tanÁcsok hagyomÁnyos portÁk felújításához

Koleszár Krisztián – Nagy Dezsô

TANÁCSOK HAGYOMÁNYOS PORTÁK

ÉRTÉKÕRZÕ MEGÚJÍTÁSÁHOZ

GÖMÖR ÉS TORNA VIDÉKÉN

Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlôdésért Alapítvány

Dél-

Göm

ör és

Dél-

Tor

na te

lepül

ései

010

km

Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlôdésért Alapítvány

Miskolc, 2007

Koleszár Krisztián – Nagy Dezsô




Készült az

ÖKOLÓGIAI INTÉZETA FENNTARTHATÓ FEJLÕDÉSÉRT ALAPÍTVÁNY

és az AGGTELEKI NEMZETI PARK IGAZGATÓSÁG

együttmûködésében megvalósított Turizmus a Természetért (A biológiai sokféleség megõrzése

és fenntartó használata az ökoturizmus formáinak fejlesztése révénközép- és kelet-európai bioszféra rezervátumokban)

c. program keretébenwww.tourism4nature.org

A kiadvány megjelenését a GEF (Globális Környezetvédelmi Alap)és a UNEP (ENSZ Környezetvédelmi Program) támogatta

GFL / 2328 - 2714 - 4829

Írta és szerkesztette: KOLESZÁR KRISZTIÁN és NAGY DEZSÕA hivatkozással nem jelölt ábrákat KOLESZÁR KRISZTIÁN készítette

Szakmai lektorok:HUDÁK KATALIN (Kertek c. fejezet), LAKI-LUKÁCS LÁSZLÓ, SZABLYÁR PÉTER

Szöveggondozás, korrektúra: dr. M. TAKÁCS LAJOS

ISBN 978-963-06-3080-1

Kiadja az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlôdésért Alapítvány3525 Miskolc, Kossuth u. 13.

Telefon és telefax: (46)505-768www.ecolinst.hu

Felelõs kiadó: dr. GYULAI IVÁN igazgató

Készült 3000 példányban.

A kiadvány anyaga a forrás megjelölésévelszabadon másolható és terjeszthetõ.

Nyomdai elõkészítés, levilágítás: Miskolci Kommunikációs Kht.Nyomtatás: Német Nyomda Kft.

Felelõs vezetõ: Német Sándor

Miskolc, 2007

TARTALOM

Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

Általános településszerkezeti keretek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

A lakóház, alaprajz és funkciók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

Falak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13

Homlokzat, vakolatdíszek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

Nyílások (ablakok, ajtók) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

Tornác . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

Burkolatok, padlók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25

Födém . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27

Tetõszerkezet, tetõforma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29

Héjazat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31

Tüzelõberendezések, tûzhelyek, kéményfejek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33

Kerítések, kapuzatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35

Egyéb épületek, építmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37

Kertek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39

Mûemléki és helyi védelem, építési szabályozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41

Hogyan kezdjük-végezzük? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43

Irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44

Népi lakóház homlokzata Perkupáróla vidék népi építészeti örökségét elôször értékelô Varga Lászlótól

(Károlyi A. et al., 1955)

7

BEVEZETÉS

A Gömör–Tornai térség településeinek egyik legfõbb vonzereje, hogy a népiépítészeti örökség még mindig viszonylag meghatározó az utcaképek alakítá-sában.

A 19. század közepétõl egészen az 1960-as évekig épültek azok a lakó- ésgazdasági épületek, melyek évszázados építõhagyományok, tapasztalat ered-ményeképpen formálódtak. Ezeket felváltva az 1950-es évektõl egyre szapo-rodtak az új formájú típusházak, amelyek az országban mindenütt egyfor-mák, sematikussá téve az egyedi, a vidékre jellemzõ faluképet.

Érzékelhetõ, hogy a vidék szegénysége konzerválta a településszerkezetet ésépületeket, ami napjainkra erénnyé, értékké vált.

A hagyományos utcakép és a régi épületek ma már nem az elmaradottságjelzõi, hanem olyan tényezõk, amelyek egyediséget adnak a falunak, megkü-lönböztetik azoktól a településektõl, amelyek már lerombolták a múltjukat,és „tizenkettõ egy tucat” kockaházakból, jellegtelen utcákból állnak. A régiépületeknek köszönhetõ egyediség a mai világban erõforrás is egyben, amelysegítheti a település lakóinak boldogulását, különösen, hogy a térségben egy-re nagyobb mértékben reménykednek a turizmusból származó bevételekben.

Sajnos, negatív példák jócskán akadnak. Otrombán átformált lakóházak,hivatalépületek, jellegtelen, kifejezetten giccses építmények, homlokzatokat csú-fító reklámok mindenfelé. Tudatosítanunk kell a régi házak tulajdonosai-ban, hogy az eredeti arculatát megõrzött/visszanyert épület (telek) komfor-tossá tehetõ, lakható és élhetõ. Az értéket pedig a „régi”, eredeti formájú je-lenti. A régi épület nem a szegénység szimbóluma, hanem megfelelõ gondo-zással és korszerûsítéssel hasonló – vagy még jobb – életminõséget tud bizto-sítani, mint egy „korszerû” építõanyagokból emelt új épület.

Minden érintettnek, a települések vezetõinek, tervezõknek tudniuk kell: azeurópai történelmi gyökér állandó hangoztatása kevés; meg kell mutatni, hogyvan olyan örökségünk, melyre lehet alapozni.

Jelen kiadvány abban segít eligazodni, hogy milyen hagyományos építésze-ti megoldások voltak jellemzõk falvainkban. Terjedelmi korlátaink miatt csaka fontosabb szempontokra tudtuk felhívni a figyelmet. Minden régi épületetegyedi adottságok és problémák jellemeznek, szakemberek bevonásával kella hatásos megoldásokat megtalálni. Hangsúlyozzuk, hogy a részletkérdésekmegvilágításához érdemes a helyszínen tájékozódni, megfigyelni, ellesni a ré-gi, bevált megoldásokat.

Ugyanakkor, a rossz példákat alapul véve, a kerülendõre feltétlenül rá kí-vánunk mutatni.

Itt az ideje hadat üzenni az ízléstelenségnek, az ötlettelen építészeti formák-nak és az egyre terjedõ, idegenül ható építõanyagoknak.

A szerzõkBódvaszilas–Szuhafõ, 2006 karácsonyán

8

1.Keresztcsûrös udvar; 2.Elõkertes beépítésû házsor; 3.Utcavonalas beépítésû ház-sor; 4.Fûrészfogas beépítésû házsor; 5.Úti falu; 6.Leágazó úti falu; 7.Orsós fa-lu; 8.Völgyi falu; 9.Halmazfalu; 10.Úti falu szalagtelkekkel, Zubogy, 1868 (SzuhayP., 1982); 11.Halmazfalu szabálytalan telkekkel, Varbóc, 1868 (Szuhay P., 1982).

Általános településszerkezeti keretek

10 11

9876

istálló

(ól)

lakóház

(ház) nyárikonyha

ólka

csûr

5

4

3

21

ÁLTALÁNOSTELEPÜLÉSSZERKEZETI KERETEK

A településeinken megfigyelhetõ telekformák két alapváltozatot mutatnak. Az utcáramerõleges szalagtelek a jellemzõ; a szabálytalan telek is elõfordul, de megléte szinte min-dig domborzati-úthálózati adottságra vezethetõ vissza. A telekméret változó, még egytelepülésen belül is. Az udvarelrendezés jellegzetesen keresztcsûrös, ami hazánkban észa-ki, északkeleti sajátosság. Mint neve is mutatja, a lakóházra merõlegesen, „keresztben”áll az udvart lezáró csûr. A csûr mögött a kert kezdõdik. Sok településünk képében acsûrsor („pajtasor”) meghatározó, holott egyre kevésbé becsülik ezeket a hajdan fon-tos gazdasági épületeket.

A falukép kialakításában a legszembeötlõbb az utca beépítettsége, azaz hogy a lakó-házak az utcához viszonyítva miként helyezkednek el. Hagyományosan jellemzõ az elõ-kertes beépítés, ahol az épületek többé-kevésbé merõlegesek az útra, az út (a kerítés) ésa ház közé kisebb elõkert szorul. Rövid utcarészeken a fûrészfogas beépítés is megtalál-ható, ám ennek mindig domborzati-úthálózati okai vannak.

Az utcahálózat vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy a telekszerkezetben általá-ban középkori–kora újkori állapot rögzül, így a hosszú idõn át változatlanul maradóelemek (pl. templom, patak, utak, híd stb.) fontos támpontnak minõsülnek. Egyes fal-vainkban a telkek különösebb szabályosság nélkül rendezõdnek, ezek a halmazfalvak.Jellemzõ az úti falu és ennek változata, a leágazó úti falu (zsákfalu), völgybe települt fal-vainknál pedig a völgyi falu, illetve az orsós falu. Utóbbinál a fõutca tengelyében áll afalu temploma, ezért az utca itt, azt kikerülendõ, elágazik, így a telkek mindkét irány-ba kitüremkednek. Sokszor egy településen belül több formát is fellelhetünk, így tele-pülésrészenként lehet a fentiekrõl beszélni.

A TENNIVALÓK

Fontos, hogy azon településrészeken, ahol történetileg kialakult építészeti egység ma-radt ránk örökségül, megmaradjon a településszerkezet, a telekmérethez igazodó ará-nyos beépítés. Meg kell oldani a rontott építészeti elemek hosszú távú eltávolítását, vagyutcaképbe illesztését. Az elmúlt évtizedekben épült „kockaházak”, vagy ennek az épí-tési ízlésnek megfelelõen átalakított régi épületek negatív településképi hatásai néhányegyszerû építészeti beavatkozással (ablakcsere, tornác, homlokzat strukturálás, felület-képzés stb.) mérsékelhetõk. Új épület tervezésekor a helyi sajátosságok és az utca meg-lévõ hagyományõrzõ épületei az irányadók, mind az épület formáját, mind pedig a tel-ken való elhelyezését tekintve.

A hagyományos utcakép megõrzésének felelõssége elsõsorban a helyi önkormány-zatra és az építésügyi hatóságra hárul:

� a lakosság bevonásával meg kell fogalmazni az erre irányuló szándékot� be kell építeni a településrendezési tervbe és a helyi építési szabályzatba a hagyo-

mányos településkép megmaradását garantáló elõírásokat� a helyi építéshatóságnak és önkormányzatnak gondoskodnia kell az elõírások be-

tartásáról� az önkormányzatnak kezdeményeznie és segítenie kell a településkép megõrzésé-

re, javítására irányuló lakossági törekvéseket, a szemléletváltást� az önkormányzatnak példát kell mutatnia a régi épületek hagyományõrzõ felújítá-

sa, az új létesítmények településképbe illesztése terén is.

9

10

1.Házak alaprajzi változatai. H = ház, P = pitar, konyha, K = kamra, I = istálló, eH= elsõház, uH = utóház. (a) Alsószuha, (b, f) Ragály, (c) Zubogy, (d, h) Zádorfalva,(e) Trizs, (g) Serényfalva (Dám L. – Rácz M., 1986); 2.Kéthelyiséges gerendavázasház, Égerszög (Balassa M. I., 1994); 3.Kéthelyiséges kõház, Égerszög (Balassa M. I.,1994); 4.Háromhelyiséges ház, Égerszög (Balassa M. I., 1994); 5.Négyosztatú ház,Gömörszõlõs (Dám L. – Rácz M., 1986).

A lakóház, alaprajz és funkciók I.

