- 1 -

Paár Ádám-Rácz Márk-Szirmák Erik-Szőcs Judit-Tóth Zsófia

Változó modellek: a szakképzési rendszer reformja

Az Oktatáspolitikai Műhely, a jelenlegi Kohézió- és Politikai Nevelés-kutató

Műhely elődje korábbi tanulmányaiban részletesen elemezte és bemutatta a

közoktatás és a felsőoktatás változó rendszereit. Azonban nem lenne teljes a

kép a szakképzés elemzése nélkül, amelyik méltatlanul háttérbe szorul a két

másik rendszer mellett.

Mostani elemzésünkben tehát az

iskolarendszer harmadik ágának, a

szakképzésnek az átalakulását

vesszük górcső alá. Az Orbán-kormány

a német rendszerű ún. duális

szakképzési modell bevezetésére

törekszik. Annak jártunk utána, hogy a

bevezetendő szakképzési rendszer

mennyiben hasonlít a mintaadó német

rendszerre, és mennyiben tér el tőle, valamint hogyan látják a változásokat a

szakképzés reformjában érdekelt szakmai érdekszervezetek.

I. A kormány és a szakképzés

„A kormány erkölcsi kérdésként kezeli, hogy megtanítsa dolgozni az embereket"

(Orbán Viktor)

A második Orbán-kormány folytatta a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok által

megkezdett – és nyugati, amerikai, brit és német példákon (ld. Clinton-, Bush-, Blair-

- 2 -

és Schröder-kormányok) alapuló – workfare szociál- és foglalkoztatáspolitikát,

amelyik a foglalkoztatás bővítését tekinti a kormányzás egyik elsődleges feladatának.

Ennek eleme a szociális és munkanélküli-segély feltételeinek megszigorítása, a

szegények megregulázása, a munkaképes szegényeknek a munkaerőpiacra való –

akár kényszerítő eszközökkel történő – visszavezetése, és a jóléti meg az

oktatáspolitika alárendelése a munkaerőpiac igényének. Ha valaki nem munkaképes,

vagy versenyképtelen tudással rendelkezik – lecsúszása magánügy, miért nem

használja ki a sokféle képzési, továbbképzési programot, vélik a workfare

ideológusai, kicsavarva a lifelong learning tézisét. Így gondolkodhat egy fejlett jóléti

társadalom döntéshozója, hiszen pl. Dániában a valóban rugalmas munkaerőpiacot

kiegészíti egy ugyancsak rugalmas és magas színvonalú képzési, továbbképzési

rendszer (Dániában, akárcsak Németországban nagy hagyománya van a

felnőttoktatásnak és a szakmai képzésnek). Magyarországon sem a társadalmi

közeg, sem a szűkös gazdasági környezet nem kedvez ennek a filozófiának.

Ha végigtekintünk a kormány oktatáspolitikáján, akkor vörös fonalként húzódik

keresztül rajta a workfare elem: ebben a szemléletben az oktatási rendszer

elsődleges feladata a munkaerő-utánpótlás biztosítása, nem pedig az általános

műveltség kanonizált elemeinek áthagyományozása vagy a társadalmi mobilitás

előmozdítása. Mindezek másodrendűek ahhoz a – gazdasági lobbycsoportok által

erősen pártolt – igényhez képest, hogy a fiatalok minél többen és minél nagyobb

számban „produktív munkát” végezzenek, és ne lógassák a lábukat a

felsőoktatásban meg a „romkocsmák asztalainál”.

Orbán Viktor fent említett kijelentése is igazolja, hogy a kormány számára nem

annyira a sok bíráló által tévesen konzervatívként és/vagy nacionalistaként

azonosított kánonváltoztatás, hanem a gazdasági szereplők igényeinek kielégítése

bír fontossággal.

A szakképzés terén a következő átalakításokat tervezi és hajtja végre a kormány:

- 3 -

A duális rendszerben három év lesz a szakképzésre fordított idő az

eddigi ötéves képzési időszak helyett

Átalakul a képzés szerkezete, csökken a közismereti tananyagra

fordított képzési időtartam (a közismereti tantárgyakra fordított idő a

képzés idejének 33%-át teszi ki), ami azt jelenti, hogy heti öt

testnevelésóra és egy osztályfőnöki óra mellett mindössze hat óra jut

majd az összes többi tárgyra

A szakmunkástanulók a képzés első évét az iskolai tanműhelyben, a

második és a harmadik évet már a vállalatnál végezhetik el

A 2013/2014-es tanévtől kizárólag a Köznev. tv.-ben és a Szaktv.-ben

meghatározott szakiskolai és szakközépiskolai képzés indítható.

