Szabad Gondolat

AntropozófiaEugen Kolisko: A kozmológiai misszió

PedagógiaWerner Kuhfuss:Egy jövõbeli óvodapedagógia vezérgondolatai

TechnikaGaston Pfister:Energia, morál és tudat

KörnyezetJochen Bockemühl – Kari Jarvinen:Az év folyamatának, mint egységnek az átélése

MellékletSem a jobboldalon, sem a baloldalon.

ANTROPOZÓFIA

NEVELÉSMÛVÉSZET

SZOCIÁLIS ÉLET

2006. március 9/1

Szabad Gondolat

TARTALOMJEGYZÉK

SZABAD GONDOLATAz antropozófia, nevelésmûvészet és szociális élet folyóirata

Szerkesztõbizottság:Buella Mónika, Ertsey Attila, Frisch Mihály, Galántai Ágnes, Kádas Ágnes, Kálmán István, Tóth Márk

Kiadja: Natura-Budapest Kft.Felelõs kiadó: Tóth Márk

Felelõs szerkesztõ: Buella MónikaBorító és tördelés: HÉT-fõ Bt. – eMeLA

Nyomdai munka: Kintner Attila

ISSN 1418 4443

Olvasói levelek, hirdetések, információ:a szerkesztõség címére lehet beküldeni

1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303 77 46Honlap: www.szabadgondolat.huE-mail: info@szabadgondolat.hu

Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg.Elõfizethetõ a szerkesztõségben.

Éves elõfizetési díj: 2400 Ft (postaköltséggel együtt)

ANTROPOZÓFIAEugen Kolisko: A kozmológiai misszió 1Andreas Flörsheimer: Regionális fizetõeszközök és az új monetáris rend Rudolf Steiner után 4Karl Heyer: „Amikor az istenek elhagyják a templomot…” (részlet) 8

PEDAGÓGIAIrmgard Kutsch – Brigitte Walden: Ég és föld között. Az év körforgása és ennek kapcsolata a Kozmosszal 15Werner Kuhfuss: Egy jövõbeli óvodapedagógia vezérgondolatai 18Beszélgetés Kálmán Istvánnal: Waldorf-iskoláról, Waldorf-pedagógiáról 24

TECHNIKAGaston Pfister: Energia, morál és tudat – mi köze van a nyereségek privatizálásának és a veszteségek szociali-zálásának az energiához? 28

KÖRNYEZETA növények metamorfózisáról 32Jochen Bockemühl – Kari Jarvinen: Az év folyamatának, mint egységnek az átélése 36

RENDEZVÉNY, HIRDETÉSEK 39

KÖNYVISMERTETÉSEK 40

MELLÉKLETSem a jobboldalon, sem a baloldalon. Az adózásról, a nevelésrõl, az egészségügyrõl, a földmûvelésrõl

SzG 2006/1 1

ANTROPOZÓFIAANTROPOZÓFIAEugen Kolisko

A KOZMOLÓGIAI MISSZIÓ*

Sokan hiszik azt, hogy Amerika teljes mértékben materialista. De eképhez egy másik oldal is hozzátartozik, amit Amerika „kozmológiaimissziójának” nevezek.

Az utóbbi 500 év tudományos fejlõdése valóban a materialista kor-szak jegyeirõl tanúskodik. Ezt általában elismerik, de csak kevesen ér-tik meg, amit ez magával hozott és amit jelent – tudniillik a Földre irá-nyuló kozmikus hatásokban való bármiféle hit kioltódását. A régi böl-csesség ezekrõl a hatásokról még nagyon is tudott; ezt követte a tradí-ció kora, majd ezután a babona korszaka jött el; végül színre lépett a tu-domány, amely kisöpörte a fennmaradt babona minden maradványát.Ez háború volt a tudás dekadenssé vált formái ellen, de ezzel a tulajdon-képpeni tartalmat is eltávolították. Most a tudománynak meg kell ta-lálnia az utat vissza a kozmológiához, anélkül azonban, hogy feladnáazokat a módszereket, amelyeket elsajátított.

A Földnek az a része, ahol ennek végbe kell mennie – Amerika, ésez csakis Amerikában lehetséges. Ahonnan a materialista gondolkodása legnagyobb intenzitással árad, onnan kell végül a gyógyulásnak is ki-indulnia.

Amikor Amerikán végigutaztam, az a szándék vezetett, hogy megkí-séreljek azokkal a jelenkori tudósokkal kapcsolatba kerülni, akikben tu-datosodott, hogy valami effélének be kell következnie. Eltekintve amindenhol tapasztalható csodálatos vendégbarátságtól és a szívélyes fo-gadtatástól, amiben mindenütt részesítettek, és eltekintve az új eszmék-kel szembeni figyelemreméltó nyitottságtól is, amely mindenhol megfi-gyelhetõ volt, azzal a meggyõzõdéssel tértem vissza Angliába, hogy márnagy számban léteznek olyan tudósok Amerikában, akik aktívan dol-goznak azon, hogy egy kozmológiai tudomány új korszakát alapozzákmeg. Õket talán nem tudjuk egyenként megnevezni, de egészen bizto-san többen vannak Amerikában, mint Európában.

Mielõtt Amerikába mentem, már jól ismertem a Yale-i Egyetementanító Elsworth Huntingdon könyvét. Õ fedezte fel a nagy fák évgyû-rûinek titkát, Kaliforniában éppúgy, mint Keleten. E fák egyes példá-nyai kétezer, sõt háromezer évesek. Egy ilyen fa csonkjának keresztmet-szete megmutatja az éghajlat, az idõjárás és a Nap befolyásának egésztörténetét a fára vonatkozóan. Rátalálhatunk ott a napfoltok tizenegyéves periódusára is, mint valami fényképre, egyfajta „növényi króniká-ra”. Ilyenféle keresztmetszeteket manapság minden jelentõsebb ameri-kai tudományos múzeumban láthatunk; ezeket a megfelelõ történelmidátumokkal jelölik meg – mint például „Nagy Sándor gyûrûje”, „Nérógyûrûje”, „a Magna Charta gyûrûje”, Napóleoné stb. Ez bizonyára aszemléltetés egy új rendszere a történelemtanításban, amely jól kifejezi

* E. Kolisko: Die Mission des englischsprachigen Westens, Perseus Verlag Basel, az „Amerika múltja, jelene és jövõje“ c. tanulmány 4. fejezete

SzG 2006/12

ANTROPOZÓFIA

az anyagi tények minden demonstrálása iránti mo-dern hajlandóságunkat! Az érdekes az, hogy eköz-ben a kozmosz történetét is felfedezzük, ahogyan azaz élõ természetbe beíródott.

Ahogy megismertük így a napfolt-periódustmint a Nap különbözõ planetáris periódusainakkombinált effektusát, úgy Huntingdon kutatása azóriásfákat illetõen valójában a Földre irányuló koz-mikus hatásokról is tanúbizonyságot tesz.

Tökéletes meglepetés, de nagyon örvendetesmeglepetés volt számomra az, amikor megismer-kedtem az Illinois-i Egyetem Patológiai és Bakterio-lógiai Karáról William F. Peterson, M. D. bámulatospublikációjával: The Patient and the Weather (A pá-ciens és az idõjárás).

Ez a mû hosszú éveken át tartó odaadó munkaés vizsgálatok eredményeit tartalmazza az egészség-re gyakorolt meteorológiai hatásokról. Szigorúanstatisztikailag minden betegséget leír a mindenféleidõjáráshoz, éghajlathoz, légnyomáshoz stb. valókapcsolatában egész Észak-Amerikára vonatkozóan.A mû tele van okos diagrammokkal és hivatalos sta-tisztikákkal, amelyek igazolják a szerzõ kutatásait.Van például számtalan grafikus ábrázolás, amelyekaz olyan események közötti összefüggést is bemu-tatják, mint a havonkénti halálozási arány és az idõ-járás termikus vagy barometrikus instabilitásai; ameghatározott betegségekkel szembeni ellenál-lóképességben különbségeket találunk az egyesegyének között attól függõen, hogy melyik hónap-ban születtek. Elõfordul még sok egyéb hasonló jel-legû dolog, amelyeknél nagyon hálásak lehetünk,hogy efféle egzakt vizsgálati módszerekkel látjukõket elõadva.

Ebbõl kiindulva a szerzõ rávilágít arra is, hogy arégi görögök mindezeket a törvényeket nagyon jólismerték. Magáról, és másokról is, úgy beszél, mintaki Hippokratész, a modern orvostudomány atyjá-nak tudását éleszti fel, akinek egész rendszere abbanállt, hogy minden betegség eredetét az évszakok be-folyására, az atmoszféra állapotára, a vízre, a hõ-mérsékletre, sõt a talaj sajátosságaira vezette vissza.

Görögország földrajzilag természetesen nagyonerõsen ki volt szolgáltatva a meteorológiai változá-soknak; Peterson meggyõz bennünket, hogy Ameri-kában még inkább ez a helyzet, és hogy az idõjárásés az emberek napról napra nyugtalanabbak lesz-nek. Diagramjainak egyike – amely a hideg, a felhõ-zet, az esõzés és a barometrikus változások térképe-inek egymásra helyezésébõl adódott, hogy ebbõlmegalkossa „a meteorológiai tényezõk fölérendelttérképét”, – az idõjárásbeli instabilitás három fõcentrumát mutatja meg: az egyiket a Csendes-óceánpartvidékén, a másikat Közép-Nyugaton és a har-

madikat a keleti parton, ahol a betegségek mindenfajtája a legnagyobb arányban terjed el. Ezek a terü-letek pontosan mutatják ugyanazt a hármas földraj-zi aspektust, amire egy korábbi cikkben egy egészenmásik perspektívából bukkantam rá.

A szerzõ elmeséli nekünk azt is, hogy Hippok-ratész Aszklépiosz, az orvoslás istene tanítványaitestvériségének tagja volt. „De a görögök a gyógyí-tó mûvészeteket Apollóntól, a levegõ istenétõl kap-ták, aminek alapján Aszklépioszt, Apollón fiát ösz-szekapcsolták az atmoszférával.” „Mert egészen fe-lülrõl jön a gyógyítás” a görögök szerint; és amikora görög pap-orvos Aszklépioszról beszélt, valóban„a vihar utáni világos, átlátszó, éles levegõ istenéregondolt.”

Amikor abban a kiváltságban részesültem, hogyDr. Petersennel a saját laboratóriumában beszélhet-tem, mély benyomást tett rám széles látóköre, nem-csak saját munkájának területét illetõen, hanem amodern tudomány egész fejlõdésére vonatkozóanis. Azokat a vizsgálatokat,melyeket Mrs. LilliKolisko a Hold, a növényi növekedés és a planetárisbefolyások vonatkozásában végzett, a kozmológiaitudomány területén tett további lépés kezdeténektekintette, és felvetette, hogy míg Amerikában, mi-ként a régi Görögországban is, a meteorológiai té-nyezõk az uralkodóak, addig Európában – vagymég inkább a trópusi szélességi körökön – (mint ko-rábban Egyiptomban) a csillagászati és planetárisbefolyások nyilvánvalóbbak lennének, ha több al-kalmuk lenne, hogy a csekély meteorológiai behatá-sok révén „megmutatkozzanak”. De a meteorológiaéppúgy, mint az asztronómia, valójában kozmológi-ai befolyások.

Dr. Petersen mûvérõl való észrevételeimet a leg-jobban azzal zárhatom le, hogy elsõ kötetének zárószakaszát idézem: „Az idõjárás – ’az atmoszféra ti-tokzatos erõi’, amelyeket Goethe érzett – ó! Meg-rándítjuk a vállunkat – felhúzzuk nagyképûen és tu-dományosan a szemöldökünket – (paradox módonidõközben kifejlesztjük a klímaberendezést), miköz-ben valamilyen fontos problémát vizsgálunk a labo-ratóriumban. Fecsegõ vénasszonyok történeteineknincs helyük a modern tudományban. DeAszklépiosz lábnyomát ott látjuk Amerikában!”

És ezt követi a tényleges „lábnyomok” térképe!Az tehát, amit kozmológiai vizsgálatoknak nevez-

hetnénk, már régen elkezdõdött. És ahogyan már azelõbb említettem, sokan mások is vannak, akik ha-sonló irányban tevékenykednek Amerikában.

Egy másik igen figyelemre méltó jelenség a me-zõgazdaságban bekövetkezõ forradalom. A materia-lista vétkeknek nagyon rossz kihatásaik vannak.Ezek az amerikai kontinenst az utóbbi pár évben

SzG 2006/1 3

ANTROPOZÓFIA

pestisként lepték el. Ennek a pestisnek „talajerózió”a neve. Az ember sivatagokat csinál – ez az általánosfrázis. Az utóbbi egy vagy két generáció alatt szám-talan hektárnyi terület vált mûvelhetetlenné. Ez alegnagyobb katasztrófák egyike, amelyek valaha istörténtek. Az új sivatagok Oklahomában, Texasbanés egyéb területeken már csaknem turista-látvá-nyosságok. Mindenütt vitatkoznak az újraerdõsítés-rõl és a talaj regenerálásáról.

Ennek egyik legmeggyõzõbb bizonyítéka egynemrég kiadott publikáció: az USA MezõgazdaságiMinisztériumának legutolsó évkönyve (1938). Azemberiség történelme során elsõ ízben küldött SOS-jeleket a világba egy Mezõgazdasági Minisztériumaz éves jelentése formájában. Talajok és az embervolt a populáris cím. Ez egy igazi kompendiuma atalaj betegségeinek és az emberek által történõ hely-telen eljárásmódoknak. Az elõszó, amelyet a mezõ-gazdasági miniszter írt, a következõ szavakkal kez-dõdik: „A Föld mindannyiunk anyja – a növényeké,állatoké és az embereké. A Föld foszfora és kálciu-ma épül fel a csontozatunkká és az idegrendsze-rünkké. Egyébként minden egyéb is, amire a tes-tünknek szüksége van – a levegõn és a napfényen kí-vül –, a Földbõl jön.”

Ezt a szokatlan kezdést egy felhívás követi min-den mezõgazdasági munkáshoz; csak egy valamitnem említ – azt ugyanis, hogy a levegõ és a napfény,amelyeket nem a Föld bocsát rendelkezésünkre, akozmosz reprezentánsai. Kozmológiai befolyásokszövik át õket; és ezek azok, amelyek a talajnak éle-tet adnak. Ez annyit jelent, hogy ama kitûnõ mun-ka mellett, amelyet a Mezõgazdasági Minisztériumvégez annak érdekében, hogy a föld parasztok álta-li tönkretételét megakadályozza, még valami egyéb-re is szükség van. Ez pedig a kozmológiai hatásoktanulmányozása. Mert végül is – mi az élet? Az életa Földön túlról származik. A Hold befolyása a vetõ-mag csírázására, a gyökér fejlõdésére és a reproduk-cióra; a planetáris ritmusok befolyása az erdõségek-re, a növényi vegyületekre; a humusz regenerációjaa biológiai trágyázás által – mindezt valóban kutat-ják, és éppen arra irányul, hogy a régi iskola elõíté-leteit legyõzzék.

Figyelemre méltó tény, amit én magam is átél-tem, hogy minél nyugatabbra megyünk, annál na-gyobb lesz a kozmológiai tényezõk jelentõsége. ACsendes-óceán partján, ahol a természet olyannyiragazdag, sõt megõrizte az õsibb növényi formákat,mint a Red-woodsban az özönvíz elõtti kor giganti-kus fáit, a kozmológiai karakter is nyilvánvalóbb, ésalapját kellene adnia a mezõgazdaság újraélesztésé-nek. Vajon nem egyfajta jel, hogy ott, ahol a mate-rialista praxis valódi kihatásai tapasztalhatók – az

élet elpusztítása a talajban stb. –, ennek az új koz-mológiai fázisnak az eszméi is átvezethetõk a gya-korlatba?

Amikor nemrégiben egy amerikai barátommalbeszélgettem ezekrõl a viszonyokról, nagyon jellem-zõen azt mondta nekem: „Hogyne – de a moderntudomány tankönyveit át kell írnunk. Az egyeteme-inken másféle képzést akarunk.”

Ez egzaktul kifejezi azt, hogy mit kell tennünk.A Föld talajtakarója elhal, mert nincsenek olyanföldmûvesek, akiket kiképeztek volna a kozmológi-ai mezõgazdaságban. És ugyanez érvényes az embe-rek számára az egészségüket illetõen. Amerikábanmindenütt hallottam a panaszt: a régi családi orvos,aki a pácienseit valóban ismerte, eltûnt, és már csakspecialisták vannak. A specialista ugyan mindenttud, ami a saját területére vonatkozik, de nem talál-ja meg a helyes kezelést a kellõ idõben.

Miért? Azért, mert az orvostudományból hiány-zik az univerzális jelleg megfelelõ kidolgozása. Ami-rõl szó van, az az orvosi gondolkodás reformja. Ígyahogyan a talaj egészsége igényli a kozmoszról valóúj tudományos tudást, úgy a páciens egy új „ember-rõl szóló tudást” igényel. A fejlõdés darwini elméle-tének korszaka lejárt. Ez az elmélet az embert úgymagyarázta, mint aki csak az állatok földi evolúció-jának produktuma. Ez egy olyan eszme, amelyet re-videálni kell, de eközben a fejlõdés elvét nem kelle-ne egészében elvetnünk, amire sok tudós hajlandó-ságot mutat, hanem inkább a fejlõdést és ezt kiegé-szítve a kozmológiai befolyásokat kellene tanulmá-nyoznunk.

Nem elegendõ minden materiális adatot valami-lyen új intézetben összegyûjteni, ami azután csak aztszolgálná, hogy hatalmas összefoglalását kapjukmindannak, amit minden egyes tudomány az em-berrõl és a Földrõl elmondhat, hanem kutatók egyolyan közösségére van szükségünk, akik ismerik azember, a Föld és a kozmosz közötti összefüggésekminden részletét.

Egy ilyen „Ember-intézet”, vagy inkább egyegyetem vagy akadémia az ember, a Föld és a koz-mosz tanulmányozására, alkalmas gyújtópont len-ne, ahonnan az amerikai nép úttörõ szelleme alap-ján az új kaland kiindulhatna.

Nézetem szerint Európában a jelenlegi állapotokabból fakadnak, hogy nem sikerült dûlõre jutni azutóbbi évszázadok modern tudományának pusztítóhatásaival. Nem kezdõdhetne meg végre Nyugatona felépítõ munka – amíg még van valami szabad te-rünk, hogy az ember és az egész világ jövõjérõl el-gondolkodjunk?

Fordította: Szabó Attila

SzG 2006/14

ANTROPOZÓFIA

Anton Kimpfler a Rundbrief Dreigliederung[Hármas Tagolás Körlevél] 2005. júniusában megje-lent 2. számában (35. o.) áttekintést adott a Német-országban jelenleg létezõ, különbözõ alternatív fize-tõeszközökrõl („Vitafórum: a regionális pénz vajú-dása”). Kimpfler írásában rámutat, hogy a regioná-lis pénzrendszerek alapját sok tekintetben SilvioGesell (1862-1930) elképzelései és a Gesell nevéhezfûzõdõ szabadpénz-tan képezik. A szabadpénz taná-nak célja az, hogy a pénz sajátjává tett, idõfüggõ ér-tékcsökkenés – vagy ahogy Kimpfler találóan fogal-maz: „az elõre beprogramozott infláció” – segítsé-gével felgyorsítsuk a pénz „forgási sebességét”, ésezzel tompítsuk a pénzfelhalmozás tendenciáját, ígypedig serkentsük az adott régió helyi gazdaságát, ésmunkahelyeket teremtsünk. Kimpfler élesen kriti-zálja a pénzbe „elõre beleprogramozott effajta inflá-ciót”: „Azonban e rendszer is problémákat vet fel,hiszen a pénznek értékmérõnek kell lennie, és csaka javak és szolgáltatások egymással való cseréjét kellbiztosítania.” Joggal figyelmeztet Kimpfler arra is,hogy e pénzelméletek némelyike ugyan antropozó-fiai csoportok kezdeményezése (például a „chiem-gaui elmélet”, amelyet a Prien am Chiemsee-iWaldorf iskola növendékei hívtak életre), azonbanezek az elméletek teljesen figyelmen kívül hagyjákRudolf Steiner (1861-1925) ez irányú kezdeménye-zéseit: „A chiemgaui elméletben kissé ellentmondá-sos, hogy Silvio Gesell-t oly mértékben elõtérbe he-lyezi, holott az elmélet születésének helye egyWaldorf iskola. Úgy tûnik, hogy ebben az iskolábanegyáltalán nem magától értetõdõek annak a RudolfSteinernek a nézetei, aki világosan rámutatott arra,hogy a vásárlópénznek korlátozott életciklusa elle-nére a legutolsó pillanatig meg kell õriznie értékét.”

Kimpfler fejtegetéseinek okán megragadom azalkalmat, hogy ehelyütt még egyszer felvázoljam,amit a Der Europäer korábbi számaiban a korszerûmonetáris rendrõl már kifejtettem, és ami e rendeta szabadpénz tanától megkülönbözteti.

A szabadpénz tanának monetáris intézkedéseicsak még jobban feltüzelnék a mai kor növeke-dési kényszerét és az ehhez kapcsolódó selejt-termelést

Kezdjük azzal, amire Kimpfler is utalt: mi is acélja a pénzbe „elõre beleprogramozott infláció-

nak”, a „pénzkörforgás biztosításának”, amit egy-fajta negatív kamattal vagy a pénz idõfüggõ érték-vesztésével lehetne elérni? Ennek célja, hogy elér-jük, hogy az emberek a pénzt lehetõleg azonnal új-ra elköltsék, újra befektessék, és ezzel tovább ser-kentsék a gazdasági folyamatokat, hogy így a lehe-tõ legtöbb ember jusson munkához és ezáltal jöve-delemhez. De mit is jelent ez? Ez azt jelenti, hogymonetáris oldalról, a pénzpolitika oldaláról külsõkényszert gyakorlunk a gazdasági folyamatokra.Nem a szükségletek, hanem a gazdaság egy saját fo-lyamata teremt így keresletet. Ez a módszer egyrésztegyáltalán nem biztosítja, hogy az általa gerjesztetttöbbletbefektetések egyáltalán értelmes célokatszolgálnak, azaz a pénz oda folyik, ahol arra tényle-gesen szükség van. Másrészt megfontolandó, hogy amai kor növekedési kényszerének fõ oka abban áll,hogy mai gondolkodásunkkal (és az ennek megfele-lõen kialakult intézményrendszerünkkel) a munka-teljesítmény hozamát és a jövedelmet nem tudjukegymástól független mennyiségekként elképzelni ésígy is kezelni, ezért a munkanélküliség és a konjunk-túra problémáját „teljes foglalkoztatáson” alapulófokozott gazdasági növekedéssel kíséreljük megorvosolni1, ami végsõ soron az emberre és környe-zetre nézve is végzetes következményekkel járó „se-lejttermeléshez” vezet (lásd a keretes írást). A sza-badpénz tana által kikényszeríteni kívánt felgyorsultpénzforgalom („a pénz maximális forgási sebessé-gét” elérni akaró törekvés) a már ma is egyre inkábbterjedõ selejttermelést még jobban feltüzelné. Az,hogy a szabadpénz tana mennyire hagyományosgondolati sémákon alapul, pont abban mutatkozikmeg, hogy e tan a munkanélküliség problémáját –amely végsõ soron a jövedelemszerzés mikéntjénekkérdését hordozza magában – pótlólagos gazdaságinövekedés biztosításával kívánja megoldani2.

