1

A ROMÁNIAI ÍRÓK SZÖVETSÉGEÉS A MAROS MEGYEI TANÁCSSZÉPIRODALMI FOLYÓIRATA

Fõszerkesztõk:MARKÓ BÉLA(1989. december – 2005.)GÁLFALVI GYÖRGY(2005. december – 2007.)

Fõszerkesztõ: KOVÁCS ANDRÁS FERENC (vers)Szerkesztõk: DEMÉNY PÉTER (esszé)

LÁNG ZSOLT (kritika)SZABÓ RÓBERT CSABA (honlap)VIDA GÁBOR (próza)

Tördelõszerkesztõ: MOLNÁR ROZÁLIAKorrektor: SZÕCS KATALINTipográfia: BIRTALAN KÖLÖK ZSOLT

IRSAI ZSOLT

TARTALOM

BOGDÁN LÁSZLÓ:Az elhagyott hotelben (Versciklus) � 5

KOVÁCS FLÓRA:Lépéskezdés (Novella) � 10

TURCZI ISTVÁN:Tésai napok: Nyitva minden ajtó; Mintha egy mítoszból lépettvolna elő; Derű és vakság; Fehér titkosírás; Prózák háborúja;Nem lesz több vers (Prózaversek) � 15

SIMONFY JÓZSEF:nem az enyém; zöld; milyen szépen; ugyanezt (Versek) � 18

MESTER GYÖRGYI:Belvárosi dupla ablak; Más világ; Prométheusz(Rövidprózák) � 21

TÓTH ÁGNES:Makranciné (Novella) � 27

KORPA TAMÁS:Metapillanat XXIV (Vers) � 36

MÁRTON LÁSZLÓ:Tristan, a bábu (Színjáték bábokra és élő színészekre;III. rész) � 38

DOKUMENTUM„Utolsó éveimet inkább a múlt hatja át” (Jánosi János (Ion Ianoşi)

válaszol Demény Péter kérdéseire) � 81

FÓRUMORBÁN GYÖNGYI:

A Bartók-poéma mint partitúra � 90

KÖNYVHUZAMLÁNG ZSOLT:

Belépni a könyvbe (Szécsi Noémi: Gondolatolvasó;Péterfy Gergely: A kitömött barbár) � 102

TÉKABÉRES NORBERT:

Az emlékezet polifóniája (Závada Pál: Természetes fény) � 106

TALÁLT VERSWALT WHITMAN:

Ülök és nézem (Szilágyi Domokos fordítása) � 111

WWW.LATO.ROarchívum / szerzõk / hírek / Látó Színpad – képek / linkek /szemle / Látó-repertórium

5

Bogdán László

AZ ELHAGYOTT HOTELBEN

utolsó utáni találkozásom testvéremmel, Beier Lacival

1. A NYÁJ ÉRKEZÉSE

Egy félbehagyott, félig elkészült hotelsötét folyosóin bolyongtam.Nem tudom, mit kerestem ott,csak azt, hogy valahol itt kell lennienemrég távozó barátomnak, Beier Lacinak is,hangosan szólongattam, Piros, hol vagy, bújócskázunk?De nem reagált, sehol nem találtam,benyitogattam az üres szobákba,megcsapott a friss vakolat szaga is,mintha nemrég távoztak volna el a munkások.Az egyik szobában, a besütő holdfényben,egy meszes vödröt és egy vakolókanalat is találtam,de furiózus barátom nem volt sehol,és eltűntek a munkások is.Egy üres szobábanültem le a földre, sarkamra, és figyeltem.Már percek óta, teljesen valószerűtlen módon –,azt is hittem, hallucinálok! –csengettyűk hangja hallatszott,meghallottam a juhok bánatos bégetését is.Kiléptem az erkélyre. Az ezüstös holdfénybenérkezett meg a nyáj a hotel elé.A pásztor nem volt sehol.A kutyák szőre világított a fényben.A fekete juhok rádöbbenhettek,nem érdemes tovább menni,máshol is ugyanez várná őket,lerogytak a fűre, a fenyőfák alá.

6

A négy kutya a nyáj két szélén őrködött,forgatták a fejüket, fel-felnyüszítettek,mintha vártak volna valamire.

2. A HÁRFA

Visszahúzódva támolyogtam ki a folyosóra,nem szerettem volna, ha észrevesznek.Óvatosan nyitottam be a szomszéd szobába,ahol legnagyobb meglepetésemremegpillantottam egy hárfát.Jelenléte annyira váratlan volt,annyira valószerűtlen,hogy megdörzsöltem a szemem,azt hittem, megint nem látok jól,káprázatok játszanak velem,de akkor éppen elpattant egy húr.A hang, mielőtt végképp elenyészett volna,még sokáig kóválygott körülöttem.Összerázkódtam félelmemben, kirázott a hideg,el sem tudtam képzelni,kik hagyhatták itt ezt a hárfát, és miért?Talán játszanom kellene rajta a juhoknak?A hárfa mélabús hangjaiálomba ringathatnák a nyájat,és az őrködő, mindenre figyelő kutyákat,esetleg előcsalogathatnák testvéremet, a látót is,éreztem, mégiscsak itt van valahol,itt kell lennie. Lehet, hogy alszik?Hirtelen jelent meg, mögötte három-négy vidra,„Ne ölelj meg! – szólt rám morcosan –, momentán illúzió vagyok,csak azt akartam még elmondani, hogy regénytterveztem a harmincéves háborúról,a pestis világtörténetének német epizódjaitszerettem volna feleleveníteni, s még annyi mindent,de túl sokáig halogattam, lefoglalt az életem,a medvék, a vidrák, s már nem maradt időm.”Újra eltűnt, csak kérdőjelek villództak a helyén.

7

3. SENKI

kettős verseny

Első

És megszólalt a hárfa.Előtte nem állt senki.Mégis ki játszott rajta?Verseim hőse: Senki?A mélakóros dallamátkelt üres szobákon,hallgatták kutyák, juhok,én és halott barátom,végül megint megjelent,hogy ez mit is jelent,meg nem tudhatom soha.Beszélt hozzám és nézett,és megint elenyészett.Visszament ugyanoda

Második

ahol eddig is bujkált.Tovább zengett a hárfa.Aludtak már a juhok.Önmagát produkálta,virtuóz módon Senki,és elkísért a dallam,nem akart véget érni,hiába is akartam,folyosó-útvesztőkbenmenekülni előle,régen eltűnő árnyaknevetve vettek körbe.„Hol van B. Laci?” – kérdik,s magukkal viszik Senkit.

8

4. A JÓVÁTEHETETLEN MULASZTÁS

Iszonyú csend lett. Elnémult a hárfa.Senki is eltűnt. Elvitték az árnyak,testvérem is a mennyei seholnakvágott neki. A fenyők közt egy hársfa

susogott mélán. Fölötte vörösasszonyszem a hold. Ki tudja, mit akar?Nem ápol már, és el nem is takar.Róhatom tovább végtelen, körkörös

útjaimat a labirintusomban.Mélán, hangtalan. Igaz, nem is sejtem,mit keresek, kitartón, észrevétlen,azt se, hogy az álomhotel hol van?

Megjelenik a négy fehér vidra,Laci megszólal. Nem látom, hol van?„Látót hoztál? – kérdezi –, írtak rólam!Láthatnám? Végül ezért is tértem vissza.”

„Nem – dadogtam. – Tudod…” „Hát már benned sembízhatok, örmény testvérem – legyintett,a négy vidra körülöttünk kerengett. –Dicsértek, nem maradtam észrevétlen? –

kérdezte még, kajánul nevetett. –Már olyan mindegy! – intett vidráinak –,a regényem is álomterv maradt.Legyél jó!” – mondta, s újra szétesett.

Már hajnalodott, szóltak a kolompok,bárányok bégettek, ugattak kutyák. –„Nem mondhatom, hogy nem szép a világ,hol annyi évig játsztam a bolondot –

9

hallhattam még elhalkuló hangját. –A látók közé is bekerülhettem.Bujkálhattam a történeteimben.És azóta is kísérnek a vidrák.”

Némán kerestem a kijáratot.A roncsszállóból ajtó nem vezet ki?Nem segíthet, ha vissza is jön Senki,rádöbbenhettem, hogy fogoly vagyok,

akár Piros, egy illúzió rabja,közös álmunknak nem lesz soha vége.Ragozhatjuk: megérte, meg nem érte?Regénytervét nem mondta, kire hagyja?

És azt sem mondta, momentán hol van?„Leugorhatsz, ha elment már a nyáj,nem mondhatom el most sem, hogy mi fáj.Hol lennék? Sehol, a fényvilágban.”

2014. szeptember 23.

10

Kovács Flóra

LÉPÉSKEZDÉSElindulnak a folyó felé. Már nem úsznak le rajta flakonok. Nem jön sem-mi erre, már a félelem se. Már tudnak az akkori dolgokról, azokról, amik-ről régebben csak ennyit hallottak: a dolgok meg ott. Kíváncsiak voltak sféltek, attól, nehogy szembejöjjenek velük azok…

– Miért is vagyunk itt? Minek kellett nekem tök másnaposan kivánszo-rognom, hogy ezek az átkozott bögölyök megegyenek? Miért nézed ilyenmeredten a vizet? Számoljuk már ki: ha valaki fent, mondjuk A városban,bedob egy üveget a vízbe, mikor ér ide…

Ezen az A város-mondókán mindig jókat röhögtek.– Lelépsz megint? Jó. S én meg nyüvöm az intézetet…Elővesznek egy-egy billentyűdarabot, így hívják maguk között. Gye-

rekkorukban találták őket a parton egy csomagban. Megszállottan azt gon-dolták, hogy ezzel valaki üzenni akart nekik onnan. Meghagyták a dara-bokat, s már csak játszanak hasonlókon néha, illetve mostanság egyikőjüksem.

*

A vonaton egyszer tudott aludni, akkor is rá kellett feküdnie a táskára.A keze meg elgémberedett, így két napba telt, míg rendbe jött. Végig ret-tegett, hogy a támogatást vissza kell adnia, ha a koncerten egy gikszer ütbe: Touches bloquées, legalább azt szerette mindig is. Most megpihen avárosban, s megy majd tovább, egyre jobban érdekli az a billentyűdarab.Ha az ablakon mered ki, hátha nem ül mellé senki. Lassan fél éve nem ját-szik, még szerencse, hogy nem erőltetik, a hadoválással sikerült talán elte-relni a figyelmüket, vagy szépen összesúgnak a folyosón mögötte. Ezt sze-reti a legjobban, így legalább csöpögtet valamit.

– Leülhetek?– Igeeen.Kisebb kérdések és terelő válaszok váltották egymást hat órán keresztül.– Jön valaki maga elé?

A szöveg Ligeti György- és Zudor János-nyomot tartalmaz.

11

– Nem. Viszlát – s már rohant is a bőrönddel át az úton kerülgetve azautókat. Jó kis izomláza lesz a csomag miatt. Megvan a kulcs, a szomszédpedig kilép a másik lakásból.

– Miért nem szólt már tegnap, hogy itt van? Vagy esetleg…? Tegnapbiztosan itt aludt, hallottam hangokat a lakásból.

– Jól van, köszönöm, hogy szólt. Holnap reggel átjövök.Bement, s meglátta rögtön a hátát, játszott… Ezek szerint hívott vala-

kit felhangoltatni. Mindenesetre nem köszönt neki, csak bebújt a hangszeralá, s hallgatta. Egyszer csak megszólalt a másik.

– Tudtam, hogy jössz, hisz nem játszol.– Látom, fel is tankoltál. Remélem, van vörös is.Az egész múlt rajta van azon az arcon. Sejti, hogy itt fog most már ő is

ragadni, a billentyűdarab története pedig ismét… Eggyel úgysem tudnasokat kezdeni.

*

– Meddig maradsz? Leültél ma elé?– Nem.– Próbáld meg, este benézek.Nem elég, hogy a kiadóban kell megküzdeni mondatokkal, most még

vele is, meg természetesen azzal is. Ha nem játszik, akkor kóringyálni fogegész nap a városban, mint az előző esetnél. Akkor is bámulta a vizet, na-pokon át, mintha keresne valamit. Ő meg a szerkesztőségi munka után rend-re benézett, s csak azt látta, hogy ül s várja őt. Bár beszélhetnének róla is,aki vágja a sorokat egész nap, csak éppen a sajátjai előtt… Nem gépen kellírnia, vagy próbálkoznia, hanem lapokon, mint régen. Akkor a kézzel írás-ban a lényeg az volt, hogy nem lehetett követni a szövegeket olyan könnyen,mint a nem is létező írógépek sorának láncolatában. Az írógép fémességeés a töltőtoll fémes hegye: mindig azt képzelte, hogy a toll patronjában va-lami örvényszerű mozgás lehet, s ettől a szöveg sem tud megállni. De mosta fémességet nem találja, csak a szakadozottságot minden betű előtt, ahogyjön az a villogó akármi, s várja a következőt… a sógornő sorai tolulnak előrendre, amelyek éppen az ő életüket leplezik le. Meglátta a történetfoszlá-nyaikat, így azóta nem beszélnek otthon. Csend, de nem akkora, mint eb-ben a másik lakásban, ahol egy hete tud írni, igaz, az otthoni dolgokról.Még senki nem olvasta a mondatait, s reméli, hogy nem találja meg őketAnna, amikor a kották között matat. Miért kellett azokra írnia?! Valaho-

12

gyan tartották a betűit, tudta, hogy egy oktávon belül kell mindig marad-nia. Tudta, egyszer megírja, s félt a távolságtól.

*

A reggelek mindig nehezen indulnak ebben a városban, főleg egy át-borozott este után. A szomszédban biztosan várják. Hiába járkál a lakás-ban, nem találja, elment már. Valami ott van a hangszeren. Majd pont ezfogja helyrehozni… a hátlapon csak ennyi: „Jövök este.” Csörög a telefon,hát az biztos, hogy nincs kedve felvenni, csörögjön csak. Valami balfék ke-resheti itt. Már hallja a nagybátyja hangját a rögzítőn:

– Anyád hívott. Vedd már fel azt a kurva telefont! Tudom, hogy ottvagy!

Felveszi.– Igen. Miért keresett?– Köszönni még mindig nem tudsz?! Miért keresett? Hát, mert lelép-

tél. Gondolom, hogy nálunk vacsorázol, ha megmondod neki, hogy főz-zön, s nem lenne utolsó, ha haza is jönne. Ott van, mi?

A nagybátyja csak így beszél, mióta kiderült az az enyhén sem kellemestörténet a családban. Nem hozzák szóba a nagy üvöltözés óta, csak éppenmegrekedt mindenki attól a naptól fogva; a nagybátyja egy épkézláb sortnem írt fél éve, maradtak neki a felszínes, jó kis kátyúhírek. Attól félt, hogy„korrumpálódott” a testvére miatt, így már nem róhat fel senkinek sem-mit. Ráadásul a felesége nem beszél hozzá, elvégre neki járt a szája. Ebbőlaz egészből Annáéknak csak részben sikerült kimaradni, hiszen ők nem él-nek itt. Persze, az ordítozásnál itt voltak. Anna a rendkívül hiányos nyelvitudásával csak ennyit próbált hozzáfűzni az egészhez: „A fost sau n-a fost?”A nagybátyja meg üvöltött tovább. Anna próbálkozott még: „Mi a franclehet azokban?” Indult keresztanyjától a roham: „Ha az anyádék nemszöknek át, ha az én drága öcsém nem jár abba a körbe, ha a felesége nemCamus-ről tartja kiselőadásait, hanem inkább a francia nyelvtant tanítja azórákon, akkor talán nem kerültem volna olyan helyzetbe, hogy bele kell-jen mennem a játékba.” Anna csak a nagynénje felé fordulhatott: „Na,most már tényleg csak az atonálisakat játszhatom.”

*

13

Másnap el kellett volna menniük, de egy hétig maradtak ebben a krip-tában. A nagynénje nézett maga elé, majd rá:

– Játsszál már, csak, hogy ne halljam…De mit tudott volna elővenni, valami alkalomhoz illőt… „A világban

egy ütem.” Valahol ezt olvasta, de nem talált semmilyen ütemet.Azokat meg nem akarta látni, bár így sokkal rosszabb lehetett, amit a

bennük lévőkről gondolt. Talán ha akkor elő tudott volna valamit kapar-ni, de hát a négykezes sem ment, s hiába kezdte el a nagynénje, ő maga,aki tanította, véletlenszerűen ejtette ujjait a billentyűkre, vagy legalábbisazt játszotta.

*

Ha színessel írna fel pár szót, talán könnyebb lenne, csak szavak kelle-nek, de kellene még kottapapír. Mintha lenne otthon Anna valamelyik li-la füzetéből. Ahhoz haza kell mennie, talán nincs ott, így besurranhatna.Majd mond valamit a titkárnőnek, hogy csak pár percre megy…

Megvan a kulcs, kattan. Nincs otthon, csak egy nagy iratcsomó az őasztalán. Hát nem átjött ide dolgozni, vagy valamit keresett? Ő meg neki-áll a régi gyerekholmik közt kutatni, már ki kellett volna dobni ezt a sokkacatot, ami a nyaralásokból maradt. Mindig tudta, hogy Anna anyja semépeszű, minek kellett ez a sok füzet nyárra. Megvan a lila, mehet is. Aziratcsomóra néz: „Ha hazajönnél.” Felkapja s rohanna ki a lakásból, de meg-érkezett.

– Belenéztél?– Még nem.– Itt kellene ma vacsoráznotok, meghívtam, így főzz valamit.– Majd főzök ott.– Menjek? Jó lenne, ha beleolvasnál estig, tegnap végigrágtam az egészet.Nem fogja elolvasni, mert akkor előjön megint az a furcsa szédülés,

amikor a fák is olyan idegennek hatnak az utcán, ráadásul az a sok embermintha mind őt nézné. Nem megy ma már be, rohan Annáék lakásába,mielőbb el kell érnie, érzi, hogy gond lesz: ez meg odaadta a mániáját, hogyolvassa el, mert egész nap csak a múlt iratait böngészi, mintha megtudná,hogy mi is volt akkor velük. Mindet töltőtollal írták, olyan volt, még így amásolatokon át is látszott, mint amilyet azzal a francia töltőtollal lehetettírni. Fém és örvény megint. A kulcs már a másik lakásba segíti, csak érje el,mert játszania kell… Odarohan: Touches bloquées.

*

14

Sétálni az utcán, belenézni az arcokba: itt mintha mindenkit ismerne;a szembejövőt is sokszor látta. Az is nézi őt, s megszólal:

– Gondolkodtam, s lássuk, maga az. Holnap a boltban?– Igen, a szokásos időben.Ez a kellemes otthonosság, ami itt mindig megnyugtatja, de feljön

minden, tudja. A lépései is szépen alakulnak. Papírt kellene vennie, vagytalán lesz a lakásban. Ha ő ott lesz, akkor igen, ha más nem, a nagybátyjamániájának papírjaira lehet számítani. Csak be kellene vásárolnia, ha elakarja kerülni a lármát, csak utána rohannia kell a lakásba fel, mert a fákolyanok lesznek…

*

– Tudod, mit szeretek a kabátodban? Pá-pi-rá-pi. Tán koncertterem-be készülsz?

– Majd veled, téged hallgatni.– Pá-pi-rá-pi.– Szóval a kabát?– A bélését. Talán majd segít rajtam is.

15

Turczi István

TÉSAI NAPOK

NYITVA MINDEN AJTÓ

Fehérre meszelt, erdőszéli vályogházban lakom. Nadrágszíjtelek a Bör-zsöny peremén. Tésa, Ipolyság, Magyarország. Jó ezt leírni, kimondani:mintha virágot szednék, és egyetlen begyakorolt, otthonos mozdulattal át-kötném szárukat. Van tornácom, az udvaron kemencém, hátul boltíves,hosszú pince, előtte hűs, fedett pihenő, amit borozónak hívunk. Azt mond-ják, ez a legszebb ház a faluban. Azt kérdezik, miért élek itt félig megfu-tamodva az élet elől. Itt nagyra nőnek az almák, és a gyerekek is, akik do-bálják. Az asszonyok vödrökben hordják a nevetést. Itt érezni a föld súlyát,szagát. És én is beleférek a tájba. Gyere be, nem kell kopogni, nyitva min-den ajtó. Mitől védene meg, ha bezárkózom. A csenddel dús levegőben el-halt állataim lelkét ma is életre táncolja a gyertyaláng. Nem tudja, mit ve-szít, aki el se jön.

MINTHA EGY MÍTOSZBÓL LÉPETT VOLNA ELŐ

Ma egész nap napsugarakat gyűjtögettem télire. Színehagyott fűcso-mók fagymarta seregei fölött tartottam szemlét. Fát aprítottam, megigazí-tottam pár meglazult tetőcserepet. A szomszédasszonynak elmeséltem, hogyamikor hajnalban kitartó neszezésre ébredve kiálltam a tornácra, egy szar-vas állt közvetlenül a kapu előtt. Mintha egy mítoszból lépett volna elő.Agancsát félrebillentve fújtatott a szitáló ködben. Nem mozdult, én sem.Nedves foltokban gőzölgő hátát betakarta az erdő táguló ezüstje. Hogy üd-vözöljem, fölemelhettem a kezem, mert a következőnek vélt pillanatbaneltűnt a párafüggöny mögött. Tart még a virágok esti imája. Regina nagy-anyám kenyérhozó, betegségűző varázsigéi suhognak az egy helyben szá-guldó rét fölött. Ilyenkor kisimul a fű, becsukódnak a repedések, gyermek-korom sebhelyei. Szemhéjam alján jóleső hűvösség van.

16

DERŰ ÉS VAKSÁG

Még kimentem az udvarra, mielőtt a éj selyempillái megint rám csukód-nak. A pincebejárat elé, ahol reggel még nagyapám megóvott, régi szer-számai közt turkált dió után a házimókus, ezüsttel befújt ködfalat emelt azoktóber. A kemence is mintha összébb húzódott volna. Szétszóródnak azárnyak, aztán egyetlen ugrással, akárha előlem menekülnének, eltűnnek akocsiúton. Fenn a nadrágszíjtelek végén már szélesre tárult az égi karám.Nagyhideghegy felől a hűvösön át diólevél átható, füstös illatát söpri eléma szél. Sehol egy madár; talán híreket visznek a hegyeken túlra. Egymásthozzák vissza mind a napok. De ma, ötvenharmadik születésnapom előes-téjén, sűrűbb a sötétség. Hajlamos vagyok annak látni, amit nem látok. De-rű és vakság: gyertyafénynél egyedül borozgatok. A hangyák, mint hódítókmasíroznak lábam körül a demizson felé.

FEHÉR TITKOSÍRÁS

Mind nehezebb szétbontani az évszakokat. Tegnap még eső dobolt aszomszédos bádogtetőn, mintha kavicsokat szórnának koporsó fedelére.Ma reggel fehér titkosírás, akármerre nézek. Az ég, az erdő és a kocsiút ko-baltja eggyé tágul a kiterített tájban. Ködsapkában a Börzsöny csúcsai. Hall-hatóbb a szél, a fejszecsattogás és kávéfőzőm szipákolása. A tornácon fe-lejtett kancsóban körte alakúra dermedt a víz. Még jó, hogy a tüzet nemhagytam kialudni odabent. Fagy-perzselte gyökerek, színehagyott fűcso-mók közt botladozom az erdő szegélyéig. A közelgő tél harapásai itt is, ottis. A föld tavaszig visszanyelte az összes színt a várakozás alagútjaiba. Ké-ményemből szél akaratára hajlik a füst. Mégis mintha a maga kedvére, gu-nyoros kérdőjeleket formázva kúszna tovább, míg végképp el nem illan,vissza, egy nagyobb füstbe.

PRÓZÁK HÁBORÚJA

Kora reggel óta olvasok. Kint kegyetlen hideg van, szél szeleteli a bőrt,ki is csontozna, ha hagynám. Csak nézésem aggatom a kopasz fákra. A fel-hők is mind eltakarodtak, így aztán egyenest belelátni az égbe. Akár egy nagyüvegfestmény, olyan az ablakból a táj. Az asztalomon prózák háborúja dúl.

17

Egyszerre felemelő és kétségbeejtő. Minden a másé, csak az idő a miénk. Avégtelen, a zérus, az asztali próféciák, az ünnepek ősi lejtése, a nárdusfű il-lata, a sosem látott archetípusok. Jézus keze a római keresztfán. A hegy-fok, mely a szélre hagyta zenéjét. Egy árny a bódhi-fa alatt vagy a kocsmahűvösében, útban Ithaca felé. A szomjúság teológiája a Sinai-hegyen vagyegy íróasztal irgalmi negyedében. Látszólag nem érintik egymást, de csakúgy, mint két hópehely. Történetük már az én történetem is. Tetteiket úgyőrzöm meg, hogy elfelejtem. De mielőtt elfelejtem, még újraélem őket. Al-gák sűrű álmai felé hajózó városok idegrostjain szivárog át az éjszaka.

NEM LESZ TÖBB VERS

Nem lesz több vers, több nem lesz, nem megy, minek, nincs kedvemés egyáltalán. Az üres papír előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő. Vár-ni, ahogy felmagasodnak a szavak, mint a levegő, hiábavalóság. Nincs nap-kelte, amit meg ne énekeltek volna már. A nyár beüvölt a házba; elhasználtrímekkel sötétítenek. Szerelmes lélegzetek ritmusára hullanak mióta mára csillagok. A nevek rég elvesztették szőrzetük, és töredéknek lenni semmegkapaszkodás. Minden puszta szó, aztán puszta szó megint. Mégsem tu-dom abbahagyni. Abbahagyom, ahányszor elkezdem, újra kezdem, ahány-szor abbahagyom. Olyan ez, mint a szomjúság. Nem lesz több vers, csakez az egy itt még. Ez sem az enyém, hanem azé, aki olvassa.

18

Simonfy József

NEM AZ ENYÉM

nem nézhetjükmár együtt a csillagokata te földtekéd felettszíntiszta kék az égaz én földtekém egétbefedik kertem szárazlevelei s összezsugorodnakféregkéntbeomlik a földleszakad az égs te végenincs sötétbőljössz mindvégig felém

nem az enyém a nőakit most átölelekóriás hajtincse tapadarcomra polip csápjaikéntrám jön a frásznem az enyém a nőakit most átölelekhaja olyan hosszúranő belepi a földetbelepi az eget

ZÖLD

üres madár körözüres égbenhosszan nézema semmita semmi lát-e

19

éngemlátja hogyteljesen kiürültemüres a kezemüres a szememüres a fülemüres a számtöbb vers nincsfűszál amivelfényre írtamkifogyott a zöld

MILYEN SZÉPEN

egymás mellettöregedtünk megannyira hasonlítunktéged látlak mikortükörbe nézekvégleges színét szememnekte adtad meg véglegesízét életemnek te adtad megmilyen szépen megöregedtünkmagammal viszlek ahovacsak megyek hol ijesztőenmagasak a hegyekerdői sűrűk tavai mélyekhol a színtiszta kék égbebeletörik a fű zöldjemagammal viszlekahogy ruhája alattkenyér illatát a pék

20

UGYANEZT

egy órájavan mégegy órájavan még

finom italcigaretta nőfinom italcigaretta nő

papírt ceruzáthadd írjak mégegy versetpapírt ceruzáthadd írjak mégegy verset

nagyot köpa hóhér helyébenugyanezt tennémnagyot köpa hóhér helyébenugyanezt tenném

21

Mester Györgyi

BELVÁROSIDUPLA ABLAK

A dupla ablak két üvegtáblája, a belső, a kis repedéssel, melynek keletkezé-se körülményeire már senki nem emlékezett, na meg a külső, a kissé min-dig poros, úgy élt egymás mellett, mint az ikrek. Egy műhelyből származ-tak, egyszerre illesztették őket a keretbe, s egy feladatot láttak el évtizedekóta, nevezetesen, teret nyitottak egy valaha patinás, mára ódon belvárosibérház ötödik emeleti lakásából a külvilágra, egyidejűleg kizárták onnan alármásan nyüzsgő, kinti világot.

Amellett, hogy csendben elvoltak, az üvegtáblák időnként – a külsőszemlélő számára észrevehetetlenül – szóba is elegyedtek egymással. A bel-ső tábla aprólékosan elmesélte, mi újság a tágas, magas belterű, régies bú-torokkal berendezett lakásban éldegélő két öreggel, a külső pedig hitele-sen tudósított az utca mindennapjairól.

A lakás belseje már régóta ismert volt az elbeszélésekből, a dupla ablakkülső tagja is tudta, hogy a kiszáradt, recsegő parkettát színtelenre fakult, ko-pott perzsaszőnyegek borítják, a falak sem a piszoktól, az eltelt időtől váltakszürkévé, a sötét, fényüket vesztett bútorok eresztékei nyikorognak, s a po-hárszékben mára csak a megfogyatkozott számú bögrék és tálak díszeleg-tek. Ez évek óta nem változott. Szívet szorítóan változott azonban e falakközött lélegző élet. A két öreg gyertyája napról napra, egyre jobban pislákolt.

Így túl a nyolcvanon, mindketten korán ébredtek, számukra már hosz-szú volt az éjszaka, alig várták, hogy megvirradjon. Az asszony volt a fris-sebb, óvatosan kászálódott az ágy melegéből, s kióvakodott a hideg kony-hába, hogy feltegye a kávénak valót, egyszerű életük utolsó megmaradtluxusát. A kávét kevés tejjel, még több vízzel feleresztette, s mellé tette akaréj szikkadt kenyeret. Aztán bement az öregért. Az embere már alig élt.Testi ereje rég elhagyta őt, az érszűkület mindenét behálózta. Nem tudottegyedül járni, ezért a nő átkarolta, s együtt lépegettek csendesen az étke-zőbe. Az asszony kisebb darabokra tördelte a kenyeret, bögrébe rakta,megkavarta, és segített az öreg szájába kanalazni. Csendben szürcsöltek,eddegéltek. Egy-egy szó hangzott csak el közöttük: Tudtál aludni? Keve-set. Kérsz még kávét? Köszönöm. Azután nagyokat hallgattak.

