magyar a magyar napló megjelenik havonta issn 0865291...

1

tartalom

Szerkesztõbizottság: Jókai Anna (elnök),Báger Gusztáv, Bella István, Csontos János, FehérBéla, Horváth Antal, Jávorszky Béla, KalászMárton, Kõ Pál, Salamon Konrád, Szakály Sándor

Fõszerkesztõ: Oláh JánosE-mail: [email protected]

Európai Figyelõ: Jávorszky BélaE-mail: [email protected]

Próza, hírek, hirdetés: Bíró GergelyE-mail: [email protected]@magyarnaplo.huMobil: (70) 388-7031

Ügyintézõ: Cech VilmosnéNyitott Mûhely: Ekler Andrea

E-mail: [email protected] Könyvszemle, lapterjesztés, rendezvények:

Kondor PéterE-mail: [email protected]: (70) 388-7030

Tödelõszerkesztõ: Molnár Csenge-HajnaÜgyintézõ: Nagyné Paládi Judit

E-mail: [email protected] Szerkesztõ: Paizs Ábel

E-mail: [email protected]ószerkesztõ, tanulmány: Rosonczy Ildikó

E-mail: [email protected] Mobil: (70) 388-7033

Vers, könyvkiadás: Szentmártoni JánosE-mail: [email protected]@magyarnaplo.hu Mobil: (70) 388-7032

Regionális szerkesztõk:Csernák Árpád 7400 Kaposvár, Hegyalja u. 72. T.:

(82) 414-083Faludi Ádám 2800 Tatabánya, Madách u. 33.

T: (34) 311-146, e-mail: [email protected]ék Pál 8800 Nagykanizsa, Ady Endre út 12/BRott József 7332 Magyaregregy,Kossuth u. 71. T.: (72) 420-494Sarusi Mihály 8220 Balatonalmádi, Diófa utca 9.

T.: (30) 211-3082

Határon túli szerkesztõk:Barabás Zoltán Románia, 3700 Nagyvárad,

str. Republicii 12., ap. 19. Jud. Bihore-mail: [email protected]

Luka László Svájc CH–1205 Geneve, 11 Av.Henri-Dunant T/F: 022-329-4929

Nagy Zoltán Mihály Kárpátalja, Ukrajna 90221Csonkapapi, Mezõ u. 168.

Sulyok Vince Norvégia, Haslum, Oslo, EilifPeterssens vei 7.

Tari István Vajdaság, Szerbia-Montenegró 21200Óbecse-Becej, Dimitrije Tucovic u. 6.

A szerkesztõség címe:1062 Budapest, Bajza u. 18.Levelezési cím: 1406 Budapest, Pf. 15.Telefon/fax: 413-6672; 413-6673; 342 -8768Szerkesztõségi mobil: (70) 388-7034E-mail: [email protected]@magyarnaplo.huHonlap: www.magyarnaplo.huMeg nem rendelt kéziratot nem õrzünk meg és nemküldünk vissza. Minden felbélyegzett, válaszborí-tékkal ellátott levélre válaszolunk. Mutatópéldánykérhetõ, megrendelés leadható a szerkesztõségben.

magyarnapló

A MagyarÍrószövetséglapja

Megjelenik havontaI S S N 0 8 6 5 2 9 1 0

LÁTHATÁR

Tornai József: A vers; A testvér-boldogság (versek). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3Marsall László: Fughetta; Ráérõsök; A Fojtatás alanyának (versek) . . . . . . . . . . . . . . 4Turczi István: Leköt a létezés (vers) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Beke György: Székely obsitosok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6Csontos János: Tizenkét kõmíves (Egy filmsorozat margójára) (versek)

Bán Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Cságoly Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Csete György . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18Ekler Dezsõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Finta József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20Janáky István . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21Kapy Jenõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22Makovecz Imre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23Plesz Antal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24Reischl Gábor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25Turányi Gábor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26Vadász György . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27

Mánta György: Teríték (elbeszélés) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28Soós Attila: Oroszlánszülés (vers). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32Végh Attila: Hóban; A döntõ (versek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33Pomozi Péter: Gyergyóalfalutól Udmurtföldig (A hetvenéves Domokos Péternek) . . . . . 34Iancu Laura: Egyedül, Genezis, Most ülj le (versek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36

NYITOTT MÛHELY

Erõs Kinga: Mint egy kaleidoszkóp (Beszélgetés Szakonyi Károllyal) . . . . . . . 37Szakonyi Károly: A sziget . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44

KÖNYVSZEMLE

Kiss Judit Ágnes: Hunyt szemmel látható valóság (Dobozi Eszter: Másolhatatlan) . . . . 45Faludi Ádám: Ladikkal kelni át (Ladik Katalin: Fûketrec) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46Végh Attila: Szomorú trópusok (Barna T. Attila: Valami jön) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47Csábi Domonkos: A Babits-levelezés kritikai kiadásáról (Babits Mihály levelezése

1890–1912. I–IV.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48

VILÁGIRODALMI FIGYELÕJapán irodalmi válogatás (szerkesztette és fordította Vihar Judit)

Vihar Judit: A sokarcú Japán. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53Iida Rjóta: Három haiku . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55Takajanagi Dzsúdzsin: Két haiku. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55Takahasi Mucuo: Két haiku . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55Jaszui Kódzsi: Két haiku . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55Akutagava Rjúnoszuke: Mori tanár úr . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56Csikamacu Monzaemon: A tanbai Jószaku éji dala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62

2

tartalom magyar napló

Nyitott Mûhely

2003 június Ajpin, Jeremej • július Rott József • augusztus Nagy Zoltán Mihály • szeptember KörmendiLajos • október Csender Levente • november Jókai Anna • december Marsall László

2004 január Kalász Márton • február Határ Gyõzõ • március Daczó Árpád Lukács • április Nagy Gábor •május Penckófer János • június Lázár Ervin • július Buda Ferenc • augusztus Kiss Benedek • szeptem-

ber Kovács István • október Nagy Gáspár • november Mezey Katalin • december Ágh István

2005 január Léka Géza • február Görömbei András • március Dobozi Eszter • április Csoóri Sándor • májusSzentmártoni János • június Csiki László • augusztus Farkas Árpád • szeptember Bodor Ádám •

október Tõzsér Árpád • november Szörényi László • december Vasadi Péter

2006 január Méhes György

Kiadja a Magyar Napló Kiadó Kft. (1062 Bp., Bajza utca 18.) Terjeszti a NemzetiHírlapkereskedelmi Rt. és a regionális részvénytársaságok. Elõfizetésben terjeszti a MagyarPosta Rt. Hírlap Üzletága (1008 Budapest, Orczy tér 1.) Elõfizethetõ valamennyi postán,kézbesítõknél, emailen ([email protected]), faxon (303-3440) 1 évre 7392 Ft, fél év-re 3864 Ft. További információ: 06-80-444-444 Külföldi elõfizetés: a szerkesztõség címén.Az elõfizetési díj 1 évre postaköltséggel együtt 60 USD vagy 50 EURO, mely átutalható aHVB-Bank Hungary Rt. (1065 Bp., Nagymezõ utca 44.) 10918001-00000421-10290001számú számlára, vagy bankcsekken elküldhetõ a szerkesztõség címére. Borító: Zách Eszter.Nyomda: TIMP KFT. Felelõs vezetõ: Cseh Tibor ügyvezetõ igazgató. www.timp.hu

Jaszuda Jodzsuró: Hazám, Jamato. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64Mori Jóko: A hitelkártya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66

MAGYAR ÉGTÁJAK

R. I.: Gömörország . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70

***

A címlapon Szakonyi Károly(A felvételt Kalmár Béla készítette.)

A Világirodalmi Figyelõ japán irodalmi összeállításának megjelentetéséta Japán Alapítvány támogatta.

Európai és Világirodalmi Figyelõ

1996 január francia (Lackfi János); februármazúriai lengyel (Kovács István); március

frankofón hét; április norvég (Masát András); május-jú-nius flamand (Gera Judit); július–augusztus szlovén(Reiman Judit); szeptember amerikai (Bollobás Enikõ);október csecsen (Kun Miklós); november európai cigány(Bari Károly); december svéd (Jávorszky Béla)

1997 január belga (Lackfi János); február cseh(Kis Szemán Róbert); április szerb

(Milosevits Péter); május–június amerikai magyar(Gábor Róbert és Lauer Edit); július–augusztus román(Demény Péter); szeptember lengyel esszék (KovácsIstván); október portugál (Pál Ferenc); november sváj-ci (Ódor László); december észt (Jávorszky Béla)

1998 január orosz (Bratka László); február ame-rikai nõírók (Bollobás Enikõ); március

svájci francia (Alain Bagnoud); április ír (Kabdebó Ta-más); május izraeli (Kiszely Gábor); június 1848 a kör-nyezõ népek szemével; július norvég (Kováts Ferenc ésSulyok Vince); augusztus Prága 1968; szeptember finn(Jávorszky Béla); október török (Tasnádi Edit); novemberolasz (Szénási Ferenc); december albán (Schütz István)

1999 január bolgár (Juhász Péter); február né-met (Simon László); március dán (Kertész

Judit); április közép-kelet-európai abszurd (MargittaiGábor); május szlovák (Bolemant Éva és Forgács Ildi-kó); június quebec-i francia (Martonyi Éva); augusztusamerikai multikulturalizmus (Bollobás Enikõ); szep-tember fjörszk (Mervel Ferenc); október katalán (DériBalázs és Faluba Kálmán); november japán (Vihar Ju-dit); december spanyol (Pávai Patak Márta)

2000 január-február-március erdélyi német(Schuller Anger); április-május-június

Krakkó (Szenyán Erzsébet); július-augusztus-szeptem-ber brazil (Pál Ferenc); október-november-decemberizlandi (Mervel Ferenc); szárd (Szénási Ferenc ésStefano De Bartolo)

2001 január-február-március német (Nemes-kürty Harriet); április-május-június por-

tugál (Pál Ferenc); július-augusztus-szeptember finn-észt (Fehérvári Gyõzõ, Jávorszky Béla); október-november-december török (Tasnádi Edit)

2002 január szibériai finnugorok (Nagy Kata-lin); február baden-württembergi német

(Imre Török, Nagy Gábor); március kárpátaljai ruszin(S. Benedek András); június kínai (Zombory Klára); jú-lius amerikai (Andrew Singer); augusztus finnugor(Domokos Péter); október japán (Vihar Judit)

2003 január svéd (Mervel Ferenc); február gö-rög (Caruha Vangelió); április finnugor

(Domokos Péter); október amerikai (Sohár Pál); no-vember galego (Pál Ferenc)

2004 január lett (Jávorszky Béla); február dán(Kovács katáng Ferenc és Sulyok Vince);

március portugál (Pál Ferenc); április osztrák (Ircsik Vil-mos); május namuri belga (Lackfi János); június lengyel(Zsille Gábor); július francia (Szávai János); augusztusfinn (Jávorszky Béla); szeptember norvég (Sulyok Vince)október szlovák (Žilka Tibor és Rédey Zoltán) novembercseh (Beke Márton); december litván (Jávorszky Béla)

2005 január északír (Kurdi Mária); februárlengyel (Zsille Gábor); május holland-

indiák (Pusztai Gábor); július svájci olasz (AndóGabriella, Szénási Ferenc); augusztus sziléziai (ZsilleGábor); szeptemberNDK (Ircsik Vilmos); október szlovák(Karol Wlachovský); december cseh (Beke Márton)

2006 január svéd (Jávorszky Béla)

The Japan Foundation, Budapest, Japán Alapítvány1027 Budapest, Horvát u. 14-24.www.jfbp.org.hu • www.japanalapitvany.huE-mail: [email protected]

TORNAI JÓZSEF

A vers

Pusztán szavak? Nem az érzelmek színeés visszája is? Nem az elveszített hazákvérfertõzése, nem a képzeletbeliõrangyal szárnysuhogásának megtagadása?

Hallgatsz, ha megerõszakoljákelõtted anyádat az idegen katonák?Mit mondasz, ha imáidat nemtartja számon senki és szerelmednemiszervét a televíziók közvetítik?

Mit makogsz tántorogva a szív-kihagyásodtól és a koporsóravagy az urnádra gondolva, melybenatomjaidat isten színe elé viszik?

„A teremtés Ura rejtõzködik”találta ki homályosan Pascal, de te csaksírhatsz, hogy elméd leleplezi, milyenegyedül vagy a halálfétisek között.

Káromkodsz vagy himnuszt írsz?Nem mindegy, ha nyolcvanévesentudod: többet ér a gazdáját gyászolókutya vonyítása, mint a homo sapienscéltalanságától megkövesedett szájú templomok?

A testvér-boldogság

Tudod, mi a testvér-boldogság?Nézni a fekete-pont-fejû macskákkülön-külön fotel-fészkükbenaz álom kottáját hogy olvassák.

3

láthatárfebruár

MARSALL LÁSZLÓ

FughettaWeöres Sándor Nagymesterem emlékére

Veres orrú rezes Fúgavastepsiben mécsesekkell-e néked öreg Fúga?csak a húgának a húgacsúcsos mellye tompora

Vastepsiben mécsesekveres orrú rezes Fúgakell-e néked részeg Fúgacsak a húgának a húgacsúcsos mellye tompora

Vastepsiben mécsesekkell-e néked részeg Fúgaveres orrú rezes Fúgacsak a húgának a húgacsúcsos mellye tompora

Vastepsiben mécsesekkell-e néked öreg Fúgacsak a húgának a húgaveres orrú rezes Fúgalottyadt mellye tompora

4

láthatár magyar napló

Vastepsiben mécsesekkell-e néked aggó Fúgacsak a húgának a húgacsöcsös mellye tomporaveres orrú lottyadt Fúga.

Ráérõsök

A halogatás a szervezésre képtelen ügyintézõk öröme.Kávézgatnak, tanakodnak el nem bocsátott kollégával.Cicázgatnak az éltesebb titkárnõvel – egyelõre marad,sikogat, ahogyan elõdjétõl – elbocsátva – tanulta.A „Felszólítás” címzett már készen. A „valamint” utánmár fehér papír-ûr, gomolyos cigarettafüstben.Az aláírandó Fõnök – szabadságon, elõtte kiszálláson.Ráérünk. Pecsétnyomó a fiókban párnáján alszik.Idillium. A Felsõbbség negyedik, többedik felszólításaután újra divatos kispörkölt tereferés elköltése.Hazacihelõdés, vagy röpke pásztoróra.A Fölsõbb Hatóság az alsók homomorf leképezése.Szokásjog szerint, újabb Felszólítás érkezik.Egyszerûbb, mint a kíméletlen „törvényes beavatkozás”.Valaki „nyugatos” tanítvány a halogató módit vizsgálja,a Rendszerelmélet- és kutatás atyjának tanítványa.Elolvasván a fentebb leírt esetet sziszeg,valamint a gúnár, s Ludwig von Bertalanffyra gondol,mesterére. Röpke tanulmánya „A Közigazgatás optimálisSzervezésének ellentmondásmentes megoldása.” Faxolja.Tárgyalásban a hazai plénum. Összefoglaló vélekedés:„Efféle érthetetlen zagyvaságról még nem hallottunk”.„Miránk nem érvényes. A mi dolgunkhoz köze nincs.”

A Fojtatás alanyánakDeák Lászlónak

Te fazonizálhatatlan Fazon,bölcs-, és gyermekember,élet-hús, és lélek-darabot akibõl kitépteka félig-véletlennel komázó Moirák.Sírni láttalak hajlón – és egyenesedni,mivel pusztulni sokkban – sokaságbannem lehet jussa annak, aki a Halál-elõttivel és utánival így beszélget.Klasszicizáló volna e textus, ámaki lemerül a húslevesbe karistolandórépa gyökere alá, Földmélyi tartományba,hogy a Fönt- és Alantvaló ugyanegy: Azonos.A Sötétség erõi iszkolnak elõled,olykor a farukat mutogatva.Hol komor, hol játékos, birtokosa keveseknek,akik az Idõk Teljességében létezõk – Másnemû.„bajos ember kis valaki” – mondhatni Ady EndreIgaz. – Nem a Fazonizálhatatlan Fazon világa.Káprázatokban is eleven Valódi valóságos,aki megmenekült.

5

láthatárfebruár

TURCZI ISTVÁN

Leköt a létezésKormos István-variáció

A Szecska zuzogó, szagos vizében ülnénk.Felhõfalkában, hol a víz köpenye gõz.Sós veríték és vállcsontok ropogása,sakktáblánkra szitálva hull az õsz.

Mindenki, aki tudja, mormolja sajáttörténetét: dúl a szertartásos merítkezés.Táskás szemedben vízgyöngyös liliomszálsétáját látom. Közben rosálsz; leköt a létezés.

Akkor mesélni kezdesz; lesz benne nevetõs,búsulós, bûvölõs és persze lesz benne nyers.Bár percenet idõt sem õriz a szó, kezdenélmesélni, mert egy élethez túl rövid a vers.

Mintha szél szórná szét a beszélõ arcokat,a délután egyetlen nagy gomolygó massza lesz.A gutaütéses óriáskerék helyén már nap dereng,s a denevérszavak közt új barátokra lelsz.

A Szecska gõzölgõ vizében békülnénk ígya korral, kihoppázva múltjelenbõl, veled,s én észre sem venném, hogy te adtál mattot,nem a fürdõköpenyben medvéskedõ képzelet.

BEKE GYÖRGY

Székely obsitosok

Gyermekfejjel, úgy tízesztendõs koromban meg voltamgyõzõdve arról, hogy az egész elsõ világháborút szülõ-falum veteránjai vívták meg. Gorlice… Isonzo…Doberdo… Piave… Ismeretesebbek voltak számomra,mint saját vármegyénk távolabbi tájai. Meglett férfiakemlegették sûrûn, leszerelt katonák. Esténként a szövet-kezeti boltban találkoztak, vásároltak ezt-azt, aztán ottragadtak az üzlet sarkában, a beszélgetõk között. Csen-des társaság alakult ki, puskákról, ágyúkról, csatákról,gyõzelmekrõl és vesztésekrõl beszélgettek. Az immárkét évtizede befejezõdött nagy háború itt folytatódott.

Akkoriban még nem létezett televízió, rádió is nagyonkevés helyen volt a faluban, fõleg iparos házakban. Édes-apám is gyakran beállt a körbe, mögötte pedig én bámész-kodtam. Így tanultam meg távoli csataterek nevét, az egy-kori csatázók meséibõl. Mesék? Igaz történetek voltak,ezt még én is felismerhettem, aki akkoriban fõleg mesés-könyveket olvastam. Münchhausen báró történetei voltaka legizgalmasabbak. Felcsigázhatná-e jobban a fantáziátmás, mint az ágyúgolyón utazó mesehõs, aki a levegõbenegy szembejövõ másik golyóbisra ugrik át? Elhittem azefféle képtelenségeket, elvégre a mese írója valóságos né-met katonatiszt volt, aki valóságos háborút vívott, a törö-kök ellen, az orosz cár szolgálatában. Csak akkor kezdtemel kételkedni a báró meséiben, mikor jobban utánagondol-tam a történeteinek, és úgy éreztem, hogy a kápráztató ka-landokból valami hiányzik.

Falum veteránjainak történeteiben soha nem éreztemilyen hiányt. Belõlük nem hiányzott a meggyõzõ igaz-ság. Még akkor sem, ha a mesélõ elõre bejelentette:amit hallunk, azt másvalaki után mondja. Jóval késõbb,érlelõdõ tudattal értettem meg, hogy mi volt annyiravonzó ezekben a háborús történetekben: az emberségvarázslata. De hiszen csatákról, háborús eseményekrõlszóltak, mégsem a gyûlölet, a bosszú, a fölösleges pusz-títás szenvedélye áradt belõlük. Inkább a másik oldalonállók megértése, sorsuk megérzése.

Mesélte egyikük, hogy eredetileg a tüzéreknél szolgált,de egységüket szétszórta az ellenség, õ is megsebesült.Gyógyulása után a gyalogosokhoz osztották be. Megje-gyeztem a szavait: „Tüzérként könnyû gyilkolni. Az ellen-séges célpontot csak távcsõvel látni, a velünk szemben ál-ló embereket még azzal se nagyon. Céloztunk, lõttünk, ésa távcsöves megfigyelõnk ellenõrizte, hogy találtunk-e? Sha igen, lelkesen ujjongtunk. Nem jutott eszünkbe, hogyaz a cél, amit eltaláltunk, szintén emberekbõl áll, amilye-

nek mi is vagyunk. Küldtük egymásnak a halált, mi nekik,õk nekünk, de nem láttuk a gyilkolás útját. Gyalogosként,szuronyrohamban szemtõl szembe kerültem az ellenség-gel, jól láttam az arcát, az alakját, felemelt fegyverét. Õ isígy mustrálhatott engem. Megcéloztam, éppen a homlokát,hogy a golyó azonnal végezzen vele, ne okozzak hosszúszenvedést. Pontosan céloztam. Mégsem találtam el. Azutolsó pillanatban valami ellenállhatatlan erõ félrekapta apuska csövét, és a golyó elsüvített a semmibe. Nem tudha-tom, hogy a velem szemben álló talián, mert az olasz fron-ton voltunk, ugyanígy tett-e. De bizonyos, hogy az õ go-lyója sem ért engem, sebet sem ejtett rajtam. Mi volt az,ami felülkerekedett bennünk? Cinkosság? Gyávaság? Szá-nalom? Egyszerûen képtelen voltam arra, hogy szemtõlszemben gyilkoljak…”

Így szelídítette meg a múló idõ az egykori fronthar-cosok emlékeit. Ezeknek a veteránoknak a katonásko-dás és még a háború is a fiatalságukat jelentette, új él-ményeket, egészen másokat, mint amilyeneket addig át-éltek. Lelket szépít az ilyen emlékidézés, barátságot fa-kaszt még a tegnapi ellenség iránt is. Fiatalságukba azellenség katonái is beletartoztak.

Persze, az obsitosok történeteiben tetten érhetõ néha anagyotmondás, ha nem is Münchhausen báró képtelensé-geihez hasonlóan. Ismert irodalmi alak, leginkább komi-kus figura a hetvenkedõ katona – a római komédiaköltõ,Plautus írta meg elsõnek? –, a mi jó Garay Jánosunk Ob-sitosa révén született meg Háry Jánosunk. A világirodal-mi típus köpenyét Garay állítólag élõ személyre adta rá,kiszolgált magyar katonára, magyar népi környezetében.Még élnek akkor a napóleoni háborúk legendái a magya-rok között is, és a közönség, bár tudja, hogy egy szó semigaz belõle, élvezi a világverõ francia császár elfogását,majd a magyar huszár nagylelkûségét, mikor szabadonengedi felséges foglyát. Van ebben egy kis „hazafiság” is,Garay János felfogása szerint: egy kicsiny nép is tehetnagy dolgokat. Garayhoz illett ez az önvigasztalódás, hi-szen Vörösmarty hatására a romantikus magyar idõketszerette volna eposzban, balladában megidézni. Az 1840-es években járunk, a reformkor hangulata mindjobban ér-leli a fegyveres szabadságharc eszméjét.

Emlékezetemben kutatok: az uzoni obsitosok törté-neteiben találok-e gúnyolódást tisztekkel, altisztekkel,hadi helyzetekkel? Megbocsátható lenne hajdani bakákgúnyolódása is, lehetett részük emberkínzó menetelte-tésekben, altiszti fenyítésekben vagy ennél súlyosabbsértésekben is. De ha volt is egykoron ilyenféle lelki sé-rülésük, a harag rég eloszlott, mint a reggeli pára. Ezekaz uzoni férfiak tragikus történelem katonái voltak,vesztesek, legyõzöttek, nem ritkán megalázottak. Mikedvük telt volna az utólagos, képzelt elégtételben?

6


Árulkodnak a székely népdalok. Kezembe veszem aháromszéki népdalköltési gyûjteményt, Konsza Samu,egykori sepsiszentgyörgyi tanár diákjainak lejegyzéseit.A katonadalok fejezetében akad vidám, hetyke ének is:

A szentgyörgyi laktanya, zsindelyes a teteje,Ráhajlik a vadgesztenye levele.Cserebogár, csípd le annak levelét,Le ne törje az én csákóm tetejét.De mennyi a szomorú siratóének! A háború fájdal-

mát így énekli a székely obsitos Felsõcsernátonban:Barna kislány kiment a harctérre,Egyenest a százados elébe,– Százados úr, merre van a kedvesem?Három éve mindhiába keresem.– Barna kislány, tudom, bús a szived.A kedvesed hiába keresed.Galícia fekete földjébeFekszik egy nagy erdõ közepébe.Felerõsödik a panasz, mikor a székely újoncnak már

nem a bécsi császár ármádiájába kell bevonulnia, ha-nem a román király katonájának:

Édesanyám, mért szültél a világra,Mért nem vettél a zavaros Tiszába?Tisza vize vitt volna a Dunába,Hogy ne volnék Ferdinánd katonája.Ezt a katonaéneket 1938-ban jegyezte le Kicsi Sán-

dor akkori diák, a késõbbi történész a háromszékiDálnokon. A dátum azért érdemel említést, mert akkormár több mint egy évtizede nem Ferdinánd a román ki-rály, hanem II. Károly. De a székelyek találkozása elõ-ször a román mundérral Ferdinánd uralma alatt történt,így ez a király vált az új, ellenséges világ jelképévé szá-mukra. Ugyancsak 1938-ban Dálnokban jegyezte le Ki-csi Sándor azt a katonaéneket, amely „rejtjelezve” az1916-os román betörést panaszolja:

Szerbiában megfútták a trombitát,Kis pej lovam meghallotta a hangját,Kis pej lovam ágaskodjál magasra,Ágaskodva vigyél Erdélyországba.

Be is értük Erdélyország határát,Minden huszár keresse fel babáját,Keresse fel babáját és jó anyját, Kiktõl vette tizenhatban búcsúját.Leányok, asszonyok csak nagy ritkán énekeltek ka-

tonadalokat. De ismerték õket, egész életüket végig kí-sérték. Meghökkentve tapasztaltam ezt, mikor apainagyanyám – aki fiatal éveit Dálnokban élte le – felkap-ta a fejét. Ezt dúdolgattam:

Megjött a levél, fekete pecséttel, Megjött a muszka, százezer emberrel,

Négyszáz ágyúval áll a harc mezején,Így hát, jóanyám, elmasírozok én…– Honnan tudod, fiam?– A Mikó Kollégiumban szoktuk énekelni. De maga

mikor találkozhatott vele nagyanyó?– Én? A muszkákkal találkoztunk Dálnokban, 1849

nyarán. Édesanyám mindig rettegve emlegette õket. A dál-noki férfiak oda voltak a seregben. Az elsõ hívó szóra a fa-luból hetvenegyen vonultak a nemzetõrség zászlaja alá. Azasszonyok mostak a patakban, mikor a Dálnoki-tetõ nevûmagaslaton feltûnt egy csapat orosz. Az asszonyok ott-hagyták a mosott ruhát, visítva szaladtak az erdõ felé.

Kicsi Sándor dálnoki énekek lejegyzése közben egydrámai történettel is találkozott. Ne keressük a KonszaSamu gyûjteményében. A kötet megjelenésekor, 1957-ben hiába is próbálkoztak volna vele.

– A Dálnoki erdõben volt egy esõvájt mélyedés. Akörnyezõ fák eléggé takarták. Bolondokat beszélek,megvan az ma is. Neve is lett: Muszka-gödör. A negy-venkilences muszkajárás után kapta ezt a nevet. A falu-ból jó néhány család itt húzta meg magát, míg a kozá-kok a faluban fosztogattak és a fehérnépeket vadászták.Egy orosz idetévedt, a mélyedéshez. Puskát fogott a rej-tekezõkre, aztán kiszemelt egy jóképû fiatalasszonyt, ésmagának követelte. A férj, úgy hiszem, Beke volt a csa-ládi neve, védekezni próbált. De mit tehetett volna apuskával szemben? De mikor az orosz letette a puskájátmaga mellé és nekihevült volna a lopott szerelemnek, aférj, végsõ kétségbeesésében, felkapta a magával hozottfejszét, és széthasította a muszka fejét.

– Mi lett a következménye?– Lett volna, ne búsulj. A rögtönzött névsorolvasáson

egy kozák hiányzott. Az összeterelt falusiak elõtt a pa-rancsnok kihirdette, hogy ha egy órán belül a hiányzóorosz nem kerül elõ, akkor Dálnok egész népét kivégez-teti. Csakhogy akkor az oroszok alarmot fújtak, azonnalindulniuk kellett. Bem serege közeledett…

– Máig észben tartják a faluban a történetet?– De csak egymás között emlegetik. Mintha még

mindig tarthatnának a muszkák bosszújától. Idegenekszámára titkos történelem ez.

Jó lenne belenézni ebbe a titkos székely történelem-be, kitudni a helyi mondák vagy hiedelmek ihletõ forrá-sát. Másfél évszázad múltán hol kereshetném a dálnokibosszúállás nyomait? A háromszéki önvédelmi harcnakerrõl az epizódjáról a korszak legtájékozottabb történé-sze, Egyed Ákos sem tud. De várjunk csak, immár ol-vashatjuk magyarul is a 49-es hadi expedíció oroszszemmel látott történelmét. Egy cári ezredes, az Erdélytmegszálló V. hadtest fõszállásmestere, bizonyos ArturAdamovics Nyepokojcsickij feljegyezte az erdélyi hadi

7

láthatárfebruár

mozdulatok mindegyikét. (Az erdélyi hadjárat oroszszemmel. Fordította, sajtó alá rendezte Rosonczy Ildikó.Balassi Kiadó, Budapest, 1999.) Az ezredes úr igenpontos krónikája nem is említi Dálnokot. Márpedig aszerzõ eléggé ellenséges érzelmû volt ahhoz, hogy nefeledkezzék meg egy ilyen székely „bûntettrõl”.

Izgalmas is, még inkább elszomorító nemzeti történel-münk egyik legszebb fejezetét torz tükörben szemlélni.Noha az egyik orosz generális elismerõen szól a székelyekharcias szellemérõl és Bem tábornok mesteri hadvezetésé-rõl, a fõszállásmester nem fogy ki a „lázadók”, „zendü-lõk”, alávaló „gyilkosok” jelzõkbõl, amelyekkel a széke-lyeket, egyáltalán a magyar szabadságharc katonáit illeti.Gátlástalanul hamisít is. Kézdivásárhely elfoglalása utánfeljegyzi: „Itt volt az ágyúöntõ mûhely, amelyben szépszámú, egyébként elég otromba ágyút öntöttek. E célra fel-használták a szász és román harangtornyokból leszedettharangokat is.” Ugyan, ki vezethette ennyire félre az oroszezredest? Aháromszéki székely nemzetõrök egyetlen alka-lommal se lépték át megyéjük határát, márpedig Három-széken sehol nem volt és ma sincs „szász” templom. Nemfoglaltak el a székelyek román településeket sem. (Egyéb-ként sem vihették volna el a „román harangokat”, mivelilyenek nem léteztek. Az ortodoxok akkoriban kerepelõvelhívták imára a híveket, mivel a török fõhatalom megtiltot-ta számukra a harangozást!) „A vaságyúk teljes felszerelé-se után is még ágyúkra lévén szükség, Szentgyörgy vettele a toronyból legelsõbben két harangját, s öntette ágyúvá”– írta a Honvéd 1849. április 5-én. Majd a székely falvaksorra, önként ajánlották fel harangjaikat: Alsócsernáton,Gidófalva, Étfalva, Kovászna, Zágon, Bita… A népi áldo-zatkészség és a szabadságszeretet ragyogó példája volt aszékely harangok felajánlása Gábor Áron ágyúihoz, amitaz orosz ezredes ily alattomosan meggyalázott.

Orosz ezredes? A történénész szükségesnek tartja ki-emelni, hogy Artur Adamovics Nyepokojcsickij cári fõ-tiszt – lengyelnek született. Sõt: „az õsi lengyelNiepokojczycki nemesi család fia.” Az erdélyi hadjáratidején 36 esztendõs. Katonai karrierjének csúcsára az1877-es orosz-török háború idején érkezik el, mikorgyalogsági tábornok, az európai hadszíntéren mûködõcári csapatok vezérkari fõnöke. Az õsi lengyel nemesicsalád aligha erre szánta. „Az Artur keresztnév azt jel-zi, hogy a család õrizte lengyel hagyományait.”

Ez lett volna a „lengyel hagyomány”? A Lengyelor-szágot feldaraboló cári hatalom szolgálata? És akkorBem József? Erdély földjén 1849-ben nemcsak a széke-lyek és az osztrák császár meg szövetségese, az oroszcár katonái álltak szemben egymással, hanem a szabadlelkû lengyelek is a népük rabságát oly könnyû lélekkelvállaló Nyepokojcsickijekkel!

Kézdivásárhelyen az 1900-as évek elején a fel-sõháromszéki diákok minden nyári vakációban megko-szorúzták azt az épületet, amelyben Gábor Áron ésTuróczy Mózes hatvannégy ágyút öntött. Ilyenkor, amagyar himnusz után, mindig felhangzott a hárombaszaggatott lengyel nemzet imádsága:

Szent trónusodnál könyörögve kérünk, Szabad hazánkat, ó, add vissza nékünk!Mikor pedig az elsõ nagy háború után Lengyelország

feltámadt halottaiból, a székelyek számára tilos lett azemlékezés saját szabadságukra.

A két háború között, zárt falak mögött még emlékez-hettek a székely obsitosok az uzoni szövetkezeti bolt sar-kában. De 1945 után egyszerre bûnné vált mindaz, amiaddig magyar hagyomány volt Erdélyben. Kolozsvárottleütötték az inasgyerek fejérõl a leventesapkát, pedig nemtüntetni akart vele szegény, csak éppen nem volt másfejfedõje… És Balogh Edgár híres újságja, a Világosság –a Magyar Népi Szövetség hivatalos lapja – nem a megalá-zott magyar inas pártjára állt, hanem vezércikkben oktat-ta ki a magyar fiatalságot, hogy „nem a sapka teszi a ma-gyart”. Nem volt nehéz megérteni az üzenetet! Csodálatosa kisebbségi ember felfogó, megérzõ képessége. Tudomá-sul vette minden erdélyi magyar, hogy a Groza-kormányáltal nagy garral hirdetett „magyar jogegyenlõség” a ma-gyar érzelmek, emlékek, gondolkodásmód megtagadásá-nál kezdõdik. A székely obsitosok fiókok mélyére rejtet-ték egyenruhás, honvéd képeiket, árulkodó bûnjelek let-tek volna, ha illetéktelenek kezébe kerülnek. Lelkük mé-lyére húzódtak katonaélményeik. De ezek az emlékek kõ-vé dermedten ott maradtak a székely falvakban, néhol afõtéren, másutt templomok bejáratánál. 1940 õsze, Észak-Erdély hazatérése után majdnem minden székely falubanemlékoszlopot állítottak az elsõ világháború helyi születé-sû hõsi halottainak. Majd 1945 után a legtöbb emlékkõreújabb neveket véstek fel: a második világháború elesetthonvédei, román munkaszolgálatosai és zsidó deportáltjaielõtt tisztelegtek. Egy ideig a hatalom nem bántotta eze-ket az emlékmûveket. De a román asszimiláció erõsödé-sével sor került ezekre is. Úgy szerették volna, hogy a fal-vak lakói maguk döntsék le az oszlopokat.

Ezt már nem viselték el a székelyek.A hetvenes években, a diktatúra teljében, magas rangú

román tisztek járták a Székelyföldet, egy tábornok veze-tésével. Vigyáztak arra, hogy egy „magyar” is legyen azellenõrök között, elkerülendõ a román elfogultság látsza-tát. Ebben az együttesben bizonyos Sántha elvtárs, Sep-siszentgyörgy akkori polgármestere játszotta a „magyarszerepet”. Uzonba szálltak ki elõször. Sántha elvtársszámtalanszor láthatta Uzon fõterén az emlékkövet, demost a tábornok elõtt bizonyítani akarta „hazafiságát”.

8


– Hogyan tûrhették meg ezt eddig, elvtársak?! Elfe-lejtették, hogy ezek az emberek a román és a szovjet hõ-sök ellen harcoltak?

Éppen román tanácselnöke volt a falunak. Akkoribanaz lett a „rend”, hogy ha egyetlen román élt egy székelyhelységben, csakis az lehetett a tanácselnök. Uzonnakszerencséje volt, mert a községhez tartozó román tele-pen, Vesszõsben élõ Stanciu Ion töltötte be a tanácsel-nöki tisztséget. Sztáncsu Jon, ahogy magyarul ejtették anevét, mindig jó viszonyban élt a község székely népé-vel, tudott magyarul, ismerte az emberek lelkületét. Eza román férfi odavezette a tábornokot és a román tiszte-ket az emlékkõhöz, olvastatta velük a román neveket,ezek is a fronton haltak meg, a zsidó neveket, ezeketszörnyû halálba hurcolták, a magyar neveket, ezek hon-véd hõsi halottak voltak.

– Úgy tudták, hogy hazájukért harcolnak. Látják, azemlékkõre egyetlen szó van felvésve: A hazáért!

– Miféle hazáért! – kapkodta a szavakat Sántha elv-társ. – A bukaresti elvtársakat ez sérti igazán!

Most Staniu Ion emelte fel a hangját:– Sántha elvtárs! Magának nincs hazája?– Hogy merészel így beszélni velem? – kiáltotta

Sántha. – Ha román lennék, mint maga, most szégyell-ném igazán magamat!

– Hát akkor maga magyar, Sántha elvtárs? És ma-gyarként nem szégyelli most magát?

Elmentek a tisztek, nem érkezett parancs az uzoniemlékkõ lebontására. Egyetlen székely faluban semrontották le az emlékezést. Úgy tûnik, hogy a román tá-bornokban nagyobb volt a megértés, a türelem, mintSántha elvtársban. Istenem, a „magánszorgalmú ku-tyák!”. Bölcsen ítélte meg a román tábornok, hogy azellenség hõsi halottainak is meg kell adni a tiszteletet.

Ritka példája akadt ennek még a második világhábo-rú légkörében is, 1940 õszén. A bécsi döntés értelmébenszeptember 13-án vonultak be a honvédek Háromszék-re. A két hadsereg közötti megállapodás értelmében aromán egységeknek egy órával a honvédek érkezéseelõtt kellett elhagyniuk a városokat és falvakat. Sepsi-szentgyörgyön kora reggelre várták a magyar katoná-kat. Napkeltekor minden házra kitûzték a magyar zász-lót, a legnagyobb lobogót a városházára. Virágcsokrokaz utak mentén. Ünnepi öltözetben az emberek.

A Csíki utcán át kellett érkeznie a honvédségnek. Deott váratlanul egy román alakulat tûnt elõ. Megkésettkatonák, akik Brassóba igyekeztek. A román egység be-fordult a városháza elé. Az emberek megdermedtek: milesz most? A román katonáknál töltött fegyver. Elöl egyhadnagy haladt, oldaltáskájában revolver. Fiatal tiszt,talán nemrég került ki a tisztiiskolából. Szíve tele fájda-

lommal, vagy éppen bosszúvággyal. Ami a székelyekszámára ünnep volt, neki vereség, területvesztés. Mitörténik, ha a magyar zászló láttán elõrántja revolverétés belelõ a lobogóba, vagy éppen az emberek közé? Ro-hamot vezényel a katonáinak, hogy megvívja a magakétségbeesett magánháborúját?

Lélektanilag erre is, arra is lett volna magyarázat. A román egység odaérkezett a városháza elé. A had-

nagy váratlanul tisztelgést parancsolt a magyar zászló-nak, és maga is csákójához emelte a jobbját.

Uzonban a fúvószenekar halottak napján, minden esz-tendõben, a hõsi halottak elõtt tiszteleg. Szokás, hogyezen az estén felmennek a „trombitások” a temetõbe, asíroknál muzsikálnak. De még elõbb megállnak a fõtériemlékkõ elõtt, és felhangzik a Szózat. Friss virágok is ke-rülnek mindig az emlékezet kövére, a közös sírkõre, agyászolók helyezik el, talán olyanok is, akik nem láttáksoha, nem ismerhették családjuk valahol távol, ismeret-lenségben nyugvó hõsét. Az egyéni gyász itt mindig kö-zösségi fájdalommá és emlékezéssé nemesedik.

Még a vérségi köteléknél is erõsebb lehet a katonák-nak és családjuknak bajtársi barátsága. Hiszen a hadse-reg az egyik legrégibb emberi közösség a világon. Azegymásrautaltság tartja össze, a kölcsönös segítség is-kolája. A legnagyobb egyéni bátorság se érvényesülhet-ne közösségi háttér nélkül.

Természetes volt, hogy az 1989-es kelet-európai föld-rengések után az obsitosok lelkében szunnyadó katonaér-zelmek nem egyéni, hanem közös alakban támadtak fel.Nemcsak az e tekintetben kétségtelenül elõnyösebb hely-zetben lévõ anyaországi honvéd hagyományõrzõk köré-ben, hanem a kisebbségi sorsot viselõ magyar közössé-gekben is. Hadi játékokra – fõleg a szabadságharc nagycsatáinak felelevenítésére – Erdélyben nincs ugyan mód,de március 15-e ünnepén a volt székely honvédek egyko-ri egyenruhájukba öltöznek és „kötelékben” vonulnak fel.

Így ismerhette meg õket a magyarok fõvárosa is. A ki-lencvenes évek elején különös katonai parádét láthattunka budai várban. A magyarországi honvéd hagyományõr-zõk vendégeket hívtak a szomszédos országokból is. ASzentháromság téren felvonultak a nem sokkal elõbb füg-getlenné vált Szlovákia katonái; az ausztriai hagyomány-õrzõk egy egész „hadtestparancsnoksággal” jöttek. Mint-ha Jenõ herceg támadt volna fel, mondjuk, a zentai csatá-ból jövet, ennek éppen a háromszázadik évfordulóján…

De hogy székely honvédek is? Tizenöten összesen, ha-tárõrzõ õseik egykori uniformisában. Naponta kétszer isfelvonultak a budai vár utcáin. Életre szóló izgalom,öröm melegítette a szíveket a honvéd határõrség egyen-ruhája alatt. Hazatérve, õk, tizenöten talán századszormesélték el az utazásukat, élményeiket. Hadik András

9

láthatárfebruár

szobrának megkoszorúzását, a jelképes csatajelenetet.Két nagy katonasátorban laktak, õrbódét is állítottak,õrökkel. Beleélték magukat abba, hogy a magyarok elsõvárosát védelmezik, mint õseik a kárpáti hágókat. Ha fi-gyelmük lankad, „elesik” a budai vár, oda az ország.Márpedig õk a védelmére esküdtek fel, mikor a Mátyás-templomban megszentelték zászlaikat…

Halasy-Nagy Endre évekkel elõbb Budapesten létre-hozta a 15. sorszámot viselõ, második székely határõr gya-logezred emlékét ápoló Hagyományõrzõ Társaságot. S hamár létrehozta, korhû ruházat is kellett a kései határõrök-nek. Az ezrednek azonban, ha Budapesten született is újjá,az emlékek világában a hajdani határvonalon kell állomá-soznia. Ott folyt ki annyi vér, õseik vére, ott állították mega betörõ ellenfelet. Háromszéken büszkék arra, hogy amíga székelyek kezében fegyver volt, a rájuk bízott hágókonát, az Ojtozi-szorosban nem tudott behatolni a tatár, a tö-rök, semmilyen pusztító népség, nem juthattak el Budára,a Várba, a nemzet szívébe. Most már csak játék, amitegyenruhájukkal és határõr honvéd emlékeikkel felidéz-nek. A játékban azért annyi valóságos, hogy a „gyalogez-red” két szakasza Felsõ-Háromszéken „állomásozik”,egyik Kézdivásárhelyen, a Nagy Mózes Gimnáziumban, amásik Gelence községben, a Bodor György Közmûvelõ-dési Egyesület védnöksége és irányítása alatt. Elnökük –mert ilyen „polgár” elöljáró vezeti most õket, született ka-tonaivadékokat – Kelemen Dénes nyugalmazott tanító.

Ennél jobban ki sem választhatták volna az „ezred”szálláshelyeit! Gelence felsõ végében, a havasok irányábanyíló völgy elején vénséges vén templom. 1245-ben épí-tették, s ha késõbb át is alakították, szentélye az eredetihelyén maradt, és nem bántották a gótikus ablakokat sem.Belsõ berendezése barokk. Ennyi is elegendõ bizonyítéklenne arra, hogy milyen régi székely telephely ez, vetél-kedhet nagyvárosok katedrálisaival. De fennmaradt ittegyéb is, a vallás és a mûvészettörténet, meg a magyartörténelem közös üzenete: a Szent László-legenda képso-ra. A freskók a XIV. századból valók, és a jól ismert jele-netet ábrázolják, amint a királyi László megszabadítja azelrabolt magyar lányt a kun vezér fogságából. Ez a csataCserhalmon zajlott, a mostani Kerlés községnél,Beszterce-Naszód megyében. De ott semmi nyom, jel alegendára nem volt sokáig. Annál több a székely templo-mokban, Gelencén kívül Székelyderzsen, Bibarcfalván,Sepsikilyénben. A László-hagyományt a székelyek õrzik,az õ példaképük volt mindig a honvédõ László király.

Kézdivásárhely – az emlék-szakasz másik állomáshe-lye – „a vargák városaként”, békés iparos szigetként is-mert. De éppígy a harci hagyományok színtere is. Itt ön-tötte ágyúit, szóltam errõl, Gábor Áron. A vasútállomásfelé vivõ fõutcán, közel a fõtérhez, egy klasszicista stílu-

sú hatalmas épület áll. A város lakói most is úgy emlege-tik, hogy „a kaszárnya”. Csakugyan annak épült, 1817 és1823 között. Katonaiskolának. Itt mûködött a 14. és 15.székely határõr lovasezredek és a 11. székely huszárezredközös katonai iskolája. A pesti Ludovika Akadémia meg-alapításáig, 1848-ig, Kézdivásárhelyen található Magyar-ország egyetlen, magyar nyelvû tisztképzõ hadi iskolája.

