Demeter István

A Rozgonyi Csata

Bevezetés

A mai Szlovákia területén-Kassa városától kb.10-km-re északkelet Felvidéken-

található egy kis település, amit napjainkban úgy neveznek: Rozhanovce. De a magyar

köztudat és történetírás számára megmaradt az eredeti nevén. A kis falu a Tárca patak

mellett, melynek neve: Rozgony. Nevét először az 1270-es oklevelekben említik meg. V.

István királyunk adományozta a Básztélyiaknak, akik később a település nevéről fogják

magukat Rozgonyiaknak nevezni. De ugorjunk vissza egy kicsit a XI. század első felére.

Rozgony a régi Abaúj vármegyénkben feküdt. Honnan is a név? A hagyomány szerint

Újvárat a XI. század 30-as éveiben építette Aba Sámuel királyunk. Ő lesz a névadója az

Árpád-kori Magyarország egyik leghatalmasabb nemzetségének, az Abáknak.1

A XI. században tehát már elindul az Abák nemzetségének történelme és a XIII-XIV

század fordulójára Magyarország egyik leghatalmasabb tartományurai váltak belőlük.

Egész kis országrészt tartottak a kezükben. Északkelet-felvidéken terültek el birtokaik és

Gönc városa volt a „megyeszékhely”. A nemzetségfő ekkor az Aba nembeli Amádé volt.

Neki tartoztak hűséggel a környező városok és faluk és nem utolsósorban a középkori

szokásjogon kívül a „felségjogon” szedet adózás privilégiuma is.2

Kassa városát is szerették volna uralmuk alá hajtani, hogy ne a törvényes

uralkodónak, I.(Anjou) Károlynak (1301-1342) fizessenek az adót, hanem Aba Amadé

nemzetségének. De a város ellenállt. Kassa városa és az Amádék közti konfliktus

kiéleződött és I. Károly hű embereit küldi bírónak a városba. Maga Aba Amadé is életét

vesztette a kassai polgárok keze által. A királynak és szövetségeseinek alkalmuk nyílt az

Abákkak való leszámolásra. Vizsgáljuk meg milyen közvetett, és közvetlen okok vezettek

a rozgonyi csata megvívásához, és hogyan is zajlott le az ütközet 1312. június 15-én a

rozgonyi síkon. Kik voltak a király, I. Károly szövetségesei? És kik álltak az Amadé fiak

mellett? Milyen lehetett a fegyverzetük a ruházatuk és nem utolsósorban milyen

hadrendben sorakoztak fel a szembenálló felek a csatamezőn? Milyenek voltak a XIV.

század elején hadviselés társadalmi és technikai feltételei? Mindezek mellett a korabeli

magyar krónika tudósításait is megpróbálom célravezetően ismertetni. Lássuk tehát, hogy a

1 ? Kristó Gyula: A rozgonyi csata, MTT. Akadémia kiadó. Bp.1978. 7 (továbbiakban: Kristó 1978)2 ? Kristó , 1988. 7-8.

1

magyar történelem számára milyen eseményekkel és történésekkel szolgált a rozgonyi

csata és hozzá vezető út.3

A rozgonyi csatához vezető közvetlen és közvettet okok

A megerősödött és állandósult tartományúri hatalom a XIV. század elejére figyelmeztette

az uralkodót, I. Károlyt az országában zajló fejleményekre. Egyes bárók oly mértékű

hatalomra tettek szert, hogy önálló külpolitikai és katonapolitikai akciókat folytattak a

király tudta nélkül. Ilyen volt például, a Dráva-Száva és a Száva vidék nagyhatalmú

urának, Babonics Jánosnak szövetsége II. Henrik görzi gróffal, akit katonailag segített az

aquileilai pátriárka, Ottobono ellen. Vagy a Dunántúl urai a Kőszegiek szövetsége Frigyes

osztrák-stájer herceggel, akivel egymás kölcsönös megsegítésében állapodtak meg (és örök

barátságban). Egy forrás arról is tudósít, hogy a Lengyel fejedelmet, (Lokietek)sss Ulászlót

egy nagyszámú magyar sereg támogatta Krakkó polgárai ellen, amit valószínűleg nem I.

Károly küldött, hanem Aba Amadé, aki már korábban is támogatta Ulászlót.4

A nyugat-felvidék nagyhatalmú ura, Csák Máté pedig folyamatos belvillongásba

kezdett 1311 tavaszán I. Károly ellenében. Csák Máté a háborús viszonyok ellenére is

megpróbálta behajtani magának az egyháztól a victualia(termény és élelmiszer)adót és

descensus(szállásbirtok)adót. A kalocsai érsek és bácsi prépost fel is emelte szavát I.

