Tábita 1

Keresztyén Nõk Krisztus Szolgálatában

Alapítva2002 májusában

IX. évfolyam5. szám

2010. szeptember-október

A Szatmári Református Egyházmegye Lapja

Tábita

Új elöljárók eskütételeNt. Kovács Sándor esperes székfoglaló beszédeFt. Püspök úr! Nt. Egyházmegyei

Közgyûlés, Kedves Testvéreim!

Zsid. 10,38-39 “Az igaz pedig hitbõl él. Ésaki meghátrál abban nem gyönyörködik alelkem. De mi nem vagyunk meghátrálásemberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogyéletet nyerjünk.”

Szeptember elején 30 éves teológiai találko-zón vettem részt, elgondolkozva a díszterempadjában ülve ismét visszahallottam dr. KozmaZsolt évfolyamfelelõs professzor igehirdetését,útravalóját, amit tarisznyánkba, szívünkbehelyezett: “És monda nékem: embernek fia! Álljlábaidra, és szólok veled, és lélek jöve énbelém,amint szóla, és állata engem lábaimra és hallámazt, aki szól vala nékem. És mondá nékem:Embernek fia! küldelek én téged Izrael fiaihoz,a pártos nemzetségekhez, akik pártot ütöttekellenem, õk és atyáik vétkeztek ellenem, mind emai napig.” Ez. 2,1-3 Mint végzõs teológusok,legalább én, félve megkérdeztem önmagamtól,milyen lesz a kezdet, a folytatás, a szolgálat -szorongás lakozott bennem. S aztán jött abiztatás: állj lábaidra, ne azon aggódj, hogy mirevagy alkalmas. Hallszik a szó, és jön a lélek,legyõzi tehetetlenségedet, a magad elégtelen-ségének érzését, mert Isten most talpra állott,parancsátvételre alkalmas, halló szolgára vanszüksége. A prófétai, lelkipásztori szolgálat nemszabadságolás, nem henyélés, hanem örökösszolgálat, megállás a bástyán, ahonnan nemlehet szabadságra, sõt nyugdíjba sem vonulni.Állj lábaidra, ne félj, én küldelek a pártosnemzetséghez, akik pártot ütöttek ellenem,kemény orcájú fiakhoz, és makacs szívûekhez.Vagy hallják, vagy nem, neked mondanod kell,amit tõlem meghallasz.

Istennek szavát hirdettem immáron 30esztendõn keresztül: mint segédlelkész aSzatmárnémeti Láncos templomban,

Kisbábonyban, s több mint 21 esztendeje azEgri gyülekezetben. Megvallom, mert meg kellvallanom Isten és emberek elõtt, hogy voltakolyan idõk, amikor a pártos ház megkeserítetteéletemet - kinek nem? - melyik lelkipásztor nemvolt mélységben, és ilyenkor mindig elõvetteméletigémet, “Az igaz pedig hitbõl él. És akimeghátrál abban nem gyönyörködik a lelkem.De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogyelvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk”amit 1980-ban írtunk végzõs hallgatókkéntkifüggesztett tablónkra. Ennek az igének kö-szönhetem, hogy nem a jónási megfutamodás,meghátrálás, hanem Isten kegyelmébõl ahelytállás határozza meg életemet.

Megvallom, ez az szorongás most is él ben-nem, azzal a különbséggel, hogy nem egy pártosházhoz kell mennem, hanem a SzatmáriEgyházmegye 45 gyülekezetéhez. Ami erõt,bátorítást ad, az az, hogy ugyanaz az Isten, akielindított 30 éve erre a gyönyörûségesszolgálatra, most is bátorít, állj lábaidra, ne félj,te csak szóljad az én beszédemet! Vagy hallják,vagy nem hallják, de te ne hátrálj meg, mert akimeghátrál, abban nem gyönyörködik az énlelkem.

Igaz, hogy székfoglaló beszédet tartok, denem akarok az esperesi székbe belesüppedni,hanem Isten kegyelmébõl szolgálni, az ekeszarvát még erõsebben megragadni, hogybalsorsban élõ népemet, gyülekezeteimet Istenközelébe vezessem.

Ezekkel a gondolatokkal indulok és köszön-telek benneteket:

1. Elsõ gondolatom a hálaadás.

• Istennek köszönöm meg a gyülekezetekválasztása nyomán irántam megnyilvánulóbizalmát. Minden tõle kapott tehetségemmel

igyekszem felém megnyilvánuló szeretetétszolgálni.

• Köszönet a Szatmári Református Egyház-megye Nagytiszteletû Közgyûlésének, aszemély iránt megnyilvánuló jelentõs bizal-máért. A rám ruházott felelõséget igyekszem agondjaimra bízott gyülekezetek, felelõspásztorlásával hordozni.

• Köszönet illesse egykori tanáraimat,professzoraimat, lelkipásztoromat (NémethiRudolf) felém megmutatkozó türelmükért.

• Hasonló hálával emlékezem meg espereselõdeimrõl: Telegdy Józsefrõl, BaloghSándorról, Sipos Miklósról. A mai napon,amikor az õ örökükbe lépek, tudom, hogy az õmagvetésük is sarjadni fog.

• Mindezeken túl a mai napot imádkozóédesanyámnak és édesapámnak köszönömmeg. Tõlük nem csupán az emberek szeretetét,drága magyar népem iránti törõdést, az igazságutáni olthatatlan vágyat kaptam, de õk voltakazok is, akik megmutatták számomra az Istenfelé vezetõ utat, a minden emberi mértéketmeghaladó isteni szeretetet.

Tábita2

• S nem utolsósorban köszönet illessecsaládomat, hitvesemet, gyermekeimet, a melegbékés szeretetteljes otthon miatt, kéremtovábbra is segítségüket.

2. Ha az elsõ gondolatom a hálaadás volt,akkor a második a kérés.

• Uram, ha erre a felelõsségteljes szolgálatrabíztál meg, “kérlek légy segítségemre, s adjbölcs szívet.” 1Kor 3,9 Segíts Uram, hogymerjek, s tudjak kérni: hitet, türelmet, alázatot,engedelmességet, szeretetet, békességet, snem utolsósorban erõt, s egészséget, hogyamit rám bíztál tudjam elvégezni.

• Ezekre a lelki ajándékokra szükségem van,amikor arra gondolok, hogy mi lesz Ombodon,Csengerbagoson, Egriben, hogy mi lesz avisszakapott Református Gimnáziummal, ho-gyan tovább az elkezdett Rákóczi Kollégium-mal, a libántetõi és nagytarnai ifjúságitáborainkkal.

• Ezekre a lelki ajándékokra szükségem van,amikor hallom a Jézus missziói parancsát, hogymenjetek el és tegyetek tanítványokká mindennépeket, akkor ott szeretnék lenni szolgatársaimmellett, hogy együtt “örüljek az örülõkkel, éssírjak a sírókkal.” Ott akarok lenne továbbra is,hogy a szeretetet úgy ültessem az életben,ahogy az öreg János apostol tanít: “Akinekvan mibõl élnie e világon, és elnézi, hogy az õatyjafia szükségben van, és elzárja attól az õszívét, miképpen marad meg abban az Istenszeretete.” 1 Jn.3,17

• Ezekre a lelki ajándékokra szükségem van,amikor a gyermekek katekézisére gondolok,amikor az ifjaknak akarom megmutatni a helyesutat, hogy “Senki a te fiúságodat meg ne vesse,hanem légy példa a hívõknek, a beszédben, amagaviseletben, a szeretetben, a lélekben, ahitben, a tisztaságban.” 1 Tim 3,12

• Ezekre a lelki ajándékokra szükségem van,hogy a nõszövetség munkáját segítsem, hogyáldott szívû, és kezû asszonyok nemcsakhitükkel, hanem cselekedetükkel is hirdessékIstennek háromszor szent nevét, kórházakban,öregek otthonában, vagy éppen a börtön falaiközött.

Ilyen kérésekkel fordulok hozzád Istenem,látod szolgád aggodalmát, szégyeníts meg,hogy meghalljam, és megérezzem, hogy areménység nem szégyenít meg, ne enged,hogy meghátráljak, “akik bíznak az Úrban,

olyanok, mint a Sion hegye, amely meg neminog, örökké megáll.” 125 Zsolt 1.

• Kérem Istent, hogy ezek megvalósításábanszolgatársaim is segítõim legyenek, “mert mitudjuk, hogy minden dolgotok szeretetbenmenjen végbe.” 1 Kor 16,14 Alkossunk továbbegy csapatot. Ennek a csapatnak nem lehetnekpótjátékosai. Mindenkinek helye van, helyekell legyen a csapatban, szüntelenül edzenünkkell magunkat, hogy Istenre nézzünk és ezáltalegymást tiszteljük és szeressük. A csapatmunkaakkor eredményes, ha tagjai egy akarattal egynemes cél érdekében harcolnak. Azértimádkozom, hogy ebbe a csapatba együttjátsszon, harcoljon velünk a ReformátusGimnázium tisztelt tanári kara és ifjúsága.Meggyõzõdésem, hogy az egyházi oktatásiintézményekben tanító pedagógus, más mintegy világi iskola pedagógusa, természetesen aszakmai maximumon túl, mert templom és iskolaegyre kell mutasson, Jézus Krisztusra, az életre,az útra, és az igazságra. Meggyõzõdésem, hogya Református Gimnáziumban tanuló diák máskell hogy legyen, mint egy világi iskolában járódiák, mert itt tanulja, megtanulja, hogy JézusKrisztus Istennek Egyszülött Fia.

• Kérem Istent, hogy az egyházmegyeiszakmai találkozók, bizottságok kis mûhelyekkénõjék ki magukat. A missziói, katekétikai,ifjúsági, számvevõi, levéltárosi megbízott neegymaga találjon ki egy programot (nem szere-tem ezt a kifejezést), majd aztán maga is hajtsavégre magának, hanem együtt, egymásért Istendicsõségére, és Anyaszentegyházunk gazda-godására. A gyülekezetektõl is kérjük, hogy az

ilyen területen szolgálók adják közre eddigitapasztalataikat, tudásukat. Egy jó presbiter-képzés anyaga ne kerüljön íróasztala fiókjánaka mélyére, vagy éppenséggel egy bûnbánatheti prédikációsorozata, add tovább. Csak ígytudjuk segíteni a gyülekezeti munkát, amelymeggyõzõdésem szerint az egyházi szolgálatelsõdleges színtere. Minden gyülekezet ésminden gyülekezeti tag, a saját településén kellhogy megélje és megvallja hitét. Az Egyházúgy tudja hatékonyan végezni szolgálatát, haegyes tagjai, életük odaadásával engedik, hogyaz egyház Ura rajtuk keresztül jusson el sokak-hoz. Ehhez viszont az Egyházmegye mintszervezet, a maga adminisztrációjával túl sokatnem tud hozzá tenni. A hátteret tudja erõsíteni,az Egyházkerülettel együtt. Viszont, mint ahogyaz egyház, a gyülekezetek is egyes tagokbóláll, úgy az Egyházmegye is most, a felesküdötttisztségviselõin keresztül áll össze láthatóegységgé.

Adja Isten, a kérések sorozatát, azzal fejezembe, hogy ne csak látható egység, hanem érez-hetõ egység uralkodjon közöttünk, mint ahogyaz elsõ pünkösdi gyülekezet életében volt,hogy “egy akarattal együtt valának” ApCsel2,1, én hozzátenném, hogy egy akarattal,együtt, szeretettel szolgáljunk Isten dicsõ-ségére, és anyaszentegyházunk elõre-haladására.

