Lengyel Ferenc Álomnak szép...

(A 10. Kolozsvári Magyar Napok margójára) „Ami valódi érték, ami egy életerős közösség fejlődését szolgálja, annak múltját száz években mérik, és mindig van jövője.” (Gergely Balázs) A jelmondatnak is beillő megfogalmazás a 10. Kolozsvári Magyar Napok (KMN) beköszöntőjének részlete. Az évtizeddel ezelőtti első alkalom az Apáczai Csere János gimnázium (helyi szó-használatban: líceum) udvarából – mint jól dagasztott, kelő kenyér-tészta – a kincses városon túlnövő rendez-vénysorozattá nőtt tíz év alatt. Augusztus derekán, 17-től 25-ig megtelt vele a Város. Mintha népmesei idő tágította volna a közelmúlt időt óriásira, szinte évszázadosra. Szombaton, aug. 17-én szobrot avattak az unitárius templom mel-lett. Hosszú évtizedek óta készültek szobrot állítani az egyházalapító Dávid Ferencnek, – a mostani tikkasztó, túl forró nyárban megvalósult az álom. Egész alakos szobor hirdeti a vallásszabadságot, benne a békés egymás mellettiség esélyét, megtartó erejét, egész kontinensünknek akár. Vasárnap az Állami Magyar Színházban a főszervező, Gergely Balázs, és a támogatók sora értékelte a megvalósultakat, s álmodott kiegyensúlyozott jövőről, majd a szemet-lelket elkápráztató fergeteges néptánc indította útjára az egyhetes közösségi program-áradatot. Hétfőtől kezdve előadások, tárlatok, múzeumi vezetések tarkították a napokat (például bevezetés a sokszorosított grafika, mint a középkori „internet” világába). És könyvbemutatók. Próza-, tanulmány,

versírók, fordítók „sorakoztak” föl, igazi mini-könyvhét hangulatában. (Különlegesség volt közöttük egy 16. századi magyar szakácskönyv és Bánffy Miklós Erdély-trilógiájának román fordí-

tása.) Egyik Farkas-utcai sátor pedig az erdélyi magyar olvasáskultúra gyermek-nagyköveteit: a Napsugár-t, a Szivárvány-t mutatta be. Péntek délelőtt a régi Mariánum az egyetem egykori magyar szakosait hívta, idén ötödszörre, egymással találkozni. Tárlatok sorozata nyílt egy hét alatt, avatott bevezető szavakkal temp-lomi kerengőben, múzeumban, magán-

műtermekben. Tudományos és helytörténeti érdekességek, színi előadások vagy kortárs magyar filmek között választhatott (és tévelyeghetett) a látogató. Komolyzenei koncertek, mindennapos orgonamuzsika és utcai népzenei bemutatók sora öntött újra lelket az elfáradt vendégekbe. A főtéri nagyszínpadról hol Dobó Istvánék egri története zengett a teret betöltő gyermek-látogatók fülébe, hol Tamás Gábor koncertezett, hol a Neoton, a zárókoncerten Zorán. Az esti borkóstolók, a Farkas utcai sátor-sor, a Petőfi Irodalmi Múzeum hangulatos gyermekvers-kiállítása a Szabók bástyájában – a programokat felsorolni képtelenség. Csak a témakörök említése sorokra rúg: a több éve bevezetett sakk-nappal, a rákövetkező napon (okosan szombatra elosztva,

A B O R N E M I S Z A P É T E R T Á R S A S Á G K U L T U R Á L I S É R T E S Í T Ő J E Új sorozat, XIV. évfolyam, 6. (109.) szám Bécs, 2019. szeptember

2. XIV/6. 2019. szeptember

Dávid Ferenc újonnan felavatott szobra Kolozsváron, 2019. augusztus 17.