A szakközépiskola az Szt. alapján felsőfokú szakképzésben képzést

utoljára a 2012/2013-as tanévben indíthat.

A szakiskolai képzésben az új szabályozás lehetőséget ad a

képzéstípusok közötti váltásra, továbbá a szakiskolai képzés

folytatásaként érettségire felkészítő képzésbe való bekapcsolódásra.

Új elem, hogy a megszerzett szakképesítés az adott ágazati képzésen

belül középszintű szakmai érettségi vizsgával egyenértékűnek

tekinthető, amennyiben a tanuló a közismereti vizsgatárgyakból sikeres

érettségi vizsgát tett.

- 4 -

Új elemként a Köznev. tv. szerinti Köznevelési Híd-programok

keretében szakképzésben részt vevő tanuló folytathatja a tanulmányait,

kizárólag részszakképesítés megszerzése céljából.

A szakképző iskolában 2013. szeptember 1-től a nem

pedagógus/szakoktató végzettségű szakember munkáját 2 éven át

mentor pedagógus módszertani kérdésekben segíti, amennyiben a

szakember legalább két év, pedagógus munkakörben szerzett

tapasztalattal nem rendelkezik. A mentor feladatát a pedagógiai

programban kell szabályozni.

II. Mi volt korábban?

A szakképzés kálváriája legalábbis az 1950-es években kezdődött el. A Rákosi-

korszak annyiban kontinuitást mutatott a két világháború közötti időszakkal, hogy a

munkásságon belül a szakképzetlen munkaerő aránya tovább növekedett. Ekkor a

szakképzés két lábát a szakmunkásképző (utóbb szakiskola) és a magasabb

műszaki tudást nyújtó technikum jelentette (ez utóbbiakat az 1960-as években

visszafejlesztették). A szocialista rendszer által biztosított korlátlan továbbtanulási

lehetőségek nagymértékben csökkentették a szakképzés presztízsét.

Az 1956-ot követő időszakban a szakmunkásképzők rövid időre felfutottak, javult az

intézmények tanműhelyekkel és taneszközökkel való ellátottsága. A

szakmunkásképzésről az 1969. évi VI. törvény rendelkezett. A szakmunkástanulók

tulajdonképpen duális rendszerben tanultak, ami azt jelentette, hogy 3-4 napot az

üzemben vagy műhelyben dolgoztak.

A közismereti órákra fordított időtartam csökkenése és az 1960-as években egy új

iskolatípus, a szakközépiskola megalapítása mellett a szakmunkásképző presztízsét

- 5 -

nagymértékben csökkentette, hogy az egyetemre való bejutás ebből az

iskolatípusból szinte lehetetlen volt. Vagyis a mobilitás felől nézve a

szakmunkásképző zsákutcát jelentett (hasonlóan a két világháború közötti polgári

iskolához), ami éppen a rendszer legérzékenyebb pontjára tapintott rá: hiszen ha a

proletariátus gyermekei megrekednek a szakmunkásképzőkben, akkor szembe

kellett nézni a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődésével.

Ekkortól kezdődött az a tendencia, hogy a nyolcosztályos általános iskolából

lemorzsolódó tanulók a szakmunkásképzőben folytatták tanulmányaikat, valamint a

roma tanulók útja is – többnyire – a szakmunkásképzőben folytatódott. A

szakmunkásképzők helyzetén az sem változtatott, hogy 1975-ben egységesítették az

elméleti képzést. Az 1970-es években rövidéletű mozgalom indult annak érdekében,

hogy a jó tanulmányi eredménnyel rendelkező szakmunkások közül évente néhány

százat beírassanak az egyetemre, ezzel is szűkítve a munkásosztály – a rendszer

szerint elvben uralkodó osztály – és a diplomás elit között mind szélesebbre táruló

szociális és képzettségi ollót.

A szakmunkásképzőknek nem tett jót a szakközépiskolák megjelenése. Ez az

iskolatípus, amelyik 1969-ben a korábbi technikumokat is magába olvasztotta, a

minőségi tudással és általános műveltséggel felvértezett munkaerőt bocsátotta ki a

kapuin, ennélfogva egyszerre jelentett utat a felsőoktatás és a szakma irányába.

Hamarosan kiderült, hogy a szakközépiskola jobban kielégíti a mobilitási igényeket.

