az egri eszterházy károly főiskola közéleti lapja xvi. évfolyam 2. (123.) szám • 2010. március

PalettaLíceumi

A Szinglik éjszakája EgerbenNagyjátékfilmet forgatott ősszel Egerben Sas Tamás Szinglik éjszakája címmel. A film premier előtti díszbemutatóját városunkban tartották, amely után közönségtalálkozóra is lehetőség volt a rendezővel és a főszereplőkkel. Sas Tamás a díszbemutató előtt lapunknak elmesélte, hogy miért pont Egerre esett a választás, mint forgatási helyszín, s hogy mennyire bizonyultak jó statisztáknak az egri főiskolások.

– A producer egyik nyilatkozatában az sze-repelt, hogy a Szinglik éjszakájához egy nem megszokott vidéki várost kerestek, Egerben pedig minden adott ahhoz, ami egy forgatáshoz szükséges. Mik ezek a dolgok? Mi van nekünk itt, amiről eddig nem is tudtunk?

– Amikor a forgatókönyvet megírtuk, szerepelt benne néhány speciális helyszín: egy pincerendszer, amiben egy nagy jelenet játszódik, egy városi, központi tér és egy színház. Ezután megnéztük, hogy melyik az a város, ahol mindezek jó közel vannak egymáshoz, és kiderült, hogy Magyarorszá-gon két-három város is rendelkezik ilyen a tulajdonságokkal. Egert jól ismertem, négy éves koromban jártam itt először, s evidens volt, hogy megfelelőek a paraméterek, tehát a filmhez szükséges helyszínek itt egyben megtalálhatóak.

– Az egri közösség hogy fogadta a forgatást?– Nagyon-nagyon pozitív élményeink

vannak a forgatással kapcsolatban. Ami-kor az ember Budapesten forgat, az mindig nyűg. Ott megpróbálják ellökdösni a stábo-kat a helyszínről, beledudálnak a felvételbe stb. Nem mondom, hogy mindig így van,

hogy ez az általános, de azért elő-előfordul. Itt Egerben ennek semmi nyoma nem volt, mindenki végtelenül barátságosan és pozi-tívan fogadta az egész munkát.

– Semmilyen kellemetlenség nem volt? Nem voltak útban a bámészkodók, nem zavarták a forgatást?

– Soha nem zavartak minket, nagyon kulturáltan működött minden. Sokszor vol-tak nézőink, de ez soha nem jelent problé-mát.

– Egri lakosok és főiskolások is statisztáltak a filmben. Könnyebb vagy nehezebb volt velük dolgozni, mint olyan fővárosi statisztákkal, akik ebből élnek?

– Nem akarok túl udvarias lenni, de na-gyon jók voltak a statiszták, mert kíváncsi-ak voltak a dologra, és végtelen türelemmel fogadták a forgatással járó borzalmakat: az időjárás viszontagságait, a csúszást, a vá-rakozást, amelyek mindig embert próbáló kellemetlenségek.

Nagyon helyesek voltak, hogy nem lá-zadtak fel, Pesten ilyenkor már lázadások törnek ki.

Folytatás az 5. oldalon

A közelmúltban az Esz-ter házy Károly Főiskola a Károly Róbert Főiskolával és a Miskolci Egyetemmel egy konzorciumi megálla-podást kötött annak érdeké-ben, hogy közösen növeljék a régió három felsőoktatá-si intézményének hálózati együttműködését a képzés, a kutatás és a technológiafej-lesztés területein belül.

Az összefogás egyik fő cél-ja, hogy a Társadalmi Meg-újulás Operatív Program TÁMOP 4.2.1/B pályázatára közös programmal jelent-kezzenek, és támogatás ese-tén a pályázatban leírtakat együtt valósítsák meg.

A főiskola februári saj-tótájékoztatóján a Líceum Konferenciatermében dr. Liptai Kálmán, a Természet-tudományi Kar dékánja, a pályázat egri felelőse el-mondta, hogy a program EKF-re eső része 450 millió Ft/év, amelyhez a főisko-la által vállalt önrész 23,7 millió forint. A február 15-i határidőig benyújtott pályá-zat egri részprojektjének té-mája a garantált biztonságú élelmiszerlánc környezeti fenntarthatósága. A dékán ismertetőjében hangsúlyoz-ta, hogy a programban sze-repel a már meglévő ku-tatások továbbfejlesztése

mellett a tanszékek közötti összehangoltabb munka ki-alakítása, az EGERFOOD Regionális Tudásközpontot is bevonva. A kiemelt ku-tatási területek között sze-repel – többek között – az éghajlatváltozás élelmiszer-biztonsági következményei-nek feltárásra épülő kuta-tások megalapozása, a kör-nyezetbarát természetes tar-tósító anyagok kifejlesztése, az élelmiszeripari hulladék-gazdálkodás koncepcióinak fejlesztése és egy műholdas adatfeldolgozó rendszer ki-dolgozása is.

Magyar Krisztián

Az Észak-Magyarországi Felsőoktatási Szövetség első pályázata

Rövidebb nyitva tartás, hosszabb ügyfélfogadási idő?

A főiskolák, egyetemek egyik létfontosságú szervezeti egy-sége a Tanulmányi Osztály, röviden TO, ahol minden hallga-tónak megvan a „saját” tanulmányi előadója, akihez bizalom-mal fordulhat tanulmányaival kapcsolatos ügyintézések céljá-ból. Az ügyintézés azonban nem is olyan könnyű feladat, kü-lönösen nem 2009. szeptember 8-a óta, hiszen akkor csökken-tették le a Tanulmányi Osztályok nyitvatartási idejét. Ekkortól a TO már csak heti három napon, hétfőn és szerdán 9.30-tól 11.00-ig, pénteken 8.00-tól 11.00-ig fogadja a hallgatókat.

Folytatás a 2. oldalon

A legstresszesebb időszakon már túl va-gyunk, vége a vizsgaidőszaknak. Azonban az új félévkezdéssel minden hallgató újabb kihívások elé néz.

Lassan visszaszokunk a mókuskerékbe, és arra törekszünk, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból.

Folytatás a 3. oldalon

Hallgatók és a stressz

Kácsor Zsolt vizsgáztat fotó: Barna BélaÁprilisban TDK háziverseny

A következő évben az Eszterházy Károly Főiskola rendezheti meg a XXX. Országos Tu-dományos Diákköri Konferencia Humán Tudományi Szekciójának versenyét. A humán és a többi szekció intézményi fordulóját az ebben a félévben végző hallgatóknak április 20-án rendezik meg a tanszékek délután két órától.

Folytatás a 2. oldalon

Köszöntjük a hölgyeket!Nőnapi írásunk a 3. oldalon

Líceumi Paletta2 • líceumi élet •

Folytatás az 1. oldalrólTöbb hallgató szerint is kevés

a rendelkezésre álló idő ügyeik gyors intézéséhez: „Az időkor-látokhoz eddig is nehéz volt iga-zodni, viszont most, hogy még ezt is megrövidítették, az ügyin-tézés még sokkal nehézkesebb, mint eddig volt. Szerintem ha-tározottan jobb volt, ami eddig volt, viszont a változásokat el kell fogadnunk” – mondja Zele Tímea, másodéves kommunikáció sza-kos hallgató. Egy első éves leve-lezős hallgató, Marosi Gabriella szerint is jobb volt az előző nyit-vatartási rendszer: „Nem igazán felel meg az időpont. Szerintem túl rövid, különösen nekünk, le-velezősöknek, és a gyorsabb ügy-intézés érdekében egy szombati időpont is rendelkezésünkre áll-

hatna.” Vannak olyan hallgatók is, akik szerint elegendő a nyitva-tartási idő, mert semmi sem lehet annyira fontos, hogy ne lehetne várni vele még egy napot.

Megkerestük Kalóné Szűcs Er-zsébetet, a Tanulmányi és Infor-mációs Központ főigazgatóját, aki kérdésünkre elmondta, hogy valóban csökkent a Tanulmányi Osztályok nyitvatartási ideje. En-nek legfőbb oka az volt, hogy ren-geteg az olyan adminisztrációs feladat, amit mi, hallgatók nem lá-tunk, nem érzékelünk. Mindezek ellenére a Hallgatói Centrumban a hallgatók minden hétköznap 9:00–15:00 között választ kaphat-nak kérdéseikre, kérelmeket ad-hatnak le, és információhoz jut-hatnak az ott dolgozó fiataloktól a „C” és „B” épületben egyaránt.

A TIK a tavaszi félévben szom-batonként 8-tól 12 óráig ügyele-tet is vállal a levelezős hallgatók segítésére. A tervek között szere-pel még az elektronikus ügyin-tézés a Neptun-rendszeren ke-resztül, amikor kérelmeket fel lehet majd tölteni elektroniku-san. Ez azt jelenti, hogy nem kell személyesen megjelenni, még a Hallgatói Centrumnál sem kell sorban állni, hanem a hallgató otthonról, a kollégiumból vagy az albérletből fel tudja tölteni a kérelmét a Neptun segítségével, és ott kaphat majd választ a kér-déseire. A TIK-nél remélik, hogy ezt az ügyintézési formát legké-sőbb egy naptári éven belül tel-jesíteni tudják.