22

Az asszony feltámogatta az öregurat, áttipegett vele a tágasabb nappa-liba. Odavezette a kényelmes fotelhoz, leültette, eligazította a lábait, vas-tag plédet terített rájuk. Aztán, teendője nem lévén, visszament a konyhá-ba. A belső ablak sosem látta, hogy ezután mit csinált, csak sejtette, hogymivel az ebédhez még korán lett volna hozzáfogni, hát csak leült, s ölébeejtett kézzel mélázott. Ugyanezt tette az öregúr is a fotelban, lehunyt szem-mel ejtőzött. Hosszú ideig csak a nagy réz állóóra tiktakolását lehetett hal-lani. A békés csendben, azt hihetné az ember, boldog nyugalom honolt,de nem, az elmúlás fojtott hangulata, a visszafordíthatatlanul elcsorgó idő,a neszező percek között hangtalanul szállongó gondolatok alkottak go-molygó kavalkádot a fejekben és a levegőben…

A külső ablak, hogy szomszédját felvidítsa, az utca eseményeire tereltea figyelmét. Kár, hogy nem látod, ragyogó, piros sportkocsi állt meg a cuk-rászda előtt. A szemközti iskolából megint kiszökött két kiskamasz, a kö-zeli pékségbe igyekeznek. Az iskola kerítésén belátni, magasra száll a lab-da, az egyik tanteremben még tart az énekóra, vidám melódia hallatszik kiaz utcára. A sarki templom felől kis csoport közeledik, a buszmegállóbatartanak. Az érkező jármű hirtelen fékez, már megint figyelmetlen volt egyjárókelő.

A belső ablak érdeklődéssel hallgatta a másikat. Aztán átvette a szót.Aggódom értük, különösen az öregúrért. Néha alig hallom a lélegzetét, el-fáradt. Ő már nem kíváncsi se kocsira, se labdára, se melódiára, talán csaka templomra, ahová még egyszer, majd utoljára látogatást tesz.

Az egyszerű ebédet csendben fogyasztotta el az öreg pár. Míg az asz-szony valószínűleg rendbe tette a konyhát, az ura csak üldögélt. A belsőablak tudta, még emlékezett, régebben ilyenkor rádiót hallgatott, még ré-gebben átböngészte a lapokat, és az ősidőkben, néha kártyázni is leültek.Ilyenkor időnként kis évődés, vidám kacaj hallatszott. De távoli is ez azemlék, tán igaz se volt!

Alkonyodni kezdett, késő délutánra járt az idő. Az asszony bejött a kony-hából, halkan tett-vett az ura körül. Ha éjszaka nem aludt, tán délután pi-hen egy kicsit. De milyen csendes, alig szusszan! Valamit ennie kellene.Puhán megsimítja a szendergő arcát, majd a keze után nyúl. Fogja a ke-zét, és egész bensőjét átjárja a rémület. Hideg, nagyon hideg. Megmoz-dítja, és a galambősz fej fáradtan a vállára dől. Az asszony odahúz egy szé-ket, leül és vár. Virraszt.

A belső ablak látja ezt, és megrendül, megértette. Épp szólni akar, ami-kor a külső ablak ujjongva közli vele: Most jött ki az ifjú pár a templom-

23

ból. Jó későre tették az esküvőt. De milyen ragyogóan fiatalok, és milyenhosszú élet áll előttük! Milyen szép is ez a világ…

MÁS VILÁGA nő a tavaszi zápor elől menekült be a buszmegálló műanyag borítá-

sú, védett ölébe. Fedél alá érve aprólékosan vizslatta a ruházatát, nem ér-te-e valami károsodás. Pillantása a talpától futott felfelé a testén, kezdve acipővel. Hamarosan elégedetten konstatálta, az elegáns cipő ugyan besá-rozódott, és a nadrágja szára is csatakos lett kissé, de hál’istennek, a drágaháromnegyedes bőrkabátnak csak az ujján csillogott pár esőcsepp. Pedigmintha dézsából öntötték volna, úgy zuhogott, szakadt az ég sűrű leve. Ez-után az esernyőjét vette szemügyre, de mielőtt körbeforgatta volna, hogylerázza róla a vizet, oldalra nézett, nehogy valakit lefröcsköljön. Csak ek-kor vette észre, nincs egyedül. Az ellenkező sarokban, zugban megbújó fé-lénk vadként, egy másik nő állt.

A kinézete korántsem volt olyan magabiztos, mint az ernyősé, azonbanőt is az eső kergette be a megállóba. Láthatóan nem várakozott, inkábbmeghúzódott a borult ég által leárnyékolt, félhomályos sarokban. Öltöze-te több mint szokatlan volt, ugyanakkor nem nélkülözött némi praktikus-ságot. Pamut harisnyanadrágba bújtatott lábfejére ráadásnak zöld bokazok-nit húzott, lábán – a nedves idő ellenére – nyitott, piszkosszürkére kopottfehér fapapucs otrombáskodott, vastag szoknyája ott harangozott csontostérde magasságában, rajta éktelenkedett még egy kötény, és egy oldalt meg-kötött, rózsaszín kendő. Felső ruházata legalább három rétegű volt, egy-mást túllicitálva lógtak derekán, ferdén, kancsalítva, a sárga trikó, a pirospulóver meg a szürke színű, kinyúlt kardigán. Fekete, rövid haja nedvesen,kócos hullámokban tapadt a fejére, bőre azonban tiszta volt, simán feszültidőjárástól barnára cserzett arcára. A láthatóan hajléktalan nőnél nem voltse csomag, se táska, talán a szálláshelyére igyekezett vissza, és útközben el-kapta az eső. Ő nem aggódott a ruházata miatt. Közömbösen bámult ki-felé az esőbe, mely változatlan intenzitással szakadt.

A jól öltözött asszony is az esőt nézte, de távolról sem olyan érdektelenbámészkodással. Arcára volt írva, valójában gyönyörködik az égből patak-zó vízözönben. A lezúduló sűrű, kemény cseppek apróbb-nagyobb köröcs-kéket, örvényeket rajzoltak maguk köré, az aszfalton hömpölygő áradat te-

24

tejére. Pillantása ekkor távolabbra, a ködből kibontakozó hegyek felé révedt,képzeletben maga elé vetítve a tavaszi erdők zöldjét, az erdő fáinak, cser-jéinek, összességükben áttetsző fátyolt alkotó, szilvamag nagyságú zsengelevélkéit, amint éppen nagy locspoccsal fürdeti őket az anyatermészet.Gondolatai eközben visszakanyarodtak a tényekhez: a cipőjét, ruháját megtudja tisztítani, a kabátja megszárad, de micsoda jót tett ez a nagy eső azagrikultúrának! Gazdag gabonatermés várható az idén – mintha olvasottis volna már erről valamelyik lapban. A gondolattól megjelent orrában afrissen sült kenyér illata, és nyelt egyet.

A másik, a hajléktalan asszony egyre fokozódó elkeseredéssel nézte aszűnni nem akaró zuhatagot. Kátránypapírral fedett lombkunyhójukra gon-dolt, ahol társával éjszakázni szoktak. Ebben a nagy felhőszakadásban bi-zonyára mindenük elázik, hiába mondta a férfinak, hogy muszáj keríteni-ük valami nagyobb nejlonzsákot, esetleg többet is, és biztosítékul ráterítenia búvóhelyükre. Az igazi májusi esőzések még csak ezután várhatók. Ta-valy ősszel is, a nagy esőkben mindketten összeszedtek egy-egy tüdőgyulla-dást, a párját majdnem elvitte. A fák is. Még igazán ki sem lombosodtak,kopár, száraz kórónak tűnnek, az apró levelek pedig nem fogják fel az esőt.Vacak, nyamvadt kis levelek, minden vizet áteresztenek, egyenest a nya-kukba hull az áldás. Most eszébe ötlött, hogy milyen nehezen fog megszá-radni a rajta lévő, több rétegű nedves ruha. A cipője is teljesen átázott. Nincshelyette más. Tetszik, nem tetszik, ezt kell viselnie egészen télig. Azutáneszébe jutott, hogy még a sár is elöntheti őket. Hiába polcolták fel az en-nivalót, az a kis száraz kenyér meg fog penészedni. A penészes kenyér em-legetésére rossz íz jelent meg a szájában, elfordult, és kiköpött az úttestenpiszkos áradatként levonuló vízbe. Gondolatai akörül forogtak, mennyi-re ázhatnak most a parkban meghúzódó sorstársaik is. Más nem jutott azeszébe.

Közben, egyik pillanatról a másikra, mintha elvágták volna, elállt az eső.A hegyek felől még gomolygott a köd, a megázott aszfalt azonban már szá-radva gőzölgött, és az égen felsejlett egy halovány szivárvány. Megjelenté-vel egy időben, mint egy látomás, feltűnt a kanyarban az autóbusz.

A jól öltözött nő felszállt, a hajléktalan is elindult. Gyalog, ugyanabbaaz irányba.

A buszon ülő arra gondolt, hazafelé beugrik a kis pékségbe, vesz egy ro-pogós héjú, friss kenyeret. A másiknak, gyaloglás közben az járt az eszében,mit esznek estére, mert a kenyérnek annyi, alighanem a ruhák szárogatá-sa lesz az esti program. Vacsora helyett is.

25

A két nő ugyanabban és mégis más-más világban élnek. Mikor válnakegyenlővé?! Valószínűleg soha. Vagy talán egyszer, később, egy más világ-ban… a másvilágon, ahol egyaránt elhal a sóhaj és a nevetés, és minden-kinek egyformán könnyű a föld.

PROMÉTHEUSZA Kaukázusban, merőben szokatlanul, hetek óta szakadt az eső. A lán-

cok egyre rozsdásabbak lettek, míg végül elporladtak, felmondták a szol-gálatot, és ő kiszabadult.

A keselyű épp másutt járt élelem után, amikor a szabaddá lett titán le-mászott a sziklákról. Sok ideje volt, hogy rágódjon rajta: bűnt követett-eel, vagy jutalmat érdemelne érte?! A cselekedete felől gondolkodott, már-mint hogy bűn volt-e ellopni a tüzet az istenektől, majd odaadni az em-bereknek, s megtanítani őket mindenféle mesterségre, hogy élni tudjanakaz égi adománnyal? Hát szánni való bűnös ő, vagy legyen büszke, hogy ad-ni tudott, és jót cselekedett?

Volt ideje rá, hogy kigondolja, s most már lehetősége is, hogy lemen-jen az emberek közé, és megnézze, mire használták az ő ajándékát.

Az első faluban rögtön a kovácsműhely felé vette az útját. Örömmellátta, hogy a kovács éppen dolgozott, hatalmas izmai föl-le ugráltak, amintemelgette súlyos kalapácsát, s ütemesen kalapálta az ekevasat a vörösen iz-zó tűz fölött. Az udvaron lópatkót izzított, majd erősített föl az egyik se-géd. A műhely sarkában halomban álltak az elkészült kaszák, kapák, ásók…és a fegyverek. Halált hordozó kardok, lándzsák, pajzsok, egyéb szúró- ésvágóalkalmatosságok. A parasztok éppen arról beszélgettek, az ellenség máritt van a falu határában, elébe kell menni az újabb támadásnak, már így istúl sok a sebesült, a halottakról nem is beszélve. A szántás elmaradt, pe-dig épp itt volna az ideje. Nem lesz kenyér, de lesz helyette ínség, éhezés,halál…

Prométheusz arca elborult. Mire használja az ember az ő jótéteményét?De talán ez kivétel. Az ember nyughatatlan, nem bír megülni egy hely-

ben, kell neki a harc, a torna, a testedzés… épp úgy, mint a titánoknak.A következő állomás egy kisváros volt. Elvegyült a tömegben, s látta,

hogy az emberek vidámak és boldogok. Mindenütt harsány jókedvet tapasz-talt. Láthatóan valami ünnepségre készülődtek. A vásártéren nagy volt a

26

nyüzsgés, pultokon a rengeteg portéka kirakodva, bódékban a sistergő hús,a lacipecsenye ingerlő illata csiklandozta az orrokat. Csapra verték a hor-dókat, folyt a sör, bor, ökröt forgattak a nyílt tűz fölött, parázson sült a kap-pan, a cukros tök, a tejbekukorica…

Nem tudta megállni, hogy meg ne kérdezze a vidám készülődés, sür-gés-forgás okát. Tán a nagyvásár napja van? Dehogy. Maga nem tudja? Hátboszorkányégetés lesz a főtéren, délután fél ötkor. Előtte vedel, zabál anép, aztán mindenki megy a nagy látványosságra. Ha igyekszik, még ma-ga is jó helyet foglalhat! És tényleg. A főtér közepén máglya magasodott,rajta két asszony, cölöphöz kötözve. Egyikük öreg, ráncos, de cseppet semdurva arcú, a másik még fiatal nő, talán az elsőnek a lánya, arca kifejezet-ten szép, bágyadt, rajta megült a rettegés borzadálya. Nem kellett soká vár-ni, és a fekete csuhás alakok égő fáklyával alágyújtottak a farakásnak. A tűzropogva, sziszegve esett a zsákmánynak, és hamarosan elemésztette azt.Prométheusz legszívesebben sírva fakadt volna. Hát ezért, ezért fordult őszembe az isteneivel? Ezekért az emberekért csalt, lopott, tette kockára azéletét, adta át magát az örök szenvedésnek?!

Kioldalgott a városból, az erdő felé vette az irányt. Már beesteledett,amikor emberekre talált. Pattogó tűz mellett beszélgettek, erdei munká-soknak tűntek. Engedelmet kért, hogy közéjük telepedhessen. Élvezte ameleget, nagyokat hallgatott, fáradt volt és elkeseredett. Amikor a sem-mitmondó beszélgetés véget ért, az emberek nyugovóra tértek. Egyikükjóakaratúan figyelmeztette: korán reggel tovább megyünk, és javaslom ma-gának, tartson velünk, semmiképpen ne induljon az erdő felé!

Az emberek már szedelőzködtek, amikor fellobbantak az első tüzek azerdőben. A vártnál gyorsabban, vörös pírral köszöntött be a hajnal. Az el-kapott félszavakból megértette, megbízásból, szándékosan felgyújtották azerdőt, mert a föld tulajdonosa nem adta el a területet, ragaszkodott az er-dejéhez. Hát ellenlábasa tett róla, hogy ne legyen tovább ott erdő, a fel-égett földeken majd csak túlad a gazdájuk.

Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Hát ezt tették az emberek a tűz-zel! Lealacsonyították, a bosszú eszközévé tették. És ehhez járult ő hozzá,ehhez nyújtott segédkezet. Az egyik férfi ismét figyelmeztette, indulniukkell, hamarosan ideér a tűz. Megköszönte, és amikor az emberek eltávo-lodtak, befelé indult az erdőbe, ahol a fák csendes lélegzetét már elnyom-ta a zúgó tűzvész iszonyú robaja…

27

Tóth Ágnes

MAKRANCINÉAz utca, ahova költöztünk, olyan szűk volt, hogy amikor egy este felkiál-tottam: „Fogtam egy büdös nagy bolhát”, nagyi ijedten nézett a szemköz-ti házra, és így szólt:

– Máskor halkabban beszélj, nem kell tudják Weiszék, hogy nekünkbolhánk van!

De nem a bolha és a szűk utca, még csak nem is Weiszék izgattak en-gem, hanem Makranciné, a job oldali szomszédunk, akit valami borzon-gató titokzatosság övezett. Már három hónapja voltunk a szűk utca lakói,de még soha nem láttam. Annál többet fenyegettek, hogy nekiadnak, harossz leszek, és bevallom, ennek legalább annyira örültem, mint tavaly an-nak az átkozott kutyaharapásnak.

Kerítésünk hasadékain kukucskáltam át, de csak a gyomos udvart láttammeg a félig bedőlt utcai kerítést, ásító kapujával. És ettől még lehangoltabbés még kíváncsibb lettem. Esténként betört ablaka alatt kucorogtam, éslúdbőrözve hallgattam a kiszűrődő izgalmas párbeszédet, az artikulálatlanhangokat, de bármilyen szemfüles voltam, mégsem láttam se bemenni, sekijönni egy teremtett lelket sem.

Kíváncsiságom és fantáziám elnyomták félelmemet, és most már csakazért is rossz voltam. Minden lehető és lehetetlen csínyt elkövettem, hát-ha előhívják miattam. Sajnos, csak szegény anyám hajába sikerült néhányezüst szálat ültetnem, és a tél is hamarosan beszorított a lakásba.

Szerettem a telet, csak azt utáltam, hogy mindenféle göncöt magamrakellett szednem meg bakancsot húznom, és a napnak csak bizonyos órái-ban mehettem ki. Egy délelőtt, amikor a kenyerestől jövet bőszen szán-tottam a havat, és képzelt pipámból akkora füstöt eregettem, amekkorátöreg papó sem tudott, észrevettem, hogy a pöfékelő kémények irigykedveutánoznak, csak a Makranciné kéménye ül méla közömbösséggel az ala-csony háztetőn.

– Na, mi lesz, öreg – szóltam rá –, beléd szorult a füst, vagy nem merszversenyre kelni velem? – és miután hatalmasat szippantottam láthatatlanpipámból, feléje pöfékeltem egy nagyot.

– Juhhé, pajtikám drága, de jó, hogy itt vagy – vijjogott rám hirtelen egyhang, de olyan közelről, hogy éreztem az arcomon langyos páráját. Egy

28

villanás alatt rájöttem, hogy közben a Makranciné ablaka elé értem, amely-ről mindig egy elsüllyedt hajó kajütablaka jutott eszembe, amin a halak épp-úgy benézhettek, mint én az ő ablakán, ha beláttam volna... Eljött hát a rég-óta várt izgalmas pillanat, de én most mégsem repdestem az örömtől. Sőt,semmitől sem repdestem, csak álltam moccanatlan bénasággal, félig emeltlábbal, csücsörítve, mint egy elszakadt film hibbant kis hőse, és pár má-sodperc kellett, míg reflexeim újra működésbe léptek, és újra láttam a fe-kete macskát, amint óvatosan közeledik a nagy fehér hóban az utca végefelől, hallottam a varjak károgását, és éreztem újra, hogy a kenyeret szo-rongató ujjaim majd lefagynak.

– Az áldóját! – mondtam magamnak, ahogy öreg papó is mondta vol-na –, kössük fel a gatyát, és nézzünk oda. Ablaka vasrácsába kapaszkodottfagytól sebes ujjaival. Arca ezer ráncba futott az örökös rángatózástól. Sze-me lázfényesen, ravaszul hunyorgott rám, haja külön élmény volt számom-ra. Szürke csíkos, vastag szálú, tele borsó nagyságú fekete szemcsékkel. Vál-lát vonogatta, feje jobbra-balra billegett vékony nyakán, és amikor széthúztaa száját, amin egy szemölcs volt, hosszú ősz szálakkal, akkor kivillantakaranyfogai.

– Makrancinéni? – mekegtem nekibátorodva a köztünk feszülő rács erős-ségétől.

– Igen – szólt, és sűrűn bólogatott.– Én vagyok az új szomszédja – mondtam, előkotorva hangomat az

ijedtség valamelyik rekeszéből.– Nahát – mondta, és le nem vette kiguvadt szemét a kenyeremről. Le-

törtem a kenyér sarkát, mohón utánakapott, és sírva fakadt. Arca pillanat-ról pillanatra változott. Az egész asszony mozgásban volt, mint egy dró-ton rángatott bábu.

– Mi van magával? – érdeklődtem. – Miért csinálja ezt?– Légnyomást kaptam a háborúban – közölte, és felfalta a kenyérdara-

bot. Lassú billegéssel megfordult, szólt valakihez, megkérdezte, mikor leszkész az ebéd, de az illető azt felelte, hogy ma nem lesz ebéd, érje be azzala darabka kenyérrel, amit az imént kapott. A hang nagyon ismerősnek tűnt,de mielőtt benézhettem volna, becsapta az ablakot, melyen a tátongó réstegy ócska falvédő takarta, és mocskos foltjai közül a következő szöveg kan-dikált ki, piros cérnával kivarrva: „...vágyat az ebédhez”. Azon az éjszakánnem aludtam. Száz kérdés motoszkált a kobakomban, és miközben vála-szokat próbáltam keresni rájuk, belebámultam a sárga fénykörbe, ami aWeiszék mennyezetén ült, s melyben az asszony öltögető mozdulatai olyan

29

hosszúra nyúltak, mint ez a rohadt tél... Hajnalra már kész tervem volt, éstudtam, nem tántorít el tőle senki és semmi. Levágtam egy darabot a sza-lonnából, egy karéjt a kenyérből, két hagymát és téli almát csomagoltammellé, majd kisurrantam a fáskamrába, s míg nagyiék mélyen aludtak, ki-hordtam és átdobáltam a kerítésen jó pár fahasábot és gyújtóst, majd én isutánamásztam. Az udvarán hatalmas körtefa gubbasztott. Göcsörtös kar-jai feketén rajzolódtak ki a szomszédos tűzfal fehérre meszelt oldalán. Afát behordtam az alacsony verandára. Apró lábnyomaim árulkodva követ-tek a hóban. A felrakott fahasábok tetejére tettem az újságba csomagoltélelmet, és lélegzetvisszafojtva álltam, valami életjelre várva. Mély ugatásformájában jelentkezett, és csak két torokköszörülés között jöttem rá, hogyköhögés. Első pillanatban el akartam futni, de a kíváncsiság ottragasztott.Rekedt hang szólalt meg:

– Egész éjjel nem tudtam a köhögéstől aludni.– Mit akarsz? – vijjogta a másik. – Törött ablak, fűtetlen kályha, éhezés.

Meg fogok dögleni!– És a pénz? A rengeteg ékszer? Arany, gyémántfülbevaló, briliánsgyű-

rű hol van? Hát a szép ezüstkészlet, hol? Elittad, nyomorult, mind elittad!Óh édes istenem, hogy így kell elpusztulnom.

Sírás, köhögés, majd újra csend, nagy, hideg csend. Visszamásztam, szí-vem veszettül zakatolt, és égő arcomon szétdörzsöltem egy marék havat.Másnap sokáig leskelődtem, de senki nem jött ki, és nem ment be, az ut-cai ablakon pedig szomorúan csüngött az egykori falvédő rongyos darab-ja. Nem bírtam semmire figyelni, nem mentem szánkózni, korcsolyázni.Ott őgyelegtem az udvaron, papó körül, míg rám nem ordított, és a ku-tyaúristenembe nem küldött.

– Papó, jó öreg papó – sündörögtem oda hozzá –, mesélj nekem vala-mit Makrancinéról...

De papó a pipa szárával nagyot húzott a búbomra, és azt ajánlotta, ke-rüljem el jó messzire az asszonyt.

Február lehetett, gyönyörű holdvilágos éjszaka volt. Mindezt csudáratudtam volna élvezni, ha a zsíros bab el nem csapja a hasamat, és nem jár-tam volna egész éjjel a klotyót. Nyáron más volt a helyzet. Akkor varázsavolt ennek a kis fabódénak. Először is meleg volt. A réseken szivárvány-színű portölcsért vetített be a napocska, és gyönyörű aranyzöld és ezüstkéklegyek zsongtak mámorítóan.

Gyulu, a nagy kövér pók pedig csak szőtte-fonta nekik a hálóját. Szí-nes képeslapok és divatlapokból kivágott, csábító kalapú hölgyek bámul-

30

tak rám, és én gyönyörűséges bajuszt és szakállt pingáltam nekik, hogy ad-dig se unatkozzam. De most február volt, hideg, és csak a hold világítottakékesfehérre a havat. Én meg ott vacogtam a bódéban, és nyitva hagytamaz ajtaját, mert féltem. A manökenek szemükre húzták kalapjukat, Gyuluvalamelyik zugban szunyókált, és akkor egyszerre csak énekhang ütöttemeg a fülem. Nem volt szép, de különös, búgó-vijjogó, és a dallama cso-dálatosan megkapó. A szomszédból jött, és miután magamra rángattam anadrágomat, felmásztam a kerítés tetejére. Gyertya égett Makrancinénál,és valami mulatság lehetett, mert rengeteg árny suhant el táncot lejtve azudvarára néző ablak előtt. És búgott a hang, sírva, nevetve. Hol felrepültmint a madárka, hol lehullt, mint egy súlyos könnycsepp, és forgott, távolo-dott, közeledett. Átmásztam, odalopóztam. A terítetlen asztalon bádogtá-nyérban gyertyacsonk égett. Nagyokat szökött a lángja. Száz gonosz manószeme fénye vibrált benne. Kibontott újságon maradék szalonna, kenyér-héj, almacsutka, vaskályhában lobogó tűz, és egy elvarázsolt tündér táncoltvedlett ruhában, árnya felnőtt a kopott falra, aranyfogáról a fény szemem-be villant, vetetlen ágyra hullt, vonaglott, elhallgatott, manók szeme utol-sót lobbant, eltakarodtak, már csak a tűz parázslott, homályos, titokzatosárnyak a falakon, és rekedt csend. Csak a gyomrom korog, csak a lábam uj-jai fagynak le rögtön, tehát nem álmodom, ezért iszkiri vissza az ágyamba.Meghűltem, és szomorú voltam, mert nem engedtek ki. Rajzlapot kerestem,vízfestéket, és megfestettem az éjszakai látomást. Nagy hatással volt papó-ra. Aggódva nézett, és gyorsan megmérte a lázamat. Csalódott képet vágott,barackot nyomott a fejemre, és így szólt:

– Mindig mondtam, hogy marha nagy fantáziád van. Ezzel még viszedvalamire, az áldóját!

Másnap nagyival beteglátogatóba mentek, és így eljött számomra a cse-lekvés lehetősége. Felöltöztem, ételmaradékot gyűjtöttem össze, fát lop-kodtam, és megismételtem az első akciót, csakhogy nappal. Makrancinétornácára hordtam mindent, leguggolva rendezgettem, amikor kivágódottaz ajtó, és rám vijjogott:

– Már vártalak, kedvesem, gyere be – és belibegett, én meg követtem.Szegényszag csapott meg, áporodott, avas, füstös, a hagyma és a mos-

datlanság szaga, hideg és félhomály. A vedlett falról filmszínésznő mosoly-gott rám, nem tudtam, ki lehet.

– Az én vagyok – csuklotta Makranciné –, ugye milyen szép?Egy vaksi tükör elé állt és magára mosolygott. Igen, ő az. Őrá hasonlít

a kép. De mi lehetett az a tragédia, ami ennyire megváltoztatta?

31

– A lakótársa hol van? – kérdeztem, mire igencsak meghökkent és fur-csán nézett rám. Hirtelen vihogni kezdett és szikkadt mellét csapkodva ki-abálta: – Három éve nem volt rajtam kívül senki ebben az istenverte odú-ban – és artikulálatlanul kacagni kezdett. Egy suszterszékre ereszkedtem,és csak azért nem futottam el, mert az én lábaim is olyanokká váltak, minta széké, amin ültem. Rémülten hunyorogtam, és a hideg ellenére apró pa-takocskákban kezdett csordogálni a verejték rajtam. Kezem fejével nagyottöröltem a homlokomon, majd torkom szakadtából ráordítottam: – Ha-zudik! Hazudik! Hiszen a saját fülemmel hallottam a beszélgetést! Igen,tisztán hallottam. Engem nem lehet becsapni, nem vagyok hülye! És nemis szabad, mert én jót akarok magának!

Még mindig kacagott, és lassan, nagyon lassan közeledett felém, mintegy törött szárnyú, vén madár. Ott keringett fölöttem, hatalmas karmúkezével dús hajamba túrt, úgy búgta vijjogta:

– Nem, kedvesem, téged nem csaplak be. Nem csaphatlak be, hiszenévek óta te vagy az egyetlen lény, aki jót tett velem, aki bemerészkedetthozzám, megmentve a fagy és éhhaláltól. Te még kicsi vagy, de ha nagyleszel, meg fogod érteni, hogy az emberek, ha nagyon magányosak, akkormagukban beszélnek...

Hangja ott zsongott, búgott a fejem körül, és annyi árnyalata volt, minta szélnek. Ráismertem köztük a titokzatos beszélgetők hangjaira, és meg-nyugodtam. Leült mellém egy hokedlire, és úgy zötyögött, mintha a 21-esbuszon ülne. Vonogatta a vállát, nagyokat bólogatott, és rongyos kabátjaalját morzsolgatta. Megfogtam a kezét.

– Le kell vágni a körmödet – mondtam –, meg kell mosdjál, és én meg-fésüllek, hogy megint szép legyél, mint a képen.

Sírt, nevetett, és beleegyezett. Elrohantam ollóért, fésűért. Egy nedvestörölközővel megmostam az arcát, nyakát. Hogy mi koszt és festéket tö-röltem ki ráncaiból! Kifésültem hajából az apró fekete szemcséket, és csakámultam, mikor egy fél doboznyi fekete cipőkrém gyűlt össze belőlük. Ez-zel kente őszülő haját. A körmeit nem bírtam levágni, talán három napigegyfolytában ázniuk kellett volna. Megkértem, ne mozogjon, mert levágomszemölcséről a hosszú ősz szőrszálakat, de mintha a zuhogó vízesésnek szól-tam volna, hogy álljon meg egy percre. Így aztán le kellett mondanom aműveletről, nehogy belevágjak a szájába. Tüzet raktam. A füsttől alig lát-tuk egymást, de meleg lett. Elébe tettem az ételt, és néztem, hogyan falja,és mekkorákat csuklik közben. Láthatóan jobban érezte magát. Eltáncolt

32

egy törött kredencig, ahonnan hatalmas albumot kotort elő. Az asztalratette, és odahívott.

A fedőlap átlátszó kötése alól hatalmas, palotának beillő épület ablakairagyogtak elő. Csodásan ápolt kert vette körül, előtérben állt a filmszínész-nő egy kopasz, bajuszos úr társaságában, előttük pedig két kisfiú mosolygott.Kinyitottam az albumot... Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény,de gyönyörű lány, akibe beleszeretett egy idős, de dúsgazdag földbirtokos.Feleségül vette, akár az operettekben, tejben-vajban fürösztötte, elhalmoz-ta ékszerekkel, drága ruhákkal. Bejárta vele Párizst, Rómát, Velencét, asvájci havasokat, de ő mégsem volt boldog. Még két szép fiacskájának semörült. A lelke sivár volt, szerelemre éhes. Utálta dúsgazdag urát, és várta,hogy fehér lovon eljöjjön érte egy délceg fiatal herceg. És tízévi házasságután el is jött. Nem volt fehér lova, csak fehér mosolya, kisportolt terme-te, és szebb volt a legszebb hercegnél is. Tizenöt évvel volt fiatalabb az asz-szonynál, a zsebe üres volt, de szókincse tele szép szavakkal, és Makranci-nak hívták.

