A titkos űrprogram gyökereinek visszakövetése Michael Salla-val

Fordította: GoodETHungary.blog.huMegjelent: K ozmikus K ozzetetel.blogspot.hu

A Gaia Tv-n futó „Kozmikus Közzététel” (Cosmic Disclosure, gaia.com) című sorozat márciusi adásaiban az exopolitika témakörének egyik legnevesebb kutatója, az ausztrál származású Dr. Michael Salla, az exopolitics.org weboldal szerkesztője vendégeskedett. Dr. Salla neve jól ismert lehet a magyar olvasók előtt is, politikatudományokkal foglalkozó emberként főként katonai kiszivárogtatók vallomásainak módszeres és alapos kutatásával, elemzésével és összevetésével foglalkozik, vizsgálva a földönkívüli kérdéskör társadalmunkra, politikai viszonyainkra gyakorolt hatását. Számos kiszivárogtatóval készített megszámlálhatatlan órányi interjút, a hadsereg fedett programjaiban részt vevő személyek sok esetben Salla segítségével léptek először nyilvánosság elé. A Gaia Tv internetes adásaiban az elmúlt években feltűnt, két nagy visszhangot keltő kiszivárogtató, William Tompkins és Corey Goode beszámolóinak összevetéséről hallhattuk őt, továbbá átfogó képet adott a titkos űrprogramok kezdeti szakaszának történeti, politikai vonatkozásairól, James Forrestal és az amerikai Haditengerészet admirálisainak fedett űrprogramokban való szerepvállalásáról. Michael Salla-val a Kozmikus Közzététel sorozat házgazdái, David Wilcock és Corey Goode beszélgettek.

-----------------------

Wilcock: Itt vagyunk Corey Goode-dal és e heti vendégünk Michael Salla az Exopolitika Intézettől (Exopolitics Institute, E xopolitics I nstitute.org ). Nagy móka vár ma ránk, ugyanis William Tompkinsról és azokról a bámulatos kutatásokról fogunk beszélgetni, amiket Michael Salla végzett annak érdekében, hogy igazolja azokat az eléggé vérlázítónak tűnő állításokat, amikről ebben a műsorban beszélgettünk. Corey, üdvözöllek újra itt.

Goode: Köszönöm.

Wilcock: Dr. Salla, köszöntelek a műsorban.

Dr. Michael Salla: Köszönöm David.

Wilcock: Weboldalad "Exopolitika" névre hallgat, ami elsőre magától értetődőnek hangzik, de szeretném, ha először is definiálnád nekünk, hogy te mit értesz "exopolitika" alatt.

Salla: Rendben. Nemzetközi politikát tanítottam az Amerikai Egyetemen Washington D.C-ben, amikor először futottam bele a földönkívüli életről és eltitkolt technológiákról szóló információkba. Minél inkább tanulmányoztam és vizsgáltam ezt, rájöttem, hogy mindez nagyon is valós. Kerestem, hogy mi is lenne a leginkább megfelelő kifejezés, amivel le lehetne írni ezt. És mivel a nemzetközi politika területén ténykedtem, nyilvánvaló volt, hogy valami köze van a politikához és mivelhogy létezik exobiológia és exoplanetológia, így aztán az volt a logikus, hogy ez „exopolitika” legyen. Azóta kezdtem el kutakodni e témakörben.

Wilcock: Amikor azt látjuk, hogy az emberek a Voyager 2-ről beszélnek... és a kis Pioneer-táblákról, amibe két emberi alak van belevésve... illetve hogy itt vagyunk, itt lehet minket megtalálni... A kutatásaid alapján eljutottál-e arra a következtetésre, hogy mindez talán felesleges volt? Tényleg egyedül vagyunk, vagy már kapcsolatba léptek velünk?

Salla: Határozottan, ha megnézzük az évek során előállt összes kiszivárogtató beszámolóját és azoknak a szemtanúknak a vallomásait, azon emberekét, akik tapasztalatokkal rendelkeznek, akkor a kérdés nem is az, hogy vajon egy nap mi fogjuk-e felfedezni a földönkívüli életet vagy ők fognak felfedezni minket. Már hosszú ideje felfedeztük, hogy tényleg látogatnak minket és interakcióba kerültek velünk, és az egész arról szól, hogy rájöjjünk, ki áll kölcsönhatásban kivel, melyik kormányzati ügynökség, melyik katonai részleg vesz részt ebben, továbbá a felfedésről és az együttműködés mértékéről. Ez az, ami engem leginkább érdekel, mert mindig is tudni akartam, hogy mi működteti a nemzetközi politikát. Minél többet tudunk a létező megállapodásokról, annál többet fogunk tudni arról, hogy mi áll valójában a nemzetköz politika mögött.

Wilcock: És amikor rájövünk, hogy az összes ilyen döntést bárminemű szavazás vagy nyilvános jóváhagyás nélkül hozzák meg... hogyan helyezed el magad ebben az exopolitikai dialógusban?

Salla: Amit politológusként valójában tenni próbálunk, az nem is annyira az, hogy értékítéletet mondjunk arról, milyen politikák megfelelőek illetve nem megfelelőek, hanem egyszerűen csak megpróbálunk átláthatóságot hozni az egész témakörbe. Mert minél több minden válik átláthatóvá annál jobb döntéseket tudsz hozni arról, hogy mit kellene tenni, vagy mit nem kellene tenni. És aztán persze az elszámoltathatóság.... Ez kulcsfontosságú.

Politológusként mindig azt keresed, hogy hogyan tehetnénk az embereket elszámoltathatóvá. Hogyan tehetnénk a politikusokat, döntéshozókat elszámoltathatókká a tetteikért? És ahhoz, hogy ez lehetővé váljon, szükséged lesz az átláthatóságra. Amikor megnézzük az egész földönkívüli jelenséget, nagyon kevés átláthatósággal találkozunk. Ez azt jelenti, hogy azok az emberek, akik ezt művelik és akik mindannyiunkat érintő döntéseket hoznak, anélkül teszik ezt, hogy ismernék a közvélemény, a politikusok, képviselők véleményét, akiknek ott kellene lenniük és valamilyen módon szabályozni ezt az egészet - és hozzá nulla elszámoltathatóságuk van. Szóval számomra ez lenne a valódi cél – valamiképpen átláthatóságot hozni, megvilágítani ezt az egész jelenséget.

Goode: Igen, az átláthatóság hiánya nagy problémát jelent, és itt jönnek képbe a kiszivárogtatók. Igaz? Egy ideje kapcsolatban állsz William Tompkins-szal.

Salla: Így van. William Tompkins esete nagyon érdekes, mert amikor először hallottam róla 2015 végén, 2016 elején, rádióinterjúkat hallgattam tőle és a vallomása hihetetlen volt. Szerencsére ismertem azt a kulcsfontosságú személyt, aki részt vett a könyve elkészítésében, ami 2015 decemberében került a nyilvánosság elé "Földönkívüliek által kiválasztva" címmel. Dr Robert Wood kollégám volt és így aztán megtaláltam őt és azt mondtam neki: "Hogyan sikerült összejönnöd azzal az emberrel, Bill Tompkins-szal, akinek ilyen hihetetlen története van?" És Bob elmondott nekem mindent Bill Tompkins történetéről. Korábban dolgoztunk már közösen Bob-bal bizonyos – különösen Kennedy meggyilkolásával kapcsolatos - dokumentumok hitelesítésében. Véleményem szerint Bob tényleg a dokumentumok hitelesítésének egyik vezető szakértője, különösen azon dokumentumoké, amelyek a titkos projektekkel foglalkoznak. Ő pedig azt mondta, hogy Bill Tompkins a nagy dobás, és hogy valóban azokban a nagyon titkos programokban vett részt, amelyet a Haditengerészet irányított és aztán egy évtizeden keresztül a Douglas Aircraft Company-nál dolgozott és hogy az ő információi hitelesek. Úgyhogy ennek utánamentem. 2016 januárjában elmentem, hogy interjút készítsek Bill Tompkins-szal. 10 órányi videóinterjút vettünk fel vele és tényleg megpróbáltunk a történetének mélyére ásni. Aztán pedig belevetettem magam az ellenőrzés folyamatába. Hogy mennyire megalapozott az, amit elmondott és hogy azok a személyek, akiket említett, vajon tényleg léteznek-e? Mert Bob igazolni tudta Bill Tompkins történetének azt a részét, hogy 12 éven keresztül, 1950-63-ig a Douglas Aircraft Company-nál dolgozott. De mi van azzal az időszakkal, amikor a Haditengerészet légibázisán volt San Diego-ban? Az le van-e ellenőrizve? A nevek, akiket említett – azok a személyek vajon tényleg léteznek-e? Az egyik legproblémásabb rész a programot állítólagosan irányító admirális személye volt, akinek a nevét tulajdonképpen elírták a könyvben. Szóval semmilyen módon nem tudtuk leellenőrizni, hogy ez a fickó valóban létezik-e.

Wilcock: Amikor a videobejegyzésekben Tompkins-t halljuk, olyan mintha azt mondaná: "Rick Obatta". Vagyis úgy hangzik, mintha a fickó neve Rick lenne. Mi volt az a titok, amely fényt derített erre? Merthogy én is azt gondoltam, hogy ezt a fickót Rick-nek hívják.