Hálaadással kezdtem, kéréssel folytattam,és kéréssel fejezem be Assisi Szent Ferenc:Uram, adj türelmet címû versével.

Uram, adj türelmet,Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,Amit lehet, és adj bölcsességet,Hogy a kettõ között különbséget tudjak tenni.Uram, tégy engem békéd eszközévé,Hogy szeressek ott, ahol gyûlölnek,Hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,Hogy összekössek, ahol széthúzás van,Hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeeséskínoz,Hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,Hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,Nem arra, hogy megvigasztaljanak,Hanem, hogy én megvigasztaljak,Nem arra, hogy szeressenek,Hanem arra, hogy szeressek.Mert aki így ad, az kapni fog,Aki elveszíti magát, az talál,Aki megbocsát, annak megbocsátanak,Aki meghal, az fölébred az örök életre.

Tábita 3

Mozzanatok a Németi Református Egyházközség gyülekezeti életébõl

A többségében forró nyári napok elteltévelbefejezõdött a szünet, egyházunk gyülekezetiterme ismét benépesül érdeklõdõ hallgató-sággal, a különbözõ rendezvények, illetverendezvénysorozatok alkalmával. Ilyen kezdõnap volt a 2010. szeptember 4-e, amikor iskezdetét vette az emlékezés Bem tábornokra.

A reménység éltetõ ereje

A Szatmárnémeti Szent István Kör, a Szatmár-Németi Református Egyházközség, a Szamos-krassói Református Egyházközség, valamintKolcs Község Polgármesteri Hivatala kétnaposünnepséget szervezett Bem József, a szabadság-harc legendás hírû tábornokának emlékérehalálának 160. évfordulója alkalmából, elõadás-sal és szoboravatással.

A gyülekezeti terem zsúfolásig megtelt, azüdvözlõ szavak mindenkinek szóltak, kiemelvedr. Kovács István budapesti történész pro-fesszor, egykori krakkói fõkonzul, Füzes Oszkár,a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete,Szilágyi Mátyás kolozsvári fõkonzul és dr. AdamBartosz, a Tarnowi Múzeum igazgatója, mintmeghívott vendégek neveit.

Nt. Sipos Miklós lelkipásztor üdvözlõ szavainyitották meg a rendezvényt, kihangsúlyozva,hogy milyen nagy kincs a szabadság, melyetõriznünk kell, s ezek a megemlékezõ alkalmak iserre buzdítanak. Bem emlékének ápolása 1998-ban kezdõdött el, az 1848-as forradalom ésszabadságharc 50. évfordulója alkalmábólrendezett megemlékezésen. Ekkor helyeztek elemléktáblát a szamoskrassói Darvay-kúria falán,ahol Darvay Ferenc földbirtokos meghívására1848. december 12-én szállt meg egy éjszakáraBem tábornok, útban az erdélyi hadszíntér felé.

„Bem, az örök remények hõse” kezdte elõ-adását dr. Kovács István, a kiváló Bem-kutató,aki Bem életútját mutatta be a hallgatóságnak. Alengyel népre is jellemzõ a hitben, areménységben való tulajdonság, akárcsaknemzetünkre. A miénkhez hasonlóan viharoslengyel történelem számos epizódját mesélte ela professzor – évre, hónapra, sõt napra pontosdátumokkal, helyszínekkel, mellékszereplõket isnév szerint említve, amivel ez a nép kiérdemelteaz „örök remények hõsei” nevet. A számos csataés háború, melyben a tábornok részt vett, illetveaz 1848-49-es szabadságharcban betöltöttfontos szerepe a magyar történelem jelesszereplõjévé is formálta a tábornokot, aki példátmutatott csapatainak és a legkisebb kihágástsem tûrte. Híressé vált mondata „aki nemengedelmeskedik, fejbe lövetem, de azértjutalmazni is tudok”. A forradalom bukása utánTörökországba emigrál, áttér a muzulmán hitre,hogy tovább harcolhasson hazája szabad-ságáért. Az oroszok elleni háborút azonban neméri meg. Maláriában hal meg, 56 évesen.

A tarnowi alpolgármester üdvözlõ szavai utánkifejtette, hogy büszkék városukra, ahol ilyenjeles személyiség született. Az elmúlt évet Bem

tábornok emlékére szentelték, sok programmaldúsítva a megemlékezést.

Nt. Sipos Miklós megköszönte az elõadást,mely felidézte múltunkat, a két nép kapcsolatát,és azt, hogy a reményt sosem szabad elveszíteni.

1940 – bevonulás Szatmárnémetibe

A Szatmárnémeti Híd Egyesület, a MagyarPolgári Párt, a Horthy Miklós Társaság ésTörténelem Vitézi Rend közös rendezvényénemlékeztek meg a bevonulás 70. évfordulójáraszeptember 7-én. 1940. szeptember 5. történelmipillanat volt, amely – ha rövid idõre is – vissza-adta a reményt az Észak-Erdélyi magyarságnak.

Az ünnepség Hegedûs Pál (MPP) és KrakkóRudolf (SZHE) köszöntõ szavaival vette kez-detét, ezt követõen pedig eredeti dokumentum-filmeken láthatták a jelenlevõk a bevonulást.Horthy Miklós kormányzót és a honvédségetéltetõ tömeg fogadja kilométereken át: zászlókkal,virágokkal.

Az elõadások sorát Szatmári Apor diáknyitotta meg Szõke István Attila: Kérelem címûversével. V. Bogdán Péter, Kenderes polgármes-tere beszédében kiemelte, hogy hogyan õrzik akormányzó emlékét, büszkék helységükre, hogyilyen neves személyiség született nálunk. V.Kovács György, a Horthy Miklós TársaságBudapestrõl érkezett alelnöke korabeli újság-cikkeket olvasott fel, mely a II. bécsi döntéshatározatát mutatja be, örömkönnyeket csalvaa szemekbe, hisz megtörtént az, amire amagyarság oly régen várt.

László László budapesti középiskolai tanár,történelmi könyvek szerkesztõje „Észak-Erdélyvisszacsatolása” címmel tartott elõadást, mely-nek fõbb gondolata a nem beletörõdés a magyar-ság részérõl. A négy év mély nyomot hagyott alakosság szívében, nagy ünnepségnek emle-gették s emlegetik még ma is.

Az elõadások befejezése után A lelkemetszámûzni nem lehet címû költemény hangzottel.

Találkozás ismerõs arcokkal

Sokszor hallható az a kijelentés, hogy érde-mes a hagyományokat éltetni, még akkor is, hamár megszokottá válnak, hisz mindig lehet újattalálni a találkozásokban. Így van ez a mára-marosszigeti kórustagokkal is, akikkel éventekétszer is létrejön egy rövidebb összejövetel.

Szeptember 19. kissé borongósan, esõt hozvaköszöntött reánk, de a vendégeket ez nemzavarta, s szerencsésen megérkeztek, egybõl

megtelt a gyülekezeti termünk vidám,mosolygós arcokkal. Rövid beszélgetés,bemelegítõ próba, s a harangszó hívogatóhangjára bevonultunk a templomba.

Az asztalon megpillantva a keresztelõkely-het, öröm és hálaérzés ütötte meg a szíveket,hogy egy új taggal szaporodik egyházunk. Alelkipásztor szavaiból is öröm csendült ki, hisz akeresztvíz alá a szülõk ötödik gyerekét fogja tar-tani a keresztszülõ. Nagy szó ez a mai világban,erõt, egészséget kívánva a családnak a nevelésfolyamán.

Az ünnepi istentiszteleten Nt. Sipos István,a máramarosszigeti esperes hirdette az igét,melyet Lukács Evangéliumának 12. rész 32.versébõl vette fel: „Ne félj, te kicsiny nyáj, merttetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja azországot”. A hallott igébõl kicsendül egy igazibiztatás, mely hangzott a prófétáknak, Mózes-nek, de szól ez a mai embernek is. Mózes népe afogságban hallva a próféta által üzent biztatást,erõt adott a további nehézségek legyõzésére.

A félelem, ha bevalljuk, ha nem, mindig társaaz embernek. Félünk a társaktól akikben csalód-hatunk, önmagunktól, hogy vajon hogyanviselkedtünk másokkal szemben. Félünk ahaláltól, habár tudatunkban a nyugalom várreánk. A római korra tekinthettünk vissza alelkipásztor magyarázata által, amikor is akeresztyének üldözésében, halálában találtakörömöt a rómaiak. A testet megölhetik, de a lelketnem, ez a figyelmeztetés legyen szemünk elõtt.Kisebbségben élve, úgy is mint nemzet, úgy ismint református, a félelem ott rejtõzik, hisz astatisztikák kimutatásai a csökkenést mutatják,valamint, hogy az ilyen kisebbségben élõnemzetek egyszer eltûnhetnek „Ne félj, tekicsiny nyáj” – jön a biztatás, Isten népe mindigis kisebbségben volt, a nyájnak tudnia kell, hogy„atyájuknak” gondja van reájuk, életét adta s ezáltal van igazi hazánk, örök életünk. A fohászbanis a bizakodás, Istenben való hit hangzott el,hogy az ígéret szerint a mennyei ország vár mind-nyájunkra.

Nt. Sipos Miklós köszönõ szavai a mára-marosszigeti lelkipásztor és az énekkar felé szól-tak, kiemelve a hagyomány szerepét, reménytlátva a folytatásnak is, valamint a bizakodást,Isten ígéretét a megmaradásra.

A máramarosszigeti énekkar több énekkel,verssel örvendeztette meg gyülekezetünket. Azistentisztelet nemzeti imánkkal zárult, ezt kö-vetõen a gyülekezeti teremben kezdetét vette aszeretetvendégség, mely jó hangulatban telt el.

Fazekas ErzsébetWesselényi Kata Nõszövetség

December 5-én délután 5 órakor Kárpát-medencei Imanaprahívjuk egyházmegyénk nõszövetségeit

a Szatmár-Szamos negyedi gyülekezet templomába.Szeretettel várjuk!

Tábita4

A Németi nõszövetség õszi kirándulása Magyarországon és a FelvidékenRégebbi elhatározás valósulhatott meg,

melyet már nagyon várt mindenki, hogyMagyarország és a Felvidék néhány nevezete-sebb helységét meglátogathassa.

Borongósan köszöntött reánk szeptemberutolsó napja, de az 51 fõs csapatot ez nemszomorította el. Nt. Sipos Miklós áldásávalindultunk el a cél megtételére, abban a remény-ben, hogy szerencsésen hazaérkezünk. A határátkelése után elsõ érintõ város Mátészalka, eztelhagyva fõleg ligetes, szántóföldekkeltarkított, egy-egy õszi lombsátorba öltözött fahívta fel a figyelmünket, így érkeztünkNyíregyházára. Áthaladva a városon, a nap iskibújt a felhõk mögül, derûsebb hangulatotadva érkeztünk el Tokajra, a Zemplén hegységhíres történelmi borvidék fõvárosába. A Tiszapartja adta a kedvet egy kis pihenéshez éserõfeltöltéshez. A folyóban ringtak a csónakok,sétahajók, szép látványt nyújtott a rendezett,tiszta partról. Áthaladva a Tiszán, ahol aBodrog is társul a nagy folyóhoz, majd a Bod-rog völgyében szeltük tovább az utat úti célunkegyik fõ pontjához, Sárospatakra.

