A F E H É R . B A R Á T '

Mit Jelent a Szűzanya az engesztelő lélek számára?

I

Fat imában tudtunkra a d t a a Szűzanya, hogy a modern idők engesztelését ö vezeti, mint d i ada lmas hadvezér az Isten akara tábó l .

Ha az engesztelő lelkek táborát ú g y képzeljük el, mint Isten elit • hadseregét , akkor itt az ég és föld Királynője a hadvezér s ö egyenkint képezi ki erre a ha rc ra mindenegyes ka tonájá t . Ehhez azonban legelsősorban szükséges, hogy megtanul junk Általa, Vele, Érte és Benne élni s így eltéphetetlenül mind-örökre az ö Szeplőtelen Szívének gyermekei legyünk, akivel rendelkezhet szent tetszése szerint.

A Szűzanya által élnil Gyakorlat i lag ezzel a lépéssel tudatosítjuk ma-

gunkban a Szűzanyától való függésünket . Miután értel-münk belá t ta é s felfogta, hogy a Szűzanya a legtökéle-sebb út, mely az Istenhez vezet, ha Isten Ot válasz-totta ki arra , hogy Önmagát nekünk a d j a Ez a fel-ismerés akara tunka t is égi Anyánkhoz hajl í t ja, s elhatároztuk, hogy ezen az édes és könnyű úton kö-zelítjük meg mi is Istent. Gyakorlat i lag a lélekben megszületik — sokszor csak néhány egyszerű, szívből f a k a d ó szóval — a fe la jánlás , az ö n á t a d á s ténye. Választhatunk erre egy ünnepnapot , de Anyánk előtt éppen olyan kedves lesz, h a szürke hétköznapon, egy szentséglá togatás meghitt perceit használ juk fel ön-á t adásunk megtételére.

Ezzel meg is tettük az első és döntő lépést. Anyámé vagyok, s ö az enyém egészen és teljesenl Naponta megújí t juk e fe la jánlásunkat , öná tadásunka t és így l a s san - l á s san kialakul a gondolatközösség

Máriával! Mindennapi életünkben valakivel együtt élni sok-

fé leképen képzelhető el. Mi most nem gondolunk a kényszeregyüttélésre, ahol fogcsikorgatva és átkozód-va egy födél alat t kell élni. Ál ta lában semmiféle fizikai közösség nem lehet p é l d á j a annak a d r á g a va lóság-nak, ahogyan mi Máriával együtt élünk.

A b a j ott van, hogy nem tudatosítjuk e léggé ezt az együttélést önmagunkban, öntudatunkban. Ügy élünk együft az Istennel és a Szűzanyával, hogy álig ismerjük őket , s így megszeretni és követni sem va-gyunk képesek az ő pé ldá jukat .

Legelső fe ladatom tehát: megismerkedni a Szűz-anyával . Átelmélkedni, átgondolni az ö földi életét, s e szerint alakí tani a magamét . Megpróbálom, átgon-dolni, hogyan imádkozna, dolgozna, viselkedne, be-szélne Mária az én helyemben. A l eggyak rabban meg-ismétlődő napi programmjaimat , ma jd később a rit-k á b b a n adódó, vára t lan eseményeket is együtt élem át a Szűzanyával .

Máriával — Jézusérti Hogy ez va lóban sikerüljön, meg kell ismernem

részleteiben is a Szűzanya lelkének beáll í tottságát. Mária öntudatos életének első percétől kezdve

tudta, hogy életének egyetlen cél ja van: az Isten. Isten-nek szenteli tehát magá t , ^az Űr kizárólagos haszná-latára, mint e g y szent edényt, s lelkének kapui bezá-rulnak a föld és a v i lág bűnös út jai felé. Amikor a Szentlélek leszáll reá s m e g k a p j a közvetlenül is hiva-tását , azaz az Isten Bárányának, Jézusnak felnevelé-sét, az áldozat p i l lanatának bekövetkeztéig, a Szűz-a n y a tel jesen ennek az isteni missziónak szenteli egész életét.

Minden tettének, minden gondola tának Jézus volt a mozgatója. Tökéletesen elfelejtette önmagát , hogy Jézus szabadon lehessen az ö Szeplőtelen Szívének uralkodója, vigasztalást ta lál jon n á l a az emberi szívek értetlensége, közönyössége és gonoszsága után.

A mi hivatásunk az engesztelés.

