HORUS

Németh László írások Markusovszky Lajosról*

„Valamint a nemzet, melynek története van, örömmelandalodik el múltján, s magának abból hazaszeretetet éstetterőt merít, úgy a magyar orvos is büszkébb önérzetteltekintend jelene és jövőjére, ha a történelem tükrében lát-ja, hogy az úttörő elődök hosszú sora vonul el előtte, shogy a hazai orvosi irodalmat koránt sem kezdeni, ha-nem az elődök nyomdokain folytatni kell.”

Markusovszky Lajos

„Az emberi emlékezet, mint vízár a kavicsot, a kiváló em-berek sorsát is kerekre, simára csiszolja… Az évfordulókarra jók, hogy az ilyen képeket, melyeket az emlékezetrenyhesége ilyen szépen kerekre súrol bennünk, egy kicsitmegbontsák, s a valódi sorsot felfrissítve, abból keressünkegy új évfordulóig a lényeghez közelebb álló problémá-kat… milyen hiba, hogy a természettudományos képzés atudománytörténetet annyira elhanyagolja… s probléma-látásra csak a tudománytörténet nevelhet… A történe-lem mestere az életnek, de mestere az észnek is, hajléko-nyabbá teszi.”

Németh László

Markusovszky Lajos Liptó Vármegyében, Csorbán,1815. április 25-én született, Abbáziában, 1893. április21-én, néhány nappal 78. születésnapja előtt halt meg.

Németh László születési helye és ideje: Szatmár Vár-megye, Nagybánya, 1901. április 18. Budapesten, 1975.március 3-án hunyt el, 74 évesen.

Németh László – ragyogó orvostörténészként – holkései utódként, hol tanítványként állított méltó írásosemléket. Elsősorban Semmelweis Ignác Fülöpnek és Ko-rányi Sándornak. A palettán azonban – az utókor jogosörömeként – sokan kaptak helyet, medicinánk tudoraiMarkusovszky Lajos is – természetesen.

A két géniuszra emlékezünk, mélyen átérzett erkölcsikötelemmel, zord világban pillanatokra megállva, évfor-dulók csillagfényében. Összegezve: miként vélekedett azorvos-író az ugyancsak egyetemes jeles elődről.

„Levél egy negyedéveshez”Az Orvosi Hetilap Szerkesztősége kérte fel Németh Lász-lót tanulmány írására, Markusovszky Lajosra, a folyóiratindítására emlékezve. „Levél egy negyedéveshez” – e cím-mel érkezett a szép munka (1965. 106. 1825.).

Bizonyára minden kedves Olvasó előtt ismert NémethLászló ezen tanulságos, emlékező, hagyományőrző, út-mutató, a pálya és képviselői előtt alázattal tisztelgő mun-kálata. Visszaemlékezik egyetemi tanulmányaira, említ-ve: „Az ember főleg a klinikai évek alatt szórakoztatottvendégnek érezhette magát, aki elé professzor maitred’hotelek és segédeik tálalják a kívánatos fogásokat. Smilyen maitre d’hotelek voltak azok! Egy Korányi Sándor,Verebély Tibor asztala körül a Nékám Lajosok,Lenhossékok, Vámossyk, Farkas Gézák intézete másod-rendű vendéglőnek minősült.” További kiemelésünk:„Hogy a természettudósok a természettudomány törté-netével foglalkozzanak, vívmányait, problémáit történetigyökerükben értsék meg, mint tudod, igen régen, ceterumcenseoként hangoztatom. De, ha megnézed orvosi peda-gógiánk megalapítójának, Markusovszky Lajosnak az em-lékkönyvét, akinek a tiszteletére ez a cikk is készült, ő már1848-ban az orvosképzés nélkülözhetetlen részének tar-totta az orvostörténelem tanítását.”

„Az orvostudomány magyar mesterei” – Németh Lász-ló annak a kötetnek a címét kölcsönzi, amelyet 1929-benjelentetett meg a Markusovszky Társaság. Az első pestiorvosiskoláról jegyzi meg: „tágabb korhatára az 1843-as év– Balassa professzori kinevezése – s 1893 – Markusovszkyhalála – lehetne, szűkebb virágkora azonban az az alig tízesztendő, amely az Orvosi Hetilap megindítása, s Balassahalála, 1857 és 1868 közé esik… A legjobb emlékbeszéd

Orvosi Hetilap 2001, 142 (12), 621–623. 621

* Emlékezés az Orvosi Hetilap alapítójára, Markusovszky Lajos szü-letése 186. és az orvos-író-pedagógus Németh László születése 100. éshalála 26. évfordulója alkalmából

