TÖRTÉNETÍRÓK JEGYZÉKE

Történetírás az ókortól a kora újkorig

Historiographia előadás MA ½

összeállította: Guitman Barnabás

kézirat 0.01v (kidolgozás alatt, lektorálás előtt)

Piliscsaba, 2011

Tartalom

I. Az ógörög történetírás............................................................................................................1

II. Az ókori római történetírás...................................................................................................3

IIIa. A bizánci történetírás.........................................................................................................5

IIIb. A korai keresztény történetírás..........................................................................................7

IV. Az arab világ történetírása...................................................................................................8

V. A középkori Európa történetírása.......................................................................................10

VI. A reneszánsz és a reformáció korának történetírása .........................................................11

VII. Az újkori történetírás vonulatai Magyarországon............................................................12

Kötelező fogalmak ..................................................................................................................15

Magyarul olvasható munkák ...................................................................................................15

Szakirodalom...........................................................................................................................16

A brezalauspurc-i csata (melléklet) .........................................................................................17

______________________________________________________________________________

1

I. Az ógörög történetírás

0. mítoszok, mesék Homérosz, Hésziodosz 1. Logográfusok (prózaírók) Milétoszi Hekataiosz (Kr.e. VI. sz.) Jelentősége:

sokat utazott, térképeket készített. Fő művek: Periégésis, Genealogiai

Milétoszi Dionüsziosz (Kr.e. VI/V. sz.) Fő művek: Trója történet, Perszika (csak töredékek)

Argoszi Akuszilaosz (Kr. e. VI.–V. sz. első fele) Jelentősége: a hét görög bölcs közé sorolták. Fő művek: Hisztoriai, Genealogiai (elvesztek)

Khiosi Ion (Kr.e. 490 k.–420 k.) Jelentősége: attikai hírességek életrajzainak forrása Plutarkhosz révén. Fő művek: Epidemiai, Khioszi helytörténet, továbbá számos drámai mű (elvesztek)

athéni Phereküdész (Kr.e. V. sz.) Jelentősége: I. Dareios megbízásából felfedező út tengeren az Indus folyótól a vörös tengerig. Fő művek: Priplus (Körülhajózás, elveszett)

Xanthos (a lüd) Szardianosz (Kr.e. V. sz.) Jelentősége: a lüd történelem fő forrása. Fő művek: Lüdök története

Szürakuzai Antiochos (Kr.e. V. sz. második fele) Jelentősége: Szicilia és Itália korai történetének fő forrása. Fő művek: Sikelika, Italika

Mütilénei Hellanikosz (Kr.e. 490 k.–400 k.) Jelentősége: 25 műve ismert címe és töredékek révén, ezek közt találhatóak genealógiai munkák, hellén helytörténeti írások, és nem görög népek mondáinak ismertetése. Fő művek: Atthisz, Lüdiaka, Aigüptiaka, Perszika

2. Atyák és Nagy Sándor előttiek Hérodotosz (Kr.e. 484 k.–425 k.) Jelentősége: a

történetírás atyja, első világtörténet. „Egész előadásomban az a célom, hogy mindenkinek a szavait meghallgassam és leírjam (II. 123.); ami engem illet, kötelességem mindent feljegyezni, amit beszélnek – anélkül, hogy mindenkinek hitelt adnék – és e megjegyzés egész művemre vonatkozik (VI.1152.)” Fő művek: A görög-perzsa háború.

Thuküdidész (Kr.e. 460 k.–410 k.) Jelentősége: tudatos kritikai módszer, történeti helyzetek

sokoldalú és kritikus elemzése. Fő művek: A peloponnészoszi háború.

Xenophón (Kr.e. 430 k.–350 k.) Jelentősége: sokoldalú szerző jelentős utóélettel, könnyed stílusa miatt írásai iskolai anyag lettek hosszúk ideig. Fő művek: Anabaszisz, Hellénika, Agészilaosz, Küropaideia, Hipparkhikosz (A lovasparancsnok feladatai), Peri hippikész (A lovaglásról)

Knidoszi Ktésziasz (Kr.e. 450 k.–390 k.) Jelentősége: hosszú ideig a perzsa nagykirály udvari orvosa, a mitikus perzsa történelemtől saját kora történetéig, meseszerű leírások, inkább legendagyűjtemény. Fő művek: Perszika (töredékes)

Küméi Ephorosz (Kr.e. 388/376–330) Jelentősége: első igazi szikár történeti tények megörökítésére törekvő történetíró, a földrajzi és a természettudományos érdekességeket tudatosan mellőzi. Fő művek: Felfedezések könyve, Kümé története. (töredékesek)

Küméi Hérakleidész (Kr.e. IV. sz. közepe) Jelentősége: a perzsa udvari élet talán hiteles krónikása. Fő művek: Perszika

Kolophoni Dinon (Kr.e. 360 k.–330) Jelentősége: fontos adatok a perzsa történelemhez. Fő művek: Asszüriaka, Médika, Perszika (töredékesek)

Athéni Kratipposz (Kr.e. V/IV. sz.) Jelentősége: Thuküdidész művének fontos folytatója. Fő művek: Hisztoriai, Oxürünkhoszi Hellenika (?) (töredékesek)

3a. Nagy Sándor–történetek vulgata-hagyomány: megbízhatatlan mesés Nagy

Sándor–történetek, a hódító makedón királyt többnyire negatívan ábrázolták.

Lampszakoszi Anaximenész (Kr.e. IV. sz. ) Jelentősége: Alexandriaban a tíz legismertebb görög történész között tartották számon, bár inkább szónok volt, mint történetíró. Fő művek: Hellenika, Philippika (töredékesek)

Olünthoszi Kalliszthenész (Kr.e. 370 k.–327) Jelentősége: Arisztotelész rokona, Nagy Sándor hivatalos történetírója. Pszeudokalliszthenész Nagy Sándor életrajz regényes fiktív elemekkel a Kr.u. III. századból, sok egyéb forrás összegyurása, például Nagy Sándor fiktív levelei anyjához és Arisztotelészhez.

______________________________________________________________________________

2

Fő művek: Hellenika, Nagy Sándor tettei (töredékesek)

Kolophoni Kleitarkhosz (Kr.e. IV. sz.) Jelentősége: műve nemcsak hadtörténet, hanem bővelkedik nép- és földrajzi leírásokban is, de a hatásvadászat a történeti realitás igényét felülírja. Fő művek: Nagy Sándor történet (töredékes)

Kasszandreiai Arisztobulosz (Kr.e. IV–III. sz.) Jelentősége: Nagy Sándor hadvezére, 84 évesen kezdte írni munkáját, Személyes élményanyaga ellenére műve nem eredeti, gazdagon merít más Nagy Sándor életrajzokból. Szívesen merül el leírásokban, de a nagyobb összefüggéseket nem látja át. Fő művek: Nagy Sándor történet (töredékes)

Ptolemaiosz Lagu (Kr.e. 367–283) Jelentősége: az alexandriai könyvtár alapítója. Talán a legmegbízhatóbb kortárs Nagy Sándor életrajzot készítette, felhasználta Nagy Sándor levelezését, udvari naplóit (Ephemeridész) s feltehetően más, a hadjáratokban részt vett személyiségek visszaemlékezéseit is. Fő művek: Nagy Sándor történet (töredékes)

Khioszi Theopomposz (Kr.e. 378–?) Jelentősége: Theopomposz sokáig olvasott szerző az antikvitásban, általában igazságszeretetét, és tiszta és fennkölt stílusa miatt dícsérték. Fő művek: Oxürünkhoszi Hellenika (?), Philippikai hisztoriai (töredékesek)

3b. Hellénizmus Karüsztoszi Antigonosz (Kr.e. III. sz.) Jelentősége:

novellisztikus, mesés leírások. Fő művek: Különös történetek gyűjteménye

Megaszthenész (Kr.e. IV/III. sz.) Jelentősége: I. Szeleukos Nikátor követe az egyik indiai királynál, India addig ismeretlen kelet részeibe is eljuthatott, saját megfigyeléseit, felfedezéseit összegeszte leírásaiban. Fő művek: Indika (töredékes)

Abdérai Hekataios (Kr.e. IV/III. sz.) Jelentősége: Egyiptomról értékes művelődéstörténeti adatokat szedett össze régebbi elveszett források kompilációja és saját megfigyelései révén. Egyiptomot tartotta az emberi kultúrák bölcsőjének. Fő művek: Egyiptom története (töredékes)

Mütilénéi Dionüsziosz Szkütobrakhión (Kr.e. II. sz.) Jelentősége: Mitológikus regényeit Diodórosz használta fel. Fő művek: különféle hellenisztikus történeti-mitológiai regények.