Sárospatak észak-magyarországi városBorsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctólkb. 70 kilométerre északkeletre fekszik, aBodrog folyó két partján. Elsõként az 1531-benalapított Református Kollégium közelébenparkoltunk le, hogy megtekinthessük a városhíres intézményét. A díszteremhez egy folyosóvezet, ahol neves személyiségek portréi voltakláthatóak. Belépve a helyiségbe, megkapólátvány fogadott: a hatalmas szekrényekbenelrendezett 30 000 kötetes gyûjtemény, avitrinekben szebbnél szebb úrasztali kelyhek,terítõk, Kálvin János bibliai magyarázatai, aVizsolyi Biblia, valamint a térhatású festettmennyezet. A Kollégium udvarán múzeumigyûjteményekkel berendezett termek voltak,melyek neves személyiségekhez kötõdtek:Perényi Péter, Rákóczy György, LorántffyZsuzsanna, Németh László, Pósa Lajos,Comenius, a haladó szellemû pedagógus. Szép,rendezett az udvar is, sok virággal, díszfákkal.

Átmenve a templomhoz, a gyülekezetlelkipásztora kíséretében bementünk a hatalmasméretû templomhajóba. A lelkipásztor üdvözlõszavai után megszólaltatta a templombantalálható kis harangot, mely ez évben Trianon-ban is megszólalt, az összetartozást jelképezve.A lelkipásztor szavai utaltak a különbözõ korokvallási változásaira, a lakosság anyagi helyze-tére, áldozatkészségére, a 40 tagú kórus és a

nõszövetség munkájára. A szószéken levõidézet: „A Krisztusnak Evangéliuma, Istennekhatalma, minden hívõnek, Idvességére”. II.József császár halálakor írták fel, megtagadvaa József által felírt idézetet, mely az Õ dicséretéthirdette.

Kissé fáradtan ugyan, de azért várakozássalindultunk a Vár felé, ahol a Rákóczi Múzeumgyûjteményét néztük meg. A vár I. RákócziGyörgy és a gazdag Lorántffy Zsuzsanna há-zassága révén került a Rákócziak tulajdonába.A több terembõl álló múzeum betekintéstnyújtott a család életébe, történelmi szerepére,kiemelkedõen II. Rákóczi Ferencre, aki a Rá-kóczi-szabadságharc bukása után számûze-tésben élt és halt meg. Egy táblán olvashatóvolt szavai: „Számûzetésbe megyek, megõrzöma nép szeretetét, amely örökké megmarad.” Ajelenleg látható múzeum hét éve mûködik.

Sárospatakot elhagyva, utunk Hollóháza ésVizsoly felé folytatódott, a Zemplén hegységenkeresztül. A hollóházi múzeum abból a célbóllétesült, hogy bemutassa mindazt aziparmûvészeti értéket, amely a hollóházi iparbüszkesége. Hallható volt a bemutatáskor,hogy milyen alapanyagokat használnak, azelõállítás folyamatát, a termékek évszázadokalatti változásáról. Kiemelkedõen szépek voltaka Szász Endre festõ, iparmûvész, grafikus általtervezett alkotások.

Átjutva a Hernád völgyébe, Vizsoly feléigyekeztünk. A templomba betérve, nem amegszokott fehér színû falak fogadtak, hanemfreskók – mivel a templom a reformáció elõttkatolikus volt – melyeket az 1940-1986-banvégzett restaurálás idején tártak fel és meg-hagyták mint nemzeti örökséget. SíposVízaknai Gergõ lelkipásztor magyarázatábanbeszélt a templom több szakaszban valóépítésérõl, a gyülekezetrõl, Károlyi Gáspár ésmunkatársainak kiemelkedõ munkájáról - aBiblia magyar nyelvre való fordításáról. Avizsolyi Biblia a magyar nyelv, irodalom ésmûveltség egyik alappillére. A szatmári rómaikatolikus könyvtárában is van egy példány,melyet több értékes tárggyal együtt az elmúltrendszerben befalaztak. Megköszönve atájékoztatást, szálláshelyünkre, Középhutáraigyekeztünk, mely egy üdülõtelep.

Világörökség a föld mélyében

Az üdülõtelepet elhagyva, a Cserehát-hegység nyúlványán keresztül az aggtelekiKarszt-hegységben rejtõzõ barlangrendszerhezérkeztünk. A Baradla-barlangra esett a válasz-tás, melynek megtekintése kb. 1 óra, hossza 1km. Az 51 m magas természetes bejáratonkeresztül indultunk el, lépcsõkön lefelé aCsontvázterembe értünk, ahol az õskor embereis járt. Az Acheron patakhoz érve tágasabbtermekbe érkeztünk, ahol a jellegzetes cseppkõ-képzõdményeknek különbözõ neveik vannak:Teknõsbéka, Sas, Szószék. Egy tágasabbüregben, a csodálatos akusztikájú Hangver-

senyterem csarnokában gyönyörködhettünk,s még zenét is hallgathattunk. Tovább haladva,látható volt a Fekete-terem, a Tigristerem,Széchenyi-emlékoszlop, Oszlopok csarnoka,Egri minaret, s végül a Csipketermen keresztülhaladva jutottunk ki a felszínre. A látottak hatásabizonyára sokáig kíséri még a látogatókat,hogy mire is képes a természet munkája.

Krasznahorka – az Andrássy családközépkori vára

Úti célunk utolsó állomása felé igyekeztünk,s szinte észrevétlenül hagyva el Magyar-országot, érkeztünk el Szlovákiába. Többkilométer út megtétele után a távolból mármegpillanthattuk a hatalmas méretû várat.

Idegenvezetõnk egy kedves, lengyelszármazású hölgy volt, akinek kíséretével 230lépcsõt megjárva, 23 szobát látogathatott mega csoport. Legelõször a tulajdonosak címereittekintettünk meg: Máriássyak, Bebekek ésAndrássyak. A vár elsõ építõinek a Máriássy-akat tartják, a Bebekek többször átépítették ésbõvítették, akik kegyetlenségeirõl, pénzha-misító tevékenységérõl is ismertek voltak. AzAndrássy család négy évszázadon át uralta avárat, ezen idõkbõl megmaradt családi és nevesszemélyek arcképei, tárgyi és kínzóeszközök,különbözõ fegyvernemek voltak láthatóak aszépen berendezett termekben. Nagy hatástváltott ki mindnyájunkból a vártemplom, aholI. Andrássy Istvánné Serédy Zsófia üvegko-porsóban elhelyezett, mumifikálódott tetemétnézhettük meg, mely sok zarándokot vonz azódon várfalak közé. Jelenleg is tartanak ateremben misét, sõt esküvõket is. Megkérdezvea kísérõnket, elénekeltük a Krasznahorkabüszke vára címû éneket, melyet õ is tudott.

Ismeretekben és élményekben gazdagontértünk haza, köszönet a szervezõknek és aJóisten vezérlõ erejének.

Fazekas ErzsébetWesselényi Kata Nõszövetség

Tábita 5

Hálaadó istentisztelet a patóházai református templomban

Október 3-án templomszentelõ hálaadóistentiszteletre került sor a patóházai refor-mátus templomban, mely alkalommal agyülekezet a külsejében megújult templo-máért mondott hálát Istennek. Igét hirdetettFt. Csûry István az egyházkerület püspöke.Miután Máthé Róbert, a helyi lelkész köszön-tõ szavakkal üdvözölte a jelenlevõ meghívottegyházi és világi vendégeket, a 2009-benmegjelent, általa szerkesztett a A PATÓ-HÁZAI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉGTÖRTÉNELME címû könyvbõl ismertette a2009-ben történteket, mely esztendõnek leg-nagyobb eredménye a külsejében megújúlttemplom.

„2009 joggal nevezhetõ az isteni csodaévének. Együtt élhettük át az evangéliumitörténetet, ha Jézus velünk van, az öt kenyérés a két hal megsokasodik. Korlátolt anyagilehetõségekkel kezdtük ugyan ezt az évet, deaz isteni gondviselés útján haladva részeseivoltunk a csodának, és az anyagiak tekinteté-ben még pénzünk is maradt.

Év elején a presbitérium szembesült azegyházmegyei tanács határozatával, miszerintminden egyházközségben kötelezõ módon azegyházfenntartói járulék összege nem lehetkisebb, mint személyenként hatvan lej egy évre.Hogy a gyülekezet tagjai ne vegyék rossznéven, hogy 40 lejrõl rögtön 60 lejre emelkedikez az összeg, úgy döntöttünk, hogy a bank-számlán megtakarított pénzünk egy részéthozzáadjuk a fenntartói járulék többletéhez éskicseréljük a templomablakokat. A gazdasági

válság miatt nem lehet kiszámítani a várhatóinflációt, úgy gondoltuk, beépítve jobban tartjaa pénz az értékét, mint bankszámlán. PappJózsef presbiter több ablakgyártó cég ajánlatátis kikérte, árban és minõségben a Citadinia cégajánlata volt a legjobb számunkra, így tõlükrendeltük meg az új ablakokat. A régi ablakok atemplommal egyidõsek voltak. Az ablakok rajzais megvan, mely után az asztalos elkészítette atemplomépítés évében. 113 év hosszú idõ, afenyõfa keretek elkorhadtak, megszuvasodtak.2009 februárjában már új ablakok díszítették atemplomot. A gyülekezet örömmel nézte a szépúj ablakokat, melyeken keresztül sokkal többfény jutott a templombelsõbe. Az ablakcserétvégzõ mesterek megállapították, hogy annakidején milyen pontos munkát végeztek atemplomépítõk. Minden ablak dõlése felsõrészével kifelé irányul, úgy, hogy felsõ része 7centivel van kijjebb, mit az alja. Az ablakcsereokozta öröm engem is arra indított, hogy néhányvasárnap, olyan textusokat kerestem, amelybenszerepel az ablak szó. Nem az ablakrólprédikáltam, hanem olyan alapigékrõl, amibenaz „ablak” szerepelt.

2009 áprilisában szomorúan vettük tudo-másul, hogy a román államnak nincs módjábantovábbra is biztosítani azt az államsegélyt, melyeddig az egyházgondozó fizetését és fizetéseutáni járulékokat biztosította. Rengeteg kisgyülekezet életében komoly gondot okozott akérdés, mibõl fizetjük ezután a harangozót. Ami gyülekeztünkben a legnagyobb gondot nemez jelentette, hanem hogy munkakönyv nélkül,kevés pénzért ki fogja ezt a munkát elvállalni.Régen mindig akadt vállalkozó, mert aharangozó használhatta az egyház földjeit, marengeteg föld hever parlagon, komoly pénzbelifizetséget pedig nehéz egy kis gyülekezetbenelõteremteni. Hogy ezt a gondot orvosoljuk, apresbitériummal úgy döntöttünk, hogyvillamosítjuk a harangokat. Isten segítségéveláprilis végére beszerelték az elektromágneseketés a vezérlõegységet. A munkálatokat DeákLászló mérnök úr végezte, aki a budapestiQuasimodo cég együttmûködõ partnere. Aharangok szépen szólnak, az automata jólmûködik, de egyházgondozót továbbra isnagyon nehéz találni. Senki sem akarja elvállalniezt a munkát. Hála Istenek, vannak olyan gyüle-kezeti tagok, akikre lehet számítani a templomkörüli munkák, takarítás elvégzésekor. Mivel ezta befektetést is a bankba tett pénzünkbõl finan-szíroztuk, így már nem maradt elég pénz, hogyrégi álmunk megvalósításában reménykedhes-sünk, a templom külsõ felújításában. Emberilegúgy gondoltuk, hogy egy-két évet még vár-nunk kell ezzel a munkával. A gondviselõ Istenviszont másképp gondolta („az én gondolataimnem a ti gondolataitok”). Egyszer Pálfalvánjártam, miközben a Szatmári Kft. munkatársai atemplombelsõn dolgoztak. Megemlítettem,hogy mi is szeretnénk javítani a templomunkon,de pénzhiány miatt az idén ez nem sikerülhet.Valamikor májusban felhívott Szatmári Irén, acég vezetõje, hogy eljönnének megnézni atemplomunkat, hogy tegyenek egy árajánlatot.

