messzi még a messi? vízimalom a dunán az emlékezés...

SzázhalomÓVÁROSI KÖZÖSSÉGI, KÖZÉLETI FOLYÓIRAT

II. ÉVF. 15. SZÁM 2014. ÁPRILIS

Vízimalom a Dunán Az emlékezés felelősségeMesszi még a Messi?

A TARTALOMBÓL: Limes: a történelem mérföldkövei • Vízimalom a Dunán • Az emlékezés felelőssége • Tudós palánták • Bozsik focikupa: messzi még a Messi?

• Egy, csak egy legény: Ki Mit Tud Battán • Az óvárosi szódagyár

Egy, csak egy legény van...fotó

: pap

m

2� SZÁZHALOM�•�2014.�ÁPRILIS

SZÁZHALOM�•�2014.�ÁPRILIS� 3

- A Duna nemcsak történelmünk állandó tanúja, szereplője, hanem gyakran földraj-zi határa is. A történelem során többször vetődött fel a „dunai együttműködés” gon-dolata. Első lépésként az örökségvédelem feladatává vált a programalkotás. Milyen szerepet kapott és vállalt ebben az örök-ségvédelemben a Belügyminisztérium?

-�Mint�a�régészeti�és�műemléki�örökség�védelméért�felelős�tárca,�a�Belügyminisz-térium� nem� csak� nyomon� követi� az� örök-ségvédelem�eseményeit,� de� részt� vesz� a�kapcsolódó� szakterületek� stratégiai� ter-vezésében�is.�A�magunk�részéről�a�Dunai�Kulturális� Folyosó� elnevezésű� pályáza-tunkkal�segítjük�a�dunai�kulturális�örökség�megismerését,� védelmét,� örökségbarát�

hasznosítását.� A� pályázatot� konzorcium-ban�nyertük�el�az�ÁROP�1.A.6.�EU-s�kiírás�keretében.� Konferenciákat,� kiállításokat,�információs� kampányokat� szervezünk,� és�főként�hálózatépítéssel�segítjük�a�potenci-ális�partnerek�és�projektötletek�egymásra�találását.

- A Duna-stratégia kidolgozásának tudo-másunk szerint Ön volt az egyik koordiná-tora. Milyen elképzelések születtek a ma-gyarországi hálózatépítés, együttműködés kérdésében?-� Tárcánk�közreműködik�a�Duna�Mak-

ro� Regionális� Stratégia� tervezésében,� és�részt�veszünk�a�3.�prioritási�terület�(amely-nek�témája�a�kultúra�és�a�turizmus)�mun-kájában.� Azt� tapasztaltuk,� hogy� számos�előremutató� kezdeményezés� jelent� meg�dunai� örökség� témakörében,� azonban� a�nemzeti�szintű�hálózatosodás�nem�valósult�meg.�A�helyi�ötletek,�projektek�régió-szin-tű�becsatolásához�ezért�létrehoztuk�a�Ma-gyar�Dunai�Örökség�Hálózatot.� A�Dunai�Kulturális�Folyosó�projektünk�munkáját�ter-mészetesen�összekapcsoljuk�a�Duna�Stra-tégia�menedzsmentjével,� az� eredmények�így�hasznosulhatnak.

- Napjainkban Százhalombatta bekap-csolódása a programba elsősorban lehető-ség. A helyi kulturális bázis rendelkezésre áll. Milyen elvárást vagy közreműködést tartalmaz a helyi közösségek számára a program?-� A� projekt,� illetve� a� Magyar� Dunai�

Örökség� Hálózat� egy� lehetőség� a� po-tenciális� partnerek� számára� az� együtt-működésre,� a� tagság� önkéntes,� díjtalan.�A�hálózat�keretein�belül�komoly�szakmai�munka� zajlik,� a� siker� kizárólag� a� tagok�munkáján� és� együttműködésén� múlik.� Mi�azt�vállaljuk,�hogy�ehhez�biztosítjuk�a�ke-reteket,� segítjük�a� nemzeti� stratégiákhoz�

való�csatlakozást.- A hétköznapokban amikor a Dunáról

beszélünk, főleg a turizmust juttatja eszünk-be. De az a gyanúm, hogy a program ennél komplexebb. Mi említhető még?-�A�turisztikai�hasznosítás�komoly�esély�

a� dunai� kulturális� örökség� számára.� Ki-emelném� a� természetvédelem� és� örök-ségvédelem� együttműködésében� rejlő�le�hetőségeket� is.� A� kulturális� örökséget�azonban�nem�a�turizmus�érdekében�véd-jük,� hanem� önmagáért,� nemzeti,� európai�és�globális�jelentőségéért.�A�Duna�Európa�egyik� legnagyobb� folyója,� több�évezre-des� történelemmel,� amelynek� emlékei,�tanulságai� gyakran� ma� is� megtalálható-ak�a�partokon,�vagy�éppen�a�mederben.�A� turisztikai� vállalkozásokon� kívül� fontos�szerepe�lehet�a�helyi�közösségeknek,�civil�szervezeteknek,� akik� segítségével� meg-erősíthető�a�dunai�identitás.

- A Duna Kulturális Folyosó határokon átnyúló terveiben a megvalósulásnak van-e kijelölt határideje?-� Az� EU� következő� költségvetési� ciklu-

sa�2014-2020�közé�esik,�ezért�a�rövid�és�középtávú�terveket�érdemes�ehhez�a�ke-rethez�illeszteni.�A�dunai�stratégia�ugyan-akkor� nem�költségvetési� ciklusoknak� szól,�a�célunk�a�hosszú�távú�tervezés,�illetve�az�örökség�tervszerű�kutatásának,�megismer-tetésének,�hasznosításának�segítése.

JEL

Interjú Szaló Péterrel, a BM helyettes államtitkárával

A Dunai Kulturális FolyosóSzázhalombatta történetét évezredek óta figyelemmel kíséri tanúként a Duna. Rég elfelejtett népek titkait, virágzó és elhervadó kultúrák nyomait mossa egy-be ez a folyam a jelenkor nemzeteivel és színes szokásaival. Néhány évvel ez-előtt nemzetközi stratégia készült, ami kínálja a lehetőséget városunknak is, hogy bekapcsolódjon a Magyar Dunai Örökség Hálózatába. A program kap-csán a Duna-térségi turizmus lehetőségeinek jobb kihasználását és a nemzet-közi együttműködés fontosságát hangsúlyozta Szaló Péter, a Belügyminisztérium területrendezési, építésügyi és örökségvédelmi helyettes államtitkára, akit ebből az alkalomból kerestünk meg kérdéseinkkel.

Mint azt dr. Tóth János Attilától, a konzorcium szakmai vezetőjétől megtudtuk, a következő hálózati munkacsoport megbeszélés hely-színe Százhalombattán lesz május 8-án a „Matrica” Múzeumban.


Egy tudományos diákköri dolgozat története

A milleniumi tölgyfa

- Nyolcadikos vagy, ebben a korban a gyerekeket nem igazán a környezete érdekli, annak minden gondja. Honnan ered az érdek-lődésed? Családi indíttatású?-�Igen.�A�szüleim�már�féléves�koromban�

vittek�túrázni�hátihordozóban,�láttam�ilyen�fényképeket� a� családi� albumban.� A� csa-ládommal�most�is�sokat�kirándulunk�hétvé-genként.� Néha� nehéz� elindulni� reggel,� hi-szen�hétköznap�is�korán�kelünk,�de�mindig�nagyon�feltöltődve�jövünk�haza.�A�környe-zetvédelemről� is� sokat� hallok�otthon,�mert�részben�ez�a�szüleim�szakmája.

- Munkádban a fákról írtál. Említed az óvárosi 120 éves tölgyfát, amiről a Száz-halom nevű újságunkban olvashattál. Geo-lógus vagy természetfotós szeretnél lenni. Ez együtt járna a természetvédelemmel nálad?-�A�földrajz�a�kedvenc�tantárgyam,�most�

úgy� gondolom,� hogy� geológus� szeretnék�lenni.�Szeretem�az�állatokat,�tyúk,�nyúl,�ku-tya,�macska,�teknős,�sőt�gekkó�is�van�otthon.�Szeretem�a�természetet,�és�a�geológus�is�a�természetben�dolgozik.�Amit�szeretünk,�azt�meg�is�akarjuk�védeni�és�tudom,�hogy�szük-sége�is�van�védelemre.