Az asszony megszökött vele. Otthagyta fiacskáit, gazdag férjét, és tűr-te Makranci szeszélyeit, kicsapongásait, kegyetlen veréseit. Kitört a hábo-rú, és férje meg gyermekei külföldre menekültek. De ő nem ment velük.Ittmaradt a „herceggel”, aki elitta, elkártyázta ékszereit, értékes bundáit,ezüstkészleteit. Mikor bomba csapott be a szomszédos telekre, és Makranci-nét három nap múlva kotorták ki a romok alól, akkor a szépfiú cserben-hagyta, és megszökött egy hasonszőrű nővel. Aztán rohamosan romlottminden. Az emberek féltek az asszonytól, elkerülték, a kölykök csúfolták,kövekkel dobálták, ő pedig embergyűlölő lett. Összetört benne minden,ami szép volt. Néha kenyérdarabokat, murkot, hagymát dobáltak be az ab-lakán, és ő ezen tengődött. Később éjszakánként kisurrant, meglopkodta akiserdő gallyait, a kertek terméseit. Kutyák rohantak vonyítva utána, szélcibálta, eső verte, fagy marta, és halálos félelem gyötörte. Ellensége az em-beriség, barátja pedig a vaksi tükörből ráhunyorgó, borzos, vén madár-ijesztő volt. Az album becsukódott, és én úgy álltam fel, mint aki olyan fil-met látott, mely után elfelejtették kiírni, hogy „Vége”. Belekapaszkodtamaz asszonyba, és a fülébe súgtam:

– Én nem hagylak el soha. Mindennap eljövök hozzád, és hozok valamit.– Áldjon meg érte a Szűzanya – csuklotta, és az albumból előhalászott

egy szentképet, melyről a szépséges Szűz Mária nézett rám olyan jóságostekintettel, hogy teljesen átmelegedtem tőle. – Ő majd megvéd téged min-den rossztól – mondta, és a kezembe nyomta a képet.

33

– Csak lenne már nyár! – sóhajtotta –, azt könnyebben elviselem... Anapok olyan hamar és olyan izgalmasan teltek, hogy észre sem vettem, márkitavaszodott. Makranciné udvarán virágzott a körtefa, fű ütötte fel bárso-nyos fejét a kövek között, és a fecskék az asszony eresze alá költöztek.Ugyanilyen gyorsan jött el a nyár is, és a levegő megtelt balzsamos illattal.Papóék nem nagyon törődtek ilyenkor velem, és én szinte csak enni és alud-ni jártam haza. Már nem mászkáltam át a kerítésen. Körbementem, és akapun léptem be, mint a vendég, vagy az utcai ablaknál folytattam hosszúeszmecserét vele, a szomszédok legnagyobb megrökönyödésére és öreg ba-rátnőm örömére, aki szemlátomást megváltozott, magabiztosabb lett, ésnagyi régimódi ruháiban billegett elébem a kapuba, aranyfogait villogtatva...Így vesztettem el lassan a barátaimat. A kölykök állandóan csúfoltak, cibál-ták a hajamat, kiközösítettek, és házunk falára felírták: BOLONDBARÁT!Én meg piros krétával Makranciné ablaka fölé írtam: MAKRANCINÉNEM BOLOND!

Papó többször fenéken billentett, sűrűn használta a pipaszárat, de min-den eredmény nélkül. Végül beletörődött, és hosszú esti szónoklataim utánmindig félretett egy kevés ételt a „barátnőmnek”. Aztán a dolgok kezdtekrosszra fordulni. Valami átok feküdt rajtam, és nem bírtam lerázni ma-gamról, bárhogy próbáltam. Nap mint nap véresen, tépetten érkeztem ha-za. Kölykök falkájával vívtam csatát. Védőbeszédet tartottam Makrancinéérdekében az eperfáról, de leráztak róla, és meg kellett védenem magam.Hogy teljes legyen a bánatom, egy augusztusi délelőtt zárva találtam öregbarátnőm kapuját. Átmásztam, mint régen, de hiába, mert nem nyitott aj-tót. Az utca felől kezdtem veszettül verni az ablakát, azt hittem, valamibaja van, de ő mosolyogva táncolt az ablakhoz, kezében egy barna tollú kistyúkkal, és közölte, hogy az az övé, csak az övé, és tojást tojt neki. Őszin-tén tiszteltem érte a szárnyast. Este betévedt hozzá az udvarra, és ő rög-tön becsukta a kaput. Csakhogy ezentúl én ki lettem zárva. Makrancinécsak a tyúkját szerette, engem kezdett elfelejteni. A tyúknak mesélt érde-kes történeteket erdő mélyén lévő kolostorokról, titokzatos fekete lova-gokról, szerelmes apácákról, és ha meg akartam hallgatni egy-egy részle-tét, újra az ablaka alatt kellett kuporognom. A napjaim üresek lettek, éscéltalanok. Testi sebeim eltörpültek lelki sebeim mellett, a nyarat márnem láttam aranyszínűnek, és magányomban jobban fáztam, mint a leg-hidegebb téli napokon.

Egy darabig Gyulut etettem szép kövér legyekkel. Aztán tíz-tizenkétfestményt készítettem, egy egész sorozatot a Makrancinéval való barátsá-

34

gom izgalmasabb epizódjairól. Az udvarán őgyelgő barna kis tyúknak min-den nap kukoricaszemeket, átázott kenyérhéjat szórtam át a kerítésen, haddtojjon minél több tojást, és etesse vele az asszonyt. De hát csordultig telta keserű pohár, nagyot csaptam a fabódéra, és olyan elhatározásra jutot-tam, amitől én is megrémültem. Mivel nap mint nap élesebben éreztem,hogy féltékeny vagyok a tyúkra, elhatároztam, hogy éhen veszejtem a pi-maszt, hogy újra barátkozhassam Makrancinéval. Elhatározásomat tett kö-vette. Az első héten piszokul éreztem magam, amikor a megszokott ete-tési időben mindig a résnél várt, aztán, hogy nem kapott semmit, lecsípettnéhány kókadt fűszálat, és bánatosan pittyegett, mintha azt mondaná:– Nincs itt semmi, nincs-nincs-nincs...

Hogy ne halljam, egész nap elkódorogtam. Idegen gyerekeket szedtemössze a külváros legeldugottabb zugaiból, csodás történetekkel traktáltamőket, melyeket Makrancinétól hallottam, vagy magam költöttem... Egyreborzongatóbbakat, és vigasztalást találtam tátott szájú hallgatóságomban.Minden nap késő este kerültem elő, mocskosan, kék foltokkal, szakadtblúzzal. Talpam felsebezték a hegyes kövek, tövisek. Nagyi rettenetesensírt, papó káromkodott, és azt mondta, hogy tízéves létemre annyi eszemsincs, mint egy tökkelütött dedósnak. Meg is vert rendszeresen szíjjal, sa-rokba állított, de én tojtam az egészre.

Már augusztus vége felé jártunk, amikor egy fülledt éjszakán szörnyűálmom volt. Makranciné ágyában hatalmas tyúk ült, kopasz volt a feje, ésbajuszt viselt. Az asszony a földön vonaglott véresen, és a nevemet kiabál-ta. A seprűvel kivertem a szörnyeteget az udvarra, amely felrepült a körte-fára, és gúnyosan nevetett, nevetett. Erre a szörnyű nevetésre felébredtem.Papó köhögött a konyhában. Félrenyelte a pipafüstöt, és kacskaringós ká-romkodásba kezdett a pipadohányt készítő cégek rovására. Két perc alatt akerítésnél voltam. Áttornásztam magma, és verni kezdtem az ajtót, az ud-vari ablakot.

Teltek a másodpercek, mint az évek, és a torkom úgy kiszáradt, mint akültelki kút kánikulában.

Végre kivágódott az ajtó, és én rémült iszonyattal hőköltem hátra.Makranciné állt előttem, ijesztőbben, mint valaha. Szája szélén csorgott anyála, szeme vérben forgott, kezében élettelenül, félrebicsaklott fejjelcsüngött a tyúk, és ő egész testében rángatózva, zihálva, a pofámba rikol-totta:

– Kitekertem a rühes nyakát, mert nem akart nekem tojást tojni! – Az-zal hozzám vágta a dögöt.

35

Irtózva ugrottam el, és másztam a kerítésre, miközben Makranciné kö-vekkel hajigált. Egy el is talált, és ez jobban fájt, mint bármelyik sebem, amitmiatta kaptam. Sírva, ordítva vetettem magam udvarunk macskakövére, ésa saját ordításomtól nem hallottam Makranciné üvöltését. Négy napig sír-tam és szenvedtem kétségbeesve, és amikor helyrejöttem, csak akkor tud-tam meg, hogy Makrancinét még azon a napon elvitték. Akkor elővettema naplómat, és a következőket írtam bele:

Elvitték fehér fantomok keresztes álszentekFöldi göncölszekéren Holdsárga házba mentekNem maradt utána csak meggyújtott rongyhalomMeg a piros írás a roggyant házfalon.

36

Korpa Tamás

METAPILLANAT XXIV

XXIV. (DILEMMA)

felemeli a hangját és odébb tolja.ennyi szótól kisportolt szájjal. fejét karjai közékulcsolva belefúl a dilemmába.két ablakszárny közé szorult lepke tánca ő.szappanba sajtolnám az utolsó virágfejet,amin járt.

XXIV. (MEGKERESNI A DILEMMÁT)

egy feléd nyitódó, szinte hangtalan mutatóujj,alig érzed, kijelöl. kis optikai szobád, az arcod,elsötétül kívül-belül. ha minden összeomlik,a szemedben kezdődik el. míg átvonul arcodonálmod éjjel, ezt a puha mosolyt vad vonásoklepik el, ha ilyenkor ébredsz. rakódj lelépéseid alján. de ne pihenj a talpadban valahol.a lépések pontatlanok, tehát használhatókvalamire. az ismert íróasztal, két kanárisárga székmost elmarad. a jégpáncélba dermedt levélfilterelmarad. a bivalyerős makadámút, elmarad.elindulsz egy dilemmáért, ahol a völgy bekanyarodik,és a gyűjtőfogalmak kútja pezseg.a kanyarodásban a belmagasság, ami foglyul ejt,bezár, mert túl sok szó illik rá.érzed fennsík és lejtő karamboljában ezt azenyhén felkavaró őrlődést, ezt a szenilitást?ezt a cérnahangot, a pólusok csatáját, ezta sok kozmetikumot, ezt a motozást, sőt viszketést

37

a bokrok csípőmozgásában, az etető körülkoncentrikus körökben lepergett fenyőmagokban,a tarkó faláig lefutó hajban?a patak pulzusszámában, ha meredekre ér,lesmirglizi vonásait a part. s nem marad utánamás, mint a loccsanás utániösszesimulás bennfentesen, leheletfinoman.hogy újra más orgánuma van,időigényes, feszült csobogás, mely új kezdettel kínál.kivárni a megfelelő hullámot, az hány érv?egy évek óta ki nem szellőztetett fej, az mit néz?ott folytatom, ahol ő kezdte el?de ilyenkor még túl sok támpont kell –Cukrová homola (405 m), Na Skale (630 m),Krkavcie skaly (590 m), Turniansky hrad (350 m),Bezvody (800 m), Hradisko vrch (770 m)

38

Márton László

TRISTAN, A BÁBU(SZÍNJÁTÉK BÁBOKRA ÉS ÉLŐ SZÍNÉSZEKRE,III. RÉSZ)

SZEREPLŐK:

MARKE, Cornwall királyaTRISTAN, lovag, Marke unokaöccseISOLDA, ír királylány, később Marke feleségeGURMUN, ír királyÍR KIRÁLYNÉ, Isolda édesanyja, nincs neveBRANGAENE, Isolda udvarhölgye és rokonaMOROLD, ír nemzeti hős, az Ír Királyné öccseTÁRNOKMESTER, Gurmun király udvarábanKURVENAL, cornwalli udvaronc, jóindulatúMARJODO, cornwalli udvaronc, rosszindulatúMELÓ, Marke király kedvenc törpéje, gonoszPÜSPÖK

KÁPLÁN

AZ ÚRISTEN

SÁRKÁNY, Írország rémeFŐFOGDMEG

ALFOGDMEG

KÖZFOGDMEG

PITYI BOLHA

PALKÓ BOLHA

MATYI POLOSKA

MITYA POLOSKA

EGY BESZÉLŐ BARLANG

JOVELIN, Arundel hercegeKAHEDIN, a herceg fiaFEHÉRKEZŰ, a herceg lánya, őt is Isoldának hívjákURGAN, legyőzhetetlen óriás

39

Cornwalli udvaroncok és köznép; ír követek, udvaroncok, part-őrök; az ír Tárnokmester cimborái; matrózok; orvosok; carleonipolgárok; arundeli és erundali lovagok.

12. JELENET

(Ez is, mint a 8. jelenet, rövid epizódokból áll, és a királyi udvar külön-böző helyszínein játszódik.)(A palota nagyterme. Marke, Isolda és a teljes udvari nép.)

MARKE Kedvelt híveim! Közhírré teszem,hogy a királyné fényesen kiálltaa rá kirótt istenítéletet.Teljesen ártatlannak bizonyult!Ő mostantól minden gyanú fölött áll!Aki rosszat próbál rá mondani,az ne fáradjon: meg sem hallgatom,és aki áskálódik ellene,kegyvesztettnek tekintheti magát!Ennek példája lesz Meló, a törpe:mától fogva a konyhán dolgozik.Irány a moslékvödör, husikám!(Két darabont kivezeti Melót a konyhába, ő ott nagy csörömpöléssel mo-sogatni kezd.)Marjodo pedig mától fogva fát vág.Ugye tudod, hogy a fáskamra hol van!(Két darabont kivezeti Marjodót a fáskamrába, ő ott egy kisbaltával ösz-szevissza csapkod.)És végül azt is közhírré teszem,hogy unokaöcsémnek megbocsátok,vagyishogy nincs mit megbocsátani,hisz semmi vétket el nem követett.Akkor tehát... Mindegy, nem ez a lényeg,hanem, hogy visszahívtam udvarunkba.Ő pedig hívásomra megjelent.Tristan öcsém, lépj közénk! Szeretünk...megbocsátunk... a kettő egyre megy.

40

TRISTAN (belép) Felséges királyom, hűségesenszolgáltalak, szolgállak ezután is.

MARKE Én pedig bíztam benned, mint magamban,s még jobban bízni fogok ezután.(Átöleli Tristant. Az udvari nép ujjong, éljenez.)És hogy a bajnak elejét vegyük,ne jusson a gyanúnak táptalaj!Feleségem és unokaöcsémtöbbé négyszemközt egy percet se töltsön!Felügyelőjük én magam leszek.Vagy az egyikük, vagy a másikuk,vagy mind a kettőjük mindig velem lesz.(Az udvari nép ujjong, éljenez.)

PÜSPÖK Így fel sem merülhet a lehetőség,hogy kialakuljon vagy folytatódjonközöttük bármilyen tiltott viszony.

*

(Női lakrész. Isolda egyedül. Átellenben, a fegyverszobában Marke Tristan-nal sakkozik.)

BRANGAENE (belép Isoldához) Mondd meg nekem az időt és a helyszínt,és közlöm Tristannal, mihelyt lehet.

ISOLDA Hétfő este, a konyhán.BRANGAENE Nem ajánlom;

ott most Meló, a törpe mosogat,és mindenkit eláztat, akit ott lát.

ISOLDA Akkor a fáskamrában.BRANGAENE Az se jó:

mert ott Marjodo aprít tűzifát,s az embert könnyen elfűrészeli.

ISOLDA No és a pince?BRANGAENE Hétfő este, pince?

Semmiképp sem tudnál lemondani?ISOLDA Lemondani? Miről?BRANGAENE A szerelemről.

Az én hibám, hogy szerelembe estél,de most ezt a hibát jóváteszem,és megpróbállak lebeszélni róla.

41

Csak nézd meg, mennyi bajnak és veszélynekvagy kitéve e szenvedély miatt!Mennyit fondorkodol, hazudozol!Hányféle színlelésre kényszerülsz!Ha mindez nem volna, nem lenne jobb?

ISOLDA Jó Brangaene, ezt nem mi döntjük el.A szerelem vagy fennáll, vagy nem áll fenn.Vagy benned él, és nem tudod kitépni,vagy nem él, s akkor nincs hozzá közöd.

BRANGAENE S ha már szerelmes vagy, az nem lehet,hogy inkább a férjedbe légy szerelmes?Az meg van engedve. Az nem tilos.Te mint férjét szerető feleséga világ örök példája lehetnél.

ISOLDA Hiába beszélsz: ezen túlvagyunk.Bennünk a varázsital dolgozik,Tristanban és bennem.

BRANGAENE Ó, jaj nekem,tudom, hogy erről is én tehetek,csak elfelejtettem egy pillanatra.De azt megjegyzem: hétfő este, pince.Megyek, és Tristannak továbbadom,és leviszek nektek egy matracot.(Kisiet, fölmegy a padlásra, onnét levisz a pincébe egy matracot. Marke afegyverszobában feláll a sakktábla mellől, átmegy a női lakrészbe, Isoldátkézen fogja, átviszi a kápolnába, ahol együtt imádkoznak. Tristan ottmarad a sakktábla mellett.)

*

(Fegyverszoba. Tristan egyedül. Jön Brangaene.)BRANGAENE Hétfő este, pince.TRISTAN Tessék?BRANGAENE Mondom: pince. Hétfő. Este. Matrac is van.TRISTAN Értettem. Ott leszek.BRANGAENE Hadd kérdezzek valamit, uram. Uram, esetleg, talán, alkal-

masint – nem volnál képes lemondani?TRISTAN Lemondani? Miről?BRANGAENE A szerelemről.

42

TRISTAN És az mit jelent?BRANGAENE Neked azt jelenti, hogy nincs Isolda. Vagyis van, csak te nem

szeretheted, és nem nyúlhatsz hozzá. Igazából nem is a szerelemrőlkellene lemondanod, hanem Isoldáról.

TRISTAN Azt már nem! Ha kell, lemondok a vagyonomról, az életemről,a becsületemről, de Isoldáról soha. Már egy csomószor elhatároztam,hogy lemondok róla, de képtelen vagyok rá, de képtelen vagyok rá. Aszerelem vagy fennáll, vagy nem áll fenn.

BRANGAENE Igen, de más érzések is vannak a világon. Gondold meg,mennyire szeretted régen a királyt! Milyen jó volt hűségesnek lennihozzá! Még most is visszatérhetnél a régi hűségedhez, és akkor tisz-ta lelkiismerettel nézhetnél a király szemébe.

TRISTAN Igen, de most már Isoldát szeretem. Most már csak az ő szemé-be akarok nézni. Nekem Isolda kell!

BRANGAENE Ha már Isolda kell neked, az nem lehet, hogy egy másikIsoldát keress? Több Isolda nevű nő is él ezen a földön. Udvarhöl-gyek, hercegkisasszonyok...

TRISTAN Ne feledd, hogy volt egyszer egy palack. Abban varázsital. Ab-ból mi ketten ittunk, Isolda és én.

BRANGAENE Tudtam, hogy te is ezt fogod mondani! Igen, ez az én mu-lasztásom! Én okoztam a kettőtök szerelmét! Úgyhogy szolgálnom iskell ezt a bűnös, tiltott szerelmet. Szóval hétfő este pince.

TRISTAN És ha valami közbejön?BRANGAENE Nem jön közbe semmi. Ha mégis, akkor csütörtök délelőtt,

padlás.

*

(Térség a kápolna és a borospince között. Marke és Isolda kijön a kápol-nából.)

ISOLDA Mindjárt jövök.MARKE Hová mégy?ISOLDA Én, uram?MARKE Igen, te!ISOLDA Én? A pincébe megyek.MARKE Mit keresel te ott?ISOLDA Én? Bort hozok.MARKE Nem a te dolgod. Menjen az inas

vagy a pohárnok vagy a pincemester.

43

ISOLDA Most én szeretném kiválasztania borfajtát és az évjáratot.

MARKE Túl nagy benned a pincébe mehetnék.Veled megyek. Engem is érdekelneka borfajták és az évjáratok.

ISOLDA Akkor inkább nem megyek. Még csak az kell,hogy jól berúgjak a hordók között!

MARKE (magában) Nem tetszik ez sehogyan sem nekem!

*

(Veteményeskert. Jön Brangaene és Tristan.)TRISTAN Megmondtam, hogy valami közbejön!BRANGAENE Ezt egyikünk sem láthatta előre.TRISTAN Jó, hogy a király nem botlott belém.

Még így is meglátta a matracot!BRANGAENE Majd csak kimagyarázzuk valahogy.

Akkor padlás, csütörtök délelőtt.Úrnőm már magánkívül van a vágytól.

TRISTAN Én pedig már pattanásig feszültem.(Jön Meló egy kis kosárkával, amelybe uborkát, répát és hagymát szedeget.)

MELÓ Tristan úr és Brangaene! Örülök,hogy itt társalogtok a konyhakertben.Ugye szépen zsendül a vetemény?És a királyné asszony mit csinál?

BRANGAENE Takarodj!MELÓ Én a dolgomat teszem.

A kérdés, hogy: ti mit kerestek itt?

*

(Padlásfeljáró. Jön Marke és Isolda.)ISOLDA Mindjárt jövök.MARKE Hová mégy?ISOLDA Én, uram?MARKE Igen, te.ISOLDA Én? A padlásra megyek.

Megnézem, szárad-e az ágynemű.MARKE Az ágynemű?ISOLDA Ott van kiteregetve.

44

MARKE Az ágynemű engem is érdekel.Fölmehetsz, de én is veled megyek.

ISOLDA Akkor inkább maradok idelent.Még kitörném ott fönt a nyakamat!

MARKE (magában) Nem tetszik nekem az egész, ahogy van!

*

(Bástyasétány. Jön Brangaene és Tristan.)TRISTAN Drága jó Brangaene, könyörgök, találj ki valamit. Nem bírom

ezt a folytonos isoldátlanságot. Én már teljesen meg vagyok isoldul-va! Csordultig vagyok affinitással!

BRANGAENE Nem könnyű a dolog. Minden lépéseteket figyeli a király.Vagy Isoldával tölti az időt, vagy veled. Még akkor is, amikor alszik...

TRISTAN Mit csinál, amikor alszik?BRANGAENE Erősen szorítja Isolda kezét. Egy pillanatra sem engedi el.TRISTAN Akkor sem, amikor vakaródzik?BRANGAENE Akkor sem, mert a bal kezével vakaródzik, a jobbjával pedig

Isolda kezét szorítja. De hoppá! Van egy ötletem. Készítek egy kezetviaszból, pontosan olyan formájút, mint Isoldáé. Hozok két nagy,kövér bolhát. Azért bolhát, nem pedig poloskát, mert a bolhacsípés-től nem ébred fel a király, hanem álmában vakaródzik. És azért kettőt,hogy két kézzel kelljen vakaródznia. A többit majd meglátod. Éjfél-kor menj a gyümölcsösbe, az öreg olajfa alá. Odakészítem a fejedel-mi nyoszolyát is.

TRISTAN Zseniális vagy, Brangaene. Egyszerűen zseniális! De várjál csak?Nem veszélyes hely az az öreg olajfa? A múltkor is majdnem lebuk-tunk, amikor odamentünk.

BRANGAENE Az a múltkor volt. Most egyrészt aludni fog a király, más-részt én ott leszek a kertkapunál, és őrködöm. Senkit sem fogok be-ereszteni.

TRISTAN Tényleg zseniális vagy, Brangaene. Komolyan mondom, zseniális!

*

(A fegyverszobában Marke Tristannal kártyázik, ezalatt a női lakrész-ben Brangaene gipszmintát vesz Isolda kezéről, és viaszból kiönti a kézmásolatát. A másolattal hátrahúzódik. A női lakrész leghátsó kamrájábólpórázon elővezet két bolhát.)

45

BRANGAENE Na, kis bolháim, Pityi és Palkó, hogy vagytok?PITYI BOLHA Nagyon éhesek vagyunk!PALKÓ BOLHA Embervért akarunk szürcsölni!BRANGAENE Legyetek türelemmel. Ma este királyi lakomában lesz részetek.PITYI BOLHA Folyton csak ígérgetsz.PALKÓ BOLHA Mi lenne, ha a te véredből innánk egy keveset?BRANGAENE Velem akartok jóllakni? Ma este a király vérét ihatjátok!BOLHÁK Marke királyét? Az mindjárt más!BRANGAENE Csak az a fontos, hogy szépen, finoman viselkedjetek. Ne

nagyon ugráljatok, mert a király mellett pattogni szörnyű illetlenség.Lábujjhegyen közelítsetek a királyhoz, és hajoljatok meg, mielőttmegcsípitek! Nem ám csak úgy nekiesni, mint egy molnárnak vagyegy patkolókovácsnak!

PITYI BOLHA Ne félj, hölgyem, tisztelettudók vagyunk. Csak patkolóko-vácsról ne beszélj! A bolhacirkuszban, ahol találtál minket, engem egy-szer már megpatkoltak!

PALKÓ BOLHA Olyan illedelmesek vagyunk, hogy csak na! A bolhacir-kuszban, ahol találtál minket, szigorlatoztunk tánc- és illemtanból.

BRANGAENE Mindjárt jövök. Addig itt várakozzatok, és vigyázzatok errea kézre. Ne nagyon harapdáljátok, úgysincs benne vér.(Marke leteszi a kártyalapokat, feláll, és a fegyverszobából átmegy a nőilakrészbe Isoldához. Közben Brangaene átviszi a matracot a pincéből azolajfa alá. Elmegy a konyha mellett, ahonnét Meló kinéz, és jelentőségtel-jesen bólogat. Elmegy a fáskamra mellett, ahonnét Marjodó kinéz, és je-lentőségteljesen csóválja a fejét.)

MARKE Tisztelettel köszöntlek, asszonyom!Ismét együtt töltünk egy éjszakát.Add a jobb kezedet!

ISOLDA Csak a kezem kell?MARKE Nem tudok aludni, ha nem fogom

az ágyban fekve a jobb kezedet!ISOLDA Fogd azt, ha nem akarsz megfogni mást.MARKE (megragadja Isolda jobb kezét)

Fárasztó dolog ez az asszonyőrzés,a megfigyelés, a felügyelet.Még fárasztóbb, mint az uralkodás!Hű, de kimerültem. Már alszom is!(Horkol.)

46

ISOLDA Brangaene, jöjj!BRANGAENE (jön a két bolhával) Itt vagyunk, ragyogunk!

Úrnőm, légy óvatos. Most még ne mozdulj!(Leoldozza az egyik bolhát a pórázról.)Na, kis bolháim, lássatok neki.Először te jössz, Pityi!

PALKÓ BOLHA Mért nem én?Mért mindig én vagyok a második?

PITYI BOLHA Mert én tudok nagyobbat ugrani. –Tisztelettel köszöntelek, királyom.(Meghajol, pukedlizik, majd szivornyájával megcsípi Marke nyakát.)A nyakánál legjobb ízű a vér.(Marke a bal kezével vakaródzik és csapkod. Közben tovább horkol, és ajobb kezével szorongatja Isolda csuklóját.)

BRANGAENE (leoldozza a másik bolhát is a pórázról, az előző bolhát egy kicsithátrahúzza) Palkó barátom, te következel.

PALKÓ BOLHA Én a seggét részesítem előnyben,a kellő tiszteletadás után.(Meghajol, pukedlizik, beleszúr Marke fenekébe. Marke a bal kezével va-karódzik és csapkod.)

BRANGAENE Most egyszerre csípjétek mind a ketten!PITYI BOLHA (szürcsöl) Nagyon finom!PALKÓ BOLHA (csámcsog) Uralkodói vér!PITYI BOLHA Ne csámcsogj! Te egy úri bolha vagy!PALKÓ BOLHA Jobb lesz, ha evés közben nem beszélsz!

(Marke elengedi Isolda csuklóját, mindkét kezével vakaródzik és csapkod.)BRANGAENE Elég a vérszopásból, gyerekek!

(Brangaene hátrahúzza a bolhákat, és a viaszkezet Marke jobb kezébenyomja.)

MARKE (álmában) Isolda, megvagy? Akkor semmi baj!BRANGAENE (súgva) Úrnőm, siess! Az olajfa alatt

Tristan rád vár és rád vágyakozik!ISOLDA (súgva) Zseniális vagy, Brangaene, de tényleg!

Csak nehogy a király mellé feküdj!(Kiszalad.)

BRANGAENE Legjobb volna odafeküdni mellé.De én úrnőmhöz hűtlen nem leszek!

*

47

(A fáskamra előtt. Marjodo kidugja a fejét. Jön Meló.)MELÓ Hé, Marjodo! Te láttad azt, amit én láttam?MARJODO Azt nem tudom, hogy te mit láttál, de az biztos, hogy én is lát-

tam valamit.(Az olajfa alatt Tristan és Isolda rugózik a matracon. Rájuk világít ahold. Esetleg Isolda sikolyait is halljuk.)

MELÓ Szerintem ezek együtt vannak.MARJODO Nemcsak szerinted. Szerintem is. – Te törpe,

idehallgass! Mondok neked valamit.MELÓ Na, mondjad.MARJODO Azt mondom neked, hogy szívesen cserélnék Tristannal. Ak-

kor én ölelném a királynét.MELÓ És téged árulnának be a királynál.MARJODO De okos vagy! Be kell árulni. Gyerünk, ébresszük fel a királyt!

Lármázzuk fel az udvart!MELÓ De hülye vagy! Egyszer már ráfizettünk az árulkodásra. Te a kam-

rában fát vágsz, én a konyhában mosogatok. Ennél is lejjebb akarszcsúszni? Azt akarod, hogy elkergessenek az udvartól?

MARJODO Hát akkor mit csináljunk?MELÓ Az lesz a jó, ha a király magától észreveszi, mi az ábra. Mi csak se-

gítünk neki.MARJODO Hogyan segítünk, ha árulkodni nem szabad?MELÓ Hozok két nagy, kövér poloskát. Matyi és Mitya, gyertek elő!