Salla: A könyvben "Rick Obatta"-ként említik. Mi pedig nem találtunk egyetlen "Rick Obatta" nevű admirálist sem, de aztán végül áttörés következett be. Az történt, hogy kiderült, a neve "Rico Botta”, B-O-T-T-A. Szóval amikor rájöttünk a valódi nevére, onnantól könnyű volt felkutatni az életrajzát és rájönni, hogy igen, ez a fickó valóban a Haditengerészetnek dolgozott, admirális volt és a Haditengerészet légibázison szolgált San Diego-ban. Amit viszont nagyon érdekesnek találtam, hogy miközben megpróbáltuk igazolni, hogy vajon ez az admirális tényleg létezett-e, és rájöttünk, hogy Rico Botta a neve... semmit sem találtunk róla az interneten. És aztán éppen abban az időben, 2016

márciusában, varázslatos módon, a Haditengerészet pilótáinak "The Golden Eagles" (Arany sasok) című weboldalán találtunk Rico Botta admirálisról egy egyoldalas életrajzot, szinte a semmiből. Úgy tűnt, mintha segítséget kaptunk volna a Haditengerészet olyan embereitől, akik segíteni akartak nekünk ebben. Merthogy 2016 márciusát megelőzően abszolút semmi sem volt az interneten Rico Botta-ról.

Goode: Nagyon is valószínű, mivelhogy Tompkins felfedéseit jóváhagyták.

Salla: Ez így van, Tompkins-nak segítenek. És számomra mindez nagyon erőteljes megerősítése volt annak, hogy vannak olyan emberek a Haditengerészetnél, akik azt akarják, hogy ez a sztori nyilvánosságra kerüljön. Mert amint ez az egyoldalas életrajz kijött, attól kezdve képesek voltunk kellő körültekintéssel több mindent találni Rico Botta-ról, a történetéről, hogy a Haditengerészet mely részlegeiben vett részt a San Diego-i Haditengerészeti légibázist követően. Szóval ez egy nagy áttörés volt, mert valóban meg tudtuk erősíteni, hogy Rico Botta kulcsfontosságú részét képezte Tompkins történetének, amikor a Haditengerészet légibázisán dolgozott San Diego-ban.

Wilcock: Michael, szeretnék egy kicsit visszakanyarodni, mert elismert ufo-kutatóként te voltál az egyes egyedüli ember ezen a területen, aki a többiekkel szembemenve előálltál és valóban hittél abban, hogy Corey története hiteles. Mi késztetett téged arra, hogy Corey-t hitelesnek véld?

Salla: Így van. Az egyik dolog, ami segített nekem ebben, hogy láttam, a beszámolója mennyire konzisztens és hogy a testbeszéde is nagyon konzisztens. Amikor először elkezdtünk kommunikálni 2015 elején, készítettünk néhány e-mail interjút. Azt hiszem kb egy tucatnyit csináltunk. Corey válaszolt a kérdésekre, én elolvastam e kérdésekre adott válaszait és nyilvánosság elé tártam őket, így az emberek el tudták olvasni, hogy mi mondott Corey. Ami nagy segítségemre volt, hogy láthattam őt a műsorotokban válaszolni ezekre a kérdésekre és ezek pontosan illeszkedtek azzal, amiket korábban leírt. Mert amikor írásban válaszolsz, az agyad egy bizonyos részéhez férsz hozzá, a bal agyféltekédhez. És amikor verbálisan válaszolsz egy interjúban, akkor pedig a jobb agyféltekédet használod. De az általa elmondottak passzoltak, a vallomása ugyanaz volt. És aztán nagyon sok minden került elő, ami ugyancsak illeszkedett az adott körülményekhez. Az egyik ilyen, ami számomra nagyon fontos, amikor Corey a Marsra tett utazásáról beszélt 2015 közepén, amikor is azt mondta, hogy elment Gonzales-szel, hogy rabszolgasággal kapcsolatos visszaéléseket vizsgáljon ki a Marson és leírta, hogy elmentek az egyik kolóniára, ahol a létesítmény brutális vezetője diktátorként irányította az egészet. Ugyanakkor, amikor Corey előállt ezzel az információval, a Brit Bolygóközi Társaság tartott egy szimpóziumot Londonban, ahol harminc vezető repülőmérnök és agytrösztbe tartozó ember, továbbá néhány kormányzati képviselő megvitatta azt a nagy problémát, hogy hogyan lehetne elmozdítani a helyéről a Marson lévő vállalat diktátorát. Mintha a Marson létezne egy bázis a jövőben, amin diktatúra van. És az egész arról szólt, hogy hogyan lehetne eltávolítani a pozíciójából egy ilyen embert. Továbbá nagyon sok más egyezőség is volt még. Obama elnök aláírt egy törvényjavaslatot, amely lényegében mentesítette volna az űrbányászatot mindenféle felügyeleti szabályozás alól, ami azt jelenti, hogy minden visszaélés, amely az űrben történik - pl űrbányászat során rabszolgamunkával kapcsolatos vállalati visszaélések - szóval mindez mentesül mindenféle kormányzati szabályozás hatálya alól egészen 2022-ig. Szóval mindez azzal egy időben kezdődött, ahogy Corey előállt ezzel az információval. És számos más ilyen dolog történt.

Wilcock: Egy másik említésre méltó dolog azt hiszem, hogy te írtad az első könyvet,

amelyben említést tettél Corey Goode-ról.

Salla: A könyv címe "Insiders Reveal Secret Space Programs & Extraterrestrial Alliances" („Bennfentesek felfedik a titkos űrprogramokat és földönkívüli szövetségeket”). Ehhez nagyon sok olyan információt felhasználtam Corey beszámolóiból, amit az e-mail interjúk során osztott meg velem. Nagyon sok anyagot felhasználtam és körültekintően megvizsgáltam, hogy hogyan passzol mindez a történelmi dokumentumokkal. Az egyik kulcsfontosságú dolog, amit Corey mondott, hogy a náci Németország egy titkos űrprogramot fejlesztett és a náci Németországból illetve az Antarktiszon működtette azt. Megnéztem, hogy milyen bizonyítékok vannak arra, hogy a nácik ténylegesen felállítottak egy titkos űrprogramot. Történelmi dokumentumok találhatók erről, amelyek alátámasztják mindezt. Egy egész sor dokumentum volt arról, hogy a fasiszta Olaszországban 1933-tól Benito Mussolini felállított egy titkos agytrösztöt, hogy tanulmányozzanak egy repülő csészealjat, amelyet begyűjtöttek – az olaszok 1933-ban felfedeztek egy repülő csészealjat és Guglielmo Marconi vezetésével felállítottak egy szigorúan titkos csoportot arra, hogy tanulmányozzák ezt. Ő volt a vezetője ennek a csoportnak. És mindez megmutatta, hogy Olaszország már 1933-tól tanulmányozta ezt a jelenséget. Aztán nem sokkal azt követően, hogy Olaszország megállapodást kötött Németországgal, megosztották egymással a technológiáikat és a felfedezéseiket. Mindez alátámasztotta azt, amit Corey elmondott.

Goode: És aztán William Tompkins könyve is kijött, amiben nagyjából ugyanezeket említi, és Tompkins egész idő alatt írta, míg mi ezt a műsort készítettük.

Salla: Pontosan. Lényegében az történt, hogy Bob Wood szerzett egy példányt a könyvemből és megosztotta azt William Tompkins-szal, és azt mondta: "Ez nagyon hasonlít ahhoz, amit te mondtál", mert az én könyvem 2015 szeptemberében jött ki, Bill Tompkins könyve pedig 2015 decemberében. A könyvben alapvetően megvizsgálom a beszámolódat és a titkos űrprogramok történetét, a náci Németország szerepét a két különböző programmal – az egyik Németországban, a másik az Antarktiszon – és ez benne van a könyvben. És Bill Tompkins elolvasta ezt és azt mondta: "Oh, te jó ég! Hogyan került ki ez az információ? Azt hittem, hogy én vagyok az egyetlen, aki tud erről és elő akartam állni vele." De teljesen meg volt döbbenve azon, hogy valaki megosztotta már ezt ő előtte. Szóval ez számomra is nagyon fontos megerősítése volt annak, amit te mondtál.

Goode: És tudom, hogy azóta sok kutatást végeztél Tompkins-szal kapcsolatban. Mennyi összefüggést találtál a kutatásaid során? Konzisztens volt?

Salla: Oh, nagyon sok összefüggést találtam. A kezdetektől fogva, hogy hogyan kezdődött, és aztán az amerikai Haditengerészet szerepe, hogy felállítsák a saját programjukat, hogy tanulmányozzák azt, amit a németek csináltak, aztán elkezdték a mérnöki visszafejtés folyamatát és megtervezték a saját hajóikat. Nagyon fontos megerősítése volt annak, amit Tompkins megosztott.

Wilcock: Corey, Michael említette az előbb, hogy a fasiszta Olaszország talált egy ufo-t. Soha sem hallottam tőled ezt a műsorban, vagy a beszélgetések során, és nem beszéltünk arról sem, hogy mi volt a szerepe a fasiszta Olaszországnak a németek titkos űrprogramjában. Van erről bármilyen tudomásod?

Goode: Igen. Igen. Nagyon sok földalatti vagy hegyek belsejébe épített bázisuk volt Olaszországban. Voltak területek Olaszországban, ahol megengedték nekik, hogy

technológiákat fejlesszenek, és ezeknek egy részét Olaszországban fejlesztették.

Salla: Amit nagyon érdekesnek találtam, és ami megegyezett Corey és Bill Tompkins beszámolójában, hogy Marconi nagyon sok információt vitt magával Dél-Amerikába, hogy ott elindítson egy programot – ez sokkal inkább egy magánprogram volt – és Bill Tompkins ugyanezt mondta, hogy Marconi elkezdett valamit Dél-Amerikában és hogy az olaszoknak tulajdonképpen volt egy hatalmas űrprogramjuk. Ez is olyasmi, ami egybecseng Bill és Corey beszámolóiban.

Wilcock: Michael, végeztél kutatásokat a Haranggal (Die Glocke) és a németek antigravitációs kutatásaival kapcsolatban? Foglalkoztál ezzel a könyvedben?

Salla: Igen. Ez a nácik törekvése volt arra, hogy a háború során fegyverré alakítsák az ilyen típusú technológiákat. Ez része volt annak a programnak, amit a náci SS vezetett Kammler irányításával. Vannak olyan tanúk, akik beszéltek a náci harangról és hogy ez olyasmi volt, amit nem sikerült fegyverré alakítaniuk, de nagyon sok vezető náci tudós ment le az Antarktiszra. Ott fejlesztették a legambiciózusabb és végső soron leghatékonyabb űrprogramjukat.

