tartalmi beszámoló a magyarságkutató tudományos társaság ... · 2 a magyarságkutató...

1

Magyarságkutató Tudományos Társaság Naučno društvo za hungarološka istraživanja The Scientific Association for Hungarology Researches 24000 Szabadka - Subotica, Branislava Nušića 2/1 Szerbia – Srbija E-mail: [email protected] www.mtt.org.rs

Tartalmi beszámoló

a Magyarságkutató Tudományos Társaság (Szabadka)

2008. évi tevékenységéből

Támogató:

MTA Elnöki Titkársága

műhelytámogatás

Szerződés száma: 27568/2008

Szabadka, 2009. 03. 30.

2

A Magyarságkutató Tudományos Társaság (Szabadka) 2008. évi tudományos kutatási program

Tudományos programok leírása A kutatócsoport/ kutatók Támogató, pályázó és partnerszervezetek

időtartam Állapot Megvalósulás

mtt PROJEKT 1. A kutatási projektum címe:

Felnőttképzés fejleszthetősége Vajdaságban Dr. Gábrity Molnár Irén, Dr. Somogyi Sándor, Ricz András PhD hallgató, Molnár Verona mgr., Kovács Krisztina, Miskolci Zsófi, Takács Zoltán PhD hallgatók

Támogató: Tartományi Oktatási és Művelődési Titkárság (Újvidék) Pályázó: Magyarságkutató Tudományos Társaság

2008 Teljesítve, elszámolva

2. A kutatási projektum címe: Regionális szakképzési hálózatépítési projekt

1. Munkakínálat rugalmassága 2. Szakképzési intézmények képzései

Dr. Gábrity Molnár Irén, Ricz András PhD hallgató, Molnár Verona mgr., PhD hallgató, Takács Zoltán PhD hallgató

Támogató: Szülőföld Alap Pályázó: Regionális Tudományi Társaság Szabadka Partner: Magyarságkutató Tudományos Társaság Szabadka

2008 január- májusa

Teljesítve, elszámolva

3. A határon átívelő kutatási projektum címe: Identitásunk nyomában 1. téma: Identitáskutató Műhely, határon átnyúló programterveinek kidolgozása 2. téma: Az oktatás és felnőttképzés identitáserősítő szerepe a Vajdaságban 3. téma: Oktatás a Vajdaságban 4. téma: Délvidéki felsőoktatás jövője 5. téma: Az egyetemek és regionális fejlődés kapcsolata

Tanulmányírók: Dr. G. Molnár Irén, Takács Zoltán PhD hallgató Munkatársak: Szlávity Ágnes mgr., Rác Lívia, PhD hallgatók Partnerek: Dr. T. Molnár Gizella, Újvári Edit, Barátné Hajdú Ágnes,

Támogató: MTA HTMT EB műhelytámogatása Pályázó: Magyarságkutató Tudományos Társaság Szabadka Partnerek: 1. Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Szeged, Közművelődési Tanszék és a Könyvtártudományi Tanszék – Felnőttképzési Intézet 2. Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar Szabadka

2007. 09 – 2008. 06.


4. A nemzetközi kutatási projektum címe: Az Észak-vajdasági régió szakképzési programok európai felzárkóztatása

Molnár Verona mgr., Dr. Gábrity Molnár Irén, Takács Zoltán PhD hallgató, Dr. T. Molnár Gizella, Dr. T. Kiss Tamás, Döbör András, Kudlik

Támogató: Esély a stabilitásért, Szeged Pályázó: Nyitott Távlatok Szabadka Partnerek: 1. Magyarságkutató Tudományos Társaság Szabadka;


3

Gábor, Fekete Attila

2. Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Szakképzési, Továbbképzési és Távoktatási Központja; 3. Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Felnőttképzési Intézete, Andragógiai és Művelődéstudományi Tanszék

5 A kutatási projektum munka címe: Tájegységeink humánerőforrása 1. téma: Vajdaság és a magyar nemzeti kisebbség népességének gazdasági szerkezete és változásai (1953–2002) 2. téma: A vajdasági magyarok EU csatlakozási vágya (Kárpát-Panel kutatás eredményeinek vajdasági adatrész-elemzése, másodlagos elemzések, összehasonlítások, cserepublikációk, konferencia előadás) elkészítése

Vajd. kutatók: Mirnics Károly, Gábrity Molnár Irén, Munkatársak: Rác Lívia, Takács Zoltán Külföldi partnerek: Papp Z. Attila, Veres Valér, Lampl Zsuzsa stb.

Támogató: MTA HTMT műhelytámogatása Pályázó: Magyarságkutató Tudományos Társaság Szabadka; Partnerek: 1. MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet Bp. 2. MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottsága (Szociológia és Demográfiai Szakbizottsága), és a Babes-Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszék 3. Forum Intézet Komárom, Szlovákia

2008 – 2009. január


6. A kutatási projektum címe: Régiónk életereje 1. Területfejlesztési regionális tudásközpontok kialakítása 2. Emberi erőforrás vizsgálata egy régióban

Dr. Gábrity Molnár Irén, dr. Somogyi Sándor, dr. Sefcsich György, Ricz András, Takács Zoltán, Kovács Krisztina

Támogató: Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete, ösztöndíjprogram Pályázó: Magyarságkutató Tudományos Társaság Szabadka Partner: Regionális Tudományi Társaság, Szabadka

2008. végéig


7. A projekt címe: „Dotacije etničkim zajednicama i manjinama“

Vajd. kutatók: Dr. Gábrity Molnár Irén, dr. Somogyi Sándor, Szlávity Ágnes, Ricz András, Takács Zoltán, Rác Lívia

Támogató Tartományi Kisebbségi Titkárság (Újvidék) Pályázó: Magyarságkutató Tudományos Társaság Szabadka


8. A nemzetközi projekt címe: PannonForrás Kárpát-medencei felnőttképzési és szolgáltatási hálózat

1. Átképzési igények Vajdaságban 2. Felnőttképzési profilok - hálózat

Résztvevők: Sarnyai Károly (Cnesa Kanizsa), Molnár György (Békéscsaba), Palotás József (MEH), Gábrity Molnár Irén (MTT), Molnár Verona (Nyitott Távlatok – Szabadka) Az MNT képviselője

Támogató Szülőföld Alap Pályázó: Cnesa Oktatási és Művelődési Intézmény Magyarkanizsa Partnerek: 1. Békéscsabai Regionális Képzési Központ Magyarország, 2. Magyarságkutató Tudományos Társaság Szabadka,

2008 - 2009 Teljesítve, elszámolva

4

mtt FORUM 9. Konferenciaszervezés

Értelmiségünk életközelből Című tanácskozás Vajda Gábor: Az autonómia illúziója – A délvidéki magyarság eszme- és irodalomtörténete (1972–1989) kötetbemutató A rendezvény helyszíne: Szabadka, Városi Könyvtár

Részvevők: MTT tagok, Városi Könyvtár, Vajd. Módszertani Központ, szakemberek, kutatók, egyetemisták, értelmiségiek

Konferenciatámogató: Magyar Tudományos Akadémia műhelytámogatás A könyv megjelenését a Nemzeti Kulturális

Örökség Minisztérium – Nemzeti Kulturális Alapprogram (Budapest)

tette lehetővé. Partnerek: Magyarságkutató Tudományos Társaság, Városi Könyvtár, Vajd. Módszertani Központ (Szabadka)

2008. február 14.


10. Konferenciaszervezés Regionális erőnlét!) Időpont: 2008. június 27. - 8 óra Szabadka a Népkör Kern Katalin terme.

Részvevők: MTT szakemberei, a Regionális Tudományi Társaság, kutatók, egyetemisták, értelmiségiek

Támogató Magyar Tudományos Akadémia műhelytámogatása Partnerek: Magyarságkutató Tudományos Társaság, Regionális Tudományi Társaság, Szabadka

2008. június 27.


11. Konferencia részvétel, plenáris előadás Határtalan határok, nemzetközi földrajzi konferencia, Dobogókő, 2008. 10. 26-27

Plenáris előadó: Gábrity Molnár Irén: A szerbiai emigráció fél évszázada

Szervező: Szegedi Tudományegyetem. Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék

2008. 10. 26-27

Teljesítve, szállásköltség elszámolva

mtt SOROZAT 12. Kiadói tevékenység

Regionális erőnlét - A humánerőforrás befolyása Vajdaságban

MTT sorozat 13. kötet szerzői, ösztöndíjas kutatók, szerkesztők Gábrity Molnár Irén és Mirnics Zsuzsa

Támogató: Magyar Tudományos Akadémia műhelytámogatása 13. MTT kötet Regionális erőnlét (lásd a mellékletben)

2008. 01. – 2008. 05.


13. CD kiadása és honlap bővítés Kisebbségszociológiai jelenségvizsgálatok (művelődésünk, médiaállapot stb.)

Gépelési, lektorálási és szerkesztési munkálatok

Támogató MTT munkatársai, Tippnet honlapszerkesztő

2008 októbere

Részben teljesítve, elszámolva

mtt STUDIUM 14. Workshopok – kiképzések, tutormunka,

szakmai konzultációk Kérdezőbiztosi kiképzés, fókuszcsoport-vizsgálatok

Támogató: Magyar Tudományos Akadémia műhelytámogatása MTT iroda

2008 novembere


Megjegyzés: a zölddel kiszínezett programokat az MTA Titkársága támogatta az MTA HTMT EB döntésével, műhelytámogatásként.

5

Záróbeszámoló a Magyarságkutató Tudományos Társaság 2008. évi kutatásairól1

A Magyarságkutató Tudományos Társaság a 2008. évi MTA műhelytámogatásnak köszönve kutatási csoportokat alakított, időszerű társadalomtudományi témákat dolgozott fel, majd publikálta azokat, vagy nyilvánosan prezentálta konferenciákon. Az MTA Titkárságának támogatásával létrejött tevékenység így foglalható össze:

A.) Kutatómunka 1. Kutatási csoportok szerint: a.) Identitásunk nyomában – oktatásunk látlelete

A kutatás keretében fennállt az a regionális igény, hogy elemezzük a vajdasági magyar (és állami) közép ás felsőoktatási térséget az újabb oktatási kihívások szemszögéből: A vajdasági magyarok nemzeti identitásvesztésének okai elsősorban a természeti-ökológiai örökség vesztése (termőföldtulajdon, élőhely leszűkülése, mobilitás gyengülése), másodsorban a demográfiai szerkezetváltozások (elöregedés, emigráció és betelepítések által kiváltott lakosságfogyás), harmadsorban a gazdasági erőtlenség és a társadalmi-politikai élet peremléte és végül a társadalmi örökség sorvadása (kulturális, vallási másodrendűség megélése, nyelvhasználati gondok). A vajdasági magyarok viszonylagos lemaradása az iskolai végzettség alapján (főleg az érettségit nyújtó középiskolai és az egyetemi végzettség terén) nem a gyengébb képességeik miatt van, de esélyegyenlőtlenségük növekszik az államnyelv ismeretének hiánya és az anyanyelvű iskolai tagozatok vagy a minőséges tanári káder, tankönyvek nélkülözése miatt. Növelni kell a magyarság képzettségi szintjét és az oktatás minőségét minden szinten – továbbtanulási hajlandóság motiválása új ösztöndíj-támogatásokkal, tehetséggondozó programokkal, munkahelyi kilátásokkal. Ez elérhető többek között, színvonalas magyar nyelvű középiskola-központok megszervezésével (Szabadka, Zenta), a szórvány oktatási program kidolgozásával, magyar szakkollégiumi központok építésével (Újvidéken és Nagybecskereken). Az anyanyelvű oktatásnak az iskolában kettős hatása van a vajdasági magyarok identitására: elsősorban hat a professzionális identitásuk kialakítására (a szakmaválasztás gyakran nem a munkaerő-piaci elvárások alapján, hanem a tannyelv függvényében történik), másodsorban fontos a nemzeti identitás megőrzésében (az anyanyelvű és magyar szellemiségű oktatásnak közvetlen nemzettudat és közösségépítő szerepe van)2.

Az iskolák esetében hiányzik a piaci viselkedésforma. Ragaszkodnak a (minisztérium által delegált) hagyományokhoz, berögződött iskolarendszerű képzéseikhez és nem akarnak nyitni a sokkal könnyebben kommercializálható/értékesíthető élethossziglani tanulás szellemében megfogalmazódó képzések felé. Az iskolamenedzsment döntéshozatala, hosszú távon stratégiai célkitűzései jutnak kifejezésre, aminek következtében egyes iskolák sikeresebbek piaci körülmények között, míg mások nem tudnak az „állami béklyótól” megszabadulni.3

1 A részletes tartalmi beszámolót (kb. 230 000 karakter) és a könyvet lásd a mellékletben: 104 oldalon+PP prezetációk. A beszámoló csak azt a tevékenységet foglalja magába, amit az MTA Titkársága támogatott 2 Lásd Gábrity Molnár Irén kéziratát a mellékletben 3 Takács Zoltán kézirata a mellékletben

6

Társadalmi szempontból, Vajdaság egyik legmarkánsabb jellege annak multikulturalitása. Európa egyik (ha nem is egyetlen) olyan régióját képviseli a Vajdaság, ahol mintegy harminc őshonos nemzeti kisebbség és etnikai közösség él, az államalkotó nemzettel együtt. Jellegzetes multikulturális térség ez, ahol az autochton lakosok két-, vagy háromnyelvű életvitelhez szoktak. Ez alapot szolgáltathat egy multietnikai egyetem - vagy multietnikus egyetemi infrastruktúra kialakításához. Ehhez azonban nélkülözhetetlen a határ menti és a határokon átívelő kapcsolatok építése. Megállapíthatjuk tehát, hogy a (magyar és nem csak magyar) hallgatók rendelkezésére álló lehetőségek nem elég széleskörűek, és a jelen helyzet nem kielégítő a tartomány intellektuális kapacitásait tekintve sem, sem egyéb nemzeti-etnikai jellegű igényekhez mérten.4

b.) Tájegységeink humánerőforrása – kutatási csoport

Mirnics Károly magiszter vezette az 1. témát: Vajdaság és a magyar nemzeti kisebbség népességének gazdasági szerkezete és változásai (1953–2002)

Megállapításai: A magyarok hátrányos helyzetének, társadalmi és gazdasági kirekesztettsége bizonyítható. A mezőgazdaságból mint legkevésbé jövedelmező gazdasági tevékenységből (deprimált árak, egyre nyitottabb árolló a mezőgazdasági és ipari termékek között, a mezőgazdaságot működtető ipari termékek árának rohamos emelkedése, a mezőgazdasági termékek árának gazdaság- és szociálpolitikai módszerekkel történő olcsón tartása) a szerb népesség tömegesen menekül, s ez kínál munkalehetőséget a magyaroknak, a nem jövedelmező és rosszul fizetett munkahelyeken. Önmagáért beszél az a tény, hogy a szerbek kisajátíthatják maguknak az államigazgatást, katonaságot, állambiztonsági pozíciókat, társadalom és vagyonbiztosítást, a pénzforgalmat, az ingatlanközvetítést. Ha mégis jelen vannak a magyarok ezekben a gazdasági tevékenységekben is, úgy legfeljebb középfokú végzettséget igénylő munkahelyeken dolgoznak, vagy elemi munkát végeznek. Ezek után csak egyetlen egy és rövid következtetés lehetséges: a magyar népesség gazdasági szerkezete kiszorító jellegű a gazdasági tevékenységek peremrészei felé. E gazdasági szerkezet nem kedvez sem a magyar vállalkozóknak, sem a munkavállalóknak. (További kutatási eredményét lásd a mellékletben) Gábrity Molnár Irén vezette a 2. témát: A vajdasági magyarok EU csatlakozási vágya (Kárpát-Panel kutatás eredményeinek vajdasági adatrész-elemzése, másodlagos elemzések, összehasonlítások, cserepublikációk, konferencia előadás elkészítése).

Megállapításaiból: Ma a vajdaságiak zöme nem tudja pontosan mit fog jelenteni számára az EU csatlakozás. A vélemény arról, hogy a csatlakozási szándék jó vagy rossz, a válaszadók 44%-a jónak tartja, 31% se jónak se rossznak, 10% gondolja úgy hogy ez rossz lesz és 15% nem tudja. A kérdésre hogy valójában mit jelent ma a vajdaságiak számára az Európa Uniós csatlakozás reménye, ilyen válaszokat kaptunk: elsősorban, vízummentes, szabad utazást, amiben már a hatvanas évektől a kilencvenes évek elejéig részük volt, majd a munkalehetőséget, jobb jövőteremtés lehetőségét. Megállapítható, hogy a Szerb állam demokratizálódásával és Európa-barát politikájával lehet, hogy lassítani tudja, de már megállítani nem a vajdasági magyarok emigrációs hajlamát. (A tanulmányt lásd a mellékletben)

2. Fiatal doktoranduszok bevonását a kutatómunkába a Magyarságkutató Tudományos Társaság fontos és folyamatos feladatának tartja, ezért három doktorandusz fejlődését és szakmai tevékenységét támogatjuk folyamatosan:

4 U.o.

7

Takács Zoltán, a Pécsi Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola 3. éves Ph.D. hallgatója, aki átadta doktori munkájának téziseit; fő kutatásterülete: A Vajdaság, mint régió – a munkaerő-kompetencia és az oktatás viszonya szempontjából. Tevékenységével jelentősen hozzásegít a Magyarságkutató kutatási eredményeinek publikálásához, elemzései szakszerűek és alaposak, ezért a Társaság kutatási szakarchívuma teljesen a rendelkezésétre áll. Szlávity Ágnes, a gödöllői Szent István Egyetem Gazdálkodási- és Szervezéstudományi doktori iskola PhD hallgatója - Vezetéstudomány szakon, akinek néhány éve támogatói vagyunk minden disszertációt támogató háttérkutatásban (az MTA Arany János Alap valamikori junior ösztöndíjasa). Most a munkaerőpiac szerbiai elemzését és ebben a vajdasági helyzetet elemezte ki statisztikai másodelemzést végezve és a korábbi ankéttolások eredményeit tanulmányozva. Kovács Krisztina, a Pécsi Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola 3. éves Ph.D. hallgatója, akinek doktori témaválasztása 2009 elejére kristályosodott ki, így 2008. évben több téma prezentálására és kiolvasására került sor (foglalkoztatottsági probléma, ágazati munkanélküliség illetve a felnőttképzés, mint válaszreakció a munkanélküliségre).

3. Új diplomás fiatalok kiképzése terepmunkára

A 2008. év során két empirikus kutatáshoz szükségeltetett kiképezni a kérdezőbiztosok hálózatát: médiakutatás és életminőségkutatás. A kérdezőbiztosi hálózat egyetemistákból toborzódott, az adattárolók (SPSS programban) közül pedig új diplomás informatikus (Kabai Beáta) kiképzésére került sor, adatelemzőként pedig Rác Lívia került újként előtérbe. Így az MTT-nek jelenleg 5 adattárolója és 3 SPSS programkezelője van. B.) Tanulmányírás A kutatócsoportok 6 tanulmányt és 5 konferencia előadást írtak meg. A tartalmi beszámoló mellékletében kb. 100 oldalon a tanulmányok kéziratai. C.) Önálló publikálás Lásd a mellékletben az MTT 13. kötetsorozatát: Regionális erőnlét. A humánerőforrás befolyása Vajdaságban. A 347 oldalas kötet szerkesztői: Gábrity Molnár Irén és Mirnics Zsuzsa; tördelő: Csernik Előd, nyomda Újvidék-Verzál Stamparija-Nyomda. Támogatók: MTA Titkársága (Budapest), MTA ENKI MTA HTMT Ösztöndíjprogram (Budapest), Regionális Tudományi Társaság (Szabadka) D.) Konferenciaszervezés és –részvételek A Magyarságkutató Tudományos Társaság a MTA támogatásával két konferenciát szervezett 2008-ban és egyre elküldte az előadót. 1. Konferenciaszervezés

1. konferencia: Regionális erőnlét, Szabadka, 2208. június 27. A konferencián két plenáris előadásra került sor: prof. Dr. Gábrity Molnár Irén (Lásd a tartalmi beszámoló mellékletében) és Dr. Mirnics Zsuzsanna pszichológus prezentációval kísért előadásai. Dr. Mirnics Zsuzsanna, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem tanára az etnikai-társadalmi identitásról született tanulmányának leglényegesebb gondolatait osztotta meg a hallgatósággal. Kifejtette, hogy szükségszerűen rá kell jönnünk arra, hogy az én és a másik megkülönböztetése analóg a saját csoport és a másik csoport megkülönböztetésével. A

8

nagycsoport-identitás témaköréhez érve megnevezte ennek 7 alappillérét, mint a közös érzelmi-motivációs hajtóerők, pozitív identifikációk, a más csoportokból érkező minősítések, a vezető(k)höz fűződő kapcsolat, a választott dicsőségek és traumák, valamint a kulturális szimbólumok, amiket részletesen megmagyarázott, majd a saját csoportról (esetünkben vajdasági magyarság) alkotott pozitív és negatív képek kapcsán kifejtette, hogy a megkérdezett egyetemisták (a szabadkai tanítóképző és közgazdasági kar hallgatói) legnagyobb része az alkalmazkodási készséget nevezte meg közösségi pozitívumként, majd következnek a szorgalom, a tolerancia, a békeszeretet és a barátságosság, míg legnagyobb negatívumunkként a passzivitást, a széthúzást, a szorongást, az irigységet és az önbizalomhiányt jelölték meg.

2. konferencia: Értelmiségünk életközelből Vajda Gábor: Az autonómia illúziója – A délvidéki magyarság eszme- és irodalomtörténete (1972–1989) című kötetének bemutatása. A rendezvény helyszíne: Szabadka, a Városi Könyvtár olvasóterme, Időpont: 2008. február 14. 2. Konferencia részvétel, plenáris előadás „Határtalan határok” című nemzetközi földrajzi konferencia, Dobogókő, 2008. 10. 26-27. Résztvevő Gábrity Molnár Irén: A szerbiai emigráció fél évszázada címmel (publikálás alatt).

A szerző abból a hipotézisből indul ki, hogy a fél évszázados, folyamatos szerbiai elvándorlási jelenség fő okai a nehézkes társadalmi szerkezetváltás, a tranzíció veszteseinek (munkanélküli) kiútkeresése, az a migrációs taszítás, ami immár két évtizede táplálja a szerbiai krízist (délszláv háború, hiperinfláció), de nem utolsó sorban a karrierépítés keresése, ami jelentősen hozzájárult az „agyelszívás” jelenséghez. Az emigrációs hullámok elsősorban nem Magyarországot érintették, hanem a fejlett nyugat-európai államokat és a tengeren túli kontinenseket. Ma a befogadó ország szabja meg, hogy ki vándorolhat be (iskolavégzettség, szakma, életkora, státusa/megélhetési garancia, nyelvtudás alapján). Célországok elsősorban az európai államok (78%): Németország, Ausztria, Svájc és Franciaország; majd a tengeren túli kontinensek (kb. 22%): USA, Kanada, Ausztrália. A mai imigránsok főleg szakemberek (informatikus, mérnök, innovátor, programozó, mikrobiológus, tudományok doktora, medikus, művész, sportoló), idegen nyelvet beszélők, kezdő tőkével rendelkezők. Az emigráció következményei főleg negatívok: anyagi veszteség (tőkeelvonás, visszatéríthetetlen képzésköltségek), szakemberhiány, demográfiai deformáció, lakosságfogyás (fiatal férfihiány). A vajdasági menekült típusok a polgárháborút megelőző időszakban (1989-91) vendégmunkás; a háború elején, a hiperinfláció idején (1992-93) távozók főleg vállalkozók; a polgárháború elől (1992-95) menekülők, feketézők, és a tanulók. Magyarországi befogadó-készség kimutatja, hogy a menekültekre vonatkozó pozitív tartalmú magatartás csökkent, mert a lakosság türelme fogy a százezres nagyságot látva. A politikai menekülteket megértően fogadják, a gazdaságiakat ellenszenvvel.

9

A Magyarságkutató Tudományos Társaság

2008. évi kutatásából a következő tanulmányok és előadások

születtek

(kéziratok a mellékletben)

10

I.

Az MTT kutatási projektum címe: Identitásunk nyomában – oktatásunk látlelete 1. téma: Identitáskutató Műhely, határon átnyúló programterveinek kidolgozása (Gábrity Molnár Irén) 2. téma: Az oktatás és felnőttképzés identitáserősítő szerepe a Vajdaságban (Gábrity Molnár Irén) 3. téma: Oktatás a Vajdaságban (Takács Zoltán) 4. téma: Délvidéki felsőoktatás jövője (Takács Zoltán) 5. téma: Az egyetemek és regionális fejlődés kapcsolata (Takács Zoltán)

II.

Az MTT kutatási projektum munka címe:

Tájegységeink humánerőforrása 1 téma: Vajdaság és a magyar nemzeti kisebbség népességének gazdasági szerkezete és változásai (1953–2002) (Mirnics Károly) 2. téma: A vajdasági magyarok EU csatlakozási vágya (Kárpát-Panel kutatás eredményeinek vajdasági adatrész-elemzése, másodlagos elemzések, összehasonlítások, cserepublikációk, konferencia előadás elkészítése)

III.

MTT konferenciák – 2008 3. konferencia: Regionális erőnlét, Szabadka, 2208. június 27. 4. konferencia: Értelmiségünk életközelből Vajda Gábor: Az autonómia illúziója – A délvidéki magyarság eszme- és irodalomtörténete (1972–1989) című kötetének bemutatása. A rendezvény helyszíne: Szabadka, a Városi Könyvtár olvasóterme, Időpont: 2008. február 14. 3. konferencia részvétel, plenáris előadás „Határtalan határok” című nemzetközi földrajzi konferencia, Dobogókő, 2008. 10. 26-27

Melléklet: MTT tevékenységének és publikációinak bemutatása

11

I.)

A kutatási projektum címe:

Identitásunk nyomában – oktatásunk látlelete

1. téma: Identitáskutató Műhely, határon átnyúló programterveinek kidolgozása (Gábrity Molnár Irén) 2. téma: Az oktatás és felnőttképzés identitáserősítő szerepe a Vajdaságban (Gábrity Molnár Irén) 3. téma: Oktatás a Vajdaságban (Takács Zoltán) 4. téma: Délvidéki felsőoktatás jövője (Takács Zoltán) 5. téma: Az egyetemek és regionális fejlődés kapcsolata

(Takács Zoltán)

12

Az oktatás és felnőttképzés identitáserősítő szerepe a Vajdaságban5

Gábrity Molnár Irén6

1. Bevezető gondolatok az identitás és az oktatás kapcsolatelemeiről

Abból a feltevésből indulok ki, hogy az anyanyelvű oktatásnak az óvodától az egyetemig jelentős hatása van a vajdasági magyarok identitására: � Elsősorban hat a professzionális identitásuk kialakítására, hiszen a szakmaválasztás

gyakran a tannyelv függvényében történik. A magyarok munkaerőpiaci helyezkedése és karrierépítésének esélye, a népszerű vagy éppen a hátrányos szakmák függvényében, végső soron e közösség (meg)maradásának a záloga is.

� A nemzeti identitás megőrzése fontos a kisebbségben élő közösség erőnlétének fenntartása, az elvándorlási hajlam csökkentése érdekében is. Márpedig a magyar tannyelvű és szellemiségű oktatásnak közvetlen nemzettudat építő szerepe van.

Kulcsfogalmak: Vajdaság, munkaerő-piaci esélyek, magyar tannyelvű szakmakínálat. 2. Oktatási reformfolyamatok, (magyar) felnőttképzés kulcskérdései Szerbiában7

Sokéves gazdasági válság után Szerbia, a 21. század elején szerkezetváltást kiváltó tranzíciós társadalmi állapotba került, azaz, lassú felépülés tapasztalható. A gazdaság sajnos még mindig elégtelen technológiai fejleszthetőséggel küzd, de az emberi erőforrás flexibilitását máris elő kell készíteni a következő évtizedekre. A lakosság iskolavégzettségi szintje (az EU elvárásokhoz képest) azért nem kielégítő, mert a felnőtt lakosság fele csak általános vagy az alatti képzést kapott, sőt az aktív lakosságából majd két millióan nem rendelkeznek szakmai kompetenciával, a munkanélküliek tényleges száma pedig megközelíti az egy milliót8. Vajdaságban (Szerbia legfejlettebb északi régiójában) is döntő jelentőségű az emberi tényező, vagyis a humán tőke. Olyan erőforrásról, fejlesztési potenciálról van szó, mely szellemi- és fizikai értékképző képességével, a lehető legrugalmasabb módon kell, hogy alkalmazkodjon a társadalmi-gazdasági változásokhoz és megfeleljen az elvárásoknak. Azoknak az elvárásoknak, melyeket egy közös cél elérése érdekében a munkáltatók, vállalkozók, befektetők és potenciális befektetők, illetve közvetve a piac állít eléjük. Alapvető jelentőségűnek kell tekinteni a közoktatási és felsőoktatási reformtörekvést, amely több hullámban indult el Szerbiában. Most súlyos hiba lenne feladni a vajdasági magyar közösség, és azon belül a szakemberréteg oktatására hivatott, anyanyelvi alapokon nyugvó, széleskörű képzési rendszer kiépítését. Rá kell ébreszteni a vajdasági magyarságot, hogy számára a folyamatos ismeret, tudás-szerzés és a tudásalapú gazdasági tevékenység felvállalása a még rendelkezésére álló fontos (egyetlen lehetséges) kitörési pont. Minden eszközt be kell vetni egy megújított értelmiségi és polgári középosztály és szakmai elitréteg 5 A témában előadás született a Nemzetiségi – nemzeti – európai identitás című konferencián a SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Felnőttképzési Intézet szervezésében, Szeged, 2008. november 12-13. 3/B Szekció. Az oktatás és a felnőttképzés identitáserősítő jelentősége 6 A szerző az Újvidéki Tudományegyetem, Közgazdaságtudományi Kar és a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar tanára, a Magyar Tudományos Akadémia (Budapest) köztestületi tagja; a Magyarságkutató Tudományos Társaság (Szabadka) elnöke, a Regionális Tudományos Társaság (Szabadka) alelnöke; [email protected] 7 Forrásanyag: empirikus kutatások: Magyarságkutató Tudományos Társaság (Szabadka) oktatáskutatások (2006, 2008) és identitáskutatások (Kárpát Panel, 2007) 8 Szerbiában a népesség száma 7 397 000 fő (2002). Ebből 293 299 magyar nemzetiségű.

13

újrateremtése és továbbépítése érdekében. Egy átfogó, a vajdasági magyarság egészét megcélzó tudásmenedzsment-koncepció eredményesen motiválná a széleskörű közösségi identitásépítést, többletteljesítmény-vállalási készséget és a szellemi tőkefelhalmozást. Ennek érdekében támogatni kell az országos (és azon belül a magyar anyanyelvű) felnőttképzési rendszer9 reformját is. A szerbiai felnőttoktatás megvalósításában a kormányelképzelés szerint10, legalizálhatók lesznek a már működő, sokféle intézményi tevékenységek közül, az állami általános iskolák, középiskolák és a központjaik, felsőoktatási intézmények és központjaik, nép-, munkás-, és szabadegyetemek, vállalatok és gazdasági asszociációk, egyesületek, kulturális intézmények, oktatási magánszervezetek, szakmai társaságok. A nemzeti kisebbségek így a magyar felnőttoktatás sem építette ki a maga intézményrendszerét Vajdaságban. Azok, akik részt vehetnek a magyar anyanyelvű lakosság továbbképzésében legtöbbször pénzhiányra és az anyaországi támogatások szükségességére hivatkoznak. A Tartományi Oktatási Titkárság ügyel a magyar tannyelvű állami közoktatási- és felső iskolahálózat minőséges megtartására, a magyar érdekeltségű községi önkormányzatok is napirenden tartják az iskolarendszer racionalizálásának kérdését, de az iskolák igazgatóinak, és az oktató központok vezetőinek továbbra sincs sok lehetőségük felnőttképzésbe fogni.11 A vajdasági iskolai hálózatépítésben főleg a kapacitásfeltöltő viselkedési magatartás érvényesül. Szakot az iskolák sokszor az érdeklődés alapján nyitnak, nem a piaci (munkáltatói) szükségletek értelmében. Piaci igény alatt a szakra jelentkezők minél tömegesebb számát értelmezik az iskolák, minél populárisabb egy szak, annál piacképesebb egy iskola, így tud mind kiterjedtebb tanulói vonzáskörzetet működtetni. Hiányos a munkamegosztás e téren a régió középiskolái között, amiért a szakok megduplázódnak, máshol a kapacitások gyakran üresen maradnak. A vajdasági középiskoláknak nincs konzisztens, egyszerűen (az érdekeltek felé publikált), követhető felnőttképzési terve (átképzés, továbbképzés, kiegészítő képzés, szakosodás). A felnőttképzés törvény hiányában egyelőre ad hoc működik. Ha felkeresik/felkérik az iskolákat, vesznek fel magántanulót, de saját menedzselésük még nincs. Az állami szektorban működő középiskolai intézmények hamarosan erőteljes racionalizációs folyamatokon mennek majd keresztül, amely a felnőttoktatás megszervezésére szánt pénzeszközök újrafelosztásában nyilvánul meg. Várható a létszámleépítés, míg a meglévő, nem megfelelő kompetenciákkal rendelkezők esetében az átszervezés. Az iskolákból frissen kikerülő érettségizőket, mint új munkaerőt a munkaerőpiac kis mértékben tudja csak alkalmazni. Hosszú a munkakeresésre szánt várakozási idő, és gyakran csak átképzések árán tudnak a potenciális munkavállalók is a szakmakeresletnek megfelelni. Főleg az általános szakok azok, amelyekből később a speciális szükségletek miatt átképzéseket, specializációkat indítványoznak. A szakképzési problémákat lokális szinteken az illetékesek párbeszédében lehet megoldani: iskolák, állami és magán intézmények, munkanélküliek, foglalkoztatás-ügyi szolgálatok. Jelenleg az iskolák és a munkaadók ritkán érintkeznek, azt is legtöbbször a munkaerőpiac és nem az iskola kezdeményezésére. Az

9 Felnőttképzés fogalom alatt ezúttal nem csak a reguláris képzésben résztvevő generációkat értem (közép- és felsőfokon), hanem a korhatártól függetlenül, a tovább- és átképzésre kényszerülteket is, akiknek nincs tanulói vagy egyetemista státusuk. 10 Lásd a felnőttoktatási stratégiai szövegét. Eredeti elnevezése: Strategija razvoja obrazovanja odraslih u Republici Srbiji; Kihírdetve 2006. december 28-án. 11 Lásd Gábrity Molnár Irén tanulmányát: Oktatásügy a térségben, In: Képzetteké a jövő, A felnőttképzés háttere Észak-Bácska iskolahálózatában, 2008. 52 oldal.

14

iskolák és a foglalkoztatás-ügyi szolgálatok szintén külön „tárgyalgatnak”, legtöbbször a munkaközvetítők kezdeményezésére. Hiányzik az aktív és nyitott iskolamenedzselés, a munkaerőpiacon lévő szakmabeli munkanélküliek átképzésének közös terve, konkrét programokkal. Általános a specializált és gyakorlatorientált képzés iránti igény. A főiskolai végzettségű speciális szaktudással, gyakorlati tudással rendelkező munkaerőre van szükség. A tartományban érzékelhető a szakadék a közép és főiskolai oktatás között, vagyis a képzésrendszer módszertanában, a szakirányok vertikális összefüggésükben nem épülnek egymásra. A hangsúly, a középfokú oktatáson van, amely egy kiforrott, tradicionális közoktatási hálóra épül. Ez a háló olyan specializált tudásátörökítést kellene, hogy meghonosítson a régióban, amely túlnövi magát az eddigi konvencionális középiskolai oktatáson. Fontos lenne a munkáltató által megfogalmazott specializált és gyakorlatorientált képzés mielőbbi megteremtése a magyar tannyelvű iskolákban is. A vajdasági munkaerőpiacon az egészségügy, a közgazdaságtan és az informatikai műszaki képzés terén kielégítőnek tűnik a szakemberlétszám, de a mezőgazdaságban szakemberhiányról beszélünk. A mezőgazdasági vállalatokban ma is nagyszámú a képzetlen munkaerő. A továbbképzési szükségleteik nincs felmérve és az esetleges bekapcsolódásuk a továbbképzésbe csak egyéni ambíciók függvénye (vállalati támogatásban sem részesülnek). Az oktatási reform előrevetíti, hogy a középiskola egyre nyitottabbá váljon. Ebben a folyamatban (különösen a magyarul oktató intézmények esetében) fontos lépés felvenni a kapcsolatot, a szomszédos Magyarország hasonló tanintézményeivel. Az intézményesített külkapcsolatokban, a partnerségen és a nyitottságon van a hangsúly. Ezek az együttműködések egyrészt tapasztalatcserét jelentenek, valamint a tanárok, tanulók betekintést nyerhetnek az európai országok eredményeibe, oktatóinak, diákjainak életébe is. Megállapítások:

A vajdasági munkaadók és vállalatok erőforrás menedzsmentje még mindig nem eléggé hatékonyan állapítja meg a képzéspótlások és a szakosítási igényeket.

Nélkülözhetetlen a régió humánerőforrás potenciálja számára egy egységes, flexibilis és mobil felnőttoktatási háló működtetése. A felnőttoktatás modalitásai közé sorolandó:

o a munkafeleslegek, nem megfelelő végzettségű személyek átképzése o kiegészítő képzések intézményesítése – karöltve a regionális/lokális szinten működő

Munkanélküli irodákkal/foglalkoztatásügyi hivatalokkal. A humánerőforrás-hiányosságok miatt a régiónak alapítani kell több nyelven működő

főiskolákat, több szakkal, gyakorlatorientált képzéssel, hogy pótolni tudja az évtizedek óta jelentkező humán kapacitásbeli hiányosságokat. Az egyes hiányszakok gyakorlatorientált, felső szintű oktatása megvalósulhat interregionális, határon átívelő főiskolai karok együttműködésével is12.

3. Esélyek a munkaerőpiacon Vajdaságban a 19-25 éves középiskolát végzettek képezik a munkanélküliek 12,1%-át. Ez által feltételezhető, hogy az oktatási rendszer kínálata hiányos és nem gyakorlatias. A változásokra érzéketlen oktatási infrastruktúra, a nem megfelelő képzések, programok képezik a feltörekvő munkanélküliség alapját. Szerbiában a legnagyobb problémát a szakközépiskolák

12 Gábrity Molnár Irén: Oktatásügy – a tudás alapú társadalom felé, In: Kistérségek életereje – Délvidéki fejlesztési lehetőségek. 2006. 112 oldal

15

szakmakínálata képezi. Ha a szakképzettségi szintek közti kereslet-eltérések társadalomgazdasági igényként fogalmazódnak meg a munkaerő-piaci hivatalok nyilvántartásaiban, akkor egyben ösztönzőleg hathatnak, az oktatási rendszer reformjára. Az aktív lakosság foglalkozás szerinti százalékos megoszlása (2002) alapján meg kell állapítani, hogy mindennek ellenére az összes aktív kereső népesség tömegében elsősorban a szerbek jutnak a legjobb munkahelyekhez. Ez látható a következő táblázatban is.

1. számú táblázat: Az aktív lakosság foglalkozás szerinti százalékos megoszlása (2002)

Szerb és magyar aktív kereső népesség Szerb Magyar

Összesen 457 436 100% 102 794 100%

Törvényalkotó, közigazgatási és gazdasági vezető 22 157 4,8% 2679 2,6%

Szakember (önálló értelmiségi) 32 309 7,1% 3985 3,9%

Szakmunkatárs (beosztott értelmiségi) 84 187 18,4% 13 275 12,9%

Irodai dolgozó 32 007 7,0% 5 205 5,1%

Szolgáltató és kereskedelmi szektorban dolgozó 56 105 12,3% 8425 8,2%

Mezőgazdasági magántermelő 59 718 13,1% 24 978 24,3%

Kisiparos 52 538 11,5% 14 792 14,4%

Gép- és gépsorkezelő és -szerelő 65 743 14,4% 15 913 15,5%

Elemi foglalkozás 39 773 8,7% 12 635 12,3%

Egyéb 12 899 2,8% 910 0,9% Forrás: Etnički mozaik Srbije prema podacima popisa stanovništva 2002. Ministarstvo za ljudska i manjinska prava Srbije i Crne Gore, Beograd 2004., 192–193. o. A magyar aktív népesség száma több mint 33%-kal csökkent 1961-2002 időszakban. Ugyanakkor az aktív keresők száma azonos maradt!13 Vajdaságban a munkanélküliek legnagyobb csoportja a fémiparból és a kereskedelemből, vendéglátóiparból és turizmusból kerül ki. Jelentős számú a mezőgazdasági és közgazdasági szakterületű munkanélküliek csoportja is, de kedvező körülménynek tudható be, hogy a legtöbb szabad munkahely az utóbbi években a kereskedelem és közgazdaság területén van. Sok szabad munkahely volt a közgazdasági, jogi és adminisztrációs szakterületen belül is (11%). A fémiparban is számos szabad munkahely volt, és a munkát talált dolgozók 10,6%-a ezen a területen helyezkedett el. Vajdaságban a 2004-es esztendőben 269 910 munkanélkülit tartottak nyilván, így a munkanélküliségi ráta 30,65% volt. A munkanélküliek között a nők és az első munkahelyüket keresők is kb. 53%-ban voltak jelen. Az inaktív népesség tágabb értelemben és meghatározásban felöleli a foglalkozását nem gyakorló, de önálló jövedelmi forrással rendelkező (például nyugdíjas) személyeket és az eltartott (tehát önálló jövedelmi forrással nem rendelkező) személyeket. Mirnics Károly statisztikai elemzései szerint, Vajdaságban a nem foglalkoztatott népesség száma és aránya állandóan nő, ugyanis 1953-ban 100 gazdaságilag aktív személyre 98 gazdaságilag inaktív kereső személy jutott; 1991-ben 108 fő és 2002-ben már 120. Az inaktív keresők, vagyis az önálló jövedelmi forrással rendelkezők száma 1953–2005 között csaknem háromszorosára

13 Lásd Mirnics Károly: Vajdaság és a magyar nemzeti kisebbség népességének gazdasági szerkezete és változásai (1953–2002), In: Regionális erőnlét (2008). 159-245 oldalak.

16

nőtt (1953-ban 68 948 fő, 2002-ben 221 165 fő). Részesedésük az összes népességben: 1953-ban 4,0%, majd 2002-ben az elképesztő 21,1%. Vajdaságban tehát 2002-ben minden ötödik lakos nyugdíjból, más jellegű önálló jövedelmi forrásból, állandóan folyósított munkanélküli vagy szociális segélyből élt. Ennek az inaktív kereső népességnek 94%-a nyugdíjból tartotta fenn magát. Megállapítás:

A magyarság pozícióvesztése kimutatható14 Az elit foglalkozások körében (állami szektor, közalkalmazott, szakképzett,

szolgáltatásban dolgozó), amelyek a presztízsszakmáknak számítanak, a magyarság részaránya alacsonyabb az országos, de a vajdasági átlagtól is.