- Mit gondolsz arról, hogy a természet- és a környezetvédelmet együtt kellene kezelni?-�Azt�hiszem,�ami�a�környezetet�károsít-

ja,�az�a�természetet�is�károsítja�és�fordítva.�Gondolok�a�víz,�levegő�és�talaj�szennyezés-re�például.�A�városban�kibocsátott�szennye-zés� valahogy� mindig� eljut� a� természetbe,�sőt�a�védett�területekre�is.

- Százhalombatta a fák városa. Egy időben szerettük volna felmérni a fák állapotát a vá-rosban. Kiderült, ez rengeteg pénzbe kerülne. Más színnel jelölni, mondjuk zöld színnel az egészséges fákat, sárgával amiket még gyó-gyítani lehetne és pirossal ami már veszélyes és ki lehetne vágni. Mit gondolsz erről?-� Én,� vagy� más� helyi� diákok� biztosan�

szívesen�részt�vennének�egy�ilyen�felmérés-ben,�de�azt�hiszem,�ehhez�nagy�szaktudás�

kell.�Talán�egy�egyetemtől�lehetne�segítsé-get�kérni,�lehetne�valakinek�a�diplomamun-kája�esetleg.�

- Írod, hogy lehetne minden évben fák napja, vagy több olyan egylet mint a miénk. Nekem az a több évtizedes tapasztalatom, hogy az emberek nagy többségét nem érdek-li sem a fák sem a környezet gondja. Azt is gondolom, hogy ha valamit nagyon sokszor elmondunk, teszünk is érte ez a szemlélet

változni fog. Mi erről a véleményed?-� Egyetértek,� fontos�a�figyelemfelhívás,�

de� a� személyes� kapcsolat� is� kell.� Én� úgy�érzem,�mióta�gyakran�kijárok�a�120�éves�tölgyhöz,�jobban�is�kötődök�hozzá.

- Nagyon fontos, hogy már az óvodában elkezdődjön a környezet védelmére való ne-velés. Egyik évben kiadtunk egy Óvd a Földet című mesekönyvet, amiben nagyon sok gye-rek írt mesét a környezetéről. Mit gondolsz akit egy „zöld óvoda” nevelt 6 éves koráig, később is mint iskolás követni fogja az ott ta-nultakat? Azt tapasztaltam, minden óvodás „környezetvédő”. Tudják mit szabad és mit nem. Te mit tapasztaltál a kortársaid között?-� A� kortársaim� közül� kevesen� kirándul-

nak,�az�osztályból�talán�4-5-en.�Szerintem,�ha� a� családnak� nincs� ilyen� érdeklődése,�akkor�a�gyerekben�sem�maradnak�meg�az�óvodában�tanultak.�Bár�egy�jó�tanár�is�fel-lelkesítheti�a�diákokat,�az�én�biológia� ta-nárom�is�ilyen.

- Egyesületünk nagy felelőssége és gondja az utánpótlás. Szívesen fogadnánk egy fia-talokból álló csoportot. Szerinted meg lehet oldani?-�Én�ismerek�néhány�olyan�gyereket,�akik�

biztosan� szívesen� csatlakoznának,� köztük�én�is.�Lehet,�hogy�a�gyerekekhez�később�a�szülők�is�csatlakoznának.

JaM

Részlet Söjtöri Dániel dolgozatából:„Fák szerepe az ökoszisztémában. A fák rengeteget elárulnak számunkra a kör-

nyezetünkkel való viszonyunkról. A fák kiemelt szerepet játszanak a Földön az élet egyensúlyának megőrzésében. Számos élőlény számára az életet biztosító szigetként működnek. A fák fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémában. Például megkötik a széndioxidot és a napenergia klorofil útján történő átalakításának során (ez az asz-szimiláció) oxigént termelnek, részt vesznek a víz körforgásában, megakadályozzák a talajeróziót valamint szervesanyag -termelési képessége meghatározó szerepet tölt be a táplálékláncban. Szolgáltatásaik nélkül elképzelhetetlen lenne az életünk. Rá-adásul a fák történelmünk, jelenünk és jövőnk tanúi.”

Söjtöri Dani és húga, Lilla

Kellemes meglepetés lapunk számára, és megtiszteltetés is, hogy a Tudományos Diákköri Találkozó egyik dolgo-zatának címe és apropója lapunk egy korábbi írása. Az interjúra megfontolt, komoly fiatalember jelentkezik, megnyerően határozott, pedig mindössze 14 éves, és természetesen óvárosi. Söjtöri Dániel az Eötvös Lóránd Ál-talános Iskola 8. osztályos tanulója, akit Körmendiné Stoffer Zsuzsanna tanárnő készített fel a Kutató Gyerekek Tudományos Konferenciájára. „Sokat gondolkoztam, hogy mit válasszak témámnak, míg végül kezembe került a Százhalom újság, amely egy közel 120 éves tölgyről ír, ami az ófalusi Duna parton található. Egyből rájöttem, hogy mi lesz a témája a dolgozatomnak. Mert ez a fa nem csak egy természeti csoda, hanem az ország egyik legidősebb fája.”


Egyetlenként Körömi Máté indult az Óvárosból az első battai Ki Mit Tud-on

Verbunk és legényes- Sokáig tartott, amíg színpadra kerül-

tél. Saját bevallásod szerint versenyruti-nod már van, nem voltál lámpalázas?-�Csak�egy�kicsit,�több�mint�8�éve�ta-

nulok� néptáncot.�Ma� is� a�Cseppforrás�tagja�vagyok.�Nem�ez�az�első�verseny,�amin�elindultam.

- Nálatok a családban van-e hagyomá-nya a néptáncnak?-� Hogyne� lenne,� hiszen� nemcsak�

anyukám�és�apukám�járnak�még�ma�is�a�Forr-Más�együttesbe,�de�a�nővérem�és�az�unokatestvérem�is�táncol.

- Sikered sok éves munka eredménye, egy héten hányszor jársz „edzésre”? -�Évek�óta�évszaktól�függetlenül�he-

tente�kétszer� járok,� iskola�után,�30-40�társammal�néptáncoktatásra.

- Ha már oktatás, kik a felkészítőid, akiknek bizo-nyára jelentős része van a sikeredben?-�Fundák�Kristóf�és�Fá-

bián� Zsófia� a� tanáraim,�és� gondolom� akik� látták�a� Felszállott� a� páva� te-levíziós� vetélkedőt,� azok�számára� nem� ismeretlen�a� név,� hiszen� az� orszá-gos� döntő� egyik� győzte-se� Fundák� Kristóf.� (Tesz-szük� hozzá,� Kasza� Lilivel�egy� párt� alkotva,� akiről�szintén� kiderült,� hogy� a�battai�gyerekeket� tanítja�a�szép�magyar�táncra.)

- Az életed nemcsak táncból, hanem fontos más elfoglaltságból , gondolom tanulásból is áll. Milyen ta-nuló vagy és mi mindennel töltöd még a szabadidő-det?-�Szüleim�szerint� is,�de�

eredményeim�szerint�is�jó�tanuló� vagyok� (5-ös).�Ha�még� marad� időm,� szíve-

sen�játszom�az�udvaron�a�barátaimmal.�Sokat�focizunk.

