Megjelenik kéthavonta a következő nyelveken: angol, bolgár*, cseh*, finn*, francia, görög*, holland, lengyel*, magyar, német, olasz*, orosz*, portugál, román*, spanyol svéd*, szlovák*. (*évente négyszer)

Szerkesztőség: Pentagramm, Maartensdijkseweg 1, NL-3723 MC Bilthoven Hollandia

e-mail: pentagram.lr@planet.nl

Kiadó: • Rozekruis Pers Bakenessergracht 5 NL-2011 JS Haarlem, Hollandia e-mail: info@rozekruispers.com • Magyarországi Lectorium Rosicrucianum Vallásközösség 2528 Úny, Pelikán Konferenciahely e-mail: pelikan@lectorium.hu

Nyomdai munka: • Stichting Rozekruis Pers, Bakenessergracht 5 NL-2011 JS Haarlem, Hollandia e-mail: info@rozekruispers.com • Magyarországi Lectorium Rosicrucianum Vallásközösség 2528 Úny, Pelikán Konferenciahely

Megrendelés: • Magyarországon a centrumokban: 1064 Budapest, Rózsa u. 95. 4025 Debrecen, Piac u. 58. 2400 Dunaújváros, Árpád u. 1. 9023 Győr, Corvin u. 4. 7400 Kaposvár, Gyár u. 22. 3527 Miskolc, Tüzér u. 10. 4400 Nyíregyháza, Vécsey u. 40. 7626 Pécs, Orsolya u. 1. 6723 Szeged, Sándor u. 10. • Svájcban: Lectorium Rosicrucianum CH-1824 Caux e-mail: caux@webmail.ch

© Rozekruis Pers Utánnyomás és másolás csak a kiadó írásbeli engedélyével, a forrás megem­lítésével és támpéldány ellenében lehet­séges.

Az Arany Rózsakereszt Nemzetközi

Szellemi Iskolájának,

a Lectorium Rosicrucianumnak

a folyóirata

Ez a folyóirat az Olvasó figyelmét az új korszakra

hívja fel, mely az emberiség számára elkezdődött. A

pentagram, az ötszög minden időkben az újjászü­

letett ember, az új ember jelképe volt. Ugyanakkor

a mindenséget és ennek örök alakulását is jelképezi,

amelyben Isten terve megnyilvánul.

Egy jelképnek azonban csak akkor van értelme, ha az

életben megvalósítják. Ha az ember az ő mikrokoz­

moszában, az ő kis világában valóra

váltotta a pentagramot, akkor legyőzte a halált és be­

járta a transzfiguráció ösvényét. Olvasóit ez a folyó­

irat erre a szellemi forradalomra akarja felszólítani,

amelynek az emberben kell lejátszódnia.

HU ISSN 0865-4611

P e n t a g r a m 25. évfolyam 1. szám 2010. január / február

Tartalom

N e m eszmék, hanem eredmények segítik előre az emberiséget 2

Lex van den Brul

A teremtés tökéletessé tétele 5 Wies Kuiper

Használni a földi eszközöket 10 Henk Masselink

Ex deo nascimur in Jesu morimur per spiritum sanctum reviviscimus 16

Willem E. Scberpenhuisen Rom

Mire van nagyobb szüksége a világnak? 22 Johannes Witteveen

Positio fraternitatis rosae crucis 27 Klaas-Jan Bakker

Nyíljanak ki kereszteden a rózsák 34 Ger Westenberg

A világ szívének hívása 39 Joost R. Ritman

Zárónyilatkozat 47

A KÜLSŐ BORÍTÓN:

Illusztráció a szimpóziumhoz

Renova-szimpózium 'A világ szívének hívása'

Van egy régi legenda, egy szabadkőműves-legen­da. Ez a minden emberiségkorszakban fellépő misztériumokra való emlékezésből ered, és egy olyan dicső pillanatról ad hírt, melynek állítólag a távoli jövőben kell bekövetkeznie, amikor majd hét templom, hét hermészi munkahely lesz. Egy bizo­nyos fokozathoz tartozó régi szabadkőműves-szer­tartás egyik rítusában így szól az egyik testvér a másikhoz: „Testvér, bárcsak hamarosan eljönne a hat másik templom is." A másik így válaszol: „Meg­lesznek."

Jan van Rijckenborgh

Örömteli élmény volt, hogy 2009 május 23-án, Renovaban, „A világ szívének hívása" című szim­pózium különböző csoportokhoz tartozó előadói és látogatói összejöttek és nagy összhangban olyan emberekként találkoztak, akik a Föld szellemi szfé­ráinak világossága felé vezető úton járnak.

A Pentagram szerkesztősége hálás, hogy az e na­pon előadott gondolatokat most nagy és nemzetkö­zi olvasóközönségnek szabad átnyújtania.

Nem eszmék, hanem eredmények segítik előre az emberiséget

Hét különböző spirituális szervezet hét

előadója intézett beszédet 2009. május

23-án a hollandiai Bilthovenben lévő

Renova Konferenciahelyen a társada­

lomhoz, hogy inspirációval, tiszta intuíci­

óval, helyesen értelmezve és párbeszéd

útján számba vegyék az elkövetkező

időben az élet minden területének mély­

reható változásait.

Meghasonlott, materialista és racionalis­

ta világunkban egyre nagyobb a valódi

spiritualitás utáni vágy: hogy helyreállít­

suk a kapcsolatot a minden teremtmény­

nek életet adó szellemmel, mely a mi a

szívünk mélyén is megtalálható.

Olyan kapcsolat ez, mellyel együtt jár a

megvilágosodás és a harmónia. Ahhoz,

hogy ráleljünk legbensőbb valónkra,

meg kell tanulnunk megtagadni én-irá­

nyultságú gondolkodásunkat és érzése­

inket, így nyerhetjük vissza ismét eredeti

tudatunkat, az eredeti lelket, mely a vi­

lágiélek mindenkit mindenkivel össze­

kapcsoló sugárzása.

LEX VAN DEN BRUL Bevezetőié

R endkívül nagy örömünkre szolgál, hogy üdvözölhetjük Önöket ezen a különleges napon spirituális közpon­

tunkban, Renovában, ahol ma hét holland spirituális mozgalom képviselője gyűlt ösz-sze. Üzenetük minden embernek szóló fel­hívás, felszólítás lesz az emberiség szellemi értékeinek keresésére. Szívélyesen üdvözöljük tehát a hét mozga­lom hét szónokát és képviselőjét, akik be­szédet intéznek majd hozzánk: Wies Kuiper asszonyt, a Holland Teozófiai Egyesülettől,

Henk Masselink urat, a Holland Szabadkő­műves Nagypáholy rend tagját, W. E. Scherpenhuijsen Rom urat, a holland Antropozófiai Társaság tagját, Professor Johannes Witteveen urat, a hol­land szufi mozgalom nevében, Gerrit Westenberg urat, aki a holland AMORC-Rózsakeresztes Társaságot kép­viseli,

Joost Ritman urat, a Lectorium Rosicrucianum nevében, továbbá Péter Huijs urat, a nemrég megjelent „A vi­lág szívének hívása" című könyv íróját, aki­nek a könyve is e különleges napot gazda­gítja. Azt szeretnénk ugyanis, hogy a mai napon felcsendüljön a hívás egy új, szelle-

2 Pentagram 2010/1

mi életvitelre, mely a teljes változásunkhoz és megújulásunkhoz vezet. A magasabb lélekvilág világosságának, a ,, világiéleknek a hívása " Meggyőződésünk, hogy mind a hét mozgalom ezt a mottót tűzte úgymond a spirituális zász­lajára, és mindegyikőjük erről beszél majd sa­ját tudása és meggyőződése szerint. Kérem, engedjék meg, hogy röviden kitérjek még a számok szimbolikájára. Ugyanis ez a nap, má­jus 23-a, kétszeresen is az ötös számjegyében áll, mely Merkúr, Isten követének a száma. Merkúr célja, hogy kapcsolatba lépjen az ember értelmével, gondolkodóképességével és szellemével, hogy emlékeztesse őt isteni eredetére. Nagyon reméljük, hogy az egyete­mes Gnózis üzenete, hogy tudatosan lépjünk a szellemi megújulás ösvényére, ezen a na­pon hangosan szólal majd meg a szívekben, és ott a továbbiakban is kifejti majd hatását. Azért gyűltünk össze ebben a spirituális centrumban, hogy rendkívüli módon, hét­szeresen is elgondolkodjunk. Ugyanez volt a szándéka a Lectorium Rosicrucianum szellemi vezetőségének, Jan van Rijckenborgh úrnak és Catharose de Petri asszonynak, amikor a Renova nevet adta az itt található templomnak. A szellemi munka központi célja a megújulás. A templom ava-tóján, 1951. karácsonyán a következőket mondta Jan van Rijckenborgh: „Ezt a templomot, ezt a munkaterületet Renova-templomnak hívjuk, a konferencia­helyet, e spirituális centrumot pedig Renovándk. A célunk tehát megújulás, erre törekszünk, akárcsak sokan mások. Ezért tartjuk kívánatosnak, hogy ne annyira az ál­talunk kimondott szavakra, ne a felfogásunk külső megjelenésére, módszerünk struktúrá­jára figyeljenek, hanem az eredményekre. Azt javasoljuk Önöknek, hogy figyelmüket az itt elvégzendő megújulási munka eredmé­nyeire fordítsák, miképpen adott esetben mi is annak a nagy munkának az eredményeire irányítjuk pillantásunkat, amely itt és másutt a világban fejlődik ki. Nem az eszmék, ha­

nem az eredmények segítik egyesítő, össze­kötő és stimuláló hatással az emberiséget. Legyen elegendő azt megjegyezni, hogy cé­lunk a kereső és érdeklődő emberiségben végbemenő teljes körű erkölcsi és szellemi megújulás, személyes, alapvető és így szer­kezeti értelemben is. Hogy megjelenítsük azt az erőt, amellyel dolgozunk, idézzük fel azt az eszmét, mely minden világvallásban meg­található, mondván: "Isten erejével mindent megvalósíthatunk, amit tőlünk a világ szívé­nek szelleme kíván'. Vagy, ahogyan Pál fo­galmazta meg: 'Mindenre van erőm a Krisz­tusban, aki engem megerősít.' (Pál levele a Filippibeliekhez 4,13) Ezt az erőt, melyet Pál Krisztus erejének nevez, melyet jelenleg is érezhetünk, s mellyel intelligensen és folya­matosan dolgozhatunk, számos szellemi ve­zető illette és illeti különböző nevekkel és le­írásokkal. Az ősanyagból származó erő ez, mely minden szellemi létet egyesít. A Krisztus-fluidummal, ezzel a minden időkben jelenlévő erővel szeretnénk dolgoz­ni. Látjuk, hogy megújulásra való törekvé­sünket ez a mindenhol jelenlévő ősanyag hordozza, és az egyetemes szellem vezeti. Erről hallhatnak az Upanisádokban, Her­mész papiruszaiban, és erről beszél Plutarkhosz. Erről olvasnak a Védákban, a kínai Bölcseletekben, a Kabbalában, az új-platonistáknál, valamint Rumi müveiben, a Bibliában és minden idők rózsakeresztesei­nek írásaiban. S ahogy minden időkben, úgy a mai ember számára is a szellem ős-eleme az egyetlen, legmagasabb szintű alap­anyag, melyre a testnek, léleknek és tudat­nak égető szüksége van." így nyitjuk meg ezt a szimpóziumot annak tudatában, hogy az istenek küldötte, Merkúr elhozza hozzánk az egyetemes Gnózist, hogy gondolataink és cselekedeteink az igaz szellemi megújulásról tanúskodhassanak. Reméljük, hogy ily módon valamivel köze­lebb kerülhetünk az emberiség számára alapvetően szükséges megújuláshoz, melyre oly sokunk áhítozik.

4 Pentagram 2010/1

A teremtés tökéletessé tétele

Wies Kuiper asszony a Holland Teozófiai Társa­

ság elnöke. 1875-ben a teozófiával elkezdődött

az anyag mélypontjáról való nagy ébredés.

Ezért ez a nap ugyanakkor tiszteletadás is an­

nak az asszonynak, Heléna Petrovna Bla-

vatskynak, aki megalapította ezt a mozgalmat.

Amit tett, tanára útmutatásának engedelmes­

kedve tette - idézzük: „M. kijelölt engem arra a

feladatra, hogy alapítsak egy egyesületet - egy

titkos társaságot, olyant mint a Rózsakereszte­

sek páholya. Megígérte, hogy segít nekem."

Wies Kuiper

A TEOZÓFIAI TÁRSASÁG

A Teozófiai Társaságot 1875-ben abból a

célból alapították, hogy „összegyűjtse és

elterjessze a világegyetemet szabályozó

törvények ismeretét", valamint, hogy létre­

hozza „az emberiség egyetemes testvéri­

ségének" magját. A társaságot az Egyesült

Államokban alapították, azonban a köz­

pontja hamarosan Indiába költözött, ahol

Heléna Petrovna Blavatsky-von Hahn

(1831-1891) - nevét rendszerint HPB-nek

rövidítik - már számtalan évet töltött budd­

hista kolostorokban. Ott beható ezoterikus

ismereteket sajátított el olyan ősi indiai írá­

sokból, mint például a Védák, az

Upanisádok, a Bhagavad Gita és a külön­

böző jóga hagyományok. Alaposan ismerte

az egyiptomi, görög és római beavatási is­

kolákat és utakat is. Gyakran utalt Platón,

Arisztotelész, Ammonius Saccas, Plotinos,

Valentinus, Basilius műveire éppúgy, mint

a 19. századi szerzők munkáira. HPB is­

mereteit az ízisz leleplezése, A Titkos Tan, A Teozófia Kulcsa című müveiben, és kü­

lönösen A Csend Hangja című gyöngy­

szemben hozta nyilvánosságra. Ahogyan

HPB a Társaság filozófiájával foglalkozott,

Henri Steel Olcott kezdettől fogva a társa­

ság szervező munkáját végezte. A Teozófi­

ai Társaságban kelet és nyugat találkozik,

és az emberiséget arra ösztönzi, hogy az

igazságot keresse önmagán belül és ön­

magán kívül. Ez a keresés egyben a

csend hangja utáni kutatás is, amelyen ke­

resztül a Világszív hívása hallatszik.

A teremtés tökéletessé tétele 5

szimpózium címe - a világszív hívá­sa - azt sugallja, hogy ma valami kü­lönleges, sőt talán éppen misztikus

dologról fogunk beszélni. A meghívón sze­replő versidézet nem véletlen. Nézetem sze­rint arra szánták, hogy ezen időszerű szim­pózium légkörét már a legelején megteremt­se. Lehetséges azonban, hogy nem minden­ki számára világos azonnal, hogy mit értünk „világszív" alatt, s... vajon én magam tisz­tában vagyok-e ezzel mélyen legbelül? Honnan tudjuk, hogy hívnak minket, ha nem tudjuk, hogy ez a hívás létezik, és ha nem értjük a nyelvezetét? Valóban, pilla­natnyilag nőneműnek fogom tekinteni a Világszívet, és így beszélek róla, noha az tulajdonképpen kétnemű, vagy nézetem szerint, annak kell lennie. Ez egy olyan hely, ahol az ellentétek megszűnnek, a ket­tősség pedig egységgé válik. Fülöp gnosz­tikus evangéliuma, melynek egy része egy­értelműen Valentinus iskolájából szárma­zik, más részei láthatóan inkább az ősi hin­du filozófián alapulnak, gyönyörűen ábrá­zolja ezt a menyegzői terem jelképrendsze­rével, az alacsonyabb- és a magasabbrendű emberi természet vagyis az alacsonyabb és a magasabb Önvaló közötti menyegző jel­képével. S mivel járulhat hozzá a teozófia annak jobb megértéséhez, amire ez a cím céloz, vagy inkább, mivel járulhat hozzá a teozófia ennek a hívásnak a megtapasztalá­sához, meghallásához és megértéséhez? Mivel előadóként ez a feladatunk ezen a szimpóziumon. Mit kell felajánlanunk az emberiségnek?

A médiák folyton ökológiai válságról be­szélnek, és emberi szempontból minden le­hetségest szeretnénk megtenni ezzel kap­csolatban. Fontos azonban felismerni, hogy nekünk a Föld, a világ szellemi magjának alapján, sőt talán a kozmikus terv alapján kellene dolgoznunk. Azonban, és ez a ké­nyes pont: honnan ismerjük meg ezt a ter­vet? Nem az lenne az első, hogy meghall­gassuk azt, amit a beteg, a Föld, mint élő­

lény, az ő mély, szellemi magjából kell, hogy tanítson nekünk erről? A teozófusok azt az Igazságot akarják fel­tárni, azt keresik, ami a dolgok szellemi vagy isteni magjára utal. Ezért tudjuk, hogy valójában csak egyetlen terv van minden lé­tező számára, a legkisebbektől egészen a csillagrendszerekig, és minket, emberek is e tervnek megfelelően alkottak. Ezért az a legjobb, ha az emberrel kezdjük, és meg­próbáljuk felfedezni, megtudni azt, hogy lé­nyegében ki vagy mi az ember. Akkor már ismerjük a formát, és képesek leszünk meg­húzni azokat a vonalakat, amelyek e lánc­szem megkovácsolásához szükségesek. Ez nagyon szakmaian hangzik, de itt is a her­metika ősi törvénye, az „ahogy fent, úgy lent, ahogy belül, úgy kívül" érvényesül. Egy sebésznek is tudnia kell, hogy hogyan működik az idegrendszer, hol kell kapcsola­tot kialakítania vagy elvágnia ahhoz, hogy az egész megint megfelelően működjön. Nos, ki vagy mi tehát az ember? A legtöbb vallásban az emberek ahhoz az elképzeléshez szoktak hozzá, hogy az em­bernek van lelke és szelleme. A teozófia azt mondja, hogy az ember szellem és van lelke meg teste. A teozófiában az ember képe hét­szeres felépítésű. Ez bonyolultnak tűnik, de megkönnyíti annak a megértését, hogy ki is az ember, és annak a felismerését, hogy mi­ért nem halljuk hangosan és tisztán a Világ­szív hívását.

