orosz adrián
TRANSCRIPT
Szakdolgozat
Orosz Adrián
2018
2
Miskolci Egyetem
Gazdaságtudományi Kar
Munkavállalási célú mobilitás a magyarok körében, különös
tekintettel az Európai Unión belüli munkavállalásra
Konzulens: Készítette:
Dr. Lipták Katalin Orosz Adrián
Intézeti tanszékvezető Nemzetközi gazdálkodás szak
Egyetemi docens Nappali tagozat
3
Tartalom
Bevezetés ............................................................................................................................... 4
1. A migráció elméleti háttere ............................................................................................... 6
1.1. A nemzetközi migráció ............................................................................................... 9
1.2 Ravenstein-féle push-pull elmélet.............................................................................. 10
1.3. Neoklasszikus közgazdaságtan: mikroelmélet .......................................................... 11
1.4. Neoklasszikus közgazdaságtan: makroelmélet ......................................................... 13
1.5. A migráció új közgazdaságtana ................................................................................ 14
1.6. A duális vagy szegmentált munkaerőpiaci elmélet ................................................... 16
1.7. A Wallerstein-féle Világrendszer elmélet ................................................................. 18
1.8. Hálózatelmélet .......................................................................................................... 19
1.9 Intézményelmélet ....................................................................................................... 21
2. Az elvándorlás alakulása ................................................................................................. 23
2.1 Demográfiai és vándorlási folyamatok elemzése ...................................................... 23
2.2 A bérek alakulása az Európai Unióban ...................................................................... 32
3. Mélyinterjú a magyar fiatalok munkavállalási mobilitására vonatkozóan ...................... 37
3.1 Az interjúban résztvevők adatai és motivációi .......................................................... 37
3.2 A résztvevők elhelyezkedése, körülményei és tapasztalatai ...................................... 41
3.1 Visszavándorlási helyzetkép ...................................................................................... 47
4. Összegzés, konklúzió ...................................................................................................... 49
5.Summary, conclusion ....................................................................................................... 51
Források ............................................................................................................................... 53
Internetes források ............................................................................................................... 55
4
Bevezetés
Az egyetemes történelemből kiderül, hogy a népesedés alakulása meghatározza az
emberiség sorsát. Az elmúlt évek történései szerint, a túlnépesedett országokból
menekültáradat áramlik Észak-Amerika és Európa felé. A népességvándorlás egy állandó
folyamat, melynek intenzitása időszakonként változik. A vándorlások általános kiváltó
okai a nyomor, a szegénység illetve a fegyveres konfliktusok. A háborúk mellett, a
gazdasági viszonyok – megélhetési és termelési feltételek – az egyik legmeghatározóbb
tényező az elvándorlás kiváltásában.
Szakdolgozatomban a magyar állampolgárok munkavállalási célú mobilitását szeretném
vizsgálni a 2004-es Európai Uniós csatlakozás után, mivel a csatlakozást követően
Magyarország bekapcsolódhatott a szabadabb nemzetközi (Uniós) migrációs
folyamatokba.
Napjaink egyik legjelentősebb társadalmi-gazdasági problémája, mellyel a média és a sajtó
egyre többet foglalkozik, az emberek el- illetve bevándorlása. A médiából sugárzott
információk, a baráti környezetemben lévő elvándorlási tendencia, illetve a diploma
közeledtével a hosszú távú munkavállalás számomra is meghatározó kérdéssé vált, ezért is
választottam a Magyarországról történő elvándorlást szakdolgozati témának.
Dolgozatom első részében áttekintem a migráció fogalmi rendszerét és ismertetem a
munkaerő külföldre áramlásával foglalkozó nemzetközi migrációs elméleteket.
Kutatásom célja vizsgálni a magyar állampolgárok elvándorlási tendenciáit, motivációit,
ami miatt a hazájuk elhagyása mellet döntöttek és a desztinációkat amiket letelepedésre
és/vagy munkahely szerzésre választottak.
Továbbá interjú segítségével szeretném kideríteni, a külföldön munkát vállalt magyar
állampolgárok életének alakulását, emellett statisztikák és neves társadalomtudósok
munkái alapján a jövőbeli tendenciákat megállapítani.
Két hipotézist fogalmaztam meg és ezeket vizsgálom, illetve dolgozatom végén levonom a
konklúziót statisztikák, elméletek, alapján, valamint megpróbálok a jövőbéli lehetőségekre,
vélhető megoldásokra „javaslatot tenni”.
Első hipotézisem, hogy egyre több magyar állampolgár választja a külföldön való
munkavállalás lehetőségét, letelepedést és ez a tendencia a jövőben sem fog csökkenni.
5
Második hipotézisem, az elsőhöz kapcsolódó következmény vizsgálata, miszerint, ha
továbbra sem csökken a magyar emberek elvándorlása, fenn áll a veszélye, egy
elnéptelenedési, demográfiai katasztrófának.
Bevezetésemet, egy véleményem szerint, igen aktuális idézettel zárnám:
„Miközben a világ legtöbb fejlett országa sokszínű, többnemzetiségű társadalommá vált, és
azok is határozottan elindultak ebbe az irányba, amelyeket korábban nem érintettek a
mozgások, még mindig gyengék azok az elméleti alapok, amelyek segítségével
megérthetnénk a migrációt mozgató erőket. Az állampolgárok, hivatalnokok és
demográfusok meglepődve szemlélik a napjainkban érzékelhető bevándorlási hullámot, a
nemzetközi migráció a közgondolkodásban a tizenkilencedik században kialakult
fogalmak, modellek és előfeltevések foglya marad.” (Massey et al., 1993:9)
6
1. A migráció elméleti háttere
Mielőtt a migráció témakörére rátérnék, tisztázni szeretnék néhány alapfogalmat, melyeket
manapság előszeretettel alkalmaznak - leggyakrabban médián keresztül- anélkül, hogy
tudnák a pontos jelentésüket, így azonosítva a menekült, migráns és migráció kifejezéseket
és azok típusait.
A 2015. évi menekülthullám vonatkoztatásában előfordul gyakran az a súlyos hiba, hogy a
migráns, illetve a menekült kifejezést egy és ugyanazon fogalomként használják, illetve
értelmezik. Erre hívja fel a figyelmet az Al Jazeera katari hírportál egy korábbi - Why Al
Jazeera will not say Mediterranean ‚migrants‘- cikkükben (www.aljazeera.com/blogs).
A lap szerint ezeket az embereket csak menekülteknek szabad nevezni, mivel abban a
helyzetben a migráns szó nem állta meg a helyét.
A hivatalos állás (UNHCR – ENSZ menekültügyi Főbizottság), ezzel szemben kimondja:
„nem lehet csak egyik vagy másik kifejezést használni: bár igaz, hogy a bevándorlók nagy
többsége a későbbiekben kifejtésre és részletesen idézésre kerülő törvény szerint
menekültnek mondható, vannak köztük olyanok is, akik békés körülményekből, gazdasági
érdekekből indultak útnak.”
Ebből következik, hogy az alapvető fogalmat ismerete nélkül a (be-)vándorlásról és
következményeiről nem lehet valószerű megállapításra jutni.
Menekült:
Az ENSZ Menekültügyi Főbizottsága (UNHCR) szerint, a menekültek
(refugees) nevezzük azokat az embereket, akik az otthonuk elhagyására kényszerülnek
valamilyen erőszakos cselekmény elől. 2014 végén körülbelül 19,5 millióra becsülhető a
menekültek száma. Országhatárokat átlépve, a környező területeken keresnek letelepedésre
alkalmas biztonságos lakóhelyet, ettől kezdve nemzetközileg elismert „menekülteknek”
számítanak, ezáltal segítségre jogosultak a letelepedett országok szervezetei – kormány és
tanácsok - illetve az UNHCR részéről. A legfőbb jogosultság a menekültek számára a
menedékjog, ennek megtagadása, illetve a visszatoloncolás halálos kimenetelt
eredményezhet. Emellett további védelmüket szolgáló aspektus, hogy tiszteletben tartják
az alapvető emberi jogaikat, hozzáférést biztosítanak a célravezető menekültügyi
7
eljáráshoz és a hosszú távú megoldás keresésében segítő kezet nyújtanak
(www.menszt.hu).
Migráns:
Az UNHCR szerint a migránsok (migrants) nem azért vándorolnak más területekre, mert
rákényszerülnek a veszélyes kilátások miatt, hanem elsődleges céljuk a jobb megélhetés,
oktatásban való részesülés vagy családalapítás/újraegyesítés. A menekültekkel szemben a
migránsok bármikor biztonságban hazatérhetnek így tovább élvezve kormányuk védelmét,
anélkül hogy bármi akadályozná, fenyegetné vagy veszélyeztetné őket. (www.menszt.hu).
A két fogalomból következik, hogy a kormányok fontos feladata különbséget tenni
migráns és menekült között, mivel az országok az előbbit saját bevándorlási törvényeik és
eljárásaik szerint kezelik. Az utóbbi esetében az országok a menekültek védelmének és a
menedékjog normáinak megfelelően járnak el, ahogyan azt nemzeti joguk és a nemzetközi
jog szabályozza. Az kormányoknak különleges felelősségük van mindenki iránt, aki
menedéket keres területükön vagy határaiknál. Az UNHCR segíti az országokat abban,
hogy a menedékjogból és menekültek védelméből fakadó kötelezettségeiknek eleget
tegyenek (www.menszt.hu).
Migráció:
A migráció latin eredetű szó, melynek jelentése: vándorol, megy, költözik, utazik, egyik
helyről a másikra vonul, gyalogol, más tájakra való eljutás.
A fogalmát legjobban Rédei Mária: Mozgásban a világ. A Nemzetközi migráció földrajza
című könyve alapján lehet definiálni, miszerint: vándorlás egyéni vagy csoportos akarat
eredménye, amelyet az általános társadalmi, gazdasági, vagy politikai folyamatok, az
egyéni szándék és a mindennapok történései együtt, egyszerre határoznak meg. A
társadalomtudományok a népmozgalommal kapcsolatos elemzések során a migráció
fogalmát a lakosság országon belüli helyváltoztatásának, vagy a lakosság egyik országból
a másik országba történő vándorlásának, áttelepülésének térbeli mozgásának leírására
használják.
Migráción belül irányultság szerint megkülönböztetünk belső illetve külső vándorlást, míg
előbbi az országon belülire, utóbbi határon túlra orientálódik. A nemzetközi migrációt
lényegesen befolyásolja a cél- illetve a kibocsátó ország politikai-, gazdasági-, társadalmi
8
helyzete. Továbbá hatást gyakorol a vándorlási folyamatokra a lakóhelyet változtató egyén
hovatartozása a társadalmi rétegben, kor- és foglalkoztatási csoportokban.
A migrációs tevékenységnek több típusa van, ezek a következők:
Kényszeres illetve önkéntes vándorlásról beszélünk, aszerint, hogy a vándorlás
külső kényszer vagy döntően belső motiváció következtében jön-e létre.
Az előbbi csoportba elsősorban az eltérő hátterű üldözések és a diszkriminatív
megnyilvánulások tartoznak. A vándorlók motivációi politikai-morális értékelések
tárgyai is lehetnek: amennyiben a fenyegetettség és a megélhetés
ellehetetlenülésének ténye nem evidens, a befogadó ország közvéleménye azonnal
megkérdőjelezi a menekültstátussal járó kedvezményeket. Egyes esetekben
nehézséget okozhat e szempontrendszer szerinti csoportosítása a
népességvándorlásoknak (kényszeres illetve önkéntes), mert váltakozó arányban
ugyan, de magának a migránsnak a távozás melletti döntésében saját elhatározása
illetve külső kényszeres nyomása is keveredhet. (Cseresnyés, 1996)
Korlátozott vagy időszakos vándorlást (szezonmunka) valamint tartós vagy
folyamatos vándorlást különböztethetünk meg az időtartam szempontjából. Az
utóbbihoz sorolható a ki- illetve a bevándorlás és a letelepülés.
Egyes vagy egyéni vándorlás, valamint csoportos vagy együttes vándorlás
különböztethető meg terjedelem szempontjából. Társadalmi méreteknél az utóbbi
esetben tömegvándorlásról is beszélhetünk, ám képlékenynek tekinthető a
választóvonal ebben a vándorlási formában is. A statisztikákban sokszor egyéni
vándorló szerepel, miközben teljes család, rokonság hagyja el hazáját, akik a
célországban szeretnének együtt új életet kezdeni. Az Egyesült Államokban
jellemző migrációs forma a bevándorlás, míg Európában a munkavállalási jelleg
meghatározó, de a munkát vállalók többsége bevándorlóvá válik. (Cseresnyés,
1996)
Törvényes illetve törvényen kívülivándorlásról beszélünk aszerint, hogy a migráns
érvényes úti okmányokkal vagy a nélkül lépte át az ország határát, illetve ha az ott-
tartózkodása hivatalos vagy nem. A két típus közül az utóbbi (törvényen kívüli) a
jellemzőbb, ha a vándorlók valamilyen kényszer hatása alatt állnak, míg az egyén
saját akaratából való vándorlása során a törvényes utat választja. (Rédei, 2007)
9
1.1. A nemzetközi migráció
A nemzetközi migráció fogalmára mai napig nincs tisztázott egységes elmélet, csupán
egymástól elszigetelt teóriák, melyek többoldalú megközelítései a témának. Ezen
feltételezések megértéséhez összetettsége végett nem elég egyetlen tudományág általi
vizsgálat (Massey et al., 1993)
Rédei Mária: Mozgásban a világ. A Nemzetközi migráció földrajza című könyve szerint
nemzetközi vándorlásnak tekinthető az elismert országhatár átlépése, ami átmeneti vagy
végleges szándékú ottani lakhatást jelent. Azt tapasztalható, hogy az országok jogi
gyakorlata eltér ennek a nemzetközi ajánlásnak az alkalmazásában.
