Május a Szűzanya, az Élet, az Édesanyák hónapja.

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Szűzanya! nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában, idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk! Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal

vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek! Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére!

Weöres Sándor: ANYÁMNAK

Termő ékes ág, te, jó anya, életemnek első asszonya, nagy meleg virág-ágy, párna-hely, hajnal harmatával telt kehely, benned kaptam első fészkemet, szívem a szíveddel lüktetett, én s nem-én közt nem volt mesgye-hegy, benned a világgal voltam egy. Álmom öbleidbe újra visszatér, álmom öbleidbe újra visszatér! Alabástrom bálvány, jó anya, életem hatalmas asszonya, szemed Isis smaragd-dísze, tiszta, szép, hajad Pallas bronz-sisakja, színe ép, csak arcodon lett keményebb minden árny, mint a délutáni égen vércse-

szárny. Első szép játékom, jó anya, gyermekségem gazdag asszonya,

a kamaszkor tőled elkuszált, szemem a szemedbe nem talált. Így tűnődtem: "Mért szült, mért szeret, ha örökre élni nem

lehet? Énmiattam annyi mindent öl, temet! Mért nem tett a hóba inkább engemet!" A kamaszkor tőled elkuszált, férfi-szívem újra rád-talált, férfi-szívem a szívedre rátalált, megköszön most percet, évet és halált. Álmom karjaidba visszatér, álmom karjaidba visszatér... Erős ház, szép zászló, jó anya, sorsomnak nyugalmas asszonya. Majd ha cseppig átfolyt rajtam mind e lét, úgy halok az ős egészbe, mint beléd

2012. május hó XXIII. évf. 5. szám

2. oldal 2012 május hó Felsővárosi Harangszó

EUCHARISZTIKUS CSODA FIRENZÉBEN (1230-BAN és 1595-BEN). Sokan ismerjük Firenzét, az olajfákkal teli toszkán vidék fővárosát, melynek neve eltéphetetlenül kapcsolódik

Dante és a Mediciek, Giotto, Leonardo, Michelangelo, Raffaello és még annyi nagymester nevéhez, hogy ne is szóljunk szépséges palotáiról, templomairól és múzeumairól. A szó legigazibb értelmében szép és nemes városban évszázadokkal ezelőtt két eucharisztikus csoda is történt, amelyet viszont kevesen ismernek.

Az első csodás esemény 1230.december 30-ának reggelén történt. Egy Ugoccione nevű idős pap, a Szent Ambrus-templomhoz csatlakozó bencés nővérek kolostorának lelkésze, megszokott reggeli szentmiséjét mutatta be. Minden a legnagyobb rendben ment, egészen addig a pillanatig, amíg az idős, kissé szórakozott és talán rosszul is látó atya nem jól tisztította meg a kelyhet, amelyben így néhány csepp bor maradt. Az atya visszatette a kelyhet a helyére, és csak a következő nap reggelén vette észre, hogy a borcseppek helyett vércseppek voltak a kehelyben. A megrémült sekrestyés apáca nagy kiáltozás közben letérdelt és az odasereglő többi nővér is saját szemével látta, hogy mi történt. Firenze püspöke, Ardingo értesülve az esetről azonnal alaposan szemügyre vette a kelyhet és ő is meggyőződött arról, hogy a kehelyben megalvadt vércseppek láthatók. Később, amikor a kolostor apátnője kérte, hogy vigyék vissza a kelyhet, a püspök gazdagon díszített ereklyetartót készíttetett és az ampullába öntött vércseppeket ebbe a szép tartóba helyezték el. Egy évvel később 1231-ben a ferencesek pompás körmenetben vitték vissza az ereklyét a püspöki palotából a csoda színhelyére, a Szent Ambrus-templomba.

Három évszázad elteltével újabb eucharisztikus csoda történt ugyanabban a firenzei Szent Ambrus-templomban. Ez a csodás esemény 1595 nagypéntekén történt. Miközben a pap Urunk kínszenvedésének és halálának szertartását végezte a templom főoltáránál, a szentsír oltáránál tűz ütött ki, amelyet a meggyújtott gyertyából kipattanó szikra okozott. A tűz villámgyorsan terjedt, a celebráló pap a hívekkel együtt a tűz megfékezésén fáradozott.