A magyarságon belül jóval átlagon felüliek a mezőgazdaságiban dolgozók, fizikai munkát végzők, ipari- és építő munkások, és a kisiparosok aránya.

Szűk az anyanyelven folyó szakmaválasztás és képzési lehetőség. A magyar fiatalok egy része szeretne az alapképzéstől a diplomáig anyanyelvű oktatásban részesülni (a magyar hallgatók 15% tanul magyarul (főleg a pedagógusszakon); 20% részben magyarul (közgazdászok, üzleti főiskola, kertészeti és mérnökképzés) és 65% csak szerbül).

A fiatalok beiratkozási terveik ugyanezen szakok újratermelését mutatják: a középiskolát végzettek elsősorban a közgazdasági, műszaki és informatikai képzésben gondolkodnak, esetleg a második lehetőségként megjelenik terveikben a pedagógia, illetve a bölcsészeti szakok iránti igény is; a természettudományi, mezőgazdasági és jogi képzés terve kisebb mértékben jelentkezik.

4. Javaslatok a magyar szakképzés minőségének emelése céljából 1. Megteremteni a határon átnyúló regionális szakképzés irányainak és szerkezetének rövid és középtávú tervezését, a kereslet – kínálat összhangját megteremtő előrejelző, statisztikai és monitoring rendszerét. 2. Bevezetni a standardizált csoportos pálya és szakmai orientációs foglalkozásokat a közép- és felsőoktatás minden szintjén. A korában kialakult párhuzamosságokat egységes integrált rendszerbe összefogni, biztosítani a kommunikációt az átjárhatóságot és a folyamatos továbbképzést. 3. Az anyanyelvű és magyar szellemiségű oktatásnak nemzeti identitásmegtartó ereje van. Folyamatosan fel kell világosítani a magyar szülőket, hogy gyermekük anyanyelvű oktatása nem hátrány, hiszen éppen a több nyelv használata válik majd előnyére a munkaerőpiacon (a pluszenergia befektetés elfogadása). Ezen kívül, a vajdasági magyarság számára fontos a folyamatos ismeretszerzés és a tudásalapú gazdasági tevékenység felvállalása, mint megmaradási esély. Ezért kell támogatni és növelni, a továbbtanulási hajlamot. Összegző konklúziók: A vajdasági magyarok nemzeti identitásvesztésének okai elsősorban a természeti-ökológiai örökség vesztése (termőföldtulajdon, élőhely leszűkülése, mobilitás gyengülése), másodsorban a demográfiai szerkezetváltozások (elöregedés, emigráció és betelepítések által kiváltott lakosságfogyás), harmadsorban a gazdasági erőtlenség és a társadalmi-politikai élet

14 Többet a megállapítás argumentumairól lásd: Gábrity Molnár Irén: Oktatásügy a térségben, In: Képzetteké a jövő, A felnőttképzés háttere Észak-Bácska iskolahálózatában, 2008. 59-60 oldal.

17

peremléte és végül a társadalmi örökség sorvadása (kulturális, vallási másodrendűség megélése, nyelvhasználati gondok)15. A vajdasági magyarok viszonylagos lemaradása az iskolai végzettség alapján (főleg az érettségit nyújtó középiskolai és az egyetemi végzettség terén) nem a gyengébb képességeik miatt van, de esélyegyenlőtlenségük növekszik az államnyelv ismeretének hiánya és az anyanyelvű iskolai tagozatok vagy a minőséges tanári káder, tankönyvek nélkülözése miatt. Növelni kell a magyarság képzettségi szintjét és az oktatás minőségét minden szinten – továbbtanulási hajlandóság motiválása új ösztöndíj-támogatásokkal, tehetséggondozó programokkal, munkahelyi kilátásokkal. Ez elérhető többek között, színvonalas magyar nyelvű középiskola-központok megszervezésével (Szabadka, Zenta), a szórvány oktatási program kidolgozásával, magyar szakkollégiumi központok építésével (Újvidéken és Nagybecskereken). Az anyanyelvű oktatásnak az iskolában kettős hatása van a vajdasági magyarok identitására:

Elsősorban hat a professzionális identitásuk kialakítására (a szakmaválasztás gyakran nem a munkaerő-piaci elvárások alapján, hanem a tannyelv függvényében történik).

Fontos a nemzeti identitás megőrzésében (az anyanyelvű és magyar szellemiségű oktatásnak közvetlen nemzettudat és közösségépítő szerepe van).

Felhasznált irodalom:

1. Gábrity Molnár Irén: Tájidentitásunk a materiális és immateriális tényezők ölelésében,

In: Regionális erőnlét (Szerk.: Gábrity Molnár Irén, Mirnics Zsuzsa), Szabadka: Magyarságkutató Tudományos Társaság (mtt 13). 2008. pp. 9-72.

2. Mirnics Károly: Vajdaság és a magyar nemzeti kisebbség népességének gazdasági szerkezete és változásai (1953–2002), In: Regionális erőnlét (Szerk.: Gábrity Molnár Irén, Mirnics Zsuzsa), Szabadka: Magyarságkutató Tudományos Társaság (mtt 13), 2008. pp. 159-245.

3. Gábrity Molnár Irén: Oktatásügy a térségben, In: Képzetteké a jövő, A felnőttképzés háttere Észak-Bácska iskolahálózatában, (Szerk.: Gábrity Molnár Irén), Szabadka: Regionális Tudományi Társaság, 2008. pp. 31-108.

4. Gábrity Molnár Irén, Rác Lívia: Vajdaság (Szerbia) - KÁRPÁT PANEL, In: A Kárpát-medencei magyarok társadalmi helyzete és perspektívái, Gyorsjelentés, (Szerk.: Papp Z. Attila, Veres Valér), Budapest: MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet (Budapest)). 2007. pp. 120-184.

5. Gábrity Molnár Irén: Oktatásügy – a tudás alapú társadalom felé, In: Kistérségek életereje – Délvidéki fejlesztési lehetőségek. (Szerk.: Gábrity Molnár Irén, Ricz András), Szabadka: Regionális Tudományi Társaság, 2006. pp: 103-129.

6. Etnički mozaik Srbije prema podacima popisa stanovništva 2002. Beograd: Ministarstvo za ljudska i manjinska prava Srbije i Crne Gore, 2004. pp. 192–193.

7. Strategija razvoja obrazovanja odraslih u Republici Srbiji (Službeni glasnik RS br. 55/05, javítva 75/05), 2006. december 28. pp. 1-17. Letöltve: 2008. 12. 27.

8. Honlap: http://www.mps.sr.gov.yu/upload/dokumenti/srednje/STRATEGIJA%20RAZVOJA%20OBRAZOVANJA%20ODRASLIH%20U%20REPUBLICI%20SRBIJI.pdf

15 Gábrity Molnár Irén: Tájidentitásunk a materiális és immateriális tényezők ölelésében, In: Regionális erőnlét, 2008. 69 oldal.

18

Summary The educational programs of Serbian schools are rigid and its conservative professionalizing system has resulted the hopeless situation of the unemployed. The Hungarian community’s situation on the basis of their willingness to further educate and labor market opportunities is much worse in comparison to the majority nation. It is essential that the Hungarian educational institutions cooperate with the representatives of the Department of Employment and the employers when planning the offer of professions in the region inhabited by Hungarians in North Vojvodina. When modeling the adult education the following principles have to be taken into consideration: wide, flexible, practical educational programs that follow the market needs. It is important that the Hungarian elite of Vojvodina formulate their idea about the human resource development of the region. It is advisable to closer the Hungarian professional education towards the standards of the unifying European secondary school and higher educational systems. The education in mother-tongue has two effects on the identity of Hungarians in Vojvodina: first, it influences the formation of the professional identities (as the choice of profession depends on the educational language), second, it is essential for the preservation of the national identity (the Hungarian educational language and education has a direct effect on the national identity and has a community building role, as well). Keywords: Vojvodina, labor market opportunities, profession education in Hungarian.

# # #

Az oktatAz oktatáás s éés felns felnőőttkttkéépzpzéés s identitidentitááserserőőssííttőő szerepe szerepe

VajdasVajdasáágbangban

GGáábrity Molnbrity Molnáár Irr Iréén, egyetemi tann, egyetemi tanáárr

[email protected]

SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Felnőttképzési Intézet2008. november 12. Szeged

19

Oktatás a Vajdaságban

Takács Zoltán16

Szerbián belül a Vajdaság, mint régió oktatásával kapcsolatos aktuális problémák elemzésére kerül sor a tanulmányban. A Kárpát Panel 2007 kutatási projekt adatainak másodelemzésével, majd további szakirodalmi feldolgozással közelít a tanulmány a kisebbség által megélt, megtapasztalt oktatási közeghez. Sor kerül a lakosság (azon belül a magyarság) képzettségi struktúrájának rövid bemutatására, kiemelve azon egyenlőtlenségeket, amelyek az oktatás hiányosságaiból fakadóan, egyre fokozzák – konzerválják a felszínre kerülő esélyegyenlőtlenségeket. A kisebbséghez tartozás által megtapasztalt differenciált oktatási esélyek, valamint a származási, képzési, nyelvismereti, iskolaválasztási, területi és egyéb esélykülönbségek új továbbképzési igényeket fogalmaznak meg a magyarság, illetve a többnemzetiségű Vajdaság esetében. Vajdaság képzettségi összetétele a XXI. század elején A jugoszláv népesség, azon belül a Vajdasági lakosság képzettségi struktúrája az elmúlt fél évszázadban hatalmas fejlődési folyamaton ment keresztül. A változások reprezentatív példája az írástudatlanok részarányának csökkenése (1921-ben 50. 5%, 2002-ben 3. 6% - Szerbiára vonatkoztatva). A népesség iskolázottságának változását Mirnics három szakaszra tagolva elemzi: először az általános oktatási-iskoláztatási hálózat kiépítése történik meg, majd a második szakaszban biztosítják a népesség alap iskolázottságát, míg a harmadik szakaszban növekszik a népesség középiskolai és felsőoktatási részvétele, azaz egy magasabb képzettségi struktúra alakul ki a társadalomban (Mirnics, 1998). 1. táblázat: A 15 év feletti vajdasági lakosság iskolavégzettségi statisztikái

Népszámlálás Összesen Általános iskola 3.

osztályáig

4-7 osztály Befejezett általános

iskola

Középiskola Főiskola, egyetem

Abszolút számokban: 1953 1 268 302 349 959 711 889 88 171 105 473 6 982 1961 1 360 824 316 779 732 765 120 432 170 552 16 855 1971 1 539 760 273 735 689 037 234 398 293 871 43 356 1981 1 629 497 218 286 345 550 517 009 442 220 83 833 1991 1 627 459 171 056 373 723 411 552 537 333 120 689 2002 1 709 778 110 103 245 663 425 564 751 182 162 081

Százalékos összetétel -% 1953 100 27. 6 56. 1 7. 0 8. 4 0. 6 1961 100 23. 3 53. 8 8. 8 12. 5 1. 2 1971 100 17. 8 44. 7 15. 2 19. 1 2. 8 1981 100 13. 4 21. 2 31. 7 27. 2 5. 1 1991 100 10. 5 23. 0 25. 3 33. 0 7. 4 2002 100 6. 4 14. 4 24. 9 43. 9 9. 5

Forrás: Vajdaság Autonóm Tartomány, Đurđev. 2007 Az egyetemi és főiskolai végzettséggel rendelkezők hányada az 1953. évi népszámláláskor mindössze fél százalék volt. A képzettségi szint gyors növekedését a II. világháborút

16 A Pécsi Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola 3. éves Ph.D. hallgatója, a szabadkai Magyarságkutató Tudományos Társaság kutatója, a Magyarkanizsa Egészségház számvevőségének vezetője.

20

követően az iskolarendszer fejlesztése és a gazdasági fellendülés segítette elő. Tömegessé vált az általános iskolai képzés, valamint a szakképzés. Az 1970-es éveket követő ipari fejlődés hozta változások tetőpontját. A lakosság képzettségi szerkezetének regionális különbségei is szembetűnők. A Vajdaság területén az oktatásnak már a Monarchia idején komoly tradíciója volt, s emiatt itt a képzettségi szint alakulása messze kedvezőbb értékekkel volt jellemezhető, mint Szerbia középső részén. A regionális összehasonlításban a képzettségi szint mutatói a Bácskában az egész II. világháború utáni időszakban általánosságban jobbak voltak a vajdasági átlagnál, míg a Bánság és a Szerémség átlag alatti értékeket mutatott. Ennek okai a Bánság periférikus helyzetében, valamint a mezőgazdasági lakosság magas arányában keresendők, valamint abban, hogy a II. világháborút követően az elvándorolt német lakosság helyébe érkező nagyszámú betelepített lakosság az akkori Jugoszlávia elmaradottabb területeiről származtak (kolonizáció), akik között sok volt az írástudatlan is. (Nagy, 2007) Regionális összehasonlításokban a Vajdaság népessége a legutóbbi népszámlálás adatai szerint (is) fejlettebb képzettségi szerkezettel rendelkezik, mint Közép-Szerbia, illetve összességében Szerbia. Az írástudatlanok részaránya a 15 évnél idősebb lakosságban alacsonyabb (2. 52%), mint Szerbiában (3. 64%), vagy Közép-Szerbiában (4. 05). Befejezett általános iskolai végzettség 1%-kal nagyobb, mint a két említett területi entitással esetében. A középiskolai végzettség mintegy 3%-kal jobb az országos áltagtól, Közép-Szerbiai képzettségi szinttől. Viszont a felsőfokú (főiskolai, egyetemi) végzettek körében a Vajdaság esetében 2%-os lemaradást tapasztalunk. Ez az egyetemi végzettség esetében a kifejezettebb (Népszámlálás, 2002). 2. Táblázat: Iskolázottsági különbségek az etnikumok között - %

Nemzeti közösségek

Iskolai végzettség nélküli

3. osztályig

4-7. osztály

Általános iskola

Középiskola

Főiskola Egyetem

Szerb 5. 42 1. 94 13. 73 23. 06 42. 23 4. 65 6. 69 Montenegrói 2. 49 0. 95 5. 00 16. 83 48. 14 8. 72 16. 35 Albán 12. 38 1. 10 13. 58 44. 96 16. 63 1. 87 2. 36 Magyar 2. 11 3. 09 20. 95 29. 76 37. 34 3. 28 3. 03 Horvát 2. 08 2. 40 22. 91 27. 81 38. 77 3. 06 2. 84 Szlovák 1. 60 1. 70 22. 82 31. 99 34. 87 2. 99 3. 20

Forrás: UNDP alapján Kajári, 2006. A 2. számú táblázatból láthatjuk, hogy az etnikumok közötti képzettségi eltérések is jelen vannak a régió népességében. A magyarok képzettségbeli hiányosságai a többségi nemzettel történő összehasonlításban a középiskolai, valamint a felsőfokú végzettség esetében a legkifejezettebbek. Mindkét esetben a hátrány cca. 5%-os képzettségi részaránnyal mérhető (közép és felsőfok). Az egyetemi végzett magyarok részaránya a 15 évnél idősebb lakosságban cca. 3%-kal alacsonyabb, mint a többségi nemzeté. További regionális – területi jellegű elemzésekből láthatjuk, hogy azokban a községekben, ahol erős oktatási intézmények működnek (középiskolák, főiskola) ott meghaladja a lakosság iskolai végzettsége (akár a szinte 80-90%-os abszolút magyar többségű községekben is) a Vajdasági/Szerbiai átlagot (Pl. általános iskolai végzettség Magyarkanizsa, Óbecse, Kishegyes, Ada). A kis mezővárosok a képzettség további szintjein nem szolgálnak elégséges részarányokkal. Szabadka, mint csomóponti régió, Észak-vajdaság regionális központja a középiskolai és főiskolai végzettségű lakosság részarányával meghaladja a vajdasági képzettségi adatokat, viszont nem tud olyan képzettségi struktúrát elérni, mint pl. a Dél-

21

bácskai régió, ahol az egyetemi végzettséggel rendelkező lakosság aránya 8% körül mozog (Újvidéki Egyetem, egyéb társadalom-gazdasági okok miatt). 3. Táblázat: A vajdasági többségében magyar lakta községek 15 év feletti lakosságának iskolai végzettsége relatív számokban

Régió

Iskolai végzettség

nélkül

Általános iskola 3.

osztályáig

4-7. osztály

Befejezett általános

iskola

Középiskola Főiskola Egyetem

Vajdaság 4. 4 2. 0 14. 4 24. 9 43. 9 4. 3 5. 2 Észak-Bácska 2. 6 2 0 16. 2 27. 0 43. 1 4. 4 4. 7 Észak-Bánát 3. 5 3. 5 2. 8 18. 8 39. 4 3. 8 3. 6

Magyar többségű községek Szabadka 2. 2 1. 6 15. 3 26. 5 44. 3 4. 8 5. 1 Topolya 3. 8 3. 0 19. 0 28. 0 39. 1 3. 5 3. 6 Kishegyes 3. 5 3. 1 17. 2 29. 3 41. 0 3. 0 2. 6 Ada 2. 2 2. 6 20. 6 28. 8 38. 5 3. 8 3. 1 Magyarkanizsa 2. 1 3. 2 23. 8 30. 9 34. 8 3. 0 2. 1 Zenta 2. 3 2. 0 18. 8 26. 2 41. 3 4. 8 4. 5 Csóka 2. 7 4. 5 24. 3 27. 9 35. 1 2. 9 2. 2 Óbecse 3. 6 3. 0 17. 4 30. 3 37. 6 3. 4 3. 8

Forrás: Népszámlálás. 2002 Kor szerinti megoszlásban, mind a szerb és mind a magyar nemzetiségűek esetében a 25-35 éves korosztály rendelkezik a legmagasabb iskolai végzettséggel. Összegezve: a magyarok általános iskolai végzettsége jobb, mint a többségi nemzeté, viszont a képzettség további szintjein lemaradások tapasztalhatók. Gábrity ezen adatok ismeretében veti fel az anyanyelvű iskolahálózat, az egyenlő esélyek, a kishitűség problémáját, a délvidéki magyarságot illetően (Gábrity, 2003). Oktatás és Képzés a Kárpát Panel 2007 tükrében

A 2007-ben, a Vajdaságban végzett Kárpát Panel kutatás17 – a vajdasági magyarságot érintő, oktatás/kutatásra vonatkozó – empirikus eredményeiről számol be röviden a tanulmány soron következő fejezete.

Az empirikus kutatás által felölelt minta minden téren reprezentálja a vajdasági magyarságot. A kutatás oktatással, képzéssel kapcsolatos kérdéssoraiban a megkérdezettek nyilatkoztak a képzettségi szintjükről, végzettségükről, korukról, nemükről, származási hátterükről, majd a kapott válaszok alapján kereszttáblák segítségével történtek további elemzések. A parciális kutatási eredmények elemzésének célja a kisebbségi közegre jellemző, általános összefüggések megfogalmazása, a kiemelkedő egyenlőtlenségek megjelölése, majd ezek ismeretében a tanulmány következtetéseinek megfogalmazása.

17 A Kárpát Panel kutatás a Vajdaságban 380 fős mintával készült, 2007-ben (többlépcsős, véletlen mintavételi módszerrel, a háztartások szintjén, a személyek szabad kvótás rendszerben történő kiválasztásával). A mintavételi lépcsők alapja: a régió, körzetek, azon belül főleg a magyarlakta községek, majd a települések. A kérdőívezés 17 vajdasági községben, azon belül pedig 26 településen Bácskában és Bánátban folyt (Szerémség kivételével, a magyar lakosság alacsony száma miatt). A minta megoszlása tömb – szórvány viszonylatban: 65-35%. A válaszadók 49%-a falun, 51%-a pedig városban él. A minta szociodemográfiai jellemzői: a megkérdezettek 58%-a nő, 48%-a férfi, családi állapotuk szerint 61%-a házas, a többi egyedül él, vagy özvegy, 71%-uknak van gyermeke. A Kárpát Panel által képviselt minta korstruktúrában is reprezentálja a vajdasági magyarságot, ami azt jelenti, hogy: 30%-uk 18-34 éves, 35%-uk a 35-54 éves, míg 35% az 55 év felettiek korcsoportját képviseli (Gábrity - Rác, 2007a).

22

A szerbiai/vajdasági megkérdezettek az iskolai végzettségre vonatkozó kérdés megválaszolása során kilenc válaszlehetőség közül választhattak: 1 - általános iskola, 2 – szakiskola, 3 – szakközépiskola, 4 – gimnázium, 5 – technikum, 6 – főiskola, 7 – egyetem, 8 – magiszteri, 9 – Ph.D., egyéb posztgraduális képzés. A válaszadók 7%-a jelenleg is tanul, a többi megkérdezett befejezte a tanulmányait. A tanulmányaikat befejezett válaszadók közül (N=328) legtöbben általános iskolát végeztek: 33,3%. Minden negyedik megkérdezett szakközépiskolát (érettségit nyújtó képzés) fejezett be, míg 17,6%-uk hároméves szakiskolát végzett. A kérdőívezés során adatot szolgáltató vajdasági magyarság 7,8%-a rendelkezett egyetemi végzettséggel, főiskolát pedig 6,7%-uk fejezett be. Az 1. ábra szemlélteti ezen arányokat (ez némely esetben jobb, mint a régió népességének iskolavégzettsége, ld. Képzettségi összetétel).

1. ábra: A magyar lakosság (N=328) legnagyobb iskolai végzettsége

33,3

17,6

25,1

4,3

2,4

6,7

7,8

2,7

0,0 5,0 10,0 15,0 20,0 25,0 30,0 35,0

általános iskola

szakiskola

szakközépiskola

gimnázium

technikum

főiskola

egyetem

egyéb

Forrás: Kárpát Panel 2007.

A tanulmányaikat befejezett válaszadók esetében - a 2. és 3. ábrán láthatjuk, hogy jelentős különbségek mutatkoznak meg férfiak és nők, valamint a falusi és a városi lakosság között. Az általános iskolát végzettek körében a nők, a szakiskolát és főiskolát/egyetemet végzettek körében pedig a férfiak vannak többségben. A válaszadó férfiak nagyobb százaléka fejezett be gimnáziumot, mint a válaszadó nők. Falun legtöbben általános iskolát végeztek. A szakiskolai oktatás a válaszadók által szolgáltatott információk alapján mindenki számára elérhető, kisebb különbségek jelentkeznek csak a falun és városon élő vajdasági magyar lakosságot szakiskolai végzettségét illetően. Gimnáziumi tanulmányokat is inkább az urbánus településeken élő magyar lakosság folytatott. A magasabb végzettségi szinteken pedig (főiskola, egyetem és posztgraduális képzés) egyértelműen felülreprezentáltak a városban élő.

2. ábra: Nemek szerint megmutatkozó különbségek a vajdasági magyar lakosság iskolázottsága terén

23

26,9

37,7

33,3

50,0

37,7

42,7

3,8

8,6

6,7

19,2

15,9

17,3

0,0 10,0 20,0 30,0 40,0 50,0 60,0 70,0 80,0 90,0

férfiak

nők

összesen

általános iskola szakiskola gimnázium, technikum felsőfokú

Forrás: Kárpát Panel 2007. 3. ábra: A lakhely következtében megmutatkozó különbségek a vajdasági magyarság végzettségében

45,9

16,2

32,5

40,7

45,9

43,1

3,0

11,7

6,9

10,4

26,1

17,5

0,0 10,0 20,0 30,0 40,0 50,0 60,0 70,0 80,0 90,0

falu

város

összesen

általános iskola szakiskola gimnázium, technikum felsőfokú

Forrás: Kárpát Panel 2007.

Az alábbiakban található 4. ábra a lekérdezett személyek életkora és iskolázottsági szintje közti különbségekre hívja fel a figyelmet. Az oktatás magasabb szintjeit egyértelműen a fiatalabb generációk érik el mindinkább. Szakiskolai, szakközépiskolai végzettséggel a fiatalabb (18-34 éves) generációk több mint 10%-kal nagyobb arányban rendelkeznek, mint a 34-54 évesek, míg az 55 év felettiekkel összehasonlítva ez az eltérés 20% körül mozog. Hasonló eltérések figyelhetők meg a gimnáziumi végzettség, de leginkább a felsőfokú végzettség és a megkérdezettek kora között. Itt jellemzően a fiatalabb generációk rendelkeznek magasabb iskolai végzettséggel. Ezen eltérések hátterében a közép- majd a felsőoktatási intézmények fokozatos expanziója, kifejezett tömegesedése, valamint az iskolai életszakasz meghosszabbodása áll. 4. ábra: Iskolázottsági különbségek a vajdasági magyar lakosság korösszetételében

24

18,7

30,2

50,0

33,3

52,0

41,7

35,7

42,7

9,3

7,3

3,6

6,7

20,0

20,8

10,7

17,3

0,0 10,0 20,0 30,0 40,0 50,0 60,0 70,0 80,0 90,0

18-34 között

35-54 között

55 év felett

összesen

általános iskola szakiskola, szakközép gimnázium, technikum felsőfokú

Forrás: Kárpát Panel 2007. Délvidéki magyarok a vajdasági felsőoktatásban A Vajdaságban, a 2004/2005-ös tanévben összesen 3 142 magyar nemzetiségű tanuló tanult az Újvidéki Egyetem karain illetve a tartomány főiskoláin. A magyar egyetemisták száma 2 298, míg a főiskolai hallgatók száma 844 volt. 5. ábra: Az Újvidéki Egyetemen, vajdasági főiskolákon tanuló magyar hallgatók

0

500

1000

1500

2000

2500

1997/1998

1998/1999

1999/2000

2000/2001

2001/2002

2002/2003

2003/2004

2004/2005

Főiskolások

Egyetemi hallgatók

Forrás: Tartományi Oktatásügyi és Művelődési Titkárság. 2006.

Az 1997-2005 közötti időszak egy országos viszonylatban is érvényes trendet rajzol ki a tartomány felsőoktatási kontingensében: az egyetemre iratkozók száma a 2000-res évtől határozottan megnövekszik, míg a főiskolán való tanulást egyre kevesebben preferálják. Ez fordítottan érvényes a magyarokra: a magyar diákok egyre nagyobb számban iratkoznak főiskolákra, míg az egyetemen tanulók száma stagnál. A rendezetlen magyar nyelvű felsőoktatás miatt a magyar hallgatónak kevés lehetősége van az állami karokon és főiskolákon, anyanyelvén tanulni. Mindössze 1/3-uk tanul anyanyelvén, vagy részben anyanyelvén (főleg a szabadkai karokon, főiskolán), míg 2/3-uk szerb nyelven

25

végzi egyetemi/főiskolai tanulmányait, főleg az Újvidéki Egyetem karain18. A vajdasági magyar fiatalokra jellemző a tannyelv szerinti iskolaválasztási preferencia, ugyanis állandósult problémát jelent a magyar fiatalok szerb nyelv tudása. Ez abszolút mértékben formálja a fiatalok szerb felsőoktatási rendszerről, szerbiai egyetemekről alkotott képét. Sokan nem vállalják a megpróbáltatásokat, esetleg kudarckerülő (esetenként energiatakarékos) magatartást tanúsítanak, konzisztensen cselekednek, racionális (költség-hatékony) döntésekre törekednek, mert tudják magukról, hogy melyik nyelven képesek sikeresen továbbtanulni, diplomát szerezni, munkaerő-piaci helyzetüket megalapozni. A legközelebbi városban választanak felsőoktatási intézményt. Nem cél a több diploma. Sokkal inkább a sikeres munkába állás, és az azt követő folyamatos átképzések/képzések tudatos vállalása. A hallgatók érzik a felsőoktatás hiányosságait (elméleti tudás-átörökítés, gyakorlat hiánya, elhidegülő tanár-diák viszony, taneszközök-, infrastruktúra hiánya, stb.). Határozott elképzelésük van a jó felsőfokú képzésről (versenyképes tudás, dinamikus, multidiszciplináris programok, több nyelven, felszerelt körülmények között, és nem utolsó sorban külföldön is konvertálható diploma, stb.). Ezek hiányában a vajdasági magyar fiatal nem torpan meg a külföldi továbbtanulástól sem, ami a későbbiek során kivándorláshoz, kitelepüléshez vezet (tanuló-egyetemista, munkavállaló fiatal, vállalkozó fiatal). A magyaroknál alulreprezentáltság észlelhető a felsőoktatásban, és ez a munkaerőpiac bizonyos, privilegizált szféráiban is megnyilvánul. (Gábrity, 2007b)19. A válaszadók (Kárpát Panel, 2007) arra a kérdésre, hogy: „milyen nyelven végezte az iskolát (a legmagasabb iskolai szinten)?” nem szolgáltak meglepő válaszokkal. Egy kiterjedt és stabil általános iskolai háló meglétét támasztja alá a megkérdezettek válasza. Az általános iskolát több mint 90%-uk magyarul fejezte be. Az anyanyelvű oktatás az oktatás magasabb szintjein már problémákba ütközik. Szakiskolát a válaszadók 65. 9%-a, gimnáziumot pedig 75. 6%-a fejezett be magyarul. Ebből is látszik, hogy a vajdasági magyarság nem tudja anyanyelvén bejárni a teljes oktatási vertikumot. A felsőfokú végzettség megszerzése során a megkérdezettek 44. 7%-a tanult magyarul a Vajdaságban. Szakok szerint vezetnek a pedagógusok, majd a műszaki és a közgazdász végzettségűek következnek. Az 6. és 7. ábra által bemutatott válaszok, empirikus kutatáseredmények közti összefüggések értelmezésével, azok a szakok dominálnak, amelyeket magyarul, vagy részben magyarul lehet hallgatni Vajdaságban. Szakválasztási korlátokkal szembesülnek a fiatalok. Ők mindenképpen szeretnének felsőfokú végzettségre szert tenni, de ez számukra csak abban az esetben érhető el, ha anyanyelvükön tanulhatnak (vagy részben, vagy teljes egészben), a környezet nyelv (szerb) nem elégséges ismerete20 egyszerűen kiszorítja őket a felsőoktatási intézmények sokszor gazdagabb, államnyelven kínált programjaiból.

18 Pontosabb adatokkal a magyar hallgatók tanítási nyelv szerinti megoszlására a 2000/2001-es tanévből rendelkezünk (Gábrity, 2003). Az említett tanévben a magyar egyetemisták 71. 2%-a tanult szerb nyelven, részben magyarul 22. 8%-uk, míg tisztán magyar nyelven 6%-uk tanult mindössze. A főiskolai képzésben kedvezőbb az arány, ugyanis a hallgatók 50. 5%-a tanul magyar nyelven (részben 13. 6%, míg tisztán magyar nyelven 36. 9%-uk). A magyar főiskolai tanulók megközelítőleg fele tanul szerb nyelven. 19 MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének Kárpát-medencei közös kutatása (Gábrity, 2007b) 20 A Mozaik 2001-es kutatás során a vajdasági (magyar) fiatalok a „jól beszélt” nyelvek kategóriájában, magukat legtöbben a szerb nyelv, mint környezetnyelv után az angol, majd a német nyelvhez sorolták. A fiatalok 79%-a beszéli jól a környezetnyelvet. Erős regionális alapokon létrejövő egyenlőtlenségek határolják be a környezetnyelv ismeretét (tömb – szórvány). Nem tanul meg minden magyar fiatal szerbül. Mindezek a „nyelvi barikádok” a fiatalok érvényesülési esélyeit korlátozzák, és növelik az esélyegyenlőtlenséget. Angolul 22%-uk, míg németül mindössze 6%-uk beszél jól. Más idegen nyelvek, mint pl.: olasz, francia, spanyol, orosz részaránya igen alacsony. Mozaik, 2001. MTT archívuma

26

6. ábra: A tannyelv és a legmagasabb iskolai végzettség közti összefüggések a magyar lakosság körében

65,9

78,6

44,7

6,6

28,0

7,1

47,1

0,0

6,1

14,3

8,2

0,0 10,0 20,0 30,0 40,0 50,0 60,0 70,0 80,0 90,0

általános iskola (N=121)

szakiskola (N=132)

gimnázium és technikum

felsőfokú (N=85)

magyarul szerb más nyelven

Forrás: Kárpát Panel 2007. 7. ábra: A felsőfokú végzettséggel rendelkezők tudományágak szerinti megoszlása, %-ban (N=43)

20,9

16,3

14,0

7,0

7,0

7,0

27,9

0,0 5,0 10,0 15,0 20,0 25,0 30,0

pedagógusi

műszaki, ipari

közgazdasági

jogi

bolcsész, társadalomtudományi

egészségügyi

egyéb

Forrás: Kárpát Panel 2007. A vajdasági magyar fiatalok tipikus karrier-útjainak alakulása egyértelműen kapcsolatba hozhatóak a jellegzetes nyelvtudás-típusokkal, amelyeket a fiatalok képviselnek. Gábrity 2007-es empirikus kutatásaiban a sikeres karrier feltételezi: az anyanyelv kitűnő (jeles), az államnyelv szintén kitűnő (jeles) ismeretét, majd további egy idegen nyelv közép vagy felsőfokú, és a második idegen nyelv „jó” ismeretét. Az anyanyelvüket jól, az államnyelvet elégségesen és egy idegen nyelvet középfokon ismerő vajdasági fiatalok középszerű karriert futnak be. Sikertelen szakmai előrehaladás nehezíti azon fiatalok helyzetet, akik keverik a két állandó használatban levő (magyar és szerb) nyelvet, és gyengén, infunkcionálisan rendelkeznek egy idegen nyelvvel (Gábrity, 2007b). A nyelvismeret fontossága - legyen szó bármilyen összetételű, vegyes, vagy etnikailag homogén környezetről - megkérdőjelezhetetlen. Az etnikai környezet sajátosságai, egyfelől megkövetelik az egyéntől a környezet nyelvének ismeretét (nem kötelezően anyanyelv) a társadalmi kommunikáció megteremtése miatt, ahol maga az érdekérvényesítés, az egyén

27

érvényesülése valósul meg ez által, másfelől a társadalom „nyitottsága” újabb- és újabb lehetőségeket kínál az egyének számára az önmegvalósításra egy globális „soknyelvű” multietnikai színtéren. További – a vajdasági magyarságot is kifejezetten érintő egyenlőtlenség, a felsőoktatási intézmények területi koncentráltságából adódik. A Vajdasági régió felsőoktatására jellemző az intézmények tartományközpontban történő koncentráltsága, a régió északi részének marginalizálódása. Az Újvidéki egyetem 70. 3%-ban, míg pl. Szabadka csak 17. 7%-ban tud hozzájárulni a felsőoktatási hálózat kapacitás-megosztásához. A Szerbiában tanuló magyar hallgatók fele Szabadkán tanul (46. 05%-a), majd 6. 49% Nagybecskereken, 6. 14% Zomborban, és Újvidéken 40. 48%. A többi kihelyezett tagozattal működő vajdasági városkában (Nagykikinda, Fehértemplom) a számuk elenyésző, 1% alatt mozog.. Az észak-Bácskában működő néhány kar tömöríti szinte teljes egészében a vajdasági magyar elit felnövekvő generációit. A Vajdaságon belül egyetlen vajdasági állami egyetemi központ látja el - az ország 27,8%-t képviselő tartományi felsőoktatási térséget, míg a Közép-Szerbiai egyetemi képzés 4 állami alapítású egyetemi központban zajlik. Az intézményi megoszlás okolható a felszínre kerülő képzettségbeli regionális egyenlőtlenségekért és a vajdasági magyarok által képviselt „kényszerű” iskolaválasztási preferenciák kialakulásáért egyaránt (Takács, 2008a).

Ezen tények ismeretében ki lehet jelenteni, hogy a vajdasági magyarság legnagyobb, az oktatás területén jelentkező esélyegyenlőtlenséget a felsőoktatásban tapasztal: szakmai (kényszerű iskolaválasztási preferenciák), nyelvi (anyanyelv) és képzettségi szintbéli (preferált főiskolai tanulmányok) korlátokkal szembesülve.

*** Az oktatáson belül, a felsőoktatás által termelt regionális egyenlőtlenségek problémája mindenképpen megoldásra szorul. A Délvidéki magyarság helyzete e téren igen összetett: a továbbtanulási hajlandóság kisebb, mint a többségi nemzeté, a gyermekek száma folyamatosan csökken, valamint a továbbtanulás dimenziója nem csak a szándékon múlik, de a hozzáférésen is. „A kisebbségekhez tartozás olyan önálló faktornak tekinthető, mely a származáson túl is differenciálja az iskoláztatási esélyeket” (Pásztor, 2004). Pásztor Felvidéki vonatkozású következtetéseiben a „magyar nemzetiséghez való tartozás csaknem két évvel csökkenti a gyerekek iskolában eltöltött éveinek számát” (Pásztor, 2004). Az esélyegyenlőség hasonló feltételei között, nem okoz nagy meglepetést az a tény sem, hogy a vajdasági magyar főiskolások, egyetemisták részaránya fele akkora, mint a vajdasági 15 és 35 év közötti lakosságé (4.24% a magyarok esetében, míg 8.60% a vajdasági lakosság esetében). A nemzeti kisebbségek felsőfokú képzettségében is hasonló arányú különbségek mutatkoznak. A magyarok mintegy 6.3%-a, míg a többségi nemzet 11.3%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Az egyetemet végzettek aránya a magyarok körében igen alacsony (a 15 évnél idősebb lakosság 3. 3%-a) 21. A magyar egyetemisták részaránya az összes vajdasági hallgatói létszámban 6%, részarányuk azonban folyamatosan csökken. A változások kezdeményezése nélkülözhetetlen!

21 Népszámlálás, 2002.

28

Felnőttképzés a vajdasági magyarság mindennapjaiban A Szerbiai felnőttoktatási stratégia (2006)22 megfogalmazásában a felnőttoktatás23 minden 18 év feletti, tanulói vagy hallgatói státusz nélküli polgár formális és nem formális oktatási részvételét jelenti. A felnőttoktatás történhet formális, nem formális, általános, szakosodott, iniciális, kontinuális, rendszeres és rendkívüli formában. A formális oktatás a hagyományos iskolai rendszeren belül történik, általános iskolától egészen az egyetemi képzésig. Nem formális oktatás alatt értünk minden olyan programot és oktatási aktivitást, amely a hagyományos iskolai rendszeren kívül történik. Iniciális oktatás24 a munkaerőpiacra való belépést, illetve az első elhelyezkedést elősegítő, azt megelőző képzés. Folyamatos képzés25 minden olyan oktatás és képzés, amely a kötelező oktatást követően, a munkába lépés után vállal az egyén: továbbképzések, átképzések, új jártasságok megszerzése. Zachár a felnőttképzést csoportosítja hasonlóan, azzal, hogy külön kiemeli az általános és nyelvi képzést, mint külön felnőttképzési területet, amely valójában a szakképzéshez, munkavállaláshoz teremt megfelelő alapot. Nem tesz különbséget a munkaerő-piaci képzésekben, munkába állás illetve munkamegtartás szerint (Zachár, é.n.). Gábrity összegzésében: „A felnőttoktatási tevékenység főleg két területre irányul: 1. szakképzésre (akár az első szakma megszerzése, vagy az elhibázott (elégtelen) képzésből eredő pályakorrekció, át- és továbbképzés) és 2. az alapvető kompetenciák elsajátítására (munkahelyi követelmények)” (Gábrity, 2008).

A felnőttképzés feladatköreit Zachár négy csoportra osztja. Ezen funkciók elsősorban az iskolai végzettség és a szakképzettség megszerzésére irányulnak, majd a folyamatos szakmai képzések, illetve a magasabb szintű szakképesítés megszerzésére, tovább a foglalkoztatást segítő képzésekre, ahol a munkavállaló felnőtt piacképes szakmai tudásának és szakképzettségének a megszerzése a cél, majd kiegészítő képzésekkel tovább segíteni a szakképzést, a munkavállalás, munkahelykeresés sikerét, vagy a betöltött állásban való eredményesebb munkát (Zachár, é.n.). Regionális viszonylatban, kisebbségi közegben a felnőttképzés/felnőttoktatás hiányosságaival, korlátosságaival szembesülünk. A vajdasági/szerb oktatási háttér elégedetlenségeit emeli ki tanulmányában Takács K. és Badis: „Szerbiában a felnőttek majdnem 50 százalékának alapfokú képzettsége van, vagy még annyi se. Ez azt jelenti, hogy körülbelül kétmillió 15 évesnél idősebb nem birtokol megfelelő munkahozzáértést és kompetenciát, és nagyrészüknek nehézséget okoz a munka megszerzése, illetve megtartása”(Takács K.-Badis, 2007). Gábrity 2006-os tanulmányaiban felhívja a figyelmet: „a gazdasági reformtörekvések következményeként Szerbiában a munkahelyek nagy többsége új igényeket fogalmaz meg a munkavállalók szaktudását illetően. Elsősorban gyakorlati jellegű és rugalmas tudáselemeket igényel a termelés, ami a multidiszciplináris képzettség előtérbe kerülését jelenti, és általánossá válik a folyamatos átképzési igény.” (Gábrity, 2006). Az egyén munkaerő-piaci érvényesülésre egyértelműen hatást gyakorol az oktatás/képzés. A szerbiai fiatalok 15–25 éves korosztálya az összes munkanélküli 20–27%-át képezi. A 19–25 évesek körében a középiskolát végzettek képezik a munkanélküliek 12, 1%-át. A munkanélküliségi és különösen a mobilitási statisztikák egyértelműen a felsőfokú képzés tekintélyének

22 Strategija razvoja obrazovanja odraslih u Republici Srbiji (2006) = Službeni Glansnik RS. Br. 23 Terminológiailag nem tesz különbséget Felnőttképzés és felnőttoktatás (obrazovanje odraslih) között. A felnőttoktatást használja általánosan elfogadott, szerb szövegkörnyezetben meghonosodott kategóriaként. 24 Inicijalno obrazovanje 25 kontinuirano obrazovanje

29

növekedését mutatják, a felsőfokú végzettségűek kifejezett versenyelőnyére hívják fel a figyelmet (Gábrity, 2006). 8. ábra: A vajdasági magyar lakosság felnőttképzési részvétele

9,83,2

90,296,8

0,0

10,0

20,0

30,0

40,0

50,0

60,0

70,0

80,0

90,0

100,0

felnőttképzési program az utóbbi 2 évbenfelnőttképzési program az utóbbi 4 hétben

igen nem

Forrás: Kárpát Panel 2007. A Kárpát Panel 2007 adataiból láthatjuk, hogy a vajdasági magyarság felnőttképzési részvétele igen alacsony. A fentiekben röviden vázolt felnőttképzési formákban a régió magyarságának kevesebb, mint 10%-a vett részt az utóbbi két évben, az utóbbi négy hónapban, viszont mindössze 3.2%-uk. Ilyen körülmények között feltételezhető a magyarság munkaerő-piaci kondícióinak gyengülése, valamint többségi nemzettel szembeni esélyegyenlőtlenségek felerősödése. A szakmai felkészültséget, kompetencia-kiegészítést, szakmai informáltságot biztosító képzések, tanfolyamok mára már „mindenhol az üzleti világ részévé” váltak (Papp Z., 2005), kisebbségi közegben e jelenség azonban másképp manifesztálódik. Papp romániai magyar kisebbségre vonatkoztatott megállapításai a vajdasági magyarságra is érvényesnek mondhatók. Előtérbe kerül a kifejezett kisebbségi (anyanyelvű), politikum által ellenőrzött iskolarendszerű oktatás, közoktatásra vonatkozó jogforrásokkal szabályozva, frontális pedagógiai módszertanra alapozva, lexikális tudásátörökítést megcélozva, amely teljes mértékben mellőzi a felnőttképzés piacorientált, munkaerő-piaci igényeit szem előtt tartó gyakorlatias, interaktív, kompetencia-célú felnőttképzést. Újabb párhuzamként Papp Z. megállapítása szerint „a felnőttképzés, mint az élethossziglani tanulás eszköze vagy velejárója kimarad a kisebbségi oktatáspolitika napirendi pontjai közül, amely maga után vonja kellő mértékű (anyagi, politikai) alultámogatottságát is (Papp Z., 2005).” Szerbiában/Vajdaságban a felnőttképzési reform terén még zömében felkészületlenek az állami oktatási intézmények, ugyanis nem eléggé hatékonyak a felnőttképzési programok a munkanélküliek átképzésének megszervezéséhez (Gábrity, 2008). A szerbiai iskolák programjai merevek, és egy konzervatív szakosodási rendszerben kilátástalan helyzetbe juttatták a munkanélküliséggel küszködőket. Szükséges, hogy a szakmakínálat megtervezéséhez együttműködjenek az oktatási rendszer, a Foglalkoztatásügyi Hivatal képviselői, továbbá a munkaadók. A széles körű szakoktatás, a flexibilis gyakorlatias programok megtervezése, az oktatási rendszer innovatív kiigazításai és a piaci szükségletek revíziója a felnőttoktatás új, törvényes keretek közötti modellezésével valósítható meg. Szerbiában még hiányoznak az egységes, élethossziglani tanulási koncepció operatív programjai, a rugalmasabb, interdiszciplináris képzési magatartás, piaci stratégiai gondolkodás (Takács, 2008b).