Vessünk egy közelebbi pillantást az ember felépítésére, amely megegyezik az egész te­remtés felépítésével. Az embernek van fizi­kai teste. Ez a fizikai test most itt ül egy széken ebben a teremben; birtokol egy éte­ri- vagy élettestet, egy asztrális- vagy érzés-és érzelemtestet, és egy mentáitestet, amely képes gondolkozni, és ami gondoskodik ar­ról, hogy ez a „birtokos" rendben legyen ebben a világban. A mentáitest a fizikai, de elsősorban az érzés- és érzelemtest vágyaira irányul. Az ember a legtöbb energiáját em­ber voltának ebbe a részébe helyezi. Vagy

6 Pentagram 2010/1

más szóval az emberlétnek ez a része igény­li a legtöbb energiát, a legtöbb figyelmet. Egy személy a rendelkezésére álló idejének több mint 90 százalékát emberlétének erre a részére fordítja. Ennek a mentáitestnek van azonban egy másik nézete is. Ez a nézet a belső magra, a létezőre irányul. Van egyfaj­ta választóvonal, egyfajta membrán a men­táitest két része között. Úgy tűnik azonban, hogy ennek a mentáitestnek egyik része sem érti meg a másikat, van egy - úgymond - laza csavar. Ezt követően az embernek van egy „buddhi"- vagy intuitív teste, ami után végül elérjük a magát a magot, az atmikus testet.

A buddhi testen keresztül az ember egysé­get alkot minden élőlénnyel, az atmikus tes­ten keresztül pedig eggyé válik magával az élettel. Gondolhatjuk, hogy a Világszívvel a legmagasabb kozmikus elvre utalunk, és az ember össze van kötve vele magján, az atmikus elven keresztül. Ily módon nyilván­valóan képes meghallani és megérteni ezt a hívást, mert közvetlen vonal vezet a világ szívétől az ember szívéig, jóllehet ennek legmagasabb nézeteiig. Ezt a hívást gyakran megzavarja vagy félbeszakítja a gondolko­dási képességünkben lévő blokád, amint azt már említettem, ezért az eredeti üzenet nem jut át rajta. Ezt néha a fej és a szív tudása közötti különbségnek nevezik. A vonal olyan „zajos", hogy egy megfelelő szűrőre van szükségünk ahhoz, hogy hallhatóvá te­gyük ezt a hangot. S valójában nem va­gyunk-e túlságosan elfoglalva a napi dolga­inkkal ahhoz, hogy ha valami átszivárog eb­ből a hívásból, gyorsan félretoljuk azzal, hogy „majd később"? Nem egészen va­gyunk készek arra, hogy sok energiát szán­junk rá, attól félve, hogy mégis felfogunk belőle valamit. Míg, például amikor az első­osztálybeli futball eredményekről van szó, majdnem beledugjuk a fejünket a hangszó­róba! Mindamellett a gondolkodásunk az, ami megszabja az érdeklődésünk irányát. A földre, az anyagra összpontosítunk-e, vagy

a szellemre, a misztériumra? A gondolkodá­si képességünknek kell átbillentenie a kap­csolót. Maga az ember az, akinek el kell fordítania a belső kapcsolót az alacsonyabb vagy a magasabb tudat irányába. A Világszív hívásának magasabb a rezgése, amit előbb alacsonyabb rezgésszámra kell átalakítani, hogy az emberi fúl képes legyen érzékelni azt.

A magasabb síkokon nincs probléma, és két világ között is lehetséges egy belső kapcso­lat, melyet a szanszkritban antahkarana-nak hívnak. Azon a szinten, melyen jelenleg élünk, mindig jó, ha valaminek van neve, ha meg lehet nevezni, főleg egy ilyen napon, mert e napnak ez a fő eszméje. Most az a lényeg, hogyan nyissuk meg az útvonalat önmagunkban, hogy kapcsolatba léphessünk a Világszívvel.

A csend hangjának, amely Az arany szabá­lyok könyvének, a Teozófiai Társaság egyik alapkönyvének az első részlete, s amelyet H. P. Blavatsky fordított és értelmezett, az első sora azt írja: „Aki Náda szavát, a hangtalan hangot halla­ni és megérteni akarja, annak tanulmányoz­nia kell Dháraná természetét." Dharana a gondolkodásunknak a belső meg­értésre irányuló mély és teljes figyelme, s ugyanakkor teljes elfordulás a külső világ­tól. Hogy a belső fülünk hallhasson és ért­hessen, előbb tökéletesen el kell különül­nünk a külső világtól. Mindez gyönyörűen hangzik, de hogyan lehet megvalósítani? Ha megpróbáljuk, az ember egyfajta keljfeljan-csivá válik, ha megszüntetjük a nyomást, eredeti helyzetébe tér vissza. Az itt képvi­selt csoportok mindegyikének megvan erre a saját módszere. A teozófia módszere a kö­vetkező: tanulás, meditáció és munka. Ez egyszerűnek tűnik, mivel a teozófiában bő­ven van lehetőség a tanulásra, az egész fej­lődéstörténet, hogy csak néhányat említ­sünk, vagy tudósok és gondolkodók alapve­tő munkái Platóntól, Plotinos-on és Valentinus-on keresztül Hermészig; vagy az

A teremtés tökéletessé tétele 7

A Világszív hangja eltölt bennünket szeretettel, végtelen belső örömmel, a mindennel és mindenkivel való egység érzésével.

ősi Védák: a Bhagavad Gita és az Upa-nishadok szerzői. Célkitűzéseink között azt olvashatjuk pél­dául: „a vallások, a filozófia és a tudomá­nyok tanulmányozása". Ez hatalmas tudás­sal ruházhat fel bennünket, de nem az is­meret felhalmozása a cél. Ha egy vallás vagy egy filozófia mélyére hatolunk, talán eljuthatunk ahhoz a gondolathoz, hogy mindezekben a dolgokban egység van, és annak felismeréshez, hogy mindegyik alapvetően ugyanazt érinti. A Kabbalában ezt így mondják: 'Ha meg akarod ragadni a láthatatlant, a látható mé­lyére kell hatolnod, amennyire csak lehet.* Phil Bosman, egy holland költőnő, aki fő­képp rövid verseket és egysorosokat ír, azt mondja: „Ha meg akarod rohamozni az eget, a földön kell nekifutnod." Valentinus, egy II. század eleji gnosztikus azt mondta: Az önismeret Istenismeret. Ez­zel nem intellektuális tudásra utalt, hanem a szív ismeretére. Ez az önismeret tehát a sa­ját benső, legmagasabb elvünk, az atmikus birodalom ismeretére utal, ahol az ember egy magával az élettel, azaz a Világszívvel, vagy megérinti azt. Fontos, hogy tudatában legyünk annak, hogy fizikai agyunk az „éb­redező tudatunk" idején is dolgozik, amikor az egyszerű észbeli dolgok a kitaposott úton haladnak. Amikor azonban a titkos tu­dást kezdjük kutatni, az agy másfajta járata­ira van szükségünk, amelyeket gyakorlat ál­tal nekünk magunknak kell megtisztíta­nunk. Ebben az összefüggésben H. P. Blavatsky arról beszél, hogy az agysejtek apró életében egy másfajta rendet kell te­remteni, és azután valóban fokozatosan megvalósítjuk a meditációt.

A meditáció nagyjából arra való, hogy üres­séget vagy csendet teremtsen a gondolkodá­sunkban, olyan helyzetet, melyben napi agytevékenységünk zaja elcsendesedik és harmóniához jut, tehát ha a külső fülünk többé már nincs túlterhelve, a belső fúl le­hetőséget kap a figyelésre, hallásra és meg­értésre. Sok jóga- és meditációs gyakorlat áll rendelkezésre erre a célra. A teozófiában bőséges irodalom található erről a témáról, ami többek között a jóga és a meditáció kü­lönböző formáival foglalkozik. H. P. Bla­vatsky azonban a már említett A csend hangja című könyvben is félreérthetetlen útmutatást nyújt arra, hogy milyen életet kell folytatnunk, mielőtt meghalljuk ezt a hangot: „Ahhoz, hogy a minden én ismerője lehess, előbb az Én ismerője légy. Hogy megismerhesd ezt az Ént, fel kell áldoznod az én-t a nem-énnek, a létet a nem-létnek." A Bhagavad Gita, amely az indiai Ma-habharata eposz része, erről szól. De azért a belső hang meghallására tett ilyesféle kí­sérleteknek veszélyei is vannak. Például a Bhagavad Gita negyedik fejeze­tének 35. versében azt olvassuk, gyakran előfordul, hogy a tanuló a tisztátalan érzel­mek vagy vágyak hívását véli az intuíció hangjának. Honnan tudhatjuk, hogy a csend hangja vagy a Világszív hívása szól? Azt hiszem, megemlíthetünk néhány jelet. Ez a hang eltölt bennünket szeretettel, vég­telen belső örömmel, a mindennel és min­denkivel való egység érzésével. S ez a nagy munkára sarkall minket. Még nem beszéltünk „a munkáról". Ez nyilvánvalóan a minden élő teremt­mény javára végzett munkára vonatkozik, tudva, hogy mi is ennek az egésznek a ré-

8 Pentagram 2010/1

szei vagyunk. Vonatkozik azonban az ön­magunkért és önmagunkon végzett munká­ra is. Ez a munka a szükséges felkészülés ahhoz, hogy meghalljuk a hangot. Ez a fel­adat sok buktatót rejt. A mester lábainál című könyvben, Jiddhu Krishnamurti első művében, gyönyörűen le vannak írva ezek. Ebben arra figyelmeztet bennünket, hogy tüzetesen vizsgáljuk meg az indítékainkat, mielőtt bármit teszünk másokért. Azért tesszük-e, hogy piedesztálra emelkedjünk? Nos, arról csak leeshetünk. Néha megtörté­nik, hogy jótetteinkkel tőlünk függővé te­szünk valakit, úgyhogy az illető ily módon feladja a függetlenségét, ami egyáltalán nem állhat szándékunkban. Mindenekelőtt meg kellene vizsgálnunk, mi ösztönöz minket arra, hogy segítsünk vagy jót te­gyünk. Az egónkból ered-e ez, a mi kis énünkből, vagy csupán személytelen rész­vét. Ez könnyűnek tűnik, de igencsak haj­lamosak vagyunk rá, hogy becsapjuk ma­gunkat ebben a tekintetben. Ebben a rövid előadásban megpróbáltam tömören ismertetni hogyan hozzunk létre

egy olyan csatornát önmagunkban, ami ké­pessé tehet bennünket arra, hogy meghall­juk és megértsük a Világszív hívását, egyi­dejűleg erőt adva nekünk ahhoz, hogy meg­különböztessük ezt a hívást attól, ami pusz­tán a saját tudatalattinkból ered, mivel a megkülönböztető képesség az első lépés a hozzá vezető úton. Nyilvánvalóan elkövetünk hibákat az utun­kon; könnyen hagyjuk magunkat félreve­zetni, és gyakran elfáradunk, mert ez fo­lyamatos éberség dolga, hogy szakadatla­nul megpróbáljuk nyitva tartani az utat, hogy a kapcsolat megvalósulhasson. A vé­gén azonban eléggé gyakorlottá válunk majd ahhoz, hogy rá merjük bízni magun­kat a belső erőinkre. Azután képesek le­szünk megkülönböztetni és örömmel fel­fogni a Világszív hívását önmagunkban. Addig nem lehetünk a Világszív használ­ható eszközei. Nem elég meghallani a hí­vást, hanem aszerint is kell cselekednünk, hogy az emberiség számára és a magunk számára is megmutassuk az utat. amely a teremtés tökéletessé tételéhez vezet.

Használni a földi eszközöket

Masselink úr körzeti orvos, és a hollandiai Ma­

gas Fokozatok Fő Egyesülete alatti Szabadkő­

művesek Rendjének tagja. A szabadkőműves­

ség a legtöbb ezoterikus mozgalomtól eltérő­

en működik. Nincs bölcseleti rendszere, vi­

szont szóképekkel, szertartásokkal és jelké­

pekkel dolgozik. Központi alapelvei az „Ember,

ismerd meg magad" és a „tőled függ", mely­

nek révén a szabadkőműves az önvizsgálattal

szembesül, és azzal a belátással, hogy az ön­

ismeret társadalmi felelősséggel jár együtt. A

„Rózsakereszt Felséges Hercegei" (a legna­

gyobb szabadkőműves páholy) többek között

a rózsa és a kereszt jelképeit is alkalmazza. A

17. század óta értelmezik a Szabadkőműves­

ség tagjai belsőleg az építészi hivatalt, és en­

gedik a teremtő Ige erejét magukon keresztül

munkálkodni. Ezen kívül mindvégig menedéket

és oltalmat biztosítottak a Rózsakeresztesek­

nek. Életvitele alapján, orvosként is naponta

tapasztalja az élet látszatbiztonságára való

építkezés végzetes következményeit. Aki fele­

lősséget vállal saját életéért, az a társadalo­

mért is felelősséget vállal.

Henk Masselink

Az első modern angliai Nagypáholy 1717-es megalapítása után a szabadkőműves­ség hamar elterjedt Európában, és ezt kö­vetően a többi földrészen. 1754-ben a holland fennhatóságú St. Eustatiuson ala­pítottak egy páholyt. Csak azután növeke­dett gyorsan a tengerentúli területeken a páholyok száma, miután az angolok a hol­land Nagypáholyt 1770-ben független Kő­műves nagyhatalomnak ismerték el. A Hollandiai Nagyoriens alatti Szabadkő­művesek Rendje alapelveinek nyilatkoza­tából: „A szabadkőműves azt keresi, ami összeköti az embereket, és megpróbálja semlegesíteni azt, ami elválasztja őket egymástól, hogy alakot ölthessen egy mindent összekötő testvériség eszmé­nye. Ebben az összefüggésben fogadja el a világért érzett személyes felelőssé­get, amelyet felépítendő munkának lát, melynek minden ember építőköve." A Magas Fokozatok Fő Egyesülete alatti Szabadkőművesek Rendjét azok számá­ra alapították 1803-ban, Hollandiában, akik a Mester szavát keresik, és felveszik a keresztet. Az egyetlen út, amely ide ve­zethet, a mindent feláldozó szeretet útja, mert a Mester szavát csak e szeretet ál­tal lehet megtalálni. „Via Crucis, via Lucis; a Kereszt útja, a Világosság útja." Aki a mester szavához igazítja az életét, annak teljes ifjúságban és üdeségben vi­rul ki a rózsa a kereszten. Akiben a sze­retet szent tüzét nem lehet kioltani, annak a kereszt a rózsával soha nem akadály, hanem mindig fenséges segítség lesz.

10 Pentagram 2010/1

AMAGAS FOKOZATOK FŐ EGYESÜLETE ALATTI SZABADKŐMŰVESEK RENDJE

E mlékeznek még az Annabei nevű elefántra? 2009 márciusának elején szívszorító képeket láttunk arról,

hogy az Emmen Állatkert egy száraz csa­tornájából megpróbáltak egy 45 éves, 3 tonna súlyú elefántot kihúzni, miután a töb­bi elefánttal való hancúrozás után beleesett. Sajnos el kellett altatni, hogy megszabadít­sák fájdalmaitól, és az állatkert így elvesz­tette legidősebb lakóját. Másnap megjelent egy kép az egyik újságban, hogy hogyan fi­gyelte a többi elefánt a szerencsétlen hely­zetet. Hármas és négyes csoportokban áll­tak; gödröt túrtak a földbe egy rövid ideig és vizeltek. Szertartás a természetben. Ter­mészetes dolog. Ugyanebben az újságban volt egy kép az ugyanolyan nevű játékgyár Jumbo nevű bronz elefántjáról. Vandálok ledöntötték a talapzatáról; mégis éppen áll­va maradt az egyik lábán és agyarán egyen­súlyozva. Egy másik szertartás... emberi... de tényleg emberi? Tulajdonképpen azért furcsa, mert az em­ber másként van-e a természetben, mint az állatok? Más szabályok vonatkoznak az emberre? Az NRC című napilap 2009. május 1-i szá­mában ezt olvastam: „Nem terroristának hívják, hanem magányos farkasnak. De le­het, hogy a mai terrorista a magányos far­kas. Ez a bandita majdnem mindig egy fér­fi, szófukar, magányos férfi, aki magányá­ban addig táplálja gyűlölködését, amíg nem válik a róla megfeledkező világon bosszút álló erőszakos szörnyeteggé. Majd eljött számára a rövid, értékes pillanat."' Másnap ugyanebben az újságban olvastam: „Azt mondják, hogy mindig vannak őrül­

tek, mintha ez természeti jelenség lenne. Senki sem teszi fel a kérdést: ha mindig voltak őrültek, miért most történt meg elő­ször a holland történelemben a királynő legutóbbi születésnapján? Miért úgy kerül szabadságkeresésének bűvöletébe egy hol­land őrült, hogy egyetlen fegyverével, egy Suzuki Swifttel merényletet követ el a ki­rályi család ellen? A múltban az elmebete­gek Napóleonnak hitték magukat. . . " vagy Istennek... Milyen messzire tud egy ember eltávolodni a tisztelet és részvét belső képességétől? Hol marad a kultúra és a civilizáció, vagy, hogy Youp van Hek humorista újévi mono­lógját idézzük: „Hol siklottak a dolgok oly rettenetesen félre nálunk?" Egy Amszter­dam és Alkmaar közötti falu körzeti orvo­saként tanúsítom, hogy hatalmas változá­sok történnek velünk. Csak néhány nézetét hozom fel eme változásoknak a teljesség igénye nélkül. * A rendelkezésre álló hatalmas informáci­ós áradatot (gondoljunk csak a TV-re és az Internetre) nem lehet ismeretek nélkül be­fogadni. Egy orvosnak elég nehéz lehet az embereket meggyőzni arról, hogy a pár perccel ezelőtt az Interneten talált diagnó­zis nem felel meg a valóságnak. Elvégre a több éves tanulásra okkal volt szükség. A szomszéd szavának mégis nagyobb a hatá­sa, mint az én ismereteken és tapasztalaton alapuló információmnak. Az információ és az ismeretek közötti szakadék nagy zavart okoz, és a szenzációhajhászók játékszerévé tesz minket. * Egy másik oldal a képmutatás. Egy pél­da: orvosi kiadásainkat egészségügyi bizto-

Használni a földi eszközöket 11

sítótársaságok fizetik. Az egészségügyi biztosítás a nevében azt sugallja, hogy egészségünknek „gondját viselik". Felejt­sék el. Ezek a társaságok csupán egymás­sal versengő könyvelőcégek. Már nem az ember, hanem a számok, a kódok, és a pénz a központi kérdés. És ez mind névte­lenül és elérhetetlenül rejlik a telefonos menürendszer mögött. * Harmadszorra: a társadalomban új címké­ket találtunk ki, és azokat ragasztjuk kudar­cainkra, hogy másként lássuk őket. így már nem vagyunk felelősek önmagunkért. Azo­kat a gyerekeket, akiknek túl sokszor terelő­dik el a figyelmük, és akik számára túl szük az iskolai és neveltetési struktúra és bosz-szantóan aktívak lesznek, ADHD-snek (fi­gyelemhiányos hiperaktív zavar) nyilvánít­ják. Még pirulánk is van rá. Azokat a fel­nőtteket pedig, akik belefáradtak társadal­munk nyomásába és feszültségébe, ME-ben, „krónikus fáradtság szindrómában" szenve­dőnek nevezik, és talán soha nem fognak tudni teljesen felépülni.

