magvak kerti...kerti gazdasÁg kÖnyvtÁra. rövid útmutatás a Írta ordÓdl istvÁn kÁroly....

Ord

ódi A

kerti

magva

k teny

észt

ése

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

KERTI GAZDASÁG KÖNYVTÁRA.

Rövid útmutatása

ÍRTA

ORDÓDl ISTVÁN KÁROLY.

Kiadja

A „KERTI GAZDASÁG" SZERKESZTŐJE.

PESTENA KIADÓ TULAJDONA.

1861.

KERTI MAGVAK TENYÉSZTÉSÉRE.


Pest, 1861. Nyomt. Boldini Róbert, (Országút 1. sz. Huszárféle ház.)


ELŐSZÓ.Azon körülmény , hogy hazánkban, bár né

mely vidékek a magtermelésre kedvező éghajlattal bírnak , arra mégis oly kevés gond forditatik, s hogy a külföldi magvak az ostrák pénzügyek ingadozásai következtében tetemesen megdrágultak , s hogy ezen áldozat mellett mégis gyakorta csak haszonvehetetlen csíraképtelen magokat nyerünk ; de egyszersmind azon körülmény is, hogy oly nyomasztó anyagi körülmények között élünk, miszerint, ha valamelly nemzetnek úgy bizonyosan nékünk kell kezeinket nyitva tartanunk, mint Nagy Fridrik mondá, de nem azért hogy külföldnek fizessünk, hanem hogy attól pénzt kapjunk,— késztettek arra, hogy Dietrich „Handbuch des^


a szél által a szomszéd növények ugyan azon nemeire hajtatván, azokat megtermékenyíti és igya termesztő azon veszedelemnek teszi ki magát, hogy a felnevelt magból a kivánt valódi növények helyett valódiatlant vagy elkorcsosultat nyer. A méhek is előmozdítják a mag elkortsosulását, hanem az nagyon csekély és koránt sem hoz elő oly meglepő eltérést, mint a magnövények egymás melletti s egymás közti elültetése. Dietrich hogy a magvak elkórtsosulása gátoltassék azon ajánlatott teszi, miszerint pár kertész szövetkezve mindenik csak egy nemű magokat termesszen.

Nietner a konyhanövény magvak termelésénél következő szabályok megtartását ajánla:

1. A megtermelésre csak tökéletesen kifejlődött, erős és minden részeiben egészséges növények választandók,

2. Azon földnek mellyben két éves mags növények iiltettetnek nem szabad túl trágyazva lenni; mert olyan földben a növények buján tenyésznek és mag helyett leginkább levélben és szárban fejlődnek, azonfelöl valamely betegségnek is inkább alá vannak vetve s magjaik is később érnek. — Egy éves magnövények nemei részint csak kiültetettnek mint saláta, részint azon helyen hol elvetettek maradnak mint borsó, paréj. s. a. t. Yfíö'rGH yijofi

3. A magnövények mindég napos , szabad helyett kívánnak; árnyékos helyen sok nem is sikerül.


1

4. Minden magnak tökéletesen meg kell érni, ellenkező esetben, ha csak félig érett meg, nem bir csiraképességgel, vagy belőle csak nagyon satnya növények fejlődnek ki.

5. Olyan növényekből, melyek magja egy időben nem érik meg, az időszakonkint bősze- dendŐ.

6. A nyert magvak szellős és száraz helyen tartandók, minthogy nedves és dohos lég rothadást, idéz elő és a csiraképességet megsemmisíti.

7. Mindenekelőtt igyekezendő a nyert magv- ból ugyan azon növényt, melyből a mag nyere- tett, ha az minden követelésnek megfelel, egyede- ségében (Judividualitat) tisztán megtartani. Ezt pedig következőleg lehet elérni: a) A mag minden esztendőben nem újítandó meg, hanem az oly korossá, mint csiraképességének kártalanítása nélkül lehet, hagyandó,; mert mentül gyakrabban uji- tatik meg a mag, annál jobban van elkortsosodás- nak alávetve, b) A közeli rokonságba álló nemek legalább is 150 lábnyi távolyságra ültessenek egymástól, hogy viszonosan meg ne termékenyíthessék magukat. Hahogy a rovarok a virágport egyik növényről a másikra hordják, akkor a tá- volyság sem védi meg a közel rokonságú növényeket az elkortsosodástól és ez esetben, kivált a kelkáposzta virágzásakor fölibe terjesztett fátyol által elszigetelendő: A mag tisztán fentartasának. legbiztosabb s legegyszerűbb módja azonban az, hogy a könnyen elfajuló nemből évente soha egy


8

nél vagy legföljebb két fajta magnál több ne neveltessék, ez által nem kell azt évente változtatni és egyszersmind a viszonyos gyümölcspor érintkezésétől is biztositatik.

A magvak eltartásáról következő k jegyzendők meg:

1. Nagyon czélirányos ha a magvak használatukig hüvelyeikben , szövegeseikben, beezőik- ben maradhatnak; mert ezekben nem csak szebben tartatnak fel, de minthogy a lég befolyásának csak kevéssé vannak alávetve, csiraképességöket nem oly hamar vesztik el. Eladásra szánt magoknál vagy olyanoknál, melyek száraikon és csúcsaikon szabadon singólag tartózkodnak, azok leszedése s tökéletes kiszáradása után kitisztítása szükséges.

2. A magok eltételi helyiségnek szellősnek s száraznak kell lenni; a füstnek kitéve ne legyen és nem fütendő: mert a melegség következtében összeszáradván a magok, elvesztik csiraképességöket.

3. A kitisztított magvak bödönökbe ritkán szőtt vászonból csinált zsacskókba teendők , melyekre a mag neme és az év melyben termeszte- tett jelölendő s azután egy szellős helyre teendők vagy akasztandók. Vászonzsacskók, minthogy azokon a lég átjárhat, elsőbbséget érdemelnek a bödönyök felett.

4. Ha a magvak nagyban termesztettnek úgy, hogy azokat szabadon kell kiüríteni, akkor


9

minden évben legalább egyszer egy finom szitán átszitálandó]?, hogy az időkint rájok szállt portól megszabadhassanak; mert a por nem csak a magvakat szenyezi be, hanem különféle rovaroknak tartózkodását elősegíti, melyek a magszemeket pusztítják.

5. Ha több éven át akarunk magokat tartani, akkor azok egy finom szitán minden év nyarán jól átszitálandók,és egy pár óráig szabad levegőn ha- gyandók.

6. Hogy a magokat penésztől megóvjuk, fü- zseres magok keverendők közébe, avagy oly tartókba tétessenek, melyekbe előbb kis fönléges (atherisch) olaj öntetett.

Míkép tudható meg a mag csiraképessége?A friss mag jobbára fényesb, gyakran vilá-

gossabb mint az öreg, és jobbára egy olajos nedvességet tartalmaz és igy a szétnyomásnál majd zsíros, majd nyirkos, melynek nyomai az újon maradnak. Némely mag még fiatal erős szagu, melyet idővel mindig jobban vészit. A mag csiraképessége következő eljárás által legbiztosabban tudható meg: Azon magból melynek csiraképességéről meggyőződni akarunk , veszünk kicsit és ezt egy vászon rongyocskába tesszük, melyet bekötünk hanem úgy, hogy a magnak felduzzadására elég helye maradjon; azután ezen magokat tar-

2


10

talmazó rongyocska 24 órára vízbe akasztatik honnan egy földdel töltött cserépbe tétetik, és'szintén földdel fedetik be, úgy hogy csak a csúcsa álljon ki, mely által szükség esetén, ha a magot akarjuk vizsgálni, kihúzhassuk. Ennek megtörténtével a föld jól öntözendő meg, és a cserép meleg helyre tétetik, 3 vagy 4 nap múlva a maggal telt zacskót kihúzván és kinyitván a mag csírázásának megvizsgálása végett. Ha ezen idő alatt még valamennyi mag nem kelt ki, a zacskó újra földbe teendő, s megöntözendő, és a kísérlet mint előbb ismétlendő. Ha isméti 3 vagy 4 nap elmúlása után találtatnak magok melyek nem csíráztak , akkor ezek mint melyek csiraképességöket elvesztették használatlanok. Azon külömbség, melyet a kicsirázott és csiraképtelen magok átolvasása után nyerünk, az elromlott magvak mennyiségét határozza meg.

Miként mozdítható elő a magcsirázása ?Nemcsak hogy a mag gyorsabban keljenki,

de leginkább, hogy a gyengített vagy pedig majd egészen csiraképtelen mag kelésre ébresztessék a következő eljárás a legjobb s legegyszerűbb: A magot már elvetése előtt meleg szobában, nedves homokban vagy fűrész porban csírázni hagyni, s azután nedves földbe elvetni. Hogy a nedves homokhoz vagy ftirészporhoz hozzá ragadt finom


11

magokat könnyebben lehessen elvetni, a vetés előtt rövid idővel száraz homokkal, vagy fűrészporral keverendők.

A következő eljárás egyébbiránt nem csak a mag csírázását sietteti, hanem a már úgy szólván egészen kialudt csiraképességet is újra ébreszti. A mag előbb 12 óráig folyó- vagy forrás vízben (soha kútvízbe) áztatik, azután vagy hat csepp vizhalvány (Chlorwasser) egy pohár vízbe csepegtetvén, és avval jó összekevertetvén a mag, még vagy 6 óráig egy harang alatt a napon áztatni hagyatik, azután vászonra tétetvén, és kevés száraz homokkal vagy földdelkevertetvén össze, elvetetik, s azon vízzel melyben áztattatottöntöztetik meg. A vizhalvány (Chlorwasser) és mészhalvány (Chlorkalk) a csírázást nagyon előmozdítják, csak hogy nagyon hígított állapotban kell azokat használni, minthogy azután túlingerlés által többet ártanak mint használnak.

Némelyek a csírázás előmozdítása végett a magokat salétrom vízbe áztatják.


I. FejezetA káposzta- és répanövények.(Kohl- und Rübengewüehse.)

Ha a fejes káposztából (Kopfkohl)magot nyerni akarunk, oct. elején vagy később is közép nagyságú zárt fejeket a földből torzsástól együtt kihúzunk, és az utóbbiakra zsineget kötve, azokat száraz nem hideg helyre akasztjuk. Tavaszkor az elhervadt levelek letöretnek, a törzs is el- vágatik, és a derek megszűntével a fejek kiültettet- nek. Egy másik sokak által ajánlott mód, mely által sok mag nyeretik, abból áll: hogy szept: szép káposzta fejek kivágatnak, alsó leveleik kitöretnek , s midőn a torzsán ejtett vágást a nap kiszáritá, az, nehogy a nedvesség következtében rothadás támadjon, faviaszkal bekenetik. Pár nap múlva a torzsák ismét kihajtottak, és teli vannak ágokkal, melyek felnöveltetvén kerti földbe tétetnek, hol hideg beálltával rövid lótrágyával,


13

azután szalmával takartatnak be. Ez eljárás mellett a telet sértetlenül kiállván, májusban, midőn fagyoktól nincs mit tartani, kiültettetnek.

