Az elzászi Mulhouse-ban nem töltöttem hosszúidõt, nem is volt szándé-komban Franciaország-ban letelepedni, ezért egy-két magyar sráccal együttelhatároztuk, hogy Párizs-ba megyünk. Ott pedig el-megyünk az Actio Catho-lica irodájába, ahol jelent-kezhetünk a tengerentúlikivándorlásra.

A fennmaradt kis note-szembõl kiderült,1957. áp-rilis 2-a és július 10-e kö-zött voltam a csodás fran-cia fõvárosban. Tizedikénmár Ruenbe mentem,majd július 12-én száll-tunk hajóra Le Havre-ban.Az irány: Kanada!

Amint Párizsba érkez-tünk, a Vaszary-könyvek-bõl ismert, híres Gare del'Est pályaudvarra, rögtönfelkerestük a Vöröskeresztállomását. Megkaptuk amagyar menekültiroda cí-mét, ami a Rue de laGrange-Batelliére utcábanvolt található.

Rögtön metróra száll-tunk, az állomáson hatal-mas térkép mûködött, be-ütöttük a kívánt címet,ami rögtön megmutatta,az utat. Párizsban metró-val könnyû volt közleked-ni, azért néha el lehetetttévedni.

Az irodát hamar megta-láltuk, egy nagyon kedveshölgy vette fel az adatain-kat, és érdeklõdött, aka-runk-e dolgozni, majd aztis, hogy van-e szállásunk.A munkalehetõségre igen-nel, a szállással kapcsola-tos kérdésre nemmel vála-szoltunk.

Az iroda vezetõje kö-zépkorú, kifejezett úrihölgy, neve, ha jól em-lékszem, gróf Esterházy,hihetetlen gyorsan – eh-hez Magyarországonnem voltunk hozzászok-va – elintézett mindent.Kaptunk gyorssegélyt,már nem emlékszem apontos összegre, de el-mondta, amikor pénzrevan szükségünk, itt min-

dig kaphatunk kis segít-séget.

Jómagam ritkán hasz-náltam ki a lehetõséget,mindig udvariasan kezetcsókoltam, láthatta, voltgyerekszobám, talán ez ishozzájárult, hogy a grófnõ

megkedvelt engem. Vol-tak srácok, akik folyama-tosan feljártak segélye-kért, azokat azután végülkidobta az irodából.

A Ferguson-traktor-gyárban kaptunk munkát,és a hozzájuk tartozómunkásszálláson laktunk.Itt már voltak hozzánk ha-sonló magyar menekül-tek, akik ismerték a helyetés munkát is, ebédre pe-dig az üzemi étkezdéthasználtuk.

Itt késõbb sok vidám je-lenetnek lettünk tanúi,ugyanis a muszlim sráco-kat mindig froclizták afranciák: amikor hústszolgáltak fel ebédhez,azonnal röfögni kezdtek.Rögtön megtanultam acochon szó jelentését,amely franciául disznót,illetve sertést jelent, vala-mint azt is, hogy a musz-limok nem esznek disznó-húst.

A traktorgyári munkavalamelyest hasonlítottahhoz, amit a Peugeot-au-tógyárban végeztünk, ésrögtön meguntunk. A fu-tószalag itt sem volt sok-kal érdekesebb, bár úgyemlékszem, jobb fizetéstkaptunk, mint Montbéli-ard-ban, valószínûlegazért, mert Párizsban drá-gább volt az élet.

Emlékezetem szerint1957-ben roppantul melegnyár volt a francia fõvá-rosban, szédelegtünk ahõségtõl a futószalag mel-lett. A francia munkásoksztrájkot szerveztek, denem lett belõle semmi, acég vezetõi befestették atetõn lévõ ablakokat, ígyvalamelyest csökkent ahõmérséklet a teremben.

A munka befejezése

után együtt zuhanyoz-tunk a suviksz fekete sze-negáli srácokkal, akik jó-val magasabbak és izmo-sabbak voltak nálunk.Szóbeszéd, pletyka volt amagyarok között, hogy afeketéket azért szeretik

jobban a nõk, mert, hogyis mondjam, nagyobb sze-xuális felszereléssel van-nak megáldva, mint mi,fehérek.