Kardiai Hierónümosz (Kr.e. 360 k.–260 k.) Jelentősége: A Diadokhosz háborúk történetének fontos forrása ismeretlen című, töredékes műve. Fő művek: A Diadokhosz háborúk története

Számoszi Durisz (Kr.e. IV–III. sz.) Jelentősége: Arisztotelész elvei szerint írt, a tapasztalati valóság és az emberi élet művészi utánzását célozta, írásait drámaiság, gondos megformáltság jellemzi. Diodórosz és Plutarkhosz idézi több helyen. Fő művek: Hisztoriai, Makedonika (töredékesek)

Tauromenioni (Taormina) Timaiosz (Kr.e. 356 k.–260 k.) Jelentősége: Suda lexikon őrizte meg az Itáliáról (Róma) és a mediterráneum keleti medencéjéről szóló műve tartalmi adatait. Timaiosz a kronológiának nagy fontosságot tulajdonított, ő vezette be az olympiászok alapján való számítást, ami az attikai Arkhon, a spártai Ephoroszok, és az argoszi papnők utáni évszámítást követően meghatározó lett. Fő művek: Historiai (töredékes)

Akragaszi Philinosz (Kr.e. III. sz.) Jelentősége: Karthago párti történetíró az első pun háború idejéből. Polübiosz és Diodórosz fontos forrása. Fő művek: Ismeretlen (töredékek)

Kaleaktei Szilénosz (Kr.e. III/II. sz.) Jelentősége: Hannibalt elkisérte a hadjárataiban. Pun párti. Fő művek: Sikelika, Hannibal-történet (töredékesek)

Knidoszi Agatharkhidész (Kre. 208 k.–131 után) Jelentősége: a Vörös-tengerről című munkája kivonatokban megmaradt, az alexandriai történetírás jellegzetes példája. Fő művek: Asiatika, Europika, Peri Pontou Eruthrou (a Vörös-tengerről) (töredékesek)

Bérószosz (Kr.e. 340 k.–270 k.) Jelentősége: I. Antiochos számára írta mezopotámia történetét a kezdetektől Nagy Sándorig. Fő művek:Babilón története (elveszett)

Manethón (Kr.e. III. sz.) Jelentősége: II. Ptolemaiosnak írta meg Egyiptom történetét. Fő művek: Egyiptom története. (töredékek)

4. Rómaivá váló görögök Polübiosz (Kr.e. 200 k.–120 k.) Jelentősége: a

gyakorlati pragmatikus történetírás elméletének megalapozója, az alapos forráskutatást ötvözte a hadvezéri és a politikusi pályán szerzett gyakorlati ismeretekkel, a mesés elemeket teljesen kizárja. Az államformák (királyság-arisztokrácia-demokrácia) körforgásában látta

______________________________________________________________________________

3

a történelem legfőbb hatóerejét. A felemelkedő Róma csodálója. Fő művek: Historiai (részben)

Poszeidóniosz (Kr.e. 135–51) Jelentősége: klimazóna elmélet jelenik meg műveiben, sokfele utazott, nála jelenik meg elsőként a germán kifejezés. Polübiosz munkájának folytatója. Fő művek: Óceánról, Az istenekről (töredékes)

Sziciliai Diodórosz, Diodorus Siculus (Kr.e. I. sz.) Jelentősége: A mitikus kortól Caesar galliai hadjáratáig dolgozta fel a történelmet. nem volt kialakult történetfilozófiája, módszertana, viszont csak neves ismert szerzőket használt fel kompilációjában, egységes stílusban, mérsékelt koiné nyelvre írta át őket, munkája nagyobb része fennmaradt. Fő művek: Bibliothéké

Sztrabón (Kr.e. 64 k.– Kr. u. 23 után) Jelentősége: Történeti feljegyzéseiben Polübioszt folytatta, Geographikája a teljes akkor ismert világ enciklopédikus leírása, alapvető forrás. Fő művek: Geographika, Hisztorika hüpomnémata (Történeti feljegyzések)

II. Az ókori római történetírás

O Tite tute Tati tibi tanta tyranne tulisti Ennius

Műfajai: annales, historiae, monográfia, commentarius, életrajz. Szenátori történetírás: a szenátorok szemszögéből megfogalmazott történeti munkák és ezek szerzőik tartoznak ide (nevük félkövérrel szedett). Fontosabb történetírók Quintus Fabius Pictor (Kr.e. 254–201)

Jelentősége: első római történetíró, az annalistákhoz tartozik, még görögül írta történeti művét. Fő művei: Romaika (töredékes)

Marcus Porcius Cato Censorius (Kr. e. 234–149) Jelentősége: ő az első római, akinek szinte teljesen dokumentálható az élete. Sokoldalú szerző, a földművelésről írt munkája a legkorábbi teljes szöveggel ismert

latin prózai mű. Mondásai révén az iskolai szerzők közé tartozott. Fő művei: De agricultura, Origines, Dicta Catonis (vitatott a szerzőség)

Lucius Coelius Antipater (Kr.e. 180-120 k.) Jelentősége: a római történeti monográfia megteremtője. Az antikvitásban elismert szerző, sokan idézik. Stílusát áthatja a szónokiság. Fő művei: A második pun háború története

Cnaeus Gellius (Kr.e. II. sz.) Jelentősége: terjedelmes munkájából csak töredékek ismertek, a történeti események mellett minden más foglalkoztatta, írt az ábécé feltalálójáról, az orvostudományról, a különböző mértékekről, súlyokról. Fő művei: Annales

Lucius Cornelius Sisenna (Kr.e. 118 k.-67) Jelentősége: történetírói mintaképe Kleitarkhosz, ennek megfelelően a hellenisztikus történetírás művészi eszközei, drámai elbeszélések, álmok, beszédek kerülnek nála előtérbe. Fő művei: Historiae

Alexandriai Timagenész (Kr.e. I. sz.) Jelentősége: hadifogolyból lett lelkes római, az ókorban sokan idézték, mára csak tördekei ismertek számos művének. Fő művei: Peri Basileon (töredékes)

Caius Sallustius Crispus (Kr.e. 86-35) Jelentősége: a hanyatló köztársaság korának legjelentősebb történetírója, gazdag utóélettel. Fő művei: Bellum Iugurthinum, De coniuratione Catilinae, Historiae

Julius Caesar (Kr.e. 100-44) Jelentősége: a történetírást politikai céljai érdekébe állította, a commentariust ő tette irodalmi műfajjá Rómában. Fő művei: Commentarii de bello Gallico, Bellum civile, De analogia

Cornelius Nepos (Kr.e. I. sz.) Jelentősége: a római történetírói hagyományokhoz képest újító jellegű műveket írt. Chronikon című elveszett művében összefoglalta a világ addigi történetét, szemben az addig elsősorban Rómára koncentráló annalista történetírással. Ő honosította meg az életrajz műfaját is. Fő művei: Chronikon, De viris illustribus

Titus Livius (Kr.e. 59 k.-Kr.u. 17) Jelentősége: a legismertebb történetírók egyike, bár fő művének alig ötödét ismerjük teljes szöveggel. Tudatosan konstruálja a történelmet és mellőzi a forráskritikát. Fő művei: Ab Urbe condita

Pompeius Trogus (Kr.u. I. sz.) Jelentősége: Trogus munkájának középpontját a makedón birodalom, végét a római

______________________________________________________________________________

4

impérium képezi. A vezérmotívum a birodalmak váltakozása. Kerüli a retorizálást, támadja Liviust és Sallustiust, mivel ők kitalált beszédekkel jellemeznek. Fő művei: Historiae Philippicae,

Velleius Paterculus (Kr.e. 20 k.- Kr.u. 30 k.) Jelentősége: A trójai háborutól saját korához közledve egyre részletesebben szól a római történelemről. Fő művei: Historia Romana

Lucius Annaeus Seneca Maior (Kr.e. 60/55-Kr.u.39/40) Jelentősége: munkássága jelentős irodalomtörténeti szempontból, számos adatot őriz meg a korabeli alkotókról és alkotásaikból. Témái több későbbi irodalmi alkotásba is átszivárogtak. Fő művei: Historiae (elveszett), Suasoriae, Controversiae

Fabius Rusticus (Kr.u. 1. század) Jelentősége: munkája Claudius és Nero idejéről szólhatott. Tacitus ismételten elfogadható forrásként jelöli meg, a Historiaeban Cluvius Rufus mellett Fabius Rusticus munkáját is felhasználhatta. Fő művei: (elveszett)

Marcus Cluvius Rufus (Kr.u. I. sz.) Jelentősége: az események fő színhelyéül az udvart tette meg, szemléletére már a monarchikus érzület volt a jellemző. Műve később más történetíróknak forrásul szolgált, például Suetonius császár-életrajzaiban számos tőle származó, néhány magányos szóra, kifejezésre, esetleg mondatra terjedő görög nyelvű betoldást találhatunk. Fő művei: Historiae (töredékek)

Caius Suetonius Tranquillus (Kr.u. I. sz.) Jelentősége: Suetonius műfajt teremtett életrajzaival, már az ókorban számosan utánozták, így például a Historia Augusta életrajzgyűjtemény, Aurelius Victor életrajzai. A kora-középkorban sevillai Izidor és Hieronymus írt suetoniusi életrajzokat. Einhard Nagy Károly életrajza szövegszerinti egyezéseket mutat Augustus és Claudius életrajzaival. Fő művei: De vita XII Caesarum libri VIII, De viris illustribus (részben)

Aufidius Bassus (Kr.u. I. sz.) Jelentősége: Cassiodorus a Historiaeja segítségével tudta a consullistákat összeállítani Kr. u. 9-31-ig. Fő művei: Bellum Germanicum, Historiae

Florus (Kr.u. I/II. sz.) Jelentősége: az antikvitás használta. Fő művei: Ab Urbe (töredékek)

Marcus Servilius Nonianus (Kr.u. 59) Jelentősége: Tacitus és Quintilian szerint jelentős volt. Semmi nem maradt fenn tőle

Iosephus Flavius (Kr.u. 37-100 k.) Jelentősége: műveit nem a zsidó közösségnek szánja,

célja népe életének megismertetése, a szent hagyományok bemutatása és népszerűsítése. Flavius könyvei azért maradhattak fenn, mert a keresztény utókor fontos kordokumentumnak tekintette elsősorban a Testimonium Flavianum néven ismert szakasz miatt, bár ennek eredetisége azonban erősen kétséges. Fő művei: De bello Judaico (A zsidó háború), Antiquitates Judaicae (A zsidók története), Vita (Önéletrajz).

