KORMOS ANETT(SZÜLETETT 1981., LENGYELTÓTI)

Balatonbogláron töltötte gyerekkorát, Pécsett érettségizett, majd Szombathe-lyen kommunikáció-művelődésszer-vező szakon szerzett diplomát. Már gimnazistaként megkapta az „Év toll-forgatója” díjat, később alapító tagja volt az Albatrosz című újságnak. A fő-iskola elvégzése óta Pesten lakik és új-ságíróként dolgozik. Számos lapban jelentek meg publikációi (pl.: Népsza-badság, Magyar Narancs, Szép Szó, Irodalmi Jelen, Életünk 2000, Playboy), továbbá önálló rovata van a Gyöngy és a Maxima című női lapok-ban. 1996-ban jelent meg novelláskö-tete Ingyen színház címmel, majd egy-egy novellával feltűnt az Ígéretek 1 és az Ígéretek 2 című antológiákban. 2010 óta tagja a Dumaszínháznak. Két kis-lány és egy férj boldog tulajdonosa.

Kedves Tanulók! Korábban bebocsátást nyertetek már a betűk országába és a számok birodalmába, most remek lehetőség nyílik arra, hogy a viccek világába is kirándulást tegyetek. A kiadványban sok-sok érdekes feladat segít majd nektek abban, hogy elmélyült tudás birtokosai legyetek, mire a tananyag végére értek. Megismerhettek számos előadót, születésüktől egészen napjainkig, érdekes és hasznos adatokat, sőt, ami egy

tankönyvben ritkaság, még titkokat is. Ebben Kormos Anett segít majd nektek, aki a tankönyv szerzőjeként szinte bennfentesként vezet majd titeket komédiástól komédiásig.

www.ulpiushaz.hu

Borítófotó: Georgij Merjas

Ulpius-háza Facebookon

KORMOS ANETTDumaszínház

Tankönyv és munkafüzet

KORMOS ANETT

Dumaszínház

Tankönyv és munkafüzet

Ulpius-ház KönyvkiadóBudapest, 2010

A kötetet szerkesztetteLitkai Gergely

© Kormos Anett, 2010© Ulpius-ház Könyvkiadó, 2010

ISBN 978 963 254 379 6

TARTALOMJEGYZÉK

Aranyosi PéterBeliczai BalázsBenk DénesCsenki AttilaDombóvári IstvánFelméri PéterHadházi LászlóKiss ÁdámKovács András PéterKőhalmi ZoltánLitkai GergelyLorán BarnabásMogács DánielSzomszédnéni Produkciós IrodaSzupkay Viktor

ARANYOS I PÉTER

– Hűha! Nem tűnsz valami vidámnak.– Nem vagyok.– Miért?– Hagyjuk! Hosszú. Hangulatember vagyok és kész.– Fellépésről jössz?– Nem. Két hete nem léptem fel, és nem is hiányzik.– Nem hiszem. Neked mindig úgy csillog a szemed a

színpadon, mint a „frássz”.– Pedig nekem nem hiányzik a színpad. Én nem

szerepelni szeretek, hanem dumálni. Most épp a kozmetikából jövök, ahol vagy két órán át szórakoztattam a kuncsaftokat. Alaposan kitomboltam magam.

– Vannak törzshelyeid, ahol rendszeresen kitombolod magad?

– A haverok jelentik a törzstársaságot, de sajnos ők is egyre kevesebben vannak. A barátságok a közös élmények mentén szerveződnek, és amint az embernek gyereke lesz, az élményei szinte csak a családhoz kötődnek. Hiába mondom én valamelyik haveromnak, hogy ugorjunk el Írországba stoppal, mindketten tudjuk, hogy már nem azokat az időket éljük. De nekem nagyon fontos a régi banda egyben tartása, hiszen Rák vagyok, úgyhogy mindent

megteszek, hogy időről időre összerántsam őket. Ezért főzőcskézek gyakran a haveroknak a telkemen.

– Te hiszel a csillagjegyekben? Talán még a horoszkópban is?

– Hát nem vagyok éppen az ezotéria elkötelezett híve, a horoszkópban egyáltalán nem is hiszek, de abban igen, hogy az azonos csillagjegyben született embereknek vannak közös jellemvonásaik. A Vízöntő nőkről például biztosan tudom, hogy bejönnek nekem.

– Nem kéne óvatosabban nyilatkoznod a Vízöntő nőkről? Mégiscsak egy könyvben fog megjelenni ez az interjú, ami akár még a család kezébe is keveredhet.

– Igen, tudom, hogy egy könyvben… Anyám mondta is, hogy te még csak most vagy köztünk, máris több eszed van, mint nekem, mert velem ellentétben valami maradandót teszel le az asztalra.

– Az anyukák nem szoktak elfogultak lenni a fiukkal?– Más anyákkal nincsenek ilyen jellegű élményeim,

de azt tudom, hogy az én anyám kérdéssel is tud ölni. Nagyszerű humorérzéke van, de ugyanakkor nagyon gonoszul be is tud szólni. Egyszer azt mondta nekem: láttalak, kisfiam, a Showder Klubban, nagyon kell igyekezned. Azt hiszem, nem tudta megbocsátani nekem, hogy nem lettem pap vagy nőgyógyász. Vallásos asszonyként ezt a két hivatást tudta volna elképzelni számomra. Bocs, nem, az, ha hadtörténész leszek, az még belefért volna. Ettől az egész őrülettől, ami most körülöttünk van, nagyon félt. Jogosan egyébként.

– Miért? Te mindig olyan játékos, pajkos kisgyereknek tűntél a képernyőn keresztül, erre most kiderül, hogy szorongsz?

– Mondják, hogy annál személyiségrombolóbb nincs, mint hogy állsz a színpadon és tapsolnak neked. Nem szabad túl komolyan venned magad, nem szabad túl komolyan venni a sikert, mert annál nagyobbat esel a végén. Egyrészt emiatt, saját magam megvédése miatt nem ölöm bele minden energiámat a stand-upba. Talán még fél gőzzel se teszem bele magam. De még így is, így is érzem a helyzetünk súlyát.

– És másrészt?– Nem vagyok maximalista. Az pedig már kiderült,

hogy akkor tudom magamból a legjobbat kihozni, ha nem akarom magamból a legtöbbet kihozni. Tulajdonképpen olyan vagyok, mint ahogy Müller Péter (Sziámi) énekli: tudatosan ösztönös.

– Azt mondta rád az egyik kollégád, hogy nem tanultál meg semmit erről a műfajról, nem alkalmazol semmit, amit kellene ebben a műfajban, de zseni vagy.

– Nem igaz. Sem az, hogy nem tudok semmit erről a műfajról, sem az, hogy zseni vagyok. Lexikálisan szerintem sokaknál felkészültebb vagyok humorból, stand-upból. Az viszont igaz, hogy nem vagyok egy tudatos előadó, mert az én stílusommal és személyiségemmel nem összeegyeztethető az akarom szó. Egyetlenegyszer próbáltam tudatos lenni. Talán a harmadik vagy negyedik dumaszínházas fellépésem alkalmával történt, hogy felvettem az egyik fellépésemet magnóra, és megtanultam. Az életben olyan rossz még nem voltam. Tulajdonképpen nem is én voltam. Befeszültem, érződött rajtam a vizsgadrukk, elfelejtettem áradni. Én nem a szakkönyvekre támaszkodom, hanem olyan nálam élesebb szemű kollégák véleményére, akik azt mondták, ne

gondolkodjak, ne tervezzek, hanem áradjak. Mert nekem az áll jól.

– Voltak még nagy bukásaid? Úgy szeretnék hallani a kudarcaidról.

– Ezen az egy alkalmon kívül tulajdonképpen igazándiból még sosem buktam meg. Olyan volt, hogy nem röhögtek, de a végén nagyon megtapsoltak. Illetve volt még egy alkalom, amikor 60 év körüli hölgyeknek léptünk fel, akik nem annyira voltak fogékonyak ránk. Kiderült, hogy Psota Irénre számítottak. De úgy nem buktam meg sosem, hogy kimondottan miattam jött a közönség.

– Az nem lehet, hogy csak ennyi.– Pedig de. Ha nekem jó kedvem van, ráerőltetem a

közönségre is, akár akarja, akár nem. Nem. Tényleg nem, bocs, rosszat mondtam. Egy hatalmas bukásom mégiscsak volt. Nagyon rossz hangulatban voltam, valami lelki fájdalmam ért, ráadásul fáradt is voltam. A Csillagok háborúját nyomtam, amivel korábban már számtalanszor megríkattam a közönséget. De akkor nagyon rossz ritmusban, rossz dallammal adtam elő. Egyértelműen én voltam a hibás, nem lett volna szabad fellépnem.

– Ha sosem lépnék fel, amikor rossz passzban vagyok, más megélhetés után kellene néznem.

– Mondtam már, én nagyon hangulatember vagyok. Épp emiatt félek. Mert én azért tudok ilyen jópofa gyerek lenni, mert a hátsó alakzataim (szülők, feleség, gyerekek) rendben vannak. De ha mondjuk a szüleimmel történik valami, vagy a feleségem meghal, esetleg a gyerekeim drogosok lesznek, akkor nálam is beüt a krach. Én még nem tudok a színpadon olyan jókedvű lenni, mint Hadházi, mert ő már profi. Amíg a

családom biztosítja azt a szeretetteljes hátteret, amit mindig, amíg nem kell hátrafele védekeznem, addig minden rendben.

– Tehát szinte mindig jókedvű vagy és boldog?– Jó hangulatú pesszimista vagyok.– De azért most így, itt velem szemben narancsot

majszolgatva mégsem tűnsz annyira hiperaktívnak, mint a színpadon.

– Mindenkinek megvannak a technikái, hogyan pörgeti fel magát, és aztán persze arra is, hogyan áll le. 50 embernek ugyanúgy kell égni, mint 5000-nek. Én úgy pörgetem fel magam, hogy mindig olyan témával kezdek, ami engem foglalkoztat, ami nemrég történt velem, ami még izgat. Ezekbe aztán annyira beleélem magam, hogy közben felpörgök, a közönség pedig velem pörög. Észre sem veszem, és közben elmúlik az izgalom is. Ezután előjövök a fixekkel, de eddigre már egymásra hangolódtunk. Úgy nyugtatom le magam, hogy fellépések után éjjel-nappal körbejárok valamelyik hipermarketben. Ilyenkor bevásárolok a családnak, nézelődök, és persze a Dizájn Centerbe is összeszedek ezt-azt.

– Hogy kerültél te a Dizájn Centerbe? És hogy lettél te egyáltalán stand-upos?

– Minden a Rádiókabaréval kezdődött. Gyerekként rajongó voltam, igazi fanatikus, betűrendben megvolt az összes kabaré kazettán. Mivel akkoriban hétfőn nem volt adás a tv-ben, apámmal minden rádiókabarét meghallgattunk a konyhában. Akkortájt (a 80-as évek közepétől) megváltozott a kabaré, elkezdett a közélettel, a politikával is foglalkozni. Mindez egybeesett azzal, amikor nekem kezdett kinyílni a tudatom, ráadásul a politikára mindig is fogékony

voltam. Annyira nagy rajongó voltam, hogy nem is tudok a Rádiókabaréban szerepelni, mert még mindig úgy érzem, hogy ott áll a hátam mögött Marton Frigyes vagy Hofi. Ők ugyanis nagyon komolyan gondolták ezt az egész humor dolgot. Én nem akarom és nem is tudom ennyire komolyan beleélni magam ebbe a világba.

– Nem akarsz a humorban maradandót alkotni?– Nem szabad nekünk eltéveszteni a helyünket és a

szerepünket. Nyilván köztünk is van egy-két zseni, aki majd hosszú távon meg tud maradni mint humorista, aki akár tényleg képes lesz ezzel nyomot hagyni maga után a humor történetében. De mi alapvetően vendéglátós humoristák vagyunk, akiknek az a dolguk, hogy szórakoztassák a nézőket, amíg esznek, isznak. Lehet ezt ingben, nyakkendőben is csinálni, mindnyájan meg is tudjuk, de attól még nem leszünk se jobbak, se többek egy vendéglátós humoristánál. Nem érdemes áltatnunk magunkat.

– Megint elkanyarodtunk. Szóval ott tartottunk, hogy szeretted a Rádiókabarét.

– Nem csak szerettem, hanem fanatikus rajongója voltam. Művelődésszervező-történelem szakos hallgató voltam, és gyakorlatra a Rádiókabaréhoz kértem magam. Én voltam az első gyakornok ott. Akkor én már ismertem Fábryt, én szerveztem őt a gólyabálra fellépőnek. Jól össze is haverkodtunk, képzelheted, milyen a hangulat, amikor két nagydumás találkozik. Persze Fábry megígérte, hogy majd szól Farkasházynak, hogy oda akarok menni gyakorlatra. Persze elfelejtett szólni. Ez csak akkor esett le nekem, amikor Farkasházyhoz Fábryra hivatkozva kopogtattam be. Szerencsére Farkasházy meg azt

hitte, ő felejtette el, hogy Fábry szólt neki. Tizennégy éve vagyok a Rádió munkatársa. Együtt dolgoztam Fábryval az élő Kabarécsütörtökben, és ő már akkor felajánlotta, hogy üljek be mellé az élő műsorba is, de én nem akartam. Aztán a Fábry az Esti Showderbe hívott, az asszisztense lettem. Dolgoztam még olyan műsorokban, mint a Gyerek száj, az Osztálytalálkozó, a Mónika Show, és Vágó István műsoraiban is. Ma már csak az Esti Showder Fábry Sándorral van, a Rádiókabaré és a Heti Hetes.

– Miért lettél művelődésszervező? Kellett egy kamu szak a töri mellé?

– Nem, tényleg érdekelt a művelődésszervezés, vagyis főleg a koncertszervezés. Ez is egy hosszú történet. Egész gyerekkoromban utáltam a zenét. Szerettem a Csillagok háborúját, szerettem kirándulni, tizenkét évesen pedig elkezdtem barlangászni is. De a zene például tényleg nem érdekelt soha. Aztán Mezei Ferkó barátom elcsábított egy koncertre. Emlékszem, a színpadon egy tíztagú zenekar állt a lehető legelvadultabb ruhákban, és én akkor és ott beleszerelmesedtem abba a zenekarba. Úgy hívták őket, Kabinet Rt. Tizennégy évesen már a plakátjaikat ragasztgattam, később pedig koncerteket szerveztem nekik. 92-ben pedig stoppal elmentem Írországba csakis a ska műfaj iránti rajongásom miatt. Ezek a koncertek, koncertszervezések hozták meg a kedvem a művelődésszervezéshez. Hozzáteszem, hogy a vendéglátó szakközép után nem vettek fel azonnal a fősulira, úgyhogy volt egy négy év, ami alatt körbeutaztam a világot.

– Jól beszéltél angolul?

– Egyáltalán nem. Vagyis azt az egy mondatot tudtam, hogy: bejössz a sátramba? De ez elég volt ahhoz, hogy egymásba szerelmesedjünk egy ír kislánnyal, aki kiváló nyelvtanárnak bizonyult.

– Csajozós vagy/voltál?– Nem. Szerelmes típus vagyok. Sokat dumálok,

sokat udvarolok, szeretek is udvarolni, de ezek nem komolyak. Látod, itt is kiütközik, hogy használom a stand-up elemeit, csak nem tudatosan: ha meglátok a közönség soraiban egy nagy mellű nőt, kizárt, hogy ne szóljak hozzá egy-két kedves szót. De ez ösztönös, nem tudatos. Sosem szólok ki megtervezetten. Olyanokat szólítok meg, akik érdekelnek, akikkel van valami közös pont. Ilyen a nagy mellű vagy a sok sört elfogyasztó néző. Szóval rengeteg haverbarátnőm van, van néhány múzsám is, de szerelmes csak négyszer voltam. Rengeteg nőben megtalálom a szépet. Furcsa módon általában a nagyon jó nők nem jönnek be. Úgy szoktam mondani, a szép nőket meghagyom a fantáziátlan férfiak számára.

– Te kinyíratod magad otthon.– Nem féltékeny a feleségem.– Hanem milyen?– Csendes, visszafogott, megbízható, fegyelmezett.

Ő az én reciprokom. Ő biztosítja azt a hátteret, amire szükségem van. Nem bírnék olyan nővel együtt élni, akivel arról szól a közös élet, hogy ki kit győz le. Én az a fajta vagyok, aki szereti, ha elé teszik a reggelit. A feleségemet azért szeretem, mert tudja, hogy bohém ember vagyok, azt is tudja, hogy nem gátolhat meg a bohémságaimban. Nemhogy a perceimmel nem kell elszámolnom, a napjaimmal sem.

– Mióta vagytok együtt?

– Még a főiskolán jöttünk össze. Elég gyorsan. Ő biztosan cáfolná ezt, azt mondaná, hogy ő már régóta figyelt engem, meg ilyenek.

– Á, ezt én sem hiszem. Ha régóta figyelt volna, biztosan nem ment volna feleségül hozzád. Van két fiad is. Ők hogy viselnek téged?

– Megengedő apa vagyok. A feleségem szerint a fiúk szemében én vagyok az aranyos, rendes, megengedő apu, ő meg a házisárkány. Én nem emelem fel a hangom, nem verek a gyerekek fenekére. A jó zsaru, rossz zsaru játékból én alakítom a jó zsarut. De könnyebb is nekem, hiszen a feleségem tölt több időt a gyerekekkel, szóval övé ennek a dolognak a nehezebbik fele.

– Hogyan keveredtél a Dumaszínházhoz?– A Fábry-gegpartikon állandóan az életemet

meséltem. Mert ilyen vagyok. Akit szeretek, annak mesélek, akár kéri, akár nem. Szóval állandóan fecsegtem, meséltem, és amikor indult a Dumaszínház, Litkai felvetette, hogy mi lenne, ha a színpadon is előadnám, amit nekik már elmeséltem. Ő és a felesége, Aranyos Marica hónapokig masszíroztak, hogy próbáljam ki magam a Godot-ban is. Marica azt mondta: Peti, ezt neked találták ki. Én valóban Fábry köpenyéből bújtam elő. Úgyhogy én tényleg Maricának köszönhetem a legtöbbet, ő a menedzserem.

– Miért bújtál elő, amikor a saját bevallásod szerint neked nem lételemed a színpad?

– Ki akartam próbálni, hogy az a poén, ami az asztalnál öl, az működik-e közönség előtt is.

– Azt ne mondd, hogy nem érdekel a siker!– El tudom viselni a sikert, de nem ez éltet.

Megtapsolnak, és kész. Ha megdicsérnek, hátba

veregetnek, azt egy fél óra múlva már el is felejtem. A durván negatív kritika viszont nagyon kiborít. Azt szeretném, ha ez az egész megmaradt volna klubműfajnak, ha az emberek nem vinnék ki innen, amit adunk nekik.

– Zavar, ha felismernek?– Nem zavar, nem érdekel. Legszívesebben olyan

lennék, mint Al Pacino Az ördög ügyvédjében: ülnék, és nézelődnék a metrón. De sajnos ezt már nem tehetem meg.

– Azt gondoltam, te olyan vagy, aki megőrül a boldogságtól, ha alkalmat és társaságot talál arra, hogy egy picit dumálhasson.

– Az más, ha én magamtól megállok. Amikor van egy szimpatikus társaság vagy egy csillogó fekete szempár, akkor szívesen szórakoztatok. De én akarok letámadni, és nem szeretem, ha engem támadnak le. Amit például a boltban a csemegepultnál művelek, hogy egy picit felrázzam az eladókat, az egy komplett műsor. És ez nem annyira értük van, hanem értem, mert én szeretem magam körül a jó hangulatot. Állítólag ez a depresszió egy másik formája. A beszédkényszer.

– Milyen a jó közönség?– Szerintem a jó közönség szeret és figyel. A röhögés

se fontos. Azt szeretem, mikor azt hallom, hogy egy nő visító hangon mondja maga elé, hogy: ez hülye. Amikor nem is akarja ezt mondani, csak úgy kicsúszik. Akkor érzem, hogy jó vagyok.

– Hosszú évekig megelégedtél a háttér emberi szerepkörrel.

– Nem megelégedtem, hanem imádtam háttérember lenni. Ma is imádok. Soha nem lennék főszerkesztő

vagy főnök. Apám évtizedekig volt egy országos nagyvállalatnak a vezérigazgatója. Szóval láttam, mit művel a felelősség az emberrel. A felelősség egy darabig talán épít, aztán legyalul. És azt sem akarom, hogy mások valósítsák meg az én álmaimat, úgy, hogy én rájuk kényszerítem azokat.

– Apád mit gondol arról, hogy a fia mások szórakoztatásából él?

– Apám azt mondja, azt csináljam, ami jólesik, és addig, ameddig jólesik. Ő már tudja, hogy más idők járnak, és több lábon kell állni, nem úgy, mint a szocializmus 40 évében, amikor ő volt fiatal.

– Hasonlítasz apádra?– Külsőre nem, külsőre az öcsém hasonlít apámékra.

Míg a humorérzéket anyámtól örököltem, addig a nagydumát apámtól. És abban is hasonlítok apámra, hogy az adott szó fontos nekem. Ha azt mondom, ott leszek valahol, akkor lehet ugyan, hogy kések, de ott leszek. Apám ugyanez, csak ő nem késik, hanem előbb ér a helyszínre. Amiben talán nem annyira, hogy apám nagyon hidegfejű. Például sosem költekezett. Sosem volt farmerom, kérdezték is a haverok, hogy ha apám vezérigazgató, akkor miért nincsenek rendes ruháim. Én szívember vagyok. Sok ismerősöm szerint ez kiszámíthatatlanná tesz. Az érdeklődésem sem éppen átlagos. A vécében tömkelegével vannak az akciós újságok, de vannak olyan hadtudományos könyvek is, amelyeket 100 emberből 99 sose venne a kezébe, mert nem találná érdekesnek.

– Már a beszélgetésünk elején roppant vészjóslóan beszéltél a humorista pályafutásod végéről. Azt gondoltam, ti ezt mindhalálig…

– Tizennégy aktív és sok-sok passzív Rádiókabaré-szakértés után pontosan tudom, hogy a humorista elmúlik. Senki se gondolja, hogy ezt élete végéig csinálhatja. Csak 1-2 szerencsés van, aki életének egy hosszú szakaszában tudja ezt csinálni.

– És te nem tartod magad szerencsésnek?– A nagy dolgokban szerencsés vagyok. Megvan

minden végtagom, egészségesek a gyerekeim, egészséges a családom. Az apró dolgokban, és a stand-up mégiscsak apró dolog, viszont nem vagyok az. A teljesítményem, a sikereim a hangulatomtól függnek, a hangulatomat pedig nem nagyon tudom befolyásolni még egyelőre. Az elmúlt öt év arról szólt, hogy megpróbáltam kikapcsolni a rossz hangulatot, ez a profizmus, ezt tanuljuk.

– Van ötleted, hogy mihez kezdesz majd, ha ez majd nem működik?

– Az biztos, hogy nem fogok vendéglátózni. Előbb-utóbb szerintem az lesz, hogy médiát fogok tanítani gyerekeknek. Kevés iskolaigazgató van, aki nem kapna egy ilyen tanáron.

– Soha nem volt civil állásod?– Szerintem a háttérember civil állás. De a te

gondolatmeneted szerint nem volt. Az iskolapadból egyenesen a Rádiókabaréhoz kerültem, sőt gyakornokként már főiskola alatt is ott dolgoztam. Aztán szétszóródtam más produkciókhoz is.

– Mire vagy ezek közül a legbüszkébb?– Az Esti Showderben, a Heti Hetesben és a

Rádiókabaréban nyújtott munkámra vagyok a legbüszkébb. És tudod, mit? Még a Mónika Show-ra is büszke vagyok, hiszen a világ legszarabb műsorának nézőterét is mindig meg tudtam tölteni. A verejtékre,

az elvégzett munkára vagyok büszke. Az, hogy stand-uposként működöm a színpadon, arra nem vagyok büszke, hiszen ez egy adottság, ezt kaptam, ehhez én nem tettem hozzá semmit, de azért persze melegít a siker.

– Azt hittem, hogy ti mind most érzitek magatokat a csúcson, hogy számotokra ez a Kánaán.

– Ha lenne havi három fellépésem, az tökéletesen elég lenne. Jól kidumálnám magam, és kész. A Showder Klub előtt egyikünk sem gondolta volna, hogy ennyire felpörögnek körülöttünk a dolgok és ilyen sikerünk lesz. Ha ezt előre tudom, talán másként döntök. Annak örülnék, számomra az volna az ideális, ha még 30 évig tudnék klub-jópofa lenni, és jól érezhetném magam. 30 szép, nyugodt stand-upos évért odaadnám a jelen túldimenzionált sikereit.

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Állítsd fontossági sorrendbe az alábbi fogalmakat, Aranyosi Péter értékítéletét szem előtt tartva!

a) gázsib) sörc) nagy cicikd) humore) nagy cicik

2. Ki Sziklai Tibor, és miért?

...................................................................................

...................................................................................

3. Mit csinált Péter a Mónika Show-ban?a) semmitb) ő volt Mónika sztájlisztjac) ő volt Mónikad) fogdublőrként dolgozotte) helyes megfejtés

4. Melyik a kakukktojás?TV Maci, Aranyosi Péter, Maci Laci, Micimackó, Susogós Mackók, Szupkay Viktor, Süsü, Füles Mackó, Balu

5. Írd le azt a három kérdést, amit feltennél Aranyosi Péternek! Ügyelj arra, hogy egy kérdés egy sor, a betűtípus pedig 12-es Times New Roman.

...................................................................................

...................................................................................

...................................................................................

6. Keresd meg a képen Aranyosi Pétert!

BEL ICZA I BALÁZS

– Némely kollégádnak felcsillant a szeme, mikor mondtam, hogy te is szerepelni fogsz a kötetben. Kíváncsiak lettek, mert zárkózott embernek ismernek.

– Érdekes.– Tényleg ilyen magadba forduló vagy?– Nem.– Aha, jól haladunk. Azt hallottam, hogy csak akkor

ered meg a nyelved egy picit jobban a szokásosnál, amikor iszol. Csak hát nem nagyon iszol.

– Így van. Sajnos évek óta alkoholproblémákkal küzdök. Ez nálam azt jelenti, hogy nem mindig van kedvem alkoholt inni, mikor a mellettem ülő barátaimnak meg van. Ez gyakran nem egyszerű helyzet, de sokat javultam az elmúlt években. Letettem a csipkeszörpöt.

– Szerinted nincs ellentmondás aközött, hogy szűkszavú vagy a magánéletben, a színpadon pedig a dumádból élsz?

– Vannak, akik a színpadon szórakoztatóak, és azok a magánéletben is, megint mások a színpadon érdekesek, de civilben egyáltalán nem, míg vannak, akik a magánéletben azok, de a színpadon…

– Jó, értem. És te melyik vagy ezek közül?– Szerintem a környezetem jobban meg tudná

mondani. De valószínű, hogy ahány ember,

annyiféleképpen lát. Nyilván akinek a társasága feldob vagy inspirál, az jó eséllyel tart szórakoztatónak a magánéletben is. Amúgy nem törekszem rá, hogy középpontban legyek. Inkább szemlélődöm, figyelek, aztán a morzsaként összegyűjtött élményeket, tapasztalatokat kidumálom a színpadon. Alsó tagozatban például, mikor két tanár egymással beszélgetett a folyosón, odaálltam, és hallgattam, hogy miről diskurálnak, egészen addig, amíg arrébb nem tessékeltek, hogy ilyet nem illik.

– Azokból az információkból építkezem, amiket másoktól szereztem rólad. Ha jól tudom, a szüleiddel élsz, de már nem sokáig, mert megvetted a saját lakásod. Nem csúsztál meg picit a fészek-elhagyó programmal?

– Későn érő típus vagyok. Gondold el: tizenkilenc évesen még volt tejfogam! És akkor se magától esett ki, hanem kihúzták, hogy megkezdhessük a fogszabályozást.

– Ráadásul az új lakásod, furcsa módon, szemben van a szüleid mostani lakásával…

– Ez több szempontból praktikus. Így például mindig tudok segíteni nekik, ha mondjuk le kell venni a bőröndöt a szekrény tetejéről, vagy mondjuk valamelyikük elesik, esetleg ha elesnek, miközben le akarják venni a bőröndöt a szekrény tetejéről. De az sincs ellenemre, ha az otthoni süti illatát áthozza a szél, és nem kell órákat utaznom, hogy megkóstolhassam.

– És a vasalni való ingekkel se kell messzire menned…

– Mondasz valamit… Jó, elismerem, ez sem utolsó szempont.

– Ez az utolsó pletyka, amivel szembesítelek, megígérem. Tényleg kiraktad legóból a lakásodat egy kávézóban?

– Van egy kis rész, amit több irányból osztok falfülkékkel, és nem tudtam máshogy 3D-ben modellezni. Előszedtem a pincéből a huszonöt éve nem használt legóimat, a királyi vár még egyben volt. Ehhez hozzátartozik, hogy van egy belsőépítész ismerősöm, aki segít. Neki kellett prezentálnom az ötletet abban a Nagymező utcai kávézóban. Mondott pár javaslatot, akkor szétszedtük, átépítettük. Persze néztek, hogy két felnőtt ember nekiáll ott legózni. Nekem viszont fontos, hogy minden kézre álljon, az alkatomhoz illő legyen. Lassan egy éve tart a felújítás, szóval ezt sem kapkodom el. Mindent alaposan megfontolok, hiszen amit most kiválasztok, azzal lehet, hogy évekig kell együtt élnem.

– Gondoltam, megkérdezem, mikorra tervezed a nősülést, már ha tervezed egyáltalán, de ezek után, azt hiszem, felesleges. Lévén, hogy a terv és a megvalósítás között nálad évtizedek telnek el.

– Pedig tervezem. Sőt, amint megvan az ideális alany, nem fogok habozni, hanem el fogom venni. Most viszont nincs barátnőm, nem tudom, hogy mikor jelenik meg ez a könyv, de jelenleg szabad a szívem. És a testem. Ebben a pillanatban még bárkiből lehet Beliczai Balázsné! Úgyhogy senki se adja fel!

– A szüleid láttak már fellépés közben?– Igen, az első két alkalom érdekesen alakult. Nyár

volt, rekkenő hőség, az én számom után nem bírták tovább, és hazamentek, holott még tartott a műsor. A dumaszínházas kollégák neheztelve néztek rám, hiába mondtam, hogy édesapám szívbeteg. Visszakérdeztek,

hogy a húgocskád és az anyukád is szívbeteg? Nem, csak egy kocsival jöttek… A második alkalom annyival volt súlyosabb, hogy apukám a nézőtér közepén ült, és az előadásom közben jött rá a köhögőroham. Azóta persze semmi ilyen nem volt, meg büszkék rám, de nem szeretik, ha néha poénból a szemükre vetem, hogy „nem tudnak viselkedni”…

– Mindig támogatott a család? Milyen volt a gyerekkorod?

– Színes, mindig találtam magamnak valami elfoglaltságot. Imádtam rajzolni, verseket vagy jeleneteket írtam, bűvészkedtem. Unokatesóimmal filmet forgattunk, színházat csináltunk. Én terveztem a jelmezeket és a díszleteket, amiket aztán együtt kiviteleztünk. Egyszer még a Nyugdíjasok délelőttje című magazinműsorba is bekerültünk, mint ideális család. Ez volt életem első interjúja, utána a műsor szakértője, dr. Ranschburg Jenő elemezte a mondataimat. Pár éve a főiskolán, pedagógiaszigorlaton kérdezték, hogy mi mindent olvastam Ranschburg Jenő munkáiból. Mondtam, hogy „én tőle semmit, de ő már elemezte az én gondolataimat”. Erre azért felkapták a fejüket.

– Hogy a kreativitásodnak nincsen gátja, azt az is bizonyítja, hogy számos iskolában képezted, képeztetted magad.

– Már a gimnáziumban mindent biztosítottak, hogy kiélhessem az exhibicionizmusom. Az Irodalmi Színpadon főszerepeket kaptam, tanárparódia-műsorom az iskolai napok hivatalos programja volt. A teljes tanári kar és az igazgatóság is beült. Volt, aki megsértődött, persze egymás paródiáin mindig jól szórakoztak. Mint sokan, én is megpróbáltam a

Színművészetit, de a felvételin a második rostánál tovább soha nem jutottam. Egyik alkalommal elhatároztam, hogy olyan produkcióval megyek, amilyet ott még sohasem láttak. Megtanultam a Szomszédok című tévésorozat 38. epizódjából Vágási Feri egy hosszabb szövegét, és azt vittem monológként. Ebben a nyomdászszakszervezettől a Janka néniig volt minden. Gondoltam, hogy a Hamlet már a könyökükön jön ki, mert mindenki azzal készül, én viszont valami mellbevágót akartam. Sikerült. Látszott, hogy ilyet még soha nem láttak, s hogy ilyet soha többé nem is akarnak látni… Gór Nagy Mária szerencsére felkarolt, a színitanodájában rengeteget tanultam.

– Sok mindennel próbálkoztál, mielőtt a humorral egymásra találtatok. Mesélsz ezekről?

– Két és fél évet jártam a Bartók Béla Konzervatóriumba, ének tanszakra. Izgatott, hogy meddig tudok eljutni a klasszikus énektechnika elsajátításában. Hát nem addig, ameddig szerettem volna. Abban az időben még kötelező volt a katonaság, de választhattam helyette az úgynevezett polgári szolgálatot, így kerültem a budapesti Vörösmarty Gimnázium drámatagozatára, ahol az Országos Diákszínjátszó Fesztivál megszervezése volt a feladatom. Napi négy óra munka, tetemes zsold, szerettem ezt az időszakot. Közben tagja lettem egy hajcihős társulatnak, megtanultam gólyalábon járni, lufiból állatokat hajtogatni. Rengeteg családi napon vettünk részt, mulattattunk minden generációt, ezt is nagyon élveztem.

– Számos dologgal megpróbálkoztál, ezek többségéhez érzéked is volt, és állt, áll mögötted egy

támogató család. Nem az lett volna normális, ha valami rendes hivatást választasz?

– De igen. Többek közt ezért is végeztem el az ELTE tanítóképzőjét. Persze egy percet sem tanítottam, leszámítva a vizsgatanításokat. Egyrészt rájöttem, hogy gyerekeket tanítani nagyon felelősségteljes dolog, másrészt a fellépésekre való készülés teljes embert kíván. Nem beszélve arról, ha éjjel megérkezem egy fellépésről, nem tudnék másnap nyolckor olvasásórát tartani. Csak olyat, hogy a gyerekek olvasnak, én meg közben alszom.

– Hogyan jött a Dumaszínház?– Emlékszem, neveléstörténet-vizsgára kellett

készülnöm, de a neten láttam, hogy öt napja nyílt egy „Stand-Up Comedy Club”. Akkor még családias volt a hangulat, mind a hat néző nagyon jól érezte magát. Ott voltam az első tehetségkutató esten is, majd a többin, mikor valaki guminővel táncolt vagy élő tyúkkal zsonglőrködött. Sokaknak az ilyen produkciók adták meg a végső lökést, hogy ha ezek ki mertek állni, akkor ő mért ne. Engem viszont az akkori nagyok fellépései inspiráltak. Éreztem, hogy ez egy nagyon jó társulat, és izgatott, hogy én is tag lehetek, ha sikerül megütnöm egy bizonyos mércét.

– Izgultál az első fellépésen?– Nem, mert akkor még nem volt vesztenivalóm.

Gondoltam, megpróbálom, legfeljebb nem sikerül. Fél év után viszont már más volt a helyzet, a huszadik fellépés után már nem mentegetőzhet az ember, hogy most jöttem be az utcáról, senkinek ne legyenek elvárásai. De azért így se kell nagyon izgulni, mert a stand-up szerencsére elég kötetlen műfaj. Ha valami nem úgy jön ki, ahogy szeretted volna,

kimagyarázhatod, jó esetben pedig pont azzal lesz sikered. Egy énekvizsga a konziban, na, az durva! Ott nem lehet hibázni, ha csak egy taktussal is arrébb lépsz be, a zongorakísérő már nem tud követni, ott nagyon be lehet égni. Egyszer egy olasz dalnak a színpadra lépés pillanatában teljesen elfelejtettem a szövegét. Nagyszabású növendék-hangverseny volt, zsúfolt nézőtér. A zongorista már játszotta a bevezetőt, olyan volt, mint egy rémálom. A dallamot pontosan tudtam, a szöveget meg végül halandzsáztam. Cinquecento… maffiózó… sole mio… materazzi… del piero… az összes olasz szót beletettem, ami csak eszembe jutott. Szerencsére a közönség nagy része nem ismerte ezt a dalt, és nem tudott olaszul. Az énekhangommal nem volt baj, ezért nagy tapsot kaptam.

– Voltak emlékezetes bukásaid?– Attól függ, mit nevezünk bukásnak. Egyszer

beállítottak egy sötét sarokba, hogy itt kellene föllépnem, mondtam, jó, csak adják ide a mikrofont, mire mondták, hogy ja, az nincs. Egy évzáró céges rendezvényen meg közvetlen előttem levetítettek egy lírai összeállítást az abban az évben elhunyt dolgozókról, hogy ezzel emlékezzenek rájuk. Mindenki elérzékenyült, volt, aki sírt, majd bejelentették, hogy most pedig Beliczai Balázs szórakoztatja önöket. Hát ott se kaparták a falat a nevetéstől.

– Szereted, ha megismernek és megszólítanak az utcán?

– Szerencsére ez nálam pont olyan mértékű, ami még nem terhes. Madonnának nyilván sokkal nehezebb lemennie a közértbe. Egy ideig azért nekem is furcsa volt, hogy ismeretlenek mosolyognak rám,

nemcsak lányok, fiúk is. Ez régebben nem volt jellemző. De álltam én a barikád másik oldalán, gyerekként mindig izgalomba jöttem, ha megláttam valakit a tévéből életnagyságban. Autogramokat is gyűjtöttem, még huszonéves fejjel se voltam rest odamenni kedvencemhez, John Cleese-hez vagy Hofi Gézához. Igaz, hozzá oda se kellett mennem, mert a Madách Kamarában egy öltözőnk volt. Volt egy pármondatos szerepem az esti előadásban, Hofi meg mindig utána jött egy késő esti show-val, így gyakran összefutottunk. A másik két öltözőben az esti előadás főszereplői voltak, ezért jöhetett létre ez a számomra megtisztelő beosztás. „Balázs barátomnak szeretettel”, így dedikálta, nagy becsben tartom.

– A színészetet miért hagytad abba?– Játszottam kisebb szerepeket tévésorozatokban

meg filmekben, de be kellett látnom, hogy a drámai véna hiányzik belőlem. Valahogy mindig a vígjátékok meg az ökörködés vonzottak. De a színészet nem csak ebből áll, a komédia mellett a tragédiában is otthon kell lenni, nekem viszont mindig csak a hülyeségen járt az eszem. Ha egy szomorú verset kellett elszavalni, nekem meg éppen jókedvem volt, képtelen voltam gombnyomásra elszomorodni. Ilyenkor a színésztanárok a Sztanyiszlavszkij-módszerrel segítenek: addig aláznak, hogy ilyen meg olyan tehetségtelen vagy, míg el nem szomorodsz, és az arcodon megjelenő valódi bánattól máris hiteles lesz a produkció. Akinél meg ez sem jön be, azt eltanácsolják a pályától…

– Számodra mi kényelmesebb: mást vagy magadat alakítani?

– Valószínűleg a színészi énemből fakad, hogy szeretek mások bőrébe bújni. Ebből mára a paródia maradt, bár egyre kevesebb az olyan egyéniség, akit érdemes kifigurázni. Nem vagyok parodista, de szívesen színesítem ilyen elemekkel a műsorom.

– Gyakorolsz? Képzed magad?– Tükör előtt nem szoktam gyakorolni, ha erre

gondolsz. A közönség a tükör, a reakcióikból pontosan lehet tudni, hogy milyen irányba érdemes továbbmenni. Amúgy nem tudom, hogyan képezhetném magam. Igyekszem pallérozni az elmém, hogy vágjon az eszem, hogy ha például egy mondatot be akarok fejezni intelligensen.

– Villámkérdésekkel támadok. Határozott egyéniség vagy?

– Igen. De nem biztos… Talán.– Mennyire vagy szemérmes?– Ne haragudj, de erről nem szeretek nyilvánosan

beszélni.– Mivel lehet kihozni a sodrodból?– Hülye villámkérdésekkel.– Na jó, ebből elég. Sosem tudom, hogy mikor

viccelsz…– Mesélik, hogy utoljára akkor láttak nagyon

idegesnek, mikor egy légy rászállt a vacsorámra. Emlékszem, megpróbáltam elhessegetni, de nem hogy nem szállt el, csak még pofátlanabb lett. Ettől elborult az agyam, egyre hevesebben csapkodtam, az meg juszt is visszaszállt, már repült minden, a kaja, a poharak. Anyám meg, hogy valahogy kijózanítson, engem kezdett csapkodni, így visszagondolva, szép jelenet lehetett.

– A stand-upot főállásban csinálod, vagy van mellette egyéb munkád?

– Jelenleg nem foglalkozom mással. Ez lehet, hogy veszélyes, mert az a biztos, ha az ember több vasat tart a tűzbe. Mi van, ha egy nap elhagy a múzsa, vagy új tehetségek kiszorítanak? Több lábon kéne állni. Ami még érdekelne és főállásban tudnám csinálni, az a luxushotel-tesztelés! A világ legpazarabb szállodáit, fürdőit véleményezném, hivatalos felkérésre. A fizetésemért értékelést írnék a szolgáltatásokról, a masszázstól az étteremig.

– Nem tűnik túl reálisnak… A média tudna neked olyan állásajánlatot tenni, amit elfogadnál?

– Szívesen lennék riporter. Szerintem jó beszélgetéseket csinálnék, mert alapvetően érdeklődő vagyok. Ki tudja, egyszer talán összehozok egy könyvet, amiben a legjobb magyar női sztendaposokkal készítek interjút!

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Hány éve tart Beliczai Balázs lakásfelújítása, és számold ki, hány évig fog még tartani, ha Balázsnak 2010-től a tanításból kell megélnie?

2. Mennyibe kerülne Balázsnak, hogy Baló Györggyé alakuljon, és pontosan milyen beavatkozásokra lenne szükség? Válaszd ki a helyes megoldást!

a) 1 250 000 Ft (ráncleeresztő műtét, hajhagyma-ritkítás, heti 26 szemkiguvasztásra specializálódott személyi edző által irányított tréning, beszédhibák kialakításában profi beszédtanár foglalkozásain való örökös részvétel)

b) 0 Ft és egy méhcsípés szem alatt

3. Rakd ki legóból a lakásodat, fotózd le, és a képet küldd el Beliczai Balázsnak! Ha ez megvan, csöngess be Balázshoz, és valósítsd meg otthonában lakberendezési elképzeléseidet!

4. Karikázd be a helyeset! (Akár több helyes megfejtés is lehet) Beliczai Balázs egy:

a) gumiarcú humoristab) faarcú humoristac) faarcú gumiarcú humoristad) magas, vékony férfie) mér? humorista?

5. Vedd el a mérőszalagot! Most tedd el! Majd amikor meglátod Beliczai Balázst a tv képernyőjén, vedd elő

újra, mérd meg Balázs magasságát, és írd be a pontok helyére!

….. cm

6. Ki a gyerek? Melyik gyerekkori fotó melyik humoristához tartozik? Kösd össze!

Kovács András Péter

Bálint Ferenc

Beliczai Balázs

Mogács Dániel

Dombóvári István

BENK DÉNES

– Van sejtésed, mit gondolnak rólad azok, akik nem ismernek? Azért kérdezem, mert te szerintem olyan jó kisfiúsnak tűnsz.

– Nem tudom. Ezen még sosem gondolkodtam. Azt feltételezem, hogy aki nem ismer, az nem talál túl barátságos figurának. Alapból olyan az arcom, hogy nem nagyon akarnak odajönni. Lehet, hogy csalódást okozok most az olvasóknak, de alapvetően nem vagyok vidám ember. Ami nem egyenlő azzal, hogy boldogtalan vagy bánatos vagyok, csak nem kacagok éjjel-nappal. Sokan valamiért azt gondolják, hogy aki színpadon bohóckodik, az civilben is bohóckodik. Pedig a színpadon többnyire kiéljük az ilyen hajlamainkat.

– Picit úgy mondod ezt, mintha zavarna a közönség rajongása, elvárásai.

– Pedig nincs erről szó. Én nagyon is érzem és szeretem, hogy a közönség pozitívan viszonyul hozzánk. Órákat is képes vagyok elbeszélgetni valakivel, aki odajön hozzám, töltekezem mások szeretetéből. De kétségtelen, hogy amikor a temetőben ujjongva megrohannak, hogy gratuláljanak az OTP-reklámban nyújtott alakításomhoz, míg mellettem gyászolók állnak, akkor nehéz megtalálni a megfelelő szavakat. És amikor a villamoson egypár részeg átüvölt a többi utazó feje fölött, hogy

megismerlek ám, Kiss Ádám, azt sem annyira szeretem. De ezek nem a közönséggel való kapcsolatomat példázzák, ezek csupán extrém esetek. Szórakozni, kikapcsolódni viszont tényleg nem könnyű nekünk, mert nem tudjuk elengedni magunkat, hiszen állandó „megfigyelés” alatt vagyunk.

– Tudom, hogy Csenkivel jó barátok vagytok. Ez csak azért furcsa, mert szinte mindenben különböztök. Többek között abban is, ahogy nyilatkoztok. Míg te szinte nyomdaképesen válaszolsz a kérdésekre, addig ő összevissza csapongott.

– Ez a bagázs olyan, mint egy nagy egyetemi közösség, ahol mindenki haver, de vannak barátok is. Csenkivel csaknem együtt indultunk, és valahogy összekovácsolódtunk. Több klikk van a csapaton belül, vannak, akiket inkább a kollegialitás, a közös munka hoz össze, mi is sokat dolgozunk együtt, mégis elsősorban barátok vagyunk.

– Te mindig nagyon nett vagy, mindig be van lőve a séród, makulátlan a ruhád. Fontos számodra, hogy kifogástalan legyen a megjelenésed?

