Miskolci Egyetem Bartók Béla zeneművészeti Intézet

Portfólió

Konzulens: Készítette:

Pappné Dr. Schmiedt Annamária Szolnoki Apollónia

Főiskolai tanár MA 60 kredit

tanár – zenetanár (énektanár)

Miskolc

2017

Tartalomjegyzék

Bevezető………………………………………………………………. 4.

1. A tanuló személyiségének fejlesztése

Óravázlatok…………………………………………………………. 6.

2. A tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése.

Közösségfejlesztő programok a zeneiskolai oktatásban…………….. 9.

3. A pedagógiai folyamat tervezése.

Pedagógiai program ismertetése, helyi tanterv, kormányrendelet alapján.

………………………………………………………………………. 11.

4. A tanulók műveltségének, készségeinek és képességeinek fejlesztése a

tudás felhasználásával

Altorjay Tamás: Hibalehetőségek a klasszikus hangképzésben című

szakkönyv elemzése…………………………………………………….. 13.

5.Az egész életen át tartó tanulást megalapozó kompetenciák fejlesztése 14.

6. A tanulási folyamat szervezése, irányítása

Hangverseny szervezésének leírása, dokumentummal………………. 16.

7. A pedagógiai értékelés változatos eszközeinek alkalmazása

Beadandó dolgozat a professzionális kommunikáció tantárgyhoz…… 19.

7.b Növendékekkel készített interjúk, beszélgetések vázlata…………… 23.

8. Szakmai együttműködés és kommunikáció

Szülőkkel való kapcsolat intézményi bemutatása……………………. 25.

9. Önművelés, elkötelezettség a szakmai fejlődésre……………………. 28.

Irodalomjegyzék………………………………………………………… 34.

4

Bevezető

Ezen portfólió alapvetően tartalmazza elképzelésemet, motiváltságomat, és pedagógiai

alapelvemet a tanítással kapcsolatban. Mielőtt tanítani kezdtem volna 15 évet színpadi

előadóként, operaénekesként dolgoztam, dolgozom, és a tanításhoz is ezzel a

tapasztalattal, indíttatással közelítek. Szinte minden, a portfólióban lévő írásom ehhez

kapcsolódik, mely véleményem szerint nagyon szoros összefüggés van a színpadi létezés,

és a tanítás között. Minden kompetenciában igyekszem kitérni arra, hogy a zene és

énektanításhoz nélkülözhetetlen a színpadi gyakorlat, az alapvető rutin megszerzése, és a

száraz, technikai tudást kiegyenlítetten kell alkalmazni, és tanítani, a színpadi, színészi

játékkal karöltve. Pedagógiai alapelvem, melyet írásaimban is kifejtek, az előadói

szabadság megtalálása, s a biztos szakmai tudás mellett az önfeledt játék és nyitottság

megőrzése.

Írásom első fejezetében két zeneiskolai növendék énekórájába engedek betekintést,

melyben a vezető tanár munkájára, lelkesítő hatására hívom föl az elsődleges figyelmet.

Következő írásomban az általam tanárként megtapasztalt színpadi gyakorlat órák

élményeit mesélem el, és kiemelem az ezekhez kapcsolódó közös színházi programok

fontosságát, csapatépítő, és lelkesítő erejét. A harmadik fejezetben a központi tanterv

kontra helyi tanterv párhuzamát ismertetem, és figyelembe ajánlom egyes adott iskolák

pedagógiai alapelveinek sokszínűségét, illetve felhívom a figyelmet az egyes

intézmények prioritási sorrendjének változatosságára. Negyedik kompetenciaként az

általam nagyon kedvelt Altorjay Tamás kollégám írását mutatom be, amely komoly

irodalmi jegyzék felhasználásával az énektechnikai buktatókat gyűjti össze, szedi

rendszerbe. Az ötödik fejezetben a technikai fejlődésről, a lehetőségek, információk

végtelen skálájáról szólok néhány szót, s a nagy informatikai szabadság veszélyére

felhívva a figyelmet ismertetem azokat a lehetőségeket, forrásokat, amelyek egy mai

előadóművészi karrier fellendülésének és életben tartásának nélkülözhetetlen feltételei. A

hatodik fejezetben az általam tanított iskolában szervezett, és megtartott koncertről

mesélek, annak felkészítésére, megszervezésére, valamint lebonyolítására hívom fel a

figyelmet. A hetedik rész első fele, a professzionális kommunikáció tantárgyra leadott

dolgozatomat tartalmazza, mely leginkább egy esettanulmány, és pedagógiai alapelv

keveréke, a második részben pedig általam tanított növendékekkel készített interjúkat

5

tartalmaz, mely legfőképpen a motiváltságra fekteti a hangsúlyt. A nyolcadik fejezet a

szülők, hozzátartozók, és az iskola közötti kapcsolat rendkívüli fontosságára hívja fel a

figyelmet, negatív, illetve pozitív esettanulmányok bemutatásával. A kilencedik, és

egyben utolsó fejezetet leginkább egy esszé szerű, rövid önéletrajznak is nevezhetném,

amely megmutatja, hogy milyen vagyok, mit gondolok művészként és tanárként a

pedagógusi pályáról.

A tanuló személyiségének fejlesztése

Óravázlat 1.

Megfigyelt növendék fiatal 14 éves leány, aki fiatal kora ellenére már régóta énekel,

rendszeres résztvevője népdalversenyeknek, valamint oszlopos tagja egy

néptáncegyüttesnek is. Zeneiskolai keretek között 2.osztályos tanuló. Legelső észrevétel,

hogy szép, tartalmas hang, muzikális, jó hallású, de éneklése magában hordozza a népdal

mint műfaj buktatóit. Feladat, hogy leginkább középlágéban, illetve váltóhangok

környékén kivenni a forszírozott torokhangot, s minél inkább életre hívni a fejrezonanciát.

Első bemelegítő skálák „brrrr” hangzóval, dó-mi-szó-dó-szó-mi-dó felbontásban

történnek. Remek skála ez a hangszalagok bemelegítésére, a rezonancia használatának

megérzésére, illetve minimális levegőt használva, a hasfal tartásával megéreztetni az

egyenletes levegőadagolás szükségességét. Haszna még, hogy ezen skála segítségével

korlátlan magasság elérése lehetséges, s remekül feltérképezhető a fejrezonancia érzete.

Alapozó gyakorlat lehet a mély légzés használatára, valamint a rekesz izomi munka

gyakoroltatására, a buborékolás alatti hasfal tartásával.

Ezen növendéknél fontos a laza érzetek magtalálása, a népdaléneklés miatti forszírozás

teljes felszámolása. Fontos a felsőtest büszke tartása, a laza váll, és a buborékoló

hangadás csak az ajkakra megy, nem tud begörcsölni, begörcsöltetni sehol. Felfelé

haladva C vonalban beengedni hátra-felfelé a hangot, akár falzett hang használata,

megérezve a korlátlan magasság elérésének lehetőségét.

Következő skála ugyanezen metódus továbbviteleként „r” hangzó folyamatos

pörgetésével dó-mi-szó-mi-szó-mi-dó dallam éneklése. Gyakoroltatható a véleményem

szerint nélkülözhetetlen pofaizom, mosolyizom tartása. A hangszalag lassú

bemelegedésével lassan következnek a hosszabb, nyitott hangzójú mozgalmas skálák.

Biribiribiribiri bam-bam-bam-bam-bomm artikuláció dó-re-mi-re-dó-mi-szó-mi-dó

dallammal megszólaltatva. Elsődleges figyelem a torokhang kivételére koncentrál.