A pap legfőbb gondja az volt, hogy megmentse a tabernákulumban őrzött szentostyákat, de a nagy sietségben felborított egy szelencét, amelyen a betegek áldoztatásához félretett kisostyák voltak. Az ostyák gurulni kezdtek a lángok között. Amikor végre sikerült eloltani a tüzet a megperzselt oltárkellékek között egy megbarnult, de épen maradt oltárkendőre leltek, amelyben megtalálták a hat elgurult ostyát. Kissé megbarnultak és felkunkorodtak a hőtől.

Az így megmenekült szentostyákat és az oltárkendőt kitették a hívek áhítatára. Később ezüstdobozba zárták és ugyanabba a tabernákulumba helyezték el, ahol a vércsepp ereklyét őrizték. Amikor 33 évvel később Marzi Medici firenzei érsek figyelmesen megvizsgálta a szentostyákat, megállapította, hogy állaguk nem változott, nem porladtak el. 1907-ben végzett tudományos vizsgálatok hasonló eredményre jutottak. A firenzei Szent Ambrus-templomban minden év májusában 40 órás szentségimádást tartanak a két ereklye előtt.

Az eucharisztikus csoda kápolnája előtt egész évben hét gyertya ég, amely a firenzei hívek és az idelátogató sok zarándok, buzgó jámborságáról tesz tanúságot.

Pákozdi István könyvéből közreadta szeretettel: Herczegné Marika

Vágyva vágytam rá… „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek” mondotta Jézus, miután asztalhoz ült a tizenkettővel, hogy elfogyasszák az Utolsó Vacsorát (Lk 22, 15). A húsvét az egyiptomi fogságból való szabadulás emlékünnepe volt. Neve pászka, vagy peszah. Ez egyaránt jelentette az ünnepet és az áldozati bárányt, amit ekkor feláldoztak és elfogyasztottak. Az ünnepet hívták a kovásztalan kenyér ünnepének is (Mt 26, 17). Bennünket a pászka kovásztalan tésztából sült vékony lapokra emlékeztet. Egyiptomban az indulásra váró zsidó népnek Mózes már akkor megparancsolta, hogy a szabadulás napját, mint Isten hatalmas tettét, előírása szerint minden évben megünnepeljék (Kiv 12, 1). Ezt szolgálta a pászka vacsora. A pászka, azaz a húsvét ünnepe Niszan hó 15. napja. Meg kell jegyeznünk, hogy e hónap neve akkor Abib volt, csak a babiloni fogság után lett Niszan. A pászka vacsorát

3. oldal 2012 május hó Felsővárosi Harangszó

Niszan 14-én este kellett elfogyasztani, ami már az ünnephez, 15-éhez tartozik. Jézus Utolsó Vacsorájával kapcsolatban több kérdés merült fel. Ezek ismertetésében XVI. Benedek pápa gondolatait követjük.* „A kovásztalan kenyér ünnepének első napján, amikor a húsvéti bárányt fel szokták áldozni, tanítványai megkérdezték: Mi a szándékod? Hová menjünk, hogy megtegyük az előkészületeket a húsvéti bárány elköltéséhez?” írja Márk (14, 12). Erre Jézus elküldte két apostolát, Pétert és Jánost (Lk 22, 8), olyan utasítással, amely alapján megtalálták a tágas termet a tizenkettő részére. Megvásárolták a bárányt,

elvitték a Templomba, ahol levágták, majd az előírás szerint elkészítették. „Amikor beesteledett… a vacsorához telepedtek” (Mk 14, 17). Márkkal együtt Máté (26, 17) és Lukács is (22, 7), az un. „szinoptikusok” (görög szó: együtt nézők) ugyanazon estét jelölik meg. Vacsora után, azaz csütörtökön éjszaka a Getszemáni majorban Júdás segítségével elfogták Jézust. Pénteken, azaz a pászka ünnep reggelén a Főtanács (Szanhedrin), a papok, az írástudók és a vének tanácsa, Kaifás fópap elnökletével kihallgatta, majd Pilátus halálra ítélte, és keresztre feszítették. Sietve még aznap naplemente előtt „Amikor