30

Empirikus kutatáseredmények26 igazolják a régió oktatási intézményeinek felkészületlenségét. A vajdasági intézményekben hiányzik az aktív és nyitott iskolamenedzselés, gyakorlatorientált képzés (konvencionális középiskolai oktatás helyett). Iskoláinkra jellemző a kapacitásfeltöltő magatartás, illetve a régióra jellemző nem megfelelő regionális szakmai munkamegosztás. A régió egyik intézménye sem rendelkezik a nyilvánosság felé közölt, egyszerű és követhető felnőttképzési tervvel, programjaik ad hoc működnek. Csak és kizárólag iskolarendszerű oktatásról, szakképzésről, ezen belül pedig átképzés, továbbképzés, kiegészítő képzés, szakosodásról27 beszélhetünk. Kapcsolatokat szinte alig ápolnak a gazdaság képviselőivel, gazdasági szubjektumokkal. Esetenkénti kapcsolatot a Nemzeti Foglalkoztatás-ügyi Hivatallal létesítenek, néhány hónapos átképzés megszervezésére munkanélküli személyek részére. A munkáltatókkal készített interjúkból kiderült, hogy küldenék alkalmazottaikat a helyben működő oktatási intézményekbe továbbképzésekre, átképzésekre, amennyiben megfelelő színvonalú, naprakész oktatás tudnának biztosítani ezek az intézmények. Néhányan munkáltató fogad gyakornokokat, de gyakran még informális kapcsolatokról sem tudtak beszámolni a gazdasági szubjektumok. Ebből is látszik, hogy az iskolák esetében hiányzik a piaci viselkedésforma. Ragaszkodnak a (minisztérium által delegált) hagyományokhoz, berögződött iskolarendszerű képzéseikhez és nem akarnak nyitni a sokkal könnyebben kommercializálható/értékesíthető élethossziglani tanulás szellemében megfogalmazódó képzések felé. Az iskolamenedzsment döntéshozatala, hosszú távon stratégiai célkitűzései jutnak kifejezésre, aminek következtében egyes iskolák sikeresebbek piaci körülmények között, míg mások nem tudnak az „állami béklyótól” megszabadulni (Papp Z., 2005).

Vajdaságnak a további marginalizálódás fékezésére, megakadályozására mobil, a változásokra gyorsan és hatékonyan reagálni tudó, alkalmazkodni képes munkaerő képzése szükséges. A szakképzés piaci igényekhez való igazítása (mezőgazdasági, élelmiszer-ipari, feldolgozóipari, vendéglátási gyakorlatorientált képzés fejlesztése), üzemek, vállalkozások, kamarák és szakiskolák közötti szoros együttműködést feltételez. Ugyanúgy elengedhetetlen a szakiskolák egységes rendszerbe szervezése, a mai technikai színvonalnak megfelelő oktatás megszervezése, valamint az iskolarendszerű képzés kompetencia alapúvá tétele (Gábrity, 2008). Ezek a követelmények elengedhetetlen előfeltételei a humánerőforrás tudatos, célirányú fejlesztésének. A nyilvántartáson szereplő felnőtt munkanélküliek számára kilátástalan helyzetük megoldását egy megfelelő, intézményesített felnőttképzési infrastruktúra tudja csak biztosítani, ugyanis „egy egész életre szóló állást nem lehet biztosítani, amit viszont lehet: mindenkori felkészültséget új állások követelményeihez” (Bertil-Olof Svanholm).

Konklúziók a vajdasági magyarság oktatását, annak aktuális problémáit illetően

Gábrity a vajdasági kisebbségi közeg oktatását érintő aktuális problémák között említi a kisebbségek esélyegyenlőségének fokozatos konzerválódását. Jelen van a többségi hallgatói kontingensre jellemző számbeli növekedés, expanzió, azonban ez hordoz számos regionális egyenlőtlenséget. Differenciálódik a vajdasági magyarság oktatási háttere (továbbtanulás, iskolavégzettség) a tekintetben, hogy valaki a tömbben él vagy a szórványban, falun és városon (Gábrity, 2008). A legjelentősebb regionális egyenlőtlenségek a felsőoktatás területén 26 A felnőttképzés háttere Észak-Bácska iskolahálózatában: empirikus kutatáseredmények, 2008: készült Dr. Gábrity Molnár Irén koordinálásával. A kutatást a szabadkai Regionális Tudományi Társaság kutatócsoportja végezte: Gábrity Molnár Irén, Kovács Krisztina, Molnár Verona, Ricz András, Ricz Dencs Tünde, Somogyi Sándor, Szügyi Éva, Takács Zoltán, Veréb Miskolci Zsófia. 27 Prekvalifikacija, usavršavanje, dokvalifikacija, specijalizacija

31

jutnak kifejezésre (Takács, 2008a). Sajnálatos megállapítás, hogy a munkaerő-piaci affirmációkat javítani a képzések éppen ezen formája tudja. Folyamatos a kisebbségi közeg, így a vajdasági magyarság többségi nemzettel szemben vívott kompenzálási harca. A nyelvhasználat terén megmutatkozó determinisztikus különbségek erősítik az esélyegyenlőtlenséget (lehet szó felsőoktatásról, felnőttképzésről, munkába állásról egyaránt). A magyar nyelven tanulás lényegében a vajdasági magyar fiatal számára az oktatási rendszerben maradás feltétele. Lemaradásuk oka nem képességeik gyengeségében keresendő, ugyanis „esélyegyenlőségük csökken az államnyelv ismeretének hiányában és az anyanyelvű iskolai tagozatok, vagy a minőséges tanári káder, tankönyvek nélkülözése miatt” (Gábrity, 2006).

Megoldásra várnak a délvidéki magyarság felsőoktatását érintő problémák: a konzerválódó regionális egyenlőtlenségek, kiegyensúlyozatlan intézményi területi koncentráció, ebből kifolyólag fokozódó esélyegyenlőtlenségek, amely kifejezetten érinti az északi határrégió népességét, azaz a vajdasági magyarságot. A magyar egyetemisták részaránya folyamatosan csökken, a fiatalok szűkös kínálatból, korlátok között választanak.

Alapozni kell a felnőttképzés által garantált oktatás-kiigazítási mechanizmusokra. A felnőttoktatás a társadalomgazdasági átalakulás során nagyon jelentős támaszt nyújthat az ország/régió/kisebbség számára. A Vajdaságban, azon belül pedig a vajdasági magyarság életterét képező Észak-Bácskában az oktatási intézményeknek, lokális döntéshozóknak, önkormányzatoknak felkészülten és felelősséggel kell szembenézni az oktatási háttérből fakadó hiányosságokkal. Be kell vonni a probléma megoldásába a gazdasági szférát is, támaszkodva az általuk képviselt piaci és gazdasági hatékonyságra (szemben a közpénzgazdálkodással). Növelni kell az emberi tőke értékét, támogatást, kell, hogy nyújtson az ország fenntartható társadalom-gazdasági fejlődéséhez, regionális és globális integrálódásához. Lehetővé kell tenni az egyének számára a társadalomban való teljes részvételt, az egyenlő elhelyezkedést, biztosítani kell a munkaerő versenyképességét, foglalkoztatási mobilitást, rugalmasságot. Meg kell akadályoznia a társadalmi kirekesztést, marginalizálódást, esélyegyenlőtlenséget.

Megoldás: A kisebbségi közeg által felismert problémák megoldását maga a kisebbségi közeg kell, hogy magára vállalja. Lokális szinteken kell - az önkormányzatokkal, tartománnyal (az alapítói jogok gyakorlóival) karöltve - kezdeményezni a tartományi kisebbségi oktatás minőségi javítását (ösztöndíj programok a lokális önkormányzatok, tartomány részéről, szervezett programok: környezetnyelv oktatás tömbben, anyanyelv ápolás szórványban, magyar nyelvű középiskolai központok megerősítése, magyar szakkollégiumi központok létesítése, felnőttképzési központok kinevezése, egyetemalapítás), a továbbtanulási hajlandóság növelését, és hosszú távon kell megalapozni a vajdasági magyarság képzettségi szintjének növelését a Vajdaságban. A Tartományi kormány, a helyi elit (politikai, gazdasági, értelmiségi egyaránt) képviseletében érdeket érvényesít, és hatásköröket használ: (önállóan) tervezi a régió alap-, közép- és felsőoktatását (Omnibusz 2002. 12-15. szakasz), valamint tervezi a foglalkoztatást, pályaválasztást (Omnibusz 2002. 33. szakasz, 3 bekezdés, 2. pont) 28 törvényes felhatalmazásaival összhangban.

28 Zakon o utvrđivanju određenih nadležnosti Autonomne Pokrajine = Službeni Glasnik RS br. 06/2002. Erről részletesebben lásd: Takács, 2008c

32

Felhasznált irodalom: Đurđev, B (2007): Stanovništvo i domaćinstva Autonomne Pokrajine Vojvodine početkom XXI. veka.

Novi Sad: APV. Pokrajinski sekretaijat za demografiju, porodicu i društvenu brigu o deci. 146-151. p.

Gábrity Molnár Irén (2003): Az értelmiségpótlás körülményei. In: Gábrityné Molnár Irén és Mirnics Zsuzsa (szerk.): Kisebbségi létjelenségek. Szabadka: MTT. 287-329. p.

Gábrity Molnár Irén (2006): Oktatásügy – a tudásalapú társadalom felé. In: Gábrityné Molnár Irén és Ricz András (szerk.): Kistérségek életereje. Szabadka: RTT. 103-130. p.

Gábrity Molnár Irén - Rác Lívia (2007a): Vajdaság (Szerbia) – Kárpát Panel 2007. In: Papp Z. Attila - Veres Valér (szerk.): A Kárpát-medencei magyarok társadalmi helyzete és perspektívái, Gyorsjelentés. Budapest: MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet. 120-184. p.

Gábrity Molnár Irén (2007b): Vajdasági magyar fiatal diplomások karrierje, migrációja, felnőttoktatási igényei. In: Mandel Kinga – Csata Zsombor (szerk.): Karrierutak vagy parkolópályák? Friss diplomások karrierje, migrációja, felnőttoktatási igényei a Kárpát medencében. 132-172.: Apáczai Közalapítvány honlapja: http://www.apalap.hu/letoltes/kutatas/karrierutak_vagy_zarojelentes.pdf (2008.02.15.)

Gábrity Molnár Irén (2008): A régió felnőttoktatási rendszerének jellegzetességei. In: Gábrity Molnár Irén (szerk.): Képzetteké a jövő. A felnőttképzés háttere Észak-Bácska iskolahálózatában. RTT: Szabadka. 31-108. p.

Kajári Karolina (2006): Életminőség – humánháttér, kultúra. In: Gábrityné Molnár Irén és Ricz András. (szerk.): Kistérségek életereje. Szabadka: RTT. 72-82. p.

Mirnics Károly (1998): A magyar kisebbség iskolázottsági szintje a Vajdaságban. In: Gábrityné Molnár Irén és Mirnics Zsuzsa (szerk.): Vajdasági Útkereső. Szabadka: MTT. 33-55. p.

Nagy Imre: Vajdaság. Pécs – Budapest: Dialóg Campus Kiadó. 205-206. p. Papp Z. Attila (2005): Felnőttképzés és iskolarendszerű szakképzés viszonya (kisebbségi – romániai

magyar – közegben) = Régió 16. évf. 2. sz. 84-91. p. Pásztor (2004): Iskolázottsági esélyegyenlőtlenségek kisebbségben -

http://www.szochalo.hu/uploads/media/iskolazottsagi_eselyegyenlotlensegek.pdf (2008.12.05.)

Republički Zavod za Statistiku: Popis 2002 - Népszámlálás 2002. Beograd: Republički Zavod za Statistiku Srbije..

Strategija razvoja obrazovanja odraslih u Republici Srbiji (2007) = Službeni Glansnik RS. Br.1. Takács Kornél. – Badis Róbert (2007): A felnőttoktatás helyzete Szerbia Köztársaságban. Identitás

Kisebbségkutató Műhely. http://www.idkm.org 3-4. p. (2008.12.15.) Takács Zoltán (2008a): A felsőoktatás regionális dimenziói a Vajdaságban. In: Buday-Sántha Attila –

Zemplényiné Bartha Júlia (Szerk.): Évkönyv. 2008. Pécs: PTE KTK. 271-283. p. Takács Zoltán (2008b): A munkaerő-kompetencia és az oktatás viszonya. In: Gábrity Molnár Irén és

Mirnics Zsuzsa (szerk.): Regionális erőnlét. Szabadka: MTT . 267-292. p. Takács Zoltán (2008c): A szerb oktatási rendszer lokális kompetenciáinak mérlege – regionális

fejlesztési távlatok. In: Buday-Sántha Attila et al. (Szerk.): Önkormányzatok gazdálkodása – helyi fejlesztések. Pécs: PTE KTK. 389-394.

Tartományi Oktatásügyi és Művelődési Titkárság honlapja: http://www.psok.org.yu (2008. 02. 15.) Zachár László: A felnőttképzés rendszere és főbb mutatói –

http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=felnottkepzes-zachar-felnottkepzes (2008.02.15.)

Zakon o utvrđivanju određenih nadležnosti Autonomne Pokrajine (2002) = Službeni Glasnik RS br. 6.

# # #

33

A Délvidéki felsőoktatás jövője - regionális magyar felsőoktatási távlatok

Takács Zoltán, Ph.D. hallgató

Témafelvetések:

Bevezető gondolatok, előzetes elemzések, megállapítások A vajdasági felsőoktatásról Vajdasági felsőoktatás-statisztikák - vajdasági magyar hallgatók a vajdasági felsőoktatásban Magatartásformák az oktatás regionális-etnikai keresztmetszetében Vélemények a jövőről, vélemények a régió felsőoktatásáról, egyetemekről, karokról, főiskolákról - avagy a kettő hogyan egyeztethető össze? A jövő szakmakínálatát biztosító regionális felsőoktatási háló távlatai, néhány forgatókönyv…

• Marad minden a régiben, fokozódó problémákkal • Fészekhagyás – oktatási modell = migrációs modell • Szabadka szellemi-, egyetemi kapacitásainak megteremtése, intézményesítése • Vajdasági Magyar Egyetem • Multikulturális egyetem, • Regionális egyetem

Összegzés, következtetések Bevezető gondolatok, előzetes elemzések, megállapítások A Vajdaság, mint régió intellektuális szerepe meghatározó Szerbiában. Itt koncentrálódik a szerbiai értelmiség. Ezt támasztják alá a vajdasági lakosság iskolai végzettségéről szóló statisztikák is. Európai mércékkel mérve, a lakosság intellektuális kapacitásai szegényesnek bizonyulnak Szerbiában: az alapfokú oktatás mindenki számára biztosított, mégis az írástudatlanok részaránya a 10 év fölötti lakosság körében igen magas: 3, 5%. Az aktív lakosság kicsivel több, mint 2/3-a rendelkezik középfokú végzettséggel, és ezek csoportjának mindössze 10%-a fejezett be gimnáziumot. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők részaránya elmarad az európai átlagtól. Az oktatásra fordított kiadások alacsonyabbak az átmeneti országok átlagától29. Mindehhez hozzájárul a szerb oktatási rendszer magas fokú centralizáltsága, és az a szomorú tény, hogy jellemzően nincs megfelelő konvergencia az oktatás és a piac valós szükségletei között. A Délvidéki magyarság helyzete e téren (is) igen összetett: a továbbtanulási hajlandóság kisebb, mint a többségi nemzeté, a gyermekek száma folyamatosan csökken, valamint a továbbtanulás dimenziója nem csak a szándékon múlik, de a hozzáférésen és a helybeli versenyképességen is. Így az esélyegyenlőség hasonló feltételei között, nem okoz nagy meglepetést az a tény sem, hogy a vajdasági magyar iskolások, egyetemisták részaránya kisebb, mint a magyarok részaránya a vajdasági összlakosságban (14,28%). A felsőoktatásra ez különösképpen igaz: a magyar egyetemisták részaránya 6%, részarányuk azonban

29 Szerbiában, a 2005-ös évben a GDP 3,5%-t fordították az oktatásra. Forrás: Štruljek, B.: Budžet, diktira tempo = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 1. sz. 6. p.

34

folyamatosan csökken. A változások kezdeményezése nélkülözhetetlen, hogy a délvidéki magyarok megtalálhassák jövőképüket a szülőföldön, benne iskolájukat, munkahelyüket, családjukat. A munkaerő-piaci esélyek emelése céljából is jelentős hogy olyan iskolahálózat létezzen, amely eleget tesz a munkavállalási kihívásoknak a régióban. Mit tehet a határon átívelő tudományos kutatás és oktatás a megfelelő jövőkép formálásában? Össze kell kötni a változásokra irányuló célokat! Az integráció, határ menti együttműködési háló kiépítését közös célok mozgatják (a határ mindkét oldalán). A vajdasági magyarság szemszögéből ez a létező legpozitívabb perspektíva megalkotásának lehetősége. A régió oktatása kitörési pontokat keres. A változások/várakozások hordozói a régió fiataljai (érettségizői, egyetemi hallgatói, diplomásai, továbbá a régió egyetemei, karok, munkáltatók). Olyan változások kezdeményezése válik sürgőssé, amelyekkel a régió– a régió-specifikumokat, tanulási szándékot, szellemi kapacitásokat figyelembe véve - piacképes szakmakínálatot képviselő emberi erőforrás bázis kiépítésére lesz majd képes - (etnikai, ill. bármiféle megkülönböztetések nélkül). A kutatás célja, módszertana: A tanulmány célja azon lehetséges jövőkép-modalitások felvázolása, amelyek meghatározhatják az elkövetkező hosszabb távú (15-20 éves) periódusban a délvidéki felsőoktatást. Korábbi30 empirikus kutatás eredményeinek - a vajdasági régióra jellemző sikeres és sikertelen karrierurak, a jellemző szakok, munkaerő-piaci hasznosulások ismeretében, valamint a meglévő iskolastatisztikák, jellemző demográfiai trendek oktatási keresztmetszetei által kerülnek megfogalmazásra a perspektívák. A statisztikai elemzések mellett a primer adatok három adatgyűjtés eredményeit összegzik: mélyinterjúk (2006 augusztusa és októbere között 20 frissen diplomázott fiatal került megkérdezésre), fókuszcsoport-vizsgálat (22-30 év közötti diplomásokkal (főiskolai vagy egyetemi végzettek) vajdasági magyar fiatalok) és címadatok gyűjtése egy lehetséges kérdőíves felmérés előkészítéséhez. A minta leképezi a vajdasági felsőoktatásban résztvevők szakmai és területi megoszlását. Valamint, a módszertan szerves része a már meglévő, témával kapcsolatos irodalom – szekunder elemzések (a teljesség igénye nélküli) összegzése, hivatkozása. A vajdasági felsőoktatásról A vajdasági felsőoktatási területet meghatározó intézmények, ahol felsőfokú oktatás folyik (Gábrity Molnár, 2007):

- döntő befolyása van az egyetlen állami egyetemi központi hálózatnak az Újvidéki Egyetemnek a 14 karral (Újvidék, Szabadka, Nagybecskerek és Zombor székhellyel)

- az állami, átalakulóban levő főiskolai intézmények (Újvidék, Szabadka, Nagybecskerek, Kikinda, Sremska Mitrovica, Versec székhellyel)

- az új, magán főiskolai intézmények (akkreditált és nem akkreditált szakokkal tartomány szerte)

- a külföldi/magyarországi kihelyezett tagozatok tevékenysége (Szabadka, Zenta)

30 A Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének koordinálásával Kárpát-medencei közös kutatás-módszertan kidolgozása után a vajdasági kutatócsoport 2006-ban végzett munkájára alapozva – a kutatás primer adatait értelmezve, és az elkészült összesítő tanulmány eredményeit elemezve: Gábrity Molnár Irén: Vajdasági magyar fiatal diplomások karrierje, migrációja, felnőttoktatási igényei, a Karrierutak vagy parkolópályák? Friss diplomások karrierje, migrációja, felnőttoktatási igényei a Kárpát medencében nemzetközi projektum anyagában, a MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet honlapján. 2007.

35

- továbbá meg kell említeni a külföldön/anyaországi felsőoktatási intézményekben tanuló vajdasági/magyar hallgatókat is, mivel számuk igen jelentős (becslések szerint a számuk 700-800-ra tehető), és nagyban befolyásolják a délvidéki magyar felsőoktatási környezetet/infrastruktúrát. A felsőoktatás területét Szerbiában 2005. augusztus 24.-étől új Felsőoktatási törvény31 szabályozza. A törvény reformhordozó dokumentum, a maga (írásos) nemében. Jelen tanulmány szempontjából, viszont fontos elemezni a szerb jogszabályok vajdasági felsőoktatási intézmények létrehozására és működtetésére vonatkozó elemeit is. Ez két szinten jelenik meg: köztársasági és tartományi törvénykezés elemeként32. Az ún. omnibusz-törvény alapján a tartományban lévő állami karok alapításának joga az autonóm tartomány hatáskörébe tartozik, de ha az Újvidéki Egyetem keretei között alakulna meg, az Egyetem jóváhagyása is szükséges. A szerbiai jogszabályok a belföldi alapítást preferálják, s ez az egyetemek létrehozására is vonatkozik: külföldi jogi személy csak egyetemi szintű kart (fakultást) alapíthat, a belföldi jogi személy egyetemet is. A külföldi egyetemek kihelyezett tagozataira nem tér ki a törvény. A jelenlegi törvény szerint Szerbiában csak szerb nyelvű főiskolai és egyetemi oktatás, illetve világnyelven megszervezett felsőfokú oktatás létezhet.33 Egy kar működését akkor engedélyezi a szerb köztársasági vagy a tartományi kormány, ha eleget tesz bizonyos oktatói, tárgyi és anyagi feltételeknek (pl.: a Szerb Kormány Akkreditációs Bizottsága által jóváhagyott stúdiumok, továbbá az induló karon az oktatók 2/3 teljes munkaidőben dolgozik, ahol megfelelő épület, laboratóriumok, előadótermek, könyvtár biztosítják a munkához szükséges feltételeket). Láthatjuk, hogy új egyetemek, karok létrehozása számos jogi megszorításba ütközik. Viszont a karok autonóm tevékenységeit nem korlátozza a törvény esetleges nemzetközi kapcsolatok foganatosításában, határ menti, határokon átívelő együttműködések kezdeményezésében, a meglévő kapcsolatok ápolásában. Nem formalizált, személyes kapcsolatok, szakmai kapcsolatok (oktatók részéről) segíteni tudják az intézményesült együttműködések, határokon átívelő multilaterális, szerződéses kapcsolatok létrehozását, a meglévő kapcsolatok ápolását. „Ez a tendencia a jövőben folytatódni és erősödni fog, a nemzetközi együttműködések az intézmények versenyképességét számottevően befolyásoló, meghatározó tényezők lesznek, a jövőbeli siker egyik zálogát fogják jelenteni. Ezért az egyetemeknek, főiskoláknak nagy hangsúlyt kell fektetniük a nemzetközi kapcsolatrendszerük kiépítésére, bővítésére, valamint meglévő együttműködéseik intenzívebbé tételére. Szándék szintjén szinte mindenütt megjelenik

31 Zakon o visokom obrazovanju – Službeni Glasnik RS br. 76/2005 A törvény leszögezi a Bolognai Nyilatkozattal kapcsolatos szabályok, így a kétciklusú képzés implementációjának szabályait is, azzal, hogy a kompetenciákat három szervezet között osztja meg: 1.) az állam alapít, akkreditál, egyesít, megszüntet, finanszíroz, ellenőriz/elismer (minőséget, képesítést), jogokat szavatol; 2.) a felsőoktatási intézmény munkaviszonyt létesít, felvesz, tanulmányi programokat ír elő, diplomát oszt, tovább képez. 3.) szakértői csoportok: Felsőoktatási Nemzeti Tanács, Akkreditációs Központ és a konferenciák. A törvény az együttműködési elven alapuló korporatív oktatási modell kialakítása mellett száll síkra (a tiszta piaci és a közszolgálati modell helyett), ahol a magánegyetemek alapítása hatékonyabb ellenőrzési folyamat alá kerül. A felsőoktatási intézmények autonómiája részben abban nyilvánul meg, hogy ők írják elő a tudományos személyzet (oktatók és kutatók) megválasztásának kritériumait, amely az akkreditáció során ellenőrizhető. 32 A jugoszláviai oktatási rendszert jelenleg az alábbi törvények szabályozzák: Kisebbségügyi törvény (Szövetségi Parlament – 2002. február vége); Omnibusz törvény (Szerbiai Parlament – 2002); Felsőoktatási törvény (Szerbia Parlament – 2005). 33 A felsőoktatási törvény 30 jelentkező esetén nem tiltja – és karok jóindulatú vezetői kérvényezhetik a Kormánynál – a magyar csoportok létrehozását. Ez elég körülményes megközelítést igényel, de legalább nem diszkriminatív.

36

ez a törekvés, ám az intézmények még nem tulajdonítanak stratégiai jelentőséget a nemzetközi kapcsolatoknak.” 34 Vajdasági felsőoktatás-statisztikák - vajdasági magyar hallgatók a vajdasági felsőoktatásban Az Újvidéki Egyetem 1960. június 28-án alakult meg, alapítója a Szerb Köztársaság. A Vajdaság egyetlen állami egyetemi központi hálózatát az Újvidéki Egyetem, illetve annak 14 kara (Újvidék, Szabadka, Nagybecskerek és Zombor székhellyel), valamint az állami főiskolai intézmények (Újvidék, Szabadka, Nagybecskerek, Kikinda, Sremska Mitrovica, Versec székhellyel) képezik. A felsőoktatási szférában jelen van néhány magánfőiskola is. Vajdaságban a 2004/2005-ös tanévben az 50 létező felsőoktatási intézményben (17 főiskolán és 30 egyetemi karon, 3 művészeti ágon) 46. 273 egyetemista tanult összesen. A Szerbiában tanuló teljes egyetemista populáció (218. 368 hallgató) 21, 2%-át képviseli a vajdasági hallgatói létszám. Évente kb. 18-19 ezer diplomás fiatal kerül ki a szerbiai felsőoktatási intézményekből, míg 2003-ban vajdasági intézményekben diplomát szerzett fiatalok száma 4. 268 volt.35

A vajdasági felsőoktatásban résztvevők statisztikai adatai

iskolaévek szerint

0

5000

10000

15000

20000

25000

30000

35000

40000

45000

iskolaév

hallgató

i lé

tszám

Főiskolások 6 468 7 698 11 811 10 083 11 656 8 747 7 859 7 501

Magyar főiskolások 579 657 816 838 855 867 846 844

Magyar hallgatók 1 703 1 875 2 032 1 965 2 078 2 124 2 447 2 298

Egyetemi hallgatók 26 672 28 515 32 293 34 338 35 257 35 424 37 822 38 169

1997/19

98

1998/19

99

1999/20

00

2000/20

01

2001/20

02

2002/20

03

2003/20

04

2004/20

05

1. diagram: A Vajdaság felsőoktatásának hallgatói létszáma A fenti leíró statisztikákból körvonalazódni látszik egy országos trend, miszerint az egyetemre iratkozók száma a 2000-res évtől határozottan megnövekszik, míg a főiskolán való tanulást egyre kevesebben preferálják. Ezzel ellentétben a magyar diákok egyre nagyobb számban iratkoznak főiskolákra, míg az egyetemen tanulók száma nem növekszik. A demográfiai trendek alapján a vajdasági összlakossághoz viszonyítva a magyarok aránya fokozatosan csökken, viszont ezen demográfiai tények oktatási keresztmetszete sem kielégítő, ugyanis a magyar hallgatók részaránya az összes vajdasági hallgatók számában egyre kevesebb. A nyolcvanas években részarányuk még meghaladta a 10%-ot, de a háborús helyzet idején, a válságos években drasztikusan csökkent. A politikai rendszerváltás reményében, 2000-ben érezhetően több fiatal maradt itthon a magyar felsőoktatási intézményekben, ám a 34 Rechnitzer Járnos - Smahó Melinda: Interregionális, határ menti kapcsolatok. In.: Rechnitzer J. – Smahó M. (szerk.): Unirégió – Egyetemek a határ menti együttműködésben. Pécs-Győr: MTA RKK, 2007. 52-71. p. 35 A statisztikai adatok forrása: Republički Zavod za Statistiku: Statistički Godišnjak Srbije. Beograd: 2005. 377-382. p. Megjegyzés: az 1. Diagramm háttérképén az Újvidéki Egyetem rektorátusa látható

37

legfrissebb adatok továbbra se kielégítők. A vajdasági magyar főiskolások részaránya 11, 25%, míg a magyar egyetemi hallgatók részaránya 6, 02% volt a 2004/2005-ös iskolaévben. A bombázás évében (1999) a felsőoktatási intézményekbe való felvételek idején nem volt minősítő vizsga, mégis viszonylag kevés magyar fiatal jelentkezett a főiskolákra, nagy részük külföldre távozott. Az utóbbi években (2002-től kezdve) azonban nőtt a magyar fiatalok érdeklődése a főiskoláink iránt, főleg a magyar nyelven előadásokat folytató főiskolák iránt. A kilencvenes években ezzel párhuzamosan csökkent a magyar egyetemi hallgatók száma. Javulást a rendszerváltás után (2002-től kezdve) tapasztalunk, de az összes egyetemista részarányában a magyarok száma ma is alig haladja meg a 6%-ot. (Gábrity Molnár, 2007) 1. táblázat: A vajdasági egyetemi hallgatók/főiskolások a 2004/2005-ös tanévben

Egyetemi kar

Összes egyetemi hallgató

Magyar egyetemi hallgatók

Elsőéves egyetemi hallgatók

Elsőéves magyar

hallgatók Művészeti Akadémia, Újvidék 811 60 188 10 Közgazdaságtudományi Kar, Szabadka 5 624 728 1254 161 Testnevelési Kar, Újvidék 1 063 29 267 8 Műszaki Tudományok Kara, Újvidék 7 183 250 1 692 64 Bölcsészkar, Újvidék 3 683 134 999 31 Építőmérnöki Kar, Szabadka 633 128 187 34 Orvostudományi Kar, Újvidék 3 103 169 407 29 Mezőgazdasági Kar, Újvidék 3 123 142 570 42 Természettudományi Kar, Újvidék 3 909 164 852 49 Jogtudományi Kar, Újvidék 4 892 158 874 27 Mihajlo Pupin Műszaki Kar, Nagybecskerek

2 239 105 489 18

Technológiai Kar, Újvidék 1 128 38 166 10 Tanítóképző Kar, Zombor 768 193 171 35 Összesen 38 169 2 298 8 116 518 Főiskolai intézmény

Összes főiskolás

Összes magyar

főiskolás

Elsőéves főiskolás

Elsőéves magyar

főiskolás Ügyviteli Főiskola, Újvidék 2 770 48 1 400 24 Műszaki Főiskola, Becskerek 944 99 342 32 Műszaki Főiskola, Újvidék 961 44 320 27 Műszaki Főiskola, Szabadka 816 470 304 278 Óvóképző Főiskola, Újvidék 415 36 162 24 Óvóképző Főiskola, Szabadka 450 121 151 51 Óvóképző Főiskola, Mitrovica 339 2 150 2 Óvóképző Főiskola, Kikinda 360 16 130 7 Óvóképző Főiskola, Fehértemplom 446 8 184 4

Összesen 7 501 844 3 143 449 Magatartásformák az oktatás regionális-etnikai keresztmetszetében A rendezetlen magyar nyelvű felsőoktatás miatt a magyar hallgatónak kevés lehetősége van az állami karokon és főiskolákon, anyanyelvén tanulni. Mindössze 1/3-uk tanul anyanyelvén, vagy részben anyanyelvén (főleg a szabadkai karokon), míg 2/3-uk szerb nyelven. A magyar hallgatók legnagyobb része az Újvidéki Egyetem karain vagy a vajdasági főiskolákon tanul. Elenyésző részük iratkozik csak a Belgrádi Egyetem karaira, s viszonylag sokan tanulnak az anyaországban. A tannyelv fontos szerepet játszik a magyar hallgatók pályaválasztás során megalkotott döntésében, ugyanis állandósult problémát jelent a magyar fiatalok szerb nyelv tudása, amely abszolút mértékben formálja a fiatalok szerb felsőoktatási rendszerről, szerbiai

38

egyetemekről alkotott képét. Sokan nem vállalják föl ezt a megpróbáltatást. 36 Esetleg, kudarckerülő magatartást tanúsítanak (fókuszcsoport vizsgálat eredményei), konzisztensen cselekednek, mert tudják magukról, hogy melyik nyelven képesek sikeresen továbbtanulni, és a tannyelv függvényében választanak a legközelebbi városban felsőoktatási intézményt. A tanulók, sokszor önhibájukon kívül eső tények miatt nem tudnak szerbül (az általános és középiskolában is gyengén tanítják a szerb nyelvet) és ezt a problémát, mivel mindenáron diplomához szeretnének jutni, egy valójában energiatakarékos lehetőséggel oldanák meg. Tehát, lokális szinten is vannak tévutak, nem megfelelő a környezetnyelv oktatása. Ez gettósodáshoz vezet hosszú távon, abban az esetben, ha már a negatív, deprimáló, visszafejlődő/fejlesztő társadalmi körülmények miatt a költségkímélőm, kudarckerülő megoldások is elfogytak. A középiskolások, vagy a már érettségivel rendelkezők Magyarországi továbbtanulása/érvényesülése, sokszor automatikusan hozza magával az elvándorlás, külföldi letelepedés lehetőségét. Mivel a külföldön diplomázott egyéneknek, a potenciális visszatérést követően, ismét az államnyelvvel kapcsolatos korlátokkal kell szembesülniük, ők gyakran nem is térnek vissza. Nem képezi a nyelv az egyetlen problémát. A fiatalok valamennyien elgondolkodtak a külföldre költözés és munkavállalás lehetőségéről. Tisztába vannak azzal, hogy mennyi esélyük lehet az EU-ban, vagy más kontinensen munkát vállalni, vagy letelepedni. Nagyobb migrációs hajlammal rendelkeznek azok, akiket egy potenciális célország esetleg be is fogadna: orvos, műszaki informatikus, programozó, művész, sportoló, újságíró, építőmunkás, szimultán fordító, főleg a határmenti területekről, ahonnan esetleg heti ingázásban is megoldható a Magyarországon, vagy közeli EU-s országban való hosszabb tartózkodás és munkavállalás. Elzárkóznak a külföldre vándorlástól azok, akik tudják, hogy szakmájukkal nincs esélyük munkát vállalni (pedagógus), vagy akinek itthon kielégítő munkája van (műszaki végzettség). A friss diplomásoknak fontos, hogy elérhető legyen az EU szinten elismert diploma (Bolognai-elv alapján). A migráció motívumát a következő címszavakban összegezték a kutatásban résztvevő fiatalok: háború és bizonytalanság, kilátástalan élet a szülőföldön, vállalkozáslehetőség külföldön, magasabb életszínvonal, rossz gazdasági helyzet, munkalehetőség, bizonytalan lég itthon, tanul. Nyilvánvaló tehát, hogy a hazai helyzet egzisztenciális szempontokat illetően nem kielégítő. A magyaroknál alulreprezentáltság észlelhető a felsőoktatásban, és ez a munkaerőpiac bizonyos, privilegizált szféráiban is megnyilvánul. A magyar fiatalok elhelyezkedési esélyei Szerbia/Vajdaság, illetve a térség munkaerőpiacától és igényétől függ. A magyar fiatalok átlagosan évente váltanak munkát, ismerősök, barátok által, újságban, interneten meghirdetett alkalmakra várnak. A munkaerő-piaciérvényesülés miatt szívesen vesznek részt továbbképzéseken, átképzéseken. Másoddiploma nem cél. Ez azonban jellemző minden régióbeli fiatalra, kivétel nélkül, ugyanis az egyetemi évek nagyon elhúzódnak (áltag 8 év), és problémás az első elhelyezkedésük is a pályakezdőknek. Tehát, a munkaerő-piaciérvényesülés nem csak a magyarságot érinti, számos olyan kar létezik, amely még mindig csak szaporítja a

36 Mozaik 2001- Gyorsjelentés – empirikus kutatás eredményei világosan kifejtik: A magyar közösségek a Vajdaságban, annak függvényében, hogy a magyarság milyen arányban képviselteti magát, változó nyelvi magatartásformát tanúsítanak. Azok a tényezők, amelyek az államnyelvtudást meghatározzák: lakóhely környezetnyelve, a település nagysága/jellege és az iskolai tannyelv választás. A vajdasági magyar fiatal iskolai életútjában a tipikus nyelvhasználati helyzet: 1. a tömb-magyarság térségében - Kétnyelvű óvoda, általános és középiskola magyarul, egyetem szerbül vagy részben anyanyelven (Szabadka), esetleg specializálás szerbül Vajdaságban vagy magyarul az anyaországban. 2. a szórványban - Kétnyelvű óvoda, általános iskola magyarul, a középiskola szerbül, vagy részben magyarul, az egyetem szerbül (Újvidéken vagy Szabadkán). Forrás: Mozaik 2001- Gyorsjelentés, Vajdaság, a Magyar fiatalok a Kárpát-medencében című tanulmánykötetben, kiadó: Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest. 2002.

39

diplomás munkanélküliek hadát, mert nem biztosít rugalmas képzéseket, és vég nélkül képes „gyarapítani” a bizonyos esetekben már telítődött szakmakínálatot. Társadalmi szempontból, Vajdaság egyik legmarkánsabb jellege annak multikulturalitása. Európa egyik (ha nem is egyetlen) olyan régióját képviseli a Vajdaság, ahol mintegy harminc őshonos nemzeti kisebbség és etnikai közösség él, az államalkotó nemzettel együtt. Jellegzetes multikulturális térség ez, ahol az autochton lakosok két-, vagy háromnyelvű életvitelhez szoktak. Ez alapot szolgáltathat egy multietnikai egyetem - vagy multietnikus egyetemi infrastruktúra kialakításához. Ehhez azonban nélkülözhetetlen a határ menti és a határokon átívelő kapcsolatok építése. Megállapíthatjuk tehát, hogy a (magyar és nem csak magyar) hallgatók rendelkezésére álló lehetőségek nem elég széleskörűek, és a jelen helyzet nem kielégítő a tartomány intellektuális kapacitásait tekintve sem, sem egyéb nemzeti-etnikai jellegű igényekhez mérten. Vélemények a jövőről, vélemények a régió felsőoktatásáról, egyetemekről, karokról, főiskolákról avagy a kettő hogyan egyeztethető össze?! A fiatalok átlátják az ország, régió kedvezőtlen helyzetét. Ők gyermek- és kamaszkorukat háború és válságok fergetegében élték meg. A borúlátás a korábbi kutatások alapján hullámzó. Az Európai Uniós csatlakozás kilátásai a fiatalok számára túl távolinak tűnnek, ők pedig türelmetlenek. Legtöbb fiatal véleménye szerint a gazdasági fellendülést egy politikai stabilitás kell, hogy megelőzze. A vajdasági friss diplomások körében ez a kérdés több szempontból közelíthető. Egyrészt a megkérdezettek véleményt mondtak az egész ország helyzetéről, majd a Vajdaság Tartomány esélyeiről, de valójában legtöbbet kistérségük, vagy lakóhelyük esélyeivel foglalkoztak. Nem sok optimizmus cseng a szavaikból, de nem adják fel, hisznek a pozitív változásokban, a jövőépítésben. 37 A régióban felfedhető gazdasági húzóágazatokról megoszlik a vélemény. A városban élő fiatalok a szolgáltatásokat választják, míg a falun és kisvárosban élők inkább a mezőgazdaság és a feldolgozóipar lehetőségeit látják. Mindenki abban megegyezik, hogy külföldi- és befektető tőke nélkül nem lehetséges a gazdasági fellendülés, sem pedig új munkahelyek. Keresett szakmák a régióban: közgazdász-menedzser, informatikus, logisztikai szakember, építészmérnök, pénzügyi szakértő, marketingszakember, reklámszakértő, szakorvos, fogorvos, szimultán fordító, turisztikai szakember (vendéglátóipar), vállalkozók, építész, szobafestő, kőműves, textilmunkás. A presztízsszakmák: menedzser, banki/pénzügyes munkák, marketing-, informatikai munkák, programozó, vállalkozó, közgazdász, képzett könyvelő, ügyvéd, egyetemi tanár, logista, építészmérnök, szakorvos. Nem igényelt (viszonylag telítődött) szakmák a régióban: fémmegmunkáló munkás, fodrász, vegyész, gépkocsivezető, kertész- és a bölcsészszakok (kivéve a pszichológust és az angol nyelvészt), kereskedő-eladó. (Gábrity Molnár, 2007) Arra a kérdésre, hogy milyen mértékben (szűkíti, vagy tágítja) a karrierlehetőségeket, az hogy ki milyen egyetemen/szakon végzett, főleg a fókuszcsoportos kutatás segítségével kaptunk válaszokat. A vita során kialakult megállapítások képet adnak a vajdasági felsőoktatási képzésről is. A felsorolható pozitív tapasztalatok a képzés tartalmáról: a műszaki képzésben

37 A fókuszcsoport résztvevőinek véleménye alapján Gábrity Molnár Irén tanulmányában: Vajdasági magyar fiatal diplomások karrierje, migrációja, felnőttoktatási igényei, a Karrierutak vagy parkolópályák? Friss diplomások karrierje, migrációja, felnőttoktatási igényei a Kárpát medencében nemzetközi projektum anyagában, a MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet honlapján. 2007.

