kahler frigyes egy vallatÁs...

4 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

szentesi gimnáziumban érettsé-gizett 1942-ben. Az egyetemenaz Eötvös Kollégium görög-

latin-történelem szakos diákja volt.Diplomáját summa cum laude sze-rezte. 1947–1950 között a világhírűókortudós, Moravcsik Gyula profesz-szor mellett dolgozott. 1950-ben papbátyja internálása után bocsátották ela Klasszika-filológiai Intézetből. Ezértkénytelen volt vidéken kántorkodni –miközben a váci egyházi gimnázium-ban latint és görögöt tanított.

AZ ELÃZMÉNYEK

Brusznyai Árpád 1952 júniusában ke-rült Veszprémbe, ahol fiatal tanárkéntnemcsak a Lovassy László Gimnáziumtanulói körében vívott ki megbecsü-lést kiváló tudásának és pedagógiai ér-zékének köszönhetően. Kollégái is el-ismerték átlagon felüli teljesítményét,amely nemcsak a tanórák megtartásá-ban jelentkezett: hamarosan szerve-zője és sajátos színfoltja lett a városzenei életének is.

Aligha csodálható, hogy érzékenyenfigyelte az 1953 utáni enyhülést, hiszenlegfőbb vágya és reménye volt visszake-rülni a klasszika-filológia tanszékre,ahonnan származása miatt eltávolítot-ták. 1956 őszén – amikor már ország-szerte érezhető volt, hogy „van valamia levegőben” – Veszprémben is meg-mozdult a közélet. A Tudományos Is-meretterjesztő Társaság ankétján fel-szólalt, s bírálta a könyvkiadás hibáit.A Hazafias Népfront megyei elnöksé -gének értelmiségi ankétján kemény

A

„Két pogány közt egy hazáért”

Szerepel a válogatásban politi-kai értékrend alapján jobb- ésbaloldali meggyŒzŒdésı, polgárés szocialista, bemutatunk bu-dapesti felkelŒparancsnokot, aharcokban részt vevŒ hivatásoskatonát és civilt, a közrendetbiztosító nemzeti bizottságokfŒvárosi és vidéki tagjait, gyári

munkást, földmıvest és jogászt,református lelkészt és latinta-nárt. A portrék rávilágítanak azegyéni nézŒpontokra, eltérŒ ér-dekekre, az attitıdök különbö-zŒségére és hasonlóságára, be-mutatják, hogy ki cselekedettösztönös szabadságvágyból,és ki tudatosan, értékrendje,

meggyŒzŒdése alapján. AzebbŒl adódó eltérŒ szerepvál-lalás és az eseményekhez valókülönbözŒ viszonyulás is meg-mutatkozik az életpályákban.Általuk, 1956 ismert és isme-retlen szereplŒinek sorsán ke-resztül kézzelfoghatóvá válik,mennyire sokszínı és mégis

mennyire egységes volt a for-radalom.

Teljes életutak – még oly váz-latos – bemutatására töreked-tünk, ami fontos adalékokkalszolgál a Kádár-rendszer jellegé-hez is. Voltak, akik életükkel fi-zettek a megtorlás során, voltak,akik szabadságvesztéssel „meg-úszták”. 225 halálos ítélet fém-jelzi a kommunista diktatúrabosszúját – és nem kevésbé jel-lemzŒ az, hogy az ’56-os számon-kérés bebörtönzött áldo zataitszabadulásuk után mennyire en-gedték visszatérni hétköznapiéletükbe, milyen mértékben vál-tak az egyéni életutak a megbé-lyegzettség függvényévé.

56-OS PORTRÉK VÉGZETES SORSOK A FORRADALOMBÓL

„…egy nemzet, amely magától föltámadt, s maga keres ott a harc hevében pillanatnyi ve-zet�ket magának.” E szavakkal jellemezte Németh László a magyar társadalmat a forra-dalom hevében, november 3-án az Igazságban, Obersovszky Gyula legendás lapjában közöltírásában. A nemzetéért aggódó író az események sırıjében is pontosan látta: 1956 azegész magyar társadalomé. Az emberek különbözŒ családi háttérrel és iskolázottsággal, el-térŒ világnézettel, politikai értékrenddel és demokráciaképpel kerültek az események sod-rába. De bármerrŒl jöttek is, egyetértettek a szovjet fennhatóság és a kommunista diktatúraelutasításában: szabadságot akartak, és függetlenséget. Az összeállításunkban bemutatottéletpályák ezt a sokszínıséget próbálják megragadni.

Brusznyai Árpád élete és halála sajátosan jelenik

meg a forradalom megtorlása jegyében szerkesztett

koncepciós perben, egyszerre tükrözve az életutat,

a forradalom alatt tanúsított hŒsi civil magatartást

és az életáldozat drámáját. A nyomozó hatóság lep-

lezetlen törekvése az eltökélt osztályellenség, a tu-

datos ellenforradalmár képének megformálása volt.

Brusznyai Árpád esetében a végzetes döntés olyan

ember ellen irányult, akinek köszönhetŒen fék került

az indulatokra.

KAHLER FRIGYES

Brusznyai Árpád a vizsgálótisztek elŒtt

EGY VALLATÁS ANATÓMIÁJA

hangú bírálatot mondott – a Rajk-ügykapcsán – a gyilkosokról, szél há mo -sokról és sarlatánokról. Követelte, hogya statisztikai hivatal hoz za nyilvános-ságra a létminimum mutatóit, és a le-galacsonyabb fizetések megállapításá-nál ezt kötelezően vegyék figyelembe.

A forradalom kitörése előtt – októ-ber 20-án – a Hazafias Népfront kereteiközött megalakult Veszprémben a Bat-sányi Kör. A kört megalakító tíztagú„akcióbizottságba” meghívták Brusz-nyai Árpádot is. Bár később valótlanula pártot és a vezetőket táma dó beszé-det tulajdonítottak Brusznyainak, a Bat-sányi Körben nem történt semmi, gyor-san túllépett felette a história. Október23-án kitört a forradalom.

1956. október 26-án Brusznyai Ár-pádot a Veszprém Megyei ForradalmiTanács tagjává, majd november 1-jénelnökévé választották. Brusznyai – ere-deti szándéka szerint – néhány napigkívánt részt vállalni a város, majd amegye forradalmi önkormányzatában.Úgy gondolta, amikor megszűnik azideiglenesség, és az irányítást az új, de-mokratikus közigazgatás veszi át, ővisszavonul választott hivatásához – atudományos kutatáshoz és az oktatás-hoz –, ugyanis semmiképpen semakart politikus lenni.

Ahhoz, hogy megtudjuk, mi történta forradalmi Veszprémben, lapozzukfel Brusznyai Árpád koncepciós peré-nek iratait! A per központi alakja kez-dettől fogva dr. Brusznyai Árpád volt,

aki a Veszprém Megyei Nemzeti Forra-dalmi Tanácsban viselt elnöki tiszt-sége – és családi háttere, kereszténymeggyőződése, értelmiségi volta –miatt különösen alkalmasnak bizo-nyult a „tudatos ellenforradalmár”alakjának kialakítására.

Brusznyai Árpádot először a szovjetállambiztonsági szervek tartóztattákle és 1956. november 7–25. között tar-tották fogva. Ekkor tisztázódott, hogy

senki meggyilkolásáranem adott utasítást. Dec-ember 12-én újból letar-tóztatták, ám az 1957.február 6-7-ig foganatosí-tott előzetes fogva tartásalatt történt kihallgatásokról nem ma-radt fenn jegyzőkönyv. Harmadszorra1957. február 25-től április 19-ig voltBrusznyai letartóztatásban. Terheltianyagában 13 jegyzőkönyv 64 – egy-

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 5

A lefolytatott vizsgálatok,valamint a kiszabott ítéletekösszehasonlítása alapján köze-lebb tudunk jutni ahhoz a kér-déshez, hogy a rendszer milyenlogika szerint építette fel a szá-monkérés szabályait, az egyesszemélyekre kiszabott bünteté-sek mértékében milyen tör-vényszerıségek érvényesültek.Mindez módot ad arra, hogy amegtorlás mögött meghúzódószándékok tágabb összehason-lításban – és a megtorlást el-szenvedŒ társadalmat is szemelŒtt tartva – váljanak elemez-hetŒvé.

Az egyes eljárásokat vizs-gálva szembeszökŒ: a hatalomcélja nem az igazság kiderítésevolt. A megtorló perek egy-egyponton – megvalósítva az eljá-

rások megrendelŒjének koncep-cióját – a kádári „ellenforra-dalmi” tézis igazolásai, azMSZMP ideologikus értékelésé-nek, az ellenforradalom négy fŒokának az illusztrációi. A forra-dalom leverése utáni sorsok– kivégzés, öngyilkosság, élet-fogytiglani és súlyos börtön,kényszerı emigráció –a meg-torlás kiterjedtségét és brutali-tását vetítik elénk. Csak e ta-nulmányokban szereplŒ szemé-lyeket érintŒ 12 perben 42 halá-los és 13 életfogytiglani ítéletethoztak, 562 év börtönbünte-tést osztottak ki, és volt, aki azítélet meghozatala elŒtt az ön-gyilkosságba menekült.