A rokonok, ismerősök meglátogatása, a különböző országokba tett turistautak nem
tartoznak a nemzetközi vándorlás tárgykörébe, ahogy a szakmai utakon, konferenciákon,
illetve változó ideig tartó kiküldetésen való külföldi tartózkodás sem. A vándorlás
értelmezése tehát nemcsak a határon túli tartózkodás időtartamán, hanem annak célján is
alapszik. Ezeket több elméleti modell is vizsgálja, melyek azonos ok-okozatra épülnek, de
különböző fogalmakat, feltételezéseket, vonatkoztatási rendszereket alkalmaznak.
A neoklasszikus közgazdaságtan elmélete szerint a mozgás célja a jövedelem
maximalizálására vezethető vissza, főképp ahol az országok közti foglalkoztatási és
bérkülönbségek meghatározó szerepet játszanak.
Ezzel ellenben a migráció „új közgazdaságtana a munkaerőpiac mellett egyéb piacok
befolyását is figyelembe veszi. Ebben az elméletben a fő szempont a családok részéről, a
jövedelmi kockázatok minimalizálása és keresetet súlyozó tőketerhek csökkentése.
A világrendszerek és a duális munkaerő-piaci elmélete kihagyja az alacsonyabb szintű
döntési folyamatokat, és inkább a magasabb szinten csoportosított erők működésére fektet
hangsúlyt. A bevándorlást az előbbi gondolkodásmód a kisebb befolyással bíró modern
ipari gazdaságok szerkezeti szükségletére épül, míg az utóbbi a gazdasági globalizáció és a
nemzetközi piac következményének tartja.
10
1.2 Ravenstein-féle push-pull elmélet
A push and pull – magyarul taszítás és vonzás – modell Ernest George Ravenstein, angol-
német földrajztudós és katona nevéhez fűződik, mely a nemzetközi migrációt kiváltó
okokkal foglalkozik. Az elmélet alapja elsősorban, hogy a pull vagyis vonzónak tartott
tényezők a kiválasztott célországban a potenciális migránst bevándorlásra ösztönzik,
emellett a hazájában tapasztalt taszító azaz pull tényezők elvándorlásra késztetik. Ezek a
tényezők az alábbiak lehetnek:
Push és pull tényezők a migrációs során
1.táblázat
Push (taszító) tényező a küldő országban Pull (vonzó) tényező a fogadó országban
polgárháború béke
alacsony életszínvonal magasabb életszínvonal
emberi jogok rendszeres megsértése emberi jogok tiszteletben tartása
alacsony jövedelmek magasabb jövedelmek
alacsony életszínvonal magasabb életszínvonal
kedvezőtlen egészségügyi helyzet,
idejétmúlt oktatási rendszer
kedvezőbb egészségügyi helyzet,
színvonalasabb oktatás
Forrás: Hautzinger Zoltán, Hegedűs Judit, Klenner Zoltán – A migráció elmélete; saját szerkesztés
A migráció volumenét és irányát alapvetően ezek a tényezők határozzák meg. Ravenstein
teóriája szerint a migránsok a jobb életkörülmények megtalálása érdekében a lehető
legkisebb távolságot kívánják megtenni, ezért leggyakrabban a környező
területek/nemzetek munkaerő igényeinek tesznek eleget. Az egyén hajlandóságát a
nemzetközi migrációban való részvételben befolyásolja a például az életkor, nem és egyéb
tényezők, valamint a vándorlás volumene a távolság szélesebb kiterjedésével csökken. A
modell továbbá meghatározza, hogy a migráció növekedését az ipar, kereskedelem és a
közlekedés fejlődése hozzájárul, valamint önmagában is elősegíti a fejlődését.
11
1.3. Neoklasszikus közgazdaságtan: mikroelmélet
A mikrogazdasági modell - makrogazdasági modellhez hasonlóan - az egyéni választásra
épül (Sjaastad, 1962; Todaro, 1969, 1976; Todaro és Maruszko, 1987). Az elmélet szerint
az ésszerűen viselkedő egyén akkor dönt a migráció mellett, ha az költség-haszon
számításai alapján a mozgás számára nettó hasznot hoz.
Az elmélet az emberitőke-beruházás egy formájaként definiálja a nemzetközi migrációt.
Az egyének úgy választják meg vándorlásuk irányát, hogy a meglévő képzettségükkel, hol
tudják a legmagasabb jövedelmezőséget elérni. Az eredményesebb munkáért járó,
magasabb fizetség megszerzése előtt azonban vállalniuk kell egyfajta befektetéseket, mely
közé tartozik magának az utazásnak a költségei, a létfenntartási költségek, azon idő alatt,
amíg az egyén munkát keres és el tud helyezkedni. Ezek mellett a nemcsak a pénzbeli
befektetéseket kell megemlíteni, hanem a szellemi és pszichológiai megpróbáltatásokat,
mint a kultúra és nyelv megismeréséhez és elsajátításához szükséges erőfeszítés, régi
kötelékektől való elszakadás, az új kapcsolatok kialakításának nehézségei és az új
munkaerőpiachoz való alkalmazkodás. (Massey et al., 1993)
A potenciális migránsok becsléseket végeznek arra vonatkozóan, hogy az alternatív
nemzetközi helyszínre költözködésükkel mekkora nyereségre tehetnek szert, illetve milyen
költségeik lehetnek, és abba az irányba indulnak el, ahol egy bizonyos időhorizonton belül
a legnagyobb a várható korrigált nettó hozam. (Borjas, 1987)
A migrációval várhatóan megszerezhető nettó hozam kiszámítható úgy, hogy az egyén
figyelembe veszi a jövőbeli időszakban elérhető nettó hozamok becslése során, a
célországban megfigyelt, képzettsége alapján megszerezhető keresetet, megszorozza azt a
célul kitűzött állások megszerzésének valószínűségével, ahol a célul kitűzött fizetséget
elérhetőnek vél – illegális bevándorlók esetében, a kiutasítás elkerülésének
valószínűségével a számolás kiegészül. Az így kapott remélt keresetet összevetik azzal a
lehetséges munkabérrel, amelyre a kibocsátó (származási) országban számíthattak volna,
ezt a jövedelmet megszorozva az álláshoz jutás valószínűségével. A migrációval várható
megszerezhető nettó hozam, az így kapott becsült keretkülönbségből és az abból kivont
várható költségeket eredményéből tevődik össze. (Massey et al., 1993)
12
Az ésszerűen gondolkodó egyén a migrációt választja, ha a fenti számítás pozitív
eredményre vezetett; a helyben maradást választja, amennyiben negatív értékre jutott.
Nulla végeredmény esete a választás szempontjából közömbös.
A potenciális migráns az elmélet szerint oda megy, ahol a legnagyobb nettó hozamot
reméli az elvándorlásától. Ebből további következtetések állapíthatóak meg, melyek
némileg eltérnek a korábbi makrogazdasági szabályoktól:
1. Az országok közötti különbségek a jövedelmekben és a foglalkoztatási rátákban
egyaránt, melyek meghatározzák a várható keresetet, befolyásolják a nemzetközi
munkaerő-áramlást. (Ezzel ellentétben, azt előző elméletben teljes foglalkoztatást
feltételezett)
2. Azok a humán tőkére jellemző attribútumok – nyelvtudás, iskolai végzettség,
képzettség – melyek segítségével valószínűsíthetően magasabb fizetés vagy
nagyobb eséllyel eredményeznek foglalkoztatást a választott célterületen, - mint a
származási országban – növelik a nemzetközi mozgás valószínűségét.
3. Növelik a migráció nettó hozamát, ezzel fokozva a nemzetközi helyváltoztatás
valószínűségét azok a technológiák, szociális körülmények vagy egyéni
sajátosságok, melyeknek alacsonyabb a migrációs költsége.
4. Ugyanazon országban élő egyéneknek különböző lehet a migrációs hajlandósága a
2. illetve 3. pontban foglaltak miatt.
5. A vándorlásra vállalkozók egyéni mozgásainak eredményével, az egyéni költség-
haszon számítások alapján, az országok közötti, aggregált migrációs áramlása
megegyezik.
6. Mindaddig, amíg a várható kereset – a foglalkoztatási ráta illetve a
jövedelemszerzési lehetőség – internacionális szinten ki nem egyenlítődik,
migráció van. Nem jön létre nemzetközi vándorlás, amennyiben nincs eltérés az
egyes országokban elérhető kereset és/vagy foglalkoztatási ráták között.
7. A várható kereset eltéréseinek mértéke meghatározó szerepet játszik a migránsok
országok közötti nemzetközi vándorlásában.
8. A munkaerő-piaci egyensúlytalanságra vezethetőek vissza a migrációs döntések.
Más piacok közvetlenül nem gyakorolnak rájuk hatást.
9. A migrációs költségek negatívak is lehetnek, amennyiben a fogadó országra
jellemző állapotok pozitív, azaz vonzó hatást gyakorol a leendő immigránsra
13
(bevándorló). A nemzetek közötti migráció megállításához ilyen esetben feltétlenül
szükséges lehet a negatív jövedelmi különbség.
10. A bevándorlást a kormányok elsősorban politikákon – melyek a várható keresletet
befolyásolják – keresztül irányíthatják a fogadó illetve a kibocsátó országokban. A
származási országokban például hosszútávú fejlesztési programokkal segítik
megemelni a jövedelmeket vagy megkísérlik növelni az elvándorlás mind
pszichológiai mind anyagi költségeit. A célországokban igyekeznek a foglalkozás
valószínűségének csökkentésére valamint a munkáltatók szankcionálásával az
alulfoglalkoztatás kockázatának növelését. (Massey et al., 1993)
1.4. Neoklasszikus közgazdaságtan: makroelmélet
A nemzetközi migráció legrégebbi és legismertebb elméletét eredetileg feltételezhetően
azért dolgozták ki, hogy magyarázatot adjanak a gazdasági fejlődés folyamatát kísérő
munkaerő-vándorlásra (Todaro, 1976).
A teória és a hozzá tartozó magyarázatok alapján megállapítható, hogy a területi
munkaerőkereslet- és kínálat különbségeire vezethető vissza nemzetközi migráció, ugyan
úgy, mint az országon belüli vándorlások.
Alacsonyak az egyensúlyi piaci bérek azokban az országokban, amelyek a tőkéjükhez
képest jelentősebb munkaerőforrással rendelkeznek, ezzel szemben ott magasabbak a piaci
bérek, ahol a tőkéhez képest mérsékeltebbek a munkaerő-piaci tartalékok.
Az alacsonyabb kereseti lehetőséget nyújtó országokból a bérkülönbségek hatására a
munkavállaló elvándorol oda, ahol a várható jövedelem magasabb.
A vándorlás eredményeképpen a tőkében szegény országba a munkaerő-kínálat csökken,
viszont a bérek emelkednek, ezzel szemben a tőkében gazdag ország humánerőforrása
növekszik, ezzel pedig a bérszínvonalát csökkentve.
Ez a folyamat olyan egyensúlyi helyzet létrejöttét eredményezi, ahol a nemzetközi kereseti
differenciák csak a nemzetek közötti mozgás anyagi és pszichikai ráfordítását szemlélteti.
A munkaerőben bővelkedő országokból a munkaerőben szegény felé irányuló munkaerő-
áramlás a tőkeberuházások mozgásának tükörképe, amely a tőkében gazdag országokból a
tőkében szegények felé mutat.
14
A nemzetközi normák szerint, a szegény országok viszonylagos tőkehiánya magas
megtérülési rátát eredményez, ezáltal a befektetésekre vonzást gyakorolva. Humán tőke is
érkezik a mozgó tőkével együtt. A humán tőkében, szűkös környezetben, magas hasznot
szereznek képzettségük révén azok a magasan képzett munkások, menedzserek, felsőfokú
végzettséggel, egyéb képzett munkavállalók, akik a tőkegazdag országokból a
tőkeszegényekbe vándorolnak. El kell különíteni tehát a nemzetközi munkaerő-áramláson
belül, a humán tőkének a tőkemozgáshoz kapcsolódó és a munkaerő ezzel ellentétes irányú
nemzetközi áramlását. (Massey et al., 1993)
A nemzetközi migrációnak neoklasszikus makrogazdasági elmélet magyarázata erős
befolyást gyakorolt a közgondolkodásra, ugyanakkor számos bevándorlás politika elméleti
alapjait tette le. E szemlélet számos, hallgatólagosan elfogadott feltételezésre és javaslatra
épül:
1. A nemzetek közötti béraránytalanságokra vezethető vissza a munkavállalók
nemzetközi vándorlása.
2. Amunkaerő mozgásának a bérek közötti aránytalanságok megszűntetésével lehet
véget vetni. Nincs vándorlás, ha eltűnnek az ilyen jellegű különbségek.
3. A migráció egy különálló formája a magasan képzett munkavállalók nemzetközi
mozgása, mely a humán tőke megtérülési rátájában megmutatkozó, ám az általános
kereseti megoszlásoktól eltérő különbségekre vezethető vissza. Ellenkező irányú,
mint a képzetlen munkaerőé.