Korányi Frigyesé, Markusovszky Lajosról, kilenc év teltel a nagy szervező orvos halála után, mint jó hetvenestartotta – tetőhöz ért munkássága derült áttekintést nyúj-tott a koron, melynek Markusovszky mozgatója volt, sokérdekes adatot eleven képekben őrzött meg.” Olvasha-tunk például Lumniczer Sándorról, Jendrassik Jenőről,Balassa Jánosról, Bókay Jánosról, Arányi Lajosról, SauerIgnácról, külföldi tanítómestereikről, jeles egyéniségekről,varázslatos pályákról. Azután következett 1848–1849, adicső küzdelem bukással végződött. Németh László meg-rendülten összegezi a korabeli medicina történelménektragédiáit: „A szabadságharcban ez az orvosnemzedék,ha nem is veszik el, de illendően kompromittálódik. Ko-rányi, aki az Újvilág utcai kórterem ablakán át Petőfit láttaaz odaözönlő egyetemi ifjúság körében Talpra magyartszavalni, mint az országgyűléshez küldött diákvezér, ahajón Balassával találkozik, később… Markusovszky mel-lett alorvoskodik… A megtorlás többjük pályáját megtöri,Sas Istvánt, Lumniczert elbocsátják, Markusovszky semszerezheti meg a docenturát, a letartóztatott Balassábannéhány hónapon át az iskola léte van veszélyben… Az is-kola nagy szerencséje Balassa varázsos vadállatszelídítőlénye… – az elbocsátott Lumniczert, Markusovszkyt, mintmagánasszisztenseket a maga pénzén alkalmazza… Nagyonvalószínű, hogy Semmelweis, aki Markusovszkynak Pes-ten és Bécsben tanulótársa s legjobb barátja volt, 1850őszén már ennek a kornak a vonzása hozza a barátságta-lanná vált Bécsből szülővárosába.” Valóban, szép mon-datok, fényes névsorral, átérezve a kor hangulatát.Markusovszky Lajosról többet is megtudunk: „Tekinté-lyének (t. i. Balassa Jánosé) legjobb befektetése az a fel-adat volt, amelyet Markusovszky szervezői munkásságá-nak adott. A két ember, a finom, arisztokratikus, szintenőies Balassa, s a tagbaszakadt, széleshomlokú, dús söré-nyű Markusovszky megjelenésükben, s külső sorsukbanis bármilyen eltérőek voltak (Balassa simán, mindenkitőlsegítve hágott föl pályáján, Markusovszky ifjúsága szen-vedélyes útkeresésben telt), a gyökereikben volt valamiközös, ami lehetővé tette, hogy ellentétes tulajdonságaik

is egymást kiegészítő szerepekbe illeszkedjenek. Mind-ketten evangélikus papfiúk voltak, Balassa Lőrincről,Sopronon, s Pozsonyon át került föl a bécsi egyetemre,Markusovszky a Tátra aljából, Csorbáról ugyanoda – s avallásos nevelés mindkettőjükben emelkedett kötelesség– és hivatástudatot táplált, mely egyszerre adott ember-eszményt, s cselekvésösztönzést a közéjük verődött em-bereknek. Eredetileg Markusovszky is sebész akart lenni,csak amikor Balassa minden összeköttetésével sem tudtaa docentúrát megszerezni neki, akkor nyugszik bele, hogymint gyakorló orvos keresse kenyerét – s amikor az abszo-lotizmus nyomása enyhül, mint az orvostársadalom szer-vezője keressen célt magának. Az 1857-ben megindítottOrvosi Hetilapnak nemcsak szerkesztője, de tulajdonosais volt, s hogy milyen energiával szimatolta ki a sokat ígé-rő munkatársakat, azt Semmelweis tollra kapatása, Ko-rányi írói pályakezdése, majd a legműveltebb, BaloghKálmán bevonása egyaránt bizonyítja. Mint a Balassa-párt vezérkari főnöke, köre súlyát befolyását a tanszékbetöltésénél, vándorgyűléseken fáradhatatlan növeli, kül-földi tanulmányutakat szervez, gondolatmozgósító be-számolókat ír, s hogy 1860-tól a tanítás nyelve a magyar,új magyar könyvek iratására, s a legjobb külföldiek for-dítására megszervezi Balassa elnöksége alatt az orvosikönyvkiadót.” Tökéletes összefoglalást kapunk, szakmaidemonstrációt, emberséggel töltve, s végül: „Markusovszkyegész alacsony ranggal, mint titkár, lép be a minisztéri-umba – de ami húsz esztendőn át történik, mind ezen akis minisztériumi szobán át jut el a szombati asztaltársa-ságtól a megvalósulásig.”

„Semmelweis”

Németh László, mintha szemtanú lenne, oly körképetfest a 19. század első fele szülészetének helyzetéről. Vég-telen szeretettel, megbecsüléssel idézi fel Semmelweis Ig-nác Fülöp alakját. Rögzíti: „… ahhoz azonban, hogy mintíró a porondra álljon, mégis külön presszióra volt szük-ség – az nevezi így, aki gyakorolta. 1857-ben indítja megMarkusovszky Lajos a tudományszervező az Orvosi He-tilapot. Őneki van szüksége a folyóirat megjelentetésé-hez barátja anyagára. Ő rántja, kényszeríti bele, talán lel-kiismereti érvekkel is az írásba. Érdeme, hogy mint másszerkesztők szokták, nem hagyja – a viharvető eredmé-nyeket látva se – cserben.”

„Az írás ördöge.Gondolatok a Semmelweis-évfordulóra”Németh Lászlót foglalkoztatta minden idők legnagyobbmagyar orvosa, Semmelweis Fülöp Ignác életműve, pá-lyája. Tanulmánya első mondata kedves és jellemző sza-vakból áll: „A Semmelweis-évfordulót én úgy ünnepel-tem meg, hogy a könyvtárból kikértem Összegyűjtöttműveit…” Kérdéseket, kutatásra érdemes témákat vetfel és igyekszik válaszokat adni – mi volt Semmelweis Fü-löp Ignác betegsége, miért helyezték el az alsó-ausztriaiintézetbe, miért hagyták ott, hogyan bántak vele. Megis-merkedhetünk szeretett édesanyánk megmentőjének fon-tosabb életrajzi adataival, majd a korabeli történelmi pa-noráma tárul elénk. Néhány lényeges gondolat: „Arra,hogy miért szánta el magát az írásra, könnyű volt okottalálni, amint könnyű minekünk is. Reménye nem vált