Hangadáskor nyitott torkot kér, hogy a torok feszültség már a skála megszólaltatása előtt

kiküszöbölhető legyen. „B” hangzó pregnáns kiejtése a rezonális üregek bekapcsolásához,

valamint a szűk hangrés elkerüléséhez. Következő skála „szí-ja” artikulációval kvint

mozgásban, ami már a kellően átmelegített hangszalag számára ideális a belcanto éneklés

gyakoroltatására. Fontos a skála adta lendület kihasználása, ami átsegíthet a nagyobb

hangterjedelem éneklésekor fellépő technikai nehézségek kiküszöbölésére. Fontos

felhívni a figyelmet a levegőtartás fontosságára a hasfal segítségével, s ennek

megsegítésére érdemes hosszan kiejtett „sz” hangzóval indítani a skálát a biztos támasz

megérzésére. Jelen növendék részére lényeges a hasfal lazítása, hogy a skála záróhangjai

természetes vibrátóval szólalhassanak meg. Segítő tanár kézzel kicsit át is mozgatja a

hasfalat a hangadás közben, így jelenítve meg, hogy milyen egy szabadon megszólaló,

hasi és torki préseléstől mentes hang. Belcanto éneklésekor a hang természetesen vibrál,

ellentétben a népi énekléskor. Minden segítséget meg kell találni a feszítő érzés

megszüntetésére, például a magas hangok kiéneklésekor megsóhajtani hátrafelé a

hangokat, mintegy megemelve a lágy szájpadot. A kényelmes, présmentes érzetek

megtalálása a cél. Segítő tanár a magas hangokhoz érve éneklés közben mozgatja a fejet,

mintegy „kényszerítve” a növendéket a megfeszített izmok kilazítására. Két utolsó

skálaként felülről induló dallamok következnek, amelyek a leginkább alkalmasak arra

hogy a növendékkel megéreztethessük, hogy milyen előkészületek fontosak egy

tökéletesen megszólaltatott skála elénekléséhez. A hasfal és az arcizmok biztos tartása, a

lágy szájpad enyhe emelése, hangadáskor picike impulzus a hasfaltól, és a kezdő

mássalhangzó pregnáns kiejtése. Jelen növendéknél szó-mi-szó-mi-dó dallamot „szja-ha-

ha-ha-hó” artikulációval kéri, mély lágéból indulva, hogy a váltóhangok elérésekor ne

akadjon be a népi énekléskor eddigiekben használt torokhang. Valamint minden dallamív

eléneklése után a hasfal lazítását kéri, hogy az izmok ne feszülhessenek be. Utolsó

skálaként szintén felülről induló szó-fá-mi-ré-dó-mi-szó-mi-dó dallam szólal meg

„viriviriviriviri-vom-vom-vom-vom-vomm” artikulációval. Az óra végeztével két dal

került áténeklésre, melyekben a skálák alatt megfogalmazott megoldások kerültek

gyakorlásra (1.)(2.)1

Óravázlat 2.

Következő növendék Kristóf 18 éves,4.osztályos tanuló, jó kiállással, muzikalitással és

nagyon szép tenorális hangszínnel rendelkezik. A hang bemelegítése „brr” artikulációval

oktávállásban. Pofazacskó tartása, megsegítve a hangot a nyílegyenes út megtalálásához

a fejrezonanciába. Magas hangok elérésekor megállás, hagy fusson a motor, megérezvén

a fejrezonancia szabadságát. Tetején megszólaltathatók a falzett hangok, ami remek

gyakorlat egy tenor számára, párhuzamosan mintegy önbizalom erősítő gyakorlat is a

problémamentes magasság megéneklésére. Fontos hogy a skála alját leengedje

mellrezonanciába a kiegyenlítés végett. Ugyanígy bemelegítő skála a mérges „r” hangzó

megpörgetése. Remek gyakorlat ez a folyamatos levegőadagolás megéreztetésére,

pofiemelés közben. Növendék következő skálája felülről induló szó-fá-mi-ré-dó-mi-szó-

mi-dó dallammal „biribiribiribiribom-bom-bom-bom-bomm” artikulációval. Felső ajkak

1(1.) Ádám Jenő: A dal mesterei 1. - Giacomo Perti.: Ajkad ontja a dalt (Dolce scherza) 18.oldal

(2.) Röpülj páva gyüjtemény (Járdányi Pál összeállítás) – Kadosa Pál: A szennai lipisen 20.oldal

kicsit feszesek, meg kell mozgatni őket mesterségesen, hogy ne vegyenek le értékes

rezonanciákat. „szí-szű” artikuláció kvint mozgásban, a segítő tanár csücsörítést kér az

„ű” hangzó megéneklésekor, ezzel megsegítve a hangadó szerveket a rezonancia teljes

kihasználására. Magas lágéba haladva megfogatja a növendék torkát, gégéjét, nyelvgyök

környékét, hogy ne feszüljenek be azok. Masszíroztatja éneklés közben, hogy az izmok

ösztökélve legyenek a laza állapot megtartására. A hang könnyebben fut fel

fejrezonanciába, más színű, magvasabb szín az eredmény. Tenornál nem kell nagyon

mélyre skáláztatni, hogy ne vigye el a magasságok lehetőségét, valamint felfele haladva

elég a váltó lágét beénekeltetni, kitisztázni, mert ha ez a pár hang problémamentesen

megszólal, a tenor hang automatikusan nyílik felfelé. Minden további skála az általános

tenor problémára keres megoldást, miszerint a kemény torkot lelazítani, a puha hangadást

megtalálni szükségeltetik. Dó-mi-szó-dó-szó-mi-dó dallamsor kétszer folyamatosan

énekelve „szí-szó” hangzóval, nyelvgyök folyamatos lazítására koncentrálva. Figyelem a

lazításra olyan mint a zongorista tíz ujja: mindegyikre jut egy feladat. Következőként „szí”

hangzóval oktáv staccato éneklése, csúcshang háromszor énekelve, ezzel bestabilizálni a

tetejét,”bepofozni” a tetőket a helyükre. Magasabb lágéba jutva torokban „C” alakú öblöt

megnyitva, kinyitni a helyet a magas hangok számára. Daléneklési gyakorlatként egy

Schubert dal hangzik el (3.)2 melyet először „ví” hangzóval énekelteti a tanár. Magas

hangrendű hangzó után következnek a mélyek, majd csak ezek után szólal meg a dal

rendes szöveggel. Célja ennek hogy amennyire csak lehetséges minden hang, minden lágé

egy helyen, azonos rezonanciában szólaljon meg.

Reflexió: Mindkét növendék órájáról nagyon jó benyomásokkal, jó érzésekkel távoztam.

Megerősítettek abban, amit magam is gondolok az énektanításról, illetve ami

véleményem szerint elengedhetetlen egy növendékkel kapcsolatos munkában, és ez az

egymásra hangolódás fontossága, és a bizalommal teli légkör megteremtése. Jó volt látni,

hogy a vezető tanár részéről érkező biztatás, a rengeteg mosoly mennyire inspirálja a

fiatalokat, és ezek a gesztusok mennyire elengedhetetlenek egy felszabadult

tanulófolyamat eléréséhez. Félelemmel, szorongással nem lehet tanulni, a

teljesítménykénszer nem visz hatékonyan előre, viszont az örömmel és derűvel folytatott

munka csodákra képes.

2(3.) Kerényi Miklós György, Kerényiné Kéri Margit: Énekiskola 2. - Franz Schubert: A molnár virágai 85.oldal

Közösségfejlesztő programok a zeneiskolai oktatásban

A 2016-2017 iskolai tanévben lehetőségem nyílt a Hermann László Zeneművészeti

Szakközépiskola és Alapfokú Művészeti Iskola színpadi gyakorlat tanáraként segítséget

nyújtani a növendékeknek. Nagyon izgalmas, és inspiráló munkának lehettünk részesei,

hiszen mindig élmény fiatal pálya orientált emberekkel közös élményekben, csapatként

dolgozni. Már a közös munka legelején komoly színpadi kihívások elé próbáltam állítani

őket, ahol egyszerre kell tisztán, szép kiejtéssel, tagoltan és értelmezhetően beszélniük,

önfeledten játszaniuk, és nem utolsósorban a partnerekre figyelve és reagálva, színházi

élményben részesíteni a nézőket.

Első hónapokban az általam nagyon kedvelt mai magyar kortársdráma legsikeresebb

írójától, Pintér Bélától, a 42.hét című művet(1.)1 elemeztük, és szituációs gyakorlatként

részekre bontva adtuk elő. Remek közösségi élmény és egyben csapatépítő tréning is volt

ez a gyerekeknek, akik élvezték a modern kori színjátszás szabadságát, a mindennapokba

beleilleszthető helyzetkomikumok lendületét.

Félévkor a kortárs irodalomtól elbúcsúzva Arthur Miller: Az ügynök halála című művel

ismerkedtünk meg, a budapesti Örkény Színház által bemutatott szövegkönyv

felhasználásával.(2.) 2 A darab elemzése, és felolvasása után lehetőségünk adódott a

színház belső felvételeit is megtekinteni, s így összevethettük az általunk, és a képzett

színészek által megformált karakterek közötti különbséget, illetve rácsodálkozhattunk a

rendezés zsenialitására is.

A tanév második részében visszatértünk Pintér Béla: Szutyok című darabjához,(3.) 3

méghozzá azért, mert a székesfehérvári Vörösmarty Színház műsorán fut a darab, így

miután teljes egészében megismerkedtünk, elemeztük, és eljátszottuk a darabot a magunk

elképzeléseben, lehetőségünk lesz egy profi színházi előadásban is megtekinteni azt.

Reflexió:

Tanárként nagyon fontosnak tartom, hogy a tanulók minél több személyes, közeli színházi

élményt tapasztalhassanak meg, s az általuk előzőleg megismert, részletesen kibontott

1(1.) Pintér Béla: Drámák – Saxum Kiadó Kft 2013 2(2.) http://www.orkenyszinhaz.hu/eloadasok/bemutatok?view=szinlap&id=1203 ( 2017 április 2 ) 3(3.) Pintér Béla: Drámák – Saxum Kiadó Kft 2013

http://www.vorosmartyszinhaz.hu/repertoar/13-szutyok (2017 április 2)

darabot más szemszögből, alkalmasint teljesen más megközelítésből is megismerjenek.