Ha hagyjuk, hogy ezek a tények hassanak ránk egy ideig, meghúzhatjuk a vonalat az általában nagyra tartott individualitás, illet­ve a névtelenség és az elkülönültség között. Másfelől az exhibicionista megnyilvánulá­sok figyelemreméltó, szélsőséges igényét, és az ennek megfelelő voyeurisztikus érdek­lődést látjuk. Éljen a „Big Brother"! Ez egy olyan társadalomban történik, ahol a vezető tekintélyek iránti tisztelet erősen csökken, és ahol az „arany kézfogás" (a nyugdíjba vonuláskor adott pénz; ford. megj.) fájdal­mas ellentétben áll az elért eredményekkel. Mi haszna van önnek ebből a kemény, nyo­masztó, komor elmélkedésből? Miért szakítom ki önöket a Világ Szívéhez tartó közös utazásunk mámorából? Miért háborgatom önöket oly kegyetlenül édes álmukban? Azért, mert ellentmondás van az imént jellemzett, minket körülvevő világ, és a benne élő ember szükségletei

között. Az embereknek természetesen szükségük van valamire, amibe beleka­paszkodhatnak, emberi tekintélyekre, aki­ket felkereshetnek, és akik felelősen visel­kednek, akikkel megoszthatják gondjaikat, és ahol segítséget kaphatnak. Erre egyre nagyobb szükség van, mivel a spirituális békesség, az áttekintő képesség és a biza­lom sok emberből eltűnt. A kilátások és az elégedettség hiánya telje­sen felszínes és üres élethez vezet, melynek vékony burka könnyen beomlik. Hogyan fajulhattak el a dolgok ennyire, és van-e megoldás? Figyeljük meg az utolsó Rückert-dalok szövegét, melyet Gustav Mahler zenésített meg nagyszerűen:

Elvesztem a világnak, melyre egykor túl sok időt vesztegettem. Oly sokáig nem hallott rólam, hogy akár halottnak is gondolhat.

Valóban alig törődöm vele, hogy a világ halottnak hisz-e. Tagadni sem tudom, mert tényleg meghaltam neki.

Meghaltam a világ nyüzsgésének, csöndes terekben nyugszom. Egyedül élek mennyemben, odaadásomban, dalomban.

Meghaltam a világ nyüzsgésének, csöndes terekben nyugszom. Egyedül élek meny-nyemben.

Ez nyilvánvalóan lehetséges. Társadal­munkban most, 2009-ben is lehetséges saját névtelenségünkbe visszavonulni. Ez segít a körülöttünk levő társadalmat formálni, amelyben élünk és dolgozunk, és ahová ké­sőbb, holnap mi is visszatérünk. Ezen az alapon megyünk mi, szabadkőmű­vesek a páholyainkba. Tökéletesen tudatá­ban vagyunk ennek, amikor belépünk mun­kahelyünk kapuján, magunk mögött hagyva

12 Pentagram 2010/1

a nyugatot, mindennapi életünket, és kelet felé fordulunk: bal oldalunkon észak, jobb oldalunkon pedig dél terül el. A csillagos ég végtelen magasságban ível fölöttünk. És ezen a munkahelyen fekete-fehér kockás padlót találunk, az egymással kibogozhatat­lanul összekötött földi, emberi életünk két dimenzióját. Mielőtt egy szabadkőműves belép erre a helyre, fehér kötényt és fehér kesztyűt vesz fel. Kezét a szívére téve fel­veszi a hűség testtartását. Kopogtat a kapun, és tudja, hogy „...aki keres az talál; aki imával kér az kap; és aki zörget, annak megnyittatik." Amikor belépünk munkahelyünkre, a sza­badkőműves megadja a jelszót a munkahely ajtajánál őrködő Kapuőrnek. A testvér ezt azért teszi, hogy jelképesen megmutassa a foglalkozáson való részvételi jogosultságát. Azonban mélyebben értelmezve ez azért van, hogy maga mögött hagyva a társadal­mat, a nyugatot, igazolja a belépését erre a másik helyre, és hogy megnyissa magát a felfoghatatlan számára. Meg kell mondjam önöknek, hogy ez személyes megközelítése

annak, amit a szabadkőművesség tehet ve­lünk. Ezzel kapcsolatban jó lesz megemlíte­ni, hogy itt magánszemélyként beszélek. A szabadkőművesség sem nem hit, sem nem vallás, nincsenek tanításai. Nincsenek elöl­járóink sem, de vannak jelképes alakjaink, mint a Kapuőr, akit az imént említettem. Ebben az összefüggésben a szabadkőműves nem csak egy a tanonctól a segédig, majd a mesteri fokig tartó fejlődést él át, hanem ha­sonló folyamatot tapasztalhat meg a külön­féle tisztségekben is. Fontos világosan látni, hogy ezek a tisztségek saját személyiségünk elemeit szemléltethetik. A testvériség lehe­tővé teszi, hogy erősítsük gyenge oldalain­kat, és erős oldalainkkal pedig serkentsük vagy vezessük a páholyt. A munkahelyen a tanonc elkezd magán, a durva kövön dolgozni. Ennek a munkának soha nem lesz vége. Ráadásul a tanonc se­géd is lesz, és új feladatot kap. Megmun­kálta durva kövét, hogy képes legyen a kockakövet az építménybe, Salamon Temploma jelképes építményébe beillesz­teni, így végzi vállvetve testvéreivel együtt

Használni a földi eszközöket 13

a közös munkát, dolgozva az emberiség templomán. És amint a segédből mester lesz, magát, embertársait és a Mindenséget illetően tuda­tára ébred új kötelezettségeinek. Az amszterdami páholymunkahelyen van egy kapu az úgynevezett Templom keleti oldalán. Fölötte ez a szöveg olvasható: „A Tudás Vége". Ott ér véget az életismere-tünk. Filozofálhatunk róla, de nem tudunk róla semmit. Megismerhetetlen dimenzió rejlik mögötte. A kapu ezért hermetikusan zárva van. Miután elvégezte a spirituális munkát, a szabadkőműves visszatér Nyugatra, a társa­dalomba, hogy ott dolgozzon. Elhaladva a kaput őrző Kapuőr mellett, visszafelé veze­tő utunkon látjuk az „Ismerd meg Magad" szöveget. Lehetséges ez egyáltalán? Ez az egyik fel­adatunk. Ezzel összefüggésben szeretném önöket egy találkozóra vinni, amelyre a kö­vetkező szöveg érvényes: „Az élet alkonyán egyre világosabbá vá­lik, melyek voltak a nagy és fontos tapasz­talataink, hasonlóan ahhoz, ahogy egy táj­kép kontúrjai egyre világosabbá válnak, amint eltávolodunk tőlük. Ítéletünk meg­bízhatóbb, helyesebb, és mindenek előtt enyhébb is lesz. És enyhül az a szomorú­ság is, amely abból a felismerésből ered, hogy éppen akkor lépünk ki az emberi lét­ből, amikor végre az emberré válás küszö­bén állunk." Az előbb mondtam önöknek, hogy a nagy összefüggések, a Mindenséggel való össze­függés is, a mester fokozatban válnak lát­hatóvá, úgyhogy kijelenthetjük: „a legma­gasabb beavatott szemében nem csak az emberiség, hanem az egész teremtés is a leereszkedő és felemelkedő szeretetlánc közötti állandó kapcsolatban áll, mely egyesíti és összekapcsolja a világminden­ség valamennyi részét, és amely egy hatal­mas fordulatban minden létezőt visszahúz az eredetéhez".

Kijelenthetjük, hogy ez a tudatossá válás elég kell legyen a szabadkőműves számára. Mi az ami ennél több? A szabadkőműves tanoncként, segédként, és végül mesterként megy át a fejlődésen. így tapasztal meg teljesen mindent. Azonban ez sok új kérdést vethet fel, amelyeket azután a maguk területein részletesen ki lehet dol­gozni. Egyikük az úgynevezett Rózsake­resztes fokozat, vagy a hollandiai Magas Fokozatok Fő Egyesülete alatti Szabadkő­művesek Rendje. A Rózsakereszt tagjai, hogy a jobb megkü­lönböztetés kedvéért nevezzem így őket, a 18. század óta tevékenykednek Hollandiá­ban. A nemzeti szervezetet egy évszázaddal később alapították. A kereszt és a rózsa szó szerinti jelentése erősen meghatározta, hogy milyen témaköröket tanulmányoztak. A szertartás elvégzése alatt a következő tuda­tosodik bennünk:

O kereszt, a szenvedés legmélyebb jelképe, amelyet valaha a földön hordoztak, utolsó kérdéseink válasza, az ősidőktől fogva eljöttél hozzánk. Utat mutatsz északról délre, és kiterjedsz nyugatról keletre. Vigasztalni akarsz engem, vándorló jöve­vényt, az Ige tétova keresésében. O mondd, mi az a hatalom, amely lángra gyúlt bensődben, mi az a misztérium, amely körülölel téged. Benned érzem a legerősebb hatalmat, amely valaha is meggyulladt a szívekben, a belőled eredő csodálatos szeretetet.

Tudjuk ezt mi emberek, érzékelni? Ember­ként kezdhetünk-e ezzel valamit? Ha igen, akkor hogyan? Azonosan gondol­kodók között sikerülhet ugyan, de mi lesz később visszatérve a világba? Nem egysze­rű dolog. Ezért álljon itt a szertartásunkból egy újabb szöveg: ..Amikor a szeretet lelket lehel belénk, a bennünk levő óembert elemészti perzselő

14 Pentagram 2010/1

A munkahelyen, a páholyban, a tanonc elkezd magán, a durva kövön dolgozni. Ennek a munkának soha nem lesz vége.

és tisztító szent tüze, de új életet is teremt, és új ember kel életre; az az ember, akiben tudatosodik az eszmény: egy olyan ember­ré válni, akiből folyamatosan szeretet és életerő árad, olyan emberré, aki bárhová érkezve világosságot hoz még a legsűrűbb sötétségbe is." Új, tudatos emberekként, Világossághordo­zókként embertársainkat és magunkat ille­tően is feladatunk van a társadalomban. Nem tudunk és nem is szabad önelégült­ségben visszahúzódnunk. Ez az ember fel­adata - és nekem is szabadkőművesként -. mindenkinek a maga módján és a saját le­hetőségeivel élve, társadalomban élő tuda­tos emberekként a világban élve. Beveze­

tőmben megkérdeztem önöket, hogy: „Hol siklanak a dolgok oly rettenetesen félre ná­lunk?" Tudjuk már a választ? „Meghaltam a világ nyüzsgésének, csöndes terekben nyugszom." Ez akkor történik meg, amikor elveszítjük a kapcsolatot a világgal, arról nem is beszélve, hogy már nem látjuk a Nagy Összefüggést, és már nem halljuk és értjük a hívást. Bárcsak a Mindenséggel való nagy össze­függés felismerése - ez lenne a szövetség? - soha se hagyna el minket, hogy mi: Hű­en önmagunkhoz, embertársunkat támo­gatva, és a Mesterre irányulva, képesek le­gyünk a földi eszközök alkalmazására, amíg napvilág van.

Használni a íóldi eszközöket 15

Ex deo nascimur in Jesu morimur per spiritum sanctum revivíscimus

„ Rátért az útra, tapasztalja a fényt és el fogja nyerni az erőt, hogy önnön lelkében vesse meg az alapjait annak, amivel eddig a

jó szerencsének kellett őt megajándékoznia. " Rudolf Steiner, A beavatás kapuja

így szól a világige, melyet érzékszerveim kapuján át egészen lelkem alapjáig kísérhetek: ,, Töltsd meg szellemed mélységét világom fenségével, hogy egykor önmagádban megtalálj. " Rudolf Steiner, 1918

Willern E, Scherpenhuijsen Rom

AZ ANTROPOZÓFIAI TÁRSASÁG HOLLANDIÁBAN

A Holland Antropozófiai Társaságot Ru­

dolf Steiner jelenlétében alapították meg

Hágában, 1923 november 18-án. Az or­

vos és pszichiáter Willern Zeylmans van

Emmichoven volt az első elnöke.

Ugyanabban az évben kezdte meg műkö­

dését Hágában az első szabad iskola, a

Rudolf Steiner-klinika és a Weleda gyógy­

szergyár. 1926-ban jött létre a Walcheren

félszigeten Loverendale, az első holland

biodinamikus gazdaságok egyike. 1931-

ben, az orvos és pszichiáter Bemard

Lievegoed, Zeist városában megalapította

a szellemi fogyatékkal élő gyermekek

számára az első gyógypedagógiai intéze­

tet, a későbbi „Zonnehuizen"-t, ahol jelen­

leg gyermekeket mellett felnőtteket is

gondoznak.

Lievegoed 1961-ben lett a Holland Antro­

pozófiai Társaság második elnöke. Az

antropozófia társadalmi téren élénk tevé­

kenységet fejt ki. Belőle jött létre az NPI-

Szervezetfejlesztési Intézet, a Zonnehui-

zen, a szellemi fogyatékosok kezelésére

létrehozott szervezet, a művészeti tera­

peuta képző De Wervel, a driebergeni

Szabad Főiskola bevezető tanéve, a

Helicon Tanárképző Főiskola, a Louis

Bolk Természettudományi Kutatóintézet,

valamint a Triodos Bank.

16 Pentagram 2010/1

E z a szimpózium mindazoknak szen­teltetett, akik arra törekednek, hogy ismeretet kapjanak a szellemi, vagy

érzékfeletti világról, amely nagyjelentőségű az emberiség és a földi világ számára. Erre törekednek mindannyian, akik ma beszédet mondtak vagy még szót kapnak, az antropozófiát is beleértve. A közös érdek tehát az érzékfeletti világról szóló ismeretre való törekvés, s ehhez a vi­lághoz mindenki a maga módján szándéko­zik közeledni. Nagyon röviden összefoglal­va az antropozófia a következőt jelenti: Az emberlét tudata. E tekintetben az antro­pozófia emberképe lényeges. Az ember lénye négy részből áll:

1. a fizikai testből, 2. az étertestből, amely arról gondoskodik,

hogy az ember képes legyen élni a Föl­dön, és azt tehesse fizikai testével amit kíván, ¡11. amit szükségesnek tart;

3. a léleknek is nevezett érzelemtestből, melyben az ember megtapasztalja szere­tetét, érzelmeit, valamint cselekvése és nem-cselekvése mozgatórugóit;

4. a tudatból, avagy az „én"-ből, tehát ab­ból, amit az ember a saját személyiségé­nek hív.

Ezt az emberképet egésszé formálandó szükséges először az ember létrejöttének és fejlődésének fejtegetésébe bocsátkozni. Az emberiség és a Föld fejlődési útja Is­tenben ered. Ebben az összefüggésben idézem a Jángs evangélium első négy mondatát:

„Az őskezdetben volt az Ige alkotó lénye. És az Ige lénye Istennél volt. És isteni volt az igelény. Ez kezdetben Istennél volt."

Az emberi teremtmény különböző fázisokat hagyott maga mögött. Hosszantartó perió­dusok voltak ezek, melyekben az ember lé­pésről lépésre fejlődött a mai fejlődési szintjéig. Ez a fejlődés még nem teljesedett be, mert lénye fenn ecsetelt, immár létrejött részei után az embernek még további három részt kell kifejlesztenie, nevezetesen:

• a szellemi önvalót, ez az érzelemtest to­vábbi fejlődésére vonatkozik,

" az életszellemet, ez az érzelemtest további fejlődésére vonatkozik,

' a szellemembert, ez a fizikai test további fejlődésére vonatkozik.

Ehhez az emberképhez tartozik a reinkarná­ció gondolata is. Ehhez dolgozta ki az ant­ropozófia, hogy az ember olyan szellemi lény, aki fejlődését ott követendő, ismétel­ten beálló szünetekkel a Földön él. A szellemi világban való tartózkodásának időszakaiban megtapasztalja, hogy milyen minőségű volt az előző földi léte. Ennek során alakul ki a jónak és a rossznak a ké­pe, amit ott véghezvitt vagy okozott. Ezzel egyidejűleg alkot képet - karmájával össz­hangban - a következő periódusban bejá­randó életútjáról. A fejlődés akkor fog be­teljesedni, amikor végigjárta a szellemi ön­való és az életszellem fázisait, és az utolsó fázisban kifejlesztette a szellemembert. Az

Ex deo nascimui in Jesu morimur per spintum sanctum reviviscimus 17

Az embernek az a célja, hogy tizedik hierarchi­aként váljon a szeretet és a szabadság új kozmoszának teremtőjévé.

az ember célja, hogy beteljesedett fejlődé­se után szellemi lényként, tizedik hierar­chiaként váljon a szeretet és a szabadság egy új kozmoszának teremtőjévé. Krisztus a vezető, aki segít nekünk e cél el­érésében. Ezért áll ő az antropozófia közép­pontjában is. Krisztus halálból való feltáma­dása központi esemény a Föld fejlődésében. A Krisztus ezzel megmutatta, hogyan él majd egyszer az ember a földi fejlődése után egy nem anyagi fizikai feltámadási testben. Az antropozófiát az élet gyakorlatában kell al­kalmazni. Nem csupán elmélet az elmélet ked­véért. Mindezek összefüggését fontos tudni a dolgokkal való bánásmódhoz. Ez mindenek­előtt annak ismeretére érvényes, hogyan hat­nak a dolgok a szellemi világból a fizikaiba. Ebben az összefüggésben kívánjuk itt a fi­gyelmet röviden az érzékfeletti világban élő szellemi lények rendjére terelni. Az első he­lyen az isteni szentháromság, a trinitás áll. A szentháromság áll:

" az Isten-Atyából, aki mindent teremtett, ' Krisztusból mint az Isten-Atya fiából, ' és a Szent Szellemből, tehát abból a lény­

ből, aki által az Isten-Atya és Krisztus megragadják a kezdeményezéseket.

