tartalmazó corpik i juris | huhcamci i · 192 vasÁenapi ÚjsÁg. 12. szÍm. 63 1916 *vtolyam. . ....
TRANSCRIPT
192 VASÁENAPI ÚJSÁG. 12. SZÍM. 1916. 63 . *VTOLYAM.
A legjobb és legpontosabb magyar nyelvű
HÁBORÚS TÉRKÉPEK
10.
E u r ó p a háborús kézitérképe a szövetséges, ellenséges és semleges államok külön színezésével, 42x50 cm nagyságban, 6 színben nyomva K O r o s z o r s z á g háborús kézitérképe 4 színben nyomva, 42x50 cm nagys. « G a l í c i a háborús térképe több színben nyomva . i N y u g a t - O r o s z o r s z á g háborús kézitérképe ti színben nyomva, 42x50 cm nagyságban az összes helynevekkel,, . _ ! « O l a s z háború kézitérképe, színes , ; _ « B o l g á r hadszíntér és a Dardanellák térképe, színes « K ö z é p - E u r ó p a térképe zsebalakban, színes j . *__ _• « E u r ó p a háborús falitérképe, 92X120 cm nagyságban, 5 színben nyomva « B a l k á n f é l s z i g e t nagy falitérképe, 100xÍ60 cm nagyságban nyomva, hegy-vízrajzi és politikai kiadás _ « A v i l á g háborús térképe, 200x96 cm nagyságban, 5 színben nyomva _ «
40 30 60
80
50
E térképeket szállítja a pénz előzetes beküldése mellett vagy utánvéttel, ha a rendelés a 4 koronát meghaladja
a Franklin-Társulat MÉHNER VILMOS-íéle könyvkiadóhivatala Budapest, IV., Egyetem-utcza 4.
AKIK SZERETJK GYERMEKEIKET, FIZESSENEK ELŐ
JóP SEBŐK Z S I G M O N D és B E N E D E K ELEK
ftJTÁS képeó gyermeklapjára.
A JÓ PAJTÁS érdekes, mert elbeszéléseit, regényeit, meséit, verseit a legjobb magyar írók írják a gyermekek számára.
A JÓ PAJTÁS tanalma gazdag, mert minden számában megvan minden, amit a gyermek olvasni szeret.
A JÓ PAJTÁS szép, mert képeit jeles ma gyár művészek rajzolják.
A JÓ PAJTÁS minden héten megjelenik, mindig új, egyre kedvesebb tartalommal.
A J Ó P A J T Á S minden karácsonyra gazdag tartalmú és díszes kiállítású almanach-chal lepi meg olvasóit.
A JÓ PAJTÁS rejtvényeinek megfejtői értékes könyvjutalmakat nyerhetnek a sorsoláson.
A JÓ PAJTÁS olcsó, mert előfizetési ára negyedévre csak z korona 50 fillér.
Elóflxetjéóeket elfogad Mutatványszámot ingyen küld minden könyvkéteókedéá mindenkinek, «ki;kér:
a JÓ PAJTÁS kiadóhivatala • Badapeót; IV., Egyetem-u. 4.
a ozime
AAGE MADELUNG egyik legszebb elbeszélésének. Megjelent a
Magyar Könyvtárban.
Ára 6 0 fillér.
Mindenütt kapható!
RENDELÉSNÉL SZÍVESKEDJÉK
LAPUNKRA HIVATKOZNI
AZ RÉRO A repülésse l , léghajózássa l és a moto r spor tok minden
á g á v a l foglalkozó egyedül i m a g y a r folyóirat.
Minden számában érdekes és eredeti fényképfelvételeket közöl. A léghajózás eseményeiről, fejlődéséről és czéljairól kitűnő és könnyen érthető népszerű czikkeket tartalmaz. *
Különösen figyelemre méltók a léghajózás és repülés hadi alkalmazásáról " írott közleményei, valamint az ifjúság számára külön fenntartott kisrepülőgép (modell) rovata. *
Mutatványszámokat a kiadóhivatal ssivesen küld Budapest, 1. ker., Retek-utcza 46. sz.
• • -r -
Megjelent az
1915. évi törvénycikkeket tartalmazó
CORPIK I JURIS |
Olvassa a hirdetéseket
HUHcamci I Kiegészítő kötete úgy a milleniumi nagy Cor-p u s J u r i s (Magyar T ö r v é n y t á r ) , mint a H a t á l y o s M a g y a r T ö r v é n y e k gyűjteményeinek. ::
Ára fűzve =
7K, fekete v. barna félbőrkötésben
10 K.
A Franklin-Társulat Kiadása. Kapható minden könyvkereskedésben.
SZITNYAI ELEK a jeles magyar filozófus legújabb könyve:
Miért vagyunk jók vagy rosszak? Ára fűzve 2 korona 8 0 fillér.
Az erkölcstan néhány alapvető kérdését, mint például: Milyen a jó és milyen a rossz ember? Mennyiben függ erkölcsiségünk szervezetünktől s általában miféle kapcsolatban áll az erkölcsiség a szervezettel? Mik a jó és mik a rossz ember tulajdonságai ? tárgyalja szerző ebben a könyvben népszerűen, de mégis tudományos alapon, úgy, hogy mindenki élvezettel és tanulsággal olvashatja.
A Franklin-Társulat kiadása.
Megrendelhető:
Lampel R. könyvkereskedése (Wodianer F. és Fial) részvénytársaságnál
Budapest, VI., Andrássy-út 21. és minden könyvkereskedésben.
Franklin-Társulat nyomdája, Bndapeist, 1V„ Egyetem ntcza 4.
13. SZ. 1916. (63. ÉVFOLYAM.) Szerkesztőségi iroda: IV. Kiadóhivatal: IV.
-utoza 11. utcza 4.
SZERKESZTŐ
HOITSY PÁL. Egyes szám ára 40 fillér.
Előfizetés feltételek •I Egészévre
Félévre „ Negyedévre
BUDAPEST, MÁRCZIÜS 26. 20 korona. A tVilágkriniká>-v&\ 10 korona, negyedévenként 1 koronával
S korona. több.
Külföldi előfizetésekhez a póstailag meghatározott viteldíj is csatolandó.
L E L Ő T T O L A S Z L É G H A J Ó P A R T R A S Z Á L L Í T Á S A .
194 VASÁKNAPI ÚJSÁG. 13. SZÁM. 1916. 63 . ÉVFOLYAM.
AZ Ü R G E Regény. — Irta Zsoldos László. (Folytatás.)
Isten őrizz, Kemperné nagyon távol volt attól, hogy megcsalja az urát; nem, ő tisztességes asszony akart maradni mindhalálig. Ez a játék határozottan izgatta: flörtölni olyan
' valakivel, a kinek más körülmények közt a felesége is szívesen lett volna.
Bolond egy ürge az elfojtott vágy, a melynek nem szabad kifutnia az ürgelyukból. Csak kikidugja a fejét a tölcsérszerű földnyíláson, s aztán ott látva leselkedni kis kapájával a kötelességek és erkölcs szent előítéletét, ezt a vásott gyereket, a ki hol a légynek tépi ki a szárnyát, hol a kaszás póknak szaggatja le egyenkint a hosszú görbe, vékony drótlábát, s aztán ujjongva gyönyörködik benne, hogy a pellengérre tett kitépett láb a maga reflexmozgásában mily vergődve kaszál, s a ki (már mint a gyerek) most is visszafojtott lélekzettel lesi a lyuknál a gyep szélén, hogy mikor csaphat rá a kapával a vakmerő kis ürgére.
Némelyik ürge nem vigyáz és menten agyonverik. Olyik azonban óvatosabb, s oly villámgyorsan tudja visszakapni a lyukba a fejét, hogy minduntalan kikandikál és mégsem lehet kupán vágni. És az igaz, hogy nem is bújhat ki soha a napvilágra, de ha rabul is bár, ba bujkálva és bujdosva is, hanem él.
Ebből az ürgelyukból dugdosta ki formás fejecskéjét flört alakjában Eliz asszonyi vágyakozása. Mindaddig, a míg egyszer csak, hosszú benső tusakodás után azt nem mondotta, nagyon komolyan, négyszemközt a főhadnagynak:
— Nézze, Vereczky, én már meguntam ezt a sok hiábavaló udvarlást.
— Én is. — Nos, akkor annál inkább szívlelje meg,
a mit most mondok. — No, és mit mondana? — Azt, hogy ha még tovább is üldözni akar
a becses szerelmével, akkor egyszerűen megszakítok magával minden ösmeretséget és . . .
— No és? . . . — . . . és úgy elpárolgók a szeme elől, hogy
aztán bottal ütheti a nyomomat. — Az már baj. Mert nekem csak kardom
van, drága nagyságos asszonyom. Hanem az kétélű, — és szinte szemtelenül mosolygott. Kemperné hidegen nézett rája.
— Ne feledje, főhadnagy, hogy annak a kardnak tokja is van, a mibe beleszorulhat.
— Eltalálta, — nevetett most már őszintén a feketeszemű. — Parancsoljon!
— Nem parancsolok; de ha megfogadja nekem becsületszavára, hogy önzetlen jó barátom lesz a jövőre . . . .
— S mit érnék el vele, ha megfogadnám? — Azt, hogy akkor vennénk a férjemmel
Váczon egy kis villát, odaköltözködnénk, maga elhozná hozzánk egypár megbízható kamerádját és akár egész életén keresztül mindennap ott ebédelhetne, vagy vacsorázhatnék a mi asztalunknál. Vagy legalább is addig, — toldta meg a szavát némi kaczérsággal, — a meddig hát eléggé fiatal vagyok, s nem talál túlságosan visszataszítónak.
— Komolyan beszél? — kérdezte a főhadnagy.
— A legkomolyabban. A aaz odahajlott a füléhez: — Eliz! Akkor legyen az enyém! A szép, szőke asszony dölyfösen nézte végig
a szerelmes katonatisztet. — Főhadnagy úr. akkor nincs több szavunk
egymáshoz, — és délczeg alakja már moso-Ivogva hajolt egy csipkeruhás hölgy felé:
— Rég láttalak, kedvesem . . . Aztán két hétig nem ment sehová; se nem
fogadott senkit. És a mikor Kemper Guszti már nagyon elkezdte faggatni, hogy mi lelte. mért kerüli úgy a társaságot, akkor megmondta neki:
— Tudod, édes fiam, őszintén szólva már
nagyon meguntam ezt az örökös zsúrozást. — Mért, kedvesem?
/ — Eh! Semmi kedvem sincs lépten-nyomon új ösmeretségekbe botlani.
S akkorát ásított a rózsás tenyere mögött a szavához, hogy még a vesékbe látót is megtévesztette volna. Hát még egy férjet.
— Hanem tudod mit, Guszti? — No? — Vegyünk valahol közel a fővároshoz egy
csinos kicsi viskót. Ott aztán majd gondolkodhatunk valami szűkebb társaságról, a melyikben mindig jól érezhetjük magunkat. Mit szólnál példának okáért, Váczhoz?
így kerültek ki Kemperék vagy egy félesztendő múlva Váczra, mialatt Vereczky Gerő egy-egy kecsegtetőbb jövendő reményében teljesen átalakította magát önzetlen jóbaráttá; s így lettek úgyszólván mindennapi vendégek náluk a huszártisztek. Vereczky és a három másik, a kiket a lesben álló szerelmes főhadnagy eléggé megbízhatóknak gondolt erre a raffi-nált quintettre.
Senki sem tudta, maga Kemper sem, hogy a szép katonalány már Budapestről ismerte közülök az egyiket.
Ezekkel udvaroltatni magának, ingerkedni, flörtölni a nyalka tisztekkel, ez lett Eliznek most már egyedüli szórakozása. Játszani a szerelemmel, a mit igazában meg nem Ízlelt soha, kötekedni az egészen maga mellé lekötött tűzzel, s folytonossá tenni az izgalmat, hogy csak egy hajszál és mindjárt megéget, ettől érezte magát elemében. S késő este, vagy éjjel, a mikor a. vendégektől már kiürült a ház, odaült az ura ágya Szélére és eltraccsolt neki mindent. Akár egy vénasszony. • ^Hogy hogy' ugratta ma a bárót, vagy a kapitányt, a kadétot, vagy — mert hiszen azt is újra csak ugratta — a főhadnagyot.
Mit mondott neki ez, vagy amaz. Mit szólt neki ő? Milyen epekedő szemeket vetett rá egyik, vagy a rrifeik?
Hahaha. — s jóizűt kaczagott hozzá, mialatt a férj, a kinek számára ezek az éjszakai traccsok voltak a hitvesi hűség legjobb bizonyítékai, úgy nézett rája, mint a tükörbe.
Ez megint a mulatság másik része volt Eliz szemében. Elcsavarni mindenkinek a fejét, bo-londítani mindenkit, udvarlóit is meg a férjét is, miglen a mikor már jól kimulatta magát rajtuk, s egyedül maradt, akkor némán belebámult a selyemmel kárpitozott falba, s aztán a végén egy mélyet és emésztőt sóhajtani, hogy:
— Ah, Vereczky! Mikor Herba Tónit azon a bizonyos májusi
délutánon Kemperné beinvitálta fiastul az Eliz-lakba, hát alig egy negyedóra múlva egyszer osak azt látják, hogy a két gyerek pompásan el tud játszani egymással.