Károly előtt, hiszen ezek az egyházak népei alapításuk óta felmentést élveztek mindkét

adónem fizetése alól. Ezért Gentilis pápai legátus kiközösítést foganatosított Csák Máté

ellen 1312. július 6-án kelt oklevelében.5

Szintén belvillongás kerekedett 1311 őszén Aba Amadé nádor és Kassa városa

között. Aba Amadé szerette volna uralma alá hajtani a gazdag várost, de polgárai

ellenálltak a tartományúrnak. Szeptember elején, amikor Amadé és fiai Kassán

tartózkodtak, zavargás támadt a városban. Elfogták Amadét és kíséretének több tagját,

majd megölték őket. Két fia és híveinek több tagja a kassaiak börtönébe került. Amadé

lovait és javait elkobozták. Ez utóbbi két esemény (Csák Máté nyílt fellépése I. Károly

ellen és Aba Amadé halála) meghatározta a következő hónapok és évek fejleményeinek

irányát.6 3 ? Kristó , 1988. 8.

4 ? Thallóczy Lajos-Barabás Samu: A Blagay-család oklevéltára. Bevezető tanulmánnyal a család történeté -hez. Bp.1897. In: Kristó Gyula: Az Anjou-kor háborúi- a katonai események krónikája. Bp.1988.30-31 Zrínyi kiadó. (továbbiakban: Kristó, 1988)5 ? Kristó, 1978. 64-656 ? Csoma József: Omodé nádor fiai és Kassa városa. T. 1911. 89-92. In: Kristó, 1988. 32.

2

I. Károly 1311. szeptember 26-án kelt okleveléből az is kiderül, hogy első ízben

indult királyi hadjárat Csák Máté ellen, amiben nádora, Debreceni Dózsa is részt vett. A

hadjárat számottevő eredményt nem hozott a királynak, de először mert I. Károly nyíltan

szembeszállni a trencsényi tartományúrral. A zárai ügyek és a Csák Máté ellen vezetett

hadjárat miatt az elfoglalt uralkodó, Tamás esztergomi érseket bízta meg, hogy rendezze az

Amadé-fiak és Kassa városa közt fellépett viszályt.

Zavar a zavarban. A vezetőjüket vesztett Amadé-fiak, mint felperesek nem igazán értették

meg, hogy a király küldöttei miért éppen az alperesként résztvevő Kassa városa mellé

álltak, hiszen ők szenvedtek el sérelmet a város polgáraival ellenben. Hiszen ők (az

Amadé-fiak), 1303 óta I. Károly párthíveinek számítottak, mikor még a város Vencel

hívének számított. A válasz egyszerű volt. Az uralkodó a Magyarországon eltöltött évek

alatt rájött, hogy nem a városok jelentenek veszélyt számára, hanem az igazi veszélyt a

tartományurak hatalma jelentette, akik ha kellett nyíltan is szembeszálltak ellene (mint

1311 óta Csák Máté) mikor még formálisan is vele egy táborba tartoztak (mint Aba Amadé

és fiai). I. Károly határozott fellépése fegyverrel, Csák Máté illetve jogilag az Amadé-fiak

ellen elszántságát mutatja a tartományúri hatalommal szemben.7

Egy 1311. október 3-án kelt oklevél alapján a „fegyverletétel” –re kényszerült

Amadé-fiak szabadulni akartak a számukra megalázó feltételektől, hiszen ez tartományúri

hatalmuk végét jelentette volna. Ehhez azonban szövetségesre volt szükségük. Nem kellett

sokáig keresgélni a király ellenségei között. Csák Mátéban igazán mély királyellenes

szövetségesre találtak. Ráadásul Csák Máté ennek újabb tanúbizonyságát tette. Kiközösítés

iránt érzett dühét az esztergomi egyház ellen fordította. Az érsekség Berzence nevű várát

leromboltatta, váltságdíj fejében embereket hurcolt el és a falvak lakosságát elűzte

otthonaikból. Még attól sem riadt vissza, hogy maga az esztergomi vár ellen vonuljon. Az

okozott kár az érsekségnek meghaladta a 15 ezer márkát, amit a jogtalanul szedett adókkal

szedett Csák Máté. A források nem teszik egyértelművé azt, tényt, hogy az Amadé-fiak

egyenrangú partnerként vettek részt, avagy beálltak Csák Máté famíliájába, de a lényeg

ugyanaz: szövetség jött létre a Felvidék legnagyobb tartományurai közt, Csák Máté és az

Amadé-fiak között I. Károly ellenében.8

1312 tavaszán az Amadé-fiak megkezdték nyílt ellenségeskedésüket I. Károly ellen.

