Ha az összhatást nézem, Johnson felvételeisokkal egyszerûbbek. Olivernél példáulminden számnak ki van dolgozva a vége, azadott periódushoz szinte minden esetbenhozzátold néhány (általában 2) plusz ütemet,kódát (ezt chicagói végzõdésnek is hívták).Johnsonnál nem találunk ilyen végzõdéseket,õ mindig szigorúan az eredeti ütemszámszerinti periódusban marad.

A ritmusszekció folyamatos pulzálása(metronómszerûen minden ütés hangsúlyos)természetesen mindkét esetben jelen van,mégis Olivernél többször megszakad ez afolytonosság egy-egy erejéig (aritmusszekció kiáll, vagyis nem játszik, vagycsak az ütemek bizonyos helyein, több teretengedve ez által a szólistá(k)nak). Jó példaerre többek között a Working Man Blues, azAlligator Hop, vagy a Mabel�s Dream stb.Johnson felvételein sokkal ritkábbak az ilyenkiállások, talán a Weary Blues az egyetlenpélda.

Egy másik feltûnõ különbség, hogy azOliver-zenekarban az improvizált részek

mellett vannak elõre átgondolt(meghangszerelt) szakaszok is. Itt arragondolok, hogy a két kornett (LouisArmstrong volt a csapat második kornettese)párhuzamosan mozgó szólamai mellésokszor csatlakozik a klarinét, vagy aharsona, szabályos háromszólamúságotalkotva. Ez a jelenség fontos elõrelépésnekszámított a �20-as évek jazz-zenéjében.Johnsonnál késõbb sem lehet ilyen jellegûhangszereléseket felfedezni, az õ zenekarakizárólag a régen bevált

ra épít.

Kollektív improvizációnak a 3 fúvós(trombita, klarinét, harsona) rögtönzöttjátékmódját hívjuk, ahol a hangszerekadottságuknak megfelelõen kapnak szerepet.Általában a trombita játssza a dallamot, amita klarinét és a harsona a dal harmóniáitükrében kiegészít. A klarinét szerepefürgébb, általában az éppen adott harmóniát

bontogatja, a harsona egyszerûellenpontokat, basszusmeneteket játszik.És végül egy hasonlóság: mindkét zenekarnálfeltûnõen kevés a mai értelemben vett szóló.Túlnyomó részben az együttesek tuttibanjátszanak (vagyis mindenki együtt), hanagyritkán van is szóló, az általában klarinét.Ha belehallgatunk egy korai OriginalDixieland Jazz Band felvételbe, rögtönhalljuk, hogy kizárólag csak tuttik szólnak.Ez azért mérvadó, mert ezek a fehérzenészek az akkori New Orleans-i feketezenét másolták. Így egyértelmû, hogy aszólista megjelenése (mint a hangszerelés is)egy késõbbi stílusjegy.

Tehát a XX. század elején mûködõ NewOrleans-i zenekarok játékmódját a fúvósokkollektív improvizációja, és a ritmusszekciómetronómszerû pulzálása határozta meg. Ezvolt az �új zene�, amivel elkezdõdött ajazzkorszak.

Sidney Bechet, aszopránszaxofon�felfedezõje�

Ha a jazz különbözõ stílusaibankialakult jellemzõ összetételû

zenekarokat vesszük sorra, néhány, a

jazzben egyébként gyakran használthangszer kimarad a listáról. Hála párelvakult hangszer-szerelmes jazz-zenésznek,egy-két különlegesebb hangszer szinteforradalmat élhetett át a jazztörténetmögöttünk álló csekély 100 évében, annakellenére, hogy többségük nem vált a jazz-zenekarokban nélkülözhetetleninstrumentummá. Ezek közé a hangszerekközé tartozik a szopránszaxofon is.Nagytestvérei: az alt, a tenor és a bariton

(néhol még a basszus is) már a korai idõktõlszerepeltek a jazzbandákban, késõbb pedigalappillérei lettek a big bandeknek. Aszoprán, mivel a klarinéthoz nagyon közelállt, nem hódított akkora teret magának. Devolt egy kakukktojás-zenész NewOrleansban, aki rátalált és letette az alapjaitennek a szépséges hangszernek, hogy majátszhasson rajta is� úgy hívták:

(ejtsd: Besé).

E��������� N�������� � Joe FritzA mindig kifogástalan eleganciájú Fritz Józsi 1997­ben Bohém­tag is volt. Rendkívül népszerû, minden szempontbólegyéni stílusú klarinétos, jelenleg saját zenekarával (Joe Fritz Band) és különbözõ formációkkal hallható, fõkéntBudapesten. Rengeteget tud a jazzrõl zenész és történész szemmel egyaránt, rovatában egy­egy kevéssé ismert kiválózenésszel foglalkozik.

