RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 5

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

Joó András

KÁLLAY MIKLÓSMAGYARORSZÁG 31. MINISZTERELNÖKE

állay Miklóst a brit történész C. A. Macartney – aki rendszeres és személyeskapcsolatban állt vele időskorában az emigrációban – úgy jellemezte, mint

a magyar dzsentri „prototípusát”. A jómódú, igen erős politikai öntudattal és ha-gyományokkal bíró alföldi földbirtokosok között a közélet és a magánszféra terüle-tein egyaránt szövődtek hosszabb távon meghatározónak bizonyuló bizalmi szálak.Kállay Horthy úgynevezett „vadászköréhez” tartozónak számított, tehát olyanszemélynek, aki előtt a kormányzó ajtaja szinte mindig nyitva állt.

oviális, rugalmas, pragmatikus és jól alkalmazkodó politikusi alkat volt, akinekpályája során alkalma nyílt arra, hogy az államélet szinte valamennyi területén

tapasztalatokat szerezzen. Tisztelői elsősorban jó helyzetfelismerő képességét, ki-vételes politikai leleményességét és hazaszeretetét méltatták, kritikusai és ellenségeiazonban következetlennek, ravaszkodónak és kétszínűnek igyekeztek bemutatni.

korszellem és a radikális eszmék nem érintették meg, s közelebb álltak hozzáa gyakorlati kérdések, a mezőgazdaság és a kereskedelem ügyei, ma talán

úgy mondanánk, hogy jobbára a technokrata jellegű feladatok. Sokan nem tekin-tették igazán komoly államférfinak, így csupán a vármegyei politikában edződött,ügyes, de mégis inkább provinciális szemléletű politikust láttak benne.

háború alatt rendkívüli és korábbi pályája során kevésbé megszokott kihívá-sokkal kellett szembenéznie. A kihívás elsősorban külpolitikai jellegű volt.

Az államfő rendkívüli és személyes bizalmán alapuló megbízatást a belpolitikábanjelentős ellenszélben, a felszínen gyakran leplezett módon kellett Kállaynak telje -sítenie. Sokáig fenntartható volt azonban egy kényes egyensúly egyrészt a belső viszonyok tekintetében, másrészt Németországgal szemben, ami a hosszas manő -verezést és kiútkeresést is lehetővé tette egészen a német megszállás bekövetkeztéig.

K

J

A

A

állay Miklós közismerten nagymúltú család tagja volt. A Sza-bolcs vármegyében őshonos

Balog-Semjén nemzetség – amely ahonfoglalás korában megtelepülő ún.ősnemzetségek egyike volt – tagjai év-századok óta éltek, gazdálkodtak ésegyúttal politizáltak is az egykori nem-zetségi szállásterületeiken elhelyez-kedő birtoktesteikre támaszkodva. Acsalád oklevelekből ismert legrégibbőse a Balog-Semjén (Bolok Simian)nembéli Ubul, aki II. András korábanélt. A nemesi ősök – királyhűségükrévén – egyre erősödtek és gyarapod-tak, különösképpen az Anjouk idejé-ben, de a 14. században többször kel-lett jogaikért és birtokaikért komolyküzdelmeket vállalniuk. Már a közép-korban Szabolcsból több megyébe ága-zott szét a népesedő család, miközbentisztségek elnyerése révén politikai ér-telemben is egyre jelentősebbé vált.

A Kállay család egyike volt a legerő-sebb identitástudatú magyar nemesifamíliáknak. Tagjai a vármegyei és azországos közéletnek egyaránt ismertszereplőivé váltak. A 18. században Kál-lósemjén lett a katolikus vallású Kál-layak igazi fészke, amely az utóbb olyismertté és tiszteltté vált nevet – azeredeti nemzetségnév egy részével –magában is hordozta. Az akkori megye-gyűlések színhelyéhez, Nagykállóhozközel fekvő településen épült fel a sem-jéni kúria is, miközben a család többmás szabolcsi községhez – így Nagyha-lászhoz, Napkorhoz vagy később Nyír-egyházához – szintén erősen kötődött.Kállay Miklós a család különösképpenMária Terézia idején jelentőssé váló, ún.napkori főágának leszármazottja volt,amely mind Szabolcs vármegyének,mind az országos közéletnek több ki-emelkedő személyiséget adott, köztükfőispánt, országgyűlési képviselőket ésminisztereket is. Ebből az ágból szár-mazott például Kállay Tibor, aki 1921és 1924 között pénzügyminiszter volt.Távolabbi rokonságban állt Kállay Bé-nivel, az Osztrák–Magyar Monarchiaközös pénzügyminiszterével is.