A szakközépiskolákban egy idegen nyelvet tanítottak (szemben a gimnáziumokkal,

ahol két idegen nyelv volt a kötelező), a szakmunkásképzőkben viszont egyáltalán

nem tanítottak idegen nyelvet. A szakmunkásképzőben volt a legalacsonyabb a

közismereti anyagra fordított óraszám (924 óra).

A tervgazdaság megszűnésével és a piacgazdaság létrejöttével természetesen

megszűnt az a helyzet, hogy a szakképzést a gazdaság szakemberigényének

rendelték alá. Ugyanakkor a szakmunkásképzés tartósan a minőségileg leértékelt

- 6 -

tudás szinonimájává vált, nem sikerült megteremteni annak presztízsét az új

rendszerben sem.

Nem arról van szó tehát, hogy eddig minden rendben ment volna. Az, hogy a

szakképzés nem a versenyképes szakképzett munkaerő utánpótlását, hanem a

szociálisan leszakadó, a közoktatásból lemorzsolódó, vagy oda be sem jutó

gyerekek felzárkózását segíti, nincsen rendben. A kérdés csak az, hogy jobb lesz-e,

ha 33%-ra csökkentik a közismereti tárgyak oktatására fordított időt – akkor, amikor

azt mondjuk, hogy a munkaerő szabadon mozog (nyelvtanulás), hogy a

szakmunkásnak is szüksége van állandó továbbképzésre, és az ahhoz szükséges

készségek elsajátítására, hogy kommunikálnia kell az ügyfelekkel, hogy magának

kell olykor könyvelnie is.

III. A duális német szakképzési modell, és ami mögötte van

A magyar szakképzési törvény változásairól 2011 januárjában született döntések

életbe lépése több lépcsőben vette kezdetét, először 2012 szeptemberétől, majd

2013 januárjától. A változtatásokról és azok különböző időpontokban történő

hatályba lépéséről külön tájékoztató értesíti a szakképző iskolákat1, ezenkívül pedig

a Magyar Közlöny hasábjain, valamint a Nemzeti Munkaügyi Hivatal weboldalán

mindenki számára elérhető a magyar szakképzést érintő törvényi rendelkezések

teljes szövege.2

1„Tájékoztató a szakképző iskolák részére a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény egyes

rendelkezéseinek különböző időpontokban történő hatályba lépéséről és alkalmazásáról” 2 a 1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésről, mely hatálytalan 2012. I. 1-től;

a 2003. évi LXXXVI. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról, mely hatálytalan 2012. I. 1-től; a 2011. évi CLV. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról, mely hatályos 2013. I. 2-től; a 2011. évi CLXXXVII. törvény a szakképzésről, mely hatályos 2013. I. 1-től

- 7 -

A második Orbán-kormány

oktatáspolitikájának egyik fő prioritása,

hogy annak átalakítása az ország

gazdasági racionalitását szolgálja, így a

magyar diákoknak versenyképes tudást kell

szerezniük mind a köz-, mind

felsőoktatásban egyaránt. Ezt a célt eddig

minden kormány kitűzte maga elé, ennek

eléréséhez pedig különböző metodikákat

alkalmaztak, amelyek kiváltották az oktatás

szereplőinek ellenállását. Az Orbán-

kormány eddigi oktatáspolitikáját is érte

szakmai bírálat, illetve oktatói és hallgatói

megmozdulások kisérték a nagyobb

átalakításokat.

A duális szakmai képzés magyarországi

bevezetésével kapcsolatban a kormány azt

várja, hogy „jóléti állam helyett munkaalapú állam alakuljon” és, hogy a „munka

becsületét” visszaállítsák. Ennek a keretein belül többek között az építőipar, az

idegenforgalom, a szerelőipar, a vegyipar, és az elektronikai szakmák területén

szeretnék orvosolni a szakember-hiányt, továbbá a szakképző intézmények

jelentőségét a visszaállítani, mivel ezek az intézmények a hátrányos helyzetű

gyermekek gyűjtőhelyévé váltak, és ezáltal presztízsük is csökkent. De vajon a

német mintájú duális szakképzés illeszkedik-e a magyar adottságokhoz?