622

be, az igazság fénye, ha itt-ott lazított is, nem tudott át-törni a tankönyvekben terjesztett ködön, az utolsó kétévben az ő klinikáján is föllépett a láz, s ha ő maga rájöttis a fertőzés okára, ellenségei ezt is az elmélet ellen hasz-nálhatták fel. Mindez elég lehetett a felelősségérzet, s azindulat felduzzasztására, ami az írásba berántotta, mégisalighanem az alkalom szívása volt: az Orvosi Hetilapmegindulása, s a szerkesztőnek, legjobb barátjának,Markusovszky Lajosnak, a nagy szervezőnek bíztatásavagy ahogy azt maga beismerte: pressziója. Itt ült Hatva-ni utcai szűkös klinikáján a Hallgató, világraszóló felfe-dezésével, s itt volt a felvirágoztatandó folyóirat, amit, havalami, hát az ilyen vitakeltő anyag tehet izgalmassá. Egyszíndarab írónak könnyű lenne a jelenetet elképzelni,melyben az új Braun-féle szülészetet vagy a Wochenschriftkurta jegyzetét emésztő, s a bábajelöltek tudatlansága el-len fortyogó professzort, aki mellesleg új házas, egy ti-zenkilenc éves asszonyka férje – cikkéhes szerkesztő lel-kiismereti érvektől sem riadva vissza, írásfélelmeleküzdésére ráveszi. Markusovszky ritka érdeme, hogyfolyóiratában akkor is kitartott beugratott barátja mel-lett, amikor az egész tudós közvélemény ellene fordult, stán ő maga is bosszankodott élessége miatt.”

„Semmelweis drámakör”Németh László rövid összefoglalást készített a négyfelvo-násos műről, megemlítve: „A darab körvonalai elég tisz-tán állnak előttem”, majd olvashatjuk: „Az első felvonásSemmelweis szobácskája, a botrányosan zsúfolt Hatvaniutcai Klinikán, bábanövendékeket vizsgáztat – egy szak-mai hír, talán a Wochenschrift jegyzete miatt is van for-tyogni ideje. Ekkor néz be hozzá Markusovszky, az Orvo-si Hetilap kijelölt szerkesztője, felfedezésének ismerőjeés méltányolója, aki hosszabb, erkölcsi pressziónak isbeillő vitában ráveszi a vonakodó tudóst, aki fiatal férj is,hogy az új lapnak tanai első közlésével izgalmas anyagotszolgáltasson. – A harmadik felvonás, Semmelweisné, saz anyja az éjszaka történteket emésztik meg. A fölzakla-tott Semmelweis nem tudott elaludni, hajnalig írt, egyiknyílt levelét. Markusovszky jön, s keresi, a klinikán nemtalálta, a két asszony tőle akarja megtudni, mi történt.Hosszú jelenet a szerkesztő, s író közt. Markusovszkycsillapítja – vad támadások helyett a kérdés részleteineka tisztázására szeretné rábírni. Semmelweis megsértődik– igazából a korbácsot tartó próféta áll előttünk, aki nemveszi észre az írás ördögét magában, s ultimátumként

követeli, hogy a Siebold-levelet, amelyben egy szülész-kongresszus összehívását kéri, az Orvosi Hetilap mellék-leteként kiadja. Negyedik felvonás az Orvosi Hetilap szer-kesztősége. A vezető munkatársak tanácskoznak. Balassas Fleischer elítélik Semmelweis harcmodorát. Felmerülaz idegbetegség gondolata. Balassa, aki a petefészektöm-lő-műtétnél volt segédje, erről számol be. Markusovszkyegy nőgyógyászati cikket kapott tőle. Megjelenik Sem-melweis, s a cikk folytatását hozza. Meglepően nyugodt,majdnemhogy derült. Nem szégyenli, amit tett, de nincsértelme folytatnia. A nőgyógyászatba veti magát. AmikorBalassáék elmennek, Markusovszkyval és Fleischerrelbeszélgetve a kiállt küzdelem merül fel. De amikor érzi,hogy belelendül, nyugalmat erőltet magára, s otthagyjaőket. Markusovszky és Fleischer jelenete zárja a darabot.Markusovszky lelkiismeret-furdalást érez, hogy belerán-totta barátját ebbe a kalandba… A darab kulcsjelenetei,amelyek az egész ívét kifeszítik: Markusovszky kapacitá-lása, a szerkesztő és író összetűzése a harmadik felvonás-ban, s Semmelweis–Markusovszky–Fleischer jelenete anegyedik végén.”

„Az írás ördöge” 1969-ben keletkezett. Az író, NémethLászló életművében, a társadalmi és a történelmi drámáksorában az egyik legjelentősebb: emléket állít honi orvos-történelmünk kiemelkedő szakaszának. Hadd említsük aszereplőket: Semmelweis, Semmelweisné, Markusovszky,Balassa, Csermák, Fleischer (Semmelweis tanársegéde),Balogh, Steiner, Weidenhofferné (Semmelweis feleségé-nek édesanyja), Cseládlány, I. Bábanövendék, II. Bába-növendék.

A negyedik felvonás végén felmerül Gróf SzéchenyiIstván neve, életének utolsó ideje. Mélyen megrendítő,magyar sors: a legnagyobb magyarnak is szeretett hazá-jától távol kellett búcsúznia a földi léttől. Fleischer említiGróf Széchenyi István könyvét, a „tilos könyvet”, amitLondonban nyomtattak ki. Erre utalva hangzanak fel adráma befejező szavai. „Markusovszky. Amiért az életé-vel kellett fizetnie. Azt is lehetett volna kárhoztatni. Őmaga is sejtette biztosan, hogy milyen veszélynek tette kivele magát és családját, csakhogy amit igaznak érzett, in-dulatával együtt, ha minden összeszakad is, a világbaokádja! Ha egyszer így olvassa Semmelweist valaki, aki ma-gára ismer az igazság szeretetében, az önpusztító elszántság-ban, a bolondságban…”

Fehér János dr., Vértes László dr.