Huszárok, lovas katonák városa! A Székelyföldön se-hol ilyen nagy kultusza a lótenyésztésnek nincs, mintKézdivásárhelyen és környékén, vagy Felsõ-Háromszé-ken. A város címerében látható volt egy lovasfogat. Itt azember és a ló között szinte személyes kapcsolat, érzelmikötés volt mindig. Említettem, hogy mostanában, március15-én Kézdivásárhely fõterére, ahol Gábor Áron szobra isáll, végtelen sorban vonulnak be a lovasok, szekeresek. Ésaz ünnepi felvonulásokat a nem „hivatalos”, de annál va-lóságosabb székely határõr ezred bandériuma kíséri…

Magyar történészek legnagyobb adóssága sokáig az1944 õszi erdélyi harci események feltárásának elmaradá-sa. Nem tartom hibásnak õket ezért a mulasztásért: a hi-vatalos történelemfelfogás megbénította a tollukat. Az ahamis, öncsonkító szemlélet, amely szerint a huszadikszázadi magyar történelem csak a trianoni határokon be-lül vizsgálható. Így aztán a bécsi döntést követõ négy esz-tendõ kényszerûen töröltetett a naptárakból. Ezen belül akárpáti harcok az Úz-völgyében, a Gyimes völgyében. Aziskolákban azt tanították, hogy a második világháborúbanBattonya volt az elsõ orosz kézre került magyar helység.Mégpedig 1944. szeptember 23-án. Csakhogy a valóság-ban az elsõ meghódított – felszabadított? – magyar lakotthely Úzvölgy-telep volt, az 1944. augusztus 26-ról 27-reforduló éjszakán. De hát ez a trianoni határokon kívülesett. „Mit szólnának a román történészek?” – így a fél-szeg magyar védekezés. Azt szólták, hogy fokozatosanmindjobban eltérve a valóságtól, maguk rajzolták meg amagyar honvédség erdélyi mozgását is, nyilván saját vál-tozatuknak megfelelõen. Hiszen ha nincs „ellenség”, ak-kor ki fölött arathattak volna diadalmakat?…

Immár eltûnõben a szemérmes félrenézés a valóságtól.Kiváló hadtörténészek foglalkoznak az erdélyi harcokkal(Ívás István, dr. Szabó József János, Illésfalvi Péter ésmások). A történelem egyik legszomorúbb magyar há-borújának történészei közül hárman közös kötetet adtakki a közelmúltban Erdély a hadak útján 1940–1944címmel (Hadtörténeti Intézet és Múzeum–Puedlo Kiadó).Illésfalvi Péter, Szabó Péter és Számvéber Norbert vitat-hatatlan tárgyilagossággal és az erdélyi magyarságértdobogó szívvel írták meg munkájukat. Õket is meg-elõzték a székely önkéntes helytörténészek. Legsürge-tõbb volt a legnagyobb titok megfejtése: az Úz-völgyevédelme. Mivel ott esett el a legtöbb székely határõr,

10


a gyászoló családokban úgy emlegették, mint egy szé-kely Mohácsot…

Úz-völgye, Úzi-szoros, Úz-mezõ! Mélyen benyúlnak aKárpátok keleti oldalára. Hajdanán itt csaptak be Erdély-be a tatárok, törökök Moldva irányából. A keleti arcvonalközeledése és különösen a román fegyverfordítás után(1944. augusztus 23.) az egyik legkényesebb magyar front-szakasszá vált. Székely határõrök védték a magyar álláso-kat, hatvan felé tartó bakák és tizennyolcat alig töltött gyer-mekkatonák. Az 1942 tavaszán létrehozott székely határõr-ség egységei. Akik utólag felállították a székely határõrsé-get, azok az 1848-ig fennállott határõri rendszert kívántákmegismételni, ennek hátrányai nélkül. (A Mária Terézia ál-tal elrendelt székelyek Madéfalván felkeltek ellene.)

A magyar katonatörténelem maradandó hadi tetteitírták ezek a félig kiképzett székely határõrök. A KeletiKárpátokban, az Úz-völgyénél tizenöt napig feltartóz-tatták a hatalmas túlsúlyban lévõ orosz erõket. „Szep-tember hó 11-én éjfélig tartottuk itt a frontot, akkor kap-tuk meg a visszavonulási parancsot” – emlékezik SzõtsDániel nyugalmazott fõorvos Sepsiszentgyörgyön. Õ azúz-völgyi csaták máig élõ hõse.

Csobányosról az egységnek Csíkmenaságra kellettvisszavonulnia. A csapatot vezetõ tartalékos hadnagycserbenhagyta a határõröket. „Ekkor a rangidõs õrmes-ter megkért, hogy vegyem át én a parancsnokságot, éscsináljak valamit. Ránéztem a székely határõrökre. Azapák a feleségüket búsulták, meg a tehenüket. Fiaik sze-mében bizonytalanság tükrözõdött. Azt mondtam, neféljenek, hazamegyünk mindannyian… Magamhoz vet-tem a hadnagy térképtáskáját és távcsövét, intettem azerdõben rejtõzködõ honvédeknek, és elindultunk.

Egy órai járás után szekérzörgést, kiabálást hallot-tunk. Csobányos felõl Aklos irányába orosz utánpótlásszekerek mentek. Az öreg, nagy bajuszú oroszok kiál-tozva, egymástól le-lemaradozva hajtották a lovakat. Azút kanyargós volt ezen a szakaszon. Egyetlen megma-radt golyószórónkat egy kanyarban helyeztem el, ésSzendrey Zsoltira bíztam, megkérve, hogy ha az oro-szok észrevennének, adjon le egy sorozatot. Egyenkéntátszöktettem az embereket a túlsó oldalra, és megmond-tam, hogy ötszáz méterre találkozunk, ne széledjen elsenki. Szerencsére nem egy harcoló egység hajtotta aszekereket, hanem grúzok, kirgizek és ki tudja, milyennemzetiségûek szállították az utánpótlást.

Késõ éjjel megérkeztünk Menaságra…”Szõts Dániel emlékezését, amelybõl itt most idéztem,

Sylvester Lajos jegyezte le. Örök fiatalosságának vagy azélmények máig élõ erejének tudható-e be, hogy a nyugal-mazott fõorvos a fél évszázada történt eseményeket úgyadta elõ, mintha tegnap estek volna meg. Egyébként ez a

múltközelség jellemzõ az egész Sylvester-kötetre, amely-nek Szõts Dániel az egyik fõszereplõje. Egykori bajtársai-nak emlékein is érzõdik a frisseség. Egyikük meg is fo-galmazta az okát. „Nyolcvanhárom esztendõs vagyok,van, amire nem emlékszem jól, de amit most mondok, ar-ra igen.” És mondja az úz-völgyi kéthetes csata történetét,amelyet évtizedeken át messze „elkerült” a magyar had-történelem. Pedig ez volt az elsõ ütközet az akkori Ma-gyarország területén. Ezért aztán Sylvester Lajos könyvét(Úz-völgyi hegyomlás, Sepsiszentgyörgy, 1996) tekinthet-jük megkésett, de hiteles haditudósításnak.

Egyben bizonysága a népi emlékezet szívósságának is.Sepsiszentgyörgy örökmozgó riportere, kultúraszervezõ,színházigazgató, lapszerkesztõ hosszú évtizedeken át –most hetven esztendõs – számlálhatatlan írásából Három-szék és az egész Székelyföld kulturális küzdelmeinek tör-ténete rajzolódik ki, a huszadik század második felébõl.Ez a küzdelem mintegy folytatása volt Gábor Áronék ön-védelmi harcának, csak most fegyvertelenül, puszta tollal,de a hajdaniak szívósságával. Ebbõl a nagy krónikából hi-ányozhatnék-e a határvédõ székelyek katona-múltja?Csonka lenne akkor a történelmi emlékezet. Sylvester La-jos könyvét éppen ez a népi emlékezet ihlette. Az egyko-ri sepsiszentgyörgyi székely határõrök és „maradékaik”1992-ben elhívták úz-völgyi kirándulásukra: az 1944-escsaták színterére. Ekkor derült ki, hogy az egykori „kö-lyökkatonák”, fiaikkal, majd unokáikkal együtt, évtizede-ken át, a diktatúra legkíméletlenebb idõszakában is, min-den augusztus elsõ vasárnapján elzarándokoltak az eléggétávoli völgybe, „elesett bajtársaikra emlékezni, egykorikálváriájuk hegyeinek, völgyeinek stációin megszusszan-ni.” Tudott ezekrõl a kirándulásokról a román állambiz-tonság is – mirõl nem szerzett tudomást! –, a szervezõketnemegyszer idézték be kihallgatásra, megverték õket, dea következõ augusztusban a „kiránduló csapat” megintfelkerekedett a rendhagyó búcsújárásra.

Erdély magyar irodalmának jobb ismerõsei itt kételked-ni kezdhetnek: csakugyan Sylvester Lajos könyve lenneegyetlen irodalmi lenyomata az erdélyi magyar obsitosokmásodik világháborús katonaélményeinek? Hát AsztalosIstván kisregénye, az 1946-ban megjelent Író a hadak út-ján? De ez nem a honvédek harci tetteirõl szól, hanem ka-tonaszökevények rejtekezésérõl a háborús Budapesten. Aregény nem annyira katonatörténet, mint inkább az írói al-kotó munka buktatóinak példázata. Asztalost, Szabó Pál-lal, a parasztíróval és üldözöttekkel együtt, Mikó Zoltánvezérkari százados az ostrom idején az egyik budai villá-ban bújtatja, a Bimbó utcában. Azért vállalta a két író vé-delmezését, mert a népi irodalom eszméinek hatása alattállott. Asztalos nem tudhatta, hogy Mikó Zoltán tagja aKiss János altábornagy vezetése alatt szervezkedõ katonai

11

láthatárfebruár

ellenállásnak. Azt sem, hogy személyes kapcsolatban álltWallenberg svéd diplomatával, akit hamis igazoló iratok-kal látott el. A diplomata ezekkel a papírokkal üldözött zsi-dók tízezreit mentette meg. De Wallenberg a magyarorszá-gi lengyel menekültektõl hozzájutott a katyni tömeggyil-kosságot bizonyító iratokhoz. Ezekrõl Mikó Zoltán is tu-domást szerzett. Mindezt a szovjet elhárítás is felderítette,és a svéd diplomatát elrabolta Budapestrõl. Ugyanez a sorsjutott Mikó Zoltánnak és helyettesének, Bondor Vilmosfõhadnagynak is. Mindkettõjüket Odesszában állítottákszovjet haditörvényszék elé. Asztalost és Szabó Pált is õri-zetbe vették az oroszok, de miután meggyõzõdtek arról,hogy fogalmuk se volt Mikó Zoltán titkos tevékenységé-rõl, szabadon bocsátották õket. Asztalos István hazatértKolozsvárra, és megírta hányattatásának történetét. Ebbenpedig kétkulacsos helyezkedõként mutatta be megmentõ-jét, Mikó századost, aki az õ bújtatásukkal csak a „bõrétakarta menteni”. Mikor a súlyos elmarasztalást leírtaMikóról, a nemzeti ellenállás katonája már halott volt; va-lamikor 1945 augusztusában végezték ki Odesszában.

Ha egy író – függetlenül attól, hogy jóhiszemûen teszivagy a honvéd tisztikar akkoriban kötelezõ elmarasztalá-sának íratlan parancsát követi – ilyen súlyosan téved, az-zal egész mûvének hitelét megsemmisíti. Így vált 1945utáni irodalmunk elsõ katonaregénye érvénytelenné, ígylett Asztalos István Katyn tudatlan áldozatává. Pedig haismeri a valóságot – nyilván, nem ismerhette – világiro-dalmi szenzációt kiváltó regényt írhatott volna.

Igazi katonaköltõ Erdélyben Gellért Sándor, tanító aszatmári tájakon, aki a második magyar hadsereg katoná-jaként járta meg a doni poklot. Élményei, amelyek szintenaplószerû pontosságúak és hitelességûek, eposzba kíván-koztak, és megírta A magyarok háborúját. A költõ életébensoha nem jelent meg, csak Gellért szavalt belõle részlete-ket, baráti társaságokban, nem is gondolva arra, hogy ezérta börtön fenekére vethetik Ceauºescu országában.

Frontot megjárt írók általában magukba temették, igye-keztek elfelejteni honvéd életüket, az egyenruhát, a ma-gyar katonai szolgálatot. Pedig olvasóik, egykori bajtársaikés éppen így a hõsi halottak gyászolói szerették volna azirodalom igaz tükrében látni férjük, testvérük, apjuk sorsát.

Egy ilyen honvéd obsitos, Bodali Mihály Uzonban, fia-talkori barátságunk jogán sokszor kérdezte tõlem, hogy mi-ért nem születnek regények, versek a székely katonákról?Hiszen olvasott õ a vesztesek oldaláról szemlélõdõ és ítél-kezõ mûveket is. Olyan gyenge legények voltak, hogy szé-gyen lenne emlegetni is õket? Bodali Misi véleményét so-ha nem rejtette véka alá, honvéd élményeirõl azonban csakmegbízható barátainak mesélt. Igaz történetek voltak ezek,csak éppen nem illeszkedtek a „felülrõl” írt újabb székelyhistóriához. Mert ezekben az átformált történelemkönyvek-

ben, a múltba tekintve, a székely katonának mindig egy lé-péssel, ha nem kettõvel, hárommal román társa mögött kel-lett kullognia, hogy egyáltalában szó eshessen róla. BözödiGyörgy 1938-ban a Székely bánjában még felpanaszolhat-ta, hogy Mihály havasalföldi vajda erdélyi csatáiban, mi-dõn Rudolf császár megbízásából meg akarta hódítani afüggetlen fejedelemséget, székelyek harcoltak székelyekellen. De próbálta volna meg egy erdélyi magyar történészvagy író ugyanezt emlegetni 1945-öt követõen!

Meddig lehet kibírni a torokszorító némaságot? Magá-nyos ember akár a sírig viselheti. De ha százak, ezrek lel-két emészti a szótlanság fájdalma, akkor feltör, mint egy-kor a tûzhányó itt, a székelyek földjén. Bodali Mihály fa-lujából hatvannyolcan estek el az elsõ világháborúban, öt-venöten váltak a második nagy háború hõseivé és áldoza-taivá. Ez nemcsak 123 személy, nemcsak 123 család, ha-nem a rokoni, baráti hajszálerek kötésében az egész közös-ség. A falu egész népe igényelte, követelte, hogy támasz-szák fel az egykori hagyományos hõsök napját. Olvasompedig a sepsiszentgyörgyi Háromszék tudósításában, a lap2004. augusztusi számában, hogy az újra megtartott hõsöknapi ünnepségen, Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múze-um nyugalmazott igazgatója dokumentáltan bizonyította:„Uzon egyike volt azon településeknek, ahol a legsötétebbidõkben is állt a hõsök emlékmûve.” Ünnepi istentiszteleta református templomban, Ungvári Barna András hirdetteaz igét. Nemrégiben hívta meg az uzoni gyülekezet. Elsõszolgálati helyén, Hídvég faluban az õ nevéhez kapcsoló-dott emlékmû állítása a szomszédos Földvár székely fog-lyainak. Huszonhat éves, mikor Hídvégre kerül papnak.Sepsiszentgyörgyi születésû lévén, gyermekkorában hal-lotta az iszonyatos történetet: ártatlan székelyek ezreinekelhurcolását a földvári haláltáborba, nagy többségük el-pusztulását 1944–45 telén. Hídvég lakói akkor segítették– amennyire tudták – a földvári foglyokat, és az 1995-benodakerült papjuk úgy érezte, hogy a mostani hídvégi lel-késznek kell megharcolnia az emlékkõ felállítását. Földvárvárosvezetõitõl hiába várnák – õk csak gáncsolták, ahogyerejükbõl kitelt az emlékeztetõt –, magyarok pedig elvétveélnek ott, azok is félve-rejtekezve…

Jeremiás könyvébõl olvasott fel az uzoni tiszteletes,Károli Gáspár nyelvén:

„Mert én tudom az én gondolatimat, amelyeket én fe-lõletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek ésnem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget ad-jak néktek.

Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek ésimádtok engem, és meghallgatlak titeket.

És kerestek engem, és megtaláltok, mert teljes szíve-tekbõl kerestek engem.

És megtaláltok engem, azt mondja az Úr, és vissza-

12


hozlak a fogságból, és összegyûjtlek titeket mindennemzet közül és mindama helyekrõl, ahová kiûztelek ti-teket, azt mondja az Úr, és visszahozlak e helyre, ahon-nan számkivetettelek titeket.”

Beszél az ünnepségen a község újonnan választottpolgármestere, Ráduly István. A fiatal erdélyi magyarnemzedék tagja, akiben már ismét nagyobb a nemzetifelelõsség érzete, mint az ajánlatos óvatosság. A mûsor-nak ezt a címet adták: Emeld fel fejedet, büszke nép!

Meglepetés az újsághírben: Bodali Mihály a Don-ka-nyarból hazatért egykori bajtársának versét olvasta fel.„Sírvers, lélekben hazatért, de testileg idegen földbennyugvó honvéd siratója.” Közelebb áll a népköltészet-hez, mint a míves poézishez. Jellegzetes népi életérzéstör fel belõle: a sírba szálló hõs legnagyobb fájdalma,hogy nem láthatja meg többé a faluját, nem az otthoniharang szól érette, nem a faluja papja mond búcsúztatótfelette. Bodali Mihály azt írja, hogy a verset ugyanmegõrizte az emlékezete, de a szerzõje nevét nem. Ígyaztán az egész doni halálsereg siratója lehet.

Nem csak ezt a régi verset õrzik Bodali Mihály sorai.A nyolcvanöt esztendõs obsitos elunta a várakozást írókmunkáira, és õ maga írta meg élményeit.

Van, amire emlékeznie egy huszadik századot átélt uzonigazdálkodónak! Sorsát már gyermekkorában megtörte atörténelem. Elemi iskoláját az uzoni magyar felekezetibenkezdte, kiváló tanítók keze alatt. Név szerint emlegeti SidóJánost, Lõte Józsefet, Zakariás Barabásné Pápai Margitot.De a hetedik osztály már kényszerû váltás számára és társaiszámára. Létrehozták az állami iskolát, román nyelven per-sze, és ebbe hatóságilag „irányították át” a székely tanuló-kat. Nem is maradt semmilyen kellemes emléke errõl akényszer-iskoláról! Éppen így nem a „premilitárkodásról”,amely tizenhét esztendõsen keserítette az életét. Katonaielõképzés volt ez, de másunnan odahelyezett kiképzõk többidõt töltöttek el a magyarság gyalázásával, mint a fegyver-forgatással. Elsõ kiképzõjük, Demian nevû, örömét lelte ab-ban, ha naponta többször kinyilatkoztatta: a pokol mélyére amagyarokat, mind egy szálig! A vezényszavak nyilván ro-mánok voltak. Sapkát le, következett a Miatyánk, de ez isrománul. „Tatãl nostru…” Milyen idegen volt ez így a szé-kely legényeknek, nem értették a szavakat, meglepõdnek,ha valaki azt mondja nekik: hiszen a templomban is eztimádkozzátok… Mikor a bécsi döntés után Demian mene-kült a szomszédos falu irányába, a fiatalok kilesték az útirá-nyát, valahonnan egy kimustrált géppuskát szereztek, és egysorozatot küldtek a kiképzõjük után. Persze csak úgy, a le-vegõbe lõttek. Nem vérezik be a kezüket!

Egy másik kiképzõ, Rãdulescu-Radovici eredetilegadószedõnek került a Székelyföldre. Itt váltott át pre-militár parancsnokká, noha a fináncság is pénzes mes-

terség volt Romániában. Magyar felesége volt,Páljános-lány a szomszédos Lisznyó faluból. Ezért az-tán Rãdulescu úr néha Lisznyóban tartotta a kiképzést;az uzoni fiataloknak oda kellett átgyalogolniuk. Vasár-naponként csapatostól kellett templomba menniük.Uzonban a görög keleti szertartásra, Lisznyóban a re-formátus templomba. (Mivel ott ortodox templom nemvolt) Rãdulescu úr megkövetelte, hogy szépen felsora-kozva, énekszóval vonuljanak be a templomba. Nyilván,román énekkel, hiszen a foglalkozásokon még megszó-lalni is tilos volt magyarul. De az istentisztelet végén akiképzõ már nem tartott velük Uzon felé, õk meg azon-nal magyar indulókba kezdtek, és úgy vonultak hazáig.

Ez volt az igazi lélektörés a székely fiatalemberekszámára: parancsra román nóta, szívük szerint magyarinduló. 1938-at írt a naptár. Mi következhetett? BodaliMihály emlékezésében megjegyzi, hogy érezték: vala-mi történni fog, nem maradhat így tovább…

Négy magyar esztendõ következett. Katonáskodáshonvéd egyenruhában. Ide visszatérünk. De elõbb át-ugorja ez a teljesedést, mert utána újra nehéz évtizedekjöttek. Az uzoni gazdaifjú hamar megismerhette a brassóibörtönt. Lázadásért két hónapra ítélte el a román hadbí-róság. 1946-ban, áldozócsütörtök napján rebellió robbantki a faluban a román csendõrség ellen. Addig minden év-ben ezen a napon tartották a fõtéren a hõsök ünnepét, er-rõl prédikáltak a papok a református és katolikus templo-mokban, errõl szóltak a költemények a hõsök kövénél.

Már egy éve a Groza-kormány volt uralmon. De acsendõrök a régiek, azok, akik 1944 elõtt, Antonescu mar-sall uralma idején az elfoglalt ukrán tartományban,Transznisztriában szolgáltak. Bodali Mihály megnevezkettõt: Barlan és Dumitru nevûeket. A két csendõr megje-lent a fõtéren, és a parancsot adott, hogy hagyják abba azünneplést, és mindenki takarodják haza. Az emberek nemmozdultak. A csendõrök lekapták vállukról a fegyvert ésegy sorozatot lõttek a levegõbe. Erre a tömeg lármásanszidalmazta a csendõröket, és megindult ellenük. A kétcsendõr futásnak eredt. Az õrs nem volt messzire. Bezár-ták az ajtókat, és felmenekültek az épület padlására…

Délután megérkeztek Sepsiszentgyörgyrõl a padlásraszorult csendõrök felmentõi. Egyenruhás és civil csend-õrök lepték el Uzont. Kihallgatások, fenyegetések.Másnap a hajsza folytatódott. Kezdõdtek a letartóztatá-sok. Majd a hadbírósági tárgyalás Brassóban. A vádlot-takra hat hónaptól két évig terjedõ börtönt szabtak ki.Az elítéltek egy része, így Kõmûves Gyula úgy szaba-dult meg a tömlöctõl, hogy átszökött Magyarországra.

Mintha átok ült volna a székely falvakon, a nyugtalan-ság soha nem oldódott fel a lelkekben… Magángazdálko-dás, de a kolhoz árnyékában. Bodali Mihály a legjobb gaz-

13

láthatárfebruár

dálkodók közé tartozott. Szorgalmas, értelmes fogékonyminden újításra. Mikor az ötvenes években divatba hoztáka kukorica négyzetes vetését, a környéken elsõnek kísérle-tezett vele. Még a legnagyobb bukaresti román napilap isaz õ példáján mutatta be az újnak számító módszert. En-nek ellenére vagy éppen ezért, a kolhozok szervezõi elsõkközött akarták becsalni a közösbe. Ha nem ment szép szó-val, találtak „erõsebb érveket” is. A végén mindenkinekmeg kellett hajolnia. A paraszti történelem évtizedei akko-riban nagyjából egyformán alakultak mindenütt Európakeleti felében. Bodali Mihály marokra fogva ítélkezett: aGroza-kormány, a Magyar Népi Szövetség, a helyi hata-lom mind-mind a gazdák ellenségei voltak.

„Elhatároztam, hogy ha nem is emlékszem már visz-sza mindenre, legalább szemelvényesen ismertetem azutókorral azt a sok szenvedést, gazemberségeket, ami-ket a hatalmasságok, kicsi és nagy urak vittek véghez agazdatársadalommal, és fõleg a magyarság ellen. Nemszándékom soviniszta módon bárkit is megvádolni, deazt az elvet vallottam és vallom ma is, hogy aminekszülettünk, maradjunk meg annak, mert a hintás, kétku-lacsos embernek soha nem voltam a barátja.”

Említettem, hogy pontosan, részletesen és szívesenaz 1940 és 1944 közötti négy esztendõre emlékezik. ASzékelyföldön ezt családiasan „magyar világnak” neve-zik ma is. Bodali Mihály számára mind a négy év – kismegszakításokkal – a katonáskodást jelentette. 1940 de-cemberében vonult be újoncként a 27. székely gyalog-ezredhez Marosvásárhelyre, és 1944. szeptember 13-áncsavarták ki kezébõl a fegyvert. Honvéd tizedes volt,egyenruháján a fehér zsineg a kiváló lövész jele.

A honvédség 1940-es bevonulását is a kiszolgált kato-na szemével látta és rögzíti. Elsõnek két motorkerékpárosfelderítõ érkezett. Mikor áthaladtak a falu szélén futó vas-útvonalon, a fúvószenekar vezetõje, Simon Mozi kürtszó-val jelezte érkezésüket. A piactéren várakozott az egészfalu. A lányok és fiatalabb asszonyok székely ruhában.Ezen a vidéken már kikopott volt a népviselet, de erre azalkalomra, a várakozás két hete alatt, mindenki varratottmagának. A férfiak gomblyukában kokárdák. A Szeny-nyes-féle üzletben napokon át nem gyõzték kimérni anemzeti színû szalagokat. „Nekem is volt egy piros-fehér-zöld övem, azzal mentem a magyar katonák fogadására”.Könnyû harckocsik érkeztek, Rába-Botondok, egy nyu-galmazott ezredes parancsnoksága alatt. Majd gyalogo-sok. Parancsnokuk Molnár Andor százados. Bodali Mi-hály fültanúja volt egy kedves találkozásnak.

– Molnár Andor százados vagyok – fogott kezet sorra afalu vezetõ embereivel. Odaért a bíróhoz. Õ így válaszolt:

– Én Molnár András vagyok, a községi bíró.– Még a nevünk is összeköt – nevetett a százados.

Viharkorbácsolt tenger hullámzása, ez volt a hangu-lat azon a napon. Éljenzés, tapsolás, sírás…

Még akkor õsszel soroztak. Bodali Mihály õrzi a regu-lák csoportképét. A református templom lépcsõin állnakegymás mögött a szép székely legények, elõl a községi bí-ró, Molnár András úr. A fiatalok mindegyikének gomblyu-kában nemzeti kokárda, egyik-másik vállán átdobott sza-lag. Aszélen állók kezében magasra tartott nemzeti zászlók.

Évekkel elõbb, kicsi gyermekként, láttam a románhadseregbe bevonuló újoncokat. Csendben botorkáltaka vasútállomás felé. Ruhájuk szakadozott – a jó öltöze-tet otthon hagyták, ne rongyolódjék a laktanya raktárá-ban –, egymáshoz is alig szóltak, énekelni igazán nemvolt kedvük. Tilos lett volna? Féltek a mellettük haladó,fegyveres román csendõrtõl? Mint egy fogságba von-szolódó, megvert sereg katonái…

Bodali Mihályt még a román hadseregbe soroztákbe; 1941 tavaszán kellett volna bevonulnia. Mégpedig a„szkimbásokhoz”. A királyi román hadsereg lovas ala-kulata volt ez, ahová az újonc saját lovával vonult be, ésa lova nélkül szerelt le. A ló a hadseregé maradt. Ezzelszemben, cserében – a román schimb szó cserét jelent –itt feleannyi ideig kellett szolgálni. A tehetõsebb gazda-családok fiai inkább feláldozták legjobb lovukat – az át-vevõ ellenõrök nagyon igényesek voltak –, csakhogyminél elõbb szabaduljanak a román mundértól.

Ha egy tábornok vagy hadtörténész írja az emlékezést,a fõ hangsúlyt a határvédelem stratégiájára helyezi, hiszentalán csak a hódoltsági idõkben akadt ilyen nehezen véd-hetõ határ, mint a Székelyföld dél-nyugati peremén húzó-dó bécsi vonal, amelyik Nagysármásnál mint egy zsákszája, úgy elkeskenyedik. Vagy a Kárpátok gerincén, attólvalamennyivel keletebbre húzódó erõdrendszer ellenállóképességét latolgatná. Bodali Mihály honvéd tizedes szá-mára a haza védelme a napi feladatok teljesítését jelentet-te; járõrszolgálatot a vasútvonal mentén Sepsiszent-györgytõl Kökösig, a határig, hol gyalogszerrel, hol felka-paszkodva a ritkán közlekedõ vonatok egyikére; szolgá-lattevést a készültségi parancsnokságon, amelynek az át-vételét zászlóalj-kihallgatáson kellett jelentenie, elismé-telve a teendõket; járõrözést a városban, csellengõ kato-nák igazoltatását; laktanyaszolgálatot; kúszást a gyakorló-téren, céllövést, a hadi ismeretek elsajátítását…

Honvédelem – alulnézetbõl.„Én majd három évig Bándi Pál százados keze alatt

nevelkedtem. Helyettese egy fõhadnagy volt, SzabadosFerenc, az õsei Zágonból származtak. Mikor Magyaror-szág hadat üzent a szovjeteknek, a század elõtt csúnyánkáromkodni kezdett. Itt volt nálunk Menyei Miklós fõ-hadnagy, aki az 1943 õszén leszerelt, immár tartalékoslegénységbõl szervezte meg új alakulatát. Az Úz-völ-

14


gyében harcoltak, ott kapott halálos lövést. Nekem isküldött meghívólevelet, de mire mentem volna hozzá,már nem tudtam utolérni. A tisztes iskolán egy Sziklainevû zászlós volt az oktatónk, nagyon rendes, mérsékelttermészetû ember. De Korompai csendõr fõhadnagyegészen más volt. Az Olt folyó meg volt áradva. Azegyik parton kötelet erõsített egy fához, majd a kötélmásik végét a túlsó parton egy másik fához kötötte. Ezena kötélen kellett átmásznunk egyik partról a másikra, az-tán vissza. Tiszta kínzás. Megtudták a zászlóaljnál, ésazonnal megálljt parancsoltak neki…”

Bodali Mihály letöltötte katonaidejét. Leszerelték.De néhány hónap múlva tartalékból visszahívtákmegint. A háború elérkezett a Székelyföldhöz. A romá-nok kiléptek, és tegnapi szövetségeseik ellen fordultak.

Elõpatak, fürdõtelep Dél-Erdélyben. Itt volt az egy-ségük elsõ ütközete. Az erõdvonal bunkerét a román ka-tonák meglepetésszerûen elfoglalták. Magyar gyalogo-sok és német tüzérek szálltak szembe velük. De a néme-tek rosszul céloztak, rövidebbre vették a távolságot, éságyúgolyóik a honvédekre hulltak. Szendrõdi fõhad-nagy így sebesült meg: tévedésbõl egy német átlõtte akarját. Azzal védekezett, hogy a honvéd egyenruha ha-sonlít a román uniformishoz, és összetévesztette. Itt haltmeg egy csíkszeredai fiú, Zakariás nevû, apja kereske-dõ; holttestét teherautón szállították haza.

Elsõ halott – elsõ döbbenet.Közel ide Sugásfürdõ. Egy román szakasz az erdõn át,

egyetlen puskalövés nélkül, eljutott Sepsiszentgyörgyre.Egy fiatal hadnagy vezette. A németek körülkerítették, el-fogták az egész szakaszt, és vonattal magukkal vittékCsíkszereda felé. Akkor még jártak arrafelé a vonatok.

Bodali Mihály egysége Alsó-Háromszéket védelmez-te. Most érezte igazán a hajdani határõrök örökösénekmagát. A székely határõr ezredek szülõhelyükön katonás-kodtak, örökké készen a Székelyföld megoltalmazására.

„Bikfalván is állomásozott egy határvadász szakasz.Onnan a szomszédos Uzonig telefonvezeték volt lefek-tetve, beásva a földbe; ennek a központja az uzoni köz-ségháza pincéjében. De a bikfalvi szakaszt állandó ro-mán tûz zárta el Uzontól. Feladatul kaptam, hogy egyBarótról behívott autóbusszal és ennek sofõrjével vi-gyek élelmet a bikfalvi szakasznak. Felcsomagoltunksok-sok konzervet és más élelmiszert. Németek húztákmeg magukat az útszéli árokban, tüzelõállásban a bécsihatár irányába. Azon túl Bácstelek, a románok onnantüzeltek szakadatlanul. Az autóbusz nyomában porzottaz országút, a román tüzérek könnyen felfedezhettek.Elõttünk mintegy harminc méterre akna vagy ágyúgo-lyó csapott be az útra. Nagyon megrettentünk. A sofõrmeg akart állni. Én észbekaptam, és rákiáltottam, hogy

meg ne álljon, az Isten szerelmére, hiszen álló célpontotkönnyebben eltalálnak, mint mozgásban lévõt. Teljessebességgel érkeztünk be Bikfalvára, ahol a kiéhezettbajtársak nagy örömmel fogadtak.”

Milyen megszokott, jelentéktelen epizód a nagy há-ború történetében. Örök emlékeztetõ a halálra a magá-nyos harcos számára. A sofõr sírni kezdett, mikor a fe-szültség oldódott benne. Bodali Mihály nem sírt. Csakegyszer sírt igazán, lelket rázó sírással…

A határvadász zászlóalj Uzonban állomásozott. Pa-rancsnoksága a Nagy úton, Fám Gyula lakásában. A pa-rancsnok Szipics Kálmán százados. Mikor a román ki-ugrás után védhetetlenné vált Székelyföldrõl vissza kel-lett vonulniuk, felsorakoztak a honvédek, ragyogó láb-beli rajtuk, új ruha, fényesen csillogó fegyver. Énekszó-val búcsúztak:

Magyarok Istene, segítsd a vadászokat elõre!Egy zászlós itt hagyta a kardját. Zálogba, hogy visz-

sza fog térni. Ki tudja, mi lett vele? Többé nem adottéletjelt magáról…

Házkutatás során, az ágyba bevetve, román államvé-delmisek találták meg a kardot, egy köztiszteletben állóiparosnál. Román egyenruhát viseltek, de magyaroknakszülettek.

– Ennyi maradt maguknak, látja, a dicsõséges ma-gyar honvédségbõl! – röhögött a hívatlan vendég.

A házigazda nem felelt. Akkoriban senki se válaszoltaz ilyen gúnyolódásra. Pedig kétszeresen fájt, hogy ma-gyarul hangzott el, magyar ember szájából.

Szõts Dániel sepsiszentgyörgyi nyugalmazott fõor-vos, az úz-völgyi harcok egykori hõse, nemzedéke ne-vében felel:

„Mire tanított meg és nevelt minket, húszéves fiatalo-kat a magyar honvédség? Elsõsorban fegyelemre, egymásiránti odafigyelésre, összetartásra, bajtársiasságra (a baj-ban légy jó társ), rendszeretetre, talpraesettségre, önálló-ságra, kitartásra, türelemre, pontosságra, akaraterõsítésre.De a honvédség tanított meg lovagolni, sátort verni, gu-lyást fõzni, egy-két barátomat gépkocsivezetésre. Ott ta-nultam meg több mint félszáz magyar népdalt, katonaéne-ket, bakanótát, melyeket ma is éneklek, és baráti összejö-veteleken ezekkel szórakoztatjuk a »civileket«…

A hagyományõrzést ott sajátítottuk el. Katonatársadatelfeledni nem szabad. Ma is szeretettel gondolok a sok táj-egység ízes beszédeire, fülemben csengnek a vazs-megyeiek (hová valózs vagy? Vazsmegye, Vazsvár), sze-gediek (neköd csak ennyi köll), felvidékiek (Vádász náp-pál álszik), budapestiek (a Jani, a Feri, a Pista), vagy törzs-õrmesterünk sajátos parancsa: »A terembõl menjenek kife-le, a sapkát tegyék felfele, s az ajtót csukják befele.«

Nem felejtettük el öregkorunkban sem.”

15

láthatárfebruár

16


CSONTOS JÁNOSTizenkét kõmíves

Egy filmsorozat margójára

Bán Ferenc

Képzeljünk el egy krumpliházat.Ne hintsünk rá sót-paprikát.Tapintható lesz, lám, a vázlat,sutban végzik a taktikák.A medence csak ölelésnyi –hosszában több tempóra mért.Nincs hová futni, honnan késni,ha kerub jõ a lélekért.Életünk gólyafészek-érzés,a halál: temetõkerítés,melyen át-átsandíthatunk.Megszelídített perspektíva,tapsra éhezik (mint a díva)gardróbba csusszant oszlopunk.

Bán Ferenc: Tokaji nyaralóház

17

láthatárfebruár

Cságoly Ferenc

Málló idõbe beszagolvaorrunkba szökken be az õszs mielõtt végképp elillanna,pár emberöltõt elidõz.A kor szellemét megidézninincs táncos lábú asztalunk –ami van, úgyis rútul végzi:velünk enyész, ha távozunk.Mégis a múlás hogyha támad,ellenszegülhet ostrománaknéhány repkénnyel szõtt erõd.Triplán hasítva ég-habokba,fénnyel és árnnyal piacolvalegyen túlélni majd erõd.

Cságoly Ferenc: Medve utcai iskolabõvítés Budapesten

18


Csete György

Íj az élet, mit megfeszítünks mi is ívére feszülünk.Nem izgat bérünk, talmi hírünk –hitünk a homlokunkba csüng.Hol utunk keresztezi egymást,csillag születik, égi fény.Sugaram jel, hogy azt is meglásd:mögötte ott sötétlek én.A fájdalomban Õ is ott van,remény a kimódolt romokban:átölel és ölébe öl.Isten e fatornyos hazában,ne engedd el kezét a lázban:méltó, hogy hajlékába jöjj.

Csete György: Ökumenikus kápolna Beremenden

19

láthatárfebruár

Ekler Dezsõ

Szirmukat bontó porcelánoktélikert rattan-asztalán.Élednek tetszhalott arányok,gond ül az Utca Angyalán.Körtánc a csûrben, árny a fákon,fonák ufófény-villanás.Kábít az ész, akár a mákony –minden érkezés indulás.Épp ez az – ne lépj távolabb.Mint a jól megcsinált darab:jóllehet színlel, nem csalárd.Puzzle a sorsunk, szóra szó,illeszthetõ és bonthatókészlet: ezüstlõ szentcsalád…

Ekler Dezsõ: Mezõzombori traktorgarázs – Disznókõ borászat

20


Finta József

Kós Károly térdén lovagolni,egy-két forintért kuglert venni,menekült mackót átkarolni,rémes romokból megeredni,álmodni békés Citadellát,megérinteni a Folyót,nem harácsolni vagyont, villát,skiccelni gót templomhajót,kaptatni Párizst és Velencét,hol nem tiltott az érzelmesség:építkezz-e? Építs-e? Élj-e?Firtatni versben, rajzmappában:megfér megannyi palotábanszívünk transzilván Firenzéje?

Finta József: A Westend tetõkertje Budapesten

21

láthatárfebruár

Janáky István

Nékem is volt géppisztolyom.Gyári számát agyamba vésték.Ballaszt volt, és nem oltalom:vészterhes virtuális vétség,mibõl hõsiesség nem épül,sem otthon, mely szépen avulaz idõt véve ékességül,mielõtt int az oda-túl.Minden ház egyben egy saga:ódon talpfák olajszaganosztalgiázó nyálkahártyán.Habár létünket félremérték,egy az egyhez vagyunk a lépték –s elég a kõ. Nem kell a márvány.

Janáky István: Családi ház Budán

22


Kapy Jenõ

Bontani kell, hogy építhessél.Építeni, hogy újra bonts.A mozdulatba bújt a rejtély,a teljességben ott a roncs;a dolgok hierarchiája,mit a teremtés rejtjelez,olyan, akár egy régi bánya:sújtólég elõtt semmi nesz;a történetnek nincsen tétje,a kezdetbe kódolt a véges a hibákban sem lelsz hibát.Sújtólég után semmi részvét,nem hajbókol elõttünk hétréte henyén komponált világ.

Kapy Jenõ: Átrakó a csepeli szabadkikötõben

23

láthatárfebruár

Makovecz Imre

Az idõ mélyén hajadonfõttállt az ember az ég alatt,áldva sugarat, félve mennykõt –s körbezárta a pillanat.Ez a pillanat mindmáig tart,hasztalan sapka, mennyezet:talpunk alatt avar vagy aszfalt –ég von fölénk boltíveket.Ami megvolt, az nem vész el már,ezredíziglen kész a leltár,bárhogy szelektál emberész.Fölfelé törni: visszatérés.Légy hát az értés és megérzés,Isten segédje, építész…

Makovecz Imre: Paksi katolikus templom

24


Plesz Antal

Mesterség. Patrióta tégla.Mûhely hûvöse. Bûvölet.Szétmállt teljesség maradéka.Konzol a ködhatár felett.Generációk vonalzója.Megzabolázott gótika.Képzelt tavon valódi bója.Profán háromság egy-fia.Kié volt s lesz az ó örökség?Vigyázó szemük mire vessék?Ügyeld a Kerék asztalát…Hasztalan szomjaznánk a kegyre,hogy az ég óvólag befedjelelkünk amfiteátrumát?

Plesz Antal: A Juno Szálló Miskolctapolcán

25

láthatárfebruár

Reischl Gábor

Édes, hadd mutassak nekedpár kies mostohatanyát.Alföldi jegenyeszigetölelésébõl nõtt világez a konstruált egyetem,hol a táj egyben tájolás,melytõl a kétely idegen,a kakukktojás is tojás,a hely nem helyiérdekû,nem él a mû sem, hogyha mûs nem csak kvóták az emberek.Édes, itt verjünk most tanyát,pórusainkat járja áta szellõzködõ lágy meleg.

Reischl Gábor: Tornyiszentmiklósi biocsirkefarm

26


Turányi Gábor

Így érkezz meg, a hídon át.Terítsen be a dombok árnya.Tudd a józanság mámorát,mi a vágy szomja, szomjnak vágyas miként köszöntsön rád a másnap,ha már melledre ült a sárkány;hogy parancsolj a korhadásnak:legyezzen szellõ, lusta páfrány,míg az alkonyat célba ér.Legyél vörös, legyél fehér,mint a napfény az arc falán –úgyis múlttá fest át az esteaz esendõ tökélyt keresve,akár a dermedt porcelán.

Turányi Gábor: A herendi Porcelánium

27

láthatárfebruár

Vadász György

Atyánk ha már elbujdosott,miként jöhetne fényre papja?Hinni nem egyszerû dolog,ha az embert a szkepszis hajtjarossz anyaként oly koszton tartva,mitõl a lélek egyre fogy,gyolcsfehérbõl lesz tarkabarka,plázásodnak a templomok,míg a mester nemet nem int,vakít rajta a vászoning,a létezésnek elcsent kéje:õ maga már a földi zálog,óvják robosztus hídvigyázók –és az Úr búboskemencéje.

Vadász György: Isten Búboskemencéje kápolna Sényén

MÁNTA GYÖRGY

Teríték

A rendezõktõl nem pártoltak el az égiek, szép tavaszireggel köszöntött a városra, sütött a nap, a felhõktõlmegtisztult ég azúrosan fénylett a magasban, akár a ten-ger, enyhe szél fújt, telve az erdõk ózondús illatával.

Próbaidõs újonc lévén, aznap a keskeny Mandulás közés a jóval szélesebb, kanyart kanyarra vetõ Cseresznyésút keresztezõdésében állítottak õrségbe. Nem tagadom,mielõtt elfoglaltam a helyemet, eléggé ideges voltam, sõtidegességemben éjszaka álom se jött a szememre, reggelis csak egy erõs kávét sikerült átpréselnem a beszûkülttorkomon, annyira féltem ettõl a próbatételtõl. A jövõmforgott kockán, ha figyelmetlennek bizonyulok, valószí-nûleg menesztenek, és kezdhetek mindent elölrõl. Jolimélyen átérezte a helyzetemet, igyekezett önbizalmatönteni belém és megnyugtatni, hogy nincs mitõl tarta-nom, ez a nap se lesz kockázatosabb, mint az eddigiek.

Az ország elsõ emberének születésnapján az ünnepivadászatot eléggé nagy körítés övezte. A környezõ utakonhajnal óta korlátozták a forgalmat, a mellékutcákat lezár-ták, a felújított gyalogjárók kockakövein megjelentek acivil ruhás biztonságiak. Nekem mint kezdõ, próbaidõsújoncnak valószínûleg azért jelölték ki azt a helyet, ahováállítottak, mert a Cseresznyés út bejárata el volt torlaszol-va, a Mandulás közben pedig megtiltották az átjárást, jól-lehet hétköznap alig vetõdött valaki arrafelé, legfeljebbnéhány idõs asszony, valamelyik piacról érkezve.

A hazai viszonyokhoz képest hatalmasra méretezettvadászparkot sûrû szövésû drótkerítés fogta körül. A fel-sõ három huzalt hegyes tüskékkel csipkézték ki, s a bo-zótosba rejtett titkos áramfejlesztõbõl kétszázhúsz volttaltöltötték fel. A külsõre módfölött egyszerû vadászlak bel-sõ helyiségeit körültekintõ gondossággal tervezték megés bútorozták be, hogy a vendégek semmiben se szen-vedjenek hiányt. Az épület elõtt egy meglehetõsen nagyátmérõjû, kör alakú tisztást alakítottak ki a teríték számá-ra, középen a máglyával, amelyet mindig az a vendéggyújtott meg, aki a legnagyobb vadat ejtette el.

Minderrõl persze csak hallomásból tudtam, újonc-ként nekem tilos volt a vadászpark szigorúan védett te-rületére lépnem. A ház személyzete, az erdészek, a vad-õrök, a hajtók ugyancsak a szolgálat kötelékébe tartoz-tak, õket azonban sokszorosan kipróbált biztonsági em-berekként tartották számon.

Mielõtt elfoglaltam az õrállomásomat, ellenõriztem azakóm alá rejtett pisztolyt és a farzsebemben lapulóadó-vevõ készüléket, nem szerettem volna, ha kínos

meglepetés ér, és akár az egyik, akár a másik épp akkormond csõdöt, amikor nem kellene. Szerencsére mind akettõt rendben találtam.

A vadászat kezdetérõl és végérõl senkit sem tájékoz-tattak, még bennünket sem, így azután fogalmam semvolt, hogy meddig kell az õrhelyemen maradnom. Márhosszú órákon keresztül posztoltam az útkeresztezõdés-ben, de a kerítés mögül még egyetlen lövés sem hallat-szott. Semmi gyanúsat nem tapasztaltam, csupán egycsenevész, nyakörv nélküli kutya kódorgott a kertekalatt, ám arra úgy ráijesztettem, hogy rögtön eliszkolt,és többé nem került a szemem elé.

