Írta: Paul Arnote (parnote)

OK … tudom, a Linux grafikus felületek (GUI)nagyon jók. Azt is tudom, hogy sok felhasználó van,aki kerüli a Linux parancssorának használatát –minden áron. De a terminál emulátor és a Linuxparancssor használata nem csak szórakozás,hanem nagyobb hatalmat és ellenőrzést is ad arendszered felett. A következőkben néhány általamhasznált tippet és trükköt ismertetek, amivel jobbanirányíthatod a terminálműveleteket.

Terminál bezárva a program fut

Ha a parancssorból indítasz egy programot, akkor aterminál bezárása alapból az onnan indított programleállítását is eredményezi – hacsak nem háttérbenfuttatással indítod a programot. Persze bármelyprogram futtatható háttérben egyszerűen úgy, hogyegy „&”­et adunk a parancs végéhez, valahogy így:

gcalctool &

De mi van akkor, ha a program már fut és tebezárnád, vagy be kellene zárnod a terminált, aprogram futását megtartva? Szerencsére a Linuxmegadja a választás lehetőségét, hogy aparancssorból indított program az (alapból)előtérben fusson, vagy a már elindított programot aháttérbe áthelyezzük.

A futó program háttérben történő futásánakeléréséhez a következőt csináld:

A billentyűzeten a <Ctrl>+Z billentyűket nyomd le (aterminálban ^Z jelenik meg, és a „Stopped [aprogram neve]” a következő sorban). Ennekhatására a (parancssorból indított) program futásaidőlegesen leáll.

Ezután a következőket írd be a parancssorba:

disown ­h %1bg 1

Ennek hatására a terminál „kikerül” a programprocesszének szülője, vagy tulajdonosa státusábólés a program az előtérből a háttréfolyamatok közékerül. Minthogy a háttérbe került, a program továbbfut ugyan, de a háttérfolyamatként. Most márbezárhatod a terminált a program végrehajtásánakmegszakítása nélkül. Azt is vedd észre, hogy a „bg1” sor bevitele után a gcalctool­t „gcalctool &”­kéntmutatja jelezvén, hogy a program most már aháttérben fut.

Nyiss terminált akárhol

A legtöbb asztali környezet estében a terminált akárindítóból, akár a menüből futásra kiválasztva indítodel, az a képernyő bal felső sarokban nyílik meg.Általában ez megfelel. Azonban mi van akkor, ha ate munkastílusodnak sokkal jobban megfelelne, ha aterminál valahol más helyen nyílna meg?

Szerencsére ez nagyon könnyen megoldható. Alegtöbb népszerű terminál programnak megadható,hogy milyen széles (karakter) és magas (sor)legyen, illetve az X és Y koordinátákkal, hogy holjelenjen meg az ablaka. A legismertebb

terminálprogramoknál – xterm­et kivéve – aformátum a következő:

­­geometry=[szélesség]x[magasság]+[X­koordináta]+[Y­koordináta]

Egyszerűen illeszd ezt a parancssori kapcsolót akedvenc terminálodat indító parancs végére.Amennyiben a terminált indítóból szoktad meghívni(<Alt>+F2 – ford.), a parancsot ott kellmegszerkeszteni. Ha a terminálodat általában azalkalmazásindító menüből hívod meg, akkormegszerkesztheted akár a menüelemet (KDEesetén), vagy a desktop fájlt (a/usr/share/applications helyen root­ként) aparancssori kapcsoló beiktatásával.

Emlékezz, azt mondtam, hogy az xterm a kivétel. Haaz xterm a kedvenc terminálalkalmazásod, akkor aparancssori kapcsoló egy kicsit más … de hasonlólesz. Csak az egyik kötőjelet az elejéről és azegyenlőségjelet távolítsd el. Például, xterm­geometry 80x20+100+100 az xterm ablakát 80karakter szélesen és 20 sor magasan a 100­as X és100­as Y koordinátánál nyitja meg.

Használj felkiáltójelet!

Nem teljesen szokatlan többszörös parancsokatkiadni, amikor parancssorral dolgozol, de semmisem olyan unalmas, mint begépelni ugyanazt aparancsot újra, meg újra. Szerencsére van módegyszerűsíteni. Csak üss egy „!”­et, amit a parancsneve követ és visszaidézi. Ezután csak nyomj egy<Enter>­t a végrehajtáshoz.

