Sima Cirkovic

IDEOLÓGIAI VISSZAÉLÉSEK A TÖRTÉNETTUDOMÁNNYAL 1

A téma, amelynek feldolgozására vál lalkoztam, s amelyről i t t mos t az ö n ö k megtisztelő figyelme mel le t t szólni kívánok, csak látszólag t isztázott és világosan körülha táro l t . A m i n t közelebbi vizsgálatnak vetjük alá h á r o m fő e lemét , az összefüggések e lhomályosodnak, az e lképzelések egybemosódnak, ké tkedni és tétovázni kezdünk. Mi az, ami t tudni aka runk? Kizárólag a t ö r t éne t tudomány a tét , vágy inkább csak úgy ál ta lánosságban a múl t ró l , saját tö r téne lmi i smere te inkről és szemléle tünkről aka runk disputálni? É s hogyan fogjuk felismerni, kiválasztani a legkülönbözőbb szövegösszefüggésekben sze­rep lő múl tbel i személyiségek és események végtelen sokaságából a va lóban tudományos é r t ékűeke t? Mi szükséges ahhoz , hogy egy bizonyos tö r t éne lmi témájú nar rác iónak megadhassuk a tudományos s tá tus t? Mi a m é r t é k a d ó : a szerző szaktudása, a publikáció jel lege, vagy a módszer tan i követe lmények t iszteletben tar tása?

M i természetesen csak a tudományos tör ténet í rásró l beszélhetünk, m e r t máskü lönben a t éma teljesen feloldódna, á t foghata t lanná, k imcr í the te t l enné válna. D e t u d n u n k kell azt is, milyen következményekkel j á r ez a szándékos kor lá tozás és elzárkózás, a részleges megközelí tés . Mi megtehet jük, hogy a szerzők t áborá t a hivatásos tudósok k ö r é r e szűkítjük le, s csupán az olyan t ípusú kiadványokat vesszük figyelembe, melyek a kri t ikai hozzáállás és a dokumen tá l t megalapozot t ság tek in te tében egyaránt kielégítik a megfelelő tudományos elvárásokat , d e akkor is megmarad a gondja mindannak , ami t a tö r ténész- tudósok másfajta kiadványokban tesznek közzé, és a még nagyobb gondja azoknak a tudományos szövegeknek a tör ténet í rás releváns elemeivel , amelyeket más céhbel i vagy céhekbe egyáltalán n e m ta r tozó e m b e r e k írtak. V a n n a k azu tán lényegbe vágó p rob lémák is, melyek mia t t a mi ágaza tunkban oly nehéz e lkülöní teni és önmagába zárni a tudományos szférát, s ezek a tudományos élet je l legéből fakadnak. Ide tar tozik mindeneke lő t t az a kö rü l -

1 E szöveget a szerző egyidejűleg adta közlésre a Létünknek és a Republikának.

mény, hogy a t ö r t é n e t t u d o m á n y n a k a dialógus az é l te tő e l eme , nemcsak az a d ia lógus , melyet saját hagyományaival , a ko rább i n e m z e d é k e k h e z t a r tozó k u t a t ó k eszméivel és eredményeivel , va lamin t a világ más tudósaival folytat, h a n e m az is, amelyet a maga nagy ki ter jedésű és s o k r é t ű e n tagol t kul turá l i s környezetével valósít meg. E z u tóbb inak kü lönösen nagy a j e l en tősége a t ö r t é n e t t u d o m á n y függetlensége, illetve ideológiai hangszere l tsége szem­pont jából . Maga a dialógus te rmésze tesen n e m tar toz ik be le teljes egészében a t ö r t éne t t udományba , d e fontosságának szem elől tévesztésével t é m á n k egyik nagyon fontos mozzana tá t hagynánk figyelmen kívül, n e m v e n n é n k számításba a kö lcsönha tások mechanizmusa i t és útjait , a t ö r t é n e t t u d o m á n y ­nyal va ló ideológiai mes te rkedések és visszaélések mot ívumai t .

A k i k a t udományoka t á l ta lános filozófiai és módszer tan i s z e m p o n t o k b ó l vizsgálják, m á r régen észrevet ték, hogy minden tudományos a lko tó m u n k a tá rsada lmi tevékenység, s hogy a szociális és kul turál is a spek tusok m é g a leg inkább egzakt és e lmélet i jel legű tudományágakban is kifejeződésre j u t ­nak . N e m n e h é z belá tn i , mennyivel erőte l jesebbek és ha t ékonyabbak ezek a tö rekvések azokban az ágaza tokban , amelyek n e m végezhe tnek kísér le teket , n e m szabályozhat ják eljárásaikat , és n e m vehe tnek igénybe e lméle t i mode l l e ­ket , ső t e redménye ik verif ikálásának módszere i s em tökéle tesek, t ehá t csak­n e m m i n d e n a k u t a t ó személyes megí té lésén múlik. Kétségte len , hogy e b b e a ka tegór iába tar tozik az a t udomány is, amely az e lmúl t idők eseményei t kutat ja , s közvetí t i a je len és a jövő felé. T é m á n k szempont jából legfőképpen az a sajátossága é rdemel kü lön figyelmet, amely a verifikálás hosszadal ­masságával és e se tenkén t i bizonytalan k imenete lével áll összefüggésben. H a egy szakér tő valamely kevéssé feltárt t e rü le ten tíz évet szentel bizonyos d o ­k u m e n t u m o k felkutatásának és begyűjtésének, kicsi a valószínűsége annak , hogy valaki más is képes lesz bejárni ugyanazt az u ta t az összegyűjtött anyag, az a lka lmazot t mércék és a levont végkövetkezte tések h i te lességének e l ­lenőrzése céljából. A tudományos kr i t ika kényte len beé rn i a megado t t t é t e ­lek és megfigyelések helyenként i e l lenőrzésével , s e n n e k a lapján vé leményt formálni a teljes anyag hclyénvalóságáról . A verifikálás it t t u l a jdonképpen az e r edmények összegeződésének és egymással való szembeál l í tásának hossza­da lmas folyamatában valósul meg. Ezé r t évülnek el i t t oly lassan a ko rább i munkák , s h a t n a k hosszú időn á t a régen tú lha ladot t koncepc iók és mércék , magukka l sodorva az egykori k u t a t ó k eszméinek és e lő í té le te inek ho rda l éká t a mába . Kedvezőbb a helyzet a nagyszámú speciális ku ta t á sok köve tkez ­te tése i re é p ü l ő á l ta lános jel legű megál lapí tások verif ikálásában, m e r t ezek t ek in t e t ében nagyobb a konkurenc ia , és viszonylag gyakor ibbak a kr i t ikai vizsgálatok, i ioha a legmélyebb a l apok i t t is a legkevésbé e l lenőrzö t tek . M i n ­denese t r e a b i za lomnak óriási sze repe van e b b e n a tudományágban , éspedig m i n d az egyéni ku ta tók , mind a tudományos felülbírálással ha l lga tó lagosan megbízo t t közösségek e redménye inek megí té lésében. É p p ezér t m indazok ­nak , ak ik munká jukban a tö r ténészek e redménye i re v a n n a k utalva, k ü l ö n ö s é r d e k ü k fűződik a tudományos kr i t ika ápo lásához és ösz tönzéséhez , az e r edmények é r t éke lésének színvonalasságához.