A torzsák egy jó, erős földbe, lehetőleg védett de a napsugárainak kitett nyílt helyre ültetendők, és a föld ősszel korhadt marhaganéjjal trágyásztas- sékmeg, és tavasszal kiszáradás után porhanyitas- sék meg. Ha a többféle káposzta fajok torzsái egymás mellett ültetettnek, vigyázni kell, hogy a virágpor összekeverése által elne fajuljanak. Ha a magágyakat egymástól távol nem akarjuk elhelyeztetni, legjobb ha minden évben annak csak egy neméből termesztünk magot, mit annál biztosabban tehetünk, minthogy a káposzta fajok magjai jó eltartás mellett öt évig is megtartják csiraképességöket. A torzsák illőleg a földbe ültetendők s mindeniknek vagy 2 négyszeg lábnyi tér hagyandó, aföldközöttökporhanyitandó, gyomtól tisztán tartandó, a torzsák pedig feltöltendők. Minthogy a törzsök rendesen buja lombot hajtanak, azért, nehogy azok megdőljenek, karókhoz kötendők, a va gy az egész magágy korlátokkal körül veendő.*) Ha augustusban a beczők fehéredni kezdenek, ez az érésnek jele. Minthogy valamenyi mag egyszerre nem érik meg, azért azon időben, midőn a legtöbb becző érett, a torzsa kihúzandó , s egy

*) Ma már meggyőződtek arról, hogy a karózás helyett jóval czélszerübben s költség kímélettel sodrony vonalok használhatók, 3—4 öl távolyságra levert karókhoz vizirányosan a földtől párhuzamban vonatnak a sodronyok,ezekhez azután kötöztetvén a magzó növények, a légnek és napnak inkább kitéve vannak. A kiadó.


14

szellős helyre kiszáradás s utóérés végett akasz- tandó,minek megtörténttévelaleszakasztott beczó'k a mag kiszedése végett kézben dörgöltettnek öösze. Midőn a mag tökéletesen kitisztitatott, s a légen kiszáradt volna, zacskókban oly helyre tétetik el, hol az egerektől és a napsugárainak befolyásától ment.

Vörös fejeskáposztából (Rother Kőpfkohl) magtermelésre olyanok választandók, melyek vörös erek s bordák által leginkább kitűnnek.

Aleveles kúj00SZkí6óZ(Blattkohl)magtermelésre a hasonfajok legszebb formái választandók ki, s helyben hagyandók, hol minden ápolás nélkül júliusban magot nyerünk, 4 — 6 évig megtartja csiraképességét.

A zöld- és barna káposzta fajok (Grün- und Braunkohl) magtermelése akkép történik, mint a leveleskáposzta hason fajainál.

A rózsa káposzta (Rosenkohl) jobb földet s szabadabb álláshelyet követel mint a többi káposzta fajok, Minthogy a rózsa káposzta a hideg ellen is érzékenyebb, ezért a magnak hagyott szép fejek télenát pinczébe teendők, vagy pedig kertben betakarandók. Magtermésiíél hasonlóan eljárandó, mint a leveles káposztánál.

A fodorkel (Wirsing) magnak választott szép fejei, midőn a téli fagyok és az egerek ellen és betakarás által megvédettek volna, mártiusban napos helyre ültettetnek el, és júliusban már ma


15

got hoznak, mely 4 évig megtartja csiraképességét.

Akalarábiből (Kohlrübe) ősszel szép sima fejek választandók, azok nagyobb levelei letöltendők, és 'pinczében homokba télen át elültetendők, honnan tavasszal 2 — 3 lábnyira egymástól egy napsugáros nem sovány földbe kiültetettnek. Magjuk júliusban érvén meg, mely 4 évig marad csira képes.

A virágos káposzta, karfiol (Blumenkohl) magtenyésztése fáradságos és nem mindég jár sikerrel. Reichard következő Dietrichnél rövidebb eljárási módot ajánl annak termesztésére: A virágos káposzta magja augustus végén egy már más növények üzdészetére használt hideg trágya ágyba melybe csak áthányt nem pedig zsíros, szépen egyenesre gereblyélt föld van, vetetik el. Ha az elvetett magból a növények felnőttek, csak legnagyobb szükségben öntözendők meg, és ha 5 — 6 hüvelyknyi magasságot elértek, valamely kihültt volt ugorka vagy dinnyeágyba sovány homokkal vegyes földbe, ültettetnek el, oly távolyságra egymástól, hogy egyik növény se érintse leveleivel a másikát. Ha a növények meggyökeresedtek , egyáltaljában nem szabad azokat nedvesen tartani; elég hogy ha october közepén történt első átültetésüktől az isméti átültetéshez csak életben fentartattak, a nélkül, hogy növésök előmozdítatnék. Ha ily módon szerencsésen átteleltettek a virágos káposzta csemeték, akkor feb


16

ruár vége felé egy más előbb elkészítetett meleg ágyba ültetettnek jó tápdús, átrostált és rövid rothadt trágyával jól összekevert s átdolgozott földbe,mely egy ideig a szabadban feküdt, másod féllábnyiraegymástól.Átültettetvén a karfiol növények ablakok tétetnek a melegágyra, melyek szellőztetésénél, valamint előbb is, az időjárást tekintetbe véve, vigyázva kell eljárni, nehogy a növények levelein piszkosság üllepedjék meg, és hogy az elzárt levegő következtében bogarak ne szaporodjanak el, ezért gyakran szellőzendők az ablakok, és a növények majd minden nap vízzel locsolandók meg. Ezen eljárás mellett május elején a legszebb fejeket lehet nyerni, melyek azután szép magot adnak.

Angolhonban, hol az enyhébb éghajlat miatt a virágos káposzta növényeket télen át szabadban lehet hagyni, nem kívántatik annyi munka a karfiol mag termeléséhez. Egyébiránt hazánk déli részein, ha a virágkáposzta növényeket egy meleg helyre, például falhoz ültetnék, s fagyok ellen üveg harangokkal letakarnák , szintén lehetne ily módon mag termelést eredményezni. Egy növény 2 — 3 latnyi magot ád, s igy a termelési fáradságot megjutalmazza.

Virágos káposzta magot még következő mó-' dón is lehet termeszteni. A mag termesztésére legjobb olyan növényeket hagyni, melyek korán fejeket hajtanak, s igy a kiteleltek , ha sikerült, legjobbak. E végből olyanok hagyandók, me


lyek a legszebb s legnagyobb fejeket hajtanak, azonban ezek mellett más virágzó káposzta fajoknak nem szabad állni, minthogy a mag elfajul. A virágszárak növekedtével a levelek lassankint kitörendők. Hogy a szél a felnőtt virágszárakat ki ne tördesse, azok karókhoz kötendők. Minthogy a virágok között gyakran rovarok fészkelik meg magokat, gyakorta vizzel locsolandó a növény (Ha víz locsolással sem lehetne a rovarokat elűzni, akkor főt dohánylé locsolása által megsemmi- sítettnek.) Ne hogy a magbeczökre is rovarok másszanak, a szárak csricsai egy hüvelyknyife levágatnak virágzásuk idején; minthogy ezekről úgy is csak rósz magot nyernénk. Száraz időben a növények napon melegített vizzel szorgalmas- san öntözendők. Ha a beczők fehéredni kezdenek s egyes fekete magok mutatkoznak, a növény kihúzandó s napra szárítás végett kifüggesztendő s azután pedig a mag kidörgölendő. Ha a mag derek beállta előtt nem érne meg, akkor deszkakerítéssel körtilveendők a növények, s erre tett ablakok által a fagyoktól megvédendők. A karfiol mag, kivált ha hüvelyeiben marad, 5 — 6 évig is megtartja csiraképességét.

A répa (Rüben,) magok termesztését illetőleg, októberben a legszebbek választatnak ki s midőn leveleiktől egész a szárig megtisztitattak volna , legtanácsosabb azokat télen át oly pinczében eltenni, mely mérsékelt léggel bir; mert ha a pincze meleg, akkoi- a répák kisarjadzás követ

3


18

keztében túl erőltetik magukat, ha pedig hideg, akkor megfagyhatnak. A jól kitelelt répák már- czius végén vagy april elején egy lábnyi távoly- ságra ültetetnek ki oly helyre, hol csak reggel süt a nap; mert ha folytonosan a nap sugarainak kivannak téve, akkor oly sokaságban lepetnek meg a földi bollhák által, hogy a csírázó sarjukat mind megemésztik. Értetődik hogy ezeknél is a magszárak karókhozi kötés által *) a szél befolyása ellen óvandók.

A kalarábiból (Kohlrtiben.) ősszel megnyerés végett a leggömbölebbek és legsimábbak válasz- tattnak ki , és leveleiktől egész a szívig megfosz- tattnak, és téli fagyoktól óvandók pinczékbe vagy gödrökbe tétettnek el, és tavasz beálltával 2 láb- nyira egymástól egy napnak kitett nem sovány földbe ültetettnek el, és midőn kihajtottak volna földel fedetnek be. Felszökelt magszáraik karókhozi kötése el nem mulasztandó.

Ezen elősorolt káposzta fajok (a karfiolt kivéve) magjai mind egy időben úgymint julius végén vagy augustus elején érnek meg. Ha a magszárak sárgulni kezdenek , és a kinyitott mag hüvelyekben ha barna magok találtatnak, leszedendők , minthogy ha ne tán az egész magszár érését bevárni akarnék, a már érett mag kiperegne. A leszedett magszárak összekötetvén , szárítás végett fölakasztatnak, —

*) A répánál különösen ajánlható a sodronyhoz kötés , — mert a karóhoz kötéssel sok mag vesz kárba. ' Kiadó.


19

minek megytörténtével kicsépeltetnek, s a mag többszöri rostálások által kitisztitatik s kellőleg eltakarít atik.

A kiadó figyelmeztetése.Ismernünk kell most már a magtermelés egyébb

eljárását is, különösen — miután tapasztalatból tudjuk, hogy a magkereskedők útján nem ritkán nyert magvak után mily haszontalan hitvány növényt nyerünk, — tudjuk tehát azt.is, miként járnak el egynémely lélekismeret- len nagybani tenyésztők, a káposzta és répa félék magvai tenyésztésénél, — minek következtében aztán meggyőződhessünk azon aránytalan árositások okáról, a milyenekkel egyik másik magárusok lajstromaiban találkozunk.

A leirtt eljárás szerint tökélletes növény példányokról termelt és a himpor vegyülése következtében történhető elkorcsosodástól megóvott magvakért, legyenek azok még oly magas áron megszerezhetők, nincs okunk sajnálni a pénzt, mit azokért kiadunk, mert magában véve a magárát, még az mindég á legcsekélyebb költség, mit a növények tenyésztésére előlegezünk; — ellenben a rósz magvakért kiadott még oly csekély ösz- szeget megtoldva a növények költséges mivelési kiadásaival nem elég hogy elvesztjük, de még azonfölül csalódásunk után méltó boszúságban részesülünk.

Tudván azt, hogy a káposzta és répafélék két éves növények, annálfogva mint olyanok rendesen második évben virágoznak és magvat hoznak, — igen természetes, hogy a növények, illetőleg gyökerek átteleltetése fáradságot, és költséges téli berakó helyeket igényelnek, különösen ott, hol a magtenyésztés nagyban — mázsánként űzetik.

