ReinholdMessnerACÉL:AMOUNTEVEREST

ReinholdMessner:Everest:ExpeditionzumEndpunkt

Fordította:AuerKálmán

AZELKÉPZELÉS

Egyelképzelésbőlutópialesz

Kezdetbenvolt egy szép illúzió: avilág legmagasabbhegyétnemgépemberkéntmegmászni.Azillúzióból rögeszmeéselkötelezettség lett–vajonképes-eazemberarra,hogyeztapontotasajáterejébőlelérje.Olyan-eavilág,hogyazembertechnikaisegédeszközöknélkülfeltudkapaszkodnilegmagasabbcsúcsaira?Nem azért mászom hegyet, hogy a csúcsaikat meghódítsam. Hogy akkor miért? Keresem a

határhelyzeteket,hogyérezzemszorongásaimat,kételyeimet–ésmagasztosérzésektöltsenekel.Ez a kaland nyomban ellaposodik, amint az ember becsvágyában a technikához folyamodik. A

legmagasabb hegység is összezsugorodik, ha a teherhordók százaival, szögekkel és oxigén-légzőkészülékekkel„másszukkörül”.Akioxigénpalackhoznyúl,azEverestethatezresrefokozzale.A Himalája úttörői kis csoportokban, sőt egyedül merészkedtek, tapogatóztak fel a legnagyobbmagasságokba.Elragadtatással beszéltek a földnek ezekről a legelhagyatottabbvidékeiről, és ezzelmaguk után csalogatták a többi kalandkeresőt. De mindannyian harmóniában éltek a „hegyekmisztériumával”.Csak a két világháború közti és utáni – a győzelemvágyától ösztökélt – nemzetiexpedíciókromboltákszéteztakalandésazismeretlenköztiharmonikusviszonyt.A titokzatosság minden expedícióval egyre jobban összezsugorodott. Egy hegység gyorsan

kimerül, ha az ember a technikai lehetőségekalkalmazásábannem tartmértéket, ha inkábba csúcsmeghódítására,mintönmagamegismerésérevágyik.Az,akihegymászásközbennemasajáterejéretámaszkodik,hanemkészülékeketésdrogokatveszigénybe,becsapjaönmagát.A légzőkészülékolyan,mintegyfalazemberésa természetközött, szűrő,amelyakadályozzaa

vizuális élményeket. Az Everest megmászása álarc nélkül alternatíva az eddigi, légzőkészülékkeltörténtmászásokkalszemben.„Everest by fair means” (az Everest meghódítása becsületes eszközökkel) – ez az az emberi

dimenzió,amelyengemérdekel.A hegyek olyan elemiek, hogy az embernek se nem kötelessége, se nem joga, hogy a technika

segítségével igázza le őket. Csak az ismerheti meg a világ harmóniáját, aki alázattal közeledikhozzájuk,éssegédeszközeimegválasztásábanszerény.Dédelgetni kezdem ezt a gondolatot. Olyanmagasra akarok felhágni, ameddig a hegy ér, vagy

ottmaradok. E szenvedélyemben kész vagyok mindent eltűrni és sokat kockáztatni. Kész vagyokmesszebbmenni,mintbármikorezelőtt.Elhatároztam,hogymostmindentegylaprateszekfel.

Álarccalvagyanélkül

AMountEverestoxigén-légzőkészüléknélkülvalómegmászásánakgondolataolyanrégi,mintelegmagasabbcsúcsmegmászásánakatörténete.Már 1922-ben a második angol expedíció tagjai közt heves vita folyt a „vele vagy nélküle”

kérdéséről[1]: „A célt illetően mindenki egyetértett: a világ csúcsa! De a technikai segédeszközökszempontjábólnemvolt ilyenösszhang.Tudták,hogyaszélmellettalegnagyobbakadályalevegőritkulása és ezzel együtt az oxigénhiány, amely erősen csökkenti az ember teljesítőképességét.Azokban az évekbenmég nem voltak tapasztalatok arra vonatkozóan, hogy az emberi testmilyenmértékben tudalkalmazkodni.Misemvoltkézenfekvőbb,mintazagondolat,hogyazembereknekmagukkal kell vinniük a fent hiányzó oxigént. A pilóták is ugyanezt tették! Az 1921. évi útonelpusztult Dr. Kellas tette az első kísérleteket oxigénnel, ezekből azonban nem lehetett végsőkövetkeztetéseket levonni; a nagy acélpalackok, amelyeket magával vitt, túl nehezek voltak, ésnehezenkezelhetők.Ezenkívül hegymászókörökbenvolt egybizonyos előítélet az oxigénpalackkalszemben; ezt a segédeszközt nem tartották egészen becsületesnek az embernek a heggyel folytatottküzdelmében.EztazelőítéletetaKirályiFöldrajziTársaságésazAlpinistaKlubtagjaibólállóMountEverestBizottságismagáévátette.DeFinchszázadosésSomervellannyiraragaszkodottahhoz,hogylevegőtvigyenmagával,hogyatöbbiekishagytákmagukatrábeszélni.Finchmunkáhozlátott,hogyegyhegymászókszámáraalkalmaskészüléketszerkesszen,amibizonyosmértékbensikerültisneki.Szerkesztett egy keretet, amelyet a hegymászó négy oxigénpalackkal a hátán hordott. Mindenpalackban százhúsz légköri nyomás uralkodott, és tartalma mintegy két órára volt elegendő. Apalackokbólazoxigéntrézcsővezetteelőre,aholnyomásmérőésszelepekhelyezkedtekel,amelyekaz adagolást szabályozták. Az értékes anyagot gumicsövek vezették a majdnem az egész arcoteltakaró álarchoz. Sajnos, ez az álarc később a használatban teljesen alkalmatlannak bizonyult, ésFinchegyújat szerkesztett, amely lényegesenegyszerűbbvolt és jólbevált.Bára súlycsökkentéseérdekébenmindentelkövettek,mégismindenhegymászónaktöbbminttizenhatkilótkellettcipelnie.”

Kétévvelkésőbb,1924-benE.F.Nortonalezredesálarcnélkülkörülbelül8600métertengerszintfeletti magasságig jutott fel. Ez a rekord 1978-ig maradt érvényben. A kínaiak, akik 1975-ben azangolokáltalfölderítettÉszaki-gerincenátértékelaCsomolungmacsúcsát(ahogyaMountEverestetTibetben nevezik), úgynevezett oxigénfürdőt vettek, vagyis amagukkal vitt palackokból a pihenőkalatt oxigént lélegeztek be. „Pihenő és többletoxigén belégzése nélkül másfél óra alatt nagyfáradsággal8000métermagasbakapaszkodtakfelatengerszintjeföléaCsomolungmaFengen,báritta levegőcsakharmadannyioxigént tartalmaz,mintrendeskörülményekközötta tengerszintjén.9.30 tájban, miután a »második lépcsőn«, illetve a felfelé vezető út második nagy akadályánál tízpercigpihentek,két-hárompercigpercenkéntikét-háromliterátbocsátásrabeállítottadagolásmellettoxigéntlélegeztekbe.[2]Utánafolytattákfáradságosfelkapaszkodásukat.”Az akkor készült filmből is egyértelműen kiderül, hogy valamennyi kínai gyakran vett

oxigénfürdőt.

NortonésMallorypróbálkozásai

Néhánynappalazelőtt,hogyelindultamNepálba,RichardNortontól,azEverest-úttörőfiátólleveletkaptam,amelymegerősítettelméletemben.

IgentiszteltMessnerúr,aTimesbannemrégnagyérdeklődésselolvastamarról,hogyÖnésHabeler úr nemsokára kísérletet tesznek a Mount Everest oxigén-légzőkészülékek nélkültörténő megmászására. Szeretném közölni, hogy E. F. Norton ezredes (akkor ezt arendfokozatot viselte) fia vagyok, akinek 1924. évi everesti próbálkozására hivatkozik. Őakkoroxigénnélkül8550métermagasságotértel.Apámegészenszilárdanhittabban,hogyazEverestmegfelelőfeltételekközöttoxigénálarcnélkülmegmászható.AnyámmaléskétfivéremmelegyüttnagyonsokszerencsétkívánokHabelerúrnakésÖnnek.Azexpedíciójárólszólótudósításokatalegnagyobbérdeklődésselfogjukkísérni.Teljestisztelettel:RichardP.Nortonalezredes

E.F.Nortonamagaidejébenmárhittabban,hogyasikerálarcnélküllehetséges,éseztírta:„Nemtudom,mitartanavisszaegyjóledzett,teljesenakklimatizálódottembertattól,hogyoxigénkészüléknélkülmegmásszaaMountEverestet.”

Csomagolás közben mindenről megfeledkezem, egy újság sem érdekel, és a telefonhívásokraszórakozottanválaszolok.Valahányszoridőttudokszakítanirá,újraelolvasomNortonbeszámolójátSomervell-lelközöspróbálkozásáról.[3]Lelkemmárútonvan–fenn,amagasban,aMountEveresten.

„1924. június1-énSomervell-lel együtt elhagytama III. tábort, hogyMallorynyomaitkövessük.Somervellt és engem hat teherhordónak kellett volna a 7800 méter magasságban levő táborigelkísérnie.Aztreméltük,hogyhármatközülük8200méterigmagunkkalvihetünk...Délután 3 órakor Somervell és én három teherhordóval együtt elértük az Északi-nyergen levő

tábort, ahol Odell és Irvine fogadott bennünket. Kijelölték a sátrunkat, főztek, és mindenbensegítségünkrevoltak...Június2-ánragyogónapköszöntöttránk.6.30-korSomervellésénhatteherhordóvalegyütttalpon

voltunk.MalloryésBrucemostfennvoltazÉszaki-gerincen(azV.táborbanaludtak),ésmaelkellettérniükaVI.tábort.Minthogycsakegytáborfelszerelésükvolt,magunkkalkellettvinnünkegytízfontsúlyú sátrat, két hálózsákot, élelmiszert és a spirituszfőzőt.Ránkhárom, a teherhordókra egy fenntöltendő éjszaka várt. Az Északi-nyereg felett a terheket legfeljebb kilenc kilóra korlátoztuk, és alehetőség szerintmég ezt is csökkenteni szándékoztunk. Ezúttal az emberek terhelésemár annyiraközel volt a felső határhoz, hogy Somervell és én is hátizsákot vittünk, amelyben apróságainkathelyeztükel.Amikor a firnletörésből kiértünk a nyereg magasságába, hirtelen teljes erővel ránk rontott a

nyugatiszél.Mostisborzadvagondolokvisszaerreafogadtatásra.Olyanvolt,mintamikorazemberjéghidegvízbeesik,éselállalélegzete.Amikorasziklákbanmegkapaszkodtunk,néhánypercmúlvaérzéketlennéváltakezünk,bárjólbebugyoláltuk.

Nem sokkal a hágó felett napsütésbe értünk, ahol már nem volt olyan rossz, mint addig azárnyékban.Deaszélsohasemhagyottnyugtonbennünket,mindigkomolyakadálytjelentett.Avastagruházatonúgyhatolt át,mint apókhálón, ésakkoravolt anyomása,hogyazemberekmeginogtaktőle...Arégiutatkövettük,azészakibordamentén.Azelső500méterenagerincvisszahajló,keletfelé

lejtő firnpárkányból áll. Felfelémenet a gerinc felett függőhófoltok törmelékpereménmaradtunk,lefelé le lehet siklani az Északi-nyeregig. A sziklák könnyűek, de olyan meredekek, hogy a ritkalevegőbensokerőtvesznekigénybe.Két évvel ezelőtt itt a hátizsákomat lelöktem a mélybe, amikor pihenés közben egy ügyetlen

mozdulatot tettem. Egészen a Rongbuk-gleccserig zúgott lefelé, amiből fogalmat alkothattunkmagunknak ezeknek a hegyoldalaknak a meredekségéről. Ezen a környéken ma zajt hallottunkfelettünk,ésnemkismeglepetésünkreDordsajPaszangot,azegyikteherhordótláttuklefeléhaladni,akiisMalloryválogatottembereiközétartozott.Alighogyvégighallgattukmondanivalóját,MalloryésBruceisfelbukkantatöbbiteherhordóval.Aszélnemengedte,hogyhosszanidőzzünk.Brucekisszívrohamaellenéretovábbmentvolna,haa

teherhordókat sikerül rábeszélnie. Ismét azt látjuk, hogy az Everest a legjobb számításokat ismeghiúsítja. Az idő olyan volt, amit pompásnak szoktunk nevezni, a szörnyű szél azonban alegbüszkébb tigriseket[4] is harcképtelenné tette.MégBruce, a legjobb serpa vezető sem tudta őket7700méternélfeljebbcsalogatni.Mivel azV. táborbanmindenmegvolt, két teherhordó feleslegessé vált, őket a többiekkel együtt

leküldtük.Csaknégyettartottunkmeg,vagyisaháromkorábbanemlítettetésegybizonyosLobszangTasi nevezetűt, egy Tibet keleti részéből származó jó kedélyű óriást. Egy óra tájban mindenfennakadás nélkül elértük azV. tábort. Színes útjelzők könnyítettékmeg a rátalálást, amelyeket otthelyeztekel,ahololdaltlekelltérniagerincről.Akétsátorbizonytalankisteraszonállt,amelyetahegyoldalbavágtak,hogyvízszintesalapotkapjanak.Adélutántaszokásosmódontöltöttük.Azemberelőszörkimerültenbemászikahálózsákba,ésegy

órácskát fekve marad. Utána hív a kötelesség. Az egyik társunk szuszogva és dörmögvefeltápászkodik. Többszöri pihenővel elvánszorog a legközelebbi hófoltokig, ahol megtölti azalumíniumfazekakat.Közbenamásikszinténnyögveösszeszedimagát,ésfelállítjaafőzőkészüléket.Utána bádogdobozokból vagy zacskókból különféle élelmiszereket, mondjuk pemmikant.(hússűrítményt),teát,cukrot,tejet,szardíniátésszárítottkenyeretveszelő.Ahálózsákbanfekvőkarravárnak,hogyaspirituszfőzőahavatlangyosvízzéolvassza.Ezegészen

egyszerűenhangzik;anyögésésasóhajtozásköltői túlzásnak tűnik.Énazonbanadolgotnégyszervégigcsináltam,ésbiztosíthatomazolvasót,hogymégazilyenmagasságokbanvalófelkapaszkodássem olyan megerőltető, mint a főzés mestersége. Az esemény közben kétszer-háromszormegismétlődött, mert másnapra is gondoskodni kell ivóvízről, és az edényt el kell mosogatni. Alegrosszabbazonbanaz,hogyazebbőlatevékenységbőlszármazódolgotmegiskellenni,amicsaka legnagyobb akaraterővel lehetséges. Vannak, akik undorodnak a szilárd tápláléktól, viszont azembersohasemtudelegetinni...

Különösebb remények nélkül feküdtünk le aludni. Kétségesnek látszott, hogy a teherhordókbóltöbbettudunkkihozni,mintMalloryésBruce.Leszálltazéjerreakő-ésjégvilágra;mélyenalattunk,azÉszaki-csúcshidegárnyékábanláttukaIII.tábort.Június 3-án 5 órakor keltünk. Miközben Somervell a reggelivel bajlódott, felkerestem a

teherhordókat.Mintmindig,nagyonsokáigtartott,mireodáigjutottam,hogylegalábbteátfőzzenekésegyenekvalamit.Utánalassanlábraállítottamőket...Hosszúelőadásttartottamamegtisztelőhősiességről.Még600méter,és500méterrelmagasabbra

viszikfelaterhüket,mintbárkimáseddigaföldkerekségen.Akövetkezőszavakkalfejeztembe:»Ha8200méterenlétesíttektábort,aneveteketaranybetűkkelfogjákbeírniatörténelemkönyvébe.«Végülhárman–NarbuJisee,LhakpaTsediésSzemtsumbi–hajlandónakmutatkoztak.Ébresztőutánnégyórával,9órakorfelkerekedtünk.AvalóságbannemkönnyűazEverestetakoraiórákbanleküzdeni.Atovábbiutunkrólnincssokmondanivalóm;atájugyanaz.Még1922-bőlismertük...Déltájban elértünk a legmagasabb pontra, ameddig Malloryvel, Somervell-lel együtt 1922-ben

eljutottunk.Báraritkalevegőtőleltompultunk,mégisfelemelőérzésfogottelbennünket.Másnapegyegész nap állt előttünk; ki tudja, mi van megírva számunkra, ha a körülmények valamelyestkedvezőekmaradnak...2.30-kor hazaküldtük a teherhordókat. 1200 métert kellett leereszkedniük, így nem sok idejük

maradt ahhoz, hogy világosban elérjék az Északi-nyerget. IV. táborunk magasságát 8150 méterrebecsültük. Adtam az embereknek egy levelet, amelyen minden tábor lakóit arra kértem, hogy jóletessékmeg a naphőseit, és juttassák el őket az alaptáborba, hogyott élvezzék a jólmegérdemeltpihenést.Később megtudtuk, hogy Odell és Hazard ugyanezen a napon kirándult az V. táborba. Odell

kövületeket keresett (meg is találta az első Everest-fosszíliát),Hazard csakmozogni akart és frisslevegőtszívni.MeglátogattaOdelltésIrvine-taIV.táborban.Ezasétasajátosfénytvetatudománykét évvel azelőtt vitatott kérdésére: vajon az ember meg tud-e élni oxigén nélkül 7600 méter

magasságban?Adélutánúgyteltel,mintmindig,csakmostnemkellettfelvillanyozniateherhordókat,amitkevés

erőfeleslegünkmiattörömmelüdvözöltünk.[Anaplóakövetkezőhihetetlenszavakkalvégződik:]AzI. tábor óta ez volt a legszebb éjszaka. Somervell ugyan valamivel kevesebbet aludt, de egészenelégedettvolt.Az, hogy az ember 8200métermagasságbanmég jól tud aludni, figyelemre és említésreméltó

tény.Alábbelimenkívülmégkétmelegteávalteliüvegettettemahálózsákomba.Reggelészrevettem,hogyazegyikdugójakijött,ésamárnemmelegteakiömlöttahálózsákomban.Ezismétbosszantóidőveszteséggel járt,merta reggelihezhavatkellettolvasztanunk.Ennekellenére,6.40-kor sikerültelindulnunk.Atáborfelettegyórányirarábukkantunkakörülbelül300métervastaghatalmashomokkőrétegre,

amely aMountEverest északi oldalánkeresztbe húzódik. Itt a hosszú sziklapárkányokmeg fogjákkönnyíteniahaladást.Sütött a nap, és majdnem szélcsend volt; jobb időt nem is kívánhattunk volna. Ennek ellenére,

amikormegálltamanapon,reszkettemahidegtől.Mégmaláriáraisgyanakodtam,ésmegtapintottamapulzusomat, amelykülönösmódonhatvannégyetvert, hússzal többet a szokásosérverésemnél.Anapszemüvegetcsakúgyletettemahóra,amiritkánfordultvelemelő.Aszemüvegkereteleszűkítettea látóteremet, amikor kapaszkodót kerestem. 8400 méternél a szemem elkezdett gondot okozni.Mindentduplánláttam,ésgyakrannemtudtam,hovátegyemalábamat.Eleinteahóvakságelőjeleiregyanakodtam, de Somervell úgy vélte, hogy ez kizárt. Somervellnek ezt a helyes megállapításátkésőbb mások is megerősítették. Ebben az esetben arról volt szó, hogy az oxigénhiány miattmeggyengültazérzékeinkfelettiuralmunk.Úgy másztunk, mint a csigák. Legnagyobb becsvágyam az volt, hogy húsz lépést megtegyek

anélkül, hogymegállnék és levegő után kapkodnék, de csak tizenhármat sikerült. A hideg, szárazlevegő ingerelte Somervell torkát, sokszor meg kellett állnia, hogy kiköhögje magát. Rövididőközökbenleültünk,hogynéhánypercetpihenjünk.Valóbanszomorúpárvoltunk.Akilátásbancsalódtunk.7600méterenmégnagyonhatásosvolt,amikoracsúcsoksokaságára,a

hosszú gleccserekre és a morénákra letekintettünk. Most azonban magasan álltunk az összeshegycsúcsfölött,ésatájalattunkellaposodott.ÉszakfeléegymásmögöttTibetszámtalandombláncasorakozott. Az ember minden távolságérzékét elveszti, amíg egészen hátul nem lát felbukkanninéhányjégcsúcsot.Mennyireizgattákaképzelőerőnketezekatávolitibetijéghegyek,amelyeképpencsakhogyelőbújtakalátóhatáron.Délben megközelítettük a sárga homokkőréteg felső szélét és a nagy hasadékot, amely a hegy

közepénvonulvégig,ésazészakivállatelválasztjaacsúcspiramistól.150-180méterrelvoltunkazészakkeletigerincalatt,amelyetnagyjábólkövettünk.Ezvoltazirány,amelyetállandóantartottunk;Malloryjobbanszerettealevegősgerincélt.Déltájban Somervell már képtelen volt beteg torkával tovább küzdeni. Kért, haladjak tovább

egyedülacsúcsfelé,őcsakfeltartana.Ahomokkőfelsőszélénélegysziklatömbalattleült,ésénotthagytam.Ennekahasadékonátvonulórétegnekafelsőszegélyétkövettem.Hogyehhezahasadékhozeljussak, meg kellett kerülnöm két támasztópillért. Az egyik egy gerinckiszögellésben végződik,amelyetazelsőlépcsőfoknakneveztünk.Ezakiszögellésannyiranehézneklátszott,hogyafalonátvezető utat választottam. Ezeknek a támpilléreknek vagy bordáknak a környékén a terep jóvalnehezebb lett. A meredek hegyoldalon csak keskeny párkányok voltak, azokat is porhó fedte. Ahegyoldalittlapokbóláll,amelyekúgyfeküsznekegymáson,mintatetőcserepek,éskörülbelülolyanmeredekekis,mintegyháztető.Kétszerkellettvisszafordulnom,hogyegymásiksziklapárkánytkeressek.Ahasadékbanmélyvolt

aporhó,térdigésnéhacsípőigbelesüppedtem.Lazaságamiattegyzuhanásnálnemtartottvolnameg.

Ahasadék utánmég rosszabb lett a helyzet.Amikor az egyik tetőcserépről amásikra léptem, úgyéreztem, hogy a kőzeten csak a bakancsszegek súrlódása tartmeg. Ez a nem éppen nehézmászásmégisnagyonkellemetlenvoltazegyénivállalkozószámára,merthaelvétialépést,nincsmegállás.A fokozott figyelem és az elővigyázatos mászás hamarosan kimerített, a szemfájás pedig jobbanzavart,mintbármikor.Innen már csak 60 méter volt hátra a csúcspiramis északi lejtőjéig, ahol a terep jelentősen

könnyebbneklátszott,éskényelmesebbutatígértacsúcsra.Mostegyóravolt,ésafelületesszámításszerintméghátralevő250-300métertnemtudommegtennianélkül,hogymegnelepjenazéjszaka.A helyet, ahol visszafordultam, később teodolittal bemértük. Ez 8572méter magasan van. Attól

kezdve, hogySomervelltől elváltam, egy óra alatt vízszintesen 270, függőlegesen pedig 30méterttettem meg. Hazard helyszínrajzilag kimutatta, hogy mintegy 7 méterrel maradtunk el aKancsendzöngacsúcsaalatt,amelyavilágharmadiklegmagasabbhegye.Mondjam azt, hogy ez a cél előtti visszafordulás nagy keserűséget okozott a számomra?

Beismerem, hogy bensőmben nem voltam viharosan izgatott. Egy kedvező napon kétszer kellettvisszafordulnom; egyszer sem szorult össze görcsösen a torkom. A magasban a lelki izgalmaknagyonsimánzajlanak le.Aminta lábvölgynekfordul,megkönnyebbülés leszúrráazemberenazutánahatalmaserőfeszítésután,amelyfelfelémindenlépéshezszükséges.Már közel jártam a végkimerüléshez, és túl lassan haladtam ahhoz, hogy a csúcsot elérjem.

Természetesennehézmegmondani,hogyazonahatáronvoltam-e,ahonnanoxigénnélkülnemlehettovábbjutni, vagy pedig a Rongbuk-gleccseren túlságosan elgyengültem a rossz időjárássalküszködve. Az utóbbit tartom valószínűbbnek, és hiszem, hogy azok a hegymászók, akik nemgyengültekle,kedvezőkörülményekközöttoxigénnélküliseltudnakjutniacsúcsra.Azutolsó300méterennemtételezhetőfelnagylégnyomáskülönbség.Egyapróságaztmutatja,hogynemlehettemegészenamegszokottállapotomban.Idegeimbiztosan

károsodtak.AmikorismétközeledtemSomervellfelé,elértemegykevésséhavaslaphoz,amelyaligvoltmeredek, ésmég csak össze sem lehetett hasonlítani azzal a tereppel, amelyetmagammögötthagytam. Ennek ellenére azt hittem, hogy segítség nélkül nem tudok túljutni rajta. OdakiáltottamSomervellnek, dobja oda a kötelet,miközben ismét észrevettem, hogy a hangom alig ért oda, bárcsak 30 méterre volt tőlem. Somervell teljesítette a kérésemet. De világosan látszott rajta, hogycsodálkozik.Elkezdődött a lemenet. Nem sokkal utána Somervell meggémberedett ujjai közül kiesett a

jégcsákány.Acsákánycigánykerekethányva zörgött avölgybe.Somervell előzőleg itt, a közelbenkészítettalegmagasabbpontonfényképet;ezenahegyoldalnemlátszottolyanmeredeknek.Azemberazt gondolná, hogy egy bot hamarosan megáll. A csákány azonban rendületlenül továbbugrált, éseltűntaszemünkelől.Ugyanazonazútonmentünkvissza,nagyonlassanereszkedtünk.AVI.táborbólelhoztunkegyets

mást, többekközöttegysátorrudatacsákánypótlására.Alefektetettsátorrakőnehezéket tettünk.AzÉszaki-gerinc nem akart véget érni. Napnyugtakor haladtunk el az V. tábor mellett. Mivel a terepkönnyű és biztos volt, nem használtunk kötelet. A havas hegyoldalon lefelé haladva csakmeglehetősenmesszelentvettemészre,hogySomervellnincsvelem.Várnomkellettegyfélórát,aztgondoltam, hogy fényképez vagy fest. Valójában azonban majdnem megfulladt egy köhögésirohamtól.Szerencséreatüdőleküzdötteavéresnyálkadugót.Asziklákonlassanmászott,nemmertevállalnialesiklást,azállvaleereszkedést.Besötétedett,ésfelgyújtottamazseblámpát.Amikor a gerinc lábához közeledtünk, átkiáltottam a táborba, hogy jelezzem érkezésünket a

gleccsertörés »révkalauzainak«. Azt felelték, hogy az oxigén már útban van. Mi azonban valamimásravágytunk,mintoxigénre,mert kiszáradtunk.Újra átkiáltottam:»Nemazt az átkozott oxigéntakarjuk,haneminnikérünk!«Hangomazonbangyengevolt,éselveszettamennyboltalattcsillogó

ködösfehérségben.MalloryésOdellazzalfogadtak,hogyIrvinemárafazekakmelletttevékenykedik.SemSomervell,

seménnemsokhasznátéreztükazoxigénnek.Gratuláltak,bártöbbcsalódást,mintörömetéreztünk.9.30-korérkeztünkmega táborba.Eza fogadtatásazonbanmégismásvolt,mintkét évvel ezelőtt,amikor éjjel 11 órakor üres sátrakhoz érkeztünk. Irvine üdítő teával és levessel kínált bennünket.Szilárdételhezkevéskedvünkvolt.Amagashegyekmegmászásávalkapcsolatosnehézségekhezazishozzátartozik,hogyazemberszervezetenempótoljarendesenaszöveteksorvadását.Mallory, aki most ismét soron következett, előadta, hogy még egy kísérletet tesz, mégpedig

oxigénnel,mertközbensikerültelégteherhordótszereznie.Aszépidőtőlugyanisismétkedvetkaptakaz emberek, és önként jelentkeztek. Ezenkívül az V. és a VI. táborhelyen álltak a sátrak, úgyhogymajdnemminden rendelkezésre álló teherhordóra oxigénpalackokat lehetett rakni.Azt, hogymostmégisegyoxigénnelvalókísérletrekerülsor,elsősorbanBruce-nakköszönhettük,akiszívpanaszaiellenéreaszállítástirányította.EgyetértettemMalloryvel,ésörömömtellettezekbenamegingathatatlaneltökéltségűemberekben.

Minden előző erőfeszítés ellenére Mallory egy alkalmat sem akart kihasználatlanul hagyni. CsakIrvine-nel mint kísérővel nem értettem egyet, aminek két oka volt. Először, mert fájt a torka,másodszor,atapasztalataitnemlehetettösszehasonlítaniOdelléval,akiráadásulalegjobbformábanvolt.Malloryezzelszembenúgyvélte,hogyIrvinerendkívülitechnikaiügyességenagyonsokatér.Ehhezmégazishozzájárult,hogynagyonbízottazoxigénhatékonyságában,ezzelszembenBruceésOdellazÉszaki-nyereghezvezetőútonalegkisebbmegkönnyebbüléstsemérezte.Abizalomazonbanalapvetőfeltétel.Így aztán nem éltem beleszólási jogommal, mivel az utolsó órában nem akartam felborítani

Malloryintézkedéseit.11óratájbanszemfájásraébredtem,amiahóvakságsúlyosrohamánakelőhírnökevolt.Reggelre

teljesen megvakultam, és három napig az is maradtam, ráadásul meglehetősen nagy fájdalmakgyötörtek.Június5-énMalloryésIrvinemegtettékaszokásoselőkészületeket.Kénytelenvoltamarraszorítkozni,hogyidőnkéntkimenjekasátoreléésbeszéljekateherhordókkal.Énvoltamugyanisazegyetlen,akinepálinyelvenbeszélt.Mallorycsakhindusztániultudottegykeveset,amitalánnemleszelégahhoz,hogyateherhordókatazV.tábortólaVI.táborigfelhajtsa.Mindamellettreméltük,hogyaz elődök példája felébreszti a becsvágyukat. Ezért minden tőlem telhetőt megtettem, hogy elégbátorságotöntsekbeléjük.DélutánSomervellleereszkedettaIII.táborba,mertvisszakelletttérnieazalaptáborba.AIII.táborbólfeljöttHazard,hogyOdellmellett–mintsegítő–elfoglaljaIrvinehelyiét.Június6-án7.30-korelbúcsúztunkMallorytólésIrvine-től–örökre.”MallorynekésIrvine-nekerrőlakísérletérőlN.E.Odelleztírta:[5]„Június4-énestefeljöttMalloryésIrvine.Útközbenoxigéntlélegeztek,ésaIII.tábortólkétésfél

órás rekordidő alatt tettékmegazutat.Ezt a teljesítménytvalószínűlegnemannyira azoxigénnek,mint inkább annak a tudat alatti kívánságnak köszönhették, hogy az oxigén hatékonyságátbebizonyítsák.Ítéletemmelmégvártam.MindenesetreIrvinetorokfájásaazoxigéntőlrosszabbodott.Aszárazmagaslatilevegőbenalégcsőkülönbenisolyanlesz,minthafábóllenne.Malloryisérzettegykisingertatorkában.Malloryharcostermészeteavégsőkigmegfeszült.Égő türelmetlenséggel törekedett a cél felé, amely a hegymászókat vággyal tölti el. Irvine-t

fiatalsága ellenére ugyanilyen buzgalom fűtötte. A szánúton a Spitzbergákon keresztül jólmegismertemőket.Báramagasságtartózkodóbbátette,mintrendesen,mégiseléggyakranárultaelazt a kívánságát, hogy szeretne részt venni azEverest csúcsánakmegostromlásában.Bár bizonyosmértékigbüszkevolt az általa gondozott oxigén-légzőkészülékekre,mégis bevallotta, hogy inkábbszeretne eljutni oxigén nélkül a csúcs lábáig, mint a segítségével magára a csúcsra. Rajongott a

mesterséges segédeszköz nélküli győzelemért. Ennek ellenére Mallory ajánlatát becsületeslelkesedésselelfogadja.Június 4-én este Malloryvel átmentem az Északi-gerincre, hogy a legmagasabb elért pontról

visszatérőNortontésSomervelltfogadjam.Június5-eeseménynélkülteltel.Csakaztéreztük,hogytehetetlenekvagyunkNortonhóvakságával szemben.Somervell torokfájásaellenére leereszkedettaIII.táborba,Hazardotpedigjeleksegítségévelkértük,hogyjöjjönfel.Irvine-nelegyüttkipróbáltukazoxigénkészülékeket...Június6-ánHazarddalegyüttkoránfelkeltünk,hogysültszardíniátésteátkészítsünk.Mallorynek

és Irvine-nek a sátrába vittük a reggelit. Látszólag örültek a reggeli hírének, de izgalmukmegakadályoztaőketabban,hogyhízelegjenekaszakácsoknakésderekasannekilássanakazevésnek.8.40-kor menetkészen álltak. Amikor felvették az oxigénkészüléket, még csináltam róluk egyfelvételt.Akétacélpalackonkívülatartozékokkalegyüttmindegyikükkörülbelültizenegykilótvitt.Ez a teher elég nagynak látszik, mégsem hasonlítható össze a régi felszerelés tizennyolc kilóssúlyával. Nyolc teherhordójuk hálózsákokkal, élelmiszerrel és acélpalackokkal volt megrakva, denemkaptakoxigént.Úgylátszott,hogyembereinknekmégilyenmagasságbansemszámítottsokatateher. A kilenc-tizenegy kiló éppoly kevéssé nyomta őket, mint jóval lejjebb ennek a két- vagyháromszorosa.Acsoportafirnletörésútvesztőjébennemsokáraeltűntaszemünkelől.Naplómszerintdélelőttderültvoltazég,délutánraazonbanbeborult,ésestefeléméghavazottis.

9.45-kormegérkezettHingston,éskésőbbavakNortonnalegyüttleereszkedettaIII.táborba.Hazardajégkéményigvelükment.Mindentrendbetettem,ésmegfigyeléseketvégeztem.Nemsokkal5órautánMallory teherhordói közül négyen terv szerint visszatértek. Egy papírdarabon, amelyet az V.táborbólhoztakmagukkal,ezállt:Idefennszélcsendvan,avállalkozásreményteljesneklátszik.

Június7-én,azonanapon,amikorMalloryésIrvineazV.táborbólelindultaVI.felé,egyNemanevű teherhordóval az V. táborba mentem. Azt reméltem, hogy ott találok egy harmadiklégzőkészüléket, azonban Irvine ezt tartalékként magával vitte. Egész jól ment oxigén nélkül, ésörültem,hogynemkellettnehézpalackokatvinnem.Nemsokkalazután,hogyazV. táborbaértem,megérkezett az utolsó négy teherhordó aVI. táborból.Érkezésüket a kimozdult és a sátrunk körülpattogó kövek jelezték. Ez itt, a meredek hegyoldalon gyakran fordult elő, ami a tábor kitetthelyzetébőladódott.Mallorytőlakövetkezőbeszámolóérkezett:

KedvesOdell!Sajnáljuk, hogy olyan rendetlenséget hagytunkmagunk után. A főző az utolsó pillanatbanlegurultahegyről.HolnapidőbenmenjenvisszaaIV.táborba,hogysötétedéselőttkiürítse.Remélem, én ismegteszem ugyanezt.Ottfelejtettem egy iránytűt, az ég szerelmére,mentsemeg,mertnincsmásunk.Eddigkilencvenatmoszférávalvoltunkkétnapig.Ígykétpalackkal

jólkijövünk.Deátkozottegytehermászásközben.Azidőnagyszerű.Üdvözlettelhíve:G.Mallory

A kilencven atmoszféra, természetesen, az oxigénfogyasztásra vonatkozott. A készüléklegmagasabbnyomásaszázhúszatmoszféra...Estelefekvéselőttörültemajóidőnek.Valószínű,hogyugyanebbenazidőbenMalloryésIrvineis

nagy reményekkel tért nyugovóra. Élveztem a gleccserekre és a hegyóriásokra nyíló csodálatoskilátást,asárgaésvörösesárnyalatúfirnvilágot.Pontosanvelemszembenemelkedtekazészakicsúcssötétfalai,amelyekenszememaföldtörténeténekrétegírásátvéltemegfejteni.Asúlyos,sötéttömeghatásosellentétbenállta tibeti fennsíkcsillogó távlatávalésváltozatoscsúcsaival.MesszekeletenaKancsendzönga olyannak látszott, mintha a levegőben lebegne. Minden panoráma közül, amelyetvalahaélveztem,ezmaradazemlékezéskoronája...Reggel becsomagoltam a hátizsákba, és némi élelmiszert visszahagytam az Everest-mászók

számára.8órakormegmásztamazV.tábormögöttihegyoldalt,ésnemsokárafeljutottamazÉszaki-gerincmagasságába.Idáigazégderült,ésnemvolttúlhideg;mostazonbannyugatonfelhőrétegekképződtek, és a hegyoldal felé húzódtak. Szerencsére a szél nem erősödött.Mivel felettemvilágosvolt, ebből arra következtettem, hogy a hegy felső részein nincs köd. Ezért nem éreztemnyugtalanságot. Lelki szemeimmel láttam, amint Mallory és Irvine már a csúcshoz vezetőhegyoldalonkapaszkodikfelfelé.Mivelaszélnemakadályoztaőket,semmisemálltútjábanannak,hogysimánelőrenyomuljanakazészakkeletihegyhátgerincmagaslatán...7800 méteren felkapaszkodtam egy kis kiugró sziklára, amelyet ugyanúgy meg is kerülhettem

volna.Inkábbarravoltamkíváncsi,hogyebbenamagasságbanhogyanbíromamászást.Amikora30métert leküzdöttem, a köd eloszlott fölöttem, és láthatóvá vált a csúcs. Egy hómezőn, acsúcspiramishoz vezető utolsó előtti lépcsőfok alatt felfedeztem egy fekete pontot, amely asziklafalak felé közeledett. Egy másik követte, mialatt az első felmászott a kiugróra. Sajnos, afüggöny ismét bezárult, így többémár nem tudtammegállapítani azt, hogy amásodik hegymászóutolérte-eatársát.Csodálkoztam azon, hogyMalloryt és Irvine-t csakmost, 12.50-kor láttam ezen a helyen. Nem

tudtampontosan,hogyazelsővagyamásodiklépcsőfokvan-eelőttem.MindenesetreMalloryatervszerint legkésőbb8órakoramásodik lépcsőfoknálakart lenni.Azészakioldalnakazalaptáborbólkészült fényképein a második sziklalépcsőfokot nagyon jól látni. Nincs messze a csúcspiramislábától, és az Északi-gerinc rövid, firnnel bontott utolsó részének a kezdetét jelenti. Ugyanezen aszakaszontovábbbalravanazelsőlépcsőfok.Aperspektivikusrövidülésmiattálláspontunkrólnemtudtamahelyetpontosanmeghatározni,deúgyhittem,hogyamásodiklépcsőtlátom.Mindenesetreazvoltabenyomásom,hogyakétembersiet,beakarjahozniazelvesztettidőt.Bár akkor látszólag csak az egyikük mozgott a könnyű terepen, ebből nem lehetett arra

következtetni,hogykötélbiztosítássalhaladtak.Ezakörülményfontoslesz,hasorsukravonatkozóanfeltevéseket akarunk felállítani. Lehet, hogy hátráltatta őket a friss hó, amelyet a felső sziklákonláttam. Nehéz oxigénkészülékekkel terhelt emberek előrehaladását a hóborította törmelék nagyonlassítja.Bárnemnagyonvalószínű,demégis lehetséges,hogyazaködréteg,amelybenénvoltam,akadályoztafeljutásukat.Amikor 2 óra tájban elértem a VI. tábort, havazni kezdett, a szél megerősödött. A készleteket

elhelyeztem a sátorban, és úgy döntöttem, hogy egy kis időremeghúzommagambenne.Odabennruhák, élelmiszerek, oxigénpalackok és – készülékek meg alkatrészek rendetlen raktára fogadott.Kívülmégtöbboxigénkészülékésduralumíniumhordkerethevert.Úgylátszott,minthaátalakítottákvolnaőket,minthanehézségeikmerültekvolna fel akészülékekkel.Mindazonáltal túl jól ismertem

Irvine-t ahhoz, hogy gondjaim legyenek miatta. Nem riadt vissza attól, hogy a fél éjszakátbarkácsolássaltöltse,ésolyanfeladatokatoldjonmeg,amelyekkésőbbtalánfelsemmerülnek.Nemtaláltam cédulát, amelyen közlemény lett volna, úgyhogy sohasem fogjukmegtudni,mi késleltetteőket,ésaztsem,hogymikorindultak.Továbbraishavazott,ésfeltettemmagamnakakérdést,vajonaz időnemkényszeríti-evisszatérésreőket.Fekvésénél fogvaasátrata sziklákközöttnemkönnyűmegtalálni, ezért körülbelül 60méternyire felmásztam a csúcs felé, és fütyültem, kiabáltam, háthahallótávolságbanvannak.Utánaegy sziklatömbmögöttmenedéketkerestemahófúvás ellen.Mivelcsak néhány méterre lehetett látni, közvetlen környezetem felé fordultam, és szemügyre vettem akőzetet. A hó és a szél azonban hamarosan lehűtötte geológiai buzgalmamat. Egy óra múlvavisszaindultam. Amennyiben Mallory és Irvine visszafordult, még hosszú ideig nem lehethallótávolságban,különösenilyenidőben.MirevisszaértemaVI.táborba,elmúltarosszidő,ésazészakiszárnyonkisütöttanap.Afrisshó

átnedvesedett,anélkül,hogymegolvadtvolna.Acsúcskörnyékeláthatóvávált,dehiábakutattamakéthegymászóután.Utána eszembe jutott, hogyMallory nyomatékosankért, ereszkedjek le időben azÉszaki-nyereghez, és készítsem elő a tábor kiürítését. Ha csak lehetséges, már ma, nyomban avisszatérésükután,leakartunkereszkedniaIII.táborba.Amonszunbármelyikpillanatbankitörhetett.Amennyibenakétemberarrakényszerül,hogyitttöltseazéjszakát,akkornemszabaditttalálniuk,

mertasátorbancsakkétember tud lefeküdni.Mallory iránytűjét feltűnőhelyreabejárathoz tettem,ettemvalamit,előkészítettemamegmaradtkészleteket,ésbecsuktamasátrat.4.30-korelhagytamaVI.tábort,ésútközbengyakrankörülnéztem.Desenkitsemláttam.Kevésreményvolt rá,hogyasötétsziklákközöttembereketfedezzekfel,legfeljebbakkor,haéppenaritkahófoltokegyikénhaladnakát,vagyagerincenazéghátterébenkirajzolódnak.Közbenmegállapítottam,hogyaleereszkedésalignehezebb, mint mérsékeltebb magasságokban. Össze sem hasonlítható a felkapaszkodáserőfeszítéseivel. Ezért az olyan hegymászók, akik nincsenek halálosan kimerülve, nagyon gyorsanhaladhatnak lefelé, és még az éj beállta előtt biztos révbe juthatnak. Éppen a gyors leereszkedésképessége látszik bizonyítani számomra azt, hogy a magassághoz szokott hegymászónak nincsszükségeoxigénre.AzÉszaki-gerincszelesoldalánahó7560és7160méterközöttkeményéselégmeredekvoltafolyamatoslesikláshoz,úgyhogymár6.45-korazÉszaki-gerincenálltam.IlymódonazV.táborbanahárom-négyórásutatellenkezőirányban35percalattmeglehettenni...Világos volt, hogy Mallory és Irvine érkezése nem várható korán, mivel az indulásnál késtek.

Lehet,hogyaVI.vagyazV. tábortcsakasötétségbeálltakorértékel.Avilágoséjszakábanhosszúideig kutattunk valami életjel után. Később a nagy hegy oldalán gyenge, a firncsúcsokrólvisszaverődőholdfénycsillogott.Talánmegvilágítottaodafennakétmagánosemberhazafelé tartólépteit.Másnapreggellátcsöveinkkelamagasbanlevősátrakatfigyeltük;semmisemmozdult.Déltájban

elhatároztam, hogy a keresésükre indulok, és Hazarddal megbeszéltem egy egyszerű jelkulcsot.Nappal hálózsákokat fektetek a hóra, hogy bizonyos alakzatokat mutassanak. Éjjel fényjelekkelakartunkkapcsolatottartaniegymással.Természetesenahegyekbenszokásosvészjelzéstisismertük.Az Északi-nyergen tartózkodó három teherhordó közül kettőt sikerült rábírnom arra, hogy velemjöjjön.12.15-korindultunk,ésismétküzdenünkkellettakegyetlenülhidegnyugatiszéllel,amelyittmajdnemmindigfúj,sMalloryésBrucevállalkozásátismeghiúsította.Aserpákbátortalanokvoltak;azegyiketcsaknagyfáradsággalsikerültjobbkedvrederíteni.Ennek

ellenére igen jó idő–3és3/4óraalatt–elértükazV. tábort.Számítottamrá,hogy ittnemfogjukmegtalálni őket, mert alulról semmi életjelet nem láttam. Ezért minden reményünk a VI. táborraösszpontosult.Deezekakilátásoksemígérteksemmit,mertottfennegésznapcsendvolt.Maakkorsem tudtamvolna továbbmenni,haa teherhordókerrehajlandók lettekvolna.Már túlkésővolt.Aheves szélrohamok azzal fenyegettek, hogy a sátrat kitépik a talajból. A gyorsan szálló

felhőfoszlányok között futó pillantásokat vetettünk a vérvörösen izzó naplementére. Az estleszálltávalerősödöttaszél,éshidegebblett.Ateherhordóknaknemvoltnagykedvükazevéshez,ésnemsokárabeburkolóztakhálózsákjaikba.Mégellenőriztemasátorkötelekfeszességét.Miutánasajátszállásomatisellenőriztem,előkészítettemazoxigénkészüléket,ésrácsavartamamagammalhozottszívókat.Azéjszakarendkívülhidegvolt,aszélmindennyílásonátbehatolt.Bárruhástólfeküdtemkéthálózsákban,csaknemsikerültfelmelegednem.Reggel a szél még mindig fújta borzalmas dalát. A teherhordók félig megdermedtek és nem

mozdultak.Úgylátszott,mindkettőhegyibeteg.Felszólítottamőket,hogyjöjjenekvelem,dejelekkelazt mutatták, hogy betegek, és le akarnak menni. Mivel nem sokat várhattam tőlük, egy darabigelkísértem őket lefelé, és kértem, siessenek, amilyen gyorsan csak tudnak, az Északi-nyereghez.ElindultamaVI. tábor feléés reméltem,hogyoxigén segítségével jólhaladok.Deagerincen fújóheves szélmiatt csakvánszorogni tudtam. Időnként egy sziklamögött kellettmenedéket keresnem,hogy újra felmelegedjek.Körülbelül egyórányira voltam aVI. tábortól, amikor rájöttem, hogy azoxigénnemsokathasznál.Egyetlenpalackotvittemmagammal,amelybőladdigcsakkismennyiségetfogyasztottam.Hogynehagyjamkipróbálatlanul,növeltemamennyiséget,éshosszabblélegzeteketvettem. A lábfáradtság alig észrevehető csökkenésén kívül a legcsekélyebbet sem éreztem.Másoktapasztalatait tekintveezennagyoncsodálkoztam.Lehetséges,hogyazoxigénbenszegénymagaslatilevegőhöz különösen jól sikerült alkalmazkodnom. Elzártam a gázt, anélkül hogy az elmélet általkövetelt káros következmények bekövetkeztek volna.A palackotmég a hátamonhagytam, a terhesszájrészt bekapcsoltam, és éppen olyan jól haladtam. Azon, hogy az embernek idefenn hogy kelllevegőutánkapkodnia,mindenesetremégagyakorlottsprinterekiscsodálkoznának.Egysátorrúdkivételével–amitaszélkiszakított–aVI.táborbanmindentúgytaláltam,ahogykét

nappalazelőtthagytam.Ledobtamagázfelszerelést,éstovábbkapaszkodtam.ArendelkezésemreállórövididőalattMalloryésIrvinevéltmenetvonalátszándékoztamkövetni.AMountEverestcsúcsaaföld legbarátságtalanabb részei közé tartozik, amikor a hegy komor oldalait vihar ostorozza. Ésmilyenszörnyűezaszél,amikorazelveszettbarátokérdekébentettmindenlépéstakadályoz.Miutánkétórahosszatkínlódtam,rájöttem,hogyebbenazóriásikősivatagbanteljesenkilátástalan

azeltűntekbármilyennyomátisfelfedezni.Csakegynagyobbmentőosztagvolnaittképestervszerűkutatástvégezni.Azonakörnyéken,aholkettőjüketutoljáraláttam,rákellenebukkannianyomukra;egyedülazonbanképtelenvoltamazÉszaki-gerincnekarraapontjáraeljutni,márcsakazértis,merttúlkésővolt.NemszívesentértemvisszaaVI.táborba,ésegypillanatrabemenekültemasátorba.Amintaszél

kisséenyhült,kihasználtamazalkalmat,ésakéthálózsákotegymeredekhófoltracipeltem.Mindenerőmet meg kellett feszítenem, mert a szél még elég erős volt és azzal fenyegetett, hogy elvisziterhemet. A T alakban kitett zsákok azt jelezték Hazardnak, hogy senkit sem találtam. A jelet azÉszaki-nyergen helyesen olvasták, a rossz világítás azonbanmegakadályozott abban, hogyHazardválaszátmegértsem.Mint egyedüli értékes darabot, megmentettem Mallory iránytűjét és az Irvine által szerkesztett

oxigénlégzőt.Utána becsuktam a sátrat, és egy utolsó pillantást vetettem a szálló felhőkön áttetszőcsúcsra, amely komolynak és hidegnek tűnt, s arra a kérdésre, hogy hol vannak a barátaim, aszélrohamsüvöltőcsúfolódásavoltcsakaválasz.Meggyaláztuk a szentélyt? Ismét a felséges alakra néztem, és egy kiengesztelő gondolat

tudatosodott bennem. Azt, aki imádva közeledik feléje, ellenállhatatlan erővel megragadja; el kellérniealegmagasabbéslegszentebbáldozatihelyet...Hazardmérései szerint (az alaptáborból teodolittal) amásodik lépcsőfok 8604méteren, az első

pedig8534méterenvan.HaMalloryésIrvine,ott,aholláttamőket,csakazelsőlépcsőfokonvoltak,akkorE.F.Nortontilletimegadicsőség,hogyeddigalegmagasabbpontotelérte(8564méter).