esteledett”, azaz amikor még az „előkészület napja, azaz szombat előtt való nap volt” egy tanácsos, Arimateából való József, Pilátustól elkérte Jézus holttestét, és sziklasírba helyezték (Mk 15, 42). Kérdés, hogyan egyeztethető össze mindez a pászka ünneppel? A főpapok és írástudók két nappal az ünnep előtt ugyanis arról tanácskoztak, hogy hogyan foghatnák el csellel Jézust, hogy azután megöljék, de „Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt!” (Mk 14, 1). Nézzük most János evangéliumát. János az Utolsó Vacsora időpontjára azt írja, hogy „Húsvét ünnepe előtt történt…” (Jn 13, 1). Nem nevezi a vacsorát pászka vacsorának. Azt is írja, hogy amikor a zsidók Pilátus elé vitték Jézust „nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanná váljanak, s elkölt- hessék a húsvéti bárányt” (Jn 18, 28). Ha ugyanis egy zsidó tisztátalan ember házába lép, mint Pilátus háza, maga is tisztátalanná válik. Csak akkor ünnepelhet, ha elvégezte a Mózes által előírt megtisztulási rítust. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk. János szerint a húsvét ünnepe abban az évben péntek estétől szombat estéig tartott – amikor már Jézust eltemették – és nem csütörtök estétől péntek estéig, ahogy azt a szinoptikusok írták. Kérdés, hogy e kettő közül melyik fogadható el? Sok elképzelés született ezen eltérés magyarázatára. Ezek közül kettőt meg is említünk XVI. Benedek pápa idézett könyve alapján. Annie Jauber kutató a múlt század ötvenes évei elején közölte, hogy talált egy ősi naptárt, Kr.e. a második századból, amely figyelmen kívül hagyta a Hold járását. Így a húsvét minden évben ugyanazon napra, szerdára esett. Úgy tűnt, hogy a kétféle naptár használata megoldja a problémát. Ha Jézus ezt az ősi naptárt használta, akkor a kedd esti Utolsó Vacsora egyben pászka vacsora is volt. Így igaz a szinoptikusok leírása, de a zsidók említett terve is megvalósult, akik a másik naptárt használták, hogy Jézus perét az ünnepek előtt folytassák le. Ilyen módon Jézus kihallgatása, átvitele Pilátushoz, Pilátus feleségének álma, átadása Heródesnek, visszatérése Pilátushoz, megostorozása, halálra ítélése, megfeszítése, halála, eltemetése szerda reggeltől péntek naplementéig történt, nem csupán csütörtök reggeltől, egy pár óra alatt, péntek naplementéig, amint arra a szinoptikusok írásaiból következtethetünk. Így Jézust, az Isten Bárányát (Jn 1, 29) abban az órában ölik meg a Golgotán, amikor a pászka vacsorához a húsvéti bárányokat a Templomban. Sokan hajlottak ezen magyarázat elfogadására (lásd pl. a Szent István Társulat által 1996-ban kiadott Biblia 321. oldal lábjegyzetét). Csupán egy alapvető kérdésre nem lehetett feleletet találni: Miért élt Jézus ezen ősi, a kumráni esszénus közösség által használt naptár szerint, eltérve korának időrendjétől? XVI. Benedek pápa könyvében, abból az „átláthatatlan” irodalomból, amelyek az Utolsó Vacsora időpontjának kérdésével kapcsolatban napvilágot láttak, kiemeli J. P. Meier magyarázatát (1991). Megértéséhez vissza kell térnünk ezen írás bevezető mondatához, amelynek folytatása a következő: „Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik Isten országa” (Lk 22, 15). Ez a kissé homályos mondat jelentheti, hogy Jézus Utolsó Vacsorája nem pászka vacsora, mert még nincs itt az ideje, akkor már nem fog élni, és többé nem is eszi. A pászka vacsorának kialakult rítusa van. Ez a rítus éppúgy nem jelenik meg a szinoptikusoknál a vacsora leírásában, akik az Utolsó Vacsorát pászka vacsorának tekintik, mint Jánosnál, aki szerint az Utolsó Vacsora a pászka vacsora előtt volt. Fogadjuk el tehát, hogy ez a vacsora Jézus búcsúja. A pászka bárány helyett önmagát, az Isten Bárányát áldozza fel. Az Ószövetség ünnepe helyett megalapítja saját húsvétját, „az új és örök szövetségnek”, a feltámadásának ünnepét. Ezt fejezi ki Szent Pálnak a korinthusiakhoz írt levele is: „Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is

4. oldal 2012 május hó Felsővárosi Harangszó vagytok! Hiszen Húsvéti Bárányunkat, Krisztust feláldozták. Ünnepeljünk tehát, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével.” (1Kor 5, 6). Szent Pál szavai hozzánk is szólnak. Vessük el a rosszaság, a gonoszság kovászát! Ünnepeljünk a Mennyből Alászállott Kenyérrel, az Élet Kenyerével, Krisztus Szent Testével! *Joseph Ratzinger, XVI. Benedek: A Názáreti Jézus, Második rész, Szent István Társulat, Budapest, 2011.