A tö r t éne t t udomány másik fontos sajátossága t é m á n k szempont jából az ágazat tárgyának szétszóródot tsága és kor lá t lan szer teágazódása. Gyakor la t i ­lag itt m inden je lenséget minden oldaláról , m inden mér t ékben , közelről és távolról egyaránt szemügyre lehet venni . A z á l ta lános szakosítású t ö r t éné ­szek, azok a céhbel iek, akikhez magam is t a r tozom, amiko r l e m o n d a n a k a parciális megközel í tés előnyeiről , s a tö r t éne lmi folyamatokat a maguk „ to ­ta l i tásában" akarják átfogni, olyan helyzetbe kerü lnek , min t annak a ha jónak a kormányosa , aki iránytű nélkül vág neki a tengernek. A ma temat ika - vagy zene tör ténész amiko r a maga tárgyát megválasztja, és a n n a k szerkezeté t ta­nulmányozza, jól felhasználhatja saját matemat ika i vagy zenei ismeretei t , sőt még a gazdaságtör ténész is ú tmu ta tó t ta lálhat a gazdaságtudomány e lméle té ­ben ahhoz , hogy a je lenségek végtelen sokaságából kiválassza azokat , amelyek gazdaságilag relevánsak, s amelyek közöt t kapcsola to t ta lálhat . A tö r téne lmi folyamatok „ to ta l i tásának" tanulmányozásá t a zonban n e m segítik e lő semmiféle e lmélet i ismeretek, itt a ku t a tó csak a régi tö r ténészek e redménye i re hagyatkozhat , vagy azokon a széles u t akon já rha t , amelyeket a kü lönböző ideológiák nyi tot tak meg. így a tör ténet í rás tudományosságának védelmi rendszerében két nyitot t rés van: az egyik az ember i fogyatékosságok halmaza, ami a verifikálás korlátaival , va lamint a tudósok és a tudományos közösségek iránt i b iza lom túlzot t fontosságával áll összefüggésben, a másik pedig, ami még tágasabb, az e lmélet i megalapozot t ság hiánya, s e l m o n d h a t ­juk , hogy ezek a gyenge p o n t o k á l landó nyomás alat t á l lnak, és alig részesül­nek véde lemben .

T é m á n k másik fő e leme, az ideológia igen sokféleképpen é r t e lmezhe tő . A régi megkü lönböz te té sek mellé , amelyek nagy á l ta lánosságban úgy tekinte t ­tek az ideológiára , min t a „ tudat e l torzulására" , vagy mint egy bizonyos zárt rendszerbe foglalt vi lágszemléletre, ú jabbak jö t t ek , közö t tük egészen szélsőségesek és tetszőlegesek is, min t amilyen például az, amelyik az ide­ológiát kiegyenlíti az egypárti u ra lom időszakában végzett indoktr inációval , és semmi máshoz n e m kapcsolja, ami ezt az időszakot megelőzte . É n magam másfajta megha tá rozás t k íná lnék fel. Az ideológiára szer in tem úgy tekint ­he tünk , min t az állásfoglalások és l á tókörök szociális és kul turál is jel legű kor lá tozásának e redményérc , ami az ado t t szociális helyzet vagy a részérde­kek ha tására egyszerű torzí tás is lehet , d e egy kohe rens és ambiciózus „világ­néze t" formáját is magára ö l the t i . Minél á t fogóbb és össze te t tebb egy ide­ológia, anná l nagyobb a valószínűsége annak , hogy a t udomáay tó l függet­lenül vagy a r ra támaszkodva a múl tszemléle te t is magába foglalja, s a n n a k m i n d e n á r o n tudományos tekintélyt igyekszik biztosí tani .

A legnagyobb figyelmet ar ra az ideológiára kell összpontos í tanunk, amely önmagá t is így definiálja, s a legmagasabb pozícióra helyezi, fe lülemelkedve a t udományon , a n n a k objektivi tásán és tényanyagán. E n n e k azonban még így sem l enne szabad e l takarnia szemünk elől a többi ideológiát , a mos tan iaka t és a m é g mindig ha tó régieket , amelyek ugyan kevésbé átfogóak, d e sz in te kizárólag a mú l t felé fordulnak, min t amilyenek a nemze t i ideológiák, a

„jugoszláv ideológia", a dinasztikus ideológia, a polit ikai mozgalmak és pár ­tok ideológiái, az egyházpolit ikai ideológia stb.

A visszaélésekről szólva végezetül külön ki kell t é rnem az ér téki rá­nyultság témájára. N e m kerülhe tő meg a tö r t éne t tudomány szociális e lkö te ­lezet tségének és beál l í tot tságának, valamint a tudomány és az ado t t kul ­turális környezet kölcsönhatásainak kérdése sem, d e a fő figyelmet mégis a tudatosan kialakí tot t ideológiai ferdítésekre kell i rányí tanunk, jó l lehet ezeknél is tömegesebbek és a tudomány szempontjából időszerűbbek a n e m tuda tosan kialakuló torzulások, miu tán nagyon sokan kr i t ikát lanul beleesnek a kü lönböző ideológiai csapdákba.