Nagyon érdekes tapasztalat számukra, hogy az egyes szereplők, amiket előzőleg ők maguk

formáztak meg, hogyan kelnek életre egy valódi színtársulat előadásában. Biztos vagyok

benne, hogy életre szóló élményt, és emléket szereznek, amik birtokosaként, ők is a

színház szerelmesévé válnak.

Pedagógia program ismertetése, helyi tanterv kormányrendelet alapján.

A 27/1998 MKM rendelet a művészeti alapfokú intézményekben való közoktatás tantervi

programjaira nézve kissé nehezen olvasható és értelmezhető kiadvány, azonban a

tartalom igencsak szükségszerű, hiszen lényeges a keretek felállítására, a célkitűzések,

normatívák megfogalmazására. Szerencsére azonban enged annyi szabad mozgást a

művészeti intézményeknek, hogy ezen írás alapjait felhasználva valóban nemesen és

érthetően fogalmazhassák meg egyéni célkitűzéseiket, a művészeti oktatásban

nélkülözhetetlen irányelveket. (1.)1

Első körben a Weiner Leó Alapfokú Művészeti Iskola, valamint az Erkel Ferenc

Zeneiskola pedagógiai programjára kerestem rá, és vizsgáltam meg az adott 1998as

rendelet tükrében.

Örömmel tapasztaltam, hogy az alap írással ellentétben ezek valóban odafigyelt, lényegre

törő pedagógiai irányok megfogalmazásai, bár az igazat megvallva, ezen írások már

használják az újabb kiadású kormányrendeleteket is amelyek nyelvezete jóval

célirányosabb és orientáltabb.

Említett művészeti intézmények hosszan szót ejtenek a művészeti oktatás elengedhetetlen

fontosságáról, az emberi érzékenység, tehetség, érzelmi intelligencia fejlesztésének égető

szükségleteiről, és hogy az adott intézménynek nemcsak a hangszeres képzés, a kötelező

tárgyak megtanítása kötelessége csupán, hanem mindazon dolgok átadása amitől

művészetté válik az adott zenei oktatás. Tetszik, hogy szót ejt a személyiség komplex

fejlesztéséről, a harmonikus, önmagát és társait helyesen megítélő ifjú emberré való

nevelés fontosságáról. Az általam tanított székesfehérvári Hermann László

zeneművészeti szakiskolában a helyi tanterv minden egyes szakága lebontásra került, így

tisztán értelmezhető, és átlátható, hogy egyes zenei tárgyakhoz milyen kompetenciák

párosulnak. (2.)2 Fontos ez, hiszen a szülőknek, tanulóknak tudni kell az adott iskolai

évben előirányzott követelményeket, előírásokat, s nekem különösen szimpatikus, hogy

ezen megfogalmazásban egy gyermek növendék is gond nélkül tudja értelmezni, átlátni,

azokat.

1(1) a közalkalmazottakról szóló 1992. évi XXXIII. törvényvégrehajtásról szóló 138/1992 kormányrendelet

a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX törvény végrehajtásáról rendelkező 20/1997 kormányrendelet 2(2) http://hermannzenesuli.hu/zeneiskola/helyi-tantervek/ (2017 április 3)

Reflexió:

A száraz „ alapmű” (1.) elolvasása után, ezek a személyre (intézményre) szabott írások

betekintést nyújthatnak az adott iskola elkötelezett munkájába, valamint az intézményben

dolgozó pedagógusok odaszánásáról tehetnek tanúbizonyságot.

Természetesen ezzel párhuzamosan hűen követik a kerettanterv precizitását, óraszámok

pontos betartását. Ezek a részek szó szerint másolva vannak az alap kormányrendelet

hasábjairól, ezek betartása alól kibújási lehetőség nincs!

Azonban meg kell említeni, hogy még így is mennyire kellemes ezeket az írásokat olvasni,

hisz megerősítenek minket abban, hogy a zenei oktatás, fejlesztés, tehetséggondozás,

mennyire nélkülözhetetlen egy egészséges lelkületű, önmagát és másokat is elfogadó

fiatalember segítésében, nevelésében.

Altorjai Tamás: Hibalehetőségek a klasszikus hangképzésben

című szakkönyv elemzése

Érdeklődésem azért esett Altorjai Tamás írására, mert énekes kollégaként számtalan

esetben volt lehetőségünk együtt dolgozni, közös színpadon állni. Énekesi kvalitását

nagyra tartom, s mint ilyen, kíváncsi voltam írására a témakörben. Maga az írás

alapvetően az énekhang megszólaltatás hibáit, hibalehetőségeit elemzi, s testfelépítés

szerint részekre bontja azt. Elsődlegesen a testtartást elemzi, majd utána fokozatosan

halad a fejtartásra, a légzésre, a hangrés, gége, gégefedő, garat, lágy- szájpad, valamint a

nyelv, ajkak, áll használatának esetleges hibái felé. Véleményét nemcsak saját

tapasztalatból írja le, hanem nagyon komoly, és sok műre kiterjedő irodalmi jegyzéket

használ fel. (1.)

A fejtartásnál alapvetően a nyakizmok megfeszülésére figyelmeztet, tornagyakorlatokat

javasol a laza érzet megszerzésére, Nádor Magda (2004) írására hivatkozva. A légzésnél

felső, vagy váll-légzésről, bordalégzésről, rekeszizom légzésről beszél, amelyeket Farkas

Ödön (1907) írása alapján alkalmatlannak ítél egy énekes számára. Helyes légzésnek a

teljes légzést nevezi meg, Kerényi Miklós György (1985) írása alapján, amely a tüdő

teljes kapacitását használja énekléskor. A gége, gégefedő és garat működését szintén a

helyes középúttal jellemzi, amely se nem lehet feszült, nyomott, préselt helyzetben, se

nem lehet teljesen ernyedt állapotban, s ezen szervek helyes használata igényli talán a

legtöbb gyakorlást. (Sunberg1987, Bunch2009). A lágy-szájpad használatát az összes

irodalom lényegesnek ítéli, azonban fontosságáról, szerepéről más-más, egymásnak akár

ellentmondó vélemények olvashatók. A nyelv, ajkak és áll használata szintén sarkalatos

kérdés, hiszen az éneklés nem más mint egy felnagyított beszéd (Kerényi 1985). A nyelv

elhelyezkedése a szájban, az áll tartása hatással van a gége működésére, az ajkak tartása

pedig jótékonyan segítheti a rezonáns üregek használatát.

Reflexió:

Altorjai műve hasznos lehet annak aki lexikálisan tudni szeretné az énektechnika minden

előfordulható, és lehetséges buktatóját, hiszen segít az olvasónak rálelni azokra az

irodalmakra, amelyek részletesen kifejtik egy-egy lehetőség ok okozati összefüggését.

Jómagam azt gondolom, hogy ahány ember annyi testfelépítés, annyi lehetőség az

énekhang megszólaltatására, s a hibalehetőségek ismerete hasznos ugyan, de

semmiképpen nem kőbevésett tudomány.

(1.) A szerző által használt irodalmi források

ARBOLEDA, B. M. W., FREDERICK, A. L. (2008): Considerations for Maintenance of

Postural Alignement for Voice Production. Journal of Voice, 22 (1), 90-99. BIRCHP,

Gümoes B., STAVAD, H., PRYTZ, S., BJÖRKNER, E., & SUNDBERG, J. (2002):

Velum Behavior in Professional Classic Operatic Singing. Journal of Voice, 16 (1), 61-

71. BUNCH, Dayme Meribeth (2009): Dynamic of the Singing Voice. Wien-New York:

Springer. CHAPMAN, Janica L. (2006): Singing and Teaching Singing. San Diego,

Oxford, Brisbane: Plural Publishing. DROMEY, Ch., HEATON, E., & HOPKIN, A.

(2011): The Acoustic Effects of Vowel Equalization Training in Singers. Journal of Voice,

25 (6), 678-682. FARKAS Ödön (1907): Az Énekhang. Budapest: Pesti Könyvnyomda

Részvénytársaság. KERÉNYI Miklós György (1985): Az Éneklés Művészete és

Pedagógiája. Budapest: Zeneműkiadó. MCHENRY, M., JOHSON, J., FOSHEA, B.

(2009): The Effect of Specific Versus Combined Warm-up Strategies ont he Voice.