(A két poloska előbújik.)MATYI POLOSKA Én már itt vagyok!MITYA POLOSKA Mit parancsolsz, édes gazdám?MELÓ Gyertek, fiúk, megyünk a királyhoz. Egy kis vért kellene kiszívni

belőle.MATYI POLOSKA A legnagyobb örömmel. Úgyis mindig szerettem volna

tudni, valóban kék vére van-e a királynak.MITYA POLOSKA Kék vagy piros, nem mindegy az neked? Úgysem látod

a sötétben!MATYI POLOSKA Azt nem látni kell, hanem hinni benne.MITYA POLOSKA Az eszem megáll! Egy hívő poloskával hozott össze a sors!

(Mindnyájan átmennek a női lakrészhez. Meló ajtót nyit. Odabent Markehorkol, és a viaszkezet szorongatja.)

MELÓ Na, gyerekek, itt a fejedelmi lakoma. Essetek neki!

48

POLOSKÁK (rámásznak Markéra, szívják a vérét) Hamm, hamm! Csám,csám! Fröccs! Gulu, gulu! Pö!

MELÓ Szerintem tűnjünk innen.MARJODO Nemcsak szerinted. Szerintem is.

(Meló és Marjodo elszalad. Marke felébred a poloskacsípésektől.)MARKE Hát ez több a soknál! Az egész palota férgekkel van tele! Minde-

nütt férgek és élősködők! Fáklyát ide!(Lobogó fáklya érkezik. Marke rávilágít a jobb kezében tartott viaszkézre.)

MARKE Segítség! Levágták a királyné kezét! Eltűnt a királyné, csak a ke-ze maradt belőle!(Összevissza rohangál a színpadon. A gyümölcsöskert bejáratánál beleüt-közik Brangaenébe.)

BRANGAENE Felséges király, ide most nem lehet bemenni.MARKE Miért ne lehetne?BRANGAENE Mert a királyné most aludt el, és nem szereti, ha felébresztik.MARKE Én meg azt nem szeretem, hogy itt ólálkodsz. Nesze!

(Brangaene fejéhez vágja a viaszkezet, és berohan.)BRANGAENE (miközben darabokra töri a kezet, és beletapossa a földbe) Jaj, eb-

ből nagy baj lesz! Le kellett volna mondani a szerelemről!MARKE (a matrachoz ér) Hoppá! Hát ez meg micsoda? (Rávilágít a szerel-

mespárra) Na tessék! Itt van a feleségem, két kézzel, hiánytalanul. Ésitt van a becsületem kézzelfogható hiánya! (Kirohan a gyümölcsöskert-ből) Hé, emberek! Riadó! Azonnal keljetek fel!

HANGOK Hogy mi van? – Mi ez a lárma már megint? – Aludni sem hagy-ják az embert! – Ki kiabál? Miért kiabál?

MARKE Udvaroncok! Népség! Katonaság! Vége a király becsületének! Gyer-tek ide, győződjetek meg róla a saját szemetekkel!(Az udvari nép lassan összeverődik. Közben Tristan és Isolda felébred.Felülnek a matracon.)

TRISTAN Az előbb mintha valaki idevilágított volna.ISOLDA Én is láttam valami fényt, de lehet, hogy csak álmodtam.TRISTAN Ez sajnos nem álom, hanem valóság. Hallgasd csak, micsoda ka-

varodás van a palota udvarán.ISOLDA Menekülj, Tristan! Mindjárt itt lesznek.TRISTAN (magára ölti köpönyegét) Gyere velem te is! Meneküljünk együtt!ISOLDA Nem lehet. Nekem itt kell maradnom. Egy királyné nem szökik

meg. Te viszont szaladj!

49

TRISTAN Az erdőben fogok elrejtőzni. Mihelyt módom lesz rá, küldöküzenetet.(Elszalad.)

ISOLDA Édes jó Istenem, csak most az egyszer segíts!ÚRISTEN (letekint az égből) Erre most mit mondjak? Inkább nem szólok

egy szót sem. (Visszahúzódik.)(Doboló katonáktól kísérve jön Marke, a Püspök, a Káplán, az Orvos,Kurvenal, Marjodo és Meló.)

MARKE Urak, lássátok saját szemetekkel,hogy a királyné itt, e matracona szeretőjével ölelkezik,és összezúzza becsületemet.Gyerünk, nézzétek!

KURVENAL (felhajtja az ágytakarót) Felséges uram,hisz egymagában fekszik a királyné!Semmilyen férfi sincs együtt vele.

PÜSPÖK Felséges uram, az a véleményem,hogy te magad ártasz becsületednek,ha gyanúsítgatod hitvesedet,holott ő nem adott semmi okot rá!Itt fekszik egyedül, ártatlanul.

MARKE Nem is tudom, mi lelt. Felébredek...Látom, hogy nincs mellettem a királyné...Kezemben van a levágott keze...

ORVOS Előfordul ilyen lidérces álom.Uram, aggódom egészségedért.

PÜSPÖK Felséges asszonyom, rajtad a sor.Miért jöttél ki éjszaka a kertbe?

ISOLDA Mert nem tudok aludni odabent.A férjem úgy szorítja kezemet,hogy kiserked az ujjamból a vér,s közben horkol, de olyan hangosan,hogy kimentem a szabad ég alá.

PÜSPÖK Uram, tudod, hogy szigorú vagyok,de bárhogy nézzük is, az, ami történt,nem bűnös, nem is ártalmas dolog.Intlek, hogy többé ne zúdíts gyanúta királynéra: nem érdemli ezt!

50

Inkább kérnél tőle bocsánatot!Fogd kézen, vidd vissza a palotába!

MARKE Püspök úr, egész kivételesen,most az egyszer inkább nem hallgatok rád.Még én kérjek tőle bocsánatot?Vigyem vissza a palotába? Nem!Gyere, kis törpém, kedves husikám,téged viszlek vissza a palotába,és téged, becsületes Marjodo! –Te meg, asszonyom, tűnj el, de azonnal.Itt ne maradj: fel is út, le is út!

KURVENAL Uram, ez a döntésed helytelen!Később meg fogod bánni magad is.

MARKE Kár, hogy téged senki sem kérdezett.

13. JELENET

(A Szerelmesek Barlangja egyszerre helyszín és szereplő. Megjelenítésetervezői koncepciótól függ. Én, jobb híján, egy óriási koponya keresztmet-szetének képzelem. Az agyüregben laknak a szerelmesek, a mozgó alsó áll-kapocs beszél, és a szemgödör a világítóablak. A Barlang egy sziklafalbanhelyezkedik el, az előtérben erdei tisztás.)

BARLANG Embernek fia, ki gondoskodik minden szükségletedről? A föld.Ki tartja fenn életedet szilárd táplálékkal, vízzel és levegővel? A föld.Ki tölti meg kamrádat eleséggel, pincédet borral? A föld. Ki ad erőt,egészséget a testednek, örömöt a szívednek, megelégedést az elméd-nek? A föld. Embernek fia, ha üldözött vagy, ha mindenki magadrahagy, ha nincs hová menekülnöd, ha nyomorúság és betegség gyötör,és ha végül kiköltözni parancsol ebből az életből a halál: ugyan ki fo-gad be téged? A föld. A föld befogad téged, legkedvesebbik gyer-mekét. Karjába zár, ölébe zár, szívébe zár. Embernek fia és lánya:bújjatok belém. Én vagyok a föld.(Jön Tristan és Isolda. Rongyosak, kimerültek.)

ISOLDA Királyné voltam még tegnap ilyenkor,most meg csavargó és koldus vagyok.

51

TRISTAN No de legalább szabadok vagyunk:együtt, egymásért éljük életünket.Mi ketten vagyunk az egész világ,Ádám és Éva a paradicsomban.

ISOLDA Vagy inkább a kiűzetés után!Földönfutók vagyunk. Nincs hova mennünk.

TRISTAN Tudok egy barlangot a sziklafalban,ahol kényelmesen ellakhatunk.Szerelmesek Barlangja a neve.Még a régi varázslók idejénépítették szolgáló szellemek.

ISOLDA Barlang? A fényes palota helyettmedve és denevér nyirkos tanyája?

TRISTAN Ez nem közönséges sziklaüreg,hanem szerető szívek temploma.Olyan szerelmesek lakhatnak itt,akik egymásért ölni, halni, élnis az időt eltölteni képesek.

BARLANG Tristan igazat mond. Minden szavát elhiheted, Isolda.ISOLDA Hallod ezt, Tristan? Valaki beszél hozzánk!TRISTAN Úgy hallottam, hogy a Szerelmesek Barlangja tud beszélni.ISOLDA De még a nevünket is tudja?BARLANG Megismerem a tiszta szívű szerelmeseket. Én vagyok a Barlang,

én vagyok a föld. Merüljetek belém, hatoljatok belém, bújjatok belém.TRISTAN Ugye hallod, milyen szépen beszél? De majd meglátod: a való-

ságban ennél is szebb!ISOLDA Honnan tudod? Talán bizony jártál már itt?TRISTAN Nélküled? Vagy éppen egy másik nővel? Soha! Mégis tudom,

milyen ez a hely, mert egyszer találkoztam Gottfried mesterrel, akinagyon jól ismeri a Szerelmesek Barlangját, és elmesélte, milyen.Gottfried mester jól ismeri a szerelem helyszíneit.

BARLANG Gottfried mester? Hát persze, ő is itt járt nálam! AhogyanPyramus és Thisbe is. Később meg Hero és Leander, Antonius ésKleopátra, Siegfried és Kriemhild. Most rajtatok a sor. Aztán majdötszáz év múlva Rómeó és Júlia lakik itt, utánuk pedig Anna Kareninaés Vronszkij, Ady és Léda, John Lennon és Yoko Ono, mert én a jö-vőt is látom ám! De most ti vagytok a jelen és a jövő. Most a tiétekés csak a tiétek vagyok. Bújjatok be!

52

(Tristan besegíti Isoldát, majd maga is bemászik a Barlangba.)TRISTAN Itt levetkőzhetünk. Itt fölösleges a ruha és a fegyver. Itt úgy él-

hetünk, mint Ádám és Éva a paradicsomban.(Mindketten levetkőznek. Tristan a kardját valamilyen jól látható hely-re, például a koponya fogai közé helyezi.)

ISOLDA Milyen puha ágy! Milyen szép, sima falak! Milyen fényes, kerekablakocskák!

TRISTAN Na ugye, megmondtam!ISOLDA Légy az enyém!TRISTAN Légy az enyém!

(Magáévá teszi Isoldát.)ISOLDA Végre nem kell bujkálni, hazudozni!TRISTAN Tiszta szívvel, nyugodt lélekkel ölelhetjük egymást!ISOLDA Hadd legyek a tiéd!TRISTAN Hadd legyek a tiéd!

(Újabb ölelkezés.)BARLANG Itt nem lesztek sem éhesek, sem szomjasak. Itt bennem jóllak-

hattok egymással. De ételt és italt is adok, ha kell. Fogjátok a serle-geket!(A Barlang mennyezetéről függő cseppkövekből ital csordogál. Tristan ésIsolda alátartják serlegüket.)

ISOLDA Hű, de finom! Hű, de zamatos!TRISTAN Ha a te szájadból iszom, úgy még finomabb!

(A Barlang padlójából állócseppkövek bújnak elő. A szerelmesek darabo-kat törnek a sztalagmitokból, és majszolják őket.)

ISOLDA Ez kalács!TRISTAN Ez pástétom!ISOLDA Ez libasült!TRISTAN Ez lazac!ISOLDA Ez meg itt szőlő és füge!BARLANG Bármikor bármivel jóllakhattok nálam, csak egymással nem lak-

hattok jól soha!ISOLDA Csak te kellesz nekem!TRISTAN Csak te kellesz nekem!

(Újabb, minden eddiginél hevesebb ölelkezés.)BARLANG Odakint múlik az idő, idebent gyökeret vert a pillanat. Nem a

tieitek az évszázadok, nem a tieitek az évszakok, de a pillanat min-den pillanatban a tiétek.

53

(Virágok és kibomló rügyek repülnek át a színen.)ISOLDA Én a világra jöttem. Én létrejöttem. Én keletkeztem. Én kifej-

lődtem. Én megszülettem. Én egyre idősebb lettem. Én mozogtam.Én mozgattam a szájamat. Én hangokat adtam ki magamból. Gye-re belém!(Ölelkezés. Búzakalászok, napernyők, fagylalttölcsérek és a nyár egyébtartozékai repülnek át a színen.)

TRISTAN Vajon az időnek milyen követelménye ellen vétkeztem? Vajon atisztességnek milyen elemi szabályai ellen vétkeztem? Vajon a min-denkori pillanatnak melyik tilalma ellen vétkeztem? Vajon az e világés a túlvilág melyik parancsolata ellen vétkeztem? Beengedsz a tes-tedbe?(Ölelkezés. Elsárgult őszi falevelek repülnek át a színen.)

BARLANG Sohasem múlik el a szeretet. Sohasem múlik el a gyűlölet. So-hasem múlik el a pillanat.(Hópelyhek repülnek át a színen. Vadászkürt zengése, kopók csaholása hal-latszik messziről. Egy szarvas menekül a háttérben, vadászebek kergetik.)

BARLANG Minden pillanat utolsó pillanat. Eljött az utolsó pillanat.TRISTAN Hallod ezt? Vadászok jönnek. Mindjárt itt lesznek.ISOLDA Ez csak a férjem, Marke király lehet. Valaki fölfedezte a rejtekhe-

lyünket.TRISTAN Szökjünk meg! Meneküljünk!ISOLDA Megszökni a Szerelmesek Barlangjából? Ugyan hová? Különben

is, egy királyné nem szökik meg!TRISTAN Akkor ki kell találnunk valamit, hogy eltereljük a gyanút ma-

gunkról. Már tudom is, hogy mit tegyünk! Nézd csak: itt a kardom.Ha úgy fekszünk egymás mellett, hogy ott van köztünk a borotvaé-les, csupasz penge, akkor azt fogja hinni a király, hogy ártatlanok va-gyunk.

ISOLDA Már-már én is azt hiszem.(Tristan kihúzza a kardját a koponya fogai közül, és kettejük közé fekte-ti. Vadászkürt zengése közelről. Vadászok hozzák a leterített szarvast.Jön Marke, Marjodo, Kurvenal, Brangaene, a Püspök, a Káplán, az Or-vos és Meló.)

MARKE Ti maradjatok itt. Majd én benézek!Biztos, hogy itt vannak?

PÜSPÖK Egy régi könyvbenazt olvastam, hogy ezen a helyen

54

van az a barlangszerű menedék,ahol a szerelem bűnöseirejtőzködnek az igazság elől.A mi két bűnösünk is itt lehet!

MARKE Ahol bementek ők, ott megyek én is!(Feszegeti a fogakat. A fogak egy kicsit szétnyílnak, aztán összeharapdál-ják Markét, aki rémülten hátrahőköl.)

MARKE Jaj! Jaj! Kőomlás zúdult a fejemre!Akkor inkább mégis ti menjetek,s majd ha jó egészségben visszajöttök,mondjátok el, tényleg ott vannak-e.

PÜSPÖK (elindul, a fogak csattognak) Sajnálom, felség, én nem mehetek.Az én szakterületem a mennyország,nekem egy barlang túl földi dolog.

MARKE Akkor te próbáld, tudós orvosom!ORVOS (elindul, a fogak csattognak) Uram, a barlang egészségtelen.

A föld alatti nyirkos levegőtnem ajánlom a pácienseimnek,én pedig végképp nem élek vele!

MELÓ Felség, látok egy nyílást odafönt!Azon keresztül bekukkanthatunk.(Rááll Marjodo vállára, vagy esetleg felkúszik a kiálló csontvégződésekena szemüregig, és bekukucskál.)

MELÓ Hoppá!MARKE Mit látsz?MELÓ Hűha!MARKE Mondd már! Ne kínozz!MELÓ Látok egy pamlagot... vagy nyoszolyát...

Rajta fekszik egy nő... Éppen olyan,mint Isolda... olyannyira hasonlít,mint hű képmás az eredetire...mellette egy férfi, ki rokonodhoz,Tristanhoz hasonlít... éppannyira,mint egyik tojáshoz másik tojás...És képzeld: egyikükön sincs ruha.Mind a kettő anyaszült meztelen!

MARKE Ó, jaj! Végem van! Mindjárt meghalok! –És bujálkodnak?

55

MELÓ Azt nem mondanám...Lehet, hogy épp szünetet tartanak.Lehet, hogy már túlvannak az egészen.

MARKE Most már bizonyosságot akarok!Látni akarom tulajdon szememmel!(Rááll Kurvenal vállára, és ő is bekukucskál a nyíláson.)Amit mondtál, az igazság fele.Igaz, hogy egymás mellett fekszenek,de azt nem mondtad, hogy kard van közöttük,és annak pengéje is meztelen,nemcsak a férfi és a női test!Hogy együtt vannak, az bizony gyanús,viszont a gyanú ellen dolgozik,hogy kardvas választja őket külön.Külön vannak, de mégis ugyanott.Meztelenek, de nem érintik egymást.Most mi legyen? Bízzak vagy gyanakodjak?Most látom: milyen szépek mind a ketten!Különösen Isolda gyönyörű!Hogyhogy ezt eddig még nem vettem észre?Egy percig sem bírom ki nélküle!Mit szólnátok hozzá, jó híveim,ha e vadászatunkról elevenzsákmányként Isoldát vinném haza?

PÜSPÖK (felmászik, bekukucskál) Felség, én helyeslem szándékodat:a házasság csak akkor jó, ha fennáll.

KURVENAL (felmászik, bekukucskál) Másrészt, uram, ne feledd, hogy te voltál,aki elűzted feleségedet.Jó lenne, ha e döntést visszavonnád.

KÁPLÁN (felmászik, bekukucskál) Tristannak is meg kell bocsátanod.Ebben a rémítő, sivár vadonbanIsolda egyetlen oltalma volt.Isolda meghalt volna nélküle:éhen vész vagy vadállat öli meg.

ORVOS (nem mászik fel, nem kukucskál be) És én mint orvos tanúsíthatom,hogy nincs jele testi érintkezésnek.

56

KURVENAL A kard, mely ott van kettejük között,szavatolja a becsületedet.Tristannak bocsáss meg és adj jutalmat.

MARJODO Másrészt azonban az se volna jó,ha Tristan az udvarba visszatérne.Már eddig is nagyon sok bajt kevert.Uram, ne büntesd meg – hisz nincs miért! –,de udvarodba se hívd vissza őt!

MARKE Csakhogy nekem Tristanért fáj a szívem.Nekem Tristan kell! És Isolda is kell!

PÜSPÖK Mindkettőt együtt nem szeretheted.Vagy az egyiket, vagy a másikat.

MARJODO Felség, három ember kapcsolatábansosem tudni, ki lesz a harmadik.

MARKE Akkor inkább Tristant viszem haza,és aki vele van, akár Isolda,akár valaki más, maradjon itt.

PÜSPÖK Uram, e döntés nem volna helyes.Itt hagynád a királynét vagy az éhségvagy a vadállatok áldozatául?Eddig még Tristan védelmezte őt;most itt hagynád egyedül, nélküle?

MARKE No és Tristannal mitévő legyek?MARJODO Ígérj neki szabad elvonulást.MARKE Ez lesz a jó tanács. Megfogadom.

(Emelt hangon.)Tristan és Isolda, gyertek elő!Nem esik semmi bántódásotok!Te, Isolda, visszatérsz udvarunkba!A száműzetésed érvénytelen!Méltóságod és rangod helyreáll!A tróntermem legszebb dísze leszel!Tisztelni fog az udvar és a nép!Te pedig, Tristan, mehetsz bárhová!Bárhol megtalálhatod a szerencsét!Él benned minden lovagi erény:bátorság, testi és lelki erő;meglásd, ezeknek jó hasznát veszed –

57

bárhol, de udvarunktól messzire.Székvárosunktól távol kell maradnod.Országomban többé ne lássalak!Készülj, és addig menj, amíg mehetsz!(Bent a Barlangban Tristan és Isolda felöltözik, Tristan felcsatolja akardját. Közben Meló néhány fadarabbal felmászik a szemüreghez, és be-szögezi a nyílást. Emiatt odabent egyre sötétebb lesz.)

ISOLDA Kérlek, Tristan, soha el ne feledj!Én lélekben maradok veled egy.

TRISTAN Szívemből ki nem ejtelek soha.Isoldának itt bent kell laknia!

ISOLDA Vigyázz, ne jöjjön soha olyan asszony,aki engem tőled különválasszon.

TRISTAN Vigyázz, hogy szerelmünket meg ne fojtsákszáműzetésem és a nagy távolság.

ISOLDA Még azt kérem tőled: bármerre jársz,magadra, életedre jól vigyázz!Ha téged ér bármi veszedelem,nekem is véget ér az életem.Tested javát a kedvemért keresd:mi együtt vagyunk ugyanaz a test.Fogd a gyűrűmet: áldás jár vele.Ez legyen annak a tanújele,hogy amíg élek, csak téged szeretlek,akkor is, ha az udvarban szereplek.(Odaadja a gyűrűjét Tristannak.)Csókolj meg! Ez legyen arra pecsét,hogy te az enyém vagy, én a tiéd.(Megcsókolják egymást. Marke és az udvar türelmetlenül zúg. A Barlangszájadéka szétnyílik, Isolda kilép a tisztásra, a fogak ismét összecsukódnak.)

MARKE Üdvöz légy, asszonyom! Ismét enyém vagy!Többé nem állhat senki sem közénk!(Kézen fogja Isoldát, és kivezeti a színről. Az udvari nép követi. A Bar-lang szájadéka ismét feltárul, Tristan kilép az üres tisztásra.)

BARLANG Búcsúzom tőled, Tristan, én, a föld.Egyszer majd úgyis visszatérsz belém –és hátha nem is egyedül. Ki tudja?

58

14. JELENET

(Karke vára, körülötte sík vidék, ahol a csatajelenet fog zajlani. A trónonül Jovelin herceg, mellette Kahedin és Fehérkezű Isolda. Jön Tristan.)

JOVELIN Szívből üdvözöllek, Tristan lovag!Híred előtted jár: hőstetteidrőltanulnak az iskolás gyerekek.Most a külsődön látom magam is,hogy sok viszontagság történt veled.

TRISTAN Nálad szeretném őket kipihenni.JOVELIN Pihenésre később lesz alkalom.

Hazánk, Arundel veszélyben forog.Tegnap érkezett a hadüzeneta szomszédos Erundal tartománytól.Nekik kétszáz lovagjuk van, nekem húsz.Az ő hadvezérük a szőrös Urgan,aki olyan magas, mint egy torony,s reggelire megeszik egy bivalyt,én pedig nem találok hadvezért.Én már öreg vagyok, és gyenge is,s mindig irtóztam a kardforgatástól;ez meg itt, a fiacskám, Kahedina harchoz túlságosan fiatal,s a békességet jobban szereti,mint az öldöklő háborúskodást,így nem alkalmas hadvezérnek ő sem.Tehát...

FEHÉRKEZŰ Engem, apám, be sem mutatsz?JOVELIN Édes lányom, előbb jön a hazánk,

és csak aztán a személyes hiúság.TRISTAN Ő a lányod?KAHEDIN (kotnyelesen) Fehérkezű Isolda.TRISTAN Isolda... Jaj, Isolda... Jaj, de szép név!FEHÉRKEZŰ Csak a nevem szép? Én nem vagyok az?JOVELIN Nem a szépségedért jött ide Tristan,

hanem, hogy védelmezze a hazát!Azt kérdem, uram: szorult helyzetünkben

59

elvállalod-e a hadvezetést?Harcba viszed-e lovagjaimata szőrös Urgan csapatai ellen?Túl sok jutalmat adni nem tudok...a kincstár rosszul áll... nincs egy vasunk sem...de majd igyekszem... és próbálkozom...

TRISTAN Isoldának hívják a lányodat?KAHEDIN Úgy hívják! Tényleg! Tanúsíthatom!TRISTAN Herceg, én nem a jutalmat lesem,

én az Igazságot védelmezem,s az Igazságot úgy hívják: Isolda!

FEHÉRKEZŰ Én vagyok az Igazság? Ezt a nagyfelelősséget szoknom kell kicsit!Ez nemcsak öröm, de nagy teher is!

TRISTAN Uram, boldoggá tesz a puszta tény,hogy udvarodban látok egy Isoldát.Ha így hívják, meg fogom védeni!

JOVELIN Nocsak. Szokatlan, férfias beszéd!Hát, ha így gondolod, lássunk neki;mindjárt itt lesz az ellenség hada. –Lovagok, ragadjátok fel a fegyvert:ez Tristan úr, a hadvezéretek!(Ütött-kopott arundeli lovagok jönnek.)

ELSŐ LOVAG Beteg vagyok!MÁSODIK LOVAG Lesántult a lovam!HARMADIK LOVAG A sisakom holnap lesz kijavítva!NEGYEDIK LOVAG Leghűségesebb fegyverhordozóm

kártyán elveszítette kardomat!TRISTAN Urak, igaz, hogy kevesen vagyunk,

de minket az Igazság lelkesít.Itt az Igazság a mi oldalunkon,s az erőnket tízszeressé teszi.Az Igazságot úgy hívják: Isolda!

FEHÉRKEZŰ (tapsol) Ezt nagyon szépen mondtad, hős lovag!(Jön az erundali hadsereg. Jó állapotban levő, kifényesített lovagok, eset-leg tankok és aknavetők is.)

ERUNDALI HADSEREG Tratatata! Tratatata! Tutú!TRISTAN Isolda nevében – hajrá, fiúk!

60

(Az arundeliek rohamoznak. Leszorítják a színről az erundaliakat.)TRISTAN Isoldáért – miénk a győzelem!FEHÉRKEZŰ Nagyon sokszor mondja a nevemet.

(Az erundaliak ellentámadásba lendülnek. Az arundeliek felbukfencez-nek, szétesnek stb.)

ERUNDALI HADSEREG Tratatata! Tutú! Tratatata!ARUNDELI HADSEREG (elhaló hangon) Isolda! Iszol... Íz... Í...TRISTAN Isolda megsegít! Isolda győz!FEHÉRKEZŰ Te jó Isten! Ez szerelmes belém!TRISTAN (több ellenséges lovagot lekaszabol) Isoldáért kaptam ezt a sebet,

és Isoldáért osztom ezt! Meg ezt!FEHÉRKEZŰ Te jó Isten! A vérét ontja értem!

A végén meghal! Ez a dalia!Még nem is viszonoztam a szerelmét!

TRISTAN (egyedül vív az erundaliakkal)Isten! Igazság! Isolda! Segíts!

FEHÉRKEZŰ Tudd meg, Tristan, hogy imádkozom érted.Csak rád gondolok, drága kedvesem!Jöjj vissza győztesen – tiéd leszek!

JOVELIN Az ellenség fejvesztve menekül.Ez a mi Tristanunk: főnyeremény!Az volna jó, ha végleg itt maradna.Adjunk neki egy nagy földbirtokot,meg egy kastélyt – hátha megszereti,ahogy megszerette a lányomat.A szeretet igen erős ragasztó!

KAHEDIN (Isoldához) Én mondtam meg neki a nevedet,tőlem hallotta, hogy Isolda vagy!

JOVELIN (magában) A lányom, úgy sejtem, tetszik neki.Ha rátekint, felcsillan a szeme.Hát nem bánom, kapja meg ráadásnak.Ha Erundal lovagjait legyőzte,valahogy majd vele is boldogul.(Döngő léptek a messzeségből. Jön a szőrös Urgan.)

URGAN Ne higgyétek, hogy vége a csatának,mert a szőrös Urgan még hátravan! –Ki vagy te, kispajtás, hogy szembeszállsza kolosszussal, aki én vagyok?

61

TRISTAN Inkább azt kérdenéd, hogy ki leszek!Az leszek én, aki Urgant legyőzi.

URGAN Fogd már fel, picinyem, hogy nagy vagyok!Én magam vagyok az emberi nagyság!Csak bámulj, meddig elér a kezem!(Kezével benyúl a vár ablakán, körbetapogatózik, megragadja FehérkezűIsoldát. Tumultus a trón körül. Fehérkezű kapálódzik és visít, Kahedinegy székkel csapkod, Jovelin a kezét tördeli.)

KAHEDIN Hüvelykujj, engedd el a húgomat!JOVELIN Hódoljunk meg! Mindent írjunk alá!

Fogadjuk el a feltételeket!FEHÉRKEZŰ Tristan! Segítség! Ments meg, lovagom!URGAN Nézzük csak azt a selymes puhaságot!

(Próbálja kihúzni a kezét, ám az így, marokra szorítva, Fehérkezűvelegyütt nem fér ki az ablakon. Közben Tristan lándzsát ragad, és felmá-szik egy ottfelejtett ostromlétrán.)

URGAN (rángatja a kezét) Mért nem fér ki, ha befért az előbb?TRISTAN Na, szőrös Urgan, erre köss csomót!

(Beledöfi a lándzsát Urgan szemébe. Tervezési koncepción múlik, hogyUrgannak egy szeme van-e, mint a görög küklópsznak, vagy kettő, min-denesetre a szemnek legyen valami játéka: kifolyik vagy kiugrik a göd-réből, esetleg önállóan mozog a színpadon.)

URGAN Úúúúúú!(Szabadon maradt kezével összevissza csapkod, elesett lovagok tetemétdobálja, Tristant kergeti, aki ügyesen kitér a megvakított óriás keze elől.)

FEHÉRKEZŰ Ne szoríts annyira, te állat! Fáj!KAHEDIN Nem hallod, hüvelykujj, mit mondott a húgom?JOVELIN Ugye, hogy jobb lett volna ratifikálni a békeszerződés meghosz-

szabbítását!TRISTAN Erre varrj gombot! Ezt kapod Isoldáért!

(Kardjával – vagy esetleg egy fűrésszel – boka fölött elvágja az óriás egyiklábát. Urgan térdre rogy, szabad kezével csapkod, a levágott láb önállóanmozog.)

URGAN Óóóóóó!FEHÉRKEZŰ Hajrá, Tristan!

(Urgan a szabadon maradt kezével megmarkolja levágott lábát, megpró-bálja visszailleszteni vagy visszacsavarozni a helyére.)