Meggyőződésem szerint az ideológiai mesterkedés leggyakrabban alkal­mazot t formája a hallgatólagos hierarchia által e lködösí te t t ér tékí té le t és az ér tékszínczetű kifejezésmód, melyben a becsúsztatot t részérdekek univerzális é r t ékmércékké lépnek elő. Ebbő l e redően nekünk köte lességünk kinyilvánítani saját mércéinket és kr i tér iumainkat . Úgy tartjuk, hogy jó az, ami a szabadság és a demokrácia , a béke és a nemzetek között i megér tés , az egyenrangúság és az egyéni szcmélyiségtisztelet á l ta lános ér tékei t érvényesíti , ami hozzájárul a szellemi és anyagi gyarapodáshoz, a kul túrában pedig legkívánatosabb az igazságszerctet, a tárgyilagosság és a tolerancia. A nem­zeti kul túra lényeges e lemét képező történet írással való visszaélésnek kell t ek in tenünk viszont elsősorban a gyűlöletszítást, a nemzet i , osztály- és cso­por tbel i kizárólagosságot, a fanatizmus ösztönzését .

Vizsgálódásunkban a szociális érdekképviselet mér t éke képezi a ki in­dulási pon to t , választ keresve a „mire szolgál a tö r t éne lem" kérdésre , ami valaha annyira megzavarta M a r c Blochot . Könnyű abban egyetérteni , hogy a tör ténész munkájának társadalmi összefüggései vannak, s hogy ennek a m u n ­kának az eredményei a társadalmat illetik meg, mer t bizonyos funkciót tö l te ­nek be , d e abban is egyetértésre kel lene ju tnunk , hogy konkré tan miképp valósul meg ez a funkció. Maguk a tör ténészek is sokféle szerepben léptek már fel: vol tak ügyvédek, bírák, tanúk, felvilágosítók, vezérek, s ezeket a szerepeket alig lehe tne közös nevezőre hozni , de úgy tűnik, a tudomány egészének a társadalmi szerepét sem lehet egységesen szemlélni.

Minthogy minden kornak megvan a maga útja és módja a saját múltjával való szembesülésre , a racionalizmus, a felvilágosodás és a mode rn tu ­dományok kora nemcsak az öröklö t t tör ténelmi hagyományok gyarapítását , de azok megtisztí tását is szükségszerűvé te t te , hogy kiállhassák a gyorsan terjedő és felülkerekedő ér te lem és tudományos szellemiség próbáját . A vál­tozások, mint ismeretes , az etnikai ill. nemzet i kul túrák kebelében következ­tek be , legfőbb fegyverük pedig a tör téne lmi krit ika volt, amely ma m á r képes egységes eljárással és technikával megkülönbözte tn i az au ten t ikus t a hamisí tástól , megál lapí tani a forrásanyagok feltárásának és az i smere tek to­vábbadásának körülményei t , ezenkívül megfelelő módszerekkel el lenőrizni az ada tok hitelességét, különválasztani a pontosa t a ponta t lan tó l , a jól é r tesül -tet a tájékozat lantól , a tárgyilagosát a részrehajlótól, ami később a kü lönbö­ző je lentésdimenziók felismerésének lehetőségével is kiegészült. A krit ikailag

megerősödöt t tudományos tör ténet í rás elfoglalta az addigi e rcdetmagyarázó legendák, a dinaszt ikus hagyományok, az epikus hős tö r ténc t i k rón ikák h e ­lyét, s je len tős mér tékben kibővítet te a tör téne lmi érdeket , helyes é r te l ­mezést adva számos mítosznak és mondának . Ugyanakkor á tvet te azok integ-ratív ideológiai funkcióját is. A nemzet i múl t ra vona tkozó szemléle tmód, amelyet a tudományos tör ténet í rás honos í to t t meg tömör és népszerű fogal­mazványaival, az iskolák és az á l ta lános felvilágosító m u n k a közvetítésével a nemzet i tö r téne lmi tudat velejéig hatolt .

Századunkban, de kü lönösen annak második felében, a külső és belső tényezők sokaságának együtthatásával a tör téne lmi kri t ika új d imenziókban jelent meg és tör t egyre e lőbbre . A tör téne lmi források mellet t ki terjesztet te figyelmét a tudomány eszköztárára is, mindarra , ami t a ku ta tások és az ismeretek összegezése során használ: a konceptuál is appará tus ra , a kri tér i­umokra , a terminológiára , a hallgatólagos feltevésekre, ezenkívül vizsgálat tárgyává te t te a ku ta tó személyes körülményei t és l á tókörének korlá ta i t is. Mindez megrend í te t t e a tudományos tör ténet í rás e redményeinek tu­dományos hitelét , az egymással szembeáll í tot t , vál tozatok ü tközte tése bizal­mat lanságot kel tet t , s még kisebbre csökkent a ha tá rozot t és meggyőző bi­zonyítás vagy e l l en tmondás lehetősége (mármint a te rmésze t tudományi szabványok é r t e lmében) . Kliónak, a tör ténet í rás múzsájának tekintélyét újra a laposan megtépázták . Ezek a vál tozások hosszabb távon mégis gyümölcsö­zőnek ígérkeznek: az eredményekkel együtt ma már a bizonyosság fel­becsülhető fokát is közlik az érdeklődőkkel , ami bizalmat kelt , és növeli a használhatóság mér t éké t az érdekel t tudományágak körében .

A ter jedőben lévő új tör ténelmi kritika, amely már az egyéni hozzáál lás­nak és a teljes intel lektuális eszköztárnak is helyet ad, kedvezően hat a tör ténet í rás helyzetére a kul túrában, és növeli szociális hatékonyságát is. Azzal, hogy felfedi a ku ta tó állásfoglalásának korlátai t és parciali tását , füg­gőségét saját környezetének ál ta lános eszméitől és ér tékrendjé től , azáltal tehát , hogy fel ismerhetővé teszi a nemzet i és helyi vagy csopor té rdekeke t , amelyeket az á l ta lános é r t ékrendhez igyekeznek igazítani, csökken a nemzet i tör ténet í rás elszigeteltsége és megkövesedése, d e egyúttal elvitatottá válik annak integratív funkciója is. A tö r t éne t tudomány nem fogadja magába az ideológiai funkciót, hanem részévé válik a kri t ikai tudatnak; annak a kul tú­rának a múltjával szembesül , amely eleve szükségszerűnek érez te függet­leníteni magát mindenfajta ideológiától .

