PPééccsssszzaabboollccssii HHaarraannggsszzóó

2017. KARÁCSONY A Pécsszabolcsi Magyarok Nagyasszonya Plébánia

kiadványa

Vajon karácsony-kész vagyok – e?

„Kész- e a bevásárlás?... kész-e a takarítás?... kész-e mákoskalács?... üdvözletek

feladva?... szóltál-e nekik, hogy mikor megyünk?... szóltál-e nekik, hogy nem

megyünk?”

Vajon készen van-e minden? Mikor jöhet a Jézuska?

A Kicsi názáreti Mária karácsony – kész volt. Azt mondta az angyalnak: „Legyen

nekem a te igéd szerint…!” Mert nagyon akarta szeretni az Istent. És jöhetett a

Jézuska…

A boldogemlékű magyar Galgóczy Erzsébet is nagyon akarta szeretni Jézust. Ezért

mindent átadott Neki, és azt mondta, hogy legyen meg mindig mindenben az Ő

akarata. Galgóczy Erzsébet is karácsony – kész volt. Ezt írta naplójába:

„…a Jézuska elfogadta felajánlásaimat…1930 óta minden év karácsonyán a szent

barlangban voltam. Ott térdeltem a kicsi Jézus jászola előtt, láttam a pásztorokat és

szabad volt nekem is köszöntenem az isteni Kisdedet. megengedte, hogy

letérdelhettem előtte, és elmondhattam Neki mindent. Százszor is elmondta, hogy

szeretem Őt és az Övé szeretnék lenni mindig. Évek óta a karácsonyt úgy töltöttem,

hogy nem ismertem magamra, hogy tudtam így kettészakadva élni?! Lelkem mindig a

Jézuska mellett volt, és mégis tettem köznapi dolgaimat is, itthon.

Ebben az évben ért életemnek az a nagy boldogsága, hogy karácsony éjszakáján

nemcsak ott lehettem a szent barlangban, nemcsak térdelhettem Előtte, mint eddig,

hanem szabad volt a kis Jézuskát a karjaimban tartanom. Fogtam és dajkáltam Őt!

Máriácska tette karjaimba! Amint térdeltem a jászola előtt, szívem majdnem

megszakadt a szeretettől és a vágytól, hogy egyszer én is foghatnám a Jézuskát! A

kicsi Jézus mintha értette volna a gondolatomat, vágyakozva nyújtotta felém drága

kicsi kezét, úgy, mint mikor a kisbabák kérik, hogy vegyék fel őket. Mikor láttam

felém nyújtani a kis karját, majdnem eszméletemet vesztettem a vágytól, hogy

megfoghassam. De magamtól nem mertem megérinteni. Mikor Máriácska meglátta a

Jézuska felém nyújtott kis kezét, gyöngéden felemelte, leültetett egy szénacsomóra, és

úgy tette az ölembe a kis Jézuskát. Hogy mit éreztem?... Erre igazán nincs szó, hogy ki

tudnám fejteni! Sokáig töprengtem azon, hogy is bírtam ki akkor azt a boldogságot?

Ilyenforma érzésem van a szentáldozáskor is. Most már nemhogy betelne a

szívem ezzel a boldogsággal és megnyugodna?! Nem! Mert még fokozódik lelkemben

a vágy, még mindig többet kíván, még fokozottabban szeretné bírni az Úr Jézust.”

Mélyülő Isten – szeretetem és mélyülő önátadásom fokának mértéke szerint lehetek én

is karácsony – kész.

Szeretettel kívánom híveinknek a Kicsi Jézus sok-sok áldását!

Gál Péter plébános

A Születés temploma

A magyarországi szerzetesrendek történetét bemutató sorozatunkat Karácsony

ünnepéhez kapcsolódó írással ideiglenesen felfüggesztjük – ezúttal a Megváltó

születési helyére látogatunk.

A Biblia tudósítása szerint Jézus Betlehemben született egy istállóban, ezáltal

teljesült Mikeás próféta jövendölése: "De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a

Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek

származása eleitől fogva, öröktől fogva van." (Mik 5.1)

Palesztinában az istállók általában barlangokban kaptak helyet, és Krisztus

születésének idejében legtöbbször a házakat ezek fölé a barlangok fölé építették. Egy,

a városfalon kívül elhelyezkedő lakóház, nem pedig vendégház lehetett tehát az épület,

amelyben már nem volt hely a minden órás fiatal nő és jegyese számára.