TRISTAN Erre húzz kesztyűt! Ezt kapod Isolda miatt!

62

(Odalopódzik Urgan szabad kezéhez, és levágja. A levágott kéz, mintvalami pók, mászkálni kezd, esetleg táncra perdül a levágott lábbal.)

URGAN Íííííí!FEHÉRKEZŰ Tarts ki, Tristan! Mert én már nem bírom sokáig! Mindjárt

megfulladok!KAHEDIN Utoljára mondom, hüvelykujj, hogy állítsd le magadat, külön-

ben baj lesz!(Tristan felmászik Urgan vállára. Urgan a csonka karjával nem éri el,másik kezét nem tudja kiszabadítani.)

TRISTAN Te hülye szőrös Urgan, ha elengednéd a zsákmányodat, azt aselymes puhaságot, akkor kihúzhatnád a kezedet!

URGAN (mintha egy pillanatra elfelejtené, hogy éppen darabokra vágják) Hogymi van? Engedjem el? Tessék, elengedtem. (Elengedi Fehérkezűt, akiájultan összerogy. Urgan kihúzza a kezét) Jé, tényleg. Itt a kezem. Tel-jesen az enyém.

TRISTAN Már nem sokáig a tiéd. Ezt kapod Isolda végett!(Tőből lefűrészeli Urgan karját. A levágott kar csatlakozik a testrészekkoreográfiájához.)

URGAN Éééééé!FEHÉRKEZŰ (elhaló hangon) Ne hagyd magad, Tristan!TRISTAN És ezt kapod Isolda nevében!

(Felnyitja Urgan hasüregét és mellkasát. Előjönnek a belső szervek, a belek,a tüdő, a máj. Utolsóként a szív is kiugrik a helyéről, és a színpadon táncol.)

URGAN Ide hallgass, vagdalkozó parány:érzem, hogy meghalok, mivel megöltél.De én a rosszért jóval fizetek,elárulom neked egy titkomat.Tudd meg tehát, hogy vérem gyógyhatású,a szerelmi bútól megszabadít.A viszonzatlan vagy reménytelenszerelmi vágyat örökre kioltja.Egy szerelmes, akit reménytelenvagy beteljesületlen vágy csigáz,juttassa vérébe a véremet,és rögtön elmúlik a szerelem.Elég a bőrödön egy karcolás:ha abba véremet bedörzsölöd,rögtön felfrissülsz, megfiatalodsz,

63

és vágytól, szenvedélytől mentesen,vidáman nézel a múló jövőbe. –Most ölj meg, hadd ne szenvedjek tovább!(Tristan beledöfi a kardját Urgan szívébe. A szívből szökőkútként tör fela vér, amellyel Tristan megtölti a kulacsát.)

URGAN Áááááá!(Meghal. A táncoló testrészek megállnak, mozdulatlanná dermednek.)

TRISTAN Urgan vérével kulacsom tele,bár sohasem fogok élni vele.Hogy én szabadulnék a szerelemtől?Majd ha a Göncöl szekere nekem dől!Míg egyik harcot követi a másik,a szívem mindig Isoldára vágyik.Most is minden kardcsapás közepettszemem előtt Isolda lebegett!(Jovelin lejön a várból, mögötte Kahedin. Két szolga hordágyon hozzaFehérkezű Isoldát.)

JOVELIN Tristan, fogadd ezt a kitüntetést:mától fogva Arundel Hőse vagy.(Érdemrendet tűz Tristan mellére, ünnepélyes kézfogás.)

JOVELIN Sokan akarták már megkapni, deeddig nem volt méltó rá senki se.

TRISTAN Örülök, hogy segíthettem, uram.JOVELIN Ti szolgák, hé, takarítsátok el

a háború undok emlékeit!Főleg szőrös Urganból ne maradjonközelünkben egy porcikája se!A mieinket rakjátok külön,hátha jók lesznek még valamire,netán visszatér beléjük az élet!(A szolgák lerakják Fehérkezűt a hordágyról, és kitakarítják a színpadot.Urgan testrészeit kiviszik, az arundeli lovagokat a színpad szélén kupac-ba rakják.)

JOVELIN Harc közben, úgy látom, megsebesültél.TRISTAN Előfordul, uram, de semmiség.

Nekem gyorsan gyógyulnak sebeim,kivéve azt az egyet, amelyetMorold mérgezett kardja szúrt belém,

64

az nem akart begyógyulni sehogy sem.Ez itt egy héten belül összeforr.

JOVELIN Lányom, kötözd be Tristan úr sebét:megérdemli, hogy te törődj vele.

FEHÉRKEZŰ (magához tér) Van gyakorlatom a sebkötözésben.(Letérdel, bekötözi Tristan combját.)

JOVELIN Mi gondoskodunk rólad, láthatod.S ha bármi kívánság eszedbe jut,azt gátlás nélkül, bátran add elő.

TRISTAN Mit kívánjak? Nem jut eszembe semmi.FEHÉRKEZŰ (sebkötözés közben odasúgja)

Ne tétovázz! Kérd meg a kezemet!TRISTAN (magában) A lány nagyon szép... és előkelő...

A hercegék most hálásak nekem,csakhogy a hála gyorsan elkopik.Tartósabb a családi kötelék!Igaz, hogy a trónt Kahedin örökliaz öreg herceg halála után,mégis enyém lenne a hatalom.S Kahedinnek úgysem lesz gyereke,ahogy elnézem. Így a trónon őtaz én gyerekeim fogják követni,akiket e szép lánnyal nemzek – én!Azt ígértem, hogy Isoldát örökreszeretni fogom – tessék, szeretem!Akit én szeretek, az egy Isolda.Egy Isolda szép teste kell nekem,és ennek itt, úgy látom, teste szép.Valaha még azt hittem, hogy Isoldaneve csak a Szőkét jelentheti,de most már tetszik a Fehérkezű is.Amúgy a másik, a Szőke Isolda,biztos, hogy engem nem nagyon szeret,ha olyan könnyen belenyugodott,hogy el kell válnia örökre tőlem.Biztos, hogy férjét jobban szereti,biztos, hogy minden éjjel vele hál,biztos, hogy élvezi az ölelését.

65

Hát én, a nyomorult, számkivetett,egy életen át a falat kaparjam?Isoldát kívánom: Isolda itt van.Isolda a szerelem, a család,a hatalom, a rang: Isolda minden.(Fennhangon)Nos, kérek valamit, ha kérhetek.Kérésem egy fehér kézre irányuls a hozzá tartozó fehérszemélyre.

JOVELIN Beszélj egyértelműbben, ha lehet,ahogy méltó egy bátor férfihoz.

TRISTAN Én asszonnyá tenném a lányodat,de csakis úgy, ha beleegyezel,és apai áldásodat adod rá.

KAHEDIN Feleségül akarja venni!TRISTAN Úgy van.JOVELIN Nagy kérést intéztél hozzám, lovag.

Egy lányom van, nincs másik, harmadik.Ha őt elveszed, mi marad nekem?No de részemről semmi akadály,feltéve, hogy neki sincs ellenére.

FEHÉRKEZŰ (egy kicsit megjátssza magát) Jól hallom? Megkérték a kezemet?Jaj de izgalmas! De romantikus!Egy lány... egy szűz... e pillanatra vár!Ki is a kérőm? Tristan? Hős lovag, te?Ha senki más, de te megérdemelsz!No persze gondolkodnom kell a dolgon,mert gondolkodás nélkül dönteniily fontos ügyben nem volna helyes.Ne hidd, hogy szívesen gondolkodom.Csak azért gondolkodom, mert muszáj.Mihelyt nem kell az a gondolkodás,gondolkodás nélkül tiéd leszek!

KAHEDIN Akkor most igen vagy nem?JOVELIN Csönd legyen,

ifjú herceg, te ehhez még nem értesz. –Édes lányom, Fehérkezű Isolda,és Tristan úr: legyetek házasok!

66

Néhány napig legyetek türelemmel.A vár környéke csupa törmelék,azt még mind el kell takarítani.És össze kell hívnom a tartománynagyurait: az is egy kis idő.Sebednek is be kell gyógyulnia.Mit mondtál? Egy hét alatt összeforr?Nos, egy hétig guggolva is kibírjuk!

FEHÉRKEZŰ Ifjú menyasszony mindent elvisel,csak azt nem, hogyha várakozni kell.

TRISTAN Tud várni a kitartó vőlegény,ki sok csatától edzett és kemény.

KAHEDIN Ha a szerelmespár mást nem remélhet,esténként addig is együtt zenélhet.

JOVELIN Én így osztom be nektek az időt:rövid várakozás a nász előtt,majd hosszú boldogság a nászi ágyon,és örök üdvösség a túlvilágon!

15. JELENET

(Karke vára, mint az előző jelenetben. A termek fel vannak díszítve.Zajlanak a menyegző előkészületei. Jovelin és Tristan beszélget. Tristancombja még mindig be van kötözve.)

JOVELIN Mint mondtam, hozományul megkapodországom legszebb délnyugati csücskét.Az ellenség gyakran fenyegeti,betörnek innen is meg onnan is,de majd te úgyis megvédelmezed.

TRISTAN S a szertartást ki bonyolítja majd?JOVELIN Milyen szertartást? Ja, az esküvőt!TRISTAN Melyik érsek, püspök vagy főapát?JOVELIN Kedves uram, nálunk nem így megy ez.

Arundelben az állam én vagyok,és Arundelben én vagyok az egyház.Majd én összeadlak benneteket.

67

Szebb ifjú párt kívánni sem lehet!Sebed?

TRISTAN Lassan gyógyul, de biztosan.A szertartásnak nem lesz akadálya.

SZOLGA (bejön) Uram, egy külföldi lovag van itt,és Tristan úrral szeretne beszélni.

JOVELIN Kísérd ide!(Szolga el.)

TRISTAN Vajon ki lehet az?JOVELIN Nyilván egy tisztelőd vagy hódolód,

hiszen messze földön híres lovag vagy.(Jön Kurvenal.)

KURVENAL Tisztelettel köszöntlek, herceg úr!Nevem Kurvenal, Cornwallból jövök...

JOVELIN Milyen otromba hangzású nevek!Cornwall magában elfogadható, dea két név együtt már sok egy kicsit.Sértik a fülemet. De semmi baj!

KURVENAL Tristan szolgája voltam valaha.JOVELIN Igaz ez, Tristan?TRISTAN Annyiból igaz,

hogy az a neve, és odavalósi,de azt, hogy a szolgám volt, cáfolom.Valójában tanítómesterem volt.Tőle tanultam latint, görögöt,ő tanított hangszeren muzsikálni.A sakktáblán zajló furfangokatszintén tőle sajátítottam el.

JOVELIN Percről percre növekszik a szememben.TRISTAN Mikor pedig mindenre megtanított,

amit tőle tanulni lehetett,akkor sem szolgám volt, hanem barátom.Megbízható, hűséges jó barát.Igaz, hogy egymástól eltávolodtunk,legalábbis a föld térségein,de legjobb emlékezetemben őrzöm. –Isten hozott Arundelben, barátom!(Átöleli Kurvenalt.)

68

Hajóval jöttél? Mesélj már, mi újsága cornwalli udvar berkeiben?

JOVELIN Ugye nem baj, ha távol maradoktanítómestered híreitől?Nagyon sok az elintéznivalóa közelgő lakodalom körül!(Kimegy.)

KURVENAL Milyen lakodalom?TRISTAN Majd elmesélem.

Előbb te mondj otthoni híreket!KURVENAL El nem tudod képzelni, mily nehéz volt

felkutatni, hogy hol vagy, merre jársz.Isolda és Brangaene azt reméli,hogy küldesz magadról életjelet.Így azt sem tudhatják, hogy élsz-e még.Isolda azt reméli, hazatérsz.Még búvóhelyet is talált neked.Előbb-utóbb meghal Marke Király– azt reméli –, és akkor elvehetnéd.

TRISTAN Ezek szerint ő még mindig szeret?KURVENAL Nem ittátok meg a varázsitalt?

Annak vajon nem örök a varázsa?Úrnőm téged és csak téged szeret.A királyt már nem engedi magához.Ezerféle fortélyos ürügyetgondol ki, hogy tőle külön aludjék.S ha Brangaenével kettesben marad,órákon át együtt sírnak utánad.Úrnőm téged olyannyira szeret,hogy csupa T betűt rajzolt a falra,a neved kezdőbetűjét, uram,s amikor megkérdezte a Királyennek okát, ő erre azt felelte,hogy a betű valójában kereszt,melyen Isten halt értünk kínhalált.Megmondta a szemébe a királynak,hogy ő már csak az Istent szereti,de Isten az ő számára te vagy.

69

TRISTAN (magában) Ó, jaj, szeret! Még mindig elevenszívében a varázsital hatása!És én? Én képes volnék elfeledniéletem első, egyetlen szerelmét?

KURVENAL Mitől vagy ilyen elgondolkodó?Még mindig Isoldán jár az eszed?

TRISTAN (magában) Pedig a jó megoldás mégis az,ha ő Marke mellett boldogan él,s én itt, Arundelben, őt elfeledve,Jovelin herceg lányát elveszem.Így tennék józanul. De nem lehet.A varázsital engem is lenyűgöz!A szerelem nem ereszt szabadon.Muszáj pedig, hogy szabadon eresszen,mert a herceg és lánya nem ereszt!

KURVENAL Furcsa szomorúság telepedikaz arcodra. Mi bánt?

TRISTAN A szerelem.KURVENAL Uram, ha ez a baj, tégy ellene.

Búcsúzz el a hercegtől, jöjj velem,s ketten együtt Cornwallba visszatérünk.Ott készen áll egy búvóhely nekeda fővároshoz közel, egy tanyán,ahol Isolda sűrűn látogat majd.Csomagolj össze, még ma indulunk!

TRISTAN Barátom, nem lehet.KURVENAL Ugyan miért nem?TRISTAN Hallottad már: ma itt lakodalom lesz.KURVENAL Na és aztán?TRISTAN Nem volna szép dolog

e lakodalomról távol maradni,merthogy a herceg lánya a menyasszony.

KURVENAL Értem.TRISTAN Nem érted.KURVENAL Nagyot mulatunk,

és holnap indulunk hazafelé.TRISTAN Holnap nem indulunk.KURVENAL De hát miért nem?

70

TRISTAN Azért, mert én vagyok a vőlegény.KURVENAL Ez tréfának rossz.TRISTAN Rossznak rossz lehet,

de tréfának nem tréfa: esküszöm.SZOLGA (bejön) Uram, a menyasszony kérdezteti,

hogy: hány szál rózsát tűzzön a hajába?TRISTAN A lényeg, hogy páratlan szám legyen,

de tizenhárom nem volna szerencsés.SZOLGA Megmondom neki.

(Kimegy.)KURVENAL És most mit csináljak?

Ilyen hírrel nem térhetek haza!TRISTAN Nem térhetsz haza? Tudod mit? Maradj itt!

Úgyis szükségem lesz valakire,akire ügyeimet bízhatom.Itt én leszek az egyik legnagyobb úr,ha Isoldát feleségül veszem.

KURVENAL Hogyhogy Isoldát? Hogyhogy feleségül?Hát nem a herceg lányát veszed el?

TRISTAN A herceg lányának ez a neve.Látod: most is Isoldát szeretem.

KURVENAL A neve miatt választottad?TRISTAN Így van.KURVENAL De hát a név, az csak egy hangalak.

Semmi köze a dolgok lényegéhez!TRISTAN Tévedsz, barátom! Előbb van a név,

és csak aztán, akit a név jelöl.KURVENAL Így Isoldát Isoldával csalod meg?

Vagy fordítva: Isoldával Isoldát?De ha te hozzájuk hűtlen vagy is,én hozzád mégis hűséges leszek.(Harsonaszó. Jön az arundeli udvar: Fehérkezű Isolda mint menyasz-szony, Jovelin, Kahedin és néhány szétesőfélben levő, lötyögő arundeli lo-vag, továbbá egy társalkodónő és két–három komorna.)

JOVELIN Kedves alattvalóim, hölgyek és urak! Azért vagyunk itt, hogy két sze-rető szívet eggyé kovácsoljunk. Aki a menyasszony: lányom, Isolda. Akia vőlegény: Arundel Hőse, Tristan. Tud-e bárki közületek olyan körül-ményt, amely a házasságkötést megakadályozza vagy megnehezíti?

71

KURVENAL Én tudok! Az a nagy akadály és a nagy nehézség, hogy Isoldaszerelmes Tristanba, Tristan pedig Isoldába szerelmes.

JOVELIN Idehallgass, te idegen, te cornwalli Kurvenal! Régebben csakugyanérdekből házasodtak, nem pedig szerelemből, de ma már nem ígyvan. Ma már nem baj, ha a házastársak nemcsak elviselik, hanem sze-retik is egymást. Úgyhogy a szerelem, amiről beszélsz, nem akadály,nem is nehézség.

KURVENAL Bocsánat, nem szóltam egy szót sem.JOVELIN Akkor jó. – Lányom, Isolda, felelj: szereted-e Tristant?FEHÉRKEZŰ Igen!JOVELIN Fiam, Tristan, felelj: szereted-e Isoldát?TRISTAN Én Isoldát szeretem!JOVELIN Vagyis igen?TRISTAN Igen.JOVELIN Akkor jó. – Isolda, felelj: akarsz-e Tristannal együtt élni?FEHÉRKEZŰ Igen!JOVELIN Tristan, felelj: akarsz-e Isoldával együtt élni?TRISTAN Én Isoldával akarok együtt élni!JOVELIN Vagyis megint igen?TRISTAN Igen.JOVELIN Akkor jó. Az állam és a nép nevében házastársakká nyilvánítlak

benneteket. Legyetek boldogok!LOVAGOK (nagy csörömpöléssel) Éljen! Hurrá! Hajrá!JOVELIN Akkor hát be is fejeztük a hivatalos részt. Fiam, Tristan, lányom,

Isolda, kedves hölgyek és urak: vonuljunk át a nagy ebédlőterembe,ahol már vár bennünket a pompás menyegzői lakoma.

TRISTAN Herceg, én egy kicsit később megyek utánatok. Most hadd ma-radjak egyedül. Ki kell cserélnem a sebemen a kötést, és ezt nem sze-retném az egész udvar szeme láttára tenni. Ugye megértitek?

JOVELIN Semmi gond. Ha elkészültél, gyere utánunk.FEHÉRKEZŰ Ha akarod, kicserélem én a kötést.TRISTAN Nem, édes feleségem, inkább ne tedd. Jobb lesz, ha a vendége-

ket szórakoztatod elbűvölő mosolyoddal.KURVENAL Én is tudok segíteni a sebkötözésben!TRISTAN Nem, drága barátom, inkább ne tedd. Jobb lesz, ha a felesége-

met szórakoztatod elmés tréfákkal, vidám csevegéssel.ELSŐ LOVAG Mi a vérünket ontottuk a hazáért! Mi már nagyon éhesek va-

gyunk!

72

MÁSODIK LOVAG Lesz pogácsa? Lesznek szendvicsek?HARMADIK LOVAG Lesz pezsgőben érlelt fácán?NEGYEDIK LOVAG Lesz gyömbéres tojássárgájába bújtatott pávanyelvpás-

tétom?JOVELIN Lesz, minden lesz, csak gyerünk!KAHEDIN Rajta, hamm, hamm!

(Az arundeli udvar és Kurvenal kivonul. Tristan egyedül marad.)TRISTAN Most kezdem csak felfogni: nem elég,

hogy életemet megváltoztatom,változni kell természetemnek is.Soha többé ne szeressem Isoldát,se az egyiket, se a másikat,hogy az egyiket könnyen nélkülözzem,s a másikkal jól töltsem az időt.Jóságos Urgan, áldott a neved!Te még haló porodban is segítesz!A szíved vére lesz a gyógyszerem,amely megszabadít a szerelemtől.(Letekeri a combjáról a kötést.)Bizony, már majdnem begyógyult a seb,de én nem félek felszakítani.Urgan vére, egyesülj az enyémmel!(Beledörzsöli Urgan vérét a sebbe, a maradékot megissza.)Szívemben múlhatatlan szenvedélytszított fel a régi varázsital,de most kioltja az új csodaszer.Érzem, ahogy elárad tagjaimban.Már átjárta az egész testemet.Egy kicsit fáj... úgy éget, mint a tűz...de a szerelmet is kiégeti!A fájdalmat fájdalom űzi el...de mégis... hűha... ez nekem kicsit sok! –Most kezdem csak megérteni, mi történt!Álnokul becsaptál, te behemót,s én ostoba fejjel hittem neked.A szőrös kolosszus ereibennem orvosság, hanem méreg keringett!Irgalmazzatok, nem bírom tovább!

73

(Letépi magáról a ruhát, összerogy. Felfúvódik, elszíneződik, és egyébszörnyű elváltozások látszanak rajta.)

16. JELENET

(Karke vára, Tristan betegszobája. Tristan sebesülten, magatehetetlenülfekszik. Feje fölött van egy jókora ablak, amelyen keresztül a nézők lát-hatják a tengert és a horizontot. Tristan időnként megpróbál felemelked-ni, hogy kinézzen az ablakon, de Fehérkezű Isolda mindig visszanyomjaaz ágyra.)

TRISTAN Jön-e már Kurvenal hajója?FEHÉRKEZŰ Mindjárt jönnek az orvosaid.TRISTAN Engem az az orvos tud meggyógyítani, akit Kurvenal hoz a túl-

só partról. Látsz-e hajót a tengeren?FEHÉRKEZŰ Nem látok semmit. Nagyon sűrű köd van. De az apám és a

bátyám lent van a kikötőben, és ha tényleg jön a hajó, ők rögtön jön-nek a hírrel.

TRISTAN Érzem, hogy nem sok időm van hátra. Bárcsak élnék még, ami-kor megjön Kurvenal hajója!(Jön az Első Orvos, ráveti magát Tristanra, vizsgálgatja.)

ELSŐ ORVOS Doktor Hydropicus vagyok, a vízgyógyászat professzora.Hívattál, asszonyom. Hát igen, látszanak a súlyos mérgezés tünetei.Vizet kell itatni a beteggel. Sok vizet. Nagyon, de nagyon sok vizet.(A kezében levő tölcséren keresztül vizet tölt Tristan szájába.)

TRISTAN Blugy-blugy-blugy.ELSŐ ORVOS Ha ugyanis a szervezetbe jut a víz, akkor feloldja a felszívó-

dott mérget, és a beteg szépen kipisili. Addig pisil, amíg meg nemtisztulnak a szervek és a szövetek.

FEHÉRKEZŰ Hagyd már abba! Nem látod, hogy mindjárt megfullad?ELSŐ ORVOS Lehet, hogy megfullad, de a szervek és a szövetek...TRISTAN Blugy-blugy-blugy.FEHÉRKEZŰ Nem elég meggyőző ez a gyógymód. Még egy kicsit dolgoz-

nod kell rajta. Vannak más orvosok és más gyógymódok is.ELSŐ ORVOS Pedig még milyen sok vizem van!

(Kimegy.)

74

FEHÉRKEZŰ (magában) Szegény Tristan! Milyen szép férfi volt,most meg csak egy hitvány emberi roncs!Azt hittem, jönnek csodás éjszakák,soha még nem tapasztalt gyönyörökkel.Nem így történt. Ápolhatom szegényt,kanállal adom szájába az ételt,gennyedző bőrét letisztogatom,vigasztalom, és imádkozom érte.És lám csak, még így is boldog vagyok,mert látom, hogy használhatok neki.Ha választhatnék a két rossz közül,hűtlen legyen vagy magatehetetlen,inkább az utóbbit választanám!

TRISTAN Kérlek, nézz ki az ablakon! Jön-e már a hajó?FEHÉRKEZŰ Hiába nézek. Olyan alacsonyan szállnak a felhők, hogy nem

látszik semmi.TRISTAN Jaj nekem. Jaj!FEHÉRKEZŰ Nehezedre esik a beszéd. Inkább hallgass! Mindjárt jönnek

az orvosaid!TRISTAN Az én orvosom a hajóval jön a túlsó partról. Nézz ki az ablakon!

Látod-e már a hajót?FEHÉRKEZŰ Nem látok semmit. Olyan sok sirály gyűlt össze, hogy telje-

sen eltakarják a tengert. Hallod a sirályokat?TRISTAN Azok nem sirályok, hanem a halál kutyái. Ők ugatnak ilyen han-

gosan. Jön-e már Kurvenal hajója?FEHÉRKEZŰ Folyton azon a hajón jár az eszed! Mondtam már, hogy az

apám és a bátyám lent van a kikötőben.TRISTAN És főleg azt figyeld meg, milyen vitorla van rajta. Fehér-e vagy

fekete? Mert ha fehér, akkor még jóra fordulhat minden. De ha fe-kete...(Jön a Második Orvos.)

MÁSODIK ORVOS Doktor Folliculus vagyok, a levegőgyógyászat mestere.A gyógyulás kulcsa a légnemű állapot. Mert mit csinál a friss levegő?Behatol a tüdőbe, és kiszárítja a káros anyagot. Mit csinál a szél? Ki-fújja a pórusokból a mérget. És mit csinál a szellentés? Távozásra bír-ja a mételyt és a maszlagot, sőt előbb-utóbb a lelkünket is.(Elővesz egy kovácsfújtatót, esetleg egy hajszárítót, és Tristanra irányít-ja. Jön a Harmadik Orvos.)

75

TRISTAN Brrrrr! Prrrrr!HARMADIK ORVOS Doktor Igneus vagyok, a tűzgyógyászat nemzetközi

hírű szakértője. Megítélésem szerint a mérgezést egy alapos tűz- ésparázskúra tudná radikálisan megszüntetni, a lángok ugyanis kiége-tik a szervezetből a mérget.(Szalmával borítja be Tristant, ahogyan disznóperzseléskor szokás, ésmeggyújtja. Jön a Negyedik Orvos.)

TRISTAN Vumm! Vumm! Vumm!NEGYEDIK ORVOS Doktor Terrestris vagyok, a földgyógyászat felülmúl-

hatatlan csodatevője. Gyógymódom szerint a beteget nyakig be kellásni a talajba, ahol a szervezetből a benne felhalmozódott mérgek oz-mózis révén kiürülnek. A talajban ugyanis ez emberi hámszövet féligáteresztő hártyaként viselkedik...(Ráborít Tristanra egy talicska földet.)

TRISTAN Ingyom-bingyom táliber, tutáliber máliber.FEHÉRKEZŰ Tisztelt uraim, tudós orvosok! Csodálom a tudományotokat,

köszönöm a segítségeteket. Az eredményről, mármint betegünk sor-sáról kellő időben értesülni fogtok. Munkátok díját a kincstárban kap-játok meg.

ORVOSOK Meggyógyul. – Hacsak meg nem hal. – Ha meghal, tananyaglesz belőle. – Szeretem a betegeket. – Szeretem a betegségeket.(Az Orvosok kimennek.)

FEHÉRKEZŰ (magában) Nem is olyan nagy baj, hogy nagy a baj.Így Tristan tőlem függ. Rám van szorulva.Csak az a másik nő! Csak az ne volna!Mióta tudom, hogy őt szereti,a férfit, kinek tőlem függ a sorsa,egyszerre szeretem és gyűlölöm,és kétszeresen gyűlölöm a nőt:egyrészt mert gyűlölöm a férfit, ésgyűlöletes, aki őt szereti,másrészt mert szeretem is azt a férfit,s a másik nőre féltékeny vagyok.És külön haragszom rá amiatt,hogy a neve azonos az enyémmel!Még egy Isolda érkezzen ide?Egy másik Isolda az én szobámban?Az nem lehet! Vagy ő hal meg, vagy én.

76

(A horizonton felbukkan Kurvenal hajója, fehér vitorlával.)TRISTAN Kérlek, nézz ki az ablakon! Jön-e már a hajó?FEHÉRKEZŰ Minek nézzek ki? Úgysem lehet látni semmit. Te most in-

kább aludj. Látom rajtad, hogy kifárasztott a szakszerű orvosi kezelés.TRISTAN Igazad van. Jobb lesz, ha elalszom. Hátha itt lesz a hajó, mire

felébredek. Vagy hátha fel sem ébredek többé.(Elalszik. Jön Kahedin és Jovelin.)

JOVELIN Remélem, jobban van a nagybeteg,mert örömhírt hozunk, és az örömsúlyát hordozni gyakran sok erő kell!

KAHEDIN Közeledik a hajó!JOVELIN Úgy bizony!FEHÉRKEZŰ (súgva) Halkabban! Hiszen látjátok, hogy alszik!JOVELIN (súgva) A hajó, mely két héttel ezelőtt

a cornwalli part elé útnak indult,máris közeledik a kikötőnkhöz.Jó okunk van feltételezni, hogyszerencsésen tette meg az utat.

KAHEDIN (súgva) Fehér vitorla van az árbocon!JOVELIN (súgva) Ha jól értettük a férjed szavát,

amikor lázasan félrebeszélt,a fehér vitorla annak jele,hogy Cornwallból elhozta a barátjaazt a varázslónőt vagy javasasszonytvagy vajákost vagy kuruzsló banyát,aki őt meg tudná gyógyítani.

KAHEDIN (súgva) Ébresszük fel! Hadd hallja az örömhírt!FEHÉRKEZŰ (súgva) Most aludt el. Hadd pihenjen szegénykém.

Majd ha felébred, elmondom nekia hírt, amit hallottam tőletek.Ha én mondom, öröme kétszeres lesz.Ő tőlem szeret jó hírt hallani.Ti menjetek, és fogadjátok ezt a...javasasszonyt... vagy kuruzsló banyát...vagy boszorkányt... vagy méregkeverőt...

JOVELIN Akárki legyen, annyi bizonyos,hogy tisztes fogadtatást érdemel.(Jovelin és Kahedin távozik.)

77

FEHÉRKEZŰ Nem, ide nem teszi be a lábát az a nő. Inkább azt mondomTristannak, hogy nincs is itt. Neki meg azt mondom, hogy Tristanmeggondolta magát, és mégsem kívánja látni. Ettől majd megsértődik,és aztán elmegy innét magától. – Hé, Tristan, ébredj! Hahó, Tristan,ne aludj!