Mindezeket az elemzésiszem pontokat tartottuk szemelŒtt akkor, amikor nem sokkal

a Nemzeti Emlékezet Bizottsága(NEB) 2014. februári megalaku-lása után a Kúriával és a LegfŒbbÜgyészséggel összefogva Emlé-kezés és emlékeztetés címmelközös tudományos programotindítottunk az 1956-os forradal-mat és szabadságharcot követŒmegtorlás igazságügyi doku-mentumainak rendszerezettfeltárására. A jogi és történetiszem pontokat egyaránt érvénye-sítŒ, a Magyar Nemzeti Levéltár,a Rendszerváltás Történetét Ku-tató Intézet és Archívum, vala-mint a Veritas Történetkutató In-tézet munkatársainak részvéte-lével, a NEB koordinálásábanfolyó kutatások kiterjednek a for-radalmat követŒ büntetŒperekrendszerezett, hiánypótló átte-kintésére, az igazságszolgálta-

tást felhasználó megtorlás irá-nyító és végrehajtó testületei-nek és az abban közremıködŒszemélyek körének feltárására,valamint az ismert és kevéssé is-mert áldozatok portrészerı be-mutatására.

Összeállításunk az utóbbiprogram keretében készültportrékból ad közre válogatást.Azt igyekeztünk megjeleníteni,ami 1956 egyik legnagyobb ta-nulsága, egyben következmé-nye volt: a forradalmat mindentársadalmi csoport a magáénakérezte, a megtorlást pedig min-den társadalmi csoportnak elkellett szenvednie. 1956 mind-annyiuké.

Földváryné Kiss Réka –M. Kiss Sándor – Szekér Nóra

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™Brusznyai Árpád

feleségével és gyermekével

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

mást gyak ran átfedő vagy önmagát is-métlő – kérdést és az arra adott vála-szokat tartalmazza.

MIT VALLOTTBRUSZNYAI ÁRPÁD?

„Beszéljen részletesen a »ForradalmiTanácsban« végzett tevékenységéről” −utasította 1957. április 10-én a kihall-gatótiszt. Brusznyai Árpád válaszábanmegemlíti: „Az első küldöttgyűlésenmegválasztott »Forradalmi Tanács«[továbbiakban: »FT«] még október 26-án este értesült arról, hogy Várpalotánfegyveres harc folyik és a szovjet kato-nákat gyilkolják.” Ekkor megbíztákSánta Károly és Horváth József FT-ta-gokat, hogy a szovjet alakulatokkalVárpalotán „rendezzék a problémát”.Levelet küldtek továbbá Újvári ezre-desnek, amelyben – vallotta Brusz-nyai – „felkértük őt arra, hogy a továb-biakban tartózkodjék a tömegbe valólövetéstől, mivel nekünk arról a várpa-lotai küldöttek beszéltek”.

Október 27-én újabb küldöttgyűlésvolt, amelyet Brusznyai vezetett le. Ittesett szó először arról, hogy LórándImre – aki akkor a Forradalmi Tanácselnöki tisztét látta el – telefonon fel-

vette a kapcsolatot Kos -sa Istvánnal – aki a kor-mány tagja volt –, és kö-zölte vele a küldöttgyű-lésen megfogalmazottköveteléseket. Ezzel a te-lefonbeszélgetéssel in-dult azon kapcsolatfelvé-

telek sorozata, melyek az új forradalmiszervek törvényes voltát szándékoztakelismertetni és kinyilvánítani. A gyűlé-sen felvetődött a budapesti harcokbavaló fegyveres beavatkozás is, amitBrusznyai határozottan elutasított.

Az október 29-i harmadik küldött-gyűlésen Lóránd Imre elnök elmondta,hogy tiltakozik „a Rákosi-féle vezetésistílus visszaállítása ellen, de ellenzi ahorthysta restaurációt is”. Fontos kije-lentés: „Tudomásom szerint azonbanKossa miniszter 26-án este az akkorikormány nevében helyben hagyta mű-ködésünket”, amely azért jelentős,mert a döntés a Nagy Imre által beje-lentett október 28-i politikai fordulatelőtt történt. „Október 28. (szombat)és 29-én (vasárnap) néhány olyan in-tézkedést tettem, amellyel úgy érzem,az akkor létérdeket jelentő termelést se-gítettem elő.”

Október 30-án kedden „értesültemarról, hogy Győrben már kísérletet tet-tek arra, hogy a dunántúli erőket egye-sítve kialakítsanak egy központot. Mintkésőbb tudomást szereztem arról, aGyőrben összehívott küldöttségek kö-zött 2 veszprémi küldöttség ment, azegyik dr. Besenyőék által előző nap ja-vasolt küldöttség. A másik pedig a »FT«tagjaiból, név szerint Horváth Tiborbólés Molnár Tamásból alakult ki, azt nemtudom, hogy kiktől kaptak ezek megbí-zást arra vonatkozóan, hogy Veszprémmegyét képviseljék Győrben.”

Beszámolt arról is, hogy ezen anapon „megjelent Veszprémben Föl-diák János és felesége, Ferrari Violetta,az ismert színésznő, akik a Veszprémi

Egyetem előtti tömeggyűlésen lázítot-ták Veszprém népét a rend megszilár-dítása ellen. Földiák a Forradalmi Tanácsátalakítását követelte, mert megítéléseszerint „mi itt semmit nem csinálunk,sőt őrizzük a pártházat, mindenütt álla nemzetőrség, csak itt nem”. Az ülésenmegjelenő Sánta Károly alezredes a ta-nácstagok megkérdezése nélkül felol-vasott egy „proklamációt, amelyet sze-rinte az általa előző napon összehozott»Katonai Forradalmi Tanács« állítottössze. Ebben arról volt szó, hogy […]fenntartás nélkül és miniszteri intézke-déseket be nem várva is támogatjafegyveresen a forradalmat. Egyidejűlegbejelentette a nemzetőrség azonnalimegalakítását.” Sánta utasította KissGaál Imre századost, hogy kezdje mega fegyveres alakulatok szervezését, ala-kítson egy századot az egyetemisták-ból, egy másikat a fémfeldolgozó mun-kásaiból. Brusznyai viszont kijelen-tette: „a másnap esti küldöttgyűlésignem vagyok hajlandó dolgozni, és azezután következő eseményekért azokattartom felelősnek, akik azt elindították.E nyilatkozatom után kivonultam a te-remből, és elmentem haza.”

Másnap a Forradalmi Tanács átköl-tözött a megyei tanács épületébe, s „ok-tóber 31-én este összejött a negyedikküldöttgyűlés. […] Ezen a küldöttgyűlé-sen 8-10 perces beszámolót mondottMeskó Gábor, amely az előző napi ese-ményeket értékelte. Ez után került sora »FT« újjáválasztására, […] különmegválasztották a megyei és a városi»FT«-t is. Ez a küldött közgyűlés megvá-lasztott engem is a megyei »FT« közé.”

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™Brusznyai Árpád kollégái és tanít -ványai körében,Veszprém, LovassyLászló Gimnázium

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

Brusznyai feltételekhez kötötte for-radalmi tanácsi tagságát: határozzákel a sztrájk befejezését, törekedjenekaz utcai zavargások megszüntetésére,„hagyjanak bennünket az eredeti prog-ram szerint dolgozni, […] ne másokpéldájára, hanem saját magunk dön-tése alapján cselekedjünk”. A megyeiforradalmi tanács Nagy Béla tanár he-lyett dr. Horváth Ferencet választottaelnökéül. „Másnap, azaz november 1-jén reggel a megyei tanács elnöke szo-bájában újra összeült a »FT«, ahol dr.Horváth Ferenc lemondott, és utánaegyhangúan engem választott meg me-gyei »FT« elnöknek.”

A kihallgatást itt Stefán László – aDISZ (Dolgozó Ifjúság Szövetsége) tit-kárból alhadnaggyá vedlett vizsgáló,egyben az ügy tanúja(!) – megszakí-totta azzal, hogy másnap folytatja. Eza kihallgatási nap azért sajátos, mertBrusznyait hagyták viszonylag szaba-don beszélni. (A jegyzőkönyv szövegé-ben csak elvétve jelennek meg Brusz-nyai mondattöredékei, a szöveget dön-tően a vizsgáló „interpretációjában”jegyzőkönyvezték.) Brusznyaival tehátelmondatták a forradalom veszprémi– általa ismert – eseményeit október26-tól november 1-jéig. Később – látnifogjuk – majd visszatérnek ennek azidőszaknak egyes mozzanataira.

AZ ÁPRILIS 11-I KIHALLGATÁS

„Mondja el, hogy a Veszprém Megyei»Nemzeti Forradalmi Tanácson« belülmint elnök milyen tevékenységet fejtettki, és milyen intézkedéseket hajtott,vagy hajtatott végre?”