(Bujdosó Ernő)

„Gyújts egy gyertyát, őrizd a lángját!” Missziós szentmisénk 2012. IV. 13-án ismét szép számban egybegyűjtötte a papokért és szerzetesekért imádkozó kedves testvéreket. –A „Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz imamissió” alapítója Bruno Thevenin atya. Első szolgálati helye a Lisieux-i plébánia volt. Kis Szent Teréz tisztelete gyermekkorától jelen volt életében. Megtudta, hogy Charles asszony már nyolc éve imádkozott érte. Felismerte, hogy milyen fontos mozgósítani a híveket a papokért végzett állhatatos imára. Így ír erről: „Mi a Teréz Misszió célja? A papság az egyház szíve. Ezért szeretettel, figyelmességgel kellőket körül venni. Ők szolgáltatják ki nekünk a Szentségeket. A mi Missziónk alázatos imával védőpajzsot von minden pap köré. Az imádság a mi legerősebb fegyverünk. Szerintem jó, ha a pap tudja, hogy valaki érte imádkozik. Jó, ha a hívek megköszönik Istennek, hogy papokkal ajándékozza meg őket. A „Teréz Misszió” Magyarországra 2003-ban érkezett. Egyházközösségünkbe 2009. X. 15-én, Nagy Szent Teréz ünnepén kapcsolódott a „Misszió”-ba. Azóta a nyári szünet kivételével kéthavonta szentmisével erősítjük hűségünket vállalásunkhoz. Úgy érezhetjük, hogy Istennek nagyon tetsző ez az imaszolgálat, mert egészen szép és felemelő minden egyes „missziós” szentmisénk. Jelen alkalommal a verbita nővéreket hívta meg Szabolcs atya. Az ő pontos nevük „Szentlélek Szolgálói Missziós Nővérek.” Budatétényben élnek, három és fél éve települtek Magyarországra. Az Egyház missziós küldetését szolgálják. Több mint 3000-en tevékenykednek a világ 17 országában. Sokféle, munkakörben, dolgoznak; mint ápolónők, lelki gondo- zók, szociális munkások stb. Hozzánk mind a három nővér eljött; lengyel, szlovák és indonéz származásúak. Tanúságot Zygar Malgorzata lengyel nővér tett. Elmondta, hogy vallásos családból származik. A missziós lelkületet különösen édesanyja ültette el szívében. Mesélt neki arról, hogy a nagyvilágban milyen sok gyermek él, aki még soha nem halott Jézusról. Egy kedves történetet is elbeszélt nekünk a hópihéről, akinek súlya szinte semmi, de a sokadik hópihe leszállása után leszakad a fa ága. Buzdított minket, hogy legyünk ilyen kis hópihék, és erőink összeadódnak az imában, és így fog növekedni Isten országa bennünk és körülöttünk. A következő szentmise: 2012. június 8-án lesz. (Szeretettel: Hatás Anikó)

Egyházközségünk története

Május hó

(Szemelvények a História Domusból) 1944.év A rendkívüli időkre való tekintettel iskolánk II. oszt. tanulóinak első szentáldozását húsvét hétfőn a 8 órás szentmisén tartottuk meg. Több szegénysorsú gyermeket felruháztunk és a szeretetreggelit is sikerült bőségesen előállítani a missiós hölgyek segítségével. Különösen Kalász Brigitta óvónő apostolkodott. Az elsőáldozók miséjét Dr. Mezgár Lajos p. kamarás mondotta. 1963. év Ebben az évben egészen rendkívüli volt a májusi litánia. A litániákat is egész hónapban nagyon sokan látogatták. Május hónapban 9-én és 10-én a sok beázás miatt mindent el kellett követni, hogy a templom tűzfalát, amely deszka volt csak, hogy a további beázásokat megszüntessük. Ezért az egyházközség a deszka tűzfalat palával födette le, s így a beázás nagyrészben megszűnt. A tűzfal pala felrakását Riebl Ferenc tetőfedő végezte, aki nagyon komoly munkát végzett.