1a

1e

2

4

5

3

1f 1g 1h

1b 1c 1d

kamra

kamra szoba

szoba

szoba

P

P

H

H

HPK

K KK

H

H

H

HH

H

P

P P

I

I

uHP KeH

uH eHPM

pitvar

pitvar

pitvar

utóház elôházkonyha

0 5 m

0 5 m

0 5 m

0 5 m

AMIT SEMMI ESETRE SE TEGYÜNK

Nem engedhetõ meg a hagyományos utcaképbe építendõ új, az építészeti egységet meg-bontó épület létesítése. Különösen kirívó lehet egy-egy kétszintes, zavaró tetõformájú,vad színekben „tündöklõ” épület.

Hiba, ha a régi telekosztásra aránytalanul széles és nagy új ház épül, vagy ha ugyan-ezt a telkek egyesítésével követik el.

Ám nemcsak a lakóépületek ronthatják a településképet, hanem a helyi középüle-tek, sõt utcabútorok is. A tervezõi, kivitelezõi és beruházói felelõsséget, a mértéktartóépítõi ízlést nem lehet elégszer hangsúlyozni.

A LAKÓHÁZ, ALAPRAJZ ÉS FUNKCIÓKLakóházainkat mesteremberek, ügyes kezû helyiek építették. Több kõmûvesközpont iskialakult (az ismertebbek: Perkupa, Bódvaszilas, Putnok), az innen származó mesterekkoronként többé-kevésbé egységes ízlést képviseltek.

A néprajzi szakirodalomban északi magyar háztípusként leírt lakóházaink alaprajzifejlõdését régészeti-építészeti vizsgálatokból ismerjük.

A legkorábbi, ma is álló épületek (19. század elsõ fele) mindössze két helyiségesek:szobából és pitarból (pitvar) állnak. Azonban a 19. század végére már a szoba–pitar–kam-ra alaprajz általános. A 20. század elején épült házak többségében viszont a pitar kétoldalán két lakószobát találunk, elsõházat és utóházat (hátsóház), melyet a kamra (ko-mora) követ. Sokszor az épület helyiségeinek sorát istálló (ól) zárja le, csak ritkán épülkülön. Az itt leírt épületek alaprajzukban egysoros elrendezésûek, az udvarról csak apitarnak és a kamrának (és persze az istállónak) nyílik az ajtaja, a szobákba a pitarbóllehet bejutni.

A szabadkéményes házak (lásd a tûzhelyeket bemutató részt) letûntével valójában a pi-tar jelenti a ház legtöbbet használt helyiségét. Napközben itt tartózkodott a család, ez asütés-fõzés helye (a tûzhelyeket lásd késõbb), az asszonyok itt ülnek össze fonni, majdszõni (vagy a hátsóházban), a férfiak télen itt készítik el a szerszámnyelet a faragószéken.

Az elsõházban tartották a család értékes holmijait, csak jelentõs családi események-kor használták: gyermekszülés, esküvõ, végül – a halottsiratás. Itt szállásolták el a tá-voli rokonokat, vendégeket is.

A kamra az éléstár: ide kerül az elettõl (búzától) a hordóskáposztáig minden, amit acsalád az éven megtermelt.

Természetesen egy adott korban a korábbi formák is tovább élhetnek, hiszen sok függaz építtetõ szándékától és vagyoni helyzetétõl. Azt is tudni kell, hogy az épületek számosátalakításon mentek át, így az eredeti térrendszerük olykor nehezen rekonstruálható.

Az egysoros elrendezésû alapforma két változatáról kell még szólni. Sokszor a csa-ládok osztódásával hosszúházak (hosszúudvarok) jöttek létre, ami a pitar–szoba helyi-ségek egy tengelyre fölfûzött sorozatát jelenti.

A 20. század elejétõl, fõként a módosabb családokra jellemzõ, hogy – egyfajta polgá-ri ízlés megidézéseként – a házat az utcai oldalon derékszögben, vinkellyel toldják meg(„L-betûs ház”). Ezzel még egy lakószobát alakítanak ki.

TENNIVALÓK

A régi építésû lakóházak megfelelõ átalakításokkal alkalmassá tehetõk arra, hogy –kisebb kompromisszumokkal – a mai kor lakhatási igényeit is kielégítsék. Az átalakí-

11

12

1.Négyosztatú ház, Bódvaszilas; 2.Hosszúudvar, Bódvaszilas, 19. század vége;3.Vinkelyes kisnemesi ház, Zádorfalva (Dám L. – Rácz M., 1986); 4.Alaprajz átala-kítás (a) elõtt és (b) után (Mednyánszky M., 2005 után).

A lakóház, alaprajz és funkciók II.

1

2

3

4a

4b

istállókamra

kamra

kocsi-szín

istálló komora hátsóház pitar elsôház elô-tornác

eH eHP PuH uHI IK

fürdôfolyosó

gyerekszoba

konyha

konyha

étkezô ésközlekedô

pitvar

pitvar

szoba

tisztaszoba

tisztaszoba

szoba

szoba

0 5 m

0 5 m

0 5 m

0 5 m

0 5 m

tások elõtt fel kell tárni és meg kell ismerni az épület adottságait és állapotát (fekvés,alaprajz, szerkezetek, építõanyagok, stb.), és jól át kell gondolni, hogy mire is szeret-nénk használni házunkat: pl. állandó lakás lesz, vagy évente csak pár hetet fogunk otttölteni, egy-két embert kell kiszolgálnia, vagy több generációs családnak nyújt majdotthont.

Számos jó tervváltozat készült a hagyományos lakóházak formálására, a konyha át-alakítására, fürdõszoba kialakítására stb. Mindezek olyan igények, melyek a belsõ tér-rendszer megváltoztatását jelentik, ezek kimunkálása egyedi tervezést feltételez. A fel-újítás, korszerûsítés során törekedjünk arra, hogy megõrizzük, visszaadjuk az épület ha-gyományos képét, formáját, értékeit.


Az alaprajz megváltoztatása semmiképpen ne az értékes, utcaképalakító fõhomlokza-ton történjék. Soros elrendezésû épületnél a toldás a kert felé lehetséges, ha az építés-ügyi szabályozás egyébiránt azt megengedi.

Az új funkciók meghatározásánál vegyük figyelembe az épület lehetõségeit, ne tá-masszunk túlzott igényeket, pl. egy parasztházba nem való sem amerikai konyha, semúszómedence.

FALAKA falszerkezetek sokfélesége a magyar építészetben részben történeti fejlõdés eredmé-nye, részben a helyben elérhetõ építõanyagokból eredõ kényszerhelyzet következménye.

Falvainkban ma már nagyon kevés példát lehet találni õsi falszerkezetekre: a boro-nafalra, a favázas falra és a vert falra. A kõalapra épített talpas-vázas szerkezetek szin-te kizárólag 19. századi épületek, ezért meglehetõsen ritkák.

Régi, ma is lakott házainkra leginkább a vályogfalak, téglafalak és kõfalak a jellem-zõk. A kõfal anyagát a falu határában fejtett üledékes kõzetek adják, fõként mészkõés sífer (agyagpala, homokkõ). A köveket igyekeztek laposra hasítani, hogy a fal so-rosan rakható legyen. A településeken a 19–20. században általában mûködött helyitéglaégetõ, a jellegzetes, gyakran bélyeges nagyméretû téglák (kb. 6 x 12 x 30 cm) is ehelyi ipar termékei. A vályogtéglákat a falu határában, vályogvetõ gödrökben cigányokvetették, vagy a háziak készítették a helyben kitermelt alapanyagból. Az oromfal köny-nyítésére fõként vályogot, paticsfalat, darázskövet (édesvízi mészkõ), vakolt deszkáza-tot alkalmaztak.

A téglát, követ sárba rakták. A nyílászárókat felülrõl kõbõl (pl. agyagpalából, darázs-kõbõl) vagy téglából rakott teherhárító ívek vagy faátborítások zárják le. Nagyobb épüle-teknél, boltívsoroknál gyakran alkalmaztak falkötõ vasalatot a szerkezet szilárdítására.

A falakat kevés kivételtõl (olykor a vakoldal, végfal) eltekintve mindig bevakoltákvagy sártapasztást alkalmaztak. A falazaton lévõ vakolat, pucolás, mészhabarcs anyagaoltott meszes homok vagy helyben fejtett kõzetliszt, a tapasztásé agyag, pelyvával ke-vert agyagos föld. A fal végül meszelést kapott. A vakolat egyébként sima, csak a házszomszéd felõli vakoldalán lehet fröcskölt.

A 20. század elején épült házakban a teherhordó falak átlagos vastagsága 60–80 cm.A beépített óriási tömegû falazóanyag sajátos klímát biztosít az épületeknek: a falazathõtároló képessége kompenzálja a nem túl jó hõszigetelést, aminek köszönhetõen nyá-ron hûvöst tart, télen nehezebben hûl ki egy ilyen épület.

13

14

1.Bélyeges téglák. (a, b) Bódvaszilas, (c, d) Bódvarákó, (e–g) Varbóc–Lászipuszta, (h)Ragály; 2.Fal melletti vízelvezetés (Sabján T. – Buzás M., 2003 után); 3.Vízelvezetésdrénlemezzel és dréncsõvel; 4.Vízelvezetés geotextília nélkül; 5.Vízelvezetés kavics-kitöltéssel.

Falak

1a

1e 1f

1g 1h

1b

1d

80–1

00 c

m

kavics ésdréncsô

kavics

földvisszatöltés

földvisszatöltés

geotextil

4

1c

0 20 cm

5

drénlemez

geotextil

kavics ésdréncsô

földvisszatöltés32

lezáró mûanyagprofil

dréncsô1-2%-oslégréssel

szigetelômûanyag lemez

drénlemez

kavics v.zúzottkôfeltöltés

TENNIVALÓK

Általában érdemes megmenteni a régi épületek bontási maradékát, legyen az kõ, tég-la vagy vályog. Fõként a tégla és a kõ lehet értékes, hiszen ez olykor szabadon látszik,más anyaggal pedig idegenül hat a szükséges pótlás.

Egy régi épület szerkezeti problémáit leggyakrabban a falakon megjelenõ repedé-sek jelzik. Egy 50–100 éve álló épületen nem minden repedés okoz gondot, aggoda-lomra csak a visszatérõ, mélyebb falszerkezetet érintõ, egyre táguló, mozgó repedé-sek adnak okot. Fontos, hogy ne csak a jelenséget (repedés), hanem a kiváltó okokatis szüntessük meg, ezek viszont nagyon sokfélék lehetnek, pl. az altalaj minõsége, azalapozás hibái, a födém és tetõszerkezet nyomása stb. Legtöbb esetben ezek a hibákkisebb-nagyobb beavatkozással kiküszöbölhetõk; felismerésükhöz, kijavításukhoz von-junk be szakembert.

Sok régi háznál okoz problémát a nedvesség, amelynek hatásai az épületen kívül-be-lül, a pincétõl a padlásig jelentkezhetnek. Nemcsak a földbõl (vályog, vertfal, paticsstb.) épült falakra jelent veszélyt a vizesedés, hanem a kõbõl, téglából készült épületek-ben is okozhat komoly szerkezeti károkat, ronthatja a lakhatási körülményeket. Fontostisztában lenni azzal, hogy a falak állékonyságát leginkább a víz veszélyezteti, éppenezért alapelv, hogy a falszerkezetekbe nedvesség ne jusson be, ha pedig már bejutott,a legrövidebb idõn belül távoznia kell, ezt viszont semmi ne akadályozza.

� Alapvetõ a tetõ épségének megõrzése. Egy repedt cserép kicserélésének a haloga-tása miatt évekkel késõbb már a faszerkezetek és a falazat károsodását kell orvo-solnunk.

� A széles eresz és a jól mûködõ ereszcsatorna jelentõsen csökkenti az épület vízter-helését, de csak akkor, ha a csapadékvíz nem folyik vissza az épület alá.