4. A munkaerőpiacokra fejti ki elsődlegesen hatását a nemzetközi munkaerő-áramlás,
ezzel szemben más piacokra tekintve nem mutat számottevő kihatással
5. A migrációs procedúra kontroll alá vonható, ha a kormányok a kibocsátó illetve a
befogadó országok munkaerőpiacait szabályozzák vagy befolyásolják. (Massey et
al., 1993)
1.5. A migráció új közgazdaságtana
Az utóbbi években megerősödött „új közgazdaságtan” a neoklasszikus elmélet számos
előfeltevését és következtetését megkérdőjelezi. Az új megközelítés kulcseleme, hogy a
migrációs döntéseket nem elkülönült egyének hozzák, hanem általában családok vagy
háztartások, tehát közösen cselekvő emberek, akik nem csupán remélt jövedelmük
15
maximalizálására törekednek, hanem arra is, hogy csökkentsék a kockázatokat, enyhítsék a
kudarcok esetleges következményeit (Taylor, 1986; Stark, 1991).
A gazdasági gyarapodással kapcsolatos kockázatok, a háztartás forrásainak felhasználása
általi befolyásolására (ilyen a családi munkavállalás) az egyéneknek illetve a
háztartásoknak különböző lehetőségeik vannak.
Amíg egyes családtagok, munkaerejüket a hazai munkaerőpiacon használják ki, mások a
külföldi gazdaságokban tevékenykednek, ahol a kereseti lehetőségek illetve a
foglalkoztatási körülmények nagyrész vagy teljes mértékben eltérnek a hazaitól. Ebben az
esetben, ha az „otthoni” financiális helyzet rosszabbra fordul, vagy csökken a
tevékenységből származó jövedelmezőség, a külföldön munkavállalók anyagi támogatást
jelentenek a háztartások számára.
Az országok fejlettségével szorosan összefügg, hogyan kezelik a jövedelmi kockázatokat.
A fejlet országokban általában kormányzati programokon keresztül vagy általában
magánbiztosítással minimalizálják a fenyegetettséget, valamint jól fejlett hitelpiac áll a
családok rendelkezésére, hogy olyan új befektetéseket kezdeményezzenek, amivel például
alkalmazkodni tudjanak egy új termelési technológiához. Ezzel szemben a fejlődő
országokban a kockázatkezelés intézményi mechanizmusa tökéletlen, vagy a hátrányos
helyzetű családok számára elérhetetlen, ami arra ösztönzi e háztartásokat, hogy az anyagi
veszély csökkentése érdekében, a migráció nyújtotta lehetőségeket használják ki. A fejlődő
területeken jellemzően alig vannak hitelek, illetve ha vannak, igen magas költségekkel
vehetőek igénybe, így a hozzáférhető állami, megfizethető magánbiztosítás és a
megszerezhető hitelek miatti kilátástalanság erős nyomást fejt ki a nemzetközi vándorlásra.
(Massey et al., 1993)
„Tehát a jövedelem nemcsak önmagában fontos, hanem annak forrása is. A migráció nem
egyszerűen a család jövedelmének növelésére szolgál, hanem hozzájárul a
jövedelemforrások diverzifikációjához is. A migráció új közgazdasági elmélete alapján az
az összefügés állapítható meg, hogy tudományos elemzéséhez a családokra, háztartásokra
vagy más, kulturálisan meghatározható, termelési és fogyasztási egységekre kell
támaszkodni, nem pedig az elszigetelt egyénre.” (Massey et al., 1993; Hautzinger et al.,
2014)
16
1.6. A duális vagy szegmentált munkaerőpiaci elmélet
A nemzetközi mozgás eredetének és természetének kérdésében, habár a neoklasszikus
humántőke elmélet és a migráció új közgazdaságtana eltérő eredményre jutottak,
lényegében mind a kettő mikroszintű döntési modell.
A duális munkaerőpiaci elmélet elkülönül ezektől az ésszerű választásra épülő
modellektől, valamint túllép az egyén döntéshozatal-folyamatának vizsgálatán, és azt
támasztja alá, hogy a modern ipari társadalmak munkaerő-szükségletéből származik a
nemzetközi migráció.
Piore (1979) mutatta be és támasztotta alá, hogy a nemzetközi munkaerő-áramlást a
bevándorlók nyújtotta erőforrás iránti kereslet váltja ki ám ez hozzátartozik a fejlett
országok gazdasági szerkezetéhez. A bevándorlást nem a küldőországokban jelen lévő
tolóerőkkel indokolta – mint a magas munkanélküliség és alacsonyabb bérek – hanem a
fogadóországokban létrejött húzó erejével magyarázta, melyekben csillapíthatatlan és
hosszan elhúzódó a külföldi munkaerő iránti kereslet. A modell szerint a nagyfokú
vándorlásért a fejlett országokban létrejött gazdasági szerkezet a felelős, mivel folyamatos
keresletet mutat az idegen munkaerő iránt. Ennek főként az a társadalmi berendezkedés a
mozgatórugója, hogy a munkákat tipizálni lehet:
Első típusnál nagyobb bérek illetve védett pia jellemző, ahol főként a helyi
lakosság van foglalkoztatva
Második típusnál kisebb bérek és rosszabb munkakörülmények a meghatározóak,
de ezek a bevándorlók számára könnyen elérhetőek, emiatt pedig vonzóak.
Azon mikroökonómiai modell feltételezését, mely szerint a szereplők saját önérdekű
elhatározásaik alapján járnak el, a duális munkaerő-piaci modell nem támasztja alá,
azonban nem is vonja kétségbe.
Az ipari társadalmakban, az a megállapítás, hogy az emberek negatív hajlamot fűznek az
alacsony bérekhez, lehetővé teszi a külföldi munkások foglalkoztatását, akinek ezzel
lehetőséget teremtve a várható keresetéhez tartozó színvonalának növelésére, anyagi
kockázatain és nehézségein felülemelkedjen, így a háztartások számára biztosítva,
családtagjaik határon túlra küldésével növeljék relatív jövedelmüket.
17
A nemzetközi vándorlás útjában álló, informális és egyéb nehézségek áthidalásában a
munkaadók munkaerő-toborzással járulnak hozzá, ezzel együtt erősítve a migráció
érdemét.
A duális munkaerőpiac elmélete, nem áll ellentmondásban a neoklasszikus
közgazdaságtannal, mégis egészen más konzekvenciára jut, mint a mikroszintű döntési
modell:
1. A nemzetközi migráció a fejlett társadalmakban főként a keresletre épül, amelyet
leggyakrabban a munkaerő igény indít meg a munkaadók részéről, vagy az ő
viselkedésükre reagáló kormányzati cselekvés.
2. A gazdaság felépítésének szükségletéből jön létre a bevándorló munkaerő iránti kereslet,
aminek kielégítését amunkaerő-toborzás gyakorlatán alapszik, nem pedig a bérajánlatok
változásán. A jövedelem nemzetközi eltérései a munkaerő-vándorlásnak szükséges, de ne
elégséges feltétele. A munkáltatóknak a bérarányok fenntartása mellett kell ösztönözniük a
munkaerő-toborzást.
3. A célországokban a bérszínvonal nem emelkedik automatikusan a beáramló
munkavállalók miatti kínálat növekedésével, mivel azt az intézményi és társadalmi
mechanizmusok alacsonyan tartják, így nem követheti kötetlenül a kereslet és kínálat
változását.
4. Meg van a lehetőség arra, hogy a beáramló munkavállalók nagyobb felhozatala végett,
az mérsékelt jövedelmi színvonal tovább csökken, mivel az emelkedését a társadalmi és
intézményi rendszerek gátolják, azonban a csökkenéssel szemben nem ad biztosítékot.
5. A kereseti illetve a foglalkoztatási rátákra ható kormányzati politikákkal nem valószínű,
hogy hatni lehet a nemzetközi vándorlásokra. A célországokba beáramló munkavállalók,
olyan keresletnek felelnek meg, mely a korszerű, posztindusztriális gazdaságok
felépítésébe beépülnek, így a gazdasági szervezetben nagyobb változások szükségesek
ennek a keresletnek a befolyásolására.
18
1.7. A Wallerstein-féle Világrendszer elmélet
Emmanuel Wallerstein, amerikai szociológus nevéhez fűződik a világrendszer elméletének
kidolgozása, melynek kiindulópontja, a 16. században kialakuló és terjeszkedni kezdő
világgazdaság, mely egészéhez tartozik a nemzetközi migráció.
Lényegében ez egy olyan rendszer, melyben a magántőkével nem rendelkező közösségek
kiegészülnek a kapitalista társadalommal egy olyan mozgatható egységet alkotva, akik
hajlandóak elhagyni hazájukat. A fő motiváló erő a magántőkével rendelkező vállalatok
vezetősége számára a fejlődő országok - mint a világgazdaság perifériái – területének,
nyersanyagának, munkaerejének, fogyasztói piacának megszerzése. A múltban ezeket a
haszonszerzési érdekeknek megfelelő koordinálást, azaz gyarmatosítást, a gyarmatosító
országok kormányzati hatalma végezte. Napjainkban az újragyarmatosító kormányok és
multinacionális vállalatok végzik ezt a tevékenységet. A céljuk, hogy fenntartsák azoknak
az ország legfelsőbb osztályának hatalmát, akik maguk is rendelkeznek tőkével, vagy
eladják a világgazdaságban részt vevő és azt behálózó nagyvállalatoknak.
1988-ban Massey Douglas úgy fogalmazta meg, hogy: „A világrendszer-elmélet szerint a
migráció természetes következménye azoknak a töréseknek, amelyekhez a tőkés fejlődés
elkerülhetetlenül vezet. Ahogy a kapitalizmus (…) a világ egyre nagyobb részét és a
népesség növekvő hányadát olvasztotta be a világgazdaságba, amint a periféria
térségeinek földje, nyersanyaga és munkaereje a világpiac hatása alá került,
szükségszerűen megindultak a migrációs áramlások, és ezek egy része külföldre vezetett.”
A nemzetközi vándorlás egy terjeszkedő világpiac gazdasági és politikai organizációt
követ, melyet a világrendszer-elmélet próbálja igazolni. Az teória hat, jól elkülöníthető
feltételezést vázol fel:
1. A fejlődő világban a tőkés piaci rendszer egy természetes eredménye a nemzetközi
migráció, mely katalizátor szerepet tölt be a periférikus területek felé mutató
világgazdasági terjeszkedésnek.
2. Ellentétes irányban követi a munkaerő országok közötti áramlása, a tőke és az áruk
mozgását. A tőkeberuházás hozza létre aztokat az innovációkat, melyek a szélsőséges
helyzetű országokban megteremtik a mobil népességet, ezzel egyidejűleg erős kulturális és
19
gazdasági köteléket létrehozva a központi helyzetű országokkal, ami végül nemzetközi
vándorlást eredményez.
3. A nemzetközi migráció valószínűsége a korábbi gyarmatosító hatalom illetve volt
gyarmatai között kifejezetten nagy, mivel itt korábban kiépültek a kommunikációs,
közlekedési, befektetési, kulturális kapcsolatok. A gyarmatisítás időszakában szabadon
fejlődhettek, külső verseny nélkül. Összességében jellegzetes országok közötti kulturális
rendszerek és piacok kialakulását eredményezték.
4. A bevándorlási rátát - mivel a nemzetközi migráció a piacgazdaság globalizációjának
eredménye - a kormányok a tőke és az áruk nemzetközi mozgásának ellenőrzésével illetve
a vállalatok tengerentúli beruházásainak szabályozásával tudnák koordinálni. Azonban az
ilyen intézkedések alkalmazása nem elképzelhető, mivel ezek betartása nehezen juttatható
érvényre. Ez eredményezhet államok közötti kereskedelmi ellentétet, növelve a globális
szintű gazdasági hanyatlás kockázatát és magukkal szembe állítják a több nemzeti érdekre
kiterjedő vállalatokat, akik meghiúsítják a kormányzati törekvések érvényesítését.
5. A nemzetközi migráció egy újabb formája teremthető meg azzal, ha a tőkés országok
katonai vagy politikai ténykedése, mely a külföldi befektetéseket védi vagy világpiaci
terjeszkedésben kudarcot valló helyi kormányoknak segít, ezzel menekültáradatot indítva a
központi helyzetű országok irányába multinacionális
6. A foglalkoztatás és a bérarányok országok közötti különbségeihez a nemzetközi
migrációnak kevés köze van. A valóságban a világgazdaság struktúrájának és a
piacteremtés folyamatának a terméke.
1.8. Hálózatelmélet
Migráns hálózatnak nevezzük azokat az egyének közötti viszonyok sorozatát, melyek
migránsok, korábbi migránsok és a nem migránsok között létesülnek mind a kibocsájtó,
mind a fogadó országban a rokonsági és baráti kötelékeken keresztül. Ezek növelik a
migráció várható nettó hozamát – csökkentve a költözködés kockázatával és költségével –
felerősítve a nemzetközi vándorlásokat. Azok az emberek, akik külföldön próbálnak
munkavállalási lehetőséget találni, támaszkodhatnak a társadalmi tőke e formájára. Ha a
bevándorlók száma elér egy adott határt, a láncolatok térhódítása mérsékelni fogja a
20
vándorlás kockázatait és költségeit, ezzel növelve a népvándorlás esélyét, mely újabb
migrációs folyamatokhoz vezet, szélesítve ezzel a hálózatot, tovább tágítva ezt a
procedúrát mind az idő, mind a társadalmi rétegek tekintetében. (Taylor, 1986; Massey és
García España, 1987; Massey, 1990).
A hálózatelmélet a nemzetek közötti népvándorlást privát vagy háztartási elhatározásnak
tartja, de úgy gondolja, hogy egy idő elteltével a vándorlási folyamatok szerkezetileg
megváltoztatják azt a közeget, amelyben az elkövetkezendő időszakra vonatkozó
migrációval kapcsolatos elhatározások jönnek létre, megnövelve ezzel annak az esélyét,
hogy a potenciális migránsok az elvándorlás mellett döntsenek.