Tóvaji Tímea

Folytatás az 1. oldalrólEgy TDK-dolgozat elkészítésének számos előnye

van. Elég csak arra gondolni, hogy sokan az első komoly tudományos tevékenységüket a dolgozat elkészítése során végzik. Megtanulunk tudomá-nyos szemszögből közelíteni témánkhoz, anyagot gyűjteni, rendszerezni, és az eredményt dolgozat és előadás formájában bemutatni. Egy idejében elkez-dett TDK-munka alapját képezheti egy jó szakdol-gozatnak is. Nem elhanyagolható az a megszerzett tapasztalat sem, amelyhez az előadásra való felké-szülés során juthatunk, és az, amelyet maga a téma bemutatása jelenthet. És természetesen egy intéz-ményi vagy országos sikerrel járó elismertség nagy lökést adhat a diploma utáni életben is.

Dr. Pap József, az EKF Főiskolai Tudományos Diák köri Bizottságának elnöke lapunknak el-mondta, hogy az intézmény tudatosan törekszik a hallgatók tudományos tevékenységének támo-gatására. Csaknem 100 hallgató kapott 20 ezer fo-rintos kutatási támogatást ebben az évben. Továb-bá a pályázati lehetőségeket kihasználva készül egy honlap, amelynek funkciója a TDK-val kap-csolatos információk közvetítése lesz. Terveznek egy félévente megjelenő tudományos magazint is, amelyben a kari TDK-körök számolnak majd be tudományos tevékenységeikről, eredményeik-ről. Már működik egy mentorrendszer, amelyben a kari TDK-elnökök felügyeletével diákmentorok látnak el – többek között – olyan feladatokat, mint segédkezés a TDK-val kapcsolatos rendezvénye-ken, a hamarosan elkészülő honlap frissítése, és a TDK hallgatók közötti népszerűsítése.

A végzősöknek áprilisban van az utolsó lehe-tőségük, hogy kvalifikálják magukat az országos fordulóra, míg az alsóbb évesek ezt a november-ben tehetik meg.

Az önálló hallgatói kezdeményezések minden-képp alapját képezhetik a diploma utáni lehetősé-geink kibővítéséhez. Ennek a kezdeményezésnek kiváló színtere egy TDK-dolgozat elkészítése, és az azzal járó tapasztalatok megszerzése.

Magyar Krisztián

Rövidebb nyitva tartás, hosszabb ügyfélfogadási idő?

Laptop az elsős levelezősöknek is!A minőségi felsőoktatás egyik legfontosabb eleme a mai társadalomban a

számítógépes írástudás alapjainak megteremtése, és az ezen alapuló oktatá-si és tanulási feltételek megteremtése. A tanulási feltételek javítását kívánta elérni a főiskola a február közepén lezárult pályázatával, amelyben levelező tagozatos hallgatók igényelhettek laptopot.

Dr. Kis-Tóth Lajos általános és fejlesztési rektorhelyettes tájékoztatása szerint a pályázatra olyan BA/Bsc alapszakos, levelező képzésben tanuló első éves hallga-tók jelentkezhettek, akik rendelkeznek egy lezárt félévvel, és minimum 3,5-ös kor-rigált kreditindexszel. Az elbírálásra szakonként, tanulmányi eredmény alapján került sor. Az érintett 512 első éves levelezős hallgató közül 40-et jutalmaztak.

Magyar Krisztián

A tanári pálya iránti érdeklődés az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat. Ennek számos oka van. Többek között a tanárok alufizetése és túlter-heltsége, a rövid idejű munkaszerző-dések okozta bizonytalanságérzet és az egyre gyakoribb szülői és gyerme-ki agresszió. A változások eléréséhez jobban képzett, pályára alkalmasabb, jobban felkészített fiatal tanárokra is szükség van – hangzott el dr. Kis Papp Lászlónak, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének elnökének Egerbe látogatása kapcsán megrendezett saj-tótájékoztatón.

Dr. Kis Papp László február 26-án a Líceum Konferenciatermében vázol-ta a pedagógusképzés mai helyzetét. Hangsúlyozta, hogy a Bologna-rend-szer bevezetése óta szerzett tapaszta-latok alapján meg kell vizsgálni az új tanárképzési struktúrában tapasztalt jelenségeket. Szerinte a képzés hor-doz magában olyan elemeket, ame-lyeken változtatni kell ahhoz, hogy a tanári pálya iránt való érdeklődés ne mutasson továbbra is csökkenő ten-denciát. A csökkenő érdeklődésnek főbb okai közé tartoznak a tanárveré-sek, az alacsony fizetés és az emellett érzékelhető túlterheltség is. A Felső-oktatási Dolgozók Szakszervezetének elnöke megemlítette, hogy jó ötletnek

tartja azt, hogy a felsőoktatási intéz-ményekbe való bekerülés alsó határát 200 pontra emelték.

Dr. Hauser Zoltán, főiskolánk rekto-ra elmondása alapján is életszerű és gyakran megjelenő téma a pedagógu-sok képzése. Szerinte jó döntés volt az egységes tanárképzés bevezetése, de még sok tennivalót hordoz magában az új képzési forma. Hangsúlyozta, hogy elhamarkodott lenne azt állítani, hogy a Bologna-rendszer bevezetése miatt törnek elő a problémák. Jobban képzett, pályára alkalmasabb szakem-bereket kell képezni. Minden terület-re ki kellene terjeszteni a pályaalkal-massági vizsgálatot, hiszen a sport- és a művészeti képzésekkel egyetemben a tanítás is egy olyan terület, ahol bi-zonyos alkalmassági komponenseket is mérni kell. Dr. Hauser Zoltán még hozzátette, hogy az új rendszer már magában szűrőként funkcionálhat ab-ban a tekintetben, hogy most egy érett-ségi és egy hirtelen ötlet nem biztos, hogy elég ahhoz, hogy valaki pedagó-gussá váljon. A mesterképzés előtti há-rom év során a hallgató jobban, a kö-rülményeket megismerve gondolhatja át azt, hogy valóban alkalmasnak tart-ja-e magát a tanári pályára.

Magyar Krisztián

Sok a kérdés a tanárképzés jelenlegi helyzetéről

Dr. Kis Papp László: meg kell vizsgálni az új tanárképzési struktúrában tapasztalt jelenségeketfotó: Holló Miklós

Áprilisban TDK Eszterházy Klub

Hol, kiknek és miért?

Mi ez az Eszterházy Klub? Kiknek épült? Milyen prog-ramok vannak ott? Diákok is használhatják? Ezekre a kér-désekre kerestük a választ dr. Kovács Tibornál, a Turizmus Tanszék vezetőjénél.

A klub megnyitásával az alapvető cél az volt, hogy a főiskola oktatói karának egy olyan összejöveteli he-lyet biztosítsanak, amely lehetőséget ad arra, hogy a kollégák ne csak a munkahelyen, hanem azon kívül is találkozni tudjanak. Az ilyen találkozók fő célja, hogy tanáraink ne csak a napi munkavégzést érintő főis-kolai témákról beszélgessenek, hanem kikapcsolód-janak, ismerkedjenek egymással. Mindezeknek egy kulturált színteret ad az Eszterházy Klub, amely a „B” épület V. emeletén található. Ezt maga a kialakított tér is segíti, hiszen a helyiségben van televízió, házimozi, biliárdasztal és körülbelül huszonöt ülőhelyet biztosí-tó kanapé és szék. Az informális kikapcsolódási lehe-tőségeken túl komoly szakmai rendezvények szerve-zésére, prezentációk előadására is sor kerülhet itt; ez elsősorban (de nem kizárólag) a főiskola dolgozóinak nyújt nagyon jó bemutatkozási lehetőséget. (Legutóbb itt rendezték meg pl. Buzinkay Géza könyvének bemu-tatóját). A klubban lehetőség van egyszerű társalgás-ra, filmnézésre vagy kulturált borozgatásra is. A klub nyújtotta lehetőségeket szerencsére egyre szélesebb körben kezdik megismerni a tanszékek és a kollégák is – mondta a tanszékvezető. Egyre több programot szerveznek erre a helyre, legyen az születésnap, név-nap vagy félévzáró ünnepség. A klubban, ugyanúgy, mint a Hotel Estellában, idegenforgalmi szakmene-dzser és – nemsokára – turizmus és vendéglátás sza-kos hallgatók töltik kötelező szakmai gyakorlatukat. Diákok számára csak szervezett eseményeknél nyi-tott ez a terület. Szünetekben kikapcsolódásként nem látogatható, ugyanis szigorú szabályok vonatkoznak a klub működtetésére és használatára. Ha a későbbi-ekben lehetőség és igény lesz rá, a hallgatók számára is kibővíthetik a működést.

Kovács Adrienn

Líceumi Paletta 3• líceumi élet •

Folytatás az 1. oldalrólEnnek eredményeképpen természetessé válik a rendszerte-

len táplálkozás, állandó rohanás, kapkodás, szétszórtság és az ezzel járó feszültség.