A tanulói szerződés a német modellben A tanulói szerződés részletesen szabályozza a tanuló és a vállalat kapcsolatát. Az alábbiakat tartalmazza:

a szakképzés módja, ütemezése, célja

rendszeres napi munkaidő

a kiképző üzemen kívüli képzés követelményei

a próbaidő tartama

a juttatások formái és összege

az évi szabadság ideje

a tanulói szerződés felmondásának feltételei

Forrás: Szabó Gábor: A duális szakképzés rendszere és a projekt orientált képzés kapcsolata. Bp., 1997.,

Kandó Kálmán Műszaki Főiskola

- 8 -

A német képzés példája

Németországban a szakképzést az általános iskola elvégzése után a duális

rendszerben sajátíthatja el a diák. A képzési idő nagy része a termelő- vagy

szolgáltató-üzemekben történik. Így az oktatás legnagyobb részét az iskolán kívül

végzik el a fiatalok, vagyis a hét 3-4 napján az

üzemben, 1-2 napon a részidős szakiskolában (a

szocialista rendszerben is hasonló volt a

szisztéma). A duális modellben legmarkánsabban a

gazdaság szereplői határozzák meg a képzés

felépítését, és ebben a folyamatban már

megjelennek, mint jövőbeli munkáltatók is.

A duális képzésben a vállalat egy hosszú

processzust követően választja ki a vele szerződni kívánó fiatalt. Mivel a vállalati

menedzsment a saját cégnek (nem pedig a konkurenciának) akar szakembert találni,

ezért alaposan felméri a jelentkező fiatal tudását.

A képzési program feltétele, hogy az általános képzést követően a diáknak, aki

duális szakképzésben szeretne részt venni, egy kvázi állásinterjúra kell készülnie. A

kiírt pályázatra jelentkező diák köteles benyújtani önéletrajzát, valamint az utolsó

iskolai végzettségről szóló okirat másolatát. Ezt követően alkalmassági dolgozatot

írathatnak vele, vagy pályázati megbeszélésen is részt kell vennie a kiválasztás

során. Természetesen ennek a többkörös kiválasztási folyamatnak ugyanúgy része a

tanulmányi átlag figyelembevétele, vagy a hozott érdemjegyek beszámítása bizonyos

tantárgyak tekintetében. Az alkalmassági vizsgát egy pályázati megbeszélés követi.

Ezt követően a vállalat döntést hoz a fiatal tanuló felvételéről, elutasításáról vagy

várólistára helyezéséről

- 9 -

Nem csupán ez a kiválasztási folyamat emlékeztetheti a diákot arra, hogy a

jelentkezési metódus hasonló ahhoz, amikor egy leendő munkahelyre jelentkezik,

hanem a diákkal megkötött szerződés is. Ez a tanulói szerződés magába foglalja, a

szakképzés módját, a munka tartalmát, beosztását, célját, de rögzítve van a

szabadságolás rendje, a juttatások jellege, vagy a szerződés felmondásának a

feltételei is.

De a tanulói szerződés aláírásával még nincsen vége a procedúrának: a

szerződéseket még elküldik a kamaráknak, amelyek felülvizsgálják azokat, majd

pedig rögzítik a tanulószerződési jegyzékben.

A tanuló díjazásban részesül, éppúgy, ahogyan a vállalat bármely dolgozója. A

díjazás mértéke sem lehet önkényes, a „szervezett kapitalizmus” hagyományainak

megfelelően ezt is szabályozza a munkavállalói és munkáltatói érdekszervezetek

közötti szerződés. Szó sincs tehát arról, hogy a tanulót ingyen és potom

munkaerőnek tekintik, jogai nagyon világosan le vannak fektetve.

A képzési programokat a piaci szereplők alakítják ki, így megfelelnek a gyakorlati

munkáknak, továbbá a szakképzés költségeit a magánvállalkozások állják, de ennek

finanszírozása történhet az állammal

közösen is. A képzésben résztvevő

diákok szerves részét képezi a

termelésnek. A termelési idő alatt sokszor

a vállalatok és üzemek saját költségükre

képzik ki a tanulókat, ezáltal is hosszú

távú befektetésnek tekintik őket. A

szakmát tanuló fiatal a munkaadó

növendéke, az iskolalátogatás idejére

pedig a vállalat szabadságot köteles biztosítani a részére. Így egymás mellett az

iskolapadban való ismeretek elsajátítása, és a kamaszkorban történő

- 10 -

munkaszocializáció is megtörténik. Ennek szabályozott kereteit az állam biztosítja,

kiszámíthatóságának és működőképességének köszönhetően a németországi

vállalkozások egynegyede üzemi képzést folytat, és a tanuló fiatalok nagy száma

választja ezt a fajta képzésformát.