Az egyensúlyt feltételező elemzésekkel szemben, a migráció „önfenntartó-terjeszkedő”
folyamatának fogalma más következtetésekre vezet:
1. A migráció csökkenni kezd, miután a vándorlás bővülésének köszönhetően, a hálózati
kapcsolat elérte azt a felső korlátot, ahol a küldő országból akadály nélkül történhet a
migráció.
2. A bérkülönbségek vagy a foglalkoztatási ráta nem mutat szoros összefüggést két ország
közötti népességmozgással, mert akármennyire is fontos szerepet töltenek be annak
korlátozásában vagy elősegítésében, a hálózat folyamatos bővülésének – a mozgás
költségeit és kockázatait csökkentő – hatása rendre háttérbe szorítja őket.
3. A migráció intézményes formát vesz fel azáltal, hogy kialakulnak és fejlődnek a
hálózatai, így távolodik el azoktól az individuális és/vagy strukturális összetevőktől,
melyek eredendően működésbe hozták.
4. Az áramlás „társadalmi-gazdasági” értelemben kevésbé lesz elkülöníthető – a hálózatok
térhódítása és a migrációs kockázatok illetve költségek csökkenése végett – így mutatva be
jobban a kibocsájtó közösség egészét.
5. Az államigazgatás számít rá, hogy nem mindig a politikai rendszer elhatározása szerint
történik az általuk korábban elindított folyamat, mivel a hálózati rendszerek növekedése
legtöbbször hatókörükön kívül esik, így azt nehézségek árán tudják kontroll alatt tartani.
6. Vannak olyan bevándorlási politikák, melyek az egymástól elszakadt családokat
próbálják egyesíteni – speciális jogokat biztosítva a rokonság tagjai számára a belépéshez -
amivel a migrációs mozgással kontrollálásával ellenkező irányban fejtik ki hatásukat,
mivel ezzel a hálózatot erősítik.
21
1.9 Intézményelmélet
A tőkében gazdag országok olyannyira vonzóvá váltak sok ember számára, hogy önkéntes
szervezetek és magánintézmények kellettek, annak érdekében, hogy segítsék a kereslet
kielégítését, mivel a fogadó országok csak kisszámú beutazóvízumot tudtak kibocsájtani,
ami egyensúlytalansághoz vezetett. Az egyensúlytalanság és a központi helyzetű országok
által felállított korlátok, melyekkel a leendő migránsokat határaikon kívül akarták tartani,
gazdaságilag kedvező helyzetet teremtett azon intézmények és vállalkozók számára, akik
nyereség céljából szánják el magukat a nemzetközi vándorlás elősegítésére, ezzel
megteremtve a „migráció feketepiacát”. Mivel a kialakult piac a kiszolgáltatottságnak
illetve a kizsákmányolásnak kedvező környezetet biztosít, ez ellen a fejlett országokban
létrejöttek jótékony szervezetek, melyek a törvényes és az illegális bevándorlók
helyzetének javítását – pedálú jogok kiharcolásával - tűzték ki célul.
Az alábbi táblázatban szeretném megnevezni azokat a szolgáltatásokat, melyeket a
nyereségérdekelt szervezetek – akik díjazás ellenében végzi tevékenységét - illetve a
humanitárius csoportok nyújtanak:
A migránsok számára nyújtott szolgáltatások
2.táblázat
Nyereségérdekelt szervezetek, vállalatok Humanitárius csoportok
tiltott embercsempészet szociális szolgáltatásokat
titkos beléptetést a célországba tanácsadást
szállást menedékhelyet
munkaszerződést a munkaadók és a
migránsok között
védelmet a bevándorlási törvény
végrehajtásáért felelős hatóságokkal
szemben
hamis dokumentumokat és belépési
engedélyeket
jogsegélyt a törvényes papírok
megszerzéséhez
kölcsönt
névházasságokat migránsok és a
célországban letelepedési engedéllyel vagy
állampolgársággal rendelkezők között
egyéb segítség a célországban
Forrás: Sik Endre: A migráció szociológiája 1; BP 2012; Saját szerkesztés
22
Kis idő elteltével e szolgáltatások, illetve ezeket a juttatásokat nyújtó szervezetek és
egyének, ismertté válnak a bevándorlók számára, ezzel megszilárdítva azon szociális
tőkeformát, mely kihasználásával a bevándorlók ki tudják aknázni a célország nyújtotta
munkaerőpiaci lehetőségeket. A mikroszintű döntési modellekhez képest, teljesen más
elképzelésekhez vezetett a folyamat megismerése és az emigránsok – akik lehetnek
legálisak vagy illegálisak – belépését nehezítő intézmények lépcsőzetes elkészülése:
1. A migránsok nemzetközi áramlása egyre jobban intézményesedik - a nemzetközi
mozgás potenciálját létrehozó, azt elősegítő és fenntartó közösségek fejlődésével – ezáltal
függetlenedik azoktól az összetevőktől, melyek eredendően működésbe hozták.
2. Az intézményesedés folyamatát nehéz befolyásolni, mivel a kormányok aligha tudják
kontroll alatt tartani a migrációs áramlást. A politikai erőfeszítések, illetve a szigorúbb
bevándorlási politikák, egyrész a humanitárius szervezetek szembeszegülését eredményezi,
másrészt a feketepiac kialakulását is biztosítja, mivel az emigrálni szándékozók
keresletéből nyereség származik.
A népesség vándorlása egyidős az emberiséggel. Ahogyan a bemutatott elméletekben a
nevesebb társadalomtudomány képviselői is megfogalmazzák, a migráció miértjeit és
irányait számtalan módon lehet megközelíteni és értelmezni, azonban összetettsége végett
egyik elméletre se igaz teljesen, hogy az tekinthető a migráció konkrét magyarázatának.
Összességében az elméletek ismeretében megállapítható, hogy a migráció az egyénnel
született ösztönnek is nevezhető, mely a személyt olyan irányba igyekszik terelni, mely
számára egy gyümölcsözőbb, élhetőbb jövőt kecsegtet, ám mivel az ember társadalmakban
él, rengeteg befolyásoló tényező éri, amely ezt a mozgást nem teszi teljesen
kiszámíthatóvá.
23
2. Az elvándorlás alakulása
Az előző részben a migráció elméleti hátterét ismertettem, a következőkben szeretnék
betekintést nyújtani a magyar népesség változásába. A fejezet első részében bemutatásra
kerül a demográfia természetes változása, a magyar állampolgárok elvándorlásának
alakulása.
2.1 Demográfiai és vándorlási folyamatok elemzése
Magyarország népességét a 10 évente történő népszámlálás számszerűsíti a
legpontosabban. Ez a szám 1980-ban volt a legmagasabb, megközelítette a 10 709 000 főt.
A legfrissebb (2011-es) számlálás idején – a KSH adatai szerint - Magyarországon közel
9,982 millió ember élt, körülbelül 218 ezerrel kevesebb, mint 2001-ben (10,2 millió fő),
illetve majdnem 400 ezer fővel kevesebben, mint 1990-ben (10,375 millió fő).
1. ábra: Magyarország népességének változása 1990-2017-ig;
Forrás: World Bank Database saját szerkesztés
A magyar lakosság lélekszámának csökkenése számos dologra vezethető vissza, azonban a
népesség számának változása elsősorban az alacsony termékenység illetve a halálozás
állandósuló magas számából következik. Ahogy az első ábra is jól szemlélteti,
Magyarország lakossága körülbelül huszonhét éve csökken. A Worldbank adatai remekül
tükrözik: 1993-tól Magyarország népessége folyamatosan csökkenő tendenciát mutat,
9400000
9500000
9600000
9700000
9800000
9900000
10000000
10100000
10200000
10300000
10400000
10500000
19
90
19
91
19
92
19
93
19
94
19
95
19
96
19
97
19
98
19
99
20
00
20
01
20
02
20
03
20
04
20
05
20
06
20
07
20
08
20
09
20
10
20
11
20
12
20
13
20
14
20
15
20
16
20
17
fő
24
évente átlagosan 21958 fővel. A vizsgált években az adatok átlagtól való átlagos eltérése
9737.
2. ábra: A magyar élve születés és halálozás száma 1970-1980-ig
Forrás: KSH, saját szerkesztés
Mivel a népesség számának alakulását a születés és halálozás aránya befolyásolja
elsősorban, a KSH adatait tanulmányozva megállapítható, hogy 1980-as években haladta
meg a születések száma a halálozásokét, ezt követően csökkenő tendenciát mutatva,
majdnem a 1975 évi csúcs közel felére visszaesve.
0
50 000
100 000
150 000
200 000
250 000
19
70
19
71
19
72
19
73
19
74
19
75
19
76
19
77
19
78
19
79
19
80
19
81
19
82
19
83
19
84
19
85
19
86
19
87
19
88
19
89
fő
Élveszületés Halálozás
25
3. ábra: A magyar élve születés és halálozás száma 1980-2017-ig
Forrás: KSH, saját szerkesztés
A harmadik ábra jól szemlélteti, hogy a 27 év alatt az élve születés száma elmaradt a
halálozásétól, sőt, 1997-ben történt utolsó alkalommal, hogy a születésszám elérte a 100
000 főt. Ezt a 2006-os adatoknak sikerült megközelíteniük, amit további hullámzó
tendenciájú időszakok követnek. A halálozási adatokat tekintve megállapíthatjuk még,
hogy a háborús évektől fogva 1993 volt a csúcspont, amikor a halálozás száma a
legmagasabb, közel 150.000 fő volt, ám ezután folyamatosan, habár ingadozva, de
csökkent.
0
20000
40000
60000
80000
100000
120000
140000
160000
19
90
19
91
19
92
19
93
19
94
19
95
19
96
19
97
19
98
19
99
20
00
20
01
20
02
20
03
20
04
20
05
20
06
20
07
20
08
20
09
20
10
20
11
20
12
20
13
20
14
20
15
20
16
20
17
fő
Élveszületés Halálozás
26
4. ábra: Magyarországi kumulált természetes szaporodás és fogyás 1970-2017-ig
Forrás: World Bank Database, saját szerkesztés
A születés és halálozás közötti különbség adja meg a természetes szaporulatnak illetve
fogyásnak a számát. Ezek az adatok remekül tükrözik, hogy a Magyar társadalom idősödő.
Ezen demográfiai öregedés folyamatát erősítette fel a várható élettartamnak a növekedése,
a csökkenő születésszám mellett. Számos prognosztizáció olvasható Magyarország
jövőjével kapcsolatban, ha az öregedés folyamata, illetve a népesség számának
csökkenése, ilyen tendenciával folytatódik, a lakosság 2050-re körülbelül 7-8 millió főre
csökken.
Az előzőekben tehát megismerhettük a magyar népesség természetes változásait, így a
következőkben szeretném bemutatni, az elvándorlás okozta átalakulásokat, tendenciákat,
illetve annak irányait, okait. Az egész világon, így Közép-Kelet Európában és
Magyarországon is egyre nagyobb gondot jelent a munkaerő fejlettebb országokba történő
kivándorlása, annak „elcsábítása”, amit a szakirodalom agy-elszívásnak azaz brain drain-
nek nevez. (Glaser–Habers 1974, Nadler et al. 2016)
-60 000
-40 000
-20 000
0
20 000
40 000
60 000
80 000
19
70
19
72
19
74
19
76
19
78
19
80
19
82
19
84
19
86
19
88
19
90
19
92
19
94
19
96
19
98
20
00
20
02
20
04
20
06
20
08
20
10
20
12
20
14
20
16
fő
Természetes szaporodás, fogyás (–)
27
5. Vándorlási egyenleg az EU-ban és Magyarországon
Forrás: KSH alapján saját szerkesztés
A vándorlási egyenleg az évközepi népességhez viszonyított, korrekciókat is tartalmazó
vándorlási egyenleg rátája, melyet ezer lakosra vetítve adnak meg. Pozitív eredményre
jutunk, ha a bevándorlók száma magasabb, mint az országot elhagyóké. Magyarország
elvándorlási egyenlege a kilencvenes évektől közel azonos eredménnyel pozitív volt, majd
a kétezres évektől hasonló tendenciát követett, mint az EU-28, egészen 2006-ig mely az
elmúlt évek legmagasabb egyenlegét eredményezte. Ezt követően, hullámzó tendenciát
követve, az EU-28-as adatokkal ellentétben, Magyarország már nem érte el a korábbi
csúcsot, sőt 2016-ban már többen vándoroltak el az országból, mint ahogy betelepültek,
ezzel negatív (-0,1) vándorlási egyenleget eredményezve.
Európában a brain drain megnyilvánulásának történelme és különböző korszakai vannak,
amik közül a legjelentősebb a Kelet-Közép-Európa államainak csatlakozása az Európai
Unióhoz ezzel egyidejűleg megnyitva a fejlettebb uniós tagállamok munkaerőpiacát. A
munkaerő szabadabb áramlása végett, együttesen mintegy milliós nagyságrendű
népsokaság hagyta el hazáját, ami a magyar népességet a mai napig érinti. (ESPON 2010,
EGEDY, T. – KOVÁCS, Z. 2011, BOROS L. et al. 2013).