Journal of Voice, 23 (5), 572-576. MILLER, Richard (2004): Solution for Singers. Oxford:

Oxford University Press. NÁDOR, Magda (2004): Nem egyformán lélegzünk! Budapest:

Szerzői kiadás. STAES, F. F., JANSEN, L., VILETTE, A., COVELIERS, Y., DANIELS,

K., & DECOSTER (2011): Physical Therapy as a Means to Optimize Posture and Voice

Parameters in Student Classical Singers. Journal of Voice, 25 (3), 91-101. SUNDBERG,

Johan (1987): The Science of the Singing Voice. Dekalb, Illinois: Northern Illinois

University Press. SUNDBERG, J., BIRCH, P., GÜMOES, B., STAVACH, H., PRYTZ,

S., & KARLE, A. (2007): Experimental Findings on the Nasal Tract Resonator in Singing.

Journal of Voice, 21 (2),127-137. VAN LIERDE, K. M., DIJCKMANS, J., SCHEFFEL,

L., & BEHLAU, M. (2012): Type and Severity of Pain During Phonation in Professional

Voice Users and Nonvocal Professionals. Journal of Voice, 26 (5), 671/19-23. VURMA,

A., & ROSS, J. (2002): Where is a Singer’s Voice if it is Placed „Forward”? Journal of

Voice, 16 (3),383-391

Az egész életen át tartó tanulást megalapozó kompetenciák fejlesztése

Az információs és kommunikációs technológia bizony óriásit fejlődött az elmúlt

években, évtizedben, és nagyfokú felelőtlenség lenne azt feltételezni, hogy maga a

komolyzenei oktatás, a magánének tanítás, bármely módon nélkülözni tudná a

technika ezen vívmányait. Rengeteg idő és energia spórolható a rendelkezésre álló

információk okos alkalmazásával, arról nem is beszélve, hogy a fellelhető anyag (bázis)

sokkal gazdagabb mint bármikor a múltban.

Ha csak az alap énekoktatásra gondolunk, már rögtön használhatjuk a

www.youtube.com hihetetlen adatbázisát, amelyen rengeteg zenei anyagra, felvételek

sokaságára, de akár nagy énekesek mesterkurzusaira is rákereshetünk. Sőt egyes

zeneműveket különböző művészek előadásában, különböző értelmezésekben

hallgathatjuk meg, megtalálva az általunk leginkább preferált előadásmódot, zenei

stílust.

Annak idején, főiskolai tanulmányaimkor, még a Zeneakadémia kotta és hangtárából

volt lehetőségünk kölcsönözni hangzóanyagot, és természetesen csak a legismertebb

zeneművekre akadhattunk rá ilyenformán. Kísérletezésre esély sem volt. Manapság

azonban nincs olyan zenemű, amelyet nem találhatnánk meg valamilyen formában a

www.youtube.com-on. És ez óriási lehetőséget, és szabadságot jelent az

információéhes, és tanulni vágyó diáknak.

Ismét a főiskolás éveimre emlékezve, annak idején ha információt szerettünk volna

egy-egy nemzetközi énekversenyről, vagy mesterkurzusról, be kellett sétálnunk a

Vörösmarty téren lévő ORI (Országos Rendező Iroda) épületébe, és az ottani

nemzetközi levelezést böngészve kis szerencsével akadhattunk rá érdekes, vagy

kevésbé érdekes lehetőségekre. Manapság ez már szinte egy kattintással megoldható,

alap szintű angol tudással is szabadon keresgélhetünk izgalmasabbnál izgalmasabb

énekversenyeket, kurzusokat. (Pl. www.musicalchairs.info)

A különböző vokális művek előadása, különböző nyelven való megszólaltatást is

követel. Ebben is óriási segítséget jelenthet az internet. Egyrészt segítséget kérhetünk

ww.skype.com-on keresztül az adott nyelvet biztonsággal birtokló egyéntől, valamint

számos fordító programra is rálelhetünk, amik akár hangos szótár formájában ki is ejtik

a szavakat, a nyelv minél pontosabb megszólaltatása érdekében. Nagyon elszántak

még énekórákat is vehetnek a neten, (Skype) bár azt gondolom az oktatás ezen

részéhez nagyon kell a személyes jelenlét, illetve a megszólalandó énekhang valós

időben és térben lévő kontrollálása az énektanár által.

Manapság a sikeres előadói létezéshez bizony elengedhetetlen az önreklám, a

koncertszervezés, a folyamatos jelenlét a világhálón. Remek lehetőséget biztosítanak

erre a különböző közösségi hálózatok, pl www.facebook.com, www.twitter.com,

www.instagram.com amelyek megkönnyítik a kommunikációt, a kapcsolattartást,

információk átadását. Egyes csoportok (pl: alkalmi színitársulatok, énekes vagy

színészosztályok) könnyűszerrel zárt csoportot hozhatnak létre többek között a

facebookon, s így minden a művészetet, a közös alkotást szolgáló információk

eljuthatnak, instruálhatnak a csoport tagjai között.

És nem utolsósorban a kottaletöltés lehetősége, (www.imslp.org) ami rengeteg időt

spórol meg egy művész számár, s nem kell órákat töltve prospektusokat böngészve

időt tölteni a kottatárakban ( Ötpacsirta u.)

Természetesen mint mindennek, a nagy szabadságnak, információk mérhetetlen

tárházának is vannak hátulütői. A hangtechnika teljes manipulálásával egyre nehezebb

meglepetést okozni az embereknek. Ami felvételen annyira lélegzetelállítóan szól,

finoman szólva nem minden esetben fedi a valóságot, és csak az élő előadás kegyetlen

valósága ránthatja le a leplet, fedi föl a művész, művészet valódi arcát. És ezért

érdemes dolgozni!

Reflexió:

Számomra a technika áldás és átok egyben. Manapság nem lehet élni nélküle, lépten -

nyomon a kezünk alá dolgozik, minden létező segítséget megad a felgyorsult

életstílushoz, viszont a jelenléte túlzott információval látja el az emberiséget, amely

olyan tempót diktál a mindennapokban, ami már-már tarthatatlan. Azt gondolom

élhetőbb volt a világ akkor, kellemesebb volt az élet, és „elviselhetőbbek” a

mindennapok, amikor még csak vonalas telefon létezett, és papír formátumú levelet a

postán adtuk fel, és a fényképek otthon lapultak a fiókban, nem az okostelefonon.

Mindennek nagyobb értéke volt, s bár manapság rengeteg időt spórolunk a technika

vívmányainak segítségével, mégis sokkal több időt pocsékolunk el felesleges dolgokra,

és sokkal kevesebb idő jut a valóban fontos dolgokra, személyekre.

A tanulási folyamat szervezése és irányítása

Advent közeledtével iskolánk, a székesfehérvári Hermann László Zeneművészeti

Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola minden évben készül egy karácsonyi,

ünnepi koncertműsorral, amelyen szabadon választva, nem kötelező jelleggel részt

vehetnek a teljes ének tanszak növendékei. Nincs tétje, a koncert a meghitt hangulatról,

az együtt zenélésről szól, azonban mégis mindenki izgatottan készül rá, hiszen a teljes

ének tanszak, az összes énektanár, és sok-sok rokon vesz részt ezen a neves eseményen,

az iskola nagytermében. A lányok nagy estélyiben, a fiuk elegáns öltönyben vannak jelen,

kiki a saját maga (tanára) által választott művet adva elő. Idén nekem is szerencsém volt

növendékeket felkészíteni, Wolf Péter: Ave Mariáját (1)1 tercett formájában, Szerdahelyi

Zoltán: Én nemrég múltam húsz éves (2)2 című kis chansonját, szóló előadásban kívántuk

előadni.

Szorgalmasan készültünk, a bemelegítő skálákat is a dalok lágéjához igazítottuk. A nehéz

munka nem is ez volt, hiszen a növendékek örömmel vállalták a fellépést, szorgalmasan

tanultak, memorizáltak. A nehézségeket a termen kívüli problémák okozták, hogy pl.

melyik darabot, melyik zongorista kísérje, hiszen a tanulók vegyesen voltak

szakközépiskolások, és alapfokú képzésben résztvevő növendékek. Vagy egész

egyszerűen az együtt éneklő növendékek időbeosztásának megoldása ütközött

nehézségbe, hiszen valaki délelőtt, másik csak délután ért rá, és mindezt megpróbálva

egyeztetni a zongoristákkal. Aztán sikerült minden problémát megoldani, időpontokat

összeegyeztetni, csakhogy egy dologgal nem számoltunk: az éppen aktuális

influenzajárvánnyal. Három lelkes növendékemből kettő kiesett, de egy tartotta a frontot,

becsülettel kiállt, és cserébe egy olyan szép Ave Mariat énekelt, ami minden idegeskedést,

fáradságot megért.