Miért nem tért visszaMallory és Irvine?Amásodik lépcsőfoktól függőleges iránybanmég 240méter, vízszintes irányban pedigmég 500méter hiányzott a csúcsig. Ha nem ütköztek különlegesakadályokba,3órakorvagy3.30-koracsúcsonlehettek.AVI.táborbólvalóelinduláselőttMalloryaztírtaNoelnak,hogyreméli,reggel8órakorahegypiramislábánállesz(8625méter).Ilymódonakét hegymászó 5-6 órát késett.Mivel a csúcsról a VI. táborba való leereszkedésre hat órát kellettszámolni,majdnem lehetetlenvolta sötétségbeálltaelőttelérni.Azéjszakaazonbanderültvolt, éssütöttahold,bárcsakkésőbbkeltfel.Ennekellenérenemkizárt,hogynemtaláltákmegasátrat,ésaszabadban kellett táborozniuk, ami kimerült állapotukban, természetesen, nagyon veszélyes volt.Mallory, magától értetődően, ismerte ezt a veszélyt, de semmit sem tudott ellene tenni. Ilymagasságbanésilyenhidegbenazelalvásmajdnemegyenlőabiztoshalállal.Nortonelvetieztafeltevést,mivelnemláttakfényjeleket.Bárelismeremennekazellenvetésneka

súlyát,mégsem tartom teljesendöntőnek; a lámpavagyamagnéziumfáklyaesetlegnemműködött.Mivel a VI táborban két fáklyát találtam, fennállhat az a lehetőség, hogy az indulás sietségébenegyáltalánelfelejtettekegyetmagukkalvinni.AhegymászóhalállezuhanáskövetkeztébenugyanígylehetségesAkkorkötéllelösszekötvekellett

lenniük, amire az általam látott mozgások alapján nem lehetett világosan következtetni.Természetesenazegyiklezuhanóalattalevőtársátakkorismagávalragadhatja,hanincsenekkötéllelbiztosítva.DekigondolhatMalloryügyességeéstapasztaltságatudatábanalezuhanásra?Számáraaterepjátszikönnyűvolt.Irvineisnagyonbiztosanhaladt...Mindenesetre Mallory cédulája szerint az oxigénfelszerelés akadályozta őket. De vajon

elképzelhető, hogy ilyen rátermett emberek egy könnyű kapaszkodás közben minden tartásukatelveszítik?Mindamellettismeretesekolyanesetek,amikorjóhegymászókszerencsétlenkörülményekkövetkeztébenvagykimerültségmiattzuhantakle.AzÉszaki-gerincélénatávolbólcsakkéthelyetlátni,aholnehézségekgyaníthatók.Ezekközülaz

egyik a második lépcsőfok, amely távolról ugyan meredeknek, de az északi oldalrólmegmászhatónak látszik Ha valóban a második lépcsőfok volt, ahol a két hegymászót utoljáramegpillantottam, akkor nehézségekről nem lehetett szó, mert az elöl haladó pont – feltehetőenMallory – ezt a szakaszt öt perc alatt legyőzte. Utána a csúcspiramis meredekebb kőlapjaikövetkeznek, amelynek a könnyű csúcsgerincbemennek át.Norton közvetlenül e pont alatt állt, ésmeglehetősen veszélyesnek tartotta, ha valaki itt új hó esetén megcsúszik. Anélkül, hogy Nortonezredeshelyszínibenyomásátkétségbevonnám,szeretnékrámutatniarra,hogyeztahelyetjobbfelévízszintesharántmenettelmeg lehet kerülni. Ilyen csekély akadályok egyolyan tapasztalt alpinistát,mint Mallory sem hosszú időre nem tartóztatnak fel, sem pedig le nem győzhetnek. Ő és Irvinebiztosannemhibázottelegylépestsem.Végül arra is gondolt az ember, hogy talán az oxigénkészülék felmondta a szolgálatot.

Tapasztalataim szerint teljesenhihetetlennek látszik, hogyez a továbbhaladásban, a leereszkedésrőlnem isbeszélve, akadályoztavolnaőket.Mallory céduláján az állt, hogyaddig csakkevésoxigénthasználtak, és mindegyikük csak két palackot akart magával vinni. Azonkívül már annyiramegszoktákamagasságot,hogyahirtelenlerobbanásnagyonvalószínűtlen.Véleményem szerint Mallory és Irvine úgy haltak meg, hogy megfagytak a szabadban töltött

éjszaka alatt. Bár Mallory azt mondta, hogy nem vállal vakmerő kockázatot, de ki tudja, milyenelhatározásokra jutott a két ember a győzelem küszöbén. Vajon nem nyomta-e el a vágy szava abölcsesség hangját, amikor Mallory megfogható közelben látta a célt? Saját, gyakran kipróbálttudásába és bevált kísérőjébe vetett bizalma esetlegmerész lépésekre csábíthatta. Irvine-ről tudjuk,hogy a legmagasabb célértmindent hajlandó volt egy lapra feltenni.Ki vetné rá közülünk az elsőkövet?Mindnyájanhányhegyóriásondacoltunkmáraviharralésasötétséggel.Kinevállalkoznékközülünkazemberfelettire,éskitudnauralkodnimagán,amikorcsábítabeteljesülés?

Az a kérdés, hogy sikerült-e a Mount Everestet meghódítani, megválaszolatlan marad, mivelhiányoznakahitelesbizonyítékok.Haazonbanmindenlehetőségetvégiggondolunk,fennállannakavalószínűsége,hogyMalloryésIrvineaföldlegmagasabbcsúcsánállt.”

Sehíre,sehamva

HaMalloryésIrvineelisérteacsúcsot,azútegyrészénoxigénálarcothasznált,ezértmégmindigkérdés,vajonaviláglegmagasabbcsúcsaatechnikaisegédeszköznélkülmegmászható-e.„Avilágotemberekvagycsak»gépemberek«számárateremtették?”RudolfSkuhraaz1921és1948köztiHimalája-expedíciókrólszólókönyvébenleíregyexpedíciót,

amelymajdnemegyévtizeddelkésőbbkísértetiesenemlékeztetIrvineésMallorykísérletére:[6]„Kilencévvelkésőbb,körülbelül20méterrelahegyhátalattésazelsőlépcsőfoktól250méterrel

keletreWynHarrisizgalmasleletettalált:egyjégcsákányt!EzacsákánycsakMalloryévagyIrvine-élehetett, senkimás eddignem jutott ilyenközel agerinc tetejéhez.Ebben akiterjedt sziklavilágbanWagert ésWynHarrist a véletlen egyenesen akét titokzatosan szerencsétlenül járt embernyomáravezette.Lehet,hogyittzuhantakle?WynHarrismagávalvitteacsákányt.”Mallorynekés Irvine-nek továbbinyomátsohasemtalálták,és ígyeltűnésük továbbra is rejtélyes

maradt.Azötvenesévekelejétőlkezdve,amikorTibetbezárta,Nepálpedigmegnyitottaakapujátakülföldiexpedíciókelőtt,ahegymegmászásávaldélrőlkezdtekkísérletezni.Alapostanulmányozásutánmiistervetdolgoztunkkiarravonatkozóan,hogyanérhetjükelavilág

legmagasabbhegyétadélioldalonkeresztül–hogyanvalósulhatmegálmom:ahegymegmászásaálarcnélkül.A Himalája-mászások kezdetén – 1921-ben, 1922-ben és 1924-ben – még nem álltak tökéletes

légzőkészülékek rendelkezésre. Ezenkívül azt sem tudták, hogy a nehéz palackok nélkül nemkönnyebb-eacsúcsraeljutni.1924-benAngliakét legsikeresebbés fanatikushegymászója,GeorgeMalloryésAndrewIrvine,eltűntacsúcsközelébenésminemakarunkeltűnni.Légzőkészüléknélkülakarunkfeljutniéslejönni.A mászócsapat mellett, amelynek először harmonikus együttessé kell kovácsolódnia, két angol

filmoperatőr is van a csapatban, akik a HTV nevű magán-televíziótársaság számáradokumentumfilmet akarnak forgatniPeterHabeler és az énhegymászásomról.LeoDickinson, egykisvidám„ugrifüles”,egylevelezőlapotcsináltatott,ezengúnytárgyávátetteazelleneésEricJonesellen indított támadásokat,melyek ellenük irányultak,mikor angol hegymászókörökmeghallották,hogyegészacsúcsigforgatniakarnak.„Micsoda–mondtaDonWhillans,azangolhegymászósztár–, Leo az Everestre akar menni? Nevetnem kell! Neki nemcsak oxigénre van szüksége, hanemhéliumrais.”A„walesifutókakukk”-naknevezettEricésLeo,alegsikeresebbfiatalhegyioperatőrökközösen forgattak filmet az Eiger északi faláról, a Matterhorn-falról meg patagóniai, nepáli ésafrikai expedíciókról. Ezenkívül kajakban leereszkedtek a Dudh-koszin, azon a folyón, amely aMountEverestlábánálered.Ekéttapasztaltésvidámfickóévekótaabarátom.Angolok lévén ismerik Everestjüket, és már az előkészületek idején sok szövevényes történetet

mesélnek az első expedíciókról. Ha hiszünkOdellnek, aki ma is él, akkorMallory és Irvinemár1924-benvalóbanfennvoltacsúcson.Szerencsérebiztos,hogymindkettőnélvoltoxigénálarc.

Megszállottak,sarlatánok,győztesek

AMount Everestenminden további kísérlet meghiúsult. 1935-ben Eric Shipton körülbelül 6500métermagasságbanmegtalálta egymegszállott hegymászó holttestét és naplóját, aki 1934-ben egyegyéni vállalkozás során életét vesztette. Maurice Wilson azzal a gondolattal kacérkodott, hogyközvetlenülacsúcsalattrepülőgéppelkényszerleszállásthajtvégre,hogygyorsanfeltudjonhágnialegmagasabbpontra.Amikorarepüléstervemeghiúsult,amászástegészenalulrólkezdte.Az angol minden akadállyal dacolva és attól a meggyőződéstől megszállottan, hogy az akarat

fontosabb,mintanagyexpedíciótechnikája,engedélynélkülindultel.Akövetkezőketírtanaplójába:„Tudom,hogyegyembermireképes.MindeneddigiMountEverest-expedíciónálazvoltahiba,

hogytúlságosanfelszerelték,aminagyonnehézvoltmindazegészre,mindazexpedícióegyestagjaiszámára.Testemet böjtöléssel készítettem elő az elkövetkező megerőltetésekre. Erős egyéni edzés után

egyszeri tartós erőfeszítéssel akarom meghódítani a világ csúcsát. Tudom, hogy módszerem, azegyéniiskolázásmódszereajövőalpinistáiszámáraútmutatólesz.Március 25-e óta úton vagyok. Darjeelingben azt mondtam, hogy csak egy keleti kirándulásra

megyek, és néhány nap múlva visszatérek. Utolsó pénzemen megvesztegettem három nepáliteherhordót.Olyanruhákatszereztekaszámomra,mintazövék.Kulinaköltözvementemátetiltottországon. Csak egy málhásállat van velünk. Ez viszi a legszükségesebb csomagot. Hiszen olyankevésre van szükségünk. Én tehát gyalogmegyek neki aMount Everestnek,miután a könnyebb útzárvavanelőttem...Ma,május17-énegyedülfolytatomutamat.Mostmeredekenvezetfelfelé.Teherhordóimittfognak

várni rám. Most megkísérlem az utolsó előretörést. Szinte az ujjaimon meg tudom számlálni azórákat,mireígyvagyúgyeléremacélomat.”M.Wilsonnemérteelacélját.Elpusztult,mintelőtteMalloryésIrvineésmégutánaháromtucat

ember.A legmagasabbhegyvarázsamegmaradt.Kineszeretnémegmászni?Azutánsemszűntekmega

továbbikísérletek,hogy1953.május29-énEdmundHillaryésTenzingNorgaj,aserpavezetőelsőízbenérteelacsúcsot.Mostazonban,mivelazoxigénálarcegyszermeghoztaazeredményt,magátólértetődővévált.Mindentovábbiexpedícióerrearendszerrehagyatkozott,ésa„fejletlenhegymászónemzetek” célja újrameg újra az Everest-csúcs.Megmászták az indiaiak, egy dél-koreai, továbbáolaszok és kínaiak. Mintha ezek a nemzetek kissé többek lennének attól, hogy „hőseik” a világlegmagasabbpontján járták.Mamégsokannemzetipresztízsnek tartanakegyilyenhegymászást.Asokexpedícióvezetőközülmégegyiksemjutottfelacsúcsra,ésacsúcsmászásrólszólóbeszámolóknemmindiglátszottakhihetőnek.Így a kínaiakmegmászását, akik azt állítják, hogy 1960.május 25-én este elérték a csúcsot – a

megfelelő képek hiányoznak –, a szakemberek világszerte kétségbe vonják.Nemúgy az 1975. évikínai expedíciót, amikor nyolc férfi és egy nő feljutott a csúcsra. E vállalkozás résztvevői csakkorlátozottan használtak oxigént, és ezzel egy olyan technikát próbáltak ki, amely követőkretalálhatott.Akínaiak, jórészt tibetiek, csak apihenők alatt vettekoxigénfürdőt, legtöbbször álarcnélkül. 70

percigmaradtak fenn a csúcson, anélkül hogy közben a palackokból oxigént lélegzettek volna be.Nos,márvoltakegyesek,akikálarcnélkülálltakelőttünkacsúcson,deegészen„nélküle”mégsohasenkisemérteel.Óriásikülönbség,havalakiazoxigénhiányátacsúcselőttéjjelésapihenőkalattnéhány lépésmegtétele után oxigénbelégzéssel egyenlíti ki, vagy ha az alaptábortól egészen fel a

csúcsig anélkül akar meglenni. Egyáltalán legyőzhető-e a világ legmagasabb hegye oxigénpótlásnélkül?Ezakérdés.Sok orvos kétségbe vonja.Az expedíciók hegymászóinak nagy része szintén.Miután aNyugati-

gerinccel,azészakioldallalésadélnyugatifallalarendesútmellettfeltártukalogikusútvonalakat,továbbra is fennállt a „becsületes” megmászásnak, a csúcs álarc nélküli megrohamozásának aproblémája.ÉsénPeterHabelerrelegyüttfelakartamkerekednierreavállalkozásra–hogy„byfairmeans”(becsületeseszközökkel)másszammegazEverestet.

AHEGY

DavaTenzingkalapja

Akkorcsípőigértahó–mondjaDavaTenzingésfeláll,hogybemutassa,hogyanhaladtakazokbana napokban. Közben gesztikulál, felsőtestével kissé előrehajol, és néhány lépést tesz, mintha ahótömegeket tolnáela lábaelől.Mozdulataiolyanok,minta lassított filmfelvétel.Tudja,mit jelent8000métermagasságbanálarcnélkülmászni,utatcsinálniésközbenterhetcipelni.Átélteéstúlélteezt,amikor1924-benNortonmegpróbáltaálarcnélkülmegmászniazEverestet.AkkoribanDavaTenzingamagashegyiteherhordókegyikevolt.Valamikorebbenazévszázadban

született.Nemtudja,mennyiidős,ésmaSzolu-Khumbubanlakik.HázánakoromzatafelettazEverestésazAmadablamlátható.Abokáigérőtavaszihóerősenvakít,amikorazemeletesagyagkunyhóbóllemászomatízszertíz

méteres kertbe. Ez tehát minden, ami megmaradt neki. Földjét Khumdzsungban, ahol felnőtt, agyermekeirehagyta.IttélaThiangbocse-kolostorközelében,hogyimádkozzék,nézzeazEverestetésöregnapjaitélvezze.Életenemvoltkönnyű,demindigizgalmas.Ésamikorittállelőttem,skézzel-lábbal, mindenekelőtt pedig keskeny rés mögé rejtett szemével beszél, megelevenednek előtte aképek. Többmint harminc expedíciót kísért, többször az Everestre is. Így 1953-ban JohnHunttal,amikor először kapaszkodtak fel a Déli-nyereg útvonalán. Arca olyan, mint a gránit. Felsőállkapcsábólmindösszeegyfogállki,azalsóbanpedigvanegyrés,amelybeezafogbeleillik.Fehérszakálla gyér, ősz haja csomóba kötve. Serpa öltözetet visel, hozzá tarka szőttescipőt, és ki tudja,melyikexpedícióbólvisszamaradtnőinadrágot.Egy sereg levél és kép van a házában, de ezek nem fontosak a számára. Az összes expedíciót

összekeveri,azéveketésavezetőketnemtudjamegkülönböztetni.Demégemlékszikegyeshelyekre,és pontosan elmondja – közben feláll és fel-alá járkál a kertjében –, hogyan lehet mozogni 8000métervagyennélnagyobbmagasságban.Tudja,ésénrögtönészreveszem,hogyezekazélmények,ezekatapasztalatokegészenmélyemlékekbenne.Aztmondja,ennünkkellodafent.„Egészenfentis,habárképtelenek,enniükkell,ésmindenekelőttinni.Denemvizet,éshavatsemszabadszopogatni.”Zampát[7]kelleneennünk,ésteátinnunk,sokteát.–Milyenvoltakkoribanazészaki,atibetioldalon?–MalloryésIrvinetöbbénemtértvissza.–Ésmiért?–Egyretovábbmentekfelamélyhóban,éstöbbénemjöttekle.Szünet.–Aszélnekkellettlesodorniaőket,aszélnek.Tudni szeretném, hogy elérték a csúcsot vagy sem. Vállat von. Dava Tenzing sem tartja olyan

fontosnak,hogyfentvoltak-eacsúcsonvagysem.Eltűntek.–Aszélnekkellettlesodorniaőket–ismétli.Vonakodva megkérdezem, megmászhatjuk-e az Everestet oxigén nélkül, vajon egyáltalán

lehetséges-eez.Igen,lehetséges.Gyakranmásztamfelazutolsótáboriganélkül,hogyapalackbólcucliztamvolna,

ésaDéli-nyergenishetekigkitartottam.Azösszestöbbiserpaésszahibnéhánynapmúlvarosszullettodafenn,hánytak,mástnemtudtak,letámolyogtak.Füstösszobájábanfeleségeforgatjaanagyimamalmot;ezaharmadikfelesége.Azelsőt1956-ban

vesztette el, amikor az Everesten vezetett. Legidősebb fia akkor egymásik expedícióval volt, és afelesége azt hallotta – a hírek akkor olyan gyéren jöttek –, hogymindketten, férje és fia is lavinaáldozatalett.Kétségbeesésébenafolyóhozment,ésbelevetettemagátarohanógleccservízbe.Amikor

DavaTenzingvisszatért,üresentaláltaaházat.Fiavalóbanegylavinában,feleségepedigafolyóbanleltehalálát.Újramegházasodott.Deamásodikasszonytiselvesztette.DavaTenzingnemlámaista[8],denagyonsokatimádkozikéstibetiírásokatolvas.Hazafelémajd–

kérte – nézzünk be hozzá ismét. Egy Everest-megmászásról, amire mindig vágyott, közelebbitszeretnehallani.Dava Tenzing nekem ajándékozza a kalapját, egy régi gurkha[9] kalapot. Viseljem odafenn,

mindenekelőtt a Nyugati-teknőben, az úgynevezett Western Cwmban[10], Nyugati völgykatlanban,amikormeleglesz.Visszatérésemutánpedighozzamvissza.–Nyáronújraszükségemleszrá.Mertesikazeső,ésmertittiségetanap–teszihozzá.Házatetejénekdurva,sérültzsindelyeifelettegyfelhő–ésazEverestcsúcsa.Mintkeskeny,fekete

gúlakörülbelül300méterrelemelkedikaNupce-Lhoce-falfölé.Félreismerhetetlenülennekazegészkörnyéknekalegmagasabbhelye.DavaTenzingelhárítja,amikorakalapértkölcsönzésidíjfejébennéhányrúpiátpróbálokamarkábanyomni.Nemfogadelpénzt.Sokszerencsétkíván,ésazt,hogynyáron viszontlássuk egymást. Még mindig a kis kertben állok, a párolgó talajon, és az Everestcsúcsánafelhőzászlótfigyelem.DavaTenzingtöbbminttízszerjutottennekacsúcsnakaközelébe,északrólésdélrőlismegközelítette.Felnézráésnemszomorú,hogynemvoltfenn.Azexpedíciósszervezés, mondja, megköveteli, hogy egy szirdar, egy serpa vezető, mint ő, újra és újraleereszkedjékazalaptáborba,hogyellenőrizze,működik-eazutánpótlás, ésmindenserpaahelyénvan-e.Amikor a ház előtt, a felrakott tüzelőfa előtt elhaladok és utoljára kezet fogok vele, nem szól

semmit. Látva, hogy még egyszer visszafordulok, csak ennyit mond: „Much cara”, vagyis: egyélsokat.Megmutatja,hogykellcsinálni,hogyazemberakkoristudjonenni,amikorrosszállapotbanvan,

amikorvalakitamagasságmegvisel.–Jöjjvissza–mondja–,majdrendezünkegycsang-ünnepet[11]aházamban.Jöjjvissza!

Március21.Anagy imamalomegyenletesen forog.A tető felett egykis füstcsík.Északi oldalánméghóvan,adéliszáraz.Lassanközeledikatavasz.Arövid,kimosott imazászlólobogaszélben,északkeletfelémutat.AzEverestfelé.Ahómost,adéliórákbanolvad,ésakitaposottösvényenvízcsordogál.Aziszaponjakkaravánok

gázolnak át, ezek látják el az utolsó falvakat és havasi legelőket élelmiszerrel, és felhozzák azexpedícióknak a szükséges felszerelési tárgyakat is. Egy hosszan húzódó imafal mellett egyes-egyedül tartok felfelé. A hómentesmezőfoltokonmég nem bújt ki a zöld pihe. Az út jobb és baloldalán a rododendronbokrok olyanok, mintha megégtek volna, barnán és porosan csüngnek aleveleik.Aföldönazonbanérződikatavaszillata.MiközbenDavaTenzingkalapjátforgatomakezemben,úgyérzem,lehiggadtam.Menetközbenés

álmaimbanolyanerősenfoglalkoztamazEveresttel,hogymostnemtudom,vajonazaserpavagyok-e,akiazEverestetmindenoldalrólmegismerte,vagyegyőrülteurópai,akivisszatér,mertmásképpnem talál lehetőséget arra, hogy életének mélyebb értelmet adjon. Milyen lelkesedéssel, milyenmagátólértetődőenbeszéltDavaTenzingazexpedícióiról!Ezekazéletéheztartoznak,úgy,ahogyaháromfelesége,anyolcezresekközöttállókunyhójaésahóis,amelytavasszalolyanbővenesett.Már egy hete úton vagyunk.Nagyon lassan haladunk, hogy akklimatizálódjunk. Rövid kitérőket

teszünk a környező falvakba, és állandóan kapcsolatot tartunk a serpákkal, akik itt, az Everestdélnyugatirészén,aszegényesmagaslativölgyekbenélnek.Elhatároztam,hogymegmászomazEverestet,ugyanúgy,ahogyazemberelhatározza,hogymegír

egy könyvet vagy megvarr egy ruhát. És kész vagyok arra, hogy a csúcsra vezető úton mindentelviseljek.Délvan,azemberekjóvalelőttemjárnak,akonyhátvalószínűlegmárismétlebontották,úgyhogy

le kellmondanomaz evésről.Ez azonbannem számít.A sárgászöld csang, amelyetDavaTenzingházábanélveztem,mégmindighat,ésbáregykicsitmégkábultvagyok,bizonyosannemártottmeg.Azalaptáborig–mondtaDavaTenzing–ihatszcsangot,rakshitésmindent,amitetszik,deutána

többésemmit,semmifélealkoholt.Neisdohányozz,ezfontos.Ezttöbbszörishangsúlyozta,hogyokvetlenülmegjegyezzem.Amikor most a Dudh-koszi feltúrt patakmedrébe leereszkedem, a hátam mögé kerül az

Amadablam. Vannak hegyek, amelyek láttán senki sem kérdi, miért szeretnénk őket megmászni.Színezetük,vonalaikolyantisztákésolyanmegnyerőek,hogyakérdésnaivulhangzanék.Minden,ahegyekért lelkesedőember szeretnémegmászniazAmadablamot.Mindengyermekmegérti ahegykihívását,amelyfüggőlegesenemelkedikamagasba,ésaholmindenvonalharmonikusanacsúcsbanfutössze.Miértmászunkfelezekreahegyekre?Kitudja?Énnemisszeretnémtudni,ésnéhaaztazelméletetvallom,hogymindeztalánazzalfüggössze,hogymiférfiaknemtudunkgyermeketszülni.Mégodahazateljesenlehetségesnektartottam,hogyvalami,példáulegyelbűvölőasszony,esetlegletudnabeszélniaMountEverestről.Mostezazelképzelésteljesenidegenaszámomra,mostaMountEverestazéletemheztartozik,ésénvagyoksajátmagamideálispartnere.Mialatt jobb szemem sarkából a kalapom köré csavart imazászló rojtjait nézem, látom, amint

lábaim felváltva a látótérbe kerülnek. Mintha nem tartoznának hozzám, úgy kelnek át az iszaposmélyedéseken,éshágnakfelfeléakövekenameredekhegyoldalonPangbocsefelé.AzAmadablamcsak néha-néha kerül a látóterembe, amikor felemelem a fejemet, hogy a kalap karimája alól egypillantástvessekazelőttemfekvővilágra.Közbenolyankülönleges,felszabadultérzésfogel,minthakilépnék magamból, és teljesen szabadon önmagam felett lebegnék. Bár gyakran lihegek, nemvagyokkimerültvagyfáradt.Minthamindigígykellenetovábbemelkednem,mindigfelfelé,alábakegyenletesütemében,amelyekminthatöbbémárnemazénlábaimlennének.A fehér elnyűtt imazászlót tegnap kaptam a Thiangbocse-kolostor lámáitól mint

szerencsetalizmánt,miutáncsoportunkrésztvettegyhosszúszertartáson.Megígérték,hogynapontafognak imádkozni a továbbjutásunkért és mindenekelőtt a visszatérésünkért. Útközben ezt azimazászlótkétszeresenúgycsavartamráapiszkoszöldkalapra,hogyszinteönállóéletrekelt.Pangbocsemaminthakihaltvolna.Aházakszárazonfalazottormaifelettrongyosimaszöveggel

teleírt zászlócskák lobognak. A kunyhók üresek. A földeken hófoltok, a lépcsők piszkosak. Iszap.Csakamikoregykutyahirtelenfelvonít,jönfutvaegyfiúmegegylányka,éskőveldobálmegegynagytibetiterriert.Afiúszemefelettésalsóajkaalattvastagrétegekbenülamocsok.Biztos,hogyamúlt ősz óta nem mosakodott. Keze, amely alig különbözik a fakéregtől, kérges, és tele vanszemölcsökkel.Miutánakutyátelkergette,odajönhozzám,ésfélrebillentfejjelfelnézrám,minthaénlennék az első idegen, aki a kemény téli hónapok után itt felbukkant.Megsimogatom tüskés haját.Mintha ez az érintés is hozzátartozna, hogy teljesen beleéljemmagamat ebbe a környezetbe.Mostvéglegmegszakítottamakapcsolataimatamúlttal,hogyösszenőjekezekkelazemberekkel,ezzelazországgal.1977.éviutolsóexpedíciómóta,miótavisszatértemaDhaulagiriról,kevesetaludtam.Nemcsaka

válásombillentett ki lelki egyensúlyomból, hanemmintha életem tartalmament volna veszendőbe.Bár teljesen tisztában vagyok vele, hogy a hegymászásnak éppen olyan sok és éppen olyan kevésértelmevan,mintmagánaka létnek,most ismétvidámabbanélek. Jólésmélyenalszom, teljesenajelennekélekgyermekdeden,minthasemmivelsemkellenetörődnöm.

Mivan,ha...

Ott, ahol aSzolu-Khumbugleccser balra erősenmegtörik,morénák és hullámosan felgyűrődöttjégfolyam között áll az alaptáborunk. Egy lapos völgyteknőben két tucat sátor áll a kövek között.Felette állandóan egy kis füstfelhő lebeg, mert a serpák áldozati tüze állandóan ég. Háromfamagasságúdorongonegy50méterhosszúzsinóronsokkisimazászlólobog.

Egydélutánazalaptáborban.Háromtucatemberülamelegnapsütésbenasátraelőtt,aholnedveséspiszkosahó,deakiemelkedőkőhasábokmármelegekésszárazak.Amélyedésegyik,aPumorifelé néző oldalán vannak a serpák sátrai, a másik oldalon pedig, amely az Everestre néz, ahegymászóké, a szahiboké.Középen a kísérő tiszté, aki panaszkodva, a hegyibetegségtől gyötörvefekszik sátrában. Mindenki itt ül, van, aki egy ruhadarabon, más a csupasz kövön, és csevegünk,eszünk.Időnkéntvalakivárakozásteljesennézamélykékégre.Tegnap érkezett meg az első posta az alaptáborba, közte újságok is. Ismét éreztem, mennyire

kikapcsolódtam.Gyakrancsakakkorélemmegaszabadságot,amikorhetekenátútonvagyok.Távolatelefontól,apostától,abürokráciátólésavárosiegyüttélésseljárószabályokrabszolgaságától.Álmaimmegvalósulására olyan sokáig kellett várnom, hogymár nem ismertem remélni. Ezért

végül is a hegymászásomból nem hivatás, hanem játék lett. Olyat teszek, amelyről álmodni semmertem.Útban az alaptábor fele többször megkérdezték tőlem, hogy vajon Peter és én miért akarjuk

okvetlenülkészüléknélkülmegkísérelniafeljutást.Tisztahegymászószempontból,sportszempontbóleztnemlehetmegindokolni.Hogymegmagyarázhassamazálláspontomat,mindigkénytelenvoltamatörténelemhez fordulni, és azt mondtam, hogy az alpinizmus első kétszáz évében a hegy álltelőtérben.Hogyebbenazidőbenacsúcsotfeltártákésmeghódították,ésazismeretlenvoltaz,amitazember minden eszközzel, minden technikával próbált legyőzni. Néhány év óta azonban, ésmindenekelőttazénútjaimnál,többémárnemahegyállazelőtérben,hanemazember,azemberamaga gyengeségével és erejével, amit csak határhelyzetekben él át, magas hegyeken avagy amagányban.Ezekkel az expedíciókkal az a célom, hogy közelebb kerüljek önmagamhoz. Belelássak saját

magamba. Amikor nagyon magasra emelkedem, éppen ilyen mélyen magamba tudok nézni. Haazonbanvalamilyentechnikaieszköztiktatnékmagamésahegyközé,bizonyostapasztalatokatnemtudnék megszerezni: oxigénálarccal nem tudom megállapítani, nem tudom átérezni azt, hogy mitjelent8000méterenésmégannálisnagyobbmagasságbanmászni,harcolniatestvonakodásaellen,ésateljestehetetlenségmagányátelviselni.Azok az emberek, akik elsősorban a sikerre, a csúcs elérésére törnek,minden eszközt, minden

trükköt,mindentechnikátigénybevesznek,hogyeztalegmagasabbpontotelérjék–mégakkoris,haaztulajdonképpennemsportszerű.Nálamviszontnemannyiraacsúcsrólvanszó.Haénnemérnémel(amivalószínűbb,mintaz,hogyelérem),akkorfeladom,7000,8000vagy8800métertengerszintfeletti magasságban visszafordulok. Még akkor is, ha közvetlenül a csúcs alatt vagyok. Azok atapasztalatok,amelyeketaddigszereztem,döntőbbérvényűek,mintazok,amelyeketabbanazesetbenszerezhetnék,haoxigénkészülékkelegészenacsúcsigjutok.Mármagábanafelvonulás,azélet5340métermagasanahalottgleccsermellettmegérteazt,hogyidáigeljöttemésmindeztvégigcsináltam.

Március25-énWolfgangNairz–ahogymihívjuk,Wolfi–,azexpedícióvezetőjeazalaptáborbanmindnyájunkatösszehívott,hogymegbeszéljükazalapelveket.–Mivan,hatörténikvalami?Ezazelsőkérdés,ésazthiszem,hogyeztalaposanmegkellvitatni.

Az, hogy szerencsétlenség esetén folytassuk-e vagy sem, a szerencsétlenség méretétől függ. Amiengemillet:havelemvalamitörténnék,atöbbiekfolytassák.Ésmindenkinekkülön-különmegkellmondania,mi legyen a teendő vele, ha utoléri a végzet.Hamost valaki aztmondja: „Azt akarom,hogy szállítsatok le és temessetek el, ” akkor ezt el kell fogadnunk, ennyire becsületesnek kelllennünkegymáshoz.–Mostazonnalfordítsak?–kérdiaBikánaknevezettDr.OswaldÖlz,expedíciónkorvosa.–Igen,eztfeltétlenül.ABikaezeketazalapvetőmegállapodásokatlefordítjaAngPhuszirdarnak,aserpákvezetőjénekés

akísérőtisztnekangolra.–Abiztosításfedeziahazaszállításköltségeit.Havalakiajégletörésbenszerencsétlenüljár,hogy

hogyanéskihozzale,azegymáskérdés.Kérem,mindenkisorjábanválaszoljon.– Temessetek el ott, ahol meghaltam, és csináljátok tovább – mondom szárazon. Mindenki

összevisszabeszél,demindnyájanarraazeredményrejutunk,hogytovábbkellcsinálni.–Amásiktisztázandókérdésaz,hogykimilyentemetéstkíván–kérdezimásodikorvosunk,Dr.

RaimundMagreiteraPeterHabelerésHannsSchellközöttlezajlórövidvitaután.–Alegtöbbenaztakarják, hogy a helyszínen temessék el; vagy van valaki, aki azt szeretné, ha elvinnék? Ha azalaptábor térségében történikaszerencsétlenség,senkisemvárhatjaelazt,hogyaNyugati-teknőbeszállítsák.Csak Hanns Schell, a gazdag expedíciós tapasztalattal rendelkező grazi szeretné, hogy

hazaszállítanák,haezazexpedíciófolytatásátnemzavarja,ésamentésnemjártovábbiveszélyekkel.Denemkellrögtönalegrosszabbragondolni.–Abiztosításkorlátlanösszegbenfedeziahelikopterköltségeitis–tájékoztatbennünketWolfi.–

Havalamitörténik,mindenkitazonnalelhozathatunkhelikopterrel.Éshavalakinekazonnalhazakellmennie,vehetünkLufthansajegyet–pénzvanMissHawleynél,azösszekötőnknélKathmanduban–,eztbetegségesetéregarantáljaszámunkraabiztosítás.Aköltségeketalegközelebbikórházigfedezik.–Tehátakathmanduikórházig?–Egypillanat,utánanézek.Avisszaszállításmindenesetrebiztosított.Ittezáll:kórháziápolásvagy

visszaszállításabbaazországba,aholazilletőlakott,vagyahazájába.–Eztehátgyakorlatilagaztjelenti,hogyInnsbruckbais,vagybárhováEurópába.– A biztosító vagy a kathmandui kórházi költségeket, vagy a visszaszállítást fizeti egy otthoni

kórházba.–Tehátnincsvita:havalamikomolytörténik,azonnalhaza.–Most pedig mindenki írja fel a legközelebbi hozzátartozóinak nevét és címét, akiket szükség

esetén értesíteni akar – folytatjaWolfgangNairz.Ez a címjegyzék a sátramban egymeghatározotthelyen lesz, hogy szükség esetén rendelkezésre álljon.Hamármost történik valami, az összekötőtisztnek azonnal értesítenie kell a hatóságokat. EkkorMissHawley az ittmegadott címekre telexetküld,úgyhogyahozzátartozókmindenvalószínűségszerintelőbbértesülnekbármiről,mintasajtó.És ha már a sajtónál tartunk: tudjátok, hogy szerződéseink vannak. Szeretnélek benneteket mégegyszeremlékeztetnierre,hogyehheztartsátokmagatokat.– Mi van a napilapokkal? – kérdi valaki. – A német napilapokkal nincs szerződés, csak az

osztrákokkal.–Menjünk tovább! – ragadjamegújraWolfi a szót. –Havelem történik valami, amappában–

vámpapírokfelirattal–találjátokakiutazásiformaságokhozszükségesösszesokmányokat.Akkorazügyintézéstegyikőtöknekátkellvennie.

–Énelőrekijelölnékvalakit–javaslom;ésebbenakérdésbenisdöntöttünk.– Az expedíció számára egy sereg dolgot kaptunk, és természetesen adnunk kell cserébe

reklámfotókat – folytatja az expedíció vezetője – Ezért egyszer egy szép napon lehetőlegmindenkinekmodelltkellállniaafelvételekhez.–Akövetkező:afilm.ApostamindenkeddenéspéntekenmegyPangbocséba,amiaztjelenti,hogy

hétfőnéscsütörtökönkorareggelindítjukafutárt.Apostánaktehátvasárnapésszerdánestekészenkelllennie.Tudjátok,hogylehetőleghetentetudósításokatésinterjúkatkellAusztriábaküldenünk,ésHorst biztosan igyekezni fog, hogy ennek eleget tegyünk, de még egyszer mindenkit meg kellkérném arra, hogy támogassa őt. Ha egy jelenetet fényképez, például azt, hogyan mentek át egylétrán,ésafelvételnemsikerül,megkellállnotokésmégegyszervisszakellmennetek.Azthiszem,ennyit mindenkinek meg kell tennie, ha már Horst a nehéz filmfelszerelést mindenüvé cipeli.Egyébkéntmindenkicsakmagánszemélykéntfényképezésfilmez.Atechnikaijellegűfelvilágosításokutánránkkerültasor.–Mi egy expedíció vagyunk –mondtaWolfi –, deReinhold és Peter külön csoportot alkot.Az

előretoltalaptáborigegyüttműködünk,utánaőkkettendöntikel,hogymittesznek.Haapillérjárható,megpróbálják azt; ha nem, akkor természetesen hozzánk csatlakoznak, a normál útra, és ottpróbálkoznak oxigénpalack nélkül. Úgy gondolom, hogy ha Reinhold és Peter formában van, azelsőbbségazoxigénnélkülipróbálkozástilleti.

Jakésjeti

Néhaegyáltalánfelsemmerülbennemagondolat,hogyanvégződhetezazEverest-expedíció.Ahalálegyszerűennemolyan téma,aminazemberelgondolkodik.Demégisvannak reménytelenéskedvetlenórák is, és sokgondolatban, sejtésbenegy fáradt „Én” jelentkezik, amelyika továbbéléstnem találja olyan fontosnak. Az alaptábor beszélgetéseinek köznapisága, a környezet szürkeségeismétszelídenhömpölygővágyálmokbakerget.Afelszerelésnagyrészeméghiányzik.Egyjakkaravánnakkellutánunkhoznia.Mivela jeticsak

mesebelilény,ésakeresésévelnemtölthetekidőt,nemmaradmáshátra,minthogyváromajakokat.Hegymászásunkegyreinkábbmegváltoztathatatlanténnyéválik.Többénemfújhatunkvisszavonulót.Étkezésközbenszünetnélkülerrőlfolyikabeszélgetés.

Március25.,szombatdélután.Azétkezősátorbantöményitalokatkínálnakkörbe.–Nos,hogyantovább,Wolfi?Lassankéntmegunjukazalaptábort.–Érkezikmavalamilyenfelszerelés?–Masemmi.–Hogyanfoglalkoztassukaserpákat?–kérdiegyikünk.–Hanemisúgyhajtjukvégreatervet,ahogyelképzeltük,mégistovábbkellcsinálnunk.Egyelőre

mostmindenegynappaleltolódik.Ésmindenkinek,akinekmegvana felszerelése, elkell indulnia,hogyaserpáknakmunkájuklegyen–javasoljaazexpedícióvezetője.–Megmaradazútvonalodáig,ameddigmárbiztosítvavan?–Azelsőharmadban igen, amásodikbannem tudompontosan.Talána továbbiakbanerősebben

jobbrakellenetartanunk–véliRobertSchauer,akiFranzOppurggalközösenajégletörésnagyrészétmárbiztosította.–Afelsőharmadbanproblematikuslesz–szólközbeOppurg–,mivelóriásiszakadékokvannak,

negyven,ötven,hatvanmétermélyek,ésittvalamimindigösszeomlik.A vita a legbiztosabb, a legjobb útvonalról tovább folyik. A jégletörés az egész feljutás

legveszélyesebbszakasza,ésazútvonalatjólmegkellettfontolni.–Felderítjükholnapakérdőjelig?–kérdiRobertSchauer.Ígynevezünkegyakadálytajégletörés

középsőrészén.–Hánynagyhasadékvanodáig,ameddigeljutottatok?–kérdem.–Kettő.–Nemtöbb?–Aserpákholnapmárnyugodtanvághatjákanyomot–mondom.–Lépcsőfokokatkellvágni,aholmeredekebb.Ésvanottegyhely,aholaszakadékegyikoldaláról

a másikra kell átváltani. Úgy látszik, hogy ott a múlt évben a koreaiak sok anyagot használtak.Megfelelőfaékeketvertekbe,amelyekenaserpákfelmásztak.Miottegykis létráthasználunk,ésadologelvanintézve–ígyRobert.–Vanmáraserpáknakhágóvasuk?–akarjaPetertudni.–Igen,deacipőkméghiányoznak.–Jégcsákány?–Van.–Kötelek?–Kötelükmégnincs,eztFranznakésRobertnekkellkiosztania.

–Hívjukideakétszirdart–javasoljaWolfgangNairz,ésamikormegérkeznek,folytatja:–Holnapindulunk.Most tizennyolcanvagytok itt serpák.6.30-kor indulunk,ésközületek tizenkettőelkezdiamunkát–magyarázzakönnyenérthetőexpedíciósangolnyelvenAngPhunak,azelsőésDatinak,amásodikszirdarnak.Akétember feladataaz,hogybeosszaaserpákatésközvetítsenamagashegyiteherhordókésazexpedíciótagjaiközött.Mivelaserpákfelszereléseméghiányos,nehézfolytatnia.–21-éreLuklábankétrepülőjáratvoltlekötveafelszerelésszámára.Holnaputánramindennekmeg

kellérkeznie–nyugtatmegbennünketNairz.–Hánymagastáborhozvalósátorvanitt?–Vanmárnéhány.–Milyenek?–Franciák.–Deafranciasátrakatnehézfelállítani.–Mindenbelsőrudazatúsátorralnehezebbbánni,mintazokkal,amelyeknekarúdjaikívülvannak.

Ajégletörésben[12]

Március26.,húsvétvasárnap.Peterareggelielőttmárfejfájásrólpanaszkodik.–Aligaludtam,ésafejemúgyzúg,minthaittamvolna.– Tegnap én is aggódtam amiatt, hogy fejfájást kapok, és szintén nem aludtam valami jól –

vigasztaltam.–Denemfájafejed?–Nem,egyáltalánnem.–Azthiszem,túlsokatettem.–Nemjösszreggelizni?–Nem,dehavégeztél,kérlek,hozznekemegyteát.–Ideküldömnekedaszakácsot.–Csakegycsészeteátkérek.–Erőslegyen?– Aztán majd nemsokára felkelek, de még egy kicsit fekve maradok. Tudod, ez nem olyan

fájdalom, mint amit annak idején a Hidden Peaken éreztem; ez egy erős nyomás az agyban. Aszokásos, ami mindenkit elkap. – Kis szünet után Peter folytatja: – Szinte vártam rá, tegnap estemindencsontomfájt.Másnap, húsvéthétfőn, március 27-én néhány szahib a serpákkal a letörés alsó részére megy;

létrákat és rögzítendő köteleket visznek magukkal. Még mindig várunk a felszerelés hátralevőrészére,amelynekmavagyholnapmegkellérkeznie,hogyvégremegindulhassonanagytámadásajégletörésellenúgy,ahogyaztmáraterveztük.Március 28-án hárman, Peter Habeler, Robert Schauer és én, behatoltunk a jégletörésbe. Olyan

magasraakartunkfeljutni,amennyirelehet,hogyfelderítsükazutatazI.táborig.Első benyomásom ebben a jégtornyokból és hasadékokból álló labirintusban lenyűgöző.

Veszélyesebbetmégsohaseméltemát.Lehetőlegminélkevesebbetkellgondolkodni,mivelaveszélyittmindenüttelképzelhetetlenülnagy.Atájegyedülálló,asoktörmelék–ajégletörésegyösszeomlottgleccserkaszkád–zűrzavaros,majdnemvalószerűtlenlátványtnyújt.Jobb,haegyeskérdéseketnemteszünkfelújra,például:milesz,haabaloldalisérac[13]leomlik;vagymitörténikakkor,haanagyfal a felső régióbanmeginog?A jégszakadékot 1951ótamár annyiszor átmászták, hogybizonyosközönyalakultki.Aközömbösség,amellyel–azismételtbalesetekésemberélet-veszteségekellenére– az összes expedíció áthaladt rajta előttünk, azt eredményezi, hogy a csoportunk tagjai egyáltalánnemtesznekfelkritikuskérdéseket.Déltájban könnyű hózáporban és erős széllökések közepette eljutunk egy látszólag vég nélküli

hosszúhasadékhoz–amiáthidalhatatlan.Úgytűnik,minthakeresztbelezárnáajégletörést.Akezdődőrossz időés a fáradtságelső jelei ellenéremég szeretnékakövetkező sarokmögépillantani.Ezasürgetőtudniakaráslétünkmegnyilvánulása:lüktetőéletamellkasban,duzzadóerőalábakban,tompaüresség a homlok mögött. Olyan, mintha egy bizonyos fajta üreg keletkezne a szem mögött ajégtörmelékköztiórákigtartókeresgéléstől.

Április 1. alaptábor.Öt napon át hiába kísérleteztünk a jégfal átmászásával.Mégmindig vannakkérdőjelek:azutolsóhasadékok,azajég,amiaWesternCwmbólösszeszabdaltjégesésbesodródikle.Vajonletudjuk-eküzdenieztazutolsóbástyát?Délután15órakorrádióbeszélgetéstfolytattunkafelderítőcsoporttalésazalaptáborral.

–Milyenekakilátások?– szeretnénkaHellineknevezettHelmutHagnertőlmegtudni.WolfgangNairzvanakészüléknél:– Fenn voltam Franzcal, és most tisztának látszik az út. Van ugyan odafenn még néhány nagy

hasadék,ezeketazonbanjobbrólvagybalrólmeglehetkerülni.–Nagyszerű.Tehátholnapegészenkeresztültudtokjutni?–Azalsószakaszttalánmégkisséjobbanbiztosítanunkkell–hangzikaválasz.–Egypontontalán

máskéntkellenemennünk,minteddig,különbentúlveszélyes.Afelvilágosításokatkésőbbmégpontosítják:–Odafennazutolsófal,azutolsónagyfordulóutánbalraviszút,mégpedigviszonylagkönnyű.

