és a halálnak. Ádám lett az „elsõ test” aföldön. Az utolsó napi kinyilatkoztatás világossá tesziazt, hogy a bukás = áldás, és hogy Ádám és Éva tiszte-

ÁDÁM ÉS ÉVAKarácsony vigíliáján

28

KARÁCSONY

hetõséget, hogy minden ked-ves olvasónak kívánjak bol-dog Karácsonyt és áldott újesztendõt!

Kalóczkai Gáborrudabányai plébános

hozott: az Isten országát meghirdetni, kül-detésének befejeztével pedig visszatérniaz Atyához.

Szent János apostol életérõl rövid fel-jegyzés tanúskodik. A Szentírás olvasásaközben többet megismerünk róla és test-vérérõl, Jakabról, mert õket nevezte Jézusa „mennydörgés fiai”-nak, (Mk 3,17) hevestermészetük miatt.

Édesapja Zebedeus, gazdag halász volt,édesanyját Salómének hívták. Galíleábanszületett, foglalkozását tekintve halászvolt. Bátyjával, Jakabbal Jézus tanítványailettek, de kerülõ úton, mivel kezdetben aszélsõséges zelóták közé tartoztak.

Késõbb Keresztelõ Szent János tanít-ványai lettek. Õk voltak az elsõ tanítvá-nyok. Így vall magáról és KeresztelõSzent János tanúságtételérõl: „Másnapmegint ott állt János két tanítványával, smihelyt meglátta Jézust, amint közeledett,így szólt: „Nézzétek, az Isten báránya!” Eszavak hallatára a két tanítvány Jézusnyomába szegõdött.” (Jn 1, 35-37)

János az Úr Jézus szûkebb tanítványa-inak csoportjába tartozott, ezért tanújavolt Jézus több csodájának, a kánai me-nyegzõnek, Jairus lányának feltámasztá-sának, a béna ember gyógyításának aBeteszda fürdõnél. Mindent aprólékosanleírt a szemtanú apostol. Feltárások iga-zolják a Beteszda fürdõrõl leírt pontoshelyismeretét is.

János hûséges szeretetének bizony-ságtétele, hogy elkísérte Mesterét a ke-resztúton, és kereszthalálának, szenvedé-sének igaz tanúságtevõje lett. Milyennagy kitüntetés éri a fiatal tanítványt,amikor Jézus a keresztfán haldokolva az õ

gondjaira bízta édesanyját, Máriát.„Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyjaés szeretett tanítványa, így szólt anyjához:„Asszony, nézd, a fiad!” Aztán a tanít-ványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” Attólaz órától fogva házába fogadta a tanít-vány.” (Jn 19, 25-27)

Jézus feltámadásának hírül adását, ésaz üres sír látványát olyan pontosan írjale, melyet az átélés, az élmény befogadá-sa, minden apró részlete hitelessé tesz.

Õ volt a másik tanítvány Péter apostol-lal, akik a sírhoz futottak. Meghatóan írjale a feltámadott Jézussal való találkozása-ikat, Tamás hitetlenségét, majd az Úr Jé-zus hogyan ad hatalmat a bûnök bocsána-tára, ill. megtartására, és hogyan adta át ahatalmat Szent Péternek az egyház fölött.

Szent János apostol Jézus halála utánEfezusban él, majd részt vett a jeruzsále-mi zsinaton. Hosszú apostoli munka utánPatmosz szigetére került számûzetésbe.Itt részesült azokban a látomásokban, me-lyeket a Jelenések Könyvében írt le. Há-rom – neki tulajdonított – levelet ír tanít-ványainak.

Az õ ünnepéhez kötõdik a bor megál-dásának szertartása is. A hagyomány sze-rint mérgezett bort nyújtottak neki, mire õkeresztet rajzolt rá, és egy kígyó jött ki akehelybõl.

Az evangélista jelképes állata a sas-madár, amely jellemzi evangéliumánakszárnyaló stílusát.

Szent János apostol - evangélistaEfezusban halt meg, idõs korában. Õ azegyetlen apostol, aki nem szenvedett már-tírhalált.

Mizsei Sándorné

31

KARÁCSONY

A negyedik evangélium szerzõjeSzent János, más úton írja le az esemé-nyeket, mint a szinoptikusok. A „szeretetttanítvány” önálló forrásból merít. Szemé-lyesen átélt tanúságtételét írja le evangéli-umában.

Errõl tanúskodik elsõ levelének beve-zetésében: „Ami kezdettõl fogva volt, amithallottunk, amit a szemünkkel láttunk, a-mit szemléltünk, és amit a kezünkkel ta-pintottunk: az élet igéjét hirdetjük nektek.Igen, az ÉLET megjelent, láttuk, tanúsá-got teszünk róla, és hirdetjük nektek azörök életet, amely az Atyánál volt, és meg-jelent nekünk.”

Szent János a testté lett Igének kivéte-lezett tanúja: evangéliumának Elõszó fe-jezetében vallja, hogy Jézus a testté lettIge. „Kezdetben volt az Ige, az Ige Isten-nél volt, és Isten volt az Ige, õ volt kezdet-ben Istennél. Minden általa lett, nélkülesemmi sem lett, ami lett. Benne az életvolt, s az élet volt az emberek világossá-ga. A világosság világít a sötétben, de asötétség nem fogta fel.” (Ján. 1.1-5)

A János által írott Evangélium öröm-híre errõl szól.

• A Ige: Jézus öröktõl fogva van, nemteremtmény. Õ a Szentháromság másodikszemélye.

• Az Ige testté lett és azért jött közénk,hogy életét adja az emberekért; örömhírt

Szent János apostol és evangélista ünnepedecember 27.

30

KARÁCSONY

P. Berrugnete: Szent János evangélista

32

KARÁCSONY

értették a jelet, és elindultak megkeresni aleendõ nagy királyt, akinek születését hir-dette a különleges csillag.

Abban az idõben Heródes uralkodottJúdeában. Egy gonosz és hatalmát féltõzsarnok, aki mindenkiben ellenséget lá-tott, ugyanakkor Róma-barát politikájávalkiszolgáltatta a zsidókat az ezerszer gyû-lölt idegen hatalomnak. Amikor pedig anapkeleti mágusok - útban Betlehem felé- Jeruzsálembe értek, kérdezõsködtek, hollelhetõ fel az a hely, ahol megszületett azsidók új királya? Heródes, aki ravasz ésgyanakvó volt, titokban magához hívattaa három bölcset, és kifaggatta õket. Majdálnok és képmutató szóval meghagyta ne-kik, hogy amint megtalálták a gyermeket,jelentsék azt neki, mert õ is hódolni akaraz új király elõtt.

Isten azonban – aki az emberi szívekés szándékok jó ismerõje – jól tudta, hogya gonosz Heródes mire készül. Figyel-meztette hát a Szent Családot, hogy me-neküljenek Egyiptomba, és maradjanakott. A napkeleti bölcseket pedig álmukbanutasította, hogy más útvonalon térjenekvissza hazájukba, kerüljék el Jeruzsále-met és a királyi udvart.

Heródes – mivel hiába várta a mágu-sok beszámolóját – tomboló haragjábankiadta a rettenetes parancsot: öljenek megBetlehemben és környékén minden kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket! Féktelenõrjöngésének 25-30 gyermek esett áldo-zatul. Õk voltak az elsõ vértanúk, akikéletüket adták Jézusért! Alig, hogy elkez-dõdött zsenge kis életük, öntudatlanulmeghaltak azért, hogy a világ megváltásamajdan beteljesedjen.

És amikor Krisztus kereszthalálávalmegnyitotta a mennyek kapuját, ezek a kis-dedek, akik nem vízkeresztségben, hanemvértanúságuk által vérkeresztségben része-sültek, megjelentek Isten színe elõtt, mertártatlan vérük az egekig kiáltott! Az Egy-ház ezért szentté avatta õket, és Aprószen-tek néven emlékezik meg róluk már az V.század kezdetétõl, minden december 28-án.

Elborzadva próbálom elképzelni azanyák kétségbeesett sikolyát, amivel félt-ve dédelgetett, ártatlan kicsi gyermeküketkiragadják karjaikból, és irgalmat nem is-merve, könyörtelenül lemészárolják õket.És Heródes - elvakult hatalomvágyátólvezérelve, tajtékzó dühében - még csakbûntudatot sem érzett!

Uralkodása idején eladta és kiszolgál-tatta Júdeát Rómának, ugyanakkor sajátnépét sanyargatva, egyre súlyosabb terhe-ket rakott a vállukra, és ezzel kiváltotta anép gyûlöletét. Mindezzel Heródes nemtörõdött, törvényszegések sokaságát kö-vette el, és semmibe vette a zsidók vallá-sos érzületét.

Azóta eltelt több, mint 2000 év! Ámszelleme újra itt kísért közöttünk. A XXI.század Heródese visszaköszön a képer-nyõrõl, részvétlen, hideg tekintettel, érceshangon mondja, mondja ma az ellenkezõ-jét annak, amit tegnap, de ugyanolyan szi-gorú pátosszal. Minden mondata kiszámí-tott, minden mozdulata mesterkélt. Lát-szik rajta, hogy nem õszinte.

Ugyanolyan ádáz dühvel ragaszkodika hatalomhoz, „trükkök százait” veti be,segítõi közremûködésével félrevezeti azországot. Gonosz és ördögi ötletekkelmegrövidíti és meglopja az egyházakat,

33

KARÁCSONY

Jézus születésétrendkívüli és csodásjelenségek elõzték megés adták hírül. A leg-csodálatosabb, maga afogantatás volt.

Isten angyalánakközlése szerint Mária„méhébe fogadá Szent-lélektõl Szent Fiát”,anélkül, hogy elõtte„férfit ismert” volna.Ezt a szent titkot azon-ban csak Isten, Máriaés József ismerte. Azta csodálatos jelenségetviszont, amely Jézusvilágba lépését kísér-te, láthatta az egészakkori világ és embe-riség.

Máté evangéliumaszerint nagyon fényescsillag tûnt fel a keletiégbolton, melynekfénycsóvája egy hatá-rozott irányba muta-tott. A napkeleti má-gusok, vagy bölcsek

Aprószentek

Delitio: A kisdedek lemészárlása

35

KARÁCSONY

Talán ez a legismertebb és lehetséges,hogy a legkedveltebb név. Nem a hangzása,hanem a naptárban elfoglalt helye miatt.Honnan is ered ez a népszerû név?

Az elsõ neves ember, I. Szent Szilvesz-ter pápa viselte ezt a nevet, akit Krisztusután 314. december 31-én választottak pá-pává és 335. december 31-ig, haláláig voltpápa. Nem csoda, hogy az év utolsó napjántartjuk ünnepnapját.

Az õ pápasága alatt volt az I. Niceaizsinat, ahol elfogadták, hogy az Atya és aFiú egylényegû lények, egyik sem áll alá-rendelt viszonyban a másikkal. Ez az ese-mény nagyon fontos állomás volt az egy-ház életében.

Számunkra II. Szilveszter pápa volt i-gazán jelentõs, akinek nagy érdeme volt ab-ban, hogy mi, magyarok itt élünk, és mégmegvagyunk a Kárpát-medencében.

II. Szilveszter pápától kért a magyarokfejedelme – István – koronát, hogy királlyákoronázzák, keresztény királlyá. A koronasok különlegessége közül az egyik az, hogyez a korona nem hûbéresi korona, nem je-lentett alárendeltséget sem a pápának, sem acsászárnak.

A koronát a lengyelek fejedelemének,Mieskónak szánták, de a pápa álmábanmegjelent Gábor arkangyal, és azt mondta,ne a lengyel fejedelemnek, hanem az isme-retlen országból érkezõnek adja azt oda. ÍgyAsztrik fõpapunk kapta meg, és hozta hazaIstvánnak.

Isten akarata volt, hogy ezt a koronát a

Szilveszter

Banco: Szilveszter pápa keresztel

34

KARÁCSONY

igazságtalan törvényeivel ellehe-tetleníti az egyházi oktatást. Ki-árusította és elherdálja az országvagyonát. Hazug és törvénytelenintézkedéseivel sok beteg emberhalálát okozta, akik pedig meg-gyógyulhattak volna!

Ez az újkori Heródes diadalit-tas cinizmussal nyilatkozza,hogy jövõre sokkal több pénztkülönítenek el abortuszra! Mi-kor minden másra jóval keve-sebb jut! És nem érez, nem érez-nek bûntudatot, pedig ez ugyan-olyan gyilkosság, mint a betlehe-mi kisdedeké volt.

Mindezt csak azért írtam le,hogy párhuzamba állítsam Heró-des korát, és a mai történéseket.Ha pedig mi újra és újra nekikadunk felhatalmazást, és õket vá-lasztjuk, felelnünk kell mind-ezért, amit vezetõink - a mi jóvá-hagyásunkkal - elkövetnek.

Drága jó nagyapám mindigazt mondta: „Ha valakit az Istenmeg akar büntetni, elveszi tõle atisztánlátás képességét.”

Vajon Isten minket, magyaro-kat is így büntet?! És meddigmég?!

Ha tehát december 28-án azaprószentekért imádkozunk, jus-sanak eszünkbe az újkori„aprószentek” is, akik - sajnos akeresztények közremûködésévelis - meg sem születhettek.

Antónyi Lászlóné

Betlehemi csillagIrgalmatlanul átzuhog rajtunk a létégnek a gyertyáksírunk és siratunk a riadt emlék becsukja két szemét.

Lelkünkbe söpörjük össze a bánatot figyeljük a jelet vacogunk a télben félve várjuk a betlehemi csillagot.

Az érces hang visszhangzik az éjszakában didergõ a néma válasz felüti fejét a rémület Heródes gyanúja az élet medrében.

Harcban keresi a megváltó hatalmat rémült anyák elbújnak elõle katonák elõl nincs menekvéscsecsemõk sikolya fedi el arcukat.

Fellármázzák síró Betlehem városáthideglelés hull a véres hóban gyalázat mocska toporog, amíg az összes házat átforgatják.

Hatalmas szótlanság terül szét a tájon mindenki és minden várakoziksírunk és siratunk, hogy a riadt emlék végre becsukódjon.

Szívünkbe söpörjük a zúgó bánatot lázasan figyeljük a jelet, hogy fájdalmunkból gyógyuljunk veled vágyva-várjuk a Betlehemi Csillagot.

Z. Farkas Erzsébet

36

KARÁCSONY

magyarok kapják, és kereszténnyé legye-nek. A történelem bebizonyította, hogy ígymaradhattunk meg magyarnak.

Ezt a koronát ajánlotta fel István aSzûzanyának, s így lettünk Mária országa.Az elmúlt századokban ez elkötelezetté tet-te népünket, igaz nem mindig volt zökke-nõmentes ez az elkötelezettség. Valahogynemcsak a külsõ ellenséggel volt bajunk, deegymással is. Kölcsey gyönyörûen érzékel-teti ezt a Himnusz soraival:

„Hányszor támadt tenfiadSzép hazám kebledre,S lettél magzatod miatt,Magzatod hamvedre!”

Széthúzni mindig nagyon tudtunk,mintha még most se nõttük volna ki ezt arettenetes tulajdonságunkat. „A haza min-denek elõtt”- most is csak csodálatos szó-lam, de nem nekünk szól, vagy talánmindõnk szívén más igazság-dallam csen-dül a haza szó hallatán?

A Szent Korona sem tett bennünket op-timistává, de Isten és Mária mégis vigyáz-nak ránk, haladunk és még vagyunk. Vonat-kozik ez egyházközségünkre is, ahol erõsö-dik a hitbéli elkötelezõdés.

Az új templomunk vasárnaponkéntmegtelik – többször is – hívekkel, igazol-ván Seregély Istvén érsek atyát, aki tudta,hogy egy ilyen nagy városnak, ilyen nagytemplom kell, és szükség van kisebb helyi-ségekre is, ahol a lelki közösségek - aKaritász, a Cursilló, a Szent Mónikások, aRózsafûzér társulat, az Énekkar - is mindelférnek.

Gondolataimban kicsit elkalandoztamII. Szilveszter pápától, aki mindenképpen

megérdemli figyelmünket és hálánkat.Nemcsak mi, magyarok tartozunk neki kö-szönettel, hanem az egész világ is.

Az évezred pápája nagy tudós is volt. Õvezette be az arab számok és a nulla hasz-nálatát. Ifjú korában - nem sejtvén, hogypápa lesz belõle – matematikussá, csilla-gásszá képezte magát. Egy számológépet –abakuszt – is készített, amin huszonnégy-ezer mûveletet tudott végezni. Még megle-põbb, hogy a naprendszert is modellezte.Mint zeneértõ ember, olyan egyhúrú lantotkészített, amelynek lefogó pontjai a boly-gók távolsági arányát jelöli. Így a szférákzenéje, a Naprendszer harmóniája szólaltmeg rajta. Õ készítette el – mint feltaláló –az elsõ hidraulikus orgonát is.

Az orvostudomány fontosságát felis-merve, orvosi iskolákat alapozott meg.

Még egy fontos dolog fûzõdik a nagyhumanista Szilveszter pápa nevéhez, neve-zetesen, õ volt az elõfutára az egységes Eu-rópának. Õ persze, mint a kereszténységetfelvett népek, a Krisztus-követõk egysége-ként álmodozott róla. Az általános békemegvalósítása volt az álma.

Sajnos ma az európai egységet Istennélkül akarják megvalósítani, de azt hi-szem, mi, keresztények sejtjük, hogy eznem fog menni, mert a pénz nem összefogóerõ, hanem szétszórja népet, nemzetet, csa-ládot és minden értéket.

Szilveszter azért optimista név: a jó-kedv, a jövõbe vetett hit, a régi rossztól va-ló búcsút jelenti.

Adjon az Isten a jövõ évben boldogabbnapokat, több szeretetet, sok imádkozó, hí-võ embert, kenyeret, munkát minden ma-gyar embernek és a világ minden népének!

Farkas Gábor és Mária

Görög pénznem ez. De most nem ilyen értelemben használ-juk, hanem úgy, hogy van valamink, ami képesít valamire.Pl. lehetnék püspök, mert van dr. + van jogi lic. + még gagya-rászni is tudnék (kann ich) egy nyelven. De arra azért mégiskevés vagyok.Viszont már 16 éve plébános vagyok, elõtte 9 évig káplán, 3év titkárság, meg még egy-két év tanulmány, tehát 30 éve papvagyok. Úgy látszik, ez megy. Erre van talentumom.Mit jelent ez? Misézni, beszélni, temetni, stb. Olykor beszél-getni. Tudják, mi a kedvenc feladatom? Amikor valaki nincsmegkeresztelve. Azt szeretem. Eloször elmondani valakinek,hogy mi az örömhír. S mindannyiszor magamnak is. Merthallom én is, és csodálkozom. Ez én lennék. Hogy sorjáznaka gondolatok. Az egyiket elfelejtem, de rögtön jön a másik.Kérdezek, válaszolnak, és felemelkedünk a földrol. Az égihaza tájait mutogatom, mint egy idegenvezeto. S közben ott-hon érzem magam.Szeretek találkozni gyászoló tömegekkel. S megragadni a lel-küket. Hirdetni a hitet ott, ahol lehetetlennek tunik. Szeretema vasárnapot. A szentmiséket, ahol elragadtatásba eshetem.Azt gondoltam annak idején, hogy süllyedo hajóra lépek, ami-kor papnak mentem… Nem így van. 11000 nap rá már a bizo-nyíték.Hogy nem akartam volna szabadulni ettol a hivataltól? De-hogyisnem. De akkor mindig megszólaltak az égi harsonák.Angyalokból álló küldöttség érkezett, és szépen megkértek,hogy ne menj el. Igen maradok. Amíg enged az én Uram. Aztán majd számo-lunk. Eloadom a talentumokat. Remélem, elegendot gyujtöt-tem, s elég lesz, amikor szégyenkezve elohúzom oket.