Az ily nagybani tenyésztők annálfogva, kik pil


20

lanatnyi nyereségüket jó nevüknek elejbe teszik, a növények illetőleg gyökerek téli gondozását megkimélen- dök, nyáron — julius hóban vetik a magot, augusztus végén szeptember elején kiültetik a rászákat egy láb távol sorokban, egymástól 9 hüvelyk távolyságban, hogy a tél bekövetkeztéig némileg felnövekedjenek, anélkül azonban, hogy azok a kívánt tökélyre kifejlődnének; őszkor a derek beálltával mint a szőlőt szokás barázdában befedik, s télire szalmával, szalmás ganajjal vagy levél haraszttal betakarják.

Ekként átteleltek volna a növények költséges berakó helyiség nélkül, tavaszkor kitakarhatnak s felnyitat- nak, és a silány növény példányok magszárakat hajtanak.

Igaz , hogy az ily gyenge növénypéldányok jóval kevesebb magot hoznak, mint azon erősök, melyek tökéletes példányai berakó helyekben gondosan kiteleltettek. Ez azonban még nem lenne az egyetlen baj, mert a kevesebbé költséges kiállítás igen is pótolja a hiányt, — hanem baj az, hogy valamint a kinem fejlődött állat után erőtellyes és izmos ivadékot nem várhatni, hasonlón a ki nem fejlődött növény magva után sem várhatni legtöbb esetben egyebet, mint hogy elhagyva természetes jellegeit, kiültetés után magba megy, vagy igen silány növényt hoz létre,

A lelketlen üzérkedők illyetén eljárásával szükségesnek tartottuk megismertetni olvasóinkat azért, hogy olcsó magvak vásárlásával ne engedjék magukat meglo- patni, hanem szerezzenek magvakat oly forrásból, hol az évek során kiérdemelt jó név ad biztosítékot; — de szükség azért is, hogy a magtermelési ipart felkaroló hazánkfiai ne engedjék magukat tévútra vezettetni oly tanácsadóktól, kik a magtermelési ipart egynémely német iskolában tanulmányozták.


II. FejezetA hüvelyes vetemények.

(Hülsenfrüchte.)

1. A borsó.(Pisum sativum. Erbse.)

A mivelés következtében a borsónak számos al- és hasonfajai támadtak.

Ha a borsó különféle nemeiből jó magot nyerni akarunk, akkor annak minden faját külön egymástól távolyabb eső helyre kell kiültetni, nehogy a virágpor összekeverése által elfajuljon, és az összes megtermet beczöket, mennyit magnak határozni akarunk, érintetlenül hagygyuk megérni.

A borsó érésének ideje kiültetési idejétől függ. A levelek s hüvelyek sárgulását a mag megérésének jeléül tekintjük.

A beczök leszedetvén, egy szellős pallósra szárítás és utóérés végett kiterítettnek, téli estéken azután hüvelyekből a mag kitisztitatván az alka-


22

lommal egyszersmind a hiányos s kukaczok által rongált magok kiválasztatnak.

A borsó fajok magjai 5 — 6 évig megtartják csiraképességöket.

2. Paszuly.(Phaseoleus. Bohne.)

Valamint a borsónál úgy a paszulynál is számos al- és hasonfajok keletkeztek.

Május közepétől egész végéig ültetendők el a paszuly különféle fajai magnyerés végett egy trágyázatlan de mái’ pár év előtt kapanövények termesztésére használt földbe. Minthogy azonban a paszuly fajai a virágpor összekeverése esetében az elfajulásnak nagyon alája vannak vetve, ennek következtében a különféle fajok lehetőleg legtá- volyabb ültetendők el egymástól.

A magtermesztésre szánt paszuly első hüvelyei lehetőleg érintetlenül hagyandók; mert tartós esőzések beáltával a hüvelyek nem csak hogy néha nem érnek meg, hanem egyszersmind az alsók mint legelőször virágzók, legjobbak , és legtökéletesebbek szoktak lenni. Ősszel midőn a paszuly hüvelyei megsárgultával megszáradtak, leszedetnek, és tél kezdetéig hüvelyeikben száraz helyen hagyván azokat, azután kitisztitatnak és száraz helyen hagyatnak használatukig.


23

Némelyek azon tév véleményben vannak, hogy a paszuly érését előmozdítják, ha ősz felé annak indáiról a leveleket leszedik, hogy a nap akadálytalanul rájuk süssön: de ezen eljárás inkább a hüvelyek érését akadályozza mint sem elősegíti, minthogy a levelek leszedése által a növénynedv kellő kipárolgásában akadályoztatván, az indák nem csak hosszabb ideig frissek maradnak, hanem ha az időjárás kedvező, még új virágokat is kihajtanak.

A paszuly 6 — 8 évig megtartja csiraképességét.

3. A bab.(Vicia faba. Saubohne. Ackerbohne.)A magnak szánt babok fajai szintén egy

mástól távolyabb eső helyekre sorokba lilteten- dők el, ha az elfajulástól megakarjuk azokat óvni.

Augustusban kezdenek lent a bab száron lévő maghüvelyek feketéké lenni, mely azok érésének jele , minek megtörténtével a növények kihúzatván utóérés végett vagy falhoz támasztatnak, vagy pedig kötetlenül gúla alakú rakásokba rakatnak , és midőn lehetőleg utóérni hagyattak volna, haza vitetvén kicsépeltetnek, s használat végett alkalmas helyre eltétetnek.

A bab öt évig megtartja csiraképességét.


III. Fejezet.Tökfélék.

(Cucurbitaceae. Kürbisartige Pflanzen.)

1. Ugorba.(Cucumis sativus. Grurke.)

Ha a savanyító ugorka fajaiból magot akarunk nyerni, akkor legjobb ha két vagy három éves magot májusban és pedig minden fajtát kellő távolyságra, jól megmunkált oly szélességű ágyakra, hogy mindenikre körülbelül csak egy sor férjen el, ültetünk, mely mag ha sűrűén kelt volna, megritkitandó. Az ugorkának úgy nevezett üres virágai semmi esetre sem törendők le, minthogy azok a tulajdonképeni himvirágok, melyek a nő virágok megtermékenyitésére vannak határozva. Minthogy a legelső ugorkák a him virágok hiánya miatt nem eléggé termékenyűlve nagy részt sok üres magot tartalmaznak, azért ezek közöl a legegészségesebbek, legszebbek és legegyenesebbek választandók magtermelőknek,


25

és ne hogy rothadásnak induljanak, deszkácskák vagy lapos kövek teendők alájuk, s megérni hagyatnak, miről sárga szinök nyerése által győ- ződtetunk meg.

A leszakasztott sárga ugorkák egy száraz szellős helyen addig utó érni hagyatnak, mígnem kissé megpuhultak, minek megtörténtével belök a szemekkel együtt szitára tétetik, és azon, víz rá- öntése által az azokat környező nyálkából megtisz- títatnak. A vízben fenékre esett jó magok szellős helyen szárításra kiterítetvén s ez alatt gyakran megforgatatván , annak megtörténte után száraz helyre tétetnek el.

Az ugorka mag hat évig marad csiraképes.

II. A Dinnye.(Cucumis meló. Melone.)

Hogy a magnak szánt legszebb, legkoraibb legjobb s legtökéletessebb dinnye éretségét annál bizonyossabban megtudhassuk, egy hegyes késsel fent nem messze a szártól egy három szegletet vágunk be, úgy hogy egy három szegletit ék elváljék belőle, s kihúzni hagyja magát, melynek húsa levágandó és megkisérendő, annak czélszerüsége, mi ha még tökéletes nem volna, a ki vágott ék előbbi helyébe ismét visszanyo- matik, s helyén indáján még pár napig hagyatik

4


26

a dinnye, lia pedig már le lett volna szakítva, utóérés végett pinczébe tétetik. Midőn a dinnye tökéletes éretségéről meggyőződttinkvolna,a magok a bélel együtt kiveendők, s akkép mint az ugorka magok megmosandók, megszáritandók és elteendők.

Hogy a dinnye válfajait eredetiségben ismét visszakapjuk, szükséges azok minden nemeit egymástól távolyabb eső helyre elültetni.

A dinnye mag tizévig megtartja csiraképességét. Elültetésre legjobb a 4 — 5 éves mag használata, valamint a szabadbani tenyésztésnél hasonlóan nevelt dinnyék magja sokkal többre becsülendő.

III. A t Ö k.(Cucurbita pepo. Kürbis.)

Minekelőtte a tök számosb fajainak magját szabadba kiültetnők, czélirányos szebb s nagyobb "gyümölcsök kifejtése végett azokat előbb melegágyakba vagy cserepekbe ültetni, onnan pedig májusban, midőn a derektől nincs mit tartani, egy zsíros — napnak kitett földre, a nemek elfajulásának akadályozása végett kellő távolyságra egymástól kiültetni. Mindegyik növény számára 8 négyszeg lábnyi tér hagyandó, s pedig minden gödörbe 2 — 4 mag teendő, s azután el nem mu


27

lasztandó azok szorgos öntözése. Hagy a tökök mentül nagyobbá fejlődjenek, ezért a gyümölcsök mutatkozásakor az indák megröviditendők, és a gyümölcsök leszakítandó!?, úgy hogy minden indán csak vagy három maradjon, ez által a növénytáp jobban a gyümölcsök felé hajtatik.

. Magnak a legszebb s legtökéletesebb tökök hagyandók, s hogy annál jobban érjenek, néha megforditandók s hogy földeli érintkezésük következtében rothadásnak ne induljanak, deszkák vagy téglák rakatnak alájuk. A magnak szánt tökök addig hagyandók szabadban indáikon, még derek s éji fagyok a növényéletnek végett nem vetnek. Ennek bekövetkeztével utóérés végett födött, száraz szellős helyre teendők a tökök, honnan csak nagyobb hideg bekövetkeztével fagymentes helyre tétetnek el, s hogy magjaikat annál könnyebben vehessük ki, jól kiszáradni hagyjuk azokat. Midőn a tökök magjai kiszedettek volna, azok rájok száradt húsos részektől megszabadítandó!? , kiszáritandók s kellőleg eltakari- tandók.

A tökmag három évig’ marad csiraképes.

4*


IV. Fejezet.Az élvezhető gyök- vagygumónövény ék.

(Die esbaren Wurzel- uncl Knollengewachse.)

I. A burgonya.(Solanum tuberosum. Kartoffel.)

A burgonyának mag általi szaporítása megérdemli a körülötte tett fáradságot és sokkal jelentékenyebb mint sem gondolnék; mert a gumók változására előnyösen hat, minthogy azok ez által megjavulnak és bővebb termést adnak, és egyszersmind a mag elvetése által uj és szép fajokat lehet nyerni.

A burgonya mag következőleg termesztendő : Midőn ősszel a magbogyók fehéressek lesznek, még minekelőtte a dér megcsipte volna azokat, leszakasztandók, és addig egy szellős padláson hagyandók, még megpuhulnak, azután belölök a mag egy vízzel telt edénybe nyomatik ki s a rajta függő nyalkától többszöri mosás által megtisztitatik és papirosokra kiteritetvén meg


29

száradni hagyatik, minek megtörténtével használatig kellőleg eltakaritatik.