TRISTAN (felébred) Jaj, de sokáig aludtam. Mi történt? Megjött a hajó?FEHÉRKEZŰ Úgy bizony, megjött. Most futott be a kikötőbe. Most kötik

ki a cölöpökhöz. Most húzzák le az árbocról a vitorlát.TRISTAN És milyen az a vitorla? Ugye fehér?FEHÉRKEZŰ Kis híján fehér. Azért a fehérnél egy kicsit sötétebb. Hogy

úgy mondjam, sötétfehér.TRISTAN Szóval fekete?FEHÉRKEZŰ A feketének is nagyon sok árnyalata van. Van olyan is, hogy

világosfekete. Aztán ott van a szarka meg a gólya meg a többi ha-sonló jómadár, amelyik egyszerre fekete és fehér.

TRISTAN Érzem a hangodon, hogy kímélni akarsz, és inkább nem mon-dod meg az igazat. Kérlek, ne kímélj. Ne kerülgesd a forró kását. Énvalaha régen, szebb napjaimban megbirkóztam sárkányokkal, óriá-sokkal, nagy erejű hősökkel. Azzal is meg fogok birkózni, ha feketea vitorla, csak biztosan tudjam. Ennyit mondj és csak ennyit: fehérvagy fekete?

FEHÉRKEZŰ Hát jól van, tudd meg: fekete a vitorla. Fekete, mint a korom.Fekete, mint a holló csőre. Fekete, mint a gyászruha. Fekete, mint akéményseprő. Fekete, mint a napfogyatkozás. Fekete, mint amikoraz ablaktalan szobában elfújják a gyertyát. Fekete, fekete, fekete.

TRISTAN Tudtam, hogy fekete! Tudtam, hogy nem jön Isolda!FEHÉRKEZŰ Isoldát várod, igazán? Nohát, Isoldát várhatod!TRISTAN Eddig még reméltem, most már nincs remény. Eddig még volt

miért élni, most már terhemre van az élet. Édes egy szívem...FEHÉRKEZŰ Hozzám beszélsz? Isoldához beszélsz?TRISTAN Édes egy szívem, itt a bensőmben, a bordák börtönében! Kérlek,

tégy jót velem: szakadj meg! Szót fogadsz? Megszakadsz? Köszönöm!(Meghal.)

FEHÉRKEZŰ Úristen, ez meghalt. Megöltem a férjemet. Jaj nekem, Tristanhalott. De legalább az enyém maradt. Vagyishogy sohasem volt azenyém. De nem is veheti el tőlem senki.(Jön Isolda és Kurvenal, nyomukban Jovelin és Kahedin.)

78

KURVENAL Örvendj, Tristan! Eljött hozzád Isolda,és tarsolyában ott a csodaszer,mely meggyógyítja betegségedet.

ISOLDA Tristan, ne félj! Én meggyógyítalak!FEHÉRKEZŰ Sajnálom, hölgyem és jó Kurvenal,

hiába volt minden lázas sietség,a kelleténél később jöttetek.Szegény Tristan a karjaim közöttnemes lelkét az imént kilehelte.Ott fekszik.

ISOLDA Ó, jaj, Tristan, kértelek,hogy kedvemért magadra jól vigyázz,s hogy én is addig élek, míg te élsz.Te már nem vagy; így hát én sem vagyok.Íme a gyűrűd. Én adtam neked,mikor egymástól el kellett szakadnunk.Majd ismét az én ujjamra került:visszaküldted bizonyságjel gyanánt,és én a gyűrűvel idesiettem,de minden sietség hiába volt.Most ismét neked adom ezt a gyűrűt:az életemmel együtt a tiéd!(A gyűrűt Tristan ujjára húzza. Ráborul Tristan holttestére, és meghal.A horizonton felbukkan Marke király hajója, amint befut a kikötőbe.)

KAHEDIN Mi volt ez itt?JOVELIN Mi történt és miért?FEHÉRKEZŰ Én magyarázzam el az esetet?

Ez a hölgy, akit nem láttam soha,azt híresztelte, gyógyítani tud,pedig ő maga szorult volna ráarra, hogy meggyógyítsa valaki.

KURVENAL Ők ketten egymásnak voltak teremtve,egymásnak voltak orvosságaik,s egymás számára voltak orvosok.Egymás hiányába haltak bele!(Jön Marke, Marjodo és Brangaene.)

MARKE Isolda, hol vagy? Úgy indultam el,mint üldöződ, szívemben vad haraggal,

79

kigondolva bosszút és büntetést.De útközben Brangaene elbeszélte,miként ittad meg a varázsitaltszerencsétlen Tristannal közösen,s a szerelemről, mit ez okozott,valóban egyikőtök sem tehet.

MARJODO Miközben ezt hallgatta a Király– én tanúsíthatom –, sírva fakadt!

MARKE Hidd el, hogy megbocsátottam neked,ahogy megbocsátok Tristannak is.Menjünk haza, édes jó feleségem!

JOVELIN Miféle rejtélyes borzalom ez,amelynek mi a tanúi vagyunk?

KURVENAL (Jovelinhez) Ez itt uralkodóm, Marke király.Szőke Isolda volt a felesége,és Tristan az unokaöccse volt.

MARKE Hogyhogy csak volt?KURVENAL (Tristan és Isolda holttestére mutat) Királyom, nézz oda!BRANGAENE Jaj, Istenem!MARJODO Úgy érzem magamat,

mint akibe villám csapott bele!JOVELIN Úgy látom, összehoz minket a gyász.FEHÉRKEZŰ Történetünk más, bánatunk közös.MARJODO Szinte kővé dermeszt a döbbenet!

Ilyen szép és eszményi szerelemsohasem létezett még e világon!És olyan tiszta embert, mint e kettő,nem láttam az életben soha még!Örülök, hogy szolgálhattam Isoldáta legjobb képességeim szerint,s hogy Tristan hűséges barátja voltam!

MARKE Kérlek, uram, Arundel hercege:légy kegyes hozzám, s engedd meg nekem,hogy rokonomat és hitvesemeteltemessem városod közelébenegymás mellé: sírjuk legyen közös.

JOVELIN Ennek nem látom semmi akadályát.

80

MARKE És ha megengeded, a sír föléépíttetek egy fényes templomot,ahol mindennap, ha esik, ha fúj,az üdvösségükért imádkozom,és rájuk gondolok, amíg csak élek.Engedd meg, hogy országodban maradjak!Öreg vagyok már, és fáradt vagyok,s kevés időmet, ami hátravan,hadd töltsem Tristan és Isolda mellett!

JOVELIN Ezt a kívánságot sem tagadom meg,bár nem vagy te még annyira elaggott,mint amilyennek mondod magadat.Én előkészítem a temetést;ki tudja, tán menyegző lesz belőle.

FEHÉRKEZŰ Már özvegy vagyok, de még szűz vagyok,s hazánkban három napig tart a gyász.

MARKE Ezt észben tartom, vagy ha elfeledném,három nap múlva mondd el ugyanígy. –Marjodo, neked jut a feladat,hogy a hajón Cornwallba visszatérj,s kormányozd az országot a nevemben.Jutalmazz, büntess, hozz törvényeket,ahogyan jónak és hasznosnak érzed.

MARJODO Királyom, nem lesz könnyű nélküled,így hát fájó szívvel búcsúzom el.Bár nyomja vállamat a felelősség,azt mégis férfi módon hordozom.

BRANGAENE Jöjj, Kurvenal, térjünk együtt haza:nekünk is jut hely azon a hajón.Az lesz a mi közös feladatunk(hisz egy embernek túl nehéz teher),hogy közös erővel hazavigyükTristan és Isolda történetét.Talán egyszer még boldogok leszünk,vagy tört boldogságunk szilánkjaitmegpróbálhatjuk együtt összerakni.

(Vége.)

81

„UTOLSÓ ÉVEIMETINKÁBB A MÚLTHATJA ÁT”JÁNOSI JÁNOS (ION IANOŞI) VÁLASZOLDEMÉNY PÉTER KÉRDÉSEIRE

Miközben sokan dicsőítik a transzszilvanizmust (éppen a minap láttam,hogy egyik diákom megosztotta Kós Károly Erdélyének egyik passzusát aFacebookon), életemben csupán két olyan emberrel találkoztam, aki éltevolna ezt az elméletet, melynek sarkalatos állítása, hogy „Erdélynek különlelke van”, és ez a lélek különbözik a szász esetében a németétől, a románesetében az ókirályságiétól, a magyar esetében pedig a magyarországiétól.

Ez a két ember: László Ferenc zenetörténész, akiről sajnos már csak múltidőben beszélhetünk, és Jánosi János esztéta, akivel az alábbi interjút ké-szítettem. László Ferenc kiválóan beszélte a három erdélyi nyelvet, 1963-ban szász lányt vett feleségül, gyermekei mindhárom nyelvet bírják. JánosiJános, mint az interjúból is kiderül, zsidó származású magyar, aki egyete-mi évei nagyobbik részét Pétervárott töltötte, s aki szintén zsidó származá-sú román lánnyal kötötte össze az életét – ezért vette fel a Ion Ianoşi nevet.

Ha az ő házukban jártam-járok, gyakran éreztem-érzem úgy, a transz-szilvanizmus – sandaság, amennyiben nem ismerek mást, aki ennyirekonglomerátumban élne és ilyen színvonalon (mely színvonal, azért ezt sefeledjük, a transzszilvanizmusnak fontos követelménye!), és a legszebb va-lóság, amennyiben ők ketten mégis itt voltak-vannak, és Erdély „termelteki” őket (László Ferenc Kolozsváron, Jánosi János Brassóban született).

Nemcsak ez érdekelt természetesen, hiszen Jánosi Jánost művelt, nagy-tudású, széles látókörű embernek ismertem meg, ráadásul a tanárom is volt,mint arról már több helyen is beszámoltam (vö. Bătrînul şi catedra – Azöregember és a katedra. Observator cultural, 2012. dec. 14., A demokrati-kus ínyenc. Szabadság, 2013. febr. 21.). Nem mellesleg: kiváló tanárom.

Azt hiszem, ennyi elég is: egy interjút nem jó túlmagyarázni.

DOKUMENTUM

82

Demény Péter.. Nemrég olvastam újra Thomas Mannról szóló könyvedet,és most érkezett el hozzám a Dosztojevszkijről szóló monográfia, illetve aTolsztojt és Dosztojevszkijt összehasonlító munkád egy kötetben. Tavalyelőttjelent meg Az én Internacionálém. Egy élet krónikája című memoárod.Akárhová nézek az életművedben, azt látom, csupa olyasmiről írsz, amit meg-tapasztaltál vagy meg tudsz közelíteni az általad ismert nyelvek egyikén. Jóllátom? És sosem vonzott, hogy olyanokról írj, akiknek az anyanyelvét nem bí-rod annyira, például Shakespeare-ről?

Jánosi János. Néhány évvel ezelőtt összegyűjtöttem, Autori şi opere (Szer -zők és művek. Ideea Europeană, Iaşi, 2007. Az első kötet 2007-ben, a má-sodik 2009-ben jelent meg.) cím alatt a kisebb tanulmányaimat: az elsőkötet alcíme Culturi occidentale (Nyugati kultúrák), a másodiké – Culturarusă (Az orosz kultúra). A német dominánsú előbbi tartalmaz angol ésfrancia, na meg csak fordítasban ismert olasz és ógörög toldalékot is. Ter-veztem egy harmadik, román–magyar csoportosítást is, de nem futott rá akitartásom, és szövegem sem volt elég. Amit jól látsz: a kultúra mentalitá-sait taglaló köteteim mellett valamennyi monográfiámat német (ThomasMann, Hegel), orosz (Dosztojevszkij, Tolsztoj) vagy román (ConstantinNoica) íróknak/filozófusoknak szenteltem. A nyelv – leginkább az iroda-lomban – nem csupán öltözék, hanem strukturalis lényeg is: „belbecs”.Sokszor tapasztaltam, hogy a gyorstalpaló fordításokban éppen ez kallódikel. A Tolsztoj-monográfiám írásakor megkértem Janinát, hogy fordítsa új-ra az általam használt terjedelmes idézeteket, mert az előző fordítók (sok-szor kettesével, egy orosz anyanyelvű nem szakember és egy ismert író)„megszépítették” a szöveget. Biztosan csupán az általam jól ismert nyelvekterületén mozogtam, a francia és angol fordításokat úgyszintén összevetet-tem az eredetivel, de a németet és az oroszt sokkal finomabban birtokol-tam, együtt az elkendőzött sugalmakkal, a magyarról és a románról nem isbeszélve. Mellesleg: az egyik legrégebbi cikkem az Előre napilapban éppenShakespeare-ről szólt. De más a publicisztika, és mások a tanulmányok.

D. P. A fenti, mint látható, korántsem feltétlen szabály alól kivételt csupána Jónás választása című könyved jelent. Miért?

J. J. Kivétel és nem teljesen az. Nem tudok sem héberül, sem görögül,hogy a legtöbb egyház által használt Ótestamentumot eredetiben olvas-hattam volna (a katolikus latin fordítást a kortárs teológusok kevésbé hasz-nálják). Jónás próféta könyve, ahogy Károli Gáspár nevezi, már ifjúkorom-tól foglalkoztatott, minimális tudással. A hetvenes évek elején szántam rámagam a feldolgozására. Alegerea lui Iona (Jónás választása) címen jelent meg

83

1974-ben a Cartea Românească kiadónál. Kis szenzációt keltett, hogy át-engedte a cenzúra. (Része lehetett ebben a szerkesztő, Alexandru Paleologuírói elismertségének.) Akkoriban egy bibliai történet értelmezése nem na-gyon számíthatott kiadásra. Szerencsés voltam.

Az „alegere”/„választás” kétértelmű célzást tartalmazott: Isten (ki)vá -lasztotta Jónást, Jónásnak pedig kétszer kellett választania, a küldetése el-len, illetve mellett – hogy a végén mégis ő húzza a rövidebbet. Az emberévezredes paraboláját véltem felfedezni a történetben. Ezért is toldottammeg az eredeti sztorit filozófiai és irodalmi feldolgozásokkal, az írók közöttszerepel Melville, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Dürrenmatt, Babits Mihály,Marin Sorescu és mások. Ez alkalommal is egy átfogóbb mentalitást szor-galmaztam. A „Biblioteca pentru toţi” (Mindenki könyvtára) sorozatbanújrakiadták, kevés változtatással, mint az Izvoare biblice (Bibliai források)toldalékát (Minerva, Buk., 1994). Valamennyi szövegem közül a Jónás…-tírnám újra, egyrészt a zsidó, keresztény, mohamedán, másrészt a képző -művészeti visszhangok birtokában. Lenyű göző, ahogy mindhárom mono-teizmus magáénak tartja ezt a parabolát, és tartalma szerint a két Testa-mentum között áthidaló jelleggel bír: Jézus az elődjének tekinti Jónást. Aszükséges anyagot külföldi útjaimon szereztem be, most már csak időmönés erőmön múlik, sikerül-e a bővített tanulmánnyal révbe is érnem.

D. P. Zsidó származású magyar vagy, németül és franciául is beszélsz, aSzovjetunióban tanultál, tehát oroszul is tudsz, a feleséged, Janina, román. Be-szélgetéseinkben időnként felmerül, hogy szerettél volna magyarul írni, végülmégis a román nyelv mellett döntöttél. Minek neveznéd hát magad, ha arrakérnélek, határozd meg az identitásod?

J. J. Fondorlatos kérdés, de fontos. Mindegyikünk valamikor, valaholés valamiként jön a világra, hogy azután lépten-nyomon alternatív lehető -ségek között kényszerüljön választásokra. Felnőttkoromra ez különös kény-szerrel nehezedett rám. Az első két évtizedemben nem voltak kétségeim:magyar családban és környezetben nőttem fel, magyar szépirodalmon, ter -meszetszerűleg magyar szakos lettem a Bolyai Egyetemen. A zsidó erede-tem nem gátolt ebben, laikus szellemben cseperedtem fel – bár sokat ol-vastam a Bibliát –, nem deportáltak haláltáborba, és a háború utan nemakartam kivándorolni, csak sokkal később tudatosítottam némely, az alka-tom mélyén leülepedett, történelmi zsidó vonást.

Az első törést Leningrád jelentette, ahová sokadmagammal kiküldtekösztöndíjasként. Fejlődésemet lényegesen gazdagította a kultúrától átita-tott gyönyörű városban eltöltött hat év. Minden erőmmel el kellett sajátí-

84

tanom az orosz nyelvet és kultúrát; és szabadidőmet a román „zemlja-csesztvóban” („földiek egyesülete”) töltöttem, rövidesen összeházasodtunkJaninával, és ezáltal – az ottani magyar barátokon túl – a román nyelv ré-szesült előnyben. Ez kényszerített, hazatértünk után, egy második, lénye-gesebb választásra. Janina szüleinek bukaresti otthonában kaptunk szállást.Románul kezdtem előadni a Színiakadémián, utána az Egyetemen. A meg-billent egyensúlyt magyar publicisztikával próbáltam helyreigazítani. Rö-videsen rájöttem azonban, hogy a román nyelv komoly elsajátítását nehe-zen fogom tudni összehangolni magyar szerzői aktivitásommal. Egy ideigmégsem adtam fel, ráadásul a szüleimmel magyarul értettünk szót. Az el -ső könyvem fejezeteit azonban már románul fogalmaztam, újra meg újra,Janina stiláris felügyelete alatt, akivel szigorúan megígértettem (és ő szi-gorúan betartotta), hogy mindvégig árgus szemmel fogja követni az írása-im hiteles románságát. Anyám orrolt rám az anyanyelv feladásáért: ő aSzékelyföldön, Komandón született, ott is nőtt fel, ízesen és gazdagon hasz-nálta a nyelvet, erre bizonyíték négy egyéni kötete, az angolból és német -ből magyarra átültetettekkel együtt.

Visszatérve az identitásra: az én esetemben ezt nehéz egyértelműenmeghatározni. Legutóbbi kötetemet ezért is neveztem Az én Internacioná-lémnak. A cím nemcsak politikai sugallatú, május elsején, a munka napjánszülettem, serdülőkoromtól baloldali lettem, és nem opportunizmusból re-ménykedtem a kommunizmus által beígért szociális és nemzetiségi egyen -lőségben. A cím egyúttal jelzi „multikulturalizmusomat”. Máig hol az egyik,hol a másik nyelven álmodom, gondolataimat is szívesen váltom át egyik -ről a másikra. Remélem, életem legvégén nem járok úgy, mint Cioran, akifokozatosan visszatért a franciáról a németre, azután a románra, az elsajá-tításukkal fordított sorrendben – anélkül, hogy a partenerei, beleértve fe-leségét, értették volna. Ha eltekintek ettől az esetleges visszakozástól, saj-náltam és mindinkább sajnálom, hogy anyanyelvemen már csak olvastam,s nem írtam. Nosztalgiával térek időnként vissza ifjúkorom szeretett köl -tőihez, újra és újra megbabonáznak Petőfi Sándor és Arany Janos, AdyEndre és József Attila, Babits Mihály és Kosztolányi Dezső, Tóth Árpádés Radnóti Miklós versei. Hogy ritkán használtam azonban a nyelvüket,szüleim halála után egyre ritkábban: késő bánat.

D. P. Amióta beszélgetünk (vagyis 2013 februárjától) egyetlen problémá-ban nem értünk egyet: abban, hogy semmiben nem lehet általánosítani, s hogyazt, „kommunista” és „fasiszta”, „kommunizmus” és „fasizmus”, nem lehet mon-

85

dani, mert minden országban másként valósult meg a két rendszer. Kifejtenéd,hogyan gondolod?

J. J. Pontosabban két, egymásból fakadó ellenvetésed volt. Az elsőt ki-csit leegyszerűsítve összegezed. Nem vetek el általánosításokat, de komp-likált társadalmi megközelítések esetében azoknak induktív, nem pedigdeduktív módját részesítem előnyben. Más fogalmazásban: általánosít-sunk lépésről lépésre, lentről felfelé, nem fordítva. S ezt valóban igénylem,mégpedig azért, mert – véleményem szerint – mind a „fasizmusok”, mindpedig a „kommunizmusok” esetenként különböztek is egymástól.

Hadd hozzak fel néhány példát. A szélsőjobboldali rendszerek és ide-ológiák nem is használták valamennyien a „fasizmus” önmegnevezést, ígyaz „antifasiszták” jártak el. A Vasgárda mélyen ortodoxnak vallotta magát,a nemzeti szocializmus „pogány” volt, és csupán felhasználta céljaira a klé-rus alkalmazkodó részét. A nácizmus kezdettől végig antiszemita volt, azolasz fasizmus csak későn, német nyomásra, Salazar Portugáliája és FrancoSpanyolországa toleránsabbak maradtak zsidó polgáraikkal vagy menekül-jeikkel szemben. A számtalan latin-amerikai diktátort nehezen lehet „fa-siszta” közös nevezőre hozni.

Ugyanígy van ez a „kommunizmussal”. Ezt a jelzőt korrektebb lenne azideológiára alkalmazni, a szó csupán néhány pártmegnevezésben szerepelt,a rendszerek pedig önmagukat „reális szocializmusnak” (Szovjetunió), „sok-oldalúan fejlett szocializmusnak” (Románia) stb. titulálták. A kezdeti azo-nosságok után, a helyzet országonként differenciálódott: a hetvenes-nyolc-vanas Ceauşescu a belpolitikájában sokkal dogmatikusabb maradt, mintKádár János (dacára előző bűneinek, Rajk László és Nagy Imre kivégzésé-ben). A lengyel pártfőtitkárok más-más politikát szorgalmaztak. Mao CeTung és Then Hsziao Ping különböző módon fogták fel Kína érdekeit(még akkor is, ha az utóbbi rovására írjuk a Tienanmen téri vérengzéseket).

Itt merül fel a második kérdés, amelyet konkrétan nem említesz, báréppen itt fogadom el a pontosítás szükségességét. A könyvem vége felé ál-lítom, hogy a totalitarista rendszerek országonként különböző fázisokonestek túl. Ez igaz az európai totalitarizmusok nagy részére, azokra, ame-lyek társadalmi rendszerüket évtizedeken át fenntartották. Legjobb példará a Szovjetunió több mint hetven éve, sokfajta vezetővel és politikával:hogyan azonosíthatnám Sztálinnal Hruscsov kezdeti akcióit és Gorbacsovutolsó éveit? De még a viszonylag homogén román autokrata rendszer is,Gheorghiu-Dej és Ceauşescu idején, különféle szakaszokra tagolható. Ami-ben az erre vonatkozó beszélgetésünkben igazad volt: ez a differenciálás

86

nem vonatkozik a végletes, de viszonylag rövid kambodzsai (Pol Pot) ésugandai (Idi Amin) népirtásra vagy pedig a számtalan latin-amerikai puccs-ra. Viszont Kína gazdasági felemelkedése megmagyarázhatatlan, ha csu-pan a „kommunizmusra” hivatkozunk, és nem vesszük figyelembe számospolitikai cikkcakkját.

Az eddig elmondottakat megtoldom a legtöbbet vitatott kérdéssel, a„fasizmus” és „kommmunizmus” viszonyáról. Most gyakori a kettő teljesazonosítása, amit én több okból nem osztok. „Kommunizáló” tendenciákvégigkísérik a történelmet az ókeresztenység óta. Ez esetben eszmékről éseszményekről van szó, függetlenül a feltételezett megvalósításuktól. A „fa-sisztoid” megnyilvánulások viszont alapvetően modernek és semmiképpennem redukálhatók világnézetre, hiszen strukturálisan igénylik a gyakorlat-ba ültetésüket. A 19. század második felében és a két világháború közöttrengeteg értelmiségi vallott radikálisan balos meggyőződéseket, amelyeketsokkal később vetettek össze (vagy sem) úgynevezett megoldásaikkal. Mind-máig kérdéses Sztálin miatt feladni Marxot, nyugaton az egyetemeken éskötetekben nem szünetel a marxizmus alapos tanulmányozása, ritka az, akiJosé Saramago író, Eric Hobsbawm történész vagy Oskar Niemeyer épí-tész rovására írná, hogy életük végéig kommunistáknak vallották magukat.Csupán a volt „szocialista országokban” bűn, ha valaki megpróbálja kü-lönválasztani a totalitárius gyakorlattól Marx elveit, más szocialista gondol-kodóéit, sőt, a kommunizmus alapálláspontját. Mellesleg: amikor lehet,személy szerint mellőzöm a „szelsőbal” megnevezést, hiszen Marx nála sok-kal baloldalibbakkal vitázott egy életen át, azokhoz képest nem volt „szél -sőséges”.

D. P. Kifejtenéd, hogy érted, hogy a fasisztoid megnyilvánulások „struktu-rálisan igénylik a gyakorlatba ültetésüket”?

J. J. Összehasonlítom, csupán ebből a szempontból, a kommunizmustés a fasizmust.

A kommunizmus, lényegét tekintve, az egyenlőség és a testvériség vágy -álma. Mint „kommunitárius” projekció, két évezredes múltra tekint vissza.Még ha eltekintek is Platón Az állam idevágó passzusaitól, akkor is az ős -kereszténység egyik lényeges velejárója (lásd a második, szociáldemokrata,Internacionálé több teoretikusának ezt alátámasztó érveit, de szépirodalmibizonyítékokat is). Következtek látnokok, középkorú keresztény csoporto-sulások, parasztvezérek stb. A pontosítást Morus Tamásnak köszönhet-jük: Utópia. Ez volt és maradt a továbbiakban is. Egyik jelenkori bizonyí-ték erre az egyébként liberális Mario Vargas Llosa több regénye: az egyik

87

felelevenít egy pusztulásra ítélt észak-brazil kommunista parasztközössé-get; a másik leírja Paul Gauguin elődjének fourrierista tevékenységét afrancia 19. századi munkások között; és így tovább.

A fasizmus (akár a magát ilyképp megnevező olasz mozgalom, akár azáltalánosított német, spanyol, portugál, román, magyar variáns) modern je-lenség, minimális előzménnyel. Hiába hivatkozik Mussolini a Római Biro-dalomra, hiába használja fel a latin „eredetet”: fascio, ‚egység’, fasces, ‚köteg’,egy fejsze köré kötött vesszőnyaláb mint „az egységben az erő” szimbólu-ma. Valójában a fasizmus gyökerei csupán a 19. századvégig vezethetőkvissza, effektív létrejötte az első világháború utóhatásaként értékelhető,egészen az 1922 októberi „Marcia su Roma” („Menetelés Rómába”) hata-lomátvételig. Az elveit csak akkor és annyiban vesszük számba – radikálisnacionalizmus, az állam elsődlegessége, nemzeti megújulás, militarizmus,erőszak, háború, antiliberalizmus és antikommunizmus – amikor és ameny-nyiben egy-egy országban „megvalósulnak”.

Képzeljük el, ha minden az elvek szintjén maradt volna: feledésbe me-rülne a Mein Kampf (Harcom), viszont a Das kommunistische Manifest(Kommunista kiáltvány) továbbra is érdekelné a politikai tudományt, Marxmás írásaival együtt, úgyszintén több rokon gondolkodó hagyatékával. Le -egyszerűsítve: a szocializmus/kommunizmus eszmetere gazdag és differen-ciált korok és eszmék szerint, a fasizmus viszont csupán mint államhata-lom marad fenn, a megfelelő sommás „ideológiájával”, amelynek szerzőireazonban már alig emlékszik az utókor.

Mindezt azonban kiegészíti egy „ellenpont”. A gyakorlat, amelyre a fa-sizmusok helyezik a hangsúlyt, nem készteti őket elveik feladására: a na-cionalizmus, a militarizmus, a rasszizmus mindkét szintet meghatározza.És fordítva: a „reálszocialista” államiság lépésről lépésre lemond kommu-nista eszméiről. Példa erre a „szocializmus egy országbeli felépítésének”sztálini tétele, amely az eredeti internacionalizmust (Marxnál, de Lenin-nél is) behelyettesíti mind erőszakosabb nagyorosz nacionalizmussal. A„Szovjetunió iránti hűség” alapismérvének ellentéteként így jut el mindenegyes szocialista állam valós vagy vélt önérdekének követése. Románia ese-tében mennyiben „kommunista” a dákok és a középkori fejedelmek meg -dicsőülése, vagy a külpolitikai opportunista taktikázás?! A fasizmusok amaguk módján koherensek, a megvalósult szocializmusok, suttyomban bár,de pontról pontra megtagadták kommunista elvi premisszáikat. Ezért szá-mos nyugati értelmiségi továbbra is a magáénak vallhatja a kommunista

88

világnézet különféle módozatait vagy velejáróit, anélkül, hogy ezzel felhí-gítaná a „reálszocializmus” teljes vagy részleges tagadását.

D. P. Tudósként esztétának tartod magad. Néhány bekezdésben leírnád,pontosan mit értesz ezalatt?

J. J. Az „esztéta” valamelyest többértelmű, az esztétikát művelő szak-ember mellett jelzi a széplelket is. Maradjunk azonban az alapértelmezés-nél. Esztétikát adtam elő az egyetemen, csupán a legvégén toldottam megmentalitástörténeti kurzusokkal. Kezdettől végig az irodalom és a filozó-fia határvidéke és kölcsönhatása érdekelt. Ráadásul az esztétika nagymér-tékben megvédett a legtöbb társadalomtudományt elferdítő dogmától. Sza-badon és mind szabadabban barangolhattam be a művészetelmélet nehezenmegoldható kérdéseit. Diákjaimnak írtam pár tankönyvet, részben őketcélozta a két nyelven kiadott kötetem is: Ion Ianoşi: Schiţă pentru o esteticăposibilă (Eminescu Kiadó, Buk., 1975), Jánosi János: Szépség és művészet(Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1978). Valójában a monográfiáimra több időtfordítottam. Az esztétikumot pedig, elvi megalapozással, erkölcsi, filozó-fiai, történelmi együttjáróival közelítettem meg a nyolcvanas évek vaskosértekezéseiben, a Sublimul (A fenséges, 1983 és 1987 között látott napvi-lágot) három kötetében és a kétkötetes Nearta –artă címűben (A nemmű -vészet mint művészet, Cartea Românească, Buk., 1982, ill. 1985), azaz minta vallás, tudomány, filozófia művészi velejárója. Mindez ellenkezik egy esz-téta álláspontjával: a széplelkektől eltérően én az esztétikai értékeket „tisz-tátalan” – azaz aglutináns – mivoltukban közelítettem meg.