Egy április 10-én kelt oklevél alapján Aba Amadé négy fia Sárospatak ellen fordult, hogy a

király hospeseit(szepesi szászok) kiűzze otthonukból. De ellenállásba ütköztek, mert a

király érdekében Petenye fia Péter (aki maga is kisebb tartományuraság kiépítésére

törekedett) útjukat állta seregével. Az oklevél megemlíti azt is, hogy az Amadé-fiak egyik 7 ? Kristó, 1988. 33.8 ? Nagy Imre-Nagy Gyula: Anjou-kori okmánytár I.Bp.1878-1920. 233-234.In:Kristó Gyula-Makk Ferenc: Károly Róbert emlékezete.Bibliotheca Historica.Bp.1988.(továbbiakban: KRE.1988)

3

szerviense bosszúból felégette Péternek egy Gálszécs nevű birtokát is, és javait elvette.

Péteren kívül- a királyi sereg távollétében- a helyi nemesség is fegyvert fogott Sárospatak

védelmében. A hatás nem maradt el: Amadé fiak Sáros várába menekültek vissza. A király

innentől kezdve taktikát váltott. Nem Csák Máté ellen vonult, hanem az Amadé-fiak kezén

lévő királyi várak ellen. Ilyen volt: Sáros és Lubló vára. Sáros várát Balassa nembeli

Miklós fia, Demeter védte, aki 1306-ban I. Károly hűségére tért, de Csák Mátétól való

függés miatt (talán félelmében) Aba Amadéhoz csatlakozott, így együtt váltak a király

ellenfelévé. Mint ahogy a Képes Krónika is említi” a Sárosnak nevezett királyi várat…

Máténak, a nagyhatalmú főúrnak a megbízásából” tartotta birtokában Miklós fia Demeter.

A Demeter által megerősített királyi vár ellenállt a király által vezetett seregnek. Csák

Máté csehországi zsoldosokat küldött előzőleg Sáros várába. A magyar krónika így számol

be az esetről: „Ezerhétszáz lándzsás zsoldos katonát és az egész saját haderejét a király

ellen küldte Demeter megsegítésére, hogy a túlerővel messze elűzze a királyt a vár alól”. A

király felhagyott az ostrommal és a Szepességbe, Lőcse városába vonult vissza. Azért ide,

mert ahogy a magyar krónika is említi a város” hűségesen adtak neki lovasokat és

gyalogosokat”.9

Az események kezdtek felgyorsulni. Az Amadé-fiak és Csák Máté egyesített serege

nem követte a királyt a Szepessségbe, ahol a király tartózkodott, hanem Kassa ellen

fordultak. Nyílván az Amadé-fiak bosszúra éheztek a város ellen, akik az apjuk

meggyilkolását szerették volna megtorolni. A király, I. Károly megtudván ezt a lépésüket,

dél felé, Kassa irányába indította seregét. A király kelet felöl akarta a várost

megközelíteni, erre mutat, hogy hívei Györkén akartak szállást foglalni neki. Az uralkodó

közeledtéről értesülő Amadé-fiak felhagytak Kassa körülzárásával „és bátran a királyi

sereg elé vonultak”.10

A döntő ütközetre Kassától északkeletre, az attól mindössze 10 km-re található

Rozgonynál került sor, 1312. június 15-én.

Az összecsapás, Rozgonynál… 1312. június 15-én.

Magáról az ütközetről, mint hadi eseményről a Képes Krónika őrzött meg egy rövid

híradást. Miután a király meggyónt és magához vette”Krisztus testét” a keresztesektől

(johannitáktól), azaz megáldozott és lelke mélyén felkészült a halálra, útjára indult

seregével. A másik oldalon (az Abadé-fiak)” a béke legádázabb ellenségei, fölöltve

hadifölszerelésüket, egy bizonyos hegy csúcsáról leereszkedtek az említett völgybe a király

9 ? Képes Krónika,Osiris kiadó.Bp.2004.124/196 fej.(továbbiakban:KK,2004)10 ? Kristó, 1988. 36.