Franzaztmondja,hogyesetlegegynagyzegzugosvonalbanátlehethaladnirajta.–HálaIstennek!–PeterHabelerazalaptáborbanátvesziamikrofont.–Igen,Peter,Robertmellettemállésaztmondja,hogybalranagyszerűenmegy.Körülbelül40-50

méterinnen.Eltudomképzelni,hogyholnapeljutunkazI.táborig.Szemrevételeztük,körülbelül30-40méterrelvanfelettünk.Innenmindenesetremárnemveszélyes.–Nagyszerű,Helli!Körülbelülmilyenmagasanvagytok?6100vagy6050?–Nemtudom,Mannimondottvalamit6100-ról,denemtudom,hogyeztaszámotcsakbecsülte,

vagyvannálamagasságmérő.– Jól van, Helli, hamamár nem rádiózunk – timost amúgy ismegkezditek a leereszkedést –,

kérlek,helyezzétekelarádiótismétodafenn,talánazonahelyen,aholeredetilegfüggött.–Ezttesszük,Peter.Egyébkéntmindenesetreajégsánconmegyünk,ésnemaztmegkerülve.–Bravó,Helli,jóutat,vigyázzatokleereszkedésközben,nehogyvalamitörténjék,ésmiszorítjuk

értetekahüvelykujjunkat.Viszontlátásraavacsoránál.Szervusz!

Táborimunka–táboriélet

PeterHabelerésénatengerszintfelett6100métermagasságbanfelállítottukazI.magastábort.Ahelyszeles.AmégárnyékosWesternCwmban–azúgynevezettHallgatásVölgyében–afelkavarthókék: itt most biztonságban érzem magamat. Ismét megtaláltam a ritmusomat, hogy a 6400 métermagasságbanlevőII.táborhozanégykilométertmegtegyem.Mostmindentténylegesenaharmóniaérzésévelérzékelek.Akkoris,amikorbalraazégigérőfalakonésaWesternCwmtóljobbrakövekéslavinákzúdulnaklefelé.AII.táborbavalófeljutáshozezekishozzátartoznak.–AII.táborhívjaazalaptábort.Kérem,jelentkezzék!–hívomdélutánazexpedícióvezetőjét.–Nagyonörvendeteshír,haaII.táborjelentkezikhangzikaválasz.–Ez egy sivár hely a II. tábor számára, de óriási területünkvan, éppenmost érkeztünkmeg, és

tábortütünk.Meglehetősenjeges,ésakoreaiakhelyénóriásimennyiségűaszemét.Arraakérdésre,hogymiaszándékunk,eztfelelem:–Ittmaradunk.Egykicsittúlerőltettükmagunkat.Mégishosszúútvoltésmegerőltető.Sokkerülőt

kellett tennünk, és sokat keresgéltünk, mire felértünk. Közben a Lhoce oldalát is megszemléltük.Meglehetősen sima, nem látszik könnyűnek. Nem marad más hátra, mint hogy a szokott útonmenjünk,miveladélipillérenzöldjég[14]mutatkozik.ALhoceoldalábantalánmégkötelekfüggnek.– Mindez nagyon örvendetes. A következő napokban ezt mindjárt ellenőriznünk kell. Ti most

valószínűleg nyugodtan fel fogtok verni egy sátrat, és utána kényelembe helyezitek magatokat. Aserpáklejönnek,vagyfennmaradnak?–AserpákvisszamennekazI.táborba,csakegysátorvannálunk,ésazélelmiszercsakkétvagy

háromnapraelég.Jólenne,haholnapfeljönneegycsoport,hogyjelzésekethelyezzenel.Mifelülrőllefelé jelölünk, úgyhogy középen találkozunk, és utána együtt – Franz, Robert, Peter és én –lemegyünkazalaptáborba.–Ahátralevőbiztosításokatmajdholnaplemenetkorkiépítjük.Javaslatom:holnapreggelelőször

azI. táborfelett tátongóhasadékonkeresztülátfektetjükaháromrészeslétrát,utánatovábbmegyünkfelfelé,saddigjelölünk,amígnemtalálkozunk.Ezzel kapcsolatban a következőket gondolom: lenne még egy lehetőség, az, hogy holnap az

alaptáborbólkétember–mindenesetrenemtudom,van-evalakinekidejerá–feljönneaII.táborba,hogyittmaradjon.Haezmenne,akkorPeterésénlemenetkortalálkoznánkvelük.Őkalulrólfelfeléjelölhetnének.Csakazelsőharmadrólvagyazútfelérőlvanszó,azútmásikfelekönnyű,egyszerű,sima,csaknéhánykanyartkellmegjelölni,éseztidőközbenelvégezhetjük.– Itt azalaptábor.RobertésFranzminden továbbinélkül jelölhet fentrőla II. tábor felé,ésmia

letörésbenalulrólelvégezzükaszükségesmunkát.MivelPeterésénelhagytukaII.tábort,hallaniakartuk,hogyújraelfoglalja-evalaki.–Azavélemény,jobblenne,hamásnapegycsapatmenneazI.táborhoz,ottaludna,ésmásnapa

lehető legkorábbanfelmásznaaII. táborhoz.Ígyugyanasátoregyéjszakáraüresenmarad,deegyéjjeltalánnemfogjaelfújniaszél.–Egyetértek,mégegyszermegfontoljuk,ésestemegadjuknektekapontosmenetrendet,kimikor

éshovamegy.–Reinhold,megmértedaII.tábormagasságát?–kérdeziWolfgangNairz.–Amagasságmérőmszerintamegérkezéskorpontosan6400méterenvoltunk,ajelenpillanatban

pedig6410méterenvagyunk.Petermagasságmérőjekörülbelülugyanennyitmutat–6420métertEzjelentheti azt,hogyakár6500méteren is lehetünk.Feltéve,hogyazelső táborvalóban6100métermagasanfekszik,ahogyvélem.Ugyanismármajdnem100méterrelaLhoce-oldalalattvagyunk,egy

kissé balra, az Everest délnyugati falának beszállásánál. Ez a legbiztonságosabb hely az egészkörnyéken.–Nekemnemegészentetszikazidőjárás.Remélem,hogymaéjjelnemrosszabbodik.Haholnap

hófúvásésködlesz,akkornemmegyünkle,mertaszakaszjelölésemeglehetősenhiányos.– Egy kissé ugyan felhős az ég – jelenti az alaptábor –, de nem úgy néz ki, mintha hirtelen

időváltozástólkellenetartani.Asvájcimagasságmérőittisnagyonjóláll.– Amimagasságmérőnk jó időtmutat, ésmegbízunk benne. Itt alszunk, szükség esetén három

napravanennivalónk.Peter aztmondja,háromnapignélkülözni is tudunk,ezhatnap; tehátvégsőesetbenhatnapmúlvalekellváltanibennünket.–Oké–ígériazexpedícióvezetője–,garantálom,hogyhatnapmúlvaleváltunkbenneteket.EkkorazonbanRobertismétjelentkezikéstudniakarja,hogyazútelsőrészéhezazI.táborbólaII.

táborbafelkel-eaköteletvinni.–Azavéleményem,hogyazI.ésaII.táborköztiútszakasztmindigkötéllelkellmegtenni,ugyanis

vannakrejtetthasadékok,sezekidőnkéntnemegészenveszélytelenek.Aterepkönnyebbugyan,minta jégletörés,derészbenalattomosabb.Vigyetekmagatokkalegyrövidkötelet, talán15-20méterest.Mindenesetrelétrákranincsszükségetek.Felmenetkorahasadékokmiattmeglehetősenmesszejobbrakelltartani,dejobbrakisebbajéghullásveszélyis,mintbalra.Avállalattóriásijéglavinákvannak,amelyekaWesternCwmot(aHallgatásVölgyét)végigsodorták.Ezért lennjobbrakellmennünkésfentbalrahúzódnunk,mertott jobbfelőlveszélyes lesz.Egyébkéntazthiszem,hogyaLhoce-oldallábáig nem lesz szükség létrákra. Úgy néz ki, az első letörést jobbról egészenmeg lehet kerülni.AmennyireazelőzőéviEverest-repülésremégemlékszem,odafenn,akötelektőleltekintve,nemtúlsokmesterségeseszközreleszszükségünk.RobertnekvanmégegykérdéseaII.táborhoz:célszerű-esítés„fókát”[15]magunkkalvinni?– „Fókát” biztosan nem, minden jeges, részben majdnem tükörjég. Peter azt mondja, a felső

szakaszonasíelőnyöslenne.Akkoregészenbalrakellenetartani.Deazútelsőfelébenasí inkábbteher.–Oké,ezekszerintaléceketlenthagyjuk.Egyébként:AngPhuállmellettem.Aztmondtátok,egy

serpaakarvelebeszélni.– Igen, számomra egyelőre minden világos. Legközelebbi kapcsolás 5 órakor. Most átadom a

készüléket.Akétserpafélórahosszatbeszéltegymással.

Április 2. A II. tábort csaknem 6500 méter tengerszint feletti magasságban rendeztük be éshozzáfogtunk,hogymindentelőkészítsünkéjszakára.Szörnyűéjszakalesz,pillanatnyialvásnélkül.Adélnyugati falról és a Déli-nyeregről lefelé fújó szél szüntelenül cibálja a sátorlapokat, úgyhogyállandóan attól félünk, hogy a következő pillanatban a szabad ég alatt fekszünk. A sátor felettünkhamarosanronggyáválikésszanaszétrepül.Márhajnalhasadáskorleakarunkereszkedniavölgybe,mert úgy látszott, hogy rossz idő lesz, és jól tudjuk, hogy ködben és hóesésben lehetetlen amégjelzetlenWesternCwmbólkijutni.Másnap az alaptáborban is rossz az idő. Pihenőnap. A hópelyhek kívülről írásjeleket rajzolnak

rézsútossátortetőmre,hasonlítanakavölgybőlérkezőleveleksoraihoz.Ridegezamainap,azégennemszállnakfelhők,ahegyekkörvonalaielvesznekatejszerűködszürkeségében.Ennekellenéreagleccser,amelyentáborozunk,kellemetlenülvakít.

Április 6., alaptábor, a konyhában.Másodszor fordul elő, hogy a serpáknak egy európai fogást

tálalok fel. Idővel unalmassá válikmindig ugyanazt ennünk: délben és este zsírban sült krumpli éstojás, néhanapjánmetélt tészta kínaimódra.Most pastasciutát főzök. Feltéve, hogy itt, 5340métertengerszintfelettimagasságban,azEverestlábánállevőprimitívkonyhábanezegyáltalánlehetséges.A serpa szakáccsal egy darab jakvajat teszünk egy lapos vasserpenyőbe, amelyet a három, széknagyságúsziklatömbközöttégőkistűzönfelforrósítunk.Miutánajakvajmegolvadt,finomravágotthagymátésegykevésfokhagymátpirítokmegbenne.Abarnárapirítotthagymaközéapróravágottszalonnadarabokatéskésőbbfelaprítottkolbásztszórok.Azegészetmegfűszerezemvöröscsilivel,ésmég egy kevés sót és borsot adok hozzá. Ezt a keveréket lassú tűzön rotyogtatom. Ebben amagasságban figyelemmel kell lenni a kisebb légnyomásra és az alacsonyabb forrpontra. Nemkönnyű a hagymát barnán tartani és a szalonnát nem túlsütni (elégetni). A jakvaj avas, de a szagaelillan, míg a konyhaponyva alatt a kis lángon főzök. Az ember mindent megszokik. Közben kétdobozparadicsompüréthelyezekamellettemállónagykőre,hogya tűzhelymellett felengedjenek.Éjjel mínusz húsz fokon itt minden megfagy. Fél óra múlva a dobozok tartalmát belekeverem aszalonnából,hagymából,kolbászbólésfokhagymábólállóegyvelegbe.Egyfonottszékenülök,atűzhelymelegeazarcombacsap.Akuktafahasábokatrakatűzre.Közben

jönazegyikszahib,ésforróvizetveszmagánakmosáshoz,egymásikforróteátszeretne.Egyszer csak a kőkonyha előtt lárma keletkezik, Visszaérkezett a kísérőtiszt, akit az expedíció

elején hegyibetegsége miatt le kellett vinni a völgybe. Az alaptáborban a serpák hangos hallóvalfogadják.Szépazidő.Néhaaszéllökésszerűenbetöraponyvaalá,ésforróhamutfújazarcomba.Ilyenkor

megfordulok,veszekegydarabtoalettpapírt,amelymögöttemegykőfülkébenvan,ésmegtörlömaszemem.Mártásommáregyjónegyedórájafőakisfatűzön.Mégegyjónegyedóráraleszszükségahhoz,

hogyazétkezősátorbanélvezhetőfogásttehessekazasztalra.Közben az egyik serpa egy jégdarabokkal teli kosarat hoz a konyhába. Az ököl nagyságú

darabokat egy nagy fazékba dobja, amelyben vízzé olvadnak. A jeget körülbelül 200 méterrel azalaptáboralattigleccserbőlhozzuk.Ottvana„forrásunk”,aholahasadékokkaltagoltgleccsermező„megszelídül”,ésatengerhullámaihozhasonlóalakotöltveLobucheirányábanfolyik.Azexpedíciókonyhájaolyan,mintegyélénk,színeszsibvásár.Méretemintegy5x4méter,falai

egymásra rakott, részben négyzetméter alapú kőtömbökből állnak.Közvetlenül a tűzhely felett egyfarúdonfüstölésrevárókolbászokfüggnek.Ládákbanmindenfélefűszerek,amelyekreaszakácsnakésakuktánakszükségevan.Közbenaserpákegycsészeforróteátnyújtanakát,ésénügyelekarra,hogyazaddigramárbesűrűsödöttmártásomleneégjen.Amintmegállapítom,ahagymatúlsötétresikerült.Ennekazazoka,gondolom,hogyamegfagyottdarabokat forróvajba tettem.AngPhu, aserpákfőnöke,közbenittülmellettemakonyhában,éskrumpliteszik.5340métermagasságban fogunkra való tésztát készíteni valóbanművészet.Ha csak egy perccel

továbbfőznénkakelleténél,mariskásalennebelőle.

Falomlás

Másnapdélelőttismétakonyhábanvagyok.Arendtőlésatisztaságtóleltekintvealvilágialégkör,ahol azonban nevető emberek vannak, és nem „jégletörés gondok”, meg „csúcs minden áron”beszélgetések uralkodnak el. Itt jól érzemmagam. Nemcsak azért, mert szeretem a serpákat, de afüstöt,azemberszagotésmindenekelőttatüzetis.Pizzát készítek, ismét olasz ételt. Mialatt a szakács nagy alumínium tányérokon csapatit süt –

nagyon vékony, húsmentes népételt, amelynek csak az alsó része kissé barna –, akonyhakonténerekből különféle ízesítőket szedek elő: paradicsomos halat, szardellát, szardíniát,hozzáismétcsilitéstermészetesenszalonnát.Az alaptáborban semmi különös esemény sem történik, és a kék égen sem látható semmi.

Szükségemvolnavalamire,hogymegkapaszkodjakbenne,hogyvalamitérzékeljek.Ezenazáprilis7éndélelőtt10óratájbanhirtelenizgatotthangokathallokkívülről.–Ajégletörésfelsőharmadábanegyporhófelhőszálltfelamagasba!Ezannaka jele,hogyegy jéglavinazúdult le.Mindenkikirohanasátrakból, látcsövekethoznak.

Szemünketmegerőltetvefelváltvanézünkaletörésfelé.Igen,ottamásodikharmadbanmostmindenmás. Egy körülbelül 50 méter széles jéglavina zúdult le, pontosan az útvonalunkra. Azoknak ahatalmasfalaknakazegyike,amelyekafelsőrészenajégletöréstlezárják,egyszerűenösszeomlott.Ebbenapillanatbanmégnemtudjuk,nemtartózkodott-enéhányserpaéppenazonahelyen,amikor

a lavinaelszabadult,és látcsővelaszemünkönszámoljukazokatazembereket,akika letöréshelyefelettláthatók.Hetenvannak.Ottállnakmereven,dermedten.Azokatismegszámoljuk,akiketközbena jégletörés alsó részén fel tudunk ismerni: hatanvannak. Ígybiztosakvagyunkbenne, hogy senkisempusztultel.KorareggeltizenháromserpakapaszkodottfelazI.táborba.Azalaptáborbanmostnagyafeszültség;mindenkivitatkozik,ésmindenkivárja,hogyaserpáka

veszélyzónábólvisszaérkezzenek,hogymegtudjuktőlük,mitörtént,milyenazútvonaléstovábbraisvállalhatjuk-eafelelősségetajégletörésbenvalóközlekedésért.Déltájban végremegérkeznek a serpák, egy részüknek az arcamég sápadt. Úgy jönnek,mint a

menekültek, kezükben a hágóvassal. Nairz egyszerű expedíciós angol nyelven szól hozzájuk.Kérdéséinagyongondterheltek.–Lavina?Rossz?–Nemrossz.Mindenoké.Azeseményaserpákralátszólagnemvoltolyannagyhatással.–Azthiszem,ránksokkalnagyobbhatástgyakorolt–véliazegyiktársam.–Milyenvoltalavinában?–kérdiNairzakövetkezőserpát,akialetörésbőljött.–Nemrossz.Eztaközönytaligtudjukfelfogni.–Ezazavagy-vagy,ahogyBuddhaakarja–próbáljukegymásnakmegmagyaráznieztaközömbös

magatartást.Közbenmegérkezikaszirdar.–Halló,AngPhu,örülünk,hogylátunk.Nagyonboldogokvoltunk,amikoralátcsővelláttuk,hogy

mindahetenjöttök.–Szerencsénkvolt–feleliAngPhu.–Ésajégazútrazuhant?–Csakazegyikoldalára,deazútmostsokkaljobbanjárható.– Nos, akkor most minden rendben van – mondja Nairz –, de azért szerencsétek volt, hogy öt

perccelazelőttnemtartózkodtatokazonahelyen.

–Abuddhistáknálahétszerencsésszám–mondjaAngPhuragyogva.–Oké–mondjaazexpedícióvezetője–,rakjatoknagytüzet,veszünkmégegykülönjakrakomány

fát.Aserpákelégedettek.Amintmondják,azútmostjobb.Őkasorskegyeltjei.Hisznekbenne,hogya

lavináknemfognakkárttennibennük.Wolfgangújraelmondjanekik,hogyanfigyeltükőket:– Távcsövön keresztül néztünk és számoltunk benneteket: egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét,

ezenkívülméghat,akiktávolabb,lentvoltak.Akkortudtuk,hogysemmibajsemtörtént.–Majdismétnémetül folytatja felénk fordulva: –Nekünkmég sokhiányzik ahhoz, hogy a serpák életfelfogásátmagunkévátegyük.Ezértmaradjunkmegatervünknél,ésakineknemkellfelmennie,jobb,haatájárasemmegyaletörésnek.–AztánmegkérdeziAngPhut,fennáll-eegyújabbjégomlásveszélye.–Vanegyhely,amiveszélyesebb,mintatöbbi–feleliaszirdar–,demajdtalálokegyolyanutat,

amelyeztmegkerüli.Eznemgond.–Ezekegészegyszerűensemmibeveszikaveszélyt–állapítjamegegyikünklakonikusan.EkkormegszólalHorstBergmann:–Szabadabeszélgetéstmostegymásiktémáraterelnem?Haajövőbenvalakinekszerszámralesz

szüksége, Roberttól kell elhoznia. Pontosan fel kell jegyezni, ki mit visz el, és használat utánmindenkinekvisszakellvinnie.Kérem,nehagyjákheverniaszerszámokat,mertmegrozsdásodnak,ésakkorhonnanveszünkújat?Egyébkéntmindenkitudja,holavöröshordó,amibenaszerszámokattartjuk.–Mostholvan?–Fenn,aszerszámossátorban.Mindenkivegyekibelőle,amireszükségevan,ésazutántegyeújra

vissza.Ennyiazegész.Abeszélgetésismétvisszatérajégletörésre.–Aserpákszemébenmindenolyanegyszerű–véliegyikünk–szerintükmindentafelsőbberők

irányítanak.Hameghalnak,annakúgykelllennie.Valakimegkérdi:–Reggelújraindulnakaserpák?–Mitgondolsz,Reinhold?–Előbblátnunkkell,hogyleküzdötték-easokkotholnapra.–Eztnemhiszem.–Azutatodafennnemsokkaltudjukmódosítani.Sembalra,semjobbra.– Ha nem okvetlenül szükséges – mondja Wolfgang –, többé senkit sem küldenék fel. Túl

veszélyes.– Most lezuhant egy jégfal, egy tisztességes lavina. Biztosan némi idő eltelik a következőig –

próbálmegnyugtatnibennünketvalaki.–Énazonbanaztmondom,hogyakockázatkisebb,haritkábbanmegyünk.Ésavitafolyiktovább:–Aserpákszámáraakockázatmégmindigigennagy.–Amikockázatunkugyanakkora!–Képzeldcsakel,haötperccelkorábbanvannakott...utánacsomagolhatunk...atöbbiekközülegy

semmegytöbbéajégletörésbe.–Eztnemtudom;deénserpáknélkülismegpróbálnám–válaszolom.–Dehahétserpaelpusztul,atöbbiekközülegyiksemtartvelünk.–Nem,biztosannem,nekemisezameggyőződésem.– Egyszer biztosan változtatni kell valamit a kathmandui hatóságoknak. A jégletöréshez

helikoptereketkellenerendelkezésrebocsátaniok.

– Mindenekelőtt nem szabad hetes csoportokban mennünk, kettő plusz kettő, maximum hárompluszháromteherhordómenjenegyütt–feleliNairzSchellnek.–Miegyesévelvagykettesévelmehetünk.–Csakazmehet,akiodafenntovábbdolgozikvagyvalamitennivalójavan.–Azthiszem,nálunkezmáskéntvan,miaveszélyttalánmáskéntértékeljük–mondomén.–Ezugyansemmitsemhasznál,deott,aholveszélyes,gyorsabbanhaladhatsz.Aserpákmindenütt

egyformagyorsanmennek.–Havalamifelülmegreccsen,azthiszemannak,akiközépenáll,semmiesélyesincs.–Ezmaóriásiszerencsevolt–jegyzemmeg.–Azáltal,hogyamainapigaletörésbennyugalomvolt,túloptimistákvoltunk.–Haarragondolok,hogyJosllalegyüttfennvoltunkésahogyanmiottelidőztünkésfilmeztünk,

végigfutahidegahátamon–mondjaHorstBergmann.–Kíváncsivagyok,mitbeszélnekaserpákegymásközött.Mindenekelőttarra,hogyhajlandók-e

továbbcsinálni,vagyholnappihenőtakarnak.–Alegfontosabb,hogyajövőbennemenjenekcsoportosan.Morbiddologerrőlbeszélni,demás,

ha egy vagy két ember jár szerencsétlenül, mint ha heten egyszerre – jegyzi meg az expedícióvezetője.–Úgyvan,mégasajátfelelősségéresemmehetegyiküksemfel!–Egyhalottistúlsoklenne!–Teljesenkiszámíthatatlanahelyzet,mertegyáltalánnemlehetfelbecsülni,hogymikorszakadle

ismétegydarab.Ezéjjel-nappalbármikorelőfordulhat.–Ezvalószínűlegazzalfüggössze,hogymostmégishatározottanmelegebbvan,ezértnagyobba

jégfolyamsebessége,ésazegészjégfalmárismegbillent.– Most éjjel nagy feszültségeket érezni a gleccserben, feszültségeket, amelyek kezdetben nem

voltak.–Mamínusz21fokvolt,előtteazonbanéjszakamindigmínusz25vagy26fokotmértünk.–Április7-evan,ahetesbuddhistaszerencseszám,ezértsemmisemtörténhet.–Hétmeghataztizenhárom–helyes–állapítjamegWolfgangNairz.–Ezekaserpákszámomracsodaemberek.–Ittmostmindenegészenmás,mint1974-benaMakalun.AMakalu-terepsokkalmeredekebbvolt,

ésaserpákameredeklejtőtőlsokkaljobbanfélnek,mintaveszélyestől.–Őkugyanolyanjólfelismerikazéletveszélyt,mintmi,desemmibeveszik.–Nemhiszem,hogyaveszélytugyanolyanjólfeltudjákbecsülni,mintmi,debelenyugszanakaz

istenek akaratába. Ismét igazolva látják, hogy a rizsszemek rituális szórása használt valamit. Ajövőbenbiztosanmégtöbbetfognakelszórni.EkkorWolfgangaserpavezetőhözfordul:–AngPhu,hányszorjártadbealetörést?– Összesen? Százszor vagy kétszázszor. Ez a negyedik expedícióm az Everestre. 1971-ben itt

voltamanemzetköziexpedícióval,1972-benBoningtonnal,1975-benszinténvele,eztehátanegyedikút.–Ésakorábbiévekbenisvoltakolyanlavinák,mintez?–Igen,előfordult.Háromszor.Ésközelebb.–Tevalóbanaszerencsefiavagy.–Igen,eztlehetmondanifeleliAngPhunevetve.–Lelkeshegymászóvagy?–kérdezem.–Igen.

WolfgangNairzesteismertetiakövetkezőnapokravonatkozóbevetésitervet.Ahangulatkomoly.–Holnapután–mondja–PeterésReinholdaII.táborbamegy.ABika,HorstésénfelmászunkazI.

táborba. Reinhold és Peter két napon át megpróbál előrejutni a Lhoce oldalában, és lehetőlegberendeziaIII.tábort.Horst,aBikaéséngondoskodunkróla,hogyazI.táborbólaterhetfelszállítsákaII.táborba,ésezenkívülarraisgondunklesz,hogyaII.tábortkiépítsék.ReinholdésPeterkétnapigmarad bevetésben, ez tehát azt jelenti, hogy a harmadik napon a következő együttesnek, vagyisFranznakésRobertnekkészenkellállniaarra,hogyodafennfolytassaamunkát.Azt,hogymostazalaptáborbólegyből felmenneka II. táborba,vagyazéjszakátaz I. táborban töltik,kettőjüknekkelleldöntenie.Robertszótkér:–FelmehetünkPeterrelésReinholddalegyütt,ésmaradhatunkazI.táborban?–Nem,eznemmegy,legkorábbanmásnapmehettekutánuk.–Ezaztjelenti,hogyakkoregysátratisfelkellállítanunk!

Április8-ánkésődélutánjönafutárposta.Azexpedícióvezetőjemindnyájunkatösszehív.Kiosztjaa postát, az egyik levelet a másik után. Név szerint szólít mindenkit. Azoknak a postáját, akik amagastáborokban tartózkodnak, a postazsákbanmegőrzik. Nekem is jött néhány levél.Mindenféleemberekírtak,előszörörülök,deutánarájövök–micsodakizökkentés.Itt van egy csomó,mindenféle semmiséggel telefirkált papír. Az észrevételek ésmegállapítások

állandóanismétlődnek,utambanvannak,ésmégmindenlevélíróválasztisvár.Ehelyettmostszépenasátorban fekhetnék, egyedül lehetnék, és figyelhetném a vékony sátorlapra finoman kirajzolódófelhőkárnyjátékát.Sok időm volt arra, hogy felkészüljek a következő napokra. Holnap reggel 5 órakor akarunk

indulni Peterrel, hogy az alaptáborból felmenjünk a II. táborba. Ez jó néhány órába beletelik, defontos, hogy egy nap alatt eljussunk oda, hogy a következő napokban aLhoce oldalfalát, amely aHallgatás Völgyétől több mint 1000 méter magasba, a Déli-nyereghez vezet, ellássuk rögzítettkötelekkel, ésott felépítsüka III. tábort.Acsúcs elleni támadás előtt ez azutolsó tartózkodásnagymagasságban. Peterrel együtt már azzal a gondolattal játszunk, hogy rögtön a Lhoce-oldalfalbiztosításaután–jóerőnlétetésjóidőtfeltételezve–megkockáztatjukatámadást,ésválaszolunkarraakérdésre,amelyidecsaltbennünket:lehetséges-eazEveresteléréseálarcnélkül?Ittazalaptáborbannéhánynyugodtnapottöltöttem,ésélveztemasemmittevéstmegabajtársakkal

valócsevegést.Ebbenanyugalombanmégafényképezésrőlismegfeledkeztem.

Teljesenegyedül

Azegyetlenember,akiértahegymászássalszakítanék,anyám.Korábbanvoltmégafeleségem,akiakritikushelyzetekbenugyanerőtcsepegtetettbelém,deegyáltalánnemakartlebeszélniezekrőlazexpedíciókról.Ésanyám is tudjaazt,hogyezekakalandokazéletfeltételeimközé tartoznak,hogymegkell kockáztatnomőket.Azokközé akevesekközé tartozik, akik engemvalóbanmegértenek.Biztos,hogynéhaaggódik isértem,deannyirabízikbennem,hogygondjainemragadnakát rám.Csupánazért,mertő létezik,erősebbnekérzemmagamat,ésmert tudom,hogyszeret,nemfélekahaláltól.Mindent, amit korábban félelemnek éreztem, most lüktető életnek érzek, testileg valamilyen

bénulásnakvagymély lélegzetvételnek,aszerint,hogyaveszélynekegybizonyospontjátmégnemértemel,vagymártúlléptemrajta.Amikora III. táborbaegyedül,nagymelegben, soknyomkészítőmunkával felkapaszkodok,erős

éntudathatát,amimajdnemmindigeltölt,amikorteljesenbekellvetnemmagamat.

A III. táborbóláprilis13-án felhívomPeterHabelert, aki nemsokkal a II. tábor felett feladta, ésvisszatért a II. táborba. – Minthogy nyilvánvalóan senki sem jön utánam – mondom –, nekem isvalószínűlegújralekellereszkednem.– Lehet, hogy egyedülmaradsz – feleli Peter –mindenesetre a táborod közelében látok néhány

pontot. Azt azonban, hogy ezek a serpák saját málhájuknál többet visznek-e, innen nem tudommegállapítani.Már lent, amikor Petertől elváltam, három serpa vonakodott továbbmászni. A többiek ugyan

kitartottak, de mielőtt újra elindultak, csökkenteni kellett a terhüket. Utána egy ideig még velükmaradtam,azutántőlükelhaladvaelőrementem.Ugyanislátnomkellett,milyenatovábbiakbanazút.Azt mondom Peternek, egy óra múlva tudni fogom, hogyan csinálom tovább. Ha a sátor, az

élelmiszerekésafőzőideér,mindenesetreaIII.táborbanmaradok;különbenújralekellmennem.–Aködrétegfelülelvesziakilátást–rádiózzaPeter–,deazabenyomásom,hogyateherhordók

továbbmennekaIII.táborirányában.Azthiszem,egyóramúlvanáladkelllenniük.– Igen,kétserpaközvetlenülalattamközeledik,Mingma,egynagyon jóemberésAngDordzse.

Felhoztammagammal200méterkötelet,éslassankezdemmagamatserpánakérezni.Haholnapegydarabot biztosítani tudok, boldog és megelégedett leszek. Az utat a Déli-nyereghez egy másikegyüttesnekkellenebiztosítania,merteztamunkátmindigegyedülvégeznimégiscsakfárasztó.Peter azt válaszolja, hogy Robert szeretné odafenn továbbcsinálni, de nekem az a véleményem,

hogyőmártúlsokatdolgozott.–Úgygondolom,egyszerkikellenepihenniemagát.–DeRobertszeretnefelmenni.– Tudom, Robert mindig készséges, és örülök, ha ismét az élen halad. Valóban a legjobb

hegymászókközétartozik,akiketismerek.Mégegyszermondom,halehet,maradniszeretnék.–AzidőnemvalamibiztatóDehaazidőjárás-jelentéskedvező,aBikaésRobertvagyFranz–aki

éppen jobb formában van – jöjjön fel, és egy darabot biztosítson. Utána talán Helli jöjjön fel acsoportjával.Őazeszményiember idefenn.Dehaaz időnemváltozik–mondom–,senkineksemkell feljönnie. Kint ugyan borús, de meleg van, lényegesen melegebb, mint egyébként idefenn.Ezenkívülkisséméghavazikis.

Április 13., 14 óra. Egyedül vagyok 7200méter tengerszint felettimagasságban, azon a helyen,ahol a III. magastábort fel kell állítani. Órák óta várok a serpákra, akik útban vannak felfelé. Akövetkezőéjszakáttáborfelszerelésselittkelltöltenem.Egyfeketefoltbukkanfelmesszelent,ahóhátán,mögötteaWesternCwm,amelylátszólagvéget

nem érően húzódikmessze, az I. tábor irányában.Nem érzemmagam egyedül, bár ködös az idő.Enyhénhavazik,ennekellenéremintegyfátyolmögöttlátomazEverestet.Mindignagyonizgatottvagyok,amikoregycsúcsalattülök,amelyetmégsohasemmásztammeg,

ésamelyrőlnemis tudom,hogymeg tudom-emászni.Ahófúváselnyűtt fátylaésazEverest-csúcsfölöttiködfoszlányokmég titokzatosabbá teszikeztahegyet.Nemazértmegyek tovább,hogymégegynyolcezrestmegmásszak,hanemazért,hogyeztafátylatfellebbentsem.Közelednekaserpák.Aködönkeresztülmintnagyítóüvegenátsütanapaferdejégfelületre.Most

afinomszegélyűNupce-Lhoce-gerincfelettáll,ésidőnkéntáttörafelhőkön.AfényésazárnyékokjátékábanaWesternCwmfelettahomorúmeredekségúgyhat,mintegyfejetetejéreállítottjég-éshósivatag. A tűrőképességre a serpáktól akarok példát venni, és úgy hiszem, ebben a pillanatbanmegértemazösszefüggést,mégpedignemcsakköztemésacsúcsközött.Egynapijárásravagyokakövetkezőtábortól.–Halló–mondomazelsőserpának.Őazonbannemválaszol,csakfáradtanfelemeliakezét,ésa

fogain keresztül fújja a levegőt.Rövid ideig állvamarad, és az erőlködéstől eltorzult arccal a fixkötélrögzítésipontjáramered.A táborhelyolyankitetthelyenvan,mintegysasfészek.Várakozásközbenadélnyugati fal felől

száguldóködfoszlányokatfigyelem.Aztánaszemembeötlenekarégisátorállások,amelyeket1975-benaBonington-expedícióhagyottottahóban.Egypiszkosszínfoltasziklaésajégközött.Tíz méter választja el még Mingmát a táborhelytől, tíz méter, amelyet lépésről lépésre, a

mászókengyelt[16]lassanfelfelétolvateszmeg.Megcsúszik,állvamarad,előszörszaporánlélegzik,majd utána a fogai között fütyülve ereszti ki a levegőt. Tekintete rám mered, és közbenmegkönnyebbültenfújjakialevegőt.Kiakasztja amászókengyelt, és odaléphozzám.Már nemmegy, inkábbbotorkál. Szeme egy sík

helyetkeres,majdkimerültenlerogy,fejétaledobottmálhárateszi,kezeitösszekulcsoljaahasaelőtt,ésnemmozdul.Kész,vége,sikerült!Későbbkisideigazorrátvakarja,feláll,ledobjaamászóövet,ésmegdörzsöli

abaltérdét.Szárazhegyiköhögésejellegzetes.Alaposankimerült.–Jóhelyezitt?–kérdezemtőle.–Igen.TegnapazalaptáborbólaII.táborbament,mapedigide.Eztúlsok,mondja,egyembersembírja.

AneveMingmaNoru,demicsakMingmánakhívjuk.Amikormegkérdezemtőle,hogymaletud-emenni,vállatvon.–Ezlehetetlen!–Ittakarszmaradni?Nemtudja.Semmitsemszól.–Mitérzelmost?–Semmit.Fájafejem.–Boldogvagy,hogyittvagy?–Csakarúpiákmiatt.–Akkormajutalomnapodvan?–Igen.A III. táborba való felmászásért a serpák a szokásos harmincöt rúpia napibérnél (körülbelül öt

nyugatnémetmárka) többet kapnak.Ez tesziMingmát boldoggá.Leoldja a terhet a hordkeretről, a

szalagokatráfűziazalumíniumrudakra.–Mingma–mondom–,nekedlefelémagaddalkellenevinnedegyoxigénpalackot,lehetségesez?–Manem.Majdholnap.–Oké.–Keményazéletitt,ahegyeken,ugye?–kérdiegyszerűangolnyelvünkön.–Talánesniisfoga

hó.–Kevéshó,vagynagyonsok?–Nemtudom.Szeretnémmegtudnitőle,van-eittlavinaveszély.–Nincs.Mingmaazsebébenkotorászik.Előszedegydarabszalámit, lehúzzaahéját,ésennikezd.Ezkét

serpaebédje,deazegyikvisszament,azsemmitsemkap.KözbenmeghallomAngDordzselépteit.Ahócsikorog,megérkezett.Szájátvastagnapvédőkrém

réteg szegélyezi.Erősebbenhavazik.Eza serpa is akönyökére támaszkodik,hogy jobbanki tudjafújnimagát.Mingmanemszeli fela szalámit,hanemharapbelőle.Anapegypillanatra lilás-fehérgolyókéntáttöraködön.–Fáradtvagy,AngDordzse?–Csakegykicsit.KözbenfelállítottukakisDunlop-sátrat–1,50méterszéles,1,80méterhosszúéskörülbelül80

centimétermagas –, amelybenhárman szorosan egymásmellé kuporodvaülünk, és teát főzünk.Agázfőzőt először meg kellett szabadítani a jégrétegtől, utána azonban viszonylag jól ég. Mingmakintrőlegyzsákjegethoz,hogyutánatölthessünk.Reggelótasemmitsemittunk,kiszáradtunk,ésazéjszaka, amely itt 7200 méteren ránk vár, kemény lesz. Bizonyára keményebb, mint bármilyenbivakolás[17]azAlpokban.Ráadásulnemtudjuk,milyenidővárható.Mingmamindenféleedénykékkelbabrál,előszörteáthozegyfadobozból,utánahóvalösszekevert

cukrot.Akeskenysátorgerincrefelakasztottuknedvesharisnyáinkat.Mégmamegkellszáradniuk,haholnapnemakarunkmegfagyni.Eznemcsakkellemetlen,hanemveszélyesislenne.Afagyásokilyenmagasságbanacsekélyvérkeringésmiattelkerülhetetlenkövetkezményekkeljárnának.Alighiszekaszememnek,amikorAngDordzseegyszalonnátéstésztáttartalmazókonzervetdobbeasátorba.Ezleszavacsoránk.Nem tudok rendesen beszélni, bár az agyam, legalábbis látszatra, még normálisan működik.

Annyiraösszehúzódtam,hogylégzésközbensemahasam,semavállamnemtudeléggémozogni.Asátor felállítása közben sokat mérgelődtem, mert a rudak nem illettek össze. Dermedt ujjaimmalkellettkörülütögetnem,mígvégresikerült.Hapontosantudnám,hogyholnaprosszidőlesz,mégmavisszamennék,leaII.táborunkba,azelőretoltalaptáborba.Dehaholnapcsakegykicsitiskisütneanap, ha csak egy kis esély is lenne arra, hogy folytatni tudjuk, akkor innenmegkockáztatnék egyelőretöréstaDéli-nyeregirányában,hogyazexpedícióelőtt„ajtótnyissakacsúcshoz”.Mingma a kanalával darabokra töri a jeget, és a jégkockákat belehelyezi a fazékba.Van egykis

állványa,amelyreafőzőtfelcsavarja,ésegymásikserpenyőbeállítja,hogyolvadáskoregycseppvízsemenjen veszendőbe.A víz idefenn fontos,majdnem szent dolog.A finom pelyhek, amelyeket asátornyíláson keresztül látok,most gyorsabban hullanak. Ez nem jó előjel.MialattAngDordzse alevest behabarja, bal kezemmel a fazekat fogom, hogy fel ne boruljon. Orrunk és ajkunkkirojtosodott,berepedt,fáj.Mindenkiboldog,hogyasokezermélyésfájdalmaslélegzetvételután,amelyreazelőretoltalaptábortól idáigszükségvolt,végreegykisszárazhelyevan.FelhívomaII.tábort és tájékoztatom, hogy a két serpa begyömöszölődött hozzám. – Nagyon, nagyon fáradtanérkeztek, egyébként bizonyosmértékigminden rendben van.Abarométer nemmutat sem jót, semrosszat.Talánjavul.

Halljuk, hogyodalenn is havazik.Ezenkívül azt ismegtudjuk, hogy az alaptáborbanmárkészenállnakamálhákmásnapra.Gondosan,részletesenfelsorolják,mimindentfognakfelvinni:–Jégcsákányokat,hatgázpalackot,kétbenzinfőzőt,húszliterbenzint,sót,tojásport.Metéltésrizs

nincsatáborban,aztelőszörfelkellhozniavölgyből.Franzcipőjétszinténamálháhozcsomagoltuk,ezenkívül fazekakat és egyegészségügyidobozt.Reméljük,hogyReinholdotmaéjjel nem fújja elsátrávalegyüttaszél.Nem,jelentikmostaII.táborból,elfújásrólnincsszó,deesetlegmegfullad:–NálavanMingmaésmégegymásikserpa,akinekanevétnemtudom.Aztazonbantudom,hogy

mindkettenalaposanmegizzadtak.–Akkorreméljük,hogyReinholdtalállegalábbegykislyukat,amelyenfrisslevegőtszívhat.Másnap,ahogyakéttáborköztirádióbeszélgetésbőlmegtudom,énfolytatomabiztosítómunkáta

Déli-nyeregirányába.–Egyedülmindenesetrenem jutelmesszire,aSárgaPadon túlbiztosannem.AIV. táborigmég

hosszúazút,7200métertőlkörülbelül8000méterig–ezkereken800méteraDéli-nyeregig,éseza800métervegyes terep,váltakozvasziklaés jég.Részbennagyonmeredek.Reinholdmindenesetretovábbfogjacsinálni,ésakövetkezőcsoportnakazutántermészetesenfelkellzárkóznia.–Igen,ezaterv–jelentkezembe.–Csakannakamegerősítésétkérem,hogyakövetkezőegyüttes

időbenérkezzék,hogynelegyenüresjárat.–Holnapmegtudod,kibiztosíttovább.Időjárás-jelentés most már nem várható, de az alaptábor összes barométere javulást ígér; a

következő hivatalos jelentés csakmásnap reggel 7.15 tájban lesz, a hírek után. Számomra fontos,hogylehetőlegkoránmegtudjam,eláll-eahavazás,éshogyénhamarosanfolytathatom-e.Mielőttabeszélgetésünketbefejeznénk,vanmégegykérdésem:–Nemszabadelhallgatnotokelőttem,haazalaptáborbanolyannőszemélyekbukkannakfel,akik

vonzódnakhozzám.Akkorazonnaleltűnök.–Jó,majdvigyázunk.–Időközbenmegérkezettvártlátogatóm?–Nem,errőlsemmitsemtudunk.–Oké,akkor6órakorújrabekapcsolok.Vége.A sátorbanmeleg vanA két serpamég sokáig szorosan egymásmellett ül, a sátorbejárat félig

nyitva van, és főznek. Egymást váltják. 7200 méter tengerszint feletti magasságban meglehetősensokáig tart, amíg a jégből víz lesz, és az végül annyira felmelegszik, hogy teát lehet belőle főzniNagyon jól érzem magam ebben a magasságban, bár mindenki úgy ül, hogy ki kell ficamítaniamagát,hogyegyáltalánelférjen,és fekvésközben isúgykell elhelyezkednünk,hogya sátoregyikoldalán két, amásik oldalán egy fej legyen.Ha az egyik embermegmozdul, a többieknek is veleegyüttkellfordulnia,olyanszorosanfekszünkasátorban,mintaszardíniákadobozban.

ASárgaPad

Jól alszom, és az egyik serpamár jóval napfelkelte előtt elkezd főzni.Aztán visszafekszik, és amásikrabízzaakisfazékfelettafelügyeletet.Reggelrádió-összeköttetésbelépünkazalaptáborral,ésakétesidőellenéreelhagyjukasátrat.LassanmászunkfelfeléaLhoceoldalában,hogyújrögzítettköteleket helyezzünk el. Itt-ott kötélmaradványok kandikálnak ki a hó alól. Követem őket, éskörülbelül háromórai kemény biztosítómunka után átharántolunk rézsútosan balra felfelé, azúgynevezett:SárgaPadhoz,amelyaLhoce-oldallegnehezebbszakasza.Közbendéllett,mégmindigénhaladokazélen,akétserpaaköteleketcipeli.AmikoraSárgaPad

lábához érek, és itt is kötélmaradványokat találok,megnyugszom, helyes úton járok.A Sárga Padelsőszakaszátviszonylaggyorsanmegmászom,meredekésjófogásaivannak.Ezutánkétrendkívülveszélyeskötélhosszatkellmegtennem.Inkábbcsúszásez,mintmászás–biztosításnélkül–alefelérétegződöttéshelyenkénteljegesedettkőlapokon.Mivelasimasziklátötcentimétervastaghórétegborítja, sohasem tudom biztosan, mennyire megbízható az, ami a hágóvasam alatt van, vagy egysziklalapon állok Bármely pillanatban kicsúszhatok. Az egyetlen biztos pont, egy a hó alól kiállóhegyesszikla,azelsőérintésreletörik.Így fél óra hosszat tart, amíg egy százméteres kötelet magam után húzva a lapokon

keresztülmászok. Kezemmel tisztogatok és távolítom el a jeget, hogy helyenként legalább egy kisfogáslegyenazujjaimszámára,vagyegykislépcsőfok,amelyenmegállhatok.14óratájban,aSárgaPad végén, elfogytak a köteleink. A serpáknak engedélyt adok a leereszkedésre; én még egyedülfelkapaszkodom a Genfi Sarkantyú és a Lhoce-oldal közti lapos teknőbe. Addig a pontig akarokeljutni,aholahomorúszakasztmindenoldalrólsziklákveszikkörül.Amagasságmérőm7800métertmutat,tehátközvetlenülaDéli-nyeregalattvagyok,ésmégodáig

el szeretnék jutni.Demár túl késővan, és ráadásul annyira havazik, hogy a továbbmenést illetőennemtudom,mitévőlegyek.Mégviszonylagjólérzemmagam,bárazigénybevételakkora,hogyöt-tíz lépés után pihenőt kell tartanom. Kora reggel óta se nem ittam, se nem ettem, így érthető afáradtság. De még sohasem éreztem magam olyan jól, mint ebben a magasságban. Elvégreközvetlenül egy nyolcezres csúcs alatt vagyok.Most, ebben a pillanatban, meg vagyok győződveróla,hogyálarcnélkülfeltudokjutniazEverestre,haafizikaiállapotom,egészségemkitart.Ittalegfelsőbbövezetbenmászvaafejemetmindentízlépésutánacsákányratámasztom.Mégisle

akarcsúsznionnan.Könyökkelahóratámaszkodom,ígyminthaamellemneknemlenneeléghelye,ezértmindkétkezemetacsákányrateszem,ahomlokomatmegakezemretámasztom.Akezemnemakarottmaradni,ésafejemlecsúszik.Egyikhelyzetsemlátszikmegfelelőnekakimerült,lélegzetértküzdőtestszámára.Mégelakaromérniasekélyhóteknővégénél,aGenfiSarkantyútóljobbraesősziklákat.Mászás közben ezek a sziklák egyre nagyobbnak ésmégis egyre távolabbinak látszanak.Amikor a sötét foltokat elértem,márisúj célt tűzökmagamelé.Deutánamagamzáromel azutatsajátmagamelőtt,ugyanisegyszerűen lefelékezdekmászniAzelsőpillanatbanúgy teszek,minthanemvennémészre.Csak délután érek vissza a III. táborba. Pontosan 16 óra van, amikor megérkezem: kapcsolatot

teremtek a II táborral és az alaplaborral. A bajtársak természetesen lelkesek a gyors előrehaladásmiatt. A hófúvás ellenéremég aznap a falon át lemászok a II táborhoz. Egy újabb éjszaka a szűkhelyenaserpákkalegyüttbizonyáranemlennekellemes,ésnemistennejót.LentagleccserenRobertSchauer ésFranzOppurg jönelém,hogya repedésekveszélyét csökkentse.A II. táborbakísérnek,ahonnanmásnap leereszkedemaz alaptáborba. Peterrel együtt ott akarjuk előkészíteni a rohamot acsúcsellen,éskiisakarjukpihennimagunkat.

A biztosítási munkálatokban odáig jutottunk, hogy Peterrel együtt megkockáztathatjuk az elsőkísérletet. Nem sok az, amit az utolsó bivakra fel kell vinnünk. Csak egy hétnél alig valamivelhosszabb szép időre és szerencsére van szükségünk. Egyikünknek sem szabadmegbetegednie és abátorságát elveszítenie. Az, hogy mind végig kitartunk és sok megerőltetést, magányt éskimerültségetviselünkel,mindkettőnketlelkesít.Amikorazembervéglegelszántamagátarra,hogyfelhágacsúcsra,gyakranolyan,minthamegvastagodnaabőre,ésahidegetsemérziannyira.Addigfogokmászni,amígösszenemesem.