- medvegy -

Talentum

A basilika címmel kiváltságok és kötelezettségek is járnak:

Kiváltságok, búcsúnyerési lehetõségek:- a bazilika felszentelésének évforduló-

ján, itt augusztus 15-én, Nagyboldogasz-szony ünnepén,

- Szent Péter és Pál apostolok fõünne-pén, június 29-én,

- a bazilika cím megadásának évfordu-lóján, május 2-án,

- a kegyszobor megtalálásának évfordu-lóján, április 19-én

- évente egy olyan napon, amelyet min-den hívõ szabadon választhat meg. Érdek-lõdésemre az atya úgy válaszolt, ez azt je-lenti, hogy az év bármely napján teljes bú-csút lehet itt nyerni, a szokásos feltételekmellett.

- a kiváltságokhoz tartozik még a pápaijelvények viselése, amely már a bazilikahomlokzatán, a templomzászlón és a bazi-lika pecsétjén már látható.

A cím viselésének kötelezettségei:- legfontosabb a Szentlélekkel való ben-

sõséges kapcsolat,- a pápai és szentszéki dokumentumok

tanulmányozása és népszerûsítése, fõkéntazoké, amelyek a szent liturgiára vonatkoz-nak. Ezek mozdítsák elõ a hívõk tevékenyrészvételét az Eucharisztia és a zsolozsmaünneplésében.

- a hiteles népi jámborság formáinakgyakorlása.

A sajtótájékoztató után helyet foglal-tunk (akkor még volt hely), és együtt imád-koztunk, énekeltünk a többi zarándokkal,melyet idõnként nagy harangzúgás nyo-mott el, amely a keresztaljak érkezését kö-szöntötte. Nagyon sok helyrõl jöttek népvi-seletbe öltözve, ami számomra szép ésmegható élmény volt. Kiemelném a nagy-kátai zarándok-csoportot. Elõl kék-fehérruhába öltözött Máriás lányok hozták a Má-ria szobrot, mögöttük kilenc harmonikás fi-atal díszes magyarruhába öltözve egyháziénekeket játszott. Nekünk nagy örömet je-lentett a sokféle népviselet, az „ünnepi ru-ha” látványa.

Eszembe jutott az egyház elévülhetet-len érdeme hitünk védelme mellett, a ha-gyomány, a kultúra és bizony, magyarsá-gunk megõrzésében is nagy szerepe van amai napig is.

Julius Janus nuncius úr megérkezését

39

KARÁCSONY

Nagy megtiszteltetés érte egyházköz-ségünk újságát, a Harangszót, mert a szer-kesztõséget meghívták Máriabesnyõre, aBasilica Minor cím ünnepélyes kihírde-tésére, amely ünnepi szentmise keretébentörtént.

Jó korán keltünk, hogy a 8 órakor kez-dõdõ sajtótájékoztatóra odaérjünk. A kegy-

hely bejáratát képezõ faragott székely-kapunál kispapok fogadták és irányítottákaz érkezõ zarándokokat, keresztaljakat.Minket is a kegytemplom plébánosához -Gáspár István atyához – irányítottak, akijó házigazda módjára mosolygósan, nagyszeretettel és figyelemmel fogadta a za-rándokokat. A mi kis cursillós jelvényün-ket is észrevette.

A sajtótájékoztatót a plébános atya tar-totta, ahol ismertette az ünnep lényegét és anap eseményeinek sorrendjét.

Elmondta, hogy a „Basilica Minor”cím elnyerése a Római Egyházzal és a pá-pával való különleges köteléket jelent. Atemplom, amelynek ezt a címet kérik, le-gyen Istennek felszentelve és legyen köz-pontja az egyházmegyei liturgikus és lel-kipásztori tevékenységnek. A templomörvendjen bizonyos ismertségnek, vala-mely szent testét vagy egy híres ereklyétõrizzen.

Itt is található egy 11 cm-es csontszo-bor, amely Máriát a kis Jézussal ábrázolja.Ezt a szobrot 250 évvel ezelõtt a templomépítésekor találták, és azóta sok imameg-hallgatás történt és történik napjainkban isMáriabesnyõn.

A Szentszék május 2-án emelte„Basilica Minor” rangra a máriabesnyõikegytemplomot, és Kisboldogasszonynapján rendelte azt kihirdetésre.

Máriabesnyõ Basilica Minor

38

KARÁCSONY

Máriabesnyõ - Mária kegyhely

41

KARÁCSONY

Havas József tartományfõnök atyabizakodó szavai 2008. február. l9-én aDon Bosco Általános Iskola, Szakiskola,Szakközépiskola és Kollégium új szak-képzési épületének ünnepélyes alapkõle-tételének megáldásakor hangzottak el.Istenbe, és a jövõbe vetett hit eredmé-nyeként – néhány hónap múlva – valóravált a szalézi álom.

Blazsetics Ferenc tervei alapján elké-

szült és - október 9-én ünnepélyes kere-tek között - átadásra került a XXI. szá-zad követelményinek is megfelelõ új há-romszintes épület, ahol a szakmai mûhe-lyek mellett a lelki vezetõk is helyet kap-tak. A 450 millió Ft-os oktatási beruhá-zás a külföldi szaléziak és az önzetlenjótevõk adományaiból valósult meg.

Az új épületet don Adriano Bregolin,a rendfõnök vikáriusa áldotta meg. A fi-

Megvalósult álom

„A magyar jövõt építjük: egy iskolát a jövõ számára.”

A Don Bosco iskola új épülete

nagy taps fogadta, aki Dr. Beer Miklós, vá-ci megyéspüspök és papok kíséretében ér-kezett. 10 órakor kezdõdött az ünnepiszentmise, melynek fõcelebránsa nunciusúr volt. A szentbeszédet Beer püspök úrmondta. A szentmise elején nuncius úr fel-olvasta a Szentszék határozatát – részbenmagyarul – a Basilica Minorrá történt kine-vezésrõl.

A szentbeszédben püspök úr köszönõszavakkal fejezte ki háláját a Szentatyá-nak a „kis bazilika” cím adományozásá-ért. Történelmi visszatekintésében meg-említette a 250 évvel ezelõtt megtaláltszobrot, és méltatta a templom építõGrassalkovich Antal érdemét.

Megemlékezett Erzsébet (Sziszi) ki-rálynéról is, aki mélyen hívõ ember lévéngyakran meglátogatta ezt a templomot. Azelõttünk élõk 250 éve ugyanolyan hittel jár-tak ide, mint mi. Eljöttünk mi is a „Kis Ba-zilikához”, hogy kérjük a Szûzanya köz-benjárását, segítségét.

Kifejtette a zarándoklat értelmét, hogyezen a helyen is megértsük, mire szántbennünket az Úristen: hitünkben megerõ-södni abban a reménységben, hogy az Õszeretetének közvetítõi, isteni életének ré-szesei lehessünk.

Az Angyali üdvözletben mindannyiun-kat meghív az Úristen, hogy gyermekei le-gyünk, és ezt köszönjük meg. A Szûzanyaválaszában -„legyen nekem a te igéd sze-rint”- benne van a megtérõ ember lelküle-tének értelme „legyen meg a Te akaratod!”

Kérdezzük meg mi is az Atyától: mitvársz tõlem, mi az én feladatom, mi a kül-detésem? A Szûzanyával együtt növekvõhittel tudjuk kimondani, legyen meg a Teakaratod.

Az apostoloknak, és azóta mindennemzedéknek közvetítõje égi Édes-anyánk. XVI. Benedek pápa a reménységanyjának nevezi Máriát. Mi is vele re-ménykedünk, hogy vár ránk egy égi or-szág, vár ránk az atyai ház. Ide zarándo-kolva mindig hozzuk kéréseinket, csalá-dunk, gyermekeink, unokáink, hazánkgondjait-bajait és reményeit. Kérjük amagyarok Nagyasszonyát, imádkozzonvelünk, oltalmat és segítséget kérve.

Merész hasonlatként említette püspökatya, hogy Szent István koronát kért a pápá-tól, hogy elismerést és helyet kapjon ez anép a világban, az egyházban.

Ez a kitüntetés is valami hasonlót jelent,helyünk van a keresztény világ népei kö-zött. Imádkozzunk ezután még nagyobbbuzgalommal népünkért ezen a megszen-telt helyen. Ez a cím elismerést, bíztatást je-lent a Szentatyától.

Kis hazánkban még egy templom, amáriagyüdi is megkapta ezt a rangot. Fi-gyel ránk a Szentatya, fontosak vagyunkmint Mária népe, mint buzgó imádkozónép.

A szentmise után körmeneten vett részta buzgó zarándok sereg. A Bazilika plébá-nosa szerint - a létszámot illetõen - csúcsotdöntött a máriabesnyõi zarándokok létszá-ma.

Hála legyen Istennek a „BasilicaMinor” címért, és hála a szépszámú hívõ,imádkozó magyar keresztényekért.

Kérjük a Szentlelket, segítsen, hogymindig többen, és egyre többen legyünk,akik a Szûzanyával együtt tudjuk dicsõítenia mindenható Istent!

Farkas Gábor és Marika

40

KARÁCSONY

43

KARÁCSONY

Az iskola szervezésekor találkoztamelõször a szaléziakkal és az ott élõ szer-zetes atyákkal, akik munkámban sokatsegítettek. Alapítástól kezdve sikerültDon Bosco nevelési módszereit alkal-maznunk. Számomra is nagy élményvolt megtapasztalni, hogy a tanulókkalkialakított baráti, emberi kapcsolat, acsaládias légkör alkalmas a nevelésre ésa fejlesztésre.

Nagy megtiszteltetés volt számomra,hogy a Szalézi Tartomány vezetése fel-kért a kazincbarcikai Don Bosco iskolairányítására. Augusztus 1-tõl kaptam ve-zetõi kinevezést.

Sok feladat vár rám. Csak néhányatemlítek: új fejlesztések sorozata, a szak-képzési rendszer átalakulása, az iskolalelkiségének továbbfejlesztése, meg kellismerkednem a kollégákkal, a diákokkal,a várossal, a térséggel, s nem utolsósor-ban az egyházzal. Azt hiszem, nem fo-gok unatkozni az elkövetkezendõ idõbensem.

Nagy esemény a város, az egyház éselsõsorban az önök életében a 2006-banelkészült Szalézi-Rendház, és a most át-adott új szakképzési épület, melyekegyütt egy európai szintû, modern misz-sziós iskolaközpontot képeznek.

Tudom, hogy Magyarországon többszalézi iskolai is mûködik. Volt valamikülönleges oka annak, hogy a rendfõnökés tartományfõnök atya ezt a nagy beru-házást Kazincbarcikára álmodta meg?

Úgy gondolom azért, mert ez az isko-la felel meg legjobban – rendeltetése,

mûködése és az itt tanulók szociálishelyzete, rászorultsága alapján – a sza-lézi rend alapvetõ célkitûzéseinek.

Folytatni kívánja elõdjének ered-ményes tevékenységét, vagy egészen újirányvonalat, vezetési módszert kívánmegvalósítani a jövõben?

Sokat jelentett számomra, hogy máraz elõzõ tanévben bekapcsolódhattam aziskola életébe: ott lehettem az új épületalapkõ letételénél, a szalézi munkatársakígérettételén, az évzáró szentmisén, és azértekezleten.

Nagyon sok segítséget kaptam elõ-dömtõl, Lux Ambrustól, az intézményvezetõségétõl és az itt dolgozó szalézi-aktól. Bár van hasonló jellegû vezetõi ta-pasztalatom, ez akkor is nagy kihívás.

Amit eddig itt láttam és tapasztaltam,megegyezik az én hivatásommal és cél-jaimmal is. Kiemelt feladat a hátrányoshelyzetû fiatalok segítése azáltal, hogyolyan szakmához juttassuk õket, amivelel tudják kezdeni önálló életüket. A mégfiatalabbaknak, illetve a szükséges elõ-képzettséggel nem rendelkezõknek segí-tünk az alapmûveltség megszerzésében,de biztosítjuk a magasabb szintû mûvelt-ségi igényeik teljesítését is.

Fontosnak tartom továbbá a hitben ésemberségben való nevelésüket. Mind-ezek teljesítésében együtt munkálkodni azÚristennel, Don Boscóval és a szalézi-akkal - számomra egy szép hivatás.

Hála Istennek, a város egyetlen egy-házi iskolájában elért eredményeket nem-csak a város vezetése ismerte el, de az

ataloktól azt kérte, legyen jó fejük, jószívük és jó kezük. Az épület nagyonszép, a nevelõkre vár, hogy Don Boscofolyton megújuló, a világ szükségeireválaszoló hagyatékából merítve, meg-töltsék igazi tartalommal azt.

A 20 évvel ezelõtt 35 gyerekkel indu-ló „Hasznosidõ Központ” mára összetettoktatási intézményként funkcionál, aholáltalános iskolai, szakmunkásképzõ ésérettségit adó szakközépiskolai oktatásfolyik szalézi szellemben. 500 diáknak -köztük sok roma származásúnak - ad e-sélyt, hogy tanulmányait elvégezze.Olyan halmozottan hátrányos helyzetûgyerekeket is befogadnak, akikrõl mársok helyen lemondtak. Állami gondo-zott, csonka- vagy munkanélküli család-ból való, viselkedési és beilleszkedési

zavarokkal küzdõ fiatalok is lehetõségetkapnak itt arra, hogy befejezzék tanul-mányaikat, szakmát tanuljanak, érettsé-git szerezzenek, becsületes állampolgá-rokká és jó keresztényekké váljanak,ahogy ezt a szalézi rend alapítója BoscoSzent János sokszor hangoztatta.

2008. szeptemberétõl az intézménytKõvári László igazgató úr irányítja. Kö-szönöm, hogy tengernyi teendõje mellett,idõt szakított egy rövid beszélgetésre.

Igazgató Úr! Szeretném Önt bemu-tatni a „Harangszó” olvasóinak. Mesél-ne életútjáról?

- 52 éves vagyok. Feleségemmel 28éve kötöttünk házasságot, gyermekeinkmár nagykorúak. A fiam 27, a lányaim20, 22, 25 évesek. Budapesten, Gazdag-réten lakunk. Lelki közösségünk a Cisz-terci Szent Imre Plébánia. Képzettsé-gem: mérnöktanár. 1994-tõl több oktatá-si intézményben tanítottam szakmunká-sokat, szakközépiskolásokat és felnõtte-ket egyaránt.

l999-ben titkos vágyam teljesült,amikor lehetõséget kaptam Újpesten, azEsztergom- Budapesti Fõegyházmegyefenntartásában mûködõ Páli Szent VinceKatolikus Szakiskola megszervezésére.Az intézményben tanévenként 60-80(16-20 éves) fiatal víz-gáz és központi-fûtés-szerelõ szakmára történõ oktatásafolyik. Az ide jelentkezõ fiúk többségetanulási- emberi-vagy családi nehézsé-gekkel küzdõ. 80%-uk semmit nem tud ahitéletrõl, az egyházról.

42

KARÁCSONY

Kõvári László igazgató

KARÁCSONY

rekkel adnak át emberi és vallási értéke-ket a gyerekeknek.

A szalézi Oratórium családias ott-hont, evangéliumot hirdetõ plébániát, is-kolai felüdülést nyújtó játszóteret jelentifjúságunk számára.

Valahol azt olvastam a Don Boscoiskolában tanító pedagógusok munkájá-ról: „apró csodákért dolgoznak, nemmegváltani jöttek a rájuk bízott fiatalokvilágát, hanem élhetõvé tenni azt.”Véleménye szerint, ez ma is így igaz?

Egy ilyen küldetésû iskolában ezmindig igaz. Nem könnyû az itt dolgo-zó pedagógusok szakmai munkája, ahola gyerekek nevelése is sokkal több tü-relmet, szeretetet, empátiát és toleranci-át igényel. De szerencsére az apró ered-mények is elõrevisznek.

A szaléziak 2008-ra meghatározottmondata: „Neveljük Don Bosco szerete-tével a fiatalokat, fõleg a szegényeket ésaz elhagyottakat, és védjük jogaikat,hogy életük teljes legyen.”

Igazgató Úr! A „Harangszó” ol-vasói nevében megköszönöm a beszélge-tést. Úgy érzem, általa mi is közelebb ke-rültünk Önhöz, és a Szaléziak nagy csa-ládjához. Isten hozta városunkban és egy-házközségünkben!

További munkájához erõs hitet, re-ményt, sok szeretetet és jó egészséget kí-vánok Don Bosco szavaival: „Helyezzükmagunkat nagy bizalommal Isten kezébe,és minden jól fog menni.”

Szerafi Éva

Féltve óvj minden virágot!

Amikor egy virág magját elültetjük,tudjuk róla, hogy piciny és sérülékeny.Mégsem mondjuk, hogy gyökértelen,képtelen lesz kihajtani.Magként bánunk vele, termékenyfölddel borítjuk, és locsolgatjuk.Amikor elsõ, gyenge hajtásai elõbújnak a földbõl, nem ítéljükfejletlennek, elmaradottnak.Bimbóját sem kritizáljuk azért, mertszirmait nem nyitja ki rögtön.Ámulva figyeljük a csodát, ahogy fejlõdik, s megadunk neki mindent,ami növekedéséhez szükséges.A virág attól fogva, hogy pici mag,egészen elhervadásáig: virág.Közben pedig hordozzaa kiteljesedés lehetõségét.Állandóan változik, fejlõdik, mégisbármelyik állapota minden percébentökéletes: éppen úgy, ahogy van.Lélekkel fordulj a virág felé!

Ismeretlen szerzõ

45

utóbbi idõben változott az emberek ezeniskoláról alkotott szemlélete is. Már nem„ciki” a Don Bosco iskolában tanulni, ta-nítani vagy dolgozni. Örömmel és megelé-gedéssel vettük, hogy augusztus 20-a al-kalmából „Pro Urbe Kazincbarcika” ki-tüntetõ díjban részesült P. Havasi Józseftartományfõnök atya. Ezúton is szívbõlgratulálunk a megérdemelt elismeréshez.

Igaz a hír, hogy a Szalézi Társaságnakúj tartományfõnöke lesz?

Nyár óta tudjuk, hogy a magyar sza-lézi rendtartománynak hamarosan új tar-tományfõnöke lesz, don Albert VanHecke személyében. A 67 éves belgaszármazású atya is szalézi diák volt. 1970-ben szentelték pappá. Több szalézi szak-középiskolában és gimnáziumban tanított.1984-tõl tagja a tartományi tanácsnak.1990-96 között tartományfõnök volt.l996-ban a 24. Egyetemes Káptalan idejealatt megválasztották az akkor újonnanmegalakult Észak – Európa Régió élére, smegbízatását 2002-ben meghosszabbítot-ták újabb hat évre.

Elkezdõdött a tanév. Hogyan alakultaz iskola tanulóinak összetétele, milyenszakmákban indult szakképzés?

A gimnáziumi képzésen kívül a szak-képzés keretében hét szakmát tanulhat-nak a gyerekek. A fodrász képzés másféléve egy korszerû tanmûhelyben folyik.A szakképzés további hat szakmájának(festõ, kõmûves, hegesztõ, nõiruha-ké-szítõ, bõrös, könyvkötõ) a most átadottépület ad helyet. További terveink: aszakképzés skálájának bõvítése annak

érdekében, hogy még több szakma közültudjanak választani tanulóink.