Mivel az árajánlat számunkra kedvezõ volt, 49000 lej, azzal a feltétellel, hogy mi biztosítjuk avakolóhomokot, a presbitérium úgy döntött,hogy megnézi a cég referenciamunkáit. Néhánypresbiterrel autókba ültünk, megnéztük a bá-bonyi, a dabolci templomokat és más szatmáriépületeket, és az elvégzett munkában nemtaláltunk kivetnivalót. Panaszt sem hallottunksehol. A templomjavítás felvállaltatásában márcsak egyetlen akadály állott elõttünk: honnanlesz ennyi pénzünk? Igaz ugyan, hogy 2005-tõl gyûjtünk erre a célra, holland ruhapénzbõl,kántálási adományokból, az így begyûlt pénztegy külön számlára tettük a Kereskedelmi Bank-ba, mely számla Papp József presbiter nevénfutott,de mivel ebbõl az alapból elvettünk,hogy ablakokat cseréljünk, és a harangokatvillamosítsuk, templomjavításra már csak kb 26000 lej maradt.

Kánya György tehetõs üzletember, gyüle-kezetünk egykori tagja, kinek õsei patóházai-ak, egyházszeretõk és egyházat segítõk voltak,azt ígérte, hogy templomjavításkor támogatjamajd szülõfaluja magyar református népét 10000 lej adománnyal. Ezt az ígéretet templom-javítás elõtt megerõsítette.

Úgy határoztunk, hogy a gyülekezet min-den tagja vásároljon 50 lej értékben egy-egytéglajegyet, így kb. 10 000 lejhez juthatunk, amaradék csekély összeget pedig majd a Jóistenkirendeli. Ki is rendelte. A nõszövetség sajátalapjából, melyet csigatészta-készítésbõl,tagsági díjakból gyûjtött, felajánlott 1000 lejt.Idõközben holland segély érkezett, amelybõltöbb mint 1500 lejt árultak asszonyaink. Nagyörömünkre szolgált, hogy téglajegyeket nem-csak a gyülekezet itt élõ tagjai vásároltak, ha-nem az innen elszármazottak is szép adomá-nyokkal támogatták szülõfalujuk templománakfelújítását. Így a tervezett 10 000 lej helyett többmint 16 000 lej gyûlt csak téglajegyekbõl. Sokgyülekezetnek mondhatunk köszönetet, akikperselypénzes adománnyal segítettek. Többhelyen fogadták szívesen a Gal. 6.2 „egymásterhét hordozzátok” alapján hirdetett Igét.Július 5-én az adorjáni gyülekezet ajándékozott350 lejt. Július 12-én a Szatmár-láncos támo-gatott 2000 lejjel. Július 19-én a józsefházaiakadtak 300 lejt. Augusztus 8-án Nagybánya-

Túrmezei ErzsébetTEMPLOMSZENTELÉSRE

Ó, Istenünk, ez ünnepenmi hálás szívvel, könnyesenszent házadért dicsérünk.Száll boldog hálaénekünk,mert itt adsz békét minekünk,itt lakozol Te vélünk.A fájó szívet enyhíted,szent asztalod megteríted.Megelégítesz bennünket.Eltörlöd minden vétkünket.Halld, Istenünk, ha száll feléd,ha száll feléd:a boldog hála énekét!Mint szarvas, forrás hûs vizét,úgy szomjazzuk a Te Igéd,az élet bõ forrását.Szent hajlékodba sietünk,mert Uram, Téged keresünks a Te kezed áldását.Szent házad édes otthonunk,hol Téged vígan áldhatunk,hol új életre ébredünk,mert Te vagy utunk, életünk.Halld, Jézusunk, ha száll feléd,ha száll feléd:a hála boldog énekét!

Pecznyik PálLELKI CSÖNDRE VÁGYOM

Én Istenem, lelki csöndre vágyom,Templomod az, ahol megtalálom.Lelki fülem ott Rád hangolódik,s bennem a sok bûn-görcs feloldódik.Körülöttem zajlik a bûn-tenger:Csöndes sziget, Uram, te légy bennem,Ahol fáradt lelkem felüdülhet,s újabb harcra áldást, erõt nyerhet.Megfáradtak nálad felüdülnek,erõtlenek új erõre lelnek.Bûnüldözött lelkek menedékeNálad van az örök csönd, a béke.

Tábita6

Újváros segített meg 1050 lejjel, augusztus 16-án pedig Nagykároly-Belvárosból hozhattunkel közel 1000 lejt. Szeptember 20-ánSárközújlakon gyûlt 500 lej a perselybe. Batizonnem végeztem vendégszolgálatot, de mivel azegyházközség váratlanul sok pénzhez jutott, aPatóházáról származó gondnok, ifj. KányaGyula és egykor beszolgáló lelkész, KirályLajos javasolták a presbitériumnak, hogysegítsék meg egyházközségünket 500 lejjel.Amint láthatjuk, sok kicsi és nagy gyülekezetjárult hozzá a mi kis templomunk felújításához.Ha Isten majd alkalmat rendel mások segítésére,ne feledjük el, hogy nekünk is jólesett a fentemlített támogatások sora.

A bankba tett pénzünk legnagyobb alapjátcsak szeptember 28-án vehettük ki, hogy neveszítsük el a kamatot. Nagy segítség volt aSzatmár-Németi egyházközségtõl, hogy 5000lej, Szatmár kültelek pedig 3000 lej kamatmen-tes kölcsönt adott, hogy a munkálatokat min-dig határidõben tudjuk kifizetni.

Az Isteni gondviselés kirendelte, hogy többpénz gyûlt össze, mint terveztük, így avakoláson túl a toronysapkát is lefestettük,hogy a lemezt is karbantartsuk.

Július közepén elkezdték a munkát. Hosszúhetekbe telt, míg a régi vakolatot leverték. Azöregek elmondták, nem emlékeznek rá, hogyvalaha is teljesen leverték volna a templom va-kolatát. Lehet, hogy sok helyen még az eredetiszázéves vakolat volt a falakon. A levert törmeléksok helyen réteges és nagyon vastag volt,mintha valamelyik felújításkor új réteget vakoltakvolna a régihez. A vakolat leverésekor megdöb-benve néztük a meztelen kõfalakat. Sokanálmélkodva tették fel a kérdést, hogy is lehetett115 éve ennyi követ összehordani? Hittel!

Miután a régi vakolatot leverték, egy ma-gas nyomású szivattyúval a falakat lemosták,hogy a régi vakolat pora ne gátolja az új tapa-dását. 2,5 cm vastagságban új cement-mészalapú vakolattal borították be a falakat. A szük-séges homokot Oláh Szabolcs alpolgármesterbiztosította. Az új vakolatot nemes vakolattal

Reményik SándorTEMPLOMOK

Szent Anna tavi kápolnaÉn csak kis fatornyú templom vagyok,Nem csúcsíves dóm, égbeszökkenõ,A szellemóriások fénye rámragyog,De szikra szunnyad bennem is: Erõ.S bár irígykedve holtig bámulomA dómok súlyos, drága titkait,Az én szívem is álmok templomaÉs Isten minden templomban lakik.

Dsida JenõVÉN TEMPLOMÁRNYAS GESZTENYÉKKEL

Vén templom árnyas gesztenyékkelKérdésekre vagy komor válasz,mig falaidat körbe járom;ki az idõvel harcban állasz –vén templom árnyas gesztenyékkel!

Vén templom árnyas gesztenyékkel!(Repül a perc: egy, kettõ, három…)Templom vagyok a templom mellett,ki falaidat körbejárom,vén templom árnyas gesztenyékkel!

Vén templom árnyas gesztenyékkel!Mindegy: öreg, vagy fiatal:az Isten egyként lefigyel ránk,s az élet egyként viadal; –Vén templom árnyas gesztenyékkel!

1924

Csiha Kálmán

SZERESSÉTEKA TEMPLOMOT

Tudom, sok a gond és a baj,és sokszor nagyon sok a bánat.Mégis, mégis szeressétek,szeressétek e drága házat:szeressétek a templomot.

Sok értéktelen limlomotelrabolt tõlünk ez az élet.De légy áldott, hogy meghagyottmi Istenünk, örökre Téged,és meghagyta a templomot.

Szeressétek a templomot,hol Ige szól és szál az ének,s azoknak, kik el nem jöttekmondjátok el: kik hisznek, élnek,s Istenben bíznak szüntelen.

Mondjátok el: ki hûtelen,s ki hitetlenül gyenge, gyáva,az Isten szent, nagy seregébenazokra nincs szükségünk máma,csak arra, kiben hit lobog!

Igen, lehet, hogy nagy dologmindent egy lapra tenni fel,de higgyétek: ha Isten szól,hogy induljunk, hát menni kellhõsen, erõsen, biztosa

Lehet, hogy nem jönnek sokan,de aki jön az itt ne féljen,annak a szívén tûz lobogjon,annak a lelke lángban égjenés mondja el mindenkinek:

Van egy hely, ahol nincs hideg,van egy hely, ahol láng lobog,van egy hely, ahol béke van,van egy hely, ahol szív dobog,s szeretet árad szüntelen.

Ne jöjjön, aki hûtelen,de jöjjön, akinek van hite,jöjjön boldogan, biztosan,jöjjön Istenhez el ideaz õsök drága templomába.

És tegyen hitet itten állva,hogy vérrel, könnyel és imávalés mindenekkel harcra szállvaés szembe nézve a halállalmegõrzi ezt a templomot!

Sok értéktelen limlomotelrabolt tõlünk ez az élet,de meghegyta a templomot.A templomot ne hagyjátok,a templomot szeressétek!Szeressétek a templomot!

dekorálták, amit két réteg diszperziós festékkelszíneztek meg. Sok munkát jelentett a régi díszí-tések felújítása az oszlopfõkön és az ablakokkörül. Sok helyen poliesztert alkalmaztak, adíszítések pótolásához.

Az ipari alpinisták lefestették a toronysapkabádogját is, három réteg festékkel. Miutándrótkefével megtisztították, alapozó festékkelkenték át. A második réteg olajfesték és bronzkeveréke volt, a harmadik réteg pedig tisztabronz, úgy, hogy a festõ a bronz olajából sokatleöntött, hogy hatásosabb legyen.

A templombádogot nem sikerült átfestetni,ha Isten segít 2010-ben, amint kitavaszodik, ezta munkát fogjuk elvégeztetni.

Október elején átvehettük a munkát, a falu-közösség legnagyobb része elégedett és öröm-mel gyönyörködik a felújított templomunkban.