A duális szakképzési módot a vállalatok finanszírozzák nagyobb részben, a kamarai

tagoknak a harmada veszi ki a részét a képzésben, mások, akik a rendszeren kívül

vannak, más módon szerzik meg a munkavállalóikat, és nem költenek azok

képzésére. A rendszeren belül viszont a képzési hozzájárulások és a tanulók

munkájából származó jövedelem által megtérülnek a képzési költségek, a vállalatok

lojális munkavállalókat kapnak, és az adott iparágra jellemző specifikus tudással

vértezhetik fel az ott tanulókat. Bizonyos szakmákban, ahol nem elegendő a

tanulóhely, ott tartományi, illetve szövetségi költségvetési hozzájárulásokkal

kompenzálhatnak.

A kamarák szerepe

Németországban a duális szakképzés rendszerének ellenőrzése a kamarákhoz

tartozik, amelyeknek tagságát valamennyi vállalati szereplő alkotja, a kisvállalkozótól

egészen a nagyobb multinacionális cégekig. Ez a kamararendszer-típus az

úgynevezett kontinentális modell, amely modellhez a spanyol, olasz, illetve a holland

kamara rendszer is tartozik. Működésüket a közjogi törvények szabályozzák, a

kötelező tagság révén pedig az egész németországi vállalkozói szférát képes

reprezentálni.

A kamarák önkormányzati testületek, választott közgyűlésük és elnökségük van.

Feladatai közé tartozik a szakmunkásvizsgák tartalmának meghatározása, annak

megszervezése, illetve, hogy a kiadott bizonyítványok ténylegesen az ott végzett

tanuló érdemeinek megfelelő legyen.

- 11 -

Németország húzóereje

A szakképzési folyamat tekintetében elmondható, hogy Németország gazdasága,

amelyik a világ negyedik legerősebb gazdasága – igaz, jelenleg a válság idején a

gyenge külkereskedelme miatt csökkent a GDP-je – alapvetően meghatározza a

duális szakképzési forma.

Igaz, a németországi munkamorál, és a német iparosodás története elősegítette,

hogy Németország gazdasága jelenleg is Európa fő húzóerejét alkotja. A

németországi szakképzési rendszer a 19. század végére vezethető vissza, az 1889-

es kisipari törvény értelmében a kisipari testületek saját iskolákat hozhattak létre. A

századfordulón a Német Iparoktatási Szövetség átfogóan szabályozta ennek az

oktatási rendszerét, a gyakorlati képzés felelősei kezdettől fogva pedig a kamarák,

az 1897-es kamarai törvény értelmében.

Munka vagy továbbtanulási lehetőségen gondolkodó fiatalok számára pedig nem

dehonesztáló alternatíva a szakképzés elsajátítása, hanem számukra is

kiszámíthatóbb életet biztosít. A kiszámítható élet alapját az is adja, hogy a

szakképzés folyamatában az eszköztár modernizálása, illetve az ismeretek

korszerűsítése állandó, így a piaci igényeknek megfelelő szaktudással felvértezett

friss munkaerőt képesek biztosítani, hiszen a piac saját maga termeli ki a

munkavállalókat. Így valósul meg az oktatás, az ipar és állam állandó kooperációja.

„Német, magyar két jó barát?”

Németország és Magyarország gazdasági együttműködése hosszú múltra tekint

vissza, földrajzilag koncentrált a magyar export, hiszen ennek egynegyede

Németországba irányul, továbbá a német gazdasági teljesítmény szorosan

- 12 -

befolyásolja a magyar gazdaság állapotát is. Ennek legjelentősebb mutatója az,

ahogyan 2009-ben a német gazdaság visszaesett, és ezzel magával rántotta a

magyar GDP-t is, tehát a német fogyasztási kedv, beruházási aktivitás jelentősen hat

Magyarországra is.

A magyarországi működő tőkebefektetések több mint a 23%-a, és az újra befektetett

jövedelmek több mint 55%-a Németországból érkezik. Ezáltal a német kapcsolat

munkahelyeket teremt, technológiákat honosít meg, és jelentős adóbevételt jelent az

Magyarország számára (pl.: Audi, Opel, Mercedes, Robert Bosch csoport, Lidl, Aldi),

viszont érdemes azt megemlíteni, hogy ezek a

cégcsoportok jelentős nyereséget is elkönyvelnek

maguknak, és a válság közepette ezt a növekedést

némelyikük meg is tartotta.