D. P. Olykor, amikor a „régiekről” beszélsz (Schuller, Földesék, AlexandruSimion, Valeriu Cristea, Z. Ornea stb.), ellágyul a hangod. Szerinted mi amúlt? És mi a barátság?

J. J. Én nagymértékben a múltban élek. Ezért fogtam hozzá már ötven -évesen az első memoárkötetemhez (Secolul nostru cel de toate zilele – A mimindennapi évszázadunk, megjelent 1980-ban a bukaresti Cartea Româ-nească kiadónál), amelyet követett még kettő (Opţiuni – Választások, uo.1989, illetve a már említett Az én Internacionálém, Polirom, Iaşi, 2012).Több más könyvemet is átitatják életutam tapasztalatai (például az Ideiinoportune-t – Alkalmatlan gondolatok – ez is a Cartea Românească-náljelent meg 1995-ben). Mindezek az átélt korszakokat idézik fel, közvet-len személyem inkább kapcsolatteremtő szerepet játszik. Innen az ismerő -sök és barátok rövidebb-hosszabb portréjainak zöme. Gondolj csak a BolyaiEgyetemen töltött két esztendőre, amelynek felidézése tanáraimnak éskollégáimnak döntő szerepet biztosít Az én Internacionálémban. Nálam sok-

89

kal je lentősebbek Szabédi László, Gaál Gábor, Tóth Imre, Tóth Sándor,Földes László, Kallós Miklós, Benkő Samu, Bajor Andor, Székely János,Domokos Géza és sokan mások. Ugyanez ismétlődik a leningrádi részbenés a bukarestiekben. Az én Internacionálémban egész fejezeteket szenteleknéhány jó barátom, Alexandru Simion, Zigu Ornea, Radu Cosaşu életút-jának, de a későbbi kolozsváriaknak is, mint Schuller Rudolf, MarianPapahagi, Ion Vartic, Marta Petreu.

Az utolsó és legfontosabb emlékiratom középpontjában nem annyiraeszmék és eszmények, mint tények, szituációk, események, személyek állnak.Az emlékezetem telítve van személyiségekkel, akiket egy időre barátaim-nak nevezhettem. Igaz, hogy egyesekkel, paradox módon, éppen a kilenc-venes évektől szaporodtak világnézeti, elkendőzött vagy nyílt nézeteltéré-seink, amit én nem vettem volna zokon, de az illetők miattuk gyérítették,sőt feladták a velem való kapcsolatukat. Nem nevezem meg őket. A para-doxont pedig az képezi, hogy a rendszerváltás előtti különbségeinkkel együttvoltunk barátok, utána azonban néhányan a pluralitás címkéjével takartákel intoleranciájukat: úgymond, egyetértek veled, ha te egyetértesz velem!

Mindenesetre, számomra a barátság az emberi lét egyik legértékesebbadománya. Nélküle a múlt sivár sivatag volna. Az én koromban perszenem nagyon reménykedhetünk új barátságokban – bár egyes kivételek,mint amilyen te is vagy számomra, erősítik a szabályt. Tény azonban, hogymint mondtam, utolsó éveimet inkább a múlt, mint a jelen hatja át. JózsefAttila szavaival: „Enyém a múlt és övék a jelen.”

90

Orbán Gyöngyi

A BARTÓK-POÉMA MINT PARTITÚRA

Milyen széles az Óceánannak, ki hazagondol – s rossz hír számára mily rövid az út.S százszor jajabb annak, ki már gondolkodni se tuda gondtól.Jaj neked, hús-vér idegen! –:

– így kezdődik Szilágyi Domokos Bartók Amerikában című költeménye.A poéma első mondatával az Óceán távlataira nyitja figyelmünket; ám

nem költői kép formájában, nem valamely látvány érzékletes megjeleníté-sével, hanem egy aforizmaszerű, nem annyira a képzeletet mozgósító, mintaz élettapasztalatokat meggondoltató kijelentés által. A cím által felidé-zett, közismert információt – Bartók amerikai emigrációját – úgy bonta-koztatják ki a vers indító sorai, hogy rögtön egy emeltebb regiszterbe utal-ják, ahol már nem az előzetes ismeretek játsszák a főszerepet, hanem a nyelv,ahogyan felhangzik e sorokban, ahogyan mintegy megtöri a csendet, és hal-lásra, hallgatásra késztet.

Kinek a hangját halljuk? – A beszélő úgy szólal meg, hogy nem áruljael kilétét, pontosabban homályban hagyja azáltal, hogy az aforizma – minta köznapi nyelv egyik „bölcseleti műfaja” – általános alanyának mezébeburkolózik, s ezzel mintegy az olvasóra bízza, találja ki ő, kire is vonat-koznak a kijelentései, s maga következtessen a hozzájuk tartozó élettörté-netre. Azt mégiscsak elárulja magáról – mégpedig a megszólítás alakzatarévén hirtelen személyessé váltó hangjával („Jaj neked, hús-vér idegen”!) –,hogy olyan mélységű személyes kapcsolat fűzi a megszólított „idegenhez”,ami lehetővé teszi a sorsával való azonosulást.

FÓRUM

91

Ha tovább olvassuk a költeményt, fölerősödik a versindításban megta-pasztalt talányos hangzás élménye: a szöveg folyamatosan arra késztet, hogy– a versbeszéd szólamait hallgatva – megpróbáljuk azonosítani a beszélőalanyt, ám a szöveg megformáltsága állandóan meg is hiúsítja ezt a törek-vést: nem engedi eldönteni, hogy a „címszereplő” (Bartók) vagy pedig aző történetét elbeszélő „narrátor” hangját halljuk-e. Első látásra úgy tűnhet,hogy a vers tipográfiai megjelenítése segíteni fog a szólamok elkülönítésé-ben: a montázsszerűen építkező szöveg jól láthatóan két oszlopba tagolódik,amelyek közül az egyik – a bal oldali oszlop – a narrátoré, a másik pedig –a jobb oldali – a címszereplő hangja számára van fenntartva. Feltűnik, hogya narrátor szólama nem annyira egy élettörténetet beszél el, hanem – abölcsességirodalom ősi műfajait is megidéző aforizmaszerű beszédmódjá-val – bevonja az olvasót annak a létfilozófiai mélységű és élességű kérdés-körnek a megfontolásába, amelyre már a cím is utalt (Bartók Amerikában,azaz: a művész az emigrációban; továbbá: a művészet az idegenné vált vi-lágban; vagy még általánosabban, s egyben még személyünkre is szólób-ban: az ember az életbe kivetettség helyzetében). A másik, a jobb oldaliszövegoszlop „címszereplőjének” beszéde sem monológszerű vallomás, ha-nem a Bartók által gyűjtött és műveibe épített népköltészeti anyagra em -lékeztető, hol valódi, hol pedig álidézetek egymásba tördelése, amely arrakészteti az olvasót, hogy átélje a megszakításokból, az állandó ritmus- éshangnemváltásokból adódó feszültséget, mintegy a testével, a lélegzetvéte-lével is ráhangolódva arra a szellemi drámára, amely az emigrációs sorsotművészi és emberi léthelyzetként értelmező vers egészében lejátszódik. Ha– a mű visszahívó erejének engedelmeskedve – többször is újraolvassuk akölteményt, akkor egyre szembeötlőbben és egyre jobban hallhatóan tűnikelő a két szólam egymásba játszása, ahogyan a szöveg minduntalan „átszi-várogtatja” a formát egyik oszlopból a másikba, ahogyan az „élet”, a böl-cselet szakaszaiba átjön a népdalritmus és fordítva: a bartóki „dalformába”beleszövi magát az aforizmaszerű, létértelmező szólam. Így a poémábanmegszakítás nélkül kiépülőben van egy olyan dialógusforma, a megszólí-tásnak és önmegszólításnak egy olyan játéka, amely a „narrátor” és a „cím -szereplő” személyét minduntalan felcserélhetővé teszi.

Akkor is ugyanerre az eredményre jutunk, ha az „én”-ek identitásánakmegállapítására a közbeékelt mottók által vízszintesen (is) tagolt szövegalapján próbálunk kísérletet tenni. Ha az első – az evangéliumi mottóigterjedő – egységben a Bartók amerikai emigrációját elbeszélő „narrátor”szólamát véljük hallani, akkor a második – a Máté evangéliumából vett

92

idézettel kezdődő – részt Bartók ars poeticával záruló vallomásaként, a har-madik – a Lászlóffy Aladár-idézettel bevezetett – egységet pedig a líraiénnek immár az utókor nevében adott válaszaként – tehát egy újabb arspoeticaként értelmezhetjük. Csakhogy a különböző egységekben szó sze-rint megismételt szövegrészek (az első és a második részben a „Jaj istenema világ” kezdetű szakasz, amely először a narrátor, másodszor a címszerep -lő hangján szól, majd az első részben Bartókra, a harmadikban a lírai énrevonatkoztatott „Dolgos állat az ember” sor) ebben az esetben is elbizony-talanítanak.

Az avantgárd és a késő modern lírában is előszeretettel alkalmazottmontázstechnika Szilágyi Domokos versében is olyan heterogén nyelvi vi-lágot teremt, amely nem egyetlen, központi szerepű lírai én monológjára,hanem egyszerre több szólam dia-, illetve polilógusára épül.

Szilágyi Domokos poémája ezzel a párbeszédszerű szerkezettel az „oda-hallgatás” értelmében vett hallás igényét példázza, amely feltétele mindenmegértésnek. A megértés ugyanis – gondolhatunk itt a leghétköznapibbértelemben vett párbeszéd-helyzetekre is – nem más, mint meghallása an-nak, amit mondanak nekünk, azaz kihallása annak a jelentéstartalomnak,ami kimondatlanul maradt, aminek a néma nyomai mégis benne vannakvalamiképpen a szövegben. A megértés mindig válasz a nekem mondot-takra, ami szükségessé teszi a másik (ember) dimenziójára való nyitottságot,együttműködést igényel, ami az egymással beszélők közösséggé változásáteredményezi.

A hallás szerve a fül; ám ha a megértés – a fentiek értelmében – nem-csak a kimondottat, hanem a kimondatlan értelmet is hallja, akkor ez aztjelenti, hogy a megértéshez szükség van egy „belső fülre” is, szellemi éb-renlétünk szervére. Hasonlatos ez ahhoz, ami a zenehallgatáskor történik:a zenei művet nem elég pusztán akusztikailag hallani – mert ez esetbencsak az érzékileg adott hangok összefüggéstelen egymásutániságát fog-nánk fel –, hanem zeneileg is kell hallani – vagyis dallamként, időbeli ki-terjedésében, összefüggésként, egészként érzékelni – ahhoz, hogy értelmelegyen. Az irodalmi szöveg olvasása ezért nagyon sok tekintetben a zeneipartitúra olvasásához hasonlítható. Éppúgy, ahogyan a partitúra csak az elő -adása során lesz eleven zenévé, az irodalmi műalkotás is az olvasásban vál-hat létezővé.

A szövegnek mind a függőleges, mind a vízszintes irányú tagolása/ti -pográfiai elrendezése felhívhatja a figyelmünket egy másik fajta egybehang-zásra is. A bal oldalról hallható szabad vers, illetve a jobb oldalról felhang-

93

zó ősi ritmusok a költészet és a zene, a szó és a hangzás valamikor teljesenegybetartozó művészetét szembesíti s csendíti ismét egybe. Ha viszont avízszintes tagolásra figyelünk, akkor feltűnhet a vers szonáta-formája is: egytéma három tételben történő, variációs kibontása. Így a vers egyaránt kap-csolatba lép a (zenei) művészet legősibb-legprimitívebb, s a „legarisztok-ratikusabbnak” elismert klasszikus regisztereivel.

Nem két szólam hangzik tehát a versben, hanem egyszerre sok – meg-csendítve az emberi érzelmek és indulatok legkülönfélébb változatait: a pa-naszt és a vigasztalást, a fájdalmat és az örömöt, a haragot és a megbéké-lést, a kételyt és a reményt. A szöveg egyébként maga is reflektál – a bartókizene méltatása révén – önnön sokszólamúságára a „polifón álom, ó jövő”verssorban.

A versben beszélő hang egységét megkérdőjelező, töredékes versszer-kezetben egy, a klasszikus modern versétől eltérő költői nyelv formálódik.A késő modern líra igen gyakran egy fogalmi természetű, intellektuális, fi-lozofikus beszédmódot részesít előnyben a hagyományos képes beszéddelszemben. Szilágyi Domokos versében is megfigyelhettük ennek az intellek-tuális szólamnak a jelenlétét (különösen a szöveg második részében, a pró-zaversbe átváltó szabad verses részben). Ha valaki csak ezeket a filozofikustartalmú mondatokat mazsolázná ki a szövegből, lehet, hogy egy elvont esz-mefuttatás versbe szedett változatára gondolna csupán. Ámde a vers csakfokozatosan vezet el a filozofikumnak a poéma végén megmutatkozó szint-jéig: előtte már „megtanítja” az olvasónak azt a nyelvet, amely ezt az in-tellektuális gondolkodásmódot követhetővé teszi.

A szövegben már a legelső mondattól felhangzó aforizmatikus beszéderejére kell most gondolnunk. Mindannyiunk nyelvi tapasztalata, hogy azaforizmák olyan általános érvényű igazságokat/felismeréseket foglalnak ösz-sze, amelyek az élet határhelyzeteivel kapcsolatosak, olyanokkal, amelyekmegrázó tapasztalatában valamennyien részesülünk. Az aforizma tehát nemfogalmi-logikai úton levezetett „igazságokat” fogalmaz meg, hanem olya-nokat, amelyek gyökerei az életben, valamennyiünk élményeiben vannak,ezért személyesen „érdekeltek vagyunk” a megértésükben. (Az aforizmati-kus beszéd ősi műfajait a bölcsességirodalomban kereshetjük, többek kö-zött a bibliai példázatokban.) Az aforizma megértése úgy lehetséges, ha akijelentés tartalmát saját (egzisztenciális) tapasztalatainkra vonatkoztatjuk,azoknak a mérlegére helyezzük.

Megfigyeltük, hogy a vers tipográfiailag is elkülöníti az „életnek” illetvea „művészetnek” szentelt szövegrészeket, s hogy ezeknek a ritmusa, beszéd-

94

módja állandóan „átmegy” egymásba. Most hallgassuk meg még egyszer,még közelebbről, ahogyan az „élet”-szakaszok jajszavai megszaggatják a„mű” szövegének egységét. A „Hova vetemedtél” kezdetű szakaszban pél-dául a két szólásból „hibásan” összeillesztett siratóének-féle töredék utánújabb – eltorzított vagy kitalált – folklór-részletek következnek: egy kö-zépkori gregorián dallammal megőrződött népdal-sor („Szivárvány hava-sán felnőtt rozmaringszál”), amelynek éppen az elhallgatott, hiányzó soraivonatkoztathatók az idegenbe szakadt ember helyzetére („Nem szereti he-lyét, el akar hervadni. / Ki kell onnan venni, új helyre kell tenni.”), majdegy csángó népballada ritmusára rájátszatott összefüggéstelen fragmentum-sorozat, amely csak egy-egy ősi jelkép vagy név felvillantásával utal drámaivagy éppen tragikus alaptörténetekre. (A „mű” sikeréért feláldozott, elége-tett és befalazott asszony balladája sejlik fel a töredékekben; a neve azon-ban – „románul Marinka / magyarul Margitka” – nemcsak arra utalhat,hogy Bartók egyaránt gyűjtötte és művébe építette a román és a magyarfolklórt, hanem felidézi két másik női áldozat nevét is: a Szűz Máriáét ésa Margitét, a Faustból. A női áldozatok példái a hasonlat hasonló-ágábansorakoznak; a hasonlított: a megszólított vagy önmegszólító címszereplő.A versszaknak ebben a rá vonatkozó részében a „tűzre te vettettél / hamu-vá vedlettél” sorokban a hamvaiból feltámadó főnix-madár ősi jelképe isfelvillan.) A „törmelékekből” összeálló „mű” a megszólítás alakzata által nem-csak önmagát jelenti, hanem az „élet” szakaszaival kerül vonatkozásba, azokértelmezéseként is olvashatjuk.

Vagy hallgassuk, ahogyan a „Dolgos állat az ember” kezdetű versszak-ban (a folklór-parafrázis folytatásaként) a balladaformát a töprengés, a me-ditáció szólama tölti ki, egy – első pillantásra – (ön)ironikus (ön)definícióaz emberi egzisztenciáról. A szakasz idézett verssora mindenképp leleple-zi az embert a természet urának tekintő felfogásokban megnyilvánuló ön-teltséget – ilyen például az a marxizmus által terjesztett nézet, amely szerintaz embert a munka emeli minden más létező fölé. A mindennapi szóhasz-nálathoz közel álló – az aforizmatikus beszéd regiszterében szóló – meg-fogalmazás azonban a töprengésnek egyszerre két, ellentétes hangoltságúútjára vezet.

Egyfelől keserű öniróniát érzékelhetünk benne: hogyan is lehetne fenn-tartani az emberi méltóságot a munkaképességből levezető tételt ott, aholemberhez méltatlan körülmények uralkodnak (’az ember dolgozik, mintaz állat’)?, illetve – a következő sor tanúsága szerint – „így bírja ki magát”,azaz a munka nem az ember győzelmének záloga (a természet fölött), ha-

95

nem inkább olyan természettől kapott adomány, amely segít elviselni vere-ségét (bűntudatát, halálfélelmét és szenvedését); ilyen helyzetben fokozot-tan kétségessé válik a művészi alkotás lehetősége és értelme („Komponálni?lehet még?”).

Ugyanakkor azonban – különösen a versszak egészébe, vagy még in-kább a teljes poéma szövegösszefüggésébe helyezve a kijelentést – felcsen-dül benne egy másik hang is, és vele egy, az előbbitől eltérő (evangéliumi)létértelmezés lehetősége: eszerint az ember méltóságát nem a világ felettiuralma biztosítja; ezért nem úgy tekint önmagára, mint a „természet ko-ronájára”; e felfogásban nincs rangsor a teremtmények között; az emberegy közülük, akinek a létezési módja (de nem kiváltsága!) az, hogy dolgo-zik s hogy alkot; létezésének csodája, hogy megadatott számára a szenve-dés (nyelv általi) kifejezésének lehetősége: a panasz. Ez a poéma is a bib-liai jeremiádok hangvételével rokon panasz hangján szólal meg először.

A következő két verssorban két szó – „célszerű”, illetve „agyontervezettvilág” – szembeállításával is kétféle létértelmezés feszül egymásnak, illetveérzékelhetővé válik, ahogyan az előbbi – amely a „Lesz még egyszer ünnepa világon”-ra emlékeztetően, a reményen túli remény hangvételében szó-lal meg – mintegy felülírja az utóbbit. A „célszerű” világ nem az „agyon-tervezett világ” törvényei szerint létezik, azaz nem az emberi számításnak,az okokat és célokat a haszonelvűség nevében megismerő észnek és akarat-nak rendelődik alá („emez már föld alá nő”, azaz a mélységekbe, a halálbatart), hanem – épp ellenkezőleg – ezek béklyóitól megszabadulva az em-ber természetes adottságait engedi kibontakozni: „a jövő alaprajza / az arcráncaiban”. A „célszerű” világ célja: a jövő „csillagokig” növekvő távlata; a„célszerűség” itt azt jelenti, hogy van remény (az élet folytatására).

Figyeljük meg, hogy a „remény reményét” éppen a költészetnek szen-telt versszakok szólaltatják meg a poémában, s épp a balladaforma folyta-tásában! Ez nemcsak azt jelenti, hogy a „reményen túli remény” csodája aművészet világában mutatkozhat meg, hanem azt is, hogy ez a megmutat-kozás nem független a szenvedés, a bűn világától, az élet poklától, hanem– bizonyos értelemben – egybetartoznak, együttállásban léteznek.

Ezt az együttállást hangsúlyozzák az élethelyzetet bemutató (a bal ol-dali oszlopba sorolt) versszakok is: hiszen például az aforizmatikus beszéd-mód – amely a nyelvnek azt a képességét hívja újra elő, amelyet egy nagyonrégi irodalmi műfaj, a példabeszédek hallása-olvasása tanított meg nekünk– nemcsak elbeszéli, hanem a lét(kérdések) összefüggéseibe helyezi, értel-mez(tet)i is az elmondottakat. Az aforizma már az indításban magába ol-

96

vasztja a panasz ősi műfaját, a jeremiádot, majd – a szenvedés „csontig”,„velőig” hatoló életvalóságát érzékeltető versszakban – átveszi az egyik leg-primitívebb folklorisztikus műfaj, a kurjantás ritmusát („Jaj istenem a vi-lág…”). Majd az emigrációt megelőző időszakra, s ezzel együtt Bartókmunkamódszerére és művészeti koncepciójára is (vissza)utaló, (szinténprimitív) katalógusszerkezetet megvalósító versszakban („Körösfői lányok, /mármarosi románok…”) ismét a népköltészet – dallamtalanságba hajló –ritmusában történik meg a felsorolása azoknak a népeknek, akiknek Bartóka zenéjét gyűjtötte.

Van itt egy első látásra talán érthetetlennek tűnő verssor: „egy nyelvenszól az mind”. Úgy értsük ezt talán, hogy Bartók egyesíti, „egyetlen nyelv-vé” forrasztja zenéjében azt, ami eredetileg különböző nyelveken szólaltmeg? – Hogy pontosabban érthessünk, ismét a szöveg utasításait kell meg-próbálnunk követni. Az idézett verssort ugyanis ez a sor követi: „magya-rul, románul”. (Tehát nem szűnik meg a különbözőség az „egy”-ben, ha-nem éppen, hogy hallhatóvá válik!) Másféle „egynyelvűségről” lehet tehátitt szó, olyanról, amely a különböző nyelvek mélyén rejtőzik, valami olyanközösről, ami éppen a sokféleség módján tud kifejezésre jutni. – Még aztis megtudjuk a versszak utolsó két sorából – „s ki más értené, ha / nemBartók tanár úr?!” –, hogy ezt a nyelvet nem könnyű érteni (meghallani); bi-zonyára nem azért, mert sokféle, hanem azért, mert annyira mélyen rejlőnyelv. Bartók világraszóló nagy művészi teljesítménye, hogy meghallotta ésmegértette ezt a sokféleségében mélyen rejtőző közös nyelvet, a művészetlegősibb, legprimitívebb alapformáiban elemi erővel megnyilvánuló életet,a közös emberit. Nemcsak meghallotta, hanem egybehallotta és újra meg-szólaltatta, anélkül, hogy a sokféleségét elhallgattatta volna (mint tudjuk,Bartók zenéje vitte diadalra a zeneköltészetben a többszólamúságot), s hoz -záférhetővé tette azt a modern szubjektum kifejeződése számára.

Miféle megértés szükséges ehhez?Ha előretekintünk a poéma ezután következő „tételeire” (amit a mű vé -

géről nézve visszafelé is meg tudunk tenni, hiszen már végigolvastuk aszöveget legalább egyszer), akkor látni fogjuk, hogy a „szonátaforma” va-riációiban kibontakozó témák egyike éppen a (művészi alkotáshoz, befo-gadáshoz szükséges) megértés kérdése. „Könnyel áztatott, jajszóval sulykoltidegeken / világot lépik az értelem – / aj –” – olvassuk a vers második egy-ségében, a címszereplő „önértelmezéseként” (is) azonosítható rész bal ol-dali, az „élet hangjai” számára fenntartott oszlopában. Figyeljük meg, hogyaz „értelem” itt a jajszavak és a könnyek, a legelementárisabb emberi meg-

97

nyilvánulások közegében jelenik meg, a létezésnek abban a dimenziójában,amelyben nem az én uralja az életet, hanem inkább fordítva: megmutat-kozik az élet, a természet túlereje. Nem csak/nem annyira az ész, mint in-kább a test és a lélek tapasztalatait feldolgozó, összegző „idegek” tudásáthasznosítja az az „értelem”, amely „világot lépik”, azaz képes átlépni az„agyontervezett világ” korlátain. Az „értelem” tehát nem azonos a megis-merés által a természetfölötti uralomra törő rációval, hanem – e küzdelemszenvedésteli tapasztalait is magában foglalva – több annál. (Az „értelem”a Példabeszédek egyik kulcsszava is, amely nem az ismeretek birtoklását, sok-kal inkább az élet „tanításainak” meghallására való készséget, a bölcsessé-get jelenti.)

Jellemző, hogy ez a fájdalom és szenvedés árán az élettapasztalatokbólnyert felismerés ismét egy csángó ballada (A nagy hegyi tolvaj) tragikus sor-sú női szereplőjének szavaival jut kifejezésre. A „világot lépő értelem” ugyan-is a másik megértésének érdekében az önmagunk világán való túllépés ké-pességét is jelenti, illetve az önértelmezést a másik megértésének kerülőútján.A csángó ballada hősnőjének sorsában – akit akarata ellenére „eladtak” aszülei a nagy hegyi tolvajnak feleségül, s aki magányáról a balladabeli „ma-dárkát” szólongatva panaszkodik, s éppen emiatt kell meghalnia az ura ke -zétől, aki meghallja a panaszt – a poéma címszereplője (vagy a lírai énje?vagy az olvasója?) éppen azért ismerhet rá a maga sorsára, mert van bennevalami radikálisan eltérő, idegen is; igazi megértés ugyanis a másik idegenvilágával való találkozásból születhet.

A ballada (női!) áldozatának megértése általi önmegértés tehát nem atökéletes azonosulást jelenti az idegen szereplővel, de nem is annak töké-letes alkalmazását az „én” helyzetére, hanem a magány, az idegenség, a ki-szolgáltatottság és kétségbeesés mélységeinek a megértését a másik hely-zetében, részvéte(l)t a másik szenvedésében. Érdemes megfigyelni, hogy apoémának az említett ballada töredékeit megidéző egyik betétszövegében(a „Marinka, Margitka, / hamvasság hamvvedre” kezdetűben) felsejlik a má-sik szereplő, a gyilkos nagy hegyi tolvaj (egyszerre megszólító és önmeg-szólító) szólama is, mégpedig a halottsirató szokásosan nők által gyakoroltműfajában, akinek fájdalomtól szaggatott, töredékes beszéde kimondhatat-lan szerelméről és gyászáról tanúskodik. (A ballada egyik változatában az ár-ván maradt „kicsi Ráduj Péter” apja, vagyis a nagy hegyi tolvaj szíve meg-hasad, amikor – fia dajkájának altatódalából – megtudja, hogy nem az övéa gyermek.)

98

A költemény „megértő” olvasása közben a beszéd egyik fontos funkció -járól is (újabb) tapasztalatot nyerhettünk: arról, hogy a nyelv „eredendően”az emberi egymásrautaltságnak, a kölcsönös megértésnek a közege (a be-széd folyamatában, a másik résztvevő színe előtt alakul ki ugyanis a beszé -lő /ön/megértése); valamint arról, hogy egymásrautaltságunkra éppen alegdrámaibb szituációk, a magány, az idegenség, a megtagadtatás, a megnem értettség, a bűn helyzetei figyelmeztetnek.

A késő modern lírában fontossá váló megszólítás és önmegszólítás alak-zatai, a lírai én két vagy több szólamra bontásának, dialogikus szituálásánakeljárásai, a tradíció szubjektumon túli szólamainak a bevonása a versszer-kezetbe, a kommunikáció-képtelenség tragikus tapasztalatának megjelení-tései – nem csupán a költészet külön világában érvényes „technikai fogások”tehát, hanem a modern személyiség helykereséséről, megértésvágyáról, ön-megértésének igényéről – az élet mindannyiunkat érintő kihívásairól – istanúskodnak.

Befejezésül térjünk vissza még egyszer azokhoz a kérdésekhez, amelye-ket a Bartók Amerikában című költemény olvasása már az elején felvetett,amelyek a művészetnek az életben betölthető szerepével kapcsolatosak.

E költemény felépítés-teljesítményének egyik szembeötlő – s az olva-sás módját is meghatározó – sajátossága a polifónia; emlékszünk, ahogyan– egymást nemcsak váltogatva, hanem feszültségteli együttállásukat is ki-fejezésre juttatva – különféle nyelvi regiszterekből hangzottak fel a versszólamai. (A példabeszédek nyelvi lehetőségeit újra megvalósító aforizma-tikus beszéd hol a jeremiádok, hol a népdal vagy a kurjantás ősi ritmusá-ban illetve hangnemében szólt, de magára vette a ballada és a halottsiratószaggatott beszédmódját is, amelybe beszüremkedtek a középkori himnu-szok dallamai és képtöredékei, majd a biblikus zsoltár és apokaliptikus be-széd szólamai; a legősibb irodalmi és beszédműfajoktól időnként a modernszabad versben és prózaversben megszólaltatott intellektuális-filozofikusköltői nyelvváltozatok vették át a szót, de beleszóltak a versbe a beszélt nyelvkülönböző rétegei is, a legelementárisabb indulatszavaktól a modern vilá-got idéző kifejezésekig.)

Meggyőződhettünk arról is, hogy a műnek ez a sokszólamúsága nemöncélú bravúr, hanem formai megvalósulása annak, amit a vers a finálébanaz életről kijelent, hogy tudniillik az nem más, mint „egymásra-utaltság”.Eszerint az irodalmi hagyomány megszólaltatása módján történő költőimegszólalás sem más, mint lemondás az „én” egységéről és uralmáról a műfölött, s a szubjektumon túli „másik”, mások létjogosultságának, sőt – ezen

99

túlmenően – kölcsönös egymásrautaltságuknak az elismerése. S ha „az egy-másra-utaltság / legmagasabb fokon szervezett / formája a szeretet”, akkorez a sokszólamúságát a „legmagasabb fokon megszervező” poéma a befo-gadásban végül egyetlen, teljes szeretethimnusszá állhat össze, a szeretetdicséretévé, a Pál Korinthoszbeliekhez írt első levele szerintit is magábafogadva.

