ÉSZAK-ÍRORSZÁGBANA híradásokban ma mindennapi témává léptek elő a világszerte megtalálhatóbiztonsági kerítések és falak. Leginkább a nemzetközi migráció miatt épül-nek a Rio Grandétól Ceután át a Balkánig és Magyarországig, míg koráb-ban pont ellentétesen: a disszidálás megelőzésére alkalmazták a kommunista diktatúrák. A berlini fal és a vasfüggöny azonban már negyed-százada a múlté. Van azonban egy európai térség, ahol a falak dacolnakaz évtizedekkel, és messze túlélték korábbi versenytársaik leomlását

SZÖVEG ÉS KÉP: NÁNAY MIHÁLY

FALON INNEN, FALON TÚL

STOP TORY CUTS!Az ír nacionalista Sinn Féin — mint a korábban háttérbe szorított, szavazójoggal a cenzus miatt nem rendelkezô,szegényebb írek pártja — ma is erôteljes szociális programotfogalmaz meg, itt éppen a konzervatívok megszorításaielleni tiltakozásra buzdítva

A Dublinból Belfast irányába tartó autópályánsuhanva lankadatlan figyelemmel épp kiszúrha-tunk egy táblát, mely Észak-Írországban köszöntiaz utazót. Más azonban nem emlékeztet, hogy el-hagytuk a sziget nagyobbik részét elfoglaló ÍrKöztársaságot – hacsak nem a kilométer helyettmérföldben feltüntetett sebességkorlátozások.

Ugyanezt az utat két évtizeddel korábban megtéve, megerősített kato-nai állások és ellenőrző pontok sora tette volna nehézkessé a belépést, haugyan bárki is be akart volna lépni a „Bajok” által sújtott területre. Ám az1998-as nagypénteki egyezmény óta a helyzet jócskán megváltozott.Mindkét fél belefáradt a kilátástalan polgárháborús helyzetbe, és komolypolitikai reformok után elásták a csatabárdot – legalábbis a felszínen.

Gyógyuló BelfastBelfast forgalmas belvárosában sétálva vendégekkel tömött, jókedvűpubokban ihatunk, jó néhány turistával is találkozhatunk, sőt a rob-bantások miatt korábban eltüntetett szemetesek is visszakerültek az ut-cákra. Persze a város messze van már a 19–20. századi fénykorától, ami-kor textilipara és hajógyártása a Brit Birodalom egyik kiemelkedő iparicentrumává tette, de a kikötői negyed lerobbant dokkjai barnamezős be-ruházások keretében egymás után újulnak meg. Ékes példájuk a valahaa Titanicot építő Harland & Wolff-üzem helyén fontmilliókból létesí-tett, ultramodern Titanic Belfast Centrum. A tendenciát jelzi, hogy2013-ban a britek Észak-Írországba szervezték a G8 csúcstalálkozót is,mely után Obama így nyilatkozott: „Belfast egy más város. Az elhagyottgyárakat újjáépítették. A korábbi ipari negyedek újjászülettek. Látogatók ér-keznek mindenhonnan…” Ugyanakkor a biztató fellendülés mögött sok-kal inkább a bőkezű londoni kormányzati támogatások állnak, semminta térség nehézkesen saját lábra álló gazdasága.

Republikánus képtár

Ha azonban a belvárosból, illetve a prosperáló kikötői negyedből kisséarrébb, Nyugat-Belfastba sétálunk, a kép jelentősen megváltozik. A rendőrség megerősített járművei sűrűn hajtanak el mellettünk, mígnem megérkezünk a Falls Road vidékére, ami a republikánusokvagy nacionalisták (azaz a magukat inkább írnek tekintő katolikusok) városnegyede. Az út kezdetén a hírhedt Divis-toronyház áll, melyet a legutóbbi időkig a brit biztonsági erők használtak megfigyelőpontnak,ugyanis onnan mind a republikánus, mind pedig a lojalista negyedet jólszemmel lehet tartani.

Az út mentén húzódó falakon sokatmondó festmények sorakoznak.Amellett, hogy a képek az éledező turizmus számára is érdekesek, a he-lyiek identitásának egyik fontos megjelenítései, különösen azután, hogya polgárháború lezárult, és a felszínen törékeny politikai egyensúly ural-kodik. A „Bajok” idejének durva angol- és protestáns-ellenes festményei

Mindkét fél belefáradt a kilátástalanpolgárháborús helyzetbe, és komolypolitikai reformok után elásták acsatabárdot – legalábbis a felszínen.