— Jaj, mama, — szólt föl a terraszra lihegve a kis Elzus, ezzel a Bélával olyan nagyszerűn lehet játszani, hogy még! — s már boldog vi-hánezolással szaladt is tovább.
Az asszony elégülten bólintgatott a szőke fejével.
— Ejh, — fordult mosolyogva az öreg Her-bához, — lássa, most mindjárt még egy másik dologért is hálát kell éreznem maga iránt. Játszótársat szerzett a kislányomnak.
— É<* egy új hódolót magának, — bókolt a mókusképű.
— Mert azt bizony, folytatta, füle mellett eresztve el Tóni közbeszólását, — szegényke nagyon nélkülözte itt Váczon.
— Hm, — dohogott az öreg. — Tudja itt senki mihozzánk nem jár . . . — Tudom, már civilek. Hm . . . Eliz, mintha ez volna a legtermészetesebb
dolog a világon, közönyös hangon felelte: — Természetesen; csak a huszártisztek. Tud
juk, egész Vácznak fáj ez! Mert én a czivile-ket, tudja, nem szerelem; őszintén szólva, ki nem állhatom őket. — És már valami kötekedő, pajkos mosoly játszadozott a piros ajka körül.
— Nagyon köszönöm, — hajbókolt Herba boszúsan és kicsit félszegen is, mivelhogy a szalon-élet sohasem volt kenyere.
— Na, maga most már természetesen kivétel, kedves Herba.
Az öreget megint mintha hájjal kenték volna: —Igazán? — De mondja, — folytatta hirtelen az asszony
— nem katona véletlenül maga is? Például őrnagy, vagy százados penzióban, vagy efféle?
Herba csak a fejét rázta. — Az én megboldogult atyám is az volt. —
jegyezte meg olyan begyesen, a mi már magában is menten megmagyarázta volna a hadsereghez való vonzódását
— Nem, nagyságos asszony, — düllesztette ki viszont polgári gőggel a mellét a czivil — nem vagyok sem aktiv, sem penzionált katonatiszt.
— Kár. — Ház- és szőlőbirtokos vagyok. Punktum. — És aktiv atléta, ugyebár? — egészítette
ki Eliz, fürkészőn jártatva végig a szemét a vasgyúrón. — Pedig nem is illenék magára rosszul valami arany galléros egyenruha.
Tóni kicsinylőn legyintett. — Köszönöm, nem kérek belőle. Már csak
legjobban vagyok meg én a magam gúnyájában, nagyságos asszony. Nem cserélek én senkivel.
S a hogy' ült szétvetett lábbal, két tenyerei a koczkás nadrágjába bújtatott czombjain pihentetve, merészen ráhunyorított az asszonyra, a mikor ezzel egészítette ki a mondatot.1
— Különösen most. Kemperné úgy tett, mintha félreértette volna. — Ugyebár? — vetette rá a tekintetét gyer
mekies ártatlansággal. — Nem is lehet annál kellemesebb érzés a világon, mint a mikor megmentünk valakit a veszedelemből. Pláne: életet menteni!
— Óh, nagyságos asszony, nem arról 7/w szó! — tiltakozott a másik. — Higyje meg, eszembe sem jutott!
— Nagylelkű, — suttogta inkább csípősen Eliz és mivel a hallban megszólalt a villamos csengő, hátrafelé nézett, a kapu irányába.
Két perez múlva kardcsörtetés jelezte, hogy megérkeztek a huszártisztek.
hz inas kitárta előttük a hall széles üvegajtaját s a terraszra egymás után lépett be a négy katona, pontosan rangsor szerint: elől a százados, mögötte a főhadnagy, aztán a hadnagy és végül ábrándosan a kékszemű kadét.
Babótzy kapitányé volt az első szó. — Nagyságos asszony . . . hát mi történt tu
lajdonképen azokkal a dögökkel?! — kiáltotta raccsolva.
— Hallom, hogy elragadták, — folytatta Pákay.
— Ez az egyetlen eset, — szólt közbe jelentőségteljesen Vereczky, — hogy a nagyságos asszony el engedte ragadtatni magát.
Kicsit semmi be ve vőn néztek el Herba feje fölött, az asszony azonban tüstént ránezba szedte őket.
— Uraim, — szólt szinte kiáltó hangon, — soha jobbkor.
Megfogta Tóni vállát és előre noszogatta: — Legalább mindjárt bemutathatom ma
gukat Herba Tóni úrnak, a megmentünknek! — A, gratulálok ! (t. i. raccsolva), — s meg
történt az ösmerkedés. — Babótzy . . . gratulálok. — Herba, — állott peczkesen az ön g, egy
másután kezet fogva velük. — Vereczky (ez az egy nem raccsolt közülök.)
13. SZÁM. 1916. 63 . ÉVFOLYAM.
— Báhró Pákay . . . — Simányi . . . Egyik a másik után ütötte össze a bokáját,
s azzal már fordult is a szép szőke felé. A mókusképű bosszúsan nézdegélt másfelé. De az nem hagyta ennyiben a dolgot, és
szétterjesztve köztük a karját, mint a repeső madár, csicseregte.
— Most pedig rögtön iszunk egy pohár pezsgőt és ezennel összebratyiztatom a polgárságot a katonasággal, hahaha !
— Ah ! Ah ! — álmélkodott félhangosan Pákay.
— Mert Tóni bácsi (először mondotta így, s egészen felvillanyozódva fordította a fejét a boldogan bámuló Herba felé), mától fogva épp olyan barátja a házunknak, mint az urak.
A szobalány hamar kihozott a terrasz-asz-lalra ezüst tálezán sonkát, vajat, kaviárt, zsem-tét, az inas kibontotta a pezsgőt.
— Kérek egy sonkászsemlyét ! — Olyan éhes vagyok, mint egy farkas. — Hol a só ? — János, töltsön pezsgőt ! És Herba Tóni öt perez múlva már pertut
ivott a huszárokkai. Roppantul megelégedett volt, mert most már
ő is benfentesnek tudta magát Kempernénél, hanem azért, mialatt lassan szopogatta a sava-nyús italt, s csak olykor szólt bele a társalgásba, közbe-közbe mégis gyanakodva sandítgatott a ház bájos és most csakugyan elragadón jókedvű úrnőjére, így töprengve magában :
— Hm. Nem akar ez az asszony velem valamit, hogy így mindjárt egy zsákba varr bele az udvarlóival ? ...
Sehogy sem akart hinni a szerencséjének. Egyszer csak fölszaladt a kertből Elzus a kis
Herba Bélával uzsonnázni. Egymás kezét fogták, a hogy mosolyogva jöttek föl a lépcsőn és úgy himbálták összefogódzott karjukat, mintha ringatnának rajta valamit.
Pákay, a kis hadnagy, zsémbesen súgta oda az asszonynak :
—• Látja a lányát ? — Látom. Nagyon jól érzi magát a kis fiúval. — Ez az ! Elzácska meg tudja becsülni a
jó fiúkat.
VASÁRNAPI ÚJSÁG. 195
Eliz csöndes nevetéssel súgta vissza : — Hát én nem becsülöm meg ? — Nem bizony — sóhajtotta Pákay Súgva. — Hahaha ! De mikor maguk, édes Ist( n-
kém, olyan sokan vannak ! — Mit súg ? Mit súg ? — szimatolt a rövidre
nyírt veresbajszú Babótzy százados és leejtette a monokliját, a hogy előrehajlott.
— A szerepét súgtam neki. édes kapitány, — szólt oda neki köteki dőn Kemperné.
— A szerepét ? — Azt. Képzelje, nem tudja szegény ! — Súgja meg nekem is, — nevetett a szá
zados és «az együtt érzünk* jeléül barátságosan a mord Pákayra sandítván! asztalhoz koppintottá pezsgős pohara talpát.
— Nekem is súgja meg, nagyságos asszony ! jelentkezett sietve az ábrándosan kékszi mű kadét, — hogy le ne késsek. Mintha már az lett volna a harmadik csöngetés, a mi után rögtön indul a vonat.
Herba Tóni élénk mozdulattal dugta szipkába a szivarját, s miközben így piczit féloldalt előre hajtotta a fejét, olyanféle mosoly szarkalábadzott a szája szögletébe a bajsza alatt, (míg pofaszakálla mintha még jobban szétállott volna), mintha ilyesvalami lelkes gondolat járt volna az agyában :
— Sz ! A nyüstjét neki, beh vígan megy itt az udvarlás ! Ezek a tisztek egyszerre csak fölkapnak egy frázisra és díjlovaglást rendeznek rajta — sz ! — egyenest bele a szép asszony zúzájába !
Vereczky nem szólt semmit ; csak merőn Kempernét nézte. Ő volt a legszerelmesebb a szép asszonyba, ő csinálta érte a legtöbb adósságot és az ő sejtelme volt talán a legbiztosabb — és most itt van, ez az asszony idehozza neki a nyakára ezt az életmentő ötödiket.
Eliz (óh, az ő szeme mindent meglátott !) kihörpintette azt a pár csöpp pezsgőt, a mi még a poharában volt és (most a százados épp most jegyezte meg kissé rekedten nevetve, hogy :
— Nos, a világ legbájosabb súgója bejeiídt volna ?) — nedves ajkkal válaszolta, ráal^tí^. a levegőbe : Í.<K,:W-Q)
— Higyjék meg, nem érdemes. Hálátlan s» n p.
Talán maga sem tudta, hogy tulajdonkép mire értette. De mégis hirtelen elhallgatott, s lélekzetvételig merőn és komolyan nézett maga elé. Egy pillanat az egyedülvalóságból.
A következő perezben azonban már kaczé-ran villant Herba felé (a kinek már szájában fityegett a szipka), tüntetőn úgy, mintha észre sem venné Verecky főhadnagy konok szótlan-Mi gát :
— Tóni bácsi hallgat. Öt nem érdekli . . . — Hehehe, — rezzent meg Herba pofasza
kálla. — Hallgatni arany, — szólalt meg váratla-
i'iil a főhadnagy. A mókusképű rápillantott : — Velem akar ez most kikezdeni, — ötlött
i ezébe, — vagy pedig az asszonynyal ? — Akkor magából még gazdag ember lesz,
édi s főhadnagy, — jelentette ki Kemperné szárazon, s egyezerre átcsapott valami budapesti színházi pletykára :
— Mondja, Babótzy, maga is hallotta, hogy . . . ? (És a többi.)
Pákay báró koczintásra emelte a poharát V< ii ezky felé.
— Szervusz, édes Gerőm ! — s kis fekete bajsza körül titkos káröröm játszadozott.
Eliz csúfondáros mosolylyal kapta föl a pi zsgőt :
— Igyunk, hogy felejtsünk ! — és töltött a többieknek.
—' Én csak azt szeretném tudni, — nevetett i pésen a főhadnagy, — hogy mit akar felejteni.
— Ne légy oly kíváncsi ! — Hiszen még olyan fiatal . . . — Hogy nem is lehetnek emlékei, — töl
tötte ki a mondatot a kadét. — Vagy legalább is rossz emlékei, — véle
kedett koczintás közben a százados. Pákay kihörpintette az italt : — Hacsak bennünket nem számít a rossz
emlékei közé, hehehe. — Ki tudja ! — kaczagott kaczérul a szép
asszony, semmiért, csupán puszta szeszélyből. (Folytatása következik.)
LELŐTT OLASZ LÉGHAJÓ A TENGERBEN.
106 VASAKNAPI ÜJSAG. 13. SZÁM. 1916. 63 . KVFOLYAM.
GRÓF TELEKI SAMU. 1845-1916.
Bár az utóbbi években elvonultan élt és ritkán szerepelt a nyilvánosság előtt, mindenki ismerte gróf Teleki Samut, a kitűnő Afrika-utazót, híres vadászt, Rudolf trónörökös bizalmas barátját. Egyik kiválósága volt a magyar arisztokráeziának, általános tiszteletben álló férfiú s most, halálakor, általános részvét követte sírjába.
Gróf Teleki Samu 1845-ben, Marosvásárhely mellett Sáromberken született s tanulmányait a debreczeni kollégiumban végezte. A magyar honvédség alakításakor honvédtiszt lett s csakhamar őrnagyi rangig emelkedett. Néhai Eudolf trónörökössel 1881-ben került szorosabb összeköttetésbe, mikor a trónörökös ifjú nejét, Stefánia fő-herczegnőt elhozta Budapestre. A trónörökös megszerette az egyenes, nyilt lelkületű magyar urat, a ki szenvedélyes vadász volt, mint ő. Sokat vadászgattak együtt az erdélyi hegyek között Görgényben, a Retyezáton, Máramarosban, s a trónörökös ausztriai vadászataira is meghivogatta a magyar főurat. Levelezésben is állottak egymással s ez a levelezés mindkét részről magyar nyelven folyt.