GYERMEKÉVEK ÉS IFJÚKOR

A későbbi miniszterelnök 1887. január23-án látta meg a napvilágot Nyíregy-házán, Kállay András szabolcsi főispánés felesége, Csuha Vilma legkisebbgyermekeként. Édesapja a megye ki -emel kedő személyiségei közé tarto-zott, aki nagy figyelmet fordított az ősi

család hagyományainak ápolására ésgyermekeinek neveltetésére. Ezekbenaz években főleg Nagyhalászban élt acsalád. Az elemi iskolai tanulmányokatMiklós magántanulóként végezte, a kö-zépiskolai évek egy részét pedig Nyír-egyházán, az ágostai hitvallású Evangé-likus Főgimnázium falai között töl-tötte, végül a gimnáziumi tanulmányo-kat a neves budapesti Magyar KirályiFerenc József Nevelőintézet kollégis -tájaként fejezte be (az elitképzőnekszánt intézetet a bécsi Theresianummintájára 1888-ban hozták létre).

A gyermek Miklós éles eszű, kivéte-les memóriával, továbbá igen koránmegmutatkozó szónoki képességekkelis megáldott fiú volt, tanulni, leckét ké-szíteni azonban nem szeretett. A nyelv-tan általában nehezen ment, a helyes-írás (főleg a szépírás) pedig valóságosküzdelem volt számára. A testedzés ésaz erőgyakorlatok viszont annál inkábba kedvére valók voltak. Később Buda-pesten, a Ferenc József Nevelőintézet-ben a kardvívást gyakorolta, utóbbpedig, az egyetemi évek alatt az ökölví-vásban tűnt ki társai közül. Különösenaz idegen nyelvek és a történelem iránt

érdeklődött, s a diplomáciai pálya lebe-gett a szeme előtt, de – bár ebben túlszerényen ítélte meg önmagát – nemérezte elég biztosnak a francia- s mégkevésbé a németnyelv-ismeretét ahhoz,hogy ezt a pályát válassza.

Az egyetemi diákévek során – a pe-regrináció lehetőségeivel élve – Drez-dában, Genfben és Párizsban is tanult,majd Budapesten szerezte meg az ál-lamtudományi diplomát és a doktorioklevelet. Ifjúkorában alapvetően fran-ciás műveltségre tett szert, de terveiközt szerepelt egy hosszabb angliai ta-nulmányút is, amelyről rövid londonitartózkodása után – mint időskorábanegyszer említette – a zord időjárásmiatt letett. A Párizsban töltött időalatt a Sorbonne előadásait látogatta,majd az ekkoriban szintén ott időzőEckhardt Tiborral (a későbbi kisgazdapolitikussal) esténként a festő SzinyeiMerse kávéházi asztalához ülve figyel-ték a művészek társalgását.

6 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

K

Az édesapa: Kállay András, Szabolcs vármegye főispánja

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 7

Korai éveitől vonzódott a politiká-hoz, noha apja igyekezett a nehéz sanyagi értelemben igen kockázatosnakítélt politikusi pályáról lebeszélni. Pestijogászévei alatt az Országos Kaszinó-ban élvezettel hallgatta az akkor meg-határozó politikusok eszmefuttatásait.Hivatali pályáját 1910 októberében gya-kornoki poszton kezdte Szabolcs vár-megyében, majd fokozatosan emelke-dett a ranglétrán, először Kisvárdántiszteletbeli szolgabíró, majd rövidesenNagykálló főszolgabírója lett.

A SZABOLCSI FŐISPÁNSÁGIG

Tisza István még kisvárdai működésealatt felszólította, hogy induljon el kép-viselőjelöltként a nyírbátori választóke-rületben, ahol végül alulmaradt egy 48-as jelölttel szemben. Tisza ezután fo-gadta, jelezve, hogy „adandó alkalom-mal” megint „gondol rá”. 1917-ben az

erdélyi Udvarhely megyében indultvolna, de Tisza bukása miatt ez lekerülta napirendről. Az első világháborúbanhadikórház építését irányította Nyíregy-házán. A háború végén Kállay, saját állí-tása szerint „még mielőtt a forradalomkitört volna”, lemondott a főszolgabíró-ságról. Ezután gazdálkodott kállósem-jéni földbirtokán. Visszavonultan vé-szelte át a Tanácsköztársaság, majd aromán megszállás időszakát, bár, mintmaga utalt rá később, „néhány letartóz-tatás” azért alkalmasint kijutott neki.