A Születés temploma ama sziklabarlang fölött emelkedik, amelyben a

hagyomány szerint Jézus született. Ilyen, történelem előtti, nem emberkéz alkotta

barlangokból megszámlálhatatlanul sok van a környéken. A templom maga közel

1700(!) esztendeje épült. Már a kereszténység első századában az első keresztények is

elzarándokoltak Betlehembe, hogy felkeressék azt a helyet, ahol a Megváltó született.

Hadrianus római császár a keresztény hagyomány megakadályozása végett Adonisz-

szentélyt építtetett a barlang fölé. Bár szándéka más volt, éppen ezzel pontosan

megjelölte azt a helyet, amelyet az első században a születés helyszíneként tartottak

számon. Azonban az a templom, amit ma láthatunk, nem az eredeti templom. Kívülről

a templom leginkább egy erődhöz hasonló .A bazilikába vezető bejáratot a történelem

során nagyon leszűkítették, hogy lovasok ne tudjanak behatolni. Az első templomot

szent Ilona császárnő, Nagy Konstantin édesanyja építtette a születés barlangja fölé.

Az évszázadok során számos alkalommal felgyújtották, átalakították, kiegészítették az

eredeti templomot, így mára egy elég eklektikus épület várja a zarándokokat.

- 2 -

Ezt a homlokzatán elhelyezett mozaikoknak köszönheti az utókor. A műalkotások a

három napkeleti bölcset perzsa öltözetben ábrázolták és a hagyomány úgy tartja, hogy

ezért kímélték meg a hódítók a templomot. A szent Ilona idejéből fennmaradt

mozaikok ma is láthatók, üveglap alatt őrzik őket.

Az idők folyamán a templomnak sok gazdája volt. Jelenleg a római katolikusok,

a görög ortodoxok és az örmény ortodox egyház osztozik a templom használatában. A

rámai katolikus egyházat a ferencesek képviselik ezen a helyen.

A templom szíve a Születés barlangja. A kórus két oldaláról egy-egy lépcső

vezet le a puha mészkősziklába vájt barlangba, amely majdnem téglalap alakú,

12 méter hosszú és 3 méter széles. Padlóját és falait szép márványlapok fedik. A sötét

barlangot 53 lámpa világítja meg (ezek közül 19 a ferenceseké, ők gondozzák őket, a

többit a görög és örmény szerzetesek). A templom rejtekében található az eredeti

jászolhely másolata. Jézus születésének helyén ezüstcsillag látható a következő

felirattal: Hic de Virgine Maria Jesus Christus natus est (= Itt született Jézus Krisztus

következett életében. Mindenekelőtt eredeti nyelvből lefordította a Szentírásnak majd

minden könyvét. Ez önmagában olyan teljesítmény, amellyel kivívta magának a

kortársak bámulatát. Megteremtette azt az alapszöveget, amelyet Vulgata néven a latin

egyház egészen a legutóbbi időkig hivatalos szentírási szövegként használt.

Bízunk benne, hogy minél több hívőnknek alkalma lesz a jövőben személyesen is

imádkozni Jézus születési helyén.

Kereszturi József

- 3 -

Szűz Máriától).

Szent Jeromosról tudjuk, hogy második

szentföldi útja során Betlehemben telepedett le.

Két (más források szerint négy) kolostort

alapított: egyet a férfiak számára, ezt ő maga

vezette. Kevéssé ismert azonban, hogy maga a

szerzetes a Születés barlangja közvetlen

szomszédságában, a templomban kialakított

cellában élt három és fél évtizedig. Egy hosszú,

irodalmi téren nagyon termékeny időszak

Ennek ellenére is tény, hogy a világ egyik legrégebbi

temploma ez; Szíriában, Örményországban és

Olaszországban találhatók hasonlóan Krisztus születése

utáni első két- háromszáz évből keresztény építmények. A

szent Ilona-i templom alapjain a 6-7. században építettek

újat. A 7. századi perzsa megszállás idején a legtöbb

templomot lerombolták – a Születés temploma azonban

szerencsésen megmenekült.