Április 16., alaptábor. Ma reggel madárdalra ébredek. A reggeli nap meleg, ráadásul érzem atavaszt. Nincs zúzmara, ami az arcomat dörzsöli, amikor a hálózsákban megfordulok. Teljestudatábanvagyokannak,hogyezmostnemamagastábor.Az alaptáborban sok minden változott: a sátrak körül elolvadt a hó, és azok a kőteraszok,

amelyeket szállásainkelőtt építettünk,márnyáriasanmelegek.WolfgangNairzésHorstBergmannösszeszerelték sárkányrepülőiket, és a serpák úgy bámulják őket,mint a világ nyolcadik csodáját.Mindentmég egyszermegvizsgálnak.A serpák és a bennszülött parasztok – akik a völgyből a fáthozzák – láthatólag ki is nevetik, de csodálják is ezeket az érdekes madarakat. Vajon sikerűbemindkettőjüknekaDéli-nyeregről lesiklania?Aritkalevegőbenezarepülésnemcsakaszéltőlésakoncentráló-képességtőlfügg.Vajonkiképesarra,hogyezeketasárkányokatfelcipeljea8000métertengerszintfelettimagasságba?[18]Peterrelmegbeszélünkegylehetségestámadásitervet.Peter,akiidáigaLhoceoldaláncsakazelső

200méteren tevékenykedett, ésmár egy nappal előttem leereszkedett az alaptáborba, velem együttmeg van győződve róla, hogy a hegyen minden előkészület megtörtént, az útvonal el van látvarögzítettkötelekkel,létrákkaléstáborokkal,úgyhogyegyolyanidőszakban,amikorazidőszép,ésmiutánazalaptáborbanalaposankipihentükmagunkat,mintkötélpáros,néhányserpatámogatásával,elindulhatunkazelsőkísérletre.Mostdélutánismétesikahó.Afinom,szabályoszizegésasátortetőnolyan,mintegymonológ.A

sátorban fekszem a világos Gore-Tex ponyva alatt, és nézem azokat az apróságokat, amelyeket aközépső rúdraakasztottam:amagasságmérőt, ahomlokszalagot, egy jelölőzászlót, amelyaz1977.őszikoreaiexpedíciótólmaradtitt,ésegynapszemüveget.Azenyheszéllökésekellenéreotthonosanérzemmagam, emelkedett a hangulatom. A csúcs elleni támadásra várva (ami teljes igénybevételtkövetel),szörnyűfeszültségvanbennem.Tudom,hogyeztalánavégetjelentheti,demegszabadultamattólacéltalanságtól,amelybenméghónapokkalezelőttéltem.Mostnaiv,intenzívéletetélek,éshébe-hóbaaztkívánom,hogyennekazexpedíciónakne legyenvége,hogyezacélmegmaradjon,hogyezeketanapiálmokatbárhovámegyek,mindigmagammalvihessem.AzEverest álarcnélkül: örök eszme, örökutópia.Ésmég ehhez járulnak a sejtések, hogy siker

eseténvalamielvész–ésnemcsakaképzeletszámára.

Élveeltemetve

Éjszakavan.Miközbenegészcsendben fekszemhálózsákomban,úgyérzem,minthaa szabadbanfeküdnék. De mégis biztonságban, egy óriási, végtelenül nagy teremben. Csak amikor a szél asátorfalakat megrázza, veszem tudomásul, hogy az alaptáborban, a hidegben fekszem. A szél éleskéskénthasítbeérzelmeimésértelmemközé.Amikor felébredek, meg kell néha tapogatnom magamat, kezemet végig kell húznom meleg,

csupasz bőrömön. Sem magánosnak, sem egyedülállónak nem érzem magam, de meg kelltapogatnommagamat,hogyfelfogjam,mivagyok,holvagyok,hogyhihessekmagamnak.Amikor a gleccser, amelyen táborozunk, belső feszültségei következtében ropog, olyan, mint

amikorfaég.Ajégnyögésrecseg.Ma,április17-én,RobertkétserpávalegydarabonelőbbrejutottaLhoce-oldalon.Szabadazúta

Déli-nyereghez.Lennerősenhavazik.Fél éjszakánátvillámlikésdörög, ésmindenórában lekellráznomahavatasátorról,hanemakarom,hogybenyomódjék.Ahirtelenidőjárás-változásellenérePeterrel együtt azt reméljük, hogy április 20-án elindulhatunk az alaptáborból, hogy végrehajtsukelsőelőretörésünketacsúcsfelé.Nálamnemarrólvanszó,hogy„megcsináltam”azEverestet,hanemarról,hogyottfenn„legyek”.Április18.Tegnapmégkésőéjjeligegyüttültünkakonyhában,AngPhu,néhánytársam,serpákés

én.Mialattakuktákésaszakácsazedényeketmosogatta,azidőjárás-jelentésthallgattuk.Amainapranemsokjótígért,sezértsemmikülönösetnemterveztünk.MadélutánAngPhuhirtelenmagánkívüléskétségbeesvejöttvisszaajégletörésből,ésjelentette,

hogykísérője,DavaNuruegyrepedésbezuhant,miközbenúj létrákatpróbáltátfektetni rajta.Ahírnagyonmegrázott,bárazexpedíciókezdeteóta,miótaajégletörésttanulmányozzuk,tudjukazt,hogyrendkívülveszélyes,ésottmindenexpedíciónakszámolniakellbalesettel.Ajégletörés,amelynéhánykilométer hosszú és körülbelül másfél kilométer széles, napi egy méter sebességgel mozog. Ezszokatlanul gyors.Gyakran előfordul, hogy egészdarabokösszeomlanakbenne, hogyóriási, többszázméterhosszúságúhasadásokkeletkeznek,jégtornyokomlanakle.Azelsőalkalommal,amikoraWestern Cwmról egy óriási jégfaldarab lezuhant, tizenhárom serpánknak szerencséje volt. Mostpedigmegtörténtabaleset.–Nincsértelmefelmászni,úgysemtudjukmegmenteni–mondjaAngPhu.Alyukhatártalanmély,

mondhatnifeneketlen.Egymásikserpa,akijelenvolt–aszerencsétlenséghelyénekmásikoldalán–,felmászottazI.táborba,mertnemvolterejehozzá,hogyátugorjaahasadékot,ésAngPhuvalegyüttvisszatérjenazalaptáborba.–Mostvárjukarádió-összeköttetéstafelsőtáborokkal,hogymegtudjuk,mitcsinálnak.Melegvan.

Agleccseralsórészénazegészdéli időalattködszállong,ésanapégetia jégmezőszéttöredezettfelszínét.–Hogyfogjákfelaserpákaszerencsétlenséghírét?–kérdikafelsőtáborból.–Feltehetőennem

lesznekhajlandóktovábbmenni?Vagymégnemmindenkitudróla?AII.táborbólHannsSchelljelentkezik,ésmégegyszermegkérdi,nincs-eesélymentésre.–Nem,nincsráesély.AngPhumegnézteahelyet,ésaztmondja,ahasadékolyanmély,hogyaz

emberazaljábólsemmitsemlátvagyhall.Egyáltalánsemmiértelmesincs,hogyottkeressük.–Mitörténjékatovábbiakban?– Ang Phu ugyan nagyon megtörten jött le, de tíz perc múlva már kész ismét többé-kevésbé

beleilleszkednianapirendbe.Aztmondja,holnaphagyjukpihenniaserpákat.Utánaújrafolytatódikazexpedíció.

Azalaptáborbólmostazazutasításérkezik,hogyRobert,FranzésJoslmaradjonazI.táborban,ésonnanholnapbiztosítvajöjjönle.–Igen,értettem.MilegyenvelünkaII.táborban,lejöjjünk?–kérdeziSchell.–Nem,AngPhu itt állmellettem.Az hiszem, csak az alaptábor serpáinak lesz holnap pihenője.

Arról, ami odafenn történt, még nem beszélt a serpákkal. Lehetséges, hogy holnap ezeknek aserpáknakiskellegypihenőnapotadnunk.Egyébkéntmindenrendbenmegy.

Egywhiskysüvegtelevérrel

EgyikreggelOswaldÖlzközönyösenülasátraelőttikövön.Tekintetemerev,karjafáradtancsüngaláválláról.Aligértem,mitmotyog.EznemaBika,expedíciónkorvosa,ahogyőtaManaszlurólésMakaluról ismerem,ésaMountMcKinleyről is,aholelsőneksikerültmegmásznunkazÉjféliNapFalát.Mostroncs.KétnappalezelőttgyorsirambanmászottleaIII.táborból–egynapalatt–,hogyegyjégletörésenszerencsétlenüljártserpátmegoperáljon.Mostúgylátszik,hogymagaisközelebbvanahalálhoz,mintazélethez.Asátorbejáratnálegywhiskysüveghever,vérreltele.Nemsokkalasikerültműtétutánmagavette

leavértsajátmagától.Hematokritjaamagasbanhatvanháromraemelkedett,ésazt remélte,hogyavérvételtől és a vérplazma-infúziótól – tehát a vér felhígításától – javulni fog az állapota, degyengébblett,ésmostteljesenfásult.Oxigéntadtunkneki,ésnéhányóramúlvaismétvilágosantudgondolkodni.–Ezekszerintavérfelhígításamégsemmindenrejógyógyszer?– Az ember nem kísérleti nyúl – feleli. – Néhány fickónak – méghozzá ellenőrző csoport

alkalmazásanélkül– felhígítjákavérét, saztánvilággákürtölnekvalamit,amiavalóságbanolyangyengelábonáll,minténtegnap.–Nagymagasságbansohasemengednémavéremetfelhígítani!–mondom.ABikanéhányóramúlvarészletesenelmagyarázzaaproblémát:–Amagassághoz való alkalmazkodás közben –mondja – a szervezetmegsokszorozza a vörös

vértestecskéket,hogyezzelnöveljeavéroxigénszállítóképességét.Avörösvértestecskékszámánakemelkedése a hemokrit emelkedésében nyilvánul meg, vagyis a vérben és a vérfolyadékbanemelkedikaformaelemekaránya.Ezazembernéláltalában40-45százalék,deilyenkor50százalékföléemelkedik.Haahemokritegynempontosanmeghatározottkritikusértékföléemelkedik–ezazértéktalánvalamivel60százalékfelettvan–,akkoravérbesűrűsödik,vagyisnemtudolyankönnyenkeringenia finomvéredényekben,ahajszálerekben,mintnormáliskörülményekközött. Ilymódoncsökkenaszövetekoxigénellátása,holottavértöbboxigénszállításáraképes.Ezértaszövetekhiánytszenvednek, bár körülöttük bőség van. A vérnek ezt a besűrűsödését természetesen elősegíti, ha aszervezetnemkapelégvizet.Innenszármazikazúgynevezetthemodilutiovagyvérhígításgondolata.Ha a hemokrit egy bizonyos kritikus érték fölé emelkedik, vérvételt csinálnak, és a levett vértmesterséges plazmával vagy plazmával pótolják. Ezt a módszert két német expedíciónál, nagymagasságokban a hegymászók teljesítőképességéneknövelése érdekében és a hegyi betegség ellenpropagálták.Acsúcsellenitámadáselőttazösszeshegymászónálvérvétellelcsökkentettékahemokritértéket,és

mesterségesplazmátiskaptak.Ahegymászókjóteljesítményeialapján,akikmindenesetreoxigénnelmásztakfelnagymagasságokba,ezenkívülanagymagasságokbanfellépőcsekélyszámúpanaszésafagyásra való hajlam hiánya miatt arra következtettek, hogy ez a módszer hasznos. Ezek akövetkeztetések azonban tudományos szempontból teljesen megengedhetetlenek, mivel nem voltakellenőrzőcsoportok.Azexpedícióalatthegymászóinknál folyamatosanmeghatároztukahemokritértéket,ésátlagosan

20-25 százalékos emelkedést találtunk.Ahemokritértékek tehát 50 és60 százalékközött voltak, 60százalékfelettiértéketcsakakkortaláltunk,amikornagyvoltafolyadékhiány.[19]Vizsgálatainkból tehát kiderül, hogy még 5000 méter feletti huzamos tartózkodás után sem

következik be a vörös vértestecskék olyan fokozott képződése, amely indokolttá tenné a vérfelhígítását.Avérveszélyesbesűrűsödéseegyszerűönfegyelemmel,éspedigebbenazesetbenkellő

folyadékfelvétellelelkerülhető.[20]

Április 20., alaptábor.Az alatt a négyhét alatt, amelyet az alaptáborban és felette töltöttem, aligolvastamkönyveket.Egyremagasabbramentemajégletörésen,ésutánaaLhoceoldalában.Devoltakolyannapok,amikornemtudtamrászánnimagamarra,hogyvalamit is tegyek,amikoregyszerűenélveztemazadottpillanatot.Korareggelhosszúideigfeküdtemasátorban,amígazelsőnapsugaraklenemolvasztottákasátortetőbelsőoldalárólafinomkristályszerkezetűzúzmarát.Közben hallgattam a sátor előtt csivitelő madarakat, és az alattam és felettem levő gleccser

csikorgását,ropogásátésháborgását.Ma,miután a szokottmódonmegmosakodtam, napkelte óta az alaptábor sátrai és kőtörmelékei

közöttálmodozásbamerülveegynapsütöttekövönülök,ésbeletemetkezemacsendbeésmagányba,amíg csak a kukta ebédre hívó kiáltása fel nem ver. Csak ez ébreszt rá az időmúlására.Az ilyendélelőttökön jobban érzem magam, mintha tennék valamit, és az időt nem elveszettnek, hanemajándéknaktekintem.DélutánhosszúideigülöktársalogvaRobertSchauersátrában.–Tulajdonképpen bizalmas naplót írsz? – kérdem. –Olyant, amelyben leírod az érzéseidet és a

hangulataidat,példáulamikoraszéttöredezettgleccsermezőnmégykeresztül,ésaztmondod,hogy„tökéletesszar”.–Mindennaprólcsakegészenrövidenírok,talánnégysort.–Ésmitjegyzelfel?–Egyszerűenazt,amitörtént.Ésabenyomásaimatösszegezem.– Nekem az a véleményem, hogy ez a rövid összefoglaló kevés A végén lesz egy sereg

benyomásod,dehiányoznakalegfontosabbtapasztalataid.Azélmények.

Felahegyre

Hogy préselte a vihar egész este a finomporhavat a sátor varratain keresztül! Jó tíz centimétervastagonbeborítjaahálózsákjainkat.Kétségbeejtő!Azugyanmegkönnyebbülés,hogyhirtelentöbbénem érzek kötelezettséget, többé nem emlékszem céljaimra, többé nem érzem azt, hogy mit isakartamésegyáltalán:hogymiisvoltamvalamikor.Peter Habeler és én tehát egészen szilárdan elhatároztuk, hogy oxigénálarc nélkül küzdjük le a

világ legmagasabb hegyét. Most azonban két serpával csaknem 8000 méter magasságban ülök azEverestésaLhoceközött.Peter tegnap elrontotta a gyomrát, és visszamaradt a III. táborban. Engem azonban a jó idő

továbbcsalogatott. Becsuktam a bal szememet és hunyorogtam. Merésznek tűntem magam előtt,amikorhinnikezdtemazegyénivállalkozásban.Mostmársemmibensemhiszek.Abbansem,hogyacsúcs álarc nélkül sikerül, de a palackos oxigénnel történő megmászásban sem. Magamban iskételkedem, és az „Everest becsületes eszközökkel” gondolata, amely évek óta üldözött, mostvakmerőnektűnikaszámomra.Hatúlélem,abbahagyom,szegreakasztomahegymászóbotot.Csakmégezegyszertúléljem!Két serpával felmásztam 7200 méter magasságba, hogy az esetleges egyedüli vállalkozáshoz

kiindulópontot teremtsek magamnak. Hárman elértük a Déli-nyerget is, és ott felállítottunk egykényelmes sátrat. Mingma, a magaslati teherhordók egyike, azonnal bemászik a hálózsákjába. Amásik,AngDordzse,segítafőzésben,ésegyidejűlegkétségbeesettenazonfáradozik,hogybelülrőlmegtartsaasátrat.Aviharalibegővásznatállandóanafejünkhöznyomja,attólfélek,hogyazonnalfoszlányokramegyszétéselszáll,sveleegyüttmiis.Ámde a sátor csodálatosképpen másnap kora reggelig kitart. Csak akkor szakad szét. Hó- és

daraforgatagokcsapnakazarcunkba.Holagleccserszemüvegem?Hola főző?A tartaléksátorutánkutatok,éskéremaserpákat,segítsenekafelállításábanMínusz40fokhidegbenésóránkéntkétszázkilométeresszélsebességmellettelvesznénkmenedéknélkül.Éslehetetlenalemászásis.Elővigyázatlanságból,dealapelvemhezhíven,hogyaviláglegmagasabbhegyeittechnikaitrükkök

nélkülmászommeg,nemvittemmagammaloxigéntaDéli-nyeregre.Most,ebbenahalálövezetbenabivakolásutánlegalábbaserpákatfeltudnámserkenteniazoxigénnel.Mingmamégmindignemmozdul,némánfekszik.Amikormegrázomésmégcsaknemisnyög,

rákiáltok.–Elmentazerő– szuszogjamentegetőzve,ésösszegömbölyödik,mintegymacska.Nemhisza

túlélésben. Visszahúzódik önmagába, és többé nem lázad a halál ellen. Mindnyájan el fogunkpusztulni,Mingma,AngDordzsemeg én, a világ legmagasabbhágójában,Nepál ésTibet határán,egytermészetesszélcsatornában,amelybensajátakaratombólvertemfelasátramat.Aserpáképpolykevésséhősiesek,mintén.Demegadjákmagukatasorsuknak.Nemáldozzákfel

magukategyeszméért,deegymásértsem!Félnek,ahogyénisfélek,detöbbénemvédekeznek.Felkellállítanunkamásodiksátrat.Kiakarokjutniebbőlahelyzetből,túlakaromélni.Csakmég

egyszer.AngDordzséval kimászunk a szétszakadt sátor összevisszaságából, és a viharszünetekbenmegpróbálunk egy új sátrat felállítani. De a széllökések állandóan az összecsuklott lapok aláhatolnak, és felfújják őket, mint egy léggömböt. Csaknem kitépik a kezünkből a sátrat. A vihartúlharsogja kiáltásainkat, két-háromméternél nagyobb távolságból nem értjük egymást.Állandóanhátatkellfordítanunkaszélnek,hogykitöröljükaszemünkbőlabelehordotthavat,amelytőlberagadt.Miutánráébredtempróbálkozásaimnevetségesvoltára, lehiggadok.Ahalállalszembenis.Túlkésővanmindenre.Aviharorkánnáfokozódik.Égabőröm.Ujjhegyeimenésorromhegyénjelentkeznek

azelsőfagyásokkékesfehérárnyékszegélyei.Túlhűltem,báregybeszabottpehelyruhavanrajtam.Egyóramúlvavégrebemászhatokamásodiksátorba.Behajlik,deáll.Áll,ésénsírok.Mingmaátrakodik.Mialattasátorbelsejébenhelyreigazítomalaticelmatracokatésrájukteszema

jeges hálózsákokat, percről percre értelmetlenebbé válik számomra az Everest megmászásánakgondolata.Idejebekapcsolniarádiót.Akészülékegyetlenjégcsomó.AIII.táborjelentkezik,abeszélgetésazonbaneleintecsakakörülforog,amitegyébkéntistudunk–

a Déli-nyereg körül tomboló orkánról beszélünk. Két-három órával később újra beszélek a többitáborral.–AngDordzsemégmindigkitűnőenvan,Mingmaazonbantegnapótafekszik.Aztmondjaugyan,

hogynembeteg,deállandóaniszik.Nemszabadmegkapniaahegyibetegséget.–Kibírodmégazéjszakát?–Kikelltartanom.Haamásodiksátorelszakad,megpróbálomatartaléksátratfelállítani,amiegy

Gore-Tex-Nippin-Special.Haazonbannemsikerül,nemtudom,mittegyünk.–Reinhold!Vételenmaradunk,hogymindigeltudjérnibennünket.–Mennifog.Atúlélésnagyművészetem.Nemnagyonfélek.Haazidőmegjavul,vanreményünka

túlélésre.Ittegy-kétnapalattígyis,úgyisvége.–Értettem.Reméljük,hogymegjavulazidő.–Állandógondbanvagyokaserpákmiatt–mondom.– Igen, azt hiszem, akkor mindenesetre le kell jönnöd, s ahogy hallottam, a serpák sem bírják

tovább.–Oké,váromazidőjárás-jelentéseteket.Milyen lassanmúlnakahalálosveszélybeneltöltöttmagányosórák.Azesti rádiózásigeltelt idő

örökkévalóságnaktűnik.ÉsakkoraII.táborközli,hogyazidőjárás-jelentésholnapreggelrejóviszonyokatígér,adélután

azonbanismétfelhősésrosszlesz.–Akkormeg vagyunkmentve – válaszolom –, akkor le tudunkmenni! Rögtönmegmondom a

serpáknak!–Azállapotunknagyonrossz–mondom.Márrégótanemittunk.Segítenetekkell,hamimagunk

márképtelenekvagyunklejutni.– Igen, segíteni fogunk, mondd meg a serpáknak. Gondolatban mindnyájan nálatok vagyunk

odafenn.Eltudjukképzelni,hogyotthogynézki.–Azthiszem,hogyaserpákimádkoznak.Hisznekafelsőbbhatalmakban.Számukrajóazatudat,

hogy nem egyedülmaguk döntenek a sorsukról. Ebbemenekülnek.Úgy néz ki,mintha a 150-250kilométerközöttiszélsebességrögtönelsöpörnéasátrat.Ráadásulmínusz50fokvan.Asátorrezeg,ezértbeszélgetésközbennehezentudjukmegérteniegymást.–Igenerősenremélem,hogyasátorkitart.Milyenkönnyűiselpusztulni,haazemberrámenős.Mégsemvagyokapatikus,asátorfalcsattogása

ébrentartbennünket.Haelszakad,elvesztünk.Devanmégegyprobléma:–Mitcsináljak,havalamelyikserpabedilizik?KérdezdmegaBikátazalaptáborban,hogyakkor

mittegyek?Nemsokáramegkapomakívántfelvilágosítást:–ABika aztmondja, semmi esetre se adj neki gyógyszert, inkább kiabálj rá, vagy kenj le neki

egyet,hogyleküzdjeasokkot.–Rendbenvan.Ilyenhidegetmégneméltemmeg.Asátorfelépítéseközbenkörülbelülfélóraalatt

félcentiméteresjégképződöttazarcomon,éstöbbésemmitsemláttam,éstennisemtudtamsemmitHafelállok,aszélledöntalábamról.

Mostismétegyedülvagyokakétserpávalésakintiszéllel.Lennecsakegyemberitt,akihezvalamifűz. Amikor bebújok a hálózsákba, tudom, hogy vállalkozásom lehetetlen és ostoba. A sátorfalvarratainkeresztülhófújbe,ésaztgondolom:nem,feladninemfogom.Lekelljutnunk.Mingma ismét mozdulatlanul fekszik mellettem; olyan, mint egy halott. Nekem is össze kell

szednemmagamat,hogytudjam:mégélek.Agyamnagyonlassanforog.Abeszédisfáraszt.Később,amikorazalaptáborbanmagnószalagról

meghallgattamazt,amitaviharnapjaibanbeszéltem,semahangomat, semabeszédtempómatnemismertemfel.Mindenolyanlassúnakhangzik,minthahalálosbeteglennék.Mielőttbeestelednék–ezamásodikéjszakaahalálzónában–,mégegyezerkimegyekasátorelé,

és megtapogatom a külső rudakat. Ujjaim hozzáragadnak az alumíniumhoz. Egy darabig állok aviharban,ésvárokvalamire,anélkül,hogy tudnám,mire, taláncsakegykékcsíkraa láthatáron.Avilágazonbanszürkekörülöttem,nincsmás,csakköd,hózászló,vihar.Haholnapranemjavulmegazidő,ahelyzetünkkilátástalannáválik.Összeszedemmagam.Báraszélagázfőzőlángjátminduntalaneloltja,nemadjukfel.Innunkkell,

mindahármunknaksokatkellinnunk,különbenéjjelmeghalunk.Másnapreggelalábbhagyaszél,afelhőtakarónkékfoltoktűnnekelő.Letudunkmászni.Mingma

azonnal talpra áll, és Ang Dordzse követi. Még mielőtt feleszmélek, mindketten elhagyták atáborhelyet,ésmegkezdtékaleereszkedést.AhófúvásbannekifeszülnekaszélnekaGenfiSarkantyúirányában.Egyedülvagyokésfáradt,végtelenülfáradt.Atestemtöbbénemengedelmeskedik,összeroskadok,

ülvemaradok,egyszerűenülve.Deazutánújraösszeszedemmagam.Ittazideje,rádióznomkell.–IttaIV.tábor.Egészéjjelforgószelünkvolt.Semmitsemaludtam,mertvirrasztanomkellett.De

mostmégalszomvalamit.Asátorkitartott.–Hogyancsináltad?Ésmivanaserpákkal?–Márelindultaklefelé.–Nagyonjó.Mostigazítselmindent,mireanapkisüt,ésutánaleereszkedsz.Mivanpillanatnyilag

aszéllel?–Mégmeglehetősenerős,demármegtudokállni.Miújságodalent?– Nem sok Mindnyájan rátok gondoltunk, és reméltük, hogy jól átvészelitek az éjszakát. Most

szorítjukahüvelykujjunkat,hogyjólleérjetek.–KimaradaIII.táborban?–Senki.AIII.táborbanmindenserpaolyanfáradt,hogyleakarnakmenni.–Jóvolna,havalakiottmaradna,de...–Visszakellengednünkaserpákat,mertkülönbennéhánynapmúlvanemcsináljákvelünktovább.

Lehetetlen

Asátratleoldomakülsőrudakról,úgyhogyaponyváklaposanatalajraesnek.Hogyaviharerejeelnefújjaőket,üresoxigénespalackokatfektetekrájuk,amelyeketkorábbiexpedíciókhagytakitt,ésmostaviláglegmagasabbhágójátcsúfítják.Mégabejáratokra isnehezéket teszek,ésmégegyszerutánanézek,hogybehúztam-eacipzárakat?Majdnem ötven órát töltöttem a halálövezetben, anélkül, hogy az időről egyáltalán tudomást

szereztem volna, alvás nélkül, egy nyugodt perc nélkül, minden pillanatban arra gondolva, hogykisöpörnekbennünketebbőlavilágból.Ezekbenazórákbanéveketöregedtem.Vigasztalan az idő, nem süt a nap, az égen nem szállnak felhők. Az Everest meredek gúlája

elmosódva áll a szürke ég előtt, látszólag végtelenül magas. A vihar korbácsolta csúcstető azelérhetetlenségmegtestesítője.Kissékivilágosodott.Anapnakvalaholaködmögöttkellrejtőznie,nemtudáttörnirajta.ADéli-

nyeregfelettmégmindigzúgavihar.Kiveszemasátorbólahátizsákot.Aserpákmárrégeltűntek.Megpróbálokutánukkiáltani,denemállnakmeg.Menekülnek.Félnek.Amennyire ez kesztyűben lehetséges,megpróbálom a két sátor alumínium rúdjait szétbontani és

lefektetni.Ahóbanheverőszámtalanüresoxigénpalackbólújabbakatrángatokelő,ésalapossátrakrafektetem.Táborunkapusztuláséselhagyatottságképétnyújtja.Anyugatiszélcibáljapehelyruhámat,és ismét jégkristályokat zúdít az arcomba, amelyek egy másodperc alatt finom jégpáncéllátömörülnek.Egészarcomberagadtésfeszül.Látásomkorlátozott.Aszélismétdélrőlfúj,tehátaWesternCwmfelőlfelfelé,ésnemTibetfelől,ahogyvártam.Fáradt

vagyokküzdeniellene,miközbenlaza,fáradtlábbalátbotorkálokaGenfiSarkantyúhoz,éskimászomaszélére.Mégegyszerkörülnézek,éslátomaszürkesikátort,amelyátvezetTibetfelé.Felettemállasötét jég, amely felhúzódik az Everesthez, és jobbra a sziklagerinc, a sarkantyú, ami eltakarja aLhocét.Leülök, ismétkiáltok a serpáknak, akiknekvárniukkellene rám.Hiába.Miközben fáradtanülök,

nem vagyok levert, mert ezúttal nem sikerült. Szomorú sem vagyok, csak végtelenül fáradt. Egypillanatigismétarragondolok,hogykeletfelé,Tibetnekisleereszkedhettemvolna.Teljesenmindegylettvolna.Azavartságérzése,amelyhónapokótaüldöz,ismétittvan.Nemvagyoktöbbékíváncsi,ésnagyon világosan tudom, hogy az egyedülléttől csak a saját énem menthet meg. Aktivitás, naivönmegértésrévén.Ismét feltápászkodom, és megpróbálom megtartani az egyensúlyomat a viharban. A Genfi

Sarkantyú kőlapjain törömmagam előre, hogy a Lhoce-oldalon lemásszak a III. táborba.AGenfiSarkantyúgerincén,ott,aholakötelekkezdődnek,látommagamalattahófúvásbanakétteherhordóalakját.Nemfordulnakmeg, amikorodakiáltok.Amikora III. tábort elérem,AngDordzsemárottvan.Megvárt,Mingmaviszontfolytattaazútjátlefelé.Lassan, szinte szaggatott ütemben ereszkedem lefelé a kötélen amélybe.Néha elfog a köhögés,

időnkéntegyszerűenafalhoztámaszkodom,éscsakülök,kifújommagam,pihenek.Végtelenülfáradtvagyok. Lassanként kis fájdalmat is érzek azokon a helyeken, amelyeket nem eléggé óvtam – azorromhegyén,ezkisséelfagyott,azujjaimban,főkéntazujjakhegyén,amelyekkékesfehérek,ésazegészarcomban,amelyfelrepedezett.Két napon átmászok lefelé.A rögzített köteleken függeszkedemaz oldalban lefelé, hasadékokat

ugrok át, keresem az utat. Behavazott hegyoldalakat szelek át, és csetlek-botlok az árnyék nélkülihőségben a Hallgatás Völgyén keresztül. Áthaladokmindazokon a helyeken, ahol hetekkel ezelőttkötélbiztosításokat éshidakat építettünk,hogy teherhordóinknakmegkönnyítsükamálha szállítását.

Degyakranazabenyomásom,hogyittmégsohasemjártam.Elvesztettemazemlékezőképességemet?ÉjjelaII.táborbanrámtöradepresszió.

Április27-én18órakorajégletörésközepénvagyok.Napnyugtakoregyedülmászokajégtornyokközött lefelé.Egykötél ittnemsokatjelentene,mivelazemberaligtudjabiztosítanimagát.Haegyegész terület beszakad, mint akkor, amikor hű serpánk meghalt, nincs menekülés. Leereszkedésközbena fáradtságésakísértetiesnapsugárzásakadályozzagondolkodásomat. Ismételteneltereli afigyelmemet aza fantasztikus felhőképződmény, amelymost azutolsónapsütésbenahegyekkörüllátszik.Hirtelenegylétratűnikfelelőttem,csakúgylazánlógakötelekközött.Bizonytalanvagyok.Deha

a többieket elbírta, gondolom, akkor engem is elbír. Két lépést teszek, a híd közepén vagyok,pontosanaszakadékfelett,amikoralétraegyhirtelenrándulássaleloldódikahegyfelőlioldalán,ahídbeszakadalattam,ésénamélybezuhanok.Egykézzelakorlátkötélbekapaszkodok,ésszabadonlengeka levegőben.Alétra lendülettelnekicsapódikagleccserszakadékmásikoldalának.Kapálózólábbalés lábheggyelmegpróbálomelérnia létra fokait.Kitapogatom,ésmostkezemmelakötélenfüggeszkedvemegközelítemalétrát,felmászokrajta,ésaszakadéknakavölgyfelőlioldalánvagyok.Még megrendülést sem érzek. Csak este az alaptáborban veszem észre, hogy azt a karomat,

amelyenfüggtem,aligbírommozgatni.Alétraleszakadásátazonnalközlömexpedícióstársaimmalés a serpákkal, hogy másnap a hasadékot felülről és alulról újra biztosítsák és az expedíció úgyfolytatódhassék,minthasemmisemtörténtvolna.Az alaptáborba való megérkezésem után még órák múlva sem vagyok teljesen magamnál.

Kimerültem, leégtem a napon, a nagymagasságban kifáradtam, túlhűltem a nagy hidegben. Ennekellenére örülök, hogy egy társam semmutat részvétet irántam.Ez jó,mert csak így őrzömmeg améltóságomat, önállóságomat. És lassan,már az első éjjel növekedni kezd bennem a kétely, hogyvalóban feladjam-e. A régi cél még nem felismerhető – de a tudat alatt újra itt van. Előszörhomályosan,majdkövetelően.Azáloméletreakarkelni.

Mindenkielakarjaérniacsúcsot

Mialatt Peter és én az alaptáborban kipihenjük magunkat, egy másik csoport próbálkozik azEveresten. Már az is felkavaró érzés, ha az ember tudja, hogy valaki 3500 méterrel felette jár.Ezenkívülazalaptáborunkmár500méterrelmagasabbanvan,mintaMontBlanccsúcsa.ALhoce-oldal egymagában olyan magas, mint az Alpok legnagyobb falai. És a csúcsgerinc – mely ottkezdődik, ahol a kisebb nyolcezreseknekmár vége van – 800méter magas, mégmajdnem olyanmagas,mintazegészMatterhorn.Mindeztmársenkisemtudjaelképzelnimagának,csakfolyamatosmászásbanátélni,tapasztalni.Május 3-án délidőben a csúcscsoport, Robert Schauer Ang Phuval és Wolfgang Nairz Horst

Bergmann-nal,elérteazEverestcsúcsát.Atöbbiekhangulatanemeufóriás,demégismindenkiörül.Azembereksajátcsúcsesélyüketlátjákveszélyben,mivelerreazelsőtámadásramindenanyagotéselsősorban a serpákminden erejét felhasználták. Legalábbis pillanatnyilag így látszik. Lehet, hogynehezenérthető,deazt,akifentáll,mindigirigylik,legalábbisazok,akikszívesenfelmennének.Ésezekegyelőremivagyunk.ABikakivételévelmindannyiunknakasikermiattimegelégedésmellettegy jó adag gondunk is van: vajon sikerülni fog-e nekünk is? Ezek a kételyek lecsapódnak abeszélgetéseinkben,ésamennyibenafeljutásunkezutánvalóbannemsikerülne,akkormostjogosanbíráljukazexpedícióvezetőségét.Elvégrevalakincsakbosszútkellállnunkabalsikerekért.Peterrel az alaptáborból kitűnő időben másztunk fel a II. táborba. Rettenetes meleg volt, és

egyikünk sem érzi magát olyan jó erőnlétben, mint az első napokban. Most az élelmiszereketválogatjuk a sátrunkban, amelyeketmagunkkal akarunk vinni amagasabb táborokba.Még egyszermegkíséreljük,mégakkoris,haaserpáknemsegítenek.Dr. Raimund Magreiter, Helmut Hagner és Hanns Schell is idefenn van. Arra várnak, hogy

kötélhármasban induljanak a csúcstámadásra. Az első csúcssiker után, amely az expedíció többitagjának kilátásait annyira csökkentette, beszélgetésünkből becsvágy és irigység csendül ki. HannsSchelllépbeasátramba.Mostbeszéltrádiónacsúcsonjártkötélegyüttessel.–Tehátmindanégyenfennvoltak–kezdiatájékoztatást.–AzV.táborbólnégyórahúszpercre

volt szükségük. Megerőltető volt, mondják, a sok nyomtaposás. Az egész útnak körülbelül aháromnegyedrészénRobertcsináltaanyomot.–Mikorindultak?–ezazelsőkérdésem.–Eztnemkérdeztem.–Szépvoltakilátás?–Eztsemkérdeztem,defeltételezhető,haegyórahosszatücsörögtekacsúcson.–Robertaztmondta,hogyatereprossz,sokkalmeredekebb,mintvárták,nemcsakaHillaryStep.

[21]Sokolyanszakaszvan,aholkötéllelkellbiztosítani–mondjaSchell.–Mostlefelétartanak,ugyancsakoxigénnel–jegyzimegHagner,akimárnemhiszbenne,hogy

mégsikerülnekiacsúcs.–FejenkénthárompalackoxigénelégleszaDéli-nyeregtőlacsúcsigésvissza–mondjaSchell,

miutánbeszéltazokkal,akikacsúcsonvoltak.–Énamagamrészérőlbefejeztemazexpedíciót–jelentikiszomorúanHelmutHagner.–MimindenthagynakazV.táborban?–kérdem.–Wolfiemlítettvalami laticel lapokat,egyebetnem.Csaknagyonrövidenbeszéltemvelük,mert

teátakarnakfőzni,ésutánaleakarnakjönni.–Valószínűlegegyáltalánnincsenekkimerülve.Úgylátszik,oxigénnelmégisjólmegy.–Sohasemhittemvolna,hogyazoxigénolyansokatsegít.

–Mostmégnekünkisfelkellenejutnunk,mindenekelőttaBikának.–Joslismegérdemli.Joslerősebb,mintsokmás.–Haleszoxigén,őismegcsinálja.–Mostcsakabbanreménykedünk,hogyaserpákfelviszikamálhánkat.–Ésmileszakkor,hanemleszkedvükhozzá?–Fogalmamsincs.–Mintmindig,most is azt kívánom nektek, hogy sikerüljön –mondomManninak, Hellinek és

Hannsnak.

Május3.,II.tábor,este.ArádióbeszélgetésaDéli-nyergentartózkodócsúcscsoportésazI.táborközöttbefejeződik.Maizgalmasnapvolt:anagysiker,agyőzelem.Azexpedíciónégytagjafeljutottacsúcsra!Adologmásikoldalaegyhalálosbetegserpa,akitsátorponyvábaburkolvalekellvinniazI. táborba.Agyszélhűdés.Orvosunk, aBika, Josllal ésFranzcal az alaptáborból felment a betegért,hogy átvegye, és másnap az alaptáborba szállítsa. Itt vagyunk mondhatni az alaptábor és a csúcsközött,bekapcsolódvaabbaasokbeszélgetésbe,amelyetamásodikcsúcscsoportaleereszkedőelsőcsoporttalfolytat.Petertésengemnemérintenekezekabeszélgetések,mertmiazEverestetoxigénkészüléknélkül

akarjukteljesíteni,ésezzelegyegészenmáshegyetmászunkmeg.Finom széllökések rázzák a sátorfalat, és bár altatót vettem be, nem tudok elaludni. Nyugtalan

vagyok,sőtfélek.Petermélyeketlélegzikmellettem,ésidőnkéntkülönösenmélylélegzetetvesz,amielárulja, hogy levegő után kapkod. Még nem vagyunk különösebben magasan, még biztonságbanvagyunk, de tudom, mit jelent oxigénkészülék segítsége nélkül, a légzőálarcok nélkül az égigfelkapaszkodni.Talánezértaggódom,talánazértis,mertaholdfénynélaszínek,adimenziókésazerőfeszítések megkettőződnek. Állandóan magunk elé képzelem a hegyoldalt, állandóan a kétkegyetlenviharoséjszakáragondolok,amelyetodafenn,aDéli-nyergentöltöttem.KönnyebblenneazEverestetoxigénkészülékkelmegmászni.Eztmostmárbizonyosantudom,mivelHorstésWolfi,akikközülegyiksincsmaximáliserőnlétben,olykönnyenésjátszvamegmászta.Tudom,hogyazEverestoxigénkészüléknélkültalánlehetetlen,éssenkisemtudjaelőremegmondani,hogymilyenállapotbantérvisszaazemberacsúcsról...A legutóbbi csúcstámadáskor sokkal nyugodtabb voltam. Sokkal elszántabb. Elszántabb nemcsak

olyanértelemben,hogymegkellkockáztatni,ésavégsőkigelkellmennem,dearrólisszilárdabbanmegvoltamgyőződve,hogysikerülnifog.Mostaggályaimvannak,aggályok,amelyeknemhagynakelaludni. Nyugtalanul forgok egyik oldalról a másikra, és állandóan olyan kérdéseket teszek felmagamnak,amelyekresemén,semsenkinemtudválaszolni.Azoksem,akikkorábbanmegmásztákazEverestet.Barátságtalanul csendes minden. Szinte érzem, hogy a sátor felettem a gerincen összefut, és

odafennösszetorlódikalevegő.Szerencséreabejáratotkissényitvahagytuk,hogyeléglevegőjöjjönbe.Aligtudomfelfogni,milyenmeleglettaII.táborban,6400métermagasanatengerszintjefelett.Olyan meleg, hogy nehezen tudok tőle elaludni. De levetkőzni sem akarok, és ha a hálózsákotkinyitnám, biztosan meghűlnék. Miközben az egyik oldalamról a másikra fordulok, belémhasít evállalkozás üressége, értelmetlensége,mindenekelőtt az, hogymindentől távol vagyok, semmihez-senkiheznemtartozom,mégmagamhozsem.

Május4.Másnap reggel elkezdődik a fél oldaláramegbénult serpa leszállítása az I. táborból azalaptáborba.Előzőlegmégbeszélgetünkabajtársakkal:

– Szeretnénk, ha a serpák egy kicsit segítenének nektek, de ez valószínűleg hosszadalmasrábeszéléstigényel–kecsegtetemőket.–Valóbansegítségrevanszükségünk,ezazembernagyonnehéz.–Közbennálunkistörténtvalami:Helli,ManniésHannselindult;azt,hogymeddigmennek,nem

tudják,ezazidőjárástólfügg.MindenesetreegyedülvagyunkaII. táborban,éskivárjuk,amígaIII.táborbanidőznek,valamintamígaDéli-nyeregbőlismétideérnekazemberek.– Igen, ez rendben van. Talán egoista vagyok, amikor azt remélem, hogy a rendelkezésre álló

serpákatannyira fel lehet lelkesíteni,hogyazoxigénpalackokat felvigyéka IV. táborig,hogyezzelutánanelegyenekproblémáink.–Josl,ittegyetlenegyserpasincs–mondom.–Nehéz,nagyonnehézleszamásodikcsoportnakis.

És őkmég szerencsések voltak. De azok a serpák, akik fentről lejöttek, fáradtak, és lemennek azalaptáborba.Hogymeddigmaradnakott,majdkiderül.Mindenesetrenemvisznekfeloxigént,semmitsemakarnakfelvinni!–Talánmagukhoztérnek,haholnappihenőnapjuklesz.– Igen, ez örvendetes lenne, bár inkább legalább egy hetet, mint két napot szeretnének pihenni.

Véleményemszerintamagukrészérőlmártöbbé-kevésbébefejeztékavállalkozást.Felsegítettekegycsoportotacsúcsra,ésmásnemérdekliőket.Demajdmeglátjuk.–Ígyítéltemmegahelyzetet.– Talán egyeseknek közülük még van becsvágyuk elérni a csúcsot. Ez természetesen nagyon

előnyöslenneaszámunkra–mondjaJosl.–Miisserpáknélkülmegyünk.Megpróbáljukvalamelyiketrábírni,ezazonbannagyonnehézlesz.

Hamáskéntnemmegy,egyedülkíséreljükmeg.Demárnemvagyunkvalaminagyonderűlátók.Azegészügykellemetlenfordulatotvett–mondomJoslnak.– Igen, disznóság, ahogymostmindenki előretolakszik – állapítjameg Peter. –Utólag csak azt

mondhatom,előnyösebblettvolna,hanemmégyfelaDéli-nyeregre.Akkoratöbbieknekkevesebbesélyüklettvolnaasikerre,dehátvalakinekfelkellettvolnaépítenieatábort.– Most ez a tábor a számunkra is áll – válaszolom. – A Lhoce-oldalban azonban legtöbbször

egyedül voltam, ott mindenki kímélte magát, még a sohasem fáradó Robert is. Akkor senki semmondta,hogyte,Reinhold,ezigazságtalanság.Mosténmegyekelőre,ésbiztosítok.Természetesenhaazidőnemromlottvolnael,mikettenvagyunkazelsőesélyesek.– Akkor te egy nappal előbbre voltál, és én utánad mentem volna – mondja Peter, aki akkor

visszafordult.–Errevárnotokkell,fogjamondaniWolfi.Miértolyansürgős?Miishagytunkmagunknakidőt.

Tíznapigvártunk.ÉppenmostbeszéltemWolfivalaIV.táborban.Ezvoltazelsőbeszélgetésünkacsúcstámadásután.

Ő maga mondja, hogy oxigénnel gyermekjáték egy nyolcezrest megmászni, és hogy egy ilyenmegmászásttulajdonkeppennemisnagyonlehetbeszámítani.ABika,akiasúlyosbetegserpalevitelemiattaggódik,azalaptáborbóljelentkezik.–ADéli-nyeregből–mondomneki–mégsenkisincs itt,aIII.ésaII. táborközöttútonvannak;

mostnagyon lassanhaladnak,mertnincsoxigén, és a III. tábor lakóinál sokahó, itt pedig erősenhavazik.Azthiszem,hirtelenújramegrosszabbodikaz idő.Ha rosszmarad,holnap leszállnaka II.táborba,hapedigszépidőlesz,felmásznakaDéli-nyeregbe.MindenesetreHelliaztmondja,beszéltAng Phuval, aki alig tartja valószínűnek, hogy egy serpa jelenleg a Déli-nyeregbe vagy ennélmagasabbrafelmenjen.WolfgangNairzvégremegérkezettaII.táborba.Hangulatunkirántérdeklődik.–Azörömmegoszlik,azemberekközöttmeglehetősenerőslevertségisuralkodik.–Azelismerés

és a szemrehányás – abban amit énmondok – egyensúlyban van egymással. –Nem hiszem, hogyvalakimégfeljut.

–Azért,mertmifelmentünk?–Mertazerőkelhasználódtak.–Dehiszenmimagunkvittükamálhánkat!–Döntőhiba,hogyAngPhuvoltveletek.Egymásikserpánakkellettvolnamennie.– Ha mindegyikünk nem visz huszonöt kilót, amihez rendes körülmények között legkevesebb

háromserpaszükséges,sohasemjutottunkvolnafelacsúcsra.Ezahelyzet.–Biztos–válaszolomdeakövetkezőegyüttesnekmostnincsesélye,hogyfeljussonacsúcsra.–Akövetkezőknekmindenükmegvan, ami szükséges, az előmunkálatokat elvégeztük számukra,

csakelkellindulniuk.Érthető,hogymostmindenkicsakasajátesélyeiregondol,éshogyNairzot,azexpedícióvezetőjét

azok,akikacsúcsratörekszenek,egyre-másrabírálják.–Demileszvelünk?–kérdem.–Nektekígyis,úgyismindegy,mertnincsszükségetekoxigénpalackokra–vigasztalbennünket

Wolfi.Számunkra azonban – félelem – alkalmasint a teherhordók nagyon fontosak. Ha nincs

teherhordóm,éshúszkilótkellcipelnem,semmikilátásomsincs.Ezcsaklogikus–magyarázom.–Aserpákmindentbelefognakadni,ezértmindenkinekmegvanalehetősége–jegyzimegWolfi.–AngPhuazonbannekemvalamimástmondottAztállítja,hogyaserpákfáradtak,éstöbbénem

akarnakfelmenni,ésőeztmegisérti.– Nekünk pedig azt mondta, mindent elkövet, hogy a serpák tovább dolgozzanak, teljes

erőbevetésselésmindenki.–Milyenruhákathagytatokodafenn?kérdezem.–Erimindentodafennhagytam,afelsőruhámat,alábszárvédőket.–Ésmivanazoxigéntartalékokkal?–ADéli-csúcsonvanegypalack,amellyelfeljutszaDéli-nyeregig.–Errenincsszükségünk–mondomszárazon.–Ezfeleslegeselbizakodottság.Képzeldel,hogyvalahogyeljutszaDéli-nyeregbe,ésaztmondod:

mostvége,ésmielőttidefennmegfagyokésmeghalok,oxigéntlélegzekbe.– Igen, biztos, hogy ilyen esetben hamis büszkeség lenne lemondani róla – helyesel Peter az

expedícióvezetőjének.–VanmégélelmiszerésgázaIV.táborban?–AIII.–bannemtudom,aIV.–benésazV.–benvanelég.–Ésmilyenazút?–érdeklődöm.–Meredek,egymeredeklejtő.–Sokahóerkély[22]azV.tábortólaDéli-csúcsig?–Igen.–Veszélyesek?–CsakaHillaryStep,ezvalóbanlazaszerkezetűésüreges.EhosszúésizgatottvitautánújrahívjukaIII. tábort.Mannijelentkezik,éstudniszeretné,nálunk

van-eacsúcsonjártcsoport.– Igen – válaszolom-, éppen most érkeztek. Természetesen boldogok. Még mindig havazik.