4

ellen; és ennek a hegynek az oldalában… egy pénteki napon, Szent Vitus és Szent

Modestus ünnepén olyan ádáz ütközet keletkezett, amilyen a tatárok ideje óta nem volt

Magyarországon”.11

E képpen tudósít a jámbor ferencesrendi krónikás a csata hevességéről. Egyenesen a 1241-

42. évi tatárjárás eseményeihez, ütközeteihez hasonlítja. De itt a Képes Krónika még nem

fejezi be a tudósítást a csatáról. Beszámol a harcoló felek veszteségeiről és a király

győzelméről is. A krónika így folytatódik tovább: „Ebben a csatában a király kíséretéből

elesett Kokos, Porcs István fia, Bágyon fia István, Tamás fia László, Aladár fia Jakab,

Péter fia Mihály, Gyürke és Mihály, Gyürke fiai és Péter-beregi várnagy-híres nemesek.

Gyürke, aki király zászlótartója volt, a zászló alatt esett el”.12

Mint láthatjuk a Képes Krónika, felsorolja azokat a nemeseket, akik a király

szövetségesei voltak és valószínűleg saját zászlajuk (bandérium) alatt vonultak csatába.

Kivéve Gyürkét, aki király zászlója alatt vonult. Így valószínű, hogy Gyürke az udvarban

szolgált a királynál, mert a csak a főpapi, bárói bandériumok vonultak saját zászló alatt,

beleértve ezek familiárisait is. Ennek bevezetése jelentette I. Károly hadügyi reformját. De

menjünk vissza a veszteségekhez. A Képes Krónika az Amadé-fiak veszteségeit is

megemlíti. Igaz nem tér ki olyan”részletesen”, mint a király oldalán elesettekre. A király

miután Gyürke elesett, a keresztesek zászlaja alatt folytatta a küzdelmet. A Képes Krónika

így folytatja tudósítását:” A másik oldalon pedig Mihály fia, Demeter és Aba, a hadsereg

vezetői, valamint Amadé két fia hullott el nagy hamar a halál nyilától megsebezve, és még

sokan mások… halálosan megsebesítve rótták le a halál adóját”13

Mihály fia, Demeter, aki Sáros várát védte a csata előtt, és (Szép)Aba a pusztító

nyílzáporban lelte halálát. A folytatásban azt írja, hogy a királynak nagyobb volt a

vesztesége, mint az Amadé-fiaknak és ezzel a győzelmet is megszerezte. A hadsereg

vezetői, írja a krónika. Véleményem szerint nagyon nehéz úrrá lenni egy olyan seregen,

amelyik vezetőit veszti a csata elején. Ráadásul egy demoralizálódott sereget nehéz újra

alakzatba állítani és harcra buzdítani. A középkorban egyébként is „szokás” volt a

győzelmet Istennek tulajdonítani. Így fejezi be a Képes Krónika,” Hisszük és valljuk, hogy

ez az Isten műve volt”.14

Vajon kik sorakoztak fel a csatamezőn igazából I. Károly ellenében az egyesített

Amadé-fiak és Csák Máté seregében? Voltak köztük különböző rendű és rangú nemesek,

melyek egy része Csák Máté familiárisa volt a másik pedig az Amadé-fiaké. Csák Máté

segédcsapatainak (Szép)Aba volt a vezérük, aki Galgóc környékét uralta és familiáris

hűség és rokonság fűzte Mátéhoz. Ugyancsak Máté familiárisa volt Nagy Houn, aki 11 ? KK, 2004. 125/196 fej.12 ? KK, 2004. 125/196 fej.13 ? KK, 2004. 125/196 fej.14 ? KK, 2004. 125/196 fej.

5

Pozsony megyében és Nagyszombat városát uralta és az uralkodó ellen harcolt. Komoly

haderőt képviseltek a sárosi vár felmentésére küldött cseh zsoldossereg is, akik minden

bizonnyal részt vettek a rozgonyi csatában. De maga Csák Máté személyesen nem vett

részt az ütközetben. Biztos úgy gondolta, hogy elegendő lesz a királyi haderő

legyőzéséhez, a felsorakoztatott egyesített haderő és a zsoldossereg. Esetleg semmibe vette

a király jelenlétét-aki az összecsapásra felsorakozott hadseregével ellene- jelezvén a

uralkodónak mennyire, nem terjed ki a hatalma őreá. Vagy csak egyszerűen gyáva volt

ahhoz, hogy a királlyal szemtől-szemben kiálljon küzdeni.