Az az érdeklődés, a mely a múlt század hetvenes éveiben Afrika ismeretlen területeinek felkutatása felé fordult, magával ragadta gróf Teleki Samut is. 1886 őszén indult el egy kis expediczióval, a melynek vezetője Höhnel Lajos magyar származású sorhajóhadnagy volt, Zanzibárba, onnan 1887 február elején a KiJimandsaro irányában. A Tangani folyó mentén Taveta országba jutottak, e gazdag és békés területen néhány hónapig maradtak, felkutatták az addig nagyrészt ismeretlen Meru hegyet s felhatoltak a Kilimandsaróra egész a jégövig. Július közepén indultak a félelmetes hírű Másai területre, melynek kegyetlen, rabló lakói rémei voltak a karavánoknak. Baj nélkül hatoltak át e területen s augusztus vége felé Ngongo-Bagaszba, a Kikiyu ország határára értek. Itt már súlyos bajaik voltak az ellenséges indulatú benszülöt-tekkel, több izben valóságos csatákra került a sor a 250 főnyi, jól felfegyverzett karaván és a benszülöttek közt. így jutottak el a Kenia hegy lábáig. Teleki fölhágott a hegy kráteréig, a mely felett még 2—3000 láb magas meg-niászhatatlan meredek csúcs "emelkedik.
November 1-én Teleki elutazott e vidékről. ti'nsa. Höhnel pedig az addig ismeretlen folyású
Weinrich IS. itnyk GEOF TELEKI SAMU.
Gvasso-Nyiro folyó irányát igyekezett megállapítani. Ndjemsben, a Baringc-tónál találkoztak, itt nagy nehézségek vártak rájuk, mert a vidéken éhínség uralkodott és nem tudtak kapni élelmiszert. Leginkább vadászatból éltek. Innen Teleki tudósításokat küldött eddigi útjáról Rudolf trónörökösnek, a ki a jelentéseket kiadatta a bécsi földrajzi közleményekben s ezzel az érdeklődés gróf Teleki utazása iránt általánossá vált.
A Baringo-tótól teljesen ismeretlen vidékre indultak, a melyről csak a benszülöttek teljesen megbízhatatlan adatai állottak rendelkt-zésükre. 1888 február közepe táján indultak az txpediczió legnehezebb részére, áthaladtak a Nyiro hegyen s itt megtalálták azt a tavat, a
melyről a benszülöttek Fekete-tó nevén beszéltek. A hatalmas tavat Rudolf trónörökös nevéről nevezte el Teleki. Kopár, sziklás partvidékű tó, a vize MIS, nem oltja a szomjúságot. Hogy élelmiszerük élne fogyjon, Sürgősen tovább kellett menniök, a tó keleti partján indultak felfelé, hosszú, fáradságos és nélkülözéssel teljes utazás után április 4-én elérték a tó északi végét, a hol már lakott vidékre és művelt földre találtak. Többféle apró néptörzs lakott itt, barátságos viselkedésű nép, a kik még sohasem láttak fehér embert. Innen kelet felé hatolva a benszülöttek által fehér-tónak nevezett tóhoz értek, melyet Teleki Stefánia főherczegasszony nevéről nevezett el. A tavat felkutatták s aztán visszatértek a Rudolf-tóhoz. A tó nyugati részén, lávával borított, puszta, lakatlan területen haladtak tovább a iurhana törzs országába, a hol megjelenésük nagy ijedelmet okozott, a benszülöttek minden jószágukkal együtt elmenekültek előlük s csak nagy nehezen lehetett őket a karaván békés szándékai felől megnyugtatni. Élelmiszerekkel ellátva magukat, tovább utaztak nyugat felé. Sok nélkülözés, éhezés és fáradság után 1888 jiilius 30-án, 166 napi kalandos utazással a hátuk mögött értek vissza Ndjemsbe, a Baringo-tó mellé, onnan a Tavetaföldön át a tengerpartra.
Gróf Teleki ezután még észak felől is meg akarta közelíteni az általa felfedezett tóvidéket s ezért visszatérő útjában, Abesszínia határáról tevéken indult el. Három napi utazás után Somali tartomány angol kormányzóságának utána küldött futárjától tudta meg Rudolf trónörökös halálának hírét. Két hónapig bolyongott és vadászott még Afrikában s azután hazatért.
Teleki az utat egészen a saját költségén tette meg, s mintegy 130,000 forintjába került, a miből mintegy 30,000 forint vissza térült az útközben szerzett elefántcsont árából. Becses ethncgraphiai gyűjteményt is hozott magával,
. melyet a nemzeni Múzeumnak ajándékozott. Az utazás történetét Höhnel sorhajóhadnagy írta meg egy két kötetes munkában, a mely magyarul is megjelent.
Ez az utazás volt gróf Teleki Samu életének legnagyobb eseménye. Azóta itthon élt, nagyob-bára birtokain. Nagyobb és feltűnőbb szerepet nem vállalt, de a közélettel való kapcsolatát mindig megtartotta mint országgyűlési képviselő.
BOLGÁR TRÉN ÁTMEGY A KRJVA FOLYÓN - Jelfy Gyula, a harcztérre kiküldött munkatársunk fölvételei.
13. SZÁM. 1916. 63. ÉVFOLYAM. VASÁBNAPI ÚJSÁG. Ii»7
UTCZAI KÉP MONASZTIRBÓL
t
BOLGÁR-MACZEDON TIPUSOK
M A C Z E D O N l A l K É P E K . — Jelfy Gyula, a harcztérre kiküldött munkatársunk fölvételei.
198 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 13. szilt. 1916. 63. ÉVFOLYAM.
A HABOKU SZIMFÓNIÁJA. Egy katonai szakíró, Gatti őrnagy, abban az
időben, a mikor a hazája, Itália még a semlegesek páholyából nézte a gigászi tusakodást «Ke-serű és fénytelen birkózásnak* mondotta ezt a háborút. Az olasz publicistika nyelve ma talán a. legfejlettebb. A francziát is túlszárnyalta. A nélkül, hogy olyan nagy írói születtek volna, mint Oroszországnak, vagy olyan erős gondolkodói, mint Németországnak, Olaszország az utolsó évtizedek folyamán nagyszerű stílusművészeket produkált és az íráskészség általános szintjét páratlan magasságba emelte. A szép mondatok, a kifejezés frissességének, szabatosságának és biztosságának kultusza csak Fran-cziaországban volt valamikor oly nagy és minden ideget átható, mint a legújabb időkben Olaszországban. DAnnunziót ez emelte bál-ványnyá és Ferrero történetírói értékének is az az egyik domináló, hatásosságában pedig döntő eleme, hogy brilliánsan tud írni. Nemcsak nagy kodifikáló képessége van a jelenségeket produkáló okok törvénybe foglalására, de példátlan szabatossággal tudja is ezeket a törvényeket megfogalmazni. Semmi se oly hatásos argumentum, mint az indítékok világos, nyilt, mindenki számára érthető előadása. A homály-talanság a legmeggyőzőbb logika. Esetleg — a legellenállhatatlanabbul megtévesztő. Erő-sebb a dadogó igazságnál, a mely nem mindenben tudja kifejezni magát és ezért homályosságokat, hézagosságokat és látszólagos ellentmondásokat produkál.
Gatti őrnagyot nem emlegették az olasz stílművészet nagyjai között. Meghatározása azonban a háborúnak arra a korszakára, a melyben használta, nagyszerűen ráillett. Keserű és fénytelen : ez brilliánsan igaz jelzője volt a háború első tiz hónapja utolsó kétharmad részének. A mikor rettenetes tömegének súlyával, de csakis ezzel: a tömeg súlyával nyomott bennünket az orosz, nyugaton pedig az egymásnak feszült ellenségek a kiegyenlősült energiák egymást lehetetlenné tévő erők mozdulatlan képét mutatták. Ez a megmeredt, fagyott vonalak kora volt. Iszonyú erőfeszítések lihegése és füstölgése, de a nagy gesztusok lendülete, a nagy csapások villáma és tündöklő szikrázása nélkül. A történelem véres malma szorgalma
san őrölt, de stabil munkát végzett, látbatat-lanu1, zárt falak között. Ez az álló háború, a mely koránt sem jelent megállást az öldöklésben, de az akciója benső természetű, mint egy analitikus regényé: a színpad számára, a néző számára alig ad valamit. S a vert hadak futásának pokoli látomását, se a diadalmas seregek előrerohanásának ragyogását, forró harsogását, a régi várakra fölrepülő új zászlók színeinek tündöklését. Komor és fénytelen: mint egy mély lövészárok.
Ir-e még most is Gatti őrnagy tanulmányokat a harcztéri helyzetről: nem tudjuk. Lehet, főt nagyon valószínű, hogy mint országa a semlegesekét, ő is otthagyta a nyugodtan szemlélő kritikusok páholyát és a toll helyett, a melyet oly kitűnően forgatott, kardot nyomtak a kezébe. Éppen akkor, a mikor új és egészen más színeket kellett volna venni a palettájára. Ez a háború nagyon hasonlít azokhoz a zenekari művekhez, a melyek óriási polyfoniával, a hangok, sőt a zene-motivumoknak is kaotikus halmozásával kezdődnek, a külömböző motívumok és zengzetek szinte egy katasztrofális földrengés zavarosságával omlanak egymásra, nyomják és zúzzák egymást úgy, hogy minden érzékünk eszméletlenné válik és a figyelem mennél feszültebb, annál jobban belekábul és annál inkább prédájává lesz a tanácstalansága vízióinak. Ferrero majd egyszer nagyon szépen és a magyarázatnak megkapóan tragikus erejével fogja leírni (a minthogy egy pár czikk-ben már brilliáns előtanulmányokat fogalmazott róla), miképpen lett áldozata éppen az ő népe és a népe közepett ő maga is e fölépítés zenei hatásának.
De sose ment még le úgy a nap, hogy azután megint föl ne kelt volna. A történelem nem futurista zeneszerző és ha egyszer megszólaltatja a zenekart — a legnagyobbat, a mely a világ teremtése óta valaha szerveztetett — akkor valaminek ki kell jönnie belőle: egy melódiának, a mely, a dimenziókkal összhangban, hallatlan fényben emelkedik ki diadalmasan az indulás zűrzavara fölé.
Ez megkezdődött — a történelem legtragiko-mikusabb véletlensége! — szinte éppen abban a pillanatban, a mikor Gatti őrnagy nemzete elhagyta a nyugodalmas páholyt és a nézőtérről a dobogóra vonult. Limanovánál zendült
már meg, de akkor még halkan és a nagy morajlás hullámaitól fátyolozottan az a motívum, a mely azután Gorlicénél már harsogva szállt a zengően kavargó áradat fölé és azóta is fönnen cseng és vezet Lengyelországtól Verdunig és Albániától az olasz határig. Komor — minden háború dallama komor — de már régóta nem fénytelen. A lendületei szélesebb ívüek, mint a s'zivárvány és olyan ragyogások viJlámlanak ki belőle, hogy minden idők lelke káprázni fog tőle. A nagy melódia vonalai már kibontakoztak a zűrzavarból a nyitány rémséges vajúdása után és már nyilvánvaló, hogy a zavaró instrumentumok minden erőfeszítése hasztalan, hogy ezeket a vonalakat összekuszálja vagy épen megmásítsa.
Minden igaz, nagy mester módszere, fölépítő és kifejlesztő technikája egyéni és sajátos. Hogy indítja, hogy viszi tovább, hogyan bontakoztatja ki és hogyan fejezi be a művét: ez az ő titka. Titáni erő van abban, a mit a Történelem e grandiózus szerzeményének eddigi fölépítése, a megszerkesztésben is mutat. A meglepetések, a melyeket a konstrukcióban idáig: a legelső indulást követő kaotikus össze-zavarásban, majd a vezető gondolat minden villámnál váratlanabb és elemibb előragyogá-sában produkált: — fölülmúlhatatlanok. De a ki egész figyelme koncentrálásával nézi a nagy mű menetét, megengedhet magának (természetesen a csalódás minden koczkázatának magára vevésével) egy — sejtést, a melyet szinte reája diktál a vonalak egyre világosodó hajlása. Az orchester zengése újabban megint az első időkre emlékeztet. A hangfelhők színe és karaktere mintha ismétlődnék. A motívumok vias-kodásának helye megint az, a melyik volt haimadéve és az izgalom lángolása újból óriási. A legeredetibb és legújabb szerkesztésű műnek •is vannak elkerülhetetlen sablonjai. A diadalmaskodó motívumnak ezt az utolsó nagy har-czát a végleges győzelemben való kifejlés előtt minden nagy koncepcióban megtaláljuk. A finálék felhője, a mely a teljes képében fölragyogó nap megjelenését megelőzi. A mester titka az övé. De sejteni, a maga koczkázatára, minden nézőnek vagy hallgatónak szabad.
Szőllősi Zsigmond.
BOLGÁR-MACZEDON KATONÁK A KRIVA FOLYÓ MELLETT. — Jelfy Gyula, a harcztérre kiküldött munkatársunk fölvételei.
13. 8ZAM. 1916. 63. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 199
MOCSARAS VIDÉK ÁLLÁSAINK ELŐTT.