Még 1914 szeptemberében megnő-sült, feleségül vette Kállay Ilona Helént,a nyíregyházi Erzsébet Közkórház igaz-gató főorvosának, Kállay Rudolfnak aleányát. Házasságukból három fiúgyer-mek (Kristóf, Miklós és András) szüle-tett, akik közül a legidősebb, KállayKristóf a második világháború idejénkülügyminisztériumi állományba ke-rült, majd a német megszállásig apjamellett dolgozott magántitkárként aminiszterelnökségen.

1922-ben Klebelsberg Kuno bel-ügyminiszter ajánlotta fel számára aszabolcsi főispáni tisztséget. A kor-mányzó 1922. március 4-én nevezte ki

Szabolcs (majd Szabolcs és Ung ideig-lenesen egyesített) vármegye főispán-jává. 1929-ig tartó főispánsága alatt je-lentős közmunkák, főképp útépítésekzajlottak a megyében. Pályája innentőlegyenesen ívelt felfelé, amint egy új -ság írónak egyszer nyilatkozta: „Külö-nös gonddal viseltettem a kereskede-lem és az ipar problémái iránt. Ezen atéren elért eredményeim fordítottákfelém Bethlen István figyelmét, aki ki-küldött a római és a Rio de Janeiró-i in-terparlamentáris kereskedelmi konfe-renciákra. Ezt követőleg 1929-ben a ke-reskedelmi minisztérium politikai ál-lamtitkára lettem.”

ÁLLAMTITKÁR, FÖLD-MÍVELÉSÜGYI MINISZTER

Kállay 1929 őszétől két éven át a Beth-len-kormány kereskedelemügyi állam-titkára volt. Elsősorban a külkereske-delmi kapcsolatokkal, főképp az agrár-exporttal foglalkozott. Több külföldiutat tett, így 1931 májusában delegá-ciót vezetett egy francia gyarmatügyikiállításra, ahol az ünnepi fogadásonbeszédet mondott. Neve lassankéntkülföldön is ismertté, egyre jobbancsengővé vált.

Kállósemjéni birtokán korábban Kál-lay igyekezett mintagazdaságot kiépí-teni. Az agrárkérdések és a parasztsághelyzete – ide értve egy valóban gyöke-res földreformot is – fiatal éveitőlkezdve foglalkoztatták. MindemellettHorthy Miklós „vadászköréhez” tarto-zónak, vagyis olyan embernek számí-tott, aki előtt a kormányzó ajtaja köny-nyedén megnyílt. Horthy személyes fel-kérésére vállalt szerepet Gömbös Gyulakabinetjében. Neve futólag a külügymi-niszteri poszt várományosaként is fel-merült, végül azonban a tapasztalatai-nak és habitusának jóval megfelelőbbföldmívelésügyi tárca élére nevezték ki1932. október elején.

Miniszterségének eredményei kö -zül kiemelhető a nemzetközi téren iselismerést nyerő erdőtörvény, továbbáaz eleinte még elhúzódó vámháború-val fenyegető kereskedelmi tárgyalá-sok Ausztriával, melyek végül mégismeglepően gyorsan megállapodáshozvezettek. 1934 őszén irányítása alattrendezték meg a jelentős érdeklődés-sel kísért Budapesti Mezőgazdasági Ki-állítást. Kállay azonban tárcáját külö-nösen nehéz helyzetben vette át. Évekóta tartott az agrárválság, a mezőgaz-dasági termékek nem voltak eladha-

Közeli rokon: Kállay Tibor pénzügyminiszter (1921–1924)

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

tók, ami súlyosan érintette a magyarkivitelt. Az ország hagyományos ex-portpiacainak (Németország, Ausztria,Olaszország) felvevőképessége végle-tesen beszűkült.

Kállaynak és munkatársainak nagyszerepük volt a Németországgal 1933-ban és 1934-ben kötött kereskedelmipótegyezmények előkészítésében, va-lamint a háttérben még abban is, hogy1934 márciusában a római jegyzőköny-vek (olasz–osztrák–magyar egyez-mény) aláírásával Magyarország to-vábbi jelentős mennyiségű agrárter-mékének biztosíthatott piacot. Minisz-tersége végén nagy figyelmet szentelta szőlő- és borgazdálkodás törvényiszabályozásának, s maga is elismertszőlősgazdának számított.

Kállay nem tagadta ugyan, hogyszük ség van egy jelentősebb földre-

formra, a Gömbös-kormányban azon-ban inkább kerékkötője volt a minisz-terelnök erre irányuló merészebb tö-rekvéseinek, és – jobbára a konzerva-tív földbirtokos politikusok nézeteitosztva – csupán mérsékelt, telepítése-ken és vagyonváltságon nyugvó, korlá-tozott reformok mellett szállt síkra.Emögött politikai megfontolások áll-tak. Szűkebb, politikai értelembenugyanis Kállay Bethlen Istvánt képvi-selte a Gömbös-kormányban. 1934decemberében, a jugoszláv király ellenelkövetett marseille-i merénylet utánfelszínre kerültek az ügy magyaror-szági szálai (jankapusztai usztasa ki-képzőtábor). A kormány nemzetköziszinten elszigetelődött.