A Szatmári Kft. munkatársainak csakisköszönettel és elismeréssel tartozunk. Szépenés becsületesen dolgoztak, legjobb tehetsé-gük szerint. Isten áldását kívánjuk életükre.

Még az ortodoxok is elismerésüket fejezikki szép templomunkat illetõen. Október 17-én,szombaton sok férfi ügyeskedett a templomkörüli takarítás során, és sok szorgos asszony-kéz tisztította ki a templombelsõt. Munkánkvégeztével öröm volt látni, hogy templomunkkész van, külsõ és belsõ környezete tiszta.Hálaadással tartozunk az isteni gondviselésért.

Büszkén zárhatjuk e fejezetet Bartók Károlytemplomépítõ lelkész 113 évvel ezelõtti soraival:

„És most már áll szilárdan ez a mi temp-lomunk. Harangjaink hívó szózata össze-összegyûjt mindnyájunkat, hogy áldhassukmindenkor a mi nagy Istenünk nevét, mun-kálkodásunk hû segítõjét, kinek gondviselõkegyelme terjedjen ki mostantól fogva mind-végig e mi templomunkra, mindnyájunkra, ésaz unokák unokáira.”

Ezután a vendéglelkészek igei köszöntõjekövetkezett, majd egy rövid ünnepi mûsor, melya gyülekezet vallásórásainak, ifjúságánakszavalataiból és a szatmári egyyházmegyelelkészkórusának énekes szolgálataiból állott.Az istentisztelet utolsó, legfontosabb mo-mentumaként Ft. Csûry István püspök meg-áldotta a templomot és a gyülekezetet. Az isten-tisztelet nemzeti imádságunk eléneklésévelzárult. Istentisztelet után folytatódott az együtt-lét a kultúrotthonban szervezett szeretetven-dégség keretein belül.

Máthé Róbertpatóházai lelkipásztor

Tábita 7

Akarsz-e meggyógyulni? (János 5,1-8)

„Akarsz-e meggyógyulni?” – kérdezte Jézus a Bethesda tavánál amár harmincnyolc éve beteg embertõl, akit bizalma és hite meggyógyított,hisz Jézus szavait hallva: „Kelj fel, vedd a te nyoszolyádat és járj!”, a nemkételkedõ meggyógyult.

„Akarsz-e meggyógyulni?” – kérdi Jézus közel kétezer éve mind-azoktól, akik testi-lelki betegségben sínylõdnek.

„Akarsz-e meggyógyulni?” – kérdezte Jézus hat és fél éve az apaigyülekezettõl.

Mi is mondhattuk a bethesdai tehetetlenül várakozó nyomorulttal: „Nincs,Uram, emberem”, aki bevigyen a gyógyító vízbe a megfelelõ pillanatban.

És küldött az Isten embert nekünk, akinek evangéliumhirdetõ szavárasokak meggyógyultak. Minden lehetséges annak, akin Isten tartja áldókezét. Felébredt gyülekezetünk s a megtérés útján haladva egyreszomjasabb Isten igéje után.

Nagy Róbert, drága lelkipásztorunk, számon tartja bajainkat s hív.HÍV – GYÓGYULNI.Hozzá bármikor bekopoghat a lelki szenvedõ. Van már nekünk is

Bethesdánk. Mert Bethesda egy szimbólum: jelenti mindazokat a helyeket,ahol meg lehet gyógyulni. Ezzel a szent céllal indultunk el három évvelezelõtt gyülekezeti házat építeni az apai Református Parókia udvarán.Tiszteletes urunk ráérzett arra, hogy szolgálata elsõ éveiben nem a falakemelése a fontos, hanem a lelkek építése, hisz a Szentírás is azt tanítja,hogy elõször lelki házzá kell felépülnünk. Mikor elkészült a szilárd lélek-alap, megnyíltak a szívek is az adakozásra, közmunkára. Csak az alázatos,hívõ, istenfélõ ember képes olyan örömmel és bõségesen adni, hogyannak eredményeként rövid idõ alatt, önerõbõl felépülhetett a mi gyönyörûBethesda-házunk.

Október 10-én, ünnepi istentiszteleten adtunk hálát Istennek ezérta szent hajlékért.

Papp Tibor, a debreceni Kistemplomi-Ispotályi Református Egyház-község lelkipásztora hirdette az igét: „Nagyok az Úrnak cselekedetei” –111. zsoltár. Felesége, Papp Mónika, a lekciót olvasta fel, és megindítóimádságban dicsõítette az Urat és kérte atyai áldását mindnyájunkra.

Az igehirdetés lelkünkre helyezte a következõket: boldog az az ember,aki kutatja és megérti Isten tetteit. Aki kutat-kutat, hitre jut és felfedeziIsten cselekedeteit. Gyötrõ kérdéseinkre Isten válasza: JÉZUS. CsakÕáltala lesz mennyei dicsõségünk. Isten fölkínálja a Jézussal való életetés Õbenne biztosít jövõt számunkra. Nekünk az élõ Krisztus hirdettetik.Keresztyéni feladatunk, hogy mi, ezt a Krisztust TUDJUK MEGMUTAT-

NI!!! – hogy sokan dicsõítsék Istent. Úgy éljen mindenki, hogy miatta negyaláztassék Isten neve!

Az igehirdetést a LAUDA DOMINUM kórus ünnepi bizonyságtételekövette. Különösen felemelõ volt az a pillanat, amikor a „Jelige” kórusmûeléneklésébe bekapcsolódott az apai énekkar is. Meghatódva zengtükJézus hívogató szavait, melyekkel arra biztat, hogy vegyük fel az Õ igájátés lelkünk megnyugszik nála.

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, kik megfáradtatok – mindnyájan,Jöjjetek énhozzám mindnyájan, kik meg vagytok terhelve mind.Jöjjetek énhozzám jöjjetek, az én igám boldogító.Vegyétek fel, vegyétek fel, vegyétek fel az én igámat,És a ti lelketek, és a ti lelketek, megnyugszik nálam, megnyugszik nálam.Jöjjetek énhozzám mindnyájan, kik megfáradtatok – mindnyájan,Jöjjetek énhozzám mindnyájan, kik meg vagytok terhelve mind.Jöjjetek énhozzám jöjjetek, az én igám boldogító.Én megnyugvást, én megnyugvást, én megnyugvást adok tinéktek.Jöjjetek énhozzám, jöjjetek hát, az én terhem könnyû, az én terhem

könnyû!”Közös éneklésben dicsõítettük Mennyei Atyánkat az Õ gondviselõ

szeretetéért. Ezt a szeretetet kell egymás felé is sugározzuk, hisz ez Jézusparancsa.

A szeretetvendégség az új gyülekezeti házunkban volt. Már félkészállapotában is betöltötte rendeltetését e ház, mert két éve itt tartjuk agyerekbibliaheteket, fogadtunk vendégkórusokat, tartjuk a heti bibliaórákat,kóruspróbákat, vallás és káté órákat, IKÉ-s léleképítõ beszélgetéseket,istentiszteleteket.

Lelkipásztorunk sugallta a gyülekezeti ház nevét: Bethesda-ház. Akarsz-e meggyógyulni? Értjük, hogy miért, tudjuk, hogy kikért van ez a ház.Nagyon drága nekünk. Minden porcikája, ízléses belsõ berendezése akezeink nyomát viseli, önzetlen adakozásunkat, áldozatos munkánkat, élõhitünket hirdeti.

Az apai Bethesda–ház a gyülekezet közös gyermeke s ugyanakkorbizonyságtétel Isten elõtt. Nem magunkkal dicsekszünk, hanem Istenáltalunk véghezvitt újabb csodálatos tettével.

Akik hinni akarnak Õbenne, az Õ tetteit kutassák, mert nagyok az Õtettei. Az apai gyülekezettel az Úr „csodadolgot mûvelt”. Áldassék érteháromszor szent neve égben és földön örökkön örökké! Ámen.

NÓGRÁDI ARANKAnyugalmazott tanítónõ

Tábita8

Adományharangot avattak Sárközújlakon„Mindenik itteni egyháznak két harangja

van, csak a reformátusnak volt egy. Valamiolyat szerettem volna ajándékozni, ami meg-marad, és ami alapján talán az utókor is észbentart. Mindenkit arra ösztönzök, hogy ha tudja,támogassa egyházát. Mert õseink létrehozták,nekünk pedig meg kell tartanunk – mondta ela tegnapi hálaadó tisztelet után Cseh Ferenc,aki 200 kilós haragot ajándékozott aSárközújlaki Református Egyházközségnek.

A 62. életévét taposó adományozó Kõszeg-reme-tén született 1949-ben, és augusztusbanjelezte az egyházközség vezetése felé: haran-got adományoz a gyülekezetnek. A 12 000 lejesösszköltséget teljes egészében õ állta.

A harangot Nagy Erika lelkipásztor és Nt.Kovács Sándor, a Szatmár Megyei ReformátusEgyházmegye esperese áldották meg, majd akörnyékbeli lelkipásztorok (Nagy Róbert, Apa;Máthé Róbert, Patóháza; Sipos Miklós,Szatmár-Németi; Fodor Lajos, Halmi; KirályLajos, Batiz; Baumann István, helyi rómaikatolikus; Pop Ioan Virgil, ortodox) mondtakköszöntõt. Ezután a harangavatási ceremóniakövetkezett: elsõként az adományozó,másodikként a „keresztapa” húzhatta meg a

Túrmezei ErzsébetHARANGOK HÍVNAK

Harangok hívnakszép, zengõ szóval.Hangjukban Krisztushívása szólal:”Kegyelem, áldás,erõ vár rátok!Jöjjetek hozzám!Békét találtok.”

Harangok zúgnak.Énekek zengnek.Hála az elõ,örök Istennek!Nagy irgalmáért,szeretetéért!Templomépítõ sok hitért!Háza mindnyájunkszent menedéke.Hangzik az ige.Árad a béke.Jó meleg fészekfáradt madárnak.Benne a mennynekkincsei vannak.Éled a hitünk,újul a lelkünk:Jézus Krisztusbanéletet leltünk.Boldog, gyõzelmessereggé válunk.Van hõs Vezérünk,van erõs várunk.Vallói vagyunkõsök hitének.Évszázadokonátzeng az ének.

Harangok hívnakszép, zengõ szóval,s hangjukban Krisztushívása szólal.

Ima

Megkondul a templom nagy harangjaSzelíden zúg, s ezt felkapja a szél,És elviszi messzi, messzi útra,Míg az ember szívéhez odaér.Átjárja a szívek rejtekét isA szunnyadó lelket felébreszti,Mély zengésû a harangnak szava,Édes és lágy muzsikának véli.Csodálatos szép zenéje ennek,A lelkeket az Istenhez hívja,Mély zengésû és szelíd szavávalA hív lelket Istenhez indítja.Megindulnak a kicsik és nagyokÉs mennek õk is mind egy irányba.Hívõ lelkek, szülõ és a gyermekMegindulnak a harang szavára.A nagy harang csak szól:Bim-bam, bim-bam.Kitárul a lelkünknek kapuja,Az Istennek trónusához szállunkZeng az ima és zúg az orgona.Zúgva száll az ének, a szent ima.A lelket a magasba emeliIstennek szent zsámolyához ér el,Könyörgésünk Õhozzá repíti.Minden ima meghallgatásra lel,Mi a szívbõl fakad és esdekel.Végtelenül irgalmas az Isten,Gyermekeit Õ nem taszítja el.Csodálatos az ima ereje,Megenyhíti a nagy fájdalmakat,Letörli a fájóbb könnyet isÉs lelkedbe mély nagy nyugalmat ad.Hatalmas nagy az ima ereje,Vele gyõzöl minden veszedelmet.Kérj! És a jó Isten megadja azt,Ez a szelíd szó Istenhez vezet.

harangot. A keresztapaságot licit alapjándöntötték el: aki nagyobb összeget ajánlott,azé lett a jog. Az új harang „keresztapja” 200lejjel ifj. Szilágyi Attila lett.