KÉT TÁMPONTOT ÖSSZEKÖTŐ PALISSZÁDFAL A MOCSARAKBAN.
A W O L H Y N I A I HARCZTÉRRŐL.
1. Lángvető. —
2. Egy gyújtógránát
felrobban. — 8. Futóárok készítés
a Karsztban. —
4. Vízhordó
szamarak.
A
DÉ
LN
YU
GA
TI
HA
RC
ZT
ÉR
RŐ
L.
— Balogh Rudolf, a a harcztérre kiküldött m
unkatársunk fölvételei.
1. V
izho
rdás
az I
sonz
o-fr
onto
n. —
2.
Mag
yar
kato
nák
tem
etőj
e Mo
nte
San
Mic
hele
mög
ött.
— 8
V
ilágí
tó r
akét
a a
drót
akad
ályo
k el
őtt.
— -
4.
Föld
zsák
ok
elők
észí
tése
a r
ajvo
nal
mög
ött.
A D
ÉL
NY
UG
AT
I H
AB
OZ
TÉ
KB
ŐL
. —
Balo
gh B
ndolf
, a
a ha
rczt
érre
ki
küld
ött
mun
katá
rsun
k fö
lvét
elei
.
202 VASÁRNAPI UJSACk 13. SZÁM. 1916. 63. ÉVFOLYAM.
EGY AKNAVETŐ A LÖVÉS PILLANATÁBAN. — Balogh Rudolf, a harcztérre kiküldött munkatársunk fölvételei..
AZ ELVESZTETT HAZA. Eegény. (Folytatás.)
Irta W A L T B E B L O E M .
Ez olyan elragadó páthoszszal jött ki a finom gyermekszájból, hogy a tisztek mosolyogva hajoltak meg.
— Nem azért jöttünk, mademoiselle, hogy politikai vitába bocsátkozzunk önnel, hanem hogy kvártélyt kérjünk szülői házában, mert aligha tévedek, mikor azt hiszem, hogy a ház kisasszonyához van szerencsém.
A fiatal tiszt felmutatott egy czédulát, a melyre rá volt irva, hogy Mr. le Dr. Küsz, Professeur, két tisztnek, három lónak és nyolcz embernek tartozik szállást adni.
— A két tiszt, az mi vagyunk . . . itt Maschke alezredes úr és én, Eggermann premier-hadnagy. A lovak és a nyolcz ember — a tiszt kinyitotta a betett ajtót és az előudvarra mutatott: — les voila!
Nyolcz termetes, hosszú szakállú férfi csákóban, hatalmas, kolbász-alakúra összegöngyölített köpenyeikkel a mellükön, füstölgő pipákkal a szájukban vártak odakünn a fegyver-piramisok mellett s az utczán három nagy, durva csontú ló horkantott és toporzékolt.
Cécile csak nagy nehezen tudott uralkodni rémületén.
— Uraim, önök nyilván nem tudják, hogy Strassburg mairejének házában vannak? Azt hizem, a maire megkívánhatja, hogy megkíméljék a bekvártélyozástól?
A tisztek újra elmosolyodtak, — Cécile arrogánsnak és alattomosnak találta mosolyukat. S megint a fiatalabbik vette át a szót:
— Megértjük, mademoiselle, hogy nem nagy lelkesedéssel fogad minket. De jó helyen járunk, a jegyünkön a mairie bélyege van rajta, így kedves atyjának úgy látszik az a nézete, hogy a bekvártélyozás terhének elviselésében is jó példával kell előljárnia a polgárságnak.
Igen, ez papa! — gondolta Cécile. — A lovak számára, uraim, semmiesetre
sincs hely — mondta határozottan — Ezeket másvalahol kell elhelyezniük. Egyet még csak el lehet helyezni a mi két lovunk mellett, a melyeket apám orvosi kocsijában használ.
— Nos hát, ebben a tekintetben számolni kell a viszonyokkal, — vélekedett a szőke.
— A házunkat tökéletesen készületlenül találják, nem marad más hátra, mint hogy elnézéséküt kérjem, a míg megteszem dispo-ziczióimat.. .
Cecilének a torkáig dobogott a szíve az izgalomtól, irtózástól és fontoskodástól.
— Kérem, ha megengedi, hogy a helyiségeket megnézzük . . .
— Meg kell ennek lenni?
— Talán ez lesz a legegyszerűbb. Majd diszkrétek leszünk, mademoiselle.
Cécile gondolkozott egy pilanatig. Ahhoz képest, hogy barbárok, egészen tűrhető a modoruk ezeknek az uraknak. De hát — lehet, hogy ez csak maszk. Fatális, nagyon fatális helyzet!
A mint így gondolkodott, megnyílt a külső ajtó és egy jól megtermett, széles vállú, hanyag elegancziával öltözött úriember állott meg benne, erőteljes, gondosan körülborotvált Na-poleon-szakállú, energikus arczával, éles tekintetű szemével, melyen aranykeretes pápaszemet viselt, hamar áttekintette a helyzetet.
— Bácsikám! Kedves Jean bácsikám! Úgy jön, mintha az ég küldötte volna! — és Cécile a nyakába ugrott a jövevénynek.
— Kis lányom, kedves kicsi lányom — igazán, úgylátom, épen jókor jövök. — Megbocsátanak, uraim, én a háziúr öcscse vagyok, Jean Küsz Mülhausenból... Papa nincs itthon? Eendelkezésükre állok, uraim . . .
A két porosz arczán tisztán lehetett látni, hogy szivesebben tárgyaltak volna tovább a kicsiny, méltóságteljes házi kisasszonynyal, mint a hirtelen betoppant mülhauseni idegen úriemberrel, — de hát mit lehetett tenni? A fiatal leány néhány szóval tájékoztatta a bácsikáját és most négyesben járták be Jean Küsz úr vezetése alatt az egész lakást. Az urak csak egy-egy szobát kívántak mindegyikük számára és egy helyiséget az ezrediroda számára. Mert az alezredes parancsnoka volt az ötödik porosz Iandwehr-ezrednek, Eggermann hadnagy pedig az adjutánsa. Miután az emeleten volt két vendégszoba és az urak ezeket megfelelőknek találták, most már csak az irodahelyiségről volt szó.
— Talán ez a helyiség itt a hálószobám mellett? — kézdezte az alezredes nagyon tört francziasággal.
— Kérem, — mondta Cécile — tessék kinyitni.
Az alezredes kinyitotta az ajtót és — egy pillanatra zavarodottan álltak az urak. Ez valamikor bájos kis leányszoba lehetett. Fehéren csillogtak a bútorok roncsai, a melyek még ott állottak, szánalmas rongyai egy fehér tüll-mennyezetnek lógtak le egy fehérre és aranyosra lakirozott ágyacska romjára . . . közben mint feketén heverő férgek a csipkés szélű gránátdarabok . . . a falon a tapéta fel volt szaggatva, a fal meztelen mesze nézett ki alóla. Tükrök és képkeretek, minden szilánkokban, darabkákban, cserepekben . . .
— Ez volt az én szobám — mondta Cécile. Az urak elfogódottan álltak. — Sajnos . . . nagyon sajnos — dadogta az
őrnagy. — C'est la goi rre . . . — Oh, ti szegények — mondta a nagybácsi
és halkan megsimogatta a húga nyakát — mit szenvedhettetek t i . . .
Az idegenek elfoglalták kvártélyukat. Ezredirodául végül is az orvos várószobáját foglalták le, a lovaknak a szomszédban találtak istállót. A nyolcz katonát a tágas padlás-kamrákban helyezték el. Jean és a cselédek összeszedtek számukra minden nélkülözhető matraczot.
A bácsi és unokahuga a földszinti lakószobában ültek, mialatt odakinn lépcsőn fel, lépcsőn le nehéz komisz-csizmák dobogtak, kemény északi hangok hallatszottak, melyeket kimé-letesre tompított az előkelőség és exklusivítás különös illata, a mely ezt a tisztes házat és lakóit körülvette.
Most aztán hosszas, fájdalmas beszélgetés kezdődött. Cécile keresztlánya volt Jean bácsinak és utoljára akkor volt náluk, mikor a leány eljegyzését ünnepelték . . . Mi minden viharzott el azóta Elszász és az elszásziak felett!
— A mamád, Cécile, a mi drága, szegény Amáliánk!
Ez volt az első, a mit Jean bácsi baljóslatú érzéssel kérdezett, könnyedén utalva a leány gyászruhájára és hogy ezt, — hogy ezt el kellett beszélni, az volt a legkeserűbb . . . Cécile újra megtalálta könnyeit a nagybátyja széles mellén.
És aztán, egész óvatosan, nagyon kíméletesen kérdezte a nagybácsi:
— És — és Adriened, kicsikém? — Nem tudok semmit, bácsi, semmit sem
tudok róla . . . — Én természetesen ép oly kevéssé . . . el
vagyunk vágva hazánktól két hónap óta . . . mi ép úgy, mint t i . . .
A mühlhauseni legalább a háború lefolyásáról tudott valamit. Ha Adrién Mac Mahon hadseregénél maradt a véres reichshofeni nap után — és az magától értetődő — akkor ott kellett, hogy legyen a sedani csatában és a kapitulá-cziónál — és ha akkor élt, most porosz hadifogságban kell lennie.
— írnod kell neki, kicsikém, a leveledet papád közvetítésével rá kell biznod a német hatóságokra . . . nem kétkedem benne, a kedvesed meg fogja k a p n i . . . Azt meg kell nekik engedni, fegyelmet és rendet tudnak tartani és teremteni, ezek az idegenek . . . A vasút perezre pontosan indult és pontosan érkezett s itt a városban most már minden folyamatban van. — A csőcselék az első nap fosztogatott egy kicsit, egy katonai raktárt kiraboltak, a szolgálati lovak istállóját feltörték, az állatokat kieresztették . . . de a bádeniek csakhamar eszükre térítették őket a puskatusokkal.
— Papa jön! Bátya és öcscse szótlanul, mélyen megren
dülve ölelték át egymást. A tanárnak nem volt már könnye. Magányos
éjszakáin mind elsírta őket elvesztett hitvestársa után. Megkeményedett, csak a kötelességre gondolt már.
Most aztán Jeannak is mesélnie kellett. Mühlhausenben egyelőre még tűrhető az állapot. A városnak szerencséje volt. A háború kezdetén olyan formán indult, mintha a háború forgataga először a városon keresztül hengergett volna át déli Németország felé — azután azonban, a weissenburgi katasztrófa után a Mühlhausen körül gyülekezett franczia haderők hanyatt-homlok nyomultak északnyugat felé. Tizennégy nap előtt azután Strassburgnál egy badeni különítmény vonult be Mühlhausenbe, a meglevő fegyverek kiadását követelte és a kaszárnyában is lefoglalt egy csomó özönvíz előtti puskát. Aztán megint elvonultak a katonák s erre az általános rendetlenség néhány aggodalmas órája következett.A gyári negyed csőcseléke megostromolta az ottlakó németek házait, szétrombolta a bútoraikat, asszonyokat és leányokat bántalmazott. — Csak nehezen állította helyre a franczia helyi rendőrség a rendet. Azóta minden a régi kerékvágásban halad — német katonákat azóta se láttak.
És az üzlet? Mit csinál az üzlet? Hát — ezzel persze baj van. A kereskedelmi
összeköttetések Francziaországgal részben már megszakadtak, legalább, a mi az okkupált területeket illeti. A svájezi vevők igen derekasan viselték magukat és különösen nagy megrendeléseket tettek . . . de hát ez persze csak nyomorúságos segítség. . . raktárra dolgoztak — de azért az orsók egy részét meg kellett állítani,
1.1. SZÁM. 1916. 63. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSAG. 203
bér-redukeziókat eszközölni a tanult munkásoknál és elbocsátásokat a tanulatlanoknál...
— Ezek bizony gondok, mondhatom nektek ós most, hogy a németek Strassburgnál levegőt kaptak, megint ránk vetik magukat és egészen el fognak vágni a franczia piaczunktól. A jó ég tudja, mi lesz aztán. — De hát beszélj valamit rólatok. — Te maire vagy, Emilé bátyám? Nem tudom, szabad-e gratulálnom. . . úgylátszik, nincs javadra ez az új méltóság . . .
Aggódva ütögette meg húsos kezével a professzor megkeskenyedett vállát.
— És különben? A házaid, Emilé? Azt mondják, az egész kőkapu-külváros romokban hever?
A legintimebb családi ügyek után ezeknek a szolid, tehetős polgároknak a vagyoni kérdések voltak az elsők.
— Koldus vagyok, Jean — nincs egyebem, mint a részem ebben a közös apai házunkban és a praxisom — a míg még el tudom látni . . .
— Nono, Emilé! De — attól féltem — a házaid — csakugyan minden romhalmazzá van lőve?
— Kétségkívül. Máig lehetetlen volt törődnöm vele . . . A csatornától északra nincs más, csak rom és hamu.
— Ne aggódj, Emilé, kártérítést fogsz kapni. — Kitől, Jean? — A győzőtől. — Tehát a porosztól? — Ki tudja — vélekedett a gyáros. — A
háborúnak még nincs vége. — Vége van, Jean. Paris körül van zárva
és Francziaországnak nincsenek többé hadseregei fölmentésére.