– Én egyáltalán nem gondolom úgy, hogy mindig nett vagyok. Ha látnál otthon… Reggel fölkelek a szakadt pólómban meg a kitérdesedett mackómban, és sokszor egész nap a pizsimben vagyok. Talán amikor kimozdulok otthonról, ezt az állapotot próbálom kompenzálni. Ráadásul mióta megismernek, észrevettem, hogy az emberek tüzetesen megnézik, mit viselek. Megnézik, milyen cipő, milyen nadrág, milyen póló van rajtam. Ez egyáltalán nem zavar, de nem akarok magamon ezáltal sem támadási felületet hagyni. De mindezzel együtt nagyon keveset

foglalkozom az öltözködéssel, és nagyon utálok vásárolni.

– Ha én lennék Kozsó, akkor azért beválogatnálak egy fiúbandába. Biztosan buknak rád a csajok.

– Úristen! Nem érzem ezt. Sem a vágyat arra, hogy bekerüljek egy ilyen bandába, se azt, hogy sikítva őrjöngenének a lányok, ha meglátnak az utcán. Inkább a kontraszt nagy a között, amikor még nem szerepeltem gyakran a tv-ben, és a mostani állapot között. Míg most jelentkezők is vannak, akkor a közeledésemre nyitott lányt sem volt könnyű találni. Talán genetikailag lehet kódolva a nők agyába, hogy míg az ősidőkben arra a fickóra buktak, amelyik a kis kezével leölte a medvét, ma arra, amelyik anyagi biztonságot tud nyújtani. De ha valaki valamiben jó, az mindig mindenki számára vonzó, legyen az nő vagy férfi. Abban tévednek még sokszor az emberek, hogy 100 százalékig azonosítják az embert azzal, amit a színpadon mond. Természetesen lehet következtetéseket levonni a színpadon elhangzottakból a személyre magára, de egyenlőségjelet tenni a kettő közé semmiképpen sem lehet.

– A nősülés, gyerek nincs tervben?– Nincs. Csak azért nem fogok feleséget keresni,

mert itt az ideje. Saját magammal szemben sem tudok felelősségteljesen viselkedni, nézd meg, itt iszom a söröket, szívom a cigarettát, akkor egy feleséggel vagy egy gyerekkel hogyan tudnék. Egyszer majd lehet, de most nem ekörül forognak a gondolataim.

– A humor mióta létezik a fejedben mint lehetőség?– Az első emlékeimben már szerepel, hogy vonz a

humor. Úgy is mondhatnám, hogy mióta csak az

eszemet tudom. A vicceket sosem szerettem, nem is nagyon meséltem vicceket, mert nem szerettem idegen tollakkal ékeskedni. Inkább a saját utamat jártam, felhívtam magamra a figyelmet valami kreténséggel. Hároméves koromban találtam ki az első viccemet.

– Mondd el!– Nem mondom.– Naaa. Cserébe én is mondok valami égőt.– Rajtam az nem segít, ha te is égsz.– Jó, akkor menjünk tovább!– Ezt csak azért mondtam, hogy érezd, ez a vicc

olyan korból való, amelyből csak nagyon kevés emlékem van. Szerintem ez valami ősi vonzódás. Mindig is irigy voltam, amikor hallottam valami vicceset, és szerettem volna megfejteni annak a viccnek a matematikáját. És ha én találok ki valami vicceset, az nagyon nagy örömet okoz. Ha pedig még el is mondhatom valakinek, aki nevet rajta, akkor vagyok a legboldogabb. Szakközépiskolában csináltunk egy vicces műsort, ami annyira jól sikerült, hogy még máshova is meghívtak minket, hogy adjuk elő. Amit most fogok mondani, az egy kicsit kapcsolódik az előző témához is, a lányok viszonyulásának változásához. Soha nem voltam jó tanuló, inkább csak közepes. De ez után a műsor után, amelyen a tanáraim az első sorban könnyesre röhögték magukat, az addigi tanulmányi eredményem hirtelen javulni kezdett. De nem ám azért, mert többet tanultam, hanem mert hirtelen valami furcsa oknál fogva szimpatikussá váltam. Tizennyolc évesen jelentkeztem a Ki mit tudra. Jászberényben volt a selejtező, ahol csupa kislány volt, furulyát szorongattak a kezükben, a nézőtéren meg az

ő nagymamáik ültek izgatottan. Halálok halálával haltam meg a színpadon. Akkor nagyon visszavetett az az egész. Utólag persze már összeraktam, mi volt a baj, de akkor és ott ez nagyon megviselt.

– Ma is buksz még?– Persze. De a bukásnak több fajtája vagy

értelmezése van. Általában azt gondolnánk, az a bukás, amikor nem nevetnek a humoristán. Velem viszont előfordult már, hogy a közönség azt mondta, jó voltam, nevettek, tapsoltak, és én mégis úgy éreztem, megbuktam. És volt ez fordítva is. A mai fejemmel azt mondom, úgy kell ezt vizsgálni, hogy az adott körülményekből mit sikerült kihozni. Ha kiállok egy bemelegített közönség elé, és nem sikerül belőlük visító röhögést kipasszíroznom, csak halk nevetgélést, az bukás. Viszont ha azon a bizonyos Ki mit tudon sikerült volna csak egyszer megnevettetnem a nagymamákat, az siker lett volna.

– Olvasod a produkcióddal kapcsolatos véleményeket?

– Eleinte olvastam, de ma már nem. Pedig valószínűleg fordítva kellett volna, mert a barátaim szerint nagyon sok pozitív hangvételű komment érkezik. Egyszer régen megfogadtam, hogy többet nem olvasom a hozzászólásokat, ugyanis ha tíz jó közé bekerült egy rossz, az engem teljesen összetört. Másrészt éreznem kell a színpadon, látnom kell a nézők arcán, hallanom kell a taps és a nevetés erejéből, hogy jó voltam-e vagy sem.

– Anyukád mit szól a sikereidhez?– Örül. Az is fontos, hogy a minket körülvevő pozitív

hangulatból neki is jut, kérdezik rólam a szomszédok, neki is gratulálnak az ismerősök. Sokszor, amikor

hazatelefonálok, mást sem csinál, csak sorolja, hogy ki mit mondott rólam. Én meg, hogy jó, jó, de mi van otthon.

– Látom, hogy nem vagy elragadtatva attól a grillezett sajttól, miért nem küldöd vissza?

– Sosem küldök vissza semmit. Egyrészt félek, hogy bunkóságnak tartják, másrészt félek, hogy beleköpnek. Bödőccsel megálltunk egyszer kávézni, és valami bűnrossz kávét hoztak. Én szépen elkortyolgattam, Tibi viszont visszaküldte az övét. Elmondtam neki, hogy én miért nem küldök ételt, italt soha vissza, így miután neki kihozták az új kávét, már nem mert belekortyolni.

– Elkalandoztunk. Mi vagy te hivatalosan? Úgy értem, papíron. És miért a humort választottad ahelyett, amire „kiképeztek”?

– Gödöllőre jártam gépészmérnök szakra, de ezt is időkidobásnak éreztem, csak azért végeztem el, hogy legyen egy diplomám, és mert olyan iskola nem volt, ahol humoristákat képeznek. Miután lediplomáztam, el is helyezkedtem gépészmérnökként. Persze akkor már tudtam, hogy nem érdekel az egész. Jól elvégeztem a munkám, a főnököm szeretett, megbízott bennem, egyre nagyobb felelősséget rakott a vállamra. És mégis, miután hazaértem a munkából, minden este azt éreztem, kidobtam egy napot az életemből. Ahogy telt az idő, egyre jobban nyomasztott, hogy felesleges, reménytelen az életem, hogy semmi sem lesz a dédelgetett álmomból. Ha gépészmérnökként feltaláltam volna egy olyan motort, amelyik mondjuk kozmikus energiával üzemel és nem szennyezi a környezetet, ha ez világhírűvé és milliomossá tett volna, az sem tett volna boldoggá. Egyszerűen nem a helyemen voltam. A munkahelyemen szomorúan ültem

a gép előtt, és elkezdtem olyan emberek életrajzára rákeresni, akik humorral foglalkoznak és számomra szimpatikusak. Végigolvastam Galla Miklóstól Fábry Sándoron és Hofi Gézán át Badar Sándorig és Szőkéig szinte mindenkit. Egyszerűen kíváncsi voltam, hogy ők hogy kezdték a pályájukat, abban reménykedtem, hogy találok valami támpontot, aminek a segítségével én is közelebb kerülhetek a humorhoz. Az volt a kérdésem, mit kell tennem, hogy humorista lehessek. Amikor a Szőke–Badár-páros nevét beírtam a keresőbe, egyszer csak a gép kidobta, hogy Godot – Stand-Up Comedy, valamint oldalt ott volt a Félőrültek Fesztiválja is, ami egy tehetségkutató est. Nem volt kérdés, hogy én erre elmegyek. Az elsőt csak nézőként ültem végig. Nyolc néző volt, és a három félőrült jelölt, aki fellépett volna, nem jött el. Így aztán Litkai nyomott egy félórát, valamint Bödőcs, aki csak azért volt akkor ott, hogy megnézze az újoncokat. Na meg kedvet kapott egy néző is, aki elmondott öt percet Laár Andrástól. Szóval ebből azért nem nagyon derült ki, hogy milyen is egy Félőrültek Fesztiválja. A második alkalommal már fellépőként tűntem fel, és mondhatom, hogy az volt életem egyik legrosszabb színpadi élménye. Az előttem lévő asztalnál ült hat, már rutinosnak számító humorista, akik nem fogták vissza magukat, ha valami nem tetszett nekik, az nem csak az arcukon látszott. Ez és a Ki mit tud között eltelt tíz évben nem voltam színpadon. Nagyon izgultam, hatszor kiszáradt a szám. Végül összetörve ültem le a söröm mellé, és úgy gondoltam, hogy na, akkor ezt én most itt abbahagytam. Örültem, hogy eljöttem, tudtam, hogy meg kellett próbálnom, hogy meg akartam mérettetni, de tudomásul vettem, hogy ez

nem nekem való. Ott szomorkodtam a söröm fölött, amikor odajött Bödőcs, hogy azért voltak jó dolgok is, meg Litkai, aki úgy ajánlotta figyelmembe a következő Félőrülteket, mintha biztosra venné, hogy én ott leszek. És ez erőt adott. Persze nem gondolom, hogy azért jöttek oda, mert lehetőséget láttak bennem, szerintem inkább csak megszántak, látták, hogy milyen fontos nekem a humor.

– Mai fejjel visszagondolva tudod, hogy akkor miért nem ment?

– Nagyon izgultam, és kezdő voltam. Szinte semmi jelentőséget nem tulajdonítottam az előadásmódnak. Nem stand-uposokon nőttem fel, egyszerűen csak imádtam a humor minden formáját. Mindig háttéremberként képzeltem el magam, soha nem jutott eszembe, hogy akár egyedül, önálló produkcióként is megállom a helyem a színpadon. Csak a poén része érdekelt. Azt gondoltam, hogy ha valami vicces, az eladja magát, egyáltalán nem figyeltem az előadásmódra. Pedig a legjobb vicc is gyenge, ha rosszul adják elő!

– Ma már tudom, hogy ahhoz, hogy csak poénmondással ötven percig szünet nélkül szórakoztató legyen egy műsor, ahhoz olyan zseninek kellene lenni, mint Kőhalmi, akinek a szövegét akár egy gép is felolvashatná, akkor is működne. Most is úgy gondolom, hogy messze nem én vagyok a legjobb előadó, de azért szerintem sokat fejlődtem ezen a téren. Azt is viszonylag hamar felismertem, hogy ha én valamit viccesnek gondolok, azt mégiscsak én tudom úgy elmondani, hogy azt a közönség is viccesnek találja.

– Te azért elég szigorú vagy magaddal. Vagy ez inkább maximalizmus?

– Sajnos attól félek, hogy ez nem maximalizmus, hanem realizmus. A tv-ben még egyszer sem sikerült a maximumot nyújtanom. Annyira izgulok, annyira nagy jelentőséget tulajdonítok a Showder Klub-os fellépéseknek, hogy ezzel nagyon sokat rontok az egészen. Nem mondom, hogy a színpadon minden egyes alkalommal fenomenális vagyok, de azért bele tudok trafálni. És ezt a formámat szeretném egyszer a tv-ben is hozni, de úgy érzem, hogy igazán még sosem sikerült. Lassacskán azért kezdem megszokni a kamerákat, oldottabb tudok lenni, és ez szerintem a legutóbbi két felvételen látszik is.

– Annyira összeszedetten beszélsz ezekről a dolgokról, nem tudom eldönteni, hogy már ennyiszer lenyilatkoztad ezt, vagy ennyire sokat töprengsz ezeken a dolgokon.

– Nagyon sokat gondolkodom azon, hogy mi miért alakult úgy, ahogy, és hogy hogyan lehetne másként. Kicsit túl sokat is. Néha filozofálgatásom veszi el az időt a munkától.

– Eléggé különbözően vélekedtek arról, hogy a Showder Klub jó vagy rossz hatással van rátok és a műfajra. Te mit gondolsz?

– Ördögi körbe kerültünk, ami jó is és rossz is. Nagy rajtunk a nyomás, túltermelésre vagyunk kényszerítve. Emiatt sok olyan poén is nyilvánosságra kerül, ami nem üti meg a megfelelő színvonalat. Ugyanakkor a kényszer hatására több jót is termelünk, mint amennyi valószínűleg magától termelődne bennünk. Én úgy tapasztaltam, hogy kétféleképpen születhet poén: az egyik, hogy valami megragadja a figyelmedet, és

minden energiádat, minden lelkesedésedet, minden gondolatodat aköré vonzza. Olyan ez, mint egy flow-élmény. Az ilyen poénoknak nincs izzadságszaguk. És van a másik út, amikor tudod, hogy anyag kell, leülsz a gép elé, és kisajtolsz valamit magadból. Az ilyen viszont gyakran izzadságszagú. Kivéve azon ritka esetekben, amikor a kényszer mégis isteni szikrát pattint ki a fejedből.

– Van kedvenced saját magadtól?– Sok kedvencem van. Általában azokat a

poénjaimat szeretem, amin még én is felröhögtem, miközben kitaláltam. És bevallom, hogy vannak olyan favoritok is, amiket tudom, hogy a közönség nem értékel annyira, de mégis mindig elsütöm, mert én annyira szeretem.

– Mi motivál? A taps vagy a humor maga?– Természetesen az nagyon jó érzés, amikor

nevetnek és tapsolnak. Olyan ez, mint egy drog, ami akár olyan hatással is lehet az emberre, hogy a tapsért kezd írni. De engem az is boldoggá tesz, ha kitalálok valami vicceset, ami sajnos jóval ritkábban fordul elő, mint ahogy szeretném. Jó néhány poénomat nem becsülöm eléggé, alapiskolának tartom, ami pusztán matek kreativitás nélkül, és ezeket nem is adom elő kellő meggyőződéssel. Persze most már nem elégednék meg azzal, hogy az asztalfiók benyeli a poénjaimat. Emellett szeretek együtt dolgozni a kollégákkal is, mert a közös munka mindig közös nevetésbe torkollik. És amikor a csapatban felvetődik egy igazán jó téma, akkor még a legirigyebb humorista számára is megszűnik a tér és az idő, és elkezdi beszórni a poénokat.

– Te eldobtad már a civil állásod?

– A mérnöki munkámat hamar otthagytam, aztán elmentem részmunkaidőben logisztikusnak. A keresetem és az a szerény összeg, amit humoristaként kerestem, épp csak egy szűkös megélhetésre volt elegendő. Lutri volt az egész, de én a humort befektetésként kezeltem. Úgy éreztem, minden perc, amit nem humorral töltök, pazarlás. Ma már csak a stand-uppal foglalkozom.

– Minden fellépést elvállalsz?– Nem, és szerintem nem is szabad! Kell a megfelelő

közeg egy adott előadáshoz. Ha például elrobogna mellettünk egy teherautó, aminek a platóján egy színész Ady-verseket mondana, valószínűleg értelmezhetetlen lenne az előadás. Szerencsére olyan helyzetben vagyok, hogy már megválogathatom, hol lépek fel és hol nem. Plázát és szabad teret nem nagyon vállalok. De korábban ezeket is elvállaltam, és nem bántam meg, mert ezekből sokat lehet tanulni. Nagyon nem mindegy, hogy olyan helyen lépsz fel, ahova érted mentek, téged várnak, ne adj isten, még fizettek is azért, hogy megnézzenek, vagy olyan helyen (mondjuk egy céges partin), ahol lenyomnak téged a torkukon, ha akarják, ha nem. De egy nehezebb fellépésen meg sokkal nagyobb a sikerélményed, ha mégis sikerül a nézők figyelmét az első perctől az utolsóig lekötni. Ebben a szakmában nagyon igaz, hogy előny, ha valakinek egy picit nagyobb az önbizalma, mint amennyi a képességei alapján indokolt lenne. Nekem pedig egy picivel vagy sokszor nem is annyira picivel inkább kevesebb. Akinek vannak bizonytalanságai az anyagával szemben, az a színpadon mindjárt megmutatkozik, a néző ugyanis mindent észrevesz.

– Ezt már más is mondta, de én már láttam olyan fellépőt, aki az én meglátásom szerint azért bukott meg, mert túlontúl nagy volt az önbizalma. Nem volt nagyképű, csak annyira határozottnak tűnt, hogy elvesztette a nézők szimpátiáját.

– Lehet, hogy én voltam félreérthető. Nem az a lényeg, hogy azt sugározd, te elképesztően magabiztos vagy, hanem az a fontos, hogy az legyél. Lehetsz te a színpadon csendes és visszahúzódó is, ha a bátortalanságod az előadásmódod, a stílusod része, és nem a saját magadban való kételkedésed bizonyítéka. Hinni kell magadban, nem pedig a magabiztosság látszatát kelteni.

– Vannak nagy álmaid? Vagy kicsik? A méret most annyira nem számít.

– Mindig az aktuális dolgokra koncentrálok. Kellenek célok, tervek, de azt gondolom, hogy amiben most benne vagyunk, az éppen elég kihívás. Elég tanulnivaló van még ebben a szakmában ahhoz, hogy távlati dolgokról kezdjek álmodozni. Egyébként az újonnan jövőknek annyival könnyebb dolguk van, hogy van előttük példa, hogyan kell ezt csinálni. Mert amikor mi kezdtük, mi a sötétségben tapogatóztunk. De az is igaz, hogy sosem lehet minden csínját-bínját kitanulni a stand-upolásnak, hiszen folyamatosan változik a környezet, változik a közönség, változik a közízlés. Amíg ebben nem vagyok annyira jó, amennyire csak lehetséges, amennyire csak tőlem telik, addig számomra az az álom, vagy inkább a cél, hogy jobb legyek!

– De azért te is próbáltad felcsipegetni a morzsákat, nem? Voltak humoristák, irányok, amelyek tetszettek?

– Persze. Az angol abszurdot mindig szerettem. De nagy rajongója voltam Örkény Istvánnak, az egyperceseit a mai napig ámulattal olvasom. Douglas Adams, Woody Allen (nemcsak a filmjei, hanem a könyvei miatt is), Vonnegut és természetesen a Monty Python nagy kedvenceim.

– A jövőről mit gondolsz? Vannak terveid, vészforgatókönyveid, ha esetleg beüt a krach?

– Természetesen olykor bennem is felmerül a kérdés, hogy mi lesz velem később, hogy vagyok-e annyira jó, meg tudok-e mindig annyira újulni, hogy hosszú távon tudjak létezni ezen a pályán. De túl sokat nem filozofálok ezen, mert felesleges, nem lehet a jövőbe látni, és az ember hajlamos ettől rossz hangulatba kerülni. Most az az első, hogy addig ütöm a vasat, amíg meleg. Ha valami miatt itt mégsem mennének úgy a dolgok, ahogy eddig, én akkor is megélnék, hiszen van szakmám, valahogy azért csak elboldogultam eddig is. Inkább amiatt fájna a szívem, hogy nem tudom minden időmet arra fordítani, amit szeretek, és azon járna folyton az eszem, hogy mivel tudnám kompenzálni a hiányt. Fel nem adnám, legfeljebb más szinten és más platformon foglalkoznék humorral.

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Főzd meg Dénes kedvenc ételét!

2. Fordítsd le Dénes 8. kérdésre adott válaszát finnre szótár használata nélkül! Ha így nem megy, akkor szótár használatával, esetleg finn rokonok bevonásával.

...................................................................................

...................................................................................

...................................................................................

3. Milyen nevet adnál annak a fiúegyüttesnek, amelyben Benk Dénes lenne a frontember?

...................................................................................

4. Szerezd meg Benk Dénes telefonszámát. A feladat megoldásához 30 perc áll rendelkezésedre.

5. Miért nem küldi vissza Dénes étteremben soha a kihozott ételt/italt?

a) Mert nagyon éhes/szomjasb) Mert mindig minden ízlik nekic) Mert fél, hogy beleköpnekd) Mert fél, hogy megverik

6. Keresd meg a kakukktojást!

CSENK I ATT I LA

– Szeretnék konszolidált képet mutatni magamról. Őszintének kell lenni?

– Megőrültél? Még szép, hogy annak. Te jó ég! Ha nem kérdezted volna meg, eszembe sem jutott volna… de most már elültetted bennem a rettegést. Tudod, hogy mi lett annak a szegény újságírónak a sorsa, akinek te beadtad, hogy van egy ikertestvéred, apád pedig Csehszlovákiában trombitál?

– Talán kirúgták. És én sajnálom, mert nem őt kellett volna kirúgni, hiszen annál a lapnál nyilván olyan volt a morál, és hát nem egy kézen ment át ez a bizonyos interjú, de senkinek nem tűnt fel, mennyi eszméletlen nagy blődlit hordtam össze. Ha ez a kislány csak egyszer visszakérdezett volna, ha a képszerkesztő jobban megnézte volna azt a Photoshoppal készített fotót, ami engem és a nem létező ikertestvéremet, tehát szintén engem ábrázol, mindjárt egy közös nevetés lett volna az egészből. Humoristák vagyunk, nekünk az a dolgunk, hogy vicceljünk, ironizáljunk, felhívjuk a figyelmet a világ abszurditására, akit lehet, megtréfáljunk. A bulvár pedig megtréfálható. Tudod, hogy megreformáltam egyébként a bulvársajtót? Az eset óta, úgy tudom, minden nyilatkozónak kötelessége aláírni valami formanyomtatványt, hogy amit mond, az megfelel a valóságnak. Tényleg

sajnálom, hogy valaki elvesztette az állását, de úgy gondolom, ez az eset csak egy bizonyítéka annak a szomorú igénytelenségnek, ami egyes szerkesztőségek munkájára jellemző.

– De te azért ezzel a csalafinta húzásoddal kiestél egy csomó sajtótermék kegyeiből. Picit sem bánod?

– Viccelsz? Ha arról álmodnék, hogy mindennap szerepeljek valamilyen címlapon, akkor biztos telesírnám a párnám, de egészen másról szólnak az álmaim. Azt hiszem, én annyira nem vagyok celeb, hogy egyenesen anticeleb vagyok.

– Neked a valós élettörténeted majdnem annyira színes, mint amit összelódítottál magadnak.

– A gimi végétől egy diákmunka-közvetítő cégnek voltam a kiskunfélegyházi vezetője, nyáron naponta 30-50 diák számára biztosítottunk munkát. Az egyetem alatt kimentem Amerikába dolgozni 4 hónapra egy csereprogram keretében. Szerettem volna újra kimenni, de másodszorra nem sikerült egy másik Csenki Attila miatt, aki nem én vagyok, hanem egy haverom. Lecsúszva Amerikáról, Angliába utaztam az egyik barátommal. Úgy gondoltuk, ott biztosan lehet munkát találni. És találtunk is: luxuslakásokat takarítottam. Imádtam ezt csinálni. Olyan kincseket, műtárgyakat és panorámákat láttam, amiket el sem tudtam volna képzelni. Három hónap múlva hazajöttem, majd ismét visszatértem nyolc hónapra. Akkor viszont ellopták a pénzemet, nem találtam melót. Sok elutasítás és kudarc után az utolsó 12 fontomat elkávéztam abban a kávézóban, ami akkor a legjobban tetszett Londonban, és két óra múlva már ott dolgoztam pincérként.

– Jaj, annyira félek. Megteszed, hogy valahogy jelzel, mikor járunk azon az úton, amit az a bizonyos újságíró már bejárt előttem?

– Nem, most igazat mondok. Egy Rolling Stones-koncerttel zártam az ottlétet. De nagyon megszerettem Londont, mondhatni, életre szóló barátságot kötöttünk. Hazatérve megint kezdődött a munkakeresés. Geográfusként végeztem, de tudtam, hogy nem akarok ezzel foglalkozni. Egy galériában helyezkedtem el mint kommunikációs igazgató.

– Hó! Kommunikációs igazgató? Csak így?– Két munkakört ajánlottak fel, ez volt a

hangzatosabb. Nem érdekeltek korábban a műtárgyak, de ott átprogramozódtam. Nagy élmény volt Munkácsy-festményt látni közvetlen közelről, hogy milyen vastagon használta a festéket, vagy berakni a vitrinbe egy Zsolnay-vázát. Nem mondom, hogy minden szempontból feküdt nekem ez a munka, de életem egyik legizgalmasabb állása volt.

– Miért jöttél el?– Elszámolási vitánk volt. Az ellenérvek ellenére

elmentem nyári szabadságra. Sajnos a jó munkakapcsolat ellenére nem jó viszonyban váltunk el. Ezután egy fogászati céghez kerültem külkereskedelmi ügyintézőnek, három évig dolgoztam itt, de ez sem volt nekem való, pontosan látszott, hogy tíz év múlva is ugyanazt kellene csinálnom, amit akkor csináltam. Nem volt benne perspektíva, és közben már felfedeztem magamnak a stand-upot.

– Mióta vonzódtál a humorhoz?– Gimi környékén már műsorvezetőként részt

vettem a diákprogramokban. Az iskolában a földrajz volt az egyetlen, ami még úgy-ahogy lekötötte a

figyelmemet, ezért mentem ilyen irányba tovább, de aztán elég nagy csalódás volt az egyetem, teletömték a fejünket egy csomó haszontalan dologgal. Az egyetem alatt már voltak humoros ötleteim, amiket fel is vettem kazettára, és betettem szépen egy fiókba.

– Hogy jött képbe a Dumaszínház?– Valaki mondta, hogy Hajós András a Godot

kávézóban szokott fellépni. Meg akartam nézni. Aztán megláttam egyszer a tv-ben Kőhalmi Zoltánt, aki annyira nagyszerű, elragadó és humoros volt, hogy ő adta nekem a legfontosabb lökést, kicsit miatta is fogtam bele ebbe az egészbe.

– Szegény. Ha ezzel szembesül… hogy minden az ő hibája… Ekkortájt született a lányod, nem?

– Két évig munka mellett lépegettem fel, majd hirtelen jött az érzés, hogy szabadabb akarok lenni. Egy héttel azután, hogy megszületett a lányom, már nem dolgoztam a fogászati cégnél.

– A feleséged mit szólt ahhoz, hogy pont akkor, amikor eggyel többen lettetek, apu úgy döntött, a munka helyett a bohóckodást választja?

– Nagyon jó fej volt. Bízott bennem. A váltást persze az is segítette, hogy a humorfesztiválon ismerkedtünk meg, és így különösen elfogult volt az ügy iránt.

– Nem vállaltál a kötelezőnél egy picit nagyobb rizikót?

– Most úgy látom, nem. Én ilyen vagyok. Ha valami változik, akkor változzon több minden. Hiszek abban, hogy a változás jót tesz, csak a magad javára kell fordítani. A színpadon is van rizikó, hiszen arra sosincs garancia, hogy a néző nevetni fog. Nyilván ahogy nő a rutinunk, csökken a kockázat.

– Mit szól a családod?

– A szüleim nagyon jó fejek, az unoka pedig még jobban előhozta az erényeiket. Apám örül, hogy élvezem, amit csinálok. Nem mindennel ért egyet, és talán nem is mindent ért úgy, ahogy én gondolom, de nagyon nyitott a világra, sok mindent befogad. Anyám pedig mindig jókat nevet, amikor lát. Én meg könyörögve kérem, hogy ne próbáljanak meg idézni, pláne akkor, ha nem tudnak úgy idézni, hogy a poén ne változzon nempoénná. A haverok meg azt szokták az orrom alá dörgölni, hogy amióta a humorral foglalkozom, egyre kevésbé vagyok vicces.

– Láttak már élőben? Úgy értem, a színpadon.– Apám igen, anyám nem. Egy időben azt sem

szerettem, ha a feleségem eljött velem, mert mindig túlizgulta a fellépéseimet. De ma már nem zavar. Ma már senki nem zavar a nézőtéren, bárki eljöhet, tudom ajánlani magamat, roppant színvonalas szórakozást garantálok.

– Megjelenéseteket a tv-ben te hogyan látod?– A médiát nagyon jó dolognak tartom. Kell a média,

kell a tv, hiszen az emberek tv-t néznek, és ha mi is benne vagyunk, márpedig a Showder Klub által benne vagyunk, akkor sokkal könnyebben, gyorsabban jutunk el az emberekhez. Nem gond telt házra megtömni a nevünkre egy vidéki színházat. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy nem a tévéért vagyunk, hanem a színpadért. Az egész szakmában azt szeretem legjobban, hogy amikor kiállok a színpadra és szórakoztatom a közönséget, segítek neki kikapcsolódni. Amíg a nézők kacagnak, nevetnek, nem a gázszámlán és a főnök hülyeségein jár az eszük, csak élvezik a műsort. Azt pedig gyűlölöm, amikor visszanézem magam a tv-ben, és látom, hogy jó

anyagokat szörnyen agresszív módon tálalok, vagy rossz anyagokat még rosszabbul, de az is előfordult, hogy a vágás rontotta el és tette zavarossá a műsoromat. A Showder Klub-os anyagaimnak kb. harminc százaléka az, amit nyugodt szívvel vállalok. Arról nem is beszélve, hogy a sok-sok ismétlés nem a mi érdekeinket szolgálja, hanem az egyes csatornákét. Ostoba csapda, hogy mindig, mindent el kell adni a tv-nek. A cél, hogy élőben, a színpadon megálljuk a helyünket, és könnyesre nevettessük a nézőket.

– Csak magaddal vagy ilyen kritikus vagy mással is?– Mindenkivel.– Jó lehet veled együtt élni. A feleségedről beszélsz

egy picit?– Valójában nem a feleségem, csak én hívom annak.

4 és fél éve élünk együtt, azóta született egy lányunk. Szeretjük egymást, sőt még a gyereket is, csak valahogy nem volt még alkalmunk összeházasodni.

– Ez a haknizás nem kimondottan családbarát életmód. Nincs ebből konfliktus?

– Mivel mindketten dolgozunk, nem mindig tudunk annyi időt szánni egymásra, amennyit szeretnénk. Ráadásul néha én is fellázadok, mert fellépés után alig aludtam, és megint nekem kell elmenni a gyerekért, vagy ilyesmi. Aztán persze eszembe jut, hogy abból lesz anyag, ha kimozdulok.

– Mondják, hogy a férfi elhízásáról mindig a feleség tehet. Te viszont szépen őrzöd az alakod. Vagy a te feleséged is mérgez a konyhában, ahogy én, vagy nagyon odafigyelsz a külsődre.

– Az alakom nem érdekel, több hízókúrán vagyok túl, de egyszer sem jártam sikerrel. A feleségem napi 10 km-t fut, nincs problémája az elhízással. Hatkor fölkel,

fut, és van, hogy erre még ráúszik. Én nagyon tisztelem ezért, de ugyanakkor megőrjít, hogy nincs egy reggel, amikor együtt ébredünk, sőt, ha elmegyünk nyaralni, akkor sem zökken ki. Ez egy olyan fizikai függés, ami nem káros, de heti egy pihenőnap azért nagyon jó volna. Ami engem illet, nemrég én is elkezdtem úszni. Sőt időnként gyúrni is lejárok, így este sokkal könnyebben alszom el. Igazi sportbéna voltam huszonhét éves koromig, amikor kiderült, hogy tudok síelni és snowboardozni is. Ezek bármikor kikapcsolnak.

– Nem csak nálad, hanem egyik-másik kollégádnál is tapasztaltam, hogy mintha a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítanátok annak, ki mit gondol rólatok.

– Szerintem nem kell kitárni a magánéletünket, és a fellépők nagy része szerencsére nem is teszi. Egyszerűen, mert nem minden tartozik a közönségre. Engem sem érdekel, hogy Ákosnak milyen a magánélete. Ítéljenek meg az alapján, milyen teljesítményt nyújtok a színpadon. Azt hiszem, elég intim módon állunk a nézők elé és tárjuk fel magunkat, nincs szükség feltétlenül többre.

– Néhány gegpartin már én is részt vettem, és valahogy úgy éreztem, nem játékos, vidám percek ezek, ahol csak úgy röpködnek a poénok, hanem egyre feszesebb, szigorúbb munka.

– Munka, de attól még nagyon vidám. Mi imádjuk ezt csinálni, és szeretnénk a lehető legjobbak lenni, szeretnénk magunkból a lehető legjobbat kihozni. De attól, hogy jóra törekszünk, ugyanúgy élvezzük a közös munkát, mint a kezdetek kezdetén. És szerintem nem nagyképűség, ha azt állítom, hogy amit a srácok egy

része itt csinál, az világszínvonalú. Sőt, talán mindnyájunknak van olyan blokkja, ami a világ bármely stand-uppal fertőzött részén megállná a helyét.

– Te mit szeretsz ebben?– Jó kiállni a színpadra, és eszméletlen jó érzés azt

látni, hogy nevetnek azon, amit mondunk. Három éve még nagyon izgultam, hogy jó leszek-e, ma már nem emiatt aggódom, hanem amiatt, hogy el tudok-e mondani mindent, amit szeretnék. Hogy el tudom-e sütni az új petárdákat is, hogy nem felejtek-e ki valamit. Az a legtisztább cél számomra, hogy annyi embert szórakoztassak, amennyit csak lehet, olyan színvonalon, amilyenen csak képes vagyok rá.

– Ha visszanézel, látod, miben változtál mint előadó?– Élő fellépésen biztosan lazább lettem valamivel.

Ügyesebben kezelem a közönséget, könnyebben improvizálok egy spontán szituációra, és könnyebben válogatok a repertoárból a helyszín vagy a közönség igényeit kiszolgálva. Még nem alakult ki egészen, de formálódik az egyéni stílusom. Talán soha nem leszek kész teljesen. Későn érő típus vagyok.

– Válogatsz, hogy milyen fellépést vállalsz el és milyet nem?

– Szinte mindent elvállalok, hiszen így nevelődik ki az ember, így alakul a stílusa, szerzi meg a magabiztos előadáshoz szükséges rutint. Természetesen előfordul, hogy bukik az ember, de majdnem minden bukásból is lehet tanulni. A bukás része egy előadó pályafutásának. Aki azt mondja, még sosem fordult elő, hogy nem nevettek, nem tapsoltak, az vagy hazudik, vagy baj van az önértékelésével.

– Mi a tétje egy-egy fellépésnek?

– A nézők szórakozása és a szabadság. Szabadon alakítjuk az anyagunkat, szabadon döntjük el, miről és hogyan fogunk beszélni. Ez a szabadság érdekes teher. A közönség az egyetlen cenzor, és bizony olykor kegyetlen is.

– Többször mondod, hogy például Kőhalmi mekkora zseni szerinted. Nem zavar, hogy ebben a rangsorban nem te vagy az első?

– Dehogy zavar, nincsenek ilyen problémáim. Dőljek a kardomba, mert nem vagyok annyira népszerű, nem vagyok annyira jó, mint egyik-másik kollégám? Nem szeretem, ha stresszt akarnak elhitetni velem. Számomra még mindig jó érzés, hogy felléphetek Kőhalmi Zolival, Bödőcs Tiborral, Kiss Ádámmal (és a többiekkel), hogy eltölthetek ezekkel a fiúkkal egy-két napot, hogy kinyílhatunk egymás előtt.

– Kiss Ádámtól hallottam először a fogalmat, hogy csenkizmus. Mi a csenkizmus?

– Mindenki igyekszik megtalálni a saját hangját, stílusát. Talán nekem már sikerült, de ez is még alakulóban van. A csenkizmus, azt hiszem, egyfajta őrületet jelent, a határok feszegetését, a szabályok felrúgását, némi infantilizmust és persze olykor szívást ezek miatt. No meg azt is, ahogy beszélek, ahogy most válaszolok neked: tudod, befejezetlen mondatok, csapongás stb.

– Azon elgondolkodtál már, mihez kezdenél, ha ez nem volna?

– De ez van. Szerintem nem az a kérdés, hogy mi lenne akkor, ha… Felesleges ezen rágódni. Ez a szekér most jól megy, ehhez értek is valamennyire, ezt szeretem csinálni, és úgy hiszem, valamennyire jól is csinálom. Az pedig, hogy meddig csinálhatom,

nagyrészt rajtam múlik. Amíg vicces vagyok és hiteles, addig lesz rám igény. Egyelőre ez tesz boldoggá, ettől érzem magam teljesnek. És csak remélem, hogy addig lehetek stand-upos, amíg csak akarok. Nem állítom, hogy örökké csak ezt fogom akarni, de ha így lesz, akkor remélem, képes leszek rá. Öt évvel ezelőtt azt gondoltam, jó dolog napi 8 órában dolgozni egy cégnél, és azzal is megelégedtem volna, ha havi egyszer felléphetek. Ma kicsit megváltoztak az igényeim.

– Ha egyet kívánhatnál…– A repülő ruhát feltalálhatnák. De azzal is beérném,

ha meg tudnád oldani a teleportálást. Kényelmes lenne a vacsora és a fürdés után az előszobából a színpadra lépni.

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Tegyél fel öt kérdést Facebookon Csenki Attilának, majd a válaszok közül válaszd ki az igazat!

2. Definiáld az impresszionizmust, a radioaktivizmust és a csenkizmust, majd mutass rá a fogalmak közti összefüggésekre!

3. Próbáld meg kiradírozni a pontokat!...................................................................................

4. Ha nem sikerült, próbáld meg újra! Ha pedig sikerült, rajzold vissza őket, de azonnal!

5. Igaz (I) – Hamis (H)Csenki Attila ikertestvére festőművészCsenki Attila neve Csenki AttilaCsenki Attila felesége

6. Képrejtvény

DOMBÓVÁR I ISTVÁN

– Egyszer láttam, hogy a többiek ugratnak, szekíroznak, és úgy tűnt, hogy ez egyáltalán nem esik jól neked. Nagyon furcsa volt, azt hittem, ti egymástól mindent eltűrtök. Te ennyire érzékeny vagy?

– Nagyon érzékeny vagyok. De ezt férfiasan be is vallom. Nem hiszem, hogy ez tompítja a férfiasságom, sőt, szerintem egy férfinek könnyebb együtt élnie egy nővel, ha ő maga is érzékeny. Én sosem voltam valami nagy macsó. És a szenzitivitásnak fontos szerepe van egy humorista életében, hiszen észre kell vennünk azokat a jelenségeket, a világnak azokat a történéseit, amelyek kiforgathatók vagy eleve abszurdak. Amúgy pedig nagyon bírom a szekírozást, csak nem mindenkitől. A gyerekkori barátaimmal folyamatosan húzzuk egymást, és mindebben nincs semmi bántó szándék, se rosszindulat, ez az elme pallérozása. Ahhoz, hogy valakitől elviseljem a cseszegetést, ahhoz ismernem és szeretnem kell azt a valakit. Mindenkitől nem tűröm el. Ez itt viszont nem kizárólag egy baráti társaság. Mikor ezt mondom, mindig mindenkinek elkerekedik a szeme, pedig így van, tudjuk ezt mindannyian. Ez egy munkahely. Vagy még inkább olyan, mint egy osztály. Vannak, akiket szeret az ember, van, akiket a barátainak tudhat, és van, akikkel egyáltalán nem szívesen találkozik. Mondom ezt úgy,

hogy szerintem nincsen itt haragosom. Persze az is lehet, hogy van, de az már inkább az én rapszodikus természetem bűne.

– Sok barátod van?– Nagyon kevés. De ez nem mennyiségi, hanem

minőségi kérdés. Elég, ha csak egy olyan barátod van, aki tűzbe menne érted.

– Van olyan, amire különösen érzékeny vagy, ha szóba hozzák?

– Haragszom magamra amiatt, hogy alacsony vagyok. Méghozzá azért, mert ez olyan tulajdonság, amin nem tudok változtatni, ha meggebedek, akkor sem. Az embernek mindig a domináns tulajdonságát bombázzák. Amíg kövér voltam, azért kaptam. Most, hogy lefogytam, most az a feltűnő rajtam, hogy alacsony vagyok.

– A kövérség nem volt érzékeny pont?– Nem. Egyáltalán. Én magam nagyon sokat

élcelődtem a saját kövérségemen. Ráadásul sokáig nem is éreztem magam kövérnek, mert nagyon hirtelen híztam meg, és alig öt évig voltam kövér. Furcsa módon akkor kezdtem kövérként viselkedni, miután lefogytam 40 kilót. Máig észreveszem magamon, hogy összehúzom a vállaimat a villamoson, mert tudom, hogy nem szoktak elférni tőlem.

– Hiú vagy? Mennyi munkád van a fogyásban?– Nagyon sok munkám van ebben, de nincs köze a

hiúsághoz. Nem szeretem a kövérséget, és magamat sem szerettem kövérként, de akkor határoztam el, hogy lefogyok, amikor az összes kövérségről szóló poénomat ellőttem. Most jól érzem így magam, mindennap futok, szinte csak minden második nap eszem, hogy tartsam a súlyom.

– Azt gondoltam, hogy e mögött az elhatározás mögött valami komoly lelki bántalom húzódik.

– Szó sincs erről. Egyik vasárnap este elhatároztam, hogy holnaptól fogyózni fogok. Tudom, hogy minden sikertelen fogyókúra úgy kezdődik, hogy majd holnap, de én tényleg tartottam magam az elhatározásomhoz. Olyan értelemben tényleg van hiúság a fogyásomban, hogy úgy gondolom, a kövérség az önkontroll hiánya, és aki nem tudja kontrollálni a saját táplálkozását, az az élet más területein sem ura önmagának. Ezzel biztos egy csomó embert megbántok, de végre ki kell mondani valakinek az igazságot.

– Te azok közé tartozol, akiket nem rögtön fedezett fel magának a humoripar.

– Nem ismerem pontosan mindenki élettörténetét, de ahogy az élet más területein, itt is többen az iskolapadból vagy anyu szoknyája mellől kerültek ide, és azt gondolom, nekik nehezebb, mert torz képet látnak a világról. Én már tizennyolc évesen fizikai munkát végeztem. De voltam bolti eladó könyvesboltban, játékboltban, voltam bútor-összeszerelő, dolgoztam a húsiparban, szóval van már egy s más a hátam mögött. Ennek nyilván így kellett történnie.

– Jól látható, hogy nem az önkifejezés, hanem az önfenntartás mentén szerveződött az életed. Hogy jött képbe a humor?

– Mindig is érdekelt a humor. Rádiókabaré-rajongó voltam. Kaptam születésnapomra egyszer egy magnót, felvettem a saját kis ökörködéseimet. Oviban már utánoztam, hogy mennek és beszélnek az öregek, és nagyon élveztem, hogy a többiek ezt tátott szájjal nézik. Mindig is szerettem szórakoztatni, mindig az

voltam, aki köré odagyűltek az emberek nevetni. Persze már akkor is minden a nőkről szólt, főleg nekik szerettem volna imponálni. A normálisnál mindig fokozottabban érdeklődtem a nők iránt.

– Kik voltak a te fontos nőid?– Sokan vannak. Szeretem a nőket, és tisztelem is

őket. Anyám gyári munkás volt, éjjel-nappal dolgozott, így én a nagymamámra, az öcsém pedig rám maradt. Sokat köszönhetek a nagymamámnak. Sosem érdekeltek az autók, amíg más fiúk autókat tologattak brümmögve a szőnyegen, addig én újságokat lapozgattam, és kérdezgettem a nagymamámat, hogy ide mi van írva, oda mi van írva. Négyévesen tudtam olvasni, ötévesen pedig írni. Oviban én olvastam fel a déli mesét a többieknek. Hétévesen már meséket írtam, és segítettem dolgozatokat javítani a tanárnőnek.

– „Népszerű”gyerek lehettél.– Az voltam. Szerettek a tanárok, és szerettek az

osztálytársak is. Az anyukák hordták az én anyámhoz a lányaikat, hogy beajánlják őket feleségnek.

– Viccelsz.– Nem. Semmit sem mondok kamuból. Kettőnek a

nevére még ma is emlékszem. Minden gyerek velem akart játszani, az orvosé, az ügyvédé és a bolti eladóé is.

– Meddig tartott a csodagyerek imidzs?– Hát ez az. Hetedik osztályban hirtelen leromlott a

tanulmányi eredményem. Máig nem tudom az okát. Egyszerűen elvesztettem a tanulási képességem. Nagyon rossz volt, mert hirtelen mindenki elfordult tőlem. Elfordultak a barátnak hitt gyerekek, de még a szüleim is kifejezték a csalódottságukat. Sokszor

megkaptam, hogy csak tanulnom kellett volna, mást nem, de erre sem voltam képes. Próbálkoztam, erőltettem, igyekeztem mindent visszaállítani a régi kerékvágásba, de hiába, nem mentek a dolgok. Így csak egy szakmunkásképzőre futotta, ahonnan tizenhat éves koromban kirúgtak a minősíthetetlen tanulmányi eredményem és a magatartásom miatt.

– „Elrosszultál”?– Igen. Csalódott voltam és dühös. Mindenki elfordult

tőlem. És tizennégy évesen, amikor mások tanultak, én mosogatófiúként ingyen melóztam gyakorlat címén. A katonaság hozta el számomra megváltást.

– Na, ne! A katonaság? A többség azon munkálkodott a kortársaid közül, hogy valahogy kibújjon a sorkötelezettség alól.