Publius Cornelius Tacitus (Kr. u. 55/56-117/120) Jelentősége: a Történetíró. Fő művei: Germania, Historiae, Annales, Agricola

Plutarkhosz (Kr.u. 45 k.-125 k.) Jelentősége: Rendkívül termékeny és jelentős szerző, bár műveinek egy része maradt csak fenn, de ez az anyag így is több ezer nyomtatott oldalt tesz ki. Eszményített hőseinek portréi az utókor-szemléletét is jelentősen befolyásolták, főképp a reneszánsz és a felvilágosodás korában. Fő művei: Bioi paralelloi (Párhuzamos életrajzok)

Appianosz (Kr.u. 90 k.–160 k.) Jelentősége: Appianosz a könyveit a rómaiakkal háborúba kerülő és meghódoló népek szerint írta. Az egyes népek történetéről szóló könyveket pedig a szerint rendezte el egymás után, hogy a rómaiak melyik néppel mikor keveredtek először háborúba. Fő művei: Rhomaika (részben)

Lucius Flavius Arrianus Xenophon (Kr.u. 95 – 180) Jelentősége: Nagy Sándor hadjárataira vonatkozóan Arrianus számít a legjobb forrásnak. Fő művei: Anabaszisz, Indica

Lucius (Claudius) Cassius Dio Cocceianus (Kr.u. 155/163/164-229 k.) Jelentősége: történetfilozófiáját a késő antik sorshiedelem hatja át, szívesen beszél álmokról, csodajelekről. Róma korábbi történetéhez képest saját korát élénkebben, élvezetesebben festi meg, erre vonatkozóan elsőrendű forrás. Fő művei: Rómaiké isztoria (részben)

Quintus Curtius Rufus (Kr.u. I-IV. sz.?) Jelentősége: mint író, Curtius kétségkívül a többi fennmaradt Nagy Sándor-történetíró fölött áll, gyakran ő legrészletesebb forrásunk. Iskolai szerzővé vált.

______________________________________________________________________________

5

Fő művei: Historiae Alexandri Magni regis Macedonum (részben)

Marcus Iunianus Iustinus (Kr.u. II/IV. sz.) Jelentősége: Pompeius Trogus világtörténetének kivonatát készítette el, gyakorlatilag ez az egyetlen történeti munka, amely biztosan teljes terjedelmében ismert. Fő művei: Historiae Philippicae

Ammianus Marcellinus (Kr.u.330 k.-400 k.) Jelentősége: a késő római császárkor legkiemelkedőbb történetírója. Jelentőségét az adja, hogy az általa megírt és fennmaradt könyvekben olyan eseményeket beszél el, melyekben ő maga is aktívan részt vett és más egykorú források nem számolnak be róluk. Fő művei: Rerum gestarum libri

Sextus Aurelius Victor (Kr.u. IV. sz.) Jelentősége: megbízható, a kortársak által elismert forrásokból dolgozott. Mindezek ellenére nem vált egyszerű kivonatolóvá, anyagát sikerült többé-kevésbé egyedi, eredeti koncepcióval összefognia. Stílusa eredeti, tömör, ebben Sallustiusra hasonlít. Fő művei: Historia tripartita: De Caesaribus, De origine gentis Romanae, De viris illustribus urbis Romae (kivonatok)

IIIa. A bizánci történetírás Fontosabb történetírók 1. korszak (III-VII. sz.)

Publius Herennius Dexippus/Dexipposz (210 kk-275 k.) Jelentősége: Thuküdidész stílusában írt, töredékeit jelentős forrásnak tartják. Fő művei: Skythika, Historien, Diadokhoszok története (töredékek)

Kaiszareiai Euszebiosz (265 k.-339)

Szardeszi Eunapiosz (347/349-414 k.) Jelentősége: Dexippos krónikáját folytatta, központi hőse Julianus aposztata és a pogány filozófusok. Fő művei: Historien, Vitae sophistarum (töredékek)

Kappadókiai Philosztorgiosz (368 k.-433 k) Küszikoszi Gelasziosz (V. sz.) J Antiochiai Theodorétosz (393-460 k.) Szokratész Szkholasztikosz (380 k.-440 k.) Priszkosz rétor (415 k.–472 k.) Jelentősége: 448-

449 körül egy követség tagjaként járt Attila

udvarában, redeti művének – amiben valószínűleg a 411 és 472 közötti eseményeket foglalta össze – csak részletei maradtak fenn mások műveiben idézve, esetleg harmadkézből. Fő művei: csak kivonatokból ismert

Petrosz Patrikiosz (500 k.-565 k.) Jelentősége: töredékessége ellenére néhány diplomácia forrás (például egy perzsa római békeszerződés szövege) és a korabeli bizánci protokoll leírása általa ismert. Fő művei: Rómaiké isztoria (töredékek)

Milétoszi Hészükhiosz VI. sz. Jelentősége: irodalomtörténeti lexikonját használta a Szuda lexikon szerkesztője. Krónikájában Babilontól 518-ig tárgyalta az eseményeket. Fő művei: Onomatologos, Világkrónika (töredékesek)

Zozimosz (V-VI. sz.) Jelentősége: Pogány történetíró, szerinte a birodalom hanyatlása a kereszténység bűne. Fő művei: Historia nea

Epiphaniai Eusztathiosz (VI. sz.) Jelentősége: hatalmas forrásbázist dolgozott egybe. Fő művei: Világkrónika (töredékes)

Joannész Malalasz (490 k.-570 k.) Jelentősége: egyik első keresztény világkrónika szerzője, inkább irodalmilag jelentős, mint történetileg. Fő művei: Világkrónika (szinte teljes)

Kaiszareiai Prokopiosz (500 k.-565 k.) Jelentősége: szemtanúként számol be a keleti háborúk, továbbá a vandálok és gótok ellen viselt háborúk történetéről. Fő művei: Anecdota (Titkos történet), Historien (vagy Háborúk könyve)

Agathiasz Szkholasztikosz (536 k.-582 k.) Jelentősége: befejezetlen művével Prokopioszt folytatta, említi a Merovingokat. Fő művei: Historien

Menander Protektor (VI. sz.) Jelentősége: Agathiaszt folytatta. Fő művei: Historien (töredékek)

Szalamanesz Hermeiasz Szozomenosz (450 körül) Euagriosz szkholasztikosz (536/37-600 k.) Antiochiai Joannész (VII. sz.) Jelentősége:

Fő művei: Világkrónika (töredékek)

2. korszak (VII-IX. sz.)

Theophülaktosz Szimokatész (kora VII. sz.) Jelentősége: Menander munkáját folytatta befejezetlen művében. Fontos forrása a perzsa, az avar és a szláv történelemnek is. Fő művei: Historien

______________________________________________________________________________

6

Nikiui Joannész (VII. sz.) Jelentősége: keresztény egyiptomi szemszőgből ír tgörög-római történetet, a 640-43-as évek az arab hódítás miatt a legérdekesebb részei. Arab fordításban maradt fenn. Fő művei: Krónika

Traianosz Patrikiosz (VII. sz.) Jelentősége: Fő művei: Krónika (elveszett)

Chronicon Paschale (húsvéti krónika) Jelentősége: a 630 körül ismeretlen szerző által írt görög krónika, címét arról kapta, hogy a húsvét idejének kiszámítása alapján rendezi az anyagát, néhány korabeli diplomáciai és egyéb dokumentum egyedüli forrása. Georgiosz Szünkellosz (VIII. sz.) Jelentősége:

befejezetlen művében sok ma már nem ismert forrásból idéz, az ellentmondásos kronológiákat igyekezett rendezni, a forráskritikát alkalmazni. Fő művei: Ekloge khronographiasz (Világkrónika)

Hitvalló Theophanész (760 k.-818) Jelentősége: Szünkellosz krónikáját folytatta. Fő művei: Világkrónika

I. Nikephorosz (757 k.-828) Jelentősége: történetíró bizánci pátriarcha, több művet írt, képromboló-, zsidó-, és manicheusellenes hangvétel jellemzi. Fő művei: Hisztoria szüntomosz

Georgiosz Monakhosz (IX. sz.) Jelentősége: kompilatora egy Bizáncban kedvelt krónikának, forrásai szinte csak keresztény szerzők, keményen támadja a képrombolókat és az iszlámot. Fő művei: Világkrónika

3. korszak (X.-XIV. sz.)

I. Photiosz (820 k.-891) Jelentősége: műve antik klasszikus, keresztény és pogány szerzőktől vett idézetek és összefoglalások gyűjteménye. Konstantinnápolyi patriarcha volt. Fő művei: Müriobiblon / Bibliotheke (feljegyzések gyűjteménye)

Theophanész Continuatus (IX-X. sz.) Jelentősége: Theophanészt folytatása, több, ismeretlen szerzőtől, a makedon dinasztia hivatalos krónikája. Fő művei: Vita Basilii

Ioseph Genesziosz (X. sz.) Jelentősége: VII. Konstantin megbizásából írta a képromboló császárokról a munkáját. Fő művei: Baszileiai

VII. (Bíborbanszületett) Kónsztantinosz (905–959) Jelentősége: bár nem volt tehetségtelen uralkodó, Bíborbanszületett Konstantint elsősorban tudósként és íróként ismeri el az utókor.