� Fontos a falak melletti terep- és vízrendezés: az udvar, kert ne a ház felé vezesse avizet, az épületet vegye körül kifelé lejtõ járda. Magas talajvízszint esetén az épü-let vízterhelése drénezéssel, szivárgó építésével csökkenthetõ.

Legtöbb régi ház nem rendelkezik sem fal, sem padlószigeteléssel. A talajból felszi-várgó nedvesség elpárolog, növeli a belsõ terek páratartalmát. Ez a pára a nyílászáró-kon, a födémen és a falakon keresztül távozik (ha tud).

A vályog és földfalazatok lélegeznek, ami azt jelenti, hogy felveszik és leadják a le-vegõ páratartalmát. Az elpárolgott víz sótartalma visszamarad és sókiválások formá-jában jelentkezik a falakon, ami károsítja a vakolatot és a falazatot. Ahhoz, hogy ha-tásosan tudjuk kezelni ezeket a problémákat, néhány fontos tényezõt szem elõtt kelltartanunk:

� Elõször az épület külsõ vízterhelését kell csökkentenünk az elõzõekben leírtak sze-rint.

� Szükség esetén a fal és a padlózat szigetelése utólag is beépíthetõ, erre számos el-járás létezik.

� A helyiségek padlózatán keresztül felszivárgó nedvességet úgy csökkenthetjük, haa földfeltöltés felsõ 20–50 cm-es rétegét nagy szemû kavicsra cseréljük. Ha e nél-kül történik a padlózat betonozása, esetleg szigetelése, elõfordulhat, hogy a fala-zat vizesedése fokozódik, mert a nedvesség a falakba áramlik.

� Ahol szükséges, a vakolatot verjük le, pótlására cement nélküli, vagy csak kevés ce-mentet tartalmazó „kövér” vakolatot használjunk. Nem muszáj mindenütt mész-habarccsal vakolni, ahol sártapasztás volt, sárral is vakolhatunk, ami megfelelõ tech-nika esetén hasonló minõségû felületet eredményez. Helyenként szükség lehet avakolás elõtt felerõsített ún. rabichálóra.

15

16

1.Homlokzatelemek tornác nélküli perkupai házon (Csintalan I., 2002 után);2.Homlokzatelemek bódvaszilasi oldaltornácos házon.

Homlokzat, vakolatdíszek I.

0 2 m

0 2 m

padlásablakok

oromzat (oromfal)

szemöldökpárkány

lábazat

tôcik (falal)

szoborfülke

könyöklôpárkány

vakolatfüzér

vakolatpilaszter

vastáblák

vízvetôsövpárkány

övpárkány

keretbe foglalt évszám

kváderezés

fatornác

sormotívum

ablakkeretezés

lábazat

1

2

� A falakat meszeljük, a mész átengedi a párát, olcsóbb, higiénikusabb, mint a disz-perziós festékek és a penész sem kedveli.

� Szellõztessünk gyakran, biztosítsuk a pára „szabad” eltávozását a helyiségekbõl.


Nem szabad tükörsima falfelületre törekedni, egyrészt ez az építéskor sem lehetett jel-lemzõ, másrészt a tapasztás, pótlás adta mintázat (faktúra) adja meg a régi épület „pa-tináját”, szemben a „steril” síkfelületekkel.

Megfelelõ falvastagság esetén szükségtelen a külsõ hõszigetelés, ha mégis, akkor ne hasz-náljunk felragasztott polisztirol anyagú szigeteléseket, helyette alkalmazzunk nádpallót.

A betonozás nem véd meg a vizesedés ellen, hanem elõsegítheti a nedvesedést. Sema belsõ, sem a külsõ terekben ne használjunk erõsen cementes vakolatokat.

Körültekintõen alkalmazzuk a „modern” anyagokat a felújításnál, és sohase használ-junk erõsen párazáró, páragátló anyagokat (mûanyag és diszperziós festékek, tapétastb.), mert meggátoljuk a vízgõz áramlását, bezárjuk a párát a lakásba, ami fokozottnedvesedést, penészedést, dohosodást eredményezhet.

HOMLOKZAT, VAKOLATDÍSZEKA 19. század közepétõl sorra épültek az oromfalas (tûzfalas) házak. Az oromhárom-szögben megjelenõ motívumok mindig szimmetrikusan rendezõdnek. A funkcióval isbíró elemek közül a padlás szellõzését és a megvilágítást szolgáló ablak, illetve abla-kok, továbbá a helyenként megjelenõ szoborfülke az oromháromszög függõleges osztó-tengelyére kerül. Ha szoborfülke is van, akkor az kerül a középhelyre, annak két olda-lán pedig egy-egy padlásablak található.

A vakolatdíszek közül gyakori a nyílások alatti könyöklõpárkány, a nyílások kerete-zése és a nyílásokat koronázó liliom, levélcsokor. Általában az építési évszám a két pad-lásszellõzõ között, vagy ezek alatt keskeny és díszes keretben, leveles ágak között fog-lal helyet. A padlásablakok eleinte téglalap alakúak voltak, késõbb íves lezárásúak.A szoborfülke a katolikus falvakban általánosan elterjedt, bennük eredetileg vásáro-kon beszerzett gipszmadonnák álltak, másutt kereszt.

Az orommezõben állhat még levél- vagy virágcsokor, koszorú, címer, az építtetõ mo-nogramja. Az oromháromszög alatti homlokzatmezõ, azaz az eresz vagy vízvetõs öv-párkány és a talajsík közötti homlokzaton a lakóházaknál mindig két ablak világítja mega szobát (elsõházat). Így függõlegesen három mezõt találunk: az ablakok falszélre esõoldalain és a két ablak között. Gyakorta díszítik ezt vakolatpilaszterek (oszloputánza-tok), melyek a magas („úri”) építészetbõl ellesett, egyéni ízlés szerint átformált oszlop-fõkkel díszítettek. Van arra is példa, hogy az oszlopfõn kap helyet az építés évszáma.Az ablakok gyakorta kereteltek, könyöklõpárkányok csak az 1920–30-as években jelen-nek meg, viszont általános a szemöldökpárkány, mely egyszerû esetben többsoros-több-rétegû, de lehet íves, klasszicizáló is. Az oszlopok helyén már a korai építésû lakóhá-zakon is találunk kváderezést (téglautánzatú vakolatdíszt), az építõköveket utánzó va-kolatmezõk eltérõ méretûek. Az 1920–30-as években készült homlokzatok között van-nak olyanok is, melyeken az egész felületet kváderezés borítja.

Az elsõ világháborút követõen általánosan jellemzõ, hogy a díszítõelemek geometri-kussá válnak, a homlokzatok egyfajta polgári ízlést utánoznak. Ez elsõsorban az ablak-keretelésben és a cseppszerû vakolatdíszekben mutatkozik meg. A két háború között

17

18

1.Barokkos homlokzatok: (a) Perkupa, 19. század vége (Vas T., 1978), (b) Perkupa,19. század vége (Vas T., 1978); 2.Klasszicista homlokzatok: (a) Gömörszõlõs, 19. szá-zad vége (Balassa M. I., 1997), (b) Égerszög, 1879; 3.Eklektikus homlokzatok: (a)Bódvarákó, 1903 (Vas T., 1978), (b) Szinpetri, 1910, (c) Égerszög, 1907, (d) Bódvaszilas,20. század eleje.

Homlokzat, vakolatdíszek II.

1a 1b

2b2a

3a 3b

3c 3d

– városi hatásra – terjedtek a mûhelyekben készült gipszöntvénydíszek, azonban ez fal-vanként csak néhány épületet jellemezhetett.

A vinkelyes házaknál a toldás az utcai homlokzaton általában négy ablakot eredmé-nyez, azonban egészében a homlokzat mindig szimmetrikus marad.

A vakolatdíszeket legtöbbször papírból készült sablon után, fából formálta meg a mes-ter („motla”), ez tette lehetõvé, hogy az ismétlõdõ díszek, motívumelemek viszonylagegyformák egy homlokzaton. A többszöri (évi egy-kétszeri) meszelés hatására a sar-kos-éles díszek is lekerekedtek, plasztikusabbá formálva a vakolatelemeket.

A homlokzatot fehérre meszelték, a díszítést ritkán emelték ki, legfeljebb a kvádere-zést, mindig a helyben megszokott színnel (általában sárga vagy szürke). A lábazatotnem minden esetben színezték, ha azonban igen, akkor fekete festékporral (kindrusz-szal) kevert mésszel, sötétszürkére.

A TENNIVALÓK

Az egykori vakolatdíszeket helyre kell állítani. A hiányzó minták rekonstruálhatók amegmaradt vakolatelemekbõl, de sok segítséget adhatnak a régi fényképek is (családifotótár, szakkönyvek, internet stb.). Fontos támpontot jelentenek még a település régiházainak vakolatdíszei. A minták helyreállításához mészhabarcs a megfelelõ (1 térfo-gatrész mészpép és 3 térfogatrész száraz, 2 mm-es szemnagyság alá szitált homok).A formák felviteléhez sablonok nyújthatnak segítséget. A felületre kizárólag meszeléstalkalmazzunk, ez nemcsak esztétikai kívánalom, hanem a páraáteresztést is biztosítja.A régi, sokrétegû meszelést bizonyos esetekben szükséges lehet eltávolítani, hogy a va-kolatdísz elõtûnjék.


Ne használjuk távoli tájak népi építészeti elemeit, a hely hagyományainak megfelelõmintákat válasszunk! A formák nem egyszerûsíthetõk és nem nagyíthatók! A vakolat-díszek ne legyenek túl szabályosak, élesek. Homlokzaton ne használjuk cementes va-kolatot, sem készen kapható, felragasztható polisztirol mûelemeket, ezek festésére mû-anyagfestékeket. Gyakori hiba az idegenül ható, kirívó színezés, a „fagylaltszínek” hasz-nálata. Közmûvezetékek ne jelenjenek meg a homlokzaton, igyekezzünk azokat min-den esetben elrejteni.

NYÍLÁSOK (ABLAKOK, AJTÓK)A falakat áttörõ nyílások, ablakok és ajtók elhelyezése, mérete, kivitelezése egyetlenépületen is többféle lehet. Azonban egy helyiségben csak egyféle nyílászáró-forma jel-lemzõ. Célszerû helyiségenként végigkövetni a nyílászárókat.

Az elsõházon általában három ablakot találunk, kettõt a fõhomlokzaton, egyet az ud-var felõli oldalon. A 19. században még a kicsiny méretek jellemzik (kb. 60 x 90 cm),azonban a 20. század fordulójára már általános a 90 x 120 cm-es vagy 90 x 150 cm-es nyí-lás, 80–90 cm-es párkánymagassággal. Kezdetben a fakeretes ablakok egyrétegûek (szimp-lák), a 19. század végétõl kezdi felváltani a kétrétegû ablak. Az ablakok pallótokosak, a20. századtól egyre inkább borított pallótokkal, azaz az ablakköze is deszkaborítást kap,ezzel a két ablaksort egy szerkezetbe foglalják. Az ablakok korábban hatszemesek, ké-sõbb jellemzõ a kétszárnyú egy- vagy kétszemes ablak, felül egyszemes bukóablakkal. Azablakkeret a századfordulótól egyre díszesebb: elsõsorban rátétdíszek jellemzik.

19

20

1.Ajtó- és ablaktokok: (a) ácstok, (b) borított ácstok, (c) borított ácstok béléssel, (d)pallótok, (e) gerébtok (Barabás J. – Gilyén N., 1979); 2.(a–i) Ablakformák a nyílás-irányok jelölésével; 3.Háromnyílós rátétdíszes ablak, Jósvafõ (Varga L.-né – ZsandaZs., 1994); 4.Négynyílós ablak.