A sokszólamúságnak ez a virtuóz megvalósulása a költeményben – amely,mint láthattuk, nemcsak közvetlen témájáról, hanem önmagáról, önmagá-nak mint műalkotásnak az élethez való viszonyáról is meglepő dolgokattudott elmondani, új felismerésekre jutni és juttatni – voltaképpen Bartók-interpretáció is, a művészetben oly régi imitáció-elv sajátos megvalósulá-sa: a poéma polifóniája ugyanis Bartók alkotói módszerét követve bonta-kozik ki. (Erre a „tanítványi” szerepére a lírai én is utal a „Bartók tanár úr”szókapcsolattal.)

Figyeljük meg például a „Tűz-víz-föld-ég” kezdetű versszakot a bartókimű szólamait megszólaltató (jobb oldali) szövegtömbből, amelyhez a vers– ezúttal egyértelműen – az emigrációban lévő címszereplő hangját rende-li: „dúdol a mélybarna szemű – / itt csak Mr. Bartok”. Az idézett sor nemegy „eredeti” összefüggő (népköltészeti) szöveget idéz, hanem csak bizo-nyos szavakat, töredékeket; ám a jelképvilág legmélyebb, legősibb rétegei -ből „kimentett” elemek (a négy őselem szavai) eredeti energiájukat érvénye-sítve szerveződnek új rendbe a műben (amely felidézi valamiképp a régitis). Ennek a feszültségteli mindenségnek a közegébe vág bele a következőverssorral a „Basa Pestát megölték” kiáltás, amely nem annyira valamelynépballada szövegéből, sokkal inkább egy költészet alatti, „valóságos”nyelvi regiszterből kölcsönzött (mint amikor ott a „helyszínen”, ahol hal-va találnak egy embert, hangzik fel a sikoltás), mégis előhívja valahogyanArany János Tetemrehívás című balladájának máshogyan vérfagyasztó at-moszféráját is.

A versszak végén ott találjuk – mintha a dúdolás töprengő mormolásbaváltana át – ennek az ősi elemekből építkező alkotói eljárásnak a magya-rázatát (a lírai énnek a címszereplő szájába adott ars poeticáját): „a termé-szet zenévé szerveződik / figyeljetek / hangjaira”. Vagyis a zene, a művé -szet nem „ábrázolja” – a maga külön eszközeivel – az életet, a természetet,hanem „kihallgatja” annak hangjait, s azokat engedi megszólalni a műben.(A költő sem „használja” a nyelvet, hanem rábízza magát: engedi a ráció-val felfoghatatlan, uralhatatlan emberi természetet – az érzelmeket, indu-latokat, szenvedélyeket önnön közegén át „szóhoz jutni”.)

100

Bartók végső alapformáira bontotta le a népköltészetet, s ezekből az ele-mekből új formákat épített úgy, hogy általuk olyan tartalmak is megjele -níthetőkké váltak, amelyek az eredeti formákhoz még nem tartozhattakhozzá. Ebben az idézett versszakban például az őselemek jelenlétében fel-hangzó kiáltás elementáris rémülete, amely nemcsak közöl, hanem hírül isad valamit – többek között az (önkéntelen) tagadást, a tiltakozást az értel-metlen halál okozója s az ölés tilalmának megszegése ellen – egyben a XX.század haláltáborainak botrányára is vonatkozhat. A mű tehát – mint til-takozás, mint tagadás – (akárcsak a címszereplő emigrációja): hűség azélethez a pusztulás, a pusztítás ellenében. (Ott a szövegben is a szó: „hívóhűség –”.)

A művész magányának, a művészet idegenségének egy egészen más, aköztudatban meggyökerezett vélekedéstől teljesen eltérő értelmezését ta-láljuk tehát a versben. A kivonulás (a szellemi emigráció, a kivándorlás)nem jelentheti a jelentől való elfordulást (a poémában többször visszatérőgondolat a jelen vállalásának követelménye; például: „Van-e jogod elítélni/ – hisz benne s belőle is élsz – / a jelent,”); s a művészet „idegensége” seméletidegenség (ellenkezőleg, az élet jogainak őrzése a szüntelen megértés-re törekvés erejével: „egyedül küzdelmünk számít az egyetemes megmara-dásért”).

Az a megértés, amely az élet összefüggéseit és esélyeit keresi, kivonjamagát az oksági indoklás és a logikai érvelés alól, ugyanis lemond az igaz-ságra való kizárólagos igényről. Nem kapcsolja ki a ráció működését, de nemis helyezi azt piedesztálra, hanem alárendeli az élet ellenőrző hatalmának:„az élet a bizonyíték”. Az élet pedig – mint emlékszünk – a poéma szavaiszerint „egymásra-utaltság”, ami azt jelenti, hogy az ennek megfelelő meg-értés: egymás megértése (kell, hogy legyen).

Így kellene lennie, de nem így van, s a vers ezt sem hallgatja el.A poéma záróakkordja az apokalipszisről, „ezer halál”-ról, örökös szen -

vedésről, a „borzalom napjai”-ról beszél, mégpedig ismét a szöveg jobb ol-dalra elkülönített oszlopában, a mű („tényleges”) megjelenése számárafenntartott helyen, tehát a művészet üzeneteként. A küzdelem az életért,az élet értelme kereséséért a halál és az állandó értelemvesztés közepettetörténik („belefárad az idő is”). A következő versszakban azonban (amely-ben visszaköszön a „Dolgos állat az ember” ambivalens létértelmező soraa poéma első tételéből), hirtelen újabb szövegközi utalásokra figyelhet felaz olvasó (a „cél”, a „halál”, a „remény” s a korábbról idesugárzó „küzde-lem” szavakban), amelyek nyomain haladva felidéződik a romantika nagy

101

létértelmező műveinek – a Gondolatok a könyvtárban s Az ember tragédiája– végkicsengése, a reményen túli, sokszorosan megszenvedett, s ezért önál-tatás nélküli remény XX. századi „újraköltése”. „Unokák szeme tükrén / jólesz elpihenni.” Az életért folytatott küzdelmet az „újraköltés” módján (fi-gyeljünk itt is a szójátékra!) sem siker, sem halhatatlanság nem jutalmaz-za; létjogosultságát egyedül az élet folytonosságának megőrzése: élet éshalál egységének az élet javára történő elismerése bizonyítja.

Ezzel teljesedik be a poéma apokalipszis-szerkezete, amely szerint avég egyben visszatérés a kezdethez mint új teremtéshez. (Tessék visszala-pozni: a szeretet parancsa ott áll már az első strófában!)

102

Láng Zsolt

BELÉPNI A KÖNYVBESZÉCSI NOÉMI: GONDOLATOLVASÓ. EURÓPA KÖNYVKIADÓ, BUDAPEST, 2013.PÉTERFY GERGELY: A KITÖMÖTT BARBÁR. KALLIGRAM KIADÓ,BUDAPEST, 2014.

Péterfy regényének jelen ideje 1832. Ekkor utazik Török Sophie, KazinczyFerenc özvegye Bécsbe, hogy szembenézzen a kitömött barbárral… A ki-tömött barbár nem más, mint Angelo Soliman, nagyvilági udvaronc, aki-nek egzotikuma sokakat vonzott, illetve taszított… Egzotikumát nemcsakfekete bőre szolgáltatta, hanem nagy tudása is, nyelvismerete, társaságihírneve, bejárása a legmagasabb társadalmi körökbe… A bécsi szabadkő -műves páholy tagja volt, így került kapcsolatba Kazinczyval is. Az ő, már-mint Kazinczy Ferenc élettörténetét nagyjából mindenki ismeri: jakobinusösszeesküvés, Kufstein, kiterjedt levelezés… a magyar irodalom legna-gyobb szervezője, nyelvújító, felvilágosult gondolkodó... Solimanról márkevesebbet tudhatunk, mint ahogy valószínűleg Török Sophie, Kazinczyfelesége is inkább Babitsné, Tanner Ilona írói álneve miatt tűnik ismerős -nek. Mindazonáltal ennek a regénynek ő az elbeszélője, a regény jelen ide-je az a látogatás, amikor Török Sophie a bécsi múzeum raktárában a „csá-szári muzeológia által” kitömött Solimant nézi, és a közben felidéződőemlékeit rendezgeti.

Szécsi Noémi hőse és elbeszélője Fülöp, a tizenkilenc éves fiú. Mivel akorábbi Szécsi-regényben (a trilógiának tervezett sorozat első darabjában,a Nyughatatlanokban) már színre lépett a családja, tudható, hogy 1848 utánvagyunk. Fülöp legérdekesebb tulajdonsága süketsége. Megtanul szájról ol-vasni, megtanul kézjelekkel beszélni. Az emberek nagy része azonban nemismeri a jeleket, nem tud vele beszélni. Ezért az emberek nagy része őt fo-gyatékosnak tartja, „hibásnak”, akit el kell zárni a világ elől. Apja is meg-szabadulna tőle. Talán miatta is válnak szét szülei, így ő anyjával elutazik

KÖNYVHUZAM

103

Nizzába, amit ő úgy mond az elbeszélésében, ahogy hallja: Nisz… Tudo-mánytörténeti érdekesség: a tizenkilencedik században a süketek kétfélemódszerrel tanulhatnak értekezni a külvilággal, az egyik a jelölés, amelykerüli a hangos beszédet, annak szörnyű, artikulálatlan üvöltései miatt, amásik módszer a szájról olvasás, illetve a szájmozgást utánzó siketnéma be-széd. Fülöp mindkét típusú „beszédet” használja, kivételesen jól halad elő -re a tanulmányaiban, több nyelven is képes szájról olvasni. A könyv nemmerül ki ennek a különös képességű és helyzetű fiú sajátos próbatételénekelbeszélésében, nem ragad le süketségének ábrázolásában: teljes tablóbanmutatja be a korabeli világot, benne részletesen Fülöp környezetét, család-tagjainak dolgait és életét. Fülöp nővérének, Matildnak (akit ő Tinánaknevez) az elbeszélése közvetve szintén ott fut a Fülöpével együtt. Tina szí -nésznő akar lenni, ezért utaznak annyit, ezért nélkülöznek annyit. A többiszereplő kettejük közös életének tanúja, illetve alakítója: Bertrand unoka-bátyjuk, akinek házában laknak, a nagyanyjuk, ahol egy nyáron át vendé-geskednek… Amúgy a nővérének is van valami „baja”, mert ő is különö-sen viselkedik, legalábbis nem úgy, mint a többiek, és ez a különösség„megcifrázza” az ő sorsát is.

A Kitömött barbár szereplői közismert emberek, az események szinténtörténelmiek, a regény helyszíne is benne van a köztudatban. Akár törté-nelmi regénynek is nevezhetnénk, jóllehet kevesen annyira tájékozottak,hogy ismerjék a megfelelő történelmi léptékeket. Péterfy regénye a kulisz-szák mögé lép be, mindennek utánajár, semmit nem hagy fehéren. A hét-köznapi anekdotizmus helyett aprólékos feltárással találkozunk: szinte perc -ről percre követhető Kazinczy élete, a gyereklány Sophie családjánál tettlátogatásoktól kezdve a Kazinczy halálát okozó kolerajárvány alatt fogana-tosított katonai műveletek leírásáig, miközben a dráma történet nélküli for-dulópontjai is megvannak (pl. az a pillanat, amikor a börtönből hazatérve,Kazinczy megpillantja a felnőtt lányt). A Gondolatolvasó hátterében csaksejthetően, egészen távol zajlanak a történelmi események. A részletek ittis aprólékosak, de kevésbé leíróan, inkább közvetett utalások formájábankapjuk az információkat. A süketség fogalma hogyan jelenik meg egy sü-ket gyerek előtt? Hiába mondják, hogy süket, nem értheti, hiszen nincs mi-vel összevetnie, ezért fokozatosan érti meg. Mivel ő az elbeszélője ennek aregénynek, akár el is magyarázhatná, a később megszerzett tudásának bir-tokában, de nem teszi, hiszen elbeszél, vagyis felépít egy világot, amelybenotthonos lesz. Ezt az otthonosságot adja át az olvasónak. Péterfy módsze-re a precíz leírás, a mindenre kiterjedő leltározás: a részletek teremtik meg

104

az atmoszférát. Nála a tudás adott, a jövőből való visszatekintés tudása.Szécsi a részleteket az atmoszférából varázsolja az olvasó elé, a részleteketa bent-levés otthonossága hívja elő. Olyan, mint amikor belépünk egy szo-bába, és onnan kezdve mi fedezzük fel, milyenek a falak, milyen a szőnyegmintázata, ha a leírás nem is tartalmazza, akár azt is megérezzük, milyenillat terjeng a szobában, mennyire van meleg vagy hideg, és a fal fénytelensarkában milyen kép függ. A Nyughatatlanokban a történelmi események,az 1848-as forradalom fordulatai mindent visznek, de a Bárdy Rudolf csa-ládjának szétesése, emigrációba kényszerülése utáni idők jelen könyvevisszaszerzi az atmoszférateremtő erőt, ami miatt itt most akár az előzmé -nyek ismerete nélkül is otthonosan érezhetjük magunkat.

A Kazinczy-regényben lineárisan követik egymást az események, Sophiea múzeumban emlékezik, elbeszéli Kazinczy halálának előzményeit, Solimanéletútját, Széphalom építésének történetét… A legizgalmasabb, amikorSoliman története párhuzamosan fut a Kazinczy életútjával, és az olvasóizgatottan várja, mikor és hogyan érnek össze a szálak, mert összeérnek,nem kérdéses (egyértelműen jelzi a múzeumi bámészkodás). Nincsenek el-varratlan szálak, minden szál felszedetik, mint egy évtizedekig készülő ké-zi perzsaszőnyeg esetében. A Gondolatolvasónál megmarad néhány elvar-ratlan szál, amelyeket kár most szóba hozni, hiszen vélhetőleg a trilógiaharmadik része fogja őket érinteni. A „misztikus” epizódok, az épphogyfelvillantott események pedig olyan súlyosak és meghatározók, mint akulcslyukban látott jelenet, amelyet a kulcslyukra visszacsúsztatott lapocs-ka ismét elzár a tekintet elől. Drámai főtitok is van, ki is derül, le is leple -ződik a regény végén, de ez nem igazi lelepleződés, vagyis nem vegyszerestitoktalanítás, mert a titok egyik vége valaki olyanhoz van kötve, aki nemis jelenik meg a könyvben...

Péterfy könyvében sokszor előresietne az olvasó, hogy megtudja, mitörténik, holott a kiindulóhelyzet egyben a történet végpontja is. De egyantik korokat bemutató múzeumban sem rohanunk előre, nincs miért át-csörtetni a termeken: lekötnek a gazdag tárlók. Miképpen viselkedett a had-sereg járványok idején, miképpen mesterkedett a császári udvar lázadásokidején, a legutolsó részletekig mindenre kiterjed az elbeszélés. Szécsi nemmerül el a tudományos feltárásban, inkább játszik. Elsősorban a különféleformákkal, stílusokkal, hangnemekkel. Hol egy angol regény, hol egy fran-cia lapjain barangolunk; sokféle utalással jutunk hozzá a felföldi udvarhá-zak atmoszférájához, Nizza olyan, akár egy filmben pompázó szélfútta kert,és az intézetbeli napokra is ráismer, aki olvasott már korabeli nevelési re-

105

gényeket. Mindezt olyan csavarral idézi meg, hogy éppen az élet sémáinakés a kor divatjainak és sötét etikettjének, a kliséknek kiszolgáltatott lélek amaga csupaszságában jelenik itt meg. Kazinczy kiszolgáltatottja az esz-méknek, miközben az emberi önzés és erőszak durván ledönti Széphalomeszméjét, így mutatva meg az eszmékbe rejtett ideológiák valódi természe-tét és mozgatórugóját. Fülöp az érzetek kiterjesztésével igyekszik a magavilágát berendezni, túljutva sokkal múlékonyabb és átmenetibb világokon.

106

Béres Norbert

AZ EMLÉKEZET POLIFÓNIÁJAZÁVADA PÁL: TERMÉSZETES FÉNY. MAGVETŐ, 2014.

Súlyos, a saját életművében is kiemelkedő alkotásról beszélhetünk ZávadaPál új kötete kapcsán. Kétség nem fér hozzá, a Természetes fény mindeneddigi Závada-kötetnél magasabbra teszi a mércét, és ez nem csupán azolvasók szemszögéből, de későbbi munkáira való tekintettel is mérföldkő -nek számít. A szerző ezúttal sem szakad el a világháború és az azt környezőévtizedek viszontagságos korszakától, a személyes és közösségi tragédiák-tól, melyek hangsúlyos szervezői a regényeinek, mint ahogyan nem szakadel a helyszíntől, s korábbról ismert szereplőktől sem. A regény világa Közép-és Kelet-Európa különböző helyszínein szerveződik, a centrális teret azon-ban Békés megye déli része, szűkebben véve Tótkomlós alkotja. Závadaszámos kötete kötődik ehhez a térséghez, nem véletlen, hogy a szociográ-fiai munkái során összegyűjtött és felhalmozott dokumentumanyag Tót-komlós történelméről, lakosságáról a szépprózai szövegeiben is hangsúlyosszerepet kap. A regénybeli T. azonban mégsem azonosítható teljes mérték-ben a valódi Tótkomlóssal, hiszen egy imaginárius térről van szó, a bennezajló események, emberi sorsok elmesélhetőségét nagymértékben befolyá-solná, ha a regénybeli helyszín konkrét értelemben megfeleltethető lennea valódi településsel. Az egyes személyek, Osztatní Márton, Milota György,Buchbinder Miklós szerepeltetésével pedig intertextuális hálóba rende -ződnek a korábbi regények is, a Jadviga párnája, a Milota és A fényképészutókora.

Závada megcáfolja azokat a sztereotípiákat, amelyek a széles történel-mi tablók megalkotásának lehetetlenségét célozzák meg – történelmi re-génye komótos, ráérős, lassú folyású. A történet egy hétköznapinak tűnőutazással veszi kezdetét. T.-beli elöljárók tesznek látogatást községük nagymúltú, a harmincas években közel tíz évig bírói tisztséget viselő, majd

TÉKA

107

Csehszlovákiába települő fiánál, Semetka Jánosnál, aki öregségében leányá -val tengeti honvágytól meggyötört napjait. A család ingóságai közül aztánelőkerülnek azok az ütött-kopott fényképek, amelyek elindítják a több százoldalon hömpölygő cselekménysorozatot. Az egymást követő fotók foko-zatosan keltik életre a harmincas és negyvenes évek korszakát, T. múltját,a családok sorstörténetét a háború előtt és után. Bonyolult kapcsolatrend-szerek, szerelmek, barátságok, ellentétek szövevényes hálózata bontakozikki a regény lapjairól, a szerző azonban konzekvensen kitart néhány közpon-ti szereplő, Semetkáék, Koleszárék és Weiszék története mellett.

A harmincas években a politikai csatározások, választási kampányok,győzelmek, bukások korába villámcsapásként hasít az első bécsi döntés híre,a Felvidék egy részének visszacsatolása. Az egész ország ünnepel, az öröm-nek azonban hamarosan vége szakad, kitör a háború, ki katonaként, ki mun-kaszolgálatosként éli meg a háború szörnyűségeit, a kiszolgáltatottság, areménytelenség napjait.

Tanúi leszünk a keleti fronton tevékenykedő honvédek mindennapjai-nak, a harci eseményeknek, a tisztogatási küldetések kegyetlenségeinek,majd a doni katasztrófa nyomán meginduló bomlásnak. Semetka István ésSógor Mihály narrációjából, valamint a harctéren készített fényképek tö -redékéből teremtődik meg – részben – a regény háborús, mindenképp leg -erősebb része. Különös tekintettel kell lenni az itt említett narrációra, hiszenannak ellenére, hogy a fikció szerint ők is aktív részesei az eseményeknek,elbeszélésük olykor mégis a természetesség igényével hat, a szenvtelenségés a passzivitás szemszögéből közelíti meg a történteket. Mert bármeny-nyire is borzalmasnak tűnik falvak teljes lakosságának tervszerű lemészár-lása, a partizánok tömeges kivégzése vagy a rekvirálások során elkövetetterőszak, a háború világában természetesnek, mondhatni hétköznapinak lát-szanak. „Háború van, ez a magyarázat, mondta magának, és a háborúbanminden más összefüggésekbe kerül.” (309.) Erre a tényre hívja fel Závadaregénye a figyelmet: a tragikus eseményeknek nem csupán elszenvedői, deelszenvedtetői is voltunk.

Hasonlóan nehéz sorsra jutnak az itthon maradottak is, különösképp azsidók, akiknek ezreit küldik kényszermunkára. Erről a munkaszolgálatrólszámol be Weisz Jakab (Kóbi) fiktív tudósításaiban, amelyekben gyakranironizáló hangvétellel teremti meg a korszak politikai rendszerének, a há-borús helyzetnek a karikatúráját. Weisz Jakab túléli a munkaszolgálatot,hogy aztán gyomorrontás végezzen vele egy ausztriai táborban, de a szo-morú véget ért fényképész családja is hasonló sorsra jut – a Weisz családot

108

elnyeli Auschwitz pokla. A szerző töretlen szószólója a hetven évvel ez -előtti zsidókérdés, a zsidóüldözés, a holokauszt napjainkig ható következ-ményeinek, a kollektív emlékezetkieséssel való leszámolás szükségességé-nek, ezáltal egy új, hamisításoktól, hazugságoktól és tévhitektől mentesáltalános igazság, nemzeti emlékezet kialakításának. Erkölcsi elkötelezett-ségének tesz eleget, amikor a múlttal való szembenézésre, a kimondatlan éskimondhatatlan ellehetetlenítésével a torz önismeret leépítésére ösztönöz.

A háború lassan eléri Magyarországot, az addig nyugalomban élő, a há-ború távoli szörnyűségeiről mit sem sejtő, de azzal nem is igazán törődő hát-ország egyszerre hadszíntérré változik. Német megszállás, orosz felszaba-dítás, a németekbe vetett hit teljes megsemmisülése egyidejűleg implikáljaaz oroszokkal szembeni csalódást is, mert hát a lakosság hamar belátja, afelszabadítók egyszersmind megszállók is. Közben egyesek hazatérnek afrontról, mások hadifogságba kerülnek. Szemtanúi vagyunk a fogság ember-hez méltatlan körülményeinek, a teljes katonai és emberi megsemmisülés-nek. Az egyes karakterek kudarca azonban nem csupán személyes, hanemnemzeti kudarc is, hiszen a revizionizmus szellemében elindított esemé-nyek a háború végére totális bukást szenvednek: „Június 4. Ma van a tria-noni békeszerződés 25 éves évfordulója. Mit értünk el negyedszázad alatt?Még egy vesztett háborút. És roppant kétséges, sikerült-e tényleg vissza-szereznünk valamelyik ledarabolt országrészünket, vagy ott leszünk végülmegint, ahol a mádi zsidó.” (469.) Így maga a többéves szenvedést okozóháború lezárulta sem azokat az örömöket hozza el, melyre annyit vártak:„Először megkönnyebbültünk és föllélegeztünk persze, majd rögtön meg-bénít a tanácstalanság, amelyen ösztönösen is a »visszakozz« belső paran-csa kerekedik felül. Hiszen legyőzöttek vagyunk, nem léphetünk a vesztesnémetek földjére, és mivel a győztesek is nyugat felől adnak hírt maguk-ról, ha nem akarunk a karjuk közé futni, vissza kell fordulnunk. Minthaígy nem futnánk a talán sokkal borzasztóbb győztesek karjába…” (463.)Magyarország világháborús mérlege elkeserítő, az ország romokban hever,s ez egyaránt vonatkozik a katonai és gazdasági egységeken túl az emberisorsokra is. A nemzet nagy részét elpusztították a haláltáborok, a munka-szolgálatok, a háborús csataterek pokla, s akik maradtak sem élhetik mára korábban megszokott életüket. Az embertelenség felismerése, az otthonelidegenedése és a folytatás lehetetlensége a frontról hazatérő Semetkahadnagy esetében teljesedik ki, aki önmaga megítélése kapcsán sem képesnyugvópontra jutni. „De szerintünk ennél többről is szó lehet. Túl azon,hogy nem rendelkezik önmaga fölött, egyre-másra beleütközhet abba a két-

109

ségbe is, hogy vajon azonos-e még magával. Itt ül Rózsi mellett, mert ha-zaengedték – végleg-e vagy sem, még ennyit se tud –, és képtelen kiker-getni a fejéből a kérdést, azok után, hogy hazajött onnan, ahol látott, amitlátott, és megtett, amit megtett, az az ember-e ő még mindig, aki volt.”(307.) Az önazonosság problémája a háború végeztével még erőteljesebbéválik.

A kötet elbeszélői technikáját a különböző nézőpontok egymást kiegé -szítő vagy épp egymást kommentáló váltogatásai jellemzik. Adott az ún.elbeszélő, aki megpróbálja rekonstruálni az emlékképekben és valódi képek-ben megmaradt történelmet, miközben az egyes szereplők saját elbeszélé-sei nyomán kerekedik ki a cselekmény. A kötet következetesen alkalmaz-za ezt a narrációs eljárást valamint a szakadozott emlékezésre, az emlékekhiányosságára való reflektálást, mondván, nem létezik egyetlen, követke-zetesen leírható vagy elmondható történelem, nincs egyetlen történelmiigazság, hanem egyéni történetek, élmények, mikrotörténelmek hálózatá-ból kísérelhetünk meg egy egységes képet kialakítani. Az eltérő szereplőiszólamok, az egyéni tapasztalatok, a személyes élményanyag generálja azta polifóniát, amely a kötet meghatározó eleme. A többszólamúság és a do-kumentarista jelleg mellett aztán további jelentéseket is képeznek azok afényképek, amelyek jelenlétükkel vagy hiányukkal sajátos módon beszélikel történeteiket. Felvetődik a kérdés, hogy fényképekkel tarkított regény -ről beszélünk, vagy a fényképek köré alakított fikcióval van-e dolgunk aTermészetes fény esetében. A konzekvens választás helyett azonban sokkalindokoltabb lenne az a megállapítás, hogy mindkettőről: a fényképek egy-szerre dokumentálnak, ugyanakkor a fiktív szerepbe állított fotók el is távo-lítanak a valóság valóságként való kezelésétől. „A fényképeken fölismerhetőszemélyek nem azonosak – de hogyan is lehetnének azonosak? – a regényszereplőivel” – olvassuk a kötetet bevezető oldalak egyikén, hangsúlyozva,hogy a regényben megjelenített fotók csak részben vonatkoznak a regényvilágának igazságértékére. A szerző régóta kísérletezik a szöveg és a képközös nyelvének megalkotásával, a kétnyelvű forma, vizuális és textuáliselemek egymásba játszásával. Az önálló szöveg nem koherens a képpel el-látott szöveggel, s az önmagában hagyott kép sem ugyanazt mondja el,mint szövegbe ültetve, ezáltal párbeszéd valósul meg kép és szöveg között.Egyes szövegrészekhez nem minden esetben tartozik dokumentáló fotó,máskor viszont épp azért van jelen a szöveg, hogy a szerepeltetni kívántkép értelmet nyerjen.

110

Závada Pál kötete terjedelmét és mondanivalóját tekintve is nagy súly-lyal bír. A közvetett vagy közvetlen üzenetei aktualitásuknál fogva komolyszereppel bírnak, a harmincas-negyvenes évek társadalmi feszültségeiről,nincstelenségéről, a nyomorról, a munkanélküliségről és a politikai ellent-mondásokról megfogalmazott, de nem konkrétan kimondott vélemény pe-dig abba az irányba mutat, hogy a történelem tragédiái Damoklész kardja-ként lebegnek felettünk manapság is, az elhallgatás, a manipulált emlékezés,a traumák kényszerű elfeledése pedig előre nem látható következményeketeredményezhet. Katartikus, feszültséget teremtő olvasmány, amely egyet-len pillanatra sem enged eltévelyedni, s egyszerre az indulatok teremtettevilágban az elmélyülésre, a tévesen berögződött emlékek felülbírálatáraösztönöz. A Természetes fény egyszerre erkölcsi, morális és irodalmi, esz-tétikai szempontból is nagy jelentőséggel bír, hatását és a jövőben betöl-tött szerepét pedig nyugodtan a befogadók értékítéletére bízhatjuk.

111

Walt Whitman

(1819–1892)

ÜLÖK ÉS NÉZEM

Ülök és nézem a világ minden bánatát és minden elnyomást és szégyent,

Hallom a fiatalemberek titkos, görcsös zokogásátbűnbánó gyötrelmükben cselekedeteik miatt,

Látom a sivár életben a gyermekeitől bántalmazottanyát meghalni elhagyatottan, összeaszva,kétségbeesetten,

Látom a férjétől bántalmazott feleséget, látom afiatal nők hitszegő csábítóit,

Meglátom a féltékenység sajgását s a rejtezniigyekvő, viszonzatlan szerelmet, látom a földnek e látványait,

Látom a csata, a dögvész, a zsarnokságmunkálkodását, látok vértanúkat és rabokat,

Látok éhínséget a tengeri úton, látom a matrózokatsorsot húzni, kit öljenek meg, hogy a többiekélete megmaradjon,

Meglátom a gőgös alakok lenéző, megalázóviselkedését a munkásokkal, szegényekkel,négerekkel és sorukbeliekkel,

Ülök és nézem mindezt – mindemez aljasságot ésvégenincs haláltusát,

Látom, hallom és hallgatok.

SZILÁGYI DOMOKOS fordítása

TALÁLT VERS

Lapunk állandó támogatói:Aranka György Alapítvány, Nemzeti Kulturális Alap, Communitas Alapítvány, Bethlen Gábor Alap

A szerkesztõség székhelye: Marosvásárhely, Tusnád u. 5. sz.; Postacím:540027 Târgu Mureº, str. Tuºnad 5, vagy Of. P. 1. C. P. 89; Telefon:0040-(0)265-267091; 0040-(0)365-801946; Telefax és üzenetrögzítõ:0040-(0)265-267087; E-mail: lato@rdslink.ro; Kiadóhivatal: 540028Târgu Mureº, str. Primãriei 2. Kéziratokat nem õrzünk meg és nem kül-dünk vissza. Nyomta az Alutus Rt., Csíkszereda. Igazgató: Hajdú Áron.Belföldi elõfizetés egy évre 72, fél évre 36, negyedévre 18 lej. Külföldi ol-vasóinknak egy évre 50 EURO, tengerentúlra 65 USD. Elõfizetéseket aszerkesztõségben veszünk föl.

ISSN 1220-5982