— Bizony, fötét a kilátás — sötét. Hallgatva ültek a férfiak, mialatt a ház kis
asszonya kávéval és kalácscsal kínálta őket, a mely minden bánat daczára ízlett a mühlhau-seninek. Cécile szélesre tágult szemmel hallgatta az öregek beszédét, a melynek tartalma az ő saját sorsát is magában foglalta.
— Azt hiszem, Paris nem soká tartja már magát — mondta a gyáros. — A republikánus kormány nem fogja végletekig vinni a dolgot. — Kapitulálni fognak, a béke néhány hét alatt meglesz.
— És mi? Elszász? és Lotharingia?/— kérdezte a professzor keseregve. — Olvastad a soi-disant főkormányzó proklamáczióját? Nem úgy néz ki a dolog, mintha ebben a tartományban állandóan . . .
— Annál jobb rád nézve, Emilé. Tudod, a háború áldozatainak a poroszok teljes kárpótlást ígérnek. És a hogy én ismerem őket, meg fogják tartani a szavukat.
— Eh, a hitvány pénz! Mit ér ez, ha az embernek elveszik a hazáját!
— Hja, bátyám, — vae victis! mondta egykor Brennus hazánkfia. Jaj a legyőzötteknek!
— Jean bácsi! — kiáltott Cecil és görcsüsi n megragadta a nagybátyja kabátja ujját. — Maga is lehetségesnek tartja, hogy poroszokká kell lennünk?
— Poroszokká? Ki tudja . . . talán bade-niekké vagy württembergiekké — de én a poroszra fogadok . . . Ah, gyomruk, az jó van ezeknek a prussien uraknak . . . Hannover. Hessen-Kassel, Nassau nem okoztak nekik semmi említésreméltó emésztési nehézségeket. . . lehet, most rajtunk a sor . . .
— Nos, és ha ez lesz? — kérdezte az orvos. — Meg birod tenni, hogy az országban maradj?
— Feltéve, hogy a nemzetiségünket nem bántják . . .
— De hát ez csak magától értetődik! — kiáltott fel a professzor. — Ha az országot németté teszik, csak nem fogják a lakóknak megengedni, hogy francziák maradjanak! Nem bizony — Bismarck úr eddig még mindenütt egész munkát végzett.
Nagy csönd lett a szobában. — Akkor, öregem — akkor nem marad más a
számunkra, mint a száműzetés kenyerét enni. — És a gyárad, Jean? A háromezer munkásod?
A feleséged dédapja teremtette mindezt, - a nagyapja, az apja, te — ti gyarapítottátok, kiépítettétek, a gyárat, az irodákat, az összeköttetések egész messzemenő hálózatát — ez mind essék szét?
— A gyárat kezelje Ernest — arra a pár évre, a míg . . .
— A míg? Mire gondol bácsi? kérdezte Cécile feszülten.
— A míg — a míg minden máskép lesz — a megtorlás — a revanche-háború — a melynek el kell jönnie — kell — k e l l . . .
így elmélkedtek, aggódtak, reménykedtek, álmodoztak a kecses rokokó-palotában a Bue du Dómeon. S a falakról némán és gondolkozva néztek le a Küsz nemzetség apái és anyái az unokákra, — méltóságteljes hivatalnokok, a maire háromszínű szalagjával oldalukon, a piros szalag, a becsületrend emaille-csillaga a gomblyukukban, a tudósok az akadémia ós elődje, a régi híres egyetem talárjában — köztük a képe annak a Francois Küsznek, a ki Strassburg második köztársasági maireje volt az üdv 1790-iki esztendejében, — az elszászi polgári szabadság születése évében, a mely oly sajátságosan hasonlított ahhcz a középkori városi szabadsághoz, melyből Strassburg első virágzása keletkezett . . . És a régi polgárnemzetség ama mesésen messze múltjába is visszamutattak a képek a falon, abba a csaknem mythikus időbe, mikor a város a szent németrómai birodalom szabad birodalmi városa volt. De persze, erre az időre csak az ősök megfeke-tült képei emlékeztettek, a mi köztük függött, feledhetetlen dátumokat ábrázoló rézmetszetek, mindez csak Francziacrszág nagyságáról és dicsőségéről beszélt. Az egyik elsárgult rézmetszet például a Bastille megrohanását ábrázolta s mellette a strassburgi pendantja állott, a mely az 1789 július 28-iki strassburgi helyi érdekű miniatür-fcrradalmacskát ábrázolta, a városháza megostromlását a mai Gutenbergtéren . . . És aztán az első és harmadik Napóleon arczképei, köztük a polgárkirály hízott, nyárspolgári arcza. Egy litográfia a rajnai fahidat mutatta be 1806-ban Napóleon tiszteletére felállított diadalívvel. S mellette a császár csatái voltak láthatók . . . Jena . . . Austerlitz . . . Borodino . . .
Mindez úgy gyülekezett össze a falakon az évszázadok folyamán, néma ékesszólással beszélt ennek a régi polgár-nemzet s égnek a történetéről, a mely nem volt egyéb, mint a tartomány lassankénti átalakulásának története parányi német duodec-államokból a hatalmas, szabad, gondolatainak bensőségével a világot átható és megifjító Francziaország egyik tagjává.
ÁGYUVONTATÁS NEHÉZ UTON. —Ratkoczy Nándor fölvétele.
2 0 4 VASÁRNAPI Ú J S Á G . IS^SZAM. 1916. 63. ÍVFOLYAM.
FELROBBANT AKNA.
És francziák voltak a szavak, melyekben az utolsóul született Küszök aggodalma kirobbant, franczia volt agyuk minden gondolata, szivük minden érzése, képzeletük minden rémüldözése.
A kávé után Louis is hazajött s megújult az üdvözlés és a fájdalom.
A mint azonban a gyász első rohamán túl voltak, Louis mohón kérdezte:
— Mit csinál Camille, bácsi? És a kis Berthe? És a gyár? Nem szenvedtetek nagyon sokat ettől a borzalmas háborútól?
(Folytatása következik.)
A HÁBORÚ NAPJAI. Márczius 16. A Pflanzer-Baltin-badser'epnél és
a Böhm-Ermolli-hadseregcsoportnál a tüzérség tevékenysége mindkét részről fokozódott. Kozlovtól északkeletre, a Strypa mentén biztosító csapataink orosz előretöréseket visszavertek. A nyugati harcz-téren a tüzérségi harczok hevessége Flandriában, különösen a tengerpart közelében, 'zemlátomást fokozódott; ugyancsak erősbödött Roye és Ville au Bois (Reimstól északnyugatra) környékén is. A Champagneban a francziák erős, de hatástalan tüzérségi előkészítés után minden eredmény nélkül támadták meg állásainkat. St. Souplettől délre és a somme-py—souaini országúttól nyugatra ; ezek a támadások a németeknek kevés, nekik pedig igen sok emberükbe kerültek A németek ezenfelül két sebesületlen tisztjüket és 150 főnyi legénységüket elfogták és kéí géppuskájukat elvették. A Maas balpartján a németek csirájában elfojtották az ellenségnek ujabb kísérleteit, a melyekkel a Mórt Homme-magaslatot és az ettől északkeletre fekvő erdei állásokat akarta birtokába keríteni. A Maas és Mosel között a helyzet nem változott. Nieder-Aspachtól délre német járőrök az ellenséges árkok eredményes lődözése után behatoltak azokba, elpusztítottak ott védelmi berendezéseket és egy pár fogolylyal és zsákmánynyal tértek vissza. Beinetől délkeletre (a Champagneban) epy franczia repülőgépet légi harczban lelőttek; a bennülök elégtek. Ellenséges repülők ma éjszaka megismételték támadásukat a labryi (Conflanstól keletre) német kórházak ellen. Az első támadás a márczius 13-ára virradó éjjel történt. Katonai kárt nem okoztak. A lakosságból egy asszony súlyosan, egy asszony és két. gyermek pedig könnyebben megsérült. Az olasz harcztéren az olaszok támadó tevékenysége az Isonzó-harczvonalon tegnap lanyhább volt. Nagy haderőnek két kísérletét, hogy a Podgora-hadállásunk ellen előrenyomuljon, tüzérségünk tüzelése meghiúsította. A Monté San Michele északi lejtőjén az ellenség egy támadását véresen visszavertük. Az ágyú-harczok sok helyütt éjjel is tartottak. A karinthiai harczvonalon is tartós a tüzérségi tüz a Fella-szakaszon. A délkeleti harcztéren nincs újság.
Márczius 17. A Strypa-harczvonal több pontján eredményes előharczaink voltak. Tarnopoltól nyugatra ez alkalommal csapataink behatoltak az oroszok előretolt állásaiba. Egy zászlóst és 67 főnyi legénységet elfogtak, valamint egy gépfegyvert és négy aknavetőit zsákmányoltak. A nyugati harcztéren Loostól délre az angolok hat robbantása efedménytelen maradt. A^Champagne külön
böző szakaszain, valamint a Maas és Mosel között heves tüzérségi harcz volt. A Maas-területen az ellenség ismételten vetett harczba a Mórt Homme-magaslaton lévő állásaink ellen egy friss hadosztályt, erről megállapítottuk, hogy már a huszonhetedik, a mely a harczok kezdete óta ezen az aránylag szűk területen a harczvonalban megjelent. Az első rajtaütésszerű s tüzérségi előkészítés nélkül megkísérelt támadás alkalmával egyes századok vonalainkig jutottak, a hol azt a néhány embert, a ki közülök sebesületlen maradt, elfogtuk. Második támadásuk már zárótüzünkben omlott össze. Az olasz harcztéren az olaszok az Isonzo-arczvonalon beszüntették meddő támadásaikat. Ez alkalommal is összes állásaink szilárdan birtokunkban maradtak. A délkeleti harcztéren a helyzet változatlan.
Márczius 18. Az orosz harcztérről a németek jelentik, hogy a Narocz-tó két oldalán elterülő vidéken a tüzérségi tevékenység meglehetős élénk lett. A Miadziol-tótól északra az oroszoknak egy gyengébb éjszakai előretörését visszautasították. A nyugati harcztéren a harczi tevékenység, tekintettel a változékony látási viszonyokra, egyik helyen sem volt élénk. Az olasz harcztéren az ' Isonzó alsó folyásánál tegnap Selznél gyengébb olasz haderő támadási kísérletét akadályainknál visszautasítottuk. A tüzérségi aknavető- és kézi-gránátharcz nem ment tul a rendes mértéken. Annál élénkebb volt mindkét részről a tüzérség tevékenysége a tolmeini és flitschi szakaszokon, valamint a Fella-barczvonalrészen. A tolmeini hidfő északi részén csapataink támadtak, elfoglalták az ellenség egy hadállását, elfogtak 449 olaszt (köztük 16 tisztet) és három gépfegyvert, valamint egy aknavetőt zsákmányoltak. A tiroli harczvonalon a Monté Pianón, a Col di Lanán,
Rivánál és a Judikáriákban mérsékelt tüzérharcz volt. A délkeleti harcztéren nincs ujabb esemény.
Márczius 19. A Dnyeszter mellett és a bessz-arábiai harczvonalon az ellenség tüzérsége élénkebb tevékenységet fejt ki. Az uscieckói hidsáncz éjjel aknavetők erős tüze alatt állott. Ma reggel az ellenség élénk tüzérségi előkészítés után egy aknát robbantott fel, mire kézigránáttámadás kövei kezett. A robbanás következtében a sáncz védelmi vonalának közepét kissé visszavetettük. Minden egyéb támadást visszavertünk és több oroszt fogtunk el. A németek ellen az oroszok várt támadásai a Drisviaty-tótól Postavyn át a Naroc-tó mindkét oldalán húzódó arczvonalon nagy hevességgel megkezdődtek. A németek mindenütt szokatlanul súlyos veszteséggel verték vissza az oroszokat; csak a Naroc-tó mindkét oldalán 9270 elesett oroszt számláltak meg. A németek veszteségei igen csekélyek. A Wyszniew-tótól délre csak a tüzérségi harcz lett hevesebb. A nyugati harcztéren Vermeilestől északkeletre (a la basséei csatornától délre) hatásos tüzérségi előkészítés és sikeres robbantás után ismét megfosztottuk az angolokat azoktól az apró előnyöktől, a melyeket a márczius 2-iki aknaharczban elértek. A legnagyobbrészt betemetett ellenséges megszállócsapatból 80 életben maradt embert elfogtunk. Az ellentámadások meghiúsultak. Lens városára az angolok ismét hatalmas tüzelést zúdítottak. Míg a Maas balpartján a tegnapi nap is különös események nélkül telt el, addig ma reggel a francziák a Morte Homme ellen és attól keletre támadásokat kíséreltek meg, a melyeket csirájukban elfojtottunk. A Maas jobbpartján a tüzérségi tevékenység időnként igen jelentékenyen erősbödött. Ezzel egyidejűleg Douaumont-erődtől délre és Vaux falutól nyugatra több helyen egyes védelmi müvek birtokáért közelharczok fejlődtek, a melyek még nem értek véget. A Tiaville erdészlak mellett (Badonvillertől északkeletre) márczius 4-én az ellenségnek átengedett állásból a francziákat egy német osztag ismét elűzte. A németek az ellenség fedezékeinek elpusztítása után 41 fogolylyal tértek vissza árkaikba. A repülők felderítő és támadó tevékenysége mindkét részről igen élénk volt. A német repülőgépek megtámadták a vasúti építményeket a Clermont-Verdun és az Epina-Lure-Vessoul-i vonalon, valamint Dijontól délre. Az ellenségnek Metzre dobott bombái három polgári személyt megsebesítettek. Mühlhausen közvetlen közelében légi harczban lelőttük annak a franczia repülőgéprajnak négy repülőgépet, a mely Mühl-hausent és Habsheimot megtámadta. Ezek utasai meghaltak. Mühlhausen lakosai közül 7 halott és 18 sebesült esett a támadásnak áldozatul. Habs-heimban egy katonát öltek meg. Az olasz harcztéren az Isonzó alsó folyásánál az aránylagos csend tart. Tengeri repülőjármüveink a Sdobba torkolatánál levő olasz ütegekre ismételten bombákat dobtak. Görz városára az ellenség újra legnehezebb kaliberű lövegekből tüzelt. A tolmeini hídfőnél csapataink támadásaikat sikeresen folytatták. A Selo-eigini utón tul és S. Mariatói nyugatra tovább nyomultak elő és az ellenségnek a meghódított állások ellen irányított több ellentámadását verték vissza. A Mrzli Vrh déli gerin-czén is kiűztük az ellenséget egy erődítéséből. Gabrijeig menekült. Ezekben a harczokban ujabb 283 olaszt elfogtunk. A karinthiai harczvonalon a tüzérség tevékenysége a Fella szakaszon foko-
t. UBk ÁGYÚSZALLÍTAS SZALONIKIBAN.