2004. május 1-én Európai Unió 10 országgal - köztük hazánkkal - bővült. Ezek között
szerepeltek Magyarország mellett azok az államok, melyek korábban a szocialista blokk
0
0,5
1
1,5
2
2,5
3
3,5
4
19
90
19
91
19
92
19
93
19
94
19
95
19
96
19
97
19
98
19
99
200
0
200
1
200
2
200
3
200
4
200
5
200
6
200
7
200
8
200
9
2010
201
1
201
2
201
3
201
4
201
5
201
6
Ezer fő
Magyarország EU–28
28
országai közé tartoztak (Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Szlovénia, Lettország,
Litvánia, Észtország). A csoportosulás neve a szakirodalomban EU-8 vagy közép-kelet-
európai országok (Central-Easten-European Countries) néven terjedt el. (HÁRS Á. 2008;
KELEMEN N. 2009; KACZMARCZYK, P. – OKÓLSKI, M. 2005).
Az Európai Unió négy alapszabadságai, mint az áru-, a tőke-, a szolgáltatás- és a munkaerő
szabad áramlása a csatlakozást követően megvalósult a közép-kelet európai országokban
is. A tagországok eltérő hozzáállása miatt a munkaerőpiac nyitottsága korlátozott és
részlegesen valósul meg, ugyanis a nyugati országok félnek a nagymértékű bevándorlástól.
Ezáltal a keletről érkező migránsok számára Nagy-Britanniában, Svédországban és
Írországban rejlett teljesen nyílt munkalehetőség, ami jelentősen megváltoztatta az addig
fennálló vándorlási irányvonalat. (HÁRS Á. 2008).
Ez az effektus egyre súlyosabb és összetettebb probléma, amit már a közvélemény is
észlelt, amely a magasan kvalifikált munkaerő, mint például az orvosok, kutatók illetve
informatikai szakemberek hiányában nyilvánult meg.
A KSH Népességtudományi Kutatóintézete 2013-mas adatai alapján Magyarországról
körülbelül 264.500 fő vándorolt el. A külföldi munka illetve az elvándorlás 2007
környékén kezdett el nőni. Többféle hatás is érvényesült ebben a régió többi országához
képest késleltetve kezdődő növekedésben. Nemcsak a romló munkaerő-piaci illetve
gazdasági folyamatok jellemezték Magyarországot a 2008-as válságot megelőzően, melyek
a válság hatására felerősödtek (növekedett a munkanélküliség, a foglalkoztatottság
visszaesett) hanem a főbb fogadó országokban a kelet-közép euróai munkaerő iránti
kereslet is felerősödött. 2011-től pedig felgyorsult. A legnépszerűbb célország
Németország volt, ahova 114.000 ember vándorolt, megelőzve ezzel Nagy-Britanniát
(49.000 fő) és Ausztriát (37.000 fő), ám jelentős számú „új célország” is megjelent.
29
6. ábra: Az egyes Európai országokban bevándorlóként tartózkodó magyar állampolgárok száma (2013);
Forrás:
https://kep.cdn.index.hu/1/0/709/7098/70989/7098981_978131082b0a0cc7ae8e5dacc365f901_wm.jpg
Habár a visszavándorlás is jellemző, az európai országokban lévő magyar emberek száma
az évek folyamán folyamatosan nőtt, ezt a növekvő tendenciát a következő ábra remekül
szemlélteti, miszerint a 3 legkedveltebb célország bevándorló magyar állampolgárainak
száma az előző (2012) évben, Németországban és az Egyesült Királyságban feleannyi,
azonban Ausztriában harmadannyi volt.
7. ábra: Az egyes Európai országokba bevándorló magyar állampolgárok száma (2012); Forrás:
https://kep.cdn.index.hu/1/0/709/7098/70989/7098981_978131082b0a0cc7ae8e5dacc365f901_wm.jpg
30
1989 és 2013 között a hazájukat elhagyó magyarok képzettségét és korosztályát az alábbi
statisztikák mutatják.
8. ábra: A kivándorló magyar állampolgárok életkora és iskolai végzettsége (1989-2013);
Forrás:
https://kep.cdn.index.hu/1/0/709/7098/70989/7098981_978131082b0a0cc7ae8e5dacc365f901_wm.jpg
A baloldali diagramon is látható, hogy magyar migráció képviselői a fiatalabb korosztályba
tartoznak, 38% a 30-39 év közötti, 25% a 20-29 év közötti, míg 18% a 40-49 év közöttiek
aránya. Szemmel látható, hogy a kor előrehaladtával, (50 év felett) az emberek mobilitása
csökkenő tendenciát mutat.
A jobb oldali diagram a kivándorló magyarok iskolai végzettségét tükrözi. Többségben az
érettségivel rendelkezőek hagyják el az országot (33%), ezt követően a szakmunkások
(25%) és a főiskolát végzett (18%) egyének.
A két ábrát összevetve az a következtetés vonható le, hogy a magyarok körében leginkább
a fiatalok választják a kivándorlást, akik legtöbb esetben érettségivel rendelkeznek. Ennek
oka nem csupán a munka lehetősége keresése, hanem a gazdasági növekedés elmaradása, a
fiatalok egyre nehezedő belépése a munkaerő-piacra, a reálbérek csökkenése, a
felsőoktatásban végbemenő reformok. A KSH adatai alapján 2012-ben kiugróan magas
volt a munkanélküliségi ráta (28% a 15–24 éveseknél) Európa többi tagállamához képest
emellett az Eurofound felmérése szerint (European Quality of Life Survey ) a 18-29 év
közötti polgárok felét érintette nagymértékű anyagi „megfosztottság” (depriváció). Főként
e két okból eredendő bizonytalanság, illetve a negatív jövőkép okozza azt a
gondolkodásmódot egyre több fiatalnál, hogy a migráció lehetőségét számba vegye, illetve
elvándoroljon hazájából.
2013-ban a Migrációs tervek Magyarországon a 18–40 évesek körében című
Népességtudományi Kutató Intézet (NKI) által készített felmérés alapján a vizsgált
31
korosztály egyharmada tervezett kivándorlást vagy külföldi munkavállalást akár hosszabb
akár rövidebb időre, ezen csoporton belül 12% volt elhatározott a kivándorlás mellett, ami
körülbelül 370.000 főt jelentett a korcsoportban.
A fiatalok migrációs szándékának erősítését segítette elő, a külföldi tanulmányi
lehetőségek kiszélesedése, illetve az egyre általánosabb idegennyelv ismeret is növelte
lehetőségeiket. (Gödri Irén: Nemzetközi vándorlás)
Az elvándorlási helyzetről remek képet kaphatunk, ha megvizsgáljuk mekkora az a
népesség, amely az adott országban született, de momentán a határon túl él.
9. ábra: A hazájukból elvándorolt népesség aránya az anyaország teljes népességéhez viszonyítva az EU-ban
Forrás:
http://makronom.mandiner.hu/cikk/20180109_magyarorszagon_a_legkisebb_a_kivandorlasi_arany_kozep_e
uropaban
32
Az ENSZ adatai alapján a Közép-Kelet Európai országok közül, Magyarországon a
legalacsonyabb a határon túl élők aránya – számol be a makronóm.mandiner online
magazin „Magyarországon a legkisebb a kivándorlási arány Közép-Európában” című
2018. január 13-ai cikke – amit, a cikkhez tartozó térkép is remekül szemléltet. 2015-ben
Magyarország teljes lakosságának körülbelül 6%-a élt külföldön. A döntést, hogy melyik
országba költöznek egy adott ország szülöttei, nagymértékben befolyásolja a nyelvi,
kulturális vagy szomszédsági viszonyok. Nem utolsó sorban, a gazdasági szempontok is
döntő mértékben befolyásolják a magyar állampolgárok választását, hogy elsősorban
Németország mellett döntenek mind letelepedési, mind munkavállalási célpontként.
2.2 A bérek alakulása az Európai Unióban
Mivel a bérek fontos szerepet játszanak a migráció folyamatában, fontos áttekinteni, mely
országban, hogyan alakulnak a kereseti lehetőségek. A következő táblázat – mely a Reinis
Fischer 2018. március 18-ai „Minimum Wages in European Union 2018” cikkében
szerepel – remekül tükrözi a bérek közötti hatalmas különbségeket, ami miatt a magyar
állampolgárok előszeretettel választják munkavállalás céljából Németországot vagy az
Egyesült Királyságot.
33
10. ábra: Az Európai Unió országainak minimál bére;
Forrás: https://www.reinisfischer.com/minimum-wages-european-union-2018
2018-ban Németországban (1498 Euró) és az Egyesült Királyságban (1395 Euró) a bruttó
minimálbér több mint 3-szorosa a magyar bruttó minimál bérnek (ami 445 Euró). Habár az
előző évhez viszonyítva, Magyarországon 7,64%-al nőtt a bruttó minimál bér, ezzel
szemben Németországban változatlan maradt, az Egyesült Királyságban pedig csökkent
2,78%-al, így is kedvezőbb jövedelemre számíthat az az állampolgár, aki munkavállalási
célként az előző két célországot választja.
34
Az országok, ahol az Európai Unió Kormánya által nincs minimálbér meghatározva –
Ausztria, Dánia, Finnország, Ciprus, Olaszország és Svédország – ott kollektív tárgyalási
(bér-) megállapodás van a minimálbér helyett.
Fontos megjegyezni, hogy a számítások a 40 munkaórás héten és az 52 hetes éven
alapultak, kivéve Franciaország (35 órás-); Belgium (38 órás-); Egyesült királyság 38,1
órás-); Írország (39 órás-); Németország (39,1 órás munkahéttel). A legtöbb minimál bér
havi értéke állandó, de vannak országok, ahol a minimálbér órai vagy heti aránya,
díjszabása a meghatározott.
Fontos megemlíteni a minimálbért terhelő adórátát, mely a 2018-as adatok szerint az alábbi
grafikon szemléltet.
11. ábra: A minimálbér adókulcsa az Európai Unióban;
Forrás: https://www.reinisfischer.com/minimum-wages-european-union-2018
Remekül észrevehető hogy, az Európai Unióban, hazánkban a második legmagasabb
33,48% az adóteher. Tehát e teher mellett a 445 Eurós bruttó minimálbérből 296 Eurós
nettó minimál-jövedelem származik. Ehhez képest a német 26,44%-al számolt nettó bér
1102 Euró, ami miatt a nettó-bérkülönbség megközel 4-szeres; a második legkedveltebb
célországban (az Egyesült Királyságban), mivel csak 11,4%-os adóteher van, ami 1236
35
Eurós nettójövedelmet eredményez, ez kicsivel több, mint 4-szeres minimál-
bérkülönbséget eredményez.
A következő térképen látható az Európai Unió tagállamainak bruttó minimálbér térképe,
melyen remekül kirajzolódik, hogy a Nyugati országok – Benelux államok, Németország,
Franciaország és az Egyesült Királyság – melyek sötétebb színnel vannak jelölve,
rendelkeznek a legmagasabb bruttó minimálbérrel.
12. ábra: Az Európai Unió minimálbér térképe 2018;
Forrás: https://www.reinisfischer.com/minimum-wages-european-union-2018
Ehhez képest az alacsonyabb bruttó minimálbérrel rendelkező országokat a térkép
világosabb színnel jelöli. Fontos megjegyezni, hogy 2018-ban van három egykori
kommunista blokkhoz tartozó ország – Szlovénia, Lengyelország és Észtország – ahol a
bruttó minimálbér 500 Euró, vagy annál magasabb. Hazánk, mely szintén a kommunista
blokk tagja volt 1990-ig, ennél alacsonyabb jövedelmi szinttel rendelkezik, de szintén az
alacsony bruttó minimál bérrel rendelkező országok közé sorolható.
Ezen különbségek ismeretében, egy potenciális magyar migráns valószínűleg a népszerűbb
célországba való elvándorlás mellett döntene a magasabb várható jövedelem végett. Mivel
a jövedelem mellett az életkörülmények javítása is egy fő szempontja a migrációnak, a
Forbes 2018 március 22-ei cikkje - These 8 European Cities Offer The Best Quality Of
36
Life In The World - remekül bemutatja, mely városok illetve országok rendelkeznek a
legjobb életkörülményekkel a világon.
Életminőség szempontjából legjobb városok 2018-ban
3.táblázat
Rang Város Ország
1 Bécs Ausztria
2 Zürich Svájc
3 München Németország
6 Düsseldorf Németország
7 Frankfurt Németország
8 Genf Svájc
9 Koppenhága Dánia
10 Basel Svájc
12 Amsterdam Hollandia
13 Berlin Németország
14 Bern Svájc
18 Luxemburg Luxemburg
20 Hamburg Németország
23 Stockholm Svédország
23 Nürnberg Németország
Forrás: https://www.forbes.com/sites/oliversmith/2018/03/22/these-8-european-cities-offer-the-best-quality-
of-life-in-the-world/#455dcf5a1129 saját szerkesztés
A Forbes életminőség szempontjában legjobb 25 város felsorolásában, táblázatban szereplő
15 Európai város előkelő helyet kapott. Ezen városok közül 6 Németországban található,
ami remekül párhuzamba állítható, miért kedvelt desztináció a magyar állampolgárok
számára - a kedvezőbb béreken kívül - Németország.
37
3. Mélyinterjú a magyar fiatalok munkavállalási mobilitására
vonatkozóan
E fejezet elkészítéséhez 10 nővel és 10 férfivel készítettem interjút, akik vállalva hazájuk
elhagyását, munkába álltak külföldön - az Európai Unión belül - így próbálva akár
rövidebb ideig, vagy mind a mai napig törekedni az élhetőbb körülményeket megteremteni
maguk, illetve hozzátartozóik számára.
Az interjú segítségével írom le tapasztalataikat, véleményeiket és vonom le a végső
konklúziót, mennyire hasznos, illetve kifizetődő, ha egy állampolgár más nemzet területén
keresi a jobb megélhetést.