Néhány hasznos terminál tipp

Például, mondjuk a parancssort használtuk egyadott beállító fájl kedvenc fájlszerkesztőnkbentörténő megnyitásához. Kedvenc fájlszerkesztőm azXfce Mouspad­je, ezért azt használom a példában. A„!mousepad” beírása újra előhívja azt a parancsot,amivel a terminálból indítottam a Mouspad­et. Az<Enter>­t lenyomva elindítja.

VALÓBAN használd !!

Miközben az előző rövidítés egy felkiáltó jel után amegismételni szándékozott parancs nevéhezkapcsolódik, a dupla felkiáltójel lehetővé teszi azutolsó parancs előhívását és nincs szükség aparancs nevére a működéshez.

Ez akkor nagyon hasznos, amikor hivatkoznod kellaz utolsó parancsra egy másik parancsban. Például,mondjuk megnyitottál szerkesztésre egykonfigurációs fájlt normál felhasználóként, derájössz, hogy rendszergazdaként kell megnyitni azta fájlt. Egyszerűen beírva, hogy „gksu !!”, vagy„kdesu !!” (KDE esetén), a kdesu­val, vagy gksu­valkapott root jog elnyerése után egyszerűenvégrehajtja a parancsot.

Nézd az előzményeket

Egy kimondottan nagy hatású parancs, amit aparancssorban használni lehet, az a history.Önmagában végrehajtva felsorolja az összesparancsot, amit a parancssorban addig használtál.Ha rendszeresen használod a parancssort, akkorelég hosszú listád kapsz. Minden parancssoritételhez jár egy saját sorszám. Az egyikszámítógépemen több mint 1000 sorom van már! Azösszes parancsot átlapozni nemcsak unalmas,hanem nagy az esélye annak, hogy átsiklasz akeresett parancs fölött, amikor átlapozod a hosszúlistát.

Szerencsére javíthatod a parancs megtalálásánakesélyeit. Mondjuk keressük azokat az eseteket,amikor a convert parancsot (az Image Magickparancssori eszköze) használtam. Használjuk ahistory parancsot a grep paranccsal kombinálva.

history | grep convert

Mivel már tudom, hogy mit keresek, kizárhatom azösszes többi parancsot a parancssorielőzményekből. Most már csak annyit kell tennem,hogy végrehajtom ismételten a parancsot a „!728”parancs kiadásával, mivel a 728­as szám az, ami akeresett parancshoz a parancssori előzményekközött tartozik.

Legutóbb ...

Terminálban, egy parancs legutolsó előfordulásánakelőhívására a <Ctrl>+R billentyűpáros szolgál. Tudd,hogy ez a billentyűparancs CSAK az adott parancslegutolsó előfordulását hívja vissza.

Vedd észre, hogy a parancssori helyőrző most„reverse­i­search”­re változik és ahogy elkezdeszgépelni (én „mou”­t idézőjelek nélkül írtam),megjelenik az utoljára általam használt mousepadparancs. Az <Enter> lenyomásával újra végrehajtjaa parancsot.

Ez különösen hasznos, ha pl. használtad az mvparancsot egy fájl más könyvtárba mozgatására ésellenőrizni akarod az útvonalat, ahová a fájlt vitted.Szintén nagyon hasznos, amikor nem emlékszel egykorábban, sikeresen végrehajtott parancs pontosszintaxisára.

Mozgás könyvtárak között, a könnyebbik út

Mondjuk elég unalmas a cd parancs használata akönyvtárak közötti mozgásra, különösen, ha acélkönyvtár sok szinttel lejjebb van. Minélmélyebben van a célkönyvtár, annál hosszabb azarra irányító parancs és nagyobb az esélye agépelési hibának is.

Szerencsére vannak rövidítések, amiket használ­hatsz. Első, a cd ­, ez váltogat két könyvtár között.Lásd a szóközt a cd és a követő kötőjel között.Második a cd ~, ami automatikusan a te /homekönyvtáradra visz vissza, függetlenül attól, hogy holjársz a fájlstruktúrában. Mint a testvérénél, itt is lásda szóközt a cd és a követő hullámvonal között.

A cd helyett a pushd parancsot használva azaktuális könyvtár bekerül a popd változóba, majdelvisz téged a meghatározott könyvtárba. Az előzőkönyvtárhoz visszatéréshez egyszerűen írd be, hogypopd. Sajnos ez csak egyszer használatos.Könnyen túlléphetsz ezen a korlátozáson a cd ­parancs alkalmazásával. Így ugrálhatsz két könyvtárközött amíg csak meg nem unod, örökké ... haakarsz.

