Légköri jelenségekLégköri jelenségek

Főn, frontok, fény és Főn, frontok, fény és hangtüneményekhangtünemények

A főnA főn

A A főnfőnt száraz és meleg bukót száraz és meleg bukószélkéntszélként jellemezhetjük. Magasjellemezhetjük. Magashegységekhegységek környezetében alakul ki, amelynek környezetében alakul ki, amelynek egyik (luv) oldalán az érkező egyik (luv) oldalán az érkező levegőlevegő felfelé kényszerül, lehűl és felfelé kényszerül, lehűl és nedvességtartamát a nedvességtartamát a hegyhegy ezen ezen oldalán adja ki. A levegő a gerincen oldalán adja ki. A levegő a gerincen átbukva, immáron kiszáradva a másik átbukva, immáron kiszáradva a másik (lee) oldalon leáramlik, felmelegszik és (lee) oldalon leáramlik, felmelegszik és ezáltal relatív nedvessége jelentősen ezáltal relatív nedvessége jelentősen lecsökken (lásd lecsökken (lásd relatív nedvességrelatív nedvesség). ). Jelenlétére a hegységgel Jelenlétére a hegységgel párhuzamosan kialakuló lecsiszolt párhuzamosan kialakuló lecsiszolt felhőformákfelhőformák (pl. lencse formájú felhők, (pl. lencse formájú felhők, latinullatinul lenticularisok) utalhatnak. lenticularisok) utalhatnak. EurópábanEurópában legismertebb példája az legismertebb példája az AlpokAlpok mentén figyelhető meg, itt a déli mentén figyelhető meg, itt a déli főnként nevezett esetben a dél felől főnként nevezett esetben a dél felől érkező levegő a hegygerinceken érkező levegő a hegygerinceken átbukva a hegység északi oldalán átbukva a hegység északi oldalán idézi elő ezt a száraz, meleg szelet. A idézi elő ezt a száraz, meleg szelet. A főnös hatás nálunk az főnös hatás nálunk az AlpokaljánAlpokalján is is megfigyelhető kisebb mértékben megfigyelhető kisebb mértékben nyugatias, délnyugatias szél esetén. nyugatias, délnyugatias szél esetén.

Halo Halo jelenségjelenség

A halo (görögből, ἅλως) egy a Nap vagy a Hold körül megjelenő optikai jelenség. Több típusa létezik, azonban mindet az 8-12 km magasban képződő fátyol- és pehelyfelhőkben levő jégkristályok okozzák a felső troposzférában. A kristályok alakja és különös rendeződése, valamint a fénysugarak beesési szöge egyaránt felelős a megfigyelt halo típusáért. A fénysugarak visszaverődnek és megtörnek, valamint szóródhatnak, mint a szivárvány keletkezésekor. A jelenség lehet rövidke (pár másodperces), vagy tarthat több órán át.

DélibábDélibáb A föld felszínén levő néhány deciméter vastagságú levegőréteg a felette elhelyezkedő rétegeknél erősebb felmelegedése az oka a légköri tükröződés kialakulásának. Ez a hőmérséklet-különbség 5–15 °C-ot is elérhet, hatására az alsó légréteg sűrűsége ritkább lesz, fénytörő képessége lecsökken. Ekkor a levegő legsűrűbb rétege nem a földfelszínen van, hanem az erőteljesebben felmelegedett réteg felett. E réteg határán teljes visszaverődés is kialakulhat. Ez okozza a tükröződésre jellemző és sokszor látható csillogást, ami víztükör látszatát kelti.A légköri tükröződés során kialakuló tárgyak képének elhelyezkedése szerint van:Alsó tükröződésű, amikor a kép a tárgy valódi helye alatt jelenik meg. Felső tükröződésű, amikor a kép a tárgy valódi helye felett alakul ki. Oldalsó tükröződésű, amikor az mellette képződik. A délibáb jelensége az alsó tükröződés leggyakoribb formája.

SzivárványSzivárványA szivárvány akkor alakul ki, ha a levegőben lévő vízcseppeket a napfény alacsony szögből éri. Akkor a leglátványosabb a jelenség, ha az égbolt felét még felhők borítják, a szemlélő pedig a napnak háttal áll. Így a kialakuló szivárvány élesen elválik a mögötte lévő sötétebb háttértől.A szivárvány színeit a fehér fény szétszóródása okozza, amint az áthalad az esőcseppeken. A fény először az esőcsepp felületén törik meg, az esőcsepp túloldalán visszaverődik, majd kilépéskor ismét törést szenved. Ezt azt eredményezi, hogy igen változatos szögben léphet ki a fény, a legerősebb 40-42° körül távozik. A szög független a csepp méretétől, számít viszont a víz törésmutatója. A tengervíznek magasabb a törésmutatója (erősebben törik meg benne a fény) mint az esővíznek, így a tenger fölött kialakuló szivárványnak kisebb a sugara, mint a szárazföld fölöttinek. Ez a különbség szabad szemmel is látható.

VillámlásVillámlásA villám nagyenergiájú, jellemzően természetes légköri kisülés. Keletkezhet felhő-felhő és felhő-föld között.A villám áramerőssége a 20-30 000 ampert is eléri, kivételes esetekben meghaladhatja a 300 000 ampert is.A villám elektromos gázkisülés, amely a felhők között, vagy a talaj és felhők között jön létre. Többnyire vonalas szerkezetű, de van felületi villám is, amely a felhők felületén keletkezik. Ritkább jelenség a gömbvillám. A villám keletkezése a felhők vízcseppjeinek, jégkristályainak súrlódására, széttöredezésére vezethetõ vissza. A tulajdonképpeni villámot elõvillám vezeti be, amely több lépésben ionizálja a levegőt, és így egyre nagyobb szakaszát vezetõvé teszi. Eközben a földfelületrõl (vagy az ellentétes előjelű elektromossággal feltöltött felhő felől), fõként a kiemelkedõ részekbõl megindul az ellentétes előjelű elektromosság áramlása a felhő felé. Ugyanazon az ionizált légcsatornán több villám is áthaladhat. A kisülésben szállított töltésmennyiség mindössze 1-2 C, de az igen rövid kisülési időtartam miatt 30-40 000 A-es áramerõsség lép fel.

ÉgzengésÉgzengésA villámok felhevítik a levegőt, amely hirtelen kitágul és összeütközik a környezõ légtömegekkel s ez nagy robajjal jár. Miért nem villámlik és dörög egyszerre? Azért, mert a fény és a hang terjedési sebessége különböző. Ugyanazt a távolságot a fény gyorsabban teszi meg, ezért látjuk elõször a villámlást, s csak ezután halljuk a dörgést. Ha akarunk, számolhatunk is. Minden másodperc a villámlást követően, ám az égzengést megelőzően a hang sebessége végett kb 340 métert jelent. A vihar centruma (tapasztalat szerint) így is mérhető.