Bizonyára mindenkinek megvan a maga módszere, hogy hogyan kezelje a stresszt, ami korunk egyik legnagyobb nép-betegsége.

A saját módszerről Hamar Róbert, másodéves magyar–peda-gógia szakos hallgató így nyilatkozott: „Az, ami kiváltja belő-lem a stressz érzését, igen aktív. Ha tudom, hogy nem tettem meg mindent céljaim elérése érdekében, akkor a büntetésem (a stressz) jogos. Ez nálam akkor lép fel, amikor a környezeti hatások váltják ki belőlem a negatív érzéseket, és nem tudok (tudtam) ellene tenni. Viszont, ha mindez rajtam múlt, akkor azt belátom.” Sokunk számára a sport jelentheti a felesleges energiáink levezetését és a stressz okozta feszültség feloldását. Ezt a módszert javasolja Bódi Máté, másodéves földrajz szakos hallgatónk is, aki szerint a feszültség sportolás során történő feloldása nem csupán egészséges, de a csapatjátékok terén egy közösség javára is válhat.

Budaházy-Mester Dolli, főiskolánk Pszichológia Tanszékének oktatója a stresszhelyzet kezelésének eltérő formáiról beszélt lapunknak: „Különbözőek vagyunk. Személyiségünket, tem-peramentumunkat, tapasztalatainkat, stresszkezelési módjain-kat tekintve is. Amit általában stresszként értelmezünk, az a distressz vagy negatív stressz, amely sokszor nagyobb megter-helések esetén alakul ki, és teljesítménycsökkentő hatása van. De létezik egy másik stresszfajta is, a pozitív stressz, amely vi-szont teljesítményfokozó, energetizáló, motiváló erővel bír. A stressz egyik jellemző hatása, hogy beszűkíti a gondolkodá-sunkat, nehezíti az emléknyomok memóriánkból történő elő-hívását, nehezebben fedezzük fel a különböző ok-okozati ösz-szefüggéseket, nehezebben asszociálunk, nehezebb a racioná-lis gondolkodás, a logikus következtetések levonása. Bár az is igaz, hogy kismértékű stressznek lehet teljesítményfokozó ha-tása. Ekkor a fenti problémák nem jelentkeznek, sőt, mindez serkentheti az agyműködésünket.”

Arra a kérdésre, hogy mit is tehetünk azért, hogy a zh-k és a vizsgák okozta stresszes időszakot különösebb probléma nél-kül vészelhessük át, Budaházy-Mester Dolli az előadások láto-gatása, a saját jegyzet készítése és az otthoni felkészülés mellett azt javasolta, hogy figyeljünk arra, hogy hogyan éljük meg ma-gát a vizsgaszituációt. Elmondása alapján mindenképp érde-mes úgy elindulni egy megmérettetésre, hogy kerüljük a belső szorongásokat, a bizonytalanságérzet keltését, mivel ezek be-szűkíthetik a gondolkodásunkat, és nem leszünk képesek ez-által a megfelelő teljesítményre. A tanulás mellett fontos az is, hogy időt fordítsunk a pihenésre. Ha fáradtak vagyunk, kevés-bé fog jól az agyunk. A mozgás, a megfelelő táplálkozás szin-tén lényegesek lehetnek. A stimuláló szerek használatát csök-kentsük, mert nem a kávé, a cigaretta, az energiaitalok biztosít-nak plusz erőforrást a tanuláshoz, hanem a pihenés, a lazítás és a megfelelő táplálkozás.

Farkas Anett

Férfias önirónia nőnapra

Mi, férfiak, hajlamosak vagyunk el-hinni azt, hogy ha március 8-án egy cso-kor virággal vagy bármi meglepetéssel kedveskedünk a hölgyeknek, attól daliás, talpig úriembernek gondolhatjuk magun-kat. Olyanoknak, akik igazán értenek ah-hoz a bizonyos, nők nyelvének mondott, sokszor megfejthetetlen kódrendszerhez. Megveregetjük a lelkiismeret-furdalástól csapott vállunkat, és holnaptól maradunk ugyanolyan türelmetlenek kosztüm- vagy farmervásárlás alatt, vagy felpréseljük magunkat az utolsó állóhelyre a helyi já-rat indulásakor; netán ajtót is csak akkor nyitunk megint, ha miniszoknya vagy fe-lettes érkezik. Pedig ti, nők vagytok azok, akik miatt mi igazán férfinak érezhetjük magunkat. Ezt megfogalmazta Karinthy is egyik művének előszavában: „Ülök egy szobában. Ember vagyok. Belép egy nő. Férfi leszek. Minél inkább nő lép be – annál inkább leszek férfi.” Ti nők, csak le-gyetek szimplán nőiesek, mi meg leszünk egyszerűen csak férfiak. Sokszor suták, sokszor harsányak, kemények és feledé-kenyek.

Ezen a napon bánjunk jobban a körü-löttünk élő nőkkel! – mondják ilyenkor sokan. Én meg mondanám, ha merném, hogy ne! Mondanám, hogy ezen a na-pon bánjunk ugyanúgy a nőkkel, mint máskor: tisztelettel és odaadással. Hogy minden nap NŐNAP lehessen. Monda-nám, ha merném. Hiszen, ha bevilágítok lelkiismeretem mély és sötét ládáiba, lá-tom, hogy ott rejtőzik az egyik sarokban a mindennapokban tanúsított udvariat-lanság, türelmetlenség és tiszteletlenség, és nem hinném, hogy ezzel csak én lennék így. Ezért azt mondom: ne legyek lusta minden nap férfi lenni! Ne legyek lusta egy héten többször főzni kettőnknek kávét ahelyett, hogy fentről kiáltanék a vasalt ingemért! Legyen szemem, és dicsérjem meg az amúgy minden nap csinos és sugárzó barátaim, kollégáim, tanáraim mosolyát, édesanyám főztjét, stb.! És, ha majd férfi leszek attól, hogy ezeket és az ezekhez hasonló dolgokat már csak elvét-ve mulasztom el, akkor majd merem mon-dani, hogy ne, ne legyen ez a nap nőnap. Legyen március 8-a csak olyan nap, mint a többi. Addig is, kérlek téged, te csak ma-radj igazi nő! Nő, aki számunkra először anya, aki elkíséri első lépteink, és min-dig felsegít a földről, ha már azt hisszük, szaladni is tudunk; majd ahogy a világra nyílik a szemünk, trubadúrok álma, költők ihletője és társunk a sok jóban, „életünk néma napszámosai” ebben a kesernyés, édes és sós hétköznapi világban.

Azt mondta egy okosnak vélt gon-dolkodó, hogy senki sem születik nőnek, hanem azzá lehet válni. Kicsit kételkedem amúgy ebben, de nagyobb benne az igaz-ság, mint a kétely, ezért bátran kívánom, hogy ha még nem lennél az, és nem értél el volna el odáig, váljék belőled minél érdekesebb, izgalmasabb és érettebb nő magad és a férfiak előnyére (is).

Magyar Krisztián

Fejlesztések a Központi Könyvtár szolgáltatásaiban

Önerő nélkül megvalósítható pályá-zati támogatást nyert a főiskola Köz-ponti Könyvtára több városi intéz-ménnyel összefogva. A 88 milliós pá-lyázati pénzből megvalósuló program célja egy elektronikus portál kiala-kítása, amelyen keresztül elérhetővé válnak a konzorcium szolgáltatásai a közoktatás feltételeinek javítására.

Czeglédi László, a Központi Könyv-tár igazgatója a főiskola februári saj-tótájékoztatóján elmondta, hogy a tá-mogatás lehetővé teszi az elektroni-

kus oktatást támogató szolgáltatások fejlesztését. Ezáltal fokozni lehet az életen át tartó tanulás módszertani el-látását, valamint a könyvtárosok és a használók képességeinek fejlesztését az elektronikus tanulás terén. Az igaz-gató felhívta a figyelmet arra, hogy ezt a programot egy alapnak szánják a további fejlesztések tekintetében, és éppen ezért várják a megyei szintű szakkönyvtárak jelentkezését is.

Magyar Krisztián

Hírharang, vezércikk, szenzációs riport

Magyar sajtótörténeti antológia 1780–1956

A Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék szervezésében február 24-én mutatták be Buzinkay Géza Hírharang, vezércikk, szenzációs riport című köny-vét az Eszterházy Klubban. A jelenlévőket Pólya Tamás, a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék vezetője köszöntötte. A könyvet Buzinkay Géza, ha-bilitált főiskolai tanár, Monok István, főiskolánk docense és Homa János újságíró, Eger város Kulturális Bizottságának elnöke mutatta be.

Monok István – jelezve a kötet fontosságát – elmondta, hogy ezt a kötetet már régóta ígéri Buzinkay tanár úr a szakmának. Felszólalása során rövid betekin-tést hallhattunk a tanár úr sajtótörténeti munkásságáról. Kitért a könyv műfa já-ra és az előszóban írtakra is.