Nyílások (ablakok, ajtók) I.

1a 1b 1c

1d

2a

2b 2c 2d 2e

2f

34

2g 2h 2i

1e

0 50 cm 0 50 cm

A konyhán korábban egyetlen ablak volt, majd késõbb a bejárati ajtóra szimmetriku-san egy-egy. Méretében megegyezhet az elsõházon lévõvel, de gyakran keskenyebb éscsak fele széles.

Az utóházon hasonló méretû ablakot (vagy ablakokat) találunk, mint az elsõházon,azonban díszeiben eltérhet, azoktól lényegesen egyszerûbb kivitelû lehet. A kamra ab-lakai aprók, olykor nem is nyithatók, utóbb elérik a 40 x 60 cm-es méretet, egysorosak,négyszemesek, kétnyílósak. Az istállón régebben egyszerû szellõzõnyílásokat, majd egé-szen keskeny, hosszú ablakokat találunk, olykor vaskerettel.

Az ajtók a lakórészen felül ablakosak, a külsõ, gyakran kétszárnyú köpenyajtókonablak nincs. Minden ajtó jellemzõje, hogy fílungos, azaz betétesen kazettás, a betéte-ken profilgyaluval gondosan megmunkált szegéllyel. A bejárat nyárra fél vagy egészritkaajtót kaphatott, ami a szellõzést jobban biztosította, és védett az aprójószág be-járásától.

Különösen mívesek lehettek a zárak (fõleg a kamra- és istállóajtókon még sokáigmegmaradtak a kovácsoltvas munkák) címerei és a kilincsek, a századfordulótól el-terjedtek a kereskedésekben kapható rászögezõs, bevésõs zárak, majd a sárgaréz cí-mer és kilincs. A diópánt is viszonylag új találmány, korábban hevederpánt helyette-sítette.

Az elsõház külsõ elsötétítését a 19. században még kétszárnyú vastáblákkal (vasspa-letta) érték el. A vasporral fényesített táblák közepét kovácsoltvas vasrózsa díszíthet-te. Zsalugáter szinte csak a gömöri házakon volt. A módosabb házakon spaletta is elõ-fordul.

A nyílászárók festésének színe mélybarna vagy rõtbarna, amit firnajsszal (lenolajken-cével) kevert szatinóberfestékkel értek el.

A TENNIVALÓK

Menteni kell a régi nyílászárók vasalásait, a diópántokat, sarokvasakat, zárakat, fogan-tyúkat, címereket. A régi formák gondos választással a mai kereskedelemben is meg-találhatók.

Gyakorta szükséges eltávolítani az elmúlt 50 évben berakott „tüzépes” nyílászárókat,ezek jellegtelenek és megbontják a hagyományos homlokzat egységét.

Nem mindig szükséges a teljes ablak cseréje, néha elegendõ, ha csak az ablakszár-nyakat cseréljük, újítjuk fel. Ha új ablakok készülnek, mindenképpen tartsuk meg a ré-gi formát, még akkor is, ha hõszigetelt üvegezést kap.

A régi festést vagy az újabb keletû átmázolást a fáig javasoljuk eltávolítani: módszer-nek jó, de aprólékos munkát követel a hõlégfúvós melegítés vagy festékeltávolító ma-ró vegyszerek alkalmazása (kiváló hatást ér el az oltott mész és trisó 3 : 1 arányú keve-rékének felkenése, majd alapos lemosás).

A festékek kiválasztásánál oda kell figyelni a pác vagy lazúr megfelelõ (fõként öreg-barna, a kereskedelemben „paliszander”) színére.


Ne építsünk be mûanyag nyílászárókat, ezek nem valók egy régies formájú épületre,emellett a ház klímáját is tönkretehetik. A régi nyílászáróknál se törekedjünk a lég-mentes zárásra, mert ha teljesen megszüntetjük a légcserét, sokkal könnyebben meg-indul a penészedés, bedohosodhatnak a szobák.

Ne építsünk be olyan tömeg-asztalosmunkákat sem, melyek nem követik a régi for-mákat, vagy kidolgozásuk túlságosan sablonos, mesterkélt.

21

22

1a

1e

2b

4a

4b

4c

4d

4e

4f

4g

1f 1g

1h

1b 1c 1d

3

8 c

m

ø 0,8 cm

ø 1,6 cm

13 c

m

2a

1.Ajtóformák: (a–d) bejárati és szobaajtók, (e–g) istálló- és pinceajtók, (h) bejáratiköpenyajtó; 2.Diópántok (a) ablakról és (b) ajtóról; 3.Ajtócímer és kilincs, Torna-barakony; 4.Ajtóvasalások: (a–d) kovácsolt hevederpántok, (e–g) kovácsolt támkú-pok karmos beverõkkel (Istvánfi Gy., 2006).

Nyílások (ablakok, ajtók) II.

TORNÁCA lakóházak egyik leglátványosabb építészeti eleme a tornác (gang), még akkor is, ha

annak hiányáról beszélünk: a ház udvari oldalán kiszélesített ereszrõl van szó. A tor-nác megjelenését a 19. század közepére teszik a kutatók, azonban hiánya a család va-gyoni helyzetét is jelölheti.

Elhelyezkedését tekintve beszélünk oldaltornácról (a tornác csak a hosszoldalon épült)és homloktornácról (két oldalról, az utcai és udvari homlokzaton). Elõbbi általános,míg utóbbi jellemzõen a századfordulótól körülbelül az 1920-as évekig épült, fõként az„amerikás” házakon.

A tornác oszlopainak anyaga lehet kõ vagy fa, vagy ezek együttesen. Az oszlopokatúgy helyezik el, hogy azok az ajtóknál közel esnek egymáshoz, másutt a távolságot meg-közölik, úgy, hogy ablakot ne takarhasson. A kõtornác oszlopait ritkán rakják kõbõl,idomtégla vagy tört tégla, vályog, olykor faragott darázskõ az anyaga. Az oszloprendrövid posztamensbõl, a díszes oszlopból (lábazat, törzs, fejezet) és párkányból áll.A vakolt-meszelt oszlopok keresztmetszete kör, nyolcszög, ritkábban négyzetes. Az osz-lopokat alul kõmellvéd, felül gerendás áthidalás vagy ívek kapcsolhatják össze, jellem-zõ a szegmentív, félkörív, olykor a lóhereív.

A századfordulótól egyre változatosabb és igényesebb kivitelben épültek a fatorná-cok. A fenyõfából készült ács- és asztalosmunkák látványos megjelenést kölcsönöztekaz épületnek. Az oszlopokat (általában 12 x 12 cm) néhány ritka kivételtõl eltekintvenem faragták, legfeljebb az élüket szedték le. A díszes kiképzést a fûrészelt díszes desz-kamellvéd, az oszlopkitámasztó és a felsõ apácarács (ez utóbbi nem minden esetben)jelentette. A tornácon a ház bejáratai elõtt a deszkamellvéd díszítésével egyezõ mintá-jú ajtók is vannak. A geometrikus, „egyszerû” kivágatok mellett gyakoriak a virágdíszeselemek, a 18–20 mm-es vastagságú deszkák szélessége, a motívumtól függõen 12–25 cmközött lehetett. A deszkákat egyszerû páccal, kencével kenték, színük szinte mindig öreg-barna vagy vöröses.

Egyes épületeken, különösen a dél-gömöri részen gyakori a pitarbejárattal szem-beni tornáckiugró építése, díszítése a tornáchoz hasonló, ám sokszor önálló asztalos-remek.

Egyes falvakban jellemzõ volt, hogy a tornác végére építették a kenyérsütõ kemencét.

A TENNIVALÓK

A régi tornácokat helyre kell állítani! A rekonstrukciónál ügyelni kell az egykori szer-kezeti illesztésre, a pótlások cseréjére, mindehhez rajzoljuk meg a pontos sablont. Festésrecsak favédõ sötétbarna pácot (paliszander) használjunk, esetleg lenolajos kenést, a töb-bit bízzuk a nap barnító ibolyántúli sugárzására.

Új tornác építésénél a térségre jellemzõ mintákat és szerkezeteket használjuk.


Gyakori hiba a csúnyán összetákolt, primitív illesztésekkel jellemezhetõ tornácszerke-zet, a valódi ácsmunka (csapolások, illesztések) hiánya, az idegen színû festés.

Illúzióromboló az is, ha az oszlopokat tartó fényes fémkengyelek szem elõtt marad-nak, ügyeljünk arra, hogy ezeket festéssel, burkolással rejtsük el.

A tornácok, elõtetõk fedésére sohase használjunk mûanyag hullámpalát, maradjunkmeg a cserépfedésnél.

23

24

1.Tornáctípusok: (a) oldaltornác, (b) homloktornác, (c) tört tornác, (d) oldaltornáckiugróval, (e) vinkelyt követõ tornác; 2.Általános tornácszerkezet; 3.Tornác mellvéd-deszkái: (a) Tornaszentjakab, (b, c) Bódvalenke, (d) Bódvaszilas; 4.Oszlopkitámasztó:Bódvaszilas; 5.Oldaltornác, Jósvafõ (Varga L.-né – Zsanda Zs., 1994).

Tornác I.

1a

3a 3b

3c 3d

4

1b 1c

1d 1e

2

5

kitámasztóoszlop

könyöklô

díszléc

tornácdeszka

0 1 m

0 1 m

0 50 cm

0 5 m

BURKOLATOK, PADLÓKA burkolatok vizsgálatára nem sok irodalmi adatot találunk, azonban bizonyos, hogy alegkorábbi lakóházak helyiségei földesek. A földpadló még a II. világháborút követõenis általánosan elterjedt: évente néhányszor beeresztették, felmázolták meleg vízzel hígí-tott tehenganajjal, majd a falak mellett pemzlivel (ecsettel) elkenték a meszet a falsze-gély javítására. Persze már ekkor sem minden helyiség padlója volt döngölt és tapasz-tott, legtöbbször csak a pitaré és a kamráé.

A 19. század második felétõl jellemzõvé vált a deszkapadló. Általános tapasztalat, hogyminél idõsebb a padló, annál szélesebbek a padlódeszkák, továbbá, hogy a padló fek-tetési iránya a ház hosszabbik oldalával párhuzamos. Ismerünk 30–40 cm széles tölgy-fadeszkákból kialakított padlót, azonban a századfordulótótól már a 12–20 cm szélesfenyõdeszka-borítás terjed el. A deszkákat az aljzaton keresztbe lefektetett párnafák-ra szögezik, a fal szélét léccel szegik. A hajópadlót általában páccal, kencével nem ke-zelik, csak szódás vízzel felmossák, sikálják. A deszkapadló sérülékeny, éppen ezért csaka lakószobában van helye.

A két háború között terjed el a kõpadló, ami valójában 25 x 25 cm-es, járófelületü-kön színes (zöld, barna, vörös, szürke, fekete) betonlapokból készül. Gyakorta helybenkészítik, a színét úgy kapta, hogy a kopóréteget adó festékpor és cement keverékét amég nedves öntõformába töltött betonra szitálták. Igazi hidegpadló, általában a pitart,olykor a tornácot burkolták vele. Mert a tornác is gyakran kapott burkolatot, kezdet-ben itt is csak a tapasztás a jellemzõ, olykor a jókora válogatott lapos kövek használa-ta, de a tornácot egyre gyakrabban burkolják fektetett, a szegélyeknél pedig élére állí-tott nagyméretû téglával, esetleg gömbölyített idomtéglával.

Végül nem hallgatható el, hogy a II. világháborút megelõzõen a simított beton is je-len van a házaknál, készül belõle pitarpadló, lépcsõ vagy járda.