Egész életünket, a l egapróbb min-dennapi cseleke-deteinket át kell, hogy j á r j a ez a szent hivatástudat . Nem gondolhatunk erre folyton, de a

szentmisében, amikor naponta szívünkbe jön az Űr, megújí t juk éle-tünk o d a a d á s á t .

A Szűzanya imá-ja a gyermek imá-ja volt. Egyszerű és őszinte szavak, nagyle lkűség és há l a töltötte be egész valóját . — Ha Szűzanyával imádkozunk, las-san nekünk is hozzá kell szok-nunk, hogy imá-inkat ne a földi gondok és ba jok és ne sa j á t lelki életünk problémái töltsék ki. Ezekről gondoskodik a jó Isteni Ha mi elfe-lejtkezünk önma-

gunkról Isten ügyéért, a végte-lenül szerető Isten neim fog elfelejt-kezni a mi érde-keinkről.

A Szűzanya munT k á j á b a n és szava iban soha semmi sem volt, amire nem mondhat ta volna el, hogy „Jézusért".

Ha mi is együtt akarunk dolgozni égi Anyánkkal , akkor szándékunkat , „lelkünk tekintetét" mindig egye-nesen Jézusra kell irányítanunk. Soha semmit se te-gyünk emberi tekintetből. Sem féleleimből, sem hiú-ságból .

Különösen kimeríthetetlen k incsesbánya lelkünk számára a Szűzanya életének az a szakasza , amikor már Jézus eltávozott a földről. Testi szemeivel nem látta többé gyermekét. Ö _is csak hitből élt ezután, aká rc sak mi, s életét kitöltötte a szeretettől át jár t munka, melyet ú jonnan született gyermekéért , az Anyaszentegyházért , az apostolokért és a „szentekért", a hívekért végzett. Nagylelkű, végtelenül tág szíve be fogad ta az egész világot. Eszébe seim jutott, hogy bezár ja szívét a bűnösök. Fiának gyilkosai elől, hiszen tudta, hogy nem lett volna hatalmuk Jézus fölött, ha a mennyei Atya nem engedte volna meg.

Ebben rejlik a Szűzanya Szivének a titka a szen-vedésekkel szemben. Sem testi, sem lelki szenvedés nem érhette várat lanul , mert tudta, hogy a szenvedés az a mennyei pénz, melyen az örökkévalóság s zámára a halhata t lan lelkeket meg lehet vásárolni .

0 , ha mi is ímeg tudnánk végre egyszer tanulni ezt a titkot és megértenénk, hogy ne essünk vég-

A F E H É R B A R A T

képen kétségbe, ha a szenvedések százféle változata a lelkünkre és testünkre nehezül. Ha megtanulnánk az Isten országának számtani műveletét, ahol csak egyet len „a rányosság i törvény" van; minél többet vál-lal a szenvedésből egy hűséges lélek a földön, annál több hűtlen és bűnös lélek menekül meg az örök ha-láltól, a s á t án országából .

„ Tehát: Máriával imáinkban, munkánkban, minden szavunkban, minden cselekedetünkben, de legfőképen iminden testi-lelki szenvedéseinkben.

Bodroghy Szabolcs:

Előhang (Boldog Özséb életéhez.)

Homályba süppedt, régi korba Vezetlek, add ide kezed. Az út sötét, de mécs világol: A szent, erős emlékezet.

Harmadik Ince hordta akkor Fején a hármas tiarát, S az Egyház kősziklája állta A gonosz idők viharát. A Szentatyának hódolattal Adózott a gazdag és szegény. Szelíd hatalma napsugár volt Európa felleges egén. S mivel remélte, hogy a Szentföld Keresztény kezébe jut talán," A szent célért kincsét eladta, S fatányér állt az asztalán . . .

Szentek és hősök kora volt az: A hit, mint egy csodás virág. Amerre csak hullatta szirmát. Ott jobb lett, szebb lett a világ.

Provánsz lankáin Szent Domonkos Szájával szólt Krisztus Király, A lelke úgy szárnyalt az égnek. Akár egy hófehér sirály.

És Francesco di Bernadone, A vidám, dúsgazdag legény. Nem is álmodta még, hogy egyszer Ö lesz a legszentebb szegény. Lantját pengette Umbriában, A kéklő, bársony ég alatt, S kívánatos volt még szivének A csők, a bor, a jó f a l a t . . .