Bethlen kormányon belüli hívei –Imrédy Béla, Keresztes-Fischer Ferencés Kállay –, kihasználva Gömbös szo-rult helyzetét, a külpolitika kérdésé-ben felvetették a bizalom hiányát a mi-nisztertanácsban (a megszokott gya-korlat szerint ezen a fórumon külpoli-tikai vita elvétve zajlott). Az egyesek –így például Hóman Bálint – által palo-

taforradalomnak minősített politikaiakció a miniszterelnökkel szembenvégül eredménytelen maradt. EzutánKállay 1935. január 9-én távozott a kor-mányból, márciusban pedig elhagytaa kormánypárt (Nemzeti Egység Párt -ja) sorait is.

TÁVOL ÉS MÉGIS KÖZELA POLITIKÁHOZ

Kállay Miklós az 1935-ös választáso-kon korábbi választókerületében (Ke-mecse) független jelöltként indult ésmandátumot szerzett. 1936-ban titkostanácsosi címet kapott, majd a követ-kező évben visszalépett a kormány-pártba. Korábbi minisztersége alattszerzett tapasztalatait és eredményeitis figyelembe véve a kormányzó 1937.július 31-én az Országos ÖntözésügyiHivatal elnökévé nevezte ki. HorthyMiklós egyúttal örökös felsőházi tag-sággal is honorálta addigi tevékenysé-gét. Ekkor le kellett mondania képvi-selői mandátumáról.

8 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Kállay földmívelésügyi miniszterkénta Belvárosi Polgári Körben,1933. december 14.4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

Kállay irányítása alatt az Öntözés-ügyi Hivatal dolgozta ki a Tiszalöki Víz-lépcső és a csatlakozó Keleti-főcsatornaöntözőrendszerének terveit. A megva-lósítást az 1937. évi XX. törvénycikkírta elő, amely a magyar mezőgazda-sági export fejlesztését célozta. Szinténkiemelkedő eredmény volt a Békés -szent andrásnál megépített duzzasztó-gát, amely lehetővé tette a nagyüzemirizstermesztés megindítását. Az öntö-zésügy igen hatékonyan fellépő veze-tőt nyert Kállay személyében, aki előttaz ajtók könnyen szélesre tárultak. Kál-lay leginkább ezen a területen, az Al-föld és a mezőgazdaság ügyeivel fog-lalkozva érezte magát otthon, éppúgy,mint a birtokán virágzó almafák közt,büszkén mutogatva őket nála vendé-geskedő politikustársainak: „Látod, ezaz én munkám!”

Egy időre távolabb került tehát –nem is szándékaitól függetlenül – a po-litika élvonalától, noha Teleki és Beth-len politikai holdudvarában maradvainformális kapcsolatrendszerét meg-szakítás nélkül fenntartotta, s időről

időre feltűnt a jelentősebb protokollá-ris eseményeken. Teleki Pál mellett álltpéldául a második bécsi döntés után aKeleti pályaudvaron tartott üdvözlő fo-gadás alkalmával, de meghívták a Joa-chim von Ribbentrop német birodalmikülügyminiszter nevezetes 1942. janu-ári látogatása alkalmával megrende-zett vadászatra is (ekkor már koránt-sem véletlenül).

Nem rekonstruálható egészen pon-tosan, hogy Kállay személye miként iskerült előtérbe. Ahogyan egy emlékírófogalmazott: néhány befolyásos té-nyező szóba hozta, majd „lassankéntmeggyőződéssé vált, hogy nincs is más”.Kormányfői felkérése ügyében állítólagKeresztes-Fischer Ferenc belügyminisz-ter lépett fel, de végül Horthy akaratavolt a döntő, aki ebben a vonatkozás-ban könnyen meggyőzhetőnek bizo-nyult. Annál hosszabb ideig tartottmeggyőzni magát Kállayt, ugyanis1942 márciusában nem érezte aktuá-lisnak szerepvállalását, nyomasztónakítélve a tengelyhatalmak még meglévőfölényét, továbbá látva a kihívásokat és

a kivételesen nagy kockázatokat. Mi-niszterelnöki ténykedése során nagyvonalakban Bethlen iránymutatásaitigyekezett követni, ahogyan korábbansok ízben, és vissza szeretett volna ka-nyarodni Teleki irányvonalához, akivelfelfogása nagyjából egyezett is.