3.1 Az interjúban résztvevők adatai és motivációi
Első lépésként bemutatom az interjúban szereplő emberek kor szerinti eloszlását:
13. ábra: Az interjúban szereplő részvevők kor szerint eloszlása;
Forrás:saját szerkesztés
Mivel az interjúban résztvevők közül nem mindenki egyezett bele nevük publikálásába, így
megjelölésük számokkal történik. Egytől tízig az interjúk elkészítésének sorrendjében
jelöltem az alanyokat. A grafikon remekül szemlélteti, hogy a megkérdezettek körül, a
huszadik életévüket már betöltött fiatalok vállalkoznak külföldi munkákra. A férfiak,
illetve nők körében is tapasztalható egy-egy „idősebb” résztvevő, aki migráció mellett
0
5
10
15
20
25
30
35
40
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
év
Az interjúban résztvevők kora
Férfiak kora Nők kora
38
döntött. Továbbá az életkor adatairól elmondható, hogy a nők átlagos életkora 26,4 év, a
férfiaké ezzel szemben csak 24,9 év, tehát ebből következtethető, hogy a férfiak
fiatalabban döntenek úgy, hogy az ország elhagyása mellett döntenek.
Miután az elvándorláshoz tartozó kor szerinti összetételt bemutattam, a következő
grafikonon a célország választást szemléltetem:
14. ábra: Az interjúban szereplő személyek célország választása;
Forrás:saját szerkesztés
Az előző fejezetben a bér és az elvándorlási adatok bemutatták, hogy a magyar emberek
legkedveltebb célországa Németország volt, ezt követte az Egyesült Királyság és Ausztria.
Ezzel szemben az általam vizsgált személyek többsége az Egyesült Királyságot választotta
migrációs célpontnak, meglepő módon a második legkedveltebb cél férfiaknál kettő-kettő
fővel Németország és Ausztria, míg a nők esetében Ausztriát választották hárman, a
korábban legkedveltebb célnak vélt Németországot pedig egy nő sem választotta. A cél-
desztinációk közé felkerült még Hollandia – amit 1 férfi választott – és Dánia – amit pedig
1 nő választott. A listán szereplő célországok közé – az előző fejezetből is igazolva – tehát
olyan nemzetek kerültek, ahol mind az életminőség szempontjából jobb városok
találhatóak, úgyszintén e nemzeteknél magasabbak a minimál bérek illetve alacsonyabbak
az azt terhelő adók. Itt érvényesül a push-pull elméletben szereplő tényezők egyike.
0 1 2 3 4 5 6 7
Egyesült Királyság
Németország
Ausztria
Dánia
Hollandia
Az interjúban részt vevők célországai
Nő Férfi
39
Az interjúm harmadik kérdésében azt vizsgáltam mennyi ideje élnek kint a
megkérdezettek, illetve mennyi időt töltöttek a választott területen. A megkérdezett nők
közül heten jelenleg is külföldön – mindannyijuk több mint egy éve, hárman pedig 5 éve -
él, három tovább tanulás céljából hazaköltözött. Férfiaknál ez az arány pontosan a
fordítottja, három él jelenleg – legalább 2 éve – külföldön, hárman céljaikat – ketten 2,
illetve egy 3 év alatt -, elérve, 3 pedig továbbtanulási szándékkal Magyarországra
visszaköltözött.
A következő kérdésemmel arra kerestem a választ, vajon mi vonzotta, illetve miért jutottak
arra az elhatározásra, hogy elhagyják szülőhazájukat és külföldön próbáljanak boldogulni.
Ezen kérdésre igen szerteágazó válaszokat kaptam:
„Elsősorban a kalandvágy, valamint a német nyelvtudásom elmélyítése miatt, de nem volt
utolsó szempont a pénzszerzés sem.” – 1. férfi interjúalany
„Csupán nyárra szerettem volna munkát vállalni mivel ekkor volt szabadidőm az egyetem
után. Több oka is van annak, hogy külföldön próbáltam szerencsét, ezek közül a
legfontosabbak a kalandvágy, a nyugat-európai munkamorál és életvitel megismerése és
hogy sokkal magasabbak az órabérek.” – 7. férfi rövidtávú munkavállaló
„Igazából spontán döntés volt, 2013 augusztusában jött a hirtelen döntés, hogy Bécsben
szeretnék tanulni. Gondoltam megpróbálom, hogy milyen, aztán itt „ragadtam” végül.” –
1. női válaszadó.
„Középiskola után itt folytattam tanulmányaimat. Nem tetszett az otthoni oktatási rendszer
és pont akkor vezették be a költségterítéses gazdász szakokat, amikre én is menni szerettem
volna, azonban nem akartam diákhitellel kezdeni, és máskülönben mindig is érdekeltek a
külföldi képzések.” – 2. női válaszadó.
Ezen interjú részletek alapján, és a többi válaszadó feleletéből meghatározható, hogy a
legtöbb esetben ezek az okok azok, amik az embereket motiválják otthonuk elhagyására:
- Magasabb bérek, kedvezőbb jövedelmi lehetőségek
- Továbbképzés (például egyetemen)
- Nyelv mélyebb szintű ismeretének elsajátítása
- Kalandvágy, más kultúra megismerése
- Munka alapú megítélés, jobb előléptetési lehetőségek
40
- „Önismeret” tesztelése, önállóság fejlesztése
Mivel a lakóhely elhagyása, és a kiszakadás a megszokott környezetből igen nehéz és
embert próbáló, szükséges megtudni, a hozzátartozók, barátok, hogyan állnak a
migrációval kapcsolatos elhatározáshoz. A megkérdezettek közül, mindenkinél támogató
jelleggel léptek fel mind a család tagjai, mind a baráti kör:
- „Mindenki, teljes mértékben. Lelkesek voltak es bátorítottak. A család pedig
pénzügyileg is hozzájárult, hogy egyszerűbb legyen a kezdés.” – 2. női válaszadó
- „Alapvetően támogatott benne mindenki, szüleim tudták, hogy ezzel mekkora
tapasztalatra tehetek szert, és hogy az önellátó, független életbe belekóstolhatok.
Leginkább lelkileg támogattak, anyagilag nem tudtak, mert nem vagyunk módos
család, azonban erre nem is volt szükség, mert előtte itthon összespóroltam
magamnak a szükséges tőkét.” – 7. férfi rövidtávú munkavállaló
- „Kinti rokon segített albérletet szerezni.” – 3. férfi hosszú távú munkavállaló
- „Igen, támogattak. Anyukám mondjuk eléggé félt akkoriban, hogy mi lesz itt velem
egyedül, de végül beletörődött.” – 1. női interjú alany
- „Igen. Szüleimnél laktam, ők segítettek elhelyezkedni is.” – 4. női rövidtávú
munkavállaló
Tehát, mivel adott volt a motiváció és a számukra fontos személyektől is megkapták a
kellő támogatást, következő kérdésem arra irányult, hogy egyedül vagy „tömegesen”
vándoroltak ki a számukra kedvezőbbnek vélt célországba. A válaszadók 65%-a egyedül
választotta a migrációt, azonban közülük a fele csatlakozott a már kint élő rokonához,
párjához. A válaszokból kiderült, hogy míg a férfiak pontosan fele-fele arányban döntenek
amellett, hogy egyedül vagy csoportosan - barátokkal, családdal - vándoroljanak el, a nők
80%-a az egyéni migrációt választotta.
Fontos megismerni, hogy a válaszadók milyen képzettséggel rendelkeztek az
elvándorlásuk idején. A korábbi fejezetből kiderült, hogy a fiatalok többsége, aki az ország
elhagyása mellett dönt, érettségivel rendelkezik. Ezt az adatot remekül alátámasztja a
kutatásom, ahol a megkérdezettek fele, akik az elvándorlás mellett döntöttek, annak idején
legalább érettségivel rendelkeztek, ám 40%-uk emellett szakmával is rendelkezett, 20%-uk
pedig ez idő alatt egyetemi hallgató volt. A következő táblázat szemlélteti a képzettség
szerinti megoszlásukat:
41
15. ábra: A válaszadók képzettsége az elvándorlásuk idején;
Forrás: saját szerkesztés
Korábban megírtam, hogy a férfiakra jellemző, hogy fiatalabban, hamarabb döntenek az
elvándorlás mellett. A válaszadók közül egy férfi, a döntése idején érettségi előtt állt, így
ha rövidtávon is, de munkavállalás céljából a migráció mellett döntött, mivel véleménye
szerint itthon diákként – munkaerő közvetítő által – sokkal nehezebb, illetve hosszabb
ideig tart, amíg a kívánt bevételt meg tudta volna szerezni. A grafikonon kitűnik, hogy a
nők 70%-a elvándorlásukat felsőfokú végzettséggel – egyetemmel vagy főiskolával –
rendelkezve vitték véghez, mely adat magyarázattal szolgálhat arra, hogy a migráció
mellett döntő nők, miért „idősebben” korban valósítják meg munkavállalási célú
elvándorlásukat a férfiakhoz képest.
3.2 A résztvevők elhelyezkedése, körülményei és tapasztalatai
Mivel a képzettség befolyásolja a munkavállalást és az elvándorlást, soron következő
kérdésem az elhelyezkedéssel kapcsolatban tettem fel, hogy milyen szektorban sikerült
elhelyezkedni, illetve sikerült-e kamatoztatni az itthon megszerzett képesítést.
0
1
2
3
4
5
6
7
Középiskolai tanuló
Érettségi Érettségi és szakma
Érettségi és Egyetemi hallgató
Főiskolai alapképzés
Egyetemi alapképzés
fő
A migráció idején a válaszadók képzettsége
Férfi Nő
42
A válaszadók szektoronkénti elhelyezkedése
4.táblázat
Ipar Vendéglátás Szolgáltatás
Férfi 5 5 0
Nő 2 4 4
Forrás: saját szerkesztés
A táblázat alapján, a legnépszerűbb szektor a vendéglátás, ahova az érettségivel, szakmával
illetve felsőfokú képesítéssel is el tudtak helyezkedni a válaszadók. A férfiak körében,
másik legnépszerűbb szektor az ipar, ahol mind a műszaki végzettségű illetve érettségivel
rendelkező munkavállalók is el tudtak helyezkedni. Nők körében, csak 2 válaszadó – egyik
képkezelő szakmával, másik szezonális munkával – helyezkedett el az iparban. A
magasabb kavalifikációval rendelkező nők körében, a szolgáltatás és a vendéglátás volt a
két legnépszerűbb szektor. Külön kiemelném, hogy a huzamosabb ideje külföldön munkát
vállaló magyar állampolgárok, egymás után akár több szektorban is igyekeztek helytállni,
illetve keresni a fejlődési, előreléptetési lehetőségeket:
„Kezdetben diákmunkákat vállaltam, a leghosszabb ideig egy étteremben szolgáltam fel és
vettem fel a take away rendeléseket. Később relevánsabb munkákat kerestem, igy kezdtem
el dolgozni a Maersk Drillingnel, ahol quality management rendszerrel foglalkoztam
illetve dokumentációval. Később, mivel msc-n e-businesst tanulok, IT irányba kezdtem
elmozdulni, így most a Novo Nordisknal dolgozom gyakornokként a Product Supply IT
Infrastructure Management részlegén, ahol a fő fókuszom az IT service management.” –
nyilatkozta a 2. női munkavállaló
A megkérdezettek mindegyikének sikerült elhelyezkednie és hosszabb-rövidebb ideig –
attól függően, hogy hosszú távú vagy szezonális munkát vállalt - a választott pozíciójában
dolgoznia, így saját tapasztalataik alapján tudtak beszámolni a bérezésről. Hiszen a
megkérdezettek különböző országokban vállaltak munkát, így a népszerűbbnek tartott
Németországi, Egyesült Királysági, és Ausztriai helyzetről mutatok be egy-egy idézetet:
Németország:
„1400 euro és teljes ellátást kaptam. Ez akkori viszonyokhoz képest háromszor, négyszer
több keresetnek számított, mint otthon, hasonló pozícióban.” – nyilatkozta az 5. férfi
munkavállaló
43
Egyesült Királyság:
„7 font/óra. Igen, nagyon elégedett voltam vele, főleg, hogy az első hónapokban adómentes
a jövedelem.” – válaszolta a 4. női interjú alany, aki szezonális munkát vállalt.
„Havonta átlagosan nettó 1500 font. Hazai jövedelmemhez képest körülbelül háromszoros
a különbség” – felelte a 4. férfi hosszú távú munkavállaló
Ausztria:
„Gyakornoki pozícióban 500 eurót kaptam, ami körülbelül duplájának felelt meg az itthoni
gyakornoki fizetésnek, miután fő állásba kerültem 1500 euró nettó jövedelmet kaptam, ami
közel két és félszerese a hazai fizetésnek, így ezzel a keresettel nagyon elégedett voltam.” –
9. női interjúalany
„Kint tartózkodásom alatt 1500 és 2000 euró közötti fizetést kaptam havonta, mellyel
teljesen elégedett voltam” – 10. férfi hosszú távú munkavállaló
Az interjúk alapján tehát megállapítható, hogy a migrációval megkeresett jövedelem havi
szinten közel kettő, kettő és félszeres a hazai, hasonló pozícióban végzett munkával
szemben.