Az epekõsebészet kezdetei Magyarországon 1889–1895

A bizonyítékon alapuló orvoslás (evidence-based medicine,EBM) korában fokozódik az igény az orvostörténeti ada-tok hitelessége, „bizonyítékokra” való alapozottsága irántis. Hatványozottan vonatkozik ez az ún. prioritási kérdé-sekre, amikor is az orvostörténésznek arra kell megadniaa választ: egy új diagnosztikus módszert (például a rönt-genvizsgálatot), terápiás beavatkozást (például appen-

dectomiát) ki, mikor, s hol alkalmazott először Magyar-országon. A pontos adatolásnak nemcsak perszonálisvonzata van – az úttörő személyének, emlékének tiszte-lete –, hanem „nemzetközi” jelentősége is: a világelsőségés a hazai prioritás közt eltelt idő jelzi a magyar(országi)medicina reagálóképességét, tárgyi és személyi felkészült-ségét.

Orvosi Hetilap 2001, 142 (12), 623–627. 623

A világon először a berlini Lazareus Kórház sebésze,Karl Langenbuch (1840–1901) végzett cholecystectomiát1882. július 15-én: heveny gyulladás nélküli, két borsónyikövet tartalmazó epehólyagot távolított el (10). Esetétmég abban az évben bemutatta a Berliner KlinischeWochenschrift hasábjain, így az ismeretessé válhatott anémet szakirodalmat követő magyar orvosok számára is.De vajon közülük ki, s mikor „merte” követni a berlinipéldát? Balogh 1988-ban tekintette át a magyar sebészettörténetét, melyben az 1882-es sikeres epehólyag-kiirtásmegemlítése után ezt írja: „… rövidesen a magyar sebé-szek is megkezdték az epeutak műtéti kezelését. Kovácstanítványa, Dollinger Gyula végzett epehólyag-kiirtáso-kat, ugyanebben az időben a Svájcból visszatért HerczelManó ugyancsak ismertté vált kitűnő eredményű epeútiműtéteivel. Ő és Dollinger egyidőben végezték a közösepevezeték megnyitását és varratát” (1). Nem könnyűfeladat a „rövidesen”, „ugyanebben az időben”, „egyidőben”meghatározások feloldása, a pontos időbeli adatok behe-lyettesítése. Elsősorban a „rövidesen” jelző pontosításafontos, hiszen ennek révén juthatunk el az első magyarepekőműtét dátumához is. Amerikai viszonylatban pél-dául a „rövidesen” négy évet jelentene, hiszen ott 1886-bankerült sor az első epehólyag-kiirtásra (10).

Nem sokkal jutunk előbbre a „prioritási-perben”, hameghallgatjuk az egyik leginkább érintettet, DollingerGyula (1849–1929) sebészprofesszort. A „80 esztendő éle-temből” című memoárjának 60. oldalán, így ír: „Az elsőepekőműtéteket Magyarországon még a Kétly-klinikánén végeztem. 16–20 év óta fennálló, addig belgyógyásza-tilag kezelt esetek voltak, jelenleg már alig előfordulónagyságú és mennyiségű epekőtömegekkel. Később a kli-nikámon nagy számát operáltam az epeköveknek…” (3).Mivel Kétly Károlyt (1839–1927) az 1889/90-es tanév kez-detén nevezték ki a II. Belklinika igazgatójává, csak ez-után szólíthatta fel Dollingert, hogy „a klinikáján sebé-szeti műtétekre szoruló betegeket, ha lehet, ott a klinikánoperáljam meg, átengedve az ehhez szükséges eszközö-ket” (3). Sajnos, Csillag Dollinger-életrajza (2) is, csak azidőpont megadása nélkül állítja, hogy Dollinger a Kétly-kli-nikán végzett először „epekőműtétet” Magyarországon.

A Kétlynél végzett epekőműtétekhez még visszaté-rünk, előbb azonban próbáljuk meg azt pontosítani, mi-kor vált ismertté epeúti műtéteivel Herczel Manó.

Herczel Manó (1862–1918) nem írt memoárt, egyiklegjobb tanítványa – az orvostörténelem iránt is vonzódó– Pólya Jenő azonban megírta részletes tudományos élet-rajzát a Therapia Herczel-emlékszámában (11). Szeretettfőnökének, a hasi sebészet terén kifejtett tevékenységétméltatva írja Pólya: „Az epekő kedvenc témája volt: első,idevágó közlése egy orvosegyesületi bemutatás bővebbfeldolgozása – előtte tudtommal csak Velits Dezső szá-molt be nálunk epekőeltávolításról egy petefészekdaganatkiirtása kapcsán – 1893-ból való és egy ideális cholecys-totomiára vonatkozik.” A 37. számú lábjegyzettel pedigjelzi, hogy az említett közlés az 1893-as Orvosi Heti-lapban jelent meg, „Epehólyagműtét 54 kő eltávolításá-val” cím alatt. Az időpont feltüntetésén túl még egy fon-tos adat került így birtokunkba: Herczelt megelőzőenVelits számolt be „epekőeltávolításról”.

Velits Dezső (1860–1921) a mára méltatlanul elfele-dett Tauffer-tanítvány, 1887-től 1890-ig volt Tauffer ta-nársegéde. 1890. október 5-én átvette a „pozsonyi m. kir.

bábaképezde” vezetését, amelynek 1885-ben átadott újépülete ad majd helyet az új Erzsébet Egyetem szülő- snőbetegklinikájának is – első professzora természetesenVelits lett. A Trianon után a csehszlovák hatóság által be-tiltott, Pécsre átköltöztetett egyetemen, a tanszéki utódScipiades Elemér 1924-es tanévnyitó előadásában, Velitsneka Tauffer-klinikai működését taglalva említést tesz kétorvosegyesületi bemutatásáról: „Egyikben a Tauffer ál-tal, egy 14 éves leányon, az urethrába nyíló és folytonosvizeletcsurgást okozó, harmadik ureter miatt végzett epi-cystotomiáról referált, a másikban (Orvosi Hetilap, 1890,14. szám, 163. lap) ugyancsak főnökének, egy glanduláriskystoma kapcsán támadt pseudomyxoma műtétje kiegé-szítésében végzett sikeres cholecystotomia esetét mutattabe, mely azért nevezetes, mert az első epehólyagmetszésműtétje volt egész Magyarországon” (15).