– Meg is van az ilyen viselkedésről a véleményem. Világéletemben nulla embernek tartottam azokat, akik képesek voltak akár még pénzt is áldozni a katonaság kerülőútjaiért. Szerintem ez az egyik legnagyobb férfiatlanság. A katonaság csak ad. Megedz fizikailag, megtanulod, mi az összetartás és az egymásrautaltság. Megtanulsz bánni a fegyverekkel, és nem online lövöldözöl valami hülye számítógépes játékkal, hanem valódi fegyvert fogsz a kezedben. A férfivé váláshoz az elmúlt 2000 évben hozzátartozott bizonyos fokú militarizmus. Aki azt hiszi, hogy Magyarországon soha nem lesz háború, az nem ismeri a történelmet.

– Biztos „népszerű” leszel ezzel a véleményeddel.– Nem érdekel, hogy az leszek-e vagy sem, mert így

gondolom. Mindig minden sorból kilógtam. Na, nem a magasságom miatt, mint azt fentebb már kitárgyaltuk. Ha lenne egy minden sorból kilógok csoportja, én

onnan is kilógnék. Nem örülök ennek, csak konstatálom. Nem akarom senkire ráerőltetni a virtusomat, nem tartok kiselőadást, de ha megkérdeznek, nem rejtem el a véleményemet, nehogy kiderüljön, hogy nem követem a trendeket, hogy nem érdekelnek a kitaposott ösvények. Ha a lift előttem kinyílik, én visszaküldöm, mert magam akarok felsétálni az általam választott szintre.

– Nem akarok mindig ide visszatérni, de a fogyásodhoz sincs semmi köze a trendeknek?

– Áh! Ez csak egy fricska volt. Mindenki azt hitte, nem tudom megcsinálni, hát tessék, megcsináltam.

– Többször mondtad már nekem, hogy az autók nem érdekelnek, és hogy még jogsid sincs. Ha ennyire fontos neked, hogy a saját utadat járd, akkor hogyhogy nem hiányzik a saját autó nyújtotta szabadság?

– Az én saját utam nem aszfaltból készült. A férfiak egy része ismer minden autómárkát, és mindent tud ezekről a vacak fémkoporsókról, de az emberekhez ugyanakkor már egyáltalán nem konyít. Háttérbe szorult az ember. Én nem tartom magam magányos harcos típusnak, de a saját világomban élek, és ebben a világban még mindig az ember van az első helyen. És mindezt úgy tudom kimondani, hogy számomra nem közhelyes. Az autó számomra nem a szabadság záloga, nekem ez teher volna. Szeretek tömegközlekedni, szeretek közben emberekkel találkozni, kommunikációfüggő vagyok, és az sem utolsó szempont, hogy utazás közben is mindig tudok dolgozni.

– Kicsit térjünk vissza oda, hogy mi történt veled, miután leszereltél!

– Itt sem sikerült szokványosan viselkednem. Mindenki vágta a centit, és alig várták, hogy végre szabaduljanak. Én viszont kétségbe voltam esve, fogalmam sem volt, mihez kezdjek. Ott álltam vagyon nélkül, képesítés nélkül, munka nélkül. Egy húsipari céghez kerültem „húsvagdosónak”. Még ma is álmodom ezzel. Az ott dolgozók mind ott öregedtek meg, és ugyanezt a „derűs” jövőt jósolták nekem is. Rajtam pedig természetesen úrrá lett a rettegés, hogy mi lesz, ha igazuk van. Nem akartam úgy végezni, mint ők. Az akkori kapcsolatomnak köszönhetően jelentkeztem esti iskolába, hogy megszerezzem az érettségit, egy másik barátnőmnek köszönhetően pedig sikeresen meg is szereztem. Szóval megint ott vagyunk, hogy sokat köszönhetek a nőknek, csak kaptam tőlük. Az érettségi megszerzése kilépő volt a húsiparból, és eladó lettem. Aztán a barátnőm jelentkezett a jogi egyetemre, és én egyrészt féltem, hogy elvesztem őt, másrészt nem akartam lemaradni, úgyhogy én is beneveztem ugyanannak az egyetemnek a művelődésszervező–média szakára.

– Elég színes a karriertörténeted. Soha nem volt olyan munka, ami derogált neked?

– Soha. Nem is szeretnék eljutni eddig, nem volna méltó hozzám. Minél több dolgot csinálsz, annál több vagy. Számomra nincs olyan fellépés, amit nem vállalok el.

– Hogy kerültél a Dumaszínházhoz?– Ha a suli elvégzése után nem jelentkezem az Esti

Showder nyílt napjára, ahol civilek kérdezhettek Fábry Sándortól, akkor nem tudtam volna meg, hogy van olyan, hogy Dumaszínház. Tősgyökeres vidéki voltam, Budapest számomra ismeretlen terep volt. Fábry azt

mondta nekem élő műsorban, hogy szórakoztató vagyok, miért nem próbálom ki magam a Dumaszínházban. Én ezt ennyiben is hagytam volna, de aztán az egyik barátom felhívta Litkait, és benevezett engem a Félőrültekre. Csiszolatlan voltam. De a második fellépésemre már másképp jöttem, a haverok ébresztettek rá, hogy ha dumálok, anekdotázom, akkor vagyok igazán nyerő, nem akkor, amikor kidolgozott poénokkal próbálkozom, így tettem, és nagy sikerem volt. Innentől kezdve tudtam, hogy ezt akarom csinálni. Mondtam a csajomnak, hogy felmondok a munkahelyemen, adjon egy fél évet, addig valahogy összeszedem a rezsi rám eső részét, de ebben a fél évben hadd próbáljam ki, mire megyek stand-uposként. A harmadik fellépésemért gázsit is kaptam, ami nyilván csak egy szimbolikus összeg volt, de onnantól kezdve, hogy pénzt kapsz azért, amit csinálsz, meg akarsz felelni annak, akitől a „fizetésed” kapod, meg kell felelned a közönségnek, és persze saját magadnak is.

– És mindig sikerül megfelelned a közönségnek?– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy így

vagy úgy, gyerekkorom óta szórakoztattam másokat. Tudom kezelni a nevetést, a tapsot, és könnyedén tudok spontán lenni. Azt mondják, akkor van baj, amikor nagyobb a bejövő tapsod, mint a kimenő. Mert ez azt jelenti, hogy csalódást okoztál, hogy többet vártak tőled, mint amit nyújtottál. Azért is vállalok el minden fellépést, hogy legyen egy külső kontroll. A készbe beleülni, egy bemelegített, ültetett közönséget levenni a lábáról nem túl nagy kihívás. Na de egy falunapon megállni a helyed, vagy egy olyan rendezvényen, ahol tőled 150 méterre van a közönség,

az valami. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy számomra nem jobb fellépni olyan körülmények között, amik megkönnyítik a dolgomat. De szeretem a kihívásokat is, szeretek megküzdeni a sikerért, szeretem kitalálni, hogy lehet eljutni egy olyan közönséghez, amelyik esetleg nem nyitott. És büszke vagyok arra, hogy még sosem buktam. Ha a közönség messze van, lemegyek közéjük. Volt már olyan is, hogy elment a hangosítás, ordítani nem lehetett, elkezdtem táncolni, amíg vissza nem jött a hang.

– Mi motivál?– Ez az életformám, ezt szeretem csinálni, ehhez

értek. Tudom, hogy soha nem fogok bekerülni az élmezőnybe, de ez nem gátol abban, hogy magamból mindig a legjobbat próbáljam kihozni és átadni.

– Miért gondolod, hogy nem kerülhetsz be az élbolyba?

– Mert reálisan látom magam. Átlagos a külsőm, átlagos a hangom, nem vagyok egy emblematikus figura. És az attitűdöm sem olyan. Lehet, hogy nem is szeretnék bekerülni az élmezőnybe, ha már itt tartunk. Én nem akarok egy sportstadiont megtölteni nézőkkel, nincsen nagyzási mániám. Számomra ötven embert szórakoztatni semmivel nem kisebb kihívás, mint ötezret. A humor még soha nem volt annyira népszerű, mint ma. De nem válhat tömegcikké, mint mondjuk a zene. És mi sem válhatunk szitakötő-napszemüveg mögé bújó sztárokká. Nem élhetjük meg furcsán az emberek közeledését. Az, akinek terhes a saját közönsége, az szerintem váltson pályát. Mert a stand-up kivétel, mi nem a közönség felett állunk, hanem mi a közönségből vagyunk a közönségért. A közszereplő az én fordításomban a közülünk való szereplő. Egy

Lady Gaga nyilvánvalóan nem mehet le parizert venni a sarki ABC-be, mert megtörne a varázs. De minket nem vehet körbe ilyesfajta varázs. Ennek a műfajnak az a különlegessége, hogy amikor lejössz a színpadról, nem kell átlényegülnöd. Én minden fellépést megköszönök személyesen, minden levélre mindig válaszolok, mindig, mindenkivel szívesen szóba állok. És én az ilyen stand-uposban hiszek, nem az olyanban, amelyik a fellépés után bezárja magát a sötétített üvegű autójába, és menekülőre fogja. Vannak köztünk olyanok, akik a művészetet akarják szolgálni. Én még mindig az vagyok, aki a közönséget akarja szolgálni.

– Te egy csomó olyan dolgot is bevállalsz, aminek nincs sok köze a stand-uphoz. Azt gondoltam, az anyagi motiváció számodra nagyon fontos.

– Többen is gondolhatják azt, hogy kapzsiságból vállalok el mindent. De erről szó sincs. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy csóró voltam világéletemben, és mégsem érdekel a pénz. Nincs hobbim, nem érdekelnek a tárgyak. Nemrég vettem egy házat vidéken, szinte az összes pénzem belefolyt, de már bánom, mert röghöz kötött lettem. Albérletpárti vagyok, nem akarom, hogy engem bármi bárhova kössön, azt meg pláne nem, hogy egy-két téglasor legyen az a valami. Ha úgy adódik, összeszedem a dolgaimat egy hátizsákba, és kész. Számomra az anyagi javak semmilyen értéket nem képviselnek, nem akarom, hogy ház vagy tárgyak birtokoljanak engem. Ha csak kaszálni szeretnék, akkor ráhasalnék egyetlenegy témára, és annyi bőrt lehúznék róla, amennyit nem szégyellek. Én egy csomó mindenbe belekapok, de nem vagyok semminek a szakértője. Kíváncsi vagyok, olyan

vagyok, mint egy gyerek az édességboltban, minden cukor érdekel.

– Milyen cukrokkal kacérkodsz most?– Van egy cégem, reklámokat, weboldalakat

készítünk. Kaptam egy musicalszerepet, amit nem vállaltam volna el, ha nem különös körülmények között az utcán szólítanak le. Most énektanárhoz járok, és akkor is, ha nem lesz az egészből semmi, nem bántam meg, hogy igent mondtam, mert nagyon érdekesnek találom ezt az egészet. És van egy fogyireklám, amiben dolgozom. Ezek mind B és C tervek, de nem arra az esetre, ha a stand-upban már nem tudnék működni, hanem mert kíváncsi vagyok. Ráadásul nekem muszáj a nap 24 órájában dolgozni, mert ha vannak üresjáratok a napomban, ha nem kötöm le magam, akkor elkezdek hülyeségeken agyalni.

– Sosem akartál kötődni? Nem vágysz arra, hogy kis Dombik futkossanak körülötted?

– Dehogynem. Volt egy időszak az életemben, amikor szerettem volna kötődni, amikor szerettem volna családot, gyerekeket. De mindez már megváltozott bennem. Nem hiszem, hogy egy olyan embernek, mint én, szabad gyereket vállalni. Nagyon öntörvényű vagyok, és figyelmen kívül hagyom a szabályokat. Egy családnak egy picit muszáj beleszürkülnie a környezetbe, muszáj alkalmazkodnia, és betartani a szabályokat. Ha mondjuk a gyerekeim anyja elhagyna minket, a gyerekek olyanokká válnának, mint én, és mindenki utálná őket.

– Mert téged mindenki utál?– Hát, sokan nem szeretnek. Magammal sem vagyok

a legjobb barátságban.

– Persze. Senkit sem szeret mindenki. De neked azért elég nagy a rajongótáborod.

– Én annak örülök legjobban, amikor valaki ír nekem. Az, hogy fellépés után odajönnek, az sokszor természetes, de aki ír, annak nem volt ott az alkalom, az vette a fáradságot, hogy rád keressen és felvegye veled a kapcsolatot.

– Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, kilógsz a sorból abban is, hogy gyakran feltűnsz olyan műsorokban és a nyomtatott sajtóban is, amelyekben a többiek nem.

– Szerintem mindenki akar szerepelni a médiában, különben nem szerepelnének a Showder Klubban sem. Sokan emiatt is nyavalyognak, és ez a nyavalygás csak akkor lenne jogos, ha a Showder Klub megsemmisítette volna a stand-upot mint klubműfajt. De nem így van, hiszen éppen hogy megtöltötte a klubokat. A tv-ben való megjelenésünk semmit sem nyomott el, hanem mindent megerősített, és szerencsére a mennyiség nem ment a minőség rovására. Nagyon furcsának érzem, hogy egy csatorna egyik szórakoztató műsorában minden gond nélkül szerepelünk, de a másikban már nem. Olyan műsorba nem megyek el, ahol nincs funkcióm, díszlet én sem szeretek lenni. De hogy egy reggeli műsorban szórakoztatok vagy egy délutáni show-műsorban, itt nem érzem annyira a különbséget. Például egy főzős műsorba nyilván nem megyek el, nem érdekel, mennyit fizetnének. Amikor én szerepelek, akkor nem csak magamat képviselem, hanem a Dumaszínházat is. Nem igaz az, hogy jó bornak nem kell cégér. És sem műfaj idegennek nem érzem, se a csapat aláaknázásának nem tartom, ha elmegyek egy olyan

műsorba, ahol szellemes lehetek, és ahol elmondhatom a mondanivalóm. Nem érdekel, hogy mások hogyan vélekednek erről, nincs szükségem arra, hogy mások találják ki nekem, hova menjek el, és hova ne, felnőtt vagyok már, el tudom dönteni egyedül is. Nem is beszélve arról, hogy kizárólag a saját bőröm viszem ilyenkor a vásárra.

– Nincs olyan szereplésed, amit megbántál?– Megbántam, hogy részt vettem az ATV

Humorbajnokság című műsorában. Nem jártam körül, miről szólt ez a dolog, fogalmam sem volt, hogy nem feltétlenül hozzáértő emberek majd osztályozzák a képességeinket. Én akkor már egy és fél éve nyomtam a stand-upot, és ez a megjelenés, valamint az, hogy a zsűritagoknak nem tetszett sem a fizimiskám, sem a humorom, körülbelül egy évvel vetette vissza a pályafutásomat.

– Bírod a kritikát?– Aki kiáll a színpadra, annak muszáj hozzászoknia a

negatív kritikához is. Amit nem tudok megszokni, ha valami nem miattam lesz rossz. Például, ha nem jól vágják össze az anyagomat, és egy jó, erős anyagból egy érthetetlen, lapos, katyvasz lesz. Az persze dühít.

– A családod, a haverok, a környezeted mit szól hozzád, a sikereidhez, a népszerűségedhez?

– A falusi emberek szemében ez az egész bohóckodásnak számít. Él bennük egy olyan sztereotípia, hogy aki a tv-ben szerepel, az nem akar dolgozni. A képernyőn való megjelenést munkakerülésnek tartják. Volt, hogy a kocsmában ment a Vágó-vetélkedő, amiben én is szerepeltem, és a falubeliek egy része ellenem szurkolt. Régebben ez zavart, de ma már nem, azt hiszem, sokak úgy

gondolják, senki fia vagyok, nem érdemlem meg, hogy jól menjenek a dolgaim. Egyszer egy fellépésről mentem haza, még a nyakamban lógott a beléptető, rajta az állt, hogy: artist. Apám megkérdezte, mi van, te artista vagy? És olykor anyám is megemlíti, hogy talán mégis jobb lett volna, ha befejezem a szakmunkásképzőt. Nem arról van szó, hogy nem örülnek, csak nem tudják hova tenni ezt az egészet. De én már tudok nevetni mindezen. Tudok nevetni saját magamon is. Talán ez az egyik legalapvetőbb dolog: az embernek meg kell tanulnia nevetni a saját nyomorán.

– És ha olyan nyomorba kerülsz, ami az egész hangulatodra, életedre rányomja a bélyegét? Úgy is ki tudnál állni a színpadra?

– Előadóművészek vagyunk, akkor is szórakoztatnunk kell a nézőket, ha nekünk magunknak semmi okunk a vidámságra. Minden számomra fontos személy él még, úgyhogy szerencsére nem tudom, milyen lehet egy ekkora veszteséget megélni, de én ismerem magam annyira, hogy a szakmai alázatom akkor is színpadra állítana. Arról nem is beszélve, hogy ez esetben számomra csak ez maradna. Ha ezt is eldobnám, akkor aztán tényleg nincstelennek érezném magam.

– Most a csúcson vagytok, az nem kérdés. Gondoltál már arra, hogy mi van, ha a szekér elindul lefelé a lejtőn?

– Tudom, és tudomásul is veszem, hogy mint minden terméknek, nekünk is van egy termékfogyasztási ciklusunk. A hanyatlás előbb-utóbb mindent utolér, nem lehet megállni a tetőponton. De amíg van bennem lelkesedés, addig így vagy úgy, mindig fogok szórakoztatni. Nem csak fénykörben állva

lehetsz stand-upos. Nagyon szeretnék egy kocsmát, ahol én a pult mögött állnék. Tudom, hogy előbb-utóbb ránk támad a hanyatlás, és egyáltalán nem örülök neki, de tudomásul fogom venni, hogy volt pár nagyon szép évünk.

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Dombóvári István mindennap fut, és csak minden második nap eszik. Számold ki, hány km-rel kellene többet futnia, és hányszor ehetne egy évben, hogy elérje születési súlyát!

2. Menj el minden héten kétszer az egész családdal és a távoli rokonsággal a Dumaszínház valamelyik előadására!

3. Rajzold le emlékezetből Dombóvári István három évvel ezelőtti külsejét, rajzold le, most hogyan néz ki, végül rajzold le azt, ahogy két év múlva fog kinézni, anélkül hogy ceruzáddal érintenéd a megadott keret szegélyét!

Három évvel ezelőtt Most

Két év múlva

4. Lesz-e gyereke Dombóvári Istvánnak?a) Igen

b) Nemc) Talánd) Már van neki

5. Idézz fel egy Dombi-poént, meséld el egy haverodnak, és a nevetés erősségét jelöld grafikonon!

6. Keresd meg az öt hasonlóságot a két kép között!

FELMÉR I PÉTER

– Rólad valamiért mindig Mr. Bean jut eszembe. Az ember, aki úgy néz ki, mint egy óvodás, és a színpadon úgy is viselkedik, mint egy óvodás.

– Pedig tudod, hány éves vagyok én már? 28. Anyukámtól tudom, hogy 28 évenként a napok ugyanarra a napra esnek. Tehát ha 2010-ben augusztus 10-e szerdára esik, akkor 2038-ban is szerdára fog esni.

– Na, ettől féltem veled kapcsolatban. Hogy nem csak olyan lassan fogsz beszélni, hogy eltart majd egy hétig, mire felveszem az interjút, hanem még el is kalandozol a téged körbevevő információrengetegben.

–Amikor anyukám velem volt terhes és jelentkeztek a szülési fájdalmak, akkor épp a foci-vb döntője ment a tv-ben. Apukám megvárta a meccs végét, csak utána indultak a kórházba. Ez azért elevenítődött fel mostanában, mert az idén is július 11-ére esett a vb-döntő, 13-a pedig keddre, pont mint 82-ben.

– Akkor a „nemkapkodás”, gondolom, apai örökség. Mit csinálnak a szüleid?

– Most?– Én vagyok a hülye. Mivel foglalkoznak a szüleid?

Nem most, hanem úgy általában. Mi a munkájuk?– Informatikusok.– Mind a ketten? Te jó ég, akkor már mindent értek.

– És az öcsém is informatikus. Úgy néz ki, egyedül a húgom fog kilógni a sorból. Neki nagyon ügyes a keze, szerintem majd ezzel a képességével kezd valamit.

– Neked nincs kézügyességed?– Nincs. Már attól ideges leszek, ha egy tűbe cérnát

kell fűzni. Mert mire nagy nehezen átmegy a cérna a lyukon, olyan erőszakosan kezdem beljebb tolni, hogy aztán megint kijön.

– Most, hogy a legfontosabb dolgokat megbeszéltük, talán menjünk is tovább. Kolozsváron laknak a szüleid, és te is az ottani szülői házat vallod az otthonodnak. Ez azt sejteti, hogy nem volt keserves a gyerekkorod.

– Hétéves koromig kommunizmus volt nálunk, de gyerekként ennek én nem éreztem a negatívumait. Csak a szüleimtől tudom, hogy mi volt akkoriban. Alig vártam, hogy elsős legyek és úttörőruhát kapjak, mert az nagyon tetszett. De mire elértem odáig, véget ért a kommunizmus. Nagyon boldog, kiegyensúlyozott gyerek voltam, sokan szerettek, hogy úgy mondjam: jók voltak a társasági viselkedési mutatóim. Talán az egyetlen súlyos és emlékezetes hiány ebből a korszakból, hogy nem volt legó.

– Rosszul indítottam. Te nem olyan vagy, mint egy óvodás, te óvodás vagy.

– Imádom a legót, főleg az olyat, amelyikből robotot lehet építeni. A diplomamunkámat is legóból készítettem. Építettem egy olyan robotot, amelyik követte a vele egy térben levők mozgását. Ha valaki, mondjuk, felemelte a kezét, akkor a robot felé fordította a fejét, meg ilyesmik.

– Ennyire rugalmasak voltak a kolozsvári tanárok, hogy csak úgy ellegózgathattál?

– Az egyetem olyan volt, mint egy mamutcsontváz, amiről az egerek és a bogarak lerágták az értékelhető részt. Informatika szakon sok matektanár oktatott, olyanok, akik kiöregedtek, és hogy ne legyenek munkanélküliek, az egyetem felkarolta őket. De szerettem suliba járni, mert az iskolatársaim és a baráti köröm között nagy volt az átfedés. Ugyanazokkal jártam informatika szakra, akikkel anno általánosban összekovácsolódtunk. Ösztöndíjjal egy fél évet tanultam Hamburgban, és csodálattal néztem az ottani rendszert. Ott ugyanis a tanárok meghirdették, milyen órákat tartanak, a hallgatók ezek közül választhattak, az érdeklődők számából pedig a tanárok is kikövetkeztethették, mire van igény és mire nincs. A kolozsvári tanáraim amellett, hogy nem voltak robotszakértők, nyitottnak tűntek, és mondhatom, a sok papíralapú diplomamunka után nagyon élvezték az én robotos bemutatómat.

– Már előmelegített munkahely várt az egyetem után?

– Az egyetem elvégzése után féltem, hogy elvisznek katonának, és hogy ezt elkerüljem, beiratkoztam mesterire is. Bár rendszerető vagyok, és én magam is részt veszek a rend megteremtésében, nem akartam bevonulni. Nem akartam, hogy egy négy osztályt végzett tizedes szopasson agyba-főbe, és a kötelező dolgokat sem szeretem. Az egyéves mesterit aztán három év alatt sikerült csak elvégeznem, pedig közben már megszűnt a hadkötelezettség. Eleinte szándékosan nyújtottam a dolgot, később egyre kevésbé érdekelt a tanulás. De már az egyetem alatt is dolgoztam egy pesti fizikai kutatólabornak. Otthonról, kötetlen munkaidőben.

– Egy reálérdeklődésű fiúnak hogy jön képbe a humor? Vagy csak én gondolom, hogy ritka a keresztmetszet e kettő között?

– Gazdag fantáziám van. Szerintem itt találkozik a reál beállítottság és a stand-up iránti érdeklődés. Régóta tudtam, hogy vicces vagyok, vicces voltam baráti társaságban is mindig.

– A legtöbben úgy gondolják, viccesek baráti társaságban. Meg azokat a barátokat szoktuk szeretni, akik nevetnek a poénjainkon.

– De én akkor is tudtam, éreztem a nevetésekből. Tudtam, és kész. Aztán 2005-ben megláttuk az Erdélyi Humorfesztivál plakátját, és a haverok ösztökéltek, hogy próbáljam meg. Egyébként igen, talán igazad van, tényleg sokan hiszik magukat viccesnek baráti társaságban, de ahhoz, hogy a színpadon is helyt állj, kell egy nagy adag magamutogatás is. Nem. Jobb szó a bizonyítási vágy. Azt akartam, hogy ne csak a haverok tudják, hogy vicces vagyok, hanem mindenki. Egy ötperces jelenettel indultam, kitaláltam magamnak egy karaktert. Sajnos nem arattam nagy sikert, mert a Star Wars-paródia, amivel készültem, nem passzolt a közönség igényeihez. Sok volt az idős, akik nem nagyon tudták, miről is van szó.

– De ha jól tudom, mégsem maradt visszhang nélkül ez a szereplésed.

– Nagy Bandó András, a meghívott zsűritag az értékeléskor csúnyán beszólt nekem, én meg vissza, és olyan szópárbaj alakult ki, hogy a közönség tombolva tapsolt. Nagy Bandó pedig végül felállt a zsűriszékből, kezet fogott velem, és meghívott vacsorára. Hozzáteszem, hogy ez a vacsora azóta sem jött létre, úgyhogy remélem, olvassa majd ezt a

könyvet, mert szeretném az orra alá dörgölni: tartozik nekem.

– Most szinte elképzelhetetlen, hogy te egykor valaki más bőrébe bújva poénkodtál.

– Pedig igen. Sőt az egyik figurámat még a Godot-ban is előadtam, méghozzá akkora sikerrel, hogy Litkai Gergő még akkor is a könnyeit törölgette, amikor lekonferált engem. 2006-ban kitaláltam egy fantasztikusan vicces karaktert. Izabellát alakítottam. Az volt a kiindulópont, hogy Izabella azért néz ki úgy, mint én, mert egy atomerőmű mellett született.

– Könnyebb vagy nehezebb valaki mást játszani, mint saját magadat?

– Könnyebbnek tűnt szerepbe bújni, mint magamat alakítani. Hofi is gyakran játszott valamilyen karaktert. Nehéz volt kilépni, de a stand-up jobb, mert nem kellenek hozzá kellékek, csak te magad. Persze hálás vagyok Izabellának, elvégre megnyertem vele a 2006-os Erdélyi Humorfesztivált. Egyébként régen színész akartam lenni, de ma már tudom, hogy a stand-upban téged szeretnek, téged tapsolnak meg, nem a karaktert, akit játszol. Szeretem, amikor a taps nekem szól, amikor megismernek, rám köszönnek, és autogramot is szívesen adok.

– A szüleid mit szóltak ehhez az új irányhoz?– Eleinte megtiltottam nekik, hogy megnézzenek,

mert nagyon izgultam. Ma is jobban izgulok, ha rokon, barát, ismerős van a nézőtéren. A 2006-os Humorfesztiválon láttak először fellépni, és nagyon tetszett nekik, amit csináltam. Mindig támogattak engem, és mivel látják, hogy ez örömet okoz, ők is boldogok.

– Hogy kerültél a Dumaszínházhoz?

– 2006-tól egyre több fellépésem volt (havonta, kéthavonta volt egy), egyre többször hozott össze a sors a Szomszédnénikkel. Ők találták ki az Erdélyi Humorfesztivált, ezenkívül rendszeresen humoresteket szerveztek, számunkra ők jelentették az élő humort. Egyszer Váradon felléptek Fábryval, aki azt mondta nekik, jók vagytok, fiúk, örömmel látnálak benneteket a műsoromban is, de hozzám a Dumaszínházon át vezet az út. Ekkor hallottam először a Dumaszínházról, és 2007-ben el is jöttem szerencsét próbálni. Ekkor stand-upoltam először és utoljára a Félőrülteken. Utolsó fellépő voltam, a közönség kezdett elszivárogni, szóval nem volt éppen nyerő helyzet. Mégis sikert arattam, és nagyon örültem.

– Készültél a Félőrülteken való bemutatkozásodra?– Mielőtt felléptem a Godot-ban, interneten

megnéztem néhány stand-upost. Azelőtt főleg amerikaiakat, de ekkor már Showder Klub-osokat is. Nagyon inspirált, hogy mennyire nevetnek rajtuk. Egyébként visszanézve úgy érzem, picit korán jött nekem a Showder Klub. Akkor persze nagyon örültem, de még sok olyan hibát elkövettem, amit ma már nem követnék el.

– Szerintem ezt sokan érzik így. Úgy értem, a fellépők közül.

– Jó poénjaim voltak, de egy részüket rosszul adtam elő. Sokat mozogtam, táncoltam ide-oda, sokat néztem a földet stb. Nem mindig az a lényeg, hogy milyenek a poénok. A legjobb poént is el lehet rontani rossz előadással. Műsorvezetőként arra is rájöttem, hogy a legütősebb poén az, ami spontán, amivel a nézővel kapcsolatba tudsz lépni, amivel rájuk reagálsz. Rendszeresen visszanézem magam. Így jöttem rá arra

is, hogy ha bakizik az ember, akkor szánalmas úgy tenni, mintha mi sem történt volna, viszont vicces lehet, ha ügyesen reagálod le a saját bénázásodat. Ma már tudom, hogy mekkora szerepe van a szünetnek és a megfelelő tempónak is.

– Ha már a tempónál tartunk, hírhedten lassan beszélsz a színpadon. Ez szándékos vagy ösztönös?

– A színpadon a gyengeségeimet alakítom át erősséggé. Észrevettem magamon, hogy ha izgulok, gyakran összeakad a nyelvem. Hogy ezeket a nyelvbotlásokat elkerüljem, lelassítottam a beszédemet. Persze hazudnék, ha azt mondanám, ez ennyire tudatos volt az elején. Félénkebb voltam, izgultam, ezért beszéltem lassabban. Ugyanakkor kerestem az utamat, hogy miként kellene kifejeznem magam. Aztán rájöttem, hogy a lassú beszéd stíluselem lehet, és mivel elég sajátos a humorom, fontos is, hogy hagyjak időt a közönségnek a megértésre. Amúgy is kísérletező alkat vagyok. Például a beszédtempóval is kísérleteztem. Vagyis inkább a beszédlassúsággal. És kiderült, hogy a végtelenségig nem lehet lelassítani a beszédet, mert ha nincs meg a megfelelő tempó, lendület, tönkremehet a poén. Volt rá példa, hogy emiatt elvesztettem a közönséget. De a kudarcok nem tántorítanak el, mindig igyekszem valami újat kitalálni, mert a stagnálás szerintem egyenlő a hanyatlással.

– Előfordul még, hogy megbuksz?– Persze. Voltam már kolbásztöltő versenyen fellépő.

De a kudarcok nemhogy nem keserítenek el, hanem a fejlődés lehetőségét jelentik számomra. Van úgy, hogy tudom, nem rontottam el semmit, egész egyszerűen nem voltak megfelelőek a körülmények, de olyan is

van, hogy pontosan tudom, mit szúrtam el. Nem vagyok olyan fellépő, aki válogat a fellépések között. Úgy értem, ha megint jönne egy kolbásztöltő verseny, újra bevállalnám, mert úgy gondolom, mindenféle közönséghez meg kell találnunk az utat, mindenféle helyszínen fel kell találnunk magunkat. Azon mérném le, mennyit fejlődtem, hogy mennyivel nevetnek többen, mint legutóbb. Számomra inspiráló, ha előttem két arcon mondjuk nem nevetnek, rajtam meg igen. Amikor mindenkin nevetnek, aztán rajtam is, attól nem érzem jobban magam.

– Soha nem románoztak le?– Erre is volt már példa. De ezen én csak nevetni

tudok.– Már Pesten élsz. Megszoktad a szülői háztól és a

barátoktól való távolságot?– Azt vettem észre magamon, hogy ott szeretek

lenni, ahol éppen vagyok. Az év felét otthon töltöm a szüleimnél, a másik felét itt Pesten közös albérletben a Szomszédnénikkel. A barátaimtól valóban elszakadtam egy picit, de nem teljesen, most is tartjuk a kapcsolatot, és együtt járunk nyaralni. És sok barátot szereztem itt is. Pestet pedig nagyon szeretem. Imádom ezt a nyüzsgést, sőt ennél még nagyobb pörgést is el tudnék viselni.

– Van neked egy Annád is. Így azért könnyű meglenni az anyai gondoskodás nélkül.

– Na most írd le szépen, hogy Felméri Péter takarít, mosogat, porszívóz, rendet tesz és ki tudja mosni a ruháját. Emiatt is szeretnek engem. És Annával még nem költöztünk össze, csak sok időt töltünk együtt.

– Anna rajongód volt, ha jól tudom?

– Jól tudod. Írt nekem iwiwen, nagyon kedvesnek tűnt, és hát a fotója se volt éppen taszító. Azt mondta, megtetszettem neki, és szerette volna, ha ezt én is tudom. Január elsején kaptam tőle az első levelet, és rá két hétre találkoztunk. Azonnal nagyon megkedveltem, most pedig már szerelmes is vagyok.

– És benned mi tetszik Annának?– Minden. Nagyszerű ember vagyok.– Gondolom, vannak nők, akik bepróbálkoznak

nálad. Nyilván csak mert ismert vagy, mindehhez semmi köze a személyes varázsodnak. A barátnőd nem féltékeny ilyenkor?

– Anna azt mondta, nem zavarja. Tudja, hogy én mindig mindenkit visszajelölök, aki engem iwiw-en bejelöl, sőt, mindenkinek válaszolok a levelére, szólok egy-két jó szót ahhoz, aki megismer, gratulál, autogramot kér. Azt is tudja, hogy volt már barátnőm, akivel szintén a neten ismerkedtem meg. De az, hogy Annával összehozott a sors, az tényleg nagy szerencse.

– Mikor jött el az életedben az az idő, amikor tudtad, hogy a stand-upolás főállás lehet?

– 2008 márciusában már egész sok fellépésem volt. Mivel jó vagyok matekból, hamar kiszámoltam, hogy ebből meg is lehet élni. Az egyetem alatt eltöltöttem egy nyarat Amerikában, és az ott félretett pénz biztonságot nyújtott. Ráadásul ekkor értem a fizikai kutatólabornak készített projekt végére is. Egyre többet kellett írni, ötletelni, és a szabad időmből nem akartam erre áldozni, ezért úgy döntöttem, inkább a munkaidőmből áldozok rá. Sokat írok, sok poént, poénlehetőséget feljegyzek, sőt még egy World dokumentumba is hajlandó vagyok bemásolni, de ezek

többsége örökre ott marad érintetlenül. Előfordul, hogy szemezgetek, hogy valamit felhasználok, de a többség soha többé nem kerül elő.

– Egyetértesz velem abban, hogy van köztetek egy rangsor?

– Kialakult egy hierarchia aszerint, hogy ki mennyire népszerű jelenleg, és talán egy aszerint is, hogy kik maradnak fenn a jövő nemzedékei számára. De én nem húznék minőségi vonalat a kettő közé, mert attól is sokat tanulhat egy kezdő stand-upos, aki annyira jól ad elő, hogy a közönség a lába elé fekszik, és attól is, aki annyira váratlan és erős poénokat nyom, hogy egy fél ország még hónapokig visszhangozza.

– Ez a rangsor nem zavar? Ügy értem, nem akarnál mindenáron az első lenni?

– Természetesen én is szeretnék egyre jobb és jobb lenni, szeretném, ha egyre többen kedvelnék a humorom. Az első Showder Klub-os fellépésem után többen nem szerettek, mint ahányan igen. De mára sikerült fordítanom. Én a saját stílusomat akarom egyre többekkel elfogadtatni és olyan szinten művelni, hogy mind feljebb emelkedjek. Nem akarok mindenáron népszerű lenni, úgy értem, nem leszek csak azért Kiss Ádám-os, mert látom, hogy neki bejött. Szeretnék egyedi lenni, a többiekkel nem összetéveszthető módon színpadra állni és szerepelni. Arra pedig igazán büszke vagyok, hogy sok kollégának van már velem kapcsolatos sztorija, így sokszor akkor is színpadon vagyok, amikor igazából nem is.

– De azért rád is hatással vannak a „nem trágárkodunk”, „nem celebezünk” alapelvek, nem?

– Én azért nem politizálok és azért nem celebezek, mert nem tudom, ki kicsoda. Nem azért, mert egyesek

szerint ez gáz. Ha celebek között mozognék, biztosan beszélnék róluk. Időnként előfordul, hogy csúnyán beszélek, de mivel elharapom a szavak végét, a nézők nem nagyon veszik észre. De a káromkodásról én is azt gondolom, hogy ha öncélúvá válik, az zavaró és visszatetsző.

– A Fábry Show gegcsapatába is besegítesz. Ez a lehetőség hogyan jött?

– A show producere felhívott, hogy fiatalosítani akarják a csapatot, nem volna-e kedvem… Nagyon izgatott lettem, mindjárt mondtam: dehogynem. Néhányszor felléptem Fábryval, ő látott bennem valamit. Hamar kiderült azonban, hogy más a humorom, hogy nem tudok az ő szája íze szerint írni. Ha nem küldtek volna ki az utcára egy kamerával és körkérdésekkel, akkor teljesen felesleges lettem volna az Esti Showder számára. A nézőknek mondom, hogy azok a poénok, amik ott elhangoznak, nem az enyémek, tehát ne keressék, hogy vajon mit talált ki a Felméri. A nézőknek mondom, hogy az ott elhangzó poénok közül eddig egyet sem írtam én, tehát ne keressék, hogy vajon mit találhatott ki Felméri.

– Vannak kedvenceid, példaképeid?– Sok olyan srác humora bejön, akikkel együtt lépek

fel, és egypárra közülük még fel is nézek, de nagyon sokan barátaim, ezért nem szeretnék neveket sorolni vagy rangsort felállítani. Külföldiek közül szeretem Eddie Izzardot, aki egy transzvesztita fellépő, de nála nem azon van a hangsúly, hogy női ruhában lép fel, hanem ezenfelül humoros. Szeretem a Kretén Magazint és Rejtő Jenőt.

– Te már angol nyelven is stand-upolsz, ugye?

– Igen, és nagyon jól érzem magam ilyenkor. Ezeket az angol estéket eredetileg olyan nézőknek találtuk ki, akik nem beszélnek magyarul. Két ilyen este volt eddig, de mindkettőn meglepően sok magyar vendég volt. Mivel nem beszélek szépen angolul, azt találtam ki, hogy megint csak a gyengéimet alakítom az erősségemmé. Ezért azt találtam ki, hogy úgy teszek, mint aki nagyon-nagyon kezdő angolból, el is mondom, hogy még csak a második nyelvleckénél tartok. Az angol előadásomba írtam pár vadiúj blokkot, amit magyarul még soha nem mondtam, ugyanakkor át is vettem pár olyan poént a magyar előadásaimból, amelyek könnyen fordíthatók angolra. Nagy álmom, hogy stand-uposként kijussak egyszer Amerikába.

– Itt már nincs új a nap alatt, vagy miért vágysz a tengerentúlra? Nem félsz, hogy nagy fába vágod a fejszédet?

– Inkább bánjak meg valamit, amit megtettem, mint azt bánjam, hogy valamit nem tettem meg. A stand-up hazája mégiscsak Amerika, és az angol stand-upnak óriási közönsége van. Nem úgy szeretnék kimenni, mint egy ismert humorista, hanem egyszerűen csak szeretném próbára tenni magam ott is mondjuk egy tehetségkutatón. Tudni akarom, mire vagyok képes, hogy egyáltalán megállnám-e a helyem ott is. Nem arról van szó, hogy úgy gondolom, itthon már nincs hova fejlődnöm, nincs mit tanulnom. Ez inkább csak újabb bizonyíték arra, hogy szeretek kísérletezni, új dolgokat kipróbálni. Te sosem csináltál olyat, aminek fogalmad sem volt a kimeneteléről, egyszerűen csak ki akartad próbálni?

– Sajnos én túl lusta vagyok a kísérletezéshez.

– Én is lusta vagyok. Tudom, hogy ez valamelyest ellentmond annak, hogy szeretem a rendet, de néha sokáig ki tudnám kapcsolni az agyam, és csak úgy ellennék, mint egy növény. Előfordul, hogy csak elrepül egy nap, én meg azt sem tudom, mit csináltam. Ha engem leültetnél a gép elé, ellennék ott egypár évig minden feltűnés nélkül.

– A srác, aki Amerikáról álmodik, közben meg simán ott lehetne felejteni valahol, ott is elvegetálna. Elgondolkodtál azon, ha egyszer csak meghalna a stand-up, akkor mihez kezdenél?

– Nagyon élvezem, amit most csinálok, de nem kapaszkodom tíz körömmel a stand-upolásba. Ha valami oknál fogva ez a lehetőség megszűnne, vannak más önmegvalósítási terveim is. Van például egy könyvötletem, sőt le is szerződtem egy kiadóval. Három ufóról fog szólni, akik valami monumentálisat akarnak építeni. Úgy tervezem, hogy annyira viccesen fogom mindezt megírni, hogy az olvasók elkapkodják majd mind az egymillió példányt.

– Olyan ötleted is van, amivel meg tudnád keresni magadnak a napi két kiflire valót?

– Pókereznék. Még nem tudok, de szerintem türelemmel és kitartással meg lehet tanulni, hogyan lehet a szerencsét magad mellé állítani.

– Ha én jó tündér lennék, vagy mondjuk aranyhal, mit kívánnál tőlem?

– Boldog vagyok és elégedett, biztosan nem most használnám el ezt az egy kívánságot. Ha lenne egy ilyen aranyhalam, próbálnám minél tovább életben tartani, hogy akkor tudjak kérni tőle, amikor tényleg szükségem volna valami varázslatos segítségre. Csak

attól félnék, hogy valaki megkérne, kívánjak valamit a nevében… biztosan nem tudnék nemet mondani.

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. A lassúság mértékegysége 1 Felméri (F). Felméri Péter hány Felméri alatt éri utol az 1,5 m/F-vel és 1 db teszkós nejlonszatyorral közlekedő Hajdú Balázst?

...................................................................................

2. Lapozz Felméri Péter fotójához! Majd lapozz tovább Kiss Ádámhoz, és rajzolj neki bajuszt, szakállt. Ha Mogács Dániel lett belőle, jól dolgoztál!

3. Mi lesz Felméri Péter 2011-ben megjelenő könyvének címe, és miért?

...................................................................................

...................................................................................

4. Tervezed-e, hogy megveszed Felméri Péter 2011-ben megjelenő könyvét? Ha nem, tervezd!

5. Gegelj mindennap fél órát! Ha ezzel megvagy, ugorj a következő feladatra!

6. Keresd meg a képen Felméri Pétert!

HADHÁZ I LÁSZLÓ

– Szeretném, ha úgy tekintenél erre az interjúra, mint amiből a jövő nemzedékei majd megtudhatnak ezt-azt Hadháziról.

– Aha.– Elég nehéz eldönteni, hogy ez egy ironikus aha-e,

vagy egy olyan tényleg beletörődő. Mindegy, talán jobb is, ha nem tudom.

– Múltkor is jött ezzel valaki, mikor azt mondtam, jó gyerek voltam.

– Mármint azzal, hogy nem lehet eldönteni, tényleg az voltál-e, vagy csak hazudozol? Nem értem, mit nem lehet ezen eldönteni. Kizárt, hogy nem voltál égetni való ördögfajzat.

– Pedig nem. Az, hogy lelődöztem a szomszéd galambját, meg a szomszédot, meg hogy lelőttek engem is, az csak azt bizonyítja, hogy jól bántam a puskával.

– Ami nyilván a legjobb gyerekek legkedvesebb játéka. Hol marad a homokozólapát?

– Apám volt az edző, így én meg a húgom hamar megtanultunk bánni a puskával. Hatévesen csak akkor ehettem meg a Mikulást, ha le tudtam lőni tíz méterről. Egyébként a húgom is csak akkor ehette meg. Mivel ő még pici volt, fel kellett tenni a vállára a fegyvert, csak

így bírta el. A lakásban összenyitottuk a szobákat, és tudtunk gyakorolni. Aranykoszorús sportlövész voltam.

– Az apád melyik maffiaklánhoz is tartozott?– A szüleim mindketten pedagógusok. Ma már

elmúltak hetvenévesek. Apám technikát tanított, anyám pedig tanítónőből igazgatónővé avanzsált.

– Érdekes család. A csöndes, technikatanár apu, aki otthon Mikulást gyilkoltat a gyerekekkel. Talán ha hittantanár lett volna, az lenne még abszurdabb. Az, hogy téged is lelőttek, az csak vicc volt?

– Nem. Rám volt bízva a lövészterem, és beengedtem oda egy szélhámos gyereket, aki tiszta véletlen meglőtt. De nem volt veszélyes a sérülés. Kipiszkáltuk a lőszert, vizes törülközővel fertőtlenítettük a sebet, aztán jó ideig garbót hordtam. Ha a szüleim megtudták volna, biztos kapok egy fülest. Később anyám észrevette egyébként a sebet, de azt mondtam neki, elestem biciklivel, és a szögesdrót beleállt a nyakamba. Falun nőttünk fel, ott ezek a dolgok hozzátartoztak a mindennapi rutinhoz.

– Melyik az a falu, ahol egy lelövés a mindennapi rutin része?

– Téglás. Mi hadházi Hadháziak vagyunk.– Szigorúak voltak a szüleid?– Következetesek. Ha kellett, ugrott a füles.

Akkortájt másképp mentek még a dolgok. Nem volt ám tanárverés meg beszólogatás a suliban se. Az, hogy meg kellett fognod a bokád, hogy Gyuszi bácsi, a testnevelő tanár teli tenyérrel a fenekedre verhessen, teljesen normálisnak számított. Ja, és utána fel kellett állni, és meg kellett köszönni a helyreigazítást. Otthon meg nem merted elmondani, mert még a szüleidtől is kaptál volna. Gyuszi bácsi nagyon tudta motiválni az

embert. Vert minket, mégis mindenki szerette. Kihozta belőlünk a maximumot, az biztos.

– Vannak még más üdítő gyermekkori élményeid?– Ovi első vagy második napján fertőző

agyhártyagyulladást kaptam. Mivel kb. hároméves voltam, erre olyan nagyon nem emlékszem, arra viszont igen, hogy amikor hoztak haza a kórházból, találkoztunk a Prágába robogó tankokkal, és én nagyon féltem. Az egyik bébiszitterem (mert ma már így hívják azt, aki vigyáz a gyerekre, amíg a szülők nincsenek otthon) mesélte, mennyire sírtam, hogy ne legyen világháború.