A kétszeresen is krit ikai szellemű tudományos tör ténet í rás á l landó di­alógust folytat saját kulturál is környezetével , annak minden tényezőjével: más tudományágakkal , amelyekkel csercviszonyban áll, mindazzal , ami a m ű ­vészi és i rodalmi életet je lent i , egészen a népszerű rendezvényekig, a ma­gunkról és másokró l a lko to t t sztereotípiákig. Mindabban , ami ezt a környezetet teszi, a tudományok kivételével, roppan t erős a mai és a régi ideológiák befolyása. A z ideológiai m o n o p ó l i u m korlátozása és megtörése azonban szélesre tárta a kapuka t az ideológiai plural izmus előt t , amely idő­vel majd kiegészül és még inkább megerősödik . Következésképpen megálla-

pí tható , hogy a tudományos történetírás mindig is a kritikai hozzáállást fogja pártfogolni.

Fe l tűnő viszont, hogy az új nemzeti megújhodás nem került olyan közeli kapcsolatba a történetírással, mint a XIX. században. Akkortáj t a tu­dományos tör ténet írók a kedvencei voltak a nemzeti mozgalmaknak szerte Európában . A nemzeti ébredés jegyében számos forrásmunka, időszaki sajtó­termék jelent meg, tudós társaságok és intézmények alakultak, a nemzeti szabadságharcok idején gazdag és értékes irodalommal gyarapodott a tör ténet tudomány, méghozzá teljesen függetlenül a hazafias érzelmű publi­cisztikától és propagandától . A nemzeti ideológiák által megihletett mai politikai mozgalmak idején semmi ilyesmit nem észlelhetünk. A nemzeti múlt iránti érdeklődésükben ezek a mozgalmak nem igyekeznek a korszerű tudományos történetírás eredményeire támaszkodni, hanem olyan publicisták és írók múltidéző szövegeit részesítik előnyben, akik kifejezetten nemzeti beállítottságúak. A mai kutatókra gyanakvással tekintenek az egypárti ide­ológiai monopól ium időszakában tanúsított konformista magatartásuk miatt, miközben szem elől tévesztik vagy tudatosan eltussolják tudósaink szoros kapcsolatát a világ más tudósaival, de azt a tényt is, hogy a tör ténet írás idcológiacllencs kritikai beállítottságának ma már globális jellege van.

Mindebből , ami eddig elhangzott, arra a következtetésre kell ju tnunk, hogy a tör ténet tudomány jó- és rosszhiszemű alkalmazása egyaránt szoros összefüggésben áll az egész tudományos élettel, a tudományos kuta tó munka célirányultságával és kötelezettségeivel, a közzétett eredmények metodológiai színvonalával, de ugyanígy azzal a dialógussal is, amelyet a tör ténet tudomány a maga kulturális környzetével folytat. Kétségtelen, hogy ennek az ösz-szefüggésnek az első aspektusa megalapozottabb és egyszerűbb, de általa témánknak csupán az egyik, mégpedig épp a kevésbé érdekes része lenne megvilágítható.

A kritikai visszfény hatása alatt a tör ténet tudomány mindenüt t a világon, így nálunk is megpróbálja ellenőrzés alatt tartani az álláspontok és lá tókörök elkerülhetet len korlátozottságát, s nyíltan szembefordul az állásfoglalások, a mércék, a perspektívák abszolutizmusával, a részérdekek általánosításának minden kísérletével. Ilyen értelemben azt mondhatjuk, hogy mindig szemben áll az aktuális idcologizálással, s feladatának tekinti annak leleplezését min­den tör ténelmi kor vonatkozásában. A tudomány természetes és szabályszerű fejlődése csak úgy valósulhat meg, ha szabadságot és autonómiát élvez saját kritikai feladatainak végrehajtásában. Eszerint visszaélés lenne, ha a tu­dományt arra kényszerítenénk, hogy feladja kritikai hozzáállását, alárendelje magát valamelyik ideológiának, s bárkinek a részérdekeit képviselje.

Minthogy nálunk a tudományos kuta tóprogramok a munka közvetlen részvevőinek hozzájárulásával készülnek és fogalmazódnak meg, s valóra váltásukat is a tudományos intézetek és szervek kísérik figyelemmel, azt mondhatjuk, hogy a mi környezetünkben nincsenek olyan törekvések és kísérletek, amelyek a tudományos élet, ezen belül a tör ténet tudomány ide-ologizálására irányulnának, olyan ér telemben, hogy ezt alárendeljék egy bi-

zonyos e szmének vagy különá l ló é rdeknek . Ebbő l mégsem az következik, hogy n e k ü n k semmi ilyen g o n d u n k nincsen. Saját megfigyelésem a lapján mindeneke lő t t a múl t évt izedekben végzett tevékenységére je l lemző inerciára m u t a t n á k rá, ami ko rábban főleg a hivatalos ideológia ál tal ö n m a g á n a k fenn­tar to t t t e rü le teken j u to t t kifejezésre (munkásmozga lom, az 1941-1945-ös há ­ború , a pol i t ikai pá r t ok ) , ahol ma is megtör tén ik , hogy a t é m a k ö r ö k ki­je lö lésében az ideológiai s zempon t érvényesül , s aho l még mindig megfigyel­he tő a parciális mércék abszolut izálásának je lensége, közö t tük az a tö rekvés , hogy azt, ami egy pá r tnak jó , úgy mutassák be , min tha az egész n é p n e k j ó l enne s tb . Másfelől egyes ku t a tók maguk is azon fáradoznak, hogy a nemze t i , a szerb t é m a k ö r ö k e t helyezzék e lő té rbe . E z összefügg a szűkebb szerb és a jugoszláv ideá lok közöt t i ingadozásokkal , s ö n m a g á b a n véve n e m veszélyez­teti a t ö r t é n e t t u d o m á n y létét és kri t ikai beál l í tot tságát , jó l lehe t az egyensúly fenntar tására és a szélesebb lá tókör e lőnycinek megőrzésé re m i n d e n k é p p szükség van. N e m tek in the tő k ívánatosnak a t é m a k ö r ö k b á r m i n e m ű beszűkí ­tése , ami módszer tan i elszegényedéssel j á rna együtt , mer t elvágná kapcsola­ta inkat a környező világgal, felszámolná az összehasonl í tás perspekt ívái t , s elfojtaná kommunikác iónka t a nemzetköz i t udományos élet te l .