Ezután Homa János mutatta be a könyvet. Elmondta, hogy elsősorban az új-ságíró szemével olvasta a szöveget, és kereste annak titkát. De minél több szöve-get olvasott el, az derült ki számára, hogy előttünk, újságírók előtt már minden témát feldolgoztak. Ez a könyv egy sajtótörténeti kuriózum – mondta. Később kifejezte az egri Kulturális Bizottság és a főiskola kapcsolatának fontosságát is.

A bemutató végén lehetőség nyílt kérdezni a tanár úrtól. Ezek kapcsán meg-tudtuk a szerző további terveit és a kötet cikkeinek válogatási szempontjait is. Majd Pólya Tamás megköszönte a bemutatók és a résztvevők figyelmét, és Vas Ist-ván a Hotel Estella nevében is gratulált a tanár úrnak, és a rektor úr üzenetének és üdvözletének tolmácsolásául egy-egy pohár borral kínálta a résztvevőket.

Kovács Adrienn

Hallgatók és a stressz

fotó: Barna Béla

A stressz feloldásának egyik remek módja a felhőtlen kikapcsolódás. Március 11-én, csütörtökön 19.00-kor az Uránia Mozi-ban friss Bon-Bon-díjas humoristák lépnek fel. Az est nevettetői a Rádiókabaréból, a Maksavízióból, a Szeszélyes évszakokból és a Comedy Centralról ismert Aradi Tibor és Varga Ferenc József lesznek.

Líceumi Paletta4 • líceumi élet •

– A hétvégén másodjára húzhattad magadra az EKF-Eger-HÉSZ mezét. Hogy kerültél a hevesi megyeszékhelyre?

– Fél évre költöztem Egerbe a főiskola Erasmus-programjának keretében. Remek lehetőségnek tartottam a külföldi tanulás lehetőségét, és most úgy gondoltam, hogy Eger lesz az újabb állomáshelyem.

– Még nem sok időt töltöttél el Magyarorszá-gon, mégis hogyan sikerült a beilleszkedés?

– Most még minden nagyon új, és nagyon más, mint otthon. Valóban nem sok időt töl-töttem még el ebben a szép városban, de az erasmusos barátoknak, az iskolának, vala-mint az edzéseknek köszönhetően sosem unatkozom.

– Beszéljünk a csapatról! Milyenek az új társak és maga a kosárlabdás közeg, ami körülvesz?

– A csapat játékstílusa egyelőre még szokatlan, de az új társakhoz is hozzá kell szoknom. Litvániában is másodosztályban játszottam, de ez alatt a rövid idő alatt is megállapíthattam, hogy nagy különbségek vannak a két ország kosárlabdázása között. Otthon a második vonalban csupán a játék szeretetéről szól minden, itt viszont úgy ér-zem, egy kicsit profibb a szemlélet.

– Érdekes dolgot mondtál, mivel a magyar és a litván férfi kosárlabda között nagy különbség van, és sajnos nem a magyarok javára.

– Tényleg nem töltöttem el annyi időt Magyarországon, hogy nagy következteté-seket vonjak le, de a lejátszott két meccsem alapján ezt mondhatom. Az edzések ritmu-sán és színvonalán is látom, hogy egy erős csapatba igazoltam, és szerintem ez az Eger

a litván másodosztályban is megállná a he-lyét.

– Nyilvánvalóan elsősorban a tanulás miatt költöztél hazánkba, de az iskola mellett gondol-tál-e esetleg profi karrierre?

– Egy nagy álmom, hogy egyszer olyan szintre jussak, hogy kizárólag a kosárlabda adja a keresetemet. Otthon egyébként a já-ték és az iskola mellett edzősködöm is, de ez inkább a hobbiról és a kikapcsolódásról szól. Négy és hat év közötti kissrácokkal fog-lalkozok, ami előrevetíti afféle ambícióimat, hogy esetleg edzősködjek is a jövőben. Azon-ban számomra most a legfontosabb a tanu-lás. A litvániai egyetemen, amely legutóbbi állomáshelyemként szolgált, testnevelő–edző szakon tanultam, ezért kézenfekvő volt, hogy az EKF-en is ebben az irányban maradjak.

– Ha már az iskoláról beszéltél, mennyire van időd a tanulás és játék mellett a barátokra, és egyáltalán a főiskolás életre?

– Mivel mindennapi elfoglaltságot jelen-tenek az említett dolgok, ezért túl sok időm nem marad az esti bulizásra. Persze, amikor engedi az időm, akkor szívesen élem a főisko-lások életvitelét, de erre kevésszer van lehető-ség. Az Erasmuson és a kosárcsapaton keresz-tül szerencsére egyre több barátom van, ezért nagyon könnyű számomra a beilleszkedés. Nem hagyják, hogy otthon üljek, és folyama-tosan van valami program.

Mindenki segítőkész, aminek köszönhető-en olyan érzésem van, mintha már legalább egy éve itt élnék.

Fenyves Balázs

Cserediák erősíti a kosárlabdacsapatotA tavaszi félévtől új játékossal gyarapodott az EKF-Eger-HÉSZ férfi kosárlabdacsapata. Bár a litván Jatulevicius Vaidotas mindössze fél évig szerepel egri színekben, az eddig mutatott teljesít-ménye alapján mindenképp erősítést jelent a csapatban.

Elmondták, a hallgatóknak nem kell tandíjat fi-zetni, ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek kül-földön, mint a saját intézményükben, itthon. Ösz-szesen 20 kreditet kell teljesíteniük a félév során, és körülbelül 300 és 500 euró közötti havi ösztöndíjat szoktak kapni. Hollandiában, Belgiumban azon-ban nagyon drágák a kollégiumok, mivel ott 300, vagy afölötti ár is előfordulhat. Lengyelország, Románia ajánlott inkább azoknak, akiknek kevés-bé vannak anyagi tartalékaik. Kint minimum 3 hó-napot lehet tartózkodni, és, aki szeptemberben ki-utazik, akár egy évre is kint maradhat.

Mivel alapvetően a szakmai kapcsolatok alap-ján tud kiépülni az intézményi kapcsolat, van-nak olyan területek, ahol ez egy aktívabb nem-zetközi kapcsolatrendszert jelent, van ahol szű-kebbet. A tavalyi évben 35 kiutazó, és idén 39 bejövő diákunk volt. A Bologna-folyamat egy ki-csit megnehezítette, lerövidítette a pályázati cik-lust, mert elsőéves diák még nem pályázhat, az utolsó évesnek többnyire nem ajánlott, így való-jában csak a másodév az, ami potenciálisan szá-mításba jöhet. A kiutazók létszáma egyre növek-szik, és ezért bizonyos területeken előfordulhat szorosabb verseny is. A nyelvszakosok helyze-ti előnyben vannak, mert magabiztosan tudnak külföldön tanulni és elég sok szakmai tapasz-talattal is rendelkeznek. A gazdasági képzések-ben részt vevők is elég szép számmal szoktak menni, a nemzetközi tanulmányok szakos hall-gatók is elég attraktívak, valamint a rajz, ének területén is elég sokan vesznek részt a mobilitá-si programokban. Talán a természettudományi terület kevésbé frekventált, a szakmai kapcsola-tok és a diákok nyelvtudásában levő hiányossá-gai lehetnek az okai. Az érkező hallgatók közül a török diákok részéről az egyik legnagyobb a bejövő mobilitás, de rendszeresen jönnek Lit-vániából, Lengyelországból, Franciaországból,

Belgiumból, Hollandiából, de spanyol diákunk is van. Kiváló szakdolgozatok születtek oda-kint, nagyon jól teljesített sok utolsó féléves diák is, és ugyanúgy le tudott államvizsgázni. Volt, hogy egy Franciaországban kint tanuló diák egy francia cégnél tudott elmenni állásinterjúra, és kapott is ott állást.

Szőke Krisztina hangsúlyozta, hogy a pályá-zati kiírást javasolt figyelmesen átolvasni a pá-lyázónak, mert alapképzéses, mesterképzéses, nappalis, levelezős egyaránt pályázhat. A felső-fokú szakképzés viszont nincs benne a pályáza-ti körben. Még az is fontos, hogy a kiutazáskor legyen két lezárt félév. Ez azt jelenti, hogy aki most elsős, és tudja, hogy meg szeretné csinál-ni a második félévét, már nyugodtan pályázhat. Mesterképzésben pedig a diploma számít be, és csak akkor tud pályázni, ha egy félévet már teljesített. Az átlagnak, vagyis a kreditindexnek legalább 3-asnak kell lennie. És természetesen a nyelvtudás is fontos. Többnyire ezek a kinti kur-zusok angolul folynak, de sok esetben az adott ország nyelvén is be tudnak kapcsolódni a diá-kok az oktatásba. Például Spanyolországban, Olaszországban muszáj spanyolul vagy olaszul tudni, mert nagyon kevés kurzust hirdetnek meg angolul és az adminisztrációban is nehezen boldogulhatnak a helyi nyelv ismerete nélkül. Érdemes áttanulmányozni, hogy az adott szak-kal, az adott nyelvtudással hova tud pályázni a hallgató. Egyébként nagyon bő a partnerlista, az interneten mindenki tájékozódhat. De szemé-lyesen is bárki megkeresheti külügyi referense-inket az Erasmus-programmal kapcsolatban.