A TENNIVALÓK

A burkolat megválasztásánál törekedni kell az egyszerûre és az oda illõre. A hajópad-lót és a visszafogott mintázatú kerámiaburkolatokat a belsõ térben javasoljuk. Egyszerûés környezetbe illõ, kopásálló burkolat érhetõ el a téglát utánzó vörös beton- vagy ke-rámialapokból is.

A padlózat megválasztása elõtt tekintsük át az épület adottságait. Szigeteletlen épü-leteknél, pl. nem célszerû parkettát rakni. A hajópadló fektethetõ homok feltöltésre,vagy betonpadlóra csavarozott párnafákra, de mindenképpen vegyük figyelembe a ta-lajpára intenzitását, a nedvesedési lehetõségeket (Falak c. fejezet).

A padlók lakkozása helyett alkalmazzunk keményolajokat és keményviaszt, ami ugyankevésbé kopásálló, de a padló csiszolása nélkül megújítható és páraáteresztõ, légzõ fe-lületet biztosít.


Nedves helyiségekbe ne rakjunk fa padlózatot! Kültéren és beltéren egyaránt kerüljük a kereskedelemben kapható rikító színû és

mintázatú kerámia és beton burkolólapok alkalmazását. A lábazat eredetileg kialakí-tott terméskõ falazatát állítsuk helyre, és mûkõ burkolatot itt se alkalmazzunk.

25

26

1.Oszlopkitámasztók: (a) Szuhafôrôl, (b) Kelemérrôl, (c) Gömörszôlôsrôl, (d, e) Trizsbôl(É. Kovács J., 2004).; 2.Tornácoszlop-összekötô dísz Kelemérrôl (É. Kovács J., 2004);3.Tornácdeszkák: (a) Kelemérrôl, (b) Trizsbôl, (c) Aggtelekrôl (É. Kovács J., 2004).

Tornác II.

1a 1b 1e

1c1d

2

3a

3b

3c0 1 m

0 1 m

0 40 cm

FÖDÉMA szakirodalomban úgy tartják, hogy a födém a háznak a tetõrésznél, sõt a falánális újabb eleme, ezért szükségszerûen egyikhez sem csatlakozik. Ez nem minden eset-ben igaz, ezt majd a tetõk leírásánál jelezzük. Bizonyos azonban, hogy lakóházaink-ban födém nélküli helyiséget nem találunk. Szinte kizárólagosan a síkfödém („pór-födém”) két fajtája, a korábbi, bárdolt pallókból, deszkákból álló pallófödém, majda deszkafödém a jellemzõ. A födémgerendák ilyenkor a ház hossztengelyére merõle-gesen fekszenek, végüket a falba befalazták. Anyaguk lehet keményfa (általában tölgy),de gyakrabban fenyõ. Az egymástól kb. 100 cm távolságra található gerendák alul-ról látszó élét csaknem teljes hosszában lemetszik (faragják), csak a befalazás elõt-ti kb. 20–30 cm-nyi rész marad épen. A gerendákra fûrészelt, gyalult 20–30 cm szé-les fenyõdeszkából borítást fektetnek, s a hézagmentességet úgy oldják meg, hogyminden második deszka néhány cm-re ráfekszik a szomszédjára. Az így kimagaslódeszka alá pacókot (alkalmas méretû deszkadarabkát) helyeznek. A deszkák szélétprofilgyaluluval díszítik. A födémet páccal festik, színe egy házon belül is változhat,a világos sárgástól a vörösbarnán át a mélybarnáig a barna sok árnyalata elõfordul.A befalazott végekbõl néhány cm-nyit elmeszelnek, de régebben az egész födémetlemeszelték.

Ritkán, de elõfordulnak még a mestergerendás épületek is, ott a keresztgerendát ahelyiségben (olykor az egész épületen) középütt futó mestergerendával támasztottákalá. Sokszor ebbe, vagy az egyik keresztgerendába vésve örökítették meg az építésidejét, az építtetõt stb. A hosszú mestergerendát nem föltétlenül támasztották alá,de ha igen (például istállókban vagy a helyiségen belüli toldásnál), akkor faoszlopotalkalmaztak.

A deszkafödémet a padlás felõl törekborítással, majd sártapasztással látták el, ez töl-tötte be a szigetelés szerepét. A padlást a szigetelés javítására – hasonlóképpen a föl-des helyiségek padlóihoz – néhány évenként tehenganajjal beeresztették.

A régi (a 20. század elõtt épült) szabadkéményes házak pitarának födémje a szabad-kémény elõtti bolthajtás elõtt nem föltétlenül deszkázott, hanem lehet boltozott is.A kõbõl (pl. darázskõbõl), téglából rakott mennyezet általában donga- vagy teknõbol-tozatos. A boltozatokat vakolták, majd meszelték.

A TENNIVALÓK

Meg kell tartani a deszkafödémeket, ezek sajátos hangulatot kölcsönöznek a háznak. Javításraszorulhatnak a terheléstõl elhasadt, eltörött födémgerendák. Egyszerû esetben a törésmegabroncsozható, de végleges megoldást gyakran csak a gerenda cseréje jelenti.Beázásoknál, nyirkosodásra okot adó részeken (pl. kéményeknél) a deszkát gombafertõ-zés támadhatja meg, jól látszó gombatelepek és korhadás formájában. Ez eleinte kezel-hetõ gombaölõ szerekkel, de itt is a fa cseréje a célravezetõ. Esetenként a farontó boga-rak elleni alkalmas szerekkel is védekezhetünk. A deszkafödémet elegendõ mosni, sikál-ni, esetleg lenolajos ronggyal áttörölni, hogy fénye legyen, más kezelést nem igényel.

Az 1960–70-es években divat volt a látszógerendás födémek bedeszkázása és vakolá-sa. Ezeket a deszkázat eltávolításával állítsuk vissza.


A deszkafödémet nem szabad olaj- és zománcfestékkel mázolni. A deszkázat cseréjé-nél, de új épületnél is találkozni lambériadeszkázással, idegenül hat, ne éljünk vele!

27

28

1.Hajópadló rétegrendjei: (a) hagyományosan, (b) szigeteléssel; 2.Téglaburkolatok(a–d); 3. Födémtípusok: (a) pallófödém, (b) deszkafödém (Barabás J. – Gilyén N.,1979); 4.Deszkafödém mestergerendával és alátámasztóval (Barabás J. – Gilyén N.,1979); 5.Gerendavégek faragása; 6.Gyalult födémdeszka-profilok.

Burkolatok, padlók / Födém

1a

2a

3a

3b

2b

1b

45

6

0 ˜2 cm

hajópadló

kavics,kôfeltöltés

betonterítés

deszkák éstapasztás

mestergerenda

födémgerenda

alátámasztó

párnaléclefogatva

szigetelôanyag(nikecell+ párafólia

gerenda vegyesfeltöltés

18 cm

6 cm

21 c

m

2 c

m

2c

2d

Gyakran felmerül a födém szigetelésének igénye. Ekkor sohase használjunk mû-anyag fóliázást, mert a lecsapódó víz tönkreteszi a deszkát és a gerendákat.Használjunk 5–10 cm vastag nádpallót és sártapasztást.

TETÕSZERKEZET, TETÕFORMAHa a födémgerendák egyben a tetõ részei, tehát azokhoz kapcsolták a szarufákat, vi-lágosgerendás tetõrõl beszélünk.

A házakra a leggyakrabban puhafából (fenyõbõl) álló sötétgerendás tetõszerkezet a jel-lemzõ. Sajátossága, hogy a padlástérben keretes szerkezet hordja nagyobb mértékbena tetõzet terhét. Számos helyi változata alakult ki. A fejlettebb, általánosan elterjedttetõk külön kötõgerenda-rendszerrel épültek, eszerint szerkezetileg függetlenek a fö-démtõl. Ez azért is elõnyös, mert a régi házak falazatát, födémét az átépítések sorángyakorta megemelték.

A tetõszerkezet a sárfolyógerendán nyugszik. Az erre helyezett, váltógerendákkal ösz-szekapcsolt kötõgerendák mindkét oldalon túlnyúlnak a fõfalon, az udvari eresz és atornác irányában jobban. A kötõgerendákhoz kapcsolt szarufákat felül kakasülõ fogjaössze.

A tetõforma ugyanakkor változatos, függhet a fedés, héjalás anyagától is, ezt a ké-sõbbiek során vesszük sorra.

Két régmúltra visszatekintõ változat meglétével kell számolni: ez a nyeregtetõ és a kon-tyos tetõ. A szakirodalom a nyeregtetõs házaknak azt a formáját egysoros vízvetõs nye-regtetõ néven külön kiemeli, amikor az oromfalat alulról egy cserépsor zárja le. Kevéspéldát találni a csonkakontyos nyeregtetõre, szinte minden esetben a régi szalmás ház-tetõ továbbélését kell mögötte látnunk.

A kontyos tetõ általános, az egyik legegyszerûbb tetõforma. Gyakorta a tetõ ormánfûrészelt deszkázatot találunk, ezt füstlyukas nyeregtetõként emlegetik, utalva arra azidõszakra, amikor a padlástérben nem épült kémény és a tetõ ormán távozott a füst.A deszkaoromzat díszeit a mester leginkább a deszkák illeszkedõ szélein, szimmetri-kusan rendezve igyekezett kirajzolni, hiszen így lehetett a legkönnyebb kifûrészelni eze-ket. A deszkaormot csúcsdísz, szegõléc, általában sormotívummal díszlõ takaróléc iskiegészíthette. Csak néhány esetben váltja föl ezt a síkban álló díszítést térbeli kom-pozíció, ilyenkor lécrátéttel, lécráccsal, esetleg esztergált kiegészítõ elemekkel bõvüla deszkaoromzat. Az oromdeszkázat peremdíszítõ deszkáit utánozzák általában mégaz ereszdeszkák is, melyek akár az udvari homlokzaton is körbefutva keretezhetik azereszt. A fõ helyen, azaz az oromháromszög szimmetriatengelyén katolikus családok-nál kereszt díszlik, a reformátusok házain kelyhet találni. A motívumok között vanmég a gyertyatartó, a virág, a csillag, a sugaras napkorong. Az oromdeszkázatot sokhelyütt fölhasználta a mester az építés idejének (évszám), sõt az építtetõ nevének (mo-nogram) megörökítésére is.

Az 1920-as évekig készült fotókon általában azt látjuk, hogy az utcát egyfajta tetõjellemezte. Ugyanakkor néhány épületnél tetten érhetõ a késõbbi átépítés nyoma, azoromfal elbontásával deszkaoromzatos-vízvetõs nyeregtetõt kapott a lakóház. A fûré-szelt deszkaoromzatok a délkelet-tornai falvakban találhatók meg. A Rakaca-patakvölgyének, az egykori Borsod megye északi falvaiban és délebbre, a Csereháton álta-lánosnak mondhatók, ezért úgy sejthetjük, hogy e vidékekrõl terjedt át a délkelet-tor-nai peremvidékre.

29

30

1.Egyszerû tetõ; 2.Állószékes fedélszék; 3.Jellemzõ tetõformák: (a) nyeregtetõ, (b)egysoros vízvetõs nyeregtetõ, (c) kontyos nyeregtetõ, (d) csonkakontyos nyeregtetõ, (e)füstlyukas nyeregtetõ; 4.Fûrészelt oromdeszkák: (a–c) Hidvégardó, (d–f) Szögliget.

Tetôszerkezet, tetôforma

1 2

3a 3b 3c

3d

4a

4d

4e4f

torokgerendakakasülô

szelemen

szarufa

sárfolyógerenda

kötôgerenda

székoszlop

4c

4b

3e

0 1 m

A TENNIVALÓK

A tetõszerkezet rendszeres vizsgálatra szorul. A meggyengült elemeket az eredetivelazonos anyagú és méretû fára kell kicserélni.