E szentháromság alatt áll a háromszor há­rom angyalhierarchia. A harmadik angyalhi­erarchia, tehát a legalsó három csoportja, az archékból, az arkangyalokból és az angya­lokból áll. Az angyalok állnak a legköze­lebb az emberhez. Minden embernek saját

őrangyala van. A Föld terén belül léteznek még növényekhez, állatokhoz és természeti jelenségekhez kapcsolódó természeti lé­nyek. Ezek a lények általános értelemben pozitívan működnek együtt az emberiség és a Föld fejlődésében. Vannak azonban a szellemi világban maga­sabb és alacsonyabb lények, akik megkísé­relnek negatív befolyást gyakorolni az em­ber fejlődésére. Az antropozófiában Lucifer­ről beszélnek, aki arra törekszik, hogy el­vonja az emberiséget a Földfejlődésből, va­gyis, hogy kizárólag az asztrálvilágra korlá­tozza, ami által az emberiség nem tudja ki­fejleszteni a szabadságát. Másfelől vannak olyan szellemi lények (az antropozófiában ahrimáni lényeknek neve­zik őket), akik megkísérlik a földhöz, a ma­tériához kötni az embert. Ez a befolyás ma­terialista korunkban különösen erős. Általa veszíti el az ember annak szabadságát, hogy keresse az egyensúlyt a földi élet szükség­szerűsége, és a szellemi világban való ré­szesülés között. Ezenkívül fontos még tudni, hogy mik az állatok, a növények, és a fizikai matéria. A fizikai anyag, például a kövek és a hegyek, a Földön csupán fizikai testet birtokol, a tu­data más világokban van. A növények a Földön fizikai testtel és élet­testtel rendelkeznek. A tudatuk nincs annyi­ra távol, mint a fizikai anyagé. Az állatok rendelkeznek fizikai testtel és élettesttel, és van érzelemtestük, vagy cso-portlelkük, tehát nem birtokolnak egyéni

18 Pentagram 2010/1

lelket. Azt is fontos tudni, hogy az állatok jöttek létre az emberből, és nem az ember az állatokból, ahogyan azt a materialista tu­domány feltételezi. Az állatokat az ember olyan leválasztott, extrém tulajdonságainak tekinthetnénk, melyek önállóan fejlődtek. Az antropozófia ezoterikus és exoterikus, gyakorlati jellegű mozgalom. Az ember kü­lönböző munka- és életterületein kell meg­valósítani és alkalmazni. Az antropozófia gyakorlati alkalmazása sok életterületet érint, például:

" a pedagógiát, vagy a nevelés művészetét, különösen az iskolapedagógiát. E tekintet­ben gyakran nem csupán az oktatási mód­szerek mások, hanem a tanerő ügyel a gyermek személyes tulajdonságainak a fej­lődésére is. ' a gyógyítás művészetét. Léteznek speci­álisan antropozófus gyógyszerek, mint például az Iscador a rák esetében, és antropozófus terápiák, mint a gyógy-eurit-mia, valamint művészeti terápiák. Fontos

tevékenység a gyógypedagógia és a drog­segély. • a művészeteket. Ide számít a festészet, a nyelvoktatás és az euritmia (egy új mozgás­művészet). • a zenét és a színházat, megújító impulzu­sokkal. • az építészetet. A szerves építészeti stílus, mint például a svájci Dornachban álló Goetheanum (a nemzetközi antropozófiai mozgalom székhelye), a Gasunie groningeni épülete és az egykori NMB-Bank, a jelenle­gi ING az amszterdami Bjelmerben. " A biodinamikus gazdálkodást azért fejlesz­tették ki, hogy gyógyítsák a földet és hely­reállítsák a harmóniát a föld, a növény, az állat és az ember között. Ennek során a koz­mosz erőit használják, ami által táplálékunk életerőt kap, és a Földet nem csak kizsák­mányolják, hanem táplálják is.

Az antropozófiában nagyon fontos pont an­nak a tudata, hogy az ember itt a Földön há­rom síkon él:

Ex deo nascimur in Jesu monmur per spintum sanctum reviviscimus 19

A kereszténység keletkezését követően megszűntek a régi misztériumiskolák, mert a szellemi világ az ember további individuális fejlődését idézte elő.

a. a szellemi élet síkján, ami a kultúrában, a vallásban és az életszemléletben nyilatko­zik meg,

b. a jogi élet síkján, ami az igazságszolgál­tatásban és a demokráciában nyilatkozik meg, és

c. a gazdasági élet síkján.

A szellemi életben a szabadságról van szó, a jogi életben a egyenlőségről, a gazdasági élet pedig a testvériségről kellene, hogy szóljon.

Az első két kategória európai fejlődése elért bizonyos magasságot. A gazdasági életben azonban csak igen kor­látozott keretben valósult meg a testvériség. Példák erre a mai társadalomban meglévő munkamegosztás és az embertársakkal szemben tanúsított szolidaritásból létrejövő társadalombiztosítások. Mint ahogy igyekeztem rámutatni, az ember különböző fejlődési szakaszokat járt végig, és a jövőben még három további fejlődési fázist kell átélnie, mielőtt belépne végső stádiumába. Az elmúlt időszakokban az em­bereknek a mindenkori periódus lehetőségei szerint fontos igazságok lettek kinyilatkoz­tatva. Biztosan tudják, hogy az egyiptomi korban a fáraók vezetőként és beavatottként fogadták az isteni világból ezeket az igazsá­gokat, és ezekkel irányították népüket. Általában a következő periódusokban is úgy volt, hogy akiknek törzsek vagy népek ve­

zetése volt a feladata, azokat beavatták a korszakukban elvégzendő feladatukhoz szükséges misztériumokba. Erre a célra léteztek misztériumiskolák, ahol beavatott papok, és más beavatottak ceremóniák, koncentrációs gyakorlatok vagy más módszerek révén kapcsolatot léte­sítettek az isteni világgal, s így tudomást szerezhettek az igazságokról. Gondoljunk csak a delphoi, az eleusziszi, az epheszoszi és a szamothrakéi misztériumiskolákra. A kereszténység keletkezését követően ezek a misztériumiskolák megszűntek, mert a szellemi világ az ember további individuális fejlődését idézte elő. A kereszténység ehhez új alapot teremtett. Egyes különleges sze­mélyek e tekintetben mérföldkövet jelente­nek. Olyan individuális személyekről van szó, akik egy korábbi életben már magasabb fejlődési utat jártak be. Európában ilyenek voltak Christian Rosenkreuz, Dante, Jákob Böhme és mások. Lévén, hogy az ember egyéniesedése egy­felől, valamint intellektuális fejlődése más­felől a középkort követően is tovább ha­ladt, szükségessé vált az érzékfeletti világ e fejlődéshez igazított megismerése. Ehhez járult hozzá nagy mértékben Rudolf Steiner, az antropozófia megalapítója, aki a természettudományok és a filozófia terüle­tén doktorált. Tisztánlátó volt, és tovább is fejlesztette ezt a képességét. Olyan megfelelő irányvo­nalakat adott, hogy mindenkinek megvolt a

20 Pentagram 2010/1

lehetősége, hogy járjon a szellemi világhoz vezető úton, és önállóan fejlessze ezeket a képességeket. Rudolf Steiner sok olyan utasítást, gyakorla­tot és meditációt közvetített, melyek segíte­nek az embernek megtalálni az útját, mégpe­dig a karma alapján hozzáillő módon és terü­leten. Az a lényeges, hogy az ember szabadon járhatja az útját. Nincs tanár és nincs guru. Mindenki megkaphatja a neki szükséges in­formációkat Rudolf Steiner műveinek és elő­adásainak tanulmányozása által, még sincs kötelezve semmire, mert az embernek szaba­don kell döntenie. Az ember egy a makrokoz-mosszal összekötött mikrokozmosz, amit Ru­dolf Steiner a következőképpen fejezett ki: „Ha tükrében az ember lelkének az egész közösség életre kél, és ha a közösségben minden egyén ereje él, az gyógyítóan hat. "

Megpróbáltam Önöknek egy rövid áttekin­tést nyújtani az antropozófiában szerepet játszó néhány fontos elemről. Rudolf Steiner és más antropozófus szerzők elő­adásai és könyvei természetesen még sok­kal több témát fejtegetnek. Az itt rendelke­zésre álló időben csak a legfontosabb pon­tokat kívántam közölni Önökkel. Számom­ra az ecsetelt világkép, valamint az ember és a Föld fejlődése is érthető, logikusan felépített egészet alkotnak. Ez olyan világ­kép, melyet a 28. és a 30. életévem között személyesen kerestem. Kerestem a protes­táns és a katolikus egyházban, és éppúgy megvizsgáltam néhány indiai szellemtudo­mányi áramlatot. Náluk nem leltem logiku­san és összefüggő módon létrejött világ­képre. Az antropozófia közelebbi megis­meréséhez a következő könyvre utalok: Antroposofie, een kennismaking {Antropo­zófia, bevezetés).

Ex deo nascirnur in Jesu morirnur pei spintum sancium reviviscímus 21

Mire van nagyobb szüksége a világnak?

„Minden gondolat, minden szó, minden cselekedet, amely természetes, egészséges és szeretetteljes, az erényhez tartozik. Ahol ezek a tulajdonságok hiányoznak, fellép a bűn. " Hazrat Inayat Khan, indiai zenész és miszti­kus (1882-1927) a többszáz éves szufizmus új és modern nézetét hozta el a világnak.

Johannes Witteween

A NEMZETKÖZI SZUFI MOZGALOM

A nemzetközi szufi-mozgalmat 1923-ban

alapították, központja Hollandiában talál­

ható. A mozgalom céljai: Az Egység is­

meretének, a Szeretet és a Bölcsesség

vallásának megvalósítása és kiterjeszté­

se, hogy a különböző vallási irányzatok

és meggyőződések által táplált előítéletek

maguktól lehulljanak; így az emberi szív

a szeretettel telik meg, és a különbségek

és eltérések miatt kialakult gyűlölet gyö­

kerestől kitéphető. Az emberben rejlő Vi­

lágosság és Erő felfedezése. Az egyes

vallások titkainak, a miszticizmus erejé­

nek és a filozófia lényegének feltárása, a

fennálló szokásokba és vallásos meggyő­

ződésekbe történő beavatkozás nélkül.

A szufi mozgalom abban szeretne segíte­

ni, hogy a világ egymással ellentétbe állí­

tott két pólusát - a Keletet és a Nyugatot

- gondolatok és eszmények cseréjével

közelebb hozza egymáshoz, hogy ma­

guktól alakuljanak ki az univerzális test-

vériségi közösségek és az ember ember­

társaival a szűk népi és faji korlátok nél­

kül találkozhasson.

22 Pentagram 2010/1

„Bensőmből szólíts meg, Uram, Szolgád fülei belülről hallgatnak, Uram "

TISZTELT HALLGATÓSÁG!*

Minket, mindannyiunkat az Igazság, a szá­munkra oly gyakran rejtett Igazság keresése hozott el ide. Az imént egy szufi dalt hall­hattunk, azzal a céllal, hogy benyomást sze­rezhessünk a szufi zenéről - a szufi mozga­lomban ugyanis a zene a belső átélés fontos eszköze. Inayat Khan, aki az előző évszá­zadban megalapozta szufi mozgalmunkat, nagy indiai zenész volt, aki Indiában ko­moly elismerésre tett szert zenéjével. Azért jött Nyugatra, hogy eleget tegyen annak a megbízatásnak, melynek teljesítésére szelle­mi tanítói felkérték őt: hogy zenéje és a szufi bölcsesség harmóniájával hozza köze­lebb egymáshoz a Kelet és a Nyugat egy­mástól oly távol fekvő világait. Inayat Khan teljesen átitatta zene-kultúrájá­val a szufi-világot. Testvérei szintén miszti­kus énekesek voltak. A szufi-világban a ze­ne - a szív megnyitására szolgáló eszköz­ként - folyamatosan fejlődött. Az elhangzott dalt a feleségem komponálta, a szöveg Inayat Khan-tól származik. Külö­nösen az egyszerű dallam hat sok emberre inspirálóan. Úgy gondolom, hogy a téma: „Nyisd meg a szívünket" különösen jelentős a mai nap szempontjából, amikor a Világ Szívével kötjük össze magunkat, a Világ­szívre koncentrálunk, amely mindegyikün­ket hívja. A szufizmus nagyon régi mozga­lom, és e misztikus közeledés forrását ab-

* H.J. Witteveen professzor előadása egy dallal

kezdődött. A zene a szufi-világból ered: „Nyisd meg

a szívünket, hogy meghallhassuk a hangodat..."

ban a hermészi bölcsességben találjuk, amely most itt összehozott minket. A teozófusok, antropozófusok, szabadkő­művesek és rózsakeresztesek a világtörté­nelem során különböző módon és különbö­ző időpontokban kezdték meg belső és kül­ső munkájukat, de mindannyian Hermész ősrégi, nagy jelentőségű bölcsességéhez nyúltak vissza. A szufizmus világa szintén szokatlanul gaz­dag - most természetesen csak néhány alap­vető gondolatot tudok felvetni. A mi átélé­sünkben a szív igen fontos szerepet játszik. Hiszen, amikor rátekintünk világunkra, erre a széttépett, materialista és racionális világ­ra, túl gyakran kell megállapítanunk, hogy a szív nagyon elveszett állapotban van. Ez az oka annak, hogy nyugtalan világunk­ban számos konfliktus keletkezik, nagyon sok a véleménykülönbség, mely sok vitát és fájdalmat okoz. Materialista világban élünk, amely mindinkább az anyagi jólétre és a pénzre irányul. A nyugati világban ugyan a jólét magas színvonalát értük el, mégis úgy tűnik, hogy minél magasabb szintű az anyagi jólét, annál kevésbé bol­dogok az emberek. A túlhajtott nyereségvágy miatt jelenleg pénzügyi krízis tart fogva minket. Ez a helyzet azzal fenyeget, hogy pénzügyi rend­szerünk és ezáltal a piacgazdaság teljes me­chanizmusa összeomlik, és magával rántja a gazdasági életet is. Ez önmagában nem új dolog, hanem része a több évszázada tartó konjunktúra-mozgalomnak. A jelenlegi ha­nyatlás azonban különösen komoly, és az embert elgondolkodásra készteti. Végérvényesen kiderült, hogy a gazdasági élet motivációját is meg kell változtatni. A jelenlegi krízis lehetőséget kínál a gyors

Mire van nagyobb szüksége a világnak7 23

Valódi lényünk egy szikra, a teljes teremtésen átvonuló, mindent átható Szellem egy „osztat­lan részecskéje"

anyagi növekedésünk miatt előállt nagy problémák közelebbi megvizsgálására, vala­mint arra, hogy megtanuljuk ezeket jobban kezelni. Racionalista társadalomban élünk. Erősen el vagyunk foglalva az észműködé­sünkkel. Az „észjárásunk" - csakúgy, mint a tudomány és a technika - óriásit fejlődött, mégpedig olyan módon, amelyet az embe­rek nemrég még el sem tudtak volna elkép­zelni. Úgy tűnik, megnyílik a lehetőség a Teremtés titkainak áttekintésére. Az összes elképzelhető technológia, berendezés és gé­pezet azt ígéri, hogy az életet könnyebbé te­szi majd. Az ész azonban, amivel oly sokat elértünk már, képtelen arra, hogy a szétsza­kítottság problémáját megoldja. Nem tudja megszüntetni azt az elégedetlenséget, amely mindig is megmarad, amíg csakis az anyagi nézetre irányulunk, vagy ezt túlzott mérték­ben tesszük. Ez az oka annak, hogy a mai, oly sokat kínáló társadalomban egyre erősö­dő szorongás tapasztalható. Ezért azután az emberek felkiáltanak: dehát, ennél többnek is kell lennie az életben! A szorongás egy érzésbe megy át, amely vala­mi magasabbra, egy eszményre történő vá­gyakozás. Ilyen vágyakozás hozott ide ben­nünket, ez az, ami különböző szervezeteink­ben mégis összetart minket. Ezt a vágyako­zást szeretnénk univerzálisan támogatni a minket körülvevő világban, és az ebben ki­alakult különféle jellegzetes formákban. Mert miről is van szó? Hogyan érhetünk el jelenlegi anyagi létezésünkből egy égi vi­lágba? Magunkat kell kikutatnunk? A sza­badkőművesek jelszava mindig is a régi gö­rög mondás volt: „Ember ismerd meg ön­magad!" „Gnoti se autón!" Ha megfigyel­jük magunkat, megláthatjuk, hogy mik va­

gyunk, és mivel rendelkezünk: birtokolunk egy fantasztikus testet, amellyel sok min­dent átélhetünk és megcselekedhetünk. A világot gondolataink és érzéseink útján ér­zékeljük, és állandóan eme tevékenységgel foglalkozunk. Ezzel egyidőben felismerjük, hogy egy állandó változásban lévő világgal állunk kapcsolatban. Tudatunkban folytono­san más és más gondolatok merülnek fel, egyre újabb benyomások hatnak ránk, újabb és újabb helyzeteket élünk át. Szívünkben és gondolkodásunkban más és más érzések keletkeznek és saját világot formálnak szá­munkra. De ez a saját világ is folyamatosan változik - mi pedig valami olyasmi után ku­tatunk, ami maradandó, ami örökkévaló. Hol találhatjuk meg az ilyen értéket? Megtalálhatjuk, ha megtanuljuk áttekinteni a tudatunkat, melyben a képek úgy mutat­koznak meg, mintha tükörben tükröződné­nek. Minden kép addig mutatja magát, ameddig a figyelmünket ráirányítjuk. Min­den képet egy másik kép követ. De mi ma­ga a tudat? Ez a misztérium! A tudat, ahogy a szufisták látják, és ahogy azt Inayat Khan oly rendkívül mélyreható­an leírja, maga a valóság: a teljes Teremté­sen átvonuló, mindent átható Tudat egy kis darabja - ő ezt ,,osztatlan részecskének" nevezi. Ebben a kis darabkában visszatükröződik az egyes ember, minden minőségével együtt. Ezért, ez a tudati részecske elkülö­nült embernek érzi magát, saját gondola­tokkal és érzésekkel. A valóság azonban az, hogy ez a rész nem megosztott, nem el­választott, hiszen nincs leválasztva! Az egyetlen nagy Tudat egy kisugárzása, an­nak az egyetlen Szellemnek egy szikrája,