- Hosszú út áll még előtted, mire pályát kell választanod. Most mi jár a fejedben, mi szeretnél lenni?-� Hát,� híres� ember� és� híres� néptán-

cos.- A győztes produkciód szatmári ver-

bunk volt. Egy fiatal táncosnak van-e ked-vence?-�Igen,�kedvencem�a�Györgyfalvi�le-

gényes.- Elengedünk, de még áruld el, mi a

következő állomás?-� Legközelebb�a�Pesovár� suli� szóló-

táncversenyén� indulok.� Remélem� ott� is�jól�fogok�szerepelni.�

J

Szinte forrt a levegő vasárnap délután a Barátság Kulturális Központ előterében. Ki Mit Tud-ra jelentkező kicsik és na-gyok járták izgatottan körei-ket. Voltak akik csoportosan, lányok egymásba kapaszkod-va, és volt olyan is, mintha va-lamin nagyon elgondolkodna, egyedül rótta a métereket. Az első százhalombattai Ki-Mit-Tud-ra közel negyvenen je-lentkeztek, nemcsak battaiak, hanem a környék települései-ről is. Mondtak verset, táncol-tak, énekeltek. Kora délutántól késő estébe nyúlóan folyt a te-hetségkutatás. Lapunk számá-ra az tette különösen érdekes-sé, hogy a jelentkezők között ott volt a halmoktól egy kőha-jításra lévő óvárosi Alma ut-cából Körömi Máté 10 éves kisdiák. Ma már sem tágabb környezete, sem az iskolatár-sai számára nem titok, sőt nagy büszkeség, hogy Máté első helyezést ért el néptánc kategória szólótáncban.


Néhány nappal ezelőtt avatták a Pancho Arénát Felcsúton. A futballrajongók, akik figyelem-mel kísérték, láthatták a döntőt, amit a Puskás Akadémia fiatal-jai játszottak a Real Madriddal. Eddig a történetben nincs sem-mi meglepő. Aki járatosabb az utánpótlásfutballban, annak feltűnhetett, hogy a magyar csapat egyik legjobb játékosa Tajti Mátyás mára már a Barce-lona utánpótlását erősíti. Róla annyit, hogy néhány évvel ez-előtt még itt kergette a labdát a biatorbágyi csapat tagjaként az óvárosi pályán.

Verőfényes� április� nap� volt� vasárnap�délelőtt�az�óvárosi� futballpályán�27-én.�A�pálya�környékén�már�9�órakor�sem�le-hetett� parkolót� találni.� A� szurkolók,� szü-lők,�és� természetesen�az�apró� játékosok�

egész�serege�lepte�el�a�helyszínt.�Aznap�rendezték�a�Bozsik-kupa�helyi�mérkőzé-sét.�Közel�kétszáz�5,�7,�9�és�11�éves�gye-rek�érkezett�a�környékbeli�településekről.�A�helyi�verseny�szervezőjével�és�lebonyo-lítójával,�Tallér Zsolttal, a Bozsik program koordinátorával, a VUK SE technikai veze-tőjével elevenítjük�fel�az�előzményeket.

- Bevezetőként talán néhány mondatban említsük meg a VUK SE történetének kez-deteit.-� Néhány� lelkes� szülő� alakította� meg�

2002-ben� a� Százhalombattai� Városi�Után��pótlásért�Közhasznú�Sport�Egyesüle-tet� (röviden�VUK�SE).�Céljuk�az�akkor�a�Sport� Kft-ben� szereplő� utánpótlásfutball�segítése�volt.�Az�élet�nagyon�hamar�fon-tos� szerepet�szánt�a�fiatal�egyesületnek,�mert� a� Sport� Kft.� megszűnésével� 2003-ban�átvették�az�összes�utánpótlás�csapat�üzemeltetését.�Jelenleg�nyolc�edző�foglal-kozik�nyolc�korosztályban�több�mint�150�fiatallal.

- Ha jól feltételezem, akkor a mai nap központi eseménye a Bozsik-program egy-idős a VUK SE-vel?-�Valóban,�Mezey�György�volt�szövet-

ségi� kapitány� vezetésével� indult� útjára��

2002-ben� a� Bozsik-program.� Az� elkép-zelések�szerint�az�utánpótlás�széles�körű�nevelése,�egységes�képzésének�kialakítá-sa�és�az�edzőképzés�volt�a�cél.Százhalombatta� utánpótlás� labdarú-

gása�elindulásától�résztvevője�volt�ennek�a� kezdeményezésnek.� Az� első� időkben�alközpontként,�majd�az�előírások�szigoro-dása�után�–�kötelező�nagyméretű�műfüves�pálya�–�körzetként.�A�Budai�körzet�akkori�10-12� települését� fogtuk� össze,� jelenleg�körzetként�6�egyesület�–�Fogócska�SE�Érd,�Bolha�Foci�Tanoda�SE�(Tárnok),�Focisuli�SE�(Törökbálint),� Diósdi� TC,� Sóskút� SK,� VUK�SE�–�vezetését�látjuk�el.

- Az ifjúsági utánpótlás-nevelésnek, pon-tosabban a Bozsik-programnak sem volt zökkenőmentes az útja.-� Többszöri� megújulás� után� harmadik�

éve�üzemel�jelenlegi�formájában.�Rendkí-vül�szigorú�előírásoknak�kell�minden�pilla-natban�megfelelni�szakmailag,�felszerelt-ségben� és� természetesen� adminisztratív�szempontok�szerint�is.Ma� már� évente� hat-nyolc� tornát� ren-

dezünk� a� 7-9-11� éves� korosztályoknak.�Mai� rendezvényünkön� a� hat� egyesület-ből� 188�gyermek� sportolt� egyszerre� az�

Bozsik-Kupa az óvárosi futballpályán

Messzi még a Messi?


óvárosi�VUK�SE�sportpályán.�A�40�U7-es�korosztályú� gyermek� hat� állomáson� ún.�grassroots-edzésen� vett� részt� hat� edző�segítségével�a�műfüves�játéktéren.�A�na-gyobbak�(U9�és�U11�korosztály)�fiataljai�15�perces�illetve�20�perces�mérkőzéseken�küzdöttek�egymással.�A�program�sajátos-sága,�hogy�az�eredmények�nem�kerülnek�rögzítésre,�de�minden�játékos�jutalomban�–�ami�általában�egy� csoki�–� részesül�és�csapatonként�a�legjobbakat�külön�kiemel-jük�és�díjazzuk.

- Van-e a Bozsik-programnak a gyakor-lat eredményeként szakmai folytatása?-�A�felépítés�lényege,�hogy�megtalál-

juk�a�legügyesebbeket,�nyomon�kövessük�és�a�lehető�legmagasabb�szintre�irányít-suk.� A� helyi� szintű� program� folytatása�az� akadémiákon� történik.� Mind� a� VUK�SE-ből,� mind� a� résztvevő� csapatokból�többen� léptek� már� feljebb� a� környező�akadémiákra,�a�Honvédhoz,�a�Vasashoz,�a�Videotonhoz�valamint�a�Puskás�Akadé-miához.Ebben�a�kiválasztó� rendszerben�és�a�

ráépülő� szakmai� életpályákban� van� a�magyar�labdarúgás�jövője.�Megjegyezni�

kívánom,�hogy�az�elmúlt�napokban� leg-többet� emlegetett� ifjúsági� játékos,� Tajti�Mátyás� több� éven� keresztül� szerepelt�a�biatorbágyi�Viadukt� SE� csapatával�a�tornáinkon.�Már�5-6�évesen�kitűnt,�hogy�

milyen� tehetséges,� de� azt,� hogy� a� Real�Madrid� és� a� Barcelona� versenyezzen�érte,� rendkívüli� szorgalmával,� a� futball�iránti��alázatával�érte�el.

- Szinte alig telik el nap, hogy ne halla-nánk róla, Magyarországon újabb és újabb stadionok épülnek. Futballszerető szurko-lóként is felkapjuk a fejünket, de mit szól ehhez a szakember?

-� Remélem,� hogy� megteremtődnek� a�magyar� labdarúgás� továbblépésének�körülményei,�amellett�arra�is�szükség�van,�hogy�képzéssel�olyan�tehetségek�nőjenek�ki,�akikkel�az�eredményesebb�futballjövő�

képzelhető�el.- Hogyan állunk tehetségekkel, országos

hírnevet szerző battai fiatalokkal?-�Százhalombattáról�többen�jutottak�el�

akadémiákig,� közülük� a� legmagasabb-ra�Fülöp�Noel�küzdötte�fel�magát.�Noel�játszott� a� legmagasabb� osztályban,� a�Ferencváros�színeiben,�jelenleg�a�másod-osztályú�Siófokot�erősíti.A�VUK�SE�fiataljai� között� is� található�

több� tehetséges� labdarúgó,� akik� előtt�szép� jövő� állhat.� Ehhez� szinte� minden�adott.�A�kezelésünkben�lévő�óvárosi�VUK�sportpályán�a�felszerelésekben�és�edzés-eszközökben� hiányt� nem� szenvedünk.�Edzésekre� és� mérkőzésekre� használjuk�a� füves�pályánkat.�Évek�óta�nagy-nagy�hátrányt� jelent� a� nagypályás�műfű� hiá-nya.�Reméljük�ebben�is�sikerül�előre�lépni�az�önkormányzat�segítségével.