Fő művei: De thematibus, De administrando imperio, De ceremoniis

León Diakonosz (950 k.-1000 k.) Jelentősége: a VII. század óta először ő írt Thuküdidész stílusában kortörténetet, egyik legjelentősebb bizánci mű az ővé. Fő művei:

León Grammatikosz (XI. sz.) Jelentősége: a szerzősége vitatott Fő művei: Krónika

Mikhael Pszellosz (1017/18 k.-1078 k.) Jelentősége: León Diakonoszt folytatta. A középkorban kedvelt szerző, humoros részei is vannak művének. Fő művei: Khronographie

Joannész Szkülitzes (XI-XII. sz.) Jelentősége: Theophanészt folytatta, fontos forrás 811-1057-ig tartó időszakra. Fő művei: Szünopszisz Hisztorion

Nikephorosz Brüenniosz (1081 k.-1136) Jelentősége: Anna Komnéné férje. A komnénosz dinasztia családtörténetét kezdte megírni, felesége fejezte be. Fő művei: Hyle Historias

Anna Komnéné (1083 – 1148 után) Jelentősége: jórészt a saját emlékei alapján ír, ezért a műve nemcsak a történelmi művek közé, hanem a memoár-irodalomhoz is sorolható. Apja (Alexiosz császár) személye és cselekedetei állnak a középpontban. Fő művei: Alexiasz

Mikhael Attaleiatész (1020/1030-1085 k.) Jelentősége: munkája hőse III. Nikephoros, a külpolitikai eseményeket helyezte a központban. a klasszikus történetírást utánozta Fő művei: Diataxis, Historia

Georgiosz Kedrenosz (XI/XII. sz.) Jelentősége: Kompilált krónikájának az értékét a más forrásokból átvett szó szerinti idézetei adják. Fő művei: Világkrónika

Joannész Zonarasz (XII. sz.) Jelentősége: nem eredetiségre törekszik, a történelem összefoglalását kívánja adni, a tényekre összpontosít, még pogány szerzők írásainak nyomai is kimutathatóak, a későantik időszakra is fontos forrás. Fő művei: Epitome Historion (a történelem összefoglalása)

Joannész Kinnamosz (1143 k.-1200 k.) Jelentősége: Anna Komnénét folytatta, föhőse Mánuel császár. Fő művei: Epitomé

Nikétasz Khoniatész (1150 k.-1215 k.) Jelentősége: nivós történeti munkák szerzője, stílusa az antik előképeket imitálja, a keresztesek és Bizánc

______________________________________________________________________________

7

konfliktusainak krónikása. Fő művei: Chronike diegesis, De Signis

Georgiosz Akropolitész (1217-1282) Jelentősége: részt vett bizánc visszavételében, tárgyalt az ezt követő időkben a pápákkal az egyház újraegyesítésről. Fő művei: Khronikè Szüngraphé

Georgiosz Pakhümerész (1242-1310) Jelentősége: Fő művei: Szüngraphikai hisztoriai

Nikephorosz Gregorasz (1295 k.-1359/61) Jelentősége: számos földrajzi, csillagászati, teológiai kiegészítéssel ellátott kortörténete a szemtanú szemszögéből elkészített megbizható forrás. Fő művei: Rómaiké isztoria

Joannész VI. Kantakuzénosz (1295-1383) Jelentősége: történetíró császár Fő művei: Hisztorien

4. korszak (XV. sz.)

Laonikosz Khalkokondülész (1420 k.-1490 k.) Jelentősége: Thukdüdidész stílusában írta meg Bizánc hanyatlását és az oszámnok felemelkedését. Fő művei: Historarium Demonstrationes

Georgiosz Sphrantzész (1401-1477/1479) Jelentősége: Konstantinnápoly elestének krónikáját írta meg. Fő művei: Chronicon Minus

Dukász (1400 k.-1462 k.) Jelentősége: Krónikájához török és itáliai forrásokat is felhasznált, megbizható szerző. Fő művei: Világkrónika

IIIb. A korai keresztény történetírás Fontosabb történetírók Kaiszareiai Euszebiosz (265 k.-339) Jelentősége:

Nem eredeti gondolkodó, de művelt tudós, gazdag forrásanyagot őrzött meg írásai révén. Krónikája jelentette az alapot évszázadokon át, második része a Kanonesz táblázatos formában tartalmazza a teremtéstől 325-ig a történeti események, uralkodási évek és az olümpiászok dátumait. Fő művei: Onomasztikon, Khronikoi kanónesz, Historia Ecclesiastica, De Martyribus Palaestinae

Szent Jeromos (347–419/420) Jelentősége: Csáktornya közelében született, legjelentősebb egyháztanítók egyike. Lefordította Kaiszareai Euszebiosz Onomasztikonját (A héber helységek nevei és fekvése) és a Khronikonját is latinra. Fő művei: De viris illustribus (levélgyűjtemény)

Szokratész Szkholasztikosz (380 k.-440 k.) Jelentősége: Euszebioszt folytatta. Fő művei: Historia ecclesiastica

Szalamanesz Hermeiasz Szozomenosz (450 körül) Jelentősége: gázai születésű, jogi és teológiai műveltségű egyháztörténet szerző. Fő művei: Historia Ecclesiastica

Antiochiai Theodorétosz (393-460 k.) Jelentősége: nesztoriánus szerző, számos művet írt, jelentős egyháztörténetében Euszebioszt folytatta. Fő művei: Historia Ecclesiastica

Kaiszareiai Gelasziosz / Küszikoszi Gelasziosz (V. sz.) Jelentősége: Fő művei: Historia Ecclesiastica

Szidei Philipposz (380 k.-431 k.) Jelentősége: Fő művei: Historia Ecclesiastica (töredékek)

Kappadókiai Philosztorgiosz (368 k.-433 k) Jelentősége: ariánus egyháztörténetet írt, tiltott lett a könyve, ezért csak töredékek ismertek. Fő művei: Historia Ecclesiastica (töredékek)

Szent Ágoston (354–430) Jelentősége: történelemteológiája meghatározó a reformációig. Fő művei: De civatate Dei

Paulus Orosius (385-418 k.) Jelentősége: Szent Ágoston tanítványa volt, munkája széles körben elterjedt és idézett. Arabra is lefordították, Ibn Khaldún is használta. Fő művei: Historiae adversum Paganos

Victor Utinensis (V. sz.) Jelentősége: észak-afrikai püspök, a vandál hódítás krónikása, Pázmány is idézi művét. Fő művei: Historia persecutionis Africanae provinciae

Sevillai Szent Izidor (560-636) Jelentősége: Sokoldalú, termékeny szerző, vele ér véget a patrisztika időszaka. II. János Pál pápa Izidort az internet, a tudomány és a technika után érdeklődők védőszentjének nyilvánította. Fő művei: Etymologiae, De nominibus legis et prophetarum, Historia gothorum, vandalorum et suevorum

______________________________________________________________________________

8

Dionysius Exiguus (475 k.–545 k.) Jelentősége: dobrudzsai szkíta családban született, szerzetes lett és Cassiodorus barátja. Előszeretettel foglalkozott kronológiai kérdésekkel Először ő számolta az éveket Jézus születésétől. Ehhez Krisztus születését – minimum négy év tévedéssel – Róma alapításának 754. évében határozta meg. Fő művei: Liber de paschale, Collectio Dionysiana

IV. Az arab világ történetírása Fontosabb történetírók témák és műfajok szerint Próféta életrajz, hadísz

Muhammad ibn Iszhák (704–768) Jelentősége: Mohamed első életrajzírója, három fia folytatta munkáját. Fő művei: A nagy könyv (al-kitáb al-kabír), Kalifák könyve

Ibn Hisám (829/834 k.) Jelentősége: ibn Iszhák próféta-életrajzának kritikus, magyarázó átdolgozása. Fő művei:

Buhárí (810–870) Jelentősége: a leghíresebb tradíciógyűjtő, a tudomására jutott 600 000 mondás közül csak 7275-öt tartott hitelesnek és vett fel munkájába. Fő művei: Az egészséges hagyományok gyűjtője (Al-Dsámi al Sahih)

Ibn Hadzsar al-Aszkaláni (1372–1449) Jelentősége: középkori arab hadísztudós, mufti, kádi, prédikátor és történetíró, számos műfajban alkotott. Fő művei: A kötés magyarázata, A Teremtő segítsége al-Buhári magyarázatában

Ali al-Makrízi (1363/1364 k.–1442) Jelentősége: Egyiptom nagyvárosai – Kairó, Fusztát és Alexandria – topográfiája mellett a tartomány történetét is összefoglalta az ókortól a saját koráig. Elsősorban a Fátimidákat és a mamlúkokat illetően értékes forrás, de a művelődéstörténet szempontjából is rendkívüli értékű információkat őrzött meg. Fő művei: Intelmek és példázatok – a települések és maradványok felsorolásáról (al-Maváiz va l-itibár fi dzikr al-hitat va l-ászár)

Ridda háború

Ibn al-Kalbi († 819) Jelentősége: a Musailima elleni háborút dolgozta fel. Fő művei: Bálványkönyv

Futúh háború

Ibn A'tham al-Kufi (X. sz.) Jelentősége: Fő művei: Kitáb al-futuh

Muhammad ibn Umar al-Vákidi (747/748 k.–822) Jelentősége: Mohamed 622-től haláláig vívott harcainak (magázi) leghíresebb feldolgozója. Fő művei: Kitáb al-magázi

Ahmad ibn Jahja al-Baládzuri (IX. sz.) Jelentősége: A magázi, ridda és futúh háborúkról írt műve a témában a legértékesebb és legbőségesebb forrás, az esemény- és hadtörténet tárgyalása mellett a társadalom- és kultúrtörténet szempontjából is rendkívüli fontosságú információkat tartalmaz. Fő művei: Az országok meghódításai (Futúh al-buldán), Az előkelők leszármazásai (Anszáb al-asráf)

Ibn Abd Al-Hakim (803–870/871) Jelentősége: Egyiptom arab meghódításának krónikása, a helyi szájhagyományt őrizte meg. Fő művei:

Ibn al-Kútija (†977) Jelentősége: Andalúzia arab elfoglalásának gót származású krónikása.