A Scipiades által megadott helyen, vagyis az 1890-esOrvosi Hetilap 14. számában „Betegbemutatás a Bp. Kir.orvosegyesület XI. rendes ülésén 1890. március 29-én”cím alatt a témánk szempontjából alapvető jelentőségűszöveg olvasható: „Velits Dezső dr. »Cholecystotomia«esetet mutat be, mely első Magyarországon. Az eset kétszempontból érdekes, ti. a genitáliákkal összefüggő tu-mor miatt végezték a laparotomiát és ekkor eltávolítot-ták a Stiller tnr. által diagnosztizált epeköveket is. Múltév januárjában epekőkólikái voltak, ettől függetlenül 3hónap múlva, hasa nőni kezdett. Októberben ment a II.szülészeti klinikára. Ekkor hasa tág volt, egyenetlen resis-tenciát mutatott, göbökből álló tumor volt constatálható,kopogtatási viszonyok határozatlanok, változók, ascitesnem mutatható ki. Próbaincisio október 7-én, ekkor ki-tűnt, hogy a hasüregben gelatinosus massa van, melynekforrása bal oldali daganat volt, mely glandularis kysto-mának bizonyult, melyet eltávolítottak. A gelatinosusmassa okozta a peritonitist. Köldöksérvet is ellátva, epe-kövei után néztek, melyeket a bordaív alatt, azzal párhu-zamosan készített, 5 cm hosszú seben át a hólyag kivarrá-sa után távolítottak el. Per primam gyógyulás. Felemlítiezután a bemutató a különböző epekőműtéti módokat.”

Scipiades 1924-es és Pólya 1925-ös – fentebb idézett –„tanúbizonyságát” is figyelembevéve, az első magyaror-szági epekőműtét dátuma tehát 1889. október 7., helyszí-ne a budapesti II. Szülészeti Klinika és megvalósítói a 38éves professzor, Tauffer Vilmos és 29 éves tanársegédje,Velits Dezső. Amint Velits beszámolójában kitűnik, ez aműtét még nem a Langebuch-féle epehólyagkiirtás, azazectomia, hanem csupán hólyagmegnyitás, azaz tomia volt.Az idő tájt ez volt a gyakoribb, biztonságosabb megoldás:maga Langenbuch is még csak a 24. cholecystectomiánáltart 1889-ben és módszerét még heves támadások érik acsak az epehólyag megnyitását favorizáló kollégák részé-ről (10). A Velits által említett, az epekövesség diagnózi-sát felállító Stiller Bertalan (1837–1922), a konstitúcióspatológia, az astheniás alkati betegség fogalmának meg-alkotója, mint belgyógyász az epekövességet is az alkat-tan felől közelíti meg – már 1887-ben, egy német nyelvűközleményében leszögezte, hogy az epekövességre első-sorban az idősebb, elhízott, szoros fűzőt – epepangástokoz – viselő s ülő életmódot folytató nők hajlamosak(16). Nagy kár, hogy a beszámoló írója nem részletezte,milyen „epekőműtéti módokat” ismertetett (ismerhetett)Velits, 1889-ben. Az egyes módok indikációjáról, sőtmég elnevezéséről is évtizedeken keresztül folyt a vita. A

624

már említett Pólya ezért, 1908-ban, amikor a Magyar Se-bésztársaság II. Nagygyűlésén az epekőműtétek indiká-cióiról referál (12), hasznosnak tartja az „epehuzamonvégzett műtevések sorozatát” táblázatban áttekinteni –lásd a táblázatot. Ugyancsak ő tekinti át a Langenbuchelőtti próbálkozásokat (epehólyag szúrcsapolása, a hó-lyag hasfalhoz fixálása összenövések kiváltása által, a kövekösszezúzása, az epehólyag kivarrása a hasfalhoz, majdmegnyitása stb.) Az orvostudomány regénye (Béta Iro-dalmi Rt., Budapest, 1942) c. grandiózus művének 559.oldalán.

A 19. századvégi sebészet ismeretében nem meglepő,hogy az első magyarországi epekőműtétet nem sebész,hanem nőgyógyász végezte. Amíg ugyanis a kirurgusokcsak óvatosan mernek behatolni a hasüregbe, addig a„nőgyógyászat, ez a nem hivatásszerű sebészet, százávalvégzi klinikáin évente a hasmetszést” (6). Az idézett meg-állapítást 1895-ben az az Ihrig Lajos (1864 k.–1923) pestisebészfőorvos tette, aki pár hétig Langenbuchnál is ta-nult, sőt az akkor már hírneves berlini sebész egyik mű-téti esetét is bemutatta az Orvosi Hetilap olvasóinak (6).