A két gazdaság kooperációjának elmélyítését

segítheti elő a duális szakképzési rendszer

adaptációja, amelynek révén hasonló képzési

feltételek mellett tanulhatnak magyar diákok, később

akár magyarországi német cégek számára, vagy Németországban különböző ipari

szegmensekben dolgozhatnak tovább. A képzési kooperáció – szakképzési

tanfolyamok, nyelvi képzések, technológiai elmélyítések – magával hordozhatja a

gazdasági együttműködést és befektetési kedvet is.

Mindezek tekintetében érdemes a szálakat erősebbé tenni a két ország között, és

ennek fontosságát Orbán Viktor miniszterelnök is megjegyezte évértékelőjében a

Millenárison, miszerint: „Az újraiparosítással a magyar ipart összeépítjük a némettel

[…], tízezer exportáló, versenyképes magyar középvállalatot fogunk fölépíteni,

tizenöt-húsz regionális magyar multi ad majd erőt a magyar gazdaság globális

terjeszkedéséhez”. A két ország barátságára törekedni kell: politikai, kulturális,

gazdasági értelemben összekötni őket, kiépíteni a kölcsönös piacokat, a magyar

- 13 -

frissen végzettek számára pedig meg kell teremteni a feltételeket, hogy piacképes

tudással boldogulhassanak.

IV. A szakmai szervezetek véleménye

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Parragh László egyik elsődleges

kezdeményezője a szakképzés átalakításának, általában véve az oktatáspolitikai

reformoknak. Orbán Viktor miniszterelnök és Parragh László 2010 novemberében

megállapodást írtak alá a szakképzés megújításáról.

Szilágyi János, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) oktatási és képzési

igazgatója úgy nyilatkozott, hogy az elmúlt években nőtt a kereslet a szakiskolát

végzettek iránt, ennek ellenére a szakmunkás-életpályamodell társadalmi megítélése

rossz, ezen pedig a szakképzési rendszer gyakorlatorientált átalakítása változtathat.

Állítását arra az érvre alapozta, amely szerint a szakiskolát végzettek munkaerő-piaci

esélyei jobbak, mint a nyolc általános osztályt végzetteké.

A képet azonban tovább árnyalja, hogy a szakiskolát végzettek 60%-a

segédmunkásként dolgozik, alapkészségeik hiányoznak ugyanis tudásuk

megújításához vagy új szakma tanulásához.

A munkaadóktól az MKIK-hoz is érkeznek olyan jelzések, hogy a szakiskolába

belépők nagy része írásbeli, olvasási vagy számolási problémákkal küzd, ezen

azonban a középfokú képzés már nem tud változtatni. Szilágyi azonban ezt azzal

magyarázta, hogy a jelenlegi rendszerben az első két évben sokan a közismereti

tárgyak miatt veszítik el a kedvüket és hagyják ott az iskolát, a hároméves,

gyakorlatorientált szakképzést azonban többen végzik majd el.

- 14 -

Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ)

A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége 1988-ban alakult meg

kormánytól független, és a magyar magántulajdonú vállalkozások szakmai

érdekvédelmi szervezeteként. A VOSZ szerint segítséget kell adni a fiataloknak,

hogy vállalkozzanak. Az unióban ugyanis ma attól kell tartani, hogy egy generáció

jelentős része úgy nő fel, hogy nem lesz élménye a munka világáról – mondta a

Magyar Hírlapnak Lőrincze Péter, a VOSZ ügyvezető elnöki főtanácsadója. A VOSZ

pozitív alapállását azonban árnyalja, hogy a kormányzat és a kamara elképzelései

nem mindenben fedik egymást, közös pont a duális képzés bevezetése, az

akkreditációs rendszer, az OKJ képzés rendszere, de amíg a kormányzat a digitális

írástudásra, a nyereség-elszámolás módjára, a TISZK és ösztöndíj rendszerre

helyezné a hangsúlyt, a kamara más prioritásokat tart fontosnak. A kamara

elképzelése, hogy meghatározó szerepet kaphasson a képzésben, a gyakorlati

képzés ellenőrzését emeli ki, regionális vizsga és kompetenciaközpontok

létrehozását, szakképzési hozzájárulás felhasználásának ellenőrzését, és a hatósági

képzéseket.

