2014. július 10.(XXV. évf.) Olajág 63. szám 1

2014. július 10. „Hirdetek néktek nagy örömet…” XXV. évf. 63. szám

SZOLGÁLATÁTADÁS

2013. május 21-én megbetegedtem, sztrókot kaptam. Hosszabb kórházi kezelés után elég jól helyreállt az egészségem. Éppen ekkor volt a gyülekezetünkben a felekezetközi istentisztelet, aminek a szolgálatát vállaltam, prédikáltam, és utána tartottam egy beszámolót az állapotomról. Azt hangsúlyoztam, hogy soha egy percig sem volt bennem félelem. Tudtam, hogyha el kell mennem, akkor Jézus Krisztusnál nyerek biztos oltalmat.

Majd tovább gondolkodtam és kerestem Istenem akaratát a jövőm felől. Később felismertem határozottan, hogy a szolgálatot át kell adnom fiamnak, akit már ifjú kora óta folyamatosan készítek a szolgálatra. Donát volt az ifjúsági vezető, ő készítette elő az ifjúsági konferenciát. Ezen kívül sok más lelki és fizikai feladatot végzett az elmúlt évek során. Volt bőven alkalmam megtapasztalni, hogy jól tudja átvenni a feladatot, és megbízhatóan végezni azt. Persze ez nem ment olyan könnyen. 1990 óta folyamatosan végzem e szolgálatot, magam is szerettem volna még folytatni, de felismertem, hogy ez Uram akarata.

Ezért 2013. dec. 8-án ünnepélyesen beiktattam Donátot, átadtam a szolgálatot. Ez nem azt jelenti, hogy immár én semmit nem végzek, de a felelősség Donáton nyugszik. Természetesen, ha valamire szüksége van, kész vagyok segíteni. Ez azt jelenti, hogy 23 szép, de sokszor küzdelmes év után átadtam a stafétabotot.

Hálás szívvel köszönöm minden munkatársamnak, testvéremnek, hogy mellettem állt, imádkozott értem, és segített az örömhír továbbadásában.

Az új vezetőre Istenünk oltalmát kérem felülről, sok erőt és áldást a mennyekből!

Ficsor Károly és Ágika

2014. július 10.(XXV. évf.) Olajág 63. szám 2

Kedves Barátaink!

Sokan reagáltatok és gratuláltatok abból az alkalomból, hogy mostantól én vezetem az Örömhír Alapítványt. Köszönöm a kedvességeteket. Jó tudni, hogy sokan értékelik azt a munkát, amit 23 éve végzünk szüleim vezetésével, sok-sok önkéntes részvételével.

2005-ben - sokévi belső küzdelem után - tudtam sajátomként kimondani a Bibliának ezt a mondatát: „Abban telik kedvem Istenem, hogy akaratod teljesítsem.” Régóta tudom, hogy az Ő konkrét akarata számomra, hogy a szüleim által megkezdett munkát folytassam. 2007-ben olyan feleséget kaptam Istentől, aki ebben az elhívásban egy velem, és nagyszerű segítőtársam nem csak a mindennapi életben, hanem a szolgálatban is. Mindketten engedelmesek akarunk lenni a mennyei hívásnak. Így e hónap elején, amikor édesapám kifejezte, hogy teljesen át szeretné adni a szolgálat vezetését, kész voltam arra, hogy igent mondjak.

A feladat súlya nagy, de nagy az Isten is, aki mindeddig megsegített bennünket. Őbenne bízunk a jövőre nézve is. Köszönöm mindazoknak az önzetlen odaadását, akik az elmúlt években mellettünk álltatok. A jövőben is számítunk rátok, mert az aratnivaló sok, de a munkás kevés!

Ficsor Donát, Barbara, Dominik, Dorkász és Ernesztina

2014. július 10.(XXV. évf.) Olajág 63. szám 3

Búcsú

Eszter nénitől

Azokra gondolok, akik nem ismerték Eszter nénit, vagy ismerték ugyan, de csak felületesen. Eszter néni még ifjú korában átadta életét Jézus Krisztusnak és azóta rendíthetetlenül szolgálja őt. Nem egyszerűen, hanem különlegesen. Ajtaja folyton nyitva volt azok számára, akik szerettek volna személyesen találkozni vele és életükre vonatkozó bővebb ismeretre jutni. Soha senkinek nem mondott nemet. Ő mindig kész volt megválaszolni az Úrtól vett tanítással. Ezt tette még akkor is, amikor már a lába nagyon fájt, amikor alig tudott felállni, de ő felállt, amikor erre szükség volt. Nem késett el semmikor. Mindig kész volt igent mondani neked is, ha te kész voltál hozzámenni. Tudom, hogy sokan mentünk. Azt is tudom, hogy némelyek nem mentek hozzá, mert nem érezték szükségesnek az ő, határozott kijelentéseit. Nagy kár, hogy így tettek. Hálás vagyok azért, mert mi mehettünk. Feleségem szinte rendszeresen. A családom tagjai is időnként. Én magam is ritkábban, de mindenkor mentem, amikor szükségem volt rá, és ő betöltötte a Krisztus szeretetével az igényemet. Csodálatos ajándékot kaptam tőle, mindig a helyes útra vezetett. 25 éven keresztül szolgált az Örömhír Alapítványnak. Mindenkor ő volt az egyik, azok közül, akik kész voltak minden idejüket az Úr szolgálatába helyezni és egész lényüket Neki adták.