13. SZÁM. 1916. 63 . ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSAG. 205
zódott és a Karni hegygerinczre is kiterjedt. A Dolomit harczvonalon, különösen a Col di Lana szakaszon, valamint a Sugana völgyben Maternél levő állásaink ellen és a tiroli harczvonal egyes pontjaira az olasz tüzérség újra élénken tüzelt. 18-án délelőtt Sebenico közelében egy ellenséges tengeralattjáró hajó *Elektra» kórháíhajónkra tiszta látási viszonyok és verőfényes napvilág mellett, minden előzetes jelzés nélkül két torpedólövést irányított; egyik torpedó eltalálta a hajót és súlyosan megrongálta. Egy matróz a vízbe fúlt, két vöröskeresztes ápolónővér súlyosan megsebesült. A nemzetközi jognak a tengeren való durvább megsértését elképzelni is alig lehet. Ugyanezen nap délelőttjén egy tengeralattjáró hajónk Durazzó előtt egy a Fourche típusához tartozó franczia torpedórombolót megtorpedózott. A romboló egy perczen belül elsülyedt. A délkeleti harcztéren csend uralkodott.
Márczius 20. Tegnap este hat hónapi hősies védelmezés után kivonultunk az Uszczieszkótól északnyugatra lévő romhalmazzá összelőtt hidsáncz-ból. Bár az oroszok már a reggeli órákban egy 300 méter szélességű rést robbantottak a sánczba, a védőcsapat nyolczszoros túlerő támadása ellen, veszteségével nem törődve, még hét órán át tartott ki a leghevesebb tüzérségi és gyalogsági tűzben. A parancsnok, Planckh ezredes csak délután öt órakor határozta el magát arra, hogy a teljesen szétrombolt sánczokból kivonul. Kisebb osztagok és sebesültek csónakokon átjutottak a Dnyeszter déli partjára, de az ellenség összpontosított tüzelése következtében az áthajózást hamarosan abba kellett hagyni és a császárdragonyosokból és utászokból összeállított hősies csapat, ha csak nem akart fogságba jutni, csak egy utat választhatott: a Dnyeszter északi partján az ellenség által erősen megszállva tartott Úszczieszko községen át kellett a mi csapatainkhoz utat törni magának, a melyek a Zaleszczykitől északra fekvő magaslaton vetették meg lábukat. Az ellenség hadállásai közti menet sikerült. Az éj oltalma alatt Planckh ezredes hősi csapatát Zaleszczykitől északnyugatra lévő előőrseinkhez vezette, a hova ma reggel érkezett be. Az uszczieszkói hidsánczok körüli harczok emléke véderőnk történetének egyik dicső lapján fog örök időkig élni. A németek harczvonalán az oroszok nem törődve nagy veszteségeikkel tegnap is nagy erőkkel több ízben támadtak a Postavy-tó mindkét oldalán, valamint a Naroc és Wyszniew-tavak közt. Támadásaik teljesen eredménytelenek maradtak Vidsy vidékén német csapatok előretörtek és visszavertek ellrnséges osztagokat, melyek a német
arczvonal közelében igyekeztek magukat tartani. A nyugati harcztéren a tüzérségi és repülő tevékenység, a melyet a megfigyelésre kedvező viszonyok támogattak, mindkét részen igen élénk volt. A Maas vidékén és a Woevre-sikságon a tüzérségi harczok tegnap is különsen hevesek voltak. A francziák abból a czélból, hogy Douaumont erőd és Vaux falu környékén a védelmi berendezések ellen irányuló további előrehaladásunkat megakadályozzák, egy újonnan narczba vetett hadosztály egyes részeivel hiábavaló ellentámadást intéztek Vaux falu ellen. Súlyos veszteségeik közt visszavertük őket. A légi harczban Althaus báró hadnagy az ellenséges vonal felett Lihonstól nyugatra negyedik, Bölke hadnagy a Forges-erdő felett (a Maas balpartján) tizenkettedik légi jármüvet lőtte le. Azonkívül az ellenség további három légi jármüvet veszített; egyet légi harczban Cuisy mellett a Forges-erdőtől nyugatra, másik kettőt védőágyuink tüzében. Ez utóbbiak egyike Beims mellett égve zuhant le, a másik pedig a levegőben többször megfordulva, Ban de Sapt vidékén követlenül az ellenséges állások mögött esett le. Egy német tengerészeti repülőraj tegnap délután, noha szárazföldi ütegek és ellenséges repülők erősen tüzeltek rá, bőségesen bombázott Doverben, Dealben és Rams-gateben katonai berendezéseket. Számos jóered-ményü találatot figyeltek meg, valamennyi repülőgép épségben tért vissza. A flandriai tengerpart előtt márczius 20-án három német torpedónaszád és öt torpedórombolóból álló angol hajóosztag közt a németekre kedvező kimenetelű ütközet folyt le. Az angolok hajóit több telitalálat érte, mire az ütközetet félbeszakították és teljes gőzzel eltávoztak. A németek csak egész jelentéktelen sérüléseket szenvedtek. Az olasz harcztéren a görzi hídfőnél tegnap délelőtt a Podgora déli része előtti ellenséges hadállásokat felgyújtottuk. Délután tüzérségünk a hidfő előtti ellenséges harczvonalat erőteljes tüz alá fogta. Éjjel az ellenséget Pevmánál egy árokból kiűztük. A tolmeini hídfőnél a harczok tartanak. Az elfoglalt hadállásokat szilárdul birtokunkban tartjuk. Az itt ejtett foglyuk száma 925-re, a-zsákmányolt gépfegyverek száma 7-re emelkedett. A Mrzli Vrh és a Km ellen intézett több ellenséges támadás összeomlott. A Rombonon is elfoglaltak csapataink egy állást. Itt 145 olaszt fogtunk el és 2 gépfegyvert zsákmányoltunk. A ka-rintiai harczvonalon az élénk tevékenység tovább tart. A tiroli határterületen az ellenség a Col di Lana-szakaszt és a déli harczvonal egyes pontjait tüzérségi tűz alatt tartotta.
Márczius 21. Az orosz harcztéren a harczi te
vékenység helyenként, különösen a Pflanzer-Baltin hadseregnél fokozódott. A németek ellen az oroszok támadásaikat a legszélsőbb északi szárnyra is kiterjesztették. Rigától délre véresen visszaverték őket; ugyanez a sors ért erős ellenséges felderítő osztagokat a Düna-fronton és Jakobstadtól nyugatra. A német arczvonal ellen Postawytól északnyugatra s a Naroc- és a Wysniew-tavak közt különösen erős, de hiábavaló támadásokat intéztek. Az ellenség veszteségei megfelelnek harczba vitt nagy embertömegeinek. A német arczvonal egy messzire kiugró keskeny kiszögellését a Naroc-tótól közvetlenül délre az ellenség átkaroló tüzelésének elkerülése végett pár száz méternyire a Blisneki mel-leti magaslatokra vonták vissza. A nyugati harcztéren a Maastól nyugatra bajor ezredek és württem-bergi landwthr zászlóaljak szorgos előkészítés után rohan mai elfoglalták az Avocourttól északkeletre elterülő erdőben és az erdő mellett erősen kiépített összes franczia állásokat. Az ellenség igen jelentékeny véres veszteségeken kivül eddig sebesületlen foglyokban 82 tisztet — köztük két ezredparancsnok — és 2500 főnyi legénységet és eddig még számba nem vett sok hadianyagot vesztett. Az ellenség megkísérelt ellentámadásai mit sem használtak neki, sőt további Eulycs kárával jártak. A Maastól keletre a harczi tevékenység változatlan maradt Az olasz harcztéren a helyzet általában változatlan. Az ellenségnek a Rombonon és a Mrzli-Vrhon elfoglalt állásaink elleni támadásait visszavertük. A Rombonon egy ujabb vállalkozásunk alkalmával 81 olaszt fogtunk el. A délkeleti harcztéren repülőink az éj folyamán megjelentek Vlore (Va-lona) felett és eredményesen dobtak bombákat a kikötőre, valamint az ott lévő csapattáborokra. Élénk tüzelés daczára sértetlenül tértek vissza. A helyzet Montenegróban és Albániában változatlanul csendes. A görög határon járőr-harczok.
HALÁLOZÁSOK. Hősi halált haltak : FEKETE KÁROLY máv. fő
ellenőr, tartalékos honvédfőhadnagy, a harcztéren szerzett betegsége következtében Szegeden 46 éves korában. — BELICZAY JAKOS dr. fővárosi segédfogalmazó, a 71-ik gyalogezred artalékos hadnagya, a harcztéren szerzett betegségében Szászvárosban. — Alsószopori NAGY IVÁN, a dési 82-ik honvédgyalogezred tartalékos hadnagya, állami hivatalnok, 88 éves korában a tobolszki fogolytáborban. — HARKÁNYI ISTVÁN báró, Harkányi János báró kereskedelmi miniszter ifjabbik fia a
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • « • • • • • • • • • • • « • « • « • < •
természetes é g v é n y e s
SAVANYÚVÍZ.
ÚJ KÖNYV! Magyar katonatisztek hőstetteit
örökíti meg
Uj Wág
zenemül! j „Üzenet a táborból..." •
és •
„Három hervadt rózsa.." • Sas Náci csodaszép, hires nótái, melyek minden énekesnek. • czigánybandának műsorán vannak ezidöszerint. egy művészi Y czimlappal ellátott füzetbe foglalva 2 K-ért most jelentek meg X
és minden zenemükereskedésben, valamint a kiadónál X n _ Hangszerkirálynál, Bpest 1 n C " Jdzsef-körut 15. kaphatok. X
**********************************•«•«•«
HMM UIZ szeplő ellen a legbiztosabban ható szer.
Ára 2 korona. 9
Kapható: Török József gyógyszertára, Budapest, VI., Király-utca 12. sz. és Csillaggyógyszertár, Nagyvárad.
Í W W W f s ^ s n s l M M M M W M n f f k j M I M W M M *
A Hl HŐSEIM Tisztjeink hőstettei a világháborúban
WOINOVICH EMIL d. és kir. gyalogsági tábornok
vezetése alatt szerkesztette VELTZÉ ALAJOS
cs. és kir. alezredes, a cs. és kár. nadilevéitár oeztályiőaok*.
Kfizremfiködtek: REICH ÁRPÁD
•L kir. honvédhuszár-alezredes BENEDEK ELEK *
BENEDEK MARCELL
Képmellékletekkel
Ára kötve 6 korona A Franklin-Társulat kiadása
Kapható minden könyvkereskedésben
Az
ISMERETTERJESZTŐ KÖNYVTÁR a modern természettudomány és technika legnagyobb vívmányainak ismertetései kiváló szakemberek tollából, mindenki számára érthető módon. Oj kótetének
fl MODERN KÉMÍI a elme.
A kémiai tudomány fontossága még sohasem váll annyira mindenki számára érthetővé, mint most. amikor a háborúban elért sikereinkben oly nagy része van a német kémiai tudomány óriási fejlettségének. A háború eredményekép bizton várható a kémia iránti érdeklődés nagy fellendülése s ezért épen jókor, aktuálisan jelent meí e kötet, a mely a kémia eddigi eredményeinek nagyon népszerű, mindenki számára megérthető s mégis teljesen tudományos színvonalon álló összefoglalását adja. A könyvet, melynek szövegét sok érdekes kép és ábra illusztrálja, egy kiváló magyar szakember, ünger Emil dr. ford. Philip C.Jamet nagyhirümunkájából.AFrankUn-Társulat kiadása.