24 Pentagram 2010/1

amely áthatol a teljes Teremtésen, amely mindenben megtalálható, és amely a mi valódi lényünk is. A mi életünkben pedig arról van szó, hogy megismerjük ezt a va­lódi lényt, tudatosítsuk a létezését, úgy, hogy elnyerhessük az isteni tudatot. Benne egy egészen más világ rejlik, és a mi dolgunk az, hogy kapcsolatba lépjünk vele. Hogy ezt megtehessük, meg kell vonnunk figyelmünket az egész külső világtól, az ez­zel összefüggő gondolatoktól és érzésektől, és befelé kell fordulnunk. Ezt annyit jelent, hogy belépünk a Csendbe, amelyről már történt említés, a valódi Csendbe, hogy olyan nyitottak lehessünk, mint egy üres tartály. Hiszen csak akkor töltheti fel tuda­tunkat a megnevezhetetlen Isteni, amely Vi­lágosság, Elet és Szeretet, ha tudatunk tartá­lya üres. Ekkor tudatosul bennünk, hogy kik is vagyunk valójában. És ez a felismerés su­gárzik rólunk. Az a feladatunk, hogy ebben a Teremtésben dolgozzunk, létrehozzunk valamit. Fontos, hogy belássuk a tényt: ez a teremtés csak akkor válik értelmessé és értékessé, ha a belső Világosság útján, az inspirációból áll elő. Minden vallás misztikusainak ez a megtérés az útja, és ez mindig is így volt. Abból, amit így átéltek, megpróbáltak vala­mennyit kifejezésre juttatni. Ez azonban rendkívül nehéz feladat, hiszen az Isteni átélése meghaladja a gondolkozá­sunkat és a szavainkat. Az ember vágyódhat az Isteni után, szuggerálhatja, felhívhatja, de ez egy másik dimenzió realitása. Ezért beszélnek ezek a misztikusok, vagy beavatottak különböző módon - gyakran versek formájában. A szufi-költők - mint Rumi, Afis és Sali - verseit még mindig

olvassák, mivel ők verseikben jelképes módon az Isteni Szeretetet hívták fel. Ez igen jelentős vonatkozás. Ha csak egyszer is képesek vagyunk valamit felfogni az Is­teni Világ csillogásából, nagyon fontos, hogy mély szeretettel forduljunk a titokza­tos Isteni Lényhez. Ez így elég misztikusan hangzik. Egyszerű­en így kell ezt elfogadnunk? Minden megvilágosult szellemű ember be­szélt erről a valóságról. Korunknak az a kü­lönlegessége, hogy a természettudomány ugyancsak foglalkozik ezzel. A természettu­domány adta hírül nekünk, hogy a teljes Te­remtésben, minden egyes atomban jelen van egy kvantum-vákuum. Először mindenki azt gondolta: „ez ott egy semmi, üres, ott nem észlelünk semmit". Nemrégen felfedezték, hogy ez az úgynevezett „üresség" energiá­val, méghozzá alkotó energiával van feltölt­ve. Ennek az energiának köszönhetően jön­nek az atomok legkisebb részei, melyek a nem-létbe tűnnek el, újból elő j e l e n n e k meg, hogy azután újra elvesszenek. Tehát itt az örök visszatérés energiájáról van szó, az örökké visszatérő életről. A belső hangot, amely a csendben hangzik fel, mindenki meghallhatja, akiben felébred az utána való vágyakozás. De ez egyáltalában nem egy­szerű dolog, hiszen a gondolatok és az érzé­sek folytonosan jönnek-mennek. Csak foko­zatosan tudjuk megtanulni, hogy miként hozhatjuk nyugalomba ezeket. A misztikus hagyományokban megtalálhatóak az idevá­gó gyakorlatok. Ezek koncentrációs és lé­legzési gyakorlatok, melyekkel az állandóan keringő gondolatokat és érzéseket el lehet csendesíteni, és ezáltal egy nyitottság érhető el. Ekkor megtapasztalhatjuk az inspiráció

Mire van nagyobb szüksége a világnak9 25

A hetedik gyertyát azok számára gyújtjuk meg, akik magasba emelték a Világosságot az emberi tudatlanság sötétségében.

pillanatait. Hogy ezeket a pillanatokat elmé­lyíthessük, fel kell oldoznunk magunkat a külső lényünkkel, a tulajdonságainkkal, a problémáinkkal és a céljainkkal való azono­sulás alól. Teljes személyiségünket, amely­ben élünk, és felépített emlékezetünket, amellyel a legtöbb esetben azonosulunk, el kell engednünk. Azt gondoljuk, hogy „ezek vagyunk mi" - és mégis, be kell látnunk, hogy mégsem ez a valódi lényünk. Ez csak az, amit éltetünk és felépítettünk. A valódi lényt a belső csendben lehet meg­találni. Ez az önfejlesztés és önfelfedezés folyamata, melynek során újra és újra le tudjuk győzni azonosulásainkat, az Egót. Ezért a szufi mozgalom egy belső iskolá­ban képzést nyújt mindenkinek, aki erre vágyik, hogy bejárhassa ezt az utat. Nagy jelentőségű, hogy a szufi-mozgalom ezt az Egységet, amely végigvonul az emberiség teljes történelmén, ezt az egyetlen isteni hangot, amely az összes valláson keresztül beszél hozzánk, korunkban újra hallhatóvá teszi. Erre a célra univerzális istenszolgála­tot tartunk.

A szufizmus az iszlám világból ered -Inayat Khan univerzális jelleggel gazdagí­totta. Az univerzális istentisztelet alatt a hat leg­nagyobb vallás részére meggyújtunk egy-egy gyertyát, amelyeket az isteni Világosság lobbant fel. Ugyanaz a Világosság világít a gyertyákon keresztül, ezeken a vallásokon keresztül, egy szent könyvön át, mind a hat vallásban. Felolvasunk egy fejezetet egy bi­zonyos témáról, hogy minden vallás a saját szavaival beszéljen, és mégis, minden vallá­son keresztül az egyetlen isteni hang han­gozzék fel. Van még egy hetedik gyertya is,

minden olyan ember számára - legyen a vi­lágban ismert vagy ismeretlen -, aki az em­beri tudatlanság sötétségében magasra emelte az Igazság világosságát. Ily módon, az Igazságot kereső emberek összes fajtáját - akárhogy nevezzék is őket - összevonjuk, és az inspiráció áramlata fo­lyik át rajtuk. Mire van ennél nagyobb szüksége a világnak - amelyben a techni­kánk által minden vallás egészen közel ke­rül egymáshoz, és mégis, oly kevéssé értik meg egymást, sőt, harcolnak egymással? Ez az a kérdés, amit előadásom végeztével sze­retnék Önökkel megosztani.

0, Te, aki a Szeretet, a Harmónia és a Szépség Tökéletessége vagy, Égnek és földnek Ura, nyisd meg a szívünket, hogy meghallhassuk a Te hangodat, amely szünet nélkül árad a bensőnkből. Tárd fel nekünk isteni világosságodat, mely a lelkünkben rejlik, hogy az életet jobban megismerhessük és megérthessük.

Mindenekfelett kegyelmes és irgalmas Isten, ajándékozd nekünk hatalmas jóságodat, taníts meg minket a Te szeretetteljes megbocsátásodra, emelj minket az embereket elválasztó különbözőségek fölé, küldd el nekünk Isteni Szellemed békéjét, és egyesíts mindannyiunkat a Te tökéletes lényedben.

Amen

Hazrat Inayat Khan

26 Pentagram 2010/1

Positio fraternitatis rosae crucis

Isten minden emberé, minden életé, abban az emberiségben, amelyről álmodunk, a spiritua­litás egy ideál és életforma, ami egy olyan vi­lágvallásból merít, amely inkább alapul az is­teni törvények ismeretén, mint az istenhiten, és az emberi kapcsolatokat a szeretetre, barátság­ra és testvériességre alapozza, hogy ezáltal a világ békében és harmóniában éljen. Ami az ember világegyetemmel való kapcsolatát illeti, azt gondoljuk, hogy ez kölcsönös függőségen alapul. Mivel az ember a Föld gyermeke, és a Föld az univerzum gyermeke, az ember tehát az univerzum gyermeke. Ezért az emberi testet felépítő atomok a természetből valók, és a vi­lágegyetem végén újra meg is találják egymást, ami az atomfizikusokat arra a kijelentésre ösz­tönzi, hogy „az ember a csillagok gyermeke ". Azonban nem csak az ember tartozik hálával az univerzumnak, hanem az univerzum is sokat köszönhet az embernek. Bizonyára nem a léte­zését, de a létezésének okát. Mert mi lenne az univerzummal, ha az ember szeme nem csodál­hatná, ha tudata nem foghatná fel, ha lelke nem tükröződhetne vissza benne. Valójában az embernek és az univerzumnak kölcsönösen szüksége van egymásra, hogy felismerjék egy­mást, sőt hogy újra egymásra ismerjenek. Ta­gadhatatlanul ebből keletkezett a szállóige: „Ismerd meg önmagad, és ez által megfogod ismerni Istent és az univerzumot is. " A Positio FRC-ből, 2001

Klaas-Jan Bakker

ANTIQUUS MYSTICUSQUE ORDO ROSAE CRUCIS (A.M.O.R.C)

1909-ben az amerikai üzletember és filo­

zófus Dr. H. Spencer Lewis Franciaor­

szágba utazott, ahol a hírek szerint be­

avatták a rózsakeresztes rendbe. Azzal a

feladattal bízták meg, hogy a rózsakeresz­

tes mozgalomnak Amerikában egy új im­

pulzust adjon, így 1915-ben megalapította

az A.M.O.R.C. Rózsakeresztes Rendet.

1927-ben a Rend áthelyezte központját a

kaliforniai San José-ba, ahol a mai

Rózsakereszt-Park található. Ebben a

rendben a férfiak és a nök kezdettől fog­

va egyenjogúak voltak, és a vallási, faji

vagy politikai irányzatok sem játszottak

szerepet. A Rózsakeresztesek gondolat­

képei sok évszázad alatt alakultak ki.

A 21. század kezdetén a misztikus tanítá­

sok az emberiség fejlődésében egyre

fontosabbnak tűnnek. A technikai fejlődés

gyors előrehaladása, valamint a környe­

zetre és az emberi szellemre gyakorolt

hatása következtében az ember egy bel­

ső, megbízható erőforrás és egyensúly

után kutat. Minden korábbinál nagyobb

igény van tudatra, misztikus megvilágo­

sodásra, spirituális vezetésre, harmóniára

és békére. Az A.M.O.R.C. Rózsakeresz­

tes Rend birtokol egy egyedülálló oktatási

rendszert, és humanisztikus ideálokért

száll síkra. Ezáltal világítótorony mindenki

számára, aki egy bölcsességhez vezető

belső ösvényt akar követni.

Positio fraternitatis rosae crucis 27

1623-ban a rózsakeresztesek Párizsban plakátokat ragasztottak ki, amelyek igen titokzatosnak tűntek és kíváncsi­

ságot ébresztettek. így szólt a szövegük: „Mi, a rózsakereszt legfelsőbb kollégiumá­nak képviselői, láthatóan és láthatatlanul a városban tartózkodunk, és mindezt a min­denható kegyelméből. Hozzá fordul az iga­zak szíve. Megmutatjuk és tanítjuk azt, ho­gyan beszélhetünk könyvek és írásjelek nél­kül az összes lehetséges nyelven azokban az országokban, ahol meg szeretnénk mutatni magunkat, hogy az ott élő felebarátainkat megvédjük a tévedéstől és a haláltól. Ha valaki csupán kíváncsiságból érezne kedvet hozzánk közeledni, annak soha nem fog sikerülni kapcsolatba lépnie velünk. Ha azonban saját őszinte akarata ösztönzi arra, hogy testvériségünk listájára feliratkozzon, akkor megláttatjuk vele ígéreteink valósá­gát, mert értünk ahhoz, hogy mások gondo­latait megítéljük, ezért nincs igazi szándé­kunk arra, hogy székhelyet hozzunk létre ebben a városban, mert az olvasó valódi akaratával összekötött gondolatai már tartal­mazzák azt az erőt, amellyel felismerhet minket, és mi is felismerjük őt." A rózsakeresztesek már évekkel azelőtt hírt adtak magukról, amikor a három - azóta hí­ressé vált - kiáltvánnyal a nyilvánosság elé léptek: a Fama Fraternitatis (1614), a Confessio Fraternitatis (1615) és a Christian Rosenkreuz Alkímiai Menyegzője (1616). Ez a három írás akkoriban számos reakciót váltott ki az értelmiségiek körében, de a politikai és vallásos vezetők soraiban is. A rózsakeresztes manifesztumok megje­lenése figyelemreméltó történelmi eseményt jelentett, különösen az ezotéria világában. A Fama Fraternitatis Európa politikai és vallási vezetőihez, elöljáróihoz és tudósaihoz fordul. Képet rajzol a korszak általános hely­zetéről, és Christian Rosenkreuz (1378-1484) allegorikus történetével felfedi a rózsakeresz­tes rend létezését, az ő eseménydús világkö­rüli utazásából kiindulva, a Rózsakeresztes

Testvériség életre hívásán át, egészen sírbolt­jának felfedezéséig. Ez a kiáltvány egy álta­lános, teljes reformációra hív fel. A Confessio Fraternitatis kiegészíti az első kiáltványt, részben azzal, hogy aláhúzza az emberek és a társadalom megújulásának szükségességét, másrészről kiemeli, hogy a rózsakeresztes testvériség birtokol egy olyan filozófiai tudást, amellyel ezt a rege­nerációt ki lehet vitelezni. Ezért ez a máso­dik kiáltvány elsősorban azokhoz a készsé­ges keresőkhöz fordul, akiket az a vágy lel­kesít, hogy részt vegyenek a szerzet munká­jában, így hozzájárulva az emberiség jólét­ének megvalósításához. A Christian Rosenkreuz Alkímiai Menyegző­

je a másik két kiáltvánnyal ellentétben más stílusban íródott, és kimerítően tudósít a megvilágosodás beavatási útjáról. Az utazás hét napja nagyrészt egy titokzatos kastélyban játszódik, ahol egy király és egy királynő menyegzőjét tartják. Az Alkímiai Menyegző jelképes formában tudósít azokról a tapoga­tózó lépésekről, amelyek minden jelöltet a lelke (a menyasszony) és Isten (a vőlegény) spirituális egyesüléséhez vezetnek. Ahogyan azt a korabeli történészek, gondol­kodók és filozófusok is hangsúlyozták, e három kiáltvány megjelenése nagyjelentő­ségű volt, és mindenekelőtt a legjobb pilla­natban történt. Olyan korban jelentek meg, amikor Európa egzisztenciális krízist élt át. Politikailag szétzilálva, gazdasági érdek­konfliktusokban szabdalta szét magát; vallá­si háborúk szórták szét a szentségtelenség és vigasztalanság magjait, az otthonok tűz­helyeiig; a tudomány fellendült és materia­lista irány vett: az életkörülmények a leg­több ember számára elviselhetetlenek vol­tak. Ebben az időszakban az egész társada­lom átalakulóban volt. de hiányoztak a vi­szonyítási pontok, a fogódzók ahhoz, hogy a közérdek értelmében fejlődjön. A történelem ismétli önmagát, és mindig új­ra azonos eredményeket produkál, de egyre szélesebb területeken. Alig négy évszázad-

28 Pentagram 2010/1

dal a három első kiáltvány megjelenése után, újra megállapíthatjuk, hogy már nem csak Európa, hanem az egész Föld, egy ed­dig soha nem látott létkrízissel szembesül. Ez a válság nemcsak a gazdaságot érinti, és azt, amit hitelválságnak nevezünk, a velejá­ró recesszióval együtt, hanem az életünk minden területét magában foglalja, értve ez alatt a politikát, a tudományt, a technikát, a vallást és az erkölcsöt is. így tehát a boly­gónk, azaz élet- és fejlődési területünk, sú­lyosan veszélyeztetett.