Az Ószövetségben kürtök jelére gyûltegybe a zarándokló kiválasztott nép, ezekszerepét a késõbbiekben átvették a harangok– mutatott rá Nt. Kovács Sándor.

– Ahogyan a kiválasztott nép, úgy CsehFerenc is az Úr iránti engedelmességbõlcsináltatott harangot a sárközújlaki nemesekklézsiának, és hiszem azt, hogy neve ezértnem csupán az egyházközség könyvébe, deaz Élet Könyvébe is bekerül. Adja Isten, hogyvalahányszor megszólal eme harang,eszünkbe juttassa: engedelmeskedjünk a hívószavának. Ha alszunk, ébresszen fel minketálmunkból, indítson el a hívó szó után; haelfáradtunk, figyelmeztessen bennünket arra,hol van az erõforrás; ha éhezünk ésszomjúhozunk, a harang emlékeztessenminket: a mennyei Atya mind testünk, mindlelkünk táplálékáról gondoskodik. A harangmindenkinek szól: szava elkíséri az embereket

Tábita 9

Hamar IstvánISTEN HÁZÁBAN

Szól a harang a toronyban,Gyertek fiúk, lányok!Az imádság hajlékábanVár az Isten rátok.Ez a szép ház az Úr háza,Isten itt a Gazda;E szent napon ajándékátBõven osztogatja.Erõt ad a megfáradtnak,Nyugtalannak békét,Sötétségben gyújtogatjaSzent igéje fényét.Ünnep van ma, szól a harang,Vár az Isten rátok,Imádsággal énekszóvalÕt magasztaljátok!

a születéstõl a halálig, örömöt hirdet a szüle-téskor, házasságkötéskor, megtöri és átvállaljaa gyászolók fájdalmát, reményt ad, hogy leszfeltámadás. Ha a harangok beszélni tudnának,ezt mondanák: „Ember, ébredj föl! Ha nemindulsz el a hívó szó után, szegény maradszebben az életben”. Mi is lehetünk harangok acsaládban, a munkahelyen, és zúghatjukegyütt, melyik a helyes út – hangsúlyozta ki

lelkész fontosnak tartotta hozzátenni: azzal,hogy hangosabban szólnak a harangok, im-már többen hallják-e meg a hívót szót vasár-naponként és egyéb alkalmakkor.

Az október 24-én felszentelt harang felirataa következõ: „ Isten dicsõségére önttette CsehFerenc, saját költségén, 2010-ben. Jöjjetek én-hozzám, én megnyugosztallak titeket. Máté11:28.”

A helyi vallásórások és a fiatalok verses-zenés mûsort adtak elõ. Szavaltak: NagySámuel, Balogh Natália, Angi-Szilágyi Viktória,Kurpé Anita, Besenyei Karola. Nagy Erikalelkész és családja egy, alkalomhoz illõMendelssohn-Bartholdy kórusmûvet adottelõ.

Fodor István

a lelkész, majd történelmi távlatokra vetítetteki a harangok szerepét. Elmondta: a trianonifájdalmas békeszerzõdést félrevert harangszóadta hírül az országban, az elsüllyeszthetet-lennek hitt Titanicon vészharangot kongattak,az ötvenhatos forradalom idején is valós és„lelki harangzúgás” figyelmeztette a magyarnemzetet a veszélyre. Van viszont örömet jelzõharangszó is: minden délben 1456. július 22-ére, Hunyadi János törökök felett aratottgyõzelmének emlékére kondulnak meg aharangok.

Nagy Erika helybeli lelkész üdvözölte amegjelenteket ezután, elmondva: rendkívüli ezaz esemény a sárközújlaki gyülekezet életében.A lelkipásztor felsorolta mindazt, amit az eddigiharangról tudni kell: 110 kilogrammos, és 75évvel ezelõtt öntették a hívek. Párját bizonyáravalamelyik világháború idején olvasztották be.A most felavatott új harang 12 000 lejbe került,200 kilós, és a szabványnak megfelelõenkeverték az alkotóelemeit: 80 százalék réz, 19százalék ón, 1 százalék ezüst. A lelkipásztorelmondta: elõször nem akarta elhinni, hogyvalaki ilyen felajánlást tesz. Aztán rájött, hogyez az adomány sokkal értékesebb, mintha atemplomfelújításhoz járult volna hozzá egyadakozó, hiszen „akkor is hirdetni fogja Istenhívó szavát, amikor mi már nem leszünk”. A

Tábita10

A Reformáció EmlékünnepéreGenf egykori városfalán áll a nagyszerû emlékmû, s a Kálvin alapította

négyszáz éves egyetem elõtti teret díszíti; egyetlen, száz méter hosszúfehér kõfal, feliratokkal, dombormûvekkel és szobrokkal — egybefaragvaa fallal, amibõl éppen elõlépnek:

Kálvin, Knox, Fável, s bikafõvel a hadrakelt hit zord hadnagyai, a Vilmosok! és Coligny és Cromwell – õk néztek rám — s a szablyás Bocskai!Tíz fehér kõszobor, hat mészkõbe faragott dombormû és köztük történeti

értékû idézetek. Az összhatás annyira lenyûgözõ, hogy sem a szem, semaz értelem nem tud szabadulni tõle. Ezt még fokozza az, hogy nincs fõalakja.Kálvin negyedmagával: a három genfi reformátor és tanítvány, a skóthittestvér — együtt áll a középpontban: s kétoldalt nemzetközi sereg-szemlére sorakoznak a hit védõi és terjesztõi: egy-egy német, holland,amerikai, angol hadvezér és a magyar fejedelem.

Senki sincs közöttük a reformációt megelõzõ múltból, valamennyien ahitújítás utáni történelem alkotói. Olyanok együtt, mint a “világkálvinizmusnemzetközi presbitériuma”.

Kálvint két ország vallja a maga fiának. Franciának született, ott tanult,és élete elsõ felét ott töltötte. Mint hitéért üldözöttet, a biztos máglyahalálelõl menekülõt fogadta be második hazája, Svájc. Tizenkét éves koráramár egyházi javadalmassá nevezi ki a káptalan, s hamarosan elnyeri apappá avatás elsõ fokozatát: kerek pilist borotválnak a feje búbjára; ez atonzúra. Tizennyolc éves, amikor már egy falu plébánosa. Húszéveskorában az orleansi egyetemen inkább tanárnak tekintik, mint tanítványnak,s doktori címet ajánlanak fel neki. Huszonegy éves joghallgató, amikormesszeföldre hírlik felõle, hogy “Európa legtanultabb embere”. VIII. Henrikangol király házassága felõl a legkiválóbb jogászok között az õ véleményétis megkérdezik, pedig még nincs huszonkét éves.

Huszonhárom esztendõs, amikor elsõ könyvét megírja; benneegyenesen a francia királyhoz szól: a pogánykori római bölcsnek,Senecának tanítását magyarázza a kegyelmességrõl. Azért ezt, mert akkormár a legkegyetlenebb módon üldözték Franciaországban a reformációhíveit. (Párizsban olykor hat helyen is égtek a máglyák. Kálvin szorongva,a király kedvtelve nézegette a mártírok kínhalálát.)

Huszonnégy éves korában õ írt a párizsi egyetem rektorának areformációt sugalló ünnepi beszédet Mindenszentek ünnepére. Ezzel abeszéddel — épp úgy, mint Luther szintén Mindenszentek ünnepérekiszegezett 95 tételével – indul meg a francia reformáció.

Huszonöt éves, mikor élete fõ mûveit megírja. A keresztyén vallásrendszere címmel Bázelben jelent meg Tomas Platternál, a századlegérdekesebb nyomdászánál (kecskepásztorból lett nyomdásszá és agörög nyelv egyetemi professzorává).

Kálvinnak minden könyve úgy maradt, ahogy elõször megírta. Csak ezaz egy kivétel. Ezt még huszonhárom éven át bõvítgette anélkül, hogy azálláspontját megváltoztatta volna. Ez a könyve öleli fel minden tanítását aBibliáról, Istenrõl, az egyházról és a keresztyén ember hétköznapifeladatairól. Kálvin hittana a Rómabeliekhez írt levélre épült fel.

A teremtõ, megváltó és az eleve elrendelõ Isten dicsõsége áll aközéppontban. A vallás nem egyéb, mint a bûnös, de kegyelmet nyertember bizodalma és engedelmessége az Isten iránt.

Hogy mit jelent egyházunk számára ez a könyv, azt hamar megismerteminden barát és ellenség. Nagyon jól tudta 250 év múlva is a felvilágosultHabsburg uralkodó, II. József is, ezért kérte 1770-ben, a debreceni kollégiummegtekintésekor a Nagykönyvtárban, hogy a negyedmilliónyi könyv közülmutassák meg neki Kálvin Institutióját. Szilágyi Sámuel püspök a szélsõpolc sarkán, az alsó sorból húzta elõ.

– Ezt a fontos könyvet miért tartják ily alacsony és félrevaló helyen? –kérdezte csodálkozva és méltatlankodva a császár. A püspök így válaszolt:– Azért, mert az, mint való szegeletkõ, fundámentuma annak a vallásbélitudománynak, melyet a református kollégiumbéli ifjúság tanul.

Kálvin a francia nyelvet olyan mesterien tudta kezelni, hogy könyveivelnemcsak a teológiai tudományokat, hanem a francia irodalmi nyelvet ismegfrissítette. Hogy a teológiai tudományoknak mit jelent ez a könyv, aztegy magyar reformátor — Thúri Farkas Pál — latinul foglalta a világszerteismert versbe:

Praeter Apostolicas, post Christi tempora, charlosHuic peperere libro saecula nulla parem.Ez a vers Kálvin összes mûveinek a mottója. Magyarra Szenczi Molnár

Albert, a zsoltárköltõ fordította:

A szent könyvek után, kiket az nagy apostolok írtak, Ennél jobb könyvet még soha senki nem írt.Huszonhat éves korától fogva már Genf nagyhírû reformátora, és a

svájci szellemû reformáció irányítója Angliától Lengyelországig. LeveleiEurópa-szerte eljutnak királyokhoz, hercegekhez, tudósokhoz, hitvallóiparosokhoz, kereskedõkhöz, diákokhoz, börtönbe zárt, máglyára szánthitvallókhoz. Az üldözötteket éppúgy vigasztalja, mint a hitüket kény-szerbõl megtagadókat. Súlyos megpróbáltatásnak tartja mindkét állapotot,s nem szakítja meg velük a levelezést. Egy megfélemlített, hitehagyotthercegnõ a leveleibõl újra akkora bátorságot nyert, hogy kastélyábankórházat rendezett be az üldözött sebesülteknek, s akkor sem bocsájtottael õket, mikor ágyúkat vontattak az épület elé, hogy szétlõjék.

Ki volt a református vallás alapítója?Egy régi káté felel erre a megtévesztõ kérdésre. “Ha azt mondaná

valaki, hogy a te vallásod csak négyszáz esztendõs, mit felelnél? — Azt,hogy a református vallás nem négyszáz esztendõs, hanem annyi idõs,mint maga a kereszténység.”