A szakszervezetek

A Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet (MKSZSZ) elnöke, Tóth József

alapvetően jó döntésnek tartotta a duális szakképzési rendszer bevezetését, de

bizonyos problémás pontokra rávilágított. Tóth József szerint duális szakképzésnek

nevezhető modell működött Magyarországon a rendszerváltás előtt is, sőt az eddig

Magyarországon működő rendszert is lehet duális szakképzésnek nevezni, de nem

úgy működik, ahogy kellene, vagyis ahogyan a németeknél működik, és nem úgy,

ahogy a piaci viszonyok elvárják. Mint említette, a hazai viszonyokhoz való igazítás

nélkül itthon nem működőképes a német modell. Itthon a cégek elsősorban profitra

törekednek és nem azért vállalják a tanulókkal való foglalkozást, hogy ilyen módon

jussanak szakképzett, általuk ismert és megbízható munkaerőhöz, hanem azért,

- 15 -

mert egyes esetekben a tanulókért kapott kedvezmények nélkül nehéz helyzetbe

kerülnének.

Tóth József úgy véli, hogy mindezen sajátosságok miatt Magyarországon a német

modell helyett a svéd modell életképesebb lehetne, amelyben az iskolának van

szervező, ellenőrző szerepe mind a tananyagot, mind a gyakorlatot tekintve, és így a

cégek, vállalatok képesek a szakmai követelményeknek megfelelni. A képzés tehát

egyszerre igazodik a központi akarathoz és a helyi viszonyokhoz, s szinte

tökéletesen alkalmazkodik a munkaerő piaci igényekhez. Problémás, hogy míg

Németországban először a tanuló tanulószerződést köt valamelyik

vállalkozással, majd ezután lép be az iskolába, addig Magyarországon ez

fordítva működik. Jellemző, hogy az iskolák diákjainak alig 10%-nak van

tanulószerződése, a többiek a tanműhelyben szerzik meg tapasztalataikat, ami nem

elegendő környezet versenyképes tudás elsajátításához.

Az MTA Közgazdaságtudományi Intézete

Varga Júlia a MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos munkatársa

szerint akár 15-20 évvel is visszavetheti a gazdaságot a duális szakképzési modell

bevezetése, mivel a változtatások azon a téves feltételezésen alapulnak, hogy a túl

kevés szakmunkást képez az oktatási rendszer, ezért az érettségit adó

szakközépiskolák és gimnáziumok helyett erre az útra kell terelni a diákokat. De a

szakiskolában végzettek munkaerő-piaci helyzete sokkal rosszabb, mint a velük

azonos korú nem szakiskolát végzett társaiké, alacsonyabb bérekért dolgoznak és

munkát találniuk is sokkal nehezebb.

Varga rámutatott arra is, hogy a kormány valójában nem a német duális szakképzést

honosítja meg Magyarországon, hiszen az alapjaiban eltér az itthon tervezett

megoldástól: külföldön 18−20 év közötti fiatalok kerülnek a szakképzésbe, megfelelő

alapkészségekkel, Magyarországon azonban a 14−15 éves diákok. A német duális

- 16 -

szakképzésnél a tanuló úgy

kerülhet szakiskolába, ha már

szerződése van a munkaadóval,

vagyis biztosan a piaci

igényeknek megfelelő képzést

kap. Magyarországon azonban

Varga szerint az is kérdéses,

hány vállalat lesz majd képes

diákokat foglalkoztatni.

V. Problémák

A kormány retorikájában a

szakképzés reformjáról beszél,

ám az, ahogyan ezt megtervezi,

inkább arra utal, hogy a betanított

munkaerőt kívánja nagy

tömegben előállítani a gazdaság számára. Még ezzel sem lenne baj, csakhogy

Magyarországnak valóban tanult, művelt, versenyképes tudással rendelkező

szakmunkásokra van szüksége. Azonban erősen kétséges a fentiek fényében, hogy

ennek képes lesz-e eleget tenni az új rendszer.

A legtöbben attól félnek, hogy az új szakképzési rendszerben a munkaerőpiac nem

tudja kellő számban felszívni a szakiskolai tanulókat. A válság miatt a kis- és

középvállalkozások anyagi ereje csökkent, holott éppen a KKV-k foglalkoztatják a

hazai munkaerő kétharmadát. Ugyanakkor Németországban, ahogyan a fentiekből is

láthattuk, a vállalatok nem csupán tanítják a hozzájuk jelentkező gyakornokokat,

hanem fizetnek is a munkájukért. A duális rendszer drága mulatság, amelynek

előnyeit Magyarországon – a KKV-k pénzügyi nehézségei és eladósodottsága

folytán – a nagyvállalatok és az állami vállalatok élvezik. Ez viszont éppen a

kormány középosztályt támogatni kívánó retorikájának mond ellent.