Ebben az iskolában az oktató-neve-lõ munka egységében a hangsúly a neve-lésen van. Don Bosco a nevelés legjobbeszközének a nevelõ személyiségébõl ára-dó sugárzó szeretetet tekintette: „nekemelég az, hogy fiatalok vagytok, és márisnagyon szeretlek benneteket”.

Irányítása alatt a nevelõmunkábanmilyen súlyt kap majd a tanulók vallásos,jó kereszténnyé való nevelése? Bizonyos,hogy ebben nagy segítségére lesz a szerze-tesi közösség vezetõjének, Manjooran Si-mon atyának és a missziós közösség kéttagjának, Géza és Domonkos testvéreknekáldásos tevékenysége is.

A Don Bosco-i pedagógia szellemé-ben keresztényi nevelést folytatunk. Azelõzõ évhez viszonyítva 2 fõvel növeltüka hittanárok számát, így jelenleg már 3fõállású hitoktatót alkalmazunk, de én isfogok hittant tanítani.

Havonta egyszer Simon atya által ve-zetett igeliturgián veszünk rész. Mindenhónap elsõ hétfõjén a Szent Családtemplomban szalézi szentmisét celebrálSimon atya, ahová a tanulókon és a taná-rokon kívül mindenkit szeretettel várjuk.

Kiemelem még a missziós testvére-ink által vezetett Oratóriumi foglalkozá-sainkat, amely a mai értelemben hasonlóa napközihez, de ez is a gyerekek embe-ri, keresztényi nevelésének elõsegítésétis szolgálja. A szeretetteljes együttlét, aközös játék, a szórakozás mellett amissziós testvérek különbözõ módsze-

44

KARÁCSONY

A kereszténység és minden egyesvallás történelmében megvoltak ésmeg is vannak azok a helyek, ahol ahívõ lelkek erõteljesebben megta-pasztalják a Szent jelenlétét, aholtöltekezhetnek, erõt meríthetnek amindennapi élet fáradalmainak le-küzdéséhez, ahol különleges ke-gyelmeket esdhetnek ki maguk,vagy mások számára.

Medugorje is egy ilyen hely. Hi-szem, hogy mi, zarándokok renge-teg kegyelmet kaptunk, de ezzelegyütt feladatot is.

Feladatot, hogy a kapott kegyel-meket kamatoztatva elhivatottabbimaélet által eleget tegyünk Máriakéréseinek. Az ima által legyünkszentté. Vigyük be az imádságotcsaládjaink mindennapi életébe,mégpedig úgy, hogy az imádságeggyé forrasszon bennünket az Isteniránti szeretetben. A rózsafüzér, aböjt, Isten írott Igéje, a Szentírás ésaz Eucharisztia azok a kegyelmieszközök, melyekre újra és újra fel-hívja figyelmünket Mária. Ezen csa-tornák által teremthetjük meg ma-gunkban és környezetünkben is abéke és az imádság légkörét, amelyaz Istenben való életben, egyszóvalaz életszentségben teljesedik ki.

Erre kaptunk meghívást mimindnyájan, akik az élet zarándok-

útját járva folytonos békéért esdek-lünk.

Mária, BékeKirálynõje! Kérd ve-lünk együtt Szent Fiadat, a béke Fe-jedelmét, Jézus Krisztust, hogy imá-inkat meghallgatva, adjon békét szí-vünknek, családunknak, nemzetünk-nek, és az egész világnak.

Hornyák Erikdiakónus

Mária a kegyelmek anyja, akimindnyájunkat hív, hogy általa kö-zelebb kerüljünk Szent Fiához, és kitudna ellent mondani az anyai hívás-nak?

A kedves népénekünknek megfe-lelõen, mi is hódolattal járultunk égiÉdesanyánk hívó szavának engedel-meskedve Medugorjéba, hogy ottimáink által kiesdjük anyai közben-járását nemzetünkre, családjainkraés életünkre.

Jómagam örömmel fogadtam alehetõséget, hogy zarándoktestvére-immel együtt Édesanyánk lábai elévihetem szívem minden egyes szán-dékát. Erre a Kemenes Gábor atyaszervezésében meghirdetett zarán-doklat által került sor.

Bevallom õszintén, hogy kisséváratlanul ért a lehetõség, sokáignem is tudtam vele mit kezdeni. Sokmindent hallottam már Medugorjé-

ról, hívõ és szkeptikus véleménye-ket egyaránt, ezáltal bennem ismindkettõ megvolt. Nem az én tisz-tem ezen vélemények felülbírálása,és nem is célom, inkább azt mon-dom el, hogy engem milyen élmé-nyek értek.

Mit is tapasztaltam? Az imádságlégkörét. Medugorjéba ténylegesenimádkozni mennek az emberek.

II. János Pál pápa szavaival élve„Mária iskolájába” jönnek, hogyott, õt mint „Mater et Magistra”-thallgatva, mindjobban megismerjékés megszeressék azt, aki õt mind-nyájunk édesanyjává és tanítónõjévétette, Jézust.

Öröm volt látni az imádságbanmagukat Isten kegyelmének átadóembereket. Örömmel töltött el, hogyszemélyesen is megtapasztalhattamazt a kegyelemteljes légkört, amelyezt a helyet betölti.

47

KARÁCSONY

„Máriához, drága Szûz Anyánkhoz…”

46

KARÁCSONY

A medugorjei Szûzanya

helye volt, de a homályban õ mégis oda-ült. Érezte, hogy valaki még van ott, denem figyelt rá.

Amikor a szentmisében arra szólítottfel a pap, hogy „köszöntsétek egymást abéke jelével”, nyújtotta a kezét a homály-ban lévõ társa felé. S ekkor valami szívenütötte, hiszen a saját fiával fogott kezet.

Ez akkora élmény volt számára, hogyezt a pillanatot soha nem fogja elfelejteni. Aszentmise után a fia kérte, hogy maradjanakmég imádkozni, és segítse õt abban, hogymegkeresztelkedjen. Az anyuka nagyonboldog volt. Azóta is gyakran imádkozzákegyütt a rózsafüzért.

A helyi Máriás lányok is bemutatkoz-tak. Õk egy éve alakultak heten azért,mert lányként nem ministrálhatnak, deszerettek volna õk is az oltár körül szol-gálni. Feladatuk, hogy a szentmisére elõ-készítsék az oltárt, segédkezzenek a díszí-tésben, felolvassanak, segítsenek a pako-lásban, a takarításban, a templom körülirendcsinálásban, foglalkozások szervezé-sében, azok lebonyolításában és a kirán-dulások szervezésében.

A tanúságtevések után elimádkoztukközösen a Dicsõséges rózsafüzért - mélyenelmélkedve -, amit a Mária Rádió is felvett,és szeptember 15-én 12,20-kor sugárzott is.

Az imádság után meghívtak bennün-ket a közösségi házba egy közös agapéra,ahol virsli, sütemény, kávé és ásványvízvárt bennünket.

Ezt követõen visszamentünk a temp-lomba, s a Mamertini kereszt elõtt litániakeretében imádkoztunk hazánkért, és fel-ajánlottuk imádságainkat Jézus Krisztus-nak.

A Mamertini keresztrõl azt kell tudni,

hogy az eredeti kereszt Rómában a Ma-mertini börtön falán, Szent Péter és SzentPál apostol raboskodásának helyén áll. Az1938-as budapesti Eukarisztikus Világ-kongresszus alkalmából az olasz zarándo-kok elkészítették a feszület mását, és a ró-mai ácsok ezt Szent József templomábannyolc napon át ünnepi szertartások imái-val szentelték meg, hogy az EukarisztikusKongresszust szervezõ magyar népnek át-adhassák. Mivel a kongresszusi rendezvé-nyek szervezése nagy részben a Szentlé-lek plébánia területén zajlott, ezért SerédyJusztinián hercegprímás a Szentlélektemplomban helyeztette el a feszületet.Azóta minden hónap 14-én a „Haza fel-ajánlásával” templomon belüli zarándok-latot és imaórát tartanak e feszületnél. Aprogram mindig este fél 7-kor a szentmi-sével kezdõdik.

Petró Józsefné

49

KARÁCSONY

A gyülekezés és a regisztráció 9 órátólkezdõdött, majd 10 órától a templom plé-bánosa, Pajor András atya bemutatta acsoportokat és az egyéni résztvevõket. Jöt-tek Szegedrõl, Vácról, Jászberénybõl, Ba-lassagyarmatról, a budapesti plébániákról,Sopronból és jómagam, Kazincbarcikáról.Kb. 120-an voltunk jelen.

A bemutatkozás után az atya szólt né-hány szót a templom történetérõl – melyet1937-ben Serédy Jusztinián, esztergomiérsek-prímás szentelt fel, valamint a temp-lom szellemiségérõl.

A templom valódi lelki templom, hi-szen régen itt zárt ajtók mögött titokban pa-pokat szenteltek fel, mert politikai okokbóla szemináriumban ezt nem tehették. Maezek a papok már kb. 70 évesek lehetnek.

Lelki templom azért is, mert a Rózsa-füzér társulat megalakulásakor e cím nem-csak a rózsafüzér imádságot jelentette, ha-nem más lelki közösségek is mûködtek itttitokban, mint pl ifjúsági, karitatív közössé-gek, színjátszók köre, férfi Credo Egyesü-let, Mária lányok köre, hittan csoportok, ésmég kulturális összejövetelek is szerveztek.

Szó esett a templom küldetésérõl is,mert az alkalmas:

• a hálaadásra: az Isten iránti bizalomerõsítésére, Isten dicsõítésére és szerete-

tünk kifejezésére.• az engesztelésre: imádság közben

sokszor nem érezzük Isten válaszát, és alelkiismeret szavát nem halljuk meg.Nyugodtabb életet kellene élnünk.

• a nevelésre: a generációk hitetlensé-gének megszüntetésére, a Szûzanya irántitisztelet megszerettetésére, a fiatalok ne-velésére, a házasság elõtti felkészülésre.

Majd következtek a tanúságok. Hetenvallottak arról, hogy hogyan változtattameg életüket a közös imádság. Bennemaz az édesanya hagyott mély nyomot, akia budapesti Árpád-házi Szent Margit plé-bániáról jött.

Elmondta, hogy hitetlen volt, és gyer-mekét sem keresztelte meg. A fia már ka-masz volt, amikor kérte õt, hogy kísérje ela hermina-mezõi Szentlélek templom kö-zösségi házában tartandó rendezvényre.Amíg a fia a rendezvényen volt, õ bementa templomba. Késõbb többször is elmentoda, de a fiának ezt nem árulta el.

Majd súlyos beteg lett és lebénult. Nagyakaratereje és imádsága folytán lassangyógyulni kezdett, így ezután már rendsze-resen eljárt a templomba, igaz, nagy nehéz-ségek árán, mert alig tudott járni. De ment.

Közben a templom egy részét tataro-zás miatt lezárták. Pont azt, ahol az õ

Rózsafüzér Társulatok Országos TalálkozójaSzentlélek templom - Budapest

2008. szeptember 13.

48

KARÁCSONY

A Mamertini kereszt

templomának meglátogatása után afelújítás alatt álló Coburg kastélyt te-kintettük meg, majd Szendrõben a kö-zelmúltban újjávarázsolt -1635-benépült - egykori ferences rendi kolos-tort és a hozzá tartozó zárdatemplo-mot kerestük fel. A szendrõi reformá-tus templom csodálatba ejtett vala-mennyiünket, melynek tornya a XV-XVI. században, s maga a templom1897-ben épült.

Buszunk továbbvitt Szalonnára,ahol ismét találtunk egy kis ékszerdo-bozt, a református templomot, ami aXI. században épült körtemplomból(rotunda) és a XII. század végén épültnégyszögletes templomhajóból áll.

Innen már csak néhány kilométervolt a végcél: Martonyi, ahol korábbanBalázs atya is káplán volt egy ideig.

Szeretettel fogadott bennünket, éslátott vendégül Miklós bácsi és Zsu-zsika, a helyi hívek képviselõi, amiértköszönet nekik.

Most következett az igazi zarán-dokút, fel a Pálos kolostorhoz. 1341-47 között a martonyi nemesek, Tekusfiai építették meg Martonyiban aHáromhegyi pálos kolostort, amely1550 körüli idõig mûködött. A rész-ben helyreállított épületegyüttes rom-jaiban is gyönyörû látvány az erdõ-rengetegben, ahol csönd és madárdalhonol. Érezhettük Isten közelségét,miközben felfelé menet a Magyar kál-váriát végeztük meg-megállva egy-

egy szép helyen.Lefelé jövet azon gondolkoztam,

hogy mennyire elkelne ma is népünk,de különösen fiataljaink között ez agondolkodás, hiszen a hétszáz évesPálos rendre a magyarságtudat mindigjellemzõ volt. A pálos szerzetes elsõ-sorban nem magáért, hanem a nemze-tért, hazájáért imádkozik és vezekel.A rend életében központi helyen áll aMária tisztelet.

Visszaérve autóbuszunkhoz elkö-szöntünk vendéglátóinktól, és a fára-dalmakat egyik társunk hétvégi házá-nak udvarán szalonnasütéssel, koccin-tásokkal, beszélgetéssel, énekekkel fe-jeztük be, és vettük az irányt hazafelé.

Eltûnõdve ismét meggyõzõdhet-tem arról, hogy Isten egészen mélyenismer és elfogad engem, minket, - bárfelettünk eljár az idõ – Õ maga örök-ké fiatal… Tudom és hiszem, hogy Õnagyon szeret, tiszteletben tartja sza-badságomat és számít közremûködé-semre. Ezért szeretném okosan és hit-tel megtervezni további életemet.

Ez az út ismét meggyõzött arról, ésmegerõsített abban, hogy élni, hinni,szeretni együtt lehet. Együtt Istennel -aki maga a Szeretet – és együtt egy-mással, „törekedve a szeretetre”. Bí-zom abban, hogy társaim is hasonlógondolatokkal tértek haza e szép, defáradtságos útról.

Béres László

51

KARÁCSONY

A zarándoklat célja valójában amegtisztulás, a felfrissülés volt, egy-ben a testvéri közösség keresése hit-testvéreinkkel. Isten segítségét kérveilyen gondolatokkal indult el csopor-tunk október 11-én Martonyiba, Ba-lázs atya vezetésével.

Úgy gondoltuk, ez éven nem kellmesszire mennünk, hiszen több olyannevezetesség is van a környezetünk-ben, amit talán mindegyikünk nem,vagy nem eléggé ismer. Így az útmeglehetõsen „feszesre” sikeredett.

Edelény római és görög katolikus

Férfi zarándokút- 2008 -

50

KARÁCSONY

A zarándok csapat

52

KARÁCSONY

53

KARÁCSONY

Az egyházközségi lapok és értesítõkszerkesztõinek VII. országos találkozójá-ra idén Mohácson került sor október 10-12 között. Egyházközségünk újságát – aHarangszót – ketten képviseltük.

Gyönyörû õszi idõ és kedves vendég-látás fogadott bennünket az egyházmegyeáltal fenntartott Szent János Hotelben.

Az ország minden részérõl, sõt Kár-pátaljáról és a Vajdaságból is érkeztek új-ságírók, szerkesztõk, akiket Mayer Mi-hály pécsi megyéspüspök köszöntött. Aháromnapos találkozó gazdag programotígért.

A hajnali szentmise után – szombaton –az ezeréves pécsi egyházmegye történel-mével, a szakrális építészet emlékeivel is-merkedhettünk meg.

Az egyházmegye sajtóreferense érté-kes könyvcsaládot (2 tankönyvet ill. egymunkafüzetet) mutatott be nekünk, me-lyek az általános, valamint a középisko-lásoknak segít feldolgozni és megismerniaz elmúlt 1000 év helytörténetét a pécsiegyházmegyében.

Az internet térhódításával egyre nõazok száma, akik honlapokon keresztülnyernek betekintést egy-egy egyházköz-

ség életébe. Az egyházközségi honlapokszerkesztõire tehát kiemelkedõ missziósfeladat hárul, hogy minél vonzóbban mu-tassák be egyházi közösségüket. A „Mi-lyen a jó honlap?” címmel tartott elõadásapró trükkökkel szemléltette, hogyan le-het hatékonyabbá tenni az örömhír eljut-tatását az új generáció tagjaihoz.

Vasárnap a Vajdaságban, valamint aKárpátalján folyó sajtó-apostolkodáseredményeirõl hallhattunk értékes beszá-molókat.

Jó volt újra együtt lenni, ötleteket és la-pokat cserélni, valamint régi és új ismerõ-sökkel találkozni. A jelenlévõ közel 50résztvevõ megelégedéssel nyugtázta, hogymunkájuk nem hiábavaló, hiszen éventeegyre több egyházközség él a média és atechnika adta lehetõségek kihasználásával,hogy szûk hazájuk történésein keresztül Is-ten örömhírét apostolok módjára terjesz-szék.

Örömmel cseréltük ki tapasztalatainkatCsongrád és Gyöngyössolymos szerkesztõ-ivel is, akiknél az egyházközségi újságszintén a HARANGSZÓ nevet viseli.

b.m.

Sajtóapostolok VII. Országos Találkozója

Új templomunk felépülése óta igény-ként merült fel környékének rendbetételeés szépítése. Miután a kivitelezõ végérvé-nyesen levonult a templomkert beépítet-len területérõl, gondoskodni kellett arról,hogy valami elfogadható állapotot teremt-sen ott plébániánk közössége.

Balázs atya ezért egy környezet szépí-tési akciót hirdetett meg a hívek körébenszeptember 27-én.

Aznap már korán reggel szorgos nõkés férfiak jelentek meg mindkét templo-munknál. A dolgos kezek egy része azAvilai Nagy Szent Teréz templom kerí-tése melletti fagyal bokrok kiásásához ésáthordásához kezdett.

A Szent Család templomnál a férfiak akerítés javítását, a nõk pedig a virágoskertrendbetételét végezték. Balázs atya után-futóját igénybe véve - az õ és más híveksegítségével – az áthordott bokrokat arendbe hozott kerítés elé ültettük. Ezzelarra számítunk, hogy áldásos takarásávalelfogadhatóvá tesszük az ideiglenes kerí-tés küllemét a kórház felöli oldalon.

Egész délelõtt dolgoztunk, nagyon jóhangulatban telt a nap, melyet az is kelle-mesebbé tett, hogy a hölgyek sütemé-nyekkel és teával kedveskedtek nekünk.Olyan is volt, aki nem tudott részt venni a

munkában, de éreztette együttérzését az-zal, hogy küldött valamit fáradtságunkenyhítésére.

Munkánk végén csupa derû és mosolyvolt az arcunkon, és az elégedettség érzé-se töltötte el szívünket, hogy tehettünkvalami jót plébániánkért.

Nagyon jó érzés olyan közösségheztartozni, ahol a hívó szóra mozdulnak a hí-vek a közös cél érdekében. Külön ajándékvolt számomra, hogy ekkor is - mint többalkalommal – cursillós társaimmal isegyütt dolgozhattam.A cursillósok lelke-sedése, jó kedve most is átragadt minden-kire. Én csak rövid ideje tartozom ehhezaz egyházi közösséghez, de számtalanszormegtapasztaltam már velük a jó közösségiszellemben végzett munka örömét.

Ha kívánhatnék valamit, azt kíván-nám, hogy egy-egy ilyen megmozdulásalkalmával legyünk még többen Isten se-gítségével. Mert munka van bõségesen,amit kinek-kinek adottságához mérten le-het elvégezni. Sokszor csak az ottlét, egyjó szó, egy pohár víz odaadása is fokozzaaz összetartozást, amire mostanában igennagy szükségünk van. Akkor ezt az öröm-teli érzést egyre többen érezhetjük át.

Szabó Ede

Ha kívánhatnék valamit

segítõ tetteit, ó de békés világban élhet-nénk!