hogy legyen minél többeknek ideje részt venni,) változatos sportrendezvényekkel; egyszer kutyabemutatóval, a magyar kutyafajták felvonultatásával, szakszerű magyarázatokkal, másszor ismertetőkkel az új tudományos eredményekről (például az elektronika világából). Megkapta mindenki, amire vágyott: nehéz lenne olyan valakit találni, akinek igényéhez, kedvéhez ne igazodott volna egy-egy műsor. Gyermek, felnőtt és idős mind megtalálhatták a sokszor mindannyi-jukhoz szóló prog-ramokat. Miközben a város működése zavartalan, az óváros központi részében egy mond-hatni teljes negyednyi részt a rendezvény-sorozat képviselői és látogatói töltenek meg. A többi utcában bevásárló, munkából hazaigyekvő csalá-dok, nyitott üzlet-ajtók, békebeli han-gulat. A Főtér és a nagyszínpad, a min-den esti főműsor-számmal immár hozzátartozik a helybéliek nyári élet-módjához. A nagy-városi koncert-lét és az átlagos méretű városi életforma egészséges ötvözete alakult ki és erősödött itt meg az elmúlt évtizedben. Egy város élő, kulturált arca köszöntött az úton járókra. Ráadásul a „magyar napok” egyre több erdélyi városban lesz szokássá, hagyománnyá: a közösség pár napon át ünnepli hovatartozását Brassóban, Désen, Marosvásárhelyen Nagybányán, Nagy-enyeden és néhány más, ábécérendben tovább sorolható erdélyi városban. (Gergely Balázs:) „Kolozsvár kulturális seregszemléje tabukat döntött és lélektani gátakat számolt fel.” Békésen, szelíden, a Körülvevő közösséget is „invitálva” – mert a látható

jóindulatnál, kéznyújtásnál nincs jobb meghívó az élhető közös jövőbe... A megélt jelent dicsérve: a 10. ünnepség-áradat teret nyújtott a legváratlanabb és -izgalmasabb találkozásoknak, a véget nem érő beszélgetni akarásoknak, a közös derűnek, kedvességnek, a feloldódásnak – az élő város

szusszanásainak. Teret nyújtott az olykor világvárosi, de emberi méretű, több-nyelvű szinkronban átélhető jelen időnek. A 10. KMN láto-gatók ezreit lehen-gerlő esemény-gör-getege véget ért. A rendezők, szervezők, munkatársak, irá-nyítók, technikusok és (magyar film-nyelven:) „sokan mások” fáradt-elége-detten fordultak az új hétfő felé, a sikeres, jól szervezetten végigpörgött, ered-ményes KMN után. A másik csapat, a vendégeké, a részt-vevőké, mint ilyen-kor mindig – hazafele vette útját, több európai vagy tengerentúli ország felé, áradó érzések-

ben, zsibongó gondolatokban megmártózva. Így indultam vissza magam is Bécsbe, álmodozva. Azzal a gondolattal, hogy de jó lenne ott, ahol családommal immár bő három évtizede élünk, jövőre, mikor a kolozsváriak a 11. ünnepi rendezvényükön ötölnek-hatolnak... akkor ott, ahol elvileg nincs „közegellenállás” – azaz itt, Ausztriában, a kárpáti régió másik peremén, a bécsi magyarság is megtervezhetné az első Bécsi Magyar Napot 2020-ban. Mert álomnak szép. És Bécsben megszervezni, muszáj-herkulesi szóhasználattal élve: krisztusuccse, nem lenne nehezebb...

XIV./6. 2019. szeptember 3.

M E G H Í V Ó

a Bornemisza Péter Társaság októberi rendezvényére

Meghívottunk: Kató Zoltán

„Múzeumi kultúrafogyasztás a 21. században”

Eklektikus muzeológiai áttekintés Mona Lisa francia mosolyától a palmirai kőoroszlán teteméig

2019. Október 6.-án, vasárnap, d.u. 17:30 órakor A rendezvény helyszíne: Bécs 6., Capistrangasse 2/15

Kató Zoltán 1969-ben Kovásznán, Háromszéken született. Iskoláit Kézdivásárhelyen végezte. 1987 - 1990 – a temesvári Állatorvosi Egyetem hallgatója. 1992 - 1997 között a kolozsvári Babeş-Bólyai Tudományegyetem Biológia, Geológia Karán hallgató. Az egyetem elvégzése után, tanársegéd ugyanott, a Növénytan Tanszéken. Szakterülete a növénytársulástan. A középhegységi jégkori reliktum tőzeglápokat tanulmányozta. 2000 decemberétől – 2006 augusztusáig a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója hat éven át, majd ugyanabban az évben Horvátországba, majd később Olaszországba távozott. 2007-ben Bécsben telepszik le. Műbútorasztalos a híres Friedrich Otto Schmidt cégnél – Palais Chotek. Társkivitelező az egyik különleges munkában (hat karosszék - Paradiso), melynek tervezője Ernst Fuchs fantasztikus-realista festőművész. Az együttes a Hofburgban volt kiállítva (Luxury, please! 2007), ez majd sokáig az Otto Wagner villa berendezéséhez tartozott. 2010-től napjainkig szabadúszó bútorrestaurátor, illetve a bécsi Főérsekség alkalmazottja, templomszolga az egyik plébániatemplomban. Két gyermek apja. Botanikai írásai szaklapokban, muzeológiai tárgyú írásai a Magyar Múzeumokban jelentek meg. Cikkei, tárcái és novellái a Székely Hírmondóban, a Brassói Lapokban és a Bécsi Postában jelentek meg.

