Szeged, 1923 február 4, SZ BÚ ED

gyűjtés ürügye alatt sikerült megismerkednie a kedvencekkel.

Ma a diákhely üres. Nem járnak színházba, nem nézik meg a Leányvásárt tizenhétszer, a Szabin nők elrablását hétszer. Nem leskelődnek a vasajtónál, honnan elzavart bennünket a tűz-oltó. A mai diákok negyedmagukkal páholyba járnak. Már akik. És nem tapsolnak, nem gyűjtenek autogramot A diákjegyeket ma újból a kedves Kun Matild árulja a karzattal és a zsöllyével együtt.

Azt mondják, ragaszkodnunk kell a tradíciók-hoz. Ne tessék haragudni, ha az azóta a föld-szintre, sőt talán a színpadra került diákjegy-árusok hiiyett is ezt a szubjektív jubileumot be akarom csempészni a nagy mult spró csecse-becséi közé. . .

A. Nagy György.

Az osztrák kancellár a Népszövetségről.

Párisban Seypel osztrák szövetségi kancellár tegnap délután fogadia a kü'földi sajtó képviselőit. R mutatott arra, hogy sajátságos összefüggés van a Népszövetség és Ausztria jövője kőzött. Ez a nagy erkölcsi tekin-télyű testület vállalkozott elsősorban arra, hogy nem-zetközi segítséggel talpraállitson egy államot. Ma meg lehet állapítani, hogy az osztrák nép a népszövetségi eszmében bi.va, arra vállalkozott, hogy államháztartá-sának deficitjét leküzdje és a normális haladás útjára jusson el. A Népszövetség másik eredményt is ért el. Azok a hatalmak, amelyek vállalták a kötelezetíséget, hogy garantálják saját állami eszközeikkel az Ausztriá-nak nyújtandó nemzetközi kölcsönt, már elintézték a garancia kérdését. Más államok most készülnek arra, hogy a Népszövetség hívásának mielőbb eleget tegye-nek. A szövetségi kancellárnak, aki a világbéke esz-méje melleit szállott sikra, szivén fekszik annak a megállapítása, hogy Ausztria reményeit most már semmi sem veszélyezteti. A kancellár azzal fejezte be beszédét, hogy teljes megelégedéssel távozik el Pá-risból.

Bécsben is démarsozik a kisántánt. Bécsi diplomáciai körökből származó értesü-

lések szerint a kisántánt bécsi követei démarsot szándékoznak az osztrák kormányhoz intézni, mivel megállapítást nyert, hogy az osztrák had-erő jelenleg 26.000 legénységi állománybeli katonából és 9000 tisztből ál!. A saint-germaini békeszerződés Auszti iának mintegy 30 000 főnyi hadsereget engedélyezett. Ausztria tehát 5000 fővel nagyobb hadsereget toborzott össze. A kisántánt által kezdeményezett démarshoz való-színűleg az Ausztria szanálásában résztvevő nagyhatalmak is csatlakozni fognak, mivel tel-jesen felesleges és indokolatlan Iuk3zusnak tartják, hogy az amúgy is nagy financiális nehézségekkel kü?dő ország 5000 fővel nagyobb hadsereget tartson, mint amennyit a békeszer-ződés engedélyezett.

Bizalmas ülés a városi üzemek egységesítése körül. (A Szeged tudósítójától,) A Szeged legutolsó

számában Scultéty Sándor főszámvevő nyilatko-zatával kapcsolatosan foglalkoztunk a városi üzemek egységesítésének régóta aktuális és a közigazgatási nagytemetőbe sülyesztett tervével. Megírtuk azt is, hogy a főszámvevő bizton re-méli ennek a város anyagi érdekéből olyan rendkívül fontos kérdésnek rövid időn belül való napirendre tűzését és megva'ósitását, de az igazat megvallva nem hittük volna, hogy ez az élesztési kísérlet tényleg ilyen hamar, aiig nyegyvennyolc óra múlva, bekövetkezzék. Pedig bekövetkezett. Somogyi Szilveszter dr. polgár-mester ugyanis szombat délután négy órára bi-zalmas értekezletre hívta össze a tanács tagjait, a főmérnököt, a főszámvevőt és a gazdasági in-tézőt. A gépírásos meghívó szerint sz értekez-let, illetve az előzetes megbeszélés tárgya a vá-rosi üzemek egységesítése voll, még pedig 1. mely városi üzemekre mutatkoznék célszerűnek a központi igazgatás kiterjesztése; 2. mily szer-vezet állittassék az üzemek élére; 3. mi lenne a központi igazgatás hatásköre és mi tartozna továbbra is a tanács és a közgyűlés hatás-körébe; 4. az ügyrend megállapítása.