Brusznyai válasza: „első intézkedé-sem Nagy Béla tanárral kapcsolatos”,mivel értesítést kapott, hogy NagyBéla a forradalmi tanács bélyegzőjévellepecsételt üres papírokat vitt magával„ellenőrizhetetlen céllal, és azzal gépko-csi szerzést kísérelt meg, ugyanakkorarról is értesítettek, hogy fegyverrel isrendelkezik. Utasítottam a rendőrséget,hogy egy járőr állítsa elő, és szedje eltőle ezeket a holmikat […] Nagy Bélaeltávozása miatt ezt nem [lehetett]végrehajtani.” Ennél fontosabb a vallo-más következő szakasza: „Egész műkö-désem alatt ez volt az egyedüli eset,hogy személyesen adtam utasítást va-lakinek az őrizetbe vételére. Határozot-tan tagadom azt is, hogy bármely párt-funkcionárius, állami vezető vagy fegy-veres testület tagjának őrizetbe véte-lére, előállítására vagy házkutatására

parancsot vagy utasítást adtam volna.Azt is tagadom, hogy név szerint Macz -kó Miklós szds-nak [századosnak] bár-milyen formában utasítást adtam vol -na Ferge fhgy. [főhadnagy] letartózta-tására.”

Beszélt továbbá arról is, hogy aVeszprém Megyei Hírlapban hivatalosközleményként közzétették a Forra-dalmi Tanács rendeleteit. Ezek közül atermelőszövetkezetekből való kilépés-ről, az országgyűlési képviselők vissza-hívásáról és a munkaszüneti napokrólhozott rendeleteket mint elnökhelyet-tes aláírta, a november 3-i, hittanratörténő beíratásokról szóló rendelet„alá mint elnök írták alá a nevemet”.A rendeletek megjelenési körülményei -ről elmondta, hogy azokat nem tár-gyalta a Forradalmi Tanács, „egyikrőlsem készült hiteles eredeti példány, s alapokban aláíróként feltüntetett szemé-lyek sohasem írták alá”. A rendeletek– folytatta Brusznyai – a Forradal mi Ta-nács tagjainak és munkatársainak„nem hivatalos beszélgetéseire” lehet-tek alapozva. Saját intézkedésének is-merte el a november 1-jére hirdetettmunkaszüneti nap elrendeléséről szó -ló döntést, s nem vitatta, hogy a ter-melőszövetkezeti kilépésről szóló ren-deletet is megtárgyalta a ForradalmiTanács október 28-án.

Arról vallott, hogy egyeztetett apártfunkcionáriusok fegyvereinek be-vonásáról – az intézkedést még Ló-ránd Imre elnöksége idején adta kielődje. Elnökké választása után azMDP gépkocsijainak és más ingóságai -nak lefoglalásáról intézkedett, „tudo-másom szerint csütörtökön [november1-jén] önálló pártként alakult meg aSZDP, és tudomásom szerint már ekkormegalakult az MSZMP. Abban a tudat-ban voltam, hogy az MDP mint jogi sze-mély megszűnt. Ennek ellenére semszándékoztam az MDP vagyonával fog-lalkozni, míg jelzés nem érkezett arról,hogy az MDP garázsából ismeretlenegyének 2 gépkocsit önhatalmúlag el-vittek” – lefoglalásuk után a vagyontár-gyak megőrzésével a garázs vezetőjétbízta meg. Hasonló intézkedést tett ajárási pártbizottság és a DISZ-bizott-ság gépkocsijaira is.

November 2-án (pénteken) kerültsor az MDP bankszámláján lévő kb.700 000 Ft zárolására, „amely államitámogatásként szerepel[t]”. „Ugyan-ezen a napon délelőtt felkeresett PappJános, az MSZMP intézőbizottságánakelnöke […] Bejelentette, hogy az MDPmint szerv megszűnt, és megkezdték az

MSZMP szervezését. […] Ő mindamel-lett, hogy az MSZMP szervezését irá-nyítja, mint technikus vissza kívánmenni a termelő munkába. Én úgyőnéki, mint másoknak, Stefán László ésNagy László DISZ-vezetőnek, GyimesiAndrás tanácsi vezetőnek mondtam,hogy a »Forradalmi Tanács« és a ma -gam részéről sem gördítünk ez elé aka-dályt, és amennyiben politikai meggyő-ződésükért őket a termelő munkábannem alkalmazzák, keressenek fel engem,és támogatni fogom az elhelyezkedésü-ket.” Délután „Lohonyai nevezetű […]telefonon felhívott, és […] »ForradalmiIfjúsági Szövetség« néven a következő-ket közölte: elfoglalták a DISZ helysé-geit és vagyontárgyait, ezekben a hely-ségekben fegyveres nemzetőr csoportot


Brusznyai Árpád1924–1958

Derekegyházán született. Apja 1910-tŒl 1934-ig hivatásos csendŒr fŒtörzs -Œrmester volt, leszerelése után nap-számosként dolgozott. Édesanyja aházasságkötése elŒtt varrónŒ volt,utána pedig a háztartással foglalko-zott. A szülŒknek Szentesen három-szobás családi házuk volt, amelyet1951-ben államosítottak. Apját 1949-ben egy év börtönre ítélték a népi de-mokratikus államrend elleni izgatásbıntettéért. Testvérét, aki római ka-tolikus lelkész lett, 1950-ben internál-ták. 1951-ben védte meg a Homérosz-kérdésrŒl írt doktori értekezését – ki-tınŒ eredménnyel –, amely akkor nemhozta meg számára a megérdemelt el-ismerést, nem nyitotta meg a tudomá-nyos pálya folytatásának lehetŒségét.1953-ban nŒsült, egy leánygyermekeszületett. Személyleírásában olvas-ható „különös ismertetŒjele: jobb lábbénasága”.

Név

jegy

kívánnak elhelyezni, én félbeszakítot-tam az ő közlését, és kifejtettem, […] avárosban csupán egy fegyveres nemzet-őrség működhet, amelyet Sánta alezre-des kezdeményezett és honvéd tiszttelparancsnokság alatt áll. Én tehát nemadtam arra engedélyt, hogy a csopor-tot létre hozzák, és fegyvereket kapja-nak valahonnan Azt sem tudom, hogyhonnan szereztek fegyvereket e csoportfelfegyverzésére.” Péntek délután a vá-rosban 2 századnyi fegyveres erő volt,„amelyet Sánta Károly alezredes utasí-tására Kiss Gaál Imre szds. fegyverzettfel nemzetőrség céljára”.

Pénteken Brusznyai Árpád Buda-pestre utazott a Honvédelmi Miniszté-riumba: „Utazásom célja az volt aveszprémi helyőrség körében mutat-kozó zavaros állapotok rendezésére aHonvédelmi Minisztérium segítségét, il-letve erre a célra felelős tiszti megbízottkiküldését kérjem”. Itt Kána Lőrinc ve-zérőrnagy közölte: „Tiszti megbízottatnem tud küldeni, hanem a helyőrségi»Katonai Forradalmi Tanácsot« vezetőtiszt hívja őt vissza a megadott »K« te-lefonszámon, és meg fogja kapni az uta-sítást.” A nemzetőrség felfegyverzé -sével kapcsolatban Kána kifejtette: „Anemzetőrség felfegyverzése minisztéri-umi rendelet, s a hadsereg ezt [sic!] kell,hogy lássa fegyverekkel, még az »M«raktárak terhére is. A fegyvert kiadóparancsnokok felelnek azért, hogy fegy-vert csak felelős vezetővel rendelkező ka-tona viselhet, és katonakönyvvel rendel-kező személyek kaphatnak.”

November 3-án Dormány Lászlószázados ismertette a városvédelmitervet Mackó Miklós, Monori Gyula ésDömötör Lajos forradalmi tanácstagokelőtt. „Ez után Dormány László elémtett egy kimutatást a Veszprémben ki-osztott fegyverekről. A kimutatásban786 db. fegyver kiosztása szerepeltamelynek túlnyomó része Veszprémváros, Balatonfüred, Zirc környékénlett kiosztva. […] Ezután én elmond-tam, hogy Kána Lőrinc v.őrgy. [vezér-őrnagy] mit mondott nekem Budapes-ten, majd közöltem Dormány Lászlószds.-al a »K« telefonszámot, hogyhívja fel Kána Lőrinc v.őrgy.-t, és meg-kapja az utasítást.” Arról nem volt tu-domása Brusznyainak, hogy a telefon-beszélgetés megtörtént-e. A jelenlévőkazt az álláspontot alakították ki, hogya már kiosztott fegyvereken kívül leg-feljebb 700-800 fegyvert adnak ki anemzetőrségnek. A fegyverek kiosztá-sával kapcsolatos részletekről Brusz-nyainak nem volt tudomása.

A vallomásban ezután témát váltot-tak. Brusznyai Árpád arról számolt be,hogy november első napján felkereste„a jutasi laktanyából egy 8-10 tagú hon-véd küldöttség, amelyben tiszt is volt,és kérték a »Megyei Forradalmi Taná-csot«, hogy a honvédségnél fennállóhelyzet rendezéséhez nyújtson segítsé-get. Ez alkalommal Dormány és Mackószds.-k is jelen voltak.” Beszámolt mégegy katonákkal kapcsolatos vitásügyről is: „Ugyanezen a délelőtt tör-tént, hogy értesülésem arról, hogyelőző éjszaka a tüzérhadosztály tisztjeiletartóztatták Kiss Gaál Imre szds.-t, a»FT« tagját. […] Ennek kapcsán hatá-roztam el, hogy délutáni időben a ju-tasi laktanyába fogok menni, és alkal-mat kérek Sánta Károly alez.-től, hogymegismerjem Kiss Gaál szds. elleni vá-dakat, s egyes pontjaihoz esetleg tanú-vallomást tegyek.”