Az 1897-ben született Bechet klarinétoskéntmár 1909-ben (tehát 12 évesen!) különbözõzenekarokkal játszott és a következõ 30évben ingázott Amerika és Európa között.Londoni tartózkodása alatt talált rá aszopránszaxofonra és kezdte mindgyakrabban használni a klarinét mellett.

klarinétossal vezetettzenekarában már szinte nem is használta aklarinétot, a felvételeiken inkább klarinét-szopránszaxonon párbajokat hallhatunk.

Természetesen õ is megélte a koraizenészeknek kijáró mellõzést, így 1938-banszabóként dolgozott New Yorkban. EzutánPárizsba ment ahol végleg letelepedett.Mondhatni, a francia jazz egyik ikonjávávált, ami és

mellett szép eredmény egyamerikaitól. Leghíresebb kompozíciója aPetite Fleur (Kis virág), melyet õ maga mégszopránszaxofonnal játszott lemezre, dekésõbb ez a dal a klarinétosoknak is egyikhimnusza lett (például is eszám hallatára kérte apját, hogyklarinétozhasson). Késõbb a nagyvilágban

zenekarának felvétele hódítottteret magának.

Bechet-t igazi amerikai laza-zenésznekismerték. Egyik televíziós szereplésére nemvitt magával nádat (nádlapocska, melynekrezgésétõl szól a hangszer), egy növendékéthazaküldte, hogy hozzon egyet� a fiú egyetmegfogott, amit talált és Bechet hibátlanullejátszotta vele a mûsort. Ez érdekes, haszembeállítjuk esetével,

akinek szobájában bokáig lehetett süllyednia nádtemetõben, mert egyikkel sem voltmegelégedve.

Köztudomású, hogy valamiért ki nemállhatták egymást gal.Amikor Armstrong Franciaországbanturnézott, zenekarának minden tagjavásárolt egy-egy Bechet-szobrocskát, ezzelhergelve zenekarvezetõjüket.

Sidney Bechet sok jelentõs felvételtkészített, például a Summertime vagy a Rosede Picardy dalokból. Kiválóan játszottsokféle hangszeren. 1941-ben az RCAstúdiójában elsõként készített többszörös(overdubbed) felvételt (The Sheik ofAraby). A felvételen egymás után hathangszeren (klarinét, szoprán- éstenorszaxofon, zongora, nagybõgõ és dob)is eljátszotta a melódiát és a kíséretet, illetvea szólókat. A magnetofon feltalálása elõttez úgy történt, hogy az egyik felvételthanglemezrõl játszotta le, mialatthozzátoldotta a következõt. Az eljáráspersze azzal jár, hogy az elsõ felvételekhangminõsége folyamatosan romlik.Hangszerének jellemzõje és egybenhátránya is, hogy a klarinét és a tárogatóközötti hangszínpalettán mozog, ennekköszönhetõ az is, hogy részben a koraijazzben a klarinét és a népzenében inkábba tárogató maradhatott fent. Aszopránszaxofon inkább a modernebbjazzben köszönt vissza újra vagy

kezében ( csak afrancia Selmer szaxofonok reklámozójaként

készített egy lemezt ezzel a hangszerrel).Bechet a hangszert úgy kezelte, mintha veleszületett volna, semmi mást nem isképzelhetünk el lemezei hallatán, csak az akérdés merülhet fel bennünk, vajon Bechetválasztotta ezt a hangszert vagy a hangszerõt? Sidney Bechet kulcsfigura volt, hiszenszinte egy személyben az õ munkásságátólfüggött, hogy a szopránszaxofonmegmarad-e a jazzen belül elfogadotthangszernek. Megmaradt, Franciaországbanma is rengeteg olyan zenekar van, aholgyakorlatilag a trombita szerepét a szopránviszi.). A maga korában Bechet igaziköztiszteletben álló mûvész volt, Párizsbanutcát is neveztek el róla.franciaországi látogatásakor Bechet próbáltamarasztalni, hogy a neki megfelelõelfogadottságban élhessen a fiatal tehetségis. ennek a párbeszédnekkülön jelenettel tiszteleg Bird címûfilmjében.

Hangszerhangja jellemzõen gazdagonvibrált, és könnyed technikájával párosulvalenyûgözõen hat még a mai fülnek is.Életmûvének jelentõségét mi sem bizonyítjajobban, mint hogy a Mezz Mezzrow-valvezetett zenekara emlékére egy majdnem 25évig mûködõ csapat játszotta mûsorukat aConcord kiadó égisze alatt Soprano Summitnéven, melyben szopránozott és

klarinétozott. Bechet hatása éskitartása miatt máig olyan nagyságokhasználják a szopránszaxofont, mint pl.

vagy.

Sidney Bechet háromszor nõsült, egy fiavan. 1958-ban, életének 62. évében hunytel rákban.