Ígéretünkhöz hűen, térjünk vissza a sebész Dollingeráltal, a belgyógyász Kétly-klinikáján végzett epeműtétekhez.Jó két emberöltővel korábban, 1841-ben Kovács SebestényEndre, a Rókus Kórház későbbi országos hírű főorvosa,disszertációjában már leszögezte: „Az orvos- és sebész-tan legszorosabb rokonságban állnak egymással” (9). E

rokonságból kiindulva, „az együttműködés elvének hó-dolva” (7) kéri fel Kétly professzor Dollingert, segítsenannak megállapításában: hol ér véget a belgyógyászatikezelés, s kezdődik a műtéti az epekövek okozta pana-szokban. A határ megállapításának szükségét a két szél-sőséges álláspont – a minden epekövet eltávolítani, ill. aműtétet csak mint „utolsó eszközt” bevetni – ütközésetette halaszthatatlanná. Az előbbit a fölös számú májle-benynek nevet adó jénai sebészprofesszor Bernhard Riedel(1846–1916) képviselte, míg az utóbbihoz a strassburgibelgyógyász Bernard Naunyn (1839–1925) ragaszkodott.A fiatal, ambiciózus Dollingert a tudásvágyon túl más issarkallta a hasmetszések nem kis veszélyt rejtő területénvaló próbálkozásra: az akkor már professzor Tauffer1889. március 7-én „megsúgta” Dollingernek, hogyMarkusovszky, Korányi és Tauffer őt, Dollingert tartjáka legesélyesebbnek a II. Sebészeti Klinika élére (a klinikaakkori vezetője Lumniczer Sándor, súlyosan megbetege-dett) , ám ehhez az is szükséges, hogy Dollinger áthajtson„az orthopaedia kerülő mellékútjáról az általános sebé-szet főútjára” (3). A főútra való áttérés „bizonyítéka” isvolt tehát, az a három eset, melyet Kétlyvel közösen mu-tatott be a Budapesti Kir. Orvosegyesület XVIII. rendesülésén, 1893. május 27-én (8).

Témánk szempontjából az első eset a legfontosabb,melynek belgyógyászati vonatkozásait Kétly professzorfoglalta össze: a 11-szer szült, 41 éves távírász nőnek 1892

625

1. táblázat: Az epehuzamon végzett mûtevések sorozata 1908-ban Pólya nyomán (12)

Abeavatkozás

helye

A beavatkozás módja

megnyitás,bevarrás sipolyképzés eltávolítás anastomosis plastica zúzás összenövések

megoldása

Epehólyag cholecysto-tomia (endysis)

cholecysto-stomia

cholecystec-tomia

cholecysto-gastrostomia,

cholecystoduo-denostomia,

cholecystoen-terostomia,

cholecystocolo-stomia

cholecysto-lastica

– cholecystolysis

Ductuscysticus

cysticotomiaexterna et

interna

cysto-costomia

cysticec-tomia

cysticogastro-stomia,

cysticoentero-stomia

cystico-plastica

cysticolitho-trypsia

cysticolysis

Ductushepaticus

hepaticotomia

hepaticostomia

hepaticec-tomia

(resectio d.hep.)

hepaticoduo-denostomia,

hepaticogastro-stomia,

hepaticoentero-stomia,

hepaticocysto-stomia

hepati-coplastica

hepaticolitho-trypsia

hepaticolysis

Ductuscholedochus

Choledochotomia (supra,retro et transduodenalis)

choledochostomia

choledochec-tomia

(resectio d.choled.)

choledocho-duodenostomiaa) externa

terminalislateralis

b) internacholedocho-jejunostomia

choledocho-plastica

choledocho-lithotrypsia

choledo-cholysis

Májbeliepeutak

hepatocholangio(litho)tomia

hepatochol-angiostomia

– hepatocholangioentero

(duodeno-seujejuno)stomia

– – –

nyarán volt először epekólika-rohama. A rohamok sűrű-södtek, a beteg lefogyott, néha be is lázasodott, a belgyó-gyászati kezelés – olajkúra, natrium salicylicum, karlsbadivíz – nem segített, ezért Kétly beékelődött epekövet felté-telezve, a sebészt kérte meg a beavatkozásra. A műtétre1893. január 12-én került sor – a műtéti leletet Dollingerismertette: az epehólyag helyén fél ököl nagyságú töme-get talált. Hozzáfog a preparáláshoz, ám ekkor a „tömeg-ben” található epehólyag beszakad. Dollinger kitágítja anyílást, kiszabadítja a hólyagot az összenövésekből éserősen kitágult cysticust talál. A choledochus szintén tá-gabb, követ nem tapint benne. Úgy véli, hogy a kólikákoka az „angiocholitis”, s mivel az angiocholitis jól gyó-gyul, ha az epe szabad elfolyása biztosított, epesipoly ké-szítésére szánja el magát. „Az epehólyag azonban, amelyneksebét a hasfalba kellett volna kiszegni, lobosan annyirameg volt változva, hogy nem látszott tanácsosnak meg-hagyni, miért is Dollinger az epehólyagot kimetszette ésa tág d. cysticust varrta ki a hassebbe. Zavartalan gyó-gyulás.”

Pár héttel később, március 1-jén Dollinger megkísé-relte elzárni a sipolyt, „ami azonban nem sikerült telje-sen… jelenleg is mindig ömlik ki egy kevés epe”. A „tör-ténet” folytatását 1895-ben olvashatták az Orvosi Hetilapolvasói, amikor is Kétly tanársegédje, Imrédy Béla(1865–1921) többrészes közleményében már hat, műtét-tel gyógyult esetről számol be (7). Újabb rohamok jelent-keztek a távírásznőn, ezért Dollinger 1893. június 23-ánújra megműti őt, s a choledochusból galambtojás nagy-ságú követ távolít el. A nő felgyógyult, rohammentessévált és 1894-ben megszülte 12. gyermekét. Az 1895-ös is-mertetésben egyébként két további choledochus-meg-nyitás, újabb cholecystectomia – 17 db kő eltávolításával–, cholecystotomia, s reoperációja cysticus kő eltávo-lításával, valamint „a ductus choledochus bél felőli végénekközelében 2 mogyoró nagyságú nyirokmirigy eltávolítása”szerepel. A műtétekre 1893. január 12. – a távírásznő fentebbismertetett esete – és 1895. január 19. között került sor.