Azt gondolom, hogy egy énektanárnak a koncert elérkezte a legnehezebb pillanatok

egyike. Amikor már nem fogja a növendék kezét, magára hagyva, külső szemlélőként

végignézi, végighallgatja az addig elvégzett munkája eredményét. Azonban nagyon

fontos megmérettetések, visszajelzések ezek a lehetőségek mind a tanárnak, mind a

1Wolf Péter, Fülöp Kálmán: Ave Maria - www.profun.uw.hu https://www.artisjus.hu 2Szerdahelyi Zoltán, Garai István: Én nemrég múltam húsz éves – www.konyvar.hu

növendéknek. Hiába énekel a növendék nagyon szépen teremben, zárt ajtók mögött, a

koncerténeklés, közönség előtt való fellépés teljesen más koncentrációt, és idegállapotot

igényel. Ezt szokni kell. Ugyanúgy meg kell tanulni, meg kell érezni, mint az éneklés

közbeni izommunka használatát. A tanár számára pedig ezek az alkalmak remek

visszajelzések arra, hogy mi a növendék számára a következő feladat, mik a hiányosságok

amiket orvosolni kell. Mik azok a dolgok amire esetlegesen nagyobb figyelmet kell

szentelni, hiszen stressz helyzetben kiderül az „igazság”. És természetesen fordítva is igaz:

Észre kell venni az erősségeket, és azokban támogatni a növendéket, ezzel erősítve az

önbizalmát egy következő megmérettetéshez.

Reflexió:

Művészi pályám során abban a szerencsés helyzetben volt részem, hogy soha nem kellet

saját részre koncertet szerveznem, már a konzervatóriumi tanulmányaimkor úgymond

házhoz jöttek a lehetőségek, felkérések, fellépések.(3) 3 Azt gondolom, hogy a

koncertszervezésre, mint minden másra is, születni kell, agilis, rámenős embertípust

kíván, és ez az attitűd nem minden művész sajátja. Természetesen teljesen más helyzet,

ha az ember a saját növendékeink szervez koncertet, ilyenkor félretevődik minden

személyes idegenkedés és szemérem, és anyatigrisként képes küzdeni az ember a

tanulókért. Azt gondolná az ember, hogy ez egy könnyű feladat, a tanár csak megszervezi

a helyet, a növendékeket, a repertoárt, és beül élvezni a produktumot. De ez egyáltalán

nincs így! Gyakorlatilag minden az ő vállán nyugszik. A növendékek felkészültsége, a

koncertesemény helyének fixálása, a közreműködő zenészek leszervezése, próbák

elrendezése, meghívók elkészítése és kiküldése, közönség megszervezése stb… Majd

ezek után mosolyogva, bátorítólag (illik) beülni a koncertre, és végignézni az ő általa

létrehozott végeredményt… Szerintem ez sokkal nehezebb dolog, mint végigénekelni egy

önálló estet!

3https://www.youtube.com/watch?v=S7xL6ABBSw0

https://www.youtube.com/watch?v=yHItF4DKN5U

https://www.youtube.com/watch?v=SOdEymFLF04

Beadandó dolgozat professzionális kommunikáció tantárgyhoz

2016 november 26

Pedagógiai alapelveim

A tanításhoz tehetség kell. És elképesztő dramaturgiai és pszichológiai érzék. Olyan

szintű tálentum, mint a színpadi létezéshez. Semmivel sem kevesebb! Pontosan ugyanúgy

kell érezni a növendék, énekesjelölt képességeit, lelki egyensúlyát, éppen adott hangulatát,

mint ahogy a színész érzi a színpadi mozgás arányait, a sok és kevés színpadi jelenlét

adagolását, a partnerek játékra való hajlamát (kedvét). Ezt nem lehet megtanulni, erre

születni kell. Ezt hívják tehetségnek.

Egy énektanár nemcsak a hanghoz, és a hangképzéshez kell hogy értsen, hanem éreznie

kell az emberi lélek finomságát, és kiszolgáltatottságát is. Mert az éneklés egy végtelenül

kitárulkozó, és egyben kiszolgáltatott állapot, őszinte pillanat, sok-sok szenvedéllyel,

hittel, és egyben kétséggel… És ebbe nyúl bele egy énektanár. Ezen a csodálatos úton

lesz mentor, életekért, lelkekért felelős társ. Milyen szép megbízatás, és milyen

kockázatos is egyben! Hiszen kincsek mehetnek át a kezén. Csiszolatlan gyémántok,

bármennyire is elcsépelten hangzik. És ez óriási felelősség! Erre születni kell!

Bár nagyon sok tapasztalattal nem bírok, a kíváncsiságom, és lelkesedésem a témakörben

nagyon nagy. Kíváncsi vagyok a növendékekre, és őszintén vágyom a velük való munkára.

Nagyon érdekes mindannyiszor megtapasztalni, hogy már az első skála néhány hangjánál

kiderül, ki milyen ember. Magabiztos, vagy kétségekkel teli, őszintén tanulni vágyó, vagy

fenntartásokkal bíró személyiség. Érdekes megtapasztalni, hogy aki biztonságban érzi

magát, mennyire beledől az adott helyzetbe, mennyire átadja magát az instrukcióknak, s

mennyire szívből - lélekből nyitottá válik.

Tudni kell jól ösztönözni a növendéket. Szélsőségesen mondva hol simogatással, hol

korbáccsal. Az én pedagógiai alapelvem pontosan olyan minta a gyermeknevelési elvem:

nagyon sokat dicsérni. Természetesen nem indokolatlanul, hanem alkalmazkodva a

növendék éppen aktuális tudás és munkatempó szintjéhez. Van olyan tanuló akit állandó

dicsérettel kell ösztönözni, és lépésről lépésre haladva, folytonos támogatással kell

dolgozni, s így erősíteni a lélek és önbizalom gyengeségeit. Azonban van olyan is aki

gyorsan haladva, szinte csak a nyomvonal kijelölését igényli, s nagy lendülettel képes

haladni a megszerzendő tudás elsajátításának útján. Nehézség lehet az ilyen növendékkel,

hogy öntörvényű, s a pedagógiai megoldás talán a következetességben rejlik.

Az első alkalmakkor egy énekóra nagy része nálam skálázással telik. Zümmögés,

hangszalagok lassú és nyugodt bemelegítése, mintha orrot fújna, ezzel tisztogatva,

keresgélve a rezonáns üregek, arccsontozat pozícióit. Jómagam nagyon szeretem

alkalmazni az „í” hangzót, mert ezzel elkerülhető a guturális, öblös, színtelen, fénytelen

hangszín, s az arcizmok koncentrált használatával fényes,színben gazdag hangokat

hozhatunk létre. Veszélye, hogy csak ennek használatával a gége felszorulhat, s a lágy-

szájpad szerepe az énekléskor kihasználatlan marad. Javasolt ezért a magas és mély

magánhangzók együttes használata Pl. terc, kvárt, majd már bemelegedett hangszalaggal

kvint hangközben szí-ja szócskát használva bemelegíteni. Skálázáskor fontosnak tartom

a rezonáns üregek feltérképezését, az arccsont használatát a rezonancia megtapasztalására,

illetve a különböző hangzók egy helyen való koncentrált megtartását a fogak, nyelv,

nyelvgyök, áll, ajkak összehangolt használatával. Magasabb lágéba haladva fontos a lágy-

szájpad emelése, a magasabb hangok fej rezonáns üregekbe jutásának könnyítésére.

Fontos azonban figyelni, hogy a lágy-szájpad használatakor sem veszhet el az arccsonti

rezonancia, illetve a torok lefelé bővítését kerülni kell, mert bármelyik említett dolgok

elvesztésével a magas hangok eredményes megszólaltatását veszélyeztetjük.

Egy alapos skálázás alkalmával azokat a feladatokat és nehézségeket gyakoroltathatjuk,

ami a növendék számára technikai kihívást jelent, mintegy előredolgozva a kiválasztott

mű eredményes megszólaltatását. Egy kezdő énekesnél véleményem szerint legjobb

iskola a népdalok, népdalfeldolgozások énekeltetése. Egyrészt zeneileg csodálatok őket

megszólaltatni, egy magyar embernek szívből megy ezen dallamok éneklése. S mivel a

köznyelv szülte ezeket a dallamokat, így technikai megszólaltatásuk nem ütközik akkora

nehézségbe, mint a klasszikus daléneklés, viszont remekül lehet rögzíteni a skálázáskor

megtapasztalt érzeteket, és elérni a kinesztikus érzetet, amikor is az izomtónus rögzül, és

egyes mozdulatok, megoldások feltételes reflexé válnak.

Esettanulmány:

Egy növendékem aki nemrég került csak hozzám, óriási meglepetéseket okoz,

valahányszor együtt dolgozunk. Első találkozásunk alkalmával azt tapasztaltam, hogy

nagyon lelkes, együttműködő, enyhén guturális, de magasabb lágékba haladva könnyen

nyíló szép színű hangja van. Közép lágéban igyekszem rávezetni a hangzók azonos

helyen tartására, fénykereső skálákat alkalmazva átsegíteni a váltóhangokon, (terc

állásban szí-jő-szí-ja, majd rí-re-rá-ró-rú kvint mozgásban) hogy aztán magas lágéba érve,

ami az ő kényelmes helye szabadon szárnyalhasson. Soha nem dolgozott még tanárral,

amit hoz, az teljesen ösztönös, semmi konkrét tudás (információ) nincs mögötte. Igazi

kamaszlány, aki még nem tudja hordani a testét, tele van kétséggel, viszont nagyon

szeretne énekelni, és nagyon örül, hogy felvették az intézménybe. Dolgos, és örömteli

munka ígéretét hordozza.