Alapjábanvéveletettünkarrólatervről,hogymárholnaptovábbmenjünk.Jelenlegaligvanreményarra,hogyserpákatkapjunk,mivelAngPhunincsitt.–MegpróbáljukaDéli-nyergetelérni–közli.– Értettem. Néhány érdekes dolgot tudtunk meg fentről. Sok anyag van, és Horst mindent

előkészítettaszámotokra.Csakjóidőrevanszükségetek!–Énnemlátomolyanrózsásnakahelyzetet.Dereméljük,hogysikerül.

–Oké,mikorindultokholnap?–Hétésnyolcközött.–Jó,akkorhétkorhívjukegymást.

Azelsőcsúcssiker

WolfgangNairznak,HorstBergmann-nak,RobertSchauernakésAngPhunak,aserpavezetőnektehátmárazsebébenvanasiker.AzÖsterreichischeAlpenverein(ÖAV=OsztrákAlpinEgyesület)expedíciójánakelsőkötélpárosaazáltalunkelőkészítettútvonalonjutottaDéli-nyeregig,majdonnanelőretolt egy V. magastábort, és 8500 méterről indult a csúcsra. 7200 métertől kezdve oxigénthasználtak,RobertSchauerkivételével,akicsak8000métertőlkezdvehasználtaalégzőálarcot.Ezeknégyentehátegyklasszikus[23]Everest-mászásthajtottakvégre,ahuszonkettediketaHillary-Tenzingkötélpárosóta,amelyik1953.május29-énálltacsúcson.Többminthatvanembercsináltaeztutánuk,mindegyikoxigénkészülékkel.RobertmostaII.táborbanelmondjaacsúcsonszerzettbenyomásait:[24]„Tébolyítódimenziókhatnakazemberre.A távlat, amagasság, ahegyekésezekcsúcsai.Bűvös

cél, olyan cél, amelynek nagyon sok figyelmet és összeszedettséget kell szentelnünk. Számomrafontosvolt,hogyazélenhaladtam,ésmindazonapróismeretlentényezőkmegoldása,amelyekrőlazirodalom nem szól, énrám várt. Ezt a munkát, ami már a Khumbu-jégletörésben kezdődött, énakartam elvégezni.Az útkeresés – egyenesen lelkesített, bár nagyon veszélyes volt a jégletörésbendolgozni és utat keresni. És lelkesített az is, hogy elsőként értem fel aNyugati-teknőbe, és láttam,hogyazI.táborfelészabadazút.Április 30-án aztán elindultunk a III tábor irányában. Az idő kifogástalan volt, de délután ismét

beborult;mégis,mivelezszabályszerűenkövetkezettbe,nemnyugtalanítottbennünket.Acsoportcsúcsmászóinakkiválasztásakörüleleintevitavolt,éséntudtam,hogyWolfiésHorsta

jégletörésben egyetlenmétert sem biztosított vagy derített fel.De azt ismegértem, hogyWolfinakegyszermármessze a III. tábor alatt vissza kellett fordulnia,mert siralmasan éreztemagát; akkorazonban még nem alkalmazkodott kellőképpen a magassághoz. Többször megvitatták, hogy jogavan-e a csúcshoz, és az volt az érzésem, hogy e mászásnál nekem kell az úgynevezett igáslónaklennem.Pillanatnyilag azt gondoltam, nincs kedvem csak a Déli-nyeregig menni és utána belátni, hogy

WolfivagyHorstnemmehettovább,miveltúlgyengék.Ezértkerestemmagamnakegyembert,egyolyat,akiazonkívül,hogyasajátmálhájátcipeli,mégnekünkisviszvalamit–ésezAngPhuvolt,aki technikailagkiválómászó,demindenesetrenincssokgyakorlata.Eztkésőbbacsúcsgerincenafel-éslemászásközbenismegállapítottam.Kiderült,hogykissélassú,ésahelyzetetlassanismerifel.Mégisbiztosmászó,mertlassanmegy.Eldöntöttemmagamban,hogyhaWolfinakésHorstnaknemmegyésvisszakell fordulniuk, akkormégmindigott vanAngPhu, akivelminden további nélkülfelmegyek.Minél közelebb ért négyes csoportunk a III. táborhoz, és amint továbbmentünk a IV. tábor

irányában,annálvilágosabbáváltelőttem,hogyakitartásbizonyáranemprobléma.Ésatöbbiekisalehető legjobban tartották magukat. Igazi harmónia volt köztünk, ami pozitívan lepett meg, ésörültem, hogy ezzel a két emberrel megyek. Hamarosan megtudtam, hogy nem fognakcserbenhagyni,havalamibaj történnékvelem.Éshamostőka jobbak,ha jobberőnlétbenvannak,mintén,mitörténikakkor?–kérdeztem.Hahátulmegyek,akkorcserbenhagynak?–kezdetbenezekvoltakazelsőgondolataim,demintkiderült,félelmemalaptalanvolt.Teljesösszhangbanmentünk,ésamiazoxigéntésahátizsákbanlevőfelszereléstilleti,kölcsönösenellenőriztükegymást.ADéli-nyeregben az időjárásmármeglehetősen zord, állandóan hideg szél fúj.Amozgás a III.

tábortólaIV.táborignemhasználtamoxigént,ésfentaIV.táborbansem–ottegyrelassabbáválik.Éjjel azonban, amikor az ember felteszi az alvóálarcot, a szellem ismét megélénkül, elkezdi

végiggondolniazt,amitnapközbenátélt,ismétátmegyameglehetősennehézSárgaPadon,bejutabbaa csatornába, amely a Genfi Sarkantyú gerincére, a nagy keresztezéshez vezet, amely csodaszép,mivel az ember a jobb oldalon halad, és a túlsó oldalon látja, amint az Everest lassan előjön.Hatalmasantornyosulfelazégnek.ADéli-nyeregbőltehátfelmásztunkazV.táborhoz,amelyet8500méteren közvetlenül egy körülbelül ötszáz méter hosszú csatorna elején akartunk felállítani. EzpontosanaDélkeleti-gerincen,amintkésőbbkiderült,egynagyonkitetthelyenvan.Viszonylagkésőnindultunk, mert még problémánk volt az oxigénkészülékeinkkel. Hirtelen őrülten feldühödtem azegészműszakifelszerelésmiatt.Azalaptáborbanannyipalackotkipróbáltunk,ellenőriztünk,illenek-ea csatlakozások, jók-e a tömítések, az álarcok, a szabályozók, és utána csak a legjobbanműködőpalackokat küldtük fel az alaptáborból, ésmajdnem 8000métermagasságban derül ki, hogy ez akészüléknemműködik:apalackokmindaddighasználhatatlanokvoltakszámunkra,amígegyfogóvalnekik nem mentünk. Viszont az odafent talált amerikai palackokat tudtuk használni, és ez,természetesen,nagyelőnyvoltaszámunkra.Meglehetősensokidőttöltöttünkazzal,hogykijelöljük,kimelyikpalackotvigye.Nemsokáraelegemlettebből,azegyikpalackotmegragadtam,egymásikat,amelyetazV.táborbanalvópalacknakakartamhasználni,rátettem,ésegyszerűenelindultam.Odafennegykölcsönkértkamerával filmeznikezdtem. Ilyenmagasságokbanóriásimegerőltetés

filmezni. Főleg akkor, ha az ember vastag egyujjas kesztyűt visel, és a szél jégkristályokat fúj azarcába.Akészüléket nadrágomegyik oldalzsebébenhordtam, és amikormegpillantottamegy szépmotívumot,ésmártelelelkesedésselfilmeznikezdtem,akülönleges,szuper-hiperkiagyaltkamera,amelyet ilyen feltételekhez építettek, felmondta a szolgálatot – a motorja csütörtököt mondott, ésennekameredekcsatornánakazelejénmár-márazonapontonvoltam,hogyagépetafilmmelegyüttelhajítom, de aztán arra gondoltam, hogy odafenn azV. táborban újra fel tudommelegíteni, vagyvalamilyenfurfanggalújramozgásbalehethozni.Mivelatechnikábancsalódtam,elhatároztam,hogysaját erőmre, saját képességeimre és tudásomra támaszkodom, mivel egész pontosan tisztábanvagyokazzal,meddigtudokmenni.Mostmegrohamoztam a hasadékot, amelyben előttemnégy serpa csinálta a nyomot.Hamarosan

utolértemőket,báregykörülbelülhuszonötkilóshátizsákotcipeltem.Mint első csoportnak, természetesenmegvolt az a nagy hátrányunk, hogy hátizsákokba elosztva

egy egész tábort kellett felvinnünk. Két sátrat, főzőt, edényeket, hálózsákokat, derékaljakat[25],tartalékanyagokat,filmeket,kamerákat,élelmiszertstb.Természetesenazisnagyonfontosvolt,hogylegyenek nálunk mászóeszközök, kötelek, mellbekötő, karabiner és jégcsavar. Mert nem tudtuk,milyeneklesznekaviszonyokamászásikísérletnél.Odafenn valami olyasmi játszódott le, ami még hosszú ideig élni fog az emlékezetemben.

Viszonylag hosszú nyomcsinálás után jó ütem alakult ki.Aránylag gyorsan haladtunk, és a serpákodafenn, amikor megérkeztünk a gerincre, és felfedeztünk egy koreai jelzést, azonnal lerakták aterhüket, és megkezdték a leereszkedést. Hirtelen itt álltunk négyen, teljesen egyedül, acsákányainkkal,megegyféligbehavazottsátorral.Erőtkellettmagunkonvenni,hogysátratverjünk.Legszívesebben leültem volna, hogy ülve aludjak, és csak másnap menjek tovább. Erőt kellettmagunkonvenni,hogylapátotésjégcsákánytvegyünkkézbe,ésszabaddátegyünkegysátorhelyet.AngPhuésénvégülbeköltöztünkakoreaisátorba,aholmégnémiélelmetéstöbbekközötttengeri

füvet[26] is találtunk.Eleintekételyeimvoltak,minthogyúgynézett ki,mintvalami feketepapírlap.AngPhukétleveletmegszagolt,ésaszemefennakadtagyönyörűségtől.Gondoltam,nekemismegkellegyszerkóstolnom,ésalevelekvalóbannagyonízlettek.Mindenesetrenemlaktamegészenjóltőlük.Utánasokteátfőztünk.Ismétlekellettgyőznünkönmagunkat,hogyazehhezszükségeshavatmegolvasszuk. Közben a legnagyobb összhang volt Ang Phu és köztem. Wolfi és Horst egy kétméterrel felettünk levő sátorba költözött be. Nagyon kicsi volt, és a helyhiány miatt ugyanúgyszenvedtek,mintén,akiAngPhuvalegysátorbanaludtam.

Öt órakor elkezdtünk teát főzni. A gerincen már felbukkant a nap, és amikor a sátornyílástkinyitottuk, hálózsákjaink gőzölögni kezdtek.Éjszaka nagyon átnedvesedtek, és ezáltal valamelyestvesztettekszigetelőképességükből.Nemvoltnagyonmelegem,bárruhástólbújtambeahálózsákba.Mégisjólaludtam,amiakövetkezőhosszúésmegerőltetőnapokszempontjábólnagyonfontosvolt.Főztünk,egykevesetettünk,mertnemvoltétvágyunk,viszontsokatittunk.Azöltözködésacipővelkezdődött,amiéjjelahálózsákbanvolt,hogynefagyjonkeményre.Erre

felhúztuk a felső cipőt, utána kimentünk a szabadba, ahol Tibet felől friss reggeli szél fújt.Kesztyűnket nem tudtuk lehúzni, kint az egyujjas kesztyűk keményre fagytak, ezért csak nehezensikerültfelcsatolnomamászóvasakat.Mégegyszerellenőriztükahátizsáktartalmát,hogysemmirőlsefeledkezzünkmeg.Utánaindulás.Wolfi és Horst már fél órával előttünk elindult. Azt mondták hogy az út első részén nyomot

akarnakcsinálni.Aterepeleinteviszonylagsíkvolt,utánaegymeredekemelkedőkövetkezett,mintegy 200méter szintkülönbséggel, ami közvetlenül aMount Everest Déli csúcsához vezet. KözbenutolértükHorstotésWolfit,ésafelszökéselőttátvettükanyomcsinálást.Horstközöltevelem,hogyoxigénrendszerével problémái vannak. Nagyon gyorsan csökken a nyomás, a készülékben valaminincsrendben.Nyomcsinálás közben egyszer megpróbáltam oxigén nélkül menni. Tudni akartam, milyen

ütemben megyek, milyen erős és milyen gyenge vagyok, amikor nem használok oxigénpalackot.Hátizsákomtizenkét-tizenhatkilótnyomott,éscipeléseolyanmegerőltetővolt,hogyegészerőmetésminden oxigént azokba az izomrészekbe kellett irányítanom, amelyekre szükségem volt, hogy amellkasomatmozgatnitudjam,hogybeszívjamalevegőt,ésutánakifújjam.Ezgondolkodóbaejtett.Ehhezjárultmegafélelem,hogyhirtelenvalamimeghibásodhatik.Ajárásilyenmagasságbanamúgyisolyan,minthaazemberönkívületbekerülne,éseztkésőbbacsúcsonmégerősebbenéreztem.Azthittem,hogy félméterrel a talaj felett lebegek, ésnéhánykilóvalkönnyebbvagyok.Oxigénnélkülcsakharminc-negyvenlépéstsikerültmegtennem,sezolyansokerőtkívánt,hogyszámomraszóbasemjöhetettazEverestoxigénnélkülmegmászása.AngPhuvalrövidkötélenmentem.Mialatt felfeléhaladvaAngPhutbevártam,akörnyező tájban

gyönyörködtem. Lenyűgöző kép tárult elém: a Lhoce, a maga 8511 méter magasságával, a világegyik legmagasabb hegye, alattunk volt már, és ugyanígy, egészen hátul feltűnt a Kancs óriásihegymasszívuma is. Láttuk a Makalut, és távolabb északon a négy-, öt- és hatezresek tömegét,amelyekebbőlatávolságbólolyankicsineklátszottak,mintegycukordíszítésatortán.Ésaztánmégagleccserek!A Déli csúcs tulajdonkeppen már a tetőpont volt a számomra. Onnan olyan, mintha majdnem

vízszintesen folytatódnék az út az Everest legmagasabb pontjáig, a valóságban azonban még egyhatalmas emelkedő van hátra a főcsúcsig. Ang Phu és én mentünk elöl, Wolfi és Horst követettbennünket.FennazEverestDéli-csúcsánhirtelenegynagyonemberi,nagyonerősindíttatástéreztem,aminek

nem tudtam ellenállni.Nem tudtammegállni, hogyodafenn ne vetkőzzem ingre, bár fújt a szél dekantárosnadrágomnemisengedettmásválasztást.Nemtudom,hogyerreAngPhuhogyanreagált,elvégreazőszemébenodafennazisteneklaknak.AngPhuvalmegkezdtükarövidleereszkedéstaDéli-csúcsrólegykishasadékba,ahonnanaszép

gerincvezetacsúcshoz.Eleintekissé rosszakvoltaka látásiviszonyok,mivelagerinckörülnémiködsűrűsödött,enyhénszórtfényuralkodott,anapnemtudottáttörnirajta.Ennekellenéreviszonylagmelegvolt,ésakínaioldalrólenyhe,frissítőszélfújtfelfelé.Mindennehézségésveszélyellenére,amelyekrefigyelmünketösszpontosítanunkkellett,gyakran

szakítottunk időt arra, hogy benyomásokat szerezzünk Nem tudom, hogy Ang Phu hogyan érezte

magát,ugyaniscsakakkorbeszélt,amikorakötélnekvégevolt,amikornekemabiztosításhozállástkellettcsinálnom,vagyamikorújrautolért.Számomraazonbanajárásakésélességűgerincen,KínaésNepálhatárán,egészencsodálatosélményvolt.AHillaryStepkezdeténélmégegyszerbevártamAngPhut.Azáltalamkészítettnyomokongyorsan

tudott haladni. Ezután lassan elkezdtem megismerkedni a Hillary Steppel. A bal oldali részénfelfedeztemegysziklabordát,amelyetnéhányvalószínűtlenülkisfirnszalagszegélyezett;jobbraegykörülbelülötven-hatvanfokmeredekségűfirnháthúzódottfelfelé.Afimodafennlaza.Kellemetlenvoltmennirajta.Ügyelnikellettarra,hogyagondosanelkészített

lépcsőket ne terheljük meg túl erősen és hirtelen, és amikor rálépünk, ne lyukasszuk át. Ennekelkerülésére amélyen bevágott csákányon kívül a kezemet a firnbe nyomva ezzel is biztosítottammagamat.Nagyonmegerőltető volt, bár oxigénkészülékemet amaximumra állítottam.A szükségesösszpontosításésatestimunkanagyonsokoxigénbekerült,ésmindenöt-tízlépésutánnéhányperciga jégcsákányra támaszkodtam, behunytam a szemem, és a fejemet az alsó karomra hajtottam. Ígypótoltamadeficitemet.Devégül is erősebbvolt akíváncsiság,hogyhogy leszodafenn, és továbbkapaszkodtamfelfelé,ütemesenraktamegymáseléalábaimat,mindigcsakegyvégtagommozgott–bal kéz, utána a jobb láb, majd jobb kéz, bal láb –, és nemsokára a Hillary Step végére értem.Körülbelül húsz méterrel volt alattam Ang Phu, aki biztosított. Már azt hittem, hogy a kínaiháromlábat[27] látom, de sajnosmég le kellett küzdenemnéhány kiszögellést, és ezenkívül a csúcskörülködsűrűsödött,amiállandóanakadályoztaalátást.Lassan folytattam a nyomtaposást, és közben állandóan a hópárkányokra gondoltam, amelyek

minden pillanatban letörhettek, mivel a firnhó, amelyet a szél keményre préselt össze, odafennegészenmásvolt,mintalul,aHillaryStepnél.Azelsőgerincfelszökésentúljutottunk.ADéli-csúcstólmeglehetősengyorsanértükelaHillaryStepfelsővégét,ésmostmégisúgytűntnekem,hogycsakcsigalassúsággalhaladokelőre.Mindenekelőttazegyresűrűsödőködmesszeelnyújtottaagerincet.Avégétmárnemtudtamfelismerni,ésaztgondoltam,ittisúgylesz,mintnéhánymáscsúcsnál,amelyetkorábbanmegmásztam,ésaholhirtelen,anélkül,hogyészrevettemvolna,márfennisvoltam.Ámdeéppenitt,aholnagyonkívántamvolna,fordítvatörtént:éppenittagerinchosszanelhúzódott

a ködben.Gondolataimatmost teljesen erre a feladatra összpontosítottam, és közben úgymentem,minthaönkívületbenlettemvolna.Fenségesvolt,dealigtudtamfelfogni.Egyszermégalegkellemetlenebbhelyzetisvégetér,ésmegérkeztemazutolsógerincszakaszhoz,

agerinckiemelkedőrészéhez,ahonnanmárláthattamakínaiakháromlábúalumíniumállványát.Bárvalamicsillogottanapfényben,denagyonnehezenvettemészre.Most felismertem a mászás utolsó szakaszát, a csúcsig még hátralevő húszméteres emelkedést,

amelyetméglekellettküzdenem–emlékeztemráaképekről,amelyeketláttam,ésmindenegyezett;teljesenbiztosvoltambenne,hogymostazutolsólépéseketteszemacsúcsalatt.Deegyáltalánnemmertem arra gondolni, hogy néhány percmúlva aMount Everesten, a világ legmagasabb hegyénállok.Lenyűgözővolt,ésehhezmégazishozzájárult,hogyebbőlazexpedícióbólmivoltunkazelsők,

akik feljutottak a csúcsra,mivelWolfi és Horst csak húsz-harminc perccel később érkezett. Horstcsodálatosan filmezte amászásunkat. Idáig jutva, kétméterrel a csúcs alatt,megvártam, hogyAngPhu beérjen. Közvetlenül azelőtt, hogy a csúcsra értem, még fényképeztem: a legmagasabb pontszemmagasságban volt, és ezt a rövid gerincdarabot levettem az állvány lábával együtt. UtánaátfogtamAngPhuvállát,ésaztmondtamneki,mostegyüttkellfeljebbmennünk...Számomraazvoltazegészexpedíciólegboldogabbpillanata,amikoregyüttmegérkeztünkacsúcsra.Odafennmegöleltükegymást,éshirtelensírnikezdtem,mintegygyermek.LáttamAngPhuarcát,akimárlevetteazálarcát,énisazonnalletettem,hogyamásikmimikájaés

arcizmainakjátékaláthatólegyen,utánamárnemiskellsokatbeszélni,egyáltalánsemmitsemkell

szólni, csak egymás szemébe kell nézni. Ang Phu halkanmormolt valamit maga elé, imádkozott.Értünk,magáértésmindenkiértimádkozott,akicsakavilágonvan.Azthiszem,ezekbenapercekbenő volt a legboldogabb nepáli, a legboldogabb serpa, mivel tudta, hogy istenei megtűrik őtországukban,hogyszívesenlátják.A hátam mögött álló háromlábú állvány halkan duruzsolt a szélben. Egyébként semmit sem

hallottamazonadallamonkívül, amelya felmászásközbenállandóankísért.Nagyonütemeszene,barokkzenevolt.Megpróbáltammegjegyezniadallamot,deképtelenvoltamrá,amotívummindigeltűnt.Eztazenét,amelyetalevegőrezgésefestetthalkanalá,mégacsúcsonvalótartózkodásomalattishallottam.Azenyheszélenkívülsemmitsemészleltem,csakeztazéneketafülemben,amelykétségtelenüla

vérlüktetésevolt,deaztgondoltam,hogynemavér,hanemahegyrezgése,amitmostészlelek.Ang Phumegszakításokkal folytatta imáját Egyszer csak felállt, az alaptábor felé fordult, majd

ismét felém – mögöttem volt tulajdonkeppen a legmagasabb pont –, utána ismét leült, a lábaitkeresztbe tette; valamilyen nyugtalanság volt benne, amit nem értettem. Mintha valami zavarná.Megkérdeztem,miértnemmaradülveésszívjamagábaalátványt.Mindenrendbenvan,mondta,demégisizgatott,mertéleténekezalegnagyobbpillanata,ezértmozgásbankellmaradnia.Alul,aködönkeresztülWolfitésHorstotláttukközeledni.Egészlassanküzdöttékfelfelémagukat,

néhány lépés után rövid szünetet iktattak be, és feltekintettek. Wolfi fényképezett, mögötte Horstfilmezett, és nemsokára mindketten mellettünk álltak. Megöleltük egymást, és kölcsönösenkijelentettük, mennyire örülünk és boldogok vagyunk, hogy együtt lehetünk idefenn. Újra sírnikezdtem,ésvelemegyüttWolfiésHorstis.Levettékazálarcukat,ésígyjólláthattukegymást.Utána leültünk, és alig szóltunk néhány szót. Csak bizonyos idő múlva, amikor érverésünk és

légzésünk kissé megnyugodott, láttunk hozzá lassan a magunk számára előírt kötelességeinkteljesítéséhez:megígértükugyanis,hogyacsúcsonfényképeznifogunk.EzszámomraterhesfeladatvoltAzthiszem,haolyanhelyzetállnaelő,hogymégegyszeregynagyhegytetejénállnék,eztsohatöbbénemvállalnám.A csúcson való tartózkodás alatt meglehetősen hallgatag voltam, mert egy idő múlva az

oxigénhiány miatt arcom lassan torzulni kezdett valamilyen izomgörcsöt éreztem, és nem tudtambecsukniaszámat.Olyanvolt,minthaanapbanéznék,ésközbenazajkamerősenremegnikezdett.Eztnemtudtammagamnakmegmagyarázni,ésmegzavarodtamtőle.”

Balsiker

–Lehetetlen!Túlsokahó– jelentkezikHelmutHagnera III. táborból.Arraakérdésre,hogyazelőző napi nyomból látható-e még valami, Helli ezt válaszolja – Egyáltalán semmi, semmi esélynincsrá,hogyaLhoce-oldalbansikerüljönkiszabadítaniakötelet.Hameginthavazik,teljesenvége.–Miértnemadtatokegyikserpánaksemoxigénálarcot,ésküldtétekelőre?–Egyiksemvolthajlandó.Máraztlatolgattuk,hogyaserpáktehernélkülmenjenek,deolyansok

aporhó,hogyasorbanmáraharmadiknaknincsnyoma.Hasiggázolazemberahóban.Felkellettadnunk.Az időjárás nehézségeiről beszélünk, és megpróbálom rábeszélni őket, hogy folytassák a

felmenetelt Az az érzésem hogy ez az utolsó esélyük, és amellett remélem, hogy számunkra iskitapossák a nyomot. Helli, Manni és Hanns, akik most kínlódnak, kitartás és tapasztalatszempontjábólnemmaradnakelazelsőcsúcsegyüttesmögött.Miértnesikerülnenekik?Peterrel együtt tervezgetünk. Csak egy lehetőségünk van, ha holnap kora reggel egy serpát

elindítunkmagunkelőtt.–Nevigyensemmit,csaknyomotcsináljon–mondjaPeter.–Igen,mégpedigaDéli-nyeregig.–Holnapindulnunkkell.–Egészenkorán,ésnemtudomelképzelni,hogynesikerüljön.

Helli,HannsésMannivisszatértaII.táborba.Levertek.Egyedülcsakirigységetéreznekazokiránt,akikneksikerült.–Hidegvoltodafennahármasban?–kérdezem.–Nemfáztam,bárjégvoltasátorban.Deegyáltalánnemaludtam.–Ostobahelyzet.–Remélhetőleglegalábbnekedsikerül–biztatnak.–Valóban jó lettvolna,ha ti vagytokelőttünk.Eztbiztosításnakéreztemvolna,mert egynappal

későbboxigénnélkülutánatokmásznimárnemolyannagykockázat–mondomManninak.Ismét beszélek Peterrel, aki amellett van, hogy vigyünk magunkkal két oxigénpalackot. Még

mindighabozik.Nemtudja,hogymostálarccalvagyanélkülakarja-emegpróbálni.–CsakszükségesetérevigyünkoxigéntaDéli-nyeregre–mondom.–Aszervezetodafennfolyamatosanleromlik.Lehet,hogyhirtelentúlkésőlesz.–Hajóazidő,ésnemijedünkbe,továbbjutunk–vélem.–DehaazV.táborbankellaludnunk,ésmásnaprakikészülünk?–kérdiPeter.–Akkorvisszajövünk.Egyébként az az érzésem,hogyazokhármanmaazért adták fel,mert túl

gyengék,mertbetegekvoltak.Azútonbiztosansokahó,devoltesélyük.–Kétségtelenül.Mindkettenmérlegeltünkésálmodoztunk.–Mostegészszépenfütyülbarátunk,aszél–mondjaPeterelalváselőtt.

Tartozikvagykövetel

Hangulatunkatelrontotta,hogyaserpákWolfi,HorstésRobertcsúcssikereután,úgylátszott,nemhajlandókmégegymásikkötélegyüttest is támogatni.Ezenkívülaszívósgrazi,RobertSchaueraztmondta, hogy aDéli-csúcs alatt letette az álarcát, és járás közben alig kapott levegőt; tapasztalataialapján lehetetlenség az Everestet oxigénkészülék nélkül leküzdeni. Ezt Wolfgang Nairz azzalegészítetteki,hogyszédült,amikoracsúcsonnéhánypercreletetteazálarcot.Úgy látszik, hogy az első osztrák csúcsmászóknak ezek a közlései levertekPetert.Az előbboly

elszánt barát ingadozni kezdett, és egyszeriben aztmérlegelte, hogyoxigénnel fog kísérletet tenni.InkábbálarccalazEverestre,mintegyáltalánnem,ezvoltmostajelszava.–Hogynézazkiakkor,haJosl,egynyugdíjas,feljut,énmegnem.Azembereknemértikmega

különbséget.Nekikmindegy az, hogy oxigénálarccal vagy anélkül. Csak a csúcs számít –mondjanekem.Ezt én is tudom, de nálam nem annyira a csúcs sikeres megmászásáról van szó. Kitartok az

elgondolásommellett:„AzEverestetbecsületeseszközökkel”,dePetertismegértem,akimostkiakarszállni a vállalkozásból. Sőt, támogatom is egy új társ keresésében. Nem akarom, hogy olyanmásszonvelem,akioxigénpalackothasznál.Nemakaroksemmisegítségetéssemmivezetést.Peter most úgy döntött, hogy oxigénnel akar menni. Mégpedig a serpák közt kialakult feszült

helyzetmiattegypartnerrelazalaptáborból.ABikánakfelkelljönnie,hogyholnapvagyholnaputánelinduljonPeterrel.Énegyedül,oxigénnélkülakarommegpróbálni,mindenesetreacsúcselérésénekaz esélyeit egyre kisebbnek tartom. Ennek ellenére addig akarok menni, ameddig tudok. ésmindenesetreoxigénálarcnélkül.Josl Knoll és Franz Oppurg nem lelkesedik ezért a tervért, és az a véleményük, hogy Peter

nyomuljon előre. – Peter egyáltalán nem segített az útvonal kiépítésében, csak a sztárt játszotta –mondják.Szerintükközepeshegymászó,éstöbbénincsesélyeseneki,seatöbbieknek.Még egyszermegindokolom, hogymiért alakult így a helyzet, és sikerülmeggyőznömaBikát.

Joslellenevan,mivelazújtervnemragaszkodikakezdetiszabályokhoz.Amikormegtudjuk,hogyManni,HelliésHannslejönnek,teljesenújhelyzetállelő.Őkhármanazalaptáborbanegyüttakarnakmaradni,ésrögtönnekiakarnakrugaszkodni.Peterőrjöng.Senkisemakarvelemenni.Emellettszámáraiselőnyösebblenne,hakötélpárosban

mászna.Deki tudna lépést tartanivele?Petertközepeshegymászónak tartani tiszta felvágás.TöbbémárnemPeterhabozása,hanemazokmiattakijelentésekmiattmérgelődöm,amelyekarádióútjánjönneklentről.Látom,hogyPeterforradühtől.Beakarjabizonyítani,hogyazalul levőknélkülismennifog,éseztmondja:–Veledmegyek,Reinhold–egészenacsúcsig!Bárdacból, demégis egykis felcsillanó reménnyel ismét csatlakozik a tervemhez, ésmegígéri,

hogykitart,akárelérjükacsúcsot,akárnem.Énnemazért jöttem ide,hogymindenáronmegmásszamazEverestet.Aztkívántam,hogy teljes

nagyságában, nehézségében és keménységében ismerjem meg a hegyet, és elhatároztam, hogylemondok a csúcsról, ha légzőálarc nélkül nem tudom megmászni: a korszerű oxigén-légzőkészülékekkel az Everest csúcsán az ember, mondhatni, csak 6000 méter magasságot észlel.Hogyilyenmagasságotérezzek,nemkellokvetlenülazEverestremennem.Ahhoz,hogyazEverestnagyságát felfogjam, hogy érzékeljem, hogy érezhessem, technikai trükkök nélkül kellmegmásznom.Csakakkortudommeg,mitérezottazember,milyenújdimenzióktárulnakfelelőtte,éshogymásviszonyalakulhat-ekiközteésaVilágegyetemközött.

Munkárafel

Május6.EgyedülkapaszkodomaLhoceoldalában.Mászásközbenfelsőtestemide-odalengafelülrögzített kötélen.Ahőségmégelviselhető.Anap elrejtőzik azörvénylőködökmögött, amelyek asemmiből képződnek, és ismét eltűnnek.Kora reggel végképp elhatároztam, hogy abba az iránybamegyek, ahonnan a szél fúj.Mindig is szívesebbenmentem szél ellen,mint szélirányban, és néhaszükségemvanaszél szagára,akárhaegyútjelzőre.Bármindenelleneszól,mégiserősenhiszem,hogy az idő jó marad. Milyen gyorsan kiolvasom a szél minden irányváltozásából és mindenfelhőzászlóbólajóidőjelét!Aködöknekmásszagukvan,mintidefennalevegőnek,ésamikorjönaszél,mindensterilebbéválik.Ezazegyedüliokaannak,amiértnemszeretném,haszéllenne.Május 6-án Peter és három serpa kíséretében felmászunk a III. táborba. Úgy érezzük, hogy jó

formában vagyunk. Bár keménymunkával kell nyomot csinálnunk, és a tábort behavazva találjuk,bizakodókvagyunk.Másnap reggel gyorsan tovább akarunk menni felfelé, a Déli-nyereghez. Elővigyázatosságból

magunkkalviszünkkétfranciaoxigénpalackot,amelyetazegyikserpacipel.Amennyibenegyikünkmegbetegednék, vagy agyvérzést kapna ahogy jósolták nekünk, a Déli-nyergen oxigént vehetünkigénybe. A palackokat nem kellett kinyitnunk, hanem érintetlenül ott hagytuk a IV. táborban akövetkezőcsúcscsoportszámára.Milyen megerőltetőek voltak számomra azelőtt az ilyen indulási napok. Pszichikailag

megerőltetőek!Mindenkapcsolatotmagammögötthagynisokkalnehezebbszámomra,mintmagaamászás.Másnapreggelis,afelmászásnálaIII. táborbólaDéli-nyereghez,csakajelennekélek.Majdnem

mindenmagától értetődő,mindennapi. Amászás számomra nem unalmas, és nem ismegerőltető.Önismeretemilyenkoralaposabb,mélyebb,ígyérzem.AGenfi Sarkantyúnál elhagyomDatit, aki teher nélkülmászva, odáig a nyomot csinálta nekem.

Folytatom az utat, de rövid lélegzetvételi szünetek után a dolgok értelmetlenségének tudatahatalmasodik el rajtam.Az ilyenmagasságban tett erőfeszítés közben azt remélem,minthamindenlépés,mindenlélegzetvételmentesíthetneazéletértelmetlenségénekérzésétől,minthaazéletnekilyenmagasságbannemlennemásértelme,mintönmagam.Három és fél óra múlva a Déli-nyergen vagyok. Peter Habelerrel berendezkedünk a sátorban.

Egészdélutánteátfőzünk.Minthaasokivásegymagábanhelyettesíthetnéazoxigénálarcot.Időnkéntrövid időreelalszunk,devalamelyikünk levegőutánkapkodva felébred.Létünkmostegyszerűenamélyebbésgyorsabblégzésbőláll.Este, amikor a három serpa már rég lemászott, Eric Jones, az angol filmoperatőr, aki a Déli-

nyergenfilmeznifogbennünket,bevonszoljamagátatáborba.Mostmármindenelővankészítveadöntő napra.Az idő fantasztikus, és 18 órakor,miután az alaptáborból rádió útján jó időt jeleztekszámunkra,mégegyszerkilépekasátorelé.Alenyugvónapfényénélsokcsúcskörvonalátismeremfelnyugaton.Mintha minden kívánság, minden remény bizonyossággá sűrűsödnék bennem. Mélyen

önmagambanmerülve,arraazegyszerienergiakitörésreösszpontosítok,amelynekkikellelégíteniakíváncsiságomat és a becsvágyamat. Most már nem érdekelnek azok a becsmérlések, amelyek„esztelen” kísérletünketmegelőzték. Egy év óta készen állok arra, hogy elmegyek létem határáig,hogykockáztatokavégsőkig.Peterrel tizenöt év óta ismerjük egymást, a hegymászás tekintetében mindketten csalhatatlannak

tartjukegymást.Ezmegnyugtat.

–Hányadikavanma?–Május7-e–feleliPeter.– 1978. május 7. Déli-nyereg, 8000 méter. Ketten a sátorban, este fél kilenc tájban – mondom

táviratistílusbanminimagnetofonomszalagjára.Peterazövéta III. táborbanhagyta,ésmost figyelarra,amitmondok.–Asátorfalalul teljesen jeges,a főzősustorog,ésazutolsó teáravárunk,amelyetcukornélkül

iszunkmeg.Mondd,Peter,gondolod,hogyholnapfeljutunk,egészenfel?–Nemtudom.Deazthiszem,hogyazV.táborigbiztosaneljutunk.–TalánaDéli-csúcsig–mondom.Demégmindenlehetséges.–Nekemúgytűnik,őrültmesszevaninnenacsúcs.–Igen,lehetséges.Denézd:acsúcsigmég800méter,azV.táborig500méter.Marövididőalatt

feljöttünk 7200 méterről 8000 méterre, tehát 800 méter szintkülönbséget küzdöttünk le rosszkörülmények között, sok hóval és sok nyomtaposással. Erősen hiszek benne, hogy a Déli-csúcsigsikerüleljutnunk.–Ezugyannemlennetöbb,mintamaiteljesítményünk.Csakmindezsokkalmagasabbanvan–véli

Peter.Kérdem,hogyvajonezolyannagyonsokatszámít-e?–Haolyanjólmegy,mintma,ésafolyadékveszteségetbizonyosmértékigpótolni tudjuk,akkor

rendbenlesz.Énmindenesetreoptimistavagyok.–Sokfüggmajdaszéltől.–Azbiztos–feleliPeter–,haegészerősszélfúj,alegkisebbesélyünksincs.–Atelábadisúgyfázik?–kérdezem.–Igen,térdigolyan,mintegyjégdarab.–Énegymáshozdörzsölömőket.–Mozgatnikellalábujjainkat,egykicsitfelésle,mindigfelésle.–Gondolod,hogyazahóhegy,amelyasátorbanvan,elégleszaholnapreggeliteához,vagymég

hozzakbehavat?–Aztgondolom,hogyelég.Hamégtöbbethozol,holnapramiisjéghegyekleszünk.–Fekvésközben–mondom–azemberegyáltalánnemérziolyanerősenazoxigénhiányt.–Decsakazért,mertteljesenpasszívakvagyunk,mertsemmitsemcsinálunk.–Demindentevékenységnél,például,hafelemelkedem,nagyongyorsanelfáradok.Haezholnapra

nemjavul,nemtudom,hogyanmegytovább.–Kár,hogynincstöbbcukoréstea.–Eztmi, vagy az elődeinkmár eldőzsölték. Forró legyen a víz, vagy elég, ha csak langyos? –

kérdezemPetert.Kávétfőzök.–Csakmegneégessükanyelvünket!Ilyenhőmérsékletiviszonyokközött.–Akkorhagydmégegykicsitállni.Elzáromafőzőt,merttúlsokoxigéntfogyaszt.–Takarékoskodnikellasátorlevegőjével.–Amaestihangulatvalóbanálomszerű!–Deőrülthidegvan.Asátorelőtt legalábbmínusz35fokahőmérséklet.Teljesenátfagytam. Itt

mártöbbénemtudunkfelmelegedni.–Asátorbaneléghelyvan.Azegereidszámárais!–Egyszótseakedvestalizmánomellen.–Magaddalviszed,vagyitthagyod?–Mégnemtudom.–Akétegérafeleségedetésakisfiadatjelképezi?–Igen.

– Elássam a csúcson néhány nő fényképét, akik az alaptáborba írtak nekem? Egyik sem jelentszámomrasemmit,valóban,fennhagyomaképeket.–Énpedigacsúcsonlefényképezemakétegeret,éshazaviszemőket.–Azthiszem,hogymelegavíz–szakítomfélbeképzelgésünket.–Égetiakezemet.–Azegészdologegyszerűbblenne,halenneoxigénpalackunk.–Mindigcsakidétlendolgokathozunkelő–mondom.–Egyetazonbanmegmondhatokneked:mielőttbediliznék,visszafordulok!–ÍgyPeter.–Énis!Ugyan,kiakarmegbolondulni?–Havalamilyenagykárosodástészlelek,lemaradok.–Habeszédzavarok,vagyegyensúlyizavarok,vagyhasonlóklépnekfel,visszakellfordulnunk–

mondomfigyelmeztetően.–Hamégviszonylagmélyenlentvagyunk,éscsakazegyikünknekvanproblémája,akkoramásik

menjen tovább. De magasabbra szeretnék felmenni, mint Norton 1924-ben. – Peter becsvágyakicsengettezekbőlaszavakból.–Tehát8600méternélmagasabbra?–Akkoribanmindenesetrebizonytalanokvoltakamagasságiadatok.–ÉsazÉszaki-gerincetezzelazoldallalösszesemlehethasonlítani.–Egészenodafenn–mondjaWolfi–,amásikoldalisnagyonmeredek.–Te, ha ezt egy háziasszony látná, a készülékeket és az ennivalót a hó és a jég között,mindent

jéggelborítva–megbolondulnatőle.–Nemcsakaháziasszonyok.Másokisaztmondjákrólunk,hogyelmentazeszünk.–Oké,eznyilvánvaló.Deegyolyannapon,mintamai,amikorazemberjólvan,amikorjólérzi

magát,ésamikoratávolbanolyanfantasztikusakilátás–ezmáregymagábaniselbűvölő.AmikoraGenfiSarkantyúnmásztam, isméthangokathallottam,nemzenét,hanemmormolástészümmögést,minthaéjjel,egynagyürestemplombanlettemvolna.Mégsohasemhallottadénekelniahegyeket?–kérdemPetert.–Nem,inkábbénmagaménekelek.–Énkeveseténekelek,deszívesenhallgatomazéneket–jegyzemmeg.–AzI.táborbanszépenénekeltem,ugye?–Nagyonszépen.–Fent,nagyobbmagasságbanabbamaradt,minthaelvágtákvolna.Többémárneménekelek,csak

majdakkor,haújraazalaptáborbanleszünk.– Csak figyelned kell. Vannak olyan helyek, ahol a hegy hangokat ad ki magából, ütem és

tulajdonképpendallamnélkül,egyállandózümmögőhangot.–Olyat,mintalámákimája?–Igen,valamiolyasféle.Vagylehet,hogyadalaikatahegyektőltanulták?–Holnapremélhetőlegnemleszszelünk.–Petermástémáratereliabeszélgetésünket.–Attólfélek

alegjobban.– Bizonyos határig, ameddig az ember el tudja takarni az arcát, még rendben van. Én jobban

aggódomalábammiatt.–Majéghidegekalábujjaim–panaszkodikPeteris.–Baj van a bal lábammal,mert hiányoznak az ujjak.A csonkokat nem tudom jólmozgatni.Ma

nagyon sokámentünk árnyékban.Kérsz egy korty kávét?Már nem forró.Amikor az ember főzésközbenfelül,éscsakavállavankintahálózsákból,akkorrögtönfázik.–Nemtudomelképzelni,miértvoltEricnekolyanhosszúidőre,nyolcésfélóráraszükségeahhoz,

hogyaIII.táborbólfeljöjjönaIV.táborba.Anormálismenetidőhatóra.– Igen, ez lehetséges.Demimaháromésnégyóraközti időalatt tettükmeg.Ne isgondoljunk

arra, hogymostmilyenmessze vagyunk a világ többi részétől, hogy ittmilyen könnyen történhetvelünkvalamivégzetes.–Ittnincsember,akisegíthetnerajtad;éshavégedvan,akkorcsakvoltál.–EgylemenetaGenfiSarkantyúsziklapárkányánkeresztülproblematikus.–Énmármegcsináltamavégrendeletemet–mondomféligkomolyan.–Mondom,veszélyesazasziklapárkány.– Amikor első ízben megmásztam, az csak séta volt a maihoz képest. De előre láttam, mi

következik:kishótáblák,alattuksimakőlapok,tehátvigyázat!–Mamégnemittukmeganégylitert.–Szörnyű!Nemízlik–mondjaPeter,amikorodanyújtomnekiabögrét.–Deinnunkkell,Peter.Kintmármegintfújaszél.Különösenodafenn.– A szél hasznos, mert elfújja a felhőket, de kellemetlen. Ha éjjel nem havazik, de ebben nem

hiszek,reggelkoránindulunk.Azthiszem,holnapszépnapunklesz.–Most,elalváselőtt,innékegykissört–sóvárogPeter.–Sört?Egyjóteávalismegelégednék!–Éshamárnemsört,akkorlegalábbforraltbort.–Ezbizonyténylegjólenne,ebbőlbetudnéknyakalninégylitert.–Acombombanmégérzekerőt–mondjaPeter.–Énis.–Deannyirafájtafejem,hogymindentduplánláttam.–Nemteljesenideális,hogyholnapinnenindulunk.Azideálisegy200méterrelmagasabbanlevő

sátorlenne,aholmajdnemugyanilyenjólaludhatnánk.–Azéjszakaidefenn,oxigénnélkül,megviselbennünket.– Itt már nem tudjuk magunkat összeszedni, de azt hiszem, nem is romlunk le – ez a

meggyőződésem.–Nem tudom, Reinhold. Én azt hiszem, hogy leromlunk.Másként nem is lehet. Ha 8000méter

magasságbanalszunk,nemvárhatodazt,hogymásnapugyanazazemberlégy.– Legutóbb, azután az éjszaka után, amikor a sátor szétrongyolódott fölöttem, felkeltem és

kifogástalanuldolgoztam–mondom.–Mégcsakazonsemmérgelődtem,hogyMingmanemsegít.–Mingmanagyonkikészültakkor?–Nemtudom,azislehet,hogycsaktettettemagát.Újraiszunk.DavaTenzingaztmondta,hogysokatkellinnunk.–Keserűezalötty.–Szörnyűazíze.Nemisteaez,csaktiszta,langyosvíz.Pocsék.–Aludnunkkellene!Beveszekmégegytablettát.–Mostkényelmesenfekszem–mondom,ésPeterismegállapítja:–Ezvalóbantágassátor.–Megint reszketek –mondom néhány perccel később. –Köhögök, és fájdalmaim vannak a bal

bordanyúlványalatt.Mártegnapisereztem,denemilyenerősen.–Elmúlik.– Holnap nehéz hátizsákokat kell cipelnünk, mert tartalékanyagokat és szükségélelmiszert kell

felvinnünkazV.táborba.Azötösbenaludni,gondolom,nemjó,legfeljebblemászáskor.–Lefelémársokkaljobbanhaladunk,mintfelfelé,senkinemérutolbennünket.–Mostaludjunk!–Jóéjszakát!Kicsitkésőbbmégistovábbbeszélgetünk.–Te,énnemtudombecsukniahálózsákot,elvanjegesedve.

–Dehiszensapkábanalszol.–Igen,mindig–mondjaPeter.–Énsoha.–Sűrűbbüstöködvan.–Ezértviselekhosszúhajat.–Mindig sapkát hordok, különben fejfájást kapok. A fejem éjjel mindig szabadon van De nem

tudokjólelaludni,hanagyahideg.–Úgylátszik,afejembenjóavérkeringés,ritkánfázikafejem.–Nekempedigvigyáznomkellluxusfejecskémre–mondjanevetvePeter.–Ezérthető.Nagymagasságbanafejfájásazegyetlengyengepontod.– De mindig legyőzöm, eddig legalábbis sikerült. Néha annyira fáj a fejem, hogy a szemem

keresztbeáll–mesélPeter–Akkorszólnisemlehethozzam,ésképtelenvagyokbármire.Egyfélórahosszat tart, és utána minden rendben. Nem tudom, hogy egyébként van-e valami károskövetkezménye. De semmi esetre sem befolyásolja sem az erőnlétemet, sem a felfelé mászást.Ezenkívül rosszul tűröm a meleget, például amikor 40 fok vagy még ennél is több van ahegyoldalban.–Anagymelegengemismegvisel.NagyonmelegemvoltaNangaParbaton,aHiddenPeakenésa

Manaszlunis.– Előnyös, hogy ketten vagyunk. Nincs ideálisabb, mint egy kötélpáros, amely mozgásképes,

egyáltalán,amikorazegyikugyanolyangyors,mintamásik.–Nagymagasságbanegygyorskötélpárosalegjobbéletbiztosítás.–Ezegészenvilágos.–Ésjólkellegymástismerni.–Minemsokatcsináltunkközösen,deaz,amitcsináltunk,mindignagydolog–nagykalandvolt.–Szépdolgokatéltünkátegyütt,nagyonszépeket.–Hamégsokatlocsogunk,elhasználjukasátorbanlevőkevéskislevegőt.–Jóéjszakát!