MINISZTERELNÖKSÉGÉNEKBELPOLITIKAI HÁTTERE

Egy barátja állítólag a következőtmondta Kállaynak miniszterelnöki ki-nevezéséhez gratulálva: „Miklós, mostnyeregben vagy”, amire ironikusanannyit felelt csupán: „Igen, de nincsalattam ló.” Ez az anekdotikus párbe-széd, noha nem biztos, hogy akár csakszűk körben is elhangzott ebben a for-mában, eléggé hűen tükrözi a minisz-terelnök kényes helyzetét. Aki mellett

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 9

Kállay Miklós miniszterelnökaz egri pályaudvaron, 1942

4∞&£∞∞§£™

4∞&£∞∞§£™

azonban Horthy Miklós kormányzó atekintélyével síkra szállt, annak a po-zícióját nehéz, sőt csaknem lehetetlenvolt pusztán parlamenti eszközökkelmegingatni. Ahogyan Kállay maga ishangsúlyozta emlékirataiban: az, hogya „kormánypárt ne fogadja el Horthyjelöltjét”, egyszerűen „elképzelhetetlen”

volt, az ő személyében pedig a kor-mányzó „tökéletesen megbízott”.

A korszakban a kormányok stabili-tása nagyban függött az államfő szán-dékaitól és jóindulatától, s ha valakimellett Horthy hajlandó volt lándzsáttörni, vagy épp ellenkezőleg, az adottpolitikusban megrendült a bizalma, azországgyűlési erőviszonyok ehhez a bi-zalmi viszonyhoz képest – ha nem iséppen elhanyagolhatóak, de – jobbáramásodlagosak maradtak. A kormányfeje iránt tanúsított lojalitás egyenesen

fakadt az államfő iránti lojalitásból,annak ellenére, hogy sokan úgyszól-ván semmiben sem azonosultak Kállaypolitikai elképzeléseivel. Ez a fajta lo-jális beállítottság bírta maradásra aBárdossy-kormánynak azokat a mi-nisztereit is (pl. Reményi-Schneller La-jost vagy Hóman Bálintot), akik a vál-tozások miatt a lemondás gondolatá-val foglalkoztak 1942 márciusában.

A Képviselőház 1942 és 1944 kö-zötti erőviszonyai az 1939-es választá-sok eredményein alapultak. Az, hogya fennálló hatalmi rendszer belső sta-bilitását nem veszélyeztette már akkora szélsőjobboldali előretörés, csak a Te-leki-kormány intézkedéseinek (válasz-tói kör szűkítése, pártbetiltások, letar-tóztatások, szavazatok aránytalan el-osztása, a mandátumelosztás rendsze-rének manipulálása) volt köszönhető.A végeredmény manipulálására – a vá-lasztások titkossága ellenére – a még1938 májusában elfogadott választó-jogi törvény nyújtott számos lehetősé-get. A kormányzat intézkedései a szél-sőjobboldal nagyobb arányú előretöré-sét ugyan lefékezték, de a választáscsak látszólagos, átmeneti diadalt je-lentett Teleki számára.

A kormánypárt 180 mandátumnális többet szerzett, szemben a nyilasok29 parlamenti helyével, azonban a kor-mánypárti képviselőknek csak a ki-sebbsége számított Teleki hívének –akinek irányvonalához Kállay vissza kí-vánt térni. A nyilas képviselőkön felüla mandátumok további néhány száza-léka kisebb, lényegében szintén a szél-sőjobboldalhoz sorolható pártoknakjutott. A választók – szűkebb értelme-zéssel is – mintegy 25%-a adta voksátszélsőjobboldali jelöltekre vagy listára.A kisgazdapárt, amelynek tagjai öröm-mel fogadták Kállay kinevezését, mind-összesen 14 mandátumot tudott meg-szerezni. A szociáldemokraták súlyosvereséget szenvedtek, és csupán 5 kép-viselőjük volt jelen a Képviselőházban,ahogyan a Rassay Károly vezette Pol-gári Szabadság Pártnak is. A háború-ból való mielőbbi kilépést, a németszövetség felszámolását viszont job-bára csak e kisebb létszámú erők kép-viselői támogatták következetesen.

A legnagyobb egységes ellenzékierőt ugyan jó ideig a nyilasok jelentet-ték, de Szálasi pártja megosztottá vált,az ellentétek pedig már 1941-ben ha-sadáshoz vezettek, így végül Kállay mi-niszterelnöksége idejére átrendeződészajlott le. A Magyar Nemzet egyik ko-rabeli cikke ezt így kommentálta: a

10 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Kállay Miklós miniszterelnökvadászaton4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

„szélsőjobboldalon a domináló párt sze-repét” az Imrédy-csoport „számbelileg”is átvette, és így a Baky László nevéhezköthető Magyar NemzetiszocialistaPárttal (Magyar Megújulás Nemzeti-szocialista Pártszövetség név alatt al-kotva blokkot) együttesen képzett je-lentősebb parlamenti erőt, amelykörül a nyilas képviselők „mint mellék-bolygók” helyezkedtek el.