Goode: Így van. És a nem-kinetikus fegyvereket. Energiafegyvereket.

Salla: Pontosan.

Wilcock: Vizsgáltad a Magasugrás Hadműveletet is? Mert ez az egyik legfigyelemreméltóbb dolog Corey beszámolójában, hogy egy tervezett invázió zajlott le az Antarktiszon a II. Világháború után, hogy megpróbálják legyőzni az odalent lévő náci bázist. Kutatásaid során vizsgáltad ezt?

Salla: Igen, pontosan. Ez egy nagyon fontos része Corey beszámolójának, és olyasvalami, ami már évek óta érdekel engem. Nagyon sok pletyka és nagyon sok információ van a Magasugrás Hadműveletről azzal kapcsolatban, hogy Byrd admirális és alakulata pontosan mivel is találkozott odalent. Amit nagyon hasznosnak találtam Bill Tompkins beszámolójából, hogy nem csak az a csata volt, aminek során a Haditengerészet valamiképpen megpróbálta kiütni a nácik bázisát 1946-47-ben, hanem ennek előzményeként, Byrd admirális lement az Antarktiszra már 1945-46-ban, hogy tárgyaljon a nácikkal. Vagyis volt egy tárgyalási kísérlet arra, hogy tárgyaljanak a nácikkal, és ez a kísérlet nem járt sikerrel. Továbbá a britek ugyancsak leküldtek egy különleges alakulatot 1945 nyarán, rögtön a II. Világháború végén, augusztusban, rögtön a japánok megadása után. Tehát ez azt jelenti, hogy augusztusban a japánok megadása után - négy hónappal később - mind az angolok, mind pedig az amerikaiak leküldtek csoportokat az Antarktiszra, hogy megtalálják a németeket, megtalálják a bázisaikat és tárgyalásokba kezdjenek velük. Mert az SS-szel tárgyaltak a háború végén, így azt gondolták, hogy ugyanezt megtehetik az Antarktiszon lévő nácikkal is, de ez a tárgyalási kísérlet végül kudarcba fulladt. Bill Tompkins szerint amikor Byrd admirális visszament Washington D.C-be és azt mondta, hogy „a tárgyalások kudarcba fulladtak", akkor döntött úgy a Haditengerészet, hogy a következő lehetőségként - ami a déli féltekén 1946-47 nyarát jelentette - útjára indítják a 68-as alakulatot, ami lényegben a Magasugrás Hadművelet volt. Persze mindez időt adott a németeknek ahhoz, hogy odalent befejezzék az irányított energiafegyverek fejlesztését, így beszerelhették azokat a repülő csészealjaikba, hogy amikor az amerikai Haditengerészet felbukkan, ezek a csészealjak nagyon hatékonyan harcolhassanak a Haditengerészet legjobb vadászgépei ellen és ki tudják iktatni a csatahajóikat és más hajókat is.

Goode: Tompkins a beszámolója során említett-e magas rangú találkozókat az USA és a nácik szakadár frakciója között Argentínában vagy az Antarktiszon?

Salla: Azt mondta, hogy 1945-46-ban Byrd admirális lement az Antarktiszra, hogy konkrét tárgyalásokat folytasson.

Goode: Mert én olvastam arról, hogy magas rangú találkozók történtek az Antarktiszon.

Wilcock: Ugyanebben az időszakban?

Goode: Így van.

Salla: Igen, akkor azt hiszem ez összhangban lehet, mert többféle történet is volt arról, hogy Hitler, Kammler és Bormann mind lementek Dél-Amerikába, és felállítottak ott egy politikai hatalmat, vagy politikai központot, a Negyedik Birodalom politikai központját.

Goode: És egyben kapuőrei lettek mindannak, ami az Antarktiszon zajlott.

Salla: Így van. Igen, szóval tárgyalások vagy találkozók történhettek ott, de Byrd admirális úgy tűnik, egyszerűen csak lement oda, hogy lefolytassa ezeket a találkozókat – Bill Tompkins szerint.

Wilcock: Biztosan emlékeztek arra a bennfentesre, akit Richard Dolan interjúvolt meg, és aki azt mondta, hogy egy bizonyos ponton az Egyesült Államok elnökének volt egy terve arra, hogy megtámadja az 51-es körzetet. Úgy gondolom, hogy hasznunkra válna, ha megosztanád, hogy a Magasugrás Hadművelethez kapcsolódóan te mit tudsz erről.

Goode: Azt hiszem az elnök lényegében azzal fenyegetőzött, hogy megtámadja őket a hadsereggel – az Első Hadosztállyal, vagy valami ilyesmi.

Salla: Igen, így van. Ezt a kiszivárogtatót először Linda Moulton Howe interjúvolta meg 12 évvel ezelőtt. A „Cooper” álnevet használta és azt mondta, hogy egy CIA csapatnak a tagja volt, akiknek Eisenhower azt parancsolta, hogy menjenek el az 51-es körzetbe, az S4 létesítménybe és nézzék meg, hogy mi folyik ott - ugyanis Eisenhower megérezte, hogy kikerült a körforgásból. A nácikkal, földönkívüliekkel kötött megállapodások alapján Eisenhower feltételezte, hogy elnökként, a hadsereg főparancsnokaként valamiféle parancsnoki láncolatnak léteznie kellene, merthogy korábban létezett. De világossá vált számára, hogy azoknak az embereknek, akik az 51-es körzetet irányítják, különböző elképzeléseik vannak arról, hogy hogyan futtassák ezt a programot. Ez pedig feldühítette Eisenhower-t, mert neki nem volt problémája a titoktartással, hogy a dolgokat titokban kell tartani, viszont nagy problémája volt azzal, ha mindez kikerül a parancsnoki láncolatból. Így amikor rájött erre, eldöntötte, hogy az Első Hadosztályt fogja használni - ami Denverben, Colorado államban állomásozott - hogy megtámadja az 51-es körzetet, ha nem adnak át neki egy teljes jelentést arról, hogy mi zajlik ott. Szóval Cooper, ez a kiszivárogtató, tagja volt annak a csapatnak, amely lement az S4 létesítménybe. Leírta, hogy mit látott a létesítményben, és azt mondta, hogy kilenc űrhajó volt ott. A kilencből négyről azt mondta, hogy a náci Németországból valók. A négyből kettő a legelső Vril hajók közül való volt, amelyeket Maria Orsic és a Vril társaság fejlesztett... a másik kettő Haunebu volt, amit a náci SS fejlesztett a felfegyverzési program keretében. A több öt hajó pedig földönkívüli jármű volt. Tehát Cooper tanúvallomása fontos, mert egy újabb

független forrásaként számol be arról, hogy a náci programoknak részét képezték repülő csészealjak és hogy az amerikai hadsereg rendbe hozott pár ilyet. Könnyíteni akart a lelkén azzal, hogy elmondta ezt. Azt akarta, hogy tiszta legyen a lelkiismerete azzal, hogy elmondja az igazságot néhány igazán fontos történelmi eseményről, amikhez köze volt és nem akarta mindezt magával vinni a sírba. Szóval ő azon kiszivárogtatók egyike, akiknek az a meggyőződése, hogy a közvéleménynek tudnia kell ezekről az információkról és önmaguk számára nagy kockázatot vállalva, felvállalják, hogy megosztják velünk ezeket.

Wilcock: Corey, ott voltak ugyebár a nácik az Antarktiszon. Megpróbálkoztak egy invázióval ellenük, de ez a kísérlet elbukott. Aztán ott volt Eisenhower, aki szintén megpróbálkozott egy invázióval az 51-es körzet ellen. Szintén elbukott. Aztán figyelmeztette a népet a katonai-ipari komplexumra. Hogyan látja a Szövetség, hogyan fog megtörténni a Közzététel? Mert amikor az emberek rájönnek azokra az exopolitikai dolgokra, amikről Salla beszél, eléggé feldúltak lesznek attól, hogy ezek a nem-kormányzati dolgok már 70 éve zajlanak.

Goode: Így van. A Szövetség nézőpontja az, hogy gyerünk, tépjük le a ragtapaszt és indítsuk el a gyógyulást. Akikkel a Titkos Űrprogram Szövetség szembekerül, az a különböző országok Földi Szövetsége, néhányuk a BRICS országok közül való. Összejöttek és megbeszélésekbe kezdtek az ún. Cabal-lal. A Szövetségnek is sok veszítenivalója lehet ezzel a Közzététellel, de úgy döntöttek, hogy egy nagyon hosszan, évtizedekig elhúzódó közzététel hajtanak végre. És ez nem valami jó dolog. Ami valójában történik a Titkos Űrprogram Szövetségen belül, hogy megpróbálják egy kicsi megolajozni a kerekeket és nyilvánosságra hozzák a Antarktisszal kapcsolatos információkat, mielőtt a Cabal előállna ennek sterilizált verziójával. Ez tehát a Titkos Űrprogram Szövetség kísérlete arra, hogy ellehetetlenítse a Cabal steril közzétételét.

Wilcock: Michael, elmondtad, hogy átláthatóságot akarsz és ebbe az átláthatóságba bele kell kalkulálni azt is, hogy néhányan teljesen megőrülnek és erőszakossá válnak. Miből gondolod, hogy az átláthatóság kulcsfontosságú részét képezi az exopolitikai ügyek megoldásának?