Május8.Hajnalban,nemsokkalháromórautánkezdekteátéskávétfőzni.Afejnagyságúhórögöt,amely este óta a sátrunkban van, apró darabonként teszem a fazékba. A víz sokáramelegszik fel.Felváltvaiszunk.Mégahálózsákbanfekvefelhúzunkkétharisnyát,ésfelvesszükabelsőcipőt.Akeményrefagyott

külsőcipőtlábszáraimközöttpróbálomfelmelegíteni.Hosszú,levegőigényesmunka,mireazember8000métermagasságbanfelöltözködik.Öt és hat óra között végleg elkészülünk. Selyem fehérneműt, bolyhos alsóruhát, felette

egybeszabott pehelyruhát, kettős cipőt és erősen szigetelt neoprénből készült lábszárvédőt viselek;hozzá három pár kesztyűt, két sapkát és egy viharszemüveget. Szükség esetére van még egy párkesztyűm,egysapkámésegyszemüvegemtartaléknak,ahátizsákban.Ezenkívül csaka legszükségesebbeketviszemmagammal: egydarabkötelet, fényképezőgépeket,

magasságmérőtésegyminimagnetofont.Makevésbézavar,mintegyébként,hogyasátorfalrólzúzmaramorzsolódik,hogyahálózsákkívül

csonttáfagyott,éshogyaszakállamróljégcsapokcsüngnek.Hathétóta–ennyiidejevagyunkmárazalaptáborbanésannálmagasabban–ilyenkellemetlenkörülményekközöttélünk.AmikorPeterrelelhagyjukasátrat,aviharegycsomóhódarátvágazarcunkba.Nem,eznemlehet

igaz:azégborult,csaknyugatonlátszikegykeskenycsík!Délrőlerősszélfúj,mindenvölgyetködborít.Azelsőpillanatbanúgymegijedünk,hogyszintemegbénulunk.Utánaazonban,tudvaazt,hogy

ezazutolsólehetőségünk,elszánommagam,hogyaddigmegyek,ameddigcsaklehet.–Megvisszamehetünk–vetemkiacsalitamegmindighabozóPeternek.Havalakinek,mintneki,

felesége és gyermeke van, az nehezebbenmérlegeli az ilyen elhatározást. Tudat alatt kialakul egytermészetes félelemgát. Ezt ismerem korábbról, amikor még nős voltam. Mióta ismét egyedülvagyok, a döntő helyzetekben gondtalanabbnak, szabadabbnak érzem magam. Teljesen atovábbmenésreösszpontosítok,nemszámítsemamúlt,semajövő.Semmimástnemveszthetek,csakazéletemet.Deméglétezem.Könnyű hátizsákunk ellenére csak vonszoljuk magunkat. Egy hasadékoktól átszabdalt jégmezőn

aztán valamivel gyorsabban megy. A jégkapuról, amely felett a csúcsgúla emelkedik, első ízbenlátunkelkeletre,átaMakalura,egyhatalmasgránithegyre.Csúcsátegyóriási,halalakúfelhőtakarja.Ottmárhavazik.Felettünkaszélkorbácsoljaahavat,aláthatároneltűntakéksáv.Azégvigasztalanulüres.Lábunkalattahókemény,ahágóvasfogaijólfognak.Deállandóanpihenőketkelltartanunk,hogy

a ritka, oxigénszegény levegőben összeszedjük magunkat. Odafenn, ahol a széltől odahordott hótérdig ér, gyakran kitérünk a sziklapillérekre, amelyek mászástechnikailag ugyan nehezebbek demegkímélnekbennünketanyomcsinálástól.JelbeszédethasználunkvalahányszorPeterlefelémutatónyilatrajzolahóba–amiaztjelenti,hogy„Lekellmennünk!”–,énegyfelfelémutatónyilatrajzolok–némavita!NégyóramúltánelérjükazV.magastábort,amiaffélehátbiztosításszámunkra.Időnkéntláthatóa

Lhoce-csúcs,amelynekmagasságátmostelértük,ésaNupceéles,finomankirajzolódógerince.Teátfőzünk.Ismétmagnószalagramondomnéhánybenyomásomat:„Peterrel együtt 8500 méter tengerszint feletti magasságban vagyunk, az utolsó táborban.

Viszonylaggyorsanfeljöttünk,az időazonbanrendkívül rossz.Mégnemtudjuk, továbbmenjünk-e,vagysem.Ahóolyanmély,ésanyomcsinálásolyanmegerőltető,hogynemsokesélytlátunk.Mostmegpróbálunkegykishavatolvasztani.Kora reggel, amikorazt láttuk,hogyaz időnemolyan jó,mint ahogy vártuk, nem hoztunk magunkkal hálózsákokat. A legszükségesebbekre szorítkoztunk,hogy lehetőleg gyorsak legyünk.Most aztán benne vagyunk a pácban. Itt várni és bivakolni olyankockázat,amelyrecsakavégsőszükségbenvállalkozunk.Továbbmenni–mégnagyonkoránvan–ugyanilyenmerészség.Állandóanváltozikazidő,aMakaluegyszerfelhőbenvan,másszorlátható,ésmiközben a sátorban ülök és teát iszom, kissé jobban érzem magam. Menés közben beszédregondolni sem lehet, ez túlmegerőltető lenne.Minden oxigénrészecskét felhasználunk. Az, hogy acsúcsra feljussunk,majdnemkizárt.De egydarabig talánmég elmegyünk.Ennek ellenéremindentelkövetünk,mindkettőnknekjóahangulata,televagyunkjószándékkal.Mégakkoris,haezaszörnyűidőátakarjahúzniaszámításainkatrögtöntovábbakarunkmenni.”

–Peter,pillanatnyilag,milyenazidő?–kérdezemasátorból.–Megintrossz.–Márhavazik?–kérdezem, és anélkül, hogymegvárnámaválaszt, folytatom:–Megpróbálunk

mégegydarabigtovábbmenni?–Megkockáztathatjuk.–Haeddigisebességünkettartjuk,ésahónemtúlmély,talánvanráesélyünk,hogyháromvagy

négyóraalattelérjükaDéli-csúcsot.Detovábbmenninemleszkönnyű.

Útonavégcélfelé

Félórai pihenés után tovább egyensúlyozunk. Mászásunk még lassúbb. A gerinc keleti, kínaioldalán a hó kemény. De újra át kell mennünk a nepáli oldalra, mert a kínai túl meredek. Ismétkénytelenek vagyunk térdig érő hóban járni. A Hillary Steptől balra a meredek sziklapillérjárhatatlannak látszik. Mégis átharántolunk oda, és hágóvasunk hegyével feltapogatózunk ahegyoldalon.Néhánylépésutánmindigacsákányratámaszkodunk,szánkatnagyratátvaésbeszívvaalevegőt, tehermentesítjük felsőtestünket, hogy minden izma és izomrostja dolgozni tudjon. Mégisolyan érzésem van, mintha rögtön szétrobbannék. Sőt, magasabbra érve szükségét érzem, hogylefeküdjek,csakhogylélegeznitudjak.KözvetlenülaDéli-csúcsalattelőkotorászomahátizsákbólafilmfelvevőt,ésPetertfilmezem,akia

tombolóviharbanfelfelémászik.Előttünkegyhatalmasfirngerinc,alegszebb,amitvalahaisláttam.Tibetfeléahópárkányokhatalmasankinyúlnak,Nepálfeléenyhénlejtenek.Úgylátszik,minthaafőcsúcsvégtelenülmesszelenne.Detudom,ennyiremégmagamnálvagyok,és,koncentrálniistudok,hogy amagasban a távolságok csalnak. A ritka levegőbenminden sokkalmesszibbnek látszik. Ésmostbiztosvagyokbenne,hogyelérjükacsúcsot.Mégmindig emelkedik, ezért továbbmászok anélkül, hogy közben sokat gondolkoznék.Csak a

Déli-csúcsonkötjükbemagunkat.Nemsokkalkésőbbérzem,hogyakötélmegfeszül,körülnézek,decsakegészhirtelen.Peter leakarja tenniahátizsákot,megakarszabadulnia terhétől, többésemmitsemakarvinni,teljesenszabadonakarmozogni.Acsákányakézbenolyan,mintegyegyensúlyozórúd.Állandóanahóbaszúrom,vagyahegyét

csúsztatom a firnen; ez már órák óta így megy. Már szükségletté vált, hogy a csákányratámaszkodjak.Lezuhannék,hanemlenne,hanemvehetnémigénybe.Acsúcsközelségétérezvemárnem tudok felfelé nézni. Nem akarom tudni, milyen messze van még. Percek, tele akarattal ésönuralommal,aviharszéllökéseiazarcomban,ésutánapercek,amelyekbenmégkételkedem,nagyratátoma számat, demégismegpróbáloma fogaimat összeharapni.A fő csúcs felé kirajzolódó élesszélű párkány hátán tombol a vihar. Peter és én menet közben igyekszünk óvatosan bánni amozdulatainkkal, amellett végtelenül ügyetlenek vagyunk, és ezektől az ügyeskedésektől teljesenkimerülünk.Hallgatólagosmegegyezésünkszerintacsúcsövezetébenabeszédrenempazaroljukalevegőt, ezért a csákány hegyével jeleket rajzolunk a hóba.Minden széllökés, amely a hódarát azarcombavágja,ügyetlenebbétesz.Dacból eredő kedvetlenség. Pont ilyen időben kell itt lennünk?Peter a csákány hegyévelmintha

valamit írna a levegőbe. Feszülten nézek, és amikor végre befejezi, elmosolyodok. Déli iránybankitisztultazAmadablam,rásütanap.Talánmégiskitartazidő.Lemászomabbaacsorbába,amelyaDéli-csúcsotafőcsúcstólelválasztja,ésahópárkányszélétől

mindigtisztestávolbanelőretapogatózom.KözvetlenülaHillaryStep,acsúcsépítménylegnehezebbhelye alatt megállok. Peter mögöttem jön. Aztán háromszor, négyszer megpihenve kapaszkodomfelfelé a meredek lépcsőzeten. Odafenn váltjuk egymást a vezetésben. Délről a hideg széljégkristályokat fúj az arcunkba. Fényképezés és filmezés közben néha elfelejtem feltenni aviharszemüveget.Most,délelmúltával,8800métermagasságban,mégapihenőkközbensemtudunkmáralábunkon

megállni.Leguggolunk, letérdelünk,megkapaszkodunkacsákánymarkolatában,amelynekhegyétakemény firnbe vájtuk.Nem biztosítjuk egymást, kölcsönösen egyikünk sem ügyel amásikra, de atudat alatt mélyen mindketten tudjuk, hogy a másik itt van, és nem követ el hibát. Kötéltársiösszhangunkaz ismételt expedíciókban, akritikushelyzetekbenannyiramegnövekedett,hogymost

egyikünksemféltiamásikat.Alégzésannyiramegerőltető,hogyaligmaraderőnkatovábbmenéshez.Mindentíz-tizenötlépés

után lerogyunk a hóra pihenni, aztán tovább mászunk. Elfelejtem, hogy létezem. Már nemgondolkozom, csak automatikusanmászok.Elfeledkezem róla, hogyútonvagyunk azEveresten, aviláglegmagasabbhegyén.Azismindegy,hogyoxigénkészüléknélkülmászunk.Mostegyedülcsakez a pont – amelyben minden vonal összefut –, a végcél az, ami bűvösen vonz. Az erőfeszítésalighanem pokoli, de nem érzékelem. Olyan, mintha a legkülsőbb agykérgem elzsibbadt volna,mintha csak valami mélyen a fejem belsejében döntene felettem. Egyáltalán nem akarok menni,mászni,levegőutánkapkodni.Deavégcélúgyvonz,mintegymágnesespólus.Talánazért,mertcsakodafenn lehetséges a feloldás.Értelmemolyan,mintha ki lenne kapcsolva, halott. Lelkem azonbanbefogadóképesebb,érzékenyebb,mostnagyésmegközelíthető.Lelkemfelfelészárnyal,hogyaztánvisszalendülhessen a normális egyensúlyba.Most én vagyok az iram, az erő és a csúcs.Az utolsóméterek a csúcs felé már nem is esnek nehezemre. Felérkezem, leülök, és lábamat lelógatom amélybe. Már nem kell tovább másznom A hátizsákból előveszem a filmfelvevőt, a körülményesegyujjaskesztyűbenhosszúideigbabrálokateleppel,amígeltudomindítani.AzutánPetertfilmezem.Most,asokóráskínlódásután,amelyetmégseméreztemkínlódásnak,amikorvégetértekamenés

ésamászásegyhangúmozdulatai, és semmiegyebet semcsinálok,csak lélegzem,nagynyugalomtölt el. Úgy lélegzem, mint valaki, aki lefutotta élete pályáját, és most tudja, hogy egyszer smindenkorra kipihenheti magát. Gyakran körülnézek, mert nem azt látom, amit az Everestpanorámájától vártam, és közben azt sem veszem észre, hogy a szél egész idő alatt a csúcs feletthordja a havat. Elmerültségemben többé nem tartozommagamhoz, arcomhoz.Már csak egyetlen,szűk,zihálótüdővagyok,amelyaködésacsúcsfölöttlebeg.Csakamikornéhányszorerőteljesenkifújomalevegőt,érzemújraalábamat,akaromat,afejemet.

Eszméletemújravilágos,kitisztult,bárnemegészentudom,hogyholvagyok.Abbanapillanatban,amikor Peter megérkezik és átölel, mindketten könnyezünk. Az érzelmektől reszketve fekszünk ahavon,akamerátelhajítottam.Erendkívüliakaratbevetésutánakönnyezéshirtelenmindentfeloldoz.Úgyfekszünkegymásmellettacsúcson,mintkétember,akiegyazonpillanatbanmegadtamagát.

Egy darabig nyitott szájjal fekszünk, nyakig befed bennünket a hófúvás, és pihenünk. Amikorfelállok,Peterrámmered,minthaazarcomatazemlékezetébeakarnávésni,minthanemisismerneengem.Most, amikor itt állok a szórt fényben és hátulról fúj a szél, hirtelen mintha az egész

világmindenséget érzékelnem. Nem érzem, hogy íme, megcselekedtem, és erősebb vagyokmindenkinél, aki előttünk itt járt, azt sem, hogy megérkeztem a végpontra, nem, ez nem amindenhatóságérzése.Csakaboldogságérzet fuvallataa lelkemmélyén. Itt acsúcs,amelyhirtelenpihenőhelykéntjelenikmegelőttem.Minthaittfennegyáltalánnemvártamvolnapihenőhelyre.Amikor megpillantjuk alattunk a meredek, éles gerincet, azt képzeljük, hogy később túl későn

érkeztünkvolna.Mindazt,amitmostegymásnakmondunk,csakzavarodottságunkbanmondjukNemgondolkozom. Eközben, szinte önkívületi állapotban, előveszem a hátizsákból a magnót, ésbekapcsolom.Néhányértelmesmondatotpróbálokmondani,deközbenkönnyszökikaszemembe.„MostazEverestcsúcsánállunkOlyanhidegvan,hogynemtudunkfényképezni”–ígykezdema

beszédet néhány percmúlva.De azon nyomban zokogás rázmeg. Sembeszélni, semgondolkozninemtudok,deérzem,hogyezamélylelkimegrázkódtatásújegyensúlytteremt.Ilyenérzelmikitöréscsakacsúcsonlehetséges.Mindenemeteltöltiazatudat,hogyelértemavégcéltAcsúcs–legalábbisidőlegesen–egyszerű,

intuitívválaszalétkérdésére.Nem érzem a győzelem vagy amindenhatóság érzését, csak azt, hogy itt vagyunk, és a társam

irántihálát.Aboldogságállapotábanrövididőreelvesztettemazeszemet,nincsenekgondolataim,az

érzelmekuralkodnakelrajtam,amelyeklátszólagmindenellenállásnélkültörnekki.Nembeszélünk,csak fényképezzük egymást. Peter ujjai hirtelen újra összehúzódnak, akár a Hillary Step előtt.Görcsök–vagyagyvérzés fenyegeti?Eszébe jutazaserpa,akitnéhánynappalezelőtt féloldalárabénultan szállítottak le– anagymagasságbana túlerőltetéstől agyvérzést kapott.Peter nyugtalannáválik,leakarmenni.És le is megy, egyedül, kötél nélkül. Még látom a Déli-csúcsnál, mialatt fenn hangszalagra

beszélek.Kicsomagolokegyfilmkazettát–éspapírhelyettafilmetdobomleamélybe.Csakakkorébredek rá arra, hogymit tettem, amikor már eltűnt a szemem elől. A hátizsákból előveszek egymásikkazettát,ésbeteszemafilmet.Ennyiösszpontosításutánhirtelenújraahatalmukbakerítenekazérzések.Megkönnyebbültenfellélegzek.Aztánmindentbedobálokahátizsákba,magnót,filmfelvevőt,fényképezőgépet,atelepeket,amelyekremárnincsszükség,hozzákötözömakínaicsúcsemblémához,hogymégegyszer leguggolhassak.Öntudatomnemerősebb.Nemvagyok jobbanmagamnál,mintegyébként,bármostsikerülhiggadtanalemenetelrekoncentrálnom.Csakkoradélutánvan,mégisa fényviszonyokolyanbenyomástkeltenek,minthaestevolna.Azt

képzelem,hogymárrég,legalábbnéhányórájaidefennvagyok.Ennekellenéresemmikedvemsincselindulni,minthaaleszállásnemszerepelneaterveimben.Azelőkészületekidején–évekóta–csakafelmászássalfoglalkoztam,legfeljebbmégacsúccsal,dealeereszkedésselsohasem.Mostvalósággalkényszerítenikellmagamat,hogyfelálljak,éshagyjameleztahelyet.Most pedig egész lassan lemászol a gerincen,mondommagamnak. AHillary Stepnél vigyázat!

Vigyázat,veszélyes!Néhányóramúlvaoxigénbengazdagabblevegőveszkörül,akkormajdmindenjobbanmegy.Erőltetemmagamat, hogy csak előre nézzek, hogy lefelé nézzek, hogy egyáltalán letudjakmászni.Aztán kitapogatoma filmfelvevő gépem szíját és telepét a háromlábú állványon, éselindulokPeterutánabbanareményben,hogyváraDéli-csúcson.Néhánylépésselacsúcsalattmégismegfordulok,ésmajdnemsajnálom,hogymárittvagyok,és

nemodafennülök.Sajnálom,hogylekellmásznom,anélkülhogymégegyszerfelmennék,anélkülhogy fennmaradnék, hiszen, úgy látszik, erre rendeltettem.Ott, ahol Peter lemászott, hágóvasávalfinom barázdákat karcolt a firnbe. A felmászással ellentétben most, a lemászás közben néha-néhaképes vagyok gondolkozni. Állva tudok maradni. A pihenők közben pillanatokra kedvem támadleheveredni, hogy fellélegezhessek. Amikor a ködben elmosódó Nupce-gerincet megpillantom,felötlik bennem, hogy ez egy szomorú nap a számomra. Valami végleges megtörtént. A hegy,amelyrőlmostleszállok,mintszétromboltillúzió...Visszapillantok az Everest csúcsgerincére; ezek a lábnyomok a hóban, ez a csákány a jobb

kezemben,ezmindhozzámtartozik,ezmindénvagyok.FélóramúlvaaDéli-csúcsraérek,dePetermárnincsott.Biztosanpánikbaesett.Miközbenegyikfokrólamásikralépkedve„ejtem”magamatlea meredek havon, egyszer csak egy csúszásnyomot látok az ötven fok meredekségű havashegyoldalon, ami valahol eltűnik a ködben. Ebben a pillanatban eszembe jut – mert most ismét alogikairányít–,hogyakeletioldalonaleszakadás4000méteres,éshasadékokszelikát.ADéli-csúcstóllefelémégmeredekebb.Egyiklépéstamásikelétenni,arccalavölgynek,alehető

legnagyobb figyelemösszpontosítással, a hóra határozottan lépni, mászóvasat felvenni – ez amenekülés.Mégegyszer,utoljáravisszanézekazEverest-csúcsra.Évekigtartóébrenálmodozásutánvégresikerült.Ésmáregykicsitbüszkeisvagyok.Peter lépeseinek semmi nyoma, és szinte a felmászásunknak sincsmár semmi jele,mintha az a

hegy,amelyenmostlefeléhaladok,máslenne;minthaén,akifelmásztam,aködbenelvesztemvolna.Amellettazazérzésem,hogyPeteregészenközelvan,minthaahegy,Peterésénegyeklennénk,azegyikelképzelhetetlenamásiknélkül.Miközbenkeresemaszememmel,abarátságunkragondolok.Nemharagszomrá,amiértnemvártmeg.Csakaggódom.Amikorközvetlenül aDéli-csúcs alatt ismétmegpillantomazEverest kínai oldalánködbevesző

csúszásnyomot,nemgondolokkatasztrófára.Csakarra,hogymostszeretnékmeghalni.Agerincenanyomtól jobbra mászom lefelé, majdnem büszkén a félelemtől, amely megtiltja, hogy Petertutánozzam, és nadrágféken csússzam le. Előre örülök annak, hogy Peterrel találkozom, ésmeghallom, mit mond a lejutásáról. Amellett egészen határozott az érzésem, hogy az egyetlenmegfelelőemberrelcsinálomeztazutat.NemkellérteaggódnomPeternemhibázik!Most hirtelen felfedezem, hogy milyen egyedül vagyok. Az egyedüllét elhatalmasodik rajtam.

Egészen üresnek érzem magam, mérhetetlenül távol mindentől. Fölöttem az óriási, egyhangú ég,felhőksemvonulnak rajta.Agerincen,aholazV.magastáboráll,megszűnikacsúszásnyom.Peternyilvánvalóan jobbra harántolt, a délkeleti oldalba és itt csúszott tovább lefelé a Déli-nyeregbe.Miközbenasátorelélépek,kacsintok,minthacsakigazolvalátnámmagamat:helyesengondoltad.Mosttöbbszörmegállok,ésvárok,amígaködelhúzódik.Rövidesenfelismerniakétsárgapontot,

asátrakat,különbensemmimástnemlátok.Debiztosvagyokbenne,hogyPetermáratáborbanvan,vagynemsokáraodaér.Amikor elfáradok, egyszerűen leülök a hóba. Végre eltölt a sikerélmény. Ülök, nem érzek

fáradtságot,csakisasikerélményfoglalkoztat.Végrecsakvalósdolgokatteszek.Mégszázméterrelacsúcselőttiselőreelgondoltam,hogynemsokárafennleszek.Detöbbénemtervezek,mindenjelenidejűvévált,ajövőrenemtudokésnemisakarokgondolni.Attólsemfélek,hogyatábortneméremel, és arra sem gondolok, vagy csak nagyon keveset, hogy hogyan fogok beburkolózni a meleghálózsákba.Olyan fáradt vagyok, hogy még a gondolataim sem tudnak előresietni. Az utolsó hólejtőkön a

Déli-nyeregfelettalvajárókéntmozgok.Valahányszorleguggolok,hogypihenjek,azórámranézek,ennek ellenére sohasem tudom,hányóravan.Amikor azutolsó lépéseket teszema sátor felé, úgyérzem,hogyegyszercsináltamvalamit,ésutánasohatöbbénemjöhetsemmi.Védettségérzésetöltela sátor előtt.Ez azonban aDéli-nyereg általános sivárságában hamarosan elenyészik.Csak a sátorbelsejében van igazi védettség, ott érzem. Peter és Eric is itt van. Amikor bemászok a sátorba ésmeglátomPetert,felötlikbennemagyőzelemgondolata:teljesítettük!És a jövőben továbbimagas nyolcezreseket is oxigén nélkül fogunkmegmászni.Olyan boldog

vagyok, hogymegfeledkezema lélegzetvételről, ésmiközben a főtáborral beszélek, csak időnkéntveszeklevegőt.KözbenPeterhezfordulok:–Monddelmégegyszer,hogyangondoltad,amitaHillaryStepnélmondtál,hogymostmártenem

vagyte.–AHillarySteputántöbbéneménvoltamaz,akifelmászottameredekfalon–erősítimegPeter,

amitkorábbanmondott.– Peter, hami amai napon öt és hat óra között indultunk, akkor körülbelül egy és kettő között

voltunk a csúcson. Akkor a feljutáshoz nyolc óra kellett. Te egy óra alatt lejöttél, ez őrültség, ezvalóbanőrültség.Énpedigmásfélvagyegyésháromnegyedóraalatt.–Újraugyanolyanhelyzetbenalszunk,minttegnap?–kérdiPeter.–Azthiszem,igen.–Manemkellolyansokatfőznöm.–Gondoltadreggel,hogysikerülnifog?–Százszázalékignemvoltambiztosbenne.–Mikorváltteljesenbizonyossászerinted,hogymegcsináljuk?–ADéli-csúcson.–ADéli-csúcson elég sokat filmeztem, és sokáig nem tudtam, te vagy-e a keresőben, vagy egy

hasadék, annyira erős volt a szél.Csak egy fekete folt és a vad vihar, és ez fenemód jól nézett ki.Egyáltalánészrevetted,hogyfilmezek?

–Nem.Csakatáborbanvagyunkmindketten„magasan”,eufóriásak.Estéremegfájdulaszemem.Petermegütötteajobbbokáját,erősenmegdagadt.Alátásompercről

percre homályosabbá válik, a fájdalom szinte elviselhetetlen. Először megijedek attól, hogymegvakulok. Nagy magasságban az idegkárosulás nem ritkaság, lehetségesek irreverzibilisagyártalmakis.Deminthahomoklenneaszememben,ésebbőltudom,hogyhóvakságotkaptam.Szörnyűéjszakakövetkezik.Úgyérzem,hogyott,aholkorábbanakétszememvolt,mostkétlyuk

tátong.Állandóanfelkellülnöm,öklömetaszemüregemhezszorítom,sírok,kiáltozom.Ezsegít,akönnyekenyhítikafájdalmat,ésPeterúgygondoskodikrólam,mintegykisgyermekről.Másnap,május9-énaDéli-nyeregrőlaleereszkedésaII.táborbacsakazértsikerül,merthóvakon

Petermögöttbotorkálok.Mikorleérünk,mindösszeegyméterrelátok.Május10-énúgyérkezünkmegazalaptáborba,mintkétrokkant.Delegalábbisabarátainkszerint

–mégeszünknélvagyunk.Hogy vállalkozásunk esetleg kudarccal végződhetett volna? Erre most nem gondolunk. A halál

zónájábanasikerésakudarcolyanközelállegymáshoz,mintaviharésaszélcsend,ahőségésahideg.Ahétnyolcezresnél,amelyetmegkíséreltemmegmászni,csaknégyszerértemelavégcélt.Ésma

már tudom, hogy –mintminden igazi kalandnál – a sír és a csúcs között a választóvonal nagyonkeskeny.Az, hogy az ember nem tudja előre, hol fejezi be, a létet odafenn nem teszi értelmesebbé. De

intenzívebbéigen.

Egynyolcezres,egykórházésegyborospince.

–Gratulálok,eztjólcsináltátok!Bravó,Bika!–Idejevolt,Bika,alegfőbbideje!–Mindnyájangratulálunkaharmadikcsoportnak!Kinemörül

együttaBikával,expedíciónkorvosával,hogymost–május11-én–őisfeljutottacsúcsra.Reinhard Karl is – egy heidelbergi egyetemi hallgató, aki fotóriporterként csatlakozott az

expedíciónkhoz – nagy rokonszenvre talál. A Bika sikerének azonban ugyanúgy örülök, mint asajátoménak.–Világosvolt,hogyfeljuttok,csakazvoltakérdéses,hogyan.– Borzasztó viszonyok voltak, mély hó. Azt gondoltuk, sohasem fogunk megbirkózni vele. –

Kettenegyszerrebeszélnek.–AzV.táborignemhittembenne,aztánmegállapítottam,hogyelégleszazoxigén–aBikaszéles,

puhaarcacsupanevetés.–Meddigvoltatokodafenn?– Ezt nem tudom megmondani. Lihegtem, nem kaptam levegőt. Csak másfél palackot

fogyasztottamacsúcsigésvissza–meséliReinhardKarl,akiazútnagyrészénelölhaladt.–Deaz,hogyeztoxigénnélkülhogyanlehetmegcsinálni,megfoghatatlanaszámomra.–Nos,8500méterigeltudomképzelni.–Teljesenrejtélyes,haacsúcsonháromvagynégypercreleteszedakészülékét,utánanemmegy

tovább.–Akkorszédülnikezdesz!–Úgyszuszogsz,mintegybarom!–Nemvoltaknehézségeitekazálarcokkal?–Egyáltalánnem.–Miameredeksziklákonmásztunkle, ígyazemberazutolsó táborbólegyfélóraalatt isméta

Déli-nyergenvan.–Kérem,Doktorúr,miazéletcélja?–kérdezemaBikátólazújságírótutánozva.–Egynyolcezres,egyborospinceésegykórház!–Anyolcezresmármegvan,aborospinceisnemsokárameglesz.–Aborospincénekegészenmélyenaföldalattkelllennie,hogyazemberaborokathúsz-harminc

évigpihentethesse,ésmindenévbenmegünnepelhesseanyolcezreseket!–LáttátokPetercsúszdáját?–Nem,deeltudomképzelni.ADéli-csúcsrólsemcsúsznékle.–Ezvalószínűlegmárazagyműködésbizonyoskárosodásánakakövetkezményevolt.–Félelem–elinnen,gyorsan,gyorsan!–Mostelőszörismindnyájanlemegyünkazalaptáborba,éseszünkvalamiértelmesdolgot.–Amikorreggelelindultunk,nemisnézettkiolyancifrán.Rosszérzésemvoltésnemhittem,hogy

megbirkózunkvele, demindentbele akartamadni, hogyminélmagasabbra jussunk.Tudtam,hogynagyon kemény nap lesz, amikor a végsőkig gyötrömmagamat. Aztán jobban ment, mint eleintevártam–mondjaReinhardKarl.–Tizenkettőkoracsúcson,ésháromkorismétaDéli-nyergenvoltunk.–Nagyonörültünkasikereteknek–mondom.–TeljesencsakaII.táborbanfogtamfel,maéjjel,hogymitéltemát.Mintegyfilm,azegészújra

lejátszódottalelkiszemeimelőtt,minden,amitörtént,amitláttamésígytovább.–Biztosantúlságosankoncentráltálacsúcson.

– Pontosan. Nagyon koncentráltam, és csak erre hajtottam. A fényképezés volt az utolsó, azegyáltalánnemérdekelt.–Énugyanígyvoltam,avégcélonkívülmindenmásodrangúvátörpült.–CsakaII.táborbanfogtamfeligazán,mindenolyangyorsanment.Mégtudom,holcseréltükkia

palackokat, 8600méteren.Akkor azt gondoltam, uram Isten,már 8600métermagasan vagyok, ezhihetetlen!Minthaönkívületbenlennék,kicseréltemapalackokat,utánaelértükaDéli-csúcsot,majdfeltűntafőcsúcs,ésakkoraztmondtuk,nomostmégidegyorsanfelugrunk.Eztmegcsináltuk.Aztánjött ez az Everest, a csúcs semmi különös, utána az utolsó kapaszkodók, aztán megpillantottuk akínaiakháromlábát,ésebbőlmegtudtuk,hogyodafennvagyunk.–Mithagytatokfenn?–kérdezemReinhardot.–Avackaitokatlehoztuk,deasárgaköteletésmagátahágóvasszíjátotthagytuk.–Mulatságosnak találom,hogyvalakivalamit fenthagy, akövetkezőmeg lehozza.A telepeimet

lógvahagytátok?–Igen.–Fényképeztünkacsaládialbumszámára.Én–ésazEverest.Hiszennagydologodafenn lenni.

Mégis,kissécsalódtam.MintahogyazEigerészakifalautániscsalódottvoltam.–Tudod,ezazértvan,mertegycéllalismétkevesebb.–Igen,pontosanígyvan.Beledolgoztadmagad,sokatolvastál,álmodoztál.AmikoraDéli-nyergen

keresztül lemásztam, akkor világosodottmeg előttem: Istenem, fenn voltunk azEveresten!Mindenrendben volt, semmi baj sem történt, nincsenek fagyásaink, semmi, ésminden úgy történt,minthazsinóronhúztákvolna.–Mindnyájunknakszerencséjevolt.–Az,hogymindenolyanjólment,szintehihetetlen.–O,hallo,howareyou?–üdvözlikaserpákaBikát,doktorszahibjukat.–Fantasztikus!–Mégmindigbugyognakazélménybeszámolók.–Éhesvagyok,akáregyfarkas.AII.táborbanmársemmiennivalósincs.–Vajonmilyenhatásaleszasikerednek?Anyádatésapádatmostbiztosanostromoljákariporterek.

Mindenróladkészültbébifelvételtátvesznek–mondjaegyikünkReinhardnak.–Akkormégnemtudta,hogyilyenszenzációshírkerülazújságokbaaképealá–csipkelődötta

fiúvalegymásiktársunk.–Ezjellemzőrájuk–válaszoljaReinhardKarl.–Egyébkéntacsúcstúránkstílusosvolt.Agerincen

a Bikament elöl,mert nekem nehézségeim voltak a készülékemmel. Kétméterrel a végpont előttmegvárt,aztánkaronfogvamentünkfelacsúcsra.

–Először is többet kell innom, különben semmit sem tudok enni –mondja aBika,mielőtt újrabetegeiveltörődne.–Jólösszeszedtétekmagatokat,mindenkirendbenvan?–Éncsakinfluenzásvagyok,deezzelmostnemakarlakterhelni–válaszoljaHannsSchell.–A lábujjaimbanmeglehetősenerős fantomfájásaimvannak– jelentem.–Ezúj,hogya levágott

részekenvalamitéreznivélek.Semmisincsmegdagadva,csaktompafájdalmatérzekott,aholnincsmás,csaklevegő.–Miótavanezígy?Ésahóvakságod?–A II. táborban, a leszállás utáni éjjel bevettem egy fájdalomcsillapító tablettát, és jól aludtam.

Utánareggelötórakormárkintvoltunk,ésakkorramársokkaljobbanlettem.Demégmindignemlátokélesen.–Majdnemmindenkinekaszemévelvoltvalamibaja.

–Talánrosszszemüvegetviselünk?– Az üveg 95 százalékban elnyeli az ártalmas sugarakat, de hogy használjon, ha nem mindig

hordjukaszemüveget.–Olyan lassan jöttünk le,mint akkoriban aMountMcKinleyről.Tudtam, hogymár semmi sem

történhet,hogyeza legmagasabbhegy,amelyetmegkaphatok,éseztmostélvezniakarom,segészkényelmesenmegyekle–mesélitovábbaBika.–AkilátásaDéli-csúcsróllefeléakeletioldalbaóriási–jegyzimégReinhard.–Aztgondoltam:mostnetörődjünkahópárkányokkalvagyegyébbel.Eztnemengedhetjükmeg

magunknak,egyszerűenfelkellmennünk.–Mindigeléggébalrakelletttartani.–Deennekellenérenéhaazembernemtudjaegészenáttekinteniahelyzetet,mertodafennködvan.ABikamégmindigbeszédeskedvébenvan.–AHillaryStep, amirőlhuszonöt évóta állandóanaztolvasom,hogy félelmetes egyhely, csak

vicc.– Egyáltalán nem tudom elképzelni azt, hogy egyes embereknek az utolsó tábortól a csúcsig

tizenkétóráravanszükségük.– De azért mégsem könnyű a törékeny sziklán mászni, amikor tíz-tizenöt centiméter friss hó

borítja.Alpin tapasztalatokkellenekhozzá.Akárkinem tud felmenni–állapítjamegkategorikusanPeter.–Nem,ezahegyvalóbannemkönnyű.–Mindenesetremeredekegyhegy!–Ésmivanativilágszenzációtokkal:Everestoxigénnélkül?–Ahírmárazegészföldgolyótbejárta–örvendezikPeter.–Ha az embermeggondolja aDéli-csúcson úgy éreztemmagam,mint egy beteg a vastüdőben.

Gyorsanideazokkalapalackokkal!–mondjaKarl.–Mondd,Bika,acsúcsonvalóbanszédültél?–kérdezem.–Egészenmás,haatestedettelepumpálodoxigénnél,vagyleteszedazálarcot–mondjaBika.–MareggelviharvoltaDéli-nyergen–meséliaBika.–Igazivihar?–aggodalmaskodikazexpedícióvezetője.–Igen,valódiszéllökések.–NemtudhatjukpontosanhogyálljakiFranzésJoslavihart,előszörvannakodafenn,éserősen

fújaszél.–Bika,holvoltalegnehezebbazelőrejutás?–kérdiközbevetőlegPeter.–AzV.tábortólfelfelémárvilágosvolt,hogymegbirkózunkveleAkkorfüggőlegesjégfalakrais

feltudtamvolnamászni–válaszoljaazonnalReinhard.–Tudod,haazembernekkétpalackvanapúpján,nemmozogolyangyorsan–egészítikiaBika.–8600métermagasságbancseréltükapalackokat,aztántovábbmásztunkasziklánBalrakintegész

jóvolt.– Lejövetelkor aHabeler-módszert kell alkalmazni akkor gyorsanmegy – állapítjamegWolfi,

amikoramegerőltetővisszatérésrőlesikszó.ésmeghozzáteszi:–Úgyvelem,aHabeler-módszerbevonulahegymászástörténetébe.–Decsakködbenválikbe–mondjavalakinevetve.–„Köveket”hoztunkmagunkkal–mesélReinhard–Kissé idegesvoltam,ésaztmondtam,most

lemegyünk.ErreaBikaaztfeleli:ittkövekvannak,ésletesziahátizsákjátMireén:Bika,gyere,mostlemegyünk,mindjártnagyonhideglesz.–Ezafajtafelelemazoxigénhiánytólkeletkezik–magyarázzaOswaldÖlz.–Mondd,Bika,többszörislevettetekodafennazálarcot?Ésmibenjelentkezettennekahatása?

–Egyrelassúbbleszel.–Ezahirtelenoxigénelvonáskövetkezménye.– Sürgető követelésként jelentkezik, hogy ismét vedd fel a készüléket, hogy belélegezzed az

oxigént,hogyhalljadaszelepmegnyugtatóneszét,ahogykinyílik,ahogyapalackbólazéletárad.– 8000 és 8500méter között hatalmas a különbség. 8500méter és a csúcs között aztán valahol

lassanelériazemberakritikushatárt.–Akritikushatárszerintem9000méterfelettvan–mondom.– Hermann Buhl oxigén nélkül is felmászott volna. – A Bika is osztja a nézetemet – Ez száz

százalékigbiztos!–Ezazénmeggyőződésem.–BuhlkülönlegesenállóképesAzutolsókigképeslettvolnakitartani.–Nefelejtsdel,hogyBuhlvoltaNangaParbaton,ésodamársokanoxigénnélkülisfeljutottak.–Talántizenöten.–Legalábbannyian.–Deazaszakasz,amitaNangánmegtett,nemakármilyen!Magasságban1300métertegyhúzásra!

Mégmindigazavéleményem,hogyaNangán8000méternehezebbmintazEveresten8500méter.–Mertéghajlatiszempontbólnehezebb?Vagyhogygondolod?–Minélmagasabbegyhegy,annálkönnyebbenjutszfelegybizonyosmagasságba.–Pszichikaiokokból?Vagymiért?–Nemtudom,csakérzem.

Közben mindnyájunkat Josl Knoll és Franz Oppurg helyzete foglalkoztat akik utolsókötélpároskéntmegpróbáljákelérniacsúcsot.–Gázukvanelég.–Megmondtamnekik,mostmindentől teljesen el vannak vágva,minden tábort lebontanak, nem

szabad hibázniuk. A szokásos időpontokban mindig meg kellene próbálniuk, hogy rádió-összeköttetésbelépjenekvelünk.Hogykapcsolatunklegyenvelük.–Úgylátom,hogyFranzfáradt–véliaBika.– Figyelmeztették őket, hogy a Déli-nyeregről nehéz lemenni oxigén nélkül? – kérdi Nairz

aggódva.Mondtamnekik,hogymindenesetrevigyenekmagukkalpalackot.–Elégoxigénjükvan–mondjaReinhard.–Éjszakárais?Wolfibólint.Ezmegnyugtatbennünket.–Nehogyodafennkicsússzanak,aharántolásnemolyankönnyű.–Énmajdnemleröpültem–mondjaReinhard.–Énegyszerkicsúsztam,eznemolyantragikus–mondjavalaki.–Most az orvosi gyakorlatodvagy a kórház számára új névjegyeket csináltathatsz.Talán így: a

Bika,dr.OswaldÖlz,aMountEverest legyőzője–mondjaegyikünk, látva,hogyadoktornak jóakedve.–Pluszmagántanár.–Pluszvorarlbergi.–Byallmeans–nevetaBikaegyrehangosabban.–AKilimandzsáróvalnemsikerültmegbirkóznia,deazEverestteligen!–teszihozzávalaki.–Akkorsemhasználtoxigént–jegyzimegnevetveWolfi.–AkkorelőzőlegNairobibanvolt,ésegyéjjelenátútonvolt,csillagfénynél–ugratjaegymásik.–AzAconcaguáramégfelkelljutnom–jövendöliaBika.

– Akkor először tizennégy napi szabadságra megyünk Mendozába, ott vannak a legpuhábbmarhaszeletek a világon, hozzá kitűnő bor, és akkor, mellékesen, könnyedén felmegyünk azAconcaguára–javasoljaNairz.ABikadicsérimászótársát.ReinhardiselvanragadtatvaaBikától.–Meg kellmondanom, hogy jól összejött.Amikor aBika fáradt volt, bennem volt lendület, és

magammalragadtam.–EsteReinhardbebújtahálózsákba,éstöbbéegydarabhórögötsemakartolvasztani.Eztakkorén

vállaltam,tepedigennekfejébennyomotkészítettél–mondjaaBikaReinhardnak.–Egykötélegyüttesbenolyanösszhangnakkelllennie,mintegyházasságban.–Nálunkezalehetőlegjobbanstimmel!–HarmóniáravanszükségAnélkülnemmegy.–Haegyikünknélagyengeségjeleimutatkoztak,amásiklépettahelyébe.– Te fáztál, de én meg akar két óra hosszat is a csúcson kuksoltam volna De mindig csak ezt

hallottammenjünkmár,menjünkmár!–panaszkodikaBika.–Mennyiideigmaradtálodafenn,Bika?–Együttjöttünkle,miutánaBikafigyelmételtereltemakövekről.Együttmasíroztunkle.

Abeteljesülésutánvisszamaradóűr

Néhánynapótaismétazalaptáborbanvagyunk.Afeszültségcsökkent,bárazutolsócsúcscsoportmégvalaholútonvanodafennaDéli-nyeregésazEverestlegmagasabbpontjaközött.Amikornéhaéjjel felébredek, az üresség érzése fog el, hiszen teljesült az álmom, hogy oxigénkészülék nélkülleküzdöm az Everestet. Ezt az űrt még nem töltötte ki új álom, új cél. Néha újra civilizációsszorongásokkísértenek.Tudom,hogynéhányhétmúlvaújraEurópábanleszünk.

Május16.Visszatértazutolsócsúcscsoport,FranzOppurgésJoslKnoll.Itt,azalaptáborban,márindulási hangulat uralkodik. Josl Knoll, a járáshibás ötvennégy éves nyugdíjas 8500 métermagasságbankénytelenvoltfeladni.FranzOppurgegyedülérteelacsúcsot.–Ameredekoldalonőrültensokatkelletttaposnom–mondjaFranzOppurg,akinekarcvonásaina

megerőltetésnyomaiméglátszanak.–Működöttakészülék?– Nem tudom, lehet, hogy rosszul lélegeztem, vagy rosszul állítottam be. Amellett különleges

lassúsággalmentemfelazV.táborba–magyarázzaJoslKnoll,akicsakazértnemjutottfelacsúcsra,mertoxigénkészülékemeghibásodott.–Kár.–Ezmindenkinekrosszulesik.–Aszerencsétlenlábam!Nemérzemamerevlábamat.–AzV.táborbantermészetesensötétvoltéskegyetlenhideghálózsáknélkül?–Franzálarcbanasátorbanült.–Fekvésheznemvolthely?–Nem,rajtavoltazálarc,ésegészéjjelegyesfokozatbanjáratta.–Nemvoltalvóálarc?–Anagyálarcvoltrajta,ésénottültemmellette.–Oxigénnélkül?–Előszörfeltettemazalvóálarcot.Deközbenafőzőalábaimközöttállt.Afőzőbőldőltapára.Ez

szörnyű volt, mert a főző melege pontosan fölöttem húzódott ki. Az álarcról, valahányszor megakartamjavítani,állandóanleesettagumicső.Ekkoraztmondtam,inkábbnélkülealszom,mostegészjólvagyok,nemérzeksemmikülönbséget,hogymostalváshozoxigéntlélegzem-evagysem.Tehátinkábbelhagyom.Ésaztánegészéjjelültemasátorban.–Oxigénnélkül?–Majdnem.Reggelsemmitseméreztem,deamikorkimásztamasátorból, rögtönfordultvelem

egyet a világ. Akkor észrevettem, hogy valami nincs rendben. Arra gondoltam, hogy talán majdmagamhoz térek, ha újra oxigént szívok. A készülékem egyszerűen eljegesedett. Be akartamkapcsolni, de nem áramlott ki belőle oxigén. Nem tudom, mi volt vele. Ezt azután vettem észre,amikorazálarcotésacsövetkézbevetteméskipróbáltam.Megszívom–semmi.Akkorazegészetagázfőzőfölétartottam–semmi.Teljesenbefagyott.Ezutánaszabályozótnéztemmeg.Talánmindenjólmentvolna,haegyhozzáértővanvelem.– Csak két szakember van az egész társaságban, a Bika és Horst. – állapítja meg az expedíció

vezetője.–Álarcnélkülodafennlehetetlen.–Már akkor is akadozott, amikor aDéli-nyereghezmentünk. Ekkor, bár háromezres palackom

volt,nemsokkalaSárgaPadfelettelszököttagáz–panaszkodikJosl.–Franciapalackvolt?–Igen,egyháromezres.Röviden,aSárgaPadfelettvégelett,nulla!Nincstöbboxigén.Amikora

Bikával találkoztam, körülbelül hetven atmoszférát elhasználtam. Gondoltammagamban: vigyázat,mostlassankellmennem,hogyamégmeglevőkörülbelülszáznegyvenatmoszférábólkijöjjek.–Agázvalahogymegszökött?– Valószínűleg. De mit tehettem ott fenn? Megpróbálom, átverekszem magam, még sohasem

voltamilyenmagasságban.Franzelőrement,báreleintesokkallassabbvoltnálam.Utána,pontosanaGenfiSarkantyúelején,aholazútegykicsitasziklákközévezet,nekiiselmentazoxigénje.Őmár,természetesen,egydarabbalelőbbrevolt,deegylépéstsemtett,leültahátizsákmellé,ésvárt,amígmegérkezem.Két órára volt szükségem, hogy odaérjek.Megkérdeztük egymást,mitévők legyünk.Tudodmit,mondtamneki,itthagyomahátizsákot,ésfelmegyekaDéli-nyeregre,magamhozveszekkétpalackotésakészülékeket,ismétlejövök,ésmárnincsissemmiprobléma.TehátfelküszködtemmagamaDéli-nyeregre, be a sátorba– és nem találok csatlakozó részt!Nemvoltmáshátra,mintmagamhozvenniakétpalackotésújralemászni.Közbenátkozotthideglett,ésbesötétedett.Valahogyrosszul köthettem be az egyik készüléket, mindenesetre nem működött. Véletlenül azonban ahátizsákombanvoltaBikakészüléke,eztmostbekötöttem,ésvégreszerencsésentúljutottamaGenfiSarkantyún.Az utolsó szakaszon, ahol az utolsó rögzített kötél függ, aztán azt éreztem, hogymárnemkapokoxigént.Mostismétugyanúgykecmeregtemfel,mintazimént,oxigénnélkül.Ésakkor,este10.30-korelértükasátrat.–Ezigazáncudar.– Igen, tehát 10.30-kor fent voltunk a Déli-nyeregben, ott új oxigént vettünk magunkhoz, és

főztünk,mindenkifogástalanulment.Éjjelnagyszerűenaludtunk,nemvettünkbealtatót,ésnemisfájta fejünk. Másnap reggel tanakodtunk: most mit csináljunk? Először összeszedjük magunkat, ésdélutánelmegyünkazV.táborba,ottbivakolunk.Valahogycsakmennifog.–Reinholdmár figyelmeztetett, hogy a sátrat hó borítja, és ki kell ásnunk.Körülbelül négyóra

múlvafennisvoltunkazV.táborban.–Ésittakészülékújraműködött,vagynem?– Nekem nem voltak nehézségeim. Azt gondoltam, szép kényelmesen megyek, hogy ne kelljen

túlságosanlélegeznem.ÚgytízméterrelazV.táborelőttaztánelfogyottazoxigénem.Haezdélelőtttörténik,nincsprobléma.Deközbenmárhideglett.Azalvóálarccalmentemtovább.Aztgondoltam,talánmégösszeszedemmagam,deilyennagymagasságbanezoxigénnélküllehetetlen.Mindenesetreezegyelveszettcsúcsvolt.–Azalváscsakmegy,ezt tudomaDéli-nyeregről,de reggelhosszú időrevanszükség,mireaz

embernémilegbelejönamozgásba.–Nemkaptamoxigént, errőlvan szó.Azálarcból és a csőbőlkiszedtema jeget.Megpróbáltam

megkeresniahibát,dehátnemkaptamlevegőt.–Ésaztánmégmindignemment?–kérdeztem.–Aztmondtuk:mostFranzmenjenegyedül.Alegokosabbazlettvolna,haazonanapon,amikor

azV. táborba felértünk,mégaDéli-nyergenmaradunk,és jólkipihenjükmagunkat,másnap reggelpedig időben indulunk, és két palackkal megyünk. Nekem az V. táborig nem voltak nehézségeim.Egész normális idő alatt, jó formában másztunk fel, és egyáltalán nem voltak problémáink.Valószínűlegmindennekarosszéjszakavoltazoka.Nos,mostmármindegy,semmitsemtehetünk.Amielmúlt,azelmúlt.–Josl,számunkraiselmúlt!–mondjaManni,akinekmégmindiglógazorra,mivelacsúcsesélyét

illetőenmegcsalatvaérzimagát.–Boldogvagyok,hogyújraegészségesenleértem–mondjaJosl,ésméghozzáfűzi–,azistenek

kezdettőlfogvanemszerettek.– Amikor az V. táborból elindultam, biztos voltam benne, hogy feljutok – bugyog a szó Franz

Oppurgból.Szemébőlmégsugárzikalelkesedés.– Az ember nem lehet egészen biztos a sikerében, mivel függ a készüléktől. De mégis

meglehetősen biztos voltam. Az Alpokhoz viszonyítva alig van különbség, ilyen gerincek ottszázszámraakadnak.–Éshogyéreztedmagadacsúcson?–Igenjóformábanvoltam,éshálaazoxigénnek,semmitseméreztem.–Fényképeztélodafenn?–Körbefényképeztem,amit láttam,ésközbenegykicsitmérgelődtemagépmiatt, amelyeléggé

befagyott. Tulajdonképpen semmimást nem éreztem,mint azt, amit azAlpokban, amikor egyedültúráztam.–AzEverestegyáltalánnemtudatosodottbenned?–Tudtam,hogyaviláglegmagasabbhegyénállok,éshogyegyedülvagyok,deuralkodnitudtam

magamon.–Nembőgtél?–Egykicsit.Egyébkéntazonbanigyekeztem,hogyneazérzelmekirányítsanak.–Láttadamélyebbenfekvőhegyeket?–Igen,mindentisztavolt,csakszeles,erősenszeles.Álomszerű,ésnemisvolthideg.– Rettenetesen örültem neki, hogy feljutottál, megérdemelted. – mondom Franznak, aki sokat

dolgozottazelőkészítésnél.– Igen, avégénmár tulajdonképpennemszámítottam rá,hogy feljutoka csúcsra,hogyesélyem

van rá. Az egész expedíció alatt többször voltam beteg, gyomorpanaszaim voltak. Azon a napon,amikorinnenelindultunk,hánynomkellett.–Ésodafennkönnyebbvolt?–Igen,azoxigénnel.Ésamikor ti lejöttetek,ésmár tudtam,hogymegmásztátokacsúcsot,újból

lendületbejöttem.Akkorisméterőslettem.–AzEverestnemkönnyűhegy.Nemkönnyű–mondjaelgondolkozvaFranz.–Denemisnehézhegy–szólokközbe.–Bizonyáranem,deegyszeribenveszélyesséválhat.–Igen.HaazV.táborbanvagyacsúcsgerincenkitöravihar.–Ésahőmérsékletváratlanulmínusz40fokrasüllyed.– Mit érzel most? Első ízben vettél részt expedícióban mint fiatal extrémmászó, tetszik az

expedícióshegymászás?–Ebbenastílusbantöbbénemcsinálnám.Gyakranmondtamis,hogytöbbénemmegyekegyilyen

expedícióval.Amikorkészülékekrevagykívülállókravagyokutalva,mintittaserpákra.–Nepálbanaserpákbarátságosak.Ottnyolcezreseketnemmásznékmegserpáknélkül,vigyéka

holmimataddig,ameddigcsaklehetséges.Szeretnélegykisexpedíciótviszonylagkönnyűúton,vagyszívesebben vennél egy egész vad falat, az Eiger-falhoz hasonlót, csak háromszor akkorát? –faggatomtovább.–Azutóbbijobbantetszenék.–Azavéleményem,hogyanehézségeknagymagasságban,7000métertőlfelfelé,döntőbbek,mint

azoxigénkészülékek.–Igen,ezbiztos,deutánatőlemfügg.–AzAnnapurna déli falán vagy a Lhoce déli falán az ember egyszerűenmegreked,mert 7500

méteren nemmer igazánmászni. Tízmétert öt óra alatt teszmeg, és erkölcsileg kikészül, ha egykockázatos helyet olyan fogással vett, amely nem tartott. Akkor biztosan nem mer többé. Én

legalábbisígyvagyokvele.–Igen,lehetségesEztatapasztalatotaLhoceoldalábanszerezted?–Biztosvagyokbenne,hogyanagyfalakon,aholvisszafordultunk,nemazoxigénkészülékvolta

hibás, 7500 méteren egyszerűen csődöt mondtunk. A technikai nehézségek azok, amelyek engemvisszavetnek.–EngemőrültenizgataGasherbrum-fal–kapcsolódikbeRobertSchauerabeszélgetésbe.–Jobban,mintaK2pillér?–AK2pillérreltulajdonképpenkevesebbetfoglalkoztam,mintaGasherbrum-IV-fallal.–EngemaLhoce-faljobbanérdekelne.CsakhogyaLhoce8511métermagas,ésezegykicsitsok.–CsakhogyaGasherbrum-falonláttammáregyviszonylagoslehetőséget,aholazemberlejuthat.