Nemcsak a jövedelem volt a legfontosabb az elvándorló állampolgárok számára. A hosszú
távú, illetve végleges migráció során, fontos, hogy jobb életkörülményeket és színvonalat
tudjanak biztosítani maguk számára. A rövidtávú munkavállalók számára sem utolsó
szempont, milyen körülmények között élnek a kiválasztott térségben, mivel a
későbbiekben – ha újra az elvándorlás mellett döntenek – meghatározó szempont lesz az új
célterület kiválasztásában. Az interjúban szereplő magyar állampolgárok a következőképp
nyilatkoztak a népszerűbb célországokról, ahol munkát vállaltak:
Németország:
„Határozottan jobbak a körülmények a hazainál. A munkaadó szállásolt el bennünket, a
szobánk a kávéüzem felett volt, tiszta, igényes környezetben. A szállásért egyáltalán nem
kellett fizetni, kaptunk 1-1 kerékpárt is, ami egyszerűvé tette a közlekedést a városban. Az
infrastruktúra fejlettebb a hazainál, tisztább a környezet, barátságosabbak az emberek” –
állapította meg az első számú válaszadó
44
Egyesült Királyság:
„Rendkívül tiszták a közterületek és általánosságban minden, a közbiztonság sokkal jobb,
nem volt rá példa, hogy bármilyen felfordulást láttam volna az utcán. Az életszínvonal
magasabbnak érzékelhető, alapvetően mindenki megengedheti magának, hogy lakást
béreljen. A látottak alapján a nők sokkal hamarabb, körülbelül. 18 évesen szülnek, ami ott
teljesen normális. Egyetlen negatív dolog az itthoni viszonyokhoz képest, hogy rendkívül
sokan fogyasztanak kábítószert, főleg fiatalabb korosztály és többször is megcsapta az
orromat a fűszaga az utcán.”- mondta el tapasztalatait a 7. férfi válaszadó
„Amíg családnál dolgoztam - mint babysitter vagy aupair ahogy ott nevezik - szuper volt,
mert semmire nem kellett költenem és mindenem megvolt teljes ellátással. Amikor már a
vendéglátásban kezdtem el dolgozni nehezebb volt, mert szobát kellett bérelnem, ami
igencsak drága volt. Átlagosan havi 365 GBP-t fizettem a szobámért, egy 4 szobás házban.
Az étkezést szintén magamnak kellett biztosítani viszont még így is tudtam gyűjtögetni.” –
válaszolta a 10. női hosszú távú munkavállaló.
Ausztria:
„Jobbak a körülmények szemmel láthatóan. A környezet tiszta, rendezett. Az épületek nagy
százalékánál solar rendszert alkalmaznak, környezettudatos életmódot folytatnak mar évek
óta, pozitív, segítőkész általában mindenki, jó a munkamorál. Jobban megbecsülik az
ember munkáját.” – válaszolta a 8-as számú férfi munkavállaló
„Úgy gondolom, leginkább a kinti lakosok magatartása tükrözi legjobban, hogy valóban
jók az életkörülmények kint. Az épületek, az utak, az ország tisztasága, rendezettsége is
erre utal. Valamint saját tapasztalat és közeli ismerősök tapasztalatai alapján mondhatom,
hogy az oktatás és az egészségügy is fejlettebb.” – felelte a 9-es számú női munkavállaló
Összegezve a tapasztalatok alapján, az életkörülmények jobbnak mondhatóak a 3 népszerű
célországban. Ezen körülményekhez hozzá tartoznak az alapvető szükségletek –
táplálkozás, szórakozás, lakhatás stb. – kielégítése. E szükségletek kielégítéséről, a
megkérdezett emberek hasonló válaszokkal rendelkeztek:
„Táplálkozás szempontjából hasonló árakra lehet számítani, ami számomra pozitív
csalódás. Alapvető élelmiszerek árai szinte megegyeznek, sokszor még alacsonyabbak is,
mint Magyarországon - például tojás, majonéz, halfélék. A szórakozás azonban költséges:
egy sör ára a belvárosban 4-5 font körül mozog, a mozijegy pedig 10-15 font. Az oktatásról
45
személyes tapasztalatom nincs, de barátaim megítélése alapján kedvezőek a feltételek.
Lakhatás szempontjából elszabadult árak jellemzőek, arányaiban tükrözik a budapesti
helyzetet: például egy 1 személyes szoba, 5-8 emberrel osztozva a lakáson 500 font, 2
személyes 700 font, egy garzon 1000 font/hónap. Azonban ennél kedvezőbb árakon is lehet
szállást találni.” – felelte a hetes számú női munkavállaló
„Ruházat, technikai eszközök olcsóbbak. Oktatás jelentős része ingyenes, ami viszont nem,
az drágának mondható. Élelmiszer, szórakozás, hasonló árban mozog, mint itthon.
Lakhatás drágább, ha nincs saját tulajdonú ingatlan.” – válaszolta a harmadik férfi
munkavállaló
Az eddig vizsgált szempontok és a válaszok alapján megállapítható, hogy a migrációt
választók elégedettek a célországban tapasztaltakkal - összehasonlítva a magyar
lehetőségekkel -, illetve pozitív véleménnyel tértek haza:
„Volt különbség, 2-3 év után 2 szobás lakást tudtam itthon vásárolni, azon kívül
ruházkodni és szórakozni esetleges kisebb luxuscikkekre is elegendő volt az ottani
keresetem.” – tizedik férfi válaszadó
„Elsősorban nem a pénzszerzés miatt utaztunk külföldre, hanem kalandvágyból, így a
megkeresett bér nagy részét elköltöttük szórakozásra, vásároltunk ruhákat, parfümöt,
egyebeket. Az igényeinket maximálisan ki tudtuk elégíteni, és megjegyzem, még így is
sikerült félretenni.” első férfi interjú alany
A válaszadók közül, mindannyian azon a véleményen és tapasztalaton osztoztak, hogy a
hazai fizetésekkel és körülményekkel szemben, az idegen nemzet területén vállalt
munkából sikeresebben tudtak gazdálkodni, illetve keresetükből félretenni:
„Szerintem itthon sokkal nehezebb karriert építeni és versenyképes jövedelemhez jutni.
Alapvetően nem az árak magasabbak itthon, hanem az átlagbér nem elegendő a
komolyabb hosszú- vagy rövid távú tervek megvalósításához - például saját lakás
megvásárlása.” állapította meg a kilencedik férfi munkavállaló
A pozitív válaszokból kiindulva, megkérdeztem a válaszadókat, hogy ajánlaná-e másnak,
ha felmerülne benne a migráció kérdése. A válaszadók 85%-a ajánlaná, azonban,
mindannyian egyetértenek azzal, hogy ez egy egyéni döntés, érdemes fiatalon kipróbálni,
remek tapasztalatokhoz lehet szerezni, azonban a pozitív végeredmény nem garantált és
46
nincs garancia arra, hogy hamar jobb körülményeket lehessen megteremteni az otthonihoz
képest. A kérdésre a nyolcadik női válaszadó rendkívül elgondolkodtató választ adott:
„Nem ajánlanám, én tényeket mesélek. Lehet a körülmények kedvezőbbek, de távol vagy a
családodtól, barátoktól. Van különbség, amikor a nagymamád idős vagy már haldoklik és
csak a másik városba kell átmenned, hogy meglátogasd és más, amikor egy másik
országból kell látogatást szervezned. Lecsúszod az esküvőket, keresztelőket, temetéseket, és
az egyéb fontos eseményeket. Nem vagy ott, nem tudsz ott lenni. Évente látod a családodat
1-2 alkalommal és sose tudhatod, kivel nem fogsz legközelebb találkozni. Az évek múltával
a barátok is eltávolodnak. Teszel félre pénzt, de az végül elmegy az otthoniak segítésére
vagy a hazautazgatásra. Nyaralni lényegében nem is mész, mert a kevés szabadságod arra
használod, hogy a családodat és a barátaidat látogasd.”
Habár ez nem gazdasági megközelítés, mégis remek képet ad arról, mi tartja vissza az
embereket a vándorlástól, mi vonzza vissza őket hazájukba. Bár az interjúban szereplők
többsége, ha kérdeznék, ajánlaná a kivándorlást és örülnének neki, ha családtagjaik,
szeretteiket velük élnének, de csupán 20%-uk tervezi, hogy szeretteik kitelepüljenek.
A migráció egy fontos szempontja, illetve az idegen társadalom általi elvárásnak is
nevezhető, hogy mennyire képes egy migráns az adott környezetbe beilleszkedni. A
megkérdezettek egybehangzóan válaszolták, hogy sikerült beilleszkedniük az adott
környezetbe. Az Európai Unió tagországai között létrejött szabad vándorlás és
munkavállalás végett, a fogadó országokban rendkívül színes nemzetiségi csoportok
alakultak, emiatt az idegen nemzetekből érkező munkavállalókkal szemben pozitívabban,
befogadóbban viszonyulnak. Ennek ellenére, minden nemzetiségről van egy kialakult kép,
pozitív vagy negatív irányú diszkrimináció, így az interjúban külön kérdést kapott, hogy ha
tapasztalta a megkérdezett, mennyire érezte magyarságát előnynek vagy hátránynak. A
válaszadók többsége, nem tapasztalt negatív irányú diszkriminációt, véleményük szerint a
bevándorló Kelet-Európai nemzetekből érkező munkavállalókat egyként kezelik, olcsóbb
és terhelhetőbb munkaerőnek számítanak. A munkáltatók, ahol pedig el tudják különíteni a
nemzetiségeket, a válaszadók tapasztalatai alapján, szeretnek a magyar nemzetiségűekkel
dolgozni, mivel könnyebben taníthatóak, szeretnek és akarnak dolgozni. Egyedüli
hátrányként a nyelvtudás lett megnevezve, mivel a legtöbb bevándorló munkavállaló nem
rendelkezik megfelelő nyelvi kompetenciával, ám ez idővel változhat, fejlődhet. Nemcsak
47
a nyelvi és képzettségi képességek, amik az idegen környezetben való tartózkodás alatt
módosul. A megkérdezettek 90%-a észlelt valamilyen személyiségbéli változást:
„Úgy érzem határozottan javult a nyelvtudásom és egyáltalán a bátorságom, hogy
megszólaljak idegen nyelven. Sikerült önállóbbá illetve „felnőtté” válnom. Néhány jó
barátra is szert tettem kint létem során, akikre mindig jó szívvel gondolok. Nyitottabb
lettem, amikor hazaérkeztem, de ezt a nyitottságot sajnos az itthoni környezet erősen
negatív hatása napok alatt megváltoztatta. A munka területén egyértelműen fejlődtem,
elindultam egy irányba, amit szívesen csinálok.” – mondta el a hatodik férfi megkérdezett.
3.1 Visszavándorlási helyzetkép
Utolsó kérdéseim között szerepelt, hogy ha az interjúban részt vevő személy még kint él,
tervez-e hazajönni, illetve aki már haza költözött, milyen okból kifolyólag döntött emellett.
A megkérdezettek 35%-a nem tervez már Magyarországra visszaköltözni. A hetedik női
válaszadó pontosan kifejti az egyik okot, ami miatt a kint élő magyarok, már nem
terveznek visszaköltözni:
„Már nem tervezem, hogy visszaköltözzek, itt van férjem, itt fizetek lakáshitelt. 4 éve
vagyok egy munkahelyen, innen lesz valószínűleg majd nyugdíjam is.”
Az interjúban szereplők 20%-a tervez hazaköltözni, ha sikerül annyi pénzt
megtakarítaniuk, hogy Magyarországon új életet tudjanak kezdeni, az elvárásaiknak
megfelelő életszínvonalon.
A válaszadók 45%-a már hazaköltözött: 25% továbbtanulás végett, 15% mivel elérték
céljukat (saját lakás vásárlása Magyarországon), a maradék 5% pedig családi okokból
kifolyólag.
A hazaköltözött kilenc ember közül, hat, ha adódna rá lehetőség, visszatérne külföldre, de
már nem egyedül, hanem családjával. A maradék három fő közül, egy tervez kiköltözni, ha
tanulmányait befejezte és elég tőkét szerzett, hogy elindítsa külföldi karrierjét, kettő pedig
elégedett jelenlegi hazai pozíciójával és életkörülményeivel.
Utolsó kérdésemmel zárnám a fejezetet, mely azokat a válaszadókat célozta meg, akik nem
terveznek már Magyarországra költözni. Arra a kérdésre kerestem a választ, mi lenne az a
szempont, ami miatt mégis úgy döntenének, hogy visszaköltözzenek. A hét fő közül,
48
három semmilyen körülmény, illetve változás nem tudná már visszavonzani, a maradék
három fő csakis családi okok miatt változtatnának álláspontjukon. A női válaszadók közül,
a második megkérdezett, remekül megfogalmazza, mik azok az okok – amikkel a többi
megkérdezettel is egyetért – ami vonzó hatással bírna az elvándorolt magyar
állampolgárok számára:
„Egészségügy színvonalának a javulása, legalább olyan szintre, hogy ne kényszerüljön az
ember magánorvoshoz a hosszú várólisták miatt. Nettó minimum kereset Nyugati
színvonalúra való emelkedése, hogy el tudjunk menni évente egy 1 hetes családi
nyaralásra, illetve ha például tönkremegy a mosógép, ne kelljen hitelt felvenni a
cseréjéhez. A közoktatás színvonalának javulása, gyakorlatiasabb, modernebb oktatási
anyagokkal, melyek az életre is felkészítik a diákokat, illetve több államilag támogatott
férőhely az egyetemeken, mivel egy jó állam alappillére a jól kvalifikált népesség.”
49
4. Összegzés, konklúzió
Az emberiség sorsát a népesedés alakulása döntő mértékben befolyásolja. A népesség
vándorlása - mely egy idős az emberiséggel - állandó folyamat, csupán intenzitása változik
korszakonként. A vándorlást kiváltó okok általánosságban a szegénység illetve a nyomor
valamint a fegyveres konfliktusok.