NEM MINDIG VOLT ZSÁKUTCA...Az utcát a Derryben kirobbanó„Bajok” során vágták félbe ediszkrét fallal. A túloldalon —mint az ott lobogó „Union Jack”-bôl is sejthetô — már a lojalistákvárosnegyede kezdôdik. Derry-ben a Foyle-folyó nyugati oldalán(az óvárosban) a katolikusokvannak többségben, de itt is található egy kis lojalista zárvány.Jelmondatuk sokat mondó: „No surrender!” — „Nem adjukmeg magunkat!” (elôzô oldalpár)

A FALLS ROADBelfastban a republikánusok fôutcája mentén, amíg a szemellát, graffitik sorakoznak. Mígrégebben direkt szeparatistaüzenetek uralkodtak, ma inkább a republikánusok értékvi-lágát jelenítik meg, függetlensé-get, emberi jogokat és szociálisérzékenységet hirdetô témák az általánosak. A képek között a„Bajok” emlékébôl turisták fuva-rozásával hasznot kovácsoló bel-fasti taxisok hirdetése is látható

ÉSZAK-ÍRORSZÁG 5150 A FÖLDGÖMB 2016. MÁRCIUS

ugyan már eltűntek, de a jelenlegiek is jól kifejezik a függetlenség-párti ír gondolatrendszert, azt tágabb keretekbe (emberi jogok és sza-badság) ágyazva. Így jelenhettek meg a falakon a palesztinokkal ki-fejezett szolidaritást, vagy a 20. század emberjogi harcosait (MartinLuther King, Nelson Mandela) ábrázoló festmények is. Mindezekmellett persze megmaradt néhány kép, amelyek valóban a „Bajok”egyes eseményeinek szomorú mementói: az éhségsztrájk során meg-halt ír politikai fogvatartottak portréi, vagy a tüntetések során a biz-tonsági erők által megölt áldozatok képei. A Falls Roadon tovább-sétálva elérhetjük a beszédes nevű Rebell’s Rest pubot – ahová nemajánlatos a lojalistáknak betérniük –, és persze az írek legfőbb poli-tikai szervezete, a Sinn Féin főhadiszállását is.

Lojalista fellegvár

Pár száz méterrel arrébb húzódik a ShankillRoad, mely viszont a lojalista kemény mag ott-hona. Errefelé sokkal kevesebb és talán kevésbéötletes falfestmény látható, ám annál több brités északír zászló lobog, jól kifejezve, hogy aközhiedelemmel ellentétben az anglikán-loja-

lista fél a militánsabb. Például a világszerte ismert IRA mellett nemkevesebb merényletet követett el a két uniópárti szervezet, az UVF(Ulster Volunteer Force) és az UDA (Ulster Defence Association) is.Ennek magyarázata, hogy a túlnyomórészt katolikus Ír-szigeten sok-kal inkább érzik fenyegető veszélynek az egyesülést és anglikán iden-titásuk elvesztését, mint a nacionalista katolikus írek. Ezért is hír-hedtek a republikánus kemény mag által provokációnak tekintettfelvonulásaik: az Orániai Rend vagy az Apprentice Boys ünnepimenete, melyek a katolikus és írekkel együttműködő II. Jakab elleniellenállásról, valamint az Orániai Vilmos általi legyőzéséről emlékeznek meg minden évben. A szimbólumok jelentőségét mu-tatja, hogy a belfasti városi tanács 2012-es döntése – miszerint azEgyesült Királyság zászlaját nem mindennap, hanem csak a 12 kötelező ünnepnapon vonják föl Belfastban – ellen az elmúlt háromévben is folyamatos, különböző intenzitású tüntetések, gyújtogatá-sok történtek lojalista részről.

… a világszerte ismert IRA mellettnem kevesebb merényletet követett el

a két uniópárti szervezet, az UVF(Ulster Volunteer Force) és az UDA

(Ulster Defence Association) is.