Fitna háború

Abu Mihnaf Lút ibn Jahja l-Azdi (? – 774) Jelentősége: A legkorábbi ismert arab történetírók egyike. Valamivel több, mint harminc műve töredékesen maradt csak fenn. Fő művei:

„Osztályozó irodalom”

Muhammad ibn Sa’d (784 k.–845) Jelentősége: próféta-életrajzával lett híres, az iszlám hiteles szerzőként tartja számon. Fő művei:

______________________________________________________________________________

9

Egyetemes törénet

at-Tabari (839–923) Jelentősége: Az utókor számára elsősorban terjedelmes Korán-kommentárjáról (tafszír) és szintén vaskos világtörténetéről ismert, de a maga korában a jogtudomány (fikh) művelőjeként is kiemelkedő volt. Fő művei: A küldöttek, királyok és kalifák rövid története,

Ibn al-Athír (1160–1233) Jelentősége: az iszlám középkor legjelentősebb történetírója, Moszulban írta a főművét, a teremtéstől 1231-ig dolgozta fel a történelmet. A keresztesháborúk történetére is bőséges forrás. Fő művei: A teljes történelem

al-Maszúdi (895 k.–957) Jelentősége: Nagy utazóként számos helyen megfordult, számos művét töredékekből ismerjük. Leírta utazásait, írt világtörténet is. Elsőként említi a szélmalmot. Fő művei: Az arany mezőről (Murudzs ad-dahab)

Izz ad-Dín Ibn al-Aszír (1160–1233) Jelentősége: leghíresebb munkájában annalisztikus formában széles forrásanyagot és saját ismereteit felhasználva írta meg a világ történetét a teremtéstől 1231-ig. Fő művei: A teljes (al-Kámil), A pompás (al-Báhir)

Ibn Khaldún (1332–1406) Jelentősége: a legjelentősebb arab történetíró, a szociológiai gondolkodás előfutára, tárdadalmi törvényszerűségek kutatója. Önéletrajza révén élete jól dokumentálható. Fő művei: al-Mukaddima (Bevezetés a történelembe)

Ibn Hadzsar al-Aszkaláni (1372–1449) Ali al-Makrízi (1363/1364 k.–1442)

Hely és várostörténet

Ibn Abd Al-Hakim (803–870/871) Abu l-Valid al-Azraqí († 837) Jelentősége: Mekka

várostörténetének összeállítója.

Umar ibn Sabba († 877) Jelentősége: Medina várostörténetének összeállítója.

Abu Zakarija al-Azdi († 946) Jelentősége: Moszul várostörténetének összeállítója.

Ibn ’Aszákir (1105–1176) Jelentősége: Damaszkusz várostörténetének összeállítója.

Ali al-Makrízi (1363/1364 k.–1442)

Tudóséletrajz

Abú 'Umar al-Kindí († 914) Jelentősége: Egyiptom története életrajzokon keresztül. Az Omajjád és az Abbaszida helytartók révén a kor politika történetét is adja.

Genealógiák, nemzetségtörténetek

Ibn al-Kalbi († 819) Ibn an-Nadím al-Varrák (†995/998) Jelentősége:

az arab nyelven írt művek bibliográfiáját állította össze. Az „arab Szuda-lexikon” elkészítése. Fő műve: Katalogus (Kitāb al-Fihrist)

Ahmad ibn Jahja al-Baládzuri (IX. sz.) J

Magyarokról szólnak

Ibn Ruszta (IX/X. sz.) Jelentősége: A Kazár Birodalom, a Volgai Bolgárország, és az orosz fejedelemségek történetére vonatkozóan számos adatot tőle ismerünk. Fő művei: Az értékes drágagyöngyök könyve (Kitáb al-aalák an-nafísza) (töredékes)

Gardízi (?-1061) Jelentősége: közvetve számos adatot közöl a honfoglalás kori magyarokról. Fő művei: A tudósítások ékessége (Zen al-akhbar)

al-Bakri (1014-1094) Jelentősége: Mások útibeszámolói alapján írt, ő maga sosem hagyta el Andalúziát. Műve Nyugat-Afrika történelmének fontos forrása, információkkal szolgál a Ghánai Birodalomról, a Szaharát átszelő karavánutakról és az Almorávida dinasztiáról is. Fő művei: Az utak és országok könyve (Kitáb al-Masálik va-al-Mamálik)

Ahmad Fadlán ibn al-Abbās ibn Rásíd ibn Hammád (X. sz.) Jelentősége: arab utazó, akit úti beszámolói tettek ismertté. Az arab Abbászida Kalifátus követségével együtt utazva jutott el a Volgai bolgárok királyához és a kazár kagánhoz is, legismertebb feljegyzése a Kijevi Ruszról írodott. Fő művei: Beszámoló (Riszála)

______________________________________________________________________________

10

V. A középkori Európa történetírása Fontosabb történetírók 1. Átmeneti korszak Flavius Magnus Aurelius Cassiodorus (485k.-

585) Jelentősége: Theoderik keleti gót király történetírója. A rómaiakat és a barbárokat kívánta összebékíteni, a Vivarium nevű monostorában a kódexmásolás hagyományának elindítója volt. Fő művei: Chronica, Variarum libri duodecim

Iordanes (VI. század) Jelentősége: a gót történelem legfontosabb forrása, elsőként említi a bajorokat. Fő művei: Romana, Getica

Tours-i Szent Gergely (538/539–593/594) Jelentősége: az első igazi középkori történetíró. Fő művének célja az egyház történetének megírása a teremtéstől a frank királyokig. Fő művei: Historia francorum

2. Korai középkor, frank birodalom Bobbioi Jonás (600 k.-659 u.) Jelentősége: skót

szerzetes, aki Szent Columban életét dolgozta fel. Fő művei: Vita Columbanis

Szent Béda / Tiszteletreméltó Béda (672/673–735) Jelentősége: Rendkivül termékeny szerző, különösen jelentősek az Anglia történelmét tárgyaló munkái és az időszámításról írt értekezései. Fő művei: Historia ecclesiastica gentis Anglorum, De Temporibus, De temporum ratione, Historia Ecclesiastica

Paulus Diaconus (725 k.–799) Jelentősége: longobárd történetíró. Fő művei: Historia Langobardorum

Einhard (775 k.–840) Jelentősége: Nagy Károly krónikása, ő kezelte a frank évkönyveket. Fő művei: Vita Caroli Magni

3. Ottók, Száli dinasztia Liudprand / Liutprand (922–972 k.) Jelentősége:

kortársait felülmúló történetírás jellemzi, a X. századi európai történelem fontos forrása. Fő művei: Liber antapodosis, Historia

Ottonis, Relatio de legatione Constantinopolitana

Corvey-i Widukind / Widukindus Corbeius (925 k.- 973 u.) Jelentősége: szászok története. Fő művei: Res Gestae Saxonicae

III. Notker / Notker Labeo / Notker Teutonicus (950 k.-1022) Jelentősége: első műfordító, aki németra fordít klasszikusokat.

Merseburgi Thietmar (975–1018) Jelentősége: Közép-Európára nézve lényeges forrás a krónikája. Fő művei: Chronicon

Querfurti (Szent) Brúnó/Bonifác (974-1009) Jelentősége: Szent Adalbert életrajzának összeállítója magyarországi tartozkódása alatt.

4. Invesztitúra háborúk, Stauf dinasztia Hersfeldi Lampert (1028 k.-1085 k.) Jelentősége:

kolostortörténet, a pápa híve az invesztitúra háborúk alatt. Fő művei: Libellus de institutione Herveldensis ecclesiae, Annales

Brémai Ádám / Adamus Bremensis (?–1081/1085) Jelentősége: A középkori Észak-Európa, illetve a viking történelem egyik legfontosabb krónikása. Izland és Grönland szigetének, továbbá Vinlandnak, az Atlanti-óceán amerikai partján fekvő viking területetnek első említése történeti műben. Fő művei: Gesta Hammaburgiensis ecclesiae pontificum, Descriptio insularum aquilonis

Sankt Galleni IV. Ekkehard (980 k.-1057 k.) Jelentősége: Sankt Galleni kolostortörténet. Fő művei: Casus S. Galli (folytató)

Prágai Kozma (1045-1125) Jelentősége: Esztergomban szentelték pappá, a cseh történelem krónikása. Fő művei: Chronik

Nestor (1050-1113) Jelentősége: kievi szerzetes, a kievi Rusz és a környező térség történelemének alapvető forrása műve. Fő művei: Nesztorkrónika

Wilhelm of Malmesbury (1080/1095-1143 k.) Jelentősége: népszerű angliai történeti munkák szerzője. Fő művei: Historia ecclesiastica gentis Anglorum, Gesta regum anglorum, Gesta pontificum anglorum, Historia Novella

Bosaui Helmold (1120 k.-1177 u.) Jelentősége: a keleti telepek és a szláv misszió krónikása Nagy Károlytól kezdve. Fő művei: Chronica Slavorum

______________________________________________________________________________

11

Honorius Augustodunensis / Autuni Honorius (?-1151 k.) Jelentősége: Fő művei: De Imagine mundi

Freisingi Ottó (1112 k.–1158) Jelentősége: a középkor egyik legnevesebb történetírója, jelentős a Szent Ágoston recepciója, és a Stauf dinasztiát dicsőitő krónikája. Fő művei: Chronica sive Historia de duabus civitatibus, Gesta Friderici Imperatoris