KÁLLAY KONTRA IMRÉDY

A nyilasokat Kállay nem tartotta iga-zán veszélyesnek, annál inkább Im-rédyt, akinek pártja csak 1940 októbe-rében vált önálló erővé a magyar köz -életben. A Magyar Megújulás Pártjá-nak belpolitikai súlya nem is annyiraszervezettségében, mint inkább – pár-tokon és intézményeken is átnyúló –társadalmi kapcsolataiban rejlett. Im-rédy jó összeköttetésekkel rendelke-zett az államapparátusban, pártjánaka kulturális élet és a közvélemény-for-málás fontos területein volt jelentős abefolyása. Különösen kiváló kapcsola-tokkal rendelkezett a tisztikarban.

A Magyar Megújulás Pártja a prog-ramjában deklarálta, hogy a „zsidókér-dés megoldásában” az európai „össz-megoldásba” kell bekapcsolódni. Kállayviszont – különösen 1942 őszétől – akirajzolódó német „végső megoldás” el-lenében kívánt politizálni. A német fel-szólítások azonban az úgynevezett zsi-dókérdés átfogóbb rendezésére – értveezalatt a deportálásokat is – ekkorramegszaporodtak.

A miniszterelnök pozíciója 1942késő őszén az egyre erősödő belső éskülső nyomás dacára szilárd maradt,de célkitűzéseinek megvalósítását,főleg a politikai hangulat Kállay szá-mára előnyös átalakítását ellenfelei –főképp tehát Imrédy és szövetségesei –eredményesen lassították. Minden kap-csolatukat és a parlamenti vitákat is fel-használták arra, hogy Kállayt gátoljáktörekvései megvalósításában. Eleinteleginkább a sajtópolitikát támadták ésa zsidókérdés megoldatlanságát osto-rozták. Különösen aggasztotta az Im-rédy-párti képviselőket, hogy a katonairészvétel a háborúban csökkenhet, to-vábbá az is, hogy a honvédelmi tárcaélén a számukra elfogadhatatlan Nagy-baczoni Nagy Vilmos áll, aki Kállayt tá-mogatja s igyekszik javítani a munka-szolgálatos zsidók helyzetén.

Kállay a külső német nyomásnakugyan ellenállt, de belpolitikai és tak-

tikai okokból jelentős engedményekettett. Kerülni igyekezett ugyanis a nyíl-tabb konfrontációt, amely nagyobb saj-tóhírverést és nem kívánt külpolitikaivisszhangot eredményezhetett. Mind-ezzel azonban politikáját felemássá istette. Kállaynak szembe kellett néznieazzal, hogy „lanyha” zsidópolitikájánakfolyamatos kipellengérezése aláaknáz-hatja a helyzetét. A hadsereg politizáló– s igen nagy számban németbarát –tisztikara előtt amúgy is igen cse kélytekintélye volt.

Kállaynak az úgynevezett „zsidókér-désben” folytatott politikáját – Berlinigényeivel szemben – igyekeztek azzal„magyarázni” nácibarát ellenzékéneksoraiban, hogy jó üzleti „érzéke” volt,s így – állítólag – „zsidó vonalakkal” tar-tott kapcsolatot. Ez a nézet a szélső-jobboldal által 1943 tavaszán indított

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 11

Kállay Miklós a Magyar Élet Pártjanagygyűlésén

4∞&£∞∞§£™

4∞&£∞∞§£™

második, igen heves politikai kampánynyomán vált hangsúlyossá. A szélső-jobboldali ellenzék támadásainak elő-terébe a honvédelmi miniszter, NagyVilmos került, akivel szemben hasonlóérvek jelentek meg az újságok hasáb-jain egy konkrét korábbi üzleti kapcso-lata miatt (a zsidó származású Hart-mann család cégével). Kállay végül en-gedett a politikai nyomásnak, minisz-terét – amolyan vezéráldozatként –menesztette, az országgyűlés üléseitviszont az államfő segítségével őszigelnapoltatta, így a Képviselőházatmint fórumot ezektől a támadásoktólegyelőre megóvta.