A r a k ö t v e 8 K.
Megrendelhető:
L A M P E L R. könyvkereskedése (Wodianer F. é s Fiai) részvénytársaságnál
Budapest, VI., Andrássy-út 21. és minden könyvkereskedésben.
***********
Ü LOHR MÁRIA S S * . S? «• Fö0ZL!i:f ssassssit ! 2SÍ522Í • • VIH., Baross-n. 85.1 vi.Tenfanar.t39 <
<> k e l m e f e s t ő <> ' * Andrtlty-ut 16. < J [ gyári intézete. J Telefon: József 2-37. ^ viiuoz«ef-krt2. ^ *****************************************
Vérszegénység, ideges fejfájás, anámia ellen a legnagyobb orvosi tekintélyek alánlják
ROZSNYAI V I L Á G H Í R Ű VASAS CHINABORÁT melynek kitűnő voltát mindenki elismeri. Kitűnő hatásánál fogva a hasonló készítményeket felülmaija. Milleninmi nagy éremmel kitüntetve ! Számos kiállításon díjazva. — Kis palaczk 2 korona 60 filL, nagy palaczk 3 korona 80 füL Késziti:
B0ZSSTAI MÁTYÁS
ssabadság-tér
206 VASÁKNAPI ÚJSÁG. 1."!. SZÁM. 1916. 63. ÉVFOLYAM.
besszarábiai harczvonalon a legutóbb lefolyt egyik harczban. — WAGNER JÓZSEF tartalékos hadapród, postatakarékpénztári tisztviselő, a kit a szerbiai hadifogságból Albánián át hurczoltak, rettenetes fáradalmak és nélkülözések következtében szerzett betegségben, Citta Dúcaiéban. — GÁL ISTVÁN tartalékos honvédzászlós a harcztéren kapott sebesülésében a ranzianói hadikórházban 20 éves korában. - SÁMUEL ANTAL honvédhadapród, a volhyniai harcztéren 21 ÓVTS korában.
Elhunytak még a közelebbi napokban : csikszed-imrei FODOB ELEK m. kir. tanácsos a 60-as években főszolgabiró, volt vm. közgazdasági előadó, Szilágyvármegye törvényh. biz. tag, földbirtokos 89 éves korában Szamosardon. — Cserneki és tarkeői DESSEWFFY IGNÁCZ LÁSZLÓ földbirtokos, Sárosmegye törvényhatósági bizottságának tagja 81 éves korában Eperjesen. — NAGY DEZSŐ udvari tanácsos, műegyetemi tanár, Csabdin 72 éves korában. — TODAVCSICS LÁSZLÓ 72 éves korában Kis-EákóczoB. — Szűcs LAJOS nyűg. főgimnáziumi igazgató Zentán. — CSENÁB JÁNOS gyiróti esperes plébános 59 éves korában. — Tótsoóki SOÓKY ENDBE földbirtokos 66 éves korában Balatonfüreden. — BAKOS JÓZSEF lottójövedéki felügyelő 58 éves korában Erzsébetfalván. — SZALAY FRIGYES belügyminiszteri titkár 44 éves korában Budapesten. — ACZÉL SAMU fővárosi törvényhatósági bizottsáci tag Budapesten. — Faiszi és vámosi ÁNYOS MIKLÓS 48 éves korában Czelldömölkön.
özv. TOKAY ISTVÁNNÉ szül. Sabancz Teréz 74 éves korában Hatvanban. — Özv. MANNSBEEG AGOSTNÉ báróné, született gönczruszkai Komis Alexandrina grófnő 91 éves korában Bécsben. — özv. cserneki és tarkeői DEZSEŐFFY GÉZÁNÉ szül. nemes Viczián Ida 67 éves korában Budapesten. — SZIKLAI BLANKA Budapesten 18 éves korában.
EGYVELEG. * Kaucsuk — tengeri halból. Egy hollandi tudós,
dr. Van der Heyden, amsterdami egyetemi tanár érdekes találmánynyal lepi meg a világot: a mesterséges kaucsukkal, a melynek feltalálásán évtizedek óta száz meg száz vegyész töri fejét. A természetes kaucsuk ugyanis, a melyet az indiai szigeteken élő kaucsukfának nedvéből nyernek, nagyon drága, pedig fogyasztása óriási mértékű. Van der
Heyden tanár kaucsukja friss tengeri halakból készül, a melyeknek húsát egy ötödrész természetes kaucsukkal keverik össze. Ebből a keverékből olyan anyag keletkezik, a mely a természetes kaucsuk minden tulajdonságát egyesíti magában, de nyolcz-szorta olcsóbb, ezenkívül előnye még., hogy a melegnek és a benzinnek jobban ellentáll.
N a g y é s k e l l e m e s meglepetés vár a Deli éttermeiben a nagyérdemű közönségre, mert a délutáni uzsonnákávé helyett , bármily Bar-italok szolgáltatnak ki.
A M a g y a r O r s z á g o s K ö z é p p o n t i T a k a r é k p é n z t á r Bujanovics Sándor főrendiházi tag elnökléséve l tartotta m e g 44-ik rendes közgyűlését, a részvényesek n a g y érdeklődése mellett . Az elnök megnyi tó beszéde után, melyben főként a háborúnak az általános gazdasági viszonyokra való hatását taglalta, a közgyűlés áttért a napirendre. Az igazgatóság javaslata érte lmében elhatározta a közgyűlés , hogy a rendelkezésre álló 2.907,784 korona nyereségből az alap-szabályszerű járulékok levonása után osztalékra részvényenként (20-ától kezdve) 70 koronájával 2.117,500 koronát, a nyugdijalap javára 24,000 koronát, jótékony- és közhasznú czélra 20,000 koronát, a l iszt-viselők külön javadalmazására 55,000 koronát fordit. A fönmanidó 3í<6,553 koronát a jövő év számlájára vezet ik át. Az igazgatóságba Kunz Jenődr . é sGschwjndt György dr. újból, továbbá Schwarezer Ignácz íuj), a felügyelő-bizottságba Delmár E m i l dr. (uji és Wörner V i l m o s (uj) megválasztattak. Az igazgatósági je lentés során, me ly szerint az io tézetnek két érdemes főtisztviselője, Földiák Vi lmos pénzügyi igazgató é s Kal l iwoda Ferencz igazgató, az intézet szolgálatában töltött több mint 4-0 évi munkásság után, saját kérelemre nyugalomba vonul , a közgyűlés e lnöke i s m e l e g szavakban méltatta a távozó két főtisztviselő e hosszú idő alatt az intézet körül szerzett érdemét és javaslatához, hogy ezért nekik jegyzőkönyvi leg is köszönet és el ismerés szavaztassék, a közgyűlés hozzájárult. Végül a közgyű lé s B ó t h Zs igmond dr. kir. közjegyző, részvényes indítványára az igazgatóságnak és főként a vezérigazgatónak ós a hivatalnoki karnak, a iölötte nehéz v iszonyok között kifejtett eredményes tevékenységüké i t jegyzőkönyvi köszönetét nyi lvánította .
Szerkesztői üzenetek. Szavak temetése, stb. Csupa visszhangja költői olvas
mányoknak; nem egyenes reminiscentiák szavakban, szólamokban, rímekben, de — s ez a fontosabb — maga a hang, melyet megüt, idegentől van véve.
Mereijgés. Nagyon-nagyon régi, kopott motívum s a feldolgozás nem tudja felfrissíteni.
Isten. Nagy doleokat emelget fogyatékos erővel, — a mélység, a mely az effélében szükséges, teljesen hiány zik belőle
SAKKJÁTÉK. 2997. szánra feladvány Brauné Eóberttó'l.
SÖTÉT.
VILÁGOS.
Világos indul és a negyedik lépésre mattot ad.
2993. szánra feladvány megfejtése Brauné Rezsőtől Világos, a. Sötét. Világos. Sötét.
1. V g 2 - g 5 _ ... Fe4xf3 2. Vg5—(12 f stb. 1. _ .... _ ... e 6 x f 5 2. Vg5—d8fstb. 1. F e 4 - d 3 2. Vg5—e3 stb.
1 Fe4xf5 2. Vg5—d2 T stb. 1 . . .Hh5- f6 2. V g 5 - d 2 f s t b .
Helyesen fejtették meg : A ^Budapesti Sakk-kört> (Budapest). — Hoffbauer Antal (Lipótvár). — Kintzig Róbert (Fakert). — Székely Jenő (Győr). — Bácsi Péter (Budapest).
KÉPTAJDÁNY
a A (Vasárnapi Újság* 8-ik számában megjelent
képtalány megfejtése: Kerék-pár.
Felelős szerkesztő: Hoitsy Pál.
Szerkesztőségi iroda : Budapest, IV.. Vármegye-utcza 11.
Lapkiadó tulajdonos Franklin-Társulat IV., Egyetem-utoia 4.
Deli ét termeiben Duna-Corsó
Márczius 16-tól kezdve, estebéd
személyenként 5 K A Bar délután 5-től éjjel
Este 8-tól conczert és táncz
l-ig nyitva.
I RENDELÉSNÉL SZÍVESKEDJEK LAPUNKBA HIVATKOZNI.
Női A Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamará-™ " tói lentartott nyilvános, három évfolyamú
FELSŐ KEHESKEDELMI ISKOLA POZSONYBAN.
Érettségi vizsgálat. Állásközv. Internátus. Értesítőt kívánatra küld az Igazgatóság.
íaioíbín. Haltenberger Béla Kassa ruhafestés, vegytisztítás, gallértisztitás.
A G Y Á R T E L J E S Ü Z E M B E N VAN. ftvácrocorhon FUtnafestés feketére és egyen-t r y d S Z e s e t o e n „ j ^ t isztítása soronkivül.
WAGNER . , H a n g s z e r - K i r á l y "
hanglemezujdonságai a következők : Zokogva s i r az ő s z i s z é i . . .
Három hervadt rózsa . . . E g y s z e r mentem e l . . Harminfkeuöa bakagyerek Ott, ahol a D n y e s z t e r . . . A t é r k é p . . . Ü z e n e t a táborból . . . Kard és a rózsa . . . Te szőke gyerek . . . A h a z á é r t . . .
fttb. a:
A hadikórházban . . . A. „Császárné . . ." L e g e n y b u c s u . . . Király Ernő m u l a t . . . Holnapután . . F u t ó b o l o n d . . . Tovaszálló lelhő'.v . . . Valakinek muzsikálnak Rácz Pali hegedűje . . . Oh, de gyötrő a vágy . . . tb.
H a n g l e m e z - m i i s o r t d í j m e n t e s e n k ü l d :
WAGNER Ha n g s z e r - K i r á l y
a világhírű „COLUMBIA" beszélőgép és hanglemezgyár
f ő r a k t á r a Budapest, József -körű 115. Telefon. Vidékre 4 hanglemeznél kevesebb nem küldhető.
MegTendeléa eaetén előleg; küldendő.
a ezlme
AAGE MADELUNG egyik legszebb elbeszé
lésének. Megjelent a Magyar Könyvtárban.
Á r a 6 0 f i l l é r .
Mindenütt kapható!
• • • • • • • • * • • • • • • • » • * « • • • V« * • v » * V • • * v O « « • • • • • • • » • • • • • • • • • • » • • » • » « e>exe>exexe*iKexexexexexexexesisexexexex<«egB>B*B^S*2Bea^SeeTa
mssmm ID»IIIIIIIIII!!IIIIIINIIIIIIIII!IIIIIIIIIIIIIIDIIIIIIIIIIIIIIIIII1II1IIIII!IIIIIIIIIIIIIIIII
Olvassa a hirdetéseket
811 szám ^ ^ ^ ^ J Szerkeszti RADÓ ANTAL
j e l e n t m e g
eddig a M a g y a r Könyvtár-ból.
Márciusi sorozat : • : •
•
• : : • •
t
L u d w i g Gangho fe r
A zarándokút Fordította Benedek Marcell
810—811. tz. Ara 60 fillér.
K e n e d i Géza
Naiv emlékiratok 809. sz. Ara 30 fillér.
A világháború naplója VIII. füzet:
Az 1915 június—júliusi események
785—786. sz. Ara 60 fillér.
iiiiiiiiiiiiniiniiiiiHiiuiiüiiiiiiii Kaphatók minden könyvkereskedésben. un.-
13. SZAM. 1916. 63 . ÉVFOLYAM. VASÁBNAPI ÚJSÁG, 207
M E G J E L E N T a
Budapesti Czím- és Lokásjesyzéh
XXVII. ÉVFOLYAM. 1916. XXVII.
ÉVFOLYAM.
Ára vászonkötésben 32 korona.
K i a d j a a F r a n k i i n - T á r s u l a t
Kapható minden könyvkereskedésben.