A honlapról (www.ektf.hu/nemz_kapcs) letölt-hető a pályázati űrlap, amely leadási határideje a 2010/2011-es tanév őszi félévére 2010. április 2.

Farkas Anett

Irány külföldre Erasmusszal!Az Erasmus az Európai Bizottság egyik legsikeresebb és legismertebb programja, amely mostanáig több mint 2,3 millió egyetemi hallgató mobilitását segítette elő Európában. Célja, hogy a felsőokta-tásban részt vevő hallgatók ösztöndíj segítségével külföldön is tanulhassanak. Főiskolánk két külügyi referensét, Szőke Krisztinát és Molnár Anitát kérdeztük a programról, lehetőségekről, és a pályázati feltételekről.

Képünk illusztráció

Líceumi Paletta 5

Folytatás az 1. oldalról– Közönségfilmet rendezni hálás, biztonságos fel-

adat?– Szerintem sokkal nehezebb közönségfilmet

forgatni. Elvárásoknak, szabványoknak kell meg-felelni – van egy rész, ami rögzítve van, van egy rész, ami nincs –, de mégis tudni kell azt, hogy bi-zonyos dolgok miként hatnak a nézőkre. Amikor nem közönségfilmet forgatok – azért az is gyak-ran előfordul –, akkor egészen más a hozzáállá-som, mert akkor magamat akarom kifejezni minél hitelesebben, és minél mélyebbre menni bizonyos dolgokban. Nincs külső kontroll, ami bármilyen módon irányítana az alkotási folyamatban. Ez-zel szemben a közönségfilm egy nagyon nehéz és speciális feladat.

– Van különösebb oka annak, hogy a szingli témá-hoz nyúlt két Szex és New York film között?

– Nem szingli filmet forgattunk. A címben van a közönség felé egy kacsintás, mert szeretik a szingli témát, az amerikai nagy sikerekből ez biz-tosan látható. Viszont abban az értelemben az én filmem nem szinglifilm, mert nem a szingliségről szól, hanem épp ellenkezőleg, a férjhez menésről. Nagyon sokat vitatkoztunk a címről, de végül úgy döntöttünk, hogy maradjon ez az etetősebb, hang-zatosabb változat.

– A romantika és az akció hogyan találtak egymás-

ra? Egyensúlyban van a kettő a filmben, vagy valamelyik dominánsabb?

– Nem mérlegeltük patikamérlegen, hogy mi-ből mennyi van, inkább az volt a koncepciónk, hogy picit meghaladjuk a romantikát. Romanti-kus-szerelmes vígjátékból rengeteg készült az el-múlt években a világon, ezen belül Magyarorszá-gon is jónéhány, s arra gondoltunk, hogy megpró-báljuk ezt a műfaji keretet egy kicsit tágítani, s ez-zel is tempót adni a filmnek.

– Ehhez is jó helyszínnek bizonyult Eger, hiszen a motorosok látványosan gázolhattak a patakban, vagy éppen a vár előtt a köveken.

– A forgatókönyvben volt egy olyan rész, amit nem tudtunk másképp leírni, mint hogy motorral üldözik egymást a szereplők. Amikor eljöttünk terepszemlére Egerbe, s átjöttünk a belvároson a patak feletti hidakon, akkor jutott eszembe, hogy milyen jól nézne ki az üldözési rész ott, a patakban. Ezúton is nagyon köszön-jünk a városnak és az egrieknek, hogy hagyták, hogy ezt megcsináljuk. Nagyon vigyáztunk a környezetre, visszaállítottuk a köveket, amiket elvettünk a motorosok útjából, úgyhogy nem okoztunk semmilyen kárt, de nagyon látványos lett.

Csehi Dorina

Csáki Judit színikritikus tartott előadást a kommunikáció és médiatudomány szakos, írott sajtó szakirányos hallgatóinak a kritikaírásról február 25-én a Gárdonyi Géza Színház Átriumában. A neves kulturális újságíró két előadása között a hallgatók közösen megnézték a Maya című operettet is. fotó: Kovács Dóra

Tavaly tavasszal az alábbi a szlogennel találkozhattunk az iskola egyes pontjain: „Légy Te az EKF Arca”. Így szólított meg minden plakát, és a diákok hiú-ságával kacérkodva kis tükrök-kel bírták rá a leendő indulókat, hogy próbálják ki magukat eb-ben a szerepben. Az iskola ösz-szes épületében felállított stan-dokon bárki odapróbálhatta az arcát abba a bizonyos négyzet-be. Kiemelt hangsúlyt kapott, hogy ez nem csupán egy szok-ványos szépségverseny, és a kül-ső megjelenés mellett nagy fi-gyelmet fordítanak a belső tulaj-donságok értékelésére is.

A győzelem nagy lehetőségek-kel kecsegtetett, hiszen a külön-böző wellness és szépségápolási szolgáltatások mellett egy bizo-nyos presztízst is ígért, mivel azt mondták, hogy a győztes páros képviseli az iskolánkat és min-ket, diákokat minden egyes arra érdemes rendezvényen.

Mint sokunkban, a cikk író-jában is megfogalmazódott né-hány kérdés. Mennyire lehet megismerni a belső tulajdonsá-got egy verseny alatt? Milyen rendezvényeken képviseltek minket a győztesek? A megfelelő emberek képviseltek-e minket?

A tavalyi év női győztese, Tóth Boglárka elmondta, hogy, bár na-gyon élvezte a versenyt és nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy az iskolát képviselheti, csupán egy szokványos szépségverseny-nek tartja a tavalyi próbálkozást. A szervezők minden igyekezete ellenére a megjelenés volt az el-sőszámú szempont, és a „képvi-selői” értékek nem rajzolódtak ki. A versenyzők feladatát az is nehezítette ebből a szempont-ból, hogy fordulónként változott a zsűri összetétele, ezért inkább az első benyomás volt a döntő. A rendezvényeken való szereplést viszont nagyon kevesellte mind-két győztes, mert „küldetésük” az iskola hírnevének öregbítése volt, és ezt csupán a Gólyabá-lon és a Gólyatáborban teljesít-hették.

Ami az alkalmasságot ille-ti? Nem lehet kétségünk afelől, hogy a zsűri a legmegfelelőbb döntést hozta meg a rendelke-zésére álló lehetőségekből, de nehéz találni olyan főiskolást, aki ténylegesen magáénak érez-te volna az őt képviselő győzte-seket, és ne csupán egy gúnyos mosollyal tudassa véleményét, ha valahol az EKF Arca rendez-vényről esik szó.

Petre Márton, a férfi kate-gória győztese az eredmény-hirdetés után elmondta, hogy eredményei vel és viselkedésével azon lesz, hogy példát mutas-son, és öregbítse az iskola hírne-vét. Először ezt az előző évi Gó-lyatáborban tehette (volna) meg, ahol csupán egy napot tölthetett el nem megfelelő viselkedése mi-att.

Az EKF Arca egy eredeti pró-bálkozás volt jó propagandával, neves zsűritagokkal, megkérdő-jelezhető végeredménnyel és ve-gyes visszhanggal.

Leskó Mátyás

Szép vagy, helyes vagy, és van „képed” ezt vállalni is?

GTK Kari Nap 2010. február. Ho-gyan készült…? címen, leírás alapján kommosoktól nem csak kommosoknak. Teljesen kiváló programmal sajtófotós-tól ex-kormányszóvivőig. Ezekből egyet sem láttam.

Végzett kommosként nem tudok sza-badulni az ilyen rendezvényektől, s most újra főiskolásnak éreztem magam. Tudjá-tok, az a hangulat, amikor az ember egy előadásra se megy be, csak a szakmai ivá-szatra. De ez most meg se közelítette a szakest fedőnévre hallgató tivornyákat. Jó, nem várom el, hogy selmeci diákha-gyományok legyenek Egerben, de az mégsem járhatja, hogy egy diszkóval le-tudjuk az egészet. Higgyétek el, van más megoldás! Egy időben belógtunk szak-estekre, mert érdekelt, hogy laptoppal mulatnak-e a programozók, könyvvel kézben a törisek, vagy hordanak-e olyan-kor melegítőt a tesisek. A legelső szakes-temet IKO-s koromban éltem át. Aztán volt olyan vagy kétszer, hogy KomIko, amikor már a kommunkáció szakosok, meg az intézményi kommunikátorok tu-domásul vették egymás létezését. Akkor gyakorlatilag olcsóbb volt a MÁS-belépő, és ott történt a közel semmi.

A tavalyi KoMédia napon alapoztak az ideinek. Érdekes műsorszámok rek-lámoktól Lévai Balázsig, aztán vetélke-dő, utána szünet(?), majd Resident mű-

vekben tánc és ami azzal jár. Idén is így próbálták összerakni a dolgot, most más néven, meg Kari Nap címen, és a mulat-ságos vetélkedő után megint időt hagy-tak a szépítkezésre, hogy aztán indul-jon a szakest fedőnevű záróbuli. Ennek eredménye, a társaság fele el sem indult. A problémás viszont az a rész volt, hogy megint sikerült egy egyszerű diszkós szerda estét szakestnek nevezni. Amikor totál ugyanaz történik, mint egy másik szerdán, csak itt volt egy húszperces pau-za eredményhirdetés címen. A baj pedig az, hogy a teljes nap munkáját lufiként pukkasztja ki az ilyen.