Jézus a bennünk élő szeretet

Karácsony, a Megváltó születésének ünnepe. Krisztus, évről-évre eljön közénk,

elhozza számunkra a fényt, s ezzel a szeretetet és a reményt. Születése által

megmutatkozik az Úr tetteinek igazi mértéke: „Úgy szerette Isten a világot, hogy

egyszülött fiát adta…” (Jn 3, 16), nyilvánvalóvá válik Isten irántunk való végtelen

szeretete és üdvözítő kegyelme. Ma a Teremtő ünnepelni hív bennünket!

A karácsony a szeretet ünnepe. Nem csupán azé a szereteté, amely a Jézuskát váró

kisgyermekek számára elhozza a díszes, csillogó karácsonyfákat és az úgy vágyott

ajándékokat, hanem leginkább azé a szereteté, ami az élő vizek forrásából (Jézus

Szívéből) fakad. Ez a szeretet megbizonyosít arról, hogy az Atya a bűnök sötétjében

eltévedt embert nem hagyja magára, hanem az Igazság testet öltött fénye által reményt,

vigaszt és bíztatást ad. Ebben az Istenből fakadó szeretetben jut leginkább kifejezésre

az Úr emberiséghez szóló mondanivalója - „Jöjjetek hozzám mindnyájan”. (Mt. 11,

28)

Jézus Krisztus azért jött a világra, hogy az odaadás és a közvetítés (szenvedéseinek és

megváltói halálának) művét végrehajtsa. Adni és szeretni tudott és mindezekre

egyszerre és utánozhatatlan módon volt képes.

„Tele kézzel” jött, hozta ajándékul elénk letett életét, tanítását, fáradalmait, példát

mutató tetteit, kegyelmet, áldást szórt és megosztotta istenségének mindent átható

erejét. Szívét, Lelkét és Életét adta, teljesen és mindenestől, mint ahogy évről-évre,

azóta is adja magát titokzatosan tovább az idők végéig és az örökkévalóságon át. Ki,

vagy mi tudná a maga teljességében kifejezni ezt az adakozást, Isten önnön valójának

e teljes átengedését, mint a legtisztább szeretet. Az az szeretet, ami önfeláldozó,

önmagát teljesen átadó, a személyes énjét eltüntető, és ami képes a szenvedésekkel teli

megsemmisülésre is. Ez a már-már felfoghatatlan szeretet az alázat csendes útján jár,

amely úton a karácsony sejtelmes misztériuma a mélységbe vezet. Egy csodálatos

mélységbe, amelynek titkát emberi lélek még meg nem érthette, tartalmát emberi ész

még ki nem meríthette. Ez a mélység Jézus jászola. A remény lámpásának pislákoló

fényét követve induljunk hát el ezen az ösvényen, hogy rátalálhassunk Megváltónkra,

hogy valóságosan is megtapasztalva átélhessük Isten, üdvözítő kegyelmének

beteljesülését. Karácsony estéjén gyermeki lelkülettel mi is térdeljük körül a kisded

fekhelyét, kérve segítségét, hogy újra egyetlen nagy család lehessen az emberiség,

hogy ráébredjünk Istentől való közös származásunkra, összetartozásunk tudatára. A

jászol mellett, Jézus szeretetében feloldódva lélekben immár átölelhetjük az egész

világot, annak bizonyosságával, hogy Krisztus bennünket is szeret. Szeret megváltói

szívének teljességével, tökéletességével és mindenhatóságával.

A megtestesülés titka ma megvalósult, Isten értünk emberré lett. Krisztus

szeretetére rácsodálkozva csendesedjünk el, töltse el lelkünket az Úr békessége.

Szeretete erősítse az iránta való hűségünket, növelje a szerető irgalmába vetett

hitünket, emeljen fel és vezessen bennünket a Teremtőnkhöz való visszatérésben!

Krisztusban áldott, békés karácsonyt mindenkinek!

Koppány Zoltán

- 4 -

Miért?