MARDOCHEUS Irta
Berczellyné Gajáry Böske. A r a 1 k o r o n a 5 0 fillér.
Megrendelhető :
L A M P E L R. k ö n y v k e r e s k e d é s e ( W o d i a n e r F. és Fiai) r.-t.-nál
Budapes t , V I . , And rássy -ú t 2 1 . szám és minden könyvkereskedésben.
A Jogtudományi Közlöny szerkesztősége által kiadott
DÖNTVÉNYTÁRAK új kötetei:
Büntetőjogi Döntvénytár Szerkeszti Lengyel Aurél dr.
IX. kötet. Ara 6 kor.
Hiteljogi Döntvénytár Szerkeszti Gallia Béla dr.
IX. kötet. Ára 6 kor.
Közigazgatási Döntvénytár Szerkeszti Marconáiké János dr.
IX. kötet. Ára 6 kor.
Magánjogi Döntvénytár Szerkesz t i Szladits Károly dr.
IX. kötet . Ára 6 kor .
Perjogi Döntvénytár Szerkesz t i Kovács Marcsi dr.
I. k ö t e t Ara 6 kor .
A F r a n k l i n - T á r s u l a t k i a d á s a .
Kaphatók minden könyvkereskedésben,
Csíziviz anyagcsere előmozdítására leghatásosabb rádiumos ma
gas jdd-bróm tartalmú ásványvizet gyermekeknek, serdülőknek,gyomorbajosoknak, idegeseknek ajánljuk. Ismertetőt kü ld a fürdő-igazgatósá? Csízfürdőn.
A legjobb és legpontosabb magyar nyelvű
HÁBORÚS TÉRKÉPEK 1. E u r ó p a háborús kézitérképe a szövetséges, ellenséges és semleges államok
külön színezésével, 4 2 x 5 0 cm nagyságban, 6 színben nyomva K —"40 2. O r o s z o r s z á g háborús kézitérképe 4 színben nyomva, 4 2 x 5 0 cm nagys. « — 3 0 3. G a l i c i a háborús térképe több színben nyomva « — 6 0 4. N y u g a t - O r o s z o r s z á g háborús kézitérképe 6 színben nyomva, 4 2 x 5 0 cm
nagyságban az összes helynevekkel^ . « —-80 5. O l a s z háború kézitérképe, színes . « \-— 6. B o l g á r hadszíntér és a Dardanellák térképe, színes « \-— 7. K ö z é p - E u r ó p a térképe zsebalakban, színes _. « 150 8. E u r ó p a háborús falitérképe, 9 2 x 1 2 0 cm nagyságban, 5 színben nyomva « 2.— 9. B a l k á n f é l s z i g e t nagy falitérképe, 1 0 0 x 1 6 0 cm nagyságban nyomva,
hegy-vízrajzi és politikai kiadás « 3 '— 10. A v i l á g háborús térképe, 2 0 0 x 9 6 cm nagyságban, 5 színben nyomva _ t 5 -—
E t é r k é p e k e t szál l í t ja a pénz e lőzetes bekü ldése me l l e t t vagy u tánvét te l , ha
a rende lés a 4 ko roná t megha lad ja
a Franklin-Társulat MÉHNER VILMOS-féle kőnyvkiadóhivatala Budapest, IV., Egyetem-utcza 4.
Van szerencsénk tisztelt ügyfeleinket értesíteni, h o g y a valódi
ERÉNYI-féle
alapárai a mai naptol kezdődőleg a következők:
Kis üveg . . Közép üveg Nagy üveg
. . . . 68 fil l.
. 1 K 70 fill. . 3 K 4 0 fi l l .
Az Erényi-féle DIANA sósberszesz a legerősebb gyártmány és legjobban bevált háziszernek bizonyalt.
mindenütt kapható!
Főelárusitóhely:
D i a n a K e r e s k e d e l m i r é s z v . - t á r s .
B u d a p e s t , V . , N á d o r - u t c z a 6 . s z .
Két kiváló iró legújabb munkája!
Bűbájosok Novellák Irta Kosztolányi Dezső
Ára 3 K 50 f
Tavaszi játék Regény
Irta Lakatos László
Ára 3 K 5<> i
A Franklin-Táisulat kiadása
Kaphatók minden könyvkereskedésben
z t á l y á n a k • • • í l t Ezennel közhírré tétetik, h o g y a M a g y a r K i r . S z a b a d a l m a z o t t O s z t á l y s o r s j á t é k (XXXV. sorsjáték) 6 . o s z t á l y á n H i r í l P T I í l P f l V u u z * s a i f- évi á p r i l i s h ó 5 - t ő l m á j u s h ó l - i g tartatnak meg, m é g pedig a következő n a p o k o n :
I MII UullllUllJl április: 5, 6, 7, 8, 10, 12, 13, 14, 17, 18, 19, 20, 22, 25, 26, 27, május: 1-én. » " * S W " A húzások a négy e lső napon V* 9 órakor, a többi napokon 9 órakor kezdődnek és a m a g y a r k i r á l y i e l l e n ő r z ő h a t ó s á g é s k i r á l y i k ö z j e g y z ő
j e lenlétében ny i lvánosan történnek a M . K i r . S z a b . ö s z t á l y s o r s j á t é k h u z á s i t e r m é b e n . A sorsjegyeknek a 6. osztályra való megújítása a játékterv szerint minden i e é n v különbeni elvesztésének terhe alatt, 1 9 1 6 . é v i m á r c z i u s h ó 2 9 - i g eszközlendő.
Y K U 1 U U L F D U 1 w . . « " . .
Budapest , 1916. évi márczius hó 19-én. I U5» 1 I U — i / " l g ü a í a U í l C U U U . H ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ B U B U U U U U B ^ ^ H Magyar Királyi Szabadalmazott Osztálysorsjáték Igazgatósága. ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ * Tőlnay. Hasai/.
208 VASÁENAPI ÚJSÁG. 13 SZÁÜ. 1916. 63. ÉVFOLYAM.
TARTALMA! OLASZORSZÁG.
Egységes Olaszország. Olaszország és Ausztria-
Magyarország. Itália Irredenta. Trentino. Olasz felfogások Fiúméról. Olasz-Magyar vonat
kozások. Földközi- és Adriai-
tenger. Imperializmus. A római kérdés. Germanophobia. Német toké és munka
Olaszországban. Gazdasági háború Olasz- ;
országgal. Az olasz népjellem Olaszországi szép Helénái • A Hármas Szövetség. A Hármas Szövetség
Fikció voltl Olaszország háborúba
megy. A szakítás. A badfizanet olasz
indokolása. Olaszországot cbarátab
vitték a világháborúba.
Ruttkal Ruttkay Vilmos új könyve:
fl UILtlGHáBORÜ Olaszország, a Balkán ás Ausztria-Magyarország
A szerző ebben a könyvben komoly tanulmányok alapján a monarchiának Olaszországhoz és a Balkán államaihoz való viszonyát fejtegeti, végül pedig rámutat arra a fontos szerepre, mely a monarchiára vár. Bendkívül tok tanulságot meríthetünk e könyvből, mely a magyar háborús irodalom egyik legtartalmasabb terméke.
A F r a n k l i n - T á r s u l a t k i a d á s a Á r a 6 k o r o n a
Kapható j
UIPEl B. könyvkereskedése (Wodiaier F. és Fiai) r.-t.-nál Budapest, VI. ker. Andrássy-át 21. siám
és minden könyvkereskedésben.
TARTALMA: A BALKAN.
; Az olasz hadüzenet ! hatása a Balkánon. ' Olaszország és a Balkán- «.
politika útvesztője. j Oroszország törekvései f
Romániában. • Szerbiai problémák A bolgár-szerb ellentét és •
a makedón kérdés. t Bulgária és Oroszország. Az albánok és az Adria
probléma. Görögország szerepe a
világháborúban. A Török-Birodalom
múltja és jövője. A Balkánpolitika a világ
háborúban. KÖZÉP-EURÓPA ÉS
A KELET SZÖVETSÉGE. Háború és béke között. Balkái-taaokágok. Közép-Európa éa a Kalet
Szövetaégt 1 9 1 0 . . .
• • • • • • » • • • • « > * f f #»»•»••••«
! Vadászsportot üző] ! hadbavonultaK j • hozzátartozói rendeljék m e g részükre a «
W NIMRÓD" K É P E S V H D Á S Z L A P O T
az RERO A repüléssel, léghajózással és a motorsportok minden
ágával foglalkozó egyedüli magyar folyóirat.
M i n d e n számában érdekes és eredeti fényképfelvéte leket kö zöl . A léghajózás eseményeiről , fejlődéséről és czéljairól kitűnő és könnyen érthető népszerű czikkeket tartalmaz. *
Különösen figyelemre méltók a léghajózás és repülés hadi alkalmazásáról irott köz leményei , valamint az ifjúság számára külön fenntartott kisrepülőg é p (modell) rovata. *
Mutatványszámokat a kiadóhivatal szívesen küld Budapest , I. ker., Retek-utcza 46 . sz.
i | i " « i , » i * ^m.ia* 1*111. i'i.ir 1 1 i * » ^ » « , I^ I '« ^ •<nii»nrf^« n i ^ nf mai 1* »*^^—.• *^m i ^ » ^
<> %f if O 1> 1> <»
MAGYAR KÖNYVTÁR
Az 1870—71-dik i
NÉMET-FRANCZIA
HÁBORÚ teljes leírása
Or. MIKES LAJOS-tól.
Ara 6 0 fi»ér. Megrendelhető:
LAMPEL R. könyvkereskedése (Wodianer F. és Fiai) r.-t.-nál Budapest, VL, Andrassy-út 21, és minden könyvkereskedőnél.
(állandó havi melléklete 1
„R vadászeb"j czimü kynologiai szaklap), melyet utá- • nuk küldünk a hareztérre, kórházba, • üdülőtelepre. — N a g y örömet és sze l - j lemi szórakozást nyújtanak vele vadász- f hozzátartozóiknak odakünn a fronton. •
IHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIINIIIIIIIIHIUIIIIIIIIIIIII^ *
A < N i m r ó d * megjelenik minden hó • i - én , 10-én és 20-án. Előfizetési ára £
(«A vadászeb) ez. melléklettel együtt) I
e g y é v r e i a K , f é l é v r e 6 K , n e g y e d é v r e 3 K X
| MulatránYsiámokat szívesen küld a „Nimród" nerkesi- • 1 (ősé| és kiadóhivatal, Budapest, IY., E^etem-ateia 4. • 4 A A A A | ••^•asVtsVa>a%####at#as)d^»t*t • • # » > s > # ^ # » s ^ # # s f c t t # « f c # ^
IAB0RUS STRÓFÁK Irta
RADÓ ANTAL
E versek háborús költészetünk legértékesebb termé
kei közül valók.
(Magyar Könyvtár 803. szám.) Á r a 80 fillér
Kapható minden könyvkereskedésben.
Megjelent az
1915. évi tfirvényciRMet t a r t a l m a z ó
COAPUS JUHIS |
IHIIKJURICI! Kiegészítő kötete úgy a milleniumi nagy Cor-pus Juris (Magyar Törvénytár), mint a Hatá lyos Magyar Tőrvények gyűjteményeinek.
Ára fűzve =
fekete v. barna félbőrkötésben
10 K.
A FrinKHn-Társulat kladíso. Kapható Minden könyvkereskedésben.
Milyen lesz Európa térképe a központi hatalmak végleges győzelme után és milyennek szeretné azt az entente látni?
E térképeket tartalmazza a Magyar Földrajzi Intézet r.-t. kiadásában megjelent
1916. ÉVI ZSEBATLASZ melyben ezenkívül 25, a háborúval kapcsolatos, mindenkit érdeklő földrajzi, közgazdasági, politikai és statisztikai vonatkozású közlemény, naptár, 11 szöveg közé nyomott és U nagy, hat színben nyomott térkép is van. Ezek:
4. Olaszok által követelt területek térképe. 2. Egész Olaszország térképe. 3. Galícia térképe. 4. Bulgária, Szaloniki és környéke térképe.
Ára 3 korona.
Megrendelhető: A Franklin-Társulat MÉHNBR VILMOS féle könyvkiadóhivatalából, Budapest, IV., Egyetem-utcza 4. sz.
Franklin-Táruulat nyomdája, Bndapsst, IV., Egyetem-ntesa 4.
1 1 SZ. 1916. (63. ÉVFOLYAM.) SZERKESZTŐ
H O I T S Y P Á L . BUDAPEST, ÁPRILIS 1 Szerkesztőségi iroda: IV. Vármegye-utcza 11. Kiadóhivatal: IV. Egyetem-utcza 4.
Egyes szám ára 40 fillér.
Előfizetési f Egészévre x •/-.. . i \ Félévre „ feltetelek: } N e g y c d é v r e
30 korona. A • Világkrinikái-\a\ 10 korona, negyedévenként 1 koronával
6 korona. több. Külföldi előfizetésekhez a póstailag meg
határozott viteldíj is csatolandó.
B O L G Á R O K A D E M I R K A P U H Á G Ó J Á N . — Jelfy Gyula, a harcztérre kiküldött munkatársunk fölvételei.