A mai kor növekedési kényszerének legyûrése ateljesítmény hozamának és a jövedelemnek azegymástól való függetlenítésével

Hogyan kezeli Rudolf Steiner azt a problémát,hogy a termelés egyre növekvõ ésszerûsítése révénegyre több ember mentesül a dologi javak termelé-se alól, és ez magával hozza azt a kérdést, hogyanjutnak e „termelés alól mentesülõ emberek” jövede-lemhez? Steiner a nemzetgazdaságtan területén is

Andreas Flörsheimer

REGIONÁLIS FIZETÕESZKÖZÖK ÉS AZ ÚJ MONETÁRIS REND RUDOLF STEINER UTÁN

SzG 2006/1 5

ANTROPOZÓFIA

arra törekedett, hogy a valós életbõl, a megfelelõ je-lenségek vizsgálatából induljon ki, hogy az ennekalapján kellõ tárgyszerûséggel kialakított gondolko-dásmód révén ismét a valóságot hordozó felismeré-sekhez jusson. Vizsgálódásai eredményeképpen már1905/1906-ban megjelent, „A szellemtudomány ésa szociális kérdés” címû tanulmánysorozatában3

megállapította, hogy az egyéni teljesítmény hoza-mának és az egyén jövedelmének közvetlen össze-kapcsolását, ami a mai növekedési kényszer fõ oká-nak tekinthetõ, a munkamegosztáson alapuló gaz-daságban már nem lehet fenntartani. A sorozat har-madik tanulmányában a következõ követelménytfogalmazza meg: „A lényeg tehát az, hogy ember-társainkért dolgozni, és egy bizonyos jövedelemreszert tenni: két egymástól független dolog.” Azazfeladatunk az, hogy a valóságnak megfelelõ gondol-kodás révén képessé váljunk arra, hogy olyan intéz-ményrendszert alakítsunk ki, amelyben túljutunk ateljesítmény hozamának és a jövedelemnek a ma ér-vényes közvetlen összekapcsolásán.4

A világgazdaság mint „zárt gazdasági övezet”

1922-ben tartott „Közgazdasági Kurzusában”5

Steiner ebben az összefüggésben még egy szempont-ra felhívja a figyelmet. A kurzus 1. és 11. elõadásá-ban kifejti, hogy a mai, egyre inkább egybefonódóvilággazdaságot olyan „zárt gazdasági övezetnek”kell tekinteni, amelyben gondoskodni kell a megter-melt tõke folyamatos, szükségleteknek megfelelõfelhasználásáról. Ez azt jelenti, hogy a ma dívó, dea rendelkezésre álló természeti erõforrások korláto-zottsága láttán abszurdnak tûnõ, folyamatos vállala-ti terjeszkedésre irányuló, egyéni vállalati szemlélet-módot fel kell váltsa egy olyan összgazdasági szem-léletmód, amely már magában hordozza a jövõ vi-lággazdaságának lényeges elveit.

A korszerû, munkamegosztáson alapuló gazdál-kodási mód a társadalom egésze különbözõ tagjai-nak összetett együttmûködése révén alakul ki. Az akövetelmény, hogy a nemzetgazdaság által folyama-tosan kigazdálkodott értékteremtés hozamát enneksorán szabályozott módon újra fel kell használni, ésnem szabad engedni, hogy egyének kezében torlód-jon fel, és részben a szükségletektõl idegen célokrahalmozódjon fel, ez abból következik, hogy végsõsoron a társadalom mint egész az, amelynek diffe-renciált tagolása a mai, munkamegosztáson alapulógazdálkodást lehetõvé teszi, és amelyet ezért e fel-adatának további ellátásához a teljesítmények hoza-ma megillet. Ezért ami az egyének jövedelemhez ju-tását illeti, csak a nemzetgazdasági teljesítmény ho-zamának megfelelõ elosztása jöhet szóba. Ennek el-

érése érdekében pedig az a fontos, hogy megalapo-zottan le tudjuk vezeti, milyen úton-módon, milyenintézményrendszer6 segítségével kell a korszerû,munkamegosztáson alapuló társadalomban a nem-zetgazdasági teljesítmény hozamát a valós szükség-leteknek megfelelõen (a teljesítményhozam és a jö-vedelem közötti mai közvetlen kapcsolat legyõzésé-vel) folyamatosan eljuttatni e társadalom különbö-zõ csoportjainak, hogy az egyéni jövedelmek és azegyéni teljesítmények értéke közötti kiegyenlítõdésrévén a társadalom virágzó fejlõdésnek induljon.

Az új monetáris rendEnnek elérése érdekében – egyéb intézkedések

mellett – korlátozni kell a pénz szerepét arra az egyfunkcióra, amellyel egy egészségesen szervezett tár-sadalomban rendelkezhet, nevezetesen az értékátru-házó eszközként, tiszta csereeszközként betöltöttszerepre. Mivel a pénznek e funkciókorlátozás ese-tén már nem lenne saját értéke, ezért csak könyve-lési eszközként szolgálna. Ebben a rendszerben –mint azt Rudolf Steinernek a „Közgazdasági Kur-zusban” megfogalmazott, vonatkozó kezdeménye-zéseibõl kiindulva Alexander Caspar is kidolgozta a„Gazdálkodás a jövõben” címû írásában7 – a pénz-teremtést úgy kellene kialakítani, hogy a kibocsátottpénzmennyiség igazodjon az adott gazdasági és mo-netáris övezet nemzetgazdasági értékteremtéséneknagyságához, amely az adott népesség lélekszámátólfüggõ állandóként, egyfajta nemzetgazdasági õsér-tékként vagy alap-mérõszámként fogható fel. Ezt azõsértéket vagy alap-mérõszámot Steiner után – ésdidaktikai okokból – „õstermelésnek” is nevezzük,

„Selejtgazdaság” (Alexander Caspar: Gaz-dálkodás a jövõben, 42. o.) „Hogyan próbálmeg a mai gazdaság elbánni a jövedelemcsök-kenés és a munkanélküliség állítólagos veszé-lyével? A fogyasztás serkentésével kívánja tá-mogatni a munkát, hogy ezáltal lehetõségetteremtsen a jövedelemszerzésre. Azaz – akárszükséges, akár nem – fogyasztani kell, hogyígy – szükséges vagy szükségtelen – munkára,és egyszersmind jövedelemszerzésre nyíljonlehetõség. A jövedelemre pedig azért vanszükség, hogy fogyasztani lehessen. Ezzel megis érkeztünk abba a ’selejtgazdaságba’, amely-bõl eltûnik a termelés alapossága, és amely atermészetet (az ökológiai rendszert) és az em-beri munkaerõt szükségtelen mértékbenigénybe veszi. Az ember fogyasztó- és munka-géppé válik.”

SzG 2006/16

ANTROPOZÓFIA

hiszen nem más, mint az adott lélekszámú népességáltal a számára rendelkezésre álló földterületen vég-zett, tisztán fizikai munka eredménye.8 A pénzte-remtés itt felvázolt módja esetén mind az érték,mind pedig a pénzmennyiség számításakor egyegészbõl, az õsértékbõl indulunk ki. Az egyedi, dif-ferenciált értékek ebbõl az egészbõl (az õsértékbõl)vezethetõk le, és ehhez az egészhez viszonyulnak,amely egyfajta nemzetgazdasági alapmérték szere-pét tölti be. Az ehhez az õsértékhez igazodó pénz-mennyiség a gazdaság egyensúlyi állapota eseténmegegyezik egyrészt az adott gazdasági és monetá-ris övezet népességének juttatott jövedelmek össze-gével, másrészt a vonatkozó elszámolási idõszakbanaz övezeten belül megtermelt javak és nyújtott szol-gáltatások árának összegével. És mivel a pénzterem-tés itt bemutatott módja esetén a pénz csakis a reál-gazdasági folyamatokhoz (tehát az árutermeléshezés a szolgáltatásnyújtáshoz) kapcsolódik, és a pénz-mennyiség össze van kötve az ezek tekintetébenmértékadó nemzetgazdasági alapmértékkel, az õs-termeléssel, ezért Kimpflernek a bevezetõben idé-zett követelése („a pénznek értékmérõnek kell len-nie, és csak a javak és szolgáltatások egymással valócseréjét kell biztosítania”) közvetlenül teljesül. Apénzteremtés e formájának két következményérekell ehelyütt felhívni a figyelmet: ha a pénz a fenti-ek szerint per definitionem csak árukra és szolgálta-tásokra vonatkozhat, akkor a termõföld és a (márlegyártott és használatban lévõ) termelõeszközök,valamint az emberi munkaerõ természetesen (a maiállapotokkal ellentétben) már nem lehetnek pénz-ben mérhetõ (és pénz ellenében tetszés szerint adha-tó-vehetõ) áruk.9 Ez kihúzza a jelenlegi spekulációsgazdaság alól a talajt. További következmény, hogyaz így megteremtett pénz a Rudolf Steiner általszorgalmazott, „reálérték és névérték közötti pár-huzammal” összhangban megfelelõ alkalmazási for-mát is nyer, így nem ölthet fel saját értéket10, hanemegy az egyben hûen tükrözi, képezi le azt, ami a va-lós értékek, a reálgazdasági folyamatok szintjén zaj-lik11, 12. Így a saját maga számára megfelelõ alapok-ra helyezett, jövõbeli gazdasági életben kizárólag ameglévõ szükségletek határoznák meg a gazdaságaktivitását, a pénznek pedig ennek során az értékát-ruházó eszköz szerepe jutna.

Társulásos gazdálkodás

Milyen intézményekben öltsön mindez – azösszgazdasági szempontoknak megfelelõ és az ösz-szefüggéseket is átlátó szemléletmóddal összhang-ban – testet, hogy megfeleljünk a gazdasági élet be-vezetõben ismertetett, mai feltételeinek (a társada-

lom funkcionális tagoltságán alapuló munkameg-osztásos gazdálkodásnak és a „zárt gazdasági öve-zetként” mûködõ világgazdaságnak)? Válaszul errea kérdésre Steiner megfogalmazta a társulásokonalapuló gazdálkodás elvét: a gazdasági folyamatok-ban részt vevõk képviselõi, azaz a fogyasztók, elosz-tók és termelõk képviselõi ágazati és ágazatokat át-fogó társulásokat alkotnak.13 A gazdasági élet e sza-bályozó szerveinek az a feladata, hogy megállapít-sák a – gazdasági aktivitás alapjául szolgáló – min-denkori szükségleteket, és ennek megfelelõen ala-kítsák a gazdasági folyamatok szervezését.14 E társu-lásokon alapuló gazdálkodás célja az (és ez a dön-tõ), hogy a gazdasági folyamatokat egyensúlybantartsa, és a fellépõ zavarokat már keletkezésük pil-lanatában megfelelõ intézkedésekkel próbálja megellensúlyozni. A társulások kiváltképp a jövedelmekmeghatározása és az árképzés terén fognak ennekmegfelelõ szerepet kapni. A pénz mennyiségének azõsértékkel mint alap-mérõszámmal való, fent be-mutatott összekapcsolása révén lehetségessé válik ajövedelmeknek és a teljesítményhozamoknak azegymástól független – e nemzetgazdasági alapmér-ték segítségével történõ – értékelése, és így az egyé-ni teljesítmény hozamának és az egyén jövedelmé-nek a ma oly szükséges elválasztása. A jövedelmekmeghatározásánál a legfontosabb szempont az lesz,hogy biztosítva legyen a megtermelt tõke folyama-tos, szükségleteknek megfelelõ felhasználása, és en-nek során a társadalom különbözõ csoportjai (azegyéni jövedelemjuttatás útján) megkapják a nekikmegfelelõ támogatást.15 Az árképzés tekintetébenpedig az lesz a leglényegesebb, hogy a kereslet általkialakított árat lehetõség szerint összhangba hozzukaz érintett áru elõállításához szükséges árral, hogyegyensúlyban tartsuk a gazdasági folyamatokat, ésáttekinthetõ módon feloldjuk a gazdasági folyama-tokban részt vevõk közötti érdekellentéteket.16

Egy jövõbeli fizetõeszköz alapjai

Zárásképpen meg kell jegyezni, hogy az eddigiregionális fizetõeszközök semmi esetre sem tekint-hetõk a mai monetáris rendszertõl, azaz az eurótólténylegesen független valutáknak. Hogyan lehetneakkor egy, a fent felvázolt gondolatoknak megfele-lõ fizetõeszközt életre hívni? Ez a fizetõeszköz egymezõgazdasági üzemeket, iparvállalatokat és kisipa-rosokat, oktatási és egészségügyi intézményeket,közbiztonsági szerveket stb. egyaránt tömörítõ tár-sulásból nõhetne ki. Ennek a tömörülésnek termé-szetesen olyan mérettel és olyan struktúrával kelle-ne rendelkeznie, amely biztosítja, hogy külsõ támo-gatás nélkül is életképes társadalmi szervezõdés

SzG 2006/1 7

ANTROPOZÓFIA

legyen.17 Ez példának okáért azt jelenti, hogy bizto-sítani kell, hogy elegendõen nagy számú mezõgaz-dasági üzem alkosson megfelelõ más üzemekkel ésintézményekkel társulást, és így szavatolva legyen atársuláshoz tartozó embereknek az élelmezése. Azilyen társuláson belül forgalomba hozott pénz-mennyiséget pedig nominálisan összhangba kellhozni az adott társuláshoz egzisztenciálisan kötõdõemberek számával.18 Mindez biztosítaná, hogy ez afizetõeszköz ne absztrakt megfontolások alapján,hanem egy valóságos életösszefüggésbõl kiindulvajöjjön létre. Így egyben megvalósítható lenne azegyéni teljesítmény hozamának és az egyén jövedel-mének korunk által megkívánt, egymástól való füg-getlenítése, hogy legyõzhetõ legyen a mai gazdasá-got sújtó növekedési kényszer, és állami beavatko-zás nélkül megoldható legyen a konjunktúra prob-lémája és a jövedelmi kérdés.

Jegyzetek:

1. A mai pénz- és tulajdoni viszonyok csak tovább erõsítik anövekedési kényszert.

2. Végsõ soron azonban az lenne a lényeg, hogy ahelyett,hogy unos-untalan tovább visszük a régi gondolatmenetet,és ennek során ilyen-olyan helyi változtatásokkal kíséreljükmeg késleltetni a rendszer összeomlását, inkább kifejlesz-tünk egy olyan új gondolatmenetet, amely lehetõvé teszi amai rendszer lépésrõl lépésre való átalakítását, a társada-lom szervezetének ismételt egészséges alapokra helyezését,és így a szabad szellemi élet jóvoltából a maitól teljesen el-térõ társadalmi fejlõdés kialakulását.

3. Geisteswissenschaft und soziale Frage. Egyedi kiadás. 5. ki-adás, Rudolf Steiner Verlag, Dornach, 1982. 35. o.

4. Mivel ezek az intézmények egy holisztikus gondolkodás-módnak köszönhetnék létüket, ezért összhangban állnánakaz ebbõl következõ erkölcsi kívánalmakkal is.

5. Nationalökonomischer Kurs, NationalökonomischesSeminar (GA 731). Rudolf Steiner Verlag, Dornach, 1996.

6. E leírás keretében ehelyütt csak utalni tudunk ezekre az in-tézményekre, amelyek esetében – mint az a következõ utá-ni bekezdésbõl kiderül – a gazdasági élet „társulásairól” vanszó. Ami a jövedelem meghatározásának módozatait illeti,megemlítendõ, hogy az egyéni jövedelmek nagysága akörüla „társadalmi kvóta” körül fog mozogni, amely a pénz-mennyiség és a népesség lélekszámának hányadosa. Ez egy-részrõl azt jelenti, hogy a rendszer nem fog egyenlõsdire tö-rekedni, hiszen az emberi igények eltérõek. Másrészrõl ter-mészetesen nem lesznek olyan kirívóan magas jövedelmek,mint azt manapság a menedzserjövedelmek egy részénél ta-pasztalhatjuk (ahol a jövedelem a társadalmi kvóta több tíz,sõt, több százszorosát is elérheti). Végsõ soron megfelelõjövedelmi irányelveket kell majd kidolgozni, és a jövedel-

mek megállapításánál igényeiknek megfelelõen kell majd fi-gyelembe venni a társadalom valamennyi csoportját (a szel-lemi életet, a gazdasági életet, a jogi életet – lásd. még a 15.jegyzetet).

7. Wirtschaften in der Zukunft. 1. kiadás. Klett und Balmer &Co. Verlag, Zug, 1996.

8. A munkamegosztás terjedésével a „fizikai munka” (A) mel-lett a „munka intelligens szervezése”(B) is megjelenik majdmint második értékteremtõ tényezõ. E második tényezõ ér-téke egyenlõ lesz annak a fizikai munkának az értékével,amelyet e második tényezõ révén meg lehet takarítani. Ígya teljes nemzetgazdasági értékteremtés az eredeti, tisztán fi-zikai munka értékteremtésével marad egyenlõ, azaz olyanállandó lesz, amely független a „munka szervezése” érték-teremtõ tényezõ részarányától. Ehhez az állandó mérõ-számhoz (az õstermeléshez) nominálisan kötõdik majd apénzmennyiség.

9. Ez természetesen a tulajdoni viszonyokra nézve sem ma-radna következmények nélkül (ehhez lásd még:Wirtschaften in der Zukunft [Gazdálkodás a jövõben],Arbeitsteilung und Kapital – Verfügung über das Kapital[Munkamegosztás és tõke – a tõke fölötti rendelkezés] cí-mû fejezetet (35-39. o.) is).

10. A szabadpénz tana ennek pontosan az ellentétére törekszik,hiszen a pénzt a már ma is meglévõ mellett még egy újabb, sa-ját dinamikával szeretné felruházni. Azonban minden olyansaját dinamika, amellyel a pénzt (a gazdasági folyamatokkalellentétben) felruházzuk, csak visszásságot teremt. Ezzel ellen-tétben olyan gazdasági életre kell törekednünk, amely a sajáttermészetének megfelelõ alapokra van helyezve, amelyben aszükségletek határozzák meg a gazdasági aktivitást, és amely-ben a pénz kizárólag az értékcserét szolgálja.

11. Ennek a nemzetgazdasági értékteremtéshez kötött pénzneka forgalomba hozatalára vonatkozóan a reálérték és a név-érték közötti, említett párhuzamból az következik, hogy apénz jegybank általi forgalomba hozatala megfelel az egy-azon idõszakban folyó árutermelésnek és szolgáltatásnyúj-tásnak. A megtermelt áruk fogyasztása és a felkínált szolgál-tatások igénybevétele pedig a pénz ezzel párhuzamos, forga-lomból történõ kivonásában tükrözõdik. Ezáltal a pénzolyan utalvány (jegy) jellegét ölti magára, ami a fenti párhu-zamnak megfelelõen valamely áru megvásárlásakor vagyszolgáltatás igénybevételekor kikerül a forgalomból,Kimpfler azon állítása pedig, mely szerint „a vásárlópénznekkorlátozott életciklusa ellenére a legutolsó pillanatig megkell õriznie értékét”, konkrét formát ölt. Azt pedig, hogy apénz forgalomba hozatalának és forgalomból való kivonásá-nak állandó folyamatát a nemzetgazdasági folyamatoknakmegfelelõen hogyan lehet a gyakorlatban is egyszerûen meg-valósítani, Caspar ismerteti a Die Zukunft des Geldes [Apénz jövõje] címû, magánkiadásban megjelent írásában (Zü-rich, 2003). (lásd még: www.gemeinsinn.net)

12. Azáltal, hogy a pénz nem rendelkezik saját értékkel, a jöve-delmek és a teljesítmények könyvelésének eszközévé válik.

SzG 2006/18

ANTROPOZÓFIA

13. Rudolf Steiner: Die Kernpunkte der sozialen Frage [A szoci-ális kérdés magva]. Zsebkönyvkiadás, Rudolf SteinerVerlag, Dornach, 1980. GA 606, 13-17. o.

14. Alexander Caspar, 1996. 60-69. o.15. Lásd ehhez: Alexander Caspar, 2003. 20.ff o. Itt felmerül-

het az a kérdés, hogyan jut jövedelemhez például az, aki atársadalom szervezetén belül elfoglalt helye alapján aján-dékpénzre van ráutalva. Õ a jövedelmét – ha azt nem egye-di ajándékozás formájában kapja – a szellemi élet által meg-felelõen érvényesített szükséglete folytán a társulások köz-vetítésével szerzi. Számára ez a pénz aztán a vásárlópénzszerepét tölti be.

16. Az egyedül a kereslet nagyságán alapuló ár (a mai viszo-nyok között általában ez az ár számít az egyetlen meghatá-rozó tényezõnek) ugyanis nem tudja garantálni, hogy a tel-jesítményért annak nyújtója olyan árat kapjon, amely lehe-tõvé teszi számára, hogy a saját és a tõle függõ többi emberszükségleteit az alatt az idõ alatt, amelyre ugyanennek a tel-jesítménynek vagy egyenértékû teljesítménynek az újbólinyújtásához szüksége van, a gazdaság többi résztvevõjénekteljesítményébõl kielégítse. Az árképzés általunk ismertetettmódja ugyanakkor mind a keresleti oldalt, mint a termelé-si oldalt megfelelõen figyelembe veszi. Így az ár kettõs sze-repet játszik: egyrészt tükrözi a szükségleteket, másrésztbiztosítja a teljesítményt nyújtó jövedelmi kvótájának teljes-sé tételéhez szükséges kompenzációt. Ennek messzehatókövetkezményei vannak. Amíg például a gazdaságilag fej-

lett államoknak nem sikerül saját gazdasági térségükbentársulásos alapon kialakítani az árképzés itt felvázolt formá-ját, addig nem lesznek képesek a világkereskedelemben aharmadik világgal igazságos viszonyt kialakítani.

17. Mekkorának kell elképzelnünk azt a területet, amelyen tár-sulásos alapon – egyéb intézmények mellett – egy ilyen fi-zetõeszközt be lehet vezetni? Ennek a területnek legalábbakkorának kellene lennie, mint például egy nagyobb svájcikanton, és olyan történelmileg kialakult, városok formájá-ban megjelenõ (ipari, kézmûvesipari) központokkal, vala-mint azokat körülvevõ, mezõgazdasági jellegû vidékkel(élelmezés) kellene rendelkeznie, ahol a társulásos jellegmár a terület adottságaiból következõen megjelenhet. Azeurópai uniós struktúrákba mindezidáig csak részben be-kapcsolódó Svájc is játszhatja természetesen ilyen területszerepét. Az 1921-es felsõ-sziléziai népszavazás idején pél-dául Steiner is kezdeményezte, hogy ezen a területen – azõt akkor körülvevõ területállamoktól, Németországtól ésLengyelországtól függetlenedve – hármas tagolású társadal-mi rendnek kellene kialakulnia.

18. Ez a pénzmennyiség értékében megfelelne az érintett sze-mélyegyesülés által az arra meghatározott idõtartam alattösszességében megtermelendõ értékteremtésnek.

Fordította: Benedicty Gergely

Forrás: Der Europaer, 10. évf. 4. sz. (2005.november), 3-7. o.

ELÕSZÓ A 3. (német) KIADÁSHOZ

Karl Heyer

„AMIKOR AZ ISTENEK ELHAGYJÁK A TEMPLOMOT…”

Részlet KARL HEYER “A NEMZETISZOCIALIZMUS LÉNYE ÉS SZÁNDÉKA ÉS A NÉMET NÉP SOR-SA” címû könyvébõl ( A könyv a Natura-Budapest Kft. és az Ita Wegman Alapítvány közös ki-adásában jelenik meg, elõreláthatóan 2006. áprilisában.)

Karl Heyeré az érdem, hogy a nemzetiszocializmusról szóló monográfiájával szellemi vitába kez-dett a német történelemnek ezzel a legsötétebb fejezetével. Úttörõ munkájának kézirata már 1945-ben megvolt; a nyomtatás azonban a háború utáni viszonyok miatt két évet késett. A gazdag anyagolvasója még ma is érzi „a világtörténelmileg oly jelentõs és végzetes történés élõ leheletét”, amitHeyer tudatosan élt meg és éber kortársként ábrázol (Elõszó a 2. kiadáshoz). A valóságérzékkel meg-áldott történész számára a történelem folyamata, hacsak nem eleve a cselekvõ személyiségek eszmeiindítékai által meghatározott, az ösztönzõ erõk és személyiség feletti hatalmak fiziognómiai kifeje-zõdése; az ilyen hatalmak valódi mûködésének ismertetõjegyeként értelmez bizonyos történelmi fo-lyamatokat, és ezeket fontosságuk szerint sorolja be. A történelem egyes személyiségei ezeknek a ha-talmaknak az indikátoraként jelenhetnek meg. A nemzetiszocializmus esetében az exponált szerep-lõk a Németországot önhibájából a pusztulásba taszító totális megsemmisítõ erõ végrehajtóiként mu-tatkoznak meg. Heyer rámutat, hogy ebben a szakaszban „a szakadék erõinek valódi betörése”

SzG 2006/1 9

ANTROPOZÓFIA

A németek nem hallgattak a magasabb lé-nyükre apelláló figyelmeztetõkre és óva intõk-re, ellenkezõleg, azokat követték, akik az ala-csonyabb lényükhöz szóltak, akik a nemzeti ar-roganciára, az uralomvágyra és durvaságra, akorlátlan nemzeti önzésre apelláltak, a néme-teknek brutális „felsõbbrendûséget” szántak, ésakiknek a saját személyében mindez élt.

„A népszellemtõl való elszakadás”, azaz azelszakadás a német nép igazi és jó szellemétõl,az ellentéte mûködésének biztosított helyet.

„Amikor az istenek elhagyják a templomot,akkor beköltöznek a démonok.”

Amilyen mértékben elûzték a nép jó szelle-mét a nép fizikai testének templomából, úgy köl-töztek be a nacionalizmus démonai. A jó nép-szellem helyére népdémon lépett, az, amitRosenberg „a fajhoz kötõdõ népléleknek” ne-vez, számára „minden gondolatunk, vágyódá-sunk és cselekedetünk mércéje, értékeink leg-fõbb mértéke”, azaz a lény, melynek démoni mû-ködése egyformán felemészti az individualitást

történt. Ezt a nézetet osztja Friedrich Meinecke történésszel és Alfred Weber kultúrszociológussal ésolyanokkal együtt, akik a terror rendszerét saját bõrükön tapasztalták.