– Milyen tanuló voltál?– Általánosban kitűnő. Gimiben viszont már…

Debrecenbe jártam gimibe, ugyanabba az épületbe, amelybe az anyám járt és a gyerekeim is járnak. Serdülőként nehéz ló voltam, már rendesen harcoltam a faterommal.

– Térjünk vissza picit a középiskolában kezdődő szellemi hanyatlásodra!

– Nagyon jó fej osztálytársaim voltak. Sokat bandáztam, kitaláltam, hogy lehet átverni a tanárokat, hogy lehet aláírni apám nevét.

– Neked ezek voltak a legszebb évek?– 19. Ez volt a legszebb, a legszabadabb év

életemben. Se Isten, se ember nem parancsolhatott.– Valahol olvastam, hogy bepróbálkoztál különféle

felsőoktatási intézményeknél, de nem nagyon találtátok a közös hangot.

– Felvettek mezőgazdasági gépész üzemmérnöki karra, de egy koncert miatt késve kezdtem a félévet. A fősulin szinte azonnal megtaláltak, jelentéseket kellett volna írnom társaimról, én meg nem értettem, hogy

miről és minek. Miután visszautasítottam ezt a lehetőséget, elég durva kontroll alá kerültem. Az első félévet befejeztem, de a másodikat feladtam, és elmentem a tsz-be dolgozni. Nem sokkal később persze kézzel-lábbal küzdöttem, hogy visszamehessek a fősulira. Vissza is vettek, aztán az első ott töltött óra után azt mondtam: helló.

– Mit szóltak ehhez a pedagógus szüleid?– Mit gondolsz? Viszont feleségül vettem a haverom

csaját.– Ó. Meddig volt ő a feleséged?– Hat évig.– Elmondod, mi történt még veled ebben a hat

évben?– Először úszómester voltam egy strandon, aztán

előléptettek fürdőmesterré. Majd jött a katonaság, ahol jelentkeztem belügyi munkára. Elvittek három hónap kiképzésre Körmendre, majd újabb három hónapra kutyás kiképzésre. Később én képeztem ki a kutyásokat, és mondhatni, már-már a színpad közelében éreztem magam. De tulajdonképpen, ha a kezdetek kezdetét kutatjuk, akkor odáig kell visszamennünk, amikor meghalt a nagyanyám és én megörököltem nagyapám írógépét. Elkezdtem írni. Először vicces meséket írtam, pontosan négyet. Valakinek odaadtam az egyiket, bekerült az újságba, aztán a netre, majd egy csaj egészen a Ki mit tud döntőjéig jutott vele. Egyre többen írták az én mesém alá a saját nevüket, így amikor a Kretén magazin tulajdonképpen körözést adott ki a valódi szerző ellen, felhívtam őket, és mondtam, én vagyok az elkövető. Tóth Tibor Karinthy-gyűrűs humorista azt mondta: kár, hogy előkerültél, szívesen átvettem volna ezt a stílust.

– Ez volt a humoristakarriered kezdete?– Talán inkább az, amikor 88-ban a Fülöp Attila azt

mondta, csináljuk humoristapárost. Akkoriban nem nagyon érdekelt semmi. Belementem a dologba, és megalakítottuk az IQ40-et. Az első munkánk hat Mikulás-parti volt. Aztán december 19-én jött egy felkérés egy egyórás vicces műsorra. Papírról nyomtuk, és mindezek ellenére óriási sikert arattunk. Egész sok fellépésünk lett. 93-ban elkezdtem zenélni, gitároztam egy blueszenekarban. Ha a három embert és a hat dalból álló repertoárt egyáltalán annak lehet nevezni. Imádtam. A zenélés a második legjobb dolog a világon. Annyira nagy lendülettel és derűvel nyomtuk, hogy nemcsak folyamatosan hívtak minket egyik helyről a másikra, hanem meghívottjai voltunk a Nürnbergi Folklór Fesztiválnak. Zenéltünk, és közben vigyorogtunk, mint a vadalma, annyira élveztük. Nyár végére a 3 fős banda 11 fősre bővült, és így sajnos már nem érte meg. Elmentem Svédországba tehenet fejni. Fél évet töltöttem kint, hajnali négykor keltem, tehenet fejtem, szántottam, vetettem, és megtanultam svédül.

– Miért jöttél haza?– Leállt az agyam. Nem abban az értelemben, hogy

kómába estem, hanem abban, hogy minden beállt, kezdtek ugyanúgy alakulni a napok. A főnököm nem akart hazaengedni, rá akart beszélni, hogy vegyem meg a farmot, amin dolgoztam. Gyorsan hazamenekültem. Ekkor csináltunk egy anyagot az IQ40-nel, behívtak minket beszélgetni a Nyíregyházi Rádióba, ahol az egyik műsorvezető picit könnyelműen utalt arra, amilyen viccesek vagyunk, műsorvezetőként

is helyt állnánk. Na, én másnap már mentem is, és műsorvezető lettem.

– És aki úgy tudja, hogy a tv közönségének a Showder Klubban stand-upolsz először, az téved.

– 96-ban kaptam egy számot a HBO-n futó „Mennyi?! Harminc!” című stand-up műsor szerkesztőjéhez, akit fel is hívtam, és megbeszéltünk itt Pesten egy randit. Én eljöttem, ő viszont nem, de némi isteni beavatkozásnak köszönhetően vidéki létemre mégis megtaláltam a stúdiót. Koltay Róbert volt a műsorvezető, és olyan fellépőkkel hozott össze a sors, mint Litkai Gergő, Vadon Jani, Rokker Zsolti stb. Bejutottam, és nagyon nagy sikerünk volt. 6-7 percet kellett beszélni, és háromhavonta került rád a sor. Mivel ez kábelcsatornán ment, nem volt körülöttünk akkora az őrület, mint most, de már megbámultak az utcán az emberek, már leművészuraztak. Boros Lajossal is itt ismerkedtem meg, aki aztán Litkain és Rokker Zsoltin kívül engem is a Danubius Rádióhoz rántott. Rádiójátékokat írtunk.

– Fellépések az IQ40-nel, „Mennyi?! Harminc!”, Danubius Rádió, Nyíregyházi Rádió. Nem sok ez egyszerre?

– De, nagyon. Ja, és azt kifelejtettem, hogy mindeközben még színészként is felléptem Nyíregyházán a Rémségek kicsiny boltja c. darabban. Aztán egyszer csak kirúgtak a Nyíregyházi Rádióból, ami nagyon rosszulesett, mert nem volt igazi oka. Két hétig nyugi volt, tudtam, hogy jönni fog valami. És két hét múlva jött is telefon a Juventus Rádiótól, reggeli műsorvezető lettem. Nagyon jól mentek a dolgok, a Sláger Rádió Bumerángjával versenyeztünk. Három és fél év után kirúgtak. Nem volt könnyű, mert ez

nemcsak munkahelyváltást, életmódváltást is jelentett. Ugyanakkor mégis jól jött, mert nem szerettem azt a légkört, ami a Juventusban uralkodott. Csináltam a Bagi–Nacsa-féle Banánhéjat is, és ekkor kezdtem el melózni Debrecenben a rádiónál.

– Remélem, most már eljutunk a Dumaszínházhoz. Ez a baj az öregekkel. Sok van már mögöttük.

– Tizenhárom év és közel 700 közös fellépés után felbomlott az IQ40. Közben véget ért a „Mennyi?! Harminc!” is, és nekem már nagyon hiányzott a megfelelő közeg. Annyira, hogy elkezdtem egyedül fellépegetni, de nagyon zordak voltak a körülmények. Így amikor Litkai Gergely szólt, hogy humoresteket szerveznek a Godot-ban, örömmel mentem. Nem volt még semmi, az üres kávézóban ültünk a földön. Eleinte igencsak küzdelmesen mentek a dolgok. Nekem is változtatnom kellett, fel kellett frissülnöm, fel kellett vennem egy pörgősebb munkatempót.

– Lusta vagy? Úgy értem, írni.– Nem vagyok lusta, csak más a munkatempóm.

Azért szeretek csapatban dolgozni, mert az inspirál. Számomra az az „überalles”, amikor leülünk együtt, és mondjuk Geri (Litkai Gergő) mond valamit, amire aztán kattan az én agyam is. Volt, hogy annyi idő alatt írtunk egy jelenetet, amennyi idő maga a jelenet. Gerivel jól tudok együtt dolgozni, de Pataky Balázzsal is. KAP annyira sokrétű és gyors, hogy sokszor már követni sem lehet.

– Műsort vezetsz a rádióban, stand-upolsz, könyvet írtál, sorozatot írtál. Nehéz eldönteni, hogy ennyi mindenhez értesz, vagy ennyi mindenbe belekontárkodsz?

– Régen könyveket is illusztráltam. Eltört a lábam, feküdni kellett, mindennap képi vicceket rajzoltam. A Sex Pistols énekese mondta egyszer: a legtöbben sokkal jobban csinálnátok, csak kibaszott lusták vagytok.

– Te válogatsz a fellépések között?– Eddig nem válogattam, elvállaltam mindent. De

jövőre lehet, hogy kihagyom a fesztiválokon való fellépést. A közönség teljesen be van állva, azt se tudják sokszor, min röhögnek. Kínos szerintem.

– Az nekem most valahogy nem tűnik kínosnak, hogy feleslegesen röhögnek. Az, ha nem röhögnek, az viszont annál inkább.

– Hát mert te igénytelen vagy. Nekem fontos, hogy a poén eljusson a közönséghez, és azon nevessenek.

– Te sosem buktál meg?– Dehogynem. Ha nehéznek tűnik a közönség, az a

taktikám, hogy úgy adom elő az anyagot, hogy nekem tetsszen. Tavaly felléptem senkinek egy pláza megnyitóján. Lenyomtam úgy negyven percet, hogy mindösszesen két japán mutatott érdeklődést, de az ő szemükben is csak az a kérdés tükröződött, hogy hát ez meg mit csinál itt. Na, a nem létező közönség megnevettetéséhez még nincs elég nagy rutinom.

– Hogy viseled a bukást, a negatív kritikát?– Már minden helyzetben voltam, olyanban is,

amikor az egyetlen visszajelzés az volt, hogy kurva anyád, te büdös paraszt. Szerencsés alkat vagyok, a rosszat törlöm.

– Mindig van új ötlet, új téma?– Gyakran úgy kelek fel, hogy nincs semmi ötletem,

témám. Aztán járok egyet a kertben, vagy főzök valamit a családnak, és beindulnak a dolgok. A jó

közönség is nagyot tud lökni az emberen. De van olyan közönség is, amelyik elszívja az energiádat.

– Furcsa nekem, hogy távol tartjátok magatokat a médiától, miközben a tv-s megjelenés elég nagyot lökött a stand-up szekerén.

– Azt azért kevesen tudják, hogy amikor a RTL Klub vállalta a kockázatot azzal, hogy műsoridőt adott nekünk, akkor már nem nagyon volt kockázat, mert a Dumaszínházba hónapokkal előre lehetett csak jegyet venni. Nem tartom nagy dolognak a tv-s szereplést, néha az is eszembe jut, talán nem is kéne. A Showder Klubra mindig új anyagot írok, a régi kicsiszoltakat megtartom. Jobban szeretek alaposabban felkészülni, mint amit a tv-s tempó diktál. Ráadásul a tv miatt túl van lihegve a népszerűség, az, ami körülöttünk van, már nem normális. Ha mindenkivel megállnék fotózkodni, a boltig se jutnék el.

– Azt hittem, az exhibicionistáknál ez az egész azért van, hogy megismerjenek, szeressenek, rajongjanak.

– Minden a produkcióról szól. Ha felmegyek a színpadra, mindent odateszek, amit csak lehet. Ha utána a hátsó ajtón kiosonhatnék, az lenne az ideális. Az annyira nem hiányzik, hogy éjfélkor a Tescóban odajöjjenek fotózkodni, és az sem, hogy meglássam iwiw-en a fotót, ahol idegen arcok támaszkodnak a vállamon. Autogramot szívesen adok, de ezt a fotózkodást nem szeretem. A gyereken kívül szinte mindenkit elhajtok.

– És arra nem gondolsz, hogy valakinek ez mekkora ajándék?

– Volt, aki úgy jött oda hozzám, hogy Aranyosi úr, adna egy autogramot? Nem tudok mást mondani, mint

hogy nekem ez a színpadról szól, ahol én minden tőlem telhetőt megteszek.

– Azért ez a nagy népszerűség a te életedben is nagy változás, nem?

– Nagy személyiségek rogytak már össze, amikor egyik percről a másikra népszerűek lettek. Nekem könnyebb dolgom van, mert én fokozatosan haladtam. Nem úgy volt, hogy egyik nap kamionsofőr voltam, a következőn meg már művész úr. Ez számunkra most az aranykor. Sok munkám volt, de egyik sem volt ennyire jó. Az egyik vezető rádiótól felhívtak, hogy vállalnék-e műsorvezetést, és el sem tudod képzelni, milyen jó volt azt mondani, hogy nem. A rádiózás szörnyű kulimunka, felpörgetett hangulatban kell lenni. Mivel vidéki vagyok, amikor rádióztam, napi 1000 km-t vezettem, és kilyukadt a gyomrom. A stand-up most nagyon megy, nincs szükség semmilyen kellékre, csak besétálsz a színpadra egy ásványvizes palackkal és kész. Ami pedig talán a legfontosabb, hogy a sikert, a tapsot azonnal lekaszálod. De mindehhez nagyon sokat kell írni, sokat kell dolgozni, és úgy kell kiállni, hogy ragyogj. Amikor a színpadon vagy, el kell hitetned a közönséggel, hogy amit mesélsz, az valóban megtörtént.

– Mit szól ehhez az egészhez a családod, a feleséged?

– A feleségem klinikai szakpszichológus és tanár, szerinte aki színpadra áll, az eleve nem lehet normális. És igaza is van, ez az egész dolog nem normális. De én imádom. A lányaim és a fiam is szeretik. Zsófi és Dórika azért nem utaztak el Londonba, mert el akartak jönni velem Nagyvázsonyba a Dumavölgybe. És nagyon élvezték.

– A lányok nem gondolkodnak azon, hogy követnek téged erre a pályára?

– Zsófi írt már egy jelenetet KAP-pal közösen a rádiókabaréba, de ez még nem jelent semmit. Ő szerintem orvos akar lenni. Ha Dórika állatorvos lenne, az nem lepne meg, mert ő valahogy olyan. Belógatja a kezét az akváriumba, és odaúsznak a halak. Kiválóan csellóznak mind a hárman. A lányok nemsokára fellépnek Brutival a Comedy Centralon.

– Hogy ismerted meg a feleségedet?– A húgom Luxemburgban volt, a sógorommal pedig

kimentünk érte. Ekkor találkoztam először Csibivel, aki a húgom évfolyamtársa volt. Észre se vett volna minket, ha oda nem kiabálok neki. Aztán hazajöttem, majd egy hónappal később megjött ő is, megint egy hónap múlva pedig feleségül vettem.

– Te ilyen hirtelen nősülős vagy?– Úgy látszik.– Mióta vagytok házasok?– 19 éve. Ő akkor menyasszony volt. Mondta, hogy

férjhez fog menni. Én meg erre azt, hogy azért ezt át kéne gondolni. És átgondolta, meggondolta. Emlékszem, a megismerkedésünkkor megkérdeztem, mi a terve a jövőre nézve. Azt válaszolta, az unokáival szeretne hógolyózni. És ez nekem olyan vállalható tervnek tűnt.

– Az sosem jutott eszedbe, hogy ha esetleg történne a környezetedben valami tragikus, akkor hogy állnál színpadra?

– Dehogynem, de sosem játszottam végig, mert én hiszek a gondolat teremtő erejében. Arra szoktam inkább gondolni, hogy jó leszek a színpadon.

– Mi a csúcs számodra? Amikor a színpadon állsz és sikered van?

– Ez mondjuk a második. Számomra az a legjobb érzés, amikor írok egy jelenetet, az lemegy a kabaréban, és azon röhögnek. Ha ez a jelenet csapatmunkában készül, az hab a tortán, az a legjobb. Ha választanom kellene, hogy egész életemben fellépek és röhögnek, mint állat, vagy írunk valamit valakivel és az jó, annak sikere van, az utóbbit választanám.

– Hogy képzeled el az életed kilencvenévesen? Mit fogsz csinálni?

– Mondjuk Egerben lakom a sétálóutcában, a közelben laknak a srácok is, találkozunk egy kávéházban, és írunk, meg összevetjük a kis jegyzeteinket.

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Lőj szét öt perc alatt annyi csokimikulást, amennyit csak tudsz! Ha a Mikulásokkal végeztél, térj át a csokinyulakra! (Puskázásért pontlevonás jár.)

2. Alkoss Hadházi László nevének betűiből három értelmes magyar szót úgy, hogy az összes betűt felhasználod.

3. Írj találó reklámszöveget arra az esetre, ha Hadházi Lászlót felkérné egy borotvákat forgalmazó cég termékei reklámozására. A szöveg nem haladhatja meg a 30 másodpercet. Fontos, hogy igazodj Hadházi László beszédtempójához.

.......................................................................................

.......................................................................................

.......................................................................................

.........................................................................(innentőlmár belelógnál a 31. másodpercbe)

4. Ennek a feladatnak a megoldásához legalább 5 db Dumaszínház tankönyv és munkafüzetre van szükséged. Vegyél tehát 5 db Dumaszínház tankönyv és munkafüzetet! Hármat tegyél a fejedre, egyet vegyél az egyik kezedbe, egy másikat pedig a másik kezedbe. A karjaidat nyújtsd ki oldalra, majd guggolj le 50-szer egy perc alatt úgy, hogy egy könyv se essen le a fejedről!

6. Add össze az összes dumaszínházas fellépő összes gyerekének összes végtagját, majd szorozd meg a

saját végtagjaidnak számával! Ha megvagy, oldd meg a 4. feladatot!

7. Melyik ikon melyik humoristához tartozik? Kösd össze!

Felméri Péter

Kőhalmi Zoltán

Aranyosi Péter

Szupkay Viktor

Hadházi László

K I SS ÁDÁM

– Mondd el, melyek azok a kérdések, amelyek ha elhagyják a számat, elvágod a torkocskámat! Mégiscsak a pályafutásom elején vagyok, kár lenne értem.

– Hát azt légyszí’ ne, hogy mikor kezdődött ez az egész, azt se, hogy kiskoromban is vicces voltam-e, és azt is hagyjuk, hogy milyen Fábry Sándor. Ezekre már mind van vagy száz vicces válaszom, de már azokat is elsütöttem százszor.

– Jó. De azért van, amit muszáj. Például a gyökerekről muszáj, mert mégsem indulhatunk a jövőtől.

– Jó, jó, ne magyarázkodj! A legtökéletesebb családban nőttem fel, „A” családban. Pedagógusszülők gyermeke vagyok, apukám abban az iskolában volt iskolaigazgató, amelyikben anyukám tanított, és amelyikben a nővérem és én tanultunk. Az iskola kb. két percre volt a házunktól, szóval nem hivatkozhattam arra, hogy otthon hagytam a füzetem, mert ripsz-ropsz hazazavartak érte. Az egész család hétkor kelt, és nem hogy együtt indultunk el, hanem hogy ugyanoda indultunk. Sok poén született ebből az érdekes helyzetből. Egyik kollégám egyszer a színpadon is elmesélte, hogy apukámmal együtt reggeliztünk, majd beértünk a suliba, hirtelen kitalálta,

hogy filozófia-röpdolgozatot írat velünk. Én persze nem készültem semmit, beadtam az üres lapot, amit ő még ott helyben leegyesezett, aztán azt mondta: szólj apádnak, jöjjön be, beszélni akarok vele.

– Anyukádra vagy apukádra hajazol inkább?– Apukám én vagyok. Volt vagy öt diplomája,

filozófus volt, író, nagyon sok minden érdekelte. Közel 22 évig kutatta a falut, ahonnan származott. Mindemellett hihetetlen humora volt, a diákok minden évben meg is választották az ászok ászának. A diplomák számát leszámítva tényleg nagyon hasonlítunk.

– Nem baj, hogy szóba került apukád?– Apa hét éve halt meg. Most kezdek ott tartani,

hogy nem görbül mindig lefelé a szám, ha szóba kerül. Persze nagyon fáj, mindig fáj, még az is fáj, ha egy gyerek azt kiabálja az utcán az apjának, hogy apa. Már nem haragszom, ha valaki a szüleimről kérdez, hiszen honnan tudhatnák, hogy már csak anya van nekem. De sokáig tartott. Négy évbe került, mire ki tudtam verni a fejemből a miérteket. Boldogok voltunk, szerettük egymást, nem tudtam felfogni, miért kell egy ilyen apának meghalnia, miért nem a gonoszok halnak meg. Apukám Debrecenbe került kórházba, és az utolsó fél évre mi is odaköltöztünk anyukámmal és a nővéremmel. Felváltva aludtunk bent vele a kórházban. Érettségi előtt voltam, anyukám kérdezgette, hogy hova adom be a továbbtanulási papírjaimat, de mindez akkor engem teljesen hidegen hagyott. Nem is értettem, hogy lehet ez probléma, kérdés, amikor az apukám haldoklik. Úgyhogy végül is anyukám beadta a jelentkezési lapomat a külkerre, én mindezzel csak akkor szembesültem, amikor megjött a

visszaigazolás, hogy felvettek. Tudom, hogy kár ezen siránkozni, de még ma is sokszor eszembe jut, hogy bár soha ne dumáltam volna vissza apának, bár azt az időt, amit a haverokkal töltöttem, vele töltöttem volna.

– És az sem segített, hogy el tudtál tőle búcsúzni?– Szerintem jobb, ha a halál váratlanul ragad el tőled

valakit, mint amikor készülni próbálsz rá, és a nővér egyszer csak azt mondja, hogy köszönj el, mert apukádnak már nincs pulzusa. Annyi „hasznom” lett ebből az egészből, hogy nagyon hamar, kb. három hónap alatt felnőttem. Nem volt más választásom.

– Érzem, hogy ez egy milyen kérdés, de akkor is felteszem: gondolkodtál már azon, hogy hogy lenne jó meghalni?

– Színpadon szeretnék meghalni.– Viccelsz. Egész életedben azért dolgozol, hogy

megnevettesd őket, de úgy akarsz búcsúzni, hogy megríkatod őket?

– Nem viccelek. Vagy mondjuk tapossanak halálra a rajongók. De az is jó, ha valahogy viccesen halsz meg.

– Ne hülyéskedj! Én rettegek attól, hogy úgy halok meg, hogy egy fél világ röhög rajtam. Vagyis nem is rajtam, mert az ilyen viccesen elhalálozók nevére senki sem emlékszik, csak magára az elhalálozás módjára.

– Nem tudsz lebeszélni, nekem akkor is tetszik.– Elvégezted a külkert. Nem gondoltál arra, hogy

ezzel is kezdhetnél valamit?– Dehogy. Most mondtam el, hogy semmi közöm

nem volt ehhez az iskolaválasztáshoz. Megcsináltam a diplomát, hogy legyen, hogy anyukám megnyugodjon, de Isten óvja azt a céget, amelyiknél én közgazdászként dolgoznék. Ha rajtam múlt volna, valószínűleg a Színház- és Filmművészeti Egyetem

vágó-rendező szakára jelentkeztem volna. Sőt, lehet, hogy a jövőben még jelentkezem is.

– Úgy tudom, hogy te nem is a humor, hanem a rádiózás szerelmese voltál.

– És vagyok is. A rádiózás kiskorom óta érdekelt, még Ádám rádiót is csináltam, aminek anyukám és a kutyánk voltak a hallgatósága. Zenéket küldtem a szobámból a nappaliba anyukámnak, és már vicces egy-két perces felvételeket is csináltam. Gimiben minden reggel iskolarádióztam, a beszéd- és sportmániám ekkor már elég szembetűnő volt (merthogy a sporthíreket is bemondtam), majd elmentem szpíkernek a kosarasokhoz. Tizennyolc évesen aztán felkerültem Pestre, és a létező összes rádiónál jelentkeztem e-mailben, magamat mint nagy reménységet beajánlva. Egyetlen internetes rádió jelzett vissza, ahol ingyenkávét fénymásolhattam volna, ezt meg köszöntem szépen, nem kértem. Úgy döntöttem, kezembe veszem a dolgok irányítását, és személyesen bekopogtattam a Roxy Rádióhoz, hónom alatt a kis CD-mmel. Persze kidobtak. Később visszamentem egy új, pörgősebb CD-vel, de némi hátba veregetés után kidobtak megint, hogy jó fej vagyok, meg kitartó, úgyhogy ha lesz üresedés, akkor majd szólnak. Azóta is szólnak.

– Gondolom, már nem nagyon csukódnak be előtted ilyen ajtók.

– Áh. Három rádió is megkeresett és ajánlatot tett, de mind a hármat visszautasítottam.

– Ahelyett, hogy engem beajánlottál volna. Önző dög. És miért utasítottad vissza őket?

– Mert nem lehettem volna saját magam. Nem a legjobbat várom, hanem az igazit.

– Nem értem. Mi az, hogy nem lehettél volna saját magad?

– Hívtak például reggeli műsorba is műsorvezetőnek, de nem vállaltam el, mert nem akarom, hogy egy szerkesztő a fülembe súgja, mit kérdezzek és kitől. Arról nem is beszélve, ha én minden reggel négykor kelnék, hogyan lépnék fel este? Egyébként is New York-i idő szerint élek, 4–6 órával csúszásban vagyok mindenkihez képest. Ha rádióznék, akkor is csak délutáni műsorok vezetését vállalnám, a munkából hazafelé tartó, dugóban rostokoló hallgatókat szórakoztatnám. Esetleg hétvégén még el tudnám képzelni. A lényeg, hogy nem mehetne semmiképpen a humor rovására, mert a humor az első.

– Hogy és miért lett a humor az első, amikor korábban a rádió volt az első?

– Én nem tudtam, hogy van ilyen, hogy stand-up. Fábry Sándort imádtam, de nem tudtam, hogy ő stand-upol. 122 Fábry-adást vettem föl, és kívülről tudtam őket. Ha olyan társaság volt, amelyik igényelte, közkívánatra elő is adtam a kiválasztott darabokat. Rajta nőttem fel, és így belém épült, hogy kell ezt csinálni. Ha valaki tizennégy éves koromban megkérdezte volna, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt mondtam volna, Fábry Sándor. És rajongásom nem az Esti Showderhez kötődik, hanem számomra már akkor ő volt az etalon, amikor még csak a rádióban lehetett hallani. Tudod, mi volt a stand-up helyett? Fábryskodás. Igen. Volt, hogy osztályfőnöki órán azt mondta nekem a tanár, hogy na, Ádámka, akkor most fábryskodhatsz egy kicsit. Emlékszem, mindez hivatalos formában a szalagavatón történt meg. Úgy értem, felvetettem a tanárnak, mi lenne, ha ahelyett,

hogy mi is eltáncoljuk a kánkánt vagy az angolkeringőt, inkább összeszednénk az osztály életéből a vicces sztorikat, és azokat adnánk elő. Először persze nagy volt az ellenkezés, hogy de hiszen a hagyományok meg mit tudom én, de végül mégiscsak úgy alakultak a dolgok, hogy a többi osztály táncolt, a mi osztályunk meg körbeállt engem, amíg én stand-upoltam, és hihetetlen nagy sikerem volt. Megvan ez a felvétel egyébként videón, de nem merem megnézni.

– Aztán valahogy mégiscsak sikerült megkörnyékezned Fábryt.

– Tizenhét évesen már azt hittem, közel vagyok a tűzhöz, jelentkeztem ugyanis a Fábry dumagépeket keres c. felhívásra, és be is válogattak a legjobb 10 közé Bödőcs Tibivel együtt. Szerződést írattak elő velünk meg minden. Gondolhatod, majd kiugrottam a bőrömből, minden haveromnak elújságoltam, hogy nemsokára leszek a Fábry Show-ban. Aztán nem lettem, valami oknál fogva nem lett semmi az egészből. 2005-ben egy házibulin hívták fel a haverok a figyelmem, hogy valami gyerek a Fábry Show-ban kőkeményen nyomja. Bödőcs Tibi volt az, én meg majd szétestem a röhögéstől, no meg felkaptam a fejem arra, amikor kiírták, hogy Dumaszínház. Másnap már telefonáltam, jegyet vettem, és nem sokkal később nézőként megjelentem. Beliczai, Bödőcs léptek fel, akik nagyon jók voltak, és volt egy harmadik srác is, aki viszont nem volt jó. A nővéremmel épp erről a harmadikról beszéltünk, amikor odajött hozzánk Litkai, és azt mondta, jövő héten lesz a Félőrültek Éjszakája, ha gondolom, próbáljam ki magam. Naná, hogy gondoltam. El is mentem egy hét múlva mind a 42

családtagommal együtt, és jól sikerült a bemutatkozásom. Viccesen azt szoktam mondani, a Godot-ban előbb nézőként, majd fellépőként váltam híressé. Amikor először főműsoridőben felléptem, kaptam Litkaitól tízezer forintot. Nem is értettem. Pénzt kapok azért, mert elmeséltem, hogy a nagyapám hogyan vágott le egy tyúkot. Érzékeny vagyok, sírva is fakadtam. Anyukám meg azt mondta, jól tegyem el a pénzt, mert biztos vissza kell majd adni.

– Ez alig két évvel volt apukád elvesztése után. Nincs valami furcsa abban, hogy életednek egy ilyen szomorú időszakából pont a humor jelentette a kiutat?

– Igen, hirtelen nagyot fordult az életem. De jó irányba. Úgy éreztem, végre találtam valamit, ami boldoggá tesz. És még valamire nagyon büszke voltam. Tízezres városban nőttem fel, ahol anyukám és apukám tanítottak, mindig is diszkriminálva voltam pozitív értelemben. Mikor először beléptem a Godot-ba, csupa idegen szempár nézett vissza rám, végre nem én voltam a kis Kiss. Nagyon élveztem, hogy a saját erőmből építhetek fel valamit.

– Ti sem vagytok azért egyszerűek. Egyikőtöknek az a baja, hogy nehéz gyerekkora volt, a másikótoknak meg az, hogy gyakorlatilag semmilyen akadállyal nem kellett szembenéznie.

– Nincs bajom a gyerekkorommal, egyszerűen csak szerettem volna magamnak a saját lábammal kitaposni az utat.

– A Humorfesztiválra sem éppen úgy kerültél be, ahogy illik.

– Hát nem. Litkai megkérdezte, nem vezetném-e le helyette a Félőrülteket, mert ő a Humorfesztiválon lesz. Én meg, hogy mi az a Humorfesztivál, és ha már

van ilyen, nem írna-e be engem is. Beírt, és megnyertem a Magyar Rádió Díját.

– De ekkor már dolgoztál a Fábry Show-ban. Protekciós.

– Na ja… ha tudnád… Gyakornokként kerültem a Fábry Show-ba, én voltam a legutolsó senki, aki mellett úgy mennek el a folyosón, hogy vissza se köszönnek neki. Fél évig lóti-futi voltam. Aztán szépen felküzdöttem magam táblatartóvá, és ezzel valóra vált egy álom, hiszen valahol mégiscsak a része lettem egy olyan ember műsorának, akiért gyerekkorom óta rajongtam. Számomra az volt a lényeg, hogy tűzközelben legyek, hogy hogyan, az nem számított. Fábry is ott volt egyébként ezen a bizonyos Humorfesztiválon, de fogalma sem volt, hogy én ki vagyok. Ha Aranyosi nem mondta volna neki utólag, hogy az a srác, amelyik nyert, az tartja neki a táblát, talán ma se tudná. Aztán Fábry az egyik adás felvételén kicsalt táblamutogatói szerepemből, és a színpadra hívott. Azt mondta, tíz percre elmegy, addig én szórakoztassam a közönséget. És én szórakoztattam. Ő meg visszajött, de én mondtam, hogy már késő, ha eddig elboldogultam nélküle, el leszek ezek után is. Nagyon jó néven vette, hogy volt bennem kurázsi. Egy évig tartottam még a táblát, amikor kiérdemeltem a felszopói állást. Minden második héten kaptam Fábry előtt 10 percet, hogy bemelegítsem a közönséget. Hihetetlen rutint szereztem, megszoktam a kamerákat, és azért 500 ember elé kiállni nem egy akármilyen élmény. Később tagja lettem a gegcsapatnak, én képviseltem a modern humort. Ugyanakkor pedig csüngtem Fábry és a nagy öregek szavain.

– Mindezt ingyen csináltad. De miből éltél?– Ösztöndíjból. És mindenféle diákmunkákból.

Voltam árufeltöltő barkácsáruházban, lóti-futi nyomdában, és Németországban is pincérkedtem. Anyukámékkal jó tíz évig minden nyarat Németországban töltöttünk nyaralás és munka egybekötésével.

– Gondolom, jól beszélsz németül.– Mondhatni, anyanyelvi szinten. Annyira jól

beszélek németül, amennyire gyatrán angolul.– Ma is a gegcsapat tagja vagy?– Nem. A Showder Klub beindulásakor közös

megegyezéssel otthagytam az Esti Showdert. De nem volt köztünk semmilyen konfliktus, Fábry is mondta, hogy itt az ideje, hogy elkezdjem építgetni saját magamat. Azt írta nekem a Dizájn-center c. könyvébe, hogy: Kedvenc tanítványomnak.

– És te nem bántad, hogy – ahogy te fogalmaztál – eljössz a tűz közeléből?

– Nem tudtam annyi anyagot termelni, hogy nekem is jusson meg a Fábry Show-ba is.

– Valahol azt nyilatkoztad, nagyon izgulsz a Showder Klub felvételein. Azért nem értem, mert te is mondtad, hogy bőven volt alkalmad megszokni a kamerát, ráadásul már meglehetősen nagy rutinnal léptél színpadra.

– Én sem értem. De a mai napig szétizgulom magam a felvétel előtt. Mindig jön oda a rendező, hogy Ádámka izgul, Ádámka izgul, akkor nem lesz baj. És talán igazuk van, talán akkor kéne abbahagyni, ha nem lennék lámpalázas. Jó akarok lenni, magamhoz képest a legjobb, és nem akarok hibázni.

– Miért mindig fehér cipőben lépsz fel?

– Babona. El sem tudom képzelni magam más színű cipőben a színpadon. A fehér cipőben van az erőm, a szerencsém. Ki tudja, talán ha kölcsönadnám valamelyik kollégámnak…

– Ugye nem bántalak meg, ha azt mondom, a humorodon kívül más is hozzájárul a népszerűségedhez?

– Nem, de én erről nem tehetek. Az egyik kolléga egyszer nagyon lebaszott. Azt mondta, nekem könnyű, mert én az első percben szimpatikus vagyok, neki meg 12 percet kell küzdenie, hogy megnyerje magának a közönséget.

– És mi a vonzerőd titka?– Nem tudom. Talán az, hogy magamat adom, hogy

érzik a nézők, hogy hiteles vagyok, hogy nem akarok másmilyennek látszani, mint amilyen vagyok.

– Az a furcsa, hogy ez nem igaz. Úgy értem, te teljesen más vagy, mint a színpadon, és ráadásul nem abban az irányban vagy más, mint ahogy azt elvárnánk. Míg sokan a színpadon szerények vagy tétovák, addig a valóságban nagyon is magabiztosak. Te pedig a színpadon vagy örök nyertes, egy megmondó típus, a valóságban pedig nagyon is visszahúzódónak tűnsz.

– De ez csak az utóbbi időben van így, és egyre inkább ebbe az irányba mozdulnak a dolgok. Mióta állandóan ismétlik a Showder Klubot, addig nem csak 16 hétfőn látnak minket a nézők az 52-ből, hanem a csapból is mi folyunk, és a közönség olyan rétegeihez is eljutunk, amelyikhez nem is akartunk. Eleinte normális mederben csordogált a népszerűségünk, most pedig zubog a nyakunkban, gyakorlatilag tömeghisztéria alakult ki körülöttünk. Én lettem a

csávó a tv-ből, azoknak egy része, akik megszólítanak és a nyakamba csimpaszkodva fotóztatják magukat, még a nevemet sem tudja. Én nem celeb akartam lenni, hanem humorista. És sajnos félek, hogy egyre jobban kiszorulok a saját életemből. Egy humorista abból él, amit tapasztal, amit a háttérből szemlélődve megfigyel. De nekem erre már nincs esélyem, mert zsemlét se tudok úgy venni a közértben, hogy egy iskolás kirándulócsoport meg ne rohamozna. Nincsen magánéletem, és ez nagyon zavar, mert nem erről volt szó. Nem tudok elmenni szórakozni, nem tudok kikapcsolódni. Ahhoz, hogy én úgy elengedhessem magam, mint mondjuk húszéves koromban, ahhoz külföldre kell mennem.

– Azért ha négy évvel ezelőtt lennénk, és hallanád, amiket most mondasz nekem, magad sem hinnéd el saját magadat.

– Ne érts félre, én nem siránkozom, nem panaszkodom, és semmiképpen sem szeretnék általánosítani. Nagyon jólesik, amikor valaki azt írja, hogy rólam nevezte el a gyerekét, vagy amikor egy rákos kislány azt mondja, megnézett a számítógépén, és ilyen jót még nem nevetett. Ez természetesen feltölt. Ezek a visszajelzések nagyon fontosak az életemben. De amikor egy részeg banda a nyakamba ugrik, azért nem mindig vagyok oda. Nemrég legénybúcsún voltam, megismertek, mindjárt beálltam vagy 615 emberrel egyenként fotózkodni, majd a 616-nak mondtam, hogy ne haragudjon, de én is legénybúcsún vagyok, most többet hadd ne. Erre a lány teljesen kikelt magából, hogy őrajta még így soha nem néztek keresztül. Én meg megvigasztaltam, meg persze mégis odaálltam, hogy akkor fotózkodjunk.

Megnézte a képet, majd azt mondta, nem jó, mert kurva morci rajta. Én meg erre azt, hogy inkább morci kurvának tűnsz, mire vérig sértődött. De számomra az is ijesztő, amikor megállít egy ötven körüli férfi az utcán, leádámkáz, és a családomról úgy kérdez, mintha 100 éve ismernénk egymást.

– Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy ha nem akartál volna népszerű lenni, akkor miért mentél el a Showder Klubba, miért adsz olykor interjúkat, és miért szerepelsz néha más műsorokban is. No meg az is, hogy azért a gázsiért, amit ti kaptok, vagy mi kapunk, ennyi kellemetlenséget illene elviselni.

– Kezdjük az elejéről. Én imádom, amit csinálok, imádom, amikor a színpadon állok, és nevetnek azon, amit mondok. Ez az életem. És a tv-t nagyon fontos eszköznek tartom, eszköz arra, hogy ezt a műfajt eljuttassuk az emberekhez. Mivel exhibicionista vagyok, biztosan van abban valami, hogy talán annak sem örülnék, ha soha, senki nem ismerne fel. Más műsorokban csak nagyon ritkán tűnök fel, egészen pontosan évi egy Fókuszt és évi egy Reggelit engedélyezek magamnak, mert úgy gondolom, hogy közszereplőkké váltunk, és ennyivel tartozunk a nézőknek is és talán a médiának is. A pénznek pedig aztán végképp semmi köze semmihez, én nem azért kezdtem el a humorral foglalkozni, hogy meggazdagodjak, hanem hogy jó stand-upos legyek. A fene se gondolta volna, hogy jól lehet vele keresni. És nem mondom, hogy visszautasítom a gázsit, de nem motivál a pénz. Sosem érdekelt különösebben. 10 ezer Ft-ért ugyanilyen lendületes voltam. Természetesen jó, hogy úgy vehetek magamnak jeges teát vagy csokit, hogy nem kell megnéznem az árát, jó, hogy

megvehetem magamnak, amire szükségem van. De nem ülök a pénzen, nem teszem be a bankba. Támogatom anyukámat, aki szegény minden alkalommal elsírja magát, hogy hova jutott ez a világ, hiszen régebben a szülők támogatták a gyerekeiket, vagy ha a haveroknak van szükségük segítségre, akkor nem kérdés, hogy segítek-e. Lehet, hogy egyszer fordul a kocka, és én szorulok majd támogatásra.

– Mindenki azt gondolná, hogy irigylésre méltó helyzetben vagy, közben meg kiderül, hogy számodra sem fenékig tejföl az élet.

– Még egyszer mondom, hogy nincs miért panaszkodnom, és nem is akarom sajnáltatni magam, mert nincs rá okom. Egész egyszerűen csak arról van szó, hogy néha úgy érzem, amikor Isten ad valamit, akkor valamit mindig el is vesz cserébe. Én mindig stand-upos szerettem volna lenni, most az vagyok, de cserébe elvette a magánéletem. Régen akkor is a Godot-ba jártam, amikor nem volt fellépésem. Megnéztem a többieket. Most öt perccel a fellépés előtt érkezem, és miután végeztem, már menekülőre is fogom. És igen, a visszásságát is érzem a dolognak, hogy szinte úgy viselkedem, mint egy sztár, holott nem vagyok sztár, és tiltakozom az ellen, hogy sztárnak tituláljanak.

– Ha már ott tartunk, hogy senki sem tartja tiszteletben a magánéleted… hadd álljak be a sorba, hiszen ez azért mindenkit érdekel, a te esetedben fokozottabban is, mint a többiekében.

– Bojana az én egyetlen párkapcsolatom. Így hívom. Bruttó három és fél éve ismertem meg. Azért bruttó, mert volt négy hónap szünet, amikor mindketten

megpróbáltunk élni egymás nélkül, sőt mással is, de aztán kiderült, hogy nem megy.

– A Bojana nem tipikus magyar név.– Három útlevele (horvát, szerb, magyar) is van

Bojanának. Úgy értem, olyan, amelyikben a saját fotója van, tehát nem gyűjti őket. Nagyapám csak Bogikának hívja, mert szerinte a Bojana nem rendes név. Egy horvátországi nyaraláson hozta szóba először az idegenvezető lány, hogy tetszem a barátnőjének. Én ekkor még nem láttam, de mondtam, hogy adja meg a számát, majd felhívom. Két hónappal később írtam neki egy SMS-t, mire az a válasz jött, hogy: láttalak tegnap a Godot-ban, jó voltál. Na, mindjárt izgatott lettem, hogy ő már ismer, én meg még nem is láttam, megbeszéltünk egy randit. Bejött egy csaj, kalapban, megdobbant a szívem, hogy igen, biztos ő az, neki kell lennie, de nem ő volt, valaki már várt rá. Aztán bejött ő, tudtam, hogy ő az, de ő is egy másik fickóhoz ült le. Gyorsan integettem neki, hogy tudja már, hol a helye. Összekevert egy másik fickóval, érted? Egy évig jóban voltunk, de csak mint haverok. Aztán egyszer meghívtam vacsorára, én főztem, és ez lett a vesztem. Végigélt velem mindent.

– Viták? Hangos féltékenységi jelenetek?– Túl vagyunk már ezen. Összecsiszolódtunk. Bojana

már megérzi, hogy kell bánni velem. Showder Klub felvétele előtt egy nappal szépen mindig felszívódik, mert tudja, hogy olyankor fejelek. Ideális nő, aki el is mosogat, én ugyanis azt nagyon utálok. Ja, és van a horvát tengerparton nyaralójuk. Viccből azt szoktam mondani, először megláttam a nyaralót, aztán szerelmes lettem a lányba.

– De neked tényleg hullanak a csajok, nem?

– Igen, de engem nem érdekelnek az olyan nők, akik azért tapadnak, mert láttak a tv-ben, nekem fontos, hogy magamért kelljek. A haverjaim állandóan ezzel szekálnak. Hogy te mennyi nőt megkaphatnál, hát miért nem úszol rájuk. Nekem kapcsolat kell. Persze kaptam egyszer egy ilyen egysoros levelet: csak dugni akarok. Szerelmes nem lettem, de nem mondom, hogy nem esett jól.

– Szívesen ülnél Fábry Sándor székében?– Régebben azt mondtam volna erre, hogy lennék

Fábry Sándor. Ma már inkább Kiss Ádám szeretnék lenni. De azt tudom és vállalom, hogy ha nincs Fábry, akkor ma én sem vagyok, és ha nem látom meg Bödőcsöt azon a bizonyos házibulin a tv-ben, akkor sem vagyok. Mindig arról álmodtam, hogy egyszer majd szembe ülök Fábry Sándorral az Esti Showderben. Ez már megtörtént, túl hamar elértem az álmom. Most valami újat kell kitalálnom.

– Ha jól tudom, könyvírásba fogtál.– Igen, elvileg akkor fog megjelenni, amikor tied. Az

a baj, hogy lesz benne egy csomó régi, már régóta a fiók alján lapuló szellemes, rövid kis írás, amihez most hozzá kellene írnom. De havonta 20 fellépés mellett nem olyan könnyű ebben is teljesítenem. És sokszor érzem, hogy kényszer alatt írok, félek, hogy ez a minőség rovására megy. Ha lenne két hónapom, amikor ezzel foglalkozhatok, simán megírnám.

– Ha neked kéne beírnod, definiálnod magad a Ki kicsodába, mit írnál magadról?

– Hú. Hát ez nem könnyű. Azt hiszem, azt, hogy Kiss Ádám a megveszekedett, kutya hülyegyerek és stand-upos. Nyilván úttörők voltunk ebben a műfajban Fábry után, és akárki is fog utánunk színpadra lépni stand-

uposként, mindenki tudni fogja, hogy ezt mi hoztuk be Magyarországra. A modern humor jeles képviselője, aki mindig is szerette a stand-upot, és csak azért csinálta, mert szerette – ez is tetszik. De mégis maradjunk a megveszekedett, kutya hülyegyereknél. Végül is ez vagyok én.

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Egészítsd ki az alábbi mondatot (a pontok száma nem egyezik meg a hiányzó betűkével)!

Kiss Ádám ……… volt, gyakran ………., de a sudoku nem hozta lázba. ……retes, aki korábban már járt … , gondolta gyakran a csősz.

2. Relációanalízis. Jelöld meg a helyes megoldást!

Kiss Ádám gyermekkorában imádott rádiózni, de mivel 10 000,– forintot kapott a Dumaszínházban készpénzben, ezért a humort választotta.

a) A mondat első fele igaz.b) A mondat második fele igaz.c) A mondat mindkét fele igaz, de nincs logikai

összefüggésben a harmadik tagmondattal.d) A mondat mindkét fele igaz, és van logikai

összefüggés a harmadik tagmondattal.