A mai emberiség nincs jól. Ezért mi, rózsake­resztesek, napjainkban is, hagyományainkhoz és ideáljainkhoz hűen szükségesnek tartottuk, hogy e Positio által tanúságot tegyünk. Ez a Manifesztum 2001-ben jelent meg, a Rózsakereszt 3354. évében, és a következő­képpen kezdődik:

Salutem Punctis Trianguli! A harmadik évezrednek ebben az első évé­ben, minden ember és élet Istenének szemei

előtt, a Rózsakeresztes Testvériség Legfel­sőbb Tanácsának tagjai, helyesnek tartjuk, mivel itt az idő, hogy a negyedik R+C-fák-lyát meggyújtsuk, azért hogy Positionkat a mai helyzet figyelembevételével, az emberi­ségnek megnyilatkoztassuk, és az őket meg­terhelő veszélyeket napvilágra hozzuk, ugyanakkor a reményt is felvillantsuk, ame­lyet adhatunk. Ad rosam per crucem Ad crucem per rosam

A manifesztumnak az a célja, hogy ismer­tessük a jelenlegi világhelyzethez való vi­szonyulásunkat, és kihangsúlyozzuk azt, ami a jövő tekintetében aggodalommal tölt el minket. Ahogyan testvéreink a múltban, mi is a szívünkön viseljük, hogy felhívjuk a figyelmet a humanizmus és a spiritualitás erősítésének fontosságára, mert meg va­gyunk győződve arról, hogy a modern társa­dalmakban jelenleg uralkodó individualiz­mus és materializmus nem segít hozzá ah-

Positio fraternitatis rosae crucis 29

Az emberi fejlődés nem korlátozódik az élet anyagi nézeteire, hanem egy spirituális dimenzióba is kiterjed.

hoz, hogy az embereknek elhozza a joggal áhított boldogságot. Az emberiség napjaink­ban megzavarodott és ijedt. Az anyagi síkon elért mérhetetlen előrelépések nem hoztak igazi boldogságot, és nem teszik lehetővé, hogy derűsen pillantson a jövőbe, mivel je­lenleg is háborúk, éhezés já rványok, termé­szeti katasztrófák, társadalmi krízisek, és az alapvető emberi jogoktól való megfosztott-ság ostorozzák, amelyek megcsúfolják jövő­be vetett reményeit. Ez az oka annak, hogy üzenettel fordulunk az arra alkalmas hallga­tókhoz, akik készek a megértésére. Kiáltvá­nyunk ugyanabból a szellemből merít, melyből a 17. századi Rózsakeresztesek ma­nifesztuma keletkezett. Az ember az idők folyása során fejlődik, mint minden más, aminek az életében tere van, magával az univerzummal bezárólag. Itt egy olyan jellegzetességről van szó, amely mindent alkot és megformál, ami a teremtett világban létezik. Azt gondoljuk azonban, hogy az emberi fejlődés nem csak létezésének anyagi nézetére korlátozódik, mivel meg vagyunk győződve róla, hogy az ember birtokol egy lelket, más szavakkal: egy spirituális dimenziót. Nézeteink szerint a lélek az, ami az embereket tudatos lények­ké teheti, akik alkalmasak arra, hogy gon­dolkozzanak, és eredetüket és sorsukat át­gondolhassák. Ezért tekintjük az emberiség fejlődését szándéknak, a spiritualitást esz­köznek, és az időt megnyilvánítónak. Ahogyan már említettük, felismertük a ha­sonlóságot a mostani világhelyzet és 17. századi Európa helyzete között. Az, amit ma poszt-modernnek mondanak, számos te­rületen hasonló hatásokat váltott ki, mint amilyen hatások a múltban, szerencsétlen módon az emberiség bizonyos fokú degene­

rációját készítették elő. Mégis azt gondol­juk, hogy ez az elharapódzó bomlási jelen­ség csak átmeneti, és végül egy individuális és kollektív regenerációhoz fog vezetni -feltételezve, hogy az emberiség rászánja magát, hogy a jövőjének humanisztikus és spirituális irányt adjon. A létezésről vallott nézeteinkre támaszkod­va, úgy tekintünk az emberekre, mint a föl­di élőlények között a teremtés legfejlettebb lényeire, figyelmen kívül hagyva az ehhez a státuszhoz olykor méltatlan magatartást. Az ember e kitüntetett helyzetét azáltal tölti be, hogy öntudattal és szabad akarattal rendel­kezik. Birtokolja tehát az adottságot, hogy gondolkozzon, és létezését saját kívánsága szerint irányítsa. Azt is gondoljuk, hogy minden ember egy nagyobb test egy-egy alapvető sejtjét képezi, amely ebben az érte­lemben az egész emberiség. Ezen az alapon nyugszik a humanizmushoz való viszo­nyunk, abban az értelemben, hogy minden embernek azonos jogokkal kellene rendel­keznie, amihez a megbecsülés joga, és az egyenlő szabadságjogok is hozzátartoznak, mégpedig függetlenül az országtól, ahol született, vagy ahol jelenleg él. A spiritualitásról való nézeteink azon a meggyőződésen alapulnak, hogy Isten, mint abszolút intelligencia, aki megalkotta az Univerzumot és minden benne lévőt, léte­zik, és azon a bizonyosságon, hogy az em­ber birtokol egy Istentől való lelket. Ehhez kapcsolódva azt a nézetet képviseljük, hogy Isten az egész teremtésben törvény és rend útján nyilvánul meg, amit az embernek ta­nulmányoznia kell, hogy azt saját jóléte ér­dekében megértse és tiszteletben tartsa. Va­lójában azt az álláspontot képviseljük, hogy az emberiség az isteni terv megértéséhez

30 Pentagram 2010/1

fejlődik, és hogy az a dolga, hogy a Földön egy ideális társadalmat alapítson. Ez a spiri­tuális humanizmus utópisztikusnak tűnhet, de itt kapcsolódunk Platónhoz, aki Az állam című művében ezt mondja: „Az Utópia az ideális államforma. Talán a Földön nem rea­lizálható, ennek ellenére a bölcsnek minden reményét ebbe kell helyeznie." A történelem egy ilyen fordulópontján úgy tűnik nekünk, hogy az emberiségnek egyre inkább lehetősége van a regenerálódásra, az emberi tudatsíkok közeledésével, a kölcsö­nös nemzetközi kapcsolatok általánossá vá­lásával, a kulturális keveredés kiterjesztésé­vel, a világot átívelő információs eszközök segítségével, és a különböző tudományágak interdiszciplináris gondolatcseréivel. Meg vagyunk azonban győződve arról, hogy ez az újjászületés, amelynek individuális és kollektív téren is be kell következnie, csak akkor jöhet létre, ha a kulturális sokfélesé­get a toleranciával támogatjuk. Igazából semmilyen politikai irányvonal, semmilyen vallás, semmilyen filozófia és tudomány

nem birtokolja az igazság monopóliumát. Vagyis csak akkor érjük el a célt, ha össze­fogjuk mindazokat a legnemesebb dolgokat, amelyeket ezek a szakterületek csak nyújta­nak az embernek. Ez jelenti az egység felfe­dezését a sokféleségben. Ezért bátorkodunk párbeszédet kezdeményez­ni másokkal, és testvériségünk fontosnak tart­ja, hogy korlátozások nélkül véleményt alkos­sunk, és ezt szabadon megnyilvánítsuk. Előbb vagy utóbb az élet sorscsapásai oda vezetik az embert, hogy felteszi a kérdést: mi a földi lét értelme. Ez a kutatás az ok után teljesen természetes, az emberi lelkek alapvető igényének kifejeződése, és fejlődé­sük alapját képezi. Egyébként a történelem folyamán az eseményeket nem csak az az egyetlen tény igazolja, hogy ezek léteznek; ezek sokkal inkább egy olyan ok következ­ményei, amely önvalójukon kívül létezik. Azt gondoljuk, hogy ez az ok egy spirituális fejlődési folyamatba van ágyazva, amely az embereket arra ösztönzi, hogy önmagukhoz forduljanak, hogy megtapasztalhassák, mi is

Positio fraternitatis rosae crucis 31

Szándékunk az emberiség szellemi fejlődése, a spiritualitás az eszköz, és az idő a megnyilvánító tényező.

az élet misztériuma. Ezáltal egy napon fel­ébred bennük az érdeklődés a misztika és „az igazság keresése" iránt. Ez a kutatás tel­jesen természetes, melyhez még hozzáfűz­zük, hogy az ember a reménytől és optimiz­mustól, amelyek isteni természetének belső késztetéséből indulnak ki, szárnyra kap, összekötve egy biológiai túlélési ösztönnel, így megállapíthatjuk, hogy a szellemi transzcendencia iránti epekedő vágyakozás az emberi faj életfontosságú törekvése. Az emberiség számára itt az idő, hogy új utakat keressen. Az egyes ember politikai elképzelése, vallási felfogása és filozófiai meggyőződése ebben alig játszik szerepet. Ez már nem a különbözőségek - amelyek mindig előkerülnek valamilyen formában -kora, hanem az egység, az összeköttetés ideje. Minden különbözőségnek meg kell szűnnie a közjó szolgálatában. Az emberek közötti viszony egyike azoknak a témáknak, amelyekre a Positio Fraternitatis Rosae Crucis különös figyel­met fordít. Emellett bizonyos fejezeteiben belebocsátkozik olyan témákba mint a tudo­mány, a művészet, a technológia, az erkölcs és a vallás. A rendelkezésre álló idő sajnos nem engedi meg, hogy az összes témát ki­merítően tárgyaljuk. Az aktualitása miatt azonban röviden szólok még a gazdaságra vonatkozó felfogásunkról. Azt gondoljuk, hogy a gazdaságnak teljesen új utakra kell térnie. Napjainkban sokkal in­kább, mint régebben, mérhető előnyök, előírt értékek, termelési költség, nyereségességi küszöb és nyereségmaximálás alapján műkö­dik. Ezek kizárólag anyagias jellegű előírá­sok, mert csak a gazdaságosságot és a határ­talan meggazdagodást veszik figyelembe. És így jut el oda, hogy az embereket a gazdaság

szolgálatába állítja, holott a gazdaság az, aminek az embert kellene szolgálnia. A gazdaság csak akkor fogja tudni betölteni a szerepét, ha azt minden ember szolgálatá­ba állítják. Ez feltételezi, hogy figyelnek rá, hogy a pénzt arra használják, amire hivatott, tehát csereeszköznek és energiának, azzal a céllal, hogy mindenki szert tehessen minden szükségesre, hogy az anyagi síkon jólétben éljen. Meg vagyunk győződve arról, hogy az emberiség nem arra rendeltetett, hogy szegénységben tengődjön, és még kevésbé, hogy szenvedjen a szegénységtől, hanem épp ellenkezőleg, minden a rendelkezésére állhasson, ami hozzájárul a jólétéhez, hogy ez által a lelke a legnagyobb nyugalomban, magasabb tudatsíkokra emelkedhessen. Vé­gül a gazdaságot arra kellene alkalmazni, hogy ne legyen többé szegénység, és min­den ember jó anyagi körülmények között él­hessen, mivel ez az alapja az emberi méltó­ságnak. A szegénység nem sors, és nem is isteni elrendelés.

Nagy általánosságban az emberek egoizmu-sának következménye. így hát reméljük, hogy a gazdaság egy napon a javak igazsá­gos elosztásán, és mindenki jólétének figye­lembevételén fog alapulni. A Positio egy felhívással végződik, melyet a Rózsakeresztesek Utópiájának szeretnénk nevezni, e kijelentés platóni értelmében. Ennél számítunk mindenki és minden egyes ember jóakaratára, hogy ez az utópia - a legnagyobb jólét - egy napon valóság­gá válhasson az emberiség számára. Talán soha nem jön el ez a nap, de mégis, ha mindenki a legnagyobb jóakarattal fárado­zik azon, hogy higgyen benne, és ennek megfelelően cselekszik, akkor a világ csak jobb lehet.

32 Pentagram 2010/1

RÓZSAKERESZTES-UTÓPIA

Isten minden emberé, minden életé, ab­ban az emberiségben, amelyről álmo­dunk, amelyben a politikusok a legmélyebben humanis­ták, és a közjó szolgálatában tevékeny­kednek, a gazdaságért és az állami javak elosztá­sáért felelősek körültekintéssel, és min­denki érdekében tevékenykednek, a tudósok átszellemültek, és sugallataikat a természet könyvéből merítik, a művészek inspiráltak, és műveikben a teremtési terv szépségét és tisztaságát fejezik ki,

az orvosokat felebaráti szeretet hatja át, és a lelkeket éppúgy gondozzák, mint a testeket, nem lesz se nyomor, se szegénység, mi­vel mindenki megkapja, ami a jólétéhez szükséges,

a munka nem lesz kényszer, hanem sok­kal inkább annak a forrása, hogy a jólét érzése kibontakozzon, a természetet a létező legszebb temp­lomnak ismerjük majd fel, az állatokat pedig testvéreinknek, fejlődésük útján, létezik egy világkormány, amelynek tagjai minden nemzet vezetőiből verbuválód­nak, és amely az egész emberiség érde­kében tevékenykedik, a spiritualitás egy ideál és egy életforma, amely egy olyan világvallásból merít, amely inkább az isteni torvények ismere­tén, mint az istenhiten alapul, az emberi kapcsolatok szereteten, ba­rátságon és testvériségen alapulnak, és ezáltal a világ békében és harmóni­ában él.

Úgy legyen1

Positio fraternitatis rosae crucis 33

Nyíljanak ki kereszteden a rózsák

„TVe felejtsünk el arra törekedni, hogy tudá­sunkat ne magáért a tudás kedvéért szerez­zük meg, hanem szükséges eszköznek tekint­sük egy jobb és tisztább életvitelhez, mert ebben rejlik boldogulásunk titka. "

Max Heindel, Egy beavatott tanításai

Ger Westenberg

ROSICRUCIAN FELLOWSHIP

A dán származású Max Heindel 1911-

ben, a kaliforniai Oceanside városában

egy olyan központot alapított, ahonnan a

rózsakeresztesek tanait újra kihordta a vi­

lágba. Mivel az Idősebb Testvérek az em­

ber legnagyobb szabadságára töreked­

nek, így itt nem valami szigorú szervezet­

ről van szó, szabályokkal és előírásokkal,

hanem bárki tag lehet.

A tagok sok országban centrumokat hoz­

tak létre, hogy a tanokat tanfolyamok és

az illető ország nyelvére lefordított köny­

vek segítségével továbbadhassák. A

Rosicrucian Fellowship olyan szervezet,

amely a Rózsakereszt tanát ellenszolgál­

tatás nélkül terjeszti, és a komoly érdek­

lődő számára nagyobb rálátást is biztosít.

A szervezet a nyugati Rózsakeresztes

Misztériumiskola előkészítő iskolájának

tekinti magát. A tan alapja ezért a nyugati

vallás, a kereszténység. Célja a nyugati

vallást tudományosabbá, a tudományt

vallásosabbá formálni. A középpontban a

lélektest fejlődése áll, ami által megkap­

juk a lehetőséget, hogy Krisztus újraeljö-

vetelekor találkozhassunk vele.

Ezt az önzetlen szolgálat által érhetjük el.

Azoktól, akik tovább akarnak haladni az

ösvényen, elvárják, hogy vegetáriánus

életmódot folytassanak és semmiféle ká­

bítószert ne fogyasszanak, ideértve az al­

koholt és a cigarettát is.

34 Pentagram 2010/1

A tudomány úgy véli, hogy Földünk öt­milliárd éves lehet. Ez olyan nagy szám, amit szinte el sem tudunk kép­

zelni, és még nagyobbnak tűnik, ha bele­gondolunk abba, hogy az embert a távoli múltban mint szűz szellemet, ősszellemet, a teremtőjétől elválasztották. Akkoriban isteni tudattal rendelkeztünk, de nem öntudattal. A terv az. hogy ezt az öntu­datot megszerezzük. Ahhoz, hogy ez sikerül­jön, szükséges volt, hogy - minél hosszabb ideig, annál jobb - az anyagba, ebbe az ösz-szesűrűsödött földfelszínbe alámerüljünk. Ennek következtében egyre inkább elveszí­tettük isteni tudatunkat, az egység érzetét és annak ismeretét, hogy valójában isteni lé­nyek vagyunk. Igen, és olyannyira eltértünk a forrástól, hogy azt gondoljuk, anyagtestbe zárt földi létünk az igazi életünk. Amikor a távoli múltban megkezdtük ván­dorlásunkat, mint emberi élethullám, nem voltunk egyedül. Előttünk jártak az angya­lok és az arkangyalok. Utánunk is következ­tek életformák, mint az állatok, a növények és az ásványok. Egykor mi is ásványszerűek voltunk, majd növényszerűek, állatszerűek és végül emberekké fejlődtünk. Egyelőre csak fejlődésünk felét tudhatjuk magunk mögött, egyszer pedig elérjük az angyalok és arkangyalok állapotát. Végül egyesülünk Istennel, de akkor már öntuda­tunk birtokában. Akkor istenivé válunk. De ez egyelőre a távoli jövőben lehetséges. Durvaanyagi testünkön kívül létezik egy fi­nomanyagi testünk is, az élettest, amit má­sok étertestnek hívnak. A Korinthosziaknak írt levél 15 szakaszának 44-50 soraiban írja Pál, hogy két testünk van, egy természetes és egy szellemi. A görög nyelv az utóbbit soma psychicon-nak nevezi, ami lélektestet jelent. A Bibliában az áll tehát, hogy az em­ber anyagi és lélektesttel rendelkezik. To­vábbá azt írja Pál, hogy az első ember a földből van és anyagi, a másik pedig az ég­ből. Az 50. szakaszban az összegzés: „test és vér nem örökölheti Istennek országát".

Ez azt jelenti tehát, hogy meg kell tanul­nunk ebben a lélektestben élni. Hogy ezt megérthessük, nézzük meg rövi­den az ember felépítését. A rózsakeresztesek azt tanítják, hogy az em­ber egy összetett, bonyolult lény. Három­szoros szellem, úgymint isteni szellem, élet­szellem és emberi szellem, vagy más néven ego, valamint egy háromszoros testtel is rendelkezik. Először is anyagtesttel, ami az anyagvilág szilárd, folyékony és gáznemű anyagaiból áll. Ez a látható szerkezet, amit a szellem használ, hogy világunkban mo­zoghasson és kifejezhesse magát. Másodsorban rendelkezünk élettesttel, ami éterekből áll. Ez áthatja a látható anyagtestet. Ez az étertest, ami körülbelül négy centimé­terrel nyúlik túl anyagi testünkön, a lépen ke­resztül veszi fel az életet adó napenergiát, és gondoskodik az asszimilációs funkciókról, a növekedésről és a fajfenntartásról. Harmadsorban pedig az ember rendelkezik egy vágytesttel, ami érzéseinket formálja. Ez áthatja mind az anyag-, mind pedig az étertestet. Formája tojásalakhoz hasonló, és körülbelül negyven centivel nyúlik túl az anyagtesten. A vágytest észlelő és érzékelő központokat foglal magában, amelyek segít­ségével, helyes fejlődés esetén, a vágyvilág­ban tájékozódik. Az idősebb testvérek remélik, hogy mi, akárcsak ők, a magasabb lelki élet felé ve­zető utat bejárjuk. Van egy értelem, egy tükör, amely a szelle­mi világot visszatükrözi, és képessé teszi a szellemet arra, hogy parancsait gondolatok­ba és szavakba öntse. Ez az összekötő lánc­szem a szellem és az előbb említett három test között. Ez még csak egy formátlan fel­hő, de egyszer éppolyan tökéletes lesz. mint amilyen az ember többi teste. Az ego vagy én a háromszoros szellem, amely ezeket a testeket használja, hogy az élet iskolájában tapasztalatokat gyűjtsön, és ezeket lélekerővé transzmutálja. A Föld nem egy darab rög csupán, ami a jó

Nyíljanak ki kereszteden a rózsák 35

szerencsére bízva magát száguld a téren ke­resztül. A Föld nem más, mint egy fennkölt lény látható teste, amit Platón világiéleknek, a rózsakeresztesek Földszellemnek vagy Krisztusnak neveznek. Lesüllyedtünk az anyag völgyébe. Hasznos és szükséges volt számunkra, hogy Krisztus is testet öltött, hogy belülről segíthessen bennünket. Amíg ő a földhöz van kötve, addig szenved értünk és a megszabadulásának napjára vár, amikor már nem lesz szükségünk a jelenlegi sűrű légkörre sem. És tőlünk függ, hogy e nap eljövetelét gyorsítjuk vagy késleltetjük. Minden évben karácsonykor Krisztus újra születik a földön, majd húsvétkor, amikor a Nap az egyenlítőt keresztezi, ismét visszatér tartózkodási helyére, a mennybe. Ahhoz, hogy Krisztussal találkozhassunk a légbe való visszatértekor, ki kell fejleszte­nünk lélektestünket. Ez a lélektest, amellyel a szellemi világokban tudatosan élhetünk, az étertest két magasabb éteréből áll. Ezeket azáltal fejlesztjük ki, amit a Biblia „Krisztus követésének" nevez, ami annyit jelent, hogy megvalósítjuk Őt a mindennapi életünkben.