Nemcsak nemesek vonultak fel I. Károly oldalán. Szép számmal képviseltette magát

az egyház hadereje is a rozgonyi csatában. Ilyenek voltak a Szent János lovagrend vitézei

is, akik eredetileg az egyházi (pápai) érdekeket látták el fegyveres szolgálattal. A pápa és

Gentilis pápai legátus már korábban szorgalmazta a János-lovagrend I. Károly mellé való

állítását. Az igazi áttörést azonban 1306. évi esztergomi ostrom hozta meg a királynak, ami

egy csapásra a király mellé sorakoztatta fel őket. A tűzkeresztség 1312. június 15-én

Rozgonynál történt meg, és az ütközetben döntő szerep várt reájuk.15

Nem utolsó sorban nézzük meg kik is voltak valójában, kik is tartoztak a királyi sereg

nemesi rétegéhez. A Szepesség nemesei: országos nemesek, lándzsás nemesek, szász

előkelők. Északkelet-Magyarország képviseletében: Kassa és Lőcse, továbbá az egyháziak

társadalma. Ők lennének azok, akik meglátták a reményt I. Károlyban. Hittek benne, hogy

egyszer megszűnik a tartományúri hatalom és vele az anarchia időszaka. Jól gondolták. A

király velük szövetségben győzelemre vezette a hadat a tartományurak, egyesíttet serege

felett. I. Károly, 1312. június 26-án már okleveleken emlékezet meg a rozgonyi

győzelemről. Ebben arról írnak, hogy Amadé fiai és Miklós fia Demeter, Csák Máté hadát

és cseh zsoldosokat vezette ellene a csatában. Csak később kezdi a király kiemelni

okleveleiben, hogy a csatát egyenesen Csák Máté ellen vívta. De ez utóbbival valószínűleg

azt akarta elérni (reklámozni), hogy Ő már egyszer győzött Csák Máté seregei ellen

Rozgonynál. Ne felejtsük el, azonban azt a tényt, hogy Csák Máté haláláig, 1321-ig maradt

a király legfőbb ellensége. 16

A rozgonyi csata jelentősége tehát abban mutatkozott meg, hogy I. Károlynak

először sikerült nyílt ütközetben legyőznie két nagyon erős tartományúr egyesíttet seregét.

Ezáltal pacifikálhatta az Amadé-fiak tartományát is. Győzelmét a tartományúri hatalom

elöl menekülő köznemesek, és velük szemben alulmaradt bárók segítségének köszönhette.

De az uralkodó mellett sorakoztak fel a győzelemre felesküdvén a szepesi szászok, a

keresztesek (johanniták) és végezetül a királyhoz hű Kassa városa és derék polgárai. 17

15 ? Kristó, 1978. 80-81 16 ? Kristó, 1988. 38.17 ? Kristó, 1988. 38-39.

6

Összefoglalás gyanánt nézzük meg a következményeket. Hogyan alakult a király, I.

Károly sorsa az ütközet után és mi történt az Amadé-fiakkal? Hogyan és miként alakultak

az események röviden tovább a Magyar királyság, az ország történetében?

Összefoglalás: az Amadé–fiak és I. Károly sorsa a csata után.

I. Károly győzelme-az Amadé-fiak és Csák Máté egyesített serege felett- megnövelte saját

önbizalmát. Egy idegen országból érkezett uralkodó, ki mindenben a legjobbat cselekedte

országának. Ő jelentette a rendet az anarchia és az elnyomás ellen, amit a megnövekedtet

tartományúri hatalom okozott országában. Szabadságot ígért a tartományurak által

familiáris kötelékbe kényszeríttet nemeseknek, biztonságot a hozzá hű városoknak és

polgárainak, valamint az egyháznak. A rozgonyi csata jelentősége abban a tényben állt,

hogy az uralkodó, I. Károly először győzött nyílt ütközetben két nagyhatalmú tartományúr

felett. Ezzel megállította a tartományúri hatalom északkelet-magyarországi terjeszkedését.

Mindenek előtt megmérettet az a koalíciós haderő, amivel a király a csatát megvívta, és

ezzel bebizonyították, hogy a jövőben alkalmasak lesznek a tartományuraság

felszámolására. Ergo summ, a rozgonyi csata előtt, a háromszor királlyá koronázott

uralkodó csak névleges hatalommal rendelkezett országában és koncentrált intézkedéseket

nem tudott foganasítani a tartományurak ellenében. A csata után először látszott

megszilárdulni a király hatalma országában, és ez tény nagyban befolyásolta a személyes

sorsát is. Innentől kezdve a tartományurak ideje megszámláltattak Magyarországon.18