Az értekezlet, amelyen a meghívottak közül csupán Berzenczey Domonkos főmérnök nem jelent meg, mivel nem tartózkodik Szegeden, a városháza tanácstermében folyt e. A megbeszé-lés eredményeiről — az értekezletnek ugyanis bizalmas jellege volt — a polgármester a kö-vetkezőket mondotta a Szeged munkatársának:

— A megbeizélé? folyamán a tanács tagjai egyhangúlag arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az összes városi üzemek közös igazgatás

alá való vonását a város anyagi érdeke feltét-lenül megkívánja, mert az üzemek kereskedői elevenségét és igy jövedelmezőségük fokozását csakis az eddigi bürokratikus idöpocsékolás kényszerétől a lehetőség szerint függetlenített kezelési rendszer biztosithatja. A terv keresztül-vitelére vonatkozólag végleges eredményei ennek a megbeszélésnek még nem voltak, éppen ezért kedden ujabb megbeszélést tartunk, amelyen elkészítjük a központi szervezet tervezetét, amely fölött a közgyűlés mondja ki majd az utolsó szót. A szervezet körvonalai azért már a mai megbeszélésen is nagyjából kialakultak. A fel-ügyeletet, illetve a központi igazgatást egy olyan önálló hatáskörrel felruházott bizottság in-tézné, amelynek tagjai a tanácsnokok és a köz-gyűlés által megválasztott bizottsági tagok vol-nának, elnöke pedig a mindenkori polgármes-ter. A bizottság feladata az üzemek ellenőrzé-sének a fokozása és a jövedelmezőségük növe-lése lenne. Ez a központi igazgatóság program-jába venné az üzemek fejlesztését, uj üzemek létesítését és nagyon megkönnyítené a bizottság munkáját az a körülmény, hogy az üzemek évi költségvetésén és zárszámadásán kivül az év-közben előforduló ügyeket saját hatáskörében intézhetné el.

A munka szóval megindult, de hogy mikor lesz látható és megfelelő eredménye, az még nagyon bizonytalan. Nagyon sok értekezlet és előzetes megbeszélés van még hátra addig, amig a szervezet minden részlete kialakul és amig a tervezetből valóság lesz — ha ugyan közbe bele nem süllyed ismét minden a nagyteme-tőbe.

előtt a német ellenállás. A londoni sajtó egyrészének az a felfogása,

hogy a Ruhr-vidéken a sztrájk szünőfélben van és hogy a német ellenállás összeomlik. Percival Phillips, a Daily Mail külön ludósitója Düs-seldorfból azt jelenti, hogy Franciaország jelen-tős győzelmet vivőit ki a Ruhr-vidéken. A vasutassztrájk most már bukás szélén van, amely magával hozza a polgári köz'ekedés helyreállítását és az élelmiszer szállítását a fő ipari városokban. Egyetlen szénvonatnak sem engedik meg, hogy az uj határon tul menjen. A németek a hördei pályaudvart meg-töltötték 100 vagonnal, amelyekben szenet rej-tettek el azzal a céllal, hogy átcsempésszék, azonban tervük kudarcot vallolt. A szállodai franciaellenes bojkott is szünőfélben van, a franciákat ma már mindenütt kiszolgálják.

szelíeme sugalt nekem jó tanácsot. Van vagy hat bőr-szivartárcám, azt hiszem, mind becsületes uton jutott hozzám. Hordani nem szoktam őket, mert ha szoktam volna, szerte-szét felejtődtek volna s mások birtokába kerül-tek volna hasonló becsületes uton. Hát a^t határoztam, hogy én ezt a hat tárcát eladom a vagyonmentőn s ezeknek az árából fedezem Hóbiárt basa szivarjait.

Mire idáig értem, kialudt a szivarom. Kive-szem a gyufaskatulyát a jobb zsebemből: üres. Nyúlok a balzsebembe: üres skatulya. A nad-rágzsebben is az, a télikabát két zsebében is. Mind tele volt, mikor elindultam smindelgyuj-togaítam az uton. Kellemetlen felfedezés volt, de még tragikusabb az, hogy hobiártos szám? vetéseimből a gyufát kifelejtettem. Már pedig nekem minden szivarhoz kell egy skatulya gyufa. Egy skatulya gyufa tizenkét korona. Ezt magamforma isten szegénykéje ki nem birja. A basa urat kénytelen voltam az üres skatu-lyákkal együtt a vonaton hagyni, ahogy Gyu-lára értem, meglehetős lelki depresszióval. Hogy folyt le, mint folyt le a gyulai szereplés, az a mi dolgunk. Már mint a gyulaiaké, meg az enyém. Az irodalomtörténetre csak az tartozik, hogy amikor a vacsoránál összeédesedünk a gyulaiakkal, azt mondja nekem Reisner Artúr barátom, a gyulai gyufagyáros, mondjam meg őszintén, meg vagyok-e elégedve Gyulával.