Mindennapi életünkben a gazdaságiválság mellett a morális válságot is lát-nunk kell.

Igaznak tûnt számára Borbelitz atyamondása: „A bûn nem más, mint vétségaz igazság ellen. A bûnös ember nemtud az igazságra rámutatni.”

Tanúságtétele utolsó részében egyfilmrészletet vetített, melyben Jézus avakon születettet meggyógyítja azért,hogy lásson. Mi is lássunk, ne csak néz-zünk! Lássuk meg bûneinket, az országvalós helyzetét a politikában, a tudo-mányban, a mindennapi életben, a csa-ládban! Nem mindegy a sorrend. He-lyesen: Isten, család, haza! Imádkoz-zunk szüntelenül, hiszen Isten segítsé-gét kérve haladhatunk csak elõbbre!

A találkozó lelki gazdagodást, fel-töltõdést nyújtott nemcsak a bánréveihíveknek, de a távolabbi településekrõlérkezetteknek is.

Köszönjük professzor úr önvallomá-sát, s közösségünkbõl mindazoknak a se-gítségét, akik közremûködtek, hogy eza tanúságtétel megvalósulhatott.

Soha ne feledjük, hogy két út léte-zik: egy jó és egy rossz. Melyiken hala-dunk? Az a mi dolgunk. De középútnincs! Válaszd te is a jót!

Belles IstvánnéBánréve

55

KARÁCSONY

2007-ben Medugorjéban az ifjúsá-gi találkozón Dr. Csókay Andrásidegsebész, agykutató, a budapestiSzent János kórház professzora tett ta-núságot a Mária kegyhelyen, ami rámnagy hatást gyakorolt.

Régen érlelõdött bennem a gondo-lat, hogy milyen ajándék lenne, halla-ni falunkban is egy tanúságtételtolyan kereszténytõl, akit sokan ismer-nek és tisztelnek. A közös ima Ma-gyarországért és szûkebb értelembenvett hazánkért, kis településünkért na-gyon fontos. De rá kellett döbbennünkarra, hogy ez egyedül nem megy….csak Veled, Istenünk!

Plébánosunk – Cseh István esperesúr – egyetértett az ötlettel, s ezt köve-tõen megkerestem professzor urat, akiismeretlenül is igent mondott, és elfo-gadta a meghívást.

Az általa megadott dátum: 2008.október 18-a volt. Késõbb döbbentemrá, hogy ez a nap – biztosan nem vélet-lenül – Szent Lukács evangélista nap-ja, akirõl köztudott, hogy orvos volt.

A megadott napon templomunk

szûknek bizonyult, annyian voltak kí-váncsiak meghívott vendégünkre. Es-te – a szentmise után – professzor úrtanúságot tett élete egy-egy állomásá-ról, munkásságáról, cselekedeteirõl.Rávezetett bennünket arra, hogy ho-gyan lehet a tudományt a családi- és amindennapi életet az istenhittel ösz-szeegyeztetni.

Agymûtéteknél az általa föltalált„kis párnácskákkal” ma is életet lehetmenteni, melyeket „betlehemi párná-nak” nevezett el. A kéz remegésénekcsökkentésére szolgáló „híd” pedig a„betlehemi híd”.

Hittel vallja és tanítja az igazságot,hogy „higgadt örömmel kell válaszol-ni a kérdésekre, nem indulattal. Hara-gunk legyen szent és kontrollált, az„érted haragszom és nem ellened”mindig látszódjék, azaz érezni lehes-sen, hogy „nem lesújtani akarlak, ha-nem fölemelni.”

Ha mindennapjainkban ezt alkal-maznánk minden embertestvérünkkelszemben, és ha mindannyian követ-nénk Teréz anya imáit, magatartását,

Tanúságtétel

54

KARÁCSONY

„A tudomány vallás nélkül sánta,A vallás tudomány nélkül vak.”

(Einstein)

ToborzóFigyelmezzetek, emberek!Hontalan lett a szeretet,pedig beteg, nagyon beteg.

Barátaim, gyertek velünk,talán még nyomára lelünk!Jószívû, kedves gyererkek,keressük a szeretetet!

Hol találjuk? Merre menjnk?Hisz’ egykor mi is szerettünk;szüleinket, testvérünket…

Kiben még érzés lüktet,jöjjön velünk felkutatni,szeretetért szívet adni.

Jaj, hová lett? Hová tûnt el?Keressük meg a szívünkkel;szikrázassuk egyre jobban,hátha újra lánga lobban!S mint a csillag Betlehemben,Kisjézushoz elvezessen:mondhassuk, hogy megszületett,megnyitotta szíveinket,és a Jóság földre szállvaa bûnöket megbogyájtja,beköltözik a lelkekbe,tanítgat a szeretetre,mely gyógyul, ha szívet ringat.

Karoljuk meg társainkat,s szeretetükbe fogódzkodvakészek leszünk minden jóra.

Sebõk János - Ormosbánya

A katekizmus igazságainak továbbadá-sát isteni és emberi parancsok egyaránt elõ-írják és szabályozzák. Az isteni parancsokelsõsorban a püspököknek és a szülõknekszólnak. A szülõkhöz Isten a természet sza-vával szól:

Rátok bíztam a gyermeket, és nemcsaktestet adtam neki, amit táplálnotok és öltöz-tetnetek kell, hanem lelket is, amit kibonta-koztatni és nemesíteni tartoztok.

Számítani kell arra is, hogy az alapok-nak az a része, amelyet a családnak kellépíteni példájával, tanításával esetleg hi-ányzik. Cél az, hogy a gyermek a magaszintjén, a maga õszinteségével élje meg éstapasztalja meg Jézus szeretetét. Magukmódján fejezzék ki Isten iránti szeretetüket,és kapcsolódjanak be az Egyház életébe is.Tanuljanak imádkozni, és ismerjék az alap-vetõ imádságokat.

A katekézis oktatási célja: megismertet-ni Jézus örömhírét, az Egyház tanítását éséletét.

Nevelési célja: a fiatalok bevezetése akeresztény életbe, hogy az Egyház öntuda-tos tagjai legyenek, Jézus tanítása nemcsakértelmüket és akaratukat, hanem érzelemvi-lágukat is gazdagítsa.

Ennek érdekében kerestük fel szeptem-ber elején a város oktatási intézményeit.Valamennyi óvodában és általános iskolá-

ban éltek a felajánlott lehetõséggel mind apedagógusok, mind a szülõk, így mindenüttbeindulhatott a hitoktatás.

Az általános iskolákban 2 csoportban,alsó és felsõ tagozatban tartjuk az órákat.Az óvodákban általában a középsõ- ésnagycsoportosok vesznek részt a foglalko-zásokon.

Mind az iskolákban, mind az óvodák-ban vannak 15 fõ fölötti csoportok, ami biz-tató, s remélhetõleg a kisebb létszámú cso-portok is idõvel gyarapodni fognak.

A szentségekre való felkészülésreszombati napokon van lehetõség a plébáni-ai hittanteremben. Elsõ szentáldozáshoz aharmadik osztályosok járulhatnak egyévesfelkészülés után. A bérmálásra való felké-szítésre a 6–7. osztályosokat várjuk, nekikkétévi felkészülés után szolgáltatják ki aszentséget. A 18 év alatti középiskolásokatpéntek esténként, a 18 év felettieket pedigszombat esténként várja János atya a plébá-nián.

Mit jelent ez a számok tükrében? Azovis hittanosok száma 78 fõ, 1. osztály 44fõ, 2. osztály 32 fõ, 3. osztály 19 fõ, 4. osz-tály 18 fõ, 5-8. osztály 40 fõ. Örömünk ak-kor lenne teljesebb, ha ezeket a gyermeke-ket vasárnapról vasárnapra is láthatnánk.Bízva Isten kegyelmi adományában remél-jük, hogy ez az öröm egyszer teljessé lesz.

KARÁCSONY

Amit a hitoktatásról tudni érdemes

Istentõl áldott, békés, karácsonyi ünnepeket és kegyelmekben gazdag új esz-tendõt kívánok minden kedves olvasónak, kis hittanosaimnak és családjaiknak!

Emri Attila - diakónus, hitoktató

Három évvel ezelõtt indult el Nyugat-Európából az a nemzet-közi ökumenikus akció, amely a fiatalok számára hirdette meg a„72 óra kompromisszumok nélküli” szolgálatot.

A 72 órás szolgálat lényege abban áll, hogy a fiatalok, akik je-lentkeznek e munkára, aznap kapják meg a feladatot, amelyenmunkába állnak. A munkavégzés ökológiai vagy szociális, karita-tív feladatvégzésre irányul.

Magyarország tavaly kapcsolódott be az egész Európát átfogómozgalomba a gyõri és a pécsi egyházmegyék részvételével.2008-ban az egri egyházmegye is csatlakozott, de csak a kazinc-barcikai és a fegyverneki plébániák jelezték részvételi szándékukatebben a nemes feladatvégzésben.

Egyházközségünkben október 24-26-án került sor a közösmunkára. 24-én a Szent Teréz templom környékét takarították a fi-atalok 16 fõvel, 25-én az új Szent Család templom udvarát lomta-lanították 20 fõvel, 26-án pedig részt vettek az Idõsek Napja ünne-pének megszervezésében.

Az ifjúság étkeztetését a Karitász csoport vállalta el, melyetJancsurák Lajosné szervezett meg. Az étkeztetésben részt vett mégRádai Bálintné, Begov Ferencné, Petró Józsefné és Mizsei Sándor-né. Mindhárom napon munkájukat Lipcsák János káplán atya irá-nyította, nagy lelkesedéssel buzdítva õket a közös munkavégzés-ben.

Az eredmény nem maradt el: rend és tisztaság volt a templo-mok környékén, az Idõsek napján pedig emlékezetes mûsorukkaltették felejthetetlenné 90 idõs ember közös ünnepét. Ezúton kö-szönjük egyházközségünk fiataljainak áldozatos munkáját és Já-nos atya irányítását.

Mizsei Sándorné

72 óra kompromisszumok nélkül

56

KARÁCSONY

57

59

KARÁCSONY

A közel 300 éves sajószentpéteri rómaikatolikus Szent István templom felújításátTakács Alajos plébános úr kezdeményeztemég 2007 tavaszán az egyházközség testü-leti ülésén. A testület tagjai ismerték atemplom állagát, így gyorsan határoztak ésdöntöttek. A nagyütemû munkálatokMándoky József mérnök úr tervei szerintés Dudra István menedzselése, valamintmûszaki ellenõrzése mellett történtek.

A felújítás során meg kellett felelnünka mûemlékfelügyelet elvárásainak is, és ezjelentõsen megnövelte költségeinket. Elvé-geztük és kiépítettük a csapadék vízelveze-tési rendszert. Megtörtént a padok restau-rálása, felújítása, a külsõ fal és a torony tel-jes simítása, festése, az ereszcsatornák cse-réje, a világítás, hangosítás tervezése, ki-építése, két formatervezett csillár és nyolcfalikar felszerelése, a padlófûtések kiépíté-se az ülõkék alatt, és a harangok nagyjaví-tása, hogy csak a legfontosabbakat említ-sem.

A felújítási munkát támogatta a hely-ben élõ hívek sokasága, és sok ismert –Sajószentpéterrõl elszármazott – személy,valamint az Egri Egyházmegye és nemutolsó sorban jelentõs összeggel járult hoz-zá Sajószentpéter város Önkormányzata.

Templomunk megáldására 2008. no-vember 8-án, szombat délután 3 órakor ke-rült sor Dr. Ternyák Csaba érsek úr, az Eg-ri Egyházmegye fõpásztora vezetésével.Az egri Szent István Rádió élõ, egyenesadásban közvetítette a szertartást. Örö-

münkre szolgált, hogy a város vezetõin túl,közel 500 hívõ is részt vett a megáldásiszentmisén.

Gonda Ferenc - egyházközségi elnök

Templomfelújítás Sajószentpéteren

1997-ben tértem haza külföldrõl. 1998-ban diakókussászenteltek az Egri Fõegyházmegye szolgálatára. Erdõtelki gya-korlatom után igazi diakóniában dolgozhattam az - akkor mégBalog Gyula vezette – ózdi Ív Úti Plébánián, de diakónusi idõ-szakomból jutott még Sárospatakra is.

Áldozópappá az ezredfordulón szenteltek. Elsõ négy segéd-lelkészi esztendõmet a nem túl messzi Pétervásárán töltöttem,majd ezt követõen két évig tevékenykedtem a Miskolc-Hejõcsaba Plébánia és a Szent Erzsébet Szeretetotthon intéz-ményegyüttes életében. Az ott élõ idõs atyáknak rengeteget kö-szönhetek.

Szerencsen folytattam kápláni mûködésemet, és onnan vá-ratlanul önállósítottak egyházmegyénk legkeletibb területére,Zemplénagárdra. Innen helyeztek – soronkívül – Ragályra, idénszeptember 1-vel.

Mostani helyzetem és az elõzõ helyem közötti alapvetõ ha-sonlóság a szórvány adta lelkipásztori jelleg. A kihívások is ha-sonlóak: alig van ifjúság, kevés a gyerek, nem mutatkoznakcsaládok /ahol lennének, azok fõleg vegyes házasságok/.

Elengedhetetlen ebben a helyzetben, hogy az egyházközsé-gek közelebbrõl ismerhessék meg egymást, fõleg egymás érté-keit. A kis közösségekre - legtöbb helyen - a korábbinál is többfeladat hárul. Aligha lesz ez másként mifelénk is.

A gyerekek iskolai hitoktatásánál számomra fontosabb fel-adatnak tûnik a felsõbbévesek egyháztól eltávolodott részénekújbóli megszólítása. Az elõbb felsoroltak miatt tevékenysége-met inkább missziós lelkészi feladatnak érzem, mint konvenci-onális értelemben vett plébánosinak.

Ragály és Felsõnyárád plébániák a kazincbarcikai esperesikerület részei. Nagy örömöm a hivatalos odatartozáson túl a kö-zösségek személyes, élõ kapcsolata. Szeretném ezt tovább erõ-síteni, kívánva egyházközségeink nevében is áldott, örömteli éspihentetõ karácsonyt!

Molnár Attila - ragályi plébános

Életem Miskolcon in-dult, ahol 19 évesen döntöt-tem a katolikus egyházbavaló beavatás mellett. 1984õszén kértem a keresztséget.

Röviddel késõbb teoló-giát kezdtem tanulni, de eznem folyamatosan történt –katonaság, karitatív munka -, s közben éveket töltöttemaz „Óperencián túl”, Kana-dában a Csendes-óceánhozközeli Vancouver magyaregyházközségének közelé-ben. Ott civil áldoztató, kis-közösséget szervezõ munka-társ, felnõtt katekéta és amagyar szülõk kint születettgyermeinek mûködtetettSzent László Iskola felsõ ta-gozatos lurkóinak tanára le-hettem.

Missziós feladat

58

KARÁCSONY

Molnár Attila - plébános

san mûködõ lembergi érsek titokban a szemi-náriumba, majd 1993-ban Ungváron szentel-ték fel pappá.

Az áttelepülés után Magyarországon állástvállalt Budapesten, és egy szerkesztõségbendolgozott, ahol 1989-ben már vezetõ beosztástkapott.

Feleségével, Nadia asszonnyal folyamato-san alkotott. Görög katolikus templomokbankezdett festeni. E korból már csodálhatjuk szû-kebb pátriánkban, Galvács községben alkotá-sát, az Utolsó vacsora képét és Szent Istvánéletét bemutató jeleneteit, a négy evangélistát,és a magyar szenteket 1981-bõl.

A Don Bosco kiadónál fotóalbuma jelentmeg – immár harmadik kiadásban – a szentföl-di családi zarándok útjáról. Festett templomotKanadában, Szerbiában több templom hom-lokzatát és belsõ terét díszítik mozaikjai. Azungvári Székesegyház homlokzatán is mozaiktechnikával készült el Krisztus, Mária ésRomzsa Tódor ábrázolása.

Krakkó következett. Az Isteni IrgalmasságBazilika magyar kápolnájának mûvészünk ál-tal javasolt titulusát viselõ „Szentek közössé-ge” hatalmas mozaikjai az imádást, az áhítatotsugározzák az Úr felejthetetlen képmása irá-nyába. Ezen alkotásnál – mint általában min-denütt – az ikonográfia kialakítás, ábrázolás tí-pusát alkalmazta, melyet keleten és nyugatonegyaránt használnak és elfogadott. E mûnél isarra törekedett Krakkóban, Galvácson és itt,Kazincbarcikán is, hogy az oda betérõk saját-juknak érezzék azt a helyet. Munkáiért a Ma-gyar Püspöki Kar Pro cultura christiana érem-mel tüntette ki.

Seregély István, a nagy templomépítõ egriérsek – akinek a nevéhez fûzõdik templomunképítése is – kérte fel a Szent Család mozaiktervezésére. Érsek atya szentképekrõl ismertSzent Család ábrázolás javaslatait alkotta mega mûvész vázlaton, keleti és nyugati köztes áb-rázolással.

Érsek atya egyértelmûen a nyugaton kiala-kult ikonográfia szerinti vázlatot választotta,és ezt a típust is az „Imádás fogalmával” lehetjelölni.

Oltárképünkön Mária és Szent József térdenállva imádja a Szent Gyermeket, és imádni ér-keztek meg a pásztorok és a háromkirályok is.

Az effajta ábrázolások a román kortól je-lennek meg, nyugaton a gótikában, a rene-szánszban továbbalakulnak, és különösen abarokk korban terjednek el, bár olykor csak aháromkirályok látogatását jelenítik meg, más-kor meg csak a pásztorokat, de a Szent Családtermészetesen mindenhol a figyelem közép-pontjában áll.

A keleti ikonok inkább az eseményt, ma-gát Jézus születésének Lukács evangéliumaszerinti történését mutatják be. Az Istenszülõhomlokán és vállán a csillagokkal – melynekértelmezése: szûz a szülés elõtt, alatt és után –egy barlang elõtt fekszik. A fekete barlangbólkikandikálnak az állatok, a távolból közeled-nek a háromkirályok, a sziklás dombokon apásztorok, s angyal mutatja nekik az utat.

Szent József alakja és testtartása Rodin – afrancia neves szobrász – Gondolkozójára em-lékeztet, elõtte a kísértõ, József kételyeit meg-testesítõ alak. Azaz, itt nem a család, a SzentCsalád fogalmán van a hangsúly, ahogy ezt ér-sek atya is jól megérezte…

A mûvészházaspár mozaikképük alsó trak-tusába egy kis üvegfiolába zárt földet helye-zett el, melyet Betlehem olajfái alól hoztak. Aföld egy kis olajágacskával szentföldi ereklye-ként lett elhelyezve templomunk szentélyébe,mely a mozaikalkotást élõvé, a születés helyé-vé tette számunkra.

A monumentális mozaik így a születés he-lyét – a szentmisék bemutatása során – mégközelebb hozza szívünkhöz, Kazincbarcika hí-võ népéhez.

Binó Imre

61

KARÁCSONY

Puskás László, a mûvész, 1941-ben szüle-tett görög katolikus papi családban. ÉdesapjaUngváron a székesegyház parochus-helyette-se, Boldog Romzsa Tódor vértanupüspök ta-nácsosa.

1945-ben Kárpátalja is szovjet fennható-ság alá került, s így megkezdõdött a szülõföldistentelen, embertelen rezsim uralkodása, azegyházüldözés.

A görög katolikusokat Sztálin megsemmisí-tésre ítélte, és a székesegyházat is a pravoszlávegyház használatába adatta 1949. februárban.