Születésnapi köszöntés...

Nyugodtan elmondhatom Róla, hogy ő sokkal inkább kész volt mindig, mint bárki más. Számára nem volt lehetetlen és alkalmatlan idő. Ő mindig jött, amikor hívtuk, és gyakran hívtuk, mert egyszerűen öröm volt a vele töltött idő. Eszter néni volt az, aki fáradhatatlan volt és csak annyit kellett mondani, hogy ez most fontos, és ő máris betért az otthonunkba. Sok sebet tudott begyógyítani. Sok fáradt léleknek tudott igent mondani.

Dunaharasztin, az Örömhír Alapítvány 10 éves jubileumi istentiszteletén

2014. július 10.(XXV. évf.) Olajág 63. szám 4

Időnként ő is elfáradt. Emlékszem rá, hogy nagyon szomorú volt, vagy azért, mert valakinek rosszat mondott, de többször azért, mert neki mondtak fájó témát. Ehhez pedig nem kellett több, csak azt mondani, hogy nem érdekel, amit beszél. Pedig nem emlékszem olyanra, amikor Eszter néni feleslegeset mondott. Ő mindig az Úr Jézus Krisztusra mutatott. Számára nem volt fontosabb, mint a Menny. Nos, ebben mindig egyek voltunk. Én is mindenkor oda kívánkoztam, és aki még ezt nem ismerte fel, azt oda bátorítottuk.

Eszter néni, mindig elkötelezett református volt, mi pedig más közösségbe járunk, és ez soha nem ejtett sebet egyikünk életében sem. Eszter néni a mi gyülekezetünkbe is járt, de számára a vasárnap mindig a református közösségé volt. A szerda esti alkalmon is mindig részt vett, csak azután jött el a mi alkalmunkra. Ez így volt a helyes. Ő mindig tudta hová tartozik. Erről soha nem feledkezett el. Egyetlen kivételt ismert, ha Jánoshalmára mentünk. Oda vasárnap is jött velünk és aktívan bekacsolódott a szolgálatba.

De Eszter néni szabad is volt. Mindig ment vagy jött oda, ahol Isten nevét emeltük fel. Ha kellett, vitte az alkoholistákat az Iszákos mentő szolgálatba. Ha szükség volt rá, ment a református gyülekezettel az egyhetes istentiszteleteikre. De részt vett olyan karizmatikus szolgálatokon is, ahol megbizonyosodott a Lélek tisztaságáról. Amikor pedig tehette jött a mi közösségünkbe, mert tudta, hogy itt is mindig megelevenedik. Jött szerdán és pénteken, de jött szombaton is, ahol a feleségem szolgált. Úgy emlékszem rá, amikor beültünk a kocsimba, hogy hazavigyem az istentisztelet után, mindenkor ezt mondta: csodálatos

közösségben lehetett részem. Emlékszem rá, hogy halála előtt szombaton is ott volt a Közösségünkben, és előtte szerdán jött a Házi Csoportba is. Egyszerűen nem maradt el sehonnan, ahol Jézus Krisztus neve prédikáltatott.

Imádkozás a Hajagos házaspárért

Hat nappal ezelőtt bement a kórházba. Ott is, amíg el nem veszítette az eszméletét Jézus Krisztusról beszélt. Emlékszem rá, hogy két nap alatt többször meglátogattam őt. Nem volt már tudatánál. Amikor két órával halála előtt bementem hozzá az intenzív osztályra, ahol ő feküdt, akkor rám nézett, nem mondott semmit, mert nem tudott már beszélni. Utána megmozdította a kezét, jelezve, hogy érti, tudja, ki van ott. Én pedig ott a betegágyon hálát adtam Istennek, hogy tudom hová megy. Nem volt bennem a kétségnek árnya sem. Azt nem tudtam, hogy két óra múlva elmegy a minden élők útján, és ő elment. Azt viszont tudtam és ma is tudom: Drága Urunkhoz ment. Dicsőség legyen Urunknak a Drága Jézus Krisztusnak.