Aligha akad olyan ember, akinek ne lenne szép karácsonyi emléke. Gyerekkorunk

sokszor már csak halványan, de melegen fénylő emlékei. Vagy éppen saját

gyermekeink mosolya Karácsony estéjén. Talán mert a születés áll az ünnep

középpontjában? Talán mert a család ünnepe is? Van benne valami, ami még azokat is

megragadja, akik nem kapták meg a hit ajándékát, vagy épp nem akarják, merik

elfogadni azt. Van benne valami különös bensőségesség, amely még a magára nagyon

büszke, önmegvalósító modern embert is megragadja. Ami még a földi jólétre

berendezkedett korunk étellel, itallal, drága ajándékokkal hivalkodó ünnepi díszletein

is átsugárzik...

Talán nem is gondolnánk, hogy Gilbert Keith Chesterton, a kiváló angol katolikus író

már közel száz éve írta a következő sorokat az ünnepről:

“...(a Karácsony) nem mozgó ünnep. Elmebajosok számos szélsőséges iskolája

próbálta már elmozdítani a helyéről, vagy akár teljesen megszüntetni. Minden

intellektuális ingerkedésük és a jelentőségét kissebítendő pedáns okoskodásuk ellenére

az emberi lények továbbra is észreveszik ezt a téli ünnepet valamiképp. De ha csak egy

téli ünnep lenne, meglehet azt találnánk, hogy téli sportokkal ünneplik. Ha csak egy

pogány ünnep volna nekik, pogány módra ülnék meg. De a többségüknél mégis olyan

formákat figyelhetünk meg, amelyek nem magyarázhatók meg eképpen; Karácsony

napját ajándékokkal és karácsonyi áldásokkal ünneplik; és így teszik ezt továbbra is;

egy nap pedig majd hirtelen felébrednek, és rádöbbennek majd, valójában miért.” (G.K. Chesterton: On Christmas, in: Generally speaking, Tauchnitz, Leipzig, 1929., Ford. Koniorczyk M.)

Dr. Koniorczyk Mátyás

Karácsony

Ahol annyi a szomorú és az elrontott élet,

ahol annyi a háború, és a hamis ítélet.

Ahol az irigység tombol, és a pénz a hatalom.

Ahol a háború rombol, pusztul élet és vagyon.

Ahol a szellem, a tudás egy eltévedt mozgalom.

Ahol a jutalom busás, ha hazug vagy és barom.

Ott kell a szeretet napja, jobban, mint akármi más.

Ott kell, hogy az ember kapja lélekben a gyógyulást.

A karácsony összefogja a sok széthulló kezet.

A karácsony visszahozza az eltévedt lelkeket.

Legyen ez az ünnep nekünk, a szeretet virága!

A karácsony legyen lelkünk felébresztő harangja!

Ahogy a harang megszólal szent karácsony hajnalán,

úgy szökjön fel a mély sóhaj a családok asztalán!

Csengjen össze az emberek karácsonyi fohásza!

Hozzon reményt, szeretetet és békét a világra!

- 5 -

Szentségimádás

XII. rész – KARÁCSONYI GONDOLATOK A SZENTSÉGIMÁDÁSRÓL

(folytatjuk.)

- 6 -

Amikor találkozunk egy számunkra kedves

személlyel, öröm tölti el a szívünket. Szeretteink

születésnapjának megünneplését szeretetteljes

előkészületünk előzi meg, hasonlóan ahhoz, amikor az Úr

Jézus születésének ünneplésére készülünk.

Szentségimádások alkalmával a minket határtalanul

szerető Jézussal találkozunk és ha teljes odaadással

vagyunk jelen, olyan békességet és örömet érezhetünk,

amely szinte elővételezése örök boldogságunknak.

Karácsonykor különösen erős ez az öröm, mert az

Oltáriszentségben valóságosan jelenlévő Istenember

közénk születését ünnepeljük az angyalok nagy örömet

hirdető kórusával: „Dicsőség a magasságban Istennek, és

békesség a földön Isten kedveltjeinek.” (Lk 2, 14) (Békés-

Dalos fordítás.)