Az egyház ugyanis az elsõ püspök óta ott van, ahol Isten igéjét hirdetik;ott, az ember Isten iránti hálából az Õ szolgálatára bocsátja magát. Ígykívánta ezt Kálvin is: “Akik a hívõk seregéhez tartoznak, életükkel isigazolják, hogy bennünk élõ, üdvözítõ hit lakik.”

Õ készítette el az elsõ református énekeskönyvet. Hat saját zsoltára, shárom másik éneke van benne. S a francia királyi udvar koszorús költõjének,a reformációhoz csatlakozott jeles Marot Kelemennek tizenháromzsoltárfordítása.

Kálvin újította fel a Biblia szerinti presbitériumot, õ léptette életbeelõször a zsinat-presbitériumi egyházalkotmányt. Ez azt jelenti, hogyminden törvényhozó és kormányzó hatalmat az egyház tagjai a presbite-reken keresztül gyakorolnak, minden felsõbb testületet a presbitériumokválasztanak. Az alkotmányos politikai élet ebbõl a kálvini gondolatbólkelt életre világszerte.

Kálvin eszméi jótékonyan hatottak az újkori gazdasági életre is. Genfetaz õ idejében nagy pestisjárvány pusztította, amit kibírhatatlan drágaságés nélkülözés követett. Kálvin városában azonban a munka kötelezõvolt. Ha nem akadt munkaalkalom, õ segített teremteni. Az õ javaslatáralendült fel újból a már-már feledésbe merülõ posztó- és bársonyszövõipar. Sõt: ettõl fogva erõsödött meg az óragyártás és az aranyûvesség is— mindkettõ hamarosan világhírnévre tett szert.

Kálvin hirdette az újkor küszöbén elõször a paraszti és kereskedõi mun-ka értékét. A parasztságról csak lekicsinylõen szóltak elõtte; a kereskedõimunkát pedig egyszerûen elítélte a középkori egyház: “Egy keresztény semlehet kereskedõ, ha mégis az akar lenni, ki kell zárni azt Isten országából.”

Európa gazdasági életében fordulópont Kálvin törvényes és méltányoskamat jogosságát meghirdetõ bibliamagyarázata. A modern gazdaságiélet indult útjára ezzel a gondolattal, hiszen a pénzfogalom az ipar és akereskedelem legfõbb feltétele, a gazdasági fejlõdés elindítója.

Kálvin elõtt Genfet a léhaság és a nyomor egyaránt jellemezték. Õnéhány év alatt virágzó keresztyén városállammmá (kantonná) alakítottaát. Ezt a nagy változást látva írja Genfbõl hazájába az évekig Kálvin mellettélt skót reformátor, Knox János: “Itt található Krisztus legtökéletesebbiskolája, az apostolok óta nem volt ilyen a földön.”

Amikor Genf erkölcsi élete megszilárdult, gazdasági élete már fellendült,a Kálvin felvetette egyetem azért figyelemreméltó, mert nem fejedelmi

Tábita 11

adományból, hanem a genfi polgárok adományaiból épült. Kálvinfelhívására néhány hét alatt összeadták a szükséges tízezer aranyat, ésegy fél év alatt megépítették az egyetem otthonát (1559). A helyét adiákság egészségügyi szempontjaira figyelemmel Kálvin maga jelölte ki:“Balomier dombjaira építsétek a házat, keletrõl nyugatra, elõtte térmaradjon, amelyen sétálni lehessen a szabad levegõn.”

Kálvin elsõ magyar tanítványa egy ifjú tudós, Belényesi Gergely volt,aki két könyve kéziratát már magával vitte Nagyváradról Genfbe, kiadásraszánva (1544). Szeretett volna tudományos pályán elhelyezkedni Svájcbanvagy Németországban, de Kálvin szavára megváltoztatta tervét, s ezt ígyjelentette be neki levelében:

“Egy héten belül visszatérek hazámba, hogy a csapások alatt görnye-dezõ egyház szolgálatába álljak. Történjék az életem vagy halálom árán,mindegy, csakhogy Isten dicsõségére legyen. Biztosan tudom, hogyveszedelem fenyeget, a török, a kényurak, a igazság üldözõi részérõl, demegvetem a veszélyt és nem fogok megtorpanni a vállalt úton.”

Belényesi Gergelyt a Kálvin-tanítványok hosszú sora követte. Tizenkétév múlva, 1556-ban már egy másik magyar ír levelet Genfbe; a nevemagyar fülnek furcsán hangzik, mert a kor szokása szerint görögre fordí-totta: Kaprophontes (vaddisznóölõ). Egyszerûen Vadásznak hívhatták.“A te és a svájci tudósok tekintélyében bízik most egész Magyarország”— olvashatjuk levelében.

Mai magyar tanítványai közül egy franciául kitûnõen értõ tudósunk anégyszázéves jubileum alkalmából, egy nemzetközi kutatócsoporttagjaként igen érdekes munkát végzett. Kálvin ugyanis végigprédikálta aBibliát. Beszédeit felváltva négy gyorsíró jegyezte. Az eredeti füzetekbõlez a kutatócsoport teszi át a négyszáz éves különleges gyorsírássalrögzített szöveget mai francia helyesírásra. A kitûnõ magyar tudós többetvállalt a munkából, mint bármely társa, s mikor feladatát teljesítette,váratlanul elhunyt. Dr. Nagy Barnának hívták.

Kálvin és Luther sajnos sohasem találkoztak, s így a reformáció kétága végzetesen szétvált. Barátaikhoz írt leveleikben azonban többszörnagy tisztelettel említik egymást, s küldik üdvözletüket. Kálvin Lutherhezis írt egy, a lelke minden derûjét tükrözõ levelet:

“Légy boldog, derék férfiú, Krisztus kitûnõ szolgája. Vezéreljen az Úrtovábbra is az Õ Lelkével az Õ anyaszentegyházának közjavára mindvégiglen.”

A múlt század egyik negy francia írója, a Biblia és a kereszténységkitûnõ ismerõje és élesszemû bírálója, Renan, a Kálvinról írt hosszabbértekezését így fejezte be: “Õ a legkeresztyénebb ember a reformátorokközött. Egyáltalán a keresztyénségnek legkeresztyénebb embere.”

Hazánkban olyan közelállónak érezték kezdettõl fogva a kálvinitanításokat, hogy a református egyházat magyar egyháznak, magyarvallásnak nevezték. De nemcsak egyházunknak jelentett ilyen sokat Kálvintanítása, hanem nemzetünknek is. A Habsburgok protestánsüldözéseelsõsorban a reformátusok ellen tört, s azzal a kimondott szándékkal, hogyMagyarországot németté és koldussá tegye. Legutóbb ezt az igazságotIllyés Gyula fejezte ki versében: “Hiszed, hogy volna olyan-amilyenmagyarság, ha nincs — Kálvin? — Nem hiszem.”

De ez így volt világszerte. Genf sugárzó szellemi tanítványokat, hõsöket,mártírokat teremtett mindenütt, ameddig elhatott szele. Az ottani példáraszerte a világban olykor földesurak, kereskedõk, máskor kisvárosi polgárokmeg parasztok pénzén iskolák emelkednek, könyvtárak gyarapodnak,könyvek készülnek, a tudásszomj növekszik, annyira, hogy csillapításáradiákok ezrei gyalogolnak fel Európán keresztül egy-egy híres egyetemig.A genfi ideál a mindhalálig való hûségre késztet. Hõsök születnek aharcokhoz, reménytelen helyzetekben, üldözések tüzében gyõzelemszületik. Mindehhez, mint a csodákhoz, a hit ad erõt.

Végakaratában Kálvin azt kívánta, hogy jeltelen sírba temessék, s evégtelenül szerény óhaját a genfiek tiszteletben tartották: sírja fölé semmijelet nem állítottak. Ezért csak papírra írhatta le Béza Tódor, Kálvin utóda,a zsoltárköltõ e sírverset:

Óh boldog sírhalom, mely ily nagy embernek ad szállást! Irigykedhetnek rád minden márvány emlékek.Sírját Béza megmutatta hû tanítványainak. Legalább egy ilyen

feljegyzést ismerünk. Azonban azt, hogy hol nyugszik Kálvin, ma márnem tudná megmondani senki. Kívánsága pontosan beteljesült.

Emléke pedig a márványnál jobban és messzebbre fénylik.(Internet)

Kik ott álltatok, “nem tehetve másképp”,mert ez vagy az, de megalkuvás nincsen,mert a langyosat kiköpi az Isten,kik után tárgyként maradt fönn a szándék,mennyi az igazság még öklötökben,mely négy százada oly nagy esküt markolt,mely kõbe s öröklétbe görcsösödtentartja ma is a bibliát s a kardot?Mit adott, melyre fölgerjedt szerelmesdühével törtetek, a cél, ahogyelértétek?

Ti kérditek?S ha nem lesz

örömötökre meghallanotok?Elmondom. Épp mert nékem is keserves.

Álltatok égve az Úr igazától;állt szemközt épp oly tûzzel teli tábor;aztán dönteni kezdett ezredegyszeraz ész helyett a fegyvers a láng.

Hogy várja örök üdv a lelket:rángtak milliószám kínban a testekcsatamezõn, bitófán, vérpadon,karón, keréken, meg a fájdalom-szerzés új mestergépein; növesztettegymással szemben erdõnyi keresztetJézus példája, végig Európán;égtek, hogy égjen itt a kép s a „bálvány“,ott a “csalárd könyv” – városok és falvak,hol újra emberhúst faltak a félvadzsoldosok, eladdig míg tûz a tûzzel,nem állt egymással szemben bûn a bûnnel,eladdig, míg nem jött – a gyõzelem?Az idõ. Okosan, türelmesens némi humorral.

A kétféle hadés hit várai szemközt állanak

ma is, az én hazámban is:a zordon fehér-falú s arany-cifrázta templomvén tornyai még ágyúként vitáznakminden beharangozáskor, vasárnappapjaik bent még õsimód dörögnek,de kijövet az utcán átköszönneks ujjon mutatják, hogy hány órakors kinél lesz ferbli-kör vagy harcsa-tors egy kis ital.

Szép. Magam is helyeslem;ha pap vagyok, magam is így cselekszem:“értsük meg egymást!”

De nem volt nagy ármégis a harminc évi döghalál,d’Aubigné dühe, Coligny halála,Szent Bertalan bosszútlan éjszakája,fél Németország, a ketté töröttEurópa s hogy itt volt a törökszázötven évig és a mi hazánk... -Ez lett a “gyõzelem”! Ezt küldte ránkIsten azzal, hogy “napként kimutatta”:nem érte folyt a harc, hanem miatta;ilyen volt, mit díjul szánt, a jövõ:mert volt-e vajon gyõztes, kit nem õrendelt eleve gyõzni?

Gyõztetek.Maga a Sátán gyõzött veletek!Balekok voltatok, mind! Hátra arc!Nincs jogotok egy lépés sem elõre.Törlõdjetek be kõbe és idõbe.Elveszett – eleve! – a harc!

mondtam keményen, mint aki magáratámad elõször is az igazával;majd:

Megbuktatok! A haddal simáratörölt kontinens – e fekete tábla -közepére mi iratott eredmény?