A burgonya mag tavasszal egy könnyű porhagyos földbe vetetik el, és vékonyan földelta- kartatván be, gyomtól tisztán tartattnak a fiatal növények. Első esztendőben a gumók, kivév.e a melegágyban tenyésztetteket, csak csekély nagyságra növekednek. Ezen első esztendőbeli gumók jövő esztendőben úgy mint a közönségesek ültetetnek földbe és akkor már tetemesb nagyságra növekednek; de tökéletes nagyságukat s izöket azonban csak a harmadik évben érik el. Ily módon nevelt gumók harmadik esztendeig gondosan választandók ki, minthogy sok találkozik közöttük, melyeknek bélül veres gyürüjük van, melyek azután főzésnél feketéké és utálatosokká lesznek. A felvágottaknak másokkali összehasonlítása által lehet azokat azután külsőleg is megismerni. A magból nevelt gumók sokkal gyorsabban fajulnak el, mint a gumók által termesztettek, ezért a magnak gyakori ujjitásáról kell gondoskodni.

A burgonya minden nemei, kiválta koraiak nem hoznak tökéletesen kifejlet magbogyókat, hanem ily fajok is virágzásra és magtermesztésre hozhatók, ha a nyár elején időnkint a föld száraikról levétetik, és a kis gumók, a mint fejlődnek, csak párt hagyva, leszakasztatnak.

Ha mag által bizonyos fajokat akarunk tenyészteni, akkor ugyan azon földön össze keverve sokféle nemeket nem szabad ültetni; mert


30

úgy azon veszedelemnek tesszük ki magunkat, liogy a nyert magból csupa fatytyukat kapunk. A magból! szaporítás csak akkor ajánlható, hauj fajokat akarunk nyerni, a minthogy a gumók általi tova tenyésztésnél minden esetre elsőbbséget érdemel.

II. A Murok.(Daucus carotta. Mohrrtibe.)

A murokból magtermelésre a legszebbek, legegyenesebbek és nem a legvastagabbak, melyek minden mellék ágaktól mentek, választatnak. A magtermelésre kiválasztottakból.a haraszt egy Iliivel} knyire a korona felett vágatik el, s télen át pmczébe homokba tétetnek, honnan tavaszszal lehető legkorábban, egymástól egy lábnyi távolyságra, földbe ültetetnek el, úgy, hogy sziveik a földel egyenlő párhuzamban legyenek. A szárak növekedtével karókhoz kötendők. Ha a csúcsok (Holdén) augusztusban bámulni kezdenek, levágatnak, csomókba kötetnek és egy szellős helyre utóérés végett akasztatnak. Midőn ezek tökéletesen megértek és megszáradtak volnál a mag ujjak között dörgöltetik ki, s egy száraz helyre kellőleg tétetik el.

Ha több fajból magot nyerni akarunk, a nemek kellő távolyságra ültetendők el egymástól.


31

Mentül erősebb skellemesebb szagu amurok magja, annál jobb az.

A murok magja négy évig tartja meg csira képességét.

III. A pasztinák.(Pastinaca sativa. Pastinake.)

A pasztinákból magtermelésre a legnagyobb s legjobb gyökerek választatnak ki, és annak bárom faja szintén egymástól kellő távoly- ságra ültetik el.

A pasztinák magja hasonló időben s szintén nem egyszerre, valamint a murok, lesz éret. Mihelyest egyik vagy másik szár s azon lévő mag szalma színűvé lesz, azonnal még az egymáson fekvő lapos két mag egymástól el nem válik, levágandó , több egy csomóba kötendő s egy szellős pallósra utóérés végett akasztandó, hol midőn megszáradt volna, kidörgölendő s kellőleg eltakarítandó.

A pasztinák mag két évig megtartja csiraképességét.

IV. A mezei kátáng.(Cichorium intybus. Cichorie.)

Ősszel a mezei katang legszebb , legtökéletesebb színes gyökerei választandók ki magtér-


32

inelésre és a jövő tavaszig pinczébe tétetnek el; vagy pedig rendeltetésük helyére azonnal ültetetnek ki 1—2 lábnyi távolyságra egymástól s midőn azok szárai felnőttek volna, karókhoz kötetnek. Minthogy ugyanazon növény magjai egy időben nem érnek meg, ezért, oly időpontban'; midőn a legtöbb szár tökéletesen megérett a magnövény kihúzandó, szellős helyen megszáritandó és a mag belőle kicséplendő, kitisztítandó és egy vászon zacskóba száraz helyre elteendő.

Ámbár a mezei katang magja 7 — 9 évig megtartja csiraképességét: mégis a friss mag a legjobb, az egy éveset azonban vetés előtt be kell áztatni.

A mezei katárig oly növényeiből nyert mag, melyek korán magszárakba hajtanak nem sokat ér, minthogy abból ismét korán magszárba hajtó növények lesznek, melyekből csak kicsin, csekély használatú gyökereket lehet nyerni.

V. A közönséges petrezselyem. (Apium Petreselium. Petersilie.)

Ha a nagy hozszú petrezselyemből magot akarunk termeszteni, akkor ősszel annak kapálásakor mindjárt , a mag szükséges arányához képest, pár gyökér a földben érintetlenül hagyandó, s télen át szalmával takarandó be. Ha azonban a


33

korai vastag czukorpetrezselyemrŐl magot akarunk termeszteni, lígy ősszel annak kiszedésekor jó növények választandók ki, és miután leveleik meg- kurtitattak volna, télen át a pinczébe homokba tétetnek el, honnan a tavasz beálltával egy napnak kitett zsíros kerti földbe ültetetnek el egy lábnyira egymástól.

Midőn augusztusban a magok barnákká és keményekké lesznek, a magszárak levágatnak, csomókba kötetnek, és utóérés végett szellős padlásra tétettnek el, hol midőn tökéletesen megszáradtak volna, a mag kiszedetik belölök, és további használat végett kellőleg eltakaritatik.

A közönséges petrezselyem mag három évig megtartja csiraképességét.

VI. A zeller.(Apium graveolens. Sellerie.)

Ősszel magtermesztésre a legjobb s legkevesebb mellék gyökerekkel biró gumók válasz- tattnak ki, s télen pinezében homokba tétettnek el, honnan márcziusban egy jó — napnak eléggé kitett helyre másodfél lábnyi távolyságra egymástól ül- tétettnek ki, és a kisarjazott magszárak karókhoz kötettnek.

Augusztns végén és szeptember elején a magszárak sárgulni és a magok barnákká és ke-

5


34

ményekké kezdvén lenni, éretségök idejekint földfelett levágandók a magszárak, vagy az egész növény is csomóba kötetvén, egy szellős padlásra utóérés végett akasztatik, azután a szem kidör- göltetvén belőlök, kitisztitattnak és kellőleg elta- karitattnak.

A zeller mag három évig marad csiraképes.

VII. A kerti retek.(Rophanus sativus. Dér Rettig und die Radis-

chen.)Magtermelésre azon retekből, mely a kí

vánt hasonfajhoz legközelebb áll, a legszebbek választandók ki, télre pinczében homokba tévén el azokat, honnan tavasszal meleg nedves időben kertbe l'/2—2 lábnyi távolyságra ültetettnek el, s nedves időben megöntöztettnek.

Augusztusban és szeptemberben a retek mag hüvelyei fehérekké és a mag sárgás veressé lesz, mely éretségi jel, midőn észrevételeit volna, a magszárak levágatnak, vagy pedig az egész növény kihuzatik, és egy szellős padlásra akasztatik, vagy állitatik, és jól megszáradni liagya- tik; mert a mag hüvelyeinek, hogy a szemeket belölök kilehessen venni oly szárazoknak kell lenni, hogy azokat ujjak között lehessen össze


35

morzsolni, s midőn a mag kitisztitatott volna, kellőleg eltakaritatik.

A retek különféle válfajai ne csak kellő távolyra ültetessenek egymástól, hanem magtermő retkek közelében se legyenek.

A hónapos retek magtermesztésénél hasonló eljárás követendő, mint a kerti reteknél, csak az a különbség van köztük, hogy a hónapos retek első esztendőben, még a kerti csak másodikban hoz magot.

Vili. A torma.(Cochlearia armoracia. Dér Meerretig.)

Minthogy a tormának mag általi szaporítása hosszú időt igényel; ezért kizárólag gyökerei által tenyésztetik az tova.

IX. A vörös czékla.(Béta vulgáris. Die rothe Iliibe.)

A kímélettel kiszedett vörös czéklából magnak a legfimabb, legvörösebb, közép nagyságú választatik ki, s midőn az kellőleg megtiszti- tatott volna, télre egy fagymentes pinczébe raka- tik el, s márcziusban jó- napnak kitett kerti föld-

5*


36

be ültetetik el 1 — 1'A lábnyira egymástól, gyomtól tisztán tartván azt. A felserdült magszárak karók által a megdülés ellen védelmezendő!?. Midőn őszfelé a magszemek barnákká és keményekké kezdenek lenni, a szárak levágatnak, s midőn utóérés végett pár napig egy szellős helyen függőitek volna, és magjuk tökéletessel! megért, az kidörgölt etil? s kitisztitatván kellőleg eltétetik.

A vörös czékla mag három évig megtartja csiraképésségét.

X. A ligeti csészekürt.(Oenothera biennis. Garten-Rapunzel.

Hogy a ligeti csészekürtből magot nyerhessünk, télen át a kívánandó mag arányához képest annyi a mennyi a földben hagyandó, és azok tavasz kezdetén csakhamar virágzásnak indulnak, s magot hoznak, mely septemberben érik meg, mely azonban egyszerre nem érvén meg, a mint észre- vétetik, hogy a hüvelyek éretségök következtében nyílni kezdenek, leszakítandó!?, edénybe teendők, hol midőn kiszáradtak volna, a mag kitisztitatil? belőlök, és szakértőleg tétetik el, mely három évig marad csiraképes.

■ .-fisaiisoíií voIóIIí’M sas .ubbiffl


r

37

XI. A kecskedisz.(Tragopogon portifolius, Haferwurzel Bpckbart.)

Hogy biztosak legyünk arról, miszerint magtermesztésre a kecskediszből a legjobb gyö- . kerek választattak, ezért czélirányosb, ha azokat ó'sszel kiválasztjuk és eltesszük, mintha földben hagynok télen át. Tavasszal a legkevesebb mellék ágokkal ellátott gyökerek 8 hüvelyknyi tá- volyságra egymástól kiiiltetetnek és a felserdült szárak karókhoz kötettnek. Midó'n júliusban a kecskedísz magja érni kezd, vigyázni kell, nehogy azt a szél tova sodorja magával, s ezért a mint érik, naponta leszedendő, s a gyapjú róla ledörgölendő és használatig a három évig csiraképes mag eltakarítandó.

XII. Pozdor.(Scorzonera hispanica. Scorzonere.)A pozdor magja tavasszal vetendő el, s ha

kikelt, a növények megritkítattnak úgy, hogy 5 —• 6 hüvelyknyi távolyra álljanak egymástól, melyek azután második és harmadik évben magtermesztésre használtatnak.