Salla: Azért, mert ha átláthatóság van, akkor az magával hozza az elszámoltathatóságot is. Kongresszusi vizsgálatokat lehet lefolytatni. Vizsgálóbiztosok lehetnek a különböző részlegeknél. Vezető katonatisztek kideríthetik, hogy a beosztottjaik miket művelnek, mert nagyon sok minden ebből a parancsnoki láncolaton kívül történik. Ami Eisenhower-rel történt, nem egyedi eset volt, a mai napig zajlik ez. Vegyünk például egy négycsillagos admirálist, aki nem tudja, hogy mit csinál egy olyan kapitány, aki az egyik ilyen űrprogramban szolgál. Ugyanez vonatkozik a Légierőre és a Hadseregre is. Szóval a kulcs az átláthatóság, az pedig magával hozza az elszámoltathatóságot is. És azt hiszem - és ez az amiben reménykedem - hogy ezt a folyamatot sikerül véghezvinnünk ezzel a kutatással.

Wilcock: Mit gondolsz, hogyan lehet kezelni a félelem-faktort? Találkoztál-e félelemmel a közönséged körében, miközben felfedted ezeket az információkat? Merthogy mindig erre figyelmeztetnek bennünket, hogy az emberek meg fognak ijedni ettől és nem tudják kezelni az igazságot.

Salla: A félelem, amivel én találkoztam sokkal inkább a kiszivárogtatókra volt jellemző, a szemtanúkra, akik féltek megosztani mindezt. Mi fog velük történni? Nagyon élénken emlékszem, hogy 10 évvel ezelőtt interjút készítettem Clifford Stone-nal. Az mondta nekem: "Nézd. Miután befejeztük a beszélgetést, be fognak jönni ide és összevernek, de

engem nem érdekel. Nem érdekel. Tudom kezelni." Mert ő tudta, hogy ez zajlik és hogy ez az ára annak, hogy felfedi az igazságot. Kutatóként, vagy legalábbis a közönség részéről nem érzékeltem annyira ezt a félelmet a felfedések során. Igazán a kiszivárogtatók, a fő szemtanúk azok, akik ténylegesen féltik a saját illetve családjaik biztonságát.

Goode: Igen, egyet kell értenem ezzel.

Wilcock: Gondolod, hogy ezt a félelem-faktort kifogásként használhatják arra, hogy továbbra is fenntartsák a titkolózást?

Goode: Nem.

Wilcock: Szerinted az emberek valóban félni fognak, amikor mindez napvilágra kerül?

Goode: Ők őszintén hisznek abban, hogy ez a társadalmunk teljes összeomlásával jár majd. Őszintén hisznek ebben. Le is tesztelték ezt. Bevittek tudósokat vagy katonákat és számukra ismeretlenül, felfedtek előttük egy idegent vagy elmondták nekik ezeket az információkat és közben leolvasták a reakcióikat. Személyiségprofilokkal rendelkeznek azokról az emberekről, akik nekik dolgoznak, szóval különböző személyiségtípusok léteznek. Azt gondolják, hogy egy keresztény háttérrel rendelkező egyén – amilyenből nagyon sok van a katonaságnál – egy bizonyos módon fog reagálni. Úgyhogy nem, ők őszintén hiszik, hogy a Teljes Nyilvánosságra hozatal felelőtlenség, mert halálhoz, utcai zavargásokhoz, lázadásokhoz fog vezetni. És igazuk is van. Mert ez lesz. Ez része a folyamatnak. De ha tovább halogatjuk a dolgot, a reakciók csak még rosszabbak lesznek.

Wilcock: Ha azok a lények, akikkel együttműködsz, jóindulatúak és Teljes Nyilvánosságra hozatalt akarnak, mit gondolnak arról, hogy hogyan fogunk mi, emberek reagálni a Teljes Nyilvánosságra hozatalra és miért akarják előmozdítani ezt a kezdeményezést?

Goode: E magasabb-denzitású lények számára alapvetően a tudatosság fejlődése a legfontosabb. Az átláthatóság hiánya visszatartja a tudatosság reneszánszát, amire pedig elő vagyunk készítve. Abban a percben, ahogy megkapjuk ezt az információt, igen, az egy kicsit olyan lesz nekünk, mint egy keserű pirula. De hosszútávon jobban kifizetődik majd a társteremtő tudatosságunk fejlődésében.

Wilcock: Michael, beszélgettem veled egy másik könyvedről is. A címe: "Kennedy's Last Stand". Szeretném, ha ezzel kezdenénk a mai epizódot.

Salla: A könyv valójában azt tárgyalja, hogy mit tudott Kennedy erről az egész témáról, azaz ufo-król, illetve repülő csészealjakról. Kennedy-t nagyon érdekelte a téma, így aztán a könyvben áttekintem annak a történetét, hogyan próbálta meg kideríteni mindezt. A könyvben leírtam, hogy pályafutása korai szakaszában Kennedy valójában James Forrestal pártfogoltja volt. Forrestal volt ebben az időben a Haditengerészeti miniszter. Ez még az előtt volt, hogy Kennedy kongresszusi képviselő lett volna, vagy hogy egyáltalán belekezdett volna a politikába. Forrestal abban az időben be akarta venni Kennedy-t a személyes stábjába, így aztán 1945 júliusában és augusztusában elvitte őt egy tényfeltáró útra Németországba. Tehát ez a háború után történt. Ott volt a Haditengerészet, ott volt a Hadsereg és alapvetően feltúrtak mindent, amit a nácik titkos technológiákkal kapcsolatban fejlesztettek és megpróbálták kitalálni, hogy mit vigyenek magukkal az Iratkapocs Hadművelet részeként – tudósokat és technológiákat.

Wilcock: Tehát annak ellenére, hogy a nácik elmenekültek az Antarktiszra, ez nem azt jelentette, hogy mindent magukkal vittek.

Salla: Pontosan. A németeknek még mindig egy csomó fejlett cuccuk volt ott. Természetesen, ami a Légierőt és a Haditengerészetet illeti, azok a cuccok, amiken a németek a megszállt Európában dolgoztak, messze előtte jártak annak, amikkel az amerikaiak rendelkeztek. Így tehát a Haditengerészet megpróbálta kidolgozni, hogy miket kellene átszállítaniuk az USA-ba, amiken aztán dolgozhatnak majd a szigorúan titkos laboratóriumaikban.

Wilcock: Hadd kérdezzem meg a következőt. Az USA fogott el olyan német katonákat és tudósokat, akik elmondták nekik, hogy egyáltalán mik ezek? Vagy bementek egy elhagyott épületbe és elkezdték piszkálgatni, megnézegetni, amit ott találtak?

Salla: Oh, mindkettő. Sok tudósuk, mérnökük volt, akik megpróbáltak alkut kötni, megpróbáltak olyan helyre kerülni, ahol kellemesen lehet élni, vagy ahonnan talán vissza is tudnak költözni akármelyik országba, ahonnan eredetileg származtak vagy pedig esetleg átköltözhetnek pont az USA-ba. Dokumentumok vannak arról, hogy alkut akartak kötni. Tudták, hogy hol vannak a titkos laboratóriumok. Szóval ezek egyszerre történtek és a Haditengerészet és a Hadsereg vezető hírszerző csapatai megpróbálták kiszűrni, hogy pontosan mi az, ami elérhető.

Wilcock: Bocsánat, hogy közbevágok, de én is úgy gondolom, hogy ez valóban fontos. Lehetnek esetleg olyanok is a nézők között, akik fiatalabbak és nem teljesen értik azt, hogy Kennedy nem egy átlagos családból származott. A Kennedy családnak jelentős háttere van. Joseph Kennedy, a Kennedy testvérek édesapja jól ismert alkoholcsempész volt és jelentős vagyonra tett szert.

Salla: Igen. Nagyon sikeres üzletember volt. Nagyon sok mindent csinált, és az alkoholcsempészés a szesztilalom idején csak az egyik volt ezek közül. De valószínűleg leginkább arról ismeretes, hogy közvetlenül a II. Világháború előtt az USA angliai nagykövete volt. Továbbá Joseph Kennedy volt az amerikai tőkepiaci szabályozó és felügyelő hatóság (SEC – Securities and Exchange Commission) elnöke. Akkoriban tehát a pénzügyi rendszer csúcsán helyezkedett el.

Wilcock: Így van, merthogy a SEC szabályozta a teljes tőzsde és árupiacokat, és más hasonlókat.

Goode: Igen. És a Forrestal-lal való kapcsolata is nyilvánvaló. Forrestal neve mindenhol felbukkan az ufológiában.

Wilcock: Az MJ-12 révén, igaz?

Salla: Így van, igen. Forrestal tagja volt az MJ-12 bizottságnak, továbbá a Dillon, Read and Co. nevű nagyon jelentős pénzügyi vállalatnál dolgozott. A Haditengerészet, illetve Roosevelt, azért választotta ki őt, hogy segítsen felkészülni a Haditengerészetnek a háborúra, mert megvolt a szakértelme, a tudása a nagy léptékű ipari előállításról és a Haditengerészetnek meg kellett változnia annak érdekében, hogy meg tudjon birkózni a két háború jelentette nyomással.

Goode: Van néhány érdekes kapcsolódási pont Forrestal és William Tompkins között, igaz?

Salla: Nagyon fontos. William Tompkins szerint Forrestal volt az a fickó, aki kiválasztotta azt az admirálist, aki a Haditengerészetnek azt a szigorúan titkos programját futtatta, aminek keretében megpróbáltak annyi információhoz jutni, amennyihez csak tudtak a nácik titkos űrtechnológiáival kapcsolatban. Továbbá ugyancsak Forrestal volt az az ember, akit valamiképpen északi típusú földönkívüliek befolyásoltak, hogy Rico Botta-t válassza, így ő lett az, aki ténylegesen eljátszotta ezt a szerepet. Szóval Forrestal kommunikált ezekkel az északi típusú földönkívüliekkel. És ez az a rész, amiről új könyvemben is beszélek, és amelynek címe: "Az USA haditengerészetének titkos űrprogramja és az északi típusúak szövetsége" (The US Navy's secret space program and nordic extraterrestrial alliance). A könyvben arról írok, hogy az elejétől a végéig hogyan segítették az északi típusú földönkívüliek az USA Haditengerészetét a titkos űrprogramjuk fejlesztése közben.