Saxo Grammaticus (1140 k.-1220 k.) Jelentősége: dánok krónikása, Shakespeare forrása több színdarabnál. Fő művei: Gesta Danorum

5. Késő középkor Jans der Enikel (1230/40-1302 u.) Jelentősége:

német nyelvű világkrónikája a középkori polgárság szemlélet és legendáit tükrözi. Fő művei: Weltchronik

Viktringi János / Johann von Viktring (1270 k.-1347) Jelentősége: Freisingi Ottóhoz mérhető tehetségű történetíró. Fő művei: Liber certarum historiarum

Zittaui Péter (1275-1339) Jelentősége: Königsaali kolostor történetét írta meg, egybefonódik a birodalmi történettel. Fő művei: Chronicon Aulae regiae

Neuenburgi Mátyás (1295 k.-1364 u.) Jelentősége: az 1245-1350 közti időszakra a legfontosabb forrás Fő művei: Chronika

Lett Heinrich / Henricus de Lettis (?-1259 u.) Jelentősége: a Baltikum krónikása. Fő művei: Chronicon Livoniae

Ulman Stromer (1329-1407) Jelentősége: nürnbergi gazdag kereskedő család, családi krónika. Fő művei:

Christine de Pisan (1365–1430 u.) Jelentősége: az első francia írónő. Történeti szempontból az V. Károly francia király életrajza és heraldikai munkája jelentős. Fő művei: Livre des faits d'arme et de chevalerie

Ebendorfi Tamás (1388-1464) Jelentősége: huszita szakértő. Fő művei: Chronica Austriae

Grandes Chroniques de France Jelentősége: 1260-as évektől egészen az 1460-as évekig szerkeztett francia nyelvű krónikakompozició.

VI. A reneszánsz és a reformáció korának történetírása Fontosabb személyek (tudósok, történetírók) Francesco Petrarca (1304–1374) Jelentősége: az

első reneszánsz szerző és turista. Elsőként imitálja tudatosan az ókori formákat történeti műveiben.

Leonardo Bruni (1369–1444) Jelentősége: görög fordításai révén a reneszánsz újplatonizmus egyik megteremtője.

Gianfrancesco Poggio Bracciolini (1380–1459) Jelentősége: Firenze történetére nézve fontosak művei. Antik szerzők újra felfedezésében és kiadásában jelentős a szerepe.

Flavio Biondo / Blondus (1392–1463) Jelentősége: a régészet megteremtője, történeti munkájában Itália történetét dolgozta fel a római birodalom hanyatlásától. Fő művei: Historiarum ab Inclinatione Romanorum Imperii

Aeneas Sylvius Piccolomini / II. Pius (1405–1464) Jelentősége: reneszánsz pápa. Hungaria – Archiregnum, magyar-finn nyelvrokonság felvetése. Legfontosabb irodalmi alkotása saját életrajza. Fő művei: Commentaries

Lorenzo Valla (1405/1407–1457) Jelentősége: a Konstantini adománylevél eredetiségének cáfolata. Fő művei:

Marsilio Ficino (1433–1499) Jelentősége: a legfontosabb újplatonista. Fő művei: Theologia Platonica

Philippe de Commynes (1447 k.–1511) Jelentősége: a modern francia történetírás és memoárirodalom előfutára Fő művei: Les memoires sur les principaux faicts et gestes de Louis onzieme et de Charles huitieme, son filz, roys de France

Petrus Martyr von Angleria (1457–1526) Jelentősége: a földrajzi felfedezések egyik első krónikása. Fő művei: De Orbe Novo Decades

______________________________________________________________________________

12

Niccolò Machiavelli (1469–1527) Jelentősége: államelmélete jelentős hatást gyakorolt. Fő művei: Il principe

Hartmann Schedel (1440–1514) Jelentősége: a Nürnbergi Krónika fűzödik nevéhez, a kor népszerűsítő világtörténelmi összefoglalása 1809 metszettel. Fő művei: Liber Chronicarum

Johannes Carion (1499–1537) Jelentősége: a lutheri reformáció világkrónikája. Fő művei: Chronicon Carionis

Conrad Celtis (1459–1508) Jelentősége: közép-európai tudós társaságok (sodalitas) létrehozását kezdeményezte, a Tabula Peutingeriana felfedezője. Fő művei: Germania illustrata

Johannes Cuspinianus / Spießheimer (1473–1529) Jelentősége: bécsi udvari történetíró. Fő művei:

Johannes Aventinus/Turmair (1477–1534) Jelentősége: a bajorok krónikása. Fő művei: Annales Boiorum - Bayrischer Chronicon

Ulrich von Hutten (1488–1523) Jelentősége: a német nemzeti érzés korai előfutára. Fő művei:

Caspar Ursinus Velius (1493 k.–1539) Jelentősége: I. Ferdinánd udvari történetírója. Fő művei:

Nicolaus Mameranus (1500–1567) Jelentősége: az egyik első hobbitörténész. Művei pontatlanságuk ellenére fontos forrásai a császári udvar életének. Fő művei: Catalogus omnium Generalium, Tribunorum Ducum, Primorumque totius Exercitus Caroli V Impr. Aug. et Ferdinandi Regis Roman ...

Matthias Flacius / Vlačić Illyricus (1520–1575) Jelentősége: szlovén származású lutheránus teológus, az első reformációs szellemiségű egyháztörénet kezdeményezője. Fő művei:

Johann Wigand (1523–1587) Jelentősége: lutheránus egyháztörénet, a Magdeburgi centuriák legfontosabb szerzője. Fő művei: Ecclesiastica Historia

Kaspar von Niedbruck (1525 k.–1557) Jelentősége: II. Miksa lutheránus diplomatája. A Magdeburgi centuriák egyik fő kezdeményezője. Fő művei:

Jean Bodin (1529–1596) Jelentősége: a szuverenitás-elmélet megteremtője. Fő művei: Les six livres de la République

Cesare Baronio / Caesar Baronius (1538–1607) Jelentősége: biboros egyháztörténész. Fő művei: Annales ecclesiastici a Christo nato ad annum 1198

Bartholomäus Keckermann (1572–1608) Jelentősége: analitikus módszerrel felépített enciklopédikus munkákat írt a világ teljes leírása a célja. Hatott a történetírásra is. Fő művei: Systema disciplinae politicae, Systema systematum

Gerhard Johannes Vossius (1577–1649) Jelentősége: az amszterdami Athanaeum történelem professzora. Fő művei: Historia Pelagiana, De historicis Latinis

VII. Az újkori történetírás vonulatai Magyarországon (felekezeti történettudomány)

I. Egyetemes kitekintés Jean Bolland / Bollandus SJ. (1596–1665)

Jelentősége: tudományos katolikus történetírás. Fő művek: Acta Sanctorum, Subsidia Hagiographica,Tabularium Hagiographicum.

Gottfried Wilhelm Leibniz (1646–1716)

Jelentősége: tudományszervező Lodovico Antonio Muratori (1672–1750)

Jelentősége: az itáliai történettudomány atyja. Fő művek: Anecdota latina ex Ambrosianae Bibliothecae codicibus, Annali d’Italia.

Christophorus Cellarius / Keller (1638–1707)

Jelentősége: hallei történelemprofesszor, korszakolás megújítása (historia antiqua, h. medii aevi, h. nova.). Fő művek: Historia medii aevi.

______________________________________________________________________________

13

Franz Christoph von Khevenhüller (1588–1650) Jelentősége: katolizált főrang, II. Ferdinánd madridi követe 1617-31 között. Fő művek: Annales Ferdinandei I-XII .

II. Katolikus történészek Mossóczy Zakariás (1542–1587) Jelentősége:

könyv-, és iratgyüjtő tudós püspök. Fő művek: Decreta, Constitutiones et Articuli Regum Inclyti Regni Ungariae ... (1584).

Telegdi Miklós (1535–1586.) Jelentősége: jeles,

tudós püspök, könyvkiadó Fő művek: Decreta, Constitutiones et Articuli Regum Inclyti Regni Ungariae ... (1584).

Inchofer Menyhért SJ (1584–1648) Jelentősége:

Magyar egyháztörténeti kutatások, Szilveszter-bulla hamisítása. Fő művek: Annales ecclesiastici regni Hungariae

Szentiványi Márton SJ (1633–1705) Jelentősége:

rendkívül népszerű szerző Fő művek: Summarium Chronologiae Hungaricae, Dissertatio Chronologico-Polemica, De Ortu, Progressu, ac Diminutione Schismatis Graeci

Hevenesi (Kishevenesi) Gábor SJ. (1656–1715)

Jelentősége: jezsuita adatgyűjtő, a magyar történeti kutatás elindítója. Fő művek: Collectio Hevenesiana, Atlas Parvus Hungariae (1689)

Otrokocsi Foris Ferenc (1648–1718) Jelentősége:

katolizált egykori gályarab, az esztergomi levéltár őre. Fő művek: Origines Hungaricae (1693)

Timon Sámuel SJ (1675–1736) Jelentősége: az

első koronakutató, jeles történettudós. Fő művek: Synopsis novae chronologicae és Epitome, Imago Novae Hungariae, Corona Regni Hungariae

Kaprinai István SJ (1714–1785) Jelentősége:

jezsuita adatgyűjtő, 102 kötetnyi kéziratos hagyatéka az Egyetemi Könyvtárban. Fő művek: Hungaria diplomatica temporibus Mathiae de Hunyad

Pray György SJ (1723–1801) Jelentősége: Halotti

beszéd, hun-magyar rokonság.