Ajobboldalirészen,ésutánabalra.–Ezaztán lennevalamiegy fiatalnégyeskötélpáros számára.Megnéztema falat, túl törékenya

számomra–mondom.–Szabadvalamitkérdeznem,Reinhold?Aminthallom,engedélytkaptálaNangaParbatra?–Valóban.–Biztosanadélkeletipillértakarodmegmászni?–Mégnemtudom–válaszolom.–Egyújútvonalon?–Igen,mindenesetreegyújútvonalon.–Apillérnagyonmeredek,deaDiamir-falis.–Egyedülmégy?–Afalonbiztosan,egészenegyedül.–Mikor?– Júliusban, augusztusban. Csak hat hétre szól az engedélyem. Egyáltalán nem számítottam rá,

mivelmárrégenbeadtamakérelmet.– A mi utunkon nem akarsz menni? – faggat tovább Robert, aki a Nanga Parbatot nagyon jól

ismeri.–Talánlefelé.–Akkorszorítomértedahüvelykujjamat!–Jókondícióralenneszükségem.Természetesenszerencsekérdéseis.Viszonylaghosszantartójó

időtkellkifognom.–Azidőjárástólésazösszesobjektívtényezőtőleltekintvehányszázalékosazesélyed?–Ötvenszázalékalattvan.–Ötvenalatt?Hiszenterealistavagy!– Én nagy realista vagyok. Ha az idő állandóan szép lenne, több mint ötven százalékot adnék

magamnak.–Alegnagyobbkockázataz,hogymorálisanösszecsuklasz.–Mindenesetrekockázatos.–ANangaazegyetlennyolcezres,amelyetegyedülisnyugodtanmegkísérelhetazember,mertaz

elejénnincsenekhasadékok.–Ezigaz.–Hatudtamvolna,hogyfeljutokazEverestre,talánnemiskértemvolnaengedélyt.Alapjábanvéve

reméltem,hogymegkapom.–Ezekszerintnemsokáraújraútonleszel?–kérdiRobert,nemmindenirigységnélkül.–Éste?Fogszmásznianyáron?–kérdeztemFranzOppurgot.–Mostvalószínűlegegyhegyivezető-tanfolyamramegyek.–Hadsereg-tanfolyamra?

–Akkorrögtönelőléptetnek!–Egyhegymászótúrátokvetlenülszeretnékazidén,aRochettaAltadiBosconerót.–Ezszéptúra.–Azútvonalnakazonbanszáraznakkelllennie.–Aztmondjak,hanedves,nincsesély.–Sokmindentmondanak.–Van ott jobbramég egy él, a Strobl-él. Ez nehéz, de nem olyan szép.Nem egyforma, csak a

közepenehéz,azelejeésavégekönnyű.Afaláltalábanminőségiésszép!–CsodástúrákvannakaDolomitokban!–Franzörülanyárnak,amikorhegyetmászhat.–Tudod,mitkellmegcsinálnod:aBurélt.Hallottálmárróla?–Azegypillér?–Egyfal,egyegészhomorúfal,napsütötte,ezaDolomitokmásodiklegmagasabbfala.–Milyenmagas?–Egyvégtében1400méter,deazalsórészekönnyű.Azelejénegypatakonkellátmászni.Felüla

falategyötvenméterestetőzárjale.Atetőnkeresztülkellfelmenni,eztörékenyésrohadt.Nemszép,devadfal.–Kicsináltamármeg?–érdeklődikkíváncsianFranzarészletekiránt.–Alulolaszok,felüllengyelek.–Ésholvanafal,aDolomitokmelyikrészén?–ASchiarában.–Nekemáltalábantetszikodalenn,szép,nagyonszépazegészvidék.Nyáronodakellenemennem.–NekemÁzsiajobbantetszik.Ezek szerint a teljesült álom után mindenkinek megvannak az új álmai, amelyek ismét vagy

teljesülnek,vagyfüstbemennek.Remélhetőlegmindigsikerülmajdújálmokattalálnom.

Lélekbenúton

Egynyolcezresegyedül.Ezazutolsó,egészennagyalpinálmom,mertezalegvégsőbbnagyalpinidea.Megkísérlem, hogy a világ egyik legmagasabb hegyét egy új úton másszam meg úgy, hogy

nemcsak a technikáról, hanemmég a partnerről, a társról is lemondok. Ezen az expedíción azt akérdéstfogomvizsgálni,meddigképesazemberamagányelviselésére.Az Everest alaptáborában megkaptam az engedélyt a Nanga Parbatra, de amíg a csúcson nem

voltam, nem foglalkoztam vele. Amikor újra az alaptáborban voltunk, úgy éreztem, hogy a csúcsmegmászásautántulajdonképpennemváltameufóriássá,haneminkábbűrkeletkezettbennem.Azzaltöltöttemkieztazűrt,hogyelképzeltemmagamnakezta„nyolcezrest–egyénivállalkozásban”.Egynyolcezres egyedülimenetbenegyúttal a legmagasabbés a legvégsőbbküzdelmet jelenti az

emberésahegyközött.A közbenső időt Európában töltöttem, és majdnem szakadatlanul dolgoztam: interjúkat adtam,

megírtameztazEverest-könyvet,dealelkemközbenállandóanútonvolt.Úton,valaholPakisztánban,ezekbenacsendesvölgyekben,aholhetekenátfogoktartózkodni.Útonugyanabbanahalálzónábanis,amelyet–azEveresten–ismétavégsőkonzekvenciákigmegismertem,ésamelynéhafelkeltettebennemaztakívánságot,hogylemenjekésszegreakasszamahegymászócipőt.Deegyidejűlegaztavágyatiséreztem,hogyvisszatérjek,ésakritikushelyzetetismétátéljem.

Vilnöß/München,1978.június30.

ReinholdMessner

AzEverestmegmászásánakhuszonötesztendeje

1.Délkeleti-gerinc.(E.HillaryésTenzingNorgaj,1953.V.29.Angolexpedíció,vezetőjeJ.Hunt.)2. Nyugati-gerinc. (W. Unsoeld és T. Hornbein, 1963. V. 22. felmenetben; lemenet a Délkeleti-

gerincen.Amerikaiexpedíció,vezetőjeN.Dyhrenfurth.)3.Délnyugatifal(D.HastonésD.Scott,1975.IX.24.;ésP.BoardmanésPertemba,1975.IX.26.

Angolexpedíció,vezetőjeCh.Bonington.)4.Északi-gerinc(1975.V.27.AKínaiNépköztársaságexpedíciója.Azexpedíciókilenctagjajárta

csúcson.)

Everest-krónika

(AMountEverestföldrajzifekvése:Északiszélesség27°59’16”–Keletihosszúság86°55’40”.)

1590 Anton Montserrate (Dzselat ed-Din Mohammed Akbar, indiai uralkodó udvarábantartózkodó jezsuitamisszió spanyol tagja)megrajzolja aHimalájával kapcsolatos első ismerttérképet.1705-1717KínábanélőjezsuitákmegrajzoljákTibetelsőáttekintőtérképét.1733 Baptiste d’Anville, francia földrajztudós tibeti térképet rajzol. Párizsban „Kína Atlasza”címennegyvenkétlaponkiadják.1749 Az Indiai Földmérőhivatal a mélyen fekvő indiai dzsungelsíkságokról végzettmegfigyelések alapján aHimalájában egy nagyonmagas csúcsot fedez fel, amely a PeakXVjelzéstkapja.1803CharlesCrawfordelkészítiazelsőtérképeketNepálról.1849-1850APeakXVmegfigyelésehathelyről(távolság174-190kilométer).1852 E méréseket kiértékelik. Átlagos eredmény: 29 002 láb, vagyis 8839, 81 méter, tehátmagasabb,mintmindenaddigismertcsúcs.1856Többnévadási javaslatután(pl.Devadhunga–„Azistenség lakóhelye”ésGaurisankar–„Síva sugárzó fehér menyasszonya”) az Indiai Földmérőhivatal akkori főnöke, Sir AndrewWaughúgydönt,hogyaPeakXV-ötelődjéről,SirGeorgeEverestrőlMountEverestnekneveziel.ARoyalGeographicalSocietyLondonbanjóváhagyjaéselfogadjaeztanevet.1880-1883/1905Hat különböző pontról újbólmegmérik aMountEverestet (távolság 140-174kilométer), részbenadarjeelingidombokról.Ezekbőlamérésekbőlésaz1849-50-esmérésekhelyesbítésébőlSirSidneyBurrard1905benvégzettszámításaialapján29141láb,vagyis8882,18méteradódik.1904WaddellezredesésSaratCsandraDasTibetbenazthallja,hogyatibetiekaMountEverestetCsomoKankarnak(„Azörökhóura”)nevezik.1906-1907 Ch. G. Bruce, T. G. Longstaff és A. L.Mumm 1907 re előkészíti az első Everestexpedíciót.Meghiúsul,mivelTibetésNepálnemengedibeazidegeneket.1909EgyserpaBrucetábornoknakaCsomoLungmonevetemlíti.1920 Sir Charles Bell, Nagy Britannia lhaszai képviselője hivatalos írást kap a tibetiminiszterelnöktől,akiengedélyeziaMountEverestexpedíciót.Ebbenazíirásbanazáll,hogyaszahibok látnikívánjákaCso-mo lungmá-t.A szó, akárcsakaCsomoLungmo, annyit jelent,mint„Azországistenanyja”.AzabbólazidőbőlszármázóhivatalosokmányokésállítólagmársokkalkorábbiakszerintaCso-molung-makörzetetLho-Csa-mo-long-nak(Délimadárország)nevezik,tehátvalószínűlegazEverest-Makalu-csoporttóldélrefekszik.Csomolungmán ma az egesz Everest-masszívumot vagy a khumbu-himáli egész Everest-Makalu-csoportotértjük.1921C.K.HowardBury, az elsőMountEverest-expedíció vezetője aCsomoUri („A türkiszcsúcsistennője”)nevethalljaaMountEverestre.MásokaCsomoLungmanevetazEverestreésaMakaluraishasználják.MalloryésBullockhetekigtartófeltárómunkautánakeletiRongbuk-gleccserenkeresztülmegtaláljaazutatazÉszaki-nyereghez.1922 A második angol expedíció. Vezetője Ch. G. Bruce tábornok. Ennek az expedíciónak atagjai lépikátelőszöra8000métereshatárt.Mallory,NortonésSomervellmájus21én8200,FinchésBrucemájus27-én8326métermagasrajutfel,mindkettőújabszolútmagasságirekord

Azexpedícióelsőízbenprobáljakiazoxigént.Egylavinahétserpátmegöl.1924Aharmadikangolexpedíció.VezetőjeE.F.Norton.Őjúnius4-én8572méter,Somervell8540métermagasságot ér el.Malloryt és Irvine-tOdell utoljára 8530méter felett látta; utánanyomtalanuleltűntek.1933 A negyedik angol expedíció, H. Ruttledge vezetesevel. A VI. tábort 8350 métermagasságbanrendezikbe.WynHarrisésL.R.Wagermájus30-án8572métermagasságotértel,ésmásnapSmytheis.1934AzangolM.Wilsonegyénikísérlete,akiazÉszaki-nyeregalattmeghal.1935 Egy erős angol felderítő csoport (az ötödik engedélyezett Everest-expedíció) csak azÉszaki-nyergetériel.AvezetőE.Shipton.AzEverestkörzetébenszámoscsúcsotmegmásznak.ElőszörpillantanakbeazaddigismeretlenNyugati-medencébe.1936Ahatodikangolexpedíció,H.Ruttledgevezetésével.Arossz időjárásmiattnemernekelsikert.1938Ahetedikangolexpedíció,H.W.Tilmanvezetésevel,körülbelül8300métermagasságotérel.1947AkanadaiE.Denmanegyénivállalkozasa,akimajdnemeljutazÉszaki-nyeregig.1949Nepálmegnyitjahatáraitakülföldiekelőtt.1950AzEverestnepálioldalánakelsőközösamerikai-angolrövidfelderítese.H.WTilmanésCh.S.HoustoneljutaKhumbu-jégletöréslábáig.1951AmásodikangolfelderítésE.Shiptonvezetésével.AKhumbu-jégletöréselsőmegmászásaaWesternCwm(Nyugati-teknő,másnévenHallgatásVölgye)kezdetéig.1951A dánR.B.Larsen egyéni kísérlete az északi oldalon.Eléri azÉszaki-gerincet.Utána aserpáknemhajlandókkövetni.1952AHimalayanJournalegyik1952.éviszámábanDrB.L.Gulatee,azIndiaiFöldmérőhivatalakkorifőnökerészletesésjólmegalapozottcikkebenaztírta,hogyajövőbenalegfelsőmérésiadatkéntcélszerűvolnaakörülbelül8840métertfigyelembevenni.1952-1954/1955 Az Indiai Földmerőhivatal új méréséi (a nepáli oldalról, sokkal rövidebbtávolságokból) csak 16 láb eltérést eredményeznek: 29 028 láb, vagyis 8847, 734 méter,felkerekítve 8848 méter (pontosság Gulatee igazgató szerint legfeljebb plusz-mínusz 10 láb,vagyis3méter).Ezttekintik1955ótaaMountEveresthivatalosmagasságának.(Megjegyzés:akínaiak 1975-1977. évi méréseik és számításaik alapján majdnem ugyanerre az eredményrejutottak.)1952 Az első ésmásodik svájci expedíció.Vezetők E.Wyss-Dunant ésG. Chevalley.Az elsőparti aNyugati-teknőben tevekenykedik, és aGenfi Sarkantyún keresztül eléri aDéli-nyerget,továbbáaDélkeleti-gerincenaLambert-TenzingNorgajpáros8595métermagasságba jut fel.Az őszi expedíció a Lhoce-oldalon keresztül útvonalat tűz ki a Déli-nyereghez. Azóta ez aklasszikusútvonal.Azelertlegnagyobbmagassag8100méter.1953 A tizedik angol expedíció keretében (vezetője J. Hunt) az új zelandi EdmundHillary ésTenzingNorgajserpamájus29-énelsőízbenmásszamegaMountEverestet.EzzelegyidejűlegaBourdillon-Evanspároselőszörmásszamega8760métermagasDéli-csúcsot.1956 A harmadik svájci expedíció, vezetője A. Eggler. Sikerül másodszor és harmadszor ismegmászni az Everestet: Schmied-Marmet május 23-án és Reist-von Gunten május 24-én.Előszörmásszamega8511métermagasLhocétaReiss-Luchsingerkettősmájus18-án.1958Kínai-oroszfelderítésegynagyközösexpedícióindításacéljából,melynek1959-benvagy1960-bankellettvolnalétrejönnie.Később,1958-ban,ésmindenekelőtt1959-benazoroszokésakínaiakközöttpolitikaiszakadásjött létre,ésakínaiak1960-banegyedülmentekazEverestre.Az1958-askínaifelderítőcsoportvezetőjeCsujDin,aháromoroszhegymászóéJ.Beleckij.Őa

társaivalegyüttazÉszaki-nyeregalatt6400métermagasságotérel.1960 A kíniak azt állítják, hogy az Északi-gerincen át megmászták az Everestet. Nyugatiszakértők a zavaros és hiányos adatokmiatt kétségbevonják a sikert.Akínaiak filmfelvételeiszerint a biztosan elért magasság 8500 méter (számítások és korábbi felvételekkel valóösszehasonlítás alapján) plusz-mínusz 50 méter. Ezt a filmet 1962. október 8-án bemutattákLondonban.1960AzelsőindiaiEverest-expedíció,vezetőjeG.Szing.1962Amásodikindiaiexpedíció,vezetőjeJ.Dias.1962Háromamerikaiésegysvájcihegymaszóengedélynélkülisikertelenkísérleteészakfelől.Azelértmagasság7600méter.1963AmerikaiexpedícióN.Dyhrenfurthvezetésével.AzUnsoeldHornbeinpárosnakmájus22-én első ízben sikerül a Mount Everest keresztezése: a Nyugati-gerincen másztak fel, és aDélkeleti-gerincen jöttek le. Ezenkívül két csúcsmaszas a klasszikus útvonalon: WhittakerGombuserpamájus1-én,továbbáaBishop-Jerstadpárosmájus22-én.(TalálkozásazUnsoeld-Hornbeinkettőssel, közvetlenül aDéli-csúcs alatt, bivakolás a szabad ég alatt körülbelül 8600métermagasságban.)1965AharmadikindiaiEverest-expedíció.VezetőjeM.S.Kohli.Négyrohambankilencenérikelacsúcsot.1966AzEverestlezárása1969nyaráig.1966 A második kínai Everest-expedíció, ismeretlen vezetővel. Útvonal: Északi-nyereg. Ez akínai „kulturális forradalom” szellemében végrehajtott expedíció állítólag katasztrófávalvégződött (Mao-fantaszták kellő felszerelés nélkül). A huszonöt vagy huszonhat ember közülcsakkettenérnekvisszaazÉszaki-nyeregre.1967 Kínai tudományos expedíció az Everest északi körzetében. A vezető ismeretlen.Valószínúleg csak tudományos mérőállomás, egészen az Északi-nyeregig (körülbelül 7000méter).1968 A harmadik kínai Everest-expedíció, ismeretlen vezetővel, az Északi-nyereg útvonalon,siker nélkül. A csúcsot áprilisban szándékozták megrohamozni. Május 9-én teljesenvisszavonultakazalaptáborból.1969 Ősszel (a monszun után) japán hegymászók tanulmányozzák az Everest Délnyugati-falamegmászásának lehetőségét a Nyugati-teknő felől. A középső folyosóban 8050 métermagasságotérnekel.1970 Egy nagy japán expedíciónak aDélnyugati-falon nem sikerül feljutnia (8050méter).Azexpedíciónégytagjaésegyserpaadélkeletiútvonalonelériacsúcsot.EredményessílesiklásaDéli-nyeregről aNyugati-teknőbe (ejtőernyővel).Május 17-én a japán SetsukoVatanabe 8000métereselértmagassággalújnőivilágrekordotállítfel.Ajégletörésbenhatserpaéletétveszti.1971NemzetköziexpedícióN.Dyhrenfurthvezetésével(„Világ-kötélparti”, tizenháromnemzetrésztvevőivel);aDélnyugati-falonnemérnekelsikert(8350méter).ANyugati-gerincközvetlenmegmászásikísérletemeghiúsul.1971AH.C.TolosaésC.Comesanavezetteargentinexpedíciónemérelsikert.1972 A K. M. Herrligkoffer vezette európai expedíció a Délnyugati-falon meghiúsul (8300méter).1972Ch.Bonington elsőbrit expedíciója, amely aDélnyugati-fal ellen intéz támadást, szinténnemsikerül.1973 A hatvannégy tagú nagy olasz expedíció (vezető: G. Monzino) nyolc tagja a rendesútvonalon(délnyugat)feljutacsúcsra.1973 Az Everest első őszi megmászása. M. Juasa vezetésével egy negyvennyolc tagú japán

expedíciónakaDélnyugati-falonszinténnemsikerülátjutniaanagykeresztzáron(8380méter).KétemberazonbanaDéli-nyeregútvonalonfeljutacsúcsra.Leszálláskorkénytelenekbivakolni,ésfagysérüléseketszenvednek.1974 Egy spanyol expedíció meghiúsul (súlyos fagyások). Egy francia expedíció a Nyugati-gerincenátoxigénnélkülmegkísérliafeljutást.AzexpedícióvezetőjeDevouasoux,ötserpávalegyüttlavinaáldozatalesz.1975 Japán női expedíció E. Hiszano vezetésével. Május 16-án Dzsunko Tabei Ang TzeringserpahegyivezetővelmegmásszaazEverestet.Őazelsőnő,akifeljutacsúcsra,ésabszolútnőimagasságivilágrekordotállítfel.1975NagykínaiexpedícióazÉszaki-gerincenát.Avezetőhelyettese,atibetiPhantog,amásodiknő (második nőimegmászás), nyolc férfival (hét tibeti, egy kínai) együttmájus 27-én eléri acsúcsot.1975 A második angol expedíció (vezetője Ch. Bonington) négy tagjának, a Haston-Scottkettősnek (szeptember 24. bivak a Déli-csúcson, 8760 méter) és a Boardman-Pertemba serpakettősnek először sikerült a Délnyugati-fal átmászása.M. Burke az Everest megmászása utáneltűnt(szeptember26.).Azelsőegyénicsúcsmászás.1976.Azangolésanepálihadseregközösexpedíciója.VezetőT.Streather,M.P.Stokestizedesés J.H.Lane őrmester aDélkeleti-gerincen át eléri a csúcsot.Az expedíció a II. tábornál egyhasadékbanelvesztiegyiktagját.1976Amerikaiexpedíció(azEgyesültÁllamokfennállásának200.évfordulójaalkalmából)Ph.Trimblevezetésével.Azexpedíciókéttagja,BobCormackésChrisChandleraDélkeleti-gerincútvonalonátmegmásszaacsúcsot.1977Új-zélandihegymászókelsőEverest-expedíciójaalpesistílusban(serpáknélkül).EljutnakaDéli-nyeregig.1977 Egy dél-koreai expedíció a klasszikus útvonalon (délkelet)mászik fel. SangDonKo ésPembaNorbuserpaelériacsúcsot.1978 R. Messner és P. Habeler május 8-án teljesen oxigén alkalmazása nélkül megmássza aMount Everestet. AW. Nairz vezette első osztrák Everest-expedícióhoz csatlakoztak. Ő és azexpedíciótovábbiöttagja,köztükR.Karl,azelsőnémethegymászó,továbbáegyserpa,elériacsúcsot(május3.,11.,13.).F.Oppurgamásodik,akiegyedülmenetbenérteelacsúcsot.1978Őszi expedíció.Egynémet (vezetőK.Herrligkoffer) és egy franciaexpedíció (vezetőP.Mazeaud)jóegyüttműködésseloktóber14-től17-ighétnémetet,háromfranciát,egylengyelnőt,egysvájcitésegyosztrákot,továbbáháromserpátjuttatfelarendesútvonalon,aDéli-nyergenát a csúcsra. Hans Engl október 10-én másodikként mássza meg az Everestet oxigénpalacknélkül.Aharmadikmászásoxigénpalacknélkül:AngDordzseésMingmaserpák,október17-én.Aharmadiknő,akiacsúcsotmegmászta,alengyelWandaRutkiewicz,akiazelsőeurópainőazEverestcsúcsán.HansEnglésaserpák,AngDordzseésMingmaisolyanhegymászókkalment,akikoxigénkészülékethasználtak.HansEnglmegállapítja,hogyhaSeppMacknemcsinálnekinyomot,sohasemjutottvolnafelacsúcsra.

Expedíciók1921és1978között

A*-galjelöltexpedíciókatnemengedélyezték.

Év

Vezető

Nemzetiség

Útvonal

1.

1921

Ch.K.Howard-Bury

brit

Északioldal

2.

1922

Ch.G.Bruce

brit

Északioldal

3.

1924

E.F.Norton

brit

Északioldal

4.

1933

H.Ruttledge

brit

Északioldal

5.

1934

M.Wilson*

brit

Északioldal

6.

1935

E.Shipton

brit

Északioldal

7.

1936

H.Ruttledge

brit

Északioldal

8.

1938

H.W.Tilman

brit

Északioldal

9.

1947

E.L.Denman*

kanadai

Északioldal

10.

1950

Ch.S.Houston-H.W.Tilman

amerikai-brit

Délnyugat

11.

1951

R.Becker-Larsen*

dán

Északioldal

12.

1951

E.Shipton

brit

Délioldal

13.

1952

E.Wyss-Dunant

svájci

Délkeleti-gerinc

14.

1952

G.Chevalley

svájci

Délkeleti-gerinc

15.

1952

P.Dacsnoljan

szovjet

Északioldal

16.

1953

J.Hunt

brit

Délkeleti-gerinc

17.

1956

A.Eggler

svájci

Délkeleti-gerinc

18.

1958

CsujDin-J.Beleckij

kínai-szovjet

Északioldal

19.

1960

G.Szing

indiai

Délkeleti-gerinc

20.

1960

SihCsan-csun

kínai

Északioldal

21.

1962

J.Dias

indiai

Délkeleti-gerinc

22.

1962

W.W.Sayre*

amerikai

Északioldal

23.

1963

N.Dyhrenfurth

amerikai

Délkeleti-ésNyugati-gerinc

24.

1965

M.S.Kohli

indiai

Délkeleti-gerinc

25.

1966

Ismeretlen

kínai

Északioldal

26.

1967

Ismeretlen

kínai

Északioldal

27.

1968

Ismeretlen

kínai

Északioldal

28.

1969

Ismeretlen

japán

Délnyugati-fal

29.

1970

S.Matsukuta

japán

Délkeleti-gerincésDélnyugati-fal

30.

1970

A.Takahasi

japán

Délkeleti-gerinc

31.

1971

N.Dyhrenfurth

nemzetközi

Délnyugati-fal

32.

1971

H.C.Tolosa-C.Comesana

argentin

Délkeleti-gerinc

33.

1972

K.M.Herrligkoffer

európai

Délnyugati-fal

34.

1972

Ch.Bonington

brit

Délnyugati-fal

35.

1973

G.Monzino

olasz

Délkeleti-fal

36.

1973

M.Juasa

japán

Délnyugati-fal

37.

1974

J.I.Lorente

spanyol

Délkeleti-gerinc

38.

1974

G.Devouasoux

francia

Nyugati-gerinc

39.

1975

E.Hiszano

japánnői

Délkeleti-gerinc

40. 1975 SihCsan-csun kínai Északi-gerinc

41.

1975

Ch.Bonington

brit

Délnyugati-fal

42.

1976

T.Streather

brit-nepáli

Délkeleti-gerinc

43.

1976

Ph.Trimble

amerikai

Délkeleti-gerinc

44.

1977

K.WoodFord

új-zélandi

Délkeleti-gerinc

45.

1977

J.DoKim

dél-koreai

Délkeleti-gerinc

46.

1978

W.Nairz

osztrák

Délkeleti-gerinc

47.

1978

P.Mazeaud

francia

Délkeleti-gerinc

48.

1978

K.M.Herrligkoffer

nyugatnémet

Délkeleti-gerinc

Sikerescsúcsmászások

1. 1953.V. 29.EdmundHillary,TenzingNorgaj serpa,Déli-nyereg,Angol expedíció (J.Hunt)I.2.1956.V.23.ErnstSchmied,JürgMarmet,Déli-nyereg,Svájciexpedíció(A.Eggler)II.3. 1956. V. 24. Dölf Reist, Hansrudolf von Gunten, Déli-nyereg, Svájci expedíció (A.Eggler)II.(4.Állítólagosmegmászás:kétkínaiésegytibetiészakfelől.Nyugatiszakértőkeztakínaiigénytahiányzódokumentációmiattnemveszikfigyelembe)4. 1963.V.1. JimWhittaker,NavangGombuserpa,Déli-nyereg,Amerikai expedíció (N.Dyhrenfurth)III.5. 1963. május 22. Barry Bishop, Lute Jerstad, Déli-nyereg, Amerikai expedíció (N.Dyhrenfurth)III.6.1963.május22.WilliUnsoeld,TomHornbein,ANyugati-gerincelsőmegmászása.ElsőtraverzálásaDéli-nyeregirányában.Amerikaiexpedíció(N.Dyhrenfurth)III.7. 1965.V.20.A.S.Cheema,NavangGombuserpa,Déli-nyereg, Indiai expedíció (M.S.Kohli)IV.8.1965.V.22.SonamGyatso,SonamWangyal,Déli-nyereg,Indiaiexpedíció(M.S.Kohli)IV.9.1965.V.24.C.P.Vohra,AngKamiserpa,Déli-nyereg,Indiaiexpedíció(M.S.Kohli)IV.

10. 1965. V. 29. H. P. S. Ahluwalia, H. C. S. Rawat, Phu Dordzse serpa, Déli-nyereg, Indiaiexpedíció(M.S.Kohli)IV.11.1970.V.11.NaomiUemura,TeruoMatszuura,Déli-nyereg,Japánexpedíció(H.Ohtszuka-S.Matszukuta)V.12.1970.V.22.KatszutosiHirabajasi,Csotareserpa,Déli-nyereg,Japánexpedíció(H.Ohtszuka-S.Matszukuta)V.13.1973.V.5.RinaldoCarrel,MarkoMinuzzo,LhakpaTenzingserpa,SambuTamangtamang-nepáli,Déli-nyereg,Olaszexpedíció(G.Monzino)VI.14. 1973.V. 7.Fabrizio Innamorati,VirginioEpsis,ClaudioBenetti,SzonamGialtszen serpa,Déli-nyereg,Olaszexpedíció(G.Monzino)VI.15.1973.X.26.HiszasiIsiguro,JasuoKato,Déli-nyereg,Japánexpedíció(M.Juasa),VII.16.1975.V.16.DzsunkoTabei,AngTzeringserpa,Déli-nyeregelsőnőimegmászása,Japánnőiexpedíció(E.Hiszano)VIII.17. 1975.V. 26. Phantog, SzodnamNorbu, Szamdrup,Darphuntszo,Kunga Paszang, TzeringTobigal,NgapoKhien,HonSeng-fu,Északi-nyeregésKeleti-gerinc,azelsőbiztosmegmászásészakfelől,Kínaiexpedíció(SihCsan-csun)IX.18.1975.IX.24.DougScott,DougalHaston,Délnyugati-falelsőmegmászása,Angolexpedíció(Ch.Bonington)X.19. 1975. IX. 26. Peter Boardman, Pertemba serpa, Délnyugati-fal, Angol expedíció (Ch.Bonington)X.20. 1975. IX. 26. Mike Burke †, Délnyugati-fal, feltehetően az első egyedüli menet, Angolexpedíció(Ch.Bonington)X.21. 1976. V. 16. M. P Stokes, J. H. Lane, Déli-nyereg, Angol-nepáli katonai expedíció (T.Streather)XI.22. 1976. X. 8. Bob Cormack, Chris Chandler, Déli-nyereg, Amerika 200 éves jubileumi

expedíció(Ph.Trimble)XII.23. 1977.IX.15.SzangDonKo,PembaNorbuserpa,Déli-nyereg,Dél-koreaiexpedíció(JungDoKim)XIII.24. 1978.V.3.RobertSchauer,WolfgangNairz,HorstBergman,AngPhuserpa,Déli-nyereg,Osztrákexpedíció(W.Nairz)XIV.25. 1978. V. 8. Reinhold Messner, Peter Habeler, Déli-nyereg, első megmászás oxigénálarcnélkül,Osztrákexpedíció(W.Nairz)XIV.26.1978.V.11.OswaldÖlz,ReinhardKarl,Déli-nyereg,Osztrákexpedíció(W.Nairz)XIV.27. 1978. V. 13. Franz Oppurg, Déli-nyeregmásodik egyedüli menet, Osztrák expedíció (W.Nairz)XIV.28. 1978. X. 14. SeppMack, Hubert Hillmaier, Hans Engl, Déli-nyereg, Engl oxigén nélkül,Németexpedíció(K.Herrligkoffer)XV.29. 1978.X.15. JeanAfanassief,NicolasJaeger,Déli-nyereg,Franciaexpedíció (P.Mazeaud)XVI.30.1978.X.15.PierreMazeaud,KurtDiemberger,Déli-nyereg,Franciaexpedíció(P.Mazeaud)XVI.31. 1978.X. 16.Wanda Rutkiewicz, Robert Allenbach, SiegfriedHupfauer,WilhelmKlimek,AngDordzse serpa,Mingma serpa,Kami serpa,Déli-nyereg,Ang ésMingma serpák oxigénnélkül,Németexpedíció(K.Herrligkoffer)XV.32.1978.X.17.GeorgRitter,BerndtKullmann,Déli-nyereg,Ritter8500-igmentoxigénnélkül,Németexpedíció(K.Herrligkoffer)XV.

Összefoglalás(lezárva1978.október23-án):

·EddigbiztosannyolcvankettenértékelazEverestcsúcsát,ezekközül3nőés79férfi.·A biztos megmászások száma 32 (ha a 29. és a 30. számot külön vesszük – ebből 30kötélegyüttesbenés2egyedüljáró).·Eddig 16 expedíció járt sikerrel (I-XVI. a jegyzék szerint). Az egyetlen ember, aki azEverestet kétszer mászta meg: Navang Gombu, serpa – a szikkimi határ közelében levőDarjeelingből(4és7.mászás).·AzEverestlegfiatalabbmegmászója:SambuTamang,18éves(egyesadatokszerintcsak17)–nemserpa,hanemtamang-nepáli(nevétShambuTamangnakisírják).13.megmászás.·AzEverest legidősebbmegmászója: PierreMazeaud, 49 éves – állítólag 1978 őszén azalaptáborban ünnepelte a születésnapját, ezek szerint Mazeaud 50 évesen állt a földlegmagasabbpontján!·AzEverestmásodik legidősebb legyőzője:KurtDiemberger,46éves,aki1978.október15-énnegyediknyolcezresétmásztameg!

1953Agúlacsúcsa

Századunkban a világ nagy változásaihoz az is hozzátartozik, hogy Nepál 1949-benmegnyílt akülföldiekelőtt,Kínapedigatibetimegszállásutánbezárultelőttük.Ezaztjelenti,hogyazEverestértfolyóküzdelemészakróláttevődöttazaddigteljesenfelderítetlendéli,nepálioldalra,ésmegszűntazangolokharmincévesEverest-”monopóliuma”.Közbenazangoloktovábbrais–1950-benés1951-ben–azelsőkaz„új”oldalkutatásában.EricShiptonazegyik legnagyobbangolmászóéskutató,1951 októberében elsőként hatol be a híresKhumbu-jégletörésbe, és átmássza azt, egészen a felsőóriási,avölgyegészszélességébenbeszakadtharánthasadékig,aWesternCwmelőtti,mondhatnánk,várárokig (ezt awalesi nevet a feledhetetlenGeorgeLeighMallory adta az Everest szentélyének).Shiptonanyugatigleccserletörésbenemtudbejutni.Ennekazexpedíciónak,amelyreazAlpinKlubés a Royal Geographical Society által alapított angol Himalája Bizottság adott megbízást, többekközöttEdmundHillary,TomBourdillonésDr.med.MichaelWardistagjavolt.Ezutánjöttekasvájciak,1952-ben.AzexpedícióvezetőjeDr.med.Wyss-Dunant–őalkotjamega

halálövezet fogalmát. A hegymászók: René Dittert, Jean Jacques Asper, René Aubert, Leon Flory,ErnstHofstetter, Raymond Lambert, AndréRoch; a serpák szirdarja TenzingNorgaj.Az, amit őkáprilis23-tólmájus28-igelértek,tüneményesésörökidőkreemlékezetes.1952.május28-ánugyanisLambertésTenzingaDélkeleti-gerincen8500métermagasságbajutfel(acsúcsigszintbenmég348méter), ahol „a lehetőségvégsőhatárán”vissza kell fordulniuk.Az5050métermagasságban levőalaptáborfelettnyolctábortrendeztekbe.Azelsőhármatajégletöréslábánál,ajégletörésbenéspontosanfelette,azelőretoltfőtáborta4,5

kilométermélyWesternCwmvégén,amelynekaszépHallgatásVölgyenevetadták,azV.táborukat6800 méter magasságban telepítették. Támadásuk irányvonalának azt a hatalmas sziklapillértválasztották,amelypontosanaDéli-nyeregfelémutat,ésazótaGenfiPillérnek(GenfiSarkantyúnak)nevezik. Május 12-én kész az V. tábor, május 26-án pedig a VI. tábor a 7986 méter magas Déli-nyergen.(Közbencsakegyraktárvolt,helyesebbenátrakodóhely,aveszélyesjéghullásmiatt.)Ezutánanagy,bárnemteljessikerutánasvájciak1952őszénújabbtámadástindítanak,amelynek

vezetőjemost Dr. Gabriel Chevalley – a hegymászó csoportban új ember Ernst Reiss és NormanDyhrenfurth. Állandó táborukat középen, a Nyugati-medence közepén rendezik be, 6400 métermagasságban.Ezerőstámaszpont,ahonnanegy,aGenfiPillérentörténthalálosbalesetutánaLhoce-oldalon két közbenső táborral utat nyitnak aDéli-nyergen levő táborhoz, amelyet november 19-énelérnek (Reiss, Tenzing és hét serpa). Dacolnak a vihar és a hideg hallatlan viszontagságaival, denovember20-án8100métermagasságbankapitulálniukkellazorkánésasarkvidékihidegelőtt.A két svájci expedíció általános, taktikai és gyakorlati jellegű, értékükben alig felbecsülhető

teljesítményei és tapasztalatai nélkül az angolok 1953. évi sikere – egyébként királynőjükmegkoronázása napján – elképzelhetetlen lett volna. John Hunt ezt mondja: „Az összes többipróbálkozás jelentősége abban rejlik, hogy tekintet nélkül az elért magasságra, mindegyikhozzájárult a tapasztalatok növekvő összegéhez, és ezeknek a tapasztalatoknak egy bizonyosmaximumotkellettelérniükahhoz,hogya rejtélymegoldódjék.A tapasztalategúlájánakfelépítéselényegesvoltazegészsikerszempontjából;csakmiutánmárelégmagasvolt,juthatottelalehetőséghatárainbelülvalamelyikhegymászócsapatasikerhez.Ilyenmegvilágításbanatöbbiexpedíciósemvoltsikertelen:atapasztalatokgúlájátaddigavégsőfokigépítettékfel,amikoramúlttélen(1952/53)egyújkísérletrekészültünk.Erreazidőpontra,ésnemkorábbanazoknakazellenállásoknakajellege,amelyeketatámadásokkalszembenahegyidáigtanúsított,eléggéismerttévált;csakegyfeladatvoltméghátra:az,hogy tanulmányozzukőket,és levonjukaszükségeskövetkeztetéseket...Mi,az1953.

éviEverest-expedíciórésztvevőibüszkékvagyunkarra,hogyelődeinkdicsőségébenosztozhatunk.”És a svájciakkal kapcsolatban Hunt hangsúlyozza: „Támadásunk a svájciak minden lépésévelösszefügg.”Imponáló az, ahogy e következtetéseket levonták, kifogástalan stratégiai és taktikai tervekké

alakították,amelyeketaztánazelőkészítéssoránésahegyalattésahegyenpontosanésrugalmasanalkalmaztak. A Himalája Bizottság nem Eric Shiptont tette meg az expedíció vezetőjévé (ő a kisexpedíciók embere volt, és nem volt barátja az oxigén alkalmazásának), hanem John Huntot, egymagas rangú törzstisztet (valamikor a rajnai hadseregnél szolgált), aki szolgálati évei alatt háromízben vezetett expedíciót és szerzett tapasztalatokatBengáliában.Hegymászó és tapasztalt alpinista,olyanembertehát,akinekmindataktikában,mindazemberekvezetésébenhivatásaésazalpinizmusirántiérdeklődésefolytánvoltakbeválttapasztalatai.Hunt, a nemzeti büszkeségtől mentesen, bőven kért tanácsokat, elsősorban a svájciaktól és a

franciáktól,akik1950-benazAnnapurnát,azelsőnyolcezrestmeghódították.Készségesenadtaknekitanácsot.ArégiEverest-hősökkétjavaslatakülönösenértékesvoltaszámára.Norton,aki1924-benazÉszaki-gerincenkörülbelül8600métermagasságotértel,ezttanácsolta:„AlegfelsőtábortaDéli-csúcson vagy közvetlenül alatta rendezze be... Csak kevés reménye van a sikerre, ha a tábor nincsolyan magasan.” És Longstaff (többek között az első hétezres megmászója, 1907, Triszuli, 7120méter)eztajánlotta:„Okvetlenülszemélyesengondoskodjékazutolsómagastáborberendezéséről.”Huntmindkéttanácsotmegfogadta.Alegfelsőtábort8504métermagasságbanrendeztékbe,ésHuntaDélkeleti-gerincenmagaisterhetvitt8336méterig.Az expedíció elhatározta az oxigén alkalmazását. Hunt részletesen megtárgyalta embereivel a

döntést. E könyv keretein belül ezzel kapcsolatban a következő idézetek figyelemre méltók: „Azoxigént olyan eszköznek tekinthetjük, amely a magasságot csökkenti, és a mászás számáramegteremti az egyébként szokásos feltételeket.” A természetes alkalmazkodás határa Hunt szerint6500méter, felette fokozódó fizikaiéspszichikai leépüléskövetkezikbe.Ennekkövetkeztébenegynyolcezres embernek ahhoz, hogy sikert érjen el, 6500 méternél nagyobb magasságban fokozniakellenea tempót,ésa„gyorsítottmenet taktikát”kellenealkalmaznia.Erreazonbannemképes.AzEverestnélenneka2400méternek(6500-tól8848méterig)a leküzdéseegyvagylegfeljebbkétnapalatt,túlvanalehetőséghatárán.Arra,hogymilyengyorséserőshatásavanazoxigénhiánynak8800méterenegyoxigénkészüléket

használóhegymászóra, jellemzőakövetkező,Hillaryhírescsúcselbeszélésébőlszármazó idézet.Acsúcson levette az álarcot, és leállította a készüléket. Ezt írja: „Körülbelül tíz perc múlvamegállapítottam, hogy lassabban kezdek mozogni, és az ujjaim tehetetlenné váltak; gyorsan újrafelvettemazoxigénkészüléket,ésmárnéhányliterutánújraéreztemélénkítőhatását.”Azangolcsapatakövetkezőkbőlállt:JohnHunt,vezető,EdmundHillary,TenzingNorgaj,George

Lowe, Wilfried Noyce, Charles Evans, George Band, Alfred Gregory, Tom Bourdillon, CharlesWylie, Michael Westmacott, Michael Ward (orvos), Griffith Pugh (pszichológus), Tom Stobart(operatőr), James Morris (a Times tudósítója). A hegyi csapat kilenc tagja a Déli-nyeregig ment,közülükhármankétszer.Akilencközülheten8200méter fölé jutottak,négyenmegmásztáka8760métermagasDéli-csúcsot,kettenelértékacsúcsot.Akilencközülhármanmaradtaknégynapésnégyéjjel7900méterfelettimagasságban,továbbihármanháromnapéshároméjjel.Báregyeseknagyonkifáradtak,egyiküksemvoltateljeskimerültségállapotában.AhuszonhétserpaközültizenkilencmászottfelaDéli-nyeregig,hatanközülükkétszer.Az,hogya

legfelsőtábort8504métermagasságbansikerültfelállítani,Huntmegállapításaszerint,asegédcsapatlegnagyobb teljesítménye volt: „Azon a két napon, május 26-án és 28-án a serpák és a szahibokfeladataitöbbémárnemegymástkiegészítők,hanemazonosakvoltak.”Március10-11-én indultakKathmanduból.Amászásmegkezdéseelőttegymagassághozszoktató

ésedzésihetettartottak(különöstekintettelazoxigénkészülékekalkalmazására).Május1-énateljesenkiépítettelőretoltfőtáborból(IV.tábor,6462méter)megkezdődöttamászásaLhoce-oldalonát–V.tábor,6706méter;VI.tábor,7010méter;VII.tábor,7315méter–aDéli-nyeregre,aholmájus22-én7986 méter magasságban berendezhették a VIII. tábort. Május 26-án az első támadó csoport, aBourdillon-Evanskötélpároseléria8760métermagasDéli-csúcsot,Huntaserpákkalegyüttfelviszialegfelsőtáborelsőcsomagjait8336métermagasságba.Amásodiktámadássoránmájus28-án8504méter magasságban berendezik a legfelső tábort (IX.): Gregory Lowe, Ang Nima, akik nyombanutána leereszkednek a VIII. táborba, továbbá Hillary és Tenzing. Ők ketten, alváshoz is oxigénthasználva (időszakos széllökések közepette ésmínusz 27 fokos hidegben) viszonylag jól töltik azéjszakát.Május29-énreggel,6.30-korelhagyjákasátrat,9órakoraDéli-csúcsonvannak,11.30-kor,ötóramúlva,elsőkkéntazEverestcsúcsánállnak.Harminchétévvelazután,hogyelkezdődöttaharcaFöldharmadiksarkáért.AcsúcsgerincmegmászásávalkapcsolatbanHillarya„rendkívülikitettséget”aszámkivetettséghez

hasonlítja. A Délkeleti-falról nyíló kilátásról ezt mondja: „Hátborzongató volt erről a rendkívülisziklafalról egyenesen lenézni, és odalent mélyen a Western Cwm-ban, több mint 2400 méterrelalattunk, a IV. tábor apró sátrait megpillantani.” A közvetlen közelünkben kibontakozó látvány isnyugtalanító volt: „A roppant méretű ívelt hópárkányok, az áthajló hó- és jégtömegek mintösszekuszált ujjak aKancsung-oldal többmint 3000méteresmélysége felett kelet felémutatnak asemmibe.”A tizenötmétermagas sziklatömböt – „a szikla sima és fogás nélküli volt” –, amelyetazótaHillary-Stepnekneveznek,akeletioldalnálgyőzte leegykeskenyrésenkeresztül,asziklaéshópárkány között támaszkodva és nekifeszülve, közben „buzgón imádkozott”, hogy a hópárkánymegmaradjonasziklán.Acsúcsontizenötpercettöltöttek,aztánelindultak.CsakegyóráravanszükségükaDéli-csúcsig,és

14 órakor ismét a gerinctáborban vannak. Tenzing begyújtja a főzőt, és forró limonádét készít.Gyengének és kimerültnek érzik magukat. Lefelé a Déli-nyereghez lépcsőfokokat kell vágniuk,Hillarynek hatvanmétert, Tenzingnek további harmincmétert. Pontosan aDéli-nyergen levő táborsátraielőttkifogyazoxigénjük.Másnap mindnyájan lemásznak a IV. táborba. Lowe a szembejövőknek a „A »felfelé álló

hüvelykujj«-jelzéstadja,éscsákányávalacsúcsfeleint”(Hillary)JohnHunterrőlakövetkezőszépmondatotírja:„Mindenki kitódult a sátrakból, öröm- és tetszéskiáltások röpködtek a levegőben. A következő

pillanatbanmármellettük voltunk.Kezet rázunk velük – és elpirulok, amikor leírom:mégmeg isöleltükagyőztespárt...”Sir John Hunt mintaszerű dokumentumbeszámolójának végső fejtegetéseiben a jövő kérdését is

felveti,éseztírja:„EgynaponazEverestetismétmegfogjákmászni.Lehetséges,hogyoxigénnélkülfogják megkísérelni, bár ennél nem sok kilátást látok a sikerre. Reméljük, megnyílik az a határ,amelyNepáltésTibetetazalpinistákszámáraelválasztja,mertaztazutat,amelyazészakioldalrólvezet a hegy csúcsára,mégbekell fejezni.Lehet, hogy elérkezik az az idő, amikormár nem leszutópiaacsúcskeresztezése,azegyikgerincenfel,amásikonle.”Azegyetlen,amireakkoriban,1953-ban még nem mert gondolni, az, hogy valaki ezt a Délnyugati-falon keresztül is megkísérli, ésvéghezisviszi.Közbenezismegtörtént,ésösszesjóslataibeteljesültek.