2014. július 10.(XXV. évf.) Olajág 63. szám 5

Eszter néni 25 éven keresztül az Örömhír Alapítvány Kuratóriumának a tagja volt. Arról nem is beszélve, hogy ezt is milyen hűséggel látta el. Emlékszem rá, hogy néhány éve azt mondta: én már idős vagyok, fiatalabbat kellene beválasztani. Én viszont így reagáltam az ő felajánlására: „Nincs semmi okunk arra, hogy egy hűséges sáfárt leváltsunk, mielőtt ennek az ideje elérkezik”. Közvetlenül halála előtt megváltozott a szabály, és akkor mindannyian együtt búcsúztunk el. A feladatot Donát fiamra ruháztuk, aki ugyancsak felelősségteljesen végzi ezt

a komoly munkát két munkatársával dr. Somogyi Tihamérral és Ficsor Ottóval.

Eszter nénitől úgy is búcsúzunk, mint hű munkatárstól. Az a szívünk vágya, hogy adjon az Úr másokat is, akik ilyen odaadással végzik a szolgálatukat.

Befejezésül még annyit szeretnék mondani: Jó volna Eszter nénihez hasonlóan, minden lehetőséget megragadva Krisztusról prédikálni.

Az Úr veled, drága Testvérem:

Ficsor Károly

Az Örömhír Alapítány szoros munkatársi köre 1996-ban

2014. július 10.(XXV. évf.) Olajág 63. szám 6

Híreink Mint láthattátok, komoly változásokon megyünk át. Ez nem is csoda, ha figyelembe vesszük, hogy már 25 éve szolgálunk alapítványként.

Vannak változtatások, amiket az új törvények idéznek elő, és vannak, amit a kor változása ill. munkatársaink életkora. Kuratóriumi tagjaink egy kivétellel lemondtak felelősségteljes feladatukról, hogy átadhassák másoknak e szolgálatot. Bár már megtaláltuk az új kuratóriumi tagokat, és fel is állt az új kuratórium, de nem léphet szolgálatba, míg azt a bíróság jóvá nem hagyja. Addig még kitartás régi munkatársainknak!

Ebből az apropóból szeretnénk megköszönni a kuratóriumi tagjaink munkáját, akik 25 éven át végezték e szolgálatot. Elnökünk volt Ficsor Károly testvér, aki az alapítvány vezetője is volt mindezideig. Kuratóriumunk tagjai név szerint a következők: Aczél Eszter, Dr Somogyi Tihamér, Somogyi Gáborné és Vandlikné Ficsor Renáta. Eszter néni azóta átköltözött Urunkhoz. S. Tihamér vállalta a munka folytatását, így neki sok erőt kívánunk a következő évekhez. Katica néni folytatja tovább még a karitatív munkát, de a kuratóriumtól távozik. Renáta szintén marad az alapítványnál, különböző feladatokat lát el, de kuratóriumi pályafutását most befejezte.

*** Jelenleg az alapítvány vezetését egy kis csoport végzi. Ficsor Donát Barbarával, Renáta és Lilla közreműködésével. Mindenkinek saját munkaterülete van, aminek ő a felelőse.

Donát a vezetője az egész alapítványnak. Barbara a személyi titkára, Lilla feladata elsősorban a karitatív munka, csendes napok szervezése és az irodalmi munkák összefogása, Renáta pedig a könyvelésért felelős, valamint az imalisták, imakörlevelek a fő területe.

Alapítványunk szolgálata ebben az évben egy új területtel bővült. Pintér Kornél és Szilvia vezetésével egy aktív csoport jött létre Izsákon a romák között. Hisszük, hogy tovább fognak szaporodni és erősödni az Úrban. Ezt a missziót elsősorban a roma testvéreink végzik, de a háttérben ott vagyunk mi is és támogatjuk őket. Körmöndi Zsolt és Donáték különösen sokat segítenek. Az alkalmak alatt pedig imacsoport küzd Orgoványon az izsákiakért.

*** Baranyi Zoltánné Marika nagyon beteg. Korábban még ő is átjárt Izsákra, ahol testvérei, rokonai is élnek, de a betegsége egyre elhatalmasodik rajta. Bízik a gyógyulásban, hisz az Úrban. Családját is folyamatosan erre bátorítja. Imádkozzunk értük! Hisszük, hogy Atyánknak velük is jó terve van. Segítse át őket a nehézségeken, enyhítse fájdalmaikat!

HIRDETMÉNY Ezúton szeretnénk megköszönni

mindazoknak, akik 1%-uk átutalásával támogatták munkánkat és jelezni, hogy a 2012-es évben átutalt összeg 125 474 Ft volt, melyet alapítványunk céljainak megvalósítására használtuk fel.

Olajág

Az Örömhír Alapítvány tájékoztató lapja

Felelős kiadó: ÖRÖMHÍR ALAPÍTVÁNY

H-6077 Orgovány Vörösmarty u.14.

Mobil: 20/ 775-9608

Szerkesztő:

Vandlikné Ficsor Renáta

E-mail címünk megváltozott: oromhir@oromhiralapitvany.hu

Adószám: 19044235-1-03