Õszintén szólva a szolgálathoz nekem vajmi kevésséfûlt a fogam, még álmomban sem merült fel, hogy vala-ha is ehhez a kötelékhez fogok tartozni. Mint afféle apát-lan-anyátlan, jószándékú és hiszékeny fiú vetõdtem a vá-rosba, s érettségi bizonyítvánnyal a zsebemben irodai se-gédmunkákkal kerestem meg a mindennapi kenyérreva-lót, egyik albérletbõl a másikba költözve. Ha Joli nembolondul belém a maga zabolátlan szenvedélyével, fogal-mam sincs, miféle kacskaringókat vet a sorsom, és végülhol kötök ki, lévén hogy sok minden érdekelt, de úgy iga-zából szinte semmi sem. Joli azonban, miután megismer-kedtünk, majd heteken keresztül velem töltötte az éjsza-kákat hol ennek, hol annak az ismerõsének a kölcsönkértlakásában, többé nem engedett ki a karjai közül. Bátranszembeszállt a nagy hatalmú apjával, aki jó ideig hallanisem akart rólam, mint afféle senkiházinak, még a neve-met sem volt hajlandó kiejteni. A lány viszont körömsza-kadtáig küzdött értem, kötötte az ebet a karóhoz, hajlítha-tatlan makacssággal kitartott a szándéka mellett, s bot-rányt botrányra halmozva térdre kényszerítette az apját:részint egy garzont utaltatott ki vele a kettõnk számára,részint engem, immáron mint a férjét, elhelyeztetett aszolgálat kötelékében, ahol a tábornoki rangot viselõ,idõsödõ apa ritka tekintélyt élvezett. Noha a tábornok atovábbiakban sem rejtette véka alá, hogy mennyire gyû-löl, Joli fittyet hányt az apja mérgére. Szorgosan munkál-kodva a közös jövõnkön, amint berendezte az új lakást, amegyeszékhelyen lévõ fõiskola levelezõ tagozatára is be-íratott, a szolgálat kötelékét õ csak afféle ugródeszkánaktekintette a számomra.

Kijelölt körzetemben meghitt csend és béke uralkodott,a kóborló kutyán kívül, ameddig elláttam, élõlény nemkerült szüntelenül fürkészõ tekintetem elé. Bár szakadatla-nul járkáltam, az évszakhoz képest szokatlan meleg kis hí-ján már-már ellankasztott, amikor jelzett az adó-vevõm.

– Egyes hívja a hetest!– Hetes jelentkezik – válaszoltam a biztonságért fe-

lelõs ezredesnek, aki kezdettõl fogva különös jóindula-tot tanúsított irántam.

28


– Történt valami?– Jelentem, semmi.– Tartsa nyitva a szemét!– Értettem.– Vége.Az efféle hívások a rutinszerû ellenõrzést szolgálták,

egyszer vagy kétszer már volt részem bennük. Most azon-ban, sejtelmem sem volt, hogy miért, az ezredes felszólí-tása, hogy tudniillik tartsam nyitva a szememet, szögetütött a fejembe, valami gyanúsat éreztem a szavai mögött.Ösztönösen arra kellett gondolnom, hogy a jószándékúezredes figyelmeztetni akart, mivel megsejtette, hogy a tá-bornok ezen az illusztris napon kíván csapdába ejteni, fö-löttébb látványosan, bebizonyítandó a lányának, hogyméltatlanra pocsékolja az érzéseit, és jöttment férjével le-járatja a család tekintélyét. Ez a baljós gondolat oly mé-lyen az agyamba fészkelõdött, hogy többé képtelen vol-tam megszabadulni tõle, csupán azt nem tudtam, hogy acsapdát, ha valóban létezik, hol kell keresnem.

Egyszeriben hatalmába kerített az izgatottság. Az õr-helyemet nem hagyhattam el, a keresztezõdésbõl, aholálltam, a Mandulás közre szabad kilátásom nyílt, a Cse-resznyés útból azonban, a sok kanyarulata miatt, csakötven vagy százméternyi jutott a látóterembe. Rövidtöprengés után, lesz, ami lesz alapon, a parancs ellené-re nekivágtam a kanyargó Cseresznyés útnak, hogyszétnézzek, nem hatolt-e át valaki a torlaszon. Ha jólemlékszem, a negyedik fordulóig siettem elõre, de mi-vel senkit sem láttam, és semmi gyanúsat nem tapasz-taltam, már loholtam is vissza az õrállomásomra.

Alig lihegtem ki magamat, már csiripelt az adó-vevõ.– Egyes hívja a hetest!– Hetes jelentkezik.– A Cseresznyés út torlaszát megkerülte egy kerék-

páros!– Értettem!– A Mandulás köz felé halad.– Értettem.– Tartóztassa föl!– Értettem.– Vége.Bármennyit szajkóztam, hogy értettem, értettem, va-

lójában semmit sem értettem. Errefelé rövidek voltak azutak is, az utcák is, ha az a bizonyos kerékpáros való-ban átjutott a torlaszon, akkor vagy észre kellett volnavennem, amikor elhagytam az õrhelyemet, vagy már ittkellene lennie, de se híre, se hamva nem volt. Biztonságokából azért meglazítottam a revolverem tokját, s fe-szülten figyeltem a Cseresznyés utat. Az órámra nempillantottam, de becslésem szerint jó húsz, huszonötperc is eltelhetett, ám a kerékpáros még mindig nem

bukkant elõ. Várakozás közben megint csak Joli apjajutott az eszembe, mintha az õ álnok fondorlata bújnameg ennek a homályos ügynek a hátterében.

Ekkor ért az elsõ meglepetés.A lejtõs Mandulás köz párhuzamosan haladt a va-

dászpark kerítésével, a kerítéssel szemközti oldalán azelvadult, ápolatlan rekettyést pedig biztonsági okokbólkiirtották. Ahogy most ebbe a jól áttekinthetõ iránybafordultam, ijedtemben kis híján elakadt a lélegzetem.Alig néhány száz lépésnyire az õrhelyemtõl egy kerék-párt fedeztem föl, a kerítés dróthálójának döntve, elha-gyottan, mintha valaki, kijátszva a figyelmemet, észre-vétlenül odacsempészte volna.

Azonnal a helyszínre rohantam, annál is inkább, merta parkban megkezdõdött a vadászat, egyik lövés követ-te a másikat. Nyugtalanul, kapkodó kézzel alaposan át-vizsgáltam a biciklit, de csomagba rejtett, idõzített rob-banókészüléket, gránátot vagy fegyvert nem találtam sea vázán, se a nyerge alatt, se a gumiabroncsaiban. Kö-zönséges, ártalmatlan kerékpár volt, amelyhez hasonlótsokan használtak a környéken.

Miután az õrállomásomra karikáztam vele, a történ-tekrõl késlekedés nélkül tájékoztatni akartam az ezre-dest, de az adó-vevõ megelõzött.

– Egyes hívja a hetest!– Hetes jelentkezik.– Elfogta már a kerékpárost?– Jelentem, még nem. Csak egy elhagyott biciklit ta-

láltam.Az ezredes hangja fölcsattant.– Hol az istenben jár a maga szeme? Elvesztette a lá-

tását?– Jelentem…Nem tudtam folytatni, mert parancsnokom elvágta a

szavamat.– Ha tíz percen belül nem keríti kézre azt az embert,

a legsúlyosabb következményekkel nézhet szembe!– Értettem.– Vége.Ennek most már a fele sem volt tréfa. A kerítés mö-

gött hol rövidebb, hol hosszabb szünet után újra és újramegszólaltak a vadászpuskák, s ez a kísérteties dörge-delem, az ezredes fenyegetése meg az eltûnt kerékpároskis híján pánikba kergetett. Sohasem büszkélkedhettemteherbíró idegzettel, a felvételemet megelõzõ pszicho-lógiai vizsgálaton is éppen hogy csak átcsúsztam. En-nek dacára most minden erõmet összeszedve igyekez-tem higgadtságot erõszakolni magamra. Az eszembe ju-tó összes lehetõséget számba vettem, a megfigyelésikörzetembe vetõdött kerékpáros rejtélyével azonbannem sikerült megbirkóznom, bármennyire erõltettem az

29

láthatárFEBRUÁR

agyamat. Valóban veszélyt jelent a vadászatra ez a pá-rává foszlott ember, vagy azt a csapdát testesíti meg,amelyet az apósom állított elém? Az ezredes tényleg ajavamat szolgálja, vagy most már csak színleli a velemszemben eddig tanúsított jóindulatot, és mától fogva õis Joli apjának a kezére játszik?

A szélvész sebességével ezek a gondolatok cikáztaka fejemben, amikor a második meglepetés ért.

Miközben a parkban egymást váltva dörögtek a pus-kák, a Cseresznyés út helyett a Mandulás közben tûntföl egy férfi. A távolból úgy tetszett, hogy a harmincaséveiben jár és izmos testalkatú, lassan, ráérõsen emel-gette a lábát, mintha sétálna. Azon a helyen, ahol én akerékpárra bukkantam, megállt, majd csodálkozva né-zelõdni kezdett. Ahogy megakadt rajtam a pillantása, ésvalószínûleg a mögöttem lévõ biciklit is észrevette,azon nyomban felém indult, gyors léptekkel, fölhagyvaa kényelmes sétával.

Semmi kétségem sem volt, az közeledik az õrhe-lyemhez, akit eddig hiába kerestem. A váratlan sikerúgy megdobogtatta a szívemet, hogy még a torkombanis kalapált. Tudtam, hogy most a beosztásomhoz méltóhatározottsággal kell viselkednem, nem mutatkozhatokannak, aki a lelkem mélyén vagyok.

Az erõs járomcsontú, meglehetõsen kemény arcélûférfi, amint megállt elõttem, anélkül, hogy köszönt vol-na, rögtön a kerékpárra bökött a mutatóujjával.

– Hogy kerül ide ez a bicikli?– Úgy, hogy idehoztam – feleltem akkora magabiz-

tossággal és nyugalommal, hogy nem akartam hinni afülemnek.

– Ez a bicikli az enyém, és nem a magáé. Nem voltjoga hozzányúlni.

– Téved.Az ismeretlen élesebb hangra váltott.– Most viccel?!– Nem viccelek.Civilben lévén, elõhúztam zsebembõl az igazolvá-

nyomat, és felmutattam neki.– A biztonsági szolgálathoz tartozom. Legyen szíves,

igazolja magát.A férfin nem látszott különösebb meglepetés, mind-

össze a szája szélét húzta el, és lejjebb eresztette ahangját.

– Vagy úgy… – mondta.A kérdésemre adott válaszai egytõl egyig megegyez-

tek a személyi igazolványa bejegyzéseivel, a dolognakez a része tehát rendjénvalónak mutatkozott.

– Sajnálom, de be kell kísérnem az õrszobára – kö-zöltem vele hûvösen, miközben az igazolványát zsebredugtam.

A kerékpáros arcán valami meghökkenésféle tükrö-zõdött.

– Engem…?– Magát.– Elárulná, hogy miért…?– Azért, mert tilosban tartózkodik.– Hogyhogy tilosban tartózkodom…?Úgy látszott, vagy nem érti, hogy mirõl beszélek,

vagy alakoskodik, és meg akarja játszani a tájékozatlant.– Ez a környék ma zárt területnek minõsül.A férfi összeráncolta a homlokát.– Már megbocsásson, de én ezt honnan tudjam?– Minden utca torkolatában ott a behajtani tilos táb-

la, és a táblák alá öles betûkkel ki van írva, hogy magyalogszerrel sem szabad közlekedni ezeken az utcákon– mondtam.

– Ne haragudjon, de nem vettem észre.– Se a táblát, se a feliratot?– Egyiket se.Tetõtõl talpig végigfuttattam rajta a pillantásomat.– Ezt úgy értsem, hogy nem tud olvasni?A férfi arcátlanul a szemembe vigyorgott.– Dehogy, csak figyelmetlen voltam.A pökhendi vigyor láttán most már semmi kétségem

sem volt afelõl, hogy a biciklista a csalétek szerepét töl-ti be abban az alattomos cselszövésben, amelyet apó-som eszelt ki a rovásomra. Keblet duzzasztó örömúrhodott el rajtam, hogy sikerült túljárnom az eszén,hogy sikerült meghiúsítanom a szándékát.

Igyekezve palástolni az örömömet, a férfira néztem.– Induljunk – mondtam. – Az õrszobán majd tisztáz-

hatja magát.Indulás elõtt szerettem volna tájékoztatni az ezredest

a legújabb fejleményekrõl, a kerékpáros azonban ke-resztülhúzta a tervemet. Mialatt a hívószámokat billeg-tettem az adó-vevõn, õ élt a kínálkozó alkalommal, föl-pattant a biciklire, és se szó, se beszéd, faképnél hagyott.

Azonnal rohanni kezdtem utána.– Álljon meg! – kiáltottam teli torokból.A férfinak esze ágában sem volt megállni, vadul ta-

posta a pedált, valósággal száguldott lefelé a Mandulásköz lejtõjén.

– Álljon meg! – ordítottam újra. – Ha nem áll megazonnal, lövök!

Mivel a távolság vészjóslóan nõtt közöttünk, kibizto-sítottam a revolveremet, és egy figyelmeztetõ lövésteresztettem a magasba.

A kerékpáros ebbõl megértette, hogy nem babramegy a játék, és veszélyben forog a testi épsége vagyakár az élete is. Kacskaringózni kezdett a biciklivel, holjobbra, hol balra rántotta el a kormányt, az egyensúlya

30


azonban így sem ingott meg, csak a sebességébõl veszí-tett valamennyit.

Tudtam, ha szétrepesztem a tüdõmet, akkor semérem utol, ezért megálltam, s a kormányrúdra hajló há-tára irányítva a pisztolyomat, meghúztam a ravaszt. Afutásban kimerülve remegett a karom, az elsõ lövés ép-pen úgy célt tévesztett, mint a második. Amikor a har-madik golyó is kisüvített a revolverem csövébõl, a bi-ciklista már eltûnt a szemem elõl, a Mandulás köz vé-géhez érkezve rákanyarodott arra a keresztutcára, ame-lyen már szabad volt a közlekedés.

Tehetetlenül álltam a park kerítése tövében, s miköz-ben légszomjammal küzdve zihálva szedtem a levegõt,azon törtem a fejemet, hogy mihez fogjak. Joli jutott azeszembe, õ sokat segíthetett volna, de sajnos hiába tár-csáztam föl a számát a sarkon levõ telefonfülkébõl, nemtaláltam a munkahelyén, elküldték egy tárgyalásra. Aparancsnokomnak nem mertem jelenteni, hiszen ha be-számolok neki a történtekrõl, önként rohanok a vesz-tembe. Vállalva a reménytelent, találomra nekivágtamaz utcáknak, hátha szerencsém lesz, s így vagy úgy nyo-mára lelek a szökevénynek.

Rövidesen azután kiderült, hogy elszánt próbálko-zásom csupán gyermeteg hiszékenységemrõl árulko-dik. A városban, bár biztonsági keretek közé szorítva,de zajlott a hétköznapi élet. Szép számban akadt bicik-lista, ám jobbára nõ, és az a kevés férfi, aki a szememelõtt kerekezett az úttesten, semmiben sem hasonlítottarra, akit nyakon akartam csípni. Ahogy róttam az ut-cákat, és múlt az idõ, egyre világosabbá vált számom-ra, hogy vesztettem, apósom cselvetését siker koro-názta, ráadásul fényesebb, mint amilyennek remélte.Végül is nem csupán a kerékpáros szökött ki a kezem-bõl, de most, anélkül, hogy engedélyt kértem volna rá,az õrhelyemet is elhagytam, ez pedig, bárhogyan csûr-jük-csavarjuk a szót, mindenképpen súlyosan bünte-tendõ parancsszegésnek minõsül. Igaz, sok körülményszolgált a mentségemre, de az elkerülhetetlen számon-kérés folyamán ezzel senki sem foglalkozik majd, eb-ben biztos voltam.

Reménykedve a sors könyörületességében, Joli mun-kahelyére siettem, végtére azzal a hurokkal, amelyet anyakamra csomóztak, azzal õt is foglyul ejtették, talánsokkal inkább, mint engem. Abban bíztam, hogy az ap-ját, mint a házasságunk elõtt, megint térdre tudja kény-szeríteni, minthogy a biztonságiak legfõbb vezetõjétcsak õ, az egyetlen és rajongva szeretett lánya tudta vol-na eltéríteni a szándékától. A szerencse azonban elpár-tolt tõlem, feleségem még mindig nem érkezett vissza avárosból, és szobatársainak fogalmuk sem volt arról,hová ment tárgyalni a fõnökével.

Mérlegelve szinte kilátástalan helyzetemet, egyre va-dabb ötletek villantak föl a fejemben, amikor ismétmegszólalt az adó-vevõ.

– Egyes hívja a hetest!– Hetes jelentkezik – válaszoltam, jóllehet ezt a két

szót is alig sikerült kipréselnem a torkomból.– Azonnal jöjjön a vadászparkba!– Jelentem, én nem léphetek a park területére.– Most léphet.– Értettem.– Vége.Nehéz volna számot adnom arról, hogy mit éltem át,

amíg a park kapujához érkeztem. A húsz percnyi gya-loglás utolsó harmadában már csak azon fáradoztam,hogy megpróbáljak határozottságot mutatni, férfiasméltósággal tudjak majd a feletteseim szemébe nézni.

A vadászpark kapujában hatan álltak õrséget, négyegyenruhás és két civilbe öltözött biztonsági.

Bár egyikükkel sem találkoztam még, mintha számí-tottak volna a jöttömre, az igazolványomra sem voltakkülönösebben kíváncsiak, minden teketória nélkül utatnyitottak elõttem. Az egyik civil el is kísért a gyalogútsarkához, hogy megmutassa, merre kell mennem.

Idõközben bealkonyodott, így a kanyargó utat szegé-lyezõ dús sövény bokrai közül nem láthattam, hová fo-gok megérkezni. Egy lehalkított zenegépbõl vagy rádió-ból az a közismert mozgalmi induló hallatszott, amely-nek a dallamával hovatovább már az óvodásoknak is te-le volt a fülük. Amikor az út végéhez érkeztem, nyom-ban megálltam.

A vadászlak terasza tárult a szemem elé. A terasznépies mintázatú tartóoszlopaira tompított fényû lám-pákat szereltek, amelyek finom, szûrt fényt sugároztaka vendégseregre. A magas rangú meghívottak, pohár-ral a kezükben, épp fölemelkedtek az asztaluktól, sleplezetlen kíváncsisággal figyelték a máglyát, me-lyet, némi segédlettel, most próbált lángra lobbantaniaz ország elsõ embere.

A terasz mellett, a gondosan elgereblyézett salakoselõtérben egy kisebb csoport verõdött össze, ki egyen-ruhában, ki civilben. Apósomat és az ezredest pillana-tok alatt fölismertem közöttük, sõt a kedélyesen beszél-getõ társaság jobb szélén mintha a szökevény kerékpá-ros is ott terpesztette volna a lábát, bár ebben korántsemvoltam biztos, elképzelhetõ, hogy csupán fölbolygatottképzeletem tévesztett meg.

Az adó-vevõn kapott parancs értelmében az ezredeselõtt kellett volna megjelennem. Miután összeszedtem abátorságomat, s néhányszor mélyen tüdõmbe szívtamaz üdítõen friss levegõt, el is indultam feléje, ám ahogykettõt vagy hármat léptem, már meg is torpantam. Apó-

31

láthatárFEBRUÁR

32


som közvetlenül az ezredes mellett állt, hivalkodóandölyfös, pöffeszkedõ testtartásban, mintha életnek is,halálnak is õ volna itt az ura. Éreztem, ha a közelébe ju-tok, azonnal elönti a vér az agyamat, s majdnem biztos,hogy nem sikerül úrrá lennem az indulataimon.

Ebben a percben a teraszon feldörgött a taps.Az egymáshoz verõdõ tenyerek az ország elsõ emberét

köszöntötték, aki a vadõrök hathatós közremûködésévelmeggyújtotta a máglyát. A gúla alakban feltornyozott fa-hasábok tüzet fogtak, majd egyre nagyobb lángnyelveketlövelltek a magasba, kísérteties fénybe borítva a tisztást.

Ahogy a többiek, én is a tûz felé fordultam. Elsõ pil-lantásra nem akartam hinni a szememnek, azt gondol-tam, hogy rosszul látok, vagy valamiféle orv, rémkép-nek is elrettentõ látomás kerített a hatalmába.

A máglya körül, csillagszerûen elrendezve, nem elej-tett szarvasok, õzek vagy vaddisznók szolgáltak teríté-kül, hanem tarkón lõtt emberek, férfiak és nõk, fiatalokés öregek vegyesen. A hanyatt fektetett halottak gondo-san összezárt lába olyannak látszott, mintha holtukban

is vigyázzba merevedett volna, kezüket a combjuk mel-lé szorították, a recsegve-ropogva égõ máglya tûzcsóváipedig már bele is kaptak a hajukba.

A döbbenetes látvány hatására nem tudtam elmoz-dulni a helyemrõl, csak bámultam a terítéket, hidegrá-zós rémülettel, mint a kisgyerek, aki váratlanul holmivicsorgó õskori sárkánnyal kerül szembe a kedvenc já-tékai között.

Egyszerre azután, magam sem tudom, hogy mennyiidõ múlva, vöröslõ köd ereszkedett a szememre, elõkap-tam a pisztolyomat, és rohanni kezdtem a terasz felé,akár egy eszelõs, akin elhatalmasodott a téboly.

Senkivel és semmivel sem törõdtem, csak futottam,értelmetlen szavakat kiabáltam, és vadul húzkodva a ra-vaszt, eregettem a táramban maradt golyókat abba azirányba, ahol a vendégek álltak. Rémült sikoltozás hal-latszott a terasz felõl, majd jobbról is, balról is lövésekdördültek. Amikor a mellemet és a halántékomat is ta-lálat érte, elsötétült elõttem a világ, s belezuhantam alobogó máglyába.

SOÓS ATTILA

Oroszlánszülés

Olyan ostobán és esetlenül érkeztem ebbe a délutánba.Mélyrõl tekintek vissza.A hitemet látom, a lángokat.A bõr feledékenységét eltaszítom.

Mélyebbre, barátom, még mélyebbre szántsdés engedd el berögzött tudományod,amit kegyetlen szégyenbõl,annak esetlen ivadékai miattnem is tanítanak.Rajzold meg a kört,amibe ismerõs jelenéseidet hívod és taszítod,ahol nincsenek sarkok a menekvéshezönmagad elõl,rejtõ árnyaid elõl.

VÉGH ATTILA

Hóban

Metszõ fényben folyik a fehér játék:hógolyózunk a lavinaveszélyben.A többiek már mind elmaradtak,a faluszéli bodegában isznak, nevetnek,melengetik egymás történeteit,építgetik a szeretet vasútmodelljét.Néha össesúgnak a váltók fölött.Itt, a vattás csöndben meg sem látnák egymást.Távoli hangok tengetik bennünk a világot,kutyaugatás, foszló harangszó,

füstszag száll a falu felõl.Terepasztalnak látszik innen.Az itteniek úgy mondják,idefönt szólni sem szabad,mert megindulhat a hó,megfojthat a jégcsillagos ég.Nem embernek való vidék ez, mondják,legföljebb gondolni szabad rá.Amit gondolnak, abban hógolyózunk.Gyúrjuk, dobáljuk egymásra a reményt.

33

láthatárFEBRUÁR

A döntõ

Egyik versenyúszónk mondta a rádióban:naponta tizenöt kilométert úszik.(Ha jól számolom, ez háromszáz hossz.)És nem unatkozik közben? – így a riporter.De – felelte az úszó. Magamban énekelgetek,verset mondok, vagy gondolkodom valamin,hogy közben bele ne haljak az unalomba.

Elképzelem a hosszútávú olimpiai döntõt.A kötelekkel kimért vízsávban idegen dalok,versek, külföldi gondolatok úsznak.A medence alján elkeverednek, a hullám elül,a víz szelleme kiöblít minden különbséget,szûrt, opálkék csönd árad a mélyben.

Ha innen közvetítenék a döntõt,senkit nem érdekelne. A víz ablaküvegéthullámzó felszín veri. Éneklõ, versmondó,gondolkodó akaratok szántják a sávokat.Habzó csíkok forradnak az égre.

Csak innen, a víz szobájából látni:nem a gyõzelem a döntõ, és nem a részvét.Nem a két elem határán táncoló önhit,és nem a táncba kunkorodó út.

A döntõ, hogy vagyunk, hogy van vízünk,levegõnk, hogy lobog bennünk árnyapánk, a tûz,s hogy van egy darab földünk valahol.

Aki idáig merült, nem mozdul többé.Lebegve issza az örvényvilágot.

Naponta fényéveket úszik. És belehal az unalomba.

POMOZI PÉTER

GyergyóalfalutólUdmurtföldig

A hetvenéves Domokos Péternek

Magától Domokos Pétertõl tudjuk, édesapjából nem-egyszer szakadt fel a sóhaj, hogy elismert filológussáérett fia nem „harisnyás székely”, nem az õ életmûvefolytatója. Mégis, ha a szülõföldnek, a szülõk szemé-lyének, a holnak és kiknek szerepük van az egyén esz-mélésében és késõbbi pályáján, akkor Domokos Péteré-ben mindennek kétszeres szerepe van.

Domokos Péter 1936. január 15-én, a székelyföldiGyergyóalfaluban született Antal Mária és DomokosPál Péter elsõszülött gyermekeként. Apjától ekkorramár megjelent A moldvai magyarság Csíksomlyón,mely annyi, a csángómagyarok által megõrzött kincset,dallamot adott az éneklõk kezébe.

A gyermekkor fordulói híven követik a magyar tör-ténelem sorsfordulóit. Kisiskolái sorából kirajzolódikaz útvonal: Kolozsvárt, Veszprémben, Szombathelyen,Szentgotthárdon, majd a fõvárosban koptatta a pado-kat. Magasnövésû srác lévén hogyan fért el bennük,nem tudjuk, de a fasori gimnáziumba érkezésérõl éle-te egyik meghatározó barátja, Vászolyi Erik nyilvánhitelesen emlékezett: „1950 lehetett, amikor egy szépnap új fiú állított be a fasori gimnáziumba… Ez az új-donsült iskolatárs némi meglepetést szerzett: a szószoros értelmében kimagaslott közülünk, irgalmatla-nul nyurga, hosszúra nyúlt kamasz, s hozzá csontos,sovány fajta, jókora vállal és horpasz hassal… De ba-rátságos és kedves volt, jó pofa és jó haver, akit hamarmegszoktunk és befogadtunk, különösen, amikor kide-rült, hogy szeret focizni.”1

A szikár életrajzi adatok szerint 1954-ben érettsé-gizett, már a József Attila Gimnáziumban, mert a hí-resen ökumenikus szellemû evangélikus fasori iskolaakkorra eltûnt a Rákosi-éra süllyesztõjében. 1955-ben felvették az ELTE Bölcsészettudományi Karánakmagyar-román szakára. Saját bevallása szerint legna-gyobb egyetemi élménye a magyar nyelvészet volt,amin nincs is csodálkoznivaló, hiszen a sokat emle-getett Szabó Dénes után és mellett Pais Dezsõ,

Bárczi Géza voltak a mesterei. Ugyanakkor már má-sodéves korában elcsábította a finnugrisztika. Mintírja „ennek több oka is volt. Ahogy édesapám a csán-gó kérdés iránt érdeklõdött, tehát nem a közvetlen kö-zelben fellelhetõ és elérhetõ problémák iránt, vala-hogy úgy éreztem, hogy nagyobb szükség lehet arra,hogy egy kicsit távolabb és nehezebb területen foly-tassak munkát, s így kezdtem látogatni Beke Ödön,kedves emlékezetû professzorom óráit.” 2 Kelet felétekintett édesapja is, a Szeret partja feléGyergyóalfaluból, fia pedig még messzebbre, aKáma, Vjatka és az Izs partjaiig, Kányádi Sándorralszólva a „csángónál is csángóbb ér-”re.3 Oki Asalcsiballadája Domokos Péternek legkedvesebb verseiközé tartozik. Talán legszebb sorai:

„vannak vidékek kietlenmessziségekbe veszettenvidékei az õshitnekahová utak nem visznekde eltalál visszarévedbehunyt szemmel is a léleknyomra lel a szó a dallamkötése köt oldhatatlancsángónál is csángóbb érenoki asalcsi nõvéremvéremmel egy vér ki versetkét megyényi népnek szerzett…”Persze van abban jó adag történetietlenség, ha az

indulást magyarázzuk Kányádival, hiszen épp a ké-sõbbi irodalomtudós Domokos Péter munkásságánakvan szerepe abban, hogy a vannak vidékek e szép ké-pei Kányádi Sándor tollán megszülethettek.

A magyar szakos diploma megszerzésétõl (1959)egyenes volt az út a finnugor népek irodalmának ku-tatása felé, bárha újabb történelmi leckék miatt kez-detben nem akadályoktól mentes. 1960-ban az elsõNemzetközi Finnugor Kongresszuson már az irodalmiszekcióban érzi otthon magát a permi népek irodal-máról tartva elõadást. Tudományos karrier helyettmégis Mátyásföld következik, a fél századdal korább-ról ottfelejtett kültelki általános iskola, ahol szakta-nárról még nemigen hallottak. Magyarázatul ismétegy történelmi sorsforduló szolgál: „Aztán jött 1956.Én diplomáztam, hórihorgas barátomnak még maradtegy-két éve az egyetemen. Októberben õ a bölcsészkarforradalmi bizottságában tevékenykedett… KésõbbDomokos Péter is megkapta a magáét ötvenhatos

34


1 Vászolyi Erik: Domokos Péter boldogult úrfikorunkban. In: Domo-kos Péter. Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások 12. ELTE,Budapest, 1999. 34–37.

2 Domokos Péter vallomása pályájáról. In: uo. 5–8.

3 Kányádi Sándor: Oki Asalcsi balladája. Megjelent a Sörény és kopo-nya (Csokonai Kiadó, Debrecen 1989.), a vannak vidékek címû kö-tetekben (Dacia Könykiadó, Kolozsvár, 1992.) és számos finnugorköltészeti gyûjteményben.

szerepléséért… Nagy kegynek számított, amikor énAngyalföldön, Péter pedig Mátyásföldön tanítanikezdhettünk éhbérért és „pöttyös” káderlappal, úgylátszott, hogy jó idõre befellegzett tudományos ambí-cióinknak. Pénzünk soha nem volt, de havonta egy-szer, fizetés napján mégis bevonultunk kettesben akörúti Erzsébet étterembe, és ünnepélyesen nagyotzabáltunk és söröztünk…” 4

1965-ben tört meg a jég: Domokos Péter mehetett ke-letre. A pétervári (akkor leningrá-di) Zsdanov Egyetem magyarlektora lett. Itt köthetett sok-sokoroszországi finnugor nép írójá-val, tudósával olyan barátságot,amely késõbbi tudományos pá-lyáján is meghatározó volt. Deekkor nemcsak a kis finnugor né-pek irodalmának kutatásával je-gyezte el végleg magát, mert ezKépes Géza hatására már öt-hatévvel korábban megtörtént, ha-nem nyilván továbbfejlõdtek-ér-lelõdtek hungarológiai elképzelé-sei is. Domokos Péter volt az, akinemcsak a finnugrisztikát, szere-tett szakját látta kezdettõl inter-diszciplinárisan, hanem a tágabbértelemben vett hungarológiávalegyetemben az egészet törekedett látni a teljes tudo-mányszakon. Hazatérte után, már a Szegedi Egyetem(JATE) tudományos munkatársaként jelennek meg elsõfontos kötetei, A finn irodalom fogadtatása Magyaror-szágon, a Vatka és Kalmez, amelynek anyagát egy évti-zeden át gyûjtötte, a Medveének és Az udmurt irodalomtörténete. Ez utóbbival az udmurtoknak kezébe adta azirodalmi önismeret könyvét. Olyasvalamit tett az asztal-ra, aminek az egykori szovjet politikai körök szerint ahatása beláthatatlan.

Domokos Péter kivételes tudományszervezõi képes-ségeit nemcsak az Oktatási Minisztériumban töltöttévek eredményei, a hungarológia és a magyar lektorirendszer építésében-fejlesztésében betöltött szerepe –ezt a látszólag prózai epizódot különösen nagyra kellértékelni a mai oktatáspolitikai káoszt figyelve –, ha-nem az Uralisztikai Komplex Munkabizottság 1975-öslétrejötte és tizenötéves eredményes mûködése is mu-tatják. 1989-ben egyik kezdeményezõje volt a Finn-

ugor Írók Nemzetközi Társasága megalapításának,ahogy Voigt Vilmos mondja, „voltaképpen õ volt az akristályosodási pont, amely körül a finnugor írók szö-vetsége megalakult” 5 a mariföldi Joskar-Olában. En-nek éveken át alelnökeként, majd elnökeként dolgo-zott, az 1993-as egri, III. Finnugor Írótalálkozónak õvolt a lelke. Megyek élõ testvéremhez – hirdette az ak-kor megjelent soknyelvû kötet, s a meghívott vendégekközött nemigen akadt olyan, aki ne lett volna Domokos

Péter régi ismerõse. Irodalomtu-dósként egyengette a nagy finn-ugor kongresszusok útját is, ajubileumi, X. Finnugor Kong-resszus az õ tudománypolitikai,sõt kultúrpolitikai szerepe éskapcsolatai nélkül könnyen el-maradhatott volna.

1980-ban új munkahelyre, azELTE Finnugor Tanszékére ke-rült, docensi beosztásban. 1984-ben védte meg akadémiai dokto-ri értekezését A kisebb uráli né-pek irodalmának kialakulásacímmel. 1992-ben kacifántosnemzetközi pályázat elnyerésé-vel lett ennek a tanszéknek a ve-zetõje. Neki köszönhetõ a tan-szék fejlesztése, amelyen ma is

három finnugor szakon (észt, finn, finnugor) folyik azoktatás, s ez egyedülálló a világon. Az egyes szakoktantervében nemzetközi összehasonlításban páratlanulmagas az irodalmi-irodalomtörténeti-néprajzi-történetistúdiumok aránya. Domokos Péter integráló, szinteti-zálni képes egyéniségként erõs intézményt teremtett,miközben termékeny irodalomtudós is maradt, amitsok-sok könyv, sok száz bibliográfiai tétel, számtalanvendégelõadás vagy külhoni egyetemeken tartott elõ-adássorozat jelez.

Kitüntetései6 közül bizonyára az Udmurt Kenyes ki-tüntetése az egyik legkedvesebb számára. És talán azUdmurt ASZSZK Legfelsõbb Tanácsának 1989-es dísz-oklevele, mely történelmi elégtétel is volt számára.

A bölcsészkar Múzeum körútra költözése elõtti, régitanszékvezetõi szobájában a fél finnugor világ relikviáiott sorakoztak. Tanítványai bizonyosan sohasem felej-tik el ennek a szobának a hangulatát, mint ahogy Do-mokos Péter tudományetikai útmutatását sem.

35

láthatárFEBRUÁR

4 Vászolyi Erik: In: ld. 1. lábjegyzet.5 Voigt Vilmos: Jókedvvel, bõséggel. In: uo. 42–46.6 Néhány a sorból: a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkereszt-

je 1996., Pro Terra Mariana Érdemrend V. Fokozata (az Észt Köz-

társaság elnökének kitüntetése) 1999., a Fehér Rózsa Érdemrend lo-vagja (a Finn Köztársaság elnökének kitüntetése) 2002., az UdmurtÁllami Egyetem tiszteletbeli professzora 2003., Mari magas államikitüntetés 2005.

Domokos Péter

IANCU LAURA

Egyedül

Egyedül leszek, mire megjössz.Milyen lesz majd szemedbõl nézniE végsõ vágóhíd randitSzáradt ereim, mi fogja vágniEgy tûz talán, egy pokolbéliDe ki öl meg – ha rajtam lesz a sorS meglát-e Isten szeme sarkábólKarmaiból kihullajt-e a szóKi üt-e rajtam a leprás való, hogyVártalak és világot alkottamSejtjeim rád méreteztemEgyedül voltam akkor isAmikor

Genezis

Ennek már soha nem lesz végeMegérkeztél és elgörbült az útMagunk maradtunk s az öreg idõBehavazta tavaszunk.

Végünk van hát, vége a jajnakA pokol csak eddig lángoltMegszentelt martalékká leszünkS egymás lángját eloltva

Megszületünk.

Most ülj le

Nézd, ahogy a gólyákAraszolnak idõnkbenAhogy vénülõ karodVállamba olvadHogy egyikünk sem vagyokCsak a padok tartanak megA haláltólS minden szög engem illesztÖssze veled újbólAhogy a repülésVisszatörpül.

36


– Gyermekkorában a szülõi ház-ból kapott indíttatást az írásra?

– Kamaszkoromban szerettem raj-zolni, festeni, és szavaltam is, vagyisszívesen mondtam verset pódiu-mon. Persze írtam verseket, mégkisiskolás koromban egyszer össze-fûztem néhány papírt és ráírtam: re-gény. Az irodalom mindig érdekelt,szerencsére nagyon jó könyvtárunkvolt. Apám vendéglõs volt, és egyikbarátja révén, aki író lett és a népiekkörébe tartozott, el-elhozta hozzánkpéldául Sinka Istvánt, Veres Pétertés még másokat is. Így az õ dedikáltmûveik is a könyvespolcunkra ke-rültek, és bizonyára befolyásoltákapám irodalmi ízlését, mit olvasson,milyen könyvet vegyen meg. Mik-száth mellett Móricz Zsigmond,Tersánszky Józsi Jenõ, TamásiÁron, Nyirõ József munkái mind ottsorakoztak a klasszikusok mellett.Ezeket olvastam. Mindennél jobbanérdekelt az olvasás, még a tanulás-nál is, olvasmányélményeim nagyhatást gyakoroltak rám. Már fiatalkoromban próbálkoztam írással, ké-sõbb meg is jelentettem egy novel-lát, amit tizenhat éves korombanvetettem papírra. Határozottan em-

lékszem rá, hogy ezt a novellát holírtam és miért. Egy vasárnap dél-után ronda, esõs idõ volt, én pedigszerettem volna elmenekülni a szür-ke világból, ezért kitaláltam egytörténetet. Akkor felismertem, hogybizonyos fokig az ember az írás ál-tal kissé megválthatja magát. Átlé-nyegítheti a valóságot. Ez a motivá-ció megmaradt, annak ellenére,hogy az élményekhez, a realitáshozragaszkodom.

– Naplót is írt?– Ahhoz lusta voltam. Írtam, az-

tán mindig abbahagytam. Most isígy van, egy csomó füzetem televan írva, de teljesen rendszertele-nül. Nincs bennem az a hátsó szán-dék, hogy majd kiadja valaki. Kuta-kodni lehet majd bennük, de ez nemolyan lényeges. A legtöbb naplótmindig a jövõnek írják. Mivel arendszeresség sosem volt jellemzõrám, még az írásban sem, így a nap-lóírás, ami rendszerességet kíván,kimaradt az életembõl. Tizenhét-ti-zennyolc éves koromban érdeklõdé-sem a színház felé fordult. Akkori-ban nagyon sokat jártam színházba,volt bérletem a Nemzetibe, szeret-tem a színházat és érdekelt a dráma-

írás, de a színjátszás is. Középisko-lásként, már a háború után, néhánygyerekkel csináltunk egy kis brigá-dot, és eljártunk fellépni kabaréjele-netekkel, szavalatokkal klubnapok-ra, iskolabálokra.

– Gondolom ezért jelentkezett aSzínmûvészeti Fõiskolára.

– 1949-ben jelentkeztem a fõis-kolára, színész szakra. Az Urániafölötti teremben vizsgáztattak,Gobbi Hilda és Ladányi Ferenc. Ti-borc panaszát adtam elõ, József At-tila-verseket és helyzetgyakorlato-kat. Ladányi megkérdezte, még mitcsinálok. Mondtam, hogy novellá-kat szoktam írni, kérte, valamelyi-ket meséljem el. Elmeséltem, mireazt mondta: talán inkább írjon. El-keseredtem. Aztán elhatároztam,hogy jelentkezem a légierõhöz.

– Mivel magyarázza, hogy a hábo-rút követõen vonzotta a honvédség?

– Pilóta akartam lenni. Sokan,akik bevonultak, két éven belül had-nagyok lettek, ez is vonzott. Gon-doltam, festõ nem leszek, azt pedig,hogy az írásból lesz-e valami, nemtudtam. Így aztán jelentkeztem. Be-hívtak novemberben, de nem alégierõhöz, hanem a gépkocsizó lö-

37

nyitott mûhelyfebruár

Mint egy kaleidoszkópBeszélgetés Szakonyi Károllyal

Szakonyi Károly nem a látványosságot, a külsõségek kirívó jegyeit vil-logtatja alkotásaiban, hanem a tények és sorsadalékok hiteles rajzátnyújtja olvasóinak választott mûfajaiban: drámákban, novellákban,karcolatokban, tárcákban, regényekben és hangjátékokban. Bár sokmûfajban alkotott az elmúlt évtizedekben, elsõ írásainak hangütésétmindvégig megtartotta. Etikus érzékenységû, lírai színezetû novellái afinom lélekrajz mellett a kor társadalmi konfliktusainak lényegét lát-tatták. Írásaiban megmutatkozik a devalválódó sorsok iránti figye-lem, mûveit végigkíséri az értékpusztulás motívuma, színdarabjaiban,kisprózáiban a tragédia mégsem reménytelen csõdöt jelent, hanemcsak egy életszemlélet, egy lehetséges út csõdjét. Az elmúlt évtizedek-ben számos kötetet publikált, melyek drámáinak, tévéjátékainak,hangjátékainak és novelláinak gyûjteményét tartalmazzák. Ami nincscímmel jelent meg legújabb elbeszéléskötete (2005), amelynek írásai aszerelem és halál témája köré rendezõdnek.

vészekhez Piliscsabára, ahol mostaz egyetem van. Fél év után írnoklettem, majd ezredkönyvtáros, végülszínházat csináltunk. A díszleteket isén festettem. Bár két év után lesze-reltem, mégis nagyon örülök az otttöltött éveknek, mert nagyon jó em-berismeretre tehettem szert.

– Késõbb novelláiban is feldol-gozta ezeket az élményeit.

– Amikor leszereltem 1951-ben,már írtam a Néphadsereg címû új-ságnak riportokat. Hívtak haditudó-sítónak is, de akkor már kijött az aHM parancs, miszerint honvédek,õrvezetõk két év után leszerelnek,tizedestõl felfelé pedig három év aszolgálat. Átadtam a könyvtárat azegyik barátomnak, õ késõbb a falu-ból nõsült, és ma is ott dolgozik,gondnok a piliscsabai egyetemen.Leszereltem. Ott álltam teljesen ta-nácstalanul, foglalkozás nélkül. Egyismerõsöm – aki egy kereskedelmivállalatnál dolgozott a Bajcsy-Zsi-linszky úton – ajánlotta, hogy men-jek oda, mert felvesznek segédmun-kásnak. Raktáros lettem. Vasakat,kombájnalkatrészeket szállítottunk.Késõbb bekerültem a hivatalba ára-zónak, majd Kecskemétre, az ottanitelep vezetõ-helyettesének. Szállo-da helyett a piarista gimnázium al-tisztjénél laktam egy tisztviselõ fiú-val és két kitett apácával. Háromhónapig dolgoztam ott, majd felhív-tak Pestre, hogy elmondják: Rákosielvtárs szerint a fiatalokat az iparbakell küldeni. Felmondtak. Így men-tem egyik helyrõl a másikra. Zugló-ban például a kötöttárugyárban be-tanított munkásként nyolc gépendolgoztam.

– Nem jutott eszébe, hogy to-vábbtanuljon?

– Az ötvenes években semmiilyesmi nem jutott eszembe, ráadá-sul megnõsültem, megszületett a lá-nyom, kellett a pénz. De munkaután mindig írtam, leginkább arról,amit magam körül láttam. Gyûltek a

novellák. Amikor megjelent az elsõkötetem, behívtak a minisztérium-ba, és felajánlották, hogy ösztöndíj-jal mehetek egyetemre. KertészÁkos és Szabó István is velemegyütt kerültek a magyar-népmûve-lés szakra. Az egyetemi csoportunktehetséges fiatalokból állt, ott voltOláh János, Mezey Katalin, UtassyJózsef, Kõváry Katalin, bár õk tízévvel fiatalabbak voltak nálam. Azegyetemet félúton abbahagytam,mert átkerültem, ugyancsak ösztön-díjjal a Nemzetibe, s már csak aszínház és az írás érdekelt.

– Hogyan jutott el a publikálásig?– Amikor néhány évig vidéken

dolgoztam, a falusi élet adta a té-mát. A kezdetiek meglehetõsen Mó-ricz hatása alatt születtek. De az astílus hamar elmaradt, és lassan ki-alakult a saját hangom. 1956-ban azépítõk szakszervezete irodalmi pá-lyázatot írt ki. Én is beküldtem né-hány novellát. Majd jött a forrada-lom, így csak 1957-ben kaptam egylevelet az írásaimról. Ennek ered-ménye az lett, hogy összejött egyirodalmi kör, ahol én is megjelen-tem minden vasárnap. Késõbb azEgressy Klubba jártam, ahová Csu-kás István, Kis Dénes, Ágh Istvánés más pályakezdõ írók, költõk is.Kárpáti Kamil volt ott könyvtáros, aforradalom alatt szabadult hét és félév recski munkatábor és börtönután. Ifjan már lapszerkesztõkéntdolgozott Kaposvárott, tehetsége,mûveltsége elkápráztatott, a vácibörtönben egyike volt az úgyneve-zett Füveskert körnek, a rabok iro-dalmi körének, ott ismerte meg az’56-ban hõsi halált halt Gérecz Atti-lát. Kamil kitûnõ kritikus volt márabban az idõben is, nagyon sokat ta-nultam tõle. Olvasta a novelláimat,véleménye biztatást adott. Aztán1958-tól kezdve rendszeresen pub-likáltam lapokban, folyóiratokban.Kamil könyvtárszobájának öregRemingtonján gépeltem le elsõ írá-

saimat. A második feleségem azambícióját, a képességeit arra fordí-totta, hogy segítsen. Eleinte õ vitteel a szerkesztõségekbe a kéziratai-mat. A hatvanas években megnyílt aFiatal Mûvészek Klubja, ahová na-gyon sokan jártak: festõk, zenészek,színészek, írók. Mindenkivel összelehetett ismerkedni, együtt éjsza-káztunk, vitáztunk, feljártunk a fes-tõk mûtermébe, zártkörû vetítése-ken lengyel, francia filmeket néz-tünk. Nem számított semmi más,csak a mûvészet. Az ember nappalírt, este meg társaságban volt. Ez isjellemzõ a hatvanas évekre.