Valamint a kecskedisznél, úgy a pozdor- nál is julius augusztusban mutatkozik az úgy ne-


38

vezeti niaggyapju (Samenwolle) melynek alsó végén a szem megerősítve lenni látszik, minek észrevettével az érett mag leszedendő; minthogy azonban egyszerre nem érik meg az egész szár, ezért gyakran utána nézendő, ne hogy a szél azt elsodorja. A nyert mag egy edénybe ujjak között kidörgölendő , azután átszitálandó, mely alkalommal a szemek átesnek, a magbokrocskák pedig a

maradnak.szitán

sünk,

talaj r só áentetailihá lóMfunvga jrrgh.rffo'.

XIII. Mézes bolonyík.(Sitim sisarum. ZuckerwurzeL)

Hogy e czukornövényből magot nyerhes- ezért ennek magját tél beállta előtt me

leg, de enyhe kerti földbe vetjük, hol a növények az első évben ki is kellnek, azonban magot csak második évben adnak, valamint, ha használatra ki nem szedetnek a jövő években is. A felserdült magszárak karókhoz kötendők, nehogy azokat a szél kitördösse.

A czukor gyökér magjai septemberben kezdenek barnákká és keményekké lenni, minek észrevételével a magszárak vagy hüvelyek, a mint éretségöket elérték, felszedendők s száraz helyre teendők, és midőn valamennyi betakarhatott volna, kimorzsolandók vagy kiverendők és forgatás által kitisztitandók, a nyert mag pedig elteendő.


39

Magtermesztésre rendesen a czukorgyökér egy része érintetlenül hagyatik, mely több éven át kitart s minden esztendőben hoz magot.

A czukorgyökér tova tenyésztése gyökerek szétválasztása által is történik, azonban a magból neveltek finomabb ésjobb izű gyökereket szo’lgáltattnak.

A czukorgyökér magja két évig megtartja csiraképességét.

XIV. Turbóig a répa.(Chaerophyllum bulbösum. Körbelrübe.)

Magtermesztésre a turbolya répából egy része érintetlenül hagyatik a földben, mely szá- mosb évig kitart, és évente magot hoz, mely két évig megtartja csiraképességét. *)

*) Tudtunkkal csak 2 legfőíeüb 4 hétig. A kiadó.


V. Fejezet.A hagymanemü növények.

(Die zwiebelartigen Pflanzen.)

I. A hagyma.(Album cepa. Die gemeine Zwiebel.)

Magtermesztésre ősszel a legszebb s legnagyobb hagymák választatnak ki, s azok vagy mindjárt októberben egy száraz napos helyre egy lábnyi távolyságra egymástól, egy, az előtt jól megkapált földbe, mely frissen ne legyen trágyázva, mert a hagymák több nemei ujjon trágyázott földben nem sikerülnek, ültetettnek. Azonban nagyon czélirányos a hagymákat télen át liarasztal betakarni, mely tavasszal midőn hajtani kezdenek vétetik le róluk. Ha a magnak szánt hagymákat csak tavasszal akarjuk kiültetni, akkor lombjaik (Schlotten) felényire megkurtitandók, szakálaik levágandók és egy szellős helyre teendők, és hogy tökéletesen kiszáradjanak, néha megforgatandók, honnan erős fagyok beálltával egy kamarába té


41

tetnek, hol azonban szalmávali bétakarás által az elfagyástól megóvandók. Marcziusban 5 -— 6 hü- velyknyi mély barázdákba egy lábnyi távolságra egymástól ültettetnek el a kitelelt hagymák s kellőleg földel takartatnak be. A hagymák ezentúl gyomtól tisztán tartandók s a felserdült magszárak karókhoz kötendők.

Ha az időjárás kedvező, september elején kezdenek a maghüvelyek sárgákká lenni s felpattogni, minek észrevettével az érett magszárak levágandó!? s utóérés végett szellős helyiségbe lepedőkre teendők. Ha a mag tökéletesen utóért s megszáradt volna, ujjak között dörgöltetik vagy lepedőn csépeltetik lei s átszitáltatván egy lapos edénybe szórás által lehetőleg kitisztitatik s azután ismét lepedőkre napra kitéfitetik és anyira kiszárítátik, hogy jövőben sem mégne gyűljön sem pedig meg ne penészesedjék.

Dietrich tapasztalatai nyomán azt állítja, hogy az ősszel elültetett hagymákból sokkal több s jobb magot lehet nyerni, mint azokból, melyek télen át száraz helyen tartatván, csak tavasszal ültettetnek ki.

Ha azon hagymák, melyek septemberben magot hoztak ismét földben hagyatnak, jövő évben szintén hasonló mennyiségű és minőségű magot lehet nyerni belőlök.

6


42

II. A téli hagyma.

(Allium fistulosum. Winterzwiebel.)

Ha a téli hagymából magot akarunk termeszteni, a kívánt mag arányához képest eresztendő belőle magszárba. A téli hagyma magtenyésztésénél ugyanazon eljárás követendő mint a közönséges hagymánál, melynek magjához szintén egészen hasonló, csak hogy valamivel, alig észrevehetőiéig, nagyobb.

A téli hagyma szaporítása a gyökök elosztása által is történik.

A téli hagyma magja három évig megtartja csiraképességét.

ILI. A mogyoró hagyma.

(Allium ascalonicum. Schalotten.)

A mogyoróhagyma égövünk alatt nem hoz magot s csak hagymái által szaporitatik.


43

IV. A fokhagyma.

(Allium sativum. Knoblauch.)

A fokhagyma sem hoz nálunk érett magot s szintén hagymái által tényésztetik tova.

V. A rokkambolle.

(Allium Scorodöprasum. Rokkambolle.)

A rokkambolle magja ősszel vagy tavaszszal egy középszerű, könyü, újon trágyázott földbe hat hüvelyknyi távolságra ültettetik el, melyből csak a második évben remélhető mag.

Midőn a rokkambolle magszárai fonyadni kezdenek azok magfejei levágandók, melyek szemek helyett kis hagymácskákat tartalmaznak.

A rokkambolle hagymáinak szét választása által is tenyésztetik tova, és ha ily hagymák kiültettctnek, azok ugyanazon évben hoznak magot.

VI. A pórré hagyma.

(Allium Porrum. Porre, gemeiner Lauch.)$5 MO'ííi fSfllOT jí SÍ OtávO 1X8:5

A pórré hagymából magtermesztésre a 6*


44

legerősebbek választatnak ki s télen át fagymentes helyre eltétetnek, honnan áprilisban lehetőleg borult időbe ültettetnek ki és magszáraik növe- kedtével karókhoz köttetnek. A mag értével annak hüvelyei levágatnak és utóérés végett lepedőre a napra tétetnek ki.

A pórré-hagyma magja két évig megtartja, csiraképességét, azonban azon mag, mely hüvelyeiben marad, 3—4 év után is sikeresen használható, csakhogy az sűrűbben elvetendő, minthogy minden szem nem kél ki.

A pór-hagyma növése előmozdítása végett száraz időben öntözni kell, minthogy ha növésében hátramaradna, könnyen nem érne meg.

VII. A metélő-hagyma.

(Allium Schoenoprasum. Schittlauch.)

A metélő-hagyma kiválólag gyökereinek elosztása által tenyésztetik tova, azonban megtermett magja által is szaporítható az. A magtermesztésre szánt metélő-hagyma egy könyü meleg földbe ültettetik el s az , mint a használatra hagyott, nem vagdosandó.

Augusztusban a metélő-hagyma magfejei nyílni kezdenek, mely érettségüknek jele, mi midőn észrevétetett volna, azok levagdosandók és azok maghüvelyei kidörgöltetvén s kitisztittatván, élté


45

tetnek. Minthogy az egyes maghüvelyeket nehéz: hüvelyeikből kitisztítani , azért rendesen azokban szoktak hagyatni.

A metélő-hagyma mag hat évig megtartja, csiraképességét.


VI. Fejezet.A. sp ár ga növények.

(Spargelgewachse.)

/. A nyúlárnyék vagy spárga.

(Asparagus officinalis. Spargel.)

Ha spárgamagot akarunk termeszteni, ennek elérése végett, mindjárt tavasznak elején a legszebb sarjak hagyatnak s karókkal jelöltetnek meg , nehogy kivágattassanak ; megjegyzendő azonban, hogy nem csak egy, de a törzsnek több szárai is a magasba hajtsanak ; mert könnyen megtörténhetnék, hogy az egyik nemnek hiányában a magtermékenyités nem történhetne s így magtermesztés sem. A felnőtt magszárak karókhoz kötendők s az ágy gyomtól tisztán tartandó.

September vége felé vagy október elején a spárga magbogyói vörösekké, a szárak pedig sárgákká lesznek, mely érettségnek jele midőn észre- vétetett volna, a magszárak levágatnak, a bogyók róluk leszedetnek, egy edénybe tétetnek s rájuk


47

víz öntetvén 2 — 3 hétig úgy hagyatnak állani. Midőn igy a bogyók megpuhultak volna, belőlök kinyomatik és kimosatik a mag, és midőn szitán kiterítve kiszáradt volna, eltétetik.

Ha a termesztett spárgamagot saját szükségünkre akarjuk fordítani, akkor a bogyók réte- genkint egy edénybe homokba tétetnek és mar- eziusig egy — fagy és egerektől ment helyre eltétetnek, azután belőlük a mag szintén szitán keresztül kinyomatva, czélszerüen elvettetik.

A spárgamag három évig megtartja csiraképességét.

II. A tengeri szulák. Tátorján.

(Crambe maritima. Meerkohl.)

A tengeri szulákot szintén gyökereinek elosztása által is lehet tovább tenyészteni, azonban ily módon szaporítottak soha sem növekednek oly erősekké, mint a magból termesztettek.

A tengeri szulák gyökere több évig kitart, de elvetése után csak a következő tavasszal hajt ki 1% lábnyi magos több ágú szárba, mely júniusban virágozván, kedvező időjárás mellett augusztus vége felé bőven szolgáltat érett magott.

A tengeri szulák szárai tulajdonkép azok, melyek a legizletesebb zöldséget, némelyek által spárgánál többre becsültet, nyújtanak.


48

III. A hablevelü rabarbara.

(Rheum undulatum. Wellenblattrige Rhabarbara.)

Valamint a tengeri szulák, úgy a rabarbara különbféle válfajai is még nagyon kevéssé vannak elterjedve konyha-kerteinkben, míg Angolhonban az gyakorta tenyésztetik s különféle módra elkészítve kedves eledelt képez.

A rabarbarán csak második és harmadik •évben mutatkoznak virágok.

11V. Az articsóka.

(Cynara Scolymus. Artischocke.)

Az articsóka különféle fajainak virágfejei ha élvezetre le nem vágatnak, virágzásnak indulnak ugyan, de csak nagyon ritkán hoznak érett magot nálunk és minthogy egyszersmind a magból nevelt növények virágfejei később fejlődnek ki s rendesen el is fajulnak, úgy hogy gyakorta ■csak nagyon kevés van köztök, mely a magnövények jóságával bírna, azért azok tovatenyésztése mint kevésbé fáradságos és biztosabb, annak mellékhajtásaiból történik.