3. Foglald össze hét (7) mondatban a 164. oldal tartalmát! Használj jelzőket!.....................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................

4. Gyűjtsd össze a mássalhangzókat az interjúból, és másold ide! …

5. Olvasd el hangosan az interjút, amikor Ádám beszél, kicsit mélyítsd el a hangodat!Köszönöm.

6. Ha Kiss Ádám így (1. kép) nézett ki 30 évvel ezelőtt, és így (2. kép) fog kinézni 30 év múlva, akkor te hogy fogsz kinézni 30 év múlva (3. kép)? Rajzold le!

1. kép 2. kép 3. kép

KOVÁCS ANDRÁS PÉTER

– Te picit kakukktojásnak tűnsz ebben a csapatban. Olyan anyu pici fiának, olyan kis egykének, akinek egyetlen komplexusa talán a mértéktelen szülői szeretetből fakad.

– Hát nem teljesen. Kezdjük ott, hogy van egy nővérem, aki gyönyörű szőke tündér volt, és ezen felbuzdulva a szüleim úgy döntöttek, kell nekik még egy gyönyörű szőke tündér. Nagy szeretettel várták Zsuzsikát, amikor megjöttem én, Andriska. Amint apám megtudta, hogy nem hugi, hanem öcsi született, azon nyomban hátat fordított, és kisétált a kórházból. Majd kicsit később visszatért, megkérdezte, hogy mi a nevem, majd rávágta: András. Na, még ez is. Azért végül csak hazavittek. Nagyjából ott kapcsolódtam be a szocializmusba, hogy 1 Ft 50 fillérért apám fagyit vett nekem Pali bácsi presszójában. Vagy nyeles jégkrémet az Erzsike presszóban, esetleg gépi kólát valamilyen másik presszóban. Ezekkel próbált engem lekötni, amíg ő megitta az utolsót, mindig az utolsó utolsót. Én meg, ha eluntam magam, vagy beletörtem a pálcikát a jégkrémbe, vagy elharaptam a poharat.

– Igen, ezt én is csináltam. Mármint nem az ivást, hanem a pohárharapást.

– Aztán öt-hat éves koromban feljebb léptem egy szintet, és 3+2 nótákat adtam elő szigorúan felszólításra, szigorúan a kocsma közepén.

– Na, ilyet nem csináltam. Mi volt a kedvenc?– Jajjj! Arra emlékszem, hogy: „amikor kisfalumban

nyugovóra térnek, anyám mondj el értem egy imát”.– „Vidám”.– Nem, de van vidám is. Apám életművész volt,

bizonyos értelemben a szocializmus győztese. A Fémmechanika gyárban dolgozott anyagbeszerzőként, ami azt jelentette, hogy reggel nyolckor elment, beszélgetett itt-ott egy kicsit, délután kettőre pedig már otthon is volt. Lényegében ugyanazt csinálta, amit én: vendéglátóhelyeken dumált. Nyolcéves lehettem, amikor apám megvette az első Wartburgját. Nagy büszkén begurult vele a garázsba, de mivel más volt a váltója, mint az addigi trabinknak, két hétig nem tudott kiállni, mert nem találta a rükvercet.

– Hogy apád nem volt egyszerű, az tiszta. És édesanyád?

– Apám mindent egybevéve szórakoztató ember tudott lenni, csak mint apa, mint nevelő nem működött. Ezt a szerepet vették át az időben Svájcba dobbantó keresztszüleim és persze anyám, aki egy rendkívül érzékeny és intelligens nő. Tőle örököltem az érzékenységemet, apámtól a humoromat. A keresztszüleimtől pedig, akik időnként magukkal vittek egy-egy hétre Svájcba, tőlük kaptam a világra való rálátásomat, az ambícióimat, a többet akarásomat.

– A gyerekkorom egy mondatban összefoglalva: viszonylagos szegénységben, egy kis faházban, az italt nem megvető apám nyomása alatt eltelt időszak volt, melyben anyám próbált minket kifelé normális

családnak láttatni, és amelyből a Svájcban élő keresztszüleim menekítettek ki olykor egy-egy hétre.

– Aha, akkor már értem, mi egy kiegyensúlyozott humorista háttere. Nyilván nem igaz, hogy minden nehéz sorsú gyerek nehéz sorsot farag magának felnőttként, de azért ez a gyakoribb.

– Nem tudom. Én úgy éreztem, nincs más választásom, mint az előre. Tele voltam kisebbségi érzéssel, amikor az iskolában körbenézve olyan gyerekeket láttam, akiknek szép a ruhájuk, akiknek szép a családjuk – akiknek egyáltalán működőképes a családjuk, és kompenzáltam. Ráadásul egy vírusos májfertőzés miatt meglehetősen rejtett csontozatú, vagy hogy érthetőbb legyen, puha, husis gyerek voltam, akit amúgy is mindenki meg akart verni. Két fegyverem volt: az egyik a jópofaságom, a másik a tanulás, hogy akiken erővel nem tudok felülkerekedni, azokat legalább az eszemmel kenterbe verjem.

– Továbbra sem értem teljesen. Ez nem úgy szokott lenni, hogy a nehéz sorsú gyerek egyszer csak felszívja magát és éltanuló lesz.

– Sokat köszönhetek a mélyen vallásos nagyanyámnak, aki amellett, hogy kínos mezzoszopránjával kihallatszott a legvastagabb oszlop mögül is… már ha bármikor is az oszlop mögé ült volna, és nem lett volna bérelt helye a C középben, szóval amellett, hogy nem vetette meg a feltűnő éneklést a templomban, amellett engem is vallásos nevelésben részesített. Az ő hatására, a keresztszüleim hatására és egy vallási közösség hatására bekerültem a ciszterci gimnáziumba, olyan gyerekek közé, akik nagyon jómódúak, nagyon okosak és ugyanakkor nagyon rendesek voltak.

– Milyen volt egy ilyen környezetből hazamenni?– Mit gondolsz? Egy lassan leépülő apa, egy, a

gyerekkorunkból több zaklatottságot hordozó nővér vártak otthon, és anyám, aki egész életében, még ma is másokért, mások boldogságáért dolgozott. De vissza a gimihez!

– Harmincan jártunk egy osztályba, és tizenöten színjelesek voltunk. És nem azért tanultunk, mert muszáj volt, nem azért nem lógtunk, mert nem szabadott, hanem mert ilyen volt a légkör, a társaság. Mondhatom, hogy a mostani személyiségem gyökerei ebben az időszakban, tizennégy éves koromban kezdtek kialakulni.

– Te jó ég! Ilyen korán elindultál a lejtőn?– És azt nem is tudod, milyen gyorsan. Három dolog

között vacilláltam. Érdekelt a jog, mert akkoriban a jog olyan volt, mint ma a közgáz. Aki jogot végzett, az előtt nagyon sok kapu kinyílt, számtalan lehetősége volt elhelyezkedni. Aztán az is felvetődött bennem, hogy latin–magyar szakos tanár leszek. Képzeld, még nyelvvizsgám is van latinból. És a legdurvább, a harmadik irány: ciszterci szerzetes akartam lenni. Tizenhét évesen meg voltam győződve arról, hogy felszentelt pap lesz belőlem.

– Meg se merem kérdezni, hogy mikor ezzel a harmadik verzióval öblögettél, a cölibátus se rettentett el?

– Nem. Tudom, hogy furcsa, de nem. Voltak ekkor már csajaim, tehát tudtam, miről kellene lemondanom, de úgy éreztem, le tudok mondani, megéri lemondani. Ma már tudom, hogy azért volt vonzó számomra a szerzetesi lét, mert a valóság teljes kizárását

jelentette, egy új, egy tiszta lapot. És az én régi lapomhoz nem volt miért ragaszkodni.

– Volt vagy nem volt, végül mégis a jogot és a csajokat választottad.

– Igen, de eleinte nagyon rosszul éreztem magam. Annyira imádtam a gimit, ahol én voltam az osztály bohóca, ahol tagja voltam a színjátszó körnek, és ahol úgy éreztem, végre megtaláltam a helyem, hogy ehhez képest az egyetem üresfejű mihasznák gyülekezetének tűnt. Míg gimiben főleg verseket, itt novellákat írtam, és szentül hittem, hogy újságíróként fogom végezni.

– Megvannak még ezek az írások?– Igen, de nem merném újra elővenni őket.

Többségük talán nem is sokat ér, bár bevallom, van azért ezek között is olyan, amelyikre büszke vagyok, és hát… ezek azért főleg önterápiás céllal íródtak.

– Az egyetemen is éltanuló voltál?– Persze. Summa cum laude végeztem.– Viccből kérdeztem, azt hittem, addigra megjött az

eszed.– A tanulás számomra továbbra is az egyetlen

menekülési utat jelentette. Vizsgaidőszakban egy hónapra magamra zártam az ajtót és tanultam. Nem azért, mert időközben nem találtam meg itt is a helyem, a társaságom, hanem mert bulizni nem szerettem, a kocsma szagától eleve irtóztam, a tanulás viszont mindig biztos pont, kapaszkodó volt az életemben. Ezekben az években alakult ki bennem a felelősségérzet és a szorgalom, vagyis, ha valamit határidőre kell megcsinálni, azt én határidőre és a tőlem telhető legjobb színvonalon megcsinálom, ha törik, ha szakad. Diploma után aztán ki akartam menni

Amerikába egy évre ösztöndíjjal, de nem sikerült. Ez volt az első mellbevágás, az első dolog, amit nagyon akartam, és nem sikerült. Maradt a B terv, elhelyezkedtem egy belvárosi ügyvédi irodában, de nem éreztem jól magam. Hiányzott az egyetemi élet nyüzsgése, nyomasztott a szűk ügyvédi iroda, ahol reggel nyolctól délután ötig megkötözve éreztem magam. Fojtogatott az a légkör, és rájöttem, hogy nem vagyok elég precíz ügyvédnek, hogy alkalmatlan vagyok erre a pályára. És innentől egymást követték a mellbevágó élmények. 2001-ben meghalt apám, ekkortájt felbomlott a sokéves kapcsolatom a barátnőmmel, és otthagytam azt a vallási közösséget is, amelyik korábban segítséget nyújtott, de most idegennek éreztem. Hirtelen egyedül lettem, lenullázódtam, mind anyagilag, mind érzelmileg, mindenhogyan. Plusz ekkortájt kórházba kerültem, megműtöttek. Feküdnöm kellett, és miközben néztem a plafont, apámra gondoltam, aki halála előtt szintén a plafont bámulta, és arra gondoltam, ha majd én is a halálos ágyamon fekszem, és ha majd a plafon a vászon lesz, melyen életem filmje fut, hát nem egy aktahalmaz közepén ülő ügyvédet akarok látni. Fatalista lettem, elhatároztam, hogy hagyom, hadd sodorjon az élet, amerre akar. És nem sokkal ezután kaptam egy ösztöndíjas posztgraduális lehetőséget. Ez igazi álommunka.

– Így könnyű fatalistának lenni, hogy csak úgy röpködnek feléd az álom melók.

– Csöppet sem volt könnyű, de kétségtelen, hogy a szerencsétlenségeket szerencsés fordulat követte. Kutattam, könyvtárba jártam, aztán tanársegéd lettem. Újra felszabadultam szellemileg, és úgy

éreztem, hogy míg ügyvédként nem tudtam volna megalkotni az életművem, tanárként és kutatóként talán meg tudom. De aztán a katedrán állva észrevettem, hogy tombol bennem az exhibicionizmus, hogy többre vágyom. Nem tudtam, hogy mire, nem az vagyok, aki gyerekkora óta humorista akart lenni.

– Ó, hogy fogják ezt szeretni a többiek. Kovács András Péter, aki sosem akart humorista lenni, de hát nem becsusszant az élmezőnybe.

– Most hiába hülyéskedsz, mert tényleg nem. Időnként, mint mindenki, aki szereti a humort, meghallgattam a Rádiókabarét, de ennyi. Anyám hallotta a rádióban, hogy a Komédium Színház tehetségkutatást indít, és ő szólt nekem. Litkait már hallottam a Kabaréban, korábban fölöttem járt az egyetemen, gondoltam, ha neki megy, akkor nekem is. Hát felvettem videóra a konyhában a konyhapultnak támaszkodva a kis anyagomat, aztán beválogattak, és aztán a nézők nevettek, én meg függővé váltam.

– És akkor most vagyunk ott, hogy elmondod, hogy kerül a csizma az asztalra.

– Azt nem, viszont azt, hogy én… ja, nem, azt se. Szóval ez a Komédium-dolog elég hamar befuccsolt, és a társaság egy része átment a Godot-ba kipróbálni magát. Többek között Bödőcs Tibor is. Általuk került az én számom Litkai Gergőhöz, akitől egyszer csak (2004-ben) jött egy SMS: stand-upot szervezek, hívj! És most elárulok még egy érdekességet. Mikor nekem novelláim jelentek meg a kari lapban, Litkai Gergő megpályázta a lap főszerkesztői pozícióját. A pályázata hajmeresztően profi volt, annyira profi, hogy a többség félt, hogy az ő vezetése alatt elvesztené a lap a sajátos, egyetemi ízét, ezért nem szavazták meg. A

pályázatában szerepelt egy olyan mondat, ami az irodalmi rész kivételére vonatkozott. Nagyon szíven ütött, ezért én sem szavaztam rá. Ma már tudom, tényleg jót tett volna a lapnak, ha az kimarad.

– Elmentél a Godot-ba. És?– Nem tudom leírni neked a helyzet, a hely

romantikáját. Beléptem, és ott állt azon a parányi kis színpadon Badár meg Szőke, körülbelül harminc nézőnek produkálták magukat. És ott volt Litkai meg egy Beliczai nevű vékony fiú, meg Bödőcs, aki akkor még öltönyben lépett fel, aztán hátba veregetett egy Aranyosi nevű kövérkés srác, mintha régi jó barátok lennénk, és elővette a kis kellékeit, amiket majd felhasznál a stand-upjában, egy Kőhalmi nevű építészhallgató meg a cetlijei fölött izgult. Hát varázslatos volt. És elkezdtünk kísérletezni, együtt tanulni. Aki közülünk azt mondja, hogy csak felállt a színpadra és azonnal az ölébe pottyant a siker, az hazudik. Sokat tanultunk, sokat dolgoztunk, mire a Showder Klubbal megtört a jég. Eleinte ez az egész csak hétvégi elfoglaltságot jelentett, hét közben tanítottam az egyetemen. Akkor még meg is fértek ezek egymás mellett, de a tv aztán meghozta az ismertséget, és ugyanakkor elvette a tanári hitelességemet. Mindezt nem panaszként mondom, hiszen imádom, amit csinálok, nagyon sokat kapok a humortól, többek között a feleségemet is ennek köszönhetem.

– Nem az ellenállhatatlan vonzerődnek?– Meg persze annak is.– A feleségedet soha nem látni sehol, nem tudni róla

semmit.

– Nem véletlen. Mesélek róla neked, ő meg szerintem majd jól kihúzza a szövegből a róla szóló részt.

– Na, akkor csapj a kezére! Légy férfi!– Az vagyok, de ez nem így nyilvánul meg. Ő nagyon

szerény, és esze ágában sincs az én sikeremben fürdőzni, amikor van neki sajátja is. Őt egyébként a közönség soraiból ragadtam ki. Az a furcsa, hogy mielőtt megszólítottam őt a nézőtéren, azelőtt néhány órával randim volt, és a fellépés után is voltak még elfoglaltságaim, amiket SMS-ben rögtön lemondtam, amikor vele beszélgetésbe elegyedtünk.

– Mert te a vallásos múltaddal, beidegződéseiddel ilyen nagy csajozós voltál? Hogy randik előtte meg utána meg közben?

– Ha elárulom, hogy aránylag későn veszítettem el a szüzességem, akkor, azt hiszem, ott a válasz a kérdésre.

– Abban a két évben, amíg tanársegédként dolgoztam, sok minden a helyére került bennem. Például ezekben az években tanultam meg nem elrettentő példaként érezni az apám iránt. Sokáig apám az volt a számomra, amilyenné nem akarok, nem szabad válnom. Miután meghalt, lassan felfedeztem őt saját magamban. Egyre gyakrabban ismertem fel őt a saját gesztusaimban, a hanghordozásomban, és a külső vonásaimban is. És nem bánom, nem szégyellem ezeket a hasonlóságokat, sőt… Meg kellett halnia apámnak, hogy megbékéljek vele. És visszatérve a nőkre, igen, ebben a két évben alapvetően megváltozott a nőkhöz való viszonyom, jobban mondva a hozzájuk való közeledésem módja is. Korábban én a romantikus,

andalgós, versolvasós srác voltam. És egyszer csak elmondták nekem, hogy jó, jó, de erre a csajok nem kíváncsiak, a csajoknak nem ez kell. Mikor leesett a tantusz, egy picit elbújtam Isten elől, hogy néhány évig a tapasztalatszerzésre koncentrálhassak. Aztán 2005-ben megismertem a feleségemet, úgy értem, a nőt, akit aztán két év múlva elvettem, és azóta ő az egyetlen, igaz szerelmem.

– A feleséged miért szeret téged? És ne mondd, hogy kérdezzem meg tőle!

– Hát lehet engem nem szeretni?– Számítok a jövőben még a támogatásodra,

úgyhogy ezt hadd ne én válaszoljam meg.– Az érettséget azon mérem, ki mennyit hazudik

magának. Azt hiszem, mindketten azt szeretjük a másikban, hogy képesek vagyunk józanul látni a dolgokat. Másrészt pedig azért szeretjük a másikat, mert a másik is szereti magát. Az tud boldogan élni a másikkal, aki saját magával is képes boldogan élni. Tudom, érzem, hogy hangzik mindez, de ezt nem könnyű elérni, ez korántsem annyira magától értetődő állapot, mint amennyire közhelyesen hangzik. A katolicizmus sajnos beléd neveli a bűn nélküli ember ideáját, ami egy elérhetetlen állapot. Abban a kétéves letisztulási korszakban, amiről már beszéltünk, én megtanultam felismerni és elfogadni a saját gyarlóságaimat. Fel kellett adnom a hülye elitizmusomat, intellektuális és erkölcsi értelemben is. Nem szeretem minden vonásomat, de már tudok létezni ezekkel együtt is. Van a mondás: ember vagyok, semmi emberit nem érzek magamtól idegennek. Egyébként ez a stand-up alapja is. Hogy tudd magad kívülről látni, és azzal, hogy saját magadat

nevetségessé teszed, hogy a saját hibáidat vállalod, egy picit másokat is erre buzdítasz, másoknak is segítesz.

– Neked mi tetszett meg a feleségedben?– Ő nagyon csinos. Ráadásul amikor az első

randinkon beültem a kocsijába, ami az én szakadt autómhoz képest egy luxusjárgány volt, és rögtön fikázni kezdtem azt, ő ahelyett, hogy felhúzta volna az orrát, vette a lapot. Ma már nagyon sok dolog összeköt minket, úgy a közös vonások, mint az egymásnak ellentmondóak. A feleségem nagyon precíz, nagyon szorgalmas, igazi jogászagya van. Ezzel ellentétben én el tudok szállni, fatalista vagyok. Így hol ő ránt vissza engem a földre, hol én segítek neki egy picit szárnyalni.

– Egyszer azt mondtad, ti sosem veszekedtek. Utálom az ilyen párokat. Hát miért nem? Hogyhogy nem?

– Bennem sosem volt meg az alfahím hozzáállás, aki, ha megharapják, nyomban visszaharap. Én az a fajta kutya vagyok, aki ha megtámadják, hanyatt fekszik, a lábait az ég felé tartja, és hagyja, hogy torkon marják. A feleségem meghatározása szerint passzív agresszív vagyok. És tényleg. Ha valaki engem leteremt, vagy valamit számon kér rajtam, többnyire csak bólogatok, aztán csinálom a dolgomat tovább úgy, ahogy azt én jónak látom. Ha a támadás jogos, akkor változtatok, ha nem, akkor csak színlelem az elfogadást. Aztán itt van az is, amiről korábban már beszéltünk. Tisztában vagyok a saját fogyatékosságaimmal, és ha éppen nincs jókedvem vagy nyűgös vagyok, akkor azt előre jelzem, hogy ilyen vagyok, tehát ne tessék engem piszkálni.

– Egyáltalán fel lehet téged valamivel bosszantani?– Ha poént lopnak tőlem, azt nem nagyon szeretem.

Egyrészt, mert adok magamtól is, másrészt, mert ilyet nem illik. De amúgy nagyon jámbor vagyok, és talán egyre jámborabb.

– Van olyan kritika, akár pozitív, akár negatív, amit képtelen vagy kiverni a fejedből?

– A professzorom azt mondta, amikor megváltam az egyetemtől, hogy Bagi–Nacsa ne álljon katedrára. Ez nagyon szíven ütött, és nem tudom, miért, de nagyon sokszor eszembe jut ma is. Azóta pedig átbeszéltük már ezt, és tudom, hogy nem akart megbántani. Ráadásul igaza is volt: egy fenékkel nem lehet két lovat megülni.

– Kevesen tudják, hogy a stand-up csak töredéke annak, amikkel te foglalkozol. Hogyan tudjátok összehangolni az életeteket?

– Alkalmazkodunk egymáshoz. Mivel a feleségem egyetemi oktató, valamennyire rugalmasan tudja alakítani az időbeosztását. Általában hét, fél nyolc fele kelünk, utána én írok, aztán együtt reggelizünk, majd megint írok. Majdnem minden nap, de hetente legalább öt nap sportolok, biciklizem, futok, kondizom, kutyát sétáltatok. Ez kikapcsol, aztán írok megint.

– Rengeteget írok. OTP-t, Hírcsárdát, jeleneteket a Rádiókabarénak, nemrég pedig tv-sorozatot írtunk Gergővel. Ezekkel tartom karban az agyam. A stand-up, ami meghozta számomra az ismertséget, és ami a felsoroltak közül az első és a legfontosabb, az furcsa módon az, ami más munkáim során termelődik melléktermékként. Miközben valami humoros hírt írok, vagy jelenetet, eszembe jutnak, bevillannak dolgok, amikből aztán stand-up lesz.

– Muszáj visszatérnem a kutyára, mert már akkor mutattál róla képeket a mobilodon, amikor először találkoztunk. A normálisnál egy picit erősebbnek tűnik a kötődésed Latyakhoz.

– Igen, mert még nincs gyerekünk. Viszont ha nem csak egy kutyát akarsz, hanem egy rád érzékeny, fogékony, okos, engedelmes kis pajtit, az csak végtelen következetességgel, fegyelemmel és szeretettel fog sikerülni, ami nagyon jó iskola az apasághoz – bár nem említhető vele egy lapon.

– Sokat szoktál beszélni a házatokról, arról, ahogy próbáltok az átalakítások végére érni.

– Két éve vettünk egy házat, ami már húsz éve félkész volt. Ez elriasztotta a többi érdeklődőt, így mi igen kedvező áron jutottunk hozzá. Megláttuk benne a lehetőséget, nagy volt, nagy udvarral, gyönyörű panorámával. Hát azóta csak költünk rá, olyan, mint egy pénznyelő, de egyáltalán nem bántuk meg, mert egyre szebb, és óriási, minden elfér benne.

– Azért sok minden változott körülötted az elmúlt hat évben, a stand-upot szervezek, hívj SMS óta.

– Az anyagiakra gondolsz?– Arra is.– Azt mondják, mindenki a saját szintjén nyomorog.

Meg azt is, hogy nem az a szegény, akinek nincs, hanem az, akinek pénze nincs, igényei viszont vannak.

– Azt ne mondd, hogy nem változtak az igényeid, hogy nem lettek olyan igényeid, amelyek korábban még az álmaidban sem kerültek elő!

– Én nagyon, nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mert azzal tudok pénzt keresni, amit örömmel és szenvedéllyel csinálok. Nem verem fogamhoz a garast, ésszerűen költekezem. Nyolcéves autóval járok,

nincsen kétszázezer forintos öltönyöm, és még mindig nagyon tudok örülni a leárazásoknak. Természetesen a nevetés bezsebelése mellett az is nagy öröm, amikor megjön az átutalás. De nem kötődöm kórosan tárgyakhoz, nem kötődöm kórosan a házhoz sem, bár nagyon jól érzem itt magam. Észben kell tartanunk, hogy ne a tárgyak birtokoljanak minket, hanem mi birtokoljuk a tárgyakat. Voltam én már nagyon szegény, értek engem már jóval nagyobb csapások, mint holmi anyagi javak elvesztése. Ha most kimennénk ebből az étteremből, és azt látnám, hogy ellopták a kocsimat, nem vágnám fel az ereimet. És nem azért, mert tudnék venni egy másikat, hanem mert másképp súlyozok. Egy luxusnak tűnő dolog iránt most feléledt bennem az érdeklődés: nagyon szeretnék megtanulni vitorlázni.

– Mi ez a nagy sportmánia? Már akkor majdnem infarktust kaptam, mikor jöttél ezzel az egy héten legalább öt nap testedzéssel. Hiú vagy?

– Igen, hiú vagyok. Nem érdekel túlzottan a divat, nem érdekel túlzottan, hogy hogyan van levágva a hajam, vagy hogy le van-e vágva a körmöm, de azt fontosnak tartom, hogy aki mások elé kiáll, ne hanyagolja el magát. Én nem akarok harmincévesen kis pocakosként kiállni a színpadra. Szerintem a tartás, a testalkat önmagában is dinamizmust, egészséget, erőt sugall.

– Na de a stand-up azért egy picit kakukktojás más színpadi produktumokhoz képest, nem? Úgy értem, hogy egy humoristánál akár előny is lehet, hogy a külseje nem perfekt.

– Igen, lehet. Talán itt a saját magamnak való megfelelésről van szó. Nem tudom. Hagyjuk ezt!

– Visszatérve arra, hogy sok minden megváltozott körülötted: hogy viseled, hogy megismernek, megbámulnak, megszólítanak az utcán?

– Ez sem egyik napról a másikra szakadt ám a nyakunkba. Fokozatosan alakult ki. Először még csak ketten nézegettek, hogy vajon te vagy-e az, aztán egyre többen. Ha haverokkal vagyok, akkor nagyon jólesik, hogy megismernek, mindjárt ki is húzom magam, hogy igen, én vagyok az. Kevésbé szeretem a rám tapadó tekinteteket, amikor a feleségemmel vagyok. Mondjuk, amikor kijövünk a moziból, és én odasúgok neki valamit, vagy megpuszilom, és ezt figyelik, az bosszantó tud lenni, mert ez az én magánéletem. Nemrég észrevettem magamon, hogy kezdek türelmetlen lenni. Hogy amikor tisztességgel lenyomok egy műsort, majd holtfáradtan indulnék haza, és akkor megrohamoznak autogramért, akkor türelmetlen vagyok. Nem a közönség iránti tiszteletlenségből, hanem mert tényleg fáradt vagyok. Szóval észrevettem ezt magamon, és mindjárt meg is ráztam magam, mert nem lehetek türelmetlen. Amikor fellépek, körülöttem a felnőttek olyanok lesznek, mint a gyerekek, és én vagyok nekik a Mikulás. Hát a Mikulás se tépheti le a szakállát, csaphatja le a sapkáját és rivallhat rá a gyerekekre, hogy tűnés, mert elgázolja őket a szánjával.

– De igen, csak akkor megváltozna a híresség alapja. Vagyis a hírhedtségé.

– Múltkor egy szórakozóhelyen egy társaság nagy üvöltözésbe kezdett, de pont mögöttem, meg valahogy keresztül-kasul átnyúlkáltak a fejem fölött, és akkor elvesztettem a türelmemet. Nem bunkón, de azért erélyesen megkérdeztem, nem akarják-e inkább ülve

folytatni a beszélgetést, de nagyon megbántam. Én már nem szólhatok be, mert rögtön én leszek a „csak mert ismert, mindjárt bunkó is”. Szóval végül odamentem bocsánatot kérni.

– Sok helyen, sok helyzetben kell megfelelnetek, nem?

– Sokáig megfelelés-kényszeres voltam. Ma is van bennem megfelelni vágyás, de talán már kevesebb. Felállítottam magamban a prioritásokat. Erre is van egy kifejezés: állapotbeli kötelesség. Ez azt jelenti, hogy minden állapotnak megvannak a maga kötelességei. Én mindennél előrébb veszem, hogy férj vagyok és nemsokára családfő. Az az első, hogy otthon megfeleljek. Aztán fontos, hogy megfeleljek a környezetemnek, és csak a harmadik a sorban, hogy vicces legyek a színpadon.

– Te tényleg sokszor figyeled magad kívülről. A tv-ben vissza szoktad nézni magad?

– Ritkán. Nem szeretem a tv-t, mert távol áll tőlünk és mást csinál belőlünk, mint amik vagyunk. Idegen tőlünk ez az egész tv-s világ. És ez nem jelenti, hogy amikor benne vagyok egy díszletben, azt nem élvezem, de visszanézni, az azért durva. Ráadásul általában elégedetlen vagyok ilyenkor, és ehhez az érzéshez sem ragaszkodom. Nincs meg bennem az a fajta magabiztosság, hogy én vagyok a legviccesebb figura az egész világon. Ha a közönség soraiban látok egy csodálkozó arcot, akkor ahhoz, arról muszáj szólnom valamit, mert nyugtalanít.

– És a csajok nem nyomulnak?– Nem tudom. Mivel mindig én voltam a

kezdeményező fél, nem nagyon ismerem fel a kezdeményező nőt, nem pontosan tudom, egy ilyen nő

milyen eszközökkel operál. A figyelmetlenségem, az ez iránti érzéketlenségem persze abból is fakad, hogy teljesen el vagyok foglalva a saját családommal, a saját feleségemmel.

– Egyre többet játszol a fellépéseiden az arcoddal, a testeddel. Ezeket sem próbálod el otthon tükör előtt?

– Dehogy. Ha elpróbálnám, többet talán nem is merném a nézőknek is megmutatni. A szövegeket sem írom le szóról szóra, nem lehet ezt így. Ezek élő dolgok, amik egyik fellépésről a másikra csiszolódnak ki. Nem a fellépés a munka, nem az, amíg leutazol a helyszínre, és ott elsütöd a kicsiszolt anyagodat, hanem az, amíg azt kicsiszolod. Ezért aztán legtöbben, köztük én is, nagyon haragszom a poénlopásért.

– Mindig azt hittem, hogy a férfiak számára a legkényesebb kérdés a péniszméret. Meg esetleg, hogy kinek milyen kocsija van. De azt látom, hogy nálatok a humor még sokkal kényesebb. Ez az egész rendszer tele van íratlan szabályokkal, ki nem mondott alá-fölé rendeltségi viszonyokkal.

– Igen, ez tényleg egy elég óvatos tapogatózás, mert senki sem akar rossz poénokkal előrukkolni, ugyanakkor sok poén van, ami egy asztaltársaságban működik, a színpadon pedig megbukik. A nevetésre nincs garancia. A hierarchiáról pedig csak annyit, hogy mindenkinek megvannak a kedvencei, mindenkinek megvan a maga közönsége. És az nagyon fontos, hogy az ember tudja, hol helyezkedik el ebben a rendszerben, mert kevés szánalmasabb van annál, amikor egy humorista túlbecsüli saját magát, amikor egy humoristának eltorzul az énképe. Nem mondom, hogy könnyű, de igenis tudni kell feldolgozni, hogy egy humorista piacképessége, népszerűsége nem mindig

áll egyenes arányban azzal, hogy mennyire minőségi a munkája a színpadon. Vannak oktávjai a humornak, és hogy ki melyik oktávon zongorázik, az meghatározza a humorista helyét, stílusát is. Másokat lefikázni, másokra mutogatni és a nézőkből így fröcsögő röhögést kiváltani a legkönnyebb. A ma leglefikázhatóbb alanya a celeb, ezért a celebekkel viccelődni a humor legalsó szintje. Kőhalmi Zoli kivételével szinte mindnyájan elkövetjük olykor más-más stílusban és mennyiségben. Én is. De ennek ellenére hiszem és vallom, hogy elegáns humorista nem rúg lefelé. A humor második oktávja a bonyolultabb dolgok boncolgatása. Hogy értsd: idetartozik az adósságrendező hitelről szóló poénom, amikor az egyik megkérdezi, hova tegyük a kiásott földet, a másik meg azt válaszolja: ássunk neki egy gödröt. És a humor harmadik, legmagasabb foka az önirónia. Mert amikor magadra mutogatsz, amikor a saját gyöngeségeidre is fel mered hívni a közönség figyelmét, azzal felszabadítod a közönséget, amikor rajtad neved, saját magán is nevet.

– A gegpartykon egyértelműen érezhető egy rangsor. Sokan tőled, a humorkoordinátortól várják a segítséget, a poénok szétosztását jó poén, rossz poén zsákokba.

– A gegpartik arról szólnak, hogy ötletelünk, adunk és kérünk egymástól poénokat. Én nem szoktam kérni, viszont nagyon sokat adok, mert úgy tapasztalom, minél többet adsz másoknak, annál több jut neked is. Sosem voltam irigy. Nem mondom, hogy nem jutott még eszembe, de jó kis anyagot írtunk össze, közben meg lehet, hogy nekem nem lesz elég poénom, de végül mindig lett. Úgyhogy egyáltalán nem vagyok

szűkmarkú, ami persze abból is ered, hogy sokszor olyan témákra gegelünk, ami nekem sosem jutott volna eszembe, poénokat viszont tudok rá gyártani. Az is gyakori, hogy olyan poénokat adok tovább, amelyeket jónak találok, de én nem mondanék el, mert hozzám nem passzolnak. Sokan vannak köztünk magányos farkasok, például Kőhalmi és Bödőcs Tibi. Én viszont szeretem ezeket az összejöveteleket, szeretem a csapatmunkát, még ha a saját anyagomat én is mindig saját kezűleg rakom össze.

– Az is nagyon feltűnő, hogy tudatosan távol tartjátok magatokat a médiától. Holott te is mondtad: a nagy áttörést a tv hozta meg nektek és a műfajnak egyaránt.

– A médiát használni kell, nem kiszolgálni. Például, ha van valami, amit promotálni kell, akkor érdemes szerepelni. Ha nincs mondanivalód, ne beszélj.

– Úgy vettem észre, hogy olyan nagy az összetartás közöttetek ez ügyben, hogy nem is nézitek jó szemmel, ha valaki többet szerepel a szükségesnél. Mintha rettegnétek attól, hogy a közönség rátok süti a celebség bélyegét.

– Ha igazán őszinte akarok lenni, be kell vallanom, hogy nem a közönség megítélésétől tartunk, hanem a kollégákétól. Bizonyos fórumokon, műsorokban egyszerűen égő megjelennünk, és aki mégis megteszi, meg is kapja a többiektől a csípős megjegyzéseket. Plusz itt van számunkra példának Fábry, szinte mindnyájan hozzá mérjük magunkat, ő az etalon, és ő is tudatosan távol tartja magát a bulvártól. Egyébként Csenki Attila egyszer megtréfálta az egyik bulvárlapot, a felkészületlen újságírónak leadott egy teljesen fals interjút, amelyben még a nem létező ikertestvéréről is

beszélt, és ezen mind nagyon jót mulattunk. A lap kiadója sajnos nem, úgyhogy Attila ki is szorult ebből a lapcsaládból.

– Nem gondolod, hogy túlnőtt a szerepetek a humoristákénál? Hogy akár akartátok, akár nem, közvélemény-formálókká is váltatok, és mint ilyeneknek, igenis önző dolog hiúsági okokból kivonni magatokat a médiából?

– Furcsa, hogy ezt mondod. Ilyen szemszögből még sosem gondoltam erre. Gondolkodni fogok ezen.

– Mit gondolsz, a stand-up műfaja örök életű?– A stand-up előtt fényes jövő áll. Vizuális úton

mindent el lehet már érni és mindent a közönség elé lehet rakni, mi viszont nem kulcsra készen adunk át valamit, hanem működésbe hozzuk a néző képzelőerejét is. Amikor a feleségemről beszélek, mindenki a helyébe képzeli a saját feleségét, amikor a kudarcaimat mesélem, az emberek a saját kudarcaikra gondolnak. A kérdés az, hogy nekünk, egyéneknek van-e még jövőnk.

– Remélem, ez csak álszerénység, mert szerintem jól érezhető, hogy a közönség benneteket elfogadott, befogadott, favorizál titeket, és mintha az utánatok jövők előtt a kapu bezárult volna.

– A magyar közönség nagyon kegyetlen, még velünk is, akik valószínűleg beloptuk magunkat a szívükbe. Az, hogy egy 10 milliós országnak van 15 ilyen kaliberű humoristája, az felbecsülhetetlen érték. Mégis néha úgy érzem magam a színpadon, mint egy gladiátor a kolosszeumban, ahol sohasem lehet tudni, a közönség ujja felfelé vagy lefelé fog-e állni. A közönség egy olyan csoport, amelyet szinte lehetetlen kiismerni. Valakit kipécéz magának, és az egekig

magasztalja, máson meg áttapos. Ha tudni lehetne, mi alapján dönti el, ki kell neki és ki nem, könnyű volna az élet. Én is gyakran elbizonytalanodom, gyakran kérdezem magamtól, vajon miért szeret a közönség, vajon mivel érdemlem ki, hogy ha kiállok egy színpadra és mesélek, azon nevetnek az emberek. Mert a többiek mind nagy figurák, azt én is látom – azt hiszem, nálam a speciális karaktert pótolja a szorgalom.

– Ugyan többször is „lefatalistáztad” magad, nem tűnsz spontán figurának. Vannak terveid a hogyan és mit továbbra?

– Óvatosan nyilatkozom már a jövővel kapcsolatban, mert egy évvel ezelőtt azt gondoltam, az önálló est a továbblépés. Kitaláltam, hogy összerakok egy másfél órás anyagot, amit máshol nem mondok el, ami csak egy téma köré rendeződik, aminek megvannak a maga elemei, ami több, más, mint az azelőtti fellépések összessége. Ez az Evolúció címet viselte. Aztán kiderült, hogy hiába voltam ebben úttörő, a piacképesség le tudja nyomni az újítást, az ötletet. Az nyilvánvaló, hogy szeretném ezt még hosszú éveken át csinálni.

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Ha Kovács András Péternek lenne egy fénykardja, mit vágna le vele először?

a) a mellszőrzetétb) a kutyája mellszőrzetétc) a füvet a kertjében

2. Juss el KAP-tól a szénig öt lépésben úgy, hogy mindig csak 1 betűt változtatsz!

kap, …, …, …, …, …, szén

3. Tépj ki egy tetszőleges lapot a könyvből! Ha ezzel megvagy, hajts belőle repülőt.

4. Ha megoldottad az előző feladatot, akkor széttépted a saját könyvedet. Ha nem sajátod, akkor meg kell venned még egyszer annak, aki kölcsönadta.

5. Írd be a telefonodba annak az SMS-nek a szövegét, amit Litkai Gergő küldött a kezdetek kezdetén Kovács András Péternek! Ha beírtad, küldd el minden ismerősödnek! Egy óra múlva számold meg a bejövő hívásokat, és vond ki belőle a születésnapodra kapott SMS-ek számát, majd az így kapott számhoz adj 125-öt! Mennyit kaptál?

...........

6. Kösd össze a pontokat!

KŐHALMI ZOLTÁN

– Észrevettem, hogy egymás között szinte mindig a humor, a színpad a fő téma. És arra gondoltam, milyen fárasztó lehet, hogy mások is folyton erről kérdeznek benneteket. Ugyanakkor meg azt veszem észre, hogy amikor olyat kérdezek, ami nem a szakmáról szól, hanem rólatok, picit elbizonytalanodtok. Te is itt ülsz most, és tördeled a kezed, látom, hogy zavarban vagy.

– Van némi bűntudatom, amiért késtem. Másrészt nem hoztál diktafont, így összeirkálsz majd mindent, amit meg nem tudsz leírni, oda majd behelyettesíted a saját szavaidat, én meg sok munkával írhatom át.

– Nem igaz, hogy nem hoztam diktafont. Hoztam, csak nincs benne elem.

– Nagyon zavar, hogy én beszélek, te meg közben jegyzetelsz.

– Igen, tudom, ezért egyszer már rám szóltál Nagyvázsonyban, megszégyenítve néhány száz néző előtt.

– Ne haragudj, tényleg. Ezért már bocsánatot kértem. És senki sem értette a nevedet, hidd el. Mindenki jött oda megkérdezni a végén, hogy kire szóltam rá, és ha nem mondtam volna el, ma sem tudnák.

– Mi ez a nagy sebhely a kezeden? Tetszik. El tudnék képzelni mellé még párat.

– Benyúltam a sütőbe. Kesztyű is volt a kezemen, de mélyen benyúltam. Nem én pucoltam meg, nem én vágtam fel, nem én fűszereztem be, én csak kivettem. Gyakran érnek háztartási balesetek. Tudom, hogy az égett bőrt víz alá kell tartani, de most éhes voltam, és alá is becsültem a sérülést. De ne ezt írd, ez nem valami izgalmas, írd inkább azt, hogy mentem hazafelé a gyerekeimmel, megtámadott minket egy szatír, én meg kiütöttem a kezéből a sokkolót, és még három nőt is megmentettem közben. Mindenre kell, hogy legyen története az embernek.

– Te mindent humorral „gyógyítasz”? Mert neked, aki tanárgyerek vagy, meg még szemüveges is, meg nyurga, nem kevésszer lehetett szükséged a humorérzékedre.

– Fórumozók írták, hogy szegény szemüveges Kőhalmit biztos mindenki utálta, és a humorral tudott kitörni. De sajnos az a baj, hogy így sem. Én mindig a padtársamnak sugdostam a poénokat, ő meg fölhangosította.

– Édesapád is tanár?– Nem. Apám harminc évet húzott le a

baromfiiparban. Ő a legmegbízhatóbb ember, akit ismerek. Mindennap délután fél ötkor kilépett a gyárból, háromnegyed ötre hazaért, és nem volt este, hogy elment volna otthonról. Jártában-keltében élte a társasági életét, az emberek megállították úton-útfélen, ő pedig sztorizott. Tőle örököltem a humorérzékemet. Anyámnak is jó humora van, de ő a túldíszített történetek apostola. Apám mindig mondja, hogy csak a lényeget, csak a lényeget, de anyámnál nincsen harminc percnél rövidebb történet, real time-ban mesél. Szerinte minden a részletekben rejlik.

– Egyszer azt mondtad, hogy harminckét éves vagy, de csak négy éve csinálod azt, amit igazán szeretsz.

– Az egyetemi évekről hazudtak mindig, hogy életünk legszebbjei lesznek, de nekem a gimis évek voltak azok a szegedi Ságváriban matek–fizika szakon. Nagyon jó kis csapat jött ott össze. A negyvenfős osztályból harmincan voltunk fiúk, és a legtöbben kollégisták. Ötfős szobákban laktunk, egy folyosón, csak hétvégén mentünk haza. Olyan volt, mint egy bentlakásos iskola. Összekovácsolódtunk, mint a katonaságban. Nem kockafejű informatikusokkal, hanem értelmes srácokkal hozott össze a sors, sokukon akkor látszott, hogy nagy emberek lesznek. Volt közöttük olyan, aki fejben számolt logaritmust. Itt szembesültem először azzal, hogy annak ellenére, amit otthon mondanak, nem én vagyok a legokosabb. A fizikatanár már elsős koromban megmondta anyámnak, hogy nem vagyok reál-beállítottságú. Amihez ezeknek a fiúknak tehetségük volt, azt én komoly erőfeszítések árán képes voltam megtanulni.

– Grafikusnak is felvettek volna. Szépen rajzolsz?– Mondják. Karikatúrákat rajzoltam. Szeretnék

egyszer még karikaturista lenni, így találkozna a humor és a rajzkészség. Ha véletlenül nem látnám meg a stop táblát, és kiderülne, hogy a magyar közönség még nem érett meg egy összetört humorista látványára, akkor ezzel foglalkoznék. Anyám mondja mindig, hogy jó, jó, hogy csinálom ezt a humor dolgot, de amiben igazán tehetséges vagyok, az a rajz. Egyszer 200 db A/4-es lapot kaptam szülinapomra ajándékba. Előbb a bátyám kapott, nagyon irigyeltem, aztán kaptam én is.

– Jóban vagytok a bátyáddal?

– Amíg nem kamaszodott meg, csodálatos játszótárs volt. Mivel otthonülő panelcsalád voltunk, kellett fantázia ahhoz, hogy érdekessé tegyük az életet. El is sütöttem egyszer, hogy nálunk, ha egyikünk kiment a konyhába, a másik mindjárt megkérdezte: hová mégy. Képregényeket rajzoltunk a bátyámmal. Aztán a kamaszkorba érve elkezdett nem beszélni velem, és az ágyán ülve maga elé bámulni. Nagyon sok mindenben hasonlítunk, mégis teljesen másmilyenek vagyunk. Sokszor érzem, hogy a bátyám ugyanabból az anyagból van, mint én, humoros, jól rajzol, és csak véletlenek sorozata, hogy ő él otthon a szüleimmel, nem én.

– Milyen véletlenekre gondolsz?– Kisebb gyerekként agresszívebben toltam el

magamtól a szülői védőernyőt. Aztán megtettem egy-két olyan lépést, amilyet senki nem nézett ki belőlem, még én magam sem. Például beküldtem az anyagom a Humorfesztiválra, és ami még ennél is durvább, színpadra álltam.

– De honnan jött ez az egész?– Kiskoromban úgy gondoltam, hogy humoristának

lenni jó. Láttam a tv-ben Nagy Bandót, meg hogy mennyire nevetnek rajta az emberek. Persze nem hirdettem ezt annyira, mert ha egy gyerek azt mondja, űrhajós szeretne lenni, azt kiröhögik, de ha azt, hogy humorista, akkor nem csak kiröhögik, még azt is megkapja, hogy ahhoz viccesnek kellene lenni, nem? Megnéztem mindent, amit vígjátéknak hívnak, ma már vállalhatatlan táncos-komikusokat is. Ismertem minden viccet, amit nem, annak ki tudtam találni a végét. Plusz itt volt a poénjaimat felhangosító padtársam, aki értő közönségnek tűnt. Nemrég beszéltem vele, és ő

mondta – én már nem is emlékeztem rá –, hogy már általánosban is a humorról meg Woody Allenről tartottam neki kiselőadást. A nagy áttörést a Holló Színház feltűnése jelentette a ‘90-es Humorfesztiválon. Ekkor döntöttem el, hogy én ezt akarom csinálni, hogy indulni fogok a következő Humorfesztiválon, és meg is fogom nyerni. Persze ekkor még egy poén se volt leírva. Ezen a nyáron már nem volt más témám a vándortáborban, mint az abszurd humor. Aztán elkezdték sugározni a Monty Pythont, és rájöttem, mekkora a különbség Komár László és Elvis Presley között. Általánosban már humoros jeleneteken gondolkoztam, és 3., 4. osztályos gimisként jeleneteket írtam. A Szegedi Középiskolás Művészeti Héten aztán amatőr színészek segítségével bemutattunk ezek közül néhányat, és mondhatom, zajos sikert arattunk. Akkor hittem el először, hogy humoristaként működhetek, hogy mások is nevetnek azon, amiket humorosnak találok.

