kéri katalin: a neveléstörténet helye és szerepe a kompetencia alapú pedagógusképzésben
TRANSCRIPT
A neveléstörténet helye és szerepe a kompetencia alapú pedagógusképzésben
Kéri KatalinPTE BTK Neveléstudományi Intézet //
„Oktatás és Társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskola
2
„A világ nevelési fejlődése a nemzeti nevelési örökségek szövedéke...”
(Kadriya Salimova)
3
Kadriya, Salimova – Johanningsmeier, Erwin V. (eds):Why should we teach the history of education?
(Moscow: International academy of self-improvement, cop. 1993.)
4
Szabolcs Éva: Neveléstörténet és pedagógia. (Magyar Pedagógia, 1992/3.)
Pukánszky Béla (szerk.): A neveléstörténet-írás új útjai. (2008)
Németh András: Die historische Pädagogik in Ungarn. Geschichte und heutiger Stand. (Espacio, tiempo y educación, 2016/1.)
Áttekintések a magyar neveléstörténet-írás eredményeiről, újabb törekvéseiről
5
A neveléstörténet a neveléstudományokhoz tartozik, ugyanakkor művelődés- és társadalomtörténeti keretek között értelmezhető.
A neveléstörténet a neveléstudományok globális értelmezéséhez szükséges terület, melynek vizsgálata bármely pedagógiai diszciplína esetében megkerülhetetlen. Minden esetben szükség van a történeti dimenzió áttekintésére.
(L.: Zsolnai József: A pedagógia új rendszere címszavakban)
A neveléstörténet értelmezési keretei
6
A neveléstörténet tárgya
A nevelés elmélete és gyakorlata különböző történeti korokban és földrajzi helyszíneken.
A nevelés történeti, fejlődési folyamata, és az e folyamatban érvényesülő összefüggések, törvényszerűségek feltárása.
7
Megközelítési módok a neveléstörténet kutatásában, tanításában I.
Diakrón (kronologikus)
Perzsa szőnyeg
Azték napkő, mexikóvárosi Nemzeti Archeológiai Múzeum
Különböző időfelfogások: két példa
9
Szinkrón (problématörténeti, összehasonlító, hatás- és recepcióvizsgálatok)
Megközelítési módok a neveléstörténet kutatásában, tanításában II.
10
Hatás- és recepciótörténet:egy példa: Ibn Tufajl, az „arab Rousseau”?
11
Héber: 1349. Narbonni Moises Ibn Joshua
Latin: 1671 (és 1700) Edward Pococke
Holland: 1672. Bouvmeester1701. Adriaan Reland
Angol: 1671. Ashwell1674. Jorge Keith1708. (és 1711., 1731.) Simon Ockley1904. Brönnle1907. (1910, 1929) Fulton
Német: 1726. Pritius1728. Eichhorn
Francia: 1900. (és 1936) Léon Gauthier
Spanyol: 1900. Francisco Pons Boigues1926. Serrano de Haro1934. Ángel G. Palencia
Orosz: 1920. Kuzmin
Cseh: 1957. Ivan Hrbek
Lengyel: 1958. Józef Bielawski
Magyar: 1964. Katona Tamás
Olasz: 1983. Paola Carusi
Portugál: 2000. Isabel Loureiro
Más, keleti nyelvekenkészült fordítások:
Török: 1923. Baban Zadé Résid
Perzsa: 1956. Frouzanar
Urdu: 1955. Siddíqi
Ibn Tufajl művének európai fordításai
12
A neveléstörténet tanításának, kutatásának jellemzői a 19. századtól a 20. század második feléig I.
A 19. század végére a neveléstörténet akadémiai tudománnyá vált, a történettudománytól elszakadva, szorosan kapcsolódva a közép- és felső szintű pedagógusképzéshez.
1. Levéltári, irattári forrásokon nyugvó, kronologikus feldolgozások (diakrón szemlélet) jellemezték a kezdeti kutatásokat;
Iskolatörténetre, neves pedagógiai személyiségek életútjára fókuszáló kutatások, tankönyvek születtek.