Direkt elmentem meg-nézni a szomszédos, sze-parált tusolókat, ahol aszenegáliak fürödtek. Afelfedezõ kõrúton semmikülönlegeset nem láttam,akár egy a magyar focicsa-pat zuhanyozójában let-tem volna. Így errõl is ki-derült, miután ellenõriz-tem, ez is csak egy városilegenda volt.

A munkásszállásonrögtön megismertem egy-két focistát, akik a párizsimagyar csapat játékosaivoltak. Közülük BedecsPistával kerültem barátikapcsolatba, aki otthon aGanz csapatában játszottcenterhalfot. A BLASZ I-es– a magyar harmadosztá-lyú – csapat játékosa mártúl volt harmadik ikszen,de még nagyon megfelelt amenekült magyar sráco-kat tömörítõ csapatban.

Volt közöttük idõsebbjátékos is, például a többmint negyvenéves SiposVili, a Ferencváros és amagyar válogatott egykorijobbszélsõje. Késõbb acsapat játékosa lett Dobos,a Debrecen NB I-es csapa-tának jobbösszekötõje,aki többször szerepelt amagyar B-válogatottban.

Jómagam olyan intézõ-féle lettem, aki az egykoriMTK-s kapus, Csintalanmellett segédkezett. A csa-pat szurkolói között azegykori francia idegenlégi-ósok eléggé kemény legé-nyek voltak, akadtak isproblémák a meccsek alattés után, mert folytonosanbalhékat rendeztek.

Fõként az arabok miattvoltak verekedéseket, eztaz ellenszenvet még a légi-óból hozták magukkal afiúk. Ezeket a balhés egy-kori légiósokat kizárólag acsapat edzõje-vezetõje,Csintalan tudta féken tar-tani, aki maga is vagánysrácnak bizonyult, néhakeményebbnek is az ide-genlégiósoknál.

A csapatban játszott kétjól megtermett, olyan 185centis stramm srác, akiktestvérek voltak. Talán ik-rek, erre nem emlékszempontosan, mindkettenegyetemisták, a híres Sor-bonne diákjai. Õk hozták ahírt, hogy Budapesten a Ká-dár-gengszterek halálra ítél-ték Gáli József és Ober-sovszky Gyula írókat, aki-ket a bírák elsõ fokon rövidbörtönbüntetéssel sújtot-tak, majd másodfokon azthalára változtatták.

A focista srácok mond-ták, hogy másnap, június22-én az egyetem elõtttüntetést rendeznek a diá-kok, és kérték, amennyi-ben tudunk, jöjjünk el miis, és szóljunk mindenmagyar ismerõsnek.

Másnap rengetegen gyü-lekeztünk közvetlenül azegyetem elõtti hatalmasPlace de la Sorbonne téren,

amelynek szélén a párizsirendõrség rohamsisakoscsapata várt bevetésre.Nem emlékszem, kikmondtak beszédeket, fõ-

ként franciák szónokoltak,bár voltak magyarok is.

A tüntetés teljesen bé-késen folyt, mi a franciabeszédekbõl egy szót semértettünk, bár a tömeghangulatát így is éreztük.A szónoklatok végén el-énekeltük elõbb a magyar,majd a francia himnuszt.Mi, magyarok összefo-nódtunk a francia egyete-mistákkal, kart karba ölt-ve álltunk, és hallgattuk abeszédeket.

Belém két oldalról csinosfrancia egyetemista lányokcsimpaszkodtak, akik a be-szédek alatt csicseregvesugdolóztak egymással. Amagyar Himnusz alatt, lát-va, hogy mi vigyázzba állvaéneklünk, õk is beszüntet-ték a beszélgetést, majd aLa Marseillaise következett,és mosolyogva látták, hogymi a magyar szöveget éne-keljük.

A közismert franciaszöveget – „Allons!

Enfants de la Patrie!” –nem ismertük, helyette a„Nem lesz a tõke úr miraj-tunk” mozgalmi indulóténekeltük lelkesen, a lá-nyok nem értették a szö-veget, de csodálattal vettéktudomásul, hogy mi, ma-gyarok is ismerjük a LaMarseillaise-t.