– A szüleid tudták, hogy más területen is próbálgatod a szárnyaidat?

– Én nagyon jó gyerek voltam, sokáig nem voltak titkaim a szüleim előtt. Teljesen normálisnak számított, hogy az iskolából hazaérve elmondtam, mi történt velem. A jeleneteimet is megmutattam nekik, ők elolvasták, sőt az előadást is megnézték. Mindig támogattak, de ugyanakkor hitték, hogy vagyok annyira felelősségteljes és előrelátó, hogy lesz normális munkám is.

– Valamiért az az érzésem, hogy te nagyon igyekeztél megfelelni nekik.

– Igen, sőt még ma is. Az első említésre méltó titkom az volt, hogy dohányoztam. Úgy éreztem, hogy nagyon

megviselné őket, ha kiderülne, ezért ezt soha nem mondtam el. Számtalan jelenetben kiderült, sőt a kollégák is kifecsegték, de mégsem került szóba soha. Azt már tudják, hogy leszoktam, de hogy dohányoztam… Az amerikai szépség c. filmben hangzik el: „Soha ne becsüld alá a tagadás hatalmát.”

– Egy jó kisfiú hogy és mikor lesz láncdohányos?– Általánosban is elszívtam egy cigit, de akkor csak

kipróbáltam. Aztán gimnázium 3. osztályában, március 8-án (Zoltán-napon) elmentem egy társasággal biliárdozni az Anna presszóba… közben persze féltem, hogy mit szólnának a szüleim, ha megtudnák. És onnantól kezdve egyiket a másik után.

– Miért szoktál le?– Nagyon rosszul voltam már, gyakorlatilag a

dohányzás szétmarta a torkomat. És nem voltam ura önmagamnak. Reggel felkeltem azzal az elhatározással, hogy többé nem gyújtok rá, egy óra múlva meg már rá is gyújtottam. Minden „hangszeren” játszottam, a leszoktató CD-től a tapaszon át mindenen. Végül orvosi segítséggel sikerült leszoknom. Visszanézve szánalmasnak tűnik, hogy mit szerettem ebben.

– Mikor lettél rossz fiú?– Egyetem második évéig soha nem buktam meg

semmiből, addig csak az asztalfióknak írtam. Miután a ’98-as Humorfesztivál egyik győztese lettem, egyik nap az volt kiírva a koliszobám ajtajára, hogy Fábry Sándor keresett, másik nap meg, hogy Friderikusz Sándor keresett. Nagy kaland volt ez akkoriban, és innentől kezdve kis csavar lettem a show-biznisz gépezetében. Fábry volt annyira rendes, hogy esélyt adott nekem és másoknak is, akikben tehetséget

látott, hogy bár nem volt semmilyen tv-s tapasztalatunk, kipróbáljuk magunkat. Eleinte nagy kekec voltam, gyakran folytattam elméleti vitákat a gegmentársakkal. Rendre lefikáztam, amiket mondtak, aztán végül bepöccentek, és mondták, hogy jó, hogy nekem nem tetszik semmi, de mondhatnék már valami hasznosat is. Mindig az volt a véleményem, hogy sok rossz ötletet könnyebb mondani, mint egy jót. Arról lettem híres, hogy nem szólaltam meg a gegpartikon. Sokan panaszkodtak is, hogy a Kőhalmi meg sem szólal. Fábry meg mindig azt válaszolta, lehet, hogy nem szólal meg, de aztán hazamegy, és ír valami nagyon jót. Ebben az időszakban tanultam meg időre és témára írni, mert korábban afféle városban andalgó, álmodozó, ihletre váró egyetemista voltam. Egy csomó munkát nem lehet egyébként rám bizonyítani. Titokban csináltuk a Meglepő és mulatságost is, ami azért volt kényes kérdés, mert a Fábry Show konkurenciájának számított. Fábry azt mondta, csináljuk nyugodtan, csak a producernek ne dicsekedjünk vele. Konspirációs okokból Fridit azóta is Dezsőnek hívjuk egymás között. Az egyetem persze egyre nehezebben ment, el is húzódott tíz évig.

– Sokat írsz?– Alig. Sosem voltam szuperhatékony alkotó. Míg

mások tíz oldalt írtak és abból műsorba került mondjuk egy fél, addig én írtam tíz sort, amiből bekerült nyolc. Háttéremberként hatékonyabb voltam, a magam számára most is az ihletre váró egyetemista vagyok. Ha saját magadnak kell kigondolni poénokat, nagyobb a felelősség, hiszen a saját bőrödet viszed a vásárra. A Humorfesztivál után ráadásul volt egy hat évig tartó megfeneklésem. Ismét küszködő író lettem, aki

félévente írt egy számot, és gyakran az is olyan abszurdra sikeredett, hogy rajtam kívül senki sem értette. 2004-ben kerültem színpadra, és nagy megnyugvást jelentett, hogy végre megint sikerült olyat produkálnom, amit be tud fogadni a Rádiókabaré. Engem a Rádiókabaré fedezett fel, fontos volt számomra, hogy használni tudjanak engem, hogy sikerüljön találkoztatni az abszurd gondolataimat a közönség igényeivel.

– Egyáltalán nem tűnsz magamutogató alkatnak. Miért keresi a rivaldafényt egy olyan zárkózottnak tűnő valaki, mint te?

– Fábry csapatából és annak holdudvarából egyre többen jártak le a Godot-ba, hogy próbára tegyék magukat. Egyszer aztán megkértem Litkai Gergőt, akivel együtt dolgoztam az Esti Showderben, hogy adjon nekem is egy fél órát. Csak egy alkalmat kértem, úgy gondoltam, csak egyszer fogok ilyen módon színpadra állni. A felhalmozódott sztorikat meséltem, Szentes városáról beszéltem. Sok barátom, ismerősöm is eljött megnézni, mit művelek. Nagyon izgultam. Az első nevetésig nagyon izgulok mind a mai napig. Jól sikerült a debütálásom. Az a karakter vagyok, akiből ki sem nézed, hogy valami vicceset fog mondani, így aztán amikor elsőre mégis sikerült, sokkal nagyobb volt a hatás. Míg Kiss Ádám mondjuk poéntechnikailag Eddie Murphyhez hasonlít, aki mindig győz, hiába állítja meg a rendőr, akkor is ő kerekedik felül, addig én inkább olyan vagyok, mint Woody Allen, aki egy parizervásárlásból is képes vesztesen kikeveredni.

– Hogy most felkerültetek egy divathullám hátára, az nem kérdés. De akkoriban más volt a helyzet.

– Nem tudta még senki, mire vállalkoztunk. Nem volt divatos a műfaj, sőt, az a néhány ember, akiket mi próbáltunk szórakoztatni, azt sem nagyon tudta, mégis mit akarunk. Így nem is volt tétje a fellépéseinknek. Akkoriban sokkal többet rögtönöztem, sokkal kevésbé figyeltem egy-egy poén kidolgozására. Csak kiálltam, és meséltem az életem. De így is többet készültem, mint a legtöbben, mert a fellépés előtt legalább egy héttel már elkezdtem azon gondolkodni, mit is fogok mondani. Eleinte a Godot-ba jártunk akkor is, amikor mi magunk nem léptünk fel. Visszajáró, bekiabáló, laza közönség jött össze, és visszajáró fellépők. Műhelymunka volt, amiben a közönség visszajelzései is a segítségünkre voltak. Ma már meg vannak szeppenve a nézők is, korántsem annyira bátrak és közvetlenek, mint a kezdetekben. A stand-up nem olyan, mint a színészet, nincs iskolája, ahol meg lehet tanulni az alapokat. Mindenki a saját bőrén tapasztalja meg, mit lehet és mit nem. Én akkor fejlődtem a legtöbbet, amikor elkezdtem műsort vezetni. Mert amíg felkonferálnak, amíg egy szám vagy a cirkuszban vagy egy bonbon a dobozban, addig könnyű. De amikor a nulláról kell felhozni valakit, amikor csak pár pillanatod van, hogy megnevettesd a közönséget, akkor derül ki igazán, mit tudsz.

– Valamiért mindig azt gondoltam, számodra a színpad a kínos kötelesség, a muszáj, te valójában jobban érzed magad a papír mögé rejtőzve.

– Számomra mindig fontos volt a humor, de a színpad még mindig új és izgalmas terület, kihívás. A színpadon érzem igazán jól magam, örülök, hogy nem kényszerülök a számítógép mögött szorongó író szerepébe. Nem vagyok nagy dumás, ha olyan

társaságba kerülök, ahol nem kíváncsiak rám, csöndben végig tudok ülni egy egész estét. Ugyanakkor a színpadot egyedül akarom uralni, nem viselném jól, ha valaki más is lenne mellettem. Számomra az egyszemélyes Kőhalmi Show az ideális. Nem lennék például egy olyan műsor házigazdája, mint Fábry, mert nem szeretném, ha megmondanák, kikkel kell beszélgetnem, kiket kell érdekesnek találnom. Nem vagyok vidám bohóc, fellépés előtt elönt a lámpaláz, utána meg az aggodalmaskodás. Szóval csak közben vagyok jól. Nem élem meg viccesen az életet. Ha leszar egy galamb, én nem nevetem el magam, hanem ideges leszek, a galambot legszívesebben széttépném, és görcsölni kezdek azon, honnan lesz másik ruhám. Eltelik pár hónap, leülepedik az élmény, és el tudom mesélni viccesen. Amikor láttam, hogy a moziban a gyerekeknek vetített mesefilm előtt erőszakos filmet reklámoznak, sokáig fortyogott bennem az indulat. Tudtam, hogy majd poén lesz belőle, de meg kellett várnom, míg lehiggadok. Indulatból ugyanis nem lehet poént csinálni.

– Voltak nagy bukásaid?– Amíg az ember nem szenvedett el egypár bukást,

hajlamos azt hinni, hogy ő nagyon jó. A buktatókkal való találkozás során lehet megtanulni, hogy kell tényleg jónak lenni. Eleinte én is buktam, aztán rájöttem, milyen hibákat nem szabad elkövetni. Ha például elveszíted az önbizalmad, mert nem nevetnek egy poénodon, biztos kudarcra vagy ítélve, mert a közönség mindent észrevesz. Aztán vannak olyan szituációk, ahova nem való ez a műfaj. Egyes szilveszteri fellépések például magasabb gázsival

kecsegtetnek, de szinte borítékolható a bukás. Képzelj el egy kultúrházat, meg olyan embereket, akik azt várják, hogy te most aztán mindenképpen röhögtesd meg őket, és feledtesd el velük egy év összes bánatát. De legalább ilyen nehéz, ha kiraknak egy barkácsáruház elé, ahol fúróval a hónuk alatt jönnek-mennek az emberek. Ez méltatlan helyzet a közönség és az előadó számára is. Szerencsés vagyok, mert válogathatok a fellépések között.

– Hogy viseled a kudarcot?– Nagyon rosszul tűröm a kritikát. Önsors-rontó

humorista vagyok. Van, aki azoknak beszél, akik nevetnek. Én mindig annak, aki nem. Végtelenül idegesít, ha azt érzem, valakit elveszítek. Maximalista vagyok és fanatikus, aki még négy nap múlva is azon rágódik, hogy az az egy mondat nem volt igazán jó. Lehet, hogy több energiát fektetek ebbe az egészbe, mint amennyit kell, de én nem tudom másképp csinálni.

– Könnyű lehet veled együtt élni.– Nem az. Hisztérikus, duzzogós, nehéz ember

vagyok. Később viszont nagyon megbánós, elnézést kérős leszek. Szóval le a kalappal a feleségem előtt.

– Milyen szerencsétlen körülmények játszottak közre abban, hogy „megnyert” téged?

– Ez gimnáziumi szerelem. Tizennégy éve vagyunk együtt, és hetedik éve élünk házasságban. Soha nem volt semmilyen más kapcsolatom, ezt a lányt üldözöm 14 éve. A gimiben eleinte csak barátok voltunk. Mikor összejöttünk, mindenki azt mondta, végre, merthogy rajtam kívül állítólag már mindenki tudta, hogy ez lesz a vége. Szeretem, hogy mindig nevet a poénjaimon, és én is az övéin. Van a vicc, hogy a nőben a

legfontosabb a humorérzék… vagy mégis inkább a nagy mell. Szóval jó fej, ráadásul még csinos is. És talán az sem mellékes, hogy szült nekem három gyereket, múlnak az évek, közös a lakáshitelünk, szóval össze vagyunk kötve. Egyébként egyszer elmondta, hogy kislányként eldöntötte, soha nem megy feleségül színészhez, mert nem akar este egyedül maradni, amikor a férje próbál, fellép stb. Szegény azt gondolta, velem egy csendben elírogató, otthonülő alakot fogott ki.

– Hogy férjként nem vagy egy főnyeremény, az kiderült. És apaként?

– Szeretek a gyerekeimmel lenni, a türelmet és a figyelmet igénylik leginkább. Nekem viszont sajnos mindkettőből egyre kevesebb van. Most egyébként szabadságon vagyok, és ilyenkor szívesen játszom velük, például gyöngyöt vasalok. A fiam megkért, vasaljak neki Thomas gőzmozdonyt, két napja mást sem csináltam, mint gyöngyöt válogattam és vasaltam, amikor a gyerek megkérdezte: apa, miért nem játszol velem?

– Fanatikus vagy, és ezt nem is tagadod. De mintha a tudathasadásos állapot se állna messze tőled. Úgy értem, a színpadon te vagy a jámbor, a törékeny, a sérülékeny. Ugyanakkor meg hisztérikusnak titulálod magad.

– Igen, van egy bepöccenős, magamat felhergelős, beszólogatós énem is. Nagy éttermi kekec vagyok például. Jogos sérelem miatt felemelem a hangom, és ilyenkor annyira fel tudom húzni magam, hogy az sem érdekel, ha hülyének néznek. Sok olyan hely van, ahova többet nem tehetem be a lábam. Megkaptam már, hogy a tv-s majom azt hiszi, bármit megtehet.

Pedig pont fordítva vannak a dolgok. Úgy értem, amióta megismernek, muszáj fékeznem magam az olyan helyzetekben, amelyekben korábban sosem kellett. Kiemelt figyelem van rajtam, kiemelten fontos, hogyan viselkedem. Könnyen mondják, hogy ez a Kőhalmi milyen bunkó, és ezt nem akarom. Nem hiszem magam sztárnak, nem is akarok úgy viselkedni. A beszélő embernek nagy a felelőssége, akinek sokakhoz eljut a mondanivalója, az nem mondhat akármit.

– Nem csak éttermi kekec vagy, hanem kekec mindenféle jelző nélkül. Egy csomó dologra érzékeny vagy. Például, amikor azt mondják, vidéki vagy.

– A vidékinél én szívesebben használom azt, hogy nem pesti. Mert van, akinek a szájából a vidéki lekicsinylő kifejezés, amivel a tájjeleg hangsúlyozódik, az, ahogy egy budapesti elképzeli, milyen a vidék. Kaptunk annak idején olyan levelet Pestről, hogy sok eső volt, biztos nagy sár lehet felétek, pedig ugyanúgy aszfalton éltem, mint bármelyik fővárosi panellakó.

– Most merre laktok?– Kelenvölgyben, gyönyörű kertvárosi környezetben.

Végre van terünk, van nagy kertünk, szagelszívónk és mosogatógépünk. De én nagyon elpestiesedtem, az első napon gyakorlatilag mindenkivel összevesztem. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez egy olyan hely, ahol az emberek köszönnek egymásnak, és ahol nem tudok egy füzettel elvonulni a presszóba, mert ha beteszem a lábam, az társasági eseménynek számít. Szóval tanulni kell még ezt az életformát.

– Teher számodra, hogy megismernek?– Nem csinálok belőle akkora problémát, mint sokan,

de tény, hogy olykor hátrány. Főleg amiatt, amit már

mondtam, hogy akkor is muszáj jó fejnek lenni, amikor egyébként se kedved, se okod rá. De ha meg nem ismernének meg, az se lenne jó. Én például nem neveztem magam humoristának, amíg nem voltam ismert, mert milyen humorista az, akit senki sem ismer.

– Egyszer azt nyilatkoztad valahol, nem csinálsz olyat, amihez nem értesz. A stand-upot is elkezdted valahogy.

– Azért nincs összefüggés, mert az első színpadra állásom előtt már évekkel abból éltem, hogy humorosakat írtam. Ezt egyébként arra mondtam, hogy miért nem vállalok el olyan szerepeket, amelyeket a média olykor megpróbál a nyakamba varrni. Nem akarok bulvárműsorokban szerepelni, nem akarok olyan kérdésekben megszólalni, amelyekhez nem értek. Egyszer feltűntem a Fókuszban, az nekem egy életre elég volt. Ez főleg hiúság: nem akarom felhígítani, ami vagyok. Azt akarom, hogy engem mindig is a színpadhoz kössenek, és azt mondják, ekkor vagy akkor láttam ezt a srácot, és fergeteges volt. Ezért nem szerepelek semmilyen reklámban sem. Inkább néhány fellépéssel megkeresem azt, amit egy reklámért kapnék. Figyeld csak meg, hogy a médiába mindig azok mennek, akiknek valamilyen céljuk van: reklámozni vagy eladni akarnak valamit. Nem akarok reklámozni semmit, és büszke vagyok arra, hogy soha nem jelentkeztem munkahelyre, mindig úgy hívtak. Nem, bocs, egy show-ba egyszer jelentkeztem, de hála az égnek, nem vettek fel. Az a kapitalizmus szépsége, hogy azt mondhatják neked, láttam, hogy milyen jó, amit csinálsz, nem dolgoznál-e nekem is. Így kerültem a HVG-hez címlapkitalálónak.

– A színpadon sosem celebezel, sosem beszélsz csúnyán. Talán te vagy az egyetlen, aki szigorúan betartja azokat az íratlan szabályokat, amelyeket egyébként mindenki ismer és tisztel, de mégis megkerül.

– Nem értem, mi a jó azokban, akik nem képviselnek semmit, csak abból élnek, hogy beszélnek róluk. Szerintem az a celeb, aki attól híres, hogy nem csinál semmit. Én nem veszek bulvárlapokat, és azzal sem kívánom támogatni az ilyen embereket, hogy szóba hozom őket. Arról nem beszélve, hogy kiszeltündézni számomra nem egy szellemi kaland. Ha pedig van egy poén, amelyik megáll bazdmeg nélkül is, akkor nem értem, minek hozzátenni. És amikor bazdmegolsz, sosem tudod, hogy a nézők a poénon vagy a bazdmegon nevetnek. Én pedig tudni akarom. Apránként minden fellépőnek, minden stílusnak megvan a maga tábora. Egyszer az egyik kollégám azt mondta, azért szeret velem fellépni, mert az én közönségem érti a finom humort is. Választékosan beszélni nehéz, csúnyán meg könnyű. Nekem a színpadon lenni egy intellektuális kaland, fontos, hogy jókat mondjak, és nekem nem fér bele, hogy ne tudjam, azon nevetnek-e, amit mondok, vagy azon, hogy ordenáré módon mondom. Mégiscsak ez marad meg belőlem, így hagyok nyomot magam után.

– Csak elvi okai vannak, hogy kerülöd a sztáros témákat?

– Mintha provokálnál. Igen. Nem érdekelnek a celebek, nem részei a kultúránknak, ezek illékony dolgok, és ez még érthetetlenebbé teszi számomra, hogy sokan ebben látják az egyetlen humorforrást. Sőt, a tévé sem érdekel. Természetesen van nálunk

otthon, és a híradót, az esti mesét, valamint Columbót mindig megnézem, de ennyi. Engem a hétköznapi dolgok érdekelnek.

– Bödőcs Tibor mellett talán te vagy az egyetlen, aki még a külsődet sem hagyod sztárosítani. Nem láttalak még vastag sállal a nyakadban vagy divatosan bezselézett séróval fellépni.

– Egyszer, a legelső fellépésen hagytam, hogy rám erőltessék a póló zakóval kombinációt. Hülyeség volt, mert én inget hordok, ebben érzem jól magam. Bödőcs Tibi csinálja egyébként ezt igazán jól, mert ő hoz magával néhány inget, hogy a stylist se érezze magát feleslegesnek, és így mindig a saját ruhájában állhat színpadra. Egyébként meg mindenki úgy öltözik, ahogy akar, csak azt kell tudni mondani, hogy nem.

– Mi jelenti számodra a jövőt, mi hajt előre?– A világhírnév és az örökkévalóság.– Most ironizálsz vagy tényleg?– Tényleg. Az előbbi még csak-csak megoldhatónak

tűnik, de az utóbbi…

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Tervezz meg egy 130 négyzetméteres, három hálószobás, egyszintes családi házat Kőhalmi Zoltán helyett!

2. Rajzolj tolóuszályt! Használj színes ceruzát is!

3. Számold ki, hogy hány nappal ezelőtt volt Zoltán az Anna presszóban biliárdozni!

...........

4. Hány gyermeke van ebben a pillanatban Kőhalmi Zoltánnak?

...........

5. Készíts HVG-címlapot az alábbi információk birtokában: hazánk lesz az EU soros elnöke, Martonyi János kalapban kicsit hasonlít a Hét mesterlövész egyikére, hazánk egy főre eső GDP-je 18 566 USD. Használd a Photoshop programot! 2 óra áll rendelkezésedre.

6. Alkoss mondatot az alábbi szavak segítségével: Kőhalmi, Zoltán, mátrixnyomtató, csalántea, burkolt, mentatea, megalapozatlan, nyulak, párduc, óriáskerék, kétszikű! Törekedj a helyes ragozásra!

7. Melyik kép miben különbözik az eredeti fotótól?

a eredeti fotó b

c d e

a) ................................. b) .................................c) ................................. d) .................................e) .................................

L I TKA I GERGELY

– Utánad néztem interneten, és ahhoz képest, hogy mennyi mindent letettél már az asztalra, meglehetősen kevés dolgot találtam rólad. Nem szívesen nyilatkozol?

– Én nem nyilatkozom, én dolgozom. Felesleges nyilatkozatokra fecsérelnem az időt, amikor munkával is tölthetem. És szerintem nem is annyira érdekes, amit én csinálok. Nem vagyok rivaldafényben, nem vagyok közszereplő, nem vagyok olyan ismert stand-upos, akit szétszed a közönség.

– Miért mozgat valaki egy olyan rendszert, mint a Dumaszínház, miért mozgat valamit, amire az egész ország felkapja a fejét, ha ő maga nem kíván részesülni a sikerből?

– Igen érdekes kérdés, hogy mi mozgatja a mozgatót. Engem személy szerint az, hogy a mi kis hazánkban a humor eggyel magasabb szintre tornássza fel magát, mint ahol jelenleg tartózkodik. Nem árulok el nagy titkot, amikor azt mondom, nagyon le vagyunk maradva ez ügyben más országokhoz képest. Szeretném megtalálni azokat, akik hajlandók a humorukkal vagy akár a testükkel ennek a szakadéknak az áthidalására. Ilyen emberekkel veszem körbe magam, ilyen emberekkel dolgozom együtt.

– Ennyire önzetlen vagy? Meghúzod magad csendesen a háttérben, az árnyékban, de közben minden energiáddal azon vagy, hogy felzárkóztasd hazánkat a világ humorfellegváraihoz?

– Nincs itt szó önzetlenségről. Sőt, mondhatom, hogy önös érdekek hajtanak előre, szeretnék jól szórakozni, szeretnék olyan környezetben élni, ahol a humor többet jelent és magasabb szinten van, mint ahol az utóbbi időben megrekedt. Én nem áldozok fel semmit, hiszen számomra a legjobb szabadidő-eltöltési forma: írni, nevetni, a humort élvezni.

– Nagyon összeszedetten válaszolsz. Nem szeretsz fecsegni? Mert az most jól jönne.

– A lényegre szorítkozom. Olyan rövid az élet.– Többet tudni rólad mástól, mint tőled. Az egyik

kollégád azt mondta, hogy te nem kisautókkal vagy plüss játékokkal aludtál gyerekkorodban, hanem valószínűleg lexikonok között, mert nagyon szerteágazó és mégis alapos a tudásod.

– Szét kell oszlatnom ezt a hiedelmet, teljesen normális gyerek voltam, aki normális dolgokkal, normális dolgokat játszott. Nem vaskalapos, klasszikus polgári családból származom, a szüleim a világra nyitott tanárok. Az érdeklődésre neveltek, sokat utaztunk, ahhoz mérten, amennyit a szocializmusban utazni lehetett.

– Merre utaztatok?– Hát természetesen a nagyszerű NDK-t fedeztük fel

általában. Ami egyébként gyönyörű, természeti adottságokban gazdag és…

– Kezdünk elmenni az útikönyv irányába.– Igen, igen.– Beszéltél a nyitottságról.

– A humorista számára nagyon fontos, hogy nyitott legyen, hiszen mi is az információkból építkezünk, akárcsak a CIA, csak mi a rendelkezésünkre álló információkat elferdítjük, játszunk velük egy kicsit. Mondják ugye, hogy világ csak egy van, de azt nagyon sokféleképpen lehet szemlélni. Azon nevetünk, amikor valaki a körülöttünk lévő világot másképp tudja nézni, olyan irányból, amilyen irányból mi még soha nem pillantottunk rá.

– Nagyon zárkózottnak, olykor szűkszavúnak tűnsz, ugyanakkor mégis azt mondod, nyitottságra neveltek.

– Ha az, hogy nem erőltetem magam másokra, zárkózottságnak számít, akkor az vagyok. Egyébként meg nem. Nagyon szeretek beszélgetni a legkülönfélébb emberekkel, érdekel, hogy ki mit tud a világról. Az, hogy legyenek ismereteink arról, hogy a közönségnek miről vannak ismeretei, a humor szempontjából is fontos. Veszélyes azt feltételezni, hogy a másik birtokában van annak az információnak, amelyre te egy poént építesz, mert ha mégsem, akkor a poén nem él meg.

– Nagyon fiatal vagy, és amikor a humorral kezdtél foglalkozni, akkor meg szinte még gyerek voltál. Hol kezdődött nálad ez?

– Általános iskolás koromban már paródiákat, kisebb jeleneteket írtam. Az egyik unokatesóm Földessy Margit Színjáték- és Drámastúdiójába járt, nagyon jól érezte magát, és én is kedvet kaptam hozzá. Itt megtanultam nagyjából beszélni, és megszoktam annyira a színpadot, hogy nem feszengek, ha ki kell állnom mások elé. Nagyon jó móka, hobbi volt ez. A hobbi az én értelmezésemben az értelmesen, passzióból való időtöltés. Nem vagyok hobbifasiszta,

de szerintem annak a hobbinak van értelme, amelyikben a művelője el tud mélyülni, amely iránt el tud köteleződni, és amit kiválóan tud művelni. Nem megszállottja, de majdnem.

– Máshol is olvastam, hogy a humor számodra hobbi. Nem furcsa, hogy ezt mondod, közben pedig mégis ekörül forog az életed?

– Nem. A humort nem lehet vagy én nem tudom főfoglalkozásként csinálni, mert ha ebből kéne megélnem, akkor a kényszer kiölné azt, ami a humorban számomra jó, a játékosságot, a szórakozást. Olyan ez, mintha az oviban leosztályoznák, hogy a gyerek hányasra Barbie-zik. Mindjárt nem is szeretne annyira Barbie-zni. Van egy nyolcórás főállásom a Comedy Centralnál, és amikor itt végzek, akkor szabadjára engedhetem a fantáziám, és foglalkozhatok a humorral. Épp ezért mondtam, hogy nem akarok egy nagy televíziós csatornán szerepelni, nem akarom, hogy a fellépéseimre rajongók jöjjenek el a nézők helyett.

– Ez a rajongásdolog se hangzik pedig rosszul.– A rajongó ingerküszöbe magasabb, mint a nézőé.

Én szeretem, hogy meg kell nyernem magamnak újra meg újra a közönséget, hogy aki eljön engem megnézni, miattam jön el, hogy nem a tv-ből ismernek, hanem van egy személyes kapcsolat is.

– A társulatból sem mindenki elégedett már a kialakult helyzettel. Te ennyire előrelátó voltál, vagy inkább szerencsésen alakultak a dolgaid?

– Inkább azt mondanám, hogy a körülmények segítettek jó döntéseket hozni. A többiek ezt az utat választották, mert a stand-up ennyire fontos volt számukra.

– Számodra nem az?– Számomra is fontos, de nem ez az első, nem

tettem volna fel rá az életem, nem szeretném a színpadon tölteni az életem, és ugyanazt elmondani 70-szer. Engem nagyon sok minden érdekel. De ebbe több minden is közrejátszik. Egyrészt nem tartom magam annyira kiemelkedően jó előadónak, másrészt nem akartam az indokoltnál ismertebb előadó lenni.

– Ha annyira jó előadónak tartanád magad, akkor feltennéd rá az életed?

– Nem tudom. Lehet, hogy ha én lennék a stand-up Paganinije, akkor fel. De nem én vagyok.

– Azt érted, hogy sokan miért nem teljesen elégedettek? Hiszen azt gondolnánk, egy exhibicionista ember álma, hogy minden szem és fül rá irányul.

– Értem. Van egy summája a dolgoknak, ha nagyon jól érzed magad a színpadon, akkor törvényszerű, hogy utána nagyon rosszul fogod érezni magad. Nincs olyan, hogy egész életedben, folyamatosan nagyon jól érzed magad. Ez olyan, mint a drog, amihez ha valami oknál fogva egyszer csak nem jutsz hozzá, gyötörni kezdenek az elvonási tünetek. A siker nem csak örömet, hanem függőséget is okoz.

– Megteszed, hogy munkásságod fő, vagy számodra fő állomásait felvázolod? Egy csomó mindennel foglalkozol, a hangodat többen felismerik (a Kabarécsütörtök révén), mint az arcodat.

– Sok mindent csináltam pályafutásom alatt, sok jót és sok rosszat. Bödőcs és Kőhalmi szerint talán jobban megéri kevés jót és így kevés rosszat is csinálni, de én nagyon szorgalmas vagyok, és nem tudok nemet mondani. Utólag persze látom, hogy egy csomó olyan

dologra mondtam igent, amire nemet kellett volna. De hát a kudarcokból is tanul az ember.

– Azt gondoltam, hogy egy ilyen maximalista fickó számára, mint te, a kudarc elfogadhatatlan és feldolgozhatatlan.

– A kudarctól való félelem görcsössé teszi az embert. Meg kell tanulni szembenézni azzal, hogy amit csinálsz, az rossz is lehet. Ez is ilyen konyhai filozófia, de azért elmondom, hogy nem attól kudarc valakinek az élete, hogy valóban kudarc az élete, hiszen ilyen nincs, jó dolgok mindenkivel történnek, hanem attól, hogy ő úgy érzi, kudarc az élete. Természetesen engem sem a kudarcaim hajtanak előre, de csak azért, mert valami nem sikerül, még nem vetődik fel bennem, hogy holnaptól abbahagyom. Vagyis a kudarc másnapján talán még felvetődik, de aztán nem. Kivéve, ha valami tényleg rossz, mert azt akkor abba is hagyom.

– Ilyen a magyar filmgyártásban való részvételed?– Igen. Soha többet nem csinálnék mozifilmet.

Lezártam a filmmel való kapcsolatomat.– Visszatérve a főbb állomásokra…– Ja, igen. Tizenkilenc évesen bekerültem a Mennyi?!

Harminc! című műsorba, aztán megnyertem a 98-as Humorfesztivált szerzői kategóriában, önálló rovatom lett a Hócipőben, ami azóta már nincs. Dolgoztam az Esti Showder gegcsapatában, dolgoztam Friderikusz Sándornak és Hajós Andrásnak, írtam néhány forgatókönyvet, néhány könyvet. Fontos volt számomra, hogy a Sláger Rádió Bumeráng c. műsorának háttérembere lehettem, aztán Hadházival együtt dolgoztunk a Juventusnál, producere voltam a

Cadillac Drive-nak. 2008-tól pedig a Comedy Central csatorna főszerkesztője vagyok.

– Hadházival ti nagyon jól megértitek egymást, ugye?

– Igen, úgy 15 éve találkoztunk először, és azóta egy csomó mindent csináltunk együtt. Irtunk vagy négy könyvet, és lehet, hogy írunk egy ötödiket is, rengeteg kabaréjelenetet összehoztunk, és ezekben a közös munkákban nem csak a végeredmény volt motiváló, hanem maga a munkafolyamat is.

– Azt is hallottam, hogy biztosan van egy ikertestvéred, mert lehetetlenség annyi helyen olyan minőségben helytállni, ahány helyen és ahogy te ezt teszed.

– Eltúlozzák ezt az emberek. Hatékonyan dolgozom, nem dohányzom, így nem kell cigiszünetre fecsérelnem az időmet, és ennyi.

– Most pontosan hány helyen is vagy jelen?– Írok a Haszon Magazinnak, a Rádiókabarénak, van

egy álhírportálunk: a Hírcsárda, és itt van még a Comedy Central.

– A Comedy Central hogyan került a képbe?– A Mennyi?! Harminc! producere figyelemmel

követte a pályafutásom, tudta, hogy érdekel a menedzsment, és ő szólt, hogy van ez a lehetőség. Itt dolgozni nagyon komplex feladat, szellemileg leköt.

– Mennyire kapsz szabad kezet?– Hát az ésszerűség és a költségvetés határain belül

szabad kezet kapok. Valószínűleg ha a Marson akarnék sorozatot forgatni, azt nem támogatnák. De ez a szépsége ennek, hiszen a határok nélküli fantázia nagyon veszélyes. A korlátok közötti alkotás viszont

próbára teszi és edzésben tartja az ember kreativitását.

– Olyan, mintha minden törekvésed arra irányulna, hogy nyomot hagyj magad után a világban.

– Ha az volna a vágyam, hogy nyomot hagyjak, akkor ezt jobban kommunikálnám. Inkább arra vágyom, hogy ha rálépek a világra, akkor jó irányba dudorodjon ki a másik oldalon. Maga a nyom kevésbé érdekel. Egy humoristánál nagyon talmi dolog, hogy nyomot akar hagyni maga után. Nyilván Hofinak sikerült, de az 1800-as évekből nem hiszem, hogy sok humoristát tudnál említeni. Ez egy pillanatművészet, és azok, akik ezt kiemelkedő szinten művelik, azok 20-30 évig talán fennmaradhatnak.

– Fellépsz és írsz, de mintha nem ugyanolyan lelkesedéssel csinálnád mindkettőt. Láttalak Nagyvázsonyban a Rádiókabaré felvételén, és miközben a te jelenetedet adták elő, szinte lázban égtél.

– Egy ilyen felvétel egyszeri és megismételhetetlen pillanat. Szemtanúja vagy annak, hogy amit te elképzeltél, papírra vetettél, az életre kel. És ha a saját jeleneted úgy kerül előadásra, hogy még színpadra sem kell állnod, abban az is jó, hogy nem kell visszafognod magad, hogy a közönség része lehetsz, és nem kell elfojtanod a nevetésedet.

– Az egyik kollégád azt mondta, olyan legódarab vagy, amelyik illik minden másik elemhez, de még sincs benne a dobozban.

– Én nem is akarok dobozban lenni. Szeretek csapatban dolgozni, de ennyi. És hogy továbbra is a legóval példálózzunk, százszor jobban szeretek összerakni legóból egy autót, mint aztán a szőnyegen

gurigázni vele. Az érdekel, hogy kell valamit felépíteni a nulláról, hogyan kell valami újat létrehozni. Érdeklődő típus vagyok, az érdeklődés mozgatórugója pedig az ismeretlen. Az ismert iránt ugyanis nehéz érdeklődni.

– A gondolkodásod, a megjelenésed azt sugallja, reál-beállítottságú vagy, közben meg mégis humán irányba mozgolódsz.

– Nem hiszek abban, hogy az emberek ilyen vagy olyan beállítottságúak. Aki az értelmiség része, annak épp annyira tájékozottnak kell lennie a matematikában, mint a történelemben. Nem elég, ha tudod, mikor volt ez vagy az a csata, elő kell tudnod keresni magadban, mondjuk, a másodfokú egyenlet megoldóképletét.

– Te jó ég! Te tudod?– Biztos tudom, ha kell. Levezetni talán már nem, de

magát a képletet biztosan.– Ha meg nem sértelek, már-már bosszantóan

halvérűnek tűnsz. Ki lehet téged egyáltalán valamivel hozni a sodrodból?

– A butasággal.– Miért pont a butasággal? Én ismerek olyat, aki

buta, de bájos, sőt szórakoztató.– Na, az ilyen a legrosszabb, mert az ilyennel még

goromba sem lehetsz.– Szerintem a rosszindulat százszor rosszabb.– A rosszindulat mögött általában azért fel lehet

fedezni valami emberi célt, valami logikát. De a butaság váratlan időben, váratlan irányból támad rád, és hihetetlen nagy károkat tud okozni.

– Nem tűnsz túl véreskezűnek, ugyanakkor tudom, hogy elég keményen tudsz véleményt alkotni, és nem

is rejted véka alá, kiről mit gondolsz. Előfordul, hogy megbántasz embereket?

– Biztos. Aki szól, attól elnézést kérek, de sokszor nem veszem észre, hogy bántó voltam, és ha az illető nem szól, akkor ez annyiban is marad. Nem lehet mindig tapintatoskodni.

– Az is kiderült, hogy a te véleményedre mindenki ad, mégsem mondasz mindig véleményt.

– Nem vagyok én orákulum. Sokszor én sem tudom, ki mitől vagy hogyan lehetne jobb. Úgy pedig nem szívesen véleményezek, hogy nem vagyok biztos abban, helyesen látom a dolgokat. Persze, ha nincs tétje, én is tudok észt osztani, de azt vettem észre, sokaknak számít, amit mondok. Általában három fázis van nálam: sokszor elsőre nagyon sarkos véleményem alakul ki, ilyenkor arra kell figyelnem, nehogy e-mailben meg is írjam. Persze többnyire megírom, mert nem bírom magamban tartani. A második lépés, hogy elnézést kérek az e-mailemért, a harmadik pedig, hogy szembesülök azzal, mennyire igazam volt, amikor először véleményt alkottam.

– Szájon vágsz, ha azt mondom, a kommunikáció sem működik annyira olajozottan?

– A kommunikáció sehol sem működik olajozottan. De mit vársz egy olyan országban, ahol a buszon az emberek összeverekednek amiatt, hogy az egyik meglökte a másikat, anélkül hogy a kommunikáció mint megoldás felmerült volna. Dolgozunk az ügyön, csak ennyit tudok mondani.

– A Dumaszínházra, a srácokra büszke vagy? Hiszen ezt az egészet mégiscsak te teremtetted.

– Nem jó szó az, hogy büszke vagyok. Inkább csak örülök, hogy sikerült. És azon vagyok, hogy sokkal

jobban működjünk, mert vannak még hibák a rendszerben.

– Elmondod, hogy jött létre a Dumaszínház?– Ardai Tamás hozta az ötletet, Sáfár Zoltán hozta a

helyszínt és a nézőket, én hoztam a fellépőket. Nézetkülönbségek miatt Ardai Tamás azóta már nem tagja a Dumaszínház csapatának. A Godot-t szoláriumból alakította át Sáfár Zoltán kávézóvá. Akkoriban a saját lakásomból intéztem mindent a saját költségemre, a saját gázsimat sosem vettem fel, hogy legyen pénz a cégben. A nulláról indultunk, de nagyon hamar, körülbelül egy fél év alatt ez a kezdeményezés sikeres vállalkozássá nőtte ki magát.

– A menedzsmentnek köszönhetően, vagy a nézők szájról szájra adták egymásnak a hírt, hogy a Dumaszínházban nevetni lehet.

– Nem volt semmiféle menedzsment. Egyszerűen megtaláltunk egy piaci rést. Ez egy közönségen alapuló szelekciós rendszer alapján működött, épp ezért volt megbízható.

– De azt is olvastam valahol veled kapcsolatban, hogy időnként olyan arcokat is a pártfogásodba veszel, akik a nézők rostáján átesnének.

– Volt már rá példa, de ez nem tipikus. Valóban előfordul, hogy valakin nem annyira nevetnek, de én úgy gondolom, hogy nem csak a humornak azt az ágát kell erősítenünk, ami eleve népszerű, hanem azt is, ami feltehetően népszerű lesz. Nekünk most arra kell különösen odafigyelnünk, hogy az egyes produkciók humortartalmi szempontból is megállják a helyüket, hiszen fontos, hogy a színvonalat meg tudjuk tartani. Pont ezért nem mindegy, hogy rajongók vagy nézők

veszik körbe az embert, mert a rajongó visszajelzései kevésbé megbízhatóak, mint a nézőké.

– Annyira népszerű lett ez a műfaj. Van egyáltalán még néző?

– Igen, van. Vannak, akik nem nagyon néznek tv-t, akik úgy jönnek el egy-egy este, hogy nem tudják még, ki kicsoda a színpadon.

– Van egy kérdés, amiben a külső szemlélő számára úgy tűnik, hogy egységesek vagytok, de valójában mégsem. A bulvárban való megjelenésre gondolok.

– Ez számunkra nem hiúsági, hanem létfenntartási kérdés. Mindenki érzi, hogy amíg azt vállalja csak el, amihez ért, addig tudja csak eladni a saját kis termékét. Azt kell csinálnunk, amit mi tudunk. Ne menjen át a matektanár helyettesíteni a kémiatanárt. De talán még jobb, ha azt mondom, ne menjen át a matektanár a menzára helyettesíteni a szakácsot. Attól, hogy valaki időnként feltűnik a tv képernyőjén, még nem jelenti, hogy mindenre alkalmas.

– Nem gondolod, hogy azzal, hogy egy családias műfaj bekerült a tv-be, és ekkora népszerűségre tett szert, elvesztette az ártatlanságát?

– Dehogynem. Amikor valami túlzottan szem elé kerül, vagy nem is túlzottan, csak szem elé, akkor megváltoznak a vele szemben támasztott követelmények. Vagyis nem megváltoznak, hanem lesznek. Eleinte örültek az emberek nekünk, most pedig már véleményezik a produkciónkat, és egyre jobbat, egyre többet akarnak. Én pont ezért szeretek mindig valami új dologba belefogni, ami még underground.

– Van olyan lehetőség, amire nem tudnál nemet mondani?

– Persze. Amerikába szívesen elmennék valami idióta sorozatot írni. Mondjuk olyasmit, mint a Reno 911.

– Amerikába vágysz? Te, aki a magyar humor felemelésébe fekteted minden munkádat?

– Azt kérdezted, van-e olyan, amire nem tudnék nemet mondani.

– Ennyire szereted Amerikát?– Amerikáért nem vagyok oda, csak az ottani

szórakoztatóiparért.– Sokan mondták a csapatból, hogy nektek anno

nehezebb volt, hiszen a sötétben tapogatóztatok, hogy sokan nem hogy a műfaj szabályaival nem voltak tisztában, de a stand-up comedy kifejezéssel sem találkoztak. Nem segítenétek az újaknak, esetleg nekem azzal, hogy írtok egy tankönyvet?

– Nem. Ha majd olyan szinten műveljük ezt, hogy másoknak is oszthatjuk az észt, akkor talán. De még mi is tanulópályán vagyunk. Arról nem is beszélve, hogy mi többnyire még nem is a stand-up klasszikus változatát képviseljük, hanem a saját, személyes anekdotatárunkból szemezgetünk, és ezeket adjuk elő a színészi eszközök visszafogott alkalmazásával vagy teljes mellőzésével. Gondolj bele, mi 6 éve kezdtük, az amerikaiak meg 50.

– És baj az, ha nálunk ez a műfaj megőrzi a sajátos ízvilágát?

– Nem baj, de azért fejlődnünk nekünk is kell. Fotocellás székely kapuvá kell változnunk.

– Van szabad időd is? És ha van, azt mivel töltöd?– Persze hogy van. Hogy mivel töltöm, azt te is

tudod, akinek családja van, annak kézenfekvő a válasz.

És hát itt van a sok kis kreatív projektem, amiről fentebb már beszéltünk.

– Van terved? Lebeg a lelki szemeid előtt egy cél, ahová szeretnél eljutni?

– Szerintem nagyon nagy hiba kijelölni, hogy hova akarunk eljutni. Ugyanis a világ folyton változik, mi is folyton változunk. Nem ésszerű a tengeren kinézni magunknak egy hullámtarajt, majd beugrani a habok közé, és úszni felé.

– Mégiscsak ez a haladás mozgatórugója, nem? Egy ilyen hazug kis hullámtaraj.

– Az ember folyamatosan megvalósít dolgokat. Mielőtt megvalósítanál valamit, fogalmad sincs, hogy mi lesz utána.

– Jó, de megint olyan racionális vagy. Hát te nem álmodozol soha, nem gondolsz hülyeségekre soha?

– Dehogynem. Egész nap mást sem csinálok, mint hülyeségeket találok ki. Épp ezért a fő csapásirányok meghatározásakor nem lehetek hülye, mert akkor túlontúl zavaros lenne a kép.

– Nem akartam ezt tőled megkérdezni, de most mégis. El tudod képzelni, hogy a stand-up műfaja elhalálozik? És ha igen, akkor hogyan, mikor?

– Nem vagyok jós. De én úgy 32 és 33 év közé teszem a műfaj halálát. Mondjuk, úgy 32 év és három hónapra.

– Már tudom, hogy miért nem akartam megkérdezni.

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Mikor pusztul el a stand-up, ha az interjú 2010 augusztusában készült? Használj Négyjegyű függvénytáblázatot!