13
– Polgárosodás kora: itthon is megindultak a kutatások: Beély Fidél József, Pauer János; Religio és Nevelés és más lapok;
– Tanító- és tanárképzés alaptárgya lett itthon is a neveléstörténet (L.: Garamszegi Lubrich Ágost, Kármán Mór, Fináczy Ernő művei);
– Közgyűjtemények szerveződése is segítette a kutatómunkát;
– Az iskolarendszer kiépítése miatt is fontossá vált a nevelés múltjának megismerése
– A külföldi kutatások fontos adatokat és modelleket szolgáltattak (L. : Békefi Remig, Fraknói Vilmos, Molnár Aladár munkássága)
– A könyv- és sajtókiadás felélénkülése, tudományos társaságok létrejötte is nagy lendítő erő volt.
A magyarországi neveléstörténet-írás és –tanítás kezdetei
14
A neveléstörténet tanításának, kutatásának jellemzői a 19. századtól a 20. század második feléig II.
2. A „társadalomtudományi” történetírás megjelenése:
A 19-20. század fordulóján jelentős hatást gyakorolt a neveléstörténetre a szociológia, Durkheim munkássága;
fontos volt 1929 után az Annales-iskola hatása;
Az „új neveléstörténet” az 1960-as években született meg Nyugaton: társadalomtudományi vizsgálódások, társadalmi- gazdasági struktúrák feltárása.
15
3. Kulturalista/interkulturalista megközelítés:A 20. század második felétől bontakozott ki
(mintegy a társadalomtudományi modellekre adott válaszként).
Ez olyan történetírásra támaszt igényt, amely- a lakosság széles tömegei felé fordul;
- nem követi a történelem lineáris folyamatként való felfogását;
- a „Nyugatra való fixálódástól a nem-nyugati társadalmak és kultúrák felé fordul” (Iggers);
- a kulturális (vallási, ideológiai, művelődésügyi stb.) tényezőket vizsgálja.
A neveléstörténet tanításának, kutatásának jellemzői a 19. századtól a 20. század második feléig III.
16
Az összehasonlító/interkulturális kutatások haszna
- Az összehasonlítások kiterjedtebb alkalmazása a magyar neveléstörténet-írásban erősíthetné az elméleti tudatosságot, előmozdítaná a túlzottan leíró vonások kiegyensúlyozását.
- „az összehasonlító módszer jelentősége nagy (…) mivel elősegítheti reális alapokon nyugvó nemzeti vagy más identitások kialakítását… ”
- „A saját múlt reális ismerete hozzájárulhat a különböző identitások összebékítéséhez is.” (Tomka Béla)
- Az összehasonlító kutatások igénylik, s egyben előmozdítják a nemzetközi együttműködést, s ezáltal fokozhatják a magyar neveléstörténet-írás nemzetközi beágyazottságát, ami szintén számos jótékony hatást eredményezne.
17
A neveléstörténet tanításának, kutatásának értelme, területei napjainkban I.
• Szinkronisztikus, problématörténeti kutatásokkal kell ötvözni a diakrón vizsgálódásokat.
• Kiterjedt hatás- és recepcióvizsgálatokra van szükség.
• A nem intézményesült nevelés (a szocializáció) történetére is figyelmet kell fordítani.
• Hangsúlyozottan fontos a neveléstudomány és a tanári szakma fejlődés-történetének áttekintése.
18
A neveléstörténet tanításának, kutatásának értelme, területei napjainkban II.
• Forrásközpontú megközelítés szükséges, valamint a források körének jelentős kitágítása: a (levéltári) írott források mellett fontos az ikonográfiai források, az oral history, a régészeti leletek, valamint a magánjellegű, a mikrotörténelem, a személyesen megélt múlt feltárását segítő kútfők feltárása és elemzése.
• Sokrétű módszertani megújulás szükséges a különböző forráscsoportok kritikai elemzéséhez.
19
• A neveléstörténet-írásból korábban hiányzó társadalmi csoportokkal/népekkel is foglalkozni kell (nők, gyerekek, kisebbségek, Európán kívüli kultúrák stb.).