Min t m á r hangsúlyoztuk, a t ö r t é n e t t u d o m á n y része a ku l tú rának , s h a b á r megvan a maga arcula ta és önál lósága, á l landó csereviszonyban áll a ku l tú ra egészével. Ebbő l a környezetből é rkeznek az ösz tönzések és kihívások, r é ­szint a t udományos feladatok is, s oda ju t ta t ják el az e redményeke t is a megfelelő ha táskc l tés céljából. E z a kommun i k ác ió é lénk és szövevényes, m inden részle tében itt nem is tagla lható , s csupán a r ra figyelmeztethetünk, hogy nagyon sok tö r téne lmi t émát egy-egy poli t ikai vagy ideológiai néze t ­el térés te t t igazán időszerűvé és különleges je lentőségűvé , úgyhogy tu­dományos megoldásokró l ma m á r n e m is lehet szó, amíg a kérdés n e m ve tődik fel t udományos formában.

M i n d e n nemze t i ideológia i m m á r másfél évszázada, vagy még régebb ó ta kü lön je len tősége t tulajdonít az au toch ton i t á snak , az ado t t t e rü le ten meg­valósuló őshonosságnak , továbbá a régi e tn ikai és ál lami ha tá roknak , s mind­ezt bizonyos jogokka l köt i össze, hogy megfelelő következ te téseket vonhas ­son le az aktuál is pol i t ikai élet vona tkozásában . Nyilvánvaló, hogy ez n e m lehet a tö r t énész feladatköre, ez inkább csak az ado t t vi lágban é lő , egymással s zemben ál ló felek eszmei kérdése , min t sem magáé a világé, melyben a h a t á r o k vannak . Másrészt viszont az a tény, hogy ezeke t a t émáka t tel jesen e lpol i t izá l ták és ideológiai k ö n t ö s b e búj ta t ták , s e m m i k é p p sem azt je len t i , hogy a t u d o m á n y is ideologizálódik, ha ezeket a kérdéseke t a maga m e s ­te r ségének szabályai szer int kezeli és próbál ja megoldani , s ha p o n t o s a n megha tá rozza pl. a népvándor lások körülményei t , vagy gondosan megvonja a kérdéses ha tá rvona la t .

A művelődés i élet ezekben a zakla to t t időkben te le van ilyen és e h h e z h a s o n l ó kihívásokkal . Meggyőződésem szerint a t ö r t é n e t t u d o m á n y n a k ezeke t s e m m i k é p p sem szabad megkerü ln ie , h a n e m é p p el lenkezőleg: köte lessége a néze te l t é ré sek t isztázása, és az igazi p rob léma megha tá rozása , lefejtve róla

minden olyan réteget, ami az előző időkben rakódot t rá, vagy másfajta mot ívumokkal áll összefüggésben. Az egyes kérdések tudományos jel legű összetevőinek megoldásával, például ha megállapítjuk Dusán cár b i ro­da lmának határait , azzal még nem állíthatjuk le a jogokkal és az esetleges egyéb túlkapásokkal kapcsolatos spekulációkat, s nem befolyásolhatjuk, hogy ki milyen meggondolás alapján és célból veti fel ezeknek a ha tá roknak a kérdését , hiszen a történész jogköre sem nagyobb a többi tudósénál , ő sem rendelkezhet többé azokkal az eredményekkel , amelyeket egyszer nyilvánosságra hozott . Neki azonban sokkal inkább, mint másoknak, le kell vonnia a tanulságot, tudnia kell, hogy az ál talános tör ténelmi felvilágosító és népszerűsí tő munkát sohasem szabad elhanyagolnia.

Létezik a dialógusnak tudományos szempontból egy kedvezőtlenebb, de a mi témánk vonatkozásában egy fontosabb formája is, amikor a t ö r t é n é s z -szakemberek közvetlenül kapcsolódnak be a nézetkülönbségek tisztázásába, s a kérdést egészében vizsgálják, az egyes rétegek és összetevők elkülöní tése nélkül. Olyan eset ez, mint amikor mondjuk a Crna Gora- i szeparatista nemzet i ideológiára, amely a törzsökös helybeli lakosság, a mai és az ősi Crna Gora- i nép kontinuitására épül , ugyanolyan kicsengésű tézisekkel ál lunk elő a szerb kontinuitásról , nem tagolva fel ezt az egész ké rdéskomp­lexumot mindarra , ami lényeges az etnikai viszonyok fejlődése szem­pontjából , mcgvilágítatlanul hagyva a területi kereteket és az egyes időszako­kat ér in tő különbségeket , a városok és a mögöttes területek között i e l téré­seket s tb.

Ez a példa azt mutatja, amit sok más eset is tanúsít, hogy az efféle dialógusokban való részvétel megnyitja az utat az ideológiai korlátoltság és egyoldalúság, a közhelyek és elvont okoskodások előretörésének. Itt mégis inkább védelmi hibákról és kritikátlanságról beszélhetünk, mintsem rosszhi­szeműségről . Nagyon sokféle útja és módja van annak is, hogy a kérdések ideológiai beállításával és preparálásával hogyan lehet ideologizált válaszokat kikényszeríteni tudományosan dokumentá l t és argumentál t köntösben. Egy ilyen rövid á t tekintésben persze képtelenség lenne minden tüneté t leírni ezeknek a kisebb-nagyobb melléfogásoknak, de néhány tipikus ese t re min­denképpen érdemes rámuta tn i .

Min t ahogyan már megállapítot tuk, az ideologizálás csaknem mindig egy bizonyos álláspont, valamely külön érdek vagy értékítélet abszolutizálásából indul ki, s azt akarja kiterjeszteni minden időkre és térségekre. A korok mindegyikére ez jel lemző, s a történészek gyakran találkoznak ilyen törekvésekkel a forrásanyagaikban, tanult elődeik leírásaiban, de saját kortársaik felfogásában is. Számunkra az a különleges eset a legérdekesebb, amikor annak az állásfoglalását abszolutizálják, aki tör ténelmi távlatokban beszél, d e hallgatólagosan eltörli a különbségeket ö n n ö n világa és a régi világ között , amelyet a maga felfogása és előítéletei szerint jelenít meg. E z gyakor­ta nagyon is kár tékony érzéketlenségre vall a tör ténelmi igazsággal szemben, aminek pusztí tó következményei lehetnek a tör ténelmi és tudományos véleményformálásban, ha abba észrevétlenül beszivárog. E n n e k a je lenségnek

egy egész sor különféle változata van. Mindannyiunk számára ismeretes az a válfaja, amikor a régi korok embere i t és rangjait, a másfajta tá rsadalmakat a jelenlegi mércék szerint ítélik meg, vagy amikor a középkor i egyháznak és vallásnak olyan szerepet és befolyást tulajdonítanak, amilyennel a mai világ­ban rendelkezik. Ebben talán csak a különbségekkel szembeni vakság vagy a lá tókör beszűkülése nyilvánul meg, de lehet ez tuda tos időtévcsztés is az egyház jelenlegi visszaszorí tot tságának ábrázolására. Minden ilyen ese tben o k u n k van visszaélésről beszélni, mint minden más manipulác ió alkalmával is, amiko r tör téne lmi példálózással igyekeznek a mai ember tuda tá ra ha tn i , legfőképpen ér tékor ientá l t ságát befolyásolni.