Édesapját letartóztatták, mert nem volt haj-landó áttérni a pravoszláv hitre. Édesapja ígyvallott a KGB-nek „Lelkiismeretem és vallásimeggyõzõdésem azt mondja nekem, hogy hol-tomig hûséges legyek görög katolikus egyhá-zamhoz”.

Ezzel megpecsételte sorsát, és a családsorsát is. A családot és a három gyereket a„nép ellenségei” jelzõvel bélyegezték meg.

Puskás László életútja így az évszázadoshagyományhoz képest megváltozott. A görögkatolikus családokban ugyanis gyakran meg-történt, hogy az elsõ fiú egyházi pályára lépett,ami nála nem valósulhatott meg, pedig ez voltaz álma.

Már gyermekkorától kezdve megszállot-tan rajzolt, festett, s 1959-ben felvették a lvo-vi (lembergi) Képzõmûvészeti Egyetemre. Fi-atalkori munkái külföldi kiállításra is eljutot-tak, és ezüstérmet nyert 1959-ben Tokióbanegy UNESCO kiállításon.

Az egyetemen ismerkedett meg Nadia Ve-rával. Egymásra találtak – mindketten a rend-szertõl üldözöttek – és egymáshoz kötöttékéletüket. 1956-ban diplomáztak, két leányukvan, mindketten mûvészi pályán tevékenyked-nek, és tíz unokában gyönyörködhetnek.

Ungváron éltek és dolgoztak. Festõmûvé-szi karrierjét a „Menyasszony” c. kép indítot-ta el, mely országos kiállításon díjat nyert. Akép többedmagával a moszkvai TretyakovKéptár XX. századi gyûjteményét gazdagítja.Mintegy 50 festménye került különbözõ szov-jet közgyûjteménybe. Keresztút-sorozatot fes-tett, sokat tanulmányozta a lembergi múzeu-mok egyházmûvészeti anyagát.

Ungváron továbbra is nemkívánatos sze-mélyként tartották nyilván, mégis 7 évet vára-koztak, hogy kivándorlási kérelmüket elfogad-ják, és engedélyezzék Magyarországra történõáttelepülésüket.

A várakozás ideje alatt vette fel az illegáli-

A Szent Család templommonumentális mozaikjának alkotója

60

KARÁCSONY

A Szent Család templom szentélyében elkészült a szemet-szívet gyönyörködte-tõ mozaikalkotás, melynek felszentelése kapcsán kerestem meg az alkotó mûvészházaspárt, Puskás Lászlót és nejét, Nadia Verát.

Írásbeli kérdéseimre a mûvész részletesen beszámolt életútjáról, mûvészi elhi-vatottságáról, jövõbeni terveirõl, melyet – engedélyével – lerövidítve osztok meg aHarangszó olvasóival.

szabadíts meg a gonosztól!”Valójában a gonoszt nagybetûvel

kellene írni, mert a Sátán személyérevonatkozik, aki a „Lucifer, azaz a Fény-hordozó” nevet viselte, amikor az mégaz egyik fõangyal volt. Eltaszíttatásaután kapta a Satanas, azaz az Átkozottnevet.

Ördögûzéskor kérjük Istent, hogy aSátánt és a többi gonosz szellemet ta-szítsa vissza a kárhozat helyére, mintazt Leó pápa imájában mondjuk. Amegszállottból tehát távozzék!

Egy 23 éves würzburgi egyetemistalány állította, hogy õt a Sátán megszáll-ta. A magyar újságok is foglalkoztak atémával, többnyire gunyoros hangon,de Buda Béla professzor úr a tévébenlátható elõadásában beszélt errõl, és fi-gyelmeztetett arra, hogy ez nem valamiostoba kitaláció, hanem sajnos roppantkomoly esemény volt.

Az újságírók a szülõket vádolták,hogy miért nem vitték lányukat orvos-hoz? Persze, hogy vitték, sõt pszichiá-terhez is beutalták, de a lány sajnosmeghalt, mielõtt a püspök engedélyezé-se után az ördögûzés szertartását elvé-gezhette volna az ezzel megbízott pap.

Kispap koromban hallottam dogma-tika-tanárunk elbeszélését egy német fi-úról, akit megszállt az ördög, és épp egyorvosnak jutott eszébe, hogy ez az esetnem egy hisztéria. Az ördögûzés szer-tartása alatt megszólalt az ördög a meg-szállott fiú hangján, és azt mondta,hogy egy csendes-óceáni szigetrõl jött.

Az egyik jogász kíváncsiságból írtaz Angol Gyarmatügyi Minisztériumba,hogy történt-e ott valami rendkívüli do-log, mire válasz érkezett, hogy semmi,hacsak az nem, hogy egy fiatal misszio-nárius leöntötte benzinnel és felgyújtot-ta azt a kiszáradt fát, amely alatt a törzsvarázslója ûzte a maga mesterségét.

Ott ugyanis azokat, akik szóba álltakaz atyával, a varázsló mereven nézte,mire azok holtan estek össze. A varázs-lónak azóta megszûnt a hatalma a benn-szülöttek fölött, s szinte az egész szigetkereszténnyé lett. Hát nem lehet nemlátni az összefüggést!

Mikor távozott a megszállott fiúból aSátán, egy hatalmas kéz-forma sistereg-ve égett bele a kapucínusok templomá-nak ajtajába, mire mindenki odanézett.Ez egy innsbrucki templomban történt.

Jó hát imádkozni Leó pápa imáját.

„Szent Mihály arkangyal, védel-mezz minket a küzdelemben, a Sá-tán gonosz kísértése ellen légy ol-talmunk. Esedezve kérjük, paran-csoljon neki az Isten, és a Sátánt, sa többi gonosz szellemet, akik a lel-kek vesztére körüljárnak a világ-ban, Isten erejével taszítsd vissza akárhozat helyére!”

Régen mindennap elimádkoztuk eztaz imát a szentmise után. Kár volt azótaelhagyni!

Papp Endre hangonyi plébános

63

KARÁCSONY

Kértek rá, így írok e témáról, bár tu-dom, hogy kényes dolog, de remélem,használok vele.

VI. Pál pápa 1972-ben egyik beszé-dében egy konkrét eset kapcsán foglal-kozott a témával, és azt mondta, úgy ér-zi, hogy „bizonyos résen keresztül a Sá-tán bûze behatolt Isten templomába.” Apápa 1975-ben kijelentette, hogy a Sá-tán és a démonok léteznek, ez az egye-temes Egyház tanítása, és az élõ hit ta-pasztalata.

A Sátán és csatlósai – a démonok –a kinyilatkoztatás tanítása szerint erede-tileg tiszta szellemekként teremtettek,akik viszont nem állták ki Isten próbaté-telét, s ezért Isten eltaszította õket ma-gától. Õk a kárhozott angyalok, másszóval: az ördögök.

A Sátán eredetileg Isten angyalánaklett teremve, szolgája Istennek, aki csakazt teheti, amit Isten engedélyez neki. ASátán Isten Fiának, Krisztus személyé-nek és országának ellenfele, minden jó-nak akadályozója, de Jézusnak feltétlenhatalma van felette.

Gondoljunk az Evangéliumban írot-takra: Jézust 40 napos böjtje után pró-bálja megkísérteni, hogy az éhezéstszüntesse meg: változtassa a köveket

kenyérré. Aztán még imádtatni is akarjamagát, hogy boruljon le elõtte, s akkorneki adja a világ országait.

Jézus elutasítja. Mikor pedig fel-megy Jeruzsálembe, a templom ormánsettenkedik oda Hozzá: vesd le magad,s ha látják, hogy semmi bajod sem lett,csodálni fognak. Erre Jézus ráripako-dik: „Takarodj Sátán!” És bizony az ta-karodik.

A Sátán az embereket azért kísérti,hogy akadályozza Isten országánakmegvalósulását. Ha ugyanis az emberbeleegyezik, hatalmába is kerítheti õt.Megszállhat embereket, és az ilyenmegszállottakból szokás kiûzni az ördö-göt. Persze ez csak az illetékes pap en-gedélyével történhet, akit a püspök ez-zel megbíz.

Ratzinger bíboros – a jelenlegi pápa– mondta, hogyha a keresztény emberilyen jelenséggel találkozik, gondoljameg: ha elveszítjük az élet természetfe-letti dimenzióját, akkor magát az életetveszélyeztetjük! Pedig az élet nagyonkomoly dolog!

Mit jelent ez? Hogy vegyük komo-lyan! Jézus sok mindenért nem imád-koztat a Miatyánkban, de az utolsó ké-rés: „Ne vígy minket a kísértésbe, de

Az ördögûzésrõl

62

KARÁCSONY

tom, amit a legjobban szeretek. Itt lel-tem magyarságomra.” – olvashatjukegyik nyilatkozatában. Ebben az idõ-szakban több önálló kiállítása is volt.

Vendégünket elsõként Lipcsák Já-nos káplán atya köszöntötte, majd egy-házközségünk fiataljai Reményik Sán-dor „Eredj, ha tudsz” címû versével ésBartók Béla muzsikájával kedveskedtekneki. Az ünnepség a régi Székely him-nusz zenéjével zárult.

Tóth Ferenc festményein egyéni, fi-nom, aprólékos mozaikmunkával ábrá-zolt templomtornyok, házak, kerítésekés a természet megjelenítése egymássalharmonizálva, szinte egymásra utalva,csodálatos módon a nagy egészet adják.Egyéni stílusa szemet gyönyörködtetõ.

Mûvész Úr! Festményei a termé-szet, a csend, a nyugalom erejével szól-nak hozzánk. Mégis a mozgás, az életszámomra megfejthetetlen módon jelenvan.

- A csendélet élete valóban a legap-róbb részletig mozog. A házak, a kerí-tés, a szénaboglya mind-mind emberkézmunkája. Ember nélkül nem létezik ami világunk.

Nagyon hallgatag, csendes, sze-rény ember benyomását kelti, ám tu-dom, a székely emberek hallgatása na-gyon is beszédes. Az arcukról, szemük-bõl sugárzik az õszinteség és a szeretet.

- Valóban nem vagyok a szavak em-bere. Festményeim szívem szeretetével

„beszélnek” helyettem a gyönyörû ter-mészetrõl és a Székelyföld szeretetérõl.

Életének meghatározója a csendés a természet szeretete.

- Az erdélyi táj szépségével nem tu-dok betelni. Ez a szépség a mindent je-lenti nekem. Kevés helyen jártam a vi-lágon, de meggyõzõdésem, ennek a táj-nak a csendélete élõ valami, a legap-róbb részletekig.

A természetben vagyunk a legköze-lebb a Teremtõhöz. Én a teremtõ Isten-tõl kaptam a tehetségemet. Tudom, Is-ten segítségével sok mindent meg lehettanulni, de az õszinteség... vagy van,vagy nincs!

A színkeverés technikáját kitõl ta-nulta?

- Az alapokat neves mûvészektõl.Továbbfejleszteni nekem kellett. Célom:egyéni színvilágomat tökéletessé tenni.

Ki a példaképe?

- Munkácsy Mihály. Festészete általmindent megvalósított.

Van-e hobbija?

- A hobbim a munkám. A mezeimunkát nagyon szeretem, megnyugtat.

A természet és a Székelyföld ábrá-zolása mellett mi még a kedvenc téma-köre?

65

KARÁCSONY

A Szent Család Templomban2008. szeptember 28-án TóthFerenc szovátai festomuvész ki-állításának ünnepi megnyitójánvettünk részt, aki ezen alkalomraosi magyar viseletben jelent megközöttünk.

1954-ben Parajdon született.Elemi iskoláit a Felsonyárádmenti Köszvényesen kezdte, és amezoségi Nagynyulason folytat-ta. Itt figyelt fel rá egy marosvá-sárhelyi tehetségkutató csoport.Ekkor csillant meg elotte a mu-vészeti iskola lehetosége, amelyvalóra válik.

Családjával Marosvásárhely-re költözött. Itt érettségizett azúgynevezett „muvészetiben”, sérettségi után reklámfesto, majdkiállító festo lett. A ‘89-es válto-zások után egy százhalombattaikiállítás újat hozott az életébe.Meghívják Korondra rajzot taní-tani.

„A tanügyben kaptam mun-kát. Vonzott a pálya. Szinte sze-reztem tanítói oklevelet is. Amititt kaptam az elmúlt – lassan – tízév során, a legtöbb. Azt tanítha-

64

KARÁCSONY

Erdélyi templom

Tóth Ferenc szovátai festõmûvész kiállítása

67

KARÁCSONY

Egyik reggel felébredve arra gon-doltam, milyen jó azoknak, akik márkészülnek a „Betlehemi Jászol Kiállí-tásra”, amit minden évben Budapes-ten rendeznek meg.

Nekem most nincs ötletem, háromévvel ezelõtt egy rózsafüzért készítet-tem ilyenkor, nagy örömmel. Demintha egy hang azt súgta volna:

- Miért nem kéred, hogy segítsekneked most is.

Kimentem a konyhába, és a polconlévõ Szûzanya szobron akadt meg aszemem. Ezután kivettem a szekrény-bõl a gombokkal teli dobozomat, éskiborítottam az asztalra.

Miért tettem ezt? Nem tudtam, mitakarok, kérdeztem is magamtól, mi-nek ez a sokszínû, tarka gomb? Válo-gatni kezdtem színük, nagyságuk sze-rint, majd tologattam azokat le-föl,jobbra-balra.

Ismét a kis dobozra pillantottam,amellyel szemben ültem az asztalnál.

Máriácskám, csak nem azt akarod,hogy Téged formáljalak meg?

Alakult a fej, a ruha, a glória, snem tudtam abbahagyni a játékot.

Jászolban a „megváltás ajándéka”,anyja köpönyegébe rejtve

Mária!Õt követve nem tévedünk el.

Õt kérve nem veszítjük reményünket.Rá gondolva nem csalódunk.

Ha Õ tartja a kezed, nem esel el.Ha Õ a támaszod, nem fogsz félni.

Ha Õ vezet téged, nem leszel fáradt.Ha Õ veled van, biztos lehetsz,

hogy célba érsz.Szent Bernát

- Örömmel festek templomtornyo-kat. Itt más színeket is használok. Az ég-bolt kéksége egyben jelkép is számom-ra. A Szûzanya palástjának a színe jutilyenkor az eszembe, az iránta való tisz-teletemet ezzel is szeretném kifejezni. Afelhõk fehérsége néha eltakarja az égkékjét, de mindig jusson eszünkbe, habánat ér bennünket: „a felhõk felett min-dig kék az ég.”

Szeretném még elmondani a Ha-rangszó olvasóinak: életem mottója -magyar festõnek maradni. Alkotótábo-rokba járok, de továbbra is Székelyföl-dön élek.

Mûvész Úr! Még hitvallásárólnem esett szó.

- Egy dolog van, mindent megtenni,és hinni a gyõzelemben. A Kárpát-me-dencében van a Föld szíve, és ennek do-bogni kell.

A Harangszó olvasói és a magamnevében is tisztelettel megköszönöm abeszélgetést. Kívánom, hogy a jó Isten-tõl kapott tehetségét továbbra is kama-toztassa, hogy sok-sok ember és az utó-kor gyönyörködhessen az ön festménye-iben.Kegyelmekben gazdag, áldott, békés ka-rácsonyt és reményteli, munkában bõ-velkedõ, sikeres, boldog új esztendõt kí-vánok!

Sántháné Rudolf Ilona

66

KARÁCSONY

SZÍNEK VARÁZSATóth Ferenc festõmûvész kiállításának hatása

nyomán

Ünnepi díszben – Fényben - Háztetõn Kazincbarcikán Erdélyi templomokFestmények, finom színek merengõnPompáznak várakozó sóhajok.

Áthatja õket tömjén illata Hívek csodálkozó szemsugaraA festõ varázslatos mûvei Csillognak kékes gyöngyszemei.

Szavakat keresni, kifejezni Színeseket, zöld álomképeket Erdélyi templomokat csodálni Ünnepi virágterítékeket.

Háztetõn járni, hol a vonalak Árnyaltak, majd csendben szétpattannak Szétfolynak a képek színsugarán Lobban, mint a nyári simogatás.

Templomtornyok, tovatûnõ évek A festményekben emlékként élnek Elcsábít az öröklét tudata Isten keze irányított rajta.

Segített színeket varázsolniHatalmas erõt díszbe öltözni Festékekbõl színpompás fényeketAmelyek a lelkekbõl zenélnek.

Zvadáné Farkas Erzsébet

69

KARÁCSONY

A Karitász csoport régi, szép hagyomá-nya, hogy törõdõ szeretete októberben mégjobban a korosabb emberek felé irányul.

Egyházunk október 26-án, vasárnap em-lékezett meg az Idõsek Napjáról. Már aszentmisén is hozzájuk szólt, róluk prédikáltBalázs atya. Nekik szólt a szép vers, a mélyérzésekkel teli próza is. A szertartást mégszebbé, ünnepélyesebbé tették a templomkórusának csodálatos énekei. A munkábanelfáradt, megõszült idõsek közül ezen a na-pon sokan felvették a betegek szentségét is.

Az ünnepnap a Bajor Sörházban folyta-tódott. Az étteremben Balázs atya, Jancsurák-né Éva és Begovné Kati köszöntötte a kö-zel száz idõs embert. Mindhárman az ünnepés a szeretet fontosságát hangsúlyozták.

A finom ebéd után a Karitász gondosko-dott szellemi és lelki táplálékunkról is. Meg-hatódva hallgattuk Hegedûs Ferenc ésTóthné Jolika verseit. Tetszettek Binó Imreés Puskás Gizike gondolatai. Derûsebbé tet-te a délutánt János atya és társainak humorosjelenete. Ekkor már feloldódtunk, és sokatnevettünk. Fokozták a jó kedvet a magyar

nóták, amit már valamennyien együtt éne-keltünk Tátrainé Erzsike kezdeményezésére.Végül kört alkotva táncoltunk Tóthné Erzsi-ke zenéjére, amit szájharmonikán adott elõ.

Úgy gondolom, hogy ezen a délutánonelfelejtettük személyes gondjainkat, beteg-ségeinket, s azt, hogy milyen nehéz is jól ésbecsületesen élni ebben a válságokkal telivilágban.

Közboldogság – valahol olvastam e szófogalmáról. Ezt az érzést éreztem én, s re-mélem, még sokan ezen a délutánon, az Idõ-sek Napján! Ezt a boldogságot köszönjük –hálát adva a jó Istennek – a Karitász vezetõ-inek, Balázs atyának, karnagyunknak és azétterem vezetõjének. Köszönjük, hogy e-gyütt – hitben, szeretetben – újra eltölthet-tünk egy emlékezetes napot.

„Múlt és jövõ közt kik középen álltok, S kiket ez ünnep, mint ezüst halom,

Emel magasra, honnan messzi láttok,Boldog látványt kíván nektek dalom.”

Tóth Árpád

Kovács Ferencné

Idõsek Napja„Istenem, légy hozzám irgalmas!Öregségemben se hagyj el engem!”

(Öregek imája)

Másnap még nagyobb lelkesedés-sel folytattam, tarkából az alap, bar-nából a jászol, a sárga lesz a szalmabenne, a Kisdednek pedig pólya kel-lene.

Sok-sok próbálkozással készült akép, naponta jöttek az ötletek. Sidolrais szükségem volt a nagyon régi, ko-ronás rézgomboknál, amelyek édes-anyám halála után kerültek hozzám.

Esténként úgy gondoltam, készenvagyok vele, de reggelente, amikorrátekintettem, sokszor akadt újabbcsere, de végül elkészült.

Boldogan vittem a képkeretezõ-

höz, majd a kiállításra, a zsûrire bízvaa döntést.

A Szûzanya újra segített nekem, azõ segítségével készülhetett el a 215gombból készült betlehemi alkotás.Köszönöm Anyácskám!