De az idõbeli távolság növekedésével az 1933-1945-ös évek történelmi valósága egyre kevésbé is-merhetõ meg. A történészek kutatásai szélesednek, de nem mélyülnek. A történet- és társadalomtu-domány jelenlegi módszereivel nem lehet újabb felismerésekhez jutni. Még mindig érvényes CarlFriedrich von Weiszäcker megjegyzése, hogy a német történelemnek ez a fejezete „lelkileg nincs fel-dolgozva” és „a múltunk e legnagyobb problémája és a világ jövõjének megoldatlan problémái kö-zötti kapcsolatra” még nem világítottak rá (Fragen zur Weltpolitik – A világpolitika kérdései, Mün-chen, 1975).

Annál inkább elismerésre méltó, hogy Heyer munkája immár a harmadik kiadásban jelenhet meg.Nemcsak a nemzetiszocialista múlt „sötét kontinensének” elsõ feldolgozott áttekintését nyújtja, ha-nem megadja a szellemi ítéletalkotás alapelveit is. Heyer az akkori emberiség elleni bûncselekménysajátosságát éppen úgy felismerte, mint a nemzetiszocializmusban kifejezõdõ általános tendenciát.Németországban történelmi valósággá vált, ami Heyer szerint „különbözõképpen kifejezésre jutva,de az egész emberiséget fenyegeti”. Ezt a szemléletet, amit Karl Jaspers filozófus és Erik H. Eriksonszociológus is kifejtett, a történészek még nem veszik kellõen figyelembe.

*

Csodálatos az a tisztánlátás, amellyel Heyer a németországi politikai fejlõdést érzékeli. Már azokokban felfedezte a kihatásokat, és elõrejelzését 1935-ben négy pontban foglalta össze: „1. Hitlera háborút jelenti. 2. Ezt a háborút el fogjuk veszíteni. 3. Csak ezáltal szabadulunk meg a nemzeti-szocializmustól. 4. A nemzetiszocializmus csak akkor fog eltûnni, ha már az összes szörnyûsége a va-kok számára is nyilvánvalóvá vált” (Aus meinem Leben – Életemrõl, Basel, 1990).

Európa keleti felének alapvetõ átalakulásával újra fel kell tenni a német állam önmaga megérté-sének kérdését. Ismeretesek a németek nehézségei identitásuk megértésében és leírásában. A németnép sorsát kutató Heyer érthetõvé teszi, hogy a nemzetiszocializmus katasztrófája után szó sem le-het a nemzeti hagyomány továbbírásáról, hanem új alapokat kell lerakni. Az újonnan létrehozandóépítmény elemei a közép-európai szellemtörténet tudományos és szociális impulzusaiban találhatók,melyeket Rudolf Steiner szellemtudománya állapított meg és fejlesztett tovább. Ebbõl a szellembõlnõ ki az az egységes-ökológiai gondolkodás, amely életbevágóan fontos a jelenlegi alapvetõ válságleküzdéséhez, és egy, a legnagyobb mértékben szabad, egyenlõ és szolidáris, önigazgató társadalmatmegcélzó szociális akarat. Ez a perspektíva Heyer ábrázolásából adódik. A németek a nemzetiszoci-alizmussal önmagukat árulták el; ennek következményeire, a közép-európai jövõbe vezetõ útra vo-natkozó kérdéssel fejezõdik be a könyv: „Vajon elég sok német akarja-e ezt az utat járni?”

Johannes Tautz, Witten

11. „AMIKOR AZ ISTENEK ELHAGYJÁK A TEMPLOMOT…”(részlet)

SzG 2006/110

ANTROPOZÓFIA

és az emberséget. Minél inkább nagyra hivatottvolt a német népszellem, az ellenfele annál bor-zasztóbban alacsonyította le a népet: „corrup-tio optimi fit pessima”, ahogy egy régi mondástartja (azaz a legjobb átfordításából a legrosz-szabb keletkezik).

Ez a nemzetiszocializmus és Harmadik Biro-dalma valódi „mítosza”.

Ennek a „mítosznak” a fényében kell a Hit-ler-jelenséget magát is látnunk. Ez a megszál-lottság jelensége, olyan emberé, akibõl a szemé-lyes-emberi lényen túl az õt megszállt démonihatalom hat. Hitlerben nem a személyes-embe-ri, hanem ez a démoni hatalom volt a döntõfontosságú.

Errõl tanúskodik mindenek elõtt magatartá-sa, tanúskodnak a belõle kiindult hatalmas tör-ténelmi hatások, de tanúskodnak saját magárólmondott szavai is. Sok követõje érezte, vagy amaga módján tudta ezt – ahogyan természete-sen sok mélyebben érzõ vagy gondolkodó el-lenfele is: nemcsak Hitlerrel mint emberrel vandolgunk. A követõit és saját, illúzióiról alkotottfogalmait („az Úristenünk”, „a gondviselés” éshasonlók) a Hitleren, az emberen keresztül ha-tó lényen és minõségen túl, természetesen visz-sza kell tudnunk vezetni arra a szellemi valóság-ra, ami az illúziók mögött rejlett.

Johannes Müller, a Zöld Lapok kiadója, akikorábban már sok keresõnek nyújtott segítséget„a személyes élet” megtalálásához, írta 1933-ban:

„Azt mesélték Hitlerrõl, hogy azzal van át-hatva és abból él, hogy Isten eszközeként Né-metország megmentésére hivatott; ezen azalapvetõ bizonyosságon kívül semmilyen továb-bi vallási érdeklõdés nincs benne.”

Ehhez fûzi hozzá Johannes Müller: „Ez pon-tosan megfelel a naiv vallásosság lényegének,melynek tartalma nincs, hanem a tárgya csak avalóság, amire fogékony. Így lett ez a naiv val-lásosság a führer eszköze az élõ Isten befogadá-sára, aki õt megragadta és felhasználta, aki õtnapról-napra alkalmassá teszi, vezeti és megad-ja, hogy az elrendeltetett mûvet elvégezze.Minden más és õ maga is teljesen eltörpül emellett. Minek neki a vallás! Nem más õ, mintegy magasabb hatalom eszköze. Ez túl van avalláson, és a hitvallások fölé emeli õt, közvet-lenül Isten uralkodásának magasságába és az õakaratának általa való beteljesítésébe.”

Dietrich Eckart, a nemzetiszocializmus köl-tõje, akinek nevével Hitler Mein Kampfja „ki-cseng”, az 1923. november 9-ei müncheni

puccs elõtt néhány nappal ezt mondta egy ba-rátjának: „És legyen, aminek lennie kell, jöjjön,aminek jönnie kell, én hiszek Hitlerben, fölötteegy csillag lebeg.”

Ezt a Hitler fölött lebegõ „csillagot” sokanérezték.

„Az eskünkkel” – mondta Rudolf Hess1934. február 25-én, a Hitlernek tett hûséges-kü (a történelem legnagyobb eskütétele) alkal-mával – „életünket ismét olyan emberhez köt-jük, aki által a magasabb hatalmak sorsszerûenhatnak (…) Adolf Hitler Németország és Né-metország Adolf Hitler.”

Von Hoesch követ 1934-ben az oxfordi Né-met Klubban „lelkesült, önzetlen és ihletettführerként” ünnepelte Hitlert.

A grúz Grigol Robakidze a német führerrõlezt mondja magasztaló beszédében: Adolf Hit-ler von einem fremden Dichter gesehen (AdolfHitler egy külföldi költõ szemével): „Megkér-deztek egy fiatalembert, hogyan fogadta el anemzetiszocializmust. A válasz rövid volt: Ami-kor elõször láttam õt, a führert, rögtön az voltaz érzésem, õ több mint ember.”

„Több mint ember”…Igen, az ember vi-szonylag jelentéktelennek látszik.

Nagy politikai beszédeit gyakran meglepõenjelentéktelenül és banálisan kezdte el. Az em-bernek az volt az érzése: itt az ember beszél,erõtlenül, semmitmondóan és hatástalanul. Az-tán azonban, legtöbbször nagyon hamar, hirte-len elkezdõdött valami, az „inspiráció” vagyminek nevezzük, itt volt. Megszállta a szellem.A hangja, a tartása, a mozdulatai, mind megvál-toztak. A beszéde hatalmasan megeredt. Mosteltöltötte õt a „démon”, belõle szólt, és hama-rosan hatása alá vonta a hallgatókat.

Az elsõ években Hitler szívesen nevezte ma-gát a „dobosnak”, pl. még az 1923. november9-ei müncheni puccs miatt ellene folyó eljárás-ban is. Ez olyan szó, amit Hitler több más sza-vával együtt mélyebb értelemben vehetünk. „Vi-tathatatlan”, mondta a XIX. század közepeután egy osztrák költõ, „hogy a jó dobhoz bel-sõ üresség kell.”1

Jellemzõ volt az is, hogy Németországbanhosszú ideig sokan azt hitték, Hitler a nagy be-szédeit vagy kinyilatkoztatásait nem maga fo-galmazza, hanem Goebbelsszel vagy más, rafi-nált-intelligens munkatársával készítteti el,majd hatásos szónoklatként adja elõ. Akik ígygondolkodtak, érezték a hordó ürességét. Né-mileg joggal, nem tételezték fel Hitlerrõl, azemberrõl ezt a teljesítményt. Mégis tévedtek,

SzG 2006/1 11

ANTROPOZÓFIA

* a.m. szellemi irányító (fõleg gúnyos vagy rosszalló értelemben). A ford.

ha Goebbelsben vagy más alvezérekben látták aspiritusz rektort*. Ez sokkal inkább Hitlerbenmagában volt, mintha hátulról közeledve tölte-né ki belsõ én-vákuumát – idõnként, máskormeg nyilvánvalóan nem.

Az én-szerûségnek ezzel a vákuumával nyil-vánvalóan összefügg, hogy Hitlerben mint mé-diumban érezhetõ volt az, ami által a legtöbbátláthatatlan, sötét hatalom „eszközeként”, az-az pontosan médiumaként szolgált. Ezek óriásimértékben hatottak rajta keresztül, a megszál-lottnak a gyakran dicsért „alvajárók biztonsá-gát” adták, egyben kifejlesztették benne azokata szörnyû erõket, amelyeket normális szellemi-lelki-testi alkatú ember soha nem tudott volnamegteremteni.

A belsõ vákuum kitöltéséhez Hitlernek nyil-vánvalóan szüksége volt arra, amit õ magaolyan nagyszerûen tudott elõhívni: a hallgatóimámorosságára, a tömeg ünneplésére, az eksz-tatikus-ritmikus állati üvöltésre. Olyan volt,mintha ezzel tartotta volna fenn a tudatát, egy-ben ezzel táplálta, ami a fanatizált tömegek ér-zéseként hatalmasan dobogott feléje. Ez adottneki erõt, újra meg újra kitöltötte a határtalanbelsõ ürességet. Késõbb úgy tûnt, nem elegen-dõ a tömegek mámora és ünneplése, már nemlehetett nagyobb adagokban növelni. Erõsebbszerek után kellett nézni. Talán ezért volt szük-ség a háborúra és a kiöntött embervér folyama-ira, mint egy, a nagy démonnak a Hitler-kultuszoltárán bemutatott óriási-iszonyatos áldozat-ra…

„Amikor az istenek elhagyják a templomot,akkor beköltöznek a démonok.” Minden elsö-tétedése ellenére isteni adomány az emberi énis, és az emberi testalkat, mint a templom,melyben az én lakik. Ezzel szemben Hitler egy-fajta viszonylag üres vagy kiürült burokként je-lenik meg, amit a démon megszállt, eltöltött ésáthatott. De természetesen ennek az edénynekolyan tulajdonságokkal kellett rendelkeznie,amelyek különösen alkalmassá tették erre aziszonyú tartalomra, úgy hogy a hatalmas erõolyan hatalmasan tudott hatni általa. A kettõközött fennállt összefüggés volt a tulajdonkép-pen csodálatos, bámulatos, borzongató jelen-ség.

Ez az összefüggés adta Hitlernek magának ahitet, a tántoríthatatlan bizakodást, a bizalmatés a majdnem kimeríthetetlennek tûnõ erõt. Be-lõle indult ki mágikusan megragadóként, kény-

szerítõként az, ami Hitlert oly sok ember szá-mára ellenállhatatlanná tette. A határtalan cso-dálat és a vak hit voltak ennek az összefüggés-nek a „sursum cordája”

Rudolf Hess írta le egyszer, hogyan hallottaHitlert elõször, 1920-ban Münchenben beszél-ni. A Sternecker sörözõ egy kis termében, egytucat embernek tartott elõadást, új politikaiprogramját világosan és logikusan és meggyõ-zõen kifejtve, és hallatlan hitet és magával raga-dó szenvedélyességet sugárzott magából, amitHess korábban soha nem tapasztalt. „Nagyonsajátságos volt”, meséli, „hogy én és a többihallgató nem nevettünk fel hangosan, amikorez a szónok, a maga néhány követõjével, a leg-nagyobb komolysággal, mintegy látomáskéntállította, hogy eljön a nap, amikor annak az újmozgalomnak a zászlója, melynek gyõzelméértküzd, a Reichstag fölött, a berlini Schloss fö-lött, sõt minden német ház fölött ott fog lobog-ni.” Azt hiszem, nem kell kétségbe vonnunkHessnek ezt a beszámolóját.

Csak olyan embert volt értelme a „vezérelv”hordozójaként elismerni, azaz gyakorlatilagcsalhatatlannak tekinteni, mint az egykori Kele-ten az istenként vagy istennel áthatottként tisz-telt uralkodókkal tették, akiben egy istenhezhasonló lény jelenlétét érezték.

„Büszkén látjuk” – mondta Rudolf Hess másalkalommal: „Egyvalakit soha nem illet kritika.Ez a führer. Azért van ez így, mert mindenki ér-zi és tudja, neki mindig igaza volt és mindig iga-za lesz. Hiszünk abban, hogy a führer magasabbhivatását, a német sors alakítását végzi.”

Hitler bámulatos jelenségéhez tatoztak alegkülönbözõbb, szokatlan képességei, melye-ket megbízható személyiségek is tanúsítottak.Ezért ebben az esetben dr. Goebbelsnek is hihe-tünk, amikor 1937-ben magasztalta Hitler „fe-nomenális memóriáját”, ami még a legközeleb-bi munkatársait is mindig meglepte. Ismerte agörög, római, az angol, francia történelem dá-tumait éppúgy, mint a németét és poroszét.Úgy tûnt, az emberi alkotás minden területét, alegtávolabbit is, fejben tartotta; pillanatnyigondolkodás nélkül, kapásból lerajzolta a pári-zsi Opera vagy a bécsi Parlament épületénekalaprajzát; minden berlininél jobban ismerteBerlint, tudta minden szóba jöhetõ hadihajóvízkiszorítását, a külföldiekét is. „Úgymondszakember minden speciális területen.”

Robakidze, a „külföldi költõ” úgy véli, hogy

SzG 2006/112

ANTROPOZÓFIA

senki sem volt annyira a nép õssejtjének tudatá-ban, mint Adolf Hitler. A legmélyebben gyökér-szerû érzés, mondja, „néha odáig megy, hogy atehetséggel megáldott személyiség a néppelazonosulva érez: áldozatos odaadással belenõ anép lényébe. Ekkor benne a nép kézzelfoghatóalakot lát.” Éppen ez történt Hitlernél. Termé-szetesen, amennyire abszurd, sõt szentségtörõ agondolat, hogy a németek nagy félrevezetõje ésa német nép igazi lénye között kapcsolat van,annyira igaz lesz, ha itt arra a népdémonra gon-dolunk, amirõl szó van. (Ekkor természetesen a„tehetséggel megáldott” és az „áldozatos oda-adás” kifejezéseket is más fogalmakként kell te-kinteni, annak a szférának megfelelõen, amely-ben a jó sötét ellenképei hatnak.) Ezért volt vi-szonylagosan igaz Hitler mondása, amit fentidéztünk: „Veletek vagyok, és ti velem vagy-tok”: nevezetesen annak a számtalan német-nek, akit hozzá hasonlóan elsötétített a népdé-mon, és éppen ezért a „rabjává” lettek. Az iga-zi német szellem belsõ gyökere a Hitlerrelszembeni abszolút immunitást jelentette. Nemlehet megérteni Hitler jelenségét, ha nem vesz-szük nagyon komolyan a valódi népiségnek ezta szellemi ellentétét. (Ez egyébként semmi eset-re sem csak a német népre igaz.)

„Adolf Hitler jelenségének központi pontjá-hoz” jutva azt is írja Robakidze:

„Alfonse de Chateaubriand francia író az újNémetországról szóló La gerbe des forces c.könyvében Hitlert »l’homme nouveau«-nak ne-vezi. Igen, Hitler tényleg az új ember, ponto-sabban: az ember új lényének a képe.” Ebben issok igazság van, ha a megfelelõ elõjellel nézzük.Az ember új lényének képe fényes magasságból,a célt megmutatva sugározza be az emberiséget,egy ugyanilyen azonban a szakadék mélyérõl ishat. Egyre inkább realitássá válik az emberiségfelosztása olyanokra, akik az egyik, és olyanok-ra, akik a másik szerint élnek. Már elég világo-san láthatóan utal erre az apokaliptikus fejlõ-dés. Hitler ennek az emberiségi-nemzetközi fej-lõdésnek hatalmas lökést adott.

Ebben a megvilágításban kell látnunk a kö-vetkezõ szimptomatikus kijelentéseket és ténye-ket; csak akkor tudjuk, végsõ soron kinek a fe-jében és szívében keletkezett egy ilyen kultusz,amit megéltünk.

„A múlt és a jövõ között”, írja Hans AlfredGrunsky professzor, „Adolf Hitler és mûve állmint õsi, égbe nyúló hegység, ami két világotválaszt el egymástól.”

Colin Roâ, az ismert német világutazó, a

Dreiâig Jahre Weltfahrt (Harminc év világuta-zás) c. könyvében írja: „Csak németként lehe-tett az új idõk születését felfogni, és csak olyas-valakinek, aki idõben annak az egyedülálló je-lenségnek a bûvkörébe került, amit Adolf Hit-lernek hívnak. Különös, hogy az egész világot asaját személyes tapasztalata alapján ismerõ em-ber a világképének kialakításában tanulhat egyolyantól, aki soha nem hagyta el Európát ésNémetországot is alig. Mégis így áll a dolog:õszintén beismerem, hogy a mostani világpoli-tikai világosságomat a führerrel történt szemé-lyes eszmecserének köszönhetem (…) Találko-zásom a führerrel azért is volt meghatározó,mert Németország vezetõ nagyhatalommá válá-sát lehetetlennek tartottam (…) A német népbirodalmi felemelkedését abból az egyszerû ok-ból láttam lehetetlennek, hogy hiányzott az atér, ahonnan ki tudott volna bontakozni (…)Azt, hogy a tér nagysága a lélek nagyságával pó-tolható, csak a führer révén értettem meg.”

Azt hiszem továbbá, alapvetõen nincs okunkkételkedni abban, amit egy 1932-ben megjelentnemzetiszocialista propagandafüzet Hitlerrõlír, miszerint a tagtársak „tucatjai haltak meg ér-te, mosolyogva, nevével az ajkukon”, és min-den bizonnyal igaz pl. az is, amit a német hír-ügynökség 1937. április 16-án Buenos Airesbõljelentett Josef Riedle ottani birodalmi némettagtársról és tömbvezetõrõl, akit ismeretlen tet-tesek súlyosan megsebesítettek, és hosszas ha-láltusa után meghalt:

„Az utolsó szavak, amiket a führer bátorharcosa a halálos ágyát körülálló tagtársakhozintézett, ezek voltak: »Bajtársak, heil Hitler!«Ekkor megpróbálta még a kezét német köszön-tésre emelni.”

Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogyegy Goebbels a következõ szavakkal próbálta azösszes német mûvészt a legkomolyabban Hitlerszellemi fennhatósága alá vonni:

„Az, hogy a német nép Hitlernek ilyen le-nyûgözõ mértékben szavazott bizalmat, mind-nyájunkra nagy felelõsséget ró. A mûvészembe-rek sem feledkezhetnek meg arról, hogy alapjá-ban véve minden tekintélyüket a führerébõl ve-zethetik le, és hogy minden tekintélyüket úgy-mond az övébõl kölcsönözték.”

A nemzetiszocialisták gyakran emlegették a„csodát”, ami Németországban a mozgalmukgyors felemelkedésével, lenyûgözõ gyõzelmévelés hatalmas következményével valósult meg. Ésellenfeleik is elég gyakran érezték a csodánakezt a jellegét a lélegzetelállító, számukra

SzG 2006/1 13

ANTROPOZÓFIA

torokszorító történésben, abban az értelemben,hogy olyasmirõl volt szó, ami messze túlmentmindazon, ami „értelmes megfontolás”, való-színûségekkel operáló számítás vagy hasonlókalapján várható lett volna. A nemzetiszocializ-mus követõi és ellenfelei az események folyásá-ban olyan hatalmak mûködését érezték, ame-lyeket számtalan ember mindkét oldalon vala-mi természetfelettiként érzékelt. Természetesenellenkezõ elõjellel. Ami az egyiknek áldásos is-teni elõrelátásnak tûnt, azt a másik félelmetes-sötét hatalmak borzongató hatásának érezte.Sokaknak derengett az utóbbi felismerés, de lel-kileg nem érezték magukat érettnek, így, jobblelkiismeretük vagy jobb sejtésük ellenére, azelõbbi elképzelésbe menekültek, annak a téveskövetkeztetésnek az alapján, hogy ami ilyen„csodálatos”, annak valahogy „Istentõl” kellszármaznia. A valódi nemzetiszocialisták ter-mészetesen meghatottan bámulták az áldottcsodát, amit Isten Hitler által a német néppeltett, egyénenként akár közvetlenül valóságos-nak, akár inkább jelképesnek, inkább abszolút-nak vagy inkább hipotetikusnak tekintetve a fo-galmat.

Dr. Dietrich birodalmi sajtófõnök mondta az1933-as nürnbergi pártnapon, hogy „ha lenne anépek életében csoda, akkor a német nép a sor-sának ezt a szerencsés fordulatát joggal tekint-hetné természetfeletti akaratnak.”

Hasonlóképpen nyilatkozott Göring 1936-ban, visszatekintve a nemzetiszocializmus gyõ-zelmét jelentõ nagy fordulatra: „És akkor, nép-társak, hirtelen bekövetkezett a fordulat. A ké-sõbbi történetírók nem fogják tudni, hogyannevezzék ezt. A világtörténelemben elõször atörténészek megállapítják: Ez nem normálismódon történt. Az erõ áramlata hirtelen felerõ-södött. Szerte az országban megjelentek a pró-féták és felrázták Németországot.” – Igen, ezvalóban nem normális módon történt.

Fritz Nonnenbruch írja a párt kiadójánál1936-ban megjelent Die dynamische Wirtschaft(A dinamikus gazdaság) c. könyvében: „Magá-ban a nemzetiszocializmusban élénken él a né-met tudat, hogy a párt nem csak az emberekpuszta szövetkezése révén szerezte meg a hatal-mat. Valami még segített. »A gondviselés.« Aführer nagyon gyakran emlegeti a gondviselést.Az õ személye túlságosan szent, semhogy kutat-

hatnánk, mit ért ezalatt.” (!) „De a párt gyõzel-me éppolyan csodálatos, mint az õ német nép-re gyakorolt húzóereje.” „A nemzetiszocializ-mus csodája a jellegének a csodája (…) Ennek ajellegnek a csodája a faj csodája.”

A csoda oly fontos fogalma sokoldalú fel-használást nyer. Különösen gyakran használták– és egyáltalán nem csak Németországban – aHarmadik Birodalom gazdasági és pénzügy-po-litikai sikerére. „Új csodaként” érzékelte a kül-föld a német újjáépítés finanszírozás problémá-jának megoldását, mondta 1936-ban a birodal-mi pénzügyminiszter, Schwerin von Krosigkgróf – annyiban „új”, hogy nekik az elsõ „németcsoda” a német valuta 1923. végi stabilizálásavolt, ami Dr. Schachtnak a Rentenmark** segít-ségével sikerült.

„Ennél a mindenképpen csodálatraméltó tel-jesítménynél” – mondta a birodalmi pénzügy-miniszter az új csodáról – „nem valamilyen bû-vészmutatványról van szó, hanem ez a teljesít-mény a nemzet összes pénzügyi, gazdasági éspolitikai erõi céltudatos kihasználásának és ösz-szefogásának a kifejezõdése és következménye.Ilyen összefogás mindenesetre csakis olyanführer-államban lehetséges, mint ami AdolfHitler hatalomátvételével a német népnek meg-adatott. Ez a »német csoda«.”