A fent említett IKO-s mulatságon anno nem tudtuk igazán, mit akarunk, de pél-dául hívtunk tanárokat, mert érdekelt, hogy milyenek ők órán kívül. Egyikük először megkérdezte: milyen egy szak-est? Egy est, amikor a szakról beszél-getnek? Nos, volt az is. De volt kéjgyil-kos és anticiklon activity-mutogatásban, Csépányi Zsolt pedig elénekelte a Tiné-dzser lamúrt. No meg láttam Buzinkay Gézát rockandroll-t táncolni! Szóval sze-rintem van még ebben a lehetőségben több. A sok kreatív fiatal kipróbálhatná, hogy egy évben egy szerda este ilyenkor kicsit többet tesz, mintsem szakmailag el-megy egy sima diszkóba.

Pócsik Attila

Tanulj meg, fiacskám, KoMédiázni

fotó: Pócsik Attila

A Szinglik éjszakája Egerben

• magazin •

Líceumi Paletta6

– Milyen Berlin, a hangulata, maga a város?

– Este hat körül érkeztünk meg Berlinbe, repülővel utaztunk. Ba-rátságosak voltak az emberek, se-gítőkészek, kedvesek, és természe-tesen viselkedtek. Nekem, ha Ber-linben járok, akkor a vidámság, a nyüzsgés jut eszembe. Nem hin-ném, hogy túlságosan különbözik Magyarországtól. Hatalmasnak tűnt, és bár mondták, hogy sok helyen van szegénység, nekem nem tűnt fel.

– Az éjszaka tapintása című darabot adtátok elő.

– Igen, a darab angol nyel-vű változatát. Nagy volt a sikere, mert azt mondták, hogy érthető volt, tetszett nekik, szépen és tisz-tán beszéltünk. Rengeteg mun-kánk volt benne. Egyszer-kétszer azt mondtam, hogy feladom. Nem az volt a baj, hogy angolul tanul-tuk, hanem furcsa volt az, hogy én most álljak ki emberek elé, és mondjam a szövegemet. Mi lesz ha elrontom, ha nem tudom foly-tatni? Mi lesz, ha nem tetszik a kö-zönségnek? Függ a darab menete attól is, hogy milyen a közönség. Ha csönd van, és nem veszik a po-énokat, akkor olyan, mintha nem élveznék magát a darabot.

– Gondolom, ezen a találkozón nem csak a színház játszott szerepet, hanem az ismerkedés is teret kapott. Szereztél

barátokat? Milyenek voltak egyáltalán a más nemzetiségű emberek?

– Nagyon sokat beszélgettünk. A finnek aranyosak voltak. Kér-dezték, hogy mióta játszunk, mi-kor alakult a csapat (1998-ban – T. K.). Egy finn tolókocsis fiú volt az, aki nagyon segítőkésznek mutat-kozott. A Goodbye partyn szintén lehetőség nyílt beszélgetésre, és a workshopon, amit mi tartottunk, ez a magyar Áramszünet angol megfelelője volt. Ott is vidámak, nyíltak voltak az emberek, és sze-rettek játszani, kicsit felszabadul-tak, feloldódtak. És természetesen viselkedtek, és ez nekem fontos volt.

– Hogyan kerültél kapcsolatba a Vakrepülés Színjátszó Egyesülettel?

– Az angoltanárom, Mály Krisz-tina alapító tag. Az egyik osztály-társam mesélt a színházról, hogy a Kriszta néni játszik egy ilyen szín-társulatban, és hogy hű, sötét da-rabok, milyen jó volt. Nyolcadik-ban elmentem egy darabra, aztán másodikos gimnazista koromban voltam egy meghallgatáson, és megfelelőnek találtattam. Örültem neki, és megkaptam Az éjszaka ta-pintásában a szerelmes párnak a leányzó felét.

– Az éjszaka tapintásában illatok-kal, hangokkal, mozgással meséltek. Hogyan képzelje ezt el az olvasó?

– Az éjszaka tapintása egy út,

a történet nagy része Görögor-szágban játszódik. Donáti István írta. Van egy szerelmes pár. A fiú megkérte a lány kezét, ő elutasí-totta, ezért a fiú bánatában Görög-országba utazott, hogy szerzetes-nek álljon. A lány utána megy, és az útba a közönséget is bevonjuk, így sok kalandban vesznek részt. Természetesen hepiend lesz a do-logból.

A darab interaktív, a közönség-nek mozognia kell, enni a sötét-ben. Vastag fekete bársony függö-nyök vannak, amik nem engedik át a fényt, egyáltalán. És ha sö-tétben vagy, és enned kell, akkor gondolom az az első, hogy „Hol a szám? Most ezt én hogy bont-sam ki?” – üdítőt kell inni, és ak-kor „ja, hát én nem tudom a szí-vószálat beleszúrni, most mi lesz, ha magamra öntöm…”, hát, volt rá példa.

– Miért érdemes a ti darabotokra el-menni, és mit ad ez a színház, amit más színház nem adhat?

– Egyrészt sötétben játszódik maga a darab. Másrészt egy kicsit közelebb hozza egymáshoz az em-bereket, tehát, hogy nem kell meg-ijedni a vak emberektől, tényleg. Mert vannak olyan emberek, akik azért nem segítenek, mert félnek. Vakon lehet, hogy nehezebb élni, de nem lehetetlen. A darab szóra-koztató, élmény az, hogy te látó-ként sötétben eszel, táncolsz, sé-tálsz. És nem azon gondolkodsz, hogy nem találod meg a villany-kapcsolót, hanem azon, hogy ta-lálod meg a szádat, ki áll mellet-ted, hogyan fogd meg a kezét, mi van, hogyha az előtted lévő kötél helyett, ami a darabban szerepel, a másiknak a fenekét fogod meg vé-letlenül. Szerintem feloldja a gát-lásokat. Felszabadít.

– Az éjszaka tapintásán kívül van még két darabotok és egy programotok. Melyikben veszel részt, mesélj róla.

– A Varázskert örökösei című előadás egy felnőtteknek szóló mesejáték, három istennőről szól. Békefi Róbert írta. Ebben több az élő effekt, például a tibeti ének-lő edények. Nagyon szép hangja van, bár nehéz volt nekem meg-tanulni kezelni. Itt is sétálni kell a közönségnek, bocsánat, a kobol-doknak, merthogy itt ti koboldok vagytok.

Az Áramszünet egy labirintus-szerű hely, ahol vannak termek, és különböző programok vannak

bennük. A ritmusparádé és a tánc-ház előadóktól függenek, de pél-dául a Braille névjegykártya ké-szítés, gyertyakészítés, ügyességi játékok kötetlen programok. Súly, hallás és tapintás, ezekkel ját-szunk. Szoktunk lufifújó versenyt is csinálni, csokievő, üdítőivó ver-senyt, a gyerekek szeretik.

– Másodéves intézményi kommu-nikátor szakos hallgató vagy az EKF-en. Mennyire segítenek téged a dolgozók az ügyintézésben, és a tanárok a tájékozó-dásban. Kapsz segítséget?

– Igen, úgy mondanám, hogy nyolcvan–húsz százalékban segí-tenek. Volt rá példa, hogy nem na-gyon tudtak velem mit kezdeni. Az elektronikus anyagokat nem min-dig tudják elmondani, hogy hol találom, de ez nem az ő hibájuk szerintem. Aranyosak, és segítőké-szek, és tényleg természetesen vi-selkednek. És ezt becsülöm a taná-rokban, hogy nem rettentek meg.

– Ha meglát téged egy olvasó, egy hallgató az utcán, hogy esetleg segít-ségre szorulsz – bár ezt nehezen tudom elképzelni rólad –, szívesen veszed ha segíteni próbál?

– Természetesen, igen.– Ez általános, hogy a nem látók el-

fogadják a segítséget?– Nem feltétlenül. Nem mon-

danék általánosságot. A segítség-nyújtás is olyan, hogy valaki el-megy melletted, anélkül, hogy megszólítana, holott te vagy húsz-szor szólsz. Akkor hülyén érzed magad, hogy most hallotta-e, vagy egyáltalán jó helyre szóltam, jó felé fordultam-e.

Valószínű azért nem segítenek, mert elrettenti őket a dolog, más-részt nem tudják, hogyan viszo-

nyuljanak a vak emberhez. Vala-miért nekem az a személyes ta-pasztalatom, hogy ha te odamész látóként egy látássérülthöz, akkor azáltal, hogy ő nem lát, azt hiszed, hogy nincs olyan szellemi szinten, mint a többiek. Jártam már így. Is-ten ments, hogy én a látókat bár-milyen szempontból is kritizáljam, nem ez a szándékom. Én csak pró-báltam egy szempontot bemutatni egy bizonyos szituáció alapján.