AZ ÍR FÜGGETLENSÉG HÔSEIA belfasti falfestményeken legtöbbször az IRA politikai okbólinternált tagjai mint mártírok jelennek meg. A „Bajok” idején a brit kormányzat számos írfüggetlenségi aktivistát és harcost börtönzött be a Long Kesh-i és armaghi börtönök H alaprajzú épületeibe („H-Block”). A börtönben zajló törvénytelen bánásmód ellen tiltakozva többenis ellenálltak. Az elsô közülük aképen látható Kieran Nugent volt.1981-ben többen is éhségsztrájkbakezdtek, akik közül tízen életüketvesztették. A leghíresebb BobbySands volt, akit az éhségsztrájkközben parlamenti képviselôvé választottak

SZOLIDARITÁSA „Bajok” elcsendesülése után a Falls Road falfestményei közöttegyre több, az írekéhez hasonlófüggetlenségi és emberjogi témajelent meg. A republikánus alkotók több képen is kifejezikszolidaritásukat a palesztinokkal,például a Gázai övezetben uralkodó háborús helyzet ellen tiltakozva

REBELLISKOCSMAA két ellentétes csoportnak nemcsak külön iskolái és sportklubjai, de pubjai is vannak. Mindez konzerválja és továbbörökíti az évszázados ellentéteket

ÉSZAK-ÍRORSZÁG 5352 A FÖLDGÖMB 2016. MÁRCIUS

Szigorú „békevonal”

Miközben a Falls Roadtól a Shankill Roadhozszeretnénk átjutni, egy elhagyatott, senkiföldje-jellegű helyre érkezünk, ahol csak a szakadatlanír eső hullik, de forgalommal, járókelőkkelegyáltalán nem találkozunk, sőt egy több kilo-méteres, 4-5 méter magas falba ütközünk. A fa-lakat az 1970-es évektől kezdve emelték, a ter-vek szerint ideiglenesen, s nemcsak itt, hanem Belfast egyébterületein, sőt Észak-Írország más városaiban (Derry, Portadown) is.Ám itt nem egy népcsoport kívül- vagy belültartása volt a cél, hanema két közösség (republikánusok és lojalisták) elkülönítése. Épp ez amagyarázata, hogy a vidéki területeken sokkal egyértelműbben szét-váló (külön falvakban, külön megyékben élő) két csoportnak nemvolt szüksége falakra – ellentétben a kevert nagyvárosokkal.

A falépítési akciónak jól csengő nevet is találtak: békevonalnak vagybékefalnak nevezték el a két közösséget fizikailag is szétválasztó épít-ményt. A „Bajok” évtizedeken át tartó időszakában mindez talán nemvolt meglepő, de majd’ két évtizeddel a nagypénteki egyezmény utánaz „ideiglenes” falak még mindig állnak, alig néhány helyen – s szigo-rúan sötétedésig bezárólag – átjárást engedve a két városnegyed között.

A helyzet Derryben annyival jobb, hogy a Foyle-folyó komolyabbelválasztótényezőt jelent a katolikus nyugati part és protestáns ke-leti part között. Ám, hogy bonyolultabb legyen a kép, a lojalisták-nak van a nyugati parton is egy kisebb, természetesen fallal körül-vett városnegyede, ahová szintén csak napközben nyitva tartó, szűk

bejárat vezet. Ráadásul a katolikusok felettaratott 1689-es diadalt ünneplő ApprenticeBoys felvonulását is a nyugati parti város-falakon tartják. Nem véletlen, hogy a falakalatt elterülő katolikus negyedben vették kez-detüket a „Bajok”, és időnként ma is felfor-rósodik a hangulat. Még a város neve semegyértelmű, hiszen a lojalista vagy angol hír-adásokban inkább Londonderryként szere-pel, míg az írek egyértelműen csak Derryneknevezik. Ezért is találkozhatunk a város feléközeledve olyan közlekedési táblákkal, ahol aLondon előtagot rendre lesatírozzák az ír na-cionalisták a város nevéből.

Távolból persze a helyzet kevésbé látszikbonyolultnak, így a politika szintjén – mind

Londonban, mind Észak-Írország helyi vezetésében – deklarálták,hogy a falakat el kell tüntetni, sőt 2023-as határidőt is szabtak avégrehajtására. A felmérések azonban azt mutatják, hogy a „bé-kevonalak” közelében lakók számára ma is biztonságot jelenteneka magas beton-vas erődítések. A felvonulásokkor vagy akár csaka Glasgow Rangers- és Celtic-meccsek alkalmával ma is gyakranfellángolnak az indulatok, és senkinek sem hiányzik, hogy a há-zát megdobálják, vagy este, hazafelé tartva megtámadják. Ettőlfüggetlenül a fiatalokkal szóba elegyedve nem az engesztelhetet-len ellentétről hallhatunk, hanem sokkal inkább a békés, normálismederben zajló életről.