Ha úgy találjuk, a birodalmi pénzügyminisz-ter némileg józanul tekint a csodára (sõt talántúlságosan is józanul, mert a sok fától nem lát-ja a csodaerdõt), akkor másrészt igazi csodamá-nia tünetei tárulnak elénk: ez a nemzetiszocia-lista „valláspótlék” jegyében mindent a csodála-tosság megdicsõítõ fényében kíván láttatni.

Amikor Hitler 1936-ban NémetországAusztriával szembeni, mesterségesen létreho-zott elzárkózását nagyon természetellenes mó-don, politikai cselekménnyel érvénytelenítette,ezt mintegy újabb vaksági rohamban, csodakéntünnepelte Dr. Johannes Müller egy elmaui be-szédben! „Mély áhítattal állunk a csoda elõtt,hogy ilyen dolgok történnek nálunk,” szólaltmeg Dr. Müller lénye egy rövid beszédben.„Áhítat töltött el minket”, így egy résztvevõ.

A fegyverkezés is csoda volt, amit Hitler1933-tól 1937-ig a szokásos, csodálatos tettere-jével vitt véghez. „Ha áttekintjük”, írja a birodal-mi hadügyminisztérium sajtócsoportjának fõnö-ke Walter Jost õrnagy, „a nemzetiszocializmus

** A Rentenmark olyan márka volt, amelynek mezõgazdasági és ipari ingatlanokra felvett zálogkölcsönök képezték a fe-dezetét. Ez állította meg 1923. novemberében az addigi papírmárka hiperinflációját. Ezt követõen hamarosan beveze-tésre került a birodalmi márka (Reichsmark). A ford.

SzG 2006/114

ANTROPOZÓFIA

négyévi katonapolitikai fejlesztõ munkájánaknagyságát, terjedelmét és tempóját, akkor csak-is csodáról beszélhetünk. Soha a német történe-lemben – és soha más népeknél – nem értek elhasonlót ilyen rövid idõ alatt.”

A csodahangulat a nemzetiszocialista vallásfontos része volt. Hitler maga is hódolt ennek.1938-ban elért hatalmas külpolitikai sikereirevisszapillantva mondta december 30-ai újévibeszédében:

„Ha történelmünk e legsikeresebb évérevisszapillantok, akkor a gondviselés iránti leg-mélyebb hála mellett a pártom iránti hála töltel! A nemzetiszocialista mozgalom vitte véghezezt a csodát. Ha az Úristen engedte, hogy ez amû sikerüljön, akkor a párt volt az eszköze.”

Azt mondtuk korábban, hogy a nemzetiszo-cializmus legmélyebb lényének viszonya az em-beri énhez abban a lenyûgözõ következetesség-gel végrehajtott tendenciában nyilvánul meg,hogy az embert csak kívülrõl meghatározható-ként kezeli. Ez jellemezte az idomításnak, apropagandának, a félelemnek, a kényszerítés-nek stb-nek erre az alapimpulzusra épülõ rend-szerét. Ha a kívülrõl-lökés e láncolatát a perifé-ria egy pontjáról visszafelé követjük, akkor a„vezérelv” értelmében végül természetesen Hit-lerhez jutunk, aki a lökést adja, ami a többieketösztönzi, hogy õk adjanak lökést stb. De hon-nan kapja õ az impulzusait az elsõ lökéshez? Azegész rendszer szelleme szerint azt várhatnánk,hogy ezek nála sem az õseredeti legbelsõ embe-ri énjének teremtõ erejébõl erednek – bármimás ellentmondana a rendszer szerkezetének.Sokkal inkább azt várhatjuk, hogy a führer is, alegelsõ lökés elindítójaként, valahonnan „kívül-rõl” kapja az impulzusait. És ténylegesen ez ahelyzet. Csak éppen ez a „kívül” nem egy má-sik emberben keresendõ, amivel az elsõ lökéselindítójának kérdését ismét csak elhalaszta-nánk. A „kívül”, ahonnan az elsõ lökés emberielindítója a maga lökéseit kapja, sokkal inkábbaz a démon lehet, amelyrõl itt szó van, amely azelsõ lökés elindítójának én-gyenge vagy én általelhagyott belsõ terébe fészkelte magát, és on-nan hat. Láthatólag belülrõl, mégis – minden jószellemi világhatalomtól különbözve – az em-berség valódi bensõ terének lényidegenként,külsõként, az embert kívülrõl megszállottá te-võként, kényszerítõként, szabadságát megsem-misítõként. Ez csak a nemzetiszocializmusnakaz a „legelsõ mozgatója” lehet, akit fent keres-tünk, a „legelsõ mozgató”, aki annak az egyva-lakinek az akaratát irányítja. Természetesen má-

sokra is gyakran közvetlenül hat, azonban az el-sõ és döntõ betörés és áttörés az, amit abban azegyvalakiben egyszer valamikor elért, és amireaztán újra meg újra törekedett. Ez természete-sen csak úgy volt lehetséges, hogy ez az egyva-laki a tulajdonságaival fogódzót kínált, a lényé-ben hozzátartozó volt, úgy, hogy odaadta magátneki. (A gonosz szellemtõl megszállottság ter-mészetesen nem fogható fel enyhítõ körül-ményként! Csupán a szellemi okokat kívánjukmélyebben és lényegretörõbben felvázolni.)

A démon hatásainak hatalmasságából az okhatalmasságára, ennek a „legelsõ mozgatónak”a hajtóerejére kell következtetni.

A fordítás a “Wesen und Wollen des Nationalsozialismusund das Schicksal des deutschen Volkes“ címû, a PerseusVerlag, Basel-nél 1991-ben megjelent 3.kiadás alapján ké-szült.

Jegyzetek:

1. Max Meister egy, a Die Gegenwart félhavi folyóiratban(Freiburg i. Br.) 10/11. sz., 1946. május 24-én megje-lent Hitler c. cikkében olvassuk utólag: „Hitler szemé-lyiségének titka, hogy nem volt személyiség. Egy médi-umos ember, aki meg tudta állapítani a jellemet az ön-kéntelen tollvonások alapján, melyeket a keze egy hanghallatán jegyzett le, próbára tette a mûvészetét ezen azemberen, és ekkor az ilyen vagy olyan tulajdonságú lé-nye helyén döbbenten teljes ürességet talált.”

Fordította: Wirth-Veres Gábor

Lektorálta: Scherak Mari

SzG 2006/1 15

PEDAGÓGIAPEDAGÓGIAIrmgard Kutsch – Brigitte Walden

ÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT*Az év körforgása és ennek kapcsolata a Kozmosszal

Ismerik az ilyenféle gyermeki kérdéseket?– Hogyan kerülnek az almák a fákra?– Miért színesek a levelek?– Hol vannak a pillangók télen?– Hol alszik a Nap?– Miért nem esnek le a csillagok?

Az ilyenfajta kérdéseket, amelyek a gyermekicsodálkozásból és a természetes kíváncsiságból fa-kadnak, a világ jelenségei váltják ki. Felszólítanakbennünket mint felnõtt életkísérõket, hogy a kicsik-nek megnyissuk azt a lehetõséget, hogy segítségünk-kel az életkoruknak megfelelõ tapasztalatokat egy-begyûjtsék mindarról, ami az eget és a földet össze-tartja. Nekünk is, mint kis gyermekeknek, volt egy„belsõ sejtésünk” bizonyos rendszerekrõl és na-gyobb összefüggésekrõl, amelyek minden látható je-lenség mögött rejtõznek és azoknak létezést adnak.

Ezáltal eljutottunk egy kérdezõ magatartáshoz,amely arra ösztönzött bennünket, hogy a tudástmint tapasztalatkincset megalapozzuk. Ez, mint is-meretes, akkor sikerül a leginkább, ha a tanulási fo-lyamatban a fejünkkel, a szívünkkel és a kezünkkelegyaránt részt veszünk.

A gyermekek kérdéseit nem kellene elhamarko-dottan és ezzel idõ elõtt összevetnünk a fogalmak(sõt, a szakfogalmak) világával, mert különben meg-rendül a kicsik természetes kapcsolódása a jelensé-gek tulajdonképpeni lényéhez, és megzavarodik azészlelésük, ahelyett hogy fokozódna. „Itt már föl-ágaskodott egy fácska”, állapítja meg egy kisgyerekcsodálkozó örömmel, amikor meglátja a virágcse-répben az elsõ tölgyfacsírát. Az intellektuálisan gon-dolkodó felnõtt a hasonló történést ezekkel a sza-vakkal írja le: „A csírázási folyamat megkezdõdött.”

Mi is kérdéseket teszünk fel az ember viszo-nyára mindahhoz, ami körülveszi: vajon csak be-leszületünk a földrajzi, társadalmi és kultúrtörté-neti összefüggésekbe, vagy pedig léteznek ezenfe-

lül erõk, ritmusok és rendszerek, amelyek egyegész életen át éppoly reálisan befolyásolnak ben-nünket? Milyen módon és formában „ketyeg” anagy világ-idõ-óra?

Efféle kérdéseket nem csak az újabb korban tesz-nek fel. Minden korszakban foglalkoztak velük elõ-deink. Már sok évezreddel ezelõtt, amikor az embe-rek még nem rendelkeztek az intellektuális, tudo-mányos értelemmel, intuitíven ismerték meg azt,hogy bolygónk, a Föld nem csupán a saját törvénye-inek engedelmeskedik, hanem egy hatalmas orga-nizmus (a világegyetem) része, amelynek alkotóele-mei állandó kölcsönhatásban állnak egymással. Mégképszerû tudatállapotukban a Nap-csillagot átéltékmint Nap-szekeret, amely az égbolton végigvonulaz állatöv csillagképein. A Napot olyan erõnek te-kintették, amely az életkereket forgatja és az évsza-kokat befolyásolja.

Ezen a módon élték át elõdeink a nappal és az éj-szaka életet adó váltakozását. Sõt, a hét napjainakolyan neveket adtak, amelyeket a bolygókból vezet-tek le. A Holdat a maga pályájával a hónap mérték-egységéül vették. Megfigyelés és tapasztalat útjánmegismerték az egymást követõ évszakok ritmusát amaguk egyedi jelenségeivel együtt.

*Irmgard Kutsch - Brigitte Walden: Natur-Kinder-Garten-Werkstatt, Frühling, Verlag Freies Gesistesleben Stuttgart, 13-16. oldal)

1. ábra – A bolygók geocentrikus mozgásai

SzG 2006/116

PEDAGÓGIA

A naptárakat az egész földön a Nap állatövönvaló útjának 30 fokos felosztása alapján határoztákmeg, és a bolygórendszer mindenkori konstellációitvonatkozásba hozták a természetben fellépõ esemé-nyekkel. Gondoljunk a parasztra, aki el akarta vet-ni a gabonáját: még mintegy száz évvel ezelõtt is azehhez szükséges idõpontot le tudta olvasni a Nap ésa Hold égi állásából.

Vajon nem úgy van, hogy valamely élet még mais alig képzelhetõ el ezen idõbeli ritmusok nélkül,legalábbis nem a súlyos egészségbeli károsodásoknélkül? Ha a ritmust megtörik, annak kárát látja azember.

Az észlelhetõ beágyazottság ezekbe a struktúra-és életerõkbe egy õsbizalmat, egy megbízható bázistteremt mindazon dolgok számára, amikbe bele aka-runk fogni. (Ez világosan kiderül egy hétéves gyer-mek festményébõl is, amelyet a könyv 12. oldalánmutatunk be.) Engedjék meg, hogy közösen egy kisfelfedezõútra induljunk a kozmikus ritmusok vilá-gába, hogy megtanuljuk leolvasni a természetnap-tárból azt, hogy mikor észlelhetjük, tervezhetjük ésvalósíthatjuk meg a helyeset a kellõ idõben.

Képzeljük el az égboltot, mint valami szép dísz-termet, amelyre körös-körül fel van festve az állat-öv tizenkét csillagképe. A tér belsejében õsidõk ótarendezett harmóniában forognak táncosok és tán-cosnõk: a Nap határozza meg a mozgás módját an-nak ritmusát és tempóját tekintve. A Nap körül kör-táncot jár a Szaturnusz, a Jupiter és a Mars, éppúgya Vénusz, a Merkúr és a Hold (lásd a 2. ábrát). Elõ-deink egész életérzésükben annyira szorosan kötõd-tek ehhez az égi táncfolyamathoz, hogy nemcsakehhez igazították a természethez való viszonyukatés a mezõgazdasági módszereiket, hanem azt földiéletükben mintaképnek tekintették a harmonikus

szociális együttlét számára, és kialakították többekközött a közösségi élet egy kultivált, eleven és élet-szeretõ formáját: a néptáncot.

De ez sem minden! Az ember végül a kozmoszkis tükörképeként feltalálta az órát a tizenkét részreosztott számlappal:

óra-idõ az õsidõk óta (Uhr-Zeiten seit Ur-Zeiten).

Ha tehát az általános iskolás korban meg akarjuknyitni egy gyermek pillantását az idõ-történet egé-sze számára, akkor ajándékozzunk neki egy ilyenszámlapos-mutatós órát. Csak ha már elsajátítottaés kifejlesztette érzékét az „égi” idõrend teljességeiránt, csak akkor lenne szabad digitális órát használ-nia, amely a történésnek mindig csak egy villanásnyipillanatfelvételét nyújtja, annak összefüggése nél-kül.

Éppen úgy, mint õseinknek, nekünk, mai földla-kóknak is minden évet ismét a kozmoszon valógrandiózus táncos utazásnak kellene felfognunk.Látjuk a bolygók rendszerét a Nap vezetésével azegyik csillagképtõl a következõhöz vonulni, ahol aHold, a Merkúr és a Vénusz a mindenkori csillag-kép elõtt kb. egy hónapig táncol, miközben a Mars,a Jupiter és a Szaturnusz kimértebb lépésekkel haladaz égen. A Nap és kísérõi vonulása a tizenkét csillag-kép teljes körén át egy esztendõig tart.

Az ebbõl adódó természetnaptár képezi alapjátannak a grafikának (3. ábra), amely a növényvilágkeletkezését, fennállását és elmúlását az év ritmusá-ban mutatja be.

Az emberek õsidõk óta a Nap állása szerint vég-zik a létfontosságú munkákat: az év elején, tavasszalvetnek, nyáron gondozzák a növényeket, és õsszelaratnak, ezzel biztosítva maguknak télre is a létezésfeltételeit.

Kultúrkörünk kozmikusan meghatározott ter-mészeti történéseit figyelembe véve a lehetõségekbõségébõl néhány olyan tématerületet választottunkki e könyv számára, amelyek az év folyamán tér-belileg-idõbelileg orientáló segítségként szolgálhat-nak a kisgyerek számára, hogy Földbolygónkonmegvethesse lábát és azon otthon érezze magát.

Naptári évünk januárral kezdõdik. Mivel azon-ban a hónapok témáival a régiónk természeti törté-néseire – tehát a természetnaptárra – irányulunk an-nak évszakonkénti folyamataival és jelenségeivel,azért a természeti évkörforgás menetét a tavasz,nyár, õsz és tél sorrendjében követjük. Ennélfogva ekönyv a tavaszi hónappal, márciussal kezdõdik.

Fordította: Szabó Attila

2. ábra – Az állatöv hasonlít egy táncteremre, amelyben tizenkétkép található, és amelyben bolygórendszerünk egy jól rendezetttáncformációban mozog. Ez az ábrázolás Cellarius égi atlasza(1661). Bemutatja a világrendszert Kopernikusz látószögébõl.

SzG 2006/1 17

PEDAGÓGIA

TAVASZ

NNöövveekkeeddééss:: mmiinnddeenn kkiiffeelléé iirráánnyyuullKOS (03. 21.) A rügyek és csírák törekszenek és ki-törnek a fény irányában.BIKA (04. 21.) A növekedés fokozódik, a forma ki-bontakozik, odafordulás a Naphoz.IKREK (05. 21.) Az ivarosság [Geschlechtlichkeit]kifejlõdik, a természet felvirágzik. Az életegységmeghasad.

NYÁR

TTeerrmméésskkééppzzõõddééss:: bbeeffeelléé ffoorrdduullááss,, éérrééssRÁK (06. 21.) Gyümölcs- és magkezdemény jelenikmeg. Törekvés az egyesülésre.OROSZLÁN (07. 22.) A megmutatkozó élet továbbérik. Az életerõ tartja magát.SZÛZ (08. 23.) Az erõáramlás és a nedvfolyamcsökken. A perzselõ nyár véget ér.

ÕSZ

EEllmmúúllááss ééss nnyyuuggaalloommMÉRLEG (09. 23.) Intenzív érés. A növények fony-nyadása és színváltozása a fény és a meleg csökkené-sével.SKORPIÓ (10. 23.) A növények elhalnak, de a gyö-kérben és a magban tovább élnek, amikor körülöt-tük minden szürke és egyhangú.NYILAS (11. 22.) A növények a legalacsonyabb Nap-állás idején az újrakezdésre készülõdve pihennek.

TÉL

KKeelleettkkeezzééss:: úújj iimmppuullzzuuss aa ccssíírráázzáássrraaBAK (12. 21.) A kozmoszból új élet impulzálódik.Fény iránti vágy ébred.VÍZÖNTÕ (01. 20.) Életvíz áramlik bele a növé-nyekbe a földfelszínen keresztül. A fény iránti vágyfokozódik.HALAK (02. 20.) A víz és a Nap a csírát új életre éb-resztik. A rügyek duzzadnak.

3. ábra

SzG 2006/118

PEDAGÓGIA

(…)

Ritmus és rituálé

Ösztönzés egy szellemhez méltó pedagógiaiidõfogalom képzéséhez

„Ezzel szemben a mi kezdeményezésünkerõteljesen a ritmusból és rituáléból indul ki –ez nemcsak a gyermeket erõsíti láthatóan, ha-nem a nevelõnek is hatalmas segítség a nap ala-kításában.” (idézet egy Waldorf-óvónõvel ké-szített interjúból. Info3, különkiadás, 2003.május)

*

„A játékszenvedély visszalép a lélek mélyére,és csak egy sokkal késõbbi életkorban lép ismétnapvilágra: a húszas évek második felében,amikor az embernek bele kell állnia a gyakorla-ti életbe. Az egyik nagy ügyességgel helyezke-dik bele a sors feladataiba, a másikból világide-gen álmodozó lesz, és a kettõ között a legsok-rétûbb árnyalatok lehetségesek. Az a mód, aho-gyan az ember ezekben az években a gyakorla-

ti életbe képes belehelyezkedni, csak akkor ma-gyarázható meg, ha tudjuk, hogy ez az embernégy, öt, hat, hétévesen hogyan játszott.” (Ru-dolf Steiner 1921. február 28-án.)

A filozófus Immanuel Kantról (1724-1804)azt mesélik, hogy napi sétáját úgy idõzítette,hogy az ember ahhoz igazíthatta az óráját. Rit-mikusan élt, vagy pedáns volt? A szabadság köl-tõje, Friedrich Schiller, és a szabadság gondol-kodója, Rudolf Steiner, mindketten energiku-san elhatárolták tõle magukat. Gondolatrend-szerét merevnek kell mondanunk. De érdekeslenne tudni, hogy kisgyermekként szabad éskalandos játékélete volt-e, vagy egy az idõt szi-gorúan szabályozó felnõttvilág vette körül.

Aki a ritmust és rituálét, mint a gyermek el-sõ hét évének nevelési eszközeit nemcsak sza-vakként veszi a szájára, hanem mértékadó el-vekként gyakorolja és másokat is ilyen gyakor-lásra ösztökél, annak néhány alapvetõ dolgotmeg kellene gondolnia. Jóllehet a ritmusok is,mint a rituálék, idõformációk, idõalakok. Egé-szen közel állnak hozzájuk: terv, pedantéria, se-matizmus. Aki ritmusokat prédikál, annak ga-ranciákkal kell rendelkeznie, garanciákat kelladnia, hogy egy olyan eleven dolog, mint a rit-mus, soha nem kerül a pedantéria, a sablonok

Werner Kuhfuss

EGY JÖVÕBELI ÓVODAPEDAGÓGIA VEZÉRGONDOLATAI

Goethe a kultúrát – helyesen – egyes elõrehaladott vezetõ személyiségek tetteinek látja, akik akozmikus igazság szellemének közvetítõiként, isteni inspirációból látják az õsképeket, és azokat

eszmeként elhozzák népeikhez az emberiség elõrehaladása érdekében.

Richard Karutz

Hogy képes-e valaki a gyermek mozgásának/mozdulatainak vonásaiban, ami az ember elõtt van,sejtve felvillanni látni a gyermek élete közepének akarati elhatározásait és döntéseit, vagy sem,

ez dönti el, hogy a gyermek szellemnek megfelelõ nevelõje-e vagy sem. Az egyik követi intuícióit éshálásan ápolja azokat. A másik azt közelíti a gyermekhez, ami nem több, mint amit maga képes

elképzelni. Az egyik megnyitja az életet a gyermek számára, a másik korlátozza és bezárja azt.

Ernst Allvar

* Werner Kuhfuss: Die Waldorf-Kindergarten-Pädagogik, a 9. és a 15-28. oldalak. Az „Elõzetes megjegyzések” címû fe-jezet (a könyv 10-24. oldalai) elõzõ számunkban, Szabó Attila fordításában jelent meg. Verlag Ch. Möllmann 2005)

SzG 2006/1 19

PEDAGÓGIA

és külsõ idõmértékek közelébe. Ha a külsõ idõ-felosztás, amit állandóan ismételnek, ritmuslenne, akkor egy menetrend lenne a ritmusoknetovábbja.

Mi a ritmus? A ritmus a görögbõl jön, ésáramló mozgást jelent. Ezzel hasonló mozgásokismétlõdését gondoljuk. Ha az ismétlés túlságo-san egyformává válik, akkor taktussá válik.Ahogy a ritmust, például a zenében, megeleve-nítõnek, lelkesítõnek éljük át, úgy a taktust mo-notonnak, unalmasnak és bénítónak. Nos, egy-általán nem létezik ritmus mint olyan. Egy idõ-felosztás, például egy délelõtt felosztása egyóvodában, nem ritmus, hanem egy képzet, amitsematikusan ráhúznak egy külsõ idõre. A mér-ték az óra mutatta idõ, ami egy térbeli idõkép-zet, és így a valódi idõ ellentéte. Aki tehát egyolyan tervet valósít meg, melyben az idõt pon-tosan részekre osztja, amelyek egymás után le-futva kitöltenek egy délelõttöt, az térré teszi azidõt és megöli, mert a tér az idõ vége.

Nos, azt mondhatjuk: ezt az idõt örömtelitevékenység tölti ki. Ennek az elõre megadottidõnek az egyes részeibe beleadhatjuk lelkese-désünket. Ez mégsem változtat azon a tényen,hogy a valódi idõ nem örömbõl és lelkesedés-bõl keletkezik, hanem fordítva: az idõbeosztáselõre meg van adva, és pusztán az öröm és lel-kesedés tudja megakadályozni ezt a térré tettidõt abban, hogy ne hasson sematikusan és ez-zel taktusszerûen. Aki ismer óvodákat, melyek-ben az elõre megadott idõt kitöltik, az tudja,hogy ez a legsajátosabb keverékét hozza létre azakart, a „gyermek számára fontos” örömnek ésaz ezzel egyidejû stressznek, hogy teljesítsék atervet. Mi itt a helyzet?

A ritmus mindig egy szubsztanciához kötõ-dik. A víz sokrétû alakzatai a vízhez kötõdnek.Víz nélkül nem léteznek a víz ritmusai. A nö-vényvilág alakzatai eleven szerves szubsztanciá-ból képzõdnek. Így van ez a felhõkkel, kövek-kel, tûzzel, hanggal: egy másik szubsztancia,mint a mindenkori ritmusok, hordozza, képezi,vagy veszi fel kívülrõl a ritmusokat mint hordo-zó. Mik tehát az idõ-ritmusok? Mi a szubsztan-ciája az idõnek? Az idõ, amit annak nevezünkés felosztunk, az egy képzet. Az idõnek nincsolyan szubsztanciája, melynek ritmust adhat-nánk, melyet ritmizálhatnánk. Kell egy trombi-ta, egy hegedû, egy vízfolyás, testek mozgásavagy valami megfelelõ, ami mozog. Egy dél-elõtt, részekre darabolva és folyamatként el-gondolva egy puszta Kyméra. És ha emberimozgással töltik ki, akkor ezek a Kymérát szol-

gálják, mert a mozgások nem az emberekbõl, azõ individuális idejükbõl keletkeztek, hanemjószándékú képzetként elõre megadták nekik.