Szóba került egy másik – később ki-élezett – téma, amellyel a vád Brusz-nyai restaurációs törekvéseit akartaigazolni: „Itt fejtettem ki azt az állás-pontomat is, amely a régi tisztekkelvolt kapcsolatban. Lehetségesnek tar-tom, hogy 1949–50-ben kerültek elbo-csájtásra a honvédség kötelékébőlolyan tisztek is, akiket 1945-ben igazol-tak, továbbra is becsületesen szolgál-tak, és akiknek rehabilitálására sor ke-rülhet. Például hoztam fel a Rajk-perkatonai résztvevőit és saját apósomatis, akinek rehabilitációs felülvizsgálásátéppen 1956 őszén rendelte el az MDPközponti vezetősége.”

Ezután ment át az ezredgyűlésre,ahol beszédében kifejtette: „Az eddigieseményekben a hadsereg szervezettennem vett részt, a továbbiakban azon-ban lehet, hogy szükség lesz rá, mertlátnunk kell, hogy ellenforradalmi ve-szély fenyeget. Felhívtam őket fegye-lemre, parancsnokaiknak fokozottabbengedelmességre.”

A katonák elégedetlenek voltak a Ka-tonai Forradalmi Tanács összetételével.„Közöltem – folytatta Brusznyai –, hogya HM rendeletben szabályozta a »FT«megválasztását és jogkörét a honvéd-ségi alakulatoknál (tudomásom szerintezt a rendeletet még Janza Károly bo-csátotta ki). Elmondtam, hogy ezt a ren-deletet a gyűlés további folyamán a ho.[hadosztály] parancsnokuk fogja ismer-tetni, s én a területileg illetékes polgáriszerv nevében arra kértem őket, őrizzékmeg nyugalmukat, és hajtsák végre aminisztérium utasításait. […] Utólageszembe jutott – egészítette ki vallomá-sát Brusznyai Árpád –, november 3-án,

szombat délelőtt kaptam értesítéstBalla Béla mérnöktől, aki önkéntes ak-tíva[ként] dolgozott a »FT«-ban.” Ballajelezte, hogy Peremartonból felajánlot-ták: „tudnának páncélelhárító aknákatgyártani, s mi azokat rakassuk le a vá-roshoz vezető utakra. Ezt én kifejezet-tem megtiltottam.”

Beszélt még Brusznyai Sánta Károlyalezredes letartóztatásáról: „Határozot-tan tagadom, hogy az én jóváhagyásom-mal letartóztatás, bárkinek bántalma-zása vagy meggyilkolása, az én forra-dalmi tanácstagságom vagy elnök ségemalatt történt volna. Azt is határozottantagadom, hogy […] szóltam volna, hogya megyei börtönben lévő ÁVH-sokat vagyfunkcionáriusokat végezzék ki, és a he-lyüket újabbakkal töltsék meg.” Megje-gyezte még: „Arról azonban semmitnem tudok, hogyan robbant ki Veszp-rémben a fegyveres harc a szovjet ésmagyar őrök között november 4-énhajnalban. Arról sem, hogy ki szervezteezt meg, ki adott erre tűzparancsot,arról sem, hogy kik harcoltak és milyeneredménnyel.”

Ez a bekezdés – amely nyilvánva-lóan kérdéssorozatra adott válaszoksűrítése – zárta volna a vallomását,azonban Brusznyainak eszébe jutott asajtóban közzétett rendeletekkel kap-csolatban egy momentum: „szeretnémelőző vallomásom kiegészítéséül azalábbit megjegyezni. Az újságokbannévaláírásommal megjelent 13 rende-let kivétel nélkül y-nal írja a nevemvégén szereplő i-t, magam nevemet ígysoha nem írtam” – a rendeletekettehát nem az általa aláírt példányrólnyomtatták.

Ezzel befejeződött a kihallgatás „tör-téneti” része, amikor módja volt Brusz-nyai Árpádnak viszonylag hosszabb ér-tékelést is adni saját működéséről.Ezekben a sorokban már benne van azéletért folytatott harc, az életösztöndiktálta – el nem ítélhető – „kompro-misszum”: „Továbbiakban egész műkö-désem értékelésével kapcsolatban a kö-vetkezőket szeretném elmondatni:Decem berben készített és benyújtottemlékezéseimmel ellentétben azótaszerzett ismeretek és tapasztalatokalapján ma már nem állítom, hogy aveszprémi eseményekben nem voltakellenforradalmi célú megmozdulások.A magam részéről részletes vallomásttettem, s most ehhez csak annyit sze-retnék hozzáfűzni, amikor működése-met megkezdtem, abban a tudatbantettem, hogy egyrészt a tömegek köve-teléseiért fogok harcolni, másrészt,


hogy ezt a harcot helyesli és támogatjaa veszprémi Fegyveres Erők, az MDPveszprémi vezetői és az államvédelmiszervek is, ezt első tömeg előtt elmon-dott beszédemben így mondtam el: Ve-lünk a párt, velünk a hadsereg, s velünkaz ÁVH. Működésünk egész folyamánműködésünk törvényes elismerésénektekintettem azt a körülményt, hogy azMDP helyi szerve és az ÁVH külön írás-beli támogató nyilatkozatot küldöttmeg hozzánk, hogy a kormány ismétel-ten megerősítette működésünket.”Utolsó érvként hozzátette még: „Vége-zetül meg szeretném említeni, hogy bármódomban lett volna, de nem menekül-tem el a felelősségre vonás elől, éppenazért, mert tudomásom szerint szemé-lyes bűncselekményt nem követtem el.”

Ami a kihallgatások tartalmát illeti,ez a rész – bár torzításoktól koránt-sem mentes – nagyjából tartalmazzaa Brusznyai által előadottakat, másszóval a vizsgáló még nem avatkozottbe durván a vallomás tartalmába. Eznem véletlen. A politikai rendőrségcélja ekkor még az volt, hogy minéltöbb olyan ténnyel ismerkedjen meg,amelyet – „megfelelően” kiforgatvaeredeti jelentéséből – majd a vádlottés társai ellen lehet fordítani. Ezt a ko-rántsem új módszert érhetjük tettena kihallgatások következő napjain,amikor a kronológiai száltól elsza-kadva egy tematikus-ideologikus ki-hallgatási taktika váltja fel az eddigit.

Brusznyai védekezéséről elmond-ható: egy tiszta erkölcsű, de mérhetet-lenül naiv ember áll itt előttünk. Aeso-pus meséjéből a bárány, aki a folyóbóllejjebb iszik, mint a farkas, s csodálko-zik a kérdésen, hogy hogyan zavar-hatná ő a farkas ivóvizét. Brusznyaijoggal bízott abban, hogy a forradalmitanácsok legális szervek, működésüktörvényes, azt a központi és a helyiszervek – a megszűnt párt- és állambiz-tonsági szervek is – elismerték, sőt tá-mogatták. Brusznyai Árpád – aki nemvolt jártas a színlelésben – hitt abban,hogy igazát és tisztességét megvédheti,s a vizsgálat valóban arra kíváncsi, mittett Veszprém megyében. A vizsgálatazonban nem arra volt kíváncsi, mittett Brusznyai Árpád, még kevésbé,hogy védekezése jogilag megalapo-zott-e. Mindez mindegy volt. Személyeegyszerűen alkalmas volt arra, hogy a„tudatos ellenforradalmár” alakját fel-mutassák és hóhérkézre adják. EztBrusznyai Árpád csak akkor vetteészre, amikor már senki sem tudottrajta segíteni.

A JÚNIUS 27-I KIHALLGATÁS

Az első kérdés arra vonatkozott, „mittud a »Forradalmi Tanácsba« bevá-lasztott honv.[éd] tisztek ellenforra-dalmi tevékenységéről”. Az „ellenforra-dalmi” jelző valójában meghatározta akérdésre jegyzőkönyvezett választ:„megállapításom az – szól az első fele-let –, hogy itt Veszprémben, ha a hon-védségi alakulatok aktívan nem támo-gatják a kezdet kezdetén a tömeg han-gulatát, akkor nem történt volna meg,hogy fegyver kerül a tömeg közé ille-téktelen személyek részére.”

Újabb kérdésekre Brusznyai megis-mételte a Kána Lőrinccel folytatott be-szélgetés tartalmát, majd az egyete-men Bíró főhadnagy által vezetett ope-ratív csoportról faggatták. „Arra a vád-pontra, hogy Kiss Gaál szds., horthystatisztekkel lépett kapcsolatba, a követ-kezőket mondtam: Amennyiben KissGaál arra tett intézkedést, hogy hon-védségi beosztásba vagy munkakörbehelyezzen volt horthysta tiszteket, azzalbüntetendő cselekményt követett el.[…] Kifejtettem abbeli véleményemet,hogy akadhatnak olyan volt horthystatisztek is, akiknek sem háborús, semnépellenes cselekedetük nem volt, 1945-ben igazolták őket és utána is becsüle-tesen szolgáltak, és csak [az] 1949–50-ben lezajlott, sokban túlzó átszervezés-kor bocsátották el. Kifejeztem vélemé-nyemet, hogy ezek közül nyilván kerülsor egyesek rehabilitációjára.”