Itt nem egy népcsoport kívül- vagy belültartása volt a cél, hanem a két közösség (republikánusok és lojalisták) elkülönítése.

BELFASTI „BÉKEVONAL”A Nyugat-Belfastot kettészelô,erôs eufemizmussal békevonalnaknevezett, 4-5 méter magas falonnéhány helyen van csak átjáró,melyeket sötétedéskor szinte kivétel nélkül bezárnak, elkerülendô a republikánus és lojalista kemény mag közöttitettleges konfliktusokat

SZABAD DERRYA „Bajok” 1969-ben Derry városában kezdôdtek. Az utcaiösszecsapásokra válaszul a várostmegszállták a brit biztonsági erôk,de ahelyett, hogy az ellentéteketcsillapították volna, a protestánsoldalra álltak. Erre válaszul Derry katolikus negyedében a függetlenségiek elbarikádoztákmagukat, megalapítva „SzabadDerry”-t, ahová briteknek nemvolt ajánlatos a belépés, a területet az IRA önkéntesei felügyelték. Mára a környék átrendezôdött, de a „SzabadDerry” határában álló ház tûzfalátmementóként meghagyták (balra)

DERRY TÛZFALAIBelfasthoz hasonlóan Derry katolikuskemény magja, a Bogside tûzfalait is a „Bajokat” megjelenítô festményekborítják. Az egyik híres képen a britbiztonsági erôk kommandósa látható,aki az „Operation Motorman” fedônevû akció közben — házkutatás címén — egy lakás ajtaját töri be

A MOZAIKOS BELFAST

ÉSZAK-ÍRORSZÁG 5554 A FÖLDGÖMB 2016. MÁRCIUS

pubjai. Nem meglepő, hogy a vegyes házasságok aránya iselenyésző, tehát nem történik a családokban sem keveredés. A különböző társadalmi szervezeteknek (Orániai Rend, SinnFéin stb.) pedig nincs nehéz dolga, ha a két teljesen elkülö-nülő csoportot identitásukra hivatkozva próbálja meg magamögé állítani. Derryben szállásadónk, miután elmondta a „politikailag korrekt” álláspontját, kissé belemelegedve hamarosan előkerültek a „Véres Vasárnapról” szóló filmet és hasonló írpárti alkotásokat megjelenítő tablók, melyeket az utóbbi időkben jobbnak lát már nem a falon, közszemléntartani, de azért saját szobájában gondosan őrzi.

Párhuzamosan, elválasztvaÁm a szembenállás a „Bajok” elmúltával is fenn-maradt és érzékelhető. Ennek elsődleges oka,hogy a két társadalmi csoport teljesen elkülö-nült, párhuzamos életet él. Már kisgyermek-korban meghatározóak a családi tradíciók, me-lyeket elmélyít és áthághatatlanná tesz az iskolaioktatás, hiszen szinte kizárólag a csoportnakmegfelelő, állami unionista vagy egyházi nacio-nalista intézményekbe íratják a gyerekeket. Az oktatásban szinte elhanya-golható keveredés így jócskán megerősíti mindkét identitást. Mindemelletta két csoportnak megvannak a külön sportpályái és klubjai, játszóterei és

Az oktatásban szinte elhanyagolhatókeveredés így jócskán megerősíti mindkét identitást. Mindemellett a két csoportnak megvannak a külön sport-pályái és klubjai, játszóterei és pubjai.

VÉRES VASÁRNAPDerryben zajlott le a „Bajok” legtragiku-sabb eseménye: 1972. január 30-án a britalakulatok erôszakkal oszlattak fel egytöbb tízezres tüntetést, melynek során tizennégy tüntetô életét vesztette. Mind-két tûzfalon ennek eseményei láthatók. A jobb oldali festmény fénykép alapján készült, amint az egyik haldokló sebesül-tet próbálja Edward Daly atya menekíteni

ÉSZAK-ÍRORSZÁG 5756 A FÖLDGÖMB 2016. MÁRCIUS

Ingatag keretek

A demográfiai kilátások a katolikus írpártiakarányának lassú növekedését mutatják. Így hosszútávon elképzelhető, hogy pár évtized múlva őkkerülnek többségbe a nem pontosan körülírt stá-tuszú (se nem ország, se nem tartomány) Észak-Írországban. A politikai álláspontok azonbannem ilyen egyértelműek. Az ír vagy republikánuspártokra szavazó katolikusok sem foglalnak egyér-telműen állást a terület hovatartozásáról. A britútlevél, a szociális juttatások és London gazdasá-gélénkítő tevékenysége számukra is nyomós érv,így feltételezhető, hogy egy, az Unióról szóló népszavazáson a nacionalista pártra sza-vazó katolikusok sem egyöntetűen állnának ki a sziget egyesítése mellett.