Fő művek: Annales veteres Hunnorum, Avarorum et Hungarorum, Dissertationes historico-criticae in Annales veteres Hunnorum, Annales regum Hungariae I-V

Katona István SJ (1732–1811) Jelentősége: A

Magyar Királyság törénetének első nagy összegzése. Fő művek: Synopsis chronologica historiarum Pars 1-2, Historia critica regum Hungariae, 42 tomuli in 44 partibus.

Wagner Károly (1732–1790) Jelentősége: a Felföld

forrásainak jeles gyüjtője és kiadója. Fő művek: Analecta Scepusii I–IV, Diplomatarium comitatus Sárosiensis

Szekér Joákim Alajos OCist (1752–1810)

Jelentősége: tábori lelkész, hadtudományi író, történész. Fő művek: Magyarok’ eredete ..., I–II., Hadi tudomány ..., A marengói tsata ..., Magyar Robinson.

Fuxhoffer Damján (1744–1814) Jelentősége:

rendtörténeti alapvetés készítője. Fő művek: Monasteriologia I-V.

Horányi Elek (1736–1809) Jelentősége: Magyar

írók lexikona. Fő művek: Memoria Hungarorum I-III.

III. Protestáns történészek Okolicsányi Pál (1650 k.–1715/21) Jelentősége:

protestáns egyháztörténet. Fő művek: Historia diplomatica de statu religionis evangelicae in Hungaria, Brevissimum compendium

Krman Dániel (1663–1740) Jelentősége: erős

hungarus tudatú szlovák sajátos elméletekkel. Fő művek: Hungaria evangelica (kéziratban), Actus inaugurationis vexillorum

Bél Mátyás (1684–1749) Jelentősége: hungarus

tudatú vármegyeleíró, tudományszervező. Fő művek: Notitia Hungariae novae historico-geographica

Debreceni Ember Pál (1678–1710) Friedrich

Adolf Lampe (1683–1729) Jelentősége: protestáns egyháztörténet. Fő művek: Historia ecclesiae reformatae in Hungaria et Transylvania.

______________________________________________________________________________

14

Schmal András (1706–1766), Klanicza Márton (1740–

1810), Fabó András (1810–1874). Jelentősége: evangélikus egyháztörténet. Fő művek: Monumenta Evangelicorum I-III.

Czvittinger Dávid (1675/1679–1743) Jelentősége:

Első magyar tudós lexikon. Fő művek: Specimen Hungariae literatae

Rezik János (?–1710) Mattheides Sámuel (?–

1729) Jelentősége: átfogó protestáns iskolatörténet. Fő művek: Gymnasiologia

Bod Péter (1712–1769) Jelentősége: Református

egyháztörténet. Fő művek: Historia Hungarorum ecclesiastica I-IV, Magyar Athenas.

Ribini János (1722–1788) Jelentősége:

Fő művek: Memorabilia Augustanae confessionis. I-II.

Cornides Dániel (1732–1787) Jelentősége: jeles

történettudós. Fő művek: Commentatio de religione veterum Hungarorum..., Danielis Cornides Bibliotheca Hungarica...

Klein János Sámuel (1748–1820) Jelentősége:

evangélikus egyháztörténész. Fő művek: Nachrichten von Lebensumständen... I-III.

Ignaz Aurelius Feßler / Fessler Ignác Aurél

(1756–1839) Jelentősége: katolikusból szabadkőműves és evangélikus szuperintendens lett, számos Magyarországról szóló német nyelvű történeti munka szerzője. Fő művek: Mathias Corvinus, König der Ungarn und Grossherzog von Schlesien, Attila, König der Hunnen, Sämmtliche Schriften über die Freimaurerei, Die Geschichte der Ungern und ihrer Landsassen I-X.

Johann Christian Engel (1770–1814) Jelentősége:

felföldi német evangélikus szerző. Fő művek: Geschichte der Ukraine und der Kosaken, Geschichte des ungarischen Reiches und seiner Nebenländer, Geschichte des Freystaates Ragusa, Monumenta ungrica, Geschichte des Königreichs Ungarn I-V.

Győr visszavétele. Részlet az Annales Ferdinandei V.

kötetéből.

______________________________________________________________________________

15

Kötelező fogalmak I.

logographos, palimpsest, koiné, atthisz, Suda-lexikon, periégésis, biblion, zónaelmélet, epitomé, ephemeris, szkholion, Ultima Thule, persika, Anabasis, pragmatikus történetírás

II. annales (commentarii) pontificum/annales maximi, archaiológia, historiae, hüpomnémáta, kompendium, periochae

III. Mimészisz, Logothetész krónika, proömium, Chronicon Paschale, mártirológium, hagiográfia, panégürikosz, kompiláció

IV. hadísz, achbar, tarich, kitab, ridda, futúh, fitna, naszab, magázi

V. annales, gesta, origo gentis, translatio imperii, renovatio imperii

VI. Magdeburgi centuriák, Nürnbergi krónika (Schedel-kódex), retorikus történetírás, inventio et eloquentia, kettős antikrisztus elmélet, sodalitas

VII. Váradi Regestrum, Corpus Juris Hungarici, Hevenesi és csoportja (Foris Ferenc – Eszetergom, Cseles Márton SJ – Róma, Bzsénszky Rudolf SJ – Erdély stb.), Monasteriologia, Bollandisták, Gymnasiologia, Specimen Hungariae, hun-avar-magyar folytonosság, Historia Critica

Magyarul olvasható munkák (válogatás) I.

Hérodotosz: A görög-perzsa háború. Bp., 2003. Thuküdidész: A peloponnészoszi háború. Bp., 2006. Xenophón: Filozófiai és egyéb írásai. Bp., 2003. Xenophón: Történeti munkái. Bp., 2001. Xenophón: Peri hippikés - A lovaglás művészete az ókori Athénban. Bp., 2006. Xenophón: Kürosz nevelkedése; Anabázis. http://mek.oszk.hu/05000/05027/ Polübiosz Történeti könyvei 1-2. Gödöllő, 2002. Hérodotosz, Thuküdidész, Xenophón, Polybios, Diodóros szemelvények. In: Görög történeti chrestomathia. Bp., több kiadás. Strabón: Geographika. Bp., 1977.

II.

Ammianus Marcellinus: Róma története. Bp., 1993. C. Sallustius Crispus összes művei. Bp., 1978.

Cornelius Nepos: Híres férfiak. Fordította, az utószót és a jegyzeteket írta Havas László.Európa könyvkiadó. Bp., 1984. Josephus Flavius: A zsidó háború. Bp., 1999. Josephus Flavius: A zsidók története. Bp., 2004. Plutarkhosz. Párhuzamos életrajzok (magyar nyelven). Bp.,1978. http://mek.oszk.hu/03800/03892/ Q. Curtius Rufus: A makedón Nagy Sándor története. Bp., 1967. http://mek.niif.hu/02600/02652/ Suetonius összes művei. Bp., 2004. Suetonius: 12 életrajz. Bp.,1961. http://mek.oszk.hu/03200/03264/03264.htm Tacitus összes művei. Ford. Borzsák István.Bp., 1980. http://mek.oszk.hu/04300/04353/html/ Titus Livius: A római nép története a város alapításától. Bp., 1963-1976. http://mek.oszk.hu/06200/06201/ Világkrónika a kezdetektől Augustusig (Fülöp királynak és utódainak története) Marcus Iunianus Iustinus kivonata Pompeius Trogus művéből. Bp., 1992. Római történeti chrestomathia. Bp., 1963-tól több kiadás.

III.

A bizánci irodalom kistükre. Bp., 1974. Prokopios: Titkos történet. Helikon Kiadó. Bp., 1984 Komnena Anna: Alexiasz. Szeged, 2002. Bíborbanszületett Konstantin: A birodalom kormányzása. Bp., 2003. Euszebiosz egyháztörténete. Bp., 1983. Szokratész egyháztörténete. Bp., 1984. Szent Ágoston: Isten városáról. 1-3 Bp., 2005/2006. Sevillai Izidor: A gótok, vandálok és szvévek története. Szeged, 1998.

IV. Ibn Khaldún: Bevezetés a történelembe. Bp., 1995.

V.

Iordanes: Getica. Közreadja Kiss Magdolna. Bp., 2005. Freisingi Ottó krónikája. http://mek.oszk.hu/08300/08318/ Widukindus Corbeius: A szász történet három könyve. Bp., 2009. Tours-i Gergely: Korunk története. A frankok története. Pozsony, 2010. Einhard: Nagy Károly császár élete http://mek.oszk.hu/02600/02636/index.phtml Paulus Diaconus: A longobárdok története. http://tortenelemszak.elte.hu/data/15098/PaulusDiaconus.pdf Peter Classen–Cremonai Liudprand: A Nyugat és Bizánc a 8-10. században. Bp., 2005. Liudprand történeti munkái. Antapodosis, Liber de rebus gestis Ottonis magni imperatoris, Relatio de

______________________________________________________________________________

16

legatione Constantinopolitana. Középkori krónikások. 6-7. Bp., 1908. Sz. Jónás Ilona (szerk.), Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény. Európa és Közel-Kelet, IV-XV. század. Bp., 1999. http://www.tankonyvtar.hu/tortenelem/kozepkori-egyetemes-080905-796

VI.

Machiavelli, Niccolo: Machiavelli művei I-II. Bp., 1978. Machiavelli, Niccolo: A fejedelem http://mek.oszk.hu/00800/00867 Reneszánsz etikai antológia. Bp., 1984. (Ficino!) Janus Pannonius. Magyarországi humanisták. Bp., 1982. Magyar humanisták levelei, XV-XVI. század. Bp., 1971. Humanista történetírók. Bp., 1977.