Nos, van egy törvényszerûség: Ha nem szel-lemi jelenléttel, egy áramló szubsztanciából ke-letkezik „ritmus”, akkor az pusztít, amit akkortaktusnak kell nevezni, valami más szubsztanci-ának. Ez az oka a stresszes, megbetegedõ és ki-égett óvónõknek. Pontosan az az igyekezet õrlifel az utolsó erõket, hogy mindig vidámnak éslelkesnek kell lenni – mindezt azzal az érzéssel,hogy csõdöt mondtak, anélkül, hogy bárki vilá-gos gondolatot alkotott volna arról, amire ez amondat utal: Valódi ritmus individuális életbõlkeletkezik. Az elõre megadott ritmus taktus, ésfelemészti az ember erõit abban a fáradozásban,hogy elevenné tegye azt. Szakadékokba kellenetekintenünk, hogy meg tudjuk magyarázni, mi-ért nem tompul nyilvánvalóan némely óvónõprofesszionalizmusa, hanem évtizedekig kitart,éppen az elõre megadott „ritmusok” követésé-ben. Ezt most mellõzzük; de szellemtudomá-nyos oldalról világos ítéletet lehetne alkotni ró-la.

Tehát a gyerekek: nekik mégiscsak olyan jóttesz a ritmus, sõt a rituálé! Valóban jót tesz agyerekeknek egy idõséma, ahogy azt mindenüttgyakorolják? Vagy az óvónõknek van rá szüksé-gük, hogy a káoszba feloldódni akaró gyerekse-regben rendet tegyenek? Rudolf Steiner kije-lentései alapján csak akkor lehetne errõl meg-alapozott ítéletet alkotni, ha megvizsgálnánk abiográfiai következményeket az élet közepén azolyan gyerekeknél, akiket alávetettek az egy-forma idõbeosztásnak. Addig, amíg nincs azegyes életpályákat ebbõl a szempontból az idõ-ben követõ szellemtudományos vizsgálat, addignem jogosult az elõre megadott idõbeosztás po-zitív hatásáról beszélni.

Induljunk ki abból, hogy feladjuk a Waldorfóvodákban szokásos elõre megadott idõbeosz-tást. Mi kerülne a helyére? Elsõsorban el kelle-ne kezdeni egy olyan gondolkodást, ami a tel-jes antropozófiát veszi alapul, és nemcsak bizo-nyos részeket, melyek egy pusztán óvónõs kép-zetalkotásnak kedveznek. Fel kell hagyni azzal,hogy egy puszta óvodagondolkodás alapozzameg továbbra is az óvodát. Az óvónõi gondol-kodás azt kérdezi: mire van szüksége a gyerek-nek? És azt hiszi, hogy a sok ajánlott könyvecs-kében ezt megtalálja. A szellemtudományosangondolkodó azt kérdezi: mire van szüksége azindividualitásnak az élet közepén? Ezt azonbancsak maga az individualitás tudja. És itt

SzG 2006/120

PEDAGÓGIA

minden elõre megformált pedagógia végpont-ján állunk.

Ki kell tehát fejleszteni egy általános szel-lemtudományos gondolkodást. Ebbõl kiindulvalehet aztán teljesen mást mondani az óvodákravonatkozóan, mint amit eddig szokás volt mon-dani, például ezt: hasonlítsuk össze a gyerekkelvaló együttélést az elsõ hét évben az ember vér-keringésének és szívének viszonyával. RudolfSteiner és néhány antropozófus szívkutató ré-vén tudjuk, hogy a szív nem pumpa, hanemhogy a keringés önmagától áramlik, és a szív akeringést ritmizáló szerv. A vér kezdetben a szívnélkül áramlik. A szív érzékeli ezt az áramlást,és impulzusokat helyez bele, amelyek ritmizál-nak. A jelenlegi óvodákban – kivételektõl elte-kintve, ahol az óvónõk öntudatlanul helyesencselekszenek, vagyis eltérnek a tervõl, – ez tör-ténik: az óvónõ hozza létre a maga akarata ésszándéka szerint a közvetlen idõ-beosztást ésidõ-kitöltést, azaz pumpálja az idõáramot, amiegyáltalán csak az õ tevékenysége következté-ben jön létre.

Ezzel egy térrétevõ és materializáló elvet ta-lálunk a középpontjában egy pedagógiának, amiazt állítja magáról, hogy a szellembõl vezettetettle. Ezt sok óvónõ érzi, anélkül, hogy tudnákrossz közérzetük okát. Ha felhagynának ezzel atudatos, szándékteli tevékenységgel, mely a gye-rek akaratára irányul, minden kiszabadulna ataktusból és káosz keletkezne. Hogyan nézhetneki ez után a tevékenységük, ha az megfelelne aszívre vetett szellemtudományos pillantásnak?Fölkeresné azt a körforgást, mely az õ pedagó-giai tevékenysége nélkül keletkezni szeretne. Aza pedagógiai szándék, hogy jót tegyünk a gye-reknek, és akaratát folytonosan a helyes iránybatereljük, olyan mértékben zárja ki a valódi aka-rat-körforgást, hogy az már nem is érzékelhetõ,így pedig tagadható is. Hol lehet rátalálni arraa körforgásra, mely az óvónõnek mint szív-szervnek megfelel? A valódi idõ észlelésében.Ennek csak érintõleges kapcsolata van az óra-mutatta idõvel. Rudolf Steiner úgy írja le, mintvalami kettõs, sõt hármas természetû dolgot. Azegyik rész a fejlõdés, evolúció. A második azinvolúció. A harmadik pedig: „teremtés a sem-mibõl”. A fejlõdés a múltból jön és kauzálisanmegalapozott. Az involúció a jövõbõl áramlik ésegyáltalán nem látható elõre. A „teremtés asemmibõl” a közvetlenül létrejövõ helyzetekszellem-jelenléttel történõ alakítása a logika, aszépség és moralitás értelmében. Ez csak intuití-ve történhet az adott pillanatban.

Nos, ezek is mind csak szavak és képzetek.De már ezek is mutatják, hogy nem lehetségesegy elõre megadott terv, egy elõre elkészítettidõbeosztás, ha az idõ valóságos lényének megakarunk felelni. Mi is az idõ valóságos lénye,és hol játszódik le, ahol észlelhetjük? Elõször – mint minden jó értelemben vett okkult tettnél– le kell mondanunk arról, hogy saját akaratun-kat érvényesítsük. Amikor pedagógiailag hatniakarunk a gyerek akaratára az idõ-kitöltéssel,akkor elvágjuk magunkat és a gyereket attól aszellemi áramlástól, amely a gyermek sorsábanés a mi sorsunkban mûködni akar.

Hogyan szabadulhatunk meg a dilemmától,hogy ne álljunk tétlenül, amint egy szellemiáramlásra akarunk fülelni, ugyanakkor pedigmeg is akadályozzuk, hogy a gyerekek közöttkáosz keletkezzen? Csak egy eszköz létezik:magunknak kell dolgoznunk, szorgalmas, rit-mikus, muzikális tevékenységbe kerülnünk. Asors-idõ szellemi áramlásának is szüksége vanegy, a fizikaiban fellépõ szubsztanciára, amely-ben ritmizálóan le-játszódhat. A felnõtt számá-ra ez egy hosszúlélegzetû, kõkemény, türelmesmmuunnkkaa,, ami a matériával, a szubsztancia-szét-hullással szembeni ritmikus ellenállásból ésproduktumok létrehozásából áll; és a gyerekszámára az ennek a munkának a közelében ön-magát szabadon tápláló és tanító jjááttéékk..

Csak a munka és játék testvér-szubsztanciá-jában, amelyek szabadon, képzetek és szándé-kok nélkül hatnak egymásra, lépnek fel egyál-talán idõritmusok, amelyek igaziak. Bennükkeletkeznek sûrûsödések és kitágulások, szüne-tek, elõvételezések és utócsengések, évszakokés ünnepélyességek. Ebbe belejátszik mindenegyes gyerek individuális születés elõtti mivol-ta, amit Rudolf Steiner szerint meg kell erõsí-teni, igazolni, „tükrözni” kell, amit azonbanegy általános idõterv megakadályoz. Csakmost kezdõdhetne egy, az antropozófia értel-mében végzett óvoda-munka. Nõk itt-ott mársejtik ezt. Aztán majd a megfelelõ férfiak iscsatlakoznak.

Akkor felhagynánk azzal, hogy az éter- vagyszokástesteket formáljuk és élethossziglan alkal-mazkodóvá akarjuk tenni, ehelyett hagynánk,hogy az individuumok a születés elõtti miszté-riumi tapasztalataikból közöljenek számunkravalamit a világéter lényérõl, ami szeretne min-ket megeleveníteni és tanítani, hogy kijuthas-sunk abból az emberiség-krízisbõl, melybenbenne állunk.

SzG 2006/1 21

PEDAGÓGIA

Utánzás

A kisgyermek szabad ereje

Mi a célja a kisgyermek szellemtudomány-ból kiinduló nevelésének? Ha Rudolf Steinerkijelentéseibõl indulunk ki, akkor ez a cél azembernek az a képessége, hogy az élete közepénúgy ragadja meg a maga individuális, születéselõtti elhatározásait, hogy „nagy ügyességgelálljon bele a sors feladataiba.” Az eddig szoká-sos óvodapedagógiai perspektívától teljesenkülönbözõt kellene találni – messze túl azon,ami az elsõ hét életévben a gyermek környeze-te számára áttekinthetõ – ahhoz, hogy csírákathelyezzünk el, magokat vessünk vagy ahogy ép-pen nevezni akarjuk, melyek nem közvetlenül,és nem befolyásolható kerülõ utakon ösztönzikés erõsítik az individuális sors-képességet. Egyilyen perspektíva keresésében és megtalálásá-ban mindazt elhagyjuk, ami eddig – mindegy,hogy milyen alapokon állva – óvodának nevez-tetett.

Elsõként azt kellene elismerni, hogy senkinem képes egy gyerekre úgy hatni, hatni akar-ni, hogy ez a hatás – közelítõleg – húsz évvelkésõbb az individuumnak éppúgy váljon a javá-ra, ahogy annak – az idõközben létrejött sajátbelátása szerint – szüksége van rá. Aki azt állít-ja, hogy metodikailag úgy tud hatni egy gyerek-re, hogy ez az – individuális – hatás fiatal fel-nõttkorban bizonyossággal fellép, az csalódnifog. Vagy olyan eszközökre gondol, melyekpontosabban megnézve nem olyanok, hogy azantropozófia értelmében rózsakereszteseknek,azaz a szabadságot szolgálónak lehetne õketnevezni. Egy, a szellemtudományból kiindulónevelésnek teljességgel szabadnak kell lennie.Nem szabad elsáncolnia magát téves képzetekmögé, miszerint utánzási kor és tekintély-kor-szak az engedelmesség, ezzel a nem-szabadságkorszakai, melyek azután következménykéntmegvetik az alapjait egy szilárd szabadság-ké-pességnek.

Az inkarnációhoz való elhatározás szabad el-határozás, minden kozmikus kísérõ jelenségé-vel, mint például a megfelelõ szülõpár generá-ciókon keresztül történõ elõkészítésével. A fel-egyenesedés és a járni tanulás szabad, éppúgy abeszéd megtanulása is. Ez nem a magát a tudat-ból kiindulva vezetés szabadsága. De az indivi-duális akarati áramlat szabadsága, amely érez-ve és irányítóan körülveszi – az angyal-lénnyelösszhangban – az emberréválás folyamatát. Így

Rudolf Steiner fáradhatatlanul, újból és újbólhangsúlyozza, hogy a gyermeket, mindenek-elõtt a kis gyermeket ebben a szabadon, magaáltal választott, csak az õ individualitása általátlátható inkarnációs áramlásban ne zavarjuk.„Ennek hatalmas, mély jelentõséggel bíró gya-korlati következménye van; az a következmé-nye, hogy az embert életének ebben a szakaszá-ban nem szabad megzavarnunk az erõk befoga-dásában, illetve azon erõk értékesítésében, me-lyeket befogadott.”4

Ha már most – meggondolva a körülménye-ket és konzekvenciákat – belsõ õszinteségbõlkiindulva nem támaszthatjuk azt az igényt,hogy a gyermeknevelés célját – ami az élet kö-zepén ragadható meg – irányítani és befolyásol-ni akarjuk, akkor minden más pedagógiai intéz-kedést is, melyek rövidebb távra szólnak és ké-zenfekvõbbek, alkalmatlanként el kell vetnünk.Mert: ha nem a sors-célra irányulnak – és nemlehetnek ilyenek –, akkor nem szolgálnak segít-ségül az individuumnak. Amennyiben szokáso-kat alakítanak ki, úgy az individuumnak el kellvetnie õket mint kívülrõl adottakat, hogy ön-magához juthasson, és ekkor akadályok. Mertki meri állítani, hogy azok a szokások, melye-ket az én rendre vonatkozó felfogásomból kiin-dulva a gyermekhez közelítek, azok olyanok,hogy ez az individuum sajátjaiként szeretné át-élni azokat?

Régi, történelmi és korszerûtlen forrásokbólszármazó gondolkodás az, amely a gyermekek-kel általánosan érvényes szokásokat akar elsajá-títtatni, melyek késõbb az életben majd haszná-ra válnak. Aki valóban ismeri és áttekinti agyermekben lakozó utánzási képességet, az felfogja ezt ismerni. De azt is fel fogja ismerni,hogy van valami mélyebb, jobb és igazabb, mintközvetlenül az akaratra hatva szokásokat kiala-kítani.

Az utánzás ereje a pedagógus számára kísér-tõ erõ. Ártalmatlannak és magától értetõdõnekmutatkozik, úgyhogy kísértésbe esünk a gyer-meki ártatlanság látszatát követve a gyermek-nek minden lehetségeset felkínálni, amit õ az-tán elfogad és utánoz. A szovjet bölcsõde épp-úgy, mint az antiautoriter gyerekmegõrzõ, aMontessori-pedagógia vagy a „Waldorf-óvo-dapedagógiának” nevezett: mindenütt a legel-lentétesebb elemeket találjuk, melyeket utánoz-nak a gyerekek, és azok így közvetlenül bele-mennek a szokástestbe. A kísértés antropozófusösszefüggésben abban áll, hogy az utánzást bi-zonyos értelemben azonosítják a szokástesttel,

SzG 2006/122

PEDAGÓGIA

és arra használják, hogy olyan szokásokat vésse-nek ebbe a testbe, melyek az óvodai gondolko-dás számára értelmesnek és hasznosnak tûnnek.

Fel kell ismerni, hogy az utánzás egy szabad,az individuális szabadságot szolgáló képesség.Feladata soha és semmikor nem az, hogy mara-dandó szokásokat képezzen. Az utánzó képes-ség, az élettesttel összekapcsolódva, arra való,hogy a környezõ élettõl közelítési modelleketvegyen kölcsön, melyeket ritmikusan – ismétel-ve – kipróbálva, egy ideig megtapasztal a gye-rek, hogy azután újabb modelleket megismer-ve, a korábbiakat megváltoztassa és feloldja! Azutánzási képesség tehát az étertest abszolút in-dividuális kutató és átalakító ereje, ami a magát(az angyal kíséretében) az életviszonyokba be-ledolgozó magasabb én megbízásából akar mû-ködni! Ebben áll az elsõ hét évben az „étertestszabaddá válása”. Aki ebbe a – szigorú fegyel-mezettséggel önmagát vezetni akaró – individu-ális erõbe pedagógiai normákkal és sztereotípi-ákkal belenyúl, az hallatlan mértékben vétkezika mindenkori gyermek jövõbeli feladata ellen.

A kisgyermek életfeladata a játék. A játékotmeg kell érteni. A játék az inkarnálódó indivi-dualitás és a vezetõ kozmikus lények együttmû-ködése, melybe oktatóan (vagy zavaróan) ele-mentáris lények is belekeverednek.

Rudolf Steiner szellemtudománya az elsõ le-hetõség a világfejlõdésben a játék lényegétmegérteni, és ahogy e szellemtudomány révénlehetséges, a gondolkodást megragadni. Ahhoz,hogy a gyermek utánzóképességének feladatátkutassuk, meg kell alapítani egy spirituális já-téktudományt, egy játékmûvészetet. A játék at-tól szenved, hogy a legtöbb világszemléletben –már ha egyáltalán elismerik, – szolgálónak te-kintik. Eszköz egy cél eléréséhez, és az élet ko-molysága által le kell gyõzni. Így a pedagógia ishasználja, hogy egészen más természetû eleme-ket könnyebben közelhozzon a gyerekhez. Az atény, hogy a mai gyerekeknél a játék elsorvadnilátszik, arra csábít, hogy „ösztönzõen” és elõ-írásszerûen belenyúljanak a gyerekek akaratá-ba, hogy így – legalább utasításra – játsszanak.

Ahhoz, hogy új, spirituális értelemben meg-alapozzunk egy játéktudományt, egy játékmû-vészetet, Steiner közlésein keresztül tanulmá-nyoznunk kell Schillert a maga teljes nép-peda-gógiai missziójában. Schillerbõl kiindulva buk-kant fel Heinrich Marianus Deinhard, akitSteiner mint „Közép-Európa egyik legmélyebbszellemét” említette. Deinhard Bécsben egy jö-võbemutató pedagógiát fejlesztett ki; neki kö-

szönhetjük a játék és munka belsõ rokonságárautaló úttörõ megállapítást. A Szabadság filozó-fiája, mint Schiller Levelek az ember esztétikainevelésérõl címû írásának továbbvezetése – amely levelekben a játékot mint a tulajdon-képpeni emberi szabadságképességet írja leSchiller –, lénye szerint hozzátartozik a játékszellemi értelemben történõ tanulmányozásá-hoz.

Ezzel azonban már az új éteri képességek ésaz éterikus Krisztus területén, a jelenkori és jö-võbeli emberiség kor-tulajdonságai és kor-fel-adatai területén járunk. A gyerekek, akikrõlSteiner azt modnja, hogy a modern korban szü-letésük elõtt misztériumi tanításban részesül-nek6, ezáltal ezeket az új képességeket magu-kon (étertestükben) és magukban (mint indivi-duális tanítást, útmutatást) hordozzák. A játékmint elmúló, elcsendülõ, nyughatatlanságtól ésunalomtól éppúgy, mint a civilizáció befolyása-itól fenyegetve – ez az egyik. Jogos, hogy el kellmúlnia. Mert a játék mindig függ egykultúrkörnyezettõl. Ezt egy vékonyfalú peda-gógia nem tudja pótolni. A kultúrkörnyezetszéthullott, ezzel együtt a játéknak is tönkrekell mennie. Egy okos, igyekvõ pedagógia he-lyett, amely a játék széthullását csak nagy fá-radság árán tudja elfedni, új kultúrkörnyezetfelépítésére van szükség. És ahogy a falu vagykézmûvesség korábbi munka-világa nem vettefigyelembe/nem tulajdonított jelentõséget agyermek játékának, éppoly kevéssé kell egy újmunkálkodó/dolgozó kultúrvilágnak a gyermekjátékára irányulnia. Ha a régi játékképességmaradványait alaposan tönkre akarjuk tenni,akkor a nevelést közvetlenül a gyerek akaratá-ra kell irányítanunk. A bénító következménye-ket húsz évvel késõbb szemlélhetnénk. Ha egy-általán meg akarjuk teremteni az új játékot, ak-kor saját ritmikus-muzikális munkaképességün-ket kell fejlesztenünk.

A helyes, Rudolf Steiner értelmében kifej-lesztendõ munka révén3 a gyermek környeze-tében szívó, éterikus ellenterek keletkeznek,idõ-alakzatok, melyek kapcsolatba lépnek akozmosszal és az elementáris világgal. Ilyenéterikus, hang- és mozgásteli szabad-terekbenés szabad-idõkben keletkezik gyújtóan és éb-resztõen az új játék. Ahol a régi játék a kicsitszerette, babácskákat, szobácskákat és hasonló-kat – mert ez az egykori nagy, a tájat ismagábafoglaló munka-világ belsõ tere volt –,addig az új játék éppen azokat az elemeket kí-vánja meg, amelyeket az antropozófus kutató

SzG 2006/1 23

PEDAGÓGIA

mint ellentér-geometriát, mint új, az elsõGoetheanumból kiinduló metamorfózis-építé-szetet, mint áramláskutatást és hasonlókat el-kezdett kifejleszteni. Amit, ha komolyan vesz-szük Rudolf Steinert, a gyermek manapság szü-letés elõtti misztérium-tanításként magábanhordoz, az a maga tükrözõdését azon spirituá-lis, matematikai, geometriai, fizikális, kémiai,asztronómiai elemek által kapja meg, melyekenfelnõttként kutatva a gyermek jelenlétében dol-gozunk.

A hét szabad mûvészet, a phytagorászi alap-elemek, mindaz, amit a régi misztériumok ta-nulmányozása révén tudunk, melyekbõl a mû-vészetek és a természettudományok is létrejöt-tek – mindaz adottságként és kívánságként jelenvan a gyermekek utánzó-képességében! Utánzóéterteste alapján minden gyerek magas fokonGoetheanista. Minden gyerek, szabadságképes-sége alapján, ami a környezet-én-ben él és mû-ködik, egy Schiller, egy ismerõje a Szabadság fi-lozófiájának. Ezt a hihetetlen erõ-potenciálttápláljuk – és most nem szeretném azokat azoly kedvesnek gondolt eszközöket felsorolni,melyeket mind ismerünk. Az óvónénis gondol-kodás ártalmatlanságának pusztító hatása tudlenni. Hol maradt az a kulturális áttörés, amiévtizedek óta a több tízezernyi, a mi gondosko-dó kezeink között átment gyermekindividuali-tásban adva volt?

Itt az idõ, hogy kapcsolatba hozzuk a szel-lemtudományt az elsõ hét év pedagógiájával.Reményteljesek Irmgard Kutsch és BrigitteWalden kezdeményezései az évszak-könyvek-ben. Mély ösztönzéseket lehet meríteni pl. Martin Wagenschein könyvébõl, „Kinderauf dem Wege der Physik”. A fizikaprofesszoráltal megfigyelt és szeretetteljesen leírt kutatójáték-események, egy gyermeki természettudo-mány kezdetei, egyúttal misztérium-tartalmakis. A gyermekek szabadon találtak rájuk.

Az elsõ hét év a szabadság birodalma. Hakövetjük a szellemtudományt, akkor óvakod-nunk kell attól, hogy ebbe a szabadságba be-avatkozzunk. Csak a saját munkánkban elõre-haladva követ minket a gyermek játszva. Hatástfejtünk ki, amikor/amennyiben idõt és teret te-remtünk. Éter-tereket teremtünk, amikor fi-gyelmünket valódi kultúrfejlõdésre irányítjuk.Akkor a gyermek utánozza a külsõ cselekvésekmögött rejlõ kultúra-alakító elemet. Abban apedagógiában, amely a gyerekre irányul, a gye-rek a pedagógia mögött rejlõ szándékot utánoz-za, hogy az embereket a „jó” irányába kell be-

folyásolni. Az árnyéktalan, jószándékú pedagó-giai fáradozás során leggyakrabban azt találjuk,hogy a gyerekek a „szabad játékban” arimánikörnyezeti befolyásokat után-játszanak. Ez csakegy – és ebben az értelemben egészséges – kí-sérlet a látszólag gyereknek való luciferiség ki-egyenlítésére. Ha munka veszi körül a gyermekéletét, akkor a gyereknek nem szükséglete azarimáni reprodukció. Az igazi játék mindenkorizgalmasabb.

A szabadság, mely az elsõ hét évben a játék-ban szeretne gyakorlódni, élet és halál kérdése,és minden ártatlanságot nélkülöz. Ami itt ta-pasztalattá vált bátorságban és odaadásban, azaz alapja vagy a szabadságfejlõdésnek, ami azélet közepén sorshordozóan fellép, vagy azélet-gyengeségnek és tájékozódásra képtelen-ségnek, ha egy pórázon tartott gyereknek nemvolt szabad ezt a szabadságot önállóan felépíte-nie.

Az iskolaérettség mint tisztán kispolgári íté-let nem jelenti az óvoda lezárását. Az iskolaidõtátugorva, a játék-idõ belehat az életpálya alap-jába, gyökereibe. Nem a formáló szokások ré-vén nyer erõt, hanem a felejtés mélysége révén.Amit a gyermek az éterikus, metamorfózis-te-remtõ utánzóerõ által a játék szabad idejébenmegszerzett, az annál mélyebbre süllyed a felej-tésbe, és annál segítõbben lép onnan elõ, minéligazibb, életközelibb és szándéknélkülibb volt(ez a megszerzett valami).