40

elegendő informatikai tudás, PC készség, találékonyság a szakmában, közgazdászok szerint az egyetemen sok az elmélet, lexikális tudás, nyelvtanulási lehetőség is jelentősek, majd a fiatalok említenek olyan tapasztalatokat is, amelyek nem a képzés tartalmára vonatkoztak, de valójában befolyásolta őket a pozitív előremenetekben: jó tanár-diák viszony, megtanult szerbül, vagy kitartást tanult. Az egyetemi képzésben tapasztal negatív tapasztalatokra az interjúalanyok a munkából tekintenek vissza. Legtöbbször a sok elméleti, nem alkalmazható tudást, az elavult adatokat és módszereket kifogásolják, kivétel nélkül melyik karon diplomáztak. A fiatalok kevesellik a szakmai gyakorlatot, hiszen legtöbbször csak formális praxisoknak tettek eleget. A pedagógus szakosok az új tankönyveket és a digitális könyvtárt hiányolják. A közgazdászok beszéltek a rossz tanár-diák kapcsolatról is, hogy túl nagyok az előadás-csoportok (első éves korukban a 280 férőhelyes előadóterem lépcsőjén kuporogtak), nincs egyénre szabott tanítás. A tanítóképzősök és a műszaki főiskolások panasza is az volt, hogy nincs elegendő taneszköz, szaklaboratórium és nem tanultak meg szerbül az iskolaévek során. Arról, hogy milyen szerintük egy jó/kielégítő egyetemi képzés, a friss diplomások a következő kritériumokat tartották fontosnak: dinamikus és nyitott felsőoktatási intézmény kellene, amely multidiszciplináris képzést nyújt, versenyképes tudással ruház fel, kreativitásra tanít. Elvárásaik között van még, a kollegiális tanár-hallgató viszony, fejlett infrastruktúra igénye (laborok, könyvtár, sportközpont, kollégiumok). Végül, a választható szakirány/tantárgyak, amelyek több nyelven folynak, inspirálók és folyamatos továbbképzést biztosítanak. A jövő szakmakínálatát biztosító regionális felsőoktatási háló távlatai néhány forgatókönyv…

• Marad minden a régiben, fokozódó problémákkal Kérdés mennyi ideig? A régió teljes „intellektuális produkciójának” terhét az Újvidéki Egyetem hordozza, viszont piaci viszonyokat illetően, a jövőben nem marad domináns szerepben. Belgrád mellett nehezen tud érvényesülni (kapacitás, tradíció, stb.). Mindez mellett nem tudja biztosítani a térbeli lefedettséget sem. Továbbá a belgrádi, illetve az újvidéki székhellyel bíró felsőoktatás nem méltó hordozója a régióspecifikumoknak, jellemző térdimenzióknak, amelyek a felsőoktatás területén, de akár a foglalkoztatás területein is kifejezésre jutnak. Így a régió (Vajdaság, Újvidéktől északra) fejlett, szakmakeresletet kielégítő, európai értékrendet képviselő egyetemi háló nélkül marad, a magyar fiatal értelmiség „nehézkes” kitermelése szakad meg - teljesen. A változásokra érzéketlen egyetemi karok nem megfelelő képzései, programjai pedig tovább fokozzák a feltörekvő munkanélküliséget, azaz a piacképtelen oklevéllel rendelkezők csoportját. A munkáltató más kompetenciákat remél, más képességekre, tudásra, jártasságra vár. Ehhez azonban nélkülözhetetlen az oktatási rendszer - intézményrendszer segítsége, képzési, átképzési, felnőttképzési rendszer legitimálása.

• Fészekhagyás – oktatási modell = migrációs modell A vajdasági felsőoktatási intézményekből kikerülő (magyar és nem csak (!) magyar) nem piacképes diplomatulajdonosok tisztában vannak azzal, hogy a megszerzett, tudást itthon nem fogják tudni értékesíteni, így külföldön - EU-ban, vagy tengerentúlon próbál meg munkát vállalni, karriert-, jövőt építeni (teljesen függetlenül attól, hogy sikerül-e nekik legalább külföldön a szakmában dolgozni). Vannak viszont azok (az itthon is) piacképes diplomatulajok (műszaki informatikus, orvos, újságíró, fordító, stb.), akik bárhol képesek érvényesülni, ezért nem tűrik a politikai elit hazardírozását, emigrálnak. A szakmakereslet

41

továbbra sem találkozik a szakmakínálattal, mert a rigorózus felsőoktatási struktúra piaci igényeket nem követ.

• Szabadka szellemi-, egyetemi kapacitásainak megteremtése, intézményesítése Egyetemi város létrehozásának forgatókönyve az északi (határon belüli) régió megfelelő szakmakínálatának biztosításához. Több diszciplína karok formájában történő akkreditálása, biztosítva ez által a régió fiataljainak a lehetőségeket, a nagyobb választékot (egyben a gazdasági szükségletekhez idomított oktatási kínálatot), illetve a magyar, vagy részben magyar nyelven történő tanulás esélyét. A teljes magyar népesség iskolai és szakmai képzésének hatékony feljavítása, saját (lokális) erőforrások bevetésével és az elérhető anyaországi/külföldi (EU) támogatások tudatos összpontosításával volna lehetséges. Viszont nem működhet, mert nincs emberi erőforrás, hiába az épített környezet. Politikai szempontokat/irányelveket országos szinten mindez abszolút keresztezne, nem beszélve a (tanulmány első fejezeteiben tárgyalt) törvényes előírások lehetőségeket szűkítő meglétéről.

• Vajdasági Magyar Egyetem Az erdélyi, a kárpátaljai és a szlovákiai példához hasonlóan a vajdasági magyar közösség is szükségét érzi annak, hogy saját környezetében anyanyelvén tanulhasson, növelve így a szülőföldhöz való kötődést. A délvidéki önálló magán, vagy vegyes tulajdonú, magyar egyetem létrejöttével csökkenne a magyarországi egyetemeket választók száma, és az elvándorlás is. (Gábrity Molnár, 2006).38 A megoldás törvényes (legújabb) előírásokat sértene, és a politikai közhangulatra gyakorolt negatív hatása miatt akár nem kívánatos végkifejleteket is tartogatna, egyébként már rövidtávon is jelentős megoldást hozna a magyarság felsőoktatási kérdéseit illetően.

• Multikulturális egyetem, Nyelvi-, és kulturális tekintetben teljesen liberális Egyetem, amely méltó hordozója annak azon régióspecifikumoknak, amelyet Vajdaság képvisel. A képzés több nyelven folyna, az állam nyelv mellett a nemzeti kisebbségek nyelvén, valamint idegen nyelveken. Önálló egyetemként működne, minimum 3 tudományterületen (amelyből jelenleg 2 a biztosított), a teljes oktatói vertikumon, és felnőttképzési programok keretén belül. A kutatás kiterjedne a gazdasági szféra szükségleteire is, és kölcsönös együttműködés, segítségnyújtás, finanszírozás mentén működne. Az elmúlt időszak „megrekedt” monokultúrális, centralista ideái mellett ez nagyon nehezen képzelhető el.

• Regionális egyetem A felsőoktatásról alkotott felfogás revíziója: A jövőben sor kerül az oktatási intézmények régióban működő hálózatának elemzésére/felülvizsgálatára, amely alapot fog szolgáltatni egy olyan határokon átívelő felsőoktatási mechanizmus létrehozásához és működtetéséhez, amely képes lesz kikerülni az átfedéseket, párhuzamos szakok és szakirányok létesítését - Szabadka-Újvidék-Szeged-Pécs-Eszék-Temesvár körüli régióban gondolkodva. A többnyelvű egyetemek keretében is nélkülözhetetlen folyamatosan fenntartani a magyar (részben magyar) intézményeket. Prioritást élveznek: - az identitásőrző felsőoktatási intézmények (pl. az alapképzéses pedagógusszakmát kibocsátó karok mesterkurzussal vagy másoddiplomával kiegészítve), valamint minden régióban: a presztízsszakmákat kibocsátó karok, tehetséggondozók, szakkollégiumi rendszerrel ellátva. A regionális felsőoktatási háló egyetemi bázis-együttműködéseit egészítené ki egy – a következő tervezet távlatokat felsorakoztató intézményi szerkezet: Kárpát-medencei e-egyetem virtuális háló, a gazdasággal szorosan együttműködő traenee-infrastruktúra, regionális gyakornoki szerkezet felépítése/működtetése karrierirodákkal karöltve, biztosítva ez által a munkaerőpiaccal kiépített kapcsolatok intézményesülését, zökkenőmentességét, információáramlást, visszacsatolást, amelyben a helyi gazdasági szereplők, KKV-k is érdekeiket tudnák közvetve

38 Gábrity Molnár Irén: A vajdasági magyar felsőoktatás szerveződése. In.: Juhász Erika (szerk.): Régió és oktatás. Debrecen: Doktoranduszok Kiss Árpád Közhasznú Egyesülete, 2006. 112. p.

42

érvényesíteni. A gazdaság igényei felé forduló kutatói műhelyek fontos szerepet játszhatnak az egyetemi kutatómunka tartalmi „színesítésében”. A jövőben az oktatás és regionális intézmények támogatásában a versenyképesség fejlesztéséé a főszerep. A határon túli magyar felsőoktatás (a vajdasági is) integrálódhatna egyfajta „magyar felsőoktatási térbe”, rajta keresztül pedig az egységesülő európai felsőoktatási térbe. Az egységes európai felsőoktatási térség új összefüggéseket helyez előtérbe, melynek következtében nemzeti felsőoktatási stratégia kidolgozására van szükség. E célból újragondolandó a térség magyar-magyar és magyar-nem magyar nyelvű intézményei közötti regionális együttműködések gyakorlata, finanszírozása, amely nyomán egy olyan regionális felsőoktatási tömörülés jöhet létre a Kárpát medencében, amely az egységes európai felsőoktatási piacon is megállja helyét. Összegzés, következtetések A 2005-ös évtől állandósulnak az oktatási szférában a változások, egy meghatározó törvénykezési folyamat veszi kezdetét, jövőbe mutató reformokkal. Globális szinten ekkora érett meg az a tenzió, amely képes volt megváltoztatni az addigi felsőoktatási szemléltet, amely aztán gyorsan áthatotta a lokális szinteket is. Általános elvárásként fogalmazható meg a felsőoktatásba bekapcsolódó fiatalok munkaerő-piaci helyzetének javulása/javítása, amely feladat elsőszámú hordozója a felsőoktatás. Az akadémiai szféra érdekei/elvárásai ugyan lehetnek rövidtávon különbözőek, viszont az elsődleges cél a tudás megszerzéséhez szükséges feltételek mindenkori biztosítása. A Vajdaság esetében az elfogadható, jövőorientált forgatókönyvet a regionális egyetem koncepciója elégíti ki, megfelelő mozgásteret biztosítva a fiatalok számára, lehetővé téve eltérő pályák kialakítását, és az azokon történő zökkenőmentes mozgást. A Bolognai folyamat bebizonyította, hogy a tudás nem ismer/nem ismerhet határokat, és hogy a regionális különbségek kiegyenlíthetők egy megfelelő, konstruktív felsőoktatási együttműködési infrastruktúrán mozogva. A nemzeti sajátosságokat oltalmazó, centralizált hatalmi háló által vezényelt oktatás nem tesz eleget a társadalmi igényeknek. Nincs jövője. Amennyiben a folyamatokat a politikum európai értékrendszer mellett történő elkötelezettsége támogatni tudná, nem éreznék a fiatalok sem kirekesztettnek, bezártnak, lehetőségeiktől megfosztottnak, és az integrációs folyamatok nehézségeit is nagyobb türelemmel viselnék. Potenciális veszélyt jelent ugyanakkor az európai integrációs folyamatokból kinnrekedő ország kudarcélménye, a „szerb gőg” felerősödés, és annak koncentrálódása egy visszaköszönő centralizált hatalomgyakorlásba. Szerbiában nincs egybefogó, teljes paradigmaváltás az oktatás terén – a regionális különbségek továbbra is kifejezésre jutnak, vannak leszakadó térségek. Vajdaság e téren mégis kivételt képez, mert olyan nem materiális erőforrásokkal rendelkező régióról van szó, mely elismeri az információ, a tanulás és munka jövőépítő funkcióját, és ilyen jellegű forrásként is kezeli őket a térség intellektuális kapacitásainak használata során. Az oktatás expanziója számos fordulópont hordozója. Az oktatásgazdaság működési mechanizmusainak piaci karaktere mind kifejezettebbé válik, erősödő verseny-helyzeteket kreálva, amely kreatív, proaktív szemléletet követel meg. A kifejezésre jutó „konstruktív agresszió” hordozója a régió humán erőforrása – csoportosan (egyetemek, karok, intézmények, munkaügyi hivatalok, döntéshordozó testületek), illetve egyénileg (diákok, diplomások, tanárok, munkanélküliek, foglalkoztatottak, stb.) egyaránt. Az ő kezükben koncentrálódik az össz jövőformáló erő. Mindezt közös szükségletként felismerve, kidolgozásra kerül egy konföderatív struktúra, amely biztosítja az önálló kutatást, koordinálható felsőoktatást, kapcsolódó kutatási programokat a régió számára, azaz racionális munkamegosztást a térség tudományos szereplői között, nem elhanyagolva a közoktatás, közművelődés, ismeretterjesztés, a térséghez

43

kötődő forrásfeltárás, dokumentáció feladatait sem. A koordináció feladatait akár egy önálló kutatóintézeti bázis is vállalhatja, felel a közösen elfogadott kutatási terv végrehajtásáért, ugyanakkor kutatásszervezői szerepköre nem sérti a meglévő műhelyek autonómiáját. Potenciális szereplők a regionális tudományos kutatás és felsőoktatás területén a Vajdaságból a magyarul is képző önálló állami felsőoktatási intézmények, valamint a vajdasági magyar tudományos műhelyek, valamint az állami, vagy az MNT által alapított művelődési intézetek, levéltárak, múzeumok. Az EU-ból kirekedt térségnek a felzárkózás a célja. A határon túl, Magyarországon és a többi környező országban (immár az Uniós érdekeltségűek), ugyanezeknek az intézményeknek kellene bekapcsolódni a térség munkaerőpiacának, oktatásának és kutatásának problémáiba. Mindez fokozatos, szukcesszív és participatív munkával érhető csak el, ahol a hasznosulási perspektívákat a regionális együttműködésben résztvevők mindegyike egyaránt felismeri (a délvidéki magyar diákok, akik bekapcsolódhatnak a felsőoktatásba helytől, oktatási nyelvtől függetlenül, érdeklődési körüknek megfelelően, valamint a szerb együttműködésre kész, tapasztalatszerzési lehetőségekkel rendelkező, tudástranszfer hordozó „oldal”, de akár a „piacot terjesztő” határon túli intézményháló, amely a munkáltatói oldal számára piacképes, kompetens, ütőképes emberi erőforrást fog kínálni). Irodalmi háttér:

1. Centar za Monitoring i Evaluaciju – Studenti i Praksa (Az Egyetemisták és a Szakmai gyakorlat):

2. http://www.cme.org.yu (2006. 01. 20.) 3. Gábrity Molnár Irén: Az értelmiségpótlás körülményei. In: Gábrityné Molnár Irén és Mirnics

Zsuzsa (szerk.): Kisebbségi létjelenségek. Szabadka: MTT Könyvtár, 2003. 287-329. p. 4. Gábrity Molnár Irén: Oktatásunk jövője. In: Gábrityné Molnár Irén és Mirnics Zsuzsa (szerk.):

Oktatási oknyomozó. Szabadka: MTT Könyvtár, 2006. 61-122. p. 5. Gábrity Molnár Irén: Vajdasági magyar fiatal diplomások karrierje, migrációja, felnőttoktatási

igényei, a Karrierutak vagy parkolópályák? Friss diplomások karrierje, migrációja, felnőttoktatási igényei a Kárpát medencében. 2007

6. Gábrity Molnár Irén: A vajdasági magyar felsőoktatás szerveződése. In: Juhász Erika (szerk.): Régió és oktatás. Debrecen: Doktoranduszok Kiss Árpád Közhasznú Egyesülete, 2006. 112. p.

7. Lendák Edit: Felsőoktatás. In.: Nagy Imre (Szerk.): Vajdaság. Pécs – Budapest: Dialóg Campus Kiadó, 2007. 429-438. p.

8. Ministarstvo rada, zapošljavanja i socijalne politike, Vlada Republike Srbije: Nacionalna strategija zapošljavanja za period 2005-2010. godina. Beograd. 2005. 44-48. p.

9. Mirnics Károly: A magyarok aránya községek és települések szerint. In: Gábrityné Molnár Irén és Mirnics Zsuzsa (szerk.): Kisebbségi létjelenségek. Szabadka: MTT Könyvtár, 2003.

10. Mozaik 2001- Gyorsjelentés, Vajdaság, a Magyar fiatalok a Kárpát-medencében című tanulmánykötetben, kiadó: Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest. 2002.

11. Nacionalna Služba za Zapošljavanje: Nezaposlenost i zapošljavanje u Republici Srbiji = Mesečni Statistički Bilten. 29. br. Januar. 2005. 5-8. p.

12. Rechnitzer Járnos - Smahó Melinda: Interregionális, határ menti kapcsolatok. In.: Rechnitzer J. – Smahó M. (szerk.): Unirégió – Egyetemek a határ menti együttműködésben. Pécs-Győr: MTA RKK, 2007. 52-71. p.

13. Republički Zavod za Statistiku: Statistički Godišnjak Srbije. Beograd: 2005. 14. Štruljek, B.: Budžet, diktira tempo = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 1. sz. 6. p. 15. Zakon o utvrđivanju određenih nadležnosti autonomne pokrajine – Az egyes autonóm

tartományi hatáskörök meghatározásáról szóló törvény = Službeni Glasnik RS br. 6/2002 16. Zakon o zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina – A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló törvény = Službeni List SRJ br. 11/2002

17. Zakon o visokom obrazovanju – Felsőoktatási törvény = Službeni Glasnik RS br. 76/2005

# # #

44

Az egyetemek és a regionális fejlődés kapcsolata

Takács Zoltán, Ph.D. hallgató Bevezető gondolatok A tudás a gazdaság egyik fő mozgatórugója, a fejlett piacgazdaságokban a piaci versenyelőny megszerzésének és fenntartásának nélkülözhetetlen tényezője. Eredményes menedzselése - amelyben a helyi döntéshozóknak, a gazdaságnak és az oktatásnak egyaránt meghatározó szerep jut - elengedhetetlen feladat a „tudáskapitalizmus” fenntartásában. A globalizáció folyamatában kiépülő információs- és tudásalapú társadalom óriási gazdasági- és társadalmi léptékkel terjeszkedik. A „(nem)tudás” sokszor egy ország politikai határain belül reked, amennyiben nem történik - a tudástársadalom és globalizáció kihívásaihoz megfelelő alkalmazkodás. E folyamatok súlyos implikációit a gazdasági visszafejlődésben tapasztalhatjuk, a megfékezésükhöz viszont aktív társadalmi szerepvállalásra van szükség. A helyi társadalomgazdasági erők fel kell, hogy ismerjék a egyetemek, mint tudástranszfer- és innováció-hordozó intézmények szerepét és fontosságát a regionális fejlődésben. Ebben az oktatási infrastruktúra intézményeinek jut meghatározó szerep. Hol kapcsolódik az egyetem és a regionális fejlődés? Miként értelmezhető a regionális fejlődés innovatív szerepköre? Modellezhető-e az integrálódó európai térben egy partnerségre, szövetségre, kooperációra épülő, fenntarthatóságot biztosító regionális működési mechanizmus, összhangban, konzekvens egyensúlyban a társadalom-gazdasági módokkal, igényekkel, toleranciával, multikulturalitással? Jelen tanulmány ezen kérdéskör megvitatásához szolgál néhány tézissel. Elméleti felvetések A regionális fejlődés, illetve a gazdasági fejlődés kulcselemeként értelmezendő humántőke- produkciót az oktatás/felsőoktatás részéről számos elmélet is alátámasztja. Az emberi tényezők, az azok alakításában részt vevő intézmények, valamint a társadalmi feltételek, és adottságok együttese jelenti azt a feltételrendszert, amivel egy területegység rendelkezik. Ezek a tényezők külön-külön és együttesen is jelen vannak, sőt hatnak, egymást erősítve, gyengítve formálják az adott területi egységet, s azok sokasága révén a térszerkezetet (Enyedi, 1996) A regionális tudományban a tudásnak, mint a regionális fejlődés meghatározó tényezőjének a felismerése csak a kilencvenes években kezdődött meg. A hetvenes években az endogén fejlődés elméletében már felbukkannak a belső tényezők között az emberi erőforrások. Az „új (endogén) növekedéselmélet” követői kétségbe vonták a neoklasszikusok hipotéziseit – akik kizárták a technológiai változásoknak a gazdasági fejlődésre gyakorolt hatását –, és modelljükbe beépítették a technológiai externáliát is. Egyik jeles képviselőjük, Romer (1990) növekedéselméletében kiemeli a tudás létrehozásának fontosságát. Érvelése szerint a tudás a tőke meghatározó formája, és a gazdasági növekedés elsősorban a tudásakkumuláció mértékétől függ. A tudásalapú gazdaságoknak pedig az a legfontosabb jellemzője, hogy a tudás előállítása és hasznosítása alkotja az értékteremtési folyamatok központi elemét. A fejlett gazdaságok versenyelőnye elsősorban azok tudás-előállítási és -hasznosítási képességein nyugszik. Napjainkban már a tudás az alapja a termék-, a folyamat- és a szolgáltatási innovációknak, amelyek egyben új piacokat is teremtenek, illetve olcsóbbá teszik a meglévő termékek és szolgáltatások előállítását. A tudás a folyamatos kutatás-fejlesztési

45

tevékenységből származik, amelyet magasan képzett szakemberek hoznak létre hatékony technológiai transzfer, valamint az új ötletek piaci megvalósítása során. A tudásalapú tevékenységek expanziója egyre fontosabb szerepet játszik az egyes országok és régiók versenyképességében. A tudás – az innováció alapvető összetevőjeként része annak a körfolyamatnak, amely innovációhoz, azon keresztül az export- és a versenyképesség növekedéséhez vezet. Egyrészt, a nemzet- és a regionális gazdaságok exportbázisa pedig a gazdasági növekedés legfőbb hajtóereje. Kiemelkedő, és a jelen tanulmány fókuszából meghatározó jelentőségű a tudásrégiók elmélete, amely a regionális fejlődés új mozgatóját az ismeretek felhalmozásában, az azokat megtestesítő intézményekben és szereplőkben látja, és egyben új paradigmát állít fel a regionális fejlesztés számára is (Scheff (1999), Rösch (2000). Meusburger (1998) átfogó monográfiát szán a tudás és a képzés regionális dimenziónak bemutatására, amelyben nemcsak a tudásnak, mint a gazdasági fejlődés új tényezőjének vizsgálatához szükséges elméleti alapokat ismerhetjük meg, hanem regionális szinten a humán erőforrások elemzésének legfontosabb szempontjait és módszereit is megtalálhatjuk. Jól reprezentálja az egyetem és a helyi gazdaság egymásra ható, egymást építő kapcsolatát Goddard (2000) modellje, amely az egyetemi funkciók és az általuk befolyásolható térségi, humán bázisú adottságok egymásra hatását hivatott bemutatni.

1. ábra: Egyetem és régió kölcsönhatásának modellje39 A határok nélküli globális gazdaságban a régiók versenyképességét ugyanazok a tényezők határozzák meg, mint a tudásintenzív vállalatokét: folyamatos fejlesztés, új ötletek, szervezeti tanulás, mindaz, amit összefoglalóan innovációs képességnek nevezünk. „A régióknak el kell fogadniuk a tudás és a folyamatos tanulás elsőbbrendűségét, tudásalapú, tanuló régióvá kell válniuk” (Florida 1995). A „tanuló régió” kulcsa pedig az a humán infrastruktúra, amelynek központi eleme a humánerőforrást képző egyetem. Európa fejlődésében a gazdasági és társadalmi innováció előállításának és terjesztésének legfontosabb intézményei az egyetemek, a középkor óta meghatározó szerepet játszanak. Már a legelső egyetemekre is jellemző volt a szűkebb és tágabb régiójukkal kialakított kapcsolatuk. A XVIII-XIX. században a központosító – centralizációs vonalon mozgó

39 Goddard, J. (2000): The Role of a University in its Region. University of Newcastle Public Lecture. http://www.ncl.ac.uk (2008.02.25)

46

államok céltudatosan – finanszírozással, alapítói és kinevezési jogok gyakorlásával - igyekeztek kivonni az egyetemeket a regionális hatalom befolyása alól. A földrajzi decentralizáció és a regionális szerepkör felértékelődése másfél száz évvel később azonban újra az európai egyetemi fejlődés egyik fő mozgatórugója lett, természetesen időközben mind az egyetemek társadalmi funkciói, mind pedig az őket körülvevő gazdasági és politikai környezet is teljesen átalakult. A II. világháború után Európa felsőoktatási intézményrendszerét erős centralizáció jellemezte, kevés számú, központilag irányított és pénzelt, nagyvárosi központokban koncentrálódó egyetemekkel, kutató központokkal. Az 1960-as évek elején megindult decentralizációs folyamatok nyomán diverzifikálódott a felsőoktatási intézményrendszer, több országban megszűnt az egyetemek monopóliuma, szakfőiskolák szerveződtek, nőtt az egyes intézmények önállósága, és a felsőoktatás térben is kiterjedtebbé vált. Az egyetemi hálózat kibővült, az egyetemek alapításában mindenütt a regionális gazdaság fejlesztésének igénye játszotta a meghatározó szerepet. Európa-szerte – így Nagy-Britanniában, a német Ruhr-vidéken és Bajorországban, Svédországban – az egyetemek és főiskolák képzési szerkezetét a regionális gazdaságok szükségleteihez igazították, szoros kapcsolatokat alakítva ki a regionális hatóságokkal és a helyi gazdaságokkal, beleilleszkedve a nemzeti regionális fejlesztési politikába. (Horváth, 2003) A Régió jellemzői Mit is értünk régió alatt? A regionális tudományokban „a régió lehatárolt, a környezetétől elkülönülő területi egység a nemzeti és a települési szint között, amelyet a társadalmi folyamatok széles körét átfogó, soktényezős társadalmi-gazdasági összekapcsoltság (kohézió), lakosainak érzékelhető regionális összetartozása (identitás-tudata), valamint érdemi irányítási hatáskörű és önállóságú regionális intézmények rendszere fog tartós egységbe”(Magyar Nagylexikon)40 A Vajdaság, mint Szerbián belül területi entitás - egy tipikus hordozója ennek a meghatározásnak. Szerbián belül a Vajdaság, mint régió példátlan gazdasági-és társadalmi súlyvesztését, leépülését kísérhettük figyelemmel a ’90-es évektől. Egy kondícióiban jelentős mértékben legyengült területi egység - az egykoron fejlett régió mára már nem támaszkodhat semmiféle komparatív előnyre, a nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepe jelentős mértékben leredukálódott, ezért számára az egyetlen potenciális fejlesztési megoldást az endogén változók fejlesztése jelentheti. A „K+F és a kulturális funkciók köre, a gazdasági ágazatokkal való kapcsolatok intézményesült formái, a kompetencia, a kommunikáció, a kultúra és a kreativitás fogalmai köré (a 4K) csoportosíthatók a sikeres régiók fejlődésének hajtóerői” (Janssen-Hoogstraten, 1989). Ez egy olyan regionális felsőoktatási koncepció megfogalmazásával, együttműködési háló működtetésével valósítható csak meg, amely képes lesz a régió szellemi – intellektuális, innovációs kapacitásait revitalizálni, az oktatást, humántőke produkciót pedig komoly revízió alá vetni, előirányozva a rendszer hosszú távú fenntarthatóságát. Vajdaság válaszút előtt áll: felvállalja egy egységesülő európai felsőoktatási térbe történő integrálódás szerepét, előirányozva a régió fejlődését, vagy vállalja szegényes intellektuális kapacitásait, mindezek következményeként pedig a régió gazdasági súlyvesztését, marginalizálódását egy igen bizonytalan fejlődési pályán mozgó Szerb Köztársaságon belül?!

40 Szabó Pál: Régió: „Meghatározott területi egység”. In: Nemes N.J. (szerk.): Régiók távolról és közelről. Regionális Tudományi Tanulmányok. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék. Budapest: Macropolis Bt., 2005. 13. p.

47

Európai mércékkel mérve a humán tőke intellektuális kapacitásai a régióban szegényesnek bizonyulnak. A humán erőforrások minőségét tekintve az Európai Unió tagországai között is jelentős különbségek figyelhetők meg.41 Szerbiában az alapfokú oktatás mindenki számára biztosított, mégis az írástudatlanok részaránya a 10 év fölötti lakosság körében igen magas: 3, 5%. Az aktív lakosság kicsivel több, mint 2/3-a rendelkezik középfokú végzettséggel, és ezek csoportjának mindössze 10%-a fejezett be gimnáziumot. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők részaránya elmarad az európai átlagtól. Az oktatásra fordított kiadások alacsonyabbak az átmeneti országok átlagától42. Mindehhez hozzájárul a szerb oktatási rendszer magas fokú centralizáltsága, és az a szomorú tény, hogy jellemzően nincs megfelelő konvergencia az oktatás és a piac valós szükségletei között. Mindeddig a területi kutatások (és a gazdasági kutatások általában) elhanyagolták a tudásnak, tudástranszfer-mechanizmusnak, mint a regionális fejlődés új elemének vizsgálatát. A tudás- és ismeretközlés, információátadás hálózatát biztosító intézményi infrastruktúra, azon belül is elsősorban a felnőttképzésre és felsőoktatásra szakosodott, valamint kutatás-fejlesztés folytató intézmények jelenléte és szerepe döntő a régió humán erőforrásainak alakításában. Az Egyetemtől a Régió felsőoktatásáig - statisztikák, tendenciák, tények… Az egyetem a legősibb funkciója szerint a humán erőforrások képzése révén járul hozzá a gazdasági fejlődéshez, a gazdasági jólét megteremtéséhez. A régió felsőoktatási területét meghatározó intézményi infrastruktúrában első helyen szerepel a Vajdaság egyetlen állami egyetemi hálózata - az Újvidéki Egyetem, illetve annak 14 kara (Újvidék, Szabadka, Nagybecskerek és Zombor székhellyel), valamint az állami főiskolai intézmények (Újvidék, Szabadka, Nagybecskerek, Bácstopolya, Kikinda, Sremska Mitrovica, Versec székhellyel). A régió felsőoktatásában, jelen van néhány magánfőiskola is, amelyek a főiskolák akkreditációja során 2007-ben - szinte kivétel nélkül - nem kaptak működési engedélyt. Meghatározó továbbá a külföldi/magyarországi kihelyezett tagozatok tevékenysége (Szabadka, Zenta), valamint az a - külföldön, főleg magyarországi felsőoktatási intézményekben tanuló vajdasági hallgatói kontingens is - amely jelentős mértékben hozzájárul a felsőoktatási tudástranszfer-mechanizmus működtetéséhez. (Gábrity M, 2007) Vajdaságban a 2007/2008-as tanévben, a felsőoktatási intézményekben, azaz az egyetem 14 karán (218 szakon), továbbá az akkreditációs bizottság 2007-es határozata alapján akkreditált 10 főiskolára (34 szakon) iratkozhattak a vajdasági tanulók. Vajdaságban a 2006/2007-es tanévben 54.763 egyetemista, illetve főiskolás tanult összesen. A Szerbiában tanuló teljes hallgatói kontingens (238.710 hallgató) 22,9%-t képviseli a vajdasági hallgatói létszám. A 2006-os évben 29.406 diplomás fiatal került ki a szerbiai felsőoktatási intézményekből, míg a vajdasági intézményekben diplomát szerzett fiatalok száma 8.164 volt.43 A diplomázott szerb fiatalok mintegy 1/5-e fejezte be egyetemi tanulmányait a programmal előlátott határidőn belül, míg Vajdaságban a fiatalok 38, 56%-a, azaz majdnem a kétszerese.

41 Németországban a 25-64 év közötti népesség 23%-ának, Görögországban 20%-ának, Nagy-Britanniában 18%-ának, Spanyolországban 13%-ának, Portugáliában 10%-ának, Olaszországban pedig 8%-ának van egyetemi végzettsége (EU átlag 1991-ben 18% volt). Az Unió népességének egyharmadát kitevő elmaradott térségekben az egyetemet végzettek aránya csak 12% (Competitiveness and Cohesion, 1994) – Horváth Gyula: A területi fejlődést befolyásoló tényezők a posztindusztriális Európában. In: Horváth Gyula: Európai regionális politika. Budapest-Pécs: Dialóg Campus Kiadó, 2003. 193-197. p. 42 Szerbiában, a 2005-ös évben a GDP 3,5%-t fordították az oktatásra. Štruljek, B.: Budžet, diktira tempo = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 1. sz. 6. p. 43 A statisztikai adatok forrása: Republički Zavod za Statistiku: Statistički Godišnjak Srbije. Beograd: 2007. 358. p.

48

A vajdasági felsőoktatásban résztvevők statisztikai adatai iskolaévek

szerint

0

5 000

10 000

15 000

20 000

25 000

30 000

35 000

40 000

45 000

iskolaév

hallgató

i lé

tszám

Főiskolások 6 468 7 698 11 811 10 083 11 656 8 747 7 859 7 501

Egyetemisták 26 672 28 515 32 293 34 338 35 257 35 424 37 822 38 169

1997/1998 1998/1999 1999/2000 2000/2001 2001/2002 2002/2003 2003/2004 2004/2005

1. Diagramm: A Vajdaság felsőoktatásának hallgatói létszáma44

Az 1. számú diagrammhoz kapcsolódóan, érdemes a régióra kivetített felsőoktatási expanziót tovább elemezgetni. A soron következő 2005/06-os tanévben, a Vajdaságban az előző iskolaévhez képest 7, 32%-kal több hallgató kapcsolódott be a felsőoktatásba. Viszonyítva a 2006/07-es tanévet az azt megelőzőhöz viszont már ez a szám 10, 27%-kal volt több. A régió hallgatói kontingense határozott mennyiségbeli növekedést produkál évről évre. További relatív számokban kifejezve – látható, hogy ez a mennyiségi növekedés a régión belül sokkal meghatározóbb, mint például Közép-Szerbiában, illetve Szerbiában. A 1990/1991-es iskolaévet alapul véve, ma a Vajdaságban 120%-al több egyetemista tanul, Közép-Szerbiában 99%-os ez a növekmény, amely köztársasági szinten 104%-os növekedésben összegezhető. Eltérő tendencia mutatkozik meg a főiskolákra és az egyetemekre iratkozók számának alakulását illetően. A 2. számú diagrammból körvonalazódni látszik egy régióra jellemző (és egyben országos) trend, miszerint az egyetemre iratkozók száma a 2000-res évtől határozottan megnövekszik, míg a főiskolán való tanulást egyre kevesebben preferálják.

44 Megjegyzés: az 1. Diagramm háttérképén az Újvidéki Egyetem rektorátusa látható, míg az adatok forrása a Tartományi Oktatásügyi és Művelődési Titkárság

49

Minőségbeli változásokra, koncepcióváltásra utaló jeleket is találunk a felsőoktatási statisztikák mögött. Az Újvidéki Egyetem a Bologna folyamat adaptálása során számos téren kiemelkedik a többi szerbiai egyetem közül. A 2003/2004-es tanévben a karok által kínált szakok száma 153 volt, mely az évek során a 2007/2008-as évre 218-ra45 növekedett, bizonyítva ez által is az egyetem hajlandóságát a flexibilisebb, gazdagabb, nyitottabb programok indításához. Ugyanez elmondható a főiskolákról is, ahol az elmúlt években 9 új szakot indítottak. A bolognai folyamat fokozatos implementálásával sor kerül a vajdasági egyetemisták által képviselt értékrendszer46 tiszteletben tartására is, akik reményüket fejezik ki, és támogatják a felsőoktatás reformjainak véghezvitelét, és a bolognia folyamatok zökkenőmentes gyakorlati alkalmazását is a társadalmi felelősségvállalás szellemében. Cél, hogy javulhasson az egyetemisták társadalmi státusza, személyes élete, a tanulás hatékonysága, továbbá a fiatalok szabadidejének kreatív és egészséges használata. Elsők között szerepel az egyetemi tanulmányok feltételrendszerének javítása: minőséges tanár-diák viszony, minőséges előadások és ezekhez kapcsolódó gyakorlatok aktivizálva a hallgatók alkotói és kezdeményezői készségét, nagyobb figyelmet fordítani az eminens előmenetellel, rendelkező egyetemistákkal kialakuló kapcsolatokra, lehetővé tenni az Internet-hozzáférést bárminemű korlátozások nélkül, csökkenteni a vizsgák számát, és minél több gyakorlatot vezetni be a stúdiumok ideje alatt. Továbbá a Bolognai nyilatkozat szerinti stúdiumok implementálásának azonnali lehetővé tétele, jobb éves vizsgabeosztásokat, kisebb vizsgamegterheléseket tenni lehetővé, növelve az egyetemisták szabadidejét ez által, és biztosítani a tankönyvárak csökkentését. Mindezen feladatok sorozatban történő végrehajtása terheli a Tartományi titkárságot, valamint az egyes karokat. A változások haladnak, erre utaló eredmények között említhető az a tény is, hogy az elmúlt 2 évben az intézmény által megszabott tanulmányi időben dupla annyi vajdasági egyetemista szerez diplomát, mint a közép-szerbiai, azaz szerbiai kollégák. Tehát, a reformokhoz történő alkalmazkodás kétoldalú bizonyítást támaszt alá, egyrészt intézményi koncepcióváltást, másrészt aktív egyéni szerepvállalást. A Vajdasági régió felsőoktatására jellemző továbbá a rossz területi koncentráció, az intézmények tartományszékházban történő koncentráltsága, a régió északi részének marginalizálódása az egységes regionális felsőoktatási infrastruktúrában. Az Újvidéki egyetem 70, 3%-ban, míg Szabadka csak 17, 7%-ban tud hozzájárulni a felsőoktatási háló kapacitás-megosztásához, amint azt az alábbi tartományra kivetített területi statisztika is ábrázolja: 1. sz. Térkép: A Vajdaság felsőoktatásának területi koncentrációja (Saját szerkesztés) Az egyetlen vajdasági állami egyetemi központ táplálja - az ország 27,8%-t képviselő tartományi felsőoktatási tömörülést, míg a Közép-Szerbiai egyetemi képzés 4 állami alapítású egyetemi központban zajlik. Mindezektől eltekintve, még így is, az egyetemi vezetés által befolyásolt döntési folyamatok a meghatározók, illetve a folyamatok koncepció-váltásra utaló jelei, amelyek képesek lesznek a „Régió-egyetem dinamikus interfész” koncepció előirányozására, fejlesztésére és működtetésére a jövőben.

45 Összehasonítások alapján a 2007/2008-as tanévben http://prijemni.infostud.com/univerziteti/Univerzitet_u_Novom_Sadu/3 (2008.02.12) 46 Republika Srbija – Autonomna Pokrajina Vojvodina – Pokrajinski sekretarijat za sport i omladinu: Informacija o sistemu vrednosti studenata u Vojvodini. Novi Sad: AP Vojvodina, 2004.

50

Döntéshozatali kompetenciák jogi megközelítésben, avagy milyen szereposztás érvényesül a „tanuló régió” modernizációs folyamataiban? Valós jogi kompetenciák nélkül nehezen képzelhető el a „régióban gondolkodó” felsőoktatás. A Goddard modellben is meghatározó szerep jut a régiós döntéshozók által befolyásolt fejlődési mechanizmusoknak. A centralizált államberendezés következményeképpen azonban régiókról is kevés szó esik Szerbiában, annak ellenére, hogy a Vajdaságban a régió-identitás határozott, erős és jelentős – „integratív és fejlődési potenciálként kezelendő”, továbbá, hogy a regionálizációnak 1990-ig a JSZSZK területén alkotmányos hagyománya volt, ahol a tartományok alkotmányban rögzítették a gazdasági, politikai és kulturális autonómia kérdés-, illetve hatáskörét. A tartományok ilyen jellegű alkotmányos jogainak meghatározása megfelelő alapja lehetett volna a további regionálizációnak Szerbia területén (Tripković, 2003). Vajdaság civilizációs, kulturális, gazdasági és multietnikai öröksége folytán európai régió és Szerbia Európára nyíló kapuja, viszont a 2006-os új szerb alkotmánnyal sem kapott a régió méltó alkotmányos kompetenciákat. Így a szerbiai demokratikuséra legjelentősebb törvényi produktumaként említendő, a régió jogilletékességeit megfogalmazó - a szerbiai parlament által, 2002. február 4-én megszavazott - az egyes autonóm tartományi hatáskörök meghatározásáról szóló törvény – azaz az Omnibusztörvény47, amellyel a Vajdaság 24 államigazgatási területen, így az oktatás területén is visszakapta azokat a jogköröket, amelyek a miloševići rendszer alatt szűntek meg. Ugyanakkor e törvény elfogadása egyáltalán nem jelentette az 1974-es jugoszláv alkotmány által szavatolt jogok teljes mértékű visszanyerését. Az említett törvény alapján megoszlik a felsőoktatási jogszabályzás, azaz két szint jelenik meg: köztársasági és tartományi. A tartományban lévő állami karok alapításának joga az autonóm tartomány hatáskörébe tartozik, de ha az Újvidéki Egyetem keretei között megalakuló karról van szó, szükséges az Egyetem jóváhagyása is. A felsőoktatás területét Szerbiában 2005. augusztus 24.-étől új Felsőoktatási törvény48 szabályozza. A törvény reformhordozó dokumentum. Jelen tanulmány szempontjából, viszont fontos elemezni a szerb jogszabályok vajdasági felsőoktatási intézmények létrehozására és működtetésére vonatkozó elemeit is. A szerbiai jogszabályok a belföldi alapítást preferálják, s ez az egyetemek létrehozására is vonatkozik: külföldi jogi személy csak egyetemi szintű kart (fakultást) alapíthat, a belföldi jogi személy egyetemet is. A külföldi egyetemek kihelyezett tagozataira nem tér ki a törvény. A jelenlegi törvény szerint Szerbiában csak szerb nyelvű főiskolai és egyetemi oktatás, illetve világnyelven megszervezett felsőfokú oktatás létezhet.49 Egy kar működését akkor engedélyezi a szerb köztársasági vagy a tartományi kormány, ha eleget tesz bizonyos oktatói, tárgyi és anyagi feltételeknek50 (pl.: a Szerb Kormány Akkreditációs Bizottsága által jóváhagyott stúdiumok, továbbá az induló karon az oktatók 2/3 teljes munkaidőben dolgozik, ahol megfelelő épület, laboratóriumok, előadótermek, könyvtár biztosítják a munkához szükséges feltételeket). Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a Vajdaság egy multietnikus közeg, mintegy 30 nemzet képviselőjével, ahol az autochton lakosság két- vagy háromnyelvű életvitelhez szokott. A szerb nyelvvel együtt hivatalos használatban van a magyar, horvát, szlovák, román és ruszin nyelv is. Ez fontos tényező egy regionális, nyitott és multikulturális felsőoktatási

47 Zakon o utvrđivanju određenih nadležnosti Autonomne Pokrajine = Szerbia Köztársaság Hivatalos Közlönye 2002. 6. sz. 48 Zakon o visokom obrazovanju – Službeni Glasnik RS br. 76/2005 49 A felsőoktatási törvény 30 jelentkező esetén nem tiltja a más nyelven (a Vajdaságban hivatalban levő nyelveken) folytatott csoportos foglalkozásokat. 50 Grupa autora: Akreditacija u visokom obrazovanju. Beograd: Ministarstvo prosvete i sporta Republike Srbije, 2007. http://polj.ns.ac.yu/files/akreditacija/knjiga/ 2008.02.20.