• A nemzeti értékek feltárása és megőrzése mellett szükséges a világméretű perspektíva: Fontossá vált az egyetemes neveléstörténet művelése, az összehasonlító szemlélet időben és térben való kiterjesztése, az interkulturális közelítés.
• Mindez elengedhetetlen, mert bolygónk gazdasági, politikai, ökológiai, társadalmi problémáit már nem lehet helyi szinten kezelni, ezek a tudás egyesítése, kooperáció nélkül nem oldhatók meg.
A neveléstörténet tanításának, kutatásának értelme, területei napjainkban III.
20
• Tanári (bevezető) előadások mellett törekedni kell arra, hogy a diákok is aktívan részt vegyenek a források összegyűjtésében és értékelésében, változatos tanulásszervezési módszerekkel (projekt-módszer, kooperatív munkaszervezés stb.) teremtve számukra lehetőséget tanári kompetenciáik fejlesztésére.
A fejlesztendő kompetenciaterületek a következők:
– A tanulói személyiség fejlesztése: a demokratikus társadalmi értékek, a sajátos nemzeti hagyományok, az európai kulturális és egyetemes emberi értékek elsajátítása.
– A tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése, interkulturális nevelési programok alkalmazása, együttműködés készségének fejlesztése.
A neveléstörténet tárgy szerepe, lehetőségei a tanári kompetenciák fejlesztésében I.
21
Pedagógusképzés, doktori képzés:
kooperatív, interaktív,kreatív,élmény-centrikus,forrásközpontúneveléstörténet
(Paletta Műhely, PTE-OTDI, 2016)
22
A neveléstörténet tárgy szerepe, lehetőségei a tanári kompetenciák fejlesztésében II.
– A szaktudományi tudás felhasználásával a pedagógusjelöltek műveltségének, készségeinek és képességeinek fejlesztése, az adott szakterületen szerzett tudás tantervi, műveltségterületi összefüggésekbe való ágyazása, tudományos fogalmak, fogalomrendszerek fejlődésének elősegítése, valamint az egyes tudományterületek szemléletmódja és értekeinek megismerése.
– Az egész életen át tartó tanulást megalapozó kompetenciák fejlesztése, információ- feldolgozás, problémamegoldó gondolkodás folyamatos fejlesztése, az önálló tanulás képességeinek megalapozása.
– A tanulási folyamat szervezése: a tudásforrások célszerű kiválasztása, az új információs-kommunikációs technológia alkalmazása.
23
Virtuális és/vagy valós séták: egy példa: a Rouen-i Neveléstörténeti Múzeum
http://www.reseau-canope.fr/musee/?/corps.php
24
Nevelés- és művelődéstörténet a Pécsi Tudományegyetemen, a 2013 őszétől indult, osztatlan tanárképzésben
Az új tanárképzési programban a Nevelés- és művelődéstörténet szintetizáló jellegű, diakrón és szinkrón szemléletű, heti két órás, két kredites, kollokviummal záruló tárgy lesz, a képzés 7. félévében.
25
A nevelés- és művelődéstörténet főbb tematikai csomópontjai I.
A neveléstörténet neveléstudományi és művelődéstörténeti meghatározottságai; A neveléstörténet forrásai, kutatási helyszínei és módszerei.
A külföldi és hazai neveléstörténeti kutatások története, eredményeik;
Művelődéstörténeti korszakok világképei, azok befolyása a nevelésre. Az egyes korszakok világképe(i) által meghatározott ember- és gyermekkép. Gyermekszemlélet és gyermekkortörténet. A gyermekstátusz változása a történelemben.
Az oktatás- és nevelés cél- és hatásrendszere, a nevelési eszmények történeti változása; A műveltségképek, nevelési eszmények átadásának színterei: az intézményen kívüli és az intézményesült nevelés.
Az iskola szervezetének, funkcióinak változásai az egyes korszakokban és földrajzi helyszíneken.
26
A nevelés- és művelődéstörténet főbb tematikai csomópontjai II.
Az európai civilizáció: egység és elkülönülés. Az oktatási tartalmak, nevelési tervek változása térben és időben.