5. oldal 2012 május hó Felsővárosi Harangszó

1998. év Májusban elsőáldozás volt templomunkban. 23 gyermek járult először az Úr asztalához. 2005 év Május 22-én volt az első áldozás. 16-an járultak az oltárhoz, hogy először vegyék magukhoz Jézus szent testét.

Megalakult Egyházközösségünk Nyugdíjas Klubja! Április hónapban a Hévei házaspár szervezésében (köszönet érte) új közösség alakult, a Nyugdíjas klub. Célja, hogy nyugdíjas testvéreknek délelőtti, délutáni időszakban közösségi programokat szervezzen, közös találkozókat tartson és kulturális eseményeken vegyen részt. Május havi találkozóinak időpontjai: - május 8. (kedd) 10:00 - 12:00-ig

- május 22. (kedd) 15:00 - 17:00-ig. Helyszín: a Plébánia díszterme.

Mindenkit szeretettel várunk! (Hévei Házaspár)

IDÉN ÚJRA NAPKÖZISTÁBOR A PLÉBÁNIÁN!IDÉN ÚJRA NAPKÖZISTÁBOR A PLÉBÁNIÁN!IDÉN ÚJRA NAPKÖZISTÁBOR A PLÉBÁNIÁN!IDÉN ÚJRA NAPKÖZISTÁBOR A PLÉBÁNIÁN!

A Napközis Tábor ötlete 2008-ban született meg akkori plébánosunk, Vargha Zsolt atyának köszönhetően, aki arra hívott meg bennünket, plébániai fiatalokat, hogy áldozzunk a nyarunkból egy hetet az egyházközség gyermekeire, és hogy valami szépet és jót tegyünk együtt Krisztusért. 2008. nyarán megrendezésre is került az I. plébániai Napközis Tábor, melynek mintegy 12 résztvevője és 8-10 szervezője volt. A kis létszám ellenére nagyon jól éreztük magunkat, elmélyedhettünk egy hét alatt a nagy hitvallók életében és példájában, valamint részt vehettünk közösen szentmiséken, játékokon és közösségi programokon. Éreztük, ennek itt nincs vége. A következő évben szinte megduplázódott a meghirdetett tábor létszáma és már egy kezdeti, komolyabb

stáb is összeszerveződött, akik vállalták a tábor hátterét, a szervezést és a lebonyolítást. Ebben a táborban már különféle altáborokba osztottuk a gyermekeket korosztályok szerint, hogy így még inkább közösséget tudjanak kialakítani egymással, saját korosztálybeli társaikkal. A 2010-es év számos újítást hozott a Napközis Tábor életébe. A komoly stábmunka, amely megelőzte a tábor hetét maradandó gyümölcsöket termett, kifestettük a

ministráns szobát, nagytakarítást végeztünk a plébánia emeleti termeiben és havonta találkoztunk a tábor programjának részletes kidolgozására. Az érkező gyerekek létszáma az ötvenet is meghaladta, a szervezők csapata pedig mintegy 20-25 embert is magában foglalt. A tábor mottója ez alkalommal környezetünk tudatos megóvására figyelmeztetett minket és így szólt: "Áldott légy Uram és minden alkotásod..." (Assisi Szent Ferenc) A programot tovább színesítették a meghívott előadók, atyák és civilek, a különféle altábori programok, amik a különböző korosztályok sajátosságait vették figyelembe és megalakult az első plébániai ovi kör is. A 2011-es év közösségünk számára nehéz évnek bizonyult, hiszen Varga Zsolt atyánk megromlott egészségi állapota miatt visszavonult, és elhagyta plébániánkat, megszűnt plébánosi kinevezése. Az egy év kihagyás után azonban idén újra megrendezésre kerül a plébániai Napközis Tábor, melyet immár Zsolt atyánk mellett kinevezett plébániai kormányzónk Licskó Szabolcs atya is teljes mellszélességgel támogat és aktívan részt vesz a tábor előkészületeiben.

A 2012-es tábor időpontja: 2012. június 18 -22. Jelentkezés módja: a „Sajtó asztalon” található jelentkezési lapot kitöltve kérjük leadni valamint a tábor

költségét befizetni Kiss Piroska irodavezetőnél az iroda nyitvatartási idejében. JELENTKEZÉSI HATÁRID Ő: 2012. MÁJUS 30.

(ami a jelentkezési lapok leadásának és a befizetés határideje is egyben)