4. XIV/6. 2019. szeptember

Kató Zoltán írásai KeretIdő Mi fér a keretbe? Mert a keret, az fontos! Az nem: hogyan néz ki, meg miből van. Az a fontos, hogy legyen. Lehet csupán egy vonal vagy egy gondolat. Egy határ, melyet tiszteletben kell tartani. Kívülről és belülről egyaránt. Kell egy keret! Egy négyszög vagy egy paralelepipedon. Egy ovális. Mely csak a képé. Csak a tiéd. Melyben otthon vagy. Igen, házigazda vagy kereteiden és korlátaidon belül. Sokdimenziójú síkvilágodban lehetőségeid nem végtelenek. Mégis, csodálatos, hogy ebben az agyonzsúfolt világban mindig jut néhány üres keret, melyet kitöltve vendégül láthatod az Emberiséget.

Kórus (Kató Zoltán grafikája)

Kicsi kék víziló

Eljött az ő órája. Perce. Inkább csak pillanata. Nyolc órányi éber figyelés és némaság után, most megszólalt. Őt, a teremőrt, komolyan kell venni – észre kell venni. - Záróra! - Messziről jöttem, kérem! Engedje meg! - Nem lehet hölgyem! Záróra! - Csak a kicsi kék vízilovat! Csak azt szeretném még látni! Tudja melyiket? Az egyiptomi középbirodalom sírmellékleteinek jellegzetes darabját... - Persze, hogy tudom, hölgyem, de nem lehet. Hagyja el a termet, záróra! - Van fogalma honnan jöttem? Tudja maga, mennyire van innen New York? Megmondom. Pontosan 6.795 kilométerre! Tudja, mibe kerül a repülőjegy? A hotel? Nem tudja!? Kérem, csak a kicsi kék vízilovat! Csak ennyit adjon meg nekem!

XIV./6. 2019. szeptember 5. - Nem lehet, hölgyem, záróra! Azt hiszi, a New York-i múzeumokban engedékenyebbek, mint itt nálunk a Kunsthistorisches Museumban? - Nem! Persze, hogy nem, de ez itt mégiscsak Európa. Engedje meg, kérem! - Záróra, hölgyem. Érti, amit mondok? Vagy annyira rosszul beszélnék angolul? ZÁRÓRA! Vagyis: azonnal hagyja el a termet! Kötelességem önt erre felszólítani! - Persze, megkéstem, tudom. Hiszen annyi látnivaló van itt Bécsben: Schönnbrunn, Sissi, Karlsplatz, Hofburg, Stephansdom, Kärntnerstrasse, Graben… Mit mondjak még? A kicsi kék vízilovat nem hagyhatom ki! - Márpedig ma ki kell hagynia. Jöjjön holnap, hölgyem! - Holnap? Tudja, hol vagyok én már holnap este? Otthon. Egy dögunalmas kansasi kisvárosban! Holnapután pedig a barátnőim majd megkérdezik: - Mondd, drágám, és mit láttál ott Bécsben? – Na!? És akkor én mit mondok majd nekik? - Mit tudom én, hogy mit mond! Hát amit látott. Vásárolt. Mozartkugelt! - Tessék? - Semmi, semmi, menjen már! Nem látja, hogy üresek itt a termek? Alig vannak itt általában, ne bosszantson. A második, a harmadik emeleten, az igen! Brueghel, Rembrandt, Dürer, Raffaello, Rubens. Csak én ragadtam itt az egyiptomi gyűjteményben. Dögunalom! Múmiák és egyiptomi istenek. Évezredes bikák. Sólymok és macskák. A kutyát sem érdekli! Tudja maga, mit jelent huszonhét évig az egyiptomi gyűjtemény teremőrének lenni?! Napi nyolc órát ügyelni-figyelni? Még van két évem a nyugdíjig. Kérem, hagyja el a termet, záróra! - Csak a kicsi kék vízilovat akarom látni! Az eredetit! Tegnap megvásároltam a múzeumshopban a másolatot. Egy kis méretűt, persze, mert nagyon drága. Kulcstartó igaz, de ajándék a férjemnek: örülni fog neki! Mi lesz, ha megkérdi – Drágám, láttad az eredetit? - Szóval itt volt tegnap is, és nem volt annyi ideje ránk – a kicsi kék vízilóra és rám - hogy bejöjjön, és egy kicsit körülnézzen? Szégyellje magát! Menjen haza Kansasba és vigye a kulcstartóját! - Ne haragudjon, drága, drága uram! Eltelt az idő a második és a harmadik emeleten. Viszont ma itt vagyok! Csak a kicsi kék vízilovat adja meg nekem. Ígérem, soha nem felejtem el: magát és a vízilovat! - Menjen már, hölgyem, záróra! A termeket bezárták, a villanyt leoltották. Az éjszaka csendjében a kicsi kék víziló kicammogott vitrinéből, és pajkosan végignyalta a szomszédos múmia arcát. Gyermekkori játszótársak voltak.