Röviden ez annak a kifejlesztését jelenti, hogy egyformán szeressünk mindenkit, és mindenkinek segítsünk, akivel életünk során találkozunk. Ennek szimbólumát a vízöntő jelképében és a vele szemben álló oroszlán­ban találjuk meg. Egy oroszlán-típus saját magára irányul, egy vízöntő-típus mindig másokra. Az oroszlán-típus szívesen helyezi saját magát előtérbe, a vízöntő-típus a hát­térben marad. Van még több ellentét is. Amikor Krisztus azt mondja, hogy neki meg kell születnie a szívünkben - a szív, testileg nézve, az oroszlán jegyében áll - ez annyit tesz, hogy a két szembenálló jegynek egységet kell képeznie. Az elmúlt kétezer év során a Nap a Halak csillagképben haladt előre, ami a Szűzzel szemben álló jegy, a Kos a Mérleggel áll szemben. Ez a periódus Krisztus eljövetele­kor épp a végére ért. Ezért mondja Krisztus, hogy ő a bárány, amit levágnak, és a törvényt - amit a Mérleg jelképez - nem rajtunk kívül, hanem magunkban kell megvalósítanunk. A Krisztusi csodával - a két hallal és a Szűz jelképével, kezében a hét kalásszal, vagyis a

36 Pentagram 2010/1

hét kenyérrel, amellyel a tömeget jóllakatta - kezdődött a Halak korszaka. Jézus egy Szűztől fogant, Betlehemben, ami kenyér­házatjelent. Ezt a szimbolikát a keresztény egyház kelet­kezése kapcsán is felfedezhetjük. A püspö­kök még mindig egy halfejet - Mitrát - hor­danak ma is a fejükön, és egy pásztorbot a kezükben. Ez jelzi a Kos korszakból a Ha­lakba való átmenetet. Pénteken halat esznek. A tizenkettedik ház a Halaké, és a világtól való elkülönülést jelenti. A papok kolosto­rokban laktak és tisztán kellett élniük, mint a szüzeknek. Pénteken halat kellett enniük. A templomban pedig ott állt a szentelt vizes medence, jó esetben mágneses vízzel feltölt­ve. A templomba járó a homlokát nedvesítet­te meg vele, méghozzá az orrtő fölött, ahol a szellem székhelye van. Ezzel utalt arra, hogy az egyháznak alávetette magát. Az Oroszlán öntudatos, saját útját járja, és nem akarja, hogy más gondolkodjon helyet­te és megmondja neki, mit kellene cseleked­nie és mit nem. Ezért az egyház nem mű­ködhet tovább a mai formájában.

Az emberek öntudatlanul érzik, hogy az Aquarius vagy Vízöntő korszak közeleg, és a krisztusi hitet más módon szeretnék megélni. A következő kétezer évben az ember a ke­reszténységet a Vízöntő módján akarja majd megvallani, nevezetesen teljes értelemmel, a gyakorlatban alkalmazott önzetlen szolgá­latban és szeretettel, személyre való tekintet nélkül. Mert a Vízöntő egy úgynevezett in­tellektuális jegy. Az út, amely Krisztushoz vezet, felfelé vezető ösvénynek tekinthető. Involúciónkat magunk mögött hagytuk, evolúciónk előttünk van még. Meg kell tanulnunk felismerni, hogy a materiális értékek nagyon relatívak. A jelenle­gi pénzügyi válság, ezt egyértelműen jelzi. Az ember a felfelé tartó ösvényt követi, ami szimbolikusan olyan ösvénynek tekinthető, amely fokonként egy hegy csúcsára vezet. De ez az út le is rövidíthető. Ez pedig a be­avatás útja, egy nehéz út, amit szimboliku­san a merkúrbot jelenít meg. A két kígyó az involúció és evolúció kanyargós útjait mu­tatja, míg a felállított bot a beavatás ösvé­nyét szimbolizálja.

Nyíljanak ki kereszteden a rózsák 37

A Rosicrucian Fellowship a Rózsakeresztes Rend előkészítő iskolája, és a kis misztériu­mokhoz tartozik. A kis misztériumoknak hét iskolája vagy rendje létezik a Földön, míg öt iskola képviseli a nagy misztériumokat. Csak aki a kis misztériumok fokain átjutott, azt engedik a nagy misztériumok rendjeinek közelébe. Ahogyan mondtuk, a Rózsake­reszt a hét kis misztériumrend egyike, ame­lyet főleg a nyugati ember számára hoztak létre. A másik hat rend a keleti és déli né­pekre irányul.

A Rosicrucian Fellowship írásaiban válaszol arra a kérdésre, hogyan is fog kinézni ez a megújult kereszténység, és akik törekszenek rá, azoknak megmutatja, hogyan kell rálép­ni a beavatás ösvényére. Ez a Rózsakeresztes Rend előkészítő isko­lája, amely a jelölteknek a kilenc beavatás első foka után megmutatja a továbbvezető utat. Ekkor ki kell fejleszteni a lélektestet, a soma psychicon-t, mert egyedül ezzel le­

hetséges csak a levegőbe, a szellemi vilá­gokba emelkedni. Ez az arany menyegzői ruha tehát a feltétele annak, ha „Krisztus­sal a mennyben" találkozni akarunk - aho­gyan Pál írja. A beavatás útján megtanuljuk, hogyan él­jünk és hassunk tudatosan a szellemi vilá­gokban. Az első beavatás megtanítja a je­löltnek, milyen módon változtathatja át fel­épített energiáját dinamikus képességgé. Ehhez nem szükséges semmiféle külső ce­remónia, mert - ahogy Heindel mondja - a beavatás szellemi szinten játszódik le. Fejlődési folyamatunk nagyon hosszú, és sok veszély fenyeget. Idősebb Testvéreink remélik hát, hogy akárcsak ők, mi is bejár­juk ezt az utat. Ezért szolgálatukat szellemi templomukban a következő kívánsággal zárják: „Viruljanak ki kereszteden a ró­zsák". Ezzel a kívánsággal zárja centruma­iban a szolgálatait a Rosicrucian Fellowship is.

38 Pentagram 2010/1

A világ szívének hívása

„Ahogyan János evangéliuma is kifejti: 'Aki a Fiút követi, az az Atyát követi. Aki a Fiút követi, az ugyanakkor a Vigasztalót is felhívja.' Ez azt jelenti, hogy a három tűz nem egymás után, hanem egyszerre ég. Aki elindul az ösvényen, az azonnal megrajzol­ja a trigonum igneumot. A lángoló három­szög azonnal égni kezd. A misztériumtűz Isten legmagasztosabb jelképe, a Szellem, a Gnózis, az örökkéva­lóság körének jele. Az Önökben lévő rózsa Isten nyugvó energiája. Ha a szent tűz ég­ni kezd, akkor egy tüzes folyamat veszi kezdetét. Maga Isten lép be Önökbe, és Ö szólal meg. Az ókori manicheusok azt tartották, hogy a tűz gyermekeiben a világosságba sötétség keveredik. Mi tudjuk, hogy ez való igaz. Természetben-születettsége miatt az emberben számos sötét elem található. Ezek keverednek a benne lévő világosság­tényezőkkel. Ha aztán a megszabadító ös­vényre térnek, akkor a fellángoló tűz meg­támadja az Önökben lapuló sötétséget. Egy tűzfolyamat veszi kezdetét. Isten maga lép be az Önök lényébe. "

Catharose de Petri, Az élő ige, 12. fejezet

Joost R. Ritrnan

LECTORIUM ROSICRUCIANUM AZ ARANY RÓZSAKERESZT NEMZETKÖZI ISKOLÁJA

A Haarlemből származó fivérek, Jan (1896-1968) és Wim (1892-1938) Leene, 1924-től a második világháború kitöréséig egy egyetemesen megalapozott keresz­ténység elterjesztésének szentelték ma­gukat. Kezdetben Max Heindel tanaira tá­maszkodva, 1935-től azonban mint önálló Rozekruisers Genootschap. Ők tették hozzáférhetővé többek között a 17. szá­zadi RC szerzetének kiáltványait, mint korunk emberiségének szellemi útját. A szervezet a háború után Lectorium Rosicrucianum - az Arany Rózsakereszt Nemzetközi Iskolája - néven működött tovább. Jan van Rijckenborgh (Jan Leene szellemi neve) és Catharose de Petri (1902-1990, H. Stok-Huizer szellemi ne­ve) a müvet az egyetemes Gnózisra ala­pozták, és a katárok kereszténységével kapcsolódtak össze, melyet a francia származású Antonin Gadal képviselt. Az ötvenes években Jan van Rijckenborgh és Catharose de Petri konferenciáikon ki­fejlesztették azt a hermészi gondolatokon és az egyiptomi Gnózison alapuló, mély­reható szemléletet, melyet kapcsolatba hoztak a mai ember isteni-szellemi elvé­vel (a Szellem szikrájával). Ezt a hatva­nas években az emberre és annak közeli jövőjére vonatkozó, hatalmas szellemi inspiráció követte, melyet az öt Aquarius-konferencián közvetítettek. A Lectorium Rosicrucianum a 21. század elejére olyan azonos gondolkodású cso­portot alkot, amely kb. 15.000 tanulóból áll, és világviszonylatban több mint negy­ven országban működik.

A világ szivének hívása 39

A mai napon az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának központi fóku­szában gyűltünk össze, melynek neve

és jeligéje a Renova szó, ami megújulást je­lent. E szellemi gyújtópont szíve a Renova-templom, melyet szerzetünk alapítói a Föld szellemi napszívének szenteltek. Ez a napszív a végtelen univerzumot előre mozdító központi szellemerő - a szellemi naptüz - Vulkánusz. Ezen összejövetel keretében minden vissza­fogottság nélkül beszélhetünk közös ala­punkról, amelyen elődeink és a szellemi áramlatok alapítói spirituális építményüket életre keltették. Ez az alap hozta létre azt az ősi hermészi bölcsesség-áramlatot, amely alapítójáig, Hermész Triszmegisztoszig nyú­lik vissza. Egy hozzánk közelebb fekvő idő­szakban a Rózsakereszt szerzetének legen­dás alapítójához, Christian Rosenkreuz atyához jutunk. Az általunk jól ismert Alkí­miai menyegzőben ő is megállapítja: Her­mész az ősforrás.

E különleges nap végén, amikor korunk nyugati szellemi áramlatainak hat képviselő­jejutott szóhoz, most, mint az Arany Rózsa­kereszt Szellemi Iskolája, időzzünk el még egyszer annál a hatalmas szellemi impulzus­nál, amely 1875-ben jelent meg a nyugati vi­lágban. Ebben a jelentős évben, 1875-ben a civilizáció az egyik legnagyobb, leghősie-sebb kezdeményezését élte meg, mellyel egy olyan szellemi lázadás keletkezett, amely egymáshoz vezette a régi és az új világot. A H.R Blavatsky asszony és H.S. Olcott ez­redes által életre hívott Teozófiai Közösség megalapítása olyan sokk-reakciót váltott ki, amely a vallás és a szellemiség világképét az alapjáig megrengette. Ebben a klasszikus kereszténység alapjaira épített, szilárd és jól szervezett társadalomban - amely 325-ben a

niceai zsinaton fektette le egyházi hierarchi­ájának és dogmáinak alapját - az ember származását és rendeltetését illetően új fel­ismerések kerültek napvilágra. Habár származás, neveltetés és szellemi ha­gyományok választanak el minket egymás­tól, ma mégis mindannyian egy évszázadokat átívelő közös alapon állunk. És válaszút előtt is állunk az időben, ahol számos kulturális áramlat gyümölcsei gyűlnek össze az embe­riség új fejlődésének olvasztótégelyében. Ezért rendkívül fontos, hogy foglalkozzunk a bölcsesség korábbi tanítóinak az ember döntő jelentőségére és e világi fellépésére vonatkozó tanúbizonyságaival. Pico della Mirandola Az Ember méltóságú­ról tartott felülmúlhatatlan beszédében, me­lyet a reneszánsz kiáltványának is tartanak, ezt a következőképpen magyarázza:

,, Mélyen tisztelt A tyúk! Az arabok írásaiban olvastam, hogy a sza­racén Abdala arra a kérdésre, hogy mi az, ami úgymond a legcsodálatraméltóbbnak tűnik e világnak színpadán, a következőt vá­laszolta: semmi sem tűnik csodálatra mél­tóbbnak az embernél. Ez a szemlélet alátá­masztja Hermész azon kijelentését, melyben megállapítja: 'Hatalmas csoda az ember, Aszklépiosz... '[...]"

És Pico a következőképpen folytatja: „A legmagasságosabb Atya és teremtő Isten a látható világnak ezen épületét, isteniségé-nek legmagasztosabb templomát, titkos bölcsességek alapján, művészi módon ren­dezte be. A mennyek fölötti vidéket szelle­mekkel látta el. a mennyek birodalmát hal­hatatlan lelkekkel népesítette be, és az alsó világ piszkos és tisztátalan területeit min­denféle élőlények seregeivel töltötte meg. Amikor azonban a mű elkészült, építőjének

4Q Pentagram 2Q1Q/1

az volt a kívánsága, hogy legyen valaki, aki képes megítélni a hatalmas alkotás berende­zéseit, szeretni szépségeit és megcsodálni a nagyságát. Ezért, miután az egész megvaló­sult - miként azt Mózes és Timaios is tanú­sítják - utoljára arra gondolt, hogy megte­remti az embert.

Így hát létrehozta az embert, mint egy külö­nösebb tulajdonságokkal nem rendelkező képet, a világ közepébe helyezte, és így szólt hozzá: 'Adám, nem utaltam ki számodra semmilyen meghatározott helyet, sem egy adott külső megjelenést, sem különösebb ké­pességeket nem adtam neked, hogy a ma­gadnak kívánt helyet, külső megjelenést és valamennyi adottságot saját akaratodnak és határozatodnak megfelelően szerezhesd meg és birtokold. A szilárd körvonalakkal ren­delkező többi teremtmény természete kizáró­lag az általam meghatározott törvények sze­rint bontakozhat ki. Te azonban minden kor­látozottságtól szabadon, a tőlem kapott sza­bad akaratodnak megfelelően, természetedet magad határozhatod meg. A világ közepébe helyeztelek, hogy erről a helyről mindent kényelmesen megszemlélhess magad körül, ami csak ezen a világon léte­zik. Nem teremtettelek sem mennyeinek, sem földinek, sem halandónak, sem halhatatlan­nak, hogy lényed formálójaként és alakítója­ként, saját hatalmadból és a te tetszésedre, olyan alakot készíts magadnak, amilyet akarsz. Lefelé irányulva elállatiasodhatsz, de saját akaratodból újjászületve felfelé is töre­kedhetsz, az isteniség területeire. "'

A továbbiakban Pico azokról a kb. 5000 évvel ezelőtt mozgásba lendült kulturális áramlatokról ír, melyekben az ősi teremtés­mítoszok, valamint a kifejlődő nagy világ­vallások a régi misztériumiskolákban be­

avatott, bölcsességet kereső emberekre hangolódtak. Az ember a Föld nevü, viszonylag kicsiny, kerületét tekintve mintegy 45.000 kilométer nagyságú bolygón él, amelynek népessége 12.000 évvel ezelőtt még csak néhány mil­lió embert volt. Abban az időben, amikor Pico della Mirandola Oratorio című müvét nyilvánosságra hozta, kb. 400 millió ember élt a Földön. Amikor pedig H. P. Blavatsky, a 19. század második felében megalapította a Teozófiai Társaságot, a világ népessége -a 20. század elejére - elérte a figyelemre­méltó egymilliárdot. Meggyőződésünk, hogy az emberi és koz­mikus fejlődés ezen elképzelhetetlen elmoz­dulásával párhuzamosan, a háttérben egy szellemi ébresztő hívás nyilvánosságra ho­zatalán dolgoztak, mely által az emberi szellemet meg akarják ismertetni a születése óta érvényben lévő természetes korlátaival. Egyrészt ott az a titokzatos bolygói fejlődés, a bolygói rendszer kozmikus összefüggése, beágyazódva a zodiákus rendszer sokkal ha­talmasabb területébe, mely a csillagok és tejutak milliárdjait magába foglaló végtelen univerzumba torkollik. Másrészt e határtalan egészen belül ott lát­juk a tökéletlen és mégis megteremtett em­ber titokzatos fejlődését, az emberét, aki a végtelen világmindenség, a csillagpor építő­anyagaiból - melyből teremtett és teremtő egyaránt magyarázható - formálódott. Bolygói rendszerünkben a sebezhető és ha­landó ősember egy őt naponta fenyegető, le­nyűgöző természettel szembesült, melynek következtében élete kezdetben már néhány évtized után újra véget ért. Ez az ember, az elmúlt tízezer év folyamán, az öt fenyegető természeti erők közepette végbemenő ér­zékszervi fejlődése által olyan lehetőségeket

A világ szívének hívása 41

teremtett, amelyekkel uralkodhat a termé­szeten, és egy sokkal hosszabb életet való­síthat meg benne. Az ember most azon az úton halad, hogy 100 éves várható élettartamát mint leküzd­hető akadályt lépje át. Általa és fékezhetet­len túlélési vágya miatt egy hatmilliárd em­bert számláló világnépesség jött létre, amely még növekedni fog. Előrejelzések szerint, a 21. század végére a világ népessége elérhe­ti a 9 milliárdot is. Korunk emberének megadatott, hogy meg­ismerje keletkezésének történetét, valamint annak jelenségét, hogy halandó, változások­nak alávetett lény, és hogy miért nevezik mikrokozmosznak - miként azt a rózsake­resztesek állítják. Megadatott neki az is, hogy felismerje: a Föld a maga kulturális fejlődésével tulajdonképpen egy átjáróház a minden egyes nemzedékbe újonnan belépő születési hullámok számára. Az idő múlik, a külső burok elpusztul, de maga az élet halhatatlan. És ahogyan a re­neszánsz filozófusai és a 17. század rózsa­keresztesei kiáltványaikban elmagyarázták, az élet középpontjában ott áll az ember mint mikrokozmosz, mint kis világ. A természe­tes ember az észlelés eszköze. A teremtő -teremtés - teremtmény, Isten - kozmosz -ember háromságának tagjaként, a szakadat­lan változás és megújulás folyamatának ré­szét képezi. Az emberi tudat a kulcs, az eszköz, amely érzékeli az élet, mozgás és változás megsza­kíthatatlan folyamatát. Ezáltal az ember, a Teremtő mellett és a teremtésben, saját jö­vőjének társ-alakítójává válik, így tudatosul bennünk, hogy bolygónkon sorstársak, szenvedőtársak, útitársak va­gyunk az élet szédületes fejlődési útján. Ezért mi is összekapcsoljuk korunk emberi

élethullámát az évezredekkel ezelőtt ezen a Földön inkarnált szellemi úttörőkkel, akiket a hét nagy világvallás ős-alapítóinak nevez­hetünk. Beavatásuk bőségének teremtő for­rása a következő kijelentésben tükröződik vissza: „Kezdetben vala az ige" - a Logosz, mely az életet létrehozta. Ebben az ősbölcsességben megleljük annak az alapvető magyarázatát, hogy a Hétszel­lemből, az isteni Vulkánuszból hogyan nyil­vánult meg a teremtés hét eredeti nézete, hogy egy szellemi naperő hogyan hasadt hét sugárra, és azok szellemi, lelkesítő és alakí­tó erejében miként hozta létre az életet. Ez a prima matéria, az osztatlan, szent hét­erő, amely egykor szellemként lebegett az ősvizek felett, hogy a teremtés és újraterem­tés folyamatában a mindenütt jelenlévő szellemi megnyilvánulás állapotához vezes­sen. Ebben felismerhetjük a Tabula Sma­ragdinán, a smaragd táblán olvasható her-mészi bölcsesség axiómáját is:

„Igaz! Biztos! A teljes igazsúg! A lenti a fentinek a hasonmása, és a fenti a lentinek a hasonmása, hogy az Egyetlen csodái teljesüljenek. "

Az ember, mint mikrokozmosz így a betel­jesedés kulcsa és eszköze. A forma megte­remtése után és lélekkel áthatott, belső fej­lődésének ereje által, a Szellem összekap­csolódik a halhatatlan lélekkel, így most feltehetjük a kérdést: milyen befo­lyást gyakorolhatunk még az elmúlt idők következményeire, és mekkora hatást fejt­hetünk ki abban az időszakban, amely még előttünk áll?