- Zárásként megemlítené-e, hogy a battai fiatalok hogy szerepelnek a bajnok-ságaikban?-� Az� U21� korosztályunk� reményeink�

szerint�dobogón�végez.�Az�U15�korosz-tályunk�a�bajnokság�alapszakaszát�több�fordulóval� a� vége� előtt� megnyerte.� Bí-zunk� a� hasonlóan� sikeres� folytatásban�a� rájátszás� mérkőzésein� is,� és� akkor� a�csapat�megmutathatja�magát�a�megyei�döntőben.� Az� U14� csapatunk� szintén�érem� várományos.� Az� U13� korosztály�eredményesen� szerepel� a� Bozsik� prog-ram�kiemelt�csoportjában.�Az�U11�és�az�U9� csapataink� szintén� csoportjaik� élme-zőnyében�találhatóak�a�kupa�rendszerű�bajnokságaikban.

-JEL-Fotók: Pap Miklós


1944-ben hét éves voltam, amikor elvitték őket. Izidor bácsi felesége már nem élt akkor. Két felnőtt lányá-val - lehettek talán negyven évesek, vagy annál idősebbek - lakott a há-zában, Ilonkával és Bözsikével. Har-madik gyermeke, Jolán Amerikába ment férjhez és ott is élt. Nagyon tisz-ta, pedáns emberek voltak. Az üzletet vagy a bácsi, vagy valamelyik lánya vezette. Amikor az udvarban leomlott a löszfal, apámat kérte, engedje meg, hogy a Dunára hordják le a földet az udvarunkon keresztül. Ha apánknak kölcsönre volt szüksége, bizalommal fordulhatott hozzá. Ha más nem is, de az öreg biztosan kisegitette.

Amikor már tudták, el kell menniük, apa felajánlotta, átviszi őket kocsival Érdre, hogy ne gyalog kelljen a hosszú utat megtenniük. Nem volt fogalmunk arról, mi történik majd ott velük. Apa

mesélte, az úton beszélgettek és Ilon-ka azt mondta neki: „András! Minden

társadalomnak megvannak a maga áldozatai, most mi vagyunk azok.” De azt, hogy soha nem térnek visz-sza, mi hétköznapi emberek meg sem gondolhattuk. Egyedül Izidor bácsi-nak egy fiatal unokaöccse került haza a családból. A holmijukat kipakolták az utcára és elárverezték. Csak azok, akikben semmi emberi jóérzés nem volt, azok vásárolták meg.

Ezt a történetet sógorom, Gajárszky Gábor mondta el: „A pincében bo-rozgatás közben mesélte el apátok nekem ezt a történetet. A papának el-pusztult a tehene és még ugyanabban az évben, ősszel a lova is. Nem tudta kihez forduljon nagy bajában, hiszen mindenki dolgozott a határban, hogy a gabona időben a földbe kerüljön.

Add hírül fiaidnak...

Az emlékezés felelősségeA Schulteiz család a Fő utcán, a velünk szembeni házban élt. Múlt század elején még kocsma, majd Izidor bácsi engedélyének bevo-nása után szatócsbolt üzemelt itt. Nem ők voltak az egyetlen zsidó család a faluban, akik szomszédaikkal jó, baráti viszonyban éltek. Vallásos, békés természetük révén a falu megbecsült tagjai voltak. Kereskedésükben biztosították mindazokat a dolgokat, melyek a falusi élethez kellettek. Itt éltek közöttünk még a Práger, a Reisz csa-lád és Krausz bácsi is. Idős unokanővéremmel, Kácser Teréziával sokat beszélgettünk régi emlékeiről. Nagyapám házában ők is lak-tak. Elmesélte nekem, hogy az édesanyját Schulteiz bácsi felesége tanította meg arra, hogyan kell a liba gégéjéből kiemelni a kukorica magját, ha tömés közben rossz helyre került. És más hasznos do-logra, amit egy asszonynak a háztartásban tudnia kell. Személye-sen nem ismerhettem őket, mert a háború után születtem, de Ilona nővérem átadott nekem néhány emléktöredéket róluk:


Akkor Izidor bácsi felszántatta saját lovával és el is vettette az őszi ga-bonákat, a papa tudta nélkül. Amikor átment, hogy megköszönje és meg-kérdezze, mivel tartozik érte, az öreg azt mondta: „Semmivel András. Csak tarts meg jó emlékezetedben.”

Gajárszky Gábor, a nővérem fér-je gyerekként nagyszüleivel a Fő-szegen laktak Prágerék és Reiszék közvetlen szomszédságában. Velünk szemben lakott Reisz Dori bácsi fe-leségével, Emma nénivel. A fiatalabb fiuk, Laci volt már csak otthon, mert Sanyit elvitték munkaszolgálatra. Ha jöttek az angol és amerikai bombá-zók, a mi pincénkben húzódtak meg Prágerékkel és velünk együtt. Abban az időben már csak a nagyanyám élt, a testvéremmel ketten nála laktunk, ő nevelt bennünket.

Práger Misi a legjobb barátom volt. Egy-két évvel volt csak idősebb nálam. Sokat játszottunk, csavarog-tunk együtt. Egyszer mentem hozzá-juk, de a kapu le volt ragasztva. Nem nagyon figyeltem oda, nem is értet-tem miért. Misi édesanyja, Panni néni szaladt elém:

- Mit csináltál? Nem lett volna sza-bad neked ide bejönni!

- Miért nem? - kérdeztem.- Mert akkor téged is elvisznek. Magához ölelt és azt mondta:- Tudod fiam, bennünket azért visz-

nek el, mert szegény zsidók vagyunk.A Hangya kocsma előtt rakták fel

őket egy zárt teherautóra. Megpró-báltunk Misivel elszökni, már Román Gyuri bácsinál jártunk. De amikor meglátta, hogy az anyját felteszik a kocsira, elkiáltotta magát: - Anya!... Lerohant és őt is elvitték. Elvitték ak-kor az apját, Misi bácsit, nagyany-ját, Szera nénit. Reiszéket, Dori bá-csit, Emma nénit és Lacit is és az öreg Krauszt.

Olyan rendes emberek voltak. Vol-tak földjeik a Parlagokban. Szera néninek volt egy kis szatócsboltja, mindenfélét árult benne. Élelmiszert,

háztartási-, vegyi-cikkeket. Vásznat, ruhaanyagot, gombot, még horgot is. Azt mondta nekem egyszer: „Vigyázz az otthonunkra. Azt mondták, csak összeírnak bennünket és visszahoz-nak. Ha van aranyékszer, meg pénz, azt hozzuk magunkkal, nehogy itt el-lopják.”

Nagyanyám Reisz Dori bácsival lisztet cserélt petróleumért. Megpró-bálta őket Prágerékkel együtt a pin-cénkben bújtatni, de a falu éjjeliőre meglátta, ahogy a sötétben lámpával oda megy és gyanút fogott. Felje-lentette őket a csendőröknél, akik a Buzodics házban tanyáztak akkor, és a pincénkből vissza kellett menniük a saját házukba. Másnap elvitték őket.

A háború után csak Reisz Sanyi jött vissza, egyedül. Öccse, Laci súlyos betegen Franciaországba került, és ott is halt meg. Vagyonukat elárve-rezték. Mindent kihordtak az utcára. Nagyanyám meglátta, hogy az egyik szomszéd turkál a holmijuk között és dühösen rászólt: „Nem szégyelli ma-

gát, más holmijában turkálni?” „Ma-tild néni! Elintézem, hogy magát is elvigyék!” - válaszolt. A nagyanyám nagyon sírt akkor.