6. XIV/6. 2019. szeptember

Bajor Andor Farkas-barkas

Az egyik vidéki város határában élt egy egyszeri ember, aki ásott egy vermet, és kiírta, hogy: Megyei Állatkert. Arra sétál a farkas, és beleesik. Azután arra sétál a róka, és az is beleesik. Továbbá arra sétál a nyúl, és a nyúl is beleesik. Végül arra sétál a tyúk, és a tyúk is beleesik. Ott ül a farkas, a róka, a nyúl és a tyúk a veremben, és várnak. Közben a Tanácsnál tárgyalják az Állatkert dolgát, és beveszik a költségvetésbe. Kiutalnak lóhúst, egeret, káposztát és kukoricát az állatoknak, és az egyszeri embert megbízzák az Állatkert igazgatásával. Az egyszeri ember veszi a lóhúst, az egeret, a káposztát és a kukoricát, és tervszerűen elosztja az állatok között. A farkasnak odaadja a kukoricát, a rókának a káposztát, a nyúlnak az egeret, és a tyúknak a lóhúst. Ülnek az állatok, éheznek, nézik egymást. Végül ordítani kezdenek: Farkas-barkas, az is szép, róka-bóka, az is szép,

nyulam-bulam, az is szép, tyúkom-búkom, jajj be rút! Azzal megették a tyúkot. Megy az egyszeri ember, nézi az Állatkertet, és látja, hogy valakik, feltehetően takarékosság miatt, összevonták. Erre ő is takarékoskodni kezdett, és kihagyta a tyúk eleségéből a lóhúst. Ülnek az állatok, nézik egymást, éheznek, azután így kezdenek kiabálni: Farkas-barkas, az is szép, róka-bóka, az is szép, nyulam-bulam, jajj be rút! Azzal megették a nyulat is. Megy az egyszeri ember fölülvizsgálni az Állatkertet, és látja, hogy a takarékosság miatt még jobban összevonták. Erre ő is kihúzta a költségvetésből az egeret. Ül a farkas meg a róka a kukorica meg a káposzta mellett, nézik egymást, mígnem a farkas elüvölti magát: Farkas-barkas, jajj be szép, róka-bóka, jajj be rút! Azzal megette a rókát. Mikor az egyszeri ember újra megy megtekinteni az Állatkertet, látja, hogy további adminisztratív összevonás történt, és ezért kihúzta a káposztát. Ül a farkas a kukorica mellett, és kezdi magát is összevonni. Addig-addig vonta magát össze, mígnem fölordított: Farkas-barkas: jajj be rút! Azzal kilehelte páráját. Megy az egyszeri ember fölülvizsgálni az Állatkertet, és látja, hogy további megtakarítás történt. Ő is megtakarította a gödröt, majd kivette a költségvetésből a kukoricát is, csak a Megyei Állatkert feliratot hagyta meg. Attól kezdve a Megyei Állatkert kizárólag az egyszeri emberből, mint takarékos igazgatóból állt. És miután megkapta a fizetését, őrizte az intézmény föliratát, időnként gyűléseken fölszólalt, és rendszerint ezt mondta: -- Igazgató-bigazgató, jajj be szép!!! (Mesélte: Erdei Farkas Mihály, akit időnként meghívnak az Állatkert munkájában való részvételre – kisegítőül). (1980)

XIV./6. 2019. szeptember 7.