Egy másik formája ennek a csúsztatásnak a kont inui tás kierőszakolása, amikor egyszerűen kiegyenlí tenek bennünke t az őseinkkel , saját vallási vagy polit ikai e lőde inkkel , aminek k imondat lan célja az egykori és a mai rokon-és el lenszenvek összemosása, a szolidaritás olyan é r tc ímű kieszközlése, hogy minden helyzetben kötelesek vagyunk részrehajlóan kiállni a „sajátjaink" mellet t . A z abszolul izációnak ez a formája megta lá lha tó mindenfajta ide­ológiában, és egyaránt ha tékony el lenszere az objektivitásnak, akár a m u n ­kásosztályról, akár a vallási vagy nemzet i hovatar tozásunkró l van szó. A visszaélés c tek in te tben is mindannyiszor szándékosnak minősül , amikor ar ra p re tcndá l , hogy a „magunk" dolgát a tudományos igazság fölé kell helyeznünk, s elvileg is elutasítja a „mieink" és az „övéik" közöt t i egyen­rangú párbeszéd, vagy az azonos elbírálás lehetőségét .

Sokkal szofisztikusabb és el ter jedtebb formája ennek a gyengeségnek a jel legzetesen teleologikus hozzáállás, amikor a tö r téne lmi múl t felidézésébén csak azt tekint jük mé l tónak a megemlékezésre , ami a mi világunk felé veze­tet t , s minden egyebet figyelmen kívül hagyunk. E z a fajta nemzeti- ideológiai hozzáállás teljes egészében meghamisí to t ta az e tnikai viszonyok tö r téne té t , amelyben ma már alig-alig fordulnak elő románok , v lahok és más , időközben kihalt népcsopor tok . Parádés példáját nyújtotta ennek a „jugoszláv ide­ológia" tö r téne lemszemlé le te , ami csak azt érzékel te , ami a délszláv törzsek és népek viszonyában az egymáshoz való közel í tésre és kapcso la t te remtés re hasonl í to t t , d e teljesen érzéket len marad t az évszázados e lkülönülés t és ide­genkedés t i l letően, noha az egészen természetes és magától é r t e tődő volt a régi, gyengén integrál t t á rsadalmakban, s nem tö rődö t t az egyesülés akadá­lyaival sem, amelyek pedig annál nagyobbra nő t tek , minél közelebb kerü l tek egymáshoz.

A z ideológiai torz í tások egy másik alfaja a tö r téne lmi távlatok e lvonat­koztatásával azt a tévhitet kelti, min tha a világ sz ínpadán m i n d e n k o r a ma is lé tező és megfelelő szerepeket be tö l tő népek és á l lamok let tek volna je len . A n e m z e t e k r e nem úgy tekint , mint egy hosszú és bonyodalmas tö r téne lmi folyamat e redményére , h a n e m mint valami e r e d e n d ő adot tságra . Összekap­csolódva a régcsrégi roman t ikus nemzet - és tör ténelemszemléle t te l , az abszo­lut izálásnak ez a formája kénytelen távoli e lődöke t találni minden n é p ­nek /nemze tnek . H a valaki a XIII . vagy a XIV. században n e m talál rá a Crna Gora - i ak ra , a macedónokra , azt megvádolják, hogy n e m ismeri el ezeke t a

nemzeteke t , függetlenül a t tól , hogy ő ezt kifejezetten tagadja, tekinte t te l a mai világhelyzetre és demokra t ikus elvekre. N e m szűnt meg a kuta tás egy bizonyos muzu lmán szubsztrátum után sem azokból az időkből , amiko r az iszlám még nem terjedt cl országainkban.

Kétségkívül ezekhez az ideologizált szemléle tekhez kapcsolódik az a rosszhiszemű hajlam is, hogy az e lmúl t időkből fennmaradt é r tékeke t úgy osszuk fel egymás között , min t valami vagyontárgyakat, m inden maradék nélkül . N e m vélet lenül vésődöt t a köztudatba a „kulturális ö rökség" fogalma. A visszamenőleges megosztás és kiparccllázás azonban s emmiképpen sem valós í tható meg prob lémamentesen , tekintet te l az egyes ko rok között i nagy különbségekre és azokra a markáns vál tozásokra, amelyek a középkor tó l máig ezeken a tájakon végbementek . Hiábavalóak vol tak a figyelmeztetések, hogy ma már senki sem vitatkozik Nagy Károlyról és Erasmus R o t t e r d a -musról , hanem egyszerűen csak elhelyezik őke t saját ko ruk poli t ikai , kul ­turális és e tnikai környezetében. N e m segítet tek azok az in te lmek sem, amelyek szerint a kulturál is je lenségeket és javakat sohasem lehet a tulajdon­jog felől megközel í teni , mer t mások kizárásával maga az é rdek is csökken, melyben a m ű é r t éke kifejeződésre ju t . Amennyiben a macedónia i ko los tor ­hoz a szerbeket is sajátos é rdekek fűzik az a lapí tó személyére és az alapí tás idejére való tekintet te l , továbbá a görögöket is a bizánci műa lko tások miat t , mindez csak jó a macedónoknak , minthogy a nevezetes lé tesí tmény az ő t e rü le tükön ta lá lható .