2. Idézz fel egy mondatot az interjúból, és írd le visszafelé!

...................................................................................

...................................................................................

...................................................................................

3. Számold meg a következő sorban lévő pontokat, majd írd le római számmal!

....................................................................................……………….. (Ne ide, ezek még a pontok!)……………….. (Ide, de ezeket a pontokat már ne számold!)

4. Írd le a másodfokú egyenlet megoldóképletét!

...................................................................................

5. Most írd le úgy, hogy nem puskázol, és letakarod a 4. kérdésre puskázva adott választ!

...................................................................................

...................................................................................

6. Kinek a mije? írd a fotók mellé!

....................

....................

....................

LORÁN BARNABÁS

– Biciklivel jöttél? Te, akinél mindig van egy csomó autó, motor, traktor meg mindenféle brümmögő? Majdnem azt mondtam, akinek a szájában mindig van egy csomó autó, de talán nem lett volna jó nyitás. Szóval biciklivel jöttél? Hát szabad neked ilyet?

– Nagyon szeretek biciklizni. A városba szinte mindig bringával járok. Van is jó pár kerékpárom. Amivel most jöttem, az egy prototípus, amit egy kerékpárépítő ismerősömmel készítettünk. Én elmondtam, mit szeretnék, ő meg megcsinálta. Az alkatrészeket meg a neten guberáltam össze.

– Honnan jöttél most? Ha azt mondod, vidéki fellépésről tekertél idáig, elájulok, és ez egy picit megakasztaná a beszélgetést.

– Otthonról jöttem.– Ki van a fiúkkal, amikor te kerékpárral tekeregsz?– A feleségem.– A nagyszülők nem segítenek? Vagy bébiszitter,

vagy ilyesmi?– Nagyon jó lenne, ha lenne kire számítanunk, de

nincs. Apám az egyetlen a családból, aki ott segít, ahol csak tud. A szüleim mindketten nyugdíjasok már, de anyám sajnos nem érdeklődik annyira. Az anyósomék szintén egyedi módon értelmezik a nagyszülői feladatokat. Amikor meglátogatjuk őket, az anyósom

bezárkózik a konyhába, és amíg el nem jövünk, süt-főz. Lényeg, hogy a gyerekekkel ne kelljen foglalkozni. Apósom meg igazából csak azt teszi, amihez kedve van. Általában hozzánk nincs.

– Milyen gyerek voltál?– A gyerekkoromat fára mászással, bringázással,

motorozással, csínytevésekkel töltöttem, lógtam a barátaimmal. Tizenegy éves koromban kaptam egy Romet Ponyt. Kosárban. Ez nem egy ló, hanem egy vacak lengyel motor. Szerethető, de szar. Ezt összeraktuk, úgy-ahogy, és ezt a vacakot használtam motor helyett. A nosztalgia kedvéért két éve vettem megint egy ilyet. Visszatérve a gyerekkorhoz, nem voltam jó tanuló. Mondjuk, közepes. Nem érdekelt a tanulás. A földrajzot és a törit szerettem. Ami mindig vonzott, az az angol nyelv. Bikicsunájosan kezdtem, de állítólag már értik.

– A barátok a suliban ragadtak rád?– Ott is. De máshol is. Közel tíz évig eveztem a

Külker Evezős Klubban a Római-parton. Egy csomó versenyt is nyertünk evezős párommal, aztán egy ideig mountain bike-oztam, úgyhogy a sport révén sok barátom lett. Bringások, evezősök, és az ő barátaik is. Barát MLM, csak mi nem akartunk eladni s venni egymástól semmit. Az evezés a szüleim miatt tűnt kézenfekvőnek, mert ők is a Külker Evezős Klubban eveztek. Volt egy kövérkés, vagy inkább erősen túlkondicionált, de ha jól belegondolok, akkor inkábba dagadt haverom, én meg akkoriban elég nyurga, girnyó gyerek voltam, gondoltuk, az evezés majd Adonisszá farag minket, és a strandokon ragadni fognak ránk a csajok. Döme haverom, aki most már nem dagadt, még csábít evezni, de sajna, nem tudunk

időpontot egyeztetni. Azt tudni kell, hogy az evezés egy picit időigényes, legalább öt órájába kerül az embernek. Odamegy, vízre teszi a hajót, szerelget, karbantart, rendbe teszi magát, és haza.

– Hova jártál suliba? Úgy értem, miket tanultál?– Gimi után nem vettek fel sehova, úgyhogy

elvégeztem egy OKJ-s képzést, valami szállítmányozási nemtudommi lettem. Állam fizette, és adtak papírt. Gondolom, abból, hogy a nevét sem tudom, érzed, mennyi hasznát vettem. Eleinte. A katonaságot megúsztam, és pont akkor jött kapóra egy lehetőség, hogy fél évet kint töltsek Amerikában. Ez érdekes történet: a nagyanyámék voltak vagy tizenketten testvérek, és a háború idején elszakadtak egymástól. Az egyik Amerikában élő testvér aztán elkezdte felkutatni a családtagokat, és így találta meg nagyanyámat. Én voltam a tolmács. Nem mondom, hogy annyira jól beszéltem angolul még akkor, de a nyelvtani hiányosságokat bátorsággal, hangerővel és pantomimmel pótoltam. Ez megtetszett nekik. Aztán jöttek az amerikás rokonok megnézni, hogy élünk. Első körben meghívták a nagymamámat magukhoz, aki így 80 év után találkozhatott a testvérével. Majd a második körben engem is meghívtak, és hordtak körbe, mint a véres kardot, hogy márpedig ők európaiak.

– Ha jól tudom, több munkahelyed is volt.– 96-tól szállítmányozással foglalkoztam egy kft.-nél.

Ekkor jöttem vissza Amerikából, nyári munkának indult, aztán vagy nyolc évet húztam le a közúti fuvarszervezés elmegyógyintézetében. Nem bántam meg. Mondjuk az utolsó két év az már csak a fősuli miatt volt. Kifizették, én meg aláírtam, hogy azonnal

nem dobbantok. Majd két évet dolgoztam a távközlésben. Nagy sávszélességű internet-hozzáférést és telefóniát értékesítettünk a nagyvállalati szegmensben. Az utóbbit imádtam. Kulturált hely volt, jó fej kollégákkal. Végül mégis úgy jöttem el, hogy bepereltem őket, mert nem akartak kifizetni könnyű másfél millió forintot. Elmentünk a bíróságra, és az én javamra rendeződött az ügy. Majd másfél évet dolgoztam egy magyar informatikai fejlesztő és gyártó cégnél, ahonnan egy jó barátom elcsalt az 5-ös csatornához reklámidőt értékesíteni. Később a cég tönkrement, mi pedig továbbálltunk. Most magamat próbálom uralni. Persze csak szerelemből két barátommal csináltunk egy távközlési audit céget. Nem ment rosszul, de kiszálltam belőle, mert nem rendelkezem elegendő fenékkel a megülendő lovakhoz mérten. De más dolgokat is csináltam. Mindig barátokkal vállalkoztam. Barátaimmal például feltaláltuk a jégzselét. Ez olyasmi, mint a jégkása, csak jobb annál, zselés állagú és szénsavas, és… Szóval jópofa és nagyon finom cucc. Erre is létrehoztunk egy céget, de én már itt is visszaadtam a részemet. Már csak egy lábon állok. Úgy szoktam mondani, egy nagy megrendelőm van: a Dumaszínház. Esetleg nagy ritkán a Magyar Rádió.

– A feleségedet is az egyik munkahelyeden ismerted meg, ugye?

– Szállítmányozóként dolgoztam annál a cégnél, amelyiknél a feleségem ügyvédjelöltként ténykedett. Olaszokkal dolgoztam, akik vagy megcsinálnak mindent, vagy nem csinálnak semmit, amit mégis, azt szarul. Kárügyeim voltak, így elég gyakori látogató voltam a jogi osztályon. 2000-ben ismertem meg,

2004-ben házasodtunk össze, 2006-ban született Samu, két évvel később pedig Dani. Amikor megismertem a feleségemet, akkor ő már menyasszony volt. Csak nem az enyém. De jött az „újratervezés”, kiderült, hogy számára mást dobott a gép.

– Tervezitek további utódok létrehozását?– Hát, az a hivatalos verzió, hogy gondolkodunk

rajta. Az igazság pedig az, hogy a feleségem egy picit jobban gondolkodik rajta, mint én. Sokat vagyok otthon a srácokkal, és sokszor álmodozom arról, hogy mindent otthagyok, és csak magamnak leszek egy kicsit. Aztán persze öt percet eltöltök nélkülük, és máris hiányoznak, mint a fene. A harmadik gyerekkel kapcsolatban annyiba maradtunk, hogy ha szül két teljes értékű nagyszülőt is melléjük, akkor egye kutya.

– Visszatérünk majd ide, mert érdekel, hogy működik nálatok az, ami nálunk néha nagyon döcögősen, de elvesztettük egy picit a humorvonalat. Te az voltál, aki már a cumit is úgy köpted ki, hogy közben a Trabant hangját utánoztad?

– Gyerekkoromban is próbáltam utánozni az autók hangját, jó játéknak tűnt. Aztán később, mikor a haverokkal rámentünk a sörre és a bulikra ezzel a képességemmel, egy nyolc percig mindig én voltam a társaság középpontja. 2002-ben hallottam, hogy a Sláger Rádió trabanthangutánzó versenyt hirdet. Betelefonáltam, és nyertem. A fődíj egy nagyon rossz állapotban lévő Trabant volt, amit végül ott is hagytam, mert Bochkor ment vele egy próbakört, és a kuplung-bowden mindjárt el is szakadt. Egy évvel később Kiss Beni haverom beküldte a jelentkezésemet

a Fábry Show-ba. Lement a műsor a Fábryban, másnap pedig már hívtak is fellépésekre.

– Neked annyi beceneved van, mindig zavarban vagyok, hogy mégis hogy szólítsalak.

– Legjobban a Barnabást szeretem. A Trabarnán sem sértődöm meg, de valahogy azért mégis közelebb áll hozzám a saját nevem. Szüleim, családom, gyermekkori barátaim és még az amcsi rokonok is Gidának hívnak. Szüleim azért neveztek el így, mert úgy sírtam, mint egy kecskegida.

– A Trabarnát te találtad ki, vagy egyszerűen csak rád ragadt?

– Mikor elmondtam a haveroknak a Fábry Show előtt, hogy benne leszek a tv-ben, ők mindjárt felhozták, hogy csinálnak nekem egy weblapot. Kérdezgették, hogy mi legyen a címe, és mire véget ért a konzílium, a Trabarna maradt a lapon. A tv-s megjelenésem másnapján már működő honlapom volt.

– Hogy került képbe a Dumaszínház?– Nálam fordítva alakultak a dolgok. A sorrend

általában az szokott lenni, hogy fellépsz a Dumaszínházban a Félőrültek Éjszakájára, aztán, ha látnak benned fantáziát, akkor kapsz újabb fellépési lehetőségeket, és a folyamat végén, ha ügyes vagy, bekerülhetsz a tv-be, rádióba. Én meg már voltam a Sláger Rádióban, az Esti Showderben, amikor elkezdtem kutakodni, milyen lehetőségek vannak még. Elmentem hát a Félőrültekre, aztán két hónap múlva jött egy fellépési lehetőség a Godot-ban, aztán két hónap múlva megint és így tovább. Körülbelül egy éve voltam a Dumaszínháznál, addigra már jól összeverődött a csapat, és gőzerővel készültünk a

Magyar Rádió Humorfesztiváljára. Nagyon örültem, hogy Magyar Rádió Díjat kaptam.

– Azt gondolnám, neked könnyebb, mint a többieknek, hiszen olyan műfajban nyomod, amiben rajtad kívül senki más, és amihez elég a tehetség, nem kell állandóan készülnöd.

– Eleinte nem is nagyon készültem. És tényleg könnyebb volt, mert míg a többieknek komolyan meg kellett küzdeniük a nyíltszíni tapsért, addig nekem a siker szinte az ölembe pottyant, annyira ment akkor ez a hangutánzás. Sok munkám is volt, reklámokhoz adtam a hangom stb. De idővel meguntam, és úgy éreztem, unja a közönség is, ezért úgy gondoltam, újítok. Másfél évig vívódtam, mi legyen, beszéltem erről a kollégákkal is, végül pedig arra jutottam, hogy a hangutánzásnak benne kell lennie továbbra is a műsoromban, de csak töltelékként. Megpróbáltam úgy is fellépni, hogy egyáltalán nem brümmögtem, el is vesztettem a közönség nagy részét. Nevettek, de tőlem mást is szerettek volna hallani. Szóval ebben az értelemben meg nehezebb dolgom van, hiszen valahogy meg kell találnom az összhangot a közönség elvárásai, a saját képességeim és a saját vágyaim között. Én is mondok vicces történeteket, mint mindenki a csapatból, csak van egy sajátos fűszerem hozzá.

– Rólad biztosan tudom, hogy te mindig vállalsz jótékonysági fellépéseket is, hogy számodra fontos, hogy állandóan edzésben, formában tartsd magad. Nagyon érződik, hogy te hihetetlen alázattal viszonyulsz ehhez az egészhez.

– Egyrészt, ha tudok segíteni azzal, hogy nevettetek, akkor rajtam ne múljon senki boldogsága. Másrészt

nagyon élvezem a színpadot, imádok fellépni. És igen, egyáltalán nem örülök, amikor van egy hét fellépés nélkül, mert könnyen ki lehet esni a ritmusból. Olyanok vagyunk, mint a sportolók, azért edzünk minden nap, hogy rekordsebességgel tudjuk lefutni a 400 métert. Ezt a hasonlatot Kőhalmi Zoli mondta valamikor. Nagyon rossz néven veszem, amikor valaki felkészületlenül áll a színpadra, mert azzal nem csak magának árt, hanem nekünk is.

– Egyszer azt mondtad, te nem izgulsz a fellépéseiden. Tényleg nem ugrik meg egy picit sem az adrenalinszinted, amikor a kezedbe veszed a mikrofont, és tágra nyílt pupillákkal néz rád a közönség?

– Nem izgulok. Nem tudom, miért, de nem. Én alig várom, hogy ott állhassak. Föl kell menni a színpadra, és meg kell nevettetni a közönséget. Tisztában kell lenni azzal, hogy kb. 15-40 másodperced van arra, hogy megnyerd magadnak a nézőket. Ha álmosan megyek fel a színpadra, akkor ott felébredek, fellépés után, mikor lefekszem aludni, egy ideig még nem jön álom a szememre, de ennyi. Sosem iszom fellépések előtt, szerintem nem is szabad, bár mindenki másképp működik. Viszont mindig eszem, nem tudok üres gyomorral színpadra állni.

– Ez nem tűnik nekem teljesen normálisnak. Úgy értem, van egy fickó, aki sosem volt színpadon, nem is álmodott a színpadról, ám amikor mégis úgy adódik, hogy sok embert kell szórakoztatnia, nincs benne drukk.

– Nem tudok erre mit mondani. Ilyen vagyok. Na jó, a Showder Klub-felvétel előtt szoktam izgulni. De az

evezős versenyek előtt jóval nagyobb volt bennem a drukk.

– Leírod a szövegeidet? Lehet, hogy ez a te esetedben nem is jó kérdés.

– Mindig leírom a szöveget, de sosem mondom el a család előtt, nem próbálom el tükör előtt. Begépelem, meghúzom, újraírom, kinyomtatom, átolvasom, meghúzom, újra kinyomtatom. Csiszolom az anyagokat, fejben lépek fel. Eleinte nem írtam le őket, de aztán rájöttem, hogy ha nem rögzítem az ötleteimet, akkor nagyon sok poén elveszik. Többnyire fixekkel nyitok, a közepe felé próbálgatok újakat, és fixekkel zárok. Ha kétszer nem sül el egy poén, több lehetőséget nem adok neki. Nagyon sokféle közönség van. Van, hogy dobálod be a poénokat, és csak úgy puffannak bele a nagy csöndbe, máskor meg azon is szakadnak a nevetéstől, amit te igazából nem is poénnak szántál, csak összekötő szövegnek. Ha van egy izgő-mozgó beszólogatós, mobilozós zavaró tényező, akkor azt szoktam egy kicsit cikizni. Ezt a közönség is nagyon szereti. Utána általában bocsánatot kérek. Ha merek. Sosem vagyok durva vagy sértő. Vagyis de. Azokat nagyon tudom utálni, akik a teraszról bejönnek a mosdóba, amikor éppen megy a műsorom, mert ezzel semmibe vesznek. Na, az ilyeneket alázom, de nagyon.

– Nem bánod, hogy feladtad a biztos munkahelyedet? Meg lehet ebből élni?

– Volt bennem félelem, amikor váltottam, hiszen a családomról kell gondoskodnom. Most úgy gondolom, nem mennék vissza nyolc órába dolgozni. Mondtam is a feleségemnek, ha nálam esetleg beüt a krach, neki kell átvennie a családfenntartó szerepet.

Közjegyzőhelyettes, majd megoldja. Egyébként, ha muszáj volna, nyilván visszamennék multikatonának. Szerencsére nincsenek nagy álmaim. És imádom ezt csinálni, szeretem a társaságot, a fellépéseket. Hatalmas kaland. Hálás vagyok érte a jóistennek!

– Mióta is vagy „munkanélküli”?– Másfél éve kirúgattam magam. Fél éve nem

dolgoztam akkor már, csak bejártam, megnéztem az e-mailjeimet meg ilyesmi. Közben meg jártam haknizni, úgyhogy a céges autóba meglepően gyorsan pörögtek bele a kilométerek. Rendesen kifizettek, csak a bónuszomat nem kaptam meg. De nem haragszom rájuk. Mikor mondtam a feleségemnek, hogy kirúgtak, azt mondta: Hála istennek! Sok fellépésem volt már, ezekre készülni kellett, írni kellett, érezhetően kezdett beszippantani a dolog.

– Családos emberként hogyan és mikor tudsz készülni a fellépésekre?

– Ha a gyerekeket reggel a feleségem kiviszi a játszótérre, akkor otthon írok, ha nem, akkor elmegyek valahova, mondjuk a Kopaszi-gátra, és ott dolgozom. Aztán előkészítem az ebédnekvalót.

– Főzöl?– Persze. Amikor a gyerekek életben tartása még

felemésztette minden időnket és energiánkat, és amikor én a munka mellett még tanultam is, akkor ugyan volt egy pizzarendelős időszakunk, de ma már használjuk a konyhát. A töltött káposztáig nem megyek el, de a pörkölt, a hal, a wokos kaják, sültek, főzelékek elkészítése nem okoz gondot.

– Van a főzésen kívül más káros szenvedélyed is?– Korlátlanul tudok például enni. Próbálok leszokni,

de hiába. Aztán idetartozik a kóla is, amit két éve

akarok kiirtani az életemből. És időnként veszek ezt-azt a biciklimre, de ez titok. A feleségem se tudja. Olyan ez, mint amikor ő vesz egy új ruhát, és azt mondja, ezeréves darab, csak én nem figyelek rá.

– Ha nem számítana a pénz, milyen autót vennél?– Magamnak vagy a családnak?– Magadnak.– Hú. Egy Nissan GT-R-t.– Nem udvarolnak neked a csajok?– Hát nem. Hozzám a büdös szájú öregemberek,

illetve a pelyhes állú fiúk szoktak odajönni, hogy milyen Ladát utánozzak, meg hogy van egy olyan, de olyan traktoruk, amit mindenképpen meg kell néznem. De ha udvarolnának, se érdekelne a dolog, hűséges típus vagyok. Tudod, van a feleségem, meg van ez a szeretet nevű dolog közöttünk. Gyengéd érzelmeket táplálunk egymás iránt.

– Az utcán sokan megismernek?– Persze. Van, aki csak megnéz, van, aki utánam

hutyutyuzik, de nem foglalkozom ezekkel a dolgokkal. Odanézek, és mosolygok egyet. Adok autogramot, és megállok fotózkodni, ha van rá igény. A feleségemet viszont nagyon zavarja, ha együtt vagyunk, mindig morog, hogy már megint, már megint… De tudomásul kell venni, ez is benne van a pakliban.

– Nagyon hidegvérűnek tűnsz. Ez mindig így van?– „Persze”. Látnál a gyerekeimmel a játszótéren.

Egyvalamit nem bírok elviselni, a hisztit. Olyankor ordítok, aztán utána megbánom, bocsánatot kérünk egymástól, megölelgetem, megpuszilgatom őket, majd öt perc múlva indul elölről ez az egész rituálé. Mindig azt mondom, egy jó verés mindig segít. De persze nem eszerint járok el. Utálok veszekedni. Csak akkor

megyek bele vitákba, ha már nagyon idegesít a hülyeség. A feleségemmel azért nehéz vitatkozni, mert jogász. Néha az az érzésem, amikor vele kerülünk összetűzésbe, hogy olyannal társasjátékozom, aki minden lépés után újraírja a szabályokat. Ilyenkor gyorsan befejezem a játékot, és kész.

– Megnézed magad a tv-ben?– Nem jellemző. Múltkor pont a Showder Klub ment a

tv-ben, épp én nyomtam a műsort, amikor a gyerek megszólalt, apa, kapcsold már át magadat a Minimaxra.

– És a család látott már fellépés közben?– Egyszer anyámat elhívtam a Godot-ba, de soha

többet nem követem el ezt a hibát. Épp KAP vagy Beliczai Balázs volt fent a színpadon, anyám meg odament hozzá, és gyerekkori fotókat mutogatott rólam. Mondtam anyámnak, hogy sajnos a következő 345 évre már az összes jegyet eladták, úgyhogy nem tudom bevinni.

– Elolvasod a hozzászólásokat, kritikákat?– Nem nagyon internetezem. Megnézem a

leveleimet, és most már van egy rajongói oldalam, oda felmegyek, de ennyi. Nem nagyon érdekel, hogy számomra ismeretlen emberek miket írogatnak névtelenül. Amikor színpadon állok, el tudom dönteni a visszajelzésekből, hogy jó voltam-e vagy sem. Litkai Gergő véleménye számít nekem, és Felméri Peti is nagyon rendes csávó, mert ő is őszintén elmondja a véleményét, de nem megyek oda senkihez, hogy na, na, milyen voltam? Elsősorban a közönségnek és magamnak akarok megfelelni. Ott dől el minden.

– A kudarcot hogy viseled?

– Fel tudom dolgozni. Az első Showder Klub-os fellépésem után mondjuk nagyon ideges voltam. A producer javaslatára teljesen új anyaggal mentem, ráadásul egyáltalán nem volt benne brümmögés. Mert így kérte. Hát akkorát buktam, csak úgy recsegett. Ami még nagyon bánt, hogy ha lett volna rá még 3-4 hónapom, akkor az egy tök jó anyaggá állt volna össze. Viszont megtanultam a leckét, ma már csak olyan szöveget viszek a Showderbe, amiben otthon érzem magam, ami ki van dekázva.

– Mi az, amivel szívesen foglalkoznál, ha a színpad kicsúszna a lábad alól?

– Angolul is adunk műsort, kacsingatok az autós műsorok felé. Szívesen írnék a Gálvölgyi Show-ba és egyéb vicces helyekre. Nem tudom. Még a távközlés is érdekel. Nem tudom.

– Na, álljunk csak meg! Gálvölgyi Show?– Olyan vagyok, mint Gombóc Artúr. Sokféle humort,

sokféle autót szeretek. Én magát a humort nagyon szeretem, és ezen belül mindenevő vagyok.

– Azt hittem, valami olyat fogsz mondani a „mivel foglalkoznál szívesen” kérdésre, aminek köze lesz a motorokhoz vagy az autókhoz.

– Nagyon szeretem az autókat, minden létező autós újságot megveszek. Egy ilyenbe is szívesen írnék. Az első leselejtezett kismotoromat apám vette nekem. Egész nyáron dolgoztam, hogy visszafizessem. Mindig volt bennem egy olyan, hogy nekem senki ne adjon semmit, inkább én adok. Nem szeretek tartozni. Mikor összeszedtem a motorra a pénzt, apámék látták, hogy tökös gyerek vagyok, így azt mondták, költsem magamra. Vettem még egy motort. Mindennek ellenére olyan nagyon azért nem érdekelnek a

motorok. A kerékpárok viszont annál inkább. Nagy álmom, hogy lesz egy kerékpárgyáram, ahol olyan bicikliket építünk, amik egyediek és nagyon jó minőségűek. Ennek megvalósulására persze nincs sok esély, de egy-két kerékpárt azért szerintem összerakunk, aztán megpróbálunk csillagászati áron eladni.

– Hogyan szoktál, szoktatok kikapcsolódni?– Akkor tudok kikapcsolódni, amikor nem gyerekkel

vagyok. Este, miután lefektetjük őket, bekapcsoljuk a tv-t, iszom egy málnaszörpöt, megeszem a gyerekek vacsoramaradékát, és megnézzük az NCIS-t. A feleségemmel néha valamelyik hipermarketben veszünk egy DVD-t, amit aztán pár hónap múlva, több részletben, talán meg is tudunk nézni. De már válogatnom kell. Míg régen szerettem a nagy fegyverrel sok embert legyilkolós filmeket, mióta gyerekeim vannak, azt sem bírom, ha a szereplők csúnyán néznek egymásra.

– Tegyük fel, hogy 60 évvel később vagyunk. Hogy képzeled el az életed?

– Boldogan, egészségesen és jókedvűen élek egy csendes kis helyen a családommal. Körbevesznek az unokák, a dédunokák, én pedig főzök, és mesélek nekik. És ha hisztiznek, akkor valószínűleg kiabálok, majd összebújunk, megöleljük, megpusziljuk egymást, ők megígérik, hogy nem hisztiznek, én meg, hogy nem kiabálok.

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Állítsd gyermekszám alapján sorrendbe az alábbi fellépőket:

Lorán Barnabás, Szupkay Viktor, Kőhalmi Zoltán, Beliczai Balázs, Hadházi László! (Azonos gyermekszám esetén írd egymás fölé őket!)

.....................................

.....................................

.....................................

.....................................

.....................................

2. Sorolj fel öt autómárkát, amelyet Barnabás már utánzott!

...................................................................................

3. Sorolj fel még ötöt!

...................................................................................

4. Húzd alá valamennyi mondat állítmányát a szövegben, majd írd le őket ötszázszor!

5. Az alábbi szavak közül melyik szerepel az interjúban?

a) bozonokb) nehézvízc) urándúsításd) jégzselé

6. Juss el a Trabanttal Barnához a lehető legrövidebb úton, tollad felemelése nélkül!

MOGÁCS DÁN IEL

– Mindenekelőtt azt szeretném tudni, miért van az, hogy bármikor hívlak téged, te vagy még alszol, vagy épp akkor ébredezel? Hm? Hm?

– Na, ez az, ami nem fog szerepelni nyomtatásban.– De.– Mert mindig délelőtt hívsz. A reggel 8-tól délután

2-ig tartó időszakot nem nekem találták ki. Ezek az órák a gondokról szólnak, kínosan kötelezettségszagúak.

– Igen, igen, én is úgy tudom, hogy a normális emberek ilyenkor végzik el a kötelességeiket.

– Többször próbáltam normális emberként élni normális emberek között, de valahogy mindig visszakanyarodom az éjszakai élethez. Éjjel dolgozom, mert olyankor nyugi van, és csönd. A hajnalt is imádom. Az is előfordult már, hogy hajnalban felkeltem, aztán picit később visszafeküdtem aludni. Nincs mit tenni, vannak a pacsirták és a baglyok. Nem kérdés, én melyik csoportba tartozom.

– És az sem, hogy mindenképpen állat vagy… legalábbis a fenti definíció szerint.

– Bagoly vagyok. Gondolom, nem tudtad, de vannak olyan törzsek, amelyekben teljesen elfogadott az éjszakai aktivitás. Ez egy roppant intelligens törzs. Nyilván. Nagyon nehezen dolgozom fel, hogy a

pacsirták irányítják a világot. Persze idővel azért sikerül majd elérnem, hogy a baglyok átvegyék az uralmat.

– Erre a hatalomátvételre készülsz a Kétfarkú Kutya Párt VII. kerületi polgármester-jelöltjeként?

– Na, erről ne kelljen beszélgetnünk. Nagyjából félóránként felteszi most valamilyen újság valamilyen újságírója ezt a kérdést.

– Amúgy sem érdekelt a politikai pályafutásod, csak gondoltam, jelzem, milyen jól informált vagyok. Vagy legalábbis informált. Arról beszélhetünk, hogy szerintem te egy picit hasadt személyiség vagy?

– Miért is?– Láttalak már nagyon finoman, nagyon szellemesen

humorosnak, és láttalak már ordenáré, a jó ízlés határait feszegetve, harsányan szórakoztatni. Most akkor hogy is van ez?

– Picit büszke vagyok arra, hogy végletes a humorom, mert szeretem mindkét végét. Nem is akarok ezen változtatni.

– Jó, jó, de néha az az érzésem, hogy te nem is feltétlen megnevettetni akarod a közönséget, hanem meghökkenteni, sokkolni.

– Igen. Az például nagyon jó érzés volt, amikor a Showderben hátrafeszítettem az ujjam, és a közönség felhördült. De mindez abból is ered, hogy a stand-up csak egy része az életemnek, nem pedig az életem értelme. Az, hogy kiállsz a színpadra egy mikrofonnal a kezedben és vicces vagy, az számomra kevés. Nem is szeretem, ha stand-uposként vagy humoristaként definiálnak, mert nem vagyok az. Nem tudok és nem is akarok olyan jókat írni, mint sokan a csapatból, inkább arra törekszem, hogy a produkcióimhoz az

előadásmódom adja hozzá azt a pluszt, amitől igazán vicces lesz.

– Mit szeretsz? Úgy értem, hogy definiáljanak?– Színészként végeztem, színész vagyok.– Meg bábszínész is, nem?– Sokan bábosként tartanak számon, holott nem

vagyok az.– Na de feltűnően sokat bábozol. Miért?– Nagyanyám kezdett a családban bábozni, létre is

hozott Németországban egy bábszínházat, a nagyapám pedig menedzselte őt. Nagyanyám hihetetlen tehetséges volt ebben, nagyon értett a gyerekek nyelvén, varázsolni tudott. Mindez mély nyomot hagyott anyámban is, aki mindig mondogatta, hogy őstehetség vagyok a bábozásban. Én soha nem akartam a bábbal foglalkozni, mert nem összeegyeztethető a személyiségemmel, hogy meghúzom magam a paraván mögött. Épp ezért a bábot a filmvásznon tudom elképzelni, vagy esetleg úgy, hogy velem együtt van a színpadon. Mivel azonban valahogy mindig megtalálnak a bábozós feladatok, ma már nem kerülöm, hanem megpróbálom a legtöbbet kihozni belőle. A báb csak egy része az életemnek, de egyre nagyobb.

– Nem akarok mindenáron hülyének tűnni, de mi különbözteti meg a tehetséges bábozót a tehetségtelentől?

– Tudod, ez egy olyan hivatás, amit hosszú évekig tanulnak emberek. Én nem tanultam soha, nekem valahogy a zsigereimben van. Egyáltalán nem mindegy, hogy beledugod a kezed egy bábba, és rángatod összevissza, vagy életet lehelsz belé. Ha a báb profi kezekben van, akkor hihetetlen

látványvilágot lehet előidézni vele. Sajnos én is dolgoztam amatőr bábosokkal is, és csalódottan vettem tudomásul, hogy a gyerekek nem tesznek különbséget a minőségi és a kínosan rossz bábszínház között. Épp ezért gondolom, hogy a bábszínházaknak, illetve a gyermekelőadásoknak nagyon komoly felelősségük van a gyerekek színházi ízlésvilágának formálásában.

– Nevedhez fűződnek a híres-hírhedt abszurd báb-egypercesek, a Susogós mackók. Szégyen, nem szégyen, nem láttam még egy részt sem. Érdemes?

– Micsoda? Vannak nagyon jó részei, de nem tagadom, az is előfordul, hogy az idő rövidsége a minőség rovására megy. Ha jó részt kapsz el, függő leszel, de ha nem, lehet, hogy többet nem is nézel bele. Amúgy nagyon sokan szeretik, nagyon sok rajongója van, a Mackókat kivitték Bamakóba. Engem meg nem. Ha összegezni akarom, azt kell mondanom, ha jó fej vagy, szeretni fogod. És természetesen nem akarlak befolyásolni.

– Ha jól tudom, anyukád tervezte a bábokat.– Jól tudod. Anyám nagyon érzi a bábszínházat, a

színházat. Szerintem ha komolyan foglalkozna ezzel, ő lenne a harmadik legjobb rendező.

– Ki az első kettő?– Én lennék az első, a második pedig mindig valaki

más, felváltva.– Ha jól tudom, rajtad kívül szinte mindenki vitte

valamire a családban. Csupa művész.– Anyám képző- és iparművész (keramikus), de mint

azt fentebb említettem, díszlet- és jelmeztervezésre is őt szoktam felkérni. Édesapám, akiről azt szoktam mondani, leköltözött vidékre, csak nekünk elfelejtett

szólni, hogy menjünk mi is, festő volt és verseket írt. Nevelőapám, akit édesapámnak tekintek, építészként dolgozott, de érdeklődött a művészetek iránt is. Ő és édesanyám mindig is támogattak abban, hogy színész legyek. Nagyapám vegyész-feltaláló volt, ráadásul irodalmi esteket szervezett, nagyanyámról pedig már beszéltünk.

– Miért pont a színészet?– Rosszul tanultam és rosszul is viselkedtem az

iskolában, a gimi második osztályát estin végeztem. Nem indultam tehát azzal a hendikeppel, hogy a szüleim a jog felé taszigáltak volna. Általános iskolában már műsort csináltunk Mikulásra, az öcsémet és a húgomat is folyton szórakoztattam otthon. Úgy gondoltam, a színésznek csak próbákra kell járni, a próba pedig nem más, mint játék, csupa móka és kacagás. Aztán persze kiderült, hogy ez nem teljesen igaz.

– És ha már színészet, akkor miért nem a Színművészeti?

– Mert oda nem felvételiztem. Elveim voltak. Hülye elveim. Nem mindegyik tanár volt szimpatikus, és az ott végzettekkel is voltak fenntartásaim. Ezek persze mind csak kifogások voltak, valójában minden arról szólt, hogy lusta voltam, eszem ágában sem volt bemagolni egy csomó verset, monológot meg mindenfélét. A Théba Színiakadémiára viszont felvettek úgy is, hogy könyvből felolvastad a verset. Mintha nekem találták volna ki. Persze utólag már bánom picit, hogy győzött a lustaságom, mert megismerhettem volna a legnagyobb rendezőket és színészeket. Ugyanakkor pedig jó oldala is van annak, hogy így alakultak a dolgok, hiszen ha a

Színművészetin végzek, biztosan főállású színész lennék, és sosem kóstoltam volna bele a stand-upba.

– De saját színházat is alapítottatok, nem?– Igen, 2000-ben néhány társammal együtt

létrehoztuk az Eleuszisz Színházat. Sajnos hamar kiderült, hogy jó előadások, tehetséges színészek ide vagy oda, amíg nincs egy húzónév a társulatban, aki becsalja a nézőket, addig nincs sok esélyünk. És idővel az is kiderült, hogy a többiek kevésbé akarnak színpadon lenni, mint én. Szabadúszó lettem, de mivel nem volt nevem, nem tudtam ebből megélni. Így többek között voltam kertész és favágó, raktáros, ingatlanügynök és telefonos kisasszony is.

– Valahol azt olvastam, hogy a stand-up eszköz számodra ahhoz, hogy ismertséget szerezz, és az így megszerzett ismertséget színészként kamatoztasd. Igaz ez?

– Eleinte főleg egyrészt ez motivált, másrészt pedig az, hogy nem volt semmi pénzem. Most már persze imádom a stand-upot, de mint azt már mondtam, nem csak ez vagyok, nem akarom erre feltenni az életem.

– Ha jól tudom, a legnépszerűbb sorozatokban kaptál volna bemutatkozási lehetőséget. Miért pont ezt a módját választottad a hírnévszerzésnek?

– Mert szerintem korántsem mindegy, hogyan és hol leszel ismert. Ha a Szomszédokból ismernének, vagy egy körömgomba reklámból, az inkább elvágna, mint segítene. Lehet, hogy már így is akadályokba ütközöm majd a stand-up miatt.

– Egy színésznek azért könnyebb megállnia a helyét ezen a pályán, gondolom. Egyrészt, mert birtokában vagy az előadói eszközöknek, másrészt, mert

megszoktad már a közönséget, nem gyötör a lámpaláz.

– Dehogynem. Szerintem akit nem ráz meg, hogy színpadra kell mennie, az ne is menjen. Az izgalom, ami egy-egy fellépés előtt szorongatja az ember torkát, lendületet ad a produkciónak. Persze annyira már nem izgulok, hogy az a műsor rovására menjen. Az a lényeg, hogy elhidd, vicces vagy, ahogy Litkai Gergő szokta mondani. Ha azon kezdesz agyalni, hogy ez vagy az talán nem is annyira vicces, könnyen kinyírhatod magad. Ami a színészi eszközöket illeti, annyival könnyebb egy színésznek, amennyivel nehezebb. Nem feltétlenül való a színészeknek ez a műfaj, hiszen egy színész mindig eljátszik valamit, ez pedig egy őszinte műfaj. Ha a néző színészkedésen kapja a stand-upost, az biztos bukta. Sok kollégám kacérkodik a gondolattal, hogy kipróbálja magát stand-uposként is, de többségüket megrémíti, hogy itt nincs se társulat, se rendező, se jelmez, amibe bele lehet kapaszkodni, itt csak te vagy és a mikrofon.

– Benned nem volt ilyen félelem?– Dehogynem. Két évig rettegtem én is ettől az

egésztől. Tulajdonképpen a pénztelenség hozta meg a bátorságomat. A színházban is előfordult, hogy elszállt a technika, és ki kellett állni szórakoztatni a nézőket, amíg megoldódtak a dolgok. Arra is volt példa, hogy ezek a spontán percek nagyobb sikert arattak, mint maga az előadás. Egy időben szerettem volna improvizációs színházat csinálni, de aztán olyan nagy divat lett, most már szinte minden sarkon van egy ilyen, sajnos elkéstem. Imádok improvizálni. De attól a helyzettől, hogy én akkor most ide kiállok, mindenki

figyeljen rám, mert marha vicces leszek, hát attól irtóztam.

– Hogy kerültél mégis tűzközelbe?– Egy barátom kitalálta, hogy az egyik diavetítős

előadásunkat vigyük el a Godot-ba. Azt sem tudtam akkor, mi az a stand-up comedy, úgyhogy nagyon furcsán néztünk azokra, akik csak kiálltak a színpadra dumálni. Nagyon kellemetlen volt, hiszen mi színházat csináltunk mindenféle kellékkel meg eszközökkel, a többiek pedig teljesen eszköztelenül léptek fel. Ekkor mondta Litkai Gergő, akiről azt sem tudtam, hogy kicsoda, próbáljam meg a stand-upot is. Két év múlva léptem először stand-uposként színpadra. Nagy sikert arattam, mindjárt fel is vettek a Dumaszínházba, és mondhatom, az volt életem legszebb napja.

– Mindig sikered van?– Van az a közönség, van az a helyszín, amivel nem

lehet mit kezdeni. A közönség meg tudja válogatni a fellépőket, de a fellépők nem tudják megválogatni a közönséget. A siker mindig a fellépő felelőssége, sohasem a közönségé. Ha sok fellépésed és sok anyagod van, akkor szinte mindegyik közönséggel meg kell találnod a hangot.

– Volt nagy bukásod?– Egyszer félbehagytam a műsorom és eljöttem a

helyszínről, mert annyira részeg volt mindenki, hogy teljesen felesleges voltam ott.

– Te szinte a kezdetektől jelen vagy, mégis kevesebbszer látni a Showder Klubban, mint a többieket.

– Felméri Péterrel együtt kerültünk a Showder Klubba, csak én a showderes szerződés helyett a Comedy Centralét írtam alá. Pont azért, amiről már

beszéltünk. Úgy tűnt, hogy a Comedynél nem csak stand-upos lehetek, hanem részt vehetek más produkciókban is, egyszerűen jobban passzolt a színészi elképzeléseimhez. Ez egyrészt baklövés volt, hiszen az alatt a két év alatt, amit én kihagytam, a többiek nagyon elhúztak mellettem, másrészt, ha nem a Comedyt választom a Showder helyett, nem lennének Susogós mackók. Ahhoz, hogy ne felejtsenek el, folyamatosan benne kell lenni a tv-ben. A Showder Klub egy nagyon jó lehetőség, hogy népszerűsítsük magunkat és a műfajt is, de ugyanakkor azt az anyagot, amit ott eladsz, többet már nem használhatod. Ráadásul van egy ördögi kör: minél többet szerepelsz a tv-ben, annál többet hívnak fellépni, és minél többet hívnak fellépni, annál kicsiszoltabbak az anyagaid, mire képernyőre viszed őket. Én például nagyon bánom pár anyagomat, hogy eladtam a tv-nek, mert lehetett volna még tökéletesíteni. Alapvetően furcsa ember vagyok, egyszerre jellemző rám a lustaság és a maximalizmus.

– Van-e olyan pillanat, amivel elégedett vagy?– Arra a napra, mondjuk, szívesen emlékszem

vissza, amikor felvettek a Dumaszínházba.– Szóba került korábban, hogy meglehetősen

szélsőséges a stílusod. És most is úgy érzem, a káromkodás az esetedben nem csak színpadi elem.

– Szeretek káromkodni, de próbálom visszafogni magam, hiszen a közönségben nagyon sokszor vannak kiskorúak. Sajnos ez nem mindig sikerül. Anyám, aki ebből a szempontból sem szokványos, mindig jókat röhög a gusztustalan poénjaimon. Szóval mindez egyrészt az ő hibája, másrészt a magyar nyelvé, ami hihetetlen gazdag obszcenitásokban. Nem támogatom

azt az elképzelést, miszerint a színpadon nem szabad káromkodni. Mint már mondtam, ez egy őszinte műfaj, és ha őszinték vagyunk, akkor káromkodunk. De a céltalan káromkodásnak én is ellene vagyok.

– Számomra úgy tűnik, nem csak a humorod szélsőséges, hanem te magad is. Úgy értem, azt is el tudom képzelni rólad, hogy mindig kedves vagy és fegyelmezett, és azt is, hogy éjjelente macskákat nyúzol.

– Alapvetően nagyon őszinte vagyok. Emiatt persze egy csomó kapcsolatom nem indul zökkenőmentesen. De aztán mikor megenyhülnek az emberek, egyre nagyobb bizalommal kérik ki a véleményem, mert tudják, hogy én nem hazudok. Tudok nagyon kedves és tudok rosszindulatú is lenni. Azt például nagyon utálom, amikor valaki az ellenkezőjét játssza annak, amilyen valójában. Szerintem jó emberismerő vagyok, épp ezért nem nagyon tudom szó nélkül hagyni, amikor valaki szerepel előttem. Hirtelen haragú vagyok, nagyokat tudok őrjöngeni.

– Mi miatt őrjöngsz?– A számítógép miatt. Szeretek gépen focizni, és

amikor valamelyik focista nem azt csinálja, amit mondok neki, akkor nagyon ki tudok kelni magamból. De szövegszerkesztés közben is elszakad nálam olykor cérna, vagy ha eltűnnek tárgyak, és nem találom meg őket.

– A barátnőd tolerálja ezeket a kitöréseidet?– Most éppen nincs barátnőm, ha ezt akartad

megtudni. Nemrég ért véget egy hosszú kapcsolatom.– Az ismertség nem kiváló alkalom arra, hogy ezen

változtass?

– Mindig hosszú kapcsolataim voltak. Nem vagyok az egyéjszakás kalandok ellen, de ha dolgozni kell érte, ha randevúzgatni kell előtte, az nekem nem éri meg. Szóval, ha valaki komolyan érdekel, azért hajlandó vagyok megküzdeni, de egy-egy kalandért nem.

– Miket csinálsz most a stand-up mellett, és mik a terveid?

– A fellépések mellett itt vannak nekem a Susogós mackók, és tervezem egy másik sorozat elindítását is a Comedyn. Számomra fontos, hogy mindig legyen valami új, hogy ne legyek egyetlen karakterbe beleszorítva, mert mindent elég hamar megunok. Épp ezért érdekel a film: megcsinálod, és jöhet következő. Szeretnék egy önálló estet, ahol csak az enyém a színpad, ahol habozhatok, pantomimezhetek, kitombolhatom magam. És persze szeretnék visszamenni a színházba is.

– Mikor lennél elégedett az életeddel?– Meg kéne tanulnom, hogy jobb adni, mint kapni,

mert egyelőre sajnos nem eszerint élem az életem. Úgy nem biztos, hogy jó lenne meghalni, hogy ugyan híres vagyok, de amúgy egy féreg. Jó, féregnek nem érzem magam, de van még mit tanulnom. Ha jó emberként halnék meg, és hagynék valamit magam után a hullámon kívül, akkor már úgy érezném, megérte. Az a legboldogabb halál szerintem, amikor azt érzed, mindent megtettél, amit kellett. De én ennek még a közelében sem vagyok.

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Mivel foglalkozik Mogács Dániel édesanyja?...................................................................................

2. Lájkold a Facebookon Mogács Dánielt, majd írd oda: Olvastam az interjút! Ha ez megvan, nyomtasd ki a képernyőt, és ragaszd be ide!...................................................................................

3. Ha a ragasztástól nem látszana ez a kérdés, akkor kis helyet hagytunk az előző feladatra. Ha mégis látszik, alkoss anagrammát Mogács Dániel nevéből, és ellenőrizd, hogy melyik anagramma helyes! Karikázd be a helyes anagramma betűjelét, és alkoss belőle szót!

a) Náci megoldásb) Idegsánc álomc) Nágocsi medáld) Ágon csal imád

4. Másold ide az interjú első és utolsó szavát, majd elemezd az így keletkezett mondatot!...................................................................................

5. Bábozd el az Odüsszeiát, legfeljebb egy társad segítségével!

6. Kinek a mije? Brad Pitt, Yoda, Pamela Anderson és Ronaldinho is lopott. De vajon melyikük kitől? Kösd össze!

SZOMSZÉDNÉN I

PRODUKC IÓS IRODA

(Bálint Ferenc és Tóth Szabolcs)

– Miért van az, hogy senki sem hív benneteket a rendes neveteken? Úgy értem, hogy lett Béfé a Bálint Ferencből és TSZ a Tóth Szabolcsból? A logikát értem, inkább a hogyant mondjátok el nekem!