Adósak vagyunk még Herczel Manónak „ugyanebbenaz időben” végzett epeúti műtétei kronológiájával. Pólyaidézett dolgozatából (11) megtudtuk, hogy Herczel első,epeműtétekre vonatkozó közlése 1893-ból, tehát Dollingerközlésének évéből való. Herczel a Budapesti Kir. Orvos-egyesület 1893. október 21-i ülésén mutatta be betegét,majd a kazuisztikát még ugyanazon évben az Orvosi He-tilapban is leközölte (5). Eddig négy esetben volt alkalmaepekövek miatt hasmetszést végezni – írja –, s ezek közülaz utolsó esetet, az 1893. augusztus 7-én végzett műtétetismerteti. Mivel Dollinger első műtéte 1893. január 12-éntörtént, valószínű, hogy a korábbi három Herczel-mű-tétre e dátum s augusztus 7. közt kerülhetett sor – leg-alábbis Herczel nem jelzi, hogy megelőzte volna Dollingert.A „kúpján” megnyitott epehólyagból epekőfogóval 54lencse, ill. bab nagyságú követ távolított el – köztük egy aductus cysticusban volt beékelődve. Az epehólyag belse-jét bórvízzel kiöblítette, „jodoformgazeval” kitörölte, majda hólyagot összevarrva, visszasüllyesztette azt az eredetihelyére – vagyis, „így ideális cholecystotomiára határoz-tam el magam”. Az „ideális” jelző ez esetben nem csupán„díszítő elem”, hanem a terminus technicus szerves ré-sze – amint arra Pólya is figyelmeztet a terminológiaitáblázatához kapcsolódó lábjegyzetében: „Cystotomia alatttulajdonképpen a hólyag teljes bevarrásával járó műtétet

kellene érteni, de vannak a kik ennek kifejezésére hozzá-fűzik mindig az „ideális” jelzőt…” (12) Az epehólyagmegtartásának „ideája” egyébként még sokáig kísért aszakirodalomban – Réczey új műtéteket is ismertető köny-ve még 1910-ben is azt állítja, hogy: „Legeszményibbmindenesetre a cystotomia, melynél a tartalom kiürítéseután a hólyagot összevarrjuk és elsüllyesztjük” (14) –igaz, rögtön hozzáteszi: „csak könnyű és fertőzésmentesesetekben van helye.”

S ha már szóba került Réczey Imre (1848–1913) sebész– professzor, a II. Sebészeti Klinika igazgatójának neve –1892-ben, Lumniczer halála után ő nyerte el a korábbanmár Taufferék által Dollingernek „ígért” tanszéket – megkell jegyeznünk, hogy meglehetősen konzervatív volt alaparotomiát, s így az epeműtéteket illetően is. Amikortanársegéde, Gönczy Béla – a későbbi ismert esztergomisebészfőorvos – ismerteti a klinika 1892/93-as betegfor-galmát (4), mindössze 115 hasi műtétet sorolhat fel – sezek közül is 82 herniotomia inguinalis. Lehet, hogy ekonzervatizmus mögött erős etikai meggyőződés állt –1895-ös klinikai megnyitó előadásában például így be-szélt: „Mily könnyen ragadtatják el némelyek magukatolyan beavatkozásokra, miket egyedül a külső sikerrel, ahozzá nem értő nagy tömeg pillanatnyi bámulatával éstalán jó honoráriummal lehet csak indokolni, de a beteg-re háramló igaz haszonnal soha!” (16) Nincs kizárvaazonban az sem, hogy a rivális, Dollinger által sikerrelművelt terület ignorálása is szerepet játszhatott Réczeynekaz epesebészethez való viszonyában. A már említett 1910-es könyvében (13) ugyanis az epeutak sebészetéről szólórészhez sem jegyzetapparátust, sem irodalomjegyzéketnem csatolt – ugyanakkor az agy, ill. vesesebészettel fog-lalkozó fejezetek e kettőt nem nélkülözik. Talán e „jegy-zethiány” is hozzájárult ahhoz, hogy az epekősebészetmagyarországi hőskoráról nem könnyű megtalálni a hi-teles adatokat.

Összegezve tehát, elmondható, hogy a magyar epese-bészet kezdeteinek főbb mérföldkövei a következők:

1889. október 7. – Tauffer és Velits sikeres cholecys-totomiát hajt végre a II. Szülészeti Klinikán – az eltávolí-tott epekövek száma ismeretlen.

1893. január 12. – Dollinger a Kétly vezette II. Belgyógyá-szati Klinikán sikeres cholecystectomiát végez cholangitis éscholecystitis purulenta miatt (nem egész 11 évvel Langen-buch világelső epehólyag-kiirtása után).

1893. június 23-án ugyanő, ugyanott, ugyanazon a be-tegen sikeres choledochotomiát végez a choledochuskőeltávolításával.

1895 ősze – megjelenik az első önálló magyar közle-mény az epeutak sebészeti kezelésének javallatairól azOrvosi Hetilap hasábjain Imrédy Béla tollából (Dollingerhat műtéttel gyógyult esetét ismertetve).