S egy ismételten visszatérő kérdés:a Brusznyainak tulajdonított kivégzésiparancs! Itt Brusznyai visszautalt elsőletartóztatására, amikor Kiss Gaállal,Maczkóval, Dormánnyal, Földesivel ésmásokkal volt egy cellában: „Kiss Gaálismételten kijelentette 8 tanú jelenlété-ben, hogy egyrészt az én személyem el-leni azon vád, miszerint bárkit ki akar-tam volna végeztetni, alaptalan, mertilyenről a »FT-ban« egyáltalán nemvolt szó.”

Június 27-én dőlt el, hogy Brusznyaitteszik felelőssé a veszprémi fegyveresharcokért, az általa nem ismert védelmitervért, az ávósok soha meg nem tör-tént kivégzéséért, a tanácsi létszám-csökkentésért, a tisztikar „nagyobb ré-szének” állítólagos lecserélésére irá-nyuló szándékért és a veszprémi püs-pökkel „fenntartott” – valójában nemlétező – kapcsolatáért. Mind ez egyene-sen következik a hozzá intézett kér-désekből. Nem tévedünk, ha kijelent-jük, hogy a kérdések előrevetítik avádirat, sőt jórészt az ítélet tartalmát

a rájuk adott választól függetlenül,mivel a kérdések már tükrözték a ha-talom koncepcióját, s felölelték azo-kat a gyanúsításokat, amelyek mégnem szerepeltek a terheltté nyilvá-nító határozatban.

„Mi volt a célja a nagymennyiségűfegyver kiadásával, és miért osztotta kiaz »M« készletet?” Brusznyai válaszaa korábbiaknak megfelelő: „mint a me-gyei forradalmi tanács elnökhelyettesé-nek október 26–30-án az volt a vélemé-nyem, hogy fegyvereket nem szabad ki-osztani civileknek. […] A későbbi fegyverkiosztásokkal egyetértettem, és ezt azzala céllal tettem, hogy a közbiztonságotmegszilárdítsuk. […] Én minden esetbenragaszkodtam ahhoz, hogy a kiadottfegyverek átadásakor fel kell írni a neve-ket, kik kaptak fegyvert. […] Tagadomazt, hogy a fegyverek kiadásával az lettvolna a célom, hogy a proletárdiktatúrátmegdöntsem, vagy azokat a szovjet csa-patok ellen használjam.”

Ezután egy, a kihallgatások során az'56-os perekben szokványos intermez -zo következett. A jegyzőkönyv ígyőrizte meg a történteket: „Közlöm Ön -nel, hogy ezt a vallomást nem fogadomel, mert birtokunkban vannak olyanadatok, melyek bizonyítják azt, hogy afegyverek kiadása az »M« készlettelegyütt a proletárdiktatúra megdöntését[szolgálta] és a szovjet csapatok ellenirányultak. Felszólítom, hogy a kihallga-tás folyamán őszintén, a valóságnakmegfelelően tegyen vallomást.”

A soron következő kérdés a védelmitervre tért át. Brusznyai megismételtea Kána által mondottakat, majd egyigencsak különös dolgot olvashatunk:„A város védelmi tervének tartalmátnem ismerem. A terv létezéséről tud-tam, felelős vagyok azért, mert meg-semmisítésére nem törekedtem, ezzellényegében a terv létezésével egyetér-tettem.”

A kiadott rendeleteket firtató kér-dések után újból visszakanyarodott avizsgálótiszt az ÁVH-s tisztek őrizetbevételéhez. Brusznyai válasza: „célja azvolt, hogy az ellenük történő merényle-teket megakadályozzuk.” És követke-zett a „keresztkérdés”: „Mikor, hol,kinek és hol vetette fel az ÁVH-s tisztekreprezentatív kivégzését?” S a válasz:„A reprezentatív kivégzésről soha sen-kinek, és sehol nem beszéltem, […] pél-dának hoztam fel (az október 31-i kül-dött közgyűlésen) a Budapest és mo-sonmagyaróvári kivégzéseket, hogy eztnem kell követni, mert mi úgy oldottukmeg, hogy az ávó-s tiszteket őrizetbe


vettük, és akinek panasza lesz velükkapcsolatban esetleg kegyetlenkedése-ikről, az jelentse, és lesz belőle egy »rep-rezentatív pör«.”

„A szovjet hadsereg bejövetele előttmiért akarta felszállítani a volt ávóstiszteket Budapestre, milyen céllal?”Brusznyai megismételte a korábbanvallottakat: a rádióban hallották a fel-hívást, hogy az ávós tisztek jelentkez-zenek a Mar kó utcában. „A közleményúgy szólt, hogy a máshol őrizetbe vettávós tiszteket oda kell szállítani.”

A JÚLIUS 1-JEI KIHALLGATÁS

Az első kérdés visszatért egy – már akérdés megfogalmazásában is valótlan(ha tetszik, beugrató jellegű) – témára.„A tanúvallomások szerint Ön az ellen-forradalom ideje alatt utasítást adotta börtönben lévő letartóztatott kommu-nisták és ÁVH-sok kivégzésére. Beszél-jen arról, mikor, és hogyan adta ki eztaz utasítást?” Ki kell jelentenünk: nincsaz iratok között ilyen tanúvallomás!Brusznyai válasza most is tagadó volt.

A nap második kérdése: „A vallomá-sok szerint Ön több személy letartózta-tására adott ki utasítást október 30-ánés azt követő időben. Ezen személyekkommunista funkcionáriusok és állam-védelmi tisztek voltak. Beszéljen ezekkela kiadott utasításaival kapcsolatban.”„Egy ember letartóztatására adtam pa-rancsot, és ez Nagy Béla tanár volt” –ismételte a már elmondott történetetBrusznyai. Nyilván újabb kérdésekre– amelyek az államvédelmi tisztekrevonatkoztak – kijelentette: „Azt is ta-gadom, hogy külön adtam volna ki pa-rancsot […] államvédelmi vezetők le-tartóztatására. […] Elmondani kívá-nom még, hogy egyetlen kommunistaőrizetbevételére vagy letartóztatásárahatározatot nem hoztam, utasítástnem adtam. Az ellenforradalom idősza-kában nem is értesültem, hogy kommu-nistákat tartóztattak le. […] Péntek Ká-roly megyei ügyész […] bujkál a város-ban esetenként, és igen rossz a tömeg-hangulat ellene, hogy nem-e helyes[sic!] őt is őrizetbe venni.” Ismételtenhangsúlyozzuk: ez a jegyzőkönyv is anyomozó által átfogalmazott szövegetés nem Brusznyai mondatait tartal-mazza. Karakteresen utalnak erre az„ellenforradalom időszakában” és a„nem-e lenne helyes” szavak. Brusznyaiaz elsőt azért nem használta, mert el-veivel ellentétben állt, a másikat azért,mert tudott magyarul.

A JÚLIUS 4-I KIHALLGATÁS

Ekkor már szó sem esett a Brusznyaiáltal véghezvitt cselekedetekről, ha -nem Brusznyai politikai véleményevolt a tárgy. „Egyetértett-e a Nagy Imre-kormány intézkedéseivel, és azt milyenmértékben támogatta?”

„Én Nagy Imre kormányának tény-kedését helyeseltem, és annak intézke-déseit végrehajtottam, mert teljes mér-tékben egyetértettem vele” – válaszoltaBrusznyai, majd részletezte: egyetér-tett a „több pártrendszer létrehozásá-val, a koalíciós kormány működésével[…] a nemzetőrség létrehozásában ésazok felfegyverzésében […] a közbiz-tonságot akartuk megerősíteni”.

„Van-e önnek arról tudomása, hogya nemzetőrség szervezésével olyan em-berek is kaptak fegyvert, kinek nem aközbiztonság megszilárdítása volt acélja, hanem a tőkésrend [sic!] visszaál-lítása. Értem ezalatt a börtönből kisza-badult rabokat, csendőrök és volt kato-natisztek felfegyverzését is.” Brusznyaiválasza méltán idegesíthette a hatalomembereit. Az osztálymegkülönböztetéskommunista dogmájával szemben nyíl-tan az állampolgári jogegyenlőség elvéthangoztatta a halál árnyékában is: „nemvettem figyelembe azt, hogy valakicsend őr volt-e vagy kulák. Csak aztmondtam, hogy olyannak adjanak fegy-vert, akinek katonakönyve van, és akitaz akkori helyi szervek javasolnak.Mivel az akkori szervezetek olyan össze-tételűek voltak, hogy abban mindenréteg képviselve volt, így feltételezemazt, hogy olyanok kezébe is fegyver ke-rülhetett, akiknek a tőkés rend vissza-állítása volt a célja.”