A tetõformát ne változtassuk meg. Sajnálatos, de sok oromfalas épületet kontyoltak leaz elmúlt évtizedekben.

HÉJAZATHéjazaton vagy héjaláson az épületek tetõfedését értjük, mely a tetõszéket és vele együttaz épületet hivatott óvni.

A térségben egészen a 20. század elejéig elterjedt a zsindelyfedés, alig akadt olyanporta, ahol a férfiak téli elfoglaltságában ne lett volna meghatározó a zsindelyhasítás.Elõször a lakóházakról, aztán késõbb a melléképületekrõl is eltûnt a fenyõfazsindely.Hasonlóképpen fokozatosan eltûnt a zsúpfedél is, vele együtt pedig azok is, akik a ga-bonaszalma-matringokat (rozsszalma csomókat) megkötötték.

A 19. század végén, 20. század elején két helyi hódfarkú cserépfajta volt meghatáro-zó: a piros színû lászipusztai és a fakósárga imolai. Ezeket az egyfülû cserepeket kétso-rosan rakták az átázás elkerülése érdekében. A gerinceken kúpos kupákat használtak.

A 20. század elejétõl vált általánossá a nagykikindai fekete mázas, a mázatlan sárvá-ri és a BOHN-cserép, utóbbi különbözõ változatokban (zsombolyai, budapesti, békés-csabai), a gömöri részeken a fakó náprágyi cserép.

A bádogfedés és a palafedés ritkán fordul elõ, bár az ún. amerikás házakon a század-fordulótól itt-ott felbukkan, mint a jómód megfelelõje.

A még a 20. század elsõ felében is szinte minden faluban pusztító tüzek nem kímél-ték a zsúppal fedett tetõket, sok esetben emiatt nyert teret a cserépfedés.

A módosabb házak tetõzetéhez kapcsolódva már a századfordulón megjelent a bá-dog ereszcsatorna, de nem egy tetõ képéhez hozzátartoznak a bádogosmunka szellõ-zõk is.

A TENNIVALÓK

Érdemes megmenteni a régi cserepeket (akár helyi „cserépbank”-lerakatok formájában),különösen a hódfarkú típust, de a még viszonylag nagy tömegben elõforduló BOHN-tis. Utóbbival szerte az országban találkozni bontásból. Ha mindenképpen hódfarkú cse-repet szeretnénk, tudnunk kell, hogy jól helyettesíthetõ hasonló méretû, a kereskede-lemben ma is kapható natúr (tehát mázatlan) cserepekkel.

Mindig legyen a padláson néhány tartalék cserép, hogy késedelem nélkül kicserél-hessük az elrepedt, lecsúszott cserepeket.

Az újonnan kapható sajtolt, illetve szalagcserepek közül csak olyat szabad választa-ni, amelyik tömegében nem hat zavaróan, hasonlít a korábbi formákhoz.


A régi épületekhez nem illik sem a betoncserép, sem a mázas – olykor kirívó színû –kerámiacserép. Kerüljük a bitumenes zsindely (tegola) és a lemezfedés alkalmazásátis. A palát a kereskedelembõl szerencsére napjainkban a környezetvédelmi szabályo-zás tiltotta ki.

31

32

1.Zsúpkötés módjai: (a) simazsúp kötése, (b) páros fejesmatring, Teresztenye (SabjánT., 2007); 2.Hódfarkú cserepek: (a) lászipusztai, (b) imolai; 3.Hódfarkú cserépfe-dés (adatok cm-ben): (a) egysoros, (b) kétsoros (Fügedi L., 1986); 4.Fedés szalagcse-réppel (adatok cm-ben) (Fügedi L., 1986); 5.Fedés sajtolt cseréppel (adatok cm-ben)(Fügedi L., 1986); 6.Ereszkiképzés (adatok cm-ben) (Fügedi L., 1986).

Héjazat

1a

3a

3b

1b

2a2b

6 5

4

32 c

m

35 c

m

31 c

m

12 cm

15,5 cm

28,5

cm

32

32

4,8

30,5

30,5

4,8

8

8

3,5

3,5

15

15

13

13

38

21,5

27

4,8x 3,0tetôléc

élére állított léc

6

Van arra is példa, hogy gazdasági épületekrõl bontják el a régi cserépfedést, pusztu-lásnak hagyva a régi épületet. Ez egyfajta rablógazdálkodás, ilyet semmiképpen semszabad megengedni!

TÜZELÕBERENDEZÉSEK, TÛZHELYEK, KÉMÉNYFEJEK

A tüzelõberendezés, a tûzhely és tartozékai nem szokványos berendezési tárgyként ér-telmezhetõk, hanem az épület szerves elemeként. Magyarán, az épület megismerése-kor tisztázni kell az egyes helyiségek fûtési módját.

Lakóházainknál a tûzhely a pitarban állt, szinte kizárólagos a belülfûtõs kemence, alak-ját tekintve a hasábkemence építése. A 19. században épült házakra még jellemzõ füst-elvezetés a szabadkémény. Ilyenkor a kemencében, a kemecepadkán, a kocikon fõzés-kor keletkezõ füst a szabadkéménybe áramolva került ki a szabadba. Egyes helyeken akemencéhez kürtõ is épült.

A kemencéhez gyakran hozzáépítették a falasmasinát is, melyhez a sütõ is társulha-tott. A takaréktûzhelyek megjelenésével, a szabadkémények beboltozásával, egyre többpitarban elbontották a régi falasmasinát és szerepüket öntöttvas sparheltek, csikótûzhe-lyek, végül zománcos asztalsparheltek vették át.

A szobákat általában öntöttvas kályhákkal fûtötték. A kisebbek, az ún. jancsikály-hák igen elterjedtek. De a legszebbek a sokelemes, összerakható, állandóan vaspo-rozott fatüzelésû kályhák voltak, melyek egészen a szénnel való fûtés elterjedéséigvoltak használatban. A legkedveltebb formák a kaláni, dernõi, frigyesfalvi öntödék-bõl kerültek ki. Ezeket a lényegesen egyszerûbb diósgyõri, salgótarjáni termékek vál-tották fel.

A jobb módot jelezte, amikor a szobába cserépkályhát rakattak, a századfordulótólegészen a II. világháborút követõ idõszakig volt ez jellemzõ.

A tüzelõberendezések mellett szólni kell a mászókéményrõl, illetve a kisebb átmérõ-jû sípkéményekrõl is. A mászókéményes pitarok a századfordulóra jellemzõk; ilyenkora falban lévõ kb. 60 x 60 cm-es kémény leggyakrabban jókora faajtót kap, hogy a ké-ménybe a létra is betámasztható legyen, ugyanis itt, a kéménybe épített rudakra akaszt-va füstölték a húst (korábban a szabadkéményben).

Ugyanekkortól a kb. 15 x 15 cm-es nyílású sípkémények már a kályhákhoz készültek.A kémények általában nagyméretû téglából vagy darázskõbõl készültek, de a falaza-

ti szakaszában gyakran alkalmaztak kisméretû, egyedi összetételû vályogtéglát is. A te-tõk fölött megjelenõ kéményfejek igazán változatosak. A sípkémények a legegyszerûb-bek, csak gallérjuk van, azonban a nagyobb átmérõjû kémények lezárása a helyi ízléstkövetve jellegzetesen íves, pártás lehet. A kéményt nem minden esetben vakolják ésmeszelik, ez is mindig helyi sajátosság.

A TENNIVALÓK

A kemencék kétségkívül sok helyet foglalnak, ezért csak kevesen tartják meg azokat (akemencék már az 1920–30-as években kezdtek kiszorulni az udvarba. Aki rekonstruk-cióba fog, alaposan nézzen utána a kemenceépítés fortélyainak!

Szép és hatékony fûtõeszköz lehet még a cserépkályha is.

33

34

1.Kemence és falasmasina elöl- és oldalnézetben, Perkupa (Glózer L., 1982);2.Csikómasina metszete; 3.Öntöttvas kályha metszete; 4.Kéményfejek: (a) nyereg-tetejû, (b) bolthajtásos.

Tüzelôberendezések, tûzhelyek, kéményfejek

1

2

4b4a

3

0 1 m

0 50 cm

0 50 cm

A régi kályhákat érdemes megmenteni: szebbnél szebb darabok; ha már nem is mû-ködnek, de díszei lehetnek a lakásnak. Az öntöttvas kályhák és a lemezmasinák „ápo-lószere” a vaspor, amit a kereskedésekben még szerencsére lehet kapni.


A díszes régi kéményfej formáját, annak tönkremenetele után, ne változtassuk meg ésne vásároljunk üzletben kapható íves záróelemet, ami jellegtelen. A gázfûtések terje-désével takarni kell a kéménybe vezetett béléscsövet lezáró tárcsát.

KERÍTÉSEK, KAPUZATOKA telkeket, sõt gyakorta a falvakat is kerítés vette körül. Tudunk még a századelõn ismegfigyelt tövises bozótból álló, a belterületet körülvevõ gyepûrõl, melyet éjszakára aszekérutaknál gyepûkapukkal zártak le.

A telkeket egymástól és azt utcától elválasztó kerítések még egy településen belül iskülönfélék lehettek. Kialakításuk módja, anyaguk jelentõsen függött a család módos-ságától. Mivel anyaguk okán egyes kerítéstípusok korántsem maradandók, így most akét háború közötti idõszak kerítéseit vesszük sorra.

A telkeket egymástól sokszor csak patics választotta el, ehhez a könnyen fonhatófûzvesszõtõl a napraforgószárig sok mindent felhasználtak. Valamivel igényesebb a pal-lókerítés, itt drót- vagy vesszõfonat közé hasított-bárdolt deszkákat (pallókat) állítot-tak. Olykor ez a két egyszerû kerítésfajta az utca felé is megjelenhetett. Azonban igé-nyesebb volt a sárba rakott kõfal, a kõkerítés, volt ahol még vakolatot sem kapott, mígmásutt mezõkkel díszítve vakolták (általában kanálfröccs-vakolással). Szintén gyako-ri volt a deszkakerítés (palánk), ez esetben a beásott oszlopokra vízszintesen colos vas-tagságú, széles fenyõdeszkákat szegeztek. A keményfából készült léckerítéseknél érde-mes odafigyelni a lecek fejének kialakítására: általában hátracsapták és hegyezték azo-kat. A leceket a tartófára, a rígelre szögezték, szembõl a szögezést takaródeszkával bo-rították. A léckerítés mezõit gyakran meszelt kõ- vagy téglaoszlopok közé tették, a ke-rítéseknek lábazatuk is lehetett. A kõoszlopok lezárásául lépcsõzetesen rakott tégla-gúlát használtak.

A kerítések leglátványosabb eleme a nagy- és a kiskapu. A nagykapu deszkázott, le-het két- vagy egyszárnyú, borításos. A kiskapuk között szép számmal találunk fedelesácsolt keretûeket. Ismerünk vésett-faragott díszítésû kapufélfát is a területrõl. A ka-puk vasalásait és zárait a kovácsok készítették.

Már a II. világháború elõtt terjedõben volt a drótfonatos kerítés és a kovácsoltvas ke-rítés, egyszerû mezõdíszekkel. A faanyagot általában karbollal tartósították, míg a vas-kerítést zöld olajfestékkel mázolták.

A kerítések elõtt járda húzódott, már a II. világháborút megelõzõen készülhetett be-tonból vagy nagyméretû lapos kövekbõl.