Béfé: – Írtam egy egyetemista lapnak, és ott mondták, hogy bűn négy betűnél hosszabban aláírni egy-egy cikket. A lányok Béfé helyett Béefnek hívnak, mert ők logikusan gondolkodnak.

TSZ: – Ötödikes korom óta hívnak TSZ-nek, amióta az osztály menője mindenkit elnevezett úgy, ahogy neki tetszett. Egyedül az én nevem maradt meg.

– Első randi?TSZ: – Egy kocsmában találkoztunk.Béfé: – Nem volt ez szerelem első látásra, szóval

nem úgy történtek a dolgok, hogy amikor először találkoztunk, mindjárt együtt is kezdtünk dolgozni.

TSZ: – Láttuk már egymást itt-ott, csak sokáig nem volt miért beszélgetnünk. Tulajdonképpen az én egyik barátnőm, barát-barátnőm varrt engem Béfé nyakába.

– Ennek érdekelnének a részletei.Béfé: – Közel egy éve bejártam már az egyetemi lap

szerkesztőségébe, írni is, netezni is, hiszen nem volt akkor még ilyen könnyű bárhol nethez jutni. De szinte sohasem szólaltam meg.

TSZ: – Na, a szerkesztőségben is láttam például Béfét, amint felpolcolt lábakkal meredt a monitorra.

Béfé: – Nemigen nyíltam meg, sokan a szerkesztőségből nagyon meglepődtek azon, hogy tudok beszélni. Ez a meglepetés pedig tovább fokozódott, amikor odamentem a diákszövetség elnökéhez, és felajánlottam neki, hogy abban a tíz percben, amit nem tudnak a gólyabál programjában kitölteni, majd én vicceseket fogok mondani. Mikor ezzel előhozakodtam, felhívtak a szerkesztőség padlására, és lenyomtam egy stand-upot. Aztán a gólyabálon élesben is nagy sikert arattam, és akkor úgy gondoltam, jó lenne ezt a dolgot folytatni, de nem egyedül.

– De miért gondolja egy zárkózott, szótlan fiú, hogy neki színpadra kell állni viccelődni?

Béfé: – Addig is vicceseket írtam, gondoltam, mindez színpadon se lehet sokkal nehezebb. Nem akartam én ezzel semmit.

TSZ: – De hát nem ez volt az első ilyen színpadi fellépésed, most miért csinálsz úgy?

Béfé: – De ez volt.TSZ: – Jó, végül is te tudod, de nem értem, miért

akarod elhallgatni.– Na, most már engem is érdekel a titok.Béfé: – Nincs itt titok. Korábban a középiskolában a

haverokkal kitaláltuk a Gonosz Agymosók Egyesületét. Vicclapokból kiollóztuk az általunk humorosnak tartott dolgokat, és előadtuk. De rájöttem, hogy nem akarok más humorával szerepelni, ezért ezt abbahagytam.

– TSZ, te hogyan és mikor jöttél a képbe?TSZ: – Béfé összejött az én barát-barátnőmmel, aki

tudta, hogy Béfé társat keres, és beajánlott engem.

– Miért gondolta ez a bizonyos lány, hogy te vicces vagy?

TSZ: – Hát mert ismert engem. Én sosem akartam színpadra állni. Egyetlen színpadi szereplésem volt még a Líceumban, ahova én írtam a poénokat, de végül is annyira izgultam, hogy elfelejtettem a szövegem, úgyhogy a magamnak írt poénokért is a szereplőtársam zsebelte be a tapsot.

Béfé: – Eljártunk kocsmázgatni, és az egyik ilyen alkalommal felfedeztük, hogy mindketten a Kretén magazin törzsolvasói vagyunk, és már akkor nagyon jókat röhögtünk együtt.

TSZ: – Emlékszem, épp aludtam a bentlakásban, amikor Béfé rám törte az ajtót, és azt mondta, hogy minket tíz év múlva Erdélyben mindenki fog ismerni. Ezt persze nem hittem el, de amúgy nagyon szimpatikus tervei voltak.

Béfé: – Összeültünk, kitaláltunk ötleteket, külön-külön megírtuk őket, majd összevetettük.

– Külön írtok? Megőrülök. Sok egyéni fellépő azért jár össze a másikkal, hogy együtt ötleteljenek. Ti meg, akik a Dumaszínház egyetlen duója vagytok, külön dolgoztok?

TSZ: – Igen, nálunk ez így megy ma is. Van egy ötlet, amit mindketten kidolgozunk, aztán átküldjük egymásnak, aztán vitatkozunk, majd elpróbáljuk, és végül megszületik az anyag.

– Gyakran vitatkoztok? És mennyire tud elfajulni egy-egy ilyen konfliktus?

Béfé: – Gyakran. Tíz éve ismerjük egymást, együtt utazunk, hosszú órákat töltünk buszon, vonaton, és ráadásul egy albérletben is lakunk itt Pesten, szóval minden felmerül, és mi mindent komolyan is veszünk.

Múltkor például olyan magasröptű szakmai vitánk volt, hogy a darázsfészek vagy a tepertő a viccesebb szó.

TSZ: – Jó, így kiragadva persze hogy a tepertő, de a szövegkörnyezetben szerintem a darázsfészek volt viccesebb.

Béfé: – Szerinted.– Tegyétek meg, hogy ezt most nem kezditek elölről!Béfé: – Nálunk tulajdonképpen ugyanaz játszódik le,

mint egy „darab” humoristában, csak mivel mi ketten vagyunk, látványosabb a vívódás azt illetően, hogy ez most akkor vicces vagy nem vicces.

TSZ: – Igen, már azon is gondolkodtunk, hogy lehetne egy tv-műsorunk. Ha egy kamerát beköltöztetnének hozzánk, akkor nagyon szórakoztató dolgokat láthatnának a nézők, mert a munkafolyamat sokszor majdnem olyan vicces, mint a végeredmény. Na meg persze lennének roppant szórakoztató húsz percek, amikor néma csöndben bámulnánk ki a vonatablakon.

– Az elején csak vicceltem ezzel a randi dologgal, de picit tényleg olyanok vagytok, mint a házasok. Zsörtölődtök, évődtök, egyik kijavítja, kiegészíti, amit a másik mond. Mi kell ahhoz, hogy ez a kapcsolat működjön?

Béfé: – Én konfliktuskereső vagyok, TSZ pedig konfliktuskerülő. Én szeretek vitatkozni pincérekkel, buszsofőrökkel, vécésnénikkel. Mindenről megvan a véleményem, és az is előfordul, hogy tudom, nincs igazam, de van, hogy akkor is kitartok, csak úgy – a vita kedvéért.

– Micsoda könnyű természet!

TSZ: – Igen, nagy áldás olyasvalakivel együtt dolgozni, együtt élni, aki akkor is hajtogatja a magáét, ha tudja, hogy téved.

– Még sosem akartak megverni, Béfé?Béfé: – Egyszer nagyon közel voltam ehhez. Azt

gondoltam, a humor úgy működik, hogy ha beszólnak neked a nézőtérről, akkor te visszaszólhatsz. Nos, az, aki beszólt, másként gondolta, de nem hagytam magam. Főleg akkor bátorodtam föl és kezdtem olyanokat mondani a fenyegetésekre, hogy „hű, de félek, rettenetesen meg vagyok ijedve,” mikor láttam, hogy hárman lefogták a nagydarab fickót, és győzködik, hogy ne öljön meg.

– A kérdés bugyuta, de mégis muszáj: miért vagytok ti Szomszédnéni Produkciós Iroda?

TSZ: – Amikor Béfé megkeresett, azt mondta, az lesz a nevünk, hogy Szomszédnéni Produkciós Iroda.

Béfé: – Ezt már tényleg sokszor kérdezték, és az a kínos, hogy nincs erre egy jó sztori. Nagyban gondolkodtam, azt szerettem volna, ha egy csomó humorral kapcsolatos dolgot be tudunk vonni ez alá a név alá, ezért lett produkciós iroda. Ugyanakkor a szomszédnéni jó ellenpólusnak tűnt, úgy gondoltam, ez remekül oldja az iroda hivataloskodó hangulatát. Örülök, hogy ez lett a nevünk, mert úgy látom, hogy megüti az emberek fülét, és valahogy meg is ragad a fejükben. Amúgy többen megkérdezték már, hogy hol van az irodánk, és van-e ott titkárnő, telefon és faxgép.

– Mi volt az első közös munkátok?TSZ: – Ne felejtsük el, hogy eleinte, körülbelül egy

évig hárman voltunk, nem ketten. Bordás Szabolcs volt

a harmadik tag, aki tulajdonképpen már a puszta megjelenésével is meg tudta nevettetni a közönséget.

Béfé: – Nagyon gátlásos fiú volt. Azt gondolta, hogy a színpadon majd megedződik, megszokja, hogy nevetnek rajta, de végül is nem így lett, úgyhogy kilépett. Visszatérve az első közös munkánkra: a Diákszövetség születésnapján léptünk fel, és elég nagy sikerünk volt.

– Honnan tudtak rólatok?Béfé: – E-maileket küldtünk szét, amiben

garantáltuk, hogy fenomenálisak vagyunk. Tulajdonképpen meghívattuk magunkat más városok más diákszövetségei által.

– Előfordult, hogy megbuktatok?TSZ: – A második fellépésünkön megdobáltak

minket, fújoztak ránk. Nem gondoltuk, hogy feladjuk, mert az első fellépés sikere tartotta bennünk a lelkesedést, de nagyon le voltunk törve. Béfé volt mindig az ambiciózusabb, ő mindjárt kiselőadást tartott, hogy mi igenis jók voltunk, csak a közönség nem. Persze mindnyájan tudtuk, hogy nem voltunk jók, de Béfé szerintem félt, hogy nehogy kiszálljunk.

Béfé: – Itt jöttünk rá, hogy egy fellépésre készülni kell. Emlékszem, a kezemre írtam fel a szöveget, de izzadt a tenyerem, és elmosódott a szöveg. A közönség meg bekiabált, hogy a tenyeredből olvasol, én pedig a tenyerembe bámulva mondtam, hogy nem, nem olvasom. Teljes csőd volt, de semmiképpen sem akartam abbahagyni a humort, hiszen azért váltottam egyetemet, hogy legyen időm a humorral foglalkozni. Sokáig én voltam a társulat optimista szpíkere.

– Azért váltottál egyetemet…? Ezt nem teljesen értem.

Béfé: – A szüleim terelgettek a reálszakok irányába, az ő nyomásukra jártam egy évet ugyanannak az egyetemnek a telekommunikáció szakára, amelyiken TSZ építészetet tanult. De hamar rájöttem, hogy ez nem nekem való, meg a vizsgákon se nagyon akartak átengedni. A humor pedig ekkor már erősen foglalkoztatott, és úgy gondoltam, ha újságírónak tanulok, a mellett bőven marad időm azzal foglalkozni, ami igazán érdekel.

– De miért pont a humor?Béfé: – Egyszerűen csak azt gondoltam, hogy a

humor olyan egyszerű dolog, hogy kiállni a színpadra és vicceseket mondani, igazán nem lehet nehéz.

– Mikor jöttetek rá, hogy ebből meg lehet élni?TSZ: – Hosszú évekig csak hobbiszinten csináltuk

ezt, alig volt fellépésünk. Nagyon meglepődtünk, amikor azt láttuk, hogy Magyarországon ebből megélnek emberek. Emlékszem, kérdezgettük a kollégáktól, hogy és ti, amúgy mivel foglalkoztok? És kiderült, hogy ezzel. Mással nem.

– Ti is felhagytatok az egyéb munkáitokkal? Mivel foglalkoztatok, foglalkoztok?

TSZ: – Mi nem erre alapozunk.Béfé: – Reklámokat írok, kampányokat találok ki.

Nem az anyagiak miatt, már a fellépésekből is megélnék, de olyan hülyén jönne ki, ha azt mondanám, bocs, felmondok, mert humorista vagyok. Szeretek bemenni az irodába reggel… 10-kor. Azt akartam mondani, hogy 8-kor, de itt van TSZ is.

TSZ: – Tartom a kontrollt.Béfé: – A barátnőm azt mondja, egy állandó

munkahely rendszert ad az életemnek. Ha nem

dolgoznék, akkor szerinte biztosan délután 4-kor kelnék, 5-kor már innék, meg ilyesmik.

TSZ: – Elvégeztem az építészetit, most gyakornok vagyok. Bedolgozom egy cégnek, amit három barátom hozott létre. Decemberig volt is építészeti munkám, de most válság van, ami – hogy őszinte legyek – nem jön rosszkor nekem, mert legalább egy picit fellélegezhetek. Számomra fontos, hogy legyen egy olyan lehetőség is az életemben, ami biztos. Az, hogy ma népszerű vagy, nem jelenti, hogy két év múlva is az leszel. Arra nem támaszkodhatsz, hogy humorista vagy. Az nem egy identitás. Nem lehet humoristaként megöregedni. Hofinak sikerült, lehet, hogy lesz még pár szerencsés, akinek sikerül, de erre nincs garancia. És nem is szeretném az egyetemen töltött éveket elvesztegetettnek érezni.

Béfé: – Ez nekünk egy komolyabb hobbi.TSZ: – Annál azért több, hiszen most ebből élünk.– Nehezebb párban vagy könnyebb?Béfé: – Nem volt választási lehetőségünk, nincs

összehasonlítási alapunk. Így lettünk, így vagyunk.TSZ: – Porból lettünk, porrá leszünk. Hogy

patetikusak legyünk.– És hogy ne legyetek azok?Béfé: – Több humorista mondta, hogy szerencsés

helyzetben vagyunk, mert a megrendelő gyakran úgy érzi, két előadót kap egy áráért. És az is tagadhatatlan, hogy ketten állni a színpadon nagy biztonságérzetet ad.

– Van bennetek még drukk?TSZ: – Amikor valami újat próbálunk eladni, akkor

izgulunk, persze. De azért is jó, hogy ketten vagyunk, mert még ma is előfordul, hogy egyikünk elfelejti a

szövegét, és ilyenkor a másik ki tudja húzni a bajból. Ha akarja.

– És akarja? Nincs köztetek soha rivalizálás?Béfé: – Természetesen van bennünk önzés,

mindenki szeretné maga elsütni a legjobb poénokat. Azt pedig különösen szeretnéd, ha az a poén, amit te írtál, nálad csattanna. Ez az önzés és a racionalitás küzdelme.

TSZ: – De nyilvánvaló, hogy ha egy poén jobban passzol a másik karakteréhez, akkor az az övé. Már rég beláttuk, hogy csak akkor van sikerünk, ha mindkettőnknek sikere van, és hogy a másik sikere a mi sikerünk is.

– Gondolom, sokan megismernek, megszólítanak benneteket. Hogy viselitek?

TSZ: – Nagyon furcsa, mert Erdélyben nincs ilyen rajongói kultúra, sztárimádat, mint itt. Erdélyben már nagyon sokan megismernek minket, látom az arcokon, de eszükbe se jutna autogramot kérni tőlünk vagy fotózkodni velünk. Ezt csak itt Magyarországon tapasztaljuk. Érdekes, hogy szinte csak akkor ismernek fel bennünket, amikor ketten vagyunk. Szóval könnyedén elbújhatunk a rajongók elől, elég, ha egyikünk átmegy az út túloldalára. Amikor csinos lányok jönnek, azt azért nagyon szeretjük.

– És jönnek?TSZ: – Igazából nem tapasztaltam nagy változást. Mi

nem egyik napról a másikra váltunk ismertté, hanem lassan, hosszú évek során. Kétségtelen, hogy könnyebb ismerkedni, de ugyanakkor sokszor nagyon sablonos, unalmas is az ismerkedés, mert mindig ugyanazokat a beszélgetéseket kell lejátszani. Szinte kellemesebb úgy ismerkedni, hogy nem tudják, ki

vagy. A mostani barátnőmmel például pont így történt, és nagyon kellemes volt. De volt korábban egy hároméves kapcsolatom, amit viszont éppen annak köszönhettem, hogy felismert a lány.

– Ugyan roppant fiatalos a külsőtök, már-már gyermeki, mégsem vagytok már olyan zsengék. A nősülés, gyerekek – ilyeneken nem gondolkodtok még?

Béfé: – Négy év kellett ahhoz, hogy a barátnőmmel eljussunk az összeköltözésig. Ebből is látszik, hogy mindketten nagyon alaposak vagyunk. Megfontoltak vagyunk, nem akarunk semmit elkapkodni, és főleg nem akarjuk elrontani a dolgokat. Most együtt élünk, így hamarabb előjönnek azok a dolgok, rigolyák, amelyek zavarják a másikat. Nagyanyám azt mondta, mindegy, milyen nővel kötöm össze az életem, csak gazdag legyen, mert a szerelem előbb-utóbb elmúlik, de milyen jó, hogy a pénz megmarad.

– Viccelt vagy komolyan mondta?Béfé: – Komolyan mondta. Ő egy igazi korabeli Szex

és New York-os nő volt. Hozzáment egy idősebb jómódú férfihoz, akitől elég hamar megszabadította a sors, így ő lett az örökös. Aztán szült két gyereket, két különböző férfitől.

– Na, most akkor bökjük ki végre, hogy gazdag a csajod, vagy sem!

Béfé: – Örülök, hogy nem anyagi szempontok szerint kell párt választanom.

– TSZ, te hogy vagy ezzel a családdologgal?TSZ: – Elég zilált életmód a miénk. Állandóan úton

vagyok, nem tudok venni egy uszodabérletet, mert nem tudom bekalkulálni, hogy lejárok minden héten kétszer, hiszen fogalmam sincs, melyik héten hol

leszek. A rendszertelenség nagy hátránya ennek az egésznek. A vonaton kéne családot alapítanom.

– Olvassátok a produkciótokkal kapcsolatos kommenteket?

TSZ: – Nem vagyok nagy netező.Béfé: – Kommenteket én sem nézek. Sőt, otthon

nincs olyan tv-csatornánk se, amelyiken szoktunk lenni, úgyhogy általában egyszer megnézzük magunkat neten, hogy lássuk, mit vágtak ki, mit hogyan csináltunk, és ennyi.

– Mi az otthon?Béfé: – Az előző mondatban Kolozsvár az otthon.

Budapest meg az itthon. Máskor meg pont fordítva.– Találkoztok előítéletekkel? Akár itt románozással,

akár kint magyarozással?TSZ: – Engem semmilyen támadás nem ért még

Magyarországon. Persze ez abból is ered, hogy a társaságom főleg a Dumaszínház köreiből tevődik össze, és ezek intelligens emberek. Aranyosi néha lerománoz, de hát ő persze viccel. A közönségből sokan idealizálják az erdélyi létet. Elmondják a sztereotípiákat, hogy Erdélyben milyen jó a pálinka, meg hogy milyen szép ízesen beszélünk stb. Ez néha egy picit fárasztó, de tudom, hogy jó szándékkal mondják, hogy fontos nekik, tudassák, jártak ott.

Béfé: – Vannak, akik azt hiszik, mi egy székely Disneylandben élünk, ahol minden csodálatos és meseszerű. De mi ezekből a tévhitekből és sztereotípiákból is építkezünk, sok anyagunk szól erről.

TSZ: – Nincs miért megharagudnunk, ha lerománoznak, elvégre onnan jöttünk. Egyszer mi is leszlovákoztuk a felvidékit, szóval mi sem vagyunk a korrektség alappillérei.

Béfé: – A kollégiumban románokkal laktam egy szobában, akik nagyon szerettek, és kijelentették, hogy azon az emeleten, ahol laktunk, rajtuk kívül senki sem verhet meg.

– A nevetekhez fűződik az Erdélyi Humorfesztivál, amivel, akárhonnan nézzük, beírtátok magatokat a humor nagy történelemkönyvébe. Hogyan alakult ez, mit jelent ez számotokra?

Béfé: – Két-három évvel azután, hogy próbálgatni kezdtük a szárnyainkat a humor égboltján, kitaláltuk, hogy legyen Erdélyi Humorfesztivál. Egyrészt, hogy mi nagyon be tudjunk mutatkozni, másrészt, hogy színesítsük a humoristapalettát, így fedeződött fel Felméri Péter és Zsók Levente is. Évente szervezünk, most volt a hetedik.

– De hogyan, miből? Gondolom, ennek azért elég komoly anyagi vonzata is van.

TSZ: – Az első Humorfesztivál négynapos volt, és harmincadannyiba került, mint a mostani. Szóval az elsőt, azt tényleg semmi pénzből csináltuk meg. Nagy szerencsénk volt, mert pár év alatt sikerült támogatót is találni, így nekünk tulajdonképpen semmi más dolgunk nincs, mint hogy programokat találjunk ki. Teljesen szabad kezet kaptunk, azt hívunk meg, akit akarunk.

Béfé: – Illetve azt, aki a költségvetésbe belefér.– A weboldalatokról tudtam meg, hogy a Kolozsvári

Magyar Rádióban is hallatjátok a hangotokat. Ez hogyan jött?

TSZ: – Meghívtak bennünket, havonta egy fél órában jelentkezünk a Havi Agytakarítás című műsorunkkal. Itt is teljesen szabad kezet kaptunk, őszintén szólva néha az is felmerül bennünk, hogy senki sem hallgatja meg

az általunk küldött anyagot, mielőtt leadják. Nincs olyan nagy hallgatottsága, hogy ezáltal híresek legyünk, viszont egészen meglepő helyekről is jönnek hallgatói visszajelzések.

– Van kedvenc pillanat az életetekben?Béfé: – Az a kedvenc pillanatom, hogy megcsináltuk

az Erdélyi Humorfesztivált.TSZ: – Hát ez aztán tényleg egy pillanat műve volt.Béfé: – Egyrészt a miatt, amit mondtál, hogy talán

valami maradandót raktunk le az asztalra, másrészt, mert nagyon sok olyan értékes embert megismertünk, akivel egyébként valószínűleg sosem találkoztunk volna.

TSZ: – Én tényleg pillanatot mondok. Az egyik barátom helyett egyszer be kellett ugranom öt színész mellé. Mindenki kapott öt percet, hogy meggyőzze a zsűrit és a közönséget arról, ő a legjobb. És én, annak ellenére, hogy nem vagyok színész, közönségdíjat kaptam, vagyis nekem tapsolt legtovább a közönség. Erre nagyon jó érzés visszagondolni.

– Vannak nagy, dédelgetett álmaitok, vágyaitok?TSZ: – Saját repülőtársaságot szeretnék.– Úgy látom, te tényleg nem aprózod el. De minek

neked egy légitársaság?TSZ: – Bejárnék, nézném, hogyan szállnak fel a

gépek, felmennék a toronyba, és ilyesmikre.– Talán ha valami értelmes indokot mondtál volna,

elintéztem volna neked… Béfé?Béfé: – Én egy saját szigetet szeretnék. Ott

szivaroznék, koktélt szürcsölnék egy pálmafa alatt, és imádnám, hogy nem kell csinálnom semmit. Nem lenne internet, nem lenne semmi. És össze is lehetne

kötni kettőnk álmát. TSZ néha leszállhatna a szigetemen.

TSZ: – Volt már olyan hét az életemben, amikor nem csináltam semmit, de nem volt jó. Hiányérzetem volt. Szerintem az a legjobb munka, amit nem pénzért csinál az ember.

– Ebben a beszélgetésben számomra az volt a legmeglepőbb, hogy azt mondtátok, számotokra a stand-upolás tulajdonképpen hobbi, vagy egy lehetőség, de biztos, ami biztos, a munkátokat sem dobjátok el.

Béfé: – Hát igen, mi is csak normális emberek vagyunk.

TSZ: – Egyszer terveztem előre, akkor úgy gondoltam, karikaturista leszek. Még kiállításom is volt, erre építész lettem. Most már nem merek tervezni, csak várom, hogy mi lesz.

Béfé: – Mások terveznek helyettünk. Minden a véletlenek összjátéka. Szerintem felesleges lenne tervezni, hogy mi hogy fog alakulni. Kikapcsoltuk a jövőre koncentráló agysejtjeinket.

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Melyik a viccesebb szó, a darázsfészek vagy a tepertő? Írj fogalmazást 39 mondatban, ne feledkezz meg a hármas tagolásról, használj bekezdéseket!

...................................................................................(Ha kevés lenne a hely, használj saját papírt!)

2. Írj 12 sztereotípiát Erdélyről, majd húzz ki hármat!

...................................................................................

...................................................................................

...................................................................................

3. Honnan ered a Szomszédnéni Produkciós Iroda neve? Találj ki egy frappáns történetet, amit később majd fellépéseken és hasonló interjúkban használhatnak!

...................................................................................

...................................................................................

...................................................................................

4. Írd le az alábbi székely kifejezések általánosan ismert magyar jelentését!

Acsongat – .................................................................Ádámbűz – .................................................................Megbonyul – ..............................................................Napszentület – ...........................................................Nekibojtorkodik – .......................................................Peccs – .......................................................................

Parapács – .................................................................Ungat – ......................................................................Zákány – ....................................................................Zsunál – .....................................................................

5. Sorold fel legalább öt erdélyi humorista keresztnevét, betűrendben! Kezdd a j-től!

6. Keresd meg a képen a Szomszédnéniket!

SZUPKAY V I KTOR

– Rólad a többiek már a tv-ben is elkotyogták, hogy erősen irigyelhető vagy, mert olyan helyen, olyan pozícióban, olyan fizetésért dolgozol, hogy „csak na”. Hát főleg ez a vonal érdekel, a humort tulajdonképpen hagyhatjuk is.

– Kezdjük akkor azzal, hogy átadom neked a hitelkártyáimat és bediktálom a PIN-kódokat?

– Kérhetném ezt? Jó, érzem, hogy azt hiszed, viccelek, úgyhogy most úgy teszek, mintha vicceltem volna. Szóval mit csinálsz, mennyit keresel pontosan egy hónapban, és hogyan fogsz számomra is felszabadítani egy széket a tiéd mellett?

– Két éve egy energiaital-gyártó cégnél vagyok kereskedelmi vezető, 19 ember dolgozik nekem. Olyan, mintha egy hajót kellene elirányítanom.

– Mivel látom, nem beszélsz arról, miként lehetne engem felcsempészni erre a hajóra, mondd el azt, te hogy jutottál fel rá?

– Ahogy mondani szokás, én is csupasz seggel jöttem a világra. Anyám hatéves koromban meghalt, apám pedig élte az életét, csajozott nyakra-főre. A nagyanyám nevelt fel, apám pedig hetente egyszer meglátogatott.

– Nem volt benned harag apád iránt?

– Nem, hiszen ő volt számomra az apa. Csak mostanában romlott meg a viszony, 6-7 éve nem beszélünk.

– És a nagymamád milyen volt?– Hihetetlenül flegma lett, mire elérte a

nyugdíjkorhatárt. Két mondatban összefoglalta az emberek jellemrajzát. És ritkán tévedett. Rám úgy tekintett, mint harmadik fiára.

– De gondolom, túl sok időt nem töltöttél az ő szoknyája mellett.

– Afféle utcagyerek voltam, sokat bandáztam, szombatonként útnak indultunk 10-en, 15-en, és körbekerekeztük Kőbánya legérdekesebb, legeldugottabb helyeit. Olyanok voltunk, mint amiket a gyerekfilmekben látsz. Nem csináltunk semmi rosszat, csak olyanokat, amik akkoriban kalandosnak számítottak. Társasházban nőttem fel, és mindig arra vágytam, hogy családi házunk legyen saját kerttel. Most ilyenben lakunk, de azért az is eszembe jut olykor, hogy a fiaimnak emiatt nem adatik meg a bandázás lehetősége.

– Nem tudom. Én társasházban lakom, a gyerekeimnek megadatik a banda, de nem örülnék, ha ebbe beolvadnának.

– Az a baj a steril környezettel, hogy nincs módod megtanulni az utcai okosságokat. Bennem nagyon hamar kialakult egy olyan reflex, hogy csak ránézek valakire, és 2 másodperc alatt megmondom, át akar-e verni vagy sem.

– Nem lehet, hogy ezt a nagymamádtól örökölted, nem pedig az utcán tanultad?

– Lehet részben örökség is, de az utcagyerekség is sokat segített.

– Amúgy, aki hamar ítél, sokat is téved, nem? Veled még nem fordult elő, hogy mellélőttél?

– Előfordult, de nem gyakran. Volt rá példa, hogy a kép rosszabb volt, mint a valóság.

– Térjünk csak vissza oda, hogy utcagyerekből hogy lettél felsővezető?

– Tizennyolc éves koromban azt mondta az apám, hogy akkor holnaptól tartsam el magam. Ez volt az érettségi ajándékom. És én így tettem. Mivel tömegkommunikációs fakultációt is végeztem, bekerültem a Kőbányai Kábel Tv-hez. Aztán besoroztak, később határőr lettem. Felvételiztem az ELTE szociológia szakára, aztán tanítóképzőre, egyik helyre sem vettek fel. Elmentem hát biztosítási üzletkötőnek. Két és fél évig bírtam is, de aztán felmondtam. Egyre inkább átláttam, hogy az életbiztosítás mások lehúzásáról szól.

– Erkölcsi aggályok?– Igen. Az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor

az egyik ügyfelünk, aki gyógyíthatatlan beteg volt, autóbalesetben meghalt, és a biztosító nem csak hogy nem fizetett, hanem arra hivatkozva, hogy a férj talán szándékosan ment neki egy fának, meghurcolta a feleséget. Ezt akkora genyaságnak tartottam, hogy otthagytam az egészet. Elmentem egy üdítőgyártóhoz üzletkötőnek, és közel 10 év alatt felküzdöttem magam rendezvénymenedzserré. Na, ez már majdnem haknivilág volt, folyamatosan utaztam, nagy buli volt az az időszak. Közben szereztem egy felsőfokú végzettséget, majd átmentem egy nagy tejes céghez, és megtanultam mindent a tárgyalástechnikáról. Aztán ide kerültem, ahol most vagyok.

– Miért nem elégedtél meg azzal, hogy jó helyen vagy jó időben? Miért akartál még valamit?

– Az egyik őrült pillanatomban azt mondtam a nagyobbik fiamnak, hogy apa szerepelni fog a tv-ben.

– Na, hát ezt azért bontsd ki, légy szíves!– Jaj, nem tudom már. Talán pont Majka volt a tv-

ben, és azt mondtam, ha ő képernyőre kerülhet, akkor én is, vagy valami ilyesmi.

– És az eszedbe sem jutott, hogy magas rangú kollégáid és beosztottaid mit szólnak majd a te új karrieredhez?

– Nagyon öntörvényű vagyok, nem érdekel, hogy mások mit szólnak ahhoz, hogy én mit csinálok.

– És akkor másnap besétáltál a tv-be?– Elmentem a Benne leszek a tv-ben válogatására.

Vicceket meséltem, röhögtek, de mondták, hogy ez nem lesz elég. Akkor nagyon nem esett jól, de mikor láttam, hogy kik és milyen produkciókkal jutottak be, hálát adtam a sorsnak, hogy nekem nem sikerült. Aztán a haverok egyszer meghívtak a Dumaszínházba, Hadházi és KAP voltak a fellépők. Én pedig el voltam ragadtatva, azt éreztem, hogy végre vége a Sas-kabarénak, hogy végre valami új, valami friss, valami tényleg igazán szellemes. Akkoriban a Godot-ban hihetetlen hangulat volt, izzott a levegő. Aztán felhívtam Litkait, úgy tudtam, hogy van egy előzetes meghallgatás, erre akartam bejelentkezni, de ő azt mondta, ilyen nincs, itt a közönség dönt. 2005 decemberében mentem el először Félőrültekre, nagyon izgultam, remegett kezem-lábam. Volt vagy három nevetés 10 perc alatt. Litkai azt mondta, idézzem fel magamban azt a három nevetést, amit kaptam, és abból kellene a jövőben percenként csinálni egyet.

Miután másodszor is részt vettem a Félőrülteken, beneveztem a Humorfesztiválra. Halál ideges voltam, kiestem az első elődöntőn. Kern András volt az egyik zsűritag, azt mondta, látszik rajtam, hogy sokat járok haknizni, a műsorom nőnapra jó is, de a Rádiókabaré szintjét nem üti meg. Nem mertem vitatkozni, hogy nem hogy hakni nincs a hátam mögött, de kettőnél több fellépés sincs. Aztán jött az ATV-n a Humorbajnokság.

– Azt mondd meg, hogy mi hajtott előre? Ennyi nem annyira sikeres szereplés után nem illett volna legalább elbizonytalanodni?

– Vizuális típus vagyok. Láttam magam előtt, hogy nevetnek, és tudtam, hogy előbb-utóbb nevetni fognak. Nem az volt a kérdés, hogy elérem-e ezt, hanem hogy mikor. Ilyen szempontból igazán szerencsés vagyok, amit elképzelek, az előbb-utóbb meg is valósul.

– Nem képzelnéd el, hogy én sikeres vagyok, gazdag, és olyan elképesztően zseniális, hogy örökre bekerülök a világmindenség történelemkönyvébe? Jó, erre nem kell reagálnod. Csak ennyi? Hogy tudtad, előbb-utóbb úgyis megtörik majd a jég? Ne már!

– Nyilván az is közrejátszott, hogy úgy gondoltam, szórakoztató vagyok. Ha mi elmentünk a haverokkal sörözni, mindig én voltam a társaság középpontja a fanyar, szatirikus humorommal.

– A Humorbajnokság azért már elég jól sült el neked, nem? Harmadik lettél.

– A Humorbajnokságon azért volt jó vagy inkább hasznos szerepelni, mert találkoztam egy csomó nagy névvel, többek között Nádassal, Dolák-Salyval, Sándor Györggyel, és kiderült, hogy ki az, aki szívesen ad

tanácsot, ki az, aki kimondottan ellenséges stb. De hát még nagyon másképp mentek a dolgok, én akkor még öltönyben léptem fel, remegett a hangom, nagyon gáz így visszanézve.

– Mit nyertél?– Nyertem egy ötszázezer forint értékű sarokülőt,

ami semmire és sehova nem volt jó, ezért felajánlottam a bútorboltnak, hogy adjanak kétszázezer forintot, én meg cserébe otthagyom nekik a bútort, de nem éltek a lehetőséggel. Litkai a mai napig azon röhög, milyen naiv voltam, hogy hittem ennek a cserének a megvalósíthatóságában. Felajánlottam a Dumaszínháznak is, de nem kellett, végül Hadházi vitte el, és kitette a teraszra.

– És ezután nem gyorsultak fel körülötted az események?

– Körülbelül egy év telt el, Gergő ezalatt mindig biztatott, hogy most még jobb, most még jobb. Aztán bekerültem főműsorba, és ez nagy mérföldkő volt.

– A családod mit szólt, szól ahhoz, hogy apa vicces?– A feleségemnek is nagyon jó a humora, nem

nagyon tudok rajta anyagot lepróbálni, de ha valami mégis betalál nála, akkor az tuti, hogy a közönséget is megríkatja. Amúgy úgy adtam el neki ezt az egészet, hogy örüljön annak, hogy nekem olyan hobbim van, ami hozza a pénzt és nem viszi.

– Nem gondoltál még arra, hogy csak ebből élj?– De igen, volt is már szó erről, csak aztán nem úgy

alakultak a dolgok. Most a stand-up egy afféle biztonsági láb. Ha valami miatt esetleg kirúgnának, és rendesen ráállnék a hakniiparra, abból is meg tudnék élni. Félek, ha a humorral főállásban foglalkoznék, ha

tudnám, hogy ebből kell megélnem, akkor elveszteném a lazaságom, görcsössé válnék.

– De a másik véglet is lehet, nem? Hogy hirtelen megtáltosodnál, és termelnéd a jobbnál jobb anyagokat.

– Nem az a baj, hogy most nem írok, hanem az, hogy egy picit ellustultam. Olyan ez, mint amikor az ember meghódít egy nőt. Amíg nincs meg, addig teper, de utána egyszer csak elmaradoznak a virágcsokrok. Sokat írok, van vagy harminc oldal új anyagom. Csak nem tanulom meg. A kocsiban mindig velem van az anyag, mormolom is magamban, de még nem vagyok szövegbiztos. És amíg egy anyagban nem mozgok magabiztosan, addig azzal nem jövök elő. Ez egy sziszifuszi munka.

– Van rá esély, hogy kirúgnak?– Az én esetemben erre mindig van esély, mert

nagyon erős az igazságérzetem, és udvariasságból nem tudom elhallgatni a véleményem, vagy mást mondani, mint amit gondolok.

– Milyen a te humorod? Te hova sorolnád, ha egyáltalán lehet ilyet?

– Én az asszociatív humort szeretem és képviselem, ezért nehezebben is vagyok fogyasztható. Szívesen elmegyek a szürrealitás irányába. Nem célom, hogy mindenki számára sztár legyek, nem célom, hogy mindenki imádjon. Az hajt előre, amikor röhögnek, és bekiabálják, hogy ez tök hülye.

– És mindig azzal a hangsúllyal kiabálják be, amivel te szereted?

– Volt néhány falunap és egy mezőgazdasági-gép kiállítás, ahol nem arattam valami nagy sikert. A humorom sem tipikusan falunap-humor. Mondják, hogy

nincs rossz közönség, csak rossz humorista, de azért valljuk be, hogy amikor nyolc gyerek rohangál a színpadon, a közönség fele pedig osztrák, akkor nem könnyű. Az ember minél többet lép fel, minél több sikeres hakni van mögötte, annál könnyebben veszi a bukást. Ami egyébként megint nem igazán jó, nem lehetsz flegma, nem tolhatod át a kudarcot a nézőkre és a körülményekre.

– Tudod, hogy miben fejlődtél?– Hát, már nem lépek fel öltönyben. És bízom benne,

hogy csiszolódtak az előadói készségeim is. Korábban nem tartottam szünetet, nem hangsúlyoztam, csak ledaráltam az anyagomat, és kész.

– Van még mit tanulni?– Mindig van mit tanulni.– Tudom, csak kíváncsi voltam, mennyire vagy

nagyképű.– Én például nagyon szeretném, ha fejlődne az

improvizációs képességem. Amit helyben találsz ki, amikor sikerül rácsatlakoznod a közönségre, az mindig nagyon nagyot szól. De ebben sajnos még nem vagyok túl jó.

– A kritikát hogy viseled?– A bunkó kritikát nem bírom. Sosem írok vissza,

sosem reagálok az ilyenekre, csak nagyon furcsa, amikor valaki kritizál téged, de egy fél mondatot sem tud leírni helyesen. Az viszont tök jogos, ha egy újságíró mondjuk felhánytorgatja, hogy olyan anyagot hallott tőlem a Godot-ban, aminek a felét már elmondtam a tv-ben. Ezt mondtam neked… tudod, az ellustulásról. És az imádat is tud ijesztő módon és ijesztő erővel ránk törni. Az csak egy dolog, hogy közösségi portálokon bejelöl a tizenkét éves kislánytól

a harmincnégy éves szomorú, elvált asszonyig mindenki. De amikor odajönnek fotózkodni, és miközben a válladra könyökölnek, azt mondják, hogy figyelj, most azt a poént nem mondtad el, amikor… pedig azt nagyon szeretjük. Érted? Hogy betéve tudják az anyagunkat.

– De azért jó oldala is van az ismertségnek, nem?– Hát persze. És aki azt mondja, hogy nincs, az

hazudik. Amikor az ember a haverokkal sörözik, és odajönnek a csajok csillogni-villogni, akkor hízik az ember mája. Az pedig nagyon vicces tud lenni, amikor látod, hogy néz valaki, és szinte hallod, ahogy kattognak a fejében a fogaskerekek, hogy honnan ismer. Van is, aki megkérdezi: honnan ismerem magát?

– Hogy roppant ötletesen az utolsó mondatodra csatlakozzak: a feleségedet honnan ismered?

– Ő a harmadik komoly kapcsolatom, tizenegy éve vagyunk együtt, soha nem házasodtunk össze, és soha nem is fogunk. Amikor terhes lett a legnagyobb fiammal, akkor minden rokon, családtag azzal jött, hogy össze kell házasodni, mi pedig dacból csak azért sem követtük az utasításokat. Aztán valahogy mindig volt valami, ami elvitte az időt, a pénzt, az energiát.

– Nem féltékeny?– Nem. Ha igen, akkor ügyesen titkolja.– Jó lenne, ha az volna?– Az azért egyértelmű jele annak, hogy az embert

szeretik.– A három gyerek se semmi bizonyíték azért. Milyen

apa vagy? Szigorú vagy liberális?– Szubjektív. Ha jókedvem van, ha jól mennek a

dolgok, ha éppen minden rendben, akkor kenyérre

lehet kenni. Három fiam van, mindhárom mást vár el. A hároméveset dobálnom kell a levegőbe, az ötévesnek mind az ötszáz kérdésére válaszolnom kell, a kilencévesre meg azért kell figyelni, hogy ne pornóoldalakat böngésszen. Van bennem egyfajta kettősség: szeretem a rendet, a fegyelmet, ugyanakkor fontos számomra a bohémság is. Ha benézel a kocsimba, találsz benne rollert és kismotort, de van benne bornyitó is. Egyszóval minden, ami egy férfinek kell.

– Remélem, a csomagtartóban nem csajokat tartasz. Erről jut eszembe, hogy mindannyian szinte kivétel nélkül azt mondjátok, nem érdekel benneteket a pénz, közben meg akkora a csomagtartód, mint a mi lakásunk.

– Ha kivétel akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy érdekel, de egyrészt nem akarok, másrészt tényleg nem érdekel. Mindig is annyi pénzt költöttem, amennyi volt. Ha kevés volt, keveset, ha sok, sokat. Nem spórolok, nem izgat, hogy mi mennyibe kerül. Ha meg tudom venni és szükség van rá, akkor megveszem, ha nem vagy nincs rá szükség, akkor nem. Aki bejön a lakásunkba, nem talál semmi luxust. Három gyerekem van, és húszéves lakáshitelem, mindig van mire költeni.

– Van olyan, amire vágysz? Ami hiányzik?– Talán egy svéd ikerpár.– Kor? Csak hogy tudjam, melyik ikerpárboltba kell

bemennem, miután itt végeztünk.– Mondjuk 16-tól 40-ig.– 16? Nem szégyelled magad?

– Azt már nem büntetik. Ahogy öregszem egyébként, egyre szembetűnőbb, hogy nehezen találom meg a hangot egy huszonöt év alatti nővel.

– És hát csak a hangot keresed.– Csak a hangot. Furcsa, mert húszévesen el nem

tudtam képzelni, hogy a harminc fölötti nő még él. Most meg nagyon is látom a harmincon túli nők szépségét.

– Más vágy? Mondjuk, ami közelebb van a valósághoz?

– Azt szoktam mondani, hogy két éven belül szeretnék a testemből élni. Szeretném kifaragni magam. Túl sok kalóriát fogyasztok, a bort sem vetem meg, ráadásul cukorbeteg is vagyok. Nem vágyom nagy bicepszekre meg kockahasra, csak szeretnék attól a plusz húsz kilótól megszabadulni, ami rajtam van. És tudod, mire vágyom még? Szeretnék énekelni. Ez mindig vonzott. Esetleg csinálnék egy saját bizniszt, egy olyat, ami kereskedelem és marketing együtt, és ahol a saját főnököm lehetnék.

– Jó, hagyd abba! Nincs annyi jó tündér és aranyhal a világon, amelyik ennyi kívánságot teljesíteni tudna. Azt már tudom, mire vágysz. Mire nem vágysz?

– Az az egyik fő bajom, hogy mindig emberek között kell lennem. A munkahelyemen a kollégák, otthon pedig a család társaságában. Csak az autóban és az uszodában tudok a saját gondolataim között lenni. Alapvetően antiszociális vagyok, gyűlölök érdektelen, „lufi” emberekre időt pazarolni az életemből. Ellenben, aki számomra érdekes, azzal bármeddig elbeszélgetek.

– Igen, láttam is, hogy jó párszor megnézted az órádat, amíg beszélgettünk. Te miért csinálod a stand-upot?

– Egyrészt, mert imádom. Másrészt, mert vannak percek, amikor Istennek érezheted magad. Egyszer a gyerekei elhozták az egyik fellépésemre a mozgássérült édesanyjukat, mert tudták, hogy én vagyok a kedvence. Az előadás végén azt mondta az asszony, sikerült két órára elfeledtetnem vele az összes bánatát. Ilyenkor úgy érzi az ember, hogy küldetése van.

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK

1. Gyűjtsd össze a számokat az interjúból, add össze, majd oszd el kettővel? Hányat kaptál?

...........

2. Kösd össze kihúzó filccel az á betűket a szövegben, majd nézd meg, milyen ábrát kaptál? A könyvet ne mutasd meg másoknak ezután! Ha kész vagy, ugyanezzel a kihúzó filccel karikázd be Szupkay Viktor fejét azokon a képeken, amelyek őt ábrázolják!

3. Szupkay Viktornak egy 3, egy 5 és egy 9 éves fia van, 15 év múlva hány évesek lesznek a fiai, ha egyszerre telik az idő? Hány év múlva lesz a legnagyobb ugyanannyi idős, mint a két kisebb összesen! Írd fel egyenlettel!

...................................................................................

4. Szupkay Viktornak 3 gyermeke van, és 20 éves lakáshitele, hány éves lakáshitel szükséges egy 4. gyermekhez?

...........

5. Melyik betűt ejtik másként Viktor nevében, mint ahogy írják? Írd le, majd ejtsd ki!

...........

6. Keresd meg a 10 humorral, Dumaszínházzal kapcsolatos szót! Csak vízszintesen és függőlegesen haladhatsz, és egy-egy betűt akár többször is

felhasználhatsz. Találataidat írd a kipontozott

részre, a pontok száma megegyezik a betűk számával.

KEDVES OLVASÓNK!

Az Ulpius-ház Könyvkiadó kínálata megtekinthető a www.ulpiushaz.hu

című honlapon.

Újdonságainkról, bemutatóinkról, akcióinkrólhírlevélben

tájékoztatjuk olvasóinkat,amelyre szintén a honlapon regisztrálhatnak.

Ulpius-ház Könyvkiadó, BudapestFelelős kiadó Kepets András

Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda Zrt., Debrecen Felelős vezető György Géza vezérigazgató