49

V. A spanyol Articsóka.

Cynara carbunculus. Cardy. Spanische Artischocke.

Hasonlólag a valódi articsókához ez is egy kitartó növény, mely Creta szigetén vadon nöl.

A spanyol articsóka októberben kiszedett gyökerei télen át fagymentes pinczébe tétetvén , tavasszal a fagyok elmúltával kiültetnek, hol a magnak hagyottak össze! érett, csiraképességét soká megtartó, magot hoznak. A déli tartományokból nyert mag, elsőséget érdemel.

7


48

III. A hablevelü rabarbara.

(Rheum undulatum. Wellenblattrige Rhabarbara.)

Valamint a tengeri szulák, úgy a rabarbara különbféle válfajai is még nagyon kevéssé vannak elterjedve konyha-kerteinkben, míg An- golhonban az gyakorta tenyésztetik s különféle módra elkészítve kedves eledelt képez.

A rabarbarán csak második és harmadik •évben mutatkoznak virágok.

IIV. Az articsóka.

(Cynara Scolymus. Artischocke.)

Az articsóka különféle fajainak virágfejei ha élvezetre le nem vágatnak, virágzásnak indulnak ugyan, de csak nagyon ritkán hoznak érett magot nálunk és minthogy egyszersmind a magból nevelt növények virágfejei később fejlődnek ki s rendesen el is fajulnak, úgy hogy gyakorta csak nagyon kevés van köztök, mely a magnövények jóságával bírna, azért azok tovatenyésztése mint kevésbé fáradságos és biztosabb, annak mellékhajtásaiból történik.


49

V. A spanyol Articsóka.

Gynara carbunculus. Cardy. Spanische Artischocke.

Hasonlólag a valódi articsókához ez is egy kitartó növény, mely Creta szigetén vadon nöl.

A spanyol articsóka októberben kiszedett gyökerei télen át fagymentes pinczébe tétetvén , tavasszal a fagyok elmúltával kiültetnek, hol a magnak hagyottak ősszel érett, csiraképességét soká megtartó , magot hoznak. A déli tartományokból nyert mag, elsőséget érdemel.

7


VII. Fejezet.4

A p ar éj növénye k.

(Spinatartige Pflanzen.)

I. A paréj.

(Spinacia oleracea. Spinat.)

Valamennyi növények között ugyszólva egy sincs melyeit magtermesztésre könnyebben lehetne használni, mint a paréj, melynek magját jól trágyázott, napnak kitett földbe augusztus végén avagy a jövő marcziusban lehet elvetni színvonalas sorokban, avagy csak közönségesen is, aztán betakarni. A kikelt s magtermesztésre hagyott növények egymástóli hat hiivelyknyi távolságra rit- kitandók meg. Minthogy a paréj egy növény, melyben a nemek elválasztva jönnek elő , ezért azon növények, melyek magtermésre hajlandóságot nem mutatnak, nem tépendök ki, minthogy ezek a tulajdonképeni himnövények, melyek a természettől a növények megtennékenyitésére vannak határozva; azonban ez utóbbiakat, hogy az anya-


51

növényeknek több helyők legyen, a virágzási s termékenyítési időszak elmúlta után ki lehet tépni.

A paréjmag érésének ideje vetési időpontjától s azon körülménytől, vájjon konyhahasználatra vágattak-e, avagy az első sarjak mindjárt meghagyattak — függ.

Ha a magszemek zöldszinüket elvesztették és lent a szárakon lévők keményekké lesznek és könnyen lehullnak, jele, hogy a pár éj mag érettségét elérte. Ekkor a növények kihuzandók, kis csomagokba kötendők és száraz szellős helyre teendők utóérés végett , minek megtörténtével azok egy ponyvára terítendők s a mag belőlük egy bottal kicséplendő, ismét minekelőtte eltétetnek pár napra szárítás végett napra kiterítendő.

Legczélszeriibb a paréj magot az őszi vetésből szedni. •

A paréj mag hat éves koráig sikerrel vethető.

II. Az angol paréj.

(Rumex patientía. Englischer Spinat.)

Az angol paréj tartozik ugyan a paréj neműek közé ; de minthogy a közönséges életben paréjnak vagy barát rabarborának (Monchsrha- barber.) neveztetik, ezért azok közé soroztatik.

■ 7*


52

Az angol paréj magja marcziusban vagy júliusban vetetik és kikeltökkel a növények egy jól trágyozott földbe egy lábnyi távolságra egymástól ültettetnek el. Midőn augusztusban a göm- bölü levelecskék, melylyek között a magszemek vannak, vörösbarnák és a magok barnaká lesznek, a szárak levágatnak s csomókba kötetvén utóérés végett szellős száraz helyre tétetnek és midőn tökéletesen kiszáradtak volna, a mag belölök kidör- göltetik és kellőleg eltakaritatik.

Az angol paréj szaporítása törzseinek szál választása által is történik, azonban minthogy a magból szaporítás által szebb s erőteljest növények jönnek létre, ezért kivétel nélkül mag által szaporitatik.

Az angol paréj magja három évig megtartja csiraképességét.

1IJ. A kerti maglapél.

(Atriplex hortensis. Gartenmelde.)

A kerti maplapél magja marcziusban vagy még később vettetik el s a kikelt növények midőn egymástoli hat hüvelyknyi távolságra meg- ritkítattak volna, gyomtól tisztán tartatnak és a föld közölök párszor megporhanyítatik, hogy annál erőteljesebbeké fejlődjenek ki, magtermésre


a legszebb példányok hagyatván virágzásbani fejlődésre. Midőn augusztusban a szárak valamint a magtartók sárga színt nyerni és felpattogni s magot hullatni kezdenek, a szárak levágatnak, csomókba köttetnek és szellős helyre akasztatnak , vagy pedig ponyvára kíiiritettnek és midőn igy utóértek s megszáradtak volna, a mag kidör- göltetik, kitisztitatik s eltakarítatik.

A kerti maglapél magja két évig marad csiraképes.


VIII. Fejezet.A saláta növények.

(Salatpflanzen.)

I. A saláta.

Lactuca sativa. Gemeine salat.

Minthogy a saláta különféle fajai az el- korcsosodásra nagyon hajlandók, ezért ha jó magot nyerni akarunk, szükséges, azok válfajait egymástól kellő távolságra ültetni. Magtermesztésre a saláta legszebb s legnagyobb fejei közöl azok hagyandók, melyek a legkorábban vetettek el, vagy melyek kiinteleltettek, gondoskodván azoknak tartós száraz időbeni öntözéséről s karókkal ellátásáról. Ha a saláta fej oly kemény; hogy azon a magszár át nem hatolhat, akkor azonkeresztül egy keresztvágás csinálandó. Még akkor, is elegendő magot lehet termeszteni, ha a saláta fejek mind kivagdostatnak, csak legalább egy hüvelyknyi magas torzsát a föld felett s azon 4—5 levelet hagyunk; mert a kihajtott mellék sarjak , melyek szintén mentői előbb karókhoz kötendők, elég bő magtermést fognak adni. Azon idő köröl midőn


55

a magfejek fele fehérgyapottal van el lepve, a szár kihuzatik , vagy elvágatik és hogy az érett mag belőle ki ne hulljon,, egy lepedő felett kirázatik és azután utőérés végett napra teritetik ki, és midőn kiszáradt volna kikopogtatik belőle a többi mag is. A nyert tiszta mag azonban ismét ujonta kiterítendő s jó megszárítandó, minthogy fris állapotában sok kukacz van benne, melyek azt, ha nem hagyatott volna tökéletesen kiszáradni, gomolyokba összefonják, mitől dohos és használhatlan lesz.

Ha a magfejek érésének idejekor tartós esős idő van, akkor az érett magok kőnyen eső által veretnek ki avagy a hüvelyekben elromolnak. Hogy tehát az által az első vagy is legjobb magot ne veszítsük el, azon magfejek, melyeken gyapjú mutatkozik, naponta levágandók s edénybe tétetvén, gyakorta megforgattatnák utóérés és kiszáradás végett. Jobb idő békövetkeztével a többi magfejek utóérnek. Némelyek esős idők beálltával a magfejek felibe karókra feszített ponyvák- kali bétakarást ajánlanak.

A saláta mag hat évig marad csiraképes.A kötöző saláta (Bindsalat.) magtermesz

tése hasonló a fejsalátáihoz, (kopfsalat.)


56

II. A katáng.

(Cichorium Endivia. Endivie.)

Hogy a téli katángból magot nyerhessünk, ősszel a legjobb s legszebb növények kiásatnak s legczélserübb ha cserepekbe ültetve télen át fagymentes helyen tartatnak, hol ritkán öntözendők. A határig,ot szabadban, egy nagyon ment helyen is ki lehet ültetni s béfödés által a hidegtől megóvni- Tavasszal igyekezni kell a hiteleit katáng növényeket, hogy azok mentül előbb hajtásnak induljanak, a nagy fagyok elmúlta után azonnal, hogy a magnak megérni ideje legyen, másodfél lábnyi távolságra ültetettni ki egymástól.

Minthogy a katáng magja egy időben lesz éretté, azért, ha az érni kezd, a szárak föld felett levágandók és napra falhoz utóérés végett tá- masztandók, hol naponta háromszor négyszer viz- sel fecskendezendők meg, hogy a magszemek hamarabb s egy időben érjenek meg és jobban hagyják magokat kidörgölni.

A nyári katángból is lehet magot termeszteni, ha már marcziusban a katáng mag elvetetik a kikelt növények azután megritkitatnak. A meghagyott katáng növények még azon évben fognak szárakat hajtani, azok magja mégis érik. A kitelelt katáng növények magja sokkal jobb.

A katang mag hat évig marad csiraképes.-


57

3. A csészekürt.

(Fedia olitoria. Rapunzel.)

A csészekürtből magtermelésre 1-—2 lábnyi távolságra egymástól pár növény hagyatik, melyek kihajtott szárai a földön Rászólnak el s azok május végefelelé gyakorta nézendök meg, váljon azokból nem hullanak e magok és ha igen, akkor az egész növény kihúzandó és utóérés és szárítás végett lepedőre kiterítve napra vagy száraz szellős helyre tétetnek. A csészekürt magszárain ugyan, mikor kihúzatnak, még több nyílt virágok vannak, de még ezek magjai megérnének, a tökéletesen kifejlett magok mind kihullanának s az egész kertet gyomhoz hason- lólag ellepnék; ezért e magnövény, mihelyest érett szemek a földön észrevétettek volna, azonnal kihúzandó. Vagy 14 nap múlva a kiterített és már tökéletesen száraz magnövények magja lepedőre rázatik ki, mely rázás által az érett nehéz magok kihullanak, a tökéletlenek pedig a növényben maradnak. A nyert mag használatig kellőleg eltakarittatik.

A csészekürt magja három évig megtartja csiraképességét, s a vetésre legjobb ha egészen fris mag használtatik.

8


58

4. A kerti rézsuka.

(Lepidium sativum. Gartenkresse.)