„Azokban a napokban Mária … Zakariás

házába érkezve köszöntötte Erzsébetet. Alighogy

Erzsébet meghallotta Mária köszöntését,

fölujjongott méhében a magzat és Erzsébetet

eltöltötte a Szentlélek. Hangos szóval fölkiáltott:

„Áldottabb vagy te minden asszonynál és áldott a

te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy

Uram anyja jön hozzám? … Mária így szólt:

Magasztalja lelkem az Urat és ujjongjon szívem

üdvözítő Istenemben.” (Lk 1, 39-47) Erzsébet Istent

dicsőítő szavaival, Keresztelő János felujjongásával

és Mária válaszimájával, a Magnificattal

tulajdonképpen már a közénk érkező Fiúistent

imádták.

Karácsony éjszakáján az angyalok szózatát

meghallgató pásztorok „Odasiettek és

megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban

fekvő kisdedet.”(Lk 2, 16) Nem tétováztak, nem

vitatkoztak, hanem egymást bíztatva odasiettek.

Ők voltak az elsők emberek, akik örvendeztek

Megváltónk születésének. Azt is mondhatnánk,

hogy ezek az egyszerű pásztorok is a kezdeti

szentségimádók közé tartoztak.

Mire tanítanak minket ők, az „első szentségimádók”?

Közeledjünk mi is most született Jézusunkhoz feltétlen bizalommal és örömmel, amint

azt a pásztorok tették. Simeon és Anna hite, reménye és szeretete lobogjon

szívünkben, amikor Jézussal együtt vagyunk a szentségimádáskor és amikor Vele

egyesülünk Vele a szentáldozásban. A napkeleti bölcsek ajándékai pedig arra

indítsanak minket, hogy mindig a hit aranyával, az imádság tömjénfüstjével és az

áldozatos szeretet mirhájával hódoljunk a most született és az Oltáriszentségben

istenségével és emberségével valóságosan jelenlévő Úr Jézus előtt!

Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott, örömteli karácsonyt mindenkinek!

Szilas András

- 7 -

Aztán következő kettő „ősszentségimádó”: az agg

Simeon, aki „Kinyilatkoztatást kapott a

Szentlélektől, hogy nem hal meg, amíg meg nem

látja az Úr Fölkentjét.” (Lk 2, 26) és Anna

prófétaasszony, aki „Nem vált meg a templomtól:

éjjel-nappal böjttel és imádsággal szolgált

Istennek.” (Lk 2, 37) Mindketten nagy örömmel

magasztalták Istent.

Végül hasonlóan a pásztorokhoz és két

szentéletű öreghez a Messiás előtti

hódolatra érkező napkeleti bölcsek is

szentségimádónak tekinthetők, amikor „A

házba lépve, ott látták a gyermeket

anyjával, Máriával, és leborulva hódoltak

neki. Azután fölnyitották kincsesládájukat és

ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és

mirhát.”

Názáret példája

VI. Pál pápa szentbeszédeiből

(1964. január 5-én Názáretben tartott buzdítás)

A názáreti ház iskola, tudniillik az evangélium iskolája, amelyben elkezdjük

megismerni Krisztus életét.

Mert ezen a helyen tanuljuk meg először is azt, hogyan szemléljük, hallgassuk,

elmélkedjük át és ismerjük meg behatóan, hogy milyen mély és rejtett erő van Isten

Fiának ebben a legegyszerűbb és legalázatosabb s legszebb kinyilatkoztatásában. De

remélhetőleg megtanuljuk lassanként utánozni is.

Itt válik ugyanis számunkra világossá annak az útja-módja, hogy hogyan juthatunk

el könnyen annak a felismerésére: kicsoda is Krisztus? Itt kiváltképp megértjük,

milyen jól kell szemügyre vennünk mindent, ami az ő köztünk való lakozásával

kapcsolatos, és annak mintegy keretét adja, tudniillik a helyszínt, a korviszonyokat,

szokásokat, a beszédmódot, a szent szertartásokat, egyszóval mindent, amit Jézus

felhasznált, hogy magát a világnak kinyilvánítsa. Itt minden beszél, mindennek

jelentése van.

Itt, ebben az iskolában, valóban tisztán látjuk, miért kell megtartania a lelki

fegyelmet, ha valaki az evangélium tanítását akarja követni és Krisztus tanítványa

kíván lenni.