51

koncepció téziseinek megfogalmazása során. Így külön figyelmet érdemelnek a más nemzetek, azaz a nemzeti kisebbségek jogait összegző törvényi dokumentumok is, mint például: A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló törvény, továbbá Az emberi- és kisebbségi jogok és polgári szabadság alapokmánya51. Tény, hogy a régió rendelkezik jogi kompetenciákkal a felsőoktatásban, mégis láthatjuk, hogy új egyetemek, karok létrehozása számos jogi megszorításba ütközik. Érezhető a jogi hiányosság a külföldi, így a határon túli felsőoktatási intézmények (elsősorban karok), kihelyezett tagozatok esetében is. Itt nyilvánul meg a „politikai határokkal” szabdalt régió izolálódó felsőoktatási magatartása, bár a felsőoktatási piac, illetve az innováció, K+F, azaz a tudástranszfer nem engedi magát határok közé szorítani, megtalálja a tudáskihelyezés legproaktívabb módozatait. A karok autonóm tevékenységeit nem korlátozza a törvény esetleges nemzetközi kapcsolatok foganatosításában, határ menti, határokon átívelő együttműködések kezdeményezésében, a meglévő kapcsolatok ápolásában. Nem formalizált, személyes kapcsolatok, szakmai kapcsolatok (oktatók részéről) segíteni tudják az intézményesült együttműködések, határokon átívelő multilaterális, szerződéses kapcsolatok létrehozását, a meglévő kapcsolatok ápolását. „Ez a tendencia a jövőben folytatódni és erősödni fog, a nemzetközi együttműködések az intézmények versenyképességét számottevően befolyásoló, meghatározó tényezők lesznek, a jövőbeli siker egyik zálogát fogják jelenteni. Ezért az egyetemeknek, főiskoláknak nagy hangsúlyt kell fektetniük a nemzetközi kapcsolatrendszerük kiépítésére, bővítésére, valamint meglévő együttműködéseik intenzívebbé tételére. Szándék szintjén szinte mindenütt megjelenik ez a törekvés, ám az intézmények még nem tulajdonítanak stratégiai jelentőséget a nemzetközi kapcsolatoknak.”52.

2. ábra: A felsőoktatási intézmények nemzetközi kapcsolathierarchiája53 Összegzésként elöljáróban: nem elsősorban a kapacitásbeli hiányosságok szerepelnek a felsőoktatás legégetőbb problémái között a Vajdaságban, sokkal inkább az intézményi infrastruktúra (értve alatta a programokat is) flexibilitásának, nyitottságának kérdése görget akadályokat a felsőoktatás minőségbeli kiteljesedése elé. A koncepcióváltás nem jogfüggő. A meglévő tartományi-regionális-köztársasági jogszabályzás keretei között kell, hogy a régión belüli közös érdek összeegyeztethetővé váljék, teret biztosítva a regionalizálódás folyamatának a felsőoktatásban, és hogy a régió, mint fejlesztési egység alapot szolgáltasson

51 Zakon o zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina = JSZK Hivatalos Lapja. 2002. 11. sz. és Povelje o ljudskim i manjinskim pravima i građanskim slobodama = www.chris-network.org/attachment/000000087.pdf ( 2008.02.20.) 52 Rechnitzer Járnos - Smahó Melinda: Interregionális, határ menti kapcsolatok. In.: Rechnitzer J. – Smahó M. (szerk.): Unirégió – Egyetemek a határ menti együttműködésben. Pécs-Győr: MTA RKK, 2007. 52-71. p. 53 Uo. 62. p.

52

a programozott felsőoktatás fejlesztéshez. Kettős szerepet vállal fel így a régió: egyrészt a meglévő adminisztratív hatáskörökkel ráhat és regionális érdeket érvényesít az oktatás fejlesztésében (a köztársaságon belül), ugyanis ebben a szférában az állam szerepe a fejlődésben megkérdőjelezhetetlen, másrészt, a programozott fejlesztésben gondolkodó Európa egységes, konzisztens fejlesztési stratégiát hordozó entitását képviseli. A régió felsőoktatási intézményhálózata, pedig annak akadémiai autonómiáját érvényesítve, kötelezi magát, hogy támogatja a centralizált oktatási rendszer felépítményének regionálisan önállósuló, decentralizáció felé tartó, regionális érdekeket kiszolgáló kezdeményezéseit. Az autonóm akadémiai szféra megerősíti nemzetközi kapcsolat-építési, integrációs törekvéseit a humán tőke fejlesztése céljából. A jövő szakmakínálatát biztosító regionális felsőoktatási háló távlatai Integrálódó régió – proaktív jövőkoncepcióval A régió felsőoktatási közege megérett a változásokra. A változások hordozói a régió fiataljai, érettségizői, egyetemi hallgatói, diplomásai, továbbá a régió egyetemei, karai, kutató intézetei, valamint a munkáltatók, és a vállalati szféra. Olyan változások kezdeményezése válik sürgőssé, amelyekkel a régió - a régió-specifikumokat, tanulási szándékot, szellemi kapacitásokat, készségeket, képességeket, innováció-hajlandóságot figyelembe véve - piacképes szakmakínálatot képviselő emberi erőforrás bázis kiépítésére lesz majd képes az integrálódó európai oktatási térben. Az egységes európai felsőoktatási tér új összefüggéseket helyez előtérbe: multidiszciplináris „tanok”, flexibilis, nyitott, piacképes szakokkal, innovatív szerepvállalást tanúsító, együttműködésre, integrációra kész intézményi infrastruktúra, a gazdaság aktív szerepvállalása, multietnicitás, versenyszellem… Az EU-ból kirekedt térségnek a felzárkózás a célja. Ebben a felzárkózásban feladatot tud vállalni minden határon túli, egyrészt magyarországi- és egyéb környező, Uniós érdekeltségű ország, amelyek intézményeik által bekapcsolódnak a térség munkaerőpiacának, oktatásának és kutatásának problémáiba, nemzetközi kapcsolatokat építve. Ezek a nemzetközi tudományos vérkeringést biztosító intézetek/intézmények: az önálló, autonóm kutatóintézetek, illetve azok hálóvá történő szerveződése a Kárpát-medencében, továbbá egyetemek, főiskolák, amelyek a régióban, és annak határain kívül a hivatalban lévő kisebbségi nyelveken is képzést folytatnak, további vajdasági/Kárpát-medencei tudományos műhelyek, művelődési intézetek, levéltárak, múzeumok. Mindez fokozatos, szukcesszív és participatív munkával érhető csak el, ahol a hasznosulási perspektívákat a regionális együttműködésben résztvevők mindegyike egyaránt felismeri. Hogyan használható a határ- és más régiókkal ápolt nemzeti-nemzetközi kapcsolatépítés az innováció, és tudástranszfer lebonyolításában? Mit tehet a határon átívelő tudományos kutatás és oktatás a megfelelő jövőkép formálásában? Össze kell kötni a változásokra irányuló célokat! Az integráció, határ menti együttműködési háló kiépítését közös célok mozgatják a határ mindkét oldalán. Olyan intézményi infrastruktúra működtetése válik szükségessé, amely reciprocitás elvű, megalapoz egy megfelelő szakosodást-munkamegosztás a régióban revízionálva a felsőoktatásról alkotott felfogást, és definiálva azokat az új irányelveket, amelyek mentén a határokon átívelő felsőoktatási mechanizmus létrehozható, működtethető, fenntartható. Tézisek összegsége, feladatok meghatározása, konklúziók megfogalmazása: A 2005-ös évtől állandósulnak az oktatási szférában a változások, egy meghatározó törvénykezési folyamat veszi kezdetét, jövőbe mutató reformokkal, kísérletet téve az addigi

53

felsőoktatási szemlélet megreformálására. Általános elvárásként fogalmazható meg a felsőoktatásba bekapcsolódó fiatalok munkaerő-piaci helyzetének javulása/javítása, megfelelő mozgásteret biztosítva a fiatalok számára, lehetővé téve eltérő pályák kialakítását, és az azokon történő zökkenőmentes mozgást. A Bolognai folyamat bebizonyította, hogy a tudás nem ismer/nem ismerhet határokat, és hogy a regionális különbségek kiegyenlíthetők egy megfelelő, konstruktív felsőoktatási együttműködési infrastruktúrán mozogva. A nemzeti sajátosságokat oltalmazó, centralizált hatalmi háló által vezényelt oktatás nem tesz eleget a társadalmi igényeknek. Nincs jövője. Amennyiben a folyamatokat a politikum európai értékrendszer mellett történő elkötelezettsége támogatni tudná, nem éreznék a fiatalok sem kirekesztettnek, bezártnak, lehetőségeiktől megfosztottnak, és az integrációs folyamatok nehézségeit is nagyobb türelemmel viselnék. Szerbiában nincs egybefogó, teljes paradigmaváltás az oktatás terén – a regionális különbségek továbbra is kifejezésre jutnak, vannak leszakadó térségek. A regionális különbségek a felsőoktatás marginalizálódását illetően a Vajdaságban is kifejezésre jutnak. A 15 év feletti lakosság iskolavégzettségében a régión belül alacsonyabb a felsőfokú végzettségűek aránya, mint Közép-Szerbiában, vagy Szerbiában (egyetemi és főiskolai végzettséggel a Vajdaságban a lakosság 9,48%, Közép-Szerbiában 11,6%, míg Szerbiában összesítve 11%-a rendelkezik). Európai mércékkel mérve, ez igen szegényes kapacitásokra utal. Vajdaság e téren mégis kivételt képez, mert olyan nem materiális erőforrásokkal rendelkező régióról van szó, mely elismeri az információ, a tanulás és munka jövőépítő funkcióját, és ilyen jellegű forrásként is kezeli őket a térség intellektuális kapacitásainak használata során. Az oktatás expanziója számos fordulópont hordozója. Az oktatásgazdaság működési mechanizmusainak piaci karaktere mind kifejezettebbé válik, erősödő verseny-helyzeteket kreálva, amely kreatív, proaktív szemléletet követel meg. A kifejezésre jutó „konstruktív agresszió” hordozója a régió humán erőforrása – csoportosan (egyetemek, karok, intézmények, munkaügyi hivatalok, döntéshordozó testületek), illetve egyénileg (diákok, diplomások, tanárok, munkanélküliek, foglalkoztatottak, stb.) egyaránt. Az ő kezükben koncentrálódik az összes jövőformáló erő. Mindezt közös igényként felismerve, kidolgozásra vár egy új irányelveket megfogalmazó, európai értékrendszert képviselő regionális felsőoktatási koncepció, konkrét célokkal, operatív feladatokkal, partnerekkel, finanszírozási feltételekkel/lehetőségekkel, és konkrét projektidőtartammal. A jövőben az oktatás és regionális intézmények támogatásában a versenyképesség fejlesztéséé a főszerep. Az egységes európai felsőoktatási térség új összefüggéseket helyez előtérbe, melynek következtében nemzeti/nemzetközi felsőoktatási stratégia kidolgozására van szükség egy olyan regionális felsőoktatási tömörülés jöhet létre a Kárpát medencében, amely az egységes európai felsőoktatási piacon is megállja helyét. A szükségleteket legjobban figyelő, értő, a szubszidiaritás elvének eleget tevő, nyitott, szolgálatkész, alázatos oktatási szolgálatot kell modellezni/létrehozni a régióban, biztosítva ez által annak fenntartható fejlődését. A few notions for the topic:

- University and regional development Abstract: Knowledge represents the most significant initiative of today’s economic development. The university takes on a new role in forming the human potentials at the local area. This transfer of knowledge, information and skills is becoming more and more complex and specific in the new European educational field, where the actors of the higher education institution are acknowledging “the possibility of partnership in competition”, as well as the strength of cohesion and mutual interest and perspectives. The question that arises is: to what extent is the regions’ higher education prepared for this task? Will it contribute to the

54

development process and the integration of the regions or will it bring their marginalization? Is it possible to define a model of a regional university that provides sustainable development to that system in terms of openness, innovations and the readiness to renew? Keywords: regional development, university’s potentials, international - regional cooperation, „partnership in competition”, integration, innovative and multidisciplinary approach to education, towards decentralization, market of „ knowledge capitalism” Bibliográfia

1. Gábrity Molnár Irén (2006): Oktatásunk jövője. In: Gábrityné Molnár Irén és Mirnics Zsuzsa (szerk.): Oktatási oknyomozó. Szabadka: MTT Könyvtár. 61-122. p.

2. Goddard, J. (2000): The Role of a University in its Region. University of Newcastle Public Lecture. http://www.ncl.ac.uk (2008.02.25)

3. Grupa autora (2007): Akreditacija u visokom obrazovanju. Beograd: Ministarstvo prosvete i sporta Republike Srbije. http://polj.ns.ac.yu/files/akreditacija/knjiga/ (2008.02.20.)

4. Horváth Gyula (2003): A területi fejlődést befolyásoló tényezők a posztindusztriális Európában. In: Horváth Gyula: Európai regionális politika. Budapest-Pécs: Dialóg Campus Kiadó. 193-197. p.

5. Josifidis K – Supić N.(2007): Dileme regionalne konvergencije stare Evrope. In: Josifidis K.(szerk.): Evropske regionalne politike s osvrtom na perspektive Vojvodine. Novi Sad: Futura publikacije. 19-43. p.

6. Lendák Edit: Felsőoktatás. (2007). In.: Nagy Imre (Szerk.): Vajdaság. Pécs – Budapest: Dialóg Campus Kiadó. 429-438. p.

7. Mezei K (2007): A felsőoktatás és a területi fejlődés kapcsolata, elméleti összefüggései. In: Rechnitzer J. – Smahó M. (szerk.): Unirégió – Egyetemek a határ menti együttműködésben. Pécs-Győr: MTA RKK. 73-104. p.

8. Povelje o ljudskim i manjinskim pravima i građanskim slobodama = www.chris-network.org/attachment/000000087.pdf ( 2008.02.20.)

9. Prijemni infostud – Vredi studirati: http://prijemni.infostud.com/univerziteti/Univerzitet_u_Novom_Sadu/3 (2008. 02. 12.)

10. Rechnitzer Járnos - Smahó Melinda (2007): Interregionális, határ menti kapcsolatok. In.: Rechnitzer J. – Smahó M. (szerk.): Unirégió – Egyetemek a határ menti együttműködésben. Pécs-Győr: MTA RKK. 52-71. p.

11. Republika Srbija – Autonomna Pokrajina Vojvodina – Pokrajinski sekretarijat za sport i omladinu (2004): Informacija o sistemu vrednosti studenata u Vojvodini – uz podrške Rektorata u Novom Sadu. Novi Sad: AP Vojvodina.

12. Republički Zavod za Statistiku: Popis 2002 - Népszámlálás 2002. Beograd: Republički Zavod za Statistiku Srbije.

13. Republički Zavod za Statistiku: Statistički Godišnjak Srbije 2007. Beograd. 358. p. 14. Štruljek, B.: Budžet, diktira tempo (2005) = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 1. sz. 6. p. 15. Szabó Pál (2005): Régió: „Meghatározott területi egység”. In: Nemes N.J. (szerk.): Régiók

távolról és közelről. Regionális Tudományi Tanulmányok. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék. Budapest: Macropolis Bt. 13. p.

16. Tartományi Oktatásügyi és Művelődési Titkárság honlapja: http://www.psok.org.yu (2008. 02. 15.)

17. Tripković, M. (2003): Regionalizálódás Szerbiában, különös tekintettel a Vajdaság helyzetére = Tér és Társadalom 17. évf. 4. sz. 117-155. p.

18. Zakon o utvrđivanju određenih nadležnosti Autonomne Pokrajine (2002) = Szerbia Köztársaság Hivatalos Közlönye. 6. sz..

19. Zakon o zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina (2002) = JSZK Hivatalos Lapja. 11. sz. 20. Zakon o visokom obrazovanju (2005)= Szerb Köztársaság Hivatalos Közönye. 75. sz.

# # #

55

II.

Az MTT kutatási projektum munka címe:

Tájegységeink humánerőforrása

1 téma: Vajdaság és a magyar nemzeti kisebbség népességének gazdasági szerkezete és változásai (1953–2002) (Mirnics Károly) 2. téma: A vajdasági magyarok EU csatlakozási vágya (Kárpát-Panel kutatás eredményeinek vajdasági adatrész-elemzése, másodlagos elemzések, összehasonlítások, cserepublikációk, konferencia előadás elkészítése)

56

Vajdaság és a magyar nemzeti kisebbség népességének gazdasági szerkezete és változásai (1953–2002)54

MIRNICS KÁROLY55

Vajdaság és a délvidéki népesség gazdasági szerkezetét és változásait

legmegbízhatóbban a népszámlálások alapján lehet tanulmányozni. Az 1953 és1991 közötti népszámlálások vonatkozó adatai módszertani szempontból nem mindenben hasonlíthatók össze. A legutóbbi, a 2002. évi népszámlálás adatainak egybevetése az 1991. évi és a még korábbi népszámlálások eredményeivel pedig már teljes egészében lehetetlen. A 2002. évi népszámlálás feldolgozása módszertani szempontból teljesen megváltozott, és más alapokon nyugszik (új fogalmak bevezetése, európai uniós és más nemzetközileg elfogadott statisztikai klasszifikációk, melyet Szerbia is bevezetett). A 2002. évi népszámlálás feldolgozásánál elsősorban megváltozott az állandó népesség fogalma. Az 1991. évi népszámlálás feldolgozásából ismert az országban tartózkodó népesség fogalom állna legközelebb hozzá, ha az akkor használt állandó népesség részeként értelmeznénk.

Az aktív népesség esetében a 2002. évet megelőző népszámlálások kizárólag az országban tartózkodókat értelmezték. A 2002. évi népszámlálás feldolgozásánál viszont rajtuk kívül magában foglalja az egy évnél rövidebb ideig külföldön dolgozókat is; vagyis, az utóbbiak is az állandó népesség és az aktív népesség részéi.

Teljesen új megvilágításban látjuk az aktív népesség megoszlását gazdasági tevékenység és foglalkozás szerint. Mindezt állandóan figyelembe kell venni, ami nagyon megnehezíti a változások értelmezését. Ez azonban nem mentesít a feladat elvégzése alól. Minden „titkok titka” a politikai akarat szférájából indul el, de elsődlegesen s később legmeghatározóbban a gazdasági szerkezetben csapódik le.

Vajdaság népességének gazdasági szerkezete Az 1945 utáni időszakot gyors gazdasági átalakulás jellemzi. A gyermekmunkát

betiltották, az ifjúságot a tanulás és intézményesített iskolai szakképzés felé irányították, a női népességet bevonták a termelésbe és a közélet minden területére. Az egész népességet a nem mezőgazdasági tevékenységek felé irányították. A kezdeti változások üteme felgyorsult olyannyira, hogy a legnagyobb változások idején, 1971–1981 között, az akkori Európában ez példátlan volt; a hagyományos patriarchális termelési módot új, európai civilizációs vívmányokra támaszkodó életmód váltotta fel. Ennek függvényében állandóan és folyamatosan csökkent a mezőgazdasági népesség. Vajdaságban 1953-ban az összes népesség száma 1 712 619 fő volt, ami 2002-re 2 031 992 főre nőtt. Az aktív népesség szintén erőteljesen megnőtt: 1953-ban 778 479 főt tett ki (az összes népesség 45,5%-a), hogy azután 2002-ben 912 800 főt mutasson (az összes népesség 44,9%-a). Ennek ellenére elmondható, hogy gazdasági szempontból Vajdaságban még mindig nem kielégítő a munkaképes és aktív népesség aránya és foglalkoztatottsága. Az emberi erőforrásoknak egy jelentékeny részét nem mozgósítják.

Az aktivitás aránya ellenkező irányú volt a nemek esetében: a férfi munkaképes és aktív népesség aránya fokozatosan csökkent, a női munkaképes és aktív népesség aránya viszont fokozatos emelkedést mutatott. A férfiak esetében ennek az okát az idősebb korcsoportoknál kell keresni (a nem mezőgazdasági népesség korábban felhagy a foglalkozásával, mint a

54 A kutatást támogatta a Magyar Tudományos Akadémia Titkársága (Budapest). A tanulmány publikálva a Regionális erőnlét MTT 13. kötetben, 2008. Szabadka. 55 A szerző, szociológia magisztere, nyugalmazott demográfus, MTT alelnöke, tudományos kutatója.

57

mezőgazdasági, ide tartoznak a korai és kedvezményesített, valamint a kényszerhelyzetekből való nyugdíjba vonulás különböző lehetőségei stb.).

Megállapítható tehát, hogy az aktív népesség száma és aránya állandó csökkenést mutatott a munkaképes kontingens határterületein és az idősebbeknél. (Vajdaságban a munkaképes kontingenshez tartoztak a 15–64 éves férfiak, a nők esetében pedig a 15–59 évesek). A munkaképes kontingens 1981-ig növekedést mutatott, utána csökkent. A népesség elöregedése következtében a munkaképes kontingens is öreggé vált. Az átlagos életkora 38,5 év; a szerbek esetében 38,3 év, a magyaroknál 40,5 év). A munkaképes népesség nagyságára objektív tényezőként hat az iskoláztatás és szakképzés időtartama, a gazdaságpolitika lehetőségei, a női népesség termékenysége, szubjektív tényezőként pedig a nők és fiatalok diszkriminációja foglalkozási lehetőségeik valamennyi területén, de úgyszintén a szakképzés minden szintjén jelentkező aránytalanságok is, amelyek nem veszik figyelembe a gazdasági ágazatoknak emberi erőforrások iránt támasztott valós igényeit. Az aránytalanságok kiküszöbölése átképzést igényel, ami időt rabol, és tőkét vesz el a permanens továbbképzéstől stb. Mindez társadalmi-gazdasági veszteséggel és pazarlással párosul. Megengedhetetlenül nagy volt a férfi és női munkaképes népesség aktivitása közötti különbség. E különbség közel sem a népesség reprodukciós tényéből fakad, hiszen nem biztosított egyik sem: sem a népesség reprodukciója, sem a női népesség aktivitása. A női népesség reprodukciós szerepét nem segíti igazán kritikus tömegű kedvezménnyel egyetlen egy politikai intézkedés sem, de a munkavállalását sem a reprodukciós szerep betöltése alatt, és még kevésbé utána.

Hasonlóképpen kihathatott az aktív népesség nagyságára az a politikai készség – vagy annak hiánya –, amely Vajdaság gazdasági fejlődését visszatartotta; Vajdaságban csupán mezőgazdasági területet látott, amely lehetővé teszi az állandóan alacsonyan tartott mezőgazdasági termékek ára útján Szerbia más közigazgatási területeinek és tájegységeinek ipari fejlesztését, felemelkedését, s végül Belgrád hatalmas szolgáltató központként történő működtetését. A különböző gazdasági és területi statisztikák ebbe kitűnő betekintést nyújtanak (árolló elemzések). Nem célom, hogy ezzel foglalkozzam, mert ugyan ennek a jelentősége óriási vajdasági szempontból, nemzetiségi szempontból mégis csak közvetett (és ezért mindig vitatható). Bár a szerb és magyar népesség ma már szinte minden területi egységben elvegyülve él, mégis külön-külön kell megvizsgálni gazdasági szerkezetüket és helyzetüket. Olyan megdönthetetlen bizonyítékokra van tehát szükség, amelyek valóban igazolják a magyar nemzeti kisebbség hátrányos helyzetét, társadalmi kirekesztettségét, gazdasági elnyomását és kizsákmányolását.

Vajdaságban az inaktív népesség (mint nem foglalkoztatott népesség) száma és aránya állandóan nő. Tágabb értelemben és meghatározásban az inaktív népesség felöleli a foglalkozását nem gyakorló, de önálló jövedelmi forrással rendelkező (például nyugdíjas) személyeket, és az eltartott (tehát önálló jövedelmi forrással nem rendelkező) személyeket.

Szerbiában – Vajdaságban egészében véve 1953-ban 100 gazdaságilag aktív személyre 98 gazdaságilag inaktív kereső személy jutott; 1991-ben 108 fő és 2002-ben már 120.

Az inaktív keresők, vagyis az önálló jövedelmi forrással rendelkezők száma 1953–2005 között csaknem háromszorosára nőtt (1953-ban 68 948 fő, 2002-ben 221 165 fő). Részesedésük az összes népességben: 1953-ban 4,0%, majd 2002-ben az elképesztő 21,1%. Vajdaságban tehát 2002-ben minden ötödik lakos nyugdíjból, más jellegű önálló jövedelmi forrásból, állandóan folyósított munkanélküli vagy szociális segélyből élt. Ennek az inaktív kereső népességnek 94%-a nyugdíjból tartotta fenn magát.

A nyugdíjasok hovatovább legnagyobb része (59,9%) a nagy városokban élt tömbházakban és agyonzsúfolt lakótelepeken, akik szabadidejükben nem tudtak produktív munkát végezni. A Közép-Szerbia és Vajdaság közötti ötszörös, illetve csaknem háromszoros növekedés magában véve is az utóbbi terület nagymértékű kizsákmányolására utal.

Mint ahogyan említettem Szerbiában–Vajdaságban eltartott népességen azt az inaktív, nem kereső népességet értjük, amely önálló jövedelmi forrással nem rendelkezik: függő

58

jövedelmi viszonyban van. Vajdaságban az eltartottak száma 1953-tól 1971-ig gyorsan növekedett, ezután mérséklődött. Számuk 1953-ban 865 192 fő (az összes népesség 50,5%-a, 2002-ben pedig 706 843 fő (az összes népességnek már csupán 34,8 a). Az eltartott népesség 53,9%-a 2002-ben városokban élt. A városi népesség aránya is az összes népességben 56,4% volt.

Az eltartott népesség háztartásbeli nőkből, iskoláskor előtti gyerekekből, tanulókból, egyetemistákból, munkaképtelenekből és másokból tevődött össze. Például 2002-ben az összes eltartott 25,5%-a háztartásbeli volt, 68,6%-a gyermek, tanuló, egyetemista, 3,3%-a jövedelem nélküli, munkanélküli és 2,7%-a egyéb.

Az aktív népesség összetevői, jellemzői és szerkezete Vajdaságban az aktív népesség összetevői a következők voltak: a) törvényesített,

szerződéses munkaviszonyban vagy másként foglalkoztatottak és szabad foglalkozásúak, b) munkanélküliek, c) katonák, rendőrök, d) bebörtönzött és más kényszerhelyzetben lévő személyek.

Az aktív népesség gyors elöregedése korcsoportonként is megfigyelhető az 1953–2002-es időszakban. Csökkent a fiatal 15–30 éves korcsoportokhoz tartozók, és növekedett a 30–50 éves korcsoportokhoz tartozók száma. Például 1981-ben a 25–35 éves aktív népességi korcsoport aránya az összes aktív népességben 30,0% volt, a 35–55 éveseké pedig 34,0%. Ez az arány 2002-ben 23,9%-ot mutatott a 25–35 évesek és 42,2%-ot a 35–55 évesek korcsoportjában. Világos, hogy a Vajdaságban belátható időn belül munkaerőhiánnyal kell számolni. A rejtőzködő emberi erőforrásokat mozgósítani és átcsoportosítani kell utólagos pótképzéssel, átképzéssel, továbbképzéssel, vagy máshonnan kell munkaerőt hozni. A népesség elöregedése sürgős intézkedéseket (főleg távlati tervezést) tesz szükségessé. Máskülönben Szerbia még a zsíros bácskai fekete földet is szakértelem nélkül és főleg alacsony hatékonysággal fogja kihasználni. Nyilvánvaló az is, hogy az Európai Unió ezt nem fogja tűrni Európa kellős közepén, és regionalizáló politikájával közbe fog lépni. (Vajdaságot más területi egységekkel egy közös régióba fogja szervezni.)

Létezik emberi erőforrás-tartalék is, mert 1981-ben csupán a 25–29 éves fiatalok 81,4%-a, a 30–34 évesek 82,3%-a, az 50–54 évesek 53,6%-a, az 55–59 évesek 36,5%-a volt aktív. Ez az arány 2002-ben sem javult: egészében a 43,8%-ról csak 44,9%-ra javult – tehát a 22 év alatt 1%-kal.

Mint ahogyan arról már szó esett a gazdaságilag nem foglalkoztatottak (munkanélküliek) is az aktív népesség részét képezik. A népszámlálások szerint Vajdaságban, 1981-ben a munkanélküliek száma 55 900 fő volt (az aktív népesség száma 871 407 fő volt). A 2002. évi népszámlálás szerint a munkanélküliek száma 211 688 főre nőtt (az aktív népesség száma 912 800 fő volt). Az 1981-es népszámlálás szerint arányuk az aktív népességben 6,4% volt, 2002-ben azonban 22,2%. A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a munkanélküliek minden korcsoportjában nagymértékű növekedés történt a kapitalizmus restaurációja következtében. A primitív módon végrehajtott tőkekoncentráció, a rablótőke, a fosztogató privatizáció tömeges elbocsátásokhoz vezetett. A vadkapitalizmus a munkanélküliek korösszetételében elsősorban az idősebbeket sújtotta. Az 1981–2002-es időszakban a 30–39 évesek korcsoportjában az inaktívak száma 6654 főről 50 001 főre duzzadt, a 40–49 évesek korcsoportjában 3103 főről 36 097 főre, az 50-nél idősebbeknél 1114 főről 19 316 főre.

Szerbiában a mezőgazdaság, halászat és erdőgazdaság a statisztikai és gazdasági kimutatásokban primáris, az ipar, bányászat, építőipar és kisipar szekunder, a szolgáltatások tercier besorolásúak. Ezt a klasszifikációt alapul véve az 1953–2002 közötti kezdeti arányok az időszak végére teljesen megfordultak:

59

Vajdaság aktív népessége termelési szektorok szerint, 1953–1991 között

Termelési szektorok

Összesen¹ Primáris Szekunder² Tercier és más Év

szám % szám % szám % szám %

1953 728 567 100,0 520 536 71,4 108 303 14,9 99 728 13,7

1961 769 720 100,0 457 646 59,5 190 260 24,7 121 814 15,8

1971 768 526 100,0 369 714 48,0 232 305 30,1 166 507 21,9

1981 788 645 100,0 260 141 33,0 286 724 36,4 241 780 30,7

1991 767 259 100,0 204 052 26,6 296 127 38,6 267 080 34,8 Magyarázat: 1) A termelési szektorokon kívüli aktív népesség nélkül, 2) A kisiparral együtt. Forrás: Stanovništvo i domaćinstvo Srbije prema popisu 2002 godine. Repulički zavod za statistiku Srbije, Beograd 2006., 237. o.

Az aktív népesség zöme előbb áttevődött a primáris gazdasági tevékenységből a szekunder gazdasági tevékenységbe (1953–1971 között), onnan pedig a tercier tevékenységekbe (1971–1991 között).

Mivel a 2002. évi népszámlálás nem 14 gazdasági tevékenységet különböztet meg, hanem 17-et, megszakad, megakad az azonos alapú besorolás és összehasonlítás lehetősége.

Hasonlóképpen nehézségek jelentkeznek a foglalkozások szerinti számsoros besorolás és összehasonlítás megkísérlése esetén is. Az 1953–1991-es időszak a népesség foglalkozási szerkezetét gyökeresen átalakította. Szinte minden foglalkozásban a tudományos-műszaki forradalom következtében állandósult a szakértelemszint növelése és szakmai továbbképzés szükséglete.

Az 1953–1991-es időszakban – ennek is az első részében – az tapasztalható, hogy az aktív népesség gyors ütemben szabadult meg a nehéz mezőgazdasági kézi munkától. Adatokkal bizonyítható, hogy Vajdaságban 1991-ig az aktív népesség 35,8%-a hagyott fel a mezőgazdaságban a nehéz kézi termeléssel, és ipari jellegű foglalkozásokba kezdett. A 2002. évi népszámlálás azt mutatja, hogy a vajdasági mezőgazdaságban már ugyanolyan volt a szakképzettségi összetétel és szint, mint az ipar legtöbb ágazatában.

Az iparosodás és iparosítási gazdaságpolitika kezdeti szakaszában a mezőgazdasági népesség volt az, amely az ipar és később a szolgáltatások számára biztosította a szükséges emberi erőforrást. A mezőgazdasági népesség ipari tevékenységekbe történő beözönlése közel sem volt tervszerű folyamat a szocialista szerb államban. Sokáig megmaradt a szakképzetlen és elemi foglalkozásokra felkészítő, betanító jellege. A szakképzetlenség és betanítás az elemi munkák elvégzésére volt a jellemzője mindvégig egy gyors és tervszerűtlen iparosításnak; csak munkaerőt mozgat, és számát minél nagyobbra igyekszik duzzasztani az iparban.

A mezőgazdasági népesség transzfere az iparba a fentiek folytán hovatovább gyorsabban történt, mint a tényleges urbanizáció. Szerbiában a mezőgazdasági népesség számának csökkenése ötször gyorsabb folyamat volt, mint a faluról a városba költözés folyamata. A falvaknak – mint eredetileg a mezőgazdasági népesség igazi szálláshelyeinek – a városokká alakítása csupán 1,4-szeres növekedést mutatott. Kezdetben elképesztő számú munkaerő kényszerült ingázni naponta a lakást nyújtó falu és munkát adó város között. A mezőgazdasági népesség az összes népesség százalékában hatszorosával csökkent akkor, amikor a falusi (falun élő) népesség csak 1,8-szeresével.

Az 1953. évi népszámlálás szerint Vajdaságban a mezőgazdasági népesség 1 077 983 főt tett ki, s ez Vajdaság akkori összes népességének 62,9%-át adta. Ez az arány 2002-re gyökeresen megváltozott: 215 147 főre csökkent, vagyis az összes népesség 10,6%-a volt. Az

60

1971–1981 közötti időszak hozott talán legnagyobb változást az emberi erőforrás átcsoportosításában. (A hidegháború időszaka volt ez, amikor egyszerre tömték az országot hitelekkel főleg Nyugatról, de Keletről is.)

A Nyugat és a Kelet főleg stratégiai és katonai megfontolásból, minden gazdasági logikát nélkülözve támogatta Szerbia népessége gazdasági szerkezetének átalakulását. Ennek a változásnak haszonélvezője volt – az állami politikai akarattól függetlenül – nem csupán a számbeli fölényét rohamosan és mindenáron növelni igyekvő szerb népesség, hanem a magyar nemzeti kisebbség is. A városokban, de a falvakban élő magyar népesség jelentős száma is jobb lakáskörülmények közé került. Mindenekelőtt előbb kapcsolatba került javakkal, majd később tömeges méretekben hozzá is jutott jelentős civilizációs javak megvásárlásához.

A mezőgazdasági népesség helyzete is javult egészen 1991-ig, 1991–2007 között azonban megint katasztrofálissá vált. Az árolló ismét szélesre nyílt, de a kárára: a mezőgazdasági kistermelőket sújtja elsősorban, akik képtelenek kivédeni a szélesre nyílt árolló kedvezőtlen hatását. Ez majd a mezőgazdasági népesség további csökkenését fogja eredményezni.

A mezőgazdasági népesség ilyen irányú átrétegeződése a szocializmusban is állandó volt, de a mostani átalakuláshoz képest mégis viszonylag lassúbb folyamatút. Ez a transzfer az 1991–2007-es privatizációs időközben hatalmas méretekben felgyorsult, amelynek következtében óriási 20 000–60 000 hektáros, szerb kézen lévő dél-amerikai típusú latifundiumok jöttek létre Vajdaságban. Tulajdonosaik kizárólag szerbek, a munkaerő pedig (az összes népességhez és az aktív népességhez viszonyítva) jelentős arányban magyar és más nemzeti kisebbség. Újabban az is tapasztalható, hogy a nagy latifundiumok szerb tulajdonosai Közép-Szerbiából hozzák a munkaerőt, és a vajdaságit elbocsátják.

Az aktív mezőgazdasági népesség száma az 1953-ban megállapított 534 494 főről (ami az összes aktív népesség 68,7%-át adta) 2002-re 125 506 főre csökkent, s az aktív népesség 13,7%-át tette ki. A foglalkoztatott mezőgazdasági népesség azonban a mezőgazdasági népességnek csupán 49,%-át (1953), illetve 58,3%-át (2002) ölelte fel. Ez arra utal, hogy az említett időszakban, a mezőgazdaságban nagy munkaerő-felesleg volt, amivel a falvak lakossága továbbra is szembesül. Sőt, a hatalmas latifundiumok létrejötte jelentősen csökkentheti a foglalkoztatott mezőgazdasági népesség számát.

A foglalkoztatott mezőgazdasági népesség nemek szerinti aránya mindig nagyon rossz volt: 1953-ban a férfiak 68,8%-a és a nők 32,1%-a tartozott a foglalkoztatottak közé, 2002-ben a férfiak 70,0%-a és a nők 45,2%-a. Mindez arra utal, hogy egészében véve megoldatlan maradt a mezőgazdasági népesség helyzete, s a mezőgazdaság további korszerűsítése újabb munkaerő-felesleget fog kibocsátani. Hasonlóképpen egészében véve még kevésbé megoldott magának falusi népességnek a helyzete, hiszen számuk jóval nagyobb volt, mint a falun élő mezőgazdasági népességé. A falvakban megoldatlan maradt a férfiak 40%-ának és a nők 55%-ának a foglakoztatása. A mezőgazdaságot és falut ezért elsősorban a fiatal korcsoportokhoz tartozó népesség hagyta el. A mezőgazdasági népességben, 1953-ban a nők többségben voltak, 2002-ben azonban férfiak aránya volt nagyobb a kézi munka kiszorulása miatt. Ők vették át a hatalmas kapacitású mechanizáció irányítását, ezért a nők egyre nagyobb számban váltak munkanélkülivé a falvakban, és a városra költöztek. Ez a folyamat tovább nehezítette a mezőgazdasági és falusi népesség reprodukcióját.

A falvak tömeges elnéptelenedése már előrevetíti árnyékát. Várható tehát a falvak népességének, a mezőgazdasági népességnek és az aktív mezőgazdasági népességnek is az elöregedése. A mezőgazdaságban foglalkoztatott minden második termelő 2002-ben már 50 évnél idősebb volt. Ugyanakkor az iparban az összes foglalkoztatottnak csak 10,9%-a volt 55 évnél idősebb.

A magyar kisebbség népességét közvetlenül érintő szerkezeti változások

61

Vajdaság egészére vonatkozó adatok – a szerb állami és politikai érdekeknek

megfelelően – nagymértékben megszépítik és kifehérítik annak a megkülönböztető és alattomos nemzetiségi politikának a következményeit, amely 1918–1945-ig, majd 1945–1991-ig és végül 1991–2002-ig tartott, sőt napjainkban is tapasztalható.

A magyar nemzeti kisebbség népességének a helyzete jóval nehezebb a vajdasági összképnél.

A magyar nemzeti kisebbség népességének gazdasági szerkezetében beállt változások tanulmányozásakor figyelembe kell venni, hogy Vajdaságban, 1948-ban már megtörtént a többszázezres tömegű szerb betelepítés, a németek jogfosztása és kitelepítése. A szerbek száma még így is csak 827 000 fő volt. (Bácskában továbbra is kisebbségben maradtak.) A szerbek száma azonban 2002-re 1 322 000 főre gyarapodott; a növekedési index 2002/1948-ra 160,0 volt. Mindez úgy történt, hogy az azonos időközben a horvátok száma 133 000 főről 76 000 főre csökkent (a csökkenési index -57,1); a magyaroké 429 000 főről 290 000 főre csökkent (az index -67,1); a szlovákoké 73 000 főről 57 000 főre csökkent (az index -78,0); a románoké 58 000 főről 30 000 főre csökkent (az index -51,7). Mint a korszakváltás egyik legjobb fokmérője, a következő táblázat rávilágít a mezőgazdasági népesség csökkenésére.

A mezőgazdasági népesség csökkenése nemzetiség szerint,1948–2002 között

1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002

Vajdaság 61,1 62,9 52,8 39,0 19,9 13,7 10,6

Szerb 69,5 63,4 49,4 37,9 22,6 14,8 10,6

Horvát 50,6 53,1 42,6 36,1 23,9 21,4 101

Szlovák 70,8 70,7 61,6 55,9 43,3 35,7 20,1

Magyar 47,3 53,6 45,2 41,1 32,5 25,3 16,0

Román 84,4 84,0 81,1 71,4 70,0 60,0 35,6 Forrás: Népszámlálási adatok alapján összeállította a szerző a Szerbiai Statisztikai Intézetnek az aktív népességre vonatkozó kötetei alapján, 1948 és 2002 között.