H a az u taka t és csa tornákat követjük, melyeken az ideológiai befogadásra lelhet a kulturális környezettel folytatott dialógusban, fel kell figyelnünk bizonyos metodológia i jellegű ideológiai alapigazságok nyílt vagy rejtett be ­áramlására , illetve olyan ál ta lános hipotézisek hallgatólagos átvételére , min t amilyen a de terminizmus , a „felépítmény" és az „a lap" kölcsönös függősége stb. Nemcsak a közhiedelemben, d e még a tudományos igényű i roda lomban is el terjedt fogalom a tör téne lmi törvényszerűség, s á l ta lánosan elfogadott az evolúciós elv is, mely szerint a magasabb rendű, összete t tebb formák el­lenál lhata t lanul fejlődnek ki az alacsonyabb rendű, egyszerűbb a lakzatokból s tb . M á r régen felismerték ideológiai jellegét a „ tör téne lmi szükség­szerűségről" szóló taní tásnak is, amely a for radalmárok élharcosai t vonzot ta maga k ö r é és mozgósí tot ta kér le lhetet len, megfékezhetet len e lőrehaladásra stb. s tb . Csupán látszólag e l len tmondásos , hogy ezt a fatalista t ö r t éne l em­szemléletet é p p a kifejezetten voluntar is ta beáll í tot tságú poli t ikai filozófia ter jesztet te a leghatékonyabban. A „ tör ténelmi kényszerűség" elve azu tán elterjedt és a lkalmazást nyert sok más terü le ten is. E z a lka lommal csupán ar ra a pusztí tásra emlékezte tnék, amit az „integrális jugoszlávság" ide­ológiájával összefonódva végzett , amikor Jugoszlávia népe inek tö r t éne t é t kizárólagosan mint a közeledés és egyesülés e l lenál lhatat lan folyamatát muta t t a be .

A de te rmin izmus tézisével nem a „szabad aka ra t " u ra lmát ál l í that juk szembe, mer t ez semmivel sem ár ta t l anabb ideológiai ferdítés lenne. Csupán óvatosságra i n the tünk az eleve létező determinizmussal szemben, s véde-

kezesül a szilárd empi r ikus talajon való megmaradás t javasolhat juk, p o n t o ­san megvilágítva egymáshoz való viszonyát mindannak , aminek újjászer­veződése a múl t parancsola ta volt, másrészt pedig amin az igyekezet erejével lehe te t t vál tozta tni az ado t t körü lmények közöt t .

M á r e lőbb je lez tük az é r t ék rend külön je len tőségét t é m á n k közelebbi megvilágí tásában. Egészen természetes , hogy minden ideológiának megvan a maga é r tékrendje , s hogy minden szónokla to t a jelenlegi és a régi tá rsadalmi je lenségekről különféle ér tékfogalmak ékes í tenek. A tö r ténésznek azonban fel kell i smernie minden ideológiai színhatást , s p o n t o s a n rekons t ruá ln i a szemügyre vet t ideológia ér tékrendjé t , nehogy kr i t ikát lanul magáévá tegye a parciális ideológiai é r tékeke t , és univerzális je len tőséget tulajdoní tson nekik. Vagyis, egyszerűbben szólva: a tö r ténésznek sohasem szabad a maga hőse ­inek mércéivel mérn i és szabni. Fe lada ta persze korán t sem egyszerű, hisz ko rábban már azt is el í tél tük, ha valaki kr i t ikát lanul a maga idejének és kul túrá jának mércé i t abszolutizálja. A tö r t énészeknek tehát , é p p a l á tha ta t ­lan és a l a t t omos ideológiai befolyás e l lenében, nagyobb figyelmet kell fordí taniuk az é r t ék rend és az é r ték í té le tek kérdésérc , saját mércéiket pedig nyilvánosságra hozni és megvédeni . Ó k azonban ebben a szférában sz inte teljesen tehe te t lenek . A hagyományos módszer tan ezt a kérdés t egyszerűen a célzatosság és a tárgyilagosság kategóriájába sorol ta . N e m figyelmeztetett viszont a kri t ika sajátos feladatára, amikor a tö r téne lmi forrásokban fellel­he tő jó ró l és szépről kell beszélnie. Később azután az á l ta lános módsze r t an még é rzéke t l enebbé vált az é r tékek kérdése i ránt .

Úgy tűnik, a tö r ténész munkája , módszer tan i hozzáállása, kutatási lo­gikája szempont jábó l nagyon fontos, hogy m i n d e n k o r meg tudja kü lönböz­tetni az ado t t je lenség létezéséről és a t t r ibú tumai ró l szóló megí té léseket és fogalmakat azoktól a megí té lésektől és fogalmaktól , amelyek a mi vi­szonyulásunkat muta t ják a kérdéses je lenséghez. A különbség a lapvető j e ­lentőségű, megköze l í tően olyan nagyságrendű, min t ami a számlálást a m é ­réstől elválasztja. Miér t beszélek er rő l , amiko r az ideológiai visszaélésekről van szó? Azér t , mer t ebben a vona tkozásban újra, d e még kié lezet tebb és egzaktabb formában felvetődik az állásfoglalás és a kor lá to l t l á tókör problémája . Miné l inkább kontro l l a lat t tar t juk viszonyulásunkat a t anu lmá­nyozott tárgyhoz, s minél explicitebb m ó d o n sikerül ezt a v iszonyulásunkat kifejeznünk, anná l kisebb lesz a veszélye annak , hogy megtévesz tünk valakit , és aka ra t l anu l is ideologizálunk. Ez a folyamat már a tanulmányozás tárgyá­nak kiválasztásával megkezdődik , a m i k o r valamit a saját é rdek lődésünkke l és k u t a t ó m u n k á n k k a l tö r téne lmi je len tőségűvé teszünk. N e m azt t anús í to t ­ták-e munká jukka l a ba lkáni tör ténészek az u tóbbi 150 évben, hogy hozzájuk a pol i t ikai események és személyek á l lnak legközelebb, s nem é p p ezzel a mélyen gyökerező, d e nyíltan soha b e n e m vallot t rokonszenvükkel j á ru l t ak -e hozzá mindahhoz , ami t a világ ma i ron ikusan „ tö r téne lmi t öbb le tnek" ne ­vez? Vajon n e m ez a „poli t ikai p r imátus" -e a magunk által magunkró l a l ko ­to t t k é p b e n a legnagyobb ideológiai torzí tás , n e m ebből e red-e az a sugal la-tos meggyőződés , hogy a hadakozás és vesződség, a torzsalkodás és s zembe-

helyezkedés (de a vé r és e rőszak is) c lőbbreva ló , m i n t az a l k o t ó m u n k a és az e lő r eha l adás a civi l izál tságban?