Következő találkozásunk alkalmával azonban mintha minden összeomlana. Nem mennek

a skálák, a hang minduntalan megbicsaklik, fénytelen és kaparósan guturális, és nagyjából

egy kvint terjedelemben mozgatható. Próbálok kapaszkodókat adni, gyakorlatokat

ajánlani, amivel oldhatjuk a feszültséget skálázás közben. (párna feldobás staccato

hangkezdéskor, leülés a skála magas hangjára, majd felállás a lendület segítésére), de

minden hiábavalónak tűnik.

És ilyenkor kell egy jó nagy beszélgetés… Hogy mik a vágyak, mik a célok, mi a baj,

ami akadályozza a lelket, ami görcsöt okozhat… És persze kiderülnek a félelmek, a

kisebbrendűségi érzés, hogy mindenki szebben énekel nála, és bármennyire szeretne

énekelni, nincs helye az intézményben, ahol mindenki olyan felszabadult és tehetséges

(vagy nem).

Tapasztalt előadóként ismerős a probléma. Tudom mennyire nehéz amikor felülkerekedik

a kétség, azonban tudom milyen gondolatokkal, (ön szuggesszióval) tud az ember

átlendülni a mélyponton, megerősíteni, felvértezni a lelkét, hogy ismét elszántan

folytathassa a munkát.

És ezekkel a jó tanácsokkal engedtem el a növendéket, várva a következő óra eseményeit.

Legközelebbi alkalommal a munka kellemes volt, a skálázás könnyen ment, a guturális

hangképzést, mely a közép lágéban jelentkezik nagyon halk, bársonyosan simogató

hangadással próbáltuk enyhíteni, megszüntetni. Sikerült közép lágéban újra megtalálni a

hangszínt, amellyel könnyen nyílt felfelé, és a magas regiszterben a hang automatikusan

rezonált a koponyaüregben. De mégis a legnagyobb meglepetés a bemelegítés utáni

daléneklés volt…(1) 1 Ez a zárkózott, ijedt szemű kislány (nagylány) zenélni kezdett,

dalolt, amiben nyoma sem volt a kaparós, forszírozott hangnak. Megszületett a dal, a

maga természetességében, és ismét bizonyítást nyert, hogy mennyire a lélek kitárulkozása,

a legbensőbb énünk őszinte vallomása az éneklés.

Reflexió:

1Kerényi Miklós György, Kerényiné Kéri Margit: Énekiskola 1.- Megyen már a hajnalcsillag (Ránki György

feldolgozás) 51.oldal,

Ellopták szívemet (Kern Aurél feldolgozás) 49.oldal

Tanítani számomra nagyon kellemes dolog. Bár rengeteg energiát követel, hiszen az

ember segíteni próbál, mindent elkövet, hogy a növendék értse, érezze és élvezze a közös

munkát. És mégis feltölt, hiszen nagyszerű dolog megélni, hogy olyan ez mint egy jófajta

beszélgetés, amikor egymásra reagálva születnek meg az újabbnál újabb megoldások,

gyönyörű hangok, dallamok. És a mi szakmánkban valóban az a szép, hogy egyszerre

vagyunk tanárok, és érzékeny művészek, mert bizony az énektanítás nemcsak a száraz

technika bevasalása, megszerzett tudásunk lexikális továbbadása, hanem játék a testtel,

lélekkel, és tehetséggel.

Növendékekkel készített interjúk, beszélgetések vázlata

Ezen írásban két növendékemmel készítettem interjút, akik mindketten közel állnak a

szívemhez, hiszen nagy lelkesedéssel vesznek részt a közös munkában, erősen motiváltak,

és bizony hatalmas fejlődésen mentek keresztül az együtt eltöltött közös munka során.

-Elemér, ki tudod nekem fejteni, hogy miért tanulsz énekelni, mi a legfőbb hajtó erőd?

-Nálunk a családban nagy a hagyománytisztelet a zene iránt, az egész családom muzsikus,

és cigány emberként a velünk született képességek mellet fontos, hogy megtanuljam az

éneklés csinját- bínját.

-Vannak konkrét elképzeléseid, hogy mire akarod majdan használni, az itt megszerzett

tudást?

Szeretnék színpadon dolgozni, igazság szerint már van is egy formáció, amiben

énekesként részt veszek.

-Mi az, amit ebben az iskolában tanulni szeretnél, egyáltalán miért adtad a fejed

klasszikus énektanulásra?

-Ami képességemből telik, mindent meg szeretnék tanulni, hogy minél jobb muzsikussá

váljak. Szeretném tudni a szolfézs-zeneelmélet részét is az éneklésnek, képzett zenész

szeretnék lenni. Jómagam is írok dalokat, aminek ugye elengedhetetlen része a biztos

elméleti tudás. Valamint szeretnék egész egyszerűen szépen énekelni.

-Mit szeretsz leginkább az órákon?

-Amikor beskálázás után dalokat éneklünk. Nagyon izgalmas, amikor a kultúrámtól

teljesen idegen módon kell megszólaltatnom dalokat. Soha nem gondoltam magamról,

hogy így fogok tudni énekelni például Schubert dalokat. Ez a mai napig mindig

meglepetés nekem.

-Mi az amitől leginkább tartasz?

-Amikor először kell egy dalt zongorával énekelnem. Az mindig megzavar. Félek, hogy

elrontom a ritmust, pontatlan leszek.

-Szeretnéd, ha tanárodként szigorúbb lennék veled, vagy épp ellenkezőleg, szeretnéd ha

megengedőbb, elnézőbb lennék bizonyos helyzetekben?

-Semmiképp nem szeretnék változást, azt érzem, hogy pont úgy vagyok motiválva, ahogy

az nekem kell. Szükségem van következetességre és szigorra, de azért még az a

legfontosabb, hogy megkapjam azt a támogatást, amivel elhiszem, hogy képes vagyok ezt

a műfajt hitelesen közvetíteni, hogy van értelme a tanulásnak.

-Dalma te népzenei háttérrel rendelkezel, s ha jól tudom kisgyerek korod óta énekelsz

kórusban is.

-Igen, gyerek korom óta folyamatosan énekelek, és ezzel szeretnék majd foglalkozni

felnőttként is.

-Mit gondolsz a mostani éneklésedről, a múltbéli dolgokhoz képest?

-Nagyon örülök, hogy túljutva a mutáláson végre elkezdhettem a saját hangomon

énekelni, végre nem kell mély dalokat választanom, hanem megszólalhat az a magas lágé,

amire mindig is vágytam.

-Mit tartasz az erősségednek, és mit hibának az éneklésed során?

-Erősségem talán, hogy nagyon szeretem a zenét, és bármire képes lennék annak

érdekében, hogy énekelhessek, és talán szép a hangszínem is. Hibám, hogy mindent

kielemzek, kontrollálom és véleményezem magam, kicsit talán lehetnék lazább.

-Mit gondolsz, a közös munkánk során szükséged lenne arra, hogy szigorúbb legyek veled?

Vagy épp ellenkezőleg?

-Őszintén szólva talán egy kicsit több szigorúságot megérdemelnék, hogy a dalokat

nagyobb pontossággal, kotta nélkül, tökéletes szövegtudással vigyem az órákra. Mert

tudom magamról, hogy az éneklésnek a szeretete engem teljesen elvisz, és kevésbé

figyelek a kötelező dolgokra.

-Mivel szeretnél foglalkozni ha felnőtt leszel, milyen irányba szeretnéd vinni az életedet?

-Minden ami zene és éneklés, érdekel, de talán mostanában a musical műfaj az, ami

leginkább örömöt jelent számomra.

Reflexió:

A tanításban éppen az a csodálatos, hogy különböző egyéniségeket, emberpalántákat

kapunk a kezünk közé, és a mi feladatunk megmutatni nekik azt az utat, amit ők legjobban

szeretnének csinálni az életben.. Érdekes látni a különböző háttérből jövő gyerekeket, a

motiváltságukat, s hogy a napról napra tartó következetes munka mennyire meghálálja

magát, s a kialakuló egyéniségükhöz talán a mi személyiségünk is hozzájárul kicsit.