Valamennyien saját korunk gyermekei va­gyunk, és ritkán képesek arra, hogy átugor­juk a jelenlétünk által okozott árnyakat...!

42 Pentagram 2010/1

Nem található-e minden teremtéstörténetben - származzon az akár az egyiptomi, kínai, in­diai, babilóniai, hellén, zsidó vagy a keresz­tény és arab gnózisból - egy központi kulcs elrejtve? Egy kulcs, amely azt a kérdést fe­szegeti, hogy miért nevezik az embert mikro­kozmosznak, miért teremtették meg őt meg nem nyilvánult állapotából, a megnyilvánítás miért nem jelenti a teremtés beteljesedésén miért bizonyos, hogy az emberi alak, aho­gyan azt mi ismerjük - egy hatalmas biológi­ai változás folyamatának van alávetve. Nem hirdetik-e már régóta minden idők be­avatási iskolái, hogy térutazók vagyunk egy idővel nem mérhető dimenzióban? Hogy a látható, időben és térben mérhető valóságun­kon kívül létezik egy minden elképzelést fö­lülmúló valóság, egy lélekkel teli világ, mely belső tudatossá válásunk alapjául szolgál? Nem tudósítottak és tudósítanak-e minden idők szent írásai erről a szellemi világról, melyből energia és anyag keletkezik - arról a világról, melyet Hermész Triszmegisztosz egy mindenütt jelen lévő, és kiterjedés nél­küli szellemi szférának nevez? Ebben a szférában ég az isteni teremtés-tüz, melyből egykor a szellemszikra -amit valamennyien a szívünkben hordo­zunk - j ö t t elő. Az eredeti tüz, mely megdermedve, mikro-kozmikus alakunk gyémánt magját képezi. Nem nyitotta-e meg magát a teremtés anya­méhként és az isteni tüz iránti szeretetből, már több milliárd évvel ezelőtt, a jövőbeli élet számára? A szent és múlhatatlan élet képlete geneti­kai kódként rejlik bennünk. Ez a teremtés és megnyilvánulás visszatükröződése! Időzzünk el egy pillanatra ennél a hatalmas világszívnél, bolygónk gyémánt szívénél, melyben a jövőbeni élet teremtési kódját, év­

milliárdokkal ezelőtt, mint egy óraszerkezet­ben, minuciózusán, minden apró részletre ki­terjedően elhelyezték. Ebben a világszívben, a teremtésnek ebben az óraszerkezetében, há­rom ős-nézetet lehet megkülönböztetni:

Az önmagát felismertető szellemi teremtést, a mozgásban lévő, lélekkel ellátott terem­tést, a megnyilvánult, látható teremtést. Szellem - lélek - anyag, a három, ami egy, a kozmosz mint a végtelen tér ékessége. Szellem - lélek - személy, a három, melyek úgyszintén egyek, a mikrokozmosz mint a világ ékessége a mozgás és változás örökké tartó folyamatában.

A Teremtő a hatalmas, mozgó és dobogó vi­lágszív magjában kapcsolódik össze alkotá­sával és az emberekkel. „Minden, ami lé­legzik, dicsérje az Urat !" Ebből a hatalmas, mindent megmozgató ős-kezdetből az elmúlt tízezer év folyamán egy szerzet jött létre, egy olyan Rend, amely ko­runkban egyre nyomatékosabban egy hét­szeres világszerzetként nyilvánul meg. Az idő és tér által oly sokáig elválasztott kultúrák és szellemi áramlatok között elte­rülő látszólag áthidalhatatlan szakadék elle­nére, új tudatosság rajzolódik ki egy világot átfogó lélekközösségen belül, melyben min­den egyetlen bőségbe - mint egy korona gyémántjai - lesz összekovácsolva. Be fog bizonyosodni, hogy a folytatásnak és követésnek egy olyan szellemi vonala tevé­keny, ami a az emberi tudat vérét minden másodpercben ellátja a világszívből szárma­zó új, szellemi üzemanyagokkal. Jelenleg mi vagyunk azok, akik e hatalmas szellemi egység hatósugarát megjelenítő központi csoportként gyűltünk össze, akiket

A világ szivének hívása 43

Ha megnyitjuk magunkat a bennünk lévő útitársunk előtt, akkor Ő fel fogja fedni nekünk emberré válásunk eredetét.

felvettek egy világot és emberiséget átölelő közösségbe. A szédítő sebességgel minden irányból fe­lénk áramló információmennyiség gyarapo­dása révén létezik egy gyorsulási diagramm, amely úgymond két összetevőből, az idő­gyorsulás és tércsökkenés komponenseiből áll. Ez egy új paradigmát okoz, melyet „globalizációnak" nevezünk. Ez egyrészt a legapróbb felosztható részekhez, az energia világához való áthatolást jelenti, másrészt ahhoz vezet, hogy a határok a legtávolabbi terekig kitolódnak. A természettudomány ezt implicit (rejtett, burkolt) rendszerként írja körül, mint az in­formációk egyesítését, mely a kiindulópont­hoz, a keletkezéshez tér vissza, és mint exp­licit (világos, egyértelmű) rendszert, az in­formációk szétterjedéseként és kibontakozá­saként, amit folyamatos „határtalanításnak" is értelmezhetünk. Ennek következménye a legutóbbi évezredek egyik mindenki által is­meretes vonatkozási keretének megszűnése. A nagy szellemi áramlatok így egy hihetet­len feladat előtt állnak, nevezetesen, hogy legyen bátorságuk az általunk geocentrikus világképnek nevezett, zárt gondolkodási rendszereket nyílt, hermészi vagy heliocent­rikus gondolkodási rendszerekkel felváltani, így az ismert, megszokott vonatkozási kere­ten belüli észlelést egyidejűleg egy új tudat, számunkra ismeretlen vonatkozási keretével kell összekapcsolnunk. A folyamat hiányzó láncszemét az önmagunkban nyugvó nem tudatos létben fedezhetjük fel.

Egy utazóhoz hasonlóan, aki határokat át­lépve új tájak szemlélésével tágítja észlelé­sét, nekünk is el kell távolodnunk a magunk által felállított korlátoktól, melyet az idő és tér világában való tartózkodásunk okoz. Az elkövetkező években egy új ismeretterü­let fog létrejönni. Ez a jövőben rendelkezés­re álló új információs rendszerektől táplál­va, tudatunkat és az azzal kapcsolatos észle­lést, alapjaiban fogja megváltoztatni. Ez az abban összegyűjtött bölcsesség és felisme­rés lényegére is vonatkozik, amit a régi brahmanok a halhatatlanság nektárjának ne­veztek, és ami az emberekben, az emberek­kel és az emberek által fejti ki hatását. Mint amikor a szőlő leve egy erjedési folya­mat során borrá változik, mint amikor a tésztában lévő élesztő megkeleszti a kenye­ret, úgy fogja magát az évezredek alatt fel­halmozott bölcsesség-tapasztalat, mint egy kis csoport emberi lélekben működő szelle­mi erjedési tényező, a társadalomban bizo­nyítani és abban hatékonnyá válni. Ez a lát­hatatlan szellemi hierarchia célja, mely megbízottjai által az emberi méltóság kiált­ványát, annak célját és rendeltetését újra meg újra napfényre hozza. Ezen ősi hagyomány közvetlen követőiként és képviselőiként jelenleg mi vagyunk fele­lősek az emberiség-lázadás egy szükség­szerű, következő lépéséért: egy új emberi képesség kifejlődésének a kinyilvánításáért. Arról van szó, hogy életre hívjuk belső úti­társunkat, a bennünk rejlő Másikat, a hal­hatatlan lelket.

44 Pentagram 2010/1

Ha megnyitjuk magunkat a bennünk lévő útitársunk előtt, fel fogja fedni nekünk em­berré válásunk eredetét, és ezáltal elősegíti egy új érzékelés, az „Ember, ismerd meg önmagad!" létrejöttét. El fogja magyarázni nekünk, hogy minden elképzelhető életformának megvan a maga jelentősége ezen a csodálatos, milliárdnyi életformának otthont adó bolygón. Az egyik mindig sorstársa a másiknak. Az egyént arra szólítják fel, hogy a kollektí­va, a társadalom szolgálatában álljon és ma­radjon.

A kicsi mindig a nagy szolgálatában áll. A nagy mindig elajándékozza magát, hogy végül mindent áthasson szellemerejével. A szövőszéket kezelő takács kezeiben ösz-szefutó hét szál így új mintát hoz létre. Az évezredek folyamán az egész emberi fajra kiáramló hét ősáramlat így egy mindenki ál­tal felismerhető referenciakeretben új pers­pektívaként nyilvánul meg az emberiség most kezdődő, erősen változó időszakában. Ennek erejében a világszívből, e bolygó napjának szívéből kiáramló hét sugár hét arany körré alakul át. És ezek egymással összekapcsolódva képezik a hétszeres megszabadítás isteni láncolatát. Az eredeti Catena Aurea Homeri, Homérosz arany lánca megmutatja, hogy milliónyi lélek-emberből áll. akik ebben az arany láncban találják meg eredetüket, feladatukat és jö­vőjüket. A mai napon azért egyesültünk a szellem -lélek - élet visszatükröző ragyogásában, hogy a szellemmel, lélekkel és élettel való egységünket és összetartozásunkat kifeje­zésre juttassuk. Kapcsolatban állunk a Szerzet elmúlhatatlan láncával, mely vesződségek és sorscsapások által sújtott emberiségünket fénypalástjával

már évezredek óta átöleli az ősi jelszó ere­jében: Isten szeretet! Beszédünket e szeretet erejében az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája megalapítójának, Jan van Rijckenborghnak egy költeményével szeret­nénk zárni:

A hívás a világon zeng! Mindenki hallja-e? Nyitott fülekben hangja zeng! Erejét érzik-e? Es ki e hívást érti már új erőt kap, ha ,, úton "jár. Istennek hangja bennünket, sötétböl fény felé vezet. Erős kézzel visz már hazáinkba be.

Tűnik homály és éj sötét, hozzánk a fény jön el. Ontja benne forrásvizét, áradó bőséggel. A szellemtűz meggyulladt már, fényesen ragyog a sugár, Világnak szíve hívta fel: bajt, gyűlöletet hagyja el, a tetterő,

dicső hatalma jő!

„A szelídek, a Jézus Krisztus szellemrendjé­ből születettek örökségül kapják a földet, és nagy békességben és boldogságban része­sülnek. Barátaim, legyen bátorságuk szelíd­nek lenni! Harcukat a személytelen szeretet fénytüzével vívják meg. Semmit se erőltes­senek, és soha ne támadjanak. Engedjék, hogy a győzelem csodája a szelídség által menjen végbe. "

Jan van Rijckenborgh. A boldognak mondá­sok misztériuma, IV. fejezet

A világ szívének hívása 45

46 Pentagram 2010/1

A világ szívének hívása

BILTHOVEN, 2009. MÁJUS 23. ZÁRÓNYILATKOZAT

S zámos kezdeményezés létezik föl­dünk megmentése érdekében, és hogy az éghajlatot, a gazdaságot, a

vízgazdálkodást, az egészséget, a tudo­mányt, az élő vallást és a szabad gondolko­dást egy harmonikus társadalom medrébe tereljék. Mivel a világ több szempontból az első lé­péseit teszi egy változás felé, és egy új tár­sadalom reményteli kontúrjai vannak ki­bontakozóban, korunkban hét modern „szellemi" szervezet fordul az ember belső tudatához. Ez annak a felismerésében történik, hogy a világ szíve - vagy Platón szavaival élve, a világ-lélek, az isteni Szellem - egy olyan esszencia, melyből egy szellemi im­pulzus árad. Ez összekapcsolja egymással az embereket, és szemeiket és szíveiket megnyitja az emberi lét értelmes fejlődé­sére. Az emberiség ezen új fejlődése már meg­kezdődött. Az elmúlt időkben olyan úttö­rők jártak előttünk, akik aktív szellemmel, szeretetteljes lelkesültséggel és fáradha­tatlan munkájuk által, sokak számára sza­baddá tették az utat. A hívás most minden tudatos lélekhez szól, arra buzdítván, hogy minden képességük bevetésével csatlakozzanak. A teher most nem egyes emberek vállára nehezedik, hanem a ko­runkban végbemenő szellemi változáso­kért mindenki felelősséggel tartozik. Egy­re inkább tudatosul bennünk, hogy „az ember kevesebbet tesz, mint amit kellene,

és nem tesz meg mindent, amit megtehet­ne" . Sokan keresnek egy értelmes életet, és ezért kapcsolatba lépnek egymással. Ez mindenkit érint. Egy értelmes élet azonban több annál, mint újra harmóniában élni a természettel és a környezettel. Egy értelmes élet emberséget és szellemiséget hív elő. A tekintetet az em­ber valódi lényére irányítja, az pedig pi 1 le-könny ü és tiszta, mint a szellemi tűz. Azon­ban gyakran elfedik az anyagra irányuló ér­dekek és gondolatok. Ahhoz, hogy az eredeti, belső ember ragyo­gása kibontakozhasson, felebaráti szeretetre és szolgálat általi tisztulásra van szükség. Az eredeti ember kezdetben egy néma alak­hoz, egy mátrixhoz, egy formához hasonla­tos, majd a lélek szeretetteljes vonzalma­ként nyilvánul meg, mint aki a világ szívé­nek tudatára ébred.

ÍGY MEGÁLLAPÍTJUK: ' Minden vallás az egyetlen igazságot ke­

resi. ' A bölcsesség, a szeretet és az erő forrása

érinthetetlen. ' Isten önmagában, a világ Istenben, az em­

ber pedig a világban van. * Az ember megbízatása: anyagi megnyilvá­

nulás, lélek-megnyilvánulás, mindenség-megnyilvánulás.

' A szellemi lényünkhöz vezető bejárat a szívünkben található.

' A belső fényben az ember mindenen átlát.

A világ szívének hívása 47

Önmagunkról megfeledkezve szolgálni -ez az Istenhez vezető legrövidebb és leg­örömtelibb út. Egyetlen szellem létezik az egész terem­tésben; ez bennünk is él, és az életnek ér­telmet ad. Szabadítsuk meg a végtelen Szellemet az­által, hogy felismerjük a „bennünk lévő Másikat". A Szellemben gondolkodjunk el saját ma­gunkról, ismerjük meg önmagunkat. Aki önmagát ismeri, a mindenséget is­

meri : a mindenség az emberben talál­ható.

• Egy szeretetteljes szív által áthidalhatjuk az embereket egymástól elválasztó szaka­dékokat.

Ehhez a következő felhívást intézzük: Ember, fordulj lényed legmélyéhez! Találd meg az anyagtól a misztériumhoz ve­zető utat! Fordulj vissza az isteni ősforráshoz, az élő jelenhez!

A Nemzetközi Szellemi Vezetőség közleménye

Lex van den Brul testvér, a Nemzetközi Szellemi Vezetőség tagjaként végzett 33 évnyi tevékenykedés után, az elmúlt év végén visszaadta mandátumát, és visszavonult a szer­vezeti szinten végzett munkától. Ezek alatt az évek alatt sokféle formában és magas spi­rituális szinten szolgálta a Szellemi Iskolát és a Világmüvet.

Mindannyian tudjuk, hogy a munka, amelyet véghez tudott vinni, felesége, Ida van den Brul nélkül nem jöhetett volna létre, mivel spirituálisán mindig együtt dolgoztak.

Még fiatal korukban találkoztak, és közel 50 évvel ezelőtt kérték fel és hívták meg őket a Nagymesterek közös feladatukra. Ennek során először Noverosában, majd később Renovaban hordozták és fejlesztették tovább az Iskola magas szellemi kincseit.

így, mint a Renova Konferenciahely intendánsai, a konferenciamunkát fejlesztették to­vább a Nagymesterek elképzelései szerint, de az afrikai munkaterületen is virágzó mun­kát hoztak létre. Továbbá van den Brul testvér fontos és nélkülözhetetlen munkát végzett a szolgálatok és konferenciák zenei koordinálásában, és részt vett a Pentagram folyóirat munkálataiban is.

Ezért a Nemzetközi Szellemi Vezetőség tagjaiként köszönetet mondunk van den Brul testvérünknek és feleségének mindenért, amit a Szerzet szolgálatában a Szellemi Iskolá­ért tettek ebben a bő 50 évben, és reméljük, hogy ezt a munkát spirituális szinten még sok évig folytatják.

48 Pentagram 2010/1