Az ilyenkor kiadott – fényképek-kel illusztrált – könyvben említésrekerült az én munkám is ekképpen:

„Miért van az ötletek olyan szipor-kája, hogy még az anyáink, nagyanyá-ink örökséggombjaiból is kivirágzik abetlehemi Szeretet fénye?”

Juhász Imréné

68

KARITÁSZ HÍREKAz Európai Uniós élelmiszersegély szétosztására, koordinálására az ille-

tékes szervek a Karitász csoportot bízták meg városunkban. Mintegy másféltonna lisztet és ugyanennyi száraztésztát kapott Kazincbarcika.

Az adományból 150 rászoruló család részesült, akiket a Szociális Szol-gáltató Központ, a sajókazinci református, a görög katolikus és római katoli-kus egyház jelölt ki. Köszönet a Városi Önkormányzatnak, hogy felvállaltaaz adomány szállítását Mezõkövesdrõl Kazincbarcikára.

Az „Apró segítség gyermekekért” 1 és 2 Ft-os gyûjtésbõl a Fõegyházme-gyei Karitász 15000 Ft-ot juttatott vissza egyházközségünkbe. Ebbõl 10 ta-nulónak tudtunk étkezési hozzájárulást befizetni 1500 Ft értékben.

December 5-én a Karitász csoport újra megrendezte a jótékonysági kará-csonyi vásárt, melynek bevételébõl 200 db élelmiszercsomag készülhetett arászorulóknak.

Köszönjük az adakozók felajánlását! Isten fizesse meg önzetlenségüket!

KARÁCSONY

71

KARÁCSONY

Egy kislány bement a szobájába és aszekrénykéje mélyérõk elõhúzott egy lek-város üveget. Kiöntötte a padlóra azüvegben lévõ érméket, és gondosan szá-molni kezdte azokat. Háromszor is meg-számolta, mert a végösszegnek nagyonpontosnak kellett lennie. Nem hibázha-tott. Ezután óvatosan visszatöltötte apénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét,és kisurrant a hátsó ajtón.

A hat háztömbnyire lévõ patikábament, amelynek ajtaja fölött a nagy vörösindián törzsfõnök képe volt látható. A kis-lány türelmesen várt a patikusra, hogyvégre rá is szenteljen egy kis figyelmet,de az nagyon el volt foglalva.

Tess - így hívták a kislányt - megcso-szogtatta a lábát a padlón. – Semmi…

Megköszörülte a torkát úgy, hogy alegkellemetlenebb hangot adja, amit csaklehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivettegy érmét az üvegbõl, és megkocogtatta apult üvegét. Ez használt!

- Mit szeretnél? – kérdezte a patikusérezhetõen bosszúsan. – Éppen a testvé-remmel beszélek, akit már ezer éve nemláttam – tette hozzá.

- Én pedig az én testvéremrõl szeret-nék beszélni veled – mondta Tess, a pati-kuséhoz hasonló bosszús hangon. – Azöcsém nagyon beteg, és csodát szeretnékvenni neki.

- Tessék?- fordult hozzá a patikus.- A neve Andrew, és valami csúnya

dolog nõ a fejében, és apukám azt mond-ta, hogy csak egy csoda mentheti meg õt.Tessék mondani, mennyibe kerül a csoda?

- Kislányom, mi nem árulunk csodákat.Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte apatikus, kissé megenyhült tónusban.

- Figyelj, nekem van pénzem, meg tu-dom fizetni. Ha nem lenne elég, kipóto-lom. Csak mondd meg, mibe kerül.

A patikus testvére, akivel eddig be-szélgetett, egy jól öltözött férfi volt. Leha-jolt a kislányhoz és megkérdezte:

- Mondd csak, miféle csodára vanszüksége az öcsédnek?

- Azt nem tudom - válaszolt Tess köny-nyes szemmel. Csak azt tudom, hogy na-gyon beteg.

Anyu azt mondta, hogy valami operá-cióra van szüksége. De apu nem tudtamegfizetni, és ezért szeretném odaadni azén pénzemet is.

- Mennyi pénzed van? – kérdezte achicagói férfi?

- Egy dollár és tizenegy cent - felelteTess, alig hallhatóan. - Ez az összes, amivan, de tudok többet is szerezni, ha kell.

- Nahát, micsoda csodálatos véletlen!- mosolygott a férfi. Egy dollár és tizen-egy cent - éppen az a pontos összeg, amiegy kisfiú csodájának az ára! Egyik kezé-be tette a pénzt, a másikkal kézen fogta akislányt:

- Vezess engem hozzátok, szeretnémlátni az öcsédet. Lássuk, hátha van nálam

A megvásárolt csoda

Gyerekek! Mit gondoltok, mai világunkban történnek még csodák? Hallani vélem a

reális érveket: „csodák pedig nincsenek, csak a képzeletünk játszik olykor velünk, vagy

„csodák csak a mesékben vannak”, esetleg azt mondjátok: „közönséges hétköznapi

emberek – fõleg gyerekek – nem képesek csodákat tenni”, és hasonló bölcseletekkel

próbálnátok engem is meggyõzni. Mindezek tudatában, de abban a reményben osztom

meg veletek az alábbi igaz történeteket, hogy hatásukra hátha megváltozik a csodáról

alkotott véleményetek. Minden történetben az események mozgatórúgója egyetlen szó,

amely képes csodákat tenni: a szeretet.

Hétköznapi csodák!

GYEREKEKNEK GYEREKEKRÕL

KARÁCSONY

70

A kilencven éves Mária néni régenikonfestõ volt, most sajnos nélkülözik, deami még ennél is rosszabb, egyedül van. Azelõzõ történetbõl megismert tanító néni na-gyon megsajnálta õt, és szeretett volna se-gíteni az idõs hölgynek. Törte a fejét, hogymit is tehetne.

Kis tanítványainak elmesélte Mária né-ni történetét. A gyerekek az ismeretlen idõsnéninek is küldtek rajzokat. Szentképeketkészítettek neki!

Az idõs hölgy így reagált a történtekre:„Ültem egyedül a sötét és hideg szobában,és arra gondoltam, hogy öreg vagyok,

egyedül vagyok, fázom, minek élek én még,de jó lenne már odaát! És akkor csöngetetta postás, a tanítónõ levelével és kis tanítvá-nyainak rajzaival. Nem tudom elmondani,mit éreztem. Olyan volt, mint egy csodála-tos üzenet.”

Mária néni karácsonyra újabb képeketkapott a gyerekektõl.

- Karácsonyfám persze nem volt -mondta, de kiraktam a gyerekek képeit azasztalra. Mintha tizenhat gyertya világítottvolna a legszebb karácsonyfán.”

„A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, a kétségbeesést és a reménytelenségetegyedül a szeretet képes meggyógyítani.Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek,de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.”

(Teréz Anya)

72

KARÁCSONY

denki arra a felismerésre jutott, hogy ahaldokló gyermek napok óta tartó öntu-datlanságából abban az idõpontban tértmagához, amikor ez a tizenhat ártatlan,tisztaszívû kisgyerek összetette érte a ke-zét.

„Lelj vigasztalást a szent igében:Bujdosunk a földi téreken.Kis kacsódat összetéve szépen,Imádkozzál, édes gyermekem.”

(Arany János:Fiamhoz)

A történetek szereplõi gyerekek. Olyanok, mint amilyenek ti vagytok. Van köztük,akinek munkanélküliek a szülei, van köztük szegényebb sorsú, s van köztük jól menõ vál-lalkozó családból való, és van olyan is, akinek elváltak a szülei. Mégis egy közös bennük:képesek önzetlenül, a szeretet csodatévõ hatalmának gyakorlására. „Mintha tizenhatgyertya világítana a legszebb karácsonyfán!”

Összeállította: Szerafi Éva

egy olyan csoda, amit te szeretnél.A jól öltözött férfi egy híres sebészor-

vos volt, aki az idegsebészetre specializá-lódott. Ingyen végezte el az operációt, ésnem telt bele sok idõ, amire Andrew ott-hon volt épen, egészségesen. Anya és apaboldogan beszéltek arról az esemény-lán-colatról, ami idáig vezetett.

- Ez a mûtét egy igazi csoda volt - sut-togta anya.

„Ez a gyógyír minden betegségreés ártalomra,minden gondra és bánatra,az emberi nem összes bûnére -ez az egyetlen szó: „SZERETET”.Ez a szent erõ, amely életet teremt és alakít.Valamennyiünk számára ez ad erõt,hogy csodákat tegyünk.”

(Lydia M.Child)

73

KARÁCSONY

A következõ két történetet egy egyhá-zi iskolában tanuló negyedik osztályosgyerekekrõl és a tanító nénijükrõl szól.

Egyik reggel a kedves, vidám tanítónéni szomorúan ment be az osztályba,hogy megtartsa az órát. Elõzõ nap ugyan-is nagyon rossz hírt kapott, amit nem tu-dott kiverni a fejébõl. Megtudta, hogy egyjó ismerõsének unokája, a kilencéves Má-té, halálos beteg. Több mûtétet végeztekrajta, de már az orvosok sem reményked-tek.

A tanító néni elmondta az esetet tizen-hat kis tanítványának. A gyerekek önkéntösszetették kis kezüket, és imádkoztak az

ismeretlen, beteg gyermektársukért. Az-tán csendben a padjukba ültek, és enge-délyt kértek, hogy rajzolhassanak a kisfi-únak. Rajzoltak és üzeneteket írtak.

A tanító néni továbbította ezeket anagymamának, aki bevitte a kórházba, ésmegdöbbenve adta át unokájának a gyere-kek rajzait. A napok óta mozdulatlanulfekvõ kisfiú ugyanis érdeklõdéssel nyúj-totta ki értük a kezét.

A gyermek hamarosan - minden orvo-si diagnózis és reménytelenség ellenére -meggyógyult. A kisfiú a mai napig a gye-rekek rajzaival – a párnája alatt – alszik.

Az esetet utólagosan értékelve, min-

KARÁCSONY

74

KARÁCSONY

3.Függõleges:

1. Nagy katasztrófa2. Egyik próféta3. Õ hozta ki a népet Egyiptomból4. Erre feszítették fel Jézust.5. Sokat járt itt Szent Pál6. Ebben a folyóban keresztelték

meg Jézust7. Az elsõ szentség8. Férfinév9. Ebbe fektették az újszülött Jézust10. Ebben volt a pásztorok eledele

Találtam több elázott lapot, melyen sajnos elég rossz állapotban lévõ szentírá-

si rész volt. Próbáltam összerakni. Segítsetek, hátha nektek könnyebben megy.2.a) „Íme, az .................. ................... leánya, le.................. ne................ a ...... .......d

sze..........................” (Lk 1,38)

Ki mondta kinek?

b) „Megv................... ..................tt népének, ö............................... elren..........................szöve........................t.” (Zsolt 111,9)

c) „ ................................. a magass................ Is..............., és a föl.......…. bé...….......…a jó......................... em..............................…..!” (Lk 2,14)

d) „Én az .................., hív.................... meg, té...................... igaz.................., és fogoma kezedet; meg......................, és a nép .................................gévé tes........................,a nem................ világ..............” (Iz 42,6)

e) „Íme, ........... romlá..........., és .................tám.................. lesz õ Iz.....................ben;.............. lesz, mely........................ el............... mon............................” (Lk 2,34)

Jó munkát kívánok! A megfejtéseket levélben, személyesen is leadhatjátok. Nyeremény egy Biblia.Címünk: Római Katolikus Plébánia 3700 Kazincbarcika, Dózsa Gy. út 35.

rkkazincbarcika@freemail.hu, vagy a petroka2@citromail.hu

Kegyelemteljes, boldog Karácsonyt, és sikerekben gazdag boldog új évet kívánok

Aranka néni

Vízszintesen egy ünnep nevét kell megfejtenetek!

1. 2.

3.

4.

5. 6. 7.

8. 9.

10.

ö

Nagyobbaknak

Kisebbeknek

Kedves Gyerekek!

Az elmúlt évekhez hasonlóan, most is készítettem feladványokat, és szeretném, ha továbbra is elküldenétek a megfejtéseket.

Szokatlan dolgot kérek tõletek. Nem tudom, hogyan zajlik nálatok a szenteste. Sze-retném, ha az ünnep fényét saját szereplésetek tenné ünnepélyesebbé. Keressetek egydalt vagy verset, és akirõl szó van a versben vagy a dalban, készítsetek hozzá illõ jel-mezt, és úgy mondjátok vagy énekeljétek el azt. Bizonyára nagyon boldogok lesznek aszüleitek. Nekem pedig küldjétek el a rajzot, hogy kik is voltatok a szerep szerint.

Ki vagyok én? Írd le a helyes választ!1.Örömhírt vivõ vagyok? ..................................................................................Király vagyok, szerecsen? ..............................................................................Császár vagyok, egy hónap nevéhez hasonlít a nevem?........................................................................................................................Én is király vagyok, de hírhedt?.....................................................................Édesanya vagyok? ..........................................................................................Aranyat hozó király vagyok?..........................................................................Én mindenféle faipari munkát végzek............................................................Nekem fogadóm van, de nem mindenki számára. .................................................................................................................................................................Mi többen vagyunk és szegények, mi tudtuk meg elõször az örömhírt.........................................................................................................................Mi is többen vagyunk, mi vittük el az örömhírt.........................................................................................................................

76

KARÁCSONY

Már gyermekkorában is történtek vele csodák.Alig kezdte el iskoláit, amikor Patara városábannagy járvány tört ki, és - mint kisgyermek - árva-ságra jutott. Ezért a szüleitõl örökölt hatalmasvagyonával Patara érsekéhez - aki apja testvérevolt - a város kolostorába költözött.

Az õ felügyelete mellett nevelkedett, s gyer-mekévei alatt megszerette a kolostori életet,majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást vá-lasztotta. Életét az emberiségnek és a gyerekektanításának szentelte.

Bárki kérte, mindig segített. Emberszeretete,segítõkészségének híre messze földre eljutott.Nevét kezdték a szegények imáikba foglalni.

270-ben a Jeruzsálembe tartó zarándokútontörténtek miatt a tengerészek védõszentjévé vált!A zarándokútról visszafelé, betért imádkozniAnatólia fõvárosába, Myra városába, ahol legen-dás körülmények között püspökké választották.

52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, agyerekekkel, emberekkel való törõdése miattannyira megszerették, hogy nemcsak püspökük-nek, de még vezetõjüknek is tartották. Vagyonát agyerekek és a szegények megsegítésére fordítot-ta.

Esténként órákig sétált a városka utcáin, be-szélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra.Így legendák sora szövõdött alakja köré.

• A kolostor szomszédságában élt egy elsze-gényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott,hogy betevõ falatra is alig jutott. Három férjhezmenés elõtt álló lánya azon vitatkozott egy este,hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogysegíteni tudjon a családon, és hogy a másik kettõférjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablakalá Miklós püspök, és meghallotta az alkut. Visz-szasietett a templomba, egy marék aranyat kötöttegy keszkenõbe, és bedobta azt az ablakon. A lá-

77

KARÁCSONY

„Hol volt, hol nem volt, élt egyszer,azaz, hogy ma is él egy jóságos szent püs-pök, úgy hívják, hogy Mikulás, magyarulSzent Miklós. Õ úgy szereti a jó gyereke-ket, hogy a névnapja alkalmából minden-kinek édességeket hoz, ha kiteszik a cipõ-jüket az ablakba.

Onnan tudja, hogy jó gyerek van aházban, hogy a cipõ szépen ki van tisztít-va. De azt minden gyereknek magánakkell ám kipucolni! A rossz gyerek szenetvagy hagymát kap bele. Sõt!

A Mikulásnak vannak segítõi is, a kram-puszok, akik szükség esetén virgáccsalmeg is fenyítik a rossz gyerekeket!” – ígyszólt valahogy a mese, amit kisgyerek ko-romban nekem és testvéreimnek a Miku-lásról mondtak szüleim. Nyomatékul év-rõl évre személyesen is megjelent a Miku-lás bácsi vatta-szakállasan, piros palást-ban és piros süveggel a fején.

A legelsõ Mikulás emlékem is arrólszól, hogy becsõdült a szobába egy csomófekete ruhás krampusz, ijesztõ szarvakkalés farokkal, én pedig sikítva menekültema hálószobába, és elbújtam elõlük az ágyalá. Ekkor még nagyon kicsi voltam, deaz emlék kitörölhetetlen nyomot hagyottbennem.

A késõbbi évek Mikulásai már sokkalszelídebbek voltak. Volt olyan, aki hosszú

versben sorolta a „bûneinket” egy leporel-lóról, és volt olyan, aki levizsgáztatottimádkozásból. Testvéreimmel ilyenkormegszeppenten viselkedtünk, de nagyob-bacska korunkban már hosszan találgat-tuk, elemeztük, kit ismertünk fel az éppensoron lévõ Mikulásban.

Az ünnepi hangulat fokozásához min-dig hozzátartozott a cipõpucolás. Perszemár hetekkel elõbb ott lebegett felettünk -mint Damoklész kardja - hogyha rosszakleszünk, nem hoz semmit, sõt, még el isveret a krampuszaival... Végül azonbanmégis tele lett a cipõnk finomságokkal,amit beosztással hetekig lehetett nassol-gatni.

Közben élt a másik mese is - többnyi-re az iskolában - a jóságos Télapóról, akiészakról jön rénszarvas-húzta szánon, ésputtonya tele van édességgel. Ha megráz-za fehér szakállát, itt a földön elered ahó... Hozzánk ugyan mindíg a Mikulásjött, de nem volt semmi kifogásom a Tél-apó ellen sem. Jöjjön, ha akar... Perszesejtettem, hogy a tél nélküle is megérke-zik.

A kedves mese alapját - azóta már tu-dom - Szent Miklós legendája képezte.

Miklós Krisztus után 245-ben a kis-ázsiai Anatóliában, Patara városában szü-letett egy gazdag család gyermekeként.

Szent Miklós - a Mikulás(december 6.)

Bari Szent Miklós

Hogyha baj ér, bánat, szégyen,Bízzál Myra püspökében.Elhozza csillagos éjenAjándékát észrevétlen.

Cipõdet ablakba tedd ki,Kincseit szívedbe rejtiAhogy tette sokszor régen.Megjön sûrû hóesésben.

Arcát senki meg ne lássa,Rejti fehér nagy szakálla. Találkozhatsz véle bárhol,Megismered mosolyáról.

Kitõl jót és szépet várhatsz,Bizony Õ: a Mikulás az.Csengettyûje szól a szánnak:Itt volt, de már messze vágtat.

Hiszen gondja van, temérdek:Kincsét osztja a reménynek.Aranyszarvas, hogy repítse,Megérkezzen minden szívbe.

Hogyha jól és szépen várod,Magadban is megtalálod.Nemcsak várni, hogy mit kapnál:Az a legjobb, ha te adtál.

A szívedben, hogyha érzed,Készítsél valami szépet.Rajzolj erdõt, végy festéket,Ajkadon fakadjon ének.

Tanulj nótát, csoda-verset,Dalait a szeretetnek.Akit egész évben várnak, Segítsél a Mikulásnak.

79

KARÁCSONY

nyok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva, ugyanebben az

idõben még egy keszkenõ aranyat dobottbe a második lánynak. A lányok kisiettek,mert lépteket hallottak az ablak alól, s ak-kor látták, hogy egy piros ruhás öregem-ber siet el a sötétben.

A harmadik évben ezen a napon na-gyon hideg volt, és bepalánkolva találtaaz ablakot. Ekkor felmászott a sziklaol-dalban épült ház tetejére, és a nyitott tûz-hely kéményén dobta be az aranyat. Alegkisebb lány éppen ekkor tette harisnyá-ját a kandalló szerû tûzhelybe száradni, ésaz pont beleesett.