VII.

Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I-III. Sopron, 2001-2006. Bod Péter: Magyar Athenas. http://mek.oszk.hu/01800/01811/ Szekér Joákim Alajos: Magyarok’ eredete a régi és mostani magyaroknak nevezetesseb tselekedeteivel együtt I–II. (Pozsony–Komárom, 1791) http://www.zvdd.de Szekér Joákim Alajos: A marengói tsata, s az azt megelőző környülállások (1807) Szekér Joákim Alajos: Magyar Robinson vagy-is újvárosi és miskei magyar vitézeknek viszontagságai (1808–1809) REGÉNY!

Szakirodalom (válogatás) I.

Felix Jacoby (Hrsg.): Die Fragmente der griechischen Historiker. Berlin 1926. (1986). (FgrHist) Suda-Online http://www.stoa.org/ Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Bp., 1904. http://mek.oszk.hu/03400/03410/html/4141.html Pauly–Wissowa (Hrsg.): Realencyclopädie der classischen Altertumswissenschaft (RE). Klaus Meister: Die griechische Geschichtsschreibung. Stuttgart 1990. Otto Lendle: Einführung in die griechische Geschichtsschreibung. Von Hekataios bis Zosimos. Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt 1992. Hatto H. Schmitt, Ernst Vogt (Hrsg.): Kleines Lexikon des Hellenismus. Studienausgabe, Wiesbaden 2003.

II. Adamik Tamás: Római irodalom a kezdetektől a nyugatrómai birodalom bukásáig. Pozsony, 2009. Michael von Albrecht: A római irodalom története I-II. Bp., 2003-2004. Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Bp., 1904. http://mek.oszk.hu/03400/03410/html/4141.html Dieter Flach: Einführung in die römische Geschichtsschreibung. Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt 1985. Andreas Mehl: Römische Geschichtsschreibung. Grundlagen und Entwicklungen. Eine Einführung. Kohlhammer, Stuttgart u. a. 2001.

III.

Alexander Kazhdan (Hrsg.): The Oxford Dictionary of Byzantium. Oxford University Press, New York 1991. Johannes Karayannopulos-Günter Weiß: Quellenkunde zur Geschichte von Byzanz (324-1453). Wiesbaden 1982. Ruth Macrides (Ed.): History as Literature in Byzantium. Farnham 2010. Jan Olof Rosenqvist: Die byzantinische Literatur. Berlin 2007. Paul Halsall: Byzantine Historiography. In: http://www.fordham.edu/halsall/byzantium/texts/byzhistorio.asp Vanyó László: Az ókeresztény egyház és irodalma. Bp., 1988. Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona. Bp., 2004.

IV.

Encyclopaedia of Islam. Leiden: E. J. Brill. Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története. Bp., 2005. Goldziher Ignác: A történetírás az arab irodalomban. Bp., 1895. Kmoskó Mihály: Mohamedán írók a steppe népeiről. I-II. Bp., 1997-2000. Simon Róbert: A történelemtudomány felfedezése: Ibn Khaldún és az al Muqaddima. In: Ibn Khaldún: Bevezetés a történelembe. Bp., 1995. 19–84. Zimonyi István: Muszlim források a honfoglalás előtti magyarokról. A Ğayhānī-hagyomány magyar fejezete. Bp., 2005.

V.

Hóman Bálint: A Szent László-kori Gesta Ungarorum és XII–XIII. századi leszármazói. Bp., 1925. http://mek.niif.hu/07100/07139/html/index.html Zimmermann, Harald: A középkori pápaság. A középkori pápák története a historiográfia tükrében. Bp., 2002. Nikolaus A. Bär: Chronologie und Kalender. http://www.nabkal.de/site-map.html

______________________________________________________________________________

17

VI. Fógel Sándor: Celtis Konrád és a magyarországi humanisták. Bp., 1916. Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI-XVII. századi magyarországi történetírás történetéből. Bp., 1975. Klaniczay Tibor: A magyarországi akadémiai mozgalom előtörténete. Bp., 1993.

VII. Hóman Bálint: A forráskutatás és forráskritika története Magyarországon http://mek.niif.hu/07100/07139/ Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon Akadémiai Kiadó, Bp., 1996.

A brezalauspurc-i csata (melléklet) Pannónia a IX. században.

______________________________________________________________________________

18

Szereplők Gyermek Lajos keleti frank király, Luitpold bajor őrgróf (fővezér), Thietmar salzburgi érsek, Udo freisingi püspök, Zacharias säben-brixen püspök, továbbá több tucatnyi egyéb bajor és karantán előkelő. Magyar vezérek? Breszláv (IX. sz.) > Vratislaus (XVI. sz.) Břetislav (1034–1055) > Vratislaus (XVI. sz.) III. Henrik Országok Bajorország, Karantánia (Karintia), Avar tartomány, Morvávia, Braszláv országa, Marca orientalis, Nordgau Települések Břetislav > Brezesburg > Levantenburg > Lundenburg > Břeclav Brezesburg > Prezesburg > Preßburg > Prešporok > Bratislava Urbs Paludarum > Mosaburg > Brezalauspurc Vratislavia = Braslavespurch Vratislavia = Breslau = Boroszló Források Annales Iuvavenses Excerpta Aventini ex Annalibus Iuvavensibus antiqui derivati Annales Altahenses Annales Boiorum (Aventinus 1517-1521) > Bayerische Chronik Martyrologium Frisingense(X. sz.) Kalendarium necrologicum Weissenburgense (XII. sz.) Annales Fuldenses Chronicon (Herimannus Augiensis 1013-1054) Chronicon: 1039. Heinricus rex, mota in Boemiam expeditione, cum dux gentis Brezizlaus filium suum obsidem ei misisset [...]. 1042. Heinricus quoque rex ulturns sui iniuriam Pannoniam cum exercitu in autumno ingressus, [...] civitates Heimenburg et Brezesburg evertit, septentrionalem Danubii partem [...] vastavit [...]. 1051. [...] magno cum exercitu imperátor Pannonias petit [...] Welf Brezislaoque ducibus ad septentrionalem Danubii partem depopulandam transmissis 1052. Imperator [...] in Pannonicam itidem expeditionem proficiscitur [et] Brezisburg castrum obsedit [...]. Annales Iuvavenses (907) Bellum Pessimum fuit ad Brezalauspurc im nonas Julii. Annales Altahenses: (907) Occisio Bavariorum in gentili gladio Annales Altahenses maiores: (908) Luitpoldus dux cum aliis multis interfectus est ab Ungariis. Aventinus széljegyzete: Interfectio Boiorum a Braslavaspurch. NEM Vratislavia-t vagy Pisoniumot írt!

Martyrologium Frisingense: A. D. 907 II. Non. (Julii). Octava apostolorum. Bellum Baioariorum Ungariis in oriente. Kalendarium necrologicum Weissenburgense: Uodo episcopus [Frising.] cum aliis multis apud Ungros occisis. Herimanni Augiensis Chronicon 884. Karolus imperator in citeriore Pannonia conventum habens [...] Brazlavonem ducem, qui inter Dravum et Savum fluvios Pannoniae praefuit, nihilominus se tradentem accepit. 892. Arnolfiis rex Pannonias adiens, [...] colloquio cum Brazlavone duce Pannoniae ulterioris habito [...] Marahensem devastat regionem. Annales Fuldenses 884. Imperator per Baiowariam ad Orientem proficiscitur [...]. Postea veniente Brazlavoni duce, qui in id tempus regnum inter Dravo et Savo flumine tenuit suique miliciae subditus adiungitur [...]. 892. Rex [Arnolfus] Orientem proficiscitur [...] in Hengistfeldon cum Brazlavone duce colloquium habuit [...]. Missi [regis] [...] propter insidias Zwentibaldi ducis terestre iter non valentes habere de regno Brazlavonis per fluvium Odagra [...] per fluenta Savi fluminis navigio in Bulgaria perducti [...]. 896. Stipantibus denique idem partibus [i.e. in Graecia et in Bulgaria] inter se [et cum Ungariis] conflictibus imperator [Arnolfus] Pannoniam cum urbe Paludarum tuendam Brazlavoni duci suo in id tempus commendavit. Annales Boiorum (Aventinus parafrázisa) IV, XIX 17: [... Arnulphus] ducatum Pannoniae secundae, quae tunc portio Boioariae erat, et ad inferiorem partem Dravi, Savi amnium et ad Danubium pertinebat, Vratislao viro bellicoso commendat [...]. IV, XX 24: [... Amulphus] conventum apud Hengistoueld agit [...]. Interfuere eidem concilio Vratislaus ulterioris Poloniae [recte: Pannoniae] praeses [...]. IV, XXI 8: [...] Vratislaus quoque Poloniae ulterioris [recte: Pannoniae] Venedorumque rector fidus nobis [i.e. Boiorum]. IV, XXI 18: Ugri duos reges Dursacum et Bugothum creant. Pannonias ante in vastam solitudinem Danubio tenus redactus occupant, eas Boiis auferunt, ubi colonias Ugrorum deducunt. IV XXI 19: Ludovicus, rex Germanie atque Boiorum, ex omni Boiaria peracto delectu Anassiburgium, novam Boiorum coloniam, se confert [...]. Ibi decretum omnium sententia Ugros Boiariae regno eliminandos esse. Bayerische Chronik. Cap. 138: Die Ungern [...] erweiten si zwen kunig, Dursac und Bugoth, namen die land under der Rab bis an die Sau ein, so vor baierisch warn gewesen. Kunig Ludwig in Baiern helt ainen grossen tag zu Ens [...]. Da ward beschlossen, man solt die Ungern vertreiben.