A következő kérdés: „Van-e tudo-mása arról, hogy az ön által kiadottfegyverek mennyi ártatlan embert,szovjet katonát és kommunistát gyil-koltak meg?” Brusznyai tárgyszerűenválaszolt: „Földesi szds. közölte velema novemberi letartóztatásunk alkal-mával, hogy az általam [kezelt] 100db. géppisztoly nem volt senki részérekiadva, azzal senki nem lőtt, mert Föl-desi az egyetemen bezárta egy te-rembe, ahol a szovjet csapatok egybenmegtalálták. A többi fegyverek kiosz-tásával kapcsolatban nem tudom, azo-kat milyen célra használták fel. Mivellövöldözések történtek, fennáll annaklehetősége is, hogy azokkal a fegyve-rekkel is oltottak ki ártatlan emberéle-teket. Azonban arról nincs tudomá-som konkrétan, hogy ilyen eset tör-tént-e.”

Brusznyai tehát harcolt tovább –amennyire tehette – az életéért. S a té-nyek mellette szólnak, még a hatalomoldaláról szemlélve is. Az általa azegyetemre vitt fegyverekkel nem lőt-tek, azok hiánytalanul kerültek a szov-jet alakulat kezére. Így maradt a meg-foghatatlan, ezt kellett tehát a „fennállannak lehetősége is” formulával fel-használni, megfejelve azzal a jogi bor-nírtsággal, amit a következő mondathordoz: „Arra semmilyen bizonyítékomnincsen, hogy az általam kiosztott fegy-verekkel nem gyilkoltak le ártatlan em-bereket.” Mindez ellentétben áll az ak-kori törvényben is lefektetett ártatlan-ság vélelmének elvével. Az érvényes el-járásjogi szabályok szerint tehát anyomozó hatóság kötelessége volt an -nak bizonyítása, hogy a Brusznyai általönhatalmúlag kiadott fegyverrel kit éshol gyilkoltak meg. Ezt a törvényi kö-telezettséget azonban Csurgó főhad-nagy nem akarta érvényesíteni.

„Tisztában volt Ön azzal, hogy egyeshelyekről a gyors felülvizsgálat és az el-lenforradalmi események következté-ben közveszélyes bűnözők szabadulhat-tak ki, melyek az egész társadalomraveszélyesek? Milyen intézkedést tett azilletékes szerveken keresztül ezek elfo-gására?” Megint egy megválaszolha-tatlan kérdés, amely sem a konkrét he-rendi munkatáborból, sem a veszp-rémi börtönből történt szabadításhoznem kötődik. (A vizsgáló is jól tudta:Veszprémben a köztörvényes rabok abörtönben maradtak, s Halmai bíróval lomásából tudjuk, hogy a többiekbüntetését félbeszakították.) Az „egyeshelyekről” formula tehát egyrésztmegfoghatatlan, másrészt egy életve-szélyes elvet rejt: a forradalomban ve-zető szerepet vállaló mindenért felel,ami bárhol, bármikor történt – ezenalapszik az utolsó mondat is, hiszenmiért kellene Brusznyainak intézkedniolyan ügyben, amely nem az ő illeté-kességi területén történt.

A „horthysta tisztek” visszavételérevonatkozó kérdés valójában átvezetetta következőhöz, amelyben már valódirobbanótöltet volt. „Miért tartotta meg -bízhatóbbnak a volt horthysta tiszteketaz ellenforradalom számára a demok-ratikus tiszteknél?” A válasz egy gyen -ge alapfokú szeminárium brosúrájábólis származhatott. „A horthysta tiszte-ket azért tartottam megbízhatóbbnak,mert 1949-től 1956 októberéig na-gyobb részük a proletárdiktatúrát nemtámogatták. Viszont 1956. október 23-tól nov. 4-ig sok helyen bekapcsolódtak,


illetve élére álltak az ellenforradalom-nak.” A magyar nyelv helyességére mitsem adó, ám az ideológiai követelmé-nyeknek maradék nélkül megfelelő,Brusznyai szájába adott mondatokmár az összegző végkifejletet hordoz-zák, teljesen eltávolodva a történeti va-lóságtól.

„Milyen tevékenységet fejtett ki a pro-letárdiktatúra megdöntésében, miértdöntötték meg a proletárdiktatúrát, mi-lyen társadalmi rendszert akartak a he-lyébe?” A válasz ugyancsak az akkortájtterjesztett Fehér könyvek brosúraszö-vegét „egyéniesíti”: „A proletárdikta-túra megdöntésében annyiban vettemrészt, hogy tagja, elnökhelyettese és el-nöke voltam egy olyan szervnek, amelytámogatta az ellenforradalmat, és vég-rehajtottam Nagy Imréék intézkedé-seit. Az intézkedések között szerepelta proletárdiktatúra megdöntése is.Ebből adódóan döntöttük meg Veszp-rém városában a proletárdiktatúrát.A proletárdiktatúra megdöntésévelegyetértettem, és mint a megyei Forra-dalmi Tanács vezetője tevékenységem-mel támogattam is. »A proletárdikta-túra létezésével eszmeileg sem értet-tem egyet, ebből adódóan támogattamNagy Imrééket, amely a proletárdikta-túra, megdöntését végrehajtotta. Az el-lenforradalom ideje alatt én olyan kér-déssel nem foglalkoztam, hogy milyentársadalmi rendszer legyen. Az én véle-ményem az volt, legyen olyan, amilyeta magyar nép akar«. Ezt arra értettem,hogy követeltük a szabad választást ésannak megtartásával eldőlt volna, mi-lyen rendszert akar a nép.” Az iméntidézett – a proletárdiktatúra megdön-tésére vonatkozó – vallomásrészeketBrusznyai a bíróság előtt visszavonta,mert erőszakkal íratták alá vele a jegy-zőkönyveket, mi több, Brusz nyait azaláírás érdekében fizikailag is bántal-mazták.

A jegyzőkönyv a vizsgálótiszt „köz-lésének” rögzítésével folytatódott: „Amegtett vallomásnak az utolsó részét,amely arról szól, hogy milyen társa-dalmi rendszert akart, nem fogadomel, mert birtokunkban vannak olyan bi-zonyítékok, amelyek bizonyítják, hogyMagyarországon többpártrendszerrelpolgári demokráciát akartak létre-hozni, ahol a kommunistákat fasisztamódszerekkel üldözték volna. Ilyen in-tézkedés volt már a 33 kommunista el-bocsájtása is a Megyei Tanácstól. Vala-mint horthysta tisztek felvétele a hadse-regbe, a meglévő tiszti állomány helyett.Felszólítom, a kérdéssel kapcsolatosan

tegyen őszinte vallomást, mert ezzel ahelyzetén is könnyíthet, mert a bíróságenyhítő körülményként veszi a beismerővallomást.”


Úgy tűnt, ismét kezdődik minden elöl-ről: „Mikor és milyen körülmények kö-zött lett MFT-nek [Megyei ForradalmiTanácsnak] tagja, illetve vezetője? […]Miért vállalt vezető szerepet november1-jén?”

„Elsősorban azért vállaltam, mert jólesett az akkori tömegektől a bizalom,a másik ok az volt, hogy egyetértettem,és magamévá tettem azokat a követe-léseket, amelyet a »FT« a kormány elévitt. Továbbá azért, mert úgy éreztem,a proletárdiktatúra megdőlt, és mostmár mi, forradalmárok vagyunk hatal-mon.” Több harmadrangú kérdés utánegy súlyos választ mondattak ki – vagyfogalmaztak át –, amely már a vég kez-dete: „én, mint a MFT elnöke, a politi-kai és katonai ügyekkel foglalkoztamelsősornak [sic!].”

Miért tartotta fenn magának ezt areszortot, és „milyen tevékenységet fej-tett ki?” – ragozták tovább a valójábanmár megfogalmazott választ. Brusz-nyaival itt „kimondatták”, hogy a poli-tikai ügyek a legfontosabbak, ezért ezelnöki feladat. „Mivel a politikai ügyek-kel foglalkoztam, lefoglaltam az MDPkocsit és közülük 2 db-ot kiadtam az ak-kori MEFESZ használatára”, politikaitevékenységként említtetik a DISZ he-lyiségeinek átadása a forradalmi ifjú-sági szervezetnek, a gépkocsik és másingóságok leltárba vétele. „Tárgyaláso-kat folytattam a helyi koalíciós pártokvezetőivel, engedélyeztem azok megala-kulását, […] hozzájárultam az MSZMPszervezéséhez is, […] tárgyalásokat foly-tattam a börtönből kiszabadult BertaVince tapolcai tanítóval és társaival, va-lamint az olaszfalusi pappal, akik minda hárman politikai elítéltek voltak.”