A kerti rézsukából magtermesztésre a szükségelt mag menyiségéhez képest hagyatnak növények a tavaszi vetésből és minthogy azok szárai földre szoktak dőlni, ezért karócskákhoz erősítendők, mely eljárás által azok magja is előbb érik meg. Midőn az egész növény fehéres és a magok a beczökben sárga-barnákká lesznek, az egész növények kihúzatnak, összeköttetnek és napon vagy szellöshelyen utóérni hagyatnak és midőn igy megszáradtak volna, egy lepedőn a mag kikopogtatik belőlök és annak kitisztítása után eltétetik.

Ha a kerti rézsuka különféle válfajainak magjai termesztetnek, nehogy azok elfajuljanak,, kellő távolságra ültetendők egymástól.


IX. Fejezet.Konyha növények.

Küchénkrauter.

1. Kalánfü.

Cochlearia officináiig. Löffelkraut.

A kalánfü magja ősszel vagy tavasszal, — egy enyhe, könnyű, jól trágyázott földbe széles hajítással (streitwürfig) vagy másodféllábnyi egymástól! távolságú sorokban vettetik el és ha a növények sűrűn keltek ki, megritkíttatnak s a kihu- zottak más táblára ültettetnek át.

Midőn júliusban a kalánfü szárai sárgulni, és annak magja bámulni kezd, akkor a növények levágatnak s utószáritás végett szellős padlásra akasztatnak és ha tökéletesen megszáradtak, a mag belölök kimorzsoltatik és kellőleg eltétetik, mely 2—3 évig megtartja csiraképességét.


60

2. A vérfejü csábácz.

(Poterium sanguisorba. Becheeblume Pimpinelle.)

A vérfejü csábácz magja ősszel vagy tavaszszal vettetik el, igyekezvén azt kivált eleinte lehetőleg nedvesen s gyomtól tisztán tartani.

Az 1. valamint a következő évek szeptember és október hónapjaiban, daczára annak, hogy a növény szára fris s levelei még zöldek, magszárai barnulni kezdenek, mi a mag érettségének jele, és akkor a magfejek kézzel lefosztatván utóérés végett egy edénybe a levegőre tétetnek — s midőn ott tökéletesen kiszáradtak volna, a mag belölök kicsépeltetvén szitálás és lapos edénybeni lóbázás által kitisztittatván, eltétetik.

Egyébiránt, minthogy a vérfejü csábácz kitartó növény, azt gyökeinek elosztása által is lehet szaporítani, azonban a mag általi szaporítás sokkal elönyösb, mely négy évig megtartja csíraképességét.


61

3. A repcze.

(Sinapis. Senf.)

A fehér és fekete repcze (sinapis alba és sinapis nigra) magja tavasszal és pedig áprilisban ugarba vagy pedig az általa nagyon kedvelt gyeptörésbe vettetik el, hol midőn kikelt volna, a fiatal növények a fehér repczénél 4—6, a feketénél pedig, minthogy erősebb gyökereket hajt 8—10 hiivelyknyi egymástoli távolságra ritkittatnak meg és a föld még ez a növények károsodása nélkül történhető, gyomtól tisztán tartaíik.

Augusztus végén vagy szeptember elején a fekete repczénél a hüvelyek és szárak barnulni kezdenek, a fehér repczénél pedig sárgásodni, mely jelek észrevételénél a repcze vagy kitépetik vagy leirattatik. A fehér repczét sorokon lehet hagyni kiszáradni, a feketét azonban, minthogy maghüvelyei könnyen felpattognak, tanácsos azonnal kévékbe kötve, azokat felállítani s azt úgy hagyni kiszáradni, minek megtörténtével magja azon képen mint a vetési repcze-é csépeltetik s tisztittatik ki.

A repcze magja 4 —5 évig megtartja csiraképességét.


62

4. A kerti borágo.

(Borrago oficinalis. Borretsch.)

A kerti borágo magja ősszel vagy tavasszal vettetvén el csak nagyon csekélyen takarandó be földdel, midőn kikelt, a növények egy lábnyi egymástól! távolságra ritkitatnak meg.

Minthogy e növény magjai egy időben nem érnek meg, ezért gyakorta megtekintendő, valyon annak maghüvelyei nem nyitódnak-e s ha igen, mely a magok érettségének jele, akkor az érett magszárak levágatnak, egy edénybe téteknek mely azután szabad levegőre tétetik ki, s midőn azok utóértek s kiszáradtak volna, a mag kitisztittatik s kellőleg eltétetik.

Ha a kerti borágóból csak egy növényt hagyunk, melynek magja érintetlenül marad, akkor a jövő évben nem kell azt vetni, mert ezen egy törzs magja elegendő nemét nagyban tova szaporítani.

A kerti borágo magja 2—3 évig marad csiraképes. ;


63

Daczára annak, hogy az üröm évente virágzik, még sem hoz az érett magot, minek következtében tova tenyésztése gyökereinek elosztása által történik.

6. Turbolya.

(Scandix Cerefolium. Körbel.)

A közönséges turbolya mag egy jól zsiros és napnak kitett földbe ritkán vettetik el, és a magnak hagyott fiatal növények levagdosástól megki- mélendök. — A mi a mirha turbolyát illeti minthogy az kitartó, ezért azt valamint magja úgy gyökereinek eloszlása által is lehet szaporítani és annak magja hasonló földbe mint a közönséges turbolya augusztusban, szeptemberben vagy pedig marcziusban vettetik el és midönkikelt volna, a fiatal növények másodfél lábnyi távolságra ritkittatnak meg. Ha ugyanazon helyen meghagyatnék a turbolya úgy minden évben hoz magot.

Ezen fűszernövény magja érésének ideje egyáltaljában nem határozható meg bizonyosan.

5. Az üröm.

(Artemisia dracunculus. Esztragon.)


64

Ha a magszárak és szemek barnává vagy feketévé lesznek, akkor a szárak azonnal a földfelett elvágatnak, csomókba köttetnek és utóérés végett szellős helyre felaggattatnak, hol midőn kiszáradtak volna, a mag belölök kikopogtatik vagy ki- dörzsöltetik, kitisztittatik és kellőleg éltévé három évig megtartja csiraképességét.

7. A kapor.

(Anethum graveolens. Dilié.)

A kapor mag marcziusban vagy áprilisban hagyma, murok közé, vagy mi még jobb egy külön táblára vettetik el s midőn az ki kelt, egyéb gondot nem igényel, minthogy a növények egymástól legalább másodfél lábnyi távolságra legyenek.

A kapor mag augusztusban de nem egyszerre, hanem csak idönkint lesz éretté s igy koronkint megnézendő, valyon találtatnak-e már egyes hüvelyek, melyek magja barnává kezd válni s ha igen, úgy azok levágandók még minekelötte a két egymáson nyugvó lapos magszemek egymástól elválva elesnének. A szóróstól levágott maghüvelyek kis csomókba kötözve, utó érés i végett kiakasztatnak és midőn tökéletesen kiszáradtak volna, a három évig csiraképessé maradt mag ki-


65

dörgöltetvén belölök s kitisztittatván eltétetik.

8. A szagos ruta vagy Virnáncz.

(Ruta graveolens. Gartenraute. Weinraute.)

A szagos ruta magja marcziusban vagy áprilisban vetendő és csak csekélyen gereblézendő be. Ha a ki kelt növények átültetésre eléggé erősek, akkor kihúzatnak és vagy külön táblára, vagy pedig más utak és táblák szegélyezésére for- dittatnak, azokat egymástól egy lábnyi távolságra ültetvén ki s gyomtól tisztán tartván, a jövő, valamint a következő években hoznak magot.

Hogy a szagos rutából magot nyerjünk, szükséges annak csomóit (Büschel) a tökéletes érés előtt levágni, minthogy különben a szövegcsék felpattognak és a mag kihull. Szeptemberben a gömbölyded négyszögii magszövegcsék elvesztik zöld szinöket s az azokban levő mag feketévé kezd válni, mit észrevévén, az egész ernyő levágandó s egy szellös szobába utóérés végett kiterítendő és midőn valamennyi maghüvely kinyitódott volna, akkor a mag kidörgöltetik, kitisztittatik és jövendő használatra kellőleg eltétetik.

A szagos ruta valamennyi szaporítási módja9


66-

között a mag általi a legjobb, mely 2—3 évig marad csiraképes.

9. A majoránna. Murvapik.

(Origanum majoránna. Majoran.)

A majoránna magja zordonabb égöv alatt nem érik meg, ha csak egy pár növény nem teleltetik ki, mely néha egy jól védett helyen, hova délelőtt nap nem süt, sikerül, honnan azután tavaszszal egy jó meleg napos helyre iiltettetnek ki, hol azután érett magot hoznak. A majoránna magot lehet vagy augusztust), cserepekben elvetni és azokat fagyok közeledtével szobában vagy üvegházban ablakra állítani s télen át néha megöntözni, azután pedig tavaszszal a szabadba kiültetni, hol bizonyosan júliusban és augusztusban érett magot hozandnak.

Midőn a magvak a szár alsó szövegcséjében barnákká lesznek, a szárak levágatnak és utóérés végett lapos edényben vagy lepedőn napra tétetnek ki, hol midőn tökéletesen kiszáradtak volna, a mag kimorzsoltatik s eltétetik, mely 4—5 évig megtartja csiraképességét.

A téli és a nyári majoránna ugyanazon egy növényhez tartoznak, mely az éj szaki tartományokban megfagyván csak egy évig tart, a déli


67

tartományokban pedig a közönséges démutkához hasonlólag több évig kitart.

A majoránna mag leginkább déli Franczia- országból szállitatik, miért is a magárusi névsorokban néha franczia majoránna nevezet alatt jö elő.

10. A kerti démutka.

(Thimus vulgáris. Garten-Thymian.)

A kerti démutkaból magtermesztés végett pár növény azon helyen hagyandó meg, hová azok elültetve vagy elvetve valának.

Midőn júliusban a kerti démutka magszemei a szárak alsó szövegesé]ében barnákká lesznek, a szárak levágatnak és a napon egy lepedőn kiterítve utóérni hagyatnak, minthogy különben a mag ha megázna hüvelyeiben kinölne avagy a legkisebb szél ingása következtében kihullana. Ha igy a Démutka magszárai tökéletesen kiszáradtak, a mag belőlök kikopogtatik, kitisztittatik s eltétetik, mely két évig megtartja csiraképességét.

A kerti démutka szaporítása gyökereinek eloszlása által is történik, egyébiránt a magróli szaporítás előbbre teendő.


68

11. X borsos szátorja.

(Satureja hortensis. Bohnenkraut, Gemeines Pfef-

ferkraut.)

A borsos szátorja magja áprilisban egy kerti táblára vettetik el, és akikelt növények egymástéli hat hüvelyknyi távolságra ritkittatnak meg vagy ültettetnek ki más táblára, gyomtól tisztán tartatván.

Augusztusban és szeptemberben, midőn a borsos szátorja magszemei feketékké lesznek, a növények vagy azok szárai levágatnak, és egy lepedőre napra kiszárítás végett kiterítettnek, minek megtörténtével a még ki nem hullott mag is belőlek kidörgöltetvén s kitisztittatván eltétetik, mely két évig marad csiraképes.