A külsõséges „iskolaérettség” helyett egy bá-torság-érettséget, mászás-érettséget, egyhátrafelé-járás-képességet, egy különféle labi-rintusokból-kitalálás-képességet, egy tûzzel,késsel bánásban mutatott érettséget és hasonló-kat kellene vizsgálni. Ebben a korban a gyere-kek örömmel, készségesen akarnak ilyen pró-bákat kiállni. Ezek misztérium-próbák. Aki ki-állja azokat (és mindannyian kiállják), az ké-sõbb az életben egészen a testi organizációigmenõen – és így az agy strukturálódásáig is –egyre inkább (növekvõ módon?) fel lesz fegy-verkezve, hogy az életet ne csak kibírja, hanemannak – az egész emberiség számára – impulzu-sokat adjon.

Fordította: Kádas Ágnes

SzG 2006/124

PEDAGÓGIA

SzG: Milyen kapcsolata van a szociális hármastagozódásnak a Waldorf-iskolával?

K.I.: A hármas tagozódású társadalomban aWaldorf-iskola a szellemi-kulturális orga-nizáció egy intézménye, amely 1919-bena „Dreigliederung” mozgalomból szüle-tett. Azt is mondhatjuk, hogy a Waldorf-iskola egy jövõbeli szociális hármas tago-zódás elõkészítõje lehet. RudolfSteinernél nem találunk olyan utalást,hogy a hármastagozódás mezoszociális te-rületre is érvényes lenne.

SzG.:Dieter Brüll téved, amikor azt állítja a„Waldorf-iskola és hármastagozódás” címûkönyvében, hogy egy igazi Waldorf-iskolá-nak hármastagozódásúnak kell lennie?

K.I.: Dieter Brüll megpróbálta a hár-mastagozódást a Waldorf-iskolák szerve-zetére is alkalmazni, ami nagyon sok vitá-hoz és félreértéshez vezetett. Ilyenszervezetiformára azonban hiába kere-sünk utalást azokban a jegyzõkönyvekben,amelyek a stuttgarti iskola kollégiumi ér-tekezleteirõl készültek 1919 és 1925között. Ezeken a konferenciákon Steinertöbb alkalommal beszélt az iskola republi-kánus-demokratikus intézményérõl, re-publikánus alkotmányáról, „tanárköztár-saságról”. Teljesen egyértelmû volt, hogyaz intézmény igazgatása a tanári kollégi-um feladata. A Waldorf-iskola igazgatásá-ban csak az iskola tanárai vannak benne,és az iskola fejlõdése a kollégium belsõharmóniájától függ, nehézségei pedig ademokratikus felfogásból, mondta Steineraz 1923. január 23-i megbeszélésen.Természetesen funkcionális értelemben aziskolában a szellemi-pedagógiai mellettgazdasági-adminisztratív tevékenység isfolyik, jogi értelemben pedig a törvényesrend szerint kell mûködnie.

SzG.:Tehát a stuttgarti iskolát olyan modellnektekinthetjük, amelynek mintájára felépül-het a Waldorf-iskola szervezete?

K.I.: Beszélhetünk modellrõl egy új iskolamoz-galom számára; de ezt félre is érthetjük,és ekkor a stuttgarti iskolát olyan tökéle-tes modellnek tekintjük, amelyhez iga-zodnia kell minden Waldorf-iskolának.Hogy az elsõ Waldorf-iskolát meg lehes-sen alapítani, Moltnak és Steinernek iga-zodnia kellett az akkori gazdasági hely-zethez és az ország törvényeihez. Számoskompromisszumot kellett kötni, mivelnem létezett szabad szellemi élet.

SzG.:A késõbb keletkezett iskolák nem a stutt-garti iskola mintájára szervezõdtek?

K.I.: Késõbb, az iskolamozgalom elterjedésévelkeletkeznek modellek az iskola mûködé-sére és pedagógiájára vonatkozóan is, ésennek során számos elmélet, módszer,ideológia, dogma is megszületik. A moz-galom közel százéves történetét szellem-tudományos szempontból kellene meg-vizsgálni; én nem tudok róla, hogy ezmegtörtént volna.

SzG.:Akkor milyennek kell lennie egy Waldorf-iskolának?

K.I.: Hogy milyennek kell lennie egy Waldforf-intézménynek, amelyben Rudolf Steinerpedagógiája megvalósulhat, vagy máskép-pen, hogyan tud a Waldorf-pedagógia a vi-lág különbözõ területein intézményesenmegvalósulni, vagy éppen milyen kerülõutakon, tévutakon kell keresztülmennie ah-hoz, hogy valóban meg tudjuk érteni, hogyitt egy teljesen új, eddig még soha nem lé-tezett gyermeknevelésrõl van szó, és ennekmegfelelõen egy teljesen új szociális impul-zusról, ehhez segíthet, ha megvizsgáljuk,hogy hogyan jött létre az elsõ Waldorf-iskola, amelyet Emil Molt, a Waldorf Asto-ria Cigarettagyár tulajdonosa és igazgatójaalapított, és amelyben Rudolf Steiner egy újnevelési impulzust inaugurált.

SzG.:Hogyan jött létre az elsõ iskola, melyetSteiner alapított?

Beszélgetés Kálmán Istvánnal

WALDORF-ISKOLÁRÓL, WALDORF-PEDAGÓGIÁRÓL

SzG 2006/1 25

PEDAGÓGIA

K.I.: Elõször is: az iskolát nem Rudolf Steiner,hanem Emil Molt alapította. Hogy õt,mint ipari vállalkozót, hogyan vezette asors a saját feladatának felismeréséhez,milyen történet elõzte meg a kezdemé-nyezését, hogyan dolgoztak együtt Her-bert Hahn-nal az iskola alapításán, aztMolt leírja az önéletrajzában. Nagy kár,hogy ezt a sorstörténetet nálunk alig is-merik. Még ennél is sokkal fontosabb azttanulmányoznunk, hogy hogyan teremt aszellem, Rudolf Steiner szelleme a semmi-bõl, hogyan válik egy igazi iniciatíva élet-praxissá. Ezt nem modellnek kell tekinte-nünk, hanem õskezdetnek.

SzG.:Hogyan ismerhetjük fel ezt az õskezdetet?

K.I.: Ez egy olyan történet, amely megmutatja,hogy az intuitíve megragadott eszme az,ami magában hordozza a megvalósításhozszükséges erõt.

SzG.:Milyen ez a történet?

K.I.: 1919-ben vagyunk, a háborút vesztettNémetországban. Sok millió halottat gyá-szolnak. Az ország gazdasága romokban.Forradalom forradalmat követ. Bolsevikveszély, éhínség, nyomor. Az emberek ke-nyérért és békéért kiáltanak. RudolfSteiner április 23-án elõadást tart aWaldorf Astoria cigarettagyár munkásai-nak. Az elõadás után Molt meghívjaSteinert az üzemi tanács ülésére, és ittelõadja, hogy iskolát akar alapítani amunkások gyermekeinek nevelésére. Fel-kéri Steinert, hogy rendezze be az iskolátés vegye át a vezetését. Financiális alap-ként százezer márkát ajánl fel a cég tisztanyereségébõl.Tehát van egy gondolat, vankétszáz gyerek, nincs engedély,nincs épület,nincs pénz,nincs tanár,nincs tanterv.Április 25-én Steiner elõadást tart aDaimler mûvek munkásainak. Utánamegbeszélés Molttal, Hahn-nal ésStockmeyerrel. Steiner irányvonalat fo-galmaz meg az iskola formájáról és veze-tésérõl, és megbízza Stockmeyert, nézzentanárok után.1919. május 13-án megbeszélés a kultusz-

minisztériumban Heymann szociálde-mokrata miniszterrel. Heymann támoga-tásáról biztosította Molt kezdeményezé-sét, örült, hogy egy kapitalista egy egysé-ges iskola tervét akarja megvalósítani, éselfogadta Steiner alapvetõ szempontjait atanítás szabadságára vonatkozóan, példá-ul azt, hogy a tanárok állami vizsga nélkülis taníthatnak, és a képzés a Waldorf-szemináriumon történik. Az iskola sem-milyen állami támogatást nem kapott.Május 30-án nézte meg Steiner az iskolaindítására alkalmas épületet aKanonenwegen. A megvételt és az átépí-tést Molt finanszírozta saját vagyonából(500 ezer márka). A stuttgartiak fellázad-tak, nem akarták, hogy ezen a helyen is-kola létesüljön. Augusztus 31-én indult a két és félhetesképzés. Naponta 9,00-11,00-ig általánosembertan, 11,00-11,30-ig metodika-di-daktika, délután szemináriumi megbeszé-lések másnapra elvégzendõ feladatokkal.A tanárok a Waldorf Astoria gyár alkal-mazottai voltak, jövedelmüket a gyár fi-zette.Szeptember 7-én a Waldorf-iskola ünne-pélyes megnyitója több mint ezer résztve-võvel. Az iskola évente növekedett, mígelérte az ezeregyszázas gyermeklétszámotmindössze hatvan tanárral. A területszükségessé vált bõvítését a KommendenTag Részvénytársaság finanszírozta. 1920. május 19-én Molt javaslatára meg-alakul a Waldorf-iskola Egyesület. Céljaaz iskola finanszírozása és a pedagógia el-terjesztése. A Waldorf Astoria az egyesü-lettel kötött szerzõdésben magára vállaljaa gyári munkások gyermekeinek teljes ta-nítási költségét.

SzG.:Ez fantasztikus! A huszadik század legna-gyobb kulturális vállalkozása! A semmi-bõl, azaz a morális intuícióból a morálismegvalósulásig, mindez tavasztól õszig!

K.I.: Most – én legalábbis így látom – az õszbõlkell tovább, a tavasz felé haladni, atavaszi megújulás felé.

SzG.:A magyarországi Waldorf-intézményektörténete is egy õskezdet? Itt is tanulmá-nyozhatjuk, hogy hogyan teremt a szel-lem?

SzG 2006/126

PEDAGÓGIA

K.I.: Eltekintve az elsõ magyarországi Waldorf-iskolától, amelyet 1926-ban Göllner Má-ria alapított*, és amely a történelmi hely-zet következtében csak hét évig tudottfennmaradni, a rendszerváltás utániWaldorf-alapítások adaptációk voltak,nyugatról érkezõ pedagógusok, tanároksegítségével. Ebben az idõben a Waldorf-mozgalomban már jelen voltak a hanyat-lás erõi is. Azonkívül nálunk a bolseviz-mus negyven éven keresztül óriási rom-bolást vitt véghez a lelkekben.

SzG.:Tehát nem az eredeti forrásból fejlõdött kia magyar Waldorf-pedagógia?

K.I.: De volt egy úttörõ fázis. A korábban ille-gálisan mûködõ Magyar AntropozófiaiTársaság tagjai össszefogtak, hogy óvo-dát, iskolát, képzéseket alapítsanak. Iga-zi együttmûködés volt ez, lelkesedéssel,áldozattal, valóban együttmûködés volt.Az érdeklõdés óriási volt országszerte. Lett iskolaépület, de túlnyomórészt álla-mi önkormányzati támogatással, lett en-gedély, elõször lobbizással egyedi, majd aközoktatási törvény megszületésével ál-lami, ellenõrzéssel, lett fizetés az ál-lami normatívából, melyet a diákok utánfizetett tandíjak és pályázatokon nyertpénzek egészítettek ki, lett (gyorstalpaló)szeminárium a leendõ tanárok képzésé-re, jöttek külföldrõl misszionárius taná-rok,lett Waldorf-tanterv és Waldorf-módszerszellemtudomány nélkül. A közoktatásitörvény kényszerrel hozta létre a fenn-tartó feladatokat ellátó alapítványokat,egyesületeket, melyek révén a szülõk be-leszövõdtek az iskolai életbe. Végül meg-született a Magyar Waldorf Szövetség,mely a mai napig nem volt képes integ-rálni a Waldorf-intézményeket.

SzG.:Mi volt az oka annak, hogy a kezdeti ösz-szefogás felbomlott? Konfliktusok, rosszgazdálkodás, kaotikus állapotok keletkez-tek. Számos esetben kontraszelekció jöttlétre, hatalmi tendenciák érvényesültek...

K.I.: Nem nõttünk fel a feladathoz. Emberigyengeségek, személyes ambíciók, múlt-ból hozott sorsok kiegyenlítetlensége, sokminden más. De ha ezekbe belemegyünk,infernális területre lépünk.

SzG.:Magyarázatot adhat minderre a lelkeknegyven éven át tartó bolsevizálása?

K.I.: Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Dehogy a mozgalom, melyhez példátlanulsok ember csatlakozott, megrekedt az út-törõ fázisban, annak a legfõbb oka az,hogy a Waldorf óvónõk, tanárok, a mér-tékadó szerepet vállaló szülõk, munkatár-sak nem értették meg, félreértették a szel-lemtudományos emberismeretre épülõnevelésmûvészetet, fokozatosan elidege-nedtek Rudolf Steiner antropozófiájátólés szociális impulzusától. Ez az egyik okaannak is, hogy az iskolák alapításakor atanárok nem vállalták fel az intézményükteljes mûködtetését, így a szülõk jogosu-latlanul beleszövõdtek az iskola tevékeny-ségébe, nem tudott kialakulni a megfelelõszervezeti forma, a „tanárköztársaság”.

SzG.:Mit kellene felismernünk, hogy a történeta jövõben más irányt vegyen?

K.I.: Mindenek elõtt azt, hogy a steineri peda-gógia nem „szabadságra nevelés”, hanema gyermek szabadságban történõ indivi-duális fejlõdésének segítõje. WernerKuhfuss azt állítja, hogy a kisgyermek fej-lõdése születésétõl kezdve szabadságbantörténik, és szabályok, sablonok, sõt ma-ga a Waldorf program is gátolja ezt a sza-badságban fejlõdést, megbénítja az indivi-duum kibontakozását. De ugyanez érvé-nyes a felnõttkorig tartó nevelés egészére.Az akarat szabadsága csak azáltal lehetsé-ges, hogy a gyermek a születés elõttrõlolyan képeket hoz magával, melyekbenmegtalálja saját fejlõdésének, saját sorsá-nak irányát. Ez a fejlõdés a lehetõségekminden irányban való szabadságával ren-delkezik, és egyben mint az önnevelésakarata, jövõt hordozó kulturális

* A Kis-Svábhegyi Waldorf-Iskola 1926-tól 1933-ig Nagy Emilné Dr.Göllner Mária irányítása alatt mõködött. Az elsõNémetországon kívül alapított Waldorf-iskola volt. Lásd: Vámosi Nagy istván visszaemlékezését a Michaeliták c.könyvben (Arkánum Szellemi Iiskola Kiadó 2000, a 131-160 old.)

SzG 2006/1 27

PEDAGÓGIA

kezdeményezéseket teremt. Ezért a gyer-mek nem lehet pedagógiai nevelés tárgya,mellyel megfosztják önnevelési akaratá-tól. A gyermek játszani, tanulni, majd fel-nõttként dolgozni akar, és ha a nevelõnekelõre megfontolt szándékai vannak, ezzelcsak azt éri el, hogy a gyermek késõbbegész életében azt fogja tenni, amit másokelvárnak tõle.

SzG.:A steineri pedagógiában tehát az egészantropozófia lénye benne van!?

K.I.: Valóban. A gyermeknevelésben az egészantropozófia benne van. Az antropozófiaa világ és az ember fejlõdésérõl szól. Em-beri szempontból nézve az önmegisme-résrõl és a világmegismerésrõl. Ennek afejlõdésnek a mozgató ereje a ritmikuséletáramlásban van. A gyermek játéka, ta-nulása mindig két pólus közötti ritmikusfunkcióban tartható elevenen (organikusnövekedés és recepció; tananyag ésmegértés…) Ennek az egyensúlyozó kö-zépnek a felismerése és kibontakozásánaksegítése a pedagógus feladata.

SzG.:Az életáramlás megakadhat, ha a szellem-tudományos emberismeret nem tud térthódítani, és mindenekelõtt a nevelés terü-letén.

K.I.: A jövõ kultúráját a gyermekek hordozzák,kultúrát teremteni azt jelenti, hogy segít-jük a gyermekeket szabadságban felnõni.

SzG.:Mit kell tennünk, hogy a Waldorf-pedagógiát megmentsük a jövõ számára?

K.I.: A Waldorf-iskolák nagy része tönkre fogmenni. Ez lehet külsõ siker is, például haa Waldorf-iskolák alkalmazkodnak a bo-lognai folyamatokhoz. Elsõ lépésként jólenne, ha az intézmények azon munkatár-sai, akik a hordozó szerepet vállalják,visszatekintenének az elmúlt tizennégyesztendõ sorstörténetére, és szellemtudo-mányos szempontból megvizsgálnák,hogy amit ma Waldorf-óvodának, iskolá-nak, Waldorf-pedagógiának nevezünk, azmennyire felel meg Rudolf Steinerantropozófiai, pedagógiai és szociális ini-ciatívájának. Ebbõl a visszatekintésbõllétrejöhet a megújítás, az újrakezdés han-

gulata, és a bátorság annak bevallására,hogy amit eddig Waldorf-pedagógiának,Waldorf-iskolának neveztünk, az mégnem az!

SzG.:Ez súlyos megállapítás!

K.I.: Igen. De ezzel nem a meglévõ állapotokatakarom kritizálni, hanem azt megerõsíte-ni, hogy szükség van a megújításra. AWaldorf-mozgalom úton van, ami mégis-csak a fejlõdés útja – néha kerülõutakon,néha tévutakon. De a Waldorf-iskolák ígyis általában messze több lehetõséget nyúj-tanak a gyermekeknek a felnõtté válás-hoz, mint az állami és az egyházi iskola-rendszer. Természetesen nem az ott tanítótanárokról van szó.

SzG.:Milyen nehézségekkel kell szembenéz-nünk?

K.I.: A fiatal generáció ma olyan antropozófiá-val és Waldorf-pedagógiával találkozik,amely a legkülönfélébb dekadens áramla-tokkal keveredett. A New age betört amozgalomba, elmosódnak a különbségeka világi és az antropozófiai intézményekközött. Olyan erõkre van szükségünk,amelyekkel az eredeti forrásból tudunkmeríteni. Meg kell tennünk ezt azért,hogy megmentsük a jövõ számára RudolfSteiner pedagógiáját.

SzG.:Köszönöm a beszélgetést.

SzG 2006/128

TECHNIKATECHNIKAGaston Pfister

ENERGIA, MORÁL ÉS TUDAT – MI KÖZE VAN A NYERESÉGEK

PRIVATIZÁLÁSÁNAK ÉS A VESZTESÉGEK SZOCIALIZÁLÁSÁNAK

AZ ENERGIÁHOZ?

A sok furcsaságra, különösképpen az atom-szerencsétlenségekkel kapcsolatos szavatosságifelelõsségre vonatkozó kérdések feltevése alegutóbbi cikkemben azt a gyanút ébresztheti,hogy a szerzõ egy összeesküvés-elméletnekesett áldozatul. Magának az atomenergiának ajelenségét persze könnyen felfoghatjuk az ösz-szesség érdekeivel ellentétes összeesküvéskéntis. Az ebbõl a látószögbõl fakadó, inkább szo-katlan nézõpontok átvezetnek abba a témába,hogy hogyan függ össze tudat és energia, éshogy ehhez miképpen alakítható ki a saját sze-mélyes viszonyunk.

Aki az alábbiakban valamilyen polémiátvár az atomenergia ellen, az mindenesetre csa-lódni fog: az atomenergia békés hasznosításátcsak példaként említjük a társadalmunkbanhasonlóképpen meghonosodott számtalanszokás mellett. Irányítsuk tekintetünket az1958-as évre, amikor az atomenergiával törté-nõ villamosenergia-termelést Svájcban is beakarták vezetni.

Jóllehet Csernobil, Three Miles Island éstovábbi ismeretlen, de megtörtént esetek(mint talán Oroszországban), valamint a ter-rormerényletekbõl következõ potenciális rizi-kók akkoriban még a jövõ méhében szunnyad-tak, de abban az idõben már tudtak a magfú-zió veszélyes potenciáljáról: a 13 évvel korá-ban Hirosimában és Nagasakiban történtpusztítás a biztosítási szakértõket azon számí-tásokra késztette, hogy mit okozna egy komo-

lyabb atomszerencsétlenség egy fejlett iparigócpontban, és hogy az milyen összköltsége-ket vonna maga után. Arra az eredményre ju-tottak, hogy egy ilyen hatalmas rizikó nembiztosítható. Semmilyen részvényes, semmi-lyen vállalkozó, semmilyen spekuláns nemakarná megégetni az ujját anélkül, hogy a rizi-kót ne hárítaná el magától, legalábbis ne ter-helné azt az emberek összességére.

A „biztosíthatóság” fogalmával eljutunkoda, hogy a pénzrõl és a tõkérõl szóljunk. Amahelyes megjegyzéshez, hogy ezek modern tár-sadalmunk nélkülözhetetlen életelemét jelení-tik meg, gyakran egyszuszra hozzáköltik azt aféligazságot is, hogy a pénz és a tõke ennek amodern társdadalomnak az oka. Fejlõdésünketa valóságban azonban nem elsõdlegesen a tõ-kének, hanem az emberi képességeknek kö-szönhetjük. A tõke kétségkívül csak a munka-megosztáson alapuló gazdaságban teszi lehetõ-vé az ilyen képességek bevetését. A finom kü-lönbségnek a „hogyan”-ra, és nem a „mi”-rekell utalnia.

Egy történelmi visszatekintés: mint ismere-tes, a nagy tõkemennyiségek tulajdonképpenifelhalmozása körülbelül a 17. században jöttlétre a munkamegosztásos iparosítással. A jövõtörténetírása meg fogja állapítani, hogy éppenebben az idõpontban a társadalmi organizmusjogi szférájában is be kellett volna következnieegy adekvát metamorfózisnak: a tõke árujel-legtõl való megfosztásának. Ennek ellensze-

Ha ismerem a viszonyomat saját magamhoz és a külvilághoz,azt úgy hívom, hogy igazság.

Így mindenkinek meglehet a maga igazsága, de ez mégis mindig ugyanaz.

Goethe: Maximák és reflexiók

SzG 2006/1 29

TECHNIKA

gültek az elavult római tulajdon-képzetek ésezzel a hatalmasok érdekei. Mivel a tõke árumaradt, és ennek következtében a romlandóáru fölé helyezõdött, alkalmassá vált a mester-séges beszûkítésre, és a kamat és kamatos ka-mat révén heves vágyakozás tárgyává vált, lét-rejött egy a mai napig tartó végzetes, hamisirányba haladó társadalmi fejlõdés, amely azirányító emberi képességeket (szellemi élet)lopva alávetette a gazdasági élet feltételeinek,majd pedig minden társadalmi területet a tõkeuralmának.

A legújabb idõben azt éljük át, hogy a tõkemindinkább arimáni irányba fordul, azaz kizá-rólag maximalizálásra törekszik. Ellentétkéntmeghatározó életeleme, az ugyancsak korlát-lan gazdasági növekedés, eközben logikai rö-vidzárlatként egy elkendõzött hazugságot mu-tat, mert – egész egyszerûen – egy korlátozottföldfelszínen semmi nem növekedhet korlátla-nul. Ha tehát e világ exponensei és korifeusaiaz állandó gazdasági növekedéstõl, és nem aszabad szellemi élettõl várják az üdvöt, akkorrendszer-konform módon, vagyis az emberrelszemben ellenségesen járnak el, összhangbanaz opportunista hazugságokkal. Egyenesenelõsegítik azt, amirõl azt állítják, hogy megfé-kezik, és amit Rudolf Steiner mint barbariz-must és a civilizáció halálát jósolt meg. Ezelõször is logika és nem negatív kritika, má-sodszor pedig az a riasztó kép a világról, ame-lyet ma mindenütt, minden életterületen észle-lünk magunk körül.

Az arimáni szellem úgy ködösíti el „sikere-sen” a tudatot, hogy semmi nincs a világon,amivel az emberek olyan magától értetõdõenbánnának és oly kevéssé látnának át, mint azimádott pénzt. Ha példának okáért egy tisztes-séges kistakarékos a megtakarított pénzét rá-bízza egy pénzintézetre, mert a „pénznek dol-gozni kell”, akkor õ mégiscsak amellett van,hogy a pénzt közvetlenül a gazdasági életbeirányítsák, azaz egyetért azzal, hogy a pénzét abank az õ saját látókörén kívül fektesse be. Abank ezt szándékosan jó célokra is fordíthatja,de sikeresen spekulálhat is, vagyis olyan dol-gokat is tehet, melyekhez a kistakarékos lelki-ismereti okokból sohasem adná a beleegyezé-sét: például fegyverkereskedelembe vagy olaj-ba is befektetheti, finanszírozhat távol-keletiüzleteket és itthon munkahelyeket szüntethetmeg stb. Így a kistakarékos sorsszerûen márebben a földi életében egyszemélyben rabszol-gává és rabszolgahajcsárrá, mindenesetre áldo-

zattá mutálódhatna. A részvényes még tudato-san támogathat is egy számára értelmesen mû-ködõ vállalkozást; mégis sajnos jóval többenvannak azok, akik maradéktalanul megelég-szenek azzal, hogy az osztalékot zsebrevágják,és azután szellemüket egy másik, akár maga-sabb tájon kóboroltassák. Még durvábban cse-lekszik a puszta spekuláns, aki szándékosan,csak a saját „sikeres” személyes elõnye érdeké-ben pártolja a rabszolgaszerû állapotokat, me-lyek már nálunk is mindenütt százával és ezré-vel léteznek. Az arimáni szellem inspirálóan ésrendszerbiztosítóan mûködik a hivatalos egy-házon keresztül is, amely a saját hatalmánakbiztosítása érdekében tudatosan elhallgatja areinkarnáció és a karma tényét1, ami pedig ittvégtelenül jó hatással lehetne. Az emberek ez-által rábukkannának az olyan sorsszerû össze-függések nyomára, amilyen a fertõzött vetõ-mag és a késõbbi termés között fennáll.