Gyermekek oldala - Gyermekek oldala - Gyermekek oldala.

Arany László

Farkas-barkas

Volt a világon egy kis tyúk, csak ott kapargált, csak ott kapargált a szeméten. Egyszer a szomszéd fia áthajított egy kis követ, egyenesen a kis tyúk fejére esett. Megijedt a kis tyúk, szaladt, szaladt, mindig ezt kiabálta: "Fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!" Amint szaladt, előtalált egy kis kakast. Azt kérdezi a kis kakas: - Hová szaladsz, kis tyúk koma? - Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás! - Honnan tudod? - Fejemen történt. - No hát fussunk, én is futok. Futottak, futottak, előtaláltak egy nyulat. Kérdezi a nyúl: - Hová szaladtok, kakas koma? - Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás! - Honnan tudod? -

Tyúk komától. - No hát fussunk, én is futok. Megint futottak, előtaláltak egy őzet. Kérdezi az őz: - Hová szaladtok, nyúl koma? - Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás! - Honnan tudod? - Kakas komától. - Hát kakas koma? - Tyúk komától. - Hát tyúk koma? – A fejemen történt. - No hát fussunk, én is futok. Megint futottak, előtaláltak egy rókát. Kérdezi a róka: - Hová szaladtok, őz koma? - Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás! - Honnan tudod? - Nyúl komától. - Hát nyúl koma? - Kakas komától. - Hát kakas koma? - Tyúk komától. - Hát tyúk koma? – A fejemen történt. - No hát fussunk, én is futok. Futottak, futottak, előtaláltak egy farkast. Kérdezi a farkas: - Hová futtok, róka koma? - Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás! - Honnan tudod? - Őz komától. - Hát őz koma? - Nyúl komától. - Hát nyúl koma? - Kakas komától. - Hát kakas koma? - Tyúk komától. - Hát tyúk koma? – A fejemen történt. - No hát fussunk, én is futok. Futottak, futottak, mindig csak ezt kiabálták: "Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!" Már rájok is esteledett, de azért ők csak futottak. Egyszer egy verembe estek. Mit csináljanak, mit csináljanak? Hogy menjenek ki? Már nagyon éhesek voltak. Egyszer azt mondja a farkas: - No, barátaim, komáim! Már most mit csináljunk? Nagyon is ehetnénk, ha ez soká így tart, mindnyájan eldöglünk. Hanem gondoltam én egyet. Számláljuk el mindnyájunk nevét, akié a legcsúnyább lesz, azt együk meg. Ráálltak mindnyájan. Elkezdte a farkas: - Farkas-barkas jaj be szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is szép, nyúlom-búlom az is szép, kakas-bakas az is szép, tyúkom-búkom jaj be rút! Szétszaggatták a kis tyúkot, meg is ették hamarjában. De biz az még a fél fogukra se volt elég. Megint elkezdte a farkas: - Farkas-barkas jaj be szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is szép, nyúlom-búlom az is szép, kakas-bakas jaj be rút! Szétszaggatták a kakast is, meg is érték vele akkor nap. Hanem bizony másnap megéheztek. Megint elkezdte a farkas: - Farkas-barkas jaj be szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is szép, nyúlom-búlom jaj be rút! Megették a kis nyulat is; az is elég volt egy napra. De másnapra megéheztek. Megint elkezdte a farkas: - Farkas-barkas jaj be szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm jaj be rút! Széttépték az őzet is; az már elég volt vagy két napra. De biz utoljára az is elfogyott. Megint nagyon megéheztek. Egyszer azt mondja a farkas a rókának: - Nos, róka pajtás, mármost nincs mit enni. Hanem vagy én eszlek meg, vagy te engem. Azért hát birkózzunk meg, nézzük, melyik lesz a győztes, a ravaszság-e vagy az erősség. Megbirkóztak; a farkas lett a győztes, megölte a rókát. Már ezzel megérte egy hétig is. Hanem akkor ez is elfogyott. Megint megéhezett a farkas. Mit csináljon nagy kínjában? Elkezdett ordítani, amint a torkán kifért. Éppen vadászok jártak arra, észrevették, agyonlőtték, a bőréből bundát csináltak, még most is viselik, ha el nem nyűtték.