Források:JohnHunt:MountEverest–KampfundSieg.(Németkiadás.)UllsteinVerlag,1954.WilfriedNoyce:TriumpfamEverest.(Németkiadás.)UllsteinésPaulZsolnayVerlag,Wien,1954.G.O.Dyhrenfurth:DerdrittePol,NymphenburgerVerlagshandlung,München,1960.

1963Azelsőkeresztezés

Pontosantízévvelazután,hogyelőszörsikerültfeljutniacsúcsra,1963májusában,aNormanG.Dyhrenfurthvezetteelsőamerikaiexpedíciónaksikerülelső ízbenazEverestkeresztezése.Ehhezanagyexpedíció–tizenkilencamerikai,egyangol,egynepáliösszekötőtisztésharminckétserpa–kéttáborláncotépítki.AfőtáboraKhumbu-jégletöréselőtt,5425méteren,azI.táborajégletörésfelett,6160méteren, az előretolt II. főtábor 6500méteren aWesternCwmközepén, a III-D (Dél) tábor aLhoce oldalában, 6980 méteren, a IV-D tábor 7950 méteren, az V-D tábor 7986 méteren, a Déli-nyergen és aVI-D tábor 8370méteresmagasságban, aDélkeleti-gerincen, aDéli-csúcs alatt áll.Amagasságkülönbség közte és az Everest csúcsa között 478 méter. Az előretolt II. főtáborbólközvetlenül a Nyugati-váll alatt, 7250 méter magasságban rendezik be a III-Ny (Nyugat) tábort –köztük egy raktártábort –,mivel a szörnyű hólejtők aNyugati-váll felé lavinaveszélyesek.Közbenegyszerencséskimenetelűbalesettörténik:arakodóhelyrőlnégyserpátéskétsátratlesodoralavina.Sebesültnincs,csakanyagiveszteség.AIV-Nytábor„aNyugati-gerincmeredekszikláiközelében”,7650 méter magasságban, végül az V-Ny tábor 8300 méter magasságban állt, tehát 548 méterválasztottaelacsúcstól.Az expedíció a közvélemény elől gondosan eltitkolta becsvágyó célkitűzését. Arról, hogy

megkísérlikaNyugati-gerincet,csakafelvonulásközbendöntöttek,amikor„teljesenmagunkközöttvoltunk”, és a munka a Nyugati-vállig először „felderítésnek” számított. A csúcs a Déli-nyeregútvonalonkeresztülelsőbbségetélvezett.Március 29-én (indulás Kathmanduból február 20-án) berendezik az előretolt főtábort, és tíz

felvonulásinaputánáprilis16-ánazV-DtábortaDéli-nyergen.Április27-énaII.táborbólmegindultaz első támadás.A III-D tábortól kezdve oxigént használnak.MiutánDr.Doody, az operatőr kidől(trombózis),a filmezéstNormanDyhrenfurthvesziát,ésserpájával,AngDavaIV-gyelasegítőésháttércsoportot alkotta a Big Jimnek nevezett, 195 centiméter magas James W. Whittakerből ésNavangGombuserpábólállócsúcscsoportmögött.Április30-ánnyolcserpaaDéli-nyeregbenlevőtáborbólfelvitteafelszereléstagerinctáborszámára,ésezenkívülmegsegítettegykissíkterületetkicsákányoznikét,egymássalösszekapcsoltkissátorszámára.Május 1-én 6.30 kor „az alvási oxigén használata folytán egészen kellemes éjszaka után” a

Whittaker-Navang Gombu csúcscsoport elindult. Az idő szeles, a látási viszonyok korlátozottakvoltak(aszembenlevőLhocecsakidőnként,árnyékszerűentűntfel).8660méterenalemászáscéljárahátrahagytakegyrészbentelioxigénpalackot.11.30koraDéli-csúcson(8760méter)teljesenelkaptaőketavihar.AHillaryStepnemjelentettszámukrakülönösebbnehézséget.13órakor,hatésfélóraelmúltával, a csúcson álltak. Az utolsó lépeseket egymás mellett, közösen tettek meg. A csúcsonlevertekegyalumíniumrudat,amelyenazEgyesültÁllamokzászlójalobogott.Az1960-banavitatottkínaiexpedícióáltalállítólaghátrahagyottMao-mellszoborseholsemvoltlátható.EzvoltazEverestnegyedikmegmászása,ésőkvoltakahetedik,illetveanyolcadiklátogatókaharmadikpóluson.Leszállás közben az első lépéseknél észrevették, hogy oxigéntartályaik üresek. A 188 méter

magasság különbséget aHillary Stepen, amelyenmászni kellett, és aDéli-csúcshoz vezető (rövid)ellenlejtőt tehát „a lélegzetvételért erősen küzdve” tettékmeg, többletoxigén nélkül.Ahátrahagyottpalackbólvett„zuhany”ezutánmindennéljobbanfelfrissítetteőket,Aleszállásösszességébennagyonlassanment,négyórábatelt,mire„akimerültségtőltámolyogva”ismételértékaIV-Dtábort,17.30-kor,összesentízésfélóramúlva.Dyhrenfurthugyanazonanaponserpájával,ismételtenfilmezve;8600métermagasságotértel–„a

Lhoce-csúcsnál jóval magasabb” –, és mivel addigra oxigénjének több mint a fele elfogyott,visszafordult,és13.30-ravisszatértaVI-Dtáborba.MindkétpároskétéjszakáttöltöttaVI.táborban,és összesen legalább negyven órát több mint 8000 méter magasságban (többé-kevésbé hosszúidőközökbenmesterségesoxigénnélkül).Utána a pihenő és regeneráló szünetekben, amikor az egész csapat együtt volt az alaptáborban,

végleg megszületett az elhatározás, hogy megkockáztatják az átmászást (traverzálást). Mivel atervezettnéljóvaltöbboxigénthasználtakel,csökkentettfejadagokkalkellettszámolniuk.Döntővoltazidőadatokésazidőpontegyeztetéseanyugatiésadélicsoportköztabbólacélból,hogyacsúcsontalálkozzanak.Különösennehéznekbizonyultaserpákaterreamásodik(kettős)támadásrarábírni.Május 16-ról 17-re virradó éjjel a Nyugati-gerinc csapatát a IV-Ny táborban, 7650 méter

magasságbanóriási vihar érte el. („Egyike volt a legvadabbaknak, amelyeket valaha átéltek.”)Két,egymássalösszekapcsolt sátort ésbennükazamerikaiAutentésCorbetet,valamintanégyserpátavihar, miután elszaggatta a tartóköteleket, a sátorral együtt a nyugati tibeti oldal felé sodorta, aRongbuk-gleccserirányába.Amélységszélénegyhótorlaszmentettemegőket.AutenvisszaküzdöttemagátTomHornbeinhezésWilliUnsoeldhez,akiknekasátrakitartott.Mindnyájanéletbenmaradtak,deaIV.tábor„romokbanhevert”,támadásukatszétzúztaavihar.Denemadtákfel.Kétpihenőnaputánismételőretörtek,hogyaIV.táborhelyreállításautánatervezettkéttáborhelyettcsakmégegytábortépíthessenekki,amilyenmagasancsaklehetséges.Ezmájus21-énsikerült8300métermagasságban,tehátacsúcsig548métervoltamagasságkülönbség,mintegy100méterrel több,mintaDéli-csúcsalattiVI-D táborból.A táborhely egy „ötven centiméter széles és két és félméter hosszúpárkány”volt. Itt csak Willi Unsoeld és Tom Hornbein maradt. A menetrendet betartották, odaát a VI-DtáborbanBarryBishopésLutherJerstadkészenlétbenállt.ANyugati-gerinckötélegyüttesemájus22-énreggel7órakorindult.Útjuknehezebbnekbizonyult,

mint gondolták, a „Hornbein-folyosó” (ez a klasszikus Nagy Folyosótól nemmessze jobbra van)repedéssészűkül,amászásnehéz.Anagyonmeredekgerincélenteljeserővelbeléjükkapaszél.Lekell tenniük amászóvasat és avédőcipőt, hogynégy teljeskötélhosszat „nagyonkitetten és igazánlelkesen” másszanak, miközben „jobbra odaát” a Déli-csúcsot hamarosan jóval mélyebben látják.Aztán az utolsó hómező felett, „a lenyugvó nap utolsó sugaraiban megjelenik a ragyogó és aviharbanvadullobogóamerikaizászló”.18.15-koregyüttlépnekacsúcsra.Tizenegyóraéstizenötpercesútután.Ezvolt a csúcshatodikmegmászása, és ezenazújútvonalonazelső (ésmindmáigegyetlen).JerstadésBishopreggel8órakor indultés15.30-korérteelacsúcsot.Ezvoltazötödikmegmászásadéliútvonalon,ésazexpedíciónakamásodikkötélpárosa.ANyugati-gerincensemmitsem láttak várt barátaikból, a hívó kiáltásokra nem jött válasz. Kiadós pihenő után lassanleereszkedtek.Csak8625méteren,visszatekintvepillantottakmegegyfel-felvillanózseblámpát.Kétteljes órát vártak itt,mireUnsoeld ésHornbeinmegérkezett.Mire aDéli-csúcsot elérték,már aligvoltak felismerhetők a nyomok, és a zseblámpájuk kimerült. Teljes sötétségben, lámpa és oxigénnélkül – ezt mármindkét kötélpáros rég elhasználta –még éjfélig megpróbáltak lépésről lépésrelejjebb jutni. Elestek, tántorogtak, bizonytalankodtak. Nem sokkal éjfél után szorosan egymáshozsimulva letelepedtek minden idők legmagasabb bivakjára. Túlélték. „A Csomolungma, az»Istenanya«,kegyesenmosolygott,aszélelállt.”Május24-énestemindnyájanújraazalaptáborbanvoltak.Unsoeldot,BishopotésJerstadotsúlyos

fagyással a lábujjaikon Namcse Bazárig kellett vinni, onnan repülőgéppel jutottak Kathmanduba.Unsoeld és Bishop összes lábujját elvesztette. Hornbein és Jerstad maradandó károsodás nélkülmegúszta.Azexpedícióösszesen405263dollárbakerült.

Források:

A beszámoló szigorúan tartja magát Norman Dyhrenfurth cikkéhez, amely a Die Alpen címűfolyóirat 1964/IV., illetve az Alpinismus 1965/2. számában jelent meg, továbbá James RamseyUllmann-nak,azexpedíciókísérőjénekaLife1963.szeptember20-aiszámábanmegjelentcikkéhez.

1969-1975ADélnyugati-fal

AMountEverest 2200métermagasDélnyugati-fala, amelyreSir JohnHunt 1953-ban, a jövőbepillantva, még csak gondolni sem mert, tizenhat évvel később, 1969 őszén, előszörszemrevételezéskéntkerültnapirendre.Aproblémaötpróbálkozásután,1975őszénragyogómódonmegoldódott.AzEveresteneztagyőzelmetisangolhegymászókaratták.Az elriasztó óriási fal a Nyugati-medence felső részén, 6600 méteren egy széles meredek

szakasszal kezdődik, előépítménye jégből és sziklából áll, s 7000 métertől kezdve egy egyremeredekebbé váló csatornává szűkül, és 8000 méter felett egy több száz méter széles, 400 métermagassziklatorlaszelőttvégződik.Akövetkező400méterenhómezőkvannak,amelyeketviszonylagrövid, de nehéz sziklafokok szakítanak meg. Az átlagos hajlásszög 49 fok, ebből 1100 méteresszakaszon58fok.Anyugatrólkeletreenyhénemelkedősziklatorlaszbástyájamajdnemfüggőleges,legalább V. és VI. nehézségű. Ezen a torlaszon 8050 métertől maximálisan 8370 méterig mindenkísérlet meghiúsul. A 8050 métert 1969-ben az első japán felderítő csoport már „az elsőpróbálkozásra”elérte.1970 tavaszán a japánok valósaggal elözönlik a Nyugati-medencét. Délnyugati-fal, délkeleti

(normál) útvonal és síexpedíció a Déli-nyeregre, összesen 59 résztvevővel. Van még egy „világ-kötélparti”13nemzetrésztvevőivel,egy„európaiexpedíció”ésismétegynagyjapánvállalkozás,48résztvevővel.(ADéli-nyeregútvonalonközbenismételtenmegmásszákazEverestet.1972 őszén, tehát a monszun után, az angolok Chris Bonington vezetésével első kísérletüket

végzik, amelyet 8300méteren a tartós viharokmiattmeg kell szakítaniuk. A csapat zömét azok ahegymászók alkotják, akiknek 1970-ben már sikerült megmászniuk az Annapurna déli falát, anyolcezresekegészennagyfalaiközülazelsőt,pontosanegyhónappalaNangaParbat4500métermagas Rupal-falának megmászása előtt. Bonington csapata elsőként egészen balra (nyugatra), ameredek torlasznál egy „repedést” vett észre, amelyen keresztül lehetségesnek látszott az áttörés afelső hómezőkre amonszunvége felé, vagyközvetlenül az után a következőhetekben (augusztus-szeptember).Megtaláltáktehátakulcsot,ésrendelkeztekisahozzászükségesképességgel.1975-benbizonyítottak.1975. augusztus végétől szeptember középéig kiépítik a táborok láncolatát a központi folyosó

legfelső részén, a 7800métermagasságban levőV. táborig. Innen kiindulva szeptember 19-énTutBraithwaite ésNickEstcourt áttör a torlaszon.Az „út” a hasadékig törékeny szikla, lazaporhó, „alegnehezebb szakaszok egyikének” bizonyult, utána „elindultak a hasadék ismeretlen meredeksötétjébe”.Miutánegy„hóborítottasziklakaréjt”leküzdöttek(ahogyremélték),egy„kemény,lavinákáltal összepréselt hónyelvre” találtak, ami 200 méter után, a hasadék végénél kivezetett az„amfiteátrumba.” Mászóösztönükre hallgatva egy keskeny, 65 fok meredekségű „peremmel”próbálkoztakazáthajlósziklakalatt,ésezaperemahasadékbólkivezetteőketa felsőhómezőkre,egy„elfogadható”táborhelyre,ahol8300méterenaVI.tábortberendezhették.Nyitvaálltazútacsúcsfelé.RögzítettkötelekenvisszatértekazVtáborba.Chris Bonington az első támadó kötélpárosba Dougal Hastont és Doug Scottot, a második

csoportbaMartinBoysent,PeterBoardmant,MikeBurke-ötésPertembát,aserpákvezetőjétosztjabe.ŐketNickEstcourtnak,TutBraithwaite-nek,RonnieRichardsnakésAngPhurbaserpának,ésvégülnegyedikcsapatkéntChrisBoningtonnak,MikeThompsonnak,AllenFyfe-nakésLapkaDordzsénakkellettkövetnie.Szeptember 22-én Scott és Haston felmászik „jumár bilinccsel Tut és Nick kötelein”, és egy

meredekgerincenelérik„egyhosszúharántoláskiindulópontját,amelyafelsőhómezőketátszeli”,a

VI. tábor helyét.AngPhurba,Pertemba,Thompson,ChrisBonington ésMikeBurke követi őket aszükségesfelszereléssel„Bővenvancipelnivalójuk.”Másnap Scott és Haston leküzdi az út egy részét, egy hófolyosót, a sziklás terepet, „rendkívül

törékeny sziklákat és porhavat”, és egy 500méteres szakaszon elkészíti a kötélbiztosítást. Éjjel azoxigénálarcok alatt „felfrissülnek az alvástól” A csúcs elleni támadáshoz (szeptember 24.) Scotthátrahagyott egy pehelykabátot, demagával vitt egy főzőt;Haston pehelycipőt és bivakzsákot vitt,mindegyiknél volt két jégbalta, négy szeg, egy kalapács és az oxigénpalackok, amelyek takarékosfogyasztásmellettkitartanakacsúcsigésvissza.ADéli-csúcsotcsak15.30-korértékel.Hastonnakútközben nehézségei voltak az oxigénkészülékkel. A Déli-csúcshoz vezető folyosóban a 65 fokmeredekségű sziklát hó borította, amely egy körülbelül 60 méteres szakaszon a szó szorosértelmébenmelligért.Erőtemésztő,rendkívülkényeshelyzetvolt.Dougal Haston először a Déli-csúcson akar bivakolni, de Doug Scott, amíg vizet melegítenek

iváshoz,rábeszéliarra,hogyméginduljanaknekiacsúcsgerincnek.AHillaryStepen„tizenkétméterhosszúhópadot”találnak,amelyetharmincpercalatt leküzdenek.Visszafordulásrólmostmárnincsszó.NemsokkalutánaScottvalamivörösetlátatetőn.Amikorfentvannak,kiderül,hogya„vöröstárgy egy háromláb, vörös szalagokkal és egy rozettával. Olyan, mint egy májusfa”. Doug Scottezutánakövetkezőketírja:„Letettükaz álarcunkat.A lenyugvónap sugarainál láthattamDouglasboldogarcát.Gratuláltunk

egymásnak.Miközbenatájatcsodáltuk,aszélelcsendesedett.Sokkaltöbbvolt,mintamitreméltünk.ARongbuk-gleccseren túl északra és nyugatra ezüst szálak szőtték át a barna tibeti földet.Mindenirányban hegycsúcsokat láttunk. Megpróbáltuk felsorolni őket, lenéztünk az északi oldalra, ésvisszagondoltunk arra, amit a történelemkönyvekből tudtunk. A sűrű felhők megszűrték anapsugarakat, helyenként igazi fényrobbanással törtek át a felhőtakarón. Addig figyeltük ezt aszínjátékot,amígmárcsakfélóránkmaradtazestbeálltáig.Semmitsemhagytunkacsúcson,mertnemvoltmitotthagynunk,”MireelértékaDéli-csúcsot,márteljesensötétlett.8760méteren,hólyukakbanbivakoltak.(Abivak

magasságirekordottizenhétéveegyamerikaitartotta.)Azoxigén19.30-korkifogyott,afőzőéjféligégett. Az ital: forró víz. A túlélésre összpontosítva ezt a kilencórás Everest-éjszakátörökkévalóságnak érezték. Reggel 5.30-kor előmásztak a lyukakból, és 9 órakor elérték a VI.táborbanlevősátrukat.„Biztonságbanvoltunk.Bemásztunkahálózsákunkba,meggyújtottukafőzőt,oxigéntlélegeztünkbe.UtánaértesítettükChrist...”26-án a Peter Boardmanből, Pertembából, Martin Boysenból és aMike Burke-ből álló csoport

elindultacsúcsra.Boysenelvesztetteazegyikmászóvasát,ésazoxigénfelszerelésemeghibásodott,ezért visszatért a VI. táborba. Burke egyedül követte Pertemba és Boardman nyomait és köteleit,mindkettenazegyrebizonytalanabbáésviharosabbáválóidőbenértékelacsúcsot.Csakpárpercigmaradtakodafenn.Alemászás tizenötödikperceutánasűrűbbéváltködbőlelőbukkantMikeBurkemagános alakja, aki „kezében filmfelvevő géppel és megszállottan tartott a csúcs felé”. Rá akartabeszélniőket,hogymenjenekvelevissza.Nemvoltakhajlandók,és ígyBurkeegyedül folytattaazútját.AzEverestcsúcsárafelfelémenetMikeBurkeeltűnt.TársaiaDéli-csúcsoncsaknéhányméterrelátva„egyórahosszatvagytalántovábbis”hiábavárták.„Mostahevesviharmiattasajátéletükértkellett küzdeniük, és ezért elhatározták, hogy lemásznak. Támolyogva érték el a VI. tábort...”Himalája-sors.

Doug Scott az expedícióról szóló beszámolójához az alpinizmus nagy kalandjának jövőjérevonatkozóan néhány megjegyzést fűz. Többek között ezt mondja: „Csak később fog kiderülni az,hogylesz-etörténelmijelentőségeamászásunknak.Bizonyáranemfoglezárulniveleazalpinizmus.

Miért is zárulna le, még van két meghódítatlan Everest-fal; a Rongbuk-gleccsertől a közvetlenÉszaknyugati-falésaKangcsung-gleccsertőlaKeleti-fal.ÉsottvármégaDhaulagirióriásidélifalaésaK2délipillére...Avilágháromlegmagasabbhegyekivételével,aholazutánpótlásésazellátásproblémája továbbra is szerepet fog játszani, és ahol kétségtelenül oxigént fognak használni,majdnem minden Himalája-csúcsnak vannak még járatlan útvonalai, ahol az alpesi stílusban valómegmászásfeltételeiadottak.MárvoltakHimalája-csúcsok,amelyeketalpesistílusbanmásztakmeg...haahegymászókmegértikazezekenahegyekengyűjtötttapasztalatokat,helyesentudjákalkalmazni,ésamaszokásostechnikailehetőségekkelkombinálják–azokraalehetőségekreutalok,amelyeketazEverest, aMakalu és azAnnapurna újabbmegmászásánál alkalmaztak –, akkor számtalan alkalomadódikmégfantasztikuskalandokra.”

Források:Az ismertetés Doug Scottnak a Mountain 1976. január-februári 47. füzetében megjelent

közleményére, annak az Alpinismus 1976. évi 6. számában megjelent, H. Bergmanntól származófordítására és a szerző jegyzeteire támaszkodik, amelyeket Dougal Haston 1977 októberébenMünchenbentartottelőadásánkészített.

1975Kétnőavilágtetején

1975tavaszánazEverestkét ízbenisszerepelta lapokvastagbetűscímeiben.Avilágtetejételsőízbenértékelnők:május16-ánajapánDzsunkoTabei;május27-énatibetiPhantog,egynagykínaiexpedícióvezetőhelyettese.Lássukelőszörakínaivállalkozást.AKínaiNépköztársaság1960-banközölte,hogyháromkínaihegymászó,VangFu-csu,CsanJing-

hua, Lui Lien-man és a tibeti Konbu az Északi-nyereg-Északi-gerinc útvonalon megmászta azEverestet.Acsúcsramájus25-énpekingiidőszerint4.20-kor(helyiidőszerint2.20-kor),tehátkésőéjjeljutottakfel.AcsúcsonhátrahagytákMaoCe-tungmellszobrát.Acsúcsrólnemvoltakfényképek,ésanyilvánosságrahozottjelentésekbenaterepleírásakevéssévoltpontos.Továbbá:egyikkésőbbicsúcscsoport sem találta a Mao-mellszobrot. Ezért nyugaton kétségbe vonták a csúcs elérését. (Ekönyvben szerepel egy jegyzék az expedíciókról, amely tartalmazza a kínai vállalkozást. A csúcsmegmászásánakjegyzékénezazexpedícióvalósszámozásnélkül,zárójelbenszerepel.)MiutánaKínaiNépköztársaságviszonylagmegnyitottaahatárait,ésanyugatitudósítókbeutazási

engedélyt kaptak, lehetővé vált a végleges tisztázás. Annál is inkább, mivel az 1975. május 27-isikeresmegmászásnemkétséges.Azexpedíciórólszólóhivatalosjelentéstaz1960.évicsúcspartinakugyanaz a Vang Fu-csu nevű tagja írta alá, aki az „1975. évi Everest Expedíció szervezőpártbizottságának vezető tagja”. A jelentés az Everestet először írja Qomolangma Fengnek (aMountain írásmódja szerint).Az akkori csapat egyik tagja, a tibetiGonpo (előzőlegKonbu névenszerepelt) ismét jelen volt. A nyilvánosságra hozott jelentéseken és a számos fényképen kívülnyilvánosságra hoztak még egy rendkívül nagy benyomást keltő dokumentumfilmet is azexpedícióról,egészenacsúcsig,ezt1976-banatrientihegyifesztiválonbemutatták.Az expedíció tagjait Lhaszában a Potala alatti nagy téren egy népünnepélyen búcsúztatták: tibeti

népviseletben táncokat mutattak be, a fiatalok zászlócskákat lengettek, és számos tarkajátékléggömböt eresztettek fel. Egy hosszú tehergépkocsi-karaván vitte az expedíciót egy szélesenkiépített,bitumenesútonaHimalájahegylánchoz.Azalaptábort3000métermagasságbanaRongbuk-kolostor közelében rendezték be, amely azonban a filmen nem látható. A tábor egy tucat nagysátorbóláll,amelyekegyszélestáborutcaésasorakozótérkétoldalánhelyezkednekel,éspontosanolyan, mint egy zászlóalj vagy annál nagyobb katonai egység tábora. A katonai, illetőleg katonaijellegű vezetés és rend, amelyhez hozzátartoztak a létszámellenőrzések, a zászlóparádé, aparancshirdetések,atörzsmegbeszélésekésarövidbeszédek,egyértelművolt.Vang Fu-csu csak annyit árul el, hogy szállítóoszlopként katonákat vetettek be, mégpedig

nyilvánvalóanazÉszaki-nyergenkeresztül.Afelvonulásiútvonalata7007métermagasságbanlevőÉszaki-nyereghez – amelyet hasadékok szabdalnak át és nagyon lavinaveszélyes – különlegesosztagok(harmincedzőésfiatalhegymászók)derítettékfel,éskészítettékelőlétrákkaléskötelekkel.„Egy katonákból és tibetiekből álló csoport – írja Vang – edzők vezetésével hat nap alatt ötszörmásztamegazÉszaki-nyerget”,hogyazösszesanyagot,köztükszázoxigénpalackotis,felvigyenaIV. táborba,mint előretolt főtáborba.A két csoportban végrehajtott első támadási kísérletet, amelyáprilis24-tőlmájus8-igtartott,azállandóviharokmiattfélbekellettszakítani.Ezalattharmincháromhegymászóérteela8200métermagasságot,aVI. tábort.Ahegyeneltöltött tizenháromnaputánacsapat„fizikaierejénekvégéreért”,ésvisszarendeltékazalaptáborba.A második támadásra közelebbi adatok nélkül csak az utal, hogy a VI. tábort 100 méterrel

magasabbra,8300méterrehelyeztékát,és8680métermagasságbanberendeztékalegfelsőtábort.Május 17-én és 18-án az alaptáborból két csoportban elindul a harmadik csapat, három nő és

tizenötférfi,akiketa29évestibetiSodmanNorbuésa37évesPhantog,egytibetinővezet,akiaz

egész expedíció helyettes vezetője, s az expedíció folyamán lett a párt tagja. A csapatot nagysegélyosztagokkísérik.Miremájus25-énfelérnekaVI.táborba,kétnőéshétférfikimerültségmiattkénytelen feladni. Amikor egy viharos nap után, május 26-án déltájban kitisztul az idő, acsoportbizottságmint parancsnokoló szerv a csapat egy részét elindítja, hogy a felmenetel továbbiútvonalát, ahol jeges részek és függőleges sziklalépcsők vannak, ellássa rögzített kötelekkel ésfémlétrákkal, miközben a kilences csoportnak a VI. táborban tartózkodó része felmászik acsúcstáborig (360 méter szintkülönbség). Ezzel kapcsolatban Vang Fu-csu ezt írja: „A gerinc acsúcstábortól a »Second Step«-ig (második lépcsőfok) tart.” 23 órakor megbeszélés utánelhatározták,hogymindakilencenelindulnakacsúcsra.Május27-én„mégsötétben”kétkötélpároselindul,ésmásfélóraimegszakításnélkülimászásután,

9.30-koreléria„másodiklépcsőfok”csúcsát.Ittellentmondásokvannak.Amásodiklépcsőfoknak8570méterés8600méterközöttkell lennie,

ahol egy30métermagasüvegsimaságú sziklafal, amelynekhajlási szöge60-70 fok, s felettemégegy három méter magas függőleges fal emelkedik. Ezek nyilvánvalóan azok a helyek voltak,amelyeket délután előkészítettek. A legfelső tábor magasságát azonban ismételten 8680 méterbenadjákmeg,tehátmagasabban,mint„amásodiklépcsőfokteteje”.Atízpercespihenőalattmindenhegymászókét-hárompercigoxigéntlélegzettbe(percenként2-5

litert). Lelkes hangulatban voltak. A viszonyok továbbra is nehezek maradtak. Még 60 méterrel acsúcsalattmegkellettkerülni„egymajdnemfüggőlegesjéglejtőt”egyészakiirányúharántolással,ésrézsútosankellettegysziklafalfelettátmászni.Ebbenaszakaszbanazegyikrésztvevőelvesztetteazeszméletét,deoxigénbelégzésutánújramagáhoztért.14.30-korelértékacsúcsot.Leszúrtákahárommétermagascsúcsjelzőt–aháromlábat–,zászlókathúztakfel,fényképeztek,

filmeztek, kőzetmintákat gyűjtöttek, jég- és hómintákat vettek. Phantogról távméréssel EKG-tcsináltak, amiheza tibetinőnekhétpercigacsúcson feküdniekellett.Ahegymászókhetvenpercigmaradtak odafenn, nyilvánvalóan nem fújt a szél. Ez alatt az idő alatt nem használtakmesterségesoxigént. Mindenkinél volt egy oxigénes palack, és a jelentés nyomatékosan utal arra, hogy atöbbiekhez hasonlóan Phantog is maga vitte a saját palackját. Estére minden fennakadás nélkülvisszatértekacsúcstáborba.Május29-énmindnyájanújraazalaptáborbanvoltak.Nagyonszépsikertarattak.Azok, akik a csúcson voltak, a következők: Phantog asszony (37 éves, három gyermek anyja),

Szodnam Norbu (29 éves), Lhoce (37 éves), Szamdrup (23 éves), Darphuntszo (30 éves), KungaPaszang(29éves),TzeringTobigal(29éves),NgapoKhien(21éves)ésazegyedenkínai,HonSeng-fu (36 éves).Öten közülük különböző beosztást töltenek be a hadseregben. Lhoce ésHon Seng-furészt vett az 1964. évi sikeres Sisa Pangma (8015 méter) és az 1960. évi Everest-expedícióban.PhantogasszonymegmásztaahétezresMusztagAtátésaKongaEiubieTagot.AkínaiakazEverestet,mintelőzőlegmáremlítettük,QomolangmaFengnek,deCsomolongmannakésDzsolmolungmannakis nevezik. Az Everest-film francia szövegében a név fonetikusan Csomolöngmának, esetlegCsolmolöngmónakishangzik.AtibetiPhantogasszonynemtudta,hogymájus27-énnemővoltazelsőnőaviláglegmagasabb

hegyének csúcsán, és a japánDzsunkoTabei asszony, amikormájus 16-án azEverest csúcsán állt,nemsejtetteazt,hogyavéglegesnőialpinistamagasságivilágrekordottizenegynapmúlvamegkellosztania egy másik asszonnyal. Ez a távol-keletiesen bájos, de egyúttal erős testalkatú, rendkívülrokonszenves 35 éves japán nő férjezett, egy hároméves lány anyja. Az általános iskola negyedikosztályábajárt,amikorazelsőhegyetmegmászta.(AzáltalánosiskolaJapánbanisnyolcosztályos–A ford.) Tanulmányainak befejezése után sikerült neki a Tanigavadaken – a japán hegymászóklegkedveltebbéslegveszélyesebbhegyén(többmint600halott)–télen,mintelsőnőnek,háromnapalatt végigmásznia az Ojo-Gampeki-utat (VI).[28] Férjével a hegymászók között ismerkedett meg.

1970-ben járt első ízben a Himalájában, és a szintén teljesen nőkből álló expedíció tagjakéntmegmásztaazAnnapurnaIII-at(7577méter).AzEverestenaratotttörténelmigyőzelmét„hegymászóipályafutásatermészetestovábbfejlődésének”ésaz„egészcsoportsikerének”tekinti.Ez a csoport tizenöt nőből állt, vezetője a 42 éves Eiko Hiszano. A hegymászóvezető Dzsunko

Tabeivolt.Avállalkozástaz1971-benalakult japánNőiHimalájaKlubszervezte,amelynekpontosneve„NőiklubHimalája-expedíciókelőkészítéséreéskivitelezésére”.Abecsvágyónőknekegyerősserpacsoportsegítettcéljukelérésében.A követelmény erős idegzet és alpinista állóképesség volt. Május 4-re virradó éjjel a Nupce

hómezőirőlegy lavinasöpört lea II. táboruk felett, amelyaKhumbu-jégletörés felsőszélétőlnemmesszeegykismagaslatonállt.Hétnőéshatserpakönnyűsérüléseketszenvedett,ésértékesanyagokvesztekel.Nagyonnagyszerencséjükvolt,éskitudtákmagukatszabadítaniahóból.Bátranviseltékelamegrázkódtatást.JuriocoVatanabeasszonynak(kétgyermekevan,azegyik5,amásik6éves)ésAng Tzeringnek május 15-én a Délkeleti-gerincen 8500 méter magasságban sikerült felállítania adöntőjelentőségűVII.tábort.VatanabeaIV.táborig(7600méter)szívósanmégmagaistízkilósterhetvittfel,éskijelöltékegykésőbbicsúcs-kötélpárosba.Erreazonbannemkerültsor.AgerinctáborbantöltöttéjszakautánDzsunkoTabeiésAngTzering,aserpákszirdarjamájus16-

ándélben, jó időben feljut a csúcsra.Semmit semmondanak arról, hogy amikor lefelé azÉszaki-gerincen az Északi-nyeregig végigtekintettek, valami különöset észleltek volna. Ebből arrakövetkeztethetünk,hogyakínaiexpedíciórólsemmitsemtudtak.

Források:aMountain és az Alpinismus 1975. évfolyaménak közleményei és saját jegyzetek a „Nouvelle

conquêteduplushautsommetdumonde”(Aviláglegmagasabbcsúcsánakújabbmeghódítása)címűfilmalapján.

Zárszó

Egyexpedícióstudósításnemregény,ezértazthitelesennemmondhatjael,mégkevésbéírhatjalesenki, aki abbannemvett részt.Minden expedíciós tudósítást csak a résztvevők ellenőrizhetnek, éselsősorbanőkbírálhatnak.Egyexpedícióstudósításnakelsősorbanatényeketkelltartalmaznia,ésmindenrésztvevőnekmeg

kelladnialehetőséget,hogymagátatörténettelazonosíthassa.Eznemaztjelenti,hogycsakegyigaziexpedícióstörténetlehetséges,annyivalóstörténetlétezik,ahányrésztvevőjevolt.Egyregénynélaszerzőnekjogavanahhoz,hogyszemélyestapasztalatait,ismereteitésigazságait

egyköltötttörténetrerávetítse.Egy expedíciós tudósításban nincs költött történet és nincs regényhős. Megírásának művészete

bizonyára abban áll, hogy egymegtörtént és örök élményt valósan visszaad, és a szerzője a sajátérzéseit„énformában”mondjael.Akinemtudvalamitelőadni,nincsismondanivalója.

ReinholdMessner

Messnerhegymászóteljesítményei

1950AzelsőháromezresaDolomitokban1965AzOrtlerÉszaki-falánakelsőegyenesmegmászása;azelsőútaNyugati-Alpokban1966AWalker-pilléraGrandesJorasses-on1967Civetta,Északnyugati-fal,abarátokútja,1megmászás1968AzEigerÉszaki-pillére,1megmászás1969 Expedíció az Andokban; a Droites északi fala, 1 egyéni vállalkozás, a Philipp-szakasz a

Civettán,1.egyénivállalkozás1970ARupal-szárny1megmászásaaNangaParbaton(8125m)1971ExpedíciókIránban,Nepálban,Új-Guineában,PakisztánbanésKelet-Afrikában1972AManaszluDéli-fala(8156m),1.megmászás1973ElsőmegmászásokaDolomitokban1974Aconcagua–Déli-fal(6959m),1megmászás;Eiger-fal10óraalatt1975HiddenPeak,Északi-fal(8068m),aKarakorumban,kötélpárosban1976„Azéjfélinapfalá”-nak1.megmászásaaMountMcKinleyn1977ExpedícióaDhaulagiriDéli-falához,aHimalájában1978MountEverest(8848)1978.május8-án,elsőkéntoxigénkészüléknélkül1978ANangaParbat(8125m)megmászásaegyújútvonalonkeresztül,teljesenegyedül1979AK2(8611m)megmászása,rekordidőalatt

Aszerzőről

ReinholdMessner1944.szeptember17-énszületettVillnößben(Dél-Tirol).EgykilencgyermekestanítómásodikgyermekekéntaDolomitokvillnößivölgyébennőttfel,ésapjavezetésévelmárkoránfelment a hegyekbe.A hegymászást ötéves korában kezdte el Leérettségizett,magas ésmélyépítésttanult,ésháromévigmatematikáttanítottMegnősült,és1977-benelvált.ReinholdMessnerhegyetmászott,írtésisméthegyetmászott.Elsőkönyvét24éveskorábanírta.

Időközben 17 könyve jelent meg, ezek közül 9 a BLV kiadónál. Könyveit több nemzetközi díjjaltüntettékkiEverest.ExpeditionzumEndpunkt(Acél:aMountEverest)ésAlleingang.NangaParbat(EgyedülaNangaParbatra)címűkönyveitöbbhónaponátaSpiegelbestseller-listájánszerepeltekatíz első könyvközött.Önálló riportjai jelentekmeg aSternben, aGeóban, aZeit-Magazinban és aBunteban.Legújabbkönyvei,aK2BergderBerge (K2–ahegyekhegye),amelydokumentumazexpedíció

lefolyásáról,acsúcsmegmászásárólésamegmászáspszichológiaihátteréről,1980-banjelentmegaBLV-nél, aDer gläserne Horizont, Durch Tibet zumMount Everest (Az áttetsző Horizont. TibetenkeresztülazEverestre)pedig1982-ben,ugyancsakaBLVgondozásában.ReinholdMessner1971ótaszabadfoglalkozásúalpinista.Előadásokattart,könyveketíréstanítaz

általaalapítottésvezetettvillnößiDél-TiroliAlpinistaIskolában

Ábrákjegyzéke

Az 1922 és 1924 évi angol expedíciók az északi oldalon, és az elért magasságok (HellmutHoffmannrajza)AHimalájavonulata(HellmutHoffmannrajzaTomojaIozava:TrekkingintheHimalayasc.műve

alapján)AMountEverestrevezetőklasszikusútvonal(GEO/G.Langerajza)Felvonulási útvonal az Everest-alaptáborhoz, és a klasszikus Délkeleti-gerinc útvonal (Hellmut

HoffmannrajzaTomojaIozava:TrekkingintheHimalayasc.művealapján)Felvonulási útvonalunk a csúcshoz (Részlét a Német és azOsztrákAlpin Egyesület és a Német

KutatóMunkaközösségáltalkiadottMountEveresttérképből–1957)Atáborlánc(GEO/G,Langerajza)AzEverestrevezetőnégykülönbözőútvonal,éselsőmegmászóik(HellmutHoffmannrajza)

Ábrák

Jegyzetek

[1]RudolfSkuhra:SturmaufdieThronederGötter(AzIstenektrónjánakostroma),BüchergildeGutenberg,Frankfurt,1950.[2]Nine who climbed Qomolonga Feng (Kilencen, akik megmászták a Csomolungma Fenget), Hivatalos kínai jelentés,Mountain,

46/1975.[3]E.F.Norton,D.S.O.:„DerVersuchvonNortonundSomervell”, in:„Bis zurSpitzedeMountEverest”–DieBesteigung1924,

VerlagSchwabe&Co,Basel,1926. (NortonésSomervellkísérletea„MountEverestcsúcsáig–az1924.évimegmászás”címűkönyvében.)

[4] Tigriseknek nevezik a legjobban képzett és felszerelt, a legnagyobb magasságokban mozgó teherhordókat, azokat, akik aközelmúltban8000méterföléjutottak.–Szerk.

[5]N.E.Odell:„DerVersuchvonMalloryundIrvine”in:„BiszurSpitzedeMountEverest”–DieBesteigung1924,VerlagSchwabe&Co,Basel,1926.

[6]RudolfSkuhra:SturmaufdieThronederGötter(AzIstenektrónjánakostroma),BüchergildeGutenberg,Frankfurt,1950.[7]Zampa–árpalisztbőlkészülthústalanétel–Szerk.[8]Lámaista–azokatabuddhistákatnevezikígy,akiknekalámákapapjaik–Szerk.[9]Gurkha–Nepállakosságánaktöbbségétalkotó,katonaierényeirőlnevezetesnépcsoport–Szerk.[10]WesternCwm(ejtsd:Kum)–walesinyelven:Nyugativölgykatlan.Azelnevezésaz1924-beneltűntMallorytólszármazik.–Ford.[11]Csang–Anepálisörneve–Szerk.[12]Jégletörés–agleccsernekazarésze,aholnagyokaszintkülönbségek.–Ford.[13]Sérac–egymásratorlódottjégtömbökahegyekben.–Szerk.[14]Zöldjég–igenöreg,keményjég.–Szerk.[15]Fóka–felmenetnélasítalpakraszereltvisszacsúszástgátlószőrme.Eredetilegfókaprém,maműszőrme.–Szerk.[16]Mászókengyel–abeépítettkötélen,amászóáltalfelfelécsúsztatottfélautomataberendezés,amimeggátoljaavisszacsúszást.–Szerk.

[17]Bivakolás–szabadbanéjszakázás.–Szerk.[18]Megjegyzés:asárkányrepüléstnemsikerültvégrehajtani.[19]Megjegyzés:AMountEverestcsúcsárólvalóvisszatérésutánsem lépte túlezazértéka60százalékot,ésegycsúcsmászónak

semvoltakolyanpanaszai,amelyeketavérbesűrűsödésévellehetettvolnamagyarázni.[20] Az önfegyelem itt nem csak a nem kívánt folyadék felvételére, hanem a hó és a jég olvasztásának időigényes és nehéz

körülményekközöttielvégzéséreisvonatkozik.–Szerk.[21]Hillary Step – Sir EdmundHillaryról, az Everest elsőmegmászójáról elnevezett legmeredekebb gerincfelszökés neve a csúcs

előtt.–Szerk.[22]Hóerkély (vagyhópárkány) – hófúvás által keletkezett, a hegygerincén túlnyúlóhóakadály, aminek a nagyságát rajta haladva

nemlehetfelmérni(leszakadásiveszély!)–Szerk.[23]1953-banHillaryésTenzing–azelsőcsúcssikeralkalmávalbejárt–útvonala.–Szerk.[24]RobertSchauerhitelesmagnetofonfelvételealapján.[25]Igenjóhőszigetelő,könnyűműanyaglap.–Szerk.[26]Tengerifű(Zosteramarina)–enövényleveleivelazindiánokhúsételeiketízesítik.–Ford.[27]AkínaiaknakaMountEveresten1975.május27-énelhelyezettcsúcsjelzésefémből.–Szerk.[28]AmászóutakatnehézségszerintI-VII.osztálybasorolják.

TARTALOM

AZELKÉPZELÉSEgyelképzelésbőlutópialeszÁlarccalvagyanélkülNortonésMallorypróbálkozásaiSehíre,sehamvaMegszállottak,sarlatánok,győztesek

AHEGYDavaTenzingkalapjaMivan,ha...JakésjetiAjégletörésben[12]Táborimunka–táboriéletFalomlásTeljesenegyedülASárgaPadÉlveeltemetveEgywhiskysüvegtelevérrelFelahegyreLehetetlenMindenkielakarjaérniacsúcsotAzelsőcsúcssikerBalsikerTartozikvagykövetelMunkárafelÚtonavégcélfeléEgynyolcezres,egykórházésegyborospince.AbeteljesülésutánvisszamaradóűrLélekbenúton

AzEverestmegmászásánakhuszonötesztendejeEverest-krónikaExpedíciók1921és1978közöttSikerescsúcsmászások1953Agúlacsúcsa

1963Azelsőkeresztezés1969-1975ADélnyugati-fal1975Kétnőavilágtetején

ZárszóMessnerhegymászóteljesítményeiAszerzőrőlÁbrákjegyzékeÁbrákJegyzetek

TableofContentsAZELKÉPZELÉS

EgyelképzelésbőlutópialeszÁlarccalvagyanélkülNortonésMallorypróbálkozásaiSehíre,sehamvaMegszállottak,sarlatánok,győztesek

AHEGYDavaTenzingkalapjaMivan,ha...JakésjetiAjégletörésben[12]Táborimunka–táboriéletFalomlásTeljesenegyedülASárgaPadÉlveeltemetveEgywhiskysüvegtelevérrelFelahegyreLehetetlenMindenkielakarjaérniacsúcsotAzelsőcsúcssikerBalsikerTartozikvagykövetelMunkárafelÚtonavégcélfeléEgynyolcezres,egykórházésegyborospince.AbeteljesülésutánvisszamaradóűrLélekbenúton

AzEverestmegmászásánakhuszonötesztendejeEverest-krónikaExpedíciók1921és1978közöttSikerescsúcsmászások1953Agúlacsúcsa

1963Azelsőkeresztezés1969-1975ADélnyugati-fal1975Kétnőavilágtetején

ZárszóMessnerhegymászóteljesítményeiAszerzőrőlÁbrákjegyzékeÁbrákJegyzetek