Bár nem homogén adatokról van szó, hiszen a módszertan többször is változott, és 1981-től nem a mezőgazdasági tevékenységben foglalkoztatottakat, hanem a mezőgazdasági foglalkozásúakat mutatják ki, a vizsgált időszak kezdetén a szerb népesség több mint kétharmada mezőgazdasági munkából élt. Az időszak végén a szerbeknek már csak kevesebb mint egytizede foglalkozott mezőgazdasággal és élt belőle; 1991-ben 13,7%-uk. Nyilvánvaló, hogy az államalkotó szerb népességet a területfejlesztési és gazdaságpolitika olyan előnyökhöz juttatta, amelyek csakis a kisebbségek kárára történhettek, és kirekesztésükből származhattak.

A magyar népesség jelentős részét még 1918–1945 között megfosztották a termőföldtől és kizárták az úgynevezett földreformból; kisebb mértékben ez folytatódott 1945 után is. Nincstelen falusi és városi proletariátussá tették. Innen ered az 1948-ban megállapított, viszonylag alacsony 47,3%-os aránya a mezőgazdasági népességnek az összes népesség százalékában. A mezőgazdasági népesség számának és arányának további csökkenése később már túlnyomórészt az összes népesség csökkenéséből ered, és abból, hogy morzsákhoz juttatták más gazdasági tevékenységekben.

A többi, semmilyen politikai súllyal nem rendelkező nemzeti kisebbség látszólag többet kapott a terület- és gazdaságfejlesztési politikától, mint a komoly politikai súlyú magyar kisebbség, melyek azonban akkor már a megszűnés reális veszélye fenyegetett.

62

Természetesen azt is érzékeljük, hogy egy, az összes szerb népességhez viszonyítva kisszámú szerb mezőgazdasági népesség is szintén osztozott a nemzetiségek sorsában azzal, hogy a kevésbé jövedelmező mezőgazdaságban vállalt munkát, de attól mindig könnyebben meg is szabadulhatott. Az azonban sohasem történt – történhetett meg –, hogy a magyar népesség válogathatott a szerbeknek nyújtott előnyök és munkalehetőségek között akár a mezőgazdaságban, akár az iparban. A következő táblázat lesújtó képet nyújt a magyar népesség gazdasági szerkezetéről – és korszakos kiszolgáltatottságáról.

Az aktív és az aktív kereső (foglalkoztatott) népesség változása nemzetiségek szerint

1961–2002 között Az aktív keresők százaléka

Összes népesség (000)

Aktív népesség (000)

Aktív kereső (foglalkoztatott) (000) % az összes

népességben % az aktív népességben

Vajdaság

1961 1854 816 400 21,6 49,0

2002 2031 912 701 34,5 76,9

Szerb

1961 1018 441 216 21,2 49,0

2002 1322 600 457 34,6 76,2

Horvát

1961 145 66 37 25,5 56,1

2002 77 33 26 33,7 78,8

Szlovák

1961 74 33 11 14,8 33,3

2002 57 26 21 37,5 80,8

Montenegrói

1961 35 12 9 25,7 75,0

2002 35 16 12 34,3 75,8

Magyar

1961 443 198 102 24,4 51,1

2002 290 126 102 35,2 81,1

Román

1961 57 30 4 8,0 14,3

2002 30 13 11 36,7 84,6

Forrás: Demografska kretanja i karakteristike stanovništva Jugoslavije prema nacionalnoj pripadnosti. Centar za demografska istraživanja, Institut društvenih nauka, Beograd 1978. – Za internu upotrebu, 445. o. – Etnički mozaik Srbije prema podacima popisa stanovništva 2002. Ministarstvo za ljudska i manjinska prava Srbije i Crne Gore, Beograd 2004, 155–263. o.

A fenti táblázat szerint az 1961–2002-es időszakban a szerb nemzetiségű összes népesség és aktív népesség a harmadával növekedett. Ugyanakkor az aktív kereső népesség száma megkétszereződött. A szerbek közül valóban csak az nem kapott munkát ott, ahol akart, aki végképpen nem akart semmit sem dolgozni, hanem mint inaktív kereső is szépen

63

megélhetett ingyen, és még lakást is adtak neki különböző előjogok és jogcímek alapján. A szerbek tehát könnyűszerrel, csupán a politikai hatalom kényszerítő erejének köszönve (és nem a gazdaságosság, jövedelmezőség és termelékenység következményeihez igazodva) az aktív kereső népesség arányát (az összes népesség 33%-os növekedése ellenére is) tovább növelték 21,2%-ról 34,6%-ra; magában az összes aktív népességben pedig 49,0%-ról 76,9%-ra. A szerb aktív népesség fele már 1961-ben és kétharmada 2002-ben gazdaságilag foglalkoztatott volt, és anyagi biztonságot kapott.

Nem így a magyarok és a többi nemzetiségek! Itt éppen ellenkező népmozgás zajlott le. Mindegyik nemzeti kisebbség csak úgy tudott megkapaszkodni, hogy egy része állandóan kivándorolt, vagy csökkentette a vállat gyermekek számát. Csakis ennek és nem valami (nem létező) politikai jóakaratnak köszönhetően maradtak meg egészen napjainkig a nemzeti kisebbségek.

A magyar aktív népesség száma több mint 33%-kal csökkent az említett időszakban. Ugyanakkor az aktív keresők száma szó szerint azonos maradt! Ha nem létezett volna a kivándorlás lehetősége a nemzetiségeknél, felüthette volna a fejét az éhség is. Minden bizonnyal a szegénységi küszöb alá – afrikai nyomorszintre kerültek volna. Az egyharmadával csökkent aktív népességben viszonylag megnőtt az aktív keresők száma; arányuk csaknem azonos lett a szerbekével. Valójában ennek az ára az egész és aktív népesség 30–40%-ra csökkenése, a munkaképes családokon belüli kapcsolatok elzüllesztése, felszabdalása, lehetetlenné tétele (ingázás a falusi lakhely és a távoli, szerb környezetben kialakított ipari központok között). Általános jelenséggé vált szinte minden családban, rokonságban, hogy legalább egyvalaki külföldön próbált szerencsét. Nem azért, mert akár itthon is dolgozhatott volna kis fizetésért, hanem még a kis fizetést vállalva sem juthatott munkahelyhez, megélhetéshez. A többi nemzeti kisebbség esetében is olyan folyamatok zajlottak le, amelyek csak csökkenő számú és létszámú háztartás számára adtak megélhetést.

Figyelembe véve a szerbek számának folyamatos növekedését (a menekültek 1991 után szinte elözönlötték Vajdaságot; többszázezres számuk az összes és állandó népesség részét képezi!), meg kell állapítani, hogy mindennek ellenére az összes aktív kereső népesség tömegében elsősorban ők jutnak a legjobb munkahelyekhez. Ez látható a következő táblázatban is.

Szerb és magyar aktív kereső népesség foglalkozás szerint

(2002. évi népszámlálás) Szerb Magyar

Szám Szerkezet % Szám Szerkezet %

Összesen 457 436 100,0 102 794 100,0

Törvényalkotó, közigazgatási és gazdasági vezető

22 157

4,8

2679

2,6

Szakember (önálló értelmiségi)

32 309

7,1

3985

3,9

Szakmunkatárs (beosztott értelmiségi)

84 187

18,4

13 275

12,9

Irodai dolgozó 32 007 7,0 5 205 5,1

Szolgáltató és kereskedelmi foglalkozású

56 105

12,3

8425

8,2

Mezőgazdasági

64

Szerb Magyar

magántermelő 59 718 13,1 24 978 24,3

Kisiparos 52 538 11,5 14 792 14,4

Gép- és gépsorkezelő és –szerelő

65 743

14,4

15 913

15,5

Elemi foglalkozás 39 773 8,7 12 635 12,3

Egyéb 12 899 2,8 910 0,9

Forrás: Ednički mozaik Srbije prema podacima popisa stanovništva 2002. Ministarstvo za ljudska i manjinska prava Srbije i Crne Gore, Beograd 2004., 192–193. o.

Valamennyi politikai eszközt és erőszakos állami módszert igénybe véve és polgári formába öltöztetve, a szerbek számukat gyors ütemben növelték, és minden bizonnyal tovább fogják növelni az aktív foglalkoztatott népességben.

A szerbek túlreprezentáltsága az igazán jó munkahelyeken csak részben látható a táblázatban: csupán csak a jéghegy csúcsát érzékelteti. A magyarok, ha vezetői beosztásba is kerültek, csupán az igazi, elsőszámú vezető helyettesének rangjáig vitték. Általában osztályvezetők és alsóbb szintű főnökök voltak. Az önálló értelmiségiek száma tekintetében nemcsak egy behozhatatlan lemaradásról beszélhetünk, hanem minőségi különbségekről. A magyarok önálló értelmiségiek elsősorban a tanügy és egészségügy alsó szintjein. Szinte jelentéktelen a szerepük a gazdasági élet tervezésében és szervezésében, az összetettebb irodai munkában. Annál inkább felülreprezentáltak mezőgazdasági magántermelőkként (24,3%) akikkel valamilyen formában az egész magyar kisebbség továbbra is szoros kapcsolatban van. Általában 2-3 hektáros törpebirtokon folytatnak intenzív mezőgazdasági termelést. A szerbek viszont féltve gazdasági és politikai szerepüket az Európai Uniótól, egyre több hatalmas mezőgazdasági birtokot hoznak létre.

A következő táblázat is bizonyos szerb gazdaságszerkezeti előnyökre mutat rá a magyar kisebbség kárára.

A szerb és magyar aktív kereső népesség a foglalkozásában betöltött szerepkör szerint

(2002. évi népszámlálás) Szerb Magyar

Szerepkör Szám Szerkezet

% Szám Szerkezet

%

Összesen 457 436 100,0 102 794 100,0

Munkaviszony 347 969 76,1 69 141 67,3

Más szerződéses viszony

21 999

4,8

5 367

5,2

Munkaadó 15 264 3,3 2 017 2,0

Mezőgazdasági magántermelő

54 765

12,0

23 085

22,5

Szabad foglalkozású 10 939 2,4 2 057 2,0

Háztartási bedolgozó 941 0,2 141 0,1

Egyéb 5 559 1,2 986 1,0

Forrás: Etnički mozaik Srbije prema podacima popisa stanovništva 2002. Ministarstvo za manjinska i ljudska prava Srbije i Crne Gore, Beograd, 2004., 213–214. o.

65

A magyar népesség elsősorban a tömegében kétszer nagyobb szerb nemzetiségű munkaadók számától függ. Sokkal nehezebben létesíthet nála munkaviszonyt, mint a szerb nemzetiségű munkavállaló. Ez a táblázat is bizonyítja, hogy éppen ezért kénytelen mint mezőgazdasági magántermelő tengetni az életét kisbirtokán. A magyar munkaadók száma nem lenne jelentéktelen, ha ismeretes lenne területi szerkezetük és tőkeerősségük. Erre azonban a táblázat nem ad választ. Feltételezhető, hogy elsősorban mikrogazdaságot működtető vállalkozókról lehet szó, amelyeknél a foglalkoztatottak száma nem éri el az 50 főt sem; délvidéki magyar nagyvállalkozókról nem tudunk.

A vadkapitalizmus szerbiai természetrajzából ered, hogy a magyar munkavállalókat mind a szerb, mind pedig a magyar munkaadók kegyetlenül kizsákmányolják (a tőkekoncentráció még mindig és még sokáig a kezdeti tőkehalmozás szakaszában van és marad).

A magyar munkaadók és munkavállalók helyzetét nagymértékben megbénítja területi elhelyezkedésük. Mind a magyar munkáltatók és vállalkozók közötti kapcsolattartást, mind a munkavállalók egymás közti kapcsolattartását rendkívüli megnehezíti a szórványjelleg; nagyszámú településre szóródnak szét, ezért önálló szervezeti formák és intézmények, érdekegyeztetés és érdekvédelem megszervezésére és létrehozására képtelenek. (A szerbeknél éppen ellenkező dinamikus folyamat történik: bárhol képesek formális és nem formális kapcsolatteremtésre és a kapcsolataik megújítására.)

A következő táblázat a szerb és magyar aktív kereső népesség gazdasági tevékenység szerinti megoszlását mutatja be.

Szerb és magyar aktív kereső népesség gazdasági tevékenységek szerint (2002. évi

népszámlálás) Tevékenység Szerb Magyar

Összesen 457 436 100,0 102 794 100,0

Mezőgazdaság, vadászat, erdészet

89 886

19,6

34 143

33,2

Halászat 606 0,13 188 0,18

Bányászat 2 739 0,6 276 0,3

Feldolgozóipar 117 774 25,7 28 431 27,7

Energiagazdaság 6 358 1,4 1 627 1,6

Építőipar 21 553 4,7 4 988 4,9

Kiskereskedelem 62 318 13,6 10 124 9,8

Szálloda- és vendéglátóipar

11 075

2,4

1668

1,6

Közlekedés és raktárgazdálkodás

25 789

5,6

3 311

3,2

Pénzforgalom 7 971 1,7 823 0,8

Ingatlanközvetítés 12 049 2,6 1 682 1,6

Államigazgatás, katonaság, társadalombiztosítás

24 028

5,3

2 382

2,3

Oktatás 20 975 4,6 4 158 4,0

Egészségügy és népjólét 27 967

6,1

5 545

5,4

66

Tevékenység Szerb Magyar

Kommunális és személyi szolgáltatás

13 032

2,8

2 457

2,4

Vállalkozó háztartási mikrogazdaság

295

0,06

142

0,14

Exteritoriális gazdasági egység

33

0,01

7

0,01

Egyéb 12 988 2,8 842 0,8

Forrás: Etnički mozaik Srbije prema podacima popisa stanovništva 2002. godine. Ministartstvo za ljudska i manjinska prava Srbije i Crne Gore, Beograd 2004., 235. és 240. o.

A magyarok hátrányos helyzetének, társadalmi és gazdasági kirekesztettségének bemutatása e táblázat segítségével is érvényt szerez önmagának. A mezőgazdaságból mint legkevésbé jövedelmező gazdasági tevékenységből (deprimált árak, egyre nyitottabb árolló a mezőgazdasági és ipari termékek között, a mezőgazdaságot működtető ipari termékek árának rohamos emelkedése, a mezőgazdasági termékek árának gazdaság- és szociálpolitikai módszerekkel történő olcsón tartása) a szerb népesség tömegesen menekül, s ez kínál munkalehetőséget a magyaroknak, a nem jövedelmező és rosszul fizetett munkahelyeken.

Önmagáért beszél az a tény, hogy kisajátíthatják maguknak az államigazgatást, katonaságot, állambiztonsági pozíciókat, társadalom és vagyonbiztosítást, a pénzforgalmat, az ingatlanközvetítést – és azokat a munkahelyeket is az iparban, amelyek a táblázatban nem látszanak. Ha mégis jelen vannak a magyarok ezekben a gazdasági tevékenységekben is, úgy legfeljebb középfokú végzettséget igénylő munkahelyeken dolgoznak, vagy elemi munkát végeznek.

Ezek után csak egyetlen egy és rövid következtetés lehetséges: a magyar népesség gazdasági szerkezete kiszorító jellegű a gazdasági tevékenységek peremrészei felé. E gazdasági szerkezet nem kedvez sem a magyar vállalkozóknak, sem a munkavállalóknak.

# # #

67

A vajdasági magyarok EU csatlakozási vágya

(empirikus kutatáseredmények a Kárpát-panelből)56

Gábrity Molnár Irén57: 1. Balkáni és délvidéki migrációs hajlam A Tito Jugoszláviában 1961-től megkezdődik a lakosság elvándorlásának megállás nélküli folyamata külföldre. 1965 óta a gazdasági migráció folyamata szervezetten zajlik. A hatvanas és hetvenes években a lakosság nemtől, kortól és szakképzettségtől függően saját maga döntött az emigráció mellett. Napjainkban a befogadó ország szabja meg, hogy ki vándorolhat be (iskolavégzettség, szakma, életkora, státusa/megélhetési garancia, nyelvtudás stb. alapján). Az eddigi empirikus kutatások sorra azt mutatják, hogy a vajdasági magyarok EU csatlakozási hajlam viszonylag azért magas, mert egyrészt, már fél évszázada folyamatos az emigrációs hajlamuk, legtöbbjüknek megvannak a szoros külföldi kapcsolataik, másrészt, nem érzik magukat sem gazdasági, sem pedig politikai szempontból biztonságba Szerbiában. A fél évszázados szerbiai elvándorlási jelenség fő okai, a folyamatos társadalmi szerkezetváltás, tranzíció vesztesei (munkanélküliség), a nehezedő hazai gazdasági-jövedelmi helyzet migrációs taszítást okozott (krízisek, délszláv háború), végül a karrierépítés keresése („agyelszívás”). A célországok elsősorban, az európai államok (78%-ban Németország, Ausztria, Svájc és Franciaország); majd a tengeren túli kontinesek (kb. 22% USA, Kanada, Ausztrália). A mai imigránsok főleg szakemberek (informatikus, márnök, innovátor, programozó, mikrobiológus, medicus, művész, sportoló), idegen nyelvet tudók, kezdő tőkével rendelkezők. 1.1. Migrációs hullámok A szerbiai magyar emigrációs veszteség így foglalható össze:

� 1944-45-ben, a 2. világháború után Jugoszláviából harmincezer magyar költözött el és kb. húszezer vérbosszú áldozata lett.

� 1948–1991 között 69 193 fő ment külföldre (ebből: 1965–1970 között 16 627, a 1980-as években 25 228).

� 90-es években kb. 50 000 kelt útra. Legtöbb magyar a szabadkai, újvidéki, topolyai, zombori és adai községekből indult el. Integrálódás helyett egy önszerveződés, bezárkózás esetével találkoztunk. Meghatározó volt a rokonok, és csak másodsorban magyarországi ismerősök jelenléte. Az első hullámot követő többiben már az új környezetben magukat feltaláló otthoni ismerősök segítik az áttelepülni vágyókat. A már magukat feltaláló rokonok vagy ismerősök, illetve a "magyar" barátok gyakorlatilag az integrálódás kritikus szakaszán segítik át a kivándorlókat. A magyarországi átlagember a vajdaságból érkező bevándorlókat vagy vendégmunkásokat a "júgó" gyűjtőfogalommal látja el.

56 A témában előadás készült: Társadalmi változás - Az erdélyi kisebbségek helyzete Románia EU csatlakozásának kontextusában konferenciára; Szervezők: MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottságának Szociológia és Demográfiai Szakbizottsága,és a Babes-Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszék Kolozsvár, 2009. január 23-24. 57 A szerző az Újvidéki Tudományegyetem, Közgazdaságtudományi Kar és a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar tanára; a Magyarságkutató Tudományos Társaság elnöke, Szabadka.

68

Külön figyelmet érdemelnek a vajdasági kivándorló típusok a délszláv háború idején. Köztük vannak különböző érdekek miatt elvándorolt rétegek: � A vajdaságiak (magyarok) első (a polgárháborút megelőző időszakban - 1989-91) hulláma nem menekült, rájuk a kivándorló vendégmunkás kifejezés felel meg. � A háború elején, a hiperinfláció idején (1992-93) kilépő vállalkozók alapítják meg a később helyzeti előnnyel (tőkével) rendelkező vállalatokat, kft-ket, bt-ket. A hiánypótló, illetve tercier szektorban találnak megfelelő talajra, főleg a Dél-alföldi régióban. � A polgárháború veszélye elől menekülők (1992-95) már kevés tőkével, inkább az otthoni kapcsolatokra támaszkodva jutnak át és lelnek munkahelyre (feketézők). Az otthoni ingatlant semmi esetben sem, vagy csak ritkán értékesítik, így a visszatérés lehetősége számukra még nyitott. A szezonális, "jól fizető" munkákat választják.

Az 1998–2002-es időszakban nagyrészt azonos intenzitású volt a magyarság kivándorlása. Éves szinten átlagosan 5–600-an hagyták el az országot. Részletesen a következő táblázat mutatja az adatokat:

1. táblázat: A délvidéki magyarság elvándorlási célországai (1998–2002)

Célország Külföldön való tartózkodás ideje 1–4 év 5–9 év 10– 14 év

Összesen 2 169 fő 2 391 fő 2 475 fő Magyarország 1 440 fő 1 558 fő 1 049 fő Németország 258 fő 304 fő 728 fő Ausztria 63 fő 116 fő 262 fő Kanada 101 fő 141 fő 88 fő Svájc 20 fő 51 fő 100 fő (Forrás: Szerbiai nemzetiségi mozaik, p. 348.)

1.2. Migrációs hajlam a magyarok körében ma Amikor 2007-ben a Kárpát-panel kutatás során megkérdeztük a vajdasági felnőtt magyar lakosságot az elvándorlási szándékáról a válaszok így alakultak: 1. ábra: Gondolja el, ha elköltözés által javíthatná élet- és munkakörülményeit, mennyire szívesen lenne hajlandó elköltözni innen…? (százalékok)

77,1

83,5

75,9

93,1

69,5

62,4

71,6

20,6

14,8

22,2

6,0

28,0

35,9

26,1

2,3

1,7

2,0

0,9

2,5

1,7

2,3

0,0 10,0 20,0 30,0 40,0 50,0 60,0 70,0 80,0 90,0 100,0

Egy szomszédos városrészbe/faluba

Más településre

Más községbe

Máshová Szerbiában

Magyarországra

Nyugat-Európába

Egy másik földrészreEurópán kívül

nem szívesen vagy egyáltalán nem szívesen vagy nagyon szívesen nem tudja, nem válaszol

69

A vajdasági magyarok elköltözési hajlama majdhogynem szélsőségeket mutat: legtöbben legszívesebb csak Szerbián/Vajdaságon belül a szomszéd településre vagy községbe költöznének. Utánuk következnek azok, akik egész más kontinense vágynak. 2. ábra: Gondolt-e már arra, hogy kitelepedjen külföldre? (N=380)

7,4

8,4

23,7

38,4

21,1

0,3

0,8

0,0 5,0 10,0 15,0 20,0 25,0 30,0 35,0 40,0 45,0

igen, konkrételképzelésekkel

igen, de még nem tudjapontosan

igen, néha, konkrételképzelések nélkül

nem telepednék ki

nem, és nem isgondolkodtam ezen

nem válaszol

nem tudja

A válaszadók 38,4+21,1=vagyis majdnem 60%-a nem telepedne külföldre. Majdnem ¼-e konkrét elképzelések nélkül gondol erre és csak kb. 15% gondolkodik kivándorlásról.

3. ábra: Amennyiben végleg kivándorolna, hol telepedne le legszívesebben? (N=337) (százalékban)

31,5

23,4

16,3

28,8

0,0 5,0 10,0 15,0 20,0 25,0 30,0 35,0

Magyarországon

Nyugat-európaiországban

Európán kívüliországban

nem tudja

A külföldön végleg letelepülők 31,5%-a nem túl messzire, az anyaországba menne, majd sokan nem tudnak országot választani. A válaszadók 23,4%-a menne más európai államba és 16% még távolabbra. 2. Az EU csatlakozás a vajdasági magyarok reménysége Ma a vajdaságiak zöme nem tudja pontosan mit fog jelenteni számára az EU csatlakozás. A vélemény arról, hogy a csatlakozási szándék jó vagy rossz, a válaszadók 44%-a jónak tartja, 31% se jónak se rossznak, 10% gondolja úgy hogy ez rossz lesz és 15% nem tudja.

70

4. ábra: Általánosan, milyen véleménye van az Európáról?

semleges33%

pozitív30%

negatív3%inkább negatív

6%

nem tudja7%

inkabb pozitiv19%

A vajdasági magyarság az Európa Unióhoz elsősorban a következő fogalmakat társítja: első helyen van a béke (36,3%), ami érthető módon a Szerbiában élők régi vágya; második helyen van a gazdasági jólét fogalma (17,4%), majd a vízummentes, szabad utazás, tanulás és munka Európában (14,2%). Ezen kívül a válaszadók kb. 6%-nak fontos még az utazási lehetőségek kibővülése és az egységes pénznem (hiszen ma is sokan spórolnak Euróban). A tanulási lehetőség bárhol az EU területén a válaszadók 59,7%-ának lenne fontos. Meglepően nagy azoknak válaszoknak a száma, amelyek (valószínűleg téves információk alapján) az orvosi ellátás és a szociális szervezetek szolgáltatásaihoz való szabad hozzáférést várja az Uniótól (38,2%). Ebből látszik, hogy mélyponton van Szerbiában az egészségügyi ellátás. A szavazati jogok körüli változások nem igen érdeklik a vajdasági magyarokat. 5. ábra: Milyen fogalmakat társít első, másod és harmad sorban az Európai Unióhoz?

11,6

36,3

17,4

2,6 2,4

14,2

1,6

5,8

0,3 0,5 0,3 0,0 0,3

6,1

0,80,0

5,0

10,0

15,0

20,0

25,0

30,0

35,0

40,0

0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14

1. Béke 2. Gazdasági jólét 3. Demokrácia

71

4. Szociális biztonság 5. Szabad utazás, tanulás és munka bárhol az EU területén. 6. Kulturális változatosság 7. Euró – egységes pénznem 8. Munkanélküliség 9. Bürokrácia 10. Kulturális identitásunk elvesztése 11. Magasabb bűnözés 12. Nem kielégítő ellenőrzés a külső határoknál 13. Utazási lehetőségek kibővülése 14. Európai politikai közösség 0. nem tudja

Lássuk valójában mit jelent ma a vajdaságiak számára az Európa Uniós csatlakozás reménye: elsősorban, vízummentes, szabad utazást, amiben már a hatvanas évektől a kilencvenes évek elejéig részük volt. Ugyanakkor a munkalehetőséget, jobb jövőteremtés lehetőségét. 6. ábra: Az alábbi kijelentések mennyire fejezik ki azt, amit Ön számára az EU jelent? (Válaszok átlagjegye egy ötfokú skálán, ahol: 1-egyáltalán nem, 2-inkább nem, 3-igen is meg nem is, 4-inkább igen, 5-teljes mértékben)

2,8

2,7

2,7

2,8

3,9

4,1

3,9

3,8

4,7

3,5

4,3

0,0 1,0 2,0 3,0 4,0 5,0

jobb jövő

szabad utazás

személyes jólét

állampolg. jogok védelme

álom, utópia

egyéb

Ahhoz, hogy mit eredményez majd az ország EU csatlakozása a megkérdezett személye szempontjából, a vajdaságiak egy ötfokú skálán nyilatkozhattak. Számukra az ország megnyitását és új lehetőségeket hozná a csatlakozás. Legtöbben a szabad utazást említik (4,7 átlagjeggyel), majd a jobb jövőt (4,3), új munkalehetőségeket (4,1), állampolgári jogvédelmet és személyes védelmet is (3,9), békét (3,8), közös EU kormányzatot (3,5). 7. ábra: Az alábbi kijelentések közül melyik jelenti inkább, hogy: „az Európai Uniónak a polgára lenni”? (első említések aránya)

72

Kijelentés Említi 1. Az EU-s tagállamok közti szabad átjárhatóság 72.1 2. Szabad munkavállalás joga bármelyik Európa-uniós tagállamban 68.2 3. Tanulási lehetőség bárhol az Európa területén 59.7 4. Az orvosi ellátás és a szociális szolgáltatáshoz való szabad hozzáférés 38.2 5. Szavazati jog a helyi választásokon abban a tagországban, amelyben élsz, akkor is, ha ez nem azonos a szülőhazáddal

15.3

6. Szavazati jog az európai parlamenti választásokon abban a tagországban, amelyben élsz, akkor is, ha ez nem azonos a szülő hazával

8.9

7. Szavazati jog az országos választásokon azokban a tagországban, amelyben élsz, akkor is ha ez nem azonos a szülőhazáddal

7.9

8. Egyik sem az előzők közül 2.4 Arra a kérdésre, hogy mit jelent az Európai Uniónak a polgára lenni, legtöbben (72,1%) az EU-s tagállamok közti szabad átjárhatóságot említik, de a válaszadók nagy többsége a szabad munkavállalás jogát említi bármelyik európai uniós tagállamban (68,2%). A tanulási lehetőség bárhol az EU területén a válaszadók 59,7%-ának lenne fontos. Meglepően nagy azoknak válaszoknak a száma, amelyek (valószínűleg téves információk alapján) az orvosi ellátás és a szociális szervezetek szolgáltatásaihoz való szabad hozzáférést várja Európától (38,2%). Ebből látszik, hogy mélyponton van Szerbiában az egészségügyi ellátás. A szavazati jogok körüli változások nem igen érdeklik a vajdasági magyarokat. Összegzés: A fél évszázados szerbiai elvándorlási jelenség fő okai nem igen változtak. A folyamatos társadalmi szerkezetváltás, a munkanélküliség, a nehezedő hazai gazdasági-jövedelmi helyzet migrációs taszítást okozott, amit csak betetőzött a délszláv háború. A külföldi munkavállalás motívumai:

− Jugoszlávia földrajzi és politikai nyitottsága a 60-as évektől − Létfenntartási gondok, munkanélküliség − Karrier-alternatívák közötti választás hiánya - "agyelszívás" jelensége − Leszegényedés és a veszélyeztetettség érzése a 90-es években − Diaszpóra vonzás, kapcsolatok és pszichológiai tényezők.

A folyamatos emigráció a magyar közösségben sokszoros kárt okozott. Elemezhető az anyagi veszteség (tőkeelvonás, visszatéríthetetlen képzések/oktatás); majd az emberi veszteség (fiatal férfihiány); a szakemberhiány, demográfiai deformáció: lakosságfogyás (falvak elnéptelenedése), gyengülő vitalitás, a természetes szaporulat esése, házasságkötés csökkenése. Megállapítható, hogy a Szerb állam demokratizálódásával és Európa-barát politikájával lehet, hogy lassítani tudja, de már megállítani nem a vajdasági magyarok emigrációs hajlamát.

# # #

73

III.

MTT konferenciák – 2008

1. konferencia: Regionális erőnlét, Szabadka, 2208. június 27.

2. konferencia: Értelmiségünk életközelből Vajda Gábor: Az autonómia illúziója – A délvidéki magyarság eszme- és irodalomtörténete (1972–1989) című kötetének bemutatása. A rendezvény helyszíne: Szabadka, a Városi Könyvtár olvasóterme, Időpont: 2008. február 14.

3. konferencia részvétel, plenáris előadás „Határtalan határok” című nemzetközi földrajzi konferencia, Dobogókő, 2008. 10. 26-27.

74

Magyarságkutató Tudományos Társaság Szabadka Naučno društvo za hungarološka istraživanja The Scientific Association for Hungarology Researches 24000 Subotica, Branislav Nušić 2/1 E-mail: [email protected]

A Szabadkai Kerekasztal – Subotički okrugli sto és a Magyarságkutató Tudományos Társaság, Szabadka

szervezésében

MEGHÍVJUK

„REGIONÁLIS ERŐNLÉT”

szakmai konferenciára és könyvbemutatóra

Időpont: 2008. június 27. (péntek) 18 óra

a Népkör Kern Katalin termében.

A kisrégiók emberi erőforrása és annak magatartása jelentősen befolyásolja egy térségfejlesztési lehetőségeit. Mit tehetünk a humán erőforrás identifikálásában? Mennyire vállalkozó szellemű a lakosság? Vannak-e önszerveződési lehetőségek az észak-bácskai régió munkaerő-potenciáljának fejleszthetőségében?

Ezek és hasonló kérdések megvitatására készülünk! Vegyen Ön is részt ebben!

Program:

1. Konferencia megnyitó - köszöntő 2. A Regionális erőnlét kötet bemutatása – Mirnics Zsuzsa szerkesztő (Szabadka) 3. Régiónk humán erőforrása – dr. Gábrity Molnár Irén (Közgazdaságtudományi Kar és a

MTT Szabadka) 4. Az etnikai-társadalmi identitásról – dr. Mirnics Zsuzsanna (Károli Gáspár Református

Egyetem, Budapest – Magy. Tanny. Tanítóképző Kar Szabadka) 5. Vita – moderátor Gábrity Molnár Irén

A jelenlevők aktív részvételére számítunk, a könyvet pedig szívesen ajánljuk.

Részvételét kérem jelezze a 024/ 55-28-28 vagy a 024/686-310 telefonon.

Támogatók: a Magyar Tudományos Akadémia Titkársága, Budapest; MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet, MTA Határon Túli Magyar Tudományos Ösztöndíjprogram, Budapest; Regionális Tudományi Társaság, Szabadka

Szabadka, 2008. 06. 17. A szervezők

75

Sajtóvisszhang: http://archiv.magyarszo.com/arhiva/2008/06/30/

Regionális erőnlét

Szakmai konferencia és könyvbemutató volt pénteken a szabadkai Népkörben a humán erőforrásával és annak magatartásával kapcsolatban Pénteken kora este a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ Kern Katalin termében a Szabadkai Kerekasztal és a Magyarságkutató Tudományos Társaság szervezésében került sor a Regionális erőnlét elnevezésű szakmai konferenciára és könyvbemutatóra. Az azonos című kiadvány témakörét boncolgató összejövetelen a humán erőforrás vajdasági befolyását elemezték, de kitértek olyan kérdésekre is, mint a lakosság vállalkozói hozzáállásának szintjei vagy a munkaerő-potenciál fejleszthetőségének önszerveződési lehetőségei. Dr. Gábrity Molnár Irén egyetemi tanár, a kötet szerző-szerkesztője köszöntötte az egybegyűlteket, majd Mirnics Zsuzsa, a kötet egyik társszerzője mutatta be a kiadványt. Az MTT immár 13. kötete kapcsán elmondta, hogy nagyon fontosnak és példamutatónak érzi, hogy az első kötetet kivéve az összes könyv munkatársai, szerzői között helyet kapott a legkülönbözőbb tudományterületeket és az európai értékeket felvonultató fiatal generáció, abból az igencsak sajnálatos okból kifolyólag is, hogy térségünkben nagyon kevés a publikálási lehetőség. A kötet olyan témaköröket vizsgál, mint a regionális erőnlét, életképesség, a humán erőforrások lehetőségei, a munkaerő-piaci adottságok, az oktatási és a fordított pénzeszközök szerkezete, s a tanulmányok szerzői ezt a kutatást a nagyon várt gazdasági és társadalmi változásoknak elébe menve, mintegy felkészülve rá végzik, és osztják meg velünk az eredményeket. Kiemeli, hogy a tanulmányok olyan, a közösség és előremozdítása szempontjából fontos adatokat ismertetnek, mint hogy a munkanélküliek 1-5 évig várnak, mire munkához juthatnak, aminek redukálására kellene összpontosítani és igen hatékony lépéseket foganatosítani. Gábrity Molnár Irén régiónk humán erőforrásáról tartott előadást, amiben a régió jelentéstartamát környezetünkben a területi egységgel, a társadalmi-gazdasági összekapcsoltsággal (kohézió), a közös identitástudattal és az önálló irányítású intézményi rendszerrel egyenlítette ki. Elmondta, hogy az utóbbi 1-2 évtizedben erősen megváltozott a tartomány lakosságának etnikai összetétele, ugyanis egyes területein az alacsony natalitás és az elvándorlás miatt csökkent, más helyeken viszont a betelepített, betelepült menekültek magas száma miatt nőtt a lakosság száma - Szerémségben például minden 4-5. lakos ebbe a csoportba tartozik. Az ezáltal megélt átrendeződés szellemi, gazdasági, társadalmi hatásainak kivizsgálása mellett fontos lenne a Térségi Fejlesztési Terv kidolgozása, de szükség lenne egy kistérségfejlesztő stratégiára is, valamint koncentrálni kellene a verseny és az együttműködés egyensúlyára, a nyitottságra és az innovációs készség növelésére, továbbá a jövőkép-erősítésre a régióban, aminek egyik célja az elvándorlás megállítása lenne. Dr. Mirnics Zsuzsanna, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem tanára az etnikai-társadalmi identitásról született tanulmányának leglényegesebb gondolatait osztotta meg a hallgatósággal. Kifejtette, hogy szükségszerűen rá kell jönnünk arra, hogy az én és a másik megkülönböztetése analóg a saját csoport és a másik csoport megkülönböztetésével. A nagycsoport-identitás témaköréhez érve megnevezte ennek 7 alappillérét, mint a közös érzelmi-motivációs hajtóerők, pozitív identifikációk, a más csoportokból érkező minősítések, a vezető(k)höz fűződő kapcsolat, a választott dicsőségek és traumák, valamint a kulturális

76

szimbólumok, amiket részletesen megmagyarázott, majd a saját csoportról (esetünkben vajdasági magyarság) alkotott pozitív és negatív képek kapcsán kifejtette, hogy a megkérdezett egyetemisták (a szabadkai tanítóképző és közgazdasági kar hallgatói) legnagyobb része az alkalmazkodási készséget nevezte meg közösségi pozitívumként, majd következnek a szorgalom, a tolerancia, a békeszeretet és a barátságosság, míg legnagyobb negatívumunkként a passzivitást, a széthúzást, a szorongást, az irigységet és az önbizalomhiányt jelölték meg.

tar Fotó: Molnár Edvárd

Alkalmazkodási készségünk a legpozitívabb tulajdonságunk, míg passzivitásunk a

legnegatívabb

MagyarsMagyarsáágkutatgkutatóó TudomTudomáányos nyos TTáársasrsasáág, Szabadka, 2008. jg, Szabadka, 2008. júúnius 27.nius 27.

77

Magyarságkutató Tudományos Társaság Naučno društvo za hungarološka istraživanja The Scientific Association for Hungarology Researches 24000 Szabadka

Meghívó

A Magyarságkutató Tudományos Társaság tisztelettel meghívja Önt az

Értelmiségünk életközelből

című tanácskozására, melyen bemutatjuk

Vajda Gábor: Az autonómia illúziója –

A délvidéki magyarság eszme- és irodalomtörténete (1972–1989)

című legújabb kötetét.

A rendezvény helyszíne: Szabadka, a Városi Könyvtár olvasóterme

Időpont:

2008. február 14. (csütörtök) 18–19.30 óra

Program: 18.00–18.15 A rendezvény megnyitása, köszöntő

Némedi Imre: Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban 18.15–18.25 A Magyarságkutató Tudományos Társaság könyvkiadói tevékenységéről

(Dr. Gábrity Molnár Irén, az MTT elnöke) 18.25–18.35 Az alkotói lehetőség néhány szempontja (Mirnics Zsuzsa, a könyv szerkesztője)

18.35–18.45 Korszak-monográfiám második kötetének üzenete (Vajda Gábor szerző)

18.45–19.30 Szakmai vita és beszélgetés a délvidéki magyar eszme- és irodalomtörténetről

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A kutatómunkát és a tanácskozást az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága támogatta. A könyv megjelenését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium –

Nemzeti Kulturális Alapprogram (Budapest) tette lehetővé.

Szabadka, 2008. február 6. A szervezők

78

Sajtóvisszhang: Magyar Szó, Művelődés rovata 2008. 02. 16. 11 oldal, [email protected] Értelmiségünk életközelből Készül Vajda Gábor korszakmonográfiájának harmadik kötete Vajda Gábor Az autonómia illúziója - A délvidéki magyarság eszme- és irodalomtörténete (1972-1989) című legújabb könyvét mutatták be csütörtökön este Szabadkán. A három kötetesre tervezett sorozat második részében a szerző többek között olyan témákkal foglalkozik, mint a szerb nacionalizmus fenyegetettsége, a tartományi autonómia a törvényekben, a kultúrában, a kétnyelvűség eredményei, az anyanyelv művelésének hatósági visszafogottsága, a multikulturalizmus demagógiája, cenzúra és öncenzúra, mely délszláv írókról tanultak a gyerekek magyarul és szerbül is, hogyan lett központi szerepe az Újvidéki Színháznak a szabadkai és a nagybecskereki rovására az említett időszakban. Vajda Gábor másfél évtizede dolgozik ezen a korszakmonográfián, két éve pedig már a harmadik rész elkészítésén fáradozik, az esten is azt hangsúlyozta, hogy hozzá kell járulni a délvidéki magyar értelmiség elmélyült önismeretének megteremtéséhez. Mirnics Zsuzsa, a kötet szerkesztője elmondta, Vajda azt kutatja, hogyan hatott a kisebbség életére az, hogy a kirakatkisebbségi léthez kellett alkalmazkodni, merthogy Vajdaság ugyan nagyfokú önállóságot nyert, ám az eszme a szavak szintjén maradt. A sorozat harmadik kötete a második világháború utáni és a máig terjedő eseményekkel foglalkozik majd, és a Magyarságkutató Tudományos Társaság, amelynek gondozásában jelentek meg az eddigi kötetek is, még az idén pályázni fog a kiadáshoz szükséges pénzeszközökért. Az Értelmiségünk életközelből elnevezésű esten Gábrityné dr. Molnár Irén, az MTT elnöke a társaság kiadói tevékenységéről szólt. Elmondta, másfél évtizede folyik a kiadói tevékenység, 11 egyéni és 14 sorozatkötet jelentettek meg eddig. A megjelent kötetek foglalkoznak a demográfia, a népességmozgalom, a regionalitás, a szórványosodás problémájával. A kisebbségkutatás témakörben öt könyv látott napvilágot, emellett oktatásszociológiai, szociolingvisztikai, művelődéstörténelmi, pszichológiai, pszicholingvisztikai, pedagógiai témákkal foglalkozó köteteket is megjelentettek. Két kötet van előkészületben, melyek várhatóan még az idén elkészülnek. Az egyik a regionalitással, a másik pedig a médiaállapotokkal foglalkozik majd. Fotó: Molnár Edvárd t.r.

Gábrityné dr. Molnár Irén a könyvbemutatón a kiadói tevékenységről szólt

Foto az időközben elhunyt szerzőről, Vajda Gáborról és a konferencia levezetőjéről Gábrity Molnár Irénről és a kötet szerkesztőjéről Mirnics Zsuzsáról

(Szabadka, Városi Könyvtár olvasóterme. 2008. 02. 14.)

79

Magyarságkutató Tudományos Társaság Naučno društvo za hungarološka istraživanja The Scientific Association for Hungarology Researches

Az MTT 15 éve A Magyarságkutató Tudományos Társaság 1991-ben alakult Szabadkán, azzal a céllal, hogy tudományos (szociológiai, pszichológiai, demográfiai, néprajzi, jogi, történelmi és egyéb társadalmi, elméleti és empirikus) kutatásokat folytasson Vajdaságban; tudományos kiadványokat jelentessen meg; szakirodalmat gyűjtsön; tanácskozásokat szervezzen; előadásokat tartson. Tevékenységében főleg pályázatok útján szerzett pénzt a tudományos kutatásokra és az adattárak összeállítására. Eddigi tevékenységében a Társaság kutatási témái: - kisebbségi magatartásvizsgálatok- magyar közösség etnikai önszerveződésének feltételei, a

vajdasági magyarok időszerű állapotvizsgálatai a változó demográfiai, politikai és tranzíciós gazdasági feltételek közepette (9 kutatás);

- az anyanyelvű oktatás múltja és jövője, a vajdasági iskolahálózat feltérképezése (11); - a nemzeti, vallási és polgári identitás (5 kutatás) - ifjúsági kutatások (3); - a vajdasági magyarság migrációja (2), - demográfiai- és szórványkutatások (3); - munkaerő-kutatás (2), - nyelvpszichológiai és szociolingvisztikai projektum (2), - a civil szervezetek kutatása és egyéb adattárgyűjtés (3) - regionális-gazdaságfejlődés kutatások (1).