A katonai ügyekre térve a Kána ve-zérőrnagynál tett látogatás áll az elsőhelyen. „A fegyverek kiosztásával acélom az volt, hogy a nemzetőrségeketfelszereljük. Mivel az akkori körülmé-nyek olyanok voltak, és nem ellenőriz-tük a fegyverek kiadását, jutottak fegy-verhez olyan személyek, akik nem a köz-biztonságot akarták megszilárdítani,volt horthysta tisztek, csendőrök ésegyéb börtönből szabadultak is kaptakfegyvert. Továbbá célom volt a fegyverekkiosztásával a város védelme a szovjet

csapatok ellen. Tudtam, hogy a szovjetcsapatok a Dunántúlra jönnek, és ezértigyekeztem, illetve sürgettem a fegyve-rek kiosztását. Ebből a célból értettemegyet a városvédelmi terv elkészítésévelis, melyet Dormány és Kiss Gaál készí-tették el. […] A horthysta tisztek vissza-vételét a hadseregbe azért akartam vég-rehajtani, mert ezeket »megbízhatóbb-nak tartottam a forradalom számára,mert ők nem szolgálták ki a proletárdik-tatúrát, és az ellenforradalom idejealatt a legtöbb helyen melléálltak«.” Azidézett „vallomás” olyan távol áll Brusz-nyai többszörösen kifejtett álláspontjá-tól, s annyira a vizsgálók korábbi kérdé-seiből fabrikált „válaszokat” tartalmaz,hogy senki sem veheti komolyan, hogyitt Brusznyai szabad akaratából vallotts vállalta fel a neki szánt „tudatos ellen-forradalmár” szerepét, elmondva a ha-lálos ítélet indoklását.

Az „előösszegzés” az államvédelmitisztek őrizetbe vételével és a kommu-nisták elbocsátásával folytatódott. Azutolsó kérdés visszatért a proletárdik-tatúra megdöntésére: „Miért vett részta proletárdiktatúra megdöntésében, éshelyette milyen társadalmat akart?” „Aproletárdiktatúra megdöntésében azértvettem részt, mert én magam is és csa-ládom el volt nyomva a proletárdikta-túra alatt. Többek között 1950-ben ki-tettek az egyetemi állásomból, és kétévig munka nélkül, rossz anyagi körül-mények között voltam. Saját házunkatállamosították. Apám 1934-ig csendőrvolt, 1949-ben izgatásért egy évre be-csukták. Bátyám három évet ült Kistar-csán 1950-től. Az apósom 1949-ben el-bocsájtották a hadseregtől főhadnagyirendfokozattal, mert a horthysta rend-szer alatt hivatásos katona volt. A fen-tiek miatt nem értettem egyet a prole-tárdiktatúrával eszmeileg sem. Éppenezért vállaltam vezetést egy olyan moz-galomban, amely megdönti a proletár-diktatúrát. A proletárdiktatúra helyetta polgári demokratikus társadalmi ren-det akartam létrehozni, illetve egy ilyenirányzatot támogatni.” A válasz itt istökéletesen kielégítette a kihallgatótisztet. Nem csoda, ők írták, a többicsak gumibot kérdése volt. Az a ciniz-mus, amellyel a Brusznyai család tönk-retételét használták fel indokul arra,hogy tényállásszerűen „vallja be”Brusznyai a halálos minősítésű szer-vezkedés vezetése című bűncselek-ményt, a legtorzabb szovjet koncep-ciós perekre emlékeztet.

Nem véletlen az sem, hogy az idé-zett szakasz gondosan kikerüli Brusz-


nyai azon vallomásrészleteit, melyek-ben a közösség érdekére, a népi vagynemzeti érdekre, a közösségért vállaltfelelősségre hivatkozik tevékenységeindítóokaként. Kizárólag önérdekűnekállította be a vizsgáló Brusznyai forra-dalmi tevékenységének motivációját.Ez korántsem új jelenség. Úgy tűnik,minden zsarnokság természetrajzá-hoz hozzátartozik, hogy az ellene fel-lépők erkölcsi szilárdságát és tisztasá-gát kérdőjelezi meg, s a közért vállaltszolgálatot önös érdeknek igyekszikfeltüntetni. Lapozzuk fel egy pillanatraaz aradi tizenhárom 1849-es peranya-gát! Ittebei Kiss Ernő kénytelen voltvédekezni az „önös érdek” és a „rang-kórság” becsületét csorbító vád ellen.


Rövid kihallgatás volt. A testben-lélek-ben meggyötört emberrel most az al-osztályvezető íratta alá, amit összeál-lítottak számára. A nyomozó hatóságbiztosra akart menni, ezért a július 12-ivallomásra visszautalva arról tett felkérdést a kihallgató, hogy a proletár-diktatúra megdöntésének gondolata„mikor vetődött fel Önben?. […] Milyenformában akarta Ön annak gyakorlativégrehajtását lebonyolítani?”

A válaszban arról esik szó – ez isa korábbiak összegzése –, hogyBrusznyai 1949 óta nem értettegyet a diktatúrával. „Azonban1956. októberi eseményekigsemmi gyakorlati megmozdulás-ban sem vettem részt, mivel lát-tam azt, nincs értelme cselekedni,olyan erős az államhatalmi szerv.”Indítékként mindazokat a szemé-lyes okokat ismétli a válasz, ame-lyeket már korábban aláírattakBrusznyaival: apja bebörtönzése,József testvérének internálása,szentesi házuk államosítása, „amelyértsemmi ellenszolgáltatást nem kaptakhozzátartozóim. […] Az általam elmon-dottaknak az orvoslását és helyrehoza-talát egy másik államforma életbelép-tetése után vártam, konkréten [sic!] apolgári demokrácia államforma életbe-lépése után […] a megyében az alábbiintézkedéseket tettem és járultamhozzá (ti. a polgári demokrácia »élet-beléptetéséhez«):1. Engedélyeztem a több párt létreho-zását, azt támogattam.2. Munkatársaimnak felvettem volthorthysta és ludovikás tiszteket és osz-tályidegen személyeket.

3. Egyetértettem és elősegítettem aVeszprém Megyei Tanács kommunistái -nak az elbocsájtásával, ami meg is tör-tént november 2-án, 334 fő. Semmitnem tettem annak érdekében, hogy eztmegakadályozzam, mint elnök.4. Mindent elkövettem annak érdeké-ben, hogy a honvédségi raktárból az»M« készletben lévő fegyvereket kiosz-szák illetéktelen személyeknek. Ebbenaz ügyben személyesen jártam fent Bu-dapesten a HM-ben. Velem jött a HM-be Németh Károly és Bodor Géza, volthorthysta százados. Közlegényekbőlakartam tiszteket kineveztetni.5. Gépkocsikat és pártházakat elfoglal-tam azért, hogy meggátoljam mozgá-sukat és működésüket.6. Hozzájárultam a kommunisták ésvolt ÁVH-sok őrizetbe vételéhez ésfogva tartásához a börtönbe.7. 1956. november 3-án kb. 7-800 ka-tona és tiszt jelenlétében arra hívtamaz egységet, hogy álljanak a forrada-lom mellé, mert ez az igaz nemzeti ügy,ezért folyik el a sok vér, és a hadsereg-nek, önöknek is ezt kell támogatni. Be-jelentettem azt is, le fogjuk váltani, éshelyettük ludovikás és volt horthystatiszteket fogunk beállítani stb.”

A vádat lényegében a fentiek sze-rint állította össze a Győri Katonai

Ügyészség, melynek alapján a GyőriKatonai Bíróság Vetési Béla hadbíró őr-nagy vezette tanácsa Brusznyai Árpá-dot életfogytig tartó szabadságvesz-tésre ítélte (ha az ítélet jogerőre emel-kedhetett volna, Brusznyai Árpád1963-ban kiszabadul!). A politikai ha-talmat Veszprémben megtestesítő PapJános megyei párttitkár azonban nemtudott megnyugodni, mert BrusznyaiÁrpád büntetése nem elégítette kibosszúvágyát.

Elindult tehát a politikai csatorná-kon az intervenció, amely azt célozta,hogy Brusznyai Árpádot hóhérkézrejuttassa. Ebből az időszakból számosolyan írásos anyag ismert, amely a bí-róságok „liberális” ítélkezését osto-rozza és konkrét ügyekben interveniál.A Brusznyai-ügyben a Legfelsőbb Bíró-ság elnökének címzett levél azonbanegyedülálló a maga nemében:

„A megye kommunistái, becsületesdolgozói – a népi demokratikus állam-rend megdöntéséért küzdő, vezető sze-repet játszó ellenforradalmárok felelős-ségre vonásánál – a legsúlyosabb ítéle-tet várták, nem pedig a törvényes bün-tetési tétel minimumát.

Kérjük a Legfelsőbb Bíróságot, hogyaz ügyben – mely fellebbezés alatt áll –a törvényeinknek megfelelő komoly íté-letet hozzon.Veszprém, 1957. november 2. Elvtársi üdvözlettel:Geier Béla m[egyei] adm[inisztratív]főelőadó Pap János m[egyei] titkár.”

A FELLEBBEZÉSI TÁRGYALÁS

A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégi-umának Különtanácsa (FellebbviteliTanács) 1958. január 7-re tűzte ki a fel-

lebbezési tárgyalást.A Brusznyai-ügyben keletke-

zett tárgyalási jegyzőkönyv tanú-sága szerint a különtanácsot dr.Szimler János hadbíró alezredesvezette, és négy ülnök járt el:Liszt Vilmos ezredes, Dapsi Ká-roly ezredes, Török Sándor rendőrezredes, Orbán Miklós rendőr ez-redes; a Katonai főügyészt dr. Vala-chi László hadbíró alezredes képvi-selte. Brusznyai Árpádot továbbrais dr. Miklós Imre védte.