Wilcock: Gondolod, hogy abban az időben, amikor Forrestal átvitte Kennedy-t az éppen nemrég legyőzött Németországba, hogy hozzájussanak az összes jó cucchoz, gondolod, hogy már eleve volt egy tervük Joe Kennedy-vel, hogy a fiát indítani fogják majd az elnökségért?

Salla: Ez is tényező lehetett abban, hogy John Fitzgerald Kennedy miért nem fogadta el Forrestal ajánlatát, hogy a csatlakozzon a személyes stábjához. Merthogy Forrestal azt akarta, hogy Kennedy a személyes stábjának tagja legyen. És mivel Jack Kennedy, vagyis az idősebb testvére meghalt, édesapjuk, Joe Kennedy azt akarta, hogy John F. Kennedy politikusi pályába kezdjen. Kennedy ezért utasította vissza Forrestal ajánlatát, majd ezt követően politikai pályára lépett és kongresszusi képviselő lett – 1946-ban választották be a Kongresszusba.

Wilcock: A Kennedy-ről szóló könyvedhez végzett kutatások vagy más bizonyítékok alapján igazolható-e az, hogy Kennedy-t ténylegesen tájékoztatták vagy tudomást szerezhetett arról, hogy valami zajlik a földönkívüli kérdéskörrel kapcsolatban?

Salla: Nem is annyira a földönkívüli kérdéssel kapcsolatban, hanem a náci Németország fejlett programjaival kapcsolatban mindenhez hozzáférést kapott. Úgy értem, tudta, hogy mi zajlik, és Forrestal voltaképpen megmutatta Kennedy-nek az összes fejlett technológiát és Kennedy írt erről az egyik könyvében, amelyet halála után posztumusz adtak ki, és aminek címe "Prelude to Leadership". Nem sokan tudnak erről a könyvről... ez egy olyan könyv, amit John F. Kennedy írt a megszállt Európában és különösen Németországban töltött időszakáról. De amit fontos megjegyezni erről, hogy ugyanabban az időben, amikor Forrestal megmutatta Kennedy-nek a Németországban elfogott technológiákat, Forrestal volt az az ember, aki végső soron felelős volt a Haditengerészet titkos kémprogramjáért a náci Németországban, amikor is információkat szereztek arról, hogy Németországnak két titkos űrprogramja van. Forrestal a Haditengerészet megbízásából felkutatott mindent, amit csak tudott Németország titkos űrprogramjairól. Ez tehát azt jelentette, hogy Kennedy ugyancsak tudott minderről. Ez egy fontos történelmi tény, és ami a könyvben világosan megfogalmazódik, hogy amiért Kennedy előtt fel volt fedve az egész jelenség – a fejlett ufo-k, repülő csészealjak, földönkívüli élet, vagyis azok az információk, amiket Forrestal megosztott vele – ezek miatt, amikor Kennedy 1961 januárjában elnök lett, erőfeszítéseket tett arra, hogy utánajárjon ennek az egész jelenségnek és visszavegye a hatalmat, abban az értelemben, hogy azt akarta, hogy ezeket a titkos projekteket az elnök futtassa, és e projektek ne váljanak önjáróvá, mint ahogy az Eisenhower idején történt.

Wilcock: Tudjuk, hogy Eisenhower támadást rendelt el az 51-es körzet ellen, ahogyan arról beszéltünk is az előző epizódban. Ismerjük a leköszönésekor elmondott búcsú mondatait, amelyben figyelmeztetett bennünket a katonai-ipari komplexum „akár kért, akár kéretlen formában történő illetéktelen, felhatalmazás nélküli befolyására”, majd ezt követően átadta az elnökséget Kennedynek. Kutattad-e azt, hogy a hatalomváltás alkalmával vajon sor került-e beszélgetésre Eisenhower és Kennedy között arról, amit Eisenhower megtapasztalt?

Salla: Hivatalos feljegyzésekből tudjuk, hogy Kennedy, amíg újonnan megválasztott elnök volt, kétszer találkozott Eisenhower elnökkel. Tudjuk, hogy találkoztak decemberben és januárban és a januári találkozóra pár nappal, két vagy három nappal a búcsúbeszéd előtt került sor. Szóval azt hiszem, korrekt dolog azt feltételezni, hogy Eisenhower sokkal-sokkal kevesebbet osztott meg a nyilvánossággal ahhoz képest, mint amit privátban Kennedy-nek elmondott.

Wilcock: Azzal kapcsolatban is végeztél kutatásokat, hogy Eisenhower találkozott valamilyen jóindulatú földönkívüli csoporttal. Azok számára, akiknek ez nem lenne ismerős, beszélnél egy kicsit erről az eseményről?

Salla: Természetesen. Úgy gondolom, nagyon sok különböző kiszivárogtató és szemtanú állt már elő ahhoz, hogy egyfajta kronológiát állíthassunk fel azokról a különböző földönkívüli találkozókról, amiken Eisenhower is részt vett. Ez 1954 februárjában vette kezdetét, amikor is Eisenhower elutazott az Edwards Légibázisra és találkozott egy csoport jószándékú földönkívülivel – akiket Bill Tompkins északi típusúként írt le – és akik a nukleáris fegyverek fejlesztésének veszélyire hívták fel a figyelmét, hiszen akkor állították hadrendbe a termonukleáris fegyvereket (ezek hidrogénbombák voltak), és hogy az Eisenhower-adminisztrációnak egy sokkal békésebb vezérelvet kellene követnie és nyitottabbnak kellene lennie a spirituálisabb, etikusabb információkra. Azt hiszem, Eisenhower-t személyesen nagyon lenyűgözték ezek az északi típusúak, de a nemzetbiztonsági csapata azt mondta: "Nem, nem fogjuk feladni a nukleáris fegyvereinket és egyáltalán nem fogjuk hallgatni ezt a spirituális, erkölcsi felemelkedésről szóló dumát." Szóval ezt követően 1955 februárjában Eisenhower találkozott egy másik csoport földönkívülivel, ezúttal a Holloman Légibázison és ez a csoport magas Szürkékből állt, akik alapjában véve megállapodást kötöttek Eisenhower-rel technológiák megosztásáról. A Szürkéket nem zavarta túlságosan, hogy az USA termonukleáris fegyvereket fejleszt, így ekkortól vette kezdetét a Szürkékkel kötött megállapodás.

Wilcock: Ez az az állítólagos Tau IX Szerződés, amely hivatalossá tette az elrablásokat és az összes ilyesmit.

Salla: Így van, pontosan. És mindez persze az 1952-es Washington feletti berepülés után történt. És persze ott van a nagy vita is arról, hogy ezek vajon földönkívüliek vagy nácik voltak? És persze különböző történetek vannak erről, de Bill Tompkins és Corey – és még Clark McClelland is - azt mondták, hogy ezek náci űrhajók voltak.

Mindez azt sugallja számunkra, hogy az ezt követő találkozó, vagyis a megállapodás, amely a Holloman Légibázison történt, egy olyan csoporttal történt, amely szövetségben állt a nácikkal. És érdekes módon az egyik szemtanú, aki 1955-ben ott volt a Holloman Légibázison, szintén utalt erre a náci elemre.

Wilcock: Rendben. Corey, te mit tudsz az elnökökkel történt földönkívüli kapcsolatfelvételekről? Mikor kezdődtek? Történt-e ilyesmi Truman-nal? Történt-e bármi Eisenhower-rel azok alapján, amit bennfentesként neked elmondtak?

Goode: Voltak találkozók Truman-nal és Eisenhower-rel is. Eisenhower találkozott olyan csoportokkal, akik – ahogy Michael is említette – földönkívüliek voltak, köztük az egyik csoporttal, akiket Kékeknek hívtak. Számos olyan találkozója volt, amikor nácik repültek oda ezekkel a csészealjakkal, landoltak a bázison, és találkoztak Eisenhower-rel. Úgy értem, ezek igazi, valódi nácik voltak.

Wilcock: Röviden már beszéltünk korábban a Kékekről, de ez egy nagyon izgalmas terület számomra, mert erről tőled teljesen függetlenül megerősítést kaptam Pete Peterson-tól is. Le tudnád írni nekünk, hogy miért hívják őket Kékeknek? Mit mondtak ők és hogyan fogadták mindezt?

Goode: Azért hívták Kékeknek őket, mert kék volt a bőrük színe és békés tervekkel jöttek. Az északi típusúakhoz hasonlóan, azt tanácsolták nekünk, hogy ne foglalkozzunk a nukleáris energiával illetve fegyverekkel. Ugyancsak spirituálisan felemelő információkat adtak át nekünk, információkat a tudatosságról, olyasmikről, amik a hadsereg számára nem voltak hasznosak. És később aztán őket illetve az északi típusúakat viccesen "űrhippi"-ként emlegették. Habár nem voltak még hippik az 1940-es években, később

mégis ezen a néven emlegették őket.

Wilcock: Milyen megállapodást ajánlottak a Kékek? Mit kellett volna tennünk az együttműködésükért?

Goode: Fel kellett volna adnunk a nukleáris fegyvereinket. Fel kellett volna adnunk a törekvésünket a nukleáris fegyverek irányába.

Wilcock: És mit kaptunk volna cserébe, ha ezt megtesszük? Mi ajánlottak nekünk csalétekként?

Goode: Hogy elkezdenek bennünket spirituálisan segíteni és integrálódni más civilizációkkal.

Wilcock: Röviden említetted Clark McClelland-et, akinek a neve egy új bennfentesként került fel a radarra Tompkins-szal összefüggésben. Biztos vagyok benne, hogy hallottál már róla, szóval megosztanád velünk, hogy hogyan került McClelland neve hirtelen ebbe a történetbe?