Fe j t ege té se im végén ped ig e lnézés t kell k é r n e m mindenk i tő l , ak i a he lyre és i d ő r e va ló t ek in te t t e l azt vár ta tő lem, hogy m é g h a t á r o z o t t a b b a n és k o n k r é t a b b a n le lep lezem c é h ü n k b e n mindazoka t , ak ik e z e k b e n a vész te rhes i d ő k b e n n e m cs i l l apodnak , s n e m a megé r t é s t és t ü r e l m e t h i rde t ik , h a n e m az e r ő s z a k o t s e rken t ik a b b a n a t évh i tben élve, hogy gonosz eszközökke l is e lé r ­h e t ő k n e m e s célok. Igen, v a n n a k k ö z ö t t ü k t ö r t énészek is, a fegyvercsörte tő beszédek ped ig te le v a n n a k t ö r t éne lmi t é m á k k a l és „ a r g u m e n t u m o k k a l " . D e h á t mi k ö z e m i n d e n n e k a t ö r t é n e t t u d o m á n y h o z ? L e h e t - e a t ö r t é n e t t u ­d o m á n y r a há r í t an i a felelőség t e rhé t mindazé r t , ami t az e lmú l t i d ő k b e n k i m o n d t á k , l e í r tak és meg je l en te t t ek? A m ú l t n e m a t ö r t énészek r eze rvá tu ­m a , n e m az ő v é d e t t t e rü le tük , h a n e m m i n d e n k i e lő t t nyitva áll . A m i k o r t ö r t é n e l m i időke t é lünk , n á l u n k szó szer in t m i n d e n k i azzal foglalkozik, s a t ö r t é n e l m i t é m á k a t m i n d e n k i a maga sze l lemiségéhez és é r t e lmi képességé ­h e z igazítja.

A t ö r t é n é s z e k n e k m i n d e b b e n csekély a részük. S z e r e p ü k t a l án s e m mennyiségi leg , s e m ha tás fokában n e m j e l en t ék t e l en , d e t ö b b s z ö r ö s e n is ko r l á tozo t t . Tel jes felelősség csak a b b a n te rhe l i őke t , a m i t ő k m a g u k a lko t ­tak , d e rész in t felelősek a kö rnyeze tükke l folytatot t pá rbeszédér t is, a m i t s o h a s e m l e n n e szabad feladniuk, s a m i b e n a r ra ke l l ene t ö r ekedn iük , hogy ha l l ha tó és befolyásos legyen a hangjuk. Sajnos, ez m á r n e m c supán ra j tuk múl ik , d e é p p ezér t é lvezniük ke l l ene m i n d a z o k t ámoga tá sá t , a k i k n e k n e m mindegy, milyen k i lá tásokkal és k imene te l l e l fogja elviselni k u l t ú r á n k ez t a m o s t a n i szembesü lés t saját t ö r t é n e l m ü n k k e l .

Nagy József fordí tása

Rezime

Ideo loške z l o u p o t r e b e is tor i jske n a u k e

U ovoj studiji autor raspravlja o problemima u vezi sa ideološkim zloupotrebama istorijske nauke. Povodom toga se javljaju određene nedoumice. Da li je naš prevasho-dni interes da tematizujemo diskurs o prošlosti ili bavljenje sa istorijskom naukom? Kada se može priznati jednoj naraciji u odnosu na prošlost status istorijske nauke? Dalji problem nauke o istoriji se ispoljava u difuznosti i neograničenosti njenog pre­dmeta, jer kako navodi autor, „sve može biti proučavano sa svih mogućih aspekata u svim mogućim razmerama". Zatim, postoje nedoumice u pogledu shvatanja ideologije (iskrivljena svest, sistem pogleda na svet ili indoktrinacija itd). Autor naglašava problem vrednosne orijentisanosti, odnosno, pitanje o socijalnoj angažovanosti i instrumcntaliza-ciji nauke kao i međusobne utieaje nauke i kulture sredine.

Naučna istoriografija ne prihvata ideološku funkciju već postaje oblik suočavanja sa prošlošću i vodi dijalog sa kulturnim ambijentom. U našem podneblju postoji još uvek inercija u onim oblastima gdc je ideologija i ranije bila zainteresovana i postoji orijen­tacija koja nacionalnu tematiku ističe u prvi plan. Idcologizacija povodom govora o istoriji polazi od apsolutizovanja jednog stanovišta i posebnog interesa kao i od apsolu­tizovanja jednog shvatanja o vrednosti i od njegovog rasprostiranja na sva vremena i tla. Specijalan slučaj ovog apsolutizovanja se odvija kada govor o istoriji briše razliku između njegovog sveta i sveta sa kojim se bavi. Drugi značajni vid istraživačke slabosti se ispoljava u konstruisanju teleološkog kontinuiteta. Iza ovih orijentacija primećuju se odbrana pragmatičkih ciljeva i osiguravanje legitimacije političkih interesa.

Summary

T h e Ideologica l A b u s e of t h e Sc ience of H i s to ry

The author of this study discusses the problems of the ideological abuse of the science of history. The tppic itself raises certain questions: Is our primary interest to set up a discourse about the past as our subject matter or to deal with the science of history? When can a narration related to the past be given the status of historical science? A further problem of the science of history emerges from the diffusion and limitlcssncss of its subject matter, for, as the author says, ..everything can be studied from all possible aspects and all possible scales". Then there are queries regarding the understanding of ideology (distorted consciousness, wcltanschaung or indoctrination etc. The author emphasizes the problem of value orientation, namely, the problem of social commitment and of the use of historical science for certain aims, as well as the interaction of science and the cultural environment.

Scientific historiography docs not acknowledge the ideological function, but rather becomes a form of confrontation with the past and conducts a dialogue with the cultural environment. In this part of the world inertia still exists in those spheres where the ideology was biased by interest and there is an orientation which pushes that which is national into the foreground. Idcologization in terms of history starts off with the absolutization of a single value concept and of its propagation for all times and all places. A special case of this absolutization happens when a treatment of history wipes out the difference between its own time and the time it is concerned with. The second important aspect of the weakness of such research into the past emerges from setting up tclcological continuity. Behind these orientations we find a defence of pragmatic aims and a guarantee for legitimizing of political interests.