Hét bölcsőt ringatott szelíden Firenze büszke városa. És mind a hét gyermekből szent lett. Az égnek várományosa.

Szentek és hősök kora volt az. Csupa sugárzó gílória — S volt köztük több, kit vigaszunkra Magyarnak szült Pannónia.

Terényi István

Egy elfeledett nagy csodatévő • . .

Olvastam egy víg e lbeszé lésben egy magya r faluról, ahol ma jdnem minden férfit Mihálynak nevez-tek . . . Volt sok olyan csa lád , hogy minden férfi t a g j a Mihály névre h a l l g a t o t t . . . S hogy az író — úgymond — l akoda lomban volt egy ottani csa ládná l , s akkor eríől is kisült, hogy szintén minden férf i tagja Mihály. Az író erre kezdte rábeszélni az új férjet, hogy ha ma jd egyszer gó lya ta lá lna a kéményükön kelepelni és b a b á t tenne le a küszöbre, hát hogy azt mindennek, . csak ne Mihálynak kereszteltesse. Persze, n a g y felzúdulás keletkezett e s z a v a k r a a ro-konság körében, de az új h á z a s mégis n a g y s o k á r a engedet t a rábeszé lésnek . És mégis, e g y év multán k a p az író meghívót a keresztelőre: — a leg i f jabb M i h á l y k e r e s z t e l ő j é r e . . .

Valóban, Magyarországon a Mihály a legelter-jed tebb nevek egyike. A legősibb a l a p í t á s ú p lébá-niák között is találunk többet a szent főangya l tisz-teletére szentelve. Azonkívül népünk szinte naponkint emlegeti Szent Mihály főangyal t , amikor a halottat vivő „Szent Mihály l o v á é r ó l beszél. M a g á n a k a ló-nak említése semmi keresztény hagyományon vagy l egendán nem alapszik; ez nem más , imint a m a egyik pogányhiede lem m a r a d é k a , amely szerint — persze szintén képes ér telemben — „minden emberért egy-szer eljő a fehér lovas, fehér lovon, fehér kutyával , ki m a g a a halál" . De amennyiben a keresztény ha-gyomány szerint Szent Mihály a halottak lelkeit be-fogadó angya l , népünknél ő lépett a 'pogány lovas ha lá l h e l y é b e . . .

Mindez azt bizonyítja, hogy a m a g y a r n á l még az elmúlt s zázadokban is mindig élénken élt Szent Mi-hály főangya l tisztelete. Most tehát az az ok szorul a l a p o s kikutatásra , vá j jon miért lanyhult el nálunk ez a tisztelet?

Pedig Szent Mihály főangya l — eltekintve m a g a s égi mél tóságától — m a g a is számtalan ese tben ki-mutatta, hogy c sodás v a g y c s o d á r a emlékeztető mó-don is kész segíteni az embereken.

Két ünnepe is van neki: má jus 8-án „Szent Mihály főangya l megje lenésének" és szeptember 29-én „Szent Mihály baz i l iká ja fe lszentelésének" ünnepe. Az őszi ünnepet számontar t ja a nép, különösen faluhelyen; hiszen ez az ősi szokásos szerződések lejárat i n a p j a és ekkor kezdenek harangozni este 7 ó r á t . . . De ta-vaszi ünnepéről nem vesz tudomást ta lán senki sem.

Pedig ez a csodatevő n a p ; hogy mennyire az, s a j á t csekély m a g a m is sa j á t szememmel boldogan meglá tha t tam egyszer . . .

Lássuk először e n a p történetét. I. Geláz p á p a idejében, 493-ban, Olaszországnak

Apulia nevű t a r tományában , Gargano-hegyen, egy ba r l ang közelében, csodála tos esemény történt. Ugyanis egyszer c sak a hegyoldalon legelésző marha-csordából egy b ika hirtelen sebes fu tásnak eredt. Rögtön u t ána eredtek, de sehol nyomára nem akad -tak. Egyszer c sak ott lá t ják f e l a k a d v a függeni egy ba r l ang s z á j a felett egy kiálló sziklán. A pásztorok egyike erre nyilat lőtt ki, hogy a bikát odaszegezze, és í/me, mi történik? A nyíl v i sszapat tan és vissza-ugrik a pásztor tegzébe, ahonnan azt kivette volt.

mmatmmmmmmmmm