Csák Máté és Amadé-fiak sorsa az ütközet után a következő módon alakult. A

trencsényi tartományúr 1321. március 18.–án bekövetkezett haláláig ellenállt I. Károlynak,

majd ez után napok alatt összeomlott „birodalma”. A királynak így gyakorlatilag harc

nélkül sikerült behódoltatnia északnyugat-magyarországot. Aba Amadé fiai közül a

csatában életét vesztette Miklós és Dávid. Az életben maradt fiúkat pedig kiszorították

Abaúj, Szepes és Sáros vármegyéből, ahová helyettük a királyi hatalom lépett. Színleg

meghódoltak I. Károlynak és visszahúzódtak a keleti országrészbe Ung megyébe. Itt erőt

gyűjthettek egy újabb királyellenes felkelésre, ami 1317-1318 telén elbukott. I. Károly

ismételten ingatlanjaik elkobzására ítélte őket. Nem volt menekvés s fiúk az apjuk, Aba

Amadé által kiépített kapcsolatokat használták ki menekülésre. Lengyelországba szöktek a

király elől, Ulászló udvarába. A honfoglaló őssel rendelkező, Magyarországnak 1040-ben

(Aba Sámuel) királyt adó Abák minden további lehetőségüket eljátszották I. Károlynál.

Idegen országba kényszerültek és idegen uralkodó kegyeit élvezték tovább. Egy ősi

18 ? Kristó, 1978. 85-917

nemzetség, akik képtelenek voltak alkalmazkodni egy új, feltörőben lévő társadalomhoz.

Helyüket átadták a megújulásban tevékenyen résztvevő új nemesi arisztokráciának.19

Végezetül: A haditechnika alkalmazása I. Károly idején.

1. A hadjáratok főbb típusai

I. Károly uralkodásának első 23 évében kevés olyan év volt, hogy valamilyen háború ne

dúlt volna országában. Ennek oka zömmel az ország területén uralkodó anarchikus

állapotok miatti belháborúk és hatalmaskodások voltak. 1311-től kezdve, közel egy

évtizeden keresztül az uralkodónak a tartományurak ellen viselt háborúk adták a

hadiesemények zömét. A fontosabb hadjáratokban és csatákban maga I. Károly

személyesen is részt vett, így a Csák Máté ellen vezettet 1311. évi hadjáratban; az 1312.

évi rozgonyi csatában; 1316-ban a Kőszegiek ellen; 1317-ben Borsák és Csák Máté ellen;

valamint 1322-ben a Subičok elleni hadjáratban. Külpolitikai jellegű cselekedetben

mindösszesen két-három alkalommal vett részt az uralkodó. Ilyen volt a 1304. évi

csehországi, az 1319. évi szerbiai hadjárat, valamint a királyi sereg részvételével az 1322.

évi mülhdorfi csata (a vesztes oldalon).20

A hadjáratokat egészen másképp kell megítélni a király uralkodásának első 23

évében, mint azt követő évtizedekben. I. Károlynak ebben az első időszakában a

belháborúk játszották a domináns szerepet. Az 1323 utáni évekre a belháborúk kisebb-

nagyobb helyi csatározásokká enyhültek, s nem hatottak többé a királyi politika

mindenapjaira. 1323-1342 között a király konszolidációs katonapolitikája már szilárd

belső támasszal rendelkezett az esetleges idegen támadások ellen. Ebben az időszakban a

katonai akciók száma kevés volt, amiben a király személyesen is részt vett volna.

Előfordult azonban, hogy a hadakozás színterével határos vidékre vonult serege élén, de ő

maga személyével nem avatkozott be az eseményekbe, és serege irányítását kinevezett

vezérekre bízta. Kivétel ez alól az 1330. évi havasalföldi és az 1336. évi osztrák háború,

ahol a király személyesen is részt vett. Bizonyosságot nyert azon megállapítás, hogy nem

volt személyében nagy katonai hadvezér és nevéhez a rozgonyi csatán kívül nem fűződnek

dicsőséges haditettek. Ezt bizonyítja a Basarab havasalföldi vajda ellen 1330

novemberében, vezettet hadjárata. Ebben az esetben a király elhibázott döntést hozott

„dölyfösségében”. Télvíz idején behatolni egy számára ismeretlen területre eleve kudarcra

volt ítélve. Aratott azonban az uralkodó kisebb győzelmeket, amik nagyban növelték