Minthogy a borsos szátorja majd egész nyáron virágzik, és ugyanazon időben virág és érett mag is van rajta, ezért vigyázandó, nehogy a mag érettségi ideje elmulasztassék s az ki potyogjon.


69

12. Bazsalyikom.

(Ocymum. Basilenkraut.)

Minthogy a bazsalyikom a legkissebb fagyot vagy deret sem állhatja ki, ennek következtében legjobb ha tavaszszal annak magja virágcserepekbe vettetik el s a kikelt növények megritkittatván más cserepekbe ültettetnek át.

A bazsalyikom mag érésének ideje a mag korai vagy késői vetésének idejétől függ. Midőn a vezérág virágocskái lehullottak és egypár mag szemek barnaszinüvé lőnnek, akkor ez a mag érettségének biztos jeleül tekintendő s vagy az egyes ágacskák, vagy egész szár levágatik s az vigyázva egy papiros zacskóban egy szellős szoba ablakja elébe utóérés végett tétetik s midőn jól kiszáradt volna, a mag belőle kidörgöltetik és ki- tisztittatván eltétetik.

Négy éves koráig a bazsalikom mag sikerrel vethető.


70

13. A kerti zsálya.

(Salvia officináiig. Garten Salbey.)

A kerti zsálya magja áprilisban vagy marcziusban finom—jó földbe vetendő el, s hogy az. mentői elébb keljen ki, gyakorta öntözendő s gyomtól szorgalmatosai! tisztán tartandó. Midőn a fiatal növények egy ujnyi hosszaságra felnőttek volna, akkor más táblára egymástoli egy lábnyi távolságra iiltettetnek el, hol a jövő valamint a következő években érett magot hoznak, egyéb gondot nem kívánván mint gyomtól! tisztán tartást.

Rendesen julísban kezdenek a zsálya szárainak alsó végén lévő maghüvelyek száradni ésbar- nulni, és a mag közeledik ama tulajdonképeni színhez, melyei érettségének idejében bírnia kell. Ezen jelek észrevételekor a magszárak levágatván, egy edényben egészen megszáradni hagyatnak, minek történtével a mag kidörgöltetvén s kitisztittatván eltétetik a négy évig csiraképességét megtartó mag.

A kerti zsályát mint minden kitartó konyhanövényt gyökereinek elosztása által is lehet tova- szaporítani, azonban a magból! nevelés által sokkal szebb alanyokat lehet nyerni.


71

14. A kerti izsóp.

(Hyssopus officinalis. Ysop.)

A kerti izsóp szaporítása gyökeinek elosztása, dugványok és mag elvetés által is történik. A mag kora tavaszszal vetendő els a kikelt növények egymástóli egy lábnyi távolságra ültettetnek ki.

A kerti izsóp magja csak időről időre érik meg és ezért ha a mag szemek a szárak alsó hüvelyeiben feketékké lesznek, habár a szárak csúcsai még virágokkal vannak tele, a szár levágatik és egy lepedőre utóérés végett tétetik. Midőn így az izsóp szárak megszáradtak volna, belőtök a még ki nem hullott mag kidörgöltetik s eltétetik. A levágott magszárakat nem szabad szaggatni minthogy a mag ki hullana belölök.

A kerti izsóp magja két évig marad csiraképes.

15. A szagos levendula.

(Levandula spica. Lavendel.)

A szagos levendula izsóphoz hasonlólag vagy gyökereinek elosztása vagy dugványok vagy mag


72

által szaporittatik, mely utóbbi áprilisban vettetik el. A kikelt s átültetésre alkalmas növények egy lábnyi távolságra ritkittatván meg, a kihúz ottak pedig egy más táblára ültettetnek át.

Szeptemberben kezdenek a magszárak alján lévő maghüvelyek zöld szinöket veszteni, fönyadtá s a bennök lévő mag feketévé lenni, minek észrevételével a szárak levágandók, összekötendök s egy szellős padláson utóérni hagyandók s midőn ott megszáradtak volna, az alig két évig csiraképessé maradó mag belölök kidörgöltetik s kitisz- tittatván eltétetik.

A szagos levendula száraz, homokos földben erősebb szagot nyer s fagy által nem is könnyen semmisittetik meg, mint nedves és zsíros földben.

16. A czitromszagu méhfü.

(Melissa officinalis. Citron Melisse.)

A czitromszagu méhfiiböl magnyerés végett vagy régi törzsek, a nélkül hogy leveleiktől meg- fosztatnának, hagyatnak állani és szárakban hajtani avagy tavaszszal jól kidolgozott kerti táblára vettetik el a mag. A kikelt növényeket azután tisztán tartatván a gyomtól, a természet gondviselésére bízván a következő években! megtérülést

>öWméhfü magja csak kedvező időjárás mel-


73

lett lesz éretté őszszel. Midőn észrevétetett volna, hogy, a magszemek hüvelyeikben feketékké lesznek, a szárak levágatnak és utóérés végett szel- lős helyre kiakasztatnak és kiszáradtukkal a mag belőlök kikopogtatik, kitisztittatik s eltakarittatik, mely két évig marad csiraképes.

17. A menta.

(Mentha. Münze.)

A menta szeptemberben vagy korai tavasszal lerakott gyökhajtásai által legkönnyebben szaporittatik, melyet azután nedvesen s gyomtól tisztán kell tartani, számos júliusban kifejlődött virágkörök mindenike négy kicsi gömböldet fekete magot tartalmaz.

18. Az édes kömény.

(Anethum foenieulum. Fenchel.)

Hogy valamint a közönséges úgy az olasz köményből magot nyerjünk, azt áprilisban egy jó minőségű kertitáblára vetjük el, s midőn a kikelt növények 3—4 lábnyi magasságot elértek volna,

10


74

egy enyhe eső után zsíros jól kidolgozott földbe, s pedig minden (növény egy, minden sor pedig másodfél lábnyi egymástóli távolságra, ültetettnek ki. Midőn gyom mutatkozik, a föld megporhanyit- tatván közölök azután a növények feltöltettnek. Télenát,minthogy az édeskömény két évi növényt meghagyatván állani, jövő nyáron a föld körülök mindig tisztán tartatik.

Jövő évben augusztusban az édes kömény ernyői színüket vesztve érni kezdenek, ezért a sorok gyakorta megvizsgálandók és a legérettebb ernyők levágandők és egy szellős padlásra kiszá- rittatni hagyatnak. A sorok ekénti megvizsgálását s az érett magszárak levágását ismételvén, mégnem valamennyi letakarittatott. A magszem a kiszáradt szárakból vagy kézzel dörgöltetik ki vagy pedig bottal kikopogtatik s kitisztittatván eltétetik, mely négy évig marad csiraképes.

19. 4 kerti koriandrum.

(Coriandrum sativum. Koriander.)

A kerti koriandrom magja tavaszszalvetetvén el, az julius vége felé vagy augusztus elején eléri érettségét; de minthogy a koriandrom magszemei nem egy időben érnek, ezért annak leszedésére olyan idő választandó, midőn a mag legna-


'75

gyobb része érett, s minthogy akoriandrom magja könnyen kihűl, ezért sarlóvali aratása vagy kitépése egy derűs nap harmatos reggelén viendő véghez, minek végeztével közvetlenül kis csomókba kötendő, melyek fejeikkel egymásirányában álli- tandók fel.-Midőn igy délen át kiszáradt volna a koriandrom délután egy nagy kiterített ponyvára hozatnak s vigyázattal a kévécskék és azon ko- pogtatik ki belőlük a mag. Á kitisztított koriandrom mag égy szellős helyre öntetik ki, s gyakorta megforgat tátik, mígnem tökéletesen kiszáradt azután egy egerektől ment helyre tétetik el.

20. Az anizs.

(Pimpinella anisum. Anis.)

Az anizs mag kora tavaszszal ritkán vetetik el külön vagy murokkal vegyesen ugyanazon táblára, akár egy középszerűségen alól álló rósz földbe csak porhányó legyen az. A ki kelt növények azután gondosan tisztán tartandók a gyomtól.

Midőn augusztusban az anizs szárai sárgákká és magja barnává kezd lenni, akkor az gyökerestől együtt kitépendő vagy learatandó és tökélete


76

sen kiszáradni hagyandó, hogy a mag utóérjen és hogy egyszersmind azt könnyebben kicsépelni lehessen. Ha az anizs kisebb mennyiségben ter- mesztetett, padláson póznákra vagy kötelekre akasztandók kévéi, vagy pedig földön a gyengén kötözött kévék egymás irányába támasztandók és úgy hagyandók kiszáradni. Midőn igy az anizs tökéletesen kiszáradt magja kicséplendő, mi ha nehezen menne, a derek beálltáig lialasztandó csép- lését, minek megtörténtével magja kitisztitatván és vékonyan szellös helyre tétetvén és gyakran meg- forgattatván, midőn tökéletesen kiszáradt volna eltétetik.

Az anizs mag három évig marad csiraképes.

21. díesjio kömény.

(Carum carvi. Kümmel.)

A konyha kömény magja tavasszal körülbe- lől májusban vetetik el ritkán egy könnyű zsíros földbe, honnan azután midőn a növények felnőttek volna egy jól felkapált zsíros földbe 6—9hüvelyk- nyi, egymástóli távolságra ültetettnek el a fiatal növények. Száraz időben a kömény növényeket néha este meg kell önteni s körülök a földdet gyakorta porbanyitni s gyomtól tisztán tartani.


77

A következő év sz. János napja körül a kömény szárai sárgákká lesznek és a mag szemek barnazöld szinöket nyerik meg. Ezen időben a növények esteli s reggeli órákban kihuzandók vagy levágandók s lepedőkre utóérés végett kite- ritendök s midőn jól kiszáradtak volna, a mag ki- csépeltetvén és kitisztittatván eltétetik, mely csak egy évig marad csiraképes.

A konyka kömény vadon női a réteken, azonban megérdemli, miszerént kertjeinkben s földjeinken annak tenyésztésével foglalatoskodjunk.


Toldalék.Megközelítő átnézete azon kornak, mely alatta különféle konyha növények magj ai még tökéletesen csíráznak s egésséges növényeket hozathat

nak létre.

Anizs........................... . marad c siraképes 3 évig..Articsóka ..... • 77 77 4 77Bazsalikom .... • 77 77 2 77Czékla ...... 77 4-5 77Bab (Phaseolus) , . . • 77 77 3 77Disznóbab (Vicia faba) 7? 77 4 77Bóragó ...... ° 7? 77 2 77Cardns ........................... 77 4 77Katáng ...... 77 77 4—5 77Kapor........................... • 77 77 3 77Endivia katáng . , . • 77 77 3-4 77Borsó • 77 77 4 77Halmán (Erdkastanie) ’ 77 77 2 77'Földi mogyoró . . . • 77 7? 3 77Édes kömény . . . • 77 77 3 77Ugorka ..... • 77 77 5—6 77Kecskedisz . . . . 77 77 3 77


79

Burgonya . . . . mar

magvak kerti...kerti gazdasÁg kÖnyvtÁra. rövid útmutatás a Írta ordÓdl istvÁn kÁroly....

Documents