Dolgozatom első részében tisztáztam, a különbséget a menekült, migráns illetve a migráció
fogalmi különbségei között, mivel manapság igen aktuális téma, azonban használatuk
során - a médián keresztül - gyakran tévesen, a fogalmakat összekeverve valamint
összemosva használják.
A továbbiakban, mivel a vizsgált téma alapja a migráció - azaz a népesség legyen az
egyéni vagy csoportos vándorlása, országon belül illetve más ország területeire –
bemutattam a társadalomtudomány ismertebb képviselői által megfogalmazott teóriákat a
vándorlás okairól és irányairól, majd levontam a következtetést, hogy egyik elmélet sem
tekinthető – a téma összetettsége végett - a migráció pontos magyarázatának, de
megállapítható, hogy a vándorlás az egyénnel született ösztön, mely olyan irányba tereli az
embert, ami számára biztonságosabb, jobb életminőséget biztosíthat. Ezen mozgást
számtalanbefolyásoló tényező – például a társadalom mely az egyént körül veszi - teszi
kiszámíthatatlanná.
Az elméleti háttér megismerése után, rátértem a magyar népesség adatainak ismertetésére.
Mivel hipotézisem népességünk fogyására vonatkozott bemutattam először a természetes
változás arányait. A természetes szaporulat és fogyás számát a születés és halálozás
különbsége határozza meg. Az adatok megmutatták, hogy a magyar társadalom elöregedő
– mivel a születésnél magasabb a halálozások száma -, mely folyamatot a várható
élettartam növekedése a csökkenő születésszám mellett felerősített. A népesség
csökkenését tovább fokozza az országból való elvándorlás, ami 2007-ben kezdett el nőni,
melynek okai romló munkaerő-piaci illetve gazdasági folyamatok, melyek a válság
hatására felerősödtek, illetve a főbb fogadó országokban a kelet-közép euróai munkaerő
iránti keresletének a felerősödése. 2011-ben az elvándorlás felgyorsult. A legnépszerűbb
fogadó ország Németország, az Egyesült Királyság és Ausztria volt, ám megjelentek új
célországok is. A KSH Népességtudományi Kutatóintézete 2013-mas adatai alapján
50
Magyarországról körülbelül 264.500 fő vándorolt el. Számos elmélet és „jövőkép”
olvasható, melyek szerint - hipotézisemet alátámasztva - Magyarország jövőjével
kapcsolatban, ha az öregedés folyamata, illetve a népesség számának csökkenése, ha ilyen
tendenciával folytatódik, a lakosság 2050-re körülbelül 7-8 millió főre csökken, mely a
falvak, kisvárosok elnéptelenedését eredményezi.
Dolgozatom végét felvezetve, bemutattam az elvándorlás gazdasági okait, mely szerint a
potenciális migránsok által választott célországokban többszörös a megkereshető nettó
illetve bruttó minimálbér, illetve ezen országokban található, a Forbes által készített, a
világ 25 az életminőség szempontjából kiemelkedő városa közül több is.
A felvezetés után, elemeztem az általam – 10 férfivel és 10 nővel – készített interjúkat,
melyek alátámasztották legelső hipotézisemet, mely szerint a magyar emberek
munkavállalási mobilitása szempontjából egyre népszerűbb a migráció és a hozzá tartozó
külföldi munkavállalás. A megkérdezettek az interjú során igazolták, a korábban készített
mind gazdasági, mind jóléti adatok valósok, a kiválasztott célországban a hazainál
többszörös bér elérhető, mely erős vonzó hatást gyakorol a jobb létre, magasabb
színvonalú életre vágyó állampolgárokat.
Az adatok és nyilatkozatok ismeretében, azt a megállapítást illetve javaslatot teszem a
jövőre vonatkozóan, hogy Magyarországnak és a magyar embereknek szükségük van – a
Nyugati színvonalú – bérfejlesztésre, mely biztonságérzetet – ami döntő mértékben
szerepet játszik a természetes szaporulat növekedésében, az arra vonatkozó hajlandóságban
- és a gazdaság felpörgését generálná. Továbbá az állampolgárok életében kiemelkedő
szerepet kap a család, mely visszatartó illetve visszahúzó „erőként” jelenik meg a
migrációban. Ha a család gazdaságilag stabil, egészségügyi ellátása illetve a következő
generáció oktatása megfelelő módon biztosítva van, a külföldre irányuló végleges
migrációs és kitelepülési folyamatok megállíthatóak, illetve visszafordíthatóak.
51
5.Summary, conclusion
Human destiny is influenced by the population. Migration, which is at the same age as
humanity, is a constant process, though, its intensity changes throughout the times. The
root cause of migration is generally poverty, misery and military conflicts.
In the first part of my thesis the definition of refugees, migrants and the difference between
the definitions of migration are clarified - this is a quite up-to-date topic nowadays,
although they are sometimes misinterpreted in the media; their definitions are mixed or
merged.
Afterwards diverse reasons and routes of the migration explained by the well-known
sociologists are listed since the gist of my thesis is migration - migration carried out
individually or in groups within the country or to other countries. The consequence drawn
reflects that none of these theories are valid for nowadays state due to its complexity;
although we can admit that migration is an instinct born with the individual that steers the
people to such direction where he or she can reach a higher standard of living. This
movement can be affected by loads of factors, such as the society around the people, which
makes it unpredictable.
After the theoretical background the data of the Hungarian population can be read. Since
my hypothesis refers to population decline, the rates of the natural change can be shown.
The number of natural growth and decline is defined by extracting the number of birth with
the number of deaths. The data show that the Hungarian population is aging since the
number of death is higher than the number of birth; moreover, this process has been
enhanced beside the decreasing number of birth by the growth of the average life
expectancy. The main reason for the reduction in population is the immigration which
started to grow in 2007 due to deteriorating labor market and economic processes; this
fastened at the time of the financial crisis and the demand for Eastern-Middle European
labor in the main hosting countries also went up. Migration accelerated in 2011. The most
popular host countries are Germany, the UK and Austria; though new destinations have
also emerged. According to the data of the Hungarian National Office of Statistics in 2013
the number of immigrants from Hungary was circa 264.500. There are several theories and
visions underlining my hypothesis about Hungary’s future. If the aging process and
population decline keeps falling in the same pace, Hungary’s population will hardly reach
7-8 million in 2050, that is, towns and villages will completely get depopulated.
52
At the end of my thesis the economic reasons of migration can be read. Based on them the
host countries of potential migrants are chosen for their huge net or gross minimum wages;
furthermore, according to the statistics made by Forbes the world’s 25 cities offering the
highest standard of living can be found in these countries.
After the introduction interviews made with 10 men and 10 women are shown which
underpin my very first hypothesis that migration, foreign guest work are getting popular
for Hungarians regarding the aspect of labor mobility. The interviewees justified that the
previously made economic and wealth data are real; employees can earn higher wages in
these host countries compared to their home country that attracts those inhabitants who are
thriving for a better life.
After analyzing all data I make the suggestion or statement for the future that Hungary and
Hungarian people desperately need higher Western wages, because these can contribute to
population growth, willingness for child birth that can generate economic growth. Besides,
in the question of migration family plays a significant role in the citizens’ life as a
restraining or retracting power. If families are financially stable, health care and education
of the forthcoming generations are provided; immigration and migration processes can be
stopped or even reversed.
53
Források
1. Borjas, George J. (1987): Self-selection and the earnings of immigrants. American
Economic Review, 77, pp. 532–553.
2. Cseresnyés Ferenc (1996): Migrációs potenciálok és trendek Európában, Regio -
Kisebbség, politika, társadalom 7. évf. 4.sz
3. Glaser , W. A. – Habers, G. C. (1974): The migration and return of professionals
International Migration Review 8 (2) pp. 227–244.
4. Hárs Ágnes (2008): Csatlakozás és csalatkozás – a magyar munkaerőpiac és a
migráció. In: Kolosi T. – Tóth I. Gy. (szerk.): Társadalmi Riport. Tárki, Budapest,
pp. 108–130.
5. Hárs Ágnes (2009): Nemzetközi migráció a számok és a statisztika tükrében. In:
Statisztikai szemle, 87. évfolyam, 7-8. szám, pp. 682-711.
6. Hárs Ágnes, Landau Edit, Nagy Katalin (2005): Európai Foglalkoztatási Stratégia –
Lehetőségek és korlátok az új tagállamok számára, Budapest, Kopint-Datorg
Konjunktúra Kutatási Alapítvány
7. Hárs Ágnes (2013): Magyarok – külföldön. Gondolatok a magyarok külföldi
munkavállalásáról; Magyar Tudomány, 174 (3), pp. 286-291
8. Hárs Ágnes, Tóth Judit (2010): Változó migráció – Változó környezet; Budapest,
Sík Kiadó
9. Hautzinger Zoltán, Hegedűs Judit, Klenner Zoltán (2014): A migráció elmélete;
Budapest; Nemzeti Közszolgálati Egyetem
10. Massey Douglas S. –Arango Joaquin – Hugo Graeme –Kouaouci Ali –Pellegrino
Adela –Taylor J. Edward ( 1993): Theories of International Migration: Review and
Appraisal. Population and Development Review, Volume 19, Number 3, pp. 431-
466
11. Massey, Douglas S. (1988): International migration and economic development in
comparative perspective. Population and Development Review, 14, pp. 383–414.
12. Nadler, R. - Kovács, Z. - Glorius, B. - Lang, T. (eds.) (2016): Return migration and
regional development in Europe: mobility against the stream Palgrave Macmillan,
Basingstoke
13. Piore, Michael J. (1979): Birds of Passage: Migrant Labor in Industrial Societies.
Cambridge University Press, New York.
54
14. Rédei Mária (2007): Mozgásban a világ. A nemzetközi migráció földrajza; Eötvös
kiadó
15. Sik Endre (2001): A migráció szociológiája; Szociális és Családügyi Minisztérium;
Budapest
16. Sjaastad, Larry A. (1962): The costs and returns of human migration. Journal of
Political Economy 70 (S)m, pp. 80–93.
17. Stark, Oded and J. Edward Taylor (1991a): Migration incentives, migration types:
The role of relative deprivation. The Economic Journal, 101, pp. 1163–1178.
18. Taylor, J. Edward (1986): Differential migration, networks, information and risk. In
O. Stark (ed.): Research in Human Capital and Development. Vol. 4. Migration,
Human Capital, and Development. JAI Press, Greenwich, pp. 147–171.
19. Todaro, Michael P., (1969): A model of labor migration and urban unemployment
in less-developed countries. The American Economic Review, 59, pp.138–148.
20. Todaro, Michael P. (1976): Internal Migration in Developing Countries.
International Labor Office, Geneva.
21. Todaro, Michael P. and Lydia Maruszko (1987): Illegal migration and US
immigration reform: A conceptual framework. Population and Development
Review, 13, pp. 101–114.
22. Tóth Péter Pál (2014): Népességfogyás – Vándorlás; Lucidus Kiadó; Budapest
55
Internetes források
- A magyarországi népességcsökkenés okai és távlatai; Budapest Analysis; 2004.
március 08. hétfő 23:16
http://www.mkdsz1.freeweb.hu/n41/bpan37.htm
- Ahogyan a UNHCR látja: „menekült” vagy „migráns”, melyik a megfelelő? Szerző:
Adrian Edwards, Genf;
- http://www.menszt.hu/hu/hirek/ahogyan-a-unhcr-latja-menekult-vagy-migrans-
melyik-a-megfelelo (2018.09.20)
- Al Jazeera – Why Al Jazeera will not say Mediterranean ‚ migrants‘ 2015. 08. 20.
http://www.aljazeera.com/blogs/editors-blog/2015/08/al-jazeera-mediterranean-
migrants150820082226309.html
- Blaskó Zs. – Gödri I. (2014): Kivándorlás Magyarországról: szelekció és célország
választás az „új migránsok” körében. Demográfa, 57(4)
https://www.demografia.hu/kiadvanyokonline/index.php/demografia/article/view/2636
/2488
- Cseresnyés F. (1996): Migrációs potenciálok és trendek Európában.
www.regiofolyoirat.hu/newspaper/1996/4/02CSERESNYES_FERENC.DOC)
- Monostori Judit - Őri Péter - Spéder Zsolt (szerk.) (2015):
Demográfiai portré - Gödri Irén: Nemzetközi vándorlás
https://www.demografia.hu/kiadvanyokonline/index.php/demografiaiportre/issue/view
/532
- https://www.forbes.com/sites/oliversmith/2018/03/22/these-8-european-cities-offer-
the-best-quality-of-life-in-the-world/#455dcf5a1129
- http://www.demografia.hu/en/downloads/Working_Papers/HDRI-WP19-2014-Godri-
etal.pdf
- http://old.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/b337.pdf
- http://hungarianspectrum.org/2015/07/02/the-growing-hungarian-emigration/
- https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-
explained/index.php?title=Migration_and_migrant_population_statistics/hu
- https://infostart.hu/belfold/2017/08/30/itt-a-nagy-szam-ennyi-magyar-el-mar-kulfoldon
- http://makronom.mandiner.hu/cikk/20180109_magyarorszagon_a_legkisebb_a_kivand
orlasi_arany_kozep_europaban
56
- https://www.portfolio.hu/gazdasag/nyugdijrendszer/megrazo-abrakon-magyarorszag-
jovoje.217392.html
- https://index.hu/kulfold/szevasztok/2014/11/04/migracio_magyarorszagrol/