19 ? Kristó, 1978. 92-94 20 ? Kristó, 1988. 181-182

8

országának, a Magyar Királyságnak, nemzetközi politikában való jelentőségét. Nem

állíthatjuk, hogy az uralkodásának „második” időszaka eseménytelen lett volna. Hiszen

országlásának utolsó két évtizedében majdnem ugyanennyi számú hadieseménnyel szolgál

az utókornak.21

2. Viselet és fegyverzet az Anjouk korában.

Az Anjou-kor fegyverezte és viselete sokban hasonlított a korábbi időszakok jellegzetes

elemeihez. A korszak alapvető változása azonban: a kun szablyától független szablyatípus

és a kezdetleges tűzfegyverek megjelenése volt. Egymástól jól elkülöníthető volt a nyugati

mintájú nehézlovasság, és a keleti mintájú könnyűlovasság. A nehézlovasság, nehéz

védőfegyverzetet, így vassisakot, törzs és végtagpáncélzatot valamint sodrony vagy

lemezvértezetet viselt. A védőfegyverzet alatt flexibilis lánc (páncél) inget viseltek, ami a

merev páncél illesztéseinél megvédte a lovagot a kardvágásoktól és esetleges nyíl által

okozott sérülésektől. A súlyos páncél hordása a lovagtól nagyon jó fizikumot igényelt,

nem beszélve a különleges teherbírású lóról, ami szintén önálló páncélzattal rendelkezett.

E fegyvernem súlyos, közelharcra is alkalmas fegyverekkel harcolt, így kardot,

döfölándzsát, különféle sújtó és zúzó fegyvereket viselt. A könnyűlovasság keleti mintát

követve öltözködött és fegyverzetük is keleti volt. A besenyők, kunok viselete és

fegyverzete sok elemben hasonlított a honfoglaló magyarokéhoz. Közelharcra alkalmas

fegyvereiket, így a kardot csak másodlagos fegyverként használták. Előfordult azonban, a

két lovasság átmeneti változata is. A nehézlovasság íjjal és nyilall is harcolt, ha a szükség

úgy hozta, ellenben a nehézkovasággal, a könnyűlovasságot esetenként könnyű

páncélzattal és közelharcra is alkalmas fegyverekkel látták el.22

Egyéni fegyverzetüket tekintve egyaránt használt a lovasság és a gyalogság: kardot

vagy szablyát, valamint harci késeket és tőröket. Támadófegyverek közül a sújtó-és

zúzófegyvereket részesítették előnyben, így a bárdokat és baltákat, és nem utolsósorban a

buzogányok különböző fajtáit. A legfontosabb egyéni fegyverzetnek a lándzsa számított.

Lovasság és gyalogság, különböző típusait használta ebből a fegyvernemből. A

szegényebb néprétegek számára ideális távolraható fegyvernek bizonyult a parittya.

Használat azonban nagy gyakorlatot és ügyességet igényelt. A távolraható fegyverek közül

a legelterjedtebbnek tekinthető az íj. Típusát tekintve az ún. reflexíjat használták, aminek

félelmetes hírnevét honfoglaló őseink ismertették meg a világgal. Mind az íjat és a

vesszőket védeni kellett az időjárás viszontagságaitól. Ezért az íjat tegezben, a vesszőket

nyílvesszőtegezben tartották. Az íjnak az Anjou-korban igen jelentős szerepe volt a magyar

seregben harcoló, nomád jellegű könnyűlovasság (besenyők-kunok) kezében. Az íj 21 ? Kristó, 1988. 183-184.22 ? Rázsó Gyula: A magyar feudális hadsereg fénykora. In:Borus József (szerk.):Magyarország hadtörténete két kötetben. I. k. Bp.. 1985.(2. jav. Kiadás) 65-66. (továbbiakban: Rázsó, 1985)

9

hatásfokának és pontosságának fokozására fejlesztették ki a számszeríjat. Az Anjou-

korban, hatékonyságát tekintve a leghatásosabb támadófegyvernek minősült, hiszen

könnyedén átütötte a vastag fémpáncélt és az alatta viselt páncélinget is, halálos sérülést

okozva viselőjének.

E korszakban, az antik előképet mutató ostromgépek használata is általánossá vált.