– Az Életem, Zsóka bemutatójakörül adódott némi bonyodalom.Köves figurája éppen a megalku-vásra készülõ emberé. Nem érezte,hogy kísérti az élet?

– 1963-ban már elkezdõdött akonszolidáció, s általános dilemmátokozott: ki mennyire tart ki elveimellett, vagy pedig a könnyû érvé-nyesülés útját választja, mert úgy-mond: élni kell. Azt a korszakotfridzsider-szocializmusnak nevez-ték. Az emberek elkezdtek autóragyûjteni, azt hitték, egyszeribenutolérhetõ a nyugati életszínvonal.Persze errõl szó sem volt, de az öt-venes évek után mégiscsak valame-lyest fellazult a rendszer, még buti-kok is nyíltak, és gebines vendég-lõk, egyszóval akadt csábítás, haugyan tiszavirág életûnek bizonyul-tak is ezek az egzisztenciák. Sokanengedtek anyagi elõnyökért az el-veikbõl, ami pedig nemegyszer amagánéletben is törést okozott.Ezek a tapasztalatok érlelték megbennem a darabot. Azért is lett si-keres, mert mindez benne volt a le-vegõben. Tartani magam vagy föl-adni. A darab azt sugallta, ha egyponton lazít az ember, akkor, mintegy dominósor, mely az elsõnek amegbillenésétõl sorra dönti a töb-bit, minden felborul. Ezzel mégnem lett volna gond. Más volt, ami

38

nyitott mûhely magyar napló

nem tetszett. Rácz és Köves, a da-rab két kulcsfigurája, együtt indul-tak a pályán. Rácz a könnyebb utatválasztotta az érvényesüléshez,pártfunkcionárius lett. Akkoribanvoltak ilyen esetek, a Fényes szel-lõk korszaka után, a tiszta indulá-sok egyszer csak félresiklottak, aháború utáni szabad, demokratikuséletbe vetett hit megcsorbult, és so-kan álltak be a diktatúra szolgálatá-ba azok is, akik eleinte küzdöttekellene. Különösen kényes kérdésvolt ez az 56-os forradalom után.Rácz karrierje ezt az utat példázta,noha a lelke mélyén érezte, hogytévúton jár. De az egzisztencia voltaz elsõ. Csakhogy végül mégismeghasonlik és öngyilkos lesz.Már javában próbáltuk, amikorMarton Endre, az akkori igazgatójött a hírrel, hogy a minisztérium-ban napok óta arról beszélnek,hogy a darabot be kell tiltani. Vagyát kell írni úgy, hogy Rácz szívin-farktusban haljon meg. Küldtemegy levelet, de megszólítás nélkül,mert nem tudtam, kik a darab hiva-tali ellenzõi, és abban megírtam,hogy azt akarják tenni a darabbal,amirõl az szól. Major Tamással isvitatkoztam, mert õ is a minisztériu-mi álláspontot képviselte. RáczotKállai Ferenc játszotta (nagyon jókritikát kapott), és Major azt mond-ta, nem is érti, hogyan tudja Kállaiezt a figurát vállalni?! Veszélybenvolt a bemutató, de a színészekannyira mellette álltak, hogy végültovább próbálhattunk, a premierután pedig Marton és Major lettek alegszívélyesebb gratulálók. Ez ígyszokott lenni.

– Miért az Ódry Színpadon mu-tatták be?

– A Katonában játszották volna,mert ez kamaradarab, és a Nemzeti-nek ez volt a kamarája, de leszakadta stukkó, ezért mutatták be azÓdryn, aztán késõbb visszament aKatonába. December 13-án volt a

premier napja, pénteken és Lucanapján. Nagy sikerrel játszották, éssokszor. Bár közvetítette a televízió,de akkoriban még nem rögzítettékaz adásokat, így nem maradt meg azarchívumban.

– Ezt követõen megírta az Ör-döghegyet, mely az Életem,Zsókához képest már eltávolodott akor konfliktusainak ábrázolásától,mégis idõszerû vallomásnak tûnt atörténelmi élményektõl megroppantnemzedékrõl.

– 1968-ban mutattuk be a Ma-dách Kamarában Pécsi Sándorral,Mensárossal, Dégi Istvánnal és a fi-atal Almási Évával. LengyelGyörgy rendezte, akivel késõbbmég sokat és nagyszerûen dolgoz-tunk. Nem adták sokszor, de JanZimierski lengyelre fordította, meg-jelent a varsói Dialogban, és náluksikert aratott. Jobban ráéreztek amondandójára, vagyis az eltiportforradalom utáni közérzetre. Ké-szült tévéjáték is belõle, itthon megodakinn is. De csak most kerültmegint színre, egy lelkes kis társa-ság a Hauer szalonjában mutatta be,most meg az Aranytízben játsszák.

– Majd megírta az Adáshibát.Mai szemmel olvasva rendkívül ak-tuális a darab. Akkoriban azonbankevés televíziókészülék volt, az em-berek átjártak egymáshoz tévét néz-ni, tûnhetett úgy is, hogy a tévénekközösségformáló szerepe van.

– Átjártak, csak nem beszélget-tek. Most Gyõrben játsszák, töb-ben mondták, hogy talán aktuáli-sabb a darab, mint akkor volt. A te-levízió azért került bele, mert úgyvéltem, megtestesíti, hogyankerekednek fölénk a tárgyak, atechnika. Jézus Krisztus figurájapedig olyan eszmét vitt bele, aminem szorul magyarázatra. Az elsõrészben az emberi „csodák”, aHoldra szállás, azok a fantasztikusdolgok, amelyeket a technika és azemberi elme létrehoz, közönyre ta-

lálnak, mert a különbözõ hamis hi-tekkel agyongyötört emberekszkeptikusak. És ugyanígy – a má-sodik részben – a misztikumbansem hisznek már. A darabban kü-lönbözõ generációk jelennek meg:a két idõs szülõ, akik már sok min-dent megéltek, és már nem hiszneksemmiben. Ennek következtébenlányuknak nem tudnak semmit út-ravalóul adni. Nagyobbik fiuk és afelesége már beálltak a merkantilvilágba, megtalálták helyüket ésérvényesülnek, és ez ki is elégítiõket. A mesebeli legkisebb fiú elakar indulni az igazság útján. Úgytetszik, meg is találja Krisztoszszemélyében, de csalódnia kell,látván, hogy az igazság is „elfá-radt”. Nem nyugszik bele, és el-megy, hogy mégis megkeresse.Hogy megtalálja-e? A kérdés nyi-tott. A darabot persze nem ilyendidaktikusan építettem fel, pusztánaz életérzés vitt. Ahogy most leve-zetem, hasonlatos ahhoz, minthapéldául egy híd felépítése után raj-zolnánk meg a terveket. Fontos,hogy hagyjam a figuráimat élni asaját törvényeik szerint. Tudom,merre akarom elindítani õket, deaztán menjenek csak a maguk út-ján. Ha erõszakoskodom velük,nem lesz jó az írás.

– Felkérték az Adáshiba megírá-sára?

– Ment egy hangjátékom, az Al-bérlet és filodendron a rádióban,amit Tahi-Tóth László játszott. Mar-ton László eljött, meghallgatta a fel-vételeket, tetszett neki, és kért, írjaka Vígszínháznak darabot. Szerzõ-dést kötöttünk. Derengett, hogy mi-rõl szeretnék írni, de még nagyon ki-alakulatlan volt a téma. Volt egy fu-tó gondolatom korábbi jegyzeteim-bõl, hogy valakik kártyáznak vala-hol, bemegy hozzájuk Jézus Krisz-tus, és azt kérdezik tõle: osszunkmagának is lapot? Ez nem volt többegy bolhányi gondolatnál. Akkori-

39


ban hosszú darabcímek voltak divat-ban, például: Jaj, papa, papa, a ma-ma felakasztotta magát a ruhásszek-rényben. Amikor kicsit elõbbre ju-tottam a témában, a kártyázók he-lyett egy család képe rajzolódott ki,ahol a közöny és felszí-nesség a rutin, de van amesebeli legkisebbikfiú, õ változtatna ahelyzeten. Azt tudtam,hogy a gyereknek elkell mennie, a sál motí-vum megvolt, vagyishogy amikor minden-ben csalódottan el-megy, csak az a fontos,hogy a hideg õsz elle-nére, nem vitte magá-val a sálját. Így azt a cí-met adtam: Vidd csakszépen a sálat is. Ezzela címmel adtam be aszinopszist. Egy spóro-lós gazdasági igazgatódolgozott a színháznál.Akkoriban tizenkét-ezer forintot fizettek amegírási szerzõdésre.Hatot adtak elõlegbe,hatot a kész darabra. Õnem adott, csak nyol-cat, vagyis négyet-né-gyet. Megkötöttük aszerzõdést szezon elején. Közbenbeteg lettem, operáltak, elváltam…Egyszer eszembe jutott, hogy négy-ezer forinttal tartozom a Vígszín-háznak, gondoltam, muszáj megír-nom valamit, különben behajtják.Januárban lementem a nagymarosialkotóházba dolgozni. Svábyék vol-tak lent, Melocco Miklós akkor ter-vezte azt a padon ülõ Ady-szobrát.Két-három napig nem írtam semmit.Este mindig lementünk beszélgetnia tévé elé. Ott jutott eszembe azegész. Hogy a család a tévé elõtt ül!El se mozdul onnan! Megvolt a cse-lekmény a témához! Felmentem aszobámba, és nyolc nap alatt megír-

tam a darabot. Bevittem a Vígszín-házba, elolvasták, Várkonyi rögtönrácsapott. De a címe nem tetszett ne-ki. Mivel szerepel benne egy adáshi-ba, azt mondta, legyen a címe:Adáshiba. Tiltakoztam, mert attól

féltem, ha ki lesz írva a mûsorba, azthiszik, hogy nincs elõadás. Bízdcsak rám, mondta. Februárban el-kezdte rendezni, és május 23-án mu-tatták be. Várkonyitól kérdezte egyújságíró, milyen darabot rendez, aztfelelte, olyan, mintha nem is magyardarab lenne. Szóval jó hangulatbanmentek a próbák, és bombaként ha-tott a premier. Nagyon boldogokvoltunk, jó kritikákat kaptunk. Végelett a szezonnak, õsszel elkezdteVeszprém is játszani, majd sorramás színházak. Következõ év janu-árjában Helsinkiben mutatták be, út-jára indult külföldön is. A mai napigkörülbelül kilencven helyen játszot-

ták. Várkonyi kért még egy darabot,meg is írtam, de nem tetszett neki,ez volt a Hongkongi paróka. Nemtudom, miért, nem nyerte el tetszé-sét. A miskolci színház mutatta beoktóberben, Illés István rendezésé-

ben. Az õszi színházinapok alkalmából fel-hozták Pestre, az Ope-rett Színházban ját-szották, és MartonEndre megvette aNemzeti részére rende-zéssel együtt. Ezt meg-tudta Várkonyi, rette-netesen dühös lett, ésegy hónapra levette amûsorról az Adáshibát.De aztán évekig mentpárhuzamosan a kétdarab a Váci és a Petõ-fi Sándor utcában.

– Késõbb átdolgo-zott darabokat, miért?

– A mostani dráma-írók nagyon sokszornyúlnak átdolgozások-hoz. Engem 1976-bana Madách Színházkért, hogy dolgozzamfel a Holt lelkeket.Gondoltam, ha megta-lálom benne a magammondanivalóját, akkor

megcsinálom. Bár valamikor olvas-tam, de akkor újból elõvettem, ésrájöttem, hogy remekül lehet aktua-lizálni, kicsit átmozdítva, félig hû-ségesen, félig hûtlenül. Nagyon so-kat dolgoztam vele, megint elmen-tem Nagymarosra, Lengyel Györgykészült megrendezni, néha lejött, ésrészleteket olvastam fel neki. Õ na-gyon alaposan felkészült, elmentMoszkvába, megnézte az ottani elõ-adások képeit, hozott is felvételeketa figurákról. A leghíresebb Holt lel-kek elõadást Bulgakov készítette,arra építve, hogy amikor bemutat-ták a Revizort, sokan támadták,ezért Gogol Olaszországba utazott,

40


Adáshiba, Pesti Színház, 1970 (rendezte: Várkonyi Zoltán)Balról: Bulla Elma, Páger Antal, Tahi Tóth László, Kiss István, Béres Ilona,Ernyei Béla, Halász Judit, Kozák László

ahol elkezdte írni a Holt lelkeket.Bulgakovnak ezt a változatát nemengedték színpadra. LengyelGyörgynek a Mûvész Színház kéz-irattárában megmutatták az egykorikéziratot, egy poros polcon hevertselyempapírba csomagolva. AztánBulgakov új változatot készített, af-féle jutalomjátékra alkalmasat, a re-gény fõbb figuráiból. Ezt adták, eztrendezte Sztanyiszlavszkij, ezt kon-zerválták évtizedekre. Én mástakartam. Mához szóló darabot. Kö-rülbelül háromszáz oldalt írtam, desokat ki kellett hagyni, amiért fájt aszívem. Így is hosszú elõadás lett,és nagyon sok szereplõs.

– Tulajdonképpen ugyanannyimunka, mint írni egy új mûvet?

– Igen, de nagyon szerettem,mert jó játék a dramatizálás. Bele-szõttem a Köpönyegbõl is részeket,Akakij Akakijevics alakját, megmás Gogol-írásból is motívumokat.Fantasztikus szereposztás volt, azösszes nagymenõ színész játszottbenne, de fõiskolások is. Szikoravolt az asszisztens, az egyik jelene-tet õ rendezte, ez volt a vizsgaren-dezése. Nagy bemutató lett belõle,és nagyon jó elõadás. Amikor a kö-vetségi oroszok megnézték, aztmondták, denacionalizáltam Go-golt. A színészek nagyon szerettéka darabot, most azonban anyagiokok miatt sehol nem játsszák. Az-tán Pécsett átdolgoztam az Apák ésfiúkat Turgenyevtõl, amely Nihilis-ták címmel került a kötetbe. Ké-sõbb arra kértek, hogy dramatizál-jak Dovsztojevszkij-mûveket is,így került sor a Félkegyelmû és aBûn és bûnhõdés átírására. Késõbba Pénz komédiájáéra, amelynekalapja egy Balzac-ötlet, s talán ezminõsíthetõ legkevésbé átírásnak.Jó játék ez, belekerülni egy másikírói világba. Szakmailag is kihívásegy több száz oldalas könyvet dia-lógusba átültetni úgy, hogy abbóldinamikus történet legyen.

– A rendszerváltás után elkezdetttárcákat írni, mi motiválta, hogy eb-ben a mûfajban alkosson?

– Valamikor nagy mûfaj volt,gyors reagálás a hétköznapokra.Elõbb a Népszavának, majd a Ma-gyar Nemzetnek dolgoztam. Érde-kelt, hogyan lehet, mondjuk 75 sor-ban elmondani egy történetet, sûrít-ve, mégis bõséggel.

– Sok hangjátékot is írt. Jelenlegalig készülnek hangjátékok, tévéjá-tékok, hogyan látja, van némi esélya változásra?

– Ígéretek vannak, pénz kellenehozzá. A rádió még csak hagyján,de a televíziónál szinte semmi le-hetõség tévéjátékokra. Persze,nem csak pénz kérdése. A televíziónagyon átalakult, a közszolgálatiis. Csupa politika, sok a kommerszmûsor, reklámok, alig van helymûvészetre. Egyesek azt gondol-ják, a tévéjáték csak a pénztemészti, és nem hoz semmit,improduktív anyagilag és politi-kailag egyaránt. Régen mindighangoztatták, mennyivel különbekvagyunk más országoknál abban,hogy nálunk annyi sok televíziósfilm és játék készül. Hogy helyevan a kultúrának. A színészek ispanaszkodnak, hogy alig ismerikõket országosan, hiszen azelõtt ottvoltak a képernyõn. Jó lenne, haezen a téren változna a helyzet.Vannak tervek és törekvések, s ta-lán sikerül pénzt keríteni hozzá,hogy a színházi elõadások közvetí-tése mellett a kész színházi elõadá-sokat néhány napos tévéfelvételleltévéjátékként készítsék el. Hiszenmár adott a kosztüm, a díszlet, ígyaztán csak néhány millió forintravan szükség a gyártáshoz. A Drá-maírói Kerekasztal kezdeményez-te ezt, és reméljük, hogy meg isvalósul 2006-ban. Nagy hibánaktartom, hogy szétverték a tévébena mûvészeti mûhelyeket, jók vol-tak, olyan emberek dolgoztak ott,

akik ismerték az irodalmi életet,tudtak válogatni, mégpedig fele-lõsséggel – és sikerrel! A drámaiosztályon dolgoztak remek rende-zõk, dramaturgok, akik évrõl évreszámos nagyszerû mûvet hoztak,hozattak létre. Magam is sokat kö-szönhetek nekik. Sajnos manapsága rádió is kezd lanyhulni, aztmondják, kevés a pénz, így aztánkevés rádiójáték készül. Pedig re-mek mûfaj.

– Mûveire jellemzõ az igazságke-resés. Mennyire fontos az ön számá-ra a vagy-vagy?

– Nem tudom másképp elképzel-ni az írást, mint döntésre bírni a fi-gurákat egy összeütközés keretébenvagy a saját sorsuk végiggondolásá-ban. Nem hiszem, hogy az írás min-denképpen tanítás, legalább is nemhiszem, hogy didaktikus feladat len-ne. De példaadás, mint amikor társa-ságban elmesélem valakinek, hogyKovácsék hogyan jártak. Az írásmás értelemben számomra antropo-lógia, az ember megismerésének út-ja. Sokszor elmondtam gyerekeknekis író-olvasó találkozókon, iskolák-ban, hogy nem csak a szórakozáskedvéért kell olvasni, vagy hogy el-mondhassuk, ezt-azt olvastam, ésezzel fitogtassuk a mûveltségünket,hanem azért, mert olyan dolgokattudunk meg az emberrõl, amit sem-milyen más tudomány, még a pszi-chológia sem tud elmondani. Mertaz is egyszerûsít. De ha belegondo-lunk, hogy például hány történetszületett meg az idõk folyamán ar-ról, hogy nõ-férfi szereti-nem szere-ti egymást, mégis mindig új ismeretjön létre, mégis mindig valami újigazság derül ki. Különben abba le-hetne hagyni az egészet. Olyan ez,mint a számok végtelen variációja –az írásban is az emberi sorsok ábrá-zolása végtelen. Kétségtelen, hogy apróza sokat változott akár csak az utób-bi húsz évben is, az ember könnyen akonzervatív stílus szegénylegé-

41


nyének hírébe keveredik, ha nem hi-szi, hogy neki is posztavantgardnakkell lennie, de én nem törõdöm ez-zel. Egyrészt a téma hozza a stílust,és nekem is vannak variációim.Másrészt a mese és a karakterrajzmindig is fontos volt éslesz is. De akadnak di-lemmák. Szegény Karin-thy Cini kérdezte anyolcvanas évek végefelé: te tudod, hogy mostmirõl fogunk írni? Merta témákban korábban lé-tezett egy fekete-fehér,vagyis egyszerûbbszembeállítás, amit job-ban, karakteresebben le-hetett ábrázolni. Máraösszemosódott minden.Azt mondják, jó szatírátlehetne írni. Nem tudom.Kissé színvonaltalanab-bak a szatírára valókonfliktusok. Nincs ben-nük katarzis. Amikor aHongkongit írtam, na-gyon szembetûnõ volt,hogy egy bizonyos élet-színvonalból felkerülveegy másik életszínvonal-ba, milyen kontrasztokjönnek létre magatartás-ban, erkölcsben. Mostolyan bulvár módon történik ez,nincs kedvem hozzá. Nem érdemesmegírni például egy szélhámos bró-ker figuráját, mert szinte nem törté-nik meg a morális bukás. Aztán ottvan a szövegirodalom, belterjes, va-lamikor l’art pour l’art-nak nevez-tük. Engem nem érdekel. Divat,amely egy idõ után rettenetesenunalmassá válik. Ugyanakkor az isbiztos, hogy mindenben van valamitanulság, amit tovább lehet fejleszte-ni, így van ez a szövegirodalombanis. Csak nem kell leragadni mellette.A posztmodern lehet kuriózum, denem tartós, mert nincs olyan tartal-ma, amivel fennmaradhatna. Hason-

ló a század eleji törekvésekhez, me-lyek vagy beépültek a realizmusba,vagy elvesztek.

– Azt látom, mintha többféle útlenne. Sokan vannak, akik a realiz-mus mellett tartanak ki, mások pe-

dig a szövegirodalom mellett kar-doskodnak, végsõ soron mégis azelért esztétikai minõség a döntõ.

– Az a fontos, hogy az írás érde-kes legyen, szóljon valamirõl, tartal-ma legyen. Fontos a jellemábrázolás,meg az is, hogy egy történetnek le-gyen folyamata. Ezek, azt hiszem,alapvetõ dolgok évezredek óta, hi-szen az összes mese is ilyen. Dehogy milyen formában íródik, az –mint mondtam –, a témától függ. Atehetség ereje a legnagyobb hatóerõ.Mert az is szabály, hogy nincsen sza-bály. Ahogy a festészetben egy PálLászló- tájkép, egy Munkácsy-portrélenyûgözi az embert, ugyanúgy egy

Miró-festmény is a maga színes je-leivel. Öt tehetségesen felfestett vo-nal is hathat úgy, mint egy VanGogh-kép. Csak jól legyen „kitalál-va”. Olyan, ez, mint amikor az em-ber megy az utcán, és látja az úton

azt a sok színes autót.Az egyikre jó ránézni, amásik meg lehangolja.Valami történik. A fes-tészetben is az az érde-kes, hogy miféle at-moszférát sugall. Vers-ben, novellában is. Ak-kor már mindegy, hogymit fest a festõ, vagymit ír az író. Az õszinte-ség a döntõ. Mindegy,milyen módon. A mû-vészetben nincs sza-bály, csak titok. Arrapedig rátalálni csak vé-letlenül lehet. A tehet-ség azonban véletlenülrátalálhat a lényegre.

– Megjelent köteteÁlomirodalom címmel,azóta is ír ebben atárgyban.

– A kötet megjelené-se óta három ilyenportrét írtam, MándyIvánról, Bertha Bulcsú-ról, és legutóbb Herná-

di Gyuláról. – Milyen ötlet teremtette ezeket a

különös portrékat?– Sokat álmodtam, néha leírtam

az álmaimat. Az elsõk úgy születtek,hogy valóban álmodtam NémethLászlóval, Illés Endrével, aztán rá-jöttem, lehet portrét rajzolni így,érintve a mûveket is. Tulajdonkép-pen „álomirodalmat”, csak holtakról.

– Könnyebb?– Illendõbb. Összeírtam, kikrõl

tudok ilyet írni, és döbbenten vet-tem észre, milyen sokan meghaltak.Öregek, fiatalok… Mindenkirõlnem tudok írni, csak akivel szemé-lyesebb kapcsolatom volt.

42


Apák és fiúk (Héjja Sándor, Vincze Gábor Péter, Pécsi Nemzeti Színház, 1987)

– Mekkora jelentõséget tulajdo-nít az álmainak?

– Nagy jelentõséget nem tulaj-donítok nekik, az álom általi jö-vendõmondásban nem hiszek. Azálomban a szürrealizmus érdekel,ahogy kiad egy történetet. Azonkí-vül vannak a visszatérõ álmok,amelyek rámutatnak valamilyenidegállapotra. Többször álmodtam,hogy eltévedek egy idegen város-ban, melyet félig-meddig ismerek,de mégsem találom az utakat, fõlega kivezetõ utat. Egyre bonyolul-tabb helyzetekbe kerülök, vagyolyan utcába, amelyen nem lehetmenni se jobbra, se balra. Ebbõl alegjobb felébredni, mert más meg-oldás nincs. Bizonyára azt mutatja,hogy valami szorongat azokban anapokban, ez hozza létre az „álom-filmet”. Krúdy Álmoskönyve ked-ves, de a bekövetkezõkre vonatko-zó álomfejtésben nem hiszek. Egy-szer azt írtam, hogy az agyam úgymûködik éjszaka, mint egy min-denfélével telezabált gyomor,amely aztán kihányja az álmokkalmindazt, ami megülte.

– Az Ami nincs kötet központi té-mája a szerelem, az öregség és ahalál. Mennyire érzi fontosnak,hogy errõl szóljon?

– Az ember átél korszakokat,amelyek foglalkoztatják, és ezekmegfogalmazódnak. Aki szépíró, át-teszi ezt történetekbe, valamiféleolyan megfogalmazásba, ami nemesszé, nem tanulmány az öregedésmibenlétérõl, hanem a belsõ kivetü-lése regényben, novellában. Költõesetében versekben. Így bármennyi-re is afféle „gyónás”, mégis általá-nos érvényû, vagyis mû. Ahogy tel-nek az évtizedek, óhatatlanul min-denkit foglalkoztatnak az elmúláskérdései, és azok is, akik elmentek.Valamint azok a fájdalmak, amelyekbennünk élnek, bûntudatok, mulasz-tások lelki terhei. Ami a szerelmetilleti, az is örökösen foglalkoztatja

az embert, csak mindig más és másértelmet nyer. Szoktuk mondani,hogy noha öregszünk, õrizzük ma-gunkban a fiatalságunkat is. Nagyonambivalens érzés ez: belsõ fiatalságés a test öregsége. Érzelmileg mégráhangolódhatunk például a szere-lemre is, noha elteltek az évek. Va-jon bölcsebb lesz-e akkor már azember? Érdekel az öregség mibenlé-te. Gyûlik a tapasztalat, az élmény.Vannak ötvenéves öregek, és kilenc-venéves fiatalok. Azonkívül engemmindig inspiráltak az emlékek. Ab-ból meg egyre több van. És mindenéletszakaszában másként idézi fel azember õket…

– Ezt úgy gondolja, hogy a meg-történt dolgok az idõ múlásával he-lyükre kerülnek?

– Nem minden kerül a helyére, abûnök vagy a vétkek, az elmulasz-tott dolgok nem kerülnek a helyük-re. Ezt már régen megírtam. Tulaj-donképpen ezek az érzések, gondo-latok vagy filozófiai meghatározá-sok fiatalon is foglalkoztattak. AzEmberi üdvözlet – amelyet negy-venéves koromban írtam – tragikussorsú narrátorának utolsó sorai ígyhangzanak: „sok év múlva, néhaváratlan pillanatokban fölrémlettbenne az elmulasztott kötelességgyötrõ emléke”. Az elmulasztottkötelesség gyötrõ emléke növek-szik, s ezekre nincs belsõ bocsánatsem. De az, hogy valami csak eny-nyire sikerült… nem lettem Tolsz-toj Leó, nem lettem világmegváltó,ezzel már leszámol az ember. Eznem okoz akkora bánatot, mint azelmulasztott kötelességek gyötrõemléke. Elsõsorban az emberekiránti felelõsségre gondolok. Akik-kel felelõtlenül, felületesen bán-tam… Ezek a gondolatok ugyanak-kor párosulnak azzal a bölcs felis-meréssel, hogy el kell fogadnunkaz idõk múlásával önmagunkatolyannak, amilyenek voltunk. Amásik a halál kérdése, amely soka-

kat izgat. Én inkább a mások halá-lától félek. Ahogy sorra mennek elrokonok, barátok, mindig rettegek,ki lesz a következõ. Egy gyermekhalála fölötti fájdalom pedig sosemmúlik el. Nem múlik el, éppenolyan erõs gyötrelem, mint a tragé-dia idején volt. A magamét nem fé-lem. Nem szeretnék hosszadalma-san kiszolgáltatott lenni valami be-tegségben, de nekem ez sem okozolyan halálfélelmet, mint azoknak,akik rettegnek az elmúlástól. Nemazért, mintha hívõ lennék, mert saj-nos inkább szkeptikus vagyok. Tré-fásan azt szoktam mondani: elégvolt ez a rumli, egy újabba nemakarok belekeveredni. Tulajdon-képpen a vallási nevelés által fel-festett túlvilág-kép inkább taszít,mint vonz.

– Mi taszítja benne?– Annyira földhözragadt vagyok

ilyen értelemben. Én itt a földönszeretek lenni, még ûrhajós semlennék! Az a madáchi kiszakadás azûrbe számomra tényleg riasztó.

– Ennek párhuzamaként ugyan-olyan riasztónak találja a vallás ál-tal kínált túlvilágképet?

– Sok ember vigaszt talál benne,s úgy gondolja, hogy nem számít ahalál, mert következik a túlvilágilét. Örülök, ha valaki hisz, mertkönnyebb elfogadnia az elmúlást.Én úgy gondolom, s meg is írtamezt az utóbbi könyvemben, hogyolyan természeti lények vagyunk,mint a Föld más természeti teremt-ményei. Miért lennénk olyan nagy-képûek, hogy azt gondoljuk, mi ta-lán különb sorsra jutunk, mint ezeka „testvéreink”, ha lejár az idõnk?Belenyugszom, hogy megsemmi-sülök. Az ember végeredménybenhasonló ahhoz a fenyõhöz, amit ki-vágtak a Mecsekben és behozták aParlamentbe karácsonyfának. Ez isa halál. Minden mást megértek,nem akarom sem megsérteni, semkigúnyolni azokat, akik másképp

43


látják ezt a kérdést, de én így gon-dolom. Félek is mindig, hogy soka-kat megbotránkoztatok a vélekedé-semmel, például az említett köny-vemben olvashatókkal.

– Miért? Hiszen a számvetés,szembenézés, megmagyarázás hang-ján íródtak.

– Talán az õszinteséget megérziés megérti az olvasó, és felment.

– A másik érdekes vetülete azAmi nincsnek a szerelem és az el-múlás kérdése. Ez a visszatérõ témaaz ön írásaiban.

– Szerintem egy író életmûve va-riációk sora.

– Gyakorlatilag néhány téma ér-dekli, és minden írás alkalmávalmás-más módon járja körbe?

– Ennyire nem tudatos. Igazábólirigylem azokat az írókat, akik törté-nelmi regényt írnak, amelybe biztos,hogy sok mindent belevisznek ma-gukból, de mégsem vetkõznek põrére.Vagy ott vannak a kimondottan re-gényírók, történeteket keresnek, s azo-kat írják meg. Az én mozgásterem bi-zonyos fokig kissé szûkebb, mert ki

vagyok szolgáltatva saját élmény- ésérzelemvilágomnak, csak abból tudoképítkezni. Ezért tûnik úgy, hogy sok-szor felbukkannak ugyanazok a motí-vumok. De a festõk is ezt csinálják…

– A megírás által a kérdésekmegismerésére és megválaszolásá-ra nyílik lehetõsége?

– Ez egy kaleidoszkóp, mindigmás kép jön ki ugyanabból az anyag-ból. De tulajdonképpen azokkal a szí-nes üvegekkel építkezem, amelyekbenne vannak a kaleidoszkópban.

Erõs Kinga

44


SZAKONYI KÁROLY

A sziget

Harmadnapon, amikor már azt hitte, nem bírja tovább a ha-jóbordán, amire a süllyedés után egy áramlás rásodorta, atávolban meglátott egy szigetet. Hullámok vitték, sodorták atengeren, amióta csak a vakszerencse és egy örvény a forga-tag szélére lökte a mélybe bukó hajótörzs közelébõl. Az óce-án felszíne elcsendesedett, sehol nem volt már senki, a vízbefúlt halászok tetemei odalenn voltak a mélyben, és a bárkaroncsai is messzire kerültek, csak õ menekült meg a viharból,s hányódott étlen szomjan a habokban. De harmadnapon,amikorra már-már kihunyt lelkébõl a remény, meglátta a szi-getet. Déli verõfényben pillantotta meg, zöld bokrai és békésligetei a vakító napban káprázatnak tetszettek, de amint egy-re közelebb került a parthoz, láthatta, hogy a sziget valóság.Még maradt annyi ereje, hogy erõtlenül bár, de kezével evez-ve a smaragd fûcsomók közül elõsárgálló homokpad felé se-gítse a széles hajóbordát, amin idáig hozta az áramlat.

Ez hát, ami megment, gondolta, ez mégis csak az élet,nem kell elvesznem, kijutok a partra, sós víz marta testemmeggyógyulhat a napon, édesvíz enyhítheti szomjamat, afák gyümölcse éhemet…

Megmenekültem! Gondolta, és kiáltotta: megmenekül-tem! Megmenekültem és élhetek, hát mégis, mégis…!

Már érezni vélte talpa alatt a földet, a fû selymét, a ho-mok puha melegét, érezni a fák árnyát, a bokrok kínáltaízes bogyókat. A hullámok segítették, a hajóborda széle apartnak ütõdött, s õ kinyújtotta kezét, hogy belekapaszkod-jon egy vízbe hajló ágba, egy indába, egy fûcsomóba. Deaz áramlat, ahogy a sziget széléhez sodorta, vissza is vetet-te. Kétségbeesetten evezett kezével újra, és erõfeszítése

nyomán a deszka megint elérte a partot. Azonban amint ka-paszkodni akart, ismét ellökõdött, és így ment ez hosszadal-masan. Vitte és taszította a hullámzás, és õ egyszer sem tu-dott megkapaszkodni, hogy kijusson a szigetre.

Fogytán fogyott ereje, de a tenger egyre csak játszott vele.Hát lehetetlen! – nyögte kimerülten. – Lehetetlen, hogy

itt vagyok, életben hagyott a sors szeszélye, s most, amikormegmenekülhetnék, a sziget nem akar befogadni!…

Lázasan, cserepes ajakkal, zihálva próbálkozott újra ésújra, sírva a dühtõl és a fájdalomtól, de hasztalan, nem voltszerencséje.

Befogadnálak – hallotta a sziget hangját káprázatában.– Befogadnálak, de lásd, a tenger nem akarja. A tengerfoglya vagy, magához ránt a tenger. Nálam békében élhet-nél, de mit tegyünk, a tenger hatalmas és erõs, és akit ki-szemelt magának, azt nem engedi. Hajóját összezúzza, õtmagát a mélybe rántja…

Hosszan tartott a küzdelem. Olykor azt hitte, gyõzött,megmenekül, de a szigetre nem jutott föl soha. Csak vágy-hatott rá, csak csodálhatta, csak álmodhatott róla.

Álmodott róla akkor is, amikor ötödnap, reménykedéseutolsó, mert a halála napján még egyszer felcsillant a szi-get fáin a nap aranyló fénye, és a tenger morajlásán is át-ható madárdal szállt feléje a zöld lombok közül. Azt álmod-ta, hogy végül is ott van, kipihenheti fáradalmait, fejét le-hajthatja a sziget selymes füvére, s boldog lehet, mert tel-jesült a vágya. Álmodott, így hát nem tudhatta, hogy a ten-gervíz mosta hajóbordán fekszik, és a feltámadt áramlategyre messzebb sodorja áhított szigetétõl. Nem tudhatta,hogy a halál vár rá, néhány csomónyira a parttól, a re-ménytelenség okozta halál.

Elveszett õ is, mint ahogy elvesztek a hajótörésben társai. Csakhogy õ látta a szigetet. És majdnem feljutott rá!…

A költõ pályafutását, amely 1986-ban Az Egy címûverseskötetével indult, eddig öt versgyûjtemény és kétszociográfiai mû jelzi. A „Csak a napnyugtát níztük…”címû kötetben a szerzõ a második világháború után agyereklányként Donyeckbe, kényszermunkára elhurcolttúlélõk visszaemlékezéseit gyûjtötte egybe, a Tízkörömmel címû körkép pedig Izsák társadalomrajza1993-ból. A szûkebb pátria, a föld és népe irántimegkülönböztetett figyelem azonban nemcsak bennüknyilvánul meg, hanem a költõi életmûnek is horgonyaiezek a kötetek. A legelvontabb metafizikai kérdéseket –velük sokat viaskodik a költõ – mindig élettel, lappangódrámai feszültséggel telíti a valóság, a közvetlenkörnyezet, a nyugtalanító emlékezet versbeemelése.

Dobozi Eszter verseiben mottóként idézi IllyésGyulát, Márai Sándort, Csanádi Imrét, Buda Ferencet,Weöres Sándort, Jékely Zoltánt, de a paratextusokon túlis fel-felbukkannak egy-egy kurzivált szóban a nagyelõdök gondolatai. Nemegyszer szerkesztõ elvévé válikaz az eljárás, amellyel más szerzõk motívumait fel-használva építi fel a sajátját.

Azonban minden irodalmi utalásnál erõsebb a költõigesztus: egy ószövetségi próféta gesztusa. Jeremiásé,aki kényszerítõ erõként éli meg az elhivatást: Azt gon-doltam, nem törõdöm vele, nem szólok többé az Úrnevében. De perzselõ tûzzé vált szívemben, csontjaimbavan rekesztve. Erõlködöm, hogy magamban tartsam, denincs rajta hatalmam (Jeremiás könyve 20,9).

Dobozi Eszter ugyanerrõl számol be a kötet bevezetõversében: Mint tûnik át – errõl szerettem volna írni – /a szó a láthatóban, s a látható a szóban, / (…) Mégsemtudok ma megszólalni itt az elme / féltett játékairól.Hiába vágytam én / felejteni, temetni zajtalanul… Kitkörbefognak épp: / vinnyogj, üvölts, jajongj! Nem válikszégyenedre.

Ez a szerzõ használati utasítása, amelyben felmentéstkér a kötet keserû hangütéséért. Mert Dobozi Eszterkezében a könnyed téma is súlyossá válik. Verseibennincs kegyetlen ítélet, csak higgadt tényállás, szemre-hányó kérdés, de nincs megbocsátás, feloldozás sem.

Költészete állóképek sora, a vant festi, nem a vál-tozást.

Az elsõ ciklus a Lappangani címet viseli. A benne talál-ható nyolc vers a nemzeti múlttal, az örökségbe kapotthaza sorsával foglalkozik, s az elõbb idézett ószövetségirészlet az elsõ, a Ház a XX. században címû vers mot-

tójában is viszaköszön a 79. zsoltárból: „Öröködbe, Uram,pogányok jöttek.” Többes szám elsõ személyû lírai alanyaa közösségben való feloldódás vágyára utal.

A második ciklus, az Örök liftezõ az elõzõ fejezetkérdéseit feszegeti, de a személyes életre ráközelítve. Ahuszonöt vers az otthoni tájat, a családi emlékeket idézi,az idill, a könnyedség azonban súlyossá válik: „… ittmerõ / veszély az otthon, s félni kell házadban is” – írjaa szerzõ a Félni kell címû vers utolsó másfél sorában. Akitaszítottság, fizikai és szellemi kilakoltatás, kitolon-coltatás emlékei a sorstársakkal való közösség vál-lalására ösztönöznek. „Tõled neved orozták el.Jószágait / hajlékát, e földön, hánynak, s mióta is…!”(Legendatemetõ)

Ezekben az emlékekben szinte nincsenek már indu-latok, felkiáltások, csak visszafogott állítások: „Sors ez (!),melyet szabad tagadni, de / kifosztva, szûkölve is élni,halni kell.” (Sors ez!) A bonyolult versmondatokon átüta magas hõfokú érzelem feszültsége, ahogy a ciklustalán legszebb verseiben, a Pillepiszok és A hallgatásbére címûekben.

Az Antaeus panasza címû rész elsõ verse, az Apokrifének is egy zsoltárrészletet választ mottójául, a 105.zsoltárból. Az ember Istentõl való elszakítottsága, atávolság, idegenség érzése, ugyanakkor az Isten utánivágy, a kiválasztottság tudata fogalmazódik meg ebbena fejezetben: „Megvertél engemet, nem hetedíziglen, /Megvertél engemet örökkön örökre / Lelkiismerettel…”(Apokrif ének)

A Sikisi hercegnõ tankái (1201) címû ciklus tíz versea tömör formára támaszkodva a kötet nyugvópontjátalkotja. Dobozi Eszter mestere ennek a mûfajnak,amely a szemlélõdésbõl kibontakozó érzelmi és filozó-fiai mélységek lehetõségeit kutatja. A ciklus íve avalóságosan láthatót köti össze a belül „hunyt szem-mel” látható valósággal. „Melyik valóbb? E táj? Vagy /a hunyt szemmel látható?” – kérdezi az utolsó, Valócímû versben.

A kötet következõ része, a Szárnyatlan angyal aköltõi lét lehetõségeit járja körül, a vers erejénekmaradékát keresi a mindennapok világában. „Mit ér aláz, a mû? / Botor találmány” – mondja a Jékely álmacímû versben. Újra és újra szembesül és szembesít akorral, amely érzéketlenül és értetlenül áll a költõimagatartásformákkal szemben, s azt firtatja, van-elétjogosultsága a mûvészetnek ebben a közegben: „Hasírkamraként kong a vers, harangszó, / lomtárba szór-va s fojtva mennyi ’jaj’ s ’ó!’, / mi végre tûz, dal – seho-va se hangzó – / s éteri halk hó?” (A vers hatalmáról)

Az utolsó ciklus, a Lapok a füveskönyvbõl újra aszemélyes sorsra tér vissza, a próféta elhivatottságának

45

könyvszemlefebruár

Hunyt szemmellátható valóság

Dobozi Eszter:MásolhatatlanIster Kiadó, Bp., 2005.

átka és áldása szólal meg ebben a tizenkét versben.„Nem tüzelnek, ha mellen / s fõbe nem is lõnek, ezen aföldön / mégis úgy élsz, mintha minden napodra / jutnaegy felnégyelés…” (Fogyasztható) „Ne volna ennyidrága / tény és tárgy, s mi foghatatlan: körömbõl /olyan egyszerû lenne, Uram, kiválnom…” (Ne volna)

Tudatosan átgondolt és megszerkesztett könyv ez,egészében a felelõsség súlyát hordozó költõi maga-tartásról tanúskodik. Ízig-vérig intellektuális líra, amelymintha folyamatosan tesztelné az olvasót, képes-ekövetni, érteni a szerzõ bonyolult megfogalmazásait.Igényességével, ahogy az idézetekkel is, a költõmegválogatja a saját olvasóközönségét.

Dobozi Eszter a költõ-próféta egyáltalán nem divatosszerepét vállalja magára. Nemcsak a saját lelkiismeretevezérli, mások lelkiismeretévé is válik. Többször elõ-kerül verseiben a múlt és a jelen szembenállása, ahol amúlt képviseli a szellem értékeit, a jelen pedig a múltbûneinek, szennyének egyenes folytatása. Ezek a gesz-tusok a szigorú próféta gesztusai. Õsrégi és hálátlanszerep a közösség (legyen az egy nemzet vagy azemberiség) bûneinek számonkérése. Az elhivatás azon-ban nem enged, ahogy Jeremiásnak sem voltszabadulása. Ahogy a próféta, a költõ is kevesekhezszólhat, de a sokaságért.