Ó, milyen szívesen óhajtanánk visszatérni saját gyermekkorunkhoz, és magunkat

ismét rábízni erre az alázatos és egyszersmind fenséges názáreti iskolára! Milyen tüzes

vággyal igyekeznénk magunkban újra felébreszteni a törekvést, hogy Mária mellett az

igazi élettudományt megszerezzük és az isteni igazságokat belássuk!

De itt csak zarándoklaton tartózkodunk, és le kell mondanunk arról a vágyunkról,

hogy ebben a házban folytassunk az evangélium megismerésére soha eléggé nem

tökéletesíthető tanulást. De mégsem távozunk anélkül, hogy sietve, szinte futtában el

ne mondjunk egynéhány rövid intelmet a názáreti otthonról.

Ez ugyanis a csendre tanít elsősorban. Bárcsak ismét kivirulna bennünk a csend

nagyrabecsülése, vagyis ennek a csodálatos és nélkülözhetetlen lelki magatartásnak az

értékelése, – miközben korunk forrongó és agyonhajszolt életében annyi jajkiáltás,

annyi zaj és kiabálás zaklat minket.

- 8 -

Ó, te názáreti csend! Taníts meg minket arra, hogy a jó gondolatokba merüljünk el,

lelkünk belső dolgaira figyeljünk, hogy nagy készséggel fogadjuk be Isten titkos

sugallatait és az igaz lelkű tanítók utasításait. Taníts meg minket arra, hogy mennyire

szükséges és értékes az előkészület, a tanulás, az elmélyedés, a személyes és

bensőséges életrend, az imádság, amelyet egyedül az Isten lát a rejtekben.

Itt értjük meg továbbá a családi élet lényegét. Minket valóban Názáret

figyelmeztessen arra, hogy mi a család, mi annak a szeretetközössége, komoly és

ragyogó szépsége, szent és sérthetetlen sajátossága. Mutassa meg, milyen szeretetteljes

a családban a nevelés, amelyet semmi más nem helyettesíthet. Tanítson meg arra, hogy

mi a család alapvető kötelezettsége a társadalmi rendben.

Végül itt ismerjük meg a munka fegyelmét. Ó, názáreti otthon, az ács Fiának háza,

az emberi munka kemény, de megváltó törvényét itt szeretnénk leginkább megérteni

és magasztalni! Itt helyreállítani a munka méltóságát úgy, hogy mindenki fel tudja azt

fogni! E fedél alatt emlékeztetni arra, hogy maga a munka nem válhat öncélúvá, tehát

szabadságát és kiválóságát nemcsak onnan veszi, hogy gazdasági tényezőnek tekintik,

hanem azokból a mozzanatokból is, amelyek értékes cél felé irányítják. Végül e

helyről szeretnénk az egész világ munkásainak üdvözletet küldeni, és megmutatni

nekik a nagyszerű példaképet, az isteni Testvért, minden rájuk vonatkozó igazságos

ügy Prófétáját, vagyis magát Krisztus Urunkat.

Istenünk, te ragyogó példaképnek állítod elénk a Szent Családot. Segíts, hogy nyomukban

járjunk, gyakoroljuk a családi élet erényeit, mindig egyek maradjunk a szeretetben, és így atyai

házadban örvendezzünk örök jutalmadnak. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki

veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

- 9 -

APRÓSZENTEK ÜNNEPÉN AZ ABORTUSZRÓL

Egy asszony elment a nőgyógyászhoz:

– Doktor úr, óriási bajban vagyok, nagyon nagy szükségem lenne a segítségére! A

gyermekem még nincs egyéves, és megint terhes lettem. Nem akarom, hogy ilyen kis

korkülönbséggel szülessen meg a testvére!

– Rendben, mit szeretne tőlem?

– Azt szeretném, hogy szakítsa meg a terhességemet! Nagyon számítok Önre!

Az orvos gondolkodóba esett, majd így szólt:

– Azt hiszem, van egy jobb megoldás, ami az Ön számára is kevésbé veszélyes.

A nő elmosolyodott, gondolván, a doki megértette, mit szeretne. Az orvos folytatta:

– Nézze, hogy ne kelljen egyszerre két kisbabára vigyáznia, öljük meg ezt, amelyik az

ölében ül most. Így tudna egy kicsit pihenni, mielőtt a másik megszületik. Ha meg

akarjuk ölni az egyiket, mindegy, hogy melyik az, nem igaz? Az Ön testére semmi

veszélyt nem jelentene, ha az ölében lévő babát választaná!