8. XIV/6. 2019. szeptember

˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜

ELŐZETES

A Bornemisza Péter Társaság következő, novemberi előadásának meghívottja: Bárány Anzelm, a bécsi Balassi Intézet (Collegium Hungaricum) igazgatója. Az előadás címe „A magyar kulturális diplomácia jelene és jövője”. FIGYELEM!: a november 1-2.-i nemzeti ünnepnapokkal járó szabadnapok, elutazások miatt nem a hónap első, hanem A HÓNAP MÁSODIK VASÁRNAPJÁN, November 10-én, 17:30 órakor. A rendezvény helyszíne: Bécs 6., Capistrangasse 2/15.

KIÁLLÍTÁSOK

Madonnák őszi lombhullásban Bécsben, a Collegium Hungaricumban október 11.-ig tekinthető meg Szentandrássy István Kossuth-díjas roma származású magyar festőművész kiállítása, amely főként szakrális festményeket mutat be. A művész jelentős munkái közé tartozik az itt kiállításra kerülő ikonszerű stilizációval megalkotott Madonna-képeket tartalmazó festménysorozat, melyet a zseniális spanyol költő, Federico García Lorca „Cigány románcok” című versciklusa ihletett.

A versek magyar fordítása Nagy László magyar „költőfejedelemnek” köszönhető.

Albrecht Dürer A magyar származású bajor festő, grafikus, a német reneszánsz legismertebb képviselője, Ajtósi Albrecht Dürer több mint 200 alkotásából nyílt szeptember 20.-án kiállítás a bécsi Albertinában. A múzeum saját gazdag festmény- és grafikai gyűjteménye képezi a tárlat anyagát, mely több értékes kölcsönművel egészült ki. Az Albertina 140 Dürer grafikája mellett megtekinthető többek között a Három királyok imádása az Uffizi képtárból, a művész meztelen Önarcképe Weimarból, vagy a Krisztus a tudósok között című festménye a madridi Thyssen-Bornemisza múzeumból. A kiállítás 2020. január 6.-án zár.

Absender: P.b.b. Péter Bornemisza Gesellschaft A-1060 Wien, Capistrangasse 2/15. www.bornemisza.at “Wiener Post“ Gefördert aus Mitteln der Volksgruppenförderung. Erscheinungsort: Wien Verlagspostamt: A-1060 Wien Medieninhaber und Herausgeber: Péter Bornemisza Gesellschaft, A-1060 Wien, Capistrangasse 2/15. Redaktion: Mag. Zoltán Kászoni E-Mail: zoltan_ka@yahoo.com /// Bankverbindung der Gesellschaft: Unicredit-Bank Austria, 1020 Wien, Rotschildplatz 1 BLZ: 11000. Konto Nr. 00207578600, IBAN: AT581100000207578600; SWIFT (BIC): BKAUATWW

Dipl.Ing. Barna SZABÓ Robert-Barany-Str. 3 A - 2000 Stockerau

Österreichische Post AG Info.Mail Entgelt bezahlt

Lapunk letölthető a BPT honlapjáról: www.bornemisza.at/

ERŐD IVÁN (1936 - 2019)

A Bécsi Posta legutóbbi lapzártája után, 2019. június 24.-én, 83 éves korában elhunyt Erőd Iván zeneszerző és zongoraművész, a kortárs ausztriai zenei élet kimagasló személyisége. Halálhírén megrendülve több nagy példányszámban megjelenő osztrák lap is megemlékezett róla, de személyiségét, életművét talán a legmeghatóbban Radics Éva idézte fel a Bécsi Napló idei, 4. számában (személyes élményekkel gazdagított írása az interneten itt olvasható: http://www.becsinaplo.eu/bnaplo.pdf). Erőd Iván évtizedeken át volt a BPT közeli barátja és támogatója, amit mi sem bizonyít fényesebben annál, hogy könyvtárának magyar nyelvű köteteit hagyományként a BPT-nek ajándékozta. Emléked örökké velünk lesz. Nyugodj békében, Iván! (A BPT vezetősége)