Sosem bocsátottam meg azoknak, akik segédkeztek az elhurcolásukban. A háború után azok lettek a legna-gyobb kommunisták, akik előtte a nyilas párt tagjai voltak. Egyszer az iskola igazgatójának odavágtam, hogy főnyilas volt. A hasonszőrű taní-tó kollegájával bezártak ezért a régi községháza pincéjébe. Kiabáltam Mi-lán bácsinak, segítsen kijutni. Meg-kérdezte, ki tette. Olyan dühös lett rájuk, azt mondta, fog egy vasvillát és agyonszúrja őket.

Ez a tanító a háború előtt azért verte meg nádpálcával a gyerekeket, ha nem mentek templomba, utána pedig azért, ha elmentek. Nem volt becsülete az ilyen köpönyegforgató embereknek azután. A jobb érzésűek megvetették őket. Sosem bocsátottam meg nekik, hogy elvitették a legjobb barátomat. Szegedinácz Anna

SZÁZHALOMÓvárosi Közösségi, Közéleti Folyóirat

Meg�je�le�nik�havontaFe le lős ki adó:

Száz�ha�lom�bat�tai�Fa�lu�vé�dő�Egy�let,elnöke:�Jankovits�Már�ta

Szerkeszti a szerkesztőbizottság.Postacím: 2440�Száz�ha�lom�bat�ta,�Avar�köz�2.

Honlap: www.faluvedo.battanet.huE-mail: [email protected]

Te�le�fon:�06-23/356-343ISSN�szám:�2060-2766

Nyomdai munkák:Hírhalom�Kft.,�Százhalombatta

Kérjük ajánlja fel adójának

1%-át a Százhalombattai

Faluvédő Egyletnek.

Főbb tevékenységi körök: környezetvédelem, hagyományőrzés,

lakossági érdekvédelem.

Adószám: 18688966-1-13

ÉrtesítésA Százhalombattai Faluvédő Egylet 2014 május 7-én 17 órakor tartja évi rendes közgyűlését az Óvárosi Zenálkó Etel Közösségi Házban 17 órakor

Vezetőség

KöszönetA Sebestyén család megköszönö mindenkinek akik édesapjukat Se-bestyén Józsefet és édesanyjukat Sebestyén Józsefnét elkísérték utol-só útjára.

A gyászoló család


- Néhány évvel ezelőtt felvetődött, hogy a Limes magyarországi szakasza a világörök-ség részévé válhat. Napjainkban tudomásunk szerint világörökségi várományos. Mi az előz-ménye és milyen intézkedésre, állásfoglalásra van szükség a továbblépéshez?-� A� Római� Birodalom� magyarországi,�

415�km�hosszan�ívelő�határszakaszát�Ma-gyarország�2009-ben�jelölte�az�UNESCO�világörökségi� várományos� listájára,�„Frontiers�of�the�Roman�Empire�(FRE)�–�Ripa�Pannonica� in� Hungary”� elnevezéssel� (ld.�http://whc.unesco.org/en/list/430).�A�ma-gyar�jelölés�a�nemzetközi�sorozat-helyszín,�a� FRE� tervezett� bővítésére� vonatkozott.�A�római�limes�pannóniai,�Duna-parti�határvo-nalának�magyarországi� szakasza�egyben�a�hazai�világörökségi�várományos�lista�11�helyszínének�egyike,�és�legutolsóként�került�a�hazai�listára.�A� Római� Birodalom� határának� különle-

ges�részét�képező�dunai� limes-szakasz�vi-lágörökségi� jelölésének�előkészítését� szol-gálta� egy� öt� ország� együttműködésével�megvalósuló,�az�EU�Közép�Európa�program�támogatásával�2009-2011�között�lezajlott�program.�Ennek� eredményeképpen� 2011� végé-

re� elkészült� a� felterjesztési� dokumentáció�első� változata,�mely�121�helyszínt� foglalt�magában,� a� projekt� lezárása� után� még�3� további� helyszín� került� beemelésre.� A�Százhalombatta-Dunafüred� területén� ta-lálható� tábor� és� vicus� (Matrica)� a� jelölés�részét� képezi.� 2012-ben� megszületett� az�immár� 124� helyszín� (162� régészeti� lelő-hely)�kapcsán�egy�régészeti�védési�javas-latcsomag,�tekintettel�a�2012�januárjában�

hatályba� lépett� világörökségi� törvényben�(2011.�évi�LXXVII.�törvény�a�világörökség-ről� –� Vötv.)� foglalt� előírásokra.� A� védési�csomag�azon�még�nem�védett,�de�nyilván-tartott� lelőhelyek� védetté� nyilvánítására�vonatkozott,� melyek� jelenleg� az� örökség-védelmi� törvény� alapján� csupán� ex� lege,�vagyis� általános� védelem� alatt� állnak.� A�javaslatcsomag�alapján�a�Belügyminiszté-rium�2013-ban�megkezdte�ezen�régészeti�lelőhelyek�védetté�nyilvánítását,�a� tavalyi�év�során�30�lelőhely,�2014-ben�további�8�lelőhely�nyert�kiemelten�védett�státuszt.�Ezzel� párhuzamosan� zajlott� 2013-ban�

a�magyar� világörökségi� várományos� hely-színek� felülvizsgálata,� mely� ez� évben� fog�befejeződni.�A�felülvizsgálat�lezárulta�után�a�várományos�helyszínek�Vötv�szerinti�jegy-zékét�várhatóan�ez�évben�hirdeti�ki�a�kultú-ráért�felelős�miniszter.�Ezt�követően�kerülhet�kiválasztásra�–�kormányzati�döntés�alapján�–�az�a�várományos�helyszín,�melynek�Világ-örökség�listára�való�felterjesztését��Magyar-ország�elkészíti�és�benyújtja�az�UNESCO�Vi-lágörökségi�Bizottságához�Párizsba.�Fentiek� mellett� a� Világörökségi� Bizott-

ság�jelenleg�tekinti�át�a�FRE�sorozathelyszín�

bővítésének� feltételeit,� ennek� eredménye�kihatással�lesz�a�magyar�felterjesztésre��is.

- A terv valamennyi érintett települést, így Százhalombattát vagy Paksot is egyenrangú helyszínként kezeli? Azaz a megvalósulás egyszerre történik-e?-�Igen�a�nevezés�szempontjából�a�hely-

színek�egyenrangúak.�A�helyszíneken�terve-zett�turisztikai�fejlesztések�koordinálásába�a� kultúráért� felelős� minisztérium� bevonta�a� Magyarországi� Limes� Szövetséget.� Az�egyes� helyszíneken� megvalósítható,� a� te-rület�állapotát�javító�intézkedések�köre�az�említett� projekt� keretében� megfogalma-zásra� került,� Százhalombattán� az� erődre�vonatkozóan� felmerült� az� � ingatlanrende-zés� lehetősége,�a� � terület� jókarban� tartá-sának� igénye� (folyamatos� fűnyírással,� fás�szárúak� irtásával),� megállapításra� került,�hogy� a� részben� feltárt� tábor� alaprajza�kiszerkeszthető,�a�principia�épülete�ismert,�a�vicus�fürdőépülete�konzervált,�tekintettel�azonban�az�újkori�sáncokra,��a�bemutatás�lehetősége�megfontolást� igényel,� informá-ciós�tábla�elhelyezése�és�események�szer-vezése�is�felmerült.

EL

Százhalombatta világörökségi helyszín várományos

Limes: a történelem mérföldköveiKérdésünkkel Wollák Katalint, a Forster Gyula Nemzeti Örök-séggazdálkodási és Szol gál-tatási Központ Világörökségi és Nemzetközi Főosztály főta-nácsosát kerestük meg.