IRODALOM: 1. Balogh J.: A sebészet útja – Szemelvények a magyarsebészet történetéből. In Tanulmányok és arcképek a magyar me-dicina múltjából. Szerk.: Antall J., Birtalan Gy. Budapest, 1988, 90.old. – 2. Csillag I.: Dollinger Gyula. Orv. Hetil., 1967, 108, 899–900. –3. Dollinger Gy.: 80 esztendő életemből. 1849–1929. 2. kiadás, Buda-pest, 1997, 48–49. és 60. old. – 4. Gönczy B.: Közlemény a bp. k. m. t.egyetem II. számú (Réczey Imre tn.) sebészeti klinikumából – Be-tegforgalom az 1892/93. évben. Orv. Hetil., 1895, 39, 359–361.,372–375., 388–390., 411–413., 424–426., 434–436., 445–447. – 5.Herczel M.: Epehólyagműtét 54 kő eltávolításával. Orv. Hetil., 1893,37, 519–522. – 6. Ihrig L.: Homokóra-gyomorról egy operált eset

626

kapcsán. Orv. Hetil., 1895, 39, 157–159., 172–174. – 7. Imrédy B.: Azepeutak megbetegedésének hat esete. Műtét. Gyógyulás. Orv. Hetil.,1895, 39, 337–338., 348–350., 361–362., 371–372., 386–388. – 8. KétlyK., Dollinger Gy.: Casuistika a gyomor- és epeutak megbetegedéseiköréből 3 eset kapcsán. Orv. Hetil., 1893, 37, 277–278. – 9. Kovács S.E.: De balbutie – A hebegésről. Dissertatio inauguralis medico-chirurgica. Pest, 1841. 3. tézis. – 10. Novák L.: Az első cholecys-tectomia története. Orv. Hetil., 1993, 134, 533–534. – 11. Pólya J.:Herczel Manó. Therapia, 1925, 2, 109–118, idézve a 115. old.-ról –

12. Pólya J.: Referátum a Magyar Sebésztársaság II. Nagygyűlésén.In Magyar Sebésztársaság II. Nagygyűlésének Munkálatai. Buda-pest, 1908, 214–215. old. – 13. Réczey I.: A sebészet újabb kori fejlő-dése. Budapest, 1910, 414–416. old. – 14. Réczey I.: Klinikai megnyi-tó előadás 1895. IX. 16-án. Orv. Hetil., 1895, 39, 463 – 15. ScipiadesE.: Emlékezés Velits Dezsőről. Pécs, 1925, 17. old. – 16. Stiller, B.:Ueber Gallensteine. Pester Medizinisch-Chirurgische Presse, 1887,23, 982–985.

Kiss László dr.

627

Gulácsi László (szerk.): Klinikai kiválóságTechnológiaelemzés az egészségügyben

„Egyszer megkérdeztem a legmegelégedettebb munkástól az egyik krematóriumban, hogy mi okozza neki a leg-több örömet munkája során. Azt felelte, hogy egészen el van bűvölve attól, hogy milyen sok megy be és milyen ke-vés jön ki. Azt gondoltam, hogy még sokkal elégedettebb lenne, ha állást ajánlanék neki az egészségügyben.” – írjaCochrane 1971-ben megjelent, a modern egészségügyi szemléletet megalapozó könyvében (Effectiveness andEfficiency, The Nuffield Provincial Hospital Trust).Véleménye szerint valamennyi hatékony egészségügyi szolgáltatást korlátozás nélkül biztosítani kell az ország va-lamennyi polgára számára, a nem hatékonyakat pedig célszerű elhagyni.Nemigen akad ma már olyan szakember, aki ezzel a véleménnyel ne értene egyet. Az anyagi források szűkösségemiatt, harminc év elteltével, hozzá kell azonban tennünk, hogy a költséghatékony szolgáltatásokat kell korlátozá-sok nélkül biztosítani mindenkinek, a méltányosság és a társadalom értékítéleteinek megfelelően.Nincs mindenre pénz, rangsorolni kell. A probléma viszont az, hogy a szakirodalom megfelelő forgatásával min-den és mindennek az ellenkezője bizonyítható.Vagy mégsem?Hogyan állapítsuk meg azt, hogy melyik egészségügyi szolgáltatást támasztanák alá tudományos tények/bizonyíté-kok, és azoknak milyen a minősége? Hogyan keressünk szisztematikusan tudományos információkat? Mit tehe-tünk, ha az általunk összegyűjtött publikációk ellentmondó eredményeket közölnek? Hogyan mérhetjük az ered-ményeket? Hogyan végezzük a gazdasági elemzéseket, és hogyan interpretáljuk az eredményeket? Melyikgyógyszert és beavatkozást válasszuk? Hogyan rangsoroljuk az egészségügyi szolgáltatásokat? Hogyan készítsükelő a népegészségügyi döntéseket?A könyv egy gyorsan fejlődő, változó, új szemlélet századvégi eredményeiről ad nagyon rövid összefoglalást. Ajánl-juk a könyvet mindazon érdeklődőnek, gyakorló orvosnak, osztályos vagy intézményi vezetőnek, egészségpoliti-kai, népegészségügyi, finanszírozási, valamint gyógyszer- és műszergyártás területén dolgozó szakembernek, akidöntéseit szeretné megalapozottá tenni.

Terjedelem: 432 oldalÁr: 4450.- Ft

Springer Tudományos KiadóCím: 1088 Budapest, Múzeum utca 9. fszt.(nyitva: hétfőtől csütörtökig 9-től 17 óráig, pénteken 9-től 15 óráig)Levélcím: 1463 Budapest, Pf. 857. 123Telefon: 266-0958, fax: 266-4775E-mail: sprinkia@mail.matav.hu

Megrendelőlap

Alulírott megrendelem postai teljesítéssel a Gulácsi (szerk.): Klinikai kiválóság; Technológiaelemzés az egészségügyben

című könyvet … példányban, 4450.- Ft/példány áron.

A megrendelő neve: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Címe: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A számla címzettje: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Tudomásul veszem, hogy a kiadó a felmerülő postaköltséget rám terheli. Kijelentem, hogy a Orvosi Hetilap előfizetője vagyok, ezért vásárláskor 20%kedvezményben részesülök.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .aláírás