Az országrész instabilitásához határai is hozzájárulnak, hiszen az 1920-as évek-ben nem tudtak a britek és az írek megegyezni, így végül a hat régi megye határalett egyben az államhatár is, tekintet nélkül az etnikai-kulturális és természeti té-nyezőkre. Így fordulhat elő, hogy a térség déli és nyugati megyéi katolikus több-ségűek, vagy hogy a határ félbevágta Derry vonzáskörzetét, így az ír oldalon Let-terkenny gyors fejlődésnek indult, és előnyt kovácsolt a térség tradicionálisközpontjának Észak-Írországhoz csatolásából. Ám az Írországhoz tartozó Donegalmegye sem járt jól a határokkal, ugyanis szinte exklávévá vált, és csak egy igen szűksávban csatlakozik az ország többi részéhez, ezáltal még periferikusabbá vált ahelyzete, és így egyértelműen Írország legszegényeb térsége.

A falak még állnak…

A prosperáló belfasti beruházásokat, a G8 csúcstalálkozó megrendezésétés a bizakodó – jórészt fiatal – lakosságot látva a jövő akár biztatónak istűnhet. A katolikus és protestáns erők között törékeny politikai egyensúlyalakult ki, melyet a „Bajokba” belefáradt társadalom is többé-kevésbé el-fogad, sőt támogat. Éppen ezért Észak-Írország helyzete a korábbitól sok-kal stabilabbnak látszik, és mostanában nem fog komolyan napirendre ke-rülni a Londontól való elszakadás. A társadalom mélyebb rétegeibenazonban az ellentét még mindig tovább él, a felvonulások, provokációk to-vábbra is zajlanak, és az élet legtöbb területén teljesen elkülönülő csoportokszilárdan őrzik identitásukat.

Sokak szerint a „békefalakra” még mindigszükség van: erősen kétséges, hogy 7 év múlva letudják-e majd bontani. T. B. Maculay, a 19. szá-zadi híres brit történetíró írek kapcsán elmon-dott szavai ma is igazak: „Napjaink eseményei-nek vékony hamurétege alatt szüntelenül ottfortyog az ír történelem 800 évének mindig kitö-résre kész, tűzforró lávája.”

Az országrész instabilitásához határaiis hozzájárulnak, hiszen az 1920-asévekben nem tudtak a britek és az írekmegegyezni, így végül a hat régi megyehatára lett egyben az államhatár is, tekintet nélkül az etnikai-kulturális és természeti tényezőkre.

„Napjaink eseményeinek vékony hamurétege alatt szüntelenül

ott fortyog az ír történelem 800 évének mindig kitörésre kész,

tűzforró lávája.”

RENDÔRI JELENLÉTAz északír nagyvárosokban kis túlzással mindenutcasarkon találkozhatunk a fokozott rendôri jelenléttel. Persze a belfasti rendôrség nem hasonlítható a klasszikus viccek alanyait is jelentôlondoni bobbykhoz. A magas falaival inkábberôdre emlékeztetô rendôrkapitányság, valaminta rácsokkal megerôsített, robusztus rendôrautóknemcsak az elrettentést szolgálják, kézzelfogha-tóvá téve a hatalom jelenlétét. A közelmúltig jellemzô pokolgépes merényletek ellen a rendôrök számára is védelmet nyújtottak

LOJALISTA ÚTPADKALe se lehetne tagadni, hogy Derry unionista negyedében járunk,ugyanis még az útpadka is a „Union Jack” színeiben pompázik. Természetesen a háttérbôl nem hiányozhat az Egyesült Királyság és Észak-Írország lobogója sem. Az apróbb jelekbôl is jól érzékelhetô,hogy — a közhiedelemmel ellentét-ben — az írekkel szemben az unio-nisták féltik erôsebben identitásukat

Geopolitikai sorozatunk támogatója a