Kiss Judit Ágnes

Jó lenne, ha úgy írhatnék Ladik Katalin Fûketrec címûkötetérõl, mint egy valódi kritikus, egy ízig-vérig értõmûboncoló. Vagy csupán egy célirányosan, a lényegetgesztenyeként kikaparó és szakmai ismeretekkel felvér-tezett recenzor, aki szikár tények vértezetében recen-zorál. Talán valóban jó lenne szakértõ precizitással ösz-szehasonlításokat tenni, mondjuk azzal kapcsolatban,hogy ennek a válogatott és új „állatverseket” tartalmazókötetnek milyen változáson mentek át egyes darabjai,amíg mai formájukig jutottak. Könnyed mozdulattal ki-emelni a tájékozottság cilinderébõl valami olyasmit,hogy no lám, az Új Symposion 1970-es, 60. számábanmegjelent „a barna tehén fia” most „A barna tehén” címetviseli, míg a Fûketrecben szereplõ „A barna tehén fia”nyomelemeiben sem emlékeztet a korábbira. Szinte hal-lani az elismerõ morajt, hú a mindenit, ez ám az alapos-ság! Aztán újabb varázspálca körzésekkel a cilinder fö-lött elõkotorni ugyanennek a lapnak egy még korábbi, az50. számát, megemlítve, hogy a „Nyári éj” 1969 óta vál-tozatlanul ugyanaz. Az örök nyári éj. Avagy varázsosabblett-e a „Varázsének” mai formájában 69-es változatáhozképest? Egybevetni tartalomjegyzékeket, megállapítván,hogy például a sáskás költemények (mesék) korábbi sor-rendje megváltozott, ebbõl következtetéseket levonni,összegezni, osztani, szorozni, eredményt hirdetni. Fino-man szöszmötölõ filosz lenni, talán jó lenne, de én nemvagyok kritikus, csak elfogult, mert imádságos könyvem,és menedékem volt hajdanán az Új Symposion, így aztánegyes számait felidézni semmi nehézséget nem okoz. La-dik Katalint pedig mindig szerettem. Nemcsak a költé-szetéért, hanem mindazon megnyilvánulásaiért, ame-lyekkel költészetté alakította át napjainak egyéb esetbenszándéktalanul elenyészõ pillanatait. Napjainak – immárhosszú – során teremtve meg Salvador Dali cirmos lá-nyából a Ladik Katalin nevezetû különös és irigylésreméltóan szuverén mûalkotást. Elfogultságom nemugyanaz, mint harminc-valahány esztendõvel ezelõtt,amikor tévedhetetlen biztonsággal söpörtem el utambólaz elsõ kötetét elemzõ kritikát, amely nem átallott a vaj-dasági költészet vadvirágán holmi vadhajtásokat is felfe-dezni. Mostani elfogultságom alapja – ma már a nap hu-szonnégy órájából csak néhányban vagyok mindenható –persze egészen más. Kedvelem azt a magatartást, ame-lyik nem ad esélyt a hûtlenségre, következetes, kitartóegy valamikori hithez és elképzeléshez. Mindezt anélkül,

46

könyvszemle magyar napló

Ladikkal kelni át Ladik Katalin:FûketrecOrpheusz Kiadó, Bp.,2004.

hogy anakronisztikussá, monomániássá, saját mókuske-rekében pörgõ tévedéssé válna. Az idõbõl nem futunk ki,legfeljebb az idõ fut ki belõlünk, elég, ha ennyit mon-dunk alkalmanként a csüggedésnek. Ez esetben pedigolyan elfogultak lehetünk, amilyenek csak akarunk, min-den valószínûség szerint képessé váltunk arra, hogy meg-felelõ módon használjuk az idõ rostáját. Nem az értékethullajtjuk ki belõle, hanem a törmeléket. Szóval jó lenneegy szabályos kritikát írni (jó lenne Mallarmét fordítani)(jó lenne az egésznek hátat fordítani), de meg sem kísér-lem. Inkább kinyitom ezt a könyvet, a Fûketrecet, ame-lyet parázna seprûvel komponált grafikák (GyörgydeákGyörgy) illusztrálnak, és leülök vele ide, a fövenyre.Nyilván a költészet végtelen-véges tengere hullámzikelõttem, de az is lehet, hogy csak a fiatalon, tragikus hir-telenséggel eltávozott évek torlódnak hullámként egy-másra. Az átkelés kérdés lehet a válaszra. Véges? Végte-len? „Kivágom a csukott szemmel látottakat: sziget.” La-dikkal kelni át, igen, ezt a megoldást választom, a men-tõövet pedig egyszerûen felhajítom a felhõk közé. Azezüstbicikli mellettem, a szirének és szirénák hangja ele-nyész a „Molunati elégia” hangjaiban, és idelátszanak akis piros buldózerek, amint egyengetik a talajt a „Négy-szögletes” elõtt. „Gólyák állnak a dombon/rajtuk égõszoknya.” Menjünk hát, felettünk „az égbolt fekete re-zsó”, nézzük a vidéket „hamun innen, parázson túl”,nézzük a hullámokat, éveket, meséket. „~ Ez nem minden,de elég. Elég minden / Belõled ég maradok, belõlem égami marad.” Igen, ennyi, miközben „A hamuba írt egyleányt nagy varrótûvel.” „ ~ Kár, hogy megfogtál. Kéklánggal, szépen égethettük volna egymást.” Inkább mene-déket illett volna mondanom, de nem. „Nagy füst volt akonyhában, gyorsan kivette fülébõl a ruhát s mint a pil-langó, már le is volt vetkõzve. Kiállott a kapuba, csípõjé-re tette a kezét.” Valóban, mi történt velünk? „A királykis-asszony szájában van egy tükör. Aki azt el tudja lopni, lop-ja csak el.” Ladikkal kelni át a tengeren, autópályán kelniát múltból a múlóba. Így lenne? „Addig ette a lány a ró-zsaszínû pudingot reggelente, míg gömbölyû sáska lett be-lõle. Akkor kifésülte a haját, pengetni kezdte és trágár da-lokat énekelt hozzá.” Majd nézd meg, amikor megnéz a bo-rítóról. „Láttam a hegyeket, melyek nem hegyek már, / deheggyé lesznek újra.” „Jön a visító hajnal: vér áll a ház-hoz!” Lapozok, lapozok, evezõtollnak vélhetném, de csaklassított felvétel egy lassított felvételrõl; „Egy alig kivehetõmozdulata/új világok létrejöttét idézi elõ.” „s mesél nekema felröppenõ kilincsrõl.” „Ki ez a nõ, aki meszel bennem?”Hogyan is áll a hátlapon? „A fûketrec: önbelélegzés a mú-landóság tükrében.” Semmi cilinder, bûvészet, a mentõövpedig odafent rekedt. Csak ráolvasás és varázslat. Ladik.

Faludi Ádám

„A retorika radikálisan felfüggeszti a logikát, és a refe-renciális eltévelyedés szédítõ lehetõségeit nyitja meg. S ha-bár ez talán már távolabb vezet a közhasználattól, én habo-zás nélkül magával az irodalommal azonosítanám a nyelvretorikai, figuratív potenciálját.” Napjaink irodalomelméletifõguruinak egyike, Paul de Man írja ezt Az olvasás allegó-riái címû mûvében. E felfogás szerint az irodalom azért ma-gasabb rendû minden más nyelvhasználatnál, mert figura-tivitása okán (nota bene: Paul de Man a figurativitás, a me-taforikusság és a retorizáltság terminusait szabadon keveri)képes arra, hogy a létezés, pontosabban a létrõl való beszédolyan tereit nyissa meg, amelyek a logika, a referencialitáselõtt rejtve maradnak. (Hogy ezt a gazdagságot többnekérezhessük, mint zsongó lelki szöcskerétet, ahhoz, gondo-lom, az kell, hogy titkon bízzunk benne: a referenciális elté-velyedés a lét szerkezetével vág egybe. De lehet, hogymegint csak az ósdi metafizika beszél belõlem.)

Barna T. Attila nemrég megjelent harmadik versesköte-térõl szólva különös jelentõsége van annak, hogy a nyelvmetaforikusságát szóba hozzuk. Az a szellemtér, amit aköltõ elsõ kötetével, a Senkinémaságával megidézett, ép-pen metaforikus bujasága, tájverseinek üde, mégis drámaiemelkedettsége, képi egymásbalapoltsága révén hitette elaz olvasóval, hogy nagy kezdet tanúja. Jómagam, akkor,szem elõtt tartva a régi közhelyet, miszerint elsõ kötetbõlnem ítélhetünk, ezt éreztem. A metaforikus világ, amibebeléptem Barna T. Attila elsõ kötetét olvasgatva, olyan út-ra csalogatott, amelynek ígérete ez volt: a metaforáktól areferencián át vissza a metaforákig, magasabb szinten. Ezaz ív lett volna az a költõi út, amely visszaigazolta volnahitemet: a költõi fejlõdés útja.

Izgatottan vártam hát a szerzõ második kötetét. Ez (Fél-árbocon) teljes csalódást hozott. Ahelyett, hogy a tájversesmetaforák világát a szigorúbb gondolkodás fürdõjében ki-mosdatta volna magáért-valóságából, és visszavezette volnaszülõföldjére, az egyre elmélyültebb képek honába, mindenmaradt a régiben. Maradt a régi technika: a költõ a konkrétképeket áttolja figuratív önmagukba, és otthagyja õket.Megint kiderül, hogy a tó sebzett madár, az akácfa vihogóöreg, amit részeg szél ölelget, és általában minden borzong:a folyó, a dombok, a füvek. Súlyosbítják a helyzetet a kötetmásodik felében sorakozó politikai versek, amelyeket álta-lában ugyanaz a Trakl-féle fény permetez, mint a tájkölté-szeti opuszokat, ám árnyalatlanságukkal, bántó konkrétsá-gukkal tovább torlaszolják az utat a mélység – hogy azt nemondjam: a költõi fejlõdés – elõtt. Tévedés ne essék: BarnaT. Attila nagyon tehetséges költõ, zseniális sorai, versei van-

47


Szomorú trópusok Barna T. Attila:Valami jönRáció Kiadó, Bp., 2005.

nak. De a tehetségnek esztétikai-erkölcsi kötelessége, hogyegyre nagyobb feladatok elé állítsa magát, máskülönben azajándékba kapott képesség sorvadni kezd.

Félelemmel vegyes várakozással vettem hát kézbe aharmadik verseskönyvet. A könyv fedelén a szimbolistaJean Delville festménye, A Sátán kincsei. Ez tetszik. A bo-rító fekete-piros-fehér. Az õsi színek. Ez is tetszik. Belela-pozok. Az elsõ versbõl (Hullámok) kiderül, hogy a part ki-fosztott halott, a hattyúk fásult menekültek, a fák kiáltások,a hullámok pedig eltalált katonák. A következõbõl (Részegalkonyat) megtudjuk, hogy az alkonyat bor, ami végigöm-lik a tájon, a fák eszelõs részegek, szerteszálló leveleik pe-dig fényes sikolyok. És így tovább, forgolódnak a trópu-sok, mint a tõkés birodalmak, és csak szaggatják a világot.A legfájdalmasabb pedig az, hogy itt van minek szétsza-kadni. A belsõ tükörképeikbe áttolt képek ugyanis, mielõttnémán kialusznak, olyan érzékenységrõl adnak hírt, aminem adatik meg minden költõnek. Ezt az érzékenységetkellene ápolni, kimûvelni, gondozni. A pusztán metafori-kus képkezelési attitûd veszélye abban áll, hogy amit aszem lát, azt gondolkodás nélkül adja oda a belsõ szem-nek. Regisztrálja, hogy az mit lát, és a két képet egymásmellé fekteti. Ez a látható valóságot megremegteti ugyan,elindítva azt valami mélyebb láthatóság felé, csakhogyoda sosem érkezik meg, mert annak az alvilágnak a ka-puját a gondolat fúriái õrzik. Az õ szívüket csak a gondo-lat lágyítja meg. Túl kell járni az eszükön. Ott, a gondo-lat termeiben már szabad ellágyulni, mert a látványnakott már van iránya.

A kötet legjobb verseit (Valami jön, Szemek, Arcombalámpafény) éppen azért érzem kimagaslónak, mert lelkienergiájuk könnyedén átüti a a metaforikus toporgás unal-mas mezejét. Ám a tendencia elszomorít; pontosabban az,hogy nincs tendencia. A kötet végére már- már zsibbasztó-an üresnek érzem azt a szemhatárt, amit a – végül mecha-nikussá váló – metaforikus technika megnyit. Barna T. At-tila nemzedékének egyik legjobb költõje. Három kötetemegjelent. Itt az ideje, hogy hallgasson a delphoi jósda im-peratívuszára, és végre azzá váljon, ami.

Végh Attila

„Rossz szokás és szórakozottság, hogy megírt leveleimetsokszor hetekig elfelejtem feladni” – írta Lukács György-nek Babits Mihály Fogarasról 1910 decemberében. A költõönmagát rest levélírónak tartotta, édesanyja, húga, barátaivalamint távolabbi ismerõsei is gyakran jegyezték meg ne-ki, hogy milyen sokára válaszolt levelükre – ha egyáltalánválaszolt. Ennek ellenére halála után mintegy tízezer darab-ból álló levélanyag maradt az utókorra. Az iratok többségétBabitsnak címezték, magától a költõtõl lényegesen keve-sebb levél maradt fönn. Ennek oka az említett lanyha vá-lasztásadási kedv mellett az, hogy a címzettek kiterjedt kö-re miatt sok levél elkallódott. A levelezés anyaga azonbanmennyiségében így is „Goethe és Schiller, Thomas Mann,Stefan Zweig, Kazinczy Ferenc és Arany János levelezésé-hez hasonlítható.”1 Ez az óriási irattömeg a huszadik száza-di magyar irodalom egyik megkerülhetetlen alakjának bel-sõ és külsõ tükörképe. Egyszerre tájékoztat egy az otthonikörnyezetébõl irodalmi hajlamai és alkata miatt kiszakadófiatalemberrõl s az elszakadás ellenére megmaradó kapcso-latról; a „boldog békeidõk” koráról és a forradalmak, hábo-rúk szaggatta országról; egy pályakezdõ költõ elsõ önállólépéseirõl és a beérkezéssel együtt járó „országos hírrõl”;barátságokról és kényszerû eltávolodásokról; elképzelések-rõl, vágyakról és mûhelytitkokról. Egyúttal megmutatja aztis, mennyi lehetõséget rejt magában az Európában oly nagymúltra visszatekintõ levél mûfaja, mely a hétköznapok üze-neteinek továbbításától kezdve az érzelmi megnyilvánulá-sokon keresztül az esztétikai elveket tárgyaló eszmefuttatá-sig annyi mindennek képes teret adni. 1998 óta jelennekmeg a költõ levelei az Eötvös Lóránd TudományegyetemBölcsészettudományi Karának Modern Magyar Irodalom-történeti Tanszékén Sipos Lajos vezetése alatt álló munka-csoport gondozásában, az iratokat feldolgozó kritikai ki-adás immár a negyedik kötetnél tart.2

A kiadás hátterében – szövegközlési módszerként – ottáll a genetikus kritika elmélete, mely szakít az ultimamanus elvével, célja nem egy hibáktól megtisztított(„emendált”) alapszöveg, hanem egy mû alakulástörténe-

48


A Babits-levelezéskritikai kiadásáról

Babits Mihály levelezése1890–1912. I–IV.(1998–2005.)

1 Sipos Lajos: A levél mint irodalomtörténet: Babits Mihály levelezése= S. L., Új klasszicizmus felé…, Bp., Argumentum K., 2002, 172.

2 Babits Mihály levelezése 1890–1906, s. a. r. Zsoldos Sándor, Bp.,Historia Litteraria Alapítvány – Korona Kiadó, 1998.; Babits Mihálylevelezése 1907–1909, s. a. r. Szõke Mária, Bp., Akadémiai K.,2005.; Babits Mihály levelezése 1909–1911, s. a. r. Sáli Erika, TóthMáté, Bp., Akadémiai K., 2005.; Babits Mihály levelezése1911–1912, s. a. r. Sáli Erika, Bp., Magyar Könyvklub, 2003.

A februári szám tartalmából:MI TÖRTÉNIK VELÜNK? A rendszerváltozás „regénye”

ABLONCZY LÁSZLÓ, ÁCS MARGIT, ALBERT GÁBOR, ALE-XA KÁROLY, BOGÁR LÁSZLÓ, BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN,BORBÁNDI GYULA, CSATH MAGDOLNA, CSOÓRI SÁNDOR,DOBOS LÁSZLÓ, DÖBRENTEI KORNÉL, FASANG ÁRPÁD,FEKETE GYULA, KINDLER JÓZSEF, KODOLÁNYI GYULA,NAGY GÁSPÁR, N. PÁL JÓZSEF, POZSGAY IMRE, TORNAIJÓZSEF, TÕKÉCZKI LÁSZLÓ, VERES ANDRÁS írásai

tének a bemutatása, amelybe beletartoznak a vázlatok, azelsõ fogalmazványok, levelek, naplók és a különbözõ ki-adások (melyek a szerzõ halála után is sorjáznak). A folya-mat áll a középpontban, egy dinamikus változás, nem egystatikus kép. Egy mû történetéhez hozzátartozik saját elõ-és utótörténete is. „A modern életmûvek esetében a gene-tikus kritika vizsgálódásának ott lehet igazán gyümölcsö-zõ eredménye, ahol jelentõs mennyiségû szerzõi kéziratvagy több autorizált kiadás áll a kutatás rendelkezésére.”3

Ez Babits hagyatékának esetén fönnáll, s a helyzet szeren-csésnek mondható ebbõl a szempontból, hiszen a huszadikszázad viharai nem mindig kímélték az írói kéziratos em-lékeket, elég ha Kosztolányi hagyatékának sorsára gondo-lunk (vagy – ha korábbi klasszikusainkra vetünk egy pil-lantást, akkor – Aranyéra). Nyilvánvalóan nem a levelektekintendõk mûnek (bár ezt az állítást is lehetne cáfolniegy-két Babits-levéllel – lásd pl. Babits levelét Kosztolá-nyihoz, Szekszárd, 1906. aug. 18. – 227.), viszont nem egyalkalommal elõszövegnek számítanak4 – mint például Ba-bits Itália címû versének esetében 1908-ban, vagy késõbb,a húszas évek derekán a Halálfiai elkészültekor. A levelekszövege pedig sokszor érzékelteti a javítások, áthúzások,betûtévesztések stb. által írójának pillanatnyi állapotát.Mindezekbõl fontos alkotáslélektani, keletkezés- és befo-gadástörténeti megfigyelések szûrhetõk le (ha nem csak amindennapi ügyvitel üzenetváltásaira figyelünk). „A levél,a gondolat önmozgása, alkotássá válása ebben a szöveg-univerzumban kapja meg igazi távlatát.”5 E dokumentu-mok közzététele az Irodalmi szövegek kritikai kiadásánakszabályzata 6 illetve a Babits-életmû kritikai kiadását sza-bályozó (kéziratos) Általános szerkesztési szabályzat fi-gyelembevételével zajlik.

A kritikai kiadás eddig megjelent négy kötetében 1198Babits által vagy neki írt levél adatait találhatja meg az ol-vasó. Ez nem jelenti azt, hogy ugyanennyi szövegét olvas-hatjuk, hiszen több olyan irat is van, melynek egykori lété-re a többi, teljes dokumentum utalásaiból következtethe-tünk (persze még elõfordulhat az is, hogy egyes levelek is-meretlen helyen lappanganak). Ha a hiányzó vagy töredé-kes írásokat nem számítjuk (van olyan, melynek csak a bo-rítékja maradt fönn a címzéssel), akkor körülbelül 950–960levelet tartalmaz a négy kötet, mely Babits életének 1890 és1912 közötti, levelekben megragadható szakaszát öleli fel.Mivel a negyedik kötet korábban jelent meg, mint a harma-dik, így a számozás egységességének megtartása végett aharmadik kötetbe egyes tételek számok mellett betûjeleket

is kaptak. Sajnos ugyanebben a kötetben – eltérõen a többi-tõl – nincs információ a dokumentumokat követõ, az 1909és 1911 közötti idõszak levelezését bemutató tanulmány-ban arról, hogy hány elveszett vagy hiányzó levélre követ-keztethetünk az utalásokból. Azonban így is körülbelül kétés félszázra tehetõ azoknak a dokumentumoknak a száma,melyek ugyan tételszámot kaptak a kritikai kiadásban, de ahivatkozásokból bizonyítható létükön kívül semmit sem tu-dunk róluk. Csak találgatni lehet a teljes számot, hiszen akötetekben feldolgozott levelek írásának idején rendszere-sen küldtek az emberek egymásnak név- és születésnapiköszöntõket, amelyek „menetrendszerûen” érkezhettek – sez alól a szokás alól Babits családja sem kivétel –, ám nemmindegyik maradt fönn.

A Babits által írt és neki címzett levelek idõrendben kö-vetik egymást az egységes sorszámozás szerint a kötetek-ben. A hiteles közlés céljából betû- és formahûen adjákközre a költõ levelezését (elõfordulhat, hogy csak másola-tok állnak rendelkezésre, ezekben az esetekben ez a fajtapontosság sérülhet). Felmerülhet a kérdés, hogy mi számítlevélnek, hiszen rengeteg, akár egy névjegyre gyorsan fel-jegyzett üzenet maradt a hagyatékban. A levél „tartalmi ésformai jegyeit”7 tartalmazó iratok mind közlésre kerülnek,így a fogalmazvány, a névjegyre és cédulára írt üzenet,meghívó, kérvény és távirat, valamint a hivatalos irat is.Mielõtt Babits feleségül vette Tanner Ilonát (TörökSophie-t), voltak olyan barátságai, melyek a mester-tanít-vány viszonyból mélyültek el, mint Komjáthy Aladárralvagy Szabó Lõrinccel való kapcsolata (utóbbi egy ideigBabits lakásában lakott). Azok a levelek, melyek igazolha-tóan Babits gondolatait tartalmazzák, de idegen kéztõlszármaznak (s ez mind Komjáthyval, mind Szabó Lõrinc-cel megeshetett, akárcsak a késõbbi feleséggel, TörökSophie-val), szintén bekerültek a közölt dokumentumokközé. A bizonytalan keltezésû leveleket a megállapíthatóidõhatárok végén közlik.

Minden kötet egységes felépítésû. A kötetekben közöltlevelek számozása folyamatos (bár a hamarabb megjelentnegyedik kötet miatt a harmadikban, mint említettük, be-tûjelek beiktatásával ezt módosítani kellett), a szövegekután minden esetben egy az adott idõszakra vonatkozókapcsolattörténeti összefoglaló következik, mely a feldol-gozott levelek alapján beszámol Babits életének adott sza-kaszáról (lakásviszonyairól, életkörülményeirõl, írói mun-kájáról), és amely nem pusztán filológiailag értelmezhetõadatokat tartalmaz, hanem mintegy korszakmonográfia is.

49


3 Kelevéz Ágnes: A keletkezõ szöveg esztétikája. Genetikai közelítésBabits költészetéhez, Bp., Argumentum K., 1998., 24.

4 Lásd: Sipos Lajos: A teleologikus és genetikus szöveggondozás Ba-bits-szövegek alapján = S. L., Új klasszicizmus felé, Bp., Argumen-tum K., 2002., 233–242.

5 Sipos Lajos: A teleologikus…, i. m., 239.6 A Magyar Tudományos Akadémia Textológiai Bizottságának közre-

mûködésével összeállította Péter László, Bp., 1998.7 Sipos Lajos: A levélíró Babits Mihály = Babits Mihály levelezése

1890–1906, i. m, 333.

Sajnos ez a második kötetre nem egészen igaz, mert a köl-tõ adott életszakaszának és levelezésének összevetése he-lyett (ahogy a többi kötetben található) egy vázlatos felso-rolást kapunk Babits életének 1907 és 1909 közötti esemé-nyeirõl hónapos lebontásban. Ezek után a pályáját kezdõköltõ személyiségének és mûvészi érzékenységének tagla-lása következik, kétségkívül olvasmányosan, csak idõn-ként korábbi és késõbbi szövegekre támaszkodva.

Az élettörténet és a levelezés adott szakaszát össze-foglaló tanulmány után következnek a Jegyzetek. Itt el-sõként (fennmaradt levelek esetén) a kéziratra, majd azesetleges korábbi megjelenésre vonatkozó adatok talál-hatók meg, a Megjegyzések a levél esetleges keltezésiproblémáiról számolnak be. A Jegyzetek utolsó adatcso-portja a Magyarázatok, melyek sorról-sorra kommen-tálják az adott dokumentum szövegét – az említett sze-mélyekre, helyekre, fogalmakra, nyelvjárási tényekrestb. utaló kijelentéseit. Minden kötet tartalmaz egyszakirodalmi rövidítésjegyzéket, mely a tanulmánybanidézett szakirodalmi helyeket oldja föl, majd a levelek,nevek és mûvek mutatói következnek. A gyûjteményekvégül az illusztrációkkal zárulnak.

Babits a hozzá küldött leveleket tudatosan megõrizte,késõbb a lényegesebbnek tartott saját leveleit eredendõenmásolattal készítette (Kosztolányi Dezsõ hívta fel barátjafigyelmét levelezésük késõbbi irodalomtörténeti értékéreés megõrzésének fontosságára). Babits A Holnap antológiá-ban való szereplésével rövid idõ alatt „beérkezett” és „hi-vatalosan” is a költõi céh tagja lett, s az egyre szerteága-zóbbá vált kapcsolatrendszer miatt rengetegen fordultakhozzá kisebb-nagyobb kéréssel. Az iratanyag összegyûjté-sét és megóvását késõbb a feleség, Török Sophie vállaltamagára. A költõ halála után egyes személyes tárgyai éskönyveinek nagy része a Baumgarten-alapítvány könyvtá-rába kerültek, a levelezést (és mûveinek kéziratait) azon-ban Török Sophie nem adta át a könyvtárnak, hanem ké-sõbb – a háború pusztításától tartva – a Magyar Tudomá-nyos Akadémia pincéjében talált nekik átmeneti õrzõhe-lyet. 1947-ben került vissza az özvegyhez a hagyaték kéz-iratos része, mely végleges elhelyezést 1952-ben nyert,amikor is az az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárá-ba került. Rövidesen megindult e páratlan dokumentum-gyûjtemény feldolgozása is, amelyhez csak Török Sophie,majd halála után a Basch Lóránt, Illyés Gyula ésKeresztury Dezsõ alkotta kuratórium engedélyével lehetetthozzáférni. A levelezés legnagyobb része tehát a nemzetikönyvtárban található, de fontos levélanyag van a szek-szárdi Wosinsky Mór Múzeum Babits Emlékházában,ahol a családi leveleket õrzik (ezekbõl egy komoly gyûjte-mény van ifj. Babits Istvánnak, a költõ unokaöccsének atulajdonában). A költõ- és a kortársak népes társaságának

levelezési hagyatékát pedig a Magyar Tudományos Aka-démia és a Petõfi Irodalmi Múzeum Kézirattárai õrzik.

Az elsõ lépések megtételétõl a vitákkal kísért beérkezé-sig: röviden így foglalhatnánk össze Babits életének 1890és 1912 közötti eseményeit. Az elsõ levelet író kisfiú 1890-ben Budapesten élt, apja (akivel – emlékei szerint – min-dig jobban megértette magát, mint anyjával) ekkoriban afõvárosi királyi ítélõtábla bírája volt, akit azért rendeltekföl Budapestre, hogy az ítélõtáblán fölgyülemlett ügyek-nek gyorsabban a végére járjanak. Id. Babits Mihályt1891-ben Pécsre helyezik a királyi tábla decentralizációjamiatt, a család követi õt, az elemi iskolát fia itt folytatja, smajd itt kezdi el középiskolai tanulmányait a ciszterci rendgimnáziumában. Visszaemlékezése szerint elsõ osztályban„kedves tantárgya a latin volt, élvezettel skandálta »a pat-togó hexametereket«, fordította »a nehéz pensumokat«, ol-vasta a mitológiát és a római történelmet.”8 Másodikos ko-rában lapot szerkesztett, melyben játékos társa volt nagy-nénje, Kelemen Ilona (vagy ahogy a család után Babits ishívta: a Nenne). Változó szorgalmú volt ebben az idõben,harmadikos korában tanulás helyett inkább olvasott (VasGerebent, Jókait és Verne-t). Franciául tanult, nem néme-tül (Nennével franciául is váltott néhány levelet), s késõbbmeg akarta mutatni, hogy nem is olyan gyenge képességû,mint ahogy jegyeibõl kitûnt, így negyedik év végére el-nyerte az „osztályaranyat.” A következõ év súlyos csapás-sal volt terhes, 1898 tavaszán elvesztette apját. A családvisszaköltözött Szekszárdra, a gimnazista Babits Pécsenmaradt, ahol keresztapjánál, Kelemen Mihálynál lakott,kosztra pedig a szomszédban lakó Budayékhoz járt. Hato-dikosként ismét rengeteget olvas, Petõfit és Aranyt, s ké-sõbb Vörösmartyt. 1898. szeptember 3-án a Szekszárd ésVidékében jelenik meg elsõ önálló munkája, Julius Sturmnémet költõ versének fordítása (Robur álnéven). Hetedi-kes korában már több verset ír, önképzõköri tag lesz, vég-zõsként pedig alelnöke a körnek, bírálatok szerzõje, és egykomoly versgyûjtemény írója (ezek az Angyaloskönyv el-sõ költeményei). Az 1901-ben letett érettségi után – bár acsaládi hagyományoknak megfelelõen jogásznak indult,és találni olyan levelet ebbõl az idõbõl, melynek címzéseBabits Mihály „joghallgató úrnak” szól – Budapesten azegyetem bölcsészettudományi karára iratkozik be, elõszörmagyar-francia szakra, ahol is késõbb a franciát felváltja aszámára kedvesebb latinnal. Nagybátyjánál, Kelemen Im-rénél lakik egyetemi évei alatt az Aréna (ma: DózsaGyörgy) út 11-ben.

Az egyetemen közelebbi ismeretséget csak egy-két,életébõl késõbb teljesen eltûnõ évfolyamtársával köt. Elsõlevelezõtársa ekkor György Oszkár volt, akivel nem mé-

50


8 Sipos Lajos: Babits Mihály, Bp., Elektra Kiadóház, 2003., 15.

lyült ismeretsége barátsággá, mint a Négyesy-szeminári-um másik két híresebb tagjával, Kosztolányi Dezsõvel ésJuhász Gyulával. Ekkoriban váltak levelei mûvészetelmé-leti-filozófiai kérdések és mûhelyproblémák megvitatásiterepévé. Közismert tény Babits, Kosztolányi és JuhászGyula barátsága, hármuk levelezése már 1959-ben meg isjelent.9 A három különbözõ alkatú, de azonos célú (ti. köl-tõvé válni és megújítani a magyar irodalmat) fiatalembertörekvéseinek megkapó lenyomata levelezésük. Babitsmûvészi érésében meghatározó fontosságú az azonos am-bíciójú társakkal való írásbeli eszmecsere. Levelezésébenhárom kiemelt szakasz van, melyekben személye alakulá-sa szempontjából a „mélyre ás”, és õszintén kitárulkozik.10

Az elsõ 1903-tól 1909-ig tart. Ennek az idõszaknak köz-ponti kérdése a Mi a mûvészet? és a Hogyan születik a mû?A levélbeli diskurzusnak a két fõalakja minden bizonnyalBabits és Kosztolányi. A Négyesy-szeminárium titkára, AHolnap késõbbi fõszervezõje, Juhász Gyula el-elmarado-zott tõlük (mennyiségben is kevesebb levél fordult megközte és Babits között, mint Babits és Kosztolányi vi-szonylatában). A közös vagy azzá teendõ olvasmányokmegtárgyalása éppoly fontos volt számukra, mint megszü-letett és éppen születõ mûveik elküldése egymás számára,s egymás véleményének kikérése. Mintha a nyilvánosságelé való kilépés elõtt próbára tették volna magukat. Bár-mennyire is közel állt egymáshoz Kosztolányi és Babits, amûvészetrõl eltérõen vélekedtek. Mû és alkotója közöttBabits szorosabb kapcsolatot látott, mint Kosztolányi.Egymástól egészen el nem választhatónak tartotta õket, el-térõen az 1905-ben a Budapesti Napló szerzõjévé válóKosztolányitól, aki a mûalkotás nyelvi megformáltságáttartotta elsõdlegesnek, az alkotója nélkül is megálló mûvettartotta fontosabbnak.

Babits „Az 1901 szeptemberében elkezdett egyetemitanulmányokat végül az Arany János az 1877. év másodikfelében címû »szakvizsgálati dolgozat«-tal zárta le.”11 Szó-ba jöhetett volna egy korábban megírt, nyelvészeti témájúkollokviumi dolgozatának továbbfejlesztése is, ám végülmégis Arany János mellett döntött (amúgy is közel éreztemagához a Toldi szerzõjét). Négyesy László kitûnõt adottdolgozatára. Végzõs bölcsészhallgatónak ezek után iskolátkellett keresnie, ahol gyakorlóévét le tudja tölteni. 1905.szeptember 30-tól a Zirc-Ciszterci Rend Bajai KatolikusFõgimnáziumába került „ideiglenes helyettes tanárnak.”Baján a Petõfi utca 52-ben, feltehetõen rokoni kapcsolatoksegítségével kapott szállást. „Veszekedem a gyerekekkel(t. i. a tanítványaimmal) és iszom a papokkal (a kollégáim-

mal): ez a mindennapi sorsom” – írja Kosztolányinak1905. október 31-én.12 A levelek között több-kevesebbrendszerességgel megjelennek kollégáinak születés- ésnévnapi vacsorameghívói. A család megelégedéssel vehet-te tudomásul, hogy Babitsból saját lábán megállni készember lett, mindenesetre a költõnek nem esett rosszul azelõször bizonyára szokatlan helyen és helyzetben, ha ha-zulról tanácsokkal látták el (a költõ gyakorlati életben va-ló járatlansága nyomán egyébként „babicsolás”-nak hívtákaz ügyetlenkedést bajai tartózkodása alatt).

Ekkortól kérik Babitsot barátai arra, hogy – korábbrólleveleiben megismert mûvei alapján – lépjen a nyilvános-ság elé (Kosztolányi ekkoriban – ugyan a Budapesti Nap-ló munkatársaként – már rendszeresen publikált). JuhászGyula hasonlóképp erre biztatja. Babits ettõl egyelõre el-zárkózik, de szorgalmasan írja tovább verseit (1906 márci-usában egy szinte kötetnyi verset küld el Kosztolányinak),és fordít. Elsõ tanítással töltött éve után pedagógiai vizsgátkell tennie, ami végül elfoglaltságai miatt (iskolai teendõk,társasági kötelezettségei és mélyülõ irodalmi elfoglaltsá-ga) nem sikerült. A gyakorlóév leteltével azonban Babitsarra számít, hogy Baján maradhat továbbra is, így eléggélesújtja a hír, hogy a ciszterci gimnázium nem tart igényttanári mûködésére. Kosztolányi révén (apjának közremû-ködésével) megpróbál Szabadkára kerülni egy megürese-dett helyre, de egy helyi születésû tanárjelölttel szembennem lehet esélye. 1906 nyarának végén ír csak kérvényt aVallás és Közoktatásügyi Minisztériumba elhelyezés vé-gett, októbertõl pedig már a szegedi fõreáliskola helyettestanára. Latint tanít és magyart, a fölsõbb osztályok ifjúsá-gi könyvtárának gondját is rábízzák. Irodalmi munkásságaegyre inkább kiteljesedik, amikor Juhász Gyula révén aSzeged és Vidéke címû lap munkatársai közé kerül, többírása jelenik itt meg (versektõl kezdve a színikritikákig).Az iskola vezetése meg van elégedve munkájával, 1907tavaszán egy külföldi ösztöndíj lehetõsége merül föl elõt-te, a tanári kar õt támogatja e jelöltségben, ám azt mégsemkapja meg, így Szegeden marad egészen 1908-ig.

Ez év nyarán nevezték ki Fogarasra rendes tanárnak,nyilvánvalóan nem elõzmények nélkül (a minisztérium-nak írt elõterjesztésében a szegedi igazgató Babits érde-meinek elismerése mellett arról szól, hogy a reáliskolailatintanításban csak hosszú idõ múlva lesz képes ered-ményt elérni). 1908. augusztus 27-én érkezett a költõFogarasra. A tanév megkezdése elõtt nyáron Olaszor-szágban járt, az Isteni színjáték lefordításának gondolatalassan elhatározássá vált benne. A Mikszáth Kálmán köz-

51


9 Babits–Juhász–Kosztolányi levelezése, szerk. Belia György, Bp.,Akadémiai K., 1959.

10 Babits életének és levelezésének e három szakaszáról lásd: SiposLajos: A levél mint irodalomtörténet…, i. m.,177–180.

11 Sipos Lajos: Babits Mihály, i. m., 29.12 Babits Mihály Kosztolányi Dezsõnek – Baja, 1905. október 31.

(181.) = Babits Mihály levelezése 1890–1906, i. m., 177.

benjárása nyomán alapított fogarasi állami fõgimnázium-ban történelmet, latint tanított, osztályfõnök volt és a föl-sõ osztályosok ifjúsági könyvtárának õre. Felszólalásai-val, elõadásaival, írásaival zárkózottsága és számûzött-ség-érzése ellenére jelen volt az iskola és a város kulturá-lis életében, néhány kollégájával baráti viszonyt is sike-rült kialakítania. 1908 szeptemberének nagy eseménye AHolnap címû antológia megjelenése. Juhász Gyula, akiekkor Nagyváradon tanított, még az év elején kezdte el agyûjtemény megszervezését. Babits elzárkózott a versetkérõ levelek vagy kérések elõl, ám végül öt verse mégisbelekerült a kötetbe, melynek szeptember 27-én tartottbemutatóján Babits nem jelent meg. A kritikák többnyirepozitívan emlegették. Már maga is azon gondolkodott,hogy verseivel a nyilvánosság elé lép, s Juhász Gyulánkeresztül igyekezett A Hét és a Nyugat címét megtudni.Novemberben versek jelentek meg tõle az év januárjábanindult Nyugatban, a decemberi szám pedig már Babitskölteményeivel indult. Furcsa módon – míg a fõvárosbanróla beszéltek – õ Fogarason a középiskolai tanárok min-dennapjait élte, de a város magyar hivatalnokrétegénekéletében (mely ugyanúgy átmeneti állapotnak tartotta ott-létét) nem vett részt. „Otthon a könyvekbe temetkeztem,s mint valóságos idõmilliomos, megtanultam görögül” –írta 1937-ben.13

Idõközben egyre több lap kér tõle írást, 1909-ben pedigmegjelenik elsõ verseskötete, a Levelek Iris koszorújábólcímen az abban az évben megalapított Nyugat Könyvki-adó kiadásában. Fenyõ Miksa a kizárólagos munkatársi vi-szony ajánlatával keresi meg a következõ év nyarán a fo-lyóirat részérõl. A megjelent munkáin kívül járó honorári-umon felül évi 400 koronás juttatást ajánlott a költõnek(aki a Nyugathoz haláláig lojális maradt). Tanári elõmene-telét illetõen pedig többen, fõleg a Nyugat részérõl igye-keztek mindent megmozgatni annak érdekében, hogy Ba-bitsot áthelyezzék. Egy ideig fennállt a lehetõsége (PethõSándoron, a késõbbi Magyar Nemzet alapítóján keresztül,aki ismeretlenül kereste meg a költõt levélben), hogy Óbu-dára kerüljön, de az ottani igazgató viselkedésén ez a tervis elbukott. Babits ragaszkodott az állami alkalmazáshoz,ezért két további eshetõség is kihasználatlan maradt,ugyanis a Fõvárosi Könyvtárban örömmel fogadta volna aköltõt Szabó Ervin, valamint felmerült egy fõvárosi keze-lésû gimnáziumban betölthetõ tanári állás is. Babits végül1911 nyarának végén Újpestre került a Magyar Királyi Ál-lami Gimnáziumba. Közben megjelent második verseskö-tete, a Herceg, hátha megjön a tél is! Újpesten nem fogad-ták egyöntetû lelkesedéssel. Vagy azzal vádolták meg a

(helyi és országos) lapok, hogy a Budapest közelébe valóáthelyezés érdekében belépett a Mária Kongregációba,vagy azzal, hogy egy olyan folyóirat munkatársa, mint aNyugat, mely nemzetietlen, idegen szellemiségû és dest-ruktív. Amíg nem talált lakást, ismét nagybátyjánál, Kele-men Imrénél élt – mint egyetemista korában. Végül a kö-zeli Rákospalotára költözött, ahonnan villamossal lehetetta városba menni (ennek irodalmi emléke – a „véres csütör-tök” mellett – a Május huszonhárom Rákospalotán címûverse). Babits édesanyja és húga több levelet váltott vele újlakása berendezési tárgyainak ügyében, sok mindent ha-zulról kapott, könyveit Fogarasról pedig Kontesveller Ká-roly gyógyszerész-barátja küldi utána. (Az új otthonrólKosztolányi az Életnek 1912-ben készített fényképes ri-portot.) Meghatározó ismeretségekre tesz Újpesten szert:Itália-szeretete Hendel Ödön történelem-földrajz szakoskollégájával köti össze, majd tanítványai közül a Komjá-thy Aladárhoz fûzõdõ mester-tanítványi viszony mélyül elbarátsággá. (Hendel Ödön újpestiként több fontos adattalszolgált késõbb az Újpestet megrajzoló Kártyavár címûregényéhez.) Itt ismerkedik össze a tisztviselõtelepi gim-náziumban tanító matematikussal, Dienes Pállal, akinekfelesége, Dienes Valéria távoli rokona is volt.

Nemcsak térbelileg került közel Budapesthez, hanemegyre kiterjedtebb kapcsolatok fûzték az irodalmi-társa-dalmi élet alakjaihoz. Móricz Zsigmond, Schöpflin Ala-dár, Jászi Oszkár – csak, hogy a legismertebbeket említ-sük. Mindeközben folyamatosan jelennek meg tanulmá-nyai, kritikái, és tovább dolgozik Dante-fordításán. Bírá-latai néha értetlenséggel vegyes sértõdöttséget eredmé-nyeztek, mint Paulovics István selmecbányai gimnáziu-mi tanár esetében, akinek Reviczky Gyuláról írott köny-vérõl fogalmazott meg Babits elmarasztaló kritikát. Amegbírált tanár sértettségében a költõnek küldött levelé-ben a szárnyát bontogató modern magyar irodalomról (ésígy Babitsról is) írta meg elítélõ véleményét.

Nehezen találta meg a hangot igazgatójával, Klima La-jossal, ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy el akart jönniÚjpestrõl. 1912 nyarán tett egy olaszországi körutazást, az1912/1913-as tanévet még Újpesten kezdte (osztályfõnökis lett), de a Nyugat körének és Dienes Pál közvetítõ fel-lépésének köszönhetõen 1912 novemberétõl már a tisztvi-selõtelepi gimnázium tanára volt. A Fogarason elkezdettDante-fordítás elsõ része, a Pokol az év tavaszán már ké-szen volt, a kiadás elsõ példányai pedig tisztviselõtelepimunkába állásának idején jelentek meg.

Ennek a huszonkét évnek a történetét mutatja megközelrõl a kritikai kiadás eddig megjelent négy kötete,keresztmetszetét adva egy régmúlt kornak és egy kivé-teles életnek.

Csábi Domonkos

52


13 Babits Mihály: Keresztülkasul az életemen, Budapest, Kairosz Ki-adó, 1997., 36.

A sokarcú Japán

Amikor a repülõgép elhagyja azeurázsiai szárazföldet és a japán szi-getvilág felé közeledünk, a négynagy sziget közül feltûnik a legna-gyobb, Honsú, a fõsziget. Csakha-mar egy nagyváros fölött repülünk,melynek háztetõi ezüstösen szikráz-nak a nap sugaraiban. Ez az ezüst-város Niigata, Japán egyik iparimetropolisza.

Lassan kanyart ír le a gépünk, stiszta idõben különös meglepetés érbennünket: a felhõk közt úszva, le-begve, mint szeszélyes tünemény,amely a következõ pillanatban márel is tûnik, megjelenik elõttünk a ja-pánok szent hegye, a Fudzsi. Akiegyszer is átélte ezt a pillanatot, azsoha nem feledheti.

Japán észak-déli kiterjedésû or-szág, így földrajzilag is sokarcúnakszámít. Az északi Hokkaidó szigetena hosszú tél idején hószobrokat épí-tenek, így örökítik meg néhány hétrea világ nagy nevezetességeit, köztüka mi Mátyás templomunkat is. A dé-li Okinava szigetén viszont nem is-merik a havat, mindig meleg van, desokszor a párás idõ, a monszunosesõs évszak teszi próbára az emberiszervezetet. A legkedveltebb és leg-ismertebb két tájegység az õsi fõvá-rost, Narát, és a késõbbit, Kiotót ismagában foglaló Kanszai-régió és amai fõvárossal, Tokióval (régi nevénEdo) büszkélkedõ Kantó-régió. Ne-vezetes útnak számított sok évszáza-don keresztül a nyugati fekvésû Kio-

tót és a keleten elhelyezkedõ Edótösszekötõ útvonal, a Tókaidó, me-lyet végigjárva ötvennégy postako-csi állomáson lehetett megpihenni.Ezt az útvonalat nemcsak Csika-macu drámája örökítette meg, ha-nem az ukijoe zsánerképek famet-szeteinek nagy mesterei, köztük azegyik legnagyobb, Hirosige is.

Nyári hegytetõnhívom hû fapapucsom1,s útnak indulok.

Basó

Virág hajamban –díszes õrállomáskéntmessze virít!

Szora

Japán ma a világ második leg-gazdagabb országa, a hi-tech biro-dalma, ahol az embertõl nehezenmegkülönböztethetõ robotok hosz-teszkednek a szupermarketekben, sahol háziállatok helyett egyre in-kább robotkutyákat dédelgetnek anagyvárosok gazdijai. Ahol ha fel-épül egy óriási felhõkarcoló, márishozzálátnak a következõ építésé-hez. Ugyanakkor megõrzik az érté-kes egyszintes épületeket. Itt szá-guldanak a világ leggyorsabb, leg-szebb és legpontosabb vonatai. Havalamelyik csak egy percet késik,azonnal lemond a közlekedési mi-niszter. Emellett a szigetország gon-dosan õrzi hagyományait: a termé-szet tiszteletét és szeretetét, a többévszázados ünnepeket és szertartá-sokat. Metrón, utcákon és terekengyakran találkozunk kimonót vise-lõ, magastalpú fapapucsot, azazgetát hordó asszonyokkal és lá-nyokkal, hiszen ma is ez ünnepi vi-seletük. Ugyanakkor a fiatalok a

legutolsó divat szerint öltözködnek,frizurájuk, ruházatuk, de még szóra-kozásaik is megegyeznek a világmás tájainak ifjúságáéval.

A sokarcúság a japán vallások-ban is megmutatkozik. A nagyobbünnepeken, de sokan a mindennapimunkába menet is elmondanak egyimát a környékbeli templomban. Aszertartás igen rövid: elõször kezetmosnak, kiöblítik a szájukat szen-telt vízzel, majd hármat tapsolnak,hogy elkergessék a rossz szelleme-ket. Ezt követi a rövid imádság.

Világi vándornem látja a virágots a gesztenyét sem.

Basó

A japánok az õsi sintó vallást ésa VII. század elejétõl beáramlóbuddhizmust többnyire egyszerregyakorolják, de sok köztük a ke-resztény vallású is. Mindegyik val-lásból a számukra legszebbet igye-keznek megragadni. A sintó (ma-gyarul: az istenek útja) animistavallás, a világ minden darabjánaklelket tulajdonít, legyen az a termé-szetben, vagy a házban és a ház kö-rül. Az Indiából, majd Kínából ko-reai közvetítéssel érkezõ buddhiz-mus elterjedt egész Japánban. Abuddhizmus szerint minden lény,minden lélek a megvilágosodás, amegtisztulás felé törekszik. Újabbés újabb újjászületéseken keresztüligyekszik a lélek megtisztulni, s vé-gül egy lótuszkehelyben újjáéledvemegvilágosodik, eljut a nyugati pa-radicsomba, ahol Buddha lakik, éselnyeri az öröklétet. Japánban fõ-ként a zen buddhizmus terjedt el,melynek kínai neve csan, de a japánzennek is létrejöttek különbözõ is-

53

világirodalmi figyelõ

1 A Sugen szekta alapítóját, En no gjodzsátgyakran ábrázolják japán fapapucsban,getában. Különösen a vándorútra kelõkkönyörögtek hozzá egészségért, hogy lá-buk jól bírja az út fáradalmait.

kolái, attól függõen, hogy a tanítá-sokból mit tartottak fontosabbnak.

A drága japán esküvõi szertartá-sok többnyire a sintó szerint zajla-nak, szûk családi körben, de az es-küvõi lakoma már a nyilvánosságé,rendszerint egy híres szálloda étter-mében ülik meg. A vendégek pénz-zel ajándékozzák meg az ifjú párt,de az ünnepség végeztével mindenmeghívott is kap ajándékot. Amenyasszony elsõ öltözéke értékeskimonó, melynek tartozéka az eskü-või kalap. A võlegény is hagyomá-nyos kimonót vesz föl erre az alka-lomra. A szertartás rövid és egysze-rû: háromszor isznak rizspálinkát,azaz szakét. A menyasszony késõbbegyszer vagy kétszer díszes európairuhába öltözik. Este az ifjú párnászútra indul, többnyire Ausztrá-liában, Európában vagy Ameriká-ban töltik a mézesheteket.