A dal végén a nyakam-ba ugrottak, puszikat iskaptam arcom mindkétoldalára, és lelkesen ké-szültünk a tüntetés folyta-tására. Hát, abból nem lettsemmi, ugyanis a rendõr-ség falanxformában meg-indult, és kiszorított min-ket a térrõl. A metrómeg-állóban próbáltunk újraszervezkedni, de a rend-õrök oda is utánunk jöt-tek, így hazamenni kény-szerültünk.

A magyar vagy a szov-jet követséghez akartunkmenni, de senki sem tudtaa címüket, a terv az volt,hogy kövekkel beverjükaz ablakokat. Végül este aPlace Pigalle környékén lé-võ Sans Souci bárban ta-lálkoztunk, a hely a lesze-relt magyar légiósok köz-kedvelt vendéglõ-bárjavolt. Az egykori légiósokszívesen részt vettek vol-na a tervezett balhéban,de végül lefújtuk az elkép-zelést.

A Sans Souciban ismer-kedtem meg egy Irén nevûmagyar lánnyal, aki 4-5évvel lehetett idõsebb ná-lam. Irén válófélben lévõasszony volt, így vele ha-marosan túljutottunk asmárolás határain.

Azt is el kell monda-nom vele kapcsolatban,hogy teljesen raplis, sok-szor kibírhatatlan termé-szete miatt hamarosanmegszakítottam vele a sze-relmi affért. Az is lehet,hogy Irén hagyott ott en-

gem, sõt az a valószínûbb.Azt meg kell mondanom,nem ért nagy veszteség, ahölgy elég dilis volt.

A koncepciós Tóth Ilona-perben elítélt Gáli és Ober-sovszky esetében késõbb ahalálos ítéletet életfogytig-lanra enyhítették. Hozzátartozik a történethez, hogyObersovszkyval a '90-es

években találkoztam Bocs-kay Jóska barátom Nádorutcai irodájában, ahol elme-séltem neki az 1957-es pári-zsi történetet.

Nyakamba ugrott ésmegcsókolt, így köszöntemeg, hogy ismeretlenülkiálltunk és küzdöttünkaz életükért. Gáli József fi-atalon, 51 éves korában,1981-ben hunyt el, mígObersovszkyt 74 évesenérte a halál.

Visszatérve Párizsra,számomra továbbra is aParis Hungaria focicsapatadott fontos teendõnket.Egyik alkalommal elutaz-tunk a tengerpart mellettiCaen városába, ahol a szö-vetségesek elsõ partra-szállási kísérlete meghiú-sult. 1957 tavaszán mégrengeteg nyoma volt a kéthónapig tartó ütközetnek.

Idõközben Párizsbanfelkerestem a kanadai kö-vetséget, ahol beadtam akivándorlási kérelmet. Je-lentkeztem másik követsé-geken is, az Egyesült Álla-mok egybõl visszautasí-tott, azonban Ausztráliaés több dél-amerikai államlehetõséget adott a beván-dorlásra.

Végül a kanadai vízumérkezett meg elsõnek, ésjúlius 12-én, Le Havre-ban, több mint ezer ma-gyar menekülttel együtt,beszálltunk a Québecbeinduló Ascania nevû, 14ezer tonnás egykori olaszhadihajóra. Amint elhagy-tuk a kikötõ békés nyugal-mát, megindult a hullám-zás, amely magával hoztatengeribetegség elsõ áldo-zatait.

Itt az is kiderült, hogynem hajós nép a magyar.Még alig hagytuk el azöböl jól védett területét,máris a korlátoknál álltakhonfitársaink, és a halak

tápláléka lett a reggelijük. A hajó két étkezdéje kö-

zül az egyik, ahol anno alegénység fogyasztotta na-pi élelmét, három-négy-száz személy számára voltterítve, a mellette levõ tisz-ti étkezde kapacitása cca.negyven ember volt. Azelsõ nap után már csak ittétkeztek az utasok.

K Ö Z É L E T – 9. oldal2015. szeptember 19. – 38. szám

AMERIKAI KRÓNIKAHarmath István

Párizsban tüntettünk az '56-os hősökért

A Sorbonne elõtti tér

A Gare de l'Est pályaudvar, Párizsban

Obersovszky Gyula és Gáli József a bíróság elõtt

A mártír Tóth Ilona és Obersovszky Gyula a bírák elõtt

Fizessen elõ a nyugati világ legnagyobb hetilapjára!

Olvassa a Kanadai/Amerikai Magyarságot!