A tudományos kutatásokat publikáljuk saját kiadványsorozatunkban (eddig 11. külön kötet jelent meg, valamint kötetsorozatként, 13 az mtt könyvtársorozatában), valamint vajdasági és külföldi (főleg magyarországi) szaklapokban. A Társaság publikációi tizenöt éves munkánk eredménye:

A Társaság külön publikációi:

1. Kisebbségi autonómiák – önkormányzati törekvések (Dokumentumgyűjtemény), Kiadó: Magyarságkutató Tudományos Társaság, Szabadka, 1992;

2. dr. Szöllősy Vágó László: Petőfi a déli végeken A jugoszláviai Petőfi kultusz nyomában, Kiadó: Magyarságkutató Tudományos Társaság, Szabadka, 1992;

80

3. dr. Tóth Lajos: Magyar nyelvű oktatás a Vajdaságban 1944-től napjainkig, Kiadó: Magyarságkutató Tudományos Társaság, Szabadka, társkiadó a szabadkai Szabadegyetem, Életjel könyvek 56, 1994;

4. dr. Szöllősy Vágó László: Népünkkel - népünkért (A szabadkai Népkör krónikája 1872-1992), Kiadó: Magyarságkutató Tudományos Társaság, Szabadka, 1994;

5. Biacsi Antal: Kis délvidéki demográfia, Kiadó: Magyarságkutató Tudományos Társaság, Szabadka, társkiadó a szabadkai Szabadegyetem, Életjel könyvek 57, 1994;

6. Bálizs Jutka, Mikes Melánia: Játszunk, énekeljünk magyarul! – pedagógusok kézikönyve, Szerk.: Mirnics Zsuzsa, Kiadó: Magyarságkutató Tudományos Társaság, Szabadka, 2004;

7. Csehák Kálmán: Történelmi múltunk és jelenünk - összegyűjtött tanulmányok, Kiadó: Magyarságkutató Tudományos Társaság, Szabadka, társkiadó a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság Újvidék, 2004.

8. Vajda Gábor: Remény a megfélemlítettségben – A délvidéki magyarság eszme- és irodalomtörténete (1945-1972), Szerk.: Mirnics Zsuzsa, Kiadó: Magyarságkutató Tudományos Társaság, Szabadka, 2006.

9. Vajda Gábor: Az autonómia illúziója, A magyarság eszme- és irodalomtörténete a Délvidéken (1972-1989), Szerk.: Mirnics Zsuzsa, Kiadó: Magyarságkutató Tudományos Társaság, Szabadka, 2007.

10. Dr. Korhecz Tamás, Dr. Gábrity Molnár Irén és Deli Andor: Tolerancia-építők - Graditelji tolerancije – Construcors of tolerance, (Vajdaság toleracia-program euroregionális és EU-adaptációja); Kiadó: Magyarságkutató Tudományos Társaság és a Pannónia Alap (Szabadka), Pannon füzetek 1, Szabadka, 2007.

11. A határok kutatója, Szerkesztette: Szónoky Ancsin Gabriella, Pál Viktor, Karancsi Zoltán, Kiadó: Magyarságkutató Tudományos Társaság, Szabadka, társkiadó: Szegedi Tudományegyetem. 2007.

Könyvkiadás támogatás: 1. Mirnics Zsuzsanna: A személyiség építőkövei – Típus-, vonás- ás biológia elméletek – (2006), Kiadó a Bölcsész Konzorcium HEFOP Iroda, Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest

MTT könyvsorozat – mtt könyvtár Szerkesztők: Gábrity Molnár Irén és Mirnics Zsuzsa Tördelés és borítólap: Csernik Előd, Csernik Attila Nyomda: Verzal, Újvidék

1. Anyanyelvű oktatásunk (Tanulmánykötet és címtár), 1997; 2. Vajdasági útkereső (Tanulmánykötet és címtár), 1998; 3. Vajdasági marasztaló (Millenniumi tanulmánykötet és címtár), 2000; 4. Fészekhagyó vajdaságiak (Tanulmánykötet és statisztikai adattár), 2001; 5. Holnaplátók (Ifjúsági közérzetmérleg), 2002. 6. Térfoglaló (Ifjúsági szerep- és közösségvállalás), 2003. 7. Kisebbségi létjelenségek (Szórvány és szociolingvisztikai kutatások), 2003. 8. A vajdasági magyarok kétnyelvűsége (Nyelvpszichológiai vonatkozások), 2004. 9. Mi ilyen nyelvben élünk (A vajdasági magyar nyelvhasználat rétegei, mintái, állományi,

változási jellemzői – nyelvszociológiai és korpuszvizsgálati tanulmányok), 2004. 10. Támogatás és hasznosulás (Hatástanulmányok az anyaországi juttatásokról), 2005. 11. Közérzeti barangoló (Műhely és előadás-tanulmányok), 2005. 12. Oktatási oknyomozó (Vajdasági oktatástanulmányok), 2006. 13. Regionális erőnlét (A humánerőforrás befolyása Vajdaságban), 2008.

81

A MTT részt vesz az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság munkájában, a Külföldi Tudományos Műhelyek találkozóin és az Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatásaiban, valamint a Magyar Professzorok Világtanácsának összejövetelein. A tagság rendszeresen és aktívan részt vesz a vajdasági, valamint a Kárpát-medence magyar tudományos humán kutatásokban, mint az MTA Vajdasági Kutatóállomása. Tevékenységét főleg pályázatok útján szerzett támogatásokból végzi. Pályázunk alapítványoknál (Illyés Közalapítvány - Budapest, Esély a stabilitásra - Szeged), vagy Minisztériumoknál (Határon Túli Magyarok Hivatala, Nemzeti Kulturális Alapprogram – Budapest). Kutatási megrendeléseket kap a Vajdaság Tartomány Végrehajtó Bizottságának titkárságaitól (Oktatási-, Művelődési és a Jogalkotási-‚Közigazgatási- és Nemzeti Kisebbségi Titkárság), kutató intézetektől (Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Jeltárs – Budapest), médiaházaktól (Magyar Szó, Enamiké), vajdasági önkormányzatoktól.

82

A humán tudományok területén végzett magyar érdekeltségű kutatások perspektívája Vajdaságban több szempontból határozható meg: 1. A közgazdasági- és szociológiatudományok egész Szerbiában viszonylag lassan

zárkóznak fel a szabad-, autonóm gondolkodás és a liberális, vagy funkcionalista iskolák mintájára. A Titói majd a milosevityi korszakban is a természettudományokhoz viszonyítva, nagyobb dogmatizálásnak és ideológiai ellenőrzésnek voltak kitéve a közgazdászok és a társadalomtudósok is.

2. A tudományos kutatások folynak az állami felsőoktatási intézmények és magán vagy civil

társaságok keretében is, de még mindig nem elégítik ki a szükségleteket, legtöbbször pénzhiány, vagy jó szakember hiányában. Most nagy a lendület a reformtörekvések és az európai folyamatokba való bekapcsolódáshoz, de az állami szervek/önkormányzatok és a vállalkozások, vagy akár a civil szerveződés tevékenysége ezen a területen nem összehangolt.

3. Az oktatás területén hatalmas a magyar fiatalok érdeklődése a közgazdász- és

menedzserképzésben, de még mindig átlagon aluli az érdeklődés a szociológia, történelmi, pedagógiai és pszichológiai tudomány terén. Ennek következményeként a közgazdászoknál van utánpótlás, de a humántudományok terén általában (kivéve a nyelvtudományokat), de a szociológusoknál kifejezetten hiányzik az utánpótlás.

4. A tudományos kutatás területén meghatározó tényező a támogatók és megrendelők

igénye. A humántudományok magyar képviselőit gyakran az anyaországi közalapítványok és Minisztériumok támogatják, míg a Tudományügyi Minisztérium és Titkárság anyagi korlátja és témabeli lehatárolódása ezt kevésbé teszi lehetővé.

83

Konferencia részvétel, plenáris előadás „Határtalan határok” című nemzetközi földrajzi konferencia,

Dobogókő, 2008. 10. 26-27

HATÁRTALAN HATÁROK Nemzetközi Földrajzi

Konferenciára Dobogókő, 2008. október 26-27.

9.00-10.00 Regisztráció 10.00-11.20 Plenáris előadások 1. Levezető Elnök: Szónoky Ancsin Gabriella Tóth József: A határokról elméleti aspektusban Hajdú Zoltán: Örök perifériák, avagy történeti-politikai határrégiók (Kárpátalja, Szlavónia) Baranyi Béla: Paradigmaváltás a határon átnyúló kapcsolatokban Hardi Tamás: Határtérség – határon átnyúló kapcsolatok az EU csatlakozás után 11.20-11.40 SZÜNET 11.40-13.00 Plenáris előadások 2. Rechnitzer János Dénes Zoltán: Vallási határok a Kárpát-medencében Gábrity Molnár Irén: A szerbiai emigráció fél évszázada Botos Katalin: Szociális szabályozás: Határok eltűnőben? 13.00- 13.50 EBÉD (Manrézában) 15.00-15.30. KÖNYVBEMUTATÓ 15.30 -17.00 SZEKCIÓÜLÉSEK 1.szekció Történelmi múlt Szekcióelnök: Majdán János Horváth Attila: Terrorizmus és a határok Majdán János: Egy határ által kettévágott vasút kálváriája és feltámadása Wilhelm Zoltán: Határok és háborúk: a himalájai konfliktuszóna Gulyás László: Centripetális és centrifugális erők a második jugoszláv államban Nagy Miklós Mihály: Államhatár a magyar hadtörténelemben Suba János: A határkijelölés szervezeti keretei 2. szekció Gazdaság, társadalom, régiók, eurórégiók Szekcióelnök: Veres Lajos

84

Veres Lajos: Duna térségi kohézió Csapó Tamás: Munkaerő-piaci együttműködések a magyar-osztrák határ mentén Ricz András: Az Unió Interreg programjának hatásai a Szerb-Magyar határtérségében Takács Zoltán: A regionális igényeket szolgáló egészségügyi szakoktatás, felnőttképzés jelene, jövője az Észak-vajdasági régióban Kun Attila: Kelebia, határátkelő a déli végeken 19.0- FOGADÁS 2008.10.27. HÉTFŐ 10-11.30 SZEKCIÓÜLÉSEK 3.szekció Elméleti kérdések Szekcióelnök: Szörényiné Kukorelli Irén Szónoky Ancsin Gabriella: Határ menti területek lehatárolásának elméleti kérdései Molnár Judit - Siskáné Szilasi Baáta: A vándorlás és a települések kapcsolatrendszerének jellemzői a Bodrogközben Nagy Melinda: A genetika lehetőségei a romák eredetének és vándorlási útvonalának meg- határozásában Pál Ágnes: Határ menti elméleti- és gyakorlati kutatások a Dél Alföld példáján Mezei István: Tipikus kapcsolatok a magyar-szlovák határ mentén 4.szekció Kultúra és turizmus 1. Szekcióelnök: Csapó Tamás Hajnal Klári - Kékesi Szilvia: A globális turizmus etikai megközelítése Mohos Mária: A Muratáj c. folyóirat szerepe szlovéniai magyarság tudományos és kulturális életében Gyuricza László: „Egy csepp Európa – Kapljica Evrope”: Muránia Idegenforgalmi Övezet” Berghauer Sándor– Bognár Angéla: A határmentiség előnyei és hátrányai a Duna – Dráva Nemzeti Park turizmusában 4.szekció Kultúra és turizmus 2. Szekcióelnök: Kugler József Csordás László: A külföldi látogatók felkeresési motivációi az Északkelet - Alföld határ menti területein Laki Ildikó: Kultúra határok nélkül Ambrus Tünde: Térspecifikus őrálló reliktumok mint identitás és gazdaságszervező elemek Ginzer Mónika: Etnikai turizmus a déli határ mentén 11.30-12.00 konferencia zárása 12.00 EBÉD (Manrézában)

85

A SZERBIAI EMIGRÁCIÓ FÉL ÉVSZÁZADA58

DR. GÁBRITY MOLNÁR IRÉN59 The main reasons’ of the half-century long Serbian emigration are the following: the continuous changes of the social structure, the unemployed, the weighing status of the domestic economy and family’s income has resulted the growth of emigration (crises, South-Slavic wars), finally the career-building (brain drain). Presently, the hosting country decides who can emigrate into the country (degree, profession, age, guarantee of self-maintenance, language knowledge). The hosting countries are in Europe (78%): Germany, Austria, Switzerland and France, or on other continents: USA, Canada and Australia (approximately 22%). The current emigrants are mostly experts (IT specialist, programmer, engineer, inventor, microbiologist, professionals with PhD degrees, medical workers, artist, sportsman), those who speak foreign languages and who have capital at their disposal. The consequences of emigration are mostly negative: financial loss (capital distraction, non-refundable educational costs), the absence of experts, demographic deformation, reduction of population (the absence of young men). The refugee types of Vojvodina before the civil war (1989-91) was guest-worker, those who left at the beginning of the war, during the hyperinflation (1992-93) were mostly entrepreneurs, and those who aimed at escaping from the civil war (1992-95) were refugees, illegal workers and students. The hosting readiness of Hungary indicates that the positive behavior towards the refugees has declined, because the population gradually loses its patience seeing the amount of refugees. Towards the political refugees more sympathetic behavior can be noticed, however less towards the economic refugees. Keywords: Serbia, Vojvodina, emigrational processes, quest workers.

Abból a hipotézisből indulok ki, hogy a fél évszázados, folyamatos szerbiai elvándorlási jelenség fő okai a nehézkes társadalmi szerkezetváltás, a tranzíció veszteseinek (munkanélküli) kiútkeresése, az a migrációs taszítás, ami immár két évtizede táplálja a szerbiai krízist (délszláv háború, hiperinfláció), de nem utolsó sorban a karrierépítés keresése, ami jelentősen hozzájárult az „agyelszívás” jelenséghez. Az emigrációs hullámok elsősorban nem Magyarországot érintették, hanem a fejlett nyugat-európai államokat és a tengeren túli kontinenseket.

Migrációs hullámok

A szakemberek szerint, ha egy ország nyitott, migrációra ad okot. Ugyanúgy motiválhatja az emigrálási készséget, ha akadályoztatott a külföldre távozás, tehát ha viszonylag zárt társadalomról van szó. Immár fél évszázada a titói Jugoszláviából ugyanúgy költöztek külföldre, mind később a miloševići időkben, csakhogy más okok miatt. A szerbiai gazdasági krízis, a tranzíció lassúsága, a magas munkanélküliségi arány ma is táplálja az emigrációs hajlamot.

58 Elhangzott plenáris előadáskénta a Határtalan határok, nemzetközi földrajzi konferencián, Szervező: Szegedi Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék. Dobogókő, 2008. 10. 26-27 59 A szerző az Újvidéki Egyetem, Közgazdaságtudományi Karának, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar (Szabadka) rendes tanára, a Magyarságkutató Tudományos Társaság (Szabadka) elnöke, az MTA köztestületi tagja.

86

A második világháború után Jugoszláviából a többi kelet-európai államhoz viszonyítva átlagos mértékben távoztak azok, akik nem értettek egyet az új, kommunista rezsimmel. Körülbelül harmincezer magyar elköltözött, de egyes adatok szerint húszezer vérbosszú áldozata lett, köztük ártatlanok is. Voltak, akik a szülőföld elhagyása mellett döntöttek, de az országhatáron belül változtattak lakóhelyet (délről az északi régiókba). Amióta 1961 után elkezdődött a lakosság folyamatos külföldre távozása, azóta egyre nő az ideiglenesen külföldön munkát vállalók száma. Kezdetben a jugoszláv lakosság gazdasági migrációja nem kapott társadalmi támogatást: az akkori politikusok előszeretettel minősítették érdekes jelenségnek egy szocialista ország társadalmi fejlődésében. A szervezetlen és spontán kivándorlás megengedett, de váratlan volt. A pártdokumentumokban később a munkaerő más országoknak való „átengedéséről" beszélnek, melyet az indokol, hogy elhárítsák a túlnépesedés és a munkaerő-felesleg kedvezőtlen következményeit. 1965 óta a gazdasági migráció szervezetten folyik, a munkaképes lakosság mind tömegesebb távozása miatt, remélve, hogy ezzel helyreállítják a kedvezőtlen gazdasági folyamatokat, szabályozzák a demográfiai nyomást, az országnak pedig haszna származhat a visszatérők vagyonából. Az első migrációs hullám közvetlenül az 1965-ös gazdasági reform után indult meg. Az új gazdaságpolitika meghirdetett célja a gazdálkodás intenzívebbé tétele, a foglalkozottak improduktív munkájának megszüntetése, az állami gazdasági fejlesztési tervek befolyásának csökkentése volt (pl. a könnyűiparban) a piac kereslet-kínálat gazdasági törvényszerűségének bevezetése, valamint a hitel- és pénzügyi rendszer reformja révén. A nyugat-európai országok éppen ebben az időszakban értek el viszonylag magas gazdasági fellendülést, s nagy volt a kereslet a szakképzetlen, betanított és olcsó munkaerő iránt. A jugoszláv reformerők elképzelése szerint a szakképzetlenek, munkanélküliek távozásával csökken majd a mezőgazdasági túlnépesedés, javul a munka minősége és a külföldről visszatérő munkások révén enyhülnek az egyes régiók között a gazdasági fejlődésben mutatkozó aránytalanságok.

Egyes becslések szerint,60 1964-ben mintegy százezer honpolgárunk élt külföldön. Az 1971-es összeíráskor 750 000 emigránst tartottak számon, s ez 1973-ban már elérte a 1,1 milliót61. Az 1973-as ún. „első olajsokk" változást okozott a nyugat-európai országok gazdasági életében, mert a hetvenes évek közepén/végén bekövetkezett a recesszió időszaka, ami munkanélküliséghez vezetett. Ennek következtében az ideiglenesen munkaengedéllyel rendelkezőket hazaküldik. Az 1981-es népszámlálás adatai szerint 874 966-an dolgoztak külföldön, családtagjaikkal együtt.62 A tömeges külföldre távozás a hatvanas években, a legfejlettebb köztársaságokban (Szlovénia, Horvátország) kezdődött, majd Vajdaságra is kiterjedt. 1968 és 1979 között a külföldön tartózkodók legnagyobb hányada Szerbiából távozott, mintegy egyharmada Szlovéniából és csak egytizede Koszovóból.63 Később Koszovóban mintegy tízszeresére nőtt az emigránsok száma. A külföldi munkavállalás dinamikáját illusztrálja az az adat, mely szerint Szerbia területét 1970-ben két és félszer többen hagyták el, mint az előző évben. A külföldön tartózkodók száma mérsékelten, de folyamatosan növekszik, kivéve a legfejlettebb részt, Vajdaságot, ahol 1991-ig a külföldi munkavállalók száma 33 957-re csökkent.

A kilencvenes években a háború közelsége és a háborús veszélyeztetettség következtében tömeges és gyors menekültáradat indult meg az országon belül és külföldre is. Az egész népeket és etnikai csoportokat sújtó tragédiák miatt számtalan család kényszerült

60 A jugoszláv lakosság statisztikai összeírását minden tíz évben elvégezték: 1921-ben, 1931-ben, 1948-ban, 1953-ban, 1971-ben, 1981-ben, 1991-ben de csak 1971-től kezdve található meg az »ideiglenesen külföldön munkát vállaló jugoszláv polgárok száma". 61 Forrás: Stanovništvo i domaćinstva SR Srbije prema popisu 1981, Statistički institut SR Srbije, Centar za demografska istraživanja, Belgrád, 1984, 141 oldal. 62 Jugoszláv Statisztikai Évkönyv 1986: 466. 1981-ben Jugoszlávia lakosainak száma 22 424 711 fő volt. 63 Forrás: Stanovništvo i domaćinstva SR Srbije prema popisu 1981, Statistički institut SR Srbije, Centar za demografska istraživanja, Belgrád, 1984.

87

elhagyni szülőföldjét, egyesek örökre. A huszadik század végén a bombázások előzményei és következményei (elszegényedés, mozgósítás, bizonytalanság) betetézték a tömeges emigrációt. Mérsékelt becslések szerint az utóbbi tíz évben kb. 50 000 magyar vándorolt ki Vajdaságból, de van, aki ennél többre becsüli a külföldön tartózkodók számát. A jugoszláv és vajdasági magyarok vándormozgalma64

A vajdasági magyarok kivándorlási hullámairól tudjuk65, hogy a két világháború között, az 1918–24-es időszakban 45 000 magyar értelmiségit, közigazgatási alkalmazottat, birtokost és tőkést utasítottak ki az országból, 1921–29 között 14 442-en vándoroltak ki Amerikába. Itthon maradt a földnélküli paraszt (a magyarok 44%-a), ők lettek az idénymunkások, kubikosok, napszámosok és cselédek. A szegény falvakból több ezer magyar költözött be városba, még Belgrádba is (egy időben, a fővárosban 30 000 magyar élt). A munkakeresés során a vajdasági magyarok bányákba, turistaközpontokba is eljutottak, az értelmiség egy része pedig az ország belsejében vagy délen kapott állást. Az 1920-1941 közötti földreformok indokán százezer szerb parasztcsaládot telepítettek be Vajdaságba (családonként 5 hektárt kaptak, a hajdani magyar földbirtokosok földjeit is). Ezzel szemben a második világháború alatt megkezdődött a délszláv kolonisták (betelepítettek) kiűzése és a bukovinai csángók betelepítése. A második világháború után Jugoszláviából távoztak azok, akik nem értettek egyet az új, kommunista rezsimmel. Mintegy harmincezer magyar elköltözött, de egyes adatok szerint húszezer vérbosszú áldozata lett, köztük ártatlanok is (1945 őszén). Voltak, akik a szülőföld elhagyása mellett döntöttek, de az országhatáron belül változtattak lakóhelyet.

A jugoszláv lakosok (köztük a magyarok) kivándorlása fél évszázada tart. Ennek első hulláma, a fejlett tőkés országokban való ideiglenes munkavállalás 1965 után kezdődött. Az állam a határok megnyitásával, új gazdasági és rendszerbeli intézkedésekkel kívánta megoldani az agrárlakosság túlnépesedésének, a munkanélküliségnek és a szakképzetlen munkaerőnek a problémáját. A pártdokumentumokban a munkaerő más országoknak való „átengedéséről” beszélnek, melyet az indokol, hogy elhárítsák a túlnépesedés és a munkaerő-felesleg kedvezőtlen következményeit. Az áramlás iránya a nyugat- és közép-európai országok volt: NSZK, Ausztria és Franciaország. A hatvanas évek második felétől a gazdasági emigráció szervezetten folyt, a munkaképes lakosság mind tömegesebben távozott. A rendszer azt várta, hogy rendbe jönnek a kedvezőtlen gazdasági folyamatok, az országnak haszna származik a visszatérők vagyonából. Az 1965-ös gazdasági reform célja a gazdálkodás felélénkítése, a foglalkozottak improduktív munkájának megszüntetése volt. A fejlesztési tervek meghirdették a piac kereslet-kínálat gazdasági törvényszerűségének bevezetését, a hitel- és pénzügyi rendszer reformját.

A nyolcvanas évek végéig a kivándorlás anyagi indíttatású volt, tehát gazdasági migrációról beszélhetünk. A belső vándorlásokhoz képest a tartomány területét elhagyó, többnyire külföldre irányuló külső migráció súlyosabb veszteségeket okozott az itteni magyarságnak, mint az asszimiláció. Kocsis Károly számításai szerint a magyar migrációs veszteség 1948–1991 között 69 193 fő volt, melyből 25 228 az 1980-as évekre esett. A nyugati munkavállalás, az akkor még csak ideiglenes jellegűnek, csupán munkavállalási célúnak gondolt első nagy kiáramlás 1965–1970 között történt: 16 627 magyar, a tartományból származó vendégmunkások 27,5%-a vállalt munkát nyugaton.66 Legtöbb magyar

64 Lásd részletesebben: Gábrityné Dr. Molnár Irén: A jugoszláviai magyarok vándormozgalmának okai és méretei In: Fészekhagyó Vajdaságiak, 2001, 115-162 oldal. 65 Lásd bővebben: Mirnics Károly: Betelepítések, kitelepítések és vándormozgalmak, In: Fészekhagyó Vajdaságiak, 9-76 oldalak. 66 Bukurov, B.: 1977 Etnička struktura radnika koji su na privremenom radu u inostranstvu. Zbornik radova Geografskog instituta „Jovan Cvijić” 29. 135–156. o.

88

a szabadkai, újvidéki, topolyai, zombori és adai községekből kelt útra, legnagyobb arányban a bánsági és bácskai nyelvszigetekről.

A kilencvenes években változott az ok: a távozás politikai és pszichológiai jellegű, a háború és a katonai mozgósítás veszélye, valamint a félelem háború sújtotta vidékeken új dimenziót nyer a jugoszlávok kivándorlásának. A leszűkült szociális-kulturális kisebbségi élet- és fejlődési tér lehetetlenné tette a megfelelő hagyományőrző életmód megtartását, megnyirbálta az anyanyelvű oktatást (óvodától az egyetemig). A politikai emigránsok a kilencvenes évek elején jelentek meg, általában arra hivatkoztak, hogy nem akarnak eleget tenni a katonai behívónak, alapvető polgári jogaikat érzik veszélyeztetve kisebbségi nemzethez tartozásuk miatt. A magyarok többsége nem érezte szükségét, hogy részt vegyen a délszláv viszályban. A távozás tömeges volt, fiatal szakemberek, egész családok települtek át azokba az országokba, amelyek hajlandóak menekültként vagy politikai, illetve gazdasági bevándorlóként befogadni őket (Kanada, Ausztrália, Németország, Magyarország stb.). A magyar szakemberek külföldre távozását serkentette a tudásuk, tehetségük kihasználatlansága, a tudományos kutatás kedvezőtlen helyzete, az elégtelen befektetések az újításokba, találmányokba, az anyagi megbecsülés hiánya. Ugyanakkor Európa új, kreatív törekvéseknek adott teret, ahol szakembereink versenybe szállhattak.

A Szerbiából távozó magyar emigránsok kezdetben, célként európai országot választottak: Németország, Ausztria, Svédország és Franciaország, s kisebb számban indultak Európán kívüli országba (Kanada, USA). Újabban, amikor az európai országokat ellepték a menekültek és vendégmunkások, emigránsaink nemigen válogatnak, oda mennek, ahol befogadják őket: Kanadába, Új-Zélandra, Ausztráliába. Kivándorló típusok

Ma az emigránsok főleg fiatal szakemberek (informatikus, mérnök, innovátor, programozó, mikrobiológus, tudományok doktora, medikus, művész, sportoló), akik beszélnek idegen nyelveket, rendelkeznek kezdő tőkével is. Régiónk, az “agyelszívás” , a vállalkozók- és tőkeelvándorlás miatt nagy hátrányokkal találja szembe magát. Ha elemezzük a kivándorlótípusokat távolmaradásuk szerint, az utóbbi évtizedekben, a következő csoportosítást kapjuk:

a) Ideiglenesen külföldön munkát vállalók A nyugatra irányuló munkavállalás már fél évszázada államilag nyilvántartott, résztvevői inkább szakképzettek, egész évben külföldön dolgoznak (legtöbben családtagjaikkal együtt), csak nagyobb ünnepekre térnek haza, rokonlátogatásra, évente kétszer, háromszor. Ők addig próbálkoznak ezzel a státussal, amíg van munkájuk vagy míg nem javul a helyzet Szerbiában, de az is lehet, hogy kivárják az ország EU csatlakozását.

b) Vállalkozók, üzletemberek A nyolcvanas évek végén Jugoszláviában és Vajdaságban is megjelentek a vállalkozóhajlamú kisiparosok, magántulajdonban levő kisüzemek, kereskedők, szolgáltatók, nem túl nagy tömege. Tevékenységük természeténél fogva munka és új piac után kutatva felveszik a kapcsolatot külföldi partnerekkel is. Új üzletemberek egész rétege próbált hullámzó vállalkozásokba fogni időszakonként; a kritikus gazdasági években, azért mert nincs biztos állami munka vagy a gazdasági reformok és fellendülés időszakaiban azért, mert újabb motivációkat kapnak. Az új vállalkozói réteg Szerbiában ma is gyakran váltogatva tevékenységét sok mindennel próbálkozik, kihasználva a határon átívelő hasznosulási lehetőségeket is. Egy-egy cég életciklusa általában rövid, de szerteágazó tevékenységgel és örökmozgó, utazó üzletvezetőkkel, menedzserekkel rendelkezik.

c) Munkanélküliek gazdasági emigrációja A kilencvenes években, a polgárháború ideje alatt, az állami vállalatok "technológiai feleslege" az új munkanélküliek egy része is külföldi munkavállalóvá vált. Képzettségüktől függően próbálkoznak munkához jutni a szomszédos EU-s országokban. Mellettük

89

jelentkezik még a mezőgazdaságban nélkülözhető személyek nagy hányada, akik faluról mennek el külföldre alkalmi munkát keresni (szezonmunkások).

d) Napi vagy heti határmenti ingázók A világháború után a gyors ütemű iparosítás a lakosság belső mozgását indították el: először faluból-városba ingázók tömege jelent meg, majd a kilencvenes évektől különösen az országhatár mentén élők körében a napi és heti munkába- vagy iskolába járási ingázást egyik országból a másikba. Periodikus, de tartós ingázást illetve távollétet jelentett ez. Ide sorolhatók az építkezésen dolgozók, kéthetente-havonta hazautazó ipari munkások, terepen dolgozó "terénesek", a középiskolások, egyetemisták, de naponta átjáró csencselők is. Köztük sok a feketéző, de a shoppingturista is. Az emigráció következményei

A tömeges emigrációnak Szerbiában gazdasági, demográfiai, társadalmi, pszichológiai következményei vannak. A lakosok gazdasági emigrációja többrendbeli kárt okozott a társadalomnak és a gazdaságnak:

1. A szakemberek eltávozása emberi veszteség (fiatal férfihiány, szakemberhiány - profilok pótolhatatlansága67),

2. Jelentős az anyagi veszteség (tőkeelvonás, nem kifizetődő és visszatéríthetetlen képzések/oktatás),

3. A demográfiai deformáció, lakosságfogyás (falvak elnéptelenedése, a vitalitás, természetes szaporulat esése, házasságkötés csökkenése, a válások, kiskorú delikvencia növekedése, alkoholizmus, kábítószer... )

4. A régió erőtlensége (fejlődési potenciál és innovativitás hiánya). Egy 1971-es adat szerint Szerbia aktív lakosa közül minden tizenkilencedik lakóhelyet

változtatott, illetve minden száz foglalkoztatott közül nyolc; ez azt mutatja, hogy a munkaerő mozgása (fluktuációja) igen nagy, de nem biztos, hogy jó irányú. Az emigrációs területek nem a legfejletlenebb országrészek voltak, de nem is a legsűrűbben lakott és legnehezebb életkörülményeket nyújtó területekről vándoroltak el. Kivándorlásra ösztönzött a munkanélküliség, a szociális-anyagi helyzettel való elégedetlenség. Összességében a mai Szerbia területén a legnagyobb mértékű kivándorlás Vajdaságból volt, noha ez az északi terület a köztársaság legfejlettebb része. Vajdaságon belül a legintenzívebb emigrációs régió a viszonylag fejletlen Dél-Bánát, valamint Észak-Bácska, amely viszont gazdasági és kulturális szempontból is a legfejlettebb.

Különösen kedvezőtlen jelenség az, hogy az ideiglenesen külföldön munkát vállalók szakképzettsége jobb, mint az itthon foglalkoztatottaké. Napjainkban ez a kép még rosszabb, mert a befogadó országokban nincs többé igény a szakképzetlen munkaerőre. A munkaerő-elvándorlás okozta közvetlen károk egyike az anyagi veszteség, amely a társadalmat érte azoknak a szakembereknek a távozásával, akik a képzésére sok pénzt fordított. Ugyanakkor az emberi és anyagi veszteséget elszenvedő országban lassul a gazdasági fejlődés üteme és minősége. Az ország, ahonnan nagy számban emigrálnak, nagyban függ a külföldi

67 (Kis)Jugoszláviát 1990 és 1993 között 719 magiszteri fokozatú és tudományok doktora rangot viselő tudós hagyta el, ami a vizsgált időszakban a külföldre távozók 67%-a. Egyébként a jugoszláv háború kezdetén mintegy 200 ezer fiatal szakember hagyta el az országot: a katonai kötelezettség, a háborús veszély és etnikai tisztogatás elől menekültek, vagy pedig mert nem látták biztosítva megélhetésüket. Az Ekonomska politika 1994. november 7-ei száma szerint a Mihajlo Pupin belgrádi intézetet 86 kiváló szakember hagyta el, az Energo-projekt-től 50-en távoztak, a zemuni Fizikai Intézetből 40-en. A Szövetségi Honvédelmi Minisztériumból 40-en mentek el, a belgrádi orvosi karról pedig 16 doktor. A jó hírnek örvendő belgrádi Elektromérnöki Karról majdnem egy egész egyetemista évfolyam "eltűnt”. Nagy volt azoknak a száma, akik külföldön folytatják tanulmányaikat már középiskolai szinten, hogy könnyebben folytathassák az egyetemi tanulmányaikat, vagy munkát vállaljanak az adott országban. Így például, két év alatt a belgrádi V. gimnáziumból és a matematikai-műszaki középiskolából 172 diák távozott külföldre. Az észak-bácskai a magyar ajkú középiskolások közül sokan Magyarországon próbálkoznak tanulmányaik folytatásával.

90

tőkebefektetéstől, amelyet az elvesztett szakmunkaerő pótlására fordítanak. Kisebb lesz a munkaerő-versengés is, mivel az eltávozott jó munkaerő helyét az alacsonyabb képzettségű munkanélküliek foglalják el. Az integrálódás új környezetbe

Azoknak a külföldön élőknek a helyzetét és magatartását vizsgálva, akik idővel vissza akarnak térni hazájukba, ellentmondó nézetekkel találkozhatunk. Ha valaki egyszer családostul elhagyta szülőföldjét, az idő múlásával, mind kevésbé kötődik azokhoz az életkörülményekhez és munkaszokásokhoz is, amelyeket elhagyott. Ha könnyebben át akarja hidalni a beilleszkedési nehézségeket, arra törekszik, hogy mind jobban azonosuljon az új felfogásokkal, életkörülményekkel és munkaszokásokkal. A vendégmunkások általában a legracionálisabb életvitelre törekszenek, igyekeznek képességeikhez mérten maximális teljesítményt nyújtani, és minél többet keresni. Mégis a befogadó országban élő hazai és külföldről érkező munkavállalók közötti természetes különbségek (kulturális, ideológiai, értékbeli és történelmi-generációs eltérések) szembeötlők.68 A hazai és „jövevény" munkások közötti kommunikációs nehézségeknek nemcsak nyelvi oka van (ez viszonylag könnyen áthidalható); nagyobb gondot okoznak az életfelfogásbeli különbségek, a más értékrendszer. A bevándorlók legtöbbször faluról vagy kulturális szempontból elmaradott és gazdaságilag fejletlen területről érkeznek. A vendégmunkások többsége külföldön való tartózkodását ideiglenesnek tekinti, és nem tesz különösebb erőfeszítést az új szociális-kulturális szokások elsajátítására. Végső soron a gazdasági okok miatt külföldre távozottakat a befogadó országban több szempontból hátrányos megkülönböztetés is éri azzal, hogy nem fogadják el őket az ottani munkásosztály szerves részeként. A helyzetüket nehezíti, hogy az idegenek és a hazaiak a munkaerőpiacon konkurenciát jelentenek egymásnak (sőt az idegenek potenciális sztrájktörők).

A beilleszkedési nehézségek miatt a külföldiek helybeliektől elkülönülten élnek. Egyes városnegyedek a tömeges bevándorlás során török, lengyel illetve jugoszláv lakónegyedekké váltak; klubok, iskolák nyíltak a vendégmunkások gyermekei számára. A lakáskörülmények a bevándorló keresetétől, anyagi helyzetétől függenek. Mivel általában kezdőtőke nélkül érkeznek, egymásra vannak utalva. Lakóhelyi és kulturális bezárkózódásuk előbb-utóbb gettó jellegű lesz, amivel a nemzeti és kulturális identitásukat igyekeznek megőrizni. Másrészt viszont kialakulhat egy viszonylag sikeres kulturális és szociális kommunikáció is a hazai és külföldi munkások között. Erre elsősorban a fiatal, jól képzett szakembereknek van esélyük, korszerű életszemléletük révén, és mert alkalmazkodóbbak a változásokhoz. A műveltebb csoportok tudatosan elfogadják az új magatartásmintákat és csak legszükségesebbnek tartott identitásmegőrző szokásaikat őrzik meg. Az ünnepekre hazaérkező vendégmunkások körében végzett felmérések azt mutatják, hogy az új környezetben nagyon fegyelmezetten dolgoznak, tudatában vannak osztálybeli és szociális helyzetüknek és kevesebbet lázongnak, mint itthon. A magasabb szakképzettségűek és a városból származók könnyebben elfogadják az új körülményeket, de távol tartják magukat a befogadó ország politikai és intézményes életétől. Gazdasági kényszerből vállaltak külföldön munkát, tehát a munkahelyen kívül mást (kiváltságokat) nem igényelnek. Ha valamire vágynak, akkor az általában a magasabb jövedelem, a jobb munka- és lakáskörülmények. Az idegenek konfliktusba kerülhetnek a hatalommal és az állami bürokráciával, főképp a tartózkodási és a munkavállalási engedély meghosszabbításakor. A konfliktus azonban a vendégmunkások részéről ritka, mert a bevándorlók tudatában vannak, hogy ha a hazai munkásokkal azonos jogokat és feltételeket követelnek, veszélyeztetik ott-tartózkodásukat. A konformisták (alkalmazkodni vágyók) egy másik, kisebb csoportja, amely bármilyen munkafeltételekkel beéri, boldog, hogy egyáltalán van munkája és keresete és ezzel tudomásul vette, hogy sorsa a munkaadó kezében van.

68 Tanić, Živan: Ekonomske emigracije: klasno odredjenje i svest, Beograd, Sociologija 1972. 441–461 old.

91

A vendégmunkások legnagyobb része a harmadik magatartási csoportba tartozik: ők a csüggedésre hajlamosak. Mélységesen elégedetlenek helyzetükkel, ambícióik apadnak, kishitűek; mindent munkát elvállaljanak. Ha elégedetlenségük kritikus szakaszba jut, munkaadót változtatnak, vagy a hazatérés gondolatát fontolgatják. Ez magatartás a faluról származó, idősebb munkásokra jellemző.

A bevándorlók viselkedési modelljei: − Asszimilációról akkor beszélhetünk, ha a bevándorlók társadalmi vonzata kicsi, míg a

befogadóké nagy; − Izolacionista elhelyezkedésről akkor beszélünk, ha mindkettő kicsi; − Adaptációról, sőt autonóm beilleszkedéssel akkor találkozunk, ha mindkettő nagy.

Az adaptáció három, nem egészen pontosan megvonható szakaszhatárral rendelkező lépcsőt különböztet meg: az első lépés a kontaktus, a mássággal való szembesülés, a második a krízis (amikor a kritikus helyzetet radikálisan kétféleképpen lehetett feloldani: hasonulással, vagy ellenállással, visszavonulással) és végül a harmadik az adaptáció. A bevándorlók beolvadása az új környezetbe mindenesetben nehézkes: a kulturális, nyelvi, ideológiai, értékrendbeli, történelmi-genetikai különbségek miatt.

Ebben a kontextusban a vajdasági magyarokra jellemző, hogy 1990-es évek elejéig a Magyarország és Jugoszlávia, illetve Szerbia állampolgárai között jelentősebb migrációs mozgás nem volt. Az anyaországba távozó vajdasági magyarokról több demográfus és antropológus írt már Magyarországon. Legtöbb tanulmány a rendszerváltás közepette, a bevándorlók adatainak összehasonlításával foglalkozik, a Kárpát-medencében.69 A Jugoszláviából érkezettek statisztikai adataiból kitűnik, hogy 1991-ben főleg a katonaköteles fiatalok mentek át Magyarországra. 1989-ben a bevándorló férfiak 95%-a a 14–19 éves korcsoporthoz tartozott. Az 1993-ig érkezők között a férfiak aránya magasabb, ezt követően azonban a férfik-nők arány kiegyensúlyozott és a gyermekek száma is megnövekszik, ami a családok áttelepülését jelzi. 1988–1994 között a Jugoszláviából bevándorlók a második helyen álltak (10 404), Románia mögött (74 298 fő). Sokkal több Romániából érkezett bevándorló kérte a magyar állampolgárságot (45 021 fő), mint jugoszláv (3845 fő).70 Ebből az tűnik ki, hogy a jugoszlávok nemigen akarták végleg elhagyni az országot, inkább csak a háború végét szerették volna kivárni külföldön.

A délszláv háború idején az integrálódás helyett önszerveződéses bezárkózással találkoztunk. A vizsgált csoport helykiválasztása alátámasztja a feltételezést: meghatározó volt a rokonok és csak másodsorban magyarországi ismerősök jelenléte. Az első hullámot követő többiben már az új környezetben magukat feltaláló otthoni ismerősök segítik az áttelepülni vágyókat. A magyarországi átlagember a "júgó" gyűjtőfogalommal operál. A már magukat feltaláló rokonok vagy ismerősök, illetve a "magyar" barátok gyakorlatilag az integrálódás kritikus szakaszán segítik a bevándorlókat. A vajdasági áttelepülők csoporttípusai Magyarországon:

1. A vajdaságiak első (a polgárháborút megelőző időszakban - 1989-91) hulláma nem menekült, rájuk a kivándorló vendégmunkás kifejezés felel meg. Gyakran az anyaország csak átmeneti hely volt a továbbutazók számára, ha a fejlett tőkés országokban jobb munkában reménykedtek.

2. A háború kezdetén és a hiperinfláció idején (1992-93) kilépők, a vállalkozók. Ők alapítják meg a később helyzeti előnnyel (tőkével) rendelkező kis- és közép magánvállalatokat (kft, bt.). Legtöbben a hiánypótló és a tercier szektorban találnak megfelelő talajra.

69 Lásd Tóth Pál Péter: Haza csak egy van? Menekülők, bevándorlók, új állampolgárok Magyarországon (1988–1994), Püski Kiadó, Budapest, 1996. 70 Forrás: Tóth Pál Péter fenti tanulmányában a 41. táblázat, 111. old.