Az imrédysta agrárprogram lényegielemét képezte a zsidó kézben lévőbirtokok kisajátítása, addig is, amíg azemlített európai „összmegoldásra” sornem kerül. Napirenden tartották azsidó birtokoknak a földbirtok-politikacéljaira való átvételét. Kállay a politikaiviták nyomán, amelyek a zsidóságotsújtó, diszkriminatív törvénykezés to-vábbvitele körül zajlottak, ezen a térenis jelentős engedményeket tett. A konk-

rét német követelésekkel szemben1942 őszétől a zsidóság számára vé-dettséget biztosító politikát folytatott,a már meghozott antiszemita törvé-nyek végrehajtása és a zsidókat sújtókülönböző egyéb intézkedések azon-ban lényegében tovább folytak, a faj-védő szociálpolitika jegyében. Itt első-sorban az 1942. évi XV. törvénycikk, azún. „negyedik zsidótörvény” rendelke-zéseire kell utalni. Kállay 1943 novem-berében egymillió holdnyi ún. „zsidóföld” kisajátításáról számolt be, amivelugyan igencsak túlzott, mégis – a kö-rülbelül 75 ezer hold átadását érintőintézkedések nyomán – a földek osz-togatása több helyen zajlott botrányoskörülmények között. A zsidó földbir-tokok elkobzásával nyert területekbőlkorántsem csak szociális szempontokalapján lehetett nagyobb szeleteket ki-hasítani. Mindennek súlyos erkölcsi éspolitikai következményeire Bajcsy-Zsi-linszky Endre nyomatékosan felhívtaa belügyminiszter figyelmét.

A miniszterelnök tehát igyekezettgazdasági síkra terelni zsidópolitikáját,miközben retorikai fordulatokkal pró-bálta helyettesíteni a németek által kö-vetelt radikális intézkedéseket. Beszé-deiben ellentmondásokba keveredett:egyrészt azt állította, hogy a zsidóság

kérdése „társadalmi” probléma, majdkijelentette, hogy mégis „faji” kérdésrőlvan szó. Egyúttal szociális reformokatsürgetett, hogy ne következzék be mégegyszer az, ami 1918-ban. Attól tartott,ha későbbi, a frontok alakulása révénbaloldali politikai fordulat áll elő, az ál-lamhatalmi funkciók meggyengülnek,és így képtelenség lesz elkerülni egyújabb Trianont. Abban hitt, hogy kizá-rólag az adott politikai elit vezetheti áta jövőbe az országot. A tömegekkelszemben Kállay rendkívül bizalmatlanvolt, a parasztságot pedig nem tekin-tette politikailag érettnek. Úgy látta, po-litikája szemben áll a magyar társadal-mat ekkor jelentős mértékben áthatószélsőjobboldali vagy épp kifejezettennáci ihletésű nézetekkel. Kállay tehát atömegeket túl jobboldalinak és német-barátnak vélte, a katonai vezetőkrőlnem is beszélve. Szemléletét jól tükröz-ték 1943 nyarán a kormánypárt (Ma-gyar Élet Pártja) klubnapjain mondottbeszédei, amelyek a Mussolini bukásakörüli napokban hangzottak el. Miköz-ben a kisgazdákkal és baloldali ellenzé-kének tagjaival gyakorta egyeztetett,sőt politikai helyzetüket is erősítette,pártja előtt mindezt tudatosan leplezniigyekezett. A kormánypárt képviselői-nek többsége ugyanis Imrédyvel rokon-

Kállay Miklós miniszterelnökfeleségével és fiával, Kristóffal4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

szenvezett, ám ennek dacára zömük lo-jális maradt, sőt a miniszterelnök be-nyomásai szerint támogatottsága 1943végére némiképp erősödött is.

A SZÉLSŐJOBBOLDALIELLENZÉK TÁMADÁSA

Kállay a számára kedvezőtlennek mu-tatkozó hangulatot a sajtó szigorúbbirányításával kívánta befolyásolni. 1942.szeptember 22-én a miniszterelnök akülügyminisztérium tanácstermébehívta a magyar sajtó képviselőit. Intel-meiből világosan kitűnt, hogy nemérezte maga mögött a közvélemény tá-mogatását. A háború után sokan kér-ték rajta számon, hogy a szélsőségesmegnyilatkozásokat „nem fékezte” és aközvélemény „megmérgezett atmoszfé-ráját” nem készítette elő a változá-sokra. Tény azonban, hogy a miniszter-elnök – Ullein-Reviczky Antal sajtófő-nök útján – 1942 őszétől titkos erőfe-szítéseinek megfelelően igyekezettalakítani a sajtó irányítását. Főleg aszélsőjobboldalnak a közvéleményregyakorolt befolyását kívánta csökken-teni a sajtó irányításán keresztül.