A TENNIVALÓK

Helyre kell állítani az utcafrontra nézõ régi kerítéseket, hiszen az utcák egyik legfon-tosabb látványeleme a homlokzatokkal együtt. Mindig a helyben jellemzõ formák kö-zül kell választani és figyelembe kell venni, hogy az utcát nem egyszer teljes hosszábanegynemû kerítésforma jellemezte (pl. végig léc- vagy kõkerítés). Ehhez szükség lehet ahelyben elterjedt, bontásból beszerzett építõkövekre.

35

36

1.Paticskerítés; 2.Karókerítés; 3.Palánkkerítés; 4.Sövénykerítés; 5.Deszkakerítés6.Kerítéslécformák.

Kerítések, kapuzatok I.

6

5

43

1 2vesszô (ø 1–2 cm) fûz, mogyoró,veresgyûrû stb.

lécrátét

vesszôfonás

vesszôfonás (fûz)

hasított-faragott tölgydeszka (0,1–0,3 m széles)

keményfa karók

keményfa karók fûzvesszô,veresgyûrû

keményfa oszlopok

rígel

léc

takaródeszka

fenyôdeszka

0 1 m

0 1 m0 1 m

0 ˜1 m 0 ˜1 m

A telken belüli és az oldalhatáron húzódó kerítéseket készítsük helyi anyagokból.Lényegesen olcsóbb egy vesszõbõl font, vagy rudakból összerótt kerítés, még ha többkarbantartást is igényel, mint a drótfonat.


Nem szabad jellegtelen, nem odaillõ anyagokból (pl. mûkõ, márvány, fehértégla stb.)kerítést építeni. A festést nem helyettesítheti galvanizált bevonat, ne használjunk kirí-vó színeket.

A deszkakerítések sohasem ritkán rakottak! Az illesztéseken nem lehet kifûrészeltmotívum.

Terjednek a profilgyalult, tömegcikk kerítéslecek, melyek zártszelvényre szerelten jel-legtelen, uniformizált megjelenésûek, ezeket lehetõleg ne használjuk.

EGYÉB ÉPÜLETEK, ÉPÍTMÉNYEKA ház mellett a telek egyéb építményeirõl sem feledkezhetünk meg, amikor a jellem-zõ településképi elemeket vesszük számba. Már az általános településszerkezeti leírás-nál jeleztük, hogy a térségben milyen fontos volt a csûrök szerepe. A leggyakoribb csûr-típus a téglalap alaprajzú kétfiókos (kétfakkos) áthajtós csûr. Középsõ része a szérû, acséplés helye. A pelyvás szinte mindig az egyik csûrfiók hosszanti végéhez épül. Egészenõsi ácsszerkezetek is elõfordulhatnak még: ilyen a boronafal, de a falak általában desz-kázottak. Sokszor a csûr alatt boltozatos pince is épül. A csûrök tetõszerkezete mind-két végén kontyos vagy deszkaoromfalas nyeregtetõ. A tetõfedõ anyag eredetileg rozs-szalma, majd késõbb már cserép.

Az istálló ritkán épült külön, szinte csak abban az esetben, ha a ház folytatásakéntnem fért el. Fontos gazdasági építmények voltak a rovátékos ólak: a disznó- és tyúkól,melyek korai darabjain õsi ácsszerkezetek rögzültek.

A pitarban álló kemence elbontásával, zömmel a két háború közötti idõszakban, gyak-ran a pitarajtóval szembe, az udvarra, olykor a tornác végébe épült az új kemence. Formájukmeglehetõsen típusos: nyeregtetõvel fedett, vakolt-meszelt építmények, leginkább hat-kenyeresek.

A portákon álló kutak a víznyerés legfontosabb létesítményei. A kutak oldalait kikö-vezik és agyaggal döngölik a fõ vízadó rétegig, újabban beton kútgyûrûket helyeznekle. Felépítménye a derékmagasságig kiemelkedõ kútház, egykor ez is rovátékolt szerke-zetû, majd deszkázott. A kút mellett áll az ágas a kútgémmel és az ostorral. A káváskutak újabb keletûek, kútházuk formája változatos, mindig a helyi mesterektõl függött.A kutak tetejét zsindellyel, cseréppel vagy bádoggal borították. Amerikás házaknál gya-korta találkozni öntöttvas nyomós (szivattyús) kutakkal is. A kutak mellé helyezték afa, majd beton itatóvályúkat.

A portákon találunk még fészert, nyári konyhát, kukoricaszárítót (górét), árnyékszéket,ganajdombot, olykor silógödröt, vermet stb. Ezek azonban népi építészeti szempontbólkevésbé érdekesek.

A patakon vagy mély árkon keresztül megközelíthetõ porták elõtt kõbõl, fából ké-szült hidak, pallók, bürük vezettek át, a falu fõ közlekedési útjain rakott kõhidak épül-tek. Anyaguk mindig helyi kõ, ilyen a jól rakható soros agyagpala, a sífer. Kiálló ala-csony peremük van, korlátjuk nincs.

37

38

1.Vaskerítés (a) kapuja és (b) mezõje, Bódvaszilas; 2.Deszkakapuk: (a, b) Perkupa,(c) Jósvafõ (Varga L.-né – Zsanda Zs., 1994); 3.Léckerítés kôoszlopokkal és deszka-kapuval, Bódvaszilas.

Kerítések, kapuzatok II.

3

2c

2b

2a

1a 1b

0 2 m

0 2 m

0 1 m 0 1 m

0 2 m

0 3 m

A TENNIVALÓK

Különösen a régi gazdasági épületeket, a csûröket kell megõrizni. Fontos, hogy megfe-lelõ új hasznosítási funkciót találjunk ezeknek (pl. garázs, raktár, fatároló, mûhely). Azegykori kútházakat is rekonstruálni szükséges, látványos elemei lehetnek a portáknak.


Nem szabad elbontani a régi csûröket, még akkor sem, ha rozzant állapotban vannak. Ugyancsak kíméljük meg a kútházakat, szekereket. Felújításukkor ne „alkossunk” gics-

cset, virágállványként értelmezve azokat.

KERTEKA kertészeti elemek legalább annyira meghatározók egy település képében, mint ma-guk az épületek. Alább felsoroljuk a legjellemzõbb, hagyományosan ültetett növénye-ket. A faluhoz vezetõ utak mentén hajdan hagyományosan gyümölcsfák sorakoztak. Fõkéntdió- (Juglans regia cv.), almafajták (Malus domestica cv.), helyenként fehér és fekete eper-fák (Morus alba, M. nigra).

Elõdeink keveset törõdtek a közterületek parkosításával, azonban a templomkert-ben, az útszéli kereszt mellett szinte mindig hársfa (Tilia cordata, T. platyphyllos) állt.Az I. világháborút követõen több helyütt is a faluközpontba topolyafát, jegenyét(Populus alba, P. nigra ’Italica’) ültettek a hõsi halottak tiszteletére. A temetõkert sövé-nye pedig a gledícsia (Gleditsia triacanthos), míg a jellegzetes sírnövény a puszpang (Buxussempervirens) volt.

A telekhez tartozó kis elõkertekben orgona (Syringa vulgaris), labdarózsa (Viburnumopulus ’Roseum’), jazmin (jezsámen, Philadelphus coronarius), futórózsa (Rosa multifloracv.) képviselte a fásszárúakat. Húsvétkor tulipánok (Tulipa sp.), nárciszok (Narcissus sp.),ágcentusok (Hyacinthus orientalis), ibolyák (Viola sp.) nyíltak. Májusra virított a gyöngyvi-rág (Convallaria majalis), a bazsaj (pünkösdirózsa, Paeonia officinalis), nyáron a béresró-zsa (mályvarózsa, Alcea rosea), a nyezsdike (körömvirág, Calendula officinalis), a büdöske(Tagetes patulus), a török szegfû (Dianthus barbatus) és a jellegzetesen átható illatú estike(görög viola, Matthiola bicornis), hogy csak a fontosabb kerti virágokat említsük.

Az ablakban, a tornácon cserépben, méginkább kilukadt vederben, fazékban termetta rozmaring (Rosmarinus officinalis), virágzott a mályva (muskátli, Pelargonium zonale),nagyobb dézsában pedig az oliander (leánder, Nerium oleander). A tornácot kordonkénthasználták, mikor mellé szõlõt (Vitis vinifera) ültettek.

Az udvaron nem tûrték a zöldet, mint azt a „gyepesedjen be az udvarod!” egykoriátok is mutatja. Ez ugyanis azt jelentette, hogy a portát nem lakják, baromfi sem ort-ja, számosjószág (ló, tehén) se tapossa.

A csûr mögötti hátsókertben vagy az udvaron álltak a gyümölcsfák, a helyben kedveltfajták. A hátsókert fákban mindig fajtagazdag volt, az udvaron is szinte mindig akadteperfa, diófa, körtefa (Pyrus communis cv.), szilvafa (Prunus domestica). A zöldségesker-tek általában csak néhány ágyásra korlátozódtak, fajösszetételüket nem ismertetjük.

A TENNIVALÓK

A kiskerteket és közterületeket ápolni kell. A fajokat, fajtákat a helyben kedveltekbõlajánlott összeállítani. A vidéki arculatot egy-egy jellemzõ növény igencsak meghatá-rozhatja. Ha elegendõ szélességû az utca, telepítsünk gyümölcsfa-sorokat.

39

40

1.Udvari kemence, Bódvaszilas; 2.Kútházak: rovott (a), kerekeskút (b); 3.Csûralaprajza, Perkupa; 4.Gabonás hosszmetszete, Tornaszentandrás (Kecskés P., 1989);5.Disznóól, Jósvafõ (Varga L.-né – Zsanda Zs., 1994).

Egyéb épületek, építmények

1

2a

2b

3

5

4

deszkázott kútház

ácsolt keret

pelyvás

fiók fiókcsûr –szérû

piros téglakéményBOHN-cserép súber

fehérre meszeltvakolt felület

piros téglasor

sárga helyiagyagpala

0 4 m

0 1 m

0 1 m

0 2 m

0 5 m


A közterületekre, kertekbe ne ültessünk kertészeti örökzöldeket (tuják, hamisciprusok,fenyõk, terülõ borókák, stb.) ezek inkább angolparkba valók, mintsem az utcáinkra.Helyettük válogassunk a határban honos fajokból.

Közterületen hasonlóképpen kerülni kell az egynyári virágcsodákat, melyek leggyak-rabban falvainkban idegenül ható kertészeti változatok.

MÛEMLÉKI ÉS HELYI VÉDELEM,ÉPÍTÉSI SZABÁLYOZÁS

Népi mûemlékeink száma csekély, éppen ezért nem valószínû, hogy éppen mûemléképületet újítunk föl. Azonban jó tudni, hogy a kulturális örökség védelmérõl szóló 2001.évi LXIV. törvény alapján beszélünk mûemlékrõl (egyedi ingatlan védelmérõl) és mû-emléki jelentõségû területrõl (területi védelemrõl). Mégis, elkerülendõ a késõbbi gon-dot, érdemes utánajárni, és megkérdezni a mûemléki védelmet nyilvántartó intézményt,így például a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal miskolci regionális irodájának szak-emberét.

Az országos védettség mellett létezik a helyi védelem, ezt pedig a helyi önkormány-zat jegyzõje és az illetékes építéshatóság felügyeli.