Szakmai együttműködés és kommunikáció

Pedagógusként gyermekek fejlődéséért, tanulásáért vagyunk felelősek, és ennek

kihagyhatatlan velejárója a szülőkkel való kapcsolat is. A pedagógusnak felelőssége van,

nagy mértékben nyúl bele egy fiatal ember fejlődésébe, világlátásába, az élet fontos

kérdéseibe való állásfoglalásba. A gyermek személyisége, viselkedése pontos tükröt állít

arra nézve, hogy milyen a tanuló otthoni viszonya családtagjaival, mennyire tud

harmóniában élni szeretteivel. Egy fiatal felnőtt,(kamasz) nagyon érzékeny személyiség,

nagyon formálható, alakítható, és a személyiségére pontos lenyomatot képes adni az őt

ért történések, események, élmények sorozata. Egy pedagógusnak tisztában kell lenni

azzal, hogy szavai, tettei sokkal nagyobb súllyal bírnak tanítványai felé, mint ahogy az

egy felnőtt kapcsolatban megszokott. Egy jó pedagógus nem csak leadja a tananyagot,

osztályoz, hanem figyel az őrá bízott növendékekre. Dolgozik azon, hogy a tanuló

megnyíljon, bizalmat érezzen a tanára felé, hogy ne csak a tananyag legyen ami összeköti

őket, hanem legyenek személyes élmények, közös beszélgetések, problémákra megtalált

közös válaszok, legyen az szakmai vagy akár magán jellegű. Ezen első lépésként a

pedagógusnak kell dolgozni, ő az aki segítséget adhat egy személyesebb, bensőségesebb,

bizalommal bíró kapcsolatra a növendékkel. Természetesen hatványozottan igaz ez a

művészeti tárgyakat oktató tanárokra, akik nem csak száraz információkat adnak át,

hanem a lélek, a tehetség megnyitásán dolgoznak, s lesznek segítői az útját kereső diáknak.

A tanuló napjai nagy részét az iskola falai között tölti, és fejlődésére nézve nagyon fontos

hogy hogy érzi magát, kik veszik körül, kikkel van napi szinten kapcsolatban. A magán

és iskolai életnek szimbiózisban kell lenni egymással, azok reflektálnak egymásra, és

fontos az információ áramlása intézmény és otthon között arra nézve, hogy a tanuló hogy

érzi magát, mennyire sikeresen képes haladni tanulmányaiban. Intézményi szinten létezik

meghatározott forma a szülőkkel,gondviselővel történő kapcsolattartásra,pl. fogadó óra,

szülői értekezlet, nyílt napok illetve koncertek,amelyek mindegyike segít a

megismerkedésben. Ha bármi nehézség,probléma adódik egy növendékkel,egy-két

beszélgetés után,természetesen a szülők segítségét kérjük pedagógusként, s együtt

próbálhatunk megoldást találni az adott helyzetre, illetve a

családdal való kapcsolat segíthet megérteni a növendék éppen aktuális problémáit,

átmeneti nehézségeit egy-egy témakörben.

Jómagam középiskolás, énekelni vágyó fiatalokkal dolgozom, és sajnos sok problémával

találkozom, amit a fiataloknak kell megoldaniuk a családban történt feszültségek

kezelésében.

Egyik növendékem 16 éves, és szülei válófélben vannak. A gyerek nehezen dolgozza fel

szülei konfliktusát, az édesanya kiborulásait. A gyereknek alvási nehézségei vannak,

hajnalonta felébred, állandóan fáradt, ennek következtében dekoncentrált,

kiegyensúlyozatlan. Heves fülzúgásra panaszkodik, orvosilag diagnosztizált, új keletű

probléma ez, amivel egyelőre a fül-orr gégész szteroid adagolásán túl nem is tud mit tenni.

A gyerek nagyon elkeseredett, szeretné folytatni tanulmányait az intézményben, azonban

az adott problémával ez megoldhatatlannak látszik. Első dolgom kapcsolatba lépni a

szülőkkel (édesanyával) aki újra munkahelye lévén (20 év után), kevés időt és figyelmet

tud tölteni lányával, így a felgyülemlett problémák kibeszéletlenek maradnak. Jómagam

biztosítom az anyukát, és a növendéket, hogy a tanári kar minden tőle telhető segítséget

megad, türelemmel lesz a gyerek felé, amíg az adott probléma megoldást nyer.

Sajnos azonban vannak ennél nehezebben kezelhető esetek is, mint például egy növendék,

aki az ország másik feléből felvételizett az intézménybe, és jó képességei révén felvételt

nyert kollégistaként. Évkezdéskor még látogatta a kötelező órákat, azonban ahogy teltek

a hetek, hónapok egyre ritkábban lehetett látni az intézményben. SNI (sajátos nevelési

igényű) gyerekről lévén szó, megkapott minden türelmet és segítséget ami csak

elképzelhető, azonban egy idő után a szülők segítségét kértük, a nagy mértékben

felgyülemlettek igazolatlan órák miatt. Kiderült, hogy a gyereknek nincs kapcsolata az

otthoniakkal, gyakorlatilag teljesen egyedül létezik a világban 16 évesen. Ilyen esetben a

családsegítő központ illetékes, bár a gyereknek van ideiglenes kijelölt gyámja, azonban

mégis elkallódni látszik. Az otthoni figyelem és segítség nélkül ebből a helyzetből kitörni

szinte lehetetlen.

Természetesen van ellenpélda is. Egyik kedves, szorgalmas növendékem egyik nap

fáradtságra panaszkodott, és faggatózásom hatására elmesélte, hogy a szülei válófélben

vannak, a héten költözködnek édesanyjával, és testvérével egy új lakásba. Első

reakcióként megijedtem, hogy következményként ebben az esetben is szembe kell

néznünk teljesítménycsökkenéssel, problémákkal amik az adott helyzetre reflektálnak,

azonban hamar kiderült, hogy ebben a helyzetben ez nem áll fent, a család a gyerekekre

való odafigyeléssel, bizonyos derűvel (ha lehet egy ilyen helyzetben ezt a szót használni)

próbálja megoldani a helyzetet.

Reflexió:

Nagy szomorúsággal tapasztalom, hogy a környezetemben lévő fiatal növendékek

mennyi problémával küzdenek amik kihatnak mindennapi életükre, tanulmányaikra, és

egyszersmind jövőjükre is. Az iskolára, tanárokra nagy felelősség hárul észrevenni a

problémákat, és egy bizonyos érzékenységgel, intelligenciával, és türelemmel kell kezelni

a helyzetet. Természetesen első és legfontosabb lépés a szülővel beszélgetni, találkozni,

azonban az a tapasztalatom, hogy mire az iskola falain belül is érzékelhetővé válik a

probléma, addigra már jóval nagyobb a gond, s a helyzetkezelés az otthon falain túlra

nyúlt.

Az iskolán belüli rendszeresen megtartott nevelőtestületi értekezleteken a nehezebben

kezelhető, illetve a nehézségekkel küzdő tanulók számára megkeressük az adott

helyzethez igazodó legoptimálisabb megoldást, szükség esetén az iskolapszichológushoz

fordulunk. Ha a problémák mindezeken túlnőttek, a családsegítő központtal vesszük fel a

kapcsolatot a közös megoldás reményében. A rendszeresen megtartott fogadóórákon túl,

mindig rendelkezésre állunk a szülők számára, emailben, illetve telefonon történő

megkeresés esetén is. Minden évben megrendezésre kerül a nyílt nap, ahol szintén

rendelkezésre állunk, illetve lehetőséget biztosítunk a személyes kapcsolattartásra. A

tavaszi koncertsorozatunkon belül létezik egy tanári koncert is,ahol a fellépő

pedagógusok megmutathatják szakmai tudásukat, művészetüket, s ezzel példát mutatva a

fiatalságnak, szülőknek egyaránt.

Önművelés, elkötelezettség a szakmai fejlődésre

Énekesi karrierem során, a kezdetektől fogva azt tapasztaltam, hogy pályánknak

elengedhetetlen része, a fejlődés igénye. Soha nem érezhetjük, hogy mindent tudunk ami

ezen a pályán lehetséges, soha nem dőlhetünk hátra abban a tudatban, hogy a holnapi

koncert is épp olyan jól sikerül majd, mint a mai… A testünk, a pszichénk állandóan

változik, egy énekes rengeteg befolyásnak van kitéve, pl menstruáció, fáradság, de akár

egy időjárási front is megzavarhat a biztosnak hitt tudás interpretálásában. A mindennapi

gyakorlás igazából ezeknek a „zavaró tényezőknek” a kiküszöbölésére szolgál, s a rutin

megadhatja azt a magabiztosságot, amelynek birtoklásakor kezelhetőek az éppen adott

helyzetek. Egy fiatal tanulópalánta, vagy egy pályát kezdő énekes azt érezheti, hogy

mindenre képes, nincs helyzet ami megzavarná, oda neki az oroszlánt is- ő bizony

mindent megold! Az évek múlásával azonban – ideális esetben- ezt a vehemenciát

felváltja az igény a minőségi megoldásokra, és egy nagy forténél értékesebb lesz egy szép

piano. Egy jó énekes attól rendkívüli, hogy mindent félreszorítva a művészetét tekinti a

legfontosabb dolognak az életében, s tisztában van azzal hogy ez nem csak szimplán egy

égi adomány, hanem bizony kőkemény napi munka, mind fizikailag, mind szellemileg.