A nő elszörnyedt.

– Na de, doktor úr! Milyen szörnyű dolog! Megölni egy gyereket, az bűn!

– Szerintem is – mondta az orvos –, de nekem úgy tűnt, ez magának nem probléma, és

azt gondoltam, akkor ez a legjobb megoldás – az orvos elmosolyodott, érezte, hogy

érthető volt az álláspontja.

Vajon az asszony megértette-e, hogy nincs különbség a két lehetőség között?

December 28-án Aprószentek ünnepét tartja a Katolikus Egyházunk. Ezen a napon

emlékezünk azokra a két évnél fiatalabb fiúgyermekekre, akiket Heródes

hatalomféltése miatt a katonák kivégeztek Betlehemben (Mt 2,16–18.). Heródes

remélte, hogy közöttük lesz az a gyermek is, aki a megjövendölt Messiás, vagyis

veszélyt jelenthet az ő uralkodására. Jézust ekkor már Egyiptom felé menekítették a

szülei. Az Aprószentek az első kereszténynek tekinthető vértanúk, és jelképei minden

ártatlanul, védtelenül kivégzett gyermeknek, az abortusz áldozatául esett magzatoknak

is. Így lett Aprószentek ünnepe a magzati élet védelmének, a megszületés jogának az

emléknapja is.

December 28-án délután három órakor megszólalnak a harangok. Imádkozzunk

az abortuszok áldozataiért! Este hat órakor pedig a szentségimádáson folytatjuk

engesztelő imánkat. Mindenkit szeretettel hívunk!

Istenünk, az Aprószentek a mai napon nem szóval, hanem vértanúhalálukkal hirdetik

dicsőségedet. Add, kérünk, hogy beléd vetett hitünket ne csak szavunkkal valljuk,

hanem életünkkel is tanúsítsuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled

él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

- 10 -

Mese a szeretetről (egy régi tanmese alapján)

“Volt egyszer réges-régen egy Sziget, ahol az emberi érzések és tulajdonságok éltek: a

Vidámság, a Bánat, a Tudás, a Gazdagság és még sok más, így a Szeretet is. Egy

napon az érzések tudomására jutott, hogy a Sziget elsüllyed, ezért nekik el kell

hajózniuk a Világba. Valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a Szigetet.

Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a Sziget teljesen

elsüllyedt volna, a Szeretet elkezdett segítségért imádkozni. Ekkor a Gazdagság egy

luxushajón úszott el mellette.

S a Szeretet megkérdezte:- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? – Nem, nem tudlak!

- felelt a Gazdagság- a hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely a

számodra.

– Ezután a Büszkeség közeledett egy csodaszép hajóval a Szeretet felé, így őt is

kérlelni kezdte: – Büszkeség, kérlek! El tudnál vinni engem is? – Nem, Szeretet, nem

tudlak elvinni – a hajómon minden tökéletes, s te esetleg árthatnál ennek.

Így hát a Szeretet nagyot sóhajtott, s akkor meglátta a Bánatot…így őt is megkérte: –

Bánat, kérlek, vigyél magaddal!

– Óh, Szeretet, – mondta a Bánat, – ha tudnád, én mennyire szomorú vagyok, s most

egyedül kell maradnom a hajómon.

A Szeretet lemondóan elfordult, s ekkor megpillantotta a Vidámságot közeledni…

odaszaladt hát ismét a parthoz és kiabálva kérlelni kezdte…de a Vidámság gyorsan

elhúzott a Szeretet mellett, mert annyira elégedett és olyan boldog volt, hogy észre

sem vette Szeretetet, meg sem hallotta a kérését.

Szeretet teljesen magára maradt, s ekkor hirtelen megszólalt egy hang: – Gyere

Szeretet, én elviszlek Téged -, s a Szeretet látta, hogy egy öregember szólt hozzá.