— Tejbe fürdettetek, mézbe hempergettetek, az ördögnek kellene elvinni, ha még teköztetek se volnék megelégedve.

— Hát pedig én még tartogatok a számodra vakmit.

Azt már tapasztaltam, hogy különös ember ez a gyulai gyufagyárigazgató, aki kívülről tudja

! az egész Madáchot, hanem az mégis elképpesz-\ tett, amit most mondott:

— Nézd, én egyebet nem tehetek az iroda-lomért, hanem azt megfogadom, hogy még élsz, eltartalak gyufával.

— Ebbe az egy vállalatodba bele fogsz bukni, édes fiam, — nevettem el magam. — A feleségemtől mindig azt hallottam, hogy olyan gyufagyár nincs a világon, amelyik engem meg-győzne.

De hát az én barátom makacs ember. Mire az állomásra kiértem, ott volt az első porció. Száz skatulya gyufa. Szegedig elgyujtogattam belőle vagy hetet. Valóságos illuminációt ren-deztem Hóbiárt basának. Mert most már biz-tos, hogy meglesz Szeged történeti regénye a gyulai gyufacsináló jóvoltából.

Meglesz ? Ahogy hazaérek, felveszem az író-asztalomról a reggeli lapot s az első hir, amin megakad a szemem, a szivardrágulás. 18 ko-rona már a rövidszivar is. No neked már lőt-tek, Hóbiárt sógor 1 Lá'od, becsületes muzul-mán, ez a szegény gyaur iróval szemben a sors iróniája, amely végigkíséri az egész éle-ten. Vagy szivarja nincs, vagy gyufája nincs s erős a gyanúm, hogy halálos holtomig ez lesz a helyzet szignaturája.

Én csak belegyőződöm ebbe is, de attól fé-lek, Hóbiárt basa végérvényesen belehal. Ha csak nem akad egy különös trafikos, aki föl-veszi a versenyt a különös gyufagyárossal. Megjegyzem, kicsire nem nézek s ha a sziva-rok szelelnek, Madáchot elengedem neki.

A Daily Express jelentése szerint bizonyos jelek arra mutatnak, hogy Franciaország az események folytatásával nincs megelégedve. A francia lapok ugy tünteiik fel a dolgot, mintha Németország a megegyezést keresné és már várják azt a napot, amikor Németország az ügy rendezése végett Franciaországhoz fog fordulni.

Az Evening News dortmundi tudósítója je-lenti, hogy a Ruhr-vidék csaknem valamennyi vasutvonalán újból megkezdték a szolgálatot. Hir szerint Essenben a postaalkalmazottak min-den feltétel nélkül megkezdték a szolgálatot, csak a bányatulajdonosok viselkednek továbbra is elutasítóan.

Mainz és Köln között a vasúti forgalmat ma reggel 6 órakor a német és francia hatóságok között történt megegyezés alapján megkezdték. Mihelyt A francia hatóságok meggyőződtek a helyzet megj avulásáról, csupán tapintatos ellen-őrzésre szorítkoznak. A mainzi kerületben a helyzet változatlan.

A koblenzi vasúti kerületben a német vasuta-sok a franciák eltávozása után újra felvették az üzemet.

Essenből jelentik: A Ruhr-terület körülzárása teljes. Az északi rész, melyen keresztül még né-hány vonat közlekedhetett, ma egészen bezárult. A rajnai hajózás teljesen szünetel.

A jóvátételi bizottság a következő hivatalos jelentést adta ki: A jóvátételi bizottság Barthou elnöklése alatt tegnap és ma délelőtt 10 óra 15 perckor összeült. 1. A jóvátételi bizottság elha-tározta, hogy a német kormány képviselőjének meghal'gatása után a németek részéről teljesí-tendő 1923. évi faszállitmányokra vonatkozólag november 17-iki programját fenntartja. 2. A jó-vátételi bizottság megküldte Németországnak arra a postahajóra vonatkozó részletes adatokat melyet Németország Franciaország számára épiteni tartozik. 3. A jóvátételi bizottság foglal-kozott a hamburgi német hajózási vállalatoknál folytatott kártérítési akcióval. A bizottság átíra-tott küldött a német birodalmi kancellárnak, melyben hivatkozik arra, hogy a kártérítés rész-ben való megfizetésével Németország vétett az 1922 julius 18-iki memorandum határozmányai ellen. 4. A jóvátételi bizottság végül a háborús teher-bizottság február 1-i levelének tudomásul vétele után kimondotta, hogy az a levél nem igényel választ és hogy a bizottságnak ez évi január 26-án hozott döntése valamennyi követ-kezményével együtt fenntartandó.

Az angol delegátus az 1.2. és 4. pont tekin-tetében tartózkodott a szavazástól.