Salla: Clark McClelland pályafutása végén a NASA űrhajósa volt. Ezt megelőzően három évtizeden keresztül a NASA különböző beszállítóinál dolgozott. Vagyis madártávlatból láthatta, hogy mi történik a NASA-nál és meg tudta erősíteni azt, amit Bill Tompkins mondott, hogy a nácik beszivárogtak a NASA-ba. Clark McClelland elmondta például, hogy amikor elment Kurt Debus irodájába, aki a Kennedy Űrközpont első igazgatója volt, akkor McClelland találkozott Hans Kammler-rel. Kammler volt az a náci SS tábornok, aki a megszállt Európában a titkos űrprogramot irányította, megpróbálta fegyverré alakítani a technológiákat – a Die Glocke-t, vagyis a náci harangot – tehát mindezért Kammler volt a felelős. Szóval ott volt Kammler az 1960-as években, a Kennedy Űrközpontban és találkozott az igazgatóval. McClelland megerősítette azt, hogy ez ténylegesen megtörtént és ez a megerősítés egy nagyon erős igazolása volt annak, amit Bill Tompkins mondott el arról, hogy a nácik hogyan vitték tovább ezt az illetéktelen befolyást a NASA teljes űrprogramja felett és hogy lényegében beszivárogtak a katonai-ipari komplexumba. Az egyik dolog, amit Tompkins mondott, hogy a katonai-ipari komplexum – különféle vállalatok és különféle katonai szervezetek – majdhogynem a különböző földönkívüli frakciók egyfajta proxy háborújának közepén találták magukat: volt a náci reptilián csoport, amely megpróbált beszivárogni és megpróbálta átvenni a hatalmat az USA katonai-ipari komplexuma felett illetve volt egy másik csoport, az északi típusú földönkívüliek, akik a Haditengerészetet ismerték el mint az egyetlen olyan amerikai szervezetet, amihez igazodni tudtak, és amivel támogatni tudták az USA alkotmányos értékeit.

Wilcock: Azon nézők számára, akik nem ismerik Clark McClelland-et, saját szavaiddal el tudnád mondani, hogy mi volt az a nagy sistergés vele kapcsolatban – a beszámolója az Űrsiklóval kapcsolatban pár évvel ezelőtt?

Salla: Tulajdonképpen azt mondta, hogy a NASA élő közvetése során látott egy incidenst, amiben egy Space Shuttle is érintett volt – egy másik űrhajó leparkolt a Space Shuttle mellett – és hogy a NASA űrhajósait, akik űrsétán voltak odakint, legalább két különböző űrhajós kísérte. Összehasonlította az idegen űrhajó asztronautáinak méreteit és a NASA űrhajósaihoz képest ők kb 3 méter magasak voltak. Volt egy kép, amin bemutatta, hogy mit látott és hosszasan beszélt arról, hogy ez bizonyíték arra nézve, hogy van egy titkos űrprogram földönkívüli asztronautákkal, akik valahogy együttműködnek a NASA űrprogramjával.

Wilcock: Az egyik olyan téma, amibe nemrég ástad bele magad, a fikciós történetek voltak, amiket mozifilmekben, képregényekben, és mostanában videojátékokban mondanak el, és persze olyan sci-fi szerzők könyveiben, mint Arthur C. Clarke vagy Isaac Asimov. Azok alapján, amiket első kézből származó beszélgetésekből tudtál meg Tompkins-tól és más bennfentesektől, hogyan befolyásolta őket az, ami valójában zajlik?

Salla: Az egyik ember, akit Bill Tompkins kulcsszereplőként nevezett meg a Haditengerészet titkos űrprogramjának fejlesztésében, Leslie Stevens admirális volt. Stevens admirális lényegében egyidős volt Botta admirálissal, aki a Haditengerészet programját irányította San Diego-ból, a nácik űrprogramjából szerzett információk alapján. A FOIA, vagyis az információs szabadságról alkotott törvényen keresztül sikerült megállapítanom, hogy Stevens és Botta közösen tagjai voltak legalább egy bizottságnak. Szóval ez olyasmi, ami alátámasztotta azt, amit Bill Tompkins elmondott, hogy Stevens részt vett ebben és nagyon is tisztában volt a Haditengerészet Titkos Űrprogramjával. A másik fontos dolog Stevens admirálissal kapcsolatban, hogy volt egy fia, akit ugyanúgy hívtak – vagyis Leslie Stevens-nek. Ő volt Leslie Stevens IV, aki pedig a "Végtelen határok" (The Outer Limits) című híres TV-műsor producere volt és abban az időben, 1964-65 körül, Gene Roddenberry megfigyelőként ott ült a "Végtelen határok" díszletei között, hogy lényegében megtanulja Leslie Stevens-től, hogyan rakjon össze egy sci-fi műsort.

Wilcock: Hadd szakítsalak félbe csak nagyon rövid időre. Beszélgettem az egyik bennfentesemmel, akit mi csak Daniel-nek hívunk és ő egy olyan fickó, aki állítólag Montauk-ban dolgozott, ahol visszafejtettek egy UFO-ból származó ülést. Működőképessé tették és most beülhetsz ebbe az ülésbe, és meditálás közben megnyithatsz egy portált, amin keresztül tulajdonképpen át lehet juttatni embereket a téren és időn. Egyik nap arról beszélgettünk, hogy mi történik, amikor használod ezeket a technológiákat. Létrejön egy kis gömb, amin keresztül oda nézel, ahová csak akarsz. Azt mondta, hogy ezt úgy hívták: "külső összeköttetésű egyedi nyomjelző" (outer band individuated teletracer vagyis rövidítve OBIT). Aztán felmentünk az internetre és azt mondtuk: "Hé, öregem, nézd mi van itt... valaki már kiszivárogtatta ezt az információt." Ugyanis a „Végtelen határok” sorozat egyik epizódjának címe: "Outer Band Individuated Teletracer", vagyis pontosan ugyanez. És aztán a tényleges leírása ennek az, hogy ez egy olyan készülék, amely képes elvégezni az összes megfigyelést mindenhol, minden időben. Szóval megmutatták ezt nekem és akkor azt mondtam: a "Végtelen határok" sorozatnak van valamilyen bennfentes összeköttetése.

Salla: Az egyik dolog Leslie Stevens apjával, az admirálissal kapcsolatban, hogy ő irányította a pszichológiai hadviselés műveleteit a Nemzetbiztonsági Tanácsnál (National Security Council). Ő volt a felelős ezért. És Leslie Stevens IV, a fia, a Végtelen határok producere szintén katonai hírszerző múlttal rendelkezett. Ténylegesen a katonai hírszerzésnél szolgált és azt hiszem a szakértelme miatt a II világháborúban pszichológiai hadviseléssel kapcsolatos műveletekben vett részt. A kutatásaimban sikerült levezetnem – és ez szerepel az új könyvemben –, hogy Leslie Stevens IV egészen apja haláláig lényegében együtt dolgozott az édesapjával a pszichológiai hadviselésben, és megpróbálták ezeket az áttörés jellegű elgondolásokat bevezetni a médiába és a szórakoztatóiparba egy puha közzététel formájában. Amikor a Végtelen határok sorozatot forgatták, ott volt Gene Roddenberry is, akinek "A hadnagy" (The Lieutenant) címmel készített sorozata már korábban megbukott. Az egész sorozat a Haditengerészet egyik

hadnagyáról szólt. De maga a sorozat megbukott, azt hiszem talán egy vagy két évig ment. Roddenberry-nek ekkor azt tanácsolta az ügynöke, hogy egy sci-fi sorozattal álljon elő. Úgyhogy ott ült a Végtelen határok forgatásán és az ott lévő emberek elmondása szerint, Roddenberry és Stevens egy információs megállapodást kötöttek, aminek értelmében Roddenberry megkap minden információt Stevens-től arról, hogy hogyan építsen fel egy sci-fi sorozatot és őt fogják majd kiírni a stáblistára – nem fogják rajta feltüntetni Stevens nevét. És pontosan így is történt. Így jött tehát létre a Star Trek. Ha megnézed a Star Trek-ben látható főbb hatalmakat, rejtélyes párhuzam fedezhető fel azokkal a főbb csoportokkal, amikről Bill Tompkins beszélt. Vagyis a Star Trek-ben ott van a Bolygók Konföderációja, ott vannak a vulkániak. A vulkániakat az északi típusú földönkívüliekhez hasonlíthatjuk, akik megpróbálnak segíteni az emberiségnek. Ott vannak aztán a klingonok, akiket ma a reptiliánok képviselnek. És ott vannak a genetikailag felerősített emberek, akik a nácik. Szóval ha megnézed a Star Trek sorozat felépítését, a főbb szereplőket, kísérteties hasonlóságot fedezhetsz fel azokkal a főbb földönkívüli csoportokkal és frakciókkal, földi frakciókkal, amelyek részt vettek ezekben a titkos űrprogramokban az 1940-es, 1950-es, 1960-as években.

Wilcock: A másik sorozat, amely hirtelen eszembe jut, a Csillagközi romboló (Battlstar Galactica). Előjött valami a kutatásaidban a Csillagközi rombolóval kapcsolatban?