A temetések általában a buddhistahamvasztási szertartást követik. Abuddhista temetõkben az évfordulók,ünnepek alkalmával a hozzátartozókkiviszik az elhunyt sírjára annak ked-venc ételét, italát. A sírokon gyakranlátni sárgadinnyét, görögdinnyét, demég szakés üveget is.

A legnagyobb ünnepnek Japán-ban a több napon át megtartott újévszámít.

Újévi reggelújra csak emlékeznékõsz-alkonyokra.

Basó

Már hónapokkal elõtte kicserélikaz ajtók és térelválasztók papíranya-gát. Elkészítik a hagyományos újévisüteményt, a fõtt rizsbõl készült,szójakrémmel töltött mocsit. Az em-berek újévi ajándékkel köszöntikegymást. A karácsonyt egyre többenünneplik meg, de az korántsemolyan nagyszabású, mint nálunk.

A második legnagyobb ünnep, abon, a halottak napja, melyet a helyi

templom felavatásának évforduló-ján tartanak júliusban vagy augusz-tusban. Ilyenkor elõveszik az el-hunytak ruháit, álarcokat készíte-nek, s így felöltözködve végigvo-nulnak a falvakon, városnegyede-ken, mert hitük szerint évente egy-szer a halottak egy napra visszatér-nek a földi világba. Este a folyónszámtalan papírcsónakon égõ mé-cseseket úsztatnak meghalt hozzá-tartozóik emlékére.

Ülök magambanbõ vízesés árnyékánnyár eleji böjtben.

Basó

Talán a szigetországi lét, a gya-kori természeti csapásoktól való fé-lelem miatt a japánok kiszolgálta-tottabbnak érzik magukat, ezért sokbabonás hiedelem terjedt el közöt-tük. Ezt bizonyítja az is, hogy a ja-pán népmesék és legendák különfé-le manókkal, különös szellemekkel,gonosz szörnyekkel és jóságos tün-dérekkel vannak tele.

Nemcsak a japán társadalom vál-tozott sokat az évszázadok folyamán,hanem a japán család is. Az Edo-korszakban (1603–1868) még a csa-ládfõ, a férfi rendelkezett a legtöbbhatalommal, mindenben övé volt adöntés joga, azt tehetett a feleségével,amit akart. Az asszony szerepe csakaz otthoni munkára, a gyermekneve-lésre szorítkozott. Ha férje szomorúvolt, maga küldte a gésákhoz viga-dozni, s emiatt soha nem féltékeny-kedhetett. Ma, amikor a fiatal lányokis dolgoznak, egyre inkább megpró-bálják kitolni a házasságkötés idejét.Közben igyekeznek maguknak ideá-lis társat találni, vagyis magas terme-tû, sok mindenhez értõ, jómódú fia-talembert. A férfiak is sokat változtakaz idõk folyamán. Ma már nem töltika hét minden napját kora reggeltõlkésõ estig a vállalatnál. A sza-murájhûségbõl vállalat iránti hûség-

gé változott érzés egyre inkább elhal-ványul bennük. Munka után talán ke-vesebbszer járják végig kollégáikkala környezõ sörözõket. Az utóbbi idõ-ben fontossá vált számukra a családikötõdés. Bár a japán férj soha nemsegít a házimunkában, napjainkbanazonban szombatonként, vasárna-ponként – míg a feleség az ebédet ké-szíti – elviszi a gyerekeket az állat-kertbe, akváriumba, cirkuszba, a ja-pán Disneylandbe. Odahaza a legna-gyobb tekintélynek a férj anyja szá-mít, szeszélyeivel sokszor megkese-ríti menye életét. A család pénzére,ahogy régebben is, az asszonyok vi-gyáznak. Az a férj, aki nem adja hazaa fizetését, nem állhat meg a családjaelõtt. Sok családapa kénytelen mégegy félállást is vállalni, hogy gyerme-ke tanulmányait fedezni tudja. Japán-ban 2004-ben a születési arányszám1,2 százalék volt, tehát a leggyako-ribb az egy gyermeket nevelõ család.

A mai Japán sokarcúságáhozhozzátartozik az irodalom tarkaságais. A japánok nagyon szeretnek ol-vasni. A metrón, vonaton utazók ál-talában vagy olvasnak, vagy szom-szédjuk vállán bóbiskolnak. Szere-tik a különbözõ folyóiratokat, kép-regényeket (japánul: manga), de aregényeket is. A hagyományos és amodern az irodalomban is jól meg-fér egymás mellett. A költészet na-gyon fontos a számukra.

A legtisztábbanészak rizsültetõidalolták a dalt.

Basó

Az iskolában a gyerekek sokszorkapják feladatul a versírást. A japánnyelvben nincs olyan szó, hogy köl-tõ, helyette három különbözõ kife-jezést használnak. Azok a költõk,akik az európai vagy amerikaiszabadvers mûvelõi, vagyis japánulsiket írnak, azokat sidzsinnek, si-költõknek nevezik. Akik a legré-

54

világirodalmi figyelõ magyar napló

gibb múltra visszatekintõ rövid da-lokat, tankákat írják, azok atankaköltõk. Akik viszont a 17morás gyöngyszemnyi költemé-nyek írásával, a haikuval foglalkoz-nak, azok neve haikuköltõ. Perszesok olyan költõ van, aki mind a há-rom mûfajt kedveli és mûveli. Alegismertebb költõk Óoka Makotoés Ibaraki Noriko, írásukból márközöltünk e lap hasábjain. Mostaniszámunkban a fiatal haikuköltõketigyekeztünk bemutatni.

A japán dráma is õrzi a múlt ha-gyományait, az õsi nó-drámát, me-lyet fõként Misima Jukio igyekezettmegújítani, és a színpompás, deko-ratív kabukit, amelynek legnagyobbmestere máig Csikamacu Mon-zaemon. Persze a modern drámaitörekvéseknek is nagy sikerük van aszigetországban, elég, ha csak az1993-ban elhunyt Abe Kóbó darab-jaira gondolunk.

Amodern japán irodalom elbeszélõiközül ketten is kiérdemelték a Nobel-

díjat. 1968-ban Kavabata Jaszunari,akinek mûveiben a hagyományosjapán szépség született újjá. 1994-benpedig a Magyarországon is megfordultÓe Kenzaburót jutalmazták a díjjal,aki mûveiben a japán néphagyománytábrázolja megkapó erõvel. A japán iro-dalomban egyre nagyobb szerepet kap-nak az írónõk, akik az asszonyok maihelyzetét, a japán család belsõ problé-máit igyekeznek feltárni mély õszin-teséggel, árnyalt lélekrajzzal.

Vihar Judit

55

világirodalmi figyelõfebruár

IIDA RJÓTA

Élettõl duzzadmost a március szültefelhõ benseje.

Égi hideg van,virágok bolondoznakaz éjszakában.

Augusztus jötta ló nyakán gyöngycseppek,elszundít a Nap.

TAKAJANAGI DZSÚDZSIN

Nyugalom nyugtaégõ fülcimpa-színûméregvirágok.

Égõ hajóbólhipp-hopp vízbe kidobják,kapitány úszik.

TAKAHASI MUCUO

Feszülten váromelteljen hó mélyén,el az egész nap.

Buta golyókat,messzire elgurítlak– mint hinababát.2

JASZUI KÓDZSI

Tûz-délutánbanmeghajlik fûkunyhónkbanpampaszfû szála!

Te s én, mi kettenláthatatlan – a fûrészthúzzuk hiába.

2 hinababák – március 5-én, a lányok ünnepén minden lányos háználelõveszik és kiállítják a császári udvart megszemélyesítõ hinababákat.

AKUTAGAVA RJÚNOSZUKE

Mori tanár úr

Az év a végéhez közeledett már, amikor egyszer alkony-tájt, kritikus barátommal Kandabajasi irányába tartot-tunk a megcsupaszodott fûzfákkal szegélyezett fasoronát, amelyet mindenki csak a kishivatalnokok útjakéntemleget. S valóban, a félhomályban jobbra is, balra isolyan csüggeteg kishivatalnokok szaporázták lépteiket,akiket egykor így biztatott méltatlankodva SimazakiTószon 3: „Csak felemelt fejjel járjatok!” Bizonyáraazért voltak ilyen meghunyászkodók, mert tudták, hogybármit is tesznek, örökre vigasztalanok maradnak.Gyors léptekkel szorosan egymás mellett haladtunk, vál-lunk egymáshoz súrlódott, egyetlen szót sem szóltunk,míg el nem hagytuk Ótemacsi állomást. Ekkor barátomelkapta tekintetét a hidegben meggörbedt emberekrõl,akik a vörös oszlop tövében a villamosra várakoztak, éshirtelen megborzongott:

– Mori tanár úr esete jutott az eszembe – mormogtamaga elé.

– Mori tanár úr? Hát az meg kicsoda? – A középiskolában volt tanárom. Még nem mesél-

tem neked róla? Tagadó válasz helyett csak a kalapomat húztam be

jobban a fejembe. Következzék tehát barátom Mori ta-nár úrról szóló története. Úgy, ahogyan útközben el-mondta nekem.

*Vagy tíz év is eltelt azóta, hogy egy megyei középis-

kola harmadik osztályába jártam. Az osztályunkban egyfiatal pedagógus, Adacsi tanár úr tanította az angolt, akia téli szünet végén influenzás lett, majd hirtelen meghalttüdõgyulladásban. A dolog teljesen váratlanul történt, ígynem volt idõ arra, hogy megfelelõ utódot keressenek ahelyére. Adacsi tanár úr óráit az idõs Mori tanár úr kaptameg, aki addig egy magániskolában tanított angolt.

Mori tanár urat azon a napon láttam elõször, amikortanítani kezdett bennünket. Mi, harmadikosok alig tud-tuk türtõztetni magunkat, annyira vártuk már az új ta-nárt: amint meghallottuk léptei koppanását a folyosón,síri csönd támadt az osztályban. A léptek éppen a mi hi-deg osztálytermünk elõtt haltak el, aztán kinyílt az ajtó –még most is úgy látom magam elõtt az egészet, minthama történt volna –, s Mori tanár úr ott állt az ajtóban,leginkább egy pókemberre emlékeztetett, aki egy vásári

mutatványból pottyant ode. A látványon talán csak egyvalami szépített: a feje, amelynek formája már majdnemgyönyörû volt, és fénylett, mert teljesen kopasz volt. Bára tarkóján még ékeskedett néhány õszülõ tincs, mégisteljesen olyan volt, mint egy strucctojás a természetrajzkönyvekben. A tanár nem mindennapi külsejét különöszsakettje egészítette ki. Nem is gondolta volna az ember,hogy valamikor fekete színe volt, mert teljesen kikékült.Ráadásul a piszkos galléron csokornyakkendõ gyanántpiperkõc masni díszelgett. Mintha tegnap történt volna,úgy emlékszem minden részletre.

Amint Mori tanár úr belépett az osztályunkba, a te-rem különbözõ sarkaiban visszafojtott nevetés hangzottfel, ami természetesen nem volt meglepõ. Mori tanár úrazonban az osztálynaplóval és a szöveggyûjteménnyel ahóna alatt a legnagyobb nyugalommal lépett a dobogó-ra, mintha a diákok ott sem lennének. Köszönésünkreijesztõen vérvörös arcán elbûvölõ mosoly folyt szét,majd sipító hangon így fordult hozzánk:

– Uraim!Az elmúlt három tanév alatt egyetlen tanár sem szó-

lított „úrnak” bennünket a középiskolában. Így aztánkerekre tágult a szemünk a csodálkozástól, s visszafoj-tott lélegzettel vártuk, hogy az „uraim” megszólításután mi fog következni. Már elõzõleg is, de fõként e kö-szönés után arra számítottunk, hogy nagy beszédet fogtartani az órákkal, a tanulással kapcsolatban.

Mori tanár úr azonban ahogy kimondta az „uraim” meg-szólítást, csak egy pillantást vetett az osztály felé és egy jódarabig nem szólt egy árva szót sem. Puffadt arcára nyu-godt mosoly ült ki, de szája szögletében az izmok idegesenmeg-megrándultak. Szeme, melybõl tisztán, szûnni nemakaróan áradt a fény, miért, miért nem úgy ragyogott, mintegy szarvasmarháé. A szája azonban még mindig csukvavolt, úgy éreztük, mintha hozzánk könyörögne, ráadásulsajnos úgy tûnt, hogy maga sem tudja, mit akar.

– Uraim! – ismételte kisvártatva Mori tanár úr ugyan-azzal a hangsúllyal. De ez alkalommal mintha az „uraim”szó visszhangját akarta volna elkapni. – A mai naptólfogva, uraim, én fogom magukat a szöveggyûjteménybõlangolra tanítani – biggyesztette hozzá szinte hadarva.

Egyre fokozódó kíváncsisággal vegyes izgalom raga-dott magával bennünket, megpróbáltunk, amennyire csaklehet, csendben maradni, és mindannyian a tanár arcábameredtünk. Mori tanár úr azonban ugyanazzal a könyör-gõ tekintettel nézett ránk, körbekémlelte az osztályter-met, aztán, mintha ez szokása lenne, vagy netán egy húrpattant volna benne el, hirtelen a székére huppant. Azosztálynaplót letette a nyitott szöveggyûjtemény mellé,felütötte, majd belemélyedt. Kiábrándító, sõt komikusvolt, hogy ilyen hirtelen ért véget az üdvözlés.

56


3 Simazaki Tószon (1872–1943) – költõ, prózaíró.

Szerencsére azonban a tanár megérezte a kitörni ké-szülõ nevetést, szarvasmarha tekintetét a naplóról felénkfordította és tüstént felszólított valakit, akinek a család-nevét megtoldotta a tiszteletet kifejezõ „szan” szócská-val. Persze ez jel volt arra, hogy a tanuló azon nyombanfelálljon helyérõl és olvassa, fordítsa a szöveget. A diákfel is pattant, és a tokiói középiskolásokra jellemzõ fo-lyékonysággal olvasni és fordítani kezdett valami angolkönyvbõl származó részletet, ha jól emlékszem, talán aRobinson Crusoe-ból. Ezalatt Mori tanár úr idõrõl idõremegérintette lila csokornyakkendõjét, miközben udvari-asan javítgatta a tanuló hibáit, de nemcsak azokat, ame-lyeket a fordításban elkövetett, hanem a legjelentéktele-nebb kiejtési pontatlanságokat is. Mori tanár úr kiejtésekissé modoros, de alapjában véve hibátlan és pontosvolt, s úgy látszott, hogy a lelke mélyén erre a képessé-gére különösen büszke.

Amikor azonban a tanuló leült a helyére, és Mori ta-nár úr maga fogott bele az olvasásba és a fordításba, ittis, ott is újból kibuggyant belõlünk a nevetés. Vagyis atanár csak különleges kiejtésére figyelt, mert miközbenfordított, egy átlag japán számára megfoghatatlan mó-don, bizonyos japán szavak hirtelenjében nem jutottakaz eszébe. Az egyik sort például így fordította: „AkkorRobinson Crusoe elhatározta, hogy állatokat fog te-nyészteni. Mit is akart tenyészteni? Ezeket a különösállatkákat… az állatkertben is sok ilyen van… hogy ishívják õket, no… szeretnek mindenkit utánozni… ura-im, maguk is ismerik õket! Vörös képük van, no… maj-mok? No igen, hát persze, majmok! Hát ezeket a maj-mokat kezdte tenyészteni”.

Nyilvánvaló, hogy ha már a majom ekkora problé-mát okozott neki, milyen sok idõt s gondot jelentett, haegy nehezebb szó fordítását kellett megtalálnia. Ilyen-kor Mori tanár úr rettenetesen zavarba jött: kezét mind-untalan nyakához emelte, s annyira húzkodta lila cso-kornyakkendõjét, hogy az majdnem leszakadt, izgatotttekintetét ránk emelte, s tanácstalan pillantásokat vetettfelénk. Majd két kezével kopasz fejéhez kapott, aztánmegint az asztala fölé hajolt, és ijedtében egy szót semtudott kinyögni. Ilyenkor amúgy is kicsinyke teste el-esettségében parányira zsugorodott, olyan volt, mintegy léggömb, amelybõl már elszállt a levegõ, lába leló-gott a székrõl, s úgy látszott, mintha elõre-hátra úszkál-na a levegõben. A diákok kuncogni kezdtek rajta. Mia-latt a tanár egymás után fordította a mondatokat, egyrevakmerõbb lett a kacarászás, végül az elsõ padban kitörta harsány nevetés. Hogy ez a mi nevetésünk vajonmennyire volt keserû a jóságos Mori tanár úr számára?Legszívesebben még most is befognám a fülem, hogyne halljam ezt a kegyetlen lármát.

És Mori tanár úr mindennek ellenére bátran folytattaaz olvasást és a fordítást, amíg fel nem hangzott a szüne-tet jelzõ kürtszó. Végigolvasta az utolsó részletet, azutánolyan rezzenéstelen arckifejezéssel köszönt el tõlünk,mintha teljesen megfeledkezett volna az iménti lélekölõ,kegyetlen csatáról, és nyugodtan elhagyta a termet. Em-lékszem, hogy tomboló viharként tört ki belõlünk a kaca-gás, s a féktelen zsivajban a padok tetejét döngettük, né-hány tanuló a katedrára pattant, hogy Mori tanár úr moz-dulatait, hangját utánozza, miközben én, az osztálybizal-mi a diákok gyûrûjében jelt adtam, s magam is a tanárfordításában elkövetett hibákat harsogtam magabiztosan.Fordítási hibák? Amikor fennhéjázva utánoztam, tulaj-donképpen még egyáltalán nem tudtam, hogy valóbanfordítási hibák voltak-e ezek, avagy sem.

*Ebédszünetben történt, három-négy nappal késõbb.

Öten vagy hatan a sportpályán, a homokdombnál gyûl-tünk össze, sütkéreztünk a kellemes téli napon, s közbenaz elõttünk álló, közelgõ év végi vizsgákról fecserész-tünk. Ekkor a hatvannyolc kilós izomember, Tanba tanárúr, aki eddig a vaspóznáknál az iskolásokkal a rúdmá-szást gyakoroltatta s harsányan vezényelt nekik: „Egy,kettõ!”, baseball sapkájával a fején, mellényben egyenesta homokba ugrott, s ott termett közöttünk:

– Na, mit szóltok Mori tanár úrhoz, az új tanárotok-hoz? – kíváncsiskodott.

Tanba tanár úr is tanított bennünket angolra, de közis-mert sportrajongó volt, ráadásul remekül szavalt verse-ket, s nagy népszerûségnek örvendett a dzsúdó- éskendóbajnokok és mestereik körében, akik persze ki nemállhatták az angol nyelvet. A tanár szavaira az egyik híresbajnok tõle szokatlan félénkséggel így válaszolt, miköz-ben baseball kesztyûjét babrálta:

– Hát izé… szóval hogyishívják… az az ábra, hogynem valami jól megy neki…

Tanba tanár úr önelégülten elmosolyodott, miközbenzsebkendõjével leporolta a homokot a nadrágjáról:

– Nehogy már rosszabbul tudjon, mint te?!– Nem, nálam azér’ jobban tud.– Akkor meg minek kritizálod!Bajnokunk baseball kesztyûs kezével a hajába túrt,

mint akinek szégyenében inába szállt a bátorsága. Erreazonban az a fiú, aki a legjobb angolos volt az osztály-ban, megigazította erõs szemüvegét, s korához képestmeglepõ érettséggel a következõ megjegyzést tette:

– De tanár úr, az osztályból a legtöbben fõiskolára sze-retnénk menni, felvételizni fogunk, és úgy gondolom,hogy olyan tanártól szeretnénk tanulni, aki többet tanítmeg nekünk, mint ami a kötelezõ anyagban benne van.

57


Tanba tanár úr továbbra is fölényes mosollyal az ar-cán így válaszolt:

– Ugyan már, mit akartok, mindegy, hogy ki tanítja,csak egy félévrõl van szó!

– Akkor Mori tanár úr csak egy félévig tanít minket? Ez a kérdés szemmel láthatólag Tanba tanár urat is

elevenen érintette. Megfelelõ élettapasztalattal rendelke-zett ahhoz, hogy ilyen helyzetben ne válaszoljon, levet-te baseball sapkáját, s fürge mozdulatokkal kiveregette aport kurtára nyírt hajából, aztán egyenként végigmértbennünket, majd egy mesterfogással témát váltott:

– Tudjátok fiúk, Mori tanár úr nagyon öreg már, ezértegy kicsit más, mint amilyenek mi vagyunk… Ma reg-gel is felszállok a villamosra, Mori tanár úr meg éppenott ül a kocsi közepén, és amikor odaérünk abba a meg-állóba, ahol le kell szállnia, elkezd kiabálni: „Kalauz úr,kalauz úr!” Ne tudjátok meg, milyen mókás volt! Majdeldobtam magam a nevetéstõl! Semmi kétség, igazicsodabogár!

Ami Mori tanár urat illeti, nem volt nekünk szüksé-günk arra, hogy Tanba tanár úrra várjunk, nélküle is jópárszor csodálkozásba ejtett bennünket.

– Képzeljétek, ha esik az esõ, Mori tanár úr európaiöltönyben jár, és hozzá magastalpú japán fapapucsothord – bökte ki az egyik fiú.

– Mori tanár úr mindig fehér zsebkendõt tûr az övé-be, amibe, mit gondoltok, mit csomagol? Hát nem a tízó-raiját?!

– A múltkor láttam Mori tanár urat, amikor a villa-moson fogódzkodott, képzeljétek, csupa lyuk volt akesztyûje!

Körülfogtuk Tanba tanár urat, s egymást túlkiabálvanagyobbnál nagyobb ostobaságokat hordtunk össze.Látszott, hogy Tanba tanár úrnak tetszik a dolog, ésamikor a kiabálás tetõfokára hágott, ujja hegyén meg-pörgette a baseball sapkáját, és vidáman így kiáltott:

– Na igen! A kalapja aztán divatjamúlt mûemlék…Ebben a pillanatban – ugyan ki merészelt volna ilyen-

re még csak gondolni is –, alig tízlépésnyire tõlünk az is-kola bejáratánál, a sportpályával szemben ócska kemény-kalapban feltûnt a megingathatatlan Mori tanár úr pará-nyi alakja, kezével természetesen most is lila csokor-nyakkendõjén matatott. Vagy hat-hét kisgyerek, – bizo-nyára elsõsök lehettek – a bejárat elõtt éppen bakot ug-rottak, de amint észrevették a tanárt, egymást túlharsog-va udvarias hajlongásokkal köszöntötték. Mori tanár úrpedig csak állt a kapu kõlépcsõire zúduló arany napsu-gárban, meg-meglengette ócska keménykalapját, s moso-lyogva viszonozta a köszönést. Ettõl a látványtól valami-féle szégyenérzet fogott el bennünket, lecsendesültünk,elült a hangos kacarászás. Csak Tanba tanár úr volt némi-

képp zavarban. Miután szájából elhangzott, hogy „A ka-lapja aztán divatjamúlt mûemlék”, könnyedén kidugta anyelvét, baseball sapkáját fürgén a fejébe húzta, majd hir-telen megperdült a levegõben. „Egy!” , vezényelt katoná-san, s a pózna irányába lökte el mellénybe burkolt, masz-szív testét, felhúzódzkodott az oszlopra fejjel lefelé, mintegy rák, majd lábát kinyújtotta, magasan, aztán még egyvezényszó: „Kettõ!”, s jól kivehetõ alakja szinte átdöfte akéklõ téli égboltot, egy pillanat, s villámgyorsan elérte azoszlop tetejét. Magától értetõdik, hogy mindannyianélénk tetszéssel fogadtuk Tanba tanár úr vidám mutatvá-nyát, mellyel zavarát leplezni akarta. Egy percre teljesenelnémultunk: csak néztünk felfelé, Tanba tanár urat fi-gyeltük, aztán üdvrivalgásban törtünk ki, és mint futbal-listát a szurkolók, megtapsoltuk a tornatanárt.

Persze én is együtt tapsoltam a többiekkel. Ugyanak-kor taps közben, félig ösztönösen gyûlöletet éreztem apózna tetején függeszkedõ Tanba tanár úr iránt. Ez termé-szetesen nem azt jelenti, hogy Mori tanár úrral éreztemvolna együtt. Bizonyítékul szolgáljon az a taps, amely át-tételesen rosszindulatot fejezett ki Mori tanár úr iránt, samellyel tulajdonképpen Tanba tanár urat tüntettem ki.Mai fejjel a következõképpen elemezném akkori lelkiál-lapotomat: erkölcsi szempontból lenéztem Tanba tanárurat, de talán ugyanakkor mûveltségi szempontból Moritanár urat is. Vagy talán Mori tanár urat jobban lenéztem,mert Tanba tanár úr viselkedésével mintegy feljogosítotterre, amikor kijelentette, hogy „A kalapja aztán divatja-múlt mûemlék”, s ettõl Mori tanár úrral kapcsolatban ez alenézés még némi pimaszsággal is kiegészült. Ezért aztántovább tapsoltam, s félvállról figyeltem az iskola bejárataelõtt ünnepélyesen sugárzó Mori tanár urat. Mint egy õszilégy, amely sütkérezik a napon, úgy állt ott magányosan akõlépcsõkön a mi megingathatatlan Mori tanár urunk, ésérdeklõdve figyelte az elsõsök ártatlan játékát. A kemény-kalap és a lila csokornyakkendõ… Vajon miért nem tu-dom elfelejteni még ma sem, vajon miért látom még mais magam elõtt, amit akkor ki kellett nevetnem, s amitegyetlen pillantással magamba szívtam?

*Az a lenézés, amelyet már az elsõ tanítási napon

Mori tanár úr ruhája, tudása váltott ki belõlünk, egyreerõsödött az egész osztályban, különösen attól kezdve,hogy Tanba tanár úr felbátorított bennünket. Az egyikreggel történt, talán egy héttel késõbb. Elõzõ este le-esett a hó, az osztályunk ablakaival szemben álló épü-let tetején, amely esõs idõben a sportpályát helyettesí-tette, már nem lehetett látni a cserepeket, ugyanakkorosztálytermünkben volt egy kályha, amelyben piroslángot vetett a tûz, s ettõl az ablaküvegeken megülõ hóa szüntelen halványkéken tükrözõdõ fényben úszva ol-

58


vadozott. Mori tanár úr székét a kályha elé helyezte, si-pító hangján lelkesen magyarázta a szöveggyûjtemény-ben található „A Psalm of life” címû verset, de termé-szetesen egyik tanuló sem figyelt oda. Még ha csaknem figyeltek volna, de a padszomszédom például, akimestere volt a dzsúdónak, már az óra kezdete óta egyOsikava Sunró kalandregényt olvasott a Bukjó szekai 4

címû lapból, amelyet ügyesen szöveggyûjteménye lap-jai közé rejtett.

Az órából körülbelül húsz-harminc perc telt el. Moritanár úr hirtelen felpattant a székérõl és a „Longfellow”címû költemény tartalmát kezdte el mesélni, amelyrõlaz imént magyarázott, s ennek kapcsán az emberi életkérdéseit értelmezte. Már nem emlékszem, mi volt a lé-nyege, de azt hiszem, hogy nem is annyira filozófiai fej-tegetésekbe bocsátkozott, mint inkább magánélete ta-pasztalatait ecsetelte. Vagyis abból, amirõl oly izgatotthangon beszámolt, miközben karjával úgy csapkodott,mint egy madár a tépett szárnyaival, a következõ zava-ros mondatok maradtak meg bennem:

– Uraim, maguk még nem ismerik az életet! Bizony.Szeretnék megismerni, de még nem ismerik. Hát csakezért boldogok. Amikor annyi idõsek lesznek, mint mi,addigra majd megismerik. De amíg megismerik, addigsokat kell ám szenvedni! Bizony. Addig sokat kellszenvedni… Itt vagyok én, van két gyerekem. Iskoláz-tatni kell õket. No igen, iskoláztatni… hmm… és a tan-díj? Úgy bizony. A tandíjat ki kell fizetni. Bizony ám.Hát emiatt kell olyan sokat szenvedni.

Amikor a diákokhoz fordult és az élet szenvedéseirepanaszkodott, tulajdonképpen nem is állt szándékábanpanaszkodni, s valószínûleg azt sem várta el tõlünk,hogy lelkiállapotát megértsük. Valójában csak a mulat-ságos oldalát vettük észre panaszainak, s szónoklataalatt öntudatlanul kuncogtunk rajta. Ez a nevetgélésazonban nem tört ki hangos kacagásba, ahogy általábanlenni szokott, mert miközben sipító hangján prédikáltnekünk, szánalmas öltözékével, szenvedõ arckifejezé-sével bizonyos együttérzést váltott ki belõlünk. Bárnem robbant ki nevetés az osztályunkban, egy kis idõelmúltával a mellettem ülõ dzsúdóbajnok félredobta alapot, amelyet addig olvasott, szántszándékkal lármásanfelpattant a helyérõl s valami ilyesmit mondott:

– Tanár úr, mi azért jöttünk ide, hogy angolul tanítsa-nak meg minket! De ha nem tanítanak, akkor nincsszükség arra, hogy egyáltalán betegyük a lábunkat azosztályba! Márpedig ha továbbra is ezt a lelkifröccsötkell hallgatnunk, akkor én lemegyek a tornaterembe!

Azzal egy borzalmas fintort vágott és nagy dérrel-dúr-ral leült a helyére. Még soha nem láttam olyen különösarcot, mint abban a pillanatban Mori tanár úrét. Szája tát-va maradt a csodálkozástól, szinte sóbálvánnyá vált akályha mellett, s mint akibe belecsapott a villám, egy-kétpercig szólni sem tudott, csak merõn nézte az arcátlan fi-út. Szarvasmarha tekintetében megvillant az ismerõs ve-szélyt érzõ szúrós pillantás, majd szokása szerint kezéthirtelen lila csokornyakkendõjéhez emelte, néhányszorelõrebillentette kopasz fejét és azt ismételgette:

– Én vagyok a hibás. Én vagyok a hibás, bocsánatotkérek. Valóban, uraim, azért járnak ide, hogy angolultanuljanak. Én vagyok a hibás, mert nem tanítottam ma-gukat az angol nyelvre. Én vagyok a hibás, bocsánatotkérek! Bizony. Bocsánatot kérek – mondta mosolyogva,de mégis inkább mintha sírt volna…

A tûz fényénél, amely a kályha nyitott ajtajából ráve-tõdött, még jobban kirajzolódtak a megfakult foltokzsakettja vállán meg az oldalán. Kopasz feje mindenmeghajlásnál rézszínû fényben csillogott, s még jobbanhasonlított egy strucctojásra.

Ez a szánalmas látvány azonban akkori énem számá-ra csak a tanár alsóbbrendû pedagógusi karakterét tártafel. Mori tanár úr fél, hogy elveszíti a munkahelyét, ésemiatt még arra is képes, hogy a gyerekeknek hízeleg-jen. Nem azért tanít, mert a tanítás a hivatása, hanemazért, mert az életkörülményei kényszerítik.

Ilyen és ehhez hasonló ködös elképzelések jártak azagyamban, s most már nemcsak a tanár öltözetét, tudá-sát becsültem le, hanem személyiségét is, miközben aszöveggyûjteményre könyökölve újra meg újra pima-szul kinevettem, s Mori tanár úr a lángoló kályha elõttállva szellemileg és fizikailag egyaránt leégett. Perszenemcsak én gondolkodtam róla így. Amikor arca meg-változott, és bocsánatot kért az osztálytól, szomszédom,a dzsúdóbajnok jelentõségteljesen rám kacsintott, majdravasz mosollyal az arcán újból a szöveggyûjteményéberejtett kalandregény tanulmányozásába merült.

Míg ki nem csengettek az óráról, Mori tanár úr, ha le-het, még zavartabban viselkedett, mint máskor, s kétség-beesetten fordította a szerencsétlen Longfellow-t. „Life isreal, life is earnest” – még most is a fülemben cseng meg-megbicsakló sipító hangja, ahogy ezt ismételgeti megsár-gult arccal, miközben kiveri a veríték, mintha nekünk kö-nyörögne. Akkoriban azonban ebben a sipító hangbanembermilliók boldogtalan hangja rejtõzött, de túl mélyenahhoz, hogy eljusson hozzánk. Így aztán az egész órát fá-radt, tömény unalomban töltöttük, mondanom sem kell,nem csak én ásítgattam teli szájjal, szégyentelenül. Moritanár úr parányi teste pedig kinyújtózott a kályha elõtt, ráse hederített az ablakot verdesõ hóesésre, csak szöveg-

59


4 1908 táján megjelenõ folyóirat volt, melynek címe magyarul:Buddhista világ.

gyûjteményét lóbálta elkeseredetten, s mintha agyábanvalamiféle rugó pattant volna meg, kétségbeesetten kiál-tozta: „Life is real, life is earnest!”

*A dolgok pedig annak rendje s módja szerint történ-

tek, ahogy számítottunk rá: amint véget ért a félév és le-járt a szerzõdés, Mori tanár úr alakja eltûnt a szemünkelõl, mi pedig örvendeztünk és egyáltalán nem bánkód-tunk miatta. Helyesebben mondva távozása annyira kö-zömbösen hagyott bennünket, hogy valójában még csaknem is örültünk annak, hogy elmegy. Általában én is,akárcsak a többiek, a középiskolából a következõ évbenátkerültem a felsõ középiskolába, onnan pedig az egye-temre, felnõttek lettünk, de egyikünk sem érzett semmi-féle vonzalmat a tanár iránt, és teljesen megfeledkez-tünk a létezésérõl.

Eljött az egyetemi diplomaosztás éve, beköszöntöttaz õsz… December elsõ napjaiban alkonyatkor sûrûköd lepi be a tájat, s estefelé, esõ után a fûzfák és platá-nok sárga leveleiket hullatják a fasorban. Azon a naponvégigjártam Kandát, a tokiói antikvár könyvesboltoknegyedét, ahol sikerült megszereznem néhány olyan né-met könyvet, amelyek addigra Európában az I. világhá-ború miatt ritkaságszámba mentek. Felhajtottam a ka-bátgalléromat, hogy a késõ õszi áporodott levegõtõlmegóvjam magam, s így haladtam el a Nakanisija köny-vesbolt elõtt. Miért, miért nem, vidám hangokra, forróitalokra vágytam, s minden határozott cél nélkül benyi-tottam az ottani üzlet kávézójába.

A kávézó egészen kicsinyke volt, s egy árva vendégsem ült benn. Az egymás mögött sorakozó márványasz-talokon álló aranyozott cukortartók hidegen tükröztékvissza a lámpafényt. Szomorúan, mint akit becsaptak, ül-tem le az egyik asztalhoz, amely egy falmélyedésbe épí-tett tükör elõtt állott. A hozzám lépõ pincértõl kávét ren-deltem, aztán elõvettem egy szivart, és egy halom gyufátelhasználtam, míg végre sikerült meggyújtanom. Asztal-kámon hamarosan megjelent egy csésze gõzölgõ kávé, smégis, a vigasztalan szomorúság, mint a köd az ablakontúl, csak nem akart eloszlani bennem. Abban a filozófia-könyvben, amelyet az antikváriustól egy bizonyos cikkmiatt vásároltam, olyan aprók voltak az írásjegyek, hogyegy oldalt sem tudtam elolvasni. Ekkor önkéntelenül hát-radõltem a széken, s hol a brazil kávét kortyolgattam, hola havannaszivart szívtam, miközben kóbor tekintetemethanyagul az elõttem álló tükör felé vetettem.

A tükörben, mintha egy jelenetbõl látnék részletet,tisztán, hideg fényben az emeletre vezetõ lépcsõ képe je-lent meg elõttem, mögötte a szemközti fal, egy fehérrefestett ajtó, a falon pedig egy koncert plakátja. Ezen kí-

vül még egy márványasztal is volt ott. Mellette hatalmasvirágcserép, benne egy fenyõ. Láttam egy csillárt is. Az-tán egy nagy fajansz gázkályhát. Majd három-négy pin-cért is észrevettem, amint éppen valamirõl beszélgettek akályha elõtt. Végül… ahogy lassan mindent sorjábanmegnéztem, ami a tükörben látszott, eljutottam a kályhaelõtt üldögélõ pincérekig, s ekkor alaposan meglepõd-tem, mert a pincérek között, az asztalnál ülve egy vendé-get vettem észre. Elõször fel sem figyeltem rá, mert ott, apincérek között, ösztönösen a kávézó szakácsának vagyvalami hasonló alkalmazottnak képzeltem. Nemcsakazon lepõdtem meg, hogy elsõ benyomásommal ellentét-ben volt ott még egy vendég rajtam kívül. Bár alakját ol-dalról alig lehetett látni a tükörben, kopasz feje, amelyolyan volt, mint egy strucctojás, kék színûre fakult zsa-kettja s mindörökké lila csokornyakkendõje alapján akárfélszemmel is felismertem volna: Mori tanár úr volt az.

Ahogy észrevettem, agyamban egy pillanat alatt fel-idéztem azt a hét-nyolc évet, amely elválasztott ben-nünket. Annak a bizonyos osztálybizalminak, aki annakidején az angol szöveggyûjteményt tanulta, és annak,aki most az asztalnál nyugodtan eregette a szivarfüstötaz orrán át, ezek az évek egyáltalán nem tûntek rövidek-nek. Meglehet azért, mert „az idõ”, amely mindent ma-gával sodor, csak a saját korán felülemelkedõ Mori ta-nár úrral nem volt képes ezt megtenni… Az az ember,aki azon az estén a kávézóban a pincérekkel együtt ottült az asztalnál, pontosan ugyanaz a tanár volt, mint akiegykor az angol szöveggyûjteménybõl tanított abban azosztályban, ahová soha nem jutottak el a lenyugvó napsugarai. Az a kopasz fej mit sem változott! Ugyanazt alila csokornyakkendõt viselte. És az a sipító hang! Hátpersze, ugyanazon a sipító hangon magyaráz most is va-lamit olyan elmélyülten a pincéreknek… Önkéntelenülis elmosolyodtam, s valahogy még rossz hangulatomrólis megfeledkeztem: csak a tanár hangját figyeltem.

– Ez a melléknév ezt a fõnevet vonzza. Mivel aNapóleon szó egy embernek a neve, ezért ezt a szót fõ-névnek nevezzük. Bizony. Értik ezt? Tudják, mi áll ezután a fõnév után? Közvetlenül ez után a fõnév után?No, mondja meg valaki?

– Vonatkozó… a vonatkozó fõnév – hebegte az egyikpincér.

– Hogyhogy vonatkozó fõnév? Vonatkozó fõnév, ilyes-mi nem létezik. Talán vonatkozó… vonatkozó… név-más? Igen, olyan van, vonatkozó névmás. A Napóleonfõnevet névmás helyettesítheti. Bizony. A névmás az a szó,amely a nevek helyett áll.

A beszélgetésbõl kiderült, hogy Mori tanár úr angolultanította a kávézó pincéreit. Közelebb húztam a tükörhöza székemet, hogy még jobban szemügyre vehessem a je-

60


lenetet. Jól látszott, hogy az asztalon egy nyitott könyvhever, valami szöveggyûjteményféle lehet. Mori tanár úrujjával rábökött a könyv oldalaira, s úgy tûnt, sehogy semtudja befejezni a magyarázatot. Még ebbõl a szempontbólis ugyanolyan volt, mint régen. A pincérek karéja azonbana hajdani diákokkal ellentétben összehajolva, szomjas te-kintettel, megadóan figyelte kapkodó magyarázatát.

Míg a tükörbõl ezt a jelenetet figyeltem, tudatomatvalami melegség járta át Mori tanár úr iránt. Odamen-jek és fejezzem ki sajnálatomat, amiért olyan régótanem találkoztunk? De úgysem emlékezne rám, hiszenmindössze egy fél éviglátott az osztályban.Ha pedig mégis felis-merne… Akkor eszébejutna, hogy annak ide-jén rosszindulatúan ki-nevettük, ezért végülúgy döntöttem, hogyinkább a távolból te-kintek rá tisztelettel.Mivel a kávém elfo-gyott, zajtalanul feláll-tam, s félig elszívottszivaromat otthagytamaz asztalon. De bár-mennyire is vigyáz-tam, hogy ne csapjakzajt, úgy látszik, mégisfelhívtam magamra a tanár figyelmét. Abban a pillanat-ban, amikor felkeltem helyemrõl, a megsárgult kerekarc, a piszkos gallér és a lila csokornyakkendõ egyszercsak mégis felém fordult. A tanár szarvasmarha tekinte-te s pillantásom egy másodpercre valóban találkozott atükörben. Miként várható volt, szemében nem látszó-dott semmi, ami azt jelezte volna, hogy régi ismerõstvett észre. Az egyetlen, ami akkor is, most is felvillanta tekintetében: valamiféle örök könyörgés szánalmasfénye.

Lesütöttem a szemem, elvettem a pincértõl a számlát,egy árva szó nélkül odamentem a bejáratnál álló pulthozfizetni. Az egyenes választékú, lenyalt frizurájú fõpin-cér, akit már ismertem, unatkozó arckifejezéssel ült ott.

– Ott, az a férfi, úgy látom, angolul tanít. A kávézófelkérésére? – kíváncsiskodtam fizetés közben.

A fõpincér, aki továbbra is a járókelõket figyelte azutcán, csak úgy félvállról odavetette:

– Ugyan már, nem kérte senki! Csak úgy, minden es-te eljön ide és tanít. Azt mondják, angol tanár volt vala-mikor, megöregedett, sehol nem adnak munkát neki,csavarogni jár, hogy valahogy agyonüsse az idejét. Egy

csésze kávé mellett elvan egész este, nem hoz valaminagy hasznot nekünk.

Miközben válaszát hallgattam, magam elõtt láttam Moritanár úr tekintetét, mintha valamiért könyörögne, talánmaga sem tudja, miért. Ó, igen, Mori tanár úr! Úgy érez-tem, mintha kissé zavarosan most kezdeném megérteni atanárt, a tanár hõsies jellemét. Ha valóban léteznek születettpedagógusok, akkor õ igazán az volt. Számára az angolnyelvtanítás olyan fontosnak számított, mint a levegõvétel,képtelen lett volna akár csak egy pillanatra is abbahagyni.Ha erõszakkal abbahagyatták volna vele, életereje – mint a

növénynek, amelynem jut csapadék-hoz, – azon nyombanelillant volna. Hátezért kell neki min-den este eljönnie akávézóba, hogy egycsésze kávéért hiva-tásszerûen angolt ta-níthasson! Természe-tesen nem egy közö-nyös ember, aki azértcsinálja, hogy agyon-üsse az idejét, mintahogy a fõpincér hi-szi. Eszembe jutott,annak idején, hogykételkedtünk a tanár

õszinteségében, kicsúfoltuk, azt képzeltük, hogy csak a fi-zetésért tanít; beláttam, hogy a lelkem mélyén csak pirulha-tok tévedésemért. Ha arra gondolok, hogy szenvedhetettMori tanár úr a rosszindulatú pletykák miatt: azért tanít,hogy „agyonüsse az idejét”, hogy „fizetést kapjon”. Ésmégis, a szenvedések ellenére megingathatatlan maradt:ugyanabban a keménykalapban, lila csokornyakkendõbenolvas és fordít tovább eltántoríthatatlanul, s mindezt bátrab-ban teszi, mint ahogy Don Quijote a csatába ment. Néhaazonban tekintetén átsuhan a könyörgés, amellyel tanítvá-nyai felé fordul, de az is lehet, hogy minden emberhez, aki-vel csak találkozik, együttérzésért könyörög a tekintetével.

Míg fogva tartottak ezek a röpke gondolatok, valamimegmagyarázhatatlan izgatottságot fojtottam el magam-ban, nem tudtam, mi volna jobb, ha sírnék vagy ha nevet-nék, s arcomat felhajtott gallérom mögé rejtve gyors lép-tekkel kisiettem a kávézóból. Közben azonban a szinte va-kító, hideg villanyfényben Mori tanár úr kihasználva, hogynincs vendége a kávézónak, szokásos sipító hangját ki-eresztve angol nyelvre tanította a szavait lesõ pincéreket:

– Mivel ez a szó nevet helyettesít, névmásnak nevez-zük. Bizony. Névmásnak nevezzük… Érthetõ?

61


Hórjúdzsi, Nara

CSIKAMACU MONZAEMON

A tanbai Jószaku éji dalaDzsórurijáték három részben

Részlet

Tokaidó-társasjáték

NARRÁTORInduljunk, szökjünk az útra fel,a híres útra, mint együtt zarándokok.Nyugatról keletre, Kiótóból Edóba,vigyázz, ne maradj le, dobj nagyokat!Tessék, csak tessék, sorban minden bábu.Ki mennyit dob, annyit lép elõre.Mind az ötvenhárom állomás elõttünk,mindenhová betérünk, várnak már reánk.Itt nincsen hátasló, gyalogolni kell, gyerünk,a lábunkat térdig lejárjuk.Azért csak elõre, elõre,s csodáljuk ezt a káprázó vidéket!

Fel hát a játékra, figyelj szívszorongva,jegyezd meg jól, kit követ dobásod.Perdítsd a dobókockát, perdítsd ügyesen!Csak nem hatot mutat? Szerencse fia!Nosza hát a bábut, az utat el ne téveszd,gyí lovam, gyí pejkó, hoppsza hó, hopp, hopp, hopp!Hosszú útra kelünk, jó Buddha jöjj velünk,vigyázz ránk számtalan alakban!

Perdül a cseresznyefa-kocka,cseresznyevirágos város, ég veled!Kiotóból indulnak el a bábuk,errõl a dombról, itt van a rajt.

Három ri távol vár az elsõ állomás,Ócu falu,elõ a pénzes zacskót, itt fizetni kella Biva-tó partjánál, a Jabasi híd mellett.Hajóra szállunk,hajóra száll mind, aki ide elér.

Hullámok sodornak Kuszacu felé.Ki hatot dobott, továbbléphet.Jaj, a kisasszonyka lekéste a hajót,a fõdajka viszont már partot is ért.Minden állomáson más és más finomság,más és más ínyencség vár az utazóra,itt van a rizslepényérõl híres Kuszacu,kóstold meg a lepényt, ízleni fog!

Elmajszolsz egyet, aztán még egyet,S már fel is bukkant tündöklõ Minakucsi,s nyelved hegyén a táncoló halleves íze.Újra perdül a dobókocka,s bábud a meredek Szakát eléri.Vigyázz, jól figyelj, ügyes légy,mert ha véletlenül Szuzukára lépnél,vissza kell fordulnod, s kezdhetsz elölrõl mindent.