Illyés GyulaA REFORMÁCIÓ

GENFI EMLÉKMÛVE

ELÕTT

Száznegyvenhármat léptem: ez a hosszaa szobor-sornak. Hírnök, ki megöltmilliók végsõ tisztelgését hozza,úgy mentem el rajvonaluk elõtt.

Kálvin, Knox, Farel, Béza! S bika-fõvela hadrakelt hit zord hadnagyai,a Vilmosok! és Coligny és Cromwell– õk néztek rám – s a szablyás Bocskay!...Hátrálnom kellett közelükbõl: mindetnem fogta össze csak messzibb tekintet.Fölhúzódtam a kert felé, a fákigs lelkemben is hûs tárgyilagosságig.

S most mintha õkálltak volna kaszárnya-számadásonaz én szemem elõtt,feszesen-katonásankilépvén éppen akkora hátterül kapott nagy szikla-falbóls abból a másik, épp oly teli tömbbõl,a mögéjük kövesedett idõbõl.

Addig jöhettek, maguk is meredtkövek a napfénybe, hol nem lehetszavuk már. Szavuk immár csak a tett,mely idõvel ad magyarázatot!Holtak, vigyázz-ban állók, szóljatok!

Vagy elõbb én beszélhetek?

Tábita12

Alapító és felelõs szerkesztõ: Nagy Erika lkp.

Tördelõszerkesztõ:Debreczeni Éva

Satu Mare, P–þa Pãcii nr. 4.Protopopiatul Reformat

Készült az Eco Print nyomdában

„Miután elénekelték a zsoltárokat, kimen-tek az Olajfák hegyére. Akkor így szólt hozzá-juk Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok ben-nem ezen az éjszakán, mert meg van írva:megverem a pásztort, és elszélednek a nyájjuhai. De miután feltámadtam, elõttetekmegyek Galileába.” (Mt. 26, 30-32)

Gyászoló, kedves Testvéreim!

A tanítványok az ünnepi asztal mellõl indul-nak el Krisztussal együtt az Olajfák hegyére. Ahálaadás zsoltárait énekelik örömmel, szívükbenél az együttlét megannyi élménye. A hangulatotbeárnyékolja a Krisztus elmenetelérõl szóló hír.

Magunk életének rövid összefoglalás vanebben a képben. Elõttünk vannak a megterítettasztalok, kedves arcok, akikkel együtt boldogokvagyunk. Velünk vannak az emlékek. Nemcsaka meghitt drága órák, hanem az aggodalmaspillanatok is. Látjuk szemünk elõtt a szorgalmaskezet, aki megteríti az asztalt a család számára,szorgalmas emberek közösségét, akik gondos-kodnak a gyülekezet asztalának megterítésérõl.Fodor Lajosné sz. Dobos Aranka nagytiszteletûasszony koporsója mellett hangzó ige emlékeztetarra, hogy Vele együtt Ti magatok is ilyen asztalmellett ültetek. A családi asztal mellett a lelki-pásztor férj, gyermekei, majd menye és unokáimindig érezhettétek az imádkozó édesanyafáradhatatlan jóságát, kiapadhatatlan szeretetét.A nagyobb családban, a gyülekezetben, anõszövetség szorgalmas tagjai között, és apresbiterek közösségében is meghatározó szerephárult reá. Az Õ megterített asztala mellõllelkiekben és testiekben egyaránt megelégedetttestvérek keltek útra, és vihették magukkal amegújított erõt a hétköznapok próbái közé.

Most nagyon nehéz útra indulunk. A tanít-ványok még reménykedhettek, hogy Jézus halá-la késlekedik, de mi már kész tények elé kerültünk.Az Olajfák hegyén túl ott van a Golgota. A halálelkerülhetetlen. Bár tudjuk, hogy Krisztus halá-lában van a mi feltámadásunk, nehezen fogadjukel, hogy nekünk és a mieinknek is porrá kelllennünk. Különösen fájó, ha valakinek korábbankell mennie. Szinte elviselhetetlen, hogy mindaz,ami az emberben érték, egyszerre múlttá válik,és az értékhordozó a sírhant alá kerül.

Krisztus keresztje felé tartva, mind közelebbkerülve a halálhoz, egyre-másra tapasztaljuk atanítványok válságát, és nem titkolhatjuk amagunkét. Mi lesz velünk? Hogyan pótoljuk azûrt, a hiányt? A magánnyal, özvegységgel, árva-sággal mit fogunk kezdeni? A gyász nehéz óráibantávol kerülünk a reménytõl, aki elmegyvisszatarthatalan, tehát saját magunkat állítjukelõtérbe. Így a kérdéseink után mintha magunkramaradnánk tehetetlen kilátástalanságban.

Ekkor szólal meg Krisztus Jézus. Szavai egye-lõre nem vigasztalóak, sõt arról beszél, hogymegbotránkoznak még a leghûségesebbek is. Ahalál mindig az a mélység, ahol a legkilátás-talanabb az ember helyzete, ahol már semmiresem lehet számítani, ahol már nincs élet. A halál

az a mélység, ahol azok vannak, akik Krisztusnélkül próbálnak meglenni, és ebben a helyzet-ben sokan nyomorognak. Nekünk Krisztussalegyütt kell ebbe a mélységbe alászállnunk, tehátmegbotránkoznunk, hogy Vele együtt emelked-jünk ki, és fordítsuk életünket az Õ dicsõségefelé. A feltámadást megelõzi a halál, viszont ahalált legyõzi a feltámadás. Mindenkor ilyenmélység felé zuhanunk, ha szeretteink halálábanvan részünk, de éppen ilyenkor tapasztaljuk megazt is, hogy Krisztus hogyan hoz vissza és on-nan tovább, és mind közelebb az Õ királyiszékéhez. A halál mélységének a tapasztalása,és a megszabadulás csodája nevel bennünket amagunk halálával való találkozás elfogadására.Az igazi megvigasztalódás ott kezdõdik, amikormagam is el tudom fogadni, hogy a halál mély-ségébõl vezet az út az örök élet magasságába.

A vigasztalás igéje Zakariás prófétát idézvea pásztor megverésérõl és a nyáj széledésérõl isszól. A fõpásztor halálának, Jézus Krisztusáldozatának a titka áll itt elõttünk. Ez a megverés,a fõpásztor halála kettéválasztja az embereket,lesznek, akik megbotránkoznak, eltávolodnak ésIstentelenül élik le életüket. Lesznek olyanok,akik még közelebb fognak jutni Istenhez, mertnemcsak a megverést érzékelik, nemcsak részeseiaz elszéledésnek, hanem részesei az élet diadalá-nak, a halál felett gyõzedelmes Krisztus dicsõsé-gének. Hatalmas ígéret rejlik ebben a Golgotalábainál megismételt próféciának. Krisztus halálaés feltámadása a mi esélyünk.

Sok szolgálatban helytálló lelkipászorunkcsaládjában történt haláleset megrendítettvalamennyiünket. A karjai közül kiragadott életkimondhatatlan veszteség. Kísértõ gondolatokmegfogalmazására és hordozására alkalmasesemény. Szembe kell néznünk ezekkel is, hogyvalóban helyreálljon bennünk a lelki nyugalom.A gyülekezet lelkipászorát, mint bármelyikünket,érhet ilyen megpróbáltatás. Különféle módonválaszolhatunk is a válság nehéz idején, azonbana gyülekezet, a család éppen arra kap lehetõ-séget, hogy megtapasztalja Krisztus halál fölé emelõ erejét, amivel vigasztalja az övéit.

Gyászoló Testvéreim! Az Olajfák hegyéreigyekvõk történetébõl felénk érkezõ üzeneteketlehet könnyeink között alulbecsülni, esetlegkönnyû vigasznak tekinteni. Azonban, Krisztusmegpecsételi a mennyei tervet és két dolgothangsúlyoz. Elõször, hogy Õ feltámad, és feltá-madása után sem hagy el bennünket. Nem hagykétséget senkiben sem, hogy a halál hatalmátkioltja. A velünk való maradást azzal erõsíti, hogymegígéri a közvetlen vezetés csodáját. Elõttetekmegyek, hangzik ajkáról, ami azt jelenti,személyesen, megtéveszthetetlenül, halad éshív. Kedves özvegyen maradt lelkész testvérünk,fiaid, menyed és unokáid, a testvér családjával,és minden rokon, hallanotok kell velünk együtta nekünk szóló, fájdalmat enyhítõ bátorítást.

Könnyeinkkel és megerõsített hittel meg-köszönjük Fodor Lajosné sz. Dobos Arankaföldi életét. Isten Vele és velünk, viszontlátásra!Ámen

Egy betû, egy már tréfának sem újbuta betû s az is csak magyarul:mért több a keresztyén, mint a keresztény?Értelmet annyi millió halottvérébõl ennyit párolhattatok,midõn – feledve, kinek mi a dolga -karddal csaptatok ti is a Csomóba:a Föladatba, mely épp a kötéskibogozásával szép és merész.Ez az “eredmény”!

És ha – ez se volna?!– kondult bennem is, ahogy várható volt,a tulsó torony az innen valóra(és attól fogva mind a kettõ bongott)s kelt ezredszer is – alig finomodva -bennem a két õs ádáz szó-birokra:a mindig úrhitû tolnai pásztors a csupa dac sárréti prédikátor.Mert mi szorította kézbe a fegyvert?Nem a Rossz ellen támadt, aki felkelt?S ha annyi sem lett volna harc? Ha szótlan“hal el a hit” a “római mocsokban”?Ha arra tart eszme s világ, amerrea “tiarás templom-kufár” vezette,ha nincs, ki a bûnnek ellenszegüls – ha úgy fordul, hát reménytelenül,de csak annál szebb önfeláldozásképp -odavágja, hogy “nem tehettem másképp!”,ma hol vagyunk?! Akkor tán elmarada kín, a vér, akkor nincs áldozat,nincs – inkvizició?!

Ha – bár “hiába” -Gusztáv Adolf nem ül harci lovára,jobbágy-iga helyett nem vágynak inkábbfegyvert ölteni a toulouse-i tiszták,valdeusok, husziták, Bocskayírást-imát se tudó hajdui,hiszed, hogy lett volna béke, olyan bár,amilyet az imént lemosolyogtál?Hiszed, hogy volna olyan-amilyenmagyarság, ha nincs – Kálvin?

Nem hiszem.

Vagy mást mondok: szobádban volna villany,ha nem lép Giordano Bruno a tûzbe?Hol kezdõdött, hogy atomerõ is vanS holnap rakétán repülsz ki az ûrbe?Övék az érdem, kiket sem a máglyanem riaszthatott vissza, sem a gálya -sem harcaik bukása,a léptenként fölmeredõ „hiába“!Látták, vagy nem a céljuk,azt jól látták, hogy nincs visszafelé út;a mult, ahogy füst-vetve összeomlott,úgy lökte õket, mint lõpor az ólmot:elõre! és õk vállalták e sorsot -Mondd hát velem, hogy dicsõség reájuk!

Álltam némán, hírhozó katonájuk,már azt forgatva, hogy én mit kapok,nem is õtõlük magyarázatot:a tettektõl, melyek – akár a gyermek -magukért csak felnõttsorban felelnek.Végül, ezt mondtam, önvigasztalásképp:volt bárkié a szándék,maga az Isten se tudhatta másképp.

1946

Fodor Lajosné sz. Dobos Aranka koporsója mellett

Ft. Csûry István, a Királyhágómelléki Egyházkerület püspöke beszédének vázlata