Szeretet annyira hálás és boldog lett, hogy elfelejtette megkérdezni az öregember

nevét, s ez csak akkor jutott eszébe, mikor már újra biztonságban volt, de megkérdezni

tőle már nem tudta, mert alig értek partot, az öreg máris tovahajózott… Szeretet úgy

érezte sokkal tartozik neki, ezért felkereste a Tudást, s kíváncsian kérdezte tőle: –

Tudás, meg tudod mondani nekem, ki segített nekem?

– Az IDŐ volt, – felelte a Tudás. – Az IDŐ?- kérdezett vissza Szeretet- vajon miért

segített rajtam az IDŐ?

S a Tudás válaszolt: – Azért, mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos lesz a

Világban, az emberek életében a Szeretet.”

-- 11 -

AA KKAARRÁÁCCSSOONNYYII ÜÜNNNNEEPPKKÖÖRR LLIITTUURRGGIIKKUUSS RREENNDDJJEE

TTEEMMPPLLOOMMUUNNKKBBAANN::

ddeecceemmbbeerr 2244.. vvaassáárrnnaapp KKAARRÁÁCCSSOONNYY VVIIGGIILLIIÁÁJJAA 1166..3300 PPáásszzttoorrjjááttéékk..

ddeecceemmbbeerr 2255.. hhééttffőő KKAARRÁÁCCSSOONNYY,, UURRUUNNKK SSZZÜÜLLEETTÉÉSSEE

00..0000 ÉÉJJFFÉÉLLII SSZZEENNTTMMIISSEE;; 1100..4400 LLiittáánniiaa;; 1111..0000 ÜÜnnnneeppii sszzeennttmmiissee..

ddeecceemmbbeerr 2266.. kkeedddd KKAARRÁÁCCSSOONNYY 22.. NNAAPPJJAA -- SSZZEENNTT IISSTTVVÁÁNN VVÉÉRRTTAANNÚÚ

1100..4400 LLiittáánniiaa;; 1111..0000 SSzzeennttmmiissee,,

ddeecceemmbbeerr 2288.. ccssüüttöörrttöökk AAPPRRÓÓSSZZEENNTTEEKK ÜÜNNNNEEPPEE

1188..0000 SSzzeennttssééggiimmááddááss..

ddeecceemmbbeerr 2299.. ppéénntteekk 1177..4455 LLiittáánniiaa;; 1188..0000 SSzzeennttmmiissee..

ddeecceemmbbeerr 3311.. vvaassáárrnnaapp AA SSZZEENNTT CCSSAALLÁÁDD ÜÜNNNNEEPPEE

1100..3300 ÉÉvv vvééggii hháállaaaaddááss;; 1111..0000 SSzzeennttmmiissee..

22001188.. jjaannuuáárr 11.. hhééttffőő MMÁÁRRIIAA IISSTTEENNAANNYYAASSÁÁGGAA

1100..0000 RRóózzssaaffüüzzéérr áájjttaattoossssáágg;; 1111..0000 SSzzeennttmmiissee..

jjaannuuáárr 66.. sszzoommbbaatt VVÍÍZZKKEERREESSZZTT –– UURRUUNNKK MMEEGGJJEELLEENNÉÉSSEE ––

PPAARRAANNCCSSOOLLTT ÜÜNNNNEEPP!! 1100..4400 LLiittáánniiaa;; 1111..0000 SSzzeennttmmiissee,, aallaattttaa vvíízzsszzeenntteellééss..

(( AA kköözzbbeeeessőő hhééttkköözznnaappookkoonn aa sszzeerrttaarrttáássookk aa mmeeggsszzookkootttt rreenndd sszzeerriinntt lleesszznneekk..))

Elérhetőségeink:

Címünk: Magyarok Nagyasszonya Római katolikus Plébánia,

7628 Pécs, Szabadságharc u. 5.

E-mail: pecsszabolcs.plebania@gmail.com

Honlapunk: http://www.pecsszabolcsplebania.hu/,

ahol a vasárnapi szentmisék meghallgathatók.

Telefonszámok plébániahivatal: 36-72/782-362

világi elnök: 36-30/868-532

Hivatali órák: kedd és péntek: 17.00-18.00

Újságunk megjelenik nagy ünnepeinkhez, ill. ünnepi időszakainkhoz kapcsolódóan,

általában kéthavonta. A kiadásért felelős Dr. Gál Péter plébános.