Egyre nehezebben haladunk felfelé.A lovunk nem bírja, le a nyeregbõl,lassan mászunk, mint a teknõsbéka,föl a Teknõc-hegyre, a Kamejamára.A csúcsra érve megpihenhetsz,pipát tömhetsz, pöfékelhetsz.

A bábjátékos számára különleges mutatvány a bábokpipázásának bemutatása.

Isijakusi a templomáról híres.Sok hívõ zarándokol felé,Benne fényeskedik egy régi-régiBuddha-szobor, háborgólelkek nyugtatója.A templomhegyen újból pipára gyújtunk,köröttünk hegyek karéja sötétlik.Távolban Kuvana kék öble tündököl,lomha hajókat s száz fürge csónakot ringatón.Ha még továbbmegyünk, a várfokig,tükörként csillan a messzi Csirifu,fickándozó pontyok titkos otthona.

A fogadóig vezet, már könnyû az út,Okazakiba dal szárnya repít,„Okazaki lányok, jaj, de édesek,Okazaki lányok, csak öleljetek…”

A dal közben a bábok táncot járnak.

Itt minden, minden a tiéd lehet,valóság, minden vágy és minden gondolat.Gyere, ne tétovázz, pihenj, pihenj, pihenjFudzsikava bódító lilaakácai alatt.

62


Vihar iramban vágtatunk elõre,Akaszaka vörös dombja bukkan föl hirtelen.Josida, Futakavakétágú folyója kíséri utunk.Alig hagyjuk el Siraszukát,máris Furiszode,a kimonó ujja fogad.Arai kikötõjében már kürtöl a hajónk:irány Hamaguri,a sült kagylók városa,ezt árulják a parton mindenütt.egész úton ezt rágcsáltuk mi is,sietve a fenyõdombi Hamamacu iránt.

Maeokától Nadzsimi három mérföld,ez itt a gondûzõ szerelem földje,hol minden megfizethetõ,csoda, gyönyör és élvezet,amit asszony csak adni tud.

Hajnalra kelve innen is továbbindul hajónkKakegavától Nisszakáig visz a víz,a Mosolyok hegye mellé,s valóban mosolyogó nép lakjae páfránysüteménytõl illatozó lankát.

Óigava, a mi legnagyobb folyónk neve,partján büszke Kosina trónol.bábud, ha földre lép, nincs tovább,a következõ körbõl kizártad magad.

Vizek vidéke, boldog Debana, Simada,hol nyolcvan patak öleli a tengert.Kanájánál két álló nap veszteglünk,s mekkora szerencse, ez a tétovázáshét vagy nyolc pontot jelent nekünk.Lilaakáccal fürtös Fudzsieda,a szomszédban Szeto és Okabe,kedvelt híres étel ezen a vidéken,omló tûzpiros rizzsel púpozza a tálad.Ucujamabéban a tíz édes gombócaz utazót új ízek örömével várja.

Lábunk elfáradt, pénzünk elgurult,gurul, gurul, el Labda állomásig.Egyet, kettõt, hármat, s majd négyet dobunk,hogy megpihenjünk Edzsiri állomáson.Okicu kikötõbe innen már rövid út vezet,hullámcsapkodta tengerpart ölén.

A Fenyves-réten fenyõkrém íze vár,s a Aomi-templom fölötta kelõ hold fénye mutatja utunk.Jui, Kanbara, Josivara hármasanyárson sült angolna illatával vár,húsa elomlik a szádban, íze a mennybe repít.

Nyergeld a lovat gyorsan,estére már Misima városa várs három lépésre tõleégretörõ hegyek ölébenHakone, a japáni gyöngyszem.De ha hibázol, bûnhõdsz is érte,léphetsz Kjótóba vissza, s kezdhetsz elölrõl mindent.

A játék néha megjutalmaz,ha nincsen akadály, vágtatsz tovább.Odavara, Óiszo, Hiracuka,s aztán a híres Fudzsiszava.Nem pihenünk meg Tocuka állomásán,a szép Kanagavát is odahagyjuk.Kavaszaki aztán Sinagava,s messzirõl Edo kapuja tárul.

Hejhó, mi történt, ide nézzetek!A mi kiasszonykánk elsõként ért célba!Átlépte Edo város küszöbét,s most örül, nevet, ugrándozik, boldog,az arca rózsás, mint az edói cseresznyevirág.

63


JASZUDA JODZSURÓ

Hazám, Jamato

Nara a tavasz fõvárosa. Bár a fõvárosi hivatalokat ké-sõbb áthelyezték Narából Kiotóba, az õszi fõvárosba,a tavaszi Jamatót5 mégsem lehet másodrendû városnaknevezni, mivel a cseresznyevirágokkal ékesített uta-kon sétálgató magas udvari méltóságok nyugodt vilá-gát a „virágillatú Narában” énekelték meg a Manjósúcímû híres antológiában.6 A japánok elsõ szülõföldjeaz egykor pompázatosan virágzó Jamato volt. Az õsiManjósú szereplõi valószínûleg ugyanolyan életutatjártak be, mint mi, és bizonyára hozzánk hasonlóanvélekedtek a tavaszi Jamatóról. Én is így gondolko-zom róla, mert tudom, milyen a tavasz elsõ szülõföl-dünkön és Kjúsú szigetén.

A Manjósúban olvashatjuk a következõ dalt:

Lilaakácok ha szirmaik kibontjáka fõvárosban,õ is Narára gondol,kelet fényes császára.

Ez a költemény mély honvágyat ébreszt bennem. Ababérhanga fehér virága kikeletkor, a lilaakác pedig ké-sõ tavasszal virágzik. A Manjósúban megtaláljuk ezeketa virágneveket. A Kodzsiki 7 és a Nihonsoki 8 címû kró-nikák szinte minden egyes fû és fa nevét õrzik.

Jamatóban születtem és pontosan emlékszem az õsiManjósú költõi világára. Kamaszkoromban a japán hazaés a japán nemzet eszméjének bûvöletében éltem. Az õsiköltészet hazája a narai föld, amelyet Ócu herceg olymeghatóan énekelt meg. A hegyi tündérlányról dalolt,aki száraz lábbal futott át a tóvidéken, majd ahol a tóbavetette magát, ott emlékére szentélyt emeltek. Olyan le-gendák földje ez a vidék, amelyekbe én is beleszerettem

ifjúkoromban, beleszerettem már csak a karaori szépsé-ge miatt is.9 Vagy talán az olyan verssorok kedvéért,mint „ha szelíd õz volnék, meghajtanám térdemet, lebo-rulnék Urabasiban”, vagy az olyan földrajzi nevek miatt,mint a Frissfû-hegy meg a Tükör-tó.

Hány meg hány évszázadon, sõt évezreden át õriz-ték apáink ezeket a legendákat, neveket, miközben föl-dünket védelmezték. A Narában található két õsi emlé-künkrõl, a Sószóinról 10 és a Hórjúdzsiról 11 még a maikisdiákok is hallottak. Bízom abban, hogy az iskolá-ban, amikor azt tanítják fiainknak és leányainknak,hogy a Hórjúdzsi a világ legrégibb faépülete, azt ishozzáteszik, hogyan kell megóvnunk az utókor számá-ra. Egyértelmûen meg kell tanítanunk, hogy mennyirefontos örökségünk védelme, és hogy az eredetünkkelkapcsolatos hagyományokkal, tárgyi világgal foglal-koznunk kell. A Hórjúdzsi Hatalmas VilágmegváltóKannon istennõje elõtt kitárult a kapu, s az istennõ im-már 1300 éve tündököl Japánban. A japánoknak rá kelldöbbenniük arra, milyen kultúrát örököltek õseiktõl.Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy miközben újat épí-tünk, meg kell õriznünk a régit is, hiszen a régmúlt em-lékeivel életeket õrzünk meg. Ezt azért is tudnunk kell,hogy a Sószóinban található ereklyék, ezek az 1300 év-vel ezelõtt készült berendezési tárgyak úgy maradjanakmeg szülõföldünk számára, ahogyan 1300 évvel ezelõttelkészültek, soha ne kallódjanak el, ne váljanak azenyészet martalékává. Sok emlék maradt ránk a régikorokból, de ha nem vigyázunk, mind elveszhetnek,beleértve a mi Sószóinünkben lévõ régiségeket is. ASószóinnak nincs párja az egész világon. Nemcsakképzõmûvészeti kincs, hanem hazánk felbecsülhetetlenértékû, az egész világ számára fontos szellemi öröksé-ge is. A Sószóin hazánknak napjainkig fennmaradt iro-dalmi, mûvészeti és történelmi emléke. Én, akiJamatóban nõttem fel, úgy gondolom, ezt minden gyer-meknek meg kell tanulnia.

Nara, az 1300 évvel ezelõtti õsi fõváros napjaink-ra modernizálódott. A tájékozott üzletemberek úgy

64


5 Jamato – Japán fõszigetének, a Honsúnak a közepe táján kialakultelsõ japán állam neve volt.

6 Az elsõ japán költõi antológia címe, mely a Nara-korszakban kelet-kezett, valószínûleg 718–785 között állították össze a császári ud-varban. A húszkötetes gyûjtemény, melynek címe magyarul Tízezerfalevél 4496 költeményt tartalmazott.

7 A japán irodalom elsõ emléke, melynek címe magyarul azt jelenti,hogy Régi dolgok feljegyzései, 712-ben készült, javarészt japánnyelven íródott háromkötetes munka.

8 A Kodzsiki mellett a másik legõsibb japán krónika, amely 714 és720 között íródott kínai nyelven, harminc kötetbõl áll. Címének je-lentése magyarul: Japán krónika.

9 Rendkívül finom, kínai eredetû átszõtt ruhaanyag.

10 A Tódaidzsi templomegyüttes része a Sószóin, vagyis a Kincstár,amely a VIII. században emelt faépület. Japán legrégibb emlékeit,ékszerek, hangszerek, álarcok, ezüst tárgyak, tükrök gyûjteményétõrzik itt több mint ezer éve a császárok ajándékaként. Az épületmûszaki érdekessége, hogy õsi légkondicionálás mûködik benne,mert nedves idõben a gerendák megduzzadnak és elzárják a lég-áramlást, száraz idõben viszont összezsugorodnak és szabaddá te-szik a levegõ útját.

11 Nara központjától néhány kilométerre áll a világ legrégibb faépüle-te, a Hórjúdzsi buddhista templomegyüttes, melyet 607-ben építe-tett Sótoku herceg (573–621). Nara hét nagy buddhista templomaközül ez volt az elsõ. Az együttes negyvenöt épületbõl áll. 1933-bana Világörökség részévé nyilvánították.

gondolták, hogy szükség van az õsi fõváros moderni-zálására. Ezzel teljes mértékben egyetértek. Érzelmivilágom és szellemi kötõdésem miatt azonban az õsiJamatót mindenképpen szeretném megõrizni. Tokió-ban helyénvaló a modernizáció, sõt a közeli Oszaká-ban is. A tájékozott üzletemberek azonban nem sze-retnek, ahogy õk mondják, múzeumvárosban élni, ésrajtuk akarják hagyni kezük nyomát a régi városo-kon. És tönkreteszik az õsi fõvárost, hogy modern,nevezetességekkel teli metropolisszá alakítsák át.Miért nem felelmeg nekik a régiváros?! HolottJapán szellemiörökségével lé-legzik, nemmozdulatlan, ha-nem élõ város.Õsapáinktól örö-költük a törté-nelmi Jamatót,és így kell meg-õriznünk.

Napjainkbanúj probléma me-rült fel, a Tendai-szektán12 belül a szerzetesek nõsülésének kérdése. Anõsülés õsi tiltó szokása valószínûleg antihumánus el-képzelés. Én is ellenzem, amit parancsolatában jó né-hány száz évvel ezelõtt Dengjó tanítómester a szerze-tesi nõtlenségrõl mondott. Szerencsésnek tartom, hatúlhaladjuk azt, ami mára ésszerûtlen. Itt arról van szó,hogy a régi bölcsek példabeszédei az akkori kor szo-kásainak, erkölcsének feleltek meg, s ma régi elõírá-sok szerint élni igazságtalanság volna. Véleményemszerint ezt a vallási szabályt meg kellene szüntetni. Hi-szen az ezer éves parancsolat nem védi a szerzetese-ket, mint akkoriban, ma is problémákat okoz. Jó, hanem õrizzük meg azt, ami nem védi meg az embere-ket. Tavaly a tél elején megmásztam az Eizan hegyet,s a vacsora elõtti idõt egy papnevelde diákjaival együtttöltöttem. Láttam azt is, amint a diákok a nemzeti

kincsnek számító épületegyüttes belsõ templománakköveivel versenyt dobálóznak.

Nara és benne a Narai Nemzeti Park modernizációjarossz cselekedet. Végzetes tévedésnek tartom, hogy aNarai Nemzeti Parkban labdapályákat, sportlétesítmé-nyeket építenek, színpadokat állítanak fel. A narai fia-talok nagy része persze ilyen modern nevezetességek-kel teli várost szeretne. A narai Hármasernyõ-hegyenfelépítendõ autópálya ötlete viszont az egész ország tu-dósait, a haza öreg bölcseit és a fiatalokat is ellenállásra

késztette. Ahelyzetet az isbonyolította,hogy ennek azautópályának amegépítéséremár a belügy-minisztériumés a tartomány-fõnök is kiadtaaz engedélyt. Ahivatalnoki dön-tést azonban fél-retették, meg-szólalt a nem-zet lelkiismere-

te, a buddhista irányzat, a Nagy Kocsi13 erkölcsi felelõs-ségre szólított fel, és visszatértünk a szülõi házba, aholmeghallgattuk apáink szavát.

Nara Japán bölcsõje, legrégibb történelmi emlékhe-lyünk. Ezt a történelmi örökséget minden idõre megkell óvnunk. Nem csupán a vallás miatt, hanem azért,mert önmagában is érték. Nem szeretném, ha az én szü-lõvárosomból, Jamatóból modern, szórakozóhelyekkelteli nagyváros lenne. Nara a nemzeti öntudat Mekkájalesz, ha a japánok a régi történelmi emléket szeretik, hahazájukra gondolnak, ha lelkükben szülõföldjüknek ér-zik. És egyúttal az emberi kultúra és történelem szülõ-földjévé is válik az egész világ számára. Sokkal jobblenne, ha Narában nem lenne se neon, se beton, se asz-falt. Egyes bölcsek azt állítják, hiba az, hogy a NaraiNemzeti Park a belügyminisztérium és a kulturális mi-nisztérium irányítása alá tartozik, mert ez azt jelenti,hogy a Narai Nemzeti Parkban nincs szükség civilizá-cióra és kultúrára.

A japán nemzetnek egy szülõvárosa van, és itt feltét-lenül fenn kell maradniuk történelmünk emlékeinek.Jamatót gyermekei õsapáik hagyatékaként nemzedék-rõl nemzedékre adták tovább. Olyan ez, mint egy vég-rendelet, amit minden hazáját szeretõ japánnak be kelltartania.

65


12 A kínai T'ien-t'ai iskola japán megfelelõje, melyet a VIII. századbanDengjó tanítómester (767–822) honosított meg a Felkelõ Nap országá-ban, amikor a Hiei hegyen kolostort épített.

13 A buddhizmus két irányzata közül az egyik a Nagy Kocsi vagyMahajana, mely az új irányzatot képviseli a régi irányzattal, a KisKocsival vagy Hinajanával szemben, amely az egyéni üdvözüléstkeresi. A Nagy Kocsira többen is felszállhatnak, lassabban, de biz-tosabban érnek célba, a lelki üdvösséget sokak számára teszi elér-hetõvé. A Nagy Kocsi irányzathoz tartozik Tibet, Mongólia, Kína,Korea és Japán.

Sószóin, Nara

MORI JÓKO

A hitelkártya

Utako kinyitotta szemét, s mint mindig, most is elsõdolga volt, hogy rágyújtson egy Camelre. Nem voltegyetlen dolog sem, amit becsült volna magában, detudta, hogy a lehetõ legrosszabb szokása az, amikorágyban fekve dohányzik. Ha egy férjes asszony déltáj-ban ébred, az már önmagában bûnnek számít, hát mégaz, ha az ágyban cigizik, és az amúgy apró bûnöket csakegy újabbal tetézi. Férje már több mint fél éve NewYorkban él, és a vele egy fedél alatt élõ anyósa semmozdul ki a saját szobájából, ezért Utakónak nincs okalelkiismeret-furdalásra, azért mert az ágyban dohány-zik, vagy azért, mert késõn kel fel.

Utakót undorral töltötte el a cigaretta íze. Egy moz-dulattal elnyomta a csikket, magához húzta az ágyba atelefont, és zsibbadt félálomban tárcsázni kezdett.

Felvették a kagylót.– Én vagyok – szólt bele Utako. – Egy körül ráérsz?A másik röviden azt válaszolta: „oké”. Régebben

sokkal többet beszélgettek. Olyanokat mondtak egy-másnak, mint például „csak rád gondolok”, és „jaj, deörülök, hogy hallom a hangodat”. A másik is Utakóhozhasonló lelkesedéssel mondta, hogy „én is remegek, hahallom a hangod”, aztán meg, „de jó, hogy mindjárt lát-ni foglak”, majd rögtön utána, hogy „repülök hozzád –olyan ez, mint egy álom”.

– Akkor egykor – mondta Utako közönyösen, majd le-tette a telefont. Ha egy férfinak és egy nõnek viszonya van,az elõbb-utóbb teljesen kihûl. Ezt utálatos dolog átélni!

Utako ezután unokahúgát, Aszakót hívta fel, hogy azalibit megbeszéljék.

– Tenisz? Vagy ebéd? – kérdezték cinkos hangon avonal túlsó végén.

– Tegnap ebéd volt, úgyhogy ma tenisz – válaszoltaUtako.

– Mostanában elég lelkes vagy! Csak nem mindennap? – gúnyolódott Aszako.

– Pont ez az, ami miatt túl gyorsan kiégett – mondtacsak magának Utako.

– Ha ráuntál volna, passzold át nekem. Nem is olyanjó pasi!

– Jaj, hagyd már abba! Lejárt lemez! – valójában fi-noman arra akart célozni, hogy õk sem jönnének ki egy-mással. – Na, akkor szia – azzal letette a kagylót.

Lezuhanyzott, majd épp mikor divatos ruhájának uj-ját lehajtotta, kopogás hallatszott az ajtaján. Hetente há-romszor járt bejárónõ, de aznap szabadnapos volt, így

csak az anyósa lehetett. Utako szándékosan megvárattaegy kicsit, majd kinyitotta az ajtót.

– Csókolom, anyuka! Micsoda meglepetés! – mond-ta nyájas mosolyra húzott arccal.

– Zárni kellene a háló ajtaját! – jegyezte meg kisségúnyosan az anyós, miközben betuszakolta magát aszobába.

– Épp most zuhanyoztam – törölgette meg vizes ha-ját Utako.

Az anyós egy gyors pillantást vetett menye össze-gyûrt ágyára és gyorsan szemrevételezte a hálószobát.Utako összevonta szemöldökét. Még ha anyaszült mez-telenül látta volna meg õt anyósa, az sem lett volnailyen megalázó.

– Ma is elmész? – mérte végig Utako ruháját.– Ühüm, tenisz lesz – mondta Utako. – Aszakóval

van megbeszélt páros meccsünk.– Nem gondolod, hogy a teniszhez ez igencsak fur-

csa öltözet? – kérdezte anyósa az amúgy is szûk szok-nya túl magas felvágását fürkészve.

– Ó, csak nem gyanúsítgatni tetszik? – kérdezte tág-ra nyílt szemekkel Utako. Anyósa szótlanul lapogattabal kezén az óriási jádekövet.

– Ha esetleg bennem, a menyében nem is bízna meg,anyuka… – folytatta Utako –, saját unokájában,Aszakóban csak megbízik? – Fájdalmas pontot érintett.Valójában az anyós azért mutatta be Aszakót Utakónak,hogy a menyét vele figyeltesse. Aszako, aki Utako fér-jének, Icsiró jóval idõsebb nõvérének a lánya, nálánálcsak két évvel volt fiatalabb. Mivel korban közel álltakegymáshoz, valahányszor Aszako bizalmasan közöltezûrös ügyeit Utakóval, õ mindannyiszor segített. Ígymiután Utako iránt teljes bizalommal volt, Utako is kez-dett hasonló alibiket kérni Aszakótól. Természetesencinkos kapcsolatukról az anyós nem tudott.

– Hát igen, az unokámban megbízom, de… – mondtaéreztetve kételyeit. – Egyébként… én sem akarok ilyetmondani, de… – tért rá újra a lényegre. – Úgy érzem, mos-tanában elég könnyelmûen bánsz a pénzzel. A teljes költ-ségvetés egy helyi értékkel különbözik attól az összegtõl,amikor még Icsiró itthon volt. Van ugyan annak a fiúnak azapjától – isten nyugosztalja – örökölt részvénye, meg része-sedése is, de azt Icsiró cége havonta külön utalja. Gondo-lom, tisztában vagy vele, hogy mennyi így a teljes összeg?Az a fiú csak egy üzletember! Te meg minden hónapban azutolsó aprópénzig kihasználod a hitelkártya-limitet!

Ha nem lenne más, csak a fizetése, nem is mentem vol-na hozzá Icsiróhoz – morfondírozott magában Utako. Fér-je alacsonyabb is nála, de pont azért kezdte érdekelni,mert temérdek öröksége volt az apjától. Nem is beszélveerrõl az óriási megurói házról, még ha az anyósának is

66


van benne szobája. Aztán arra is gondolt, hogy egyszermajd övék lesz az anyós vagyona! Nem is utazott el férjé-vel New Yorkba, itt maradt anyósa kívánsága ellenére.

– Azt a hitelkártyát Icsiró indulása elõtt az én sajáthasználatomra készítette!

– Tudom. Elég bölcsen is tette, hogy meghatározottrajta egy havi limitet! De ha ezt elfelejted, nagy bajbakerülhetsz! A bank által minden hónapban automatiku-san levont pénzt a férjem hagyatékából veszik már le.

– Tisztában vagyok vele – mondta Utako, mintha misem történt volna. – A bank minden hónapban megkül-di a kártyám elszámolását, ami persze anyuka kezébenköt ki! Így aztán teljesen nyilvánvaló anyukának, hogyén mit és mikor vásároltam, ugye?

– A te hosszú számlád minden egyes tételét átnézem.– Akkor akár kérhet tõlem készpénzt is, anyuka! Úgy

a „hosszú listám” a harmadára csökkenne!– Nincs szükség készpénzre. Icsiró is mondta már, és

én is ellenzem.– Azt mondja, hogy ne legyen nálam készpénz? –

Utako szeme szikrákat szórt.– Ha készpénzrõl van szó, nem pontosan derül ki,

hogyan használtad fel.– Úgy van! –vágta rá Utako. – A kártya világos és

nyomon követhetõ. Elég nehéz lehet minden egyes dol-got lecsekkolni.

– Nem kémkedni akarok én utánad! – tolta elõre ál-lát komor arccal az anyós.

– Bizonyára anyukának is nehéz, de nekem is kényel-metlen. Ahhoz, hogy egy ötven jenes zsebkendõt vegyek,minden alkalommal menjek be egy nagyáruházba? Eltudja képzelni anyuka, milyen kényelmetlen úgy élni,hogy nincs semmi aprópénz az embernél? Például itt vana havi bajom. Nem ugorhatok le minden egyes alkalom-mal a közeli patikába! Meg aztán nehéz lenne olyan ká-vézót keresni, ahol kártyát lehet használni, ha a barátaim-mal meginnánk egy teát! Szégyellnék minden egyes ezerjenes kiadáshoz is kártyát használni! Szóval kérjek min-dig kölcsön, ha elugrunk a barátaimmal valahova?!

– Ha csak ezekre költenél, azt még elnézném vala-hogy. De hát így is elégedetlen vagy!

– Dehogy is! Csak azt mondtam, hogy kényelmetlen.Anyukának is bizonyára az. Kényelmetlen ugye, pontrólpontra végignézni a hosszú listát, hogy mikor mire költöttem?

– Azon felül, hogy a számla az én címemre érkezik,én azt Icsiró helyett nézem át. Ez természetes, nemde?– fecsegte ki végül az igazságot.

– Aha, tudtam! – tapsolt egyet Utako, miközben kihúz-ta magát. – Tagadni tetszett, de végül is igazam volt. Detényleg, anyuka, ha én ilyen helyzetben lennék, az biztos,hogy titokban én is ellenõrizném a menyem kiadásait.

– „Titokban”? Hogy mondhatsz ilyet? – grimaszoltaz anyós. – Én nem követlek téged, hogy minden lépé-sedrõl megbizonyosodjak!

– Tessék csak, ha jól esik!– Tényleg szabad? – anyósának mandulaszeme, csak-

úgy, mint Utako férjéé, egy pillanat alatt szikrákat tudottszórni.

– Anyuka helyett Aszako már úgyis figyeli mindenléptemet. Aszako révén tetszik olyan jól informáltnaklenni, ugye?

– Hát, gondolom, az a lány úgyis ugyanazt mondja,amit te. Egy húron pendültök!

– Na de, anyuka! Már a saját unokájában sem bízik?– Épp csak annyira, lányom, mint benned! – vágta rá

az anyós. – Én csak abban bízom, amit a saját szemem-mel látok. Úgy ám! – fordította fakó-fehér, vékony ar-cát egyenesen Utako felé. Megnyúlt termete rókára em-lékeztetett. Az arca is valami nem mindennapi lényévolt. Utako szíve vadul kalapált, miközben viszonoztaanyósa pillantását.

– Az, hogy most mit gondolsz, miben mesterkedsz,miféle emberekkel találkozgatsz, nemcsak a te dolgod,de a mi gondunk is a fiammal, hiszen a Takakura-családhoz tartozol. Mivel a banktól érkezõ számlát ala-posan átnézem, nemcsak meglepõek, de teljesen egyér-telmûek is a kiadásaid.

– Már azt is tetszik tudni, mire gondolok?– Azt is, hogy kire! – mondta hûvös tárgyilagosság-

gal az anyós. – Még azt is tudom, hogy milyen típusúférfi a partnered.

– Anyuka kész jósnõ – tört ki a hisztérikus nevetésUtakóból. – Ha, ismétlem, ha lenne ilyen férfi, akitanyuka kitalált, milyen típusú férfinak tetszik gondolni?

– Utako – nevetett fel az anyós. – Ha ennyire hang-súlyozod a feltételes módot, az önmagáért beszél. Jólmegjátszod magad!

Utako nem rejtette véka alá dühét, amit az anyós szé-les mosollyal konstatált.

– Azt tetszik képzelni, anyuka, hogy nekem a férjemháta mögött viszonyom van egy másik férfival?

– Nem csak képzelem! Talán nem úgy van? Egy tej-feles szájú dzsigoló – mondta úgy, mintha valami ször-nyûséget köpne ki a száján.

– Nyomoztatni tetszik utánam? – csattant fel Utako.– Úgy érted, hogy valami nyomozóirodával? Nem

gondolod?! – hahotázott az anyós. – Ha tudom, milyenboltokban vásárolgatsz, tudom azt is, hogy a szeretõdfiatal-e, vagy idõs, de még azt is, hogy milyen típusú fér-fi. Tapasztalatból mondom, Utako. Megboldogult férjemigen nehéz eset volt. Elég volt megnéznem a bank elszá-molását, és részletesen tudtam, hogy a férjem milyen

67


nõcskékkel állt össze. Ráadásul, amikor a férjem egy ho-telban töltötte az éjszakát egy másik nõvel, azt egy azegyben a kártyájával fizette, így könnyebben lebukott,mint te, angyalom! Te legalább ilyen hülyeséget nem csi-náltál – szegezte szemét a kissé elsápadt, lesütött szemûmenyére. – De mégis hogy intézted a hotelszámlákat?

– Ha történt volna ilyen… – mondta végül ártatlanulUtako – akkor azt a pasi fizeti, nem igaz?

– Úgy mondod, mintha nem rólad volna szó – vi-gyorgott az anyós.

– De hát nem is rólam van szó! Anyuka kezdett hosz-szasan a bankról beszélni, aztán meg egy olyan dolog-ról, ami meg sem történt. Az egész nem több, mintanyuka képzelõdése.

– Kérlek, ne érts félre, Utako! – váltott hirtelen ked-vesebbre. – Nem az itt a probléma, ha néha találkoz-gatsz a szeretõddel.

Utako szemében gyanakvás csillogott.– Bárkivel megeshet. Én is végigéltem ezt, amikor a fér-

jemnek két-három nõvel is dolga volt. Sõt magamról semmondhatom, hogy szentéletû voltam – mondta mindenna-pos egyszerûséggel. – A lényeg az, hogy a Takakura-családbecsületén ne essék folt, még ha a legtöbb családban telje-sen mindennapos is az ilyesmi. A legfontosabb a botrány, aválás elkerülése. A házasság megmentése érdekében nemszabad, hogy kiderüljön egyik félnél sem egy esetleges sze-retõ. Icsiró is ennek megfelelõen cselekszik New Yorkban,ezt, gondolom, te is tudod. De amíg itthon volt, egy-két nõakkor is fel-felbukkant, vagy nem így van?

– Anyuka… – vágott közbe Utako. – Végül is mi az,amit mondani akar?

– Hát jó, kimondom nyíltan – ült le egy székre azanyós. – Azt szeretném, ha abbahagynád a hitelkártyá-val vett cuccok barátoknak, ismerõsöknek való eladásátcsak azért, hogy tudd fizetni a hotelszámlákat.

Utako ajkát harapdálva lesütötte szemét.– Így van, vagy tévednék? Louis-Walton és Celine

táskákat vásárolgatsz, majd rögtön utána féláron, har-madáron eladod, hogy ki tudd egyenlíteni a hotelszám-lákat, igaz? – Itt mélyet sóhajtott az anyós. – Kényel-metlen téma, tudom, de belegabalyodni egy ilyen dzsi-golóba! Legalább olyan férfit választottál volna, akinekvan pénze fizetni a flörtjeit!

– Lassan mennem kéne… – mormogta fásult hangonUtako.

– Icsiró most engedi, hogy szabadon használd a kész-pénzt és a bankkártyát, de volt már példa rá, hogy en-nek véget akart vetni. Már azt sem tudod, mihez kapj!Megváltoztál. Ha ilyet csinálsz, elveszted a becsületed.Hagyd ezt abba, kérlek! Ha mindenáron fizetni akaroda hotelt, használd a kártyát! Úgy nem tudja meg az

egész világ, csak nekem kell elnéznem – jegyezte megaz anyós, majd kihúzta magát. – Csak ennyit akartammondani. Szóval, akkor elmész?

Utako késõbb Aszako mellett ülve a következõketmesélte:

– Azt hiszem, anyuka egytõl-egyig tudja, mikor jártama hotelban. Szóval úgy tûnik, nem lesz több hazugság.

– Nekem is ez volt a célom! – válaszolta kedvesennevetve Aszako, mint valami nagy tekintélyû, bölcs há-ziasszony.

Másnap reggel Utakót a telefon ébresztette.– Mi volt ez tegnap? Te hívsz, aztán meg felültetsz?– Teniszeztem.– Mi van?– Az van, hogy végül meggondoltam magam.– Na, mindegy. Egyébként eladtam mindent, úgy-

hogy hozhatnál újabb árut.– Arról van szó… – mondta Utako elgondolkodva. –

Azt hiszem, abba kéne ezt hagynunk!– Mi? Halló! Abbahagyni? – kérdezett vissza a férfi

izgatottan. – Mér’? Kesre van szükségünk, nem?!– Már nem.– Hogyhogy?– Mert van hitelkártyám.– És hogy fizetjük a hotelt?– A hotelt is azzal.– De lebukunk!– Már lebuktunk.– Akkor velem mi lesz?! – mutatta ki végül a foga fe-

hérjét a férfi. – Nekem kell a pénz! Neked oké az ügy,neked van kártyád! De nekem?

– Már mindent megvettem neked, amit csak akartál,nem? – mondta határozott nyugalommal Utako.

– Csak nem fogok gyalogolni a hotelig, amikor veledrandim van! Kell a pénz a taxihoz, meg minden.

– Ha tényleg akarsz velem találkozni, gyalog is jössz.– Hirtelen milyen undok tudsz lenni! Szálljak buszra

meg villamosra?– Ha nincs pénzed taxira, más megoldás nincs, nemde?– Ez nem vicc! – sipította vinnyogó hangon a tejfe-

les szájú fiú. – Ki tenne ilyet?– Más megoldás nincs.– Várj már! – esett kétségbe a fiú. – Most komolyan,

ez azt jelenti, hogy szakítunk?– Nem, dehogy – válaszolta nyugodtan Utako. – Csak

azt mondom, hogy ezentúl mindent kártyával fizetek.– Azaz, vége a mi kis üzletünknek?– Bizony.– Hát akkor mégis arról van szó, hogy szakítunk!

68


– Ha te így akarod érteni – Utako megremegett a fáj-dalomtól.

– Bennem van büszkeség! Ciki, ha mindig a nõ segítki a hitelkártyájával.

Utako hirtelen felnevetett.– De hát kis üzletünket is az én hitelkártyámmal ala-

pítottuk!– Igen, de én melóztam! Én hajkurásztam fel a pénzt!

És ebbõl a pénzbõl vittem el a csajomat a hotelba.– Értem, ezt elfogadom – mondta Utako, mintha le len-

ne nyûgözve. Érzelmei mostanra már teljesen kihûltek.– Akkor szia! – csengett fülébe a fiú hangja.

– Nem könnyû szakítani! – válaszolt Utako ugyan-olyan egyszerûen. Lelke megkönnyebbült, csupán egykis ûrt érzett.

Majd órájára pillantott, és mivel még korán volt,visszafeküdt az ágyba. Alvás helyett viszont félig felültés az ágy mellett heverõ Cameles dobozért nyúlt. A ki-húzott szálat azonban nem vette a szájába, mint mindig,most meggondolta magát és felkelt. Lezuhanyzott, majdfelhívta Aszakót. Nem azért, hogy alibit beszéljenekmeg, hanem, hogy valóban teniszezni menjenek.

Jurics András fordítása

69


IIDA RJÚTA (1920–) Kavamura nevû faluban született, Jamanasimegyében. Egyetemi tanulmányai alatt huszonegy éves korában kez-dett el haikut írni. Költeményei inkább a klasszikus formákat köve-tik, minden haikujában szerepel a klasszikus haikura jellemzõ év-szakszó. Elsõ kötete 1947-ben jelent meg Felhõanyó címmel. A II.világháború utáni haikuköltészet legnagyobb alakja.

TAKAJANAGI DZSÚDZSIN (1923–1985) Tokióban született, tizen-három évesen kezdett haikut írni. 1958-ban jelent meg elsõ ahaikuról szóló tanulmánykötete. Elsõ haikugyûjteménye Táncosnõcímmel látott napvilágot. Összegyûjtött munkáit több ízben adták ki.

TAKAHASI MUCUO (1937–) Fukuokában, szülõföldjén végezte atanárképzõ fõiskolát. Középiskolás korában kezdett költészettel fog-lalkozni, egyformán kedveli és mûveli a nyugati versformákat és ahagyományos japán költészetet, emellett irodalmi tanulmányokat isír. Legjelentõsebb haiku kötete az Ódon haikuk.

JASZUI KÓDZSI (1936–) Az északi Akitában született. 1964 ótaTakajanagi Dzsúdzsin haiku-folyóiratában publikált. Tizenegyhaikukötete jelent meg eddig, melyek közül a Te és én (1988) címûemelkedik ki. Fûtött erotikájú haikui népszerûek.

AKUTAGAVA RJÚNOSZUKE (1892–1927) a modern japán prózaegyik legkiemelkedõbb alakja. Írásaiban az emberi cselekedetekmozgatórugóit keresi, a lélek paradoxonjai érdeklik. Mûvészi erejevisszafogottságában rejlik. Írásaiban gyakran megjelenik az irónia ésa groteszk. Legjelentõsebb elbeszélései: A vihar kapujában, A bozót-mélyben (e két novellájából Kuroszava filmet is készített), Az orr, Apokoli borzalom. Itt közölt elbeszélését 1918-ban írta.

CSIKAMACU MONZAEMON (1653–1724) a japán drámaírás leg-kiemelkedõbb alakja, a japán Shakespeare. Eleinte bábszínpadokszámára készített darabokat, melyek neve japánul: dzsóruri. Adzsóruri drámai feszültségû, narrátor által énekelve elõadott líraitörténet, melyet zenészek játéka kísér. Csikamacu kilencven törté-nelmi és huszonnégy társadalmi dráma szerzõje, melyeket késõbbkabuki színpadokon is elõadtak. Inkább tragédiákat írt, de egyiklegszebb vígjátéka A tanbai Jószaku éji dala, melyet 1708-banmutattak be. Ebben a darabban egy társasjáték segítségével végig-járhatjuk a híres Tokaidó útvonalat, amely Kiotót kötötte összeEdóval, a mai Tokióval, s melynek ötvenhárom postakocsi állo-mása volt. A képzeletbeli utazás során nemcsak a különös tájakatismerhetjük meg, hanem bepillanthatunk a XVII. századi Japánhétköznapjaiba is. A Tokaidó útvonal állomásait Hirosige csodá-latos életképei is megörökítették.

JASZUDA JODZSURÓ (1910–1981) esszéíró, költõ. Nara megyébenszületett, a Tokiói Egyetemen diplomázott. Írásaiban a nemzeti gon-dolattal, a szépséggel, az esztétika fogalmával foglalkozott. Itt közöltesszéjét 1938 áprilisában írta, de több kiadást is megért, mert aktuá-lis jelenségekre hívta fel a figyelmet Japánban.

MORI JÓKO (1940– ) japán írónõ, elsõ elbeszélései a Szubaru (Fi-astyúk) címû irodalmi folyóiratban jelentek meg. A japán nõk hely-zetét leplezi le kíméletlen õszinteséggel. Legjelentõsebb novella-gyûjteményében, az 1989-ben kiadott Ágytörténetek (Beddo nootogibanasi) címû kötetben jelent meg az itt közölt elbeszélés.

A Fudzsi, a japánok szent hegye

„A feladat tehát adva van: a globalizációstrend tudatában is a Locust, a Helyet, akertjeinket kell mûvelnünk, mint ahogy azemberiség nagyobb része a jelen pillanat-ban demonstratív programok nélkül is eztteszi. Csak bátorság kell ennek az állapot-nak a beismeréséhez, tudatához, és tudo-mányos felkészültség a két tudat – a glo-balizációs tudat és hely-tudat – összekap-csolásának, szintézisének a kísérletéhez. Sez utóbbit még akkor is meg kell kísérel-nünk, ha a globalizációs rész éppenséggelnemigen mutatkozik szintézisképesnek” –fogalmazott Gömör szülöttje, Tõzsér Ár-pád, a 2000 júniusában indult negyedévesfolyóirat, a Gömörország fõvédnöke.

A mûvelõdéstörténeti, helytörténeti ta-nulmányokat, szépirodalmat, könyvszem-lét, a vidék kulturális eseményeirõl szólótájékoztatókat közlõ folyóirat törekvései-vel arra hívja fel a figyelmet, hogy a maolyan gyakran hivatkozott európai regioná-lis politikai elképzelések csak akkor való-síthatók meg, ha a gazdaságközpontúszemlélet a helyi tárgyi, táji, szellemi kul-túra és hagyományrendszer integráló sze-repének felismerésével kapcsolódik össze.

A hajdan virágzó vármegye, az országegyik leggazdagabb történeti és kulturálishagyományokkal rendelkezõ vidéke ma aleépülés állapotában van. „A ki- és betele-pítések megváltoztatták a lakosság szám-arányát. Mára a századunk elején még gya-korlatilag színmagyar Rimaszombatban40%-ra, Rozsnyón mindössze 20%-ra zsu-

gorodott a magyarság számaránya. A haj-dani Gömör-Kishont az ország egyik leg-hátrányosabb helyzetben lévõ régiója Szlo-vákiának. A munkanélküliek aránya eléri a40%-ot (!), lakossága elöregedõben, a szü-letések száma folyamatosan csökken, nö-vekszik az elvándorlás, hovatovább egyrekezelhetetlenebb szociális kérdést jelent acigány lakosság. Hasonlóak a gondok amagyarországi részeken is.” B. KovácsLászlónak, a lap fõszerkesztõjének rövidleltára jelzi, milyen gondokkal néz szem-be, mit vállal az a folyóirat, amely az észa-ki nyelvhatáron élõ magyarság fóruma kí-ván lenni.

A legutóbb lapszám (2005/3) Mûvészet,hit és közösségteremtés mottóval a rima-szombati Tóth családot mutatja be, amelya város mûvelõdési életében nemzedéke-ken keresztül kiemelkedõ szerepet ját-szott. A Bécsi Mûvészeti Akadémián ta-nult Tóth József a Bach-korszakban haza-fias szellemérõl híres Egyesült ProtestánsGimnázium festõmûvész-rajztanára (egyideig az itt tanuló Mikszáth Kálmánnak isosztályfõnöke), fia Béla, az 1883-ban me-gyeszékhelyi rangot kapott város mûépíté-sze, fõmérnöke, akinek munkái, köztük azemlített gimnázium 1904-ben emelt impo-záns épülete, ma is meghatározzák a törté-nelmi város arculatát. Munkásságát kor-társaiéval együtt Szesztay DomokosnakAz elõzõ századforduló lenyomata Rima-szombat város építészeti arculatán címmelközölt, gazdag fotóanyaggal illusztrált ta-nulmánya ismerteti. Szesztay rámutat arrais, hogy a múlt századforduló idején egykisvárosban élõ polgár perspektíváit te-kintve nem érezte magát hátrányos hely-

zetben a fõvárosban vagy a nagyváro-sokban élõkhöz képest –, egységesebb éskiegyensúlyozottabb volt a fejlettségiszínvonal a kevésbé centralizált, „a külön-bözõ fokú alközpontok jóval differenciál-tabb rendszerén nyugvó” akkori ország-ban. Tóth Béla felesége, Schulek Vilma (aneves építész rokona) mintarajzolói szak-iskolát végzett, magán-festõiskolát veze-tett, és férje épületeinek ornamentikus dí-szítményeit tervezte. Öt gyermekük közülA. Tóth Sándor festõmûvész és kiváló pe-dagógus, akinek Pápán tanítványa volttöbbek között Somogyi József szobrász,Csoóri Sándor és Nagy László. (CsoóriSándor a Magyar Napló 2005. áprilisi szá-mában emlékezett tanárára.) A lapszám,amelyben Szakolczay Lajos vázolja fel afestõ portréját, közli a mûvész 1932-es ka-lotaszegi útjáról szóló beszámolóját, meg-emlékezve Kós Károlynál tett sztánai láto-gatásáról is.

Arany János 1855 nyarán járt Gömör-ben, amikor családjával a hanvai reformátuslelkészt, Tompa Mihályt látogatta meg. A ri-maszombati születésû Tompának Hanvaharmadik szolgálati helye volt, 1851 szep-temberétõl 1868-ban bekövetkezett haláláigitt élt, több nagy verse itt született. Arany-hoz mély kapcsolat fûzte, hanvai találkozá-suk megérne egy tanácskozást, irodalmiemlékülést – írja Kovács Tibor Egy találko-zás „holdudvarának” szegletei címû,Arany, Tompa és Szemere Miklós leveleivelközölt tanulmányában.

A Gömörországról további információka folyóirat honlapján www.gomororszag.sktalálhatók.

R. I.

70

Magyar égtájak magyar napló

FIZESSEN ELÕ SZERKESZTÕSÉGÜNKBEN HATÁRON TÚLI MAGYAR FOLYÓIRATOKRA!

A Magyar Írószövetség Kárpát-aljai Írócsoportjának folyóira-ta, Csonkapapi, fõszerk. NagyZoltán Miháy 4800 Ft egy évre

Az észkai peremvidékek magyar-ságának fóruma, Rimaszombat,fõszerk. B. Kovács István5980 Ft egy évre

Irodalmi havilap, Marosvásárhely,fõszerkesztõ Markó Béla 5980 Ftegy évre

Mûvelõdéstörténeti és közéletihavilap, Csíkszereda, fõszerk.Ferenczes István4440 Ft egy évre

Kulturális és mûvelõdéstörténetihavilap, Kolozsvár, fõszerk. SzabóZsolt4440 Ft egy évre

Irodalmi és kulturális havilap,Csíkszereda, fõszerk. FerenczesIstván6276 Ft egy évre

Elõfizethetõk e-mailen: [email protected] • [email protected]élben: Magyar Napló Kiadó Kft. 1406 Bp., Pf. 15. Telefonon, faxon: 342–8768

71

hirdetésfeburár

Wass AlbertAdjátok vissza a hegyeimet

címû regénye alapján Andrási Attila rendezésében

A világ kezdete és vége címmela Magyar Kanizsai Udvari

Kamaraszínház új bemutatójafebruár 24-én 19.00 órakor

kezdõdika MOM Mûvelõdési

KözpontbanBudapest, XII. kerület,

Csörsz u. 18.Jegyrendelés: (20) 597-2142

P o L í S ZPolitika – Líra – Széppróza szellemi-lelki „városálma”A Kráter Mûhely Egyesület irodalmi és kulturális lapja

Elõzetes a februári számból:„Hérakleitosz bölcsessége, hogy kétszer ugyanabba a folyó-ba nem léphetünk, ezúttal is igaz. A hagyomány ilyen folyó,és az ebbõl a folyóból való halászás mindig gazdag zsák-mányt hozott.” (V. Tóth László Barcsa Dániel Csíki mesékcímû kötetérõl)

• Várkonyi Nándor ébresztése – Miklóssy Endre esszéje• Daday Lóránd álnéven írt regényérõl – Tusnády Péter• Wass Albert múltidézõ novellája Tõkés László forradalmáról• Harrach G. Patrik a magyar-szlovák kiegyezés reményérõl, Pátrovics Péter az

idõ filozófiájáról• Nagyálmos Ildikó, Pósa Zoltán, Debreczeni György, Turcsány Péter és Zas

Lóránt versei, Bene Zoltán és Szappanos Gábor novellái, Kapusi Márton,Madarász Imre és V. Tóth László esszéi

Határon Túli Magyar Színházi Esték

A MarosvásárhelyiNemzeti Színház

Tompa Miklós Társulatvendégjátéka

2006. február 27. 19 óraThália Színház

Janusz Glowacki:Negyedik nõvér

Rendezõ: Alexandre Colpacci m. v.