Az ismeretlen jótevõrõl kezdték azt

hinni – mivel mindig ilyenkor, télen történ-tek ezek a csodák – hogy maga a Tél-Apójön el ezekkel az ajándékokkal a hóborítot-ta Taurus hegyrõl.

Az idõ folyamán mégis kitudódott a ti-tok, hogy a jótevõ maga Miklós püspök,ugyanis a legkisebb lánynak bedobottaranyban volt egy olyan darab, amit a he-lyi aranykereskedõ elõzõleg adományozottMiklós püspöknek egy szerencsés üzletetkövetõen. Ezt felismerve, már mindenkitudta, hogy ki a titokzatos segítõ! De kide-rült ez abból is, hogy december 5-én, anévnapja elõestéjén a hideg idõ beköszön-tével rendszeresen megajándékozta a gye-rekeket mindenféle édességgel.

Volt egyszer egy öreg házaspár. Szé-pen éltek, ám egy dolog mégis hiányzottnekik, egy gyermek. Nem volt se éjjelük,se nappaluk, hiányzott nekik a gyermek-zsivaj. Mivel Szent Miklós sok emberensegített már, úgy döntöttek, hozzá imád-koznak a gyermekáldásért. Fogadalmattettek: ha gyermekük születik, egy szín-arany kelyhet készíttetnek Szent Miklós-nak. Nem is kellett sokat várniuk, hama-rosan megszületett a gyermek. Rengeteggondot okozott, igazi kis hétördög volt, devégre gyermekzsivajtól lett hangos a ház,s melegség költözött az otthonukba.

Elindult hát az öreg paraszt az ötvös-höz, s egy birka árán elkészíttetett egy

csodálatos réz kelyhet. Nem aranybólvolt, ahogyan megígérték, de ugyanolyanszép volt a fénye.

Elhatározták, hogy elmennek Myrába,és elviszik a kelyhet Miklós püspök temp-lomába. Veszélyes hegyeken és gázlókonkeltek át, majd megálltak és lepihentek. Akisfiú közben nagyon megszomjazott, ígyelment a közeli folyóhoz, hogy vizet me-rítsen. Ám amikor fölé hajolt, belecsú-szott, s a víz magával ragadta.

Amikor az apja észrevette, hogy fiátelsodorta a víz, már nem tudott rajta segí-teni. Bár vigasztalhatatlan volt, úgy dön-tött mégis elmegy a templomba. Amikorodaért, megkérdezte az Urat, miért tette

ezt vele, hiszen elkészítette a kelyhet, me-lyet közben az oltárra helyezett. Ám akelyhet egy láthatatlan kéz lesöpörte azoltárról. Ekkor megjelent a fia, s elmesél-te, hogy amikor beesett a vízbe, Szent

Miklós püspök vette az ölébe, és meg-mentette.

Az apa nagyon megörült a fiának, s el-készíttette a színarany kelyhet, melyreígéretet tett.

78

KARÁCSONY

A színarany kehely

Összeállította: Hajagos Béláné – Szerafi Éva

Mikulás mosolya

Ahol baj van, gond és bánat,Oszd kincsét a kacagásnak.Hogy minden arc felderüljön,Sötét ágra harmat gyûljön,Ezüst nyoma csengõ szánnak:Mosolya a Mikulásnak.

(Kozma László)

minden karácsonyra, tehát Õrá bízoma vendégség megszervezését. Én csaka körülményeket próbálom összehoz-ni: takarítás, karácsonyfa, egyszerû va-csora.

Ebben az évben is elkezdtem ké-szülõdni, kívül, belül… De nem soká-ig ment, mintha valaki megirigyeltevolna lelkem nyugalmát, keresztbeküldött egy autót a piroson, s egy pil-lanat alatt félig roncs lett ismerõsömkocsija, amiben ültem, s benne én is.Hazavánszorogtam ugyan, de igen ke-vés szusz maradt bennem.

A vendégségnek vége – gondol-tam. Még magamat sem bírom ellátni.Istenem, mi most a terved? Tied a ka-rácsonyom, Neked adtam!

Nem irigyeltem szegény Jóistent,mert igen rosszul voltam. (Azt mégakkor nem is tudtam, amit Õ, hogyhamarosan sérülésem miatt több mintegy évre kórházba kerülök.) Fölkelninem bírtam, csak percekre. A körzetiorvos megnyugtatott, hogy csak szi-mulálok.

Ehhez tartottam magam, és vártama karácsonyt. Már csak egy nap volthátra. Sütés, fõzés, takarítás elmaradt.Legalább fám lenne! Arról szó sem le-hetett, hogy elmenjek venni, másokatmeg nem akartam ilyenkor zavarni.

Csöngettek, s egy távoli barátomugrott be egy percre. Vesztére. Ijedté-ben, s jó szívétõl a piacig szaladt, ésvissza: egy igazi nagy fenyõfával.

Még a tartóra is rászerelte. Örül-tem nagyon. Fa már van. De semmimás. Még én is alig - lesz ebbõl ven-dégség? Vártam kíváncsian, mit szer-vez a Jóisten.

Telefon csörög. Gyerekkori barát-nõm vékony kis hangja a kórházból.Boldog karácsonyt kíván. S õ hogyvan? Fél éve megsérült a lába, azótaromlik az állapota – most azt mondjákaz orvosok, lehet, hogy le kellvágni…

Iszonyat. Mi ehhez képest az énbajom?

- Kiengednének karácsonyra? –kérdeztem félve, tudván, hogy hazanem mehet. Hideg a ház, hol ketten él-nek már csak a családból, öccsével…

- Öcséd hol van?- Õ sincs jól… kórházban van.- Mit gondolsz, eljönne, eljönnétek

hozzám? Készülni nem tudok, deegyütt lennénk. Csönd a vonalban.Majd halkan: – Ha tényleg nem ké-szülsz, elmegyünk taxival, jó?

De jó, de jó az Isten! Van kit várni.Együtt leszünk. Emberfölötti erõfe-szítéssel fel-felkelek pár percre, éspróbáltam a fát elvarázsolni.

A legszebb üvegdíszeket raktamfel, gyerekkoriakat. Kell, hogy segít-senek ünnepelni! Fél óra múlva ittvannak a vendégek. Vacsora úgy sincs– legalább ezt nézzük majd.

Csöngetés. Megjöttek! S ebben apillanatban a nagy fa megindult, s ha-

81

KARÁCSONY

Életem delén jártam már, amikorelért az elsõ karácsony. Az addigiaktalán nem voltak szépek? Vagy nemhittem volna a földreszállt Istenben?

De igen… Szépek voltak. A nagycsalád melege vett körül évrõl évre, shittel vártuk a szent éjszakát. Sokatkaptunk… de másokon keresztül.Kívûlrõl kapott karácsonyok voltak.

Ám egyszer betört a hideg csalá-dunkba. Váratlanul meghaltak szüle-ink, s még mások is azok közül, akiketa legjobban szerettünk. Nehéz év volt.

S a karácsony egyre közeledett,amit édesanyámnál szoktunk töltenigyerekek, unokák közös örömében.

Nehéz, ha nincs hova hazamenni.Talán akkor ér igazán véget a gyer-mekkor. Nincs aki várja lépteinket,aki elfogult velünk, aki örülni tudpusztán annak, hogy vagyunk. S ha azÉdennek ez a kis darabja megszûnik,hogyan tovább? Éljünk, mint örökkéhontalanok, vagy keressük az otthonmorzsáit mások otthonában? Vagyvárjuk a túlvilági boldogságot szomo-rú szívvel, magunkat sajnálva? – Bi-zony nagy kísértés.

Szerencsére az Isten él karácsonyelõtt is, s engem lasszóként megfogott

egy gondolattal. Szinte hallottam: - Állj! Ne menj te morzsákért sehova

karácsonykor sem! Hisz a kenyér nálamvan! Mondj le a morzsákról, önként!

Hívtak sokfelé, de elhatároztam,hogy nem keresek sehol vigasztalást,hanem – milyen izgalmas, s milyenegyszerû – én magam próbálok ott-hont adni annak, akinek éppen nin-csen. Én leszek az, aki hazavár valakit,aki örül annak, hogy a másik van, segyütt leszünk. Milyen egyszerû, smár a gondolattól is felbuzog az öröm.

Tényleg, nem is történt semmi tra-gédia, csak helyet cseréltünk. Min-denki lépett egyet elõre. Szüleim iga-zán megérdemlik a boldog létet Istenközelében.

Most én lettem szülõ, akkor is, hanincsen férjem, gyermekem – ez az életrendje, s egyben egyetlen lehetõség azadásnak, mint életformának megtanulá-sára, a saját életünk megmentésére, s azélet továbbadására azoknak, akikneképpen ebben van hiányuk.

- Jó lesz, megpróbálom! De kithívjak meg kis lakásomba? Nem tör-tem rajta a fejem, s nem töröm azótasem. Ezt Isten kéri tõlem azóta is,

AZ ELSÕ KARÁCSONY

80

KARÁCSONY

83

KARÁCSONY

- Van még valami teendõm? – kérdez-te a titkárnõ. Az elfoglalt igazgató az órá-jára, majd a noteszébe nézett.

- Már rég végeznünk kellett volna.Nehogy kitaláljon még valamit nekem!

A titkárnõ mosolygott:- Igazából itt lenne még a kisfiának

szánt karácsonyi ajándék listája. Ne feled-

je, még három nap, és itt a karácsony!- Még szerencse, hogy maga gondolt

rá! A munkával elhalmozott igazgató csaksóhajtott.

- Félek, a kisfiam egy kissé haragoslesz rám. És talán igaza is van, hiszenolyan kevés idõt tudok a családomra szán-ni. Amikor este hazaérek, a fiam már al-szik. Szinte sosem beszélgetünk. Azt aka-rom, hogy legalább karácsonykor valamigyönyörû ajándékot kapjon!

Csakhogy nincs rá idõm….Tegyük azt,hogy maga megveszi nekem az ajándéko-kat. Az árával ne törõdjön. Olvassa el a le-velet, és vegyen meg mindent, amit csak afiam kíván!

A titkárnõ kinyitotta a levelet, és mo-solyogva megrázta a fejét:

- Mindig követtem az utasításait, deezúttal lehetetlent kér.

- Miért? Lehetséges, hogy van valami,amit nem lehet manapság beszerezni egynyolcéves számára? Mit kérhetett? Mu-tassa csak meg!

Egy szót sem szólva a titkárnõ oda-nyújtotta az igazgatónak a levelet. A férfiolvasta:

„Kedves Papa! Azt szeretném kará-csonyi ajándéknak, hogy jövõre minden-nap (vagy majdnem mindennap) szánjrám félórát. Semmi mást nem kérek.

A te Ferkód”.Bruno Ferrero

Lejegyezte: Aranka néni

Ferkó ajándékalálugrással levetette magát az asztalról,mintha valaki lelökte volna. Szégyen-letesen hasalt a szõnyegen, üvegdíszeiszilánkká válva beborították az egészszobát. Egyedül fel sem bírtam emelni.

A vendégek megérkeztek. A lát-vány hatott. Erre azért õk sem számí-tottak. Nevetés tört ki belõlük, az agyerekkori, jó-jó nevetés, mi ledobjamagáról a rárakódott köveket.

Nekiestünk a romoknak, három ésnégykézláb mászkáltunk, söpörtünk,poroltunk, majd felborultunk a nagyigyekezettõl és a jókedvünktõl. Senkinem érezte magát vendégnek. Úgy el-merültünk ebben a közös munkában,hogy a vacsorára nem is gondoltunk.

Újból telefon. Kati barátnõm kérde-zi, hogy megharagudnék-e, ha az idénolyan pórias ajándékot küldene, mintegy jó vacsorát? Tudja, fekszem…

- Soha jobbkor! De sokat küldjél!Vagyunk rá… Már terítünk is. Ezt aszervezést! Köszönöm Uram! Te tu-dod, hogy kenyérrel is él az ember…

Jóllakottan ülünk az újra büszkénálló sötétzöld fa alá. Semmi dísz nincsrajta, csak amit az erdõbõl hozott. Fe-nyõillat, téli éjszakák csendje. Ágai,melyek zúzmarát ringattak karjukon,õzek sátora. Törzsénél lilás félho-mály, s gyanta arany kõvirága. Csúcsafehér táj felett hasadó hajnalok emlé-két õrzi. Szavak nélkül is imádko-zunk. Örömünk kiáradóban. Ma szü-letett az Isten Fia…

Zörgetnek. - Igazán, ki lehet az? Nézünk egy-

másra. Feldúlt férfi esik be az ajtón,ruhája sáros, arca borostás.

- Laci, mi van veled? Hogy kerülszide? – kérdezzük dermedten.

- Mindennek vége – zokogja köve-ket dobálva hátán.

- Mi történt?- Feleségem elment, elment egy

férfivel, s elvitte a gyermekeimet is.Elválunk.

Szólni nem tudunk. Laci sír, a szõ-nyegre borulva. A börtönben nem sírt,ahol a fiatalságát töltötte ártatlanul.De most, igen. Ismerjük õket, s a há-rom gyönyörû kicsit. Laci mindeneit.

Forog a malomkõ, forog, forog,majd megáll. Laci elaludt. Betakar-juk. Szóval és imával. Mi fönnmara-dunk, õrködünk élete bölcsõje fölött.Szent ez az éjszaka. Virrasztunk: vankiért. Együtt vagyunk, együtt érte.Megjött a legkisebb is, csakhogy ide-ért! Ha csatakosan is. Istennek hála.Kegyelmed kelyhébe tesszük õt.Tartsd meg õt Urunk! Õrt állunk egy-másért – s fent õrt állnak értünk az an-gyalok. Isten virraszt a világ felett.

Múlóban az éjszaka. Ritkul a sötét,s lassan kelyhet tartó kezünkben föliz-zik a fény. Földet ért a kegyelem.

Homoki –Nagy Katalin Ajánlja: Mihaleczku Etelka

82

KARÁCSONY

- De hát hová kell mennie ilyen idõben?- Bárhová - mondta a különös idegen.

Mindenhová elmegyek ezen a világon, aholszívesen látnak.

John nem igazán értette, mit beszél, denem faggatta tovább, az idegen pedigcsendben melegedett tovább a tûz elõtt. Ké-sõbb John elmondta, hogy felesége éppenmost ad életet elsõ gyermeküknek.

- Tudom – felelte az idegen.- De hát honnan tudja?- Már odakinn hallottam a sírást.John nem értette, hiszen õ semmit sem

hallott.Hajnal kettõ volt, mire megszületett a

baba… Élettelenül. Jessie kimerülten mélyálomba zuhant. Az anyja - aki végig mellet-te volt – tette a halott csecsemõt a bölcsõbe,csak ezután ment le elmondani, hogy mitörtént. Johnon dermedt kétségbeesés lettúrrá. Látva az asztalt borító ajándékokat, atörténtek után már nem volt képes hinni akarácsonyi csodában.

- Lány volt vagy fiú?- Fiú. – felelte Jessie anyja. Akarod lát-

ni?- Igen. Aztán elviszem, nem akarom,

hogy Jessie így lássa.John szeretettel nézett a sápadt, mély

álomban lévõ feleségére. Hálás volt Isten-nek, hogy legalább õt meghagyta neki.Majd pár pillanatig meredten nézte a szá-nalmas kis testet a bölcsõben, aztán óvato-san karjaiba vette, és lement vele a lépcsõn.

Ahogy állt, csendben tartva a gyerme-ket, végtelen bánat fogta marokra a lelkét.Az idegen törte meg a csendet, s kérte, haddfoghassa meg a fiút. John szó nélkül átadta.Karjába véve ringatni kezdte, és megcsó-kolta a fiúcska homlokát.

- Miért csinálja ezt, hiszen halott? - kér-dezte Jessie anyja.

- Meleg kell neki!- De hát meghalt! – mondta - szinte ki-

abálva - a nagymama. Az idegen azonbancsak mosolygott, és tovább ringatta a gyer-meket.

John arra lett figyelmes, hogy a kicsi fiúszeme kinyílik, és halkan sírdogálni kezd.

- Csoda! Hiszen csodát tett! – kiabáltJohn – Visszahozta a halálból a fiamat!

- Nem volt halott – válaszolt a férfi.Nem halhat meg, aki még nem is élt!

A nagyanyja karjaiba tette a gyereket: - Gyorsan tegye az anyja mellé, mielõtt

felébredne! Azután Johnhoz fordult:- Mennem kell tovább.

John azt sem tudta hirtelen, mit is te-gyen, sírjon, nevessen vagy összecsókoljaaz idegent?

- Maradnia kell, maradjon velünk, ké-rem - örökre!

De az idegen vette a kabátját, és már azajtóban állt.

- Akkor legalább a karácsonyt töltse ve-lünk! – kérlelte John – Nézze teli az asztalmindenféle jóval! Szívesen megosztjuk ön-nel! Hiszen a legnagyobb ajándékot õntõlkaptuk.

Az idegen azonban nem maradhatott.Megköszönte a szíves marasztalást, demennie kellett. Halkan becsukta maga mö-gött az ajtót, és lassan elindult a friss havon.

Elállt a hóesés. John állt az ajtóban, ésnézte-nézte a vendéget, amíg eltûnt a mesz-szeségben. Befelé indulva döbbent rá, hogya távolodó idegen léptei nem hagytak nyo-mot a frissen esett hóban.

Hugh Oliver

Találta: Mihaleczku Etelka

85

KARÁCSONY

Egész álló nap havazott, sûrû hópely-hek lepték be az ajtókat, ablakokat, fehérkárpittal vonták be a mezõket, és valahol akanadai préri egyik magányos farmján egygyermek készült erre a világra jönni.

John, az apa nyugtalanul járkált fel-aláa nappali szobában. Jessie, a felesége, har-madik órája vajúdott elsõ gyermekükkel.Nem volt már éppen fiatal, de nagyon akar-ta ezt a gyermeket.

- Remélem a doktor idõben ideér – gon-dolta John – csak ez a sok hó ne esett vol-na!

Késõbb így morfondírozott:- Aggodalomra semmi ok, évezredek

óta így történik, és Jessie anyja is fenn van,hogy segítsen neki, ha kell!

Odakinn a sötét csendben csak a hó-

pelyhek halk suttogása hallatszott, és csaknéha jajdult fel egy-egy fa, jeges terhe alatt.

John a fahasábokat nyaldosó lángokatnézte elmélyülten, amikor kopogtattak.Gondolta, a doktor érkezett meg, de megle-petésére, egy idegen állt az ajtóban.

- Bejöhetek? – kérdezte. John habozottegy kis ideig, de látva átfagyott, szomorúábrázatát és a haját, melyben jégcsapokkáállt össze a ráolvadt hó, beengedte. Havasruháit lesegítette, és helyet készített a tûzelõtt, ahol az éjszakát tölthette a jövevény.Vacsorát is adott, amiért nagyon hálás voltaz idegen.

- Mit keresett odakinn ilyen havas éj-szakában? – kérdezte John.

- Nagyon sok dolgom van – felelte azidegen. Nagyon sok helyre kell mennem.

A karácsonyi ajándék

84

KARÁCSONY

tek, mitõl gyulladjon õ itt meg? Próbáltbeljebb gurulni - de semmi sem sikerült.

Ekkor maga is meglepõdött, és sírnikezdett. Bánta konok önzését, amivelcsak annyit ért el, hogy nem lehet része-se ennek az éneklõ lángolásnak! És avégén kidobják majd a hideg télbe, mertsemmire sem jó, lobogni sem tud. Nyö-szörögve sírt.