92

3. A gazdasági bevándorlók és a polgárháború veszélye elől menekülők (1992-95) már kevés tőkével, gyakran az otthoni kapcsolatokra támaszkodva jutnak át és lelnek munkahelyre (feketézők). A hátrahagyott ingatlant csak ritkán értékesítik, így a visszatérés lehetősége számukra még nyitott. A szezonális, "jól fizető" munkákat választják. Akad köztük „menekülő vállalkozó” is.

4. Az anyaországba irányuló emigránsok között van 1990-től, a tanulóifjúság is (évente több száz középiskolás és egyetemista, akik többségükben külföldön is maradtak).

Határmenti migráció effektusai A miloševići rendszer bukása után Szerbiában lassan halad előre a demokratizálódás és a gazdasági stabilizálódás. Az emigrációs hullám mégis csökkent és ezzel párhuzamosan, (különösen Magyarország EU tagsága óta) észleljük a határon átívelő kapcsolatok szükségességét. A főbb eszközök és keretek a határmenti együttműködéshez gyakori vitatéma egyes gazdasági intézmények, önkormányzatok és minisztériumi partnerszervezetek között. A tömeges emigrációt immár felváltják a regionális kapcsolatokat építő, határokon átnyúló érdekkapcsolatok, amihez nagyon fontosak a következő tényezők: közös tervezés és programok (pl. régiókapcsolatok Dél-Alföld és Vajdaság között vagy a határ menti kapcsolatok helyi szándékok szinkronjaként), azután a forráskoordináció és jövedelemhatékonyság (pl. szigetszerű fejlesztések, térségi optimalizálás, közös programok szinkronja, szinergikus hatások). Mindebben fontos szerepük van a korábban spontánul együttműködő szervezeteknek, amelyek ma már Euró-régiós formációk vagy területi együttműködési csoportosulások lettek71.

Fontos úgy kezelnünk az utóbbi évtizedek intenzív (habár egyirányú) migrációs folyamatait, hogy abból pozitív előnyöket kovácsoljon mindkét ország. Ennek egyik igen jelentős útja a közös regionális fejlesztési elemek kidolgozása. Vegyük figyelembe, hogy 1991-1999 között Magyarországon a külföldi érdekeltségű (főleg kis)vállalkozások száma megnégyszereződött.72 „… létezik idősoros adat az ipar megyei szintű exportorientációjának alakulásáról. E szerint az ipar értékesítésében az export részaránya 1994 és 2002 között nemzetgazdasági szinten jelentősen megemelkedett, szinte pontosan megduplázódott (a kezdeti 27,7 százalékról 55,1 százalékra). Az exportorientáció növekedése valamennyi régióban jellemző volt, a mértékek azonban eltérnek. 2002-ben a két leginkább exportorientált régió (70 százalék fölötti kiviteli aránnyal) Nyugat- és Közép-Dunántúl volt. A legalacsonyabb az ipari értékesítésben a kivitel részaránya a Dél-Alföldön.”73

A 90-es évek végére Magyarországon a külföldi tőke sajátos térszerkezete ezt mutatta74: − Központi körzet a külföldi szervezetek 59%-át, a jegyzett tőke 65%-t vonzotta, − A régiók közül Nyugat-Dunántúlon van a befektetések 11%, a jegyzett tőke 10% − Következett a Dél-alföldi régió az üzleti társaságok 8 és a jegyzett tőke 5%-kal.

Magyarországon a külföldi vállalkozássűrűség (1999) 2,6% (külföldi vállalkozások aránya a regisztrált vállalkozásokhoz viszonyítva), ami a Dél-Alföldön csupán 1,9%, de Csongrád megye az országos átlagot is felülmúlja: 2,9%. A jugoszláv cégek 70%-át ebben a régióban alapították (ebből 44%-ot Csongrád megye képvisel). 1996 után Bács-Kiskun megyében közel 10%-kal csökkent a jugoszláv cégek száma, míg Csongrád megyében 32%-

71 A magyar-szerb határvidékről lásd bővebben: Pál Ágnes: Dél-alföldi határvidékek, A magyar-szerb-román határ menti települések társadalom-gazdaságföldrajzi vizsgálata. Kiadó: Bornus Nyomda, Pécs, 2003. p. 233. 72 Lásd: Szónokiné Ancsin Gabriella: Külföldi működőtőke gazdaságformáló szerepe a Dél-Alföldön, Földrajzi Konferencia, Szeged 2001. 73 Antalóczy Katalin – Sass Magdolna: A külföldi működőtőke-befektetések regionális elhelyezkedése és gazdasági hatásai Magyarországon, In: Közgazdasági Szemle, 2005. május, 510. oldal. 74 Szónokyné Ancsin Gabriella: Külföldi működőtőke gazdaságformáló szerepe a Dél-Alföldön, Földrajzi Konferencia, Szeged 2001. 3. oldal.

93

kal nőtt75. A jugoszláv vállalkozások térbeli mozgása, mint gazdasági innovációs terjedés kettős mozgást ír le: egyik a települési hierarchia mentén való terjedés, a másik a határ mentén a határátkelőkből terjedt szét a határ és a megye területeire, jelentősen hatva a határ menti térség gazdaságára.

A szerb, többségében a magyar nemzetiségű „vállalkozó-menekülők arculata” 1990-1999-között főleg a következő vállalkozási típusokat mutatta: 1. Gyakorlott kis- és középvállalkozások külföldi bedolgozó alvállalkozók, akik tapasztalattal, befektethető tőkével rendelkeztek (vagyont, tőkét, gépeket is menekítettek, amit a határon vámmentesen átvihettek). A vállalkozási céltelepülés az országhatáron átjőve, a legközelebb eső település volt vagy Szeged76. 2. Sok fiktív vállalkozás is alakult a térségben, mert kellett a munkavállalási engedélyhez vagy lakás/házvásárláshoz, tartózkodási engedélyhez. 3. A határ menti falvakban családi vállalkozásokat létesítettek a vajdasági magyarok. Ezek főleg kisüzemi, néhány tíz főt foglalkoztató cégek, amivel innovációs feltételek születtek a településen. Magyarországi befogadó készség

A rendszerváltást a 90-es években az ország „kinyitása” is jellemezte. Mind több bevándorló és menekült jelent meg Magyarországon. Számuk növekedésével, a menekültekre vonatkozó pozitív tartalmú állítások csökkentek, a negatívaké pedig nőtt. A lakosság türelme fogyott a százezres nagyságot látva. A politikai menekülteket viszonylag megértően fogadják, a gazdaságiakat azonban ellenszenvvel. A szomszédos országból érkezett magyarokat „szívesebben látták”.

A vajdasági áttelepülők a déli határ közelében, illetve a Duna és a Tisza közötti területen és a fővárosban tartózkodnak legnagyobb számban. A határmenti munkaerőmozgásnak továbbra is nagy a jövője, mégpedig a következő lehetőségekkel:

− a kereskedelem, a szállítmányozás (vasút- és a tiszai hajózás újraindítása), az építkezések, speciális logisztikai központok keretében,

− közös kis- és középvállalkozások indításával és − oktatási és kulturális kapcsolathálózat kiépítésével.

A határon átívelő régiók munkaerő-fluktuációja, az új migrációs hullámok közös alapokra helyezett térségfejlesztést igényelnek! Szerbia az elmúlt években határozottan az európai struktúrákhoz való felzárkózás mellett kötelezte el magát. A reformok felgyorsítása és befektetési környezet jogi-gazdasági hátterének megszilárdítása magával hozhatja a magyar tőke nagyobb mértékű beáramlását is. A potenciális magyar befektetők részéről egyre nagyobb érdeklődés tapasztalható a szerb privatizációs és zöldmezős befektetési lehetőségek iránt.77 Az elmúlt években a privatizáció melletti befektetési területeken a magyar kis- és középvállalkozási szféra figyelme a szerbiai vállalatalapítási lehetőségek felé fordult. Több száz magyar érdekeltségű vegyes-vállalat került megalapításra, főként a Vajdaságban és Belgrádban, elsősorban a kereskedelem és a szolgáltatások területén.78

75 Forrás: CD Céghírek, 1999. január 31. 76 Szónokyné Ancsin Gabriella: Külföldi működőtőke gazdaságformáló szerepe a Dél-Alföldön, Földrajzi Konferencia, Szeged 2001. 4. o. Lásd még: Szónoky Miklósné Ancsin Gabriella: A jugoszláv működőtőke a Dél-Alföldön, Kiadó: FÁROSZ Nyomda, Szeged, 2001. 69. oldaltól. 77 A MOL megalapította szerbiai vállalatát, az Intermolt, amely 2005-ben kezdte el töltőállomásai építését benzinkutak nyitását. Az OTP Bank Szerbiában 2007. május 21-től három bank sikeres akvizícióját követően egy egységes bankként, OTP Banka Srbija a.d. néven, Újvidék központtal működik mintegy 3%-os piaci részesedéssel, a szerbiai bankpiac tizenharmadik legnagyobb szereplőjeként. A magyar befektetések összértéke Szerbiában, 2008-ban meghaladja a 300 millió dollárt. 78 Forrás: HÍD hírlevél, Feliciter Kiadó, http://dkmt.netion.hu/textpage.html?lang=hu&loc=0&menu_id=196

94

Rezümé: A fél évszázados szerbiai elvándorlási jelenség fő okai: a folyamatos társadalmi

szerkezetváltás, tranzíció vesztesei (munkanélküliek), a nehezedő hazai gazdasági-jövedelmi helyzet migrációs taszítást okozott (krízisek, délszláv háború), végül a karrierépítés keresése („agyelszívás”). Ma a befogadó ország szabja meg, hogy ki vándorolhat be (iskolavégzettség, szakma, életkora, státusa/megélhetési garancia, nyelvtudás alapján). Célországok elsősorban az európai államok (78%): Németország, Ausztria, Svájc és Franciaország; majd a tengeren túli kontinensek (kb. 22%): USA, Kanada, Ausztrália.

A mai imigránsok főleg szakemberek (informatikus, mérnök, innovátor, programozó, mikrobiológus, tudományok doktora, medikus, művész, sportoló), idegen nyelvet beszélők, kezdő tőkével rendelkezők. Az emigráció következményei főleg negatívok: anyagi veszteség (tőkeelvonás, visszatéríthetetlen képzésköltségek), szakemberhiány, demográfiai deformáció, lakosságfogyás (fiatal férfihiány).

A vajdasági menekült típusok a polgárháborút megelőző időszakban (1989-91) vendégmunkás; a háború elején, a hiperinfláció idején (1992-93) távozók főleg vállalkozók; a polgárháború elől (1992-95) menekülők, feketézők, és a tanulók.

Magyarországi befogadó-készség kimutatja, hogy a menekültekre vonatkozó pozitív tartalmú magatartás csökkent, mert a lakosság türelme fogy a százezres nagyságot látva. A politikai menekülteket megértően fogadják, a gazdaságiakat ellenszenvvel.

Irodalom Antalóczy Katalin – Sass Magdolna: A külföldi működőtőke-befektetések regionális elhelyezkedése

és gazdasági hatásai Magyarországon, In: Közgazdasági Szemle, LII. évf., 2005. május. pp. 494–520.

Bukurov, B.: Etnička struktura radnika koji su na privremenom radu u inostranstvu. Zbornik radova Geografskog instituta „Jovan Cvijić” 29. 1977

Duna–Körös–Maros–Tisza Regionális Együttműködés. Eurorégió kiadványa, 2002 Dr. Gábrity Molnár Irén: Szerbia és Vajdaság demográfiai mutatói – migrációk; In: Kistérségek

életereje – Délvidéki fejlesztési lehetőségek, (szerk. Dr. Gábrity Molnár Irén és Ricz András), Kiadó: Regionális Tudományi Társaság, Szabadka, 2006.

Gábrityné Dr. Molnár Irén: A jugoszláviai magyarok vándormozgalmának okai és méretei In: Fészekhagyó Vajdaságiak, 4. kötetsorozat, (szerk.: Gábrity Molnár Irén, Mirnics Zsuzsa), Kiadó: Magyarságkutató Tudományos Társaság, Szabadka, 2001

Mirnics Károly: Betelepítések, kitelepítések és vándormozgalmak, In: Fészekhagyó Vajdaságiak, 4. kötetsorozat, (szerk.: Gábrity Molnár Irén, Mirnics Zsuzsa), Kiadó: Magyarságkutató Tudományos Társaság, Szabadka, 2001

Pál Ágnes: Dél-alföldi határvidékek, A magyar-szerb-román határ menti települések társadalom-gazdaságföldrajzi vizsgálata. Kiadó: Bornus Nyomda, Pécs, 2003.

Szónokyné Ancsin Gabriella: Külföldi működőtőke gazdaságformáló szerepe a Dél-Alföldön, Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.

Szónoky Miklósné Ancsin Gabriella: A jugoszláv működőtőke a Dél-Alföldön, Kiadó: FÁROSZ Nyomda, Szeged, 2001.

Tanić, Živan: Ekonomske emigracije: klasno odredjenje i svest, Beograd, Sociologija (XIV), 3/1972. Tóth Pál Péter: Haza csak egy van? Menekülők, bevándorlók, új állampolgárok Magyarországon

(1988–1994), Püski Kiadó, Budapest, 1996. Honlapok: Statistički godišnjak Srbije 2005. (Szerbia statisztikai évkönyve 2005). 75. o. www.statserb.sr.gov.yu Magyar-szerb együttműködés -

http://dkmt.netion.hu/textpage.html?lang=hu&loc=0&menu_id=196 2007.11.09. Forrás: HÍD hírlevél, Feliciter Kiadó

http://dkmt.netion.hu/textpage.html?lang=hu&loc=0&menu_id=196 2007.11.09.

95

HatHatáártalan rtalan hathatáárokrokDobogDobogóókkőő, 2008. 10. 27, 2008. 10. 27

Gábrity Molnár Irén:

A szerbiai emigráció fél évszázada

96

A Magyarságkutató Tudományos Társaság

kutatási projektumai 2000-től 2008-ig kutatási témacsoportok szerint:

I. Identitáskutatás 1. Vallási identitáskutatás a vajdasági felnőtt magyar lakosság körében – empirikus

kutatásszervezés (562 kérdőív Vajdaságban) az „Aufbruch” nemzetközi vallásszociológiai projekt keretében (vezetők Tomka Miklós és Gereben Ferenc) a KOD (Budapest) közvetítésével, 2000.

2. A vajdasági magyarság társadalmi közösségének jövőképe - A regionális és nemzeti tudat konfliktusai, Illyés Közalapítvány Budapest, által támogatott kutatás, 2001

3. A vajdasági magyarok esélyei az EU-n kívül és médiakutatás, Illyés Közalapítvány Budapest által támogatott kutatás, 2003

4. KÁRPÁT PANEL - szociológiai kutatás 2007, Az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet (Budapest) koordinálásával (empirikus adatfeldolgozás, gyorsjelentés és tanulmány írása), 2007-2008.

5. Identitáskutatás –MTT műhelymunka; MTA HTMT Ösztöndíj Program egyesületi kutatási támogatásából, Budapest, 2007

II. Magatartásvizsgálatok, etnikai önszerveződés, álláspontvizsgálat

6. A vajdasági magyar értelmiség időszerű magatartásformája, Illyés Közalapítvány (Budapest) által támogatott kutatás, 2000

7. A vajdasági magyar közösség etnikai önszerveződésének társadalmi feltételei, változó politikai és tranzíciós gazdasági feltételek közepett, Az Arany János Közalapítvány (MTA, Budapest) támogatásával, 2001

8. Közvélemény-kutatás – a vajdasági választópolgárok álláspontja és magatartásvizsgálata, a Zenith Műhely és a Magyarságkutató Tudományos Társaság koordinálásával, Szabadka, 2002

9. A választópolgárok elégedettségi szintje a reformtörekvések ütemével (Szociológiai-antropológiai és empirikus közvélemény-kutatás); az Arany János Közalapítvány (MTA, Budapest) támogatásával, 2004

10. Hol tartunk jövőnk felmérése/tervezése kapcsán? Empirikus kutatás egy Észak-bácskai község polgárai körében, Illyés Közalapítvány (Budapest) által támogatott kutatás, 2004

11. A vajdasági magyarlakta önkormányzatok felnőtt lakosságának magatartásáról és álláspontjairól, a vajdasági magyar érdekeltségű önkormányzatok által megrendelt empirikus kutatás (kb. 4500 kérdőívezett alany), 2004.

12. Időszerű magatartásvizsgálat, a vajdasági magyarok körében - a magyar iskolahálózat átszervezhetőségéről Vajdaságban – demográfiai trendek, politikai és közéleti befogadó készség, foglalkoztatási esélyek, a vajdasági magyarság jelenével foglalkozó társadalomtudományi empirikus (kérdőíves) kutatás; Az Illyés Közalapítvány (Budapest) által támogatott kutatás, 2005.

13. A vajdasági magyar közösség etnikai önszerveződésének feltételei, magatartásvizsgálat a változó demográfiai, politikai és tranzíciós gazdasági feltételek közepette; a Tartományi Jogalkotási-‚ Közigazgatási- és Nemzeti Kisebbségi Titkárság (Újvidék) támogatásával, 2005.

14. Média 2007- empirikus kutatás a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási Bizottságának megrendelésére (a Tartományi Végrehajtó Tanács támogatásával) a Magyarságkutató Tudományos Társaság (Szabadka) szervezésében, 2007.

97

III. Migrációkutatás 15. A vajdasági magyarok migrácijánakó hatása társadalmi szerkezetükre, Illyés

Közalapítvány és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (Budapest) által támogatott kutatás, 2000-2001.

16. A jugoszlávok/vajdasági magyarok migrációjának okai és következményei a társadalmi-politikai krízis okán, Az Arany János Közalapítvány (MTA, Budapest) támogatásával, 2002.

IV. Munkaerő-kutatás 17. Munkaerő-kutatás Vajdaságban, Apáczai Alapítvány megrendelésére a Márton Áron

Szakkollégium koordinálásával, Budapest, 2001. 18. A vajdasági fiatal értelmiségiek munkaerő-piaci kilátásai, Az Arany János Közalapítvány

(MTA, Budapest) támogatásával, 2003.

V. Ifjúságkutatás 19. Mozaik 2001 Ifjúságkutatás - Vajdaság, Magyar fiatalok a Kárpát-medencében, Nemzeti

Ifjúságkutató Intézet, Budapest, koordinálásával, 2001-2002. 20. Felmérés a vajdasági magyar fiatalok időszerű politikai nézeteiről és magatartásáról. Az

mtt és a VIFO közreműködésével 2001 tavaszán, a támogató HTMH, Budapest. 21. A fiatalok továbbtanulási szándéka. Az oktatási programiroda közreműködésével, 2002.

január-február – megrendelő a Határon Túli Magyarok Hivatala, Budapest.

VI. Demográfiai kutatások 22. Promene demografskih obeležja vojvođanskih Mađara u multikulturalnoj sredini, A

vajdasági magyarok demográfiai mutatóinak változásai a multikulturális kötnyezetben; A Tartományi Kisebbségi Titkárság (Újvidék) megrendelésére 2002

23. Nemzeti kisebbségből szórványnépesség- vajdasági szórványkutatások, Az Arany János Közalapítvány (MTA, Budapest) támogatásával, 2003.

24. A vajdasági magyarság iskolai szintjének elemzése, demográfiai összefüggésekben - statisztikai trendek értelmezése, Az Arany János Közalapítvány (MTA, Budapest) támogatásával, 2004.

VII. Oktatáskutatás

25. Namere - osnovaca u završnim razredima i njihovih roditelja - prilikom upisivanja u srednje škole; A végzős magyar általános iskolások és szüleik lekérdezése a továbbtanulási szándékaikról Vajdaságban; A Tartományi Jogalkotási-‚ Közigazgatási- és Nemzeti Kisebbségi Titkárság (Újvidék) megrendelésére 2002.

26. Az önálló vajdasági magyar felsőoktatási intézmény megvalósíthatósági tanulmánya, Nemzetközi és Határon Túli Felsőoktatás Fejlesztési Programiroda megrendelésére a HTMH (Budapest) támogatásával, 2001-2003

27. A kisebbségi magyar tannyelvű oktatási és kulturális intézményrendszer működésével és fejlesztésével kapcsolatos kérdések vizsgálata - Magyar tanuló ifjúság magatartása és a magyar szakemberi és elitképzés felső szinten Vajdaságban; Az Arany János Közalapítvány (MTA, Budapest) támogatásával, 2003

28. Znanje i stepen koriščenja kompjutera od strane profesora i nastavnika u Vojvođanskim školama - A közoktatásban dolgozó pedagógusok számítógép használatának empirikus kutatása, Vajdasági tartományi Oktatási- és Művelődési Titkárság (Újvidék) megrendelésére 2003

29. Analiza stanja obrazovanja mađarske nacionalne manjine u Vojvodini sa posebnim osvrtom na potrebe u visokom školstvu (A vajdasági magyar nyelvű oktatás helyzete külön tekintettel a felsőoktatásra); a Vajdasági Tartományi Oktatási- és Művelődési Titkárság (Újvidék) megrendelésére, 2004

98

30. A határon túli felsőoktatási és K+F támogatások és hasznosulásuk - A határon túli magyar felsőoktatási és kutatásfejlesztési tevékenység támogatásának vizsgálata; Nemzeti kutatási és fejlesztési program, 5/150/2001 támogatásával (Budapest), 2001- 2004

31. A tudáshoz anyanyelven - Délvidéki oktatáskutatások: Oktatásunk jövője - A vajdasági magyar felsőoktatási tervek és működtetésének lehetséges intézményrendszere; A vajdasági magyarság anyanyelvi oktatási iskolahálózatát befolyásoló népességcsökkenés; Nemzetiség és anyanyelv szerinti népességcsökkenés; Iskolaválasztás a Vajdaságban; Szabadkai iskolastatisztika; az MTA (Budapest) által támogatott kutatások, 2005.

32. A magyar nyelvű oktatás a többnyelvű Vajdaságban (Anyanyelv, kétnyelvűség és iskola a Vajdaságban. Az iskola szerepe a magyar nyelv megtartásában és a sikeres szocializációban); a Tartományi Jogalkotási-‚ Közigazgatási- és Nemzeti Kisebbségi Titkárság (Újvidék) támogatásával, 2005.

33. Felnőttképzési programok európai felzárkóztatása Vajdaságban - Felnőttképzési Háló Terv és a helyszíni intézményi esettanulmány adattára, a Magyarságkutató Tudományos Társaság (Szabadka) kutatása a Tartományi Oktatási és Művelődési Titkárság támogatásával (Újvidék), 2008.

34. A vajdasági (magyar) felnőttoktatás lehetséges modellje a munkaerőpiac függvényében, az MTA Határon Túli Magyar Tudományosságért Ösztöndíjprogram Kuratóriuma (Budapest) a 2008. évi 2008/B/09/cs számú pályázata, támogató az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete, 2008.

35. Proposal full title: CULTURALLY COMPOSITE ELITES, REGIME CHANGES AND SOCIAL CRISES IN MULTI-ETHNIC AND MULTI-CONFESSIONAL EASTERN EUROPE. (THE CARPATHIAN BASIN AND THE BALTICS IN COMPARISON - CC. 1900-1950). Name of the host institution: CEU - KOZEP-EUROPAI EGYETEM (Budapest); Name of Principal Investigator: VICTOR GYOZO KARADY, Proposal short name: ELITES08; Proposal duration in months: 36 (2008-2011).

VIII. Szociolingvisztikai kutatás

36. A vajdasági magyar nyelvhasználat rétegei, mintái, állományi, változási jellemzői publikáció – szociolingvisztikai kutatás a Szociográfiai Műhely közreműködésével; Az Arany János Közalapítvány (MTA, Budapest) támogatásával, 2004-05.

37. Anyanyelv, kétnyelvűség és iskola a Vajdaságban - pszicholingvisztikai kutatás. Az Arany János Közalapítvány (MTA, Budapest) támogatásával, 2004.

IX. A civil szervezetek kutatása és egyéb adattárgyűjtés

38. „Magyar szervezetek a Kárpát-medencében” című adatbázis elkészítése az Agora iroda közreműködésével (adatgyűjtés és adatpontosítás) a Márton Áron Szakkollégium (Budapest) megrendelésére, 2001-2002

39. Kelet-közép-európai Interetnikus Tudásmenedzsment Bázisintézet: a Vajdaság területéről adatállományokat integrálása település szinten, MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet (MTA KI), Budapest, 2002-2003

40. CIVIL ÚT-MUTATÓ kiadvány sorozat I.-X. multimédiás CD + internet adaptáció elkészítése, Esély a stabilitásra Közalapítvány (Szeged) támogatásával a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar, Közművelődési Tanszék közreműködésével, 2006.

X. Regionális gazdasági fejlődéskutatás

41. Regionális gazdasági fejlesztésterv kidolgozása, a Regionális Tudományi Társasággal együtt, Szabadka, a Szülőföld alap támogatásával, 2006.

99

Az intézmény hivatalos neve

Magyarul Magyarságkutató Tudományos Társaság Államnyelven Naučno društvo za hungarološka istraživanja

Az intézmény levelezési címe

Angolul The Scientific Association for Hungarology Research 24000 Szabadka - Subotica, B. Nušića 2/1, Szerbia – Srbija

Telefonszám, fax, email

Telefon/fax: +381 24 686-310; 546-211 vagy 553-069 E-mail: [email protected]

Az intézmény képviselőjének neve

Dr. Gábrity Molnár Irén, mtt elnök

titulusa Egyetemi tanár

Az intézmény jogi formája

Civil szervezet Az intézmény honlapja www.mtt.rs

Az intézmény tevékenységi besorolása

Oktatás-képzés

Kutatás tudományszervezés adattárolás

Az intézmény alapításának dátuma

1991 Törzskönyvezett szám: 8260451 Tevékenységi bejegyzés: 140429 Adószám: 100839018

Az intézmény tevékenységének rövid bemutatása

Célja, hogy tudományos – szociológiai, pszichológiai, demográfiai, néprajzi, jogtudományi, történelmi és más társadalmi jellegű – kutatásokat folytasson Vajdaságban, szakirodalmat és empirikus adatokat (kérdőívezés, mélyinterjúk, fókszcsoportvizsgálat, Swot analízis) gyűjtsön, szakmunkákat és tudományos publikációkat jelentessen meg, tanácskozásokat és előadásokat szervezzen. A Társaság tagjai egyetemi, főiskolai tanárok, tudományos kutatók, értelmiségiek, újságírók, közéleti személyek. Eddig 25 könyvet jelentetett meg. Legfontosabb kutatási programok (szelektív adatsor):

1. Vallási identitáskutatás (562 kérdőív Vajdaságban) az „Aufbruch” nemzetközi vallásszociológiai projekt keretében (Tomka Miklós, Gereben Ferenc, Budapest), 2000.

2. Magyar oktatáshálózat Vajdaságban, iskolastatisztika (1995-2001), 3. A magyar felsőoktatás fejlesztési stratégiája – HTMH (1999-2002) 4. Migrációkutatás, Vajdaság etnikumainak szerkezetváltozása, értelmiségi elvándorlás (2000-2003); 5. Ifjúságkutatás, Mozaik – 2001 - Nemzetközi Ifjúságkutató Intézet, Budapest (2001-2002) 6. A vajdasági fiatalok továbbtanulási szándéka, vajdasági értelmiségi magatartás, egyetemisták állapotvizsgálata (2001-2002) 7. Nyelvpszichológiai és szociolingvisztikai kutatások, (Arany János Alap támogatásával, Nyelvészet nemzetközi kutatócsoportban) 8. Pedagógus kézikönyv a magyar nyelv korai tanításához (2003-2004) 9. Empirikus kutatás a vajdasági magyarlakta önkormányzatok felnőtt lakosságának magatartásáról és álláspontjairól (2002, 2004)- 4500

kérdőívezett alany 10. Vajdasági magyar lakosság demográfiai és vitális adatainak folyamatos elemzése, szerkezetváltozása, szórványosodás, néprajzi

helyzetelemzés helységenként, médiafogyasztás, egészségügyi állapot (2005) 11. A vajdasági népességi adatok kutatása, elitemigráció, a fiatalok magatartása és a vajdasági munkaerőpiac, az értelmiségi magatartás,

továbbtanulás (2002-2006).

100

12. A vajdasági magyar oktatáshálózat és a felsőoktatás fejlesztési lehetőségei elsősorban a pedagógusképzés terén (2000-2006). 13. Pszicholingvisztikai kutatás: A vajdasági magyarság kétnyelvűsége; Nyelvpszichológiai vonatkozások (2003-2005), 14. Oktatáskutatáskutatás: A kisebbségi magyar tannyelvű oktatás; magyar szakemberi és elitképzés felső szinten Vajdaságban; továbbtanulási

hajlam, szakmaválasztás (2002-2005). 15. Karrierutak vagy parkolópályák? Friss diplomások karrierje, migrációs tendenciája, felnőttképzési igényei a Kárpát-medencében – az MTA

Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet (Budapest) koordinálásával (empirikus adatfeldolgozás, tanulmány írása) (2006). 16. A határon túli magyar felsőoktatási és kutatásfejlesztési tevékenység támogatásának vizsgálata; Az anyaországi támogatások

hasznosulásának elemzése (2001-2004). 17. Toleranciakutatás a Vajdaság Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkárság (Újvidék) támogatásával, ifjúsági

toleranciaszint Vajdaságban (2005-06). 18. Kárpát-Panel - szociológiai identitáskutatás 2007, az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet (Budapest) koordinálásával (empirikus

adatfeldolgozás, gyorsjelentés és tanulmány írása), 2007-2008. 19. Médiafogyasztás és médiaigények a Vajdaságban – 1500 lekérdezett (Magyar Nemzeti Tanács megrendelésére) – 2007; 20. Régió összehasonlítás, a humán erőforrás magatartása tükrében – Vajdaság és Hargita-megye adatai alapján (2007-08); 21. A “Bolognai folyamat” Közép-Európában projektumban (A „bolognai folyamat” Szerbiában az Újvidéki Egyetem példáján, a Debreceni

Egyetem TEK megrendelésére) (2007-08); 22. Identitáskutatás – MTA HTMT Ösztöndíj Program egyesületi kutatási támogatásából, Budapest, 2007; 23. Hazaé®sz projekt a Vajdasági Módszertani Központ (Szabadka) megrendelésére, a munkaerőpiaci elhelyezkedést segítő, esélyegyenlőségi

programsorozata a hazatérést invitáló diplomahonosítás témában, Szabadka, 2008. 24. A vajdasági (magyar) felnőttoktatás lehetséges modellje a munkaerőpiac függvényében, az MTA Határon Túli Magyar Tudományosságért

Ösztöndíjprogram Kuratóriuma (Budapest), 2008. 25. Regionális szakképzési hálózatépítési projekt, a Regionális Tudományi Társaság (Szabadka) keretében, 2008-ban. 26. Felnőttképzési programok európai felzárkóztatása Vajdaságban - Felnőttképzési Háló Terv és a helyszíni intézményi esettanulmány adattára,

a Tartományi Oktatási és Művelődési Titkárság támogatásával (Újvidék), 2008. 27. Proposal full title: CULTURALLY COMPOSITE ELITES, REGIME CHANGES AND SOCIAL CRISES IN MULTI-ETHNIC AND MULTI-

CONFESSIONAL EASTERN EUROPE. (THE CARPATHIAN BASIN AND THE BALTICS IN COMPARISON - CC. 1900-1950). Name of the host institution: CEU - KOZEP-EUROPAI EGYETEM (Budapest); Name of Principal Investigator: VICTOR GYOZO KARADY, Proposal short name: ELITES08; Proposal duration in months: 36 (2008-2011).

28. Projekt - external evaluation of the SER 032 project calls THE INCLUSION OF ROMA PUPILS IN SECONDARY SCHOOLS IN A VOJVODINA, Name of the host institution: Roma Education Fund ("REF") Baarerstrasse12, CH 6300 ZUG, SWITZERLAND - 2009

A fiatal kutatók bevonása és tehetséggondozás - Tréningek: Tudományos közlés és módszertana címmel, T. Mirnics Zsuzsanna által megtartott tanulmányi tréning 2002. február 16-17-én a

Vajdasági Ifjúsági Tanács termeiben, Szabadkán. - Számítógép-használati kurzusok Számítógépes statisztikai programkurzus szervezése, Szabadka, Diákkollégium, 2002. május 13-14. (Papp

101

Z. Attila Budapest, Gábrity Molnár Irén). Együttműködő intézmények: Zenith Műhely, Vajdasági Ifjúsági Tanács. - Oktatáskutatás feldolgozása SPSS.10. programban - tanulmányi tréning 2005. február 19-20-án a Kosztolányi Dezső Nyelvi Gimnázium

termeiben Szabadkán (a HTO Programiroda szervezésében). - Konzultációk: VMTDK résztvevői számára, vagy magyarul íródó publikációk, szemináriumok és tanulmányok megbeszéléséhez a Magyarságkutató Tudományos Iroda rendszeres konzultációs órákat tart egyetemisták, apszolvensek és doktoranduszok részére. - Empirikus kutatások szervezése: kérdezőbiztosi kiképzések szervezése, számítógépes adattárolási kurzusok végzős egyetemistáknak. A kutatóállomás egyéb szolgáltatásai A Magyarságkutató Tudományos Társaság kutatáskoordinálást végez a Magyar Tudományos Akadémia Titkársága, valamint az Akadémiával kapcsolatban álló intézmények (Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet) és szakmai, valamint kutató csoportok között: kutatásszervezés, információk továbbítása/cseréje, valamint a pályázati lehetőségek prezentálása, konzultációs csoportok, kérdezőbiztosi hálózat összehívása.

Az intézmény alkalmazottainak száma

ösztöndíjasok Az intézmény tagjainak száma Állandó tagok 71 Külső munkatársak 25

Bedolgozó adatgyűjtők 55

Az intézmény megjelentetett kiadványai

A Társaság publikációi: 1. Kisebbségi autonómiák – önkormányzati törekvések (Dokumentumgyűjtemény, 1992); 2. Petőfi a déli végeken A jugoszláviai Petőfi kultusz nyomában (dr. Szöllősy Vágó László, 1992); 3. Magyar nyelvű oktatás a Vajdaságban 1944-től napjainkig (dr. Tóth Lajos, Életjel könyvek 56, társkiadó a szabadkai Szabadegyetem, 1994); 4. Népünkkel - népünkért (A szabadkai Népkör krónikája 1872-1992, dr. Szöllősy Vágó László, 1994); 5. Kis délvidéki demográfia (Biacsi Antal, Életjel könyvek 57, társkiadó a szabadkai Szabadegyetem, 1994); 6. Játszunk, énekeljünk magyarul! (Bálizs Jutka, Mikes Melánia – pedagógusok kézikönyve, 2004); 7. Történelmi múltunk és jelenünk - Csehák Kálmán összegyűjtött tanulmányai, (társkiadó Vajdasági Magyar Tudományos Társaság, 2004). 8. Remény a megfélemlítettségben – A délvidéki magyarság eszme- és irodalomtörténete (1945-1972) - Vajda Gábor (2006) 9. Az autonómia illúziója, A magyarság eszme- és irodalomtörténete a Délvidéken (1972-1989) - Vajda Gábor (2007) 10. Tolerancia-építők - Graditelji tolerancije – Construcors of tolerance, (Vajdaság tolerancia-program euroregionális és EU-adaptációja); (társszerzők: Dr. Korhecz Tamás, Dr. Gábrity Molnár Irén, Deli Andor) a Magyarságkutató Tudományos Társaság és a Pannónia Alap (Szabadka) közös háromnyelvű kiadványa, Pannon füzetek 1, Szabadka, 2007. p.122 11. A határok kutatója/Szerkesztette: Szónoky Ancsin Gabriella, Pál Viktor, Karancsi Zoltán (Szegedi Tudományegyetem JGyTK). Szeged – Szabadka: Magyarságkutató Tudományos Társaság, 2007 (Szabadka MMPrint) – p. 272 MTT könyvsorozat – mtt könyvtár

14. Anyanyelvű oktatásunk (Tanulmánykötet és címtár - 1997); 15. Vajdasági útkereső (Tanulmánykötet és címtár, 1998); 16. Vajdasági marasztaló (Millenniumi tanulmánykötet és címtár, 2000); 17. Fészekhagyó vajdaságiak (Tanulmánykötet és statisztikai adattár, 2001); 18. Holnaplátók (Ifjúsági közérzetmérleg, 2002);

102

19. Térfoglaló (ifjúsági szerep- és közösségvállalás – 2003) 20. Kisebbségi létjelenségek (szórvány és szociolingvisztikai kutatások, 2003) 21. A vajdasági magyarok kétnyelvűsége (nyelvpszichológiai vonatkozások, 2004), 22. Mi ilyen nyelvben élünk - A vajdasági magyar nyelvhasználat rétegei, mintái, állományi, változási jellemzői – nyelvszociológiai és

korpuszvizsgálati tanulmányok, 2004. 23. Támogatás és hasznosulás, Hatástanulmányok az anyaországi juttatásokról, 2005. 24. Közérzeti barangoló, Műhely és előadás-tanulmányok, 2005 25. Oktatási oknyomozó (vajdasági oktatástanulmányok), 2006 26. Regionális erőnlét, A humánerőforrás befolyása Vajdaságban, 2008 Publikációs hozzájárulás: 1. Mirnics Zsuzsanna: A személyiség építőkövei – Típus-, vonás- ás biológia elméletek – (2006), Kiadó a Bölcsész Konzorcium HEFOP Iroda, Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest

Az intézmény legjelentősebb rendezvényei

A közelmúltban szervezett tudományos tanácskozások: A Magyar Tudomány Akadémiai műhelynyitása: szociolingvisztikai és demográfiai-történelmi kutatások bemutatása; A vajdasági magyar ifjúság jövőképe és értékrendje (2002), Ifjúsági szerep- és közösségvállalás (2002 és 2003), Esélyek a vajdasági szórványlétben (2003), A kétnyelvűség útvesztői a Vajdaságban; Tanuljunk magyarul, Holnaplátók-e a magyar fiatalok a Vajdaságban? (2004); Életet a nyelvnek! (2005); Közös úton! című rendezvény, könyvbemutató: Támogatás és hasznosulás - hatástanulmányok az anyaországi juttatásokról (2005), Útkereszteződésben - a délvidéki fiatalok magatartásáról elvárásairól (2006), Oktatási oknyomozó - felsőoktatásunk intézményesítésének problémái (2006), Gúzsba kötött irodalom – eszme és kultúrtörténeti tanácskozás (2006). Civil Akadémia - Civil szervezetek szerepvállalása a közösségfejlesztés és a közösségi önszerveződés területén című konferencia, Szabadka, Társszervezők: „Esély a stabilitásra” Közalapítvány, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Közművelődési Tanszék és a Magyarságkutató Tudományos Társaság Szabadka szervezésében (2007); Oktatás és képzés a tudásalapú közösségfejlesztés szolgálatában - Szakmai fórum – Konferencia, Szabadka, Társszervezők: a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Közművelődési Tanszék és a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar Szabadka (2007); Pannon-Forrás; Kárpát-medencei felnőttképzési és szolgáltatási hálózat (Békéscsabai Regionális Képző Központ koordinálásával)(2007-08); Értelmiségünk életközelből (könyvbemutató a Szabadkai Városi Könyvtárban, 2007); Szakképzési programok európai felzárkóztatása az Észak-vajdasági régióban nemzetközi konferencia a Nyitott Távlatok és a Szegedi Tudományegyetem JGy Pedagógia Kar társszervezőkkel, Szabadkán (2008); Regionális erőnlét, közös konferencia a mtt - Híd szervezésében, Szabadkán (Népkör, 2008.); A Kárpát-medencei regionalizmus útján… nemzetközi konferencia; Társszervezők: Magyarságkutató Tudományos Társaság és a Regionális Tudományi Társaság, Szabadka, 2009. 03. 06.

Az intézmény külkapcsolatai

Magyarország: Magyar Tudományos Akadémia „Magyar Tudományosság Külföldön” Elnöki Bizottság (ösztöndíj támogatás, közös kutatások, rendezvények szervezése) Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Műhelye, Budapest (ösztöndíj támogatás, folyamatos adatszolgáltatás,

103

kutatások, közös Kárpát-medencei tudományos projektumok kidolgozása) Oktatási Minisztérium Határon Túli Magyarok Titkársága, Budapest (adatszolgáltatás, kutatások) Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Nemzeti és Etnikai Ügyek Főosztálya, Nemzeti Kulturális Alapprogram, Budapest (adatszolgáltatás, kutatások) Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, Anyanyelvi Konferencia, Budapest (adatszolgáltatás, kutatások) Magyar Professzorok Világtanácsa, Budapest (konferencia részvétel és előadás) Balassa Bálint Intézet (Márton Áron Szakkollégium), Budapest (adatszolgáltatás, kutatások) KÓD Piac-, Vélemény- és Média Kutató Intézet, Budapest (adatszolgáltatás, kutatások) Jelenkor Társadalomkutató Műhely, Budapest (adatszolgáltatás, kutatások) Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Szociológiai Intézet, Piliscsaba (adatszolgáltatás, közös kutatások, tanulmányírás) JATE Társadalomelméleti és Kortörténeti Gyűjtemény, Szeged (adatszolgáltatás, kutatások) PAB Kisebbségkutató Munkabizottság-Pécs, (kötetkiadás, konferencia előadások) Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Közművelődési Tanszék (Identitásműhely) (adatszolgáltatás, kutatások) Szegedi Tudományegyetem TTK Gazdasági- és Társadalomföldrajz Tanszék (kutatás, kötetkiadás, konferencia előadás) MTA RKK ATI Békéscsabai Osztálya „Magyar–Szerb Területfejlesztési Információs és Dokumentációs Központ” – Békéscsaba (adatszolgáltatás, kutatások, közös konferenciaszervezés és előadások) MTA Földrajztudományi Intézete (Budapest) – (közös EU pályázat, tudományos projektumok kidolgozása). Más európai intézmények: Horvátországi Magyar Tudományos és Művészeti Társaság, Zágráb (Horvátország) - (konferencia részvétel és előadás) KAM–Regionális és Antropológiai Kutatások Központja, Csíkszereda (Románia) - (adatszolgáltatás, közös kutatások, konferenciaszervezés és előadások, közös publikációk terve) Institute for Ethnic Studies, Ljubljana, (Slovenia).- közös EU pályázat

Szabadka, 2009. 03. 30. Beszámolót készítette: Gábrity Molnár Irén

104

Pénzügyi elszámoláshoz lásd a mellékelt MTA támogatási adatlap kitöltött formanyomtatványát és a mellékelt igazolások, számlák, megbízási szerződések fénymásolatát.

Az MTA Titkárságának 2008. évi támogatását tisztelettel megköszönjük, mert nagyban lehetővé

tette és elősegítette a Magyarságkutató Tudományos Társaság tevékenységét a Vajdaságban.

tartalmi beszámoló a magyarságkutató tudományos társaság ... · 2 a magyarságkutató...

Documents