ÉGTÁJAK – Határon Túli MagyarKulturális Rendezvényszervezõ

és Szolgáltató Iroda1075 Bp., Kazinczy u. 24-26.

Tel: 413-2575E-mail: [email protected]

Jókai Anna mutatja beNémeth László A mítosz emlõin

címû, világirodalmi tanulmányokattartalmazó kötetét

(Magyar Napló Kiadó)2006. február 14-én,

kedden délután öt órakora Fókusz Könyváruházban

(Budapest, VII. Rákóczi út 14.)A kötet,

amelyet Ekler Andrea szerkesztett,a Nemzeti Kulturális Örökség

MinisztériumánakÉdes Anyanyelvünk, 2005

pályázatán Örökhagyók kategóriábannyert díjat.

72

hirdetés magyar napló

2005. decemberi számunk rejtvényének megfejtése: „Különös, különös nyár-éjszaka volt” (Ady Endre)Nyertesek: Lukács Pálné (Dunaföldvár), Szeles András (Encs), Szigetvári Richárd (Veszprém)

Egy lappal az irodalom elõtt!MAGYARNAPLÓa Magyar Írószövetség lapja

Megrendelem a Magyar Napló havi folyóiratot............... példányban.Név: ....................................................................................Kézbesítési cím:..........................................................................................................................................................................................Telefonszám: .....................................................................E-mail cím: .......................................................................Számlázási cím: .............................................................................................................................................................Adószám a számlázáshoz: ...............................................Elõfizetés kezdete: ............................................................Kedvezményes elõfizetõi ár:

fél évre 3864 Ft egy évre 7392 Ft

Aláírás: .....................................................................

Magyar Napló Kiadó Kft. 1062 Bp., Bajza u. 18. Levelezési cím: 1406 Bp., Pf. 15.

Tel/fax: 342–8768 • E-mail: [email protected]

E L Õ F I Z E T Õ I S Z E LV É N Y

Láthatár – magyar irodalom határok nélkülEurópai figyelõ – szemelvények nemzetek

kortárs irodalmábólNyitott mûhely – a mai magyar irodalom

kiemelkedõ alkotói

a Magyarországi Református Egyház hetilapja

Hétrõl hétre nyújt lelki táplálékot, keresi a református keresztyén választa mai ember kérdéseire, körképet ad a hazai és külföldi egyházak életérõl,nyomon követi a mai irodalmi és kulturális életet a Kárpát-medencé-

ben, egybekapcsolja olvasóit határon innen és túl.Hangsúlyosan keresi a kapcsolatot a fiatalokkal és az egyházhoz tarto-zó értelmiséggel. Rendszeresen tájékoztat nemzeti sorskérdéseinkrõl.

Legyen tagja Ön is a magyar református olvasók nagy családjának!Elõfizethetõ: Reformátusok Lapja Kiadóhivata

1091 Bp., Kálvin tér 8. • Telefon: (1) 217-6809 • Fax: (1) 217-8386E-mail: [email protected] • Internetcím: www.reflap.hu

A februári számból:A folyóirat februári számában BedeAnna, Határ Gyõzõ, Gyurkovics Tibor,Pék Pál, Réfi János, Püspöky István,Vasadi Péter versei mellett Boros Dá-

vid, Pienták Attila, Szeghalmi Elemér novellái, Ágh István jegyze-te, Mórocz Zsolt, Wutka Tamás esszéi szerepelnek. FolytatódikKiss Dénes: Nagy Lajos, a lovagkirály címû történelmi esszéregé-nye. Külön összeállításban közli a lap tíz költõ Schiller-BeethovenÖrömódájának fordításait, valamint a szerzõk hozzáfûzött kom-mentárjait, kisesszéit, tanulmányait. Dr. Supka Magdolnától, a ma-gyar mûvészettörténet-tudomány kilencvenkét éves korában el-hunyt kiemelkedõ személyiségétõl tizenhat képzõmûvész, író bú-csúzik méltató emlékezésekkel és számos, a legendás Manna asz-szonynak szentelt grafikával, réz- és cinkkarccal és más mûvekkel.

VERS

ALETTA VID (ALTRICHTER ZITA): Törvény sze-rint 11/14-15.

ARDAMICA ZORÁN: harmincöt 11/15.BAÁN TIBOR: B mint bálkirálynõ; A menekü-

lõ 8/16.BÁGER GUSZTÁV: A bohóc kihallgatása; Név-

jegy a ház falán; Ruthén utca; Idõtáv dúr-ban; Irányok, 2004 1/10.

BARABÁS ZOLTÁN: Családi fotó. Anyám álma5/19.

BENKE LÁSZLÓ: Az Isten cseresznyefája9/16.

BOGNÁR ENDRE: A boldogok megkövetése1/33.

BOLDOGH DEZSÕ: Avalon; Konkrét vers 9/33.BORBÉLY ANDRÁS: Lányok; Szerelem É.-nek

5/4.BORSODI L. LÁSZLÓ: Vers a konyhából; Köze-

lítõk 5/7.CSIKI LÁSZLÓ: József A. látogatása az Úris-

tennél 6/24. A költõk anyaga 12/16. CSONTOS JÁNOS: Matematika; Egy talált

tárgy leírása 2/4.CSOÓRI SÁNDOR: Alig maradtuk egynéhá-

nyan; Sziszifusz; Talán megérem 4/3-4.DEÁK LÁSZLÓ: Hajdani mesterek; Kleopátra

5/8.DEMETER JÓZSEF: Digitális kánikula; Az esõ

íze 9/26.DOBAI PÉTER: Úton Marival – Pannon uta-

kon 1/26. Hommage Éternel à Stefan Ge-orge; Stációm Szénási Etelka sírjánál12/6.

DOBOZI ESZTER: Másolhatatlan; Kit körbe-fognak… 2/5. Mint egy elutazás; Zarán-dok 3/48.

ÉBERT TIBOR: Fabulák 10/17.EY GÖKHÁN, AYHAN: A költõ felesége 12/34.FALUSI MÁRTON: De profundis 2/20.FARKAS ÁRPÁD: Napóra 8/3. Napóra 11/3-4.FÁTYOL ZOLTÁN: Egybevetések 6/9.FERENCZES ISTVÁN: Banyaország 8/5.FODOR GÉZA: Kései õsz, november; A folyó

harmadik partján állva 11/16.FOLLINUS ANNA: Mulandóság és öröklét kö-

zött 2/20.GITTAI ISTVÁN: Zsákutcám netovábbja; Me-

mentó táncra, egyébre 9/19.HÁRS ERNÕ: Új katakombák 9/3.HATÁR GYÕZÕ: Erato; Bölcselem; Oroszlán-

mama 1970 6/6. Egy a millióbul 12/33.HORTOBÁGYI TIBOR: Kirakott töredék; Sá-

padt kosbor; Töredék a fához 9/8.HORVÁTH JENÕ: Magam lehettem volna;

Menthetetlenül 3/30.IANCU LAURA: Özön lét után; Glória; Péter

3/42.IJJAS TAMÁS: For Men 7/28.KALÁSZ MÁRTON: „Der tanzende Tod” 7/3.

Levél a másik metaforáról; Méhfarkas12/4.

KERÉK IMRE: Patak és nyírfa; Két festõ 7/4.KISS BENEDEK: Én Istenem!; Mese a makré-

láról; Csonka félhold idején; Miért vir-rasztok? Hekatomba 1/4. In memoriam D.Thomas; Boromnak fogytán; Fájok, bi-zsergek 8/4.

KISS DÉNES: Csillagfutások; Naponta; Szí-ved úszik 12/5.

KOVÁCS ISTVÁN: Levél Utassy Józsefnek 3/9.

KRUSOVSZKY DÉNES: Az összes nevem 6/23.LÁSZLÓ NOÉMI: Tisztaságmánia; Türelmet-

lenség 1/27.LÁSZLÓFFY ALADÁR: Az õszi emberem; Az

írekhez; Ne lõj, fiam, mert te is ott leszel12/21.

LÁSZLÓFFY CSABA: Pogány imádság sár-kányfûért 3/24.

LÉKA GÉZA: A nagymama végrendelete,1/39. A Diósárok úton; Elforr a hó 1/42.

LÉVAY BOTOND: Michelangelo Dávidja 3/47.LUZI, MARIO: A parton; Ahogy te döntesz

(Szénási Ferenc fordításai) 4/29.MARJAI ÉVA: Fohász; Boszorkány; Életút

8/16.MARSALL LÁSZLÓ: Parafrázis 2/3. A nyugha-

tatlan Utazó 8/5.MILE ZSIGMOND ZSOLT: Búzavirág 5/3.NAGY GÁBOR: Nem mondtam még; Téli kom-

pozíció; Hazafelé 12/17.NAGY LÁSZLÓ: József Attila! 7/5.NÉMETH ZOLTÁN: Állati nyelvek, állati versek

10/4.OLÁH ANDRÁS: mûtét után; a hídon 5/13.OLÁH JÁNOS: Szemtõl szembe; Gémeskút;

Szürkületre várva; Mintha ismernénk egy-mást 8/25.

PÁLFI ÁGNES: „Hát ennyi volt csak?”; Index12/34.

PÁLL LAJOS: Addig…; Pereg… 8/12.PINTÉR LAJOS: Üzenet 3/9.PRÁGAI TAMÁS: Fák lomja; Forró zsák;

Azazello-krém; Két tigriskarom 3/17.RÁBA GYÖRGY: Világjárás szemtõl szembe;

Csakis a perc 6/7.RESTÁR SÁNDOR: magányos meditációk;

Öröm 2/10.SERFÕZÕ SIMON: Nem azok; Más erõk 2/6.SOMOS BÉLA: Napi mohács 1/18.SZABÓ GYULA: Hûséggel; Szavalnak a

„Nagyhatalmak” 10/19.SZABÓ T. ANNA: Elsõ reggelem a Tóvidéken,

õsszel; A változás 3/27.SZÁSZI ZOLTÁN: Csarnok 10/5.SZAUER ÁGOSTON: Lefolyó; Alabama; Kiegé-

szítés 5/11.SZÉKELY SZABOLCS: Metrószélben; Télelõ;

Még nem 3/4-3.SZENTMÁRTONI JÁNOS: Ars poetica helyett

5/26. Hiánya mélye felé 5/32.SZILÁGYI FERENC: In memoriam Stephani La-

katos 7/36.TAKÁCS ZSUZSA: Találkozások; Statiszták pa-

nasza 11/5.TISZAVÁRY ERVIN: Hallgatunk, haragszunk

3/30.TORNAI JÓZSEF: A macska telefonál; Arany és

zöld; Erdõk, mocsár sötétje körben; A hold-szügyû királycsõdör 1/3. Mozart: g-mollszimfónia; Kék szemei kizöldelltek; Július-ban föl-fölordít a Nap; Ahogy az ördögpil-le is 6/4. Az öreg kagyló; Reszketõbben;A részeg istenek 9/4.

TÕZSÉR ÁRPÁD: Régi versek albumából 3/3-4. Trója falai alatt; Palamédész a megkö-vezése elõtt; Errõl az Euphorboszról be-szélik; A költészet lakozója; Kontextuálisetika; Gyûlölet 10/25-26.

TURCZI ISTVÁN: Test és talaj 11/13.UTASSY JÓZSEF: Golgotán 6/3.VARGA IMRE: Köszönet zenéért; Múltamból

utolértél 10/3.

VÁRI CSABA: (dél); (vonatok); (mintha); (vers)6/17.

VASADI PÉTER: Ama nap 12/3. Egy görög ál-ma; Színlelései s bukása 12/39.

VÉGH ATTILA: Távkapcsoló 9/13.ZSILLE GÁBOR: Születésnapi; Hol vannak a

lakások 1/28.Az élmunkás tragédiája (Madách-átirat

ismeretlen szerzõtõl) 12/23-27.

SZÉPPRÓZA

BÁRÓ LÁSZLÓ: A tantusz 12/7-15.BENE ZOLTÁN: A kimondhatatlan nyomorú-

ság 3/10-16.CZAKÓ GÁBOR: A kék 3/44-47.CZIGÁNY ZOLTÁN: Én Istenem, 5/12-13.DANYI GÁBOR: Árszpoétika 5/5-7.GERE ISTVÁN: Rabovics Szilveszter születé-

se és elsõ benyomásai életrõl-halálról2/17-19.

GYÕRI LÁSZLÓ: Az idióta 9/17-18.GYÖRGY ATTILA: El solidad 6/15-17.GYURKOVICS Tibor: Skizofrén történelem

1/11-16. 2/11-16. 3/18-23. 4/12-17. 5/14-19. 6/18-23. 7/31-36. 8/17-22. 9/20-25.10/20-24. 11/8-13. 12/28-32.

HATÁR GYÕZÕ: A vállalat 2/7-9.HORVÁTH (EÖ) TAMÁS: Kiskarácsony; Ha

felszáll a sólyom; Fúj a szél 1/5-9. Oda ésvissza 7/29-30.

IRCSIK VILMOS: Jegyzõkönyvön kívül 7/19-23.JÁMBORNÉ BALOG TÜNDE: Antigoné a Vizes

utcában 3/28-30.MEZEY KATALIN: Vagyok; Muraközi lovak; A

temetés 9/9-10.MONOSZLÓY DEZSÕ: Rettegett Vilma 6/8-9.NAGY ZOLTÁN MIHÁLY: Bitangjárat 6/11-14.PÁLÓCZI ANTAL: Melegváltás 1/17-18.PÉCSI SÁNDOR: Átokháló 10/9-12.PIROUÉ, GEORGES: A varangyosbéka

(Ferdinandy György fordítása) 8/13-15.SÍPOS FERENC: Malõr 6/10.SZALAY ZOLTÁN: Tüske hõsei 4/18-28.VARGA KLÁRA: Pietà 3/38-39.VINCZE FERENC: Egy szál fehér krizantém

10/6-8.

A VILÁG SÍRKÖVE ALATT(József Attila-emlékév)

FILIP TAMÁS: 100 év magány, avagy a költõés szerelmei 4/28.

HIRSCH, EDWARD: Curriculum vitae (ZsilleGábor fordítása) 4/30-31.

JÁNOSI ZOLTÁN: Rekviem utcakövekbõl (Jó-zsef Attila emlékezete) (esszé) 4/5-9.

KISS BENEDEK: Totemünk: Attila! 4/17.LACKFI JÁNOS: Gubóban 4/38.LEHÓCZKY ÁGNES: Szárszó 4/38.MARSALL LÁSZLÓ: József Attila mondhatná

Hetvenedik születésnapján 4/17.NAGY GÁSPÁR: Félig vakon írt levél J. A.-nak

4/11.TORNAI JÓZSEF: J. A. 4/9.VÁRI FÁBIÁN LÁSZLÓ: Nyolcsorosok 4/10.VASADI PÉTER: Magyar költõk 4/11.VASY GÉZA: József Attila sírja (Juhász Ferenc

versének fogadtatása) (tanulmány) 4/32-38.VÉGH ATTILA: Idézés 4/28.

A Magyar Napló 2005. évi repertóriuma

TANULMÁNY, ESSZÉ, JEGYZET

ALFÖLDY JENÕ: „Mindenség summáslegénye”(Nagy László: József Attila!) 7/5-8. A hite-les szó (Benke László pályaképe) 9/14-16.

BARACSI ERZSÉBET: Egy Madách-átirat azötvenes évekbõl 12/22.

CSIKI LÁSZLÓ: Szabó Gyula jeles hétköznap-jai 2/21-23.

CSOMA ZSIGMOND: Az írogató úri emberekmár a szõlõhegyen vannak… 10/13-16.

CSONTOS JÁNOS: Európa megrablása 3/5-8.FERDINANDY GYÖRGY: Egy novellista halála

8/15.FERENCZES ISTVÁN: Havazás énvelem 3/41-42.FODOR MIKLÓS: Teremtõ õrzés 7/24-26.GERENCSÉR ZSIGMOND: Vas István bibliái

(A költõ születésének 95. évfordulójára)9/27-32.

GÖMÖRI GYÖRGY: Merre „bujdosott” BalassiBálint 1/29-31.

GÖRÖMBEI ANDRÁS: A költõ és a történelem(Kovács István hatvan éves) 8/6-12.

JÁNOSI ZOLTÁN: Nagy László és az erdélyiirodalom 7/9-18.

JÓKAI ANNA: Rabságból rabságba – mégis:szabadon (Mindszenty Józsefre emlékez-ve) 8/23-24.

KALÁSZ MÁRTON: Ady Endre Isten-élménye2/24-26.

KOCSIS CSABA: Magyarnak maradni 3/25-27.KOVÁCS ISTVÁN: A szabadság illúziója 11/6-7.NAGY GÁBOR: A történelmi emlékezet mint

megtartó erõ Vári Fábián László költésze-tében 1/19-26.

NAGY GÁSPÁR: Ferenczes István szolgálataiés didergései 3/40.

OLÁH JÁNOS: Hazamennék, amice – BúcsúKörmendi Lajostól 2/69.

Papp Endre: Görömbei András gondolkodóiportréjához 2/27-30.

Szabó A. FERENC: Illyés Gyula torzító tükör-ben 5/20-24.

SZAKOLCZAY LAJOS: Páskándi Géza „üzene-tei” 6/30. Egy losonci költõ 1956-ról(Szabó Gyula versforradalma) 10/18-19.Mûveltségélmény, corpus, szakralitás(Muzsnay Ákos és Kárpáti Tamás grafi-káiról) 12/18-20.

SZÉNÁSI FERENC: Búcsú Mario Luzitól 4/29.SZENTMÁRTONI SZABÓ GÉZA: Megjegyzések

Gömöri György „Merre bujdosott BalassiBálint” címû írásához 1/32-33.

SZÖRÉNYI LÁSZLÓ: Az erdélyi jezsuita latin epi-kus költészet a XVIII. században 11/17-20.

TÖRÖK BÁLINT: 1944. október 11-tõl 1945.november 4-ig 3/31-37.

VALACZKA ANDRÁS: Hol lobog a síró ponyvavoltaképpen? 5/9-11.

VASY GÉZA: Az emberség próbái (KalászMárton Téli bárányának sorsképletei)9/11-13.

VÖRÖS LÁSZLÓ: Tanár, tudós, szerkesztõ(Szekér Endre 70 éves) 7/27-28.

ZELNIK JÓZSEF: Vecsernye az Adrián 9/5-7.

IRODALMI SÉTÁK

Irodalmi séta egy tabáni kiskocsmábanSALY NOÉMI: Valamely csapszéket feltalálni

2/38-39.IRODALMI séta a Rudas fürdõ környékénSaly NOÉMI: Gyula úr köténykében s egyéb

intimitások 3/59-60.

Kodolányi János • Ifj. KODOLÁNYI JÁNOS: Kodolányi János

otthonai 11/34-35.• KODOLÁNYI JÚLIA: Apám 11/36.• Kodolányi János levele Várkonyi Nán-

dornak 11/37.Varga Domokos

• OLÁH JÁNOS: Csillagok vándora (VargaDomokos otthonai) 6/31-33.

• VARGHA DOMOKOSNÉ: Néhány szó egynagyon is a földön járó „Mennyei Prófé-táról” 6/34-36.

NYITOTT MÛHELY

JanuárEKLER ANDREA: A súlynak ott kell lennie a

lábunknál (Beszélgetés Léka Gézával)1/34-42.

FebruárEKLER ANDREA: Hivatásunk egzisztenciális

ügy (Beszélgetés Görömbei Andrással)2/31-37.

MárciusEKLER ANDREA: A megõrizve változás mû-

vészete (Beszélgetés Dobozi Eszterrel)3/49-58.

ÁprilisSZAKOLCZAY LAJOS: Nekünk ilyen sors ada-

tott (Beszélgetés Csoóri Sándorral)4/39-60.

MájusKONDOR PÉTER: „mert felépülök egyszer:

ágakból fészek (Beszélgetés SzentmártoniJánossal) 5/25-32.

JúniusKÖDÖBÖCZ GÁBOR: A kint- és bentvalók (be-

szélgetés Csiki Lászlóval) 6/25-29.AugusztusKÖDÖBÖCZ GÁBOR: Jelentés a völgybõl (Be-

szélgetés Farkas Árpáddal) 8/26-41.SzeptemberERÕS KINGA: „Minden a papíron dõl el…”

(Beszélgetés Bodor Ádámmal) 9/34-46.OktóberELEK TIBOR: A vers ma (Beszélgetés a 70

éves Tõzsér Árpáddal) 10/27-34.NovemberPAPP ISTVÁN GÉZA: Magyarként maradni

meg a jövõnek (Beszélgetés SzörényiLászlóval) 11/21-33.

DecemberVÉGH ATTILA: Olyan jó semmilyennek lenni!

(Beszélgetés Vasadi Péterrel) 12/35-39.

EURÓPAIÉS VILÁGIRODALMI FIGYELÕ

Január – Északír irodalom (Kurdi Máriaösszeállítása)

CARSON, CIARAN: Adelaide állomás (vers,Szabó Máté fordítása) 2/48. Az elfele-dett város (vers, Szabó Máté fordítása)1/63.

CARVILLE, DARAGH: A javaslat (színmû, Kur-di Mária fordítása) 1/59-63.

DAWE, GERALD: Nyáréji jelentés; Elhagyottföld (versek, Szabó Máté fordításai) 1/64.

HEANEY, SEAMUS: Villanyfény; Montana;Toomebridge (versek, Tótfalusi István for-dításai) 1/54-55.

KURDI MÁRIA: Északír irodalom az 1994-estûzszünet után (tanulmány) 1/52-53.

LONGLEY, MICHAEL: Esthajnalcsillag;Broken dishes (versek, Forgács Ildikó for-dításai) 1/68.

MCGUCKIAN, MEDBH: Mikiegeres gázálarc(vers, Forgács Ildikó fordítása) 1/58.

MORRISSEY, SINÉAD: Aznap, mikor vizet hoz-tam (elbeszélés, Csikai Zsuzsa fordítása)1/56-58.

PATTERSON, GLENN: Jellemzõ rá (esszé,Surányi Ágnes fordítása) 1/65-68.

Életrajzi jegyzetek 1/69.

Február – Bemutatkozik egy folyóirat – azAkcent Lublinból (Zsille Gábor összeál-lítása)

BESZCZYÑSKA, ZOFIA: (és hirtelen úgy alakult…);(ágyamban egy idegen férfi hever…); kövek(versek, Zsille Gábor fordításai) 2/63.

BIELA, BOGUS£AW: Világunk zamata avagy„közös nyelvlecke” (kritika, Zsille Gáborfordítása) 2/55-57.

CHABROWSKI, TADEUSZ: A sátán pórázon;A lélekrõl; Három muzsikus; Blazsejúr (versek, Zsille Gábor fordításai)2/58-59.

CHOJNACKI, ROMAN: (Nincs már türelmem…);(Maradj velem még néhány…); Mennyivelérdekesebb az a világ…); Két nap (versek,Zsille Gábor ordításai) 2/50.

DANIELKIEWICZ, MAREK: Az Új Színház szál-lójában; Rögeszme; Anya; Vidéki srác(versek, Zsille Gábor fordításai) 2/51.

GO£DYN, PAWE£: lengyelország; litánia; ösz-szeköttetés; manga; akvárium 1.; akvári-um 2. (versek, Zsille Gábor fordításai)2/60-61

JANION, LUDWIK: Leves; Ásó (elbeszélések,Zsille Gábor fordításai) 2/61-62.

MICHALSKI, WALDEMAR: Párizsban; Prima-vera; Minden bennünk él (versek, ZsilleGábor fordításai) 2/57.

MOSTWIN, DANUTA: Az álmodozó (elbeszé-lés, Szenyán Erzsébet fordítása) 2/52-54.

SZKO£UT, TADEUSZ: A „Lapidáriumok” titkai(esszé, Szenyán Erzsébet fordítása) 2/65-68

ZADURA, BOHDAN: Csend; (Pár hetes volt…)(versek, Zsille Gábor fordításai); Nõi dol-gok (vers Kovács István fordítása) 2/64-65.

ZSILLE GÁBOR: Az ember mit meg nem tesz?(jegyzet) 2/49-50.

Életrajzi jegyzetek 2/54, 62, 68.

Május – Holland-Indiák irodalma (Pusz-tai Gábor összeállítása)

DERMOUT, MARIA: A gonosz kígyó(elbeszélés, Szabó Emese fordítása)5/52-54.

FRIEDERICY, H. J.: Vazallus (elbeszélés, Pusz-tai Gábor fordítása) 5/48-51.

MAHIEU, VINCENT: A kincs (elbeszélés, Pusz-tai Gábor fordítása) 5/55-59.

PUSZTAI GÁBOR: Szemtõl szemben az idegen-nel (A Holland-Indiák irodalma) (tanul-mány) 5/43-47.

STOLK, JILL: Emily babu (elbeszélés, SzabóEmese fordítása) 5/64-65.

VAN DIS, ADRIAAN: Nathan Sid (regényrész-let, Szabó Emese fordítása) 5/60-63.

Életrajzi jegyzetek 5/59, 63.

Július – svájci olasz irodalom (Andó Gab-riella és Szénási Ferenc összeállítása)

CHIESA, FRANCESCO: Tavaszi nap…; Árnyékaz árnyékban… (versek, Szénási Ferencfordításai) 7/47.

BULETTI, AURELIO: A francia (elbeszélés,Andó Gabriella fordítása) 7/59.

FELDER, ANNA: A felmondás (elbeszélés, GálJudit fordítása) 7/58.

JAEGGY, FLEUR: Proleterka (elbeszélés, GálJudit fordítása) 7/56-57.

MASCIONI, GRYTZKO: Az egyszarvú; A melle-dé (versek, Szénási Ferenc fordításai)7/52.

ORELLI, GIORGIO: Cinóberek; A Ticino part-ján; A térd (versek, Szénási Ferenc fordí-tásai) 7/57-58.

ORELLI, GIOVANNI: Klauzúra (elbeszélés,Andó Gabriella fordítása) 7/48-51.

PEDOTTI-POLAR, MARIA LUISA: A flandriai(Peredi Mária fordítása) 7/53-55.

PUŠEK, DUVRABKO: Az ablakon fürtökben ló-gó csillagok; De vajon leszel-e árnyék;Kemény, nem hajló testek (versek, SzénásiFerenc fordításai) 7/63.

PUSTERLA, FABIO: Van-e svájci irodalom?(esszé, Andó Gabriella fordítása)7/64-70.

SZÉNÁSI FERENC: Körkép a modern svájciolasz irodalomról (jegyzet) 7/47.

TODISCO, VINCENZO: Akár egy western (elbe-szélés, Gál Judit fordítása) 7/60-62.

Életrajzi jegyzetek 7/62

Augusztus – Kicsit porosz, nagyon lengyel– bemutatkozik a sziléziai Œl¹sk folyó-irat (Zsille Gábor összeállítása)

GRUSZKA-ZYCH, BARBARA: Születésnap;Ünnep (versek, Zsille Gábor fordításai)8/61.

KARWAT, KRZYSZTOF: Az önazonosságproblémái (esszé, Éles Márta fordítása)8/51-54.

KIJONKA, TADEUSZ: Hívogató; Pitvartól pit-varig; Minden éjjel; Naponta (versek,Zsille Gábor fordításai) 8/48-50.

KISIEL, MARIAN: Ki tud Kasper Kempskirõl(vers, Zsille Gábor fordítása) 8/68.

M. PIKUL, JERZY: A moly (elbeszélés,Szenyán Erzsébet fordítása) 8/62-67.

MUCHA, GRZEGORZ: Poloskák (elbeszélés,Szenyán Erzsébet fordítása) 8/57-60.

NETZ, FELIKS: 2001. 09. 11.; Ébredés (ver-sek, Zsille Gábor fordításai) 8/55-56.

PLES, MONIKA: Változások (vers, Zsille Gá-bor fordítása) 8/60.

SIWCZYK, KRZYSZTOF: Tanítva mulattatni;Nélkül (versek, Zsille Gábor fordításai)8/67.

ZSILLE GÁBOR: Kicsit porosz, nagyon lengyel(jegyzet) 8/47-48.


Szeptember – Az egykori NDK világa amai német irodalomban (válogatta ésfordította Ircsik Vilmos)

BIERMANN, WOLF: Stasi-ballada (vers)9/64-65.

BOBROWSKI, JOHANNES: A samlandi paraszt-felkelés; Csukaidõ; Az üldözött neve (ver-sek) 9/51. Ünnepi alkalom (elbeszélés)9/52-53. Falusi zene (vers) 9/53.

BRASCH, THOMAS: Dal; A szép szeptemberhuszonhetedike; Altatódal K-nak (versek)9/54.

BRAUN, VOLKER: Folytonosság; Nappaliálom; Búcsú hazájától (versek) 9/66.

GERLACH, HARALD: Exodus (vers) 9/63.IRCSIK VILMOS: A remény csapdája (jegyzet)

9/47-50.

JOHNSON, UWE: Hogyan halt meg Jakob? (re-gényrészlet) 9/57-59. Évfordulók (napló-részlet) 9/60-63.

MÜLLER, HEINER: A félelem boldogsága;Szívkoszorúér; A széttört kulcs (versek)9/54.

SCHNEIDER, ROLF: Versek Bartók Béláért 9/67.WILL, PETER: Szélkakasok; Rendszerváltás

(versek) 9/63.WITTSTOCK, UWE: „Néger vagyok” (Heiner

Müller halálára) 9/55-56.Életrajzi jegyzetek 9/68.

Október – Mai szlovák irodalom (KarolWlachovský összeállítása)

BRÜCK, MIROSLAV: Téli elakadás; Végállomás;A világ (versek, Forgács Ildikó fordításai)10/52.

BUZÁSSY, JÁN: Jelentéshordók; Vacsorate-rem; Pontusi posta II; Azilium; Egy arisz-tokrata kertjében (versek, Tõzsér Árpádfordításai) 10/46-48.

HVORECKÝ, MICHAL: A Fény Tanúi (elbeszélés,Tóth Annamária fordítása) 10/53-55.

KEPPLOVÁ, ZUSKA: Egy hétvége balladája(elbeszélés, Kustár Eszter fordítása)10/58-62.

KOLENIÈ, IVAN: A rettenes bornemisszák(vers, Varga Imre fordítása) 10/63-64.

MACSOVSZKY PÉTER: Majdnem egybeillik;Párhuzam, bútorok, felület; Õszi hangulata tér sarkában (versek) 10/56-57.

ŠTRPKA, IVAN: Beszélj a fülembe; Az egyhelyben álló vándor; Messzi vízi lény; Ezis béke (versek, Tóth László fordításai)10/49-51.

TÓTH LÁSZLÓ: A nyelvbe vetettség élmé-nyének költõje (jegyzet) 10/49.

TÕZSÉR ÁRPÁD: Ján Buzássy versei elé (jegy-zet) 10/46.

WLACHOVSKÝ, KAROL: A magányosok iro-dalma (Milyen a szlovák irodalom 2005-ben?) (jegyzet, G. Kovács László fordítá-sa) 10/43-45. Szlovák irodalom magya-rul, magyar irodalom szlovákul (esszé,G. Kovács László fordítása) 10/65-68.


December – Válogatás Északkelet-Morva-ország és Cseh-Szilézia irodalmából(Beke Márton összeállítása)

BAJAJA, ANTONÍN: Farkasszem (Beke Mártonfordítása) 12/59-61.

BALABÁN, JAN: Magda (Koloszár Péter fordí-tása) 12/64-65.

BEKE MÁRTON: Sokszínû kelet (jegyzet) 12/47-48.FILIP, OTA: Alois bácsi szilvapálinkája (For-

gács Ildikó fordítása) 12/51-55.MOTÝL, PETR: Boszorkány; Radhošt’; Úton;

Levél; Gesztenyék; Kincs; Horgászzsinór;Vízmû (versek, Varga Imre fordításai)12/48-50.

PUTZLACHER, RENATA: Kaspar Hauser egyet-len levele anyjához, a badeni nagyherceg-néhez, mely a fiú titokzatos halála után ke-rült elõ; Kafka (versek, Zsille Gábor for-dításai) 12/62-63.

TROJAK, BOGDAN: Kárpáti rekviem; Kék he-gyek (dal); Kék hegyek; A tó tündére;Odera (versek, Bolemant László fordítá-sai) 12/56-58. A hely szelleme (esszé, Var-ga Imre fordítása) 12/66-69. V. J.: A fordí-tó megjegyzései 12/69.

Életrajzi jegyzetek 12/58, 65.

KÖNYVSZEMLE

Albert GÁBOR: Magyarságismereti kalauz(Török Bálint: Farkas esz meg, Medve eszmeg… Szent-Iványi Domokos és a MagyarFüggetlenségi Mozgalom) 7/37-40. A ma-gyar líra csillagtérképe (Baán Tibor: Sze-repválaszok) 8/42-43.

BÁBA IVÁN: Az élet – mint mû (Rendhagyóéletút; Luka Lászlóval beszélget Sneé Pé-ter) 12/45-46.

BADACSONY T. ÖRS: Az élõ hagyomány (Ke-szeg Vilmos: Aranyosszék népköltészeteI–II.) 5/42. Egy mélyen bevésett seb-hely… (Prágai Tamás: Ellenõrök a hato-son) 10/35.

BOTTLIK VIRÁG: A kín gyönyöre (SigmondIstván: És markukba röhögnek az égiek)1/43-44.

CHOVÁN ISTVÁN: Tablókép, miniatûrökbõl(Csiki László: A jóslat) 12/42-43.

CSÁBI DOMONKOS: Szerzõ nélkül? (Józsefcsászár; Madách Imre utolsó drámája?)10/41-42. Behelyettesítve (Báger Gusztáv:A tükör éle) 11/40-41.

DEÁK LÁSZLÓ: Kenyér, szó, epres bádogbög-re (Vasadi Péter: Hajnal Kentuckyban)8/42. De mit szólt volna hozzá József Atti-la? (Harminchat fokos láz) 10/39.Holnapelõtt, holnapután (Marsall László:Holnapután?) 11/38-39.

EKLER ANDREA: Elõ kell lépnie Kõmíves Ke-lemennek (Csoóri Sándor: Visszanéztemfélutamról) 4/61-63.

ÉZSIÁS ERZSÉBET: Nincs kegyelem? (Jó-kai Anna: Virágvasárnap alkonyán)12/40-42.

HOFFMANN BÉLA: A komplexitás igényével(Szénási Ferenc: A huszadik századi olaszirodalom) 3/68-69.

IRCSIK VILMOS: Szerepvállalás és szerep-játszás (Balogh Robert: Schvab legen-dariom; Savószabású mézgácska)5/36-39.

ISZLAI ZOLTÁN: Kül-beltéri kalandozások(Vida Gábor: Fakusz három magányossá-ga) 10/36-37.

JÁVORSZKY BÉLA: Két múlt – két tükörben(Eino Jutikkala – Kauko Pirinen: Finnor-szág történelme; Juhai Huotari – OlliVehviläinen szerk.: Unkari. Maa, kansa,historia) 7/43-45.

KISS JUDIT ÁGNES: A tökéletesség bûne(László Noémi: Százegy) 1/44-46. Elásottkincsek (Iancu Laura: Pár csángó szó)3/65-66. Két légy egy csapásra? (Alkony-zóna; Hajléktalan mûvészek antológiája;vál.: Fekete András; szerk.: Háy János)5/40-41. Macska-mágia (Mrena Julianna:Kilenc élet) 10/37-39.

KOVÁCS ISTVÁN: A velünk élõ Kádár-korszak(Rainer M. János: 56 után) 2/44-45. Azújságírás egykori varázsa (Marafkó Lász-ló: Elõkor) 10/40-41.

NAGY GÁBOR: Göran Tunström utolsó üzene-te (Göran Tunström: Híres férfiak, akikSunnében jártak) 5/33-35.

PAPP ISTVÁN GÉZA: „Korszerûtlen lélekigaz-ságok” (N. Pál József: „A megtartók jöj-jenek…”) 4/65-69. Laudatio és tanúságté-tel (Cselekvõ irodalom; Írások GörömbeiAndrás tiszteletére) 12/44-45.

SALAMON KONRÁD: Remények és csalódások(Szabó Pál és 1956; szerk. Szabó Ferenc)2/43.

SOMOS BÉLA: Beke György enciklopédiája(Beke György: Barangolások Erdélyben6. Székelyföld I.) 1/48-51. A nagy altere-gó (Jánosi Zoltán: Szindbád tükörképei)6/39-41.

STURM LÁSZLÓ: Hagyományra alapozó el-szántság (Szörényi László: „Álmaim isvoltak, voltak…” Tanulmányok a XIX.századi magyar irodalomról) 2/40-41.Létérzés – létönzés (Veres Péter: Szûkesztendõ; Szülõhazám, „Hortobágymellyéke”; Napszámos énekek) 4/64-65. Küzdelem a teljességért – egy hitet-len korban (Rajnai László: Feketekönyv) 6/37-39. Tesszük a magunkét(Robinson úr töprengései – FerdinandyGyörggyel beszélget Kulcsár Katalin;Ferdinandy György: Vadnyugati tárca-tár) 8/43-45.

SZABÓ A. FERENC: Szociográfiai hitelessé-gû történelmi regény a Mezõségrõl)1/46-48.

Szakály SÁNDOR: És azután a sötétség (Su-lyok Dezsõ: Két éjszaka nappal nélkül)2/41-42. Miniszterelnökeink és honatyá-ink (Bölöny József – Hubai László: Ma-gyarország kormányai 1848–2004)7/40-42.

SZENTGYÖRGYI NAGY JÓZSEF: Nagykövetivallomás (Erdõs André: Sorsfordító esz-tendõk) 3/66-68.

SZENTMÁRTONI JÁNOS: „beszédem kibontvahazámul” (Falusi Márton: Hazáig látni)2/47-48.

SZIRTES GÁBOR: A férfivágyakozástól a „gyö-nyör diktatúrájáig” (Czigány György: Ál-mot, gyönge leánykát) 5/39-40.

TARJÁN TAMÁS: Így keletkezik egy személy(Follinus Anna: Nélkülem élek) 2/45-47.

TOLVAJ ZOLTÁN: Az objektív ég alatt (SzabóT. Anna: Rögzített mozgás) 3/63-65.

TORNAI JÓZSEF: „a hominidák fajába tarto-zom” (Turczi István: Hívásra szól a csönd)11/41-42.

VALACZKA ANDRÁS: Sebész, puszta kézzel(Alföldy Jenõ: Egy szenvedély margójára)12/43-44.

VARGA IMRE: Szerepjátékok vagy egyén-felet-tiség? (Tõzsér Árpád: Tanulmányok költõ-portrékhoz) 3/61-63.

VASY GÉZA: „Játszani is engedd” (Körmen-di Lajos: Telefax a Megváltónak avagy IV.Louis Bejgliumban) 8/45-46.

VÉGH ATTILA: Az augur mosolya (RüdigerSafranski: Nietzsche) 6/41-42.

ZSILLE GÁBOR: Sötét nap, fényes csillag(Takács Zsuzsa: Üdvözlégy, utazás!)11/39-40.

VITA

Irodalmi könyvkiadók helyzete(Tanácskozás az Írószövetségben)A magyar irodalom a senki földjén? (Intéz-

ményrendszer és finanszírozás) 6/43.ÁCS MARGIT: Látlelet irodalmunk vesztesé-

geirõl és esélyeirõl 6/43-45.KISS GY. CSABA: Az irodalom csökkenõ

presztízse térségünkben 6/46-47.L. SIMON LÁSZLÓ: Írószervezetek a rendszer-

változás után 6/47-51.KOVÁCS ISTVÁN: Lengyel írószervezetek, len-

gyel folyóiratok 6/52-55.HARSÁNYI LÁSZLÓ: Állami mecenatúra és

irodalom 6/55-57.ZENTAI PÉTER LÁSZLÓ: „Adjon úgyis, ha nem

kérem” 6/58-59.MEZEY KATALIN: A kis kiadók helyzete 6/60-62.VASY GÉZA: Az irodalmi lapok helyzetérõl

6/63-64.VÁMOS MIKLÓS: Mindenki a saját érdekeit

védi 6/65.L. SIMON LÁSZLÓ: Reflexiók 6/65-66.A konferencián elhangzott megoldási javas-

latok 6/66.

Irodalmi folyóiratok végnapjai?(Tanácskozás az Írószövetségben)SZILÁGYI MÁRTON: Szükség és bõség: a ma-

gyar folyóiratkultúra történeti rétegei11/43-45.

FÁZSY ANIKÓ: A folyóiratok és a szellemi élet11/46-48.

OLÁH JÁNOS: Az irodalmi folyóiratok kiszol-gáltatottsága 11/49-50.

KIS PINTÉR IMRE: Az irodalompolitika ab-szurditása 11/51-52.

KÁZMÉR JUDIT: Prokrusztész ágyán? 11/53-54.GRÓH GÁSPÁR: Fej vagy írás, avagy mire jó

egy szerkesztõség? 11/55-56.L. SIMON LÁSZLÓ: Kulturális folyóiratok a

„piacon” 11/57-60.HORVÁTH GERGELY KRISZTIÁN: A társada-

lomtudományi lapok helyzete, feladatai ésaz állam felelõssége 11/60-61.

FERENCZES ISTVÁN: Egy folyóirat és egy ön-kormányzat közös sikere 11/62-64.

KÁNTOR LAJOS: Magyar mûvelõdési lapokelsorvasztása Romániában? 11/65-66.

BUDA ATTILA: A bibliográfiák és repertóriu-mok hasznáról 11/67-68.

ILLUSZTRÁCIÓ

BODOR ÁDÁM (fotóválogatás) 9/címoldal, 34.(Bodor Anikó felvételei);

CSIKI LÁSZLÓ (fotóválogatás) 6/címoldal(Kalmár Béla felvétele), 25, 26, 27, 28, 29.

CSOÓRI SÁNDOR (fotóválogatás) 4/címoldal(A. Tóth Sándor grafikája, Kalmár Bélafelvétele) 39, 41, 43, 47, 50, 52, 54, 57, 60.

CSÛRI JOHANNA grafikái 12/22, 33. DOBOZI ESZTER (fotóválogatás) 3/címoldal

(Bahget Iskander felvétele), 49, 50, 51,55, 56,

EIGEL ISTVÁN grafikája 8/17FARKAS ÁRPÁD (fotóválogatás) 8/címoldal

(Darabont Lili felvétele); 26, 27, 28, 30,33, 34, 37, 38, 40.

GERGELY KÁROLY felvételei Ady Endre-em-lékekrõl 2/23, 26.

GÖRÖMBEI ANDRÁS (fotóválogatás) 2/címoldal(Kalmár Béla felvétele), 30, 31, 32.

Irodalmi könyvkiadók helyzete (Tanácskozásaz Írószövetségben, fotóválogatás) 6/43,57, 59, 62, 64, 66.

Irodalmi folyóiratok végnapjai? (Tanácskozásaz Írószövetségben, fotóválogatás, MolnárCsongor felvételei) 11/45, 48, 56, 68.

József Attila-diptichonok (Magyar Elektro-gráfiai Társaság) 4/4, 7, 33.

KÁRPÁTI TAMÁS grafikája 12/19.Kodolányi János (fotóválogatás) 11/34–37.KÓKAY KRISZTINA grafikái 7/51, 55. 9/3, 46.KÕ BOLDIZSÁR grafikája 11/4.KÕ PÁL grafikái 2/3, 9, 20, szobra (Takács

Andrea felvétele) 2/19.L. SIMON LÁSZLÓ felvétele (Régi présházak a

velencei Rizling utcában) 10/15.LÉKA GÉZA (fotóválogatás, Zách Eszter fel-

vétele) 1/címoldal, 34, 36.MUZSNAY ÁKOS grafikája 12/3.NAGY LÁSZLÓ (fotóválogatás) 7/címoldal

(Balla Demeter felvétele), 5, 8, 9, 18.cinkkarca 7/23.

OLÁH KATALIN rajzai 1/9, 16.POLGÁR RÓZSA gobelinje 3/48.SOMOGYI GYÕZÕ grafikája 3/23, 42.SZABÓ GYULA metszetei 10/7, 12, 42, 55.SZENTMÁRTONI JÁNOS (fotóválogatás)

5/címoldal, 25, 28, 29 (Mitruczky Kingafelvételei), 27, 30, 31.

SZÖRÉNYI LÁSZLÓ (fotóválogatás) 11/címoldal(Kalmár Béla felvételei), 21, 22, 25, 26, 29,30, 31, 33.

TÕZSÉR ÁRPÁD (fotóválogatás) 10/címoldal,27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34.

VARGA DOMOKOS (fotóválogatás) 6/31, 32,33, 35, 36.

VASADI PÉTER (fotóválogatás, Kalmár Bélafelvételei) 12/címoldal, 35.

Vörösmarty Mihály és barátai a fóti szüreten,korabeli grafika 10/16.

ZSÖGÖDI NAGY IMRE grafikája 8/címoldal

A szerkesztõség címe:1062 Budapest, Bajza u. 18.

Levelezési cím: 1406 Budapest, Pf. 15.Telefon/fax: 413-6672; 413-6673; 342 -8768

Szerkesztõségi mobil: (70) 388-7034E-mail: [email protected]

[email protected]: www.magyarnaplo.hu

Fõszerkesztõ: Oláh JánosE-mail: [email protected]

Európai Figyelõ: Jávorszky BélaE-mail: [email protected]

Próza, hírek, hirdetés: Bíró GergelyE-mail: [email protected]

[email protected]: (70) 388-7031

Ügyintézõ: Cech VilmosnéNyitott Mûhely: Ekler Andrea

E-mail: [email protected] Könyvszemle, lapterjesztés, ren-

dezvények: Kondor PéterE-mail: [email protected]

Mobil: (70) 388-7030

Tödelõszerkesztõ: Molnár Csenge-HajnaÜgyintézõ: Nagyné Paládi Judit

E-mail: [email protected] Szerkesztõ: Paizs Ábel

E-mail: [email protected]ószerkesztõ,

tanulmány:Rosonczy Ildikó

E-mail: [email protected] Mobil: (70) 388-7033

Vers, könyvkiadás:Szentmártoni János

E-mail: [email protected]@magyarnaplo.hu

Mobil: (70) 388-7032

MAGYARNAPLÓa Magyar Írószövetség lapja

magyar a magyar napló megjelenik havonta issn 0865291...

Documents