Salla: Ami nagyon jelentős a Csillagközi romboló tv-sorozattal kapcsolatban, hogy a sorozat megalkotója Glen Larson volt és Glen Larson Leslie Stevens irányítása alatt dolgozott. Együtt dolgozott vele, Leslie Stevens volt a rangidős. Larson kötött egy hasonló megállapodást Leslie Stevens-szel, aminek értelmében Stevens előállt az ötletekkel és segített Larson-nak felépíteni egy tudományos-fantasztikus tv-műsort. Ami érdekes volt ehhez kapcsolódóan – és ezt olyanoktól tudtuk meg, akik megkérdeztek olyan kulcsembereket, akik részt vettek a Csillagközi romboló megalkotásában – hogy a Csillagközi romboló bevezető epizódját lényegében Leslie Stevens IV írta. Tehát tulajdonképpen a Haditengerészet titkos űrprogramjában részt vevő admirális fia ír egy bevezető pilot-epizódot egy új sci-fi sorozathoz, amelynek a stáblistáján őt egyáltalán nem tüntetik fel, de lényegében minden az ő irányításával történik és a stáblistán mindent Glen Larson-nak tulajdonítanak. És megint csak ez azt mutatja, hogy a Haditengerészet – Leslie Stevens-ön keresztül – nyilvánosság elé akarta tárni ezeket az elgondolásokat, az igazságot a Haditengerészet titkos űrprogramjáról és a földönkívüli élet különböző formáiról, beleértve a mesterséges intelligenciát is, mert ez az, amire a Csillagközi romboló című sorozat leginkább fókuszál, a mesterséges intelligencia veszélyére. Glen Larson ebben a sorozatban bemutatta azt az elgondolást, hogy földönkívülieknek foglalkozniuk kell a különböző mesterséges intelligencia életformákkal zajló konfliktusokkal, akiknek az a szándéka, hogy galaxisszerte felszámolják ezen életforma emberi megalkotóit. És ez olyasvalami, ami illeszkedik ahhoz, amit Corey elénk tárt. Emlékszem rá, hogy Corey hosszasan beszélt a mesterséges intelligencia veszélyéről és arról, hogy hogyan szkennelik le az embereket a különböző titkos űrprogramokban e fenyegetés miatt. Ez megint csak megerősítése annak, hogy ez egy nagyon is valós anyag, ami e filmeken keresztül el lett ültetve a közvélemény elméjében.

Goode: Az igazság határozottan furcsább, mint a fikció.

Wilcock: Gondolod, hogy a Leslie Stevens-kapcsolat miatt lehet tengerészsípokat hallani, amikor a Star Trek-ben besétálnak egy szobába?

Salla: Oh, minden bizonnyal. Igen, ha megnézed magát a Star Trek-et, az egész

sorozatban a Haditengerészetnél használt rangokkal és eljárásokkal találkozhatsz. A Csillagflottáról, a Csillagflotta parancsnokságáról beszélnek, és ehhez hasonlókról. Úgyhogy igen, nagyon sok haditengerészeti terminológiát használnak a Star Trekben és azt hiszem azért, mert a Haditengerészet rávette Stevens-t, hogy egy puha közzététel formájában szivárogtassa ki ezt a közvélemény számára. Azt hiszem a Haditengerészet az 1960-as évek során valójában azzal számolt, hogy végső soron, mire befejezik a hadosztályaik felépítését - amit aztán az 1980-as évek elején állítottak hadrendbe - addigra a közzététel már megtörtént volna. Szóval azt hiszem a Star Trek a Haditengerészet erőfeszítése volt arra, hogy elültesse ezeket az elgondolásokat a köztudatban, hogy így valamikor a jövőben, amikor az igazságot felfedik arról, hogy a Haditengerészetnek meg volt a know-how-ja ahhoz, hogy hogyan építse fel ezeket a csatahajó csoportokat, amelyeknek a fedélzetére a nyilvánosság felmehet és támogathatja ezt, szóval a Haditengerészet folytathassa és kiterjeszthesse mindezt.

Wilcock: Michael, van itt néhány dokumentum, amelyek bemutatják azt a bámulatos munkát, amit Tompkins történetével kapcsolatban végeztél el, és az információszabadságról szóló törvény alapján behoztad ezt az akadémiai kutatás területére, amiről az ufológia ismeretes. Íme az első... Az Amerikai Egyesült Államok San Diego-i Haditengerészeti Légibázisáról származik és Rico Botta írta alá. Mi a helyzet ezzel a bizonyos dokumentummal?

Salla: Ezt a dokumentumot William Tompkins tette bele a "Földönkívüliek által kiválasztva" című könyvébe és ezek alapvetően ún. „kilépési cédulák”, amiket ahhoz használtak, hogy e dokumentumok, információcsomagok birtokában, elhagyhassák a San Diego-i Haditengerészeti Légibázis területét, amely kulcsfontosságú részét képezi Tompkins történetének. Na de, a hitelesítés tekintetében ezek vajon valódiak-e? Tényleg valódiak ezek a kilépési cédulák? Szerepel rajtuk olyan információ, amely önállóan is megerősíthető? Szóval a FOIA dokumentumokat használtam arra, hogy azok segítségével megerősítsem, hogy ezeket a kilépési cédulákat valóban egy olyan személy írta alá, aki ténylegesen szolgálatban volt a San Diego-i Haditengerészeti Légibázison abban az időben, amikor Tompkins azt állította, hogy megkapta az engedélyt, hogy kivigye onnan

ezeket a csomagokat. És persze mindebben Rico Botta is érintve volt.

Wilcock: Azt szerepel itt, hogy "nem harci repülőgép kiadása". Mi a fene lehet ez?

Salla: Igen, ez a dokumentum azt mutatja be, hogy Tompkins nem csak hogy engedélyt kapott arra, hogy ezeket az információcsomagokat kivigye a San Diego-i Haditengerészeti Légibázis területéről, hanem arra is engedélyt kapott, hogy egy repülőgépet is használjon – egy, az admirális tulajdonában lévő nem harci repülőgépet – amivel kézbesítheti ezeket a csomagokat. Szóval ez megerősíti Tompkins történetének azt a kulcsfontosságú részét, miszerint elvitte ezeket a különböző információcsomagokat számos repülőgépipari vállalathoz szerte az USA-ban, abban az időben különösen az USA nyugati partjára, a különböző katonai részlegekhez és így tovább. Ezeknek a dokumentumoknak a hitelesítése segít beazonosítani a beszámolójának kulcsfontosságú részleteit.

Wilcock: Oké, itt van egy fénykép Rico Botta-ról, hogy ő az USA Haditengerészetének korvettkapitánya, a dátum 1934. augusztus 27, és itt az aláírása. Ami érdekes ezzel kapcsolatban, hogy a következő dokumentumon, amit mutattál nekünk, összehasonlítottad a fényképen szereplő aláírást az információcsomagok kibocsátásán szereplő aláírással, és ezek alapvetően megegyeztek. Szóval ez gyakorlatilag ugyanaz az aláírás. Hogyan szerezted meg ezt a képet Rico Botta-ról? Honnan származik ez? Beszéljünk erről egy kicsit.

Salla: Ez a kép Rico Botta-ról az információszabadságról szóló törvény alapján kapott 1500 oldalnyi dokumentumokból származik.

Wilcock: Vagyis iktattad ezt és aztán lényegében postán elküldték neked?

Salla: Ezt egy ügyvéd segítségével iktattam. Duke Brookhouse-nak hívják és ő segített nekem ezekkel a FOIA-kérvényekkel kapcsolatban. Amikor megkaptam ezeket a dokumentumokat, átolvastam őket és azonosítottam azokat, amelyek segítenek alátámasztani Tompkins történetének kulcsfontosságú részleteit. Szóval ez a bizonyos dokumentum az aláírásával és a fényképével – annak ellenére, hogy az 1930-as évek

elejéről származik – világosan megmutatja, hogy az aláírása megegyezik a Tompkins által adott kilépési cédulákon szereplő aláírásokkal. Szóval ez a független megerősítse annak, hogy Tompkins dokumentuma valódi. És ez nagyon fontos. Tompkins két cédulája megmutatja, hogy engedélye volt arra, hogy kivigye ezeket az információcsomagokat a San Diego-i Haditengerészeti Légibázis területéről, és hogy ez egy valódi dokumentum. Ez nagyon fontos részét képezi a története igazolásának, annak hogy elvihette ezeket a különböző létesítményekbe, továbbá engedélyt adtak neki arra is, hogy egy repülőgépet használjon ahhoz, hogy elvigye ezeket a különböző helyszínekre.

Wilcock: Oké. A következő dokumentumon azt olvashatjuk, hogy Haditengerészeti minisztérium, Hajózási Hivatal, Washington D.C, a dátum pedig 1942. szeptember 30, a Haditengerészet személyzeti osztályának vezetőjétől Rico Botta-nak. És a dolog, ami szembetűnik nekem itt, hogy azt mondja: "Induljon el az alább jelzett helyre (vagy helyekre az adott sorrendben) ideiglenes szolgálatra". És aztán lejjebb azt mondja: "kísérleti repülőgépekkel kapcsolatos vizsgálatra és repülőgépekkel kapcsolatos ügyek tanácskozásaira:" És aztán kapunk egy listát "USA Hadsereg Légierő Kísérleti bázis, Muroc, amiről mindannyian hallottunk, a Muroc bázis, Douglas Aircraft, Northrop, Haditengerészeti Légibázis San Diego, Consolidated Aircraft Corporation, San Diego." Hát ez őrület. Miről beszél itt? "Kísérleti repülőgépekkel kapcsolatos vizsgálatra és repülőgépekkel kapcsolatos ügyek tanácskozásaira?"

Salla: Ez megint csak egy újabb dokumentum, amely önállóan megerősíti Tompkins beszámolójának különböző aspektusait, hogy elvitte ezeket az információcsomagokat azokba a létesítményekbe, és még sok másikba is. Szóval ez a dokumentum megerősíti, hogy Botta e műveletet megelőzően, amelyet ő felügyelt a Haditengerészeti Légibázison San Diego-ban, elutazott néhány ilyen létesítménybe és ezekben a létesítményekben kísérleti repülőgépekkel kapcsolatos kutatásokat végeztek. Botta volt a Haditengerészet embere arra, amikor a kísérleti repülőgépekkel kapcsolatos kutatásokat kellett megérteni, és Botta-t felkészítették erre az új megbízatásra, mert ezeket a létesítményeket kevesebb, mint két hónappal azelőtt látogatta meg, mielőtt átkerült volna San Diego-ba, a Haditengerészeti Légibázisra. Szóval őt felkészítették arra az új megbízatásra, aminek keretében hírszerzési információkat fog kapni a Haditengerészet Németországban tartózkodó kémeitől a németek titkos űrprogramjáról. És amikor a Haditengerészet kémeitől megkapta ezeket a hírszerzési információkat, utasította Tompkinst-t, hogy vigye el ezeket az információcsomagokat azokba a létesítményekbe, amelyek a fenti dokumentumban fel vannak sorolva, továbbá azon más létesítményekbe, amelyeket Tompkins említett. Tehát ez egy újabb dokumentum, amely önálló megerősítéséül szolgál annak, hogy Bill Tompkins története hiteles.