Fontos tisztázni, hogy az a beavatkozás, melyet az épületen (és a telken) végezni kí-vánunk, építési engedély köteles-e. A jelenleg hatályos 46/1997. (XII. 29.) KTM rendeletszerint az építmény építéséhez, bõvítéséhez, elmozdításához szükséges építési enge-dély, azonban nem szükséges például a háztartási célú kemence, húsfüstölõ építéséhez,illetve a telek oldalsó és hátsó telekhatárain a kerítés kialakításához. Építési engedély-hez kötött az építmény olyan felújítása, helyreállítása, átalakítása vagy korszerûsítése,amely a teherhordó szerkezetét érinti, a homlokzat jellegét (megjelenését) – annak szer-kezetével együtt – megváltoztatja, illetõleg az építményben lévõ önálló rendeltetési egy-ségek számának, rendeltetésének megváltoztatásával jár. Fontos megjegyezni, hogy esze-rint a homlokzat felújításához csak akkor van szükségünk engedélyre, ha az a falazatot(a szerkezetet) megváltoztatja!

Csak bontási engedély alapján végezhetõ a lakás céljára szolgáló építmény, továbbávédett területen minden építmény bontása.

Tudnunk kell, hogy a jogszabályok által meghatározott védelem önmagában kevés.Kétségkívül a mûemlékvédelemre szakosodott hatóságtól várható el az a szakértelem,amellyel biztosítható, hogy az örökségi érték egy-egy felújítás, átépítés során csorbátne szenvedjen. Azonban olykor ez is kevés. Mindennek kizárólag akkor van értelme,ha az ingatlan tulajdonosa maga is óvja, folyamatosan jó karban tartja, méltó módonhasználja az épületet.

41

42

1.Egy közös porta elsõ felének kertjei (Vargha L., 1953–54 után); 2.Virágoskertekportán; 3.Kerti virágok: (a) petúnia (Petunia atkinsiana), (b) büdöske (Tagetes patu-lus), (c) cínia (Zinnia elegans), (d) hajnalka (Ipomoea tricolor), (e) dália, georgina (Dahliapinnata), (f) labdarózsa (Viburnum opulus ’Roseum’), (g) krizantém (Chrysanthemumindicum) (Csapody Vera rajzai).

Kertek

1

2

3e

3d

3b

3a

3c

3f 3g

elôkertvirágokkal

tornác melletti kert

kiskertkôkerítés

veteményes

méhes

disznóól

trágya

istálló

wckút

disznóólak

veteményes

szérû

törekes

csûr

boglyák

zöldségeskertgyümölcsfákkal

csûr mögötti kert

HOGYAN KEZDJÜK-VÉGEZZÜK?Ha az épület külsõ formájának hagyománytisztelõ megújítása mellett döntöttünk, ak-kor az alábbiakhoz kell fognunk.

1. Minden képi és szöveges információt gyûjtsünk össze az épületrõl: fotókat, felmé-réseket (ha vannak), ennek hiányában kérdezõsködjünk, milyen is volt az épület régen.Ha ez sem vezet kielégítõ eredményre, akkor nézzünk szét helyben a faluban, van-eesetleg korban megfelelõ épület, amit ugyanaz a mester építhetett. A kitartó kutatásmeghozza a gyümölcsét: rekonstruálhatók az épület egykori díszei, a térbeosztása stb.Fontos tudni, hogy az épület akár több átalakításon is áteshetett az idõk folyamán. Kikell tehát jelölni azt az idõszakot, amikor az épület külsõ megjelenése a legértékesebb,egyben legszebb formáját mutatta.

2. Elõfordulhat, hogy az épületrõl kiderül, a múltban bizony szegényes díszei voltak,és ezért valami mást szeretnénk… Ez is összeegyeztethetõ elveinkkel, hiszen gondol-junk bele, ha a családnak módja lett volna, biztos másképpen alakította volna a házat.Ilyenkor gondos tervezés után átformálható az épület, azonban fontos, hogy helyi ana-lógiát, az épülethez jól illeszthetõ megoldást válasszunk.

3. Jól meg kell terveznünk, hogy az új funkciót hogyan egyeztessük össze a meglévõadottsággal. Ehhez fel kell mérni az épületet, meg kell határozni az esetleges épülethi-bákat (pl. vizesedés, szarufacsere stb.). Ez leginkább belsõépítészeti kérdés, hiszen ál-talában a lakás helyiségeinek kiosztásáról van szó. Ajánlott több lehetséges változatotis kidolgozni, bár az egysoros elrendezés nem enged sok mozgásteret a tervezõnek.

4. Eddig az elõkészítésrõl, amit magunk is elvégezhetünk. Bár az épület állagfelmé-rését legjobb szakemberre bízni, aki tanácsot adhat a hibák megszüntetésére is. Szükségesetén meg is terveztethetjük az épületfelújítást, azonban tudnunk kell: a legjobb kivi-teli terv sem ér semmit, ha a kivitelezést végzõ mesterek (vagy mi magunk) nem köve-tik az építészeti hagyományokat.

5. Éppen ezért ajánlatos olyan mestereket keresni, akik még ismerik a régi építésitechnikákat. Ne dõljünk be a kizárólag új anyagokkal és módszerekkel dolgozni tudók-nak. Ami az elmúlt évszázadokban már kipróbáltan mûködött, az a továbbiakban isbiztosan fog. Persze nem vagyunk ellene az újnak se, csak ne váljék az épület kárára.Javasoljuk, hogy lehetõleg mindig hû másolat készüljön, azaz mutassuk meg más épü-leten, hogy pontosan milyet szeretnénk.

6. Végül: minden meglévõ, menthetõ régi épületelemet meg kell õrizni: legyen ez ösz-szefüggõ vakolatfolt, ajtózár, födémdeszkázat stb. Minden meglévõ adottságot, de a mun-kafázisokat (bontás, szerkezetfeltárás stb.) igyekezzünk fotókkal, rajzokkal, mérések-kel megörökíteni. Ezek együttesen teszik hitelessé a felújítást!

43

44

IRODALOM� Balassa M. Iván (1994): A PARASZTHÁZ TÖRTÉNETE A FELFÖLDÖN. Miskolc, Herman Ottó

Múzeum, 306 p.� Balassa M. Iván (1997): NÉPI ÉPÍTÉSZET. In: Fügedi Márta (szerk.): Borsod-Abaúj-Zemplén

megye népmûvészete. Miskolc, Herman Ottó Múzeum, 125–170. p.� Barabás Jenõ – Gilyén Nándor (1979): VEZÉRFONAL NÉPI ÉPÍTÉSZETÜNK KUTATÁSÁHOZ.

Bp., Mûszaki Könyvkiadó, 185 p.� Barabás Jenõ – Gilyén Nándor (2004): MAGYAR NÉPI ÉPÍTÉSZET. 2. jav. kiadás. Bp., Mezõgazda

Kiadó, 191 p.� Csintalan Ildikó (2002): PERKUPA, PETÕFI SÁNDOR UTCAI HÁZAK HOMLOKZAT-

REKONSTRUKCIÓJA. Szikszó, Abaújterv Bt., kézirat� Dám László – Rácz Magdolna (1986): LAKÓHÁZAK DÉL-GÖMÖRBEN. Debrecen, KLTE Néprajzi

Intézete, 148 p.� Déry Attila (2000): TÖRTÉNETI ANYAGTAN. Bp., TERC Kiadó, 215 p.� Déry Attila (2005): RÉGI ÉPÍTÉSZETI KIFEJEZÉSEK GYÛJTEMÉNYE. 2. bõv. kiad. Bp., TERC

Kiadó, 148 p.� Fejérdy Tamás (2003): MÛEMLÉKEM VAN – MIT TEGYEK, MIT TEHETEK? Bp., Kulturális Örök-

ségvédelmi Hivatal, 36 p.� Fügedi László (1986): TETÔFEDÉS. Bp., Mûszaki Kiadó, 323 p.� Gerõ László (1984): MAGYAR MÛEMLÉKI ABC. Bp., Mûszaki Könyvkiadó, 228 p.� Glózer László (1982): PERKUPA, PETÕFI UTCAI HÁZAK FÖLMÉRÉSE. Miskolc, Herman Ottó

Múzeum, kézirat.� Györffy István (1943): MAGYAR FALU – MAGYAR HÁZ. Bp., Turul kiadás, 232 p.� Istvánfi Gyula (2006): AZ ÉPÍTÉSZET TÖRTÉNETE. ÕSKOR. NÉPI ÉPÍTÉSZET. Bp., Nemzeti

Tankönyvkiadó Zrt., 261 p.� Károlyi Antal – Perényi Imre – Vargha László (1955): A MAGYAR FALU ÉPÍTÉSZETE. Bp., Mûszaki

Könyvkiadó, 202 p.� Kecskés Péter (szerk., 1989): SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUM SZENTENDRÉN. Bp., Corvina,

101 p.� Koleszár Krisztián – É. Kovács Judit – Laki-Lukács László (2004): NÉPI DÍSZÍTÕMÛVÉSZET

DÉL-GÖMÖRBEN ÉS DÉL-TORNÁBAN. Gömörszõlõs–Perkupa–Hidvégardó, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Környezetvédelmi és Területfejlesztési Kht., 310 p.

� Mednyánszky Miklós (2005): VÁLYOGHÁZAK. ÉPÍTÉS, KORSZERÛSÍTÉS, ÁTALAKÍTÁS. Bp., TERCKft., 159 p.

� Sabján Tibor – Buzás Miklós (2003): HAGYOMÁNYOS FALAK. Bp., TERC Kft., 140 p.� Szász János – Szigetvári János (1976): NÉPI ÉPÍTÉSZETÜNK NYOMÁBAN. Bp., Mûszaki

Könyvkiadó, 276 p.� Szuhay Péter (1982): A SZENDRÕ KÖRNYÉKI FALVAK PARASZTI GAZDÁLKODÁSA A KAPI-

TALIZMUS IDÕSZAKÁBAN. Miskolc, Herman Ottó Múzeum, 159 p.� Varga Lajosné – Zsanda Zsolt (1994): JÓSVAFÕ. NÉPI ÉPÜLETEK DOKUMENTÁCIÓJA.

Felmérõtábor 1993. Bp., Ybl Miklós Mûszaki Fõiskola, kézirat� Vargha László (1953–54): PERKUPA, PETÕFI UTCAI HÁZAK FÖLMÉRÉSE. Szentendre, Szabadtéri

Néprajzi Múzeum, kézirat.� Vas Tibor (1978): NÉPI ÉPÍTÉSZETI EMLÉKEK A BÓDVA VÖLGYÉN. Budapest, Budapesti Mûszaki

Egyetem, kézirat.

Az Ökológiai Intézet Alapítvány és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság együttmû-ködésében megvalósuló Turizmus a Természetért c. program célja a turizmus azon for-máinak kialakítása és fejlesztése a Gömör–Tornai-karszt területén, melyek a hagyomá-nyos mûvelôdéstörténeti és természeti értékek megôrzésérôl egyaránt gondoskodnak.

A Gömör–Tornai térség településeinek egyik legfôbb vonzereje az utcaképeket máigmeghatározó népi építészeti örökség. Az általános ismeretterjesztés mellett különösenfontos feladatunk azon gyakorlati módszerek közreadása, amelyek ismerete elenged-hetetlen a hagyományos elemek, épületrészek megóvása, felújítása vagy újraépítése so-rán. Kiadványunk a különféle hagyományos építészeti formák, szokások közötti eliga-zodásban segít az érdeklôdôknek és a háztulajdonosoknak. Terjedelmi korlátok miattmost csak a legfontosabb szempontokra tudtuk felhívni a figyelmet. Mivel minden ré-gi épület egyedi adottságokkal – és problémákkal – jellemezhetô, hangsúlyoznunk kell,hogy mindig érdemes a térségi hagyományokat jól ismerô szakemberek és mesterektanácsát, segítségét kérni. A legapróbbnak tûnô – ám esetleg mégis óriási jelentôségû– részletkérdések megvilágításához érdemes a helyszínen tájékozódni, meg-figyelni, ellesni a régi, bevált megoldásokat, fogásokat.

tanÁcsok hagyomÁnyos portÁk felújításához

Documents