– Egyszer rámosolyogtam a buszon egy vak fiúra. Megdöbbentő volt, de visszamosolygott. Úgy gondolom, mivel nektek a szemetek nem funkcionál, a lelketek valahogy sokkal érzékenyebb ezekre a dolgokra.

– Minden embernek van lelkivi-lága. Mindenkinek vannak problé-mái, egyensúlytévesztései. Én nem gondolom, hogy azért, mert nem látok, gazdagabb lenne a lelki vi-lágom. Más. Nem lehet az alapján eldönteni, hogy valaki mennyire gazdag lelkileg, hogy mennyire sérült. Manapság nekem az a ta-pasztalatom, hogy nem nagyon szeretnek az emberek megnyílni mások előtt. Az én megérzésem az, hogy ma nincs jelentősége an-nak, hogy milyen jó belső tulaj-donságokkal rendelkezel.

– Érzed amikor rádmosolyog valaki?– Igen. Azt is érzem, ha figyel-

nek. És azt is érzem, hogyha vala-ki hazudik, vagy ha nem őszinte, inkább így mondanám, mert nem egyenlő a kettő. Vagy csak azért mond valamit, mert így kívánja meg tőle a felsőbb utasítás. Nem esik jól, mert én félek őszinte lenni azokkal, akiket nem ismerek.

Tóth Krisztina

Megmutatni a láthatatlantSem színpad, sem díszlet, sem arcok. Vaksötét. De csak körülötted, odabenn életre kelsz. Nem a látvány gyö-nyörködtet, magába szippant az érzés. Aki ellátogatott 2009 októberében a berlini TVD Transvisuelle Dramatik fesztiválra, nem láthatott semmit. Ugyanis a résztvevők teljes sötétségben léptek fel az ACUD-Theater színpadán. Simon Rita, egy egri – főiskolás – leányka a Vakrepülés Színjátszó Társulat tagjaként szerepelt a különleges színházi találkozón.

• interjú •

Líceumi Paletta 7• kultúra • Ezt hallgasd meg!The Irrepressibles –

Mirror Mirror (V2)A londoni The Irrepressiblest egy Jamie

McDermott névre hallgató tehetséges fiatal alapí-totta 2002-ben. Zenei tanulmányai hatására – né-hány szólófelvétel elkészítése után – döntött úgy, hogy csapatot gyűjt maga köré. Ennek eredmé-nyeképp jött létre a jelenleg tíz tagot számláló for-máció, amelynek első nagylemeze csak idén jelent meg. A Mirror Mirror a minőséget jelezvén mind-annyiunk számára érthetővé teszi, hogy miért is emlegetik az Irrepressiblest a szigetország egyik legféltettebb titkaként.

A csapat nem mindennapi munkásságának alapja a klasszikus, egész konkrétan a barokk ze-nében keresendő. Az összképet az a kesernyés színházi karakter gazdagítja, amely elsősorban a honfitárs The Tiger Lillies és az amerikai The Dresden Dolls zenekaroktól lehet ismerős. A gitár a háttérbe szorul, a vonósok (hegedű, brácsa, csel-ló, nagybőgő) szinte sírnak, a zongora telt, a fúvó-sok (fuvola, oboa, szaxofon, klarinét) pedig olykor egészen harsányak. A produkció középpontjában az énekes-gitáros, Jamie McDermott áll. Egy sze-mélyben testesít meg számos feminim és/vagy ho-moszexuális popikont Freddy Mecurytól kezdve, David Bowie érintésével, egészen az Of Montreal-énekes Kevin Barnesig. A legszembetűnőbb még-is Antony Hegarty vokális szentimentalizmusának továbbgondolása. A lemezt McDermott hallhatóan képzett hangja viszi el a hátán. Szinte bármit képes vele kifejezni. Emocionális és nemtelen. Néhol in-kább férfira emlékeztet, ám másutt meghökkentő-en nőies. Igazság szerint nem is igényli ezt a leala-csonyító különbségtételt. Az album drámai és ro-mantikus, olykor pedig ironikus és humoros.

A lemez egészéből cirkuszi jelleg árad. A muzi-kális események a reflektorok fényében, a vörös bársonyfüggönyökkel határolt térben játszódnak; a keservesen zokogó bohócok, a levegőben rep-kedő akrobaták és az ütemre tipegő balerinák ott-honában. Egy rejtélyes világ ez, ahol a történések sokkal inkább tűnnek szeszélyes illúziónak, mint-sem valóságnak. A teátrális kontextus tehát adott. Nemcsak a lemezen, hanem az élő fellépéseken is.

Ha a könnyűzenei szaksajtó a pártfogásába ve-szi, a Mirror Mirror könnyedén az év végi listák élmezőnyébe kerülhet. Ám ezzel az eredménnyel az Irrepressibles már nem folytathatná tovább pá-lyafutását Nagy-Britannia egyik legféltettebb tit-kaként. Hogy melyik út vár rájuk, egyelőre még kérdéses, egy azonban biztos: a Mirror Mirror egy-szerre gyönyörű, szellemes és bohém. Lenyűgöző alkotás.

Kovács Dávid

Költenek-e még az emberek kultúrára? – sokunkban merülhet fel ez a kérdés így a válság idején. Vajon fennáll-e az a veszély, hogy kénytelenek vagyunk azokon a dol-gokon spórolni, amik fontosak ugyan, de nem létszükségletek – például a kultúrán, a könyveken? Kérdésünkre az egri Libri, il-letve Alexandra könyvesboltok képviselői segítettek választ találni.

A megkérdezett üzletek nagy részében a tapasztalatok szerint a tavalyi évben vissza-esett az emberek könyvvásárlási hajlandó-

sága. Jelentős csökkenést nem tapasztaltak, de a boltok nagy részében kevesebb könyv fogyott 2009-ben, mint az azt megelőző év-ben, ami az érintettek szerint a válság szám-lájára írható.

A Libri a szerencsésebb boltok közé tar-tozik, ők alig érzékeltek valamit az általá-nosan jellemző visszaesésből. Úgy látják, hogy a válság nem hatott olvasóik vásárlási szokásaira, és 2009-ben is nagyjából annyi könyvet adtak el, mint 2008-ban, valamint a bevétel sem változott jelentős mértékben. Új

észrevétel volt viszont, hogy sokan nem vá-sárolni, hanem inkább csak nézelődni tér-nek be.

Az Alexandra könyvesboltokban viszont 10-20 százalékkal volt kevesebb a bevétel tavaly, mint egy évvel korábban. Az eladott könyvek nagy része a bestsellerek, a nyelv-könyvek, valamint a tankönyvek közül ke-rült ki. A visszaesés ellenére sok üzletben a törzsvásárlók zöme megmaradt, ami biza-kodásra adhat okot. Tehát, akik eddig fon-tosnak tartották az olvasást, azok ezután sem hajlandóak lemondani róla.

Az eladók tapasztalatai szerint a könyv újra kezd felértékelődni az emberek szemé-ben. Főleg karácsony előtt vált láthatóvá,

hogy a könyv újra ajándék lett. Az ünnepek előtt jóval több fogyott, mint az év többi ré-szében, ami azt a feltételezést támasztja alá, hogy a mostani nehéz pénzügyi helyzetben kezdünk egyre inkább luxuscikként tekin-teni a könyvre.

Mindent összevetve a pénzügyi válság visszavetette ugyan a könyveladási statisz-tikákat, de ez a csökkenés nem számottevő. Általában véve az emberek a kultúrára még mindig hajlandóak pénzt áldozni. A köny-vesboltok pedig 2010-től a változást várják; az átmeneti hanyatlás után fellendülésre, a bevételek növekedésére számítanak.

Gerstmayer Anita

Mennyit költünk olvasásra?

„Figyelem! Ne közelítsük az alábbi mű-vet a jó öreg Sztanyiszlavszkíj mester isko-lájában tanult elvárások szerént, mert ez gátja lesz az élvezetnek. Ne várjunk társa-dalmi mondandót, írói üzenetet. Ne vár-junk semmit. Dőljünk hátra kissé, tartsuk a kéziratot a lehető legmesszebb a szem-től, s legközelebb a szívhez, gyomorhoz és lejjebb. Nem baj, ha képtelenség” – szól Horváth Péter, a darab írója műve legele-jén. És intelme nem mentegetőzés, színhá-zi mulatságot látunk a javából. Persze van tanulság meg történet, de itt a lényeg a kö-rítés és a műfaj: a prózamusical. Egy kicsit szürreális játékot láthatunk tele élettel, vi-dámsággal, szerelemmel, pajzánsággal, költészettel és „állatsággal”.

Szegvári Menyhért rendező újabb kísérle-tezésbe fogott Egerben. Az utóbbi évadok darabjait tekintve erre amúgy kiválóan al-kalmas közegben. A Kerti mulatság, avagy írók a fogason című darab műfaji megha-tározása: prózamusical, amelyben a köny-nyed, magával ragadó előadás legfelfoko-zottabb pontjain elverselt dalokkal és azok remek nyelvi megformáltságával tágítja az egri publikum pupilláit. Ez utóbbi is teszi olykor groteszkké és szürreálissá a min-dennapjainkban megélt történetet, amely egy kutya szemszögéből és narrálásával mutatja be Lakó Néniék közegét; azt a köze-get, ahol lakni ugyan lehet, de élni annyira nem érdemes.