Maga a tisztelt Olvasó bizonyára ezer okotismer, hogy az ember által teremtett dologikényszerek ilyen ábrázolásának egyoldalúságátmegbélyegezze. Vannak alternatív bankok, ésnéhány éber kortárs számára ismert a helyzet.Az is ismert, hogy az emberi szellem már régenkigondolt olyan korszerû élet- és tõkeformá-kat, amelyek tisztelettel adóznak az embernekés a természetnek, és prosperáló gazdaságottesznek lehetõvé az ember és a természet ki-zsákmányolása nélkül2. A hármas tagozódásmég a munkanélküliséget is megszüntetnéanélkül, hogy a levitézlett tervgazdaságra töre-kedne, és csak ez tenné igazán lehetõvé a vál-lalkozói szabadságot.

Személyes viszonyt mindehhez elõször astúdium által fejleszt ki az ember. Azantropozófia feltárja az összefüggéseket a lé-nyegi alapokig, továbbá az Egész értelmét ésjövõjét. A tudatfejlõdés mint feladat elválaszt-hatatlanul és minden konzekvenciájával össze-kapcsolódik mindezzel. Az ember azt tapasz-talja, hogy az idõ sürget: a Kali Yuga vége ótaelmúltak azok a korszakok, amelyekben az al-vó emberiség mulasztásait és fogyatékosságaitaz istenek még helyrehozták. Minden mégfennálló régi a végét járja, legyen az moráliskinyilatkoztatás-tõke vagy akár az olajtartalé-kok. Az ilyen halálfolyamatoknak van értel-mük, ha ösztönzik a tudatfolyamatokat. A gaz-dasági növekedés, a 20/80 társadalom ésTittytainment nem a történelem alternatívanélküli, szükségszerû vége, amit Fukuyama3 elakar hitetni velünk, hanem egy eljövendõ kor

SzG 2006/130

TECHNIKA

kínzó szülési fájdalmai, amely korban az em-berek és az istenek tudatosan együttdolgoz-nak.

Ez a fejlõdés nemcsak ideálisan, a „fejek-ben” játszódik le, hanem kézzel foghatóan amateriális Földön is. Itt a Golgotai Misztériumóta a feloldó folyamatok váltották fel a sûrítõfolyamatokat, ahogy ezt az újabb fizika leírja.A hármas tagozódás eszméje a jövõben is szá-mol a munkamegosztáson alapuló gazdaság-gal, amelyben minden ember részt vesz a ma-ga képességeivel. A világ a fûtés és a motorikuserõtermelés terén továbbra is rá lesz utalva azenergiára. Ha az éteri és a materiális világ kö-zötti határ fokozatosan feloldódik, a hatásokátnyúlhatnak az egyik területrõl a másikra.Rudolf Steiner ismételten utalt arra, hogy egyújszerû technika éteri törvényszerûségek alap-ján felépülõ mechanizmusokat fog kifejleszte-ni, amelyek decentralizáltan alkalmazhatókhõtermelés vagy motorikus erõ céljából. Mivelazonban egy „halott” készülék nem ismer sem-miféle (harmonikus) érzést, ezért szükség vana szakképzett/iskolázott emberekre, akik azasztralitás kerülõ útján egy rezonáló éterikusindító gyújtást adnak. Rezonancia, harmóniaés egybehangzás itt egy olyan emberi lélekcsakráit feltételezik, amely lélek összhangbanvan a kezdeményezõ (iniciáló) kozmikus erõk-kel, azaz tudatosan és következetesen állítjabele önmagát a morális világrendbe. Egy visz-szafelé forduló utat ezzel szemben morálisanindifferens lefutású folyamatok jellemeznek,amelyek a továbbiakban már anyag-alattierõkkel dolgoznak. Mivel itt az említett felol-dó folyamatok tekintetében szintén várhatóakbizonyos eredmények, másfelõl viszont a mo-rál a fejlõdés során eltûnik egy medrébõl kilé-pett egoizmus javára, ezért a jövõben keményharcok fognak végbemenni a Jó és Rossz kö-zött, és nem mindig lesz könnyû megkülön-böztetni õket.

Hogy már egy legalábbis konvencionális-keresztény belsõ, morális magatartás is gya-korlati hatással lehet a motorikus erõ terüle-tén, azt például John Worrell Keely munkái ismutatják. Ennek a sorozatnak4 a harmadik ré-sze forrásanyagok alapján mutat rá arra, hogyKeely a pénzhez való inkább naív viszonyulásaáltal, egy ösztönös képességbõl fakadóan meg-lepõ dolgokat vitt véghez, és éppen az univer-zumhoz (ahogyan õ az isteneket nevezte) fûzõ-dõ morális tartása által tudott így mûködni. Abevezetõben talán némiképp terjengõsre sike-

rült, a pénzzel való bánásra vonatkozó össze-hasonlítás nem utolsó sorban arra hívja fel afigyelmet, hogy Keelyt a „Keely MotorCompany” részvényeseinek kapzsisága csak-nem az öngyilkosságba kergette. Ha õ egy hár-mas tagozódású társadalomban élt volna, ak-kor az akkoriban jelentõs kapacitások tudo-mányos szakvéleménye alapján szabad tõkétbocsájtottak volna a rendelkezésére anélkül,hogy azt hatalomhoz vagy egoizmushoz kötöt-ték volna. Mert bármily furcsán hangozzék isez manapság: pénzt keresni egy másik embermunkájából egy hármasan tagolt társadalom-ban teljesen lehetetlen lenne…

Keely mûvei érintik az õsi tudást a harmó-niákról, melyek többek között KeplerHarmonia Mundi címû mûvében is megtalál-hatók, visszanyúlnak Platon harmónia-tanára,és a zenei és kozmikus befolyásokat magyaráz-zák. A szférák harmóniáját mint rezonanciákatKeely tudatosan átélte a testében, és így képesvolt olyan erõket, melyek a bolygókat mozgat-ják, átvinni az erre hangolt mechanizmusokra,és jelentõs motorikus erõket demonstrálni.Keely saját komplex elméleteket dolgozott ki,amelyek egyfelõl feledésbe merültek, másfelõlszubjektív vonatkozásuk miatt csak részben is-mételhetõk meg. Mégis az elv felismerhetõ: akozmoszban fellelhetõ harmóniák hatássalvannak az emberre, Keely ábrázolása szerintpéldául az agyára, és ezek a harmóniák lelkilegérezhetõk. Majd meg kell találni a kapcsolatotaz asztralitástól az éterikus erõkhöz. Ugyanezérvényes egy (mechanikus) képzõdményakusztikus rezonanciaképessége esetében is.Az ember képessége/képzettsége és tudatos

1. ábra: Keely egyik „musical charts”-ja, amelyek sokáig kallódtakrossz állapotban, majd Dale Pond ismét olvashatóvá tette õket.

SzG 2006/1 31

TECHNIKA

közvetítése által a rezonancián keresztül a ket-tõ között kapcsolódás következhet be.

Az USA-ban Dale Pond körül kialakult em-bercsoport munkái által ösztönözve – akik ku-tatásaikat több könyvben és éppúgy az inter-neten5 is közzétették, – számosan kutattak to-vább ebben az irányban. Cikkünk ábráit egyott kapható munkából6 vettük át.

Végül a notórius kétkedõknek: nem nehézszemlélõdõ ítélõerõvel tettenérni a pénz mun-kaképességét. Vegyünk egy üres befõttesüve-get, töltsük meg félig érvényes bankjegyekkel

és pénzérmékkel (különösképpen dollárral),rögzítsük szorosan a fedõjét, majd figyeljükmeg, ahogyan a pénz kis idõ múlva hirtelen el-kezd magától dolgozni. Lehetõleg megszakításnélkül tapadjon rá tekintetünk, nehogy elsza-lasszuk a meglepõ pillanatot. Ajánlatos a kör-nyezeti hõmérsékletet 25 Celsius fok körültartani. Hét nap és hét éjszaka után biztosanköddé válik utolsó kételyünk is.

Jegyzetek:

1. Papsttum, Weltpolitik und Anthroposophie, in: DerEuropäer, 9. évfolyam 7. szám.

2. Lásd ehhez többek között A. Caspar és A.Flörsheimer cikkeit ugyanebben a folyóiratban.

3. A „történelem vége” fogalmát Francis Fukuyamakönyve tette népszerûvé: The End of History and theLast Man.

4. „Energie, Moral, Bewusstsein” c. cikkek, DerEuropäer 10. évf. 1, valamint 2-3. szám.

5. Weboldal: www.svpvril.com6. Universal laws never before revealed: Keelys Secrets,

ISBN: 1-57282-003-9

Fordította: Szabó Attila

A cikk megjelent: Der Europäer, 10. évf. 2-3. szám, 2005. dec/2006. jan.

A szellemet azonban itt nem abban keressük, hogy mindig pusztán a szellemrõl beszé-lünk, hanem az a lényeg, hogy a szellem abban a helyzetben van, hogy képes a gyakorla-ti életbe valóban alámerülni… Felkeresett egyszer egy hölgy, és azt mondta: egy ember jötthozzám, akinek kölcsön kellett volna adnom, de ez egy sörfõzõ, aki ebbõl a pénzbõl sörtfõz. Egy sörfõzdét én mégsem támogathatok! – Nos, igen, ez nagyon szép, ebben a szûkkörben a hölgy nem akart egy sörfõzdét támogatni, mert absztinens volt, és nem csak ma-ga akart absztinens lenni, hanem propagandát is akart csinálni az absztinenciának. Aztkellett neki válaszolnom: Önnek mégis van a bankban pénze, abból él. Van sejtelme arról,hogy a bank hány sörfõzdét támogat az Ön pénzével, van sejtelme arról, hogy mi minden-re használják az Ön pénzét? Azt hiszi, hogy mindaz megfelel annak az ideának, amit önmost a sörfõzõnek kölcsönzendõ pénzzel kapcsolatban szem elõtt tart? És Ön talán nincsbenne abban, amikor a bank az Ön náluk tartott pénzét bevezeti a gazdasági életbe? – Va-lóban azt hiszi, hogy az élet felé fordulni azt jelenti, hogy az ember semmi egyébre nem tö-rekszik, mint hogy az élet legszûkebb körén belül ítélkezzen, és hogy egyáltalán ne bocsát-kozzon bele abba, hogy az élet sokrétûségét szemügyre vegye?

Rudolf Steiner, GA 190, 1919. április 14-i elõadás

2. ábra: A harmóniák összefüggése az emberi aggyal.

SzG 2006/132

KÖRNYEZETKÖRNYEZETA NÖVÉNYEK METAMORFÓZISÁRÓL

Goethe 1790-ben megjelent mûve több mint 200 év eltel-tével most magyar nyelven is olvasható, óriási hiányosságotpótolva. (J.W.Goethe: A növények metamorfózisa, PisztrángKör Waldorf Természetvédõ és Természetjáró Egyesület kiadá-sában). A 123 pontban megfogalmazott, a növényi életre vo-natkozó törvényszerûségek elolvasása és értelmezése valljuk be,még a szakemberek számára sem könnyû feladat. A kötet fõ-szövegét olyan írások egészítik ki, amelyek segítenek az olvasó-nak, megvilágítják a goethei szemléletmódot, és szemléletesenbemutatják a korunkban megjelenõ, goethei alapokra épülõeredményeket. Az alábbiakban olyan további tudományosmunkákat ismertetünk, amelyek kiszélesítették ezt a szemléle-tet. Így szeretnénk felhívni a figyelmet, mekkora jelentõségevan Goethe természettudományos munkásságának. Nem felfe-dezésein van a hangsúly, hanem az élõrõl alkotott gondolko-dásmódján. Az ember világról szerzett tapasztalatai a szemléletirányától függnek, miközben a körülötte lévõ világ képe sajátfelfogásának tükörképeként jelenik meg. Az élõrõl alkotott ké-pünk következetesen megjelenik a természet visszajelzéseiben.

Ernst Michael Kranich: A NÖVÉNY FORMANYELVE

Egy kozmológiai botanika alapvonalai

„S virágos növények mindegyike, ahogyanGoethe „A növények metamorfózisá”-ban áb-rázolta az idõben egymás után képzõdõ szervekszigorú sorában fejlõdik ki. Arra vonatkozóan,hogy mi is ez a típus, egész sor, egymástólugyancsak eltérõ felfogás létezik. Goethe magaaz összes növényben alakítóan mûködõ õsnö-vénynek tekintette. Számára ez (az õsnövény)egy közvetlenül átélhetõ, a növényképzõdéstátható szellemi tény volt, amit az ember „szem-mel” észlelhet.

A legtöbb Goethére hivatkozó idealista mor-fológus számára a botanikus W. Troll megfogal-mazása szerint az õsnövény a magasabb növé-nyek „általános építési sémája”. Ezt az építésisémát úgy írják le, mint a logikában a föléren-delt fogalmat: olyan képzõdménynek, melynek

„számos magvas növény alá van rendelve”. Ezaz építési séma úgy jelenik meg, mint a konkrétszemléletbõl általánosítás és absztrakció útjánnyert gondolatképzõdmény. Az effajta interpre-táció azonban félreismeri Goethe szemléletét,mely számára az õsnövény nem az észlelet mel-lett meglévõ gondolatséma, hanem a növény-ben jelenlévõ valóság.

Azok a kutatók, akik a típust a konkrét nö-vénnyel szemben híg fogalomképzõdménynekérzik, minden lényszerû valóságát tagadják (ti.a típusnak). Õk egy „új morfológiával” az ész-lelhetõ növény általuk reálisnak átélt síkján ke-resik a növénykeletkezés „reáltörténeti folya-matát”.

Számukra a típus egy fölöttébb gyanús fikció.Az idealista morfológia tipológiai levezeté-

seit öröklési vonalakkal akarják helyettesíteni.Eközben mindenesetre eltekintenek attól, hogya különbözõ formák öröklési vonalakká valóösszeállítása csak az õ gondolataikban létezik.Maguk elõtt is elkendõzik azt a tényt, hogy õkis idealista módon járnak el, amikor azt, amit

SzG 2006/1 33

KÖRNYEZET

gondolatilag megragadtak, azonnal „reáltörté-neti”-ként interpretálják. Meggondolás nélkülbeszélnek páfrányokról, nyitvatermõkrõl észárvatermõkrõl, azaz típusokról. A megismeré-si gyakorlatban azonban nem kerülhetõ el,hogy a szemléletben egyszersmind átfogó alak-összefüggéseket is megragadjunk.

Mégis, az „új morfológia” régi, idealistamorfológiára irányuló kritikája bizonyos vo-natkozásban jogosult. Úgy, ahogyan ez (a régi)a típusról vagy õsnövényrõl beszél, az egy való-jában igencsak kevéssé reális képzõdmény.

Hogyan vezethetjük le belõle (ebbõl az õs-növénybõl) a konkrét növényeket? Goethe szá-mára egy ilyen kérdés alaptalan volt (nem volttárgya). Az õ morfológiája nem a külsõ szemlé-let és ideális dedukció dualitásában mozgott.Szellemileg eleven képzetalkotó képességével anövény külsõ szemléletével együtt megragadtabenne a típust is.

Egy fontos kérdés azonban itt is nyitva ma-rad. Mire kell ezt az „õskép”-et visszavezet-nünk, ha a növényvilágban mindig csak speciá-lis kifejezésformában jelenik meg? Vagy más-képp fogalmazva: hol található ez az õsképmint olyan? Minthogy a földi birodalombanugyan minden növényben mûködik, mint olyanazonban soha nem jelenik meg, tekintetünket aföldi téren túlra kell kiterjesztenünk.

Ösztönözve látjuk magunkat, hogy figyel-münket a genetikával ellentétes irányba fordít-suk. A genetika a mûködõ realitást a legkisebbrészben, a molekuláris terület genetikai kódjai-ban keresi. Ez az irányultság abban a pillanat-ban sokat veszít a jelentõségébõl, amint(meg)látjuk, hogy az egyes növény egységétnem a molekuláris struktúrában, hanem a min-den növekedésen átvonuló (minden növekedé-sen átható) képzõtörvényben, vagyis nem azanyagiban, hanem a szellemiben kell keres-nünk.

Nos, a növény maga mindig túlmutat a ma-ga alakjának határain. Élet- és növekedési fo-lyamataival – még nagyobb mértékben, mint azállat – környezetének egy tagja.

A talajban gyökeredzik és fölszívja belõle anedvességet; minden levelével állandó szubsz-tancia-kicserélést folytat a légkörrel; és a Földkozmikus környezetébõl, a Napról áramolnakhozzá az életet, a növekedést és alakítást ösz-tönzõ erõk. A következõkben ezt a kozmikuskörnyezetet is be fogjuk vonni a növény szem-lélésébe, hogy itt keressük föl az õsképet. Ezlesz az elsõ nagyobb fejezet tartalma.

Minthogy ez ma még szokatlan eljárás, cél-szerûnek látszik valamit mondanunk a szemlé-let módszerének alapvonásairól. Ha bármelyterületen egy jelenség magyarázatát keressük,akkor tekintetünket a jelenség környezetérekell irányítanunk. Ott keressük föl azt a tény-összefüggést, melybõl (a jelenség) származik,pl. egy árnyék egy fényforrás és egy átlátszatlantest együttmûködésébõl. Éppúgy a kémiábanakkor értünk meg egy anyagot, ha követjük,ahogyan meghatározott más anyagokból létre-jön. Egy jelenséget mindig meghatározott másjelenségek összetalálkozásából ragadhatunkmeg. Amíg ezeket (a más jelenségeket) és össze-találkozásuk formáját nem ismerjük, a kérdésesjelenség rejtélyes marad.

A növény megjelenése jelenséggé válása lé-nyegében alakok keletkezésében, növekedésimozgásokban áll. Itt különbözõ világbirodal-mak mûködnek együtt; mindenek elõtt azanyagok, melyekben az alakok kifejezõdnek, ésa képzõtörvények, melyekben a típus mûködik.Az anyagok oldalát a következõ fejezetekbenmesszemenõen figyelmen kívül hagyjuk. A tí-pust, mint a növekedési mozgásokban megnyil-vánuló birodalmat bolygórendszerünk jelensé-geivel való összefüggésében fogjuk szemlélni.Ott is mozgásokkal találkozunk, csakhogy ezeknem rögzülnek anyagi formában.

De hogyan remélhetjük, hogy összefüggéstfogunk találni a növényképzõdés és a bolygókmozgásviszonyai között? Semmilyen összefüg-gést nem a külsõ ok-okozat példája, azaz a fi-zikális fogalomképzés értelmében fogunk áb-rázolni. Van azonban egy másik forma, mely-ben a kapcsolatok és összefüggések kimondjákmagukat, és ezt a képek egybehangzásánaknevezzük. Fizikális síkon, pl. az optikában en-nek (a formának) már ma is jelentõsége van.Az ember a Nap és a többi bolygók mozgásá-ról, ezen mozgások egymáshoz való viszonyá-ról és az itt uralkodó törvényszerûségekrõl vi-lágos képeket dolgozhat ki magának. Eközbensaját képzet- és gondolatéletének olyan rendetad, mely megfelel a bolygóvilág folyamatai-nak. És ugyanilyen módon teremti meg magá-ra a mozgékony, után-alakító képzetalkotás ál-tal a típus képzõdményeinek (képzéseinek)szemléletét.

Ha mindkettõt kellõ gondossággal mûvel-jük, fontos felfedezéshez jutunk: a képek, me-lyeket az egyik területen nyertünk, mozdulata-ikban, dinamikájukban, törvényszerûségeikbenmegfelelnek a másik terület képeinek. Pusztán

SzG 2006/134

KÖRNYEZET

a mozgásfolyamatok tartalmában adódnak némelykor eltérések.

A növénybirodalom szemlélésének a képekegybehangzására való rátekintés nem szokatlanviselkedés. Ellenkezõleg: mindannyiszor eztgyakoroljuk, ha két növényt ugyanahhoz a faj-hoz, nemzetséghez vagy családhoz tartozónakismerünk föl. És ennyiben minden fáradozás-nak, mely a sokrétû növényalakok területénrendet keres, az alapját képezi. Az õsnövényesetében ez a kutatás egy határba ütközik; aföldi birodalomban ugyanis nincs egy másikolyan jelenség, amivel ugyanúgy kapcsolatbahozhatnánk, mint egy rózsát egy másik rózsá-val. Éspedig azért, mert az õsnövény nem

ugyanolyan módon lép föl az észlelésben, minta rózsa, hanem a legáltalánosabb képzõtör-vényként mûködik a rózsában, és mintegy áttû-nik/átsejlik rajta éppúgy, mint a boglárkán vagynapraforgón. Ha azt a szemléletmódot, melyetegy növényfajta újra-felismerésekor állandóanhasználunk, az õsnövény felé irányítjuk, a meg-felelõ képet a bolygórendszer mozgásaiban ésritmusaiban találjuk meg.

Az itt következõ vizsgálódások meneténekezt bizonyítania kell. Ezek során az éppen leírtmódszer értelmében úgy fogunk eljárni, hogy anövényképzõdés és a bolygóvilág kapcsolatai afigyelmes olvasónak a kettõ összenézésébõlmintegy magától fognak adódni. Nem az a cé-lunk, hogy új elmélettel szolgáljunk, hanem az,hogy a szemléletet azáltal világosítsuk meg,hogy megtanuljuk a természetet nem pusztánfejletlen képzelõerõnkkel szemlélni. Amikorugyanis képzetalkotásunkat és gondolkodásun-kat a bolygóvilág tényeivel áthatjuk, saját kép-zetalkotásunk és gondolkodásunk fejlesztéséndolgozunk.

És a fejlett emberi szellemi képesség(Geistesvermögen) egész természetesen eljutahhoz, hogy a növényekben a kozmosz vissz-fényét élje át.

Fordította: Kádas Ágnes

A fordítás alapja:„Die Formensprache der Pflanze”, 2. átdolgozott és ki-bõvített kiadás, 1979, VFG Stuttgart.

A. Suchantke: TÍPUS ÉS EVOLÚCIÓ – ELLENTMONDÁS?

A metamorfózis jelentõsége

„A mai biológusok számára Goethe termé-szettudományi munkái, tanulmányai és kísérle-tei legjobb esetben is csupán történelmi érde-kességgel bírnak. Lényegében megcáfoltnak ésmetodikailag elavultnak számítanak. A kortárs,Darwin barátja és ismert védelmezõje, ThomasHenry Huxley, Goethe szemléletmódját már a19. sz közepe táján a következõ szavakkal jelle-mezte: „Egy olyan gondolkodásmód eredmé-nye, amely egy elavult, skolisztikus realizmus-ból származik” – ez a megfogalmazás fején ta-lálta a szöget! Huxley igazán jól ismerte Goe-the szellemi nézõpontját: Goethe valójában

gyökeresen realista volt, ellentétben a nomina-lista irányzattal, amely a természettudomány-ban a mai napig uralkodó. A fogalmakra és ide-ákra mint szubjektív elképzelésekre tekint,amely csupán rendszerfunkcióval bír, az inter-szubjektív megértést szolgálja, és semmit semtud kezdeni a belsõ lényeg megjelenésével, azelvileg elérhetetlen magában valóval. Máskéntvan ezzel Goethe, aki a középkori univerziálé-vita értelmében realista. Számára a fogalmilagfelfogható ideák mint reálisan ható, okozó inre, a megjelenésben benne vannak. Nem vala-hol kívül és kideríthetetlenül, úgyszólván aszellemi magasságokban a dolgok elõtt, anterem, a platoni, de a felekezeti egyházak értel-mében is („Isten megragadhatatlan az õ jóságá-ban és felfoghatatlan az õ akaratában”). És máregyáltalán nem post rem, elõírt értelmû, csupán

SzG 2006/1 35

KÖRNYEZET

absztrakcióként, tisztán nomina-ként a megje-lenést utólagosan hozzáillesztõ, ahogyan anominalisták vélekednek. Goethe számára anövény valóságosan létezõ ideája, a „típus”vagy az „õsnövény” (amely lehetõvé teszi szá-munkra, hogy minden egyes csírában felfedez-zük a növényt), amely minden egyes növény-ben mint teremtõ lény konkrétan jelenlévõ.