Wilcock: Itt van egy újabb dokumentum, amin a dátum 1942. február 25, amelyet a valódi ufómegszállottak jól ismerhetnek, hiszen ez közvetlenül a híres Los Angeles-i csata után van. Haditengerészeti minisztérium, Légügyi Iroda, Washington-ból és parancsot tartalmaz Rico Botta számára arról, hogy további ideiglenes szolgálatra menjen. Folytassa azt 1942. március 2-án vagy 2-áig a Wright Field-en, Daytona-ban, Ohio államban, ami gyakorlatilag a Wright-Patterson Légibázist jelenti. Te jó ég, ez bámulatos!

Salla: Pontosan.

Goode: Ez egy hihetetlen dokumentum! Valóságos füstölgő puskacső!

Wilcock: Wow! Én tudom, hogy mit látunk itt, de azok számára, akik ezt látva nem jönnek annyira izgalomba, mint én, el tudnád mondani, hogy mi is ez tulajdonképpen és miért olyan jelentős?

Salla: 1942. február 24-25-én, történt a híres Los Angeles-i légitámadás. A kibocsátott Majestic-dokumentumok alapján, és az alapján, amit Bill Tompkins elmondott, volt két repülő csészealj, amelyet a baleset után begyűjtöttek – egyet a Haditengerészet, egyet pedig a Légierő.

Wilcock: Tehát volt amelyik lövést kapott.

Salla: A Majestic-dokumentumok és Bill Tompkins elmondása alapján igen. Azt a csészealjat, amely a Légierő kezébe került, a Wright Field-re vitték, ami akkoriban a Légierő „idegen repülési technológiákra vonatkozó” legfőbb kutatólétesítménye volt. Szóval ezt a repülőt február 25-én begyűjtötték és a Wright Field-re vitték. Na most, ugyanezen a napon, Botta admirális, aki a Haditengerészet Légügyi irodájának hajtómű részlegének vezetője volt, parancsot kap, hogy utazzon a Wright Field-re március elején, hogy valamiféle munkát végezzen el ott. És az időzítés...

Wilcock: A dokumentumban az áll: "a motorfejlesztéssel kapcsolatban." Ugyanezen a dokumentumon olvasható. Miféle motort próbáltak meg ott fejleszteni? Valószínűleg antigravitációsat. Szóval igen, ez hihetetlen.

Salla: Szóval ez a dokumentum egy valóságos „füstölgő puskacső” és ténylegesen azt mutatja, hogy Botta volt az a fickó, akit a Haditengerészet küldött, mint szakértőt, hogy segítsen megérteni ezeket az idegen technológiákat – bármit, aminek földönkívüli vagy náci hajókhoz van köze – Botta volt az emberük erre a feladatra. Kijelölték, hogy menjen el a Wright Field-re és ténylegesen nézzen utána, hogy mi az, ami a Légierő kezébe jutott a Los Angeles-i légitámadás során.

Goode: És mintha korábbi beszélgetéseink alkalmával említetted volna, hogy Rico Botta mérnök volt...

Salla: Ez így van. Mérnök volt. A motorfejlesztés és a hajtóművek szakértője volt. Abban az időben lényegében ő volt a Légügyi Iroda hajtómű részlegének vezetője. Vagyis egy olyan fickó volt, akik valóban értette, hogy mi szükségeltetik a nagy kapacitású légi manőverekre képes nagy kapacitású motorok fejlesztéséhez. Szóval ha egy olyan járműről beszélünk, amely képes az űrrepülésre, ő volt az az ember, aki betekintést tudott nyújtani ennek a mikéntjébe.

Wilcock: Rendben. Végezetül pedig itt van egy dokumentum 1946. március 15-i dátummal, amiben az áll, hogy: "kiemelkedő technikai tudásánál és szakértelménél fogva Rico Botta ellentengernagy részlege felhatalmazást kap, hogy megfeleljen a légi flotta parancsnokságának egyre növekvő követelményeinek a legújabb típusú harci repülőgépek és a legújabb harci fejlesztések beszerelésével." Ebben a dokumentumban tehát az áll, hogy Botta részt vett a harci repülőgépek hajtóműveinek és energiatechnológiáinak minőségfejlesztésében.

Salla: Így van. Pontosan. Ez az ő kötelessége volt, amíg 1942-46-ig a Haditengerészeti Légibázison dolgozott San Diego-ban. Ő volt az összeszerelésért és javításért felelő tiszt. Alapjában véve az ő feladata volt, hogy feljavítsa a Haditengerészet sugárhajtású harci repülőgépeinek teljesítményét. Továbbá az ő feladata volt megtudni, hogy a nácik miket fejlesztettek a sugárhajtású hajtóműveiken és hogyan próbálták felfegyverezni a repülő csészealjaikat, mert a Haditengerészetnek fel kellett készülnie arra, hogy a nácik sikerrel járnak a csészealjak felfegyverzésében. Így aztán a Haditengerészet felkereste Botta-t, hogy biztosítsa a szakértelmet és a vezető szerepet abban, hogy hogyan birkózzanak meg ezzel az eshetőséggel. Ez szerencsére végül nem következett be, de Botta volt az a fickó, akit a Haditengerészet kiválasztott arra, hogy e törekvések élére álljon.

Wilcock: Meginterjúvoltál olyan embereket is, akik kapcsolatban álltak Rico Botta-val. Tudnál beszélni erről egy kicsit, a kutatásaid legérdekesebb részleteiről?

Salla: Beszélhettem Rico Botta unokájával, aki megerősített néhány nagyon érdekes dolgot Rico Botta kapcsolatairól a repülőgépipar akkori vezetőivel, és hogy személyes barátja volt Jack Northrop-nak és William Boeing-nek, és hogy Botta továbbra is kapcsolatban maradt a Haditengerészet vezető tisztjeivel. Az egyik tisztet Mark Hill admirálisnak hívták, aki Botta katonai szárnysegédje volt, amíg Botta a Haditengerészet fegyverzeti részlegének vezetője volt a Haditengerészet philadelphia-i hajógyárában. Mark Hill Rico Botta katonai szárnysegédje volt abban az időben és miután Botta nyugdíjba ment, Mark Hill maga is ellentengernagy lett, továbbra is találkoztak Botta-val és megbeszéléseik voltak. Számomra ez egy elég erős bizonyítéka Botta éleselméjűségének és tudásának e nagyon fejlett technológiákkal kapcsolatban, és e tudását nyugdíjazása után haláláig megosztotta a Haditengerészet vezető tisztjeivel.

Wilcock: Mit gondolsz, mi fog történni a történelem e törvényszéki-szintű rekonstrukciója során? Végső soron lesznek-e még új bennfentesek, kiszivárogtatók, és tényleg rekonstruálni tudjuk majd a 20-ik század történelmét? Mit gondolsz, mi fog történni?

Salla: Oh, mindenképpen. Igen. Szerintem most az történik, hogy elkezdjük rekonstruálni a Haditengerészet titkos űrprogramjának fejlesztési kronológiáját, beleértve ezeket a hatalmas űrhadosztályokat, és azonosítjuk a neveket, elkezdjük visszakutatni a hozzátartozókat és másokat, akik velük dolgoztak, valószínűleg fogunk találni másokat is, akik beszélni akarnak majd arról, amit megtapasztaltak. Ez az, amit most teszünk és remélem, hogy a Mark Hill-ről, Rico Botta-ról és a rokonaikról való vizsgálódás során más nevek is előbukkannak.

Wilcock: Corey, van bármilyen záró gondolatod így az adás végén?

Goode: Számomra bámulatos az egész procedúra, aminek során Tompkins előállt. Szó szerint olyan információkat adott át nekünk, nagyon sok olyan információt, amiket én az okostömbökön olvastam. Nagyon furcsa szinkronicitás egy olyasvalakit látni, aki ilyen információkat ad át. És az, hogy fogalma sem volt róla, hogy én előálltam ezzel – az egész megrendezettnek tűnik.

Wilcock: És megvannak az alap dokumentumok – összeköthetjük a pontokat, meginterjúvolhatjuk a túlélőket – hogy tulajdonképpen törvényszékileg rekonstruálni tudjuk az egész történetet, ami egy olyan témába vezet be minket, amit a legtöbb ember felháborítónak és hihetetlennek tart.

Goode: Abszolút. És Dr. Salla legutóbbi kutatásai is csak egyre inkább alátámasztják ezt.

Wilcock: Michael, szeretném megköszönni, hogy eljöttél. Azt hiszem ezek az úttörő epizódok rendkívüli történelmi jelentőséggel bírnak, ahogy haladunk előre a Teljes Nyilvánosságra hozatal felé. Nagyra tartom a hozzájárulásodat, hogy az egész kérdésről alkotott akadémiai nézőpontodat elhoztad a Kozmikus Közzététel című műsorunkba.

Salla: Köszönöm, David. Örömömre szolgált. És köszönöm neked is, Corey.

VÉGE.

A Gaia TV Corey-epizódjainak angol nyelvű változatai mindenkoron Corey Goode oldalán, a spherebeingalliance.com/blog oldalon olvashatóak eredeti, angol nyelven.

A cikk forrása és Corey Goode további videóinak átirata magyar nyelven:- GoodETHungary blog: G ood ETH ungary.blog.hu - Kozmikus Közzététel blogKozmikusKozzetetel.blogspot.hu

.