Egy kezdő énekesnél legnagyobb iskola a sok szerepet, sikert és kudarcot megélt idősebb

pályatársak megfigyelése. Rengeteget lehet tanulni az idősebb kollégáktól, olyanok ők

mint egy élő lexikon. Egy fiatalnak érdemes minden próbán bent lenni, ahol csak lehet,

és alázattal, figyelemmel szívni be mindazt amit a pálya jelent. Én magam rengeteg

benyomást kaptam ezekben a tanulóévekben. Milyen az, amikor egy nagy énekes kis

teremben próbálva, falzett énekléssel is végig tudja énekelni úgy a szerepet, amitől az

embert kirázza a hideg. Milyen trükköket kell alkalmazni amikor betegek vagyunk,

hogyan készüljünk egy-egy előadásra kondícióban. Hol szól jól a színpad, mik azok a

mozdulatok, gesztusok amik erősítik vagy gyengítenek egy figurát. Ezekben az években

véleményem szerint az alázat, és a figyelem a legfontosabb. Miután az ember kikerült az

iskolapadból, nagyon fontos egy olyan mester, vagy korrepetitor megtalálása, aki

odaszántan „csapattársként” tud segíteni a mindennapi munka véghezvitelében.

Természetesen fontos a széles, nagy mennyiségű repertoár megszerzése, és bizony az

iskolai évek soha vissza nem térő lehetőség ezen tudás megalapozására. Annak idején egy

szívemnek kedves főiskolai tanárom hívta fel a figyelmemet arra, hogy amit ezekben az

években megtanulok, abból fogok táplálkozni egész művészi és pedagógusi pályám során.

És bizony igaza volt! Azt veszem észre, hogy ha egy növendékemnek keresek dalt, vagy

áriát, a saját iskolai tanulmányaimhoz nyúlok vissza, az akkor fénymásolt kották között

lapozgatok, keresgélek. És ma már sajnálom, hogy az akkor elhangzott jó tanácsot nem

fogadtam meg jobban…

Szintén a főiskolai éveim alatt, nagyon sok tanácsot kaptam arra nézve, hogy minél

hamarabb tanuljak nyelveket, mert mind az éneklendő anyag elsajátításában, mind a

hiteles előadásban ezek nélkülözhetetlen alappal bírnak. Az évek alatt lassan ahogy az

élet hozta éltem a lehetőségekkel, de azt gondolom, hogy manapság szinte ez a

legfontosabb dolog, amit egy pályára készülő művésznek kötelező elsajátítani.

Véleményem szerint ez annyira fontos és alapvető,mint ahogy egy énekesnek kottát kell

olvasni. A szakma mára annyira nemzetközivé vált, annyira nem lehet csak országhatáron

belül gondolkozni, hogy e nélkül lehetetlen érvényesülni, kapcsolatokat szerezni és

fenntartani. Arról nem is beszélve, hogy az adott nyelv tudása, értése nélkül nem lehet

hitelesen, kifejezően dalt énekelni, és nem lehet egy nagy ívű szerepet végigvezetni,

hitelessé formálni. Természetesen az önművelés mint létező fogalom az iskolai évek után

kezdődik el, és a nagybetűs életbe kilépve kezdődik az igazi belső igény megformálása,

valódi megalapozott tudás elsajátítása, úgymond lebetonozása. Ebből is látszik, hogy

mennyire fontos a pedagógus munkája, hogy az a magocska, amit napról napra, hétről

hétre kitartóan, türelemmel gondoztak, akár évek múlva is, de megteremnek. Hogy

mennyire fontos a bölcs tapasztalat átadása, hogy egy egy mondat egész életen át kísérhet

egy embert. Egy kedves, szintén főiskolai tanárom, aki már valóban idősnek számított az

intézmény falai között is, látva az önfeledtségemet, mindent elsöprő bátorságomat, és

fiatalkori önbizalmamat, bevallottan irigykedve megjegyezte, hogy mennyire jó látni azt

a szabadságot, amivel az énekléshez állok, és bizony jegyezzem meg jól, értékeljem és

szeressem ezt az állapotot, mert eljöhet az idő amikor ezt az önfeledtséget felváltja a

„félelem”, és az elfogódottság a színpadtól. És igaza volt, szavai bennem csengnek azóta

is.

Az énekesi fejlődés egy folyamat, ami nagy mértékben függ a megtalált lehetőségek

használásával, hogy egy fiatal énekes ne legyen azonnal túlterhelve (ami manapság

nagyon divatos), hanem fokozatosan tudjon haladni, alkalmazkodva az éppen meglévő

technikai tudáshoz, és terhelhetőséghez. Sajnos mostanában a környezetemben nem látok

jó példát arra, hogy egy tehetség a kellő módon a kellő időben, és a kellő mennyiségben

van terhelve, (de lehet, hogy csak én vagyok rossz környezetben.) Változunk, a hangunk,

a pszichénk, a testünk is változik, és ehhez a változáshoz okosan kell megtalálni a testre

szabott repertoárt, hogy az éneklés ne csak pár jól sikerült év legyen, hanem egy életút.

Körülbelül 5 évvel ezelőtt vetődött fel bennem a tanítás gondolata, izgatott, kíváncsi

voltam magamra is egy új szituációban. Kezdetben angol nyelven tanítottam nagyon

tehetséges növendékeket, ami nagymértékben megkönnyítette a dolgomat, a nyelvi

korlátok ellenére is. Szeretem ahogy az energiák áramlanak, szeretem azt a kapcsolatot,

ami kialakulhat egy jól működő tanár-diák viszonyban. Természetesen ebben is szükség

van a fejlődésre, a tapasztalatok elsajátítására, a rutin olyan megszerzésére mint a színpadi

munka során. Nekem jelenleg legjobb iskola erre, amikor egy sokat látott, sokat hallott,

a növendékekkel finoman bánó pedagógust láthatok munka közben. Figyelhetem a

munkát, ötleteket szerezhetek skálákra, megoldásokra, nehézségek kiküszöbölésére, vagy

egyáltalán egy egy probléma megfogalmazására. 2016 nyarán a Pepita művészeti

magazin által velem készített riportban hosszan beszélek a tanításról, mint izgalmas

lehetőségről a színpadi pálya mellett.1

Reflexió:

Pedagógusi pályámhoz nagy mértékben kapcsolódik művészi pályám is, hiszen a

színpadon eltöltött évek tettek olyanná, amilyen vagyok, és ennek a sok tapasztalatnak a

birtokában válhatok hiteles és sikeres tanárrá is. Számomra elképzelhetetlen, hogy az

iskolából kikerülve, kezemben egy tanári diplomával rögtön alkalmassá válnék

pedagógusnak. Fontosak az évek, amikben úgymond éles helyzetben is kipróbálásra

került mindaz a tudás, amiket a főiskolai években megtanulhattunk. A tanár akkor válik

jó tanárrá, amikor a számára megélt tapasztalatokat pedagógusi érzékenységgel tudja

megosztani a növendékeivel, és minden hibára, észrevételre a saját, valóban megélt

tapasztalat és ötlettárából tud reagálni.

1http://www.pepitamagazin.com/index.php/az-enekles-egyfajat-fuggoseget-okoz/474

Irodalomjegyzék

A közalkalmazottakról szóló 1992.évi XXXIII.törvényvégrehajtásról szóló 138/1992

kormányrendelet

A közoktatásról szóló 1993.évi LXXIX törvény végrehajtásáról rendelkező 20/1997

kormányrendelet

Ádám Jenő: A dal mesterei 1. Budapest, Edito Musica Budapest Kiadó, copyright 1956

Kerényi Miklós György, Kerényiné Kéri Margit: Énekiskola 1. Budapest Edito Musica

Budapest Kiadó, copyright 1967

Kerényi Miklós György, Kerényiné Kéri Margit: Énekiskola 2. Budapest, Edito Musica

Budapest Kiadó, copyright 1968

Pintér Béla: Drámák – Saxum Kiadó Kft 2013

Internetes források:

http://hermannzenesuli.hu/zeneiskola/helyi-

http://www.orkenyszinhaz.hu/eloadasok/bemutatok?view=szinlap&id=1203

http://pepitamagazin.com/index.php/az-enekles-egyfajta-fuggoseget-okoz/474

http://vorosmartyszinhaz.hu/repertoar/13-szutyok

https://www.youtube.com/watch?v=SOdEymFLF04

https://www.youtube.com/watch?v=S7xL6ABBSw0

https://www.youtube.com/watch?v=yHItF4DKN5U

http://www.profun.uw.hu

http://www.artisjus.hu

http://www.konyvar.hu