Használatához, mozgatásához több ember erejére volt szükség. A legegyszerűbbek közé

tartozott a faltörő kos, amit kapuk betörésére használtak. Az ostromgépek „császárának”

számítottak a vetőgépek különböző típusai, ami a számszeríj elvén működött. A lépcső

legfelső fokán azonban a katapultok álltak. Ezeket, az ostromgépeket már a magyar sereg

is használta I. Károly uralkodása alatt. 23

Az egyéni védelem eszközei közé tartoztak: a pajzsok, sisakok és páncélzatok. A

XIV. században jelentek meg a nehézlovasság körében az ún. tárcsapajzsok használata.

Ennek a típusnak a használata alkalmassá tette a nehéz döfőlándzsa alkalmazását. A

védelemben igen nagy szerep jutott a különböző típusú sisakoknak. Az Anjou-korban

használták az üstsisakok (fazéksisak) legtöbb változatait, ami a keresztesháborúk korában

alakult ki. Később a sisakok arc felöli részét külön védelemmel látták el. Létezett egy

teljesen zárt kivitel a vizir, majd később megjelent a nyitható kivitel, ami formáját tekintve

kutyafejre emlékeztettet: a hundsgugel. A XVI. század legvégén jelent meg a vassalap

(vaskalap), és a réteglemez sisak, ami elsődlegesen az egyszerű katonák fövege volt. A

páncélzatok fejlődésében is változást láthatunk. Kezdetben a különféle láb és váll

védőkorongok kapcsolták össze a páncél elemeit egymáshoz. Csak a hosszabb fejlődés

eredményeként kezdték a páncélt „egybefüggő” védelemként alkalmazni. Mindhárom

védelmet, szolgáló eszközt ebben a korban heraldikai motívummal díszítették.24

A kor katonai viseletén- a XIV. század elejétől-erőteljes itáliai hatás érvényesült.

Az előkelők körében a nyugati jellegű, míg a kunok, besenyők, székelyek viseletére a

keleties jellegű volt érvényben. A korabeli viselet jellegzetességei közé tartozott a berhe,

ami alsóruhaként szolgált. A felsőtestükre szűkujjú tunikát húztak, ami térd felett

végződött és nyaknál kereken volt kivágva. A tunika felett pedig combközépig érő szűk

kabátot hordtak. Az Anjou-korban elterjedt volt a dolmány viselése is, ami testhez álló,

rövid, hasított kivitelben hordtak. A XIV. században igen elterjedt volt a bambusiumnak

nevezett felöltő. Ez a vízszintesen levarrott és vattázott redőkből állt. Igen változatos

skálája volt a süvegeknek. Készítették nemezből, prémből és esetleg selyemből. Használták

a kun típusú hegyes süveget is. E mellé rávarrt fémhüvelybe páva-, daru-, vagy

kócsagtollat tűztek. A korabeli öltözet legfontosabb darabjának számított a lábbelik típusai. 23 ? Kristó Gyula:Az Anjou-kor háborúi.Bp.1988 II. fej.Viselet és fegyverek, Szerk: Pandula Attila, 216-237. (továbbiakban: P.A.: Viselet és fegyverek.)24 ? P.A.: Viselet és fegyverek. 238-243

10

A cipőféléknek három típusát viselték: A bocskort, a félcipőt, a száras cipőt, valamint a

kor legfontosabb lábbelijét, a csizmát.25

Felhasznált szakirodalom:

- Kristó Gyula: A rozgonyi csata. Akadémiai Kiadó. Bp. 1978. MTT.

- Kristó Gyula: Az Anjou-kor háborúi. Zrínyi Katonai Kiadó. Bp. 1988. A katonai

események krónikája.

- Kristó Gyula: Az Anjou-kor háborúi. Zrínyi Katonai Kiadó. Bp. 1988. Viselet és

fegyverzet. II. fejezet. Szerk: Pandula Attila

- Rázsó Gyula: A magyar feudális hadsereg fénykora. In: Borus József (szerk.):

Magyarország hadtörténete két kötetben. I. k. Bp.. 1985.(2. jav. Kiadás)

- Képes Krónika, Osiris kiadó.Bp.2004.

- Nagy Imre - Nagy Gyula: Anjou-kori okmánytár I.Bp.1878-1920 In: Kristó Gyula-

Makk Ferenc: Károly Róbert emlékezete. Bibliotheca Historica. Bp.1988.

- Thallóczy Lajos-Barabás Samu: A Blagay-család oklevéltára. Bevezető tanulmánnyal a

család történetéhez. Bp.1897. In: Kristó Gyula: Az Anjou-kor háborúi- a katonai

események krónikája. Zrínyi Katonai Kiadó. Bp.1988.

- Csoma József: Omodé nádor fiai és Kassa városa. T. 1911. In: Kristó Gyula: Az

Anjou-kor háborúi- a katonai események krónikája. Zrínyi Katonai Kiadó. Bp.1988.

- A címlapon: A rozgonyi csata. A Képes Krónika miniatúrája. Országos Széchényi

Könyvtár Kézirattára, Clmae 404.f 69.

25 ? P.A.: Viselet és fegyverek. 244-245.

11