A darab középpontjában Küszöb (Hüse Csaba), a kóbor kutya áll. Ő kommentálja

és mutatja be Béres úrék életét. Azt az éle-tet, amelyben mindenki állandóan csak keresi, és épp ezért, soha nem is találja a helyét. Béres úr (Görög László), az írni nem tudó író vetné papírra korántsem világ-megváltó gondolatait, de ehhez nincsen sem tehetsége, sem ihlete. Ekkor akasztja le a kávéház fogasáról Horváthot, a pró-zabárót (Dolmány Attila), akivel megírat-ná mindennapjait. Horváthot magához költözteti, annak épp aktuális párjával, Zsuzsánnával együtt (Szabó Emília). De – mint mindenki a környékről – a prózabáró is Béres úr feleségének (Bozó Andrea) „ri-gója” körül zengi csalfa prózadalait. Az ál-landóan paprikás krumplit főző Lakó néni (Nádasy Erika) és a „galamblelkű”, aber-rált madarász, Brukukul úr (Sata Árpád) cívódásai, továbbá Sugárka (Gergely Noé-mi/Kerek Vivien), Béresék kislánya mellett a Rácz János, Tóth Levente és Szívós Győző alakította mellékszereplők teszik teljessé a kis társasház ferdített mindennapjait.

Horváth Péter ízig-vérig kortárs darab-ja a lehető legjobb kézbe került. Földije, Szegvári Menyhért kiválóan vitte színpad-ra a Kerti mulatságot, találta ki és mutat-ja be színészeivel és Jónás Péter dramaturg segítségével az új műfajt, a prózamusi-calt. Öröm Hüse Csabát végre sokat látni a színpadon. „Veszettül” jól mutat a kóbor, épp ezért mindenhol otthont találó eb sze-repében.

A narrálások közötti pillanatokban, sze-mében az igazi ártatlan és kíváncsi nézés-

sel jobban megsajnáljuk, mint egy útszé-li kutyát. De Görög László, az önmagát a Parnasszusra álmodó és Dolmány Attila, a mindent elvállaló megélhetési író is na-gyon él a színpadon, miközben a legszeb-ben Bozó Andrea és „láthatatlan rigója” dalol, bocsánat, beszél el dalt prózában. Nádasy Erika és Sata Árpád pedig olyan mellékszereplők, akik nélkül meghalna a darab.

Túri Lajos koreográfiája tökéletes össz-hangban van a darabbal. Olyan mozgás-ra tanítja színészeit, ahol a bukfenc, a füg-geszkedés és az akrobatikus elemek közül egyikre sem lehet ráaggatni, hogy csupa öncélú mutogatósdi. A látványtervezés (Gróf Gyula, Kovács Tímea, Szegvári Meny-hért) legnagyobb bravúrja, hogy úgy van ott minden a színpadon (Béresné kéjkuc-kójától Lakó néni sparheltjén keresztül Brukukul úr kukkoló, galambszaros kuc-kójáig), hogy egyáltalán nincs zsúfoltság érzete a nézőknek és – vélhetően – színé-szeknek sem.

Könnyed, de mégis figyelmet igénylő előadás a Kerti mulatság. Bohókás, bravú-ros játék a nyelvvel, érzékeinkkel. A színé-szek megérdemlik a tapsot és a „hono rári rári rái um”-ot egyaránt.

Magyar Krisztián

Turbékolós galambleves és Béresné láthatatlan rigója

Kerti Mulatság, avagy írók a teraszon

Bozó Andrea fotó: Gál Gábor

Rácz János, Hüse Csaba fotó: Gál Gábor

• hátsódal • Líceumi Paletta8

líceumi paletta – az egri főiskola közéleti lapja. Főszerkesztő: barna béla • Főszerkesztő-helyettes: magyar krisztián • Tervezőszerkesztő: tömösközi péter • Munkatár-sak: barna enikő, birkás boglárka, böszörményi sándor, csehi dorina, farkas anett, ferencz norbert, gerstmayer anita, hevesi norbert, kiss adrienn, kovács adrienn, kovács dávid, kovács dóra, kömlői dóra, leskó mátyás andrás, ligler erika, pálóczy ádám, szarvas adrienn, szilágyi edina, tóth krisztina, tóvaji tímea. Kiadja az Eszterházy Károly Főiskola • Felelős kiadó: Líceum Kiadó • A szerkesztőség címe: Eszterházy Károly Főiskola, Kommunikáció és Médiatudományi Tanszék, 3300 Eger, Egészségház u. 4. Tel.: (+36 36) 520–438 E-mail: belabarna@gmail.com • Nyomdai munkák: B. V. B. Nyomda és Kiadó Kft., Eger, ügyvezető: budavári sándor, tel.: (+36 36) 518–413 • Megjelent 2500 példányban • ISSN 1589–0147.

Körkérdés: Mi a véleményed a TIK nyitva tartási rendjéről?

Szekeres Zoltán, emberi erőforrások szak, II. évfolyam– Az a problémám a TO-val, hogy ak-

kor van nyitva, amikor nekem éppen órám van. Amikor pedig ráérek, akkor meg ezren állnak előttem, és borzasztóan sokat kell várnom. Örülnék neki, ha a jö-vőben sokkal tovább állnának a hallgatók rendelkezésére.

Szepes Csaba, emberi erőforrások szak, II. évfolyam– A TIK nyitvatartási ideje, úgy gondo-

lom, hogy nagyon kevés. Ha a hét minden napján nyitva lenne, mondjuk délelőtt és délután is, akkor a hallgatók rugalmasan, stresszmentesen intézhetnék a fontosabb ügyeiket.

Kiss Anett, szabad bölcsészet szak, I. évfolyam– Véleményem szerint megfelelő a TIK

hallgatói ügyfélfogadási ideje, hiszen, ha valami sokakat érintő dolgot kell ott elin-tézni, akkor egyébként is meghosszabbít-ják ezt az időt, mint például az indexek felvételekor.

Fehér Brigitta, szociálpedagógia, I. évfolyam– Nem vagyok megelégedve a TIK hall-

gatói ügyfélfogadási idejével, mert a leg-több diáknak ilyenkor órája van. A két kurzus közötti idő pedig nem elegendő ennyi hallgató ügyintézésére.

Arcél(c)

– Említettem már, hogy a nyelvtudás mennyire fontos?

Mostani számunkban Martin Józsefnek, a Kommunikáció- és Médiatudományi tanszék oktatójának portréja látható. A rajzot Kárpáthegyi István, végzős rajz–vizuális kommunikáció szakos hallgatónk készítette.

Hu-morzsákKülföldi sportriporterek érdekes mondásai

És itt jön Moses Kiptanui, a 19 éves ke-nyai, aki pár hete töltötte be huszadik életévét. (David Coleman)

Nagy előnyt jelent neki, hogy a gátat mindkét lábával képes átugrani.

(David Coleman)

És most pont ugyanaz a sorrend, mint a startnál, csak a versenyzők mások.

(Murray Walker)

Esélytelen helyzetben voltam, így büsz-ke vagyok, hogy nyertem, ahelyett hogy vesztettem volna. (Frank Bruno)

Ott van Brendan Foster egyedül, 20 000 emberrel. (David Coleman)

Szeretném megköszönni a szüleimnek, különösen anyámnak és apámnak.

(Greg Norman)

Előfordulnak sérülések és halálesetek a boxban, de egyik sem súlyos

(Alan Minter)

Figyeld az időt. Ez visszajelzést ad, hogy milyen gyorsan futsz. (Ron Pickering)

Csak centikre volt attól, hogy millimé-terre pontos legyen. (Ted Lowe)

A Queen’s Park oválpálya, mint a neve is sugallja, teljesen kerek. (Tony Crozier)

Varázstorony a KocsonyafesztiválonA Varázstorony meghívást kapott a Miskolci Kocsonyafesztiválra, ahol a Miskolci Egyetem által szervezett

Laborvarázs című tudományos játékshow-ban interaktív kísérletekkel lépett fel. A kétnapos program során kb. 500 látogató próbálhatta ki ügyességét a játékos fizikai kísérletek során. (A képen látható kisfiú minden bizonnyal már aznap tudta, hogy mit kér decemberben a Mikulástól! – a szerk.)

Hajdú B. és MéhesA BL fenegyerekei a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéken

fotó: Barna BélaHajdú B. István és Méhes Gábor, Magyarország talán két legismertebb sportkommentá-tora volt a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék Kommunikációs Klubjának ven-dége 2010. március 2-án a „B” épület nagyelőadójában. A két sportriporterrel, akiket manapság leggyakrabban a labdarúgó Bajnokok Ligájának (BL) közvetítéseinél hallha-tunk, Józsa Gábor és Fenyves Balázs, első éves kommunikáció és médiatudomány szakos hallgatók beszélgettek. Tóvaji Tímea