Rómaiak Battán

Távolba futó utak

1999-ben� dr.� Visy� Zsolt,� a� limes� (ró-mai�hadiút)� ismert�hazai�szakértője�kez-deményezte� az� UNESCO� Világörökségi�Bizottságának,�hogy�ezek�az�utak,�ame-lyek�számtalan�európai�országon�vezet-nek�keresztül,�egységesen�pályázzanak.�

Alakult� is� egy� csoport,� amelyhez� Auszt-ria,�Horvátország,�Németország,�Nagy-Britannia,� Szlovákia� és� Magyarország�csatlakozott.� Javasoltak� magyarországi�helyszíneket,�amelyben�nagy�örömünkre�szerepelt�Százhalombatta�is.�

Kicsit�menjünk�vissza�a�történelemben.�A�Római�Birodalom�Augusztus�császár�(kr.�e� 31� -� kr.u� 14)� idejében� lett� világbiro-dalom.�Ennek�hatása�mai�is�tetten�érhető�az�építészetben,�a�vallásban,�a�kultúrá-ban.�Az�egymást�követő�császárok�nagy�gondot� fordítottak� arra,� hogy� kiépítsék�mai�szóval�az�„infrastruktúrát”.�Ez�jelen-tette� az� utak� építését,� az� utak� melletti�fogadók� létrehozását,�ahol�az�emberek�megpihenhettek,�lovakat�válthattak.�Eze-ket�használta�a�posta�és�futárszolgálat�is�ahol�előnyt�élveztek�az�uralkodók�levelei.�Már�akkor�is�nagy�összegeket�emésztett�fel� a� postaköltség,� állandó� anyagi� ne-hézségekkel�küszködtek,�ezért�Septimius�Severus� császár� (193-211)�a�postaszol-gálat� teljes� költségét� az� államkincstár-

Százhalombatta szerencsés város, mert szinte egész úthálózata kiépített. Nem volt ez mindig így. Régi képeken láthatjuk, az akkori Fő utca nyáron poros, esőben sáros volt, a mellékutcákról nem is beszélve. Erre azonban már csak az idősebbek emlékezhetnek. A Szent László utca viakolor kővel van lerakva, a mellékutcák majdnem mind szilárd burkolatúak. Pár évvel ezelőtt nem is olyan régen jártam egy szomszédos városban, aztán egy másikban a Dunántúlon, kocsival. Mindkettőben szabályosan beleragadtunk a sárba. Aki járt már így, főleg ilyen utcákban lakik, tudja, az életüket, a mindennapjaikat megnehezít-heti egy ilyen helyzet. Tudták ezt a régi rómaiak is, akik uralkodásuk majd 500 éve alatt közel 5000 km hosszú úthálózatot építettek ki hatalmas birodalmuk-ban. Ez csak 1000 kilométerrel rövidebb, mint a Kínai Nagy Fal.


ra� hárította� át.� (Addig� magánposták� is�működtek).�A� leveleket�papiruszra�vagy�pergamenre� írták,� összetekerték� és� pe-cséttel�látták�el.�Rómától�4�nap�alatt�ju-tott�el�egy�levél�a�Nápolyi-öbölbe.�

Senki�nem�gondolná,�hogy�már�abban�az�időben�is�volt�turizmus.�Az�útrendszer�kiépítve,� szálláshelyek� várták� az� utazni�szándékozókat� étellel,� itallal,� tisztálko-dási� lehetőséggel,� váltott� lovakkal,� így�aztán�útra�keltek�a�derék�római�polgá-rok.�A�birodalom�hatalmas,�a�nyelv�egy-séges�latin,�a�pénzrendszer�is�egyforma,�az�utak�biztonságosak.�A�Kr.�u�I-II.�század�volt�a�turizmus�fénykora.�Ki�milyen�előke-lő�és�gazdag�volt,�olyan�kocsival�járt.�Nők�főleg� fedett,� oldalán� selyemfüggönnyel�takart� kétkerekűvel.� Fizetős� szállásokon�pihentek�meg�amit�Mansió-nak�neveztek�ahol�az�emeleten�voltak�a�hálószobák,�a�földszinten�az�étterem,�a�konyha,�az� is-tállók,�műhelyek.�Mi�is�volt�a�limes�út?�A�szó�ösvényt�je-

lent.�Az� I.�évszázadtól� fokozatosan�épí-tették� ki.� Sövénykerítés� védte,� mindkét�oldalán� árok,� és� bizonyos� távolságra�őrtornyok� ahol� a� körülötte� létrehozott�katonai� táborokban� nagy� létszámú� ka-tonaságot�állomásoztattak.�Főleg�az�I-II.�évszázadban.� A� IV.� évszázadban� már�kisebb� határőr� alakulatok� látták� el� ezt�a�feladatot.�Ilyen�tábor�volt�Százhalom-batta�dunafüredi�részén�a�Matrica�tábor.�Sánc�és�árokrendszer�vette�körül,�ezt�sa-roktornyok�erősítették�meg�és�négy�kapu.�

A�fő�kapu�mindig�a�Duna�felé�nézett�mert�ezeket�a�táborokat�közvetlen�a�víz�mellé�építették,� kihasználva�a� folyón� közleke-dés�lehetőségét.�A�Matrica� tábor�150�x�170�méteres�

alapterületű,� négyszögletes� alakú� volt�ahogy�az�ásatások�során�előkerült� lele-tekből� megállapítható.� 118-180-ig� az�alpesiek� 1.� számú� lovasított� gyalogos�zászlóalja,�majd�a�mórok�gyalogezrede,�végül�a�harmadik�század�végétől�egy�lo-vas�alakulat�védte.�Az�első�amit�a�róma-iak�építettek�palánktábor�volt,�azaz�fá-ból� készült� vizesárokkal� körülvett� tábor,�ami�egy�szarmata�támadáskor�megsem-misült.�Ugyanazon�a�helyen�építették�újjá,�de�most�már�kőből.�A�tábor�közepén�állt�a�főhadiszállás,�

a� hivatali� helységek,� a� fegyverraktár,�a�zászlószentély�és�a� légió�pénztára.�A�parancsnoknak�volt�külön�háza,�a�tisztek�külön� hálószobában,�a� legénység�közös�hálóteremben� kapott� helyet.� Ezt� kiegé-szítette� még� a� gyakorlótér,� a� raktárak,�kórház�és�a�fürdő.�Magyarország� területén�a�Duna�mel-

lett�500�km�hosszan�nyúlott�a�Római�Biro-dalom�határa.�Az�utak�mentén�a�távolsá-got� 1,5-2,5�méter�magas�mérföldkövek�jelezték.�A� kőbe�an-nak�a�római�császár-nak� a� nevét� vésték�akinek� az� uralkodá-sa� alatt� állították.�Előkerült�egy�Matrica�feliratú�kő�is�amelyet�a� múzeumban� őriz-nek.�Érdnek�is�van�ily�en�mérföldköve.�Számtalan� helyen�

találhatjuk�meg�a� li-mes� maradványait.�Sajnálatos�módon�az�idők�folyamán�leasz-faltozták,� lebetonoz-ták,�de�még�most�az�utolsó�idő,�hogy�ha�a�világörökség� része�lesz,� valamennyi-re� menthető� és� vele�együtt� az� olyan� ró-mai� kori� emlékek� is,�mint�a�Matrica�tábor�Dunafüreden.� Az� a�régi� római� út� amely�Százhalombat tán�áthaladt,� Aquincum-

ból� indult,� Campona� (Nagytétény),� Érd,�a� régi� battai� Stich-tanya� mellett� veze-tett� el.� Nyomvonalát� követte� a� későbbi�időkben�a�„királyok�köves�útja”,�amelyen�keresztül�közlekedett�a�török�sereg,�ezen�indult�Érdről� II.� Lajos�királyunk�a�végze-tes� mohácsi� csatatérre.� A� limest� követte�ez�az�útvonal�az�erőmű�alatt� Ercsi� felé.�Valószínű� lehetett� egy� útelágazása� a�Matrica�tábor�felé.�A�kutatók�számtalan-szor�megerősítették,�hogy�a�mai�utak�egy�részét� a� régiek� nyomvonalán� építették,�még�az�országos�főutakat�is.�Ezeken�köz-lekedett�a�római�sereg�világhódító�útja-in,�ezen�folyt�a�kereskedés�a�birodalom�távoli� részei� között.� Nagyon� időtállóan�építették,�mert�ami�megmaradt,�még�ma�is�használható.�Nem�minden�út�volt� ilyen�mint� ami� a� képen� látható,� ez� inkább� a�városokban�volt�jellemző.�Nagyon� reméljük,� hogy� az� UNESCO�

elfogadja�a�pályázatot�és�így�megment-hető�lesz�nemcsak�a�limes,�a�Matrica�tá-bor�de�még�amit�mindenki�ismer�a�„római�híd”�is.�

Jankovits MártaForrás: Internet

Lektorálta: Dr. Vicze Magdolna, a „Matrica” Múzeum igazgatója

Septimus Severus római császár


Nagyapámnak�öt�gyermeke�volt:�János,�Irén,�Géza,�Károly�és�Matild.�Már�a�múlt�század�elején�működött�a�vízimalom�a�Du-na-parton,� a� Kocsány� kerttel� szemben.� A�ház,�a�kert,�a�gazdasági�udvar�valamikor�régen� Gajárszky� birtok� volt.� Tőlük� vette�meg�Lyka�Károly�művészettörténész,�majd�Kocsány�Károlyé�lett.�Nagyapám� szeretett� volna� szárazmal-

mot�építeni,�de�behivták�katonának.�Az� I.�világháborúban�a�lába�súlyosan�megsérült.�Itthon� Géza� fia� helyettesítette� őt.� Álmát�nem� tudta�megvalósítani,� de� a� vízimalom�egészen�a�II.�világháború�végéig�működött.�Nagyapának�volt�mesterlevele�és� iparen-gedélye� is.� Én� 1936-ban� születtem� és� kí-váncsi�gyerekként�szívesen�ismerkedtem�a�malom� működésével.� Nagyszüleimnek� sok�festett�olajképe�volt�a�malomról,�de�ezek�sajnos�már�nincsenek�meg.�A�malmot�való-színű�használtan�vette�és�fel�kellett�javítani�a�működtetéshez.A�Vízimalom�nem�közvetlenül�a�parton,�

hanem� a� Duna� mélyebb� medrében� volt,�ladikkal� lehetett� csak� megközeliteni.� Két�hajótestből� állt.� Közöttük� helyezkedett� el�egy�erős�erdélyi�vörösfenyő-tengelyen�két�lapátsor,�amelyet�a� folyó�vize�mozgatott.�A�belső�fedetlen,�árbócos�völgyhajónak�az�volt�a�feladata,�hogy�egyensúlyban�tartsa�a�malmot� és� a�meghajtó� rendszert.� Azon�

voltak�a�nagyméretű�petróleum�viharlám-pák,�amik�a�hajóknak�jeleztek.�Két�zászló�is�volt�rajta,�ahogyan�a�folyami�hajókon�is�van.A� malom� szerkezete� fából� épült� zárt,�

ablakos�kabinban�volt.�A�világítást�áram-fejlesztő�biztosította,�de�magát�a�malmot�mechanikus�szerkezet�működtette.Nemcsak�Battáról,�de�Tökölről�és�Érdről�

is�hoztak�hozzánk�gabonát,�mert�kiváló�mi-nőséget�készítettünk.�Búzát,�rozst,�árpát�és�kukoricát�is�őröltünk�benne.�Nem�volt�köny-nyű�a�nehéz�zsákokat�a�ladikból�kiemelni,�és�bevinni�az�őrlés�helyére.�Molnárkocsira�rakták�és�a�lisztet� is�azzal�mozgatták.�Az�őrlést�a�szekerek�megvárták�kint�a�parton.�A�lisztet�a�gazdáknak�ladikkal�vitték�ki.Az� őrlést� egy� folyamatos� technológia�

biztosította.�A�gabona�először�a�garatba�került.�Az�oldalán�volt�egy�kis�üvegablak,�így�pontosan�lehetett�látni,�mikor�kell�újabb�adagot�beleönteni.�Nekem�volt�egy�kis�saj-tárom,�ha�segítettem,�azzal�töltöttem�fel�a�gabonát.�Azután�az�osztályozóban�a�tisztí-tása�történt�meg,�ahol�a�szemetet,�konkolyt�és�a�selejteset�választották�ki.�Ezt�mindig�a�halakkal�etettük�meg.�A�garatból�egy�10-12�cm-es�heveder�–�

amelyen�lapátok�voltak�–,�vitte�a�gabonát�a�tisztítóba,�majd�a�hengerekre.�Csak�tisz-títás�után�került�a�kobozóba,�amely�a�hé-

ját�koptatta�le.�A�durva�héjrészeket�ezután�még�tovább�őrölték,�ebből�lett�a�korpa.A�könnyű�acél�hengerek�ferdén�metszet-

tek�voltak.�Először�a�durva,�majd�a�finom�hengerekre�került�az�őrölnivaló.�Őrlés�után�a�heveder�emelte� fel�az�őrleményt�a� szi-tákhoz,� amelyek� nagyság,� finomság� sze-rint�szétválogatták�a�lisztet.�A�hatszögletű�sziták�egymás�alatt�voltak.�Elsőre�a�grízt,�másodikra�a�finomlisztet�–�amelyből�a�ke-nyeret�sütötték�–,�harmadikra�a�réteslisztet,�a�negyedikre�a�0-st�osztályozta.�Ez�olyan�finom� volt,� mint� a� púder.� A� legfinomabb�az� utolsó,� a� rozsláng� volt.� A� két� utóbbit�használták� kalácsok,� sütemények� készíté-sére�az�asszonyok.�Osztályozás� után� fém�csúszdákon� folyt�bele�a� liszt�a� zsákokba,�amelyeket�a�csúzdák�végére�bilinccsel�rög-zítettek.Nagyapa�irányított,�de�Géza�bácsi�volt�

a�főmolnár.�Apám,�Károly�végezte�az�asz-talos�munkát,� javított�meg�minden�szerke-zetet,� fát� és� a� többit� is.� Rózsagyökérből�fogaskerekeket�is�készített.�Jól�értett�a�ma-lom�szereléséhez�is.�Néha�ácsokat�is�hívott�nagyapa,�ha�szükség�volt�rá.1940-41� telén� olyan� hideg� volt,� hogy�

40-45� cm� vastag� jégkéreg� képződött� a�Dunán.� Akkor� lovakkal� kihúzták� a� partra�a�malmot,�nehogy�a� jég�öszeroppantsa�a�hajótesteket.1942-43-ban� Géza� bácsit� és� apámat�

behívták�katonának,�menniük�kellett.�Akkor�Géza�bácsi�15�éves�fia,�Laci�és�én�vettük�át�ezt� a� nehéz� feladatot.� Folyamatosan� volt�megrendelésünk,�mert�itt�készült�a�legfino-mabb�liszt�–�mondták,�akik�nálunk�őrlettek.�Szívesen�hozták�hozzánk�a�gabonát,�pedig�Érden� is� voltak� malmok.� Sajnos� nagyapa�1942-ben�meghalt.A� Front� alatt� –� az� átkelés� idején� –� a�

szerkezet�több�aknát�kapott.�A�völgyhajót�a� Szkelába� sodorta�a� víz,� ott� ért� partot.�A� sérült� malomrészt� lovakkal� kihúzták� a�partra.�Mivel�értékes�12�cm�vastag�tölgy-fa�padlója�volt,�a� falubeliek� széthordták.�A�fémtengely�és�az�őrlőberendezés�többi�fémrésze�is�a�Dunába�süllyedt.Amikor�Géza� bácsi� hat� év� után� haza-

jött�a�fogságból,�az�érdi�vízimalomba�ment�dolgozni.Sajnos,�csak�egy�kis�kép�és�a�mi�emlé-

kezetünk�őrzi�a�vízimalom�emlékét.�És�azok�az� emberek,� akik�még� élnek� közöttünk� a�régiek�közül.