Fényesen összegzõdik Goethe szellemiségé-nek és a felemelkedõ nominalista, Kant általmegformált tudománynak ellentéte az ismertdialógusban Schillerrel, aki bizonytalanul állGoethe elõtt, amint kijelenti, hogy az õsnövényott látható, ahol a valóságban csupán ideárólvan szó. Erre Goethe tudvalevõleg így vála-szolt: „Számomra nagyon kedves, hogy vannakideáim, anélkül hogy tudnék róla, sõt, a sze-memmel is látnám õket.“

Goethe valóban látja a szemével – az ideákúgyszólván az érzéki észlelés pillanatában elõ-ugranak: az észlelés és az idea fogalmi megra-gadása neki az elsõ a szemlélõdõ ítélõerõben.Goethe tiltakozik a dualista elképzelés ellen,hogy az észlelés csak a külsõ oldalt adja meg, abelsõ lényeg elrejtve marad: „A természetneksem magja, sem héja nincs, mindene van egy-szerre…”

Fordította: Buella Mónika

A fordítás alapja: Andreas Suchantke: Metamorphose –Kunstgriff der Evolution, Verlag Freies Geistesleben,Stuttgart 2002.

„A képet az emberek mint az isten megnyilvánulását fogadták. Lassacskán a képi tudat he-lyébe olyan tudat lépett be, amelyet az ember e világból fogadott be mint megfigyelést. Ez agörög idõkben történt. Éppen Platónnál és Arisztotelésznél figyelhetõ meg, ahogy a képi meg-figyelés gondolati megfigyelésbe megy át. De a görögök – így Arisztotelész, a nyugati bölcses-ség megalapozója is – mindig azzal a tudattal éltek, hogy az érzékszervi megfigyeléseket a ter-mészetbõl származó gondolatok által fogadják, azaz az gondolkodik bennük.

Elõször a középkorban fogadta el az ember, hogy saját gondolattal rendelkezik. Askolisztikusoknál ez az emberben lévõ gondolkodási erõ jelentette a fõ problémát, és okozta arealisztikusok és nominalisták közötti harcot. A realizmus – legjelentõsebb képviselõje AquinoiTamás – azt állította, hogy a gondolatok realitások, amelyek összefüggésben a dolgokkal az em-berbõl keletkeznek. Ezzel szemben a nominalisták szerint a gondolatok, fogalmak csak az em-ber által önkényesen kitalált valami, nevek, amelyet a tényekre ráhúzunk.

Ez a gondolkodásmód uralkodóvá válik a nyugati szellemi életben, különösen Kant filozó-fiájában. A természettudomány által jutottunk arra a véleményre, hogy a valóság, az érzékel-hetõ világ tisztán materiális, gondolati vagy szellemi tartalom nélküli.

A modern tudat számára a gondolatok csak jelzések, melynek kapcsolata a világ valóságá-val nem átlátható, nem ismert. Ennek a fejlõdésnek a csúcspontja a modern logika, mely állí-tásait a valóságra való tekintet nélkül teszi. Ahogy a bevezetõben már említettük: felismerés-nek azt nevezzük, amikor az észleleti félvalósághoz a fogalmat gondolkodással hozzáfûzzük. Agondolat észrevétele a valóságban adja a tudomány alapját. Ezért szükséges, hogy a természet-tudomány felülvizsgálja gondolkodási szokásait, és új megismerési elmélet szükséges.”

Ernst Marti: Az éteri

SzG 2006/136

KÖRNYEZET

Aki földmûvesként vagy kertészként a termé-szeti folyamatokhoz igazodva végzi napi tevé-kenységét, munkája változásaiban átéli az évsza-kokat. A városi embernél legtöbbször hiányzikez a fajta valódi átélés. A természethez való vi-szonya könnyen felületessé és szentimentálissátud válni.

Sajnos a kertészetben és a technicizált mezõ-gazdaságban végzett munka leginkább rutin-munkává vált. Ezért még ott is könnyen elfelej-tik az élet lényegét. Az ember egyre inkábbtechnikai fogalmakban gondolkodik és átengedimagát érzéseinek, mivel már nincs meg az össz-hang a közvetlenül észlelhetõ jelenségek világá-val.

Hogy mit jelentett korábban az évszakok át-élése, nem tudjuk. Legfeljebb sejtéseink lehet-nek. Értelmetlen visszavágyódni egy olyan kor-ba, amikor az emberek úgy érezték, a csillagvilághatározza meg õket. Fejlõdik az ember tudata éshozzáállása. Mi pótolhatja ma a természeti kör-nyezethez való elveszett közvetlen kapcsolatot?Hogyan tehetünk rá ismét szert?

…

Tapasztalás egy nap folyamán

Egy nap történésében kicsiben tükrözõdikmindaz, ami az év menete során megtörténik.Létünket folyamatosnak éljük át, ahogy magun-kat a gondolkodásban, érzésben, akaratban meg-tapasztaljuk. De valójában mindez ritmikusantörténik, mint a légzés, a kifelé és a befelé fordu-lással váltakozva, ahol általában a befelé vezetõutat nem tudatosan tesszük meg. Pedig éppen eza befelé vezetõ út fontos a világ lényegéhez valóviszonyunk megértésében, és fontos, hogy mek-kora a tudatos részünk a világ történéseiben. Anappali tudatban túlnyomórészt célorientáltak,éberek, tiszták, megkülönböztetõek vagyunk.Alváskor nem vagyunk tudatunknál. Alámerü-lünk az alvásba a nappali megismerõ gondolko-dás által befogadottakkal. A következõ nap feltudjuk ismerni megfelelõ figyelemmel, hogy egykissé átalakultunk. Más a kiindulásunk, máskéntészlelünk, mint elõzõ nap. Érdemes különös fi-gyelemmel fordulni e folyamat felé.

Élet az érzéki világ és a kozmikus világ (mintátfordulási folyamat) közötti ritmusban

Vannak különbözõ megfigyelések, amelyekarra tesznek figyelmessé, hogyan történik megebben az ébrenlét és alvás közötti váltásban azemlített átalakulási, mint egyfajta átfordulási fo-lyamat. Nappali tudatunkkal a bennünket körül-vevõ érzéki világban élünk. Elképzeléseket alko-tunk az egyes jelenségekrõl és dolgokról, az egy-más mellettiekrõl és az egymás után következõk-rõl, és ehhez igazítjuk a külsõ szerint irányítottcselekvésünket. Elalváskor gyakran még azálomképekben is utáncseng ez az elképzelés.Lassan kioldódik az érzéki észleléshez kötöttközvetlen kapcsolatából, kitágul, más vonatko-zásokat kap, rejtélyes összefüggések sejlenek fel.Egyre megragadhatatlanabbá válik, alámerülünka mélyalvásba, tudatunk elveszik a vonatkozásokvégtelenségébe. Csak kissé sikerül a szellemi vi-lágban lévõ saját gondolkodás-átélésünket kitá-gítani, amelyben azután alvóan élünk. Rátekintõgondolkodásunkkal részesülünk a szellemvilágfelfoghatatlanságából, amelyben azonban általá-ban alszunk. Lehetne ezt a környezetbõl kiala-kult gondolkodásnak tekinteni, ellentétben apontszerû tárgyi

Jochen Bockemühl – Kari Jarvinen

AZ ÉV FOLYAMATÁNAK, MINT EGYSÉGNEK AZ ÁTÉLÉSE

SzG 2006/1 37

KÖRNYEZET

gondolkodással. Ami ebbõl nappal a lélekbenutáncseng, öntudatlanul belemegy a mindennapifogalmi gondolkodásunkba, mint egy növényszemlélése során.

Néha ez úgy történik, hogy a következõ na-pon másként tekintünk rá azokra a dolgokra,amelyekkel elõzõ nap foglalkoztunk. De ezt azalkalmat gyakran ismét elfedi a kezdõdõ nappa-li tudat, és eltávozik a megtanult fogalmak meg-szokott kerékvágásába. Szerencsés pillanatokbanmegtapasztaljuk, hogyan él ez álomszerûen pél-dául egy táj teljeskörû esztétikai szemlélésében, afelébredéskor bepillantást engedve az összefüg-gésekbe, amelyeket az elõzõ nap az egyes dol-gokra való rátekintéssel nem tudtunk megterem-teni. Az alvásba vezetõ úton elkísér minket egykérdés, és éjjel átfordul egy sajátos kapcsolat ész-lelésébe, amelybõl elõzõ nap kimaradtunk.

Ez a rátekintés ismét elveszhet a nap folya-mán. Talán valami triviálisan megjelenik ebbõl éskiábrándulunk. De gyakran beigazolódik azáltal,hogy cselekvésünket életre kelti és új irányt ad.Új impulzusokat kapunk arra nézve, hogy azéletösszefüggésekbe jobban beilleszkedve csele-kedjünk. Mindennapi életünkben öntudatlanulaz organikus élet észlelési szervének új csírájakeletkezik, amely minden egyes helyzetben más-ként jelenik meg. Ez az észlelési képesség a gya-korlat által tovább fejleszthetõ.

Pontosabban megvizsgálva a gyors váltako-zásban már nappal megváltozik a tudatunk. Be-lemegyünk egy észlelésbe, az elképzelések általkülönválik attól és ugyanakkor öntudatlanul

összekapcsoljuk egy kiegészítéssel, amely ben-nünk képzõdött és bennünk él tovább. Minden-napjainkban ezt nem vesszük észre. Inkább for-málisan tapasztalásról beszélünk anélkül, hogytudatossá tettük volna a legfontosabbat: a ta-pasztalás melyik módjáról van szó.

Az év körforgása, mint életfolyamat

Az év körforgásának átfogó ritmusában vala-mi hasonló jelenik meg, mint a leírt napi folya-matban.

…A vegetáció változása szemlélhetõvé teszi az

életfolyamatokat, amely által részünk van a Földéletében. Érzékeinknek mindig csak egy bizo-nyos állapot mutatkozik meg. De ha a fentiekszerint hajtjuk végre az egyikbõl a másikba tör-ténõ átváltozást, pontosan megfigyelve és a lé-lekkalendáriummal összehangoltan, megtanul-juk egymás után megtapasztalni az erõket, ame-lyek elõhozzák a vegetációt, valamint azokat,amelyek külsõleg lebomlasztják, miközben bentegy új képzõképesség koncentrálódik. Ezeket azerõket átéljük, mint a természetben reálisan ha-tó erõket, azonban másként, mint a fizikai-me-chanikai erõket. A vegetáció menetét így követ-ve ez egy folyamattá válik, amelyben saját ma-gunk is benne állunk. Minden érzékeink általiészleléssel a jelenben állunk, de a leírt figyelem-mel észleljük egy növény jelenlegi megjelenésiképében korábbi fejlõdési állapotát, megnézzükés átéljük, mint egy élõ egészet. A tudat síkjánmagunkévá tettük a növény szellemi részét, mintegy mag, amely képességet nyert a természeti fo-lyamatokban egy új növény képzésére. A jelen-ben a növénynél létrejön a környezetbõl jövõ ha-tás iránti új fogékonyság. Bennünk pedig létre-jön az új észlelése iránti fogékonyság elmélyülé-se.

Miként különbözõen hat a növényképzõdés-re a fény és a talajviszonyok, aszerint, hogy va-jon a növény csírázik-e vagy virágzáshoz készü-lõdik, úgy változik az új észlelés iráni fogékony-ságunk is aképpen, ami a korábbi érzéki táplál-kozásunkból észlelési képességbe alakult át ben-nünk. Ez az a készség, amit magunkkal hozunk,amikor egy bizonyos tervet hordunk magunk-ban. Itt fontos, hogy kifejlesszük magunkban alehetséges megvalósulási formák sokféleségét,elképzeléseket, az ún. vezérképet.

De ez a tudatban csak akkor szolgál az ideákcsíraerõinek életre keltésére, ha ezek a könynyen

SzG 2006/138

KÖRNYEZET

megszilárduló elképzelések beleolvadnak a fejlõ-dõ folyamatba. Így él a csíramagban és a hajtás-ban vagy a Föld a tél folyamán.

Ha a vezérképpel egyedül a belsõ irány alap-ján, azaz szellemileg foglalkozunk, lehetségesséválik a szellemileg jelenlévõ megfigyelésre alapo-zott cselekvés. A télen jelenik meg a legkevésbéa növényi élet, és épp akkor a legélõbben. Amagban és a hajtásban még nyitva van a faj kere-tein belül a visszatérés minden lehetõsége, ellen-ben minden egyes kinövés egy egyoldalúságot je-lent. Miközben az élõ természetet kívülrõl alvóállapotban látjuk, a Földben a magok és csírákegy nyugalmi idõszakot élnek át – így Borbála-nap elõtt nem szabad ágakat vágni rügyfakasz-táshoz, mivel a növénynek bent el kell jutnia egybizonyos pontra. De azután, a legmélyebb télbenaz apró változásokban egy új belsõ élénkségetveszünk észre és élünk át, amely egy külsõ tevé-kenységre serkent bennünket. Minden egyes me-legebb nap tavaszi tõzikét és boglárkát hoz elõ,virágzásra készteti a hunyort.

A tavaszhoz, nyárhoz, õszhöz és télhez valóátmenet speciális érzéseket ébreszt fel bennünk.Ezek tudatosan összekapcsolódnak azzal, ami anövényvilágban kilép a láthatatlan területérõl aláthatóba, elveszti mozgékonyságát és ismétvisszahúzódik az elhervadásba az észlelési világ-ból. Ez a hatás élõ képpé válik, ha az év menetétegyre inkább légzési folyamatként éljük meg.Közép-Európában a legtisztább és a legharmoni-

kusabb az összhang a kifelé és a befelé fordulásközötti váltakozásban. Ebbõl a realitásból új tar-talmat tudunk nyerni az év ünnepeinek. Ezutánmár nem tiszta hagyománytudatból ünneplünk,hanem új tartalmat adunk ugyanannak, ami ezt afolyamatot tudatossá teszi.

Az évszakokat nem egymástól elválasztottanéljük át. Szellemileg hatnak a háttérben. Semmiértelme télrõl beszélni a többi évszak feltételezé-se nélkül. A mindenkori helyzet átélésében (pl.virágzó pitypang tavasszal) magunkban hordoz-zuk a hótakarta mezõ, képét és bizonyos elvárá-sokat is kifejlesztünk a nyárba menõ folyamatszámára. Egy belsõ szemlélés során létrejön az évmenetének átélése a jelen kiegészítésével, a múltáltal és a jövõbe tekintéssel.

Minél mélyebb a tudatos behatolás az év me-netének átélésébe, annál világosabban képzõdikbennünk egy háttér, amelyben beszélni kezdeneka természet megjelenési formái. Ez a nyelv tudegyre inkább vezetni bennünket a munkában –nemcsak a mezõgazdaságban. Így tágul ki a lel-künk nyáron, ahol a Nap fénylõ briliánskéntemelkedik fel a fény isteni kilégzési folyamatá-ban és egyesül a világ messzeségével. A fény be-szél és az emberi lélek megtapasztalhatja a meg-jelenésben szellemi eredetét. A nyár misztériu-maiban a természet az éjjel képmása, mintNovalis „Himnusz a hatalomhoz” és Shakes-peare „Szentivánéji álom” címû mûvében külön-bözõ módon megjelennek. Ami érzékileg megje-lenik, az az átélés során a folyamatok képe és vi-szont.

Az év fény-légzési folyamatában a nap magasállásakor a Föld lelkileg-szellemileg belealszik anyárba. A nyár fénye teremti meg az érzékilegészlelhetõ képeket. Ezzel szemben a tél átéléserelatív képnélküliségbe vezet. Amikor úgy tûnik,hogy alszik a természet, a Föld szellemileg éberaz új ébredést elõkészítõ folyamatokban. A Napszellemileg hat. Az ember beleviszi a télbe a nyárélményeit és várja, hogy ott valami megszüles-sen. Ennek az idõszaknak a királynõje egy Szûz,aki szülés elõtt áll. Elõképében a lélek kétségbevonja moralitását. Elég jó-e ahhoz, hogy hordoz-za ezt a gyümölcsöt? Figyelmeztetés, hogy le-gyen eléggé értékes a szellem köpenyeként. Itt azakaratról van szó.

Fordította: Buella Mónika és Sass Manuela

Forrás: Jochem Bockemühl - Kari Jarvinen: Auf denSpuren der biologisch-dynamischen PraparatepflanzenVerlag am Goetheanum, 2005.

SzG 2006/1 39

Köszönetet mondunk azoknak, akik 2004-ben adójuk 1%-ával a Kortárs Orkesztika Egyesületet(adószám: 18065224-1-46) támogatták. A beérkezett összeget az egyesületi rendezvényeinkenhasználtuk föl.

***A Forrás Waldorf Iskola keres általános iskolai tanítókat (Waldorf-pedagógiai végzettséggel is ren-delkezõk elõnyben!), valamint rajz-mûvészettörténet és matematika, fizika, kémia szakos középisko-lai tanárokat. A szakmai önéletrajzokat az iskola címére (9027 Gyõr, Madách u. 10.) várjuk.

***Az immáron nyolcadik éve mûködõ debreceni KIKELET WALDORF ÓVODA gyakorlattal ren-delkezõ, elhivatott Waldorf óvónõt keres. A fényképes önéletrajzokat is tartalmazó jelentkezéseketa fenntartó EGY-MÁSÉRT Waldorf Pedagógiai Alapítvány címére várjuk: 4001 Debrecen, Pf. 507.Érdeklõdni a 70/3600 025 és a 30/2466 821-es telefonszámokon lehet.

***A szegedi Szabad Waldorf Általános Iskola és Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény a 2006/2007-estanévre osztálytanítót keres a hatodik osztályba.Elérhetõségünk: 6728 Szeged, Napos út 16. tel.: 62/547-081, 62/547-080

RENDEZVÉNY, HÍRDETÉSEKRENDEZVÉNY, HIRDETÉSEK

A Szabad Gondolatok Háza tavaszi rendezvényei

2006. május 5-6:Irene Diet szemináriuma (péntek délután 16,00- 19,30-ig és szombat délelõtt 9,30 – 12,00-ig)Részvételi díj: 1000 Ft

2006. május 26-27:Thomas Meyer szemináriumával egybekötött nyilvános könyvbemutató Thomas Meyer: „Ludvig Polzer-Hoditz, egy európai” (Arkánum Kiadó) és Graf Polzer-Hoditz: „Az európai közép misztériuma” (Ita Wegman Alapítvány – NaturaBudapest Kft.) címû könyvek magyar nyelvû megjelenése alkalmából.Program:Május 26. péntek du. 16,00 – tól a megjelent könyvek ünnepi bemutatásaMájus 27. szombat 9,30 – 17,00 (ebédszünettel)

Polzer Hoditz gróf, egy európai szellemThomas Meyer elõadása és szeminárium

Részvételi díj a kétnapos rendezvényen: 1500 Ft

A rendezvényen mindkét könyv megvásárolható.

„Európa közepe: misztérium-tér. Megkívánja az emberiségtõl, hogy ennek megfelelõen viselked-jen. Annak a kultúrkorszaknak az útja, amelyben élünk, nyugatról jõve, kelet felé fordulva, ezen atéren vezet keresztül. A réginek itt metamorfozálódnia kell. Minden régi erõ elvész ezen a kelet felévezetõ úton, nem tud keresztülhaladni ezen a téren anélkül, hogy a szellembõl meg ne újulna. Hamégis ezt akarnák tenni, pusztító erõkké válnának; katasztrófákat szülnének. Ebben a térségben csakemberismeretbõl, emberszeretetbõl és ember-bátorságból születhet meg az, ami üdvöthozóantovábbhaladhat a Kelet felé.”

Ludwig Polzer-Hoditz

SzG 2006/140

A Natura-Budapest Kft. kiadásában magyar nyelven megjelent Rudolf Steiner és Ita Wegman kö-zös, az antropozófiai gyógyászat alapjait lefektetõ könyve. A könyv célját maga Rudolf Steiner azelõszóban az alábbi módon fogalmazta meg:

„Nem arról van szó, hogy szembe akarunk helyezkedni a korunk elismert tudományos módszere-ivel dolgozó orvostudománnyal. Ennek alapelveit teljes egészében elismerjük. Azon a véleményen va-gyunk, hogy az általunk megadottakat, csak olyasvalaki használhatja fel a gyógyítás mûvészetében,aki e princípiumok értelmében képes arra, hogy teljes érvényû orvos legyen.

De mindahhoz, amit a ma elismert tudományos módszerekkel az emberrõl megtudhatunk, továb-bi ismereteket fûzünk, amelyek egyéb módszerekkel találhatóak meg, és ezért egyben kényszerítveérezzük magunkat, hogy ebbõl a kibõvített világ- és emberismeretbõl kiindulva azon fáradozzunk,hogy a gyógyítás mûvészetét is kitágítsuk.

Az elismert orvoslás alapjában véve nem tehet ellenvetést az ellen, amivel elõállunk, hiszen mi ezta gyógyászatot nem tagadjuk meg. Csak az utasíthatja el elejétõl fogva a próbálkozásunkat, aki nemcsak azt várja el, hogy a tudását elismerjék, de azt is megköveteli, hogy semmiféle, az õ ismereteitmeghaladó tudással ne lehessen elõállni.”

A könyv elsõ kiadásának utószavában pedig így fogalmaz a társszerzõ Ita Wegman:

„Rudolf Steiner folytonosan arra törekedett – és ez találkozott az én legteljesebb megértésemmel–, hogy megújítsa a régi misztérium-lényt, és bevezesse azt a mai gyógyászatba. Mert ez a misztéri-um-lény mindig is a legszorosabban összefüggött a gyógyító mûvészettel, és a szellemi felismerések ki-vívását összefüggésbe hozta a gyógyítással. Nem áll szándékunkban dilettáns, laikus módon a tudo-mányos medicinát alábecsülni; sõt teljes mértékben elismerjük azt. Azonban az volt a fontos, hogy amár meglévõkhöz hozzáfûzzük mindazt, ami egy valódi szellemi megismerésbõl fakadhat a betegség-és gyógyítási folyamatok megragadásához. Természetesen nem az a cél, hogy a régi misztériumok lel-ki-ösztönös megismerési módját élesszük újra, hanem egy olyan módot, mely a teljesen kifejlõdött, aspiritualitáshoz fölemelt modern tudatnak megfelel.”

Az Ita Wegman Alapítvány és a Natura-Budapest Kft. tájékoztatja a lap olvasóit, hogy a PaulEmberson : „Gondishapurtól a Szilícium-völgyig” címû könyvének kiadását a szerzõ kérésére elha-lasztottuk. A jelentõsen kibõvített könyvet reményeink szerint 2007. év folyamán tudjuk megjelen-tetni.

***

A nagy érdeklõdésre való tekintettel hamarosan könyv formában is kiadjuk Paul Emberson: „Aklónozásról és az elveszett hierarchiáról” címû írását, amelyet 2003-2004 év folyamán négy részbena Szabad Gondolat leközölt.

KÖNYVISMERTETÉSEKKÖNYVISMERTETÉSEK

Dr. Rudolf Steiner – Dr. Ita Wegman: A gyógyítómûvészet kitágításának megalapozása szellem-tudományos ismeretek alapján, Natura-Budapest Kft. 2006.Kapható és megrendelhetõ a Natura-Budapest Kft-nél. Ára: 2 500 Ft.

A folyóirat ára: 500 Ft

Ma már nem csak a nyaralás alatt van szükség napvédelemre. A városban,az utcákat járva éppúgy védeni kell bõrünket, mint napozásnál, vízpartiüdülésnél. Arcunkat minden nap érik a napsugarak, és ha nem alkalmazunkUV szûrést biztosító napvédelmet, akkor a finoman melegítõ, éltetõ nap-sugarak bizony kellemetlenséget is okozhatnak, idõ elõtt öregíthetik bõrün-ket. A Dr.Hauschka napvédõ arckrém 8-as fényvédelmet biztosít természetesásványi anyag (titán-dioxid) segítségével. A krém összetétele a napvédel-men (UVA és UVB) túl biztosítja a bõr nedvességet megõrzõ ápolását is. Akönnyû konzisztenciájú, finom gyümölcsillatú krém pillanatok alattbeszívódik a bõrbe.Alkalmazása: reggel, a mélytisztító-tonik és nappali ápoló készítmény utánvékonyan hordjuk fel arcunkra, napközben szükség szerint újítsuk meg aréteget.

FFeellhhoorrddááss uuttáánn aazzoonnnnaall vvéédd!!

DDrr.. HHaauusscchhkkaaKKoozzmmeettiikkuummookk