Az ügyész a fellebbezési óvástfenntartotta Brusznyai Árpád eseté-

ben súlyosításért, halálbüntetés kisza-bása végett. A vádbeszéd semmi újatnem hozott az addigi ügyészi állás-ponthoz képest. Hangsúlyozta, hogyBrusznyai Árpád és társai cselekmé-nyeikkel országos hatást is elérhettekvolna. „Feltétlenül az ő magatartásuk-nak tudható be, hogy Budapest utánVeszprémben követelte az ellenforrada-lom a legtöbb áldozatot.”

Miklós Imre Brusznyai Árpád védel-mében részletesen előadta a már írás-ban is rögzített érvelését. Összefog-lalta mindazt, amit Brusznyai Árpád akihallgatása során is elmondott, érez-


Brusznyai Árpád cigarettatárcája74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

hetően azzal az célzattal, hogy a „tu-datos ellenforradalmár” minősítést sezzel a halálbüntetést elkerülje.

Brusznyai Árpádnak a halál küszö-bén volt lelkiereje egy terjedelmes, azegész ügyet átfogó beszéd megtartá-sára. Ez a végső megszólalása figye-lemre méltó. Úgy érvelt, mint akineknem az életéért kell küzdenie. A leg-fontosabb mondatai álljanak itt:„Bűnös vagyok – kezdte beszédét –,megértettem, hogy tettem – bár objek-tív okok folytán az államrend megdön-tését eredményezhette volna. […]Tudom, hogy bennem látják azt a tu-datos ellenforradalmárt, aki évek ótaeszmei előkészítője az októberi esemé-nyeknek. Az ügyészi vádindítvány na-gyon is sematikus, káderlapminta-sze-rűen állította származásomat, múlta-mat. A múlt rendszertől én nem kap-tam annyit, hogy visszatérését várnám.[…] Tudásom alapján bárhol megélhet-nék, jóllehet sokkal gondtalanabbul,mint tanári fizetésemből. […]

Többen elmentek, én itt maradtam,és most részben az ő tetteikért isnekem kell a felelősséget vállalnom. Énmég a HM-ből visszatérve is elleneztema fegyverek kiadását. Kána v.őrngy. maletagadja az igazságot, állítom, hogy aHM-ben ő ugyanazt a szerepet töltöttebe, mint én Veszprémben. […] Veszp-rémben én a mérsékelt, a rendet meg-teremteni igyekvő irányzatot képvisel-tem. Soha nem izgattam, sok dolgot el-leneztem. […] Hiába lett védőm figyel-meztetve, én is csak azt állítom, hogyesetemben megvannak és igazolhatókis azok a tények, amelyek enyhítik azáltalam elkövetettnek vélt cselekménye-ket. […] Engem bíztak meg, hogy fog-jam a gyeplőt. Ennek ellenére is állítom,hogy míg ezt a gyeplőt én fogtam, aza kocsi senkit nem ütött el. Hogy köz-ben sajnálatos események is történtek,arról talán én tehetek a legkevesebbet.Én erről a kocsiról az utolsó kanyarbanrepültem ki, […] nem ismétlődött mega köztársaság téri, vagy Miskolc, vagyMosonmagyaróvár története. [sic!]Bízom abban, hogy lehetőséget biztosí-tanak számomra, hogy kiutat lássakvalaha is az életbe.”

A másodfokú ítélet Brusznyai Árpá-dot halálra és teljes vagyonelkobzásraítélte. Megismételte, hogy 180 szovjetkatona és 70 polgári lakos haláláért –a fegyverek kiosztása okán – Brusz-nyai (elsősorban) és társai felelősek. Abüntetésekkel foglalkozó részben a kü-löntanács kifejtette: „I. r. dr. BrusznyaiÁrpád vádlottnál abból indult ki, hogy

beállítottságánál, származásánál éscsaládi körülményeinél fogva már a fel-szabadulás óta a népi demokratikus ál-lamrenddel szemben ellenséges gondol-kodású és viselkedésű egyén volt. […]Mint tudatos ellenforradalmár, beteg-sége és testi rokkantsága ellenére a leg-vérzivatarosabb napokban is igen ak-tívan tevékenykedett, s abban az idő-ben minden tőle telhetőt elkövetettannak érdekében, hogy hazánkba anépi demokratikus államforma többéne jöjjön vissza, […] magatartása kö-vetkezményeként Veszprém területénszámtalan ellenséges beállítottságúegyén és megtévedett dolgozó kezébefegyver került, s fegyvereket a szovjethadsereg katonái, valamint a rendszer-rel szemben hűséget tanúsító egyének-kel szemben használták fel.”

A különtanács tehát minden elvikérdésben osztotta a vádhatóság és azelsőfokú bíróság által képviselt hata-lom álláspontját: a Rákosi-korszak jo-gának folytonosságát és a kollektív bű-nösséget mindenért, ami a forradalom-ban történt. S persze teljesítette PapJános és a „Veszprém megyei kommu-nisták” elvárását.

A KEGYELMI ELJÁRÁS

Brusznyai Árpád és védője kegyele-mért folyamodott, azonban a kérvénysohasem került a Népköztársaság El-nöki Tanácsa elé. Az 1957. évi 34. tv.szerint folyt az eljárás: „Ha a népbíró-sági tanács a terheltet halálra ítélte, azügyész meghallgatása után zárt ülésenvéleményt nyilvánít arra, hogy a terhel-tet kegyelemre ajánlja-e vagy nem.”

A különtanács – miként ezt a ránkmaradt jegyzőkönyv tanúsítja – január7-én meghallgatta az ügyészt, és sza-vazott a kegyelmi kérvény ajánlása tár-gyában. Valachi László a katonai fő-ügyész képviseletében ellenezte a ke-gyelemre ajánlást. „Dapsi Károly ezds.és Liszt Vilmos ezds. az elítéltet kegye-lemre ajánlják. A kegyelemre ajánlásindoka az, hogy 1956. november 4-igvéres események Veszprémben nem tör-téntek. A különtanács három tagja: Dr.Szimler János hb. alez. [hadbíró alezre-des], Török Sándor r.ezds. [rendőr ez-redes], valamint Orbán Miklós r.ezds.a vádlottat kegyelemre nem ajánlja,mert megítélésük szerint a vádlott általelkövetett bűncselekmény társadalmiveszélyessége rendkívül nagy, személyé-ben rejlő veszélyesség is magas fokú, és1956. november 4. után lényegében a

magatartásuk következménye lett,hogy 180 szovjet katona, 70 polgáriegyén meghalt.”

Most, amikor ismételten – és utol-jára – elhangzik a 180 szovjet katonahalála, meg kell állapítanunk: az októ-ber 4−5-i harcokban válójában 10 szov-jet katona esett el és 25 sebesült meg,a polgári halottak száma pedig a való-ságban 42 fő volt – 38 férfi és 4 nő.Mindezt tudták a veszprémi pártveze-tők: az elesett szovjet katonák sírjai –nevük feltüntetésével – ma is Veszp-rémben találhatók. A halottak számá-nak nagymérvű eltúlzása szándékoshamisításként – Brusznyai Árpád ki-végzésének célzatával – kerülhetett aper anyagába.

Brusznyai sorsa tehát megpecséte-lődött. Dapsi Károly és Liszt Vilmoshonvéd ezredesek legalább megkísé-relték megmenteni a jövőnek a ma-gyar tudományos élet ígéretes tehet-ségét. Erre a tettükre az utókor tiszte-lettel emlékszik. Szavazatuk mögöttlátni kell azt is, hogy a két kommu-nista honvédtiszt a Veszprémben no-vember 4. után kirobbant ellenállástnem úgy ítélte meg, mint a tanács el-nöke és két rendőrtiszt ülnöktársuk.Ők – úgy tűnik – nem fogadták el sema kollektív felelősséget (a „magatartá-suk következménye” formulát), semazt, hogy a szovjet támadás ódiumátmás viselje.

A „SEMMIS HALÁL”

1958. január 9-én a jegyzőkönyv sze-rint „06 óra 59 perckor elővezettetettdr. Brusznyai Árpád jogerősen kötél ál-tali halálbüntetésre elítélt”. Miutánmegállapították személyi adatait: „Ta-nács elnöke közli az elítélttel a jogerősítéletet és azt, hogy a kegyelmi kérelméta Magyar Népköztársaság Elnöki Taná-csa elutasította.” A tanács elnöke az el-ítéltet átadta az ítélet-végrehajtóknak.

Brusznyai Árpád pere irattárba ke-rült, ahonnan azután a Történelem vé-tette elő. A Győri Katonai Bíróság1990. április 5-én megállapította, hogy„dr. Brusznyai Árpádné […] kérelméreaz 1989. évi XXXVI. törvény 6.§.(1) be-kezdése alapján […] ezt az elítéléstsemmisnek kell tekinteni”.

Egy korszak összeomlott, s magaalá temette Kádár vérben fogant rend-szerét a Pap Jánosok gyilkos klientúrá-jával együtt. Brusznyai Árpád pedig be-került a szabadság mártírjainak ma-gyar panteonjába.


kahler frigyes egy vallatÁs...

Documents