Néhány hasznos terminál tipp

Hasonlóképp a pkill fire, pkill fox, pkill irefmindegyike bezárja a Firefox böngészőt.

Az xkill parancs csak az X Window rendszerenműködik és a PCLinuxOS alaptelepítésének nemrésze (a többi három igen). Ugyanakkor telepíthető aSynaptic segítségével. Végrehajtásakor a kurzor X­re változik. Az X kurzorral egyszerűen kattints abezárni kívánt program ablakára. A program az Xkurzor alatt bezáródik és a kurzor visszaváltozik arendes formájára.

Heads & Tails (fejrész és farok)

Ha terminálban dolgozol nem kell elhagyni azt akörnyezetet csak azért, hogy elolvass egy egyszerűszövegfájlt – és Linuxban rengeteg ilyen található. Alegtöbb Linux beállító fájl nem más, mint egyszerűszövegfájl.

Természetesen a Linux head és tail parancsairólbeszélek. Az egyik (head) beolvassa a szövegfájlelső részét, miközben a másik (tail) beolvassa aszövegfájl utolsó részét anélkül, hogy ahhozszövegszerkesztőt nyitna, vagy abba töltené be.

Használatuk nagyon hasonló. Csak add ki aparancsot, amit a megtekinteni kívánt fájl nevekövet. Bármelyik parancsot egy szövegfájl nevévelegyütt kiadva, annak vagy az első 10 sorát (headparancs esetén), vagy az utolsó 10 sorát (tail

parancs esetén) megjeleníti.

Meg is változtathatod mindkét parancs működésétúgy, hogy az alapbeállítás szerinti vacak tíz sorhelyett többet mutasson. Egyszerűen a parancs és amegjelenítendő szövegfájl neve közé illeszd be­n[sorok száma]. Így, ha az első 20 sorát szeretnémlátni egy szövegfájlnak, akkor a head parancsot úgyadnám ki, hogy head ­n20 mylist.txt.Hasonlóképpen, ha egy szövegfájl utolsó 20 sorátszeretném látni, akkor a tail parancsot tail ­n20mylist.txt formában adnám ki. Annyi sortjeleníthetsz meg, amennyit csak akarsz, egyszerűena megjelenítendő sorok számának megadásával. Haaz egész fájlt megnéznéd csak a szám legyen a fájlsorainak számánál nagyobb (100? 1000?).

Összefoglalás

Bármit is csinálsz, ne szégyelld a Linux parancssorátmegismerni. Néhány éve még úgy álltam a Linux pa­rancssorához, mint amit néha kénytelen vagyokhasználni. Számomra egy nagy fekete lyuk volt. Demiután elhatároztam, hogy megtanulom, fellebbent aLinux parancssorról a titokzatosság fátyla és hama­rosan felfedeztem, milyen értékes tud lenni. Sok e­setben a Linux parancssora sokkal gyorsabbanhasználható, mint a program GUI változata. Emelletta Linux parancssor szórakoztató is lehet.

Lődd ki teljesen

Néha találkozol olyan programmal, ami megakad ésnem kapcsolható le. Szerencsére van egy Linuxparancs kvartett a szolgálatodra várva, hogymegmutathasd a rakoncátlankodó programnak,hogy ki a főnök.

A kill <Tab> parancs, parancssorból kiadva,felsorolja ezt e négy parancsot. Egyetlen változó,amit elfogad, az a rosszul viselkedő program PID­je(program ID=azonosító). Micsoda? Nem tudod holtalálhatod meg a PID­et? Nos, kiadhatod a topparancsot terminálban. Az első oszlop sorolja a futóprogramok PID­jeit. Vagy begépelheted, hogy pidof[programnév] és a PID­et adja vissza. Ezután csakhasználd a PID­et a kill parancs parancssoriváltozójaként.

A killall parancshoz csak a program neve kell, mintparancssori argumentum. Vagyis, ha számosablakod van az asztalra kitéve, amit egyetlenprogram irányít – legyen mondjuk a Firefox –, akkora killall firefox parancs bezárja az összes, Firefoxáltal kezelt ablakot. Hasonlóképpen, ha egy programtöbb példányban van megnyitja, az adott programösszes példánya bezáródik.

A pkill parancs a programok bezárására szolgálóegyszerűsítés és csak a program nevének egyrészletére (vagy a teljes nevére) van szükségeparancssori argumentumként. A korábbi példában ateljes nevet használtam, de pl. a pkill gcal, a pkilltool, vagy a pkill lcto mind bezárja a gcalctool­t.

Néhány hasznos terminál tipp