A duális modell előnyei:

Gyakorlatorientált képzés

Állandó továbbképzést biztosít

Lehetőséget ad a vállalkozások

és a tanulók igényeinek

találkozására

A szakképzést a piaci

viszonyok határozzák meg, nem

államilag előírt keretszámok

A képzés nagymértékben az

önkéntességre épít mind a

tanulók, mind a vállalkozások

oldaláról

Állandóan lehetőség van a

szakképzés módszereinek

korszerűsítésére

- 17 -

Mindemellett Németországban is kritikák fogalmazódnak meg a duális képzéssel

kapcsolatban (ld. második keretes írásunkat a 18. oldalon). A legnagyobb hátránya a

képzésnek, hogy hamar választásra kötelezi a szakmunkástanulót, viszont a

specializáció később nehézzé teszi a váltást (ami a vállalat érdeke elsősorban,

hiszen, mint hangsúlyoztuk, nem szívjóságból foglalkozik a fiatallal, hanem a saját

szakemberigényének a kielégítését végzi el).

A vállalatok nem tudnak előre kalkulálni

három-öt évvel, hogy milyen szakemberre, és

pontosan milyen mennyiségben van

szükségük. Egy válság vagy egy új

technológia megjelenése felboríthatja a

viszonyokat, szakmák süllyedhetnek el, és

újak iránt növekedhet az igény. Mindez

Németországban talán nem is okoz nagy

problémát, hiszen a fejlett német

környezetben már a 19. században kialakult

a felnőttképzés rendszere. Azonban

Magyarországon egy képzési, továbbképzési

rendszer nem támogatja meg a gazdaságot.

A magyar környezetben további problémákat okoz, hogy az általános iskolából

kikerülő diákok négyötöde funkcionális analfabéta, amelyen már az általános képzés

sem segít (viszont azzal, hogy csökkentik a közismereti óraszámot a szakiskolákban,

a helyzet egészen biztosan nem javul, hanem romlik).

Javaslatok

1. A szakképzés fontosságához nem férhet kétség. Ugyanakkor

semmiképpen nem támogatható az a szisztéma, hogy csökkentsék a

A duális rendszer hátrányai:

A túl korai választás hamar kijelöli a

fiatal szakmunkástanuló szakmai és

életpályáját, nem veszi figyelembe,

hogy ma már az egyének életük során

többször váltanak szakmát

Túlzott specializáció és kevés elméleti

háttér, amelyik később megnehezíti a

szakma és az életpálya változtatását

Az üzemek nem biztosítanak egyforma

körülményeket (ellentétben az iskolai

tanműhelyekkel)

- 18 -

szakiskolákban a közismereti tananyagra fordított óraszámot. Ezért

javasoljuk a szakiskolai képzés visszaállítását öt évre

2. Követeljük, hogy a duális szakképzés esetén biztosítsák, hogy a

magyarországi képzés semmilyen elemében ne térjen el a német

mintától: a nagyvállalatok a tanulói szerződésben megállapított

juttatásokat biztosítsák a náluk dolgozó tanulóknak.

3. A szakképzés nem a „levegőben lóg”: a kedvező társadalmi, gazdasági,

kulturális környezet megteremtésére is szükség van. Ezért javasoljuk a

hazai felnőttképzés fejlesztését, szakmai képzési és továbbképzési

központok létrehozását az ország kevésbé fejlett régióiban, hiszen

ezekben a régiókban esnek ki a legtöbben a közoktatásból, itt a

legnagyobb probléma a funkcionális analfabetizmus.

4. A szakképzési rendszernek nem csak a nagyvállalkozásokat és az állami

vállalatokat, hanem a munkaerőpiac kétharmadát lefedő KKV-kat is

támogatnia kell. Javasoljuk adókedvezményekkel támogatni azokat a kis-

és középvállalkozásokat, amelyek szakiskolai tanulókat foglalkoztatnak,

a foglalkoztatott tanulók számával arányosan. A KKV-k esetében

méltányos lenne, ha a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vállalná a

szakiskolai tanulók részére juttatandó fizetés 50%-át.

5. Követeljük német mintára információs központok felállítását (országos

és megyei szinten), amelyek tájékoztatják a tanulókat az általuk

választott szakmában való elhelyezkedési lehetőségekről, a

munkajogokról, teszteket és pályaorientációs előadásokat tartanak.

- 19 -

6. A szakiskolákban dolgozó tanárok és a szakoktatók ugyanolyan anyagi

megbecsülésben részesülnek, mint a gimnáziumokban és a

szakiskolákban dolgozó kollégáik.