Az ismeretátadás civilizációs eljárásai: oktatási-nevelési, illetve tanulási módszerek, a segítő nevelés története.
Taneszköz-rendszerek, tankönyvek a nevelés történetében. Az iskolai tér. A tanterem és berendezésének története.
A pedagógusképzés és -szerep története. A pedagógus szakma kialakulása és differenciálódása; a pedagógusokkal szemben megfogalmazott elvárások a történelem során.
Az oktatáspolitika, a tanügyigazgatás és az oktatási törvényhozás nemzetközi tendenciái és hazai története.
Lánynevelés és női művelődés a történelemben.
27
Összegzés
A neveléstörténet a magyar pedagógusképzésében az elmúlt évtizedekben mindig nyomatékkal jelen volt.
A tartalmi-módszertani-forrástani megújulás mellett a felsőoktatás-didaktika területén jelentkező, további fejlesztések is szükségesek ahhoz, hogy ez a tudományterület, maga a történeti és multi-perspektivikus szemléletmód valóban eredményesen járuljon hozzá a kompetencia-alapú pedagógusképzéshez.
Egyértelmű a tudományterület tanár- és doktorképzésben való létjogosultsága, és a nevelés- és művelődéstörténet a jövőben is a történelmi szemléletformálás, a kritikai gondolkodás, a tanári szakmára történő felkészítés és önreflexió, valamint a glóbusz-szintű szemlélet és (ugyanakkor) a nemzeti értékek erősítésének fontos eszköze lesz.
28
„Az idő nem pusztán örökség, de magának az emberi szellemnek a része.
A történelem pedig nem egyszerűen a múlt eseményeinek az összessége, hanem
szervesen hozzátartozik napjaink valóságához…”
(Zubiri, Xavier; 1959.)
29
Főbb felhasznált irodalmak 1.Larroyo, Francisco: Historia general de la pedagogía. Expuesta conforme al método de los tipos históricos de la educación. Porrúa, México, 1944. Myers, Edward D.: Education in the Perspective of History. Longmans, London, 1963.Hayhoe, Ruth – Pan, Julia (eds.): East-West Dialogue in Knowledge and Higher Education. An East Gate Book, E. Sharpe, Armonk, New York, London, 1996.Manning, Patrick (2003): Navigating World History: Historians Create a Global Past. Palgrave Macmillan, New York.Salimova, Kadriya – Dodde, Nan L. (eds.): International handbook on history of education. Orbita, Moscow, 2000. Reagan, Timothy: Non-Western Educational Traditions. Indigenous Approaches to Educational Tought and Practice. Lawrence Erlbaum Associates, Publishers, Mahwah, New Jersey – London, 2005. (3., bővített kiadás)Sifuna, Daniel N. – Otiende, James E.: An Introductory History of Education. Nairobi University Press, Nairobi, 2006.
30
Főbb felhasznált irodalmak 2.
Kéri Katalin: Bevezetés a neveléstörténeti kutatások módszertanába. Műszaki, Budapest, 2001.Kéri Katalin: Egyetemes neveléstörténet és történeti, neveléstudományi komparatisztika. In: Tananyagok a pedagógia szakos alapképzéshez. Szerk.: Bárdossy Ildikó, Forray R. Katalin, Kéri Katalin, Budapest-Pécs, 2006. HEFOP Konzorcium 13-45. o. Elektronikus változata: http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Pedagogia/28K%e9ri/HTML/index2.htmNémeth András – Pukánszky Béla: A pedagógia problématörténete. Gondolat, Budapest, 2004.Németh András: Die historische Pädagogik in Ungarn. Geschichte und heutiger Stand. Espacio, tiempo y educación. 2016 January-July, v 3. n. 1. 85-110. doi: http://dx.doi.org/10.14516/ete.2016.003.001.6Pukánszky Béla (szerk.): A neveléstörténet-írás új útjai. Gondolat, Budapest, 2008.Szabolcs Éva: Neveléstörténet és pedagógia. Magyar Pedagógia, 1992. 92. évf. 3. 215-221.