A miniszterelnöknek törvényes le-hetősége volt a lapokban közölt infor-mációk mennyiségét és tálalását befo-lyásolni. Igyekezett ugyan bizonygatni:kormánya figyel arra, hogy „sokszoro-san több szabadsága” legyen annak asajtónak, amely tőle „jobboldali irány-

ban távolodott el”, de ellenfeleit ezzelegyáltalán nem győzte meg. Imrédyhívei és a nyilasok egyszerre látták el-érkezettnek az időt 1942 novemberé-nek végén, hogy a parlamentben táma-dást intézzenek a kormány ellen, kifo-gásolva néhány baloldali szellemiségűsajtóorgánum zavartalan megjelenését.

A vita kezdetén a miniszterelnök avéleménynyilvánítás diktatórikus kor-látozásának felvetésével igyekezett le-szerelni ellenfeleit. Két hónappal koráb-ban Imrédy párttársa, Rajniss Ferenc akövetkezőket írta a sajtóirányításért fe-lelős Ullein-Reviczkynek: „A cenzúraszerint nem igaz az, hogy világfrontonvédjük legdrágább kincsünket: a ma-gyar hazát. Ezt jelenti a mellékelt cen-zúrapéldány, és ebből minden józanember csak egy óvatos, félkezes, határo-zatlan, s az angol és az amerikai győze-lemre spekuláló állásfoglalást olvashatki.” Kállay ezután durván nekitámadtRajnissnak a parlamentben, de mégaznap este – politikája magyarázása cél-jából – diszkrét beszélgetést folytatottaz Imrédy-párti képviselővel. Kállay tar-tott attól, hogy a kormánypárt Imrédy-hez húzó tagjai elpártolnak tőle, ezértminden eszközt bevetett, hogy leg-alább korlátozott önmérsékletre bírjaimrédysta ellenzékének egyes tagjait.

Imrédy hívei előtt nem maradt titokKállay berlini kegyvesztettsége. Ed-mund Veesenmayer, a náci Németor-szág hírhedt külpolitikai ágense 1943áprilisában helyzetfelmérés céljából Bu-

dapesten járt. A Magyar MegújulásPártjának vezetői a vele folytatott meg-beszéléseik során meggyőződtek arról,hogy a németek örömmel fogadnák akormányváltozást Magyarországon.Így került sor röviddel utóbb újabb,heves politikai támadásukra Kállayellen. Jaross Andor a képviselőházbankifejtette, hogy a miniszterelnök jobb-oldali programja „elszürkülőben van”és balra „kezd tolódni az ország sze-kere”. Javasolta egy kifogásolt minisz-terelnöki beszéd megvitatásának napi-rendre tűzését is, valamint a bizalmikérdés felvetését. Indítványát a képvi-selőház csekély – mindössze 11 főnyi– többséggel utasította el.

Nem túlzás azt állítani, hogy Kállaya parlament szüneteltetésével (1942.december 21.–1943. április 12.), majdutóbb hosszabb elnapoltatásával (1943.május 4.–október 21.) tudta csak szi-lárdan a kezében tartani a gyeplőt.Horthy ragaszkodásán és feltétlen tá-mogatásán ugyanakkor rendre megtör-tek a személye ellen intézett, egyre he-vesebb jobboldali támadások. Segítsé-gére volt viszont – bár tömegerőt nemképviselt – Bethlen István befolyásosés tehetős személyekből álló köre,amelynek tagjai 1943 februárjában asz-taltársaságukra támaszkodva létrehoz-ták a Magyar Nemzeti Társaskört.

Veesenmayer két ízben is tájékozó-dott Budapesten, s meglehetősen bi-zakodó volt abban a tekintetben, hogykatonai beavatkozás nélkül is elérhetőa német szempontból kedvező belpo-litikai fordulat. A német megbízottBethlent erőtlennek látta, Kállay ellen-feleit viszont dinamikusnak. Horthypozíciójának fenntartását, a politikairendszer stabilitásának megőrzésétugyanakkor – legalábbis a felszínen –a német érdekekkel felettébb egyező-nek találta. Az angolbarátok köre gyen-gének tűnhetett, helyzetüket, illetőlega kormányfő pozícióit azonban kizáró-lag a belpolitikai folyamatokat kiak-názva, közvetett eszközökkel végülnem lehetett megingatni, így csak anémet katonai fellépés, az ország meg-szállása eredményezett változást.

A SZERZŐ A VERITAS TÖRTÉNET -KUTATÓ INTÉZET TUDOMÁNYOS

FŐMUNKATÁRSA (PHD)

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 13

Kállay Miklósné rádiószózatot mond a hadiárvákért. Mellette fia, Kristóf4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™