Az Ember meghallotta, és odagug-golt eléje. Mintha értette volna síró ja-jongását. Megfogta a könnyes Faágat,és a végét beletartotta a tûzbe. Aztán,amikor látta, hogy égni kezd, magávalvitte a barlangba. A tartóra tette, a ma-

gasba. A Faág pedig nagyra nyitottalángszemét. Elõször az Asszonyt láttameg. Valami szalma ágyfélén ült, éshalkan énekelt. Az ember mosolyogvanézte. Csak ezután pillantotta meg azAsszony ölében a Gyermeket.

Kicsike volt, ó, milyen kicsi! Persze,hogy kell neki a meleg! De hát mi len-ne vele ebben a zord télben?

A Faág a legszelídebb lángjávalégett, hogy föl ne ébredjen álmából. Az,aki a legkisebb most, de mégis Nekizeng altatót az égiek és földiek kórusa.

Hajdú Júlia

87

KARÁCSONY

A Faág mérhetetlenül felháborodott,amikor letörték a törzsrõl. Tél volt, ép-pen mélyen aludt, álmában virágait len-gette a szél, és a darazsak zsongó züm-mögésével volt tele a világ Azt sem tud-ta, hol van. Hideg, sötétség, és tél min-denütt.

Az Ember csattogva tördelt újabbágakat, miközben bocsánatkérõen sut-togta: - Ne haragudjatok, tüzet kell rak-nom, kell a fényetek és a meleg! Nagyhalom ágat tört így le, és elment pará-zsért. Az ágak csak hevertek tehetetle-nül. A Faág zsörtölõdni kezdett, mert azember elõtt csak nem szólhat, hát fújtamost dühösen:

- Miféle eljárás ez velünk, fákkal?Most fûtsünk, de kérdem én: ki hoz ta-vasszal virágot, ki érlel gyümölcsöt egynyáron át, hogy õsszel csodájára járja-nak?! Az Öregág válaszolt:

- Az a dolgunk, hogy szolgáljuk azEmbert. Ha kell, akkor gyümölcsöt ho-zunk, ha kell, akkor elégünk. A Faág el-hallgatott. Az Öregággal nem lehet vitáz-ni. A múlt nyáron hagyta, hogy a kisma-darak mély odút fúrjanak rajta, és ott lak-janak. Sose törõdött magával. Most sem.

De nem kell õt követni! És a Faágelhatározta: csak azért sem fog elégni!

Égjen az Öregág, meg a többiek! Az Ember sietve megérkezett. Ügyes

kis cserépedényben parazsat hozott. Pil-lanatok alatt összerendezte az ágakat, avékonyakat, a vastagokat, - és hamaro-san pattogott a tûz. Kesernyés, könnyûfüst után fellobogtak a lángok.

A Faág körülnézett. Valami barlangbejáratánál lehettek. De nem nagyonnézelõdött, védekezett. Az összes ned-vességével hadakozott a tûz ellen. Nem,és nem akart égni!

Az Öreg lángja magasba csapott, ésboldogan lobogni kezdett, miközbensisteregve suttogta:

- Ó, de gyönyörû! Ó, de boldog va-gyok, hogy láthatlak!

A Faág elképedt. Mit lát ez a bõszenlobogó Öregág? És sorba a többi ág ismagasra szökõ lángolással ujjongott!

- Mi van itt? A Faág próbált a többi-ek tüzénél valamit leselkedni, de csak avastag sziklafalakig látott: nem voltlángja, amivel magasba nõnek az ágak.Minden ág lángja magasan lobogott, ésvalami csoda folytán ez a lobogás nemszûnt. És a lánggá lett ágak nagyon hal-kan, nagyon meghatottan énekeltek.

A Faág most már akart égni! De nembírt. A többiek messze, a magasba ég-

A FAÁG

86

KARÁCSONY

és hozzanak valamilyen ajándékot Jézus-nak. Bármilyen ajándékot. Nem kell másttenniük, csak világosan elmagyarázni,hogy miért épp azt az ajándékot hozták.

A gyermekcsapat keresésbe kezdett, éskét órán belül meg is lett a három napkele-ti bölcs.

Karácsony este a parókia kis színházter-me zsúfolásig megtelt. A gyermekek min-dent beleadtak, az elõadás zökkenõmente-sen folyt, és nagy sikert aratott. A kutya-csacsi elaludt, Szent József szakálla pedignem esett le.

Ám anélkül, hogy bárki is számítottvolna rá, a háromkirályok színre lépése lettaz est legmegindítóbb pillanata.

Az elsõ király egy ötvenéves férfi volt,akinek öt gyermeke van, és aki az önkor-mányzatnál dolgozik. Õ egy mankót ho-zott. A gyermek Jézus bölcsõje mellé tette,és ezt mondta:

- Három évvel ezelõtt volt egy csúnyaközlekedési balesetem. Frontálisan ütköz-tem valakivel. Jó néhány töréssel szállítot-tak kórházba. Az orvosok nem voltak bizto-sak abban, hogy felgyógyulok. Senki semmerte elõre megjósolni, hogy mi lesz. Attóla pillanattól kezdve örülni kezdtem mindenapró javulásnak. Annak, hogy mozgatni tu-dom a fejem, vagy egy ujjam, hogy egyedülfel tudok kelni.

A kórházban töltött napok mintha ki-cseréltek volna. Kezdtem alázattal felfedez-ni, hogy mennyire szép is az, amim van.Meglátom és örülök az élet kicsi, minden-napi örömeinek is, amelyeket azelõtt észresem vettem. Ezt a mankót annak jeléüladom a gyermek Jézusnak, hogy megtanul-tam látni, felismerni.

A másik király két gyermek édesanyjavolt, aki egy hittankönyvet hozott. Letette akis Jézus bölcsõje mellé és ezt mondta:

- Amíg a gyermekeim kicsik voltak ésszükségük volt rám, úgy éreztem, hogymegvalósítom magam. Aztán a gyermekeknõni kezdtek, és egyre inkább felesleges-nek éreztem magam. De megértettem, hogyfelesleges sajnálnom magam. Megkértemaz atyát, hogy tarthassak hittanórát a városigyerekeknek. Így újra megtaláltam életemértelmét. Úgy érzem, mintha apostol, pró-féta lennék. Az, hogy a lélek dimenzióit fel-tárom a gyerekek elõtt, egy olyan tevékeny-ség, amely nagyon lelkesít. Újból fontos-nak érzem magam.

A harmadik király egy fiatalember volt.Õ egy fehér papírlapot hozott. Letette a böl-csõ mellé, és ezt mondta:

- Feltettem magamnak a kérdést. Jól tet-tem-e, hogy elfogadtam ezt a szerepet?Egyáltalán nem tudtam, hogy mit mondjak,mit hozzak. A kezem üres. A szívem pedigtele reménységgel, kívánsággal, boldog-sággal, és életem értelmével. Nyugtalan-ság, kérdések, várakozások, hibák, kételyeksokasodnak bennem. Nincs, amit be tudnékmutatni. A jövõm nagyon bizonytalannaklátszik.

Ezt a fehér papírlapot ajánlom neked,gyermek Jézus. Tudom, hogy azért jöttélközénk, hogy új reményt adj. Látod, én tel-jesen üres vagyok, de szívem nyitott éskész, hogy elfogadja azt, amit életem fehérpapírjára írni akarsz. Most, hogy te itt vagy,minden megváltozik majd…

Bruno Ferrero

Rátalált: Aranka néni

89

KARÁCSONY

A Szûz Mária Otthonba járógyerekek elõadást készítettek akarácsony titkáról. Szellemes szö-veget írtak Józsefnek és Máriának,a pásztoroknak és az angyaloknak.Még az ökörnek és a csacsinak isjutott egy kis szerep.

Kiosztották a szerepeket. Min-denki Józsefet és Máriát akarta ját-szani, de a csacsit senki sem. Így agyerekek eldöntötték, hogy a csa-csit Luca kutyája fogja alakítani.Testes és békés eb volt, az álfülek-kel elég tûrhetõ csacsi lett belõle.Csak nehogy elkezdjen ugatni azelõadás kellõs közepén…

Ám egyszer, amikor Renátanõvér megnézte az elõadás próbá-ját, így kiáltott:

- De hiszen megfeledkezteteka napkeleti bölcsekrõl!

Ernõ – a rendezõ – csak a fejétfogta. Hiszen már csak egy nap hi-ányzott a bemutatóig. Honnan ve-gyenek most hirtelen három nap-keleti bölcset?

Pál atya volt az, aki megtaláltaa megoldást.

Keressünk három embert a kö-zösségbõl – javasolta. Mondjukmeg nekik, hogy a modern napke-leti bölcseket kell eljátszaniuk, éshogy hétköznapi ruhában jöjjenek,

Az elfeledett napkeleti bölcsek

88

KARÁCSONY

KARÁCSONY KARÁCSONY

91

- Húsz éve vagyok a Rózsafûzér társu-latban, és édesanyámtól örököltem át atagságot. A Szûzanya iránti szeretet segí-tett abban, hogy szervezõje legyek aSzent Mónika közösségnek itt, egyház-községünkben.

Évekkel ezelõtt az egyik debrecenitemplom hirdetõtábláján olvastam a SzentMónika közösségrõl, és egyik alkalom-mal részt is vettem imaórájukon. Nagyonmagával ragadott az imádkozó édes-anyák, nagymamák közössége. Ekkor ha-tároztam el, hogy ezt nálunk is igyekszemmegvalósítani.

Ebben a különös világban nagy szük-ség van az édesanyák imájára. Hét évemár, hogy mi is buzgón imádkozunk agyermekekért, a világ ifjúságáért.

A fatimai kis Szûzanya szobor –amely összetart és erõsít bennünket – 275.hete vándorol az imaórákon, és nagymegtiszteltetés számunkra, hogy 2009.május 16-án Kazincbarcikán lesz az Or-szágos Szent Mónika Találkozó.

Hogyan telnek mindennapjaid?

- Egyedül élek, sok szép csendes órátkapok így a jó Istentõl. Szeretek olvasni,szeretem az „istenes verseket”, és szere-tem a templomainkat. Nincsenek unalmasperceim, lefoglalom magam kézügyessé-gemmel is. Rózsafûzérem és a gombok-ból készített karácsonyi képem is bizo-nyítják ezt, amelyek egy országos zsûridöntése által bekerültek az Országos Bet-lehemi Kiállításra, melyet Budapestenrendeznek minden évben.

Úgy tudom, nagyon szeretsz zarán-dokutakon részt venni.

- Igen, szeretek utazni. Gyógyító ha-tással vannak rám mind a belföldi, mind akülföldi zarándokutak. Új erõt kapokilyenkor, amely tovább segít életutamon.Lelkileg is épülök általa, erõsödik a hi-tem. A jó Isten kegyelmébõl sok széphelyre eljutottam már eddig is.

Befejezésül biztosan találsz valami-lyen szép verset vagy idézetet, amivel gaz-dagíthatsz bennünket.

- Talán a „Hazafelé tartó úton” címûvers ilyen, mely helyettem is sugallja,hogy az élet apró örömeit a jó Istenre bí-zom.

„Örülök az életnek, mert ég mégegy kis olaj a lámpásomban.Nem keresem a töviseket, apró örömökre vadászok.Ha alacsony az ajtó, lehajolok,Ha a követ eltehetem az utamból, elteszem.Ha túl nehéz, kikerülöm.Így mindig találok valamit az életben,ami szívemet könnyûvé, arcomat vidámmá teszi.”

Isten adjon erõt további munkád-hoz, talentumaidat pedig bõségesen ka-matoztasd még sokáig, mások örömére!

Govka

Ismeretlen ismerõsök

Mióta élsz Kazincbarcikán?

- 34 éve élek itt. Két gyermekem van,és három unoka nagymamája vagyok. Kis

templomunkban minden vasárnapot szent-misével ünnepeltünk meg még gyermeke-immel és édesanyámmal. Felnõve õk csa-ládot alapítottak, és elkerültek a városból.

Vallásos családtól származol, és kü-lönösen vonzódsz a Szûzanyához. Jól tu-dom?

- Igen, vallásos családban nõttem fel, sfiatal koromtól él bennem a Szûzanyairánti szeretet és tisztelet. Életem folya-mán sokszor kértem közbenjárását, mertnagy szükségem volt pártfogására a ne-hézségek elviselésében.

A Szûzanya tisztelete elvezetettSzent Mónikához. Hogyan történt mind-ez?

Egyházközségünkben szinte mindenki ismeri Juhász Imérénét, Magdi-kát. Ismerõs õ a rózsafûzér imádozásból, szép versmondásával emeli az ün-nepek meghittségét templomainkban. Újságunkban rendszeresen találkozha-tunk ima- és vers válogatásaival egyes ünnepeinkhez kapcsolódóan.

Hét éve vezeti a Szent Mónika közösséget, és kézügyességével elvitte vá-rosunk hírét távolabbra is.

„Vezetsz Uram, vezetsz, érzem szent kezedet.”

90

KARÁCSONY

Vasárnap van, reggel fél nyolc, és a redõny résein besüt a nap. Kicsit lustálkodunk. Ilyen-kor lehet. A gyerekek lassan ébredeznek, a kicsi kidugja hálózsákba bújtatott lábát a kis-ágy rácsai között, és dudorászik. A nagyobbik elõhúzza a párnája alól a könyvet, amit es-te olvasott. Most feküdhet, olvashat nyugodtan, nincs rohanás, nincs iskola. Minden úgytörténik, mint bármelyik ünnepnap reggelén.Ünnepnap?!Õ talán már az elõzõ napon megérezhetett valamit. Délután eljött elém a munkahelyem-re, pedig nagy zivatar volt. Megvártuk, míg elmúlik, és hazáig egész úton beszélgettünk.Persze fõleg a gyerekekrõl…Reggelit készítek. Anyósom, mint mindig, most is segít. Õ a gyerekéért aggódik, én a fér-jemért: közös a félelem.Kimérem a pontos adagot: a péksüteményt dekagrammra, a folyadékot deciliterre. Mind-ez rutin. Mérés nélkül is tudom, mennyit szabad ennie egy betegnek, akit egy éve horda-nak vesedialízisre.Ritkán viszem neki ágyba a reggelit, de most ezt teszem. Azt azonban már nem várommeg, amíg megeszi. Fáj látni az éhségét, látni, hogy mást is, többet is megenne, de nemlehet.Tíz perc múlva visszamegyek, hogy kihozzam a tálcát, amelyen egy morzsányi süteménysem maradt. Rámosolygok, de megbénít a tekintete. Mint aki némán irgalomért könyö-rög. Talán csak egy másodpercig tart az egész, de perceknek érzem.Rohanok ki, orvosért küldök.A várakozás szörnyû pillanatai. A tehetetlenség. A kicsi azt akarja, hogy énekeljek. „Acsitári hegyek alatt régen leesett a hó…” – dúdolja a dallamot. Nem érti, most miért nemakarok dalolni, hiszen máskor kérés nélkül is szoktam.Végre megérkezik az orvos. Jelenléte kicsit megnyugtat. Hinni akarom, hogy talán nemis olyan nagy a baj.Az orvos még tud beszélni a férjemmel. Én már nem, mert elveszti az eszméletét. Valakimentõért telefonál. Megpróbáljuk újraéleszteni. Az orvos elmondja, mit kell tennem, ésközös erõvel megkezdõdik a küzdelem az életért. Meg kell próbálnom oxigént juttatni atüdejébe. Mellette térdelek, mintha imádkoznék, és úgy fújom a levegõt, mintha a lelke-met akarnám átszorítani a fogai között. De bárcsak tudnám!...Hideg az ajka…Hideg az ajkad drágám!...Ez az utolsó csókunk?Még mindig reménykedem. Aztán felpillantok, és meglátom az orvos szemét. Rettenetvan benne. Vagy csak az én tekintetemet tükrözi vissza?Vége. Nincs tovább. A halál gyõzött.És még nincs fél kilenc.

Lupsa Józsefné - Kótaj

Szervusz drágám!

92

Urnahelyek vásárolhatók a kazincbarcikai Szent Család templom altemplomában 99 évre, ahol 1900 db üres urnafülke áll rendelkezésre.

Az Egri Foegyházmegye iránymutatásai alapján az altemplomban csak valamely keresztény felekezet szertartása szerint megkeresztelt ember helyezheto örök nyugalomra.

Házastársak esetében legalább az egyik félnél valósuljon meg ez a feltétel.

Az árak az alábbiak szerint alakulnak:

Felülrol1-2. sor 100 000 Ft-os áron3-6. sor 120 000 Ft-os áron

7. sor 110 000 Ft-os áron

Szerzodést kötni a Római Katolikus Plébánián lehet.Cím: Kazincbarcika, Dózsa György út 35.

Telefon: 48/512-396

URNAHELYEK

A kazincbarcikai Szent Család templom

december 24. december 25. december 26.szerda csütörtök péntek

ÜNNEPI SZENTMISEREND

KazincbarcikaSzent Család templom

KazincbarcikaAvilai Szent Teréz templom

SajókazaBánhorvátiDédestapolcsányBerenteSajógalgóc

24.00 9.00, 10.30, 16.30 10.30

- 18.00 18.00

22.00 15.00 15.0022.00 10.15 10.1520.00 9.00 9.0024.00 16.30 -20.00 11.30 -

december 28. december 31. január 1.vasárnap szerda csütörtök

KazincbarcikaSzent Család templom

KazincbarcikaAvilai Szent Teréz templom

SajókazaBánhorvátiDédestapolcsányBerenteSajógalgóc

Búcsúi szentmise 10.3016.30 18.00 10.30, 16.30

18.00 - 18.00

15.00 18.00 15.0010.15 16.30 10.159.00 15.00 9.00

15.00 11.30 11.30 16.30 16.30

Nyilvántartási szám: 69.869/96 Kiadó: Római Katolikus Egyházközség KazincbarcikaFelelõs kiadó: Iváncsy Balázs plébánosSzerkesztõ: Czakóné Bulla Magdolna cebeem@freemail.hu

Szerkesztõség címe: 3700 Kazincbarcika, Dózsa György út 35. Telefon: 48/512-396Levélcím: 3700 Kazincbarcika, Rózsa út 12., Telefon: 48/413-032harangszo@vipmail.hu, http://kazincbarcikai-plebania.emecclesia.huKészült a Don Bosco Általános Iskola, Szakiskola, Szakközépiskola ésKollégium nyomdájában, 1000 példánybanMegjelenik évente 4 alkalommal

Harangszóidõszaki lap

A karácsonyi számban szereplõ rajzokat Hegedûs János grafikus készítette. Köszönjük önzetlen munkáját.

Minden kedves olvasónknak szeretetteljes, meghitt karácsonyt és örömben gazdag boldog új esztendõt kíván a Harangszó szerkesztõi nevében:

Czakóné Bulla Magdolna szerkesztõ

Megköszönjük mindazoknak, akik adójuk 1%-át ajánlották fel alapítványainknak.A Pro Ecclésia Alapítvány 54 848.- Ft-ot kapott, melyet a dédestapolcsányi Ifjúsági

lelkigyakorlatos tábor szervezésére használunk fel.A Hittantanulók Avilai Szent Teréz Alapítványa számlájára 416 018.- Ft érkezett,

mely összeget a kéthetes nyári napközi szervezésére fordítjuk.

Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy egyházközségünk megújult honlappal gazdagodott, melynekszerkesztõje Hajagos Béláné. A http://kazincbarcikai-plebania.emecclesia.hu címen egyházközsé-günkben történt legfrissebb eseményekrõl olvashatnak. Látogassanak el minél gyakrabban honlapunkra!

Keresztelokút a húsvéti gyertyával Mária kápolna a márvány Mária szoborral

Szent Erzsébet terem

Tabernákulum