Szegedinácz Anna

Vízimalom a Dunán

A Gajárszky családnév az 1827-28-as birtokösszeírásban tűnt fel elő-ször. Az egyre népesebb família számos tagja lett a falusi elöljáróság tagja, majd 1890-ben Gajárszky József a községi bíró. Megtaláljuk őket Tököl, Érd, Tárnok településeken is. A dunai vízimalom történetét Ga-járszky Gábor, Károly bácsi unokája meséli el nekünk:


Amikor gyermek voltam, téli estéken gyakran elővettük a régi fényképeket, és anyám mesélni kezdett. Kikről, hol, mikor készült, hogy én is megőrizzem emlékezetemben, mert ezek az emlé-kek kedvesek voltak számára. Volt egy kép, a bátyja, András Józsi bácsi háza előtt készült a Gyormában egy nyári vasárnap délután. Ennek az udvarában volt aztán a szódagyár, a daráló.

Eredetileg�a�szemben�levő�kis�házban�laktak,�majd�megvették� a� nagyobb,� „L”�alakú� épületet.� Nemcsak� laktak� ben-ne,� de� a�malmot� később� ennek� szobái-ból�alakitották�ki,�akkor�az�udvar�belső�épületébe� költöztek.� Ifjú� András� József�1902-ben�született�Dunaszentbenedeken.�Anyja� Török� Erzsébet� fiatalon� halt�meg.�Apjával� -� annak� harmadik� asszonyával�Csada� Zsófiával� -,� fiatal� feleségével,�Szemcsik�Júliával�és�testvéreivel�költözött�Battára�1935-ben.Az�életükről�meséltet-tem�Adrás�Júliát� -�Dubecz�Lászlónét�-�a�nagybácsim�lányát,�még�1987-ben,�ami-kor�a�Múzeum�megalakult,�mint�Helytör-téneti�Gyűjtemény.Először� szódagyárat� üzemeltettek� itt�

apámék,�még�a�háború�előtt.�Kunt�Osz-kártól�vásárolták�a�felszerelést,�töltőgé-pet,�üvegeket.�Kézi�erővel�hajtották�a�ke-reket,�amely�a�széndioxid�gázt�a�vastag�színes�üvegekbe�préselte.�Volt�1�literes�és�fél�literes�is.�Elég�veszélyes�munkaműve-let�volt�a�töltés.Stráfkocsival�szállitotta�-�leggyakrab-

ban�anyám�-�a�faluba,�minden�nap.�Cse-rével�vagy�betéti�dijjal�lehetett�megvásá-rolni.�Mi�vittük�a�kocsmákba�is,�a�Hangya�Szövetkezetnek,�az�újtelepre�Fekete�Mis-ka�bácsinak,�Dunafüredre�Kucsera�bácsi�kocsmájába� és� a� Halászcsárdába� Bock�Laci�bácsinak.�Ercsi�és�Batta�között�a�6-os�úton�Puhának� is.�Amikor�a� falu�közepén�egy� másik� szikvizüzem� indult,� a� szüleim�felhagytak�a�gyártással.Volt�apámnak�darálója�1935-től�45-

ig.�Az�állatoknak�való� takarmányt�őröl-ték�meg:�kukoricát,�árpát,�zabot.Alig,�hogy�elvonult�a�front,�megkeres-

te�apámat�Tóth László gépészmérnök.�Ő�Kandó� Kálmán� munkatársa� volt,� együtt�épitették�a�Kandó�mozdonyt.�Süket�mér-nöknek� neveztük.� Elmesélte,� egyszer� a�mozdony�alá�köttette�magát,�hogy�meg-győződjön�róla,�tökéletesen�működik-e�az�új�fékrendszer.�Akkor�romlott�le�a�hallása.�Nagyon�kedves�ember�volt,�még�számolni�is�tanitott�engem.Felajánlotta� apámnak,� biztositja� a�

berendezést� egy� malomhoz.� Teljesen� új�volt,� szép� sárgára� volt� szinezve,� barna�csikokkal.� Apámnak� kellett� biztositani�a� helyet� és� a� meghajtást.� Apám� bele-ment�az� üzletbe.�Mivel� nem� volt�molnár�képesitése,� Budapesten� szerzett� mester-levelet�-�talán�a�Gizella�Malomban.�Mire�az� iskolát� elvégezte,� érdi� szakemberek�összeszerelték�a�berendezést�is.�Két�nagyobb�és�egy�kisebb�helyiség-

ből�állt.�Először�gőzmeghajtással�próbál-koztak,�de�ez�nem�volt�megfelelő�-�gyak-ran�leállt�-,�ezért�később,�amikor�anyám�eladta�az�apostagi�szőlőjét,�annak�árá-ból�vettek�egy�benzinmotort.�Apám�nem�volt�gépész.�Amikor�a�bá-

tyám�elvégezte�a�szakmunkásiskolát,�vet-tek� egy� villanymeghajtású� motort,� csak�akkor� szűntek� meg� a� korábbi� műszaki�problémák.Tóth�László�természetben�kapta�a�gé-

pekért�a�bérleti�dijat.�A� paraszt� emberek,� ha� siettek,� kér-

hették�a�lisztet�azonnal�is�más�búzájából�vagy� megvárhatták,� míg� az� őrlés� elké-szül.Kiváncsi� kislány� voltam,� szivesen� néz-

tem,� hogyan� készül� az� őrlemény.� A� ga-ratba�öntötték�a�búzát,�ami�magasabban�volt,�mint�a�hengerek.�Ezek�őrölték�meg.�Azután� egy� szerkezet� a� padlástérbe�szállitotta,�ott�volt�három�4x4�méteres�sik�szita�egymás�alatt.��Az�első�kiválasztotta�a�korpát,�kifújták�róla.�A�másodikon�na-

gyobb�szemcsés�O-ás�lisztet�szitáltak�át,�amelyet�sütemények,�kalácsok�készitésére�használtak.�Legvégül�a�kenyérliszt�potyo-gott�át,�amelybe�több�búzahéj�került,�ki-csit�barnásabb�volt,�mint�az�előző.�A�liszt�facsúszdán� került� vissza� a� földszintre,�ahol�zsákokba�töltötték.�Az�eleje�nyitott,�de�a�vége�zárt�volt.�Bilinccsel�rögzitették�a�végén�lévő�nyilásra�a�zsákot,�mellé�ne�folyjék�a�liszt.Emlékszem,�apám�mindig�csupa�lisztes�

volt.� Arca,� szemöldöke� is.� A� testvérem,�József�is�vele�dolgozott,�és�volt�még�egy�segitője.Aratás�után�sok�volt�az�őrölni�való,�ősz-

szel�és�télen�is.�Tavasszal�kevesebb.Apám� egy� nagy� könyvbe� számadást�

vezetett.�Dátum�szerint�beirta,�ki,�mennyi�gabonát�hozott.�10�%�volt�az�őrlésért�a�vám.Erős� akaratú,� szivós,� kitartó,� szorgal-

mas,� becsületes� ember� volt.� Volt� három�darabban� 2-2� holdas� földje:� ahol� most�az�erőmű�kéményei�vannak,�Dunafüreden�és�az�Alsó-szőlőkben�is.�Voltak�állataink,�lovak,� egy� tehén,� sertések,� szárnyas� jó-szágok.�Mindent� előteremtettek� a�meg-élhetésünkhöz.A� kenyeret� a� falusi� péknél� süttettük.�

Anyám�este�készitette�elő,�hajnalban�kelt�bedagasztani,�hogy�mire�Ágnes�néni�-�a�pék�-�felforrósitja�a�kemencét�a�sütéshez,�megérkezzen�időben�a�miénk�is.�Hetente�két�3-4�kilós�kenyeret�sütött.Néhány�év�múlva�elterjedt�a�hir,�hogy�

minden� üzemet� államositani� fognak.�Anyám� rábeszélte� apámat,� adják� el� a�malmot.�Ő� visszaadta� Tóth� Lászlónak� a�gépeit.� Az� épületet� és� a� berendezések�többi� részét� eladta� egy� balatonfüredi�molnárnak.�Mi�pedig�Dunafüredre�költöz-tünk.�Még�néhány�évig�dolgozott�molnár-ként�Pálmonostoron�és�Ceglédbercelen.

Szegedinácz AnnaForrás:

1987. március 4-én készült hangfelvétel

A szódagyár, a daráló és a malom

messzi még a messi? vízimalom a dunán az emlékezés...

Documents